EGYELŐEK, DE NEM EGYFORMÁK

Egyelőek, de nem egyformák

EGYELŐEK, DE NEM EGYFORMÁK A „gender” irányelv eddigi tanulságai

1

Szakmai berkekben mindenki számára ismerősen cseng a „gender” irányelv, ami az uniós keresztségben a 2 „Tanács 2004/113/EK” nevet kapta. A közösségi jogszabály fordulatos sorsa is köztudott, mint ahogy az is, 3 hogy Európai Bíróság döntése nyomán keletkező feladatokon jelenleg is dolgozik az európai biztosítási szakma. A 2004-ben keltezett uniós jogszabály pontos címe: „a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról”. Az elnevezés azonban ebben a formában túl hosszúnak bizonyult a mindennapi használathoz, így a szakmában munkaverzióként a „gender irányelv” kifejezés kapott szárnyra, ami aztán rajta is ragadt. Az irányelv története küzdelmesen indult, és lényegében úgy is végződött a biztosítók szempontjából. Az eredeti jogszabály – kisebb kitérő után, a teljes tiltást is fontolóra véve – végül is lehetővé tette a biztosítók számára, hogy bizonyos feltételek esetén, az általános tiltás ellenére továbbra is alkalmazzák a nemet, mint díjképző, differenciáló szempontot az ügymenetükben. A tagországoknak legkésőbb 2007. december 21-ig kellett átültetniük az új közösségi szabályozást a saját jogrendszerükbe. A jogszabály 2004-ben még azt helyezte kiáltásba, hogy az Európai Bizottság 2012-re ütemezett jelentésének, illetőleg az abban rögzített tagállami tapasztalatok fényében a jogalkotó újraértékeli a biztosító kivétel indokoltságát. Ez a menetrend illeszkedett az Európai Unió szokásos gyakorlatához, ami időről-időre revízió alá veszi a hatályos szabályozást. A biztosítási szakma jó okkal remélte, hogy az általa alkalmazott differenciálási gyakorlat érdemben a jövőben sem kérdőjeleződik meg. A Bizottság által lefolytatott előzetes konzultációk, illetőleg az arra adott tagállami inputok – melyek a 2012-es jelentést készítették elő – láthatóan szintén ezt a biztosítói vélekedést erősítették. Az élet - pontosabban a Test-Achats,- azonban közbeszólt, és a belga fogyasztóvédelmi szervezet keresete nyomán az Európai Bíróságon olyan ítélet született, ami átírta az eredetileg tervezett menetrendet, és valószínűleg a biztosítás újkori történetét is. A Bíróság 2011. március 1-i döntése kimondta, hogy a nem 2012. december 21. után már nem eredményezhet különbségtételt a biztosítási díjak és szolgáltatások vonatkozásában, ezzel nem kis fejfájást okozva a biztosítási szakmának. A mostani írás célja nem az, hogy ezeket a bírósági döntés nyomán felmerülő szakmai kérdéseket mélységében feltárja, sokkal inkább az, hogy igyekezzen összegezni azokat a tanulságokat, amelyek az eddigi uniós jogalkotási folyamatból leszűrhetőek. Mindezt különös tekintettel arra, hogy a küszöbön áll egy új irányelv 4 tervezet , ami könnyen hasonló sorsra juthat, mint a gender szabályozás, és aminek a biztosítási szakmára, ill. a fogyasztók gyakorolt negatív következményeit aligha lehet túlbecsülni.

1

A „gender” kifejezés magyarul „nem”-et jelent, bár akadnak ennél jóval árnyaltabb társadalomtudományi értelmezések is. A „gender” szó sokszor angolszász formában épül be a mindennapi szóhasználatba, mert egy az egyben szinte lefordíthatatlan. Az angol nyelvben (eltérően a magyar nyelvtől) a „sex” és a „gender” szavak elkülönült használata jól leképezi a különbséget. Míg a „sex” a biológiai meghatározottságú szerepekre utal (biológiai nem), addig a „gender” a társadalmilag meghatározott szerepekre reflektál (társadalmi nem), ez utóbbi esetben hangsúlyozva, hogy a nemi szerep nem csak biológiai eredetű, hanem történelmileg és kulturálisan is meghatározott. A mostani írás mindazonáltal nem alkalmazza ezt a kifinomult különbségtétel, és a továbbiakban a következő szóhasználatot követi: a direktíva és a téma kapcsán általában a „gender” kifejezést alkalmazza, míg a diszkriminációval kapcsolatban a „nem” szerinti diszkriminációról beszél. 2 3 4

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32004L0113:EN:HTML http://curia.europa.eu/jurisp/cgi-bin/form.pl?lang=EN&Submit=rechercher&numaff=C-236/09 http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:52008PC0426:en:NOT

