A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANKNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2013.11.13. COM(2013) 790 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANKNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK 2014. évi jelentés a riasztási mechanizmus keretében

(a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló 1176/2011/EU rendelet 3. és 4. cikkének megfelelően) {SWD(2013) 790 final} {SWD(2013) 791 final}

HU

HU

A riasztási mechanizmus keretében készült jelentés (riasztási jelentés) a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás (egyensúlyhiány-eljárás) éves ciklusának kiindulópontját képezi; az eljárás célja az uniós gazdaságok zavartalan működését akadályozó és a gazdasági és monetáris unió működését esetlegesen veszélyeztető egyensúlyhiány feltárása és kezelése. A riasztási jelentés azon tagállamokat azonosítja, amelyeknél további elemzésre (részletes vizsgálatokra) van szükség annak megállapítása érdekében, hogy fennáll-e a szakpolitikai beavatkozást igénylő egyensúlyhiány. A riasztási jelentés e tekintetben – az indikatív küszöbértékekkel bíró mutatókat tartalmazó eredménytábla és kiegészítő mutatók révén – az elsődleges szűrő szerepét tölti be. A riasztási jelentés nem egy mechanikus gyakorlat, és a részletes vizsgálatok sem feltétlenül akkor indulnak, ha a tagállamok az indikatív küszöbértéket meghaladó mutatóról adnak számot – a Bizottság a gazdaság egészének állapotát veszi figyelembe. A Bizottság csak a részletes vizsgálatok alapján fogja eldönteni, hogy fennáll-e egyensúlyhiány vagy potenciálisan túlzott egyensúlyhiány, és adott esetben ezekre alapozva terjeszti elő szakpolitikai ajánlásait. A részletes vizsgálatok 2014 tavaszán kerülnek nyilvánosságra, és részét képezik majd a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszterének keretében tett jövő évi országspecifikus ajánlásokat alátámasztó elemzéseknek.

1.

VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ

Az EU gazdaságai folytatják a külső és a belső egyensúlyhiány kiigazítása felé való előrehaladást. Az egyensúlyhiány, különösen a hitelbőség, a folyó fizetési mérleg jelentős és tartós hiánya vagy többlete, a versenyképesség csökkenése és az adósság növekedése révén hozzájárult a válsághoz. Az utóbbi években több területen történt előrehaladás. Konkrétan, a strukturális reformok és a piaci nyomás hatására több tagállamban is csökkent az államháztartás hiánya és jelentősen javult a költségalapú versenyképesség. Mindazonáltal az egyensúlyhiány megszüntetéséhez további előrehaladás szükséges. A válságot súlyosbító, jó évtizede növekvő egyensúlyhiány felszámolása nem megy egyik napról a másikra, az alkalmazott szakpolitikáknak pedig hozzá kell járulniuk a gazdaság strukturális átalakításához. A magánszektor túlzott adósságállományának csökkentésében eddig kevés előrehaladás mutatkozott, noha a hitelkihelyezés sok országban igen alacsony maradt, vagy akár negatívba is fordult; a legtöbb eladósodott gazdaságban csak lassan javult a nettó nemzetközi befektetési pozíció (NIIP). Az egyensúlyteremtés még kevésbé valósult meg a magas többlettel rendelkező országokban, ami a megtakarítás és a beruházások elégtelen szintjére utal; amint a Bizottság javasolta, a belső kereslet növekedéshez való hozzájárulásának erősítésével egyenletesebbé válna az általános euróövezeti kiigazítás. A jelentős egyensúlyhiány miatt sürgős kiigazításra szoruló országok közül nem egyben romlott a foglalkoztatás és a szociális helyzet, nőtt a munkanélküliség és a szegénység, ami nagy eltérések kialakulásához vezetett a tagállamok között. Ezzel a jelentéssel kezdetét veszi a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás1 (a továbbiakban: egyensúlyhiány-eljárás) harmadik ciklusa. Az eljárás célja a 1

Ezt a jelentést két munkadokumentum kíséri: az első az eredménytáblában alkalmazott mutatók technikai módosításaival, illetve a kiegészítő mutatókkal foglalkozik. A második dokumentum az ezen jelentés

2

tagállami vagy az euróövezeti gazdaságok, vagy akár az egész uniós gazdaság zavartalan működését akadályozó egyensúlyhiány feltárása és kezelése. Az egyéb gazdasági felügyeleti eszközökkel való összhang érdekében az egyensúlyhiány-eljárás végrehajtása az európai szemeszter részét képezi. Ennek köszönhetően a tagállamok megfelelő ajánlásokat kapnak. Az e jelentéssel egy időben elfogadott éves növekedési jelentés2 kapcsolódási pontokat teremt a makrogazdasági egyensúlyhiány egyensúlyhiány-eljárás szerinti korrekciója, illetve azon sürgős kihívások között, amelyek célja a fenntartható költségvetési politikák biztosítása, a hitelezés helyreállítása, a növekedés és a versenyképesség előmozdítása, a munkanélküliség és a válság szociális következményei elleni küzdelem, illetve a közigazgatás korszerűsítése. A Bizottság az elkövetkező napokban véleményeket fogad el továbbá (a makrogazdasági kiigazítási programban részt nem vevő) euróövezeti tagállamok költségvetésiterv-javaslatairól és az euróövezeti költségvetési irányvonalról. Egyes tagállamok tekintetében megküldi a Tanácsnak a gazdasági partnerségi programról alkotott véleménytervezetet is. A riasztási mechanizmus keretében készült jelentés (a továbbiakban: riasztási jelentés) az esetlegesen egyensúlyhiányos tagállamokat azonosítja, amelyek esetében további vizsgálatokra van szükség az egyensúlyhiány fennállásának vagy tartósságának, illetve jellegének megállapításához. A riasztási jelentés e tekintetben – az indikatív küszöbértékekkel bíró mutatókat tartalmazó eredménytábla és kiegészítő mutatók révén – az elsődleges szűrő szerepét tölti be a gazdaságpolitikai koordináció éves ciklusának kezdetén. A gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítéséről szóló bizottsági közleménnyel3 összhangban ez a jelentés első ízben tartalmaz az eredménytábla értelmezését elősegítő szociális mutatókat. A részletesebb elemzés a későbbi részletes vizsgálatok keretében történik. A Bizottság e részletes vizsgálatok alapján fogja eldönteni, hogy fennáll-e egyensúlyhiány vagy túlzott egyensúlyhiány, és adott esetben ezekre alapozva terjeszti elő szakpolitikai ajánlásait. E jelentés szerint 16 tagállamban részletesebben elemezni kell az egyensúlyhiány kialakulását, illetve megszüntetését, és a kapcsolódó kockázatokat. Egyes országoknál a részletes vizsgálatok az előző egyensúlyhiány-eljárás4 megállapításaiból indulnak ki, másoknál a Bizottság első alkalommal készít részletes vizsgálatot. Azok a tagállamok, amelyek esetében a Bizottság részletes vizsgálatot kíván végezni, különböző kihívásokkal és potenciális kockázatokkal néznek szembe, ideértve a partnereikre továbbgyűrűző hatásokat is.

2 3

4

alapjául szolgáló statisztikai adatokat tartalmazza. Hivatkozunk továbbá az Eurostat News Release 166/2013. számára és a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljáráshoz kapcsolódó statisztikai adatok szolgáltatásáról és minőségéről szóló közelmúltbeli rendeletjavaslatra – COM(2013) 342, 2013.6.7. Az utóbbi célja annak biztosítása, hogy az Eurostat megfelelő monitoring alá vonja az adatminőséget, illetve az adatok és metaadatok összeállítását és továbbítását. COM(2013) 800, 2013.11.13. Lásd még a közös foglalkoztatási jelentés bizottsági tervezetét. COM(2013) 690, 2013.10.2. A Bizottság a közös foglalkoztatási jelentésben javasolja továbbá, hogy a foglalkoztatási és a szociális fejlemények nyomon követésére, illetve az említett területek problémáinak korai szakaszban történő feltárására alkalmazzanak kulcsmutatókból álló eredménytáblát. A Tanács decemberben dönt arról, hogy alkalmazza-e az eredménytáblát a 2014. évi európai szemeszterben. A Bizottság 2013 áprilisában egyensúlyhiányt állapított meg Belgiumban, Bulgáriában, Dániában, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, Magyarországon, Máltán, Hollandiában, Szlovéniában, Finnországban, Svédországban és az Egyesült Királyságban; Spanyolországban és Szlovéniában túlzott egyensúlyhiány volt tapasztalható (vö. A részletes vizsgálatok eredményei – COM(2013) 199, 2013.4.10. és Macroeconomic Imbalances (Makrogazdasági egyensúlyhiány), European Economy-Occasional Papers, 132–144. o.). A Tanács által elfogadott országspecifikus ajánlások – ideértve az egyensúlyhiány leküzdéséhez szükségeseket is – teljes körűen itt találhatók: HL C 217, 2013.7.30., 1. o.

3

•

Spanyolország és Szlovénia esetében a részletes vizsgálatok a túlzott egyensúlyhiány tartósságát vagy felszámolását fogják értékelni, és elemzik az e tagállamok által az egyensúlyhiány leküzdése érdekében tett strukturális politikai intézkedéseket.

•

Az egyensúlyhiánnyal küzdő Franciaország, Olaszország és Magyarország esetében – ezen tagállamoknál a Bizottság jelezte, hogy határozott szakpolitikai intézkedésekre van szükség – a részletes vizsgálatok az egyensúlyhiány tartósságát fogják értékelni.

•

A többi olyan tagállam esetében, amelynél előzőleg egyensúlyhiány volt tapasztalható (Belgium, Bulgária, Dánia, Málta, Hollandia, Finnország, Svédország és az Egyesült Királyság), a részletes vizsgálatok értékelik, hogy az egyensúlyhiány mely tagállamokban tartós, és melyekben küzdötték azt le. Mivel az egyensúlyhiány megállapítására alapos elemzést követően az előző részletes vizsgálatok keretében került sor, a Bizottság azon a véleményen van, hogy az egyensúlyhiány leküzdésére vonatkozó következtetést – amely egyes tagállamok esetében az egyensúlyhiány-eljárás potenciális lezárásához vezethet – csak egy másik, minden releváns tényezőt kellően figyelembe vevő részletes vizsgálatban szabad levonni.

•

A külső pozíciók jobb megfigyelése és a belső fejlemények elemzése érdekében, illetve az esetleges egyensúlyhiány megállapítása céljából Németország és Luxemburg esetében is részletes vizsgálat készül.

•

Végül részletes vizsgálatra kerül sor Horvátország, az EU legújabb tagja esetében is, mivel meg kell ismerni külső pozícióinak, kereskedelmi teljesítményének és versenyképességének jellegét és kapcsolódó kockázatait, továbbá az ország belső fejleményeit.

A makrogazdasági kiigazítási programban részt vevő és a pénzügyi támogatásban részesülő tagállamok esetében az egyensúlyhiány felügyelete és a korrekciós intézkedések monitoringja a megfelelő programok keretében zajlik majd. Ez Írországra, Görögországra, Ciprusra, Portugáliára és Romániára vonatkozik; Írország helyzete a program lejártát követően az egyensúlyhiány-eljárás keretében is értékelésre kerül majd. A többoldalú felügyelettel összefüggésben és az 1176/2011/EU rendelet5 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban a Bizottság felkéri a Tanácsot és az eurócsoportot, hogy vitassa meg e jelentést. A Bizottság várja az Európai Parlament visszajelzéseit is, és megfelelő kapcsolatot tart az érintett érdekelt felekkel. A Bizottság a Tanács és az eurócsoport megállapításait figyelembe véve részletes vizsgálatot fog készíteni az érintett tagállamokról. Ezeket a vizsgálatokat várhatóan 2014 tavaszán, a nemzeti reformprogramok és az európai szemeszter országspecifikus ajánlásai elkészítése előtt teszik közzé.

5

HL L 306., 2011.11.23., 25. o.

4

2.

ELŐRELÉPÉS AZ EGYENSÚLYHIÁNY KORREKCIÓJA TERÉN

Az elmúlt évben a legtöbb tagállam előrehaladt egyensúlyhiánya korrekciójával. Ez nem csupán a folyó fizetési mérleg hiányára és a fő versenyképességi mutatókra vonatkozik, hanem a költségvetési számlákra, a magánszektor mérlegeire és a pénzügyi szektorra is. Mindazonáltal a magán- és az állami szektorra nehezedő hitelállomány-leépítési nyomás sok tagállamban jelent terhet a gazdasági tevékenységre; a belföldi keresletet több gazdaságban visszafogja a háztartási megtakarítások növelésének szükségessége és néhány esetben a bérek alakulása, illetve a vállalatok esetében az adósságcsökkentés szükségessége. Emellett a gazdasági tevékenység válság miatt alacsony szintje megnövelte a munkanélküliségi rátákat, és rontott számos szociális mutató értékén. Az egyensúlyhiány korrekciója hozzájárul a gazdasági fundamentumok javulásához és a fokozatos élénküléshez. A gazdasági feltételek gyorsuló ütemű normalizálódása ugyanakkor segíti az egyensúlyhiánnyal kapcsolatos makrogazdasági kockázatok mérséklését. A növekedési kilátások6 ma jobbak, mint egy évvel ezelőtt, a külső és a belső makrogazdasági egyensúlyhiány korrekciójában elért előrehaladás pedig utat nyit a növekedésnek és a konvergenciának. Az elmúlt néhány hónapban a gazdaságból érkező hírek kedvezőek voltak. Több negyedévnyi zsugorodás után a második negyedévben mind az euróövezetben, mind az EU egészében 0,3 százalékkal nőtt a GDP. Az év második felét illetően a kulcsmutatók, ugyan mérsékeltebb ütemben, de e trend folytatására utalnak. Az élénkülés jövő évi erősödésére vonatkozó kilátásokat a belső kereslet fokozatos helyreállása és a versenyképesség növekedésével elősegített exportbővülés is alátámasztja. Az egyensúlyhiányeljárás hatókörébe tartozó különböző területek vonatkozásában a következő átfogó megállapítások tehetők: •

Jelentős javulás volt tapasztalható a rendszerint nagy hiánnyal rendelkező tagállamok folyó fizetési mérlegében (1. grafikon) Ez különösen a makrogazdasági kiigazítási programokat pénzügyi támogatás mellett végrehajtó tagállamokra (EL, IE, CY, PT és RO), valamint azon tagállamokra igaz, amelyek folyó fizetési mérlegükben néhány évvel ezelőttig a legnagyobb hiánnyal rendelkeztek és fenntarthatatlan pályán haladtak (BG, EE, ES, LT, LV, SI és SK). A külső egyenleg javulásának jelentős része ugyan az import zsugorodásának volt köszönhető, amely a belső kereslet csökkenésére és a kiadások összetételének változására vezethető vissza, de az export is kedvező eredményeket mutatott fel. A rendszerint nagy hiánnyal rendelkező tagállamok külső pozíciójának javulása ciklikus és nem ciklikus elemeket egyaránt tartalmaz. Bizonyos, hogy a folyó fizetési mérleg javulása az export bővülésének és a jövedelmek csökkenésének – végső soron az import visszaesésének – köszönhetően tartalmaz olyan jelentős nem ciklikus elemeket, amelyek várhatóan nem fognak eltűnni az élénkülés stabilizálódásával7. Az eredménytábla legutóbbi aktualizált változata szerint a folyó fizetési mérleg hiányának mutatója (vagyis a 2010–2012 közötti hároméves időszak átlaga) PL, valamint EL, CY, PT és RO esetében meghaladja a GDP 4 %-ában megállapított küszöbértéket. 2013-ban ugyanakkor ES, PT, SK és SI várhatóan többletet

6

Vö. European Economic Forecast-Autumn 2013 (Európai Gazdasági Előrejelzés – 2013. ősz) European Economy, 2013, 7. szám. Más szóval, a folyó fizetési mérleg hiányában bekövetkezett csökkenés általában nagyobb volt annál, mint ami az érintett tagállamok és kereskedelmi partnereik becsült kibocsátási rése alapján várható volt. A folyó fizetési mérleg egyenlegének ciklikus eleme becsülhető például azon módszerrel, amelyet Salto, M. és A. Turrini ismertet 2010. évi Comparing Alternative Methodologies for Real Exchange Rate Assessment (A reálárfolyam-értékelés alternatív módszertanainak összehasonlítása) című munkájában, European EconomyEconomic Papers, 427. szám.

7

5

mutat fel, 2012-ben pedig csupán CY és RO rendelkezett a GDP 4 %-át elérő vagy meghaladó hiánnyal. Az elmúlt években a külső pozíció romlását feljegyző országok közül különös figyelmet érdemel FR és UK, amelyek jelenleg a legnagyobb hiányról adnak számot az EU-ban, noha e hiány a küszöbérték alatt van. 1. grafikon: Folyó fizetési mérlegek hiánya (–) és többlete (+) 2008, 2012 és 2014 (előrejelzés) (a GDP %-a) 15 10 5 0 -5 -10 -15

2008

2012

EU28 EA17

CY EL PT ES EE SK IE SI MT IT FR BE FI NL AT LU DE

BG LV LT RO HR HU PL CZ UK DK SE

-23.1

-20

2014

Forrás: Eurostat, a Bizottság szolgálatai.

