A Beregszászi Pál Szakközépiskola és Szakiskola Iskolaújsága

A Beregszászi Pál Szakközépiskola és Szakiskola Iskolaújsága

2005-2006/1

1

A Beregszászi Pál Szakközépiskola és Szakiskola félévenként megjelenő lapja első számának tartalma: -

-

-

-

Tartalom és előszó (2. oldal) Új tanáraink gondolatai iskolánkról (3-5. oldal) - Gyönyörű Ida (angol) - Kiss Edina (matematika-kémia) - Komlósi Tamás (informatika) - Petrucz Anita (magyar-történelem) - Pozsgai Réka (angol) A Beregszászi centenáriumi évének zárása (5-7. oldal) Elmúltak az ünnepek (7. oldal) Diákönkormányzatok Országos Találkozója 2005 (8. oldal) Edgar Allan Poe költő-író bemutatása (9-12. oldal) Diákalkotók munkái (12-16. oldal) - Mondd újra - Egy rajz (Nomád lovas) - Öregedés-elmélet - Országmentő Ajánló (16-19. oldal) - Irodalom - Zene - Film Kritika (19. oldal) Idézetek (20. oldal)

Előszó Ezek szerint ismét elindult a Beregszászi iskolaújsága. Ha minden jól megy, akkor rendszeresen meg fog jelenni (félévente, ez valamivel reálisabb idő, mint a tavalyi havi terv). Nincs szándékunkban saját monológunkkal kitölteni a lapot, ezért csak jó olvasgatást kívánunk. A főszerkesztők (Joó Balázs és Bodnár Bence)

2

AZ IDÉN ISKOLÁNKBA ÉRKEZETT TANÁROKNAK TETTÜK FEL A KÖVETKEZŐ KÉRDÉST: MIT VÁRTAK A „BEREGSZÁSZI” DIÁKSÁGÁTÓL? Csalódtak-e (azaz mekkorát)? GYÖNYÖRŰ IDA (angol) Mondhatni, hogy előítéletek nélkül jöttem az iskolába, mivel a Beregszásziról biztosan csak az adatait tudtam. Persze volt olyan ismerősöm, akinek az ismerősének az ismerőse idejárt valamikor és „leadta az infót”. Ezenkívül kb. egy évtizeddel ezelőtt én is lehúztam itt két évet érettségi után, amikor még a fogászat közelebb állt hozzám, mint az angol. De ez egy másik történet… Ezen tapasztalatok keverékéből inkább az az érzés alakult ki bennem, hogy ismerős helyre jövök, és ez pozitívan hatott rám, mert az idegentől jobban idegenkedem, mint a nem teljesen ismeretlentől. Ha ehhez a benyomáshoz viszonyítva közelítem meg a kérdést, egyáltalán nem mondanám, hogy csalódtam. A diákok: diákok. Néha készülnek, néha nem, néha figyelnek, néha nem (leegyszerűsítve a dolgot). Máshol is ilyenek. Továbbá a tanáriban meglehetősen jó a légkör, az iskolában van élet és lendület. Jó ide bejönni (de hazamenni sem rossz).

KISS EDINA (matematika-kémia) Az egyetem elvégzése után hat évig már tanítottam egy hasonló iskolatípusban, így azt hittem, hogy nem lesz problémám az új munkahelyen. Itt is nagyrészt fiúkat tanítok majd, és nagyon egyszerűen kell elmagyarázni a matematikai összefüggéseket – gondoltam én. Két hónap múlva azonban rá kellett jönnöm, hogy az eddigi „szájbarágós” stílus nem elég. Ha azt akarom, hogy diákjaim megtanulják pl. a logaritmus azonosságait, először azt is meg kell tanítanom nekik, hogy 2 alma meg 3 alma, az 5 alma, és ha az 5000 előtt van egy negatív előjel, akkor az bizony adósságot jelent. Egyszóval elhatároztam, hogy ha lesz időm, beiratkozok a tanítóképzőbe, hogy ezeket a dolgokat is megtaníthassam nekik. Egyébként annak nagyon örülök, hogy más dolgokról is el lehet beszélgetni a lányokkal, fiúkkal és néha megnyilvánul, nem csak tanárok és diákok, de emberek is vagyunk.

KOMLÓSI TAMÁS (informatika) Azt hittem, hogy legalább a szakmai tárgyak iránt érdeklődést fognak mutatni, de már látom, hogy sok diáknál a tanulás sikertelensége az érdektelenségen múlik. Informatika órán is az egyik legjellemzőbb hozzászólás: e nélkül is lehet játszani. Nem gondolnak arra, hogy majd a munkájuk során vagy akár már az álláskeresésnél is szükségük lehet az itt tanultakra, hiszen a pályázatokat és a munkahelyi dokumentumokat szinte sehol nem kézzel készítik. „Azért vagy itt, Hogy mindent láss, Hogy értsd a szót, 3

Olvasd az írást, Azért vagy itt, Hogy mindent megtanulj, Hogy az égbe szállj, Nehogy porba hullj.” (Ákos)

PETRUCZ ANITA (magyar-történelem) Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre megfelelő körültekintéssel és megfontoltan tudjak választ adni, két általam fontosnak tartott információt kell megosztanom az olvasókkal. Az egyik adalék, hogy az egyetemi tanárképzés keretein belül számtalan kurzuson, előadássorozaton vettünk részt, melyeknek egyik célkitűzése az volt, hogy a pedagógus pályához való viszonyunkat formálja, alakítsa. A másik célja volt, hogy felkészítsenek minket azokra a problémákra, gondokra, amikkel a szakma gyakorlása során szembesülni fogunk. Előrevetítették, hogy tanári létünk három periódusra lesz szakaszolható. Az első a „mézeshetek” időszaka. Ezen időintervallum alatt a pedagógus mindent „rózsaszínben lát”. Boldog, hogy választott hivatásának élhet. Ekkor még hisz abban, hogy minden tanulóban felébresztheti a tudás iránti vágyat, van értelme munkájának, fáradozásának. A következő periódus realitás-sokk néven lett anyakönyvezve a pedagógiai- és pszichológiai lexikonokban. Ekkor az oktató szembesül a mindennapi gondokkal, problémákkal. Csalódik az áhított hivatásban és a diákokban. Hiábavalónak érzi munkáját, erőfeszítéseit. Az utolsó, a harmadik szakasz, mikor az oktató rátalál valódi hangjára, igazi tanári személyiségére. A második információ, hogy Debrecenben végeztem közép- és felsőfokú tanulmányaimat. Ezen időszak elég volt ahhoz, hogy a város oktatási intézményeiről viszonylagos realitással véleményt formáljak, köztük a Beregszászi Pál Szakközépiskoláról és Szakiskoláról is. Tisztában voltam az iskola felépítésével, az oktatás színvonalával, az elért eredményekkel, a diákság összetételével, a tanulói hozzáállással. Hogy ezen információk fényében mit vártam az iskola diákjaitól? Erre minden pedagógus – attól függetlenül, hogy melyik oktatási intézményben tanít – a következőket kórusban skandálja: Csillogó szemű diákokat, akik szomjazzák a tudást, akik egymással versenyezve küzdenek azért, hogy felolvashassák házi dolgozataikat. Akik mindig maximálisan felkészülnek, akik egyéni kutatásaikra támaszkodva színesítik a tanórát. Olyan diákok, akik nemcsak jó tanulók, hanem jó sportolók is. Nemcsak jó sportolók, hanem előzékeny, figyelmes, kedves és szórakoztató emberek. Olyan diákok, akik nemcsak jó emberek, hanem a társadalom hasznos, értékes tagjai. Ezen tulajdonságok testesítik meg a tanárok által kreált ideális diákok alakját. Azonban nem vagyok egészen biztos abban, hogy ez a leírás ráillik az iskola minden tanulójára. Csalódtam-e emiatt? Nem, mert abban biztos vagyok, hogy van olyan diák, aki jó tanuló, vagy jó sportoló, vagy humoros, vagy előzékeny, vagy figyelmes, vagy kedves. Ilyen módon nem az ideális diák képe, hanem az ideális diákság összképe rajzolódik ki előttem. Lehet, hogy később ezt a cikket a „mézeshetek” derűlátásának tulajdonítom, de

