Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv - 2015 A Duna-vízgyűjtő magyarországi része
5-1 melléklet: A vízhasználatok bemutatása és gazdasági jelentőségének értékelése
3. változat
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Vállalkozási szerződés keretében a víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges, a 1121/2014. (III. 6.) Korm. határozat 1. a) és b) pontjai szerinti gazdasági elemzések elkészítése
A vízhasználatok bemutatása és gazdasági jelentőségének értékelése 3. változat
1013 Budapest, Attila út 16. I/2. 1253 Budapest, Pf.: 7 Tel./Fax: 36 (1) 212-6093; 212-6094; 375-7774; 375-9324; 489-3579; 489-3580 Honlap: www.oko-zrt.eu e-mail:
[email protected]
Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.
Vállalkozási szerződés keretében a víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges, a 1121/2014. (III. 6.) Korm. határozat 1. a) és b) pontjai szerinti gazdasági elemzések elkészítése
A vízhasználatok bemutatása és gazdasági jelentőségének értékelése 3. változat
Készítette: Hartwig Lászlóné (ÖKO Zrt.) Kovácsné Molnár Gyöngyi (ÖKO Zrt.) Dr. Rákosi Judit (ÖKO Zrt.)
1013 Budapest, Attila út 16. I/2. 1253 Budapest, Pf.: 7 Tel./Fax: 36 (1) 212-6093; 212-6094; 375-7774; 375-9324; 489-3579; 489-3580 Honlap: www.oko-zrt.eu e-mail:
[email protected]
Tartalomjegyzék
Bevezetés ................................................................................................................................... 1 1 Vízkivételek általános jellemzése ................................................................................. 2 2 Vízvédelmi ráfordítások alakulása ................................................................................ 8 3 Települési vízgazdálkodás ........................................................................................... 14 3.1 Közüzemi ivóvízellátás ................................................................................................. 14 3.2 Közüzemi szennyvízelvezetés és tisztítás ................................................................... 18 3.3 Egyéb települési vízgazdálkodás ................................................................................. 21 4 Mezőgazdaság.............................................................................................................. 24 4.1 Vízhasználat ................................................................................................................. 24 4.1.1 Öntözés................................................................................................................. 25 4.1.2 Állattenyésztés és egyéb mezőgazdasági célú vízfelhasználás ............................ 30 4.1.3 Halászat ................................................................................................................ 30 4.1.4 Horgászat .............................................................................................................. 32 4.2 A mezőgazdaság gazdasági jellemzése ....................................................................... 33 4.3 Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat környezetvédelmi ráfordításai ............. 42 5 Ipar ............................................................................................................................... 44 5.1 Ipari vízkivétel, vízhasználat ........................................................................................ 44 5.2 Feldolgozóipar ............................................................................................................. 47 5.3 Vízenergia termelés ..................................................................................................... 56 6 Egyéb vízhasználatok ................................................................................................... 62 6.1 Vízi szállítás .................................................................................................................. 62 6.2 Vízhez kötődő turizmus ............................................................................................... 66 6.3 Ár- és belvízvédekezés ................................................................................................. 70
Bevezetés A vízhasználatok jelentőségének 2004. évre vonatkozó gazdasági értékelése elkészült az ország egészére mint egységes vízgyűjtőre1. Jelen tanulmány egyik célja, hogy aktualizálja, frissítse a korábbi tanulmányt és bemutassa a 2000-2013 közötti időszakra a vízhasználatok alakulását a jellemző gazdasági adatokkal együtt, értékelje a vízhasználatok gazdasági jelentőségét. A tanulmány másik célja, hogy sokoldalúan megalapozza a 2021-ig szóló vízgazdálkodási előrejelzést. Az elemzés, az adatgyűjtés kiterjedt a következő vízhasználatokra: Víziközmű ellátás (vízkivétel, szennyvízelvezetés-tisztítás ellátottsági mutatók) háztartási, ipari és egyéb vízhasználatok viszonylatban, Egyéb települési vízgazdálkodás (csapadékvízelvezetés, egyedi szennyvízkezelés, települési folyékony hulladék) Mezőgazdasági vízhasználatok (földterület használati adatok, öntözés és halászat vízfogyasztása, termelési tényezők jövedelme, mezőgazdasági foglalkoztatottság, a mezőgazdaságból élők száma, munkajövedelem) Ipari vízhasználatok (ipari vízkivétel, termelés, hozzáadott érték, alkalmazásban állók száma a fontosabb ágazatokra, munkajövedelem). Vízi energia termelés (energiatermelésre és vízenergia termelésre vonatkozó kapacitás és termelési adatok, bruttó hozzáadott érték, alkalmazottak, munkajövedelem) Hajózás, vízi szállítás (vízi áruszállítás mennyiségére és értékére vonatkozó adatok) Vízi idegenforgalom (egy turistanap összes kiadása, vízi turizmussal kapcsolatos vendégéjszakák száma, alkalmazásban állók száma, bevétele) Ár vízvédelem Belvízvédekezés Az elemzésben csak a főbb adatokat és tendenciákat mutatjuk be. Az elemzések alapjául szolgáló adatokat az 1. számú excel melléklet tartalmazza.
1
A VKI által előírt 2004. évi gazdasági elemzésre vonatkozó jelentés elkészítése. I. Kötet: A vízhasználatok fontosságának gazdasági elemzése ÖKO Rt.2004.
1
1 Vízkivételek általános jellemzése A vízkivételek alakulását a következő táblázatok mutatják be. Az engedélyezett, lekötött mennyiség minden évben meghaladja a tényleges vízkivétel, víztermelés nagyságát, 2000 óta – kisebb hullámzásoktól eltekintve – lényegében stagnál, a termelés 2009 óta kismértékben csökkenő tendenciájú. A vízkivételek főbb vízhasználók közötti megoszlását 2013-ban a 2-4. ábrák szemléltetik.
A lekötött és a tényleges vízkivétel mennyisége és a VKJ alakulása 25 000 20 000 15 000 10 000 5 000 0 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. "A" lekötés MFt
"B" termelés MFt
"L" lekötés Mm3
"T" termelés Mm3
1. ábra Forrás: VKJ
2
1.1. táblázat: Összes vízkivétel megoszlása főbb vízhasználók között felszíni víz, millió m3 Megnevezés
1999.
2000.
2001.
2002.
2003.
2004.
2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
2013.
Közüzemi vízkivétel
382,5
364,0
352,4
351,9
355,6
356,0
316,0
302,5
302,6
298,1
300,7
274,5
251,5
273,4
271,3
4 865,8
4 840,8
4 949,9
4 820,8
4 523,2
4 191,9
3 761,2
3 791,5
4 231,9
4 404,1
3 927,1
3 945,6
3 749,3
3 625,2
3 722,8
746,5
654,5
649,7
610,9
600,4
535,0
269,7
265,3
291,9
286,3
332,8
221,0
263,6
264,1
316,0
20,4
20,7
21,9
24,5
25,9
26,8
15,7
16,8
19,4
16,3
15,5
10,9
13,8
14,7
15,9
Ipari vízkivétel Mezőgazdasági célú vízkivétel Egyéb (építőipar, szolgáltatások, közületek) Összes vízkivétel In situ (vízerőmű) vízhasználat
6 015,1
5 880,1
5 973,8
5 808,1
5 505,0
5 109,7
4 362,6
4 376,1
4 845,7
5 004,8
4 576,1
4 452,0
4 278,1
4 177,5
4 326,0
13 492,0
12 257,4
14 390,7
14 494,6
12 401,6
14 881,5
14 124,6
13 055,7
15 139,1
14 399,9
15 516,4
15 208,0
15 015,1
14 861,6
14 159,4
Mindösszesen
19 507,2
18 137,5
20 364,5
20 302,7
17 906,6
19 991,2
18 487,2
17 431,8
19 984,8
19 404,7
20 092,5
19 660,0
19 293,2
19 039,0
18 485,4
Megjegyzés: A táblázatban a felszíni víz kategóriában a parti szűrésű vizek is szerepelnek.
1.2. táblázat: Vízkivétel megoszlása főbb vízhasználók között felszín alatti víz, millió m3 Megnevezés
1999.
2000.
2001.
2002.
2003.
2004.
2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
2013.
Közüzemi vízkivétel
493,3
453,3
450,0
450,0
451,3
446,9
381,1
358,9
373,0
376,1
366,7
352,7
320,8
353,5
346,0
Ipari vízkivétel
184,6
171,7
161,0
162,3
150,3
142,2
104,1
103,1
103,3
101,0
98,0
90,9
84,1
91,2
85,6
69,2
66,2
66,6
68,7
69,2
67,4
41,8
40,1
42,7
43,4
45,1
44,7
45,7
44,2
45,9
26,9
49,2
48,8
49,0
51,3
51,8
38,9
38,3
40,2
43,2
42,3
43,9
42,1
45,9
47,6
774,0
740,3
726,4
730,0
722,0
708,3
566,0
540,5
559,2
563,7
552,1
532,3
492,7
534,8
525,1
2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
2013.
Mezőgazdasági célú vízkivétel Egyéb (építőipar, szolgáltatások, közületek) Összes vízkivétel
1.3. táblázat: Összes vízkivétel megoszlása főbb vízhasználók között, millió m3 Megnevezés Közüzemi vízkivétel Ipari vízkivétel Mezőgazdasági célú vízkivétel Egyéb (építőipar, szolgáltatások, közületek) Összes vízkivétel In situ (vízerőmű) vízhasználat Mindösszesen
1999.
2000.
2001.
2002.
2003.
2004.
875,8
817,4
802,4
801,9
806,9
803,0
697,2
661,4
675,6
674,2
667,4
627,2
572,3
627,0
617,3
5 050,4
5 012,4
5 110,9
4 983,0
4 673,4
4 334,0
3 865,3
3 894,6
4 335,2
4 505,2
4 025,1
4 036,6
3 833,4
3 716,5
3 808,4
815,7
720,7
716,3
679,6
669,5
602,4
311,5
305,5
334,5
329,7
377,9
265,6
309,3
308,3
362,0
47,3
69,9
70,6
73,5
77,1
78,6
54,6
55,1
59,6
59,5
57,8
54,9
55,8
60,6
63,5
6 789,1
6 620,4
6 700,3
6 538,0
6 227,0
5 818,0
4 928,6
4 916,6
5 405,0
5 568,5
5 128,2
4 984,3
4 770,8
4 712,3
4 851,1
13 492,0
12 257,4
14 390,7
14 494,6
12 401,6
14 881,5
14 124,6
13 055,7
15 139,1
14 399,9
15 516,4
15 208,0
15 015,1
14 861,6
14 159,4
20 281,1
18 877,9
21 091,0
21 032,6
18 628,6
20 699,4
19 053,2
17 972,3
20 544,1
19 968,4
20 644,6
20 192,3
19 785,9
19 573,9
19 010,5
Forrás VKJ statisztika
3
2. ábra Forrás: VKJ
3. ábra Forrás: VKJ
4. ábra Forrás: VKJ
Magyarországon - az in situ vízhasználatokon kívül - a különböző gazdasági tevékenységek és a lakosság számára termelt összes vízmennyiség 2013-ban 4851,1 106m3/a, 17 %-kal kevesebb volt, mint 2004-ben (5818,0 106m3/a). A termelt víz 89,2 %-át (4326,0 106m3/a felszíni vízből és parti
4
szűrésű vízből biztosítják, a többit felszín alatti vízkészletek igénybevételével (525,1 106m3/a), ami a teljes víztermelés 10,8 %-a. 2013-ban a felszíni vízkivétel 86%-át az ipari vízkivételek adták, aminek nagyrésze hűtési célú vízhasználat. A felszín alatti vizek mintegy 66%-át a közüzemek termelik ki. Az ország legnagyobb vízhasználói az ipari üzemek, bár az általuk felhasznált vízmennyiség csökkent, részesedési arányuk 2004-hez (74 %) képest növekedett, 2013-ban az összes vízmennyiségnek mintegy 78,5 %-a. A közüzemi vízkivétel részaránya 12,7%, a mezőgazdasági 7,5%, egyéb vízkivétel (szolgáltatások, építőipar) 1,3%. Az itt felhasznált VKJ statisztika a mezőgazdasági vízhasználat vonatkozásában 2005-től nem reális adatokat mutat, mert a 2005. évi csökkenés valószínűleg azért következett be, mert az öntözés és a halastavi vízhasználat után 2005. évtől megszünt a VKJ fizetési kötelezettség. Ugyan kötelező a vízkivételek bevallása, de ezt nem tudják megfelelően ellenőrizni.
5. ábra Forrás: VKJ
A vizsgált 14 év alatt a víztermelés volumene lényegesen mérséklődött. A felszín alatti vízkivétel 29%kal csökkent, a felszíni víz (parti szűréssel együtt) vízkivétel kevésbé, de szintén jelentős mértékben csökkent, mintegy 26%-kal. Az összes vízkivétel csaknem 27%-kal csökkent 2013-ra 2000-hez képest. A főbb vízhasználói csoportok mindegyike kevesebb vizet használt 2013-ban mint 2000-ben, illetve 2004-ben. A mezőgazdasági vízkivétel 50 %-kal, az ipari vízkivétel mintegy 24%-kal kevesebb volt, mint 2000-ben. A csökkenés a vizsgált időszakban kisebb, nagyobb ugrásokat mutat. A közüzemi vízkivétel 24%-kal csökkent, az egyéb vízhasználat csökkent legkevésbé, 9%-kal. Hazánkban 260 elismert gyógyvíz, 251 elismert ásványvíz van. A nyilvántartott hévíz kutak2 száma 2012-ben 1583 volt, 37 %-kal több, mint 1990-ben (1152 db). A hévízkutak 34%-a fürdőkben hasznosul, a többi mezőgazdasági, energetikai és ipari célokat szolgál. A fürdőkben felhasznált vízmennyiség meghaladja az évi 30 millió köbmétert. A hévízkutak hasznosítás módja szerinti változását az alábbi ábrák szemléltetik. 2
Ákoshegyi György Kézirat, 2014.
5
6. ábra Magyarország 30oC-nál melegebb vizet szolgáltató hévízkútjának megoszlása a hasznosítás módja szerint 1990-ben Forrás: Ákoshegyi György Kézirat, 2014.
7. ábra Magyarország 30oC-nál melegebb vizet szolgáltató hévízkútjának megoszlása a hasznosítás módja szerint 2012-ben Forrás: Ákoshegyi György Kézirat, 2014.
A főbb vízhasználatok gazdasági teljesítményét a termelési kibocsátással3 és az általuk termelt GDPvel jellemezhetjük. E két mutató az egyes vízhasználatok esetében eltérően alakult az elmúlt években (lásd az 1.4 táblázatot).
3
A kibocsátás adott gazdasági egység által más, a termelő gazdasági egységen kívüli egységek számára előállított, valamint a saját végső fogyasztásra kerülő termékek és szolgáltatások összessége. A kibocsátást a magyar nemzeti számlák alapáron értékelik.
6
1.4. táblázat: Főbb vízhasználatok kibocsátásának és bruttó hozzáadott értékének alakulása, Milliárd Ft Kibocsátás Ország összesen Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A Feldolgip, C Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D Vízellátás; szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítés, E Szálláshely-szolg, vendéglátás, I Vízi szálláshely-szolg, vendéglátás* Bruttó hozzáadott érték Ország összesen Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A Feldolgip, C Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D Vízellátás; szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítés, E Szálláshely-szolg, vendéglátás, I Vízi szálláshely-szolg, vendéglátás Bruttó hozzáadott érték aránya a kibocsátás %-ában Ország összesen Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A Feldolgip, C Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D Vízellátás; szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítés, E Szálláshely-szolg, vendéglátás, I Vízi szálláshely-szolg, vendéglátás
2000.
2001.
2002.
27 677,4
31 581,3
34 526,2
1 671,4
1 977,0
10 990,5
2003.
2004.
2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
2013.
2013%
37 536,7
41 116,1
45 174,4
50 245,2
52 426,8
56 004,7
52 152,8
54 921,1
58 286,9
57 783,4
60 030,0
100,0
1 966,7
1 901,3
2 102,9
1 987,3
2 104,4
2 220,8
2 331,6
2 099,2
2 091,8
2 599,0
2 650,4
2 770,6
4,6
12 088,7
12 459,3
13 785,9
15 268,3
17 014,1
19 655,9
20 428,8
21 260,9
18 195,1
21 338,7
23 442,0
23 174,2
23 854,8
39,7
667,8
705,4
788,0
876,2
1 050,6
1 116,4
1 171,6
1 496,9
1 666,3
1 660,8
1 640,6
1 622,6
1 635,2
1 483,1
2,5
248,5 526,5
277,3 600,9
312,9 707,2
337,5 751,6
382,3 819,5
438,9 866,8
476,6 922,3
491,7 996,7
517,7 1 074,9
543,8 1 054,2
578,2 1 036,2
627,8 1 073,8
621,4 1 039,5
609,0 1 092,6
1,0 1,8
175,9
225,8
254,6
267,6
266,9
359,8
0,6
11 339,3
13 252,7
15 076,5
16 318,6
17 869,2
19 206,5
20 841,6
21 848,3
23 049,8
22 209,3
22 775,5
23 788,6
23 959,0
25 127,2
100,0
652,1 2 539,9
750,3 2 950,8
731,5 3 223,8
738,7 3 525,5
908,4 3 952,5
831,0 4 262,6
850,8 4 758,5
874,4 4 882,8
914,4 4 955,0
782,9 4 527,2
809,2 4 994,3
1 106,3 5 261,2
1 088,1 5 419,4
1 098,8 5 719,4
4,4 22,8
337,1
343,2
374,7
389,5
463,4
458,8
416,2
595,7
587,8
696,6
657,9
590,4
622,2
546,7
2,2
112,8 216,5 77,3
129,1 246,8 98,7
147,2 285,0 109,4
158,7 307,1 115,7
183,6 326,7 112,5
208,6 333,1
225,8 350,4
237,6 389,6
252,6 401,6
262,0 393,7
280,9 368,5
290,0 378,6
283,0 340,4
273,7 373,8 123,1
1,1 1,5 0,5
41,0
42,0
43,7
43,5
43,5
42,5
41,5
41,7
41,2
42,6
41,5
40,8
41,5
41,9
100,0
39,0 23,1
38,0 24,4
37,2 25,9
38,9 25,6
43,2 25,9
41,8 25,1
40,4 24,2
39,4 23,9
39,2 23,3
37,3 24,9
38,7 23,4
42,6 22,4
41,1 23,4
39,7 24,0
94,8 57,3
50,5
48,7
47,6
44,5
44,1
41,1
35,5
39,8
35,3
41,9
40,1
36,4
38,0
36,9
88,1
45,4 41,1 43,9
46,6 41,1 43,7
47,0 40,3 43,0
47,0 40,9 43,2
48,0 39,9 42,2
47,5 38,4
47,4 38,0
48,3 39,1
48,8 37,4
48,2 37,3
48,6 35,6
46,2 35,3
45,5 32,7
44,9 34,2 34,2
107,4 81,7 81,7
Forrás: KSH, *Becslés
7
A felhasznált víz mennyiségét és a vizek szennyezését elsősorban a termelési kibocsátás alakulása befolyásolja, míg a gazdálkodás eredményességét az erőforrások felhasználásával termelt GDP mutatja. A bruttó hozzáadott érték aránya a kibocsátáson belül a vízellátás; szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítés (E) esetében a legnagyobb, az utóbbi években kissé csökkenő, de még mindig 45 % körül mozog. Az országos GDP-hez való hozzájárulása azonban csekély (1,1 %). Viszonylag magas arányú a kibocsátásból a GDP aránya a mezőgazdaság, a villamosenergia termelés és a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás esetében, a mezőgazdaságban 40 % körül mozog, a villamosenergia termelés és a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás esetében csökkenő tendenciájú. A feldolgozóipar adja az országos GDP jelentős részét (23 %-át), de a GDP termelő képessége (a bruttó hozzáadott érték aránya a kibocsátásban) a vizsgált szektorok közül a legkisebb, valószínűleg a mélypontját már elérte, s az utóbbi években már javuló tendenciájú.
2 Vízvédelmi ráfordítások alakulása A főbb vízhasználók környezetvédelmi kiadásai beruházási és folyó ráfordításokból állnak (Forrás: KSH). A vízhasználatok szempontjából elsősorban a szennyvízkezelésre és a talaj és felszín alatti vizek védelmére fordított kiadások lényegesek. Ezek nemzetgazdasági ágankénti alakulását az alábbi ábrák szemléltetik. A szennyvízkezelés vonatkozásában a legnagyobb beruházó (átlagosan a beruházási ráfordítás 61 %-a) a Közigazgatás, tulajdonképpen az önkormányzatok, beruházásuk időbeli alakulásában jól nyomonkövethető az EU támogatási ciklusok lefutási és felfutási szakaszai. A Vízellátás, szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítés ágazat szennyvízkezeléssel kapcsolatos beruházási ráfordításai immár csak 6 %-ot képviselnek. A feldolgozóipar aránya átlagosan 16 %-os a szennyvízkezelési beruházásokban. Szennyvízkezelési beruházások alakulása nemzetgazdasági áganként, millió Ft 100 000 90 000 80 000 70 000 60 000 50 000 40 000 30 000 20 000 10 000 0 2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
Egyéb ágazatok Közigazgatás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Szállítás, raktározás Kereskedelem, gépjárműjavítás Építőipar Vízellátás, szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítés Villamosenergia, gáz-, gőzellátás, légkondícionálás Feldolgozóipar Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat
8. ábra A talaj és felszín alatti vízek védelmét szolgáló beruházások vonatkozásában a legnagyobb beruházó, a Közigazgatás aránya jelentősen lecsökkent (65 %-ról 27 %-ra). Hullámzó mértékben, de jelentős
8
ilyen célú beruházásokat hajtott végre a Vízellátás, szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítés ágazat, a feldolgozóipar és a Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat ágazat. Talaj és felszín alatti vizek védelme célú beruházások alakulása nemzetgazdasági áganként, millió Ft 30 000 25 000 20 000 15 000 10 000 5 000 0 2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
Egyéb ágazatok Közigazgatás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Szállítás, raktározás Kereskedelem, gépjárműjavítás Építőipar Vízellátás, szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítés Villamosenergia, gáz-, gőzellátás, légkondícionálás Feldolgozóipar Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat
9. ábra A szennyvízkezelési folyó környezetvédelmi ráfordítások esetében a saját szervezeten belüli és külső szolgáltató által végzett szolgáltatásra történt ráfordításokat együttesen vizsgáljuk. A szennyvízkezelési folyó ráfordítások folyamatosan nőttek az elmúlt 8 évben, ezen belül az ezzel foglalkozó szakágazat (E) aránya 51 %-ról 64 %-ra nőtt. A feldolgozóipar ráfordítás aránya kisebb hullámzásokkal átlagosan 22 % körül mozog. A szennyvízkezelési folyó ráfordításoknak átlagosan 74 %-a a gazdálkodók saját szervezetén belül merül fel. Ez a szakágazat által torzított érték, ugyanis a szakágazat esetében a ráfordítások 97 %-a saját szervezeten belüli ráfordítás. A gazdaság többi szereplőjénél a saját szennyvízkezelési ráfordítás 28-43 % között mozog. A külső szolgáltató által végzett szennyvízkezelési szolgáltatásra történt kiadások 90 %-át a szennyvíz csatornahálózaton keresztül történő elszállítása, ártalmatlanítása teszi ki, a tartályban gyűjtött szennyvíz mennyisége hullámzóan alakul, de aránya csökkenő tendenciájú. A talaj és felszín alatti vízek védelmét szolgáló folyó ráfordításokkal kapcsolatban csak a saját szervezeten belüli ráfordításokat tartalmazzák az adatok, a külső szolgáltató által végzett ilyen jellegű szolgáltatás elenyésző, statisztikailag nem figyelik elkülönítetten. Az ilyen célú folyó ráfordítások kisebb visszaesésektől eltekintve növekvő tendenciájú. A 2008. évi kiugróan magas értéket a feldolgozóipar szokásos ráfordításának hirtelen, átmenetileg ötszörösére növekedése okozta.
