Szegedi Tudományegyetem & Szent István Egyetem
2008. november
A lakosság által legfontosabbnak tartott természeti adományok Kérdıíves felmérés Lakitelek, Tiszaalpár, Tiszaug és Csongrád-Bokros környezetében Kelemen Eszter1 Szent István Egyetem, Gödöllı 2009. február 1. Bevezetés A Lakiteleki-Tiszaalpári Holt-Tisza és a környezı ártéri területek (rétek, kaszálók, erdık és szántók) természeti értékeit hosszú évek óta vizsgálják természettudósok, s kutatásaik ez idı alatt természetvédelmi intézkedésekbe, tájrekonstrukciós programokba, gazdálkodási szabályokba épültek be. Ritkábban került azonban sor a helyi emberek természeti környezethez főzıdı véleményének, tudásának feltárására, a természethez főzıdı kapcsolatuk megismerésére. A Szent István Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem munkatársai éppen emiatt döntöttek úgy, hogy kutatást indítanak Lakitelek és Tiszaalpár tágabb környezetében, hogy megértsék, milyen értékes adományokat nyújt a természet az itt élı emberek számára, miért és miként fontos a Tisza-menti vadregényes táj számukra. Kutatásunk célja kettıs: egyrészt szeretnénk megérteni, hogy melyek a legfıbb természeti adományok (ökoszisztéma szolgáltatások) az itt élık számára, és miért fontosok azok (miként járulnak hozzá a mindennapi életük jobbá tételéhez); másrészt szeretnénk ezeket az információkat a Nemzeti Park Igazgatósága felé továbbítani s párbeszédet indítani a természetvédık és a helyiek között, amely kezdılépése lehet a fenntartható tájhasználat közös kialakításának. A kutatás két fı szakaszra tagolható. Az elsı szakaszban, 2007. ıszén, személyes beszélgetések (interjúk) segítségével azt vizsgáltuk, hogy miként élnek a környékbeliek, mindennapi életük során mely természeti adományokra (termelı, szabályozó, kulturális és támogató ökoszisztéma szolgáltatásokra) támaszkodnak. A közel ötven beszélgetésbıl kigyőjtöttük azokat az adományokat, amelyeket a megkérdezettek megemlítettek, s egy rövid összefoglaló anyagban közreadtuk az említett természeti értékekhez kapcsolódó ismereteket, véleményeket (A természet adományai Tiszaalpár-Lakitelek környezetében címmel). A kutatás második szakaszában, 2008/2009 telén, a beszélgetésekbıl kigyőjtött ökoszisztéma szolgáltatások rangsorolását, a legfontosabb adományok kiválasztását hajtottuk, hajtjuk végre. Ennek során végeztünk egy kérdıíves felmérést, amelynek során összesen 132 járókelıt kérdeztünk meg Lakitelek, Tiszaalpár, Csongrád-Bokros és Tiszaug településeken, hogy a környezı természeti környezetnek mely adományait tekintik a legértékesebbnek. Jelen tanulmányunk e kérdıíves kutatás eredményeit foglalja össze. Az értékelı munka azonban ezzel még nem zárult le, februárban ugyanis kiscsoportos beszélgetéseket szervezünk, ahol a megjelenteket szintén arra fogjuk kérni, hogy a különbözı érvek, indokok mérlegelése után közösen döntsenek a legfontosabb, a megırzése leginkább számot tartó természeti adományokról. A kutatás lezárásaként, várhatóan 2009 áprilisában, egy néhány órás fórumot, mini-konferenciát szeretnénk szervezni a helyi érintettek, a kutatásban résztvevık és más érdeklıdık számára, ahol beszámolnánk a kutatás eredményeirıl, és egyben lehetıség nyílna az eredmények megvitatására, s meghívott elıadók segítségével az eredmények hasznosításáról való közös gondolkodásra. 1
A kérdıíves kutatásról készült jelentést Kelemen Eszter állította össze, a benne foglalt eredmények azonban a Szegedi Tudományegyetem oktatóival, Málovics Györggyel és Margóczi Katalinnal, valamint diákjaival közös kutatómunkára épülnek. A jelentés készítıjének elérhetısége: Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, 2103 Gödöllı, Páter K. u. 1., tel: 28/522-000 2269-es mellék, e-mail:
