BAROKK kb. 1600-1750 Az elnevezés eredete: portugál - barroco – szabálytalan kagyló alak, mely gyöngyöt is rejthet. Később az olasz "barocco" szóból származtatták. Ezzel az elnevezéssel olyan gondolkodási módot jelöltek, amelyet az erőltetett szillogizmusokkal átszőtt érvelés s általában a mesterkéltség jellemzett. Ezeknek az értelmezéseknek a szellemében azután a barokk korról nem ritkán lekicsinylően, sőt olykor egyenesen elítélő hangon nyilatkoztak. E korban az egyház célkitűzése a katolicizmus társadalmi-szellemi egységének helyreállítása. (ellenreformáció) Megfordítani azonban nem tudta mindazt, ami történt. Nem tudta biztosítani kizárólagosnak vélt tudatformáló szerepét. Tehát fontos a megszilárduló protestantizmus befolyása Európa északi felében. Mindeközben hódít a polgárság hatalomátvételét előkészítő eszmerendszer a felvilágosodás. ( Descartes, Bacon ) A természettudományok is fellendültek: Pascal, Newton, Galilei. Festészet: Rembrandt, Rubens, El Greco, Velazquez. Irodalom: Cervantes, Calderon, Racin, Moliere, Milton. Tudomány. Galilei: teleszkóp, Isaac Newton: gravitáció törvénye James Watt: gőzgép, Montgolfier testvérek: hőlégballon, Benjamin Franklin: elektromosság. Az olasz zene hegemóniájának kora ez. A barokk zene legfontosabb jellemzői: Nagy, lenyűgöző arányok, ünnepélyes hangvétel, erősen kifejező, színpadias (retorikus), kedveli a drámai előadásmódot. Jellemzi az állandó feszült mozgalmasság, a gazdag díszítés, az ellentétek kiemelése, (teraszos dinamika: forte-piano, szóló-tutti) Kialakul a 4 szólamú vonószenekar. (I. hegedű, II. hegedű, brácsa, cselló,nagybőgő) Tömörségét, egységes hangzását a continuo biztosította (csembaló, orgona, lant). Fúvós hangszereket csak alkalomszerűen használtak. Fontos jellemző az állandó mozgásban lévő basszus szólam: basso continuo. Csak számokat írtak a hangok fölé, és ez alapján rögtönözték a kísérő akkordokat. (számozott basszus). A reneszánsz horizontális gondolkodásmódja helyett (polifónia) itt már a vertikális, tehát harmóniaközpontú gondolkodás vált a zene elsődleges szervezőjévé. A virtuozitás és annak kultusza is tipikus barokk jelenség. A hangszeres zene ugyanolyan fontos lesz, mint az énekes muzsika. Új műfajok jöttek létre. Énekes műfajok: opera, oratórium, passió, kantata hangszeres műfajok: concerto, szvit, toccata- fantázia-prelúdium és fúga Az új műfajok új formában jelentek meg: egytagú, kéttagú, háromtagú formák (ABA), variációs forma, rondó, korálfeldolgozás
Az opera Összetett műfaj. Egyesíti a zenével a színjátszás és a tánc művészetét. A díszletek, jelmezek pedig a képzőművészetek jelenlétét mutatja. Előadói apparátusa: szólóének, kórus, zenekar. /kasztrált énekesek uralma: Farinelli, pástétom-operák/ Drámai műfaj. Legfontosabb képviselői: Monteverdi, Alessandro Scarlatti, Lully, Rameau, Purcell, Handel. Kialakulása: Firenze a bölcső. A Camerata nevű művészeti akadémia, mely főurakból, költőkből, zeneszerzőkből állt éles polémiákban állt ki a polifóniát elvető, a szöveg kifejezését előtérbe helyező monodikus komponálás mód mellett. Az imitációs technikában elveszik a szöveg. Létrejön a szólómadrigál, vagy drámai szólóének /hangszeres monódia/. Vincenzo Galilei (1520 k. -1591) szerint a "szöveg nemesebb, mint az ellenpont", ezért a zeneszerzők számára azt tanácsolta, hogy "figyeljék meg, hogyan beszél a fejedelem a maga alattvalóihoz, hogyan beszél a haragos és a türelmetlen ember, ... hogyan fordul a kedves a kedveséhez". Az előzményekhez tartoznak még a népies játékok, vallási szent színjátékok, pásztorjátékok és Angliában a masque /álarcos játék/. A műfajt