9
Szennyvízkezelési folyó ráfordítások alakulása nemzetgazdasági áganként, millió Ft 160 000 140 000 120 000 100 000 80 000 60 000 40 000 20 000 0 2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
Egyéb ágazatok Közigazgatás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Szállítás, raktározás Kereskedelem, gépjárműjavítás Építőipar Vízellátás, szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítés Villamosenergia, gáz-, gőzellátás, légkondícionálás Feldolgozóipar Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat
10. ábra Talaj és felszín alatti vizek védelme célú folyó ráfordítások alakulása nemzetgazdasági áganként, millió Ft 16 000 14 000 12 000 10 000 8 000 6 000 4 000 2 000 0 2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
Egyéb ágazatok Közigazgatás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Szállítás, raktározás Kereskedelem, gépjárműjavítás Építőipar Vízellátás, szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítés Villamosenergia, gáz-, gőzellátás, légkondícionálás Feldolgozóipar Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat
11. ábra
10
A főbb vízhasználatok környezetvédelmi beruházási és folyó ráfordításait, valamint azoknak az általuk termelt GDP-hez viszonyított arányát az alábbi táblázatok tartalmazzák. Magyarország környezetvédelmi beruházási ráfordításai összességében a 2005. évi szintnek (GDP 1 %-áról) csaknem a felére csökkentek 2012.re (0,6 %). A víz- és talajvédelmi beruházásoknál az egyes években az adatok jelentősen ingadoznak az EU fejlesztések dinamikáját tükrözik, de összességében itt is jelentős csökkenés következett be, a 2005. évi 0,66%-os szintről 2012-re 0,38%-ra. csökkent a beruházások aránya a GDP-ben. Ezen belül a szennyvízkezelési beruházások szintje is hasonlóan csökkent, a 2005. évi GDP 0,51 %-ról 0,34 %-ra, de az elmúlt 7 évben átlagosan csak a GDP 0,24 %-át fordították szennyvízekezelési beruházásokra. A talaj és felszín alatti vízek védelmét szolgáló beruházásokra a GDP 0,05 %-át fordította az ország 2012-ben. Magyarország folyó környezetvédelmi ráfordításai összességében a GDP 1,5 %-a körül alakul.. Szennyvízkezelési folyó ráfordítások a GDP 0,6 %-át, talaj és felszín alatti vízek védelmét szolgáló folyó ráfordítások a GDP 0,05 %-át tették ki országosan 2012-ben. A vízvédelmi folyó ráfordítások összességében lassú növekedést mutatnak, 2005-ben a GDP 0,5 %-át, 2012-re 0,67%-át tették ki.
11
2.1. táblázat: Főbb vízhasználatok környezetvédelmi beruházásai, millió Ft 2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
2012%
Szennyvízkezelés Ország összesen Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A Feldolgip, C Villenerg.-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D Vízellátás; szvíz gyűjtése, kezelése, hullgazd., szennyeződésmentesítés, E Szálláshely-szolg, vendéglátás, I Közigazgatás, O Talaj és felszín alatti vizek védelme Ország összesen Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A Feldolgip, C Villenerg.-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D Vízellátás; szvíz gyűjtése, kezelése, hullgazd., szennyeződésmentesítés, E Szálláshely-szolg, vendéglátás, I Közigazgatás, O Összes környezetvédelmi beruházás Ország összesen Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A Feldolgip, C Villenerg.-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D Vízellátás; szvíz gyűjtése, kezelése, hullgazd., szennyeződésmentesítés, E Szálláshely-szolg, vendéglátás, I Közigazgatás, O Szennyvízkez., talaj és fav. védelmét célzó kvi beruházás aránya az ágazati GDP-hez, % Ország összesen Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A Feldolgip, C Villenerg.-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D Vízellátás; szvíz gyűjtése, kezelése, hullgazd., szennyeződésmentesítés, E Szálláshely-szolg, vendéglátás, I Összes kvi ber. aránya az ágazati GDP-hez, % Ország összesen Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A Feldolgip, C Villenerg.-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D Vízellátás; szvíz gyűjtése, kezelése, hullgazd., szennyeződésmentesítés, E Szálláshely-szolg, vendéglátás, I
98 811,2
86 624,1
49 987,7
39 808,3
22 247,7
62 669,8
39 887,0
80 290,9
300,9
510,1
494,2
2 754,3
4 140,6
1 151,3
548,3
638,9
100,0 0,8
15 267,9
7 346,6
7 608,5
6 285,7
5 397,1
3 310,6
10 584,8
10 788,4
13,4
171,8
159,3
221,8
706,1
1 248,4
521,5
2 045,3
669,7
0,8
9 997,4
12 739,0
11 336,5
12 256,2
3 112,6
10 594,0
3 794,8
4 851,0
6,0
5,2 72 037,9
2,6 65 066,9
21,2 29 109,0
47,1 16 037,4
2,5 7 363,3
3,6 45 780,3
2,5 22 135,0
0,3 62 521,6
0,0 77,9
28 327,2
21 622,7
14 262,1
15 710,4
19 012,0
15 873,6
21 051,8
10 995,7
100,0
761,1
742,5
1 903,5
4 439,8
8 398,9
4 757,4
3 714,2
1 796,2
16,3
3 901,3
5 613,3
4 585,2
3 527,8
2 883,3
4 851,9
5 973,8
1 875,0
17,1
845,1
1 769,8
1 428,9
869,4
1 187,3
595,9
486,8
1 072,9
9,8
541,0
1 021,4
1 643,4
1 314,3
4 432,8
2 335,6
1 008,1
2 206,3
20,1
5,2 18 326,9
0,0 8 397,2
0,3 4 357,6
0,0 3 240,9
0,0 296,9
0,2 1 035,1
0,0 7 593,4
4,7 2 924,5
0,0 26,6
203 372,2
201 708,1
128 182,9
136 704,4
124 280,9
152 953,3
128 568,6
138 051,3
100,0
2 132,0
5 467,0
3 759,5
10 192,8
16 475,5
9 048,5
9 990,1
3 197,0
2,3
29 734,6
26 040,2
32 340,2
27 192,2
20 294,5
16 872,5
33 870,6
22 810,8
16,5
7 330,3
6 970,0
6 057,6
6 460,0
4 995,4
4 215,8
5 686,1
5 060,8
3,7
38 389,9
28 285,1
26 079,6
37 051,8
39 102,5
34 985,1
27 805,4
22 587,5
16,4
119,0 102 504,8
48,3 113 875,8
24,0 49 620,8
163,9 35 579,9
7,5 27 441,2
7,6 72 068,2
29,6 37 661,9
26,3 70 338,7
0,0 51,0
0,66
0,52
0,29
0,24
0,19
0,34
0,26
0,38
0,13
0,15
0,27
0,79
1,60
0,73
0,39
0,22
0,45
0,27
0,25
0,20
0,18
0,16
0,31
0,23
0,22
0,46
0,28
0,27
0,35
0,17
0,43
0,28
5,05
6,09
5,46
5,37
2,88
4,60
1,66
2,49
0,00
0,00
0,01
0,01
0,00
0,00
0,00
0,00
1,06
0,97
0,59
0,59
0,56
0,67
0,54
0,58
0,26
0,64
0,43
1,11
2,10
1,12
0,90
0,29
0,70
0,55
0,66
0,55
0,45
0,34
0,64
0,42
1,60
1,67
1,02
1,10
0,72
0,64
0,96
0,81
18,40
12,53
10,98
14,67
14,93
12,45
9,59
7,98
0,04
0,01
0,01
0,04
0,00
0,00
0,01
0,01
12
2.2. táblázat: Főbb vízhasználatok folyó környezetvédelmi ráfordításai, millió Ft 2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
2012%
Szennyvízkezelés Ország összesen Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A Feldolgip, C Villenerg.-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D Vízellátás; szvíz gyűjtése, kezelése, hullgazd., szennyeződésmentesítés, E Szálláshely-szolg, vendéglátás, I Közigazgatás, O Talaj és felszín alatti vizek védelme Ország összesen Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A Feldolgip, C Villenerg.-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D Vízellátás; szvíz gyűjtése, kezelése, hullgazd., szennyeződésmentesítés, E Szálláshely-szolg, vendéglátás, I Közigazgatás, O Összes környezetvédelmi beruházás Ország összesen Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A Feldolgip, C Villenerg.-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D Vízellátás; szvíz gyűjtése, kezelése, hullgazd., szennyeződésmentesítés, E Szálláshely-szolg, vendéglátás, I Közigazgatás, O Szennyvízkez., talaj és fav. védelmét célzó folio kvi ráfordítás aránya az ágazati GDP-hez, % Ország összesen Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A Feldolgip, C Villenerg.-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D Vízellátás; szvíz gyűjtése, kezelése, hullgazd., szennyeződésmentesítés, E Szálláshely-szolg, vendéglátás, I Összes folyó kvi ráfordítás aránya az ágazati GDP-hez, % Ország összesen Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A Feldolgip, C Villenerg.-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D Vízellátás; szvíz gyűjtése, kezelése, hullgazd., szennyeződésmentesítés, E Szálláshely-szolg, vendéglátás, I
91 912,1
91 611,5
118 825,1
124 528,4
133 847,3
134 549,8
148 070,3
148 710,6
100,0
448,6 20 393,2
552,6 22 662,2
484,4 26 376,6
572,4 23 482,9
458,3 24 213,1
497,2 26 640,1
739,4 27 440,1
545,8 33 730,0
0,4 22,7
3 255,6
3 550,2
3 501,9
1 516,7
1 525,4
1 512,8
1 586,5
1 640,5
1,1
46 556,9 1 165,5 9 672,1
47 582,2 1 151,5 4 719,7
71 411,5 1 208,3 3 502,9
79 998,1 1 286,6 3 247,2
87 141,4 1 253,7 3 649,8
84 726,4 1 207,0 3 619,7
98 002,4 1 566,5 5 494,7
95 659,2 1 518,3 3 224,9
64,3 1,0 2,2
6 914,9
4 396,6
6 672,6
14 953,8
8 445,8
5 326,0
10 288,5
11 482,5
100,0
122,4 629,4
185,0 1 479,1
190,6 1 603,2
277,3 7 734,3
140,9 731,1
446,3 1 059,1
128,7 1 463,0
255,7 1 943,8
2,2 16,9
580,1
602,0
243,3
450,7
359,8
323,8
426,2
888,0
7,7
1 101,5 38,5 3 145,4
516,5 0,3 95,4
2 514,6 0,0 673,9
1 796,0 0,0 497,8
3 179,6 1,6 523,9
1 427,4 0,3 741,9
7 119,2 3,9 835,7
7 710,5 1,0 302,9
67,2 0,0 2,6
306 616,8
314 906,0
325 596,1
349 568,7
362 397,0
340 764,3
372 372,0
363 424,1
100,0
3 502,1 82 292,0
4 207,6 76 297,0
3 772,7 75 008,3
4 655,8 81 181,2
4 451,1 67 018,7
3 772,8 70 562,5
4 014,6 72 639,5
4 436,5 86 728,9
1,2 23,9
9 212,9
10 103,8
12 290,5
6 323,4
7 185,0
6 272,3
6 279,3
6 524,3
1,8
122 134,5 2 147,9 38 128,7
147 564,9 1 995,7 30 147,6
168 952,4 2 306,7 23 565,0
171 626,3 2 106,0 22 623,8
194 931,7 2 032,9 24 032,6
178 059,7 1 948,9 23 369,0
200 807,2 2 428,7 35 878,4
204 495,9 2 373,9 21 334,9
56,3 0,7 5,9
0,51
0,46
0,57
0,61
0,64
0,61
0,67
0,67
0,07 0,49
0,09 0,51
0,08 0,57
0,09 0,63
0,08 0,55
0,12 0,55
0,08 0,55
0,07 0,66
0,84
1,00
0,63
0,33
0,27
0,28
0,34
0,41
22,85 0,36
21,30 0,33
31,11 0,31
32,38 0,32
34,47 0,32
30,67 0,33
36,24 0,41
36,53 0,45
1,60
1,51
1,49
1,52
1,63
1,50
1,57
1,52
0,42 1,93
0,49 1,60
0,43 1,54
0,51 1,64
0,57 1,48
0,47 1,41
0,36 1,38
0,41 1,60
2,01
2,43
2,06
1,08
1,03
0,95
1,06
1,05
58,55 0,64
65,35 0,57
71,11 0,59
67,93 0,52
74,40 0,52
63,39 0,53
69,24 0,64
72,26 0,70
13
3 Települési vízgazdálkodás A települési vízgazdálkodás definíciója az „MTA Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok” szerint a következő: „A települési vízgazdálkodás mindazon tevékenységek és szolgáltatások összessége, amelyek jó minőségben és megfizethető áron biztosítják a lakossági, intézményi és ipari ivóvízhasználatokat, a keletkező szennyvizek környezeti-közegészségügyi szempontból megfelelő tisztítását és elhelyezését, továbbá a település területét érintő csapadékvizek károkozás mentes elvezetését”. A következő tevékenységek tartoznak véleményünk szerint a települési vízgazdálkodásba.: közüzemi vízellátás, egyedi vízellátó rendszerek, vízbázisvédelem közüzemi szennyvízelvezetés és –tisztítás, elhelyezés, szakszerű egyedi szennyvíztisztítás és elhelyezés, szennyvíziszap hasznosítás, szennyvízhasznosítás. települési (belterületi) csapadékvíz-gazdálkodás. A csapadékvíz szabályozatlan lefolyásának megszüntetése és az abból származó károk és szennyezés csökkentése. Cél elsősorban a belterületi csapadékvizek visszatartása, biztonságos összegyűjtése és megfelelő hasznosítása.
3.1 Közüzemi ivóvízellátás A közműves vízszolgáltatás során termelt vízmennyiség egyre növekvő mértékben a lakosság ivóvízellátását (2013-ban háromnegyede) szolgálja, mintegy negyede az egyéb gazdasági, közületi tevékenységeket látja el. A vízveszteség és a saját felhasználás mértéke magas, 26% körül alakul.
12. ábra: Ivóvíz szolgáltatás mennyisége és a vízveszteség alakulása Forrás: KSH 1062 OSAP
14
Az ivóvíz szolgáltatás mennyisége a 90-es években csökkent, egészen 2001-ig, majd 2003-ig kis mértékű növekedés volt tapasztalható, 2004-ben újabb csökkenés következett be, a csökkenő tendencia 2010-ig tartott, azóta lényegében stagnál. A 1991-es 822,1 millió m3 szolgáltatott ivóvíz 2004-re 532 millió m3-re csökkent (35%-os csökkenés), 2013-ra 437 millió m3-re csökkent (47%-os csökkenés). Az egyéb fogyasztóknak (gazdálkodók, közület) szolgáltatott ivóvízmennyiség még nagyobb ütemben (45%-al) csökkent 1991 és 2004 között, s utána folytatódott a csökkenés, 2013-ra az 1991. évinek már csak 36 %-a. A háztartásoknak szolgáltatott ivóvíz esetében két mélypont volt, 1999 (1991-es szint 69,6%-ra esett), majd átmeneti emelkedés után folyamatosan csökkent, s 2013 volt eddig a mélypont (1991-es szint 62,5%-ra esett vissza, 37,5%-os a csökkenés).. A háztartások vízfogyasztása annak ellenére csökkent ilyen mértékben, hogy a vezetékes vízellátásban részesülők száma nőtt az elmúlt időszakban.
3
Ivóvízfogyasztás alakulása (m /év) 1994-2013 120,0 100,0 80,0 60,0 40,0 20,0 0,0 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013.
1 főre jutó vízfogyasztás 1 háztartásra jutó vízfogyasztás
13. ábra: A fajlagos lakossági vízfogyasztás alakulása 1994-2013 között Forrás: KSH 1062 OSAP
A 90-es évek elejétől kezdődően csökkent az egy főre jutó vízfogyasztás, 1997-től kezdődően kis mértékű ingadozással lényegében stagnáló fogyasztás volt megfigyelhető 10 éven keresztül, majd 2008-tól tovább csökkent az egy főre jutó vízfogyasztás, s 34 m3/fő/év szintre állt be. A vezetékes ivóvízzel való ellátottság dinamikusan nőtt az elmúlt évtizedben. A kiépített vízvezeték hálózat hossza 2004-ben 64,4 ezer km, ami 18,7%-al meghaladja az 1991-es évit, azóta még kismértékben növekedett, 2013-ban 65 ezer km volt. 1991-ben még csak a települések 84,1%-a volt ellátva vezetékes ivóvízzel, 2004-ben ez az arány közel teljes körű 99,9% volt, s 2007-re elérte a 100 %-ot. Hazánkban 1991-ben a lakások 86,4%-a, 2004-ben már 93,7 %-a volt bekapcsolva a vízvezeték hálózatba, ez 2013-ra 94,4 %-ra növekedett. A lakosság vízellátási komfortjában jelentős különbségek vannak. A lakásbekötéses színvonalú ellátás mellett ma még a lakosság egy része az alacsonyabb komfortot jelentő udvari csapolóhelyekről és utcai közkifolyókról hordott vízzel elégíti ki ivóvízszükségletét. Az üzemelő közkifolyók száma a 2000. évi 48 ezerről 2013-ra 34 ezerre csökkent. 2004-ben a vezetékes vízzel ellátott háztartások esetében az 1 főre jutó vízfogyasztás 37,0 m3/év volt, ami 2013-ra 34 m3/év-re csökkent.
15
Magyarországon 2001-ig hatályban lévő ivóvízszabvány egyes komponensekre magasabb határértéket engedélyezett, mint az Európai Közösség által elfogadott 98/83/EK irányelv. A szolgáltatott ivóvíz jelentős részének minősége néhány paraméter esetében elmarad az EK irányelv4, illetve a 2001-ben kihirdetett 201/2001. (IX.2) hazai kormányrendelet határértékeinek előírásaitól (amely időközben többször módosítva lett). A leginkább érintett régiók sorrendben a Dél-Alföldi, Észak-Alföldi és a Dél-Dunántúli régiók. Ez utóbbiban jellemzően kis településekben van probléma az ivóvízzel. Budapest egyáltalán nem érintett. 2012. december 26-tól a Bizottság C (2012) 3686. számú döntése alapján Magyarország az arzénra, bórra és fluoridra vonatkozó uniós határértékektől nem térhet el, ezek: arzén esetében 10 µg/l; bórnál 1 mg/l; fluoridra vonatkozóan 1,5 mg/l.5 A KEOP az érintett prioritása alatt az arzén, bór, fluorid érintettség mellett az uniós támogatások felhasználásával kiemelten kezeli az ammónium-ionokat tartalmazó mélységi rétegvizek helyzetét is, tekintettel arra, hogy a hálózatokban az ammónium-ionok jelenléte másodlagos nitrit szennyezéshez vezethet. Általános alapelv, hogy a szolgáltatott ivóvíznek a fogyasztói helyeken minden komponens tekintetében meg kell felelnie a vonatkozó rendeletben foglalt előírásoknak. Ezért a kifogásolt 365 település mellett további települések pályázata is szerepel. Az öt kiemelt paraméterrel (bór, fluorid, nitrit, arzén, ammónium-ion) kapcsolatos ivóvízminőségjavító beruházások egy része a 2007-2013 közötti időszakban támogatást kapott. Ennek eredményeként a közüzemi vízművek által szolgáltatott ivóvíz minősége az ellátott lakosság mintegy 87%-a esetében megfelelő minőségű az öt kiemelt paraméter (bór, fluorid, nitrit, arzén, ammóniumion) tekintetében. Az ivóvízminőség-javító projektek műszaki megvalósulásának időbeli eloszlását az alábbi ábra szemlélteti. 2014. márciusáig, a KEHOP tervezetben történt helyzetismertetés szerint, még csak 22 projekt zárult le. A fejlesztések többsége (171) most van megvalósítás alatt, s további 72 projekt előkészítése, értékelése, illetve szerződéskötése folyik.
