13001 9 770352 607004
I SSN 0352 - 6070
61. évfolyam • 2013. január • Ára 40 dinár
Köszöntő Mit is kívánhatnék nektek a 2013-as évre? Lássuk csak: Kívánok hát... A kályhába meleget, sok-sok vidám gyereket! Megérdemelt kenyeret, pénzzel rakott szekeret! Eljövendő években megértést az útra! Bú s a bánat ugorjon a legmélyebb kútba! Egészséget, nyugalmat, örömre sok alkalmat! Házatoknak a béke legyen mindig vendége! Tóthárpád Ferenc
Ezenkívül kívánok még kedvet a rajzoláshoz, olvasáshoz, sok-sok barátot, jókedvet az új esztendőben! Csilla
Rajzpályázat • Tél a természetben • Régi mesterségek (kovács, varga, szűcs, bognár, szabó) • Görög istenek
Januári morfondír Az év eleje égzsák: hó szakad belőle, jégvirág hull belőle. Föltelnek a dézsák, a findzsák és a kancsók forralt teával, borral; a szemek csillagporral, békével a haragvók.
Az év eleje korsó, napfény csöpög belőle, felleg bugyog belőle, ameddig az utolsó
cseppecske ki nem csöppen az északfényű űrből az érthetetlen űrből, s az évek eggyel többen feküsznek eltemetve, mint hó alatt a medve. László Noémi
Szárnybontogató • Dédszüleim foglalkozása • Téli álmot alvó állatok • Tavaszköszöntő • Tündérországban jártam A Mézeskalács megjelenését támogatta:
CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad) ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Vajdaság Autonóm Tartomány kormánya
– a legkisebbek irodalmi és foglalkoztató folyóirata n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n
n Első szám: 1953 (mellékletként), 1954 májusa (külön lapként) n Alapító (laptulajdonos): Magyar Nemzeti Tanács n Kiadja: a Magyar Szó Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 21000 Novi Sad (Újvidék), Szerbia n A Kft. igazgatója: Ökrész Rozália n n A Magyar Szó napilap főszerkesztője: Varjú Márta n A Jó Pajtás hetilap és a Mézeskalács havilap felelős szerkesztője: Lennert Géza n A Mézeskalácsot szerkeszti: Tripolszki Csilla n Lektor: Buzogány Kardos Julianna n Grafikai szerkesztő:
Buzás Mihály n Szerkesztőségi titkár: Fehér Mária n Állandó külmunkatársak: Belec S. Anikó és Recskó Diana ( 021/475400-8 n Leveleiteket a következő címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1. n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304 n e-mail (csak laprendelési ügyekben):
[email protected] n Nyomtatja: Magyar Szó Kft. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
Bognár Verona 2. osztály Đuro Salaj iskola, Szabadka
3
Cickaj, mackaj Párosan körbe állunk. A macska kergeti az egeret. Ha ez beáll egy pár elé harmadiknak, a hátul álló lesz az egér, ő fut tovább.
Barkács
Készíts hóembert!
Sóból
jat, gombokat; a kalapot, sálat, orrot színes papírból szabd és ragaszd.
Dobozokból
Sókerámiából vagy anyuka vajas tésztájából is formázhatsz hóembert. Ez utóbbi nemcsak szép, hanem finom is lesz. A sókerámia receptje: 2 pohár liszt, 1 pohár só, 1 pohár víz. A szatmárnémeti Koncz Réka papírból hajtogatott vidám hóembert.
4
Papírból
A hóember feje négyzet alakú papírdarabból készül, csupán a négy sarkát kell betűrnöd (1). A teste kicsit nagyobb négyzet, melynek két sarkát az átlóig hajtsd (2), majd tűrd őket kifelé, az alsó csücsköt pedig felfelé (3). Fordítsd meg (4), majd ragaszd rá a fejet. Rajzolj szemet, szá-
Nyitrai Andrea óvó néni a nagyváradi Evangélikus Óvoda német csoportjával sajtos- és joghurtosdobozból, papírhengerből, vattából szobrászkodott. Íme a mosolygós alkotás.
5
Hópehely és Fagykirály Hópehely épp a világ tetején, az Üveghegyen, Fagykirály jégpalotájában üldögélt. Azért lakott itt, hogy szórakoztassa a hegyekben élő rettentő Fagykirályt, nehogy unal-
mában alászálljon a nagyvilágba, s mindent jéggé dermesszen. De szerencsére Fagykirálynak elég volt ránéznie Hópehelyre, s máris megenyhült kissé... Épp cak
Kószó Bence, 1. osztály, Horgos
Halász Martin, 2. osztály, Horgos
6
annyira, hogy ne fagyot, hanem havat küldjön a világra. Hullt, hull a hó, mígnem akkora lett, hogy a mogyoróbokornak derékig ért, Mókusék, Egérék, Madárék már világgá akartak menni, a pöttömnyi erdei manók pedig nyakig süppedtek bele. Ekkor azonban a furfangos Hópehely segítségükre sietett. – Kedves, erős Fagykirály, gyere velem játszani – csilingelte kedvesen, azzal ment egyenesen a palota erkélyére. A király kíváncsian követte. Alattuk terült el a nagy világ: a Hargita, a Kerekmező, a két Küküllő, egész Erdőhon, sőt a kéken ringatózó Óperenciás-tenger is. – Én rámutatok valamire – magyarázta Hópehely –, te pedig amilyen gyorsan csak tudsz, fújj fagyot rá. – Hű, de jó játék! – dörögte Fagykirály.
