A barokk művészet (XVII. század) Építészet: A XVII. század nagy építészegyéniségei új harmóniát hoztak létre. Az új stílus szertelen formákkal, nyugtalan hullámzással, és a díszítmények túlburjánzásával lep meg bennünket, de ezt bizonyos belső logikával és sajátos harmóniával teszi. Az ellenreformáció sikeres előretörése, a vallás új felfogásának elterjedése megadták a szükséges eszmei alapot is ahhoz, hogy ez az új összhang megteremtődjön. A művészet a hatalmát újra megerősíteni kívánó egyház szolgálatába állt. A templomokat soha nem látott pompával töltötték meg. A lenyűgöző pompa célja, hogy a híveket visszahódítsák a katolikus egyházhoz. Szöges ellentéte ez a reformáció puritán templomainak. A Rómában született új stílus hamar elterjedt Észak-Itáliában is, és nem sokat váratott magára az európai elterjedése sem. Ennek több oka volt. Az ellenreformáció terjedésével a pápai udvar visszanyerte irányító szerepét. A bíborosok, püspökök gyakori római látogatásai azzal is jártak, hogy látva az új templomokat, hazatérve hasonlóakat rendeltek. Így az európai építészek rákényszerültek, hogy maguk is Rómába utazzanak, és a helyszínen tanulmányozzák az új stílust. A jezsuita rend templom- és rendházterveit a rend római generálisával kellett aláíratni. Természetesen jobb esélye volt annak, hogy a generális egy a saját templomához, a római Il Gesuhoz hasonlító épület tervét aláírja. Ilyeneket is készítettek az európai jezsuita építkezéseknél.
Az Il Gesu (il dzsézu) templom Rómában
A római Szt. Péter tér
A templomépítészetben leggyakoribb a hosszanti elrendezés. De igen jelentősek a középpontos térszervezetek is, illetve a kettő keverése. Kedvelt forma a kosáríves csehsüvegboltozat, tükörboltozat, elliptikus kupola. Sajátos barokk megoldás az olyan kettős héjú kupola, amelynél a belső héjat nagyméretű opeion nyitja meg s azon keresztül feltárul a külső kupolatér freskóval díszített felülete. Rizalit: a homlokzat megmagasítása, az alapsíkból teljes magasságban, derékszögű vagy lépcsős vonalú kiugrással képzett páratlan számú nyílással áttört, hangsúlyosan tagolt falszakaszokkal.Itáliában két irányzat alakult ki, az egyik vezéregyénisége Lorenzo Bernini, a másiké: Francesco Borromini. Bernini műveire a méltóság és a szervezettség jellemző. Legfontosabb művei a Szent Péter Bazilika előtti téregyüttes, a S. Andrea al Quirinale és a Chigi-Odescalchi palota.
San Carlo alle Quattro Fontane Francesco Borromini: szenvedélyes egyénisége nem tűrte a szabályokat. Meghökkentő újszerűséggel alakította épületeit. Legfontosabb műve a San Carlo alle Quattro Fontane
A barokk építészet feladata nemcsak templomok, hanem királyi és fejedelmi kastélyok, városi paloták, polgári lakóházak építése. Megnő a városépítészet jelentősége. Téralakítás: A barokk építészet az axis mentén szervezett terek csoportját egy hangsúlyos, a haladás célját kijelölő, uralkodó térmotívumnak rendeli alá. A hosszirányú templomoknál ez a kupolatér kiemelése. A palotáknál és kastélyoknál a tengely mentén egymást követő terek kapcsolata. Jellemző megoldás az enfilade. Enfilade: a francia barokk palota és kastély térsorolási módszere. Díszes ajtóit azonos tengelyre fűzték, így összenyitásukkor hatásos távlat jött létre. A barokk palota térsorának egyik legfontosabb eleme a belépőt fogadó tágas előcsarnok, amelyből ünnepélyes hatású lépcső vezet fel az épület középtengelyében elhelyezett első emeleti díszterembe. Ehhez csatlakoznak kétoldalról enfiladeként a szalonok. Ez a hangsúlyos szint az úgynevezett piano nobile (nemes emelet). A paloták és kastélyok dísztereinek jellegzetesen barokk típusa a francia építészetben kifejlődő, folyosószerűen elnyújtott galéria. Manzárdtető: 2 eltérő hajlású síkkal képzett magas tető.
