BAROKK kb. 1600-1750 Az elnevezés eredete: portugál - barroco – szabálytalan kagyló alak, mely gyöngyöt is rejthet. Késıbb az olasz "barocco" szóból származtatták. Ezzel az elnevezéssel olyan gondolkodási módot jelöltek, amelyet az erıltetett szillogizmusokkal átszıtt érvelés s általában a mesterkéltség jellemzett. Ezeknek az értelmezéseknek a szellemében azután a barokk korról nem ritkán lekicsinylıen, sıt olykor egyenesen elítélı hangon nyilatkoztak. E korban az egyház célkitőzése a katolicizmus társadalmi-szellemi egységének helyreállítása. (ellenreformáció) Megfordítani azonban nem tudta mindazt, ami történt. Nem tudta biztosítani kizárólagosnak vélt tudatformáló szerepét. Tehát fontos a megszilárduló protestantizmus befolyása Európa északi felében. Mindeközben hódít a polgárság hatalomátvételét elıkészítı eszmerendszer a felvilágosodás. ( Descartes, Bacon ) A természettudományok is fellendültek: Pascal, Newton, Galilei. Festészet: Rembrandt, Rubens, El Greco, Velazquez. Irodalom: Cervantes, Calderon, Racin, Moliere, Milton. Tudomány. Galilei: teleszkóp, Isaac Newton: gravitáció törvénye James Watt: gızgép, Montgolfier testvérek: hılégballon, Benjamin Franklin: elektromosság. Az olasz zene hegemóniájának kora ez, bár más kialakult nemzeti nyelvekkel él együtt. (német, francia) A barokk zene legfontosabb jellemzıi: Nagy, lenyőgözı arányok, ünnepélyes hangvétel, erısen kifejezı, színpadias (retorikus), kedveli a drámai elıadásmódot. Jellemzi az állandó feszült mozgalmasság, a gazdag díszítés, az ellentétek kiemelése, (teraszos dinamika: forte-piano, szólótutti) Kialakul a 4 szólamú vonószenekar. (I. hegedő, II. hegedő, brácsa, cselló,nagybıgı) Tömörségét, egységes hangzását a continuo biztosította (csembaló, orgona, lant). Fúvós hangszereket csak alkalomszerően használtak. Fontos jellemzı az állandó mozgásban lévı basszus szólam: basso continuo. Csak számokat írtak a hangok fölé, és ez alapján rögtönözték a kísérı akkordokat. (számozott basszus). A reneszánsz horizontális gondolkodásmódja helyett (polifónia) itt már a vertikális, tehát harmóniaközpontú gondolkodás vált a zene elsıdleges szervezıjévé. A virtuozitás és annak kultusza is tipikus barokk jelenség. A hangszeres zene ugyanolyan fontos lesz, mint az énekes muzsika. Új mőfajok jöttek létre. Énekes mőfajok: opera, oratórium, passió, kantata hangszeres mőfajok: concerto, szvit, toccata- fantázia-prelúdium és fúga Az új mőfajok új formában jelentek meg: egytagú, kéttagú, háromtagú formák (ABA), variációs forma, rondó, korálfeldolgozás
Az opera Összetett mőfaj. Egyesíti a zenével a színjátszás és a tánc mővészetét. A díszletek, jelmezek pedig a képzımővészetek jelenlétét mutatja. Elıadói apparátusa: szólóének, kórus, zenekar. /kasztrált énekesek uralma: Farinelli, pástétom-operák/ Drámai mőfaj. Legfontosabb képviselıi: Monteverdi, Alessandro Scarlatti, Lully, Rameau, Purcell, Handel. Kialakulása: Firenze a bölcsı. A Camerata nevő mővészeti akadémia, mely fıurakból, költıkbıl, zeneszerzıkbıl állt éles polémiákban állt ki a polifóniát elvetı, a szöveg kifejezését elıtérbe helyezı monodikus komponálás mód mellett. Az imitációs technikában elveszik a szöveg. Létrejön a szólómadrigál, vagy drámai szólóének /hangszeres monódia/. Vincenzo Galilei (1520 k. -1591) szerint a "szöveg nemesebb, mint az ellenpont", ezért a zeneszerzık számára azt tanácsolta, hogy "figyeljék meg, hogyan beszél a fejedelem a maga alattvalóihoz, hogyan beszél a haragos és a türelmetlen ember, ... hogyan fordul a kedves a kedveséhez". Az elızményekhez tartoznak még a népies játékok, vallási