4

szívből remélem, hogy nem így lesz. Az iskola diáksága segíthet abban, hogy a realitás-sokk ne érjen utól engem és a többi kollégát.

POZSGAI RÉKA (angol) Mivel ez az első iskola, ahol tanítok, elvárásaimat kizárólag a gyakorlótanításomra alapozhattam. Várhattam bármit, az első hét után rádöbbentem, hogy amivel itt leginkább meg kell küzdenem, az a lustaság. (Például, amikor azért is könyörögni kell, hogy „Nyisd már ki a könyved”, az egy kicsit lelombozó.) Hogy csalódtam-e? Még így is azt kell, hogy mondjam, hogy pozitív irányban „csalódtam”, hiszen az a vidámság, humorérzék és kedvesség, ami bennetek van, az utánozhatatlan és pótolhatatlan. Végül is, néha vadak vagytok, néha kevésbé (ritkán egyáltalán nem), de mindig jóindulatúak, és lehet, hogy ez a legfontosabb.

A BEREGSZÁSZI GÁLÁVAL LEZÁRULT ISKOLÁNK CENTENÁRIUMI ÉVÉNEK RENDEZVÉNYSOROZATA Iskolánk a 2005. november 17-18-án megrendezett Beregszászi Napokkal zárta centenáriumi évének rendezvénysorozatát. 2005. november 17-én több rendezvénynek is otthont adott a Beregszászi Pál Szakközépiskola és Szakiskola. Nyílt Napot tartottunk, melyet évek óta Török István gyakorlatioktatásvezetőhelyettes úr szervez. Több műszaki és ipari cég képviseltette magát, és rengeteg nyolcadikos jött el. Városi versenyeket rendeztünk hat témában: - Művelődéstörténeti versenyt, melynek témája: a 18-19- század magyar művelődéstörténete, különös tekintettel Debrecenre), - Szavalóversenyt, melynek kötelező verse Szabó Lőrinc Tücsökzene című ciklusából Az ígéret városa című rész, és a XX. századi magyar líra alkotóinak műveiből egy szabadon választott költemény, - Angol nyelvi vetélkedőt, melynek témája: az angol nyelvterületek kulturális és hétköznapi élete, - Német fordítói versenyt, - Írásbeli matematika versenyt „A szakközépiskolák 9., 10., 11., 12. évfolyamának legjobb matematikusa Debrecenben 2005-ben” cím elnyeréséért, - Számítógépes multimédiás anyagok összeállítását két témában: Debrecen egyik belvárosi műemlékének vagy műemlék jellegű épületének bemutatása, illetve Debrecen szakképző intézményeinek története. Ezzel egy időben iskolánk diákjai a Debrecen Pláza mozijában a Hídember című filmet nézték meg. November 18-án délelőtt hagyományainkhoz híven megkoszorúztuk Beregszászi Pál sírját, majd a tantermekben különböző programokon vehettünk részt: csocsó, activity, sakk,

5

internet, filmvetítés, alkotószoba, természettudományos kísérletek, egészségvédelem, újságírás, jogi és szakszervezeti előadások, diákfórum. 11.00 órakor volt az előző napi városi versenyek ünnepélyes eredményhirdetése a tornateremben. 18.00 órakor kezdődött a Beregszászi Gála. A színvonalas ünnepi műsor után Kósa Lajos polgármester úr köszöntötte az egybegyűlteket. Ezután Nagyné Oláh Katalin igazgatónő beszédében felidézte a centenáriumi év legfontosabb eseményeit, majd Hamar Zsolt, DÖK-elnök átnyújtotta Kósa Lajos polgármester úrnak azt a határozatot, melyben iskolánk diáksága vállalta, hogy 33 osztály 33 ajándékcsomagot készít a Székelyföld árvízkárosult gyermekei részére. Az Apple Magyarországi Képviseletének fejlesztési támogatását Gulyás Zoltán oktatási igazgató úr adta át, melyet Nagyné Oláh Katalin igazgatónő köszönt meg az iskola nevében. Az est fénypontja a Beregszászi Emlékplakett díjkiosztó ünnepsége volt. Az iskolaközösség döntése alapján a 100. évforduló tiszteletére négy külső és egy belső díj került átadásra. A díjakat Nagyné Oláh Katalin igazgatónő, Kenyeres Andrásné, a Szülői Munkaközösség elnökasszonya és Hamar Zsolt, a Diákönkormányzat elnöke adta át. A Beregszászi Emlékplakett külső díjazottjai: - Kósa Lajos polgármester úr - Pajna Zoltán alpolgármester úr - Dr. Kiss István ügyvéd úr, a „Beregszászi Pál Szakközépiskoláért Alapítvány” Kuratóriumának elnöke - Nagy Sándor önkormányzati képviselő úr, Iskolaszékünk tagja A Beregszászi Emlékplakett belső díjazottja: - Sztakhó Csabáné tanárnő A díjátadás után a meghívott vendégek, szülők, tanárok és diákok egy nagyon kellemes estét töltöttek együtt. A Beregszászi Gálára sikerült megjelentetni a Beregszászi Pál Szakközépiskola és Szakiskola Értesítőjét. A kiadványban szerepel iskolánk bemutatása, volt diákok emlékeznek vissza az itt töltött évekre, helyet kaptak benne a 2004-2005-ös tanév legfontosabb eseményei, valamint a centenáriumi év rendezvényei. Ez utóbbi rendezvénysorozatot zárták a már bemutatott Beregszászi Napok. De milyen események voltak előtte? A Kossuth utcai Verestemplom díszkivilágítása: Az egyház, a város és a Beregszászi Pál Szakközépiskola és Szakiskola összefogásának eredményeként 2004. november 28-án felgyúltak a fények. Debrecen Megyei Jogú Város, a Commitment Pedagógiai Intézet és iskolánk közös szervezésében került sor a Debreceni Pedagógiai Napokra 2005. április 4-5-6-án. Ezen a továbbképzésen a pedagógusok megismerhették egymás munkáját, képet kaphattak a különböző intézményekről, intézménytípusokról. 2005. április 25-26-án újra iskolánk adott otthont a Szakma Kiváló Tanulója Verseny országos döntőinek négy villamosipari szakmában (2003-ban már eredményesen szervezett egyet az iskola).

