C-172/99 sz. ügy Oy Liikenne Ab kontra Pekka Liskojärvi és Pentti Juntunen (a Korkein oikeus előzetes döntés iránti kérelme) „77/187/EGK sz. irányelv ― M unkavállalók jogainak fenntartása vállalkozás-átruházás esetén — 92/50/EGK sz. irányelv — Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések — Nem tengeri tömegközlekedési szolgáltatás” Az ítélet összefoglalása 1.
Szociális politika — Jogszabályok közelítése — Vállalkozás-átruházás — A munkavállalók jogainak fenntartása — 77/187 sz. irányelv — Hatály — Valamely vállalkozás tevékenységének folytatása más vállalkozás által szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésnek a 92/50 sz. irányelv alapján történő odaítélés e következtében — Magába foglalás (A Tanács 77/187 sz. irányelve 1. cikk 1. §)
2.
Szociális politika — Jogszabályok közelítése — Vállalkozás-átruházás — Munkavállalók jogainak fenntartása — 77/187 sz. irányelv — Hatály — Átruházás — Fogalom — Közvetlen szerződéses kapcsolat hiánya a két vállalkozás között — Magába foglalás — Valamely vállalkozás tevékenységének folytatása más vállalkozás által jelentősebb tárgyi eszközöknek a két vállalkozás közötti átruházása nélkül — Kizárás (A Tanács 77/187 sz. irányelve 1. cikk 1. §)
1.
Nem tengeri tömegközlekedési szolgáltatásnak — mint amilyen a helyi rendszeres autóbuszjáratok üzemeltetése — az addigitól eltérő vállalkozás általi folytatása, amelyre a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50 sz. irányelv szerinti közbeszerzési eljárás eredményeként került sor, a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzeletek és üzletrészek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 77/187 sz. irányelv, 1. cikkének 1. §-ában meghatározott, tárgyi hatálya alá tartozhat. (lásd 25. pont)
2.
A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzeletek és üzletrészek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 77/187 sz. irányelv 1. cikk 1. §-ának értelmezéséből az következik, hogy az irányelv akkor is alkalmazandónak bizonyulhat, ha nincs közvetlen szerződéses kapcsolat a között a két vállalkozás között, amelyek részére egymást követően nem tengeri tömegközlekedés i szolgáltatást — mint amilyen a helyi rendszeres autóbuszjáratok üzemeltetése — valamely közjogi jogi személy a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50 sz. irányelvvel összhangban lefolytatott eljárás eredményeként koncesszióba adott. M indazonáltal, ilyen helyzetben a 77/187 sz. irányelvet mégsem lehet alkalmazni, ha a két vállalkozás között nem kerül sor jelentősebb tárgyi eszközök átruházására.
1
(lásd 44. pont) A BÍRÓSÁG (hatodik tanács) ÍTÉLETE ∗ 2001. január 25. A C-172/99 sz. ügyben, a Bírósághoz a Korkein oikeus (Finnország) által az EK-Szerződés 177. cikke (jelenleg EK 234. cikk) értelmében benyújtott, az e bíróság előtt az Oy Liikenne Ab és Pekka Liskojärvi, Pentti Juntunen közötti perben a Tanács 1977. február 14-i, a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzeletek és üzletrészek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 77/187/EGK sz. irányelve (HL L61, 26. o.) 1. cikk 1. §-ának értelmezésére vonatkozó előzetes döntés iránti kérelem tárgyában, A BÍRÓSÁG (hatodik tanács) tagjai: C. Gulmann, a tanács elnöke, V. Skouris, J.-P. Puissochet (előadó bíró), R. Schintgen és N. Colneric bírák, főügyész: P. Léger, hivatalvezető: H. von Holstein, helyettes hivatalvezető figyelembe véve a benyújtott írásbeli észrevételeket: —
az Oy Liikenne Ab nevében O. Rauhamaa, varatuomari,
—
Liskojärvi és Juntunen urak nevében T. Räty, oikeustieteen kandidaatti,
—
a finn kormány nevében T. Pynnä, meghatalmazotti minőségben,
—
a holland kormány nevében M . A. Fierstra, meghatalmazotti minőségben,
—
az Egyesült Királyság kormánya nevében J. E. Collins, meghatalmazotti minőségben, támogatja: K. Smith, barrister,
—
az Európai Közösségek Bizottsága nevében D. Gouloussis és E. Paasivirta, mindketten meghatalmazotti minőségben,
∗
Az eljárás nyelve: fin n .