1


AHONNAN ELINDULTUNK Kevésbé közismert, hogy a „gender” irányelv esetében nem biztosító-specifikus szabályozásról van szó, annak 5 ellenére, hogy a biztosítókra vonatkozó 5. cikk kapott nagyobb publicitást. Az európai jogalkotó törekvése annak idején, 2004-ben az volt, hogy a munka világa után a szolgáltatások területén is biztosítsa a diszkriminációtól mentes elbánást férfiak és nők között. A jogalkotó ezen tiszteletreméltó törekvésének esett – most már tudjuk – áldozatául a biztosítók nemek szerinti differenciálás gyakorlata. Az eredeti jogalkotó szándék a teljes tiltásra irányult, amely szándék nyilvánvaló módon a biztosítói gyakorlat 6 félreértéséből adódott. Az európai biztosítási szakma viszonylag későn ébredve igyekezett elmagyarázni a döntéshozóknak és a fogyasztóknak egyaránt, hogy a biztosítók jelenlegi, immár évszázados gyakorlata nem tekinthető diszkriminációnak, mivel az hosszú távú statisztikai adatokon alapuló fair, objektív és diszkriminációmentes kockázatértékelést jelent. A nem-szerint eltérő díjtarifák alkalmazása tehát nem hátrányos megkülönböztetés, hanem a kétségkívül meglévő különbségek érvényre juttatása egy olyan szerződésben, ami a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségén alapul. A kompromisszumos megoldás az utolsó pillanatban végül is az lett, hogy a biztosítói kivétel (opt out) bekerült a jogszabály szövegébe, mintegy menekülőútként, a tagországokra bízva, hogy indokolt esetben és arányos mértékben lehetővé tegyék a biztosításmatematikai és statisztikai adatokkal alátámasztott, nemek közötti különbségtétel alkalmazását a díjképzésnél. (A terhességgel és anyasággal kapcsolatos különbségtétel azonban semmilyen körülmények között nem volt már akkor sem alkalmazható díjdifferenciáló szempontként a továbbiakban.) Tanulság No.1. A biztosítóknak szoros figyelemmel kell követnie a készülő uniós szabályokat, és kellő időben kell reagálnia a szükséges szakmai szempontok és érvek megjelenítésével. Az irányelv tagállami átvétele ezt követően távolról sem volt homogén, nagy változatosságot mutatott, hogy hol és milyen feltételekkel engedélyezték az országok a főszabály alóli kivétel lehetőségét. Mint utóbb kiderült, ez a körülmény komoly hivatkozási pontként szolgált a biztosítói „opt out” ellenzőinek. A legnagyobb változások Belgiumban, Cipruson és Hollandiában voltak, ahol lényegében csak az életbiztosítások maradtak fent a rostán. Ez utóbbi terület mutatott egyébiránt csak egységes képet, mivel az életbiztosítások esetében mind a 27 tagország élt a kivétel lehetőségével, ezzel is alátámasztva az életbiztosítások (ezen vonatkozásban is) külön elbírálást igénylő kezelését. A tagországok – igaz, többen csak a 2007-es végdátumhoz képesti késéssel – végül is átültették az uniós szabályt, és ott, ahol minden érintett területen megmaradt a kivétel lehetősége, a biztosítók gyakorlata látszólag „mindössze” annyit változott, hogy a kalkulációkhoz figyelembe vett statisztikai adatokat nyilvánosan (jellemzően a honlapokon) publikálták az érintettek.

5

5. cikk Biztosításmatematikai tényezők (1) A tagállamok biztosítják, hogy legkésőbb 2007. december 21. után kötött valamennyi új szerződésben a biztosítási, illetve azzal kapcsolatos pénzügyi szolgáltatások alkalmazásakor a biztosítási díjak és juttatások számításában a nemi hovatartozás tényezőként történő számbavétele az egyének biztosítási díjaiban és juttatásaiban nem eredményez különbséget. (2) Az (1) bekezdéstől eltérve a tagállamok 2007. december 21. előtt dönthetnek úgy, hogy megengednek arányos különbségeket az egyének biztosítási díjaiban és juttatásaiban, ha a vonatkozó és pontos biztosításmatematikai és statisztikai adatok alapján a nemi hovatartozás alkalmazása a kockázatelemzésben meghatározó tényező. Az érintett tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemi hovatartozás döntő biztosításmatematikai tényezőként történő alkalmazására vonatkozó pontos adatokat összeállítsák, közzétegyék és rendszeresen frissítsék, és erről a Bizottságot tájékoztatják. Ezek a tagállamok 2007. december 21. után öt évvel, a 16. cikkben említett bizottsági jelentést figyelembe véve, döntésüket áttekintő értékelésnek vetik alá, és ennek eredményét megküldik a Bizottságnak. (3) A terhességgel és anyasággal kapcsolatos költségek semmiképp nem eredményezhetnek az egyének biztosítási díjaiban és juttatásaiban különbözőségeket. A tagállamok a jelen bekezdésnek történő megfeleléshez szükséges intézkedések végrehajtását legfeljebb 2007. december 21-től számított két évig halaszthatják. Ebben az esetben az érintett tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot. 6 Nem mindenki volt így ezzel. Az angol férfiklubok például idejekorán kilobbizták magukat az irányelv hatálya alól.

2


Tanulság No.2. Nem szerencsés az „opt out” megoldás alkalmazása az egységes európai piacon a biztosítás alapelveket érintő kérdésekben, mivel az implementációs különbségeket eredményez, és támadhatóvá teszi magát a kivételt.

AMIRE NEM SZÁMÍTOTUNK 2010-ben aztán váratlanul jött a hír, hogy egy belga fogyasztóvédelmi szervezet, a Test-Achats a belga bíróságon megtámadta a „gender” irányelv biztosítói kivételt nyújtó rendelkezését, állítva, hogy az ellentétes a közösségi alapszerződéssel, de a keresetben egyéb hivatkozások is felemlítésre kerültek. A belga bíróság tanácstalanságában – valószínűleg érezve a kérdés messzire ható jelentőségét – az Európai Bírósághoz fordul állásfoglalásért. 7

Habár a biztosítási szakma ezúttal időben ébredt, és erős iparági érvrendszert hozott össze a kereset állításaival szemben, az Európai Bíróság 2011. március 1-i döntése mégis negatív volt, kimondva, hogy a nem 2012. december 21. után már nem eredményezhet különbségtételt a biztosítási díjak és szolgáltatások vonatkozásában. A szűkszavú bírósági döntés ugyanakkor több kérdést is nyitva hagyott, amelyek megválaszolásra vártak. A kora tavaszi bírósági ítéletet követően tanácstalanság lett úrrá piacokon, aztán néhány hét elteltével megjelentek az első jogi elemzések, amelyek az alábbi interpretációt erősítették. A bírósági döntés nem az ismert biztosítói gyakorlatot kifogásolta – ezzel érdemben nem is foglalkozott – hanem a jogszabály technikai megalkotásának módját. Ez fontos körülmény, mivel az Európai Bíróság döntésében azt szögezte le, miszerint a „gender” irányelv 5(2) cikke ellentmond az 5(1) cikkben foglalt elvnek azzal, hogy az (1) cikkben megfogalmazott általános szabályt, - ami a különbségtételre vonatkozó generális tiltást tartalmazza, - felülírja. Az ítélet tehát jogtechnikai 8 vonatkozásban kifogásolta az irányelv kérdéses pontját .

A bírósági döntés csak a 2012. december 21 után kötött új szerződésekre érvényes, visszamenőleges hatállyal azonban nem.

