Budapesti K¨ onyvszemle 3 (1993): 110-113
c 1993 Budapesti K¨ onyvszemle
1
A nyelv´eszetr˝ ol egyes sz´ am els˝o szem´elyben Sz. Bakr´o-Nagy Marianne ´es Kontra Mikl´ os u ´j k¨ otet´er˝ ol Kornai Andr´ as Department of Linguistics, Stanford University, Stanford, CA 94305, USA ´ es MTA Nyelvtudom´ anyi Int´ ezet, Budapest
Miel˝ ott belekezdtem volna Sz. Bakr´ o-Nagy Marianne ´es Kontra Mikl´ os k¨otet´ebe [A nyelv´eszetr˝ ol – egyes sz´am els˝o szem´elyben. MTA Nyelvtudom´anyi Int´ezet 1991], elgondolkodtam azon, hogyan fogn´ek ´en hozz´a egy a magyar nyelvtudom´ any k¨ ozelmultj´ at vezet˝ o nyelv´eszekkel k´esz´ıtett k´erd˝o´ıves interj´ ukon kereszt¨ ul bemutat´ o k¨ onyv ossze´all´ıt´ ¨ as´ahoz. Az els˝ o k´erd´es: kik a vezet˝ o nyelv´ eszek? Kik azok, akiknek a visszaeml´ekez´eseire kiv´ ancsiak vagyunk, akiknek megadjuk a m´ ult re-konstru´ al´ asanak jog´ at? B´ar a t¨ ort´enelmet legt¨obbsz¨ or a gy˝ oztesek ´ırj´ ak, egy teljess´egre t¨orekv˝o k¨ otetben nyilv´ an nem csak a magyar nyelvtudom´ any koszor´ us nagyjait ´erdemes megk´erdezni, hanem azokat is, akik a hatalom´ert, rang´ert, c´ım´ert v´ıvott csat´ akban alulmaradtak, s˝ ot tal´ an azokat is akik a magyarorsz´ agi nyelv´eszt´arsadalomb´ ol kiszorultak – mindenki tudja, kikr˝ ol van sz´ o. Mint matematikus m´ar egyetemi ´eveim alatt megtanultam nemcsak azt, hogy kik a h´ıres professzorok ´es akad´emikusok, kik azok akik ELTE tansz´eket, kutat´ oint´ezeti oszt´alyt vezetnek, hanem azt is, hogy kik szorultak ki a pesti hatalmi centrumb´ ol, s˝ot az orsz´ agb´ ol is. Mint nyelv´esz aspir´ans ism´et meg kellett tanulnom j´on´eh´any folyos´ oi n´evt´abl´ an nem szerepl˝ o nevet. De m´ıvel a “m´ely” ´es a “felszini” strukt´ ura gondos elk¨ ul¨ on´ıt´ese a nyelv´eszeti gondolkod´as meghat´aroz´o r´esze, abban b´ıztam, hogy a szerkeszt˝ok figyelme ki fog terjedni olyanokra is, akiket esetleg egy tudom´ anyos fokozat vagy poz´ıci´o alapj´ an k´esz´ıtett lista nem tartalmazna. Els˝ o l´ep´esben teh´at “mindenki tudja” alapon o¨ssze´all´ıtottam a saj´at list´amat, m´eghozz´a (nehogy kis´ert´esbe essek ´es a tartalomjegyz´ekb˝ol pusk´ azzak) a k¨otett˝ol biztons´ agos t´avols´agban. A list´ an v´eg¨ ul h´ usz otthoni ´es t´ız emigr´ans nyelv´esz szere´ pelt, o¨sszesen teh´at ´eppen annyian, mint ah´ any interj´ u megjelent. Erdekes m´odon a k´et n´evsor k¨ozt a legnagyobb elt´er´est ´eppen a koszor´ us nagyok k¨ or´eben tal´aljuk: egy olyan k¨ otet, amiben Benk˝ o Lor´ and vagy Zsilka J´ anos nem szerepel, sz¨ uks´egszer˝ uen csonka k´epet ad “az 1945 el˝ott sz¨ uletett, a magyar nyelv´eszet ut´obbi f´el ´evsz´azad´ aban fontos szerepet j´atsz´ o koll´eg´aink” a´ltal form´ alt tudom´ anyr´ ol. B´ ar a szerkeszt˝ok az el˝osz´oban utalnak arra, hogy voltak olyanok, akik elz´ ark´oztak a r´eszv´etelt˝ol, a nyelvtudom´ any bel¨ ugyeiben j´ aratlan olvas´ o k¨ onnyen azt hiheti, hogy a k¨ otetb˝ ol a magyar nyelvtudom´any 1945 ut´ ani fejl˝ od´es´enek ha nem is minden r´eszlet´eben teljes, de a f˝ o von´ asokat az´ert h˝ uen t¨ ukr¨ oz˝o k´ep´et kapja.