•

Ugyanakkor a legsebezhetőbb gazdaságok külső fenntarthatósága még nem szilárdult meg újra (2. grafikon). A legtöbb tagállam jelentős negatív NIIP-ről ad számot. Az euróövezeten belül ez különösen igaz ES és EE, valamint a négy programország – PT, EL, IE és CY –, illetve az euróövezeten kívül BG, HR, HU, LV esetében: mindegyikük a GDP 50 %-át, néhányuk (IE, EL, PT és HU) pedig az éves GDPt is meghaladó negatív NIIP-pel rendelkezik. Az elmúlt években különösen CY NIIP-je romlott igen gyors ütemben. CZ, LT, PL, SK és SI, valamint RO NIIP-je szintén nagyobb mértékben negatív, mint az indikatív küszöbérték, de stabil. EL és CY kivételével e tagállamok folyó fizetési mérlegének 2013. évi egyenlege mind meghaladja a külső kötelezettségeik középtávú stabilizálásához szükséges szintet. Mindamellett a NIIP biztonságosabb szintjének eléréséhez hosszabb időszakon keresztül alacsonyabb hiány, sőt, többlet, illetve a gazdasági tevékenység dinamizálása szükséges8. Emellett egyes országokban a nominális növekedés igen alacsony szintje miatt a NIIP-ráta javulása az aktuális számokban még nem jelentkezett. A jelentős negatív NIIP miatt ezen országok finanszírozási helyzete érzékeny a gazdasági kilátások változásaira és a piac rezdüléseire. A negatív NIIP-pel kapcsolatos kockázatok, ideértve a gazdasági tevékenységre és a pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatást is, nagyban függenek a kötelezettségek összetételétől; e tekintetben azok az országok, amelyek jelentős mennyiségű beáramló közvetlen külföldi befektetéssel rendelkeznek (nevezetesen BG, CZ, EE, SK, LT, LV és

8

Vö. The Dynamics of International Investment Positions (A nemzetközi befektetési pozíciók dinamikája), Quarterly Report on the Euro Area, 2012, 3. szám, 7–20. o.

6

IE), jobb helyzetben vannak azoknál, amelyek negatív NIIP-je inkább a külső adósságra vezethető vissza9. 2. grafikon: Nettó nemzetközi befektetési pozíció 2008, 2012 és 2014 (előrejelzés) (a GDP %-a) 125

169 167

75

25

-25

-75

EU28 EA17

DK UK SE CZ LT RO PL HR LV BG HU

LU BE DE NL MT FI FR CY AT IT SI SK IE EE EL ES PT

-125

2008 2012 2014 Megjegyzés: A 2014. évi előrejelzés nem számol értékelési nyereséggel vagy veszteséggel. Forrás: Eurostat, a Bizottság szolgálatai.

•

A folyó fizetési mérleg többlete egyes tagállamok esetében igen magas marad, jóval a GDP 6 %-ában megállapított indikatív küszöbérték felett (1. grafikon és 1. háttérmagyarázat). Ez különösen igaz DE, LU és NL, kisebb mértékben pedig SE esetében. A rendelkezésre álló előrejelzések alapján ezek a többletek a közeljövőben nem fognak sokat csökkenni. A strukturális sajátosságok ezen országok mindegyikénél indokolják a tartós, mérsékelt többletet, de az utóbbi években rögzített szintek és a 2014re vonatkozó előrejelzések jóval meghaladják a múltbeli értékeket és magasabbak a fundamentumokkal indokolható becslések legtöbbjénél10. A gazdasági tevékenység DE esetében kevésbé lanyhult, mint a partnereknél, így arra következtethetnénk, hogy a ciklikusan kiigazított többlet meghaladja a tényleges számokat, ám ugyanez NL esetében már nem állítható. A többletek egyfelől azon szektorok erős versenyképességének és specializációjának köszönhetők, amelyek iránt nagy a világ kereslete – ez kedvező fejlemény –, ugyanakkor a nyomott belső keresletet is tükrözik, amely viszont a belsőleg generált növekedés strukturális akadályaira vezethető vissza11. Ezen országokban a beruházások növekedése és az általános megtakarítások csökkenése javítaná a jólétet és hozzájárulna a növekedés fenntarthatóságához, de nem veszélyeztetné a versenyképességet, annál is inkább, mivel a többlettel rendelkező országokban a

9

Vö. The Role of FDI in Preventing Imbalances in the Euro Area (A kkb szerepe az euróövezeti egyensúlyhiányok kialakulásának megelőzésében), Quarterly Report on the Euro Area, 2013, 2. szám, 17– 25. o. Lásd pl. az IMF 2013. júniusi jelentését: Multilateral Policy Issues Report - 2013 Pilot External Sector Report, (Jelentés a többoldalú szakpolitikát érintő kérdésekről – Külső ágazati kísérleti jelentés) és augusztusi jelentését: Germany-Staff Report for the 2013 Article IV Consultation (Németország – 2013. évi munkadokumentum a IV. cikk szerinti konzultációhoz). Ezekkel a kérdésekkel már az előző évek érintett tagállamokra vonatkozó országspecifikus ajánlásai is foglalkoztak.

10

11

7

beruházások GDP-hez viszonyított aránya általában alacsonyabb az uniós átlagnál. A jelentős többlet ugyanakkor a pénzügyi közvetítés hatékonysághiányára is utalhat. Az említett jelentős többletek és a fent ismertetett hiánycsökkentés kombinációja azt jelenti, hogy a külső pozíció tekintetében korábban egyensúlyban levő euróövezet ma már a GDP 2 %-át meghaladó többlettel rendelkezik12. Ennek következtében az euró felértékelődési nyomás alá kerülhet a többi nemzetközi pénznemmel szemben, ami miatt a sebezhető országoknak még nagyobb erőfeszítéseket kell hozniuk hitelállományuk leépítésére és versenyképességük költségoldali javítására. •

Több országban, különösen a legsebezhetőbbekben, javult az áralapú és a nem áralapú versenyképesség. Az egyensúlyhiány-eljárás legutóbbi aktualizált eredménytáblájában, egyértelműen eltérve a néhány évvel ezelőtti helyzettől, LU kivételével egy tagállam sem adott számot a nominális fajlagos munkaköltség indikatív küszöbértéket meghaladó növekedéséről13. A múltban a legdinamikusabb növekedést felmutató országok közül érezhető csökkenést tapasztalt ES, LV és LT, továbbá IE és EL14. A versenyképesség javulása alapvető a külső fenntarthatóság kapcsán legnagyobb kihívásokkal küzdő gazdaságok kiigazítási folyamatához. E javulás nélkül a hiánycsökkentés főként az import zsugorodása és az életszínvonal csökkenése révén valósulna meg. Emellett egy ország sem adott számot az effektív reálárfolyam indikatív küszöbértéket meghaladó felértékelődéséről. Az effektív reálárfolyam az euró nominális árfolyamának (illetve az euróövezeten kívüli tagállamok esetében a nemzeti valutának) az alakulása miatt valójában több tagállam esetében a leértékelődés irányában haladta meg a küszöbértéket. A nem áralapú versenyképesség alakulását nehezebb értékelni, de az új piacokra és új szektorokra terjeszkedő export miatt több országban is bizonyosan növekedett.

•

Az exportteljesítmény több országban is javult, de a legtöbb tagállam piaci részesedése világviszonylatban csökken. Az utóbbi öt évet tekintve csak BG, EE, LV, LT, MT, PL, illetve RO tudta növelni piaci részesedését, ám ezek együttesen sem tesznek ki többet az uniós export 5,5 %-ánál, 2012-ben pedig csak LV és LT tapasztalt növekedést. A piaci részesedés komoly csökkenése különösen HR, CY, IT, FI és EL esetében volt megfigyelhető. Mindazonáltal az elmúlt években az uniós országok exportteljesítménye egyre kevésbé tér el, még olyan országok is javították exportteljesítményüket, mint ES és PT. Az exportpiaci részesedés alakulásának értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a relatív veszteségek többek között a nagy, feltörekvő gazdaságok – Kína, Brazília, Oroszország és India – bővülésével magyarázhatók. Ugyanakkor az elmúlt öt évben a legtöbb tagállam teljesítménye az egyéb fejlett gazdaságok, pl. az OECD-országok teljesítményével összehasonlítva sem igazán volt jó.

•

A legtöbb tagállamban folytatódik a mérlegkiigazítás, de a magánszektor adósságállománya továbbra is magas (3. grafikon). A magánszektor adósságállománya

12

Vö. Current Account Surpluses in the EU (Folyó fizetési mérlegek többletei az EU-ban), European Economy, 2012, 9. szám. A fajlagos munkaköltség, az exportárak és az egyensúlyteremtés közötti kapcsolatról vö. Labour Costs PassThrough, Profits and Rebalancing in Vulnerable Member States (Munkaköltség-átadás, nyereség és egyensúlyteremtés a sebezhető tagállamokban), Quarterly Report on the Euro Area, 2013, 3. szám, 19–25. o. Vö. Labour Market Developments in Europe-2013 (Munkaerő-piaci fejlemények Európában – 2013), European Economy, 2013, 6. szám és Benchmarks for the Assessment of Wage Developments (Referenciamutatók a béralakulás értékeléséhez), European Economy-Occasional Papers, 146. szám.

13

14

8

minden hitelállomány-leépítési erőfeszítés ellenére a legtöbb tagállamban még mindig meghaladja az indikatív küszöbértéket15. A folyamatban lévő kiigazítás üteme és mértéke azonban országonként eltérő. Az ES, HU, LT és SI által végrehajtott erőteljes kiigazítással egy időben BE, FR és FI, valamint CY és IE konszolidált GDP-arányos adósságrátája jelentősen növekedett. A magánszektor 2012-ben tapasztalt kiigazítása jórészt a háztartások hitelállomány-leépítéséhez kapcsolódik (különösen DK, EE és UK, valamint PT esetében)16.

15

16

Vö. Refining the MIP Scoreboard - Technical Changes to the Scoreboard and Auxiliary Indicators (A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás finomítása – Az eredménytábla technikai módosítása és kiegészítő mutatók), i.m., a magánszektor adósságállományának meghatározását érintő változások az eredménytáblában. Vö. Assessing the Private Sector Deleveraging Dynamics (A magánszektorbeli hitelállomány-leépítés dinamikájának értékelése), Quarterly Report on the Euro Area, 2013, 1. szám, 26–32. o. és Cuerpo, C. et al., 2013, Indebtedness, Deleveraging Dynamics and Macroeconomic Adjustment (Eladósodottság, hitelállomány-leépítési dinamika és makrogazdasági kigazítás, European Economy-Economic Papers, 477. szám.

9

•

A hitelállomány-leépítés dinamikáját a mögöttes hitelpiaci feltételek befolyásolják, illetve a finanszírozáshoz való hozzáférés. 2012-ben a hitelállomány növekedése általában nem érte el a küszöbértéket. Ez kínálati és keresleti tényezőknek egyaránt köszönhető, hatásuk nehezen szétválasztható. A bankok több országban is csökkentették mérlegfőösszegüket, amint az a pénzügyi szektor kötelezettségeinek mutatójából is látszik. A nettó hitelállomány 2012. évi visszaesése néhány programországban – EL, IE és PT – a gazdasági tevékenység újabb töréséhez vezetett, a kapcsolódó nevezőhatás miatt ideiglenesen az adósságráta is megnövekedett; a szükséges hitelállomány-leépítési nyomás és a gazdasági tevékenység közötti negatív visszacsatolási spirál egyes országok esetében továbbra is aggályok forrása. Ezzel szemben a BG, DE, AT, PL és UK esetében végbemenő kiigazítás enyhülő hitelpiaci nyomás és erősebb nominális GDP-növekedés mellett zajlott le. A szektorális bontásból látható, hogy a vállalati szektorban hitelállomány-leépítést tapasztaló országok közül ES, HU, SI és EL esetében a nettó negatív hiteláramlás jelentős magyarázó tényező. A finanszírozási nehézségek a sebezhető országokban végül a beruházások elégtelenségéhez vezethetnek, késleltethetik a gazdaság élénkülését és egyensúlyának elmozdulását a produktívabb, exportorientáltabb iparágak felé17. 3. grafikon: A nem pénzügyi vállalatok, a háztartások és az államháztartás adóssága 2012 (a GDP %-a) 350 300 250 200 150 100 50

Non-financial corporations

Households

EU28 EA17

DK SE UK HR BG HU LV PL RO CZ LT

LU IE CY PT NL ES FI MT AT BE FR EE EL IT SI DE SK

0

General Government

Megjegyzés: Az EU28 és az EA17 aggregált magánadósság-mutatói a konszolidált országszintű adatok súlyozott átlagai. Forrás: Eurostat.

•

A lakásárak csökkenése általánossá vált és felgyorsult (4. grafikon). A lakások reálára18 2012-ben tovább alkalmazkodott, BG, DK, ES, HU, IT, NL, SI és SK, valamint IE, PT és RO esetében – a hitelfeltételek szigorodásának és a háztartások hitelállományleépítési erőfeszítéseinek megfelelően – jelentős ütemben csökkent. A deflált lakásárak csak DE, EE, LU, MT és AT esetében nőttek. A korrekció 2012-ben emellett olyan országokban is felgyorsult, amelyek a csúcs óta összességében már jelentős mértékű

17

Vö. Product Market Review-2013 (Termékpiaci áttekintés – 2013), European Economy, 2013 (hamarosan), és Drivers of Diverging Financing Conditions across Member States (A tagállamok finanszírozási feltételei közötti eltérés okai), Quarterly Report on the Euro Area, 2013, 1. szám, 19–25. o. Relatív (vagy reál) lakásárak, vagyis a fogyasztói árindexszel deflált árak.

18

10

visszaesést tapasztaltak – BG, ES, NL, SI, és CY is. Az ingatlanpiac összehúzódása egybeesik a háztulajdonosságot és a vele járó hitelfelvételt demotiváló, egyensúlyteremtő szakpolitikákkal. A bérlakáspiac előmozdítására, a jelzáloggal fedezett eszközök költségvetési ösztönzőinek csökkentésére vagy a háztartások jövedelem- és kamatlábsokkokkal szembeni sebezhetőségének csökkentésére irányuló reformok hozzájárulhatnak a lakáspiac volatilitásának és ciklikus gazdasági hatásainak mérsékléséhez19. 4. grafikon: Lakásárak (deflált) 2008, 2010 és 2012 (index 2000=100, kivéve, ha másként jelöltük) 431.2

300

440.2

250

200

150

100

47.2

LV LT BG UK SE DK CZ HR RO PL HU

MT EE ES LU FR SI EL CY BE IE SK IT FI NL AT PT DE

50 2008

2010

2012

Megjegyzés: A hiányzó adatok miatt a kiinduló év CZ esetében 2004, EE és SI esetében 2003, CY esetében 2002, SK esetében 2006, HU esetében 2007, PL, AT és RO esetében pedig 2008. Emellett a hiányos adatok miatt AT esetében a piros rombusz 2011-re utal; a rendelkezésre álló információk 2012 esetében erős növekedésre utalnak. Forrás: Eurostat, EKB, OECD, BIS.

•

A foglalkoztatási és a szociális helyzet az egyensúlyteremtés során több országban is romlott. Konkrétan, több tagállamban igen jelentősen nőtt a munkanélküliség. ES, HR, LV, LT és SK, valamint EL, IE, CY és PT magas vagy igen magas munkanélküliségi rátáról adott számot (5. grafikon). A munkanélküliségi ráta csak DE esetében volt alacsonyabb 2012-ben mint 2008-ban, az inaktivitás visszafogott növekedéséről az elmúlt években csupán néhány tagállam tudott beszámolni. A munkanélküliség egyéb mérőszámai – például az ifjúsági munkanélküliség és a tartós munkanélküliség – is

19

Vö. Assessing the dynamics of house prices in the euro area (Az euróövezeti lakásárak dinamikájának értékelése), Quarterly Report on the Euro Area, 2012, 4. szám, 7–18. o., Taxation of Housing (Lakáscélú építmények adója), Quarterly Report on the Euro Area, 2012, 4. szám, 25–30. o., és Tax Reforms in EU Member States 2013 (Az uniós tagállamok adóreformjai – 2013), European Economy, 2013, 5. szám, különösen a 2.6. szakasz. A lakáságazattal kapcsolatos kockázatok tekintetében lásd: Pataracchia, B., R. Raciborski, M. Ratto és W. Röger, 2013, Endogenous Housing Risk in an Estimated DSGE Model of the Euro Area (Lakáságazattal kapcsolatos kockázatok az euróövezet becsült DSGE-modelljében), European Economy-Economic Papers, 505. szám.

