KFI Ágazati Fehér Könyv

KFI Ágazati Fehér Könyv Környezetvédelmi kötet

Társadalmi egyeztetésre szánt változat

Budapest, 2013. július

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék .................................................................................................................................2 Bevezetés ...........................................................................................................................................4 Ágazat független, horizontális szempontok........................................................................................6 1. HELYZETELEMZÉS............................................................................................................................8 1.1. Az ágazat nemzetközi és hazai helyzete, a környezet állapotát befolyásoló főbb hajtóerők és terhelések ...............................................................................................................................8 1.1.1. Társadalmi hajtóerők ................................................................................................................. 9 1.1.2. Gazdasági hajtóerők ................................................................................................................ 11 1.1.3. Szabályozási és intézményrendszer........................................................................................... 16 1.1.4. Az ökoszisztéma-szolgáltatások nemzetközi és hazai helyzete................................................... 20

1.2. Az ágazatra ható főbb folyamatok és trendek összefoglalása ................................................. 22 1.2.1. Globális trendek ....................................................................................................................... 22 1.2.2. Európai trendek........................................................................................................................ 27 1.2.3. Regionális trendek – nemzetközi együttműködés ...................................................................... 38 1.2.4. Hazai trendek........................................................................................................................... 40

1.3. A környezetügyet érintő hazai és uniós stratégiák, tervek ismertetése .................................. 55 1.3.1. Európai Uniós stratégiai dokumentumok .................................................................................. 55 1.3.2. További támogató uniós szabályozás és stratégiák ................................................................... 60 1.3.3. Hazai stratégiai dokumentumok............................................................................................... 61

1.4. Az ágazati KFI terület bemutatása ......................................................................................... 63 1.4.1. Emberi erőforrások (szakképzés, szakember-utánpótlás, kutatói karrier)................................... 64 1.4.2. A K+F infrastruktúra helyzete.................................................................................................... 67 1.4.3. A vállalatok ágazati KFI tevékenysége (nagyvállalatok, KKV-k) .................................................. 69 1.4.4. Az egyetemek, intézmények ágazati KFI tevékenysége .............................................................. 70 1.4.5. Rendelkezésre álló, elérhető KFI források .................................................................................. 71 1.4.6. Hazai és nemzetközi KFI együttműködések, hálózatok .............................................................. 77 1.4.7. Interdiszciplináris területek....................................................................................................... 79 1.4.8. A szellemi tulajdon védelme ..................................................................................................... 81

1.5. Környezetvédelmi KFI SWOT elemzés .................................................................................... 84 2. KÖRNYEZETVÉDELMI KFI JÖVŐKÉP, CÉLOK ...................................................................................86 2.1. Jövőkép ................................................................................................................................. 87 2.2. Célrendszer ........................................................................................................................... 87 2.2.1. Átfogó célok............................................................................................................................. 87 2.2.2. Sarkalatos célok ....................................................................................................................... 88 2.2.3. Specifikus célok ........................................................................................................................ 88 2.2.4. Horizontális célok ..................................................................................................................... 89

3. PRIORITÁSOK, KITÖRÉSI PONTOK .................................................................................................92 3.1. Prioritások............................................................................................................................. 92 3.2. Kitörési pontok a prioritások alapján ..................................................................................... 93 4. JAVASLATOK ...............................................................................................................................108 A) Éghajlatváltozás, klíma- és környezetbiztonság ...................................................................... 108 Klímabiztonság ................................................................................................................................ 108

B) Hulladékgazdálkodás ............................................................................................................. 108 C) Vízgazdálkodás....................................................................................................................... 109

Integrált szemléletű vízgazdálkodás ................................................................................................. 109 Víztechnológiai ipar ......................................................................................................................... 109

D) Természetvédelem és a biológiai sokféleség megőrzése ........................................................ 110 A természeti értékek megőrzése....................................................................................................... 110 A vizes élőhelyek és a halfauna védelme .......................................................................................... 110 Talajvédelem ................................................................................................................................... 110 A biológiai sokféleség megőrzése ..................................................................................................... 110

E) Ipari alkalmazású ökológiai és anyagcsererendszerek, élőgéptechnológia és nanotechnológia ........................................................................................................................................... 112 F) Komplex környezetbiztonsági KFI ........................................................................................... 112 G) Környezetvédelmi informatikai- és monitoring rendszerek .................................................... 112 Az információs, intézményi és infrastrukturális feltételek javítása..................................................... 112 Az információs rendszerek fejlesztése............................................................................................... 112 A környezetvédelmi monitoring rendszerek fejlesztése ..................................................................... 113

H) Egyéb javaslatok .................................................................................................................... 114 Bekapcsolódás a nemzetközi innovációs hálózatokba ....................................................................... 114 Környezetvédelmi inkubátorházak létrehozása................................................................................. 114 Szabadalmak a zöldtechnológiák területén ...................................................................................... 114

Felhasznált irodalom: .....................................................................................................................115 Rövidítések jegyzéke ......................................................................................................................122

3

Bevezetés A kormányzati stratégiai irányításról szóló 38/2012. (III. 12.) Korm. rendelet 34. §-a az alábbiak szerint definiálja a „fehér könyvet”, mint a stratégiaalkotás eszközét: 



„A fehér könyv egy szakpolitikai területről készített átfogó, más stratégiai tervdokumentum megalapozását szolgáló rövid- vagy középtávú stratégiai tervdokumentum, amely o azonosítja az adott szakpolitikai területhez köthető legfontosabb, kormányzati lépéseket igénylő problémákat; o bemutatja az adott szakpolitikai területen elérendő rövid- vagy középtávú célkitűzéseket és o konkrét problémákkal kapcsolatban megoldási lehetőségeket vázol fel, beavatkozási módokra tesz javaslatot. A fehér könyv o előkészítéséről, majd elfogadásáról az adott szakpolitikai területért felelős miniszter dönt, o tervezetét társadalmi véleményezésre kell bocsátani.”

A Nemzetgazdasági Minisztérium felkérése alapján a Nemzeti Innovációs Hivatal koordinálásával, széleskörű szakmai együttműködés eredményeképpen elkészült Kutatás-fejlesztési és Innovációs (KFI) Ágazati Fehér Könyv célja, hogy az Új Széchenyi Terv ágazati felosztását alapul véve néhány húzóágazatban meghatározza a KFI szempontú stratégiai célterületeket, ezzel információt és inputot biztosítson a további tervezéshez, a következő időszak nemzeti és ágazati stratégiáinak kialakításához, támaszkodva az adott ágazatok KFI lehetőségeiben rejlő fejlesztési potenciálra. A KFI Ágazati Fehér Könyv időhorizontjaként a 2014-2020 közötti időszakot jelölte meg, igazodva az Európai Unió és a hazai középtávú stratégiai tevékenységek tervezési ciklusához. Az ágazati KFI célok meghatározása során a KFI Ágazati Fehér Könyv figyelembe vette az általános EU és hazai dokumentumokat (Horizon 2020, Innovatív Unió, Új Széchenyi Terv, Széll Kálmán Terv, Wekerle Terv), a KFI szempontból megvizsgált ágazatokkal kapcsolatos specifikus, releváns stratégiákat; (Semmelweis Terv, Darányi Terv, Digitális Megújulás Cselekvési Terv, stb.), valamint a klaszterek, pólusok és ágazati platformok stratégiai jellegű dokumentumait. A KFI Ágazati Fehér Könyv elkészítése a NIH koordinálásával az adott területeken jelentős tapasztalattal rendelkező szakértők munkájának eredményeként, szakmai szerkesztői támogatással munkabizottságok keretében valósult meg. A munkabizottságok az Új Széchenyi Terv felosztásának megfelelően a következő ágazati csoportosításban dolgozták ki a KFI Fehér Könyv ágazati köteteit: • • • • • •

Egészségipar, Mobilitás, járműipar és logisztika, Informatika és infokommunikáció, Energetika, Környezetvédelem, Agrárgazdaság.

Valamennyi ágazati munkabizottságba meghívást kaptak a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, a Nemzeti 4

Külgazdasági Hivatal, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Innovációs Szövetség képviselői. Ágazatonként szakmai alapon meghívást kaptak a szakminisztériumok, az érdekképviseleti szervezetek és platformok delegáltjai, ágazat specifikus szervezetek, intézmények képviselői és felkért szakértők. Annak érdekében, hogy a KFI Ágazati Fehér Könyv formailag és tartalmilag is összhangban legyen a kormányzati stratégiai dokumentumokkal és jogszabályi előírásokkal, valamint egységes és konzisztens szerkezetben készüljön el, a Nemzeti Innovációs Hivatal az ágazati bizottságok munkáját egységes módszertani útmutató elkészítésével alapozta meg. Az ágazati munkabizottságok a módszertani útmutató alapján kidolgozták és elfogadták az egyes fejezeteket:    

Helyzetelemzés Jövőkép, Célok Prioritások, kitörési pontok Beavatkozási javaslatok.

A fejezetek kialakításakor a munkabizottságok tagjai konszenzusos álláspont elérésére törekedtek. Az elkészült KFI Fehér Könyv ágazati köteteinek véglegesítéskor további, több körös egyeztetésre is sor került. Az egyeztetéseket, illetve a dokumentum szövegezését minden munkacsoportban egy – vagy szükség esetén, ha több alágazatot érintett a munka – felkért szakmai szerkesztő végezte el a Hivatal ágazati koordinációért felelős munkatársa segítségével. Az egységes szerkezeti felépítését tekintve a KFI Ágazati Fehér Könyv minden esetben arra törekszik, hogy a stratégiai irányok kijelölésekor azok egy releváns, tényeken alapuló Helyzetelemzésre épüljön. A helyzetelemzés az ágazatok nemzetközi és hazai KFI helyzetét méri fel. Erre alapozva fogalmazza meg az ágazatokban a jövőképet és célokat, jelöli ki azokat a prioritásokat és kitörési pontokat, majd fogalmazza meg a beavatkozási javaslatokat. Ezek a javaslatok a későbbiekben alapjául szolgálhatnak a KFI terület bemutatott ágazataihoz kapcsolódó szakpolitikai döntéseknek, amelyek eszközöket és forrásokat rendelhetnek a meghatározott irányokhoz. A Nemzeti Innovációs Hivatal a Nemzetgazdasági Minisztériummal való folyamatos egyeztetés során gondoskodott azon a Fehér Könyv ágazati köteteinek készítése közben felmerült célok, prioritások és javaslatok becsatornázásáról a párhuzamosan készülő, „Befektetés a Jövőbe – Nemzeti Kutatásfejlesztési és Innovációs Stratégia 2020” dokumentumba, amelyek horizontális szemléletűek, ágazat függetlenek, és egységesen jellemzőek a KFI területre. Minden kötetben egységesen, külön fejezetben, a Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia három fő célterületéhez illeszkedő csoportosításban jelenítettük meg az ágazati kötetek összeállítása során felmerült horizontális, ágazat független szempontokat. Összegezve: A KFI Ágazati Fehér Könyv a fent megnevezett ágazatokról készülő átfogó, az ágazati stratégiai tervdokumentumok megalapozását szolgáló összeállítás, amely azonosítja az adott ágazatok KFI vonatkozású legfontosabb, kormányzati lépéseket igénylő problémáit, valamint az ágazat potenciális KFI kitörési pontjait. A beazonosított, konkrét problémákkal kapcsolatban megoldási lehetőségeket vázol fel, beavatkozási módokra is javaslatot tesz.

5

Ágazat független, horizontális szempontok Az ágazati fejezetek összeállítása során beazonosításra kerültek olyan általános érvényű szempontok, amelyek jellemzően minden ágazatot érintenek. Átfogó jellegük indokolja, hogy az ágazati fejezetek mellett külön is összegezzük ezeket.

I. Tudásbázisok (emberi erőforrások, K+F infrastruktúra): 

A természettudományi közép és felsőfokú képzés úgy módszertanában, mint tananyagában és eszközeiben fejlesztésre szorul. A gyakorlati képzés hiányát, vagy elégtelen szintjét jelzi a felsőoktatási intézmények és a vállalkozások heterogén, de általában esetleges kapcsolata. Az innováció intenzív ágazatok és vállalkozások gyakorlatában az ismeretek gyorsan elavulnak. Amennyiben az oktatás és az alkalmazás között nincs állandó kapcsolat, az oktatási rendszerből kilépő szakembereket a vállalkozásoknál kell „tovább képezni” hogy a piaci környezet igényeiből következő, szükséges ismeretekkel rendelkezzenek.



A szakmai ismeretek mellett a képzési igény kiterjed a vállalkozás menedzsmentre, valamint a szellemi tulajdonvédelemre is.



A tudósképzés színvonalának magasan tartásával, a természettudományos és műszaki diplomások számának növelése mellett, a PhD fokozattal rendelkező szakemberek számát is növelni kell



A kutató-fejlesztő intézményi rendszer átalakítását követően intézményi finanszírozásban és kutatói életpálya modellben is a hosszú távú tervezhetőség alapozza meg a fejlődést.



Az alapkutatás színvonalát, potenciálját rendre az erősségeink között tüntetjük fel, azonban ami ennek az eredményességét alapvetően befolyásolja, a kutatási infrastruktúra állapota már erősen heterogén és erodált. Az innováció jellegéből fakadóan az alkalmazott technológiák és eszközök gyorsan avulnak, kiemelkedő jelentősége van a K+F infrastruktúrák tervezett és hatékony megújításának, amelynek része a transzparens nyilvántartás és elérhetőség is. A K+F infrastruktúra kihasználtságát és elérhetőségét az egyetemek és iparvállalatok közös projektjei és intenzívebb együttműködése is támogatná.

II. Tudásáramlás (innovációs szolgálatások, hálózatosodás) 

Általában jellemző, hogy az együttműködési készség szintje alacsony, a potenciális partnerek egymással szemben bizalmatlanok, ebből következően gátolt a teljes innovációs ciklus kialakulása. Az ágazati fejezetek az interdiszciplináris területeket mint termékeny innovációs terepet jelölik meg, amelynek eredményes műveléséhez változatos és aktív együttműködések szükségesek.



A köz- és magánszféra között is egyértelmű szerepelhatároláson alapuló intenzív együttműködést kell kialakítani, valamint a pályázati rendszer együttműködési konstrukciókra fókuszálása is indokolt.



Alapvető jelentősége van a nemzetközi programokba, hálózatokba való kapcsolódásnak, sikeres megvalósításához rendszerszemléletű támogatás is szükséges. Törekedni kell az EU-s

6

és más külföldi pályázati források hazai K+F+I szereplők általi elérhetőségének és bevonásának az elősegítésére

III. Tudáshasznosítás 

Kevésbé bürokratikus, stabilabb, tervezhetőbb és rendszerszemléletű szabályozási környezetre van szükség a hosszú távú és eredményes kutatási programok megvalósíthatósága érdekében, amelyek így megteremthetik az alapot a vállalkozások fejlődési ciklusának reális tervezhetőségére.



A fenntarthatóság és stabilitás feltétele másik oldalról a KFI monitoring rendszer kialakítása, amely minden pályázati támogatás esetében utánköveti a hasznosulást és a tapasztalatok alapján fejleszti a rendszert.



A szellemi tulajdon megfelelő kezelését, védelmét az ismeretek oktatása mellett a szabályozó rendszernek is támogatnia kell. Az iparjogvédelmi oltalomszerzés és fenntartás költségeinek támogatására hosszútávon fenn kell tartani azt a külön pályázati konstrukciót is, amely magyar szellemi alkotások hazai és külföldi iparjogvédelmi oltalmának megszerzéséhez és fenntartásához nyújt támogatást. A bejelentők támogatása érdekében minden KFI tárgyú pályázat esetében követendő az a mára már részben kialakult gyakorlat, hogy az európai és hazai források igénybevételét célzó pályázatok kiírásai lehetőséget adnak az iparjogvédelmi oltalomszerzés költségeinek az elszámolására



a potenciális pályázók felkészítésére a minél eredményesebb pályázati részvételekre.



Közös probléma és halmozottan jelentkezik a KMR régióban koncentrálódó ágazatok, vállalkozások támogatási diszkriminációja. Működésük és fejlődésük feltételeit ebben a régióban találják meg, ugyanakkor pályázati lehetőségek tekintetében versenyhátrányban vannak.

A különböző méretű és jellegű vállalkozásokat eltérő, sajátosságaikat figyelembe vevő pályázatokkal lehet helyzetbe hozni, fejlődési pályára állítani. A pályázatok gyakran kutatási tevékenységben nehezen értelmezhető indikátorokat határoznak meg, ebből következően nem érik el támogató céljukat. A pályázati kiírásokat, feltételeket az ágazati szereplők bevonásával, a sajátos ágazati igényeket figyelembevételével célszerű összeállítani.

7

1. HELYZETELEMZÉS 1.1. Az ágazat nemzetközi és hazai helyzete, a környezet állapotát befolyásoló főbb hajtóerők és terhelések A Kutatás-fejlesztési és Innovációs (a továbbiakban KFI) Ágazati Stratégiai Fehér Könyv (a továbbiakban ÁSFK) környezetvédelmi helyzetelemzés fejezetét elsősorban a legújabb európai uniós (a továbbiakban EU-s) stratégiai dokumentumokra, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development, a továbbiakban OECD) környezetpolitikai teljesítményértékelésére [OECD, 2008], valamint a 2009-ben országgyűlési (a továbbiakban OGY) határozattal [96/2009. (XII. 9.) OGY határozat] kihirdetett harmadik Nemzeti Környezetvédelmi Program (a továbbiakban NKP3), a 2011-ben kiadott Nemzeti Környezettechnológiai Innovációs Stratégia [1307/2011. (IX. 6.) Kormányhatározat (a továbbiakban Korm. határozat), a továbbiakban NKIS], a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (a továbbiakban NFFT) a természeti erőforrások fenntartásával foglalkozó tanulmányának [NFFT, 2011] és a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia tervezetének [tervezett OGY határozat; a továbbiakban NFS; 102/2009. (XII. 18.) OGY határozat] megállapításaira alapoztuk. A múlt század második felétől a jóléti társadalmakra jellemző termelési és fogyasztási igény miatt az emberiség egyre gyorsuló ütemben éli fel a globálisan rendelkezésre álló erőforrásait: gyakorlatilag átléptük a Föld környezeti eltartó képességének határát [NFS]. Az eddig alkalmazott technológiák és az általános fogyasztási szemlélet helyett gyökeres változtatások szükségesek, amelynek megalapozására évtizedek óta folynak ugyan kutatások, a gazdasági érdekek azonban gyakran akadályozzák ezen eredmények alkalmazását és továbbfejlesztését. A fenntartható fejlődés fogalma alatt a jelen szükségleteit kielégítő olyan fejlődést értünk, amely nem veszélyezteti a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket [Brundtland Jelentés, 1988]. A társadalom és a gazdaság működésével járó antropogén (ember által előidézett) hatások hajtóerőkként együttesen befolyásolják a környezeti elemek állapotát, és gyakran vezetnek súlyos környezetterheléshez, környezeti károk és konfliktusok kialakulásához. A hajtóerők általában egyidejűleg és összetett módon jelentkeznek, környezeti hatásaik nem vagy nehezen választhatók el egymástól, ráadásul az egyes térségek különböző természeti adottságai következtében eltérő következményekkel járhatnak. Ezért minden hosszú – vagy akár rövid – távra szóló gazdasági és politikai döntés körültekintő környezetvédelmi tervezést és előrelátást igényel, amelynek a közvetlen és közvetett környezetterhelésekre is ki kell terjednie. Ezek alapvetően háromfélék lehetnek: a természeti erőforrás igénybevétele, terület- és térhasználat, valamint a környezetbe történő kibocsátás [NKP3]. A hajtóerőket többféleképpen csoportosíthatjuk. Jellegük alapján beszélhetünk közvetlen és közvetett, vagy kulturális, strukturális és intézményi [Hajdu K., 2009], vagy társadalmi, gazdasági és szabályozási hajtóerőkről [NKP3]. A humán, társadalmi, gazdasági és természeti erőforrások mutatóit az NFS tárgyalja részletesen. Az alábbiakban a hajtóerőket a gaazdasági, társadalmi és szabályozási felosztás szerint ismertetjük.

8

1.1.1. Társadalmi hajtóerők Az egyre csökkenő létszámú, de hatásaikban a legjelentősebb, jóléti társadalmak preferenciái (értékrend, szemléletmód, szokások, hagyományok) befolyásolják a környezethez, természethez való viszonyulást egyéni és közösségi szinten egyaránt. A társadalmi hajtóerők az alábbiak [NKP3]:       

a hagyományok elvesztése, „kultúraváltás”, környezeti nevelés és oktatás, környezeti információkhoz való hozzáférés, „környezeti demokrácia”, a társadalom környezeti értékrendje, életmód és fogyasztás, szegénység, kutatás-fejlesztés és innováció (KFI).

A Föld népessége az 1960-as évek végén növekedett a legnagyobb mértékben: évente 2%-kal. Jelenleg ez már 1% körüli értékre csökkent, ami azonban még mindig túl gyors ütem: 1999 óta hatról hétmilliárd főre emelkedett, az ENSZ becslése alapján 2050-re 9,2-9,3 milliárd (a továbbiakban Mrd) főre és az átlagéletkor is jelentősen növekedni fog. Hazánk népessége 1998 óta tovább csökkent és az elöregedés folytatódott, ugyanakkor 2012 első hónapjaiban már több gyermek született és magasabb volt a halálozás mint a korábbi években. Összességében tehát a magyar népesség csökkenése lelassult [KSH, 2012]. Hagyományok, szokások, életmód és ismeretek: kulturális hajtóerők A megszerzett ismeretek, a hagyományok, az életmód és a fogyasztási szokások fontos hajtóerői a környezettel kapcsolatos döntéseknek. Ugyanakkor a városiasodás, valamint a fogyasztás növelését ösztönző termelési folyamatok és reklámok jelentősen befolyásolják szokásainkat, hagyományainkat, ismereteinket, és megváltoztathatják életmódunkat. Mindez a kényelemre és a szolgáltatások maximalizálására való törekvés közben a társadalom és a környezet szempontjából is fokozott igénybevételt jelent, miközben elsősorban életmódunk (43%-ban) és környezetünk (23%-ban) visszahat egészségi állapotunkra [WHO, 2001]. A környezeti nevelésben a legfontosabbak azok a kezdeti lépések, amelyeket otthon, családi körben teszünk meg. Ezt csak folytatni, kiegészíteni és pontosítani tudja előbb az óvodai nevelés, majd a közoktatás. A hiányzó környezettudatos szemléletet azonban nem képes pótolni, és a médiában naponta hangoztatott „eldobhatóság” még munkakultúránkban és emberi kapcsolatainkban is érezteti negatív hatását. A fenntarthatóság szempontjait felismerve az utóbbi évtizedben gyarapodni kezdtek a környezet- és természetvédelmi programok (rajz- és egyéb gyermekpályázatok, erdei iskola, környezetvédelmi szakirányú képzések, graduális és doktori programok), a környezetvédelmi képesítést adó főiskolai és egyetemi szakok száma, az elhelyezkedési lehetőségek azonban még kedvezőtlenek. A környezeti információkhoz való hozzáférés lehetőségei és a nyilvánosság döntéshozatalba történő bevonása ugyan javult a környezeti hatásvizsgálati (KHV) és a stratégiai környezeti vizsgálati eljárások esetében is, de a környezeti hatósági ügyek száma rohamosan emelkedik, és a beruházások társadalmigazdasági-környezeti hatásainak felmérése, valamint ezek társadalmi egyeztetése még nem megfelelő módon zajlik [NKP3]. 9

A média környezeti ismeretek fejlesztésére irányuló pozitív törekvései csak kisebb körben eredményeznek érdemi változást és hosszú távú környezettudatos gondolkodást, ami így a fogyasztási szokásokban nem érezhető. A 2000-es években a lakosság fogyasztása jelentősen emelkedett (reálbérek, hitelfelvételek, életmódváltozás): a személygépkocsik száma és használata például növekedett (1000 lakosra vetítve a 2000. évi 232 db helyett 2010-re 300 db személyautó). 2000 és 2006 között a személyforgalmi teljesítmények kb. 10%-kal növekedtek [NKP3]. Ugyancsak a természeti erőforrások fokozott használatához vezető hajtóerő a lakossági villamos berendezések számának gyarapodása. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environmental Agency, a továbbiakban EEA) adatai szerint a háztartások lakosságra vetített átlagos energiafogyasztása már jelentősen csökkent az EEA tagországok némelyikében a környezettudatos életmód terjedésének, valamint a gazdasági válság hatására (1. ábra). A lakosság létszámát is figyelembe vevő elemzés az osztrák és svéd háztartások energiafelhasználását szinte egyformának, általánosságban pedig az észak-európai és a BENELUX államokat mutatja a leginkább kiemelkedőnek. A többi európai országéval összehasonlítva hazánkban még kevésbé érezhető az energiatakarékossági programok jótékony hatása, bár a magyar háztartásokra vonatkozó adatok a válság óta szintén csökkenést mutatnak. 1. ábra: Az EEA tagországok háztartásainak átlagos energiafogyasztása 2005-2010-ig olajegyenértékre átszámítva (toe/fő)

Forrás: www.eea.europa.eu Szegénység A szegénység kérdése számos fenntarthatósági kérdést vet fel (szociális helyzet, lakásviszonyok, iskolázottság), amelyek sokrétű környezeti következményekkel is járnak. A társadalom polarizálódása során a jómódúak fogyasztása emelkedett, a szegénység és a munkanélküliség viszont 10

egyre mélyült és egyre több réteget érintett. A tartós munkanélküliség sújtotta, hátrányos vidéki térségekben terjed a megélhetési célú, azon belül környezeti károkozással, illetve természetkárosítással is járó bűnözés. A magasabb fenntartási költségekkel küszködő városi társadalmi rétegeknek viszont nincs lehetőségük sem az önellátásra, sem az életmódváltásra (energia- és víztakarékos megoldások választása) [NKP3]. Kutatás-fejlesztés és innováció (KFI) A KFI társadalmi hajtóerőként jelentős a hazai, uniós és nemzetközi együttműködésben, ugyanakkor a gazdasági fejlődés, a versenyképesség meghatározó tényezője is egyben. Hazánk az Európai Unióban (a továbbiakban EU) a mérsékelten innovatív országok között is a kevésbé innovatívak közé tartozik, és messze az összesített innovációs index uniós átlagértéke alatt csak Bulgáriát, Romániát, Litvániát, Szlovákiát, Lengyel- és Lettországot előzi meg (2. ábra). A környezetvédelem kiemelt szakterületeinek KFI helyzetképével az 1.2. fejezetben foglalkozunk. 2. ábra: Összesített innovációs index

Forrás: EU, 2012 1.1.2. Gazdasági hajtóerők A gazdasági hajtóerők szintén jelentősen befolyásolják a környezet állapotát, és kölcsönhatásban vannak a társadalmi hajtóerőkkel. A termelő és szolgáltató ágazatok teljesítménye, összetétele, infrastruktúrája, valamint a területhasználat és a településszerkezet változásai meghatározó strukturális tényezők [NKP3]. Az EU gazdaságpolitikája szerint minden szakpolitikába integrálni kell az innovációt, és a tagállamoknak – így hazánknak is – biztosítaniuk kell a KFI keretfeltételeit. Ezen belül az ökoinnováció hangsúlyos szerepet kap, és elismertté vált, hogy a környezetvédelmi ipar minden ágazat esetében meghatározó a versenyképesség javításában [NKIS]. A válság elhúzódó negatív hatása azonban jelentősen érezhető a hazai állami költségvetésben a környezetvédelmi K+F esetében is (3. ábra). A ’90-es évek végére lendületet vett vállalkozások közül sokan a 2000-es évek végére egyre kevesebb forgalommal működtek vagy eladósodtak. A túlélésért küzdő kis- és 11

középvállalkozások (KKV-k) KFI-re már végképp nem tudtak áldozni, és a nagyvállalatok is jelentősen csökkentették ilyen jellegű ráfordításaikat. Mindez többek között a kutatói tevékenység háttérbe szorulását és a felsőoktatásban a kutatói életpályától való elfordulást eredményezte. 3. ábra: Az állami költségvetési K+F előirányzatok és kiadások (GBAORD) a környezetvédelemben

Forrás: KSH, 2012 Ipari struktúraváltás A ’90-es évektől az anyag- és energiaigényes ágazatok helyett a feldolgozóipar és a szolgáltatások indultak fejlődésnek, majd az elmúlt években szinte minden ágazatban fokozatos mérséklődés tapasztalható. 2012-ben Magyarország bruttó hazai terméke (Gross Domestic Product, a továbbiakban GDP) 1,7%-kal, a beruházások értéke pedig 5,2%-kal alacsonyabb volt, mint egy évvel korábban. A savasodást előidéző légszennyező anyagok (kén-dioxid: a továbbiakban SO2, nitrogén-oxidok: a továbbiakban NOX, szén-monoxid: a továbbiakban CO, ammónia: a továbbiakban NH3) kibocsátása jelentősen és tartósan csökkent [KSH, 2012]: a SO2-emisszió az elmúlt húsz évben csaknem két nagyságrenddel (a hőerőművek esetében 2004-ről 2005-re), az NH3- és a CO2-kibocsátás kb. a kétharmadára csökkent az ipari szerkezetátalakítás, a nemzetközi környezetvédelmi egyezmények és a kapcsolódó EU-konform kibocsátási követelmények, de leginkább a gazdasági válság hatására. Az elmúlt években az NOX-emisszió csak kismértékben csökkent: 1995 és 2010 között 190-200 kt körüli értéken mozgott [KSH, 2012]. Ez az ipari eredetű kibocsátás mérséklődésének (az ipari kibocsátás 1,7%-kal, az építőipari 5,9%-kal volt kevesebb a 2011-es értékeknél [KSH, 2012]) és a közlekedési eredetű kibocsátás növekedésének egymást szinte kiegyenlítő emelkedésére vezethető vissza. A nem metán alapú illékony szerves vegyületek (a továbbiakban MNVOC) kibocsátásában azonban csökkenés tapasztalható az utóbbi években: 2006-tól 4 év alatt a kétharmadára csökkent az MNVOCkibocsátás, amelyben a közlekedéshez kötődően 2010-re már 50%-os csökkenés volt kimutatható [KSH, 2012].

12

Az ipari termelés következtében a környezetbe jutó káros anyagok között jelentős a rákkeltő, valamint mérgező hatású szerves és szervetlen vegyület, amelyek mind a talajt és a földtani közeget, mind a felszíni és felszín alatti vizeket, mind a levegőt szennyezik. A technológiai fejlődésnek és a környezetvédelmi szempontok fokozatos előtérbe kerülésének köszönhetően a korábbi évtizedek felelőtlen környezetterhelése csökkent, bár az utóbbi évtizedben még mindig jelentős magyar vegyipar továbbra is 15-20%-ban járul hozzá a hazai ipari termeléshez a kockázat megelőzése és csökkentése figyelembevételével. A múltbeli kiterjedt szennyeződések felszámolása és rehabilitációja viszont továbbra is komoly anyagi és társadalmi terhet jelent hazánknak. A termelés bővülése összességében nem járt együtt a környezetterhelés hasonló arányú növekedésével, sőt egyes tényezők esetében egyértelmű „szétválás” figyelhető meg. Az egyes ágazatokat tekintve változó mértékű pozitív hajtóerőt képvisel a termelési hatékonyságjavítás, illetve technológiafejlesztés, amely a környezeti elemekbe történő kibocsátások mérséklését is eredményezi. A hazai ipar összességében – a környezeti hatékonyság további javítása mellett is – kismértékben növekvő környezeti terhelést jelenthet a jövőben. Az egyes ágazatokban lejátszódó struktúraváltás környezeti hatásaival az NKP3 foglalkozik részletesen. Mezőgazdasági struktúraváltás A piacgazdaság jelentősen átalakította a magyar mezőgazdaságot is, a bruttó hazai terméken belüli részaránya drasztikusan csökkent: míg 1990-ben elérte a 12,5%-ot, addig az évtized közepe óta ez az érték 3,6% (2005) és 3,2% (2010) között ingadozott (ld. KFI ÁSFK Agrárgazdaság fejezet 1. táblázata). Ezen alacsony részarány elsősorban a mezőgazdaságra épülő komplex üzletág („agrobusiness”) kedvezőtlen és aszimmetrikus privatizációjának köszönhető: az üzletág legjövedelmezőbb szegmense, az élelmiszeripari nagyvállalatok – többnyire külföldi – magánkézbe kerültek, míg a viszonylag csekély jövedelmezőségű, hagyományosan kis hozzáadott értéket képviselőnek tekintett mezőgazdasági vállalkozások maradtak hazai tulajdonban. Ennek következtében a megtermelhető nyereségnek csak csekély része marad a hazai mezőgazdasági termelőknél, illetve a saját mezőgazdaságával integrált élelmiszeriparban szokásos (az élelmiszer-feldolgozótól a mezőgazdasági termesztő felé) visszaterelt befektetések és támogatások elmaradnak. A foglalkoztatás a nemzetgazdaság ágazatai közül a mezőgazdaságban csökkent a legnagyobb mértékben a rendszerváltás óta eltelt időszakban (ld. KFI ÁSFK Agrárgazdaság fejezet). Ugyanakkor az utóbbi négy évben a mezőgazdaságban, erdőgazdálkodásban és halászatban foglalkoztatottak száma növekszik: 2008 utolsó negyedévében még alig 170 ezer, 2012 végén már 203 ezer fő volt [KSH, 2012]. A birtokszerkezet szétaprózódását követően intenzív birtokkoncentráció zajlik; az egyéni gazdaságok által használt földterület átlagos mérete Magyarországon 1991-2005 között több mint hétszeresére nőtt. A mezőgazdasági gépesítés intenzitását jellemzi, hogy amíg az EU átlagában 1 ha mezőgazdasági területre 5,2 kW fajlagos motorteljesítmény jut, addig Magyarországon ez a mutató mindössze 2,1(2009)-2,2(2010) kW/ha, a kapacitások kihasználása azonban kétszer jobb [Hajdú J., 2009; Hajdú J. – Magó L., 2010]. A teljesítmény-ellátottsági mutató az egyéni gazdaságokban jóval magasabb (2,5 kW/ha) mint a gazdálkodó szervezeteknél (1,7 kW/ha) [Hajdú J. – Magó L., 2010]. A mezőgazdaság környezeti állattenyésztés egymáshoz növénytermesztés szerkezete pillangósok és gyökgumósok

hatása szempontjából fontos tényező a növénytermesztés és az viszonyított aránya és szerkezete. Az elmúlt évtizedben a jellegzetes tendenciát mutat: a gabonafélék aránya növekedett, míg a aránya csökkent. Ezzel párhuzamosan a hazai haszonállat-állomány 13

drasztikusan csökkent: a sertések száma 40%-kal (mintegy 5-ről 3 millióra – a továbbiakban M), a szarvasmarha-állomány létszáma pedig 7%-kal esett vissza. A csökkenés ellenére továbbra is gondot jelent az állattartó telepek szennyvize, ill. a hígtrágyához köthető nitrogénterhelés. A magyar mezőgazdasági termelésre épülő élelmiszer-feldolgozás lehetővé teszi, hogy Magyarország a főbb élelmiszerekből önellátó legyen, valamint számos élelmiszer (elsősorban a gabonafélék) esetében a belföldi szükséglet fölött termeljen. A 2000-es évek közepétől – többek között a privatizált élelmiszeripar multinacionális jellege következtében – erőteljesen nőtt a magas feldolgozottságú élelmiszerek behozatala, miközben a hazai élelmiszeripar belföldi értékesítése kis mértékben csökkent. Meg kell jegyeznünk, hogy a mezőgazdasági termeléshez köthető környezeti terhelés nem arányos az ágazat nemzetgazdaságon belüli súlyával. Sokkal inkább függ az alkalmazott termesztési módoktól, így az intenzív és az ökológiai szempontú mezőgazdasági technológiák alkalmazásától, valamint a kétféle termesztéstechnológia egymáshoz viszonyított arányától. A tömegtermelés környezetterhelésének következményei jól ismertek. Még az eredendően szigorúan tervezett rendszerekben is a lazuló technológiai fegyelem időről időre komoly károsanyag-kibocsátással fenyeget, állandó nyomon követést igényel, hajlamos figyelmen kívül hagyni a mezőgazdasági termékek alternatív hasznosításának lehetőségeit és – sajnos szinte magától értetődően – a genetikai diverzitás értékeit. Számos egyéb negatív tényező merül fel, amelyek veszélye a nagyüzemi termelésben összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a kisebb termelési egységekben, például a kemizálás, a géntechnológiai úton módosított szervezetek (Genetically Modified Organisms, GMO) szándékos vagy nem szándékolt használata. A mezőgazdasági termelékenység oly módon megvalósítható növelésének a fenntarthatóságot egyértelműen pozitívan befolyásoló lehetősége, amely nem gyakorol többletterhelést a környezetre, illetve nem visz be a termelés gyakorlatába újabb, esetlegesen nem kellően feltárt kockázati elemeket, az ún. betakarítás utáni veszteségek (post-harvest loss) mérséklése. A learatott növényi élelmiszer-alapanyagainknak a legóvatosabb becslések szerint is legalább 15%-a kárba vész ezen veszteségek (betakarítási, tárolási, feldolgozási hulladék) formájában, és a teljes élelmiszerlánc mentén mutatkozó veszteségeket (a boltok polcain megromló és a háztartásokban elpazarolt, a szemétre kerülő élelmiszereket) is ide sorolva a teljes veszteség a 40-55%-ot is elérheti. A megoldás – sem gazdasági, sem ökölógiai értelemben – nem a termelés, illetve termesztés további intenzifikálása, hanem alapvetően társadalmi szinten kell mérsékelnünk ezt a hatalmas termény- és termékveszteséget. Mindezek mellett az emberi étrendben (kivált a gazdaságilag fejlett országokban) rendkívül magas a hús és húskészítmények aránya, ami a növényi fehérjék szintén kedvezőtlen hasznosulását eredményezi: gabonáink 40-60%-át háziállatainkkal etetjük fel, és azok a takarmányfehérjéknek csak kis hányadát építik be testükbe [Takács-Sánta A., 2011]. A károsanyag-kibocsátásban a mezőgazdasági gépek jelentős üzemanyag-igénye és a túlzott vegyszerhasználat egyaránt jelentős. Az elmúlt években gyorsan növekvő (a kombájnok fele az utóbbi évtizedben állt munkába), de még jelentős arányban a múltból örökölt gépparkban például 100 hektár földterületre átlagosan 2,5 traktor jut, és ez nem számít magas átlagértéknek az EU-ban [Hajdú J., 2009]. A mezőgazdasági géppark 2000 és 2003 között igen gyors ütemben bővült (4. ábra), jelentős fejlődés volt érezhető az egyéni gazdálkodásban, 2003 után azonban jelentősen visszaesett, majd enyhe emelkedés után a gépforgalom 2012-ben tovább növekedett [Boldog V., 2013]. 14

4. ábra: A mezőgazdasági gépberuházások alakulása nominál értéken az utóbbi két évtizedben

Forrás: Hajdú J. – Magó L., 2010 A mezőgazdaság, erdőgazdaság és élelmiszeripar környezetvédelmi vonatkozásait az NKP3 tartalmazza részletesen, az ágazat részletes KFI helyzetképét a KFI ÁSFK Agrárgazdaság fejezet tárgyalja. Energiafelhasználás A környezetterhelés szempontjából alapvetően meghatározó az energiaigény, a primer energiahordozók felhasználása, a megújuló energiahordozók hasznosításának alakulása, valamint az energiatakarékosság és az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása terén elért előrehaladás. A nemzetgazdaság energiafelhasználása 2000 és 2008 között abszolút mértékben emelkedett (évente átlagosan 2%-kal). Az emelkedésben, illetve annak évenkénti alakulásában szerepet játszott többek között a gazdasági növekedés, a jelentősen megnövekedett (lakossági) gázár és az energiahatékonysági erőfeszítések hatása. A primer energiahordozókat tekintve a hazai mélybányászati széntermelés leépülésével az energiatermelés struktúrája a növekvő földgáz-felhasználásnak megfelelően változott. Ennek következtében a fosszilis energiahordozók nettó importja – a gázimport erőteljes növekedése miatt – a közel változatlan energiafelhasználás mellett is jelentősen növekedett 1990 és 2008 között [a 77/2011. (X. 14.) OGY határozat 1. melléklete]. Magyarország primer energiahordozó-függősége nemzetközi összehasonlításban is kimagasló, földgáz és kőolaj esetében meghaladja a 80%-ot. Az energiafüggőség egyik meghatározó tényezője az épületek fűtési energiaigénye, amely a végső energiafelhasználás közel 40%-át teszi ki. Az energiafelhasználással a KFI ÁSFK Energetika fejezete foglalkozik részletesen. Szállítmányozás A szállítási teljesítmények jól jellemzik a kereskedelmi aktivitást és mindezek jelentős környezeti hatásait. Az utóbbi évtizedben háromszorosára növekedett közúti szállítás kedvezőtlen környezeti hatásokhoz vezetett, többek között a helyi levegőminőség, a zaj, az emberi egészség és az épített környezet állapota, stb. vonatkozásaiban, továbbá jelentős infrastruktúra-fejlesztési igényeket is generált. A közúti szállításon belül gyorsulva növekszik a környezetvédelmi szempontból káros tranzit szállítás aránya. Ennek egyik legfontosabb alakító tényezője a szállópor-szennyezés (Particulate 15

Matter, PM), amely a téli szmog elsődleges előidézője. A 10 mikrométernél kisebb részecskék súlyos egészségkárosító hatásúak. A PM-terhelés vonatkozásában 2000 és 2010 között az ipari (technológiai) kibocsátás mértéke a töredékére esett vissza, a fűtési eredetű porkibocsátás lényegében nem változott, míg a közlekedési forrásból eredő PM-emisszió mértéke kb. 30%-kal növekedett. A közlekedéssel és szállítmányozással kapcsolatos KFI helyzetelemzést a KFI ÁSFK Járműgyártás, közlekedés, logisztika fejezete tárgyalja részletesen. Turizmus

A turizmus esetében kettős tendencia tapasztalható: egyrészt a külföldi látogatók számának növekedése hatására több beruházás és fejlesztés valósult meg az idegenforgalmi versenyképesség javítására, másrészt ez visszahatott a belföldi turizmus fejlődésére is, így dinamikusan növekedett a falusi- és kerékpáros turizmus. A fejlesztések érdekében javult az épített környezet rendezettsége, illetve a turizmus hosszú távon is hozzájárul természeti értékeink jobb elismertségéhez és az egészséges életmód elterjesztéséhez [NKP3]. Meg kell ugyanakkor említeni, hogy a tömegturizmus viszont jelentős környezeti igénybevétellel jár. Az utóbbi években a turizmus fejlődésében is mérséklődés tapasztalható. A szolgáltató-szektoron belül a kiskereskedelmi forgalom 2,1%-kal mérséklődött, a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák száma viszont 4,8%-kal növekedett [KSH, 2012]. Területhasználat, épített környezet

Az élővilág és az élettelen környezet veszélyeztetettségének egyik jellemző mérőszáma a beépítettség növekedése. A 2001 és 2010 közötti időszakban a város/vidék területi arány (urban/rural index) hazánkban 64%-ról 68%-ra emelkedett (vonalas infrastruktúra, biológiailag inaktívvá váló egyéb beépített területek) [NKP3]. A beépítettség, a talajfelszín tartós lefedettségének növekedése a klimatikus hatások szempontjából fokozza az ország érzékenységét, mivel az a talajok anyag- és energia-körforgalomban betöltött kulcsfontosságú funkcióját korlátozza beleértve a talajtól függő növényzet klímamódosító hatását is. A 2000-es években folytatódott nagyvárosaink települési környezetének gyorsuló agglomerálódása, amely számos esetben a környezet terhelési/igénybevételi súlypontjának lokális eltolódásához vezet. 1.1.3. Szabályozási és intézményrendszer

Az EU környezetvédelmi politikájának hátterében a gazdasági tevékenységek harmonizálása, kiegyensúlyozása és a versenyképes, fenntartható fejlődés biztosítása áll a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével. Célja, hogy az EU megfeleljen a globális, regionális és nemzeti kihívásoknak egyaránt [www.eu.kormany.hu]. A 2008-ban készített környezetvédelmi teljesítményértékelés [OECD, 2008] szerint 1998 óta hazánk környezeti fejlődése megszilárdult, és jogalkotása összhangban van az EU környezetvédelmi joganyagával. A környezeti infrastruktúra kiépítése (pl. hulladék- és szennyvízkezelés, energia- és erőforrásintenzitás) terén azonban további intézkedésekre van szükség, és a környezettel kapcsolatos egészségügyi problémák is megoldásra várnak.