14. ábra Azokon a településeken, ahol erre lehetőség adódott, megtörtént az ivóvízellátó rendszerek olyan üzemeltetésének kikényszerítése, ami alkalmas a lakosság arzén/bór/fluorid expozíciójának
4
5
Az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83/EK irányelv
J E L E N T É S az Európai Bizottság részére az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83/EK tanácsi irányelvnek való megfelelés érdekében tett intézkedésekről az Európai Bizottság C(2012) 3686 számú határozatának megfelelően, 2014. február
16
csökkentésére. A 2014. januári adatok alapján átmeneti beavatkozással 187településen csökkentették határérték alá az érintett településen a kifogásolt paraméter(ek) koncentrációját. 2012. és 2013. években 62 település részesült vissza nem térítendő támogatásban az ivóvízminőségi problémáik fejlesztéssel történő átmeneti megoldására a víziközmű-szolgáltatójuk bevonásával a végleges megoldást jelentő KEOP beruházás megvalósulásáig. Az intézkedések eredményeként az érintettek megkezdték az intézkedéseket és 2013januárjára az ország összes településén biztosított volt az egészséges ivóvízhez történő hozzáférés vagy végleges, vagy átmeneti megoldással. Az alábbi ábra mutatja, hogy 2014. év elején az érintett településeken milyen módon került megoldásra átmenetileg az egészséges ivóvíz biztosítása.
15. ábra Vízkészleteink jelentős részénél okoz gondot a magas vastartalom: az ország területének mintegy a felén a vízkészlet vaskoncentrációja meghaladja a 0,5 mg/l-t, de az Alföld egyes részein az 1 mg/l-t is. A vas, mangán határérték feletti szennyezést tartalmazó ivóvizek minőségének javításában érdekelt települések száma 545, az érintett lakosok száma 1527 ezer fő. Az 1970-es évekig nagy mennyiségben ólom anyagú csöveket alkalmaztak a csatlakozó és házi ivóvízhálózatoknál és a felhasználói bekötéseknél egyaránt, amelyek napjainkban is jelentős ivóvízminőségi problémát okoznak. A probléma kezelése érdekében a KEHOP utolsó társadalmi egyeztetésre kiadott 2014. november 7.-i tervezete szerint a derogációs határidőre figyelemmel további felmérések szükségesek az ólomcsövek előfordulásáról. A felmérés, valamint az ennek kapcsán elvégzett vízminőségi mérések alapján a beavatkozást igénylő helyszínek kijelölhetőek. A határértéket meghaladó ólomkoncentrációval érintett helyszínek ismeretében tervezhető és indítható a minőségjavító beruházás.
17
3.2 Közüzemi szennyvízelvezetés és tisztítás A csatornázás terén különösen az elmúlt években a fejlesztések eredményeként dinamikusan nő a csatornahálózat hossza, valamint a csatornázott települések és lakások száma. A „Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és –tisztítási Megvalósítási Program végrehajtása dinamikusan folytatódott. A csatornahálózatra rákötött lakások aránya 2000-től kezdődően évi 2,5-3%-kal nőtt, 2004-ben a KSH adatai szerint 62,2% volt, 2013-ra elérte a 75 %-ot. Egyre csökken a csatornával ellátott, de rá nem kötött lakások/lakosok aránya, 2004-ben 11% volt, ez 2013-ra 8 %-ra csökkent. A szennyvízelvezető hálózat összes hossza 2004-ben 35,4 ezer km volt, ami 2013-ra 21 %-kal, 43,7 ezer km-re, 23 %-kal növekedett. 2004-ben összesen 1392 település volt csatornázva, a dinamikus fejlődés eredményeként ezek száma 2013-ra 1860-ra emelkedett. Az egy kilométer ivóvízvezetékhálózatra jutó szennyvízcsatorna-hálózat hossza az 1990 évi 228,2 méterről közel két-és félszeresére emelkedett 2004-re, elérte az 550,8 m-t, s 2013-ra további 22,5 %-kal nőtt (675 m). A lakásbekötések szerinti közműolló 1980-ban 33,9 % volt, utána kinyílt. 1995-ben, a legnyitottabb állapotában 45,8 % volt, azóta már lassan zárul, 2004-re a KSH adatai szerint 31,5%-ra, 2013-ra 19,4 %-ra csökkent.
16. ábra: A másodlagos közműolló alakulása Forrás: KSH OSAP 1062
A Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program (25/2002. (II. 27.) Kormányrendelet) kétévenkénti felülvizsgálata során értékelik a megfelelő gyűjtőrendszerek számát és kapacitását. A megfelelő gyűjtőrendszerek kapacitásának arányát az agglomerációk terheléséhez képest az alábbi táblázat mutatja be a 2012. december 31-i állapotra vonatkozóan.
18
3.1. táblázat: A megfelelő gyűjtőrendszerek aránya az agglomerációk kapacitása szerint 2012. végén, % Normál területek Kibocsátási területek
Érzékeny területek
A. Édesvizek és torkolatok
Összesítve minden területre
Agglomerációs osztály
összes LE*
összes LE*
összes LE*
2 000 =< LE =< 10 000
33,8
28,9
33,7
10 000 < LE =< 15 000
31,4
169,9
34,0
15 000 < LE =< 150 000
112,3
95,8
111,3
150 000 LE felett
106,2
ÖSSZESEN 92,7 *A megfelelő kapacitás a terheléshez viszonyítva
106,2 88,0
92,5
Forrás: 25/2002. (II. 27.) Kormányrendelet
Az elmúlt 20 évben a fajlagos vízfogyasztás csökkenésével párhuzamosan csökkent a fajlagos lakossági szennyvíz mennyisége is, kivéve a 2013. évet. Az 1 lakosra ill. egy háztartásra jutó szennyvíz alakulása (m3/év) 1994-2013 között 180,0 160,0 140,0 120,0 100,0 80,0 60,0 40,0 20,0 0,0 1994.1 995.1 996.1 997.1 998.1 999.2 000.2 001.2 002.2 003.2 004.2 005.2 006.2 007.2 008.2 009.2 010.2 011.2 012.2 013.
1 főre jutó szennyvíz 1 háztartásra jutó szennyvíz
17. ábra: A fajlagos lakossági szennyvíz alakulása 1994-2013 között Forrás: KSH 1062 OSAP
A közcsatornán elvezetett szennyvíz mennyisége a 90-es években csökkent, 2001-ben érte el a minimumot, az 1991-es 827 millió m3 elvezetett szennyvíz, 2001-re 519,5 millió m3-re csökkent (37,2%-os csökkenés), majd 2005-ig ismét növekedésnek indult (588 millió m3 lett), majd átmeneti csökkenés után ismét növekedett (2013-ban 498 millió m3). A biológiailag tisztított szennyvíz aránya az összegyűjtött szennyvízhez képest az 1991. évi 35%-ról 2004-re 66,5%-ra nőtt, s 2013-ban 97 %. A III. tisztítási fokozattal tisztított szennyvizek aránya az 1991-es 2,6%-ról, 2002-re 17,5%-ra nőtt. Különösen nagymértékben nőtt 2003-ban a III fokozattal is tisztított szennyvizek aránya 2003-ra 31,1 %-ra nőtt, mely 2004-re 31,8%, 2013-ra 75,6 %-ra emelkedett. Jelenleg tehát az összegyűjtött szennyvíznek háromnegyede III. fokozatú tisztítás után kerül a befogadókba. 2012-ben a csatornázottság viszont 74%-os volt, tehát durva becsléssel elmondhatjuk, hogy a lakossági szennyvíz mintegy 73%-a kerül legalább biológiai fokozatú tisztítóba, míg 2004-ben ez az arány csak 41,4 % volt.
19
18. ábra: Az összegyűjtött települési szennyvizek kezelése (1995-2013) Forrás: KSH 1062 OSAP
A Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program (25/2002. (II. 27.) Kormányrendelet) kétévenkénti felülvizsgálata során értékelik a megfelelő szennyvíztisztító telepek számát és kapacitását. A megfelelő szennyvíztisztító telepek kapacitásának arányát az agglomerációk terheléséhez képest az alábbi táblázat mutatja be a 2012. december 31-i állapotra vonatkozóan. 3.2. táblázat: A megfelelő szennyvíztisztító telepek aránya az agglomerációk kapacitása szerint 2012. végén, % Összesítve Normál területek Érzékeny területek Kibocsátási területek minden A. Édesvizek és torkolatok területre Agglomerációs osztály
összes LE*
összes LE*
összes LE*
2 000 =< LE =< 10 000
55,7
101,6
57,2
10 000 < LE =< 15 000
59,6
347,1
65,1
15 000 < LE =< 150 000
162,3
137,6
160,8
150 000 LE felett
127,8
ÖSSZESEN 125,4 *A megfelelő kapacitás a terheléshez viszonyítva
127,8 140,7
125,8
Forrás: 25/2002. (II. 27.) Kormányrendelet
20
A keletkezett szennyvíziszapot a 2000-es évek első felében csak mezőgazdasági célra hasznosították, illetve lerakón helyezték el. 2006-tól megjelent az egyéb módon történő hasznosítás és elhelyezés is, majd 2008-tól a szennyvíziszap égetése is. 2012-ben a keletkezett szennyvíziszap 59 %-át hasznosították, ennek 93 %-át mezőgazdasági elhelyezéssel. A mezőgazdasági hasznosítás mennyisége szárazanyag tonnában kifejezve csaknem felére csökkent az elmúlt 2 évben, miközben a keletkező szennyvíziszap összességében 30 %-kal csökkent. A szennyvíziszap csökkenő mennyiségét egyrészt a szennyvíz mennyiségének csökkenése másrészt az iszap víztelenítésének javulása okozta. A települési szennyvízkezelésből keletkezett iszap elhelyezése és hasznosítása 300 000 250 000 szárzaanyag 200 000 tonna/év 150 000 100 000 50 000 0 2000
2002
2004
2006
2008
2010
2012
Év Mezőgazdasági elhelyezés
Egyéb módon hasznosított
Égetés
Egyéb módon elhelyezett
Lerakókban elhelyezett
19. ábra: A települési szennyvízkezelésből keletkezett iszap elhelyezése és hasznosítása, szárazanyag tonna/év Forrás: 25/2002. (II. 27.) Kormányrendelet
3.3 Egyéb települési vízgazdálkodás Csapadék-vízelvezetés, csapadékvíz-gazdálkodás A települési csapadékvíz-gazdálkodás a csapadékvíz szabályozatlan lefolyásának megszüntetése és az abból származó szennyezésnek a csökkentése. Egyaránt szolgálja a felszíni és a felszín alatti vizek minőségének és mennyiségének védelmét, a belterületi vízvisszatartás elősegítését. Cél elsősorban a belterületi csapadékvizek biztonságos összegyűjtése és megfelelő hasznosítása, az elvezetés helyett. Ez az újszerű megközelítés konfliktusban van a hagyományos belterületi vízrendezési megoldásokkal. Tehát a településeken a minél gyorsabb levezetési gyakorlat helyett a csapadékvízzel való gazdálkodást kell ösztönözni, amely előnyös vízkészlet-gazdálkodási szempontból és egyben biztosítja az elöntések elleni védelmet is (vízvisszatartás, tározás, hasznosítás, hasznosulás). Nagyon előnyös tehermentesíti a visszaszorítása, a tehermentesíti az csapadékvízből).
hatású a csapadék-vízgazdálkodás a szennyvízelvezetésre, tisztításra, mert szennyvízcsatornákat és a szennyvíztisztítókat (legális és illegális rákötések közcsatorna üzemeltetőkre történő költségáthárítás felszámolása). Ugyancsak ivóvízbázisokat és az ivóvíz ellátó rendszereket (pl. helyi öntözés megoldása
21
Az NKP-4 tervezet6 adatai szerint a csapadékvíz-gazdálkodás területén jelenleg 817 fokozottan veszélyeztetett település van és 37 ezer km csatornaszakaszon jelent gondot a csapadékvízelvezetés. Figyelemmel az éghajlatváltozásból eredő csapadékintenzitás növekedésére, szükséges egyrészt az elvezetés helyett a csapadékvízzel való gazdálkodás előtérbe helyezése, másrészt a tervezéskor alkalmazott csapadékfüggvény felülvizsgálata. Az önkormányzati költségvetési beszámolási rendszerből a hatályos szakfeladatirend alapján 7 nem lehet megállapítani, hogy az önkormányzati felhalmozási és működési kiadásokból mennyit költöttek csapadék-vízelvezetési feladatok finanszírozására. Ugyanis a víztermelés, -kezelés,-ellátás szakágazatba tartozik a csapadékvíz gyűjtése (pl. nyílt és zárt csatornahálózaton), a többi tevékenységgel együtt (pl. ivóvízellátás, tisztítás). A szennyvíz gyűjtése, kezelése szakágazatba tartozik a a csapadékvíz gyűjtése és szállítása szenny-csatornahálózaton, valamint zárt csapadékvízcsatorna tisztítása, fenntartása, a szennyvíz és zárt csapadékvíz-csatornák dugulásának megszüntetése. A csapadékvíz-elvezetési rendszer ökológiai és vízminőségvédelmi szempontú átalakításához szükséges egy Országos Települési Csapadékvíz-gazdálkodási Program kidolgozása, beleértve az ezzel kapcsolatos jó gyakorlatok és finanszírozási rendszer meghatározását. Csapadékvíz-gazdálkodási koncepciók kidolgozása szükséges valamennyi településre, figyelembe véve a bel- és külterületek kapcsolódását. A cél a korszerű tervezési, valamint lefolyás-szabályozási módszerek alkalmazása, melyek a klímaváltozás várhatóan kedvezőtlen hatásai ellenére is csökkent(het)ik az elöntési kockázatokat és segítik a VKI követelményeinek való megfelelést8. Települési folyékony hulladék és egyedi szennyvíztisztítás A csatornázatlan területeken a lakossági szennyvíz jelentős része szakszerűtlen szikkasztásra kerül. A csatornázatlan területeken a talajvízkutak elnitrátosodásával és sok esetben az épületek állapotát is veszélyeztető szennyvízdombok kialakulásával kell számolni A csatornázatlan területeken a szennyvizek nagy része a talajt és a talajvizet veszélyezteti, terheli és szennyezi. A korszerű egyedi szennyvízkezelési megoldások nem terjedtek el. 2003-ban elfogadta a Kormány a közműves szennyvízelvezető és -tisztító művel gazdaságosan el nem látható területekre vonatkozó Egyedi Szennyvízkezelés Nemzeti Megvalósítási Programot (174/2003. (X. 28.) Korm. rendelet). Azonban a fejlesztések támogatásánál az elmúlt időszakban a derogációs kötelezettségek teljesítése élvezett elsőbbséget, az egyedi megoldások nem terjedtek el. A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz mennyisége 2000-hez képest 52 %-kal, 3000 ezer m3 alá csökkent (lásd az alábbi ábrát), .a közüzemi szennyvízgyűjtő-hálózaton elvezetett összes szennyvíznek csupán 0,6 %-át teszi ki. A csökkenés elsődleges oka a csatornázás bővülése, s csak kis mértékben járult hozzá a fajlagos vízfogyasztás csökkenése.
6
Negyedik Nemzeti Környezetvédelmi Program Zsakpolitika Stratégia tervezet 2014-2019 Vidékfejlesztési Minisztérium 7 56/2011. (XII. 31.) NGM rendelet a szakfeladatrendről és az államháztartási szakágazati rendről 8
Buzás K. és Somlyódy L. (2011) Települési vízgazdálkodás In: Somlyódy L. (szerk.) Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok, MTA
22
A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz 7 000 6 000
ezer m3
5 000 4 000 3 000 2 000 1 000 0 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz
20. ábra: A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz alakulása Forrás: KSH
A 2000 LE feletti települések ritkán lakott részein az egyedi szennyvízkezelési megoldások gazdaságosak és környezetileg megfelelőek lehetnek. A 2000 LE alatti településeken (a legtöbb a DélDunántúli és a Nyugat-Dunántúli régióban található) keletkező szennyvizek megfelelő elvezetési és – tisztítási megoldásainak kialakításához külön útmutató készült, ami segítséget nyújt a települési önkormányzatoknak a műszaki megoldások kiválasztásában, a megoldások becsült beruházási és üzemeltetési költségeinek összehasonlításában, bemutatja a szakszerű üzemeltetés és fenntartás feltételeit, valamint a pályázati lehetőségeket. Külön kormányrendelet készült9 a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvízszállítási közszolgáltatás szabályozására. A gyakorlatban az intézményi és tulajdoni kérdések tisztázatlansága miatt mégis szinte kivétel nélkül csatornázási beruházások valósultak meg a kistelepüléseknél is. A megvalósult projekteknél alig fordul elő olyan, amelyik egy projekt keretében pályázik csatornázásra és az agglomerációs területeken egyedi megoldásokra. A 2000 LE feletti agglomerációkban a ritkán lakott részeket kihagyják a beruházásból. Az NKP-3 idején megindult a Balaton-törvény előírásain alapuló Balatoni Kistelepülések Szennyvízkezelési Programja, amelynek keretében hat kistelepülés jutott állami támogatással egyedi szennyvíz-tisztítóberendezéshez. Az önkormányzati költségvetési beszámolási rendszerből a hatályos szakfeladatirend alapján 10 nem lehet megállapítani, hogy az önkormányzati felhalmozási és működési kiadásokból mennyit költöttek települési folyékony hulladék, szikkasztás, egyedi szennyvízkezelés feladatok finanszírozására. Ugyanis a szennyvíz gyűjtése, kezelése szakágazatba tartozik a szennyvízrendszerek és szennyvízkezelő berendezések működtetése (ide tartozhatnak az egyedi szennyvíztisztítók is), az emésztőgödör, a szikkasztó, a lefolyó és a szennyvízakna tisztítása, ürítése, mozgó vécé ürítése, tisztítása (települési folyákony hulladék, a szikkasztás).
9
455/2013. (XI. 29.) Korm. rendelet a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtésére vonatkozó közszolgáltatási tevékenység részletes szabályairól 10 56/2011. (XII. 31.) NGM rendelet a szakfeladatrendről és az államháztartási szakágazati rendről
23
4 Mezőgazdaság 4.1 Vízhasználat Adatok a Vízkészlet-járulék statisztikából A mezőgazdasági célú vízfelhasználásra több forrásból állnak rendelkezésre adatok. A VKJ adatok szerint a mezőgazdasági célú vízfelhasználás 1999-től fokozatosan csökkent, 2005-ben azonban drasztikus csökkenés következett be, majd kisebb hullámzásoktól eltekintve mérsékelt növekedésnek indult (lásd az alábbi ábrát). Az adatokból látszó drasztikus csökkenés nem feltétlenül mutat objektív képet, mivel a szabályozás időközben történt változásai (2005-ben megszűnő VKJ fizetési kötelezettség) miatt valószínű, hogy a jelentéstétel nem tükrözte mindig a valóságot. A mezőgazdasági célú vízhasználatok a hazai körülmények között döntően felszíni vízkészletekről történő vízkivételt jelentenek. Bár az elmúlt 15 évben kismértékben növekedett a felszín alatti vízkivétel aránya, átlagosan az összes vízkivételnek 12 %-a származott ebből a forrásból. A mezőgazdasági vízhasználatok négy területre tagolhatók: - öntözés - rizstermesztés - halastó - állattenyésztés Mezőgazdasági vízfelhasználás alakulása felhasználási célonként, millió m3 800,0 700,0 600,0 500,0 400,0 300,0 200,0 100,0 0,0 1999.
2001.
Halastó ellátására
2003.
Öntözés
2005.
Állattenyésztés
2007.
2009.
Rizstermesztés
2011.
2013.
Viziközműtől vásárolt víz
21. ábra Forrás: VKJ
Termálkészletekből történő vízhasználat a mezőgazdaságban az összes vízhasználatnak átlagosan csupán 1,6 %-a. Mértéke 2010-ben érte el a maximumot (10,5 millió m3), 2013-ra 3,7 millió m3-re (1 %-ra) csökkent
24
Gazdasági jelentőségét tekintve nagy súlya az öntözésnek (25-30%) és a halastavi (60-65%) vízhasználatnak van. Adatok a KSH adatgyűjtés alapján A KSH az OSAP 1373 keretében gyűjt adatokat az öntözésről és a halastavi vízfelhasználásról, ennek alakulását az alábbi ábra szemlélteti. Ez az adatgyűjtés a VKJ adatoknál jóval magasabb mezőgazdasági célú vízfelhasználást mutat, 2013-ban pl. 65 %-kal. Az öntözés és halastavi vízfelhasználás alakulása, ezer m 3 600 000
500 000
400 000
300 000
200 000
100 000
0 2007
2008
2009 Öntözés
2010 Halastó
2011
2012
2013
Összesen
22. ábra Forrás: OSAP1373
A különböző adatbázisok ellentmondásossága, illetve az egyes évekre jellemző pontatlanságok miatt nem állapítható meg, hogy az utóbbi évek támogatási rendszerekben történt változás, a támogatások növekedése növelte-e a mezőgazdasági célú vízigényt. A kiépített főművi kapacitás a jelenlegi felhasználás csaknem dupláját is ki tudná szolgálni.
4.1.1 Öntözés Az öntözött terület az összes mezőgazdasági terület 2%-a (1,4-2,3%) körül ingadozott. 2013-ban hazánk mezőgazdasági területének 98,6 százalékán csapadékgazdálkodás folyt és csak 1,4 százalékán történt vízpótló öntözés. Az öntözéses gazdálkodás Magyarországon kedvezőtlen helyzetben van a szántóföldi növények megöntözött területe alig éri el a vetésterületének 2 %-át.
25
23. ábra: Az öntözött termőterület szerkezete 2013-ban Forrás: Tájékoztató jelentés az öntözésről, XVIII. évfolyam 5. szám 2013. AKI
A vízjogilag engedélyezett öntözhető terület az elmúlt években kis ingadozásokat mutatott, érdemi változás nem történt, de 2004-hez képest az öntözhető terület 25%-kal, míg a ténylegesen öntözött terület csak 18 %-kal csökkent. Az engedélyezett öntözésre berendezett terület 76 %-a főműves vízellátású, az elmúlt években növekedett ezek aránya, s elérte a 2007. évi 75 %-os arányt. Vízjogilag engedélyezett öntözésre berendezett terület, hektár 250 000
200 000
150 000
100 000
50 000
0 2007
2008
2009 főműves
2010
főmű nélküli
2011
2012
2013
összesen
24. ábra Forrás: OSAP 1373
Az öntözésre berendezett területek kihasználtsága egészen 2011-ig lényegesen alatta volt a 2000-es évek eleji 50-60 %-os szintnek, 30-50 % között mozgott. 2012-től azonban 56-57 % lett.