– Igen ám – szólt közbe Hópehely –, de csak a hó szabad megfagyjon, semmi más. Fagykirály intett, hogy kezdődhet a móka. – Hopp! – kiáltott Hópehely – Oda... – Mutatott fel a világ tetejére, ahol egy barlangszáj tátogott sötét üregével. Süvöltés, reccsenés hallatszott. Azon nyomban fagyott hó takarta be a hegycsúcsot, a barlanggal együtt. – Ez semmi nekem! – dicsekedte a király. Hópehely ekkor egy távoli szürke pontra mutatott. Ott volt az erdő, hol a manók éltek. Fújt egyet a király, s lám, a fagyban elállt a havazás, hogy kivilágosodott az erdő. Hópehely hirtelen a hátuk mögé mutatott. Fagykirály fújt egyet, észre sem véve, mit művelt. Köröskörül, kívül-belül fagyott hó borította be a palotát. – Na megállj! – dörögte Fagykirály. – Hóba fagyasztattad a palotámat. Megállj! Adok én neked játékot... – kiabálta, hogy
a hegyek is remegtek a hangjától. Dúlt-fúlt mérgében, elfeledve, hogy Hópehely milyen könnyű. Libbent egyet, s már hegyen-völgyön is túl járt, elvegyült millió testvére között. Az erdőben helyreállt a béke. Mindenki tudta, hogy Hópehely segített
nekik. Az erdőlakók ismét tudtak járni a lefagyott, megkeményedett havon. Manócskáék alagutakat fúrtak bele, ezen keresztül látogatták egymást, amikor csak kedvük támadt. Ilyen szép Tél még sosem volt arrafelé. Szente B. Levente
Bezkorvajnij Teodóra, 2. osztály, József Attila iskola, Újvidék
Sindeles Patrik, 6 éves óvodás, Péterréve
7
A hóember cimborája Se nem ittunk, se nem ettünk – nagy hóembert építettünk. Vizes hó tapad a kézbe, télutói hó, de hóember-építésre épp ilyen való. Bizony ki is melegedtünk – hol a február? Mintha az égen felettünk tavasz sütne már. Ránk mosolyog szép fehéren a hóemberünk, vastag fehér ködmönében ácsorog velünk.
Rövid a nap, már sötétül, beesteledik. Minden gyerek hazakészül – maradna pedig. Egyik pöttöm kispajtásom topog a havon: – Én a hóembert sajnálom! Én itt nem hagyom!
Bár neve: ember, hóból a lába, hóból a törzse, hó a ruhája.
Két szeme: két gomb, Répa az orra. Szén-mosolyáért Pisti csúfolja.
Tán nem is ember! Vagy talán mégis? Meg sose moccan, tudja a szél is.
Karjai ágak, „ég fele néznek”! Hessegetik a széncinegéket. Tóthárpád Ferenc
Felkel a hold nemsokára, villamos se jár, s a hóember, szegény árva, maga álldogál!
Hóembersereg
Főtt a fejünk, míg egy társam ezt találta ki: – Építsünk hát hamarjában cimborát neki! Agnyija Barto
Jelicsity Nikolina 2. osztály Szenttamás
8
A hóember
Az ablak üvegére ragasztva vagy a polcodon egyaránt vidám látványt nyújt a hóembersereg. Egy papírcsíkot hajtogass legyezővé. Másold a hóembert az első szeletre, és úgy vágd körül, hogy a két oldalán egyben maradjon a papír. Ha kinyitod, kezdheted is a rajzolást, színezést, hogy mosolygósra varázsold az összes hóemberkét, és találj ki minél többféle sálat, kalapot.