16

Jogalkotás

Az Európai Parlamenttel (European Parliament, a továbbiakban EP) az Európai Bizottság (a továbbiakban EB) és Tanács (a továbbiakban EiT) együtt alakítja az EU jogszabályait. Az EP legnagyobb (69 tagú) jogalkotási bizottsága a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság (Commettee on the Environment, Public Health and Food Safety, ENVI). Legfontosabb prioritásai közé tartozik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a vegyi anyagok szabályozása és a biodiverzitás megőrzése az erőforráshatékony és fenntartható fejlődés, valamint a gyógyszeripari, a kozmetikai és az élelmiszerbiztonság javításának szem előtt tartásával. Az EB 1973-ban létrehozott Környezetvédelmi Főigazgatósága tesz javaslatot a természetes élőhelyek megóvásával, a tiszta levegő és víz védelmével, valamint a hulladék megfelelő ártalmatlanításával kapcsolatos szakpolitikákra és jogszabályokra, biztosítja a tagállamok helyes jogalkalmazását, továbbá ismeretterjesztő tevékenységet folytat a vegyi anyagok káros hatásaival kapcsolatban és segíti az EUs vállalkozásokat a fenntarthatóbb gazdaságra való áttérésben. A jogszabályok megsértése esetén jogi lépéseket kezdeményezhet, és a nemzetközi (pl. ENSZ) tárgylásokon képviseli az EU-t [www.ec.europa.eu]. A hazai környezetvédelmet az EU környezetpolitikája és a 2004 májusában bekövetkezett EUcsatlakozás hatására az ’90-es évek közepe óta a jogszabályok megerősödése jellemzi. A szigorú uniós joganyag átvétele, a környezetgazdasági eszközök és a stratégiai környezeti vizsgálat alkalmazása elősegítette a környezeti terhelések és kockázati hatásaik mérséklését (illetve annak lehetőségét). A nagyszámú és „változatos” önkormányzati rendeletek jelentősen befolyásolták a természeti és épített környezettel kapcsolatos változásokat (pl. beépítettség, a zöldfelületek és tájak igénybevétele, a városi levegőminőség, műemlékvédelem). Más ágazatok fejlesztési prioritásai azonban gyakran „felülírják” a környezetvédelmi szempontokat, ezért továbbra is fontos feladat a stabil és a gyakorlatban is működő, hatékony, körültekintő jogszabályi háttér megteremtése. A környezetvédelem Európai Uniós intézményrendszere

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) látja el az uniós környezetpolitikával kapcsolatos tájékoztatási feladatokat a 32 tagországban gyűjtött információk feldolgozásával. A Környezetvédelmi Tanács (Environment Council, EC) elsősorban a megelőzést hangsúlyozva vesz részt az EU környezetvédelmi politikájának döntéshozatalában. 2012. december 17-én megrendezett ülésén a környezetvédelmi miniszterek legfontosabb tématerülete az európai vízkészletek megőrzése [Blueprint: COM (2012) 673 final] és a 7. Környezetvédelmi Akcióprogram volt. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tanácsadó testületének hat szekciója közül a Mezőgazdaság, Vidékfejlesztés és Környezetvédelem Szekció (Agriculture, Rural Development and Environment, NAT Section) foglalkozik a környezetvédelmi gazdasági, szociális és foglalkoztatási ügyekkel. Az EU környezetvédelmi helyi és regionális hatóságait a Régiók Bizottságának (Committee of the Regions, CoR) Környezetvédelem, Éghajlatváltozás és Energiaügy Szakbizottsága (Commission for Environment, Climate change and Energy, ENVE Commission) szintén tanácsadó szervként képviseli és érvényesíti álláspontjaikat. 17

A környezetvédelem állami intézményrendszere

A környezet- és természetvédelem intézményrendszerében alapvetően meghatározó változást jelentett, hogy a 2010-ben véghezvitt kormányátalakítás eredményeképpen a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal (FVM) összevontan a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) szervezetében folytatta munkáját. A környezet- és természetvédelem intézményrendszeri átalakítás legmarkánsabban a vízügyi szervezetet érintette, amely a közfoglalkoztatás új rendszerének kialakítása miatt a közmunka program irányításának hatékonyabbá tétele érdekében volt szükséges. A környezetügyi ágazathoz tartozó vízügy 2012 januárja óta kettős irányítás alá került: a vízgazdálkodás (a vízüggyel kapcsolatos törvény- és rendeletalkotás, a vízgazdálkodás szakmai irányítása, valamint a nemzetközi feladatok irányítása) a VM felelősségi körébe, míg a vízügyi igazgatási szervek irányítása – a Közfoglalkoztatási Program eredményes végrehajtása érdekében – a Belügyminisztériumhoz (BM) tartozik. Jelenleg a VM-en belül a Környezetügyi Államtitkárság – amely szervezetileg két helyettes államtitkárságot foglal magában: a Környezet- és Természetvédelemért, valamint a Vízügyért Felelős Helyettes Államtitkárságot – feladata a fenntartható fejlődés megteremtése, a levegő, a víz és a talaj védelme, valamint a természet értékeinek megőrzése. A Környezetügyi Államtitkárság különböző intézkedésekkel segíti a zaj és rezgés okozta környezeti károk csökkentését, illetve a megújuló energiaforrások használatának növelését. A hulladékgazdálkodás területén végzett munkájának célja, hogy csökkentse a szennyezést, valamint segítse a keletkezett hulladékmennyiség újrahasznosítását és korszerű kezelését. A törvényhozásban érvényesíti a környezetvédelmi szempontokat a gazdasági és a mindennapi életben egyaránt. A Környezetügyért felelős államtitkár számos környezetügyi háttérintézmény munkáját irányítja és támogatja, ilyenek többek között az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (OKTVF), az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ), a Nemzeti Park Igazgatóságok, valamint a nemrégiben (2011. szeptember) létrehozott Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség (OHÜ) és a Nemzeti Környezetügyi Intézet (NeKI). Az OHÜ 2012. január 1. óta közvetíti és szervezi a termékdíj-köteles termékekből keletkező hulladékok gyűjtését és hasznosítását, elkészíti az Országos Hulladékgyűjtési és Hasznosítási Tervet, valamint ellenőrzi a lakossági és ipari szelektív hulladékgyűjtést [a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény: Termékdíj törvény; Országos Hulladékgyűjtési és Hasznosítási Terv: OGyHT’13, OHÜ, 2012]. Bár a vízügyekkel kapcsolatos állami feladatot ellátó Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutatóintézet (VITUKI) 2012 áprilisában megszűnt, 2012 elején megalakult a NeKI, amely a VM háttérintézményeként önállóan működő és gazdálkodó országos környezetvédelmi költségvetési szerv. A NeKI egy központi intézményből és tizenkét területi kirendeltségből áll, amelyek működési területe megegyezik a vízügyi igazgatóságok működési területével. A NeKI régi hiányt pótol, hiszen a környezet- és természetvédelemnek hosszú évek óta nem volt valódi háttérintézménye, miközben minden EU tagországban működik hasonló szervezet, sőt 18

magának az EU-nak is van saját környezetvédelmi háttérintézménye: az EEA. Ezek az intézmények a NeKI-hez hasonlóan környezet-, természet- és vízügyi területeket fednek le, tevékenységük pedig az állapotfelmérésre és -értékelésre, monitoringra, szakpolitikai és stratégiai előkészítésre, valamint hatásvizsgálati feladatokra terjed ki. A NeKI egy klasszikus „policy” jellegű szervezet, amely az – egyetemi, akadémiai, stb. – tudásműhelyek és a politikai döntéshozó szervezetek közötti kapcsolat biztosításával járul hozzá ahhoz, hogy valóban tudás alapú kormányzás valósuljon meg a környezetvédelem területén. EU fejlesztési források megjelenése a hazai támogatásokban

Az EU 2007 és 2013 között megduplázta a környezetvédelmi programokra fordítandó strukturális és kohéziós alapok anyagi keretét: a teljes költségvetés 30%-át, közel 100 Mrd eurót (a továbbiakban €) különített el környezetvédelmi célra. Az összeg felét olyan közvetlen infrastrukturális beruházásokra fordítják, mint a víztisztítás, a hulladékkezelés, a szennyezett területek rehabilitációja, a szennyezés csökkentése, a természetvédelem támogatása és a kockázatmegelőzés. A támogatások másik része olyan beruházásokat finanszíroz, amelyek közvetett hatást gyakorolnak a környezetre például a közlekedés, az energiarendszerek, az ökoinnováció, a vállalkozások környezetvédelmi irányítási rendszere, a városi és vidéki területek rehabilitációja vagy az ökoturizmus révén. A környezetvédelmi programok között az energiahatékonyság és a megújuló energiák támogatására például több mint 7 Mrd €-t különítenek el [www.ec.europa.eu]. 2008 tavaszán az EP és az Európai Tanács (EiT) létrehozta az Európai Innovációs és Technológiai Intézetet (European Institute of Innovation and Technology, a továbbiakban EIT; ld. 1.4.5. fejezet) a felsőoktatás, a kutatás, az innováció és vállalkozás uniós és nemzeti szintű integrációjának elősegítésére acélból, hogy a fenntartható európai növekedés és versenyképesség központi hajtóereje legyen [www.eit.europa.eu]. Mindez az elmúlt évtizedben növekvő mértékű és jelentőségű forrást jelentett hazánknak is a gazdasági felzárkózáshoz: a 2007-2013 közötti időszakban Magyarország teljes lehívható kerete összesen kb. a GDP 5%-át teszi ki, amelyen belül jelentős szerepet kaptak a környezetvédelmi támogatások is [NKP3]. Elsősorban az Új Széchenyi Terv (ÚSZT) Környezet és Energia Operatív Programja (KEOP) kiemelkedő: költségvetése 2007-től a Magyarországnak előirányzott uniós Kohéziós Alap támogatás egyötödét teszi ki. Az uniós támogatások növekedésével párhuzamosan az államháztartás egyensúlya megőrzésének szem előtt tartásával a tisztán hazai forrásokból finanszírozott támogatások és fejlesztések mértéke csökkent. Ugyanakkor még az eddig megvalósult beruházások is jelentős anyag- és erőforrás-felhasználást jelentettek, és működtetésük a jövőben számottevő forrásigénnyel jár [NKP3]. Bár az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) több operatív programjában (pl. regionális, gazdaságfejlesztési és közlekedési operatív programok: ROP, GOP, KÖZOP stb.), továbbá az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) és a Halászati Operatív Program (HOP) prioritásai között is fellelhetők környezetvédelemmel vagy erőforrás-gazdálkodással kapcsolatos célkitűzések, nem áll rendelkezésre olyan elemzési, értékelési módszertan, amely egységes keretek között monitorozná és értékelné ezen támogatások környezeti teljesítményét. Az uniós forrásokból megvalósuló fejlesztések (pl. a közúti közlekedés ösztönzése miatti forgalomnövekedés, a szállítási, 19

kereskedelmi és fogyasztási igények gerjesztése) azonban fokozottabb környezeti igénybevételhez és terheléshez is vezethetnek (pl. növekvő anyag- és energiafogyasztás) [NKP3]. Az ÚSZT Regionális Operatív Programok (ROP) forrásai között több mint 142 Mrd Ft (a továbbiakban Ft) értékben kezdődhetnek el turisztikai fejlesztések 180 beruházás támogatásával. A korábbi 35 kiemelt turisztikai beruházás (közel 53 Mrd Ft értékű) segítése után 2013 januárjában döntött a Kormány a további, több mint 60 Mrd Ft-os támogatásról [www.nfu.hu]. Mindez a turisztikai potenciál emelkedése mellett jelentős hatással van többek között a környezetvédelemre is. 1.1.4. Az ökoszisztéma-szolgáltatások nemzetközi és hazai helyzete A hazai környezet- és természetvédelem nem választható el a globális környezeti folyamatoktól, amelyeket az ökoszisztéma-szolgáltatások helyzetén keresztül is érdemes vizsgálni. Ezen kifejezés alatt a természetes és az ember által módosított ökoszisztémák által a társadalom számára közvetett és közvetlen hasznot értjük [NFFT, 2011]. A Millennium Ökoszisztéma Felmérés (Millenium Ecosystem Assessment, a továbbiakban MEA) négy ökoszisztéma-szolgáltatás csoportot különböztet meg (MEA, 2005): 

a termeléssel összefüggő ellátó szolgáltatások: pl. élelem, takarmány, nyersanyag stb,



a természeti körfolyamatokkal kapcsolatos szabályozó szolgáltatások: pl. klímaszabályozás, beporzás, árvízvédelem stb.,



támogató szolgáltatások: pl. tápanyag-körforgás, talajképződés stb.,



kulturális szolgáltatások: rekreáció, oktatás, művészeti inspiráció stb.

Az utóbbi évtizedekben sikerült jelentősen növelni az élelmiszertermelést, és így emelni az életminőséget, javítani az emberek egészségi állapotát, de az ökoszisztémák állapotának leromlása árán. Emellett folyamatosan romlik a környezeti elemek (pl. a felszíni víz, a talaj) állapota, és csökken a természeti tőke, ami GDP-vel nem mérhető [MEA, 2005] (1. táblázat): 

A földi élet sokfélesége soha nem látott ütemben – részben visszafordíthatatlanul – csökkent az emberiség növekvő igényeinek kielégítése miatt az utóbbi ötven évben.



Az ökoszisztémák átalakítása az életminőség javulását és a gazdaság fejlődését eredményezte, de egyes ökoszisztéma-szolgáltatások leromlása megnövelte a kiszámíthatatlan folyamatok és a szegénység elterjedésének valószínűségét bizonyos csoportokban.



Az ökoszisztémák degradációja a következő ötven évben folytatódhat.



A leromlás visszafordítása és a növekvő igények kielégítése elképzelhető, ez azonban jelentős kormányzási, szervezeti és gyakorlati változtatást igényel, ami jelenleg bizonytalan.

Lényeges kérdés, hogy ezek a tényezők vajon hogyan változtak Magyarország esetében. Megjegyezzük, hogy az összefoglaló táblázat nem tér ki a támogató szolgáltatásokra, amit a MEA szerzői az elemzés nehézségeivel magyaráznak.

20

1. táblázat: A MEA által vizsgált ökoszisztéma-szolgáltatások változása az elmúlt 50 évben és a magyarországi helyzet összehasonlítása Ökoszisztémaszolgáltatások

Alcsoport

Globális állapot

Hazai állapot

ELLÁTÓ SZOLGÁLTATÁSOK növényi termékek hús (állattartás)

halászat

Élelmiszer

haltenyésztés erdei élelmiszer (erdei gyümölcs, gomba, vadhús) fa Erdészeti erőforrások

↑↑ jelentős produkciónövekedés ↑↑ jelentős produkciónövekedés ↓↓ a túlhalászat miatt csökkenő produkció ↑↑ jelentős produkciónövekedés ↓↓ csökkenő produkció +/erdőterület csökkenés egyes régiókban, másutt növekedés ↓↓ csökkenő produkció

+/növénytől függően változó ↓↓ jelentős produkciócsökkenés ↓ a túlhalászat és az orvhalászat megjelenése ↑↑ jelentős produkciónövekedés ↑ az erdősültség növekedése ↑ az erdősültség növekedése

Genetikai erőforrások

↓↓ az agro-biodiverzitás csökkenése (fajták kihalása)

Trágya, komposzt

?

Természetes gyógyszerek, -alapanyagok, gyógynövények

↓↓ kihalás és túlhasználat miatt csökkenő produkció

↑ alacsony hatásfokkal történik a tűzifa égetése ↓ az agro-biodiverzitás csökkenése (fajták kihalása) trágya: ↓ komposzt: ↑ ↓ kihalás, területfoglalás miatt csökkenő produkció

↓↓ a víz nem fenntartható használata (ivóvíz, ipari víz, öntözés)

felszín alatti vizek: +/felszíni vizek: ↓

gazdasági célú fa, tűzifa

Víz

édesvíz

TERMÉSZETI KÖRFOLYAMATOKKAL KAPCSOLATOS SZABÁLYOZÓ SZOLGÁLTATÁSOK ↓↓ a légkör öntisztító képességének hanyatlása

A levegőminőség szabályozása

Karbonháztartás

globális

Klímaszabályozás

regionális, lokális

↑↑ a szénmegkötés növekedése a század közepétől ↓↓ főleg negatív hatások

↓ az öntisztító képesség kisebb mértékű romlása, az erdők egészségi állapotának romlása ↑↑ a szénmegkötés növekedése ↓↓ főleg negatív hatások

21

Ökoszisztémaszolgáltatások

Alcsoport

Eróziószabályozás A víz öntisztító kapacitása Beporzás Természeti katasztrófák természetes csillapítása

Globális állapot

Hazai állapot

↓↓ ↓ megnövekedett talajdegradáció kisebb mértékű növekedés ↓↓ +/romló vízminőség változó ↓↓ ↓ a beporzó állatok számottevő globális csökkenő hazai méhállomány csökkenése ↓↓ ↓ a természetes kiegyenlítő elemek a természetes kiegyenlítő elemek csökkenése (mangrove, vizes élőhelyek) csökkenése (vizes élőhelyek) KULTURÁLIS SZOLGÁLTATÁSOK

Spirituális és vallási érték Esztétikai értékek

Rekreáció és ökoturizmus

↓↓ kultikus helyek pusztulása ↓↓ a természetes élőhelyek területének és minőségének gyors csökkenése +/több hely elérhető, de sok minősége csökkent

+/változó ↓↓ a természetes élőhelyek területének és minőségének gyors csökkenése ↑ az alkalmas területek csökkennek, de az elérhetőség javult

Forrás: MEA, 2005; NFFT, 2011

1.2. Az ágazatra ható főbb folyamatok és trendek összefoglalása 1.2.1. Globális trendek A hazai helyzet elemzéséhez figyelembe kell venni a bennünket körülvevő világ folyamatait, a nemzetközi világban, az EU-ban és a térségben kialakult és várható tendenciákat. Az éghajlatváltozás globális hatásai, a szűkülő erőforrás-készletek, a szaporodó és egyre összetettebbé váló környezeti terhelések, valamint a minden ágazatban megjelenő munkanélküliség és más társadalmi gondok globális megjelenése horizontálisan veti fel a fenntarthatóság kérdését (ld. 1.3. fejezet). Az Emberi Környezet ENSZ Konferenciáján (1972) tett első lépések után a Riói Nyilatkozatban (Környezet és Fejlődés Konferencia vagy másképp Föld Csúcs, United Nations Conference on Environment and Development, a továbbiakban UNCED, 1992) foglalták írásba először a fenntartható fogyasztás és fejlődés elvét (Biológiai Sokféleség Egyezmény, Éghajlatváltozási Keretegyezmény, a fenntartható és tartamos erdőgazdálkodás alapelvei, nemzetközi megállapodás a sivatagosodás elleni védekezés szükségességéről), amelyhez kötődő program koordinálására létrehozták a Fenntartható Fejlődés Bizottságát (UN CSD). Ez a nyilatkozat jelenti a nemzetközi környezetjog negyedik nagy korszakának kezdetét, és alapozta meg többek között az ENSZ 1994-ben elfogadott sivatagosodás elleni egyezményét (UNCCD) [hazánk csatlakozása: 47/1999. (VI.3.) OGY határozat, kihirdetve a 2003. évi CVII. törvényben]. Az egyezmény Részes Felek (közel 200 ország) Konferenciája 2007 szeptemberében rögzítette a 2008-2018 közötti időszakra szóló stratégiáját, amely egy világméretű összefogás elősegítése a sivatagosodás, illetve terület degradáció megelőzésére és visszafordítására, valamint a hazánkat is érintő aszály hatásainak csökkentésére.

22

A 2002. évi johannesburgi világ-csúcstalálkozón kidolgozták a Fenntartható Fogyasztás és Termelés (Sustainable Consumption and Production, SCP) céljait szolgáló programok keretét, amelyek 2003ban kezdődtek (marrakesh-i folyamat). Az SCP célja az erőforrás- és energiahatékonyság ösztönzése, a gazdaság zöldítése, valamint az innováció támogatása a fenntartható termelésért és termékekért. A 2004-ben kezdeményezett Fenntartható Anyaggazdálkodás (Sustainable Materials Management, SMM) irányvonal a hagyományos hulladékgazdálkodási szemléleten túllépve a rendszerszemléletű anyaggazdálkodás felé fordul. Az OECD (Organisation for Economic Cooperation and Development) 2010. évi világfórumán megfogalmazták a fenntartható anyaggazdálkodás célját: a természeti tőke és az erőforrások megőrzése, a termékek és eljárások életciklus-alapú tervezése és kezelése a biztonság és a fenntarthatóság érdekében, valamint a politikai eszközök széleskörű alkalmazása a fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi fejlődés elérésének ösztönzésére. .Az ENSZ Környezeti Programja (United Nations Environmental Programme, a továbbiakban UNEP) és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) kezdeményezésére 1988-ban megalakult az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC), amely referált tudományos publikációk feldolgozásával értékeli és összefogja az emberi tevékenységekhez köthető éghajlatváltozással kapcsolatos kutatási eredményeket. A negyedik helyzetértékelő jelentés [IPCC, 2007] javaslatokat tesz a klímaváltozás elleni elkerülhetetlen intézkedésekre. Hazánkban a hőmérséklet és a csapadékmennyiség, illetve -eloszlás szélsőségessé válásában is megmutatkoznak az éghajlatváltozás jelei [IPCC, 2011]. Az IPCC mintájára 2012. áprilisában az ENSZ közgyűlés bonni székhellyel létrehozta a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos kormányközi platformot (Intergovernmental Platform on Biodiversity and Ecosystem Services, a továbbiakban IPBES) a tudomány és a szakpolitikai döntéshozatal közötti kapcsolat erősítése érdekében [www.ipbes.net]. Hazánk 2012. november 30. óta tagja az IPBES-nek, amelynek ágazatközi testületében (Multidisciplinary Expert Panel, MEP) 2013-2014-ben két magyar szakértő képviseli a kelet-európai régiót [www.biodiv.hu]. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményét (United Nations Framework Convention on Climate Change, a továbbiakban UNFCCC) 36 ország, köztük hazánk is aláírta 1992-ben. 2006-ban már 188 ország fogadta el szerte a világon, és küldi évente ÜHG-kibocsátási leltárját a kapcsolódó jelentéssel együtt az ENSZ számára. A leltár az emberi tevékenységekkel összefüggő kibocsátásokat veszi számba, és elsődlegesen a Kiotói Jegyzőkönyv által felsorolt ÜHG-k kibocsátásának mértékét tartalmazza. Ezek CO2-egyenértékben – azaz egy tonna (a továbbiakban t) CO2 vagy azzal megegyező globális éghajlat-módosító potenciálnak (global-warming potential, GWP) megfelelő mennyiségű ÜHG-ben – kifejezett koncentrációja az utóbbi 60-70 évben növekszik jelentősebben a légkörben (5. ábra).

23

5. ábra: A Kiotói Jegyzőkönyv ÜHG-ainak koncentráció változása (ppm) az elmúlt 160 évben CO2egyenértékben kifejezve

Forrás: EEA, 2012 A Kiotói Jegyzőkönyv és a 2007. évi LX. törvény az alábbi ÜHG-ket különbözteti meg: CO2, metán (CH4), dinitrogén-oxid (N2O), továbbá a jóval kisebb mennyiségű, de jelentősebb hatást kiváltó fluorozott szénhidrogének (HFC), perfluor-karbonok (PFC) és kén-hexafluorid (SF6). Az ózont (O3) és a koncentrációja szerinti legjelentősebb, ám nem káros vízgőzt a jegyzőkönyv és a törvény nem sorolja ezek közé, bár szintén szerepet játszanak az éghajlatváltozásban. Az ÜHG-k eltérő ideig tartózkodnak a légkörben, ami hatásuk kifejtésében is lényeges. A CO2 légköri tartózkodási ideje például közel száz év [Fodor I. – Suvák A., 2008]. A legmagasabb koncentrációban előforduló káros ÜHG-k közül a CO2 és a N2O exponenciálisan, a CH4 viszont a 2000-es évek környéki „hirtelen” visszaesés óta már jóval kisebb mértékben növekszik (6. ábra).

6. ábra: A legjelentősebb káros ÜHG-k légköri koncentrációjának változása az ipari forradalom óta

Forrás: EEA, 2012

A világűrből érkező infravörös sugárzás elnyelésében és visszasugárzásában elsődleges szerepet (75%) betöltő vízgőz mennyiségét nem az emberi tevékenységek, hanem az éghajlati viszonyok (párolgás, csapadékképződés) befolyásolják. Az antropogén ÜHG mennyisége azonban jelentős mértékben növekszik, a Föld-légkör rendszer energiamérlege felborul, és éghajlatváltozáshoz vezet: becslések szerint a Föld átlagos hőmérséklete az elmúlt száz évben 0,6-0,9°C-kal melegedett [Európai Közösségek, 2009]. Az ipari forradalom és főleg a múlt század közepe óta elsősorban a fosszilis energiahordozók fokozódó felhasználása, valamint a kiterjedt erdőirtások miatt jelentősen megnövekedett a légkör CO2-tartalma: a korábban jelentős mennyiségben a földtani közegben kötött állapotban lévő CO2-ot a fosszilis energiahordozókból felszabadulva a legjelentősebb természetes CO2-elnyelők, a zsugorodó esőerdők és más tömeges fakivágásnak áldozatul eső kiterjedt erdőségek (Kárpátok, Szibéria) egyre kevésbé tudják felvenni. A hatalmas mennyiségű CO2-kibocsátással összehasonlítva a CH4, a N2O és a fluortartalmú (F-)gázok jóval kisebb mértékben játszanak szerepet az éghajlatváltozásban, bár ez utóbbiak 2600-50000 évig is tartózkodhatnak a légkörben. Az antropogén (F-)gázok ózonkárosító hatása a legveszélyesebb a légkörre. Idetartoznak a kloro- (CFC) és a hidrokloro-fluorokarbonok (HCFC), valamint az elsősorban oltóanyagként elterjedt, halogénezett alkánokból álló vegyületek (halonok). Vannak azonban olyan Fgázok, amelyek a CO2-kibocsátás csökkentését segítik, amennyiben az elektromos berendezések (hűtők, légkondicionálók) élettartama alatt történő kibocsátás hatását vesszük figyelembe: az éghajlatra gyakorolt hatás átlagosan 80%-át a berendezések energiafogyasztásával kapcsolatos CO2kibocsátás okozza [www.fluorocarbons.org]. Ezért az F-gázok felelősségteljes használata mellett csökkenthető a CFC-felhasználás és az antropogén CO2-kibocsátás mértéke. A Stern-jelentés [Stern, N., 2006] szerint az ÜHG-kibocsátás csökkentésére úgy kell tekinteni, mint „a jövőbe történő befektetés”-re, hiszen a hathatós, gyors kibocsátás-csökkentés előnyei messze felülmúlják annak költségeit: 2050-ig az 550 ppm CO2-egyenérték stabilizációs szinthez tartó átlagos éves költségek a világ összesített GDP-jének 1%-a körüli érték. A „nem cselekvés” ellenben a világgazdaságot néhány évtized múlva a világ éves GDP-jének legalább 5%-ával (az egyes szélsőséges helyzeteket is beszámítva akár 20%-os veszteséggel is) terhelheti. Ezen közgazdasági szemléletű előrejelzés kidolgozásában azonban nem vettek részt éghajlati szakértők; klímaváltozással kapcsolatos koncepciója lényegében a karbon-kereskedelem auditálására irányult. 2010-ben igen fontos kompromisszum született a fejlett és fejlődő országok között a Biológiai Sokféleség Egyezmény 10. konferenciáján: a Riói Egyezményhez csatlakozó, majdnem 200 ország egyhangúlag vállalta az élővilág sokszínűségének megőrzése és a természetes élőhelyek csökkenésének mérséklése mellett a genetikai erőforrásokból származó haszon igazságos elosztását. Az ezzel kapcsolatos feladatokat tíz évre előre (2020-ig) meghatározták, és az EU nevében hazánk képviselői írhatták alá, hogy a genetikai erőforrást felhasználó fél (pl. egy növényt vagy annak hatóanyagát terméke kifejlesztésére felhasználó kozmetikai vagy gyógyszergyártó cég) köteles a haszonszerződésben előre meghatározott hányadát visszajuttatni annak az országnak vagy közösségnek, amely az adott erőforrást megőrizte [Nagoja Jegyzőkönyv: UNEP, 2011]. 2012 decemberében Budapesten rendezték meg az ezzel kapcsolatos kelet-közép-európai és közép-ázsiai szakértői munkaülést.

25

A kormányzati K+F költségvetési előirányzatok és kiadások igen változóak a világ országaiban. A 2013. január 19-én közzétett hivatalos statisztika szerint például a Kínai Népköztársaság a 2012. évben K+Fre fordított kiadásainak összege 160,8 Mrd USD érték fölé emelkedik (1 trillió jüan). Japán továbbra is jelentős hangsúlyt helyez a naprakész vállalkozói ismeretek oktatására, valamint az ipar és az egyetemek közötti kapcsolatok fejlesztésére. A globális trendek közül az OECD tagállamok kormányzati K+F költségvetési előirányzatait, illetve kiadásait a 7. ábra mutatja. Hazánk K+F ráfordításai csak az elmúlt években (2006-ban, majd 2009 óta folyamatosan) haladták meg a GDP 1%-át, és még mindig nem beszélhetünk egyértelműen növekvő trendről [Deloitte, 2012; KSH, 2012]. 7. ábra: Kormányzati K+F költségvetési előirányzatok, illetve kiadások (GBAORD, 3 éves mozgóátlag) „A környezet ellenőrzése és védelme” társadalmi és gazdasági cél szerint

Forrás: OECD, 2011 Az 1987-ben alapított Environmental Protection Encouragement Agency (EPEA) Internationale Umweltforschung GmbH a hulladék 100%-os újrahasznosításával az ún. körforgásos gazdaság megvalósítását ösztönzi a „zöld” címkékhez – mint pl. az Energy Star az Egyesült Államokban [www.energystar.gov] – hasonló minőségi címkéjével [www.c2ccertified.org]. A Dániában, Hollandiában, Svájcban, Francia-, Spanyol- és Törökországban, valamint Tajvanban és Brazíliában is 26

képviselt nemzetközi hálózat a „bölcsőtől bölcsőig” (cradle to cradle, röviden c2c) környezetvédelmi koncepciót követve támogatja  a termék- és anyagáramlatok kutatását és optimalizációját,  az emberi egészségre és a környezetre káros anyagok alternatíváinak kifejlesztését  az életciklus-analízisen alapuló szolgáltatási koncepciók kifejlesztését. Ezen környezetvédelmi koncepció szerint hosszútávon a természeti források kimerülése elleni egyedüli megoldás a felhasznált anyagok folyamatos és radikális újrahasznosítása (reciklálása). Ezt minden anyagra kiterjesztve lehet csak megelőzni globálisan a hulladék jelen mértékben történő képződését. Ezt a modellt alkalmazzák például a Nike-nál, a Fordnál (Ford Rouge River ipari központ), sőt egész városrészek építkezésénél is (Chicago és a kínai Huangbaiqu mintaváros) [www.zold8.hu]. A koncepció hazai gondozója a Nemzeti Alkalmazkodási Központ (NAK), valamint a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet (MFGI). A magyar székhelyű Tungsram Schréder Zrt. hasonló jellegű „zöld” címkéjével az energiafelhasználás, a fényszennyezés, a felhasznált (elsősorban higanymentes, tartós és újrafelhasználható) anyagok és a „zöld” gyártástechnológia szempontjából világítótestekre dolgozta ki kritériumrendszerét. 1.2.2. Európai trendek A környezettechnológia a szennyeződés megelőzését, hatékony hasznosítását és kezelését, a környezetvédelmi szolgáltatások fejlesztését, valamint a termékek környezet szempontú és a fenntarthatóságot szem előtt tartó innovációját hangsúlyozza a hagyományos “csővégi” szennyezéskezelésen túllépve az Európa 2020 stratégia három prioritásaként ( ld. 1.3.1. fejezet). Az európai környezetvédelmi ipar versenyképességéről készített tanulmány [Ecorys, 2009] adatai szerint a 27 tagországban 2004-ben 232 Mrd € (a GDP 2,2%-a), 2008-ban pedig már 319 Mrd euró volt a környezetvédelmi ipar forgalma (a GDP 2,5%-a). Ezen 8,3% évi növekedést az inflációval korrigálva 5,9% évi átlagos növekedést kapunk. A négy legnagyobb terület: a hulladékgazdálkodás (30%), a vízellátás (21%), a szennyvízkezelés (13%) és az újrafeldolgozás (13%) adja a teljes környezetvédelmi ipar 77%-át [NKIS]. Az EMAS [Eco-Management and Audit Scheme, EC1836/93, átdolgozva: 761/2001/EC, 66/2010/EC; 214/2006 (X. 31.) Korm. rendelet; 1221/2009/EC, 308/2010. (X. 31.) Korm. rendelet] az EU önkéntes környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszere, amelyet azért hoztak létre, hogy támogassa a szervezetek környezetvédelmi teljesítményének értékelését és fejlesztését, valamint tájékoztassa a nyilvánosságot azokról a szervezetekről, amelyek rendszeresen és önként javítják környezetvédelmi teljesítményüket és információval szolgáljon a szervezet környezetvédelmi teljesítményének folyamatos javításáról. Az EMAS rendelet magában foglalja az ISO14001-es szabvány által alkalmazott szerkezetet, ami megkönnyíti az ISO14001-es szabványnak megfelelő rendszerek EMAS szerinti hitelesítését. A rendeletnek megfelelő szervezetek külső akkreditált hitelesítő fél bevonásával igazolást kapnak az EMAS rendszer szerinti működésükről, és amennyiben a nemzeti Illetékes Testület (OKTVF) a területileg illetékes felügyelőség bevonásával elismeri megfelelőségüket, regisztrálja őket a hazai EMAS nyilvántartási rendszerben. Ezáltal jogosultakká válnak az EMAS logó használatára, amely

27

növeli a bennük támasztott bizalmat, átláthatóságot és környezettudatosságot. Az EMAS rendszer működtetése [www.emas.hu] az alábbi garanciákat biztosítja:  garancia nyújtható a környezetvédelmi jogszabályoknak való teljes, igazolt megfelelésről,  elkötelezettség a környezeti teljesítmény folyamatos javítása mellett,  kisebb szennyezéssel járó, tisztább technológiák, szolgáltatások alkalmazása,  átláthatóság a tevékenységről, a teljesítményről, az eredményekről (éves hitelesített környezeti nyilatkozatok),  kevesebb környezetvédelmi hatósági ellenőrzés szükséges,  jobb kapcsolat építhető ki a hatóságokkal és a lakossággal. Az Európai Közösség tisztább termékekre irányuló politikájában meghatározó szerepet kapott a termékek teljes életciklusának környezeti hatásait vizsgáló és minősítő EU ökocímke termékminősítő rendszer (Ecolabel). Az ökocímke minősítő rendszer a piacon lévő hasonló funkciójú termékekhez képest a legkedvezőbb környezeti teljesítményű termékeket hivatalosan az egész közösségben elfogadott zöld termékekké minősíti. A termékeken feltüntetett ökocímke logó lehetővé teszi a fogyasztók számára a zöld termékek könnyű felismerését az EU összes tagországában, a termelők számára pedig olyan önkéntes eszközt biztosít, amely alkalmas a termékek előnyös környezeti tulajdonságainak hiteles bemutatására és elismerésére. A közösségi minősítést szabályozó rendelet [880/92/EGK, átdolgozva: 1980/2000/EC, 66/2010/EC, 83/2003. (VI. 7.) Korm.rendelet] lehetővé teszi az egyes tagállamokban alkalmazott nemzeti ökocímke rendszerek fenntarthatóságát, így Magyarországon a nemzeti „környezetbarát termék” minősítő rendszer működését. A továbbiakban a munkabizottság által meghatározott prioritásokkal és kitörési pontokkal (3. fejezet) összhangban a fenti szakterületek szerint jellemezzük a környezetvédelem uniós és hazai trendjeit. Éghajlatváltozás, klíma- és környezetbiztonság Az éghajlatváltozás káros következményei miatt az európai országokat is évről évre jelentős veszteségek érik. Becslések szerint (hetedik keretprogram, ClimateCost projekt) csupán az árvizek miatt 6,4 Mrd € gazdasági kár éri évente az EU-t, és 2050-re ez az összeg várhatóan megtöbbszöröződik. Az alkalmazkodás lépéseinek meghatározásához és sikeres véghezviteléhez megbízható adatokra és ismeretekre van szükség az éghajlatváltozás várható hatásaira, a változás társadalmi-gazdasági aspektusaira, valamint a különféle alkalmazkodási lehetőségek költségeire és előnyeire vonatkozóan [COM (2009) 147 final]. Az európai szakemberek és szakpolitikai döntéshozók közösségének támogatásával az EEA 2012. március 23. óta működteti a CLIMATE-ADAPT (European Climate Adaptation Platform) online információs eszközt, amely a várható európai éghajlatváltozás, a tagállami, a regionális és a több tagállamot érintő alkalmazkodási lépések, illetve stratégiák, az erről szóló esettanulmányok, valamint az alkalmazkodás tervezését segítő online eszközök kutatási eredményeken alapuló adatait és információit tartalmazza. Az ezekre alapozott átfogó uniós alkalmazkodási stratégiát az EB a tervek szerint 2013 elejére dolgozza ki a tagállamok, a nemzetközi szervezetek és a helyi érdekelt felek igényei szerinti támogatás biztosítása céljából [www.climateadapt.eea.europa.eu]. Az EU-ban 2013 a tiszta levegő éve, ezért még hangsúlyosabb szerepet kap a levegőszennyezés – elsősorban a PM10 (a 10 μm-nél kisebb átmérőjű koromszemcsék és szerves vegyületcseppek) 28

emissziójának – csökkentése, és így az ezt segítő technológiák támogatása. A légszennyező anyagok – mint a SO2, NOX, NH3 és a MNVOC káros hatással vannak az emberi szervezetre és a környezetre. A nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv [2001/81/EK] 2010-ig elérendő nemzeti célokat határozott meg ezen gázok kibocsátásának csökkentésére. Az EU légszennyezési stratégiája ezek és más légszennyezési anyagok kibocsátásának csökkentését írja elő a tagországok számára 2020-ig az 1990. évi szinthez viszonyítva:   

legalább 20 (esetleg 30) %-kal csökkenteniük kell az ÜHG-kibocsátást, a megújuló energiaforrások felhasználásának arányát 20%-ra kell növelniük, az energiahatékonyság 20%-kal történő növelése is szükséges [EU 2020].

A határértékek betartását szigorúan ellenőrzik: az EB 2004 óta négyévente jelentést készít az EP és EiT számára az átmeneti környezetvédelmi és az irányelv hosszú távú célkitűzéseinek megvalósításáról. A tagállamoknak évente frissíteniük kell a SO2-ra, a NOX-ra, az NH3-ra és az illékony szerves vegyületekre (VOC) vonatkozó nemzeti emissziókatasztert és kibocsátási előrejelzést. Ezekről legkésőbb minden év végéig szükséges elkészíteni a jelentéseket az EB és az EEA számára. Annak ellenére, hogy az áram-, gáz- és víztermelés csupán kismértékben járul hozzá a foglalkoztatáshoz, ezek az ágazatok termelik a közvetlen ÜHG, illetve a savasodást okozó gázok kibocsátásának legnagyobb részét az EU-ban. Ugyanakkor a közlekedés, tárolás és kommunikáció területén is jelentősen megnőtt a savasodást okozó gázok, illetve a talajközeli ózon részesedése az ÜHG-kibocsátásban 1995 és 2006 között. Bár a gyártó szektor részesedése csökkent, károsanyagkibocsátása még mindig jelentős hányadot tesz ki (8. ábra). A talajművelés során a mikrobiális aktivitás és a talajhőmérséklet is jelentősen befolyásolja a CO2-kibocsátás mértékét [Szili-Kovács T. et al., 2012]. Az 1990-es szinthez képest a 27 tagországban a SO2-kibocsátás 70%-kal, a NOx- 34%-kal, az NH3- 22%kal, az MNVOC-emisszió pedig 44%-kal csökkent (9. ábra). A NOx tekintetében azonban – részben a közúti közlekedés iránti igény rendkívüli növekedése miatt – 2010-ben számos tagországban a nemzeti kibocsátási határértékek átlépése volt várható [EU environment-related indicators, 2009]. Hazánk esetében a NO2 koncentrációjára vonatkozó határérték betartásának határidejét az 1. és 2. levegőminőségi zónára (Budapest és Pécs) az EU 2015 januárjáig meghosszabbította [C(2012) 6050 final].

29

8. ábra: Az EU 25 tagországának ipari és háztartási ÜHG-kibocsátás változása (a CO2, CH4 és N2O %os aránya CO2-egyenértékben kifejezve) 1995 és 2006 között

Forrás: Eurostat: Air Emissions Accounts 9. ábra: A légszennyező anyagok kibocsátásának változása 1990-től 2006-ig

Forrás: Eurostat, 2012 2013 a tiszta levegő éve az EU-ban, és az EU 2020 is jelentős változtatásokat ír elő a tagországok számára. A 2005-ben készített hazai ÜHG kibocsátás előrejelzés zárójelentése [REKK, 2005] elsősorban tizenhat ágazatot tesz felelőssé ezzel kapcsolatban a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági (REKK) és a Magyar Környezetgazdasági Kutatóközpont (MAKK), valamint a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (BKÁE), a Szent István Egyetem (SZIE), a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a Magyar Energia Hivatal (MEH) közös közgazdasági kutatása alapján. Ezek az alábbiak:         

szénbányászat kőolaj-feldolgozás kőolaj- és földgázkitermelés, -szállítás, földgázellátás villamosenergia-termelés távhőellátás cementgyártás mészgyártás kerámia- és porcelán termékek gyártása üvegipar

      

papíripar vegyipar koksz-, vas- és acélgyártás hulladékgazdálkodás szennyvízkezelés közlekedés mezőgazdaság, földhasználat, erdészet

Energia- és anyagtakarékos technológiák A talajművelési mód helyes megválasztása, valamint a mikrobiális aktivitás és a talajhőmérséklet is jelentősen befolyásolja a talaj CO2-kibocsátásának mértékét [Szili-Kovács T. et al., 2012]. Az öntözéssel a hatékonyabb tápanyagfelvétel és termésnövelés biztosítása mellett elősegíthető a növényi biomassza CO2-nyelő kapacitásának növelése is. Az állattartó telepek esetében, valamint a kommunális szennyvíz, továbbá a melléktermékek ipari ökológiai rendszerekben történő (ipari szimbiózis) kezelése és energetikai hasznosítása szintén sokoldalú megoldást kínál a hatékony és környezetszempontú energiagazdálkodásra. Hulladékgazdálkodás 2008-ban megszületett az EU hulladékokról szóló keretirányelv módosítása [HKI, 2008/98/EK], amely a megelőzést, az újrahasznosítást és –felhasználást részesíti előnyben az égetéssel és főleg a lerakással szemben. Az irányelvnek megfelelően 2020-ig hazánknak is 50%-ra kell növelnie a háztartási és ahhoz hasonló üveg-, fém-, műanyag- és papírhulladék újrahasznosítási arányát. Az ágazat 145 Mrd € forgalmával az EU GDP-jének kb. 1%-át adta, és 2 M munkahelyet biztosított 2008ban. Az uniós politikának való megfeleléssel és a jogszabályok teljes körű végrehajtásával becslések szerint 400 ezer munkahely és 72 Mrd € megtakarítás mellett 42 Mrd € éves forgalomnövekedés biztosítható az uniós hulladékgazdálkodási és újrafeldolgozási ágazatban 2020-ig [www.ec.europa.eu]. Jelenleg azonban a termékek piaci árai nem tükrözik az ártalmatlanítás valódi költségét, ami elősegíthetné a hulladékképződés csökkenését. Ráadásul több tagállam még mindig nem rendelkezik a szelektív hulladékgyűjtés, újrahasznosítás és újrafeldolgozás hatékonyságát lehetővé tevő infrastruktúrával, továbbá hiányosak a rendszeres ellenőrzési és betartatási mechanizmusok, valamint a hulladékgazdálkodással kapcsolatos adatgyűjtés [www.europa.eu]. Az EU tagállamai évente több mint 3 billió t hulladékot termelnek, amelyből 90 Mt veszélyes hulladéknak minősül [www.ec.europa.eu]. Az egyes európai országok között azonban jelentős különbségek mutatkoznak (2. táblázat). A települési hulladékgazdálkodást felmérve az EB 2012 júliusában kiadott jelentése 18 kritérium és 3 fő terület alapján Ausztriát és Hollandiát állítja az élre, Görögországot pedig a rangsor végére. Hazánk pont középen 14. a sorban Írországgal együtt, megelőzve Cseh- és Lengyelországot, valamint szomszédaink közül Szlovákiát és Romániát.

