4. A fonyódi új KÖFI. A TEB Központ kalibráló laboratóriuma. Felsõvezetéki veszteségek számítása

Ungarische Bahntechnik Zeitschrift Signalwesen • Telekommunikation • Elektrifizierung Hungarian Rail Technology Journal Signalling • Telekommunication • Electrification

A fonyódi új KÖFI

A TEB Központ kalibráló laboratóriuma

2011/4

Felsõvezetéki veszteségek számítása

VEZETÉKEK VILÁGA Magyar Vasúttechnikai Szemle Weboldal: www.mavintezet.hu/letoltesek.html (a 2004/1. lapszámtól kezdve pdf formátumban) Címlapkép: Balatonfenyves GV télen (Fotó: Szita Szabolcs) Megjelenés évente négyszer Kiadja: Magyar Közlekedési Kiadó Kft. Felelôs kiadó: Kiss Pál ügyvezetõ igazgató Szerkesztõbizottság: Dr. Erdõs Kornél, Dr. Héray Tibor, Dr. Hrivnák István, Dr. Parádi Ferenc, Dr. Rácz Gábor, Dr. Sághi Balázs, Dr. Tarnai Géza, Galló János, Koós András, Lõrincz Ágoston, Machovitsch László, Marcsinák László, Molnár Károly, Németh Gábor, Vámos Attila, Fõszerkesztõ: Sullay János Tel.: 511-3270 Felelõs szerkesztõ: Tóth Péter Tel.: 511-4481 E-mail: [email protected] Alapító fõszerkesztõ: Gál István Szerkesztõk: Kirilly Kálmán, Tanczer György, Kovács Tibor Zoltán Felvilágosítás, elôfizetés, hirdetésfeladás: Magyar Közlekedési Kiadó Kft. H–1132 Budapest, Alig u. 14. Tel.: (1) 350-0763, 350-0764 Fax: (1) 210-5862 e-mail: [email protected] Ára: 1000 Ft Nyomás: Oláh Nyomdaipari Kft. Felelõs vezetõ: Oláh Miklós vezérigazgató Elôfizetési díj 1 évre: 4000 Ft Kéziratokat nem ôrzünk meg, és nem küldünk vissza. ISSN 1416-1656 62. megjelenés

XVI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM

2011. DECEMBER

Tartalom / Inhalt / Contents

2011/4

Csikós Péter Az új dél-balatoni KÖFI rendszer Das neue Fernsteuerssystem bei Süd-Plattensee The new CTC system in the South Balaton region

3

Pálmai Ödön, Bodnár Imre A MÁV Zrt. felsõvezetéki rendszerén létrejövõ veszteség keletkezése és számítása (1. rész) Verlustentstehung und Rechnung im Oberleitungsystem der MAV AG Loss generation and calculation on the MAV Co.’s overhead line system

7

Barta Péter Új generációs WDM rendszerek Neue Generation WDM New generation WDM

11

Tóth Péter Rail Network Solutions 2011 konferencia Budapesten RNS 2011 Konferenz in Budapest (Bildbericht) RNS 2011 Conference in Budapest (Event pictures)

17

Balázs Ferenc, Süli László Távközlés Támogató Rendszer Darstellung des Fernmeldeunterstützungssystems von MÁV Introduction of Telecommunication Support System of MAV

18

Gazsi Béla Kalibráló labor a TEB szolgálatában Geschichte und die Tätigkeit des Kalibrierungslabors von MÁV History and activity of MÁV’s calibration laboratory

23

Lékó Ferenc, Palásti Ferenc Hagyomány és haladás: a Dr. Soulavy Ottokár Váltóhajtómû Szakmai Klub Tradition und Fortschritt: der Weichenantrieb-Fachklub „Dr. Soulavy Ottokár” Tradition and progress: „Dr. Soulavy Ottokár” Point Machine Technical Club

26

Szabó Ervin, Füredi Gábor, Murányi József „Okosmérõ” eszközcsalád és kombinált RKV fejlesztése Intelligente Messgerätefamilie und Funk-Rundsteuerung Smart metering family and radio ripple controller BEMUTATKOZIK… FOLYÓIRATUNK SZERZÕI

28 31 31

Csak egy szóra…

A Vezetékek Világa szerkesztõ bizottságának megtisztelõ felkérését, hogy a „Csak egy szóra” rovat fõszereplõje lehetek, nyilvánvalóan a Prolan eddigi legnagyobb vasúti projektje, a dél-balatoni KÖFE-KÖFI rendszer sikeres átadásának köszönhetem. Az esemény jelentõségét nem csökkentve – motiváltságomat magyarázandó – én mégis egy személyes vallomással kezdeném. A vonat füstje engem nagyon korán „megcsapott”, hiszen vasutas családban születtem. Édesapám, néhai Sörös Ferenc kora gyerekkorom óta, egészen nyugdíjazásáig a tapolcai vontatási fõnökség mûszaki fõfelügyelõje volt. Öcsém, Sörös László pedig a Tapolcai Gépészeti Fõnökséget vezette, egészen annak 2006. évi megszüntetéséig. Pályaválasztásom során a középiskolában kialakult másik „szerelem” – a számítástechnika – erõsebbnek bizonyult a vasútnál, ezért a Közlekedésmérnöki Kar helyett a BME Villamosmérnöki Karára jelentkeztem. Elsõ munkahelyemen, az MMG Automatika Mûveknél több mint tíz évet vártam arra, hogy már szoftverfejlesztési osztályvezetõként egyidejûleg hódolhassak mindkét szenvedélyemnek

a MÁV-MMG miskolci és szegedi KÖFE projektjeinek megvalósítása során. Az 1990-ben megalapított Prolan vezetõjeként már csak 5 évet kellett várnom, hogy MÁV-beszállítók lehessünk. Az OVIT alvállalkozójaként a Budapest–Hegyeshalom vonal 4 alállomási irányítórendszerét szállítottuk, a Prolan akkori, kizárólagos villamosipari profiljának megfelelõen. Az igazi fordulatot azonban az ezredfordulót megelõzõ évek hozták. A vasút melletti személyes elkötelezettségemnél erõsebb, mondhatni piaci kényszer hatására döntött úgy a Prolan menedzsmentje, hogy a saját szállításaink által telített villamosipari piac mellett, de az ahhoz fejlesztett hardver- és szoftvereszközök bázisán piacképes vasút automatizálási termék fejlesztését kezdeményezi, amivel egy új vasúti üzletág alapjainak lerakását segítette. Ennek elsõ lépéseként az MMG-nél folyamatosan vasúti projekteken edzõdött szakembergárdával megalapítottuk a Prolan Alfa Kft.-t, amely egészen napjainkig a Prolan-csoport vasúti rendszer- és gyártmánytervezõi, alkalmazásfejlesztõi, gyártási és üzembe helyezõi feladatait látta el, és jelentõs szerepet vállalt a fejlesztendõ termékek kiválasztásában és specifikálásában. Ezek után már „csak” a termékeket kellett a vasúttársaságokkal egyeztetve kitalálni, a fejlesztéseket elindítani, a deszkamodelleket felépíteni, fejlesztési támogatásokat szerezni, közbeszerzési eljárásokra jelentkezni és azokat lehetõleg fõ- vagy alvállalkozóként megnyerni, a gyártást megszervezni, a gyártómûvi tesztelési és szimulációs környezetet megteremteni, a szigorú európai minõségirányítási, valamint vasúti szabványok szerinti fejlesztési és vizsgálati eljárásokat bevezetni, majd mûködtetni, a biztonsági ügyeket a tanúsítói és hatósági elõírásoknak megfelelõen véghezvinni... Nem sorolom tovább, mert csak a fentiek alapján is nyilvánvaló az olvasó számára, hogy keményen dolgoztunk, de nem hiába. A Prolan mára ismert, reményeim és a visszajelzések szerint jól hangzó név lett, nemcsak a TEB szakmában, de a vasúti vontatás területén is. Eredményeinket sem sorolnám, hiszen a Vezetékek Világa hûséges olvasójaként tudom, hogy azokról munkatársaim folyamatosan beszámoltak: a

2

VEZETÉKEK VILÁGA 2011/4

Sörös Ferenc elnök-vezérigazgató, Prolan Zrt.

jelfogós állomások távvezérlését biztosító ELPULT berendezésünkrõl, az elektronikus biztosító berendezések ember-gép kapcsolatát biztosító AKF egységünkrõl, FET termékeinkrõl, KÖFE-KÖFI-FET központjainkról, az országos FOR feladat megvalósítását támogató eszközeinkrõl és a mozdonyfedélzeti rendszerünkrõl; akár a MÁV Zrt., akár a GYSEV Zrt. volt a végfelhasználó. Ehelyett inkább néhány szó a jövõrõl. Egy vízióm szerint a még távlatosan életképes D55 és D70 állomásokat ELPULT bázisú rendszer távvezérli, Prolan-szállítású regionális KÖFIKÖFE központokból. A megújuló és bõvülõ felsõvezetékes hálózat takarékos üzemeltetését, új fejlesztésû Prolan FET berendezések és eljárások is támogatják. A mozdonyfedélzeti berendezéseink hardver- és szoftvermodularitását kihasználva újabb és újabb funkciókkal bõvítjük a felhasználási lehetõségeket. Természetesen a fejlesztések vezérelte növekedésrõl, ami alapvetõ stratégiánk, sem mondunk le. Nagy reményeket fûzünk a fejlesztés alatt álló PROSIGMA eszközünkhöz, amelyre alapozva egy SIL4 biztonságú jelátvitelt lehetõvé tevõ termékcsalád kialakítását tervezzük széleskörû felhasználásra. Ez a fejlesztés valódi kihívás és egyik nem titkolt célunk az, hogy az új eszközök folyamatos értékesítése simítsa a hosszú átfutású rendszerek szállításából adódóan évrõl évre hullámzó vasúti árbevételt. A fejlesztések hatékonyabbá tételét és ügyfeleink mind jobb kiszolgálását segíti a Prolan-csoportot érintõ szervezeti átalakítás, amely 2012. január 1jén lép életbe. A zrt. Közgyûlésének és a Prolan Alfa Kft. taggyûlésének határozata alapján a kft. beolvad a zrt.-be a zrt. teljes körû jogutódlásával. A vasúttársaságok szempontjából a változásnak semmiféle negatív hatása nem lesz, ellenkezõleg, a fejlesztések közelebb kerülnek a végfelhasználóhoz, amitõl az átfutási idõk rövidülését és az elvárások magasabb szintû teljesülését várjuk. Az „egy” szóból egy kicsit több lett, de még meg kell köszönnöm a Prolan rendszerek és termékek fejlesztésében és üzembe állításában közremûködõ vasutas kollégák közremûködését. Nélkülük ez a cikk nem jelenhetett volna meg.

Az új dél-balatoni KÖFI rendszer © Csikós Péter

Elõzmények A dél-balatoni KÖFI rendszer a 2011-es évben teljesen megújult és kibõvült. A rendszer megújítása gyakorlatilag egy teljesen új rendszer építését jelentette a régi rendszer tapasztalatainak felhasználásával. Az új ElpultD55 alapú dél-balatoni KÖFI rendszer 2011 októberében megkapta a végleges használatbavételi engedélyt, így a Fonyódon üzemelõ KÖFI központ a 18 évvel ezelõtt elgondolt módon, forgalmi szolgálattevõk nélkül kezeli a területéhez tartozó 15 kisebb állomást, és felügyeli azt a 6 nagyobb állomást, ahol forgalmi szempontból szükség van a helyi személyzetre. A rendszer építésére elõször 2009 márciusában írt ki közbeszerzést a MÁV Zrt. A tenderanyag részletes terveket és berendezésjegyzéket tartalmazott egy „általános” KÖFI rendszerre vonatkozóan, hiszen tenderkiírás nem tartalmazhat gyártóspecifikus terveket. Azonban a helyszíni bejárások és az egyeztetések alapján kiderült, hogy a tenderkiírás több olyan tételt is tartalmazott, amelyek nem voltak szükségesek a KÖFI rendszerhez, ezért a kiírást a MÁV visszavonta. Az egyeztetések alapján 2009 júniusában kiadott második kiírásnál a tenderanyag továbbra is több, ElpultD55-tel történõ megvalósítás esetén szükségtelen tételt tartalmazott. Az érvényes szabályozások miatt nem volt lehetõség a kérdéses tételektõl eltekinteni, ezért a beadott ajánlat és a tenderhez kalkulált mérnökár nem találkozott. A második kiírást sem követte szerzõdéskötés, ezért 2009 decemberében megszületett a harmadik kiírás. Ez az anyag már egy kicsit nagyobb szabadságot adott az ajánlattevõnek abban a vonatkozásban, hogy a saját eszközei és berendezési számára ténylegesen szükséges költségekkel számoljon. Ennek köszönhetõen 2010. május 20-án a Prolan Zrt. szerzõdésben vállalta, hogy 510 naptári nap alatt megépíti az új KÖFI rendszert a dél-balatoni vonalon. Már a szerzõdéskötést követõ elsõ egyeztetésen kiderült, hogy a dél-balatoni KÖFI területe olyan kiemelt vonal, ahol a nyári menetrend alatt vágányzárat nem lehet kérni, így a nyári idõszak során csak korlátozott munkavégzésre van lehetõség. Azonban a megrendelõi és alvállalkozói oldalról résztvevõk pontos közremûködésének köszönhetõen ez nem jelentett – több más beruházásnál elõforduló – határidõ-hosszabbítást. Éppen ellenkezõleg, a munka felgyorsítását

eredményezte. Így történhetett meg az a ritka esemény, hogy a szerzõdéses határidõn belül nemcsak megépült a rendszer, hanem megkapta a végleges és korlátozások nélküli használatbavételi engedélyt is a Nemzeti Közlekedési Hatóságtól. Ez mindenképpen különlegesnek mondható. Külön köszönet jár az építésben résztvevõ kollégáknak.

A rendszer feladatai A rendszer földrajzilag Fejér, Somogy és Zala megye területén helyezkedik el, Szabadbattyán vasútállomás (részben bezárva)–Nagykanizsa vasútállomás (részben bezárva) a 30-as számú vasútvonalon. A tenderkiírásban foglalt rendszer feladatai: – 15 vasútállomás vonatkozásában • állomási biztosító berendezés távkezelése • távvezérlésre alkalmas távközlési rendszer kiépítése • automatikus utas tájékoztató rendszer kiépítése • automatikus váltófûtés kiépítése és annak távfelügyelete • automatikus térvilágítás kiépítése és annak távfelügyelete • vagyonvédelmi rendszer kiépítése és annak távfelügyelete – 4 vasútállomás vonatkozásában • állomási biztosító berendezés felügyelete • távközlési rendszer felújítása • automatikus utas tájékoztató rendszer kiépítése • automatikus váltófûtés kiépítése és annak távfelügyelete • automatikus térvilágítás kiépítése és annak távfelügyelete – 2 vasútállomás vonatkozásában • állomási biztosító berendezés felügyelete – 15 megállóhely vonatkozásában • automatikus utas tájékoztató rendszer kiépítése • automatikus térvilágítás kiépítése és annak távfelügyelete – 1 KÖFI központ kialakítása – 7 CSKT (CSomóponti Kitekintõ Terminál) kialakítása

balatoni vonal adottságai és az adatátviteli rendszerekben történt technológiai fejlesztések miatt nem teljesen azonos. A rendszert négy, logikailag önálló alrendszerre lehet bontani. Az egyes alrendszerek nincsenek teljesen elválasztva egymástól, mivel több helyen is szükséges az alrendszerek közötti adatcsere. Az állomási biztosító berendezések távkezelését végzõ alrendszer a KÖFI (KÖzponti Forgalom Irányítás) rendszer. Minden szempontból a legmagasabb biztonsági kockázattal rendelkezõ alrendszer. Mivel a fonyódi KÖFI központban a forgalomirányítás és a forgalomellenõrzési feladatok nincsenek szétválasztva, ezért a vonalirányítást segítõ rendszer a KÖFE (KÖzponti Forgalom Ellenõrzõ) funkciók beépültek a KÖFI kezelõfelületébe. A KÖFE és a KÖFI önálló egységként mûködik úgy, mint a szegedi rendszerben, azonban a kezelõ munkahelyeken egy felületrõl lehet kezelni mindkét alrendszerhez tartozó funkciókat. A forgalomirányítást közvetlenül támogató alrendszer a távközlõ és utastájékoztató rendszer, továbbiakban állomási diszpécser rendszer. A tûz- és vagyonvédelem egy önálló alrendszerként jelenik meg, a továbbiakban vagyonvédelmi rendszer. A vasúti alaptechnológiát kiszolgáló váltófûtés és térvilágítás alrendszere a nagykanizsai FET (FElsõvezetéki Tápellátó) rendszerhez kapcsolódva segíti a fonyódi KÖFI központban és a nagykanizsai FET központban dolgozók munkáját.

Adatátviteli rendszer

A rendszer felépítése alapvetõen a szegedi KÖFE-KÖFI-FET központban alkalmazott struktúrához hasonlít (lásd: Vezetékek Világa 2007/4), azonban a dél-

A rendszer elemei egymással WAN (Wide Area Network) hálózaton keresztül kommunikálnak. A WAN hálózat az egyes alrendszerekkel szemben támasztott biztonsági és megbízhatósági követelmények miatt több önálló gyûrûre oszlik. A KÖFI rendszert kiszolgáló WAN hálózat minden eleme redundáns kialakítású, mivel a biztosítóberendezési kezelésekkel szemben támasztott követelmények nem engedik meg, hogy egy elem meghibásodása a mûködésben kiesést okozzon. A KÖFI rendszer adatátvitelét önálló 2 Mbites SDH csatornák biztosítják, ahol a visszatérõ irány teljes redundanciáját minden esetben a Pécsen keresztül kialakított adatátviteli út biztosítja. A többi alrendszer számára egy 3×2 Mbit sávszélességû VPN (Virtual Private Network) hálózatot alakítottunk ki, ami a rendelkezésre álló sávszélességet dinamikusan tudja kiosztani a három alrendszer között. Ez garantálja az alrendszerek szétválasztását is adatátviteli szempont-

XVI. évfolyam, 4. szám

3

A rendszer felépítése

ból. A kialakított 6 Mbites hálózat Siófokon, Fonyódon és Nagykanizsán kapcsolódik a MÁV nagysebességû adatátviteli rendszeréhez és a központi menedzsment rendszerhez.

A KÖFI alrendszer A KÖFI alrendszer feladata a biztosítóberendezések távkezelésének megvalósítása. A KÖFI alrendszert a Prolan Zrt. saját fejlesztésû ELPULT termékével valósította meg. A régi KÖFI rendszer számára kialakított illesztõ felület nem felelt meg azoknak a biztonsági feltételeknek, amelyeket a „Elektronikus pult feltétfüzete” támaszt a távvezérlõ berendezések illesztésével szemben. Ezért a régi rendszerhez kiépített illesztést, beleértve az üzemmód-átkapcsolást is, el kellett bontani. Az állomási biztosítóberendezésekhez szükséges áramköröket az „Elpult D55 kiegészítõ és illesztõ alapkapcsolás” alapján a Dunántúli Kft., a TBÉSZ Kft. és a Femol 97’ Kft. építette be minden állomásra. A kiegészítõ alapkapcsolás feladata mindazon problémák feloldása a biztosítóberendezésen belül, amelyek abból adódnak, hogy a forgalmi szolgálattevõ nem tartózkodik az állomási forgalmi helyiségben. Ilyen problémák a teljesség igénye nélkül: üzemmód-váltás, sorompó-fénylekapcsolás, állítóáram-lekapcsolás. Az állomási biztosítóberendezési helyiségeibe került telepítésre egy-egy ELPULT szekrény, amely fogadja a biztosítóberendezés visszajelentéseit, valamint kezeléseket ad ki a biztosítóberendezés felé. A jelfogó terembe telepített ELPULT szekrény egy mûszerszekrény, amely tartalmaz két teljesen egyenértékû Prolan RTU bázisú adatgyûjtõ és vezérlõ berendezést, valamint két darabot mindazon berendezésekbõl és egységekbõl, amelyek ahhoz kellenek, hogy a visszajelentések és a kezelések a feltétfüzetben megfogalmazott biztonsággal kerüljenek visszaolvasásra és kiadásra. A teljes kettõzés célja a magas rendelkezésre állás és az üzem közbeni javítás lehetõségének a megteremtése. Az ELPULT szekrényben az adatkoncentrátorként funkcionáló fejgépek a KÖFI rendszer WAN hálózatán keresztül kapcsolódnak a fonyódi KÖFI központba telepített szervergépekhez. A KÖFI központba telepített számítógépeken Linux operációs rendszer alatt a Prolan Zrt. saját fejlesztésû ELPULT szoftverrendszere fut. Az ELPULT szoftverrendszer és az ELPULT szekrényekbe beépített adatgyûjtõ és vezérlõ berendezések együtt jelentik az ELPULT beren4

dezést. Az ELPULT berendezés alkalmas arra, hogy a beépített hardveres és szoftveres önellenõrzõ eljárásoknak köszönhetõen az „Elektronikus pult feltétfüzetében” az ilyen típusú berendezésekkel szemben támasztott követelményeknek megfeleljen. A KÖFI központ szerverhelyiségében két szerverpár mûködik, mindkettõ szervernél a folyamatosan mûködõ melegtartalék biztosítja a megfelelõ rendelkezésre állást. A KÖFI szerverek feladata a tizenöt KÖFI állomás távvezérlése és az automatikus közlekedtetés biztosítása. A KÖFE szerverpár fogadja a hat KÖFE állomásra telepített ELPULT szekrényektõl érkezõ adatokat közvetlenül és a KÖFI szervertõl megkapja a távvezérelt állomások adatait. A KÖFE feladata minden a közvetlen távvezérlésen kívüli feladat: – állomási adatok fogadása, – teljes körû vonatinformáció-kezelés,

– vonatmozgások követése, – menetgrafikon (út–idõ grafikon) vezetése, – teljes körû archiválás, – helyi és távoli terminálok kiszolgálása, – interfész felület biztosítása a FOR számára, – vonatinformáció biztosítása az utas tájékoztató rendszer számára, – vonatinformáció biztosítása a térvilágítás számára.