6

Kósa Lajos polgármester úr a 100 éves intézményünket jelölte ki a 2005-2006-os tanév városi tanévnyitójának megtartására. A tanévnyitó 2005. augusztus 31-én 17.00 órakor kezdődött. A várost Halász D. János alpolgármester úr és számos városi vezető képviselte. Tanárainkon és diáktársainkon kívül sok szülő és vendég vett részt az ünnepélyes eseményen. A 100 éves évforduló tiszteletére Halász D. János alpolgármester úr Emléklapot nyújtott át Nagyné Oláh Katalin igazgatónőnek, a diákoknak pedig Debrecen város zászlaját adta át. A tanévnyitón került sor – iskolánk történetében először „A Beregszászi Pál Szakközépiskoláért Alapítvány” tanulmányi ösztöndíjainak átadására. Bár Szalagtűző ünnepély minden évben van, de 2005. október 15-én a Hódos Imre Sportcsarnokban megtartott ünnepélyes esemény fényét emelte, hogy a 100 éves évforduló alkalmából végzős diáktársaink centenáriumi jelvényt kaptak, és iskolánk volt diákjai köszöntötték műsorukkal a mostaniakat. A színvonalas nyitótáncokban mindenki örömét lelte. E rövid ízelítő után újra visszajutottunk kiindulópontunkhoz, a 2005-ös Beregszászi Napokhoz. Akit a fenti események részletesebben érdekelnek, lapozza fel a Beregszászi Pál Szakközépiskola és Szakiskola Értesítőjét! Csobán Amanda 11.d

Elmúltak az ünnepek… Elmúltak az ünnepek. December 24-én elhozta ajándékait a Jézuska, és az év utolsó napján pedig (jó esetben) hatalmas bulival zártuk le ezt az évet és kezdtünk egy újat. Ilyenkor – visszagondolva az ünnepekre, a téli szünetre, esetleg nézve a kinti hóesést szerintem kellemes Jazz-t vagy Blues-t hallgatni. Nézzük, hogy is jöttek létre ezek a műfajok. A Jazz zene a 20. században keletkezett az „Újvilág Párizsának” nevezett New Orleans-ban. Feltehetőleg a francia nyelvből származik, kreol nyelvű alakja: jass (=vadászat, izgalom). A néger rabszolgáktól ered, akik összegyűltek, hogy gondjaikról megfeledkezve mámorító, önfeledt táncot ropjanak dobok és más hangszerek vérpezsdítő ritmusára. Később egyre több válfaja alakult ki, mint pl: Klasszikus jazz (=big city blues) – neves képviselői: Big Bill Broonzy, Muddy Waters, Mamie Smith, a „blues szülőanyja”: Ma Rainey, Ella Fitzgerald, Louis Amstrong. A Swing neves néger zenekarvezetői: Duke Ellington, Earl Hines, Count Basie. Fehér zenekarvezetők: a „swing-király” Benny Goodman, Jimmy Dorsey. A Progresszív jazz, A Bebop, A Cool műfaj híres muzsikusai: Lennie Tristanto, John Lewis, Dave Brubeck. A Boogie-woogie és a Blues. A Blues, mint már említettem a jazz műfajából alakult ki, munkadalokból, vallásos énekekből. Kezdeti formáját az archaikus (=country) bluest, kiöregedett munkások énekelték és kísérték magukat gitáron, bendzsón vagy harmonikán. Ilyen zenészek voltak Jefferson és Johnson. Egyre több zenekar alakult, és így egyre több műfaj is létrejött. Kialakult a Rythm and Blues, az Underground, a Rock and Roll, a Soul (a gospel és a rock and roll ötvözete), és a Jazz Rock. Neves előadók: Bill Haley, Chuck Berry, Elvis Presley, Jimi Hendrix, Janis Joplin, Jim Morrison. Világhírt szerzett együttesek: Beatles, Rolling Stones, Pink Floyd, Deep Purple, The Who, Led Zeppelin… Zárom soraimat. Boldog 2006-os évet kívánok mindenkinek: Szilágyi Dóra 11.d 7

Diákönkormányzatok Országos Találkozója Mártély, 2005 „Amit mi játszunk az maga az élet” mottóval került megrendezésre újra, az ötödik (immár hagyománynak mondható) találkozó amin országszerte képviseltetik magukat az iskolák diákönkormányzatai. A szervezők és résztvevők igyekeztek elejét venni az unottság és monotonság bármi tünetének. Habár a cél a tagok ismereteinek, világszemléletének színesítése volt, azért nem maradhatott el a szórakozás sem. Véleményem szerint ez sikerült is. Az előadások és szekciók közé sikerült valóban érdekes témákat is becsúsztatni. Elsőre mind lerágott csontnak tűnt és felesleges időpocséklásnak. Ám a társaság biztosította jó hangulat és az élvezetes előadás valóban élvezhetővé tette az egészet, mégis csak jobb így mintha csak a száraz tényeket kellett volna hallgatnunk reggeltől estig. Néhány téma nagy vonalakban (csak hogy lássátok, nem feleslegesen szórta az iskola a pénzét): - Lázadó nemzedék Na, erről mennyit hallhattunk az utóbbi éveinkben. Ezek a mai fiatalok és a többi kezdetű becsmérlő megjegyzések. Na, de (még nekem is nehéz elhinni) egykor ők is voltak fiatalok, sőt még lázadók is. Most végre nem az ő szempontjukat mutogatták, hanem minket „lázadókat” kérdeztek. A lázadó nemzedék talán nem a legmegfelelőbb kifejezés, sokkal inkább a nemzedéknek egy korszaka, amit majd elődeink után talán mi is kinövünk. Csak most annyi év távlatából az ilyen dolgok másnak tűnnek. „De persze az egészen más volt!”:) - Jogok és kötelezettségek Ezen a szekción valóban sok hasznos dolog hangzott el. Talán ez az a téma amiben igen kevesen vagyunk jártasok, hisz nem szembeötlő és sok a kiskapu. Legjobb mielőtt bármit is teszünk ha egy bizalmunkat élvező tanárral, vagy ebbe a hatáskörbe tartozó személlyel beszélünk, különben könnyen mi húzhatjuk a rövidebbet. Szerencsére erre rengeteg ember áll rendelkezésünkre (ennek egyszerű oka az, hogy ha a probléma azzal az egyénnel van, akihez ilyen esetbe fordulhatnánk, nos az igen kellemetlen lenne). És még vagy harminc téma amit itt már nem részletezek. Persze ezt az élményt felejthetetlenné tették még késő estébe torkolló beszélgetések, az olcsó tábori viccek, és kényelmes közösségkovácsoló programok. A legjobban a szervezőket talán a szabályzati pont jellemezte amelyben az alábbi állt: „A Dunában fürödni tilos. 1. mert hideg, 2. mert nem is itt van. De a Tiszában sem” Egy igazi színes pont mai rohanó világunkban, amire érdemes szánni egy percet. Joó Balázs 10.C