[email protected]
1
Szegedi Tudományegyetem & Szent István Egyetem
2008. november
2. A kérdıíves kutatás módszertani háttere A kérdıíves kutatás során egy sajátos, képi megjelenítésre épülı technikát alkalmaztunk. Kérdések hosszú sora helyett 12 fényképet bemutató tablót mutattunk a válaszadóknak, s arra kértük ıket, hogy válasszák ki a képek közül azokat, amelyek szerintük a helyi közösség számára a legfontosabbak, amelyek megırzése elengedhetetlen. A bemutatott fényképek olyan természeti adományokat ábrázoltak, amelyeket az elızı évben készített interjúk során említettek a helyiek, s amelyek az ökológus kutatók szerint is igen jelentısek a térségben. A választható fényképek válogatása során két szempontot tartottunk szem elıtt: a fényképek helyi tájrészleteket ábrázoljanak, illetve egyértelmően tükrözzék azokat az ökoszisztéma szolgáltatásokat, amiket az interjúkban említettek.2 A kérdıív a legfontosabbnak tartott öt szolgáltatás kiválasztásán túl arra is rákérdezett, hogy mivel indokolja a válaszadó az adott fénykép kiválasztását. Végezetül néhány csoportképzésre alkalmas kérdést kérdeztünk a válaszadóktól (pl. hol lakik, mivel foglalkozik). A kérdıívben szereplı kérdéseket és a kiválasztott fényképeket elızetesen egyeztettük több, a térségben korábban kutatást végzı munkatársunkkal, illetve a Kiskunsági Nemzeti Park illetékes kollégáival, s emellett próbalekérdezéseket is tartottunk, hogy tovább tudjuk finomítani a kérdıívet. 3. A megkérdezett sokaság fıbb jellemzıi A kérdıíves felvételre 2008. november 28-29-én került sor a Szegedi Tudományegyetem 17 diákjának és két oktatójának, valamint a Szent István Egyetem kutatójának részvételével. A terepmunka elıtt a résztvevı diákok módszertani felkészítést kaptak, és értesítettük az érintett települések önkormányzatait. A másfél napos terepmunka során összesen 132 járókelıvel töltöttük ki a kérdıívet Lakitelek, Tiszaalpár, Csongrád-Bokros és Tiszaug forgalmasabb pontjain (bolt, önkormányzat, étterem stb.). A megkérdezettek 54%-a nı, 46%-a férfi volt. Legnagyobb hányaduk Tiszaalpáron él (61 fı, 46%), 27-en Lakiteleken, 16-an Csongrádon, 11-en Tiszaugon laknak, míg a maradék 17 fı (13%) más településeken lakik, s csak átutazóban járt a kérdezés idıpontjában a vizsgált településeken. A válaszadók közül a vizsgált településen élık döntı többsége (81,7%-a) több mint 15 éve él itt, s közöttük is meghatározó azok aránya, akik születésüktıl fogva élnek a környéken (56 fı, az összes megkérdezett 53,8%-a). Az átutazóban lévı válaszadók csaknem fele (46,2%-a) munkavégzés céljából járt a kérdezés idıpontjában a vizsgált településeken, lényegesen kisebb hányadot tesz ki azok aránya, akik rokonlátogatás, vásárlás vagy kirándulás céljából látogatta meg a kiválasztott négy települést. A válaszadók átlagos becsült életkora 43 év. A becsült életkorok alapján a 20 éves, vagy annál fiatalabb korosztályt 12-en képviselték, a nyugdíjas korúakat 28-an, míg a középsı korosztályba tartozók viszonylag egyenletesen oszlottak el. Foglalkozás tekintetében meglehetısen változatos képet mutat a megkérdezettek köre: jelentıs részük nyugdíjas (31 fı, 24%), vállalkozó vagy értelmiségi (19 fı, 14%), illetve diák (15 fı, 11%). Nagy hányadot tesznek ki továbbá a szak-, segéd- és betanított munkások (összesen 36 fı, 27%). Legkisebb hányadban mezıgazdasági dolgozók (5 fı), munkanélküliek (4 fı), illetve alkalmi munkavállalók (3 fı) kerültek a lekérdezett mintába. Fontos ugyanakkor látnunk, hogy foglalkozástól függetlenül a megkérdezettek 42%-a foglalkozik valamilyen formában (akár megélhetésszerően, akár jövedelem kiegészítésként vagy részleges önellátásként) mezıgazdasággal, s kerül nap mint nap közvetlen kapcsolatba a természeti környezettel.