31

2. táblázat: Hazánk az EU hulladékgazdálkodási rangsorában elfoglalt helye az EB települési hulladékgazdálkodási jelentése alapján Forrás: BiPRO, 2012; www.ec.europa.eu 2010-ben a keletkezett települési hulladék Bulgáriában 100, Romániában 99, Litvániában pedig 94%-ban még lerakóba került, míg Németországban és Hollandiában szinte a teljes hulladék mennyiséget hasznosították. Ausztriában, Belgiumban és Svédországban a települési hulladék 1%-a került csak lerakóba, míg hazánkban 69% (10. ábra) [EEA, 2012]. Észtországban, Romániában, Bulgáriában, Görögországban, Cipruson, Máltán, Lettországban és gyakorlatilag Litvániában sem alkalmaznak égetést. Az EU-n kívüli országok közül Svájcban nem kerül lerakásra hulladék, és Norvégiában is csak 6%-ban, míg Izlandon 73, Törökországban pedig 99%-ban ez a hulladékkezelési módszer volt jellemző 2010-ben. Dániában (54%), Norvégiában (51%), Svédországban (49%), Svájcban (50%) és Hollandiában (39%) inkább az égetés, Németországban (45%) és Belgiumban (40%) viszont az újrahasznosítás került előtérbe. Írországban és Szlovéniában a magas arányú újrahasznosítás (35, illetve 39%) mellett még jelentős mennyiségű hulladék került lerakóba (57, illetve 58%). A magyar települések hulladék mennyiségének 18%-át hasznosítják újra, 10%-a pedig égetésre kerül. A komposztált hulladék aránya Ausztriában kiugróan magas (40%), hazánkban mindössze 4%. 10. ábra: A települési szilárd hulladék kezelése az európai országokban 2010-ben 800

Nem kezelt [kg/fő] Komposztált [kg/fő]

Hulladékkezelés [kg/fő]

700

Újrahasznosított [kg/fő]

600

Elégetett [kg/fő]

500

Lerakóba került [kg/fő]

400 300 200 100 0 a g ág dia m á ria nia rg ág 27 ág ág ág ág nia ág lia ág ág ág ág rus ág lta á g ni nia ria ájc gia n d ág sz n giu rsz z t Dá bu rsz U rsz lys rsz r sz vé r sz ugá as rsz rsz rsz ip rsz Má rsz t vá má lgá Sv rvé I zla rsz E o rá i m o s ro C o o o t o o r o lla Bel d o us o o o l o l r o t o r L r t e l ko t t Í Sz o Bu e á A o x ia N e H R ög nn i sz rö vé P özt gya gy Ész Le Lu a nc Fi lt K la ör ny S ém Tö ü O G K Ma en N pa s Fr L S eh ye Cs Eg

Forrás: EEA, 2012 Az értékelés szerint alacsony pontszámot elért tagországok képviselőinek szemináriumokat tartanak hulladékgazdálkodási politikájuk optimalizásához az EEA közreműködésével, amelyeken ezen országok gyakorlati ajánlásokat tartalmazó, testre szabott terveket kapnak a jogszabályok betartásának elősegítésére [www.ec.europa.eu].

Vízgazdálkodás, szennyezésmegelőzés Az EU további költséghatékonyságot biztosító előírásokat dolgoz ki és célértékeket határoz meg a víz, talaj- és levegővédelemmel kapcsolatban a veszélyes, illetve szennyező anyagok tekintetében. Az uniós vízpolitika szerint biztosítani szükséges, hogy minden európai polgár kellő mennyiségben juthasson hozzá a „jó” minőségű vízhez [98/83/EC irányelv], és az Európában található vizek tisztasága minden esetben megfeleljen a minimumkövetelményeknek, valamint a védelemre szoruló vízi környezet oltalomban részesüljön. A cél elérése érdekében a tagállamok számára a Víz Keretirányelvvel [a továbbiakban VKI: 2000/60/EC] kötelezővé tették, hogy 2015-ig minden felszíni és felszín alatti vizet „jó” állapotba kell hozni Európában. A VKI jelentős alapintézkedése a települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv ütemezett teljesítése, amellyel a víztestek szerves-, valamint tápanyagtartalmának csökkentése, és ezáltal jó ökológiai állapotuk elérése biztosítható. Európa régiói egyre nagyobb mértékben szembesülnek az éghajlatváltozás hatásaival, valamint az energiaellátás és -hatékonyság terén jelentkező új kihívásokkal. E kihívások jellege régiónként változik. Az EU lakosságának 7%-a él olyan területeken, ahol áradások jelentkeznek, míg mintegy 9%ának lakhelyén évente több mint 120 az esőmentes napok száma. Az éghajlatváltozás együttes hatásai súlyos kérdéseket vetnek fel, amelyek többnyire az európai polgárok életszínvonalával kapcsolatosak, ugyanakkor az EU egyes régióiban specifikus, ágazati kihívást is jelentenek, például a turizmus és a mezőgazdaság területén. Az EB javaslatára a tagállamok a VKI-nek megfelelően kidolgozzák aszálykockázat-kezelési terveiket és egy aszállyal foglalkozó megfigyelőközpont, valamint egy korai figyelmeztető rendszer létrehozását tervezi [www.europa.eu]. Természetvédelem és a biológiai sokféleség megőrzése A világ védett területeinek legteljesebb adatbázisa a World Database on Protected Areas (WDPA), a World Conservation Monitoring Centre (WCMC) és az UNEP együttműködéséből született meg. A 11. ábra az uniós tagországok védett területeinek százalékos nagyságát mutatja. Az európai biodiverzitási adatokat a Biodiversity Information System for Europe (a továbbiakban BISE) fogja össze. 11. ábra: A védett területek százalékos nagysága az EU tagországaiban

Forrás: Eurostat, 2012

33

A Natura 2000 európai ökológiai hálózat olyan kiemelten értékes természeti területek, illetve élőhelyek többé-kevésbé összefüggő láncolata, amelyek a kontinens eredeti élővilágát őrzik [www.natura.2000.hu]. A hálózathoz 1995 óta az EU két természetvédelmi irányelve és a tagállamok kijelölése alapján csatlakoztak a területek: a Madárvédelmi [79/409/EEC, 97/49/EK, 2009/147/EC] és az Élőhelyvédelmi Irányelv [92/43/EEC] alapján különleges madárvédelmi, illetve természet megőrzési területekként. A Natura 2000 területek és a kijelölésük alapjául szolgáló fajok, valamint élőhelyek megőrzése érdekében minden tagállamnak meg kell hoznia a szükséges intézkedéseket. Ezek egyik eleme lehet a Natura 2000 területek fenntartási terve és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások elvégzése [2006/18/176.02.01 sz. Átmeneti Támogatás Projekt; VÁTI, 2009] A biodiverzitás megőrzésének biztosítására az egyes tagországok adottságaiknak (a természetes környezet állapota, a jogi környezet, illetve az adminisztratív rendszer felépítése) megfelelően különböző eszközöket alkalmaznak. A fenntartási tervek kidolgozása és azok kötelező jellege tagállamonként szintén eltérő. Az EB 2010 utáni biodiverzitási politikája részeként foglalkozik a zöld infrastruktúra fejlesztésével, amelyhez integrált területgazdálkodás és gondos stratégiai területhasználat-tervezés szükséges. Ennek eléréséhez a kezdetektől fogva szeretné bevonni a területhasználókat és az egyes szakpolitikai ágazatokat a zöld infrastruktúra kialakításába és a felelősség megosztásába. Cél az egészséges ökoszisztémák megőrzése és a fajok számára az egymástól elszigetelt védett (Natura) területek között az átjárhatóság biztosítása [www.ec.europa.eu]. A biológiai sokféleség csökkenését kiváltó negatív hajtóerők mögött sokrétű társadalmi-gazdasági motiváció áll, amelyekkel részletesen az NKP3 foglalkozik. A változások nyomon követésére, valamint az intézkedések hatásainak értékelésére európai szinten különböző biodiverzitás indikátorokat dolgoztak ki. Mivel a madarak kitüntetett szerepet töltenek be a természetben bekövetkező változások jelzésében, ezért az egyik leggyakrabban használt indikátor a Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) [Szép T. – Nagy K., 2006]. A „mindennapi” madaraink (common birds) populációiban bekövetkezett változásokat vizsgálva megállapítható, hogy a szántóföldi madarakat (általánosságban a mezőgazdasági élőhelyeket) érte a legjelentősebb százalékos csökkenés Európaszerte. Az erdei madarak (élőhelyek) esetében 2000 körül történtek nagyobb változások, de napjainkra a többi madárfajhoz hasonló százalékos megoszlást mutatnak (12. ábra). Az EU 2011 májusában bemutatta és decemberben kihirdette a Biodiverzitás Stratégia 2020 dokumentumát, amelynek fő célkitűzése a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása, és ehhez kapcsolódóan hat 2015-re, ill. 2020-ra elérendő célt fogalmaz meg a tagállamok számára [COM(2011) 244 final]. Hazánk 1995-ben hirdette ki a Riói Egyezményhez való csatlakozást [1995. évi LXXXI. törvény], ami számunkra is előírja az elvégzendő feladatokat a biológiai sokféleség fenntarthatóságával kapcsolatban, valamint a kutatás és képzés, a közoktatás és tájékoztatás, a környezeti hatások vizsgálata és a káros hatások minimalizálása, a technológiák hozzáférhetősége és átadása, az információcsere, illetve a finanszírozás területén [Nagoja Jegyzőkönyv; UNEP, 2011]. A Biodiverzitás Stratégia révén tagállami kötelességünk az országos ökoszisztéma-szolgáltatások térképezésének elvégzése 2014-ig az Európai Környezetvédelmi Főigazgatóság (DG ENV) programja (Mapping and assessment of Ecosystem Services, MAES) keretében.

34

12. ábra: „Mindennapi” madaraink (common birds) populációinak százalékos változása 1990 és 2011 között

Forrás: Eurostat, 2012 Környezettechnológia, környezetvédelmi ipar Az egyes tagállamok és az egyes szakterületek is eltérő módon vesznek részt az uniós környezetvédelemben, amit a jogi és szabályozási környezet jelentősen befolyásol (13. ábra). A megfelelően kiépített infrastrukturális környezetben az egységes, kiszámítható és hosszú távra kidolgozott jogszabályok, illetve követelmények biztonságos hátteret nyújtanak a jogkövető magatartás kialakulásához, a fejlesztések, illetve beruházások sikeres tervezéséhez és ezzel ösztönzik a KFI tevékenységet. A környezetvédelmi iparban foglalkoztatottak száma az ezredforduló óta folyamatosan növekszik a tagállamokban [Eurostat, 2012]. Elsősorban a hulladék- és vízgazdálkodás, valamint a klímapolitika hatására az újrahasznosítás és a megújuló energia szektora fejlődik a leggyorsabb ütemben, amelyhez a szakképzés is próbál alkalmazkodni. A környezetvédelmi ipar és a környezettechnológia helyzetképét az NKIS mutatja be részletesen.

35

13. ábra: Az egy főre jutó környezetvédelmi beruházások az európai országok iparában 2007-ben

Forrás: KSH, 2012 Az ipari ökológia dinamikus, rendszer alapú keretet biztosít a fenntartható emberi tevékenységekhez az anyag- és energiafelhasználás optimalizálásával, az elfogadható emberi életminőség biztosításával, az emberi tevékenység környezeti hatásának a természeti környezet fenntarthatóságát biztosító szintre történő korlátozásával, a rendszerek gazdasági életképességének megőrzésével [Garner, A. – Keoleian, G. A., 1995]. Az ilyen rendszer bármilyen termelésből, feldolgozásból és fogyasztásból állhat, ezért bármely szakterületen szorosan kötődik a fenntarthatóság elvének alkalmazásához. Komplex környezetbiztonság A környezetbiztonság azon valószínűsíthető káresemények és az ezek ellen tett intézkedések eredője, amelyek egyfelől a váratlan és szélsőséges természeti folyamatok következményeiként veszélyesek a környezetre, másfelől antropogén hatás(ok)ra bekövetkező folyamatok, valamint veszélyes anyagokkal okozott balesetek és természeti katasztrófák révén okoznak környezeti kockázatot. Tágabb értelemben biztosítja a területfejlesztési tevékenység eredményes megvalósulását, a társadalmi-gazdasági fejlődéshez szükséges beruházások, illetve termelő tevékenységek folyamatos és zavartalan működését. Területi alakulása az ár- és belvízvédelem, a veszélyes üzemek és tevékenységek, a vegyi és nukleáris biztonság, az erdőtűz-veszélyeztetettség, erdőtűzesetek és a környezeti kármentesítés tényezőivel jellemezhető [www.vati.hu]. Hatékonyságát megelőző (prevention), a kiváltó okokat korlátozó, illetve mérséklő (mitigation), az érintett rendszer érzékenységét csökkentő és felkészültségét növelő (preparedness), valamint a káros hatásokat enyhítő (relief) intézkedésekkel lehet növelni. A természeti katasztrófák csökkentésének kérdése kifejezetten ágazatközi feladat, amelyben átfogó és szoros közreműködésre van szükség a védelmielhárítási, a természeti folyamatokat elemző, a társadalmi reakciókat ismerő, kormányzati és nemkormányzati szervezetek, illetve szakemberek között.

A Közép-Európa Operatív Program [C/2007/5817] 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó környezetjellemzése szerint a növekvő motorizáció, a városi forgalomban jelentkező torlódások, az elhanyagolt és szennyezett területek helyreállításából adódó súlyos anyagi terhek, az energiahatékonyság hiánya, a természetes és antropogén eredetű katasztrófák, a víztartalékok veszélyeztetése, a fenntarthatóság elvét nélkülöző erdőgazdálkodás, illetve néhol erdőirtás, a talajerózió és a vízellátási, valamint a hulladékkezelési infrastruktúra hiányosságai veszélyeztetik leginkább a környezetet [C/2007/5817]:  Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a levegővédelem esetében az intenzív légszennyezés (pl. ÜHG-kibocsátás) szorosan összefügg az energiatermelés, az ipar, az építőipar és a közlekedés terén zajló tevékenységekkel. A kibocsátás csökkentését segítő műszaki megoldások hatását semlegesíti a napjainkra már kisebb mértékben növekvő közlekedési és energiaigény.  A környezetvédelmi vezetés jól kezeli a pontforrásokból származó szerves és szervetlen összetételű szennyezést, a diffúz források kibocsátásának kezelése azonban még mindig nem megfelelő. További erőfeszítésekre lesz szükség a megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvíz biztosításához is.  A talajra és annak használatára az erózió, a tömörítés, a betakarás, a talajfeltöltés és a korábbi antropogén tevékenységek káros hatásai jelentik a legnagyobb veszélyt. Az EU tagországaiban a hulladékgazdálkodásra és a szennyvízkezelésre fordítják a kiadások legnagyobb részét a közszférában a környezetvédelmi ágazatok közül, levegőtisztaságra ennek csak töredékét költik (14. ábra). A hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályok teljes körű végrehajtásával 72 Mrd €-t takaríthatna meg az EU. A hulladékgazdálkodási, illetve újrafeldolgozási szektor éves forgalma 42 Mrd €-val növekedhetne, és több mint 400 000 új munkahely létesülhetne 2020-ra [www.europa.eu].

14. ábra: A közszféra környezetvédelmi kiadásai az EU-ban 2009-ben Forrás: Eurostat, 2012

Közép-Európában az elmúlt évtizedekben számos, több országot is érintő természetes és antropogén eredetű katasztrófa történt. A katasztrófák (árvizek, földcsuszamlások, földrengések, lavinák, nukleáris balesetek, ipari szennyezés, mérgezés, eutrofizáció) megelőzése, valamint ezen belül a polgári védelmi tervek és a kockázatkezelés azonban legtöbbször csővégi (end-of-pipe) technológiákat alkalmaz és csak nemzeti szinten működik [C/2007/5817]. Környezettechnológia A legfontosabb európai környezettechnológiai trendek az alábbiak [NKIS]:

37

 A nyersanyagok ára a kereslet növekedése és a készletek csökkenése miatt folyamatosan emelkedik, a kulcstechnológiák speciális igénnyel jelentkeznek a globális nyersanyagpiacon, ezért felértékelődnek az újrahasználati, hulladékfeldolgozási technológiák.  A megújuló energia iránti keresletet erősíti a folyamatos olajár-emelkedés. Ezt jelzi, hogy 2007-ben a beruházások a fenntartható energiában 43%-kal növekedtek, de az előrejelzések szerint a nap, szél, bioüzemanyag energiaforrásokból származó bevétel 2016-ra eléri a 150 Mrd €-t, szemben a 2007. évi 30 Mrd €-val.  Erőforrás-takarékos és hulladékszegény technológiák segítségével versenyképesebb termékek állíthatók elő.  A jó minőségű vízkészletek csökkenő mennyisége ösztönzi a víztakarékos technológiák elterjedését, a szennyezés csökkenését, illetve a hatékonyabb víztisztítást.  A környezettudatosabbá váló fogyasztói igény piacot teremt a környezetkímélő termékeknek és technológiáknak. 1.2.3. Regionális trendek – nemzetközi együttműködés A szomszédos országokkal közös környezeti problémák megoldásában az érintett régiók szoros, határokon is átívelő együttműködése szükséges. Ennek átfogó keretét a tagállamok és közöttük hazánk külpolitikai stratégiájának összehangolása jelenti. A zömében külföldről érkező felszíni vizek miatti kiszolgáltatottságunk az éghajlatváltozás következtében tovább növekszik [VM, 2011], ezért szoros együttműködés szükséges a határokon átnyúló vízgyűjtő területeken. Ugyanezen okokból a felszín alatti víztestek és általánosságban a határokon átnyúló környezetszennyezések esetében is közös víz- és környezetvédelmi, illetve víz- és energiagazdálkodási (geotermia), továbbá az élelmiszerbiztonságot is érintő érdekeink, feladataink és kötelességeink vannak szomszédainkkal. A tudományos kutatásban és az érdekérvényesítésben egyaránt fontos a sokoldalú uniós programokban való részvételünk és szakértelmünk nemzetközi megítélése. A nemzetközi együttműködés jelen cselekvési irányainak és alapvető feladatainak kifejtését az NKP3 tartalmazza. A közép-európai övezetben jelentős arányban őrződtek meg a természetes területek, bár antropogén hatások (pl. iparosodás, intenzív mezőgazdaság, közlekedés, városiasodás, turizmus) szinte mindenütt jelentkeznek. Ebben a régióban a természeti örökség változatossága az egyik legfontosabb érték a fenntartható fejlődés szempontjából. A természetes élőhelyek általában széttöredeztek, a közöttük korábban meglévő ökológiai összeköttetések fokozatosan megszűnnek, ami ezen „ökológiai folyosó”-k megőrzésének és fejlesztésének sürgősségét veti fel. Az elszigetelődő élőhelyekhez kötődő fajok is egyre veszélyeztetettebbekké válnak. A leginkább veszélyeztetett ökoszisztémák sokszor a határterületeken találhatók, ezért csak közös szabályozással védhetők, illetve őrizhetők meg a védelmi stratégiák összehangolásával [C/2007/5817]. A Duna-medencében elterülő országok együttműködésével 1994 óta aktív Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság (International Commission for the Protection of the Danube River, ICPDR) Árvízvédelmi Cselekvési Programja, valamint a VKI és az Árvíz Irányelv [2007/60/EC] előzetes kockázatbecslést, veszély- és kockázati térképezést, továbbá kockázatkezelési tervek készítését írja elő az érintett tagállamok számára. Ennek megfelelően kidolgozásra kerülnek a nemzeti vízgazdál-kodási stratégiák, és már évek óta közös projektek folynak a környezet- és vízvédelem területén. A világ első két szubregionális nemzetközi egyezményében is érintett a közép-európai régió:

38

 Alpok Egyezmény: a hegyvonulat országai (Francia-, Német- és Olaszország, Svájc, Lichtenstein, Ausztria és Szlovénia) 1991-ben elfogadták az Alpok védelméről szóló egyezményt [96/191/EC].  Kárpáti Egyezmény [2118/2004 (V. 21.) Korm. határozat; 281/2009. (XII. 11.) Korm. rendelet]: hét közép- és kelet-európai állam (Csehország, Magyarország, Lengyelország, Románia, Szerbia, Szlovákia és Ukrajna) írta alá 2003 májusában, majd 2006 januárjától lépett életbe. Kiegészítésképpen az érintett országok további együttműködésről és annak elmélyítéséről állapodtak meg a Kárpátok erdeinek védelme, fenntartása és fenntartható gazdálkodása érdekében [www.wwf.hu]. EU-s rendelet [1086/2006/EC] szabályozza az egyes európai régiók közös projektjeinek támogatását az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (a továbbiakban ERFA), amelynek célja a legelmaradottabb régiók segítése a konvergencia, a regionális versenyképesség és foglalkoztatottság, valamint az európai területi együttműködés érdekében egyik prioritásként a környezetvédelem és kockázatmegelőzés területén. Az ERFA elsősorban infrastrukturális, a fenntartható munkahelyeket létesítő beruházásokat, a lokális és regionális fejlődést elősegítő intézkedéseket (elsősorban a KKVkra vonatkozóan) támogat, valamint technikai segítséget nyújt. Konkrét környezet- (kiemelten kockázatmegelőzési) és vízvédelmi, valamint közlekedési, energetikai, infokommunikációs, kulturális és turizmusfejlesztési (kiemelten a természeti kincsek védelmét szolgáló) projekteket is támogat. A vízvédelem területén például az alábbi projekteket segíti [neki.gov.hu]:  Az éghajlatváltozás hatása az ivóvízellátásra (CC-WaterS: 2009.05.01-2012.04.30.)  Nemzetközi folyó-korridorok fenntartható és integrált gazdálkodása a délkelet-európai régióban (SEE-RIVER: 2012.10.01-2014.09.30.)  Az Ipoly közös vízgyűjtő-gazdálkodása (JICM: 2012.10.01-2014.09.30.)  Ivóvízbiztonság – határon átnyúló felszínalatti víztest vízminőségi vizsgálata Baja-Sombor térségében (DriWaS: 2013.01.02-2014.01.01.) A környezet állapotának javítására irányuló projektek régión belüli megvalósításához segítséget nyújtó támogatásokhoz a Strukturális Alapokon keresztül lehet hozzájutni. A Kohéziós Alap teljes költségvetésének felét környezetvédelmi beruházásokra különítették el. 1992-ben létrehozták a LIFE programot, amely társfinanszírozás keretében támogatta a tagállamok és a mediterrán, valamint a balti országok környezetvédelmi tevékenységeit, amelynek köszönhetően 2004-2006 között a 10 új csatlakozó állam összesen 3,8 Mrd € környezetvédelmi támogatást kapott [www.euvonal.hu]. A nemzeti és regionális intézmények közötti együttműködést a Tudományos és Technológiai Bizottság (Committee on Science and Technology, CST) koordinálja, a finanszírozásért pedig a Globális Mechanizmus (Global Mechanism, GM) felelős. 2007-ben elfogadták a sivatagosodás elleni egyezmény 2008-2018 közötti időszakra szóló stratégiáját a Részes Felek (közel 200 ország) Konferenciáján (Conference of the Parties, a továbbiakban COP) kidolgozták [Decision 3/COP.8]. Ebben rövid, illetve középtávú célként szerepel az oktatás, a tudomány, technológia és tudás támogatása, valamint a tudatosság növelése, hosszú távú célként például az ökoszisztémák állapotának javítása. Az egyezmény a helyi adottságok alapján öt régió szerint csoportosítja a COP országokat, és külön mellékletekben tartalmazza az egyes régiókra vonatkozó részletes rendelkezéseket [www.kormany.hu]. 39

1.2.4. Hazai trendek Az ágazatra ható főbb folyamatok és trendek részletes elemzésre kerültek az NKIS-ben. Kiegészítésül az európai trendeknek megfelelően az éghajlatváltozással és a természetvédelemmel foglalkozunk részletesebben. Éghajlatváltozás Magyarország 2006. évi ÜHG-kibocsátása 78,6 Mt CO2-egyenérték volt (kevesebb mint 8 t/év) [OMSZ, 2012], ami a Kiotói Egyezmény elfogadásával az 1985-87-es évek átlagos kibocsátási szintjéhez viszonyított 6%-os csökkentés vállalásának megfelelt (15. ábra). A KSH adatai szerint a teljes kibocsátás 2005-ben 90,8, 2010-re pedig 76,5 Mt CO2-egyenértékre esett vissza, amelynek 2005-ben még több mint 20%-a, 2010-ben viszont csak 17,7%-a volt háztartási eredetű kibocsátás [KSH, 2012]. A kibocsátás csökkenése azonban inkább a gazdasági válság hatásának köszönhető, mint a környezetvédelmi szempontok szélesebb körben történő figyelembevételének. A legfrissebb adatok szerint 2013. januárjában az ipari termelés további 1,4%-kal, az építőipar volumene 4,1%-kal csökkent hazánkban a 2012-es adatokhoz képest [www.ksh.hu]. 15. ábra: Az ÜHG-kibocsátás hazai trendje 1985-től 2010-ig

Forrás: OMSZ, 2012 A 2008-2025 közötti időszakra szóló Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia [29/2008. (III. 20.) OGY határozat; a továbbiakban NÉS] az uniós kötelezettségek teljesítésével összhangban a kibocsátás további csökkentését, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást és a globális környezeti változásokat előidéző hatások elleni hatékony küzdelmet tűzte ki célul. Az UNFCCC elfogadásával hazánkban jelenleg az OMSZ állítja össze az ÜHG-leltárt a környezetvédelemért felelős miniszter megbízása alapján külső szakértők és intézmények segítségével. A leltári évek 1985-től kezdődnek, a legfrissebb értékek pedig az aktuálisnál két évvel korábbi adatok. A grafikonon látható trenddel ellentétben hazánkban az utóbbi évtizedben az uniós követelmények ellenére növekedett a levegő porszennyezettsége, ezért komoly beavatkozások szükségesek a következmények elkerüléséhez [www.unfccc.int]. Az éghajlatváltozás következményei egyaránt jelentkeznek a természeti rendszerekben (így pl. az erdők termőhelyi feltételeiben), az infrastruktúrában és az emberi egészségben. A várhatóan 40

megváltozó hőmérséklet- és csapadékviszonyok, illetve egyes szélsőséges meteorológiai, hidrometeorológiai jelenségek erősödése, gyakoriságuk növekedése megnehezíti a kedvezőtlen folyamatok felismerését, a cselekvésben, döntésben történő figyelembevételét. Lényeges, hogy a klímavédelmi beavatkozások nem vezethetnek újabb fenntarthatósági problémákra, más környezeti elemekre vagy más földrajzi térségekre vonatkozó átterhelésekre. Például a mezőgazdasági alapú energiahordozók alkalmazása – klímavédelmi előnyei mellett – esetenként az élelmiszerárakban, illetve az ökoszisztéma-szolgáltatásokban is jelentkező visszahatásokra vezethet. Más jellegű fenntarthatósági problémák merülhetnek fel egyes árvízvédelmi megoldások vagy az atomenergia alkalmazása során is. Az éghajlatváltozás kérdéseit az NKP3, várható hatásait és következményeit az NFFT tárgyalja részletesen. A Kárpát-medence esetében négy regionális klímamodell áll rendelkezésre a közelebbi 2021-2050 és a távolabbi 2071-2100 közötti harmincéves időszakra (3. táblázat). Mindkettő estében a meleg hőmérsékleti szélsőségek és a jelentősebb csapadékmennyiséggel járó események (nagycsapadékos napok: 20 mm-nél több csapadékkal jellemezhető napok száma) válnak gyakoribbá és intenzívebbé (kivéve nyáron), míg a hideg szélsőségek egyre ritkábban fognak előfordulni. Az őszi és nyári száraz időszakok (az egymást követő, 1 mm-nél kevesebb csapadékkal jellemezhető napok száma) is gyakoribbak lesznek, és a csapadékintenzitás (a csapadékmennyiség és a csapadékos napok számának hányadosa) –%-ban kifejezett – átlagos évszakos relatív változása is egyre szélsőségesebbé válik [Bartholy J. et al., 2012] 3. táblázat: A hazánkban 2021-2050-re és 2071-2100-ra várható éghajlatváltozás jellemzői (19611990-hez viszonyítva) négy regionális éghajlati modell eredményei alapján

Forrás: Bartholy J. et al., 2012 A sivatagosodás elleni egyezmény elfogadása után a regionális együttműködés érdekében hazánk is csatlakozott az UNCCD-hez (Annex IV: észak-mediterrán régió; a klímamodellek előrejelzése szerint az éghajlatunk mediterrán jelleget fog mutatni a jövőben), így lehetőségünk nyílt az éghajlatváltozással kapcsolatos fejlettebb alkalmazkodási módszerek mintáinak megismerésére. A csatlakozás nem jár anyagi következményekkel, viszont hazánk az egyezményhez kötődő, sivatagosodással, terület-degradációval és aszállyal kapcsolatos gazdasági kérdésekkel foglalkozó kezdeményezésnek köszönhetően Németországtól jelentős támogatást várhat [www.hidrologia.hu]. Ehhez azonban szükséges lesz kidolgoznunk az aszály elleni védekezéssel foglalkozó stratégiát: a Kormány öntözési hivatal létrehozását kezdeményezi, amellyel az aszálykárokat kívánja enyhíteni és egyben 30-50 munkahelyet teremt, majd 2014-től további járási hivatalok létrehozását is tervezi 41

minden vízgyűjtő területen (pl. a Körösöknél vagy a Marosnál). Ezeket a feladatokat korábban a vízügyi társulások végezték, mostantól pedig a vízügyi igazgatóságok és a tervezett hivatal együttesen tenné még hatékonyabbá az aszály várható súlyosbodását megelőzve záportározók és további nagyméretű víztározók megépítése mellett [www.energiaoldal.hu]. Hulladékgazdálkodás Az utóbbi évtizedben hazánk jelentős lépéseket tett a hulladékgazdálkodás terén: ebben az időszakban épült ki a szelektív hulladékgyűjtés mai rendszere, többek között a zöld hulladék komposztálásának előtérbe kerülésével. 2012. novemberében – vitatott kérdések után – elfogadta az OGY az új hulladéktörvényt [2012. évi CXXXV. törvény], amely 2013. január 1-én lépett hatályba a végrehajtási szabályairól szóló hét rendelettel együtt. A törvény elsődleges célja – az EU környezetpolitikájával összhangban – a hulladékképződés megelőzése. Többek között bevezetésre került a hulladéklerakási járulék, valamint tilos az országba veszélyes és ártalmatlanításra szánt háztartási hulladékot, valamint háztartási hulladék égetéséből származó maradékanyagot behozni. A hulladékgazdálkodás részletes kérdéseivel az NGM Háttértanulmánya [Polomik H. et al., 2012] foglalkozik. A mai gyakorlat azonban még további fejlesztésre szorul. A kertvárosi településeken, illetve településrészeken keletkező zöldhulladék az elszállítással nem helyben kerül hasznosításra, ráadásul még a költséges és környezetszennyező el-, valamint továbbszállítás sem mindenhol rendszeres. Az önkormányzatok udvarán is előfordul, hogy ott marad a lakosok által bezsákolt zöldhulladék, miközben a zsákok egy idő után szétszakadnak, és darabjaik teljesen összekeverednek a még komposztálható hulladékkal. A zsákokat sok helyen csak ősszel viszik el, év közben a több hétig várakozó zöldhulladék gyakran a félreeső területekre kerül [www.humusz.hu]. Jelenleg nem rendszeres, nehezen elérhető és csak igen kis mennyiségek esetében ingyenes az építési hulladékok szelektív átvétele, illetve egyáltalán nem megoldott azok újrahasznosítása a lakosság számára. A nyugati határ közelében itt-ott már elérhető építési hulladékra szakosodott szelektív udvarok mellett a megyeszékhelyek, sőt a legnagyobb városaink közelében sincs elérhető távolságban megfelelő átvevő és további hasznosításra forgalmazó telephely. Az építési hulladék szelektív gyűjtésével és akár ledarálásával fontos alapanyagok nyerhetők költséghatékonyan, miközben ezen hulladékok elhelyezési problémái is megoldódnak. A települési hulladék 80-90%-ban hasznosítható égetés nélkül, amely környezettudatos csomagolási technológiák alkalmazása és megfelelő vásárlói szemlélet elterjedése mellett tovább csökkentené a napról napra növekvő hulladékmennyiséget. A papírhulladék szelektív gyűjtése és leadása is már csak központilag „éri meg” például az iskoláknak, így a lakosság körében csak kevesen gyűjtögetik a papírt egy évig az iskolai szervezésre várva. A környezettudatos neveléssel összehangolt „újrapapír”-ból készült füzetek sem könnyen elérhetők, és egyáltalán nem jelennek meg a gyakorlatban. Akciók keretében is általában csak kétszeres áron szerezhetők be szervezett megrendelés formájában, míg tanévkezdéskor a bevásárlóközpontok akcióihoz viszonyítva már háromszoros az árkülönbség. Pedig gyermekenként csak az általános iskolában 12-15 A5-ös méretű füzet szükséges minden egyes tanévben, amely a 2011/12-es tanév általános iskolai tanulói létszámát (748 ezer diák) tekintve évente 9-11 M füzetet jelent.

42

A veszélyes hulladékok esetében szintén nem megoldott az újrahasznosítható tartalom teljes kinyerése. Hazánkban például átlagosan 300 M doboz gyógyszer fogy évente [www.szelektiv.hu]. A gyógyszerrel érintkezett csomagolást vagy lejárt gyógyszert, szermaradványt az elemekhez, akkumulátorokhoz hasonlóan elkülönülten szükséges gyűjteni, ez azonban egyáltalán nem működik a köztudatban. A lakosság legnagyobb része gondolkodás nélkül dobja a többi hulladék közé. Együttesen mintegy 2000 t gyógyszerhulladékkal számolhatunk évente [www.szelektiv.hu], amely nem megfelelő kezelés mellett jelentősen szennyezi a talajt és a felszíni, valamint a felszín alatti vizeket, továbbá ezek élővilágát és így ivóvíz készletünket is. Természetvédelem és a biodiverzitás csökkenése Hazánkban a természeti értékek megőrzését az alábbiakban részletezett védett természeti területek és értékek biztosítják [A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, a továbbiakban Tvt.; VM, 2012]: országos jelentőségű védett természeti területeink és értékeink:  egyedi jogszabállyal védett természeti területek (846752,1 ha): 10 nemzeti park (NP), 38 tájvédelmi körzet (TK), 162 természetvédelmi terület (TT) és egy természeti emlék (TE)  egyedi jogszabállyal védett természeti értékek: ásványok, ásványtársulások, ősmaradványok, mesterséges üregek  a törvény erejénél fogva (ex lege) védett természeti területek: 9 NP igazgatósághoz kötődően 1229 láp, 5 NP igazgatóság 415 szikes tava és mint természeti emlékek: 1127 kunhalom, 373 földvár, 2732 forrás, 795 víznyelő  a törvény erejénél fogva (ex lege) védett természeti értékek: 4117 barlang  helyi jelentőségű védett természeti területeink (16. ábra):  1055 TT (45705,1 ha)  873 természeti emlék A védettség szempontjából az országos jelentőségűek közül 127,2 ezer ha nagyságú terület minősül fokozottan védett természeti területnek. 

Az EU-csatlakozásnak megfelelő természetvédelmi jogi szabályozással a közösségi jelentőségű természetes élőhelyeink, valamint az állat- és növényfajok védelmében kijelölt hazai területek a Natura 2000 hálózat részeivé váltak [92/43/EEC; www.natura.2000.hu]. Összesen 479 különleges természetmegőrzési (1,44 M ha) és 56 különleges madárvédelmi terület (1,37 M ha) sorolható a hálózathoz. Hazánk területének több mint 21%-a tartozik ide, és a külön jogszabállyal védett természeti területeken túl még kb. 1,2 M hektárnyi terület élvez uniós védettséget, amelyek jelentős részén erdő- vagy mezőgazdasági tevékenység folyik [VM, 2012]. Ezért az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb hangsúlyt kap a fenntartható területhasználat és gazdálkodás, amely elsősorban a társadalmi, kulturális, gazdasági és természetvédelmi érdekek összehangolását jelenti.

43

16. ábra: A helyi jelentőségű védett természeti területek megoszlása megyénként

Forrás: VM, 2012 A Kárpát-medence kedvező általános természeti adottságai mellett sajátos bioregionális egység a Pannonicum, amelyet önálló biogeográfiai régióként ismer el az EU. Számos természetvédelmi területtel (162), 10 nemzeti parkkal, 38 tájvédelmi körzettel és 29 nemzetközi jelentőséggel is bíró vadvízi területtel rendelkezünk. A fajok 20-25%-a azonban veszélyeztetett ma Magyarországon [NFFT]. Hazánk növényzetalapú természeti tőke indexe (Natural Capital Index, NCI: egy adott táj esetében mennyi maradt meg természetes állapotban) 9,9%, amely szerint a természetes ökoszisztémaszolgáltatások 90%-át már elveszítettük (illetve másra használjuk) (17. ábra). Ugyanakkor az élővilággazdagság szempontú NCI ennél is kisebb: csak 3,2% [Czúcz B. et al., 2008]. A természetvédelem és a biodiverzitás hazai vonatkozású kérdéseit az NKP3 és az NFFT tárgyalja részletesen. A természetvédelem területén belül a hazai gyepeknek nemzetközi viszonylatban is fontos szerep jut: bár mezőgazdasági értékük alacsony (gyenge tápanyagszolgáltató-képesség, rossz víz- és levegőgazdálkodás, szikesség vagy alacsony kolloidtartalom), fajgazdagságuk és tájalakító szerepük kiemelkedő. Jelentős részük (90%) természetes vagy természetközeli állapotban van, de csak 15%-uk áll természetvédelmi oltalom alatt. Nagyrészük (80%) alföldi fekvésű és kedvezőtlen mezőgazdasági adottságú területeken (30% szikes, 20% réti, 12% öntés és láp-, 20% barna erdőtalajon, 3-4% rendzinán és homokon) maradt fenn. Míg a XIX. században a hazai gyepes területek aránya elérte a 30%-ot, 2005-ben a termőterületek 13,7%-át tették ki (feltörés, erdősítés, beépítés), és a védett területek negyede esik „gyep művelési ág” alá. A legeltetés is elvesztette korábbi jelentőségét az állattartásban a tömegtakarmány szántóföldi termesztése miatt, és a GDP kevesebb mint 1%-a

származik gyep-hasznosításból. A gyepterületek fele azonban természetvédelmi szempontból potenciálisan értékes: itt él a védett fajok 30%-a [Kozák L., 2008]. 17. ábra: Magyarország természeti tőke indexe (NCI)

Forrás: www.novenyzetiterkep.hu A természetvédelem területén belül a hazai gyepeknek nemzetközi viszonylatban is fontos szerep jut: bár mezőgazdasági értékük alacsony (gyenge tápanyagszolgáltató-képesség, rossz víz- és levegőgazdálkodás, szikesség vagy alacsony kolloidtartalom), fajgazdagságuk és tájalakító szerepük kiemelkedő. Jelentős részük (90%) természetes vagy természetközeli állapotban van, de csak 15%-uk áll természetvédelmi oltalom alatt. Nagyrészük (80%) alföldi fekvésű és kedvezőtlen mezőgazdasági adottságú területeken (30% szikes, 20% réti, 12% öntés és láp-, 20% barna erdőtalajon, 3-4% rendzinán és homokon) maradt fenn. Míg a XIX. században a hazai gyepes területek aránya elérte a 30%-ot, 2005-ben a termőterületek 13,7%-át tették ki (feltörés, erdősítés, beépítés), és a védett területek negyede esik „gyep művelési ág” alá. A legeltetés is elvesztette korábbi jelentőségét az állattartásban a tömegtakarmány szántóföldi termesztése miatt, és a GDP kevesebb mint 1%-a származik gyep-hasznosításból. A gyepterületek fele azonban természetvédelmi szempontból potenciálisan értékes: itt él a védett fajok 30%-a [Kozák L., 2008]. Az erdős területek védelme és a fenntartható erdőgazdálkodás központi helyet foglal el a természetvédelemben és a biológiai sokféleség megőrzésében. Az erdők hasznosításában mind anyagi, mind környezetvédelmi, üdülési, és turisztikai szempontok is jelentős szerepet játszanak. A természet- és erdővédelmi jogszabályok rendelkezései [Tvt. és a 2009. évi XXXVII. törvény] a biológiai és ökológiai kutatások, valamint az új társadalmi elvárások figyelembevételével a biodiverzitás megőrzésének fontos jogi elemei. Ugyanakkor továbbra is problémát jelent a facsonkolásnak minősülő károkozás, amely jelentősen veszélyezteti a fenntartható erdőgazdálkodást. Természeti területnek minősülnek a természetszerű és az ahhoz közel álló erdők (kb. 650 000 ha), amelyekhez természetes növényvilágunk 45%-a és állatvilágunk jelentős hányada kötődik [www.termeszetvedelem.hu]. Ezek esetében a természetvédelem prioritást élvez a gazdálkodási érdekekkel szemben [Tvt.]. Az erdőrezervátumok – amelyek magterületén semmiféle emberi 45

