5. MEGKÉRDEZTÜK Milyen emberi értékeket tartasz a legfontosabbnak?

1991/5 MEGKÉRDEZTÜK Milyen emberi értékeket tartasz a legfontosabbnak? Minden embernek más a modora, más a természete. Az egyik becsületes, a másik tisztelettudó és udvarias az öregekkel szemben, aztán a harmadik nagyon szorgalmas a tanulásban. Nagyon fontos az is, hogy mindig becsületesek legyenek, ne csaljanak, ne lopjanak, és ne hazudjanak. Nagyon tisztelem és becsülöm azokat az embereket, akik a kötelességeiknek eleget tesznek. Én így ismertem meg az embereket. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy ember őszinte és igazságos legyen. A másik legfontosabb emberi érték: a szeretet. Énnálam az az igazi barátnő, aki őszinte, titoktartó, igazságos, becsületes, jószívű. Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy egy társ munkaszerető legyen és udvarias. Véleményem szerint a világ legfontosabb emberi értékei a becsület, a barátság, a szeretet és a megértés. A mai világban nagyon elhaltak ezek a dolgok. Az emberek között gyűlölet uralkodik, ellenségeskedés, egymásnak csak rosszat akarnak, mindenki csak a saját javát hajtja. Ami persze nem baj, de másoknak ne ártson vele. Lopás, csalás emberek életének kioltása. Sajnos csak néhány ember gondolkodik, és ez nagy baj. Amíg ezek a dolgok nem élnek minden ember szívében, addig nem lesz béke ezen a földön. Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni. Ha mélyen magunkba nézünk megtudjuk a választ, hiszen az, amit mi másoktól elvárunk - velünk szemben - számunkra az a legfontosabb. Számomra a legfontosabb emberi érték, az őszinteség. Bármilyen szempontból. Ha a barátnőmmel beszélgetek, elvárom tőle, hogy mindent elmondjon. Szerintem ezzel ő is, és mindenki így van. A második talán a becsület, a harmadik a szeretet. Nincs szebb dolog a világon, ha tudom, hogy van aki szeret, legyen az fiú (szerelemmel), vagy lány (szeretettel). Vagyis hát ha jobban belegondolok, akkor: 1. Szeretet, 2. Őszinteség, 3. Becsület. Szerintem a legfontosabb emberi tulajdonságot nehéz megfogalmazni. Talán a legfontosabb a szeretet, a bizalom és a becsület. Szeretet. Aki ezt a sz6t hallja, az valami melegséget érezhet önmagában, talán azokra gondol akiket a legjobban szeret. Bizalom. Ez a tulajdonság szükséges a szeretethez, a kölcsönös bizalom. Becsület. Ezt a tulajdonságot nagyon nehéz megmagyarázni, ezt mindenkinek éreznie kellene. Én úgy gondolom, hogy az őszinteség és a bizalom nagyon fontos emberi érték. De ha mélyebben elgondolkodunk ezen a kérdésen, rájövünk, hogy ez nem minden. A becsületesség és az egymás iránti segítőkészség is mind egy-egy fontos emberi érték. De én legfontosabbnak az őszinteséget tartom. A szeretetet. Ha egy családban mindenki szereti és megérti egymást. Ha valaki meg tud bocsátani a másiknak. Becsületet. Ha valaki nem mindig csak magára gondol. Amit megígér, azt be is tartja. Szeret kirándulni, és szereti a természetet. Többet ér neki a szeretet, mint a pénz. Önfeláldozó. Szerintem ezek az igazi értékek! Én a legnagyobb értéknek elsősorban a családomat tartom. Mert a család egy örökké összetartó erő. Engem nem érdekel a pénz, csak az, hogy mindenki kapja meg a családja szeretetét. Szerintem az sokkal

1991/5 többet ér, ha elmegyünk együtt kirándulni, és van közös élményünk. Nekem az osztálytársaim is olyanok, mintha egy nagy család lennénk. Lényegében tetszik az egész közösség! Ha egy tárgyat kapok valakitől, bárkitől, az is egy nagy érték! Jó lenne azokon segíteni, akik nem kapják meg ezt a szeretetet. Persze ez a szülőktől függ, a családi viszonyoktól, no és saját magától, az egyéntől. Nekem nem az számít, ki milyen ruhákban jár, van-e videoja, vagy nincs, hanem az, hogy mennyire ért meg valakit, mennyire jó barát. Nem hagyja cserben társát a bajban, és jól bánik az emberekkel. Én személy szerint szeretek a családommal sportolva, moziba járva, kirándulva együtt lenni. Nem szeretem, ha sokáig dolgoznak a szüleim, még akkor sem, ha ezt értem teszik, hogy nekem meg tudjanak venni valamit. Nekem a család szeretete a legnagyobb érték. Egy kis emlék, egy tárgy valakitől, nagy érték. Ha felnőtt leszek, én a kisfiamnak vagy lányomnak szeretetet, békességet fogok adni. Nekem egy osztálykép nagy emlék, érték. Az is ha segíthetek valakin. Szerintem az egyáltalán nem érték, ha valakit kigúnyolnak, kritizálnak, rondán beszélnek. Én a tudást is értéknek tartom. De a legnagyobb érték szerintem a szeretet, mert ha valakit elvesztek a családból, azt nem bírom már életre kelteni. Mert ha elvesztek egy órát, azt meg tudom kapni ajándékba, vagy megveszem. De egy emberi szívet nehéz visszaszerezni. Én értéknek azt gondolom, hol, mit és hogyan, tudok az embereknek segíteni. Számomra a lakás, amiben lakom az is fontos. Azokat nagyon sajnálom, akiknek nincs lakásuk, és az utcán vagy a pályudvaron alszanak. Nekem mindenekelőtt a Szeretet. Lehet az szerelem, vagy barátság. Az a lényeg, hogy boldog legyek vele. A szerelemben a gyermek és a megértés a másikkal szemben, a gyöngédség az érték. A barátságban a megértés, a baráti szeretet, és az együtt töltött idő; számomra ez felbecsülhetetlen érték. Elgondolkozom azon, hogy mi lesz nyolcadik után, és arra jutottam, hogy az egész osztály nagyon fog nekem hiányozni. Az én életemben nagyon fontos a környezet szeretete. Én nagyon értékesnek találom a növényeket, az állatokat, és ezek tisztaságát. Én nem érzem magam jól még ezen a lakótelepen sem, pedig sokan azt mondják, hogy „Békás” az a legtisztább lakótelep. Én erről nem így vélekedem. Értéknek tartom még a szeretetet, becsületességet és azt, ha valakiben van tartás. A szeretet nagyon fontos az emberek életében. Kell, hogy az ember tudja értékelni azt, amit kap és tudjon adni is. Engem kicsi korom óta úgy neveltek, hogy nagyon szeretek adni, de kapni is. Mai napig örülök minden ajándéknak, amit kapok. Érték még a köztulajdon is. Mert ha erre nem vigyázunk, a természetből unokáinknak nem marad semmi. A családban először is nagyon fontos a szülők közti erős szerelem. Én, mint lány szeretném, ha megértő, természetes élettársam lenne. Lehet, hogy egy egyént belső tulajdonságai alapján is meg lehet szeretni, mégis ha az jóképű, csinos, akkor jobban vonzódunk hozzá. Tehát én nem bánnám, ha a férjem bohém, humoros lenne, de ezek mellett tudjam, hogy csak engem szeret. Nagyon fontosnak tartom, hogy legyen igényes, és vágyjon ő is a pénzre, a jólétre, a „minél-többet-tudásra”. És ha már ez a kettő megvan, akkor már mindazt ami fontos, meg lehet valósítani. És nekem fontos a kirándulás, a külföldi országokba egy magánállatkert szervezése, ahol kipusztulóban lévő fajokat szaporítanak természetes környezetükben. Ezenkívül én nagyon szeretem ha körülvesznek és elismernek, és ezt elsősorban attól várom el, akit szeretek. Nekem minden érték, ami szép, jó. Így a barátság és a szeretet. Ez a két legfontosabb dolog a világon, de sajnos nem mindenkinek. Ha nincs szeretet, barátság, az sajnálatos dolog, mert akkor az ember belül üres. Lehet szép, attól még teljesen üres marad. A mai világban ez a mondat járja: PÉNZ BESZÉL,

1991/5 KUTYA UGAT. Sajnos, sok embernek vannak anyagi gondjai, de nekem akkor is a legfontosabb három dolog: A hit, remény, szeretet. Mert, ha valaki elveszíti a hitét, és már nem remél semmit, hogy eljön majd az az idő… És már szeretetet se ad senkinek, az az ember elveszett. Van aki úgy öltözik, hogy punk frizurát hord, és szétszaggatja a farmerét. Ha valaki meglátja, elhúzza a SZÁJÁT: Fúj, hogy néz ki! Pedig lehet, hogy az az ember így érzi jól magát: punk frizurával. Lehet, hogy az a valaki belül rendes, kedves, megértő és értelmes. Nem minden a külső! Én értéknek az ember belső tulajdonságait tekintem! A családomban főként a szeretet a nagy érték. Az összetartás, együttlét mindennél fontosabb. Sokat vagyunk együtt, így nem hidegülünk el egymástól. A problémák megosztása, őszinteség, összedolgozás. A szeretet az, ami egy családot össze tud tartani. De mindenekelőtt a tisztelet. Tisztelem a mamámat, mert ő idősebb. többet tud a világról, s úgyszintén az anyukámat. Nagy érték az otthon melege, szeretet. Jó érzés, hogy fontos vagyok nekik, hogy tanulnak velem, problémáim megoldják, tanácsot adnak. Nekem a családom a legnagyobb érték az egész világon. Nagyon boldog vagyok, hogy sok barátom van, és hogy nagyon szeretnek. Nekem a család, a szerelem. Jó ha van az embernek telke, ahol hétvégén kipihenheti magát. Jó, ha van egy-egy hobbija, amit nagyon szeret, és persze van kocsija, no meg a pénz, az se mindegy, hogy mennyi van. Mert akinek jut mindenre, megvan mindene, az sokkal nyugodtabban él. (Szerintem.) Összeállította: Szemán Éva Iskolák vagy börtönök? ERKÖLCS ÉS ÉRTÉK A VÁLTOZÓ VILÁGBAN Kiútkeresés a válságból, - ez ma valamennyi oktatási intézmény elsődleges feladata. A lassan magához térő társadalom stabil iskolát, áttekinthető oktatást, korszerű ismeretszerzést kíván. Ez pedig csak határozott elképzelésű, a változás igényét magukénak valló pedagógusok tevékeny munkájával valósítható meg. Mi maradt meg értékként az összedűlő világban, melyek azok a kapaszkodók, amire alapozva tovább léphetnek az oktatási reformok által többszörösen is összezavart tantestületek. Van-e érték, létezik-e még a régi, megszokottból valami… Munkatársunk, Csillei Béla erről kérdezte Bábosik Istvánt, az ELTE pedagógiai vezetőjét. Az érték olyan produktum, amely egyszerre tölti be a közösség, a társadalom fejlesztésének funkcióját és hozzájárul az egyén fejlődéséhez is. Így, ha valós tartalmában vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a pedagógiai tevékenység során létrehozott érték nem más mint az egyén konstruktív életvezetése. A pedagógusnak, bármilyen korban is éljen, arra kell törekednie, hogy tanítványainak életvitelét ebbe az irányba állítsa be. A konstruktív életvezetés alatt olyan életutat értek, amely hozzájárul a közösség fejlődéséhez, ugyanakkor teljesebbé, komplex és sikeres személyiséggé alakítja az egyént is. A konstruktív életvezetés megalapozása lényegében egy szociálisan értékes magatartás- és tevékenységrepertoár kiépítésével valósul meg. Ebben a folyamatban a pedagógus egyes tevékenység- és magatartásformát megerősít, másokat leépít.

1991/5 A gyerekek magatartási megnyilvánulásai alapján tudjuk értékelni, mennyire volt eredményes ez az aprólékos pedagógiai munka. Ennek figyelembevételével képes a társadalom is jutalmazni, avagy szankcionálni az egyént. Amióta létezik az oktatás- és nevelés szervezett formája, az iskola is ezt teszi. Szerencsére mindenfajta értékzavartól függetlenül, a tanárok saját józan logikájuktól vezetve, így cselekednek nap mint nap. Amennyiben egy destruktív magatartású gyerekkel találkoznak, megpróbálják kiszúrni, megnyilvánulásait visszaszorítani, magatartását konstruktív irányba átformálni. Közösségfejlesztő értékek Elegendő-e mindehhez az ösztönös ráérzés, vagy nem kellene-e tudatos törekvéssel létjogosultságot adni ennek az elvnek? A pedagógiai tevékenység egészének alapelve a tudatos személyiségformálás. Amennyiben tehát a konstruktív magatartás- és tevékenységformák kialakítása a cél, ezt megalapozottan, határozottan kell végrehajtani. Meg kell tehát fogalmaznunk mit tekinthetünk közösségfejlesztő, tehát szociálisan alapvető értéknek. Ebben a változásokkal teli korban is fontos megtalálnunk azokat az alapokat, amik történelmi, társadalmi változásoktól függetlenül időtállók. Olyanok, melyek az emberi közösség szempontjából hasznosak, és közvetlen kapcsolatban vannak az iskolával, az oktatással. Az egyik ilyen a közösségi, közéleti tevékenység. Amennyiben egy népesség elközömbösödik, nem képes kialakítani a megfelelő érdekvédelmi, döntéshozó és önkifejeződő fórumait, az komoly fejlődési károkat okozhat. Különös tekintettel vonatkozik ez az ifjúságra. Az iskola természetesen nem tudja egyedül felvállalni ezeket a feladatokat, de mindenképpen szükséges beállítani, motiválni, útnak indítani a gyerekeket. A közösségek működtetéséhez szükséges ismeretekre ugyanúgy szükség van, mint a szellemi, közösségi és kulturális eredmények, alkotások védelmére, megbecsülésére. Ezek nélkül Európába belépni, illúzió csupán. A szellemiek mellett a tárgyiasult világ, a természeti értékek védelme sem nélkülözhető. Mi az iskola feladata ezen a területen? A tömegkommunikációs eszközök figyelemfelhívó híradásainak hatása az iskola segítségével megsokszorozódhat. A környezetvédelem, a természet szeretete mind olyan feladat, melyet valamennyi iskola egyértelműen fölvállalhat, helyes irányba motiválva a tanulóit. Napjaink változásai óhatatlanul is növelik a lemaradók számát, a perifériára szorulók nincsenek életkorhoz kötve. Érték tehát a segítőkészség, a karitatív tevékenység, melynek tudatosítását már az iskola előtt meg kell kezdeni, s aminek elmélyítésében nagy szerepet játszhat az oktató-nevelő munka. Mindezek a közösségfejlesztő értékek valóban a társadalom érdekét szolgálják. Az előző kor erőltetett közösség alakító rendszere után mi lesz azonban az egyénnel? A személyiség tiszteletben tartása Ha az egyén szempontja kiszorulna a pedagógiából, csak egy saját magát fejleszteni képtelen, eredménytelenül dolgozó, arcnélküli ember formálódhatna. Ezért az egyik legfontosabb, egyetemleges emberi értéknek a személyiség tiszteletben tartását vállalom. Fontos az önfejlődés, az intellektuális ismeretszerző tevékenység. Amelyik társadalomban nincs becsülete a tudásnak, az visszafejlődik. Törekedni kell a tanárnak, hogy tanítványa önálló ismeretszerzésre legyen képes, váljék nyitott, érdeklődő személyiséggé. A sikeres életút megalapozásában segítségünkre lehet az esztétikai nevelés, a szépre, az igényességre való rávezetés. A

1991/5 könnyebb kapcsolatfelvétel, a kommunikációkészség mind szoros összefüggésben van az egyén esztétikai beállítottságával. Mindenkit vonz egy olyan ország, ahol esztétikus környezetet alakítottak ki, az emberek tiszták, ápoltak. Egészséges kultúrszellem van, mely közvetlen hatást gyakorol a gazdaságra is. Az európai házba való bejutásnak szintén egyik el6feltétele, tehát szociális értelemben is jelentőséggel bír. Az utóbbi id6ben egyre kevesebbet hallani a nevelés alapkérdéseirő1. Oktatás, képességfejlesztés, esetleg tehetséggondozás van napirenden. Fontos-e egyáltalán a nevelés? A nevelés véleményem szerint, sokkal alapvetőbb, mint az oktatás. A konstruktív életvezetés megalapozásában sokkal nagyobb szerepe van. S amennyiben ezt a teendőt nem látjuk el megfelelő szinten, a destruktív magatartás léphet előtérbe. Gondoljunk csak az intellektuális bűnözésre, ami akkor áll elő, ha az egyént ellátták ismeretekkel, de neveléséről nem gondoskodtak. Társadalmi szinten túl nagy a kockázat mellőzni a nevelést, mint meghatározó szempontot. Át kell alakítani az oktatási rendszert, iskolaszerkezetet, nagyobb figyelmet kell fordítani a bekerülő gyerekek magatartás- és tevékenységrepertoárjának helyes irányba történő beállítására. Újra csoportosítani a rendelkezésünkre álló anyagi és egyéb erőforrásokat annak a célnak alárendelve, hogy első perctől kezdve segítsük a tanulókat egyéniségük kialakításában. Tudatában kell lennünk, hogy minden egyes forintot, amelyet elveszünk az oktatásügytől, néhány év múlva börtönök építésére kell fordítanunk. Ezt a nyugat-európai országok már átélték a hatvanas években. Összehasonlítatlanul többe kerül a javító-nevelő munka, a rehabilitáció, mint a megelőzés. Bűnüldözés, büntetés-végrehajtás, apparátus kibővítése azt a pénzt nyeli el, amelyre a nevelésnek az oktatásnak, s ezáltal a társadalomnak most volna szüksége. Pénz, anyagi eszközök és erkölcsi megbecsülés híján mit tehet az oktatási rendszer romjai alá temetett pedagógus? Az egyén magatartás- és tevékenységrepertoárja, tehát ami az egész életutat megalapozza nem determinálatlan jelenség, hanem a személyiség belső sajátosságai által meghatározott, szabályozott. Ezért a nevelés alapozó hatékonysága a legfogékonyabb életkorban valósítható meg. Ez pedig nemzetközi tapasztalatok alapján is kimondhatjuk - az iskolába kerüléstől a 12-13 éves korig tart. Legnagyobb ráfordítást tehát azoknak az intézményeknek kellene kapniuk, amelyek ezzel a korosztállyal foglalkoznak. Ha itt nem történik meg a konstruktív irányba mutató elmozdulás, a javító-nevelés már nehezen tudja a megszilárdult karaktert megváltoztatni. Véleményem szerint az általános iskola az, amely a legtöbbet teheti a megfelelő személyiségjegyek kialakításáért, a gyermek konstruktív irányba történő elindításáért. Melyek azok a személyiségjegyek, amelyek kialakítására elsősorban törekedjék a pedagógus? Bízni kell a gyerekben. Három személyiségbeli képződményt tartok kitüntető fontosságúnak, amik egyben értéket is jelentenek, s kialakításuk egyértelmű hasznossággal bír. Kezdjük a szokásrendszerrel. Ez hallatlan mértékben stabilizálja az egyént, a munkaszokás, a fegyelmezetlenség szokása, hogy csak a legjellemzőbbeket említsem. A javító-nevelés is ezt a kettőt igyekszik rehabilitálni. A szokások azonban 10 éves kor körül rögződnek. Ezért példátlanul nagy a felelőssége az óvodának és az alsó tagozatnak. Hazánkban az utóbbi két évtizedben meglehetősen beszűkült az oktató-nevelő intézmények tevékenységrendszere. Mára már csak a tanulási tevékenység maradt meg, teljes mértékben mellőzve a tanórán kívüli munkát, az önkormányzati életre való felkészítést, a klubmozgalmat. Pedig a szokások kialakítása során ezek is komoly szerepet játszhatnak. A széles tevékenységrepertoár elfoglalja a