A francia stílusra jellemző megoldások a tömegformálásban alakultak ki a kert és enteriőrművészetben. A francia barokk stílusát rendszerint XIV. Lajos stílusának nevezik. A nagy alkotások a kastély építészet terén keletkeztek.
Versailles-i kastély
A versailles-i kastély kertjének részlete
Esterházy kastély (Fertőd)
Barokk szobrászat: A kor szobrászai a valóság élethű visszaadására törekedtek, mozgalmas, drámai hatású kompozícióikban a végsőkig kiaknázzák a kontraposzt nyújtotta lehetőségeket. Meglepetést keltő fény-árnyék hatásokra törekedtek. Az ölelkező mozdulattal egymáshoz kapcsolt alakok csoportjai szinte kikényszerítik a nézőt, hogy járja körül a műalkotásokat. Bernini formált igazi érett barokk művészi stílust. Felfogását festőiség, mozgalmasság, drámaiság és pátosz jellemezte. Bravúros mintázása, virtuóz faragása addig elképzelhetetlen, a szobrászat lehetőségeit szinte meghaladó feladatok megoldására is alkalmassá tették. Komolyan vette a témát, és szobrait a kifejezés szándéka határozta meg. Márványkezelése bámulatos volt. Anyagszerűsége utolérhetetlenül befejezett. A márvány felületének kifejező kezelésében a legjobb mesterek közé sorolható.
Bernini: Szent Teréz extázisa
Bernini: Dávid
Bernini: A római Szent Péter Bazilika baldachinója és főoltára
A barokk festészet: Kiindulópontja Róma, ahol az ellenreformációs törekvések a festészet megújulását kényszerítették ki. Az új stílus Caravaggio ecsetje alatt született. Művészetének jellemzői az erős fény-árnyék ellentétek, a sötét háttér előtt megjelenő erőteljes szín- és fényhatású hatásos, olykor színpadias kompozíciók. A színpadi hatást fokozzák az erőteljes gesztusok, szokatlan téralakítás. Szinte meghökkentő, ahogyan a legszokatlanabb szemszögből mutatja be alakjait, így érve el azt a figyelmet, melyet a reneszánsz nagy mesterei óta senki nem tudott elérni. Caravaggio stílusa, a meghökkentő, illuzionisztikus tér- és gazdag érzelemábrázolásra építő festészet hamar elterjedt Európában, de a festői egyéniségek az eddiginél sokkal inkább érvényesülhettek, végtelen változatossá és izgalmassá téve a XVII. század festészetét.
Caravaggio: Hitetlen Tamás
Diego Velazquez: Udvarhölgyek (Sp.o)
Caravaggio: Szt. Pál megtérése
Rembrandt: Éjjeli őrjárat
Rembrandt Harmensz van Rijn (1606-1669) Hollandiában, Leydenben született. Jacob Swanenburgh műhelyében kezdett festeni. 1623-ban Amsterdamba ment, ahol Pieter Lastman keze alá került. Önálló műhelyét először Leydenben nyitotta meg, 1631-ben visszatért Amsterdamba, ahonnan többet nem is mozdult ki. Kétszer nősült, de mindkét felesége meghalt. Élete utolsó éveit egyedül töltötte, nagy nyomorban. Mint arcképfestő szerzett magának először elismerést.