2
tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre, az Oy Liikenne, képviseli: O. Rauhamaa, Liskkojärvi és Juntunen urak, képviseli: T. Räty és O. Sulkunen, oikeustieteen kandidaatti, a finn kormány, képviseli: E. Bygglin meghatalmazotti minőségben, és a Bizottság, képviseli: P. Hillenkamp meghatalmazotti minőségben és E. Paasivirta szóbeli észrevételeinek a 2000. szeptember 14-i tárgyaláson történő meghallgatását követően, a főügyész indítványának a 2000. október 12-i tárgyaláson történő meghallgatását követően, meghozta a következő ÍTÉLETET Indokolás 1.
1999. április 27-én kelt végzésében, amely május 7-én érkezett a Bírósághoz, a Korkein oikeus (legfelső bíróság) az EK-Szerződés 177. cikke (jelenleg EK 234. cikk) alapján előzetes kérdést tett fel a Tanács 1977. február 14-i, a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzeletek és üzletrészek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 77/187/EGK sz. irányelve (H L L61, 26. o.) 1. cikk 1. §-ának értelmezésére vonatkozóan.
2.
Ez a kérdés olyan perben merült föl, amelyben az Oy Liikenne Ab (a továbbiakban: „Liikenne”), autóbusszal történő szállítással foglalkozó vállalkozás áll szemben két autóbuszvezetőjével, Liskojärvi és Juntunen urakkal, annak kapcsán, hogy az előbbi elutasítja számukra azokat az foglalkoztatási feltételeket biztosítani, amelyeket előző munkaadójuknál élveztek. A jogi környezet
3.
A 77/187 sz. irányelv hatálya, az 1. cikk 1. § értelmében, vállalkozások, üzeletekek és üzletrészek más vállalkozás vezetőjére történő olyan átruházására terjed ki, amelynek alapja az átruházásra irányuló szerződés vagy egyesülés. Az 1. cikk 3. § szerint az irányelv nem alkalmazható tengeri hajók esetében.
4.
A Tanács 1992. június 18-i, a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50/EGK sz. irányelve (HL L209, 1. o.) arra irányul, amint azt a huszadik preambulumbekezdése is rögzíti, hogy a szolgáltatók számára megkönnyítse a beszerzési szerződések odaítélési eljárásaihoz való hozzáférést a versenyt általánosságban, illetve más tagállamok állampolgárainak a szerződésekben való részvételét egyedileg korlátozó gyakorlat megszüntetése érdekében.
5.
A 92/50 sz. irányelv 1. cikk a) pontjába foglalt meghatározás szerint a „szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések” valamely szolgáltató és egy ajánlatkérő közötti visszterhes írásbeli szerződések. Az 1. cikk b) ponttal összhangban „ajánlatkérőnek” minősül az állam, a helyi önkormányzatok, a közjogi
3
szervezetek, egy vagy több önkormányzat, illetve egy vagy több közjogi szervezet társulása. 6.
A 92/50 sz. irányelv 3. cikk 1. §-a előírja, nevezetesen, hogy a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződéseik odaítélésekor az ajánlatkérőknek az említett irányelv rendelkezéseivel összhangban lévő eljárás szerint kell eljárniuk. A cikk 2. §-a értelmében az ajánlatkérőknek kell ügyelniük arra, hogy a szolgáltatók között ne kerüljön sor hátrányos megkülönböztetésre.
7.
Az I/A melléklet értelmében, amelyre 8. cikke hivatkozik, a 92/50 sz. irányelv hatálya kiterjed a szárazföldi szállítási szolgáltatásokra. Az alapeljárás
8.
A Pääkaupunkiseudun yhteistyövaltuuskunta (a főváros környékének települési együttműködési társulása, a továbbiakban: „YTV”), pályázati felhívás útján három évre a Liikenne társaságot bízta meg helyi autóbuszjáratok üzemeltetésével hét olyan vonalon, amely addig a Hakunilan Liikenne Oy társaság (a továbbiakban: „Hakunilan Liikenne”) koncessziójában volt.
9.
A Hakunilan Liikenne, amely ezeken a vonalakon huszonhat járatot üzemeltetett, enek következtében elbocsátott negyvenöt autóbuszvezetőt, akik közül a Liikenne újra alkalmazott harminchármat, vagyis mindenkit, aki jelentkezett. A Liikenne felfogadott tizennyolc másik sofőrt is. A Hakunilan Liikenne korábbi sofőrjeinek újrafoglalkoztatása az ágazatra nézve országos szinten megkötött kollektív szerződésben előírt feltételek mellett történt, amelyek általában véve kedvezőtlenebbek, mint a Hakunilan Liikenne-nél hatályban lévők.