2
A bemutatott fényképek és az általuk megjeleníteni kívánt természeti adományok listája a mellékletben található.
2
Szegedi Tudományegyetem & Szent István Egyetem
2008. november
4. Fıbb eredmények Kutatásunk szempontjából a kérdıíves lekérdezés legérdekesebb eredményei ahhoz kapcsolódnak, hogy mely természeti adományokat sorolták a legfontosabbak közé a megkérdezettek. Az 1. ábráról leolvasható, hogy az összes helyre adott „szavazatot” összeszámolva a legtöbb jelölést a vízhez kapcsolódó szolgáltatások – az árvíz elleni védekezés és a vízháztartás szabályozása – kapták.3 Ezt követıen négy olyan természeti adomány következik, amely az élelmiszer- vagy energiatermeléshez kapcsolódik (termeléssel összefüggı ökoszisztéma szolgáltatás): a halállomány (horgászat, halászat), a szántóföldi növénytermesztés, az állattartás és az ültetett erdık. A tizenként választható fénykép közül az összes helyre leadott szavazatot figyelembe véve a megkérdezettek a természeti sokféleséget sorolták a hatodik, a szelíd turizmust a hetedik helyre, jelentısen több szavazattal díjazva ezeket a szolgáltatásokat, mint az utánuk következıket. 1. ábra A legtöbb "szavazatot" kapott természeti adományok
15
Vízzel összefüggı adományok
22
14
28
Halállomány
22
12
Szántóföldi növénytermesztés
16
8
Ültetett erdık
13
Természeti sokféleség 3
Szelíd turizmus 0
11
10
9
26 9
20
30
7
13
10
25
11 10
10
12
18
5
10 15
14
9
24
7
21
31
Állattartás
14
12 13
40
50
60
70
80
90
Kapott szavazatok száma
1. helyen
2. helyen
3. helyen
4. helyen
5. helyen
Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a rangsorban melyik helyre sorolták a különbözı természeti adományokat, megállapíthatjuk, hogy legtöbben az állattartást jelölték meg az elsı, legfontosabb természeti adománynak. Második helyre holtversenyben a vízzel összefüggı szolgáltatásokat, illetve a halállományt rangsorolták a legtöbben. Harmadik helyen a legtöbb szavazatot az ültetett erdık kapták. Negyedik helyre magasan a szelíd turizmust sorolták a legtöbben, míg ötödik helyen ismét a vízzel összefüggı adományok kapták a legtöbb szavazatot. Ebbıl a rangsorból jól látszik, hogy a holt-Tisza és a környezı ártéri területek elsısorban kétféle természeti adomány miatt kiemelkedı fontosságúak az itt élık számára: az éltetı víz használata (és az ellene való védekezés), valamint a gazdasági mővelés (élelmiszertermelés, erdıgazdálkodás) miatt. A természeti sokféleség, 3
A választható fényképek között két különbözı fotó szimbolizálta az árvíz elleni védekezést és a vízháztartás szabályozását, ugyanakkor a kapott válaszokból egyértelmővé vált, hogy a válaszadók nem különítik el ezt a két szolgáltatást élesen, gyakran egymás helyett, vagy felcserélve használják ıket, ezért célszerőnek tőnt egy kategóriába sorolva kezelni az elemzés során e két természeti adományt.