Rembrandt: Tulp doktor anatómiája A Tulp doktor anatómiájának sikerét több megbízás követte. Arcképfestészetének főműve az Éjjeli őrjárat. Vallásos tárgyú képeket is festett, mind ószövetségi, mind újszövetségi témákat feldolgozott. A képeket minden illuzionista külsőségtől mentesen, mint történelmi, vagy mint életképeket fogott fel és valósított meg. A mitológiát is tárgykörébe vonta ugyanolyan tárgyilagossággal, mint vallásos képeit. Festészetét úgy jellemezhetjük, hogy ifjúkorának részletező, tapogató, külsőségekben is realista stílusától töretlen és állandóan felfelé ívelő vonalban haladt, a részletek nélküli nagyban való látás és megjelenítés, a színek és a fény külön és egymásra vonatkoztatott gazdag buzgása felé. Kevés színnel nagyon színes tudott lenni, a fénnyel pedig alkotott és jellemet épített. Kivonja a képet a közvetlen érzékelés köréből, mellőz minden olyan mozzanatot, amely a tapintóérzék empirikus tapasztalataira apellál, némelykor az ívelő formát egyenes vonalakkal egészen laposan ábrázolja, anélkül, hogy a forma, a kép egészében laposan hatna. Ez a stílus nem lép fel nála azonnal. A Fürdőző Diana még viszonylag plasztikus stílusban készült, hangsúlyt ad a részletformáknak. Késői női aktábrázolásoknál nagyvonalúbb formakezeléssel s már nem csak lapos vonalvezetéssel találkozunk. A korai képeken az alak erősen kiemelkedik, a késői kompozíciókon ellenben valósággal beleágyazódik a téralkotó tónusok egészébe. Amikor fiatal volt, akkor még a koldus rongyaiban látta a festői szépséget, és a fejek
közül a barázdákkal szántott aggastyánarcok foglalkoztatták. Romos falakat fest, törött lépcsőt, átlósan felépített kompozíciókat, erőteljes fényhatásokat és általában a sokféleség vibrálását. Később azonban fokozatosan eltűnnek ezek a pittoreszk elemek, és ugyanilyen mértékben tért nyer képein az igazi festőiség.
Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése (1663) Lukács evangéliuma elbeszéli Jézus példázatát a tékozló fiúról, aki nem akarta kötelességét teljesíteni az apai házban. Elkérte örökségét, hogy messzi vidéken minél előbb önálló életet kezdhessen. A tekintélyes vagyonnal azonban nem tudott gazdálkodni, rossz társaságba keveredett, dorbézolt. Pénze fogytán alantas munkára kényszerült, és ekkor eszébe jutott, hogy otthon milyen szeretet vette körül. Bűneit megbánva hazatért tehát. Apja örömmel fogadta, megbocsátott neki. E történet az egyik leggyakrabban feldolgozott bibliai elbeszélés; a németalföldi művészetben több mint 120 ábrázolását ismerjük. Népszerűsége azzal magyarázható, hogy miként Kálvin is hangsúlyozta - jelképezi az Úr kegyelmét a bűnösök iránt, és azt, hogy mindig kész megbocsátani nekik. A témát Rembrandt nemcsak olajfestékkel, hanem rézkarcban is feldolgozta. A rézkarcon az elbeszélés utolsó pillanatait látjuk: a megtört, rongyokba öltözött fiú térde esik a ház elé kifutó apa előtt, s az szeretettel öleli magához. Jobbra egy szolga, az apa kívánsága szerint, új ruhát hoz a bűnösnek, mögötte az idősebb testvér keserű arccal lép ki az ajtón. A jelenet felfogásához, a beállításhoz Maarten van Heemskerck (l498-1574) fametszete adott ösztönzést; még motívumátvételek formájában is (pl. a lépcső, árkád, vándorbot, a fiú összetett keze). Rembrandt stílusa azonban eltér az idősebb mesterétől: alakjai nem olyan plasztikusak, nem olyan hangsúlyozottan erőteljesek, és közelebb kerültek egymáshoz. Statikus csoportjuk mély, bensőséges érzelmeket áraszt. Az idős férfi szépen formált tartása, ölelő mozdulata az apai szeretetet, a gyengédséget példázza. A korábbi évek felfogásától eltérően Rembrandt művéből ezúttal elmaradtak a széles gesztusok, a teátrális mozdulatok és az erős érzelemkitörések.