10.
A Liikenne és a Hakunilan Liikenne közötti utódlás során nem került sor sem járművek, sem az érintett autóbuszjáratok üzemeltetésével kapcsolatos más eszközök átruházására. A Liikenne csak bérelt két vagy három hónapon át, az általa rendelt huszonkét új autóbusz megérkezéséig, két autóbuszt a Hakunilan Liikenne-től, illetve megvette tőle néhány újraalkalmazott sofőr munkaruháját.
11.
Liskojärvi és Juntunen urak azok közé a Hakunilan Liikenne által elbocsátott harminchárom sofőr közé tartoznak, akiket a Liikenne újra alkalmazott. M ivel úgy látták, hogy a két vállalkozás között gazdasági egység átruházása történt és így joguk van ugyanazokhoz az alkalmazási feltételekhez, amelyeket korábbi munkaadójuknál élveztek, a Vantaan käräjäoikeus (Vantaa elsőfokú bírósága) előtt pert indítottak a Liikenne ellen. Ez utóbbi a maga részéről vitatta, hogy ilyen átruházásra sor került volna.
12.
1996. június 17-i ítéletében a Vantaan käräjäoikeus helyt adott Liskojärvi és Juntunen urak kereseti kérelmének. M iután a Helsingin hovioikeus (Helsinki fellebbviteli bírósága) 1997. október 23-i ítéletében elutasította fellebbezését, a Liikenne semmisségi kérelemmel fordult a Korkein oikeus-hoz.
13.
Az előzetes döntéshozatalra irányuló végzésében a Korkein oikeus úgy ítélte meg, hogy az üzletátruházás fogalma homályos, főleg akkor, mint a jelen esetben is, ha a tevékenység folytatása nem a felek közötti szerződésen alapul és nem kerül sor
4
jelentősebb tárgyi eszközök átruházására. M egállapítja továbbá azt is, hogy az előtte fekvő ügyben a 92/50 sz. irányelvvel összhangban lévő ajánlatkérési eljárást folytattak le. M árpedig, a 77/187 sz. irányelv alkalmazása ilyen kontextusban, bár védi a munkavállalók jogait, alkalmas a vállalkozások közötti verseny és a 92/50 sz. irányelv hatékonyságra irányuló célkitűzése megvalósításának akadályozására. Ilyen feltételek között tehát a Korkein oikeus kérdése a két irányelv viszonyára vonatkozik. 14.
Tekintettel arra, hogy a per megoldása a 77/187 sz. irányelv 1. cikk 1. §-ának értelmezésétől függ, a Korkein oikeus a döntéshozatal elhalasztása mellett döntött és a Bírósághoz az alábbi előzetes kérdést intézte: „A 77/187/EGK sz. irányelv 1. cikk 1. §-a szerinti üzletátruházásnak minősül-e az a helyzet, amikor autóbuszjáratok üzemeltetését a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50/EGK sz. irányelvvel összhangban lévő szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési eljárás eredményeként valamely közlekedési vállakozásról másikra ruházzák?” Az előzetes kérdésről
15.
Az előzetes döntéshozatalt kérő bíróság kérdése lényegében arra irányul, hogy nem tengeri tömegközlekedési szolgáltatásnak — mint amilyen a helyi rendszeres autóbuszjáratok üzemeltetése —, a 92/50 sz. irányelv szerinti közbeszerzési eljárás eredményeként, az addigitól eltérő vállalkozás általi folytatása, a 77/187 sz. irányelv, 1. cikkének 1. §-ában meghatározott, tárgyi hatálya alá tartozhat-e.
16.
