A MAGYARORSZÁGI METODISTA EGYHÁZ PÉCSI GYÜLEKEZETÉNEK HÍRLEVELE
2011. április
XV.évf./4.
"Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." Máté 26:41.
Évi Jelige „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” Róma 12,21 Egyházunk Évi Jeligéje: „A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.” Róma 12,12.
Rendszeres programjaink: Kedden 1800 órakor bibliaórát tartunk Hidason Szerdán 1800 órakor házi csoport Kőszegiéknél. Csütörtökön 1800 órakor házi csoport. Pénteken Bicsérden 18 órakor házi istentisztelet lesz Szombaton ifjúsági óra, konfirmációs oktatás (időpont egyeztetés szerint) Vasárnap 930 imaóra, és 1000 órakor istentisztelet lesz Pécsett, 1500 órakor Hidason. Első vasárnapokon Úrvacsorai istentisztelet van. Minden harmadik vasárnap Siklóson 1800 órakor istentiszteletet tartunk Az esetenkénti időpontváltozásokról lelkészünknél lehet érdeklődni.
Áprilisi programjaink: -
Április 7-9-ig esténként 17 órakor "Tékozló Atya" címmel böjti evangélizáció lesz, melyeken. Hajdúné Csernák Erzsébet dombóvári lelkésznő szolgál. Április 11-én 18 órakor Bibliai szeminárium lesz, témája a Római levél, előadó Schauermann Tamás. (További alkalmak május 9-én és június 6-án lesznek) Április 13-16-ig Évi Konferenciánk lesz Csombárdon, Kaposvár mellett
Média
hírek:
2011. április 1.-én Metodista félóra lesz a Kossuth Rádióban 13 óra 30 perckor
Információ: Köszönetet szeretnénk mondani az elmúlt év elején az állam felé fizetett adójának felajánlható 1-1%-áért, melyet a Magyarországi Metodista Egyház (617 fő, 4.625.408,- Ft ), illetve a Márta-Mária Alapítvány (714.989, - Ft ) javára rendelkezett. Nagy szükségünk van a szolgálat végzéséhez ezekre a felajánlásokra, köszönjük! Idén is kérjük, segítse munkánkat a felajánlható 11%-kal, esetleg ismerősei figyelmét is felhívhatja erre, akik másoknak nem ajánlják fel! Magyarországi Metodista Egyház technikai száma: 0073 Az egyházunk öregek otthonát támogató Márta-Mária Alapítvány adószáma: 19231945-1-17
|2
Születésnapjukat ebben a hónapban ünneplik: Ritter Józsefné
3-án
Nagy Gyuláné
5-én
Kőszegi Mónika
7-én
Kőszegi Vanessza
15-én
Thaly Lóránd
17-én
Schauermann Mónika
19-én
Siptár Miklós id.
20-án
Schauermann Péter
21-én
Förster Károly
21-én
Schäfer Aranka
25-én
Müller Iza
26-án
Thaly Ágnes
27-én
Dudnik Katherina
29-én
Elmúlt eseményekről… Istent meghallani a csendben Ana Palik – Kuncak (Szerbiai Metodista Egyház szuperintendense) záró igehirdetése a 2010. október 25-29-i Centrál Konferenciai Női szemináriumon Az ifjú Sámuel pedig az Úr szolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt az Úr igéje, nem volt gyakran látomás. Egy napon az történt, hogy Éli a szokott helyén feküdt. Szeme már homályosodni kezdett, alig látott. Az Isten mécsese még nem aludt el, és Sámuel ott feküdt az Úr templomában, ahol az Isten ládája volt. Az Úr szólította Sámuelt, és ő így felelt: Itt vagyok. Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így válaszolt: Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le! Elment tehát, és lefeküdt. De újra szólította az ÚR Sámuelt, Sámuel pedig fölkelt, odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le! Sámuel még nem ismerte az Urat, mert az Úr még nem jelentette ki igéjét neki. Az Úr azonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt, megint odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ekkor értette meg Éli, hogy az ÚR szólítja az ifjút. Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére. Az ÚR pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád.1. Sámuel 3: 1-10
Sokat gondolkodunk arról, Isten hogyan beszél életünkben. Megvannak a módszerei, ahogyan közelít hozzánk. Különböző eseményeken, embereken, keresztül, akik az Ő nevében jönnek, - a teremtett világ és a katasztrófák által is. De legtisztábban Igéje által szól. Gyakran hallunk arról, hogy a mai ember számára nem könnyen érthető a szó. Nem gondolom, hogy így van. Isten szava ott talál el, ahol vagyunk, és valahogy lefordítja nekünk az ősi igét, egészen maira. Itt és
3|
most képes vagyok felfogni. Az ige utal valamire, és kihívások elé állít. Új készséget ébreszt az engedelmességre, a továbbhaladásra és az új lépések megtételére. Tartok az olyan időszakoktól, amikor Isten szava megritkul, és alig adatik kijelentés. Az ilyen időszak reménytelen az emberiségre nézve. Amíg Isten szól, addig van jól dolgunk. Még mindig adott a lehetőség a megtérésre. Az Isten lámpája ilyenkor még nem aludt ki. A reménység fénye pislákol. A fiatal Sámuel életében új elhívásra vezet minket. Az éjszaka csendjében valami új történik. Erre Sámuelnek fel kell készülnie. Isten szavát meghallani, felismerni, megérteni, ez egy csoda. Isten szólít meg. Az ismerettel kezdi. A nevünkkel. Benne vagyunk az egész történésben. Hallom a nevem. Meg vagyok szólítva. Egyszer csak bizonytalanná válik lábam alatt a talaj. „De te légy minden dologban józan, a bajokat szenvedd el, - (a német azt mondja: szenvedj akarattal) és végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.” (2. Tim. 4:5) Tudom, ezt Pál apostol Timóteusnak írta, de én is ezt kaptam az életemre nézve. Kerestem a feladatom, és Isten nekem mondta, hogy TE. Te, Anna, tedd a szolgálatod. Igen ezt szeretném. Kerestem az irányt. Tudtam, hogy mi nem akarok lenni. Lelkész, NEM… Kinevetnek. Ezt senki nem várhatja el tőlem. Nő vagyok, Ott vannak a fiatal férfiak – hívd el őket. De egyszer csak egészen világos lett: tedd a dolgod. Prédikáld az evangéliumot! A csendben, a harc közepén igent mondtam. Később, évekkel később értettem meg azt a részt, ami így szól: szenvedd el a bajokat. És jön még majd az a rész is: Töltsd be – teljesítsd egészen szolgálatodat. Szeretnék erre nyitott maradni. Mindannyiunknak vannak olyan igeszakaszai, amelyek személyesen szólítanak meg. Erről van szó. Ez a lényeg. Abban a pillanatban értjük meg, hogy mit mond az ige Sámuel könyvében: (3:10) Jött az Úr, odalépett és szólt. Az Úr áll előttünk. Jön, velünk szembe. Utunkban áll. Ezáltal válik számunkra elérhetővé. Mit akarsz? – kérdezte Jézus a beteget, holott tudta a választ. Jézus tőlünk akarja hallani, hogy mire van tőle szükségünk, hol vannak a prioritásaink, milyen elvárásokkal vagyunk vele szemben. Isten jelenlétében minden más. Ő olyan, mint egy tükör, ahol meglátjuk magunkat egész addigi életünkkel. Sámuel is rögtön megértette életét. És hirtelen mindezt más szemmel látta. Isten jelenlétében mások az értékek. Ennek a tapasztalatnak vannak következményei. Hogyan fogja ezt most Élinek megmondani? Az üzenet tartalma fájdalmas volt. De Éli is érzi, hogy valami fontos dolog zajlik. Tudta, hogy róla van szó. Ez a nyugtalanság segít a fiatal Sámuelnek abban, hogy elmondja az igazat, ahelyett, hogy elhallgassa. Néha, a kísértésben inkább hallgatunk, minthogy rossz ítéletet mondjunk. De Isten akaratáról van szó. A felebarátaink életéről van szó. És így Isten hangja az engedelmességre hív. Ezután azt olvassuk: (3:19) Sámuel növekedett, és az Úr vele volt, és nem engedett egy igét sem a földre hullni. A kiindulási alap az, hogy Isten hangjának engedelmeskedik. Sámuelt hívta az Úr, ő pedig felelt: Itt vagyok. Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Egy ember hallott egy őt hívó hangot. Azt mondta. Itt vagyok, Hívtál. A hang azt mondta: Hallgass rám. Tekintélyt, sikert, elismerést szerzek neked. Csak dolgozz, dolgozz, felejts el minden mást, ne nézz jobbra, se balra, szenteld minden idődet a munkádnak. És az ember egy másik hangot is hallott: Azt mondta: Itt vagyok, hívtál. A hang azt mondta: Miért akarsz még élni? Minden hiába, minden értelmetlen. Magad vagy, senki nem törődik veled.
|4
Hagyd el magad. És az ember hallotta a következő hangot: Mindenütt szükség és kétség, de neked jól megy sorod. Élvezd az időt, hozd ki a legjobbat belőle, kényeztesd magad, ki tudja meddig lehet még? És az újabb hang: Szabadságot akarsz, Újat akarsz kipróbálni? hagyj mindent magad mögött, felejtsd el, ami visszatarthatna. Indulj, szaporán! És az ember hallott egy újabb hangot: Felejtsd el magad. Ne magadra gondolj, szükség van rád, a segítségedre. És az ember hallott egy hangot, ami azt mondta: nézd a rengeteg lehetőségedet, szakíts arra időt, hogy fejleszd magad. És az ember hallott még egy hangot és még egyet és még egyet. És újra és újra azt mondta. Itt vagyok. Hívtál. De már képtelen volt a hangokat megkülönböztetni. És nem volt senkije, aki megmondta volna neki: Ez nem az a hang, ami rád vonatkozik. Senki nem mondta neki? Ez nem az a hang, amire hallgatnod kell. Milyen nagyszerű, hogy Sámuel mellett ott van az öreg főpap, Éli. Még ha ő maga már ritkán is hallja Isten hangját, mégis emlékezett, milyen is ez, és tudta, hogy Ő hívja a fiút. Nekünk a sokféle hang zavarában a Szentlélek az, aki segít eligazodni. Nyugtot hoz, és ott nyit kijáratot, ahol azt annak előtte nem is láttuk. Tartson meg benneteket az Úrminden utatokon, hogy szeretett testvéreim Isten hangját meg tudjátok mástól különböztetni, és engedelmeskedjetek az Úrnak. Ámen
KOVÁCSNÉ HORVÁTH CSILLA Gyülekezeti elöljárók konferenciája 2011. február 23-26. Piliscsabán volt. Biblia tanulmányok hangzottak el az évi jelige alapján:„A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.”(Róm.12.12.) A gyülekezet alapgondolkodása - Dr.Patrick Streif püspök A gyülekezet lelki gazdagsága - Pásztor Zsófia A gyülekezet kapcsolatai I. - II. - Erdei Nagy László, Szuhánszky István A következő előadásokat és beszámolókat hallgathattuk meg: Romaszolgálat a centrálkonferenciában - Dr.Patrick Streif püspök Romaszolgálat az egyházunkban - Csernák István szuperintendens Laikusok bevonása egyházi szolgálatba - Üllas Tankler (GBGM) Az evangélium mozgósító erejének hatása egyénre, közösségre, társadalomra (Szuhánszky T. Gábor.) Aktuális egyházpolitikai kérdések - Szászfalvi László államtitkár Kommunikációs kérdések Pásztor Zoltán, Sztupkai Mihály, Khaled A. László 2011. éves nyári tábor Mit jelent az, hogy metodisták vagyunk (?)