Rembrandt: Krisztus a kereszten („Százforintos lap”) Rembrandt tragikus életútját önarcképein is nyomon követhetjük.
Festményeihez készült vázlatait az utókor éppoly nagyra becsüli, mint festményeit. Tehetsége a tanulmányrajz műfaját is a legmagasabb művészet rangjára emelte.
Johannes Vermeer van Delft Németalföldi életképfestő. Leggyakoribb témái zenélő férfiak és nők, szolgálólányok munka közben, szerelmeslevelet olvasó vagy csipkeverő nők.
Johannes Vermeer: Műterem Vermeer a fény festője, azt a fényt keresi, ami a tárgyakat elkülöníti. Meg akarja világítani a tárgyak lényegét. Képei csak látszólag egyszerű életképek, mindegyikben van valami filozofikus elem. Megtölti valami misztikus erővel, melynek oka, titka nehezen megfejthető. Az aprólékosan kidolgozott részletek, a sejtelmes fényhatások, titokzatos kompozíciós megoldások, melyek kétségek között hagyják a nézőt, olyan atmoszférát teremtenek a kép körül, mintha mi is ott lennénk abban a szobában, mintha a következő pillanatban történne valami fontos és drámai Levelet olvasó lány az ablaknál: A figura, a fény és a tér között pontosan kiszámított kapcsolat van. A fiatal hölgyet nem a cselekvés teszi érdekessé, hanem a helyzet, amit a távlat és a fény ményen gondolati játékának a középpontjában elfoglal. A terhes nő finom harmonikus színei az erős fényben szinte kifakulnak, az árnyékokban telítődnek, és éles ellentétben állnak a háttérrel. A háttérben álló térkép tompán ismétli meg a fej színeit. A képbe egy drapéria vezet be.
Vermeer: Főkötős lány
Vermeer: A geográfus
Pieter Pauwel Rubens (1577-1640) Flamand festő, aki páratlan virtuozitással, gazdag színvilággal festett. Sokan az életöröm festőjeként emlegetik. Flandria a 17. században spanyol fennhatóság alatt álló katolikus terület volt, ellentétben a független túlnyomórészt protestáns Hollandiával. A Flandria és Hollandia által alkotott területet nevezték Németalföldnek, mely területet ebben a korban gyakorta sújtották háborúk. A környező nagyhatalmak versengtek a gazdag városokért. Rubens nemcsak kiváló festő volt, hanem diplomata is. Több nyelven beszélt, magasan művelt volt, Izabella királyné udvari festőjeként a legmagasabb társadalmi rétegekkel érintkezett, uralkodókkal társalgott. Kivételes intelligenciáját kihasználva a királynő titkos tanácsosává fogadta, és követségbe küldte a spanyol, a francia és az angol királyi udvarokba, ahol a festészet mellett államügyeket is intézett. Sikeres diplomáciai tevékenységére bizonyíték, hogy I. Károly angol király lovaggá ütötte békeköveti tevékenységéért.
Rubens: Amazonok harca Festészetére az energikus ecsetkezelés, lendületes, mozgalmas kompozíciók, gazdag színvilág jellemző. Sok megrendelést kapott az arisztokráciától és az egyháztól, de gyakran dolgozott fel mitológiai témákat is, melyekben az emberi életerő, vitalitás jut kifejezésre.
Rubens: A szabin nők elrablása
Gyakran örökítette meg gyermekeit és feleségeit (első felesége Izabelle Brandt korán meghalt). A tizenhat éves Heléne Fourment-et ötvenkét éves korában vette feleségül. Ekkor visszavonult a diplomáciától, és kizárólag családjának és a művészetnek szentel