11

jelentősen növekedtek, különösen EL és ES esetében, ami számottevő eltérésekhez vezetett az EU-n belül. A kiigazítási folyamathoz hozzátartozik a gyenge gazdasági teljesítmény és – egyes esetekben – fontos munkaigényes ágazatok, például az építőipar szűkülése (ES és SI, valamint IE), amelyek hatására az erőforrások a nem kereskedelemképes ágazatoktól a kereskedelemképes ágazatok felé tolódnak el, a kiadások pedig a belföldön előállított termékekre terelődnek át. Jóllehet az erőforrások újraelosztása elkerülhetetlen és kívánatos, a folyamat költségekkel jár. A magas munkanélküliség emellett az egész gazdaság alulteljesítésére, a humántőke leértékelődésére és a potenciális növekedéssel kapcsolatos kilátások romlására utal. A folyamat zökkenőmentességét a munka- és a termékpiacokon is többféle reform segíti, de a munkanélküliség növekedése is igen jelentős volt, sok tagállamban minden eddigi csúcsot megdöntött. Az egyensúlyhiány és a kiigazítás szociális hatásainak jobb figyelembevétele érdekében az eredménytábla gazdasági értelmezését segítő kiegészítő mutatók számos szociális mutatóval bővültek. A munkanélküliségi ráta a munkaerő-piaci kereslet és kínálat egyeztetési problémáinak romlását mutatja, az ifjúsági és a tartós munkanélküliség, az inaktivitás, a szegénység és a társadalmi kirekesztés emelkedő rátái pedig az erőforrások kihasználatlanságára és a társadalmi kohézió gyengülésére utalnak. 5. grafikon: Munkanélküliségi ráta 2008, 2012 és 2014 (előrejelzés) 30

25

20

15

10

5

2008 Forrás: a Bizottság szolgálatai.

12

2012

EU28 EA17

HR LV HU PL SE RO UK BG LT CZ DK

ES SK PT FR EL DE BE IT FI IE MT EE LU SI AT CY NL

0

2014

Az EU-n belül nő a munkaerő mobilitása. Az EU-n belüli migráció 2012-ben 6,5 millió főt tett ki, ami 2011-hez képest 200 ezer fős növekedést jelent, fokozottan tükrözve a munkaerőpiaci helyzetet. LV és LT esetében a negatív nettó migráció a munkaerőpiac némi javulásának köszönhetően mérsékeltebb volt az előző éveknél. Ezzel szemben PT és ES esetében a munkanélküliségi ráta növekedése a nettó migrációs kiáramlás felgyorsulásához vezetett, noha ennek jó része az Unión kívüli migránsok hazatérésére vezethető vissza. Ezzel párhuzamosan a viszonylag alacsony munkanélküliségi rátájú országok – például DE, AT és SE – a nettó bevándorlás növekedéséről számoltak be. A migráció – azáltal, hogy elősegíti a munkaerőnek a munkanélküliséggel érintett területekről a magas munkakeresletű területek felé való újraelosztását – szerepet játszhat a kiigazításban. A negatív nettó migrációt tapasztaló országoknak azonban továbbra is a potenciális növekedést javító szakpolitikákat kell végrehajtaniuk annak érdekében, hogy középtávon képesek legyenek visszavonzani azt a szakképzett munkaerő-állományt, amelyet a kiigazítás ezen szakaszában esetleg elvesztenek.

13

3.

AZ EREDMÉNYTÁBLA ÉSZREVÉTELEK

ELEMZÉSÉHEZ

KAPCSOLÓDÓ

ORSZÁGSPECIFIKUS

Az alábbi észrevételek nem térnek ki azokra a tagállamokra, amelyek pénzügyi támogatással alátámasztott20 makrogazdasági kiigazítási programhoz kapcsolódó felügyelet alá tartoznak. Ez Görögországot, Ciprust, Portugáliát, valamint Romániát érinti; Írországgal foglalkozik a jelentés, de az egyensúlyhiány-eljáráshoz kapcsolódó értékelés a folyamatban lévő pénzügyi támogatás lezárultával, várhatóan 2014 februárjában készül el. Belgium: A Bizottság 2013 áprilisában megállapította, hogy Belgiumban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, mindenekelőtt a versenyképesség és az eladósodottság alakulása tekintetében, különösen, ami a magas államadósság által a reálgazdaságra gyakorolt hatást illeti. Az aktualizált eredménytábla alapján egyes – az előző évivel azonos – mutatók meghaladják az indikatív küszöbértéket, mindenekelőtt az exportpiaci részesedés visszaesése, valamint a magán- és az állami szektor adósságállománya. Az exportpiaci részesedések csökkenésének régóta jellemző tendenciája 2012-ben felgyorsult, aminek következtében folytatódott az árukereskedelmi egyenleg romlása. A folyó fizetési mérleg pozíciója tovább romlott, most némi hiányt mutat. A nettó nemzetközi befektetési pozíció azonban változatlanul stabil és pozitív. A költségalapú versenyképesség tekintetében a rendelkezésre álló mutatók némi stabilizálódásra utalnak. A nominális fajlagos munkaköltség növekedése azonban – bár az indikatív küszöbérték alatt van – 2012-ben újra felgyorsult, bár 2013-ban várhatóan mérséklődik. Az euróárfolyam alakulásának megfelelően az effektív reálárfolyam 2012-ben némileg leértékelődött. A magánadósság állománya 2012-ben növekedett és – még a belföldi vállalatközi hitelek összevonásával is – jóval a küszöbérték fölött marad. Az államadósság továbbra is növekszik és 2013-ban várhatóan meghaladja a GDP 100 százalékát, bár az előrejelzések szerint a következő években nagyjából stabilizálódik. Emellett nyomon kell követni a függő kötelezettségeket is, mivel befolyásolhatják az államháztartás egyenlegének alakulását és a reálgazdaságot. A pénzügyi ágazat kötelezettségei 2012-ben csökkentek, miközben az ágazat tőkeáttétele az elmúlt öt évre visszatekintve a legalacsonyabb szintre esett vissza. A lakásárak a 2008 óta jellemző stabilitást követően 2012-ben csekély mértékben estek, ami fokozatos kiigazításra utal. A Bizottság mindezek alapján – az egyensúlyhiány áprilisi megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállását vagy annak felszámolását. Bulgária: A Bizottság 2012 áprilisában megállapította, hogy Bulgáriában makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, mindenekelőtt a vállalati szektorban lezajló hitelállomány-leépítés hatása, valamint a külső pozíciók folyamatos kiigazítása, a versenyképesség és a munkaerőpiacok tekintetében. Az aktualizált eredménytábla alapján egyes mutatók meghaladják az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a nettó nemzetközi befektetési pozíció és a munkanélküliség mutatója. Úgy tűnik, hogy az elmúlt néhány évhez képest csökkentek a 20

Ezt a módszert, amely megakadályozza az eljárások és a jelentéstételi kötelezettségek átfedéseit, a kettes csomag részét képező 472/2013/EU rendelet írta elő (HL L 140., 2013.5.27., 1. o.). Összhangban van a nem euróövezeti tagállamok pénzügyi támogatását biztosító eszköz létrehozására vonatkozó bizottsági javaslattal is (COM(2012) 336, 2012.6.22.). A gazdasági helyzet és a makrogazdasági egyensúlyhiány megszüntetése terén elért eredmények részletezése a megfelelésről szóló legutóbbi jelentésekben található: European EconomyOccasional Papers, 162. szám (Írország), 159. szám (Görögország), 161. szám (Ciprus), 156. szám (Románia) és 153. szám (Portugália). A jelentés Spanyolországra is kitér, bár az ország a bankok feltőkésítésére irányuló hivatalos finanszírozásban részesül (vö. European Economy-Occasional Papers, 155. szám) A kettes csomagra vonatkozóan lásd: „The Two-Pack on Economic Governance” (a második gazdasági kormányzási csomag) European Economy-Occasional Papers, 147. szám.

14

külső pozícióból eredő kockázatok. A nettó nemzetközi befektetési pozíció továbbra is erősen negatív, miközben a nettó külső adósság – a közvetlen külföldi befektetések állományából adódóan – jóval alacsonyabb. Emellett mind a negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció, mind a nettó külső adósság hasonlóan csökkenő pályán van, a folyó fizetési mérleg egyensúly felé való elmozdulásának és a tőketranszferek továbbra is pozitív hozzájárulásának köszönhetően. Úgy tűnik, a folyó fizetési mérleg korrekciója nagyrészt nem ciklikus és viszonylag csekély hatást gyakorol a gazdasági tevékenységre. Az ár- és költségalapú versenyképesség mutatói tovább javulnak és minden valószínűséggel hozzájárulnak az export jövőbeli növekedéséhez. A nominális fajlagos munkaköltség mutatója 2012 tekintetében összhangba került az eredménytábla küszöbértékeivel, ami a bérek alacsonyabb növekedésére és a termelékenység tartós javulására vezethető vissza, és tükrözi a tömeges munkaerőelbocsátást is. Folyamatban van a magánszektor hitelállományának leépítése. Bulgáriában a nem pénzügyi vállalatok adósságállománya a referenciaországokéval összehasonlítva viszonylag magas, bár nagyrészt a határokon átnyúló vállalatcsoporton belüli hitelek következménye. A hitelezés a lassú gazdasági fellendülést tükrözve visszafogott. A munkaerőpiac változatlanul gyenge és a munkanélküliség – többek között az ifjúsági és a tartós munkanélküliség – továbbra is emelkedik, bár úgy tűnik, 2013 során stagnál. A szegénység és a társadalmi kirekesztettség is növekedett az elmúlt években, a NEET-arány21 a legmagasabbak között van az EU-ban. A Bizottság mindezek alapján – az egyensúlyhiány áprilisi megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállását vagy annak felszámolását. Cseh Köztársaság: Az egyensúlyhiány-eljárás előző fordulóiban a Cseh Köztársaság tekintetében nem került sor egyensúlyhiány megállapítására. Az aktualizált eredménytábla alapján a nettó nemzetközi befektetési pozíció negatív és változatlanul az indikatív küszöbérték fölött van. Ez a mutató tovább romlott a folyó fizetési mérleg hiánya miatt, amely a GDP 2,5–3 százaléka között mozgott, de a következő években várhatóan csökken. A külső pozícióval összefüggő kockázatok továbbra is korlátozottak, mivel a külső kötelezettségek nagyrészt a közvetlen külföldi befektetésekhez kapcsolódnak, következésképp a nettó külső adósság állománya rendkívül alacsony. Bár a közvetlen külföldi befektetések a század elején hozzájárultak az exportteljesítmény javulásához, az exportpiaci térnyerés lényegesen lassult, sőt 2010–2012 során megfordult és a piaci részesedés csekély mértékben csökkenni kezdett. Az egész gazdaságot átfogó versenyképességi mutatók, például az effektív reálárfolyam és a nominális fajlagos munkaköltség, eddig nem javultak elég nagy mértékben ahhoz, hogy a következő évekre tekintve javítsák az exportteljesítménnyel kapcsolatos kilátásokat. Belföldi viszonylatban a külföldi tőke beáramlása hozzájárult a reál lakásáraknak a válságot megelőző gyors növekedéséhez. Bár az árak jelenleg zajló korrekciója nem gyakorolt lényeges hatást a pénzügyi szektor stabilitására, a hitelállomány növekedése több éven át visszafogott volt. A magánszektor adósságrátája még mindig jóval az indikatív küszöbérték alatt marad. Összességében a munkaerőpiac viszonylag jól átvészelte a gazdaság közelmúltbeli gyengeségeit, a munkanélküliségi ráta 2012-ben 7 százalékra emelkedett. Az ifjúsági munkanélküliség (2012-ben 19,5 %), bár az uniós átlag alatt van, 2008 óta több mint megduplázódott és valószínűleg nem javul addig, amíg a gazdasági tevékenység újra erőre nem kap. A Bizottság mindezek alapján ebben a szakaszban nem végez további részletes vizsgálatot a makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás keretében. Dánia: A Bizottság 2013 áprilisában megállapította, hogy Dániában makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, mindenekelőtt a háztartások jelentős eladósodottsága és az 21

A nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok aránya.

15

ingatlanpiac folytatódó kiigazítása tekintetében. Az aktualizált eredménytábla alapján ugyanazok a mutatók haladják meg az indikatív küszöbértéket, mint a múlt évben, vagyis a magánszektor adóssága és az exportpiaci részesedés visszaesése. Az utóbbi a versenyképesség elmúlt évtizedbeli romlásához kapcsolódik. Azonban a bérek és a nominális fajlagos munkaköltség növekedésének jelenlegi mérséklődése, valamint az effektív reálárfolyam leértékelődése várhatóan hozzájárul a versenyképesség már folyamatban lévő élénküléséhez. A folyó fizetési mérleg több mint két évtizeden át a pozitív tartományban volt, és a többlet jelenleg megközelíti az eredménytábla felső küszöbértékét, miközben a nettó nemzetközi befektetési pozíció tovább erősödött. A lakásárak 2008-at megelőző növekedése rendkívüli mértékben megemelte a háztartások eladósodottságát. A magánszektor adósságállománya így jóval meghaladja a küszöbértéket, de 2009 óta csökkenő pályán van. Emellett az adósság a magas jövedelmű háztartásokban koncentrálódik, ami csökkenti a kamatlábsokkokhoz kapcsolódó kockázatokat. Az ingatlanpiac még mindig lanyha, bár az árak az elmúlt évben némileg emelkedtek. A Bizottság mindezek alapján – az egyensúlyhiány áprilisi megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállását vagy annak felszámolását. Németország: A makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás előző fordulóiban Németország tekintetében nem került sor egyensúlyhiány megállapítására. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a folyó fizetési mérleg többlete, az effektív reálárfolyam leértékelődése, az exportpiaci részesedés visszaesése és az állami szektor adósságállománya. A külső oldalon a folyó fizetési mérleg egyenlege jóval az indikatív küszöbérték felett van, és a német gazdaság méretéből adódóan az euróövezeti többlet nagyrészt a német folyófizetésimérleg-többletből következik. Statisztikai felülvizsgálatokat követően a mutató 2007 óta minden évben meghaladja a küszöbértéket. A legújabb negyedéves adatok és a Bizottság őszi előrejelzése 2013-ra a 2012. évivel megegyező szintű, a GDP 7 százalékát kitevő többletet jeleznek előre. Ami a távolabbi kilátásokat illeti, a legutóbbi bizottsági előrejelzések szerint a többlet az előrejelzés időszakában várhatóan a küszöbérték fölött marad, de arra utalnak, hogy nem rövid távú ciklikus jelenségről van szó. A nagy többlet a jelentős mértékben pozitív és növekvő nettó nemzetközi befektetési pozícióban és a pozitív jövedelmi mérlegekben tükröződik. Ez az eurónak a többi valutával szembeni felértékelődésére irányuló nyomást eredményezhet. Ilyen nyomás érvényesülése esetén a periférián levő országok számára nehezebbé válik, hogy valutájuk belső leértékelése révén élénkítsék a versenyképességet. A nagy többlet jelzi, hogy a német gazdaságban a megtakarítások volumene meghaladja a beruházásokét. A háztartások megtakarítási rátája a legmagasabbak között van az euróövezetben. Annak ellenére, hogy a magánszektor (cégek és háztartások) GDP-hez viszonyított adósságállománya a második legalacsonyabb az euróövezetben és a kamatfeltételek kedvezőek, a magánszektor hitelállományának leépítése – bár kisebb ütemben – folytatódott, következésképpen nem élénkül a magánkereslet. A magánszektorban a hiteláramlás mérsékelt maradt, míg a bruttó állóeszköz-felhalmozás a múlt évben csökkent. A korábbi ajánlások arra helyezték a hangsúlyt, hogy a kedvezőtlen demográfiai kilátások közepette a potenciális növekedés hazai forrásainak megerősítésére van szükség. Németország külső pozíciójának dinamikája további vizsgálatot igényel többek között annak jobb megértéséhez, hogy egyes hazai jellemzők, például a pénzügyi mozgások, milyen szerepet játszanak a megtakarítások és beruházások ágazati egyenlege és a folyó fizetési mérleg alakulása szempontjából. A HICP-alapú effektív reálárfolyam 2010–2012-ben – leginkább a nem euróövezeti partnerekkel szemben – leértékelődött, tükrözve az euró nominális leértékelődését, bár az euróövezeti referenciaországokkal szemben ez kisebb mértékű volt. Ez hozzájárult a német cégek nem euróövezeti versenytársakkal szembeni

16

versenyképességének javulásához. A stabil munkaerőpiac és a kapcsolódó bérnövekedés, valamint a viszonylag alacsony termelékenységnövekedés következtében a nominális fajlagos munkaköltség továbbra is erősebben növekszik az euróövezeti átlagnál. A megfelelő effektív reálárfolyam ezzel összefüggő felértékelődése azonban a válságot megelőző javuláshoz képest csekély. Az állami szektor adósságállománya meghaladja az indikatív küszöbértéket, de az előrejelzés szerint 2013-tól csökken. A lakásárak csekély mértékben növekedtek, nagyobb áremelkedés csak egyes városi területeken volt jellemző. A Bizottság mindezek alapján úgy véli, hogy érdemes részletes vizsgálatban értékelni, fennáll-e egyensúlyhiány. Észtország: A makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás előző fordulóiban Észtország tekintetében nem került sor egyensúlyhiány megállapítására. Az aktualizált eredménytábla alapján egyes mutatók még mindig meghaladják az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció és a munkanélküliség mutatója. Bár a negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció jelentős mértékben a küszöbérték fölött marad (2012-ben a GDP –54 százaléka), a folyó fizetési mérleg csekély hiánya ellenére javulóban van. Az utóbbi viszont a szűkülő kereskedelmi többlettel – ami az exportpiaci részesedés részben a nominális fajlagos munkaköltség növekedését tükröző visszaesésének a következménye – valamint a belföldi kereslet élénkülésével magyarázható. Mivel azonban a külső kötelezettségek fele közvetlen külföldi befektetéshez kapcsolódik, a kockázat továbbra is korlátozott. Ami a külső adósságot illeti, Észtország nettó hitelezővé vált. Ezzel párhuzamosan a munkanélküliség mutatója – bár meghaladja az eredménytáblában levő küszöbértéket – gyorsan csökken, 2013 végére 9,25 %-ra. A tartós munkanélküliség azonban a szegénységre, a társadalmi kirekesztettségre, a súlyos anyagi nélkülözésre és az alacsony munkaintenzitásra vonatkozó mutatókhoz hasonlóan változatlanul viszonylag magas. A magánszektor magas eladósodottsága – a stabil nominális GDP-növekedésnek köszönhetően – tovább csökkent, 2012-ben a GDP 129 %-ára. A magánszektor hitelállományának leépítése azonban majdnem megállt, a még mindig viszonylag magas adósságállomány a jövőben valószínűleg visszafogja a hitelállomány növekedését és középtávon a kibocsátás növekedését is fékezi. A Bizottság mindezek alapján ebben a szakaszban nem végez további részletes vizsgálatot a makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás keretében. Írország 2010 decembere óta Írország pénzügyi támogatás mellett makrogazdasági kiigazítási programot hajt végre; az egyensúlyhiány felügyeletére és a korrekciós intézkedések nyomon követésére így nem a makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás keretében, hanem a programmal összefüggésben került sor. A program keretében Írország jelentős lépéseket tett túlzott egyensúlyhiányának megszüntetése felé. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció, az effektív reálárfolyam leértékelődése, az exportpiaci részesedés visszaesése, a magán- és az állami szektor adósságállománya és a munkanélküliség. Ami a külső egyensúlyhiányt illeti, a folyó fizetési mérleg 2010 óta többletet mutat, de ez még nem nyilvánul meg a nettó nemzetközi befektetési pozíció javulásában, nagyrészt értékelési hatások következménye, amelyek viszont mindenképpen a gazdaságba vetett bizalmat tükrözik. Emellett a külső kötelezettségekhez kapcsolódó kockázatokat a beáramló közvetlen külföldi befektetések nagy állománya ismeretében kell figyelembe venni. A fajlagos munkaköltség csökkenése és az effektív reálárfolyam leértékelődése kiigazította a fellendülés éveiben keletkezett többleteket és a versenyképesség javulásában nyilvánult meg. Ennek következtében a piaci részesedések visszaesése 2012-ben lelassult, és a romlás a továbbiakban az áruexport összetételében bekövetkezett jelentős átalakulás, a fő exportált gyógyszerek lejáró szabadalmának hatása, valamint a szolgáltatásexport felé való elmozdulás miatt következik be. Ami a belső egyensúlyhiányt