KÖFI központ Az új rendszer építése során a fonyódi KÖFI központ is teljesen átépült. Akik ismerték a régi központot, azok számára drámai a változás, mivel a KÖFI ugyan helyileg továbbra is a fonyódi állomás forgalmi épületének az elsõ emeletén található, azonban ezen kívül minden

Fonyód irányítóközpont VEZETÉKEK VILÁGA 2011/4

megváltozott az átépítés során. Mivel az építés ideje alatt a KÖFI központ folyamatosan üzemelt, ezért a régi központ helyisége mellé épült meg az új vezérlõterem, ahol egy vonalirányítói és három teljesen egyenértékû KÖFI kezelõi munkahelyet alakítottunk ki. A központban két KÖFI kezelõ teljesít szolgálatot, a harmadik KÖFI munkahely célja a folyamatos meleg tartalék biztosítása egy esetleges meghibásodás esetére. A régi rendszerhez tartozó panoráma tábla is elbontásra került, helyette egy 3×4 monitorból álló monitorfal biztosítja a központban tartózkodók számára a gyors áttekintést a teljes vonalra. Mivel ez az elsõ hazai monitorfalas panorámatábla, ezért az építés során kellet kialakítani azt a szimbólumkatalógust, amely a nappali és az éjszakai fényviszonyok mellett is könnyen áttekinthetõ, de nem zavaró.

lekedtetni. Ezekkel a rövid programokkal egy állomásra vonatkozóan legalább három vonatra elõre meg lehet adni a szükséges kezeléseket még a legbonyolultabb forgalmi szituációkban is. Az eddigi tapasztalatok alapján ezzel még a nyári menetrendnél is el lehet kezelni azt a 7-8 állomást, ami egy emberhez tartozik.

A diszpécserrendszer Az állomási és megállóhelyi diszpécserrendszert a Schauer-Hungária Kft. épí-

nalon közlekedõ vonatokról és a biztosítóberendezési objektumok állapotáról, ami alapján az utastájékoztatás emberi beavatkozás nélkül mûködik mind az állomásokon, mind a megállóhelyeken. Mivel a vonal adottságai olyanok, hogy több egymáshoz közeli bemondási hely van, és néha a megállóhelyek nagyobb forgalmúak, mint az állomások, ezért a pontos utastájékoztatáshoz a vonatmozgásokon kívül egyes esetekben a kijárati jelzõk állapotát is figyelni kell.

Automatikus vonatközlekedtetés Mivel a régi KÖFI rendszer legnagyobb erõssége a könnyen kezelhetõ és megbízható automatikus üzem volt, ezért az új rendszerrel szemben is magas volt az elvárás. Az ElpultD55 rendszer az automatikus vonatközlekedtetést „automata programokkal” valósítja meg (lásd: Vezetékek Világa 2009/4). Egy automata program nem egyszerû kezelések sorozata, hanem egy olyan folyamatábra, amiben az állomási objektumok állapotainak függvényében lehet megadni a szükséges kezeléseket. Állomásonként legfeljebb 12 automata programot lehet betárolni, amelyek egymás után hajtódnak végre. A felhasználóval és az üzemeltetõvel egyeztetve, a régi KÖFI rendszer 18 éve során összegyûlt tapasztalatai alapján a szegedi rendszerben megvalósított „folyamatos áthaladó” programok mellett olyan „rövid” automaták is készültek, amelyek kezdõponti vagy végponti oldalról képesek egy vonatot a megadott vágányra köz-

Digitális távközlés diszpécseri készülék tette ki IRCS berendezései segítségével. Az IRCS berendezés minden tekintetben alkalmas a távvezérelt állomásokon elõforduló feladatok ellátására. Mivel az élõszavas utastájékoztatásra a kezelt állomások száma miatt nem lenne ideje a forgalmi szolgálattevõnek, ezért az utastájékoztató rendszer automatikus mûködése elvárás volt a rendszerrel szemben. A KÖFE alrendszer és utastájékoztató alrendszer összekapcsolásával az utastájékoztató rendszer folyamatosan frissített információt kap a vo-


Egyéb alrendszerek A tûz- és vagyonvédelem számára az R-Traffic Kft. egy integrált rendszert épített ki a teljes vonalra. Az állomásokra telepített tûz- és vagyonvédelmi berendezések helyi központjai a VPN hálózaton keresztül kapcsolódnak a KÖFI központba telepített központi vagyonvédelmi szerverhez. Ezen a szerveren a KÖFI kezelõ egy-egy riasztásról részletes és pontos információt kap. Természetesen a riasztás megjelenik a KÖFI kezelõi terminálon is a biztosítóberendezéstõl érkezõ visszajelentésekkel megegyezõ módon. A helyi központok a tûz, a behatolás (betörés) és a belépés (belépés érvényes kóddal) állapotokról adnak visszajelentést minden állomáson a jelfogó terembe telepített ELPULT berendezések számára. A dél-balatoni KÖFI központ irányítása alá tartozó vonal kapcsolókerti szakaszolói, a fázishatárok, valamint a vonali transzformátorok a nagykanizsai FET diszpécserközpont irányítása alá tartoznak. Az új rendszer építése során feladat volt, hogy fonyódi KÖFI kezelõk is kapjanak információt a FET rendszer, a váltófûtés és a térvilágítás aktuális állapotáról. Minden állomás olyan, új hálózaton keresztül távfelügyelettel rendelkezõ berendezést kapott, amely autonóm módon vezérli a váltófûtést és a térvilágítást, 5

A fonyódi FET szerver a váltófûtés és a térvilágítás mellett fogad az adatokat a nagykanizsai FET rendszertõl a felsõvezetéki rendszer állapotáról. Az öszszegyûjtött adatokat a fonyódi KÖFI központba és a nagykanizsai FET központba telepített kezelõi terminálokon keresztül lehet elérni. A kezelõi terminálok között a ZEUSZ rendszer fejlett jogosultsági rendszere garantálja, hogy a kezelõk minden szükséges információt elérjenek, de csak a saját feladatkörükhöz tartozó funkciókat tudják kezelni. Összefoglalás

Tûz és vagyonvédelmi képernyõ

Az átadott új KÖFI rendszer minden szempontból Magyarország legmodernebb KÖFI központja. A régi rendszer 18 éven keresztül mûködött megbízhatóan a fonyódi KÖFI központban. Az új rendszer indulása után biztosak vagyunk benne, hogy ez az ELPULT rendszer legalább ilyen megbízhatóan fogja szolgálni a pontos és megbízható forgalomirányítást a dél-balatoni vonalon a következõ évtizedekben.

Automatika szekrények

továbbá alkalmas arra, hogy a térvilágítást az aktuális forgalmi szituáció függvényében a tényleges vonatközlekedésnek megfelelõen kapcsoljon ki és be. A váltófûtést és a térvilágítást vezérlõ berendezések a VPN hálózaton keresztül IEC104-es protokollal kapcsolódnak a fonyódi KÖFI központ szervertermébe telepített FET szerverhez. A FET szervert a – szegedi FET központban is mûködõ – saját fejlesztésû ZEUSZ segítségével oldottuk meg. A ZEUSZ a Prolan Zrt.-nek elsõsorban villamos ipari alkalmazásokhoz készített terméke, amely az ELPULT rendszerhez hasonló felületet biztosít a kezelõk számára. 6

Das neue Fernsteuerssystem bei Süd-Plattensee Die Ungarische Bahn AG. (MÁV) hat einen Tender für die Fernsteuerung von 15 Stationen und die Überwachung von 6 Stationen für das Projekt der SüdBalatoner Strecke ausgeschrieben. Dieser Artikel beschreibt die Funktion und den Aufbau des von der Prolan AG verwirklichten Projektes. Das System bekam Mitte Oktober 2011 die endgültige Benutzungsgenehmigung.

The new CTC system in the South Balaton region As a result of MÁV Zrt.’s public procurement procedure, Prolan Process Control Co. Ltd. has realized a railway automation project aimed to control 15 stations and to remote-check 6 railway stations in the South Balaton region. In the article details are given about the functionality and the structure of the remote control system that has been installed. The system has got the final permissions from the Hungarian Transport Authority.


A MÁV Zrt. felsõvezetéki rendszerén létrejövõ veszteség keletkezése és számítása (1. rész) © Pálmai Ödön, Bodnár Imre Lektor: Kövér Gábor Fordítás: Vajda Milán

Bevezetés Magyarország vasúthálózatából a villamosított hálózati hossz 2851 km, amelybõl a cikk írásának idõpontjában a MÁV Zrt. üzemeltetésében 2636 km, a GYSEV Zrt. üzemeltetésében 213 km van. (Lásd 1. táblázat.) A felsõvezetéki vontatási rendszer – mint elosztóhálózat – üzemeltetése kapcsán egyre kiemeltebb szerepet kap a költséghatékonyság követelménye. Költségcsökkentés, költségelkerülés ezen a

téren többféleképpen elérhetõ, ennek vizsgálata és a hálózatok rekonstrukciója, illetve új hálózatok építése során történõ alkalmazása egyre inkább szükséges. Magyarországon a közüzemi középfeszültségû (KÖF) hálózatok veszteségei európai szinten viszonylag magasnak mondhatók, az MVM 2008-as statisztikai adatai alapján az összes eladásra átvett villamos energia csaknem 10%-a veszteség. Ugyanez a helyzet igaz a vontatási felsõvezetéki hálózaton is, a kis jelentõségû kisfeszültségû hálózati fogyasztás mellett is a veszteségek elérik a 3,7-10% közötti értékeket. A villamos vontatás hálózati veszteségek csökkentését célzó esetleges beruházások hatásának elõzetes vizsgálata

szempontjából fontos feladat e veszteség forrásainak, összetevõinek és azok nagyságának feltárása. A MÁV Zrt. közvetlen villamosenergiaköltsége a felhasználáshoz tartozó közvetett költségekkel együtt meghaladja az évi 21 Mrd Ft-ot (2010. évi adat), így láthatóan minden tervezett és megoldott villamosenergia-megtakarítás 1%-a jelenértékben mintegy 200 millió Ft közvetlen megtakarítást jelenhet (lásd 2. ábra).

2. ábra A MÁV Zrt. éves villamosenergiafelhasználása

Összes villamosított vasútvonal (menetrendi km)

Csak áruszállításra (km)

1×25 kV-os táplálási mód (km)

2×25 kV-os táplálási mód (km)

2354

284

Egyvágányú pálya (km)

Kétvágányú pálya (km)

Átadott vasútvonal (menetrendi km)

1472

1166

2638

2638

29

0

0

2,8

0

0

GYSEV magyar szakasz

213

0

213

213

0

213

0

Magyarországon összesen:

1685

1166

2851

2851

29

2567

284

Üzemeltetõ

MÁV összesen 50 Hz MÁV összesenbõl 16 2/3 Hz

1. táblázat Magyarország villamosított vasútvonalainak összesítõ táblázata A villamos vontatás hálózati elemei

1. ábra A MÁV villamosított vasútvonalainak áttekintõ térképe XVI. évfolyam, 4. szám

A villamos vontatási hálózat elemei három fõ csoportra oszthatók (lásd 3. ábra). – Villamos alállomások: az áramszolgáltatói elosztóhálózat 120 kV névleges feszültségû csatlakozási pontjaira telepített, kizárólag MÁV-felhasználású (MÁValállomás) vagy az áramszolgáltató társasággal közös használatú (közös alállomás), amelyek a táplálási módnak megfelelõ villamos energiát szolgáltatnak a felsõvezetéki hálózat felé. – Vontatási felsõvezeték-hálózat (átviteli út): a villamos energia felhasználására épített hálózat, amelynek kettõs a feladata. Részben lehetõvé teszi a hálózat valamennyi pontján a mozgó fogyasztók (villamos vontatójármûvek és villamos motorvonatok) számára az áramszedõn keresztül történõ vételezést, részben pedig átviteli utat biztosít a hálózatra csatlakozó telepített fogyasztók (elõfûtõ-hûtõ tele7

valójában nagyobbrészt vágányfojtó (drossel) transzformátoron keresztül történik az áram-visszavezetések bekötése.

3. ábra A villamos vonatási hálózat elemei és a hálózati elemek elhatárolása

2. 2×25 kV-os táplálási mód A dél-balatoni hurokvonalon (Szabadbattyán–Balatonszentgyörgy–Murakeresztúr–Gyékényes–Kaposvár–Kapospula) a Magyarországon korábban alkalmazott gyakorlattól eltérõen az 1988– 1998 évek között 2×25 kV-os autotranszformátoros (AT) rendszer került kialakításra. Ebben a rendszerben továbbra is 25 kV-os, ipari frekvenciás feszültségrõl tudnak mûködni a vontatójármûvek és a telepített fogyasztók. Az egyik kialakítási mód szerint (5. ábra) a 25 kV-os vontatási

pek, váltófûtõ transzformátorok, segédüzemi transzformátorok) energiavételezésére. A felsõvezeték-hálózatba beletartoznak a visszavezetõ hálózat és az AT-állomások is 2x25 kV-os rendszerben. – Fogyasztók: a hálózatra telepített villamos berendezések, amelyek részben olyan mozgó fogyasztók, akik térben és idõben változó terhelést vételeznek és táplálnak vissza a hálózatra, részben pedig olyan telepített fogyasztók, akik térben rögzített helyen, idõben változó terhelést vételeznek, esetleg táplálnak vissza a hálózatra A villamos vontatás hálózati elemei egyúttal maguk is fogyasztók, mivel a hálózati átvitel szempontjából veszteség lép fel rajtuk.

Magyarországon alkalmazott felsõvezetéki (táplálási) rendszerek Magyarországon jelenleg két alapvetõ 25 kV AC 50 Hz táplálási mód van használatban. 1. 1×25 kV-os táplálási mód (4. ábra). A magyarországi villamosított vonalhálózaton leginkább elterjedt táplálási mód a jelenleg 2567 km hossznyi vonalszakaszokon mûködõ egyfázisú, 25 kV-os felsõvezeték-rendszer, amelynek mûködési alapelve egyszerûen megérthetõ. A 120 kV-os országos fõelosztó hálózat 2 fázisa közé kapcsolt normál egyfázisú vontatási célú transzformátor kisebb feszültségû oldalán 25 kV-os, normál ipari frekvenciájú (50 Hz-es) feszültséget kapunk. A transzformátor egyik kivezetését a felsõvezeték-rendszer hosszlánc(ok)hoz (vonal), illetve egyvágányú pálya esetében a tápvezetékhez is kötjük, míg a másik (földelt) kivezetést az alállomás földelõhálójához, illetve az áram visszavezetésen keresztül a vágányhálózathoz. Megjegyezzük, hogy a Magyarországon használatos – igen nagy múltra visszatekintõ – sínáramkörös biztosítóberendezések mûködõképességének biztosítása érdekében 8

4. ábra 1x25 kV-os vontatási rendszer áttekintõ vázlata

5. ábra 25 kV-os betáplálású 2x25 kV-os vontatási rendszer áttekintõ vázlata VEZETÉKEK VILÁGA 2011/4

transzformátor 25 kV-os kimenetét egy beépített AT-állomáson 50 kV-ra növeljük, a másik kialakításában (6. ábra) a vontatási transzformátor 50 kV-os tekercsének középkivezetését az áram visszavezetést biztosító sínekhez kötjük, míg a tekercs két kivezetését a felsõvezetéki hosszláncra, illetve az oszlopsoron vezetett tápvezetékre kötjük. Ennek a táplálási módnak elõnye – azt a táplálási szakaszt kivéve, ahol a vontató jármû éppen tartózkodik –, hogy a vontatáshoz használt áram valójában 50 kV-os feszültségszinten folyik, ami jelentõs elõnyökkel jár a normál egyfázisú 25 kV-os rendszerhez képest. A rendszer felépítését és mûködését tekintve tulajdonképpen itt már kétfázisú energiaellátásról beszélhetünk. Megjegyezzük, hogy ezt a vontatási rendszert a szakmai „szlengünkben” gyakran booster rendszerként említik, de valójában az autótranszformátoros és a boosteres rendszer két külön táplálási módozatot takar.

Veszteségek keletkezése A villamos vontatás veszteségeinek tárgyalási módja többféle is lehet. A klasszikus tárgyalási mód az, amikor az adott vontatási módot a vontatójármûvön történõ energiabevitelnek és a vontatójármû kerekén hasznosuló munka arányának összehasonlításával jellemezzük. Így adódik az a közkedvelt ábra, ahol a dízelvontatás és a villamos vontatás energiamérlegének összehasonlítása a cél (lásd 7. ábra). Ez az ábra nem veszi figyelembe a villamos energia elõállításának és a felhasználás helyére történõ szállításának hatásfokát, így a villamos vontatást mindig kedvezõ színben tudja feltüntetni. A továbbiakban a hálózatunk fogyasztóinak táplálása oldaláról vizsgáljuk meg a veszteségeket, ezért a 120 kV-os alállomási oldali mérési ponton keresztül megvásárolt villamos energia mennyisége (összes energia) és a hálózati fogyasz-

tók mérõin értékesített villamos energia mennyisége (hasznos energia) közötti különbözetet értékeljük. A vizsgálat szempontja így alapvetõen a villamos energia, mint áru szemléletû, de itt elsõsorban a mûszaki szempontokat tárgyaljuk. A veszteség szemléletes megjelenítése a hatásfok.

η=

Eh Eb

ahol: η – a hatásfok Eh – a hasznos energia Eb – az összes energia Ez a hatásfokérték a villamos vontatás ilyen szemléletû tárgyalása mellett kb. 80-90%. A 3. sz. ábrán három különbözõ hálózati elemet határoltunk el a veszteség keletkezése helyeként. A veszteségértékek és -arányok kibontása jelen cikk folytatásában történik meg, e helyen csak a keletkezési okokat soroljuk fel. Alállomások Az alállomások esetében a 120 kV-os oldali mérési ponton keresztül megvásárolt villamos energia mennyisége és az alállomás vontatási oldali kitáplálás távvezetékének végpontjain kitáplált villamos energia mennyisége közötti különbözetet értékeljük. Ez több tényezõbõl adódik össze: – betápláló vezetékek, gyûjtõsínek, kötések, készülékek vesztesége, – transzformációs veszteségek, – kitápláló vezetékek (földkábelek), gyûjtõsínek, kötések, készülékek vesztesége, – kitápláló távvezeték (földkábel) vesztesége, – segédüzemi villamosenergia-felhasználás, mint veszteség.

6. ábra 50 kV-os betáplálású 2x25 kV-os vontatási rendszer áttekintõ vázlata

7. ábra Vontatási módok energiahasznosításának összehasonlítása XVI. évfolyam, 4. szám

Felsõvezetéki hálózat A felsõvezetéki hálózat esetében az alállomás vontatási oldali kitáplálás távvezetékének végpontjain kitáplált villamos energia mennyisége és a hálózati fogyasztók mérõin értékesített villamos energia mennyisége közötti különbözetet értékeljük. Ez több tényezõbõl áll össze: – vonali hosszlánc(ok) vesztesége, – vonali vezeték(ek) vesztesége, – állomási hosszlánc(ok) vesztesége, – állomási vezeték(ek) vesztesége, – mozdonyáramszedõ-hosszlánc rendszer érintkezési vesztesége, – kapcsolókészülékek érintkezési vesztesége, – földági visszavezetés (vágányhálózat, föld) vesztesége, – AT-állomások vesztesége (2x25 kVos rendszerben). 9

Fogyasztók Mivel a hálózati továbbítás szemléletû tárgyalás véget ér a hálózati fogyasztók mérõin, ezért ezt külön nem részletezzük.

A 8. ábrán a vasúti villamos felsõvezeték-rendszer hálózati eleminek egyszerûsített helyettesítõ képe látható.

Egyéb Minden olyan vételezés, amely nem kerül be az elszámolt villamosenergiamennyiségek közé: – jogtalan vételezés (áramlopás), – villamosenergia-fogyasztásmérõvel nem rendelkezõ fogyasztók üzemeltetése, – mérési hibák, – zárlatok, felsõvezetéki hibák során kialakuló veszteségek. A villamos vontatási rendszer helyettesítõ képe A helyettesítõ képben a jelenlegi megközelítésben az alállomás egy belsõ impedanciával korlátozott feszültséggenerátorként került feltüntetésre, a felsõvezeték impedanciáját a fogyasztók közötti szakaszokon egy-egy soros koncentrált impedanciaként (ZHi) jelenítjük meg, míg a valóságban természetesen egy eloszló paraméteres hálózatról van szó. A ZHF jelû fogyasztók helyhez kötött fogyasztók (pl. váltófûtési transzformátorok, elõfûtõ telepek), míg a ZVJ jelû fogyasztók vontató jármûveket jelölnek, amelyek a helyhez kötött fogyasztókkal ellentétben nemcsak idõben, hanem térben is változó terhelést jelentenek a hálózaton. A felsõvezetéket a távvezetékeknél megszokott helyettesítõ képpel modellezhetjük, jellemzõen a párhuzamos tagok elhanyagolásával. A helyhez kötött fogyasztókat egyszerû induktív és/vagy ohmos fogyasztóknak tekinthetjük. A modern vontatójármûvek hálózatunkon történõ megjelenésével és fokozatos elterjedésével azonban egyre nagyobb szerepet kap a visszatáplálás is, így ennek megfelelõen a vontatójármûvek – az üzemállapottól függõen – induktív fogyasztóként vagy a hálózat egy pontján megjelenõ feszültséggenerátorként értelmezhetõk.

