Szalayné Sándor Erzsébet* AZ EL ZETES DÖNTÉSHOZATALI ELJÁRÁSRÓL – DIÓHÉJBAN ________________________________________________________________________
Szerz dés az Európai Közösség létrehozásáról (EKSz) 234. cikk: „A Bíróság hatáskörrel rendelkezik el zetes döntés meghozatalára a következ kérdésekben: a) e szerz dés értelmezése; b) a közösségi intézmények és az EKB jogi aktusainak érvényessége és értelmezése;[…] Ha egy tagállam bírósága el tt ilyen kérdés merül fel, és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti a Bíróságot, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést. Ha egy tagállam olyan bírósága el tt folyamatban lév ügyben merül fel ilyen kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehet ség, e bíróság köteles a Bírósághoz fordulni.” _______________________________________________________________________________________
I. Bevezet gondolatok 1. Az Európai Unió ma már jogi értelemben véve is fejlett közösséget alkot: alkotmányos felhatalmazás alapján jött létre, nemzetközi jogi alapokon nyugszik és hagyományos, valamint új, sajátos jogintézmények segítségével m ködik. Az Unió jogrendjének1 alkalmazása újfajta gondolkodásmódot igényel: a három jogrendszer kölcsönös egymásra hatása, konvergenciája aktívabb jogértelmezést feltételez, esetenként természetesen nem kis fejtörést is okoz. Az Európai Unió jogrendjének – korábban: közösségi jog – alkalmazása a kontinentális jogrendszerekben megszokottnál nagyobb mértékben szorul a bírói gyakorlat segítségére. Különösen kardinális kérdés ezen belül a közösségi jog egységes értelmezése és alkalmazása. Hasonló jelent ség az uniós és a tagállami intézmények jogszer m ködésének biztosítása. 2. A közösségi jog alkalmazása túlnyomórészt a tagállamok feladata. Többréteg kötelezettségr l van szó, amely mindhárom államhatalmi ágat érinti: normatív, adminisztratív és jogorvoslati célú jogalkalmazásra vállaltak kötelezettséget a tagállamok az alapító nemzetközi szerz dések aláírásával. A tagállamok igazságszolgáltatása egyedi, konkrét esetben alkalmazza a közvetlenül hatályos közösségi jogi normát, amely az ellentétes tartalmú nemzeti jogszabállyal szemben alkalmazási els bbséget – más szóhasználattal élve – els dlegességet – élvez. Tekintettel arra, hogy a tagállamok jogorvoslati rendszerei értelemszer en nem egyformák, adott kérdésekben esetenként eltér anyagi és alaki szabályokat tartalmaznak, ezért az Európai Uniónak duális jogorvoslati rendszere van2, amelyben a nemzeti bíróságok az Európai Bírósággal szorosan együttm ködve hivatottak a jog egységes értelmezését és alkalmazását biztosítani. Nem hierarchikus alá-fölérendeltségr l van szó: a tagállami bírói ítélettel szemben nincsen fellebbezési lehet ség az uniós intézményként m köd bírói testületek el tt, még akkor sem, ha az érintett peres fél a tagállamon belül a számára az adott eljárásban nyitva álló jogorvoslati lehet ségeket már igénybe vette. A kapcsolat erre a célra intézményesített kommunikációs csatornán zajlik a nemzeti bíró és az Európai Bíróság között: ez az el zetes döntéshozatali eljárás. 3. Az EKSz 234. cikke létrehozza azt a jogintézményt, amellyel megel zhet , hogy a tagállamokon belül a közösségi joggal ellentétes nemzeti jogorvoslat alakuljon ki. Annak ellenére, hogy a tagállami bíróságok kötelesek a közösségi jogot alkalmazni, az értelmezési kérdésekkel összefügg viták végs soron mégis a luxemburgi Európai Bíróság illetve sz k körben az Els fokú Bíróság hatáskörében (EKSz 225. cikk (3) bek.) vannak. Az el zetes döntéshozatali eljárás megteremti annak lehet ségét, hogy a nemzeti bíró autoritásának meg rzése és a *
Egyetemi docens (PhD), Pécsi Tudományegyetem, Állam-és Jogtudományi Kar, Nemzetközi-és Európajogi Tanszék (
[email protected]). 1 Részletesen ld. Szalayné Sándor Erzsébet, Az Európai Unió közjogi alapjai I. kötet, Dialog-Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2003, 50. és köv. o. illetve 199-232. o. 2 Ld. Szalayné Sándor Erzsébet, A jogorvoslat duális rendszere az Európai Unióban, JURA 2004. 1. sz. 48-61.o.