A Liikenne szerint a Korkein oikeus által feltett kérdésre adandó válasz szükségszerűen negatív. Először is, a Hakunilan Liikenne és saját maga semmilyen szerződéses viszonyba nem került a közbeszerzési eljárás alatt és nem egyeztek meg semmilyen üzemeltetés-átruházási célkitűzésben. M árpedig, bár a Bíróság szerint az átruházásra két lépésben is sor kerülhet kívülálló harmadik fél — például tulajdonos , bérlő — közvetítésével, az YTV nem lehet ilyen harmadik fél, mivel nem tulajdonos a azoknak a közlekedési vonalaknak, amelyeket koncesszióba ad, sem az e vonalak üzemeltetéséhez szükséges tárgyi eszközöknek. M ásodszor, az átruházásnak gazdasági egységre kell vonatkoznia, és egy vagy akár több autóbuszvonal nyilvánvalóan nem képezhet ilyen egységet. Harmadszor, a Hakunilan Liikenne-nek a szóban forgó vonalak üzemeltetéséhez szükséges tárgyi eszközeit a Liikenne nem vette át. Negyedszer, a Hakunilan Liikenne autóbuszvezetőinek a Liikenne-nél történő újrafoglalkoztatására saját kérésükre került sor, és ez utóbbi bármely más, a foglalkozás gyakorlásának jogával rendelkező munkavállalót alkalmazhatott volna. Végül, a 77/187 sz irányelvnek a közúti közlekedési szolgáltatásokra irányuló közbeszerzésekre történő alkalmazása súlyos nehézséggel járna, mivel a szerződést elnyerő vállakozásnak olyan kötelezettségeket kellene vállalnia, amelyekről korábban nem tudott.
17.
Liskojärvi és Juntunen urak, a finn és a holland kormány, az Egyesült Királyság kormánya, valamint a Bizottság arra hivatkoznak, hogy az átruházás létrejövetelének megítélésénél a döntő szempont az, hogy az ügylet által érintett gazdasági egység megőrzi-e identitását, ami jelesül az üzemeltetés folytatásából vagy újraindításából következik. Ebben a vonatkozásban közömbös az, hogy az átruházásra közbeszerzési szerződés odaítélési eljárása során kerül sor, hogy az átruházó és a kedvezményezett
5
között nincs közvetlen szerződéses kapcsolat, és hogy az átruházás állami szervek egyoldalú döntésének eredménye. 18.
Liskojärvi és Juntunen urak szerint ilyen feltételek esetén a Korkein oikeus által feltett kérdésre a válasz pozitív. A Bíróság EK Alapszabályának 20. cikke alapján észrevételt tevő három kormány és a Bizottság megítélése szerint az előzetes döntéshozatalt kérő bíróságra tartozik, az alapeljárás tárgyát képező ügylet valamennyi ténybeli körülményének alapján, annak megállapítása, hogy a konkrét esetben ténylegesen sor került-e átruházásra.
19.
Fontos emlékeztetni arra,hogy a 77/187 sz. irányelv valamely gazdasági egységen belüli munkaviszonyok folyamatosságának biztosítására irányul, függetlenül egy esetleges tulajdonosváltástól. Az a körülmény, hogy a gazdasági egység által folytatott tevékenységet egy közjogi szervezet egymás után különböző szereplőknek ítélte oda, nem zárhatja ki a 77/187 sz. irányelv alkalmazását, mivel az autóbusszal történő személyszállítás nem minősül a közhatalom gyakorlásának (ebben az értelemben lás d a C-173/96 és C-247/96 sz. Hidalgo és társai ügyekben 1998. december 10-én hozott ítélet [EBHT I-8237. o., 21. és 24. pontok]).
20.
Ennek megfelelően a Bíróság már ítélt arról, hogy a 77/187 sz. irányelv alkalmazható arra az esetre, ha egy közjogi szervezet a hátrányos helyzetben lévők otthoni segítésére irányuló szolgáltatására vagy saját helységeinek őrzésére szerződést köt valamely vállalkozással, majd annak lejártát vagy felmondását követően ezt a szolgáltatást vagy szerződést egy másik vállalkozásnak ítéli oda (lásd a fent hivatkozott Hidalgo és társai ítélet, 34. pont).
21.
Ezt a megoldást nem kérdőjelezi meg az, hogy a kérdéses buszjárat-közlekedtetési szerződést, a 92/50 sz. irányelvvel összhangban, közbeszerzési eljárás eredményeként kötötték meg. A 77/187 sz. irányelv ugyanis saját tárgyi hatálya alóli ilyen típusú kivételről nem rendelkezik és, egyébiránt, a 92/50 sz. irányelv sem tartalmaz ilyen értelmű rendelkezést. Így az a körülmény, hogy valamely ügylet a 92/50 sz. irányelv hatálya alá esik, önmagában még nem zárja ki a 77/187 sz. irányelv alkalmazását (ebben az értelemben lásd az Európai Szabadkereskedelmi Társulás Bíróságának az Eilert Eidesund kontra Stavanger Catering A/S E-2/95 sz. ügyben, 1996. szeptember 25-én hozott tanácsadó véleménye, Report of the EFTA Court 1995. július 1. — 1996. december 31., 1. o., 50. pont; valamint a Tor Angeir Ask és mások kontra ABB Offshore Technology AS és Aker Offshore Partner AS E-3/96 sz. ügyben, 1997. március 14-én hozott tanácsadó véleménye, Report of the EFTA Court 1997., 1. o., 33. pont).
