4 út a bátorsághoz: hogy ne félj angolul beszélni avagy hogyan lépj ki a biztonságból az élet vadonjába?
Félsz megszólalni? Elszorul a torkod, leizzadsz, és levegıért kapkodsz, ha beszélni kell?
Az alkalom: elsı egész napos kirándulásom amerikai barátaimmal. A helyszín: Catskills-hegység, upstate New York. Ülünk egy tó partján, botokra tőzött pillecukrot sütögetünk. Tábori idill a lemenı nap fényében. Beszélgetünk. Jó, ne túlozzunk. Beszélgetnénk. Mert én is szívesen bekapcsolódtam volna, ha meg mertem volna szólalni. Sangam barátom halkan megkérdezi: miért vagy ilyen szótlan? Nem érzed jól magad? Jaj, hát dehogynem! Sıt, véleményem is lenne azokról a dolgokról, amirıl beszélünk. Csak az a baj, hogy mire én megfogalmazok egy mondatot magamban, addigra a társaság két témával odébb jár.
A probléma nem egyedi. Elsı budapesti lakótársam: Móni. Kanadából érkezett magyar származású, gyökereit keresı lány, a nagyszülei vándoroltak ki anno. Magyar nyelvet jött tanulni Budapestre. A bátyám és pár barátom rábeszélte ıt egy mozira és egy sörre – hadd szórakozzon, és közben gyakorolhatja a magyart is. A szituáció hasonló: „miért vagy ilyen csendes, Móni? Menjünk haza? Unatkozol?” „Jaj, dehogy” – mondja ı. Csak ne váltsatok témát olyan gyorsan, mert ti már rég másról beszéltek, mire én összeraknék egy viszonylag értelmes magyar mondatot.
Ismerıs?
És te miért nem mersz beszélni? Miért gondolkozol annyit a mondanivalódon? Félsz, hogy nem ejted ki helyesen a mondatokat? Vagy félsz, hogy hibásan beszélsz? Esetleg nem találod a szavakat?
Ezekre simán most mondhatnám azt, hogy… ha a helyes kiejtés a gond, vegyél egy hangos szótárt, és kezdj el mondatdiktálási feladatokat gyakorolni. ha a hibák miatt aggódsz, kezdd el sürgısen a nyelvtant szóban, valós szituációkban tanulni! vagy ha a szavakat keresgéled, kezdd el a szókincset kifejezésekben és élményekhez kötve tanulni.
1
Simán mondhatnám, mert ezek mind legitim, mőködı technológiák lennének. De nem mondom.
Mert van egy olyan pont, amikor ezek nem segítenek. És most errıl lesz szó.
Ez a pont az, amikor félsz, hogy a biztonságos, mesterségesen kreált
környezetbıl kilépve szembesülsz a való világgal és az élettel általában. És az igazi megoldás ilyenkor nem pusztán technikai. Mert ez egy mentális blokk. Sokat keresgéltem és olvasgattam az internetes fórumokon arról, hogy pontosan MI is az, ami legyızheti ezt a mentális blokkot. Tudnod kell, hogy az igazán hatásos technikákat az élet bármely területén nem a tankönyvekbıl vagy szakcikkekbıl, hanem mások sikereibıl
tanulhatjuk. (Vagyis: örülj más sikerének ezentúl, mert az neked is jó. ☺ ) Most négy olyan megoldást fogok neked adni, ami mások sikereibıl származik. Négy utat, ami oda vezet, hogy végre lesz elég bátorságod megszólalni.
Kezdjünk is bele.
1. Törd meg a jeget! Spanyolországban élve fıként britekkel találkoztam. Marbella környéke tele van jobbnál jobb golfpályákkal, így nem csoda, hogy a lakosság fele nyáron brit. Így persze a spanyolt nem nagyon kellett használnom; vagyis, nem is tanultam. Talán ha 50-100 szót felszedtem magamra, azt is csak azt utcán sétálva, mások beszélgetéseit áthallva, vagy angolul tudó barátaim spanyol nyelvő telefonbeszélgetéseit hallgatva. Ezért nem volt könnyő dolgom, amikor egyik este egy olyan szórakozóhelyre hívtak, ahol csupa helyi lakos élvezte a megérdemelt pihenést egy fáradságos munkával eltöltött nap után. (Hja, a turizmus kemény biznisz!)