szent színjátékok, pásztorjátékok és Angliában a masque /álarcos játék/. A mőfajt kezdetben dramma per musicanak hívták. Késıbb lett opera, ami szó szerint zenemővet jelent. A XVIII. századra két típusa alakult ki: Opera seria – komoly opera Opera buffa – vígopera A szólóének lehetıségei az operában: recitativo: a beszéd lejtését követı, deklamáló énekbeszéd, mely a drámaiság legfıbb hordozója. Az énekest a csembaló, vagy orgona, vagy lant és cselló kíséri. ária: rendszerint érzelmes, lírai tartalmú szólóének, melyet a teljes zenekar kísér. arioso: az áriánál kisebb terjedelmő, zárt formát nem alkotó szólóének. Claudio Monteverdi (1567-1643) A késıi madrigál nagy mestere, az operamővészet elsı klasszikusa. 9 kötet madrigáljával lépésrıl lépésre jut el az öt szólamú polifóniától a szólómadrigálig és a monodikus kompozíciókig, drámai mővekig.A velencei Szent Márk templom karnagya. Vincenzo herceg szolgálatában (Gomzaga-ház) Magyarországon is járt./Esztergom/ Mővei: Orfeo, Tankréd és Klorinda /drámai jelenet/. 1637-ben nyílik meg az elsı operaház Velencében. A Poppea megkoronázása címő operáját itt mutatják be. A változatos harmóniavilág, a madrigálköltészet hagyományai (szófestések, kórusok), az énekbeszéd életteljessége, a gondosan megformált ariózus jellegő szakaszok jellemzik mővészetét. Alessandro Scarlatti A Palermói királyi zenekar vezetıje, a nápolyi konzervetórium igazgatója. 115 operát írt. Az ı nevéhez főzıdik a 3 részes da capo ária megteremtése /ABA/. Operáit nyitány vezeti be, melyt szimfoniának neveztek el. Jelentısek szólókantátái is. Jean-Baptiste Lully A XVII. század francia zeneszerzıje. Alacsony sorból küzdötte fel magát XIV. Lajos királyi zeneszerzıjévé, minden zene fıfelügyelıjévé. Együttmőködött Corneille-jel és Moliere-rel, és létrehozta a comédie-ballet és a tragédie- lyrique színpadi mőfaját. Ezekben a kórus- és tánctételeknek volt fontos szerepük. Operái. Alcestis, Theseus. A francia hagyományokat ötvözi az olasz eredményekkel.
Jean Philippe Rameau Nagy elmélettudós. 50 éves koráig orgonista, zeneszerzés-tanár. Megírta korszakalkotó összhangzattan könyvét. Ez után kezdte meg operaszerzıi tevékenységét. Operája: Castor és Pollux Henry Purcell /1659-1695/ Élete Londonhoz, a Westminster apátsághoz kötıdik. Már 18 évesen udvari zeneszerzı. Korának valamennyi mőfaját mővelte: dalok, duettek, kantáták, hangszeres kamaramővek, egyházi mővek, stb. Jelentıs mestere volt a motettához közel álló angol egyházi kórusmőfajnak, az anthemnek. A szuggesztivitás, a humor és a groteszk iránti érzékenység jellemzi. Legegyénibb vonása hangjának jellegzetes melegsége, „nıiessége”, mely legerıteljesebb pillanatait is megerısíti. Mővészetének központjában színpadi mővei állnak. A Dido és Aeneas, az Arthur király, a Tündérkirálynı legismertebb mővei. A Dido és Aeneas címő operát 1689-ben mutatták be a Priest-féle leányiskolában. A szövegkönyvet Nahum Tate írta Vergilius Aeneisének negyedik könyve után. A tragikus szerelmi történet eseményeit önálló munkában kell megismerni! Az elıadói apparátus nagyon egyszerő: 2 hegedő szólam, brácsa szólam, cselló szólam és csembaló. Az áriák is kerülik a technikai nehézségeket, egyszerőségükben csodálatosak. Az opera leghíresebb áriája Dido búcsúja. A kíséret basszusában egy osztináto, kromatikus motívum vonul végig. E fölött bontakozik ki a fájdalmas, megrendítı dallam. Ezt az osztinátó basszust passacagliának nevezzük. A fájdalmas, szomorú hatást a kromatika okozza, ami a recitativóban is megfigyelhetı. Az ária két részre osztható, melyet a szerzı megismétel /kéttagú forma/.