3
Szegedi Tudományegyetem & Szent István Egyetem
2008. november
bár egyik helyen sem kapott kiemelkedıen sok szavazatot, a rangsor elsı helyén megelızi az ültetett erdıket és a szántóföldi növénytermesztést, harmadik, negyedik és ötödik helyen az állattartást, s az utóbbi két helyen a szántóföldi termesztést is. Mindez arra enged következtetni, hogy a megkérdezettek jelentıs része számol a természeti sokféleséggel, és érdemesnek tartja megırzésre, sıt, bizonyos esetekben akár a megélhetést biztosító gazdasági mővelés lehetısége elé rangsorolja. Fontos azonban azt is megjegyeznünk, hogy míg az elsı három hely elosztásában sokkal nagyobb összhang volt a válaszadók között (kisebb volt a válaszok szórása), a negyedik és ötödik helyre rangsorolt szolgáltatásokra adott szavazatok között egyre kisebb lett a különbség (növekedett a válaszok szórása). Azt is megvizsgáltuk, hogy a különbözı természeti adományok rangsorolása érzékeny-e a válaszadók nemére, korára, lakóhelyére, gazdálkodáshoz való kapcsolatára, illetve a Nemzeti Park Igazgatósága által a térségben végzett tájrehabilitációs munkák ismeretére. Bár ahhoz nincsen elegendı kérdıívünk, hogy „rangsorolási stratégiákat”, azaz statisztikailag szignifikáns kapcsolatokat mutassunk ki a válaszadók különbözı csoportjai és az elsı kérdésekre adott válaszok között, tendenciaszerő kapcsolatokat felfedezhetünk. Ha nemek szerint hasonlítjuk össze a választásokat, elsıként az tőnik fel, hogy a nık esetében nagyobb a válaszadási hajlandóság, a férfiak között ugyanis többen csak az elsı két vagy három helyre választottak ki fényképet. Mind a nık, mind a férfiak nagy jelentıséget tulajdonítanak a termeléssel összefüggı szolgáltatásoknak, ellenben az is látható, hogy a férfiak elıbbre rangsorolják a vízháztartáshoz, árvízi védekezéshez kapcsolódó ökoszisztéma szolgáltatásokat, valamint a természeti sokféleséget, míg a nık gyakrabban szavaznak a környezeti nevelésre, a kézmőves alapanyagok pedig kizárólag náluk jelennek meg. Kor szerint csoportosítva a válaszadókat alig találunk különbséget a válaszok között. A termeléssel összefüggı természeti adományok (állattartás, szántóföldi növénytermesztés, erdı) kiválasztása mindegyik korcsoportban jellemzı. Ugyanakkor az idısebb korosztályból (51 év felett) sokkal többen szavaztak a vízháztartáshoz és az árvízi védekezéshez kapcsolódó szolgáltatásokra s kevesebben a szelíd turizmusra, mint a fiatalabbak közül, ami talán a gátmagasítás elıtti tájhasználatig visszanyúló tapasztalatoknak köszönhetı. Az is megfigyelhetı továbbá, hogy a középsı, 30-50 éves korosztály tagjai nagyobb arányban választják be az ötös rangsorba a környezeti nevelést és a szelíd turizmust, valószínőleg azért, mert ezek a válaszadók a gyermekeiken keresztül érintettek e téren. A lakóhely tekintetében két érdekes megfigyelést tehetünk. A legtöbb adomány rangsorolása nem tér el jelentısen településenként, ugyanakkor meglepı, hogy Csongrád-Bokroson a többi vizsgált településhez képest sokkal kevesebben említették a vízhez kapcsolódó szolgáltatásokat, holott az Alpári-öblözet elárasztásával többek közt Csongrádot tudják megmenteni az árvíztıl. A másik érdekesség a vizsgált településeken élık és az átutazóban lévık választásait összehasonlítva fedezhetı fel. Elızetes hipotézisünk ezzel kapcsolatban az volt, hogy a helybeliek inkább a termeléssel összefüggı szolgáltatásokat választják majd be a rangsorba, míg az átutazók a rekreációhoz