A BIHAR MEGYEI IPAROS ÉS KERESKED Ő RÉTEG TÁRSADALMI STRUKTÚRÁJÁNAK KÉRDÉSÉHEZ 1920-1940 Ujlaky Zoltán
Az első világháború után Magyarország önálló gazdasági egységgé vált. Az ország nem folytathatta a korábbi gazdálkodási módszereket, mivel a politikai és gazdasági körülmények alapvetően megváltoztak . A monarchia egysé gébő l kiszakadt nemzetgazdaság nem működhetett széles körű világpiaci kapcsolatok nélkül . Az ország nyersanyagokban szegény lévén, nagyarányú behozatalra volt utalva . Sok iparág a területi változások miatt nagyrészt elvesztette nyersanyagbázisát . E változások nehéz helyzetet teremtettek, mivel az ország a termelési szervezetlenség, az általános áruhiány állapotába süllyedt . Az ipari termelés igen súlyos helyzetben volt. Különösen a nehézipar került válságba . A gyáripari termelés 1920-ban a háború előtti mennyiség 3540~-át érte el. Az ipar érdekében 1921-t ől széles körű behozatali és kiviteli ti lalmakat alkalmaztak, s különösen az ipari késztermékek importját korlátozták. A tilalmi rendszerrel a gazdaság önállósodását akarták előmozdítani a legnehezebb években. A tilalmi intézkedéseket azonban nem lehetett tartósan alkalmazni. Már 1922-t őlmegkezdték az újvéd ővámrendszerkidolgozását,mellyela kormány az önálló nemzetgazdaság kialakítását és a gazdasági fejl ődést igyekezett biztosítani . Az új vámrendszer 1925 . januárjától lépett életbe . A könnyűipart 50~-os vámokkal védték, a nehézipart 20~-kal, ugyanakkor sok nyersanyag, egyes mezőgazdasági felszerelések behozatalát vámmentessé tették . A kormány az inflációs pénzpolitikával is támogatta az ipart. Az állam hatalmas hiteleket folyósított főként a nagyiparnak, melyeket a pénzromlás ellenére is csak névértékben kellett visszafizetni. E kölcsönök szinte állami aján dékok voltak . Az infláció idején a munkabérek is lecsökkentek : az árak növekedése a béremeléseket több mint kétszeresen túlhaladta . Ezáltal az ipari termelési költségeket nagymértékben leszorították . Az infláció konjunkturális hatását a kis- és középtőke is kihasználta. Ezt mutatta, hogy a kisipari üzemek száma 16 ezerről 24 ezerre emelkedett . Ugyanakkor erős differenciálódás játszódott le soraikban : sok iparos elszegényedése mellett számosan a tőzsdén és a vállalatalapítások révén jelent ős haszonra tettek szert. Az inflációs ipartámogatást azonban nem lehetett túl sokáig alkalmazni, mert a tőke egyre jobban a spekulációval foglalkozott, s a termelés szétzilálásával fenyegetett. Pénzügyi stabilizációt kellett végrehajtani . Külföldi kölcsönök segítségével 1924 . júniusában megszüntették az inflációt, majd 1927-ben az ország új pénznemre, a peng őre tért át . Az ipari termelés 1924-re a háború el őtti színvonal 70~-át érte el . A stabi127
lizáció után fellépett pénzhiány miatt a beruházások száma és a foglalkoztatás is csökkent . 