A concerto A zenekari muzsika legfontosabb mőfaja. A korai barokkban még vokális kompozíciót, vagy bármilyen hangszer-összeállításra írt darabot is jelenthetett. Végül olyan mővekre szorítkozott az elnevezés, amelyek egy teljes (vonós) zenekar és valamilyen kisebb hangszercsoport, vagy szólista szembeállítására épültek. Két fajtája: concerto grosso /vastagon szıtt koncert/ Itt a teljes zenekarral szemben egy kisebb hangszeres csoport áll. /3-4 vonós hangszer/ szólóverseny Egyetlen szóló hangszer, esetleg kettısverseny. Kezdetben több tételes mőfaj volt. Vivaldi hozta létre a három tételes gyors-lassú-gyors szerkezetet.
A szonáta A XVII. század elején észak-olasz mesterek már kialakították a szonáta és a triószonáta többtételes kamarazenei mőfaját. templomi szonáta /sonata da chiesa/: lassú-gyors-lassú-gyors kamara szonáta /sonata di camera/ : szabadabb szerkezető, föleg tánc tételekbıl áll. Viszonylag késın a XVII_XVIII. század fordulóján jelenik meg a billentyős szonáta /csembalo, klavichord/ Domenico Scarlatti e mőfaj kiemelkedı képviselıje. Arcangelo Corelli /1653-1713/ Arcangelo Corelli 1653-ban született egy Ravenna melletti városkában, Fusignanóban. Fiatal korában elıbb Bolognában hegedőjátékot, majd Rómában zeneszerzést tanult. Rövid németországi tartózkodás után, hazájába visszatérve, elıbb Krisztina svéd királynı, majd haláláig (1713) Ottoboni bíboros szolgálatában állt mint hegedőmővész, és mint zenekarának karmestere.
Corelli: La Folia
Hegedőjátékos, koncertmester, zeneszerzı. Híres volt mesteri, rögtönzött díszítéseirıl. Kevés mővet hagyott hátra. /összesen72 mő: triószonáták, concerto grossok. E mőfajokban mértéket teremt. Concerto grossoiban két hegedő és cselló tercettje játssza a szólóhangszercsoport szerepét. Antonio Vivaldi /1678-1741/ A Corelli utáni nemzedék vezetı hegedővirtuóza, aki kialakítja a szólóversenymő mőfaját, formáját, s ennek mind a hangszertechnikai, mind a karakterbeli lehetıségeit a végsıkig kihasználja. Életének nagy részét szülıvárosában, Velencében töltötte. Mégis Bécsben halt meg szegénységben, elfeledve. Hosszú ideig volt egy leánynevelı intézet tanára. Több mint 400 versenymővet komponált, melyek nagy része szólóversenymő. Leginkább hegedőre komponált, de szinte valamennyi hangszer megjelent alkotásaiban./Még tekerılantra is írt versenymővet./ E mőveiben hozta létre azt a 3 tételes gyors-lassú-gyors szerkezetet, amely a mai napig példát nyújt a zeneszerzık számára. Jelentısek hangszeres szonátái, operái is. Számtalan egyházi mőve közül talán a legtöbbet játszott oratórikus alkotás a Gloria és a Juditha triumphans. Gyors tételeinek hallatlan energiájával, merész ugrásaival, száguldó akkordfelbontásaival, túláradó érzelmességével /lassú tételek/ ma is sikeres, hatáskeltı, nagy komponista. İ hozza létre a programversenymő alaptípusát. /Vadászat, Tengeri vihar/ A négy évszak címő hegedőverseny sorozata is ilyen. E sorozat négy versenymővének programját az általa írt négy szonett adja. J. S. Bach fiatal korában rendkívüli figyelemmel tanulmányozta Vivaldi mőveit. Sok mővének készítette el billentyős átíratát. Tél II. tétel