8. ábra A vontatási hálózat elemeinek egyszerûsített hálózati képe UH = IH1 · ZH1 + UH1

UH1 = IH2 · ZH2 + UH2

UHn = IHn · ZHn + IVJ1 · ZVJ1

IH(n–1) = IHFn + IHn

UHF = IHF · (RHF + jXHF) UVJ = IVJ · (RVJ + jXVJ) ahol: UA UH UH1-n UHF UVJ UV IH1-n IHF1-n IVJ1-n ZAV ZH1-n ZHF1-n ZVJ1-n RHF RVJ XHF XVJ

– – – – – – – – – – – – – – – – –

alállomási forrásfeszültség alállomási kapocsfeszültség fogyasztási pont kapocsfeszültség hálózati fogyasztó kapocsfeszültség vontatójármû kapocsfeszültség vontatójármû visszatáplálási feszültség hálózati áram hálózati fogyasztó áram vontatójármû áram alállomási veszteség impedancia hálózati impedancia hálózati fogyasztó impedancia vontatójármû impedancia hálózati fogyasztó ellenállás vontatójármû ellenállás hálózati fogyasztó reaktancia vontatójármû reaktancia

A cikk folytatásában a hálózati elemek veszteségeinek elemzése következik.

Verlustentstehung und Rechnung im Oberleitungsystem der MAV AG Zusammenhang mit dem Betrieb die Anforderung der Kosteneffizienz bekommt eine zunehmende wichtige Rolle mit Bezug – wie Verteilernetze – der Traction System Oberleitungen. Kostenreduzierung, Kostenvermeidung sind in diesem Bereich verschiedentlich erreichbar, auf diese Prüfung der Rekonstruktion von Netzwerken und neue Netzwerke in den Bau von mehr und mehr notwendig zu verwenden. Eine Komponente ist die Modellierung der bestehenden Netze vom Verlust und die Schau der Gebäude in Netzwerke zu erweitern.

Loss generation and calculation on the MAV Co.’s overhead line system The operation of cost-effectiveness requirements are becoming increasingly important role in connection with the overhead line-based traction system – such as distribution network. Spending cut and cost avoidance in this area are available in many ways, this inquisition more and more necessary during the reconstruction of networks and in the course of applying of building new networks. One component is modelling the loss of existing networks and extending the approach to the networks will be built.

10


Új generációs WDM rendszerek © Barta Péter

1. generációs WDM rendszerek Bevezetésképpen néhány szóban tekintsük át a WDM technológia lényegi elemeit, felépítését, szerepét a távközlésben. Mûködési elve: egyetlen optikai szálon több, különbözõ hullámhosszon egymástól teljesen független jeleket viszünk

át. Az alapelv tehát hasonló a távközlésben korábban már alkalmazott frekvenciaosztásos (FDM) elvhez, a WDM esetében is különbözõ frekvenciákon (csak pont az FDM-tõl való megkülönböztetés kedvéért is hullámhossznak mondjuk) viszünk át egymástól független jeleket: WDM=hullámhossz–osztásos multiplexálás. A konkrét megvalósítás, a kapacitások teljesen mások, mint az FDM esetében voltak, hiszen a WDM optikai tartományban mûködõ rendszer.

1. ábra: Hullámhosszosztásos multiplexálás

2. ábra: Eszközigény WDM alkalmazása nélkül, illetve WDM esetén XVI. évfolyam, 4. szám

Ebbõl következõen az egyik fõ gyakorlati elõnye, hogy óriási mértékben megnöveli az egy optikai szálon átvihetõ kapacitást: míg önmagában az optikai interfészek jelsebesség növekedésével csak néhányszoros, esetleg ~10-szeres növekedés érhetõ el (pl. a jó 10 évvel ezelõtt már gazdaságosan elérhetõ 2,5 Gb/s mára 40 Gb/s-ra, esetleg 100 Gb/s-ra nõtt), addig WDM esetén ez a szorzószám több tízszeres, akár megközelítõleg százszoros, ugyanis csaknem száz, pl. 10 Gb/s vagy akár 40, 100 Gb/s sebességû jelet lehet WDM segítségével összefogni és egyetlen szálon átvinni. Ez, ha csak a ma általánosan elérhetõ 10 Gb/s sebességgel számoljuk is, csaknem 1 Tb/s (Terabit) egyetlen szálon. A másik jelentõs gyakorlati elõny abban az esetben jelentkezik, ha kb. 100 kilométernél nagyobb távolságú összeköttetéseket kell megvalósítani (ami még egy Magyarország méretû ország esetében is gyakori): ez abban nyilvánul meg, hogy óriási mértékben csökken a távolság miatt a jelfrissítéshez szükséges eszközök mennyisége (lásd 2. ábra). Ugyanis ha az egymástól független jeleket öszszefogva, egyetlen szálon továbbítjuk, akkor ez nemcsak azt jelenti, hogy egyetlen optikai szál is elegendõ több tucat helyett, hanem azt is, hogy mivel az öszszefogott jelek a vonalon egyetlen fizikai jelet alkotnak, azok közösen, egyetlen eszköz segítségével erõsíthetõk. Mindez nagyon jelentõs eszközmegtakarítást eredményez (adott erõsítési ponton egy eszköz szükséges több tucat helyett), ami nagyban növeli a technológia gyakorlati értékét. Különbözõ WDM rendszerek Az eddigiekben felvázolt, kifejezetten nagy kapacitású WDM rendszereken kívül a gyakorlatban léteznek egyszerûbb, kisebb kapacitású és jelentõsen olcsóbb WDM megoldások is, amelyek alapelvüket tekintve azonosak (egy optikai szálon több, egymástól független jel átvitele), de megvalósításukban jóval egyszerûbbek. Ebbõl a szempontból három jól elkülöníthetõ szintrõl beszélhetünk, amelyek három teljesen más kapacitás tartományt és bonyolultságot képviselnek: – ún. passzív WDM, amely két, esetleg három jelet fog passzívan össze, – CWDM (ritka osztásos WDM): tipikusan 4-8, esetleg 16 jelet fog össze, – DWDM (sûrû osztásos WDM): 4080 jelet fog össze egyetlen szálon. Passzív WDM esetén nem is beszélünk igazán berendezésrõl, inkább csak optikai alkatrészekrõl, amelyek pl. az optikai rendezõk mellé építhetõk be, és az optikai távközlésben amúgy elterjedten használt szabványos 1310 nm és 1550 nm interfészek jeleit közösítik egyetlen 11

szálra. Ennek köszönhetõen elérhetõ pl. 20 Gb/s (2x10 Gb/s) egy szálon, ez a jel azonban nem erõsíthetõ (az 1310 nm tartományban nem léteznek sorozatban gyártott optikai erõsítõk), a hatótávolságot az 1310 nm-es jel határolja be (itt a szálcsillapítás ~1,5x az 1550 nm-hez képest). CWDM: kiterjesztett 1550 nm körüli sávban mûködik, egymástól viszonylag nagy (20 nm) távolságban elhelyezett csatornákkal. Szintén nem erõsíthetõ, ugyanis szintén nem léteznek a teljes vonali spektrumát erõsíteni képes, nagy sorozatban gyártott erõsítõk. DWDM: 40-80 csatornát helyeznek el egy szûkített, 1550 nm körüli sávban (ún. C sáv), a csatornák 0,2, illetve 0,4 nm távolságra helyezkednek el. Mivel a teljes vonali spektrum egy szûkített sávban helyezkedik el, ennek köszönhetõen erõsíthetõ. Különbözõ WDM rendszerek helye a távközlési hálózatokban Passzív WDM: elsõsorban szálhiány orvoslására alkalmazzák CWDM: az elérhetõ összkapacitás jelentõsen nagyobb az optikai interfész kapacitásoknál (hiszen 8 db interfész fogható össze); távolsági szempontból viszont jelentõsen korlátoz, hogy nem erõsíthetõ. Ennek megfelelõen elsõsorban felhordó, illetve nagyvárosi (metró) hálózatokban alkalmazzák, ahol egyrészrõl a távolságok még kisebbek, másrészrõl jellemzõek a ki-betérõ jellegû forgalmak (ekkor nem jelent gondot, hogy nem lehet erõsíteni, mert amúgy is végzõdtetni kell az összeköttetést minden állomáson). DWDM: a jelentõs átviteli kapacitás (pl. 80x10 Gb/s összefogása csaknem 1 Tb/s sebességet jelent egyetlen szálon!) miatt elsõsorban gerinchálózatokban alkalmazzák, mint a közvetlen fizikai átvitelt megvalósító rendszert. Az egyéb technológiák (SDH, Ethernet, IP stb.) a WDM-re kapcsolódva kerülnek átvitelre. Bármelyik szintû WDM megoldásról is van szó, maga a WDM transzparens csatornákat biztosít, amelyeken aztán különbözõ technológiájú eszközökbõl származó jeleket viszünk át. A gyakorlati megvalósítás szempontjából fontos elem, hogy hogyan kerül rá egy-egy átvinni kívánt jel (WDM esetén kliensnek nevezzük) az adott WDM csatornára. Minél magasabb szintû WDM-rõl beszélünk, annál magasabbak a követelmények azokkal az optikai interfészekkel kapcsolatban, amelyek az adott, kijelölt WDM csatorna jelét elõállítják (pontosság, stabilitás, sávszélesség). Míg passzív WDM esetén ehhez még nincs szükség kifejezetten WDM interfészre, a szabványos 1310/1550 nm interfészek használ12

hatók, addig CWDM és DWDM esetén már külön WDM interfészek szükségesek az adott pontosságú csatornajelek elõállításához. A gyakorlatban azt a feladatot kell megoldani, hogy a különbözõ, szabványos, ún. „fekete-fehér” interfésszel rendelkezõ eszközöket egy-egy WDM csatornára helyezzük. Ez az esetek többségében úgy történik, hogy a WDM berendezésben található egy fogadó egység (transzponder) minden egyes átviendõ jelhez külön-külön, amely kliensoldalon fogadja az adott jel szabványos interfészét, míg a WDM vonal irányába már a megfelelõ optikai paraméterekkel rendelkezõ jelet állítja elõ. WDM rendszer tipikus felépítése Összegezve egy tipikus DWDM vonal (link) felépítése, jellemzõ alkotóelemei: – Berendezésfajták: • végzõdõ (terminál): innen indul egy vonal, valamennyi csatornát végzõdteti, illetve összefogja, • leágaztató (OADM, optikai adddrop): a csatornák egy bizonyos csoportját kicsatolja, a többit átengedi, • vonali erõsítõ (ILA): nem nyúl a csatornákhoz, csak valamennyit egyforma mértékben erõsíti; távolság miatt van rá szükség, tehát ott alkalmazzuk, ahol logikailag nem lenne szükségünk berendezésre (nem szeretnénk kicsatolni), de fizikailag a távolság miatt szükség van erõsítésre, mert már túlságosan lecsökkent a jelszint. – Berendezésen belüli fõbb alkotóelemek: • multiplexer: a különálló, külön hullámhosszakon lévõ csatornákat egy optikai szálra közösíti. Terminálberendezések esetén valamennyi csatornát lebontja, OADM esetén a csatornák egy csoportját lebontja, a többit átengedi, • csatornakártya (transzponder): a beérkezõ, valamilyen szabványos interfésszel rendelkezõ jeleket egy adott hullámhosszra helyezi. Minden egyes beérkezõ jelhez tartozik egy ilyen egység, és minden beérkezõ jelet más-más hullámhosszra helyezi a hozzá tartozó csatornakártya. Ma már a csatornakártyák vagy hangolhatóak (egy típus van, amely bár-

milyen WDM hullámhosszra beállítható), vagy a WDM oldali interfészük cserélhetõ modulos, és a megfelelõ hullámhosszú fixmodul helyezhetõ be. Ezen kívül léteznek ún. muxponderek is, amelyek több, viszonylagosan kisebb sebességû bejövõ jelet elektronikusan összefognak, és közösen egyetlen WDM hullámhosszra helyeznek, ezzel növelve a kihasználtság hatásfokát, • optikai erõsítõ egységek: valamenynyi berendezéstípusban megtalálhatók, az optikai jelszintet növelik (vissza), a közös, multiplexerrel már összefogott jelet erõsítik. A továbbiakban elsõsorban a DWDM rendszerekkel foglakozunk, ugyanis ezekkel a berendezésekkel lehet a WDM rendszerekben rejlõ lehetõségeket teljes mértékben kiaknázni, míg a passzív, illetve CWDM rendszerek inkább praktikus kiegészítõk, amelyeknek azonban természetesen megvan a maguk helye és szerepe, így esetenként utalunk rájuk, a teljesség kedvéért.

Új generációs WDM rendszerek A bevezetõben leírtak felvázolják azt a képet, amit az ún. elsõ generációs WDM rendszerek jelentettek, ami azt jelenti, hogy a WDM elsõsorban a fizikai szinthez nagyon közel álló rendszer, egy egyszerû, nagyon nagy kapacitású, transzparens átviteltechnikai feladatot lát el. Ennek követeztében topológiailag jellemzõen pont-pont linkek épültek, esetleg néhány közbülsõ leágazási lehetõséggel. Az elsõ generációs WDM-ek esetén nem igazán hálózatról, mint inkább egymástól függetlenül üzemelõ linkekrõl beszélünk. A berendezésekben nincs lehetõség kapcsolásra, nem távvezérelhetõk, hanem fixen, „bedrótozott” módon mûködnek. Ezek az elsõ generációs WDM rendszerek óriási mértékben megnövelik a távközlési hálózatok összkapacitását, de jellegükbõl adódóan statikus rendszert alkotnak, amelyet kizárólag helyszínen elvégzett, kézi beavatkozással történõ átalakítással lehet módosítani. Mára két szempontból változott a helyzet a kezdeti idõkhöz képest:

3. ábra: Tipikus DWDM link felépítése VEZETÉKEK VILÁGA 2011/4

– a kezdetektõl fogva adott nagy kapacitásokhoz képest is megnõtt a kapacitásigény, – az igények jóval dinamikusabbakká váltak: idõben sûrûbben változnak, illetve a kiszolgálandó viszonylatok egyre többfélék, mára egyre inkább érvényesül, hogy a WDM rendszerben is bárhonnan bárhová képesnek kell lenni összeköttetést létesíteni (korábban ez kevésbé volt így, mert elsõsorban a hálózati gerinc legnagyobb kapacitású részein alkalmazták, ami jobban tervezhetõ és kevésbé van kitéve a közvetlen felhasználóiigény-változásoknak). Mára egyre közelebb kerül a felhasználókhoz, így egyre dinamikusabb környezet kiszolgálására is alkalmasnak kell lennie. ROADM Az elsõ generációs WDM rendszerek tehát szinte kizárólag ún. fix felépítésûek, ami azt jelenti, hogy az olyan helyszíneken, ahol csatornakicsatolás történik, a csatornák egy bizonyos, meghatározott csoportja csatolható ki; ez alapvetõen a rendszer telepítésekor dõl el, ami késõbb csak berendezés-átalakítással változtatható meg, normál üzemeltetési módszerekkel nem (4. ábra). Ennek a korlátnak a megszüntetésére kifejlesztették az ún. átkonfigurálható optikai add-drop berendezést (ROADM – reconfigurable optical add-drop multiplexer), amelynek lényege, hogy minden egyes csatornára külön-külön be lehet állítani, hogy az adott csomóponton átmenõben tovább akarjuk-e azt vinni, vagy helyben ki akarjuk-e csatolni. Ezzel feloldódik az a kötöttség, hogy adott helyszínen csak megadott csatornák valamelyikét tudjuk kicsatolni; az itt leírt megoldás az ún. elsõ generációs ROADM. Többirányú berendezések Az elsõ generációs rendszerek egy további komoly kötöttsége topológiai: ugyanis minden olyan berendezéstípus, amely forgalmat tud kicsatolni, belsõ felépítésébõl adódóan legfeljebb 2 vonali irányhoz tud csatlakozni. Terminál=1 vonali irány (az összefogott csatornákat az egyetlen vonali irányon kiadja), míg az OADM=2 vonali irány (az érkezõ és a továbbmenõ). Ennek következtében csak lineáris vagy gyûrûtopológia alakítható ki, leágazásos, szövevényes, tehát bármilyen olyan, amelyik több mint két vonali iránnyal rendelkezõ csomópontot követelne meg, nem, csak elektromos tartományba történõ visszatéréssel. Ez a korlátozás nemcsak a teljesen fix felépítésû berendezésekre érvényes, de még az elsõ generációs ROADM megoldásokra is.

4. ábra: 1. generációs WDM rendszer csatornafelosztása

5. ábra: Vételi WSS

6. ábra: Többirányú WDM berendezés felépítése Ezeken segít az az ROADM felépítés, amely ún. WSS (Wavelegth Selective Switch – Hullámhossz-szelektív kapcsoló) modulra épül, és amely manapság a legelterjedtebben alkalmazott technológia a második vagy új generációs WDM rendszerekben. Alapvetõen kétféle felépítésû WSS létezik: adási és vételi. A kettõ közül most a vételit nézzük meg egy kicsit közelebbrõl (5. ábra). Az eszköz mûködésének lényege, hogy a vonali bementrõl érkezõ összegzett csatornákat eszközön belül lebontja, majd egy optikai kapcsolómezõ segítségével bármelyik bejövõ csatornát a többitõl függetlenül több lehetséges kimenet közül (ma ez a szám tipikusan 9) bármelyik tetszõlegesre továbbkapcsolja.

Ennek az lesz az eredménye, hogy az egyik vonali bemenetrõl érkezõ bármelyik tetszõleges csatornát több lehetséges továbbmenõ irány felé is továbbkapcsolhatunk, és ezt az összes beérkezõ csatornával egymástól függetlenül megtehetjük. Így lehetõvé válik az, hogy egy berendezés több mint két vonali iránnyal is rendelkezzen, és szövevényes topológia is kialakítható (6. ábra). Ez a megoldás nemcsak több vonali irány kiszolgálására alkalmas, hanem egyúttal ROADM is: ha a WSS egy adott kimenetére csak egyetlen csatornát irányítunk a beérkezõ vonali jelbõl, akkor azt kicsatoló portként is használhatjuk, ebben az esetben a WSS adott kimenete nem egy továbbmenõ vonali irány, ha-