2
Kornai Andr´ as
A nagy gy˝ oztesek mellett azonban kimaradtak a nagy vesztesek is, mint p´eld´aul Antal L´ aszl´o, akinek a szerep´ere lentebb m´eg visszat´erek. Hi´anyoznak a nyelvtudom´ anyt a nagyk¨ oz¨ons´eg el˝ott els˝osorban reprezent´al´ o nyelvm˝ uvel˝ok, L˝ orincze Lajos ´es Gr´etsy L´ aszl´o is. Kimaradtak olyan iskolaalap´ıt´ o, ´es a nyelvtudom´ any bels˝ o ´elet´ere igen nagy befoly´ assal l´ev˝o nyelv´eszek, mint Telegdi Zsigmond vagy Sz´epe ´ ami tal´ Gy¨ orgy. Es an a legf´ aj´ obb hi´ anyoss´ aga a k¨ otetnek, a k¨ ulf¨old¨ on alkot´ o, de a hazai tudom´ anyos vil´ aggal a kapcsolatot sz´ amtalan sz´alon o˝rz˝o “nagy o¨regek”, Robert Austerlitz, Thomas Sebeok, Oswald Szemer´enyi mell˝ oz´ese. A m´asodik k´erd´es: mit k´ erdezz¨ unk? Sok mindenre kiv´ ancsiak lehet¨ unk, az al1tal´ anos tudom´ anyfiloz´ ofiai k´erd´esekt˝ol kezdve a tudom´ anyos p´ alyafut´ asok o¨n´eletrajzba ill˝ o apr´ o r´eszleteiig. A szerkeszt˝ok a´ltal feltett k´erd´esek (melyeket a bevezet˝oben el˝ ok´ep¨ ul vallott [Davis and O’Cain (eds): First Person Singular. Benjamins 1980] k´erd´esei inspir´ altak) a k¨ ovetkez˝ oek voltak: 1. Mit˝ ol nyelv´esz a nyelv´esz? Vannak-e olyan egy´enis´egjegyek, amelyek a nyelv´eszt jellemzik? ¨ hogyan v´ 2. On alt nyelv´essz´e? Nyelv´essz´e v´al´ as´aban volt-e valakinek, valaminek d¨ ont˝ o hat´ asa? 3. Mely int´ezm´enyekben tal´ alt kedvez˝o k¨ or¨ ulm´enyeket nyelv´eszeti kutat´asaihoz? 4. Hogyan alakultak ki ´es hogyan v´altoztak nyelv´eszeti n´ezetei? 5. A nagy egy´enis´egek milyen szerepet j´atszottak p´ aly´ aj´ an, a tudom´ anyter¨ ulet alakul´ as´aban? 6. V´elem´enye szerint milyen ir´anyzatok hatottak, hatnak a magyar nyelv´eszetre? A k´erd´esek az´ert j´ ok, mert alkalmat adnak arra, hogy a v´ alaszol´ ok a magasztos filoz´ ofiai probl´em´akt´ ol a kicsinyes szem´elyes csat´aroz´asokig mindenr˝ ol besz´elhessenek, amit csak fontosnak tartanak. A v´ alaszokb´ol, melyek terjedelme m´asf´el ´es h´ usz oldal k¨ oz¨ott mozog, val´ oban rengeteg mindent meg lehet tudni nemcsak az egyes sz´ am els˝ o szem´elyben besz´el˝o nyelv´eszekr˝ ol, hanem a harmadik szem´elyben eml´ıtettekr˝ ol is, ami r´eszben p´otolja a meginterj´ uvoltak k¨ or´enek fentebb v´ azolt hi´ anyoss´ agait. K¨ ul¨ on¨ osen ´erdekesek a t¨obbes sz´am harmadik szem´ely˝ u visszaeml´ekez´esek. “Kniezs´anak mindig rosszul esett, hogy nem engedt´ek a turkol´ogia k¨ ozel´ebe” (R´ ona-Tas Andr´ as, p 237). Kik nem engedt´ek ´es mi´ert? Hogyan volt egy´ altal´ an lehets´eges egy olyan nagytekint´ely˝ u nyelv´eszt, mint Kniezsa Istv´an kutat´ asi szabads´ag´aban korl´ atozni? “V´ed´esre 1960-ban ker¨ ult sor, egyeseknek a t´ema ir´ anti ´ertetlens´ege k¨ ozepette” (Bakos Ferenc, p 4). Kik ´ertetlenkedtek ´es mi´ert? “Szomor´ ubb ´es visszatetsz˝obb enn´el, hogy m´eg ma is vannak az Akad´emi´an koll´eg´aim, megnevezhetn´ek egy-kett˝ ot, aki az elm´ ult negyven ´evben egy sort sem