2 közösségi jog egységes értelmezésének és alkalmazásának szükségessége összhangba hozható legyen. Az uniós intézményként m köd bírói testületek, és a nemzeti bíróságok közötti együttm ködést az el zetes döntéshozatali eljárás intézményesíti tehát – ennek fontosságára maga az Európai Bíróság többször is utalt már. Az 1980-as évek elejét l kezdve egyre gyakrabban hangoztatta a Bíróság azt, hogy a közösségi jog szabályos alkalmazása és egységes értelmezése minden tagállamban azon az együttm ködésen alapszik, amely a nemzeti bíróságok és az Unió Bírósága közötti munkamegosztásból ered. Tekintettel arra, hogy az alapeljárás a nemzeti bíróság el tt keletkezik, és a nemzeti bíró az, akinek az ügyet eldönt ítéletet felel sséggel meg kell hoznia, ezért a nemzeti bíró joga eldönteni azt is, hogy közbens lépésként, az adott ügy lezárása el tt és annak érdekében, szükséges-e el zetes döntéshozatali eljárás keretében valamely kérdés megválaszolása az Európai Bíróság által. 2004. május 1. után a magyar bírói kar ebben a döntési helyzetben lesz. II. Az eljárás3 1. Az el zetes döntéshozatali eljárás minden nemzeti bírónak megadja azt a lehet séget, hogy az el tte folyamatba tett ügyben olyan kérdéssel forduljon az Európai Bírósághoz, amely egy közösségi jogi norma értelmezésével vagy érvényességével függ össze. Nem keresetr l van szó, hanem egy el terjesztésr l, kezdeményezésr l. Az EKSz 220. cikke értelmében az Európai Bíróság az, amely a közösségi jog betartását biztosítani köteles, ebb l az következik, hogy a Bíróság tekintend ebben a kérdésben végs fórumnak. Az Európai Unió jogrendszere tekintetében a Bíróság tehát értelmezési és megsemmisítési monopóliummal rendelkezik, hasonlóan a legtöbb tagállami alkotmánybíróság konkrét normakontrolljához. Amennyiben a nemzeti bíróság egy ilyen normát érvénytelennek tekint, és ezért azt nem kívánja alkalmazni, erre irányuló döntését nem hozhatja meg egyedül, hanem köteles el zetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni4. Ennek során a Bíróság megvizsgálja az érintett közösségi norma jogszer ségét – döntése kötelezi az el terjeszt nemzeti bíróságot. Ezen a kommunikációs csatornán keresztül valósítható meg a nemzeti igazságszolgáltatás és az uniós szinten zajló bíráskodás koherenciája. A Bíróság gyakran hangoztatja, hogy a nemzeti és az uniós bírói testületek között együttm ködési viszony van, amely a közösségi jogi normák egységes alkalmazását hivatott biztosítani5. A fentiekben jelzett értelmezési és megsemmisítési monopólium mellett az Európai Bíróság – korlátozott mértékben ugyan, de – jogorvoslati funkciót is ellát. A nemzeti bíróságok el tti eljárás peres feleinek közvetlenül nem, de közvetve mégis hozzáférésük van az Európai Bírósághoz: az eljáró nemzeti bíróságot el zetes eljárás kezdeményezésére késztethetik anélkül azonban, hogy az egyén egy ilyen el terjesztést a nemzeti bírótól ki tudna kényszeríteni. 2. Az el zetes döntéshozatali eljárás megindításának el feltételeit a tanulmány elején idézett EKSz-beli rendelkezés tartalmazza. Ennek a rendelkezésnek a fogalmi elemei magyarázatot igényelnek, amely nagy mértékben támaszkodik nemcsak az írott szabályokra, hanem magának az Európai Bíróságnak öt évtized alatt kialakított értelmez gyakorlatára is. Ezen belül az alábbi – együttesen kezelend – kérdésekr l kell beszélni: 2. 1. El terjesztési jogosultsággal a tagállamok bíróságai rendelkeznek. A bíróság közösségi jogi fogalom: minden olyan független szerv bíróságnak tekintend , amelyet jogszabály hozott létre, állandó jelleggel m ködik, kötelez hatáskör és jogszabályok alapján hozza döntését, valamint kontradiktórius eljárás keretében igazságszolgáltatási tevékenységet végez6. A 3