13

nem egy kicsatoló port lesz. Mivel egy adott fizikai kimenetre bármelyik tetszõleges WDM csatorna odakapcsolható, ezért ez egy hangolható demultiplexerként üzemel. A WSS kimenetei tehát egyaránt funkcionálhatnak átmenõ irányként vagy leágazásként, attól függõen, hogyan kötjük és állítjuk be azokat. A WSS szoftveresen vezérelhetõ, így a csatornák irányításán bármikor rövid idõn belül, távolról (felügyeleti rendszerbõl) változtathatunk fizikai, helyszíni beavatkozás nélkül. Mindezeknek köszönhetõen egy olyan WDM rendszert kapunk, amely nemcsak egymástól elszigetelt, statikus pont-pont linkekbõl áll, hanem egy valódi hálózat alakítható ki, amely egy tényleges hálózatként üzemeltethetõ, használható: bárhonnan bárhová létesíthetünk összeköttetést, védelmeket alakíthatunk ki, átterelhetjük az összeköttetéseket más útvonalra (pl. hiba esetén) stb. Ez nagyban megnöveli a WDM rendszerek használati értékét és lehetõségeit, jóval gyorsabb reakciókat tesz lehetõvé (akár létesítéskor, akár hibaelhárításkor), számos olyan tulajdonságot tesz elérhetõvé a WDM rendszerekben is, amelyek korábban csak elektromos tartományban mûködõ rendszerekben álltak rendelkezésre (pl. SDH, IP). Felügyeleti rendszer Az elsõ generációs WDM rendszerek távfelügyelettel kapcsolatban viszonylag egyszerû követelményeket támasztottak: elegendõ volt a berendezéseket különkülön, elem szinten felügyelni, illetve a riasztásokat gyûjteni. Az új generációs WDM hálózatok összetettségébõl adódóan (ami elsõsorban a szövevényes felépítésnek köszönhetõ) magasabb szintû felügyeleti rendszerre van szükség, ami elsõsorban a rajtuk kialakított összeköttetések (WDM csatornák) végtõl végig kezelésének igényét jelenti. Így az új generációs WDM rendszerek nemcsak elem-, hanem hálózatmenedzsment szintû felügyelettel is rendelkeznek, amely a végtõl végig összeköttetés kezelést biztosítja, topológiaismerettel, összeköttetésadatbázissal. WDM rendszerek esetén az egyes csatornák végtõl végig kezelésének van egy egyedi szempontja: ez abból adódik, hogy maga a WDM technológia egy analóg technológia (habár az átvitt jelek digitális jelek: SDH, Ethernet stb.), ami többek között azt jelenti, hogy azokon a pontokon, ahol az egyes csatornák öszszegezve, közösen vannak jelen – és a WDM rendszeren belül ez alapvetõen mindenhol így van, hiszen épp az a cél, hogy a különálló jeleket hullámhosszosztással összefogva, együttesen vigyük át –, nem tudunk egy-egy csatornából információt kiolvasni, mert fizikailag csak 14

egyetlen közös jelünk van. Ez a tény nagymértékben korlátozza az üzemeltetés lehetõségeit, hiszen nem tudunk megbizonyosodni arról, hogy egy adott ponton ténylegesen a kívánt csatorna van-e jelen (és nincs pl. félrekapcsolva, vagy nem veszett-e el valahol), vagy pl. az adott csatorna egyéni jelszintjérõl, ami szintén fontos üzemeltetési információ. Az Alcatel-Lucent ennek megoldására kifejlesztette és alkalmazza az ún. Wavelength TrackerTM megoldást, amelynek lényege, hogy minden egyes csatornára a belépési pontján egy fizikai azonosító kódot helyez rá, amelynek legfontosabb tulajdonsága, hogy az a hálózatnak azon pontjain, ahol az összes átvitt csatorna közösen van jelen, minden egyes csatornára egyedileg kiolvasható, így egyrészrõl lehetõvé teszi egy adott csatorna fizikai szintû beazonosítását a teljes nyomvonalán, másrészrõl mûködési elvébõl adódóan lehetõséget nyújt az egyes csatornák egyedi jelteljesítményeinek megállapítására is (7. ábra). Az így kinyert információk megjelenítésre kerülnek a felügyeleti rendszerben, egyrészrõl úgy, hogy egy adott összeköttetés teljes nyomvonalán megjeleníthetõ az adott csatorna teljesítménye az összes olyan ponton, amelyen a hálózaton áthalad, másrészrõl a hálózat egy adott pontján az ott áthaladó összes csatorna

egyedi teljesítménye megjeleníthetõ, így spektrummérõ funkciót biztosít a hálózat több száz pontján külön fizikai spektrummérõ részegység beépítése/telepítése nélkül (8. ábra). Az „Új generációs WDM rendszerek” pont alatt leírtak DWDM rendszerekre érvényesek, CWDM esetén kizárólag a fix felépítés a jellemzõ, ugyanis (a technológia korlátok mellett) ezek kifejezetten alacsony költségû rendszerek kialakítását szolgálják a hálózat azon részein, ahol azonban a kapacitások már megkövetelik WDM alkalmazását (jellemzõen nx10 Gb/s). CWDM esetében a berendezések rugalmasabb mûködését inkább elektromos tartományban biztosítjuk, ami azt jelenti, hogy olyan magasabb funkcionalitású transzpondereket, muxpondereket alkalmazunk, amelyek kapcsoló, ki-betérõ, átmenõ stb. funkcionalitásokat is lehetõvé tesznek egy adott hullámhosszon belül. Tervezõ szoftverek Azáltal, hogy a szövevényes hálózatok lehetõvé váltak, a WDM rendszerekben elkerülhetetlenné vált tervezõ szoftverek alkalmazása, amelyekbe rögzítve az alapadatokat (egyes vonalszakaszok hossza/csillapítása, egyes berendezések fajtája, kapacitása stb.) a szoftver megtervezi, hogy hol milyen elemekbõl kell

7. ábra: Wavelength TrackerTM becsatolási és mérõpontok

8. ábra: Wavelength Tracker mérési eredmények megjelenítése a felügyeleti rendszerben VEZETÉKEK VILÁGA 2011/4

felépíteni az egyes berendezéseket (hol milyen típusú erõsítõ modult kell használni, milyen kompenzációt stb.). Erre azért van szükség, mert egy egyszerû pont-pont link esetén is viszonylag sok szempontot kell figyelembe venni tervezésnél, egy szövevényes hálózatnál pedig, ahol a lehetséges viszonylatok száma óriási, ez manuális módszerekkel már gyakorlatilag lehetetlen. A tervezõ szoftverek összekapcsolhatók a felügyeleti rendszerrel, így egyrészrõl az általa megtervezett hálózat beállításai egyszerûbben elvégezhetõk, másrészrõl a felügyeleti rendszerbõl is visszaolvashatók az idõközben bekövetkezett változások egy esetleges késõbbi tervezési fázishoz. GMPLS Röviden megemlítjük, hogy egyre inkább kialakulóban-elterjedõben van az ún. GMPLS megoldás, amely az átviteltechnikai rendszerek vezérlõ síkkal történõ kiegészítésérõl szól (korábban átviteltechnikában csak adat- és menedzsmentsík volt). A vezérlõ sík funkciója, hogy a berendezések önállóan, jelzésrendszer által kapott utasítások alapján összeköttetéseket építsenek fel/bontsanak le, tehát a hálózat üzemeltetõjének kézi beavatkozása nélkül. Bizonyos technológiákban ez mindig is adott volt, pl. a telefonközpontok a hívószám alapján önállóan építik fel a hívást, az IP routerek az IP cím alapján önállóan továbbítják a csomagot a megfelelõ helyre, azonban az átviteltechnikában ez korábban nem volt jelen: új összeköttetést az üzemeltetõ létesít a felügyeleti rendszeren (menedzsmentsík) keresztül. Ezen változtat a GMPLS megjelenése, amely az átviteltechnikában is lehetõvé teszi az automatikus összeköttetés felépítést. Ma ez még eléggé kezdeti állapotban tart, a hálózatüzemeltetõk óvatosak is a bevezetést illetõen, hiszen a távközlési rendszerek alapinfrastruktúrájáról van szó, így a bevezetésnek vannak kockázatai. Az eszközök mindenesetre egyre inkább képesek rá, az elsõ két alkalmazási terület: hiba esetén a berendezések maguk tudnak kerülõ útvonalat keresni és létesíteni az összeköttetések számára, valamint más, külsõ rendszerek által (jelzésrendszeren keresztül) átadott kérések hatására új összeköttetések létesítése/bontása. Itt egy megjegyzést vetnénk közbe: sokak számára esetleg úgy tûnhet, mintha olyan új funkciók kifejlesztésérõl, megjelenésérõl írnánk (pl. szövevényes topológia kezelése, vég-vég menedzsment stb.), amelyek különbözõ távközlési rendszerekben már régóta léteznek. Ez valóban így van, azonban ezek korábban elektromos tartományban mûködõ rendszerekben voltak elérhetõek (SDH, ATM, IP stb.

– itt ne tévesszen meg senkit, hogy ezekben a technológiákban is alkalmaznak optikai interfészeket: maga a jelkezelés elektromos), míg WDM esetén ugyan ezeket optikai szinten kell megvalósítani; ebben az esetben a jelkezelés a berendezéseken belül is végig optikai szinten marad, tehát a máshol már régóta létezõ funkciókat – pl. távvezérelhetõ kapcsolás – most optikai tartományban kell megoldani, méghozzá gazdaságosan és megbízhatóan mûködõ módon. Annak pedig, hogy a fejlesztések ebbe az irányba haladnak, az az oka, hogy az optikai rendszerek jóval nagyobb átviteli kapacitásokat tudnak nyújtani, az új generációs WDM rendszerek fejlesztése tehát alapvetõen arról szól, hogy a WDM-ben mindig is rendelkezésre álló nagymértékû kapacitások mellett ezek a rendszerek is (csaknem) azonos vezérelhetõséggel/funkcionalitással rendelkezzenek, mint amit más rendszerek esetén már korábban is megszokhattunk. Magasabb csatornasebességek (40, 100 Gb/s) Írásunk nagy része (mint ahogy az elõzõ bekezdésben is kiemeltük) a WDM hálózatok funkcionális fejlõdésérõl szól, azonban meg kell említenünk az ezzel párhuzamos kapacitásbeli fejlõdést is: ez nincs szoros összefüggésben a funkcionális fejlõdéssel (elsõ generációs WDM rendszerek esetén is megvalósíthatók), bár a gyakorlatban a nagyobb kapacitású megoldások sokszor csak az újabb generációs berendezésekben állnak rendelkezésre, egyszerûen azért, mert már csak azokhoz érdemes kifejleszteni õket. Egy WDM rendszer kapacitását alapvetõen két tényezõ határozza meg: a csatornák száma és az egyes csatornák bitsebessége. E kettõ közül az elsõ alapvetõen adott, abból a sávszélességbõl adódik, amelyen belül elhelyezhetjük a csatornákat (ezt pedig az alkalmazott EDFA rendszerû optikai erõsítõk határozzák meg: azok ~ az 1530–1565 nm tartományt képesek erõsíteni). Ennek alapján ~80 csatorna helyezhetõ el; az elsõ generációs rendszerek esetén ennél gyakran kisebb csatornaszámú rendszereket építettek, mindenesetre ez a csatornaszám fizikailag adott. A gazdaságos továbblépési lehetõség ezért elsõsorban a csatornasebesség növelése. Az elmúlt egy-két évben általánossá vált a 10 Gb/s csatornánkénti sebesség (ami így 800 Gb/s összkapacitást jelent egyetlen szálon 80 csatorna esetén), mára megjelentek és egyre inkább terjedõben vannak a 40 G/s és 100 Gb/s csatornasebességek (ami nem jelenti automatikusan azt, hogy 40 Gb/s vagy 100 Gb/s sebességû eszközök csatlakoznának a WDM rendszerre: ezek a csatornák leggyakrabban 4×10, illetve XVI. évfolyam, 4. szám

10×10 Gb/s jelet továbbítanak). Technológiailag annyit fontos megemlíteni, hogy az alkalmazott optikai jelmoduláció szempontjából éles határvonal van a 10 Gb/s és az alatti csatornasebességek és a 40 Gb/s és a fölöttiek között: 10 Gb/s-ig bezárólag a legegyszerûbb NRZ kódolás alkalmazható (10 Gb/s esetén hibajavító kódolással – FEC – kiegészítve), ez elegendõ áthidalható távolságot tesz lehetõvé. 40 Gb/s és a fölött ilyen módon már csak nagyon kis távolság (gyakorlatban érdemben használhatatlan) lenne áthidalható, ezért magasabb hibatûrésû, jóval összetettebb modulációs formák alkalmazására van szükség. Ez elsõsorban különbözõ fázismodulációkat jelent, azok különbözõ fajtáit is alkalmazzák az optikai csatornák vivõin. Kisebb távolságokon elterjedt pl. a PDPSK kódolás, azonban a legjobb eredményeket ún. koherens vétellel (ahol vételi oldalon helyi oszcillátort alkalmaznak) lehetséges elérni, ahol ezt utólagos digitális jelfeldolgozással is kiegészítve (amely számos átvitel során keletkezett torzulást képes kikompenzálni) alkalmazva lehet a 10 Gb/s NRZ átvitelhez hasonló hatótávolságokat elérni ezeken a bitsebességeken is (de jóval bonyolultabb felépítéssel mind adó-, mind vevõoldalon). WDM alkalmazása vasúti hálózatokban Meglátásunk szerint jellegébõl adódóan a WDM technológiának mindenképp helye lehet vasúti környezetben is; mint mára alap átviteli technológia szinte magától értetõdõ is lehet bevezetése. Ezen kívül mellette szól még pl. a magas fokú zavarvédettsége, hiszen mint optikai rendszer nem érzékeny a különbözõ, elsõsorban felsõvezetéki rendszer okozta villamos zavarokra (amelyre pl. rézalapú technológiák érzékenyek lehetnek). A bevezetés idõpontjának – a gazdasági lehetõségek mellett – természetesen szempontjai a kapacitásigények alakulása, a rendelkezésre álló optikai szálak mennyisége. (Kiegészítésképpen megemlítendõ a WDM rendszereknek az a tulajdonsága, hogy mivel kifejezetten fizikai szinten mûködik, teljes mértékû szeparációt tesz lehetõvé pl. különbözõ szervezeti egységek között; két WDM csatorna között semmiféle átjárási lehetõség nincs, ezért pl. titkosítási szempontból ugyanolyan mértékû szétválasztást biztosít, mintha külön kábelen/szálon zajlana a kommunikáció.) Külföldi példákat tekintve több ország vasútjánál építettek és használnak WDM rendszereket, ezek közül megemlíthetjük pl. Lengyelországot, Kazahsztánt vagy Svédországot; ezeken a helyeken az Alcatel-Lucent szállította és építette a WDM hálózatokat. 15

Az Alcatel-Lucent WDM megoldásairól Az Alcatel-Lucent a világ egyik vezetõ WDM gyártója, számtalan nemzetközi és hazai referenciával mind a klasszikus távközlési szolgáltatói, mind a különbözõ technológiai hálózatok (közlekedés, energetika stb.) területén. A WDM fejlesztéseket nagyban támogatja az Alcatel-Lucent kötelékein belül mûködõ nagy múltú Bell Labs kutatóbázis, amely számtalan szabadalom, illetve több Nobel-díj birtokosa, és ahol a WDM átvitelhez kapcsolódó folyamatos fizikai alapkutatás zajlik. A cikkben leírt új generációs WDM rendszereket az ún. „Zero Touch Photonics” koncepció szerint valósítjuk meg, amely, amint az elnevezése is sugallja, minimális mértékûre csökkenti a helyszíni beavatkozások szükségét, és egy központilag, felügyeleti rendszerbõl üzemeltethetõ WDM rendszert tesz lehetõvé. Mindezt a 1830PSS berendezéscsaláddal valósítjuk meg, amely komplett, több, különbözõ méretû berendezésbõl álló családdal fedi le a lehetséges különbözõ kapacitású igényeket CWDM és DWDM megoldásokkal egy családon belül. A be-

rendezéscsalád WSS alapú ROADM megoldásokat valósít meg kevés számú, hangolható és konfigurálható transzponderek segítségével az egyszerû üzemeltetés elõsegítése érdekében. E mellett megtalálhatók a családban egyszerûbb felépítésû CWDM és DWDM eszközök is kisebb igények gazdaságos kiszolgálására. A teljes család felügyelhetõ a 1354 PhM (Photonic Manager) felügyeleti rendszerbõl, amely hálózatmenedzser szintû fel-

ügyeletet tesz lehetõvé végtõl végig menedzseléssel, teljesen grafikus felületen. A rendszernek integráns része a Wavlength Tracker megoldás, amely a berendezésekben implementálva van, a felügyeleti rendszer pedig a vizuális megjelenítést biztosítja. Szintén a teljes körû megoldás része a tervezõszoftver, amely a felügyeleti rendszerrel összekapcsolva biztosítja a gördülékeny hálózatépítést és -üzemeltetést.

9. ábra: Alcatel-Lucent 1830PSS koncepció

Neue Generation WDM Das Prinzip von WDM ist es, mehrere optische Wellenlängen zu einer optischen Faser zu multiplizieren, die jeweils separate und unabhängige Informationssignals transportieren. Diese Methode erlaubt einen signifikanten Anstieg der Übertragungskapazität im Vergleich zu anderen Single-Schnittstellen Technik (z.B. SDH, Ethernet, etc.). Die maximal erzielbare Bandbreitenrate beträgt heute nahezu 1 TB / s im Vergleich zu einer Single-Interface Technologie mit nur max. 100Gb / s. In der Regel beträgt die Datenrate heute 10Gb / s. Der Schwerpunkt der ersten Generation von WDM - Systemen ist das Multiplexing von fixen Anlagen (installierte fixe Multiplexer), die den Bereich der Kanäle an einer bestimmten Stelle ablegen können. Außerdem wird die Verbindung eines Knoten auf max. 2 Richtungen limitiert, wodurch lediglich eine lineare oder Ringstruktur unterstützt werden kann. Vermaschte Architekturen sind nicht möglich wodurch statische und starre System mit intensiver, manueller Arbeit entstehen. Die zweite oder neue Generation von WDM System stellen ROADM (re-konfigurierbare OADM) dar, die die meisten Limitationen durch „drop“ oder „pass through“ von den diversen Kanälen eliminieren. Die kürzlich erschienene WSS basierende ROADM Technology macht es sogar möglich die „pass through“ Kanäle in mehrere alternative Richtungen zu routen, wodurch mehr als zwei Richtungen pro Knoten erlaubt werden. Hierdurch können vermaschte Netzwerk Topologien realisiert werden und reale Vernetzung wird durch WDM Realität, im Vergleich zu purem Bit-Transport, wie dies bei der ersten Generation möglich war. Die Funktionalitäten sind hauptsächlich Remote gesteuert, wodurch Vororte Aktivitäten reduziert werden können. Schnellere Aktionen sind dadurch möglich. Alcatel-Lucent ist weltweiter Marktführer bei der Bereitstellung von WDM – Übertragungssystemen, speziell auch in Ungarn. Die oben beschriebene neue WDM Generation wird von dem sogenannten “Zero Touch Photonics” Portfolio zur Verfügung gestellt. Wie der Name schon sagt liegt hierbei der Schwerpunkt auf einem WDM-System, das zentral gesteuert ist, wodurch Vororte Aktivität gering gehalten werden. Alcatel-Lucent WDM Systeme werden laufend von den Bell Labs, der hauseigenen Entwicklungsschmiede von Alcatel-Lucent, weiterentwickelt. Die Bell Labs betreiben physikalische Grundlagenforschung und halten Tausende von Patenten und mehrere Nobelpreise auf diesem und anderen Gebieten. Die neue Generation der WDM Geräte wird durch unser Produkt 1830PSS zusammen mit ihren NMS 1354PhM zur Verfügung gestellt, das alle neuesten Ende zu Ende Funktionalitäten zur Verfügung stellt.

New generation WDM The principle of WDM is to multiply more different optical wavelengths to one optical fiber, each carrying a separate, independent information signal. This method drastically gains the transmission capacity compared to any other single interface technique (e.g. SDH, Ethernet, etc.). The bandwidth rate economically feasible today is close to 1Tb/s compared to any single interface technology having max. 100Gb/s but rather 10Gb/s typically today. The focus of first generation WDM systems is the multiplexing itself made of typically fixed equipment architecture (fix multiplexers installed) which determines the range of channels can be dropped at a certain site, more ever, limits the connectivity of a node to max. 2 directions thus allowing linear or ring topologies only but not supporting meshed ending up at a static and rigid system which is quite manual work intensive as well. Second or new generation WDM introduces ROADM (reconfigurable OADM) to eliminate most of the limitations by making it possible to drop or pass through any channel one by one, recent WSS based ROADM technology even makes it possible to route the pass through channels towards more alternative directions thus allowing to have more than two line directions per node which let us deploy meshed topology networks. As a result, real networking becomes possible with WDM instead of the pure bit transport 1st gen WDM did. The functionalities, routing are mostly remotely controlled instead of on site actions which allows fast reactions. Alcatel-Lucent is market leader in delivering WDM transmission worldwide also strongly present in Hungary. The above described new generation WDM concept is realized by the so called „Zero Touch Photonics” portfolio where as the name suggests the focus is to deliver a WDM system being manageable centrally beside minimized site activity. Alcatel-Lucent WDM developments are highly supported by Bell Labs operating inside Alcatel-Lucent and carrying very basic physical research, holding thousands of patents and multiple Nobel prizes as a result. New generation WDM is realized by our product 1830PSS together with its NMS 1354PhM which offers all the advanced end to end capabilities needed.

16


Rail Network Solutions 2011 konferencia Budapesten A Russell Publishing (RP), a European Railway Review címû vasúti szaklap kiadója 2011 szeptemberében Budapesten rendezte meg „Rail Network Solutions” nevû éves konferenciáját, amelynek fókuszában rendre az ERTMS áll. Az általában egynapos értekezlet a MÁV és az RP együttes kezdeményezésére idén másfél naposra bõvült: az elsõ nap délutánján a résztvevõk a MÁV és a GYSEV jóvoltából a Gyermekvasúton Széchenyi-hegy és

Hûvösvölgy állomás között a 490.039 pályaszámú gõzmozdony vontatta nosztalgiavonattal tettek utazást, amelynek során a vendégek jóltartásáról, azaz ételrõlitalról a Bi-Logik Kft. gondoskodott. Késõ délután a hazai és külföldi szakemberek az ETCS és a GSM-R mélyebb szakmai kérdéseirõl rendezett kerekasztal-beszélgetéseken vettek részt. A konferencianapon is a fenti két témakör szakértõi tartottak elõadásokat. A magyar vasúti

fejlesztésekrõl dr. Tömpe István, a MÁV Fejlesztési Fõosztályának vezetõje, Czakó Lõrinc, a NGM munkatársa, Kövesdi Szilárd, a GYSEV infrastruktúra igazgatója, Olasz Péter, a Siemens Nokia Networks mérnöke, illetve Novák Zsolt, a TEBF biztosítóberendezési szakelõadója beszélt. Ezen felül számos prezentáció hangzott el több európai vasút képviselõjétõl (ÖBB, Sð, ProRail), valamint az ERTMS rendszereit gyártó cégek kollégáitól. Az alábbi képekrõl a kedves olvasók ízelítõt kaphatnak a konferenciáról, illetve a résztvevõk MÁV Széchenyi-hegyi Gyermekvasúton tett utazásáról. (TothPe) Fotók: Bõhm Katalin és Szita Szabolcs


17

Távközlés Támogató Rendszer © Balázs Ferenc, Süli László

1. Bevezetés A 2011-es esztendõ alapvetõ változást hozott a vasúti távközlés üzemeltetésében résztvevõk és közvetett módon minden, a távközlési szolgáltatásokat használó munkavállaló számára. Csaknem száz szakértõ 12 csoportban, több mint 200 megbeszélés, több mint tízezer munkaóra, majdnem 1500 megoldott feladat után 2011. június 30-án éles üzembe álhatott a MÁV Zrt. Távközlés Támogató Rendszere. Cikkünk ezen rendszer fõbb komponenseit, jellemzõ folyamatait és az elmúlt idõszakban szerzett üzemeltetõi és felhasználói tapasztalatokat mutatja be.

vántartása is fontos szempont mind a tevékenységek elszámolása, mind az olyan összetett statisztikák készítése és elemzése szempontjából, mint a berendezéselemekre esõ meghibásodási arány vagy hibaelhárítási idõk, költségek. Mindezen célok megvalósítására indult a Távközlés Támogató Rendszer (TTR) projekt, amely ezen felül még további igények kielégítésére is tartalmaz rendszerösszetevõket.