1924 . nyarától 1926 . közepéig az ipari fejlődés visszaesett az infláció alatt elért szintről . A szanálási válság után fellendülés bontakozott ki 1926-tól kezdve . Különösen a könnyűipar fejl ődött lendületesen, főként a textilipar és a papíripar. Az ipari termelés 1927-ben elérte az 1913 . előtti szintet, 1929-ben, a konjunktúra csúcspontján azonban csak 12~-kal haladta azt túl. Ezáltal Magyarország Európában a leglassabban iparosodó országok közé került . Emellett a korszerű ipari struktúrát sem sikerült kialakítani, s ez tovább fokozta az ország elmaradását a nemzetközi színvonaltól . A belkereskedelem fejlődése erősen csökkent az első világháború után . A terménykereskedelem és a közvetítő kereskedelem mely korábban a Monarchia keretei között dolgozott, nagyrészt elvesztette létalapját . Az 1920-as évek második felében 20-25 ~-os forgalomnövekedés révén a belkereskedelem 1929-re érte el a háború előtti szintet. A kereskedelmi hálózat kibővült, igen sok új üzletet nyitottak, bár ezek jelentős része alkalmazott nélküli volt . A vidéki üzlethálózat jelent ős részben megmaradt szakosítatlan, elmaradott állapotban . A keresked ők majdnem egyharmada kofa, piaci és házaló keresked ő volt, a boltok fele pedig fűszer- és vegyeskereskedés .l Bihar vármegye az ipartelepítés szempontjából kedvez őtlen adottságokkal rendelkezett . Ásványi nyersanyagok, energiahordozók nem álltak rendelkezésre. Az ipar a más vidékről ideszállított nyersnyagokat és a mezőgazdasági termékeket dolgozta fel, valamint szolgáltatójavító jelleg ű volt. Bihar vármegye iparos és keresked ő rétegének összetételét az 1920. és 1930 . évi népszámlálás alapján vizsgálom, mivel e két összeírás adatai összehasonlíthatók . A háború után a forgalom megkötöttsége a kisipart rendkívül nehéz helyzetbe hozta. A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara szerint mindenekel őtt a nyersanyaghiány volt a kisipar legnagyobb baja. Ez pusztulással fenyegette az egyik legfontosabb termel ő réteget, mivel az anyaghiány miatt nem dolgozhattak a kisiparosok . A kamarai közgyűlés szükségesnek tartotta a kisipari érdekek fokozott védelmét . A legsürgetőbio teendő a kisiparosok nyersanyagszükségletének biztosítása volt. A Kamara azt kérte a Kereskedelmi Minisztert ől, hogy a korlátozásokat szüntesse meg.2 Bihar vármegye összes népessége 1920-ban 161 061 fő volt. Az ipari népesség 14 315, a kereskedelem és a hitelügy népessége együtt 3 614 fő. Ez adatok a keresők és eltartottak összlétszámát mutatják . Az ipari keresők száma 5 864, a kereskedelem és hitelügy keresői 1400 fő. Az ipari keresők az össznépesség 3,6~-át, a kereskedelem és a hitel keresői pedig 0,8~-át tették ki . A népszámlálás táblázatai a kereskedelem adatait magában nem adták meg. A tulajdonképpeni ipari keresők száma 5319 fő. Ebből önálló 2975, segédszemélyzet 2344. Az ipari kereső népesség főcsoportok szerint 1920-ban a következ ő tagozódást mutatta a 1 Magyarország története. 1918-1945. (F őszerk. : Ránki György) Bp . 1976. 435, 436, 489-491, 505-508. old. Berend Iván-Szuhay Miklós : A tőkés gazdaság története Magyarországon . 1848-1944. Bp . 1973 . 197-202, 208-212. old. 2 HBmL. IX . 201/b. Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iratai . I. 737/1921. sz . (ezután DKI iratai). 3 Az 1920. évi népszámlálás . II . rész. Bp . 1925 . 19, 22, 34, 35 . old. III. IV . rész . Bp . 1926 . 83 . old.
128
vas- és fémipar gépgyártás kő-, föld-, agyag- és üvegipar fa- és csontipar bőr-, sörte-, szőr- és tollipar fonó- és szövőipar ruházati ipar papíripar élelmezési ipar vegyészeti ipar építőipar sokszorosító- és műipar szállodás, vendéglős, kávés egyéb házi ipár vándoripar
971 fő 365 fő 13 fő 273 fő 73 fő 63 fő 2054 fő 4 fő 698 fő 13 fő 496 fő 17 fő 278 fő 1 fő 538 fő 7 fő.