kezdetben dramma per musicanak hívták. Később lett opera, ami szó szerint zeneművet jelent. A XVIII. századra két típusa alakult ki: Opera seria – komoly opera Opera buffa – vígopera A szólóének lehetőségei az operában: recitativo: a beszéd lejtését követő, deklamáló énekbeszéd, mely a drámaiság legfőbb hordozója. Az énekest a csembaló, vagy orgona, vagy lant és cselló kíséri. ária: rendszerint érzelmes, lírai tartalmú szólóének, melyet a teljes zenekar kísér. arioso: az áriánál kisebb terjedelmű, zárt formát nem alkotó szólóének. Claudio Monteverdi (1567-1643) A késői madrigál nagy mestere, az operaművészet első klasszikusa. A velencei Szent Márk templom karnagya. Vincenzo herceg szolgálatában (Gomzaga-ház) Magyarországon is járt./Esztergom/ Művei: Orfeo, Tankréd és Klorinda /drámai jelenet/. 1637-ben nyílik meg az első operaház Velencében. A Poppea megkoronázása című operáját itt mutatják be. Alessandro Scarlatti A Palermói királyi zenekar vezetője, a nápolyi konzervetórium igazgatója. 115 operát írt. Az ő nevéhez fűződik a 3 részes da capo ária megteremtése /ABA/. Operáit nyitány vezeti be, melyt szimfoniának neveztek el. Jelentősek szólókantátái is. Jean-Baptiste Lully A XVII. század francia zeneszerzője. Alacsony sorból küzdötte fel magát XIV. Lajos királyi zeneszerzőjévé, minden zene főfelügyelőjévé. Együttműködött Corneille-jel és Moliere-rel. Közös alkotásaikban a kórus- és tánctételeknek volt fontos szerepük. Operái. Alcestis, Theseus. A francia hagyományokat ötvözi az olasz eredményekkel.
Jean Philippe Rameau Nagy elmélettudós. Operája: Castor és Pollux Henry Purcell /1659-1695/ Élete Londonhoz, a Westminster apátsághoz kötődik. Már 18 évesen udvari zeneszerző. Korának valamennyi műfaját művelte: dalok, duettek, kantáták, hangszeres kamaraművek, egyházi művek, stb. Jelentős mestere volt a motettához közel álló angol egyházi kórusműfajnak, az anthemnek. A szuggesztivitás, a humor és a groteszk iránti érzékenység jellemzi. Legegyénibb vonása hangjának jellegzetes melegsége, „nőiessége”, mely legerőteljesebb pillanatait is megerősíti. Művészetének központjában színpadi művei állnak. A Dido és Aeneas, az Arthur király, a Tündérkirálynő legismertebb művei. A Dido és Aeneas című operát 1689-ben mutatták be a Priest-féle leányiskolában. A szövegkönyvet Nahum Tate írta Vergilius Aeneisének negyedik könyve után. A tragikus szerelmi történet eseményeit önálló munkában kell megismerni! Az előadói apparátus nagyon egyszerű: 2 hegedű szólam, brácsa szólam, cselló szólam és csembaló. Az áriák is kerülik a technikai nehézségeket, egyszerűségükben csodálatosak. Az opera leghíresebb áriája Dido búcsúja. A kíséret basszusában egy osztináto, kromatikus motívum vonul végig. E fölött bontakozik ki a fájdalmas, megrendítő dallam. Ezt az osztinátó basszust passacagliának nevezzük. A fájdalmas, szomorú hatást a kromatika okozza, ami a recitativóban is megfigyelhető. Az ária két részre osztható, melyet a szerző megismétel /kéttagú forma/.
A concerto A zenekari muzsika legfontosabb műfaja. A korai barokkban még vokális kompozíciót, vagy bármilyen hangszer-összeállításra írt darabot is jelenthetett. Végül olyan művekre szorítkozott az elnevezés, amelyek egy teljes (vonós) zenekar és valamilyen kisebb hangszercsoport, vagy szólista szembeállítására épültek. Két fajtája: concerto grosso /vastagon szőtt koncert/ Itt a teljes zenekarral szemben egy kisebb hangszeres csoport áll. /3-4 vonós hangszer/ szólóverseny Egyetlen szóló hangszer, esetleg kettősverseny. Kezdetben több tételes műfaj volt. Vivaldi hozta létre a három tételes gyors-lassú-gyors szerkezetet.