3. Rendszerkomponensek A TTR projekt elsõ fázisában kialakításra kerültek azok az alapvetõ hardver- és szoftverkomponensek, amelyek egy mo-

dern, minden üzemeltetett eszközre, szolgáltatásra kiterjedõ úgynevezett Umbrella menedzsmentrendszer gerincét képezik. Kialakításra került egy központi Network Operation Center (NOC) a MÁV Zrt. budapesti, Horog utcai távközlési központjában. A TTR rendszer központi hardverelemei itt kerültek elhelyezésre. Telepítésre került egy IBM blade server jelenleg 7 pengével, de teljes kiépítésben 14 penge kiszolgálására képes, így a jövõre nézve bõvítési tartalékkal rendelkezik. A háttértárat redundáns FiberChannel kapcsolattal bekötött IBM DS3950 diszk alrendszer kezeli. A biztonsági mentésrõl IBM TS3100 szalagos mentõegység gondoskodik. Hálózati kapcsolatok szempontjából maga a blade keret bekapcsolásra került a MÁV Zrt. menedzsment VLAN hálózatába. A blade keretben két ethernetswitch ta-

2. Miért is? A MÁV Zrt. távközlési hálózatát üzemeltetõ szervezet több mint százéves múltra visszatekintõ nyilvántartásokkal, hibakezeléssel, folyamatokkal rendelkezett. Az alkalmazott folyamatokat az adott rendszeren belüli széttagozódás jellemezte. Az elmúlt években ezek mindinkább elektronikus, számítógépes módszerekkel kerültek megvalósításra, hiszen a bevezetésre került modern távközlési berendezések mind „hozták magukkal” a menedzsment felületüket, esetleg nyilvántartó rendszerüket. A távközlési technológiák bõvülésével azonban hiányzott egy olyan üzemeltetõi környezet, amelyben a különbözõ rendszerek, rendszerelemek egy közös felületrõl felügyelhetõek. Az üzemeltetett rendszerekrõl a nyilvántartások eddig leginkább helyi szinten (távközlõ szakaszok, alosztályok) voltak elérhetõek, ami jelentõsen megnehezítette a fejlesztések tervezését, az eszközleltárak és országos statisztikák készítését. A rendszerek hatékony üzemeltetéséhez elengedhetetlen a mûszaki nyilvántartások egységes kezelése, de facto szabványok korszerûsítése és kiterjesztése a vasúti távközlés teljes területére. A megvalósuló projekt egyik alapvetõ célja volt egy egységes nyilvántartási adatbázis létrehozása. Az utóbbi években végbement szervezeti és strukturális változások a vasúti távközlés üzemeltetõi szervezetétõl egyre inkább megkövetelték a szolgáltatói attitûdöt, a szolgáltatásokat igénybe vevõ felhasználók korszerûbb kiszolgálását. Ezen felül az üzemeltetõi tevékenységek pontos, követhetõ, egységes nyil18

1. ábra: TTR Blade szerver VEZETÉKEK VILÁGA 2011/4

kiépítésre kerültek modern munkahelyek, amelyek a teljes üzemeltetési területet átlátják, pontos információkat kapnak a hálózati eszközök, szolgáltatások aktuális állapotáról. A TTR-ben megvalósított szoftverkomponensek: Hibajegy- és változáskezelõ rendszer (TSRM) A rendszer lehetõvé teszi az üzemeltetéstámogató szervezet számára, hogy az ügyfélszolgálati, incidens, probléma, konfigurációs és változáskezelési feladataikat egy közös rendszerben hajtsák végre. A termék alapját képezõ Tivoli Base Services tartalmazza azt a workflow motort, amely lehetõvé teszi a rendszer testre szabhatóságát, illetve új folyamatok gyors létrehozását és bevezetését. A számtalan modellezett folyamat közül néhány a cikk további részében részletesen bemutatásra kerül.

2. ábra: MÁV Zrt. NOC Budapest lálható. Mindkét switch csatlakozik a MÁV Zrt. intranetjének szerver VLAN hálózatához. A központi kiszolgáló négy darab 2900 wattos tápegységgel kapcso-

lódik a NOC, illetve a keret szünetmentes hálózatához. A Service Desk funkció maradéktalan és magas színvonalú ellátása érdekében

Szolgáltatás- és erõforrás-nyilvántartó rendszer (NETinv) A webalapú fizikai és logikai hálózat nyilvántartás egy egységes az egész hálóza-

2. ábra: TSRM Hibajegy- és változáskezelõ rendszer felhasználói felület XVI. évfolyam, 4. szám

19

tot magában foglaló, végponttól végpontig terjedõ nézetét nyújtja a szolgáltatói hálózatnak. Ez a mindenre kiterjedõ és integrált nézete a teljes hálózatnak, együtt tartalmazza az épületen belüli, illetve épületen kívüli fizikai hálózatot a logikai hálózat kapcsolataival és áramköreivel. A tervezés és az implementációs fázis egyik legfontosabb tevékenysége a MÁV távközlési hálózatában üzemelõ több száz eszköztípus, szolgáltatás, kapcsolat modellezése. Az üzemeltetés minden területérõl számtalan szakértõ bevonásával alakult ki egy egységes nyilvántartási modell struktúra, amely egyszerre illeszkedik a fizikai és a logikai topológiához. A teljes TTR alapja ez a modul, mert adatot szolgáltat szinte az összes kapcsolódó komponensnek, illetve maga is közvetlenül ad tájékoztatást az üzemeltetõi személyzet részére. Egységes hibafelügyeleti rendszer (OMNIBUS) A rendszer a MÁV szolgáltatói hálózatából begyûjtött eseményeket feldolgozza (normalizálja) és korrelálja a feltérképezõ rendszerbõl átadott IP hálózat topológiai adatokkal, illetve a szolgáltatás- és erõforrás-nyilvántartó rendszerbõl átadott nem IP hálózati topológiai adatokkal és az üzemeltetõk számára egy egységes hibafelügyeleti konzolon megjeleníti. A felhasználók számára a felületen a topológiai korreláció eredményeképpen már csak a szûrt hibák jelennek meg. Adathálózat-feltérképezõ, -szinkronizáló rendszer (TNM) A hálózat-feltérképezõ rendszer a szolgáltatói Cisco IP hálózat L2, L3 és MPLS VPN szintjének a feltérképezését végzi, és az összegyûjtött berendezés-konfigurációs és topológiai adatokat egy nyílt interfészen elérhetõ adatbázisban tárolja el. A feltérképezõ rendszer által felderített hálózat adatait az erõforrás-nyilvántartó rendszerrel a hálózatszinkronizáló rendszer hasonlítja össze, és az esetleges eltérésekrõl HTML formátumú riportot generál.

kulcsteljesítmény-mutatókat (KPI) begyûjti, feldolgozza, értékeli, és azokról riportokat készít. Minden feldolgozott adat eredetileg valamely társrendszerbõl származik, tehát a SLA menedzsment rendszer egy adatintegráló funkciót is betölt az üzemeltetéstámogató rendszerben. Biztonsági és személycsoport rendszer A TTR rendszer valamennyi szoftverkomponense és az azokat felhasználó dolgozók egy közösen használt címtár rendszer segítségével azonosítják magukat az abban megadott tulajdonságok, jogosultságok alapján. A TTR LDAP rendszer felhasználónév/jelszó párosokat rendel biztonsági csoportokhoz, amelyek alapján az egyes rendszerkomponensekhez való hozzáférés kerül szabályozásra. A címtárba a MÁV Csoport valamennyi munkavállalója rögzítésre kerül, így – például – a TSRM rendszerben a bejelentõk kezelése jelentõsen gyorsítható. Integrációs keretrendszer (WEBSphere ESB) Kommunikációs platformot biztosít a rendszer részét képezõ alkalmazások közötti üzenetek továbbításához. A keretrendszer üzenetkezelõ funkciója lehetõvé teszi a pont-pont integrációs kapcsolatok számának csökkentését. Ez növeli a rendszer rugalmasságát, hibatûrõ képességét és egyszerûbbé teszi a bõvíthetõségét: a rendszerek részét képezõ alkalmazások között integrációs feladatok egy része fejlesztés nélkül is megvalósítható az integrációs keretrendszer konfigurálásával. 4. Támogatott folyamatok A TTR rendszer tervezésének megkezdésekor nyilvánvalóvá vált, hogy alapvetõ kérdés a távközlés addigi üzemeltetési

folyamatainak konszolidációja. Ezek a folyamatok magukban foglalják az üzemeltetés, ügyfélszolgálat teljes spektrumát. Az üzemeltetési folyamatok célja a távközlési szolgáltatások megfelelõ minõségben való nyújtása. Igaznak kell lenni, hogy: – olyan szolgáltatásokat biztosítson, amelyekre valós igény mutatkozik, – a nyújtott szolgáltatások rendelkezésre álljanak, amikor azokra szükség van, – legyen költséghatékony. A TTR által lefedett folyamatok az ITIL (InformationTechnologyInfrastructureLibrary – Informatikai Infrastruktúra Könyvtár) szolgáltatás menedzsmentbõl kiindulva: – Ügyfélszolgálat, – Incidenskezelés, – Problémakezelés, – Változáskezelés, – Szolgáltatásiszint-felügyelet. A folyamattervezési feladat fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy erre már a projekt kezdetekor külön munkacsoport jött létre. A TTR-ben megvalósított folyamatok bemutatása: Bejelentések és eseménykezelés Ez az elsõdleges folyamatcsoport, ami a TTR rendszer – azon belül az ügyfélszolgálat – és a távközlési szolgáltatásokat igénybe vevõ felhasználók közötti kapcsolatot megtestesíti. A kapcsolat megvalósulhat akár telefonhívással, de e-mailen, illetve akár webfelületrõl is. Az ügyfélszolgálat legfontosabb feladata, hogy hibabejelentés esetén gondoskodjon a hibás állapot megszüntetésérõl a megfelelõ prioritások és szolgáltatási szintek figyelembe vételével. A bejelentés kezelés célja tehát a beérkezõ kérések rögzítése akár hibabejelentésrõl, akár egyéb szolgáltatással kapcsolatos meg-

Adathálózat központi konfiguráció menedzsment rendszer (VOYENCE) A konfiguráció menedzsment rendszer automatizálja a Cisco IP hálózati eszközök házirend-ellenõrzés, változás és konfiguráció menedzsmentjéhez kapcsolódó feladatokat. Szolgáltatás menedzsment rendszer (SLA-Suite) A rendszer alapfeladata a szolgáltatások minõségének átfogó értékelése, akár a szerzõdéses SLA feltételeknek való megfelelés igazolásához, akár belsõ értékelés céljából. A rendszer a bekonfigurált 20

4. ábra: A TTR logikai felépítése VEZETÉKEK VILÁGA 2011/4

Amennyiben az incidenst csak ideiglenesen sikerült elhárítani (a szolgáltatási szintet visszaállítani), úgy a végleges elhárításhoz problémajegyet kell felvenni. Problémakezelés Ha több incidens mögött közös ok áll a háttérben, esetleg az incidenskezelés olyan kiinduló okra bukkan, amely meghaladja a képességét, illetve hatáskörét, akkor a Problémakezelés kerül elõtérbe. A probléma egy vagy több incidens mögött meghúzódó ok. Ez az ok lehet ismeretlen vagy ismert. A Problémakezelés feladata az, hogy ezeket a jellemzõen infrastruktúrában felmerülõ hibák által (amelyek az egyes incidenseket, illetve problémákat okozzák) okozott üzleti károkat minimalizálja, illetve megelõzze. A problémakezelés célja a hálózatban fellépõ nem ismert hibák megoldása, ismert hibává történõ változtatása, mert így a hiba következõ fellépésekor a szervezet felkészülten, Incidenskezelés keretében gyorsan helyre tudja állítani a kiesett szolgáltatást.

rendelésrõl, változtatási kérelemrõl legyen szó. A bejelentési folyamat során fontos döntéseket, csoportosításokat és priorizációkat kell megtenni. A bejelentés során a diszpécserre hárul a további eszkalációs döntés, hogy a bejelentésbõl incidens-, probléma- vagy változáskezelési folyamat induljon, valamint annak rögzítése, hogy a bejelentés milyen konfigurációs elemet (hardvereszközt), szolgáltatást érint, és milyen tulajdonosi csoporthoz kell rendelni a további tevékenységek elvégzéséhez. Incidenskezelés Ha az ügyfélszolgálat a bejelentés kiértékelése után úgy dönt, hogy olyan helyzet áll fent, amely nem része a rendes mûködési állapotnak, a szolgáltatás megszakad, a szolgáltatási szint csökkenhet, ak-

kor a bejelentés alapján incidensjegyet vesz fel. Az incidenskezelés alapvetõ feladata, hogy ezeket a hibás mûködéseket megszüntesse, az eredeti szolgáltatási szintet visszaállítsa. Az incidenskezelés soros tevékenység, amelyben a folyamatnak akkor is van egyértelmûen meghatározható felelõse, ha maga a hibaelhárítási tevékenység több személyt, csoportot érint. Az incidensjegy felvételekor – a bejelentéshez hasonlóan – különbözõ döntéseket kell tenni. Az incidenst a hibát elhárító csoporthoz kell rendelni, amely csoportnak ettõl az idõponttól indul a hibaelhárítási ideje, ami a szolgáltatási szint megállapodás alapján kerül számításra, riportolásra. Az incidens jegy akkor zárható le, ha az incidens (hiba) megszûntét a bejelentõ visszaigazolta.

Változás- és konfigurációkezelés A folyamat célja a távközlési hálózatban bekövetkezõ változások kezelése. Változás lehet ügyfélhez és szolgáltatáshoz kapcsolódó tevékenység, mint létesítés, módosítás, törlés, felfüggesztés. Változást okozhat a hálózati struktúrában szükséges módosítás és változás is, illetve az is, ha egy új technológia bevezetésre vagy egy régi megszüntetésre kerül. A távközlési szolgáltatásokat érintõ infrastrukturális változásokat tervezetten, elõre definiált eljárásokkal és folyamatokon keresztül hajtja végre az üzemeltetés. A változáskezelési folyamatok során a tevékenység teljesen feladatvezérlésûvé válik. Minden tevékenység egy kérelemmel indul, amit a kérelem elvi jóváhagyása után kapacitás- és megvalósíthatósági vizsgálat követ. Az elvi jóváhagyás azt jelenti, hogy a kérelem megvalósítható, mert a kért szolgáltatás benne van a szolgáltatás katalógusban, és van rá SLA követelmény, amely a megrendelõ számára megfelelõ. A megvalósíthatósági vizsgálat alapján a megrendelõ visszajelzést kap, hogy a rendelkezésre álló erõforrások alapján milyen idõponttal és milyen feltételekkel vállalja a megvalósítást az üzemeltetés. Amennyiben ezt a megrendelõ elfogadja, akkor elindul a tényleges változáskezelési folyamat, megtörténik a szolgáltatás-dekompozíció, és a feladatok a megfelelõ csoportoknak a megfelelõ sorrendben automatikusan kiadásra kerülnek. A változáskezelési feladat az adott csoport mûködési folyamatai alapján konkrét személyhez kerül delegálásra, annak végrehajtási felelõsségével együtt. A feladat státuszán keresztül követhetõ a


21

teljesítés állása minden engedélyezett érdekeltnek, beleértve a kérelem végrehajtásának gazdáját, de akár a megrendelõt is. Amennyiben a feladat végrehajtása akadályba ütközik, a feladat akadályoztatva vagy várakozó állapotba kerülhet egy megadott idõpontig. Ezen feladatok végrehajtásához is rendelhetõ eszkaláció, amely megakadályozza, hogy a kérelemben vállalt határidõ túllépésre kerüljön. Szolgáltatásiszint-felügyelet Ez stratégiai szintû feladat, mivel itt kérhetõ számon az üzemeltetés minõsége. E nélkül a szolgáltatás minõsége nem válik garantálhatóvá. A Szolgáltatásiszintfelügyelet feladatkörében három fontos feladat van: – Ellenõrizni (biztosítani) kell, hogy az igényelt szolgáltatási szintek definiáltak, és le vannak fektetve az SLA-kban. – Monitorozni és felügyelni kell az aktuális szolgáltatási szinteket, és ezeket össze kell vetni az SLA-kban leírtakkal. – Proaktívan javítani kell az elfogadhatatlan szolgáltatási szinteken a meghatározott költségkeretek között. Rendszerinformációk gyûjtése A TTR rendszerben az információk gyûjtése az integrált rendszerkomponensekbõl származó adatok összegzését jelenti, a különbözõ folyamatok gyorsabb, pontosabb elvégzésének céljából. Az információk származhatnak: – NetInv nyilvántartó rendszerbõl, – NetCoolOmnibus hibakezelõ rendszerbõl, – Tivoli Network Manager – hálózati topológia nézetekbõl, – VoyenceControl – eszközkonfigurációs adatbázisból. Eszkalációs folyamat Az eszkaláció a folyamatokon belüli és azok közti információáramlás, illetve a folyamatok állapotának ellenõrzésére használt folyamat. Automatizált kommunikáció valósul meg, ha például valamelyik folyamat eléri a rá megszabott SLA küszöbértéket. Ilyenkor az aktuális folyamat tulajdonosát értesítik a küszöbérték közelségérõl, különbözõ kommunikációs sablonok alkalmazásával.

záskezelési idõkre, és így közvetlenül is emelheti a nyújtott szolgáltatások színvonalát és ezzel a vevõelégedettséget. Egységes nyilvántartás: a TTR alapvetõ célja, az eddig szétszórtan, csak a telephelyeken – rosszabb esetben az „üzemeltetõ fejében” – meglévõ eszköznyilvántartás egységesítése, centralizálása. Ez kiterjed az „utolsó” végponttól kezdve, a központi routerig az összes mûszaki berendezésre, a köztük lévõ fizikai és logikai kapcsolatokra és – természetesen – az eszközökön nyújtott szolgáltatásokra. A TTR NetInv rendszerében létrehozott csaknem 2000 eszköz- és kapcsolatsablon alapján a teljes távközlési infrastruktúra nyilvántarthatóvá válik. Követhetõ munkavégzés: a távközlési személyzet üzemeltetõi tevékenysége minden esetben rögzítésre kerül kimutatható felelõsségi körökkel, percre pontosan követhetõ folyamatok alapján. Ez megkönnyítheti a teljesítményelszámolást, de segítséget adhat az egyes berendezésekre, szolgáltatásokra fordított erõforrások tervezéséhez is. Korszerû eszköz- és szolgáltatásmenedzsment: A megvalósított rendszerek öszszessége egy korszerû, robusztus eszközt adott az üzemeltetõi és a tervezõi szervezetek kezébe. Az egységes felületen lekérdezhetõ eszköz konfiguráció, megkönnyíti a hibaelhárítást, problémaelemzést, átlátható adatot szolgáltat a hálózat és szolgáltatások fejlesztéséhez, bõvítéséhez. Projektszemlélet kialakulása: Az eddig külön területeken dolgozó munkavállalókat a közös, egységes feladat összekovácsolta, így a késõbbiekben is közvetle-

nebb kapcsolatban maradnak, ötleteikkel, észrevételeikkel hamarabb „megtalálják” egymást, így végül gyorsabban, pontosabban tudják ellátni a mindennapi tevékenységüket.

Kezdeti tapasztalatok, távlatok A projekt nem zárulhatott volna sikerrel az elõkészítés ideje alatt bevont üzemeltetõi személyzet munkája nélkül. Ezt nagyban segítette, hogy a tesztelési idõszak problémáit gyorsabban sikerült megoldani. Nemcsak a kivitelezõ tudta segíteni a majdani felhasználók munkáját, hanem a közvetlen kollégák is egymást. Az éles üzem kezdete óta több ezer bejelentés érkezett, és ezek feldolgozási ideje folyamatosan csökken. Folyamatos ütemben kerülnek rögzítésre a nyilvántartási rendszerbe az eszközök. Azonban a TTR projekt kezdeti szakaszában már láthatóvá vált, hogy olyan hatalmas mennyiségû eszközt, telephelyet, szolgáltatást kell felmérni, hogy az adatfeltöltési idõ hosszúra nyúlik. Ennek az idõnek a lerövidítésére illetve a változáskezelés megvalósítására indult a TTR2 projekt, ami folyamatos kapcsolattartással és egyszerûbb hatékonyabb adatfeltöltési módszerekkel segíti a felmérést végzõk munkáját. A rendszer optimális felhasználására abban az esetben kerülhet sor, amennyiben a nyilvántartási rendszer eléri a teljes feltöltöttség állapotát. Ez a TTR2 keretében megvalósuló illetve a folytatólagos adatfelmérés adatfeltöltés tervezett végsõ idõpontja 2015. Addig is, és azután is a távközlési hálózatot üzemeltetõ kollégáknak a folyamatos változásokat kell feldolgozniuk. És – lássuk be – a távközlési technológiák területén egy dolog állandó: a változás.