17

illeti, az öt éven át csökkenő és számos számítási módszer szerint jelenleg alulértékelt lakásárak stabilizálódtak vagy mérsékelt emelkedésnek indultak. Bár a magánszektor adósságállománya még mindig a küszöbérték felett van, a hitelállomány-leépítés jól haladt előre annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló jövedelem visszaesése erős hatást gyakorolt. Ezzel párhuzamosan a bankoknak fel kellett gyorsítaniuk nemteljesítő hiteleik portfóliójának csökkentésére irányuló erőfeszítéseiket, különösen a késedelemben levő jelzáloghiteleket kezelő tartós megoldásokkal. A program keretében elvégzett átfogó értékelés során ezzel összefüggésben a bankok mérlegének állapotát is megvizsgálják. A program keretében elfogadott költségvetési célok határozott betartása azzal jár, hogy az állami szektor adósságállományának a GDP-hez viszonyított aránya az előrejelzések szerint 2013-ban éri el a csúcsot, utána pedig csökken. Bár a munkanélküliségi ráta az indikatív küszöbérték felett marad, 2012 közepe óta csökkenő tendenciát mutat, a 2012. eleji 15 százalékos legmagasabb szintről 2013 szeptemberére 13,25 százalékra esett vissza. A tartós és az ifjúsági munkanélküliség azonban változatlanul komoly problémát jelent, és a szegénység, valamint a társadalmi kirekesztettség jelentősen növekedett az elmúlt években. A folyamatban lévő pénzügyi támogatás és a kiigazítási program hozzájárult a makrogazdasági egyensúlyhiány csökkentéséhez és a kapcsolódó kockázatok kezeléséhez. Írország helyzetének az egyensúlyhiány-eljárás keretében történő értékelése a program lezárultával készül el. Spanyolország: A Bizottság 2013 áprilisában megállapította, hogy Spanyolországban túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, mindenekelőtt azért, mert a rendkívül magas belső és külső adósságállomány továbbra is kockázatot jelent a növekedés és a pénzügyi stabilitás szempontjából22. Emellett, annak ellenére, hogy folyamatban van a gazdaság egyensúlyának helyreállítása, a szükséges kiigazítás nagyságrendje, és az emelkedő munkanélküliséghez, valamint az államháztartás növekvő adósságállományához kapcsolódó további sebezhetőség komoly kihívást jelent a jövőre nézve és folyamatos szakpolitikai fellépést tesz szükségessé. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció, az effektív reálárfolyam leértékelődése, az exportpiaci részesedés visszaesése, az állam adósságállománya és a munkanélküliség. A folyó fizetési mérleg – stabil exportnövekedés és a csökkenő import által irányított – jelentős korrekciójának köszönhetően az eredménytábla mutatója a küszöbérték alá került. 2013-ban a folyó fizetési mérleg többletbe fordul át, amely a következő években várhatóan növekszik. A negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció azonban még nem stabilizálódott, a 2012. évi romlás főként értékelési hatások következménye, ami a gazdaságba vetett bizalom jelének tekinthető. A versenyképesség javulása 2012-ben felgyorsult, mivel a folyamatban lévő jelentős termelékenységjavulás (bár ez nagyrészt az elbocsátások következménye) a bérek mérséklődésével együtt csökkentette a fajlagos munkaköltséget Az effektív reálárfolyam összesített javulása meghaladta az indikatív küszöbértéket és ellensúlyozza a korábbi időszakokban bekövetkezett felértékelődést. Az exportpiaci részesedések csökkenése folytatódott. A relatív visszaesés azonban más fejlett országokhoz hasonlítva mérsékeltebb. Az államadósság az államháztartási hiány, a bankok újratőkésítése és a szállítókkal szembeni hátralékok rendezése miatt gyorsan növekszik. A 22

Mindazonáltal – a spanyol nemzeti reformprogram és a stabilitási program ambiciózus céljaira tekintettel – a makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás korrekciós ága nem lépett működésbe A Bizottság szolgálatai szorosan nyomon követik a szakpolitikai reformok végrehajtását és a Tanács által júliusban a makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárással összefüggésben tett ajánlások betartását. A nyomon követés során megállapításra került, hogy az elmúlt hónapokban érzékelhetően felgyorsult a reformok üteme. Egyes késedelmek ellenére a reformok nagyrészt a nemzeti reformprogramban és a stabilitási programban vállalt kötelezettségekkel, valamint a Tanács által júliusban a makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárással összefüggésben tett ajánlásokkal összhangban haladnak előre.

18

magánszektor hitelállományának leépítése folytatódott, elsősorban a negatív hiteláramlás révén; a háztartások hitelállományának csökkenése némileg lassult a vállalatokéhoz képest, a főként jelzáloghitelekhez kapcsolódó adósságok hosszabb lejáratát és a fizetésképtelenségi eljárások kisebb mértékű igénybevételét tükrözve. A jelentős ingatlankínálat és a gyenge fundamentumok miatt az ingatlanpiacon felgyorsult a korrekciós folyamat. A válság társadalmi költsége egyre inkább érzékelhető. A nagyarányú tartós és ifjúsági munkanélküliség, valamint az alacsony munkaintenzitású háztartások növekvő száma a háztartások jövedelmének csökkenésével összekapcsolódva, érezteti hatását, és a szegénység, valamint a társadalmi kirekesztettség növekedéséhez vezet. A Bizottság mindezek alapján – a túlzott egyensúlyhiány áprilisi megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni a makrogazdasági kockázatok fennállását és nyomon követni az egyensúlyhiány felszámolása terén tett előrelépést. Franciaország: A Bizottság 2013 áprilisában megállapította, hogy Franciaországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn és rámutatott a határozott szakpolitikai intézkedések elfogadásának szükségességére. Az egyensúlyhiány mindenekelőtt a folyó fizetési mérleg romlásában és a versenyképesség, valamint az államháztartás jelentős adósságállománya terén mutatkozott meg. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a múlt évhez hasonlóan az exportpiaci részesedések romlása, a magán- és az állami szektor adósságállományának mutatója, és újabban az effektív reálárfolyam leértékelődése. Az eredménytábla elemzése mind a külső, mind a belső oldalon változatlanul problémákat jelez. Franciaország piaci részesedése tovább csökken, bár némileg kisebb mértékben, mint az Unióé (vagy az euróövezeté) összességében. Ez a csökkenés a folyó fizetési mérleg egyenlegének romlásában és a negatív nettó nemzetközi befektetési pozícióban tükröződik, bár ezek továbbra is jóval a megfelelő indikatív küszöbérték alatt vannak. Ezekre a fejleményekre az effektív reálárfolyam leértékelődése és a viszonylag visszafogott fajlagos munkaköltség ellenére került sor, ami a hangsúlyt még inkább a nem áralapú versenyképességre helyezte. Korábbi elemzések rámutattak arra, hogy milyen negatív hatást gyakorol a francia vállalatok gyenge nyereségessége beruházási potenciáljukra és innovációs kapacitásukra, és ez hátrányosan befolyásolja versenyképességüket. A cégek alacsony nyereségessége hitelállomány-leépítési képességükre is hat és így hozzájárul a magánszektor eladósodottságának növekedéséhez. Ugyanakkor a háztartások adósságállománya továbbra is viszonylag alacsony, bár hitelképességüket csorbítja rendelkezésre álló jövedelmüknek a növekvő munkanélküliség miatti csökkenése. A magánadósság szintjének növekedése aggasztó az állami szektor változatlanul növekvő – jelenleg a GDP 90 százalékát meghaladó – adóssága ismeretében. A Bizottság mindezek alapján – az egyensúlyhiány áprilisi megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállásához kapcsolódó kockázatokat. Horvátország 2013. július 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a nettó nemzetközi befektetési pozíció, az exportpiaci részesedés csökkenése és a munkanélküliségi ráta. A 2012 végén a GDP közel 90 százalékát kitevő negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció főként a globális válságot megelőzően felhalmozódott folyófizetésimérleg-hiány következménye. A válság kezdete óta a folyó fizetési mérleg fokozatos korrekció révén 2012-ben közel egyensúlyi pozícióba került, nagyrészt a gyenge exportteljesítmény melletti nyomott belföldi keresletet tükrözve. A növekvő fajlagos munkaköltség a kedvezőtlen termékspecializációval és az export kedvezőtlen földrajzi orientációjával együtt az exportpiaci részesedések jelentős visszaeséséhez vezetett. A válságot megelőző időszakra jellemző nagy tőkebeáramlás következtében felhalmozódott a

19

magánadósság, bár a közelmúltban a magánszektor adósságállományának aránya újra csökkenni kezdett és 2012 végén némileg az indikatív küszöbérték alá került. 2008 óta jelentősen növekedett a nemteljesítő hitelek aránya, különösen a vállalati szektorban és részben a svájcifrank-alapú hitelekkel rendelkező háztartások magasabb adósságszolgálata révén. A hitelállomány-leépítésre irányuló nyomás befolyásolja a gazdaság élénkülési kilátásait. Ugyanakkor a gazdasági visszaesés, valamint a jelentősebb költségvetési kiigazítás hiánya következtében gyorsan nőtt az állami szektor adóssága. Emellett az állami vállalatok adóssága függő kötelezettséget jelent az állam számára. A gazdaság számos ágazatára jellemző szabályozási teher és a verseny hiánya továbbra is a növekedés és a munkahelyteremtés komoly akadálya. Az elhúzódó recesszió a rugalmatlan munkaerőpiaccal és a társadalombiztosítás szűk keresztmetszeteivel összekapcsolódva, főként a magánszektorban a foglalkoztatás visszaeséséhez vezetett, miközben a munkanélküliségi ráta 2012-ben jelentősen emelkedett, csaknem 16 százalékra. Különösen komoly problémát jelent a 40 százalékot meghaladó ifjúsági munkanélküliség. A nagyarányú tartós munkanélküliség strukturális jellegű problémákra utal. Növekszik a szegénységben élők aránya, amely az Unióban a legmagasabbak között van. A Bizottság mindezek alapján úgy véli, hogy érdemes részletes vizsgálatban értékelni, fennáll-e egyensúlyhiány. Olaszország: A Bizottság 2013 áprilisában megállapította, hogy Olaszországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn és rámutatott a határozott szakpolitikai intézkedések elfogadásának szükségességére. Az egyensúlyhiány különösen az ország exportteljesítményében és a mögöttes versenyképesség-romlásban, valamint az állami szektor nagy adósságállományában nyilvánult meg. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen az exportpiaci részesedés csökkenése, az effektív reálárfolyam leértékelődése és az állami szektor adósságállománya. A piaci részesedés visszaesése továbbra is jelentős mértékben meghaladja a küszöbértéket és az exportteljesítmény a többi fejlett országéval összehasonlítva gyenge. Az euróövezeten kívüli kereskedelmi partnerekkel folytatott exportot 2012 közepéig támogatta az effektív reálárfolyam főként az euró nominális leértékelődéséből következő nagymértékű esése. Emellett a rossz termelékenységi teljesítmény továbbra is magasan tartja a fajlagos munkaköltséget, amely 2012-ben a legtöbb kereskedelmi partnerénél nagyobb mértékben növekedett. Az előrejelzések szerint 2013-ban többletbe forduló folyó fizetési mérleg javulása leginkább a belföldi kereslet visszaesésével és mindenekelőtt a beruházások erős szűkülésével magyarázható. A belső oldalon az állami szektor nagy adósságállománya továbbra is sebezhetővé teszi az országot, különösen a gyenge növekedési kilátásokra tekintettel. 2012ben – a szűkülő gazdasági tevékenység és a növekvő kamatkiadások miatt – az állami szektor adósságállománya a GDP-hez viszonyítva 127 százalékra emelkedett, pedig a növekedést az elsődleges többlet (a GDP 2,5 százaléka) is mérsékelte. Ahhoz, hogy az adósságráta tartósan csökkenő pályára kerüljön, változatlanul alapvető fontosságú a jelentős elsődleges többlet elérése és fenntartása. A magánszektor eladósodottsága a küszöbérték alatt marad és a vállalati szektorra koncentrálódik, amely – az elhúzódó recesszió következtében –a nemteljesítő hitelek jelentős emelkedésének fő mozgatója volt. Bár a hároméves átlagot jelző munkanélküliségi mutató még mindig a küszöbérték alatt van, a munkanélküliség 2012-ben jelentősen emelkedett, csaknem 11 százalékra és 2013 augusztusára elérte a 12,25 százalékot, miközben az ifjúsági munkanélküliség és a NEET-arány rendkívül magas. A szegénység és a társadalmi kirekesztettség (különösen a súlyos anyagi nélkülözés) is jelentős mértékben növekedett. A Bizottság mindezek alapján – az egyensúlyhiány áprilisi megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállásában rejlő kockázatokat.

20

Lettország: A makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás előző fordulóiban Lettország tekintetében nem került sor egyensúlyhiány megállapítására. Az aktualizált eredménytábla alapján egyes mutatók meghaladják az indikatív küszöbértéket, ezek a nettó nemzetközi befektetési pozíció és a munkanélküliség. Azonban mindkét mutató jó irányba mozog és a javulás üteme számottevő. A külső pozíció továbbra is stabil, a versenyképességi mutatók és az exportpiaci részesedések emelkedése folytatódik és a folyó fizetési mérleg hiánya alacsony szinten stabilizálódott. Bár a negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció az indikatív küszöbérték fölött marad, a külső kötelezettségek nagy részét a befelé irányuló közvetlen külföldi befektetések alkotják, kisebb makrogazdasági kockázatot és adósságot jelentve. Mind a negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció, mind a külső adósság gyorsan csökken, és e pozitív tendencia az előrejelzés időszakában várhatóan tartós lesz. A belső mutatókat tekintve az állami szektor adóssága jelentősen a küszöbérték alatt marad és az előrejelzés szerint 2015-re a GDP 40 százaléka alá kerül, amikorra Lettország – az ütemezés szerint – visszafizeti a 2009–2011-ben folyósított uniós hitel három negyedét. A magánszektor adósságállománya szintén a küszöbérték alatt van. A lakásárak és a hiteláramlás a válság alatti jelentős korrekciót követően lassan helyreállnak; középtávon nem várható nagy ingadozás, mivel a háztartási szegmens hitelállományának leépítése várhatóan folytatódik. A hároméves átlagot jelző munkanélküliségi mutató csekély mértékben javult, de a munkaerő-piaci dinamika a közelmúltban már kedvezőbben alakult és a munkanélküliség gyorsan csökken; a jelenlegi előrejelzések szerint a munkanélküliségi ráta 2014-ben az uniós átlag alá kerül, és 2015-ben 10 százalék alá süllyed. Az élénkülő munkaerőpiac már hozzájárul a – még mindig rendkívül nagyarányú – szegénység és társadalmi kirekesztettség enyhüléséhez. A Bizottság mindezek alapján ebben a szakaszban nem végez további részletes vizsgálatot a makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás keretében. Litvánia: A makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás előző fordulóiban Litvánia tekintetében nem került sor egyensúlyhiány megállapítására. Az aktualizált eredménytábla alapján egyes mutatók meghaladják az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a nettó nemzetközi befektetési pozíció és a munkanélküliség mutatója. A nettó nemzetközi befektetési pozíció erősen negatív, bár 2009 óta jelentősen javult. A nettó külső adósság azonban számottevően csökkent, mivel a külső kötelezettségek nagy része a jelentős beáramló közvetlen külföldi befektetésekhez kapcsolódik. 2013 első felében a folyó fizetési mérleg hiánya kismértékű többletbe fordult át, de a belföldi kereslet élénkülésével ismét csekély hiány várható. A tervek szerint a hiányt főként a beáramló közvetlen külföldi befektetésekből és portfólióbefektetésekből finanszírozzák. Az effektív reálárfolyam leértékelődése és a fajlagos munkaköltség esése következtében az exportpiaci részesedés javulása folytatódik. Mindazonáltal a fajlagos munkaköltség az újabb béremelkedések miatt a közelmúltban ismét növekedni kezdett. A belső oldalon a magán- és az állami szektor adósságállománya viszonylag alacsony, sőt az utóbbi a következő években várhatóan csökkenni kezd. Megkezdődött a nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott új hitelek növekedése és ezáltal a magánszektor hitelállományának leépítése lelassult. A lakásárak az elmúlt években viszonylag stabilak maradtak. A munkanélküliség számottevően csökkent és 2014-ben várhatóan 11 százalék alá süllyed. Az élénkülő munkaerőpiac hozzájárul a – még mindig rendkívül nagyarányú – szegénység és társadalmi kirekesztettség enyhüléséhez. A Bizottság mindezek alapján ebben a szakaszban nem végez további részletes vizsgálatot a makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás keretében. Luxemburg: A makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás előző fordulóiban Luxemburg tekintetében nem került sor egyensúlyhiány megállapítására. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a