A magyar szakirodalomban szerencsés módon kiváló monográfia áll rendelkezésre az el zetes döntési eljárásról: Blutman László, Az el zetes döntéshozatal, KJK-Kerszöv, Budapest 2003 4 Ld. 314/85 Foto Frost-ügy, Európai Bíróság Határozatainak Tára (EBHT) 1987, 4199 5 Ld. C-99/00 Lyckeskog-ügy, EBHT 2002, I-4839 6 Az egyes fogalmi elemek részletes magyarázatát ld. Blutman i.m. 6. fejezet
3 bíróság döntéseit tehát nem méltányossági, hanem jogi alapon hozza meg, e döntéseknek az érintett tagállamban jogi köt er vel kell rendelkezniük. Ebb l természetesen az is következik, hogy például egy nemzeti bíróság el tt folyamatba tett eljárás peres felei, vagy netán a közösségi jogot alkalmazó tagállami hatóságok nem jogosultak el zetes döntési eljárás kezdeményezésére. 2. 2. Az el terjesztés tárgya az EKSz 234. cikk els mondatából adódik. Ennek a) pontja szerint a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a szerz dés értelmezése kérdésében. A „szerz dés” kifejezés nem pusztán az írott primer jogra (az alapító és csatlakozási szerz désekre), hanem az íratlan jogra, tehát az általános jogelvekre is vonatkozik, továbbá ideértend a teljes szekunder jog is. Az „értelmezés” során az Európai Bíróságnak kizárólag arra a jogkérdésre kell választ adnia, hogy a szóban forgó szerz déses illetve azon alapuló norma tartalma miként értend . A Bíróság tehát nem arról dönt, hogy az érintett normát milyen módon kell egy konkrét tényállásra alkalmazni. Amennyiben a kezdeményez nemzeti bíróság tévesen fogalmazná meg az el terjesztett kérdést, a Bíróság nem fogja azt visszautasítani, hanem az adott közösségi jogi norma értelmezésére irányuló általános kérdéssé fogja átalakítani. Az EKSz 234. cikk b) pontja szerint az Európai Bíróság hatáskörébe tartozik a közösségi intézmények jogi aktusainak érvényességére és értelmezésére irányuló el zetes döntéshozatal iránti el terjesztés is. A „közösségi intézmények jogi aktusai” kifejezésen f ként az EKSz 249. cikke által kibocsátott aktusok értend k: rendelet, irányelv, határozat, ajánlás, vélemény, továbbá a Közösség által kötött nemzetközi szerz dések. Szembeötl , hogy csak a közösségi intézmények aktusai esetében lehet szó érvényességre irányuló kérdés el terjesztésér l, az a) pont szerinti értelemben vett szerz dés rendelkezéseinek érvényessége nem tehet az el zetes eljárás tárgyává. A Bíróság elé terjesztett jogkérdés nem lehet tisztán hipotetikus: csak tényleges, a nemzeti bíróság el tt valóban folyamatba tett üggyel összefügg kérdés lehet. Konstruált tényállások nem, s t egyfajta tanácsadó vélemény adására irányuló el terjesztés sem lehet az el zetes döntéshozatal tárgya. Nem megengedhet az el zetes döntési eljárás kezdeményezése, ha a kérdést az Európai Bíróság korábban már egyértelm en megválaszolta, illetve ha az adott jogkérdéssel összefüggésben már kialakultnak mondható bírói gyakorlat létezik. Az el zetes döntéshozatali eljárásnak szintén nem lehet tárgya egy olyan norma, amely olyannyira egyértelm , hogy ésszer ségi szempontok alapján csak egyetlen lehetséges értelmezése adódik („acte-claire” doktrína). 2. 3. Az EKSz 234. cikkének második mondata értelmében, az el zetes döntési eljárás kezdeményezésére akkor jogosult az alapeljárásban eljáró nemzeti bíró, ha úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére. Az el zetes döntési eljárás szükségességér l tehát egyedül az eljáró nemzeti bíró dönt. Az Európai Bíróság f szabály szerint nem vizsgálja felül a szükségesség kérdését. Egy jogkérdés el terjesztése akkor nem tekinthet már szükségesnek, ha a nemzeti jog szerint az eljárás lezárult, és nincs már szó függ ben lév ügyr l. 2. 