olvasott el t˝ olem” (Herman J´ ozsef, p 59). Plasztikus, b´ ar itt-ott tal´ an a megsz´ep´ıt˝ o eml´ekezet ´es a tan´ıtv´ anyi tisztelet ´altal n´emileg retus´alt k´ep bontakozik ki a nagyhat´ as´ u professzorokr´ ol. B´ arczi G´eza, G´aldi L´aszl´o, Gombocz Zolt´ an, Hadrovics L´ aszl´o, Kniezsa Istv´ an, Laziczius Gyula, Pais Dezs˝o ´es Zsirai Mikl´ os neve k¨ ul¨ on¨ osen gyakran fordul el˝o a k¨ otet magj´ at ad´ o E¨ otv¨ oskoll´egist´ak (Bakos Ferenc, Deme L´aszl´o, Elekfi L´ aszl´o, Hajd´ u P´eter, Herman J´ozsef, K´ alm´an B´ela, Lak´ o Gy¨ orgy, Papp Ferenc, ´es R´acz Endre) visszaeml´ekez´eseiben, de hat´ asukr´ ol megeml´ekezik j´ oszerivel mindenki, aki nem k¨ ulf¨old¨ on lett nyelv´esz.
A nyelv´eszetr˝ ol
3
B´ar a tisztelettel emlegetett mesterek ´es koll´eg´ak sora ezzel m´eg t´avolr´ ol sem z´ arul ¨ on, Cs˝ le (Beke Od¨ ury B´ alint, Fokos D´ avid, Klemm Antal, Orsz´agh L´aszl´o, Szab´ o T. Attila ´es Tompa J´ ozsef neve ugrik ki a k¨otet haszn´alhat´ os´ag´at nagyban el˝ oseg´ıt˝ o n´evmutat´ ob´ ol), s˝ ot a magyar nyelv´eszet bels˝o ´elet´eben oly fontos asztalt´ arsas´ag, a m´eg Budenz J´ozsef alap´ıtotta “kruzsok” szerep´er˝ol is megtudunk egyet s m´ ast, az olvas´onak, aki nemcsak a szem´elyek hanem az ide´ ak t¨ ort´enet´ere is kiv´ancsi, m´egis csal´odnia kell. Tal´ alunk ugyan j´ on´eh´any utal´ ast a fordulat ´eve ut´an a magyar nyelv´eszeti ´eletet r¨ ogt¨ on be´ arny´ekol´o marrizmusr´ol, az ezt felv´alt´ o szt´alini tanokr´ ol ´es a marxizmus szerep´er˝ol, de ezek csup´an jellem- ´es nem szellemt¨ort´eneti adal´ekok. Ezzel el is ´erkezt¨ unk a harmadik k´erd´eshez: kit ´ erdekel mindez? Azt hiszem kev´es tudom´ any van ami annyira ´erdekli az embereket, mint a nyelv´eszet, els˝osorban annak normat´ıv, nyelvhelyess´egi k´erd´eseket t´argyal´ o oldala. “De tal´ an nem f¨ ol¨ osleges megjegyezni, hogy nem felt´etlen¨ ul tekintend˝ o nyelv´esznek [mindenki], akinek esetleg nagyon is hat´ arozott v´elem´enye van a nyelv´eszeti, els˝osorban a mindennapi nyelvhaszn´ alattal kapcsolatos k´erd´esekben” (Imre Samu, p 95). “Pais Dezs˝o kiss´e ovott [...] nyomd´ ´ aszokkal, u ´ js´ ag´ır´ okkal, dilett´ ans nyelvv´ed˝okkel val´ o vit´ akba belebocs´atkozni, u ´ js´ agok, foly´ oiratok szerkeszt˝os´eg´evel levelezni egy bizonyos m´ert´eken t´ ul nem szabad, egy szakembernek nem ´eri meg” (Hexendorf Edit, p 84). B´ar a nyelv k´ ult´ urahordoz´o, ´ert´ekk¨ ozvet´ıt˝ o szerep´et szinte minden nyelv´esz elismeri, a nyelvm˝ uvel´es ´es a nyelvtudom´ any t´ avolr´ ol sem felh˝ otlen viszony´ ar´ ol ebben a k¨ otetben kev´es sz´o esik. Pedig lenne mir˝ ol besz´elni: m´ ar a sz˝ ukebb ´ertelemben vett akad´emiai nyelvszab´alyoz´ as is indulatos vit´ akra adhat okot, a nagyobb nyelvpolitikai k´erd´esek (az anyanyelv szerepe a nemzet ´elet´eben, a kisebbs´egi oktat´ asban) k¨ or¨ uli n´ezetk¨ ul¨ onbs´egek pedig m´eg polg´arh´ abor´ uhoz is vezethetnek. A sz´ofejt´es