26
Az öntözésre berendezett terület kihasználtsága 2007-2013 között 60,00% 50,00% 40,00% 30,00% 20,00% 10,00% 0,00% 2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
25. ábra Forrás: OSAP 1373
Öntözés vízfelhasználása, ezer m3 300 000 250 000 200 000 150 000 100 000 50 000
főműves
főmű nél kül i
2013
2012
2011
2010
2009
2008
2007
0
összesen
26. ábra Forrás: OSAP 1373
A különböző adatforrások szerint jelentősen eltér az öntözésre felhasznált víz mennyisége, kivéve a rizstermesztést, ahol nem jelentős az eltérés. A rizstermesztés nélküli felhasznált vízmennyiségek különböző adatforrások szerinti alakulását az alábbi táblázat mutatja be. A legnagyobb vízfelhasználást rendszeresen az OSAP adatgyűjtés eredményezi, ettől jelentősen kevesebb az AKI által kimutatott mennyiség, az eltérés nagyságát nem indokolja az adatgyűjtés körének eltérése. Legkevesebb a VKJ által kimutatott öntözővíz termelés, ezt okozhatja az öntözés VKJ fizetés alóli mentessége.
27
4.1 táblázat: A kiöntözött vízmennyiség alakulása az egyes adatforrások szerint, millió m 3 2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
2013.
Lekötött, VKJ
171,5
175,5
179,2
173,5
176,8
181,6
Termelés, VKJ
54,0
74,1
17,7
53,4
81,9
90,4
110,4
139,5
41,9
74,2
156,9
250,2
51,2
95,1
19,0
67,5
98,5
125,5
Termelés, OSAP Termelés, AKI
Növénykultúrák szerint az AKI felmérés tartalmaz részletes adatokat. Az AKI 2013. októberi statisztikai jelentése szerint az öntözhető szántóterület 2013-ban 151 ezer hektár volt, amely megegyezett az előző évivel. Ezen belül a kukorica öntözhető területe 14 %-kal emelkedett, míg a napraforgó területére kapott öntözési engedélyek 28 %-kal csökkentek. Legnagyobb mértékű emelkedés a dohánynál, a legnagyobb visszaesés pedig a szója vízjogilag engedélyezett öntözhető területénél mutatható ki. A zöldségféléken belül a csemegekukorica területére kapott öntözési engedélyek a 2012. évhez képest 18 %-kal emelkedtek, míg az uborka esetében 60 %-kal csökkentek. Az elmúlt két évben a gyümölcsösök engedélyhez kötött öntözhető területe csökkenő tendenciát mutat. 2013-ban 10 %-os a visszaesés az előző évhez képest, azaz 2013-ban közel 1100 hektárral kevesebb gyümölcsösre adtak ki vízjogi engedélyt. Míg a ribizlinél kiemelkedően, két és félszeresére megugrott az öntözhető terület, addig a szedernél 66 %-kal esett vissza. A gazdák szinte ugyanakkora szőlő területre kértek öntözési engedélyt 2013-ban, mint az előző évben. Az öntözhető gyep terület 2012-höz hasonlóan tovább csökkent 28 %-kal. Az öntözhető egyéb terület (erdő, fásítás) 16 %-kal emelkedett. A tényleges, összes megöntözött terület 104 ezer hektár, amely 5 %-kal haladja meg az előző évit. A növények termelése során, minden idők legnagyobb vízmennyiségével pótolták a gazdák a csapadékhiány. A szárazság enyhítésére kiöntözött vízmennyiség az AKI felmérése szerint 2013-ban 232 millió m3 volt, amely 7 %-kal meghaladja a 2012. évi kiöntözött vízmennyiséget. A szántóterület öntözésére 138 millió m3-t, ezen belül kukorica öntözésére 39 millió m3 vizet használtak fel. Leginkább az intenzíven termesztett növényekre (pl. zöldségfélék) koncentrálódik az öntözés. A zöldségfélék közül legtöbb vízmennyiséget a csemegekukoricára, zöldborsóra, káposztára, paprikára öntözték ki 2013ban.
28
4.2 táblázat: Az öntözött területek növénykultúrák szerinti alakulása (2004-2013) Megnevezés Szántó összesen ebből: kukorica Rizs Napraforgó Burgonya Cukorrépa Szója Dohány Takarmánynövények Zöldségfélék összesen ebből: csemege kukorica Zöldborsó Zöldbab Paradicsom Paprika Fejeskáposzta Uborka Gyümölcsösök összesen ebből: Alma Körte Szilva Kajszibarack Őszibarack Meggy Cseresznye Málna Ribizli Szeder Szőlő Gyep Egyéb (erdő, fásítás stb.) Összesen
2 004 159 124 26 822 3 397 4 249 5 396 14 957 479 17 743 32 998 19 279 6 727 1 254 1 269 1 238 159 12 324 4 571 452 185 314
361 127 427 4 872 28 982 205 728
Vízjogilag engedélyezett öntözhető terület hektár 2009 2010 2011 2012 142 108 133 400 156 326 150 805 36 667 32 363 29 032 30 628 3 776 3 507 5 240 4 694 6 776 9 036 4 885 5 379 4 228 3 988 3 444 2 694 2 405 1 208 1 482 1 931 1 549 1 849 1 594 1 635 432 392 13 108 11 495 12 586 11 219 39 929 34 958 39 041 35 484 20 591 16 551 19 810 16 386 8 701 7 153 7 588 8 121 1 839 1 523 1 056 627 596 198 400 327 958 606 952 813 597 669 737 573 52 82 11 354 12 022 12 671 11 796 4 613 4 255 4 779 4 471 502 454 771 538 295 393 353 265 266 308 897 861 851 859 942 706 226 267 291 183 115 67 151 41 152 105 92 38 361 385 406 406 5 898 2 301 6 518 2 105 9 939 10 609 12 965 13 479 169 660 158 717 188 887 178 591
2013 150 742 34 938 5 546 3 852 2 169 2 486 1 044 686 10 810 39 106 19 317 8 535 494 397 566 470 33 10 697 3 797 540 392 343 855 791 302 57 102 13 405 1 529 15 602 178 975
2 004 87 451 20 226 3 310 957 3 596 8 522 250 4 734 26 964 16 664 6 075 1 160 344 550 62 4 844 2 518 396 141 124
351 88 142 753 9 666 102 856
Megöntözött alapterület hektár 2009 2010 2011 76 323 25 559 60 426 23 970 8 066 20 140 3 094 1 962 3 425 1 742 375 2 038 3 366 1 564 2 639 1 508 213 699 1 140 742 1 053 294 5 658 1 768 5 358 28 100 9 343 15 391 15 647 4 750 9 039 7 800 1 542 2 502 1 261 918 990 565 129 374 879 289 646 568 267 411 26 4 665 1 743 5 582 2 567 740 2 710 317 140 342 285 309 117 172 346 238 755 775 232 76 9 14 55 3 10 6 26 1 651 135 1 637 508 612 2 880 83 157 28 055 70 551
2012 78 747 21 586 3 270 1 673 2 801 1 962 969 225 5 586 23 717 14 123 6 182 624 327 805 555 56 5 832 2 767 379 322 369 796 563 213 48 41 7 24 54 3 514 88 172
2013 81 134 27 711 2 923 2 227 1 547 2 030 897 329 5 213 22 931 15 085 4 310 463 276 539 452 33 5 767 2 614 508 283 315 745 549 230 50 70 5 24 3 722 90 647
Forrás: Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI)
29
4.1.2 Állattenyésztés és egyéb mezőgazdasági célú vízfelhasználás Az állattenyésztési célú vízkivétel 19-20 millió m3 körül mozog, a mezőgazdasági vízfelhasználásnak kb. 5 %-a. Az egyéb vízfelhasználás az összes vízfelhasználásnak szintén 5 %-a körül ingadozik. A mezőgazdasági telephelyek, állattartó telepek, majorok vízhasználatai az előzőekhez képest elenyésző mennyiségű, kielégítése általában felszín alatti vízkészletből történik, saját vízkivétellel, vagy települési víziközmű rendszerekből. Az állattartási célú vízfelhasználás után évente kb. 250 MFt vízkészlet járulékot fizetnek a gazdálkodók, amely az ágazat termelési értékének 0,3 ezreléke. A felszíni vizek mezőgazdasági eredetű szennyező anyag terhelését leginkább a különböző kemikáliák és a talajerő utánpótlására felhasznált szerves- és műtrágyák, peszticidek mennyisége, a kijuttatás módja, az alkalmazott agrotechnikák határozzák meg. Ezen felül jelentős szennyező forrást jelent az állattartás során képződő trágya kezelése, ahol elsősorban a hígtrágya okozza a legnagyobb kockázati tényezőt.
4.1.3 Halászat Az engedélyezett halastó területe 2007 óta átmeneti növekedés után jelentősen csökkent, s 2013ban csupán 6,5 %-kal haladta meg a 2007. évi szintet. Az engedélyezett halastó terület 66 %-a főműves vízellátású, az elmúlt években növekedett ezek aránya, s csaknem elérte a 2007. évi 71 %-os arányt. Vízjogilag engedélyezett halastó terület, hektár 60 000
50 000
40 000
30 000
20 000
10 000
0 2007
2008
2009 főműves
2010
főmű nélküli
2011
2012
2013
összesen
27. ábra Forrás: OSAP 1373
30
4.3 táblázat: Tóterületi adatok 2001-2013, hektár
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Teljes tóterület 24 894 24 069 25 445 26 813 25 846 26 248 26 511 26 510 26 739 26 567 27 567 28 791 28 659
Nem Üzemelő Ebből üzemelt tóterület Natura 2000 tóterület Új tavak Tórekonstrukció 22 462 2 414 217 561 21 090 2 979 73 245 22 839 2 604 296 553 22 850 3 963 133 224 23 078 2 769 63 241 23 878 2 371 2 50 24 302 5 508 2 209 40 326 24 248 6 994 2 263 14 128 23 967 7 774 2 771 6 284 23 639 7 304 2 929 132 24 364 7 029 3 203 2 250 26 083 7 031 2 708 50 186 24 555 6 859 4 105 658 10
Forrás: Lehalászás jelentés 1995-2013, AKI
Az AKI adatai szerint a teljes tóterületnek átlagosan 90 %-a üzemel. Az üzemelő tóterületnek kb. 30 %-a NATURA 2000-es terület. Új tavak létesítése időben igen eltérő, 2013-ban 658 hektár új halastavat létesítettek, csaknem annyit, mint az elmúlt 10 évben összesen. A tórekonstrukció időbeli eloszlása egyenletesebb, de jelentősen csökkenő tendenciát mutat, s 2013-ban volt a mélypontja 10 hektár rekonstrukciójával. A halastavak vízfelhasználása évi 200-300 ezer m3 között mozog, 2013-ban szinte egyenlő arányban volt a főműves és főmű nélküli vízhasználat.
28. ábra Forrás: OSAP 1373
A különböző adatforrások szerint jelentősen eltér a halgazdálkodásban felhasznált víz mennyisége. A felhasznált vízmennyiségek különböző adatforrások szerinti alakulását az alábbi táblázat mutatja be. A legnagyobb vízfelhasználást rendszeresen az OSAP adatgyűjtés eredményezi, ettől jelentősen
31
kevesebb a VKJ által kimutatott víztermelés, ezt okozhatja a halastó VKJ fizetés alóli mentessége. Legkevesebb az AKI által kimutatott mennyiség, az eltérés nagyságát nem indokolja az adatgyűjtés körének eltérése. 4.4 táblázat: A halastó ellátásra felhasznált vízmennyiség alakulása az egyes adatforrások szerint, millió m3 2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
2013.
Lekötött, VKJ
396,5
393,7
387,2
388,5
389,6
385,7
Termelés, VKJ
227,5
251,9
198,5
201,3
173,0
223,1
Termelés, OSAP
297,8
305,1
206,2
281,8
239,0
275,5
64,1
62,6
54,2
67,5
85,2
78,1
Termelés, AKI
4.1.4 Horgászat A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) adatai szerint 2012 végén 312 ezer regisztrált horgász volt az országban, akik 1112 horgászegyesületnek voltak a tagjai, a lakosság arányával összehasonlítva a horgászszenvedély hazánkban nem kisebb mértékű, mint számos, nagyobb fogyasztással jellemezhető európai országban. A regisztrált horgászaink közül a horgászsportolók, azaz a versenyhorgászok száma 2500-ra tehető. Az országban horgászni egyébiránt 130–140 ezer hektárnyi vízterületen, az ország területének mintegy másfél százalékán lehet. A fogási naplóból összesített adatok szerint 2012-ben 4039 tonna halat fogtak ki a horgászok az országban, ezen mennyiség 58%-a ponty, 23%-a pedig kárász volt. Magyarország haltermelése összesen 2000 óta alig változott, 19-20 ezer tonna körül mozog. A horgászok által kifogott halmennyiség ennek kb. 20 %-a. Átlagosan 1000 Ft/kg árral számolva a 4000 tonna horgászok által kifogott étkezési hal értéke 4 mrd Ft-ra becsülhető. 2014. május 1-től a Nemzeti Élelmiszerlánc- biztonsági Hivatal internetes oldalán elindult a TUHIR, azaz a Turista horgászjegy kiadási és információs rendszer. A turista állami horgászjegy a vonatkozó jogszabály szerint on-line igényelhető 2.000 Ft-os áron. A jegy tartalmazza a személyes adatok mellett a kiadási és érvényességi időt, továbbá táblázatos formában a fajlagos tilalmi időket. Melléklete a fogási napló, a turista állami jegyhez szükséges továbbá az adott vízere szóló területi horgászengedély. Érvényessége a kiadástól számított három hónapig szól, mely időszak alatt az állami horgászvizsga letétele - és az állami jegy kiváltására vonatkozó előfeltételek teljesítése után - "teljes értékű ", azaz tárgyévre szóló állami jegyre cserélhető a lakhely szerinti illetékes halgazdálkodási hatóságnál. A területi horgászengedély árak tavanként, víztestenként eltérőek. A tógazdaságok és intenzív haltermelő üzemek bruttó haltermelése tavaly kissé növekedett, együttesen 21 807 ezer tonna volt 2014-ben. A magyarországi akvakultúrás haltermelésének mintegy 80 százalékát az elmúlt évek során és a ta-valyi évben is ugyanaz a három régió adta: Észak-Al-föld, Dél-Dunántúl és a Dél-Alföld. A legtöbb halat Hajdú-Bihar, Csongrád, Somogy és Tolna megyében halászták le. Az étkezési hal 2014-ben a teljes haltermelésből csupán 15 364 tonnát tett ki. Ha a horgászok által kifogott halmennyiséget ehhez viszonyítjuk, akkor az már eléri a termelés 25 %-át. Feltehetőleg a statisztikai adatok nem tartalmazzák a teljes horgászott mennyiséget, a fogási naplók vezetés hiányosságai és az illegális horgászat miatt a horgászat jelentősége ennél is nagyobb lehet.
32
A horgászatnak csak kis része (kb. 5 %) történik a tógazdasági termelés keretében, a saját tóból horgásztatott étkezési hal mennyisége 2014-ben 224,5 tonna volt, ebből a horgász szervezetek által üzemeltetett tavakból horgásztatott hal 40 %-ot képvisel, 91 tonna volt. A tógazdaságok által horgásztatott étkezési hal mennyiség 84 %-át a Dunántúlon fogták ki a horgászok. A hal ára az elmúlt években lényegesen kisebb mértékben emelkedett, mint a húsok átlagosan. 2012 átlagában egy kiló élő ponty ára 1010 forint volt az országban, a bontott csirke kilója 781 forintba, a – csont és csülök nélküli – sertéscomb kilója pedig 1280 forintba került. A halkonzervek ára határozottan nagyobb ütemben növekedett, mint a „hús, hal és készítmények” csoporté. A turizmus fejlesztése keretében számos vízi turizmushoz, horgászathoz kapcsolódó terv van a megyei gazdaságfejlesztési programokban, így a horgászat fejlődése várható. Békés megyében a Szarvas-Békésszentandrási Holtág vonzerejének növelését tervezik, várható a Bojli horgásztó kialakítása sóderes vízparttal, valamint ökoturisztikai beruházás a Kötegyáni Öko-tó és Öko-park területén. Pest megyében tervezik a vízi és horgászturizmus hátterének (kikötők, kölcsönzők, Duna-ág kotrása, partok rendezése, esetleges infrastrukturális hiányosságok kiépítése) fejlesztését. A Zala megyei Fejlesztési Programban komplex ökoturisztikai termék fejlesztése szerepel a falusi turizmus szolgáltatásai (szálláshely, horgászat, kerékpározás, természetjárás, helyi termékpiac) és az attrakciók fejlesztése révén. A Dráva részvízgyűjtőn fontos víziturisztikai célterületek a gyékényesi Vasúti (Velence) kavicsbánya tó amely könnyűbúvárok kedvelt célpontja is a tiszta víz és a nagy vízmélység miatt. A folyóparti turizmus (kajak- kenutúrák, ill. kishajós kirándulások) a Dráván jelentős. A horgászturizmus számára kedvező adottságokkal rendelkezik a régió, mind a folyóvizek, mind a természetes, és mesterséges állóvizek mentén lehetőség van e tevékenységre. A Balaton részvízgyűjtő területén a természeti adottságoknak köszönhetően számos mellékág, valamint jelentős kisvízfolyás található, melyek kiváló lehetőséget kínálnak a horgászoknak, azonban problémaként felmerül, hogy a horgászati célú haltelepítések következtében a természetes faunától eltérő fajok kerültek a felszíni vizekbe, így az őshonos halfajok életfeltételei romlanak. A Szévíz melleti tőzegbánya tavak önálló víztesteket alkotnak. Jelentős halgazdálkodás még a Zala-Somogyihatárárok mellé telepített Varászlói halastó csoporton van, melyek szintén önálló víztestet alkotnak.
4.2 A mezőgazdaság gazdasági jellemzése A mezőgazdaság gazdasági jelentősége a GDP-hez való hozzájárulása és a foglalkoztatottak száma alapján ítélhető meg. A főbb mutatókat a 3.6 táblázat foglalja össze, a mezőgazdaság fejlődését a KSH elemzései alapján mutatjuk be. A mezőgazdaság emelkedő kibocsátása a bruttó hazai termék (GDP) termeléséhez 4,0%-os aránnyal járult hozzá 2013-ban. A bruttó hozzáadott értékből 4,8%-ot képviselt az agrárium, a beruházásokban 5,7%, a foglalkoztatásban 4,9% volt aránya. A mezőgazdaság teljes bruttó kibocsátása folyó alapáron 2013-ban 2265 milliárd forint volt az előzetes adatok szerint. Ez 4%-kal haladja meg a 2012. évit, a hazai agrárium teljesítménye így 2011 óta folyamatosan javul. A növényi termékek aránya 59%, az állatok és állati termékeké 34%, a mezőgazdasági szolgáltatások és másodlagos tevékenységeké 7% volt.