22.
Az a tény, hogy a 77/187 sz. irányelv rendelkezései, adott esetben, alkalmazhatók a 92/50 sz. irányelv hatálya alá tartozó ügyletre, még nem teszi kétségessé ez utóbbi célkitűzéseinek megvalósulását. A 92/50 sz. irányelv nem arra irányul, hogy az ajánlatkérőket és az érintett szerződési területeken szolgáltatást kínálókat mentesítse a célzott tevékenységekre vonatkozó törvényi és rendeleti, jelesül szociális vagy biztonságügyi, szabályok alól, aminek eredményeként ajánlatot mindenféle kényszerítő következmény nélkül lehetne tenni. A 92/50 sz. irányelvnek az a célja, hogy az említett jogszabályokat betartva és az általa meghatározott feltételek között a gazdasági szereplők között az esélyegyenlőség, különösen a letelepedés szabadsága és a szolgáltatások szabad mozgása megvalósuljon.
6
23.
Ilyen körülmények között a gazdasági szereplőknek marad mozgásterük arra, hogy egymással versenyezzenek és különböző ajánlatokat tegyenek. Az autóbusszal történő rendszeres személyszállítás területén például változtathatnak a járművek felszereltségi színvonalán vagy energetikai és környezeti teljesítményén, az utazóközönséggel való kapcsolattartás szervezettségén és módján, valamint — mint minden vállakozásban — az elérni kívánt haszonkulcson. Az ajánlattevőnek annak megítélésére is képesnek kell lennie, hogy az ajánlat sikere esetén fűződik-e érdeke, illetve kényszerül-e a szerződés addigi jogosultjától jelentősebb tárgyi eszközöket vásárolni, továbbá munkavállalóit, illetve azok egy részét átvenni, illetve hogy, az adott esetben, a 77/187 sz. irányelv szerinti vállalkozás-átruházásról van-e szó.
24.
Ez az értékelési lehetőség, valamint a különböző megoldások költségeinek felmérés e szintén a verseny része és, a Liikenne állításával ellentétben, nem tekinthetők a jogbiztonság elve megsértésének. Versenykörülmények között ugyanis minden kezdeményezés hordoz magában bizonytalansági tényezőt és a gazdasági szereplők saját felelőssége a reális helyzetértékelés. Az igaz, hogy a szerződés korábbi jogosultja, versenytársaival ellentétben, pontosan ismeri a szerződés tárgyát képező szolgáltatás nyújtásának költségeit; mindazonáltal, egyfelől ez a rendszer velejárója és nem indokolhatja a szociális vonatkozású jogszabályok alkalmazásának mellőzését, másfelől ezt az előnyt az esetek többségében valószínűleg ellensúlyozza, hogy az új ajánlati felhívásban szereplő körülményekhez való igazodás érdekében az üzemeltetés feltételein változtatni kényszerülő vállalkozás nehezebb helyzetben van, mint versenytársai, akik tiszta lappal indulva tehetnek ajánlatot.
25.
Az előzetes döntéshozatalt kérő bíróság kérdésére tehát először is azt kell válaszolni, hogy nem tengeri tömegközlekedési szolgáltatásnak — mint amilyen a helyi rendszeres autóbuszjáratok üzemeltetése –, a 92/50 sz. irányelv szerinti közbeszerzési eljárás eredményeként, az addigitól eltérő vállalkozás általi folytatása, a 77/187 sz. irányelv, 1. cikkének 1. §-ában meghatározott, tárgyi hatálya alá tartozhat.
26.
M ásodszor, figyelembe véve azt lehetőséget, hogy a 77/187 sz. irányelv alkalmazható olyan helyzetben, mint amilyen az előzetes döntéshozatalt kérő bíróság előtt lévő ügy, meg kell határozni számára az értelmezésnek azokat az elemeit, amelyek szükségesek az említett irányelv 1. cikk 1. §-a szerinti átruházás adott ügyben történő megvalósulása megítéléséhez. Az előzetes döntést kérő bíróság ebben a tekintetben megállapítja, hogy az autóbuszjáratok átvétele nem alapul a szerződés korábbi és újabb jogosultja közötti megállapodáson, továbbá nem került sor jelentősebb tárgyi eszközök átruházására sem.
27.