Természetesen totál pánikba estem, és mindenkivel angolul próbáltam beszélni. De csak addig, amíg Lenny, fülöp-szigeteki barátnım meg nem elégelte. Lenny-rıl azt kell tudnod, hogy
2
egy méter ötvenet el nem érı magassággal, de ezt meghazudtoló hatalmas, éles, légkalapácsot halk éji zenévé változtató hanggal bír. És akkor és ott igazán bevetette magát. Hangosan elkiabálta magát a bárban, hogy Magyarországról jött barátnıje épp most tanul spanyolul, és ezért mindenki beszéljen vele kizárólag spanyolul, akkor is, ha ı angollal próbálkozik. Ja, és kicsit szégyenlıs is, és ezért nem árt rögtön egy itallal jönni hozzá, hogy feloldódjon.
Hát, gondolhatod.
A bár fele onnantól velem akart beszélni. Hogy aznap nem kaptam alkoholmérgezést, nem rajtam múlott. Az andalúzok ráadásul rettentıen vendégszeretı, melegszívő, kedves emberek. És innentıl mindent beleadtak ad-hoc spanyol nyelvórámba, ami hajnal ötig tartott. És tudod, mi történt utána?
Másnaptól hirtelen elkezdtem spanyolul beszélni. Igaz, a szókincsem limitált volt: szalvéta, vasútállomás, kedvesem, nıi mosdó, holnap találkozunk, szabad-e. Plusz nulla nyelvtani ismerettel rendelkeztem. Mégis, onnantól szívesen használtam mind a 100(!) spanyol szót, amit tudtam, és minden nap tanultam pár újat hozzá segítıkész beszélgetıpartnereimtıl – akik gyakran vadidegenek voltak. Belejöttem. Nem érdekelt semmi onnantól csak az, hogy spanyolul kommunikálhassak valakivel. Mi ebbıl a tanulság?
Bármilyen masszív akadályt, ami az utadban áll, egyetlen jól irányzott, nagy
lökéssel áttörhetsz. De kell hozzá a lendület! Mellesleg (de ezt nem én mondtam, és ha valaki felemlegeti, letagadom), szokták azt ajánlani, hogy egyszerően idd le magad anyanyelvi társaságban. Onnantól minden sínen lesz. De a lényeg: kreálj magadnak egyetlen alkalmat, amikor bátran és nagy lendülettel nekimész a mentális blokknak, ami az utadban áll, és legalább pár órára áttöröd, és megnézed, milyen a másik oldalon. Ha tetszik, ha sikerül megtapasztalnod csak egyszer a szabadság érzést, ami a másik oldalon vár, akkor többé vissza sem jössz a szégyenlıs vagy félıs oldalra.
3
2. Mi érdekel annyira, hogy motiválni is tud? Frank történetét olvastam nemrég egy blogon. Frank, az indiai származású programozó, bár Ausztráliában, angol nyelvterületen élt már egy ideje, mindig is kifejezetten utált angolul beszélni. Az íráskészsége rendben volt, még értette is, hogy mit mondanak neki, de minden alkalommal, amikor meg kellett szólalnia, kiverte a víz, elszorult a torka, vadul dörömbölt a szíve, és hirtelen levegıért kapkodott. Az ı szavaival élve, minden ilyen alkalom után úgy érezte, itt az idı a zuhanyozásra. Heveny pánikreakció. Talán neked is volt ilyened valaha.
Persze a pánikreakció nem mindig produkál extrém tüneteket, de fizikai tünetek szinte mindig fellépnek. Frank rengeteget olvasott errıl akadémiai szakirodalmat, és kipróbált minden technikát, amirıl csak hallott. Aztán egy nap talált magának valamit, amire teljesen rákattant, és egy csapásra megszüntette minden félelmét. Pedig semmi köze nem volt a pánikreakció kezeléséhez.
Frank gyerekkora óta odavolt a hajókért, és egy nap, teljesen véletlenül rábukkant egy hajóépítı klubra alig félórányira a munkahelyétıl. Nem volt kérdés, hogy elmegy. El is döntötte magában egyetlen perc alatt.