Tanulság No. 3. A bírósági döntés nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a nem alapú különbségtétel a biztosítók gyakorlatában összeegyeztethető-e a férfi és nő közötti egyenlőséget rögzítő alapelvekkel, így az nem ad iránymutatást a későbbiekre (pl. az „age” irányelvre) vonatkozóan ebben a kérdésben. A fenti értelmezés ugyanakkor rengeteg bizonytalanságot tartalmazott, melyek tisztázását a piac az Európai Bizottságtól várta. Szükséges volt egyértelművé tenni, hogy a bírósági döntés valóban csak az új szerződésekre vonatkozik, ezek alatt mi értendő, és további szakmai részletek is rendezésre vártak (a nem alkalmazása a kockázatelbírálásnál, tartalékképzésnél stb.). Ezeket megnyugtató módon az uniós jogszabály technikai módosítása tudta volna kezelni, a bizonytalan pontokat egyértelműsítve. A bírósági ítélet fenti interpretációjába ugyanakkor egy valódi megoldás is belefért volna, nevezetesen az, hogy sor kerüljön az irányelv érdemi módosítására, és legalább az életbiztosításokat kizárva a hatály alól, a jogalkotó továbbra is lehetővé tegye a nem, mint szempont figyelembe vételét a díjszabásban a biztosítók számára. Mindkét lehetőség azonban igényelte volna az irányelv módosítási procedúrájának elindítását és végig vitelét. Egy ilyen eljárás azonban időigényes, évekbe telhet, és a kimenet is többnyire bizonytalan. A sokoldalú, többkörös 7 8

Ld. pl. http://www.insuranceeurope.eu/newsroom/496/51/Study-shows-consumer-impact-from-gender-ban/

Lehet, fontos körülmény, hogy a bírósági ítéletet megelőzte Kokott főügyész külön állásfoglalása, aki ennél tovább ment azt állítva, hogy a biztosítói differenciálás gyakorlata nem összeegyeztethető az uniós esélyegyenlőségi alapszabályokkal. Arról csak találgatni lehet, hogy az Európai Bíróság miért nem ment tovább a főügyész által kijelölt úton, és miért állt meg a tisztán jogtechnikai kifogásoknál. Ld. a főügyész állásfoglalását: http://curia.europa.eu/jurisp/cgi-bin/form.pl?lang=EN&Submit=rechercher&numaff=C-236/09

3


európai egyeztetési folyamatban mindig fennáll annak a veszélye, hogy az induló szándék felhígul, vagy akár a 9 viszályára is fordul . A szakma érveit érdemben ugyanakkor senki nem vitatta a politikai döntéshozók szintjén sem, sőt mi több, az 10 Európai Parlament jelentését előkészítő munkaanyag – élén egy magyar raportőrrel - 2011 őszén kifejezetten pozitív volt a biztosítók számára, mivel messzemenően magáévá tette a szakma aggodalmait. A bírósági döntést követően egy nyilvános konzultáción az európai biztosításfelügyeletek közös szervezete, az EIOPA is támogatta a „gender” irányelv érdemi, az életbiztosításokat a hatály alól kizáró módosításának a lehetőségét, ami jogbiztonságot nyújtva egyértelmű helyzetet teremtett volna. Pozitív fejleménynek mutatkozott akkor még az 11 is, hogy az európai média is lassan felébredt csipkerózsika álmából, és egyre gyakrabban kerültek elő írások, elemzések arról, hogy a bírósági döntésnek milyen negatív következményei lesznek a fogyasztókra nézve. Aztán tavaly nyár végére megváltoztak a hangsúlyok, és a kérdés a szakmai aspektusokon túlnyúló politikai gellert kapott. Az Európai Bizottság illetékes biztosa (Vivian Reding) mereven elzárkózott az irányelv megnyitásának lehetőségétől, mivel az több évet is igénybe vett volna és nem volt tudható, hogy az időközben változó kormányok álláspontja mennyiben marad állandó egy ilyen populáris téma esetében. (Bár nyilvánvaló módon az állítás nem ebben a formában fogalmazódott meg.) Sajnos nem javították a biztosítók esélyeit azok az állásfoglalások sem, amelyeket különböző nőlobby és fogyasztóvédelmi szervezetekkel tettek, a biztosítói alapelveket és gyakorlatot alapvetően félreértelmezve. A szakma érvei, amelyek bonyolult biztosításmatematikai alapelvekre, szolvenciára, vagy éppen kockázatelbírálásra hivatkoztak sajnos nem tudták felvenni a versenyt az olyan könnyen értelmezhető üzenetetekkel, mint a „férfi és női egyenjogúság”. Ezen szakasz lezárásaként 2011 decemberében, a karácsonyi szünet elindulása előtt egy nappal jelent meg a 12 Bizottság március óta várt iránymutatása , ami megerősítette az Európai Bíróság döntésének első körös értelmezését, nem vállalva fel annak alternatív interpretációját. A „nap végén” tehát döntéshozatali mechanizmus nehézkessége nagyobb súllyal esett latba, mint a biztosítási szakma és a fogyasztók jogos érdeke. Habár az adott kereteken belül a bizottsági iránymutatás akár még megengedőnek is tekinthető, a biztosítók számára az nem jelent jogbiztonságot – nem lévén jogszabály, - és a szürkezónák feltérképezését is a tagállamokra bízza a hazai magánjogi szabályozás mentén, ami ismét magában rejti a divergáló megoldások lehetőségét. (Ezt érdemben majd a Bizottság 2014-re ütemezett átfogó jelentése fogja felmérni.). Az iránymutatás ráadásul a késői megjelenés okán rövid határidő mellett nagy erőforrás igényt támaszt a biztosítók felé a 2012. december 21-i véghatáridő miatt. Tanulság No.4. A „gender” szabályozás kapcsán nem született példaértékű megoldás, ami tovább vihető lenne az „age” irányelvre. A biztosítási szakma nem tudta közérthető nyelvre lefordítani erős érvrendszerét, melynek következtében az elveszett az uniós jogalkotás útvesztőiben.