1991/5 gyerekeket, önmegvalósításra ad módot, s nem kényszerülnek pótcselekvésre, destruktív irányba történő elmozdulásra. Legszörnyűbb példája ennek a sátánizmus terjedése, mely drámai erővel zavarja meg a serdülőket. Az elitiskola világszerte arról nevezetes, hogy tevékenységrepertoárja igen széles. A szabadon engedés nem magára hagyást jelent, hanem érdekes és értékes fejlesztő kínálatot. Bízni kell a gyerekben, abban, hogy egy szélesebb kínálatból jól tud választani, s ez a nevelés hatásfokát nagy mértékben növeli. A másik komoly feltétel a szokásformálásban a motiváció. Kényszertevékenységnek semmi haszna nincs. Ezzel a tanulók nem azonosulnak, közömbössé esetleg ellenségessé válnak. A magyar oktatás sajnos nem motiváló jellegű, emiatt a tanulást és a munkát kevéssé tudja szokássá szilárdítani. A szokásrendszeren kívül mindenkinek van valamilyen életvezetése, modellje, koncepciója. Ennek egyik összetevője a példakép, ami szinte minden gyereknél megtalálható. Ide tartozhat a pedagógus is, aki nap mint nap együtt van a diákjaival, szavai, tettei hatással vannak rá. Figyeljük meg a csoportosan közleked6 fiatalokat, mennyire jellemző rájuk a tanáraik viselkedésének hangos elemzése. Állandóan figyelnek ránk, szem előtt vagyunk, komoly mérvű eszköz van ezzel a kezünkben. Hiba lenne nem élni vele. És akkor még ott van a jogi többlet is, amellyel az oktatásban dolgozók rendelkeznek. Ő van középpontban, rá figyelnek. Rendelkezik ismeretbeli többlettel, ez is komoly szaktényező. Jogi és ismeretbeli fölény helyzete következtében szuggesztív befolyásolásra képes. Ezért is megdöbbentő, hogy azok a személyek, akik a felnövekvő nemzedéket útnak indítják, nem rendelkeznek megfelelő erkölcsi, társadalmi elismertséggel. Bizonyító pedagógiát Véleménye szerint megfelel-e a felvázolt elvárásoknak a mai magyar pedagógus társadalom? Mit tanít, mire tanítja a leendő tanárokat a mindennapos munkája során? A tárgyi feltételeken kívül javítani kell a személyi feltételeket is. Minden iskolának ki kell alakítania a profilját, és ehhez hiteles pedagógusok kellenek. Elvem, hogy ehhez a hitelességhez meggyőződés és meggyőzési képesség kell. A tanár legyen tudatában annak, hogy a tanulók majdani életviteli döntéseit az iskola által formált meggyőződések a szokásoknál és példaképeknél is meghatározóbb erővel befolyásolják. Meggyőzni, meggyőződést formálni pedig csak érvekkel, tényekkel szabad, hatalmi szóval sohasem. A gyerek figyel, érzékeny, azonnal rájön, ki az, aki nem a valót mondja. A bizonyító mindig előnybe kerül a deklarálóval szemben. A mai magyar gyakorlattal szemben, tekintély elvű, oktatáscentrikus, a holnap iskolájában más kell. Meg kell tanítani kérdezni a gyerekeket. Aki kérdést tud feltenni, az már nem elégszik meg tekintélyi kijelentésekkel, deklarációkkal. Bizonyítást vár és keres magának. Értékteremtőnek azt a pedagógust tartom, aki erre képes, ezt vallja, ezt teszi. Nem hiszek abban, hogy a változókor mindent felforgat. Örök emberi értékek vannak, melyekre fel kell figyelnünk, megismertetésükre, megtartásukra kell törekednünk. Erre tanítom a tanárjelöltjeimet is, nincs más út előttünk. Mindig sikerül megtartania ezeket az elveket? Mire büszke és mit bánt meg, visszatekintve az elmúlt korra?

1991/5 Megpróbáltam tenni valamit. Meghatároztam szakmai munkám során néhány olyan törvényszerűséget, mely a pedagógiai munkát előbbre vitte. Ez hozzájárult a módszertani gyakorlat hatékonyabbá tételéhez, ugyanakkor elméletileg alapozott meg néhány kutatási programot sikerült kimutatni a magyar felsőtagozatosok körében azokat a faktorokat, amelyek döntő hatással bírnak erkölcsi énjük kialakításánál. Továbbá a spontán kirekesztődés tényének felismerése és a közvetett nevelési hatásrendszer meghatározása is munkám nyomán konkretizálódott. Ez is megjelent kiadvány formájában. Úgy érzem, tettem valamit. Hogy mégis .van, amit másképp csinálnék, az gondolom, nem meglepő. Esetenként sok időt fecséreltünk látszatproblémák kutatására. Talán nem mindig voltam elég diplomatikus, hogy elhárítsam ezeket a jelentkezéseket. Ennek ellenére ki lehet alakítani egy egészséges, konstruktív életvitelre törekvő rendszert, csak kerülni kell az energiapocsékoló tévutakat. Ezt mondom tanítványaimnak is. Van érték és van kiút a válságból. Csak kitartóan és lényegretörően kell munkálkodni. A magyar pedagógia és gyermekpszichológia művelőiként lelkiismeretünk parancsára fordulunk a pedagógusokhoz, a szülőkhöz és az önkormányzatokhoz Azt tapasztaljuk, hogy a társadalmi, politikai és gazdasági átalakulás sajnálatos kísérő jelenségeként szélsőséges indulatok, elkeseredés, sőt gyűlölködés is felszínre kerül. A gyermekekben mindez félelmet kelt, megrendíti érzelmi és erkölcsi biztonságukat, aláássa a felnőttek iránti bizalmat és tiszteletet, könnyen rosszra is csábítja őket. Életükben terjed az erőszakosság, a durvaság, a rombolás, amit részben csupán szemlélnek, részben azonban elszenvedik, sőt el is követik. Növekszik a gyermek- és fiatalkori bűnözés, terjed a vandalizmus, a gyermekbandák garázdálkodása, az erkölcsi szabadosság. Szaporodnak a lelki betegségek, káros szenvedélyek, öngyilkosságok, és megjelentek az ifjúság körében a fajgyűlöletet hirdető eszmék: a „bőrfejűek” csoportjai és legújabban a sátánizmus hívei. Jeleznünk kell, hogy a hiányos nevelődés eme súlyos következményei elsősorban az utcán és a szórakozóhelyeken mutatkoznak meg, de vonzást gyakorolnak a lakásokon felügyelet nélkül lévő gyermekcsoportokra, esetenként pedig a rendezett életű családokat és a gyermeknevelés egyes intézményeit is elérik. Egyetemes nemzeti érdekünk, hogy a jelenségek terjedését meggátoljuk és gyermekeink a fejlődésüket és a jövőjüket veszélyeztet testi-lelki ártalmaktól minél inkább védettek legyenek, függetlenül attól, hogy ők maguk, társaik és szüleik milyen anyagi körülmények között és milyen társadalmi szinten élnek, függetlenül világnézetüktől felekezeti, nemzetiségi, etnikai hovatartozásuktól. A legjobban működő bölcsődék, óvodák, iskolák, gyermekotthonok, nevelőintézetek, sport- és gyermekklubbok, művelődési intézmények munkatársai, pszichológusok és pedagógusok a közösségi és az egyéni kapcsolatokkal, vonzó és sokrétű tevékenységgel megnyerik a gyermeket, mintegy érdekeltté teszik őket saját fejlődésükben; nemes ambíciókat táplálnak bennük és átéletik velük a siker örömét, az erkölcsi teljesítmények nagyszerűségét. A pedagógiát irányító egyes szerveknél is terjed az a vélemény, hogy a jellemnevelés és az oktatás egyenértékű, sőt az előbbi néha még fontosabb. A gondos szülők pedig irányítják gyermekeik családon és iskolán kívüli életét, ellenőrzik szórakozásaikat, befolyásolják barátkozásaikat. A veszélyeztetett gyermekek és a létfenntartás problémáival túlterhelt szülők esetében részben ez is a pedagógusok feladatává válik. Sorsdöntő lehet a beavatkozásuk!

1991/5 Az anyagi és lelki válságba került családokban - különösen a munkanélküliség következtében -, ugyanis fokozódik az a veszély, hogy a gyermekeket megviselik a szülők gondjai és abból fakadóan saját nehézségeik is; könnyen válnak depressziós, cinikus, közönyös, őszintétlen vagy nyugtalan viselkedésűvé, és ilyen állapotban különösen fogékonyak a csábításokra. A kényszerűségből vagy anyagi becsvágyból önmagukat hajszoló szülők családjában pedig felbomlik vagy ki sem alakul az a bensőséges érzelmi légkör, ami az erkölcsi fejlődés fontos feltétele. A gyermekek ilyenkor elvadulnak a szülői háztól, érzelmileg szakítanak a családi közösséggel, elutasítják annak követeléseit. Törődés és szeretetmegnyilvánulások híján család- és társadalomellenessé válhatnak. Átérezzük és megértjük a szülők és a pedagógusok gondjait. Tudjuk, hogy a családok életkörülményei és az intézményes nevelés munkafeltételei, az anyagi gondok és kényszerek, az alakuló személyes viszonyok megnehezítik a kívánatos nevelés kibontakozását. Azonban mindenképpen meg kell óvnunk gyermekeinket attól, hogy értékpusztító, erkölcsromboló, kegyetlen eszmék, esetleg gyilkos érzületű csoportok befolyása alá kerüljenek és azok áldozataivá váljanak. Összefogásra hívjuk fel a magyar közvéleményt, mert valljuk, hogy a gyermekek személyes boldogsága és a nemzet jövője megköveteli a közös erőfeszítéseket. Budapest, 1991. március Magyar Pszichológiai Társaság Neveléslélektani Szekciója Magyar Pedagógiai Társaság Nevelőotthonok Nemzetközi Szövetsége (FICE) Magyarországi Egyesülete Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma Segít a szorobán A hagyományos japán számólóeszköz megismerését elsősorban a Talento Alapítványnak köszönhetjük, mert az előző tanév végén lehetővé tette, hogy az érdeklődő iskolák egy-egy előadásra meghívják Kimie Markariant - a Japán Szorobánoktatási Társaság tagját -, aki megismertette velünk az eszköz értékeit. Hálával gondolunk az eszperantó nyelvre, mely lehetővé tette a kapcsolatteremtést. Jó ötletnek bizonyult a japán tanárnő részéről, hogy egy osztály részvételét kérte a pedagógusoknak szóló előadásán, mert rögtön tapasztalhattuk, hogy az elsősök milyen lelkesen és könnyen sajátítják el az eszközhasználat kezdeti lépéseit. Azonnal megszületett bennünk az elhatározás, hogy ezt a számolási eljárást minél előbb megtanuljuk és alkalmazzuk. A tanév végén sikerült az eszperantó tolmácsnő, Nagy Kornélia önzetlen segítségével az alaplépéseket megtanulnunk és szerencsére az iskola megvásárolhatta a bemutatóknál használt, eredeti, bambuszból készült eszközöket. A kreatív tanítók azonnal jobbnál jobb ötleteket kínáltak egymásnak, hogy mib61 hogyan lehetne ezt az eszközt házilagosan is elkészíteni. Ehhez is, mint minden jó ötlethez, partnerek voltak a szülők, s az ő segítségükkel az egyik osztály minden tanulójának készült eszköz.

1991/5 A legfontosabb kérdések egyike maradt hátra, az, hogy hogyan tanítsunk. Szerencsére egy nyári szünidő állt rendelkezésünkre, hogy alaposan átgondoljuk a tennivalókat. Ekkor készültem fel arra, hogy hogyan tudnám a többi tanítónak megtanítani az eszköz használatát minél rövidebb idő alatt. Azt tudtuk, hogy a módszertani lépéseket, mely a tanításhoz itthon szükséges, nekünk kell kidolgozunk, ebben senkire sem számíthatunk. Fő célunk az volt, hogy ez az eszköz a már használatos színesrúd, logikai készlet, pálcika, korong stb. sorába illeszkedjen és jól segítse a matematika oktatását, a követelmények teljesítését. Természetesen a japánok által kidolgozott, 120 éve jól működő lépéskombinációkat megtartva és az ott alkalmazott finom mozgásokat, fejlesztő fogásokat ötvöztük az alsó tagozatban ismert egyszerű szemléltetésekkel, analógiás feladatsorokkal. Fontosnak tartottuk, hogy a szorobán minden gyereknek segítséget jelentsen és érdeklődésüket, kedvüket ne csak felébresszük, hanem meg is tartsuk a matematika tanulása során. Ma már elmondhatjuk, hogy sikerült, mert türelmesen, apró lépésekben haladtunk, betartva az általunk kidolgozott sorrendet, fokozatokat. A matematikaórákból 5-10 percet szántunk arra, hogy az amúgy is soron következő feladatokat szorobánnal oldják meg a tanulók. Meglepően jó tapasztalatokat szereztünk a tanulási nehézségekkel küszködő, az iskolára még nem egészen érett tanulóknál is, akik szívesen számolnak eszközzel és fejben, így számolási készségük fejlettebbé vált. A matematika egy területén tehát legalább fél évvel előbb képesek teljesíteni a követelményeket az első osztály végén, s ez a fejlődés a továbbiakban felgyorsul. A szorobán a leggyengébbeken is segít és nem kíván több energiát vagy tehetséget, mint amivel bármely iskolába lépő gyermek rendelkezhet. A számolási készség fejlesztése, az alapműveletek biztonságos elsajátítása, kevesebb idő alatt eredményesebben történik az eszköz használatával. Mindez sok időt szabadít fel a matematika többi területeinek tanításához. Ha a számolás már nem jelent gondot a tanulóknak, akkor több idő marad pl. a logikus gondolkodás fejlesztésére, a szöveges feladatok gyakorlására vagy a geometriában tett izgalmas felfedezésekre, tapasztalatok gyűjtésére. -De jelentős szerepe van a szorobánnak a figyelem fejlesztésében, a koncentráció erősítésében, a fejszámolások során a belső kép kivetítésének gyakoroltatásában is. Lényeges momentum az is, hogy fegyelmezett, pontos munkavégzésre, állandó önellenőrzésre serkenti a gyerekeket. Szinte naponta tapasztalhatják, hogy a szorgalmas munka meghozza gyümölcsét. Érdemes dolgozni, gyakorolni, mert a jobb eredmény látható, egyszerűen mérhető, követhető az első osztályos számára is. Mindez nem osztályzatokban, dicsérő szavakban vagy a tanító által kimondott ítéletekben fogalmazódik meg, hanem a gyermek maga érzi, tapasztalja, hogy napról napra fejlődik, gyorsabb, ügyesebb lesz. Fejlődését önmaga korábbi eredményeihez hasonlíthatja s ez ösztönzi őt a haladásban. Természetesen kulcsszerepe van a tanítónak. A jól tervezett kis lépéseket és a fokozatosság elvét ismerve, betartva kell a tanulókat vezetnie, ahogy ezt a tanítóképzőben tanulta a matematika tanítására készülve. A türelem és a tolerancia, a tanulók egyéni adottságainak figyelembevétele itt is olyan fontos, mint például az írástanításnál. A megfelelő előkészítés, alaposság, rendszeresség szükséges ahhoz, hogy valóban minden tanuló örömet, sikerélményt kapjon. Tehát van egy lehetőség, hogy nagyot lépjünk előre az alapkészségek közül a számolási készség fejlesztésében és ez nem igényli sem a gyermek, sem a tanító semmiféle különleges adottságát. Mindezt felismerve és a gyakorlati tapasztalatokat összegyűjtve arra az elhatározásra jutottam, hogy segítséget adok elsősorban a lelkes, érdeklődő tanítóknak ahhoz, hogy helyesen használhassák a szorobánt tanítási órán vagy a tanórán kívüli tevékenységek során. Kimie Markarian februári itt-tartózkodása alatt sok segítséget adott a gyakorlati munkámhoz, így ma már bátran vállalom, hogy az általam tartott

1991/5 tanfolyamokon 6-8 óra alatt megtanítom az eszköz használatát az eredeti japán metodika szerint és módszertani ötleteket, egyszerű feladatokat kínálok a gyakorlati munkához. Luczián Mária, az egyik csepeli általános iskola kiváló tanítója (fotó) első osztályos matematika tanmenetébe építette az egyes órákon megvalósítható szorobánhasználatot. így nem jelent gondot a tanfolyamot elvégzőknek a tanítás tervezése sem. Több pedagógiai kabinetből kértek már fel a tanítóknak szervezett tanfolyamok megtartására, amit örömmel teljesítettem. Tudom, hogy az elfoglalt tanítóknak az jelent segítséget, ha a lakókörzetében járhat tanfolyamra, mert így lehetőség adódik arra is, hogy az egymáshoz közel dolgozó kollégák a későbbiekben tapasztalatokat cserélhessenek. A továbbiakban még azon munkálkodom, hogy biztosítsam egy olcsó, max. 400,- Ft-os eszköz beszerzését, amely az iskoláknak, szülőknek egyaránt kedvező. Tanfolyamaimon egy-egy más foglalkozású szülő is részt vett és felvetéseik jól szolgálták a szülők és pedagógusok kapcsolatainak fejlesztését. Mátyásné Kokovay Jolán alsó tagozatos szaktanácsadó. Bp. ÍGY IROK EN Nagymamám emlékére Nagymama! Fehér hajadat feledni nem fogom. De ahogy múlnak az évek, egyre homályosabban látlak: ahogy jössz felém egy tavaszi kertben, s körülötted édes illatok cikáznak. S mikor ajkad az ajkamkoz érne, Te eltűnsz… S én újra egyedül vagyok, magányosan egy fa alatt. Domokos Annamária Elmegyek Elmegyek innen, messzire megyek, Hol nem látszanak - csak a hegyek oly messzire megyek én! Megyek el innen, mert megszidott anyám. Hol magam kereshetek, házat emelhetek - oda megyek bár már megtalálnám azt a helyet! Ha hazajövök én, anyám rohan elém, Én megölelem és magammal viszem - a házamba -