Nem halogatta, a következı héten el is látogatott a klub összejövetelére. Olyan izgatottan várta, hogy félórával késıbb, mire az útja végére ért, kiszállt a kocsiból, és észre sem vette, hogy azonnal elkezdett angolul beszélni a klubtagokkal. Nem gondolkodott, egyszerően csak beszélt. Nem volt több görcs, izgulás, pánikreakció. Istenien érezte magát. Másnap meglepıdve vette észre magán, hogy a munkahelyén már nem jelent gondot a beszéd. Persze, továbbra is mindig izgult kicsit, hogy vajon helyesen mond-e valamit, vagy hogy megtalálja-e az odaillı szót, de ez már nem volt ugyanaz a bénító érzés. Frank felszabadult.
A kérdés az, hogy a te életedben vajon mi az, ami egyetlen gombnyomásra megszüntetné ezt a problémát. Mi az, amit téged legalább annyira érdekel, mint Franket a hajóépítés? Mert ami nagyon érdekel, képes áttörni a korlátot, és motiválni téged arra, hogy megoszd a gondolataidat bárkivel, aki épp az utadba kerül. Mi az, amirıl te szívesen
4
beszélnél? És hol tudnád ezt a témát bevetni? Hogyan és hol tudnál olyan emberekkel találkozni, akik osztják a szenvedélyedet? Ez már csak keresés kérdése, amire van egy nagyszerő eszközünk, egy, az egész világot átszövı dolog, ami remélhetıleg már a te otthonodban is ott van. Az internet. Találd meg, mi az, ami megmozgat, és onnan már minden egyszerővé válik. És pontosan innen tudod majd, hogy megtaláltad.
3. Gyızelem az irreális elvárások felett. A február 20-i nagy rendezvényünk, a 0. nyelvi óra után, ahogy az utolsó résztvevı is elment, a filmesekkel felvettünk még pár rövid videót. Vért izzadtam velük. Ugyanis, ha egy rövid, 1-2 perces videót veszel fel, akkor egyszerően nem lehet bakizni. A szöveget be kell vágni, és tökéletesen kell visszaadni. Na, ez az, ami számomra nem megy. Spontaneitásban jó vagyok, de a maximalizmus és én két külön hullámhosszon mőködünk. A tapasztalat, az élet totálisan kiölte belılem ezt a káros, és néha kifejezetten visszahúzó szenvedélyt. Ha már voltál valaha elıadásomon, tudod rólam, hogy nem görcsölök sokat azon, hogy folyton tökéletesen megfogalmazott, teljes mondatokban beszéljek. Egyszerően nem is tudok. Kiállok, ha kell, több ezer ember elé, és képes vagyok jó hangulatú, laza elıadásokat tartani, de ne várja tılem senki, hogy robotként mőködjek. Szegény filmesek ezt várták. Összesen 6 perc felvétele tartott egy órát.
Tanulj az esetembıl!
Ne várj el magadtól olyan dolgokat, amiket úgysem sikerül majd megtartanod, vagy betartanod. Ne várd el magadtól, hogy… …egész mondatokban beszélj, és mindig eljuss a nagy kezdıbetőtıl a mondatvégi írásjelig. … éles helyzetben gond nélkül megy majd minden, ha biztonságos környezetben sem mőködsz jól egyelıre. …nyelvtani hibák nélkül beszélj idegen nyelven, amikor az anyanyelvi beszédünk sem mentes a hibáktól.
5
…mindig pontosan az a szó jusson eszedbe, amit mondani akarsz, mert az agyad nem szótárból van. …bármikor képes legyél az angol beszédre, amikor alkalmanként akkor is leblokkolunk, ha magyarul kell beszélnünk.
De mit is tegyél akkor? Engedélyezd magadnak, hogy ha a mondatot, amit elkezdtél, nem tudod folytatni az adott szerkezetben, akkor máshogy mondd. Mert ez a jó a beszédben! Egy mondatot bármikor újrakezdhetsz – radír, vagy üres lap nélkül. Békülj meg azzal a ténnyel, hogy sosem fogsz elérni arra a pontra, ahol minden egyes szó, amire csak vágysz, azonnal az eszedbe jut. Egyre több jut majd eszedbe, de attól tartok mind sosem. Légy képes kompromisszumokra az éles helyzetben, ahogy az életben is a kompromisszumok megkötésének képessége adja azt a feltétlenül szükséges rugalmasságot, amire nagy szükséged van a sikerhez.