Darstellung des Fernmeldeunterstützungssystems von MÁV Das Jahr 2011 hat eine grundsätzliche Änderung für die Fernmeldebetreiber im Bahnbetrieb und auf indirekte Weise für allen Arbeitnehmer, die die Fermeldeleistungen benutzen gebracht. Nach der Mitwirkung von etwa hudert Experten, nach mehr als 200 Besprechungen in den 12 Arbeitsgruppen, nach mehr als zehntausend Arbeitsstunden, nach etwa 1500 gelösten Aufgaben konnte das Fernmeldeunterstützungssystems von MÁV in Betrieb genommen werden. Im Artikel werden der Aufbau des Systems, dessen Komponente, typischen Prozessen und die Erfahrungen, die von den Betreiber von dem abgelaufenen Zeitraum stammen dargestellt.

Introduction of Telecommunication Support System of MAV 5. Elért elõnyök Egységes folyamatok: az üzemeltetési folyamatok a bevezetés elõtt kisebb-nagyobb eltéréseket mutattak. Ezek a rendszer bevezetése után egységesekké, mondhatni szabványosakká váltak. Ez pozitívan hathat a hibaelhárítási, válto22

During this year of 2011 fundamental changes took place for every worker in the field of railway telecommunication maintenance and every employee as a user of telecommunication services. About one hundred technical experts worked in 12 groups, after more than 200 discussions, more than tenthousand workhours, and 1500 solved tasks, the Telecommunication Support System of MAV Co. was put into operation on the 30th June 2011. This article introduces the build-up, main components, typical processes and the operation and user experiences of this system.


Kalibráló labor a TEB szolgálatában © Gazsi Béla

Történelmi elõzmények, a labor létrehozása Az 1990-es évek közepén jelentõs mérõeszköz-állománnyal rendelkeztek a MÁV TEB (távközlés, erõsáram és biztosítóberendezés) szakszolgálatai. A mérõeszközök jelentõs része, illetve az általuk végzett joghatással járó mérések a többször módosított 1991. évi XLV. törvény és a végrehajtására kiadott 127/1991. (X. 9.) kormányrendelet hatálya alá tartoztak. A törvény 6. §-a szerint: „(1) Joghatással jár a mérés, ha annak eredménye az állampolgárok és/vagy jogi személyek jogát vagy jogi érdekeit érinti, különösen, ha a mérési eredményt mennyiség és/vagy minõség tanúsítására – a szolgáltatás és ellenszolgáltatás mértékének megállapítására – vagy hatósági ellenõrzésre és bizonyításra használják fel; továbbá az élet- és egészségvédelem, a környezetvédelem és a vagyonvédelem területén. (2) Joghatással járó mérést a mérési feladat elvégzésére alkalmas hiteles mérõeszközzel vagy használati etalonnal ellenõrzött mérõeszközzel kell végezni. (3) Hiteles az a mérõeszköz, a) amelyet a mérésügyi szerv hitelesített, b) amelynek külföldi hitelesítését az a mérésügyi szerv elsõ belföldi hitelesítésként elismerte.” A 206/2006. (XII. 20.) kormányrendelet 14. § (2) pontja következtében 2007. január 1-jétõl az Országos Mérésügyi Hivatal általános jogutódlással betagozódott a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalba (MKEH). A volt „OMH központ” MKEH metrológiai fõosztályaként, vidéki hálózata Területi Mérésügyi és Mûszaki Biztonsági Hatóságok hálózatának formájában látja el ezek után a jogszabályokban megszabott feladatait. 2010-ben a kormány a 320/201 (XII. 27.) rendeletével területi mérésügyi hatóságként a közigazgatási hivatalokat jelölte ki, így a mérõeszköz hitelesítéseket (néhány speciális mérõeszköz típust kivéve) ezen hivatalok végzik az MKEH Metrológiai Hatóságának szakmai felügyelete mellett. A törvény értelmében tehát a TEB szakszolgálatok által használt mérõeszközök döntõ többségét valamilyen eljárás szerint használati etalonnal kell ellenõrizni (kalibrálni) vagy hitelesíttetni kellett. Ekkor már cégünknél – akkori nevén a Távközlési, Erõsáramú és Biztosítóberendezési Gazdálkodási Központban (1063 Budapest, Kmety u. 3.) – már hatékonyan

mûködött egy mérõeszközökkel foglalkozó csoport. Ezért mi kaptuk a feladatot egy kalibráló laboratórium létrehozására, amely 1996-ban kezdte meg a mûködését. Központi segítséggel vásároltunk egy Wavetek Datron 9000 típusú univerzális kalibrátort (1. ábra), amelynek segítségével a TEB szakszolgálat akkori digitális és analóg multiméterparkjának döntõ többségét képesek voltunk kalibrálni. A kalibrátorhoz tartozik egy számítógépes adatbázis-kezelõ program is, amelynek segítségével a mérõeszközök kalibrálása jelentõsen meggyorsítható. Készüléktípusonként kalibrálási eljárások készíthetõk vele, amely eljárások alapján az elõre meghatározott mérési pontokon hatékonyan végezhetõ a kalibrálás. A mérési eredményeket egy memóriakártyára gyûjti a készülék, így a kalibrálási bizonyítvány elkészítése automatikusan történhet, kizárva az emberi tévedés lehetõségét. 1999-ben a labor mûszerparkja kiegészült egy Transmille 2041A típusú univerzális kalibrátorral. A készülékhez egy lakatfogó adapter is tartozik, amelynek segítségével a labor kalibráló képessége kiegészült, 1000 A-ig lakatfogók kalibrálását is el tudjuk végezni mind egyen-, mind pedig váltakozó áram esetén. A multiméterek kalibrálása csak az elsõ lépés volt a labor tevékenységi körében. A multiméterek kalibrálása mellett feladatul kaptuk a biztosítóberendezési szakszolgálat által váltóhajtómûvek vizsgálatához használt HGK, majd az újabb, digitális kijelzésûVEM-01 és VEM-02 típusú váltóerõmérõk kalibrálási eljárásának kidolgozását is. Ezeknek a mérõeszközöknek a kalibrálásához egy speciális erõmérõ kalibrátorra volt szükség. Az elsõ ilyen eszközt a BME Közlekedésautomatizálási Tanszék készítette, amellyel 1 kN-os lépésekben lehetett fix erõket elõállítani. A használatból következõ nagymértékû mechanikai kopások miatt ez a készülék korszerûtlenné és megbízhatatlanná vált, ezért döntés született egy új használati etalon beszerzésére, amelyet az akkor Szegeden mûködõ Mérlegkészítõ, Javító és Kereskedelmi Szövetkezet gyártott le (2. ábra).

1. ábra XVI. évfolyam, 4. szám

Ez a készülék kalibrálás során a mérõcsapra (3. ábra) ható terhelõ erõt egy nyomókar segítségével állítja elõ egy hidraulikus rendszerben. Az erõátadás közvetlenül egy „Z” erõmérõ cellán keresztül történik, amely egyben méri is az elõállított és így a mérõcsapra ható erõt. A kalibrátor soros porton keresztül továbbítja az erõ értékét egy számítógépbe, amely az adatokat – a váltóerõmérõ soros portján továbbított mért erõértékekkel együtt – egy táblázatban összesíti. Az elavultságuk miatt az analóg mûködésû HGK mûszereket 2005-tõl a használatból ki kellett vonni. Sor került a VEM-01-es váltóerõmérõk átalakítására is, mivel a mérõcsapból a mûszerhez analóg jelként továbbított mérési értékek rendkívül zavarérzékennyé tették a villamosított vonalak melletti méréseket. Az átalakítás után a VEM-01-es készülék mûködése megegyezik a VEM-02-es mûszerével, itt a mérõcsapból már digitális jel kerül továbbításra, jelentõsen csökkentve a külsõ zavaró jelek hatását. Speciális kialakításuk miatt jelenleg is laboratóriumunk az egyetlen az országban, amely akkreditáltan kalibrálni tudja ezeket a váltóerõmérõket.

2. ábra

3. ábra 23

A labor kalibrálási tevékenységét kalibrálási eljárások alapján végzi. Ezek az eljárások írják le a kalibrálási folyamat feltételeit és a követendõ részfeladatokat a személyzet számára. Az eljárások részben automatizáltak a tévedések elkerülése érdekében. Villamos mérõeszköz esetén fontos szakmai feladat egy számítógépes

eljárás készítése a mérõeszköz mûszaki paraméterei (tûrés, méréshatárok, kijelzési jellemzõk) alapján. Ebben az eljárásban kerül meghatározásra, hogy mely mérõpontokon lesz kalibrálva a mérõeszköz, milyen üzenetek és mikor jelenjenek meg a kalibrátor kijelzõjén a kezelõ számára, milyen tûrések tartoznak az egyes mérõpontokhoz. Az eljárás automatizáltsága a tévedések elkerülése mellett a multiméterek nagy üzemmód és méréshatár száma miatt is elõnyös. Egy-egy multiméternek akár 40-50 mérõpontja is lehet, ami nagyban növeli a hibázás, elírás lehetõség egy kézzel kitöltött bizonyítványban. Azon kívül mivel egy-egy eljárás egy adott mûszertípusra íródik, elég csak egyszer elkészíteni, a késõbbiekben ugyanazon mûszertípusra már csak alkalmazni kell. Az elkészült eljárást egy memóriakártyára kell kiírni, majd a kalibrátor megfelelõ kártyaolvasójába behelyezve elkezdhetõ a kalibrálás. A kalibrálás azoknak a mûveleteknek összessége, amelyekkel meghatározott feltételek mellett megállapítható az öszszefüggés egy mérõeszköz vagy egy mérõrendszer értékmutatása, illetve egy mértéknek vagy anyagmintának tulajdonított érték és a mérendõ mennyiség etalonnal reprodukált megfelelõ értéke között. Analóg mérõeszközöknél a kalibrátor kimeneti jelét folyamatosan addig szabályozzuk, amíg a mûszer mutatója az elõre definiált osztásértékre áll, így a leolvasási hibát nagymértékben csökkenthetjük. A mûszer hibája az adott mérõponton a mûszer által mutatott érték (mért érték) és a bemenetre adott, a kalibrátor által reprodukált érték (helyes érték) közötti különbség. A mérõeszköz üzemmódjainak, méréshatárainak váltása elõtt a kalibrátor a kijelzõjén megjelenõ üzenetekkel utasítja az elvégzendõ teendõkrõl a kalibrálást végzõ személyt. Az egyes mérõpontokhoz tartozó kalibrálási eredményeket (kiadott jelszint kalibrált mérõpont, bizonytalansági értékek) a kalibrátor egy másik memóriakártyára (ún. eredménykártya) menti. A kalibrálás befejezése után az eredménykártyán tárolt adatok alapján egy számítógépes szoftver segítségével készíthetõ el a kalibrálási bizonyítvány. Az eljárás automatizáltságát és biztonságát jellemzi, hogy a kezelõ személy az egyedi adatok (mérõeszköz tulajdonosa, környezeti hõmérséklet és páratartalom, kalibrálási bizonyítvány száma) kivételével más adatokat nem módosíthat. A váltóerõmérõ kalibrálása az elõzõekben leírtakhoz képest lényegesen egyszerûbb. Az erõmérõ (VEM) és az erõmérõ kalibrátor soros (vagy USB) porton keresztül össze van kapcsolva egy számítógéppel. A laborban kifejlesztettünk egy olyan szoftvert, amely a két készülékbõl érkezõ adatokat (mérõfejre ható erõ érté-

24


Jelentõs állomások a kalibráló laboratórium életében A labor beindításánál fontos elvárás volt az akkreditáció megszerzése. Akkoriban az OMH végezte az akkreditálásokat az ide vonatkozó szabványi (MSZ EN 45001:1990) elõírások alapján. A laboratórium tevékenysége és a személyzet szakmai hozzáértése szigorú felülvizsgálaton esett át, aminek eredményeképpen 1997 decemberében megkaptuk az akkreditált státuszt három évre (2000-ig). 2001-ben a státusz megújításra került. Ekkor már az újonnan alakult Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT) folytatta le az akkreditálási eljárást. 2002. december 31-tõl változás történt az akkreditálási követelményekben, az MSZ EN 45001:1990 szabványt felváltotta az MSZ EN ISO/IEC 17025:2001. Az új szabvány elõírásaihoz igazodva a labor tevékenységét 2004-ig végezte akkreditált státuszban. 2004-ben a MÁV-nál folyó átszervezések miatt az akkreditáció megújítása elmaradt. A labor természetesen nem változtatott a kalibrálási eljárásain, illetve a mûszer- és dokumentációkezelési eljárásain, a korábban elvárt követelményeknek megfelelõen végezte a munkáját. 2006-ban a Pályavasúti Üzletág ISO 9001 minõségirányítási rendszert vezetett be, amely kötelezõvé tette a mérõeszközök kezelését és idõszakos ellenõrzését. Ennek következtében jelentõsen megnövekedett a kalibrálásra beszállított mérõeszközök mennyisége, ezért a laboratórium nyilvántartási rendszerét korszerûsíteni kellett. Ezért létrehoztunk egy számítógépes adatbázist, amely tartalmazza a javításra és kalibrálásra beszállított mérõeszközök összes szükséges adatát (típus, gyári szám, tulajdonos, kapcsolattartó neve és elérhetõsége, beszállítás és elkészülés dátuma stb.). 2009-ben ismét megszereztük az akkreditált státuszt az MSZ EN ISO/IEC 17025:2005 szabvány szerint a következõ négyéves idõszakra. 2010-ben a NAT csatlakozott több nemzetközi szervezethez is (EA MLA, ILAC MRA, IAF MLA), ezért az általunk akkreditált tevékenység keretében készített kalibrálási bizonyítványainkat nemzetközileg is elismerik.

A laboratórium által alkalmazott kalibrálási eljárások, bizonyítványok

ke, a váltóerõmérõ által mért erõ értéke) összerendezi és táblázatban tárolja. A kalibrálás során a mérõfejet folyamatosan növekvõ erõvel terheljük mindhárom méréshatár (3 kN, 6 kN, 12 kN) végéig. Amikor a mérõfejre adott erõ értéke egész értéket ér el, a számítógépes szoftver a váltóerõmérõ által mért értéket beírja a táblázat megfelelõ cellájába. A táblázat teljes feltöltése után egy menüparancs segítségével a szoftver a táblázat adatait egy elõre elkészített bizonyítvány formában helyezi el. A kalibrálást végzõ személynek a villamos mérõeszközöknél felsorolt adatokat kell beírnia és nyomtatható a bizonyítvány. A mérõpontok (Helyes érték) mellett fel van tüntetve a mérõeszköz által mért érték, valamint a hozzá tartozó tûrés (mért értéktõl való megengedett legnagyobb eltérés). A tûrés feltüntetése abban az esetben különösen fontos, amikor a mérõeszközt a labor (pl. a tulajdonos kérésére) nem minõsíti. Vagyis nem mondja meg, hogy a készülék az adott mérõpontban megfelel-e. Ilyen esetben a tulajdonos a mérõponthoz tartozó hiba és a tûrés értékének összehasonlításával tudja eldönteni, hogy a készüléket tudja-e alkalmazni az adott mérõpontban. Fontos adat a kalibrálási bizonyítványban az adott mérési ponthoz tartozó mérési bizonytalanság (Bizonytalanság) értéke. Ez egy olyan paraméter, amely a mérendõ mennyiségnek tulajdonítható értékek szóródását jellemzi. Értékébõl következtetni lehet, hogy a mérendõ mennyiségre vonatkozó ismereteink mennyire teljesek. A bizonytalanság értékét a következõ tényezõk befolyásolhatják: – a mérõeszköz véges felbontása vagy küszöbérzékenysége (digitalizálási hiba), – analóg mérõeszköz esetén a leolvasást végzõ személy által okozott torzítás (leolvasási hiba), – az etalon (kalibrátor) mérési bizonytalansága, – a mérési módszerben és eljárásban alkalmazott közelítések és feltételezések. Természetesen a követendõ cél egy kalibráló labor tevékenységében az, hogy a bizonytalansági tényezõ minél kisebb legyen, hiszen annál pontosabban megállapítható a mérõeszköz mérési hibája. Amennyiben a kalibrálást megrendelõ ügyfél kéri, a mérõeszköz megfelelõségét a kalibráló labor minõsítéssel (Megfelel, Nem felel meg, Nem minõsíthetõ) is megadhatja a Kalibrálási Bizonyítvány mérési eredményei és a mérõeszközre megadott tûrés (általában gyári tûrés) alapján. Ilyen esetben azonban a minõsítés nem mérõpontonként történik, hanem az eredmények alapján a teljes mûszert minõsítjük. Ez viszont azt eredmé-

nyezi, hogy ha már egy mérõponton kilóg a tûrésbõl, a mérõeszköz nem kaphat MEGFELEL minõsítést. Amennyiben a mérõeszköz Nem minõsíthetõ minõsítést kap, az azt jelenti, hogy van olyan mérõpont, ahol nem állapítható meg egyértelmûen a mérõeszköz megfelelõsége. Ez abból adódhat, hogy az adott mérõpontban a mûszer hibája és a tûrés közötti különbség kisebb, mint a kalibrálási bizonytalanság értéke. Egy ilyen esetet mutat be a 4. ábra ?-lel megjelölt sora. A minõsítés szablyait a NAT irányelvek határozza meg, ezért egy akkreditált labornak csak ezen szabályok mentén van lehetõsége egy mérõeszközt minõsíteni.

A laboratórium helyzete napjainkban Napjainkban a kalibráló labor a TEB Központ Minõségbiztosítási és Méréstechnikai Osztályának szervezeti keretein belül mûködik. A kalibrálásra beszállított mérõeszközök átlagos darabszáma a 2006-os pályavasúti minõségirányítási rendszer bevezetéséig 4-500-ra tehetõ. A 2006-os évtõl gyakorlatilag ez a szám megduplázódott, ahogy ezt az 5. ábra is mutatja. Ez a nagy mértékû darabszám-emelkedés a pályavasúton bevezetett ISO minõségirányítási rendszernek köszönhetõ, amely elõírja, hogy az összes mérõeszközt kategóriákba (KH, KK, TM) kell sorolni a következõk szerint. KH (kötelezõ hitelesítésû) jelölést kaptak azok a mérõeszközök, amelyeknek a használata hitelesítéshez van kötve. KK (kötelezõ kalibrálású) kategóriába pedig azokat a mérõeszközö-

ket kellett sorolni, amelyeket kalibrálni kell. Azokat a mérõeszközöket, amelyekkel joghatással járó méréseket végeznek, a fenti kategóriák valamelyikébe kell besorolni, figyelembe véve azt, hogy a hitelesítésre kötelezett mérõeszközök listáját a 127/1991. (X. 9.) kormányrendelet tartalmazza, a hozzájuk tartozó érvényességi idõvel együtt. A harmadik TM (tájékoztató jellegû mûszer) kategóriába azok az „egyéb” mérõeszközök tartoznak, amelyekkel nem végeznek joghatással járó méréseket. A jelölésrendszer bevezetésével jelentõsen megnõtt a kalibrálásra beszállított mérõeszközök száma. Az elmúlt években a labor tevékenységi köre, illetve a kalibrálásra beszállított mûszerfajták száma folyamatosan bõvült. A laborunk igyekszik lépést tartani a felmerülõ igényekkel, ennek érdekében folyamatosan próbáljuk bõvíteni a tevékenységi körünket. 2009-ben beszerzésre került egy nagyfeszültségû ellenállásdekád (6. ábra), amelynek segítségével szigetelésvizsgálók kalibrálására is alkalmassá vált a labor. Egy megfelelõen kialakított szerkezettel a labor képes a jelfogók vizsgálatához használt rugónyomásmérõ-kalibrálásra is, digitális tolómérõ segítségével folyamatosan végezzük a biztosítóberendezési szakszolgálat által váltók ellenõrzéséhez használt próbaakadályok kalibrálását. A labor rendelkezik GPS frekvenciareferenciával is, ennek segítségével frekvenciamérõk kalibrálását is el tudjuk végezni viszonylag nagy pontossággal (>10–10). A folyamatos fejlesztések ellenére természetesen továbbra is érkeznek hozzánk olyan mérõeszközök, amelyeknek a

4. ábra

6. ábra kalibrálása csak külsõ kalibráló labor közremûködésével oldható meg. Ilyen mérõeszközök pl. a hosszmérõ eszközök, speciális rádiós, távközlõs mérõeszközök, optikai mérési területen használt mûszerek. Ezeknek az eszközöknek a kalibrálásához nincs meg sem a méréstechnikai, sem pedig a környezeti feltétel a TEB Központban. A külsõ labor bevonása miatt az ilyen eszközök kalibrálási ideje jelentõsen hosszabb az adminisztrációs tevékenységek (árajánlatkérés 3 cégtõl, megrendelés vezetõi engedélyeztetése, esetleges szerzõdéskötés stb.) miatt. A labor aktívan közremûködik a Pályavasúti Üzletág mûszaki szakembereinek képzésben, szakmai tanácsadóként részt vesz a különbözõ méréstechnikai problémák megoldásában. Annak érdekében, hogy a kalibráló személyzet szakmai felkészültsége megfeleljen a mindenkori követelményeknek, rendszeres metrológiai képzéseken veszünk részt. A hosszú távú terveink között szerepel egy, a jelenleginél pontosabb univerzális kalibrátor, valamint referencia multiméter beszerzése, továbbá a tevékenységi kör bõvítése. Geschichte und die Tätigkeit des Kalibrierungslabors von MÁV Im Artikel werden die Geschichte und die Tätigkeit des Kalibrierungslabors von MÁV dargestellt. Im Labor wurden am Anfang die Multimeters und die speziellen Weichenkraftmessgeräte von MÁV kalibriert. Es hat in den vergangenen 15 Jahren zweimal Akkreditierung erworben. Die erste war in 1999 und die zweite in 2010. Das Labor entwickelt seit seinem Anfang (1996) vortlaufend, es kann zur Zeit auch die Kalibrierung der Strommesszangen, der Isolationsprüfgeräte und der Frequentzmesser durchführen. Das Laborpersonal hat eine aktive Rolle an der Fachweiterbildung der MÁV-Arbeiter und an der Durchführung der speziellen bahntechnischen Prüfungen und Messungen.