1910-hez képest az ipari népesség növekedett a vas- és fémipar, a gépgyártás, a bőr, sörte, szőr, tollipar, a ruházati ipar, a papíripar, az élelmezési ipar, a sokszorosító és műipar esetén . A vas- és fémipar kivételével az országosnál nagyobb arányíj volt a növekedés Bihar vármegyében az említett ipari főcsoportokban . Az egyes ipari főcsoportokon belül ipari szakmák szerint az önálló iparosok száma igen váltakozó nagyságú volt. Azt mondhatjuk, hogy a legnépesebb szakmák még a céhes iparban gyökereztek. A fejlődésnek megfelelően a polgári korszakban néhány ritkább iparág mestereit is megtaláljuk Bihar vármegyében. A népesebb szakmák, melyekben 10-nél több önálló iparos dolgozott 1920ban, az alábbiak :4 A vas- ésfémiparban kovács 339, vas- és acéleszközöket készít ő iparos 20, gépész 71, épület- és műlakatos 62, bádogos 31 személy. A gépgyártáshoz sorolták a kocsigyártást 189 iparossal : e szakmához tartozott a bognár, a kerékgyártó, a kocsigyártó. A gépgyártás másik népesebb szakmája az órás, 16 fővel. A faiparban a hordógyártás 17, asztalosipar 143 fő. A bőriparban szíjgyártó és nyerges 30 iparos . A fonó- és szövőiparban len- és kenderkikészítéssel 11 fő foglalkozott . A ruházati iparban a szabóipar különböz ő fajtáival foglalkozott 248. fő, a szűcsiparral 18, varrással 117, cipész és csizmadia 701, mosást, vasalást vállalt 150, borbély 81 fő. Az élelmezési iparban malomipari szakmákkal 31, a sütőiparral 13 iparos foglalkozott, hentes 106, mészáros 26 . Az építőiparban építész 11, kőműves 101, ács 181, szobafestő 15. A szállodás, vendéglős iparral 127 személy foglalkozott . Érdekes, hagy a 2975 önálló iparosnak 3495 vállalata volt. Ez azt mutatja, hogy egyes iparosok, feltehetően a rokon szakmákban, több üzemmel rendelkeztek, számukat azonban nem ismerjük . Az ipartörvény szerint egy személy többféle ipart is gyakorolhatott .s 4 Az 1920 . évi népszámlálás . III. IV . rész. Bp. 1926 . 210-211 . old. 5 1884 : XVII . tc . 47 . §. 9 Évkönyv VI .
129
Vessük össze az önálló iparosok és vállalataik számát ipari főcsoportok szerint 1920-ban, mivel a statisztikai adatok szakmák szerinti részletezést nem tesznek lehetővé :B Az iparosok és vállalataik száma Bihar vármegyében 1920-ban Ipari főcsoport
Ipaiosok száma
Vas- és fémipar Gépgyártás Kő, föld, agyag, üveg ipar Fa- és csontipar B őr, sörte, tollipar Fonó- és szövőipar Ruházati ipar Papirosipar Élelmezési ipar Vegyészeti ipar Építő ipar Sokszorosító és műipar Szállodás, vendéglő s Egyéb
526 208 5 185 38 16 1323 1 197
ásszesen :
~
Vállalatok száma
322 I1 135 1
565 223 16 202 41 21 1522 1 259 19 421 14 190 1
2975
3495
A többszörös vállalattulajdonosok miatt csak bizonyos hibaszázalékkal fedi a valóságot az alábbi vállalati statisztika :' Segéd nélküli vállalat 1 segéddel dolgozó 2 segéddel dolgozó 3 segéddel dolgozó 4 segéddel dolgozó 5 segéddel dolgozó 6-10 segéddel dolgozó 11-15 segéddel dolgozó 20-nál több segéddel dolgozó
vállalat vállalat vállalat vállalat vállalat vállalat vállalat vállalat
2552 555 235 81 21 15 27 5 4
Mindenesetre megállapítható, hogy a vállalatok majdnem 3/4-e segéd nélkül dolgozott. A több vállalattal rendelkező iparosok legfeljebb a vagyonosabb kategóriák számadatait növelik, de nem ismerjük a módosító adatokat . A segéd nélküli vállalatok száma minden iparágban túlnyomó többséget alkotott . A kereskedelem kereső népessége fő csoportonként az alábbi tagolást mutana 1920-ban : s 6 1920 . évi népszámlálás . III . IV . rész . Bn . 1926. 83 . 293 . old . 7 Uo. 293 . old . 8 Uo. 83 . old .