És itt adnom kell neked néhány plusz tippet, amelyek be nem tartása
totálisan irreális elvárásokat támaszt veled szemben. Márpedig magaddal ne bánj rosszul! Te a legjobbat érdemled. Hagyd abba a fordítgatást, amikor beszélsz! Gondolkodj egyszerő koncepciókban, egyszerő nyelvtanban, egyszerő szavakban. Megjelenik az agyadban a mentális képe annak, amit mondani szeretnél, és egyszerően kimondod. Ne gatyázz azzal, hogy brit vagy amerikai akcentust próbálsz imitálni! Beszélj a saját akcentusoddal. Mindegy, hogy mennyire hasonlít, vagy mennyire nem hasonlít arra, amit a hanganyagokban hallottál. Ez a kommunikációban másodrendő. A lényeg, hogy megértsenek, és biztos lehetsz abban, hogy az anyanyelvi beszélık meg fognak érteni. És ha az illetı nem anyanyelvi beszélı? Akkor még inkább, mert ı is hasonló problémákkal küszködik, vagy küszködött valaha. Gyızd le a kísértést, hogy a beszélgetıtársadnak imponálj! A cél nem az, hogy jó fej legyél, vagy az, hogy tátott szájjal bámuljon az angolod hallatán, hanem az, hogy megértsétek
6
egymást, és kétirányú legyen a kommunikáció. Ehhez pedig nem kell babonás tisztelet. És nem kell okosnak látszanod. Hidd el, már elég okos vagy. Az idegen nyelven való beszédben a maximalizmus a veszteseké – és a BBC hírolvasóké – esetleg. (Bár már ıket is kaptam bakikon…) A maximalizmus öl, butít, és nyomorba dönt. Az egyszerőség felemel, támogat és fejleszt.
4. Legalább a minimum legyen meg! Viktor itthon, kis hazánkban valahogy nem boldogult. Azzal foglalkozott, hogy elıadásokat szervezett nyugdíjasoknak, ahol takarókat, étrend kiegészítıket, és egyéb dolgokat értékesített. A cég, akinek alvállalkozóként dolgozott, hirtelen szőnt meg, úgy két éve, megközelítıleg félmilliós adóssággal Viktor vállalkozása felé. Hatalmasat csalódott, és egy darabig mély depresszióba süllyedt. Persze hamar megélhetési gondjai támadtak. Idıbe telt ugyan, de lassacskán feléledt: fogta magát, és meghozott egy döntést. Hitelt vett fel egy barát segítségével, és kiköltözött Angliába. Nulla angoltudással. Barátnıje, Dóri adta neki elsı és egyetlen angol nyelvleckéjét.
Viktornak közel egy hónapjába telt, amíg munkát talált, de talált. Egy építkezési vállalkozónál kezdett el dolgozni. Szókincsbıl is, nyelvtanból is csak a minimumot szedte fel. Ha valami bonyolultabb szerkezetbe vagy kifejezésbe ütközött, mérlegelte, hogy feltétlenül szükséges-e neki tudnia azt, vagy sem. Legtöbbször a „sem” alternatíva gyızött. Ez volt Viktor módszere. Egy év múlt el kiköltözése óta, és nemrég újságolta, hogy saját építıipari vállalkozását indítja be, mert már eljutott arra a szintre, hogy képes az ügyfelekkel megbeszélni a munka részleteit – ha nagyon egyszerően is. De az angoljára még soha egyetlen ügyfél sem panaszkodott. Ellenben mind fizetett.
Viktor esetébıl egy mély tanulságot vonhatunk le. Tudnod kell, hogy a bátorsághoz
vezetı út szókincsben nagyon-nagyon rövid. Alig pár száz szavas. Mert ennyi már elég ahhoz, hogy gond nélkül kommunikálj. Annyi apró gond van csak, hogy a 100 leggyakoribb angol szó listája olyan szavakból áll, mint „the”, „on” és hasonlók, így önálló tanulásra nem használható. De a 100 leggyakoribb fınév, vagy a 100 leggyakoribb ige, vagy a 100 leggyakoribb
7
szóösszetétel már más tészta! Ezekkel már kezdhetsz valamit! És ha rám hallgatsz, akkor csak ezekkel kezdesz bármit is. Hidd el, a többi szó nem fog addig eltőnni, és kihalni az angol nyelvbıl. Mind egy szálig megvárnak téged.
És ha szeretnéd megkapni tılünk a 150 leggyakoribb szóösszetételt, akkor figyeld a hírlevelet! Hamarosan készülünk neked egy meglepetéssel – egy újabb nagy rendezvény keretein belül.
Baráti üdvözlettel: Szalai Gabriella Szerkesztı és alapító
8