(erdészeti) beavatkozás nem történik, ezért itt tanulmányozhatók a háborítatlan természeti folyamatok – kilenc NP igazgatóság területén 13 293,5 ha, a természeti parkok pedig összesen 270 866 ha kiterjedésűek [www.termeszetvedelem.hu]. A vizes élőhelyek (folyók, tavak, halastavak, holtágak, wetlandek) fontosságát már a környezetvédelmi [1995. évi LIII.] törvény is felismerte azzal, hogy bevezette az „ökológiai hálózat” és az „ökológiai folyosó” fogalmát. Az EU Natura 2000 területekre vonatkozó [92/43/EEC] irányelvének elfogadása után nőtt a vizes élőhelyek jelentősége, mivel azok az „ökológiai folyosó” szerep mellett a biológiai sokféleség fenntartásában is fontos szerepet játszanak. A VKI is előírja a vízgazdálkodási módok és a vizes élőhelyek környezeti állapotának felmérését. Hazánkban azonban még hiányzik az állandó monitorozás, a közvetlen szárazföldi környezetre gyakorolt hatások részletes vizsgálata, amely elősegíthetné a környezetszemléletű gazdálkodás szükségességének megértését. A Természetvédelmi Információs Rendszer (TIR) fogja össze a természetvédelmi stratégia tervezéséhez szükséges információkat, amelynek alapját a Természetvédelmi Alapobjektumnyilvántartó Rendszer (TAR) képezi és biztosítja a teljes TIR integrálását. Egységes törzsadattár és kódtábla rendszer, valamint biztosítja a más szakrendszerekkal való kapcsolatot: a környezetvédelmi (KAR) – így az arra épülő Országos Környezetvédelmi Információs Rendszerrel (a továbbiakban OKIR) – és a vízügyi adatrendszerekkel (OTAR) – így a Vízgazdálkodási Információs Rendszerrel (a továbbiakban VIZIR) is. A térképi adatokat a Természetvédelmi Alap Objektum (TAO) gyűjti össze.. A TIR földrajzi helyhez köthető adatokat gyűjt és tárol, azokat egységes rendszerben kezeli és elemzi, illetve jeleníti meg a monitorozási tevékenység és a közönségszolgálat érdekében. A rendszer azonban további fejlesztésre szorul, és szükséges a más ágazati informatikai alrendszerekkel való kapcsolatának biztosítása is [www.termeszetvedelem.hu]. A rekultivációs és tájrehabilitációs beavatkozások, tevékenységek tervezésekor az anyagi feltételeken túl sokszor a megrendelő, illetve tervező szemlélete és képzettsége határozza meg a prioritásokat. Igen sok estben szinte kizárólagosan a környezetbiztonság szempontjai érvényesülnek, így sokszor táji- vagy természeti értékek tűnhetnek el, szűnhet meg természetvédelmi és turisztikai bemutatásuk, hasznosításuk lehetősége. Az élővilág védelme, a tájkép- és a földtani természetvédelem szempontjainak összehangolása szükséges a bányaterületek, roncsolt területek rekultivációjának, rehabilitációjának tervezése és megvalósítása során. Talajvédelem A talaj elsősorban köztes szerepet tölt be az ökoszisztéma-szolgáltatások tekintetében. Számos hazai kutatómunka és tudományos dolgozat készült a talajról, amelyek figyelembevétele sajnos sokszor nem teljeskörű az építési, bányászati, területhasználati és üzemeltetési engedélyezési eljárások során. A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény meghatározza a hasznosításra, a védelemre, a minősítésre és a talajvédelemre vonatkozó rendelkezéseket. A hazai talajok nyomelem-tartalma általában nem kielégítő az évtizedek óta tartó műtrágyázás és vegyszeres kezelések miatt. A természetes trágyázás háttérbe szorulása mellett a mezőgazdasági növényi hulladék komposztálása sem terjedt el a mindennapi gyakorlatban. A nemzeti vagyon részét képező, élettelen természeti értékek közé tartozó löszfalak, barlangok kiterjedésének pontos ismerete és annak figyelembevétele tudományos, természet-, vagyon- és 46

életvédelmi szempontból egyaránt igen nagy jelentőséggel bír. A löszfalak sajátságai miatt komoly problémák származnak az azokat figyelmen kívül hagyva kiadott építési engedélyekből (pl. a Pakstól Adonyig terjedő Duna-parton). A barlang – mint felszín alatti háromdimenziós objektum – felszín alatti és felszín feletti környezetével állandó kölcsönhatásban van. A felszíni folyamatok, természetes és antropogén hatások a földtani környezet függvényében befolyásolják e képződmények természetes állapotát (pl. a felszíni beépítés megváltoztathatja a beszivárgási viszonyokat), de a barlang sajátságai is hatással vannak a környezetére (gondoljunk itt csak a sekély mélységben, települések belterülete alatt elhelyezkedő, a beomlás veszélyét magában hordozó természetes üregekre). Az egyedi sajátságok és a kiterjedés pontos ismerete nélkül sok esetben a veszélyforrások nem határozhatók meg, illetve azok mérséklésére, megelőzésére, az érintett természeti értékek fenntartására szolgáló intézkedések sem tehetők meg. A hazai talajmonitoring rendszerek hiányosak és azokat nehéz összehangolni (Várallyai, 2006), ezért ezek fejlesztése igen fontos az uniós követelményeknek való megfelelésben, valamint a hazai növénytermesztés kutatás-fejlesztésében. Az Amerikai Egyesült Államokban például kiemelt terület a környezet- és egészségkímélő mezőgazdasági termelést, illetve az élelmiszerellátást biztosító kutatások fejlesztése (elsősorban a mezőgazdasági termelést segítő, de a környezetkárosítás minimalizálására törekvő tevékenységeket támogatják). Az EU-ban két fontos talajmonitoring program vizsgálja és figyeli a légszennyezések hatását egyrészt az erdőkben, másrészt 21 országban integráltan, nemzetközi együttműködés keretében. Vizeink állapota Hazánk legfontosabb természeti kincse, az ivóvíz védelme nemzeti érdekünk, ezért a korábbi kiterjedt ivóvízbázis-védelmi program hosszú távú folytatása elengedhetetlenül szükséges. Ehhez kapcsolódóan a szennyezett talajok kármentesítésében azonban gazdaságosabb megoldásokra van szükség, ugyanakkor a szennyezettség kiterjedésének pontosabb lehatárolásával, illetve érzékeny kimutatási módszerek fejlesztésével, valamint a természetes „öntisztulás” figyelembevételével és rugalmas matematikai módszerek alkalmazásával el lehetne kerülni a felesleges költségeket. További fontos terület a felszíni és felszín alatti vizeket érő, s ezeken keresztül szezonális jelleggel az ivóvízminőséget is veszélyeztető mezőgazdasági (és ipari) eredetű szerves mikroszennyezők (pl. növényvédőszer-maradékok), valamint ezek környezet- és élelmiszer-biztonságra gyakorolt hatásának felmérése, követése. A Vízgazdálkodási Társulatok jelenleg átalakulóban vannak: alkalmazkodniuk kell a kialakult új szervezeti struktúrához, gazdasági és közigazgatási szinten egyaránt (ld. 1.1.3. alfejezet). A „vizes” ágazatnak csak kis részét jelenti ezen két társulati forma (vízi- és víziközmű társulatok), és egybe vonva is inkább csak színesíti, mint meghatározza annak súlyát. A vízitársulatok ma már mindössze ezer személyt foglalkoztatnak, és főfeladataik az utóbbi időben jelentősen redukálódtak. Az elmúlt időszakban még így is helytálltak főleg a közfoglalkoztatásban, bár az elmúlt három évben helyüket és valódi szerepüket keresik a gazdaságban. A víziközművek zsugorodni kezdtek: előbbre járnak az átalakulásban, így az egzisztenciális problémák ott már nagyobbak [www.tir.hu]. Magyarország ivóvízellátása több mint 90%-ban felszín alatti vizekből történik. Figyelembe kell venni a klímaváltozás miatt bekövetkező vízigényváltozást (ivóvíz és öntözővíz) is. Különböző beszivárgási szcenáriókra alapozott vízföldtani modellezéssel számszerűsíthetők a felszín alatti vízkészlet

47

mennyiségi (és minőségi) változásai, amely a hosszabb távú vízgazdálkodási döntések (beleértve az alternatív vízbeszerzési forrásokat is) alapjául szolgálhatnak. Hazánk regionálisan és globálisan is az egyik legzártabb vízgyűjtő legmélyén helyezkedik el, ezért „alvízi” jellege miatt igen kitett a szomszédos országok vízgazdálkodásának, ill. környezetterhelő tevékenységeinek. Ennek részletes kérdéseit a Vízstratégia [MTA, 2011] és az NFFT tárgyalja, vízvédelmi és fenntartható használatát az NKP3, jelenlegi állapotát és helyzetét az NKIS elemzi.A hazai Vízgazdálkodási Információs Rendszer (VIZIR) tartalmazza és kezeli a vízgazdálkodással kapcsolatos információkat: összefogja, feldolgozza és nyilvántartja az alapadatokat, valamint adatcserére is képes a rokon információs rendszerekkel [178/1998 Korm. rendelet]. Felszíni vizek Míg szinte a legnagyobb – döntően külföldi eredetű – felszíni vízkészlettel rendelkezünk (kb. 11 ezer m3/év/fő), az országon belüli lefolyás (kb. 600 m3/év/fő) messze a legkisebb Európában. A felszíni készletek jelentős része nagy folyóink medréhez kötődik, és az eloszlás egyenlőtlensége miatt korlátozott a hozzáférés. A korábbi jelentős folyószabályozás után (így pl. a Tisza-völgyben) a rendszeres elárasztások elmaradása miatt az egykori árterületeken megváltoztak a hőháztartási és a talajvíz-háztartási viszonyok, és ennek megfelelően a talajadottságok is (pl. szikesedés). A területhasználat új környezeti feltételek szerinti átalakulása és az urbanizáció következtében megnőtt az érintett területek árvízi kockázatérzékenysége és romlott a vizek minősége, ökológiai állapota. A növekvő éghajlati szélsőségek miatt a hagyományos árvízvédelmi megoldások viszont már nem nyújtanak megfelelő biztonságot. A legmélyebb síkvidéki területeken megmaradó belvíz okozta problémák megoldása sokszor az ökológiai szempontok figyelmen kívül hagyásával történik, pedig a belvíz különleges élőhelyeivel a táj és az ökoszisztéma természetes és nélkülözhetetlen eleme. A belvíz visszatartása ugyanakkor az aszállyal szembeni védekezés hatékony, természetközeli megoldása. A vízkivétel, vízbevezetés és vízelterelés azonban megváltoztathatja a felszíni víztestek természetes vízjárását, lefolyási viszonyait, és így akadályozhatja az ökoszisztémák megfelelő működését. Felszín alatti vizek Hazánk felszín alatti vízkészlete európai viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű. Míg a víztermelés a 2000-es években országosan stabilizálódott, továbbra is általános probléma a jelentős, engedély nélküli vízkivétel. A megfelelő minőségű közüzemi ivóvíz ellátás csaknem ezer település esetében [NKIS] további beruházásokkal valósítható meg [201/2001. Korm. rendelet 6. sz. melléklet]. A 2002től néhány évre háttérbe szorult vízbázisvédelmi program a KEOP(2007-2013)-ban az uniós stratégiák és források hatására újjáéledt, így a sérülékeny földtani környezetben lévő vízbázisok diagnosztikai feladatai és biztonságba helyezése 2015-ig folytatódik. A talajvízszint süllyedésével járó problémák megoldása további kutatásokat igényel az éghajlatváltozással, a természetes megcsapolásokkal, a vízkivétellel és a földhasználattal összefüggésben. A nedves területek vizes élőhelyeinek kiterjedése is jelentősen csökkent, és az Alföld sajátos ökoszisztémájának megőrzésében is meghatározó szerepe van a talajvíznek. A termálvízzel kapcsolatos KFI az utóbbi években szintén hangsúlyosabb szerepet kap: hazánk adottságai kiválóak, és helyenként a geotermikus alapú fűtőrendszerek létesítéséhez is rendelkezünk megfelelő minőségű termálvízzel (ld. KFI ÁSFK Energetika fejezet). 48

Vízminőség-védelem Hazánkban a közepes vagy annál rosszabb minőségű víztestek aránya 70-80%; a vízfolyások 8, az állóvizek 17%-a éri csak el a VKI szerinti „jó” ökológiai állapotot [NFFT]. Ez a víz sokrétű ökológiai, gazdasági és rekreációs funkciójából eredően jelent problémát: a víz az élővilág létfeltétele, jelenleg azonban még mindig sok helyen befogadója a háztartásokból, településekről, mezőgazdaságból és az iparból származó szennyezéseknek. Ugyanakkor a hazai turizmus egyik fő vonzereje és a mezőgazdasági termelés alapvető feltétele. A vízminőség alakulása szempontjából fontos, hogy a különböző víztípusok egymásra is hatnak. Szintén lényeges, de kevésbé ismert probléma, hogy a nagyszámú, főként üdülési hasznosítású állóvíz, holtág, morotva, mesterséges tározó és kavicsbánya tó vízminőségi állapota a nagy tavakénál (Balaton, Tisza-tó, Fertő-tó, Velencei-tó) kedvezőtlenebb, és ráadásul ezek nem is szerepelnek a fokozottabb védelmet jelentő tápanyag-érzékeny területek között. Több olyan vízfolyás van Magyarországon, amelyek állapota az adott vízgyűjtő területet érintő szomszédos országokban végzett tevékenységek miatt nem felel meg a Víz Keretirányelv előírásainak, és ez csak regionális, határokon átnyúló együttműködéssel oldható meg. A vizek ökológiai állapotát az éghajlatváltozás is befolyásolja: várhatóan kevesebb víz áll majd rendelkezésre (öntözés, ivóvízellátás). A változás érinti a felszíni és felszín alatti vízkészleteket (árvizek, vízforgalom, érzékenység), a vízigényt (különösen a mezőgazdaság vízigényét), az árvízi, a belvizes és az aszályjelenségek kezelését, a közüzemi ivóvízellátást, továbbá a tisztított szennyvíz elhelyezését. A közüzemi ivóvízellátó hálózatok túlméretezettek, ezért a vízfelhasználás további mérséklése általánosságban nem járul hozzá a teljes rendszer szempontjából a vízfelhasználás csökkenéséhez, szem előtt tartva az ivóvíz minőségére vonatkozó előírásokat. A szennyvízkezelésben – a tervek szerint – 2015. december 31-re rendelkezésre fog állni a megfelelő alapkapacitás, amelyhez azonban további KFI ráfordításokra van szükség a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program [25/2002. (II. 27.) Korm. rendelet] feladatain túlmenően. A települési szennyvízelvezetés és -tisztítás 1990 és 2012 közötti trendjét a 18. ábra mutatja. Az elmúlt évtizedek Európa-szerte kiterjedt vízgazdálkodási terveinek (többek között a Nemzetközi Duna Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv) hatására és a VKI-nek megfelelően elkészített Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv (a továbbiakban OVGT) [OVGT, 2010] rögzíti az összes rendelkezésre álló, víztestekről szóló szükséges információt (az állapotértékelések eredményét, a tervezési területen jelentkező problémákat és ezek okait), a rövid, közép és hosszú távra szóló vízgazdálkodási stratégia fő feladatait, céljait és az ezek eléréséhez szükséges műszaki- és szabályozási intézkedésekre, illetve pénzügyi támogatásokra, ösztönzőkre vonatkozó javaslatokat.

49

18. ábra: A települési szennyvízelvezetés és -tisztítás trendje hazánkban

Forrás: KSH, 2012 Magyarországon 2000 lakosegyenérték (a továbbiakban LE) szennyezőanyag-terhelés alatt és a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programon kívül 620 település van még döntési helyzetben a keletkező szennyvíz kezelésének megoldása vonatkozásában. E települési kör javasolt szennyvízkezelési módjainak környezeti prioritás rendje a következő:  első helyen a településszintű csatornahálózat és szennyvíztisztító telep (természetközeli, illetve művi szennyvíztisztító telep) építése szerepel;  ezt követi az egyedi szennyvízkezelő berendezések, illetve zárt szennyvíztárolók telepítése, valamint a kistelepüléseken elvezetett szennyvíz regionális szennyvíztisztító telepeken történő tisztítása. A felszín alatti vizek védelme érdekében [VKI] azon települések esetében, ahol csak egyedi szennyvízkezelő berendezéssel lehet megoldani a háztartási szennyvíz tisztítását, szükséges a biológiailag tisztított szennyvízszikkasztás feltételrendszerének kialakítása és az alkalmazható műszaki megoldások feltárása, különös tekintettel a település alatti talajvíz nitrátosodási veszélyének valós feltárására, valamint a mezőgazdasági, ipari és háztartási eredetű szerves, valamint szervetlen mikroszennyezők talajbeli sorsának, továbbá a felszíni és felszín alatti vizekbe történő kioldódásának vizsgálatára és az ebből eredő egészségügyi kockázat becslésére. Uniós előírás, hogy 2015 végéig a 2000 LE szennyezőanyag-terhelést meghaladó szennyvízelvezetésű agglomerációkban gyűjtőrendszerek létesítésével össze kell gyűjteni a szennyvizet, és azt legalább biológiai tisztítási fokozattal rendelkező tisztítóműben meg kell tisztítani. Ezen előírások teljesítésén túl azonban az egyre nehezebben rendelkezésre álló erőforrások miatt növelni kell a szennyvíz erőforrásként történő felhasználását („A kezelt szennyvizet, ha csak lehet, ismét fel kell használni. A felhasználás módjának olyannak kell lennie, hogy az a lehető legkisebb mértékben terhelje a környezetet.” [91/271/EGK irányelv, 12. cikk]). Az önkormányzatok legnagyobb energiaigénye a 50

szennyvíztisztító telepek működtetéséhez kötődik, ezért kiemelten szükséges a korszerű, költséghatékony üzemeltetés, a megfizethetőség elvének figyelembevétele és az alternatív energiaforrások elterjesztése. Az ezzel kiváltott energiamennyiség is beleszámít az ország megújuló energiaforrásainak felhasználási arányába. További előny, ha a szennyvíztisztító telepeken a szennyvíziszapból előállított biogázból nyert villamos- vagy hőenergia a településgazdálkodás közösségi rendszerein keresztül helyben jut el a fogyasztókhoz. Amennyiben más lehetőség gazdaságosan megvalósítható módon nem áll rendelkezésre, az ivóvíztisztítási technológiák fejlesztése azon túlmenően, hogy a működő és nemzetközi szakmai elismerésnek örvendő technológiai megoldások hazai vízellátó rendszerekben történő beépítését, az adottságokhoz történő módosítását jelenti, innovatív és az egyedi sajátságokat figyelembe vevő kutatási terület megnyitását is segíti. Mindez hozzájárulhat a technológiai megoldások költséghatékony fejlesztéséhez és az ország szakmai elismerésének növeléséhez. Az emberi fogyasztásra szánt víz – mint természeti erőforrás – túlzott használata központi és területi szinten is jellemző, valamint a lakosság szemléletalakítása is igen fontos ezzel kapcsolatban a közüzemi ivóvízellátó rendszerekből történő beszerzés előnyben részesítése és egyéb célokra való használatának minimalizálása érdekében. Az adatbázisok és monitoring rendszerek fejlesztése a vízgazdálkodással és vízvédelemmel kapcsolatos KFI tevékenységeknél is alapvetően szükségesek. A vízzel kapcsolatos adatok jelenleg több forrásból származnak (OKIR, VIZIR)., az adatok feldolgozása viszont azt igényli, hogy a különböző forrásból származók együttesen is elemezhetők és értékelhetők legyenek. Számos jól működő alrendszer található a tárca informatikai rendszerei között, de az alrendszerek közötti kapcsolat további fejlesztésre szorul. 2013. február 28-án 260 M Ft-os beruházás (KEOP-2.2.2/09-2009-0002 projekt) keretében befejeződött a felszíni vizek vízállásmérésének automatizálására irányuló fejlesztés a VKI célkitűzéseinek és a vízügyi szakágazat jogszabályi kötelezettségeinek teljesítése érdekében: 141 helyszínen létesült automata vízállásmérő berendezés elsősorban a korábbi felszereltség felhasználásával és 30 állomáson elektronikusan mérik a vízhőmérsékletet is [www.hidrologia.hu]. Környezetbiztonság Az Országgyűlés 2011. szeptember 19-én elfogadta a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvényt, amely az új Alaptörvénnyel összhangban, a minősített időszakok rendszerének megújításával és a bekövetkezett katasztrófa esetén irányadó rendkívüli intézkedések megteremtésével garantálja az ország területén élő lakosság életének és vagyonának biztonságát. Az EU Bányászati Hulladék Irányelvének [2006/21/EC] harmonizációjaként módosításra került az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékok kezeléséről a bányatörvény [1993. évi XLVIII. törvény] és a 203/1998. (XII. 19.) Kormányrendelet, majd 2008. április 11-én hatályba lépett a bányászati hulladékok kezeléséről szóló [14/2008. (IV. 3.) GKM] rendelet. Hazánkban a legjelentősebb területi környezetbiztonsági kockázat az ár- és belvíz-veszélyeztetettség: 1259 település és az ország lakosságának 55%-a (eltérő mértékben) kitett árvíz- és belvízveszélynek. 700 településünkön több mint 2 M fő lakóhelye nagy folyóink mértékadó árvízszintje alatt fekszik, rendszeres és nagymértékű kockázatnak kitéve. Hazánk folyóinak és egyéb vízfolyásainak mentén az 51

árterület összmérete 35 000 km2; a megművelt földek 30%-a, a vasutak 32%-a, a közutak 15%-a is ártéren helyezkedik el [www.vati.hu]. A természeti katasztrófák mind gazdasági, mind szociális gondokat is eredményezhetnek, és jelentős környezeti károkat (aszály, belvíz, jégverés, erdőtűz) okozhatnak hazánkban is. Ugyanakkor a természeti katasztrófák megfelelő kezelésének feltétele mind a döntéshozók, mind a kockázatnak kitett egyének részéről az okok felismerése és a megfelelő felkészültség kialakítása. Környezettechnológia A rendszerváltás utáni privatizáció, majd a Riói Nyilatkozathoz és az EU-csatlakozás jelentős fejlesztéseket és ráfordításokat eredményezett a hazai környezetvédelemben. Az elmúlt években újabb lendületet vett ágazatban elsősorban a környezetkímélő, hatékony, de ugyanakkor az uniós trendek hatására egyre inkább a takarékos erőforrás-felhasználásra törekedve a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos kutatásokra és fejlesztésekre helyeződik a hangsúly. A legfrissebb statisztikai adatok (19. ábra) szerint a hazai környezetvédelmi ráfordítások aránya az európai viszonyokhoz hasonlóan a szennyvíz-, valamint a hulladékkezelés terén a legnagyobb, és 2005 óta folyamatosan növekszik. A K+F ráfordítások 2008-2010-ig voltak a legmagasabbak, 2011ben visszaesés mutatkozik. A veszélyes hulladékok kezelésében pedig 2007 óta folyamatosan csökken a ráfordítás. Az „élőgép” technológiát (living technology) az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában fejlesztették ki a szennyvíz természetes tisztítására. A világ jelenleg legnagyobb ilyen rendszere készült el hazánkban a Fővárosi Csatornázási Művek dél-pesti szennyvíztisztítójában. A botanikus kertre emlékeztető innovatív létesítmény jelentősen növelte a szennyvíztisztítás hatásfokát, és a környezetében szinte teljesen megszűnt a szagemisszió.

52

19. ábra: A hazai környezetvédelmi ráfordítások szakterületek szerint 2005-2011-ig

Forrás: KSH, 2012 A környezeti háttéripar helyzete A környezeti háttéripar a tradicionális iparágakban gyökerező, nagy múlttal rendelkező iparág, amely magába foglalja a víz- és hulladékgazdálkodás tágan vett körét és a megújuló energia hasznosítását is. Gyűjtő elnevezését viszont csak az utóbbi időben kapta a környezetvédelem, az energiatakarékosság és energiahatékonyság előtérbe kerülésével. Dinamikus növekedése az EU-csatlakozásra való felkészüléssel vette kezdetét hazánkban. Jelenleg több mint háromszáz cég sorolható ide, a foglalkoztatottak száma pedig meghaladja a húszezres létszámot. Az exportlehetőségek miatt a kormányzat kiemelten kezeli ezt az iparágat. 2006-ra 274 Mrd Ft-os forgalmából az export részesedése elérte a 72 Mrd Ft-ot [www.jnszmkik.hu], a 2008-ban kezdődő pénzügyi válság azonban hátráltatta a fejlődést. Az állami beruházások és az infrastrukturális fejlesztések leállításával a fejlődés megtorpant, de a kormányzati támogatás nem szűnt meg; így a nemzetközi gazdasági helyzet javulásával az iparág fejlődése újabb lendületet vehet. Általánosságban azonban meg kell jegyezni, hogy bizonyos esetekben a gazdasági érdekek ugyan megfelelő hajtóerőt biztosítanának a fejlesztésekhez, de célzott projektek nélkül saját fejlesztés helyett a nem hazai késztermékeket nyújtó megoldásokat választják a befektetők.

53

A környezetvédelmi ipari értékesítés nettó árbevétele az elmúlt öt évben lassan, de hullámzóan emelkedik (370 Mrd Ft-ról 2011-re 417 Mrd Ft-ra) [KSH, 2012]. A közvetlen szennyezéscsökkentést szolgáló termékek előállításával és azzal kapcsolatos szolgáltatással járó nettó árbevétel ennek több mint 95 %-át képezte, a nettó export árbevétel pedig csaknem az ötödét [KSH, 2012]. Export szempontjából perspektivikus környezeti háttéripari alágazatok, termékcsoportok Az exportpiacok bővítése és fejlesztése érdekében az eszközrendszer legfontosabb célcsoportja a már nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező KKV réteg, amely versenyképes termékekkel, illetve szolgáltatásokkal rendelkezik, továbbá azok a vállalkozások, amelyeknek konkrét tervei vannak a külpiaci kilépéshez. Ez elsősorban termék- és technológiafejlesztési támogatásokat igényel. A környezetvédelem területén ezen vállalkozásokat fogja össze és segíti a legnagyobb általános környezetipari szövetség, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége (KSzGySz). A környezeti háttéripar export szempontjából egyik legperspektivikusabb alágazata a vízgazdálkodás, vízkezelés. Idetartoznak az ivóvízbázisok védelmével, kútfúrással, laboratóriumi mérések végzésével foglalkozó vállalatok, illetve a kommunális és ipari szennyvizek kezelésével, tisztításával foglalkozó cégek. A vízi közművek tervezése, karbantartása, felújítása és a vízveszteség mérése szintén olyan terület, ahol a magyar szaktudás, a szolgáltatások magas színvonala és versenyképes árszínvonala számos üzleti lehetőséghez juttatta már a magyar cégeket. A másik nagy terület a hulladékgazdálkodás, amely lakossági gyűjtéssel, hulladéklerakók tervezésével, bezárásával, rekultivációjával foglalkozik. A kármentesítésben és újrahasznosításban a hazai cégek általában sikeresen szerepelnek külföldön. A megújuló energia hasznosításával foglalkozó magyarországi vállalatok száma nagyságrendekkel kisebb, mint az úgynevezett hagyományos környezetipar területén tevékeny cégek száma [www.jnszmkik.hu]. Magyarországon a biomassza hasznosítása a legkiemelkedőbb arányú ilyen terület, a legtöbb cég a biomassza előállításával, kereskedelmével foglalkozik, de megtalálhatók a pelletkazánok gyártásával, fűtési rendszerek tervezésével és kiépítésével foglalkozó cégek is. Ebben a vonatkozásban komoly feladatot jelent az energetikai és az élelmi célú növények közötti versenyhelyzet gazdasági és ökológiai szempontú feloldása, valamint a fenntartható termelés és gazdálkodás érvényesítése a bioüzemanyag-gyártás terén is. Fontos, hogy a művelési technológiák mind az élelmi vagy takarmány célú, mind az energetikai vagy egyéb nyersanyag célú termesztésben környezetbarát, élőhelykímélő jellegűek legyenek. A biogáz hasznosítása is idetartozó kiemelkedő terület: itt az export jelenleg kisebb mértékű, de a hazánkban felhalmozott tudás és tapasztalat könnyen üzleti kapcsolatokká változtatható a környező országokban. A napenergia hasznosítása hazánkban még főként intézményi, vállalati szinten jelenik meg, jellemzően szolár-termál, azaz melegvíz előállításra, ritkábban a fűtés kiváltására használják. Az a kisszámú cég viszont, aki ezen a területen aktív, jelentős exportot bonyolít le. A komplex, integrált megújuló energiahasznosítás, az egyedi mérnöki megoldások, az innovatív találmányok területe egy olyan „niche market”, ahol a világban hagyományosan jó hírnevű magyar mérnöki tudás jól kamatoztatható, különösen azokban az országokban, ahol ez a tudás megjelent a ’70-es és ’80-as években. A nano-, foto- és biotechnológiához, valamint a korszerű anyagok előállításához köthetők a jövő kulcstechnológiái [NKIS]. A környezeti mikrobiológia és az ehhez kapcsolódó biotechnológiai módszerek kutatása a XXI. században is dinamikusan fejlődő tudományterület. Az ipari, 54

mezőgazdasági tevékenységek és a fogyasztás nyomán a környezetben megjelenő szerves mikroszennyezők lebontását végző mikroszervezetek, illetve az ezekből molekuláris biológiai módszerek bevonásával is kialakított lebontó enzimek alkalmazása fontos K+F terület a környezetszennyezések biológiai, biokémiai úton történő felszámolásában. A nanodiszperziós anyagok fejlesztésének alapja a kémiai anyagok fiziko-kémiai és biokémiai tulajdonságainak megváltozása az anyagféleségek diszperziós fokának változásával. A nanorészecske méretű anyagok biológiai rendszerekre gyakorolt hatásait, toxicitását is körültekintően vizsgálni szükséges különböző – elsősorban ökotoxikológiai indikátor – szervezeteken. Különösen a nanoanyagok közvetlen toxicitásának, sejthatárfelületeken (membránokon) és szervi határfelületeken (vér-agy gát), valamint sejten keresztüli felszívódásuk és szöveten belüli felhalmozódásuk alakulásának kutatása fontos új irányvonal. A megújuló energia előállításához szükség lesz a további fotonikai fejlesztésekre, a kitűzött fenntarthatósági célok elérésében pedig a korszerű és környezetkímélő anyagok, bioalapú termékek előállításának lesz általános érvényű szerepe. A környezeti háttéripar export szempontjából legfontosabb célpiacai kettős földrajzi irányúak: a földrajzi közelség, hasonló fejlődési utak és ebből következően a hasonló problémák miatt a környező országok (Románia, Szlovákia, Ukrajna, Szerbia, Szlovénia) jelentik az elsődleges célpiacot. A háttéripar ’70-’80-as években megszerzett jó reputációja miatt viszont a távolabbi piacokon is jól szerepelnek a magyar cégek pl. Vietnámban, Egyiptomban és Szíriában. Természetesen hazánk legnagyobb kereskedelmi partnereivel (Németország, Hollandia, USA) is jelentős exportot folytatnak le a magyar vállalatok; itt jellemző még a közös kutatás-fejlesztés és a technológia átvétele.

1.3. A környezetügyet érintő hazai és uniós stratégiák, tervek ismertetése A közös európai környezetpolitika iránti igény és az Első Környezetvédelmi Akcióprogram az 1972-es párizsi csúcsértekezletre vezethető vissza, ahol megfogalmazódott a több évre szóló, középtávú, átfogó jellegű stratégiai dokumentumok terve. 1973-ban indult el az első, ma pedig már a nyolcadik akcióprogramot tervezik. Az Európai Bizottság (a továbbiakban EB) a gazdasági válság után három fő prioritásként megfogalmazta az intelligens, a fenntartható és az inkluzív növekedés szükségességét, illetve elérésének lehetőségeit az Európa 2020 stratégiában [COM (2010) 2020 final]. Az UNCED keretei között tárgyalt globális környezeti problémák az EU számára is fő irányvonalakat jelentenek a környezetvédelemben (Riói Nyilatkozat, 1992). Ennek huszadik évfordulójára összehívott ENSZ Fenntartható Fejlődési Konferencia (Rió+20, 2012) két átfogó tématerülete a zöld gazdaság ösztönzése a fenntartható fejlődés és a szegénység csökkentésének figyelembevételével, illetve a fenntartható fejlődés intézményi keretével kapcsolatos döntések előkészítése volt. Az elkövetkező években a kutatás és innováció kulcsfontosságú szerepet kap: a Horizon 2020 szerint segíti a munkahelyteremtés, a gazdasági jólét, az életminőség és a globális közjavak biztosítását, továbbá létrehozza azokat a tudományos és technológiai áttöréseket, amelyek szükségesek a társadalom előtt álló sürgős kihívások kezeléséhez, üzleti lehetőségeket teremt, és javítja a nemzeti, ill. az európai innovációs potenciált a jelenlegi globális technikai versenyben [COM (2011) 808 final]. 1.3.1. Európai Uniós stratégiai dokumentumok Az EU környezetpolitikája Az első EU Fehér Könyv megszületéséig (1985) az akcióprogramokat még négyéves időszakokra tervezték, és fő célkitűzéseikben a környezeti károk megelőzésének, ill. csökkentésének, az ökológiai 55

egyensúly megőrzésének, valamint az erőforrások ésszerű használatának szükségességét fogalmazták meg (I. Környezetvédelmi Akcióprogram, 1972). Az ezredforduló óta az uniós szabályozás az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és a fenntartható fejlődés elősegítésére összpontosít [Pelle A., 2007]. Az EB az 1993-ban kiadott Zöld Könyv [COM(1993) 47 final] után 2000-ben újabb Fehér Könyv formájában foglalta össze az emberi tevékenység okozta jelentős természeti károk hatását és azok megelőzésével kapcsolatos javaslatait [COM(2000) 66 final]. Környezetvédelmi Akcióprogramok Az 1997-es Kiotói Egyezmény szellemében az uniós tagállamok 2002-ben elfogadták a VI. Környezetvédelmi Akcióprogramot, amely már hosszabb időszakra 2002-2012-ig határozta meg a közös környezetpolitikát: az alapvető környezetvédelmi célokat, az azokhoz tartozó feladatokat, amelyekkel összhangban az egyes tagállamok meghozták szakpolitikai terveiket. Négy szakterület kapott hangsúlyos szerepet: az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a természeti értékek és a biodiverzitás megőrzése, a környezet és az egészség védelme, valamint a természeti erőforrások és a képződő hulladék kezelése. Ennek tapasztalatain és értékelésén alapul a tervezett VII. Akcióprogram. Ökoinnovációs Cselekvési Terv: EcoAP Az Innovatív Unió kiemelt kezdeményezéseinek egyik kötelezettségvállalása az Ökoinnovációs Cselekvési Terv [EcoAP], amely a 2004-es Környezettechnológiai Cselekvési Terven (ETAP: Environmental Technology Action Plan) alapul. Az ETAP céljai között már szerepelt a környezet hatékonyabb védelme, a versenyképesség és a foglalkoztatottság javítása, és meghatározta ezek eszközeit is: a kutatástól a piacra jutásig tartó folyamat elősegítésének, a piaci környezet javításának, valamint a globális akciók megvalósításának intézkedéseit. A 2011 végén indult EcoAP ezen vezérgondolat folytatásaként előtérbe helyezte az innovációt mint a fenntartható jövő kulcsát. Célja a zöld növekedéssel és a környezetvédelemmel kapcsolatos innovatív megoldások segítése „az üzleti szféra szerepvállalásának ösztönzésével” [IP/11/1547]. Az ökoinnováció az Eu 2020 megvalósításában is alapvető szerepet kap. Az Eco-AP a kereslet és a kínálat, a kutatás és az ipar, valamint a politika és a gazdaság érdekeit egyaránt figyelembe veszi: a kutatás és az innováció szerepének hangsúlyozása mellett feltárja a KKV-k akadályozó és motiváló tényezőit, ezzel összefüggésben előírja a jelenlegi környezetvédelmi jogszabályok felülvizsgálatát, a szakpolitika nemzetközi partnerekkel való összehangolását, így segíti az új technológiák piacra kerülését. Kulcsfontosságú intézkedései az alábbiak [COM(2011) 899 final]: 1. a környezetvédelmi politika és szabályozás felhasználása az ökoinnováció előmozdításának ösztönzésére 2. a demonstrációs projektek és a partnerség támogatása annak érdekben, hogy ígéretes, intelligens és nagyszabású operatív technológiákat vezessen be a piacra, amelyre eddig ezek gyenge elterjedése volt jellemző 3. az ökoinnovációt fokozó új szabványok kidolgozása 4. pénzügyi eszközök és támogatási szolgáltatások mobilizálása a kkv-k számára 5. a nemzetközi együttműködés előmozdítása 6. az új készségek és munkahelyek, valamint a kapcsolódó képzési programok kialakításának támogatása a munkaerő-piaci szükségletek kielégítésére 7. az ökoinnováció előmozdítása az Innovatív Unió keretében előirányzott európai innovációs partnerségeken keresztül 56

Európa 2020 (EU 2020) Az Európai Bizottság a válság utáni átalakulás alapköveként 2010-ben megfogalmazta a fenntarthatóság elvének megfelelő új stratégiáját (a 2000-ben meghirdetett Lisszaboni Stratégia utódjaként), három prioritásként az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiáját. Célja a válságból való kilábalás és az európai gazdaság felzárkóztatása elsősorban öt területen: a kutatás és innováció, az éghajlatváltozás és energiahatékonyság, az oktatás, valamint a foglalkoztatás és a szegénység elleni küzdelem terén. A globális átalakulás és a válságból való kilábaláshoz a közös, unióként való fellépést szorgalmazza, ezért tagállamai számára évente frissítendő nemzeti reformprogram elkészítését írja elő. Az ennek megfelelő magyar Nemzeti Reform Program (NRP) a Széll Kálmán Terv részeként tűzte ki céljait, többek között a foglalkoztatottak számának növelését, valamint a környezetfejlesztés és a környezettechnológia közvetett, illetve közvetlen támogatását. Három prioritása alapján a környezetvédelem elsődleges feladatává vált az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás segítése, a természeti értékek védelme, valamint ennek érdekében a hatékony és fenntartható energiafelhasználás, a szennyeződés és a hulladékképződés megelőzése, ill. a képződött szennyezés és hulladék hatékony hasznosítása és kezelése, ehhez kapcsolódóan a termékek és a szolgáltatások környezet szempontú innovációja a környezettechnológia hatásainak kutatásával és az eredmények beágyazásával, továbbá a részben ehhez kapcsolódó víztechnológia fejlesztése. Az EU 2020 konkrét számok formájában is meghatározza, hová kíván eljutni 2020-ra: a K+F ráfordításokat illetően a GDP 3%-át, az éghajlatváltozási és energiaügyi célkitűzéseket 20-20-20%-os növeléssel (az energiahatékonyság javítása – az ÜHG-kibocsátás csökkentése – a megújuló energiaforrások használatának aránya és ez utóbbiból 10% legyen a közlekedésben) irányozta elő a tagországoknak. A fenntartható növekedés fogalmán az erőforrás-hatékony, hosszú távon fenntartható és versenyképes gazdaság megteremtését érti, amelynek segítségével Európa megőrizheti vezető szerepét többek között a környezetbarát technológiák fejlesztésében is. Az EU 2020 stratégia a fenntarthatóság elvét követő célkitűzéseihez kapcsolódva kiemelt kezdeményezésként kihirdették az „Erőforrás-hatékony Európa” megvalósításának ütemtervét [COM(2011) 571 final]. Célja a közép- és hosszú távú prioritások, valamint az azok megvalósítását szolgáló eszközök meghatározása. Átalakulást szorgalmaz az erőforrások pazarló és alacsony hatékonyságú felhasználása miatt, amelynek során az érintett ökoszisztémák átlagosan 60%-a károsodott. Ezért már 2020-ra jelentős változtatásokat kell kitűzni, a Fenntartható Fejlődés Világtanácsának becslése szerint pedig 2050-re 4-10-szeresére kell növelnünk az erőforráshatékonyságot. Horizont 2020 (H 2020) Az Innovatív Unió másik új keretprogramja, amely a kutatás és innováció finanszírozás teljes eszköztárának egységesítését célozza meg az EIT tevékenységének megalapozásával. Szem előtt tartja ugyanakkor a bürokrácia egyszerűsítéssel történő egységesítését, új résztvevők (kutatók és innovátorok) bekapcsolását és több támogatás kiírását, ill. a piacig történő eljuttatás segítését is. Három, egymástól elkülönülő, de egymást kölcsönösen segítő prioritása az alábbi: 1. kiváló tudomány: a tudományos alapok biztosítása a versenyképesség hosszú távú megőrzéséhez

57

2. ipari vezető szerep: a finanszírozás miatt célzott támogatás az alap- és az ipari technológiákban, valamint a KKV-k számára 3. társadalmi kihívások: a különböző szakterületek erőforrásainak mozgósítása a kutatástól a piacig tartó teljes folyamatban Kiemelt témakörei között fontos szerepet tölt be többek között a biogazdaság és a fenntartható mezőgazdaság, a biztos, tiszta és hatékony energia, az intelligens, környezetkímélő és integrált közlekedés, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatban az erőforrás-hatékonyság és a nyersanyagok hatékony felhasználása. EU Biodiverzitás Stratégia Az EB 2011. május 3-án közzétette a 2020-ig szóló Biodiverzitás Stratégiát a biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlásának megállítására, valamint állapotuk helyreállítására az EU-ban, és ezzel együtt a biodiverzitás globális csökkenésének megelőzéséhez való hozzájárulás céljából (a Biológiai Sokféleség Egyezménnyel kapcsolatos uniós kötelezettségvállalás). Hat, egymást kölcsönösen támogató célja – amelyek eléréséhez 20 akciót sorol fel – az alábbi [www.ec.europa.eu]:  a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv teljes körű végrehajtása;  az ökoszisztémák és az általuk biztosított szolgáltatások fenntartása és helyreállítása;  a biológiai sokféleség fenntartásában és fokozásában a mezőgazdaság és az erdészet által játszott szerep növelése;  a halászati erőforrások fenntartható kjiaknázásának biztosítása;  az idegenhonos özönfajok elleni küzdelem;  hozzájárulás a biológiai sokféleség globális csökkenésének megelőzéséhez. A stratégia végrehajtása közös kereteken belül, szoros együttműködések révén történik a civil társadalom bevonásával egy uniós állapotfelmérés elvégzésére (BISE) támaszkodva, amely jelentős nemzetközi összefogással párosuló kutatásokat igényel. A stratégia távolabbi célként (2050-re) tűzte ki, hogy oltalmat élvezzenek, megfelelő jelentőségre tegyenek szert és megfelelő helyreállításra kerüljenek az EU természeti tőkéjét jelentő ökoszisztéma-szolgáltatások [www.ec.europa.eu]. EU vízpolitikai stratégia (Blueprint) Az EU Bizottsága 2012. november 14-én tette közzé az uniós vízpolitika hatékonyságának kiértékeléséről és jövőbeni szakpolitikai irányainak meghatározásáról szóló átfogó szakpolitikai dokumentum-csomagját, „Jelentés az Európai Vízkészletek Megőrzéséről” („Blueprint to Safeguard Europe's Water Resource” – röviden „Blueprint”) címmel. A „Blueprint” jelentés tulajdonképpen az európai vízkincs megőrzésére irányuló stratégai terv, amelynek hosszú távú célja, hogy biztosítható legyen a fenntartható és méltányos vízhasználathoz szükséges jó minőségű víz megfelelő elérhetősége. Így a jelentés a vízzel, mint természeti erőforrással kapcsolatos kihívásokra adandó uniós szakpolitikai válasz alapját képezi, és szorosan kapcsolódik az Európa 2020 Stratégiához. A közzétett Blueprint dokumentum csomag több elemből áll. A fő dokumentumok az alábbiak:   

A Bizottság közleménye a Blueprintről (Az európai vízkészletek megőrzésére irányuló terv) Blueprint Hatásvizsgálat dokumentumcsomag A Bizottság közleménye az aszály- és vízhiány kezelési EU politikák áttekintéséről 58



A tagországok vízgyűjtő-gazdálkodási terveinek értékeléséről szóló jelentéscsomag

A Blueprint dokumentum csomag kijelöli azokat a kutatás-fejlesztési irányvonalakat, amelyek a jövőben hatékonyan szolgálhatják a tagországok és az unió vízpolitikájának és fenntartható vízgazdálkodásának továbbfejlesztését. A „zöld” növekedés stratégiája Európa gazdasági növekedésének és fejlődésének útja csak a környezet védelme, a biodiverzitás megőrzése mellett és a természetes készletek fenntarthatóság elvét követő, hatékony felhasználásával járható. Ehhez dolgozott ki segédletet az OECD az uniós tagállamok számára, amely egyrészt egy javaslat a megfelelő mutatók mérése mellett a szükséges eszközök megteremtésére, másrészt egy időrendi beosztástervezet (Green Growth Strategy, 2011: GGS). Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság A biogazdasági stratégia [EBG 2012, Innovating for Sustainable Growth: a bioeconomy for Europe, COM(2012) 60 final] és annak cselekvési terve a kutatás és innováció ösztönzésével a társadalom erőforrás-hatékonyabbá és versenyképesebbé tételéhez összehangolja a nemzeti, uniós és globális biogazdasági szakpolitikákat és elősegíti a nyilvánosság nagyobb mértékű bevonását. A H 2020-ra, valamint a hetedik kutatási és technológiai keretprogramra épülve keresi az együttműködést a többi szakpolitikával, új infrastruktúra és eszközrendszer bevezetésével. Az EU Duna régióra vonatkozó stratégiája (EDRS) Az Európa területének ötödére kiterjedő dunai vízgyűjtő medence 15 országot érint közvetlenül; ebből nyolc EU-tagállam. Ebben a régióban még szorosabb hosszú távú együttműködésre ösztönöz az EDRS [European Danube Region Strategy: Ulm, 2009], amely az EU második makroregionális stratégiájaként és cselekvési terveként született meg a 2009-es ulmi Duna Csúcstalálkozón. A vízgazdálkodás területén az EDRS-hez való kapcsolódás lehetősége hosszú távú finanszírozási forrást jelenthet. A stratégiában vázolt részletes cselekvési terv az alábbi négy pillérre épül: 

a Duna régió összekapcsolása a többi régióval: a mobilitás és intermodalitás fejlesztése, a fenntartható energiahasználat ösztönzése, valamint a kultúra és az idegenforgalom, illetve az érintett országok között az emberi kapcsolatteremtés előmozdítása



a környezet védelme a Duna régióban: a vízminőség helyreállítása és megőrzése, a környezeti kockázat kezelése, a biodiverzitás és a természeti értékek megőrzése



jólét teremtése a Duna régióban: tudásalapú társadalom kialakítása a kutatás, az oktatás és az információs technológiák fejlesztésével, a vállalkozások versenyképességének támogatása (pl. a klaszterek fejlesztése), valamint az emberi erőforrásba és képességekbe való befektetés



a Duna régió megerősítése az intézményrendszer kibővítésével és az intézményi együttműködés megerősítésével, valamint a biztonság javítása a szervezett bűnözés leküzdése érdekében