NYERTESEK ÉS VESZTESEK Már az irányelv gondolatának első felmerülésekor a biztosítási szakma folyamatosan hangsúlyozta, hogy a nem, mint differenciálási szempont kiiktatásának legnagyobb vesztesei maguk a fogyasztók lesznek, ilyen vagy olyan

9

Ez a veszély különösen a parlamenti szakaszban nagy, ahol a fogyasztóvédelem erősítésére irányuló jó szándékú javaslatok sokszor nehezen egyeztethetőek össze a biztosításszakmai alapelvekkel. 10 http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2009_2014/documents/femm/dt/881/881400/881400en.pdf 11

Ebben a kérdésben a brit sajtó élenjárt, amit nem csak a biztosítási piac fejlettsége indokolt, hanem az is, hogy a brit piac a gépjárműbiztosításoknál is alkalmazza a nem szerinti különbségtétel, ahol populáris módon kommunikálható a valószínűsíthető díjkülönbség változás, ami ráadásul éppen a fiatal nők számára kedvezőtlen.

12

http://ec.europa.eu/justice/gender-equality/files/com_2011_9497_en.pdf

4


módon. A díjak valószínűsíthetően prudenciális okokból a férfi+nő átlagdíjnál magasabb szinten kerülnek 13 kiegyenlítésre , ami a díjszínvonal emelkedésén túlmenően az autoszelekció és morális kockázat veszélyét is magában hordozza, ez pedig a termékskála szűküléséhez vezethet. A következmények adott esetben a versenyhelyzetre is kihatnak, mivel a döntés érzékenyebben érintheti a kisebb piaci szereplőket, ami szintén nem a fogyasztó érdekeit szolgálja. Az hogy tényleg drágábbak lesznek-e a jövőben a biztosítások, az események majd megmutatják, ami viszont már most is tudható, hogy a KGFB biztosítások Belgiumban 2008 óta unisex díjasok, ami a fiatal férfiaknál 34%os csökkenést, a fiatal nőknél pedig 7-17% növekedést eredményezett. A nyertesnek gondolt csoport hozadékát, tehát jelentősen meghaladta a másik érintett csoport vesztesége Az is jól látható, hogy az érintett négy területből csak egynek (járadékbiztosítás) lehetnek potenciális nyertesei a nők, a másik három területen (kockázati és vegyes életbiztosítás, baleset- és egészségbiztosítás, gépjárműbiztosítás) az ő kárukra dőlhet el a mérleg a jobb kockázati arányaik miatt. Furcsa fintora ez az életnek, mivel az európai jogalkotó annak idején éppen a nők vélelmezett hátrányos megkülönböztetését kívánta volna orvosolni. Tanulság No.5. Hiába a jogalkotói szándék, nem teljesül a kívánt cél, amennyiben az szembe megy a szakma szabályaival.

MERRE TOVÁBB EURÓPA Lehet, hogy az európai szakma csodára várt, mert az EB iránymutatásra számítva nem tett lépéseket 2011 decembere előtt, holott a bírósági döntés már március óta ismert volt. Az idei évben is lassan indultak be a fogaskerekek, a biztosítók csak a legutóbbi időben láttak neki az aprómunkának. Várhatóan a bírósági döntés formális tagországi adaptációja is az utolsó pillanatokra marad a legtöbb esetben, annak minden következményével. Mindenhol el kell végezni a régi és új szerződések szétválogatását, az IT rendszerek hozzáigazítását, a termékek újraárazását, dönteni kell a nem-alapú vagy unisex tartalékképzésről, és nem 14 utolsósorban meg kell küzdeni a kockázatelbírálás új kihívásaival . Ez utóbbi kapcsán gyakran felvetődik a kérdés, hogy milyen szemponttal – vagy szempontokkal helyettesíthető a nem a jövőben? Nos, a vélekedések ebben a kérdésben megoszlanak. A biztosítási szakma fősodra azt állítja, hogy valószínűleg egyetlen új szempont nem fogja tudni pótolni a most keletkező hiányt, és ezért is nagy veszteség a „gender” irányelv legutóbbi történése. Míg mások – igaz nem biztosításszakmai körökből – kifejezetten megkérdőjelezik a nem és a biztosítási kockázat közvetlen összefüggését, azt állítva, hogy a nem figyelembevétele leegyszerűsíti azokat a bonyolult különbségeket, amelyek nem a nemi 15 különbözőségekből adódnak . Valóban, számos olyan tényező létezik, ami legalább olyan mértékben (ha nem jobban) hat az egyén kockázatára, mint a nem (életkor, lakhely, végzettség, táplálkozás, szabadidős tevékenység stb.). A további differenciáló szempontok bevonása a kockázatelbírálás folyamatába ugyanakkor azt igényli, hogy ezek az adatok relevánsak, egyértelműen definiálhatóak legyenek, illetőleg megfelelő idősorok álljanak rendelkezésre. Azon túlmenően, hogy ezek a körülmények egy élet során változhatnak, változnak, az azokra való rákérdezés a privát szférába nyúlik, ami ellenérzést kelthet az ügyfélben, még a válaszok igazságtartalma sem ellenőrizhető.

13

Ld. a PSZÁF 2011. júniusi kockázati jelentését p.96, vagy az Insurance Europe által megrendelt OXERA tanulmányt http://www.insuranceeurope.eu/uploads/Modules/Publications/oxera-study-on-gender-use-in-insurance.pdf 14

Az egészségbiztosítás példáját felhozva és a WHO 2008 évi adataiból kiindulva, a férfiak és nők halálozási rátája 51%, ill. 49% az összes haláleseményt tekintve. Ebből a rák előfordulása a férfiaknál 56%, míg a nőknél 44%. Tovább böngészve a statisztikákat azt találjuk, hogy a nyelőcső és tüdőrák előfordulása a férfiaknál 75%, míg a nőknél csak 25%. A szív és érrendszeri betegségeknél ez az arány 76%, ill. 24%. Feladat tehát ezen kockázati díjak kisimítása az unisex díjon belül.

15

Ld. Kokott főügyész állásfoglalását az Európai Bíróság 2011. március 1-i döntését megelőzően.

5


Mindazonáltal a biztosítási szakma nem engedheti meg magának a luxust, hogy ezeket a lehetőségeket ne vesse alapos vizsgálat alá. Tanulság No.6. A szakmának újra kell gondolni az eddigi alapelveket és technikákat, mivel a jövőben nem lesz elégséges az évszázados biztosítói gyakorlatra történő hivatkozás.