History and activity of MÁV’s calibration laboratory The article shows history and activity of MÁV’s calibration laboratory. It began to work in 1996 and calibrated multimeter and special force measurement of MÁV. It got accreditation twice in the last 15 years. The first was in 1999 and the second in 2010. It shows the developing of laboratory that it is able to calibrate clampmeters, insulation testers and frequency counters nowadays. The staff of laboratory participates in further training of MÁV’s technical workers and special measurment jobs.

5. ábra XVI. évfolyam, 4. szám

25

Hagyomány és haladás: a Dr. Soulavy Ottokár Váltóhajtómû Szakmai Klub © Lékó Ferenc, Palásti Ferenc

Dr. Soulavy Ottokár neve bizonyára minden szakmabelinek ismerõsen hangzik, a vonóvezetékes váltóállító dob kapcsán. A klub – amelyet sokan csak „váltóklub”ként emlegetnek – 11 éve vette fel a nagy szakmai elõd, a híres kultúrmérnök nevét, így lett Dr. Soulavy Ottokár Váltóhajtómû Szakmai Klub. A klub a MÁV Zrt. Távközlõ, Erõsáramú és Biztosítóberendezési Fõosztály keretén belül mûködik, bizonyos függetlenséget is élvezve. Az immáron 17 éves klub pár elhivatott váltós szakember összefogásaként a – szintén Gyimesi József által vezetett – fényeslitkei Váltóhajtómû Karbantartó és Javító Szakmûhelybõl nõtt ki. A klub alapítója és motorja (hajtómûve!) Gyimesi József elnök, aki már nyugdíjas, de továbbra is fáradhatatlanul szervezi a klub életét, az õ szavait idézve: „A klubból nem lehet nyugdíjba menni, csak kihalni!”. A klub létrehozásának elõzménye, hogy 1990-ben a Záhonyi TBF szakmai vezetésének kezdeményezésére létrejött a WA350-es típusú („Ganz”) váltóállító mûvek fõjavítására alakult szakmûhely. Ahhoz, hogy ezeket az állítómûveket (amelyekbõl akkor még majdnem 7000 db üzemelt) a jövõre nézve biztonságosan és egységes szakmai szemlélettel lehessen üzemeltetni, mindenkép indo-

kolt volt – sajnálatos baleseteket követõen – valamilyen formában összefogni az ország váltós szakembereit. Az alakuló ülés 1994. április 13-án volt Fényeslitkén, a Váltóhajtómû Karbantartó és Javítómûhely összeszerelõ helységében. Ezen mûszerészek, blokkmesterek, lakatosok, mérnökök vettek részt. A klub tagsága egymással és országosan a szakszolgálattal a szakmûhelyen keresztül hangolta össze tevékenységét és munkáját. Évente egy összevont klubülést tart, és kihelyezett üléseket szervez a fõnökségeken, valamint célirányos szakmai indokok alapján klubülés bármikor összehívható. Több ízben az oktatási tevékenységben is elévülhetetlen érdemeket szerzett a klub és személy szerint Gyimesi József felnõttképzési tanfolyam szervezésében, szakmai irányításában és a tényleges oktatásban is, valamint oktatási segédletek létrehozásában, amelyek még ma is hiánypótló mûvek és kitûnõen használhatóak, továbbá szaktanfolyamok tematikájának kidolgozásában. A klub tevékenysége és fõleg a klubülések videoszalagon (digitálisan is) megörökítve, archiválva várják a hálás utókor érdeklõdését. Jelenleg 32 aktív tagja és 5 céges külsõ tagja van (Mûszerautomatika Kft., Budapesti Mûszaki Egyetem, VAMAV Kft., MÁV Thermit Kft., Swietelsky Vasúttechnikai Kft.,), továbbá a klubüléseken rengeteg meghívott vesz részt. A klub célja a váltóállító mûvek üzemeltetésével kap-

1. kép: A fali Hírmondó avatása Budapesten 26


csolatos problémák feltárása, az üzemeltetés követelményrendszereinek felülvizsgálata, a szakmûhelyi fõjavítás- és az üzemi viszonyok összehangolása, a feltárt hiányosságok és mûszaki problémák egységes megoldása, a gyártásból eredõ hiányosságok megszüntetése, valamint a társzolgálatokkal való együttmûködés szorosabbá tétele. Alapvetõ célja, hogy növelje a szaktudást, erõsítse a szakmai/emberi kapcsolatokat – nem kis részben a szakmai konferenciák, megbeszélések révén. Az idén március 25-én tartott rendezvényen sor került a „Hírmondó” avatására – ez a TEB Fõosztály székhelyén, Budapesten, a VIII., Könyves K. krt. 54–60. alatt, a ParkWay irodaház 467. számú iroda mellett, a folyosón található (lásd 1. kép). A konferenciarendezvényeken alkalmanként több száz fõ fordul meg (öszszességében már több ezren!), ahol a biztosítóberendezési szakmán kívül a pálya, forgalom, gépészet stb. is, szinte az öszszes szakág képviselteti magát, sõt a témához kapcsolódó gyártó-kivitelezõ cégek is. A klubülések programjai olyan szakmai alapokra épülnek, amelyek a Pályavasúti Üzletág valamennyi szakágát érdeklik, és jövõjét szakmai szempontból érintik. Témakörei felölelik a váltóállítás régi problémáitól az oktatást, a kapcsolódó ismereteket, anyagbeszerzést, humánpolitikai kérdéseket – szóval szivárványos a paletta. Talán ez az egyetlen országos (és egyes cégek kapcsán határainkon túli!) összvasúti fórum, ahol a lakatostól a mérnökön át az egyetemi professzorig, ügyintézõtõl a vezérigazgatóig mindenki résztvevõje a konferenciának. Kitüntetéseket nem, hanem „Emléktárgyakat” ad át elismerésként a klub. Bár ezek pénzjutalom nélküliek, de pusztán a kézfogással is nagy súlyú elismerések; az enyém például 8,54 kg. (Ez a 012. számú „Emléktárgy”, egy kapcsolóöntvény és állítórugó 350 kp rugóerõre beállítva, vele az állítórúd egy 200 mm-es darabja a trombitanyílással – de sajnos nem a végállásában van, sõt az elviteli csap teljesen megszorult benne… Viszont hitelesítve van a BA 34/462 jelû ólomzárral. L. F.) (Lásd. 2. kép.) A konferenciákon a központi váltóállítás témakörében a rendeletalkotók, üzemeltetõk, gyártók, minõsítõk, irányító szakmai vezetõk elõadásában ismertetik az újdonságokat, tapasztalatokat, problémákat. Az egyes cégek szabadtéri bemutatóját is megtekinthetik az érdeklõdõk, ezen kívül lehetõség van a személyes konzultációra is. Mindezt a már-már fõzõfesztivállá nemesült, kellemes gasztronómiai környezetben tehetik, ahol mindenki bõséges és folyamatos ellátásban részesül. A gasztronómiai élvezete-

2. kép: A klub által elismerésként adományozott Emléktárgy ket biztosító hagyományos bográcsos fõzõhelyeken az egyes területek csapatai készítik el a saját magyaros tájjellegû étkeiket. Így készülhet el évrõl évre pl. a házigazda Gyimesi család slambuca, káposztás paszujlevese(sic!), toros káposztája, tormás tõtikéje, a miskolciak töltött káposztája, a szombathelyiek balatoni halászléje, a szegediek fûrészelt kakaspörköltje, balpartosok körmös pacalpörköltje és még sok más finomság is (összesen 14 féle tájjellegû ételt kóstolhattak a vendégek). A konferencia otthona kezdetben a fényeslitkei szakmûhely volt, azonban

ezt kinõtte a rendezvény, immár a kisvárdai Parish Bull Konferenciahotel a helyszíne (lásd. 3. kép). 2011 mérföldkõ a klub életében, hiszen elsõ alkalommal került megrendezésre a hagyományos konferencia mellett a „Blokkmesterek találkozója”, amelyen az ország valamennyi MÁV-os, (csaknem 100 fõ) blokkmestere is részt vett. Felmérhetetlen ennek a jelentõsége, remélhetõleg ezzel egy újabb hagyomány indul útjára. A klub a tapasztalt szakemberek mellett a fiatalokat is bevonja tevékenységébe, lehetõséget adva számukra elõadások tartására is, így ezzel bemutatkozásra is – némelyeknek kivételes megnyilvánulási lehetõséget nyújtva. A klub rendezvényeinek anyagi támogatói hosszú ideje azon cégek, amelyek beszállítóként, kivitelezõként és gyártóként többéves (évtizedes) jó kapcsolatot ápolnak a klubbal, valamint immár két éve a MÁV Zrt. is (jelen sorok írójának szerénysége tiltja megnevezni, kinek a kezdeményezésére…). Rendszeresen a résztvevõk között találhatók a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésautomatikai Tanszékének, a Nemzeti Közlekedési Hatóságnak stb. illusztris képviselõi is. A klub gyakorlati eredményei közé sorolható többek között a Ganz váltóhajtómû nagyjavítási technológiájának kidolgozása, annak gyakorlatba való ültetése, megszüntetve ezzel a különbözõ nem kívánatos, szakszerûtlen beavatkozásokat. Ide sorolható továbbá a Soulavy dobok felújítása és a mechanikus sorompó hajtómûvek felújításának központosítása is.

A klub továbbra is a szakmaiságot szem elõtt tartva kívánja tevékenységét szervezni, fórumot adva a szakembereknek a találkozásra és a tapasztalatcserére, bízva abban, hogy ezzel segíti a mindennapokban jelentkezõ problémák megoldását és a legmodernebb technika alkalmazását is. Alapértékként megfogalmazva: legfontosabb a közlekedõ vonatok biztonsága! Tradition und Fortschritt: der Weichenantrieb-Fachklub „Dr. Soulavy Ottokár” Der Weichenantrieb-Fachklub „Dr. Soulavy Ottokár” betätigt im Rahmen der Hauptabteilung von MÁV für Fernmelde- Starkstrom- und Sicherungsanlagen, aber genießend auch manche Unabhängigkeit. Der Begründer des Klubs, der zur Zeit 17 Jahre alt ist, ist József Gyimesi. Das Ziel des Klubs sind durch der Organisierung von Fachkonferenzen und Diskussionen die Fachkentnisse über die zentrale Weichenumstellung auszubreiten, weiterhin die menschlichen und die Fachbeziehungen zu stärken. Jährlich werden zwei Veranstaltungen von dem Klub organisiert: im Frühling eine kleinere Diskussion und im Herbst eine großzügige Konferenz. An der diesjährigen Konferenz haben auch allen Stellwerkmeister von MÁV teilgenommen. Es gab ein Forum für die Fachläute zur Diskussion über die zentralgestellten Weichenantriebe, das hoffentlich auch eine Hilfe zur Lösung der alltäglichen Fachproblemen und zur Anwendung der modernsten Lösungen gegeben hat.

Tradition and progress: „Dr. Soulavy Ottokár” Point Machine Technical Club

3. kép: A konferencia helyszíne, a kisvárdai Parish Bull Konferenciahotel XVI. évfolyam, 4. szám

This Point Machine Technical Club operates in frame of Telecom, Electrification and Signalling Department of Hungarian State Railways, but there is no direct dependency. Establisher of the 17 years old Club is József Gyimesi. The main goal of the Club are the following issues: increase the knowledge on remote point control, strengthen human and professional connections among members of signalling profession in Hungary. In ordet o reach this aim, the Club organizes conferences and meetings regularly. Normally there are two meetings: in spring a tighter and in autumn a larger engagements. This year all signal supervisors have been invited for the conference in order to exchange knowledge and experiences gained about remote point control and help to solve common and day-by-day problems.

27

„Okosmérõ” eszközcsalád és kombinált RKV fejlesztése © Szabó Ervin, Füredi Gábor, Murányi József

A Prolan Zrt. neve nem ismeretlen e lap olvasói számára. Most egy másik arcunkat szeretnénk bemutatni az érdeklõdõ olvasó számára, mégpedig az ipari és lakossági Smart-Metering, magyar kifejezéssel az okosmérõk világát. Aki éjszakai áramot használ meleg víz elõállítására, annak ma még nagy valószínûséggel HFKV, azaz Hang Frekvenciás Kör Vezérlõ berendezés kapcsolja ki és be az energiát, akkor és addig, ameddig a régióban megfelelõ mennyiségû többlet áll rendelkezésre. Az RKV rendszert a HFKV XXI. századi utódaként foghatjuk fel, ami hosszúhullámmal mûködõ Rádiós Kör Vezérlõt jelent, besorolható a „Smart-Metering” világába, és lényegesen több lehetõséget biztosít az áramszolgáltatók számára.

Miért az RKV? Társaságunk 2005-ben EU-s támogatással kifejlesztette az RKV elsõ generációját. Különleges mûszaki jellemzõi közül az önbeálló antenna volt az elsõ, aztán jött a többi, programozható algoritmusok, rádiós firmware módosítás stb. – részben a felhasználók ötletei alapján. A fejlesztés és a gyártás együttmûködésével kialakítottunk egy olyan rendszert, amely képes évente többszázezer darab testre szabott készüléket elõállítani. Az RKV lényeges eleme a központi rádióadó (Magyarországon Lakihegy), amelyen keresztül a készülékek csoportosan vagy egyedileg is vezérelhetõk, ezért a rendszer gyors, a lehetõségek pedig szinte korlátlanok. Jelenleg az RKV rendszert használják a lakossági elektromosenergia-tarifák váltására, illetve bojlerek, hõtárolós kályhák tömeges kapcsolására. Az energiatudatosság növekedésével párhuzamosan növekszik a rendszer által vezérelt hõszivattyúk száma is. Ahogyan a megújuló energiaforrásokra alapuló termelés teret nyer, ezzel egyidejûleg növekszik az igény olyan fogyasztói bázisok kialakítására, amelyek képesek ezt a véletlenszerûen rendelkezésre álló energiát elfogyasztani. Egy rövid példával illusztrálva, ha egy körzetben elkezd fújni a szél, a szélgenerátorok is elkezdenek termelni, akkor abban a körzetben be kell kapcsolni a vezérelhetõ fogyasztókat ahhoz, hogy ez az energia 28

hasznosításra is kerüljön. Ennek igen eredményes és költséghatékony módja az RKV vezérlés. Talán egy vasúti szaklapban szokatlannak tûnik említeni, de az egyéni közlekedés is hatalmas változások elõtt áll, amilyen ütemben esik az akkumulátorok elõállítási költsége, úgy kerülnek egyre közelebb az elérhetõ árú, teljesen elektromos hajtású jármûvek. Zárójelben jegyezzük meg, hogy mivel ezek hatótávolsága viszonylag kicsi lesz, a vasúti személyszállítás újabb felvirágzásának nézhet elébe. Az RKV rendszerekre újabb feladatok várnak ezen a területen (e-mobility), mivel az elektromos jármûvek használata szinte kötelezõvé teszi a megújuló energiaforrások hatékony használatát.

Az „okosmérõké” a jövõ! A villamosenergia-ipar egyik nagy kihívása, hogy a fogyasztókat energiatudatossá tegye, ezáltal csökkentve az energia elõállítása kapcsán felmerülõ környezeti terheléseket. Az energiatudatosság fokozását szolgálják az „okosmérõ”, smartmetering rendszerek, amelyek lehetõvé teszik a felhasználók számára szokásaik megismerését, ezáltal megváltoztatását is. Segítségükkel sokrétû, rugalmas tari-

farendszerek alakíthatóak ki, amelyek ösztönöznek az energia megtakarítására. Ezen okosmérõ rendszerek elsõ generáció inkább csak a mérõórák kiterjesztései voltak, nem tartalmaztak vezérlési funkciókat. A smart-metering bevezetését célzó európai direktívákból kiindulva a Prolan Zrt. elkötelezett az okosmérés magyarországi bevezetésének támogatása mellett. A Prolan a rádiós körvezérlésben szerzett több éves tapasztalata alapján biztos abban, hogy az okosmérés és a körvezérlés szolgáltatásait ötvözve olyan szinergia jön létre, amely eddig nem ismert új lehetõségeket nyit az energiamenedzsment világában. Mindannyiunk érdeke, hogy az energiafelhasználást hatékonyabbá tegyük. Ezért olyan megoldást kívántunk létrehozni, amely nemcsak támogatja a fogyasztók tudatos energiafelhasználását, de költséghatékony megoldást nyújt az energiaszolgáltatásban érdekelt cégek számára is. Szeretnénk bemutatni, milyen funkcionális elõnyök várhatóak az okosmérõ alkalmazásakor: – A hosszúhullámú rádió segítségével rendkívül olcsó, broadcast üzenetek lehetõsége. – Rugalmasan változtatható tarifamenetrendek. – Rugalmasan változtatható „éjszakai áram”-menetrendek. – Terhelésszabályozási célokra használható, mert azonnali (másodperces nagyságrendû) a kapcsolás lehetõsége. – Vészhelyzetek kezelésére használható, mert azonnali (másodperces nagyságrendû) a kapcsolás lehetõsége. – Zöldenergia-menedzsment célokra használható, mert azonnali (másodperces nagyságrendû) a kapcsolás lehetõsége. – Realtime ár, realtime energiapiac távlati lehetõsége. – Rugalmasan változtatható tarifarendszer: tarifák száma, idõzítése, egységárai. – A mérõ átparaméterezésének, rekonfigurálásának, akár szoftverfrissítésének gazdaságos lehetõsége.

Energiagazdálkodás

1. ábra: ProMTEC kombinált mérõ készülék VEZETÉKEK VILÁGA 2011/4

A Prolan nem kíván megállni ezen a ponton, ezért elhatározta, hogy létrehozza az energiamenedzsment üzletágát. Ennek keretében jelenleg komoly fejlesztést folytat, így jöhetett létre a Prolan Energiamenedzsment Rendszer, azaz a ProPER.

2. ábra: Prolan Energiamenedzsment Rendszer A Prolan Energiamenedzsment Rendszer öt fõ területen kíván integrált szolgáltatásokat nyújtani, ezek: – az okosméréshez kötõdõ lakossági szolgáltatások, – a jogosulatlan beavatkozásfelügyelet, – a közvilágítás-felügyelet, – a közvilágítás-vezérlés, valamint – a teljesítménygazdálkodás. A fenti szolgáltatási területek sok esetben összefüggnek, egymást kiegészítik, vagy azonos rendszerelemeket igényelnek, ezért a ProPER olyan rendszer, mely önálló alrendszereket foglal magába, ezáltal részeiben is lehet egész. A ProPER középpontjában a Prolan Energiamenedzsment Központ áll, amelynek fõ elemei megfeleltethetõk a rendszer szolgáltatási csoportjainak. A lakossági okosmérés szolgáltatásait az Okosmérõ Adatközpont (OAK) valósítja meg, amely kapcsolatban áll a ProMTEC okosmérõkkel, illetve a ProMUC otthoni kommunikációs központtal, opcionálisan további közüzemi mérõkkel, illetve egyéb intelligens eszközökkel. A mérési és szolgáltatáshoz kapcsolódó adatok automatikusan továbbításra kerülnek a szolgáltató ügyviteli rendszerébe, ahonnan további kérések is feladhatók. A tudatos fogyasztói magatartást a háztartásban telepíthetõ kijel-

zõn, a fogyasztó laptopján, telefonján, esetleg tévéjén megjelenõ, illetve a szolgáltató webszerverén keresztül elérhetõ információs oldal ösztönzi. Az így megvalósult Okosmérõ Rendszer (OR) szolgáltatásait egészíti ki a Jogosulatlan Beavatkozás Felügyeleti Alkalmazás (JBFA) a Közvilágítás Felügyeleti Alkalmazás (KVFA). Az elõbbi a hálózati veszteségek csökkentését tûzte ki céljául a jogosulatlan fogyasztói beavatkozások felderítésével, míg utóbbi a közvilágítás üzemeltetésében kíván a számlázási adatok szolgáltatása mellett diagnosztikai információkkal hatékony segítséget nyújtani. A ProPER-nek egyik fontos eleme a Körvezérlõ Rendszerek – a már meglévõ HFKV, RKV rendszerek – szolgáltatásainak felhasználása. Több, a továbbiakban ismertetendõ szolgáltatás épül a körvezérlés adta tömeges és gyors reagálás elõnyeire. Többek között ilyen a Teljesítménygazdálkodási Központ (TGK), amely önálló teljesítménygazdálkodási szolgáltatásokat valósít meg a villamosipari irányítástechnika teljesítménymérleget meghatározó tényezõinek figyelembe vételével, illetve az Okosmérõ Rendszert tarifavezérléssel egészíti ki. A Közvilágítás Vezérlõ Központ (KVVK) szintén a körvezérlõ rendszerek biztosította rugalmasságra építve képes

kiszolgálni az önkormányzatok egyedi közvilágítási igényeit, amely emellett jelentõs energiamegtakarítást is eredményezhet. A ProPER rendszer számunkra jelenleg legérdekesebb része az okosmérõkkel foglalkozik. Az Okosmérõ Rendszer (OR) a Prolan által gyártott okosmérõkbõl (ProMeter család), a kommunikációs infrastruktúrából, az Okosmérõ Adatközpontból (OAK) és a Jogosulatlan Beavatkozás Felügyeleti Alkalmazásból (JBFA), mint rendszerkomponensekbõl áll. A rendszer más gyártók okosmérõinek fogadására is fel van készítve, így alkalmas a vegyes technológia egységes kezelésére is. Az OR mindkét, szakmai körökben elterjedt tulajdonosi struktúrát támogatja, így kiépíthetõ úgy is, hogy a mérõk és okosmérõ infrastruktúra a villamosenergia-szolgáltató/üzemeltetõ szektor tulajdonában van, de akár úgy is, hogy azok egy független aggregátor cég tulajdonát képezik. Az Okosmérõ Rendszer felépítését és rendszerkapcsolatait a 3. ábra szemlélteti. A mérési adatokat és járulékos információkat szolgáltató ProMTEC okosmérõk a fogyasztói oldalon helyezkednek el. Állhatnak önmagukban, de tipi-


29

3. ábra: Az Okosmérõ Rendszer kusan több közmûszolgáltató mérési infrastruktúráját is megvalósítva további mérõk, illetve egyéb fogyasztói igényeket kiszolgáló eszközök is kapcsolódhatnak az otthoni hálózaton (HAN) keresztül. Az okosmérõ (ProMTEC) vagy otthoni kommunikációs központ (ProMUC) által összegyûjtött, azonosított mérési helyhez tartozó hiteles mérési adatok a nagykiterjedésû kommunikációs infrastruktúrán (WAN) keresztül kerülnek továbbításra az Okosmérõ Adatközpontba (OAK), amely biztosítja azok tá-

rolását, további feldolgozását, események, riasztások kezelését, illetve a mérõk és mérési adatok egyedi vagy csoportos kezelését. Az OAK további rendszerek felé biztosítja az adatok elérhetõségét, így jutnak a számlázási adatok a különbözõ szolgáltatók ügyviteli rendszereibe, de így illeszthetõ az egyes szolgáltatók saját Jogosulatlan Beavatkozás Felügyeleti Alkalmazása (JBFA) is, amelyek szolgáltatásait a további fejezetekben még részletesen kifejtjük.