21

folyó fizetési mérleg többlete, a fajlagos munkaköltség, a magánszektor adóssága és az exportpiaci részesedés mutatója. A rendkívül nagy többlet eltakarja a kereskedelmi mérleg tartós hiányát. Emellett az exportpiaci részesedések közelmúltbeli csökkenése is aggodalomra ad okot. Nemcsak a kereskedelmi mérleg hiánya ért el eddig nem látott mértéket, de az ország 2007 óta a (főként pénzügyi) szolgáltatások piacain is veszített részesedéséből. Emellett a nominális fajlagos munkaköltség 2008 óta az euróövezetinél jóval gyorsabban emelkedett és meghaladja a küszöbértéket – annak ellenére, hogy a közelmúltban intézkedések történtek a bérek visszafogására –, és mindez gyengítette a hazai ipar versenypozícióját. A magánszektor – alapvetően a nem pénzügyi vállalatok – nagyarányú eladósodottsága növeli a vállalkozások sebezhetőségét és részben magyarázható azzal, hogy az adójogszabályok miatt a hitelfelvétel előnyösebb a tőkeemelésnél. Bár a pénzügyi szektor összességében stabil, a pénzügyi válság lefékezte az ágazat növekedési potenciálját és aggályokra ad okot abból a szempontból, hogy egy kevésbé dinamikus ágazat – a népesség elöregedéséhez kapcsolódó költségeket is figyelembe véve – milyen hatást gyakorol a foglalkoztatásra és az államháztartás fenntarthatóságára. A Bizottság mindezek alapján úgy véli, hogy érdemes részletes vizsgálatban értékelni, fennáll-e egyensúlyhiány. Magyarország: A Bizottság 2013 áprilisában megállapította, hogy Magyarországon makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn és rámutatott a határozott szakpolitikai intézkedések elfogadásának szükségességére. Az erősen negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció különösen aggályos. Az aktualizált eredménytábla alapján ez a változó továbbra is jelentősen meghaladja az indikatív küszöbértéket, mivel összege nagyobb az éves GDP összegénél. Emellett az exportpiaci részesedésekre, az állami szektor adósságára és a munkanélküliségre vonatkozó mutató is a küszöbértékek fölött van. Ami a külső egyensúlyhiányt illeti, a folyó fizetési mérleg tartós többlete 2009 óta hozzájárult a nettó nemzetközi befektetési pozíció javulásához. A többlet azonban a belföldi kereslet fennálló gyengeségét tükrözi, miközben az exportteljesítmény csekély; annak ellenére, hogy a költségalapú versenyképesség romlásának nincs kifejezett jele, az exportpiaci részesedések visszaesése felgyorsult. Ez megkérdőjelezi a külső korrekció fenntarthatóságát. A belső egyensúlyhiány tekintetében a magán- és az állami szektor folyamatban lévő hitelállomány-leépítését tükröző számottevő külső kiigazítás ellenére továbbra is jelentős az ország sebezhetősége. A vállalati hiteleknek a politikai bizonytalanság közepette bekövetkező gyors zuhanása hozzájárult a beruházások példátlanul alacsony szintjéhez, ami viszont erodálhatja az ország növekedési potenciálját. A nominális lakásárak folyamatos csökkenése a pénzügyi ágazatra rótt többletterhekkel együtt akadályozza a gazdaság számára megszokott hitelezéshez való visszatérést és kockázatot jelent a pénzügyi stabilitásra nézve. Az állami szektor adósságállománya némileg csökkent, de még mindig számottevően a küszöbérték fölött van és a gyenge növekedési potenciállal együtt sérülékennyé teszi az országot, ami az államadósság viszonylag magas finanszírozási költségeiben tükröződik. A munkanélküliségi ráta a küszöbérték fölött maradt, és az ifjúsági munkanélküliség, valamint a súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya a válság kezdete óta jelentősen nőtt. A Bizottság mindezek alapján – az egyensúlyhiány áprilisi megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállásához kapcsolódó kockázatokat. Málta: A Bizottság 2013 áprilisában megállapította, hogy Máltán makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, ami a pénzügyi szektor ingatlanpiacnak való jelentős kitettségéből és az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának kockázataiból ered. Az aktualizált eredménytábla számos területen javulásra utal, bár több mutató továbbra is meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a reálárfolyam leértékelődése, valamint a magán- és az állami szektor adósságállománya. A gazdaság külső pozíciója javult, és a folyó fizetési mérleg

22

mutatói a küszöbérték alá kerültek, a pozitív nettó nemzetközi befektetési pozíció pedig növekedett. Ehhez hozzájárult az effektív reálárfolyam jelentős, nagyrészt az euró nominális leértékelődéséhez köthető leértékelődése az alsó küszöbérték alá. Mindazonáltal az exportpiaci részesedéseknek az utóbbi években jellemző romlása a versenyképesség romlására utalhat, még akkor is, ha az ötévi változást mérő mutató a küszöbértékeken belül van. A belső oldalon a magánszektor adóssága változatlanul meghaladja a küszöbértéket, bár a magánszektor mérlegének eszközoldala stabilnak tűnik. A küszöbértéket az államadósság is meghaladja és tendenciája a tartós elsődleges hiány miatt növekvő, ugyanakkor kezelni kell az államháztartásnak a népesség elöregedéséből eredő hosszú távú fenntarthatósági kockázatait. Úgy tűnik, az ingatlanpiac stabilizálódott, bár nyomon követése a hazai bankszektorral való összekapcsolódás miatt továbbra is indokolt. Mivel a nemteljesítő hitelek aránya 2013 első felében is tovább emelkedett, a hitelveszteségekkel összefüggő tartalékolási politika megerősítését célzó konkrét intézkedésekre van szükség. A Bizottság mindezek alapján – az egyensúlyhiány áprilisi megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállását vagy annak felszámolását. Hollandia: A Bizottság 2013 áprilisában megállapította, hogy Hollandiában makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, mindenekelőtt az ingatlanpiac folytatódó kiigazítása és a háztartások jelentős eladósodottsága tekintetében. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a folyó fizetési mérleg jelentős és növekvő többlete, az effektív reálárfolyam leértékelődése, az exportpiaci részesedés visszaesése, valamint a magán- és az állami szektor adósságállománya. A külső oldalon a folyó fizetési mérleg tartósan nagy, jóval az indikatív küszöbérték feletti többlete főként a kereskedelmi mérlegre, többek között a pozitív reexportra és a földgázexportra vezethető vissza. A nagy többletek a belföldi beruházásokhoz fel nem használt magas megtakarításokat tükrözik. Ami a távolabbi kilátásokat illeti, a háztartási szektorban folyamatban lévő, a nagy adósságállomány csökkentéséhez szükséges hitelállomány-leépítés a – különösen az építőiparra jellemző – ciklikusan visszafogott beruházásokkal együtt a többlet további növekedését eredményezheti. A belföldi előállítású áruk és szolgáltatások versenyképességének enyhe romlását nagymértékben ellensúlyozta a reexport dinamizmusa. Az exportpiaci részesedések csökkenése összhangban van a más fejlett országokban általában megfigyelhető romlással. A gazdaságra ható kockázatok főként az ingatlanpiachoz és a háztartások nagy adósságállományához kapcsolódnak. A háztartásoknak a rendelkezésre álló jövedelméhez viszonyítva magas jelzálogadóssága főként a nagy jelzáloghitelek felvételére ösztönző adókedvezményekre és a hitelekhez való könnyű hozzáférésre vezethető vissza. A válság kitörése óta csökkennek a lakásárak és mostanában mutatkoznak a lassulás első jelei. Emellett a legújabb szakpolitikai változások, például a jelzáloghitelek adóügyi kezelésére vonatkozó jogszabályok, a jelzáloghiteleknél az egy összegű törlesztés helyett az annuitásos törlesztés való váltás és a hitelfedezeti arány lépésről lépésre történő csökkentése hozzájárulhat a háztartások adósságállományának fokozatos csökkentéséhez, és középtávon enyhíti a pénzügyi szektor sebezhetőségét. A háztartások folyamatban lévő hitelállományleépítése és a GDP-hez viszonyított adósságarányuk több negyedéven át történő csökkenése a munkanélküliségre és a rendelkezésre álló jövedelemre vonatkozó negatív kilátásokkal együtt visszafogja a magánfogyasztást és az említett intézkedéseknek a pénzügyi szektorra gyakorolt hatása további elemzést tesz szükségessé. A Bizottság mindezek alapján – az egyensúlyhiány áprilisi megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállását vagy annak felszámolását. Ausztria: A makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás előző fordulóiban Ausztria tekintetében nem került sor egyensúlyhiány megállapítására. Az aktualizált

23

eredménytábla alapján néhány mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen az exportpiaci részesedés csökkenése, valamint a magánszektor adóssága és az államadósság. Arra utaló jelek is vannak, hogy a lakásárak 2012-ben jelentősen emelkedtek és megközelítették, sőt meghaladták az indikatív küszöbértéket. Az exportpiaci részesedés csökkenése főként az euróövezetbe irányuló export 2007 és 20110 közötti jelentős visszaesését tükrözi. A közelmúltbeli exportteljesítmény viszont nagyjából összhangban van az uniós partnerek teljesítményével és előnyére válik a szállítási lánc Németországgal és Közép-Európával kialakult szoros integrációja. Összességében a külső pozíciót alig befolyásolta a piaci részesedés csökkenése, és az élénkülő beruházások következtében a folyó fizetési mérleg többlete mérsékelt szinten stabilizálódott. A nettó nemzetközi befektetési pozíció nulla közelében marad. Emellett az effektív reálárfolyam és a fajlagos munkaköltség mutatója nem utal a költségalapú versenyképesség problémáira. Mindazonáltal a piaci részesedések csökkenése jelezheti annak szükségességét, hogy jobban ki kell használni a gazdaság innovatív kapacitását. A belső oldalon a magánszektor adósságának a GDP-hez viszonyított aránya 2007 óta – amióta a nem pénzügyi vállalatok a gyenge növekedés által jellemzett környezetben a finanszírozásukat a saját tőkéről a hosszú lejáratú hitelekre helyezték át – meghaladja a küszöbértéket, de ma már fokozatosan csökken. A magánszektorba irányuló hitelezés továbbra is mérsékelt, de pozitív. Az államadósság változatlanul meghaladja az indikatív küszöbértéket, de a válság idején nem nőtt jelentősen és az előrejelzések szerint 2014-től csökkenni kezd. A későbbiekben az államháztartás számára kockázatot jelenthet az államosított bankok szerkezetátalakításának elhúzódása. Az államháztartás és a pénzügyi szektor közötti negatív visszacsatolási spirál mérsékeltnek tűnik, bár a bankszektornak a közép-európai szomszédokkal való integrációja figyelmet igényel. A Bizottság mindezek alapján ebben a szakaszban nem végez további részletes vizsgálatot a makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás keretében. Lengyelország: A makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás előző fordulóiban Lengyelország tekintetében nem került sor egyensúlyhiány megállapítására. Az aktualizált eredménytábla alapján néhány mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a folyó fizetési mérleg hiánya és a negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció. A folyó fizetési mérleg hiányát, amely kissé meghaladja a küszöbértéket, 2004 óta nagyrészt a beáramló közvetlen külföldi befektetésekből finanszírozzák. A hiány az előrejelzés szerint a kereskedelmi egyenleg komoly javulásának köszönhetően 2013-ban jelentősen csökken, amit mind ciklikus (az importot visszafogó gyenge belföldi kereslettel összefüggő), mind nem ciklikus (az export EU-n kívüli országokba történő diverzifikációjával összefüggő, az exportpiaci részesedések újabb csökkenését részben ellensúlyozó) tényezők támasztanak alá. A folyó fizetési mérleg javulásához valószínűleg hozzájáruló egyéb tényezők a nominális árfolyam leértékelődése és a nominális fajlagos munkaköltségnek a munkaerőpiac gyengeségét tükröző visszafogottsága. Annak ellenére, hogy a negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció meghaladja a küszöbértéket, a nettó külső adósság szintje alacsony. Mindazonáltal az állam külföldi kötvénytulajdonosoktól való növekvő függősége, a nyugdíjrendszer bejelentett módosításaival súlyosbítva kockázat forrása lehet. Ami a belső fejleményeket illeti, a magánszféra adósságának a GDP-hez viszonyított aránya mérsékelt marad. Csökken a gazdaság szempontjából komoly kockázatot jelentő, külföldi valutában denominált jelzáloghitelek nagy aránya, mivel 2011–2012 során megszűnt az ilyen új hitelek kínálata. A lakásárak 2008 óta folyamatosan, noha mérsékelt ütemben, csökkentek, és a pénzügyi szektort érő káros hatások visszafogottak. A bérek mérséklése és a rugalmas munkaerő-piaci szabályozás 2012-ben és 2013 első felében a gazdaság jelentős lassulása mellett enyhítette a munkanélküliségi ráta növekedését. A Bizottság mindezek alapján ebben a

24

szakaszban nem végez további részletes vizsgálatot a makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás keretében. Szlovénia: A Bizottság 2013 áprilisában megállapította, hogy Szlovéniában túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn23, mindenekelőtt a vállalatok sérülékeny mérlegével összefüggő, a munkaerő- és tőkepiacok rugalmatlansága által súlyosbított pénzügyi stabilitási kockázatok és a gazdaság kiigazítási lehetőségeit korlátozó nagyarányú állami tulajdon tekintetében. Az aktualizált eredménytábla alapján a nettó nemzetközi befektetési pozíció és az exportpiaci részesedés visszaesése meghaladja az indikatív küszöbértéket. A külső oldalon a folyó fizetési mérleg jelentős kiigazítására került sor, ami nagyrészt a gyenge belföldi kereslet, mindenekelőtt a csökkenő beruházások következménye, és amelynek hatására a mutató csekély többletbe fordult át. Mindazonáltal a nemzetközi befektetési pozíció – főként értékelési hatások miatt – tovább romlott. A fajlagos munkaköltség a 2009-ig tartó jelentős növekedés után stabilizálódott. Az exportpiaci részesedés jelentős mértékben romlott; az export dinamikája a fejlett gazdaságokéval összehasonlítva lényegesen rosszabb, aminek következtében Szlovénia az új uniós tagállamok között egyértelműen kilóg a sorból. A belső oldalon a magánszektor adósságállománya csökkent, ami a háztartásokra és a nem pénzügyi vállalatokra irányuló hitelezés visszafogásának a következménye. Függetlenül attól, hogy a magánszektor adósságállománya a küszöbérték alatt van, az adósság nagy terhet jelent a vállalatok számára. Gyenge belföldi és exportbevételeik, a munkaerő és a tőke magas költségeivel együtt lehetetlenné teszik, hogy elegendő cash flow-t generáljanak a működő tőke fenntartásához és adósságaik visszafizetéséhez. Az ingatlanpiaci kiigazítás megélénkült, ami csökkenti a bankoknál tartott fedezetek értékét. A pénzügyi szektor már három éve folyamatosan csökkenti összes kötelezettségét, mivel a vállalati szektor nehézségei tovább rontják a bankok hitelportfóliójának minőségét és nyomást gyakorolnak már amúgy is csekély tőkepuffereikre. Az államadósság gyorsan növekszik és 2013 végére meghaladja a GDP 60 százalékát, miközben esetleg további banki újratőkésítés várható. A munkanélküliségi mutató változatlanul növekszik, ami a kiigazítás társadalmi költségeinek emelkedéséhez vezet. A Bizottság mindezek alapján – a túlzott egyensúlyhiány áprilisi megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni a makrogazdasági kockázatok fennállását és nyomon követni az egyensúlyhiány felszámolása terén tett előrelépést. Szlovákia: A makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás előző fordulóiban Szlovákia tekintetében nem került sor egyensúlyhiány megállapítására. Az aktualizált eredménytábla alapján néhány mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció és a munkanélküliségi ráta. A folyó fizetési mérleg hároméves átlagot jelző hiánymutatója javult és a 2012. évi többletnek köszönhetően a hiány csekély. A 2013. évi erős feldolgozóipari export és a 2014. évi kedvező várakozások alapján a külső egyenlegek további javulása várható. A nettó nemzetközi befektetési pozíció 2011-hez képest 2012-ben csekély mértékben javult. Mindazonáltal a külső adósság állománya továbbra is alacsony és viszonylag stabil, mivel a külső kötelezettségek nagy része nem adósságinstrumentum. Az áralapú versenyképesség alakulása kedvezőnek tűnik, mivel az effektív reálárfolyam mutatója – bár a legtöbb euróövezeti országban tapasztalhatóhoz képest 23

Mindazonáltal – a szlovén nemzeti reformprogram és a stabilitási program ambiciózus céljaira tekintettel – a makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás korrekciós ága nem lépett működésbe. A Bizottság szorosan nyomon követi a szakpolitikai reformok végrehajtását és a Tanács által júliusban a makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárással összefüggésben tett ajánlások betartását. A nyomon követés során megállapításra került, hogy az elmúlt hónapokban felgyorsult az egyensúlyhiány megszüntetése szempontjából fontos strukturális reformok üteme és lényeges eredményeket sikerült elérni a bankszektor terén.