130
állatkereskedők fa és erdei termékekkel vas- és fémárukkal agyag és üvegipari cikkel fa- és faragott árukkal fonó és szövőipari árukkal élelmezési cikkekkel gyógy- és vegyészeti árukkal kereskedők könyv- és műkereskedés egyéb főcsoportok kofák, piaci árusok házaló keresked ők ügynökök Összesen :
149 fő 54 fő 13 fő 6 fő 25 fő 67 fő 470 fő 3 fő 3 fő 274 fő 194 fő 62 fő 24 fő 1344 fő
önállók :
117 fő. 32 fő 6 fő 6 fó 9 fő 41 fő 208 fő 1 fő 3 fő 153 fő 172 fő 51 fő 23 fő 822 fő.
E kimutatásból kihagytuk a pénz- és hitelügy keres őit (56 fő), ezzel tehát módosultak a korábban megadott összefoglaló adatok . A tulajdonképpeni kereskedelemmel 1064 fő és 576 önálló kereskedő foglalkozott, ha a népszámlálástól eltér ően nem számítjuk a kofákat és piaci árusokat, házalókeresked őket és ügynököket. Az 576 önálló keresked őnek 748 vállalata volt, tehát egyes keresked ők több vállalattal is rendelkeztek, az iparosokhoz hasonlóan. 9 Segéd nélküli vállalat 1 segéddel dolgozó vállalat 2 segéddel dolgozó vállalat 3 segéddel dolgozó vállalat 4 segéddel dolgozó vállalat 5 segéddel dolgozó vállalat 6-10 segéddel dolgozó vállalat 11-15 segéddel dolgozó vállalat
491 164 62 18 3 5 4 1.
A segédnélküli vállalatok száma megközelíti a 3/4-es arányt . A több vállalattal rendelkező keresked ők a vagyonosabbak számát növelték, de pontos adatok hiányoznak . A nehéz gazdasági helyzetben, 1924 októberében a Kereskedelmi és Iparkamarák, valamint az Országos Iparegyesület kezdeményezésére kisipari hitelakció indult meg. Ennek az volt a célja, hogy a számban legnagyobb, de a gazdasági életben leggyengébb kisiparosságnak segítséget adjon. Az akcióban nem termelési, hanem kereskedelmi hitelt adtak. A Kamara szerint sokkal fontosabb a termelési hitel el őmozdítása, vagyis a kis műhellyel rendelkez ő, egy-két segéddel maguk is dolgozó kisiparosok támogatása, akiknek anyagbeszerzésre és a kész munka értékesítéséig van szükségük hitelre. Ezzel elkerülhetik, hogy árujuk időelőtti értékesítésével nagyobb kárt szenvedjenek . Az egyes iparosoknak adható hitel maximálisát is javasolta a Kamara elnöksége, nehogy egy kisszámú jómódú iparos az egész akciót kisajátítsa. Említették, hogy az Ipartestületek Országos Központi Szövetkezete egy újabb kisipari hitelakciót indított. 9 Uo . 274 . old .