ITT AZ ÚJ KIHÍVÁS Egyre gyakran felmerül a kérdés, mi lesz a következő szempont, aminek figyelembevételére tiltást vezet be a jó szándékú jogalkotó? Dohányosok? Vidékiek? Valószínűleg nem, van ugyanis egy fontos különbség az egyes paraméterek között. A nemi hovatartozáson, életkoron és fogyatékosságon alapuló megkülönböztetést az Európai Unió Alapjogi Charta tiltja, így ezeken a területeken a biztosítóknak külön-külön meg kell vívni harcukat, bizonyítva azt, hogy az általuk alkalmazott gyakorlat nem tekinthető diszkriminációnak. (Az első menetet sajnos elveszítettük „gender” fronton.) A Bizottság 2008. június 2-án nyújtotta be egy újabb irányelv szövegtervezetét, amely a diszkrimináció minden formájának tiltására irányul, amennyiben a megkülönböztetés életkoron, valamely fogyatékosságon, vallási meggyőződésen, vagy szexuális irányultságon alapszik. Az új szabályozás kiegészítené a már meglévő uniós 16 szabályokat . Biztosítói szempontból az első két tényezőnek (életkor és fogyatékosság) van meghatározó jelentősége. Az új irányelv – a „gender” szabályozáshoz hasonlóan – lehetővé tenné a biztosítók számára az eltérést, ennek pontos megfogalmazása, ill. feltételei azonban még függőben vannak. Az elmúlt évek elnökségeinek nem sikerült véglegezniük a szöveget, aminek oka részben az, hogy a Tanácson belül sincs egyetértés az új 17 18 szabályozás szükségességét illetően , lévén hogy az számos érzékeny területet is érint . Másfelől pedig a döntéshozók indokoltnak látták bevárni az időközben megindult Test-Achats féle bírósági kereset kimenetét. Az új irányelv egyelőre tehát elnökségről elnökségre, félévről félévre tolódik, mintha az európai jogalkotó maga is érezné, hogy darázsfészekbe nyúlt. Pillanatnyilag nem is tudható, hogy mikor kerül ismét reflektorfénybe a téma politikai vagy más indíttatásból. (A soros ciprusi elnökség sem jelölte meg azt prioritásként.) Addig is van tehát ideje a szakmának, hogy átgondolja a további teendőket. A biztosítók ugyanis komoly aggodalmakat táplálnak abban a vonatkozásban, hogy az Európai Bíróság év eleji döntése nyomán, az új, most készülő irányelv kapcsán is megkérdőjeleződhet a biztosítói kivétel megadása, ha máshogy nem, hát egy újabb fogyasztóvédelmi per útján. Tanulság No.7. Amennyiben pályára állítottak egy uniós jogszabályt (vagy tervezetet), a tehetetlenségi erő már ott is tartja, így sokkal nehezebbé válik a korrekció is a későbbiekben.

MITŐL DISZKRIMINÁCIÓ A DISZKRIMINÁCIÓ Korábban említésre került, hogy a Test-Achats kereset kapcsán a Bíróság nem foglalt állást abban a kérdésben, miszerint a biztosítói differenciálás gyakorlatát összeegyeztethetőnek látja-e az uniós diszkriminációt általánosságban tiltó alapelvekkel. Miközben látszólag beton-biztos tények és érvek támasztják alá azt, hogy az életkor és fogyatékosság figyelembe vétele a biztosításoknál differenciáló szempontként továbbra se 16

ld. különösen 2000/43/EC, 2000/78/EC és 2004/113/EC irányelvek

17

A Tanácson belüli fejlemények a félévente kiadott „Progress” jelentésekből jól követhetőek. . Ld. legutóbb a dán elnökség jelentését: http://register.consilium.europa.eu/pdf/en/12/st08/st08724.en12.pdf 18

A készülő jogszabály nem csak a pénzügyi szektort érinti, hanem egyéb szolgáltató ágazatokat is, szállodákat, vendéglátó ipari egységeket stb., különös tekintettel a fogyatékosságot illető vonatkozásokra

6


kérdőjeleződjék meg, egy újabb, hipotetikus bírósági per kimenetele jelenleg érdemben megjósolhatatlan. Amennyiben erre valaki mégis kísérletet tenne, akkor az előzetes vizsgálódás kiindulópontja csak a már meglévő közösségi, diszkriminációt tiltó szabályok és Európai Bíróság korábbi döntései lehetnének. Jelen írás azonban már csak terjedelme miatt sem tud vállalkozni kimerítő jogi elemzésre, inkább csak a vonatkozó szempontokat szeretné jelezni. A gondolkodás kiindulópontként a Bíróság egy korábbi ítélete szolgálhat, mely kimondja, hogy a diszkrimináció mentes elbánás követelménye a következő: „azonos helyzetek nem kezelhetőek eltérően, eltérő helyzetek nem 19 kezelhetőek azonos módon, hacsak az eltérő elbánás objektívan nem megindokolható” . Arra is van lehetséges vonalvezető, hogy egy jogi procedúra milyen kérdések mentén vizsgálná a fenti elvárás teljesülését, feltéve persze, hogy már hatályban van az újabb diszkriminációt tiltó szabályozás. 1. Az új irányelv hatálya alá tartoznak-e a biztosítások? Erre a kérdésre még abban az esetben sem egyértelmű a válasz, ha a szövegezés a biztosítókat formálisan ki is zárná a hatály alól, mivel felmerülhetnek a „gender” szabályozáskor már megtapasztalt jogtechnikai kifogások. Fontos körülmény ugyanakkor, hogy miközben az Alapszerződés felhatalmazza a Tanácsot arra, hogy szabályokat hozzon a diszkrimináció megakadályozására, kötelezettséget nem ró a testületre, hogy ezt meg is tegye. Lépéskényszer tehát nem szükségszerűen van, amennyiben a politika úgy döntene, hogy mégsem születik újabb irányelv. 2. Összehasonlítható vagy különböző helyzetekről beszélünk? Két dolog vagy helyzet értelemszerűen soha nem lehet teljesen azonos, ezt senki nem is vitatja. Bizonyos elvek mentén ugyanakkor eldönthető, hogy az adott kérdés az egyik vagy a másik megítélése alá esik. a.) A különbségtétel alapjául szolgáló szempont jogi értelemben objektívnak tekinthető-e? Ebben a vonatkozásban a biztosítási szakma nem áll rosszul, mivel érdemben senki nem kérdőjelezi meg, hogy objektív kapcsolat van az életkor és fogyatékosság valamint a 20 vállalt biztosítási kockázat jellege és nagysága között . b.) Arányos mértékben történi-e a különbségtétel, illetőleg csak az objektív módon indokolható esetekre korlátozódik az? Látszólag itt is rendben vagyunk, mivel a kockázatnövekedést a biztosítók arányos veszik figyelembe, és ezt a rendelkezésre álló statisztikákkal is alá tudják támasztani. Ez fontos körülmény, mivel a bizonyítási teher a biztosítókon van. Első megközelítésben tehát a kívülálló laikus könnyen arra a következtetésre juthat, hogy nem vitatható, esetünkben nem összehasonlítható helyzetekről beszélünk. Egy esetleges bírósági döntés ugyanakkor bármikor helyezkedhet arra az álláspontra, hogy a figyelembe vett különbség marginálisnak tekinthető, vagy éppen megkérdőjelezhetik annak arányosságát. 3. Amennyiben a helyzetek összehasonlíthatóak, akkor az eltérő elbánás hátrányosnak tekinthető-e? Látszólag könnyű a válasz, a magasabb díj semmiképpen nem nevezhető jutalomnak. Szerencsére azonban vannak más szempontok is, főleg az életkor esetében. A „gender” irányelvre vonatkozó bírósági döntést megelőzte a Főügyész állásfoglalása, ami az életkor vonatkozásában annak idején bíztató kitételt tett. Ugyanaz az ember az élete folyamán nagy valószínűséggel hol az előnyeiből, hol pedig a hátrányaiból részesedik a biztosítói differenciálásnak (a fiatalabbaknak drágább a gépjármű-biztosítás, az idősebbeknek pedig a kockázati életbiztosítás, és fordítva); így az nem kerül azonos megítélés alá a nemmel, ahol viszont nem ez a helyzet. 19 20