A környezetvédelemmel és tudástranszferrel kapcsolatos feladatok egy részéért hazánk a felelős. A projektjavaslatok kidolgozásában a kormányzati részvétel lehetőséget nyújt a sajátos hazai fejlesztési prioritások stratégiai projektekben történő érvényesítéséhez. Az EDRS keretében megvalósuló projektek uniós finanszírozásának feltétele, hogy az EDRS céljaival összhangban és azok teljesítése érdekében, több EDRS ország együttműködése révén valósuljon meg, vagy határon átterjedő pozitív hatása legyen. Az EDRS-hez pénzügyi forrás elkülönítetten nem áll rendelkezésre, ezért legfontosabb 59

célja a már meglévő finanszírozási konstrukciók hatékonyabb felhasználása és a regionális együttműködések ösztönzése, hogy ne egymástól elszigetelt projektek valósuljanak meg, hanem a teljes projektben teljesüljenek a regionalitás kritériumai. 1.3.2. További támogató uniós szabályozás és stratégiák Integrált termékpolitika Az EB 2001-ben elfogadta az Integrált Termékpolitika (Integrated Product Policy, IPP) Zöld Könyvét [COM(2001) 68 final], amely a termékorientált környezetvédelmi szabályozásra tartalmaz stratégiai javaslatot. Célja a környezetkímélő termékek piacának fejlesztése a kínálati és a keresleti oldal szempontjainak figyelembevételével. Környezetbarát tervezési irányelv Az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezési és forgalomba hozatali követelményeinek jogi keretét az ET és EP 2005/32/EC irányelve rögzíti. Csak az energiafelhasználó termékekre vonatkozik, ezért alkalmazási területét 2009-ben kiterjesztették valamennyi energiával kapcsolatos termékre [2009/125/EC]. A 65/2011. (IV. 15.) Korm. rendelet ennek alapján fogalmazta meg az energiával kapcsolatos hazai termékek környezetbarát tervezési kötelezettségeit, valamint forgalomba hozatalának és megfelelőség-értékelésének általános feltételeit. A „CE” jelzést csak az ennek való megfelelőség után lehet feltüntetni a termékeken. Zöld közbeszerzés Az EB 2008-ban közleményben [COM(2008) 400 final] határozta meg a környezetvédelmi szemléletű közbeszerzés célkitűzéseit, amely összehangolja a tagállamok ezzel kapcsolatos feltételrendszerét. Az egységes követelmények felállításával erősíthető az EU belső piaca és így növelhető a versenyképessége, valamint hatékonyabban és szélesebb körben alkalmazhatók a zöld közbeszerzési szempontok. Hazánkban is lehetőség van a közbeszerzések „zöldítés”-ére: a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény 182. §-a (1) bekezdésének 20. pontja felhatalmazza a Kormányt, hogy a jelentősebb közbeszerzési eljárások esetében annak valamennyi szakaszára kiterjedően érvényesítse a környezetvédelmi, fenntarthatósági és energiahatékonysági követelményeket, és hogy az életciklusuk során a környezetre a lehető legkisebb hatást gyakorló megoldásokat részesítse előnyben. Ezzel ösztönzi a környezetbarát technológiák és termékek elterjedését [www.kormany.hu]. EU kulcstechnológiák A következő évtizedek fejlődését a tudásintenzív és magas fokú K+F együttműködéssel, gyors innovációs ciklusokkal, nagy tőkekiadásokkal jellemezhető és jól képzett munkaerőt alkalmazó kulcstechnológiák fogják meghatározni [COM(2009) 512 final]. Stratégiai szempontból a legjelentősebbek közé tartozik a biotechnológia, a fotonika, a nanotechnológia és a korszerű anyagok kifejlesztése. Vezető Piacok Kezdeményezés Az EB a Vezető Piacok Kezdeményezésben [COM(2007) 860 final] megfogalmazta azon kiemelt gazdasági és társadalmi értéket képviselő piaci lehetőségeket, amelyek nagyfokú innovációt képviselnek, erős technológiai és ipari bázisuk van Európában, ezért támogatásra érdemesek. A

60

kijelölt hat terület közül négy környezetvédelmi szempontból is jelentős: az építőipar, az újrahasznosítás, a bioalapú termékek és a megújuló energia. 1.3.3. Hazai stratégiai dokumentumok Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP3) 2009-2014 A környezetvédelem általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvénynek megfelelően

hazánkban hat évre szóló programok keretében kerülnek meghatározásra az ország környezetpolitikai céljai. 2009-ben a 96/2009. (XII. 9.) OGY határozat hirdette ki a 2009–2014 közötti időszakra szóló harmadik Nemzeti Környezetvédelmi Programot (NKP3), amely átfogó eszközeinek egyikeként a kutatás-fejlesztéssel és az innováció ösztönzésével segíti elő a környezettechnológiai alkalmazások elterjedését. A hazai természetvédelem szakpolitikai kereteit (az NKP3 részeként) a Nemzeti Természetvédelmi Alapterv rögzíti, amely szintén foglalkozik a természetvédelmet érintő K+F feladatokkal. Új Széchenyi Terv (ÚSZT)

Az ÚSZT 2011. január 14-i kihirdetése után három nappal már pályázhatók voltak az első fejlesztési konstrukciók. A gazdasági program legfontosabb prioritásainak megfelelően, a megújulás és felemelkedés fejlesztéspolitikai programjaként. A legfőbb célkitűzés a magyar gazdaság és a vállalkozások fejlesztése, valamint egymillió új munkahely megteremtése az otthonteremtés, a foglalkoztatás, a vállalkozásfejlesztés, a közlekedésfejlesztés, az egészségipar és a tudomány mellett kiemelt területként a zöldgazdaság-fejlesztés terén. A Zöldgazdaság-fejlesztési Programban előtérbe került a zöldenergia, az energiahatékonyság, a zöldoktatás, a foglalkoztatás és szemléletformálás, valamint a zöld KFI, továbbá a másik hat program is tartalmaz környezetvédelmi vonatkozású elemeket, például az Egészségipari Programon belül a geotermikus energia hasznosítása, a növényházi kertészet fejlesztése, a termál-, gyógy- és ásványvizek komplex hasznosítása, valamint az egészségipari innováció azon területei, ahol a technológiai vonatkozások kiemelt jelentőséggel bírnak. Az ÚSZT keretében valósult meg többek között a fűtéskorszerűsítés, illetve a napkollektor-rendszerek kiépítésének gyors elterjedése. A kifizetések azonban több pályázat esetében késnek. A Tudomány – Innováció program legfontosabb célja az ország versenyképességének növelése a magasabb szellemi értékek hozzáadásával, a fenntartható gazdasági-társadalmi fejlődés biztosításával és a lakosság életminőségének javításával. Ehhez kapcsolódóan a KFI ráfordítások esetében az évtized közepére a GDP 1,5%-át, az évtized végére 2%-át kívánják elérni azok folyamatos növelésével. Az összesített innovációs mutatót tekintve hazánk innovációs teljesítményének az EU átlagot szükséges elérnie, amely kedvező általános makrogazdasági környezetet igényel. A környezetvédelem esetében kiemelten hangsúlyos szerepet kap a természettudományos és műszaki képzés széleskörű fejlesztése, valamint következetes és a felsőoktatással összehangolt megalapozása, illetve a környezetvédelmi motiváltság kialakítása már óvodás kortól. Az ÚSZT révén új energetikai és környezetvédelmi fejlesztések támogatását tervezik a CO2-kibocsátás csökkentése, a hatékony, de hosszú távon is fenntartható energiaellátás biztosítása és annak biztonságosabbá tétele, valamint az import energiahordozók helyett a hazai megújuló energia szerepének növelése érdekében. Ezen

61

célok eléréséhez minden ágazat KFI fejlesztéseinél szükséges figyelembe venni a környezetvédelmi szempontokat. Nemzeti Környezettechnológiai Innovációs Stratégia (NKIS)

A Kormány 2011 őszén határozatot hozott a környezettechnológiai stratégiáról [1307/2011. (IX. 6.) Korm. határozat] az ökoszisztémák terhelése csökkentésének, a természeti erőforrások takarékos használatának, valamint a gazdaság fenntartható fejlesztésének figyelembevételével. A határozat értelmében az NKIS megvalósításáról kétévente szükséges átfogó jelentést írni. AZ NKIS a 2011 és 2020 közötti időszakra szól, de hosszú távon érzékelteti majd hatását az erőforráshatékonyság és általában a fenntarthatóság terén. Formailag egy olyan hazai keretstratégia, amely a már meglévő kormányzati irányelveket, szakpolitikai célkitűzéseket, stratégiákat összhangba hozva alapozza meg a környezettechnológia széleskörű alkalmazását és innovációját (4. táblázat). Legfontosabb beavatkozási területe az adórendszer zöldítése, a zöld közbeszerzés és a támogatási rendszerek ésszerűsítése.

62

4. táblázat: AZ NKIS céljainak és fejlesztési irányainak kapcsolata

Célok

Az NKIS megvalósításának eszközrendszere

 a környezetipar és a környezettechnológia támogatása  a környezetvédelmi vonatkozású innovációk arányának és a versenyképesség növelése  paradigmaváltás: csővégi megoldások helyett megelőző intézkedések  az erőforrás-hatékonyság növelése  a primeranyag-felhasználás csökkentése  az újrafelhasználás/hasznosítás növelése

kormányzati együttműködés: a környezetvédelem elősegítésére a kormányzaton belüli együttműködés fokozása jogszabályi eszközök: innovációbarát jogi környezet megteremtése, az adminisztratív eljárások egyszerűsítése gazdasági eszközök: az adórendszer zöldítése, zöld közbeszerzés, környezetvédelem-barát támogatási rendszer kialakítása társadalmi eszközök: tudatformálás, oktatás, zöld menedzsment

Szakterületi (környezettechnológiai) beavatkozási eszközök  a szennyezés-megelőzésre irányuló technológiai innováció  a termékek környezetvédelmi szempontú innovációja  a szolgáltatások környezetvédelmi szempontú innovációja  szennyezéskezelési technológiai innováció  a környezettechnológia eredményeinek és hatásainak vizsgálata, valamint beágyazása társadalmi szemléletformálással, oktatással

Forrás: NKIS

1.4. Az ágazati KFI terület bemutatása A KFI ágazati bemutatása előtt fontos hangsúlyozni, hogy a környezetvédelmi ipari és környezettechnológiai innováció nehezen határolható le, sok átfedés tapasztalható más ágazatokkal [NKIS]. A környezettechnológia összetettségére a NKIS fogalommeghatározása is rámutat: „Környezettechnológiának azok a megoldások számítanak, amelyek kisebb környezeti terheléssel járnak, mint a hagyományos/létező eljárások. Ezek magukban foglalják a szennyezést kezelő technológiákat, eljárásokat, a kevésbé szennyező, kevésbé erőforrásigényes termékeket, szolgáltatásokat, valamint azokat a módszereket és szervezeti innovációkat, amelyek az erőforrásfelhasználást hatékonyabbá teszik.” A környezettechnológia az innovációk rendkívül széles skáláját öleli fel (20. ábra).

20. ábra: A környezettechnológiai innováció lehetséges típusai Forrás: NKIS

A KFI környezet makro léptékű kiinduló pontját a Nemzeti Intézkedési Tervben rögzített EU 2020-as nemzeti vállalásunk képezi, amely alapvetően a K+F ráfordítások GDP-hez viszonyított arányára jelent kötelezettségvállalást. Cél, hogy a vállalatok magyarországi K+F ráfordítása 2020-ra – a 2005-ben még mindössze 0,95%-ot kitevő és a jelenlegi arányok további, az üzleti szektor felhasználásának növekedését eredményező megváltoztatásával – legalább kétszerese legyen az állami ráfordításoknak, és ezek együttesen (az ún. GERD mutató értéke) haladják meg a GDP 1,8%-át.

A teljes hazai K+F ráfordítás 2011-ben a GDP 1,2%-a (336,5 Mrd Ft) volt, amely az előző évekhez képest 8,5%-os növekedést jelent. A vállalkozási kutatóhelyeken ugyanekkor 13%-os növekedés adódott, és a felsőoktatás kutatóhelyein is 9,9%-os volt a ráfordítások emelkedése a 2010. évi visszaesés után. A kutatóhelyek száma azonban csupán 0,6%-kal, a létszám pedig 2,6%-kal növekedett. Mindez 2005 óta 11,4%-os emelkedét jelent a tényleges létszámban. A ráfordítások folyó áron számított értéke 62%-kal volt magasabb: az egy kutatóhelyre jutó ráfordítást tekintve 112,2 M Ft-ra emelkedett [KSH, 2012]. A K+F ráfordítások társadalmi és gazdasági célok szerinti megoszlását az 5. táblázat mutatja. 5. táblázat: A hazai K+F ráfordítások megoszlása társadalmi és gazdasági célok szerint 2011-ben Társadalmi és gazdasági célokra fordított K+F költségek [%]

K+F intézet és egyéb kutatóhely

Felsőoktatási Vállalkozási K+F Összesen kutatóhely kutatóhely

A Föld kutatása és hasznosítása

8,8

1,5

0,4

1,9

Környezet A világűr kutatása és hasznosítása Közlekedés, telekommunikáció és egyéb infrastruktúra Energia Az ipari termelés és technológia Egészség Mezőgazdaság Oktatás Kultúra, rekreáció (szabadidő), vallás és tömegkommunikáció Politikai és társadalmi rendszerek, struktúrák és folyamatok Általános tudásszint fejlesztése Védelem Összesen

4,8 0,8

6,1 0,3

1,9 0,1

3,3 0,2

7,8

6,3

13,8

11,3

1,1 8,6 12,3 16,6 1,8

2,3 11,9 20,7 8,5 17,4

1,5 55,3 19,9 4,4 0,2

1,6 38,9 18,8 7,2 4,0

2,9

2,0

0,4

1,1

12,9

4,1

0,6

3,3

21,3 0,3 100

18,6 0,4 100

1,5 0,2 100

8,1 0,2 100

Forrás: KSH, 2012 Hazánk innovációs teljesítménye duális jellegű és elmarad a lehetőségektől, bár az innovációt segítő intézmények és a keretfeltételek gyorsan fejlődtek. Az inkább csak helyi piacokon megjelenő KKV-k mellett a nemzetközi termelésben, értékesítésben, valamint a K+F és innovációs hálózatokban ismertebb, többnyire külföldi tulajdonban lévő nagyvállalatok jutnak nagyobb szerephez, amelyek azonban nem mindig kapcsolódnak megfelelően a magyar KFI rendszer többi részéhez. A magyar KKV-k hatékony állami támogatással azonban jól szerepelhetnek például a feltörekvő ázsiai gazdaságokban [NKIS]. 1.4.1. Emberi erőforrások (szakképzés, szakember-utánpótlás, kutatói karrier) A hazai tudásáramlás nemzetközi viszonylatban lassúnak számít: a tudomány és az ipar között jelentős „szakadék” húzódik [NKIS]. A KFI tevékenység serkentésének alapja a piaci igényekkel összehangolt szakképzés, amelyben a felsőoktatási rendszer gyakorlatiasabbá és így versenyképessé válhat. A környezetorientált képzésben végzett szakemberek elhelyezkedési lehetőségei nem 64

megfelelőek és a kutatói karrier sem vonzó. Jelenleg a mérnökök és kutatók képzése nem segíti az üzleti szemlélet kialakulását, ráadásul a hallgatói létszám csökken, ezért kevés megfelelően képzett szakember áll rendelkezésre. Általánosságban aggasztó jelenség a kutatói életpálya vonzerejének csökkenése, a kutatók elvándorlása, amelyen csak vonzó hazai életpályamodellel lehet segíteni. Ezek a tényezők jelentősen gátolják az innovációt. A hazai és uniós környezetvédelemi szakterületeken általános problémát jelent a megfelelően képzett munkaerő hiánya, ideértve a piacra jutás segítésében különösen fontos vezetői szintű menedzseri képességet is. A 2000-es években új lendületet vett KFI-nek azonban alapfeltétele a piaci igényekhez alkalmazkodó szakképzés és kutatás, ezért az EB 2005-ben ajánlást készített a tagállamok számára a kutatói karrier általános elveiről és követelményeiről. Az Európai Kutatói Charta [EUR 21620] meghatározza a kutatók és munkaadóik, illetve finanszírozóik szerepét, felelősségét, valamint jogait abból a célból, hogy  biztosítsa a kutatók és a munkaadók vagy finanszírozók közötti kapcsolat elősegítését;  ösztönözze a tudás és a technológiai fejlődését, megosztásának és széles körben való elterjesztésének sikeres végrehajtását;  elismert legyen a kutatói mobilitás valamennyi formájának értéke a szakmai fejlődés érdekében;  mindezekkel vonzóbbá tegye a kutatói karriert. A hazai kutatóhelyek száma 2005-től 2011-ig összességében csaknem 20%-kal növekedett, az üzleti szektorban több mint 90%-kal emelkedett, 2011-ben pedig már majdnem minden második idetartozott [KSH, 2012]. A környezetvédelmi vállalkozási kutatás-fejlesztésben a föld- és környezettudományok területén kismértékű csökkenés tapasztalható, ugyanakkor a környezeti biotechnológiával foglalkozó munkahelyek száma enyhén növekedett. A környezetmérnöki tevékenység területén a vállalkozási K+F helyek száma 2012-ig több mint kétszeresére nőtt, és a felsőoktatásban is több lehetőség volt az elhelyezkedésre (21. ábra), a felsőfokú képzések azonban nem követik a piaci igényeket. 2011-ben az összesen 618 természettudományos kutató-fejlesztő hely közül csupán 73 (alig 12%) tartozott a föld- és környezettudományok területéhez, míg a legtöbb (285 hely, 46%) informatikai kutatóhely volt. Ennek fele (38) felsőoktatási, harmada (25) vállalkozási kutatóhely, és csupán hetede (10) volt kutatóintézeti vagy egyéb kutatóhely [KSH, 2012]. A kutatás-fejlesztéssel foglalkozók tényleges létszáma nemzetgazdasági szinten mindössze 11%-kal, a vállalkozásoknál viszont több mint 100%-kal növekedett, miközben a K+F intézeteknél, valamint a felsőoktatási szervezeteknél 10%-ot meghaladó csökkenés mutatkozott. A környezetvédelmi és biotechnológiai kutatás-fejlesztésben mérnökként foglalkoztatottak létszáma 2007 óta folyamatosan növekszik, a föld- és környezettudományos kutatók, fejlesztők száma azonban fokozatosan csökken (21. ábra). A természettudományok területén tudományos fokozattal rendelkezők száma azonban még mindig a legtöbb: 2011-ben 1035-en rendelkeztek a tudomány doktora, 2099-en a tudomány kandidátusa címmel (amelynek csak 13, illetve 23%-a volt nő) [KSH, 2012].

65

21. ábra: A környezetvédelmi kutató-fejlesztő helyek számának változása 2007-2012 között

Forrás: KSH, 2012 22. ábra: A környezetvédelmi kutató-fejlesztő helyeken foglalkoztatottak számának változása 2007-2012 között

Forrás: KSH, 2012 A környezetvédelmi beruházások a 2005-2006-os 200 Mrd Ft-os szintről 130 Mrd Ft alá estek vissza 2007-ben, majd 2009-ig enyhén hullámzóan ezen a szinten maradtak, majd lassan emelkedni kezdtek [www.mti.hu]. A környezetvédelmi K+F helyek ráfordításai a gazdasági válság miatt 2010-re visszaesést mutatnak, majd 2011-ben kismértékű emelkedést. Itt szintén a környezetmérnöki tevékenység esetében történt több beruházás (23. ábra). A K+F előirányzatából tisztán környezeti célokra 1665,5 M Ft-ot fordított az állam 2011-ben, amely az összes K+F kifizetés 2%-át jelentette. A Föld kutatására és hasznosítására 705,8, űrkutatásra 52 M Ft-ot költött hazánk ugyanebben az évben.

Ez a három terület együttesen a K+F ráfordítások mindössze 3%-át tudhatta magáénak. A legtöbb ráfordítás (több mint 66 Mrd Ft, 80%) az általános tudásszint fejlesztését szolgáló kutatásokra jutott, amelynek 23%-át (mintegy 19 Mrd Ft-ot) költötték természettudományos célra [KSH, 2012]. 23. ábra: A környezetvédelmi kutató-fejlesztő helyek K+F ráfordításai

Forrás: KSH, 2012 Az EB 2012. december 18-i közleménye szerint a vízgazdálkodási KFI 40 M €-ból gazdálkodhat 2013ban az európai vízügyi innovációs partnerség (European Innovation Partnership, EIP) célkitűzéseinek eléréséhez [IP/12/1386]. Ez egyúttal a vízügyi ágazathoz kapcsolódó kutatóhelyeket, KKV-ket, helyi önkormányzatokat és pénzügyi feleket, valamint a vízhasználókat is érinti. 1.4.2. A K+F infrastruktúra helyzete 2008 szeptemberében Nemzeti Kutatási Infrastruktúra Felmérés és Útiterv (a továbbiakban NEKIFUT) program indult a már létező hazai K+F infrastruktúrák állapotfelmérésére, valamint a világhálón is nyilvános KFI adatbázis létrehozása, illetve folyamatos karbantartása és hazai kutatási infrastruktúra-regiszter elkészítése, üzemeltetése, továbbá az egységes nemzeti K+F infrastruktúra fejlesztési stratégia és program kialakításának célkitűzésével. A 2012-ig tartó programban elkészült és működőképes a Regiszter és a stratégia alapjait jelentő dokumentumok, valamint a program fő eredményeit tartalmazó jelentések. A NEKIFUT program lehetőséget nyújt a nemzetközi kutatási nagyberendezésekhez való csatlakozásra és a hazaiak kihasználtságának javítására, ezáltal is növelve a hazai K+F infrastruktúra versenyképességét. A KFI szektort segíti az EU KFI forrásokhoz való hozzájutásban, érdekeik és kitörési lehetőségeik figyelembevételében, tudományos kapcsolataik fejlesztésében hazai és nemzetközi szinten egyaránt. Átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá teszi a támogatási döntéseket, illetve mechanizmusokat, továbbá növeli a közpénzek felhasználásának hatékonyságát. A hosszú távra szóló stratégia kidolgozásával elkerülhetővé válnak a párhuzamos fejlesztések és növelhető azok hatékonysága, valamint kölcsönös segítséget jelentene a Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia 2020-nak és korszerű módon segítené a 2014-2020 időszakra, illetve még hosszabb távra szóló EU programokban való magyar részvételt. 67

A NEKIFUT projekt kutatási infrastruktúrán azon berendezéseket, berendezés-együtteseket, élő- és élettelen anyagbankokat, adatbankokat, információs rendszereket és szolgáltatásokat érti, amelyek nélkülözhetetlenek a tudományos kutatási tevékenységekhez és azok eredményeinek közvetítéséhez. Ehhez kapcsolódnak azok az emberi erőforrások is, amelyek hozzájárulnak az infrastruktúra szakszerű működtetéséhez, használatához és szolgáltatásainak biztosításához. A Regiszterben [www.nih.gov.hu] 106 környezet- és földtudományokkal kapcsolatos KFI infrastruktúra (103 kutatási infrastruktúra és csak 3 kutatási háttérinfrastruktúra) elem jelenik meg, amelynek harmada budapesti székhelyű intézményekhez tartozik, mint például [www.nih.gov.hu]:  az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet GIS Laborja (internetes talajadatbázisok), GGKIMFH földrengésjelző hálózata (Magyar Földrengésjelző Hálózat), a Magyar Ionnyaláb-Fizikai Platform (HIPP) hálózata;  négy természettudományi gyűjtemény (Fővárosi Állat- és Növénykert = FÁNK BiotaBank, FÁNK Zoológiai gyűjtemény, ELTE BiotaBank, ELTE Fűvészkert) és a Magyar Természettudományi Múzeum kriptogám gyűjteményei: a biodiverzitás terén, a természetvédelmi és konzervációbiológiai kutatásokhoz, valamint a környezeti hatásvizsgálatokhoz;  a BME SEM-EDX röntgenanalizátora, az Oktatóreaktor és az ahhoz kapcsolódó laboratóriumok a sugárvédelem terén;  a Budapesti Corvinus Egyetem tájegységi florisztikai adatbázisa (és herbárium), Soroksári Botanikus Kertjének élőnövény gyűjteménye, a Mezőgazdasági és Ipari Mikroorganizmusok Nemzeti Gyűjteménye, valamint a BCE GYNT, KK és SZBI KKÁ génbankja. Mindhárom kutatási háttérinfrastruktúra budapesti székhelyű:  a TIR: adatgyűjtés, -kezelés, -tárolás és –szolgáltatás, elemzés és megjelenítés a hatósági tevékenységekhez, stratégiatervezéshez, valamint a nyilvánosság számára);  a MÁFI vízföldtani észlelőhálózata akkreditált vízmintavételi rendszerrel és modellezéssel a hidrológia és hidrogeológia terén;  a BME permanens állomása: GPS adatokkal. Környezeti KFI infrastruktúra elemek nagyobb számban még három megyeszékhelyünkhöz kötődnek:  Debrecen: Debreceni Egyetem (komplex laboratórium, környezetállapot-felmérő és értékelő komplex rendszer, terepi légköri fosszilis CO2-megfigyelő állomás, Nukleáris Biztonsági és Technikai Laboratórium, Ökológiai Kutatóállomások alhálózat, Országos Egységes Műtrágyázási Tartamkísérlet, Síkfőkút Projekt kutatóbázis, TEK Botanikus kert élőnövény gyűjtemény,  Szeged: Szegedi Tudományegyetem (SZTE BOTANOBANK, ÖT élőhely térkép adatbázis, ÖT gerinctelen gyűjtemény, Ökol zoológia gyűjtemény);  Pécs: Pécsi Tudományegyetem (lumineszcencia spektrometria, PTE BiotaBank, PTE Science Building lézerlaboratórium), Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága (Baranya Megye BiotaBank). Egy-egy környezeti KFI infrastruktúra elem található még az alábbi nagyobb városainkban: 

Sopron: Nyugat-magyarországi Egyetem (Hidegvíz-völgyi Erdészeti Hidrológiai Kutatóhely); 68

 Szombathely: Erdészeti Tudományos Intézet (Kámoni Arborétum);  Veszprém: Bakonyi Természettudományi Múzeum (természettudományi gyűjtemény);  Eger: Eszterházy Károly Főiskola (Növénytani Herbárium és Bryológiai Kutatócsoport);  Miskolc: Miskolci Egyetem (Szerkezetvizsgáló Laboratórium);  Nyíregyháza: Nyíregyházi Főiskola (Tuzson János Botanikus Kert);  Kecskemét: Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. (Kecskeméti Arborétum élőnövénygyűjteménye). A Stratégiai Kutatási Infrastruktúra hálózatok közül idetartozik még a biodiverzitás kutatást és az élővilág fenntartható használatát segítő Ökológiai Élő-Holt Génbank, valamint az Ökológiai Biodiverzitás két alhálózattal. 1.4.3. A vállalatok ágazati KFI tevékenysége (nagyvállalatok, KKV-k) 2010-ben a hazai vállalatok többsége árbevételének kevesebb mint 1%-át költötte kutatásfejlesztésre, 2011-ben azonban ez az arány már javult: 38%-ról 58%-ra emelkedett azon vállalkozások száma, amelyek 1%-nál nagyobb mértékben költöttek K+F-re [Deloitte, 2012]. Szomszédos országainktól azonban ezzel az aránnyal is elmaradunk, és jelentős változások szükségesek, hogy 2020-ra teljesíthessük vállalásunkat. Az üzleti és a közösségi követelmények világszerte erősödnek, szigorodnak a fenntarthatósággal. Különösen a környezeti követelményekkel kapcsolatos nemzetközi és nemzeti szabályok, valamint a büntetési tételek növekednek. Elvárás a cégekkel szemben, hogy hosszú távú stratégiájuk – éppúgy, mint cselekvési terveik – kialakításakor ügyeljenek a fenntarthatóság elvére. A vállalkozások maguk is felismerték, hogy nem csupán növekedést, hanem a fenntarthatóság szempontjait is figyelembe vevő növekedést kell elérniük ahhoz, hogy a piacon megszerzett helyüket megtarthassák és bővíthessék, valamint hogy a gazdaságot előrevigyék. Az innováció területén szorgalmazott előrelépés egyre hangsúlyosabban egészül ki a fenntartható fejlődés érdekében elvárt teendőkkel: az Európai Bizottság 2009-ben közreadott közleménye az EU fenntartható fejlődési stratégiájának felülvizsgálatáról szorgalmazza többek között az innovatív megközelítésekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között. Jelentős ágazati szakmai szervezetek a hulladékgazdálkodás területén a Hulladékhasznosítók Országos Egyesülete (HOE), a vízgazdálkodásban a Magyar Viziközmű Szövetség (MAVIZ) a két legnagyobb szakmai szervezet Magyarországon, illetve a megújulók területén a legtöbb alágazat saját szakmai szövetséggel rendelkezik. Az ágazati intézmények mellett fontos megemlíteni a Magyar Innovációs Szövetséget, amelynek célja, hogy tagvállalatainak céljaival egyezően, innováció révén élénkítse a gazdaságot. Magyarországon a környezeti fenntarthatóságot szolgáló innovációk iránti igényt inkább az adminisztratív eszközök és kevésbé a piaci jelzések serkentik. A Közösségi Innovációs Felmérés adatai szerint a magyar vállalkozások elsősorban az adminisztrációs és szabályozási követelményekre reagálva valósítanak meg környezetvédelmi innovációkat. A 10 fő feletti cégek esetében: 

leginkább a fennálló, hatályos környezetvédelmi szabályok, adószabályok serkentik a környezetvédelmi innovációt,

69

 

a második legfontosabb ösztönző a jövőben várható környezetvédelmi szabályozások és adószabályokra való felkészülés, amit az iparág önkéntes szabályozásának követése, vagyis azon irányelveknek, meg-állapodásoknak való önkéntes megfelelés követ, amik bizonyos – általában egyébként nagyobb környezeti terhelést jelentő – iparágakban léteznek.

Mérsékelt az ösztönző hatása azon kormányzati források elérhetőségének, amelyeket kimondottan vállalati környezetvédelmi innovációra lehet fordítani. A cégek lehetőleg több évre előre terveznek, és ha nem látják, hogy a jövőben megéri fenntartani a pályázati forrásokból finanszírozott, környezeti szempontból kedvező állapotot, akkor vélhetően nem éri meg számukra pályázni. A kiszámíthatóság e téren is fontos szempont a cégek számára. A nagyobb cégek a vevői igényekhez és az iparági trendekhez is jobban igazodnak környezetvédelmi jellegű innovációik megvalósításában, mint a kisebbek. Az adatokból kiolvasható az is, hogy a környezetvédelmi innovációk bevezetésének motivációja igen nagy mértékben függ a cégek méretétől: minél nagyobb egy cég, annál inkább látja fontosnak a környezetvédelmi szempontok figyelembevételét, és annál inkább előtérbe kerülnek a vállalat közvetlen érintettjei, például a vevők szempontjai. A stratégiai és szabályozási környezet nem gátja a sikeres környezeti KFI-nek. A gyakorlati alkalmazást, a termékfejlesztést célzó operatív programokban – a közép-magyarországi régiót sújtó diszkriminációt leszámítva – elegendő támogatási összeg van. A kiírások többsége azonban a magyarországi szinten tőkeerősebb, középvállalat méretű vállalkozásokat segíti, így a rendszer nem „KKV-barát”. Komoly problémát jelent, hogy a beadástól számítva a szerződéskötésig – illetve az előleg átutalásáig – tartó időtartam nem csökkent, a pályázati nyomtatványok és a beadási procedúra nem egyszerűsödött, a folyamat nem lett átlátható és nyomon követhető. Az innovatív, de jelentős nettó árbevételt egyelőre nem produkáló KKV-k (új cégek – új ötletekkel / régi cégek – új ötletekkel stb.) a fentiek miatt pályázatképtelenek, és ezért motiválatlanok. A megvalósult projektek monitoringja nem megoldott, a hasznosulás kérdéses. 1.4.4. Az egyetemek, intézmények ágazati KFI tevékenysége Hazánkban a felsőoktatási és kutató intézmények bevételi forrásaiban fontos szerepet játszanak a K+F pályázatok, az intézetek egy része azonban jelentős finanszírozási hiánnyal küszködik az innovációs fejlesztések terén. A nehézségek a teljes egyetemi intézményrendszer kutatási tevékenységének működését érinti, amely folyamat változtatások nélkül a teljes ellehetetlenüléshez vezethet. A nemzetközi kutatói trendekkel és az ipari tevékenységekkel, illetve igényekkel, sőt a többi hazai intézménnyel, kutatótárssal összehangolt munka is gyakran hiányzik, ami szintén jelentős segítséget nyújtana hosszabb távon. Az EU KFI pályázatok kiválóság alapú elbírálásánál így hátrányos helyről indulnak a magyar intézmények, és a legnagyobb gondot általában az utófinanszírozás okozza. A 2014-2020 közötti időszak akkor lehet hazánk számára eredményes, ha az EU-forrásokra vonatkozó hazai kiírások figyelembe veszik ezen hátrányos jellemzőket. 2004 és 2006 között 19 regionális egyetemi tudásközpont (a továbbiakban RET) létesült, amelyek az érintett tudományterületen meglévő kutatási és oktatási potenciál integrálását jelentik az adott régióban. Ezzel egy olyan, klaszter elven működő technológiai, tudományos és innovációs központot jelentettek, amely hozzájárult a térség, illetve az egész ország kiegyensúlyozott, a fenntarthatóság 70

irányába ható gazdasági és társadalmi fejlődéshez. A tudásközpontok tevékenysége összhangban volt a kormányzat és az EU regionális fejlesztési prioritásaival és céljaival, hat RET esetében (BME, DEBRET, eSCIENCE RET, KNRET, SZIERET) különösen a környezetgazdálkodás, az életminőség, a népességmegtartás, a versenyképesség és a jövedelemtermelés területén [www.nih.gov.hu]. A KKV-k bekapcsolásával működő konzorciumok három évre szóló támogatásban részesültek az akkori NKTH Kutatásfejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodájának Pázmány Péter Programja keretében. Az ezen időszak alatt lendületesen indult, de még csak éledező egyetemi központoknak azonban további néhány évre lett volna még szüksége a megerősödéshez, a támogatás azonban megszűnt. Néhány egyetem, illetve főiskola fejlődését jelentősen előmozdította a program, néhányuk hosszú távú nemzetközi kapcsolatokat is ki tudott építeni. Az ország egyik legrégibb kutatóegyeteme, az Eötvös Loránd Tudományegyetem például 2005-től szintén támogatott, több szempontból is összetett, komplex tudásközpont, amely azonban jelenleg is finanszírozási hiánnyal köszködik. Külön Környezetvédelmi Kooperációs Kutatóközponttal (KKKK) is rendelkezik, amelynek két legfontosabb kutatási területe a szennyvízkezelés és a megújuló energiaforrások. A biológiai úton történő hidrogéntermelés, a fenntartható hévízgazdálkodás és a környezetbarát geotermikus energiatermelés, továbbá a szennyvíziszap és a mezőgazdasági hulladékok energetikai célú hasznosításának (szénbiobrikett) kutatása új lehetőségeket nyithat meg mind a hazai KFI, mind a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése terén [www.kkkk.elte.hu]. A tudásközpontok mellett kiemelt, a környezetvédelem terén szintén jelentős fővárosi felsőoktatási intézményünk az Óbudai Egyetem: 2012-ben a világ legzöldebb egyetemei közé választották. Programjában hangsúlyos szerepet kap a környezet- és egészségtudatos társadalomszemlélet, az ökotudatos életmód, az egészséges környezet kialakítása és fenntartása [www.news.uni-obuda.hu]. Az észak-magyarországi régió jelenlegi tudásközpontját jelentő egri Eszterházy Károly Főiskola (EKF) 2013 elején elnyerte az alkalmazott tudományok főiskolája minősítést: régiós és országos szinten is vezető szerepet tölt be a tanárképzéssel kapcsolatos eredményes kutatásai miatt, amely a környezetvédelem területén is kiválóan hasznosítható. Az energetika és a környezetvédelem határterületén jelenleg is jelentős, nemzetközi együttműködésben megvalósuló KFI kutatások folynak 2015-ig a Pannon Egyetemen, amely 800 M Ft összegű (TÁMOP) támogatást nyert el az „Energiaellátó és -hasznosító rendszerek korszerűsítésének és hatékonyabb üzemeltetésének tervezése és optimalizálása megújuló energiaforrások és infokommunikációs technológiák felhasználásával” című projekttel [www.eupalyazatiportal.hu]. 1.4.5. Rendelkezésre álló, elérhető KFI források Közvetlen EU-s források: A jelenlegi 2007-2013 pénzügyi időszak során több EU program keretében állnak rendelkezésre KFI finanszírozási források. Ilyenek többek között:  az EU kutatási célú 7. keretprogramja (7th Framework Programme, a továbbiakban FP7)  az EU környezetvédelmi politikáját támogató LIFE+ program (L’Instrument Financier pour l’Environment)

71

 a Versenyképességi és Innovációs Keretprogram (Competitiveness and Innovation Programme, a továbbiakban CIP) A 2014-2020 közötti hét éves időszakban ez a rendszer jelentősen átalakul. A jelenleg kidolgozás alatt lévő többéves pénzügyi keret (Multiannual Financial Framework, MFF) alapján, a kutatási és innovációs tevékenységeket támogató források várhatóan összevonásra kerülnek, a Kutatási és Innovációs Közös Stratégiai Keretprogramba (Common Strategic Framework for Research and Innovation, CSF), ill. az erről szóló Zöld Könyvben [COM(201148)] foglaltak szerint. 2012. december 18-án az EB sajtóközleményben tette közzé, hogy 2013-ban 40 M €-val járul hozzá az Európai Innovációs Partnerség vízügyi stratégiai végrehajtási tervében (European Innovation Partnership (EIP) on Water, 2012) meghatározott alábbi prioritási területeken folytatandó kutatásokhoz:     

újrafelhasználás és visszanyerés, víz- és szennyvízkezelés, víz és energia, a vízzel kapcsolatos szélsőséges események kockázatainak kezelése, ökoszisztéma-szolgáltatások.

Kutatási és Innovációs Közös Stratégiai Keretprogram közvetlen és közvetett kutatásokra is kiterjedne, három egymástól elkülönülő, de kölcsönösen egymást erősítő blokkban:   

kiválóság a tudományos bázisban, szociális kihívások kezelése, ipari irányítási és versenyképes keretek megteremtése.

Az EU kutatási célú 7. Keretprogramja: FP7 Az FP7 az EU fő kutatásfinanszírozási eszköze, amely 2007 és 2013 között a megelőző keretprogramokhoz képest több mint ötszörös költségvetéssel rendelkezik. Fő kutatási témája az egészségügy, az infokommunikáció, és az űrkutatás, de az általa támogatott kollaboratív kutatások számos más tudományterületet is érintenek (élelmiszer- és mezőgazdasági tudományok, halászat és biotechnológia, nanotudományok és nanotechnológiák, anyagtudomány és új termelési technológiák, energia, környezetvédelem és éghajlatváltozás, közlekedés és repüléstechnika, társadalom-gazdaságtan és humán tudományok). A környezetvédelemben a magyar résztvevők az „Éghajlatváltozás, szennyeződésvizsgálat és kockázatfelmérés”, valamint a fenntartható fejlődés elérése érdekében végzett megfigyelésekkel és eszközökkel kapcsolatban nyújtották be a legtöbb sikeres pályázatot (6. táblázat). Ez utóbbi és a horizontális témakör esetében a magyar részesedés meghaladta az átlagos FP7-es magyar részesedést, sőt a környezettechnológiai pályázatokkal együtt mindhárom témakörben nagyobb támogatást nyertek el a hazaiak mint a többi uniós résztvevő. Az intézményi formákat tekintve felsőoktatási intézményekből, kutatásszervezési területről és vállalkozásokból érkezett a sikeres pályázatok 92%-a (24. ábra).

72

LIFE program (L’Instrument Financier pour l’Environment) Az 1992-ben létrehozott LIFE program az Európai Unió környezetvédelmi politikáját támogató pénzügyi eszköz. 2007-től részben átalakulva „LIFE+” programként 2013-ig a 27 tagállamot összesen 2.143 M € anyagi kerettel támogatja: 78%-ából az Európai Bizottság projekteket finanszíroz, a fennmaradó 22%-ot pedig az ezzel kapcsolatos célokra fordítják. A LIFE+ programnak három területe a „Természet és Biodiverzitás”, a „Környezetvédelmi Politika és Irányítás” és az „Információ és Kommunikáció”. A program a projektek költségvetésének legfeljebb 50%-át biztosítja, de a „Természet” (veszélyeztetett madárfajok) pályázatok esetében ez az arány a 75%-ot is elérheti az élőhelyvédelmi irányelv szerint kiemelt jelentőségű élőhelyek vagy fajok, illetve – a madárvédelmi irányelv alapján létrejött Ornis Bizottság véleménye alapján – a kipusztulás által veszélyeztetett madárfajok esetében. Elsősorban csak olyan tevékenységeket támogathat, amelyek más uniós pénzügyi forrásból nem vagy csak részben finanszírozhatók. Hazánk 2001 óta vesz részt a programban; azóta számos természetvédelmi és környezetvédelmi projektünket támogatja az EU. A LIFE természetvédelmi pályázatok keretében jelentős léptékű élőhely-rekonstrukciók és fajmegőrzési programok valósultak meg. A 2001-2006 időszakban 16 nyertes természetvédelmi pályázattal összesen 12,8 M € támogatást nyert el hazánk a 20,6 M € költség tervezetre [VM, 2012]. 2008-2012 során 12 magyar LIFE+ „Természet és Biodiverzitás” pályázat összesen közel 24,4 M € támogatást kapott. A 12 projekt egyike a LIFE+ „Biodiverzitás” komponensbe tartozik, amelyre kevés példa van, míg a többi a LIFE+ „Természet” elemben nyert el támogatást.