8

A Diákalkotók Munkái előtt szeretnénk bemutatni egy klasszikus költőt-írót, Edgar Allan Poe személyében. Íme: Edgar Allan Poe (1809—1849) Edgar Poe élete olyan, hogy novellának Edgar Poe írhatta volna meg. Egy vándorszínész házaspárnak vándorútjukon született gyermeke volt. A szülők korán, egymás után meghaltak. A kisfiút a család barátja, egy jóságos dohánykereskedő vette magához. Jó nevelést akart adni neki, igen jó iskolákba íratta, s amikor eljött ennek is az ideje, Angliába is elküldte, hogy a híres egyetemeken gazdagodjék tudása. A fiú azonban különös ifjúvá serdült. Képtelenül sokat tanult, szenvedélyesen olvasott, később sokan elámultak, hogy a felettébb rendetlen, akár züllöttnek is mondható élet folyamán hogyan gyűjthette össze gazdag és sokoldalú műveltségét. Már középiskolás korában rákapott az ivásra. Serdülő fiúként kezdte hajszolni a nőket, az egyetemről azért tanácsolták el, mert kártyaadósságai botrányokba sodorták. Visszament Amerikába és katonaiskolába iratkozott, hivatásos tiszt akart lenni, de botrányos élete miatt hamarosan el kellett hagynia ezt a tanintézetet is. Írni diákkorától írt verseket, kitalált rémhistóriákkal szórakoztatta ismerőseit. Az újságok szívesen vették és hozták verseit és egyre képtelenebb novelláit. Írt egy igen kalandos és fantasztikus hajósregényt: Pym Gordon Arthur matróz és világkutató igyekezetéről, hogy megtalálja a föld mágneses sarkát. Majdnem ponyvaregény, de a sci-fi (a tudományosfantasztikus regény) legrégebbi előzményének is tekinthető. A manapság „krimi"-nek nevezett bűnügyi, illetve nyomozó regényt ő találta fel a „Morgue utcai gyilkosság" című hosszú elbeszélésével. 1847 éve azonban életére árnyékot vet, fiatal felesége, Virginia a tüdőbaj áldozata lesz. Edgar Allan Poe nem bírja feldolgozni az tragédiát, súlyos depresszióba esik, s az italban, a szerencsejátékokban és az ópiumban keres menedéket. Egy őszi napon ájultan találnak rá a richmondi utcák egyikén, kórházba szállítják, de már nem tudnak segíteni rajta. A Baltimore Clipper másnap azt közli: "Edgar Allan Poe-val agyvérzés végzett." Egyik leghíresebb műve a Holló, mely egyik fordítása a Holló című filmben is jelen van. Íme: Egyszer elmúlt régen éjfél, ültem álmos lámpafénynél, Régi, bűvös fóliáson tétovázott a kezem, S hogy nehéz fejem lehajtom, észrevétlen koppan ajtóm, Roppan félve és sóhajtón, zaj motoz a reteszen; Éji vándor, így susogtam, az babrál a reteszen; Az lehet, más senkisem. Télidő volt, bús december, amilyent nem ért meg az ember, Nőt az árnyék, lomha tenger, a parázstól veresen. Lelkem a bánattól óván, olvastam az éji órán Hogy feledjem holt Leórám, fényes-régi kedvesem Már az angyalok között van fényes-régi kedvesem, Itt lenn nincsen neve sem.

9

Most a függöny bíbor öble megborzad, zizeg zörögve. Félelemnek tőre szúrja - fúrja általa a szívem. Nyugtatom és egyre dobban, várok és ver egyre jobban: Éji vándor áll az ajtómban, az motoz a reteszen. Éji vendég vár az ajtómban, az babrál a reteszen, Az lehet, más semmisem. Hirtelen felbátorultam és hadartam elborultan: Megbocsásson jó uram, vagy asszonyom, de azt hiszem Álmos, fáradt voltam roppant és az ajtóm csöndbe roppant, A babráló, halk, lopott hang nem hallatszott sebtiben. Erre felnyitom az ajtót - szétvigyázva sebtiben: Künn az éj, más semmisem. A sűrű sötétbe nézek, álmodok vadat, merészet, Mint az őrült, mint a részeg, dódorogva kétesen. Csöndes az éjféli óra, szám susogja csak: Lenóra S a visszhang a drága szóra halkan hívja kedvesem, Hívja-hívja, hívogatja, szólogatja kedvesem - A visszhang más semmisem. A szobámba már fehéren mentem vissza, forrt a vérem, Mert ablak zára koppant, roppant újra érdesen. Meg kell tudnom minden áron, hogy mi zörren ott a záron; Most az ablakot kitárom, az okát megkeresem; Csöndesülj szív, tébolyult szív, az okát megkeresem: Zúg a szél, más semmisem. Nyílik az ablak s az árnnyal méltóságosan beszárnyal Óriási lomha szárnnyal egy vén holló peckesen. S mintha mi se volna ebben, a viharnál sebesebben A szobám szobrára lebbes úgy ül ott, mint a lesen, Pallas szobrán mozdulatlan ül, csak ül, mint a lesen: Nem történik semmisem. Én nevettem őt, hogy ében-tollal talpig feketében Gőgösen guggolt a szobron és szóltam fölényesen: Bár alig van rajtad toll, ó fergeteg-vert csúnya Holló, Bús heroldhoz vagy hasonló, mondd, mért jöttél, édesem? Mondd meg nékem, a pokolban hogy neveztek édesem? Szólt a Holló: Sohasem. Bámultam, hogy jár a nyelve és folyékonyan, perelve, Annyi szent, hogy locskaszájú - nem beszél értelmesen; Mégis furcsa, hogy e bátor csúnyatorkú prédikátor Beröpül az éjszakából, bár nincs semmi oka sem, A szobám szobrára ül le, bár nincs semmi oka sem És úgy hívják: Sohasem.