9
A hóember orra
Antal Karolina, 1. osztály, Székelykeve
Farkas Réka, 3. osztály, Emlékiskola, Zenta
Bővíz Viktória 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
10
A hóember sárgarépaorrát egy éjjel megette egy nyuszi. – Ha megette, jól tette! – mondogatták az emberek. – Biztosan nagyon éhes volt szegényke. Ám a gyerekek nem nyugodtak bele. – A hóember nem maradhat orr nélkül! – hajtogatták egyre. Kerítettek is hirtelenében egy jó nagy krumplit, és azt nyomták a sárgarépa helyébe. Így lett krumpliorrú a hóemberük. Estig vidáman játszadoztak körülötte, de éjszakára ismét csak magára maradt a hóember. Krumpliorra mindjobban fázott, nátha csavargatta. Tüsszenteni szeretett volna, de nem volt zsebkendője. Mit tehetett egyebet, hatalmasat tüsszentett a levegőbe. Akkorát, de akkorát, hogy fagyos krumpliorra meszszire repült a sötétben. Éppen arra kocogott egy malacka. Megörült a jó falatnak. Hazavitte,
megfőzte a krumplit, és jó étvággyal el is fogyasztotta. Ott állt a hóember ismét orr nélkül. Szegény most már tüsszenteni sem bírt. Másnap reggel az emberek ismét csak nevettek rajta, de nem ám a gyerekek! Egyiküknek mentő ötlete támadt: méregerős piros paprikát dugott a hóember orra helyére, és meleg sálat csavart a nyaka köré. A hóember ezután már nem fázott, nem tüsszögött. Még most is ott büszkélkedik a kertek alján. Piros paprikaorra miatt még a kóbor kutyák is messze elkerülik. Balázs Anna
Acsai Csenge Noémi, 5 éves óvodás, Péterréve
Szőke Noémi, 2. osztály, EmArt műhely, Szabadka
Hegedűs Réka, 2. osztály, Horgos
11
A kígyó Ősidőktől kezdve valamennyi kontinens népeit – az egyiptomiakat, a kínaiakat, a majákat, az indiánokat – bűvöletbe ejtette a kígyó. Szent és egyben rettegett állat volt, amelynek mintha kettős természete lett volna, mert mind pozitív, mind negatív tulajdonságokat képviselt. Sok hagyományban az erőt és a bölcsességet testesíti meg, más korokban és más helyeken pedig a ravaszság, a gonoszság és a csalás szimbóluma. Számos kultúrában istennek tekintették: az aztékok például a Tollas Kígyó, Quetzalcoatl kultuszának hódoltak. A kígyó félelmetes és fondorlatos állatként szerepel a Bibliában, és a sátánt szimbolizálja, aki az édenkertben azt sugallja Ádámnak és Évának, hogy vegyenek le egy almát a tudás fájáról, és kóstolják meg, hogy Istenhez hasonlóvá válhassanak. A kígyó egyben a fekete mágia szimbolikus állata: egy istenség vagy egy hatalmas démon megtestesítőjeként különböző rituálékban szerepel. Mérgét, bőrét vagy a fogait bűbájos főzetekhez és varázslatokhoz is fel szokták használni.
Gyíkpalota Gyíkpalotát ki látott? Száz kapuja van. Száz kapuján a gyík-király ki- és besuhan. Mikor únja termeit, rétre kimegyen. Korona és palást nélkül napos kövön pihen. Ilyenkor ha birodalmán idegen megy át, száz kapuja felé futni látja a királyt. Rákos Sándor
Nagy Kitty 6 éves óvodás, Magyarkanizsa
Prikidánovics Richard, 3. osztály, Emlékiskola, Zenta
12
Mélykúti Andrej 2. osztály, József Attila iskola, Újvidék
13
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy ember, s annak tizenkét fia. Ez a szegény ember egyszer kimegy az erdőbe fát vágni, s amint vágja a fát, előbújik a bokorból egy nagy kígyó, s kéri az embert, vigye haza, és tartsa a házánál. A szegény ember elvitte, de kijelentette, hogy nekik is alig van mit enni. – Csak vigyél el, nem bánod meg – mondta a kígyó. A szegény asszony nagyon meglepődött, mikor a kígyót meglátta. Ebédkor adtak neki levest. A kígyó kenyeret is kért. – Jaj, lelkem fiam – mondta az asszony –, adnék én jó szívvel, ha volna, de nincs. – Csak menjen be, édesanyám, a kamrába, majd meglátja, hogy lesz ott. Bemegy az asszony. A kamrában szeme-szája tátva maradt a nagy álmélkodástól. Kenyér, szalonna, kolbász, bor temérdek hordóval, arany, ezüst, gyémánt temérdek hordókkal. Ezután elküldte a kígyó a szegény asszonyt, hogy kérje meg a király legkisebb lányát. Elmegy a szegény asszony a király színe elé, és elmondja nagy bátortalanul, hogy miért küldte a fia. – Ha küld egy zsák aranyat, a fiadnak adom a leányom, ha nem, karóra kerül a fej. Szekérrel vitték az aranyat a királynak. A király megörült, hogy ilyen szörnyű gazdag
14
A kígyóbőr veje akadt. Sírt a királykisasszony, még a földhöz is verte magát, mikor meglátta a vőlegényét. Kiszaladt a királykisasszony nagy sírással, utána a kígyó. Amint mennek le a lépcsőn, mondja a kígyó: – Ne keseregj, szép királykisasszony, mindjárt minden jóra fordul. Amikor a kertbe értek, abban a szempillantásban a kígyóból olyan szép királyfi lett, amilyent még senki sem
látott. Hej, örült is a királykisasszony, szaladt a palotába, hogy megmondja az édesapjának, mi történt. Csak most lett nagy heje-huja lakodalom. Hét éjjel, hét nap járták a legények és a lányok. Akkor a királyfi elvitte a feleségét az ő országába. Vitte a szegény embert is, feleségével és tizenkét fiával. Sóra, fára nem volt többé gondjuk, még ma is élnek, ha meg nem haltak. (Vajdasági magyar népmese)
Az összegabalyodott kígyók Hány kígyó van ezen a rajzon? • 4 • 5 • 6 • 8 Hány zöld gyűrűje van a kékfoltos fejű kígyónak? • 9 • 10 • 12
Bicskei Viola, 2. osztály, Oromhegyes
15
Kígyó
Szárnybontogató Csalimese Hol volt, hol nem volt, az Aranyhegyen túl, a Gyémánttavon innen, a Bronzkastély mellett élt egy öreg kígyó. Mérgében elrabolta a hercegnőket, de amikor elmúlt a mérge, akkor visszaengedte őket. – Ssszökjetek ssszőke sszépségek, míg szépen vagytok! – mondta a kígyó, és ssszomorúan sssziszegve visszavonult az odújába. Tegnap is ott volt, ha ki nem szisszent. Ivanics Valentina, 2. osztály, Nikola Tesla iskola,Topolya
Ha sok parafa dugót gyűjtöttünk össze, kígyót készíthetünk belőlük. Anyagszükséglete parafa dugók, fonal vagy drót, gyöngy. Elkészítése A dugók közepén tű segítségével áthúzunk egy fonalat vagy egy hajlítható drótot. Az egyik végére a legkisebb (farok), a másik végére a legnagyobb (fej) dugót tegyük! Kifaragjuk a fejet, majd két fekete vagy piros gyöngyszemet illesztünk rá szemnek. A farkát hegyesre faragjuk.