5|
A gyülekezet alapgondolkodása: az értelmes istentisztelet Előadó: dr. Patrick Streiff püspök „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Róma 12,1-2. Gondolatait az előadó egy nagyon szemléletes példával vezette be: az emberi szervezet két körös vérkeringésével. Ahogyan nincs életünk a vérnek a tüdőből szállított oxigénje nélkül, úgy a lelki életünk sem él Krisztus nélkül. Jézus a bűnös emberhez lehajol: ez jelenti azt, hogy friss oxigénhez – élethez jutunk. Ez a kis vérkör, a belső vérkeringés. A szív ezt a tápanyaggal teli vért juttatja el a különböző szervekhez, sejtekhez. Pál apostol itt azt mondja a gyülekezetnek: annyi mindent mondtam már nektek – tessék alkalmazni azokat a gyakorlatban. Legyen motiváció az Isten irgalma. Engedjétek a vérátömlesztést, a friss vért magatokba valóságosan. A görög eredetiben ez nem fenyegetés, hanem pozitív ajánlás: „használjátok azt az életenergiát, amelyet Krisztus biztosít számotokra.” Okosság = az egész test odaszánása. Nem csak a lelket, csak a szellemet, csak a fizikumot, hanem az egész ember-mivoltodat egyben. Lelki értelemben a testivel szemben a külső vérkeringési rendszer nem automatikusan működik. Betegségek lehetnek, vannak „szívproblémák: keringési zavarok, billentyű- vagy szívritmus-rendellenességek. Vannak hívő emberek, akik állandóan csak levegőt vesznek. Azt mondják: egyre többet kell megismernünk Istenből a továbbhaladáshoz. Az előadó szerint, aki túl sokat liheg, sűrűn kapkodja a levegőt, az egyszer elájul. Hiszen az oxigén arra vár, hogy alkalmazást nyerjen. Vannak olyan keresztyének is, akik túl keveset lélegeznek. Többet kellene Istenből meríteni. Nem jut az izmokhoz elég oxigén; ez izomlázhoz vezet, majd izomgörcshöz. Az ilyen embert görcsös kényszeresség vezérli, ami bénulási tüneteket is okozhat. Pál apostol arra buzdít, hogy mind a két vérkeringést igyekezzünk fönntartani.
SZUHÁNSZKI JÁNOS Romaszolgálatunk a Centrálkonferenciában Patrick Streiff püspök beszámolt a Centralkonferenciai konzultációról Püspökünk bevezetőjében megjegyezte, hogy nagyon sok jó munka történik a konferencia által összefogott területen, de nem ismerik egymást a résztvevők – még sokszor országon belül sem. Hogyan tudnánk akkor arról, hogy Macedóniában vagy Bulgáriában mi történik a cigánymisszióban? Pedig nagyon sok a hasonlóság a végzendő munkában. Ezeket a következőképpen lehetne összefoglalni: hasonló kezdetek, körülmények, gyerekmunkát követő felnőttmunka, mélyszegénység, zeneigény, vidámság stb. A támpontok a következők: vezető személyiség, gyülekezet-építés, szegénység csökkentése, szegények halálos betegségeinek csökkentése
|6
Minden országból két küldöttet hívtak meg: az egyik, ha volt romalelkész, és egy koordinátort. A világmisszió és a svájci központú misszió azt egyeztette, hogy mit csinálnak mások ugyanazon a területen. Az EU az oktatást, a munka-projekteket és a szakképzést preferálja. Az előadó beszélt egy vallás-szociológiai felmérésről Szlovákiában. A tanulmány kiértékelése még ezután következik. Több dolog azonban előre látható. A megtérést szociográfiai nyelven a hitben való elmélyülésnek nevezik. Vizsgálati eredmény, hogy „a hitükben elmélyült” cigány testvérek jobb szociális körülmények között élnek, mint a nem hívők. Azután egy másik téma. Különböző világi karitatív szervek csodálkoztak, hogy a vallásos karitatív munka hatékonyabb, mint az övék. Náluk az adományok gyakran egy bizonytalan helyen levő raktárban landolnak, míg az egyháziaknál célba érnek. A konferenciai konzultáció célja még az önsegítés kialakítása volt. Két példát hozott erre: volt, ahol zenecsoportok alakultak. Nagyon érdekes viszont, hogy Szerbiában szántóföldet vettek. Azt 10 részre osztották. Meghatározták, hogy a termés 1/10 része Istené, és mindenki felelős, hogy ezért a tizedért szorgalmasan dolgozzon. Azután fontos, hogyan hatnak ezek a romaközösségek a községre, a község vezetésére abban a faluban, ahol élnek. Előnyös és általános a polgármesterrel és a vezetőséggel való jó kapcsolat. Kiderült, hogy Alsózsolca az egyik legrégebbi hívő cigányközösség, Szerbiában van még egy. A konzultáció a cigány lelkész testvéreknek is jót tett, mert gyakran egyedül érezték magukat. Nagy különbségek is vannak az egyes helyszínek közt, de sok a hasonlóság is. A magyarországiak vannak legközelebb ahhoz, hogy hálózatot építsenek. Sok országban először ott hallottak egymásról. Svájcban és az Egyesült Államokban is megvan a hajlam a segítésre. 2013-ban a női szolgálatok számára szerveznek roma-missziós találkozót. Üllas Tankler észt-amerikai vezető lelkész hozzászólásában elmondta, hogy ha az amerikai asszonyokat valami érdekli, akkor odautaznak és megnézik. Általában ilyenkor adományokat is szoktak adni. Az adományok elfogadásához nagy bölcsesség kell, hogy ne folyjon szét. Csernák István szuperintendens elmesélte, hogy Szerbiában, a jabukai roma-gyülekezetben fogadásukra egy kislány-kórus és egy tangó-zenekar lépett fel, mindegyik fehér ingben. A végén, a beszélgetés során kiderült, hogy az energia-szolgáltatást régen kikapcsolták a családokban, mert nem tudták fizetni, de ez tény egyáltalán nem látszott a kinézetükön, a ruházatukon, a felkészültségükön. A helyzet nagyon megható és tartalmas üzenet volt számukra.