sem holmi a´rtatlan filol´ ogiai b´ uv´ arlat: a kult´ urf¨ ol´eny ideol´ ogi´ aja gyakran nyelvt¨ ort´eneti konstrukci´okon alapul. Sz´ am´ıthatunk-e arra, hogy a heves indulatokat a tudom´ any h˝ uv¨ os t´argyilagoss´aga m´ers´ekelni tudja? A nyelvtudom´ any eg´esze az u ´ jgrammatikusokat felv´alt´ o strukturalizmus hat´as´ara m´ar j´ oval Popper n´ezeteinek kialakul´asa el˝ott kievick´elt “a historicizmus nyomor´ us´ag´ ab´ ol”, de ennek a hat´asa magyar nyelv´eszetben csak er˝ os k´es´essel (´es m´aig is csak korl´ atozottan) jelentkezett. A n´evmutat´o alapj´ an azt gondolhatn´ ank, hogy a meginterj´ uvolt nyelv´esznemzed´ek legfontosabb szellemi impulzusait Saussure (´es altal´ ´ aban a strukturalizmus), illetve Chomsky (´es ´altal´ aban a generat´ıv nyelv´eszet) gondolatk¨ ore adta. Ez azonban m´eg az E¨otv¨ os-koll´egist´akra sem mindig igaz: olyan Saussure-i alapt´etelek, mint a szinkr´onia ´es a diakr´onia hat´ arozott sz´etv´ alaszt´asa, a szinkron leir´ as m´odszertani els˝obbs´ege, sokukhoz m´ar a´ll´ıt´ o helyett tagad´o alakban jutottak el. “[Pais] alaktan´ aban ´es mondattan´ aban a szinkr´ onia ´es a diakr´onia – az akkoriban divatba j¨ ov˝ o merev sz´etv´ alaszt´as helyett – harmonikusan egyes¨ ult.” (Deme L´aszl´o, p 13). Nem az alig harminc¨ ot ´eves generat´ıv nyelv´eszet, hanem az absztrakt elemek rendszer´evel oper´al´ o strukturalizmus (teh´at egy a Saussure M´emoire sur le syst`eme primitif des voyelles dans les langues indo-europ´eennes-´enek 1879-es lipcsei megjelen´es´evel m´ar t¨ obb mint sz´ az ´eves m´ ultra visszatekint˝ o elm´elet) elfogad´asa illetve elvet´ese a magyar nyelv´eszetet m´aig legfontosabb probl´em´aja. Amikor az egyik E¨ otv¨ os-koll´egista b¨ uszk´en v´ allalja, hogy “mint Pais tan´ ar u ´ r legt¨obb tan´ıtv´ anya
4
Kornai Andr´ as
– magam is n´evtanosk´ent indultam el tudom´ anyos p´ aly´ amon” (R´ acz Endre, p 227), m´ıg a m´asik E¨ otv¨ os-koll´egista szerint “Szer´enyebb [nyelv´eszeti] teljes´ıtm´enyhez az egyszer˝ u podikol´ ogia is elegend˝ o, pl. Hajagospettend helynevei t´ıpusu munk´ akb´ ol annyi k´esz´ıthet˝o, ah´ any lakott telep¨ ul´es van az orsz´agban” (Hajd´ u P´eter, p 45), akkor a genfi, pr´ agai, koppenh´ agai vagy amerikai strukturalista iskol´ ak k¨ ozti finom k¨ ul¨ onbs´egek nem sokat sz´ am´ıtanak. Benk˝o Lor´ and a magyar nyelv´eszek ¨ot¨ odik nemzetk¨ ozi kongresszus´ an tartott 1988-os el˝oad´ as´aban [In: Tanulm´ anyok a magyar nyelvtudom´ anyok t¨ ort´enet´enek t´emak¨or´eb˝ol, Kiss Jen˝ o ´es Sz˝ uts L´aszl´o (szerk), Akad´emiai Kiad´ o 1991:16] igen plasztikusan ´ır a “budapesti iskola” saj´ atos fejl˝ od´es´er˝ol. Fejl˝ od´es´ere meghat´ aroz´ o jelent˝ os´eg˝ u volt, hogy nyelvtudom´ anyunk a n´emet nyelv´eszet ´ eml˝ oin nevelkedett ´es ´evtizedeken ´ at legnagyobbr´eszt azon is ´elt tov´ abb. Ujabbkori nyelv´ zsef a kotudom´ anyunk megalapit´ oja ´es val´ oban iskolateremt˝ o