1991/5 mert én őt szeretem, nagyon szeretem én! Büki Krisztina A Hirdetőtábla „Szépen magyarul Szépen emberül” Ezt hirdeti s mondja a kitalált hirdetőtábla. Kár, hogy csak kitalált De reméljük, hogy megtalált, Az a szó „Szépen”, A kitalált képen. Szabó Judit A remény Ne csüggedj, fel a fejjel Te lány, Sokan vannak, akikkel megosztod a magányt. Vár rád valahol valaki a világban, Kinek Te vagy a rózsa a pusztában. S meglátod, milyen könnyű vele az élet, Megismersz mellette sok dolgot, mi édes. Ne foglalkozz azokkal, kik irigyelnek, Egyszer ők is megbánják, s akkor majd jönnek... Müller Attila Tóparton Bütykös hattyú úszik a tó közepén Nádirigó énekel a nádas szélén: kara - kit - kit – ker kara - kit. Szárcsa vezetgeti fiait. s hirtelen felvisít - Itt a héja, el ne vigyen valakit! A héja kering, és hosszan levág, Elviszi a levegő hatalmát,

1991/5 majd bosszúsan odébbáll. Vadkacsák ülnek a nádban, mindenki szebbet lát fiában, össze is vesznek alaposan elárulják létüket a nádasban Homor Péter A törpe Ott egy gomba, Szakítsd le nyomban! Előtte van a kis törpe, Kis bajuszát most pödörte. Zsivány szeme meg-meg csillan, Eltűnik egy egérlyukban. Ha ügyes vagy, egyik este Álmodban lesz a kis beste. Riba Tamás A hörcsögöm Kicsi állat nagy bajuszú, Az orra meg jó szimatú,. a füle meg tarka-barka, de ez engem nem zavar rajta. . Puli kutya Puli kutya nagy a szőre, olyan mint egy kis szőrme. Nem szeret ő megharapni, csak egy kicsit megkóstolni. Varjú bácsi Varjú bácsi csak azt hajtja Kár-kár-kár Elvesztette a szép sajtját

1991/5 Kár-kár-kár Hoztam neki trapistát Kár-kár-kár Mégis csak azt hajtja Kár-kár-kár Csőre Szilvia Kassán jártunk Változtatások a forradalom után Amint a Rákóczi Express, a határt átlépve lassítani kezd, s feltűnnek a múlt rendszer örökül hagyott egyenlakótelepei, szembeötlő a változás. „Szlovákia a szlovákoké” és más hasonló feliratok várják a visszatérő utazót. Az állomáson pedig egy vasutas hasonló szavakkal küldi el ingerülten a tébláboló magyar turistacsaládot. Kassa, másfél évvel a forradalom után, tartogat még meglepetéseket. Az utcákon nyoma nincs a magyar feliratoknak, néhány üzlet dacol az új idők szavának, s a magyar nyelvő könyvek boltja tartja magát rendületlenül. Tavasz van Kelet-Szlovákiában. - Miként éli a változásokat az oktatásügy és a benne résztvevők, - kérdezzük Albert Sándort, a Kassai Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola igazgatóját. - Sziget ez az iskola, vagy egy láncszeme a hálózatnak? - Magyar tannyelvű középfokú iskolahálózat nem létezik, - mondja a nemrég kinevezett, de már negyedszázada itt tanító igazgató. - Néhány önálló gimnázium mellett a mienk az egyedüli, amely teljes egészében magyar nyelven oktat. A jellemző azonban inkább a magyar tagozat. Komáromban általános gépészeti és elektrotechnikai tagozat, Losoncon gépészeti, Érsekújvárott elektrotechnikai található. Ezekben néhány tárgyat magyarul, többségüket azonban szlovákul tanítják. Ha azt tekintjük, hogy több mint félmillió (más számítások szerint ez a szám jóval nagyobb) magyar él Szlovákiában, akkor kevésnek tűnik ez a lehetőség. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy a továbbtanulás magyar nyelven szinte lehetetlen, akkor tudomásul kell vennünk a helyzetet… A magyar nyelvű óvodai és általános iskolai hálózat kiépített, átjárható. Tapasztalat az, hogy nemcsak a magyar, de a vegyes házasságokból származó gyerekek is szívesen választják ezt a lehetőséget. Utána már sokkal bonyolultabb a helyzet. Szakmai képzésre berendezett oktatási intézmények közül csak néhánynak van magyar tagozata. Ezeknél, elvileg, anyanyelven is folyhatna a tanítás, de számos körülmény ezt megakadályozza. Ha az igazgató nem tud felvenni magyarul is tanítani tudó szakembert, kénytelen mellőzni az elképzelést. Véletlenül nem jelentkezik, csak szlovák tanár, s megoldódott a magyar nyelvő oktatás helyzete. Számos objektív ok, tankönyv, munkafüzet, példatár hiánya is nehezíti a tanítást. Nincs mit tenni, marad a szlovák nyelvű szakmaismertetés. Még szerencse, hogy a magyar nyelv és irodalom, esetleg a történelem, megmaradt. Egyedül nálunk problémamentes az anyanyelven történő oktatás. - Miként sikerült megőrizni az önállóságot, milyen hagyományokra tekinthet vissza az intézmény? - Jövőre lesz 120 esztendős ez a nagymúltú középiskola. Az út, melyen eddig eljutottunk meglehetősen rögös volt. A politika viharai nemegyszer létét is fenyegették. Többször átszervezték, megszüntették, majd újra indult. 1950 óta immár folyamatosan működik, tanítjuk, neveljük magyarul tanulni vágyó diákjainkat. Rendszeresen szervezzük érettségi találkozóinkat, ahol volt diákjaink beszámolnak

1991/5 életútjukról, sikereikről, munkájukról. Szép számmal jutnak be egyetemre, főiskolára, mérnökök, szakemberek sora tartja megalapozottnak az itt szerzett tudását. Mesélik, iparistának lenni rangot jelent. Ha valaki ezt említi Pozsonytól Prágáig mindenki tudja, a beszélő nálunk végzett. - Az ipari termelés itt is gyökeres átalakulás előtt áll. Mit tud adni az intézet, mire készíti fel a tanulóikat? - Jelenleg húsz osztályban 503 diák tanul, itt közöttük is 105 lány, akik éppen olyan jól megállják helyüket, mint fiútársaik. Minden évfolyam 5 osztályból áll. Három általános gépészet, egy erősáramú elektrotechnika és egy automatizálás-technika szak. Mindegyiknek külön tanműhelyt rendeztük be, ahol a gyakorlatban sajátíthatják el a szükséges tudnivalókat. Itt többnyire hazai gyártmányú berendezéseinken dolgoznak, gyakorolnak. Szaktantermes rendszerben tanítunk, diákjaink maguk is segítenek dekorációikkal a hangulatos iskola kialakításában, a termek, a folyosók díszítésében. Külön nyelvi laborunk van, ahol nemcsak szlovák, de más idegen nyelveket is tanulhatnak. Számítógéptermünkben fakultációs foglalkozásokon is gyakorolhatnak az érdeklődők. Nemrég készült el az új tornacsarnokunk, kihasználtsága jelentős. Itt bonyolítjuk le nemcsak a hazai, de a magyarországi testvériskoláinkkal megrendezésre kerülő sportmérkőzéseinket is. Újszerű kezdeményezésünk, melyre a törvény is lehetőséget ad, anyagi bevételhez juttatja az iskolát. Bérmunkában oktatás technikai eszközöket, padokat, s egyéb felszerelési tárgyakat készítünk. Ezzel a plusszjövedelemmel kiegészítve folyamatosan bővítjük eszköztárunkat, javítjuk a képzés szintjét tovább öregbítve az Ipariskola jó hírét. - Milyen gondjaik vannak? Melyek azok a problémák, amelyeket nem tudnak saját erőből megoldani? Kapnak-e segítséget az anyaországtól? - A pénzhiányt nem említem, mert ez jellegzetes közép-európai probléma. A kapott költségvetési keret, valamint a saját bevételek úgy ahogy, átsegítenek minket a nehézségeken. Gondjaink azonban nekünk is vannak. Meglehetősen alacsonyak a pedagógus fizetések. Egy mérnök sokkal többet keres, elcsábítani tehát nehéz. Nincs megfelelő mennyiségű magyar nyelvű tankönyv, munkafüzet, példatár. Miután nálunk a szlovák idegen nyelvként szerepel, megoldást kellett találnunk erre is. Mindegy öt évvel ezelőtt kezdtük el azt a programot, melynek keretében néhány szlovákul jól beszélő kollégánk, a minisztérium támogatásával lefordította a szükséges tankönyveket. Magam is résztvevője voltam ennek és ebben volt segítségünkre a jó néhány, Magyarországról kapott tankönyv. Bár van néhány saját találmányú kifejezésünk, gondoljanak csak az iparista kifejezésre, amely ott nem használatos, komoly könnyítést jelentett a szakkifejezések magyar megfelelője. Törekszünk arra, hogy minden tanulók magabiztosan használja mind a szlovák, mind a magyar megfelelőjét. Így kerüljenek bárhová, mindenütt megállják majd a helyüket. Ugyanakkor, mivel már engedélyezett a magyarországi tankönyvek használata, ebben szeretnénk komoly segítséget kapni. A feladatgyűjtemények, ipari szakkönyvek, rajz példatárak mellett nagy szükségünk volna irodalmi, történelmi művekre, egyszóval mindenre. Közel hétezer kötetes könyvtárunk van, nemcsak hazai kötetekből, de számos művet kaptunk a testvériskoláktól idelátogató barátainktól. Az írott betű, a kép a tudáshoz vezető fontos lépcsőfok, aki segíteni akar, ebben tud a legjobban. Szeretnénk, szakmai és az általános műveltség megszerzéséhez ugyancsak fontos témájú video filmeket. Kazéttánk van, csak másolni tudjunk. Komoly terveink vannak mindezek mellett a továbblépésre is. Az angolszász oktatási módszer, melynek jó néhány elemét követésre méltónak találom, igyekszik kitolni a szakosodást minél későbbre. Ennek megfelelően úgy tervezzük, hogy a következő tanévben már az első két esztendő valamennyi osztály számára általános gépészet és

1991/5 elektrotechnikai alapismeretekkel fog eltelni. Harmadévben tanulmányi eredmények és a beállítódásnak megfelelően történik majd a szakosodás. Ez a megoldás nemcsak a továbbtanulást könnyítené meg, hanem technikusként az elhelyezkedést is. Mindamellett különösen jót tenne ez a rendszer az idegennyelvtanulásnak és éppen a több idő miatt, a speciális fakultációknak. Az osztódás után, a feladatoknak megfelelően, különböző mértékben tanulnának matematikát, fizikát és számítástechnikát. Az engedélyünk erre a formára már megvan, most jön a kivitelezés. - Úgy látszik, a jelent és jövőt Illetően meglehetősen optimista. Mire alapozza ezt? - Meggyőződésem, hogy iskolánknak van jövője. Nekünk nemcsak kitűnő szakmunkásokat, megfelelően felkészített leendő egyetemi hallgatókat kell nevelnünk, hanem különös gondot kell fordítani a magyarság tudat ápolására is. A hagyományainkra alapozva hoztuk létre az Iparisták Baráti Körét, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a világ minden részén megtalálható volt iparistákat összefogjuk. A külföldre szakadtak közül nem egy már hazajár, érdekl6dik irántunk, eljön a találkozókra és erejéhez mérten segít. Ebből a jelentős anyagi támogatásból szerezzük be a nélkülözhetetlen számítógépeket, küldjük továbbképzésre, táborba diákjainkat, fizetjük külföldi tanulmányútjaikat. Anyanyelvünk ápolására diákszínjátszócsoportunk van, mely a kassai Thália magyar színház segítségével tevékenykedik, rendszeresen szervezünk irodalmi programokat, szavalóversenyeket, színjátszóbemutatókat. Kitűnő kapcsolatunk van a szolnoki Jendrassik György Gépipari Műszaki Szakközépiskolával. Velük már nemcsak baráti, hanem szakmai együttműködést. is folytatunk. Vendég tanárok tanítanak a másik iskolában, diákjaink szakmai továbbképzésre mennek, közös módszertani programokat adunk át egymásnak. Kapcsolatot alakítottunk ki a miskolci és a jászberényi szakközépiskolákkal is. Sportrendezvényeink, szakmai együttműködésünk kitűnő lehetőségeket nyújt. A következő állomás pedig a kastli, németországbéli magyar gimnázium. A jövő a nemzetközi együtttműködésé, a kapcsolatoké, a nyíltságé. Tudom, itt láthatók különös feliratok, néhol érezhető a feszültség, de hiszem, hogy ez egy jelentéktelen kisebbség műve. Kassa mindig is a kassai polgároké volt. Itt nincs helye gyűlölködésnek, ellenségeskedésnek. Diákjaink nem mérgeződtek meg ezzel a szellemmel. S nem is hiszem, hogy ez tartós lenne. Az anyaországbéliek akkor tehetik nekünk a legnagyobb segítséget, ha megfontoltan nyilatkoznak, kezelik ezt a kérdést. A kapcsolat útja a könyv, az újság és a tisztes szó. Optimista vagyok, másképp miért csinálnám tovább? Csillei Béla MÁRIA-HARANGSZÓ CSÍKSOMLYÓN Parányi hely a földön Csíksomlyó, ám eszmei nagysága olyan ajándék, melyet nem kisebbített meg sem a sóhajtásnyi terület, amelyen fekszik, sem a csend, amellyel évtizedekig behatárolták, hazug nézetek, ostobán gyűlölködő hatalmak. Csíksomlyót hiába törölték le a térképekről, nem tudták soha kitörülni a szívekből. A szervezett, hivatalos rombolások ellen törékeny védelem volt a MŰEMLÉK nevezet, de szerencsére kitartott, míg szükség volt rá, és immár kiírhatjuk azt is mellé, hogy: KEGYHELY. Dolgos kezek építik a műemléket és kegyeletes szívek építik a kegyhelyet. Csíksomlyón a Mária-szobor csodálatos, csodákkal ékeskedő. Itt van velünk és érettünk. Az ő akarata, hogy létével, csodáival a védelmünkre keljen. Visszatért már Kolozsvárról világháborús utakon, mint ahogyan visszatért századokkal azelőtt az Olt hídjáról is, amikor a tatárok akarták magukkal hurcolni. A legenda azt tartja, úgy elnehezedett, hogy meg nem lehetett őt mozdítani semmiképp, mintha földbe gyökerezett volna a lába. A felbőszült pogányok kardjukat emelték a csíkiak istenasszonyára, hogy

1991/5 szétvágják és elégessék, hiszen csak fából van - mondhatták - (műemlék: egy fából készült szobor!), de minden ráemelt kar elszáradott, míg támadói rémülten el nem menekültek körüle. Mária pedig visszatért a helyére. Milyen nagy szükség volt akkor a csodára, azt csak a fölperzselt falvak földönfutó menekültjei értették meg igazán, mert valódi csoda kellett, hogy átok helyett imára mozduljon meg az ajkuk, és megmaradjanak ezen a helyen, ahol vérüket itta minden rög, árvaságukat, keservüket panaszolta minden fuvallatra rezdülő levél. Mária itt marad nekünk, értünk, hogy kezünkkel megérinthessük őt, és erőt, hitet, kitartást kérhessünk tőle. Mi lett volna belő1ünk nélküle? Nélküle, aki úgy hiszem, tudja, hogy az igazi csodát az emberek hite jelenti, azoké, kik itt maradtak a szülőföldön, kik erősek, mert kitartásban edzettek, kiknek keze a guruló kőbe is kapaszkodni mer, kiknek - míg itthon vannak - tekintete áramló vízen, futó felhőn is meg tapad; kik szülőföldbe gyökerezve, cserepesre sebzett törzsükkel, görcsösre meredt ágaikkal próbálják megállítani a menekülőket, átölelni, itthonmarasztalni az elvándorlókat. Így tanulják Máriától: itt kell maradni, és vissza kell térni ide! Őket védi Mária és velük minket, mert ,,ők” mi vagyunk, kik századok vészhalmain át menekítettük Csíksomlyó és a somlyói Mária csodáját. (Kozma Mária) Nagy-somlyói Sóvár A Kis-Somlyó vagy Kálvária háta mögött magas hegy emelkedik, melynek nyugati oldala sűrű bükkössel, keleti és déli oldala pedig fenyvessel van benőve. Ezen önállóan kimagasló hegy a NagySomlyó. A vidék díszére nagy befolyással bíró ezen csúcs még érdekesebb lesz, ha annak fennsíkját vizsgálva felismerjük, hogy az ember ott Isten imádására és a haza védelmére szentegyházat és várat emelt. Szép az erdők zöld palástját büszkén hordó ezen hegy most is, mennyivel szebb és festőibb lehetett, midőn kettős csúcsát szeszélyes épületek csoportja koronázta. A Nagy-Somlyó sűrű erdeje miatt alulról alig megkülönböztethető, kettős csúccsal bír, ezen csúcsait lapályos hegyhát köti össze. A csekélyebb magasságú déli csúcs tetőlapját régi kolostor foglalta el, melynek most is jelentékeny maradványai vannak, úgy hogy részint több láb magasságban fennálló, részint alapjaiban meglévő falaiból e kolostor eredeti alakját fel lehet ismerni. E kolostort tojásdad alakban 150 lépéskerületű védfal környezte. E falhoz, - melyet kívülről sánc futott körül -, voltak támasztva a cellák, melyeknek közfalai most is tisztán kivehetők. Középen csekély terjedelmű imaház állott. Ezen maradványok útmutatása szerint azt kell hinnünk, hogy itt védfalakkal körülölelt kolostor állott egykor, melynek valószínűleg erődített bejárata az északi oldalon a hegynyakról volt, mert ott faragványos kövek, ajtó és ablak homlokzat töredékek hevernek. A templom alatt és körülötte kong a talaj, mi arra mutatna, hogy itt kripta és víztartó volt. Ásatások valószínűleg oly érdekes felfedezésekre vezetnének, melyek ezen titokteljes rom építési korára világot vethetnének, mert mindenesetre Somlyónak igen régi szentélye feküdhetett itt és kérdés, hogy vajon nem itt állott-e Szent István által épített első kolostor és imaház?