kapcsolódó kulturális szolgáltatásokat. Az adatok ezzel szemben nem mutatnak tendenciózus eltérést a két csoport között: az átutazóban lévık például éppúgy szavaztak az állattartásra és az ültetett erdıkre, mint a helyiek, a szelíd turizmus pedig még kevéssel nagyobb súlyt is képviselt a helyiek körében, mint az átutazóknál. Különbség inkább abban figyelhetı meg, hogy a szántóföldi növénytermesztés nem kerül be az átutazók által felállított ötös rangsorba, s válaszaik sokkal kevésbé egységesek, mint a helyben élıké. Ez jól tükrözi, hogy a különbözı céllal idelátogatók teljesen más természeti értékeket fedeznek fel és tartanak megırzendınek.4 4
Ebbıl a szempontból nem volt a legszerencsésebb a kérdıívkészítés idıpontja, hiszen novemberben turisták helyett inkább munka, vagy látogatás céljából érkezı idegenekkel találkoztunk. Valószínősíthetı azonban, hogy
4
Szegedi Tudományegyetem & Szent István Egyetem
2008. november
A gazdálkodáshoz való viszony kapcsán azt a hipotézist állítottuk fel, hogy akik foglalkoznak gazdálkodással, azok elıbbre rangsorolják a termeléssel összefüggı szolgáltatásokat (állattartás, szántóföldi növénytermesztés, ültetvény erdı), mint azok, akik semmilyen formában nem gazdálkodnak. Az adatok ugyanakkor nem mutatnak jelentıs eltérést sem a termeléssel összefüggı adományok, sem a természeti rendszer mőködését biztosító szolgáltatások tekintetében. Például a gazdálkodással foglalkozók 45%, a nem gazdálkodók 50%-a sorolta az elsı öt hely valamelyikére a természeti sokféleséget, sıt, a gazdálkodók esetében ugyanannyian választották elsı helyre a természeti sokféleséget, mint a szántóföldi növénytermesztést. Végezetül azt is megvizsgáltuk, hogy eredményez-e jelentıs különbséget a rangsorolásban a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága által végzett tájrehabilitációs projekt ismerete. Az adatokból megállapítható, hogy azok, akik ismerik a tájrehabilitációs projektet, kicsivel elıbbre rangsorolják a környezeti nevelést és a szelíd turizmust, míg a másik csoportba tartozók a vízhez kapcsolódó természeti adományokat preferálják. Meglepı ugyanakkor, hogy a tájrehabilitációs projekt ismerete nem befolyásolja, hogy hányan rangsorolják az elsı öt hely valamelyikére a szántóföldi növénytermesztést vagy az állattenyésztést, sıt, a projekt ismerıi körében szinte dominánsabb az állattartás és a szántóföldi növénytermesztés, mint a projektet nem ismerık esetében. Ez arra enged következtetni, hogy a tájrehabilitációs tevékenységet ismerık számára nem ismert pontosan, vagy nem elfogadott a projekt célja, természetvédelmi indokoltsága, illetve a tájrehabilitáció által biztosított hosszú távú elınyök köre. Az elemzés további fontos részét képezi a természeti adományok kiválasztása mögött húzódó indokok, motivációk vizsgálata, hiszen ez vezethet el bennünket annak megválaszolásához, hogy mi adja egy-egy adomány értékét. Sajnos a válaszadók jelentıs része nem indokolta a választásait, ezért a kapott válaszok elemzése nem terjeszthetı ki az egész mintára, a statisztikában bevett módszerek szerint általános eredményeket nem fogalmazhatunk meg. Néhány fontos tanulságot azonban leszőrhetünk az indoklások elemzésébıl. Egyik természeti adományról a másikra haladva jól látható, hogy a tisztán termeléssel összefüggı természeti adományok (állattartás, szántóföldi növénytermesztés, ültetett erdık) kiválasztását leginkább a mindennapi megélhetésben játszott szerepük indokolja: a