16
A dugók egyik oldalából – ahol két dugó összeér – levágunk egy szeletkét, hogy a kígyó jobbra-balra hajolhasson. Ha nem vágjuk le, akkor egyenes marad.
Végül be is festhetjük a kígyót. Ha esik az eső, rátehetjük egy folydogáló esőpatakra a kígyónkat, s az szépen úszni fog.
Kígyóűző Szángala, szángala, huss, huss, huss! Veszett kígyó, messze fuss! Vidd el a mérged, gonosz sziszegésed! Muleki, kígyók bosszulója, kérünk, te segélj meg! Szángala, szángala, nevetünk, nevetünk, kígyó, nem árthatsz nekünk! (Ismeretlen kubai költő)
Értek az állatok nyelvén Nyári délután volt. Meleg szellő lengedezett. Elaludtam. Álmomban dzsungelben jártam. Találkoztam elefántokkal, oroszlánnal, tigrissel, orrszarvúval. Nagyon féltem. Egy orrszarvú megzavart. Hallottam, hogy mondta, hogy megesz, mert nem evett már három napja. Felugrottam egy fára, és mondtam neki, hogy nye-nye-nye. A fán pedig egy kígyó sziszegte felém, hogy megcsíp. Indával átugrottam egy másik fára, de szerencsétlenségemre egy zsiráf nyakán csúsztam le. Mérgesen szólalt meg, mondta, hogy ne csiklandozzam, és evés közben ne zavarjam. Futásnak eredtem, de véletlenül egy majom farkára léptem, aki rám mosolygott, és annyit mondott, hogy éppen a születésnapját ünnepli, fogadjak el hát tőle egy füzér banánt. Elkezdtem enni a finom banánt, de egy köpőláma épp akkor készült köpni. Nézett rám. Én úgy megijedtem, hogy rögtön felébredtem. Örülök, hogy mindez csak álom volt, de azért jó volt érteni az állatok nyelvén. Miklós Zolna, 4. c osztály, Csáki Lajos iskola, Topolya
17
Kígyóbűvölő • Kígyóbűvölő Kígyóbűvölő • Kígyóbűvölő
Berecz Virág 6 éves óvodás, Felsőhegy
Hén Benjamin 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Toldi Viktor 4. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Isaszegi Tóth Laura 6 éves óvodás, Szenttamás
Tót Szintia 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Bellér Zsóka 6 éves óvodás, Magyarkanizsa
Vastag Kornélia 4 éves óvodás, Péterrélve
Lackó Rebeka 2. osztály, Orom
Dobó Máté 2. osztály, Orom
Horváth Ervin 3. osztály, Emlékiskola, Zenta
Grčki Stefan 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
18
Bíró Richárd 6 éves óvodás, Majsai Úti óvoda, Szabadka
19
A hálátlan kígyó Történt egyszer, hogy hideg, zord tél köszöntött a földekre, az állatok meg annyira éhesek voltak, hogy még a fák kérgét is lerágták. Egy kis tanyán élt egy ember, aki bizony féltette a gyümölcsfáit, s elhatározta, hogy megnézi a kertet, nem tettek-e benne kárt a nyulak és az őzek, s ahogy vizsgálgatta a fákat, hangot hallott:
Sipraga Lúna 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
20
– Jaj, segítség, megfagyok, megfagyok! Nézett jobbra, nézett balra a parasztember, de bizony semmit nem látott. Indult volna tovább, amikor ismét hallotta: – Segíts rajtam, kérlek, különben itt pusztulok el! Most aztán alaposan körülnézett az ember, s hát egy kígyót látott a hóban, az könyörgött. – Jaj, megfagyok ebben a nagy hidegben!