1991/5 A Nagy-Somlyó másik jóval magasabb és terjedelmesebb csúcs ának fennsíkján nagy kiterjedésű vár romjai látszanak. Két egymással párhuzamosan futó várfal körítette hegytető ormát, mely falnak kidomboruló, nagy fákkal benőtt gátonya mindenütt tisztán követhető. A belső fal körvonala 460 lépés, a külső fal ettől húsz lépésre párhuzamosan vonul el. Ezen külső falat a hegy lankásabb részén sánc övezte, máshelyt, hol a hegy meredeksége azt feleslegessé tette, megszűnik. A bejárat déli oldalon a hegynyakról volt, hol terjedelmes bástyák és védtornyok létét sejtető nagy romhalmaz emelkedik. A hegy oldala nagy, lapos és faragott kövekkel van borítva főként a déli és nyugati oldalon. E kövek láthatólag a várból gurultak alá. A vár terjedelmes belterén két mély üreg van, melyek egyike a vár kútja, másika az épület helye lehetett. Ennyi, ami e várból fennmaradt, melyet a nép „Sóvár”-nak nevez. Hogy ki és mikor építtette, arról semmi adattal nem rendelkezünk, sőt itt még a rege és hagyomány is hallgat. (Gaali Zoltán: A székely ősvárak története. Bp. év. nélkül) „Írjatok bátran igazat” Adsmus és társai Az ifjúsági lapokról, diákújságokról szóló Új Katedra sorozathoz ezúttal a Nagyváradon napvilágot látó gyermek- és ifjúsági lapok (nem kimerítő teljességű) bemutatásával szeretnénk csatlakozni. Annál is inkább, mert e laptípus jelentősége mindig is nagy volt, és az maradt a legújabbkori pedagógiai praxisban. Ezek az újságok az értékteremtés és -átszármaztatás nagyszerű eszközei. Az újabban beindult váradi diákújságok közül a legrégibb múlttal, a folyamatos megjelenéssel, s ehhez illő tekintéllyel a Majomsziget c. ifjúsági hetilap illetve magazin dicsekedhet. A névadó Várad középiskolai negyede és a színház határolta kis terület, amely a helyi ifjúság kedvenc tartózkodási és találkozási helye. A Majomsziget 1990. eléjén indult, s azóta is él. (Nem csekélység napjainkban!) Néhány érdekesebb cikk illetve cikksorozat alapján szeretnénk érzékeltetni a Majomsziget látásmódját, problémaérzékenységét. A „Menni vagy maradni” c. folytatásos írás tárgyilagos objektivitással, harag és részrehajlás nélkül próbálja a különbözően döntők (vagy a döntésben érintett gyerekek, fiatalok) véleményét közreadni. Az Ausztriába, Németországba, Magyarországra, Kanadába kerültek közül a tizenegy éves Leventét idézzük: „Itt nagyon jó és szép. Csak a barátaim hiányoznak. Sokat vagyok egyedül. Lehet kapni romániai barackízet. Az a kedvencem, ha azt eszem, mindig elképzelem, hogy otthon vagyok Váradon.” Tartalmas a Székelyudvarhelyt rendezett 1. Erdélyi Diáktalálkozó krónikája. Az illusztris díszvendégek közül megkülönböztetett tisztelettel foglalkozik az újság Kányádi Sándorral, bőségesen citálva a költő megszívlelendő gondolataiból. Közülük ízelítőül csupán néhányat említünk. „A nehéz dolgok túléléséhez humor, hit és tenni akarás kell.”, ..Anyanyelven is lehet dadogni.” Keveset beszélj, többet tégy!” Jelen vannak Különösen becses szellemi termék az Eminescu líceum többnyelvű lapja. az Adsumus. Az Adsumus beszédes cím, rímel egy ugyancsak létező erdélyi irodalmi lap névválasztására. Mindenképpen kiváló ötletnek mondható egy többnyelvű diáklap címéül a sokatmondó latin adsumus igealakot (jelen vagyunk) választani.

1991/5 A nyolc oldalnyi lapterjedelem a következő módon tagolódik: öt oldal román, két oldal magyar, egy oldal többnyelvű anyag. A szokásos beköszöntők után, melyek közül kiemelkedik Miron Blaga irodalmi lapszerkesztőé, bemutatkoznak az intézmény románul író diákköltői, tudós tanárai. Utóbbiak többek között Eminescu és a latin lélek, Entropia és pszichikum, Grafológia témakörökről írnak az Enciklopédia c. rovatban. Szellemesek a címek, érdekesek a témakidolgozások, igazodnak a kamaszolvasók igényeihez. A többnyelvű anyag tekintélyes része francia nyelvű. (Invitation au voyage, Lettre ouverte aux amis francai d' Auvergne… etc.) Természetes, hogy a legnagyobb kíváncsisággal a magyar oldalakat forgatja a hazai olvasó. Itt is olvashatjuk a nagy testvér, a komoly irodalmi lap köszöntését. Néhány gondolat ebből: „Írjatok bátran igazat. Írjatok magatoknak, magatokról és lépjetek lendülettel a kísérletezés ösvényére. Bízunk bennetek, mert itt éltek - velünk létetek erőt ad gondjaink vállalásához. A Kelet-Nyugat szerkesztősége nevében Indig Ottó.” S mirő1 írnak a diákok? Bemutatják iskolájukat, tanárinterjúkat, publikálnak a Vita a nevelésről c. cikkben. A kultúrtörténeti részt a Mahatma Gandhiról és a veronai Julia-vil1áról szóló írás képviseli. Mindezt diákalkotók bemutatkozása egészíti ki (Kun Orsolya, Puskás Ágnes, Kovács Andrea versei, Kelemen Attila folytatásosnak ígért írása). A legfiatalabb laptárs az 1990. őszétől az Illyés alapítvány támogatásával megjelenő „Szemfüles” c. szórakoztató gyermekmagazin. Igen sokszínű, gazdag az első szám tematikája. Mondát, szép verset, rejtvényeket, feladványokat, tudományos cikkeket találnak benne az ifjúolvasók. A szerkesztők Elek apó méltó utódai. Tartalmas, érdekes újságot adtak a kicsinyek kezébe. Összegezve elmondhatjuk, hogy a Pece parti Párizs ifjúsága részben lelkes pedagógusok, újságírók, részben a maguk leleménye révén színvonalas városi sajtót teremtett önnön okulására, gyönyörűségére. Méltón cselekedve, nagy elődök nyomában haladva. Palotay Ferencné Bemutatkozik a „Nebuló” Sopronból Diákönkormányzatunk egyre inkább kezdi megtalálni helyét iskolánk életében. Az iskolai élet szervezettebbé válása indókolta egy iskolaújság indítását. Terveink 1990 januárjában váltak valóra. Vannak állandó rovataink, de az iskola bármely tanulója résztvehet az újság készítésében. A hozott anyagok függvényeként alakulnak számaink. Alapot kétszáz példányban jelentetjük meg. Két-három nap alatt el is fogy. A megjelenés előtti időben sokan keresik az újságot, szinte az egész iskola egésze lázasan várja a megjelenést. Úgy érezzük kedveltté, népszerűvé váltunk a tanulók között. Röviden ennyit az újságról, a többiről szóljon maga a lap! Horváthné Kovács Ibolya tanár-szerkesztő Állandó rovataink 1. Bemutatjuk - (Terveink szerint iskolánk tanárait és nevezetes diákjait) Szerk.: Póczik Gábor - Szanati László 8/e 2. Események - Ami volt és ami lesz Szerkesztik 7/a, 7/c osztályosok

1991/5 3. Sport - Szerk.: Böröndi Krisztián és Vörösmarty Tibor 4. Diákhumor - Szerk.: Gyuga Gábor 5. Slágerlista - Szerk.: Prépost Kálmán 6. Rejtvény - Szerkeszti: Nagy Erika Beköszöntő Nyájas Olvasó! Kezedben tartod iskolánk havonta megjelenő lapjának első évfolyam, első számát. Szinte hallom! Ezért 5 Ft-ot! Micsoda pocsék, miért nem színesebb, több rajzot … stb. Hogy MILYEN A LAP tartalmilag, az rajtad is áll. Írjál és mi közöljük. A FORMA: az a technikai lehetőségek függvénye. Olcsón, szépet, nehezen lehetne. Ez a LAP a te lapod. Kedveld meg, dicsekedj vele, hogy nekünk ilyen is van. Őszinte és használható kritikádat az aulában levő ládikába dobd. Köszönjük: Szerkesztőség Székely anekdota Egy utazó székely az egyik város legfényesebb vendéglőjében kényelmesen elhelyezkedve a töltött székben magához intette a pincért: - Főúr! Kérek egy nagy feketét! A pincérnek nem tetszett az egyszerű székely uraskodása, ezért összesúgott társaival, hogy az atyafit megtréfálják. Valahonnan kerítettek egy nagy fekete szőrű kutyát, és a pincér általános derűtől kísérve odavezette az atyafi asztalához. - Itt a nagy fekete, amit kelmed rendelt! - Ez-é? Ezt szánták nekem? - Ez, ez! Vagy nem elég nagy? Az atyafi észrevette, hogy a vendégek is titkon őt figyelik és mulatni szeretnének az ő rovására, ezért nem tiltakozott, hanem belement a játékba, és csak ennyit mondott: - Rendben van főúr! Ha már ilyen feketét kerített nekem, akkor legyen olyan szüves és kavarja meg benne a cukrot! (Kilenc kéve hány kalangya c. székely anekdota gyűjteményből.) Humor - Te Béla, a fiad egyre jobban hasonlít Rád. - Mit csinált már megint az a haszontalan? - Miért van bekötve a kezed? - Mert megkarmolt egy macska. - Fertőtlenítetted? - Nem tudtam, mert elfutott.

1991/5 Diákparlament 1990. szeptember 27-én (csütörtökön) a 6. órában nagy horderejű esemény volt. Diákparlament. Készültünk rá. Osztályonként megbeszéltük a Házirendet. Kiválasztottuk és megválasztottuk a képviselőinket, akik majd elmondják az osztály véleményét a Diákparlamenten. Elérkezett a (nagy) nap. A küldöttek közül sokan az elmaradt 6. órának örültek. A „kistornaterem” gyors berendezése után elkezdődött az érdemi munka. A hozzászólások gyakran a szomszéd fülébe hangzottak el, s ettől állandó alapzaj volt. Végül is a következőkben kértük a módosítását a házirendnek. A tanulók jogai: 2. Az iskolai diákönkormányzat választásakor választó és választható vagy. A diákönkormányzat védi jogaidat. 6. Iskolai szervezésű kulturális-, sportprogramokra jelentkezhetsz. A tanulók kötelességei: (Itt szinte minden ponthoz fűztek hozzá véleményt a képviselők.) 2. Csak az iskolában, az iskolán kívül ne kerüljön bele - nem fogadtuk el. 3. Kérés. A felnőttek pedig fogadják a köszöntést!!! 4. A haj, a köröm és az arc festése tilos - ne kerüljön bele a házirendbe. 13. Ne kerüljön bele a játékokat, divatékszereket az iskolába nem hozhatsz, nem viselhetsz. - Javaslat csak az legyen benne, hogy felelősséget nem vállalunk. 14. A rágógumizás is nagy vitát váltott ki - végül a jelenlevők elfogadták, hogy szükséges tiltani. 18. pont törlését kívánták. 20. pont törlését kívánták és szavazták meg. Ez nem Házirend szabályozásába, a szülői neveléshez tartozik. Az iskolai élet szabályai fejezetet mindenki elfogadta az érvelések és viták után. Az iskolai Házirend tervezetet a szülő6i értekezleten megismerik szüleitek, majd a nevelőtestület elé kerül, ahol véglegesül. Tervünk: minden diák kapja meg és legyen ez az ellenőrzőjének a melléklete. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a szül6k hajlandók a költségek felét viselni. Ez kb. 5,- Ft. A Diákparlament munkaebéddel ért véget, futásban ebédeltek a résztvevők, mert 14.00 órakor zár a konyha!!!

1991/5 Tanácsadás tanácstalanul TANÍTÓK A GYERMEKEKÉRT EGYESÜLET véleménye az alsó tagozatos tanítókat segítő szakmai tanácsadás működtetéséről A gyermekek tanuláshoz való jogának érvényesítése egyre sürgetőbben követeli az alapfokú iskolától, hogy a mainál eredményesebben teljesítse alapozó feladatait. Az alapozásban a kezdő iskolaszakasznak (alsó tagozat) meghatározó szerepe van. Sajátos, fejlesztő hatásrendszerének megszervezése, és működtetése jó pedagógiai szemléletet, rendkívül nagy szakértelmet kíván. A tanító gyakorlatlansága vagy képzési hiányosságai – szakszerű segítségadás hiányában - beláthatatlan következményekkel járnak. Az első 3 -4 iskolai évben ugyanis a szakszerűtlen pedagógiai munka olyan súlyos lemaradások, elmélyülő tanulási nehézségek, személyiségfejlődésben jelentkező zavarok okozója lehet a kisiskolásoknál, amelyek később már csak nagy áldozatok árán vagy egyáltalán nem rendezhetők teljesen. Nem nélkülözhetők tehát az alsó tagozatban - a jó elméleti felkészültségű, nagy tanítási gyakorlattal rendelkező szakember - a szaktanácsadó segítő szolgáltatásai. Az ilyen tanácsadás nem sérti sem az iskola önállóságát, sem a tanító szakmai szabadságát. Azért van, hogy a tanító igény és szükség szerint kapjon segítséget, ha arra rászorul. Mindezek ellenére a jelenlegi tanácsadói hálózat működését - a centrális irányítás felszámolásával kapcsolatos álláspontokra való hivatkozással - sokhelyütt megkérdőjelezik, megszüntetését latolgatják. A megyei önkormányzatok nem fedezik a tanácsadás működésének költségeit. Úgy tűnik, rejtve marad az a felismerés, hogy a kellő szakmai hátteret biztosító szaktanácsadás nélkülözhetetlen az iskola színvonalas működéséhez, mert megfelelő pedagógiai kultúra és szakmai információk hiányában nem számíthatnak emelkedő nevelési-oktatási eredményekre. Az alsó tagozaton a szaktanácsadás megtartása, működésének az iskola igényeivel való összehangolása tehát a helyi önkormányzatoknak alapvető érdeke. Ezért sürgető feladat a működtetés szervezési és financiális feltételrendszerének megteremtése. A szaktanácsadói szolgáltatás megszervezésének többféle modellje alakulhat ki attól függően, hogy milyen szervezési formákban és milyen érdekeltség mellett teremthetők meg annak munkafeltételei. A Pedagógiai Társaság egésznapos nevelési szakosztálya a napközi otthoni nevelés támogatásáról és a napközis szaktanácsadás működtetéséről Magyarországon a dolgozó nők 82%-ának általános iskolás korú gyermeke van. Amíg a családok megélhetéséhez az anyák munkájára szükség van, addig gyermekeiknek is joguk van arra, hogy az iskola a tanórán kívüli időben gondoskodjék róluk. A tanórán kívüli nevelést, az egész napos gondoskodást az oktatási kormányzat 1950 és 1989 között mintegy megígérte a szül6knek azzal, hogy évről-évre növelte az egésznapos gondozásban részesülők arányát.

1991/5 Ez az arány 1950 és 1980 között tízévente megkétszereződött. Jelenleg kb. minden második általános iskolás gyermek tanításon kívüli idejének is jelentős részét az iskolában tölti. A kisiskolás korúaknál az arány még magasabb - 75%. Ma - egész Európában - Magyarországon a legmagasabb az egész napos (napközis, iskolaotthonos) foglalkoztatási arány. Ugyanakkor a csoportok jelentős részben a foglalkoztatás minimális feltételei - a szakképzett pedagógus és a terem a foglalkoztatás teljes idejére - sem állnak rendelkezésre. A tanórán kívüli nevelés a megfelelő tárgyi feltételek mellett magasfokú szakértelmet is kíván. Ezzel szemben a napközi otthoni foglalkoztatás hordozza a mennyiségi fejlesztés minden tehertételét; a képesítés nélküli és nyugdíjas nevelők sokaságát, olyan tárgyi feltételeket, amelyek a gyerekek elemi szükségleteinek kielégítését sem teszik lehetővé. Ugyanakkor létrehozott - az európai összehasonlításban is értékes - szakmai eredményeket: sajátos hazai szabadidő-pedagógiai modelleket, iskolaotthonos foglalkoztatást, klubnapközi rendszert. Sem a napközis nevelők szakmai gondozása, sem a pedagógiai újítások gyakorlatba való átvitele nem lehetséges szakmai segítség nélkül. Köztudottan a napközis csoportokban vannak az iskolák hátrányos helyzetű gyermekei - a legelesettebbek, legveszélyeztetettebbek gyakran még itt sem: az iskola nem tudja, vagy nem akarja a legnehezebben nevelhető tanulóit tanórán kívül is foglalkoztatni; illetőleg a szülőknek nincsen pénzük arra, hogy a térítési díjat megfizessék. A többpártrendszerű Magyarország kormánya és az oktatási főhatóság eddig még nem ismerte fel, hogy az egész napját az iskolában töltő gyerekréteg államilag garantált sürgős segítségre szorul. Az iskola napközis gyermekeire nem kap magasabb fejkvótát. A támogatás összege a fél napot és az egész napot iskolában töltő gyerekek esetében azonos. A gyerekenként rendelkezésre álló összegből nem biztosítható - különösen a 100 főnél kevesebbet foglalkoztató iskolákban - a tanórán kívüli gondoskodás - nevelés. Az egésznapos nevelés iránti igény a települési és a foglalkoztatási sajátosságoktól függően differenciáltan jelentkezik. Ezért alapvető az igények felmérése és az ennek megfelelő támogatás, a megfelelő tárgyi feltételek és a magasfokú szakértelem biztosításához. Mindebből következik, hogy az önkormányzatok felelőssége és elemi érdeke - a gyermekek megfelelő fejlesztése céljából - az általános iskolai tanórán kívüli foglalkoztatás és az azt támogató napközis szaktanácsadás működési feltételeinek biztosítása. A napközik, iskolaotthonok akkor működhetnek, ha az iskola egésznapos (napközis, iskolaotthonos) tanulónként a fejkvóta 150%-ával rendelkezik, a kellő szakértelmet igen sok esetben nélkülöző nevelők akkor kaphatnak szakmai segítséget, ha elméleti-gyakorlati szakértelemmel rendelkező szaktanácsadókat vehetnek igénybe.