33
Az ország termelési értékének (bruttó kibocsátásának) 2004-ben 4,4 %-át adta a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat együttesen. Míg 2002-ben a növénytermesztés és az állattenyésztés csaknem ugyanolyan mértékben, kb. 40 %-ban járult hozzá a termelési értékhez (bruttó kibocsátáshoz), 2004-ben a növénytermesztés került előtérbe (43,2%), s az állattenyésztés kissé leszakadt (35,7%). Ez a tendencia folytatódott az elmúlt tíz évben. A gazdaságok számának és jellemzőinek vizsgálatát két – egymástól különböző – megfigyelés alapján végzi a KSH. Az első a mezőgazdaságot, az erdőgazdálkodást és a halászatot magában foglaló „A” nemzetgazdasági ágban regisztrált vállalkozások adatainak feltárása. Ez ágazati megközelítés, azaz a vállalkozások főtevékenysége alapján sorolja be az egységeket. A mezőgazdasági főtevékenységű vállalkozásokat tartalmazza, de nem nyújt információt azokról, amelyek bár mezőgazdasági tevékenységet is folytatnak, de azt nem főtevékenységként. A statisztikai megfigyelés másik lehetősége a tevékenység alapú megfigyelés, amely egy meghatározott gazdaságméret felett megfigyeli a gazdaságokat tekintet nélkül arra, hogy annak mi a főtevékenysége. A mezőgazdaságban, erdőgazdálkodásban és a halászatban regisztrált vállalkozások száma folyamatosan nő, 2013 végén meghaladta a 459 ezret, ami közel 3%-kal nagyobb az előző évinél. Ezen belül az önálló vállalkozások nyilvántartott száma (445 ezer) 3%-kal, a társas vállalkozásoké (14 ezer) közel 2%-kal növekedett. A társas vállalkozások száma 2010 óta mérsékelten emelkedik, 2013ban elérte a válság előtti, 2008-as szintet. Az önálló vállalkozások száma is évről évre emelkedik. 2013-ban a társas vállalkozások létszám szerinti megoszlása a 10 fő alattiak döntő – 88%-os – súlyát mutatja. A 14 ezer társas vállalkozásból mindössze 16-ban foglalkoztattak 500 főnél többet, és közel 4200 foglalkoztatott nélküli vállalkozás van. A 2010-es Általános Mezőgazdasági Összeírás adatai szerint 2010-ben összesen 8,6 ezer gazdasági szervezet és 567 ezer egyéni gazdaság végzett mezőgazdasági tevékenységet. A gazdasági szervezetek száma – a 2000 és 2007 közötti években megfigyelt csökkenést követően – kismértékben meghaladta a 2000. évit. Az egyéni gazdaságok száma – változó ütemben – folyamatosan csökkent, 40%-kal kisebb a tíz évvel korábbinál. Az őstermelők száma az adószám-regisztrációs kötelezettség miatt 2008-ban az előző évi 5,4-szeresére emelkedett. A 2013-ban végrehajtott gazdaságszerkezeti összeírás (GSZÖ) adatai szerint 2013-ban összesen 8,4 ezer gazdasági szervezet és 485 ezer egyéni gazdaság végzett mezőgazdasági tevékenységet. A gazdasági szervezetek száma 2%-kal, az egyéni gazdaságok száma 14%-kal csökkent 2010 óta, s 2000 óta az egyéni gazdaságok fele megszűnt. A gazdasági szervezetek 48%-a növénytermesztő; arányuk 2010-hez képest 6 százalékponttal csökkent. Az e gazdálkodási formában tevékenykedő egységek 6%-a kizárólag állattartó, 46%-a pedig vegyes gazdaság, ez utóbbi kategória 6 százalékponttal bővült 2010-hez képest. Az egyéni gazdaságok 52%-a kizárólag növénytermesztéssel, 21%-a csak állattartással, 27%-a mindkettővel foglalkozott 2013-ban. A kizárólag növénytermesztéssel foglalkozók aránynövekedése 2000 óta tart, elsősorban a vegyes gazdálkodást folytatók rovására. A csak állatot tartók aránya gyakorlatilag változatlan. Az egyéni gazdaságok 47%-a kizárólag saját fogyasztásra termelt, 19%-uk a saját fogyasztáson felüli felesleget értékesítette, míg az elsősorban értékesítésre termelők aránya 34% volt. A saját fogyasztásra termelők aránya a 2010-eshez képest 13 százalékponttal esett vissza, az elsősorban értékesítésre termelő gazdaságoké viszont 15 százalékponttal nőtt. A növénytermesztés kibocsátása évenként jelentős hullámzást mutat, elsősorban az időjárási viszonyoktól függően. Az előzetes adatok alapján 2013-ban a növénytermesztés kibocsátásának
34
volumene több mint ötödével (23%-kal) emelkedett a 2012. évihez képest. Számottevően, mintegy harmadával nőtt a kibocsátás szerkezetében meghatározó gabonafélék volumene. A búza és a kukoricatermés is kedvezőbben alakult az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Az ipari növények kibocsátása 14%-kal, a takarmánynövényeké 8%-kal, a kertészeti termékeké pedig 9%-kal bővült. Utóbbi termékcsoport esetében emelkedett, az előbbiekében viszont mérséklődött az ár. A burgonya volumene közel ötödével csökkent, amit jelentős drágulás kísért. A gyümölcstermés volumene 29%kal emelkedett 2013-ban, ami árcsökkenést okozott a termékcsoporton belül. A növényi termékek kibocsátásának volumene ezzel szemben 2012-ben 16%-kal maradt el a 2011. évitől. A legnagyobb veszteség a gabonafélék termelésében jelentkezett, mindenekelőtt a kukorica termését vetette vissza nagymértékben a rendkívül csapadékszegény időjárás. Ez a több mint 40%-os volumencsökkenés 25%-os visszaesést eredményezett a gabonafélék csoportjában. Az ipari növények mennyisége 11%-kal csökkent, elsősorban a repce jelentős, másodsorban a napraforgó mérsékeltebb terméscsökkenése következtében. A takarmánynövények és a kertészeti termékek kibocsátási volumene 10%-kal, a burgonyáé 15%-kal maradt el az előző évitől. A gyümölcsfélék termelési mennyisége 19%-kal felülmúlta a 2011. évit. Ez elsősorban az alma magasabb betakarított mennyiségének köszönhető. Az élő állatok kibocsátása 2013-ban 3%-kal, az állati termékeké 2%-kal mérséklődött, így az állattenyésztés teljes termelési volumene 3%-kal csökkent az előző évhez képest. Egyik főbb állatfaj kibocsátása sem érte el a 2012-ben megfigyelt szintet, az állati termékek közül a tejé visszaesett, a tojásé pedig szinten maradt. Az állattenyésztés kibocsátása 2012-ben az előző évi szintet mintegy 1%-kal haladta meg. Az élő állatok termelési volumene 1%-kal, az állati termékeké 2%-kal bővült. Az állatállomány nagysága az elmúlt években jelentősen csökkent, 2012-ben egyedül a szarvasmarha-állomány haladta meg a 2004-es szintet. A 2012. évi decemberi adatok szerint az előző évi szint alá süllyedt a sertés és a baromfiállomány, míg a szarvasmarhák és a juhok száma emelkedett. A szarvasmarhák száma (2012ben 753 ezer darab, 2013-ban 2%-kal több jószágot (772 ezer darabot) tartottak a gazdák, mint egy évvel korábban) az elmúlt két évtizedben megfigyelt erőteljes fogyást követően 2011 óta emelkedésnek indult. A sertésállomány az elmúlt évek tendenciáját követve tovább csökkent, az állomány 2012 végére 3 millió alá esett, ez 2%-kal kevesebb az előző évinél. Az állomány csökkenése 2004 óta meghaladja a 27%-ot. A gazdasági szervezetek sertésállománya alig változott az előző évhez képest, az egyéni gazdaságoké viszont 70 ezerrel (8%-kal) lett kevesebb. 2013-ban a munkaerő-ráfordítás nagysága 444 ezer ember teljes munkaidős (évi 1800 óra) tevékenységének felel meg. Az előző évhez képest ez mérsékelt (2,6%-os) növekedés. 2013-ban annyi időt kötött le a mezőgazdasági tevékenység végzése, mintha 444 ezren egész évben teljes munkaidőben dolgoztak volna. Az összes munkaerő-ráfordítás mintegy háromnegyede nem fizetett munkaerőfelhasználás (2000-ben még közel négyötöde volt). A mezőgazdaság munkaerő-ráfordítása 2013-ig 20%-kal csökkent hazánk uniós csatlakozása óta, ezen belül a nem fizetett munkaerő 24%-kal, a fizetett munkaerő 5%-kal lett kevesebb. A csökkenés fő oka az egyéni gazdaságok számának gyors ütemű fogyatkozása. A 2000-ben végrehajtott általános mezőgazdasági összeírás és a legutóbbi, 2013-as gazdaságszerkezeti összeírás között számuk a felére csökkent. A lakossági munkaerő-felmérés adatai szerint 2013-ban országosan valamivel több mint 3,9 millió főt foglalkoztattak, 61 ezerrel többet, mint előző évben. Ezen belül a mezőgazdaságban, a vad és erdőgazdálkodásban, valamint a halászatban a foglalkoztatottak 4,9%-a, 193 ezer fő dolgozott, 4%-
35
kal kevesebben, mint 2012-ben, amikor a foglalkoztatottak 5,2%-a, 200,3 ezer fő dolgozott az ágazatban, ami 8%-os bővülést jelentett 2011-hez viszonyítva. Az intézményi munkaügyi statisztika 2013-ban 75,3 ezer fő alkalmazottat figyelt meg a mező-, vadés erdőgazdálkodásban, valamint a halászatban. A létszám 3%-kal elmaradt az előző évitől. Nincsenek külön foglalkoztatottsági és jövedelmi adatok a növénytermesztésre és az állattenyésztésre, csak a halászatra vonatkozóan. A Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat ágazat együttesen 2013-ban összesen az ország alkalmazottainak 2,8 %-át foglalkoztatta, szemben a 2004. évi 3,5%-kal, s a nettó keresetek az országos átlagnál 26 %-kal alacsonyabbak. A mezőgazdasági felvásárlási árak nagyon ingadozóak, van olyan év, amikor az infláción felüli mértékű az árnövekedés, s van amikor abszolút értékben is csökkennek az árak. Ezen belül általában – még tendenciájában is - eltérő a növénytermelés és az állattenyésztés áralakulása. Az agrárolló (termelői árindex/mezőgazdasági ráfordítások árindexe) az utóbbi években folyamatosan csukódott, s 2003-tól kisebb visszaesésektől eltekintve 100 % vagy magasabb (2012-ben 108,1 %) volt. 2013-ban ismét 90,3 %-ra esett vissza. 2013-ban a mezőgazdasági termelés ráfordítási árai az előző évhez viszonyítva 2,1%-kal nőttek, ami a folyó termelőfelhasználás árszínvonalának 2,2%-os, és a mezőgazdasági beruházások árszínvonalának 1,6%-os növekedéséből tevődött össze. A folyó termelőfelhasználáson belül a takarmányárak nőttek a legnagyobb mértékben (5,3%-kal). A vetőmagok ára éves szinten 3,3%-kal nőtt. Csökkent a mezőgazdasági felhasználású energia ára, átlagosan 2,3%-kal maradt el az előző év azonos időszakitól. A műtrágyák ára – a 2012. évi közel 11%-os emelkedést követően – 2013-ban 4,1%-kal csökkent, az árak év végére a két évvel ezelőtti szintre estek vissza. A növényvédő szerek és az állatgyógyászati készítmények árai nőttek: az előbbi 3,0%-kal, az utóbbi 4,9%-kal volt drágább 2013-ban, mint 2012-ben. A mezőgazdasági beruházásokon belül a gépberuházások ára 1,4%-kal, az épület-beruházásoké 1,7%-kal emelkedett. 2013-ban a termelői ár csökkenését a ráfordítási árak emelkedése kísérte. Viszonyuk 2004 óta változó képet mutat, hányadosuk alapján hol előbbi, hol utóbbi nőtt gyorsabban. Az agrárium a termelői árak esése, ugyanakkor a ráfordítások fokozódó drágulása nyomán 2008-ban és 2009-ben jelentős árveszteséget szenvedett el. 2010 és 2012 között a termelői árak gyorsabb ütemben drágultak, 2010-ben 12, 2011ben 6, 2012-ben 9 százalékponttal haladták meg a ráfordítási árak növekedését. A mezőgazdasági termelői árak 2013-ban 7,8%-kal csökkentek az előző évihez mérten. Ezt elsősorban a növényi termékek árának jelentős, 13,7%-os visszaesése okozta. Az állatok és állati termékek ára 2013-ban átlagosan 3,4%-kal nőtt. A mezőgazdasági termékek árszínvonala 2004 és 2013 között közel 80%-kal emelkedett. A termelőiár-indexek termékcsoportonkénti adataiból kitűnik, hogy a növénytermesztési és kertészeti termékek árszínvonalának erős ingadozását az elmúlt években elsősorban a gabonák, valamint a szőlő és a gyümölcsfélék ármozgása okozta. Az állatok és állati termékek drágulása 2013-ban folytatódott, átlagosan 3,4%-kal nőttek az árak 2012. évhez viszonyítva. Az élő állatok ára 2010-ig a 2008. évi szint közelében maradt, 2011-ben viszont 15%-kal magasabb volt az előző évinél, amit 2012-ben újabb 12%-os emelkedés követett. A legnagyobb mértékben a vágóbaromfi ára emelkedett (6,1%-kal) 2013-ban, míg a vágómarha ára csökkent – közel 20%-kal – a leginkább. A vágósertés 2,5%-kal drágult. Az étkezési tyúktojás ára 11%kal mérséklődött, a tejé eközben közel 12%-kal emelkedett.
36
A mezőgazdaságban keletkező nettó vállalkozói jövedelem a nem fizetett munkaerő jövedelmét, az egységekhez tartozó földből nyert jövedelmet és a tőke hozadékát, valamint a termelési támogatásokat tartalmazza. A termelés (bruttó kibocsátás) értékéből 2004. óta átlagosan 21 %-os, s növekvő mértékű (2013-ban 28,5 %-os) a nettó vállalkozói jövedelem a mezőgazdaságban. A mezőgazdaságban 2004-től, az EU csatlakozástól, egyre nagyobb szerepet kapott a termelési támogatás, 2013-ban már 467 mrd Ft volt, amely a nettó vállalkozói jövedelemnek 71 %-át tette ki. 2009-2010-ben gyakorlatilag veszteséges lett volna a mezőgazdaság termelési támogatás nélkül.
37
4.5. táblázat: A Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat vízhasználatának összefoglaló gazdasági jellemzése Mutató Regisztrált vállalkozások száma összesen Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat együttesen, db Regisztrál társas vállalkozások száma, db Ebből: kft. részvénytársaság betéti társaság szövetkezet Regisztrált egyéni vállalkozások száma, db Ebből: vállalkozói igazolvánnyal rendelkező őstermelő és egyéb Bruttó hozzáadott érték alapáron, millió Ft Mezőgazdasági kibocsátás összesen, millió Ft Növénytermesztési és kertészeti termékek termelése, millió Ft Élő állatok és állati termékek termelése, millió Ft Növénytermesztés aránya a mezőgazdaság termelésében (bruttó kibocsátásában), % Állattenyésztés aránya a mezőgazdaság termelésében (bruttó kibocsátásában), % Növénytermesztés, állattenyésztés, vadgazdálkodás és kapcsolódó szolgáltatások bruttó hozzáadott értékének volumenindexe , % Termelői árak alakulása mezőgazdaság összesen, előző év=100 Termelői árak alakulása növénytermesztési és kertészeti termékek esetében, előző év=100 Termelői árak alakulása élő állatok és állati termékek összesen, előző év=100 Agrárolló, % Foglalkoztatottak száma ILO szerint Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat együttesen, ezer fő Alkalmazásban állók száma Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat együttesen, ezer fő Teljes munkaidőben alkalmazásban állók száma, ezer fő Munkaerő felhasználás, ÉME* Ebből: fizetett nem fizetett Alkalmazásban állók bruttó keresete Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat együttesen, Ft/fő/hó Alkalmazásban állók nettó keresete Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat együttesen, Ft/fő/hó Mgi termelési támogatások, Milló Ft
2004.
2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
2013.
56 984
55 837
53 399
83 408
389 537
407 870
420 179
432 266
447 507
459 092
14 448 6 561 330 4 408 1 749 41 478 20 750 20 728 601 966 1 650 229
13 852 6 424 323 4 229 1 531 41 066 20 292 20 774 549 340 1 517 093
13 598 6 472 35 4 130 1 373 38 858 18 845 20 013 578 359 1 588 596
13 632 6 668 323 4 042 1 230 68 823 18 257 50 566 571 341 1 680 852
13 940 7 214 320 3 923 1 136 374 661 19 230 355 431 675 897 1 972 676
13 352 7 279 315 3 458 1 004 393 578 17 273 376 305 470 725 1 636 966
13 444 7 684 319 3 201 960 406 735 18 295 388 440 545 336 1 686 421
13 705 8 247 313 3 007 891 418 561 18 193 400 368 810 014 2 166 073
13 781 8 571 317 2 811 880 433 726 18 115 415 611 745 915 2 168 951
14 000 n.a. n.a. n.a. n.a. 445 000 18 786 426 214 855 826 2 312 941
957 436 545 854
822 509 553 888
880 788 568 448
979 289 568 127
1 170 905 644 812
897 610 598 999
957 510 599 870
1 306 403 705 627
1 255 185 762 904
1 360 338 791 167
58,0
54,2
55,4
58,3
59,4
54,8
56,8
60,3
57,9
58,8
33,1
36,5
35,8
33,8
32,7
36,6
35,6
32,6
35,2
34,2
153,8
94,0
93,8
76,9
158,0
88,4
74,7
114,4
76,3
116,3
94,6
100,7
110,6
122,2
97,3
90,5
116,8
119,3
115,4
92,2
86,2
99,4
118,0
140,5
85,6
87,3
127,6
121,6
117,8
86,3
103,9 87,6
101,8 100,7
104,0 104,6
103,6 107,0
113,6 84,6
95,4 96,1
101,8 111,9
115,3 105,7
111,0 108,1
103,4 90,3
169,2
175,8
171,8
185,1
200,3
192,7
204,9 96,5 89,0 553 785 127 151 426 634
93,4 86,1 522 248 114 566 407 682
89,3 81,2 504 403 113 500 390 903
85,4 77,8 459 291 111 245 348 046
84,2 76,6 435 152 109 795 325 358
82,8 74,7 446 510 110 028 336 482
76,7 69,1 444 157 109 176 334 981
74,7 66,6 436 951 108 062 328 889
77,8 69,3 433 279 114 767 318 512
75,3 67,0 444 424 120 820 323 604
97 219
103 190
112 388
122 231
133 570
137 101
143 861
153 301
164 136
171 679
70 959 121 594
167 047
188 461
226 467
92 029 303 765
94 501 314 048
101 824 354 899
105 925 417 485
106 892 435 247
112 450 467 207
38
Mutató Termelési tényezők jövedelme a mezőgazdaságban, Millió Ft A támogatások aránya a termelési tényezők jövedelmében a mezőgazdaságban, % Mg. működési eredménye, Millió Ft Mgi nettó vállalkozói jövedelem, Millió Ft Nettó vállalkozói jövedelem a kibocsátás %-ában a mezőgazdaságban A támogatások aránya a mgi nettó vállalkozói jövedelemben, % Növénytermesztési és kertészeti termékek termelésének fajlagos vízfelhasználása m3/1000 Ft kibocsátás Élő állatok és állati termékek termelése termelésének fajlagos vízfelhasználása m3/1000 Ft kibocsátás Halgazdálkodás kibocsátása, MFt Halgazdálkodás bruttó hozzáadott értéke, MFt Halászat, halgazdálkodás bruttó hozzáadott értékének volumenindexe, % Halgazdálkodásban foglalkoztatottak száma, fő Alkalmi munkavállalók által ledolgozott munkanapok száma halgazdálkodásban Halászati termelési támogatások, MFt Termelési támogatások aránya a halgazdálkodási bruttó hozzáadott értékhez képest, % Halászat,, halgazdálkodás fajlagos vízfelhasználása m3/1000 Ft kibocsátás Forrás: KSH *Éves munkaegység=1800 óra
2004.
2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
2013.
528 022
515 170
552 318
567 018
738 502
535 225
643 713
962 304
906 497
1 044 028
23,0 350 077 284 416
32,4 338 802 277 368
34,1 370 411 305 000
39,9 366 478 295 788
41,1 527 549 450 867
58,7 318 168 236 790
55,1 432 396 351 712
43,4 738 841 653 369
48,0 638 588 541 269
44,8 760 112 658 587
17,2
18,3
19,2
17,6
22,9
14,5
20,9
30,2
25,0
28,5
42,8
60,2
61,8
76,6
67,4
132,6
100,9
63,9
80,4
70,9
0,114
0,069
0,079
0,166
0,122
0,179
0,057
0,081
0,153
0,208
0,051 8 245 2 858
0,038 7 369 2 299
0,035 8 613 2 824
0,035 9 162 2 931
0,031 9 898 3 297
0,033 9 029 3 245
0,032 9 100 3 454
0,025 9 843 3 767
0,026 10 624 3 769
0,025 11 547 4 156
66,5 n.a.
128,2 1 520
87,8 1 311
109,3 1 373
115,8 1 336
82,9 1 243
107,1 1 252
114,2 1 264
99,7 1 515
105,4 1 327
n.a. 588,0
7 633 574,0
9 254 415,0
10 545 738,0
15 145 415,0
16 182 235,0
13 566 138,0
17 197 92,0
18 504 890
31 513 222
20,6
25,0
14,7
25,2
12,6
7,2
4,0
2,4
23,6
5,3
33,0
41,0
28,4
29,0
30,1
33,8
22,7
28,6
22,5
23,9
39
Halászat Az elmúlt 15 évben tendenciájában növekvő üzemelő tóterületek egyre nagyobb hányada nem szövetkezetek (2013-ban 3,5 % az 1995. évi 16,6 %-kal szemben) vagy horgász szervezetek (3,3 % az 1995. évi 5,8 %-kal szemben) kezében van, hanem egyéb társas vállalkozás formájában működik (65,3 % a korábbi 47,0 %-kal szemben) vagy állami gazdálkodó szervezeteké (16,4 %, korábban 30,5 %). Tógazdasági és intenzív üzemi haltermelés üzemelő területe gazdálkodási formánként, hektár 30 000 25 000 20 000 15 000 10 000 5 000 0 1995.
1997.
1999.
2001.
2003.
2005.
2007.
2009.
2011.
2013.
Állami gazdálkodó szervezetek
Mezőgazdasági szövetkezetek
Halászati szövetkezetek
Horgász szervezetek
Más társas vállalkozások
Egyéb
29. ábra Forrás: Lehalászás jelentés 1995-2013, AKI
Haltermelés alakulása, tonna 25 000 20 000 15 000 10 000 5 000 0 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. Intenzív haltermelő üzemekben lehalászott anya- és növendék állomány Tógazdaságban lehalászott anya- és növendék állomány Intenzív haltermelő üzemekben lehalászott étkezési hal Tógazdaságban lehalászott étkezési hal
30. ábra Forrás: Lehalászás jelentés 1995-2013, AKI
40
A haltermelés 2001 óta növekvő tendenciát mutat, bár a növekedés üteme mérsékelt, 2013-ra 2001hez képest csupán 13 %-kal nőtt a termelés. A lehalászott mennyiségben 2011-ig (72,4 %) egyre nagyobb arányú volt az étkezési hal, azóta kissé csökkent ennek mennyisége, s az anya- és növendék állomány termelése kapott újabb lendületet. A halászatban foglalkoztatottak száma jelentősen ingadozik, átlagosan 1350 fő. Az alkalmi munkavállalók által ledolgozott munkanapok száma növekvő tendenciájú, 2013-ban 31 ezer munkanap, a 2005. évinek több mint négyszerese volt. A munkanapok számát évi átlagos 220 munkanap/fővel átszámolva az alkalmi munkavállalók által teljesített munkanapok száma 143 teljes munkaidőben foglalkoztatott főnek felel meg, de az időszakos alkalmazás miatt biztos, hogy ennek 45-szöröse az érintett létszám. A halászat termelési támogatása 2009-2011 között jelentősen lecsökkent, 2012-ben a korábbi évek színvonalára (890 MFt) emelkedett, s az ágazat bruttó hozzáadott értékében 24%-ot, működési eredményében 55 %-ot képviselt. 2013-ban a támogatás a 2012. évi negyedére (222 MFt) csökkent, s az ágazat bruttó hozzáadott értékében 5%-ot, működési eredményében 18 %-ot tett ki. A Halászat, halgazdálkodás ágazat (03) kibocsátásának összegét növeltük a termelési támogatással, s így vizsgáltuk a kibocsátás összetételét, amelyet az alábbi ábra szemléltet. 2013-ban a kibocsátás értékének 63 %-át a folyó termelőfelhasználás tette ki, a munkavállalói jövedelmek a társadalombiztosítási hozzájárulással együtt 26 %-át, a termelési adók 1 %-ot képviseltek, míg a termelési támogatások 2 %-ot tettek ki. Az ágazat bruttó működési eredménye 2013-ban 980 millió Ft volt, a kibocsátás értékének 8,5 %-át tette ki, ez tartalmazza még az értékcsökkenés összegét is. Az ágazat bruttó állóeszközfelhalmozása abban az évben 1 340 MFt volt.