A szonáta A XVII. század elején észak-olasz mesterek már kialakították a szonáta és a triószonáta többtételes kamarazenei műfaját. templomi szonáta /sonata da chiesa/: lassú-gyors-lassú-gyors kamara szonáta /sonata di camera/ : szabadabb szerkezetű, föleg tánc tételekből áll. Viszonylag későn a XVII_XVIII. század fordulóján jelenik meg a billentyűs szonáta /csembalo, klavichord/ Domenico Scarlatti e műfaj kiemelkedő képviselője.
Arcangelo Corelli /1653-1713/ Corelli 1653-ban született egy Ravenna melletti városkában, Fusignanóban. Fiatal korában előbb Bolognában hegedűjátékot, majd Rómában zeneszerzést tanult. Rövid németországi tartózkodás után, hazájába visszatérve, előbb Krisztina svéd királynő, majd haláláig (1713) Ottoboni bíboros szolgálatában állt mint hegedűművész, és mint zenekarának karmestere. Hegedűjátékos, koncertmester, zeneszerző. Híres volt mesteri, rögtönzött díszítéseiről. Kevés művet hagyott hátra. /összesen72 mű: triószonáták, concerto grossok. E műfajokban mértéket teremt. Concerto grossoiban két hegedű és cselló tercettje játssza a szólóhangszer-csoport szerepét. Corelli: La Folia
Antonio Vivaldi /1678-1741/ A Corelli utáni nemzedék vezető hegedűvirtuóza, aki kialakítja a szólóversenymű műfaját, formáját, s ennek mind a hangszertechnikai, mind a karakterbeli lehetőségeit a végsőkig kihasználja. Életének nagy részét szülővárosában, Velencében töltötte. Mégis Bécsben halt meg szegénységben, elfeledve. Hosszú ideig volt egy leánynevelő intézet tanára. Több mint 400 versenyművet komponált, melyek nagy része szólóversenymű. Leginkább hegedűre komponált, de szinte valamennyi hangszer megjelent alkotásaiban./Még tekerőlantra is írt versenyművet./ E műveiben hozta létre azt a 3 tételes gyors-lassú-gyors szerkezetet, amely a mai napig példát nyújt a zeneszerzők számára. Jelentősek hangszeres szonátái, operái is. Számtalan egyházi műve közül talán a legtöbbet játszott oratórikus alkotás a Gloria. Gyors tételeinek hallatlan energiájával, merész ugrásaival, száguldó akkordfelbontásaival, túláradó érzelmességével /lassú tételek/ ma is sikeres, hatáskeltő, nagy komponista. Ő hozza létre a programversenymű alaptípusát. A négy évszak című hegedűverseny sorozata is ilyen. E sorozat négy versenyművének programját az általa írt négy szonett adja. J. S. Bach fiatal korában rendkívüli figyelemmel tanulmányozta Vivaldi műveit. Sok művének készítette el billentyűs átíratát.