A Kamara elnöksége megállapította, hogy szélesebb keretek között kell megszervezni a hitelakciót. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette .lo A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara 1927. március 31-én ismét foglalkozott a kisipari hitellel. Megállapította, hogy a kézműiparosság helyzetének a nehézségeit erősen fokozta, hogy a kisipari hitel kérdését még nem rendezték. Az 1924-ben megállapított hitelkeret nagyon kicsi . Emellett a kiskereskedők hitelügyében még ennyi sem történt .ll A Kamara 1928 . december 13-i jegyzőkönyvéből értesültünk arról, hogy a kiskereskedelem hitelügyére a Kereskedelemügyi Miniszter egymillió pengőt engedélyezett . Egy-egy kiskereskedő részére legfeljebb háromezer peng ő hitelt lehetett nyújtani. A Kamara kevesellte a hitelösszeget, mivel a vidéki keresked őknek legfeljebb a fele összeg juthatott, ez pedig nem elégíthette ki a súlyos helyzetben levő vidéki kiskereskedelem hiteligényeit. A Kamara területére csak 85 ezer P jutott .l2 A kisipari hitellel ismételten is foglalkoztak a Kamarai közgyűlésen. A kisipar súlyos helyzetének nagy mértékben az általános tőkeszegénység az oka. Nem tudott termelni, nem tudott vállalkozni, mert nem juthatott hozzá megfelelő tőkéhez. Ha nagy nehezen kapott is hitelt, ezt magas kamatra kapta és ez a termelést annyira megdrágította, hogy emiatt a kisiparos árucikke a piacon versenyképtelenné vált. A kisiparosoknak a hitel kérdése sürgős és elsőrend űen fontos . A Kamara már a június 12-i közgyűlésén kérte a hitelkeret kibővítését. Kérték a hitel feltételeinek az enyhítését, a kamat csökkentését, a hitelek hosszabb lejáratát. A Kamara azt is felvetette, hogy az ingatlanvagyonnal nem rendelkező kisiparosok is hozzájuthassanak a hitelhez. Ugyanis a bankok csak vagyonos iparosoknak adtak hitelt, pedig éppen a vagyontalan kisiparosok voltak a legválságosabb helyzetben . A kerületi ipartestületi értekezlet 1928 . október 27-én rámutatott, hogy á kézműiparosság igen súlyos válsággal küzdött. Erőteljes kisipari hitelakciótól vártak segítséget .la Bihar vármegye ipari és kereskedelmi helyzetét elemezte a Kamara 1929 . május 8-án. Mindkét gazdasági ágazatban a forgalom igen jelentősen csökkent, bizonyos szakmáknál csaknem teljesen elmaradt a tavaszi szezon-eladás . Bihar vármegye túlnyomóan mezőgazdasági jellegű és az ipar és a kereskedelem helyzetére a mezőgazdaság vásárlóképessége döntő jelentőségű. A mezőgazdasági fagykárok miatt sokan mellőzték a tavaszi beszerzéseket . A szezonszakmák, mint a cipő, ruha, divatkereskedések és iparok, nagy bevételi hiányt szenvedtek. A fizetésképtelenségek száma nőtt. Az épít őiparban kevés az építkezés és az is későn indult meg. Emiatt sok a munkanélküli . Az épít őipar pangása miatt a vele kapcsolatos kb. 30 iparágnak is rosszul ment a forgalma. A gabonakereskedelem is nehéz helyzetben volt. Az ipari és kereskedelmi vállálatok helyzetében különösebb változásról a kamarai elnökség nem tudott . Jelent ősebb új vállalati alapítás nem fordult elő, sem említésre méltó egyesülések, érdekközösségi kapcsolatok nem alakultak ki. 14 A gazdasági válság első jelei áresésekben mutatkoztak 1929 őszén. Egy ideig azonban a termelés még növekedett 10 Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara közgyűlési jegyzőkönyvei . 1925 . jan. 29. 74-77. old. (ezután DKI jkv.) . í1 DKI jkv. 1927, márc . 31 . 43 . old. 12 DKIjkv. 1928. dec. 13 . 332-335. old. 13 Uo . 338-340. old. 14 HBmL . IX . 201/b. DKI iratai . I. 1557/1929. sz .