SZUHÁNSZKI JÁNOS A legboldogabb emberek nem azok, akiknek a legtöbbjük van, hanem azok, akik a leginkább hálát tudnak adni.
W.J.OEHLER
7|
Biblia ismereti sorozat Ézsaiás próféta könyve (folytatás) 5. Ézsaiás könyvének helye és jelentősége a kánonban A héber kánonban az írópróféták könyvei között a legelső helyen áll. 66 fejezetével a leghosszabb prófétai gyűjtemény. Kb. 400 éves időszakot fog át Isten népe történetéből (736-ban kapta első próféciai küldetését Ézsaiás, a könyv utolsó részei pedig a 4. század végén keletkezhettek). Kiemelt helyét annak köszönheti leginkább, hogy benne az üdvjövendölések gazdag tárháza található meg. Nem csak a babiloni fogságot jövendölte meg előre, hanem annak végét is. (Emlékeztetőül: Ézsaiás 701-ben halt meg, a babiloni fogság pedig 100 évvel később következett be!) Sőt, az idők végezetét is a korabeli olvasók elé tárta: hogyan indulnak majd meg az Isten ellenségei a végső támadásra Jeruzsálem ellen, hogyan menti meg Isten, és magasztalja majd mindenek fölé szeretett városát. E csodát látva hogyan csatlakoznak a népek Izraelhez, hogyan hozzák haza az egész világba szétszóródott zsidóságot, a Messiás megjelenésével pedig, hogyan veszi majd kezdetét a földön ismét a paradicsomi béke és boldogság korszaka (együtt legel az oroszlán és a gödölye Ézsaiás 11. rész). Ezek az eszkatológikus jövendölések tették Ézsaiás könyvét a zsidóság talán legfontosabb prófétai iratává. A könyvnek ezt a megbecsülését a formálódó keresztyén egyház is átvette, és az említett jövendöléseket Jézus Krisztusban látta, vagy várta beteljesedni. (Maga Jézus is magára vonatkoztatta Lukács 4:16-19-ben az Ézsaiás 42:7-et, 58:6-ot és a 61:1-2/a) Jézus megkeresztelésekor (Lukács 3:21-22, Márk 1:9-11) Isten hangja Ézsaiás 42:1-et idézik: „Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm.” Az Újszövetségi iratok 346-szor utalnak erre a könyvre, vagy idéznek belőle szó szerint. Az egyházatyák, a reformátorok előszeretettel magyarázták és idéztek belőle, és ma is alig múlnak el egyházi ünnepek, hogy templomainkban hosszabb-rövidebb részeket ne hallanánk Ézsaiás könyvéből. A könyv több témában, több célközösséghez és hosszú időhorizontra vonatkozóan szól egészen a végső időkig. Beszél Izrael és Júda népéhez, a nép vezetőihez konkrét történelmi szituációkban, a teendőkről, Isten akaratáról, és az engedetlenség következményeiről. Ezek a próféciák részben szó szerint be is következtek. Beszél általában az emberhez az engedelmesség áldásairól, és az engedetlenség következményeiről. De a legfontosabb, hogy beszél az egész emberiséghez (tehát nem csak a választott néphez, hanem a többi nemzethez is, a pogányokhoz, hozzánk.) Hirdeti Isten egyszülött fiának eljövetelét, és kegyelmes szabadító szenvedését: halálát. Ezt a kijelentést az 53. fejezetben találjuk meg.
6. A Qumrani iratok 1947-ben a Holt tenger mellett, Qumran (Kumran) környéki barlangokból több irat került elő, ezek között egy teljes Ézsaiás tekercs is. Ez a tekercs volt a legteljesebb és a legjobban konzervált a sok írás közül, amelyek töredékesen kerültek elő innen.
|8
Kecskebőrből készült, 26 cm széles, 7,34 m hosszú, kb. 200 évvel Jézus születése előtt íródott. A tekercs korát a legmodernebb tudományos módszerekkel határozták meg. Úgy látszik Istennek nagyon fontos volt, hogy számunkra kézzel foghatóan bizonyítsa a fiára vonatkozó jövendölés hitelességét ebben a formában is.