Tél II. tétel
Johann Sebastian Bach művészete A thüringiai Eisenachban született 1685. március 21-én. Nagy és szerteágazó dinasztia volt családja. Korán árvaságra jutott, és tíz éves korától bátyja Johann Christoph nevelte, aki orgonista volt Ohrdruf városkában. Ha nem is lehetünk teljesen biztosak a nekrológjába beleszőtt anekdota hitelességében, mely szerint a kamasz Bachot bátyja eltiltotta egy billentyűs kompozíciókat tartalmazó kézirattól, s azt titokban, éjszaka, holdfénynél másolta le, annyi bizonyos, hogy a történet tökéletesen jellemzi kielégíthetetlen tudásvágyát. Még 15 éves sem volt, amikor Lüneburgba költözött, hogy a Szent Mihály templomban énekeljen és zenéljen, s közben a templomhoz tartozó iskolában tanuljon. Jelentős orgonisták játékát hallgatta ekkoriban: Georg Böhme, vagy Hamburgban Johann Adam Reikent. A közeli cellei udvarnál pedig az ottani francia hangszerjátékosoktól és énekesektől francia zenét hallott. 1703-ban lépett először állásba: a weimari hercegi zenekar tagja lett. Ezután Arnstadtban vállal orgonista állást. Innen zarándokol el Lübeckbe, ahol Buxtehude orgonálását hallgatja. Ezek a tanulmányutak /Böhme, Reinke, Buxtehude/ segítették, hogy európai tájékozottsága legyen. 1708-ban foglalta el meghatározó fontosságú posztját, újra Weimarban. Orgonista, kamarazenész, majd koncertmester lesz. Legszebb orgonaműveit itt írta. 1717 és 1723 között Köthenben Lipót herceg udvari zenekarát vezette. Ez volt életében a zenekari, és kamarazenei kompozíciók időszaka. Ekkor írta a Brandenburgi versenyeket, zenekari szvitjeit, hegedűversenyeket, szonátái nagy részét, a hegedűre és gordonkára írt szólószvitjeit, valamint a Das wohltemperierte Clavier=Jól hangolt zongora: minden dúr és moll hangnemben tartalmaz egy egy preludiumból és fúgából álló tételpárt. 1723-ban pályázta meg Lipcsében a Tamás templom karnagyi állását. Feladata a Tamás templom zenei vezetése, tanítás a templom mellett működő iskolában, a többi lutheránus templom zenei irányítása. Ezen időszak zenei termésének középpontjában az egyházzenei kompozíciók állnak. János-passió, Máté-passió, h-moll mise, több mint 200 kantátájának legnagyobb része. Billentyűs kompozíciók is születtek orgonára: korálfeldolgozások, zongorára: Goldberg variációk. A diákok zeneegyesülete számára /Collegium Musicum/ sok versenyművet komponált. Különleges helyet foglalnak el az életműben az utolsó évek monumentális sorozatai, a Musikalisches Opfer /Zenei áldozat/, és a befejezetlen Die Kunst der Fuge / A fúga művészete/. Ezekben összefoglalja, és betetőzi a barokk ellenpontművészet másfél évszázadát.
1750-ben halt meg Lipcsében. Mintegy jelképesen is bezárva a barokk korszak 150 évét. Bach következetesen törekedett a tőle gyökeresen eltérő egyéniségű mesterek műveinek tanulmányozására. Ami jó zenéhez hozzáfért, azt mind át akarta szűrni magán, hogy nyelvezetét és gondolkodásmódját gazdagítsa. Műfaji sokoldalúsága rendkívüli. Korszakos remekműveket alkotott az opera kivételével szinte minden korabeli műfajban. Összefoglaló művész, aki újítások egész sorát honosította meg a zenében. Gyermekei közül többen sikeres, máig is ismert zenészek lettek: Wilhelm Friedemann, Carl Philipp Emanuel, Johann Christian. Kantáta: Szólóhangokra, énekkarra és zenekarra írt mű. Inkább lírai jellegű, szemlélődő műfaj. Témája lehet vallásos és világi tárgyú is. Fejlődése állandó kölcsönhatásban van az operával. Itt is kialakul a recitativo és az ária. Itáliában Albinoni és Vivaldi foglalkoztak szívesen e műfajjal. Templomi kantátáinak több mint 200. Ezek mindig az ünnep alapgondolatát húzták alá, és fontos részei voltak protestáns istentiszteleteknek. Világi kantátáinak száma 17. Többségükben Lipcsében íródtak. /Kávé kantáta, Parasztkantáta/ Passio: Tárgya Jézus szenvedésének, halálának elbeszélése. Már a XIII. században énekelték gregoriánokra. Szövegük szigorúan követi a bibliai evangéliumi szövegét, de beiktat szemlélődő, lírai szövegeket is. Három passiója közül a Márk passió elveszett, a János és Máté megmaradt. Előadó apparátusa: zenekar, kórus, szólóének. A kórus megjelenése több szinten történik. Az evangéliumi tömeg megjelenítése az un. turba kórus. Fontosak a gyülekezet érzelmeit kifejező korál kórus is. A nyitó és záró kórusok adják meg az egész mű hangulatát. A szólóénekben a bibliai szöveg a recitativókban jelenik meg. Az áriák jelenítik meg a magán ember érzelmeit verses szöveggel. A Máté passiót 1729-ben mutatták be, 78 számot tartalmaz, a szemlélődő részek szövegét Picander írta. 11 zenekari kíséretes recitativo, 15 ária, 13 korál /a vezérmotívum az „Ó Haupt voll Blut und Wunden: Ó fő vérző sebekkel”-korál. A műben kettős kórus énekel. A mű bemutatója után 100 évig pihent, Mendelssohn mutatta be újra 1829-ben.