egy´enis´ege, Budenz Jo rabeli n´emet nyelvtudom´ any szeml´elet´et ´es m´ odszer´et pl´ ant´ alta ´ at hozz´ ank. A n´emet hat´ asnak u ´jabb, Budenz tanitv´ anyain´ al, k¨ ozt¨ uk a legnagyobb tud´ osform´ atum´ u ´es hat´ asu Simonyin´ al m´ ar igen er˝ osen ´erv´enyes¨ ul˝ o fokozat´ at az u ´jgrammatikus tanok k´epezt´ek, s k¨ ul¨ on¨ osen Hermann Paul Prinzipien der Sprachgeschicht´eje lett nyelvt¨ ort´en´eszeinknek val´ os´ agos bibli´ aja. Wilhelm Wundt l´elektani ir´ anyzat´ anak hazai elterjed´ese tov´ abb ´es tart´ osan m´ely´ıtette a n´emet nyelvtudom´ anyi befoly´ ast. A Monarchi´ ahoz val´ o tartoz´ asunk a sz´ azadfordul´ o k¨ or¨ uli Eur´ op´ aban am´ ugyis d¨ ont˝ o hat´ ast gyakorl´ o n´emet tudom´ anyoss´ ag ´erv´enyes¨ ul´es´et politikai ´es m˝ uvel˝ od´esi vonalon csak m´eg jobban al´ at´ amasztotta ´es biztos´ıtotta. A k´et vil´ agh´ abor´ u k¨ ozt a n´emet politikai befoly´ as er˝ os¨ od´ese ezt a nyelvtudom´ anyi ir´ anyul´ ast tov´ abbra is fenntartotta. E t´enyez˝ ot az´ert ´erdemes k¨ ul¨ on kiemelni, mert a magyar nyelvtudom´ any fejl˝ od´es´ere gyakorolt n´emet hat´ asnak a kor´ abbi id˝ okben k´ets´egk´ıv¨ ul pozit´ıv, megterm´ekenyit˝ o szerepe az id˝ o el˝ orehalad´ as´ aval egyre ink´ abb g´ atl´ o, elz´ ar´ o t´enyez˝ ov´e v´ alt a m´ as nyelvek nyelvtudom´ anya fel´e val´ o kitekint´es viszonylat´ aban. Az elz´ ar´ od´ ast viszonylag csek´elyebb m´ert´ekben tudta ellens´ ulyozni f˝ ok´ent az E¨ otv¨ os-koll´egium k¨ or´ehez tartoz´ o nyelv´eszeink francofil ´erdekl˝ od´ese. Az elz´ arts´ agnak az els˝ o vil´ agh´ abor´ u ut´ an azonban feler˝ os¨ odtek m´ as t´enyez˝ oi is. A n´ep¨ unket sz´etszabdal´ o trianoni csap´ as b´en´ıt´ olag hatott a megmaradt orsz´ ag eg´esz szellemi ´elet´ere, a k¨ ozgondolkod´ asban elterjedt a magunkrahagyatotts´ ag, az “egyed¨ ul vagyunk” szeml´elete, politikailag szembefordultunk t¨ obb k¨ ozelebbi ´es t´ avolabbi eur´ opai nemzettel, s ez a nyelvtudom´ anyi ir´ anyul´ asban sem maradt nyom n´elk¨ ul. Egyr´eszt er˝ os´ıtette a magunk dolgaival val´ o foglalkozast, a m´ ultba val´ o elm´elyed´est, a t¨ ort´enelmi, etnikai jogokat al´ at´ amaszt´ o diszciplin´ ak kialakul´ as´ at, nem kedvezett viszont a kiv¨ ulr˝ ol j¨ ov˝ o hat´ asoknak ´es g´ atolta a nem kifejezetten magyar ir´ anyul´ as´ u nyelvtudom´ anyi st´ udiumok sz´elesebb keret˝ u meghonosod´ as´ at. Ide vezethet˝ o vissza p´eld´ aul, hogy a k¨ ozel¨ unkben kibontakoz´ o nagy jelent˝ os´eg˝ u pr´ agai nyelv´eszeti iskola alig keltett n´ alunk figyelmet. – Az elz´ arul´ as folyamata egy ideig a m´ asodik vil´ agh´ abor´ u ut´ an is tartott, s˝ ot politikai okokb´ ol m´eg jobban elszigetel˝ odt¨ unk a Nyugat tudom´ anyoss´ ag´ at´ ol; m´ asfel˝ ol pedig a marrizmus fell´ep´ese, valamint az e nyom´ as al´ ol ugyan felszabadit´ o, de u ´jabb egyoldal´ us´ agokat hoz´ o szt´ alini megnyilatkoz´ asok sem voltak ´eppen fejl˝ od´est el˝ osegit˝ o mozzanatok.