7. Ézsaiás könyvének felosztása Valószínűleg 3 szerzőtől származik ez a mondanivalójában teljesen egységes prófétai irat. (Ezt a feltételezést más bibliatudósok vitatják, akik szerint az egész könyv Ézsaiás életében, általa íródott.) 1. rész Proto Ézsaiás 1-39 fejezet, Ézsaiás személyes iratai 2. rész Deutero Ézsaiás 40-55. fejezet, valószínűleg egy névtelen próféta írta a Babiloni fogság idején (Kr.e. 600 körül) 3. rész Trito Ézsaiás 56-66. Fejezet. Valószínűleg egy névtelen próféta írta. A fogság utáni gyülekezet szituációját feltételezik.
8. Elgondolkoztató dolgok Izrael történetével kapcsolatban
Ha Izrael és Júda történetét szemléljük, azt látjuk, hogy Isten mindig gondoskodott arról, hogy vagy egy istenfélő király, vagy egy jelentős próféta közvetítse népének az ő akaratáról szóló üzenetét. 2000 évig nem volt Izrael, 1947 óta ismét létezik Izrael állama. Ma is ugyanazokkal az ellenségekkel áll szemben Izrael, mint 3000 évvel ezelőtt. 1. Szíria 2. Perzsia (Irán) 3. Arabok (Irak) 4. Egyiptom A modern háborúkban ugyanolyan aránytalan erőviszonyokban győz, mint az ószövetségi időkben. Ismét Izrael földjéről kerültek elő Jézusra utaló dokumentumok (Pl. Qumranban, vagy a Sinai hegynél lévő Szent Katalin kolostorból, stb.)
SCHAUERMANN HENRIK „Livingstone fia” A pogánymisszió történetében lapozgatva, sok érdekes misszionárius élettörténetre bukkanunk. Nincs élvezetesebb és tanulságosabb olvasnivaló, mint Isten nagy hőseinek az élettörténete. Az egyik misszionárius még gyermekkorától emlékszik arra, hogy Isten a pogányok közé hívta el, a másik talán csak évtizedek küzdelmei után ismeri fel Isten hívását. Az egyiket elkészített miszsziói állomás várja a munkára, a másik nekivág az ismeretlen vidéknek, hogy faluról-falura vándorolva keresse fel a lelki békesség után vágyódó bennszülötteket. Mindannyiuk lelkében azonban
9|
ugyanaz a szent tűz ég: elvinni a föld végső határáig Isten szeretet-üzenetét. *** Arnot Frigyes egyike volt azoknak, akik nekivágtak egy ismeretlen földrésznek, s Isten vezetésére bízták magukat missziói munkájukban. 1881-ben, egy napsütéses reggelen Afrika déli partvidékének egyik kikötővárosában egy skót ifjú bennszülötteket keresett, akik elkísérnék őt hosszú útjára. Nagy nehezen sikerült összehozni a karavánt, s nemsokára elindulhattak az ismeretlen világ belseje felé. Arnotnak, a munkába induló misszionáriusnak nem volt különösebb célpontja, ahová igyekezett volna. Azt kereste, hol van a legnagyobb szükség szolgálatára. Sosongban – ahová hosszú és fáradságos út után megérkezett – szeretettel fogadta a bennszülött keresztyén király. Itt alkalom kínálkozott a megtelepedésre, de Arnot sietett tovább olyan vidékre, ahova még nem hatolt el a keresztyénség. A király kegyéből most már tolmácsot is vitt magával egy bennszülött keresztyén személyében. Tinka, a tolmács, később nagyon hasznos munkatársnak bizonyult. *** Sokszor napokig nem találtak élvezhető ivóvizet. Elképzelhetjük mit jelentett ott a forró égöv alatt, szomjúságtól elepedne róni a kilométereket. A csillogó kristály-patakok helyett mindenütt csak iszap és iszap. Az egyik busman falu lakosai elárulták annak a titkát, hogyan lehet az iszapból is élvezhető ivóvizet nyerni. Hosszú nádszálat fúrtak az iszapba, s bíztatták a misszionáriust, hogy azon keresztül szívja a vizet, így élvezhető lesz. Arnot hiába kísérletezett, a bennszülött módszer szerint sem tudott vizet kicsalni az iszapból. Végre megszánták a bennszülöttek, s maguk szívták ki a vizet számára, majd egy kagylóba köpve azt, felkínálták a misszionáriusnak az üdítő italt. Nem csak a szomjúsággal kellett megküzdeniük, hanem az éhséggel is. Ugyancsak a bennszülöttek vezették rá arra is, hogyan lehet a legkönnyebben friss pecsenyéhez jutni. A krokodilus, ha nem tudja zsákmányát egyszerre elfogyasztani, a maradékot elrejti a folyó partján a víz alá. Nem volt nehéz ezeket a rejtekhelyeket megtalálni, s kifosztani a krokodilusok éléskamráját. Mint ahogyan egykor Illést a hollók, úgy táplálták Arnotékat a krokodilusok. *** Hosszú, hányt-vetett utazás után, úgy látszott, hogy megtalálta Arnot azt a helyet, ahol az evangéliumot hirdetheti. A Barocse völgyében Livanika király országában hosszabb időre megtelepedett. Nem volt nehéz összegyűjteni a bennszülötteket az evangélium meghallgatására, néhányan komolyan érdeklődtek az Isten üzenete iránt. A király azonban, bár nem viseltetett ellenséges indulattal, nem szívesen hallgatta az igét. Ugyanazzal a kifogással bújt ki a megtérés elől, mint nagyon sok fehér ember: fiatal vagyok még, távol van a halálom ideje, ráérek ilyen dolgokkal foglalkozni öreg koromban. Természetes volt, hogy ha a király így gondolkozik, a bennszülöttek sem vélekedtek másképp, Arnot úgy érezte, hogy tovább kell mennie. *** Tovább utazott tehát a missziói karaván. Útközben hírt hozó bennszülött érte utol a vándormisszionáriust. Garenganze királya, Msidi, úgy látszik, sokat hallott a vándorló Isten-emberéről, s levelet küldött a követ útján, melyben meghívta országába. Bár Arnot sejtette, hogy nem az