25

csekélyebb mértékben – esik, és a küszöbértékek között marad. A munkaerő termelékenységének javulása következtében a nominális fajlagos munkaköltség némileg csökkent. Az exportpiaci térnyerés az előző évekhez képest visszaesett. A magánszektorbeli adósságállomány a mérsékelten pozitív hiteláramlás következtében továbbra is stabil. A banki ágazat szilárd és az összes kötelezettség állománya csak kismértékben bővült. Az állami szektor adósságállománya 2012-ben jelentősen nőtt, de a küszöbérték alatt marad. A lakásárak korrekciója folytatódik és az árak már negyedik éve csökkennek. A munkaerőpiac teljesítménye jelzi, hogy a gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság terén jelentős regionális eltérések állnak fenn. A munkanélküliség továbbra is a legaggasztóbb probléma a belföldi gazdaság szempontjából. A munkanélküliség nagyrészt tartós, ami azt jelzi, hogy inkább strukturális, mint ciklikus jellegű és sebezhetőséget eredményez. Komoly probléma az ifjúsági munkanélküliség is, amelynek aránya a hatodik legmagasabb az EU-ban. A Bizottság mindezek alapján ebben a szakaszban nem végez további részletes vizsgálatot a makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás keretében. Finnország: A Bizottság 2013 áprilisában megállapította, hogy Finnországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, mindenekelőtt a versenyképesség alakulása tekintetében. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen az effektív reálárfolyam leértékelődése, az exportpiaci részesedés csökkenése és a magánszektor adósságállománya. A legkomolyabb problémák a külső oldalon jelentkeznek. Finnország továbbra is uniós viszonylatban a leggyorsabb ütemben veszít piaci részesedéséből. A visszaesés összességében a fejlett országok teljesítményével összehasonlítva is nagy. Bár a romlás jelentős része 2009–2010-ben következett be, az export zsugorodása változatlanul tart. A folyó fizetési mérlegre, amely hagyományosan többletet mutatott, 2011 óta a hiány jellemző, és ez 2012-ben is folytatódott. A költségalapú versenyképességet a fajlagos munkaköltség hosszabb időszakon át jelentős mértékű emelkedése miatt szemmel kell tartani, még akkor is, ha a mutató 2012-ben a küszöbérték alá került Komoly visszaesés figyelhető meg a kereskedelem terén is. Ugyanakkor a HICP-deflált effektív reálárfolyam – nagyrészt az euró nominális árfolyamától vezérelve – 2009 és 2012 között leértékelődött. Mindazonáltal az effektív reálárfolyam ugyanebben az időszakban némileg felértékelődött az euróövezeti országokhoz képest. A belső oldalon a magánszektor – főként a vállalati adósság által meghatározott – GDP-hez viszonyított adósságaránya a küszöbérték fölött maradt, és 2012-ben, részben a GDP visszaesése miatt, tovább növekedett. A pénzügyi szektor kötelezettségeinek növekedése normalizálódott, és alátámasztotta a makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás előző fordulójában tett megállapítást, miszerint a növekedés a skandináv pénzügyi piacok szerkezetéből adódó egyedi körülmények következménye volt. 2012-ben folytatódott a reál lakásárak csökkenése és ez visszafogta az ingatlanpiac túlhevüléséből eredő kockázatokat. A Bizottság mindezek alapján – az egyensúlyhiány áprilisi megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállását vagy annak felszámolását. Svédország: A Bizottság 2013 áprilisában megállapította, hogy Svédországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, különösen, ami a magánszektor adósságállományát és hitelállomány-leépítését illeti, mely utóbbihoz hozzáadódnak az ingatlanpiac hatékonysági problémái. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a folyó fizetési mérleg többlete, az exportpiaci részesedés visszaesése és a magánszektor adóssága. A külső pozíció tekintetében Svédországra az egymással ellentétes irányba mutató változók jellemzők. Az exportpiaci részesedések csökkenése 2010–2011-ben lassú volt, de 2012-ben újra felgyorsult és jóval meghaladja az indikatív küszöbértéket. Svédország a fejlett gazdaságokhoz képest is veszített piaci

26

részesedéséből, de kisebb mértékben. Ez nem magyarázható teljes mértékben a belföldi árak és a munkaköltségek alakulásával, mivel az árak és a fajlagos munkaköltség az ország fő kereskedelmi partnereihez képest lassabban nőttek. Az effektív reálárfolyam azonban az erős korona miatt 2010 óta felértékelődött. Eközben Svédország 2001 óta jelentős folyófizetésimérleg-többletet mutat fel. Belső oldalon a magánszféra adósságának magas szintje figyelmet érdemel, miközben az állami szektor adósságállománya viszonylag alacsony. 2009 és 2012 között a vállalati szféra adóssága némileg csökkent, de még mindig magas. A háztartások – még mindig magas – adósságállománya 2010 óta a hitelállománynövekedés lassulása következtében stabilizálódik, ami azzal magyarázható, hogy a hitelfedezeti arányt a jelzáloghitelek esetében 85 százalékban korlátozták. A lakásárak 2011– 2012-ben magas szinten stabilizálódtak. Néhány újabb intézkedés ellenére az ingatlanpiac alakulása még mindig kedvezőtlen. Az ingatlankínálat néhány közelmúltbeli intézkedés ellenére is korlátozott marad, ennek oka a nehézkes tervezési eljárásokban, az építőiparban tapasztalható korlátozott versenyben és a lakásbérlési piacok szabályozásában rejlik. A hitelfelvételre ösztönző ingatlanadózással együtt ezek a hatékonysági problémák a lakásárak és a háztartások eladósodottságának növekedése irányába hatnak, ami kockázatot jelent a makrogazdasági stabilitás szempontjából. A társasági adózás közelmúltbeli reformjának eredményeként rövid és középtávon a vállalati adósság várhatóan csökken, miközben a háztartások adóssága és a nominális lakásárak valószínűleg mérsékelten növekednek. A banki kockázatok összességében visszafogottnak tűnnek, de a háztartások magas adósságállománya sebezhetőbbé teszi a svéd bankokat a bizalomvesztéssel szemben, amennyiben a lakásárak jelentősen esnek. A Bizottság mindezek alapján – az egyensúlyhiány áprilisi megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállását vagy annak felszámolását. Egyesült Királyság: A Bizottság 2013 áprilisában megállapította, hogy az Egyesült Királyságban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, mindenekelőtt a háztartási eladósodottság, az ingatlanpiac és a külső versenyképesség tekintetében. Az aktualizált eredménytábla alapján néhány mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen az exportpiaci részesedés visszaesése és a magán-, valamint az állami szektor adósságállománya. A külső oldalon a folyó fizetési mérleg mutatója romlott, de a küszöbértékeken belül marad. A folyó fizetési mérleg 2012. évi, a GDP közel 4 százalékát kitevő hiánya valószínűleg átmeneti tényezőkre vezethető vissza, nevezetesen a jövedelemmérleg problémáira, az olajtermelés zavaraira és a kereskedelmi partnerek kedvezőtlen körülményeire. A nettó nemzetközi befektetési pozíció továbbra is némileg negatív, bár 2011–2012-ben volt javulás. Az exportpiaci részesedések visszaesése 2012-ben lelassult. Bár 2012 második felében voltak fokozatos javulásra utaló jelek, kereskedelmi teljesítményének javulását illetően az Egyesült Királyság továbbra is fontos strukturális kihívások előtt áll. Ide tartozik az árutermelő szektor termelékenységének és nem költségalapú versenyképességének a javítása és a szolgáltatásexport válságot megelőző lendületének visszaállítása. A belső oldalon a magánszektor adósságállománya jóval az indikatív küszöbérték felett van. Mind a háztartások, mind a nem pénzügyi vállalatok hitelállományának leépítése lassú ütemben zajlik, miközben a hiteláramlás némileg pozitív maradt. A háztartások hitelállományának csökkenése az ingatlanáraknak – a tartósan szűk lakáskínálatból és a keresletet valószínűleg élénkítő intézkedésekből eredő – megugrása miatt veszíthet lendületéből. A legújabb adatok arra utalnak, hogy folyamatosan növekszik a jóváhagyott jelzáloghitelek száma, és országszerte emelkednek az árak. Az államadósság magas és növekvő szintje, amely 2009 és 2012 között lényegesen emelkedett, továbbra is aggasztó. A jelenlegi tendencia alapján az állami szektor adóssága rövid távon várhatóan növekszik, majd a növekedés megugrásával és a hiány csökkenésével később visszaesik. Végül, a pénzügyi szektor mérlegének folyamatban

27

lévő helyreállítása és a kisebb vállalatok szempontjából fennálló hitelszűke továbbra is visszafoghatja a gazdasági növekedést. A Bizottság mindezek alapján – az egyensúlyhiány áprilisi megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállását vagy annak felszámolását. ______________________

28

1. háttérmagyarázat: A folyó fizetési mérlegek többletének felügyelete az egyensúlyhiány-eljárásban24 Az egyensúlyhiány-eljárás alatti felügyelet a folyó fizetési mérlegek hiányára és többletére egyaránt vonatkozik. Mindazonáltal a szakpolitikai kihívások jellege, fontossága és sürgőssége az érintett tagállamtól függően jelentősen eltér. A sebezhetőség és a szükséges kiigazítás mértéke miatt a szakpolitikai intézkedés szükségessége különösen erős azon tagállamokban, amelyek tartós és jelentős folyófizetésimérleg-hiánnyal és versenyképességi veszteségekkel rendelkeznek. A tartós többletek a gazdaság fundamentumaival indokolhatók lehetnek. Mindazonáltal a tartós és jelentős folyófizetésimérleg-többlet oka a belső keresletet és a befektetési lehetőségeket korlátozó piaci hiányosság vagy szakpolitikai adottság is lehet. Ugyanakkor a folyó fizetési mérleg többlete nem kelt aggályokat a külső adósság fenntarthatósága vagy a finanszírozási képesség kapcsán. A folyó fizetési mérleg hiánya vagy többlete nem feltétlenül jelent makrogazdasági egyensúlyhiányt olyan értelemben, hogy kedvezőtlen hatású fejleményekkel járna, vagy potenciálisan veszélyeztethetné a gazdaság, vagy tágabban véve a monetáris unió megfelelő működését. A hiány és a többlet természetes velejárója az országok közötti gazdasági együttműködésnek. Megmutatják, hogy az ország milyen mértékben függ a világ többi részéből jövő hitelektől, illetve erőforrásai mekkora hányadát kölcsönzi külföldre. A külső hitelfelvétel és nyújtás így lehetővé teszi, hogy az országok fogyasztásukat az időben elcseréljék: a folyófizetésimérlegtöbblettel rendelkező ország a külföldre irányuló befektetés révén fogyasztását máról holnapra helyezi át. Cserébe a folyófizetésimérleg-hiánnyal rendelkező ország növelheti mai fogyasztását vagy beruházásait, de jövőbeni jövedelmét külső adósságának visszafizetésére kell fordítania. A hiány és a többlet így pusztán a megtakarításoknak az országok eltérő beruházási lehetőségeit figyelembe vevő, célszerű elosztásából is adódhat. A gazdasági kilátások eltérései a megtakarítási minták eltéréseihez vezetnek: az optimista várakozások csökkentik a gazdasági szereplők megtakarítási hajlandóságát, és így hozzájárulnak a hiány felhalmozódásához. Különösen a gyorsan öregedő népességgel rendelkező országok érezhetik kívánatosnak, hogy mai megtakarításaikkal (vagyis többlet felhalmozásával) időben kiegyenlítsék fogyasztásukat. A folyó fizetési mérlegek hiánya vagy többlete a monetáris unió alkalmazkodási folyamatának része. A független monetáris politika és a nominális árfolyam-kiigazítás lehetősége híján a hiány vagy a többlet fogja fel az aszimmetrikus sokkokat. Az alkalmazkodást a költség- és az áralapú versenyképesség piacvezérelt változásai segítik elő: a túlhevült gazdaságok versenyképessége csökken, a magas munkanélküliségű, ciklikus hullámvölgyben lévőké pedig nő. A ciklikus ingadozások mellett a strukturális tényezők is szerepet játszanak. A magasabb növekedési kilátásokkal rendelkező felzárkózó országok jellemzően magasabb folyófizetésimérleghiánnyal rendelkeznek, mivel külföldről kölcsönöznek erőforrásokat, ami reálárfolyamuk trendszerű felértékelődéséhez is vezet. Az ilyen, az EU magországainak gazdaságaiból a perifériára irányuló „lejtős irányú” pénzügyi mozgások a legmagasabb hozamot kereső megtakarítások természetes velejárói. A külső egyensúlyhiány azonban problémás is lehet, ha rögződik – akár a gazdaság strukturális átalakulásának, akár a kockázatok téves beárazásának és a várható hozamok túlbecslésének köszönhetően. A többletek adódhatnak a helytelen várakozások miatti torzulásokból, a kockázat téves beárazásából és a piaci torzulásokból is, de tükrözhetnek célt tévesztett szakpolitikai beavatkozásokat vagy a pénzügyi felügyelet hiányosságait is. Ezek a piaci vagy szakpolitikai hiányosságok az erőforrások rossz elosztásához, illetve a többlettel rendelkező és a hiánnyal rendelkező országokban is egyensúlyhiányhoz és sebezhetőséghez vezethetnek. Az erőforrások rossz elosztása a többlettel rendelkező országokban is jóléti veszteségekkel jár. Ilyen esetben a többlettel rendelkező országnak saját érdeke, hogy a belföldi kereslet akadályainak lebontásával csökkentse többletét. A többlettel rendelkező országok közül néhányan a pénzügyi válság kezdete óta jelentős értékelési veszteségeket szenvedtek el többletmegtakarításaik rossz hatékonyságú befektetése miatt, ami jelzi, hogy a jövőbeli befektetési hozamokra vonatkozó várakozások túlzottak voltak, és így a várható fogyasztási lehetőségek csökkenésére és jóléti veszteségekre lehet számítani. Az ilyen hatékonysági problémák elkerülésére biztosítani kell, hogy a pénzügyi piacok döntéseiket a kockázatnak megfelelően kiigazított befektetési hozamok alapján hozzák meg, és hogy a túlzott kockázatkoncentráció megakadályozása céljából mind a tőkeadó, mind a tőkefogadó országban megfelelő makroprudenciális felügyelet működjön. A sebezhető országok hiányának döntően adósságinstrumentumok útján való finanszírozása olyan tényező volt, amely kiemelten hozzájárult a kockázat koncentrációjához. A folyó fizetési mérleg túlzott hiányának vagy többletének következményei egyaránt sújtják az érintett országokat és partnereiket. Ez különösen igaz a monetáris unióban, ahol az egyetlen árfolyam és a közös monetáris politika nem képes kielégíteni az egyes gazdaságok alkalmazkodási szükségleteit. Ha a monetáris unió jelentős része növeli a megtakarításokat vagy csökkenti a beruházásokat, vagyis növeli többletét és tőkét exportál, akkor a monetáris térség maradék részében valószínűleg romlani fog a folyó fizetési mérleg egyenlege 24

Ez a háttérmagyarázat a Current Account Surpluses in the EU (Folyó fizetési mérlegek többletei az EU-ban) i.m. fő megállapításainak kivonata.

29

– akár a kétoldalú pénzügyi mozgások, akár a közös árfolyam hatásai révén. Amennyiben az effektív reálárfolyam a többlettel rendelkező országokban a bér- és az árszínvonal relatíve fokozottabb emelkedése ellenére sem értékelődik fel, úgy az euró árfolyama várhatóan fel fog értékelődni. Ez viszont versenyképességi és deflációs hatásokkal járhat az euróövezet többi részében, különösen az árérzékenyebb exportú országokban. E tekintetben az euróövezeti országok összesített folyó fizetési mérlege, illetve az egyes euróövezeti országok különálló folyó fizetési mérlege is közös érdekű kérdés. Az egyes országpárok viszonylatában nem lehet megállapítani a hiány és a többlet közötti okozati kapcsolatot, mindazonáltal az euróövezetben (és az EU-ban) rögzített hiányok és többletek az Unión belüli intenzív kereskedelem és pénzügyi kapcsok miatt szorosan kötődnek egymáshoz. Konkrétan, az euróövezeti periféria országainak hiányát a többlettel rendelkező országok többletmegtakarításai finanszírozták. Emellett a magországok gazdaságainak egy része jelentős pénzügyi mozgásokat irányított át az EU-n kívüli befektetőktől az uniós periféria országaihoz. A kapcsolódó kockázatok azonosítását és korlátozását szolgáló megfelelő pénzügyi felügyelet híján mindez a periféria országaiban hitelből fedezett növekedéshez, a megtakarítások csökkenéséhez és nem termelő tevékenységekbe történő túlzott beruházásokhoz, a magországok pénzügyi rendszereiben pedig túlzott kockázatkoncentrációhoz vezetett. A területi korreláció elemzése megerősítette, hogy egy uniós ország a pénzügyi mérlegében várhatóan nagyobb valószínűséggel fog hiányt felhalmozni, ha fő pénzügyi partnere többlettel rendelkezik, és fordítva. Másfelől, az ellátási láncban szorosan együttműködő országok esetében a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokon keresztül átgyűrűző hatások jellemzően pozitívak: egy ország várhatóan nagyobb valószínűséggel fog kereskedelmi többletet felhalmozni, ha főbb partnerei szintén többletet érnek el. Arra vonatkozóan nincs bizonyíték, hogy a többlettel rendelkező országok exportteljesítménye jelentősen kiszorította volna az euróövezeti periféria országainak exportját. A többlettel rendelkező euróövezeti országok keresletének növelése javítaná az euróövezeti periféria országainak kereskedelmi egyenlegét. Mindazonáltal nem szabad túlbecsülni, hogy egy ilyen lépés milyen hatást gyakorolna a többletek és a hiányok kiegyenlítődésére, illetve a hiánnyal rendelkező gazdaságok gazdasági tevékenységére. Először is, a szektorális és a földrajzi kapcsolatok miatt egy nagy többlettel rendelkező ország, pl. Németország belső keresletének növelése a szomszédos – akár többlettel rendelkező – országokban sokkal nagyobb hatást gyakorol az exportra, mint az uniós periféria országaiban E hatás ugyanakkor nagyobb is lehetne, ha a keresletnövelés a többi többlettel rendelkező gazdaságban is érvényesülne. Másodszor, a hatás erősebb lenne, ha a többlettel rendelkező országokban lezajló keresletnövelést (és a kereskedelmi egyenleg csökkentését) az euróárfolyam gyengülése kísérné.