1991/5 SICUT CADA VER Személyes impressziók egy fórumról A római katolikus vallás alatt végigélt gyermekkorom vallástalan énemre is átruházta a kereszténység mint kultúra - határtalan tiszteletét. Mivel nagyon kevés olyan lelkipásztorral találkoztam, akik bort ittak, miközben vizet prédikáltak, ez a tisztelet kiterjedt Isten földi szolgáira is. Sajnos, a rendszerváltás által föloldott fékek következtében - bosszúból? hatalomvágyból? a lendület okozta megfontoltsághiányból? vagy csak egyszerűen a szokásos módszerek átvételéből? - régi dicsőségüket visszaszerezni nekilódult egyházak követtek el olyan visszásságokat, amik néhány alkalommal munkára késztették a tollamat. Vallásos ismerőseim már-már azzal vádoltak, hogy az antikrisztus szolgálatába álltam. Ezek után hogyne mentem volna el - már önmagam lojalitását is igazolandó - a helyi pedagóguskamara által szervezett, a létrehozandó egyházi iskolák és a még kételkedő érdekeltek közötti összhangot megteremteni szándékolt fórumra, amikor Sopronban minden rendben van: az önkormányzat és a művelődési osztály támogatta a metamorfózisokat, az érdekelt általános iskolák diáksága a százat megközelítő százalékban vállalta a „visszaegyháziasítást”, sőt, a város legközpontibb iskolája tantestületestől ment elébe az eseményeknek. Az egyetlen gondom az volt, hogy a hajdan tiszta evangélikus, de mára a kitelepítések, a katolikus vidékről való feltöltődés és az urbanizáció következtében közel hatszorosára duzzadt létszám miatt már csak az ágostai vallás szórványával rendelkező város két gimnáziuma közül az egyik Luther hitének szolgálatába áll, faképnél hagyva a mai soproniakat. Ebben azonban hamar meggyőztek: van ugyan hitbéli ceruzája a volt-leendő líceumnak de saját érdekében is elsősorban a - bármilyen vallású - jó tanulók előtt tárja szélesre a kapuit. A leendő „örömjelentés” teljes reményében ültem a gyéren benépesített sorokban, hisz a „táblás ház” is azt jelzi, hogy kevesen vannak a tamáskodók. Az elvárásaimnak megfelelően indult minden. Két profi rétorisággal megfogalmazott, remekbe cizellált előadást hallgattunk meg arról, mit is akarnak az egyházak az iskolák visszaszerzésével elérni olyan időkben, amikor a „paprikajancsi-életre kényszerített emberek valami biztos kapaszkodót, fix dolgot kívánnak, a ’kősziklát’, az igényt a teljes igazságra…”; amikor a „negyven évig palackba zárt jó szellem szabadult ki, aki emberré akarja nevelni a ma itt egyáltalán nem emberi életet élőket…”; amikor a „a tanárok kérdezik: hogyan vonják ki az ateista tápszert az oktatás tejéből, hogy a gyermekek kérő száját ráhelyezhessék az Anyaszentegyház emlőire…”; amikor „Magyarország immár missziós terület, ahol a ’romlott katolikusok’ között hirdetni kell az igét, az egyedüli teljes igazságot, amit szabad akarata birtokában bárki felismerhet és követhet…”; amikor „az egyház újra divatba jött.” Ebben az időben az egyház „nem követel, hanem kér: munkaterületet, iskolát, rendházat, ahol a jövő generáció nevelését el lehet kezdeni…” Ehhez mindössze bizalmat kérnek, mert a „a másikban nem gonosztevőt kell látni vagy szentet…” Semmiképpen nem akar uralkodni, sőt, szolgálni kíván: újra indítani az eszmény nélküli világot, életté váltani az utasítást, megmutatni az Úr Jézust…” Mert a „katolikus iskola nevelési tervének Krisztus az alapja. Itt nincs választási lehetőség, mert Isten szolgálata a legnagyobb szabadság.” A más reális alternatívák tudatos elhomályosítása és a nem éppen szabadgondolkodás jegyében fogant kifejezések kivételével reményt keltő mondanivaló célt ért: a meghatott hallgatóság azt sem vette észre, hogy a beszédek implicite őket, az évek óta az ateizmus taposómalmát hajtókat vádolják a „sátán eszköze” szereppel. „Örüljünk a változásoknak - mondta az ájtatosságra emlékeztető csöndet megtörő első felszólaló -, legalább ezután nem kell a tanterem sarkában ülő bőrkabátosra sandítani (?).” Ami

1991/5 engem illet, nem sok különbséget látok az árgus bőrkabát és a reverenda fenyegető cenzúrája között, így nem tartottam különösképpen hatékonynak az érvet. Sokkal meggyőzőbben érintett az a tény, hogy az egyházak az iskolákat világnézetre, családi állapotra és vallásra való tekintet nélkül teljes tantestületekkel vették át, mintegy időt adva a váltásra. Bár az egyik „akadékoskodó” szerint ésszerűbb lett volna „tiszta lappal”, új tantestülettel, első osztályokkal teljesen új iskolákat építeni a derékba tört tradíciókra, mint a régi, immár újabb tradíciókra alapozott iskolákat ismét derékba törni - a döntésben rejlő humán és az anyagi-gazdasági megfontolások az egyházak álláspontja mellett tartottak. Még az az érv sem győzött meg, hogy az egyház küldetésének megvalósításához hívő pedagógusokra van szükség, ami gyors és tömeges - és ebből következően egy új messiást feltételező hitéleti váltásokat követel(ne). Az idő gyógyír az ilyen bajokra. Legfeljebb néhány évig - a normális tanítás mellett - alakul az egyházi iskola, és csak fokozatosan fog bele a missziójába. - Aki nem akar ezen a buszon utazni - zárta rövidre a vitát a reverzálisokban leginkább érdekelt egyházi személyiség -, az szálljon át más buszra. Ezt nevezik szabad akaratnak - mondhatnám -, csakhogy buszt váltani könnyebb mint állást vagy hitet. Ez volt az álláspontja a legerőteljesebb ellenvéleménynek, ami a csatlakozási szándékáról hitet tett iskolából hangzott el. Kiderült, hogy a pedagógusok valóban aláírtak egy „első fogalmazványt”, amiben az iskola és a tantestület integritásának védelmében az egyházi érdekek tiszteletben tartását ígérték. A döntést hozó testület elé azonban egy „második fogalmazvány” került, ami szerint a testület egyfajta azonosulást vállal. Így aztán az önkormányzatnak nem volt min vitatkoznia. (Az igazsághoz tartozik, hogy a kedvező' döntést elősegítendő, a legnagyobb frakció önmagán belül megállapodott a kollektív álláspontjában, amit a vitára szánt ülés előtt ex catedra közöltek képviselőtársaikkal. Egymás meggyőzése teljesen fölöslegessé vált.) A szervezők egy kérdőíven megkérdezték a tanulókat, akarják-e a Szent Orsolya Rend kezelésébe visszakerülő iskolában folytatni a tanulmányaikat. Arról azonban elfelejtettek érdeklődni, hogy ki ragaszkodik - az egyházi vezetés ellenére is - az iskolájához és ki az, akinek az egyházi iskola kell. Ezek nélkül manipulációnak tűnik az érveket az egyházi iskola egyértelmű igenlésének bizonyítékául használni. Vagy netán a cél szentesíti az eszközt? És ha már a jezsuitáknak tulajdonított híres-hirhedt szállóigénél tartunk: az agg korú orsolyita nővérek egyébként dominikánus patronusa állítólag a tantestületi megbeszélésen így adta meg az egyházi iskola legfőbb jellemzőjét: „az ’orsolyában’ a pedagógus és a tanuló leglényegesebb jellemvonása a feltétel nélküli engedelmesség”. Sicut cadaver (ahogy egy holttest) - mondta Loyolai Szent Ignác, a katonából Isten reguláris szolgálatába szegődött rendalapító. Ő persze nem a világiakra értette, hanem a rendtársaira. Nekünk éppen ebb61 van elegünk. pa-ul

1991/5 Háttal a jövő felé A beteg az orvosnak előadja a panaszát, s ha az nem elég udvarias, szolgálatkész, máris odébbáll. Vagy úgy véli a beteg, hogy ebben a kórházban nem a legmodernebb a felszereltség, a műszaki ellátottság, elmegy egy másikba. Az orvosnak érdeke (anyagi érdeke), hogy legjobb tudását, pszichológiai felkészültségét vesse be a beteg ellátásába. A színész, ha gyengén játszik, kifütyülik. Ha több ízben alulteljesít, elveszti a közönséget, a színház a bevételt és ő az utcára kerül. Érdeke, hogy legjobb tehetsége szerint produkáljon a szakmájában. A pedagógus, ha elboldogul valahogy a tananyaggal, ha csak két leckével jár előrébb, mint a gyerek, már megfelelő. A szülő kisebb sérelmek ellenére sem veszi ki az osztályból az oda beiratkozott, az odaszokott, közösséghez ragaszkodó gyerekét. És legtöbbjüknek az már különösen mindegy, hogy az adott pedagógus milyen szellemi színvonalon áll, hogyan alkalmazkodik a kor követelményeihez, mennyire kreatív stb. A pedagógusnak tehát a szülő, a gyerek felől egyáltalán nem érdeke, hogy magas szinten teljesítsen. A vezetésnek, az igazgatónak pedig nincsen jogalapja, hogy elküldjön olyan tanárokat, akik valójában elvégzik a munkájukat. A szellemi színvonalat nem lehet manapság megkövetelni, az érdeklődést, a nyitottságot nem lehet sem alulról, sem felülről kikényszeríteni. Ennek belülről kellene jönnie. Hiába jelennek meg a különféle kiadványok, vagy rendeznek fórumokat, a pedagógus megteheti, hogy nem olvas és nem mozdul el az osztályteremből. Az oktatásirányítás úton, útfélen hangoztatja, hogy alkotó emberekre van szükség, meg hogy azt mennyire meg kellene becsülni, meg hogy a legjobbak mennek el a pályáról. Ám ezt csak hangoztatja! Még soha semmilyen jel nem mutatott arra, hogy egy igencsak felszínen lévő, rendszeresen publikáló, különböző fórumokon felbukkanó, véleményének hangot adó pedagógusnak azt mondták volna: kérem, pont ilyenekre van szükségünk, segíthetnénk-e valamiben. A miniszter úr szerint pedig már megváltozott a helyzet: a minisztérium szolgáltató szervezetté válik. Szeretném megtudni valóban: kit kíván szolgálni, kit kíván segíteni? A gyereket? A szülőt? A pedagógust? Önmagát? Kinek érdeke ma a pedagógusok szellemi színvonalának emelése? Ismerek néhány megszállottat az országban. aki szinte misszionáriusként próbál változtatni a megkövesedett szemléleten. Csakhogy: „a sok bolond közt az egyetlen okos a bolond” - tartja a mondás. S milyen igaz. Aki többet akar, mást akar, kinevetik, letiporják. S mi lesz belőle? Pályaelhagyó. Megcsömörlött, elkeseredett ember és akkor aztán várhatjuk az oktatási reformot türelmesen. És baktatunk lassan, háttal a jövő felé. Pecsenye Éva

1991/5 Mindenkit hív a természet A népszerű csigabiga Versek, szólások, hiedelmek és babonák egyaránt szólnak a csigáról. Jó időjósnak tartják. Ősszel, mielőtt „eltenné magát” télire, elzárja a csigaház bejáratát. Attól függően, hogy ez a mészlemez milyen vastag, kemény, illetve enyhe tél várható. Csigaeső. Lehetséges ez? Néha megtörténhet, ha erős légörvény sekély pocsolyát szív fel, majd egy heves eső alkalmával annak apró-cseprő tartalma visszahull az égből. Pengekrimi Tégy az útjába egy zsilettpengét. Figyeld mikor, miért és hogyan mozgatja a tapogatóit az akadály előtt:................. Átmászáskor a teste szöget zár-e be a zsilettel vagy egészen rásimul? … Mennyi ideig zajlott az esemény? Szabó Lőrinc: Csigabiga Napos mohán melegszik a botszemü kis csigabiga; korán kibújt s most vár, pihen, fél és örül, mint a szivem, nem tudva: ittvan-e a tél vagy új tavaszt hoz már a szél; nem tudja még, mi a világ: ibolya? Vagy csak hóvirág?:) Tányércsiga Figyeld a sekély, növénydús vízpartot! Egyszerre csak eléd úszik lábbal felfelé egy csiga. Éppen lélegzik, mert tüdeje van. Érdekesség: - a Földközi-tengerben él a bíborcsiga. Sárga nyálkája a levegőn bíborvörös. Az ókorban palástot színeztek vele. Egy palást megfestéséhez 6000 csiga kellett. - a nálunk is élő fialó csiga eleven utódokat hoz világra. Gyűjts különleges híreket hazai és a távoli tájak vízicsigáiról! Jó, ha megjegyzed:

1991/5 - nem védett állat ugyan az éticsiga, de fontos a táplálékhálózatban betöltött szerepe. Pusztítása, zaklatása, ésszerűtlenül mohó gyűjtése problémákat okozhat akár évekre is egy-egy területen, hiszen a faj fenntartására csakis a 4-5 éves, kb. 3 cm átmérőjű példányok képesek. Nappali menedékhely Láttál már tűző napon cammogó éticsigát? Csakis véletlen lehetett. Éjszakai állatok, a fény elől elbújnak. Kertben, parkban nézz utána, hogy hová! Ahol a legtöbbre leltél, fektess le egy törött virágcserepet. Csigaház-gyűjtemény Keress üres csigaházakat! Tegyél szert minél több fajra! Figyeld meg egy fajon belül a nagyság és színbeli eltéréseket! Merre kanyarodnak a csavarulatok? Végezz hosszúsági és szélességi méréseket! Csiganász Április a „csigaszerelem” hónapja. Egy ügyesen berendezett terráriumban magad is megfigyelheted, amiről Gerald Durell így ír: „A párzást bevezető táncot lassú, előkelő mozdulatokkal adják elő: erősen egymáshoz szorítják a lábukat és a „szarvacskájukkal! - szemnyelükkel - cirógatják egymást. Eme előjáték végeztével a ligeti csigák kölcsönösen beledöfik egymásba apró, érdes peremű, mészből való „szerelmi nyilukat”. Ez serkenti a két partner spermájának a kicserélődését. Párzás után mindkét csiga (-úr, -hölgy) félrevonul és kövek vagy farönkök alatt kis kupacokba rakja, esetleg a talajba temeti kerek, fehér, gyöngyszerű petéit.” Összeállította: Csonka Kati Petrozsényi Pál A JÁTSZMA FOLYTATÓDIK - Szóval, mint mondtam, újítani fogunk. Mégpedig ab ovo, a tojástól, mert azért mégiscsak szégyen. hogy mialatt mindenki újít, reformál, mi, tanügyiek csupán vitatkozunk erről. Hát ennek vége, beszéljenek a tettek! - hadonászott a kopasz igazgató. - Helyes, úgy van! - bólintott rá buzgón néhány pedagógus. - Hogy nem lesz könnyű, az nyilvánvaló. Elvégre nem pár kurta év hagyományait kell itt kiirtani. Ennek ellenére így vagy úgy, de kiirtjuk, ha nem ma, holnap vagy holnapután. hogy tiszta szívvel nézhessünk tanítványaink szemébe. - Vivát! - Köszönöm, elv-, akarom mondani, kartársak a bizalmat, mert, ugye, bíztok bennem. - Bízunk. - Akkor sikerül, jöhet a rendszerváltás, mert csak együtt, közös erővel és akarattal… - Etyele-petyele! - Ki volt az? - torpant meg az iskola újdon-, pontosabban kétszersült főnöke. - Albin? - Jelen - kászálódott talpra a históriatanár. Sakkot Marxnak

1991/5 Egyébként ő is kopasz, alacsony és szemüveges volt. Csak a diri rövid-, a tanár messzelátó, s míg az egyik zöld, az utóbbi vörös nyakkendőt viselt. Azelőtt vica versa: Albin zöldet, vöröset a főnök. Valamikor gyakran összejártak, s egykét icce lőre mellett szapulták a pártot, a kormányt és a nagykutyákat, akik miatt a tanügy csak vegetálni képes. Aztán elővették a sakkot, azzal összes dühük a király és a vezér ellen fordult. Kettőjük közül Izsák játszott jobban - a bábokkal éppúgy, mint az emberekkel -, amikor egy szép napon ő is direktorrá vedlett. - Gratulálok! - veregette vállon naivan Albin. - Remélem, ezután Marxnak is adunk hébe-hóba sakkot! - Mi? - húzódzkodott el fintorogva Izsák. - Nem értem. És nem is akarom érteni - tette hozzá gyorsan. Tulajdonképpen mit képzelsz? Marxhoz méred magad? - Micsoda? - Jó, hagyjuk, mindössze arra kérlek, igyekezz te is… regenerálódni kissé. Orientálódj, tanulj. Ahogy a jó papis tanul, különben véged, a történelem kereke átgördül rajtad. - Hm... Ezek szerint most éppen megújultál? - Kételkedsz benne? - És te? - kérdezett vissza válasz helyett Albin. - Legalább te hiszed. amiről olyan derék pátosszal beszélsz? A kérdés óta tíz év telt el, s a történelem kereke újfent tovagördült, átgázolt Marxon, és bizony porba hullott a csillag, ami miatt maszkban sápadoztunk eddig. - Éljen a pluralizmus! - született újjá másodszor is Izsák, mint a mesebeli főnix, mert nemcsak a jó pap. a tanár is holtig tanul, hát még ha igazgató is egyben. Egyedül Albin hümmögött, különösen akkor, amikor a tanerők megint Izsákot látták jobbnak, kezébe adták (hagyták) a kormányt, és ugyanúgy gazsuláltak neki, mintha mi sem történt volna. A székfoglaló beszéd alatt meglapult egy sarokban a történelemtanár, s csupán azért szurkolt, hogy minél hamarabb essen túl ezen a premieren is. Egy „egyele-petyele” sajnos így is kicsúszott a száján, és most nyilatkoznia kell… - Kifejtenéd nekem is, mire céloztál az előbb? - Kérlek! Véleményem szerint… Éljen a pluralizmus! - próbálta tréfával elütni a dolgot. Csak éppen az igi nem értette a tréfát. Ismerte Albint. Sejtette, hogy az öreg csendben pipa reá, nyilván lenézi, s bármit megtesz azért, hogy kompromittálja beosztottjai és a központ előtt. No, ebből nem eszik, inkább ő üt rajta, és még idejében mattot ad az okosnak. A nyakkendők színe változó - Látom, a kedved kophatatlanul a régi. Sebaj, föltéve, hogy másban újítsz, haladsz a korral, miután amúgy… Ugye, te is tudod, az utóbbi időben jócskán lemaradtál. Úgy nyikorogsz,. bocsáss meg, mint a rozsdás kerék, pedig az oktatóknak elől a helyük. Ők a modellek; itt nincs apelláta, vagy elől, vagy sehol, ez a mi törvényünk. Példa erre mindjárt a történelem, hogy ne menjünk messzibb a saját tantárgyadnál. - A történelem? - Amit esztendők óta szentírásként oktatsz - pirongatta meg kajánul a férfi. - Egyszóval mereven, alkotójelleg nélkül, mint az egyszeregyet, ahol kétszer kettő örökké négy. Hát igen, a számtanban. Hanem a matek nem történelem. Itt fejlődni kell, barátom, mint ahogy a társadalom is progresszál.