31. ábra Forrás: Magyarország nemzeti számlái 1995-2013, KSH
41
4.3 Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat környezetvédelmi ráfordításai Az ágazat környezetvédelmi beruházásainak 56 %-a a talaj és felszín alatti vizek védelmét (ennek 77 %-a közvetlen, 23 %-a integrált környezetvédelmi beruházás volt, 20 %-a a szennyvízkezelést szolgálta 2012-ben (ennek 40 %-a integrált), jelentősek még a hulladékgazdálkodás területén végrehajtott beruházások. Az ágazat az elmúlt nyolc évben a hozzáadott értékének átlagosan 0,9 %át fordította környezetvédelmi beruházásokra (0,26-2,1 % között mozgott az arány). A környezetvédelmi beruházások szerkezetét és alakulását az alábbi ábrák szemléltetik. Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat környezetvédelmi beruházási ráfordításának szerkezete 2012-ben
Levegőtisztaság védelme
1%
Szennyvízkezelés
10%
0%
20%
0%
Veszélyes hulladékok kezelése Nem veszélyes hulladékok kezelése
10% 3%
Talaj és felszín alatti vizek védelme Zaj- és rezgés elleni védelem
56% Táj- és természet-védelem Egyéb
32. ábra
Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat környezetvédelmi beruházásainak alakulása, MFt 18 000 16 000 14 000
MFt
12 000 10 000 8 000 6 000 4 000 2 000 0 2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
Szennyvízkezelés
Talaj és felszín alatti vizek védelme
Hulladékkezelés
Összes kvi beruházás
33. ábra
42
A Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat nemzetgazdasági ág folyó környezetvédelmi ráfordításai közül legjelentősebb (71 %) a hulladékok kezelésével kapcsolatos, 13 %-át szennyvízkezelésre, 5,8 %át pedig a talaj és felszín alatti víz védelmére fordítják (lásd az alábbi ábrát). A folyó környezetvédelmi ráfordításoknak átlagosan 36 %-a saját szervezeten belüli ráfordítás, 64 %-a külső szolgáltató által végzett környezetvédelmi szolgáltatás ellenértéke. Az ágazat az elmúlt nyolc évben a hozzáadott értékének átlagosan 0,5 %-át fordította folyó környezetvédelmi kiadásokra (0,36-0,57 % között mozgott az arány).
Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat folyó környezetvédelmi ráfordításainak alakulása 5 000 4 500 4 000 3 500 3 000 MFt 2 500 2 000 1 500 1 000 500 0 2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
Szennyvízkezelés
Talaj és felszín alatti vizek védelme
Nem veszélyes hulladékok kezelése
Veszélyes hulladékok kezelése
2012.
Egyéb
34. ábra
43
5 Ipar 5.1 Ipari vízkivétel, vízhasználat Az ipari vízgazdálkodást két adatbázis alapján lehet jellemezni. A vízkészletjárulék nyilvántartásból az összes víztermelés, vízkivétel megállapítható (továbbiakban VKJ). Ennél szűkebb körre elérhetők az üzemi vízgazdálkodásra és szennyvízkezelésre vonatkozó adatok. Az ipari vízgazdálkodásra vonatkozó adatgyűjtés (továbbiakban ipari statisztika) az 1378 nyilvántartási számú adatlapon történik, melyet az adatszolgáltatásra kötelezett 5 m3/óra teljes vízforgalmat, illetve a 80 m3/d frissvíz használatot elérő ipari vízhasználók kötelesek kitölteni. Ennek feldolgozása azonban évek óta nem történt meg. Az ipari üzemek a saját termeléssel beszerzett vízmennyiséget a közműves vízszolgáltatásból és egyéb termelőktől átvett vízzel is kiegészítik. Erre vonatkozóan az OSAP 1062 adatgyűjtés is szolgáltat adatot. A VKJ adatbázis szerint összes vízbeszerzés elenyésző része, 0,1-0,2%-a (a feldolgozóipar esetében 2013-ban 98 ezer m3, a villamosenergia ipar esetében 1 146 ezer m3) származik a közüzemi vízszolgáltatásból a többi mind saját kutas vízellátás. Az OSAP 1062 adatgyűjtés szerint a feldolgozóipar számára ennél lényegesen többet, 6 370,4 ezer m3-t, a villamosenergia előállítása, szétosztása számára pedig lényegesen kevesebbet, 62,5 ezer m3 vizet szolgáltattak közműből. A feldolgozóipar esetében az OSAP szerint a teljes vízfelhasználás 5,8 %-a származott közüzemből. Az ipari üzemek saját vízbeszerző művei segítségével termelt vízmennyiség megoszlása 2013-ban a víz eredete szerint következő: felszíni víz 97,5 %, parti szűrésű víz: 0,2 %, felszín alatti víz 2,2%. Az iparba tartozik a Vízellátás (E) is, amelyet külön fejezetben elemeztünk, ezért az alábbi táblázatban külön is bemutatjuk az ipar “E” ágazat nélküli vízfelhasználásának alakulását.
44
5.1. táblázat: Az ipar saját víztermelésének alakulása, ezer m3 Ágazati kód
1999.
2000.
2001.
2002.
2003.
2004.
2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
2013.
Bányászat, kőfejtés
B
34 509
26 643
24 046
22 486
14 192
10 571
5 286
4 090
4 362
4 559
4 524
4 463
3 906
11 306
4 325
Feldolgozó ipar Élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása Textília, ruházat, bőr, és bőrtermék gyártása Fafeldolgozás, papírtermék gyártása, nyomdai tevékenység
C
163 940
160 652
156 466
155 154
146 414
138 273
87 558
89 159
80 772
81 133
70 589
70 294
70 782
93 526
102 794
CA
73 007
72 517
71 646
70 702
70 267
66 734
47 092
43 914
39 545
44 157
40 796
41 537
41 803
43 302
43 477
CB
6 671
6 027
5 460
5 201
4 914
4 529
1 631
1 932
1 456
1 208
1 250
1 275
840
1 488
1 297
CC CD+CE+CF +CG
17 089
16 489
15 507
14 386
10 350
9 539
4 510
6 602
7 075
5 980
1 432
591
326
559
663
49 787
50 095
49 159
51 858
48 264
45 834
26 471
28 607
24 759
22 327
20 538
20 876
22 460
42 050
49 014
CH CI+CJ+CK+ CL
8 293
6 255
5 828
5 045
5 193
4 668
3 455
3 927
3 989
3 882
3 430
2 867
2 969
3 080
5 345
8 925
9 090
8 631
7 757
7 300
6 836
4 324
4 130
3 887
3 525
3 058
3 090
2 368
3 025
2 972
168
178
236
205
127
133
74
47
61
54
58
17
23
26
D B+C+D
4 813 092
4 787 541
4 891 362
4 766 107
4 476 388
4 147 983
3 742 084
3 775 668
4 225 884
4 395 081
3 926 501
3 942 233
3 742 861
3 589 859
3 682 124
5 011 541
4 974 836
5 071 874
4 943 747
4 636 994
4 296 827
3 834 928
3 868 917
4 311 018
4 480 773
4 001 614
4 016 990
3 817 548
3 694 691
3 789 242
E B+C+D+E
38 818 5 050 359
37 613 5 012 450
39 021 5 110 895
39 298 4 983 044
36 434 4 673 428
37 205 4 334 032
30 354 3 865 283
25 692 3 894 609
24 194 4 335 212
24 379 4 505 152
23 448 4 025 063
19 561 4 036 552
15 859 3 833 408
21 779 3 716 470
19 195 3 808 437
Vegyipar Fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása Gépipar Egyéb feldolgozóipar Villamosenergia, gáz-, gőzellátás Ipar Vízellátás nélkül összesen Vízellátás Összes ipari tevékenység Forrás: VKJ
CM
85
45
5.2. táblázat: Az ipar saját víztermelése után fizetett VKJ alakulása, ezer Ft Ágazati kód
2003.
2004.
2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
2013.
Bányászat, kőfejtés
B
126 266
116 385
90 506
66 207
62 484
67 960
69 947
66 991
64 642
200 606
74 713
Feldolgozó ipar Élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása Textília, ruházat, bőr, és bőrtermék gyártása Fafeldolgozás, papírtermék gyártása, nyomdai tevékenység
C
856 587
1 124 345
1 174 702
1 146 218
1 027 820
1 165 579
1 079 134
1 078 414
1 040 674
1 116 359
1 237 183
CA
381 868
530 879
575 662
532 260
476 517
595 860
562 283
577 990
574 620
590 758
606 120
CB
30 906
34 307
33 275
29 801
27 067
25 618
28 622
30 337
17 502
30 707
28 044
CC CD+CE+CF +CG
46 065
58 328
43 126
57 295
65 659
57 525
17 011
11 304
6 872
9 850
11 206
311 757
386 203
403 157
407 790
345 678
361 972
354 749
357 243
349 462
381 720
418 705
26 014
31 329
36 453
40 291
40 720
48 012
42 188
35 810
32 750
35 329
101 457
59 023
82 193
81 850
78 174
71 261
75 513
72 618
64 319
58 691
67 165
70 498
954
1 106
1 179
608
918
1 079
1 664
1 410
777
831
1 153
D B+C+D
4 186 163
5 608 727
6 694 098
6 789 845
7 457 250
8 781 538
8 133 915
8 061 500
7 734 880
7 432 885
7 986 623
5 169 016
6 849 457
7 959 306
8 002 271
8 547 554
10 015 076
9 282 997
9 206 905
8 840 196
8 749 850
9 298 520
E B+C+D+E
158 709 5 327 725
222 216 7 071 673
275 618 8 234 924
244 172 8 246 443
226 510 8 774 064
264 462 10 279 538
266 559 9 549 555
226 570 9 433 475
209 307 9 049 503
217 986 8 967 836
204 345 9 502 864
Vegyipar Fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása Gépipar Egyéb feldolgozóipar Villamosenergia, gáz-, gőzellátás Ipar Vízellátás nélkül összesen Vízellátás Összes ipari tevékenység Forrás: VKJ
CH CI+CJ+CK+ CL CM
46
A villamosenergia, gáz, gőzellátás ágazat vízfelhasználásának továbbra is meghatározó szerepe van az iparon belül. Részesedési aránya a 2000-es évek elején tapasztalható 96 % ról napjainkra 97 %-ra nőtt. Ezzel párhuzamosan a többi ipari szektor részesedési aránya a vízbeszerzésből 3,5 %-ról 2,8 %ra csökkent. Az iparon belül a hűtési célú felhasználás a meghatározó, az utolsó elérhető adatok szerint (20002004) kiadja a 95%-ot, a villamosenergia iparon belül pedig a 95-98%-ot. A Vízellátás ágazat (E) nélküli ipari vízhasználat megoszlása 2013-ban a főbb ipari ágazatok között a következő: Villamosenergia ipar 97,2 %, Feldolgozóipar 2,7 %, Bányászat, kőfejtés 0,1 %. A fizetett VKJ tekintetében az arány kissé eltolódik a Feldolgozóipar (13 %) felé (lásd a fenti táblázatot), mivel a VKJ összege sok tényezőtől függ. A vízmennyiség megoszlását és arányát az egyes ágazatok között a villamosenergia ipar és a vízellátás ágazat nélküli adatok torzítás nélkül tükrözik. A legnagyobb vízfogyasztó az élelmiszeripar (40%), a másik jelentős ágazat a tágan értelmezett vegyipar (46%). Ez utóbbin belül a vegyi anyag, termék és gyógyszer gyártása 86,7 %-ot használ, a kokszgyártás és kőolajfeldolgozás 8,6 %-ot, a gumi, műanyag és nemfém ásványi termék gyártása pedig csupán 4,7 %-ot képvisel a vízhasználatban. Ipari vízhasználatok ágazatonkénti megoszlása 2013-ban D és E ágazat nélkül 3% 5%
Bányászat, kőfejtés
0% 4%
Élelmiszer, ital, dohány-termék gyártása Textília, ruházat, bőr, és bőrtermék gyártása 41%
Fafeldolgozás, papírtermék gyártása, nyomdai tevékenység Vegyipar Fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása
45%
Gépipar 1%
Egyéb feldolgozóipar
1%
35. ábra Ipari vízhasználatok villamosenergia ipar és vízellátás ágazatok nélkül 2013-ban
5.2 Feldolgozóipar A legjelentősebb vízhasználat – a hűtővíztől eltekintve - az iparon belül a feldolgozóipari tevékenység. Ezen belül is azokat az ágazatokat vizsgáljuk részletesen, amelyek a vízfogyasztás és a vízszennyezés döntő részét adják: - Élelmiszeripar (CA) - Vegyipar (CD+CE+CF+CG) - Fémfeldolgozás (CH) - Gépipar (CI+CJ+CK+CL) A feldolgozóipar gazdasági adatai és fajlagos vízfelhasználása 2000-2013 között a következőképpen alakultak:
47
5.3. táblázat: A feldolgozóipar vízhasználatának gazdasági jellemzése 2013ban*%
2000.
2001.
2002.
2003.
2004.
2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
2013.
10 990 498 1 755 458
12 088 706 2 047 054
12 459 281 2 154 566
13 785 883 2 202 248
15 268 348 2 219 922
17 014 130 2 206 018
19 655 905 2 326 999
20 428 840 2 302 595
21 260 926 2 515 454
18 195 084 2 467 097
21 338 739 2 410 448
23 441 960 2 681 726
23 174 243 2 857 198
23 854 769 2 960 349
2 133 033 985 386
2 309 525 1 067 920
2 403 345 1 077 766
2 576 901 1 155 329
2 928 792 1 356 314
3 545 660 1 467 769
4 186 931 1 763 401
5 289 674
6 296 671
7 160 608
8 193 228
9 630 722
8 828 150
4 737 616 1 493 461 10 922 955
5 515 154 1 832 836 11 537 504
5 828 182 1 756 536 10 905 918
5 804 407 1 800 926 11 378 138
24,3 7,5
5 133 830
4 806 377 1 851 348 10 363 412
3 997 164 1 274 966
4 806 501
4 370 044 1 832 641 10 114 451
2 539 878 360 098
2 950 770 457 642
3 223 773 528 607
3 525 494 504 998
3 952 491 499 996
4 262 606 503 846
4 758 482 515 027
4 882 751 504 936
4 954 959 497 945
4 527 207 570 216
4 994 272 530 457
5 261 245 514 529
5 419 407 512 460
5 719 394 560 597
100,0 9,8
606 834 252 294 881 276
739 718 286 382 937 845
821 027 286 950 1 042 300
876 402 319 277 1 297 006
1 020 801 367 954 1 521 291
1 103 104 382 941 1 753 732
1 286 026 451 055 1 955 824
1 300 879 495 874 2 013 998
1 332 257 526 344 2 028 456
1 147 061 358 816 1 887 378
1 292 486 411 527 2 167 149
1 319 144 478 988 2 339 796
1 445 634 479 571 2 349 856
1 385 512 519 947 2 578 291
24,2 9,1 45,1
853,0 128,6 132,9 101,6 289,4
794,6 132,3 119,8 96,6 253,7
786,6 124,9 120,0 87,3 265,1
809,0 123,9 118,3 92,4 286,1
802,1 126,3 116,7 96,8 283,9
826,6 133,1 114,1 103,1 293,5
100,0 16,1 13,8 12,5 35,5
183 081
190 331
200 692
213 281
230 877
241 787
114 962
119 698
131 076
141 281
148 830
158 371
Kibocsátás, MFt Feldolgozóipar összesen -
Élelmiszeripar (CA)
-
Vegyipar (CD+CE+CF+CG)
-
Fémfeldolgozás (CH)
-
Gépipar (CI+CJ+CK+CL)
Bruttó hozzáadott érték, MFt Feldolgozóipar összesen Élelmiszeripar (CA) -
Vegyipar (CD+CE+CF+CG)
Fémfeldolgozás (CH) Gépipar (CI+CJ+CK+CL) Foglalkoztatottak száma, ezer fő Feldolgozóipar összesen Élelmiszeripar (CA) Vegyipar (CD+CE+CF+CG) Fémfeldolgozás (CH) Gépipar (CI+CJ+CK+CL) Alkalmazásban állók bruttó keresete a Feldolgozóiparban, Ft/fő/hó Alkalmazásban állók nettó keresete a Feldolgozóiparban, Ft/fő/hó Hozzáadott érték volumenindex, % Feldolgozóipar összesen Élelmiszeripar (CA) Vegyipar (CD+CE+CF+CG) Fémfeldolgozás (CH) Gépipar (CI+CJ+CK+CL) Fajlagos vízfelhasználás m3/1000 Ft kibocsátás Feldolgozóipar összesen Élelmiszeripar (CA) Vegyipar (CD+CE+CF+CG) Fémfeldolgozás (CH) Gépipar (CI+CJ+CK+CL)
88 031
100 964
113 707
123 914
136 354
145 997
158 597
172 277
103,6 100,2 78,8 114,3 122,1
104,8 76,6 108,2 102,5 109,6
106,9 110,8 104,9 101,0 110,9
107,9 100,1 108,3 109,6 117,6
105,6 86,5 108,6 107,6 112,9
105,9 103,0 99,6 102,9 115,6
106,6 102,6 106,6 114,1 106,6
107,7 100,9 101,9 108,4 115,2
96,5 80,1 101,5 100,0 95,4
82,5 109,0 81,0 51,6 81,9
111,3 105,0 103,1 119,6 117,5
100,6 87,9 86,1 102,9 112,9
99,8 103,2 98,8 101,1 98,8
95,6 90,6 82,5 100,7 101,7
0,0148 0,0417 0,0244 0,0064 0,0019
0,0132 0,0354 0,0221 0,0055 0,0017
0,0127 0,0332 0,0223 0,0047 0,0015
0,0108 0,0320 0,0193 0,0045 0,0012
0,0092 0,0301 0,0161 0,0034 0,0010
0,0052 0,0214 0,0079 0,0024 0,0005
0,0046 0,0189 0,0071 0,0022 0,0004
0,0040 0,0172 0,0057 0,0022 0,0004
0,0038 0,0176 0,0046 0,0021 0,0004
0,0039 0,0166 0,0051 0,0027 0,0004
0,0033 0,0172 0,0044 0,0019 0,0003
0,0030 0,0156 0,0041 0,0016 0,0002
0,0040 0,0152 0,0072 0,0018 0,0003
0,0043 0,0147 0,0084 0,0030 0,0003
100,0 12,4
47,7
100,0 340,9 195,8 68,8 6,1
Forrás: KSH *Arány a feldolgozóipar egészében
48
A GDP egynegyedét előállító ipar, ezen belül különösen a feldolgozóipar (23 %) egy válság utáni fellendülési pályán van. A feldolgozóipari növekedés 2008-ban veszítette el korábbi lendületét, s azóta kisebb hullámzásoktól eltekintve stagnálást mutatott 2013-ig. 2014-től az előzetes adatok szerint új fellendülési szakasz vette kezdetét. A feldolgozóiparban átlagosan elérhető bruttó kereset 2013-ban 4,8 %-kal volt magasabb az országos átlagnál. 2013-ban a feldolgozóipar kibocsátás értékének 76 %-át a folyó termelőfelhasználás tette ki, a munkavállalói jövedelmek a társadalombiztosítási hozzájárulással együtt 11 %-át, a fizetett termelési adók 4,5-szeresét tették ki a kapott termelési támogatásoknak, ezek egyenlege csupán 0,4 %-ot képviseltek (lásd az alábbi ábrát). A feldolgozóipar bruttó működési eredménye 2013-ban 2 955 millió Ft volt, a kibocsátás értékének 12,4 %-át tette ki, ez tartalmazza még az értékcsökkenés összegét is. Az ágazat bruttó állóeszközfelhalmozása abban az évben 1 681,4 mrd Ft volt.
36. ábra Forrás: Magyarország nemzeti számlái 1995-2013, KSH
Az iparon belül a főbb vízhasználók közül a Gépipar (CI+CJ+CK+CL ágazatok) járul hozzá a legnagyobb, s továbbra is növekvő mértékben (2013-ban már 45%) a feldolgozóipar által termelt GDP-hez, a foglalkoztatottak számában való részesedése ehhez képest csupán 35 %. A gépipar a vízfogyasztás tekintetében termelési arányánál jóval kisebb arányban részesedik, a feldolgozóipar vízhasználatának csupán 2,8 %-át adja. Kimagaslóan alacsony az egységnyi termelésre jutó vízfelhasználás, a feldolgozóipari átlagnak csupán 6 %-a. 2013-ban a Gépipar kibocsátás értékének 78 %-át adta a folyó termelőfelhasználás, a munkavállalói jövedelmek a társadalombiztosítási hozzájárulással együtt azonban kevesebbet, 9,1 %-át, a fizetett termelési adók hatszorosát tették ki a kapott termelési támogatásoknak, ezek egyenlege csupán 0,3 %-ot képviseltek (lásd az alábbi ábrát). A Gépipar bruttó működési eredménye 2013-ban 1 501 millió Ft volt, a kibocsátás értékének 13,2 %-át tette ki, ez tartalmazza még az értékcsökkenés összegét is. Az ágazat bruttó állóeszközfelhalmozása abban az évben 848,1 mrd Ft volt.
49
37. ábra Forrás: Magyarország nemzeti számlái 1995-2013, KSH
A második legjelentősebb ágazat a Vegyipar (CD+CE+CF+CG ágazatok), amely a feldolgozóiparban foglalkoztatottak 13,8 %-ával szemben 24,2 %-kal járult hozzá a feldolgozóipar által termelt GDP-hez 2013-ban. A vegyipar a 2004. évi állapottal szemben átvette az élelmiszeripartól a legnagyobb vízfogyasztó szerepét, a termelés egységére eső vízfelhasználásban azonban még mindig csak a második ágazat. 2013-ban a Vegyipar kibocsátás értékének 76 %-át adta a folyó termelőfelhasználás és a munkavállalói jövedelmek a társadalombiztosítási hozzájárulással együtt 9 %-át, a fizetett termelési adók kilencszeresét tették ki a kapott termelési támogatásoknak, ezek egyenlege csupán 0,5 %-ot képviseltek (lásd az alábbi ábrát). A Vegyipar bruttó működési eredménye 2013-ban 808 millió Ft volt, a kibocsátás értékének 13,9 %-át tette ki, ez tartalmazza még az értékcsökkenés összegét is. Az ágazat bruttó állóeszközfelhalmozása abban az évben 390,4 mrd Ft volt.