10

És a Holló vár komorlón a fehér és néma szobron S ez egy szóba lelke rezgett, reszketett rejtelmesen, Mást se mond, csak ül meredten, meg sem rezzen, meg se retten, Végre halkan ezt rebegtem: Nem örök a csoda sem; Minden elszáll, ez is elszáll - nem örök a csoda sem.A madár szólt: Sohasem. Felriadtam, mert oly száraz, kurta-fura volt e válasz, Bamba szajkó, így beszéltem, nincsen egy ép sora sem. Bús küldönc volt a gazdája, biztos az kapatta rája, Folyton erre járt a szája és hörgött keservesen. Benne lelke átka zörgött és hörgött keservesen, Hogy már többé: Sohasem. Még nevettem, hogy az ében Holló ott ül feketében S párnás, mély zsöllyém elébe gördítettem sebesen; Bojttal-rojttal elmotoztam és a zsibbadt csöndbe hosszan Tépelődtem, álmodoztam, mért néz e két csodaszem, Mért mered rám e két sanda, kusza, kósza csodaszem, Mért károgja: Sohasem. Lestem a sötét madárra, szótlanul vigyázva-várva, S a szemével a szívembe szúrt le - fúrt le tüzesen: Süppedő bársonyra dűltem s a violafény köd-ülten Lengedezve szállt körültem, himbálgatta mécsesem, Itten ült ő, itt a párnán, pislogott a mécsesem S ah, nem ült le, sohasem! Most egyszerre száz ezüstből angyalok csapatja füstöl, Száll a tömjén, cseng a léptük, trilláz a nesz édesen! Angyalok, hát végre Isten elküldött, hogy megsegítsen, Elfeledni régi kincsem, eltemetni kedvesem, Elfeledni, eltemetni régi-régi kedvesem!? Szólt a Holló: Sohasem. Jós! felelj nekem, könyörgök, bármi légy, angyal, vagy ördög, Kit szobámba vert az orkán és kísértesz rémesen, Mondd meg itt e szörnyű házban - hol a Rémekkel csatáztamHol a Borzalom s a Láz van - nincs sebemre moha sem? Nincs-e, nincs-e ír szívemre? nincs gyógyító moha sem?? Szólt a Holló: Sohasem. Jós! felelj nekem, könyörgök, bármi légy, angyal, vagy ördög, Kérlek a Mindenhatóra, mondd meg végre kegyesen, Lát-e engem még a Kedves, aki most a mennybe repdes, Hajlik-e még e szerelmes szívre régi kedvesem, Hajlik-e még e szerelmes szívre égi kedvesem?? Szólt a Holló: Sohasem.

11

Pusztulj innen a pokolba, ordítottam fuldokolva, Szállj a károgó viharba, vár a bús Éj Partja lenn! Egy tollad se hagyd itt, vidd el, és ne ölj kétségeiddel! Károgásodat te hidd el! Ne maradjon nyoma sem! Tépd ki csőröd a szívemből, ne maradjon nyoma sem! Szólt a Holló: Sohasem. És a Holló meg sem moccan, néz rám meredve hosszan, A szoborról, a komorról tűz reám két tompa szem. Úgy ül mint egy omladékon, mélyen alvó éji démon, A padlón a lámpa vékony sávja himbál csöndesen: Nő az éjjel, nő az árnyék, terjed egyre csöndesen S nem virrad meg - sohasem! Kosztolányi Dezső

Diákalkotók munkái Iskolánk számos olyan emberrel büszkélkedhet, akik valamilyen művészet (legyen az rajz, vagy festészet, vagy az irodalom) irányába haladnak. Ezek az emberek rendszerint elvesznek a világ körforgatagában, s nem sikerül nekik megismertetni a világgal, hogy igen, ők is jó alkotók, akiket majd később talán a világ második Picasso-ként vagy Berzsenyi művészeti utódjaként nevezne. Többek között ezért is született meg ennek az újságnak eme rovata, hogy egy kisebb lépést előre tudjanak tenni diákjaink a megismerés és a felfedezés útján. Hiszen kevés olyan ember akad szerte e világon, aki a művészetekhez vonzódik, és saját gondolatait veti papírra, mások tudástárát bővítve ezzel. Természetesen alkotó diáktársaink munkáit várjuk sok szeretettel! Szerintem ennyi elég a szócséplésből, következzék a rovat jelenleg kevés számú, de annál jobb alkotása. Íme: Mondd újra Mondd újra, hogy Szeretsz, S én újra mondom: Szeretlek. Mondd újra, hogy Örökké, S én újra mondom: Örökké. Mondd újra, hogy Szeretsz, S kezeiddel ölelj át, Soha el ne eressz, Nem választ szét a Halál. Mondd újra, hogy Szeretsz, Melengesd lelkemet, S tudd szerelmem, Örökké melletted leszek. 12

Mondd újra, hogy Szeretsz, Cirógatom kicsiny szívedet, Simogatom gyönyörű kezedet, S eggyé olvadok lelkeddel. Mondd újra, hogy Szeretsz, Cirógatom kicsiny szívedet. Soha el ne eressz, S én örökké melletted leszek. Bodnár Bence

Szilágyi Viktor 12.b

13

Az Öregedés-elmélet Éjfekete reggelen szakadtam ki az álomvilágból. Itthon csak én, a Magányom és a nappal sötétsége léteztünk. Én keltem legkésőbb, a többiek végigvirrasztották az egész estét, annyira belebonyolódtak filozófiai vitánkba. Én sajnos fáradtabb voltam annál, hogy ennyit beszéljek. Reggel, mikor álmom - óh, az a szörnyű álom - végetért, a verejtékáztatta lepedőn feküdtem, és meggyújtottam aznapi első szál cigimet. Lekómáltam az ágyról - a lábam még nem engedelmeskedett teljes mértékben agyamnak - és az étkező felé vettem az irányt. Ketten még mindig beszélgettek, annyira belemélyedve szavaikba, hogy észre sem vettek. - Jó reggelt! Mennyit aludtam? - Szia! Emberi szemmel nem sokat... Azt hiszem. – válaszolt a Magány. -Mit gondolsz az öregedés elméletről? - kérdezte a fekete kabátba öltözött, sötét csuklyás angyalszárnyú. - Öregedés-elmélet? Ez mit is takar? - Látom, szépen előrehaladtak a beszélgetésben. - Az ember, mikor megteremtették, még állat volt. Állati csírák és magok ezrei éltek agyában, a kikelést várva. Az emberré válás során egyre több dolog visszafejlődött az emberi agyban csírává, s így teret hódíthatott az értelem, az ösztönt sok helyütt kizárva. S mint az emberi faj egyedei is, szellemileg az első jó néhány évben a csúcsra törnek, s azután az értelem fénye egyre homályosabb lesz, szépen lassan kialszik. Ugyanígy az emberi faj is elpusztul. Pont így. Az értelem által visszaszorított állati ösztönök feltörnek, mert társadalmatok kiírtja az értelem szikráját is belőletek. Érted? - Nagyjából. De mi a véleménye Magányomnak? - Mindig lesznek, s mindig is voltak fáklyatartók, akik az ilyenek ellen küzdöttek, s elvitték a fényt az emberekhez. Gondolom te is ismered a mondást: "Ha nem ragyoghatsz csillagként az égen, világítsd be otthonodat!". Az elmélet csak részben helyes. Láttad te is álmaidban a háborút. Most este is. Tehát tudod, hogy mindig lesznek, akik küzdenek az efféle "értelemrablások" ellen, és mindig is voltak ilyen emberek. - De a háború a sötétség győzelmével ér majd véget! - Utána viszont még maradnak, akik küzdeni fognak. - Hát igen, ez fogós kérdés. Az ember kiválik az álltavilágból, értelmes teremtény lesz, majd ismét állattá válik. Fogós kérdés... Bodnár Bence