1991/5 - Igazán? - futotta el Albint a pulykaméreg. - Tegyük fel, hogy igaz, sőt... Pusztán az a vicces, hogy nemrég ugyanezért a mondatért kiátkoztál volna a tanügyből. - Én? - Te, bárki, ha egyetlen szóval bírálom, mondjuk,Kádár papát. Szerencsére fejlődsz, rugalmasabb lettél, legfeljebb az bosszant, ha vörös nyakkendőt kötök a régi zöld helyett - szúrta oda kétértelmű gúnnyal, mire olyan csend lett, mint a cirkuszban a szaltó mortálé előtt. - Köss, barátom, akár kötelet is! .- vágott vissza derűsen a diri, bár titokban az ő keze is ökölbe szorult. Elnézést, vicceltem, tény az, hogy mi valóban aggódunk érted. Munkádból, valljuk be, hiányzik az erő, a lendület, ami annyira jellemzett valaha, órán kívüli tevékenységet nem vállalsz, maguk az órák is sótlanok. Kollegáidat kerülöd, végül is mi bajod, ha nem vagyok indiszkrét? - Semmi különös. - Bocsáss meg, hogy bírálunk, mellesleg az időpont sem alkalmas, de ha már szóba jött, nem hallgathatjuk el az igazat - tért át ravaszul a vezetők kedvelt többes számára. - Nem volna etikus, utóvégre az iskola mégiscsak munkahely, ezenfelül hivatás, mely egész embert igényel - hangsúlyozta gondterhelten. - Én személy szerint megértelek, barátom. Elfáradtál, persze nem csoda, az ember ötven után inkább kacsint az ágy, mint a katedra felé, amit legszívesebben rögtön átadna valamelyik pályakezdőnek. Tudod mit? Egyet mondok, kettő lesz belőle: adjad, hiszen létezik korkedvezményes nyugdíj is - javasolta olyan arccal, mintha az ötlet azon melegében pattant volna ki a fejéből. Természetesen roppant sajnálnánk, de hát ilyen az élet, idővel minden gép beadja az unalmast. Azért ne búsulj, a nyugdíjasnak is megvan a maga öröme. Akkor kel fel, amikor akar, kedvére barkácsolhat, olvas, szórakozik anélkül, hogy bárkinek számot adjon róla. Nos, mit szólsz hozzá? Ha óhajtod, akár holnaptól nyugdíjba mehetsz, hogy minél hamarabb kipihenhesd magadat. - Eszemben sincs, eszemben sincs. Ilyen áldozatos kedvezményt nem fogadhatok el tőletek. Különben sem vagyok fáradt, még kevésbé „sótlan”, és ezt rögvest be is bizonyítom az uraknak - fordult Albin váratlanul a tantestület felé. - A góré, pardon, igazgató úr szerint sajnos nem tudok lépést tartani veletek. Lehet, idővel valóban minden robot bemondja az unalmast. Viszont a gerincem változatlanul egyenes, és még soha, soha semmit sem adtam el harminc ezüstért. - Mi sem! - rikkantott közbe sértődötten valaki. - Na ja! Aztán kire szavaztál? Rám vagy a dalai lámára, hogy megint Izsák igazgat bennünket? - Természetesen Izsákra. - Te? - célozta meg Albin a vastag nyakú testnevelőt. - Dettó. - Jóllehet a nyáron - sub rosa - még kézzel-lábbal kapálództál ellene. Állj be a sorba Az igazgató arcáról lehervadt a derű. - Nem gondolod, hogy kicsit túllősz a célon? Ajánlom, disztingválj, mielőtt befröcskölsz valakit. Ez… inszinuáció. Ebben a teremben mindegyik tiszteli, becsüli a másikat, ergo engem is, különben a kutya sem voksolt volna reám - kémlelt tétován a kipirult arcokba. - Ilyen szempontból még neked sem lehet panaszod, annál meglepőbb ez a hálátlanság. - Brávó! Bis! - tapsolt ezúttal az öreg. - Látod, itt van a bajok gyökere - komolyodott el borúsan. - Évek óra traccsolunk az újról. A reformok így, a rendszerváltás úgy, miközben két percig sem tudunk őszinték lenni egymáshoz. Forradalmasítjuk a tantervet, sztrájkba lépünk a bérekért, de hogy belül milyen vagy, szinte senki sem kíváncsi. Ki becsüli a jellemet, tisztaságot, tehetséget? Te, esetleg a művelődési főmufti? Az egyéniség szerepe ma is kedvelt téma, a valóságban mégis uniformizálni akartok. Próbáljon

1991/5 csak valaki kilógni a sorból, úgy visszarúgjátok, hogy a munkaközvetítő irodáig repül. Szerencsésebb esetben nyugdíjba, nemde, tisztelt igazgató kartárs? - Pfuj, le vele! - Csücsülj le, apuskám! - jöttek segítségére Izsák párthívei. - Hallottad? Ez az én válaszom. - Az enyém pedig csak most kezdődik. Sokáig hallgattam, ám a pohár betelt, s azért is elmondom, mi a véleményem. - Kérlek! Mi mindig örülünk a magvas kritikának, csak most… izé… Nem lehetne máskor…? A nevelőtestület éhes, fáradt, talán a jövő héten, vagy gyere be hozzám, és mindent megbeszélünk szedelőzködött fel fürgén a diri, utána a többiek, s pár perccel később kiürült a terem. - Köszönöm a figyelmet! - kotort elő ekkor Albin egy pálinkás butykost. - Eredetileg csakugyan bírálni akartam, noha elsősorban én vagyok a hibás. Hibás? Gyáva, utolsó szemét, akit teljes joggal dobnak a szemétdombra - vádolta magát jobb híján a takarítónő előtt. Sohasem álltam ki senkiért, megbújtam a háttérben, emiatt maradtam most is egyedül. Márpedig magában még gyöngébb az ember, akármilyen gerinces és korrekt egyébként. Nem hajoltam meg, igaz, ellenben nem is tettem semmit, hogy legalább az iskolában ne legyenek férgek. Ma, ki tudja, talán megtehetnénk, ehelyett beérjük néhány hozsannával. Mindegy, megtörtént, remélem, utoljára - vágta földhöz a pálinkás butykost. - Sakkot kaptam, de a játszma folytatódik, hölgyeim és uraim. Bemutatkozik kassai-ACÉLTOLL Mindig örömmel mutatunk be olyan iskolai újságokat, melyek lelkes diákok munkája nyomán vidám hangulatot lopnak be az ódon Alma Materek falai közé. Tesszük ezt most annál is nagyobb tisztelette, mert az „Acéltoll” Közép-Európa legrégibb Ipariskolái egyikének, a kassai Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola tanulóifjúsága s tanárainak lapja. Diákos és mégis szép magyar beszéde, fiatalos lelkesedése, tréfás és megdöbbentően komoly, felnőttes írásai nemcsak maguknak szólnak, hanem rólunk is, nekünk. Aki nem élte át, most eltűnődhet, mit is jelent magyarnak, nemzetiséginek lenni egy másik országban. Kisebbségnek lenni azon a földön, amit ők is Hazának hívnak éppúgy, mint a többségi nemzetűek. Az „Acéltoll” iskolája olyan nagyságokat bocsátott szárnyra, mint Duba Gyula író, Batta György költő, hogy csak néhányat említsünk. A szerkesztők előtt tehát nemcsak lehetőség, de példakép is van. Remélhetőleg ez is biztatja őket további megjelenésre, önkifejezésre. S akkor a lap továbbra is az marad, ami: világítótorony a viharos tengeren. Egy dolgozat... MAGYAR VAGYOK... „Magyar vagyok, ha bűnöm ez úgy vétkes földünk minden népe.” Magyar vagyok, egy kis nemzet fia, melyen a történelem szelei oly sokszor pusztítottak, szétszórva a nemzet fiait az egész földkerekségen. Magyar vagyok, egy kis nemzet fia, aki egy nagy ország kis részéhez tartozik. Nemzetiség. Magyar vagyok, egy kis nemzet fia, aki kezet fogva más nemzet fiaival, együtt kért és követelt. Azt kiabálunk ..egységben az erő”, akkor azt éreztem, hogy közösen javítani tudunk eddigi helyzetünkön. Magyar vagyok, egy kis nemzet fia, aki végigkísérte a választások menetét, és aki ott volt oly sok választási gyűlésen, és látta, hogy a tévében a 70 éves öreg magyar nénitől kérdezik szlovákul, és a

1991/5 választási felhívás végén pedig ott a mondat: Ha mi győzünk, nem lesznek nemzetiségi problémák,” s eddig voltak? Magyar vagyok, egy kis nemzet fia, aki szörnyedve nézi az újságot és nem hisz a szemének: A Matica Slovenská tagjai új törvényjavaslatot terjesztenek be az SZNT elé a nyelvről. Magyar vagyok, egy kis nemzet fia, aki látja a tüntető tömeget, amely nacionalista jelszavakat kiabál. Az embereket, akiknek más dolguk nincsen. Mikor a gyárakban kellene dolgozni. És látom: az éhségsztrájkkal fenyegető, pár feltűnési viszketegségben szenvedő embert, Nézelődöm, de semmit sem értek. Magyar vagyok, egy kis nemzet fia, aki fél, retteg, hogy ha az utcán megszólal magyarul, esetleg a kórházban ébred fel gyenge agyrázkódással. És fél, hogy saját szüleit nem szólíthatja majd a saját anyanyelvén. Magyar vagyok, egy kis nemzet fia, aki reménykedik, hogy győz a józan ész. És hogy az emberek nem a nyelvtörvény mellett fognak tüntetni, hanem a gyárakban fognak dolgozni. És az embert nem fogják bántani azért, mert magyarul beszél. És hogy észreveszik végre, hogy mi is éppen olyan hús-vér emberek vagyunk, mint ők, csak éppen más az anyanyelvünk. Magyar vagyok, egy kis nemzet fia, aki megkérdezi: „Ezt ígértük egymásnak azokon a nagy napokon?”. Horváth Ferenc 4. D Talpra diák Talpra diák, hí a tanár Itt az idő, most vagy soha! Órán üljünk, vagy szabadon? Ez a kérdés válasszatok! A diákok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy órára többé Nem megyünk! Órán ültünk mostanáig Kárhoztattak rá apáink. Kik e padokban éltek, haltak Tanároktól nem nyughattak. A diákok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy órára többé Nem megyünk! Sehonnani bitang ember,

1991/5 Ki hogyha kell, lógni nem mer! Kinek drágább rongy egyese, Mint az osztály becsülete. A diákok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy órára többé Nem megyünk! Fényesebb az óránál a szünet Jobban ékesíti a fejet. És mi mégis órára megyünk? Eljön még a mi szünetünk? A diákok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy órára többé Nem megyünk! És a diák megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez. Mit ránk kentek az osztályzatok, Lemossuk a gyalázatot! A diákok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy órára többé Nem megyünk! Hol jegyeink domborulnak, Tanáraink leborulnak, És „áldó” imádság mellett, Mondják el „szent” neveinket. A diákok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy órára többé Nem megyünk! Hudina Zsolt: MERRE VAN EURÓPA?! Körülöttem tombol az erőszak s szememben vak az, aki mást lát És nem énem miért kell pusztulni annak, ki meg meri szólítani saját nyelvén az anyját. És miért van az, hogy nemzetek gyűlölnek nemzeteket, fegyvert csörgetve áhítoznak vérre,

1991/5 És harsogva üvöltik: Elég volt! Mi jövünk, félre! Én nem hiszem el, Hogy az egész egy csillag átka volna. Nem hiszem, hogy van jövő, Míg ez meg nincs oldva. Míg meg nem tanulják: Merre van Európa?! ÉRETTSÉGI Nemrégiben, amint elmentem az első emeleti faliújság előtt, valami új olvasnivalóra lettem figyelmes. Kíváncsi természet révén, megálltam és visszamentem megnézni, hogy miről is van szó, A rajzlap tetején szabványosított betűkkel az állt hogy „Eseménynaptár”, Nem egy sokat ígérő cím, így csak gyorsan átfutottam a sorokon. Mígnem a rajzlap alján mégiscsak észrevettem valami érdekeset, mégpedig az érettségik kezdetének időpontját. Mivel érdekelt vagyok a dologban, gyorsan utánaszámoltam, majd nagy megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy nem egészen három hónap múlva elérkezik az a nap, amikor számot adhatunk a négy év alatt tanultakról. Mit mondjak, nem törtem ki örömujjongásban. Valójában nem az érettségi ténye volt ijesztő, hanem az a gondolat, hogy mi vár ránk az iskola befejezése után. Hisz vége szakad az eddig megszokott életnek. Lehet, hogy jobb, lehet, hogy rosszabb, de mindenesetre valami más következik. Valami ismeretlen, ahol új törvényekhez kell alkalmazkodni, új barátokat kell szerezni és új célokat kell kitűzni. Ami azt illeti, nem irigylem magunkat (mármint az iskolából az idén kikerülőket), hisz ami ránk vár, az a munkanélküliség, az árak emelkedése és az egyre bizonytalanodó bel- és külföldi helyzet, Hát ilyen nehezedő körülmények között nem lesz könnyű beilleszkedni az úgynevezett felnőtt társadalomba és megfelelő munka- és megélhetési lehetőségeket találni. De hátha segít valamelyest ezeken a problémákon egy érettségi bizonyítvány. (?) - köteles NÉMETH LÁSZLÓ „KATEDRÁJA” Műveinek tanulmányozásából nem nehéz megállapítani, hogy Németh László - az Égető Eszter, az Iszony, a Gyász, az Irgalom, megannyi dráma, esszé, kritika írója - a közélet „ide-oda lengő iránytűje”, aki a politika és az irodalom közti határ híve és megsértője volt - életművének két fő pólusa a Tanú és a pedagógiai kísérletezés. A Tanú a nagy enciklopedisták örökétől volt terhes. Mindent felölelni igyekezett: korabeli külföldi és hazai irodalmat, művészetet, tudományt. Comenius és Apáczai szent dühe fűtötte: megismertetni a nemzet aprajával-nagyjával a kultúra egészét, mindazt, amit az ember magából kitermelt, a „tömegek lázadásától” az atombombáig. A nemzetet fölemelni a „közös műveltség” magaslatára, hogy látóhatára és cselekvőképessége legyen. „Nem vagyok művész, nem akarok csak művész lenni” - vallotta. A nemzet szellemi erőinek organizátora akart lenni. És lett katalizátora, egy eljövendő demokrácia nem mindig a földön járó apostolaként.

1991/5 A Tanút maga írta, szerkesztette. Orgánumot teremtett magának, amikor úgy érezte, hogy a meg lévő orgánumok nem alkalmasak eszméinek, törekvéseinek képviseletére. Kételkedve nézett jobbra, meg balra. Amattól a leendő demokráciát, emettől az egyéniség autonómiáját féltette. Minőségi szocializmust akart, egy „harmadik utat” a kapitalizmus és a mennyiségre orientált szocializmus között. Támogatta a népieseket, miközben ezektől éppen úgy külön tartotta magát, mint a marxistáktól. „Én azzal tehetem a legnagyobb szolgálatot, ha magam maradok.” Segítette a tanyasi tanulók otthonát, a munkásoknak, parasztoknak szánt népfőiskolát, a felnövekvő ifjúságot. Igazán fiatalnak közöttük érezte magát. Barátja sok volt, ellensége több. Olyan, mint Veres Péter, csak egy Veres Péter soha semmit nem ígért, de mindig mellette termett, ha segíteni kellett. Azután, amikor a Tanú elvégeztetett, igyekezett beletemetkezni a szépirodalomba, a drámaírásba, míg a történelem fenyegetése másodjára is visszaparancsolta az esszéhez; a német veszély idején és ellen. De igazán elemében akkor volt, amikor tanított. Élete legnagyobb - minden más műfajt és képességet maga alá gyűrő szenvedélye a pedagógia lett. Miniszteri engedéllyel tanított és kísérletezett ki mindent. Tanított, mint házi tanító, mint iskolaorvos, mint vásárhelyi tanár és mint gyermekeinek apja. A didaktika új útjairól, újfajta érzékenységéről, sőt forradalmáról szólt. A tanterv csak azt feltételezte, hogy a tanulónak egyenletes időközönként egyenletes mértékű tápot kell biztosítani. Hogy a tudás egy létra, amelynek fokait szolid egymásutánban kell meghágni, hogy a tanuló egy teve, amelyre minden nap eggyel nagyobb terhet kell rakni. Ezt a kanalas adagolású pedagógiát Németh László tökéletesen elvetette. Ettől megyei a tanuló étvágya; ettől az örökös majszolástól, napi egy kanálrendszertől kap unalmat, utálatot, csömört. Németh László szerint a fontolva haladás, az időre való hivatkozás azok menedéke, akik nem akarták elvégezni azt, amit elvállaltak. Mert haladni csak egyféleképpen lehet: hirtelenül, rajtaütésszerűen. Ki kell tudni várni, a tanuló valóban megéhezik: akkor egyszeribe elé lehet és kell tenni az egész tálat. Ő a bonyolulttól az egyszerű felé haladt - szemben ezer év didaktikai aranyszabályaival. Megszállt bizonytalanul - egy nagy területet és harcolt túlsó felén, miközben innenső fele sem volt biztosítva. Azután biztos lett az egész. Nem érti, nem tudja? Nem baj. A lécet magasabbra kell emelni. Ha azt átugrotta, az előző, kisebb magasságok időszerűtlenné váltak. Kevésbé tehetséges - nem matematikus lánya kilenc és fél éves korában egyszerűbb differenciál egyenletet oldott meg. Szerinte nincs nagyobb tévedés a fokozatosságnál és az alaposságnál. Az addigi didaktika e két nagy tabuját egyszerre döntötte halomba. Mert a természetben soha nem volt és sehol sincs semmi fokozatos. Ugrások, mutációk, hirtelen változások, krízisek, kataklizmák vannak. A virágok egyetlen éjszaka nyitnak. Elalszik a kis költő és felébred a nagy. A tudás nem korallzátonyként és a gyermek nem cseppkőként - rétegről-rétegre - fejlődik. Az alaposság és fokozatosság nem helyben járás, hanem folytonos előretörés. A serdülés lökésszerűen dobja felszínre egy-egy új képességünket - mint egy táltost - s akkor éppen azt kell meglovagolni. Előbb át kell száguldani az egészet, látni a nagy összefüggéseket; a részletek kipingálása ráér. A szenvedélyes tanulás és az iskolai tanítás üti egymást. Az ember nem lehet tíz tárgyból, óráról-órára, napról-napra, évről-évre szenvedélyes. Igazán tanulni egyszerre csak egyet lehet, - de azt nagyon -, ami igazán érdekel. Az elől - ott és akkor - az összes többit félre kell tenni. Nagy hat-nyolc-tíz órás tantárgy

1991/5 kombinátok - komplex kurzusok - kellenek, hogy legyen idő a tárgyba belemelegedni. Az nevel, nem a nevelő. A tanár tanítson - a légkör neveljen; s főleg: a cselekvés, a gyűjtés, az elemzés, az összerendezés a munka. Ha antológiát állíttatunk össze tanulóinkkal, jobban tanítunk irodalmat, mint ha egy antológiából felolvasunk nekik. Németh László az iskola - szociográfiától - törzslapoktól, ankétoktól, antropometriától - a mikropszichológiáig (bizalmasok, vezéregyéniségek - „közösségek rejtett hálózata” -). Minden zegetzúgot átkutatott. Fiziológiai, biológiai didaktikát akart. Akkor volt interdiszciplinális amikor az interdiszciplinalitás még a jövő eszméje volt. A biológiához nem tankönyvet használt, hanem Szentgyörgyi Alberttől Egy biológus gondolatai t. A tantárgyat nem a tudomány struktúrájához, hanem a gyermeki elméhez kell szabni. Az osztályt fel kell bontani - a haladás így is, úgy is egyéni tempó és képesség - határ szerint történik. A tantárgyakat órákat - össze kell vonni. A didaktikai forradalom jelentősége felér az atomrobbantással. Hosszú órákon át készült egy-egy órájára. Gyakran 14-16 órát dolgozott. Maga választotta szerzetesi életmódot élt. 22 ezer oldalt írt. Művei mostanában kezdenek igazán hatni. A dolgot nem lehet azzal elütni, hogy Németh László - Németh László volt. Hogy, amit csinált, az csak neki sikerülhetett. Egy ízben egy névtelen (tőle tanult) tanárnő meghívta az órájára. Németh László elámult: az óra jobban sikerült, mintha maga csinálta volna. Él még néhány barátja, kollégája, rengeteg híve az időtlen tanításai. Botlásaival, egyéni korlátaival kár volna bíbelődni - azzal eleget időztek irigyei és hályogos szemű ellenei, vlamint hivatalból ki- és megrendelt kritikusai. Azt kell nézni, ami benne nagy volt. Arra kell felnézni. Nem tehetetlen bámulattal, hanem hűséggel téve a magunk dolgát. Ma és holnap és mindenkor. Faludi Szilárd Ajánlások a hátrányos helyzetű gyerekek nevelését illetően Az FIAI (Federation Internationale des Associations des Instituteurs = A Tanárszövetségek Nemzetközi Föderációja) 1990. május 6-án és 7-én Glasgow-ban értekezletet tartott. Felkérték társult tagjaikat az ott elfogadott „Ajánlás” közzétételére. (Fordította: Zentai Kornélia) Az FIAI és a CMOPE (a Confédération Mondiale des Organisations de la Profession Enseignante) európai tagjai 1990. május 6-7-én Glasgow-ban gyűltek össze a két nemzetközi tanárszövetség tagjainak felhívására annak érdekében, hogy megvitassák a hátrányos helyzetű fiatalok neveléséből fakadó speciális igényeket, életkörülményeik függvényében és a lehetséges támogatás szükségleteit. 1. A két világszervezet társult-tagjai, (továbbiakban: szervezetek) emlékeztetnek a hátrányos helyzetűeket érintő politikai döntésegyüttes szükségességére, annak fontosságára az alábbi területeken:

1991/5 - társadalmi síkon: olyan méltó létfeltételeket kell biztosítani az emberi közösség minden tagja számára, amelyben a hátrányos helyzet és a marginalizáció kiküszöbölődik; - orvosi téren: a cél csökkenteni számban és következményekben a veleszületett és a genetikai sérülések eseteit, a különböző betegségek és traumák következményeit, felfejleszteni a kutató laboratóriumokat és az egészségügyi közellátás minőségét; - nevelési területen: a feladat a társadalom érzékenységét fokozni, a jelenlegi és a jövőbeli szülők és nevelők figyelmét ráirányítva a hátrányos helyzetű fiatalok fiziológiai és pszichikai szükségleteire, valamint az egészségre nevelési programok iskolai elterjesztése révén. 2. A szervezetek felhívják a figyelmet a folyamatos megfigyelés fontosságára, már a születéstől kezdve, ha le akarjuk leplezni a hátrányos helyzet és a nehézségek összetevőit, természetét. A megfigyelést a gyűjtött adatok, a nyújtott segítség eredménye és elemzése kell kövesse. A közhatalmaknak a cél érdekében voluntarista politika folytatásától sem szabad visszariadni ezen a területen. Sokoldalúan képzett nevelő együttesek létrehozása kívánatos, (pszichológiai, társadalmi és orvosi gyakorlattal rendelkező tagokból) egyrészt az orvosi és társadalmi központokban, amelyek az egészen kisgyermekkori gondok megoldására hivatottak, másrészt az óvodai és iskolás korban levők gondozási intézményeiben, ideértve az iskolákat is. Hogy ez a feladat eredményre vezessen, szakképzett személyzetre van szükség. 3. A szervezetek ismételten megerősítik meggyőződésüket, hogy amennyire csak lehet, a hátrányos helyzetűeket vissza kell vezetni az emberi közösségbe, mint személyiséget, munkavállalót és autonóm állampolgárt. Ehhez az kell, hogy az eredeti célt számításba vegye minden olyan személy, akinek hatása van a hátrányos helyzetűek életére: tanárok és tanítók, a nevelési tevékenység szervezői és mozgatói, a szabadidő, a sport és a vakáció szervez6i és lebonyolítói. Részvételük az idézett tevékenységekben kapjon állandó támogatást. 4. A szervezetek kinyilvánítják, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeket, amilyen mértékben csak lehet, a normál iskolázás körülményei között kell nevelni, még akkor is, ha számukra speciális kiegészítő programokra, egyéni fejlesztő gyakorlatok beiktatására van szükség, nemcsak nevelési, de orvosi téren is. A szervezetek úgy értékelik, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek iskolai integrációja az alapja későbbi társadalmi beilleszkedésüknek. A szervezetek megállapítják, hogy a hátrányos helyzetűek normál osztályokon belüli nevelése nemcsak az ő fejlődésüket szolgálja, hanem az osztálytársakra is jó hatással van: mivel ez utóbbiak jobban megismerik és jobban elfogadják hátrányos helyzetű társaik gondjait, s így őket magukat is, és megtanulják a különbözőség tiszteletben tartását. 5. Ugyanakkor a szervezetek elismerik speciális és elkülönített intézmények létesetésének szükségességét ott, ahol a hátrányos helyzetben levők devianciájának mértéke ezt indokolja. Az ilyen intézmények létesítési vagy fenntartási célja is oda kell vezessen, hogy benne a hátrányos helyzetű fiatalokat annyi ideig neveljék, amíg visszavezethetőkké válnak a normál iskolázásba. 6. A szervezetek megállapítják, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok iskolai integrációja, mint tendencia a 80-as évek óta jelen van Európában, de a szükséges mértéket messze alulmúló szinten. A dinamizmusnak ez a hiánya magyarázható az anyagi-szellemi erőforrások elégtelenségével az iskolai létesítményekben, amely kevés az integráló gyakorlat sikeréhez.

1991/5 7. A szervezetek azt kívánják, hogy a hátrányos helyzetű tanulók beillesztési politikája kapjon új lendületet olyan támogatások és döntések formájában, amelyek alkalmasak a fentebb körülírt feladatok teljesítéséhez. Anyagi téren nevezetesen azt követelik: 8. A közforgalmi járművek, a régi és új épületek legyenek bejárhatók a hátrányos helyzetű tanulók számára is; 9. Iskolai tantermek, színhelyek és létesítmények álljanak a speciális igényekkel rendelkező tanulók és az őket nevelő személyzet rendelkezésére; 10. Legyenek speciális didaktikai anyagok e célra; 11. Az osztálylétszám csökkentése, ha hátrányos helyzetűt fogad be - általában az iskolai népesség speciális összetételének figyelembevétele; 12. Osztályon belül a fiatal hátrányos helyzetűek számának korlátozása (általános szabályként: 1-12 legfeljebb), annak függvényében, hogy milyen fokú és természetű a devianciájuk; 13. Ha az osztálylétszám csökkentése és/vagy a hátrányos helyzetűek számának korlátozása nem oldható meg (pl. vidéki, kistelepülések iskoláiban, meg más különleges ok miatt), az érintett tanár kapjon órakedvezményt és kiemelt segítséget feladataihoz. 14. A szervezetek azt kívánják, hogy mindez a hátrányos helyzetűek érdekében legyen megvalósítva. Azt kívánják, hogy az iskola maga készüljön fel és alakuljon át, hogy alkalmas legyen a hátrányos helyzetű gyerekek befogadására, amihez hozzátartozik az emberi erőforrások bevetése is: mert csak így lehet kiküszöbölni, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek kizáródjanak az iskolából. A szervezetek azt kérik, hogy minden döntés végrehajtását, amely a hátrányos helyzetűek támogatására, beillesztésére vagy iskolai felvételére irányul, előzze meg a tanárok, az adott iskola tanulóinak és szüleinek felkészítése erre. A fiataloknak, saját maguknak is tevőleges részt kell vállalniuk a beilleszkedésben. A tanároknak őrködniük kell efölött. A szervezetek ezerikívü1 még a következőket javasolják. 15. A tanárképzésben is a munka mellet szervezett tanári továbbképzésben minden olyan tanár, aki lehetséges érintettje a hátrányos helyzetű gyerekek iskolai beillesztésének, kapjon ezek speciális igényeihez illeszkedő szakmai képzést, ide értve a multidiszciplináris munkákra felkészítést. 16. A tanárképzés, fejlesztése és javítása révén, tartalmazza a speciálisan képzendő személyzet felkészítésére alkalmas stúdiumokat. Ezek a stúdiumok terjedjenek ki olyan fajta tudásra, és gyakorlatra, amely szükséges lehet a hátrányos helyzetűekkel foglalkozás során az iskolában. 17. A hátrányos helyzetű gyerekek beiskolázásához szükséges speciális segítség, megelőzés nem nélkülözheti az intézményes oktatás megfigyelési és beavatkozó személyzetét, tanárokat és nem tanárokat is. 18. A létesítményeknek orvosi, orvosi jellegű és speciális személyzettel is rendelkezniük kell, ha a hátrányos helyzetű gyerekek speciális szükségletei ezt kívánják.

1991/5 19. A hátrányos helyzetű gyerekek iskolai nevelésében az összes (tanár és nem tanár) résztvevő gyűlései, szintetizáló tevékenységük legyen intézményesítve. Elemezzék a felbukkanó problémákat, dolgozzanak ki kiegészítő, megelőző és személyre szóló fejlesztési programokat és periodikusan értékeljék ezek hatását. Ezek a szintetizáló gyűlések. óratervileg legyenek betervezve, legyen erre idő biztosítva. 20. A CMOPE és az FIAI európai tagszervezetei támogatják az elvet, hogy egyetlen emberi lény se legyen kizárva, éppen ellerikezőleg, amennyire csak lehetséges, vegyen részt a közösségi tevékenységben. A szervezetek a hátrányos helyzetűtanulók iskolai és ezt követő társadalmi beilleszkedése mellett kötelezik el magukat; mégpedig a normál iskola befogadó képességének megteremtése révén még akkor is, ha ez a normál iskolai gyakorlatot, a speciális helyzetben lévő gyerekek problémáinak különbözőségei miatt diverzifikálni fogja. Szemtől szemben… Találkozás egy kvékerrel A Szolnoki Pedagógus Békecsoport meghívására érkezett hazánkba Tom Leimdorfer, a londoni Quaker Peace and Service pedagógiai tanácsadója. Előadásait követő baráti beszélgetésen,melyet a Megyei Pedagógiai Intézet klubtermében rendeztek meg, találkozott vele munkatársunk Csillei Béla. A ma Közép-Európája konfliktusoktól válságoktól terhes. Az Ön szakterülete éppen a konfliktuskezelés az iskolában, Úgy érzi, van mit mondania magyar kollégáinak? Mi felnőttek gyakorta fenyegetést látunk minden olyan tettben, cselekedetben, mely nem átlátható számunkra. Eképpen kezeljük a gyerekeket is, ítéljük meg tevékenységüket, problémáikat, érzelmeiket. Sok éven át voltam gyakorló tanár, iskolaigazgató, s nap mint nap szembetaláltam magam ezzel a komoly konfliktusokozó problémával. Eleinte igen érzékenyen figyeltük a megjelenő amerikai diákokat, ellenérzéssel fogadtuk öltözködésüket, beszédmódjukat, egyéb megnyilvánulási formájukat. Később értettük meg, hogy ők nem ellenünk, szervezeti rendszerünk, személyünk ellen tiltakoztak. Nem is tehették, mert nem is állt szándékukban. Nem minket akartak megsérteni, hanem egyszerűen mások voltak. Ezt kapták akkori környezetüktől, ezt tanulták, így cselekedtek. És ez az emberi értelem egyik legfontosabb jellemzője. Elfogadni a másikat, tudomásul venni annak személyiségét, együttérezni vele; s akkor sokkal kevesebb nyílt összetűzésre kerül sor, jelentős mértékben csökkennek a konfliktusok. Nemrégiben előadást tartottam Angliában középiskolás diákok számára. Első mondataimban ünnepélyesen bocsánatot kértem tőlük mindazokért a szörnyűségekért, mellyel a mi korosztályunk megterheli őket. Nagyapáink az I. Világháborúban harcoltak, apáink a másodikban és nem tanultunk belőle semmit. Most arra kényszerítjük őket, hogy végignézzék a mi Öböl-háborúnkat, nem kímélve érzékenységüket, s a békébe vetett hitüket. - Úgy érzi, hogy ez az ellentét akkor egyfajta értékválság következménye. Visszavezethető-e a meglévő generációs ellentét a szülők által közvetített értékek látványos kudarcára? A kudarc itt az úgynevezett szocialista értékek kudarcát jelenti. Ennek ellenére úgy vélem, ha gyökeresen elvetjük mindazt, amit ez jelentett, nem tudunk helyette mást adni. Mi legyen a megoldás? A

1991/5 keresztény értékek? Vagy a piac? Csak azt tanítsuk, amire most ebben a pillanatban igény van. A ma tanulója 2040-ben fog nyugdíjba menni. Honnan is tudhatnánk, hogy mire lesz akkor szüksége? Nem szabad kategóriákban gondolkodni, mert az óhatatlanul is hamis utakra visz minket. Nyugaton sincs ez másképp. Arra kényszerítjük az ifjúságot, hogy végignézze a mi kis háborúnkat és csodálkozunk, hogy a fantáziavilágba menekül ezek után. Ebből a válságból csak türelemmel és megértéssel lehet kikerülni. Nem szabad valamire azt mondani, hogy rossz, mikor esetleg csak más. Más, mint amihez szoktunk, alkalmazkodni tudunk. Más, de nem feltétlenül elítélendő. Még a legalacsonyabb kultúrában is lehet, elismerésre méltó kincs. Ezért az iskolában mi mindig arra helyeztük a hangsúlyt, hogy megbeszéljük és nem tanítjuk az általunk igaznak vélt értékeket. Szemezgessenek, válogassanak belőle, győzzék meg egymást, és legfőképpen saját magukat. A gyerek, mint azt egyik nagy filozófusunk mondta, - olyan mint egy kilőtt nyílvessző. Olyan helyre száll, amelyre mi soha nem juthatunk el. De nekünk kell útnak indítani. - Ön egy kvéker iskola tanára igazgatója volt. Most is a kvéker szervezet munkatársa. Miért ez a meghatározás? Mennyivel több vagy másabb egy kvéker az átlagos halandónál? - A hivatalos elnevezés a „Felebarátok Társulata”, de a kvéker név jobban elterjedt. Eredete a 17. századra nyúlik vissza és főként Észak-Amerika, Nagy-Britannia és Írország vidékein élnek a tagjai. Alapelvünk a béke előmozdítása, a háborúnak minden körülmények közötti ellenzése, megakadályozása, Tisztelet az ember, az emberi élet iránt, segítése az elesetteknek, az üldözöttek, a börtönbe zártak, az elnyomottak, kisebbségek, és mindenkinek aki hátrányba került. A kvékerek tanulmányozzák Jézus tanításait, s annak mindent megbocsátó szeretetében fogadják el mások véleményét, nézeteit. Elvetik a kötött egyházi formákat, s inkább együtt, közösen alakítják ki belső meggyőződésüket. Ez nem akadályoz meg minket abban, hogy más vallások bölcs embereitől, vagy - akár felekezeten kívülitől is tanuljunk. Iskoláink, melyek szerte a világban megtalálhatók, ennek az elvnek alapján működnek. - Mint pedagógus, aki több évet töltött el a katedrán, mire tanítaná a magyar gyerekeket? - Elsősorban türelemre, mások véleményének a meghallgatására és tiszteletben tartására. Munkálkodjanak a világ megjobbításán, mert ezzel változik a saját életük is. Amelyik szervezet képtelen a megújulásra, elvész az emberek számára. Az a felépítés azonban, ahol mindenki együtt dolgozik, felelős saját magáért éppúgy mint a többiekért, az képes megújulni. Ez a fejlődés mozgatórugója. Az életben verseny van. Mi tudjuk és elfogadjuk ezt, de csak az önkéntesség alapján. A mi iskoláinkban nincsenek küzdősportok, olyan játékok, ahol elkerülhetetlen az egyén számára a kudarc. Sportkörre járni nem kötelező, csak aki akar. Szellemi vetélkedő létezik, de kizárólag egyéni indulás alapján. Bár az élet tartogat konfliktusokat, egészen más ha vállalva, vagy kényszerbő1 vesz részt benne az ember. Ha ezt képesek vagyunk következetesen betartani, nyitottabb szellemű és feltétlenül békésebb lesz a világ. Ezt tanítanám a magyar diákoknak. Cs. B.

1991/5 ARANYBÁNYA VAGY MENEDÉKHELY? Végzősök a kereskedelmi és vendéglátóiparban Ha van szakma, amely magán viseli a társadalmi változások minden gondját és baját, s amelynél mind szemléletesebben látszik a megújulás nehézsége akkor az a kereskedelem és a vendéglátás. A gyakorlati helyeket biztosító vállalatok, szövetkezetek sorra mennek csődbe, s eresztik szélnek szakmunkástanulóikat. Ezzel pedig nemcsak a gyerekeket hozzák reménytelen helyzetbe, hanem megkérdőjelezik magának és iskolai oktatásnak az értelmét. - Mi lesz a végzős diákokkal, - kérdezzük Kovács Tibornét, a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola igazgatóját, - merre visz az útjuk? Utca vagy a munkahely? - Elkeserítő a helyzet, melyről a gyerekek tehetnek a legkevésbé. Nincs továbbtanulás, munkalehetőség jóformán alig, s a felvételizőknek már a sikeres tanévvégzést sem tudjuk megígérni. Ha nincs gyakorlati hely, nem járhat szakmát tanulni a beiratkozott tanuló. A nagy cégek, amelyek eddig magabiztosan rendelték a létszámot, ma egyet sem kérnek. Már amelyik meg van. Nagyon sok egyszerűen megszűnt, átalakult, s a vállalkozó nem feltétlenül igényli az ott meglévő tanulókat. Így jutunk el a végzősökig, akik már most tudják, hogy semmi esélyük a munkahelyhez jutásra. Talán a családi vállalkozásba menőknek van némi esélyük. Bár örvendetes, hogy sorra jönnek létre a dinasztiák, a nálunk tanuló gyerekek saját családjuk vállalkozásaiban gyakorolnak, s helyezkednek el, mégsem mondható általánosnak. Így a többiek magukra maradva, mind reménytelenebb helyzetbe kerülve meglehetősen rossz hangulatban látnak neki az érettséginek, szakmunkásvizsgának. - Mégis hány gyereknek van már biztos helye? Van-e tobábbtanuló, van-e kedv egyáltalán a tanuláshoz? - Nincs becsülete az értelmiségi pályának, de a képzett, tanult vezető beosztásnak sem. Meglepően kevesen jelentkeznek főiskolára, aki mégis, azt nagyban motiválja a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola helyi megléte. De nem jellemző. A szakközépiskolai tagozatunkon 68 fő végez, de biztos munkahelye csak 9-nek van. A szakmunkástagozaton cukrászok, felszolgálók, szakácsok, illetve különféle kereskedelmi szakmások végeznek, 491-en. Mindössze 81 jelentette be, jövendő munkahelyét. A többszáz másikkal mi lesz, az jelenleg megjósolhatatlan. - Tájékoztatják a szülőket, s a leendő tanulókat a felvételiken erről a helyzetről? - Megdöbbentő a naivságuk és a hozzáállásuk. Többszörös a túljelentkezés, s kevés közöttük az, aki tényleg szakmaszeretetből jönne erre a pályára. A főként lányokból álló csapat azt hiszi, elég ha kifesti magát, tesz-vesz és kész. Sikerszakma, arány bánya, meggazdagodás, ilyenek lebegnek a szemük előtt, de többségük átirányított, kemény munkát végezni nem akaró, erről a területről mégcsak elképzelésekkel sem rendelkező gyerek. És hiába mondjuk, munkalehetőség csak a jó tanulóknak, a nyelvet ismerőknek, a magukat megbecsülő tanulóknak juthat, sok szülő úgy van vele, még mindig jobb ha itt van, mintha az utcán csavarog. Ez az út tehát nem bizonyul járhatónak. Ahhoz, hogy perspektívát tárjunk a felvételizők elé, magunk számára is megnyugtató garanciákat is adjunk, lépnünk kellett. Ezért szeptembertől újfajta képzést kezdünk el. Ennek lényege az, hogy az első két esztendőben mindenki ugyanazt a komplex tananyagot tanulja, majd ezután, megmérettetés és szakosodás következik be. Képességek és beállítódásnak megfelel6en tanulhat tovább szakközépiskola tagozaton, s tehet érettségit, vagy egy esztendős. gyakorlatokkal teli év után szerez szakmunkásbizonyítványt. Mindenképpen előnyösnek tartjuk ezt a megoldást, mert kitolja a választás kényszerét 16 éves korra, másrészt mi is jobban el tudjuk