4. Lényeges kérdés az el terjesztési jog és az el terjesztési kötelezettség megítélése. F szabályként megállapítható, hogy minden nemzeti bírónak az el terjesztés kezdeményezésére joga van. Három esetben azonban a nemzeti bíró köteles el zetes döntési eljárást kezdeményezni az Európai Bíróság el tt. a) Az EKSz 234. cikk harmadik mondata szerint fennáll az el terjesztés kötelezettsége, ha egy olyan nemzeti bíróság el tt folyamatban lév ügyben merül fel közösségi jog releváns és tisztázandó kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehet ség. Ilyen bíróság tipikusan az adott tagállam igazságszolgáltatási hierarchiájában legfelül elhelyezked bíróság – pl. a magyar Legfels bb Bíróság. Rendkívüli perorvoslatok – mint például az alkotmányjogi panasz – nem számít olyan jogorvoslati lehet ségnek, amit az el terjesztési kötelezettség tekintetében figyelembe kellene venni, bár a kérdés megítélése az
4 eltér tagállami szabályok miatt sem egységes7. Alapvet kérdés annak eldöntése, hogy a „nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehet ség” fordulat hogyan értelmezend . Az absztrakt néz pont szerint a tagállam jogorvoslatra vonatkozó általános szabályai szerint értelmezend , a konkrét néz pont szerint viszont az érintett ügy szempontjából utolsónak min sül bíró fórum lesz köteles az el zetes döntési eljárást megindítani. Az Európai Bíróság ez utóbbi néz pontot képviseli8. b) Bár az EKSz 234. cikke expressis verbis nem mondja ki, mégis el terjesztési kötelezettség áll fenn akkor is, ha közösségi intézmény aktusának érvényessége a kérdés. Ha egy nemzeti bíróságnak – függetlenül attól, hogy a jogorvoslati hierarchia melyik fokán áll - kétsége támad egy közösségi norma érvényességét illet en, el zetes döntési eljárást köteles kezdeményezni az Európai Bíróság el tt, önmaga nem min sítheti érvénytelennek az adott normát és nem mell zheti automatikusan az alkalmazását annak érvénytelenségre hivatkozva. c) A kötelez el terjesztés harmadik esete akkor állhat be, ha egy adott közösségi jogi norma alkalmazását egy nemzeti bíróság mell zi egy el tte zajló ideiglenes vagy el zetesnek tekinthet eljárásban. Tekintettel arra, hogy az ideiglenes eljárásokat normális esetben kés bb végleges döntést eredményez rendes bírósági eljárás szokta követni, ezért ha a mell zött közösségi jogi norma értelmezésére van csak szükség, akkor az ideiglenes eljárás lefolytató nemzeti bíró nem köteles megkeresni az Európai Bíróságot. Más a helyzet azonban, ha az ideiglenes eljárást lefolytató nemzeti bírónak a mell zni kívánt közösségi jogi aktus érvényességét illet en vannak kétségei: ha mell zné az általa érvénytelennek tartott aktus alkalmazását, ezzel máris értékítéletet mondana az aktusról és ezzel csorbítaná az Európai Bíróság megsemmisítési monopóliumát. A gyakorlat szerint a nemzeti bíró mell zheti ugyan az általa érvénytelennek tartott közösségi jogi aktust, de csak igen szigorú feltételek mellett, és egyúttal köteles az el zetes döntési eljárást az Európai Bíróság el tt megindítani az EKSz 234. cikk harmadik mondata értelmében. Amennyiben egy nemzeti bíróság megszegi el terjesztési kötelezettségét, kett s következménnyel kell számolni. Egyrészt a tagállam ellen az EKSz 226. és 227. cikke szerint szerz désszegési eljárás indítható az Európai Bíróság el tt, másrészt pedig egyes tagállamokban felmerül az ún. törvényes bíróhoz való jog. Klasszikus és történelmi okokra visszavezethet vissza a német alaptörvény 101. cikkének szabályozása, de a magyar jog is ismeri, bár nem az alkotmányban szabályozza, hanem a bíróságok szervezetér l és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI.tv. 11.