Johann Sebastian Bach mővészete A thüringiai Eisenachban született 1685. március 21-én. Nagy és szerteágazó dinasztia dinasztia volt családja. Korán árvaságra jutott, és tíz éves korától bátyja Johann Christoph nevelte, aki orgonista volt Ohrdruf városkában. Ha nem is lehetünk telejesen biztosak a nekrológjába beleszıtt anekdota hitelességében, mely szerint a kamasz Bachot bátyja eltiltotta egy billentyős kompozíciókat tartalmazó kézirattól, s azt titokban, éjszaka, holdfénynél másolta le, annyi bizonyos, hogy a történet tökéletesen jellemzi kielégíthetetlen tudásvágyát. Még 15 éves sem volt, amikor Lüneburgba költözött, hogy a Szent Mihály templomban énekeljen és zenéljen, s közben a templomhoz tartozó iskolában tanuljon. Jelentıs orgonisták játékát hallgatta ekkoriban: Georg Böhme, vagy Hamburgban Johann Adam Reikent. A közeli cellei udvarnál pedig az ottani francia hangszerjátékosoktól és énekesektıl francia zenét hallott. 1703-ban lépett elıször állásba: a weimari hercegi zenekar tagja lett. Ezután Arnstadtban vállal orgonista állást. Innen zarándokol el Lübeckbe, ahol Buxtehude orgonálását hallgatja. Ezek a tanulmányutak /Böhme, Reinke, Buxtehude/ segítették, hogy európai tájékozottsága legyen. 1708-ban foglalta el meghatározó fontosságú posztját, újra Weimarban. Orgonista, kamarazenész, majd koncertmester lesz. Legszebb orgonamőveit itt írta. 1717 és 1723 között Köthenben Lipót herceg udvari zenekarát vezette. Ez volt életében a zenekari, és kamarazenei kompozíciók idıszaka. Ekkor írta a Brandenburgi versenyeket, zenekari szvitjeit, hegedőversenyeket, szonátái nagy részét, a hegedőre és gordonkára írt szólószvitjeit, valamint sok csembalódarabot /Das wohltemperierte Clavier=Jól hangolt zongora: minden dúr és moll hangnemben tartalmaz egy egy preludiumból és fúgából álló tételpárt./ 1723-ban pályázta meg Lipcsében a Tamás templom karnagyi állását. Feladata a Tamás templom zenei vezetése, tanítás a templom mellett mőködı iskolában, a többi lutheránus templom zenei irányítása. Ezen idıszak zenei termésének középpontjában az egyházzenei kompozíciók állnak. János-passió, Máté-passió, h-moll mise, nem egészen 200 kantátájának legnagyobb része. Billentyős kompozíciók is születtek orgonára: korálfeldolgozások, zongorára: Goldberg variációk. A diákok zeneegyesülete számára /Collegium Musicum/ sok versenymővet komponált. Különleges helyet foglalnak el az életmőben az utolsó évek monumentális kontrapunktikus sorozatai, a Musikalisches Opfer /Zenei áldozat/, és a befejezetlen Die Kunst der Fuge / A fúga mővészete/. Ezekben összefoglalja, és betetızi a barokk ellenpontmővészet másfél évszázadát.
1750-ben halt meg Lipcsében. Mintegy jelképesen is bezárva a barokk korszak 150 évét.Bach következetesen törekedett a tıle gyökeresen eltérı egyéniségő mesterek mőveinek tanulmányozására. Ami jó zenéhez hozzáfért, azt mind át akarta szőrni magán, hogy nyelvezetét és gondolkodásmódját gazdagítsa. Mőfaji sokoldalúsága rendkívüli. Korszakos remekmőveket alkotott az opera kivételével szinte minden korabeli mőfajban. Összefoglaló mővész, aki újítások egész sorát honosította meg a zenében. Gyermekei közül többen sikeres, máig is ismert zenészek lettek: Wilhelm Friedemann, Carl Philipp Emanuel, Johann Christian.