Tukacs Patrik 3. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Gondolkozott az ember, hogy mit csináljon, hiszen ismerte a kígyók alattomos természetét. De ahogy nézegette, megsajnálta a kis jószágot, mert bizony már alig volt benne élet. Felkapta hát, s futott vele a házáig. Ott aztán beletette egy kosárba, a kosarat meg a kemence mellé helyezte, hadd melegedjen a kígyó. Nem is gondolt vele többet. Eltelt egy óra, eltelt kettő, a kígyó felmelegedett, s ezzel visszatért izgő-mozgó, álnok természete is. Nem fért már meg a kosárban, hanem a konyha padlóján kezdett csúszkálni, s közben ékte-
Barna Leontina, 6 éves óvodás, Szenttamás
lenül sziszegett, öltögette a nyelvét. A parasztember éppen a konyhában sürgölődött. Hát látta, hogy a kígyó egyenest feléje tart s belemar a bokájába. Szerencsére a láb-
Kovács Alekszandra, 2. osztály, Oromhegyes
belije megvédte a nagy fogaktól az embert, aki éktelen haragra gerjedt. Felkapott egy seprűt: – No, te álnok jószág! Hát így fizetsz azért, hogy megmentettem az életedet?! Megállj, én is megfizetek a gonoszságodért! Azzal nagyot csapott a seprűvel a kígyó fejére, hogy az nyomban elkábult. A parasztember meg felkapta, s visszavitte oda, ahol találta. – Bizony, bizony, így jár az, aki a jóra gonoszsággal fizet! – kiáltotta vissza a kígyónak. (Ezópusz meséjét átdolgozta Pádár Éva)
21
A sárga kicsi kígyó Volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek ügyes, szép felesége volt, de gyermeke csak akkora sem, mint egy ütés tapló. Imádkoztak este, reggel, lefektükben, fölkeltükben: – Uram, Istenem, csak akkora gyermeket adj, mint egy ütés tapló. De az Úristen nem hallgatta meg az imádságukat. No, telik-múlik az idő. Megébred egy reggel az asszony, s azt mondja az urának: – Hallja-e, ke! Milyen bolond álmot láttam én az éjjel. – Mit, ugyan bizony? – Hát a házunkba jött egy ősz öregember, s azt mondja: Tudom én, mi a bajotok, neked s az uradnak. Ha gyermekre van szükségetek, menjetek ki ma reggel a kapu elé, ott álljatok meg, s akármiféle lelkes vagy lelketlen állat jő arrafelé, fogjátok meg, vigyétek be, az lesz a ti gyermeketek. – No, hallod-e, asszony, elég bolond álom, de próbáljuk meg! Mindjárt felöltöznek, kimennek a kapu elé, s ott álldogálnak jó darab ideig.
22
Hát egyszer csak arra fut egy sárga kicsi kígyó. – Hé, ördög adata varasgyíkja! – neki a sárga kicsi kígyónak, megfogják, az asszony a kebelébe dugja, beviszi a házba, s ott jól tartják tejbe mártott kenyérrel. Telnek-múlnak a napok, egyszer csak megszólal a sárga kicsi kígyó, s azt mondja a szegény embernek: – Édesapám, menjen el a királyhoz, s kérje meg nekem a leánya kezét! – Mit beszélsz, te szerencsétlen teremtés, hiszen a király mindjárt a fejemet véteti! – Csak menjen, ne féljen semmitől, a többi az én dolgom lesz.
Addig s addig, hogy a szegény ember felkászolódik, s elmegy a királyhoz. Egy jó puskalövésre volt a király palotája. Bemegy az udvarba, s hát a király éppen akkor sétál a katonái előtt, s vizitálja őket. Odamegy a szegény ember, köszön illendőképpen, s azt mondja: – Felséges királyom, életem halálom a kezedbe ajánlom, az én fiam, a sárga kicsi kígyó, azért küldött ide, hogy megkérjem neki a leányod kezét. Nagyot kacag a király, hogy a könnye is kicsordult belé. – Jól van, te szegény ember, én nem bánom, hanem előbb három dolgot adok
Nagy Fanny, 3. osztály, Emlékiskola, Zenta
fel a fiadnak, s ha azt meg nem teszi, karóba húzatom a fejét. Az első feltétel az lesz, hogy hozzon három aranyalmát a Tündér Ilona kertjéből. Hej, megszontyolodott a szegény ember! Most már kifogy ebből az egy fiából is. Hogy is tudá ilyen bolond dologra adni a fejét. Csakhogy föl nem veté a nagy búbánat. Hazamegy, s mondja a fiának a király üzenetét. Azt mondja a sárga kígyó: – Azért bizony egyet se búsuljon, édesapám, még ma elhozom a három aranyalmát. Avval csak kikerült az ajtón, s meg sem állott a Tündér Ilona kertjéig. Ott bebújt a kert hasadékán, felfutott a legelső fára, s