| 10
evangélium hirdetésére hívja őt Msidi, hanem inkább kereskedelmi kapcsolatok szempontjából, mégis Isten útmutatásának vette a hívást, és sietett annak eleget tenni. Garenganzeban Livingstone-on kívül még nem járt misszionárius. Msidi gyanakvó ember volt, mint minden néger, s annak ellenére, hogy maga hívta országába a misszionáriust, nem engedte színe elé addig, míg a varázslók meg nem kérdezték a szellemeket Arnot felől. Titkos tudományukkal napokig kísérleteztek, s csak akkor léphetett Arnot a király kunyhójába, amikor a jelek kedvezőek voltak. A király 500 feleségének a társaságában fogadta a misszionáriust. Ezzel akarta kimutatni gazdagságát és hatalmát. Arnot-t nagyon kellemesen lepte meg az, hogy a tartományban mindenütt megtalálta Livingstone munkájának a nyomait. A király, mikor meghallotta, hogy Arnot is az evangéliumot hirdeti, mint Livingstone tette, még nagyobb szívélyességgel vette körül. A bennszülöttek életében is volt alkalma sokszor tapasztalni azt, hogy Livingstone egykori igehirdetése nem maradt náluk nyomtalanul. A kihallgatás sikerrel járt, a misszionárius hozzáfoghatott a munkához. Külön kunyhót is építettek számára, ahol magános beszélgetésre elvonulhatott a bennszülöttekkel. Természetesen neki is meg kellett küzdenie azokkal a nehézségekkel, amelyekkel minden misszionárius szembe találkozik, aki primitív és eddig fehér embert még nem látott bennszülöttek közé kerül. A székre a bennszülöttek nem mertek leülni, mert féltek az addig még nem látott furcsa „állattól”. Lassan azonban megnyerte bizalmukat, s rendszeres munkát kezdhetett a faluban. Bíztató volt, hogy a bennszülött feketék nagy érdeklődéssel hallgatták az Isten nagyságos dolgairól szóló elbeszéléseit. Nemsokára az a hír terjedt el a bennszülöttek között, hogy Arnot személyében megérkezett hozzájuk Livingstone fia. Ez volt a legnagyobb kitüntetés, ami egy Afrika-misszionáriust érhetett. Felismerték benne ugyanazt a lelket és szeretetet, amely a nagy Livingstone-ban volt. *** Arnot-tal is megtörténtek hasonló kalandok, melyeken más misszionáriusok és az Afrikakutatók is sokszor átestek. Egy alkalommal néhány bennszülött kísérővel vadászni ment, s elejtettek néhány antilopot. Társai hazasiettek, hogy a zsákmány elszállításáról gondoskodjanak: közben beesteledett, s a bennszülöttek – úgy látszik – féltek éjnek idején az erdőbe visszatérni. Arnot egyedül maradt. Az őserdő titokzatos magányában felhangzott a vadállatok kísérteties üvöltése. Fegyveréből a vadászat alatt ellőtte az utolsó töltényt is, így nem volt nála más fegyver, mint vadászkése. Eleinte kiáltozásával igyekezett távol tartani az egyre közelebb merészkedő vadállatokat, majd lenyúzta az egyik antilop bőrét, s abba takaródva lefeküdt. Mikor egy-egy vad a közelébe merészkedett, hirtelen kiáltással felugrott, s így igyekezett azokat elriasztani. Így érkezett el a reggel: a felkelő nap fénye elűzte a vadállatokat a közelből. A nyomokból meglátta, hogy közvetlen közelében az összegyúlt vadállatok kört alkottak. Megérezte, hogy ezen az éjszakán Isten angyalai jártak tábort körülötte. *** Neki is, mint nagynevű elődjének Livingstone-nak, meg kellett küzdenie Afrika legrettenetesebb betegségével, a rabszolga-kereskedéssel. Nem egyszer volt tanúja annak, amint a lelketlen rabszolga-kereskedők csapatostul hajtották a kikötők felé a feketék százait és ezreit, hogy azokat
11 |
drága pénzért idegen országokba eladják. Talán az egész világtörténelemnek nincs nagyobb szégyenfoltja a rabszolga-kereskedésnél. Rettenetesen elfacsarodott a szíve, amikor tanúja volt annak, hogy elgyengült asszonyok kezéből miként tépték ki a rabszolga-kereskedők csecsemőiket, s vetették a folyóba, hogy ott a krokodilusok martalékául essenek. Az asszonyok erejére szükségük volt a rabszolgavadászoknak, hogy a drága elefántagyart vigyék a kikötő felé. Az elefántcsont többet ért, mint a néger gyerek. Amerre egy-egy rabszolgakaraván elvonult, elhullott négerek és gyerekek holttestei szegélyezték az utat. Mikor Arnot először találkozott szembe Afrikának ezzel a rettenetes betegségével, elhatározta, hogy minden erejét beleveti fekete testvérei megmentésébe. A rabszolga-kereskedőkkel hiába próbálkozott volna szép szóval, vagy akár fenyegetéssel, csak azt érte volna el, hogy egy feldühödött emberi vadállat lelőtte volna az őserdőben. Érezte, hogy erejét meghaladó feladat előtt áll, de azt is tudta, hogy neki, mint Jézus Krisztus követének tennie kell itt valamit, nem nézheti tétlenül ennyi ember pusztulását. Mivel az elfogott rabszolgákat nem volt hatalma kiszabadítani, elhagyott gyermekeire igyekezett gondoskodását kiterjeszteni. Azokat gyűjtötte össze, és gondozta szeretettel, mintha saját gyermekei lennének. Nem csekély dolgot vállalt ez által, s bizony sokszor nagyon próbára tette hitét az, hogy nem volt mit adni éhező „családjának”. Egyetlen fegyvere