30

2. háttérmagyarázat: Mit jelent az egyensúlyhiány? A makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló 1176/2011/EU rendelet a makrogazdasági egyensúlyhiány fogalmát a következőképpen határozza meg: „olyan makrogazdasági fejleményeket eredményező tendenciák, amelyek hátrányosan befolyásolják vagy hátrányosan befolyásolhatják egy tagállam, a gazdasági és monetáris unió vagy a teljes Unió gazdaságának megfelelő működését”, a túlzott egyensúlyhiány pedig „súlyos egyensúlyhiány, beleértve azokat az egyensúlyhiányokat is, amelyek a gazdasági és monetáris unió működését veszélyeztetik, vagy annak kockázatát hordozzák” Általánosságban a kívánt szinttől való minden eltérés egyensúlyhiánynak tekinthető. Ugyanakkor az egyensúlyhiány nem mindig ad okot aggodalomra vagy kíván szakpolitikai beavatkozást, mivel a gazdaság dinamikus alkalmazkodásának is részét képezheti. Szoros nyomon követést és esetleges szakpolitikai beavatkozást az az egyensúlyhiány igényel, amelynek fejleményei jelentősen gátolhatják egy tagállam, az euróövezet vagy az EU gazdaságának megfelelő működését. A gyakorlatban az egyensúlyhiány akkor igényel szoros nyomon követést, ha olyan veszélyes szintű (pl. magas adósságállomány) vagy olyan fenntarthatatlan dinamikára utal (pl. nagyon dinamikus lakásárak vagy hitelbővülés), hogy az hirtelen és jelentős, vagyis káros alkalmazkodást tehet szükségessé. A folyó fizetési mérleg jelentős és tartós hiánya például egyensúlyhiánynak tekinthető, ha a „hirtelen leállás”és jelentős jóléti veszteségek kockázatát hordozza. Az egyensúlyhiány mértéke a zavartalan gazdasági tevékenység akadályoztatásának fokára, illetve a hirtelen alkalmazkodás kockázatára – vagyis az alkalmazkodás adott időszakban való bekövetkezésének valószínűségére – utal. Általánosságban bármely gazdasági változó (vagy kombinációik) tekintetében értékelni lehet a következő időszakban bekövetkező jelentős változás valószínűségét. Vagyis például annak valószínűségét, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya vagy a lakásárak szintje a következő évben adott százalékponttal csökken. A legtöbb esetben azonban inkább a gazdasági tevékenység és a foglalkoztatás hirtelen alkalmazkodásának következményei az érdekesek. Az egyensúlyhiány leírására alkalmas változókat az elméleti és az empirikus szakirodalom ismerteti. Az elméleti modellek révén kellő alappal rendelkezünk annak értékeléséhez, hogy az adott fejlemények fenntarthatatlanok-e, vagyis egyensúlyhiányt okoznak-e. Az empirikus tanulmányok hozzájárultak az elméleti modell finomításához és rávilágítanak a fenntarthatatlan fejleményeket esetlegesen tükröző vagy sugalló értékekre. Ezzel a változókészlettel az egyensúlyhiány kvalitatív értelemben meglehetősen jól leírható, probléma inkább a kvantitatív értékelések elkészítésével van. Kvalitatív értelemben mondhatjuk, hogy ha egy ország fenntarthatatlan dinamikával, például a folyó fizetési mérleg tartós és jelentős hiányával rendelkezik, akkor egy időpontban valószínűleg hirtelen alkalmazkodással fog szembesülni. Az alkalmazkodás pontos idejét és mértékét azonban nehezebb felmérni. Ennek figyelembevételével a potenciális egyensúlyhiány kockázatának azonosításakor és a tagállamok részletes vizsgálatra való kiválasztásakor a Bizottság a következő elveket alkalmazta az eredménytábla és kiegészítő mutatói értelmezéséhez: A külső adósság fenntarthatósága: Az eredménytábla kulcsmutatója a NIIP (állomány) és a folyó fizetési mérleg hiánya/többlete (mozgás). Aggodalomra a jelentős negatív NIIP és a folyó fizetési mérleg jelentős hiánya adhat okot. A negatív NIIP esetében minősíteni kell, hogy a nettó külső adósság mennyiben felel meg a befelé irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetések állományának, mivel ezek a kötelezettségek kevésbé kockázatosak, mint az adósság25. A többlet nem okoz ugyanolyan kockázatokat, mint a hiány, de ettől még egyensúlyhiánynak minősülhet, ha mértéke túlzott és olyan piaci vagy szakpolitikai hiányosságokat tükröz, amelyek az országban vagy partnereinél az erőforrások rossz elosztásához és jóléti veszteségekhez vezethetnek. Kereskedelmi teljesítmény és versenyképesség: Az eredménytábla kulcsmutatója az exportpiaci részesedés, illetve az áralapú versenyképesség mutatója, az effektív reálárfolyam és a nominális fajlagos munkaköltség. A gyenge kereskedelmi teljesítmény és a versenyképesség romlása önmagában is aggodalomra ad okot, különösen pedig akkor, ha mellé külső fenntarthatósági problémák társulnak, például a szélesebb körű hitelállományleépítési erőfeszítéseket vagy az erőforrások újraelosztását támogató pozitívabb külső teljesítmény iránti igény. A releváns kiegészítő mutatók az energiatermékek nettó kereskedelmi egyenlege26, az euróövezeti effektív

25

26

A NIIP és a külső adósság éves szintű alakulásának vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy ezeket a változókat piaci áron értékelik: értékük javulása vagy romlása éppúgy függhet a fundamentumok javulásától (vagy romlásától) is, vagy az ország hitelképességének piaci megítélésétől. E tekintetben lásd: Member States' Energy Dependence: An Indicator-Based Assessment (A tagállamok energiafüggősége – mutatóalapú értékelés), European Economy-Occasional Papers, 145. szám, és Energy

31

reálárfolyam változása, és az alternatív fajlagosmunkaköltség-mutatók. A fejlett gazdaságok exportteljesítményét mérő mutató szintén hasznosnak bizonyulhat. Minősítő tényezőként figyelembe lehet még venni a nem áralapú versenyképességgel kapcsolatos szempontokat, például a termék- és a földrajzi specializációra vonatkozó információkat, noha ezeket a szempontokat elvben az egyensúlyhiány-eljárás későbbi szakaszaiban kell figyelembe venni. A kereskedelmi teljesítmény és a versenyképesség fejleményeit a fenntarthatósági kérdések fényében kell értelmezni. Az igen jelentős többletek csökkentése várhatóan alapvetően nem az export és a piaci részesedés csökkenésén keresztül fog megvalósulni, mégis, az igen negatív NIIP-pel rendelkező, vagy a közelmúltban a folyó fizetési mérleg egyenlegének komoly romlását tapasztaló deficites országok piaci részesedésének csökkenését nem lehet egy kalap alá venni a többlettel rendelkező országok piaci részesedésének csökkenésével. A magánszektor eladósodottsága, hitelállomány-leépítés és hitelbővülés: Az eredménytáblát a túlzott tőkeáttétel és hitelbővülés feltárására tervezték. A jelenlegi gazdasági helyzetben a súlypont a hitelállomány-leépítési nyomásra (vagyis a magas adósságállományra, és nem annyira a túlzott hitelkiáramlásra) tevődött át. Ehhez a magánszektor adósságállományának vizsgálata szükséges, figyelembe véve a háztartások és a nem pénzügyi vállalatok közötti megkülönböztetést, az adósság dinamikáját, továbbá az államháztartási kötelezettségekkel való összefüggéseket. A szektorális adósságállomány a konszolidált és a nem konszolidált adatok együttes vizsgálatával elemezhető (a vállalatcsoporton belüli hitelek kiszűrése érdekében). A magánszektor hitelállomány-leépítési nyomása – a gazdasági tevékenységre gyakorolt együttes hatásuk miatt – az államháztartási szektorral való összefüggések27 figyelembevételével is minősíthető. A reálgazdaság pénzügyi szektorral kapcsolatos kockázatai Az eredménytábla vonatkozó mutatója a pénzügyi szektorbeli kötelezettségek növekedési üteme, a tőkeáttételi mutató a kiegészítő mutatók között szerepel. Mivel a cél a pénzügyi szektorral kapcsolatos kockázatok növekedésének és a reálgazdasági sokkok felerősítésére való képességének a számbavétele, e két mutatót együttesen kell értékelni. Igen fontos az államadóssággal szembeni kitettség vagy a magánszektor túlzott eladósodásából (jelzálogokból és a lakásárakkal való összefüggésből) származó kockázatok vizsgálata. A szektorok magas tőkeáttétele a bankok mérlegének túlzott bővülésére, hitelbuborékokra, továbbá bármely kedvezőtlen gazdasági fejlemény felerősítésére utalhat. Foglalkoztatás: A foglalkoztatási ráta kontextuális változóként jelenik meg az eredménytáblában, alkalmazása segíti a gazdaság több területe közötti kölcsönhatások megértését az erőforrások rossz elosztása és az alkalmazkodási kapacitás általános hiánya kapcsán. Lakás- és jelzálogpiacok: A fő célkitűzés a lakásárbuborékok kialakulási kockázatának és a jelentős kiegészítő korrekciókból eredő kockázatoknak az azonosítása, ideértve a háztartások negatív vagyoni helyzetével és – a jóléti hatásokon keresztül –a növekedési feltételekkel kapcsolatban érvényesülő összefüggéseket. A fő mutató a reál lakásárak éves változása a felhalmozott árváltozások szemszögében. A felül/alulértékeltség különböző mutatói is szolgálhatnak bizonyítékul, noha ezek nem részei az eredménytáblának. A további alkalmazkodásból eredő kockázatokat a háztartások adósságállományának és a pénzügyi rendszerrel való összeköttetéseknek a figyelembevételével kell minősíteni. Ezzel összefüggésben a hitelkínálat is releváns. Egyes esetekben a kínálati oldalról származó alkalmazkodási nyomást is érdemes lehet figyelembe venni. Több tagállam pénzügyi körülményeit látva a célkitűzés nem csupán annak megértése, hogy miként keletkeznek az ingatlanbuborékok, hanem annak a megértése is, hogy a buborékok növekedése miként halad előre, és melyek a lassú vagy a túlzottan gyors növekedés kockázatai.

______________________

27

Economic Developments in Europe (Energiagazdasági fejlemények Európában), European Economy, (hamarosan). Az államadósság fenntarthatósága kapcsán lásd: Fiscal Sustainability Report-2012 (Fiskális fenntarthatósági jelentés – 2012), European Economy, 2012, 8. szám. A fiskális felügyelet részletes leírásáért lásd: Report on Public Finances in EMU (2012. évi jelentés a GMU államháztartásairól), European Economy, 2013, 3. szám.

32

A1. táblázat: Az eredménytábla mutatói és indikatív küszöbértékeik Külső egyensúlyhiány és versenyképesség

Belső egyensúlyhiány

Az effektív reálárfolyam

Mutató

Adatforrás

Indikatív küszöbérték

A közgazdasági elemzéshez

használandó néhány további mutató

A folyó fizetési mérleg egyenlegének háromévi átlaga a GDP %-ában

EUROSTAT (Fizetésimérlegstatisztika)

-4/+6% Alsó kvartilis (a felső küszöbérték hivatkozási alapjaként is használatos)

A külfölddel szembeni nettó finanszírozási képesség/finanszírozási igény (tőke- + folyó fizetési mérleg egyenlegek) a GDP %ában

Nettó nemzetközi befektetési pozíció % a GDP %-ában

EUROSTAT (Fizetésimérlegstatisztika)

-35 % Alsó kvartilis

Nettó külső adósság a GDP %-ában Beáramló közvetlen külföldi befektetések állománya a GDP %-ában

alakulása, HICPdeflátorok 41 ipari ország viszonylatában, %-os változás (3 év) (a) DG ECFIN (ár- és költségalapú versenyképességre vonatkozó adatbázis)

Az exportpiaci részesedés %-os változása (5 év)

EUROSTAT (Fizetésimérlegstatisztika)

+/-5% az euróövezet esetében; +/-11% az euróövezeten kívüli tagállamok esetében Euróövezet: alsó és felső kvartilis – / + szórás

-6 % Alsó kvartilis

Effektív reálárfolyam az euróövezet többi országával szemben

Relatív exportpiaci részesedés a fejlett gazdaságokéhoz képest; munkaerő termelékenysége; a teljes tényezőtermelékenység növekedésének alakulása

A fajlagos nominális munkaköltség %-os változása (3 év) (b)

EUROSTAT (Nemzeti számlák)

+9% az euróövezet esetében; +12% az euróövezeten kívüli tagállamok esetében Felső kvartilis euróövezet: +3% Nominális fajlagos munkaköltségek (egy-, öt-, tízévi változás); tényleges fajlagos munkaköltség az euróövezet többi országához képest

A deflált lakásárak változása az előző évhez képest (%) (c)

A munkanélküliségi ráta háromévi átlaga

A magánszektor adósságállománya (konszolidált) a GDP %-ában (d), (e)

EUROSTAT (Nemzeti számlák)

EUROSTAT (Munkaerőfelmérés)

, EUROSTAT (Nemzeti számlák)

EUROSTAT (túlzotthiányeljárás – a Szerződésben meghatározottak szerint)

+6 % Felső kvartilis

+15 % Felső kvartilis

+10 %

133 % Felső kvartilis

+60 %

Reál lakásárak változása (háromévi összesítés); Nominális lakásárindex Lakóingatlanépítés hozzáadott értéke

A magánszektorbeli adósságállomány változása

Részvételi ráta, tartós és ifjúsági munkanélküliség, szegénységi mutatók

A magánszektor (konszolidált adatokon alapuló) adósságállománya

EUROSTAT

Magánszektorbeli hiteláramlások (konszolidált) a GDP %-ában (d), (e)

Államadósság a GDP %-ában

Megjegyzések: a) az uniós kereskedelmi partnerek esetében a HICP kerül alkalmazásra, míg az Unión kívüli kereskedelmi partnerek esetében a deflátor a módszer szempontjából a HICP-hez közel álló CPI-n alapul; b) a munkavállalónkénti nominálbér és az egy foglalkoztatottra jutó reál GDP arányát kifejező index; c) a lakásárakban bekövetkező változások a fogyasztási deflátorhoz viszonyítva; d) a magánszektor alatt a nem pénzügyi vállalatok, háztartások és háztartásokat kiszolgáló nonprofit intézmények értendők; e) kölcsönök és értékpapírok (kivéve a részvényeket) összege.