Intelligente Messgerätefamilie und Funk-Rundsteuerung In diesem Artikel werden die auf Langwellen basierende und für Lastüberwachung und Energiemanagement eingesetzten modernen Geräte, bzw. die ProMTEC und deren Anwendung bei den Endverbrauchern beschrieben. Wir erhielten ein Bild vom zukünftigen Energiemanagement. Handhabung und Können der Geräte für Endverbraucher entwickeln sich dynamisch. Das hier erlernte know-how kann auch in anderen Betriebszweigen z.B. den Bahnen erfolgreich angewaendet werden.

Smart metering family and radio ripple controller In this article we presented RKV (radio ripple controller), a modern equipment using long wave radio frequency for remote load control and energy management. Also introduced the ProMTEC smart metering family with its typical household application. We described a possible system for the future energy management as well. Knowledge and service of household appliances is rapidly growing, the gained experience can be successfully used in other industries, e.g. in the railway industry, too.

30


A Teljesítménygazdálkodási Központon (TGK) keresztül a fogyasztók tömeges kapcsolására vagy akár fogyasztásuk korlátozására nyílik lehetõség felhasználva a körvezérlõ rendszerek (RKV, HKV) rugalmas szolgáltatásait.

Összefoglalás Cikkünkben bemutattuk a hosszúhullám segítségével üzemelõ Rádiós Kör Vezérlõt, mint a terhelésfelügyelet és energiagazdálkodás korszerû eszközét, valamint a ProMTEC okosmérõ családot és annak tipikus lakossági felhasználásait. Képet kaptunk a jövõ energiamenedzsment rendszerérõl is. A lakossági készülékek tudása és szolgáltatása rohamosan növekszik, az itt szerzett tapasztalatokat hamarosan más iparágakban, így a vasút területén is sikerrel lehet alkalmazni. Ezek elsõként valószínûleg a vasúti térvilágítás országos szintû távvezérléséhez, automatizáláshoz kapcsolódhatnak majd, de a MÁV Zrt. – mint nagy villamos fogyasztó – számos terhelésfelügyeleti vagy energiamenedzsment elemét felhasználhatja azon eszközöknek, amelyeket a villamosenergia-ipar számára fejlesztünk és gyártunk.

BEMUTATKOZIK…

Gelányi Gyula, a biztosítóberendezések szünetmentes energiaellátásának szakértõje

Gelényi Gyula 1943-ban született, Nagymaroson nõtt fel, ahol most is él. A Mûszaki Egyetemen 1968-ban szerzett erõsáramú villamosmérnöki diplomájával a zsebében egy álláshirdetésre jelentkezve Mandola István felveszi a MÁV Távközlési és Biztosítóberendezés Építési Fõnökségére, ahol a fényeslitkei állomás D55-ös berendezése és a gurító automatika építési munkáin pallérozódik. Már 1969-ben átkerül a MÁVTI-hoz, ahol tervezõként a biztosítóberendezések szünetmentes áramellátásának – addig önállóan nem kezelt – rejtelmeiben mélyed el, máig ható módon hol fõ-, hol melléktevékenységként. A szombathelyi V. osztály fõelõadójaként 1971 és 1974 között elõtervek jóváhagyásával, üzemeltetési és fenntartási ügyekkel foglalkozik. A gyõri Közlekedési és Távközlési Mûszaki Fõiskola hívására 1974-tõl adjunktus, az elektronika és áramellátás mellett a biztosítóberendezési szaktárgyak oktatójaként szakmánk egy generációját nevelte ki, miközben berendezések tervezésére is jutott ideje. A MÁV vezérigazgatóságon (a 9. Szakosztály elõadójaként) 1985-tõl dolgozott. A rendszerváltás után, 1993-tól a Hungarian Transport Automation Kft. (az Alcatel,

ma Thales) projektmenedzsereként részt vett a hegyeshalmi és almásfüzitõi elektronikus biztosítóberendezések építésében, sõt a villamos hálózati csatlakozásokat, valamint a szünetmentes áramellátás tervezését is õ végezte. E munkát követõen 1996-ban visszatért a MÁV kötelékébe, a Vezérigazgatóság TB Fõosztályára fõelõadónak. Az elvi ügyek intézése mellett a szabályzatok fejlesztésében, új rendszerek bevezetésében is részt vett. A TB Fõosztályon 8 év alatt Gelányi Gyula az állomási biztosítóberendezési tenderdokumentációk elõkészítése, a tenderezés egyik legtekintélyesebb szakértõvé nõtte ki magát, hiszen a megrendelõ képviseletében szinte minden tárgyaláson és szerzõdéses megbeszélésen részt vett. Nem csoda, hogy 2004-es nyugdíjazása óta szakértõként, tanácsadóként, minõségbiztosítóként a mai napig részese minden vasúti nagyberuházásnak. Az elsõ idõben (2008-ig) az ISPA által finanszírozott vasútvonal-rehabilitációs munkákban dolgozott egy független német mérnökcég (a Gauff Mérnökiroda) alkalmazásában. E minõségében a MÁV és a tervezõ irodák számára nyújtott segítséget a tender dokumentációk elõkészítésében és felülvizsgálatában, tenderezésben és a szerzõdéses feltételek kidolgozásában. E vasúti projektek nyomon követése és a munkaterületek tevékenységének ellenõrzése is a feladata volt az építés, tervezés, biztosítóberendezések, telekommunikáció, elektromos és gépészeti munkálatok területén. Szakértelmére a most futó, Kohéziós Alap finanszírozású vasúti projektek tenderdokumentációinak minõségbiztosításánál is igényt tartanak. A NIF és a Tervezõ Irodák számára tenderdokumentációk elõkészítésében, felülvizsgálatában, minõségbiztosításában vesz, illetve vett részt a Kelenföld–Székesfehérvár vonalszakasz biztosítóberendezési munkáinál, a Szajol–Püspökladány, illetve a Gyoma–

FOLYÓIRATUNK SZERZÕI Csikós Péter Számítástechnikai fõmérnök A Kandó Kálmán Mûszaki Fõiskola Villamosmérnöki Karán 1995-ben villamosmérnöki diplomát szerzett. A fõiskola után 1995–1998-ig az MMG Automatika Mûvek rendszertervezõ mérnökeként számos irányítástechnikai projekt résztvevõje volt. 1998-tól a Prolan Alfa Kft.-ben dolgozott irányítástechnikai tervezõként. A Prolan Alfa Kft. és a Prolan Zrt. vasúti projektjeibe kezdetben mint tervezõ, majd mint projektvezetõ vett részt. 2005-tõl a Prolan Alfa Kft. fõmérnöke. Elérhetõsége: Prolan Alfa Kft., 2011 Budakalász, Szentendrei u. 1–3. Tel.: 06-26-543-191, e-mail: [email protected]

Békéscsaba vonalszakasz pályakorszerûsítési, biztosítóberendezési és távközlési munkáiban. Gelányi Gyula a szûkebb szakterületéhez, a biztosítóberendezések szünetmentes energiaellátáshoz sem maradt hûtlen. A PowerQuattro Teljesítményelektronikai és Építõipari Zrt.-vel, amely szünetmentes áramellátó rendszerek és teljesítményelektronikai átalakítók fejlesztésével és elõállításával foglalkozik, két évtizede áll kapcsolatban. A MÁV részérõl annak idején õ volt a társaság konzulense, ám a kapcsolat a nyugdíjazása után sem szakadt meg, máig részt vesz a cég termékeinek vasútspecifikus fejlesztéseiben, a funkcionális követelmények megfogalmazásában, azok teljesítésének ellenõrzésében, a tervezési és kivitelezési munkák irányításában. Érdemes megjegyezni, hogy ma csupán e cégnek van a MÁV által jóváhagyott (hatósági bevezetési engedéllyel rendelkezõ) komplex szünetmentes áramellátó rendszere, amelyben Gelányi Gyulának elévülhetetlen érdemei vannak. Ezek a berendezések ma a MÁV és a metró területén minden korszerû vagy korszerûsített biztosítóberendezésnél megtalálhatók. Gelányi Gyulát rendkívüli módon foglalkoztatja, hogy a jelentõs EU-támogatással épülõ vasúti beruházások megalapozott koncepciók hiányában rendre jelentõs csúszással (már a tervezés idõszakában is), módosult mûszaki tartalommal, a tervezett költségek jelentõs túllépésével valósulnak meg. Az elmúlt 10 évben csupán egy olyan projekt volt, amelyik idõben és költségterven belül megvalósult: a MÁV Dunántúli Kft. által Vecsés–Albertirsa közötti vonali biztosítóberendezés (át)építése. A vasúti projektek tervezésének, elõkészítésének és lebonyolításának tapasztalatairól több cikket is publikált már, lapunk 2010/2. számában is olvasható a témáról írt dolgozata. Számos szakmai feladata mellett rendszeresen úszik és teniszezik (a Liget Tenisz Egyesület elnöke), állatokat tart (selyemmajom, mókus, nagypapagájok, két kutya), kertészkedik, modellvasút-terepasztalt épít, és még a négy unokájára is jut ideje. Tervei szerint 70 éves korában vonul „végleg” nyugdíjba. Andó Gergely

Pálmai Ödön (1959) TEB rendszerszakértõ A BME Villamosmérnöki Kar Erõsáramú szakán végzett 1983-ban, majd munkája mellett a munkavédelmi szakmérnöki szakot végezte el 1987-ben. 1983 óta dolgozik a MÁV-nál erõsáramú szakmaterületen, különbözõ beosztásokban. A MEE és a KTE tagja. A Vasúti Erõsáramú Alapítvány titkára. Középiskolai szaktanár. A Magyar Mérnöki Kamara bejegyzett tervezõje és szakértõje. 2007 óta TEBK TEB rendszerszakértõ. Elérhetõségek: MÁV Zrt. TEB Központ, 1062 Budapest VI., Kmety Gy. utca 3. Tel.: 06 (1) 511-4951, vasúti: 01+49-51 E-mail: [email protected]


31

Bodnár Imre (1982) Mûszaki szakértõ 2003-ban a Debreceni Egyetem Mûszaki Fõiskolai Karán végzett villamosmérnökként, automatizálási szakirányon. 2006-ban szerzett villamosmérnöki oklevelet a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, villamosenergia-rendszerek szakirányon. 2006 szeptemberétõl a MÁV Zrt. TEB Központ távközlési osztályán dolgozott, 2009 januárjától pedig az erõsáramú osztályon tevékenykedik, fõleg felsõvezetékes tématerületen. Erõsáramú mérésekben, vizsgálatokban, illetve különféle erõsáramú munkafolyamatokat segítõ adatbázisok fejlesztésében vesz részt. Jelenleg a BME Villamosmérnöki Tudományok Doktori Iskola levelezõ hallgatójaként különbözõ váltakozóáramú nagyvasúti táplálási rendszerek összehasonlító elemzésével foglalkozik. Elérhetõségek: MÁV Zrt. TEB Központ, 1062 Budapest, Kmety Gy. utca 3. Tel.: 06 (1) 511-7405, vasúti: 01+74-05 E-mail: bodnari2@ mavrt.hu Barta Péter 1999-ben végzett a Kandó Kálmán Mûszaki Fõiskola Villamosmérnök szakán, híradástechnika szakirányon. A fõiskola elvégzését követõen rövid ideig a MÁV távközlési osztály Horog utcai központjában dolgozott, ezt követõen az Alcatel-Lucentnél helyezkedett el. Itt 2000 óta átviteltechnikai rendszerekkel foglalkozik: eleinte javarészt SDH-val, az utóbbi pár évben fõleg WDM-mel. Tevékenységi köre a cég által gyártott eszközök mûszaki támogatása. Elérhetõsége: Alcatel-Lucent, 1116 Budapest, Kondorfa u. 10. Tel.: +36 (1) 209-9500 Balázs Ferenc (1972) A Mechwart András Ipari Szakközépiskolában, Vasúti távközlõ- és biztosítóberendezési mûszerész szakmát, majd a késõbbiekben mérnök-informatikusi diplomát szerzett. Számos vezetõ iparági technológiai képesítéssel rendelkezik. A TEBK távközlési osztályán fejlesztõ mérnökként dolgozik. Fõ szakmai területe a távközlõ hálózatok, hálózati technológiák alkalmazások fejlesztése, üzemeltetése. Több éve rendszeresen oktat különbözõ felnõttképzési szakmai tanfolyamokon. Elérhetõsége: MÁV Zrt. TEBK 1063 Budapest, Kmety György u. 3. Tel.: (1) 511-7940 E-mail: [email protected] Süli László (1976) Távközlési osztályvezetõ A Bebrits Lajos Szakközépiskola elvégzése után 1994tõl Távközlési mûszerészként kezdte tevékenységét a MÁV-nál. 1999-ben végezte el a GAMF (Kecskeméti Fõiskolák) gazdasági informatikus szakát és szerzett mérnök informatikus diplomát. Ettõl kezdve már digitális hibaelhárító mérnökként dolgozott a Szegedi Igazgatóságban, ahol részt vett az akkori digitális adatátviteli rendszer kialakításában. 2005-tõl a TEB Központban Budapesten kezdett dolgozni az átvitel-technikai szakterület szakértõjeként. 2007-tõl a TEBK távközlési osztályának irányítását végzi. Jelenleg a Széchényi István Egyetemen mérnök informatikus mester szakán képezi magát. A HTE tagjaként is, szívén viseli a Vasutas Távközlési Klub szervezését, szakmai fórumok megteremtését a távközlési szakma számára. Elérhetõségek: MÁV Zrt. TEB Központ 1063 Budapest, Kmety Gy. u. 3. Tel.: 06 (1) 511-4082, E-mail: [email protected] Gazsi Béla (1977) 2000-ben végzett a Budapesti Mûszaki Fõiskola Kandó Kálmán Villamosmérnöki Fõiskolai Karán, mûszer automatika szakirányon. 2004 júliusa óta dolgozik a MÁV Zrt. TEB Központ minõségbiztosítási és méréstechnikai osztályán TEB rendszerszakértõi beosztásban. 2005-tõl az osztályon mûködõ kalibráló laboratórium vezetõje. Hõnfutásjelzõ berendezések vizsgálatával, váltóerõmérõk kalibrálásával és EMC mérések végzésével foglalkozik. Elérhetõsége: MÁV Zrt. TEB Központ. Tel.: 511-4957, 30/922-6754, e-mail: [email protected]

32

Lékó Ferenc (1954) A MÁV Távközlõ, Erõsáramú és Biztosítóberendezési Fõosztály biztosítóberendezési osztályának (illetve más nevû elõdeinek) munkatársa 1987 óta, jelenleg mint mûszaki szakértõ. A Puskás Tivadar Szakközépiskolában érettségizett, és a (szegedi, majd) gyõri fõiskolán végzett közlekedésautomatikai mérnökként 1976-ban. Különbözõ biztosítóberendezési beosztásokban dolgozott. Mûszaki tanári képesítéssel is rendelkezik, hosszú idõ óta rendszeresen oktat különbözõ felnõttképzési szaktanfolyamokon. Szakmai rendezvényeken, konferenciákon idõnként elõadóként is szerepel, számos publikációja, oktatási segédlete, könyve jelent meg. A váltóklub rendezvényeinek szervezésében idõnként közremûködik. Elérhetõsége: MÁV Zrt. TEBF BO, 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 54–60., 467. iroda; 01/31-36, 06+1/511-3136, 06+30/521-2408, [email protected] Palásti Ferenc (1973) A Széchenyi István Fõiskolán közlekedésmérnöki oklevelet 1995-ben, 2005-ben pedig a MÁV-BME közös képzésének keretében biztosítóberendezési szakmérnöki oklevelet szerzett. Pályafutását a MÁV Rt. szegedi TBF kiskunfélegyházi blokkszakaszán mûszerészként kezdte, majd 1995–2003 között a TBF Hálózat és Berendezésfelügyeleti Csoportjában mint TB technikus, majd mint vonalellenõr dolgozott berendezés vizsgálóként. Ezt követõen a Biztosítóberendezési Alosztály Operatív irányításában, jelenleg mint szakelõadó dolgozik. Munkakörében a központi állítású kitérõkkel, D-55 típusú biztosítóberendezések üzemeltetésével, rehabilitációs munkákkal, tervvéleményezésekkel, szakági egyeztetésekkel is foglalkozik. 1999 óta tagja a Dr. Soulavy Ottokár Váltóhajtómû Szakmai Klubnak, amelynek keretében a kitérõkkel kapcsolatos szakmai feladatokban, konferenciák szervezésében és lebonyolításában vesz részt, a konferencián levezetõ elnök is. Munkája mellett szakképzéseken is oktat. Elérhetõsége: MÁV Zrt. Pályavasúti Terület Központ TEBO Biztosítóberendezési Alosztály, 6724, Szeged, Kossuth L. sgt. 116. Tel.: 06-62/548042, üzemi: 06-15-31. E-mail: [email protected] Szabó Ervin (1957) Vezérigazgató-helyettes 1982-ben a Budapesti Mûszaki Egyetemen okleveles villamosmérnöki diplomát szerzett. 8 éven keresztül az MMG Automatika Mûvek szoftver fejlesztési fõmunkatársaként olaj-, alumínium- és villamosipari rendszerek megvalósításán dolgozott. Az 1990-tõl a PROLAN Irányítástechnikai Rt. alapító tagjaként több technológiához is alkalmazható SCADA (adatgyûjtõ és megjelenítõ diszpécserközpont) rendszer fejlesztésének vezetõje. Fõbb szakterülete a villamosipari és vasúttechnológiai szoftverrendszerek. 2001ben a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen menedzseri (MBA) diplomát szerzett. Elérhetõsége: PROLAN Zrt. Budakalász, Lenfonópark. Tel.: +36 (20) 9543100/8129, e-mail: [email protected] Füredi Gábor (1953) A Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar Mûszer és Irányítástechnikai Szakán 1976-ban villamosmérnöki, majd digitális elektronikai szakmérnöki diplomát szerzett. 1976-tól a Vasipari Kutatóintézet környezetvédelmi osztályán, 1984-tõl a Budapesti Mûszaki Egyetem Áramlástan Tanszékén tudományos munkatárs. 1995-tõl a Prolan Rt.-nél dolgozik, jelenleg fõmérnökként. Jelenleg AC mérõmodulokkal (feszültség-, áram- és teljesítménymérõ), abszolút fázismérõ, ipari energiamérõ, lakossági energiamérõ fejlesztésével foglalkozik. Elérhetõsége: Prolan Zrt., Budakalász, Lenfonópark. Tel.: +36 20-9 543100, e-mail: [email protected]. Murányi József 1995-ben szerzett diplomát a gyõri Széchenyi István Fõiskola Mûszaki informatika szakán, villamosmérnöki szakirányon. 2001-ben diplomázott a Pénzügyi és Számviteli Fõiskola Vállalkozási szakirányán. 1995–1997 között az MMG Automatika Mûveknél szoftverfejlesztõ, majd 1997-tõl 1999-ig saját informatikai vállalkozását vezette. 1991 és 2001 között a Prolan-alfa Kft.-nél, majd 2001 és 2005 között a Prolan Irányítástechnikai Zrt.-nél projektmenedzser. 2008-ig az UEC tanácsadó Kft.-nél, majd ismét a Prolan Zrt.-nél foglalkozik rádiós körvezérlõ rendszerek fejlesztésével, értékesítésével. Elérhetõsége: PROLAN Zrt. Budakalász, Lenfonópark. Tel.: +36 (20) 9543100/8121, e-mail: [email protected]


TÁMOGATÓINK

4. A fonyódi új KÖFI. A TEB Központ kalibráló laboratóriuma. Felsõvezetéki veszteségek számítása

Recommend Documents