lenyisszentett egy almát. Hej Atya-Fiú-Szentlélek!, akkorát csendült erre a kert, hogy hetedhét országon is túl hallatszott a csendülése. Hát csak törtet elő a hétfejű sárkány (mert tudjátok meg, hogy ez őrizte a kertet), a szájából hétsingnyire futott elé a veres láng. Megállott a fa alatt, szimatolt erre is, arra is, ha megláthatna valakit. De a sárga kicsi kígyó belebújt a fa odvába, s meg sem moccant, míg a hétfejű sárkány nagy derendóciával el nem szelelt. Akkor kiugrott az odúból, leszakasztott még két almát, s egy percre kívül volt a kerten. Bezzeg álmélkodott a szegény ember, mikor a sárga kicsi kígyó megérkezett a három aranyalmával. No, volt öröm. Mindjárt tarisznyába tette a három almát,
Barsi Ádám, 3. osztály, Emlékiskola, Zenta
s nagy lelkendezve futott a királyhoz. – Itt a három aranyalma, felséges királyom. Nézi a király erről is, arról is, forgatja az almákat minden oldalra, de azok bizony igazi színarany almák voltak. – No, jól van, te szegény ember, hanem még hátravan két fő feltétel. Mondd meg a fiadnak, hogy ha holnap reggel ilyen kakassarkon forgó aranypalotát nem teremt a te házad helyére, amilyen az enyém, szörnyű halálnak halálával hal meg. Aj, csak most szontyolodott el istenigazában a szegény ember. Évelődött szegény feje, hogy mit tud most csinálni az a csöppnyi teremtés. Lopni csak lophat, de hogy építsen, mikor egy babaházikót sem tudna felépíteni. Sírva mondja otthon a fiának: – Jaj, szerelmes gyermekem, mibe ártottad magad! Ha holnap reggelre olyan palota nem lesz a házunk helyén, mint a királyé, szörnyű halálnak halálával halsz meg. Azt mondja erre a sárga kicsi kígyó: – No, bezzeg, édesapám, ha még ezen is tud bánkódni! Csak feküdjenek le békével, kend is, édesanyám is, majd csudára ébrednek.
23
A sárga kicsi kígyó Beesteledik, s kimegy a sárga kicsi kígyó az udvarra. Elővesz egy sípot, megfuvintja, s hát abban a szempillantásban annyi ördög kerekedett össze, hogy a hold s amennyi ragyogó csillag, mind megfeketedett. Csak előugrott egy sánta ördög, s azt kérdi a sárga kicsi kígyótól: – Mit kívánsz, édes gazdám? – Azt, hogy ezt a házat szépen szedjétek széjjel, s éppen olyan aranypalotát építsetek ide, mint a királyé! Hej, neki az a rengeteg sok ördög, surrogtak-burrogtak, mozgolódtak-forgolódtak, s mire pitymallott, az utolsó szegig készen volt a palota. Megébred reggel a szegény ember s a felesége, csak dörzsölték, dörzsölték szemükből az álmot, kérdezték egymástól: vajon ők-e ők? Odafut a sárga kicsi kígyó, s azt mondja, hogy: bizony csak kendek, kendek! Felszökik a szegény ember az aranyos ágyból, fölöltözik aranyos gúnyába, s fut a királyhoz. Ez már ott állott az ablakában, s onnét nézte a palotája társát. Jó messziről elébe kiáltott a szegény embernek:
24
– Be se jöjj, te ördöngös gyermeknek ördöngös apja, hanem vidd meg a harmadik fő feltételt: hogyha holnap reggelre a két palotát össze nem köti egy aranyhíddal, s ha a híd két oldalán aranyfákon aranymadarak nem énekelnek, elpusztítom a föld színéről minden nemzetségével! Hazamegy a szegény ember, de most már nem is búsult olyan erősen. Gondolta, ha a többit megcsinálta az ő fia, csak megsegíti az Isten a harmadik fő feltételben is. Jól gondolá, mert reggel már az aranyhídon sétált a királyhoz. Magával vitte a sárga kicsi kígyót is. Bemennek a királyhoz, jó reggelt köszönnek, s a szegény ember megszólal:
– Felséges királyom, életem-halálom a kezedbe ajánlom, itt a fiam, a sárga kicsi kígyó, most már megtarthatnánk a lakodalmat. Eleget köntörfalazott, teketóriázott a király, de mit volt mit tenni, szavának kellett hogy álljon. Jaj, a szegény királykisasszony, mikor meglátta leendő urát! Sírt, földhöz vágta magát hetvenhétszer, de mind hiábavalóság volt, a lakodalmat megtartották. Eközben beesteledik, s az ifjú pár bemegy a szobájába. A királykisasszony egyre bizonygatta, hogy ő inkább megöli magát, de nem fekszik egy ágyba azzal a rusnya sárga kígyóval, s ha hozzá talál nyúlni, megfogja s kitekeri a nyakát. Hát egyszer csak
Fajka Zsóka, 1. osztály, Felsőhegy
keresztülbucskázik a fején a sárga kicsi kígyó – s halljatok csudát! –, deli szép legény lett belőle! Megszólal a legény: – Ne félj tőlem, szépséges szép királykisasszony! Nem vagyok én sárga kicsi kígyó, én egy elátkozott királyfi vagyok. Apám arra átkozott, hogy hét esztendeig, hét hétig s hét napig kígyóbőrben járjak. Még nem telt ki az átok ideje, azért azt mondom neked, hogy senkinek ezen a világon ne szólj erről, mert mindketten erősen megbánjuk. Megörvendett ennek a királykisasszony, fogadkozott, hogy senkinek sem szól. De reggel bemegy az apjához, s ez addig faggatta, hogy mégis elmondott mindent.