Kantáta: Szólóhangokra, énekkarra és zenekarra írt mő. Inkább lírai jellegő, szemlélıdı mőfaj. Van kisebb létszámú együttesre írt kamara, vagy szólókantáta, de van nagy elıadói apparátust megmozgató kantáta is. Témája lehet vallásos és világi tárgyú is. Fejlıdése állandó kölcsönhatásban van az operával. Itt is kialakul a recitativo és az ária. Itáliában Albinoni és Vivaldi foglalkoztak szívesen e mőfajjal. Legjelesebb mővelıje: J. S: Bach. Templomi kantátáinak száma közel 200. Ezek mindig az ünnep alapgondolatát húzták alá, és fontos részei voltak protestáns istentiszteleteknek. Világi kantátáinak száma 17. Többségükben Lipcsében íródtak. /Kávé kantáta, Parasztkantáta/
Passio: Tárgya Jézus szenvedésének, halálának elbeszélése. Már a XIII. században énekelték gregoriánokra. A XVI.-XVII. századig kórus személyesíti meg a szereplıket. Késıbb már az elbeszélıt és Krisztust egy szólamúan éneklik. Schütz nevét kell megemlíteni. A XVII. század végén már nemcsak a bibliai szövegeket zenésítik meg, hanem költık szövegére készült lírai, szemlélıdı részeket iktattak be. 1700 után a mőfajon az opera hatása érzıdik. A legszebb passiókat J. S. Bach írta. Ezek tökéletes egyensúlyt teremtenek a különféle zenei elemek között. Szövegük szigorúan követi a bibliai evangéliumi szövegét, de beiktat szemlélıdı, lírai szövegeket is. Három passiója közül a Márk passió elveszett, a János és Máté megmaradt. Elıadó apparátusa: zenekar, kórus, szólóének. A kórus megjelenése több szinten történik. Az evangéliumi tömeg megjelenítése az un. turba kórus. Fontosak a gyülekezet érzelmeit kifejezı korál kórus is. A nyitó és záró kórusok adják meg az egész mő hangulatát. A szólóénekben a bibliai szöveg a recitativókban jelenik meg. Az áriák jelenítik meg a magán ember érzelemeit verses külön szöveggel. A Máté passiót 1729-ben mutatták be, 78 számot tartalmaz, a szemlélıdı részek szövegét Picander írta. 11 zenekari kíséretes recitativo, 15 ária, 13 korál /a vezérmotívum az „Ó Haupt voll Blut und Wunden: Ó fı vérzı sebekkel”-korál. A mőben kettıs kórus énekel. A mő bemutatója után 100 évig pihent, Mendelssohn mutatta be újra 1829-ben.
Korálfeldolgozás:
Korál: Egyszólamú protestáns népének, nyugodt, lépésszerő tempóval, lépcsızetes dallamokkal, könnyen énekelhetı. Forrásai: gregorián, német népdalok, ismert szerzık kompozíciói. Szokássá vált, hogy a templomi énekes mőfajokban felhasználják a korált. A XVI. század végén térnek rá a 4 szólamú harmonizálásra, ahol a dallam a szopránba kerül. Az orgona is elkezdi tömeg-ének vezetı funkcióját. Az orgonára írt korálfeldolgozásoknak több fajtája is van. /kolorált cantus firmus, orgonakorál, korál partita, korál fughetta,
Fúga: A barokk polifónia legmagasabb rendő formája. Maga a szó futást, kergetıdzést jelent. Itt is imitáció /utánzás/ jelentkezik. Az egymást utánzó szólamok kánonszerően lépnek be. Elsı része az expozíció, melyben minden szólamban egyszer felhangzik a téma. Ezt követi a téma kidolgozása, változatos eszközökkel, variálással, stb. A befejezı részben a téma újra visszatér. Megjelenése igen változatos, hiszen a szóló hangszerek mellett / csemballó, orgona, zongora/ zenekar, sıt kórus is lehet a fúga elıadója. Szólóhangszereknél a fúga mindig formapárral együtt jelenik meg. Ilyen a preludium, a toccata, vagy a fantázia. Ezek mindig kötetlen, improvizációhoz hasonlatos formát mutatnak.