38. ábra
50
Forrás: Magyarország nemzeti számlái 1995-2013, KSH
Az élelmiszeripar most már csak a második legnagyobb vízfogyasztó a feldolgozóiparon belül. A termelés egységére eső vízfogyasztás is itt a legmagasabb, a feldolgozóipari átlag 3,4-szerese. A feldolgozóiparban foglalkoztatottak 16,1 %-ánál kisebb mértékben, 9,8%-kal járul hozzá a feldolgozóipar GDP termeléséhez. 2013-ban az Élelmiszer, ital és dohánytermék gyártása ágazat kibocsátás értékének a feldolgozóipar átlagánál nagyobb arányát, 81 %-át adta a folyó termelőfelhasználás és a munkavállalói jövedelmek a társadalombiztosítási hozzájárulással együtt 11,5 %-át, a fizetett termelési adók (11 052 millió Ft) ebben az ágazatban csak 4,3-szeresét tették ki a kapott termelési támogatásoknak (2 602 millió Ft), ezek egyenlege csupán 0,3 %-ot képviseltek (lásd az alábbi ábrát). Az ágazat bruttó működési eredménye 2013-ban 210,3 millió Ft volt, a kibocsátás értékének csupán 7,1 %-át tette ki, ez tartalmazza még az értékcsökkenés összegét is. Az ágazat bruttó állóeszközfelhalmozása abban az évben 130,1 mrd Ft volt.
39. ábra Forrás: Magyarország nemzeti számlái 1995-2013, KSH
Élelmiszer-vállalkozások vonatkozásában 62 engedély köteles és 300 bejelentés köteles élelmiszerelőállító üzem működött 2013. év végén olyan területen, ahol a közüzemi víz arzén határértéke magasabb volt, mint 10 µg/l.11 A NÉBIH laboratóriumai 2013-ban összesen 240 arzénkomponensre irányuló monitoring vízvizsgálatot végeztek. Ezen vizsgálatok közül az arzénnal érintett területeken 3 közüzemi ivóvíz eredmény lépte túl a 10µg/l határértéket. Azokban az üzemekben, ahol a víz termékbe kerül, helyi As mentesítővel, vagy tartályos, ballonos, lajt-kocsis vízellátással biztosítják a termékbe felhasználandó megfelelő minőségű ivóvizet. A fémfeldolgozás az élelmiszeriparnál kisebb arányt képvisel a termelésben, de arányai ahhoz hasonlóak, de fajlagos vízfelhasználása a feldolgozóipari átlag 69 %-a. A bemutatott adatok alapján megállapítható, hogy az ipari vízgazdálkodás korszererűsösött, a víztakarékossági technológiák terjednek, a vízfelhasználás hatékonysága nőtt, mert a fajlagos vízfelhasználás (az 1000 Ft termelésre eső vízfelhasználás) radikálisan csökkent. A fajlagos 11
J E L E N T É S az Európai Bizottság részére az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83/EK tanácsi irányelvnek való megfelelés érdekében tett intézkedésekről az Európai Bizottság C(2012) 3686 számú határozatának megfelelően, 2014. február
51
vízfelhasználás a feldolgozó ipar egészére 2000-2013 között 70%-al csökkent. Minden ágazatban csökkent ez a mutató, a legjobban a gépiparban (85%-os a csökkenés), legkevésbé a fémfeldolgozó iparban (55%-os a csökkenés), az élelmiszeriparban és a vegyiparban 65%-os a csökkenés. A feldolgozóipar környezetvédelmi ráfordításai Az ágazat környezetvédelmi beruházásainak 48 %-a szennyvízkezelést (ennek 96 %-a közvetlen, 4 %-a integrált környezetvédelmi beruházás volt, 24 %-a a levegőtisztaság védelmét szolgálta 2012-ben (ennek 24 %-a integrált), jelentősek még a talaj és felszín alatti vizek védelme területén végrehajtott beruházások (8 %), amelynek 80 %-át a tágan értelmezett vegyipar hajtotta végre. Az ágazat az elmúlt nyolc évben a hozzáadott értékének átlagosan 0,5 %-át fordította környezetvédelmi beruházásokra (0,3-0,7 % között mozgott az arány). A feldolgozóipar környezetvédelmi beruházásai szerkezetét és alakulását az alábbi ábrák szemléltetik.
40. ábra Forrás: KSH
52
41. ábra Forrás: KSH
A Feldolgozóipar szennyvízkezelési beruházásainak ágazatok közötti megoszlását az alábbi ábra szemlélteti. A legnagyobb beruházási arányt az élelmiszeripar képviseli, 2012-ben 7,7 mrd Ft-ot fordítottak szennyvízkezelési beruházásra, bruttó hozzáadott értékének 1,4 %-át. A szennyvízkezelési beruházások másik jelentős végrehajtója a tágan értelmezett vegyipar, amely 2012-ben 2,2 mrd Ft-ot fordított ilyen célra, s ez a bruttó hozzáadott értéküknek 0,2 %-a. A Feldolgozóipar szennyvízkezelési beruházási ráfordításának szerkezete ágazatonként 2012-ben Élelmiszerek, italok és dohány gyártása Textília, textiláru, ruházati termék, bőrtermék, lábbeli gyártása
1% 0%
Fafeldolgozás
4%
21% Papírgyártás, kiadói, nyomdai tevékenység Kokszgyártás, kőolajfeldolgozás, gyógyszergyártás; vegyi anyag és termék, gumi-, műanyag termék gyártás Egyéb nemfém ásványi termék gyártása
0% 0%
72%
2%
Fémalapanyag gyártása Fémfeldolgozási termék, gép, berendezés, villamos gép, műszer és jármű, bútor, máshova nem sorolt feldolgozóipari termék gyártása
42. ábra Forrás: KSH
A Feldolgozóipar folyó környezetvédelmi ráfordításai (2012-ben összesen 86,7 mrd Ft) közül legjelentősebb (43 %) a hulladékok kezelésével kapcsolatos, 39 %-át szennyvíz- és használtvíz kezelésre, 2,2 %-át pedig a talaj és felszín alatti víz védelmére fordítják (lásd az alábbi ábrát). A folyó környezetvédelmi ráfordításoknak átlagosan 39 %-a saját szervezeten belüli ráfordítás, 61 %-a külső szolgáltató által végzett környezetvédelmi szolgáltatás ellenértéke (lásd az alábbi táblázatot). Az
53
ágazat az elmúlt nyolc évben a hozzáadott értékének átlagosan 1,6 %-át fordította folyó környezetvédelmi kiadásokra (1,4-2 % között mozgott az arány). A feldolgozóipar 1 237 MFt VKJ-t fizetett 2013-ban a saját víztermelés után, ennek 49 %-át az Élelmiszer- és dohányipar, 31 %-át pedig a tágan értelmezett Vegyipar, 14 %-át pedig a Fémfeldolgozás és a Gépipar fizette. A Feldolgozóipar folyó környezetvédelmi ráfordításainak alakulása
90 000 80 000 70 000 60 000 50 000 MFt
40 000 30 000 20 000 10 000 0 2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
Egyéb Talaj és fels zín alatti vizek védelm e Nem ves zélyes hulladékok kezelés e Ves zélyes hulladékok kezelés e Szennyvízkezelés Levegőtis ztas ág védelm e
43. ábra Forrás: KSH
54
5.4. táblázat: A feldolgozóipar szervezeten belüli folyó környezetvédelmi ráfordításai és külső szolgáltató által végzett környezetvédelmi szolgáltatások ellenértéke ágazatonként 2012-ben, millió Ft Külső szolgáltató által végzett környezetvédelmi szolgáltatások ellenértéke
Szervezeten belüli folyó környezetvédelmi ráfordítás
Ágazat Élelmiszerek, italok és dohány gyártása Textília, textiláru, ruházati termék, bőrtermék, lábbeli gyártása Fafeldolgozás Papírgyártás, kiadói, nyomdai tevékenység Kokszgyártás, kőolajfeldolgozás, gyógyszergyártás; vegyi anyag és termék, gumi-, műanyag termék gyártás
Levegőtisztaság védelme
Szennyvízkezelés
Hulladékkezelés
Hulladékkezelésből: veszélyes hulladékok kezelése
Talaj és Felszín alatti vizek védelme
Zaj- és rezgés elleni védelem
Táj- és természetvédelem
Kutatás és fejlesztés
4
29
259
3 459
9 780
1 186
8 172
734
972
19 658
Egyéb
HulladékÖsszesen kezelés
Ebből: veszélyes hulladék
Szennyvízkezelés
Tartályban gyűjtött szennyvíz
Egyéb Összesen
134
1 792
1 055
200
173
13
13
102
37
8
0
0
-
0
15
169
308
69
251
42
11
612
12
3
33
9
0
4
2
-
19
73
155
59
40
7
1
204
48
836
207
34
1
-
-
3
21
1 116
1 347
307
435
34
25
1 840
1 135
121
38
539
2 492
17 536
8 088
6 529
4 251
441
1 594
14 374
1 256
8 038
3 917
3 151
Egyéb nemfém ásványi termék gyártása
971
354
179
53
27
12
36
5
138
1 721
542
142
553
30
153
1 279
Fémalapanyag gyártása
355
496
123
96
225
54
7
2
267
1 528
1 430
584
425
57
120
2 032
502
1 468
1 585
773
383
81
55
329
699
5 103
8 255
3 163
4 929
239
2 601
16 024
3 292
13 089
7 136
4 325
1 944
285
143
907
3 911
30 706
29 904
12 039
19 056
1 585
5 477
56 023
Fémfeldolgozási termék, gép, berendezés, villamos gép, műszer és jármű, bútor, máshova nem sorolt feldolgozóipari termék gyártása Összesen
55
5.3 Vízenergia termelés A vízerőkészlet hasznosítás folyószakaszonkénti megoszlása aránytalan. Kiépítettsége alacsony, ami Magyarország természeti és földrajzi adottságaiból következik. A nagyobb folyók közép- és alsószakasz jellegűek, viszonylag kis eséssel. A vízerőkészlet nagy ráfordítással aknázható ki. Ebből következően a magyarországi vízerő-hasznosításra csak járulékos jelleggel került sor, ott ahol a folyók hasznosítási célrendszerekbe vízlépcsőkkel történő szabályozását egyéb – domináns – hasznosítási feladatok időszerűvé tettek (pl. öntözés, vízszintszabályozás stb.). A vízenergia termelés duzzasztással történik. A vízerőművek beépített villamos teljesítőképessége 2000-ről 2013-ra 20 %-kal nőtt, a vízerőművekben termelt villamos energia mennyisége szintén 20 %-kal emelkedett, 2004-hez viszonyítva (amikor a 2003. évi bővülés ténylegesen üzemelt) pedig 3,7 %-kal nőtt. A vízerőművek termelésének éven belüli eloszlását vizsgálva megállapítható, hogy a termelés általában áprilisaugusztus között a legmagasabb. Az országban termelt villamosenergia mennyiségnek átlagosan 0,7 %-a származik vízerőművekből. 5.5. táblázat: A vízenergiatermelés adatai Megnevezés Üzemelő vízenergia kapacitás (beépített teljesítőképesség), MW Vízerőműben termelt villamos energia, MWh Vízerőműben termelt villamos energia aránya az összes termelt energiához képest, %
2000 48,2 178 199 0,5
2001 48,2
2002
2004
2011
2012
2013
53,6
n.a.
55,0
55,3
57,7
185 997 194 440 170 515
205 763
221 465
213 509
213 411
0,6
0,6
0,6
0,7
0,5
48,2
2003
0,6
0,5
Forrás: Magyar Energia Hivatal, Villamos Energia Statisztikai Évkönyvek 2000-2004, NFM
A vízerőművek által lekötött vízmennyiség 2004-ről 2012-re kisebb visszaesések után 14 %-kal növekedett, a tényleges termelés csak 3,7 %-kal. A fizetett VKJ ezzel szemben 41 %-kal, mivel az alapdíj ez alatt az idő alatt 37 %-kal növekedett. A részletes adatokat az alábbi táblázat tartalmazza. Az 1 MWh vízi energiával termelt villamosenergiára jutó VKJ a 2004. évi 130,2 Ft-ról 2011-re 174,7 Ftra emelkedett. A fizetett VKJ a vízerőművek becsült kibocsátási értékének 0,4 %-a, a becsült folyó termelőfelhasználásának pedig 0,6 %-a volt 2011-ben. 5.6. táblázat: A vízenergiatermelés során fizetett VKJ alakulása Lekötés, Termelés, Fizetett VKJ, Évek em3 em3 eFt 2004 8 383 916 8 015 074 26 790 2005 7 891 447 7 590 950 29 690 2006 7 499 416 7 217 250 28 756 2007 7 787 895 7 726 913 30 630 2008 6 659 596 6 605 026 29 660 2009 8 148 511 8 230 374 37 977 2010 8 451 777 8 479 669 39 110 2011 9 897 677 8 583 701 38 687 2012 9 554 327 8 307 858 37 850 Forrás: OVF
56
Az alábbi táblázat 2013-ra mutatja be a vízerőművek kapacitását erőművenként. Elhelyezkedésüket az alábbi térkép szemlélteti. 5.7. táblázat: Vízerőhasznosítás adatai 2013-ban Vízerőművek, telephelyekkel
Duna vízgyűjtő területe Villamosenergia Termelő és Szolgáltató Kft., Lukácsháza Villamosenergia Termelő és Szolgáltató Kft., Chernelházadamonya Szombathelyi Vízerőmű KFT., Csörötnek
Részesedés a Beépített villamos villamos teljesítőképesség, teljesítőképességből, % MW 0,04
0,07
0,03
0,06
Szombathelyi Vízerőmű KFT., Ikervár Szombathelyi Vízerőmű KFT., Ikervár
0,49 0,16 2,44
0,84 0,28 4,23
Szombathelyi Vízerőmű KFT., Körmend
0,40
0,69
Szombathelyi Vízerőmű KFT., Magyarlak
0,24 0,26
0,42 0,45
0,11
0,19
0,12
0,21
0,44
0,77
0,11
0,19
1,54
2,67
2,00
3,46
0,04 8,42
0,06 14,58
28,00 12,90 4,70 0,95 0,49 0,03 0,16 2,03 49,26 57,68 0,06 57,74
48,49 22,34 8,14 1,65 0,85 0,05 0,28 3,52 85,31 99,90 0,10 100,00
Rappold és Penz Vízerőművek Kft., Pornóapáti Rappold és Penz Vízerőművek Kft., Szentpéterfa Hunag Kft., Hegyeshalom Jank Magyarország Kft., Alsószölnök, Felsőcsatár, Gencs, Gyöngyöshermán, Tanakajd Kapuvári Vízerőmű Kft. KENYERI Vízerőmű Kft., Nick Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Kvassay Guttmann Acquisition Kft., Bogyiszló Duna összesen Tisza vízgyűjtő területe Tiszavíz Vízerőmű Kft., Kisköre Tiszavíz Vízerőmű Kft., Tiszalök Hernádvíz Kft., Kesznyéten SINERGY Kft., Felsődobsza SINERGY Kft., Gibárt Blue Stream Kft., Bódva Blue Stream Kft., Öcsöd Hydro Power Consulting Kft. Békésszentandrás Tisza összesen Ország összesen Háztartási méretű vízerőművek Ország mindösszesen Forrás: NFM
57
44. ábra: Magyarország vízerőművei
58
A legnagyobb kapacitású vízerőművek a Kiskörei és a Tiszalöki létesítmények, amelyek termelése együttesen az országos vízi energia termelés 77 %-át adják. A hazai kis- és törpe vízerőművek nagy része a kedvezőbb adottságokkal rendelkező Nyugat-Dunántúlon, a Rába baloldali vízgyűjtő területének kisvízfolyásain található. A villamos energia termelés és elosztás gazdasági jelentősége a GDP-hez való hozzájárulása és a foglalkoztatottak száma alapján ítélhető meg. Gazdasági adatok általában csak a Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D ágra összesen vannak. A főbb mutatókat az 4.8. táblázat foglalja össze a D ágra. Az ország bruttó kibocsátásának egyre csökkenő hányadát, 2013-ban 2,5 %-át adta a villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás nemzetgazdasági ág. A GDP-nek a bruttó kibocsátásénál kisebb hányadát, 2,2 %-át, ezen belül az ipari GDP-nek kb. 8,3 %-át termeli meg. A termelt villamos energia mennyiségének aránya alapján a vízi energia termelés adja az ipari GDP 0,05 %-át. A villamosenergia árak 2003-tól 2010-ig az infláció mértékén felüli mértékben emelkedtek, egy évi stagnálás után .2012-ben az inflációnál kisebb mértékben növekedett (3,5 %-kal), majd a rezsicsökkentés keretében többlépcsős (2013. január 1-jétől 10 %-os, 2013. november 1-től 11,1 %os, 2014. szeptember 1-jétől 5,7 %-os) díjcsökkentést hajtottak végre, így a lakossági áram ára a 2012 decemberi árhoz képest összesen 25 %-kal mérséklődött 2014-re. A nemzetgazdasági ág összesen az ország alkalmazottainak 1,3 %-át foglalkoztatta 2004-ben, ez az arány 2013-ra 0,9 %-ra csökkent, a bruttó keresetek ellenben az átlagosnál jobban nőttek, míg 2004. évben mind az országos, mind az ipari átlagkereset 1,5-szerese volt, addig 2013-ban az országos átlagkeresetnek 1,8-szerese, az ipari átlagnak 1,7-szerese volt a D szektor bruttó átlagkeresete. A Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondícionálás nemzetgazdasági ág (D) kibocsátásának összegét növeltük a termelési támogatással, s így vizsgáltuk kibocsátás összetételét, amelyet az alábbi ábra szemléltet. 2013-ban a kibocsátás értékének 63 %-át a folyó termelőfelhasználás tette ki, a munkavállalói jövedelmek a társadalombiztosítási hozzájárulással együtt 14 %-át, a termelési adók 3,7 %-ot képviseltek, míg a termelési támogatások jelentéktelenek voltak (0,1 %). Az ág bruttó működési eredménye 2013-ban 283,8 milliárd Ft volt, a kibocsátás értékének 19 %-át tette ki, ez tartalmazza még az értékcsökkenés összegét. Az ág bruttó állóeszközfelhalmozása abban az évben 139 Mrd Ft volt.
45. ábra Forrás: Magyarország nemzeti számlái 1995-2013, KSH
59
5.8. táblázat: A Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondícionálás nemzetgazdasági ág (D) összefoglaló gazdasági jellemzése Mutató Kibocsátás folyó áron, millió Ft Kibocsátás előző évi áron, millió Ft Kibocsátás volumenindexe, % Bruttó hozzáadott érték folyó áron, millió Ft Bruttó hozzáadott érték előző évi áron, millió Ft Bruttó hozzáadott érték volumenindexe, % Bruttó hozzáadott érték aránya a bruttó kibocsátás %-ában Az ágazat hozzájárulása a GDP termeléshez, % Bruttó működési eredmény, millió Ft Termelési támogatások, millió Ft Alkalmazásban állók száma, ezer fő Alkalmazásban állók bruttó keresete Ft/fő/hó Alkalmazásban állók nettó keresete Ft/fő/hó Villamos energia egységára, általános, Ft/10 kWh Villamos energia egységára, vezérelt, Ft/10 kWh Villamosenergia fogyasztói árindexe, előző év=100
2013/ 2004, %
2004.
2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
2013.
1 050 622 927 035 113,3
1 116 401 971 145 115,0
1 171 584 1 053 596 111,2
1 496 943 1 322 234 113,2
1 666 275 1 417 125 117,6
1 660 820 1 599 801 103,8
1 640 642 1 569 125 104,6
1 622 556 1 573 500 103,1
1 635 186 1 541 588 106,1
1 483 093 1 519 140 97,6
141,2 163,9 86,1
463 391
458 775
416 159
595 661
587 783
696 623
657 881
590 381
622 180
546 706
118,0
403 511
392 576
474 043
462 504
498 997
613 170
668 358
628 799
566 736
547 662
135,7
114,8
116,9
87,8
128,8
117,8
113,6
98,4
93,9
109,8
99,8
86,9
44,1
41,1
35,5
39,8
35,3
41,9
40,1
36,4
38,0
36,9
83,6
2,593
2,389
1,997
2,726
2,550
3,137
2,889
2,482
2,597
2,176
83,9
281 303 169 36,001
273 109 253 34,391
224 167 529 33,295
400 067 1 956 28,731
385 883 1 471 26,617
493 388 2 022 25,661
439 080 1 212 25,128
372 774 1 034 24,858
402 267 1 856 23,904
285 815 1 998 23,403
101,1 1 203,6 65,0
223 541
243 039
265 912
294 241
321 569
345 035
363 900
379 606
404 073
410 516
183,6
178 886
192 562
213 697
240 712
258 120
268 888
318,0
338,0
343,0
383,0
420,0
449,0
466,0
468,0
485,0
437,0
137,4
161,0
176,0
186,0
226,0
250,0
266,0
293,0
299,0
308,0
278,0
172,7
119,0
106,7
102,3
114,5
109,9
107,0
107,4
100,7
103,5
90,1
Forrás: KSH
60
A geotermikus energia termelése lényegesen nagyobb a vízerőművek termelésénél, 2012-ben a vízerőművek villamosenergia termelésének 5,5-szeresét termelték.
61
6 Egyéb vízhasználatok 6.1 Vízi szállítás A vízi szállítás (50) a „Szállítás, raktározás” (H) nemzetgazdasági ágba tartozik. A szállított áru mennyisége jelentős mértékben ingadozik évente, ez valószínűleg a hajózható időtartammal, politikai eseményekkel, stb. is magyarázható. 2004-ben a vízi szállítás számbavételénél módszertani módosulás történt, ezért csak a 2004-2013. évi időszakot vizsgáljuk. 2013-ban 7,9 millió tonna árut szállítottak vízi úton, ez 7 %-kal volt több, mint 2004-ben. A vízi szállításon belül a belföldi szállítás elenyésző (0,4 %) arányt képvisel. Az átlagos szállítási távolság 250 km körül ingadozik. A vízi szállítás teljesítménye 2013-ban mintegy 1924 ezer tkm volt, ami az összes áruszállítás 3,6 %-a, 2004-hez képest csak 1 %-kal növekedett.