„Várj csak – gondolá a király –, nem hordod te tovább azt a rusnya kígyóbőrt!” Volt a palotában egy vén boszorkány, azt magához hívatta, s megparancsolta neki, hogy előre menjen be az ifjú pár szobájába, s ha leveti a sárga kicsi kígyó a bőrét, égesse el. A vén boszorkány előre be is ment, s mikor az ifjú pár lefeküdt, kibújt az ágy alól, megkereste a kígyóbőrt, s egy teli parázs serpenyőben porrá égette. Megébredt reggel a sárga kicsi kígyó, fel akarja venni a bőrét, s hát nincs! Aj, megszomorodik szegény feje! Azt mondja a feleségének: – No, feleség, mégsem tartottad meg a szavad, a bőrömet elvitte valaki. Nekem most már el kell innen
Ercsi Anita, 4. osztály, Csáki Lajos iskola, Topolya
pusztulnom, haza, az apám várába. Még éppen hét napom van, de ha azt akarod, hogy a feleségem maradj, utánam kell jönnöd. Ezzel egy aranyabroncsot vett elő, s azt mondta: – Ezt az aranyabroncsot a két karodra teszem, hogy senkit meg ne ölelhess, míg ismét egymáséi lehetünk. Én megyek a fekete várba, te jere utánam egy szál ingben, mezítláb, állj meg a várkapu előtt, s hét nap s hét éjjel szüntelen azt kell kiáltanod: „Jere ki, te elátkozott királyúrfi, itt a feleséged, vedd le a karjáról az aranyabroncsot!” Elbúcsúztak keserves könny hullatások közt, s a sárga kicsi kígyó ember képében elindult a fekete várba. Estére kelve a felesége is utána, s meg nem állott, míg a fekete várhoz nem ért. Ott aztán csak kiabálta: „Jere ki, te elátkozott királyúrfi, itt a feleséged, vedd le a karjáról az aranyabroncsot!” Hét éjjel s hét nap mind ezt kiabálta, akkor megnyílt a fekete vár kapuja, kijött a deli királyúrfi, odafutott a feleségéhez, megölelte, megcsókolta, s az aranyabroncs magától lehullott. Azzal szépen fölkerekedtek, dióhéjba telepedtek, a Küküllőn leereszkedtek. Holnap legyenek a ti vendégeitek! (Magyar népmese)
25
A kígyók
A kígyók is hüllők. Hűvös, száraz tapintású bőrük pikkelyes. Szárazföldön vagy tengerben élnek. Csúszva-kúszva mozognak, mivel nincs lábuk.
Vedlenek? Évente többször is váltják a bőrüket, vagy azért, mert a kúszástól elhasználódott, vagy, mert „kinőtték”. Vedlés előtt koplalnak, szemük elhomályosul, bőrük kifakul. A régi bőrt kövekhez vagy fákhoz dörgölőzve súrolják le magukról.
Minden kígyó veszélyes? A legtöbb kígyó nem jelent veszélyt az ember számára. De némelyiknek méregfogai vannak. A mérges kígyók születésük pillanatától veszélyesek. Veszélyhelyzetben a köpködő kobra több mint 2 méterre köpi a mérget.
26
Hogyan szerzik a zsákmányt? Nem mindegyik kígyó öli meg méreggel a zsákmányt. Sokszor rátekerednek áldozatukra, és megfojtják (néha azután, hogy előbb belemélyesztették a fogukat). A kígyók egészben nyelik le a zsákmányt. Szájukat óriásira tátják, és izmaik megfeszítésével, rágás nélkül a gyomrukig préselik a táplálékot.
A tengeri kígyók kiváló úszók. Halakkal táplálkoznak, és rendszerint erős mérgük van. Levegőért a felszínre jönnek, de némelyikük 8 órát is kibír egyfolytában a víz alatt! Tojásaikat a partra rakják, kövek alá vagy barlangokba.
A legtöbb kígyó tojásrakó. Az áspisvipera elevenen hozza világra kicsinyeit, miután azok anyjuk hasában kikeltek a tojásból. Egyes kígyók 5–10 tojást tojnak egyszerre, mások akár 50-et vagy még többet.
27
Szófűzőcske
Kitöltőcske 28
N
É
A
N
B
O
A
V
R
B
N
O
É
L
T
Ú
Y E
Így színezd ki a mezőket! gy betűs szó – sötétzöld ty betűs szó – világoszöld Az összes többi mezőt színezd narancssárgára!
Z
I
N
T
P Írd az ábra vízszintes soraiba a mellettük látható tárgyak, élőlények nevét! Ha mindet eltaláltad, az igyekezet szó szinonimáját kapod megfejtésül.
Indulj el az Ú betűtől, és olvasd össze a betűket. Közmondást kapsz megfejtésül. Hogy hangzik?