132
országos méretekben . 1930-tól azonban a gyáripar minden területén már érezhető volt a válság . Néhány iparágban erős behozatali korlátozásokkal védték a bels ő piacot, visszaszorítva az importot . Különösen a könnyűipar kapott ezáltal jelent ő s támogatást, s így kevéssé érezte meg a válság hatását . A nehézipari termelés 1932-ben állt a mélyponton, 24~-kal elmaradva az 1929. évi szintt ől . Az ipari válság hosszan elhúzódott, csak 1935-ben érte el a termelés az 1929 . évi eredményeket, illetve azokat 3~-kal túllépte. Magyarországon a kisipar versenyképes volt a nagyipar mellett az olcsó munkaerő alkalmazásával . A nagyipar nem nyomta el a kisipart, mivel az iparfejl ődés késői kibontakozása a kisipari fejl ődést lehető vé tette . A kisipar az ipari termelési érték 1 /4ét adta, s az ipari munkások 45~-át foglalkoztatta .l5 Bihar vármegye népessége 176 002 fő volt 1930=ban . Ebből az ipari népesség 18 336, a kereskedelem és a hitel 4628 keresőt és eltartottat számlált. 1920hoz képest az ipari népesség 28,1-kal, a kereskedelemé és hitelé 28~-kal növekedett . A lakosság 10,4-a élt az iparból, 2,6~-a pedig a kereskedelemből és hitelb ől. Mindkét arány jóval kevesebb az országos átlagnál, mely 21,7 ipari és 5,4~ kereskedelmi népességet mutatott . Az ipari keres ők száma 7 339, a kereskedelemé és hitelé 1904 fő volt. A kereső népességen belüli 9,4~ és 2,4% arányuk az országos átlagtól elmaradt, mely 1930-ban 22,2, illetve 5,6% volt.lB Az ipari kereső népesség megoszlott a' tulajdonképpeni ipar házi- és népipar vándoripar
6812 fő 509 fő 18 fő.
A tulajdonképpeni ipari kereső népesség tovább tagolható az önálló iparosok és a segédszemélyzet csoportjára. önálló iparos segédszemélyzet
3141 fő. 3671 fő.
1920-hoz viszonyítva az önálló iparosok száma 5,5~-kal, a segédszemélyzet létszáma 56,8-kal nőtt.i8 Amíg 1920-ban az iparosok száma meghaladta a segédszemélyzet - a tisztviselő k és munkások - számát,1930-ban már a segédszemélyzet volt többségben . A segédszemélyzeten belül különösen a munkások létszáma növekedett dinamikusan : az 1920 . évi 2297-ről 3594 főre. A tulajdonképpeni ipari keres ők főcsoportok szerinti megoszlása a következő :'9
IS 16 17 18 19
Magyarország története i. m. 604-606, 751-752. old. Az 1930. évi népszámlálás. II . rész . Bp . 1934. 46, 48-49, 50-51, 54-55 . old. Uo . 64 . old. Uo . 65 . old. Uo . 68-69. old.
13 3
vas- és fémipar gépgyártás k ő-, föld-, agyag- és üvegipar fa- és csontipar bőr-, sörte-, stb. ipar fonó- és szövőipar ruházati ipar papíripar élelmezési ipar vegyészeti ipar építőipar sokszorosító és műipar szállodás, vendéglős, kávésipar egyéb
1069 448 49 498 51 131 2262 5 985 12 902 27 369 4
Az 1920. évi létszámhoz képest növekedést észlelhetünk mind a nehézipari, mind a könnyűipari ágazatokban. A gazdasági válság hatására a nehézipar visszaesett az országos viszonyok között. Bihar vármegyében azonban a kisiparosok többségben voltak a nagyüzemekkel szemben, s megtartották kis vállalatukat, üzemüket a válságos helyzetben is . Csupán a bőripar és a vegyészeti ipar keresőinek a létszáma csökkent 1920-hoz viszonyítva. Az ipari főcsoportokon belül a népesebb ipari szakmák a következők, 10-nél több önálló iparost tekintve szakmánként :2 o A vas- ésfémiparban kovács 355, gépész 44, épület- és műlakatos 68, bádogos 35 . A gépgyártásnál kocsigyártó iparosok 192, órás 17. Afa- és csontiparban asztalos 167. A bőriparban szíjgyártó, nyerges 22 . A fonó- és szövőiparban len- és kenderkikészítéssel 17 iparos foglalkozott . A ruházati iparban szabó 236, szűcs 13, varrónő 76, cipész, csizmadia 622, mosónő, vasalónő 181, borbély 152. Az élelmezési iparban malomiparra154 fő foglalkozott, a süt ő iparban 37 fő dolgozott, hentes 142, mészáros 11, szikvízgyártó 20 . Az építőiparban kőműves 113, ács 208, szobafestő 21 . A szállodás, vendéglős iparban vendéglős, szállodás 171 fő. Ha az önálló iparosok és a vállalatok számát összehasonlítjuk, 1930-ban is azt tapasztaljuk, hogy a vállalatok száma nagyobb az iparosokénál . Tehát továbbra is fennállt az a már 1920-ban is tapasztalt jelenség, hogy egyes iparo soknak több vállalatuk volt . Ezzel némileg módosult a vállalatok statisztikája, a vagyonosabb kategóriákban . Pontos adatokat azonban nem ismerünk a több vállalattal rendelkező iparosokró1. 21