A 77/187 sz. irányelv szerinti átruházás megvalósulásának megállapítása szepontjából az a döntő, hogy a szóban forgó egység megőrzi-e identitását, ami egyébként az üzemeltetés tényleges folytatásából vagy újra indításából következik (a 24/85 sz. Spijkers-ügyben 1986. március 18-án hozott ítélet [EBHT 1119. o., 11. és 12. pontok] és a C-234/98 sz. Allen és mások ügyben 1999. december 2-án hozott ítélet [EBHT I8643. o., 23. pont]).
28.
A szerződéses kapcsolat hiánya az átruházó és a kedvezményezett, illetve, mint a jelen ügyben is, a között a két vállalkozás között, amelyeket autóbuszjáratok üzemeltetésével egymás követően megbíztak, bár utalhat arra, hogy a 77/187 sz.
7
irányelv szerinti átruházás nem történt, ebben a tekintetben nem lehet döntő jelentőségű (a C-13/95 sz. Süzen-ügyben 1997. március 11-én hozott ítélet [EBHT I1259. o., 11. pont]). 29.
A 77/187 sz. irányelv ugyanis minden olyan esetben alkalmazható, amikor szerződéses viszonyok keretében valamely vállalkozás munkavállalóival szemben a munkáltatói kötelezettségeket vállaló, a vállalkozás üzemeltetéséért felelős természetes vagy jogi személy megváltozik. Ennek következtében az említett irányelv alkalmazásához nem szükséges, hogy az átruházó és a kedvezményezett között közvetlen szerződéses kapcsolat álljon fenn, mivel az átruházásra sor kerülhet két lépésben, kívülálló harmadik fél — például tulajdonos, bérlő — közvetítésével is (lásd nevezetesen a C171/94 és C-172/94 sz. M erckx és Neuhuys ügyben 1996. március 7-én hozott ítélet [EBHT I-1253. o., 28-30. pontok], valamint a fent hivatkozott Süzen-ítélet, 12. pont).
30.
A 77/187 sz. irányelv tehát akkor is alkalmazandónak bizonyulhat, ha nincs közvetlen szerződéses kapcsolat a között a két vállalkozás között, amelyek részére egymást követően nem tengeri tömegközlekedési szolgáltatást — mint amilyen a helyi rendszeres autóbuszjáratok üzemeltetése — valamely közjogi jogi személy, a 92/50 sz. irányelvvel összhangban lefolytatott közbeszerzési eljárás eredményeként koncesszióba adott.
31.
Ahhoz azonban, hogy a 77/187 sz. irányelv alkalmazható legyen, az átruházásnak olyan tartósan szervezett gazdasági egységre kell vonatkoznia, amelynek tevékenysége nem korlátozódhat egy bizonyos munka elvégzésére (a C-48/94 sz. Rygaard-ügyben 1995. szeptember 19-én hozott ítélet [EBHT I-2745. o., 20. pont]). A gazdasági egység fogalma tehát gazdasági tevékenység folytatását lehetővé tevő elemek és személyek olyan együttesét jelenti, amely saját cél megvalósítására törekszik (a fent hivatkozott Süzen-ítélet, 13. pont).
32.
Az előzőekben említett értelmezési szempontok alapján az előzetes döntéshozatalt kérő bíróság hatáskörébe tartozik az adott esetre nézve annak megállapítása, hogy az alapeljárás tárgyát képező autóbuszjáratok üzemeltetésére gazdasági egységbe szervezve került-e sor a Hakunilan Liikenne-nél, mielőtt az a Liikenne-hez került volna.
33.
M indazonáltal, annak meghatározásához, hogy valamely gazdasági egység átruházásának feltételei megvalósultak-e, figyelembe kell venni a kérdéses ügylet valamennyi ténybeli körülményét, amelyek között szerepel nevezetesen a szóban forgó vállalkozás vagy üzlet típusa, tárgyi eszközök — mint például épületek és ingóságok — átvétele vagy annak hiánya, az immateriális eszközök átruházáskori értéke, a személyzet jelentős részének az új vállalkozásvezető általi átvétele vagy annak elmaradása, az ügyfélkör átvétele vagy annak hiánya, valamint az átruházás előtt, illetve után folytatott tevékenységek hasonlósága és e tevékenységek gyakorlás a esetleges felfüggesztésének ideje. Ezek a körülmények azonban csak részelemei az elvégzendő teljes értékelésnek és nem mérlegelhetők egymástól elszigetelten (lás d jelesül a fent hivatkozott Spijkers-ítélet 13.pont és a Süzen-ítélet 14. pont).
34.