M
29
Zöldülj Zenta!
vándorkiállítás
Ezzel a vándorkiállítással hívjuk fel a figyelmet Földünk és a rajta élő élőlények pusztulását érintő és megakadályozó tényezőkre. A kiállítás készítése során a gyerekekben tudatosult, milyen fontos élővilágunk védelme, valamint, hogy ők és családjuk is sokat tehetnek Földünk jövője érdekében. A hét tabló Zenta több intézményében lett kiállítva (iskolák, óvoda, városháza, alkotóház, színház).
30
31
Titkosírás A B C D
1 a g n t
2 á h o u
3 b i ó ú
4 c í ö ü
5 d j ő ű
6 e k p v
7 é l r y
8 f m s z
Keresd ki a betű=szám táblázatból a jelöléseknek megfelelő betűket, és írd őket a helyükre. Ha kitöltötted az üres sorokat, ott olyan közmondást olvashatsz, amelyik a képen látható cicát is érdekelné. Nos, hogy szól ez a mondás?
A-1
B-7 A-6 B-1 C-1 A-1 B-1 D-7 C-2 A-3 A-3
B-1 C-2 B-8 A-3 C-2 B-7 D-7 A-1 B-1 C-1 A-1 B-6 B-3 C-8
D-6 A-1 C-1
Lóugrásban A O Ó A A
L E S F B
N Z T Z R
R Ó N L S
D-6 A-7 B-1 A-6
Számpiramis
I A Ő T G
16
Indulj el az ábra bal alsó sarkából, és lóugrásban nyargalj végig a betűkön a jobb alsó sarokig! Ha jó irányt választottál, az érintett Minden szám az alatta lévő két szám betűket sorrendben összeolvasva egy mondást kapsz megfejtésül. Jelentése: az a tárgy összege. Töltsd ki az ábrát a megadott számok segítségével egészen a piramis csúcsáig! bírja sokáig, amelyik jól el van készítve.
32
1
Ha nekem varázskrétám lenne... Ha nekem varázskrétám lenne, lerajzolnék egy vidámparkot. Olyan nagyot és szépet, amilyet Budapesten láttam pár évvel ezelőtt. Ebben a vidámparkban lenne egy hatalmas hullámvasút, sokféle körhinta és csúszda. Mindennap elmennék oda játszani a barátaimmal. Rápóti Dániel, 2.3 osztály, Piros
Ha nekem varázskrétám lenne... Ha nekem varázskrétám lenne azt kívánnám, hogy legyen útlevelem, és Magyarországra mennék. (Ha nekem varázskrétám lenne) egy szakállat varázsolnék vele, és a szakállal bölcs ember lennék. (Ha varázskrétám lenne) azt kívánnám, hogy legyen egy macim, és vele aludnék. (Ha varázskrétám lenne azt kívánnám), hogy legyen egy kétéves fiútestvérem, és vele tudnék játszani. Kovács Szilárd, 2.3 osztály, Piros
Az ősz és a tél Sárgul már a falevél, megy az ősz és jön a tél. Elszálltak a madarak, de majd újra hozzák a tavaszt. Hidegek a reggelek, és én nehezen ébredek. Rövidebbek a nappalok, ezért éjszaka többet alhatok. Lassan a tél érkezik, minden gyerek élvezi. Hógolyózni szeretek, gyertek velem gyerekek! Tóth Lívia, 3. a osztály, Temerin
Amikor azt éreztem, hogy szeretnek
3 3
Szárnybontogató
2
Sokszor érzem úgy, hogy szeretnek. Mikor esténként összebújunk, anya rajzol a hátamra. Van, mikor mesét olvas. Azt főzi, amit szeretek. Ha ötöst kapok, ad puszit. Mikor összeszedem a játékaimat, megdicsér. Szeretetből sokat kapok. Ökrös Kyra, 3. c osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Jaramazović Emma 4. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
33
Kisképtár
A fúvó szél A fúvó szél fúj, de fúj, csörögnek a levelek, dideregnek az egerek, s mint az óra, ketyegnek.
Bíró Fanni 1. osztály, Horgos
Fehér Csongor 1. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
S látom, amint az őzek meg a nyulak a hidegtől prüszkölnek. A hárs sírdogál, s a leveleit hullajtja már. Közeleg az ősz, a hárs álldogál, és könyörögve kéri a többi fát, hogy vigasztalják meg már. Tót Mariann, 3. a osztály, Temerin
34
Sebestyén Sztefáni Székelykeve
Márkus Szintia 4 és fél éves óvodás, Péterréve
Fekete Emese 5 és fél éves óvodás, Péterréve
Perčić Petra 1. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Ferenc Ármin 5 éves óvodás, Péterréve
Sági Boglárka 6 éves óvodás, Pecesor
35
Kígyóbűvölő
Bálizs Máté 4. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Holló Ervin 4. osztály, Doroszló
Szabó Kinga 3. osztály, Horgos
Oláh Illés 6 éves óvodás, Magyarkanizsa
Nikolić Dániel 3. osztály, Emlékiskola, Zenta
Pivarcsik Tamara 6 éves óvodás, Szabadka