Eset C-127/07 Arcelor Atlantique et Lorraine and Others (2008) ECR I-9895, 23. paragrafus

A helyzet ettől eltérő volt a nem esetében, ahol az ok-okozati összefüggést a nem és a kockázat között többen és többször is megkérdőjelezték.

7


Ugyanez sajnos nem szükségszerűen mondható el a fogyatékosság figyelembe vételének szempontjáról. Itt ugyanis már megvalósulhat a hátrányos következmény az érintettek esetében. 4. Amennyiben az eltérő elbánás hátrányosnak tekinthető az érintettekre nézve, akkor az társadalmi szinten, objektívan indokolható-e? Ez a kérdés akkor merül fel, ha a fenti kérdésekre a válasz az, hogy igen, összehasonlítható helyzetekről beszélünk, és igen, az eltérő elbánásmód hátrány jelent az érintettekre nézve. Ebben az esetben mérlegelendő, hogy a tiltásnak milyen tovagyűrűző következményei lehetnek? Az ebből származó előnyök ellensúlyozzák-e az olyan hátrányokat, mint a biztosítási díjak drámai emelkedése, egyes fedezetek eltűnése a piacról, biztosítók tömeges megszűnésével a piac radikális átrendeződése stb. A bíróság fentiekre adott válasza egy lehetséges per során egyelőre csak tippelhető, jobb vagy rosszabb eséllyel. Reálisan előfordulhat ugyanakkor, hogy a számtalan érv, ill. a következmények felemlegetése, amelyek azt támasztják alá, hogy indokolt fenntartani a biztosítói differenciálás jelenlegi gyakorlatát, mind nem lesznek elégségesek, és a Bíróság úgy látja, hogy az egyenlő bánásmódból adódó társadalmi haszon meghaladja a listázott hátrányokat. Tanulság No.8. A nem, életkor és fogyatékosság politikailag érzékeny területek, ahol a szakmai érveknél mindig nagyobb súllyal esnek latba a vélt vagy valós társadalmi előnyök és hátrányok.

AZ ÚJ IRÁNYELV SZÖVEGEZÉSÉNEK BIZONYTALANSÁGAI Az új irányelv szövegtervezete tehát már 2008 óta kézben van, a munka érdemben azonban azóta sem haladt előre. Ez jelen esetben inkább szerencsének tekinthető, mivel minden érintettnek, így elsősorban az európai jogalkotónak módjában áll végiggondolni a következő lépést. 21

A jelenleg ismert jogszabályi szövegtervezet az események fényében több kihívással is küszködik, melyek közül álljon itt néhány a teljesség igénye nélkül. 1. A mostani szöveg hatály alatt tartja biztosításokat, azonban továbbra is lehetővé téve számunkra az életkor és fogyatékosság alapján történő differenciálást, bizonyos feltételek teljesülése esetén. Kérdés van-e még reális esély arra, hogy a biztosítások kikerüljenek az új irányelv hatálya alól, ami viszonylagos jogbiztonságot nyújtaná a szakma (és persze a fogyasztók) számára? (Londoni fogadóirodák ezt a lehetőséget a „nagyon valószínűtlen” kategóriába áraznák be.) Amennyiben tehát marad a jelenlegi megoldás, a jogbiztonság érdekében egyértelművé kell tenni, hogy a biztosítók esetében nem derogációról van szó a diszkrimináció általános tilalma alól, hanem egy legitim szakmai eszköz alkalmazásáról (differenciálás). Kérdés persze, ezt hogyan lehet jogilag aggálytalan módon megtenni? 2. A jelenleg elérhető szövegváltozat szerint az életkor és fogyatékosság megítélése szétválik. Ez azt a kockázatot rejti magában, hogy a két paraméter nem szükségszerűen fog együtt mozogni, a