§ (1) bekezdésében: „Senki sem vonható el törvényes bírájától”. Sok egyéb probléma mellett – melyek kifejtésére jelen tanulmányban nincsen mód – az egyik legnyilvánvalóbb hiányosság, hogy a magyar jogrendszer jelenleg erre a fajta kötelezettségszegésre nem igazán tartalmaz hatásos jogorvoslatot. Hangsúlyosan merül fel e kérdés az egyfokú bírósági eljárásokkal kapcsolatban: ma Magyarországon az egyfokúság a közigazgatási perekre jellemz a leginkább. Tekintettel arra, hogy a 2004. május 1. után alkalmazandó közösségi illetve uniós jog els sorban közigazgatási perekben fog felmerülni, e hiányosság jelent s gyakorlati problémákat fog felvetni9. 2. 5. Az el zetes döntési eljárás megindításával kapcsolatban felmerül leglényegesebb kérdések közül még egyet érdemes röviden megemlíteni: nem problémamentes a 234. cikk szerinti el zetes döntési eljárás és a 230. cikk szerinti semmisségi eljárás megindításának egymáshoz való viszonya. Ez utóbbi eljárás lehet séget ad a természetes és jogi személyeknek arra, hogy a nekik címzett, vagy ket közvetlenül és személyükben érint közösségi aktusok ellen két hónapon belül jogszer ségi vizsgálatot indítsanak az Európai Bíróság el tt. Ha a természetes vagy jogi személyek elmulasztják határid n belül az eljárás megindítását, kés bb, 7
E kérdés részletesebb bemutatása jelen tanulmány keretei között nem lehetséges, de ld. Blutman im. 308. és köv. o. 8 Ld. 107/76 Hoffman-La Roche/ Centrafarm I., EBHT 1977, 957 9 Ld. Blutman im. 335-336. o.
5 egy esetleges nemzeti bíróság el tti eljárásban nem követelhetik az érvényesség megállapítását kezdeményez el zetes döntési eljárás megindítását. Egy ilyen el terjesztés megengedhetetlen lenne. Más a helyzet akkor, ha az érintett természetes és jogi személynek egyáltalán nem is nyílt meg a joga közvetlenül az Európai Bíróság el tt kezdeményezni az adott közösségi jogi aktus érvénytelenségét az arra nyitva álló eljárás keretei között (EKSz 230. cikk) egyszer en annál az oknál fogva, hogy például nem állt fenn a közvetlen és személyes érintettség. Ilyen esetekben a nemzeti bíró által el terjesztett érvényességi kérdés a kéthónapos határid elteltét l függetlenül megengedhet . 2. 6. Az el zetes döntéshozatali eljárás megindításának tagállamon belüli eljárási feltételeit nem a közösségi jog, hanem a tagállamok eljárásjoga szabályozza. Az el zetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésér l Magyarországon a 2003. évi XXX. törvény rendelkezik10, mely módosítja a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt, a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr-t és a büntet eljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényt. A törvény 2004. május 1-én lép hatályba, rendelkezéseit a hatályba lépéskor folyamatban lév ügyekre is alkalmazni kell. Pp. hatálya alá es ügyekben az illetékes magyar bíróság a Pp. új 155/A. §- a szerint végzéssel fog határozni, és egyidej leg felfüggeszti a per tárgyalását. A végzésben meg kell fogalmazni az el terjesztend kérdést, az annak megválaszolásához szükséges mértékben közölni kell a tényállást és az érintett magyar jogszabályokat. Az Európai Bíróságnak való kézbesítéssel egy id ben az Igazságügyi Minisztériumot is tájékoztatni kell. Az el terjesztést kezdeményez végzés ellen külön fellebbezésnek van helye, de a kezdeményezésre irányuló kérelem ellen külön fellebbezés nincs. Van viszont külön fellebbezésnek helye a Pp. 249/A.§-a szerint a másodfokú eljárásban az el zetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítása ellen. A módosított Be. 266.