20 Az 1930. évi népszámlálás . III. rész . Bp . 1935 . 138-139. old. 21 Uo. 58, 225. old.
134
A Bihar vármegyei iparosok és vállalataik száma 1930-ban Önállók
Ipari főcsoport
Vállalatok
száma
Vas- és fémipar Gépgyártás Kő-, föld, agyagipar Fa- és csontipar Bő r, sörte stb . ipar Fonó- és szövőipar Ruházati ipar Papíripar Élelmezési ipar Vegyészeti ipar Építőipar Sokszorosító ipar Szállodás vendégl ős Egyéb bsszt;sen :
I
504 220 19 191 26 25 1296
521 232 22 199 31 31 1334 1 328 11 473 16 237
286 7 368 13 186 `
3141
I
3436
Az iparvállalatok az alkalmazottak száma szerint a következ őképpen tagolódnak 1930-ban :Zz segéd nélküli vállalat 1 segéddel dolgozó vállalat 2 segéddel dolgozó vállalat 3 segéddel dolgozó vállalat 4 segéddel dolgozó vállalat 5 segéddel dolgozó vállalat 6-10 segéddel dolgozó vállalat 11-15 segéddel dolgozó vállalat 16-20 segéddel dolgozó vállalat 20-nál több segéddel dolgozó vállalat
2415 639 229 72 37 13 20 2 4 5
Összesen :
3436 vállalat.
A segéd nélküli vállalatok több mint 2/3-os többségben voltak Bihar vármegyében . A néhány segéddel dolgozó iparos szintén kisiparosnak számított. A kereskedelem főcsoportok szerinti tagolása 1930-ban Bihar vármegyében ;za
22 Uo . 225 . old. 23 Uo. 58-59 . old.
135
állatkeresked ő fa és erdei termék vas és fémáruk agyag, üvegáruk ~ fa és faragott áruk fonó és szövőipari áruk élelmezési cikkek gyógy- és vegyészeti áruk könyv és műkeresked ő egyéb főcsoportok tulajdonképpeni kereskedelem összesen : kofák és piaci árusok házaló keresked ő ügynökök összesen :
282 103 30 8 30 86 629 10 4 379 1561 163 83 18 1825
önálló
199 50 15 5 13 46 301 8 2 205 844 146 72 18 1080
E részletes adatok nem tartalmazzák a pénz- és hitelügy adatait, vagyis a keresők száma 79-cel kevesebb a fentebb megadott 1904 főnél . A tulajdonképpeni vállalatok az alkalmazottak száma szerint a következőképpen tagolódtak 1930-ban :24 segéd nélküli vállalat 1 segéddel dolgozó vállalat 2 segéddel dolgozó vállalat 3 segéddel dolgozó vállalat 4 segéddel dolgozó vállalat 5 segéddel dolgozó vállalat 6-10 segéddel dolgozó vállalat összesen :
720 154 61 21 9 3 5 973 vállalat
A kereskedelmi vállalatok nagy többsége segéd nélkül dolgozott. De még a néhány segédet alkalmazó vállalatok is csak a helyi szükségletek kielégítését szolgálták . A válság idején is tovább folytatták a kisipari és kiskereskedői kölcsönakciókat . A Kamara szerint azonban a kiskereskedelmi hitelakció nem volt eredményes, ugyanis a bankok a kedvezőtlen feltételek miatt erre nem szívesen vállalkoztak . A Debreceni Első Takarékpénztár Bihar vármegyében is folyósított hiteleket. A MOKTÁR Derecskére szintén két ízben adott kölcsönt . A kölcsönök összege azonban igen csekély volt, bár nem közölték a mennyiségét. A kisipari hitel sem segítette komolyan a kézm űiparosokat a Kamara szerint. Az akciónak a termel őmunkát kell lehetővé tenni. Az elnökség a hitel feltételeinek enyhítését és a hitelek folyósításának decentralizálását javasolta . Ezt a közgyűlés is elfogadta és lépéseket tettek a minisztériumnál az ügy érdekében.2s A Kamara 1933-ban a bankszer ű fedezettel nem rendelkező, de termelőképes, megbízható kisiparosok, kiskereskedők részére legfeljebb 200 P-ig terjedő hitelnyújtást javasolt . E hitelek célja az volna, hogy a kínálkozó munka24 Uo . 210. old. 25 DKI jkv. 1930 . nov. 6. 164-166. old.