21

Az új irányelv tervezet induló (2008-as) szövege elérhető az EU honlapján (ld. 3.sz. lábjegyzet). A dokumentum jelenleg párhuzamosan van kézben az EPSCO Tanácsban és a Parlamentben. A Lisszaboni szerződés 2009. december 1-i hatálybalépését követően az új szabályozás elfogadásához a Tanácson belül egyhangú döntésre van szükség, a Parlament előzetes jóváhagyását követően. A 2012 első féléves dán elnökség a Test-Achats féle bírósági ítélet tanulságait leszűrve módosító szövegjavaslatot nyújtott be a jogbiztonságot növelendő. (Ez a változat a Tanács munkaanyagai között nyilvánosan nem elérhető.) Az új szövegjavaslat hangsúlyozza, hogy bizonyos pénzügyi szolgáltatások esetében a különböző korú emberek nincsenek összehasonlítható helyzetben, és bizonyos esetekben ez igaz a fogyatékkal élőkre is. A szöveg azt is egyértelműsíteni igyekszik, hogy a biztosítók által alkalmazott differenciálási gyakorlat a kockázatok értékelésekor, ami az életkor és fogyatékosság szempont figyelembevételén alapszik, nem tekinthető diszkriminációnak. A dán elnökség új szövegjavaslata egyelőre még nem került elfogadásra a Tanácson belül. Mindazonáltal úgy a Bizottság induló szövegjavaslata, mint a dán elnökség legutóbbi szövegváltozata tartalmaz bizonytalanságokat a biztosítási szakma számára.

8


későbbiekben valamelyiket elkülönülten kezelik, és tiltást vezetnek be rá. Erre értelemszerűen a fogyatékosság esetében nagyobb az esély. A fogyatékosság esetében ráadásul definíciós problémák is akadnak, mivel maga a fogalom is erősen szór tagországonként. (Angliában pl. nevesített esete a HIV és rákbetegség, ahol az érintett védettséget élvez a diagnózis megállapításától.) 3. A tagállami opció (opt out) lehetősége – ami tagállami szintre delegálná az életkor és fogyatékosság, mint differenciáló szempont alkalmazásának megengedését - mindképpen kerülendő, mivel az eltérő implementáció lehetősége támadhatóvá tenné a biztosítói gyakorlatot, aláásva azt az érvelést, miszerint az életkor és fogyatékosság figyelembe vétele szakmai szempontból megkerülhetetlen és objektívan indokolható. Ezért egységes európai megoldásra van szükség. 4. Nem javasolt a szövegben hivatkozás bizonytalan fogalmakra, úgy, mint „arányos” különbségek, vagy „releváns” és „megbízható” amikor a számításokat alátámasztó statisztikai adatokról beszélünk, mivel a későbbiekben ezek is értelmezési problémákhoz vezetnek. A jelenlegi szövegváltozat alapján az sem egyértelmű, hogy az aktuáriusi alapelvek és a statisztikai adatok kumulatív módon (és), vagy alternatívaként (vagy) kerülnek rögzítésre elvárásként. Ráadásul az orvosi tapasztalatok (medical knowledge) figyelembe vétele a mostani szöveg szerint csak a fogyatékosság esetében megengedett. Általános problémaként fogalmazható meg, hogy a témagazda jogalkotó jellemző módon sehol nem a 22 gazdasági/pénzügyi tárca , hanem a szociális terület, éppen a téma jellegéből fakadóan (esélyegyenlőség). A szabályozás ugyanakkor egy nagyon is speciálisan működő pénzügyi területet érint, aminek szabályait az érintett biztosítók jó esetben is csak áttételesen tudják elmagyarázni a tényleges döntéshozónak. Kérdés, ez a körülmény mennyiben bizonyul majd meghatározónak a végeredmény szempontjából. Most persze senki nem tervezi a biztosítói gyakorlat további szűkítését, de láttunk már arra példát a gender kapcsán, hogy amit 27-en külön-külön nem akartak, az az uniós közegben önálló életre kelt, és a tagországi 23 szándékokkal ellentétes közös akarattá vált . Tanulság No.9. A „gender” irányelv biztosítói alkalmazása végül is jogi síkon dőlt el, a szakmai megfontolások figyelmen kívül hagyásával. Szükséges tehát kiemelt figyelmet fordítani az „age” irányelv jogilag aggálytalan megszövegezésére.

HOLOTT TUDJUK Az aktuális, és a szerves fejlődés eredményeként lényegében a XIX. század óta működő, bevett kockázati modellek az életkort egyértelműen meghatározó tényezőnek mutatják a biztosítási kockázat kapcsán. Az életkor szerinti differenciálás tilalma tehát gyakorlatilag és ténylegesen lehetetlenítené el a biztosítók működését a személyhez fűződő biztosítási kockázatok vonatkozásában, annak minden, jelenleg még csak nehezen számszerűsíthető következményével, de mindenképpen a jelenleg ismert magánbiztosítási modell végét jelentené. A díjképzést megalapozó adatok körének jogi korlátozása azzal a reális veszéllyel járhat, hogy a biztosítók a jövőben nem lesznek képesek a fair kockázatértékelésre, és ennek következtében a fogyasztók nem jutnak hozzá a korrekt árazású biztosítási fedezethez. Ez akár egyes biztosítási fedezetek eltűnését is eredményezheti a piacról, ami elsősorban az olyan kiemelt területeket érintheti, mint az élet- és egészségbiztosítások, hosszú távú ápolásbiztosítások, járadékbiztosítások. Holott ezek azok a termékek, amelyekre fokozottan növekvő

22

23

EU szinten az irányelv az „Employment, Social Policy, Health and Consumer Affairs Council” hatáskörébe tartozik.

A „gender” bírósági ítélet a tagállamokat is váratlanul érte, hiszen valamennyi tagország legalább az életbiztosítások esetében megadta a derogáció lehetőségét.