A “budapesti iskola” ´es a strukturalizmus k¨ oz¨otti m´ odszertani ellent´et csak az ¨tvenes ´evek v´eg´evel ker¨ o ulhet felszinre. Bakos Ferenc (p 7) eml´ıti a Nyelvtudom´anyi Int´ezet 1961-es “strukturalista vit´a”-j´at ´es az ezt k¨ovet˝o csat´aroz´asokba is kapunk n´emi betekint´est: “az int´ezet vezet˝os´eg´enek nem korrekt elj´ar´ asa miatt [felmentettek] oszt´alyvezet˝ oi megbizat´asom al´ ol. [...] Egy´ebk´ent az int´ezet oszt´alyvezet˝ oi k¨ oz¨ott szinte egy sem volt, aki megtisztel˝o k¨ ur¨ ulm´enyek k¨ oz¨ott v´ alt volna meg felel˝ oss´egteljes
A nyelv´eszetr˝ ol
5
feladat´ at´ ol (pl. ´ıgy j´ art F´ onagy, Orsz´agh, Tompa, Lak´ o) s ezeknek a sor´ aba ker¨ ultem ´en is” (K´ aroly S´ andor, p 115). A magyar nyelv´eszet k´ets´egk´ıv¨ ul sokkal nyitottabb´ a v´ alt ebben az id˝ oszakban: megjelentek a generat´ıv iskola els˝o k´epvisel˝oi is. “[Sz´epe Gy¨orgyt˝ ol] hamarosan egy k¨ onyvcsomagot kaptam: Bloomfield, Harris ´es Chomsky volt benne” (Kiefer ˝ azonban t¨ Ferenc, p 130). Ok obbnyire a Nyelvtudom´ anyi Int´ezet s´ancain k´ıv¨ ul, els˝ osorban az MTA Kibernetikai K¨ ozpontj´ aban alakult sz´ am´ıt´ og´epes nyelv´eszeti csoportban, illetve Papp Ferenc vezet´es´evel Debrecenben dolgoztak. M´egis, ha a hatvanas ´evek magyar nyelv´eszet´enek alapprobl´em´ait egyetlen pontba s˝ uritve akarjuk l´ atni, a f´ okuszban nem a generat´ıv iskola (vagy az ezzel ¨osszefon´od´ o sz´amit´ og´epes ill. matematikai nyelv´eszet) ´all, hanem a strukturalizmus. “Azt´ an Antal L´ aszl´oval az ´elen fell´eptek a strukturalist´ak, nagy ´erdekl˝ od´est, de a jelent´es harcos “tagad´as´aval” botr´ ankoz´ ast is keltve.” (Moln´ar Ilona, p 185). Az amerikai strukturalizmus Bloomfield-Bloch-Harris vonulat´ anak magyarorsz´ agi fogadtat´ asa mindennek nevezhet˝ o, csak lelkes¨ ultnek nem. “Hatalmas tart´ alyhaj´ okat ´ ´ep´ıt¨ unk ´es helyez¨ unk u ¨ zembe, hogy hossz´ uu ´ton ´es nagy kock´azattal az Ujvil´ agb´ ol sz´all´ıtsunk rendszeresen egy sz´amunkra u ´jk´ent hat´ o, milk nev˝ u folyad´ekot, melyet ott egy cow nev˝ u a´llatt´ ol nyernek” (Deme L´ aszl´o, p 17). Antal L´ aszl´o alapm˝ uve [A ´ magyar esetrendszer. Akad´emiai, 1961] a Nyelvtudom´ anyi Ertekez´ esek t¨ ort´enet´eben egyed¨ ul´ all´ o m´odon a lektori jelent´eseket is k¨ozli. A korra jellemz˝o m´odon nemcsak Antal hivatkozik a Szovjet´ uni´ o Tudom´ anyos Akad´emi´aj´ anak a szinkron elemz´est t´ amogat´o ´all´ asfoglal´ as´ara (p 4), hanem a lektorok is sz¨ uks´eg´et ´erzik, hogy Antalt az esetleges ideol´ogiai t´ amad´ ast´ol a maguk m´ odj´ an megv´edj´ek: Telegdi Zsigmond szerint “[Antalnak] m´eg nem siker¨ ult a szakmailag ´es vil´agn´ezetileg marad´ektalan m´odon a´t´ert´ekelnie a k¨ ulf¨oldi, els˝ osorban nyugati a´ltal´ anos nyelv´eszeti szakirodalom m´odszertani elj´ar´ asait” (p 138), mig Tompa J´ ozsef szerint Antal “nagy szakirodalmi t´ aj´ekozotts´ag birtok´ aban, a dialektikus materializmus b´ azis´ar´ ol elvi alapon b´ atran megb´ır´ alja ´es ´ert´ek¨ uknek megfelel˝ oen bekapcsolja a magyar nyelvtudom´ any v´erkering´es´ebe [...] az amerikai ´es egy´eb k¨ ulf¨oldi (vagy hazai) elemz´eseket” (p 139). A megel˝oz˝o id˝ oszak marrista majd szt´alinista nyelv´eszet´enek f´eny´eben ´erthet˝ o, hogy a j´ oszerivel k¨otelez˝o v¨ or¨ os farokt´ol eltekintve a vita minden r´esztvev˝ oje a kommunista ideol´ ogia kikapcsol´ as´ara t¨ orekszik, ´es ennyiben tiszta, sz˝ ukebb ´ertelemben vett szakmai ´ervekkel kiv´ anja al´ at´ amasztani ´all´ aspontj´ at. A tudom´ anyos poz´ıci´oharcba a marxizmus csak k´es˝obb, els˝ osorban Zsilka J´ anos “a nyelvi mozg´ asform´ ak dialektik´ aj´ at” vizsg´ al´ o munk´ ass´aga r´even ker¨ ul majd vissza – a hatvanas ´evek elej´en nem Marx, hanem Paul alapt´eteleinek felr´ ug´ asa az, ami a strukturalizmust a magyar nyelv´esz-k¨ozv´elem´eny szem´eben olyan kih´ıv´ ov´ a teszi. Tal´an a legink´ abb az tette v¨ or¨ os poszt´ ov´ a Antal munk´ ait, hogy hol aty´ ai hom´ alyban tapogat´ oztak, ott o˝ az adatok z˝ urzavaross´ag´ aban a m´ odszer ´eles f´eny´en´el rendet tudott teremteni. A jelent´es strukt´ urameghat´ aroz´o szerep´enek radik´ alis tagad´ asa, a t¨ ort´eneti szempontok k¨ ovetkezetes kiz´ ar´ asa ´es a szinkron elemz´es akkor legkorszer˝ ubb m´ odszereinek alkalmaz´asa sorra hozt´ak a fontos, ma m´ ar klasszikusnak sz´am´ıt´ o eredm´enyeket, mint p´eld´aul az esetrendszer vil´agos k¨or¨ ulhat´ arol´ asa vagy a morfol´ ogiailag kifejezett igeid˝ok ´es -m´odok egys´eges rendszerbe foglal´asa. Ha valaki kez´ebe veszi az ezeket az eredm´enyeket n´epszer˝ u form´ aban o¨sszefoglal´o Gyorsul´ o Id˝ o k¨ otetet [Antal L´ aszl´o:
6
Kornai Andr´ as
Egy u ´j magyar nyelvtan fel´e. Magvet˝ o 1977], akkor legfeljebb az adatok ´es az ´ervel´es h´etk¨ oznapias jelleg´en lep˝ odhet meg: h´ at mindez ilyen egyszer˝ u lenne? A generat´ıv iskola, k¨ ul¨ on¨ osen Chomsky pszichologizmusa azt sugallja, hogy igen, mindez ilyen egyszer˝ u, ilyen egyszer˝ unek kell lennie, k¨ ul¨ onben nem tudn´ a minden norm´alis kisgyerek megtanulni. Aki csak megpr´ob´ alkozott sz´ am´ıt´ og´epes program ´ır´ as´aval, az mind tudja, hogy a n´eh´any merev szab´ allyal megragadhat´ o egyszer˝ u forma is hordozhat bonyolult tartalmakat. A strukturalista m´ odszerek ´eppen az´ altal teszik lehet˝ov´e a forma felt´ar´ as´at, hogy a vizsg´ alatb´ ol kiz´ arj´ ak a jelent´es, a nyelvhaszn´alat ´es a nyelvt¨ort´enet bonyodalmait. A magyar nyelvtudom´ any m´ aig ad´ osunk egy “kem´eny” strukturalista le´ır´ o nyelvtannal, ´es a hi´any p´ otl´ as´at csak az emigr´ aci´oban ´el˝o nyelv´eszekt˝ol v´ arhatjuk: “V´ ag´ o R´obert t´ arsszerz˝om lesz ebben a k´esz¨ ul˝ o