1991/5 dönteni, mire képes a gyerek. Hasznos továbbá a nehéz időszak átvészelésére is. Most két esztendeig nem lesz szükség külső gyakorlati helyekre. Addigra remélhetőleg rendeződnek a dolgok, továbbá mi is fel tudunk kutatni újabb lehetőségeket. S végezetül a másodév végén kimaradók is kaphatnak olyan papírt, mellyel kisbüfében, egyéb helyeken dolgozhatnak. Igaz, ez nem teljes szakmunkásbizonyítvány, de használható és reménytadó. Nehéz idők jöttek, ha a gyerekek érdekét tartjuk a legfontosabbnak mindent meg kell próbálnunk értük. Ez egy ilyen lehetőség. Cs. B. ARS PEDAGÓGIA Az hogy az ember milyen értékek szerint él, vagy melyeket tart önmaga számára elfogadhatónak kiderül viselkedéséből, megnyilvánulásaiból a környezete számára. Ritkán szoktunk gondolkodni rajta, hiszen oly természetes, hogy ezek megvannak bennünk. Az eredetét tekintve, vagyis, hogy valójában honnan indultak, miből épülnek föl ezek az értékek, már nem is fontosak, csak az a része számít, ami belénk ivódik, amivel együtt élünk. A családi légkör. a neveltetés, a külső környezet és a társadalom által megkövetelt normák tapasztalati úton, a megszokással rögzülnek. A „tágabb” értékeket könnyedén felfedezzük a másikban: kinek a pénz, kinek a hivatás, a tudomány, a karrier és még sorolhatnám. A mélyebbeket - ami csak a miénk - nehezebben láttatjuk, sőt gyakran titkoljuk is, nem beszélünk róla. Ezek észrevételéhez valóban jó szem, nagy odafigyelés kell, még mélyebb kapcsolatainkban is ritkán kerülnek elő direkt módon. Az emberek nagy része ezért még magának sem fogalmazza meg. Pedig ez az alapja annak, amelyre életfilozófiánkat építjük. Egyfajta tőke, amit befektetünk a munkánkba, az emberi kapcsolatainkba, az életvitelünkbe. A pedagógiában ennek az értékrendszernek kiváltképp nagy szerepe van, mindazonáltal, hogy léteznek, az átvihetőség eszközét is magunknak kell kitalálnunk. Az általános - mindenkire érvényes - értékek átadása nem jelent különösebb problémát, hiszen tanítványainkat csupán megerősítenünk kell a mindenfelől hangoztatott elvárások elfogadásában. De az egyedi: ami belőlünk és csakis belőlünk áradhat - s melynek lényegiségében magunk is bizonytalanok vagyunk olykor - az már nagy feladatot, missziót jelent. Milyen egyszerű kimondani: ne verekedj, mert a másikban kárt okozol, mert neki az fáj stb. A gyerek tudomásul veszi: nem tűrjük az agressziót. Ám, ha egy ilyen alkalommal higgadtan megkérdezzük, milyen eljárásokat tudna mondani problémái megoldására, ezen elgondolkodik, s néhány eset után már magától alkalmazza az alternatívákat. Sőt, később már nem csak ugyanebben a helyzetben, hanem tanulásában, feladatmegoldásában is jelentkeznek a megoldási variációk. Tehát az az eset a sztereotip gondolkodástól való eltérés értékét szemlélteti. Azt mondjuk, a gyerek azért van az iskolában, hogy tanuljon és itt elsősorban az oktatási anyagra gondolunk. Ez azonban korántsem így van a gyerek szemszögéből. Ő a lelke legmélyén azért van itt, hogy társak között legyen, hogy közösségi életet éljen, hogy közös élményekben vegyen részt. Természetesen ez az élmény lehet éppen a tanulás, a tudás is. Mi pedig azért vagyunk, hogy ehhez hozzásegítsük. Tanítani nem nehéz, hiszen erre vagyunk kiképezve. Ellenben elérni azt, hogy a gyerek valóban akarjon tanulni, érték legyen számára a tudás, mindig nagyobb energiabefektetést jelent a pedagógus részéről. Ugyanakkor egyéb dolgunk sincs. csak érdekessé tenni számára a megtanulandót, aztán bízni benne és örülni az eredménynek.

1991/5 Ha belegondolunk, hogy mi magunk honnan és miért tudjuk azt a sok mindent, amit tudunk, nagyon egyszerű a válasz. Mert érdeklődőek voltunk, nyitottak a világ eseményeire és a körülöttünk zajló folyamatokra. Mikor így felnőtt fejjel olvasunk egy verset, egy novellát, látunk egy színdarabot, óhatatlanul azok a jelenetek vannak nagy hatással ránk, amelyek minket érintenek. Ezáltal aztán könnyebben értjük a nagy, általános, mindenkinek szóló mondanivalót is. Miért ne beszélgethetnénk egy-egy irodalmi mű kapcsán az érzéseinkről, önmagunkról. Az önismeret éppúgy érték, mint egy vers elemzésének megtanulása. A másik nagyon fontos dolog szintén ehhez tartozik, nemcsak hogy komolyan kell vennünk a gyerek érdeklődését, meg is kell teremtenünk ennek lehetőségét. A „készen kapott”, „rendesen elmagyarázott” tananyaggal már csak azt kell tennie - a büntetések, rossz jegyek elkerülése végett -, hogy neki üljön s megtanulja azt. Ám ha kiskapukat, lehetőségeket adunk (szinte észrevétlenül), azonnal felmerülnek benne a kérdőjelek, s ezzel együtt az igény, amit elhallgattunk, ő azt is tudni akarja. És már nekiülni is csak azért kell, hogy SAJÁT kíváncsiságát kielégítse. Amikor a tanóra kellős közepén fölsóhajt valaki, hogy: „ez olyan unalmas”, személyes sértésnek vesszük, szemtelenségnek és kizavarjuk, beírunk az ellenőrzőjébe. vagy enyhébb esetben megállunk és elmondjuk, mekkora pimaszságnak tartjuk ezt a megnyilvánulását. De ha már úgyis megálltunk, miért ne beszélhetnénk a véleményalkatásról, azok tartalmáról, formájáról és kifejezhetőségéről. Ezzel mintegy deklarálva azt is, hogy milyen módon lehet ezt megtenni. Amikor értékekről beszélünk, valójában kapcsolatainkról nyilatkozunk. Általában azokat az embereket érezzük közelebb magunkhoz, akikkel értékeink egy része azonos, vagy netán olyan értékekkel bírnak, ami belőlünk elismerést, csodálatot vált ki. Csalódásainkat, konfliktusainkat is a felfedezett értékkülönbségek okozzák. A pedagógiai munkában - még a valódi tanításnál is fontosabb - hogy értékeinket következetesen és állandóan vállaljuk tetteinkkel, viselkedésünkkel. megnyilvánulásainkkal. Hisz a gyerek (Jó ha nem felejtjük el) mintakövető, s hogyha tényleg azt akarjuk elérni, hogy ami nekünk fontos, neki is azzá váljon, törekednünk kell az egyértelműségre. Gyakorta jelent problémát azonban számunkra, hogy azokat az értékeket. melyek nekünk elfogadottak ugyan, de másod- vagy harmadlagosak - mégis valami okból nagyon lényegesek - milyen módon vagyunk képesek közvetíteni. Elég hitelesek tudunk-e lenni ebben az esetben is? Megpróbálkozhatunk vele természetesen, erőfeszítéseket tehetünk, mégis kézenfekvőbbnek látszik az a megoldás, hogy az ilyenfajta értékek átadását arra a személyre bízzuk, aki valóban hitelesen képes közvetíteni. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Ha egy pedagógusközösség foglalkozik egy gyerekközösséggel, nagyobb a valószínűsége a többféle értékek átadhatóságának. Gyerekeink egy idő után az iskolában otthonosan mozognak, értik a társak szavát, közösségi életet élnek, a feladatokat is többnyire végrehajtják. Ám mikor idegen környezetbe csöppennek, elpirulnak, alig tudnak megmukkanni, csöndesek, visszahúzódóak lesznek. Mikor „beszédkészségfejlesztés” címén elmondatjuk velük egy-egy olvasmány tartalmát, vagy éppen a fizikaleckét, egészen folyamatosan, gördülékenyen beszélnek. Azonban mikor saját gondolataikat, érzéseiket kellene megfogalmazniuk, nehéz helyzetbe kerülnek. Nem csoda, hiszen ezt nem tanulták, ez nem leírt, vagy előírt tananyag.

1991/5 Elgondolkodtató, hogyan is fognak ezek a gyerekek beilleszkedni a társadalomba, vagy csak egyszerűen egy más környezetbe, mikor a kommunikáció ilyen nehézséget jelent számunkra. (Megjegyzem: nem véletlen, hogy a NYIK programmal nevelődő gyerekek (fellépése, kifejezőkészsége mennyivel biztonságosabb, mint ahol nem fektetnek erre hangsúlyt). De mi magunk is, akik az iskolában, tanítványaink előtt határozottak, magabiztosak vagyunk, nem jövünk-e zavarba, mikor elvetődünk egy konferenciáa, egy szakmai közegbe, nem nyeljük-e a gombócokat mielőtt megszólalunk (ha megszólalunk egyáltalán), nem remeg-e a hangunk? Csodálattal, kissé irigykedve figyeljük azokat az embereket, akikből sugárzik az erő, a szuggesztivitás. Amikor elérünk valamit, amikor megvalósítjuk azt, amit elterveztünk, amikor másoknak örömet szerzünk, a sikert éljük át. Valami módon mindenki a világon törekszik a sikerre. Kiben erősebb, kiben gyengébb ez a vágy, lényeg, hogy megvan bennünk, s ha elérjük. boldogabbak vagyunk ezáltal. Egy-egy sikeres tettünk után erőre kapunk. Éppígy van ezzel a gyerek is. Akkor válik igazán értékessé számára az erőfeszítés, mikor eredményt hoz. A mi dolgunk megerősíteni azt, amit a munkájában önmagához képest jónak találunk és elismerjük az igyekezetét. Természetesen a hibákra is föl kell hívnunk a figyelmét, de a mérleg mindig inkább a dicséret oldalára billenjen. Fellázadunk, dühösek vagyunk, mikor valaki az újság hasábjain, vagy egy előadásban keményen bírál bennünket: a pedagógusok kulturálatlanok. Fellázad az is, akinek nem inge, de az is, akire pontosan illik ez a megállapítás. Ösztönös önvédelemből keressük gyorsan a magyarázatot; a megbecsülés hiányát, az anyagi nehézségeket, az ellátottságot. Leginkább az általánosítást sérelmezzük. Milyen jogon?! S ki nem hallotta volna már egy-egy kollégáját, amikor „csürhebandázza” az osztályt, fegyelmezetlennek, haszontalannak, kezelhetetlen társaságnak minősíti a gyerekeket. Csak úgy, általánosan. Holott csupán ezek az ő érzései: őt nem várták kellő tisztelettel, az ő jelenlétében rendetlenkedett néhány. Talán hatékonyabbak lennénk, ha a minősítés helyett az érzéseinket közölnénk, s ezzel elkerülhetnék azt is, hogy olyanok szégyenkezzenek, akiknek nincs okuk rá. S ezzel máris egy újabb értéket közvetítünk: az érzések, érzelmek kifejezhetőségét, elfogadhatóságát. Nem fektetünk rá különösebb hangsúlyt, pedig nagyon fontos. Ha valóban meg akarjuk érteni a gyereket, tudnunk kell, milyen folyamatok játszódnak le benne, hogyan gondolkodik, milyen érzelmi tényezők nehezítik, vagy könnyítik gondolkodási műveleteit. S hogy ezt ő kifejezhesse számunkra. meg kell tanítanunk bánni az érzelmeivel. De ezt már nem pedagógiának, hanem pedológiának hívják. Vagyis nemcsak az oktatási anyaghoz kell értenünk, hanem a gyerekhez, a gyerek „működéséhez” is. Közben elvesznek értékek, elavulnak és újratermelődnek másfélék, mint ahogyan a világ is egyre változik. A legfontosabb talán mégis az, hogy egyáltalán legyenek értékeink és néha átgondoljuk őket. Szemünk előtt nő föl a következő generáció. Szakmánkból adódóan is felelősek vagyunk értük. Nemcsak azért, hogy mit tudnak, mire képesek, hanem azért is, hogy milyen emberek lesznek, milyen értékek szerint élnek majd. Pecsenye Éva Budapest, 1991. április 7.

1991/5 VÉGRE KÉZBE VEHET JÜKI MEGJELENIK, MEGRENDELHETŐ, MEGVÁSÁROLHATÓ egy gyakorló tanár kollégánk, dr. Czakó Kálmán Dániel BIOLÓGIA csillagfény, porszem, csipkebokor c. tankönyve. Az országos tanári pályázaton fődíjat nyert munka a Győr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézet jóvoltából és szakmai menedzselése révén válik hozzáférhetővé. A 350 oldalas enciklopédikus jellegű, gazdag illusztrációkkal készülő színes kötet, így végre hozzáférhető, s a közoktatásba bekapcsolható. A könyv 1991 júniusában jelenik meg. Ára 490,- Ft. Megrendelhető a Pedagógiai Intézetben. Levélcím: 9002 Győr, Pf. 67. Telefon: 96/23-023. Fax: 22-023. Hogy ez az értékes könyv minél több kollégánkhoz és diákjaihoz eljusson, szeretettel tesszük közzé a kiadó ajánlását. Ajánlás Az élet tanulmányozása a legizgalmasabb élmények egyike. Dr. Czakó Kálmán Dániel könyve ennek szellemében született, elsősorban azért, hogy a megszerzett ismereteket továbbítsa mindazoknak, akiket a biológia tudománya érdekel, és akik arra is elszánták magukat, hogy a minket körülvevő világ törvényszerűségeinek megismerésén túl, annak védelméért is hajlandók megtenni mindent, ami tőlük telik. A könyv elért eredményeket közvetít azzal a szándékkal, hogy az általa közöltek másokban gyümölcsözően munkáljanak tovább, és így újabb eredmények születhessenek. Különös hangsúllyal szerepel a könyvben az az emberi vágy, miszerint világunk épségére azért kell vigyáznunk, mert sorsunk és jövőnk csak az ember és az élő környezet összhangjában képzelhető el. Dr. Czakó Kálmán Dániel munkája a biológia középfokú megközelítésére vállalkozik. Hatalmas tárgyi ismeretanyaga azonban a könyvet kiemeli a tankönyvek sorából. Mindazokhoz szól, akik ugyan rendelkeznek már bizonyos biológiai előképzettséggel, de ezt elmélyíteni szeretnék, vagy ami még ennél is fontosabb, ismereteiket olyan megvilágításban kívánják újragondolni, ami túllép az egyes szaktudományi korlátokon. Élettudományi mondanivalóját a fizika, a matematika, a régészet, a biokémia, a biofizika és más társtudományok idevágó tényanyagának szerves integrálásával gazdagítja, s ezáltal más dimenzióba emeli. Egy gyakorló tudóstanár tapasztalatain és tanítási gyakorlatán alapuló munkát tart kezében az olvasó. Dr. Czakó Kálmán Dániel Ordo Sancti Benedicti a pannonhalmi Bencés Gimnázium tanára. 1987-ben a Művelődési Minisztérium Tanterv- és Taneszközfejlesztés Országos Tanácsa által kiírt országos tanári pályázaton fődíjat nyert. Majd a könyv tervezetét megvitatta a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Tudományok Osztálya, amely a koncepcióval egyetértett, szakmai színvonalát magas minősítéssel illette és igen hasznos kézikönyvként ajánlva az érdeklődőknek, megjelentetését mielőbb kívánatosnak tartotta. Nagy örömünkre szolgál, hogy ezt az értékes, hazai viszonylatban hiánypótló szép könyvet sokak akarásával, tudósok, szakemberek, tanárok, művészek és az iskolaügy jobbításáért tenni akarók összefogásával, de legfőképpen dr. Czakó Kálmán Dániel szívós és töretlen alkotó munkája nyomán több évi erőfeszítések után végre kézbe adhatjuk.

1991/5 Bízunk abban, hogy kiváló gyakorló tanáraink tapasztalataiból született, az oktatás egészére termékenyítőleg ható munkák intézményes felkarolást nyernek, ezáltal könnyebben tudnak majd utat törni maguknak, és a szürkeség után vonzó, szép formában juthatnak el azokhoz, akiknek és akikért készülnek. Örülnénk, ha az iskolák segítőkre, támogatókra lelhetnének, és az oly sok gazdagságot tartalmazó kötet - az érdeklődők mellett - az iskolák sokaságába, minél több diák, tanár kezébe eljuthatna, ha a könyv országhatároktól függetlenül minden iskolában ott lenne, ahol magyarul taníthatnak és tanulhatnak. Mielőtt a Kedves Olvasó a tudomány „szemezgetésébe”, a könyv lapozgatásába kezdene, engedje meg, hogy sok örömet kívánva jó szívvel és külön szeretettel ajánljam figyelmébe a könyv záró fejezetét. Ebben a fejezetben a szerző esszéként tárja elénk az életről, annak értelméről szóló vélekedését. Lélektől lélekig ható meditatív gondolatait, növendékeivel folytatott dialógusainak gyönyörű gyümölcseit osztja meg velünk, talán éppen azon gondolatok által vezérelve, hogy egymás iránti személyes törődéssel, türelemmel és szeretettel mindegyikünk könnyebben megtalálhassa a maga helyét, megőrizhesse egyéniségét és sokszínűségét. „Szükség van Rád, mert ember vagy. Talán nem lesz utad töretlen; lehet. De nézd a madár szárnycsapását, milyen szakaszos, mégis a röpte folytonos. És nem is a szárnycsapás a fontos, hanem a röpte előre.” E gondolatok jegyében ajánlom a könyvet szeretettel minden Kedves Olvasónak. Dr. Németh Mária