Georg Friedrich Händel /1685-1759/ 1685. II. 23-án Halleban született. Német zeneszerzı. Apja, brandenburgi udvari „kirurgus és titkos tanácsos'' ellenezte fia zenei pályáját. A városi gimnázium elvégzése után, 1702-ben Händel beiratkozott a hallei egyetem jogi karára. Hamarosan a dóm és a kastélytemplom orgonistája lett. Próbaévének letelte után azonban Hamburgba ment, ahol 1678 óta operatársulat mőködött. Ennek igazgatója, felvette Händelt az operazenekarba. 1703-ban ment Lübeckbe, hogy korának leghíresebb orgonistáját, Buxtehudét meghallgassa. / Bach szintén ıt hallgatta/ 1706 végén utazott Händel Itáliába, ahol ragyogó fogadtatásban részesült. Az opera fellegvárában, Velencében mutatta be az Agrippina operát. A komponálás mellett Itáliában A. és D. Scarlatti valamint A. Corelli alkotásait tanulmányozta. Külföldi sikerei után 1710-tıl hannoveri udvari karmester lesz. Ugyanabban az évben Londonba utazott, ahol zajos sikert aratott Rinaldo c. operájával. Amikor a hannoveri választófejedelem I. György néven 1714-ben az angol trónra lépett, az új király kérésére, aki a Temzén akart hangversenyt rendezni, Händel megírta a Vízi zene szvitet. 1719-ben a Royal Academy of Music alapításával új korszak kezdıdött Händel életében: Európa leghíresebb énekes virtuózainak alkalmazásával, Händel vezetésével állandó olasz opera jött létre Londonban. Itt mutatta be Händel új operáit: többek közt a Julius Cesar címőt. I. György halála után, gazdasági nehézségek miatt az operatársulat feloszlott. 1728 ıszén Händel új akadémiát hozott létre, új operáinak elıadására: pl.:Orlando (1733). Nemsokára azonban ez a vállalkozás is csıdbe jutott. Ekkoriban, saját kontójára vezette a Covent Garden Theatre-t, s csak a legnagyobb erıfeszítésekkel tudta elkerülni a teljes anyagi összeomlást. 1737-ben szélütés következtében féloldalára megbénult, fel kellett adnia operavállalkozását, egy aacheni kúra azonban meggyógyította, és visszatért Londonba. Megírta a Xerxes címő operát
Händel összesen 40 operát írt. Utolsó operái az angol zenekedvelı nemesség körében egyre kedvezıtlenebb visszhangot váltottak ki, így érthetı, hogy Händel fokozatosan elfordult a mőfajtól. Érdeklıdésének középpontjába az oratórium került, melynek anyagát, az angol puritán szellemnek tetszıen, az ótestamentumból vette. Összesen 22 oratóriuma egyre nagyobb tetszést aratott a korai kapitalizmus új polgári társadalmában. Alaptémájuk Izrael Istentıl kiválasztott népe, mint az angol világbirodalom mintája. Saul (1739) és Izrael Egyipomban (1739), Eszter. 1740 elıtti években keletkezett a nagy hangszeres mővek tıbbsége is: concerto grossoi, orgonaversenyei, triószonátái A Messiás oratórium komponálását Händel 1741. VIII. 22.-én kezdte el, és 24 nap alatt befejezte. 1743-ban a Dettingeni Te Deum II. György francia seregek fölötti gyızelmének megünneplésére készült. Ezt követi az érett, öregkori oratóriumok sora: Hercules (1745); Belshazzar (1745); Judas Maccabaeus (1747); Solomon (1749); Jephta (1752). 1749-ben Londonban népünnepéllyel emlékeztek meg az aacheni békérıl, ebbıl az alkalomból írta Händel a Tőzijáték szvitet. . Élete utolsó éveit Händel vakon töltötte. 1759 nagyszombatján (április 14.) halt meg Londonban. A Westminster Apátságban-ben temették el.