46. ábra A helyközi vízi személyszállításban szállított utasok száma drasztikusan (55 %-kal) csökkent 2004-hez képest, 2013-ban már csak 660 ezer fő volt. A teljesített utaskilométer még nagyobb mértékben, 77 %-kal csökkent, 2013-ban 8,6 millió km volt. A helyközi személyszállításban a vízi közlekedés a személyek számát tekintve 1 ezreléket, az utaskilométert tekintve 0,4 ezreléket képvisel. Helyi személyszállításban főként csak a fővárosban jelenik meg a vízi szállítás, s itt is csak az utóbbi évek fejlesztése nyomán került előtérbe, elsődlegesen turisztikai céllal.
62
47. ábra A szállítás, raktározás területén a nemzetgazdasági átlag körüli az alkalmazásban állók havi átlagkeresete. A vízi szállítás ágazat kibocsátása 2013-ban 20,3 Mrd Ft, az országos kibocsátásnak mindössze 0,34 ezreléke volt, akárcsak 2000-ben, a 2013-ban termelt 4,2 Mrd Ft hozzáadott érték esetében ez az arány 0,17 ezrelék, tehát jelentősen csökkent a 2000. évi 0,28 ezrelékhez képest. A bruttó hozzáadott érték aránya a bruttó kibocsátásban az elmúlt években jelentősen csökkent, 2013ban azonban ismét növekedésnek indult, s elérte a 20 %-ot. A tevékenység bruttó működési eredménye 2000-ben még negatív volt (-0,6 Mrd Ft). Ezután egészen 2008-ig támogatás nélkül is pozitív működési eredményt értek volna el. Valószínűleg a gazdasági válság hatására, 2009-től termelési támogatás nélkül -0,6 Mrd Ft körül mozgott az ágazat bruttó működési eredménye. Az ágazat termelési támogatása a 2000-es évek elején jellemző 250 millió Ftról 2012-re 2,2 milliárd Ft-ra, csaknem 10-szeresére emelkedett. Az ágazat 2012-re már kezdte kiheverni a válság okozta visszaesést, bruttó működési eredménye 2012-ben 2,2 milliárd Ft volt, tehát támogatás nélkül 0 lett volna. 2013-ra a támogatás az előző évinek csupán töredéke (százada) volt, de nem is volt már rá szükség, mert a tevékenység enélkül is 570 MFt-os eredményt ért el. A vízi szállításra vonatkozó részletes adatokat az alábbi táblázat foglalja össze.
63
6.1. táblázat: A vízi szállítás vízhasználatának gazdasági jellemzése Mutató Szállított áru, ezer tonna Ebből belföldi, ezer tonna Szállított áru, millió tkm Ebből belföldi, millió tkm Átlagos szállítási távolság, km Helyközi személyszállításban szállított utasok száma, ezer fő Utas-kilométer, million Kibocsátás folyó áron, millió Ft Kibocsátás előző évi áron, millió Ft Kibocsátás volumenindexe, % Bruttó hozzáadott érték folyó áron, millió Ft Bruttó hozzáadott érték előző évi áron, millió Ft Bruttó hozzáadott érték volumenindexe, % Bruttó hozzáadott érték aránya a bruttó kibocsátás %-ában Az ágazat hozzájárulása a GDP termeléshez, % Bruttó működési eredmény, millió Ft Termelési támogatások, millió Ft Forrás: KSH
2013/ 2004, % 106,8 89,7 101,1 75,0 94,6
2004. 7 356 39 1 904 4 258,8
2005. 8 413 54 2 110 5 250,8
2006. 7 327 80 1 913 8 261,1
2007. 8 410 67 2 212 6 263,0
2008. 8 829 74 2 250 6 254,8
2009. 7 744 43 1 831 4 236,4
2010. 9 951 30 2 393 4 240,5
2011. 7 175 37 1 840 4 256,5
2012. 8 135 32 1 982 3 243,6
2013. 7 857 35 1 924 3 244,9
1 457,0
1 276,0
1 346,0
1 007,0
828,0
859,0
641,2
646,6
639,1
660,3
38,0 10 013 9 474 105,7
25,0 13 006 12 185 106,7
35,0 13 233 12 238 108,1
31,0 14 037 12 670 110,8
19,8 17 006 15 128 112,4
17,6 19 301 20 488 94,2
13,7 20 667 18 804 109,9
12,9 18 852 18 051 104,4
11,3 20 709 21 099 98,2
8,6 20 320 18 708 108,6
45,3 22,6 202,9 197,5 102,8
2 766
4 703
4 192
5 081
5 093
2 787
2 917
2 775
3 401
4 176
151,0
2 796
4 611
4 241
3 999
4 428
3 328
2 941
3 049
4 767
2 796
100,0
98,9
102,0
98,8
127,1
115,0
83,7
99,2
91,0
71,3
149,4
151,0
27,6
36,2
31,7
36,2
29,9
14,4
14,1
14,7
16,4
20,6
74,4
0,015
0,024
0,020
0,023
0,022
0,013
0,013
0,012
0,014
0,017
453 238
2 183 285
1 164 279
1 487 282
1 598 384
323 991
864 1 298
1 090 1 725
2 192 2 193
594 24
131,1 10,1
64
A vízi áruszállítás arányának elmúlt évekbeli országos alakulását a VÁTI 2000-ben a 48. ábra szerint prognosztizálta. Ezek alapján a vízi szállítás területén továbbra is kis mértékű fejlődést vártak. A 49. ábra bemutatja, hogy az elmúlt évtizedben ténylegesen hogyan alakultak a szállítási teljesítmények. Az ábrákból látható, hogy alapjaiban a mérsékelt várakozásnak megfelelően alakultak az egyes közlekedési módok szerinti áruszállítási teljesítmények, kivéve a közúti közlekedés korábbi és nagyobb mértékű előretörését.
48. ábra
49. ábra Az áruszállítási teljesítmények tényleges alakulása közlekedési módonként 2001-2013 között (millió árutonnakm)
65
6.2 Vízhez kötődő turizmus Magyarországon nincs közvetlen adatgyűjtés a napi turista számra vonatkozóan. KSH adatgyűjtés van azonban a vendégek számára és a vendégéjszakákra vonatkozóan. A településsorosan kapott adatokat mind beépítettük az adatbázisba, függetlenül attól, hogy ott vízhez kötődő turizmus lehetséges-e. Külön összesítést készítettünk a vízi jellegű kiemelt üdülőkörzetekre. 2008-től a KSH a korábbi 27 kiemelt üdülőkörzet helyett már csak 9-t figyel meg, s ezek közül csak 3 köthető a vízparti turizmushoz. Ezért a korábbi bővebb üdülőkörzeti besorolás alapján határoztuk meg a vízhez kötődő turizmus adatait, s az így kapott adatok összehasonlíthatóak a 2004. évre vonatkozó korábbi elemzéssel. Azon települések adatait összegeztük, amelyek olyan üdülőkörzetekhez tartoznak, amelyek a vízhez kötődő turizmushoz kapcsolhatók: Balaton-üdülőkörzet partközeli települései Dunakanyar Tisza-tó Velencei-tó-Vértes Felső-Tisza-szakasz Kapos-völgy Magyarországi Alsó-Duna-szakasz Rába-Marcall mente Ráckevei Duna Szigetköz Szolnoki Tisza-szakasz Tisza-Körös mente A vízhez kötődő turizmusban a vendégek száma 2013-ban majdnem 2,8 millió fő, 23 %-kal több, mint 2004-ben. A vendégek összesen 8,3 millió éjszakát töltöttek el, ez csupán 3 %-kal több, mint 2004-ben volt. Az átlagos 1 főre jutó vendégéjszakák száma esetében folytatódott a 2000. évek eleji csökkenő tendencia, az elmúlt 9 évben 3,5-ről 3,0-ra, közel 15 %-kal csökkent. A vendégeknek a korábbiakhoz hasonlóan 83 %-a a kereskedelmi szálláshelyeket veszi igénybe. Ennek hátterében a statisztikai jelentések pontossága is húzódhat (pl. a magán szálláshelyeken gyakoribb lehet a vendég be nem jelentése). A vízparti üdülőkörzetek aránya a turizmuson belül szálláshely kategóriánként eltérő. A kereskedelmi szálláshelyek esetében kb. 28 %-os, stagnáló, a magánszálláshelyeknél pedig 42 %-os, csökkenő arányt képvisel a vízhez kötődő turizmus az összes turizmuson belül (részletesen lásd az 6.2. táblázatban). Az 1 főre jutó vendégéjszakák száma azonban kb. 10%-kal több a vízhez kötődő turizmus esetében, mint a turizmus egészének országos átlaga, a 2000-es évek elején ez a különbség még 17-20 %-os volt.
66
6.2. táblázat: A vízhez kötődő turizmus jellemzői Mutató Vendégek száma a kereskedelmi szálláshelyeken, fő Vendégéjszakák száma a kereskedelmi szálláshelyeken, db Vendégek száma a magán szálláshelyeken, fő Vendégéjszakák száma a magán szálláshelyeken, db Vendégek száma összesen, fő Vendégéjszakák száma összesen, db 1 főre jutó vendégéjszakák száma, db Átlagos napi kiadás Ft/fő Vízi turizmusból származó bevétel, Mrd Ft A vízi turizmus aránya a teljes turizmuson belül (%) Vendégek száma a kereskedelmi szálláshelyeken, fő Vendégéjszakák száma a kereskedelmi szálláshelyeken, db Vendégek száma a magán szálláshelyeken, fő Vendégéjszakák száma a magán szálláshelyeken, db Vendégek száma összesen, fő Vendégéjszakák száma összesen, db 1 főre jutó vendégéjszakák száma, db
2000
2004
2013
2013/2004
1 679 289
1 884 737
2 335 498
123,9
5 987 341
6 297 163
6 534 600
103,8
376 393
399 639
464 355
116,2
2 435 016
1 780 766
1 771 163
99,5
2 055 682 8 422 357 4,1 5 245
2 284 376 8 077 929 3,5 6 788
2 799 853 8 305 763 3,0 14 187
122,6 102,8 84,8 209,0
40,2
53,0
89,7
169,2
28,3
28,5
28,3%
99,3
32,6
33,3
30,5%
91,6
60,2
58,7
41,6%
70,9
63,0
57,6
46,6%
81,0
31,3 37,9 121,0
31,3 36,7 117,3
29,9% 32,9% 110,2%
95,5 89,7 93,9
Forrás: T-STAR, KSH
Turistáktól származó kiadásokra vonatkozóan csak ország összesen adatok vannak, itt a turizmus bevételeit, illetve a külföldieket és a hazai bevételt különítik el. Az egy turistanapra eső kiadás becslésénél a főbb üdülőkörzetenként a KSH által közölt egy vendégéjszakára jutó szállásdíjból indultunk ki. Ezt súlyoztuk az üdülőkörzetenként regisztrált vendégéjszakák számával. Az egyéb vendéglátási kiadásokra vonatkozóan pedig feltételeztük, hogy az nagyságrendileg megegyezik a szállásdíjjal. A vízhez kötődő turizmusból eredő turistáktól származó kiadásokat becsültük az átlagos napi kiadások és a vendégéjszakák szorzatával. A vízi turizmusból származó bevétel 2013-ban 90 mrd Ft.ra becsülhető, ez 70 %-kal több, mint 2004ben volt. A fajlagos napi kiadás több mint kétszeresére emelkedett ez alatt az idő alatt, miközben a fogyasztói árnövekedés 50 %-os volt. A szálláshely szolgáltatás, vendéglátás ágazat környezetvédelmi beruházásai elhanyagolhatóak mind abszolút értékben (évi átlagban 53 millió Ft), mind az általuk termelt bruttó hozzáadott értékhez viszonyítva (0,01 %). A folyó környezetvédelmi ráfordítások már magasabbak, s növekvő tendenciájúak, 2012-ben elérték az ágazat által termelt bruttó hozzáadott érték 0,7 %-át, amiből 0,45 % a szennyvízkezelésre fordított kiadás.
67
Termál készletek gyógyászati, rekreációs célra történő használata Hazánk világviszonylatban is jelentős termálvízkészlettel és kedvező geotermikus adottságokkal bír. A magyar vizek előnye, hogy ásványianyag-tartalmuk és hőmérsékletük egyaránt magas. Annak ellenére, hogy hőmérsékletük nem állandó, ingadozásuk nem haladja meg a 2–5%-ot. Az ország területének négyötöde alatt 30°C-nál magasabb hőfokú víz található, amely közel 1300 termálforrást táplál, s ezek háromnegyede az Alföldön fordul elő. Magyarországon 607 közfürdő üzemel, mintegy 2600 fürdőmedencével, ebből 85 minősített gyógyfürdő, de sokkal több fürdőben van gyógyászati szolgáltatás.12 Fürdők és kórházak 2012-ben 364 db hévízkutat használtak. A „gyógyfürdők” a korszerű és teljes választékú gyógyászati ellátáson kívül, élmény és sportmedencéket, szauna és wellness világot, gyermek várakat és nagyon igényes vendéglátást üzemeltetnek. 2012-ben 137 olyan település volt Magyarországon13, amely valamilyen formában érintett volt a gyógyturizmusban, közülük 14 gyógyhely minősítésű, úgymint Balatonfüred, Bük, Debrecen, Eger, Gyöngyös (Kékestető), Gyula, Hajdúszoboszló, Harkány, Hévíz, Miskolc (Lillafüred), Parád, Sárvár, Sopron (Balf) és Zalakaros. A minősített fürdőink száma 77, továbbá 30 gyógy- és 113 wellnessszállót tartanak nyilván. Ezek mellett öt település turizmusát jelentősen meghatározza a területén fekvő gyógybarlang és további négy helyen fordul elő gyógyiszap. Földrajzi elhelyezkedésük változatos, minden megyében megtalálhatók, legtöbbjük azonban a Tiszától keletre fekvő területeken helyezkedik el. A látogatók számára jelentős vonzerőt jelentenek, melyet jól jelez, hogy a hazai turizmus döntő része e településeken realizálódik, s forgalmuk a vizsgált 2001 és 2012 közötti időszakban a gazdasági válság hatásait leszámítva folyamatosan növekedett. A települések nem mindegyikének egyedüli vonzereje a gyógy- vagy termálvíz, gyógyfürdő elérhetősége – közülük számos más természeti, kulturális, építészeti attrakciókkal is rendelkezik –, de látogatottságukat kétségkívül jelentősen befolyásolja. A 2011. évi népszámlálás adatai alapján a vizsgált településeken összesen 4,6 millió személy élt (a főváros nélkül számítva 2,8 millió), azaz az ország népességének 46%-a (Budapest nélkül 34%-a) közvetve vagy közvetlenül érintett a gyógyturizmusban. A népesség nagyságával összefüggésben a gyógyturizmusban érintett települések jóval sűrűbbenlakottak az átlagosnál. A vizsgált városokban és községekben együttesen egy km²-en átlagosan 290 személy élt, miközben a mutató értéke országosan 107 fő volt. A kereskedelmi szálláshelyek férőhelyeinek 61%-a a vizsgált települések valamelyikén található, a szállodákat illetően részesedésük kimagasló, 79%. A kapacitáshoz igazodva a kereskedelmi szálláshelyek forgalma a gyógyturizmusban érintett településeken koncentrálódik, a külföldiek által lefoglalt vendégéjszakák 90%-a, a belföldiek 68%-a itt realizálódott. A gyógyturizmusban érintett településeken a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák 59%-át külföldi vendégek foglalták le, akik elsősorban német nyelvterületről– Ausztriából és Németországból – valamint a szomszédos országokból érkeztek.
12 13
Ákoshegyi György Kézirat, 2014. A gyógyturizmusban érintett települések Magyarországon, KSH 2013. augusztus
68
Az egyéb szállásadás szerepe a gyógyturisztikai településeken kisebb az átlagosnál, országos súlyuk ennek ellenére e tekintetben is magas, a férőhelyek alapján 41%, a vendégéjszakákat tekintve 50%. E szálláshelyeket elsősorban belföldről keresik fel, látogatottságuk e körbenjelentősen növekedett, miközben a külföldiek egyre inkább a kereskedelmi szálláshelyek felé orientálódnak. A gyógyturizmusban érintett települések között is jelentősek a különbségek. Vendégforgalmuk alakulásában alapvetően tíz város szerepe a meghatározó. Az eltéréseket a hagyományokkal rendelkező fürdőhelyek, a Balaton, valamint a nagyobb tavak elérhetősége is befolyásolja. A tíz leglátogatottabb gyógyturizmusban érintett település a kereskedelmi és amagánszálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák együttes száma alapján sorrendben: Budapest, Hévíz, Hajdúszoboszló, Siófok, Bük, Balatonfüred, Sárvár, Zalakaros, Sopron és Győr. A fürdők nagyobb része teljesen vagy részben önkormányzati és állami tulajdonban van. Ezen kívül vannak magán (pl. szállodák, természetes személyek), sportegyesületi és intézményi (pl. egészségügyi, oktatási) tulajdonosok is. A hagyományos gyógyfürdők túlnyomó része teljes vízigényüket saját kútból termeli ki, hiszen általában ott alakítottak ki gyógy és más fürdőket, ahol a víz rendelkezésre állt. Vannak fürdők, ahol „csak” minősített ásvány vagy gyógyvíz van és az ivóvizet a helyi vízműtől kell vásárolni. Amelyik fürdőnek saját vízbázisa van, az jelentős gazdasági előnnyel rendelkezik, mivel a saját termelésű víz költsége töredéke a vásárolt víznek. A gyógyvizek esetében egy köbméter vásárolt víz piaci ára 300 - 900 Ft/m3, míg a kitermelés önköltsége 60 – 250 Ft/m3. A palackozott gyógyvizeknél sokkal nagyobb a különbség. Egyre több fürdőben az elvezetett vizek hőtartalmát is kivonják, ezzel javítva a létesítmény energia mérlegét. A töltő-ürítő rendszerű gyógymedencék vizét, mint vegyszermentes használt vizet a környezetvédelmi szabályok és hatósági előírásoknakmegfelelően az esővíz elvezetőkbe, vagy a természetes befogadókba lehet bevezetni. A befogadóktól függően a hőmérsékletre és a gyógyvíz sótartalmára kell figyelni. Több vidéki fürdőben alkalmaznak pihentető tavat, ahol a használt medencevíz hőmérsékletét kell csökkenteni, illetve a nagy sótartalom miatt csak vegetációs időn kívül lehet az összegyűlt vizet a rendelkezésre álló csapadék vagy öntöző csatornarendszerbe vezetni. A fürdők üzemeltetése nagyon költséges a nagy víz és energia felhasználás miatt. A bevételek belépőjegyekből, bérletekből, bérlemények kiadásából és támogatásból állnak. A gyógyászati szolgáltatást is nyújtó fürdők bevételének jelentős része az OEP-től származik. Az Országos Egészségbiztosító Pénztárral (OEP) 160 fürdőnek van szerződése. Az éves vendégforgalom 2013-ban 35,4 millió fő – ebből 2,6 millió fő OEP támogatott volt -, a bruttó árbevétel 29,9 milliárd Ft. Gyógyászati célra és gazdasági fürdő által felhasznált víz után 570 MFt VKJ-t fizettek 2012-ben és 2013-ban, amely a bruttó árbevételnek 1,9 %-a volt.
69
6.3 Ár- és belvízvédekezés A KEHOP tervezet a következőképpen fogalmaz: „Az elmúlt évszázad csapadékeloszlását a területi különbségek és az időbeni szélsőségek is jellemezték. Magyarország területének jelentős része a víz és a vízhiány kettős szorításában él. Valamilyen mértékben átlagosan minden második év aszályos. Az egyes években aszállyal érintett terület nagysága tág határok között változik: a legnagyobb aszályok esetében az ország területének 80-90%-át is elérheti. A belvizek gyakoriságára jellemző, hogy az utóbbi 57 évből mindössze 3 olyan év volt, amikor nem került sor belvízvédekezésre. Az árvizek által veszélyeztetett terület 21 088 km² – az ország területének 23%-a – amely az ország területéhez viszonyítva arányában a legnagyobbak között van Európában. Ezek döntően nagyobb folyóink mentén, valamint az Északi-középhegység, a Nyugat-Magyarország peremhegyvidék, illetve a Dunántúli-dombság területén helyezkednek el. A jelentősebb árhullámok tartóssága folyóink hazai, felső szakaszain 5-10 nap, a kis esésű középső és alsó szakaszokon 50-120 nap is lehet. Ilyen tartósságú árvíz más európai folyókra nem jellemző. Folyóink felső szakaszai heves vízjárásúak: gyors hóolvadás vagy egy-egy nagyobb csapadék után az árvíz 1-2 napon belül megjelenik, rövid idő alatt több méteres áradást okozva. Különösen veszélyesek e tekintetben a Felső-Tisza és mellékfolyói, valamint a Körösök, ahol a csapadékot követő 24-36 órán belül határainknál 8-10 m-t is emelkedhet a vízszint.” A 2012-es év után 2013-ban ismét volt (nem túl jelentős) belvízkár az országban, amely területileg az Alföld középső részére koncentráltan, kis mértékben pedig Győr-Mosonban és Szabolcsban jelentkezett.
50. ábra Belvízkárra kifizetett juttatások járásonkénti alakulása 2013-ban Forrás: MVH adatok alapján készült az AKI Pénzügypolitikai Osztályán A 2013-as évben ismét volt árvízkár, a károk főképp a Duna mentén, valamint néhány kisebb patak mentén keletkeztek.
70
51. ábra Árvízkárra kifizetett juttatások járásonkénti alakulása 2013-ban Forrás: MVH adatok alapján készült az AKI Pénzügypolitikai Osztályán
52. ábra Árvízkárra kifizetett kártérítések járásonkénti alakulása 2013-ban a II. pillérben Forrás: MVH adatok alapján készült az AKI Pénzügypolitikai Osztályán
71