Országmentő - Na ideje volt már. Ez a kátyú már sok ember napját keserítette meg. Többek között az enyémet is. - Ezzel többé már nem lesz baja uram. S a lyuk valóban egyre csak fogyott. Végképp kezdett eltűnni, ebben mindketten furcsa örömre leltek. - Ha így haladnak, akkor néhány éven belül akár egész jó is lehet az utak állapota. - Mi mindent megteszünk. Ha kell, még túlórázunk is. Ugyanannyiért persze. Hisz most nem rólunk vagy a cégről van szó. Ezt – talán kis részben de – a hazáért is tesszük. De arrébb állna kérem? - Jaj persze! Elnézést. Nem akarom akadályozni ezt a nemes célt. Valóban, néha az embernek kell valamit adnia hőn szeretett országának. - Igen, mert nem te vagy én, mi vagyunk az ország. Gondoljunk csak bele, ha ezt a kis lukat ma nem tömnénk be. Akkor akár holnap erre járhatna egy üzemanyagot szállító teherautó.

14

Képzelje csak el, eltörne a tengely. Akár fel is borulhat, sőt fel is robbanhat. Mi lenne akkor, ki fizetné meg a kárt? Emberek nem tudnának reggel dolgozni menni. Mi lennénk a hibások, mert nem javítottuk ki. Pedig nem mi tettük tönkre. - Az még hagyján, de itt lángba borulna minden. Porig égne az egész környék! - Ha senkinek sem esik baja akkor nincs gond. - Hogy-hogy? És a sok hontalan ember? - Nos újra felépítenék a házakat, sok más embernek biztosítanának munkát. És a beszedett minimális adókból újabb kátyúkat tömhetnénk be. Mert ha azokat a kátyúkat sem tömnénk be, akkor talán egy külföldi szállítóval történne ugyan ez. Akkor mi lenne a külpolitikánkkal? És az ebből beszedett kis vámból, újból csak ezt előznénk meg. - Nem hangzik túl hazafiasnak. - Látom nem érti. Ez mind a hazáért tesszük. Ettől a pénztől lesz jobb majd az élet. De hát az újrateremtéshez előbb pusztítani kell. - És most pusztítanak? - Ugyan már, micsoda feltételezés! Mi soha nem ártunk az országnak! Mi csak fejlesztjük, de soha nem romboljuk! Vigyázzon forró - Áúú.. Ez fájt. Direkt csinálta! - Micsoda képtelen elmélet…. Mind a kettő! - Jó azért nem kell leharapni a fejem. Se megégetni a kezem. - De már mára vége is a munkának. - De hisz ez még nincs kész. - A szakszervezet előírja. Elég egyszerű, munkaidő vége egyenlő nem dolgozni. - De ha ezt itt hagyják, holnap újra kell kezdeni, mert addigra megköt. Hol itt az önfeláldozás? - A szabály az szabály. Képzelje, mi lenne ha, némelykőnk megszegné ezt. Akkor a többiek mellettük hasztalannak tűnnének, s talán – mivel ilyen csekélyek az adók és a vámok – elbocsátanák őket. Személy szerint én nem szívesen élnék azzal a tudattal, hogy egy ember miattam került az utcára. Maga szerint én szívesen kezdem újra? Akkor mi értelme a munkámnak? - Á.. értem már. - Na, akkor viszlát holnap. - Viszlát. - Látom visszajöttek befejezni. - Természetesen, nem hagyhatunk csak itt egy kátyút, ha már egyszer ez a dolgunk. - A kis szemét végleg eltűnik a világról. - Ez csak egy lyuk. - Tudom, tudom. De maga is megmondta, mekkora bajt okozhat. - Mi? - Hát tudja, a külpolitika, a vámok kiesése stb. - Ja persze. Na ez készen is lenne. - Hm… ma már nyugodtabban fogok aludni. - Na akkor mi megyünk is. - Várjanak! - Miért? - Látják azt. Ott is van egy. - És? - Hát ha már itt vannak, miért nem csináljál meg ezt is. - Ugyan már nekünk nincs időnk ilyenekre. - De hát itt van öt méterre. Nehogy már itt hagyják. - Sajnálom, de ez nem szerepel a nyilvántartásba. - De hát itt van.

15

- Itt bizony nincs. - Ne azt a papírt nézze, hanem azt a tátongó rémséget ott. - Ezt a kátyút nem jelentették be. Mi következik ebből? - Hogy úgy gondolták, maguktól is észreveszik, miközben a másikat tömködik? - Nem. Azt, hogy ez senkit sem zavar. Minek olyan gondokkal küszködni, ami nem is gond? - Ja, pedig azt hittem... - Uram, értjük a dolgunkat. - Akkor további jó munkát. - Meglesz! Hmm. Ez bizony kitört. Jobb lesz, ha telefonálok: - Itt 012-es útjavító. Szeretnék bejelenteni egy kátyút és… kérnék egy autómentőt. Emylion

Ajánló Ajánló rovatunk az irodalom, a zene és a film kategóriákra épül, megpróbálva kielégíteni Olvasóink legtöbb igényét.

1. Irodalom: A fantasy irodalom kiemelkedő alakjának egyik legjobb művét ajánlom minden heroikus fantasyt kedvelő embernek.