Oratóriumok Az oratórium jeles mestere, kialakítója volt a szászországi Johann Hermann Schein(15861630), a lipcsei Tamás-templom kántora, aki a régebbi motetta stílusú darabok mellett számos mővet írt korának itáliai stílusában is. Ezek közül a legnevezetesebbek "Egyházi Koncert"-jei (Geistliche Konzerte). A győjteményben fıleg szólóénekeket ésduetteket találunk, melyeket continuo kísér, s amelyhez esetenként egy vagy két, önálló anyagot megszólaltató hangszer is csatlakozik. Vannak a kompozíciók között kórust foglalkoztató darabok, sıt olyanok is, amelyekben zenekari tétel (Sinfonia) is szerepel. Händel a zenetörténet legnagyobb oratórikus mestere. Oratóriumai többnyire bibliai (vallásos) tárgyúak, mégsem tekinthetık egyházi kompozícióknak, inkább „színpad nélküli zenedrámák.” A bibliai téma jó alkalom volt Händel számára, hogy a közösséghez szóljon, a közösség pedig idıvel megértette szándékát. Az oratórium drámai mőfaj, jelmez és díszlet nélkül hangverseny körülmények között adják elı. Elıadó apparátusa az operához hasonló. Händel minden külsı eszköz nélkül - színpad nélkül - hátteret tudott festeni, jellemeket, szenvedélyeket tudott ábrázolni zenéjével. Legfıbb kifejezı eszköze a közösséget megszemélyesítı kórus, és a fıhısök. Oratóriumkórusai egyaránt alkalmazzák a homofónia és a polifónia eszközeit.
Messiás Bemutatója 1742. ápr. 12-én Írországban , Dublinban volt. A Messiás az egész egyetemes zeneirodalomnak olyan örök értéke, mint Bach Máté passiója, vagy Beethoven IX. szimfóniája. Hatalmas alkotás - amely mint minden nagy mő - minden korhoz és minden emberhez közvetlenül szól. Tárgya: Jézus életének története, küldetésének értelme. Szövegét, a bibliai történetnek megfelelıen Händel barátja, Charles Jennens írta. Az oratórium 3 részbıl áll: I. rész: A Megváltó elıtti idıket tárgyalja. Júdea sötétségben és elnyomásban élı népe isteni kinyilatkoztatásban részesül: a próféták, hírnökök bejelentik, hogy Isten megváltót küld, és a sötétséget végre felváltja a fény ragyogása. Ezután Jézus születését jelentik a pásztorok és angyalok, majd Jézus tanításainak hatását ábrázolják az elsı rész záró számai. II. rész: A Megváltó szenvedéseirıl, az emberiségért vállalt megpróbáltatásairól beszél. Jézus mennybemenetelét ábrázolja, és végül az égi hatalmak gyızelmét festi le. III. rész: Az ember halálával, és a feltámadással kapcsolatos hitnek ad kifejezést. A Messiás zenei építkezése: a mő 52 számot tartalmaz, melyek a következıképpen oszlanak meg: 2 zenekari tétel, 12 recitativo, 2 arioso, 15 ária, 1 duett és 20 kórustétel. (Itt is látható, hogy a zeneszerzı mind tartalmilag, mind zeneileg a legfontosabb szerepet a kórusnak szánja mővében.) A Messiás kartételeiben a kórus éppúgy megszemélyesítheti: o o o o o
a Megváltót váró Júdea népét, mint a Jézus megszületését ünneplı angyalok seregét, vagy a Messiás szenvedéseit részvéttel és fájdalommal szemlélı keresztény híveket, a hitetlenek gúnyolódását, a Krisztus mennybemenetelét kísérı angyalok dicsıítését stb.
A mő leghíresebb, egyik legnagyobb szabású kórustétele, amely a Händel oratóriumok kórustételei közül is a legnépszerőbb, a II. rész zárókórusa, a 43. sz. Halleluja-kórus.E kórustétel a polifónia és homofónia mővészi egyensúlyát adja. Azt hirdeti, hogy az Élet legyızi a halált, az igazság diadalt arat, az Ember küzdelme nem hiábavaló.