73

6. táblázat: FP7-es, 2012. július 1-ig szerződött magyar pályázatok Az FP7-es pályázatok környezet-védelmi tématerületei

Sikeres pályázatok résztvevői

Éghajlatváltozás, szennyeződés és kockázatvizsgálat A források fenntartható használata Környezettechnológia Megfigyelések és eszközök a fenntartható fejlődésért Horizontális tevékenységek Összesen

Sikeres ma- Sikeres uniós Magyar Magyar résztvevők: gyar pályázapályázatok részesedés a a tématerület tok résztvevői résztvevői ál- tématerület aránya a témában által elnyert tal elnyert tá- elnyert támo- elnyert támogatás támogatás (€) mogatás (€) gatásából* szerint**

Uniós résztvevők: a tématerület aránya a témában elnyert támogatás szerint

15

1 516 141

360 133 003

0,4%

24,2%

33,0%

9

776 132

277 027 385

0,3%

12,4%

25,4%

9

1 717 385

275 038 333

0,6%

27,4%

25,2%

15

2 055 645

160 599 624

1,3%

32,9%

14,7%

3

191 744

15 317 142

1,3%

3,1%

1,4%

6 257 046 1 092 515 129

0,6%

51

* Kiemelt értékek: a magyar részesedés meghaladja az átlagos FP7-es magyar részesedést (a 2012 júliusáig kifizetett támogatások összege FP7-ben 28 077 759 090 €, ebből a magyar részesedés 194 957 536 €, ami a teljes összeg 0,69%-a). ** Kiemelt értékek: a magyar arány nagyobb az összes uniós résztvevőnek juttatott támogatás arányánál

Forrás: NIH, 2012

24. ábra: Az FP7-es pályázatokon 2012 júliusáig támogatásra javasolt projektek intézményi forma szerint Magyar szereplés intézményi forma szerint: ENV 277 950 4%

2 364 335 35%

2 334 330 33%

Felsőoktatás K+F (€) Vállalkozási K+F (€) Közszféra (felsőoktatás és kutatóhelyek nélkül) (€) Kutatóintézeti K+F (€) Egyéb (€)

313 282 4%

Forrás: NIH, 2012

1 689 152 24%

CIP program 2006. október 24-én fogadta el az Európai Parlament és Tanács az 1639/2006/EC határozatot a Versenyképességi és Innovációs Keretprogram (Competitiveness and Innovation Framework Programme, CIP: 2007-2013) létrehozásáról. A határozat értelmében a keretprogram három pillére:   

a Vállalkozási és Innovációs Program, az információs és kommunikációs technológiákat támogató program, az Intelligens Európai Energiaprogram.

A CIP célja az európai vállalkozások versenyképességének növelése Európában és az Európán kívüli országokban egyaránt. Feladata az Európai Unió innovációs és kereskedelmi politikájának közvetítése. A CIP 2007-től 2013-ig terjedő időszakra szól, és teljes költségvetése 3621 M €. A mikro-, kis- és középvállalkozások üzletfejlesztési és innovációs törekvéseit támogatja, valamint segítséget nyújt azon cégeknek, amelyek az FP7 keretprogramban pályáznak. A CIP egyik környezetvédelmi területe és az EcoAP egyik dinamikus mozgatórugója a CIP Ökoinnováció. Az elmúlt két évben az Ökoinnovációs programnak csak egy sikeres magyar pályázója volt, amelynek hátterében elsősorban a magas pályázati költségek állnak: a többi tagországgal szemben Magyarországon nem kapnak a pályázók hazai költségvetési hozzájárulást a pályázat költségeihez, ezért az 50%-os önerőt nem tudják biztosítani a projektekhez. Hazai és EU által Társfinanszírozott források: Operatív programok: KEOP, GOP, ROP, KMOP Az EU 2007-2013 közötti költségvetési tervezési időszakára vonatkozó Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT; EU terminológia szerint Nemzeti Stratégiai Referencia Keret, NSRK) tematikus és területi prioritásainak végrehajtására hat operatív program indult. A Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) az ÚMFT eredményes megvalósításához szükséges környezetvédelmi fejlesztéseket támogatja. Idetartozik az „Egészséges, tiszta települések”, a „Vizeink jó kezelése” és a „Hatékony energiafelhasználás”, amelyekre az ország egész területe jogosult, valamint a „Természeti értékeink jó kezelése”, „A megújuló energiaforrás-felhasználás növelése” és a „Fenntartható életmód és fogyasztás” prioritás, amelyet az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogat és a konvergencia NUTS II régiókat (Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl, Dél-Dunántúl, ÉszakMagyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld) részesíti előnyben. A környezetvédelmi és egészségügyi területeken megvalósuló projektek ösztönzésében a Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) is részt vesz: a környezettudatos magatartású vállalkozásokat és a környezetbarát fejlesztéseket, valamint a környezetirányítási rendszerek bevezetését támogatja. Intézkedését kiegészítik a regionális operatív programok (ROP) és a KözépMagyarországi Operatív Program (KMOP). Ezekkel a programokkal kapcsolatban azonban számos probléma merül fel, így a KFI támogatások kifizetésének elhúzódása, időpontjának rossz tervezhetősége gyakran súlyos finanszírozási nehézségeket okoz a vállalkozásoknál, de különösen a KFI szervezeteknél. A pályázatok elszámolásánál tapasztalható túlzott adminisztráció és bizalmatlanság a K+F és különösen az 75

innovációs projektek megvalósítóival szemben elriasztja a vállalkozásokat. Az adminisztráció gyakran bonyolultabb, mint a közvetlen EU pályázatoknál. Hazai KFI források Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok: OTKA Az OTKA a kiemelkedő felfedező kutatásokat támogató, 1991 óta független nemzeti intézmény, amely elsősorban állami költségvetésből hazai és külföldi bírálók bevonásával működteti pályázati rendszerét. Bizottsága a 2013-2015-ig tartó időszakra a szakmai kiválóság biztosítását, a bírálati rendszer áttekintését, a hazai tudomány nemzetközi helyzetének erősítését, az „Open Access” politika alkalmazását, saját programjainak és teljesítményének értékelését, illetve az általa támogatott kutatások anyagi hátterének, infrastrukturális és személyi állományának fejlesztését tűzte ki célul a Kormány tudomány-, technológia és innovációpolitikai (TTI) stratégiájának szem előtt tartásával. Az utóbbi években a leginkább kiszámítható és átlátható pályázati forrás az OTKA volt, ennek összege azonban a kutatásra szánt források között a kisebbik hányadot képviselte, illetve az elnyert és benyújtott pályázatok aránya igen alacsony (a nyertes pályázatok aránya pályázattípustól függően 2010-ben 16,0-29,3% volt). Pályázati rendszerében csak magyarországi kutatóhelyre befogadott kutató nyújthat be támogatási pályázatot. A kutatási témát befogadó intézmények 2011-ben a támogatási összeg 15%-át, 2012-től a 20%-át rezsiköltségekre és a tudományos információhoz való hozzájutás elősegítésére használhatták fel, amivel az OTKA a kutatást befogadó intézmények fejlesztéséhez (pl. műszerek) is hozzájárult. A nemzetközi együttműködési (NN) és a publikációs pályázatok (PUB) folyamatosan nyújthatók be. Az előbbiek célja az olyan kiemelkedő eredményeket ígérő alapkutatások támogatása, amelyek nemzetközi együttműködésen alapulnak. Az utóbbiak az OTKA által támogatott kutatások eredményeinek közérthető ismertetése, a kiemelkedő eredmények tudományos közzétételéhez szükséges költségek biztosítása, valamint a forrásmunkák kiadásának támogatása utófinanszírozással három kategóriában [www.otka.hu]. Egyéb források Általánosan megállapítható, hogy a központi elosztású uniós források ritkán és nehezen érhetők el a magyar kutatók, KKV-k és intézmények számára. Ez többek között az alábbiakkal áll összefüggésben: - információhiány (forráslehetőségek, szakmai tendenciák), - tőkehiány, - nyelvi problémák, - a módszertan hiánya, - a nemzetközi kapcsolatok hiánya. EGT és Norvég Alap 2009-2014: 2011 októberében Norvégia, Izland, Liechtenstein (donorok) és hazánk képviselői aláírták a 153 M € felhasználását lehetővé tevő, az Európai Gazdasági Térség és Norvég Finanszírozási Mechanizmusok újabb időszakáról szóló megállapodásokat. Célja a társadalmi és gazdasági különbségek csökkentése Európában, valamint a kétoldalú kapcsolatok erősítése Norvégia és Magyarország között. Hazánk a harmadik legnagyobb kedvezményezett ország a 15 támogatásra jogosult uniós tagállam között. A legjelentősebb támogatás a környezetvédelem, a civil szervezetek kapacitásfejlesztése és a tudományos kutatások fejlesztése terén igényelhető 2016-ig. A források 97%-át Norvégia biztosítja. Az együttműködés elősegíti a nemzetközi kapcsolatok erősödését és az intenzív tudásátadást. 76

A korábbi (2004-2009-es) időszakban több nemzetközileg is elismert projekt valósult meg norvégmagyar együttműködésben (pl. egy robottechnológiai eljárásokat forradalmasító, a SZTAKI által kezdeményezett és koordinált nemzetközi kutatás). A kétoldalú kutatási együttműködések az új időszakban is folytatódhatnak a program keretében. Két kiemelt tudományterület az egészségügy és a környezetvédelem 24,1 M € keretösszeggel:  Globális alap a méltányos munka és háromoldalú párbeszéd előmozdításáért: kb. 228 M Ft (832000 €)  Kétoldalú kutatási együttműködés: kb. 6,6 Mrd Ft (24128000 €)  Intézményfejlesztés és intézményközi együttműködés a magyar és norvég közintézmények, helyi és regionális hatóságok között: kb. 2,3 Mrd Ft (8320000 €)  EGT Ösztöndíj Program: kb. 481 M Ft (1752500 €)  Népegészségügyi kezdeményezések: kb. 4,5 Mrd Ft (16640000 €)  Civil szervezetek támogatása: kb. 3,5 Mrd Ft (12618000 €)  Veszélyeztetett gyermekek és fiatalok: kb. 3 Mrd Ft (11216000 €)  Kulturális és természeti örökség megőrzése és megújítása: kb. 3 Mrd Ft (11216000 €)  Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz: kb. 1,9 Mrd Ft (7010000 €)  Zöld ipari innováció: kb. 5,8 Mrd Ft (21216000 €)  Energiahatékonyság: kb. 2,3 Mrd Ft (8412000 €)  Megújuló energia: kb. 2,1 Mrd Ft (7711000 €) 1.4.6. Hazai és nemzetközi KFI együttműködések, hálózatok A KKV-k gyenge nemzetközi integrációja miatt a szférában a technológia transzfer lehetőségek ismerete is korlátozott. Ezért a kormányzat jelentős erőfeszítéseket tett az ún. hídverő (bridging) intézmények körének bővítésére. A már korábban is létező, erre hivatottakon túl (pl. könyvtárakon, szakosodott K+F intézményeken túl) nagyszámú, a vállalati innovációs erőfeszítések segítésére hivatott új non profit, illetve profitorientált szervezet született. A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány – külföldi, illetve állami finanszírozással – vállalkozásfejlesztési hálózatot épített ki. A kamarák, szakmai szövetségek a fejlett európai országok példáit követve hasonló munkába kezdtek. Alapítványok, tanácsadó intézmények, inkubátorházak, ipari parkok, klaszterek, spin off cégek sora született. A hazai gyakorlatban a sorrend gyakran sérül, kimaradnak lépések, így nagy projektek híján a kutatóműhelyek közötti együttműködések gyengék és sokszor nincs idő, hogy a műhelyek és a gazdasági szereplők között távlati kapcsolat alakuljon ki. A központi elosztású uniós forrásokról kevés információ jut el a piaci szereplőkhöz, a pályázás új kihívás elé állítja a vállalkozásokat, amit nehezen vállalnak. Érdemes hosszú távú együttműködéseket ösztönözni, amely a szektorális KFI-ben érdekelt szakemberek nemzetköziesedését (kapcsolatépítés, metodológia-csere) támogatja. Az így középtávon létrejövő tudás biztosítja a jobb arányú részvételt. Jellemző, hogy a cégek megvárják, amíg lesz hazai tematikus pályázat, és közben nem is tudnak arról, hogy az EU központilag is támogatná projektjeiket. A hazai piacon többnyire egymással versengő KKV-k nehezen tudnak szövetségre lépni, „klaszteresedni” egy-egy fejlesztési folyamat sikere vagy egy új piac megszerzése érdekében. Nincs átfogó „kataszter” a KFI kutatóhelyekről, tanszékekről, vállalkozásokról. Hiányoznak a KFI stratégia megalapozásához szükséges megbízható és kellően részletes statisztikai és egyéb adatbázisok. 77

A környezeti KFI-re is jellemző a nemzetközi kapcsolatok, metodológiák és „best practice”-ek hiánya, a határokon átívelő gondolkodás, a nemzetközi szemlélet ritka. Egy frissen végzett szakembert utólag oktatni szükséges a cégek részéről, hogy önálló munkát lehessen rábízni. Sok piacképes ötlet nem valósulhat meg management, nyelvi ismeretek hiányában. Jellemző, hogy adott esetben nem ismerik a finanszírozási forráslehetőségeket. A következő területeken erősíthetők az együttműködések:  nemzetközi akadémiai és szakértői együttműködések létrehozása,  bekapcsolódás a nemzetközi tematikus folyamatokba (fórumok, szemináriumok),  oktatáscserék ösztönzése,  rendezvények szervezése,  tematikus KFI központok létrehozása Magyarországon. Enterprise Europe Network (EEN) Az EB Vállalkozási és Ipari Főigazgatósága a CIP Program keretén belül 2008 februárjában elindította az EEN-t, a korábbi Euro Info Központ (EIC) és Innováció Közvetítő Központ (IRC) összevonásával. Ez az EB egyetlen – és a világ legnagyobb – vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó hálózata, amely egyedülálló földrajzi lefedettséggel és tevékenységi körrel közel 600 európai üzletfejlesztéssel foglalkozó szervezetet fog össze több mint 50 országban: az EU tagállamokban, a tagjelölt országokban, az EFTA országok területén, valamint egyéb résztvevő államokban (USA, Dél-Korea stb.). Küldetése alapján az EEN szolgáltatásinak célcsoportjai elsősorban a magyar KKV-k, emellett kutatók, kezdő vállalkozók, vállalkozni kívánó fiatalok, egyetemek és klaszterek. Az EEN magyar hálózatának célja a hazai KKV-k informálása és az export ösztönzése elsősorban a vállalkozásfejlesztés, az európai piacokra történő kijutás, a technológiatranszfer és a nemzetközi együttműködések segítése érdekében. A magyar konzorcium koordinátora a Nemzeti Külgazdasági Hivatal (a továbbiakban HITA), amely a, közép- és észak-magyarországi régiókat EEN szolgáltatásokkal lefedve tagja is a hazai konzorciumnak (budapesti, egri és miskolci helyszínnel). További konzorciumi tagok a kereskedelmi és iparkamarák (Győr, Pécs, Székesfehérvár, Debrecen, Szeged), valamint a magyar Vállalkozásfejlesztési Konzorcium két megyei szervezete (Zalaegerszeg, Nyíregyháza). Az EEN széles skálán mozgó komplex szolgáltatásai felölelik a KKV-k külpiacra jutásának elősegítését, nemzetközi üzleti kapcsolataik bővítését, nemzetköziesedésük támogatását, az innovatív technológiák hasznosításának elősegítését, a technológiai partnerkeresést, valamint a KKV-k bevonását az EU 7. Keretprogramjába (FP7). A hazai innovatív vállalkozásokat tanácsadással, nemzetközi partnerkereséssel, hazai és külföldi rendezvények szervezésével, a nemzetközi pályázatokban való részvétel elősegítésével támogatja a hálózat összhangban a növekedést és munkahelyteremtést célul kitűző Lisszaboni Stratégia és az EU 2020 programra épülő ÚSZT-vel. Ez utóbbi kiemeli, hogy mivel az innovációs rendszerek nemzetközi érték-, tudás- és kapcsolatrendszerben működnek, célhoz kötötten segíteni kell a hazai kutatók és vállalkozások nemzetközi együttműködéseit az EU KFI keretprogramjaiban. A HITA a hazai KKV-k külgazdasági tevékenységének támogatása, valamint a külföldi cégek magyarországi befektetéseinek ösztönzése révén – a külgazdasági szakdiplomata kollegák bevonásával is – aktívan segíti a hazai környezetvédelmi vállalkozások nemzetközi üzleti K+F együttműködéseinek kialakítását.

78

Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) Az EIT az egyetemek, a kutatóintézetek és a vállalatok (ún. tudásháromszög) tevékenységének összehangolását szolgálja. Az Intézet 2009-ben kezdte meg működését, székhelye Budapesten található, ami Magyarország szempontjából különleges lehetőséget biztosít az EIT-vel való együttműködés és kapcsolattartás terén. Az EIT-vel 15 év időtartamra terveznek operatív innovációs beruházásokat 2010-ben három (éghajlatváltozás: Climate-KIC, energiaügyi innováció: KIC InnoEnergy, IKT: EIT ICT Labs), majd 2014ben, 2017-ben és 2019-ben újabb három-három TIT (tudományos és innovációs társulás) létrehozásával. Jelenleg 25%-os beruházási támogatásban részesülnek, 2014-2020-ig pedig ennek dupláját kapják a tervezett 12 TIT-re egyenként, az összesen 4 Mrd € összegű költségvetésből. Tevékenységük többek között az oktatás, kutatás, innováció, vállalkozói programok, igazgatás, irányítás és mobilitás, a szellemi tulajdonjogok terén jelent vállalkozásbarát keretrendszert, és fokozza a tudásáramlást. 1.4.7. Interdiszciplináris területek Az EU intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiájának (EU 2020) célkitűzései szerint a környezetvédelmi szempontok 2020-ig várhatóan minden ágazati KFI területen megjelennek. A közlekedés és az energetika határán például a megújuló energiaforrások és az agrárgazdaságot is jelentősen érintő bioüzemanyagok, a vízhiány, a talajvédelem és az alkalmazott vegyi anyagok kiváltása, valamint a természetes rendszerekkel kapcsolatos minden kutatáshoz és megfigyeléshez szükséges adatbázisok és monitoring rendszerek megfelelő kialakítása, illetve működtetése kiemelt terület. A mezőgazdaság a „szántóföldtől az asztalig” szemlélete magába foglalja a mezőgazdasági vegyszerek környezetbarát, takarékos használatát, illetve kiváltását (rezisztencianemesítés), az ellenőrzött vetőmaghasználatot, a betakarítás utáni technológiai láncot, valamint az élelmiszerbiztonságot garantáló ellenőrzéseket. További KFI lehetőségeket rejt magában a jelentős hulladékmennyiséget termelő ágazatok – mint például a gyógyszeripar – és a környezetvédelem határterületén a különböző veszélyességi kategóriákba tartozó hulladékok hatékony és minél nagyobb arányban másodlagos nyersanyagként való visszaforgatása a gyártásba, illetve termelésbe, valamint a környezetvédelem és az infokommunikáció (ICT) határán a környezetvédelmi tevékenységek speciális hardver- és szoftverigénye. A megújuló energiaforrások globális, uniós és nemzeti szinten egyaránt hangsúlyos szerepet kapnak. A közép-európai régiót tekintve alkalmazásuk Ausztriában, majd utána Olaszországban és Szlovéniában a legkiterjedtebb. Ezen belül a legnagyobb mennyiségben a biomassza, a hulladék és a vízenergia (elsősorban Ausztriában és Szlovákiában) áll rendelkezésre [Közép-Európai OP, 20072013]. A napkollektoros rendszerek elterjedése például az ÚSZT keretében 4327 nyertes pályázat révén jelentősen megnőtt a lakosság körében 2011-2012-ben. Az Országos Környezetvédelmi Tanács 2012 márciusában közzétette állásfoglalását a bioüzemanyagokról [OKT, 2012], amely szerint a kukoricából és repcéből történő előállítás nem költséghatékony, jelentősen befolyásolja a terméshozam változása, és károsan hat ezen nyersanyagok mezőgazdasági felhasználására. Interdiszciplináris, minisztériumok közötti szervezetként hazánkban is felállították a Nemzeti Aszálybizottságot, amelynek fő feladata az éghajlatváltozás hatásait figyelembe vevő Nemzeti 79

Aszálystratégia kidolgozása, illetve végrehajtásának irányítása a sivatagosodás elleni egyezményben szereplő nemzeti cselekvési programnak [2003. évi CVII. törvény] megfelelően. A vízhiány szinte az egész országot, de elsősorban a mezőgazdaságot érinti, és kedvezőtlen additív hatásait a várható éghajlatváltozás tovább fogja súlyosbítani. Ennek okai a természetesen rendelkezésre álló vízkészletek csökkenésében kereshető, ezért az EU különös hangsúlyt fektet a vízvédelemre [COM(2012) 670 final]. A megfelelően kialakított és hatékonyan működtetett adatbázisok, valamint monitoring rendszerek minden tudományterületen nélkülözhetetlenek a kutatásokhoz, illetve azok eredményeinek közzétételéhez mind a környezetvédelmi kutatás-fejlesztésben, mind a határterületek között. Egy, a már megvalósult, valamint a még folyamatban lévő részprojektek vagy esetleg félbemaradt KFI tevékenységek eredményeit összefogó nyilvános és naprakész adatbázis jobban elősegítené és felgyorsítaná a KFI ráfordítással tevékenykedő KKV-k és nagyobb vállalkozások szélesebb körben való megismerését, elérhetőségét, valamint ezen (rész)eredményeik további kiterjedt alkalmazását. A kormányzaton belüli állami adatcsere-kereskedelem (illetve a magas ár miatt annak hiánya, azaz a „befagyott” adatvagyonok) kiküszöbölése segíti a felesleges költségterhek, elkerülését, az innovációs és kutatási potenciál, valamint a nemzetgazdaság egészének teljesítőképesség-növelését, továbbá a térbeli gondolkodás elterjedését: a közérdekű adatok hozzáférhetővé válnak (Aarhus-i Egyezmény, PSI irányelv stb.) és megvalósulhatnak az adatintegrációs törekvések (Inspire, SEIS, NESIS stb.). A hatósági nyilvántartások az állam szakigazgatási ágai számára jelenleg nehezen hozzáférhetők, a szakrendszerek sokszor egymástól függetlenül, lokális részrendszerekként működnek. Az állami alapadatok (ortofotó, kataszteri térkép, topográfiai térképek stb.) összefoglalóan a téradatok közös hozzáférése és legalább az államigazgatáson belüli közös használata korlátozott, nem megoldott az adatelőállítás és adatfrissítés finanszírozása. A különböző veszélyességi kategóriákba tartozó hulladékok újrafelhasználásának aránya hazánkban igen alacsony, amelynek KFI vonzata minden jelentős hulladékmennyiséget termelő ágazatot érint. Az építési bontási hulladékok 80%-ban újrafelhasználhatók lehetnének megfelelő rendszerek kiépítésével, mint például befogadó udvarok, hasznosító kapacitások, illetve ösztönző szabályozás és forgalmazási lehetőségek kialakítása mellett. A nagyobb gyárüzemekben, illetve városok környékén termelődő gyártási és építési hulladék mennyisége indokolttá teszi az erre irányuló KFI beruházásokat, ami már szerepel a Kormány tervei között. A környezetvédelmi tevékenységekhez igen összetett, a természet szövevényes kapcsolataihoz illeszkedő számítógépes programok szükségesek, ráadásul a KFI tevékenységek folyamatos hardverés szoftverfejlesztést igényelnek. A környezetvédelmi tevékenységekhez alkalmazott, geostatisztikai módszereken alapuló számítógépes programok gyakran nagyságrendekben is eltérő eredményeket adnak a bonyolult természeti kapcsolatrendszerek feltárásában. Az ugyanazon természetes környezetre vonatkozó kutatások időben és térben egyaránt változó háttérkörülményei és a természetes rendszerek tulajdonságaiból fakadó eltérések már a mért paraméterek jelentős szórásértékeiben is megmutatkoznak, ezért hazánkban is szélesebb körben szükséges a rugalmas matematikai módszerek elfogadása és alkalmazása a kutatásban, valamint a hatósági ellenőrzésben egyaránt, és beépítése fontos hazai KFI lehetőséget jelenthet a környezetvédelem és az ICT határterületén. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény, az EP 80

és az ET 2003/98/EC (2003. november 17.) irányelve a közszféra információinak további felhasználásáról előírja, hogy a víziközmű-szolgáltatóknak is a jogszabályi előírásoknak megfelelő, az egységes elektronikus közmű- és nyomvonalas létesítmény nyilvántartás (e-közmű) programjával kompatibilis informatikai rendszert kell biztosítaniuk. 1.4.8. A szellemi tulajdon védelme Az elmúlt években jelentős szabadalmi hivatalok (amerikai, angol, kínai) igyekeztek elérni, hogy a zöldtechnológiák területén született megoldások kiemelt figyelmet kaphassanak a hivatalok eljárási rendjében. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SzTNH) mint a szabadalmi ügyek gazdája folyamatosan figyelemmel kíséri az ezen a területen jelentkező kezdeményezéseket. Például az Amerikai Egyesült Államok szabadalmi hivatala (United States Patent and Trademark Office, USPTO) Green Technology Pilot Programjának zöldtechnológiai szabadalmi osztályozási rendszere támpontul szolgálhat a magyar hivatali gyakorlat kialakítására is. Az SzTNH a közeljövőben – a környezetvédelem, a környezetvédelmi innováció elősegítése érdekében – meg fogja vizsgálni a nemzetközi gyakorlatban alkalmazott megoldások magyarországi adaptációjának lehetőségét. Az OECD részéről alacsonynak ítélt magyar szabadalmi aktivitás a környezetvédelem területén is szorosan összefügg a hazai kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenység alacsony intenzitásával, valamint az iparjogvédelmi tájékozottság hiányosságaival. A magyar gazdaságban az innovációs tevékenység meghatározó szereplői a multinacionális anyacég stratégiai irányításával működő külföldi érdekeltségű vállalatok, amelyek a hazai kutatók-fejlesztők közreműködésével kidolgozott találmányaikra gyakran nem magyarországi elsőbbséggel igényelnek szabadalmat. A szabadalmi bejelentési számokban (7. táblázat) pedig egyelőre nem lehet tetten érni a hazai K+F támogatások volumenének elmúlt években tapasztalt növekedését. Az egyes intézményeknél – főleg a KKV-knál – a szabadalmaztatási folyamathoz szükséges ismeretek gyakran hiányosak. Sok esetben szükség lenne szakértői segítségre. Támogatott szolgáltatásokkal, a szabadalmak fenntartási költségeinek támogatásával a szabadalmak és bejelentett „know how”-k száma növelhető lenne.

81

7. táblázat: Nemzeti szabadalmi bejelentések és megadások, illetve az európai hatályosítások alakulása

Víztisztítás

Bejelentések Megadások Hatályosítások

Égetés (szemét, hulladék)

Füstgáztisztítás

Bejelentések Megadások Hatályosítások Bejelentések Megadások Hatályosítások

Hulladékkezelés

Bejelentések Megadások Hatályosítások

Műanyag vagy műanyagtartalmú huladék visszanyerés Radioktív hulladékkezelés

Bejelentések Megadások Hatályosítások Bejelentések Megadások Hatályosítások

2007 13 6 9

2008 12 3 7

2009 8 3 14

2010 16 3 10

2011 16 8 7

2 0 1

1 1 1

2 0 2

2 0 0

1 0 0

1 1 6

1 1 8

1 1 5

3 1 8

1 1 6

2 0 2

1 0 0

8 2 4

5 1 0

5 0 5

0 0 0

2 0 1

0 1 3

0 0 0

3 2 1

1 0 0

1 1 1

0 0 2

1 1 1

1 0 1

Forrás: SzTNH A hazai jelenléttel bíró multinacionális cégek egy része ugyan hazánkban (is) folytat kutatásfejlesztési tevékenységet, de szabadalmi bejelentést – elsősorban anyagi és cégpolitikai megfontolásoktól vezérelve – nem nemzeti, hanem regionális, illetve globális szinten nyújtanak be. A tervek szerint a következő években bevezetni tervezett egységes hatályú európai szabadalom az öreg kontinens 25 országában oltalmat igénylők számára egyszerűsítést és megtakarítást hoz. Az egységes hatályú európai szabadalom bevezetéséből adódóan azonban az előzőekben felsorolt előnyök nem vagy nem elsősorban a hazai és az európai vállalkozások oldalán fognak jelentkezni. Emellett az egységes szabadalom bevezetésétől az is várható, hogy a hazánkban hatályos szabadalmak – azaz hasznosítási monopoljogok – száma jelentősen megemelkedik, amelynek következtében a hazai vállalkozásoknak a mainál jóval több szabadalmi jogi korláttal kell számolniuk a csúcstechnológia területein. A védjegy, mint árujelző az egyes áruk és szolgáltatások azonosítására, egymástól való megkülönböztetésére, a fogyasztók tájékozódásának előmozdítására szolgál, ennek megfelelően az egyik legfontosabb piaci versenyeszköz. A védjegyaktivitásra vonatkozó, a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások osztályozását elősegítő Nizzai Osztályozás alapul vételével a hazánk területén érvényes védjegyek száma a zöldenergia területén csökkenő tendenciát mutat (8. táblázat, SzTNH).

8. táblázat: A Magyarországon érvényes védjegyek száma a zöldenergia területén

zöldenergia

2007

2008

2009

2010

nemzeti

63

57

35

27

nemzetközi

124

116

88

72

Forrás: SzTNH Összességében meglehetősen kedvezőtlen kép rajzolódik ki a környezetvédelem területéhez tartozó hazai bejelentők iparjogvédelmi aktivitását és annak tendenciáit illetően, amelynek okai az alábbiak: a) az általános menedzserkultúra hiányosságaként a hazai KFI szektorra jellemző a gyenge iparjogvédelmi tudatosság és a szellemi tulajdonnal kapcsolatos ismeretek alacsony szintje; b) a magyar gazdaság tulajdonosi viszonyai folytán a hazai K+F potenciál szellemi produktumainak jelentős hányada külföldi tulajdonosok színeiben jelenik meg; c) a kedvezőtlen nemzetközi gazdasági-pénzügyi helyzet elhúzódása; d) gyenge volt vagy hiányzott a korábbi években meghirdetett pályázatokban, illetve a pályázati támogatások felhasználásának értékelése során a szabadalmaztatásra vonatkozóan előírt eredménykötelem; e) átmenetileg megszakadt a kutatás-fejlesztés és innováció közpénzből történő finanszírozásának folyamatossága; f) egy-egy biztató tendenciát azonban érdemes kiemelni: egyrészt azt, hogy hazánkban a K+F+I az EU átlagát meghaladó mértékben járul hozzá a gazdasági teljesítményhez, másrészt pedig azt, hogy a hazai vállalkozások – szintén európai összehasonlításban – élen járnak a már megszerzett iparjogvédelmi oltalom tényleges piaci hasznosításában, értékesítésében, „termőre fordításában”.

1.5. Környezetvédelmi KFI SWOT elemzés Erősségek  a régi tagállamokhoz képest alacsony környezetszennyezés  jelentős biomassza, geotermikus potenciál  viszonylag gazdag természeti értékek  az erőforrás-hatékonyság javul  a humán-egészségügyi kockázati tényezők csökkennek  a környezetterhelés csökken  javul a „zöld” foglalkoztatás  tudásintenzív munkahelyek jönnek létre  a versenyképesebb termékek és szolgáltatások felhasználása növekszik  a cégek megítélése javul  környezettudatosabb vállalatvezetés terjed el  változatos biológiai alapok, hungarikumok  széles nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, magasan képzett kutatói háttér áll rendelkezésre  a környezet- és természetvédelem társadalmi támogatottsága; erős érdeklődés és szervezett, aktív civil háttér működik  világszínvonalú szabadalmi ügyvivői és elbírálói szakértelem áll rendelkezésre  kimagasló természetvédelmi szakértelem  nemzetközi szabadalmi vizsgáló hatóság (Danube Patent Institute) létesítése magyar részvétellel – előkészítés alatt

Gyengeségek  nehezen lehatárolható szakterület, átfedések más szakterületekkel  az innováció nehéz nyomon követhetősége, hiányoznak a megfelelő mutatók  a befektetés lassú megtérülése  magas adminisztrációs terhek  gyorsan változó jogi környezet  bonyolult pályázati rendszerek  nem jelennek meg a valós környezeti költségek az árakban  inkább a bírság kifizetése a fejlesztés helyett  a célzott támogatások alkalmazása a szakterületi lehatárolás nehézsége miatt nem hatékony  a fejlesztési forrásoknak nem a magasabb hozzáadott érték előállítására és a versenyképesség növelésére irányuló felhasználása („gépcsere”, megfelelés az előírásoknak)  a források elégtelensége, hiánya, túlzott adminisztrációja, hullámzó szintje az állami és a gazdálkodói szférában egyaránt  a speciális szaktudású munkaerő hiánya  a zöld gazdaságra irányuló képzés hiánya  sok esetben elavult, elhasználódott eszközállomány, elmaradott infrastruktúra  a környezettudatosság alacsony szintje  tőkehiány, finanszírozási problémák – kiemelten a KKV-k esetében  a hazai kutatási potenciál kihasználatlan, eredményei gyengén hasznosulnak  a helyi termelés és a helyi ellátás között hiányos a kapcsolat  a kutatóközpontok, az egyetemek és a vállalatok közötti gyenge együttműködés  gyenge iparjogvédelmi tudatosság, oltalom nélküli KFI projektek  a szabadalmi adatbázisokban található műszaki tudásanyag hasznosításának hiánya  a kiválasztott ágazatok KFI támogatása mellett az egyéb területek értékes találmányainak elkallódása

Lehetőségek   



            



  



az innovációs mintaprojektek, referenciák létrehozásának támogatása az európai átlaghoz képest jóval alacsonyabb vegyszer-felhasználás a megkülönböztethetőség erősítése: termékfejlesztés, regionális, hagyományos termékek újrapozícionálása jelentős kommunális/háztartási hulladék és szennyvíz keletkezik (gyengeség, ami lehetőség is egyben) stabil jogi környezet biztosítása a környezeti terhek érvényesítése az árakban az engedélyezési rendszer egyszerűsítése a pályázati rendszerek egyszerűsítése az EU-s pályázatokon a sikeresség javítása célirányos támogatások a bírságok visszatartó erejének erősítése hiteltámogatás a megtérülési idő alatt a környezettudatosság javítása speciális képzések indítása vállalati igények szerint és vállalati együttműködéssel a kutatói életpálya jobb megbecsülése a keresleti oldal erősítése az önkormányzati környezetvédelmi beruházások elősegítése az innovációs kereslet megteremtésére a Közösségi társfinanszírozású fejlesztési források (ÚSzT, GOP, ROP stb.) célszerű felhasználása a Közösségi marketing támogatási lehetőségek kihasználása piackutatás, a strukturált információáramlás kialakítása párbeszéd a nemzetközi cégek és a kormányzati szervek között a külföldi tőke magatartásának befolyásolására a hazai és külföldi iparjogvédelmi oltalomszerzés támogatása ösztönzőleg hat a KFI-re

Veszélyek 

 

       

           

az elővigyázatosság elvének nem megfelelő innováció (később derül ki, hogy nagyobb problémát okoz, mint amit eredetileg célzott kezelni) a megelőző szemlélet háttérbe szorulása a korábbi, a régi EU államokban alkalmazottakhoz képest elavult technológiákból adódó, „örökölt” szennyeződések, depóniák, potenciális veszélyforrások a „csővégi” szennyezéskezelés továbbra is meghatározó a támogatások szétaprózódása a támogatásoknak nem a célok szerinti felhasználása a külpiaci megjelenés, exportképesség gyengesége egyre nagyobb mértékű a feldolgozatlan termék aránya a kivitelen belül állandóan változó, kiszámíthatatlan jogszabályi környezet bonyolult, nehezen átlátható adórendszer bürokratizált, nem célirányos, az egyes területek sajátosságait figyelmen kívül hagyó pályázati rendszer éghajlatváltozás, szélsőséges időjárás rövid távú megoldások alkalmazása a hosszabb távú tervezés helyett mezőgazdasági versenyképességi érdekek érvényesítése a környezeti innováció helyett az öntözőrendszerek kihasználatlansága a bankok hitelezési hajlandóságának csökkenése romló szakmunkásháttér árfolyam-bizonytalanság kiszámíthatatlanul változó energiaárak fokozódó importnyomás csökken a fizetőképes kereslet a külföldi cégek szabadalomszerzései miatt a kutatás-fejlesztési területek beszűkülése a jogérvényesítés támogatási rendszerének hiányában a szabadalomszerzés értelmetlenné válása

85

2. KÖRNYEZETVÉDELMI KFI JÖVŐKÉP, CÉLOK Az alábbiakban a helyzetelemzésben (1. fejezet) bemutatott hazai és uniós környezet- és innovációpolitikai dokumentumok, a SWOT elemzés, valamint a környezetvédelmi munkabizottság tagjainak észrevételei alapján megadjuk a környezeti KFI átfogó céljait és jövőképét (9. táblázat), majd ismertetjük a horizontális, átfogó, sarkalatos és specifikus célokat, amelyek nem jelentenek teljes felsorolást, indikatív jelleggel tovább bővíthetők. 9. táblázat: A környezetvédelmi ÁSFK célrendszere összefoglalva Átfogó célok I. ÖKOINNOVÁCIÓ – FENNTARTHATÓ ÉS VERSENYKÉPES FEJLŐDÉS II. BIZTONSÁG, ELŐVIGYÁZATOSSÁG ÉS ALKALMAZKODÁS Sarkalatos célok – specifikus célok 1. Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz, klímabiztonság és az ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzése 1.1. Élővilág, a táji, természeti és földtudományi értékek megőrzése, megismerése és megismertetése, a károsító folyamatok fékezése és visszafordításának elősegítése 1.2. Hulladéktermelés megelőzése (waste prevention), különös tekintettel a hazai erőforrások szűkösségére 1.3. Lakosság egészségét, életminőségét károsító folyamatok fékezése és visszafordításának elősegítése, a környezeti kockázatból eredő, a lakosság egészségi állapotában megnyilvánuló hatások mérséklése 1.4. Környezetbiztonság növelése, a veszélyeztetés megelőzése, a bekövetkezett katasztrófák következményeinek hatékony enyhítése, elhárítása, a környezetkárosodás felszámolása 1.5. Környezeti KFI eredmények beépítése a különböző szakpolitikákba, tervekbe és programokba (különösen: mezőgazdaság, erdészet, halászat, területrendezés, infrastrukturális fejlesztések [energia, közlekedés], ipar, turizmus, bányászat stb.) 1.6. Globális és lokális környezeti változások (pl. éghajlatváltozás, aszály, árvíz, invazív fajok megjelenése, talajpusztulás stb.), kedvezőtlen ökológiai és társadalmi-gazdasági hatások feltárása, az ezekkel kapcsolatos természeti és társadalmi alkalmazkodóképesség kutatása 1.7. Társadalmi-gazdasági folyamatok térbeli szervezése során a környezet eltartó- és tűrőképességével való összhang biztosítása 2.

Természeti erőforrások fenntartható hasznosításának fejlesztése 2.1. Fenntartható, környezetkímélő termelési eljárások és fogyasztási szokások kialakítása 2.2. Erőforrás-takarékos, energiahatékony és környezetbarát technológiák előtérbe helyezése; 2.3. Szállítási és mobilitási igények mérséklése, illetve a mobilitás feltételeinek oly módon történő biztosítása és fejlesztése, hogy az ne okozzon egészségkárosító légszennyezést és zajterhelést; 2.4. Természeti erőforrások (kiemelten: a víz, energia, ásványi nyersanyagok, termőföld, erdők, gyepek, vizes élőhelyek, növény és állatvilág, területhasználat) takarékos és hosszú távon fenntartható hasznosítása; 2.5. Természeti erőforrások igénybevételének helyettesítése, különös tekintettel a hulladékhasznosításra; 2.6. Ökoinnovációt ösztönző együttműködések, demonstrációs projektek, szabályozó és támogató eszközök, valamint új szabványok kidolgozása; 2.7. Iparjogvédelemben rejlő – versenyképesség-javító – lehetőségek fokozottabb kihasználása, a szellemitulajdon-védelmi tudatosság és képességek fejlesztése:

86

Horizontális célok A. HAZAI KÖRNYEZETVÉDELMI IPAR FEJLESZTÉSE B. EMBERI ERŐFORRÁSOK (SZAKEMBERGÁRDA) FEJLESZTÉSE C. INNOVÁCIÓS LÁNCOK ÉS ÁTFOGÓ KUTATÁSI TÉMÁK TÁMOGATÁSA

2.1. Jövőkép A környezetvédelmi KFI jövőkép meghatározása során abból indultunk ki, hogy mind a környezet-, mind az innovációpolitika megszabja azokat a „magas absztrakciós szintű” törekvéseket, amelyek figyelmen kívül hagyása fókuszálatlanná tenné a célrendszert. A környezetvédelmi KFI kívánatos jövőbeni célállapotát a következőképpen adhatjuk meg: A Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia 2020 időhorizontján belül 2020ig elérjük, hogy a hazai KFI potenciál versenyképességének meghatározó összetevője lesz az ökoinnováció, valamint a környezetbiztonságra és az alkalmazkodásra irányuló fejlesztések, amelyeknek eredményei tükröződnek a publikációk, szabadalmak és nemzetközi K+F projektek számában, valamint a KFI műhelyek szellemi és pénzügyi tőkevonzó képességében.

2.2. Célrendszer A jövőkép elérése érdekében átfogó, valamint specifikus célokat határoztunk meg, amelyek célhierarchiában rendeződnek egymáshoz. A célhierarchián belül a specifikus célok adják meg az átfogó célok részletesebb, szakterületi kifejtését. Az alábbiakban egységes szerkezetben ismertetjük a környezetvédelmi KFI szakterület átfogó és specifikus céljait. 2.2.1. Átfogó célok Az átfogó célok a környezetvédelmi KFI fontosabb minőségi értékeit és irányelveit rögzítik és a

fenntarthatóság felé való átmenet technológiai, valamint ökológiai és humán pillérét alkotják. (Az alább ismertetett átfogó célok nem tükröznek fontossági sorrendet.) A környezetvédelmi KFI célrendszer keretében két átfogó célt tűztünk ki: I. ökoinnováció – fenntartható és versenyképes fejlődés, II. biztonság, elővigyázatosság és alkalmazkodás. I. Átfogó cél: ökoinnováció – fenntartható és versenyképes fejlődés Az intelligens és zöld növekedést támogató KFI (azaz az ökoinnováció) szélesebb körű elterjedése lehetővé fogja tenni a természeti erőforrások hatékonyabb kezelését és új, sokszínű piaci lehetőségeket fog teremteni. A „zöld gazdaság” kialakítása gazdasági növekedést és munkahelyeket teremthet, illetve tarthat meg, csökkentheti a fosszilis tüzelőanyagoktól és más import alapanyagoktól való függést, továbbá javíthat az alapanyaggyártó és feldolgozó iparágak, valamint a szolgáltatások gazdasági és környezeti fenntarthatóságán. Az ökoinnováció a fenntarthatóság felé való átmenet technológiai pillére.

87

II. Átfogó cél: biztonság, elővigyázatosság és alkalmazkodás A természeti kincsek megőrzését, a környezeti problémák megelőzését, a környezetbiztonság

és az alkalmazkodóképesség javítását szolgáló KFI – az fenntarthatóság felé való átmenet ökológiai és humán pillére.