David Gemmel: Haláljáró Legendája A gothir iga alatt sínylődő nadír népek az Egyesítő eljöveteléről álmodoznak. Van azonban egy nadír harcos, Talizmán, aki nemcsak álmodozik. Ellovagol Démonölő Osikai szentélyéhez, és a legendás Alchazzar szemét kutatja, ami az Egyesítő útját mutatja meg. A drágakövek felmérhetetlen hatalommal bír, ígyhát nem csoda, hogy a gothirok is megpróbálják rátenni kezüket. Garen-cen, a gothir birodalom szürke eminenciása is meg akarja kaparintani a drágaköveket. Elküldi hát a gothir sereg elitharcosait, hogy fosszák ki a kegyhelyet. Lehetetlen veszíteniük. Kétezer elitharcos áll szemben mintegy maroknyi vademberrel és egy drenai harcossal. Azonban a kor legbriliánsabb hadvezérének keze alatt küzdenek a nadírok, és drenai nem más, mint a legendás ökölvívó és a kor legnagyobb harcosa, Druss. A ponyvaregények kedvelői biztos ismerik Stanley Steel könyvét, a Roham-galoppot. Ajánlom minden hasizom és rekeszizom fejlesztő embernek. Arszőr, a brikettek NAGY KIRÁLYA és a Négyszögletű Kerekasztal lovagjai a Mindenható Együttható kérésére elindulnak felkutatni a leghatalmasabb mágikus tulajdonságokkal bíró kegytárgyat, a Szt. Vasedényt. Ráadásul nem is akárkinek a kezében van eme mágikus edény, hanem maga a Sátán tarja karmai közt. Végveszélyben a világ! Azonban a rettenthetetlen vitézek, mint szőr Percrevár, a fineszes lovag, szőr Lánconlóg, a legyőzhetetlen bajnok, Malwin, az ősmágus, Alufólia királykisasszony, Kincsepöcse, a dalai láma, Kroászón, az egy

16

nyelvet beszélő francia tolmács, Origami, a kóbor szamuráj, idegtépően izgalmas kalandokba keveredik, minden akadályt legyőzve, és nyomulva a Pokolba, melyet végcéljául tűzött ki nekik a Mindenható Együttható. Közben a világot sötétség borítja be, a Urat kiűzik a paradicsomból és a földi emberek meglincselik, esnek a részvények. Szóval borzadály borzadályt halmozott. Ali pedig, a Szemét, a Sátán seregeinek főparancsnoka Arszőréket várja a Pokol seregei élén, hogy összemérjék erejüket a brikett lovagokkal. A komolyabb témákat kedvelő Olvasó számára Hermann Hesse Demian című művét tudom sok szeretettel ajánlani. Hesse, Emil Sincler álnéven publikálta Demian című könyvét az 1900-as évek elején. Életútját írja le, a kezdetektől. A könyv gyakorlatilag két részből áll. Van egy történeti része, mely nem annyira fontos, de nem elhanyagolható, és van egy történeten túli része. Hesse tökéletesen leírja belső változásait, érzéseit, annyira pontosan, hogy az ember azt hihetné, hogy egész életében írta ezt a könyvet. Visszaemlékszik egész kiskorára, mikor még iskolás volt. Úgy idézi fel emlékeit, mintha csak tegnap történt volna meg minden. Egy Ember naplójának is felfogható ez a mű, bár annál jóval több. Elrugaszkodott témákhoz nem is kell messzire mennünk. Minden magára valamit is adó fantasy és horror olvasónak ismernie kell azt a nevet, hogy Nemere István. Munkáiban nem szegénykedhetünk, hisz harminc éves írói pályafutása alatt közel 400 regénnyel gazdagította a hazai fantasztikus irodalmat. Ebből szeretnék egyet ajánlani.

Terra 1897-ben kiadott műve egy jövőbeli világba kalauzol minket. Hatalmas földrésznagyságú városok, idegen világok, fantasztikus mérnöki teljesítmények és a magát unó emberiség. Már rég nem élvezhető a technológiai által nyújtott képi és hanghatások. Igazi kulturális szórakozást csak az úgynevezett mesélők nyújtanak. Nagy felhajtással fogadják egyikőjüket, Yarkost az egyik gigantikus városban. Nagy nép gyűlik össze, és Ő elkezd mesélni. Emberek milliárdjai csüngenek történetén, pedig ő igencsak ráérősen szövögeti annak fonalát. Hideg, sötét űr, óriási hajók, intelligens gépek, végtelen magány. És még valami: Egy bolygó, ahol még zöld fű nő és az emberek egészen másképp élnek. Egy bolygó, ami furcsa vágyakat ébreszt. És ha már ennél a témánál járok, meg kell említenem James Patric Kelly: Ha elvakít a

nap c. fantasztikus regényét. A hírvivők – idegenek – egy olyan új vallási filozófiát hoztak a földre - „Nézz a napba” mottóval - ami képes szembeszállni az emberi agresszivitással. Phili Wing építész szakmájának legjobbika. Ám a hírvivők megkérik egy feladatra, amiért neki el kéne hagynia mindent amit úgy szeretett: világát, életét, még emberi külsejét is. Ezt esze ágában sincs addig amíg el nem veszít mindent. Mint később kiderül ez nem véletlen. Az új világban fokozatosan rádöbben miért is érdemes élni. Egy csodálatos, fordulatos, hatásos történet az árulásról, az újrakezdésről és a megismerhetetlenről. A következő mű az ókori Egyiptomról szól. Szépen, tagoltan ír le mindent, amit tudni lehet erről a fantasztikus birodalomról Paul Johnson: Az ősi Egyiptom civilizációja. A könyv szebbnél szebb illusztrációkkal van teleróva, a még látványosabb ábrázolás kedvéért. Tökéletesen végigveszi Egyiptom korszakait, vallását, hanyatlását, hieroglif írását és művészetét. 17

Fülszöveg: „Az ősi Egyiptom és annak piramisokban, fáraókban és szfinxekben megtestesülő öröksége a hatalom és a misztérium képzeteit kelti a modern emberben. Az ősi Egyiptom civilizációja című művében Paul Johnson egy olyan kultúra felemelkedését és hanyatlását vizsgálja, amely háromezer éven keresztül fennmaradt, miközben megőrizte valamennyi versenytársáét felülmúló stílusának tisztaságát…” A ponyvaregény szerelmeseinek kedvéért: Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában. „Az Elátkozott partból megismert együttes – Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz és a Török Szultán – újabb sötét rejtélyek felkutatására indul. Igaz, hogy nem egy úton, hiszen csülökék, miként „a három testőr” az izgalmas és halálos veszélyeket ígérő kalandok során lovagi szolgálatot is teljesítenek egy francia leány, Yvonne oldalán, a Török Szultán viszont – úgy tűnik- aljas árulásaival egyre nagyobb veszélyekbe sodorja őket. De Yvonne apja Duron tábornák megmentése és egy óriási panama leleplezése után kiderül, hogy „aljas” módszereivel a Török Szultán csak leplezte magát, s az igazság kiderítésében, a veszélyes kalandok sikeres kimenetelében őneki is jókora része van.”