§ (1) bekezdésének új c) pontja értelmében a bíróság az eljárást hivatalból vagy indítványra felfüggeszti és megfelel tartalommal határozatot hoz az el terjesztés kezdeményezésér l. III. Az Európai Bíróság el zetes döntésének hatálya 1. A szabályos el zetes döntéshozatali el terjesztéseket az Európai Bíróság megválaszolja: értelmez, vagy döntést hoz az érintett közösségi jogi aktus jogszer ségér l. Kardinális kérdés, hogy a Bíróság általános választ ad, nem értelmezi a nemzeti jogszabályokat, és nem hoz döntést a konkrét ügyben. Az el terjesztés alapjául szolgáló nemzeti jogvitát a nemzeti bíróság döntésének kell lezárnia. A Bíróság döntésének megszületéséig a Bíróság hivatala kapcsolatot tart az el terjeszt nemzeti bírósággal: például megküldi az eljárás során keletkez iratok másolatait, és természetesen megküldi az ítéletet is. A Bíróság elvárja, hogy a nemzeti bíróság az ügy további menetér l, a végs döntésr l tájékoztassa. 2. Az Európai Bíróság döntése köti az el terjeszt nemzeti bíróságot ugyanúgy, mint ahogy kötelezi az adott eljárással érintett egyéb hatóságokat is. Nem teljesen tisztázott, hogy vajon az el zetes döntési eljárásban hozott európai bírósági ítélet a konkrét jogvitán túli hatással is rendelkezik-e vagy sem – például kés bbi eljárások vonatkozásában. Ennek megítélésében néhány elv segítségül szolgálhat. A nemzeti bíróságok ugyanúgy jogosultak a közösségi jogot értelmezni, mint az Európai Bíróság – ez utóbbi csak vitás esetben rendelkezik végs értelmezési monopóliummal. Ha az Európai Bíróság egy közösségi jogi normát semmissé nyilvánított, úgy a nemzeti bíróságok egy másik jogvitában hivatkozhatnak az adott norma már megállapított semmisségére. Ha azonban a nemzeti bíróság az Európai Bíróság egy ko-
10
Elgondolkodtató kérdéseket fogalmaznak meg ebben a tárgykörben az alábbi tanulmányok: Osztovits András, Az Európai Közösségek Bírósága el zetes döntéshozatali eljárásának hatása a magyar polgári eljárásjogra, Európai Jog 2003/2. 34. o. és köv.; Simon Balázs, Az el zetes döntéshozatali eljárás koncepciója a 2003. évi XXX. törvényben, Európai Jog 2003/5. 4. o. és köv.; stb.
6 rábbi el zetes döntését l eltér jogértelmezést kíván társítani adott normához egy kés bbi ügyben, úgy újabb el zetes döntési eljárást kell kezdeményeznie. 3. Az Európai Bíróság el zetes döntéseinek f szabály szerint ex tunc hatálya van: hiszen a már fennálló jogi helyzetet kell egyértelm vé tenni a segítségével. Az el zetes döntési eljárás idején folyamatba tett egyéb ügyek eldöntésekor szintén tekintettel kell lenni a Bíróság által adott értelmezésre. A Bíróság döntésének még bizonyos el hatása is lehet oly módon, hogy az adott el zetes döntési eljárástól független olyan ügyek, amelyek az el terjesztés idején már megindultak és ugyanazon közösségi jogi aktus értelmezését l függnek, nem dönthet k el a Bíróság várható (!) döntését megkérd jelez módon. Az eddigi tapasztalat szerint az el zetes döntés megszületéséig az eljáró bíróság általában felfüggeszti az ilyen ügyet. Az is el fordulhat, hogy az Európai Bíróság az eljárás során meghozott döntését – az érintett jogkérdés messze ható következményei miatt – kifejezetten a jöv re korlátozza. Zárszó helyett: az Európai Bíróság joggyakorlatában, továbbá az Európai Unió jogrendszerének alkalmazásában partnernek számító nemzeti bíróságok életében az el zetes döntési eljárás páratlan, kiemelked helyet foglal el. Olyan kommunikációs csatornának kell felfogni és elfogadni, amelynek legf bb célja az egységes közösségi/uniós jogértelmezés és jogalkalmazás – nem öncélból, hanem végs soron az egyének érdekében.