ökoinnováció

mellett – a

2.2.2. Sarkalatos célok Az alábbiakban ismertetjük a 2.2.1. fejezetben bemutatott átfogó célok elérését segítő

sarkalatos célokat. Megjegyezzük, hogy ezek a hozzájuk tartozó specifikus célokkal együtt mindkét átfogó célhoz kapcsolódnak, azaz az átfogó célok – megnevezésükhöz hűen – átfogják a sarkalatos és specifikus célokat, prioritásokat és kitörési pontokat. Két sarkalatos célt azonosítottunk, amelyek tovább bonthatók specifikus célokra:  alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz, klímabiztonság és az ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzése;  a természeti erőforrások fenntartható hasznosításának fejlesztése. 2.2.3. Specifikus célok 1. sarkalatos cél: alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz, klímabiztonság és az ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzése E sarkalatos célhoz kapcsolódó specifikus célok a következők:  az élővilág, a táji és földtani értékek megőrzése, megismerése és megismertetése, a károsító folyamatok fékezése és visszafordításának elősegítése;  a hulladéktermelés megelőzése (waste prevention), különös tekintettel a hazai erőforrások szűkösségére;  a lakosság egészségét, életminőségét károsító folyamatok fékezése és visszafordításának elősegítése, a környezeti kockázatból eredő, a lakosság egészségi állapotában megnyilvánuló hatások mérséklése;  a környezetbiztonság növelése, a veszélyeztetés megelőzése, a bekövetkezett katasztrófák következményeinek hatékony enyhítése, elhárítása, a környezetkárosodás felszámolása;  a környezeti KFI eredmények beépítése a különböző szakpolitikákba, tervekbe és programokba (különösen: mezőgazdaság, erdészet, halászat, területrendezés, infrastrukturális fejlesztések [energia, közlekedés], ipar, turizmus, bányászat stb.);  a globális és lokális környezeti változások (pl. éghajlatváltozás, aszály, árvíz, invazív fajok megjelenése, talajpusztulás stb.), kedvezőtlen ökológiai és társadalmi-gazdasági hatások feltárása, az ezekkel kapcsolatos természeti és társadalmi alkalmazkodóképesség kutatása;  a társadalmi-gazdasági folyamatok térbeli szervezése során a környezet eltartó- és tűrőképességével való összhang biztosítása. 2. sarkalatos cél: a természeti erőforrások fenntartható hasznosításának fejlesztése

A természeti erőforrásokhoz kapcsolódó specifikus célok az alábbiak:  

fenntartható, környezetkímélő termelési eljárások és fogyasztási szokások kialakítása; erőforrás-takarékos, energiahatékony és környezetbarát technológiák előtérbe helyezése;

88

 a szállítási és mobilitási igények mérséklése, illetve a mobilitás feltételeinek oly módon történő biztosítása és fejlesztése, hogy az ne okozzon egészségkárosító légszennyezést és zajterhelést;  a természeti erőforrások (kiemelten: a víz, energia, ásványi nyersanyagok, termőföld, erdők, gyepek, vizes élőhelyek, növény és állatvilág, területhasználat) takarékos és hosszú távon fenntartható hasznosítása;  a természeti erőforrások igénybevételének helyettesítése, különös tekintettel a hulladékhasznosításra;  az ökoinnovációt ösztönző együttműködések, demonstrációs projektek, szabályozó és támogató eszközök, valamint új szabványok kidolgozása; 2.2.4. Horizontális célok

Az alábbi célok egyszerre több területen hatnak, és segítik, hogy az általános, sarkalatos és specifikus célok érvényre jussanak. Három horizontális célt azonosítottunk, ezek: 1. a hazai környezetvédelmi ipar fejlesztése, 2. az emberi erőforrások (szakembergárda) fejlesztése, 3. innovációs láncok és átfogó kutatási témák támogatása. 1. horizontális cél: a hazai környezetvédelmi ipar fejlesztése E horizontális cél a meglévő kutatási és innovációs potenciál intézményes hátterének megerősítését szolgálja magas hozzáadott értékű, tudásigényes, exportképes technológiák kifejlesztése érdekében. Ezen cél megvalósítását az alábbiak segíthetik elő:    

a hazai környezetvédelmi KFI kapacitások megőrzése, erősítése, illetve a megszűnt szakintézetek újbóli létrehozása, a K+F orientált mikrovállalkozások és KKV-k fejlesztése, a kutató-, kompetencia- és kiválósági központok támogatása, az innovatív termékek és szolgáltatások exportjának ösztönzése.

2. horizontális cél: az emberi erőforrások (szakembergárda) fejlesztése E horizontális cél a meglévő kutatási és innovációs potenciál emberi erőforrás hátterének megerősítését szolgálja magas hozzáadott értékű, tudásigényes, exportképes technológiák kifejlesztése érdekében. Ezen cél megvalósítását az alábbiak segíthetik elő: 



  

a környezettudományi ismeretek, a környezettudatos szemlélet, gondolkodásmód, vállalkozói készség és döntéshozatal (pl. klímatudatosság, energiatudatosság, egészségtudatosság) elterjesztése, a környezettudományi közép- és felsőfokú oktatás megerősítése, valamint a nem szakirányú képzésben a környezettudatosság és a fenntarthatósági szempontok erősítése, a K+F eredmények hasznosítását az oktatásban, különösen a fenntarthatósággal és környezetvédelemmel (kiegészülve az alapvető szellemitulajdon-védelmi ismeretekkel) kapcsolatos iskolai oktatás segítése a környezettani-környezettudományi felsőoktatás erősítésével, a munkahelyteremtés, a kutatói életpálya vonzóvá tétele, a határon túli magyar kutatók magyarországi tevékenységének támogatása. 89

3. horizontális cél: az innovációs láncok és átfogó kutatási témák támogatása Ezen cél megvalósítását az alábbiak segíthetik elő:    

a hosszú távú, többéves kutatási programok támogatását, általánossá téve a szellemitulajdonvédelmi követelmények fokozott érvényre juttatását a forrásallokáció során, a kutató intézmények és a vállalkozások együttműködésének elősegítése a szorosabb szakmai kapcsolat hátterének biztosításával, a többszereplős innovációs láncok komplex támogatását, a környezeti adatok hozzáférhetőségével, adatminőségével és adattisztításával kapcsolatos fejlesztéseket.

A nemzeti érdekeltségű és magas tudással rendelkező szakemberek foglalkoztatása, tudásintenzív hazai termék előállítása a fejlődés alappillére. A fentiekre tekintettel azonban – ahhoz, hogy a környezetvédelmi ipar és -technológia megfelelő teret nyerjen – további erőfeszítésekre van szükség az innovációnak kedvező feltételek megteremtése érdekében, a következő fő célkitűzések szem előtt tartásával: 

   

a makrogazdasági stabilitás helyreállítása és fenntartása, ideértve a közfinanszírozás fenntarthatóságát (ez utóbbi az innovációba történő dinamikus magán- és közfinanszírozású befektetések egyik legfontosabb előfeltétele), a versenyt támogató hozzáállás, valamint az innovációt elősegítő egyéb szabályozási rendszerek biztosítása a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével, a vállalkozások – és közöttük az induló vállalkozások – adminisztrációs terheinek csökkentésére tett erőfeszítések folytatása, a szellemi tulajdonjoggal összefüggő jogszabályok hatékony végrehajtása, valamint olyan új eszközök meghatározása, amelyek célja az iparjogvédelmi aktivitás növelése, a pénzügyi szektor mozgósítása az innováció támogatása érdekében a már jelenleg hozzáférhető szabadpiaci eszközök mellett (pl.: a kormányzat kezdeti ösztönzést nyújthat a pénzügyi szektornak számos olyan program segítségével, amely az állami és a magánszektor megosztott kockázatvállalásán alapul).

90

25. ábra: A környezetvédelmi ÁSFK célrendszer

3. PRIORITÁSOK, KITÖRÉSI PONTOK 3.1. Prioritások Prioritásnak (stratégiai irányoknak) nevezzük egy adott ágazaton belül azon területeket, amelyek jövőbeli fejlesztése (erőforrások biztosítása, intézményi és szabályozási környezet megváltoztatása stb.) kívánatos a sarkalatos vagy specifikus célok eléréséhez. A kitörési pontok sorrendje nem takar fontossági sorrendet és nem tekinthetők kizárólagos cselekvési irányoknak. A prioritásokat táblázatban foglaltuk össze (8. táblázat), és öt nagyobb tématerület szerint csoportosítottuk: A) Éghajlatváltozás, klíma- és környezetbiztonság: a terület prioritásai az éghajlatváltozás folyamatának, hatásainak, következményeinek feltárására, valamint az alkalmazkodás és a felkészülés lehetőségeinek KFI vonatkozásaira irányul. (Megjegyezzük, hogy az éghajlatváltozás megelőzésével, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével és a dekarbonizációval kapcsolatos KFI célokat az Energetika ÁSFK tartalmazza.) B) Hulladékgazdálkodás: a terület prioritásai elsősorban a hulladéktermelés megelőzését szolgáló technológiai lehetőségekre irányul C) Vízgazdálkodás: A terület prioritásai kiemelt jelentőségű természeti kincsünk, a felszíni és felszín alatti vízkészleteink megóvását, fenntartható hasznosítását támogatja D) Természetvédelem és a biológiai sokféleség megőrzése: a terület kiemelkedő jelentőségű élővilága diverzitásának, valamint az élettelen természeti értékek megőrzésével kapcsolatos KFIre irányul E) Ipari alkalmazású ökológiai és anyagcsererendszerek, élőgéptechnológia és nanotechnológia: a terület prioritásai közvetlenül támogatják a „zöld gazdaság” magyarországi feltételeinek kialakítását A fentieken túl még két átfogó, komplex területet azonosítottunk az ágazat prioritásai között: F) Komplex környezetbiztonsági KFI G) Komplex környezetvédelmi informatikai- és monitoring rendszerek

3.2. Kitörési pontok a prioritások alapján Kitörési pontként azokat a – prioritásokon belül azonosított – KFI beavatkozási területeket értjük, amelyek    

gyors és tartós növekedési potenciállal rendelkeznek, új piacok (réspiac vagy piacvezető szerep) megszerzését vagy a meglévő piaci lehetőségek kiszélesítését eredményezhetik a KFI eredmények gazdasági hasznosításával, jelentős, meghatározható versenyelőnyt jelentenek az adott szegmensekben, számottevő KFI forrásabszorpciót biztosítanak.

Az öt nagyobb és két kisebb tématerület szerint csoportosított prioritások alapján az alábbi kitörési pontokat határoztuk meg (10. táblázat, 26. ábra): 10. táblázat A. Éghajlatváltozás, klíma- és környezetbiztonság

A1. Éghajlatváltozás és klímabiztonság  az éghajlatváltozás várható hatásainak, következményeinek és az éghajlati sérülékenység kutatása,  az alkalmazkodás innovatív lehetőségeinek kutatása, reziliens rendszerek (különösen a kritikus infrastruktúra, környezetegészségügy, természetes ökoszisztémák, felszíni és felszín alatti vízkészletek terén) és okos városok (smart cities) kialakítása  a klímabiztonság javítását célzó térinformatikai fejlesztések  szélsőséges időjárási viszonyokhoz adaptált élelmezési és takarmányozási rendszerek feltárása  vízgazdálkodási (öntözés, vízrendezés és ezeket támogató gépészeti, vízkémiai és biológiai) kutatások indítása  a klímaváltozás körülményeihez jól alkalmazkodó növény- ill. állatfajtáink felmérése  aszálykezelés és belvízgazdálkodás összehangolása és fejlesztése  a globális felmelegedéssel járó erdészeti és mezőgazdasági fajváltozások (migráció, termesztett/tenyésztett fajok váltása) kutatása  a klímaváltozáshoz igazodó, fenntartható tájhasználatra vonatkozó kutatások, programok

A2. Klímaváltozás és a mezőgazdaság, illetve az erdőgazdálkodás vizsgálata  kedvező vízgazdálkodású öntözési rendszerek fejlesztése  nemesítési programok indítása szélsőséges időjárási viszonyok jobban alkalmazkodó fajták előállítása céljából  természet-, és klímabarát tájhasználati rendszerek kialakítása, bemutatása (védett természeti területeken, mintaterületeken)  a termőhelyi tényezők változásának agro- és ökogeológiai vizsgálata, különös tekintettel a kőzet– talaj–növény kapcsolatokra

93

A2.1 Mező- és erdőgazdálkodás  a mező és erdőgazdálkodás, valamint az ehhez kapcsolódó élelmiszeripar feleljen meg a környezeti terheléscsökkentés és az erőforrásokkal történő hatékonyabb gazdálkodás szempontjainak, megőrizve az agrárgazdaság természetes és szennyeződésmentes környezeti feltételeit (talaj, víz, levegő) és kedvező hazai adottságait  a mező- és erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó termőföldhasználat hatékonyságának növelése: a komplex „win-win” lehetőségek (pl. termékenység növelése és hozzájárulás a klímaváltozás ütemének mérsékléséhez) kihasználása és alkalmazásának kutatása  környezetbarát növénytermesztés és növényvédelmi gyakorlat elősegítése a klímaváltozás hatásainak csökkentésére, az ezt célzó innovatív módszerek kutatás-fejlesztése  kórokozók és kártevők (pl. klímaváltozás nyomán megjelenő invazív fajok) elleni környezetbarát védekezés és a rezisztencia növelése, növénynemesítési programok a vegyszerfelhasználás kiváltására  az ökológiai termesztés lehetőségek és piacának bővítése: kutatási háttér, öko-fajtanemesítés, növényvédelmi alternatívák és a környezetanalitika kiszélesítése az egészséges és nyomon követhető élelmiszerek érdekében; kiemelt fontosságú a fajtanemesítés, amely támaszkodhat génbankjaink hagyományos és tájfajtáira  a természetes alapú növényvédelem megoldásához és hatékonnyá tételéhez elengedhetetlen a növényvédelem alternatív útjainak kutatása és a mikrobiális talajélet serkentése a talajerőfenntartáshoz  fehérje, növényi olaj- és alternatív zöldenergia-fejlesztések, a nemzetközi trendek mentén, a hazai specialitások erősítésével  a környezetkímélő mezőgazdasági gyakorlat biztosításához elengedhetetlen a szermaradékvizsgálatok fejlesztése és a növényvédőszer-hatóanyagok revíziójának gondozása; mezőgazdasági eredetű szerves mikroszennyezők követése felszíni vizekben  a növénytermesztési gépészeti technológiai fejlesztés legfőbb feladata a géptípusok és logisztika optimalizálása a technológia hatékonyságának javítására, a környezet terhelésének csökkentésére  a korszerű biológiai technikák, genomikai ismeretek alkalmazása kulcsszerepet tölthet be a növénynemesítésben, hogy nagyobb terméshozamú, jobb beltartalmi értékű, kórokozóknak ellenálló fajtákat hozzunk létre, amelyek lehetőleg jól alkalmazkodnak az adott termőhelyi viszonyokhoz és a klímaváltozáshoz A3. A területi és ágazati éghajlati sérülékenység kutatása és elemzése  az éghajlatváltozás hatásainak kutatását, illetve az ahhoz történő alkalmazkodási stratégiák kidolgozását segítő K+F tevékenység támogatása, valamint az azt megalapozó és országos térinformatikai adatbázis létrehozása: olyan országos léptékű, a döntéshozók munkáját elősegítő térképváltozatok szerkesztését tenné lehetővé, amelyek megfelelő tematikus földtani, talajtani térképek, meteorológiai adatok kombinálásával mutatnák – a belvíz- és árvíz-veszélyeztetettséget, – a kőzet-talaj-víz kölcsönhatások függvényében az aszályveszélyes területeket – a deflációnak, talajeróziónak, földcsuszamlásoknak fokozottan kitett térségeket  fejlesztési célok: multidiszciplináris adatgyűjtés, harmonizálás, adatbázis-építés és fejlesztés

94

A4. Környezetbiztonság  a földtani veszélyforrások ellen történő védekezés hatékonyságának növelése: preventív kutatások végzése – kiterjedt adatbázis létrehozása: adatgyűjtés, rendszerezés, értékelés – rendszeres modellezés: elsősorban a prgnosztizálható eseményeknél (pl. magaspartok) a katasztrófahelyzetek elkerülésére – térképezés: a veszélyeztetettség földtani és más környezeti (természetes és antropogén) okainak kiterjedt felmérése és térképi ábrázolása, valamint az értelmezés megkönnyítését szolgáló magyarázók készítése  a geokémiai anomáliák kiterjedt vizsgálata, térképezése és monitorozása: természetes és antropogén eredetű, az emberi egészségre veszélyt jelentő elemdúsulások, gázemissziók esetében, különösen a geogén radonpotenciál KFI módszereinek kidolgozása B. Hulladékgazdálkodás B1. A hulladékképződés megelőzése  a hulladékszegény technológiák, eljárások fejlesztése,  a csomagolástechnika környezetbarát KFI fejlesztése (pl. többutas csomagolások),  a terméktervezés, „ökodesign” elősegítése. B1.1 Hulladékszegény technológiák és eljárások kutatás-fejlesztése  hulladékszegény technológiák hosszú távú alkalmazásáért tett beruházásokhoz, átalakításokhoz kapcsolódó kutatás-fejlesztés  a gyógyszeriparban használt csomagolási technológiák környezetbarát fejlesztése B1.2 A csomagolástechnika kutatás-feljesztése  többutas csomagolások kutatás-fejlesztése  környezetbarát és komposztálható bio-csomagolóanyagok elterjeszthetőségének kutatása  az üveg előtérbe helyezésének lehetőségeivel kapcsolatos kutatás-fejlesztés a műanyag, valamint a rétegelt papír és aludobozok helyett az élelmiszer-csomagolásban  természetbarát és könnyen újrahasznosítható, ill. lebomló csomagolóanyagok további kutatása B1.3 A betétdíjas rendszerek fejlesztése  a betétdíjas csomagolóanyagok körének kiterjesztési lehetőségeivel kapcsolatos kutatás-fejlesztés  a betétdíjas rendszerbe több műanyag- és fém-tartalmú csomagolóanyag bevonására irányuló innováció a betétdíjas rendszerbe (a gyűjtő automaták továbbfejlesztése  a kötelező betétdíjas rendszer kialakításával kapcsolatos kutatások B2. Hulladékhasznosítás, hulladékkezelés  a „hulladékból termék” technológiák elterjesztését  a hulladék vége státusz kritériumrendszereinek kidolgozása  az ipari, mezőgazdasági, kommunális hulladékok (fenntartható, alátámasztott) hasznosítását

életciklus-elemzéssel

95

B2.1 Az építési, bontási hulladékhasznosítás kutatás-fejlesztése (a primer nyersanyag kiváltására)  bontott és őrölt tégla, csempe, cserép és beton, valamint szelektíven gyűjtött üveg és műanyag felhasználási lehetőségeinek kutatása  bontott, gipsz- és más veszélyes anyagoktól mentes építőanyag, valamint építkezéseken kitermelt inert ásványi anyagok felhasználásának kutatás-fejlesztése leművelt külszíni bányagödrök rekultivációjával kapcsolatban  mintavételezésre és ellenőrzésre alkalmas műszerfejlesztés az illegális feltöltések kivizsgálása érdekében B2.2 Gumi- és üveghulladék hasznosításával kapcsolatos kutatás-fejlesztés  a gumihulladék újrahasznosításának innovatív lehetőségei pl. gumitéglák gyártásánál, nyomvonalas létesítményekben  a használt gumiabroncsok újrafutózásának, regenerálásának fejlesztése  a gazdasági, műszaki és környezetvédelmi elvárásoknak megfelelő, komplex energetikai és vegyipari megoldások továbbfejlesztése a használt gumiabroncsok újrahasznosításában  az üveghulladék gazdaságos újrahasznosításának kutatása (üvegtégla, lámpabúra stb.) B2.3 Hulladékszétválasztási technológiák fejlesztése  a szervesanyag-tartalom elkülönítésére szolgáló megoldások fejlesztése  a szelektív gyűjtés hatékonyságának növelése és a gazdasági hasznot hozzárendelő eszközök fejlesztése (pl. cseppfolyós szén-dioxid, metilalkohol és ezzel üzemanyag előállítása) B2.4 Komposztok felhasználását elősegítő rendszerek fejlesztése  az aprító, tömörítő eljárások és az újrahasznosító berendezések (pl. gázgenerátor, villamosenergia-termelő egység, szén-dioxid leválasztó, metanolreaktor stb.) fejlesztése  a keletkező sósav és a kéntartalmú komponensek környezetkímélő kezelésének fejlesztése  a termelt CO2 és metilalkohol hatékony felhasználásának további kutatása  irányított komposztálási technológia fejlesztése  (gyógy)szermaradványok csökkentésére, ártalmatlanítására irányuló kutatások, fejlesztések a komposzt mezőgazdaságban való biztonságosabb felhasználása érdekében B2.5 A hulladékudvarokban a jövőben üzemelő újrahasználati központok kialakítása  olyan létesítmény, „javító üzem” kifejlesztése, ahol a még működőképes alkatrészeket, esetleg gépeket, szerkezeteket használható formában, kedvező áron újraértékesítik vagy pl. az elromlott háztartási gépeket, eszközöket (kenyérpirító) viszonylag egyszerű javítással újra működőképessé teszik B2.6 Egyszer használatos egészségügyi betét és pelenka hulladék szelektív gyűjtésére, valamint további kezelésére vonatkozó kutatás-fejlesztés  a szervesanyag- és műanyagtartalom elkülönítésére szolgáló innovatív és költséghatékony megoldások, valamint újrahasznosítási lehetőségek kutatás-fejlesztése

96

B2.7 Ipari és háztartási hulladékok újrafeldolgozásának, illetve melléktermékként történő hasznosításának kutatás-fejlesztése  az eddig hulladékként jelentkező anyagok minél szélesebb körének melléktermékként, primer energiaforrásként, alternatív tüzelőanyagként történő felhasználására, a termelési folyamatokba történő közvetlen visszavezetésére irányuló kutatás-fejlesztés, csökkentve ezzel a kezelendő hulladékok mennyiségét (pl. hulladékból előállított zajvédő falak, építőanyagok mint komplex környezetvédelmi cél megvalósítása) C. Vízgazdálkodás C1. A víztechnológiai ipar fejlesztése  a víz- és anyagtakarékos technológiák elterjesztése  a vizek, a talaj és a földtani közeg állapotának és terhelésének nyomon követése, a szennyezett, illetve. veszélyeztetett területek és vizek felmérése, valamint a bioremediációs eljárások fejlesztése  az információs rendszerek fejlesztése C1.1. Az ivóvízzel kapcsolatos KFI  az ivóvíztisztítási technológiák fejlesztése: az új nemzetközi szakmai és technológiai megoldások továbbfejlesztése a hazai vízellátó rendszerekhez és az egyedi sajátságokhoz igazítva  az ivóvízellátó hálózatok hidraulikai felülvizsgálatával kapcsolatos kutatás: a csőhálózatok szállítókapacitásának csökkentésére irányuló KFI – a csökkenő fogyasztói ivóvízigények figyelembevételével – azokban az egyedi esetekben, ahol a beavatkozás elvégzését követően is hozzájuthatnak az egyes felhasználók a közüzemi ivóvízellátó hálózaton keresztül a megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvízhez (a tervezett beavatkozásokkal hazánk közüzemi ivóvízellátó rendszereinek döntő hányada érintett)  a hazai közüzemi ivóvízellátás tekintetében a mérési pontosság, a mérőleolvasás és a csőhálózati veszteségeket célzó beavatkozások, technológiai megoldások alkalmazása kérdéskörben olyan fejlesztésekre van szükség, amelyekkel minimalizálható az ivóvízveszteség az ivóvízellátó hálózatokban  részletesen indokolt vizsgálni az egyes csőhálózatokban megfigyelhető nitritképződés okait és a megszüntetésének vagy mérséklésének lehetőségeit C1.2. A vízi közművekkel kapcsolatos KFI  a csatornarendszerek felújítási technológiáinak, feltárás nélkülirekonstrukciójának, illetve tisztításának fejlesztése  a főgyűjtők mentén az elvezetett szennyvíz hőtartalmának hasznosítása a vezeték mentén található épületek fűtése és hűtése céljából  az EDRS keretében a hazai vízmű vállalatok, kutatóintézetek, egyetemek, valamint kis- és középvállalkozások pályázásának támogatása: a pályázatokba történő bevonásuk lehetőségeinek és feltételeinek feltárása és megteremtése a lehető legrövidebb időn belül víziközmű pályázati célok elősegítése érdekében  az ivóvízminőségű és „szürke víz”-nek szánt vízmennyiségeket a lakóépületben elkülönített módon felhasználni képes technológiai megoldásokkal kapcsolatos KFI 97

 távműködtetéshez és távérzékeléshez szükséges módszerek fejlesztése C1.3. A szennyvízkezeléssel kapcsolatos KFI  a szennyvíz- és szennyvíziszap-kezelési, valamint hasznosítási technológiák fejlesztése, figyelemmel a tisztított szennyvíz- és a biogáz energetikai hasznosítására: – a szennyvíziszap megfelelő kezelésével, mezőgazdasági felhasználásával együtt az iszapban megjelenő patogének költséghatékony csökkentését célzó technológiákat is fejleszteni szükséges – a kommunális szennyvíztisztító telepeken keletkező szennyvíziszap foszfortartalmának kinyerésére irányuló KFI (pilot projekt) – víz- és anyagtakarékos technológiák elterjesztése: a szennyvizek esetében a „fekete”, „szürke” és „sárga víz” szétválasztásával, elkülönített gyűjtésével és tisztításával kapcsolatos KFI, valamint az ezekben rejlő nyersanyag újrahasznosításának kutatása, továbbá a háztartási szintű víz- és tápanyaggazdálkodás lehetőségének vizsgálata  a tisztított szennyvíz erőforrásként történő felhasználásának növelésére irányuló KFI: – a nem közművel összegyűjtött háztartási szippantott szennyvíz vagy nagyon tömény, „fekete víz”, valamint kommunális hulladéklerakók csurgalékvizének kezelésére alkalmas, speciális anaerob, energiatermelő rendszerek és tisztítási technológiák fejlesztése – mikroszennyezők, illetve biológiailag nehezen lebontható anyagok (különös tekintettel a bevezetés alatt álló újabb immissziós határértékekre, pl. Cd, Pb, PCP stb.) eltávolítására alkalmas költséghatékony szennyvíztisztítási technológiák fejlesztése, a meglévő telepek átalakítása (a telepek ilyen feladatra történő felkészítése) – energiatakarékos szennyvíztisztítási technológiák fejlesztése, a szennyvíztisztító telepek üzemeltetésének energiahatékony racionalizálása, intenzifikálása, valamint a fizikai, kémiai és biológiai módszerek fejlesztése; a szervesanyag(karbon)-, nitrogén- és foszforterhelésének olyan mértékben történő csökkentése, amely után az öntisztítást már élővizeink is fenntartható módon képesek biztosítani (pl. eleveniszapos, biofilmes, granulált iszapos mikroorganizmus tömeggel) – a regionális szennyvíziszap-feldolgozó technológiák fejlesztése és a korszerű biogáz technológiákkal kapcsolatos KFI: a 25 000 LE szennyezőanyag-terhelés feletti szennyvíztisztító telepek alkalmassá tétele a biogáz-termelésre és -hasznosításra – a szervesanyag(karbon)-, biológiai nitrogén és foszfor eltávolítását segítő módszerek továbbfejlesztése, korszerű technológiák hazai bevezetése, valamint a biológiai többletfoszfor eltávolítása és a denitrifikáció együttes megvalósításának kutatása – tudás- és technológiatranszfer biztosítása a szennyvíztisztítással különböző területen foglalkozó szereplők között – kémiai monitoring és biológiai korai figyelmeztető rendszerek kifejlesztése (technológiavédelem), illetve a befogadók minőségi vizsgálatán alapuló technológiai folyamatirányítás  egyedi szennyvíztisztító rendszerek fejlesztése: – a magyar településszerkezetből fakadóan a tisztított szennyvíz szikkasztással és az egyedi szennyvízkezelő berendezésekkel kapcsolatos KFI – az egyedi szennyvízkezelő berendezésekkel kapcsolatban a nitrátosodás veszélyének feltárása, a háztartási eredetű szerves és szervetlen mikroszennyezők talajbeli sorsának vizsgálata és az ebből eredő környezeti és egészségkockázat becslése  szennyvízelvezető rendszerek, valamint szennyvíz- és szennyvíziszap tisztítási technológiák fejlesztése, mezőgazdasági technológiák szagemissziójának kontrolljára irányuló kutatás-fejlesztés 98

 természetközeli szennyvíztisztítási technológia alkalmazása C2. Klímaváltozás és a felszíni, valamint a felszín alatti vízkészlet, illetve az azokkal összefüggő ökoszisztémák változásának vizsgálata  regionális hidrogeológiai modellek, illetve azok hátterét szolgáló rendezett, országos hidrogeológiai adatbázis szükséges (az országos vízgyűjtő-gazdálkodás tervezés adatbázisára támaszkodva): a rendelkezésre álló vízkészlet mennyiségi változásának figyelése mellett fontos annak minőségi (szennyezettségi) értékelése is, mivel a klímaváltozás hatására átalakuló mezőgazdasági gyakorlathoz kötődő szennyezések feltárása is szükséges, továbbá figyelembe kell venni a klímaváltozás miatt bekövetkező vízigényváltozást (ivóvíz és öntözővíz) Különböző beszivárgási szcenáriókra alapozott vízföldtani modellezéssel számszerűsíteni szükséges a felszín alatti vízkészlet mennyiségi (és minőségi) változásait megalapozva a hosszabb távú vízgazdálkodási döntéseket (beleértve az alternatív vízbeszerzési forrásokat is)  a felszín alatti vizek hasznosítása során biztosítani szükséges a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák fennmaradásához szükséges vízmennyiséget, vagyis a kitermelhető, illetve felhasználható vízmennyiség meghatározása során az utánpótlódásnak az ökoszisztémák vízigényével csökkentett mennyiségéből kell kiindulni [VKI]; a vizes élőhelyek (gyakran Natura 2000, vagy más természetvédelmi oltalom alá eső területek) megfelelő védelméhez ezen élőhelyek minél pontosabb ismeretére, – többek között – a felszín alatti ökoszisztémák vízigényének meghatározására van szükség  az olajjal szennyezett csapadék- és felszíni vizek tisztítása céljából az olaj kivonására alkalmazott felitató anyagok és berendezések további fejlesztése, valamint az egyedi méretű csatornák esetében innovatív megoldások szükségesek  a természeti elemek (elsősorban a vizek és a földtani közeg) állapotértékelésének és állapotuk nyomon követésének fejlesztése, kiterjedt és területspecifikus monitoring rendszerekkel kapcsolatos KFI: - monitoring rendszerek és mérések fejlesztése - minősítési és állapotértékelési rendszerek fejlesztése - a vizek terhelésének és állapotának nyomon követéséhez szükséges információs rendszerek harmonizálása, fejlesztése - ágazatközi, műszaki, társadalomtudományi, gazdasági információk integrált rendszerének kialakítása és az információk rendelkezésre állásának biztosítása  a kevesebb erőforrás-felhasználással járó, környezetkímélőbb technológiák eléréséhez és a kiterjedt monitoring rendszerek adatainak a természetes rendszerek sajátságaihoz alkalmazkodó felhasználásához rugalmas és az összetett környezeti kapcsolatokat (természetes öntisztulás, szerves és szervetlen megkötődés eltérő hatása stb.) is figyelembe vevő értékelési szempontrendszer, ill. algoritmus kidolgozása, amely elősegíti az egyedi esetre vonatkoztatott, legkisebb ökológiai lábnyommal rendelkező beavatkozási technológia kiválasztását  a felszíni és felszín alatti vizek, valamint a potenciális szennyezőforrások monitoring hálózatának kiterjedt működtetése és további fejlesztése

99

C3. Szennyezésmegelőzés, kármentesítés, monitoring  az ivóvízbázis-védelemhez és monitoringhoz kapcsolódóan a szennyezett talajok költséges kármentesítésében a gazdaságosabb megoldások kutatás-fejlesztése, a szennyezettség kiterjedésének pontosabb lehatárolása, illetve érzékeny kimutatási módszerek fejlesztése  a legalább biológiailag tisztított szennyvíz újrahasznosítási megoldásainak kutatás-fejlesztése: pl. a Duna-Tisza közi Homokhátságon, a helyi víz- és tápanyag-hasznosításban, valamint ennek környezet- és közegészségügyi feltételei felülvizsgálata  a bioremediációs eljárások fejlesztése: természetközeli eljárások kutatás-fejlesztése és minél szélesebb körű alkalmazása a szennyezésmegelőzésben és a kármentesítésben, pl. mikrobiológiai eljárások, a területspecifikus és energia-, valamint költséghatékony megoldásokra, ill. technológiákra irányuló KFI  fejlesztések a szennyvízelvezetéssel és –tisztítással kapcsolatos szag- és bűzforrások hatásainak  a talajvízszennyezés és a csapadékvíz olajtartalmának csökkentését, kármentesítési technológiák fejlesztését D. Természetvédelem és a biológiai sokféleség megőrzése D1. A természeti, táji, talajtani és földtani értékek megőrzését, valamint fenntartható hasznosítását támogató kutatások, fejlesztések  az élőhelyek védelme és az élőhely-rekonstrukcióra vonatkozó kutatások, programok  a biodiverzitás állapotának felmérésére, nyomon követésére és megőrzésére irányuló kutatások, programok  új, innovatív vizsgálatai módszerek és eszközök kidolgozása  komplex rekultivációs és tájrehabilitációs kutatások  tájkarakter-vizsgálati, tájterhelhetőségi és tájvédelmi kutatások, tájrekonstrukció, különös tekintettel az Európai Táj Egyezmény végrehajtására irányuló programokra,  a folyamatos erdőborítást biztosító (pro silva) erdőkezelést támogató programok védett és Natura 2000 területeken,  a természeti, táji és talajtani értékek megőrzését és fenntartható hasznosítását támogató tájékoztatási, képzési programok kidolgozása,  az ökológiai hálózat működésére, fenntartására, rekonstrukciójára és fejlesztésére vonatkozó kutatások, programok,  a kapcsolódó ökoszisztéma szolgáltatások felmérése, értékelése és a szolgáltatások megőrzését biztosító kutatások  táji szempontok integrálása az ágazati politikába, programokba, tervekbe: az Európai Táj Egyezmény aláírásával vállalt feladatainkkal összhangban a táji szempontok más ágazati politikákba, programokba, tervekbe való integrálási lehetőségeinek kutatása, ami elősegítheti az alacsonyabb szintű programok, tervek elfogadásának gyorsítását, a megvalósulás során a hatékonyság növelését D1.1 Talajvédelem  a talaj és a földtani közeg állapotváltozásának és terhelésének nyomon követése,  a fenntarthatóság elvének megfelelő földhasználat és erdőkezelés gyakorlatának fejlesztése, extenzív halastavak és más halászati hasznosítású vizek természetvédelmi szempontú kezelésének 100

támogatása, kezelési tervek kidolgozása különösen a védett természeti és Natura 2000 területeken, valamint a Magas Természeti Értékű Területeken (MTÉT)  a talaj termőképességének megőrzése, fokozása  a talaj ökoszisztéma-szolgáltatásokban betöltött szerepének kutatása D1.2 Zöldfelületi rendszerek  a zöldfelületi rendszerek fejlesztése, új bel- és külterületi zöldfelület-fejlesztési lehetőségek feltárása: a háztömbökön belüli területek, udvarok, parkolók, sétálóutcák és egyéb közterületek intenzív zöldfelületi hasznosításának kutatása, a zöldtetők, barnamezős területek zöldfelületi, zöldterületi kutatás-fejlesztése, a természetes beszivárgásnövelés lehetőségeinek feltárása  a zöld infrastruktúra (mezővédő erdősávok, fasorok, füves mezsgyék természetvédelmi szempontú fejlesztése stb.) D2. A biológiai sokféleség megőrzése  a biodiverzitásban bekövetkező változások hatásainak és következményeinek feltárása  a biológiai és genetikai sokféleség megőrzését szolgáló innovatív eszközök kialakítása: - az élőhelyek fragmentáltságának csökkenését) biztosító létesítmények (pl. vadátjárók, békaalagutak, hallépcsők) tervezésének ökológiai szempontú megalapozása - az invazív fajok elleni védekezés új lehetőségeinek feltárása - a gazdálkodási tevékenység természetes élőhelyekre és fajokra gyakorolt hatásainak vizsgálata (rovarirtó szerek, tápanyag-utánpótlás, technológiák)  a tájrehabilitációt, reziliens tájak kialakítását, a zöld infrastruktúra kiépítése  az élővilág állapotának és terhelésének nyomon követése (ideértve a vizektől függő ökoszisztémák és vízigényük meghatározását is)  az ökoszisztéma-szolgáltatások értékelési módszereinek tesztelése, beleértve a szükséges adatbázis-fejlesztéseket  biológiailag aktív területek védelmét, fejlesztését biztosító település- és területfejlesztési stratégiák kidolgozása  a Magas Természeti Értékű Területek (MTÉT) megőrzését szolgáló kutatások és adatgyűjtés (a biológiai sokféleségre vonatkozó adatok gyűjtése, rendszerezése), valamint a biológiai sokféleség megőrzését elősegítő gazdálkodási rendszerek, modellek kidolgozása és terjesztése  a Nemzeti Biodiverzitás-monitoring Rendszerben összegyűlt biodiverzitás adatok virtuális laborban történő elemzéséhez kutatási infrastruktúra kiépítése  a restaurációs ökológiai kutatások támogatása a tönkretett, degradált területek helyreállítására, hogy el tudjuk érni az EU által előírt 15%-os élőhely-rehabilitációs célt  a veszélyeztető tényezők hatásainak csökkentését és felszámolását megalapozó kutatások  a természeti értékek és biodiverzitás megőrzése érdekében végzett beavatkozások, kezelések hatásainak vizsgálata D2.1 Klímaváltozás és az ökoszisztémák  ökoszisztéma-alapú alkalmazkodási stratégiák kidolgozása  a klímaváltozás hatásainak vizsgálata a különböző ökoszisztémák változásainak folyamatos monitoringjával; az érintett területek fejlesztését szolgáló mintaprojektek megvalósítása

101

D2.2 Az erdők biológiai sokféleségének megőrzését szolgáló kutatások  az erdők olyan természetességi mutatójának kidolgozása és bevezetése, amely az erdőgazdálkodás gyakorlatában könnyen alkalmazható és megfelel a természetvédelmi szakmai követelményeknek  az erdő nem anyagi jellegű (védelmi és közjóléti funkciókból adódó, pénzben nehezen kifejezhető) szolgáltatásainak minél pontosabb meghatározása és e szolgáltatások értékének meghatározására irányuló módszer kidolgozása,  folyamatos erdőborítottságot biztosító gazdálkodási módszerek kialakítása, bevezetésük megalapozása főbb erdei élőhelytípusok esetében, különös tekintettel a természetesség megőrzésének, az összetett élőhely kialakításának és a zavartalanság biztosításának feltételrendszerére D2.3 Vadon élő madárfajok kutatásával kapcsolatos kiemelt kutatási témák  kihalással veszélyeztetett fajok vagy különösen veszélyeztetett fajok nemzeti jegyzékének összeállítása, földrajzi elterjedésük figyelembevételével  olyan területek felsorolása és ökológiai jellemzése, amelyek különösen fontosak a vonuló fajok számára vonulási útvonalukon és telelő, illetve fészkelő területeiken  a vonuló fajok monitorozása: állományadatok gyűjtése a gyűrűzések alapján  a vadon élő madarak esetében az elejtési módszerek az állomány nagyságára gyakorolt hatásainak értékelése  ökológiai módszerek kidolgozása vagy továbbfejlesztése a madarak által okozott károk megelőzése érdekében  bizonyos fajok környezetszennyezési indikátorként betöltött szerepének meghatározása  a kémiai környezetszennyezések madárfajállományokra, populációkra gyakorolt káros hatásainak tanulmányozása és monitorozása  az élőhelyek pusztulását jelző, pl. a mezőgazdasághoz kötődő madárfajok állományainak hosszú távú monitorozása, a változások okainak kiderítése és a káros hatások megszüntetése D2.4 Genetika – molekuláris biológiai fejlesztések  génbanki kutatások: az értékes génforrások beltartalmi és genetikai értékeinek modern biokémiai és genetikai módszerekkel történő feltárása, őrzése  a taxonómiai elkülönítések és leszármazási (rokonsági) viszonyok tisztázása molekuláris genetikai módszerekkel  a komplex életközösségek (pl. talajlakók, felszíni vizek élőszervezetei, szimbionták, patogének, stb.) faji összetételének és változásának vizsgálata metagenomikai megközelítéssel  biotechnológiai (molekuláris genetika, reprodukciós biológia), fajtameghatározási (eredetellenőrzés) és minőségbiztosítási (hamisítás kizárása) kutatás-fejlesztés  kiemelkedő tulajdonságú és hungarikumnak számító fajták genetikai kutatása (molekuláris fajtavédelem): - az ökológiai gazdálkodási rendszerben fontos hangsúlyt kap a genotípus-környezet-technológia interakció vizsgálata: a fejlesztés célja hagyományos és modern növényi és állati genetikai alapok felkutatása és értékelése; nemesítési célok a magas és biztos hozam mellett, növekedési jellegzetesség, tápanyag-felhasználó képesség és stressztűrés; a fejlesztésekhez tartozik a farmon belüli (on-farm) állat- és növénynemesítés, illetve fajtafenntartás technológiai és szabályozási 102

kereteinek, valamint a modern molekuláris nemesítési technikák alkalmazhatóságának kidolgozása és az „in-vitro” génmegőrzés - a kiemelkedő tulajdonságú állat- és növényfajták, valamint tájfajták genetikai jellemzése és a hungarikumokban rejlő lehetőségek kiaknázása a nemesítésben (pl. bánkúti búza, mangalica, vecsési káposzta, somlói juhfark stb.) - őshonos és modern fajtáink élettani, üzemi termelési, takarmányozási-tenyésztési, valamint humán dietetikai vizsgálata - a hungarikum állat- és növényfajták molekuláris biológiai és genomikai vizsgálata eredetvédelem, populáció, diverzitás-megőrzés és nemesítés céljából - fontos a mezőgazdasági, környezettechnológiai stb. mikrobiológiai törzskutatás intenzifikálása E. Ipari alkalmazású ökológiai és anyagcsererendszerek, élőgéptechnológia és nanotechnológia E1. Az ipari alkalmazású ökológiai és anyagcsererendszerek fejlesztése  a nyersanyag-takarékos eljárások elterjesztése  az energia- és anyagtakarékos, fenntartható építés kutatás-fejlesztése  az ásványi nyersanyagokkal történő környezetkímélő gazdálkodás elősegítése  a levegőkörnyezet állapotának és terhelésének, valamint a zajterhelés nyomon követése  a jó ipari gyakorlatok információs rendszereinek fejlesztése  ipari szimbiózis kutatása és elterjesztése  az életciklus-elemzés és más hatásértékelési módszerek fejlesztéséhez, döntéstámogató rendszerek kidolgozása E1.1. Ipari melléktermékek hasznosításának kutatás-fejlesztése  KFI megoldások kidolgozása annak elkerülésére, hogy melléktermékek hulladéknak minősüljenek E1.2. Biofilm-hordozó rendszerek kialakítására irányuló innovatív megoldások kidolgozása szennyvíztisztítási célokra  jobb térfogatfajlagos nitrifikációs, denitrifikációs kapacitás elérésére (biofilmes-hibrid rendszerek) irányuló KFI  a kisebb hőmérséklet-érzékenység kihasználására irányuló innovatív megoldások kutatása E2. Élőgép-technológiák („living technology”)  a célorientált mezokozmosz-rendszerek fejlesztése környezetvédelmi célokra,  környezetvédelmi célú biotechnológiai és mikrobiológiai rendszerek kutatása:  a környezetszennyezések és az élelmiszerekkel kapcsolatos szennyezések biológiai, biokémiai úton történő felszámolásának kutatás-fejlesztése: az ipari, mezőgazdasági tevékenységekkel és az egészséges élelmiszerekkel kapcsolatosan a környezetből izolált vagy célzott fejlesztéssel létrehozott mikroszervezetek, illetve az ezekből molekuláris biológiai módszerek bevonásával is kialakított lebontó enzimek alkalmazásával kapcsolatos KFI  környezetkímélő biotechnológiai gyártási eljárások kifejlesztése  a környezetvédelem és az élelmiszerbiztonság határterületének kutatás-fejlesztése;az élelmiszerekkel kapcsolatos szennyezések biológiai, biokémiai úton történő felszámolásának kutatás-fejlesztése 103



a nem közvetlen környezetvédelmi célú, de közvetetten azzal összefüggő gyártási technológiák hosszú távon anyag- és energiatakarékos, környezetkímélő megoldásainak kutatás-fejlesztése

E3. A nanotechnológiai módszerek környezetkímélő voltának fejlesztési kérdései  a nanotechnológiával készült termékek környezetbiztonságának vizsgálata  a nanotechnológiai rendszerek alkalmazása a környezetanalitikában és a környezettechnológiában E3.1. A nanodiszperziós rendszerek ökotoxikológiai hatásainak felmérése  a nanoanyagok közvetlen toxiciását, felszívódásuk alakulását sejthatárfelületeken (membránokon) és szervi határfelületeken (vér-agy gát), valamint sejten és szöveten belüli felhalmozódásukat érintő KFI  a nanodiszperziós komponensek környezetvédelmi alkalmazásának kutatás-fejlesztése  egyes nanotechnológiai rendszerek korszerű környezetanalitikai (pl. szenzorikai) felhasználási lehetőségeinek kutatása szerves mikroszennyezők kimutatási határának javítására F. Komplex környezetbiztonság F1. Komplex környezetbiztonsági KFI  a katasztrófák megelőzését és elhárítását szolgáló komplex környezetbiztonsági kutatások indítása  a kockázatbecslési módszerek fejlesztése  települési, térségi, területi környezet- és fenntarthatósági értékelési módszerek, indikátorok és adatbázisok fejlesztése  környezet-egészségügyi monitoring fejlesztések  környezetgazdasági, fenntarthatósági monitoring-, társadalmi, gazdasági és környezeti indikátorokkal kapcsolatos fejlesztések F2. Földtani veszélyforrásokkal kapcsolatos hazai vizsgálatok  a földtani veszélyforrásokkal kapcsolatos, az emberi egészségre veszélyt jelentő természetes és antropogén eredetű – elemdúsulások kutatása (pl. arzén, ólom, higany, kadmium stb.) – gázkibocsátások vizsgálata, monitorozása: (elsősorban a radon és a szén-dioxid esetében)  a geogén radonpotenciál térképezésével kapcsolatos további KFI módszerek kidolgozása F3. Településföldtani vizsgálatok  a beépítettség, az infrastruktúra, az ipar, valamint a földtani közeg bonyolult és szövevényes kölcsönhatásainak vizsgálatával kapcsolatos KFI: az antropogén terhelések okozta valódi anomáliák mértékének meghatározása a kvázi érintetlen területek környezeti állapota alapján és a természetes védekező mechanizmusok figyelembevétele a beavatkozások tervezésében  a településgeológiai kutatások keretében a szennyezett területek, földtani erőforrások és természeti értékek veszélyeztetettségének vizsgálatával, valamint az egészséges élettér ki- és visszaalakításának lehetőségeivel kapcsolatos KFI

104

 

 

a talajvízszennyezés és a csapadékvíz olajtartalmának csökkentése, kármentesítési technológiák fejlesztése települési környezetminőség javítása érdekében a települések mindennapi működését veszélyeztető földtani veszélyforrások preventív kutatásának fejlesztése (ld. a földtani veszélyforrások): pl. földrengés-veszélyeztetettség, természetes partfalak és üregek omlása, földcsuszamlások stb. a felhagyott laktanyák és üzemi területek (műanyag-, gyógyszer-, papír-, festék-, bőrgyárak), meddőhányók, zagytározók kockázati alapú környezeti felmérése kapcsolódva az uniós Bányászati Hulladék Irányelvben megfogalmazott feladatokhoz idetartozik a katasztrófák (pl. vörös iszap) megelőzésére és elhárítására, valamint a természetes védekező mechanizmusok figyelembevételére irányuló kutatások fejlesztése és a rugalmas matematikai módszereket is alkalmazó környezeti kockázatelemzéssel kapcsolatos innováció, valamint az országos meddőhányó-kataszterezés ezen KFI ráfordításokat alkalmazó folytatása

F4. Rekultivációs és tájrehabilitációs kutatások  komplex rekultivációs és tájrehabilitációs kutatások és azokat segítő szakmai segédletek, útmutatók kiadása: a környezetbiztonság, a táj- és természetvédelem szempontjainak harmonizálását és annak érvényesülését segítő kutatások, fejlesztések és ismeretterjesztés a társadalmi elvárásokkal összhangban a rekultivációs és tájrehabilitációs tevékenységek során G. Környezetvédelmi informatikai és monitoring rendszerek G1. Az információs rendszerek fejlesztése  az ágazati rendszerek fejlesztése a VKI információs követelményeinek megfelelő harmonizálással (a VKI integrációs törekvéseit csak úgy lehet maradéktalanul teljesíteni, ha a vízzel kapcsolatos információk adatbázis szinten elérhetők és feldolgozhatók) és az INSPIRE irányelv figyelembevételével  a VIZIR, OKIR, TIR összekapcsolási pontok felderítése és kiépítése  a jogszabályi előírásoknak megfelelő, az egységes elektronikus közmű- és nyomvonalas létesítmény nyilvántartás (e-közmű) programjával kompatibilis informatikai rendszer kialakítására irányuló KFI: a hazai és nemzetközi (EU, OECD stb.) adatszolgáltatási igények kielégítésére szükséges a Víziközmű Információs Rendszer kifejlesztése összekapcsolva a már meglévő rendszerekkel  az informatikai rendszereken belül a jelenlegi és további „vizes” szakrendszerek fejlesztése és összekapcsolhatóságának megteremtése: pl. veszélyes anyagok emissziója és immissziója, öntözési és meliorált területek adatai, vízjogi engedélyek adatai, ivóvízbázis védőterületek, vízkészletek nyilvántartása, vízrajzi adatok feldolgozása, valamint termelési adatok gyűjtése, nyilvántartása, vízkészletjárulék adatbázis, városi csapadékvíz-terhelési információk, engedélyköteles tevékenységek, szennyezőforrások és szennyezett területek adatai stb.