és menedéke az imádság volt. Minden kis és nagy dologban bizalommal fordult Istenhez, s hitével nem vallott szégyent sohasem. *** Arnot csak hét évet tölthetett Afrikában, mert annyira megrongálódott az egészsége, hogy képtelen volt munkáját tovább folytatni. Őt is utolérte a fehér ember afrikai ellensége, a mocsárláz, s ez vágyai ellenére is arra kényszeríttette, hogy egészségesebb vidékre menjen. Később még több ízben is visszatért feketéi közé, mert végleg soha nem tudott elszakadni tőlük. Ez minden igazi misszionárius jellemvonása. Arnot egyike azoknak a kevéssé ismert, szinte névtelen hősöknek, akik feltétel nélkül kötelezőnek ismerték el magukra nézve Krisztus missziói parancsát, s akiknek az életük sem volt drága, csak hogy elvégezhessék azt a feladatot, melyről érezték, hogy Krisztus egyenesen a számukra adott. DRASKÓCZY LÁSZLÓ „HŐSÖK
ÉS VÉRTANUK
”
CÍMŰ KÖNYVÉBŐL
Gondolatok (pórtörlés közben) A nappali szoba polcain – mint mindenütt – nálunk is áll néhány kerámiadísz. Ezek tisztítása, porolása külön feladatot jelent takarításkor. Két takarítás között újra és újra rájuk rakódik a finom por, ezáltal elvesztik eredeti szépségüket. A porcelán színei, a zománcdísz formái akkor rajzolódnak ki szemet gyönyörködtetően, ha a máz ragyogóan tiszta, fényes. Miért takarítjuk újra és újra ezeket az alapvetően „haszontalan”, de kedves díszeket? Mert kedvesek nekünk (pl. én az egyiket az 50. születésnapomra, másikat nyugdíjaztatásomkor kaptam), értékesek számunkra, esetleg nagy árat fizettünk értük, gyönyörködünk bennük.
| 12
Arra kell gondolnom, hogy valahogy így vagyunk mi is Istennel, ill. Isten mivelünk. Kedvesek vagyunk Neki, igen nagy árat fizetett értünk (egyszülött fiát áldozta fel borzalmas halállal), a teljes tiszta lényünkben szeretne gyönyörködni. Akkor adjuk igazán vissza az általa belénk rajzolt mintákat, színeket, ha tiszták vagyunk. Minket is belep a bűn, tévedés, saját önzésünk pora, ezért Isten időről-időre kénytelen minket is leporolni. Ez néha finom tollseprű, néha esetleg hideg zuhany. Legyünk hálásak Istennek, hogy még tart kegyelme, és kit így, kit úgy egyre tisztítgatni akar. Kívánom mindnyájunknak, hogy tiszta fehér ruhában mehessünk be az általa elkészített menyegzőre, hajlékba.
SCHAUERMANN HENRIK Köszönöm a meleg szobát… Köszönöm a meleg szobát, Köszönöm ezt az estebédet, A feleségem mosolyát, S amit meleg szívvel elém tett. Az óra tik-takos szavát, Köszönöm a nyugtató csendet, S azt is, hogy egy-egy jóbarát Otthonunkba néha becsenget. Köszönöm a munkámat is, Fáradásom és pihenésem,
S hogy a kegyelem árja visz Örömön át és szenvedésen. Köszönöm az énekeket, Jövő-menő áldott Igéket, S azt is, hogy egy-egy vers felett Melengetőn nyugszik a Lélek. Köszönöm, hogy zengő tavasz Siet felénk ezer virággal, Köszönöm, hogy Te itt maradsz Velünk, Uram, tavaszban, nyárban. FÜLE LAJOS
Gondolat – Jézus lecsendesíti a tengert Ez az újszövetségi történet fontos üzeneteket hordoz, mind a három evangéliumban megtalálható (Máté 8:23-27, Márk 4:35-41, Lukács 8:22-25). Néhány gondolat merült fel bennem, amit szeretnék megosztani veletek. Mindhárom evangéliumban Jézust követve, Jézus felszólítására ülnek a tanítványok a hajóba. Ennek ellenére nem egy napfényes vitorlázás élménye lett az engedelmesség jutalma, hanem életveszélyes helyzetbe kerültek a hirtelen lecsapó viharban. Mindeközben Jézus aludt. A tanítványok halálfélelmükben felébresztik mesterüket, aki lecsendesíti a vihart, és megfeddi őket hitük hiánya miatt. („Hol van a ti hitetek? Mit féltek, ti kicsiny hitűek? Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?”) A tanítványok előtt Jézus új színben tűnik fel: „Ki ez, hogy a szél, és a tenger is engedelmeskedik neki?” – kérdik. Néha az Urat követve mi is kerülhetünk érthetetlen nehéz helyzetbe, ahol veszélybe kerülhet
13 |
egzisztenciánk, életünk, és elfog a félelem, rettegés. Úgy gondolom a félelem természetes emberi reakció. A fontos az, hogy félelmünkkel helyesen bánjunk, mint ahogy a tanítványok tették: fussunk Jézushoz, aki sokszor úgy tűnik elaludt, nem tud, vagy nem akar tudomást venni helyzetünkről. Ennek a történetnek az a nagy tanulsága, hogy Jézus mindig benn van a hajóban, „egy hajóban utazunk” – ahogy manapság mondani szokás. Miután elcsendesül a vihar, nem a háláé az első szó, hanem az a szorongató kérdés fogalmazódik meg: Ki ez? A tanítványok sok csodatételnek voltak már tanúi, de ekkora erőt, amely a tomboló elemeknek is parancsol, nem tapasztaltak részéről. Talán azért kellett nekik ez az élmény, hogy erre a nagy felfedezésre jussanak, egyre inkább megtapasztalják hatalmát, egyre többször kapjanak választ arra a ma is aktuális kérdésre: Ki ez? Talán a mi életünk próbáinak egyik célja szintén az, hogy egyre jobban megismerjük Megváltónkat! Bár Jézus tárgyilagosan megállapítja a tanítványok hitének gyengeségét, de nem teszi kizáró feltételévé annak, hogy segítsen. Jézus sohase utasítja el a bizalommal hozzá fordulókat!