9


igény jelentkezik az európai polgárok körében azáltal, hogy a társadalombiztosítási ellátások korlátai egyre több vonatkozásban megmutatkoznak minden tagországban. Az állami pillérek finanszírozási kihívásaival párhuzamosan – a demográfiai trendek fényében – fokozatosan jelentkezik a szolidaritás elve erősítésének elvárása a magánszektor felé is. Kérdés, hogy a „ gender” irányelv nyomán keletkező tiltás, ami a legrosszabb forgatókönyv szerint az „age” irányelvnél is megismétlődhet, és ami a társadalombiztosítási alapelvekkel azonos szolidaritást kényszeríthet ki a magánbiztosítási piacból, valóban a fogyasztók érdekeit szolgálja-e? A magánbiztosítások ugyanis csak akkor tudják szerepüket betölteni, ha érvényesülni engedik a saját szabályait, és adminisztratív módon nem korlátozzák a kockázatértékelés jelenlegi gyakorlatát. A biztosítók törekvése, hogy személyre szabott, a fogyasztók naponta megújuló igényeinek megfelelő termékeket, elérhető árszínvonalon kínáljanak, ehhez azonban rugalmas kockázatértékelésre van szükségük. A szakma mindennapi tapasztalata is azt mutatja, hogy a fogyasztók részéről is erőteljesen jelentkezik az az igény, hogy az általuk képviselt kockázat fair módon kerüljön beárazásra, így a biztosítási szakma törekvése és a fogyasztók igénye ezen a ponton is összecseng. Tanulság No.10. Nem elég, ha a biztosítás alapigazságaival csak a biztosítók vannak tisztában, szükség van arra is, hogy ez a tudás szélesebb körben is elfogadást nyerjen.

ÉRTIK-E A BIZTOSÍTÓK A JOGALKOTÓ SZÁNDÉKÁT? Biztosítási berkekben időről-időre értetlenség és türelmetlenség tapasztalható, amikor a szóban forgó európai szabályozás kerül terítékre. Hiszen hát megpróbáltuk elmagyarázni a szakma szabályait így is, meg úgy is, és mire jutottunk; a gender vonat már elment, az age pedig itt toporog a küszöbön. Hiába minden, mintha nem akarná megérteni az uniós jogalkotó a lényeget. De biztos, hogy ezzel egyedül van a döntéshozó? Nem lehet, hogy a biztosítási szakmának is lenne mit megértenie? Vajon hajlandó-e levonni a szakmai tanulságokat az ismert demográfiai trendekből; miszerint Európa lakossága öregszik. Az örvendetesen hosszabbodó életkilátások és a – kevésbé örvendetes - alacsony születésszám következtében gazdaságilag aktív korúak és az inaktívak – jelenleg sem kedvező - aránya tovább 24 romlik , és a közgazdasági jósok 2030-ra már riasztó számokat vizionálnak. Az idősebb populáció ugyanakkor jogosan továbbra is igényt tart arra, hogy az egészségügyi és szociális ellátások tartsanak lépést a technika fejlődésével és a tendenciájában javuló életszínvonallal. Nem kevésbé valószínű jövőkép, hogy amennyiben a mostani generációk az elődeiknél jobb állapotban, jobb egészségben érnek el a nyugdíjas évekhez, a szülőknél, nagyszülőknél aktívabb életet fognak élni; sportolnak, utaznak, fogyasztanak, és ehhez megfelelő és megfizethető szolgáltatásokat igényelnek majd. Szintén jogosan. A mindenkori állam ugyanakkor egyre kevésbé fog tudni megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. A megoldás az lehet, ha az állam és a piac között egy, a mainál hatékonyabb munkamegosztás jön létre. A politikusok tudatosan vagy sem, de ezt az igényt érzékelik, és képviselik a megfelelő fórumokon. Nem lehet véletlen az sem, hogy a mostani „age” irányelvet megelőző konzultáció egyik kiváltó eseménye az volt, hogy az AGE nevű idősügyi szervezet diszkriminációként értelmezte a gyakorlatot, miszerint a biztosítók bizonyos életkor felett nem, vagy csak lényegesen magasabb áron kínálnak utasbiztosítást. Ezt a szervezet az idősebbeknek a szabad mozgásukban való korlátozásaként élte meg, ami pedig egy rendkívül fontos uniós alapelv! Az európai jogalkotó tehát mindössze azt szeretné biztosítani, hogy a népesség tendenciájában egyre nagyobb hányadát jelentő idősebb generáció is reális módon jusson hozzá a számára biztonságot nyújtó

24

Az európai trendekkel összhangban 2030-ra a gazdaságilag aktív korúak és az inaktívak aránya lakosságon belül Magyarországon is a mostani 4:1-ről 2:1-re módosulhat az előrejelzések szerint

10


fedezetekhez. (Az talán cinikus szempontnak tűnhet, hogy ez az egyre népesebb réteg egyben hazai és európai szavazópolgár is.) Kérdés tehát az, a biztosítók készen állnak-e arra, hogy válaszokat adjanak erre a kihívásra, és híres innovatív képességeiket latba vetve, tudnak-e rugalmas termékekkel, újragondolt kockázatelbírálással illeszkedni az idősebb európai polgárok igényeihez, és a megtakarítási célon túlmenően anyagi fedezetet nyújtani halál, betegség vagy rokkantság esetére is. Ez itt a kérdés, és nem is egyszerű! De ha arra gondolunk, hogy szerencsés esetben előbb utóbb valamennyien ehhez a populációhoz fogunk tartozni, akkor talán annyira nem is lesz rá nehéz a válasz. Tanulság No.11. Az erős társadalmi igények kikényszerítik a hozzájuk illeszkedő szakmai megoldásokat.

És végül álljon itt néhány kérdés, ami akár tanulságnak is beillik 1. Gender témában a biztosítók nem tudták hatékonyan képviselni erős szakmai érveiket. Kérdés, ez sikerülni fog-e az „age” irányelv esetében? 2. Elégségesek lesznek-e a szakmai érvek a döntéshozók, a civil szervezetek és a fogyasztók meggyőzéséhez? Lehet, hogy kevesebb szakmára és több/jobb kommunikációra lenne szükség? 3. Értik a biztosítók az európai politikát, mi miért történik? 4. Tud-e a biztosítási szakma valódi válaszokat adni az idősödő társadalom problémáira?

Lencsés Katalin Budapest 2012. augusztus Jelen cikk írója kezdetektől fogva részt vett az uniós jogszabály véleményezési folyamatában az „Insurance Europe”-on (korábban CEA) keresztül. A mostani írás részben az európai szövetség belső munkaanyagaira támaszkodik, részben pedig személyes tapasztalatokra hagyatkozva készült. Külön köszönet Dr. Banyár Józsefnek a jobbító észrevételeiért.

11

EGYELŐEK, DE NEM EGYFORMÁK

Recommend Documents