nyelvtanban” (Hetzron R´obert, p 70). Ha most tipikus strukturalista m˝ ufog´ assal e neml´etez˝o le´ır´ o nyelvtant egy l´etez˝o z´er´o elemmel helyettes´ıtj¨ uk, akkor v´ alaszt adhatunk a fentebb “kit ´erdekel mindez” form´ aban feltett k´erd´esre. Egy ilyen nyelvtan a nagyk¨ oz¨ons´eget nem ´erdekli, hiszen ebben az o˝t ´erdekl˝ o nyelvhelyess´egi, nyelvpolitikai k´erd´esekre v´ alaszt nem ´ tal´ al. Erdekeln´e viszont a szakm´at, s˝ot megkock´aztatom, hogy els˝osorban azokat, akik a nyelvhaszn´alat ´es nyelvt¨ ort´enet k´erd´eseivel foglalkoznak. A Saussure hirdette struktur´ alis felfog´ as ugyanis r´eg bevette a t¨ ort´eneti nyelv´eszet fellegv´ar´ at, az indoeuropanisztik´ at, ann´ al az egyszer˝ u okn´ al fogva, hogy j´ oslatait a csak k´es˝obb el˝oker¨ ult hettita nyelveml´ekek nagyban al´at´ amasztott´ak [ld. pl. Jerzy Kurylowicz: ´ Etudes Indoeurop´eennes. Krakow 1935; ill. Manfred Mayrhofer (szerk): Nach hundert Jahren : Ferdinand de Saussures Fr¨ uhwerk und seine Rezeption durch die heutige Indogermanistik. Winter 1981]. A korszer˝ u t¨ ort´eneti nyelv´eszet egy´ebk´ent a generat´ıv iskola eredm´enyeit is messzemen˝oen felhaszn´alja [ld. pl. Robert King: Historical Linguistics and Generative Grammar. Prentice-Hall 1969], de a magyar nyelv´eszk´epz´esben sem ez, sem a nyelvj´ ar´ askutat´ as generat´ıv (s˝ot ak´ ar strukturalista) felfog´ asa nem foglalta el m´elt´o hely´et. “[Laziczius] tudom´anyos merevs´ege ´es emberi ridegs´ege csak elrettentett; a nyelvj´ ar´ asok k¨ozvetlen ismerete n´elk¨ ul fel´ all´ıtott dialektol´ ogiai rendszere ´es elm´elete nekem elfogadhatatlannak t˝ unt; amit pedig a kiejt´esi norma k´erd´es´eben vallott – az egyszer˝ u statisztikai ´atlag elv´et az el´erendel˝o eszm´ennyel szemben –, azzal egyenest szembe k´enyszer¨ ultem sz´ allni” (Deme L´ aszl´o, p 13). Ha a szerkeszt˝ok folytatni fogj´ ak az Egyes sz´ am els˝ o szem´elyben-t, azt szeretn´em, hogy a m´ asodik k¨otetb˝ ol a nyelv´eszetet a nagyk¨oz¨ons´eg ne csak mint a hatalom´ert, rang´ert, c´ım´ert v´ıvott csat´ak mezej´et, hanem mint a mindenkit ´erdekl˝ o k´erd´esek megv´alaszol´ as´ara t¨ or˝ o komoly tudom´ anyos munka szinter´et is megismerj´ek. Azt hiszem, j´ot tett volna a k¨otetnek, ha a szerkeszt˝ok k¨ ul¨ on r´ ak´erdeztek volna, hogy a v´ alaszad´ o mit tart saj´ at tudom´ anyos eredm´enyei k¨ oz¨ ul a legfontosabbnak, mivel j´ arult legink´ abb hozz´ a a magyar ´es az egyetemes nyelv´eszethez. Milyennek l´ atj´ ak tudom´ anyos munk´ ass´aguk hazai ´es nemzetk¨ ozi visszhangj´at? Mi az, amit jobban meg´ırtak, mint el˝ ott¨ uk b´ arki? Mi az, amit ut´odaikra hagynak, mint k´esz eredm´enyt vagy mint nyitott probl´em´at? Mint nyelv´esz rem´elem, hogy a v´ allalkoz´ as folytat´ odik ´es mint olvas´ o rem´elem, hogy a m´ asodik k¨otet t¨ obbet fog ny´ ujtani az els˝ on´el.