Korálfeldolgozás:
Korál: Egyszólamú protestáns népének, nyugodt, lépésszerű tempóval, lépcsőzetes dallamokkal, könnyen énekelhető. Forrásai: gregorián, német népdalok, ismert szerzők kompozíciói. Szokássá vált, hogy a templomi énekes műfajokban felhasználják a korált. A XVI. század végén térnek rá a 4 szólamú harmonizálásra, ahol a dallam a szopránba kerül. Az orgona is elkezdi tömeg-ének vezető funkcióját. Az orgonára írt korálfeldolgozásoknak több fajtája is van. /kolorált cantus firmus, orgonakorál, korál partita, korál fughetta,
Fúga: A barokk polifónia legmagasabb rendű formája. Maga a szó futást, kergetődzést jelent. Itt is imitáció /utánzás/ jelentkezik. Az egymást utánzó szólamok kánonszerűen lépnek be. Első része az expozíció, melyben minden szólamban egyszer felhangzik a téma. Ezt követi a téma kidolgozása, változatos eszközökkel, variálással, stb. A befejező részben a téma újra visszatér. Megjelenése igen változatos, hiszen a szóló hangszerek mellett / csemballó, orgona, zongora/ zenekar, sőt kórus is lehet a fúga előadója. Szólóhangszereknél a fúga mindig formapárral együtt jelenik meg. Ilyen a preludium, a toccata, vagy a fantázia. Ezek mindig kötetlen, improvizációhoz hasonlatos formát mutatnak.
Georg Friedrich Händel /1685-1759/ 1685. II. 23-án Halleban született. Német zeneszerző. Apja, brandenburgi udvari „kirurgus és titkos tanácsos'' ellenezte fia zenei pályáját. A városi gimnázium elvégzése után, 1702-ben Händel beiratkozott a hallei egyetem jogi karára. Hamarosan a dóm és a kastélytemplom orgonistája lett. Próbaévének letelte után azonban Hamburgba ment, ahol 1678 óta operatársulat működött. Ennek igazgatója, felvette Händelt az operazenekarba. 1703-ban ment Lübeckbe, hogy korának leghíresebb orgonistáját, Buxtehudét meghallgassa. / Bach szintén őt hallgatta/ 1706 végén utazott Händel Itáliába. Az opera fellegvárában, Velencében mutatta be az Agrippina operát. A komponálás mellett Itáliában A. és D. Scarlatti valamint A. Corelli alkotásait tanulmányozta. Külföldi sikerei után 1710-től hannoveri udvari karmester lesz. Ugyanabban az évben Londonba utazott, ahol zajos sikert aratott Rinaldo c. operájával. Amikor a hannoveri választófejedelem I. György néven 1714-ben az angol trónra lépett, az új király kérésére, aki a Temzén akart hangversenyt rendezni, Händel megírta a Vízi zene szvitet. 1719-ben a Royal Academy of Music alapításával új korszak kezdődött Händel életében: Európa leghíresebb énekes virtuózainak alkalmazásával, Händel vezetésével állandó olasz opera jött létre Londonban. Itt mutatta be Händel új operáit: többek közt a Julius Cesar címűt. I. György halála után, gazdasági nehézségek miatt az operatársulat feloszlott. 1728 őszén Händel új akadémiát hozott létre, új operáinak előadására. Nemsokára azonban ez a vállalkozás is csődbe jutott. Ekkoriban, saját kontójára vezette a Covent Garden Theatre-t, s csak a legnagyobb erőfeszítésekkel tudta elkerülni a teljes anyagi összeomlást. 1737-ben szélütés következtében fél oldalára megbénult, fel kellett adnia operavállalkozását, egy aacheni kúra azonban meggyógyította, és visszatért Londonba. Megírta a Xerxes című operáját. Händel összesen 40 operát írt.