2. Zene: A gótikus zene kedvelőinek ajánlanám a Battlelore zenekar számait. Dallamos muzsika, és nagyon jó mind az énekesnő hangja, mind az énekes hangja. Kicsit a régi időket idézi fel az emberben, amikor még kardokkal és csatabárdokkal vívták az emberek háborúikat, amikor még léteztek olyan lakomák, hogy a falu népe (vagy egy törzs tagjai) összeült a szabad ég alatt egy hosszú asztal körül, melyet roskadásig raktak finomabbnál finomabb ételekkel és a csillagok fénye alatt megvacsoráztak. Csapra vertek jó néhány hordó bort, és azt iszogatták az étkezés előtt, majd miután minden has tele lett, a törzs (vagy falu) dalnokai és mesemondói a dicső ősök dalait és regéit adták elő, ezután pedig jöhetett a tánc és a mulatság. Ugyancsak ilyen zene az Einherjer, melyet leginkább a viking-metál kategóriába lehetne besorolni. Mintha tagjai, az előzőkön túl, a régi dicsőséges csatáknak állítanának emléket. Külföldi zenék közül még a kicsit agresszívnak tűnő, de szerintem kellemes muzsikát, a Bloodsimple-t említeném meg. Többek között a Holló filmzenéjét ők is szerezték. Pörgős M.A.G.U.S. és Vampire partikhoz tökéletesen tudom ajánlani. Egyre több Magyarországi ember vonzódik a régi magyarokhoz. Sokan kívánják vissza a régi Magyarországot, és egyre többen sírnak Erdély után. Ezzel nem azt mondom, hogy egyre több az ún. hungarista ember. Eszem ágában nincs ilyet kijelenteni. A magyarságtudattal rendelkező és a hungarista ember között óriási szakadék húzódik. Zenekarok armadája áll az ilyen ember rendelkezésére, de szerintem az értékelhető nagyon ritka. De ilyen például a

Kárpátia. Ezekkel a zenékkel be is zárult az általam ismert zenestílusok kapuja. Persze, még sok zenekart felhozhatnék, hogy jó (pl.: Deftones, The legion of hetheria, Tiamat, Moonspell, Finntroll, Nirvana, Alice in Chains, Leaves eyes, Fantomas, Persuader, Vampiria, Nightwish, Machine head, stb.) azonban az iskolaújság is véges oldalszámú.

3. Film: A sci-fik szerintem koronázatlan királya a Screamers – Az elhagyott bolygó. A megoldásoktól nem dobtam hanyatt magamat, de az alapötlet szerintem rendkívül jó. A Sírius 6B-n játszódik a történet. A N.E.B. és a Társaság harcai főként erre a bolygóra tevődtek át. Nukleáris bombák tették ezt a világot romhalmazzá. A Társaság kifejlesztett gépeket, az ún.

18

sikoltókat, melyekből számtalan fajta létezik. Ezek a sikoltók saját magukat fejleszteni képes robotok, melyek azonban fellázadtak alkotóik ellen… Egy másik fantasztikus sci-fi film az Equilibrium, mely ugyancsak a jövő egy árnyképét festik az ember elé. A harmadik világháború után az emberek rájöttek, hogy miért csatáznak egymás ellen szüntelen. Mert gyűlölet lakozik szívükben. Éppen ezért kifejlesztettek egy szert, melynek köszönhetően az embert semmilyen érzelmek nem ejtették rabjául. Az alkotásokat elpusztították, legyen az festmény, vagy könyv, vagy szobor. Azonban vannak, akik nem szedik ezt a szert, és védelmezik (ahogy erejükből telik) ezeket az alkotásokat. És a földalatti ellenállással is meggyűlik a bajuk az érzelemnélkülieknek.

Kritika A Hídember Nos ki ne látta volna Bereményi Géza filmjét (ki nem, hisz a Beregszászi napok keretében kötelező volt megnézni)? A közelmúltban politikai és történelmi vitákba keveredett 1,8 milliárd forintos költségvetésű film (ami lássuk be hazánkban igen csak borsos egy kicsit) közel nem lett olyan jó, mint a neki biztosított pénzösszegről vagy az alkotók eddigi munkájáról következtetnénk. Valljuk be, Bereményinek alighanem ez a legkevésbé sikerült alkotása. A filmben Széchenyi, mintegy 40 évét kísérhetjük figyelemmel. Első angliai fellépésétől egészen a döblingi tébolydába szorítkozott utolsó éveiig. Betekintést nyerhetünk nagy vonalakban Wesselényivel szövődött barátságába, Kossuthtal elmélyülő viszályába és persze önmaga tépelődésébe, amiért forradalmat indított egy modernebb Magyarországért, ám a fokozódó nyomás alatt összeomolva utolsó tíz évét őrültként tölti, de nem tétlenül. A film egy egész életet, embert felölelő mű. Ami nem könnyű feladat, és mások bizony ezt jobban oldották meg (gondoljunk itt Szabó Napfény ízére). A film darabos, nincs sodrás ami magával ragadná az embert és a vászon elé kötözné (így nem csoda, ha sokalljuk a 140 percet) . E helyett inkább csak a gyakran zavaróan váltakozó egymás után „dobált” jelenetek jellemzőek. A történelem pedig éppen csak felüti fejét a filmben, egyedül a szerelmi szálak vannak szépen kibontakoztatva. Itt meg kell jegyeznem, hogy vannak kritikusok, akiknek tetszett a film, a maga érzelem világa miatt. Valóban volt benne valami, de ahhoz már kevés, hogy túl sokat nyomjon a latba. Na sebaj, majd talán a következő szuperprodukció jobban sikerül a magyar rendezőknek. (Bár ha belegondolunk ebből az összegből hány Legényanya, Zimmerferi, Ú[email protected], Mogyorók bejövetele, Kontroll vagy hasonló igazi magyar nyalánkság jött volna ki ...)

19

Idézetek A világ kincstára számtalan idézettel rendelkezik, s bővül minden percben. Egy párat szeretnénk megjelentetni, a kincstárat egy perc erejéig felnyitni. Íme:

„Szíve választottjának ajtajához járul a férfi, és kopogtat. Megkérdi egy hang: – Ki az? – Én – feleli a férfi. A hang válaszol: – Itt nincs hely én és te számára! – Az ajtó zárva marad. Esztendőnyi magány és megpróbáltatás múltán a férfi visszatér, és megint bezörget. Megkérdi a belső hang: – Ki az? – Te – válaszol a férfi. Az ajtó kitárul előtte.”

(részlet M. Dervis A Szufi út c. művéből) „A mai kultúra legnagyobbrészt altatás, feledékennyé tevés, múlatás és szétszórás. Közömbössé és feledékennyé kábítottak bennünket a lélek aneszteziológusai. Szívünket a folytonos alvás elzsibbasztotta. Van szemünk, de nem látunk, van fülünk, de nem hallunk.”

(részlet M. Dervis A Szufi út c. művéből) „Nem azok a nagy emberek, akik magasra nőnek. Nem azok a hősök, kik országot legyőznek. Nagy ember, ki küzd önmagával, de nem önmagáért. S odaadja testét, lelkét társai javáért.” „Ahhoz, hogy a hibáidból tanulhass, először jobb, ha elkövetsz néhányat.” „Az embernek nem a haláltól kellene félnie, hanem hogy sosem kezd el élni.”

(Marcus Aurelius) „Hinni könnyebb, mint gondolkodni. Ezért van több hívő, mint gondolkodó.”

(Bruce Calvert) „Ha valaki azt mondja, ugorjak a Dunába, biztos belelököm.” „Az önző csak magára gondol. Az irigy másokra is.”

20