alkalom, vagy üzlet megszerzését lehető vé tegyék . A Kamara mozgalmat indított a hitelalap megteremtése végett, s kérte a városok, községek hozzájárulását. Ezt önként nem vállalták. Ezután a Belügyminisztérium rendeletileg külön hitelalapot szervezett, melyhez a városok is hozzájárultak . Azoknak a településeknek kisiparosai, kiskereskedői kaphattak hitelt, amelyek hozzájárultak a hitelalaphoz . El őbb csak a városokra terjedt ki az akció. Majd a Kamara javasolta, hogy a községekre is terjesszék ki, de csak a 15 ezernél nagyobb lakosú helységekre indítványozták .2 s 1934 . elején a Kereskedelemügyi Miniszter a hitelakciót kiterjesztette a megyei székhelyekre, így pl . Berettyóújfalu községre . Majd a Kamara javasolta, hogy Derecske és Kornádi községet is vonják be az akcióba. Berettyóújfaluban 17 iparos és 4 keresked ő kapott gyorssegélyt . 1934 végén a 10 ezer lakosú községekre is kiterjesztették a hitelakciót, majd 1935-ben az 5-10 ezer lakosú helységekre is, sőt kivételesen a kisebb községekre is.2' A keresked ők és iparosok igen nehéz helyzetét mutatta, hogy még a 200 P- ős hitelekért is tömegesen jelentkeztek, holott ezen összeg igen kis segítséget adhatott számukra. Tulajdonképpen az 1930-as évek végéig ilyen válságos hely zetben volt a Bihar megyei kisipar és kiskereskedelem, s a megindult fellendülést nem nagyon érzékelhették . Bihar vármegye iparos és keresked ő népességét az 1930-as évek végén nem vizsgálhatjuk népszámlálás alapján, azonban rendelkezésre állnak a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara statisztikai nyilvántartásai. Ezek azonban nem hasonlíthatók össze közvetlenül a népszámlálási adatokkal. Mégis célszerű az 1938 . évi kamarai nyilvántartás Bihar vármegyei adatait ismertetnünk :28 képesített iparos egyéb iparos gyáriparos iparos összesen keresked ők
2655 fő 503 25 3183 fő 1697 fő
Az iparosok száma 1930-hoz képest valamelyest növekedett, a keresked ők létszáma pedig megkétszereződött . A kereskedelmi tevékenység fellendülése azonban az üzlethálózat szétaprózódásával járt együtt, s nem egyértelműen jelentett gazdasági fejlődést is.
26 DKI jkv. 1933 . dec. 21 . 224-225. old. 27 DKI jkv. 1934. máj . 3. 77-79. old., 1934 . nov. 22 . jkv. 187. old., 190. old., 1935 . jú1. 11 . jkv. 106, 107. old. 28 HBmL . IX . 201/e. DKI. A keresked ők és iparosok lajstroma 1938 .
137