Ebből kifolyólag abból az egyedüli körülményből, hogy a szerződés korábbi és új jogosultja által nyújtott szolgáltatás hasonló, nem lehet gazdasági egységnek az első és a második vállalkozás közötti átruházásra következtetni. Az ilyen egység ugyanis nem
8
szűkíthető le arra a tevékenységre, amellyel megbízták. Identitásának összetevői között más elemek is szerepelnek, mint például a személyzet, annak irányítása, munkabeosztása, üzemeltetési módszerei vagy, az adott esetben, a rendelkezésére bocsátott üzemeltetési eszközök (a fent hivatkozott Süzen-ítélet 15. pont, Hidalgo és mások ítélet 30. pont és Allen-ítélet 27. pont; lásd még a C-127/96, C-229/96 és C74/97 sz. Hernández Vidal és mások ügyben 1998. december 10-én hozott ítélet [EBHT I-8179. o., 30. pont]). 35.
Amint az a jelen ítélet 32. pontjában már említésre került, a tagállami bírónak az adott ügylet ténybeli körülményei értékelése során figyelembe kell vennie különösen a szóban forgó vállakozás vagy üzlet típusát. Ebből következik, hogy az irányelv értelmében vett átruházás megléte különböző kritériumai fontosságának egyenkénti értékelése szükségszerűen változik a gyakorolt tevékenység, sőt a szóban forgó vállalkozás, üzlet vagy üzletrész termelési, illetve üzemeltetési módszereinek függvényében (a fent hivatkozott Süzen-ítélet 18. pont, a Hernández Vidal és mások ítélet 31. pont és a Hidalgo és mások ítélet 31. pont).
36.
Ebben a tekintetben a Bizottság, hivatkozva a fentebb idézett Süzen-ítéletre, úgy ítéli meg, hogy az autóbusszal történő szállításra irányuló szerződés korábbi és új jogosultja közötti eszközátruházás hiánya elhanyagolható körülmény, meghatározó viszont, hogy a személyzet jelentős részét az új jogosult elődjétől átvette.
37.
Igaz, a Bíróság korábban megállapította, hogy valamely gazdasági egység, bizonyos ágazatokban, működhet jelentősebb — tárgyi vagy immateriális — eszközök nélkül, aminek következtében identitásának fennmaradása olyan ügyletet követően, amelynek saját maga a tárgya, elméletileg, nem függhet ilyen eszközök átruházásától (a fent hivatkozott Süzen-ítélet 18. pont, Hernández Vidal és mások ítélet 31. pont és Hidalgo és mások ítélet 31. pont).
38.
Ennek megfelelően a Bíróság már ítélt arról, hogy azokban az ágazatokban, amelyekben a gazdasági tevékenység elsősorban a munkaerő függvénye, a munkavállalók egy csoportja, amelyet tartósan egyben tart valamely közös tevékenység, képezhet gazdasági egységet, illetve az ilyen egység megőrizheti identitását átruházása után is, ha az új vállalkozásvezető nem elégszik meg a szóban forgó tevékenység puszta folytatásával, hanem, számukat és munkakörüket tekintve, jelentős részben átveszi azokat a munkavállalókat, akiket elődje kifejezetten erre a feladatra alkalmazott. Ebben az esetben ugyanis az új vállakozásvezető részelemek olyan szervezett összességéhez jut hozzá, amely lehetővé teszi számára, hogy az átruházó vállalkozás valamennyi vagy bizonyos tevékenységeit állandó jelleggel folytassa (a fent hivatkozott Süzen-ítélet 21. pont, Hernández Vidal és mások ítélet 32. pont és Hidalgo és mások ítélet 32. pont).
39.
Az autóbusszal történő szállítás azonban nem tekinthető olyan tevékenységnek, amely elsősorban a munkaerő függvénye, mivel jelentős eszközállományt és berendezéseket igényel (lásd ugyanez a megállapítás bányaalagutak fúrására vonatkozóan, a fent hivatkozott Allen és mások ítélet 30. pont). Ennélfogva az érintett autóbuszjáratok üzemeltetéséhez használt tárgyi eszközöknek a szerződés korábbi jogosultjáról az új jogosultra történő átruházásának hiánya olyan körülmény, amelyet figyelembe kell venni.
9
40.
A tárgyaláson az alapeljárás alpereseinek tanácsadója kiemelte az YTV, az ajánlatkérő és a Liikenne által kötött szerződés gazdasági értékét, megjelölve, hogy jelentős immateriális vagyonról van szó. Ez az érték nem vitatható; mindazonáltal, ha a szerződést meg kell újítani, az ilyen immateriális vagyon a korábbi jogosult szerződésének lejártakor elveszíti értékét, éppen azért, mert a szerződést újra kell tárgyalni.