válaszadók egy részének a foglalkozása is ezekhez kötıdik, vagy ismer olyanokat, akik ezekbıl élnek. Gyakran merül fel indokként az is, hogy a legalapvetıbb szükségleteinket (táplálék, energia) elégítik ki. Csak kevés olyan esetet találunk, ahol az indoklásban az szerepel, hogy szép, vagy a hagyományok része egyik vagy másik termeléssel összefüggı szolgáltatás. A halállomány és vadállomány kettısséget mutat az indoklások terén: a létszükségletek kielégítésén túl szerepet játszanak az emberek kikapcsolódásában, rekreációs értékük is van, amiben bizonyos fokig hasonlítanak a kulturális szolgáltatásokra. Ez utóbbiak esetében (tudományos kutatómunka, környezeti nevelés, szelíd turizmus) ismét eltérı motivációkat fedezhetünk fel. Míg a szelíd turizmus kiválasztását részben a rekreációval, részben a megélhetésben betöltött szerepével indokolták a válaszadók, a környezeti nevelés és a kutatómunka azért tőnt számukra fontosnak, mert ennek révén szemléletformálásra, tanulásra nyílik lehetıség. Bıvítve ennek a gondolatmenetnek a perspektíváját, azt is mondhatjuk, hogy a kulturális természeti adományok egy része hozzásegít bennünket ahhoz, hogy jobban tudjuk megvédeni a környezetünket, s több választási lehetıséget hagyjuk az utánunk jövı generációknak. A legváltozatosabb, legösszetettebb indoklásokat a szabályozó és támogató ökoszisztéma szolgáltatások kiválasztása során kaptuk, ami jól jelzi, hogy ezek a legösszetettebb természeti adományok is egyben, amelyek számos, de többnyire indirekt, módon szolgálják nyári napokon, nagyobb turistaforgalom mellett, markánsabb különbségeket azonosíthattunk volna a kérdıívvel a helyi és nem helyi válaszadók választásait illetıen.
5
Szegedi Tudományegyetem & Szent István Egyetem
2008. november
jólétünket. Az árvíz elleni védekezésnek és a vízháztartás szabályozásának a kiválasztását például azzal indokolták a válaszadók, hogy mindezen keresztül a természet hozzájárul a friss ivóvízhez, a tápanyagképzıdéshez, a magasabban fekvı területek vízellátottságához, az öntözéshez, az árvizek pusztító hatásainak mérsékléséhez, a halgazdagsághoz. Mindez a természeti rendszerek egészséges mőködésének ismeretére utal, s bizonyítja a helyi tudás ma is meglévı gazdagságát. Ugyanakkor a vízhez kapcsolódó képek esztétikai értéket is jelentettek a megkérdezettek számára, és megtestesítik a vizsgált települések hagyományait. Látva a vízhez kapcsolt értékek sokféleségét, nem csoda, ha a válaszadók nehezen tudták a tablón bemutatott két „vizes” képet egymástól elkülönülten kezelni, hiszen ezek a szolgáltatások alapvetıen kapcsolódnak egymáshoz, s összefonódnak más, termeléshez kapcsolódó vagy kulturális természeti adományokkal. Szintén nagyon érdekes látni, hogy a természeti sokféleség kiválasztását leginkább esztétikai értékekre, vagy a gazdag növény- és állatvilág önmagában vett létezési értékére vezetik vissza a válaszadók. Ez jól bizonyítja, hogy egy-egy természetközeli állapotban fennmaradt terület, az ott megtalálható fajgazdagság a gazdasági hasznosítás szándéka nélkül is értéket jelent az emberek számára. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a természeti sokféleségnek a természeti rendszerek egészséges mőködésében betöltött szerepe egyelıre kevéssé ismert a válaszadók körében. Ha megpróbáljuk kategorizálni az indoklásként felhozott érveket, hat jól elkülönülı csoportot figyelhetünk meg. Az elsı csoportba azok az érvek tartoznak, amelyek a kiválasztott természeti adományokat az anyagi-fizikai jóléttel, a legfontosabb emberi szükségletek kielégítésével kötik össze (pl. élelem, tüzifa, ivóvíz, megélhetés általános értelemben stb.). A második csoportba azok az érvek kerülnek, amelyek az ökoszisztéma szolgáltatásoknak az egészséges élet feltételeit megteremtı képességét hangsúlyozzák (pl. tiszta levegı, tiszta víz). Az indoklások harmadik csoportját azok alkotják, amelyek esztétikai értéket, rekreációt, szellemi értelemben vett jólétet kapcsolnak a természeti adományokhoz (pl. szépség, kikapcsolódás). Az ötödik csoportba azokat az érveket sorolhatjuk, amelyek szerint a természeti adományok kiteljesítenek bennünket társas kapcsolatainkban, összekötik a különbözı embereket, társadalmi csoportokat (pl. a települések hírneve a természeti környezetnek köszönhetıen, tradíciók, társas elfoglaltságok, mint a vadászat stb.). Az ötödik csoportba azok az indokok tartoznak, amelyek szerint a kiválasztott természeti adományok önmagukban vett értékkel, vagy örökhagyási értékkel rendelkeznek – ezek szerint az érvek szerint azért kell megıriznünk bizonyos ökoszisztéma szolgáltatásokat, mert azok az utánunk jövı generációk számára jelentenek majd értékeket. Végezetül a hatodik csoportba kerültek azok az indokok, amelyek szerint a természeti adományok fokozzák biztonságérzetünket, biztonságossá teszik a körülöttünk lévı világot (pl. árvizek elleni védekezés). A kérdıív utolsó részében három olyan kérdést tettünk fel, ami a természetvédelmi intézkedésekhez kapcsolódó informáltságra, illetve érdeklıdésre kérdeztek rá. Tanulságos lehet összevetni, hogy miközben a KNPI által folytatott tájrehabilitációról a megkérdezettek csaknem kétharmada (63,6%) hallott már, a Natura 2000 programról, amelynek része az Alpári-öblözet is, és a tájhasználók számára bizonyos gazdálkodási szabályok betartását írja elı, a válaszadók alig több, mint egynegyede (28%) értesült. Holott a válaszadók többsége érdeklıdik a természetvédelemhez kapcsolódó témák iránt. Ezt egyrészt alátámasztja, hogy az utolsóként feltett kérdésünkre (Szeretne-e többet hallani a környezı ártéri területek természeti értékeirıl, a nemzeti park igazgatósága által tervezett természetvédelmi beavatkozásokról?) a válaszadók háromnegyede pozitív választ adott, bár kétségtelen, hogy a kérdezıknek való egyfajta „megfelelési kényszer” torzíthatja az eredményt. Ugyanakkor a kérdezık visszajelzései alapján gyakori volt, hogy a válaszadó maga is érdeklıdött a kutatás
6
Szegedi Tudományegyetem & Szent István Egyetem
2008. november
folytatásáról, vagy arról, hogy az eredményekrıl hol lehet majd hallani. Ez mindenképpen bizonyítja, hogy a természetvédelemhez kapcsolódó témák nem idegenek a helyiek számára, s van érdeklıdés a tájékoztatás iránt. 2. ábra Szeretne-e többet hallani a természetvédelemhez kapcsolódó témákról?
Nem; 23,7%
Igen; 76,3%
5. Összefoglaló -
2008. november 28-29-én Tiszaalpár, Lakitelek, Csongrád-Bokros és Tiszaug településeken összesen 132 kérdıívet töltöttünk ki, amelyben a válaszadók elızetesen kiválasztott természetdi adományokat rangsoroltak.
-
Az öt legfontosabb természeti adomány között kiemelt szerepet kapott az állattartás, a halállomány, a vízháztartás szabályozása és az árvíz elleni védekezés, az ültetett erdık, valamint a szelíd turizmus. Ezek mellett sokan beválasztották a legfontosabb öt ökoszisztéma szolgáltatás közé a szántóföldi növénytermesztést és a természeti sokféleséget is.