33

köt vá

(N

A

vis

Külső egyensúlyhiány és versenyképesség A folyó fizetési mérleg egyenlege a GDP %ában p.m.: 2012. évi szint

2012. év

Effektív reálárfolyam (42 IC - HICP deflátor Nettó nemzetközi p.m.: befektetési éves %pozíció a GDP (3 éves) %-os os %-ában változás

Belső egyensúlyhiány

Exportpiaci részesedés

Nominális fajlagos munkaköltség, ULC

A A A deflált magánszektor magánszektor Államadósság p.m.: lakásárak éves hiteláramlása adóssága a a GDP %-ában éves %%-os változása a GDP %-ában, GDP %-ában, os konszolidált konszolidált

p.m.: éves %(5 éves) %-os (3 éves) %-os os változás változás változás változás változás % % %

Munkanélküliségi ráta

3 éves átlag

p.m.: 2012. évi szint

A pénzügyi szektor teljes kötelezettsége inek éves %-os változása

Küszöbök

-4/+6%

-

-35%

±5% & ±11%

-

-6%

-

+9% & +12%

-

+6%

14%

133%

60%

10%

-

16,5%

BE BG CZ DK DE EE IE EL ES FR HR IT CY LV LT LU HU MT NL AT PL PT RO SI SK FI SE UK

-0,4 -0,9 -3,0 5,9 6,5 0,9 2,3 -7,5 -3,1 -1,8 -0,5 -2,3 -6,7 -0,6 -1,3 7,0 0,6 -1,6 8,8 2,2 -4,6 -6,5 -4,4 1,2 -1,7 -0,5 6,2 -2,8

-2,0 -1,3 -2,4 6,0 7,0 -1,8 4,4 -2,4 -1,1 -2,2 0,0 -0,4 -6,9 -2,5 -0,2 6,6 1,0 1,6 9,4 1,6 -3,7 -2,0 -4,4 3,3 2,2 -1,7 6,0 -3,8

48 -80 -50 38 42 -54 -112 -109 -93 -21 -89 -25 -82 -67 -53 169 -103 25 47 0 -67 -115 -68 -45 -64 18 -10 -9

-4,3 -4,0 0,4 -7,7 -8,9 -3,4 -12,2 -4,5 -5,2 -7,8 -8,3 -6,2 -5,8 -8,5 -6,7 -2,3 -1,2 -7,7 -6,0 -4,7 1,3 -4,0 -1,9 -4,5 -3,2 -8,3 10,1 5,8

-2,3 -2,0 -2,8 -2,8 -3,2 -0,6 -4,3 -3,9 -2,3 -3,2 -2,6 -1,8 -1,9 -1,4 -2,0 -1,4 -2,3 -2,1 -1,8 -1,7 -2,3 -1,5 -6,0 -1,2 0,0 -2,7 -0,8 4,3

-14,9 4,8 -4,2 -18,6 -13,1 6,5 -16,3 -26,7 -14,6 -14,0 -24,7 -23,8 -26,6 12,3 29,3 -18,3 -17,8 4,5 -12,0 -21,2 1,3 -16,0 5,9 -19,9 4,2 -30,8 -18,8 -19,0

-5,2 -5,5 -4,6 -4,8 -4,6 -4,1 -3,3 -7,3 -4,9 -6,8 -7,4 -5,0 -9,4 5,4 5,7 -4,0 -7,4 -1,9 -3,3 -6,3 -2,7 -5,3 -7,1 -6,9 1,5 -7,1 -6,0 -1,7

6,6 7,4 3,9 1,0 3,0 -2,8 -10,4 -8,1 -5,6 4,1 0,8 3,1 0,8 -5,8 -4,6 9,8 4,4 4,9 3,3 4,1 4,4 -5,3 4,8 0,4 0,9 4,8 0,7 6,1

4,1 -0,5 3,8 1,6 3,1 4,2 0,0 -6,2 -3,0 2,1 1,2 2,3 -2,7 3,4 1,9 4,7 2,7 3,7 2,8 3,0 2,0 -3,1 6,5 0,8 1,0 4,4 2,9 3,0

-0,2 -5.3 (p) -3,9 -5,1 1,8 3,5 -11,7 -12.4 (1) -16,9 -2,3 -2,4 -5.4 (p) -2,2 -0,6 -3,2 2,5 -9,2 0,3 -8,7 na (2) -5.9 (e) -8.6 (p) -9,2 -8,4 -5,9 -0.5 (p) -0,2 -0,9

-1,5 2,5 0,6 6,1 1,5 4,7 -1,6 -6,8 -10,5 3,5 -2,1 -1,0 10,0 -1 (p) -0,3 -5,0 -6,1 -1,6 0,2 2,7 3,4 -5,4 0,9 -2,9 3,2 9,0 1,8 2,6

146 132 72 239 107 129 306 129 194 141 132 126 299 91.7 (p) 63 317 131 155 219 147 75 224 73 114 73 158 212 179

100 19 46 45 81 10 117 157 86 90 56 127 87 41 41 22 80 71 71 74 (3) 56 124 38 54 52 54 38 89

7,7 11,3 7,0 7,5 6,2 13,2 14,4 18,2 22,3 9,9 13,8 9,2 8,7 16,9 15,6 4,8 11,0 6,6 4,7 4,3 9,8 13,6 7,2 8,1 14,0 8,0 8,1 7,9

7,6 12,3 7,0 7,5 5,5 10,2 14,7 24,3 25,0 10,2 15,9 10,7 11,9 15,0 13,4 5,1 10,9 6,4 5,3 4,3 10,1 15,9 7,0 8,9 14,0 7,7 8,0 7,9

-3,9 10,1 5,4 5,0 4,4 12,9 -0,7 -3,4 3,3 -0,1 0,9 7,1 -1,9 4.1 (p) -0,3 11,3 -8,3 4,1 4,9 -0,9 9,6 -3,6 5,3 -0,8 2,6 -0,2 4,4 -4,3

Forrá s : EUROSTAT, DG ECFIN (effektív reá l á rfol ya m, REER). Megjegyzés : (1) Euros ta t-becs l és a Görög Nemzeti Ba nk HPI-ada ta i a l a pján, a z ELSTAT-tal kötött megá l l a podá s értel mében. (2) 2011-i g a Sta ti s ti cs Aus tri a HPI-a da ta i . 2012-re a z Euros ta t a z EKB és a z Os ztrá k Központi Ba nk nem ha rmoni zá l t HPI-a da ta i a l a pjá n 9.6 %-os defl á l t rá tá t becs ül . (3) Az Euros ta t fennta rtá s á t fejezte ki Aus ztri a ál l a ma dós s á ga ka pcs á n, l á s d a z Euros ta t 152/2013. s ajtóközl eményét. (4) p= i dei gl enes a da t, e= becs l és

34

A.3. táblázat: Az egyensúlyhiány-eljárás eredménytáblájának gazdasági elemzéséhez használt kiegészítő mutatók, 2012 Energiate Az Az A fejlett A rmékek exportpiaci Beáramló A A nettó euróövez gazdaságok kereskedel részesedés kkb (FDI) munkaterm nominális eti REER exportteljesít mi mérleg keresked éves %-os elékenység ULC (10 mozgás a (3 évi) %- ményének (5 (5 évi) %- változása, elmi éves %-os évi) %-os GDP %os évi) %-os os egyenleg áru- és változása változása ában változása szolgáltatási e a GDP változása változása %-ában volumen BE -0,1 20,4 0,0 -2,1 -93,7 -7,6 195,3 -5,3 1,9 -6,0 -2,1 -3,6 -0,3 22,0 BG 0,8 21,4 0,0 0,0 28,8 3,7 95,2 -7,3 1,8 15,8 2,4 -2,8 3,4 70,5 CZ -1,0 23,1 0,0 -1,1 -1,3 5,4 67,6 -4,9 5,5 5,8 -3,6 2,8 -1,4 18,5 DK -0,4 17,1 0,0 6,0 12,0 0,9 32,4 0,5 0,7 -10,0 2,1 -8,8 -0,1 27,2 DE 0,7 17,6 0,0 7,0 -9,4 0,2 28,5 -3,9 -1,2 -4,0 -2,2 1,1 -0,4 7,6 EE 3,9 25,2 0,0 1,7 -2,0 6,8 84,2 -1,4 5,2 17,7 -3,4 3,1 1,7 67,3 IE 0,2 10,7 0,0 3,2 -396,7 18,2 157,1 -3,2 -5,1 -7,5 -4,4 0,3 0,8 15,4 EL -6,4 13,1 0,0 -1,2 121,5 0,7 9,7 -3,9 2,0 -19,0 -3,8 -2,9 2,1 11,6 ES -1,6 19,2 0,0 -0,5 90,3 2,0 46,8 -3,9 0,8 -5,6 -5,3 0,5 2,7 18,6 FR 0,0 19,8 0,0 -2,2 35,0 1,0 40,8 -3,3 -0,5 -5,0 -2,4 -0,1 0,1 20,9 HR -2,0 18,4 0,0 0,1 79,5 2,4 54,9 -6,0 -2,5 -16,8 2,5 -2,1 2,0 31,7 IT -2,5 17,9 0,0 -0,1 55,5 0,0 17,6 -3,9 1,3 -15,7 -4,3 -0,2 -2,2 27,6 CY -2,4 13,7 0,0 -6,7 36,7 5,5 90,0 -8,3 2,0 -18,9 -1,6 -0,2 1,8 28,1 LV 5,0 22,8 0,0 0,5 38,9 3,9 46,5 -6,0 -0,7 24,2 -1,3 4,6 3,4 100,8 LT 3,7 16,6 0,0 2,0 33,6 1,7 36,7 -8,4 1,5 42,9 -2,6 8,6 1,9 32,1 LU -0,2 19,3 0,0 6,1 -2444,8 523,6 4311,5 -6,5 2,8 -9,7 3,1 -5,8 -2,6 37,0 HU -1,7 17,4 0,0 3,6 57,1 11,1 80,8 -6,4 4,4 -9,1 -2,3 0,0 -1,8 39,3 MT 0,8 14,8 0,0 2,9 -176,4 -0,4 180,7 -12,8 1,0 15,5 -1,4 2,6 -1,5 28,3 NL -1,2 17,0 0,0 7,8 32,5 1,5 77,3 -2,6 -0,3 -2,7 -1,6 0,8 -1,1 17,8 AT 0,9 21,4 0,0 1,5 25,6 1,5 65,4 -4,1 1,3 -12,9 -4,3 -0,8 -0,4 16,6 PL 1,9 19,1 0,0 -1,5 36,1 1,2 45,7 -3,5 7,1 12,0 -2,8 -0,1 5,6 9,1 PT -3,2 16,0 0,0 0,3 102,3 4,2 55,0 -4,7 0,9 -7,2 -0,1 -5,1 1,1 11,5 RO 0,7 26,7 0,0 -3,0 40,2 1,6 44,6 -3,1 3,2 17,1 10,5 -5,7 -0,8 144,0 SI -2,5 17,8 0,0 3,0 41,2 -0,1 33,2 -6,9 0,3 -11,5 -4,3 -2,3 -1,7 32,0 SK 1,8 20,1 0,0 4,2 22,4 3,1 59,5 -5,9 1,9 15,1 -5,6 6,1 1,7 23,7 FI -0,8 19,6 0,0 -1,6 36,4 1,4 38,0 -2,7 1,6 -23,5 -5,7 -3,9 -0,8 26,5 SE 1,0 19,0 0,0 5,9 60,1 3,1 64,0 -1,7 19,1 -10,2 -1,3 -8,4 0,2 11,3 UK 0,1 14,3 0,0 -3,6 31,7 2,5 53,7 -1,2 14,4 -10,5 -3,6 -2,9 -1,1 29,4 Forrá s : EUROSTAT, DG ECFIN (euróövezeti effektív reá lá rfol ya m, REER; euróövezeti tényleges fa jla gos munka költs ég, ULC), il letve IMF WEO (a z exportpia ci K+F-re Nettó Bruttó Éves fordított finansz. Nettó állóváltozás bruttó képesség/ külső 2012. eszköza reál hazai igény a adósság év felhalmoz GDP %kiadások GDP %- a GDP %ás a GDP ában a GDP %- ában, FMában %-ában ában adat

Beáram ló kkb (FDI) állomá ny a GDP %ában

megjegyzés : b= az i dős or törés e, p= i dei gl enes a dat, e= becs lés

35

Az euróövez eti ULCteljesítm ény (10 évi) %-os változása

A A pénzügyi A magánsz szektor nominális Lakóingatla ektor tőkeáttétel lakásárak n-építés a adóssága e (3 éves) GDP %a GDP %ában (adósság/s %-os ában, aját tőke) változása NCO-adat

5,2 45,5 4,6 8,8 -11,0 42,9 -2,3 -4,9 0,5 4,0 11,1 10,8 11,0 66,3 11,8 17,4 23,1 11,8 0,2 0,9 -5,1 -4,3 107,5 13,4 7,4 7,5 -5,2 na rés zes edés

9,6 5,9 -16,7 na -3,1 3,7 -1,7 4,3 8,2 5,8 23,0 3,5 -33,1 2,0 -18,7 3,4 -22,7 5,2 10,3 na -10,6 na -2,9 5,1 -11,9 3,6 0,3 1,9 -1,5 1,8 13,8 3,5 -9,3 1,6 1,8 2,2 -9,8 4,2 na 4,5 -6,8 2,7 -8,4 2,5 -26,1 na -4,3 2,8 -8,1 2,3 12,1 6,7 11,8 3,2 8,0 3,3 vol umenmuta tója ).

247,8 142,5 82,0 238,9 116,3 130,1 331,9 130,3 215,2 161,7 132,1 128,8 302,6 111,6 66,7 370,7 155,0 217,8 222,8 164,7 78,7 256,0 73,7 125,2 76,3 185,1 256,5 189,8

476,0 458,4 542,1 308,0 459,9 353,1 121,1 1129,9 938,3 415,6 421,6 1180,3 925,1 694.4 (p) 640,8 68,7 519,6 357,4 202,8 330,0 315,6 485,1 507,0 631,9 1008,7 525,9 278,1 1060,7

A.3. táblázat (folytatás): Az egyensúlyhiány-eljárás eredménytáblájának gazdasági elemzéséhez használt kiegészítő mutatók, 2012

A 2012. foglalkoztatá év s %-os változása

BE 0,2 BG -2,5 CZ 0,4 DK -0,3 DE 1,1 EE 2,2 IE -0,6 EL -8,3 ES -4,2 FR 0,0 HR -3,9 IT -0,3 CY -4,2 LV 1,6 LT 1,8 LU 2,5 HU 0,1 MT 2,3 NL -0,2 AT 1,3 PL -3,4 PT -4,2 RO 1,5 SI -0,8 SK 0,1 FI 0,0 SE 0,7 UK 1,2 Forrá s : EUROSTAT.

Aktivitási ráta (15-64 év)

Tartós munkanélküliség iráta (az aktív népesség %-ában)

Ifjúsági A nem munkanélküliségi ráta foglalkoztatott, (ugyanazon korosztály oktatásban és aktív népességének %képzésben nem ában) részesülő fiatalok (a teljes népesség %ában)

Szegénységben vagy társadalmi Alacsony Súlyos anyagi kirekesztettségben Szegénységi aránya (a munkaintenzitású nélkülözésben élők (a élők (a teljes teljes népesség %háztartásban élők (a teljes népesség %népesség %-ában) ában) 0-59 éves korosztály ában) százalékában)

szint

(3 évi) %pontos változás

szint

(3 évi) %pontos változás

szint

(3 évi) %pontos változás

szint

(3 évi) %pontos változás

szint

(3 évi) %pontos változás

szint

(3 évi) %pontos változás

szint

(3 évi) %pontos változás

szint

(3 évi) %pontos változás

66,9 67,1 71,6 78,6 77,1 74,9 69,2 67,9 74,1 71,0 60,5 63,7 73,5 74,4 71,8 69,4 64,3 63,1 79,3 75,9 66,5 73,9 64,2 70,4 69,4 75,2 80,3 76,3

0,0 -0,1 1,5 -1,6 0,8 0,9 -1,4 0,1 1,1 0,5 -1,9 1,3 0,5 0,5 2,0 0,7 2,7 4,0 -0,4 0,6 1,8 0,2 1,1 -1,4 1,0 0,2 1,4 0,6

3,4 6,8 3,0 2,1 2,5 5,5 9,1 14,4 11,1 4,1 10,3 5,7 3,6 7,8 6,6 1,6 4,9 3,0 1,8 1,1 4,1 7,7 3,2 4,3 9,4 1,6 1,5 2,7

-0,1 3,8 1,0 1,5 -1,0 1,7 5,6 10,5 6,8 0,7 5,2 2,2 3,0 2,9 3,4 0,4 0,7 0,0 0,9 0,1 1,6 3,0 1,0 2,5 2,9 0,2 0,4 0,8

19,8 28,1 19,5 14,0 8,1 20,9 30,4 55,3 53,2 24,7 43,0 35,3 27,8 28,5 26,7 18,0 28,1 14,2 9,5 8,7 26,5 37,7 22,7 20,6 34,0 19,0 23,7 21,0

-2,1 13,0 2,9 2,2 -3,1 -6,6 6,4 29,5 15,4 0,7 17,9 9,9 14,0 -4,8 -2,3 1,5 1,6 -0,2 1,8 -1,3 5,9 12,9 1,9 7,0 6,4 -2,5 -1,3 1,9

12,3 21,5 8,9 6,6 7,7 12,5 18,7 20,3 18,8 12,2 16,7 21,1 16,0 14,9 11,1 5,9 14,7 11,1 4,3 6,5 11,8 14,1 16,8 9,3 13,8 8,6 7,8 14,0

1,2 2,0 0,4 1,2 -1,1 -2,4 0,3 7,7 0,5 -0,2 4,8 3,4 6,1 -2,5 -1,3 0,1 1,3 1,3 0,2 -1,3 1,7 2,9 2,9 1,8 1,3 -1,3 -1,8 0,7

na 49,3 15,4 19,0 19,6 23,4 na 34,6 28,2 19,1 32,3 30.4 (p) 27,1 36,6 32,5 18,4 32,4 22,2 15,0 na 26,7 25,3 41,7 19,6 20,5 17,2 18,2 na

na 3,1 1,4 1,4 -0,4 0,0 na 7,0 3,7 0,6 na 5.7 (p) 3,6 -0,8 3,0 0,6 2,8 2,0 -0,1 na -1,1 0,4 -1,4 2,5 0,9 0,3 2,3 na

na 21,2 9,6 13,1 16,1 17,5 na 23,1 22,2 14,1 20,5 19,8 14,7 19,4 18,6 15,1 14,0 15,0 10,1 na 17,1 17,9 22,6 13,5 13,2 13,2 14,2 na

na -0,6 1,0 0,0 0,6 -2,2 na 3,4 2,1 1,2 2,6 1,4 -1,1 -6,3 -2,0 0,2 1,6 -0,3 -1,0 na 0,0 0,0 0,2 2,2 2,2 -0,6 0,9 na

na 44,1 6,6 2,8 4,9 9,4 na 19,5 5,8 5,3 15,4 14,5 15,0 26,0 19,8 1,3 25,7 8,0 2,3 4,0 13,5 8,6 29,9 6,6 10,5 2,9 1,3 na

na 2,2 0,5 0,5 -0,5 3,2 na 8,5 1,3 -0,3 na 7,5 5,5 4,1 4,7 0,2 5,4 3,3 0,9 -0,8 -1,5 -0,5 -2,3 0,5 -0,6 0,1 -0,3 na

na 12,4 6,8 10,9 9,8 9,0 na 14,1 14,2 8,4 16,1 10,3 6,4 11,5 11,3 6,1 12,7 7,9 8,7 7,6 6,8 10,1 7,4 7,5 7,2 9,1 9,9 na

na 5,5 0,8 2,4 -1,0 3,4 na 7,6 6,6 0,1 na 1,5 2,4 4,8 4,4 -0,2 1,4 -0,5 0,4 0,4 -0,1 3,2 -0,3 1,9 1,6 0,9 3,7 na

Megjegyzés : p= i dei gl enes a da t.

36