Utolsó operái az angol zenekedvelő nemesség körében egyre kedvezőtlenebb visszhangot váltottak ki, így érthető, hogy Händel fokozatosan elfordult a műfajtól. Érdeklődésének középpontjába az oratórium került, melynek anyagát, az angol puritán szellemnek tetszően, az ótestamentumból vette. Összesen 22 oratóriuma egyre nagyobb tetszést aratott a korai kapitalizmus új polgári társadalmában. Alaptémájuk Izrael Istentől kiválasztott népe, mint az angol világbirodalom mintája. Saul (1739) és Izrael Egyipomban (1739), Eszter. 1740 előtti években keletkezett a nagy hangszeres művek többsége is: concerto grossoi, orgonaversenyei, triószonátái A Messiás oratórium komponálását Händel 1741. VIII. 22.-én kezdte el, és 24 nap alatt befejezte. Ezt követi az érett, öregkori oratóriumok sora: Judas Maccabaeus (1747); Jephta (1752). 1749-ben, Londonban népünnepéllyel emlékeztek meg az aacheni békéről, ebből az alkalomból írta Händel a Tűzijáték szvitet. . Élete utolsó éveit Händel vakon töltötte. 1759 nagyszombatján (április 14.) halt meg Londonban. A Westminster Apátságban temették el.
Oratóriumok Az oratórium jeles mestere, kialakítója volt a szászországi Johann Hermann Schein(15861630), a lipcsei Tamás-templom kántora, aki számos művet írt korának itáliai stílusában is. Ezek közül a legnevezetesebbek "Egyházi Koncert"-jei (Geistliche Konzerte). Händel a zenetörténet legnagyobb oratórikus mestere. Oratóriumai többnyire bibliai (vallásos) tárgyúak, mégsem tekinthetők egyházi kompozícióknak, inkább „színpad nélküli zenedrámák.” Az oratórium drámai műfaj, jelmez és díszlet nélkül hangverseny körülmények között adják elő. Előadó apparátusa az operához hasonló. Händel minden külső eszköz nélkül - színpad nélkül - hátteret tudott festeni, jellemeket, szenvedélyeket tudott ábrázolni zenéjével. Legfőbb kifejező eszköze a közösséget megszemélyesítő kórus, és a főhősök. Oratóriumkórusai egyaránt alkalmazzák a homofónia és a polifónia eszközeit. Messiás Bemutatója 1742. ápr. 12-én Írországban , Dublinban volt. A Messiás az egész egyetemes zeneirodalomnak olyan örök értéke, mint Bach Máté passiója, vagy Beethoven IX. szimfóniája. Hatalmas alkotás - amely mint minden nagy mű - minden korhoz és minden emberhez közvetlenül szól. Tárgya: Jézus életének története, küldetésének értelme. Szövegét, a bibliai történetnek megfelelően Händel barátja, Charles Jennens írta. Az oratórium 3 részből áll: I. rész: A Megváltó előtti időket tárgyalja. Júdea sötétségben és elnyomásban élő népe isteni kinyilatkoztatásban részesül: a próféták, hírnökök bejelentik, hogy Isten megváltót küld, és a
sötétséget végre felváltja a fény ragyogása. Ezután Jézus születését jelentik a pásztorok és angyalok, majd Jézus tanításainak hatását ábrázolják az első rész záró számai. II. rész: A Megváltó szenvedéseiről, az emberiségért vállalt megpróbáltatásairól beszél. Jézus mennybemenetelét ábrázolja, és végül az égi hatalmak győzelmét festi le. III. rész: Az ember halálával, és a feltámadással kapcsolatos hitnek ad kifejezést. A Messiás zenei építkezése: a mű 52 számot tartalmaz, melyek a következőképpen oszlanak meg: 2 zenekari tétel, 12 recitativo, 2 arioso, 15 ária, 1 duett és 20 kórustétel. (Itt is látható, hogy a zeneszerző mind tartalmilag, mind zeneileg a legfontosabb szerepet a kórusnak szánja művében.) A mű leghíresebb, egyik legnagyobb szabású kórustétele, amely a Händel oratóriumok kórustételei közül is a legnépszerűbb, a II. rész zárókórusa, a 43. sz. Halleluja-kórus. E kórustétel a polifónia és homofónia művészi egyensúlyát adja. Azt hirdeti, hogy az Élet legyőzi a halált, az igazság diadalt arat, az Ember küzdelme nem hiábavaló.