41.
Igaz, ha a pályázati eljárás, mint az alapeljárásban is, előírja, hogy a szerződés új jogosultjának át kell vennie az ügyfélkörrel érvényben lévő megállapodásokat vagy az ügyfélkör jelentős része a tevékenységhez kötve van, akkor az ügyfélkör átruházására mégis sor kerül.
42.
M indazonáltal, olyan ágazatban, mint az autóbusszal történő rendszeres személyszállítás, amelyben a tárgyi eszközök jelentős mértékben hozzájárulnak a tevékenység folytatásához, ezeknek a gazdasági egység problémamentes működéséhez szükséges elemeknek a szerződés korábbi jogosultjáról az újra történő jelentős mértékű átruházásának hiányából azt a következtetést kell levonni, hogy a gazdasági egység nem őrizte meg identitását.
43.
Ebből kifolyólag, olyan helyzetben, mint amelyről az alapeljárásban is szó van, jelentősebb tárgyi eszközöknek a szerződés korábbi és új jogosultja közötti átruházásának hiánya miatt a 77/187 sz. irányelv nem alkalmazható.
44.
M indezekből következően az előzetes döntéshozatalt kérő bíróságnak másodszor azt kell válaszolni, hogy a 77/187 sz. irányelv 1. cikk 1. §-át az alábbiak szerint kell értelmezni: —
ez az irányelv akkor is alkalmazandónak bizonyulhat, ha nincs közvetlen szerződéses kapcsolat a között a két vállalkozás között, amelyek részére egymást követően nem tengeri tömegközlekedési szolgáltatást — mint amilyen a helyi rendszeres autóbuszjáratok üzemeltetése — valamely közjogi jogi személy, a 92/50 sz. irányelvvel összhangban lefolytatott közbeszerzési eljárás eredményeként koncesszióba adott;
—
olyan helyzetben, mint amelyről az alapeljárásban is szó van, jelentősebb tárgyi eszközöknek a fentebb említett két vállalkozás közötti átruházása hiánya miatt a 77/187 sz. irányelv nem alkalmazható.
A költségekről 45.
A finn és a holland kormány, az Egyesült Királyság kormánya, valamint a Bizottság — amelyek észrevételeket terjesztettek a Bíróság elé — kiadásai nem képezhetik költségtérítés tárgyát. Az eljárás a felek közötti, tagállami bíróság előtti per folyománya, így a költségekről való döntés ez utóbbi hatáskörébe tartozik.
A fenti indokok alapján A BÍRÓSÁG (hatodik tanács)
10
a Korkein oikeus 1999. április 27-i végzésével hozzá intézett kérdésről a következőképpen határozott: 1.
Nem tengeri tömegközlekedési szolgáltatásnak — mint amilyen a helyi rendszeres autóbuszjáratok üzemeltetése — az addigitól eltérő vállalkozás általi folytatása, amelyre a Tanács 1992. június 18-i, a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50/EGK sz. irányelve szerinti közbeszerzési eljárás eredményeként került sor, a Tanács 1977. február 14-i, a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzeletek és üzletrészek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 77/187/EGK sz. irányelve, 1. cikkének 1. §-ában meghatározott, tárgyi hatálya alá tartozhat.
2.
A 77/187 sz. irányelv 1. cikk 1. §-át az alábbiak szerint kell értelmezni: —
ez az irányelv akkor is alkalmazandónak bizonyulhat, ha nincs közvetlen szerződéses kapcsolat a között a két vállalkozás között, amelyek részére egymást követően nem tengeri tömegközlekedési szolgáltatást — mint amilyen a helyi rendszeres autóbuszjáratok üzemeltetése — valamely közjogi jogi személy, a 92/50 sz. irányelvvel összhangban lefolytatott közbeszerzési eljárás eredményeként koncesszióba adott;
—
olyan helyzetben, mint amelyről az alapeljárásban is szó van, jelentősebb tárgyi eszközöknek a fentebb említett két vállalkozás közötti átruházása hiánya miatt a 77/187 sz. irányelv nem alkalmazható.
Gulmann
Skouris
Schint gen
Puissochet Colneric
Kihirdetve Luxemburgban, a 2001. január 25-i nyilvános ülésen. hivatalvezető R. Grass
a hatodik tanács elnöke C. Gulmann
11