SCHAUERMANN HENRIK A keresztyén élet látszólagos ellentmondás: Erő a gyengeségben, öröm a fájdalmak között, Diadalmas hit, amikor egyidejűleg ott van a kétség is.
W.NEE A történelem legnagyobb személyisége Jézus Krisztus volt Nem voltak szolgái, mégis Úrnak szólították. Nem volt egyetemi végzettsége, mégis Mesternek szólították. Nem volt orvosi végzettsége, mégis orvosok orvosának mondták. Nem volt hadserege, és mégis féltek tőle. Nem nyert meg egyetlen háborút sem, mégis meghódította a világot. Nem követette el semmiféle bűncselekményt, mégis keresztre feszítették. Meghalt, és egy kölcsön adott sírba temették el. Jézus feltámadt és most is közöttünk él.
INTERNET
| 14
Ismert emberek mondták a Bibliáról „A Biblia nem csupán egy könyv. Élőlény, amelynek hatalma van arra, hogy legyőzzön mindenkit, aki ellene áll.” Bonaparte Napoleon „Miközben Isten igéjét olvasod, ezt ismételgesd magadban: hozzám szól, rólam beszél.” Soren Kierkegaard „A Biblia él, beszél hozzám, lábai vannak és utolér, kezei vannak és megragad.” Luther Márton „A Biblia figyelmes tanulmányozása megóv attól, hogy közönséges stílusú emberekké váljunk.” Samuel Taylor Coleridge „Az ember bősége az Ószövetség áldása, aminket érő nehézségek az Újszövetségé.” Francis Bacon „A legtöbb embert azok a bibliai szakaszok aggasszák, amelyeket nem értenek. Engem inkább azok, amelyeket megértettem.” Mark Twain „A Biblia olvasása jobb hazafiakat, jobb apákat és jobb férjeket nevel.” Thomas Jefferson
Neheztelés nélkül Jézus mondta: "Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai... (Mt 5,43-45) Az egyik gyülekezeti vezető autójában haladtunk át a zimbabwei Bulawayo külvárosán, körülbelül két mérföldnyire a városközponttól. 1980-ig ettől az utcától beljebb nem mehettünk be a városba, oda csak fehér emberek léphettek be - mondta. Hogy vélekedsz most erről a dologról? - kérdeztem. Nincs értelme neheztelni miatta - válaszolta. - Az élet megy tovább. Ennek az elnyomott embernek a gondolkodása a megbocsátásról prédikált nekem. Az én szívem sajgott a népét ért sérelmek miatt, az övé azonban nem. Az élet napi teendői között nem táplált ellenérzést és neheztelést a múlt miatt. Ez a testvér megélte azt, amit Jézus tanított. Jézus is így kiáltott fel a keresztfán haldokolva: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." (Lukács 23,34) Szerető Istenünk, köszönjük, hogy megbocsátottál nekünk. Segíts, hogy mi is megbocsássunk azoknak, akik bennünket megbántottak.
R.W. LAWTON (ÉSZAKI TARTOMÁNY, AUSZTRÁLIA)
15 |
Valósággal szabadok! Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” János 8:36
Ha kísértés lejtőire ingatag lábad nem szalad, s jár béke, hűség útjain, – akkor vagy igazán szabad! Ha rontó, vesztő szenvedély forgószélként el nem ragad, mert van erősebb őriződ, – akkor vagy igazán szabad! Ha bilincsként nem kényszerül elmédre bűnös gondolat, szennyes, fertőzött képzelet, – akkor vagy igazán szabad! Ha nem kötözik nyelvedet csúf, bántó, illetlen szavak, s hazudni sem vagy kénytelen, – akkor vagy igazán szabad! Ha öklöd nem sújt gonoszul, nem rántja görcsbe markodat zsugori önzés, – adni tudsz, – akkor vagy igazán szabad!
Ha éjsötét tömlöcbe már gyűlölet, gyilkos indulat be nem falazza szívedet, – akkor vagy igazán szabad! Halálfélelem rabjaként figyelsz sötétlő árnyakat… Húsvéti fény ha rád ragyog, – akkor vagy igazán szabad! Jaj, rabbá tesznek bűneink mindnyájunkat a nap alatt… Kit Isten Fia szabadít: az lesz valósággal szabad!
SIKLÓS JÓZSEF Honlap Ajánljuk a pécsi gyülekezet honlapját, a hírlevelek ott is olvashatók egyéb információkkal, hírekkel és képekkel. Címe: http://pecs.metodista.hu A honlapra, vagy a hírlevélbe küldendő anyagot a
[email protected] email címre lehet eljuttatni.
| 16