-
A termeléssel összefüggı természeti adományok (állattartás, szántóföldi növénytermesztés, erdısítés) dominanciája arra vezethetı vissza, hogy ezek adják a legfontosabb megélhetési lehetıséget a helyi emberek számára. A vízhez kapcsolódó szolgáltatások – halállomány, vízháztartás szabályozása és árvíz elleni védekezés – gyakori említése pedig azt jelzi, hogy a helyi közösségek mőködése még mindig alapvetı módon támaszkodik a Tiszára, úgy az élelemszerzés és rekreáció, mint a természeti rendszer egészséges mőködése kapcsán.
-
A legfontosabb öt természeti adomány kiválasztásában csak minimális eltérések figyelhetık meg, ha nem, életkor, lakóhely, a gazdálkodáshoz való viszony, vagy a KNPI tájrehabilitációs programjának ismerete alapján csoportokat képezünk a megkérdezettekbıl. Legfontosabb talán a felfedezhetı gyenge kapcsolatok közül az, hogy a tájrehabilitációs tevékenységet ismerık ugyanúgy a legfıbb szolgáltatások közé sorolják a szántóföldi növénytermesztést, mint akik nem hallottak még róla, ami a projekt kommunikációs nehézségeire, a körülötte kialakult konfliktusokra hívja fel a figyelmet.
-
A legfontosabbnak tartott ökoszisztéma szolgáltatások kiválasztása mögött igen változatos indokok húzódnak meg, amelyeket hat fı csoportba lehet sorolni: hozzájárulás az anyagi-fizikai szükségletek kielégítéséhez; hozzájárulás az egészséges élethez; hozzájárulás az esztétikai-spirituális jóléthez; a társas kapcsolatok kiteljesítéséhez; a jövı generációk választási lehetıségeihez, illetve a biztonságos élethez.
7
Szegedi Tudományegyetem & Szent István Egyetem
2008. november
-
Fontos tanulsága a kérdıíves felmérésnek, hogy a természeti adományok kiválasztása, rangsorolása során kevesen gondolták végig annak feltételeit és következményeit, hogy az általuk kiválasztott szolgáltatás hosszú távon megmarad. Így több esetben megfigyelhetı, hogy a kiválasztott természeti adományok egymással ellentétben vannak (pl. a vízháztartás szabályozása és az árvízi védekezés a szántóföldi növénytermesztéssel), vagy más adományokat negatívan befolyásolnak (pl. a homoki részek erdısítése a talajvízszintet).
-
Ugyanakkor a megkérdezettek nyitottsága a természetvédelemhez kapcsolódó témák iránt, illetve a KNPI aktív tájrehabilitációs tevékenysége a területen felveti a lehetıségét a nyílt párbeszédnek, amely során a természeti környezet egészséges mőködésérıl meglévı tudományos tudás, és az évtizedekre-századokra visszamenı helyi tudás kiegészítheti egymást.
6. Melléklet: A kérdıívezés során bemutatott fényképek, és az általuk illusztrált természeti adományok listája Természeti adományok Állattartás
Vízháztartás szabályozása Szükségtározó Természeti sokféleség
Csoport Termeléssel összefüggı természeti adomány Termeléssel összefüggı és kulturális természeti adomány Termeléssel összefüggı és kulturális természeti adomány Termeléssel összefüggı természeti adomány Termeléssel összefüggı természeti adomány Termeléssel összefüggı természeti adomány Szabályozó szolgáltatás Szabályozó és támogató szolgáltatás Szabályozó és támogató szolgáltatás
Tudományos kutatómunka Környezeti nevelés Szelíd turizmus
Kulturális természeti adomány Kulturális természeti adomány Kulturális természeti adomány
Halállomány Vadállomány Szántóföldi növények Telepített erdık Kézmőves alapanyagok
Illusztráló fotók Legelı állatok a réten Horgászok a Holtág mentén Vadászok Kukoricaföld Telepített erdı Füzes (kosárfonáshoz használt) Zsombéksásos Elárasztott terület Alpári rét, ritka madárfajokkal Kutatók munka közben Erdei iskola Kirándulócsoport
8