G1.2.. Távérzékelési – térinformatikai fejlesztések  a természetvédelmi kezeléseket és felméréseket támogató alacsony repülési magasságú távérzékelési módszerek és értékelések tesztelése 105

G1.3. Automatikus mérési rendszerek fejlesztése, on-line adatkezelés  az emissziós források automatikus mérési rendszereinek fejlesztése, az adatok online kezelése és közzététele  a levegőszennyezettségi adatok automata mérőhálózatainak fejlesztése, online adatkezelés és közzététel, levegőminőségi előrejelzés  a szagmintavételi és azonosítási módszerek fejlesztése G1.4. Innovatív technológiák alkalmazása az élettelen természeti értékek felmérésében  innovatív technológiák adaptálása az élettelen természeti értékek felmérésében és az azokat érintő folyamatok monitorozásában (pontos kiterjedés, felszíni és felszín alatti természetes és antropogén folyamatok: talaj degradáció, vízföldtan, tektonika, beépítettség, stb.): pl. a talaj és a löszfalak esetében (tér- és időbeni változások folyamatos figyelése) és különös tekintettel a barlangok háromdimenziós lézerszkenneres felmérésére, lehetővé téve ez utóbbiak tervezett háromdimenziós ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését G1.5. A földtudományi értékek kataszterezése a geoturisztikai hasznosítással összefüggésben  hazánk földtudományi örökségének kiterjedt felméréséhez egységes szempontrendszer kidolgozása az Európai Táj Egyezmény aláírásával vállalt feladtokkal összhangban, kiemelten a geoturizmus lehetőségeinek feltárásával, az azt szolgáló tevékenységek (pl. geotúra vezetői tanfolyamok) támogatásával: az egykori bányák esetében például a láthatóvá vált és így felmért földtani információk, sajátságok, különleges értékek megőrzése és bemutatása (több geológiai feltárás védetté nyilvánítása és látogathatóvá tétele) G2. Innovatív módszerek az ökoszisztéma-szolgáltatások monitorozására és értékelésére  a természeti tőke és az ökoszisztéma-szolgáltatások indikátorainak kialakítása és integrálása a nemzeti statisztikai értékelésbe és a környezeti döntéshozatalba G3. Monitoring rendszerek fejlesztése (lásd: C1.1. és C4.)  az éghajlatváltozás, klíma- és környezetbiztonság terén  a hulladékgazdálkodás terén  szermaradványok kimutatása a környezetben és az élelmiszerláncban  a vízgazdálkodás terén: ld. C1.1 és G1.  a természetvédelem és a biodiverzitás megőrzése terén  az ipari alkalmazású anyagcsererendszerek, az élőgép- és a nanotechnológia terén

106

A, Éghajlatváltozás, klíma- és környezetbiztonság

B, Hulladékgazdálkodás

C, Vízgazdálkodás

D, Természetvédelem és a biológiai sokféleség megőrzése

E, Ipari alkalmazású ökológiai és anyagcsererendszerek, élőgéptechnológia és nanotechnológia

A1. Éghajlatváltozás és klímabiztonság

B1. A hulladékképződés megelőzése

C1. A víztechnológiai ipar fejlesztése

D1. A természeti, táji, talajtani és földtani értékek megőrzését és fenntartható hasznosítását támogató kutatások, fejlesztések

E1. Az ipari alkalmazású ökológiai és anyagcsererendszerek fejlesztése

D1.1. Talajvédelem D 1.2. Zöldfelületi rendszerek A2. Klímaváltozás és a mezőgazdaság, illetve az erdőgazdálkodás vizsgálata

C2. Klímaváltozás és a felszín alatti vízkészlet, illetve a felszín alatti vizekkel összefüggő ökoszisztémák változásának a vizsgálata

D2. A biológiai sokféleség megőrzése

E2. Élőgép technológiák („living technology”)

A2.1. Mező- és erdőgazdálkodás

B1.1 Hulladékszegény technológiák és eljárások kutatás-fejlesztése

C1.1. Az ivóvízzel kapcsolatos kutatásfejlesztés

D2.1. Klímaváltozás és az ökoszisztémák

E1.1. Ipari melléktermékek hasznosításának kutatásfejlesztése

A3. A területi és ágazati éghajlati sérülékenység kutatása, elemzése

B1.2 A csomagolástechnika kutatás-feljesztése

C1.2 A vízi közművekkel kapcsolatos KFI

D2.2. Az erdők biológiai sokféleségének megőrzését szolgáló kutatások

E1.2. Biofilm-hordozó rendszerek kialakítására irányuló innovatív megoldások kidolgozása szennyvíztisztítási célokra

A4. Környezetbiztonság

B1.3. A betétdíjas rendszerek fejlesztése

C1.3. Szennyvízkezeléssel kapcsolatos KFI

D2.3. Vadon élő madárfajok kutatásával kapcsolatos kiemelt kutatási témák

E3. A nanotechnológiai módszerek környezetkímélő voltának fejlesztési kérdései

B2. Hulladékhasznosítás, hulladékkezelés

C3. Szennyezésmegelőzés, kármentesítés, monitoring

D2.4. Genetika – molekuláris biológiai fejlesztések

E3.1. A nanodiszperziós rendszerek ökotoxikológiai hatásainak felmérése

B2.1. Építési, bontási hulladékhasznosítás kutatásfejlesztése (a primer nyersanyag kiváltására) B.2.2 Gumi- és üveghulladék hasznosításával kapcsolatos kutatás-fejlesztés B2.3 Hulladékszétválasztási technológiák fejlesztése B2.4 Komposztok felhasználását elősegítő rendszerek fejlesztése B2.5 A hulladékudvarokban a jövőben üzemelő újrahasználati központok kialakítása B2.6 Egyszer használatos egészségügyi betét-, és pelenka hulladék szelektív gyűjtésére és további kezelésére vonatkozó kutatásfejlesztés

26. ábra: Prioritások, kitörési pontok

B2.7 Ipari, háztartási hulladékok újrafeldolgozásának, illetve melléktermékként történő hasznosításának kutatásfejlesztése F. Komplex környezetbiztonság: F1. Komplex környezetbiztonsági KFI F2. Földtani veszélyforrásokkal kapcsolatos hazai vizsgálatok F3. Településföldtani vizsgálatok F4. Komplex rekultivációs és tájrehabilitációs kutatások G. Környezetvédelmi informatikai és monitoring rendszerek: G1. Az információs rendszerek fejlesztése G1.2. Távérzékelési – térinformatikai fejlesztések G1.3. Automatikus mérési rendszerek fejlesztése, on-line adatkezelés G1.4. Innovatív technológiák alkalmazása az élettelen természeti értékek felmérésében G2. Innovatív módszerek az ökoszisztéma-szolgáltatások monitorozására és értékelésére G3. Monitoring rendszerek fejlesztése (lásd: C1.1. és C4.)

107

4. JAVASLATOK Javaslatként fogalmaztuk meg azokat a területeket, ahol az állami beavatkozás (támogatási rendszer, jogszabályi környezet változtatása, intézményi, infrastrukturális feltételek javítása, nemzetközi együttműködés, hálózatosodás elősegítése stb.) indokolt. Megjegyezzük, hogy a javaslatok hatóköre „nem áll meg” a környezetvédelmi KFI határainál, és más ágazati innovációs eszközökkel összhangban, azokkal közös keretrendszerben célszerű ezeket kialakítani. Az alább részletezett javaslatok elsősorban a Prioritások, kitörési pontok fejezetben kialakított tematikus csoportokat követik, amelyek és amelyeken belül az egyes javaslatcsoportok sorrendje nem takar fontossági sorrendet, és azok nem tekinthetők kizárólagos cselekvési irányoknak. A javaslatok ugyanakkor a legtöbb esetben komplex, több területet átívelő témát érintenek. TEMATIKUS JAVASLATOK

A) Éghajlatváltozás, klíma- és környezetbiztonság Támogatási programok kidolgozását javasoljuk a megújuló természeti erőforrások hasznosításának környezetvédelmi vonatkozásával kapcsolatban a klímabiztonság javítását célzó térinformatikai fejlesztésekre, valamint a megújuló energiahordozók technológiáinak hazai fejlesztésére és az alábbi szakterületeken: Klímabiztonság  az éghajlatváltozás hazánkra vonatkozóan várható hatásainak, következményeinek, valamint az éghajlati sérülékenység kutatására és az azt megalapozó, az alkalmazkodási stratégiák kidolgozását segítő térinformatikai adatbázis fejlesztésére  az alkalmazkodás innovatív lehetőségeinek kutatására és reziliens rendszerek kialakítására, különös tekintettel  az élelmezési és takarmányozási rendszerekre és a klímaváltozáshoz könnyebben alkalmazkodó őshonos (hungarikum) és modern növény-, illetve állatfajokra  mezőgazdasági és erdészeti változásokra, fajtaváltásra (nemesítés), továbbá a termőföldhasználat hatékonyságának növelésére (win-win lehetőségek), valamint a termőhelyi tényezők agro- és ökogeológiai (kőzet-talaj-növény kapcsolatok) vizsgálatára  a vízgazdálkodási (aszály, belvíz) problémákra, hatékony öntözési rendszerek fejlesztésére  a fenntartható, természet- és klímabarát tájhasználatra vonatkozóan például védett természeti területek, mintaterületek, továbbá beépített, de használaton kívüli degradált településrészek klímabarát hasznosítása esetében (nagy zöldfelületi aránnyal szabályozott barnamezős beruházások támogatása)  a takarékos vízgazdálkodás technológiáinak hazai fejlesztésére

B) Hulladékgazdálkodás A támogatási programok ösztönzően hatnak a hulladékszegény technológiák fejlesztésére, a kevesebb hulladékot eredményező termékek, környezetbarát csomagolások kifejlesztésére és elterjesztésére, valamint újrahasználati technológiai központok létrehozására. A kutatási témák között is hangsúlyos szerepet kell kapnia a hulladékmegelőzés és a kiterjedtebb hulladékhasznosítás 108

fejlesztési lehetőségeinek. Támogatni kell az olyan termékfejlesztéseket, amelyek eredményeként a hulladékká vált termék hatékonyabban kezelhető (szétbonthatóság, veszélyes anyag tartalom, stb.) Javasolt támogatni az eddig hulladékként jelentkező anyagok minél szélesebb körének melléktermékként történő felhasználásának kutatását (ipari és háztartási hulladékoknál egyaránt), közvetlen visszavezetését a termelési folyamatokba, a betétdíjas rendszer kiterjesztését – csökkentve ezzel a kezelendő hulladékok mennyiségét –, valamint biztosítani ezek rendezett jogi hátterét. Szükséges továbbá a hulladékszétválasztási technológiák fejlesztése és a másodlagos nyersanyagként való felhasználás és a komposztált mezőgazdasági növényi hulladék hasznosítási arányának növelését elősegítő kutatás-fejlesztés. Szükséges a gumi-, üveg-, és veszélyes hulladékokkal kapcsolatos kutatási témák és az azokhoz kapcsolódó életciklus-elemzés gyakorlati alkalmazásának kiterjedt alkalmazása a képzésben és a KFI tevékenységekben egyaránt. Az épületbontási hulladék és a kitermelt inert nyersanyag felhasználásának serkentése, szabályozása, valamint költséghatékony és a fenntarthatóság elvének megfelelő kutatás-fejlesztése javasolt.

C) Vízgazdálkodás Integrált szemléletű vízgazdálkodás Az éghajlatváltozás és a vízgazdálkodás integrált – a fenntarthatóságot messzemenően figyelembe vevő – megközelítése indokolt a kutatási témák kijelölésénél, többek között a vízpótlás, a vízenergiahasznosítás, az öntözés, az ivóvízminőség-javítás, az árvíz- és belvízvédelem, valamint az aszály elleni védelem területén. Víztechnológiai ipar Elősegítve az EU szigorú előírásainak való megfelelést (pl. az arzén esetében) javasoljuk az ivóvíztisztítási technológiák fejlesztésére irányuló KFI tevékenységek támogatását. Szükséges az erre irányuló eddigi kutatások és innovatív módszerek költséghatékonyságának felmérése és ezek alkalmazásának elterjesztése a gyakorlatban. Az ivóvízellátó hálózatok felújításánál szükséges a megfelelő hidraulikai vizsgálatok elvégzésének és a fogyasztói igények figyelembevételének előírása. A közüzemi ivóvízellátás tekintetében a mérési pontosság, a mérőleolvasás, valamint a csőhálózati veszteségeket célzó beavatkozások, technológiai megoldások alkalmazása kérdéskörben olyan fejlesztések szükségesek, amelyekkel minimalizálható az ivóvízellátó hálózatokban kimutatható ivóvízveszteség. Javasoljuk az egyes csőhálózatokban megfigyelhető nitritképződés okainak és megszüntetése vagy mérséklése lehetőségeinek országos léptékben, egységesen történő kutatását, illetve a költséghatékony fejlesztés lehetőségeinek bemutatását. A szennyvíz- és szennyvíziszap tisztítási, kezelési és hasznosítási technológiák fejlesztésénél javasoljuk az arra érdemes komponensek és a termelődő biogáz újrahasznosítására irányuló, valamint a szennyvíz hálózatok kiépítésénél a költséghatékony és a természetes közegek állapotát kímélő (bioremediációs) KFI megoldások támogatását. Ösztönözni szükséges a szennyvíz potenciális erőforrásként történő figyelembevételét és kezelését a víztisztítási technológiák, valamint a foszfor szennyvíziszapból történő visszanyerésének kutatás-fejlesztésében. A talajvízszennyezés és a csapadékvíz olajtartalmának csökkentésére irányuló KFI megoldások kidolgozását és kiterjedt alkalmazását, valamint általánosságban a víztechnológiai iparral kapcsolatos információs rendszerek fejlesztését is támogatásra javasoljuk. 109

Javasoljuk továbbá a termálvíztestek fenntartható használatának érdekében a termálvíz felszíni elhelyezése során keletkező hő- és sóterhelés csökkentés technológiai fejlesztését.

D) Természetvédelem és a biológiai sokféleség megőrzése Javasoljuk a természeti erőforrások fenntartását biztosító, alábbi fejlesztési irányok támogatását, valamint a természetes és antropogén környezetet érő, illetve érintő hatások értékelésének és vizsgálatának kiterjedt jogszabályi elvárását. A természeti értékek megőrzése Komplex tájrehabilitációs, rekultivációs és élőhely-rekonstrukciós kutatások szükségesek,

valamint a természeti értékek állapotváltozásának és terhelésének folyamatos nyomon követését szolgáló programok, fejlesztések támogatása. Az Európai Táj Egyezménnyel összhangban javasolt a természeti értékek terhelhetőségének kutatása, valamint a védett és Natura 2000 területek erdői hatékony és a gyakorlatban is megvalósítható védelmi rendszerének kidolgozása (pl. az illegális favágás elkerülésére), a fenntartható erdőgazdálkodásban a folyamatos erdőborítást biztosító módszerek fejlesztése és gyakorlati alkalmazásának ösztönzése. Szükséges a táji szempontok integrálása más ágazati politkákba, programokba és tervekbe is, amelynek lehetőségeit tovább érdemes kutatni. Szükséges továbbá az ökoszisztémák klímaváltozásban betöltött szerepének kutatása és az ökoszisztéma-alapú alkalmazkodási stratégiák kidolgozása. A különböző ökoszisztémák a klímaváltozás hatására bekövetkező változásainak vizsgálatát segítő monitoring infrastruktúrájának kiépítése elengedhetetlen, továbbá jelentős támogatásra szorulnak az ebben érintett területek mintaprojektjei, a zöld infrastruktúra, a reziliens tájak kialakítása, valamint a zöldfelületi rendszerek fejlesztése és a természetvédelemhez kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatások biztosítása. Az ökoszisztéma szolgáltatások értékelési módszerei folyamatos tesztelésre, és így folyamatos infrastrukturális fejlesztésre is szorulnak. A természeti értékek és az ökoszisztéma-szolgáltatások károsodásának megelőzésére stabil jogszabályi környezetet szükséges teremteni a leginkább szennyező ágazatok tevékenységével kapcsolatos engedélyeztetési eljárásokhoz. A vizes élőhelyek és a halfauna védelme Javasoljuk a vizes élőhelyek állami feladatként végzett állandó monitorozását, és a közvetlen

szárazföldi környezetükre (pl. erdők) gyakorolt hatások kiterjedt vizsgálatát. Mindez hatékonyabban hozzájárulna a környezetvédelmi elvárások betartatásához, és a hasznosítók gondos, környezetbarát gazdálkodásának folyamatos ellenőrzéséhez. Talajvédelem

Javasoljuk a fenntarthatóság elvét követő, a gyakorlatban is alkalmazható, a mezőgazdasági és erdőgazdasági talajhasználattal összehangolt kutatás-fejlesztést a talajvédelem területén, valamint a talaj termőképességének megőrzésére irányuló KFI tevékenységek kiemelt támogatását. A biológiai sokféleség megőrzése

A biodiverzitásban bekövetkező változások és azok hatásainak nyomon követésére szolgáló adatbázisok, monitoring rendszerek és infrastruktúra fejlesztése – többek között a 110

klímaváltozással kapcsolatban –, továbbá a biológiai és genetikai sokféleség megőrzését segítő KFI tevékenységek támogatása javasolt. Szükséges a biológiailag aktív területek védelmét és fejlesztését megalapozó kutatási témák előtérbe helyezése, továbbá az uniós élőhely-rehabilitációs előírásoknak megfelelő ökológiai kutatások támogatása. Fontos a biológiai sokfeléség megőrzését veszélyeztető tényezők, kiemelten az inváziós fajok elleni védekezés lehetőségeinek, valamint a hatások enyhítését és felszámolását megalapozó kutatások támogatása. Az élőhelyek fragmentáltságának csökkenését biztosító létesítmények (pl. vadátjárók, békaalagutak, hallépcsők) tervezésének ökológiai szempontú megalapozása. A kihalással veszélyeztetett vagy különösen veszélyeztetett fajok nemzeti jegyzékének összeállítását megalapozó vizsgálatok és kutatások végzése szükséges azok földrajzi elterjedésének figyelembevételével, valamint olyan területek kutatása és ökológiai jellemzése, amelyek kiemelt szerepet töltenek be a vonulási útvonalakban és a vadon élő madárfajok telelése, illetve fészkelése idején. Ehhez a madárfajok gyűrűzéssel, más fajok esetében egyéb jelöléssel és nyomon követéssel a folyamatos monitorozás, állományadatok gyűjtése, feldolgozása, kockázatértékelés, illetve becslés és a szükséges eszközök fejlesztése elengedhetetlen. A vadon élő fajok között örnyezeti indikátorok keresése és monitorozása, illetve ilyen jellegű szerepük pontosítása szükséges. A vegyi anyagok élővilágra – és főleg a vadon élő madárfajokra, populációkra – gyakorolt káros hatásának, kockázatának tanulmányozása és monitorozása az élettelen természeti elemek kockázatbecslésével együtt szükséges. Az élőhelyek veszélyeztetését, esetleg pusztulását jelző tényezők monitorozásához a levegőre, talajra, felszíni és felszín alatti vizekre, valamint a földtani környezetre is kiterjedt, komplex és hosszú távú megfigyelések, illetve erre irányuló programok indítása szükséges. Mindezekkel párhuzamosan genetikai és molekuláris biológiai fejlesztésekkel kell segíteni a génbanki kutatásokat, a taxonómiai viszonyok tisztázását, a komplex életközösségek faji összetételének és az azzal kapcsolatos változások vizsgálatát, a biotechnológiai kutatásokat, a kiemelkedő és hungarikumnak számító, valamint az őshonos és modern fajták kutatását. Támogatni szükséges az erdők biológiai sokféleségének megőrzését szolgáló kutatásokat, beleértve a pénzben nem kifejezhető, védelmi és közjóléti funkcióiból adódó szolgáltatásaival kapcsolatos kutatásokat és értékelési módszerek kidolgozását, továbbá a vadon élő madarakat érő és az általuk okozott károk megelőzésével, illetve felmérésével kapcsolatos ökológiai módszereket, azok továbbfejlesztésének kutatását. Szükséges az erdők „természetességi” mutatójának kidolgozása és bevezetése, amely a természetvédelem mellett az erdőgazdálkodást is segíti, valamint tükrözi a természetes szolgáltatásait. A genetika és a molekuláris biológia terén javasolt támogatni az őshonos és modern fajtákkal kapcsolatos taxonómiai, génbanki, genomikai, bio- és környezettechnológiai kutatásokat. Célszerű lenne ökológiai értelemben takarékoskodni, és – a tömegtájékoztatás, valamint a hatósági engedélyezés eszközeit felhasználva – a növényi élelmiszerek nagyobb arányú fogyasztását ösztönözni. Ösztönözni szükséges a MTÉT területek megőrzését szolgáló kutatásokat és adatgyűjtést, valamint a biológiai sokféleségre vonatkozó adatok gyűjtését, rendszerezését, továbbá a biodiverzitást megőrző – esetleg helyreállító – gazdálkodási rendszerek és modellek kidolgozását és terjesztését. A 111

tönkretett, degradált területek helyreállításához restaurációs ökológiai kutatások, valamint a továbbra is fennálló, illetve újonnan jelentkező veszélyeztető tényezők hatásának csökkentését és felszámolását megalapozó kutatások szükségesek. Mindezek mellett nélkülözhetetlen a természeti értékek és a biodiverzitás megőrzése érdekében végzett beavatkozások, kezelések hatásainak, valamint hosszú távú következményeinek, kockázatának vizsgálata.

E) Ipari alkalmazású ökológiai és anyagcsererendszerek, élőgéptechnológia és nanotechnológia Az ipari alkalmazású ökológiai és anyagcsererendszerek fejlesztése mind az energia- és anyagtakarékosság, mind a környezeti állapot megőrzése és az ipari melléktermékek hasznosítása szempontjából javasolt. A biotechnológiai és mikrobiológiai, valamint a biofilm-hordozó rendszerekkel kapcsolatos KFI tevékenységek támogatásával költség- és energiahatékony megoldások gyakorlatának elterjedését szolgálja többek között a szennyvíztisztítás területén. Javasoljuk továbbá a nanotechnológiai és nanodiszperziós rendszerek kiterjedt kutatásának és alkalmazásának támogatását a környezetanalitikában és a környezettechnológiában.

F) Komplex környezetbiztonsági KFI A katasztrófavédelmi törvénynek megfelelően szükséges a katasztrófák megelőzését és elhárítását szolgáló környezetbiztonsági kutatások, módszerek, monitoring rendszerek és adatbázisok fejlesztésének támogatása és jogszabályi hátterének rendezése különösen valamennyi ipari és földtani veszélyforrással kapcsolatban. A szennyezett területek, földtani erőforrások és természeti értékek veszélyeztetettségével, valamint a haváriákkal kapcsolatos megelőző településföldtani és környezet-egészségügyi vizsgálatok, illetve KFI tevékenységek előírása és támogatása is javasolt. Javasoljuk továbbá a természetes és antropogén eredetű, de az emberi egészségre veszélyt jelentő elemdúsulások, gázemissziók vizsgálatának, monitorozásának, és azzal kapcsolatos innovatív módszerek kidolgozásának támogatását kiemelten a geogén radonpotenciál kutatásával és térképezésével kapcsolatban. A rekultivációs és tájrehabilitációs tevékenységekhez az adott terület egyedi sajátságait is figyelembe vevő, komplex környezet- és természetvédelmi kutatások, valamint azokat segítő szakmai segédletek, útmutatók kiadásának támogatása szükséges.

G) Környezetvédelmi informatikai- és monitoring rendszerek Az információs, intézményi és infrastrukturális feltételek javítása Az információs rendszerek fejlesztése Javasoljuk a VKI követelményeinek és az INSPIRE irányelvnek megfelelően az ágazati információs rendszerek fejlesztését, a kapcsolási pontok kiépítését és a jogszabályoknak megfelelő nyilvántartási és adatszolgáltatási tevékenység intézményi feltételeinek biztosítását. Támogatni szükséges az innovatív technológiák alkalmazását az élettelen természeti értékek felmérésében (pl. löszfalak esetében, 3D-s ingatlan-nyilvántartás és lézerszkenneres barlang felmérés, távérzékelés) és az azokhoz kötődő folyamatok monitorozásában. Az Európai Táj Egyezménynek megfelelően egységes szempontrendszer kidolgozása és gyakorlati alkalmazása 112

szükséges hazánk földtudományi örökségének felméréséhez, a geoturizmus lehetőségeinek feltárásához, valamint a kármentesítési tevékenységekhez a természetes „öntisztulás” figyelembevételével. A környezeti döntéshozatalban és a nemzeti statisztikai értékelésben fontos a természeti tőke és ökoszisztéma szolgáltatások indikátorainak bevonása. Javasolt továbbá az automatikus mérési rendszerek (pl. levegő szennyezettség) fejlesztésére irányuló KFI támogatása, és a jelentős emisszióval járó tevékenységek esetében az ezzel kapcsolatos adatok mindennapos közzététele. Javasoljuk továbbá a rugalmas matematikai módszerek kiterjedt oktatására és bevonására irányuló kutatás-fejlesztést, gyakorlati alkalmazásának támogatását, amely a magyar tudásbázis nemzetközi versenyképességéhez is hozzájárulna. A rugalmas matematikai módszereken alapuló döntéstámogató információs rendszerek integrációja jelentősen hozzájárulhat a hatékonyabb és eredményesebb döntéshozatalhoz és az objektív értékeléshez is. A környezetvédelmi monitoring rendszerek fejlesztése A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek által végzett monitoring tevékenység területén a laborkapacitás és felszereltség javítása, laborkoncepció kidolgozása, az informatika területén az adatokhoz való hozzáférés és az információs rendszerek közötti kapcsolat és átjárhatóság (kiemelten a vízzel kapcsolatos adatok esetében) megteremtése elengedhetetlen. A hazai talajok degradációs folyamatai tér- és időbeni változásának nyomon követése például kiemelten fontos terület, mivel a jelenlegi és a klímaváltozás kapcsán egyre gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási események, és így, valamint a mezőgazdasági földhasználat versenyképességi kényszere miatt várhatóan növekedni fog a talaj veszélyeztetettsége. Ehhez elengedhetetlen egy szakmailag megalapozott monitoring rendszer – mint pl. a 2012-ben lezárult OKIR-TDR [KEOP6.3.0/2F/09-2009-0006] – fenntartása és fejlesztése. Hazánk legfontosabb természeti kincse, az ivóvíz védelme uniós prioritás és egyben nemzeti érdekünk, ezért a korábbi kiterjedt ivóvízbázis-védelmi program hosszú távú folytatása elengedhetetlenül szükséges. Ehhez kapcsolódóan a szennyezett talajok kármentesítésében javasolt a költséghatékony (a természetes „öntisztulás”-t is figyelembe vevő) megoldások, és a szennyezettség kiterjedésének pontosabb lehatárolására, illetve érzékeny kimutatási módszerek fejlesztésére irányuló KFI támogatása. Naprakész, komplex és nyilvános adatbázis szükséges a hazai és nemzetközi forrásokból már megvalósult, valamint még folyamatban lévő részprojektek vagy esetleg félbemaradt KFI tevékenységek összefogására. Javasoljuk az ehhez szükséges monitoring adatok szolgáltatásának a projekt sajátságaihoz mért több éves időszakra történő előírását a támogatást nyert KFI projektek és részprojektek esetében egyaránt. A korábbi környezetvédelmi célú támogatások hasznosságának felmérése után javasolt az arra érdemesek folytatásának ösztönzése hosszabb távon is (pl. az ivóvízbázis-védelem, épületenergetika, megújuló energiaforrások felhasználása területén). Ezen monitoring rendszer részeként a szabadalmi védettséget élvező projektekkel kapcsolatos adatok elérhetőségét is könnyen elérhetővé szükséges tenni, amely nyomon követi a teljes innovációs folyamat – összes fázisára vonatkozó – aktuális státuszait, és segítséget nyújthat a projektek hazai és/vagy külföldi profitorientált hasznosításában. A mindezen szempontokat követő monitoring

113

rendszernek valamennyi KFI pályázati támogatás esetében a felhasznált források utókövetésére szolgáló, nélkülözhetetlen elemének kell lennie.

H) Egyéb javaslatok Bekapcsolódás a nemzetközi innovációs hálózatokba Javasolt a kiterjedt kutatási hálózatok kialakulásának ösztönzése, az aktív hazai közreműködés elősegítése a nemzetközi programokban (pl. Climate-KIC), a meglévő kutatási és innovációs potenciál pályázatokkal történő megerősítése (a támogatási politikával magas hozzáadott értékű, tudásigényes, exportképes technológiák kifejlesztése érdekében), és így a környezetvédelmi tevékenységeket összefogó, a nemzetközi piacra jutást is segítő egyesületek, klaszterek, platformok, szövetségek támogatása. Környezetvédelmi inkubátorházak létrehozása Ideális feltételek biztosítása szükséges a helyi és térségi, elsősorban környezetvédelmi kutatásfejlesztéssel foglalkozó kis- és mikrovállalkozások számára korszerű technikával felszerelt épületekben komplex szolgáltatásokkal és kedvezményes bérleti díjjal. Szabadalmak a zöldtechnológiák területén Az iparjogvédelemben rejlő – versenyképesség-javító – lehetőségek fokozottabb kihasználása, a szellemitulajdon-védelmi tudatosság és képességek fejlesztése: ösztönözni kell, hogy a szellemi tulajdon védelme a hazai környezetvédelemben aktív szereplők tevékenységének szerves részévé váljon. A szabadalom-bejelentési hajlandóság növelése érdekében a KFI tárgyú pályázat esetében javasolt azon mára már részben kialakult gyakorlat követése, hogy az európai és hazai források igénybevételét célzó pályázatok kiírásai lehetőséget adjanak az iparjogvédelmi oltalomszerzés költségeinek elszámolására. Hosszútávon szükséges biztosítani azt a külön pályázati konstrukciót is, amely a magyar szellemi alkotások hazai és külföldi iparjogvédelmi oltalmának megszerzéséhez és fenntartásához nyújt támogatást.

114

Felhasznált irodalom: Szakirodalom 1. Báger G., 2005: Kutatástól az innovációig — a K+F tevékenység helyzete, néhány hatékonysági, finanszírozási összefüggése Magyarországon; ÁSZ Fejlesztési és Módszertani Intézet, Budapest 2. Bartholy J. et al., 2012: Éghajlati szélsőségek változásai Magyarországon: közelmúlt és jövő, A magyarországi eredmények összefoglalása az IPCC szélsőséges éghajlati események kockázatáról és kezeléséről szóló Tematikus Jelentéséhez kapcsolódóan; Budapest, pp. 11 3. BiPRO, 2012 4. Boldog V., 2013: Géppiaci helyzetkép; AKI, MMGgépPiac 2013-1. sz. 5. Centeri Cs. – Gyulai F., 2006: A világ természetvédelmének történelmi kezdetei a védett területek kialakítására vonatkozóan.; Tájökológiai Lapok 4(2), pp. 427–432. (ISSN: 1589–4673) 6. Czúcz B. – Molnár Zs. – Horváth F. – Botta-Dukát, 2008. The natural capital index of Hungary Acta Botanica Hungarica 50(Suppl.): 161-177. 7. Deloitte, 2012: Vállalati K+F jelentés; www.deloitte.com 8. Ecorys, 2009: Study on the Competitiveness of the EU eco-industry, Within the Framework Contract of Sectoral Competitiveness Studies – ENTR/06/054, Final Report, Part 1-2, Brussels 9. EU, 2012: Innovation Union Scoreboard, 2011; PRO INNO Europe – INNO METRICS, ISBN 97892-79-23174-2 10. EU environment-related indicators, 2009 11. Eurobarometer, 2008. Attitudes of European citizens towards the environment Eurobarometer, Special Eurobarometer 295/ Wave 68.2, March 2008 12. Európai Közösségek, 2009: Tájékoztató a fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó berendezések üzemeltetőinek, Helyhez kötött hűtő-, légkondicionáló- és hőszivattyú berendezések; Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala, Luxembourg, ISBN 97892-79-10259-2 13. Eurostat: Air Emissions Accounts 14. Eurostat, 2012 15. Fodor I. – Suvák A., 2008: A fenntartható fejlődés és a megújuló természeti erőforrások környezetvédelmi összefüggései a Kárpát-medencében; Konferenciakötet, MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, pp. 358 16. Garner, A. – Keoleian, G. A., 1995: Industrial Ecology: An Introduction; National Pollution Prevention Center, University of Michigan, Ann Arbor, MI, USA, pp. 1-27. 17. Hajdú J., 2009: Régi feladatok, új gépek;Agrár Magazin, FVM, www.haszon.hu 18. Hajdú J. – Magó L., 2010: 1100 milliárd mezőgazdasági gépekre; MGI, Gödöllő 19. Hajdu K., 2009: Természetvédelmi stratégiák: hatékony eszközök vagy csővégi megoldások;CEEweb a Biológiai Sokféleségért, Természetvédelmi Közlemények 15., pp. 84-85. 20. IPCC, 2007: Negyedik helyzetértékelő jelentés; IPCC? 21. IPCC, 2011: Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület Tematikus Jelentése a szélsőséges éghajlati események kockázatáról és kezeléséről; Döntéshozói összefoglaló, Budapest (Summary for Policymakers. In: Intergovernmental Panel on Climate Change Special Report on Managing the Risks of Extreme Events and Disasters to Advance Climate Change Adaptation;Cambridge University Press, Cambridge, United Kingdom and New York, NY, USA) 22. Kozák L., 2008 (természetvédelem) 115

23. KSH, 2012: Környezeti helyzetkép, 2011; Központi Statisztikai Hivatal (KSH) (szerk.: Bóday P.), ISSN: 1418 0878 24. KvVM, 2005 25. MEA, 2005: Summary for decision makers in Ecosystems and Human Well-being; MEA Synthesis Reports, World Resources Institute, Washington DC. (www.meweb.org) 26. MTA, 2010: Környezeti jövőkép – Környezet- és klímabiztonság; Magyar Tudományos Akadémia, szerk.: Bozó L., 2010 27. MTA, 2011: Köztestületi Stratégiai Programok Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok. (Szerk. Somlyódy L.) Magyar Tudományos Akadémia Budapest, 2011, ISBN 978-963-508-608-5 28. NFFT, 2011: A természeti erőforrások fenntartása; Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács Műhelytanulmányok No.3. 29. NIH E-Corda adatbázis, 2012. július 30. OECD, 2008: OECD Environmental Performance Rewies Hungary; OECD Publishing, pp. 237 – Környezetpolitikai Teljesítményértékelések, Magyarország (KvVM: ISBN 978-963-88054-0-9) 31. OECD, 2011: Invention and Transfer of Environmental Technologies; OECD Studies on Environmental Innovation, OECD Publishing, pp. 237, ISBN 978-92-64-11562-0 32. OHÜ, 2012: A 2013. évre vonatkozó Országos Gyűjtési és Hasznosítási Terv (OGyHT’13); Budapest, pp. 33 33. OKT, 2012: A bioüzemanyagokról?; Országos Környezetvédelmi Tanács, Budapest? 34. OMSZ, 2012: Üvegházhatású gázok leltára Magyarországon; Országos Meteorológiai Szolgálat 35. Pelle A., 2007 36. Polomik H. et al., 2012: Háttértanulmány, A hulladékgazdálkodás nemzetgazdasági jelentősége; NGM, Budapest, pp. 47 37. Stern, N., 2006: The Economics of Climate Change, The Stern Review; London, ISBN 9780521700801 38. Szép T. – Nagy K., 2006: Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) 1999-2005, Magyarország természeti állapota az EU csatlakozáskor, az adatok fényében; Madártávlat (MMTE) 2006/1 39. Takács A. A., 2010: Térinformatikai alkalmazások – A Természetvédelmi Információs Rendszer jövőképe; Nyugat-magyarországi Egyetem, www.tankonyvtar.hu 40. Takács-Sánta A., 2011: Does the world need genetically modified plants?; International Conference on Agri-Environmental Chemistry and Toxicology (2011. September 20-22.) Budapest, Hungary, Book of Abstracts, p. 24. 41. Tirado Herrero – Ürge-Vorsatz, 2010: Egy nagyszabású, energia-megtakarítást célzó, komplex épületfelújítási program hatása a foglalkoztatásra Magyarországon /készítette az European Climate Foundation számára az Éghajlatváltozási és Fenntartható Energiapolitikai Központ (3CSEP)/ Közép-európai Egyetem, Budapest 42. UNEP, 2011: Nagoya Protocol on Access to Genetic Resources and the Fair and Equitable Sharing of Benefits Aristing from their Utilization to the Convention on Biological Diversity; Canada, pp. 25, ISBN 92-9225-306-9 43. Várallyai, 2006 44. VÁTI, 2009: Zárójelentés (2009. december 1.) a 2006/18/176.02.01 számú Átmeneti Támogatás projekt keretén belül „Natura 2000 területek fenntartási tervének elkészítése és ehhez kapcsolódó szolgáltatások elvégzése” című projekthez 116

45. VKKI, 2009: A VKI hazai megvalósítása, Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv, A Duna-vízgyűjtő magyarországi része; VKKI, Budapest, pp.421 46. VM, 2012: Természetvédelmi adatok 2011. december 31-i állapot szerint; VM Természet- és Környezetmegőrzési Szakállamtitkárság, Budapest 47. WHO, 2001: The First Action Plan for Food and Nutrition Policy WHO European Region, 20002005 Internetes oldalak: www.biodiv.hu www.c2ccertified.org www.climate-adapt.eea.europa.eu www.cognative.hu www.complex.hu www.deloitte.com www.ec.europa.eu www.eea.europa.eu www.eit.europa.eu www.emas.hu www.energiaoldal.hu www.energystar.gov www.eu.kormany.hu www.eupalyazatiportal.hu www.europa.eu www.euvonal.hu www.fluorocarbons.org www.hidrologia.hu] www.ipbes.net www.jnszmkik.hu www.kormany.hu www.ksh.hu www.mti.hu www.natura.2000.hu www.neki.gov.hu www.news.uni-obuda.hu www.nfft.hu www.nfu.hu www.novenyzetiterkep.hu www.okoindustria.hu www.otka.hu www.tankonyvtar.hu www.termeszetvedelem.hu www.tir.hu www.unep.org www.unfccc.int www.vati.hu www.vizugy.hu www.wwf.hu www.zold8.hu

117

Szakpolitikai dokumentumok, jogszabályok 14/2008. (IV. 3.) GKM rendelet a bányászati hulladékok kezeléséről 25/2002. (II. 27.) Korm. rendelet a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programról 29/2008. (III. 20.) OGY határozat a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiáról (NÉS) 47/1999. (VI.3.) OGY határozat „Az elsivatagosodás elleni küzdelemről a súlyos aszállyal és/vagy elsivatagosodással sújtott országokban, különös tekintettel Afrikára” ENSZ Egyezményhez való csatlakozásról 65/2011. (IV. 15.) Korm.rendelet az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezési kötelezettségeinek előírásáról, valamint forgalomba hozatalának és megfelelőségértékelésének általános feltételeiről 66/2010/EC rendelet az uniós ökocímkéről 77/2011. (X. 14.) OGY határozat a Nemzeti Energiastratégiáról (NFM: Nemzeti Energiastratégia 2030, ISBN 978-963-89328-1-5) 79/409/EEC Madárvédelmi Irányelv (Council Directive of 2 April 1979 on the conservation of wild birds) 83/2003. (VI. 7.) Korm.rendelet a közösségi öko-címke odaítélését ellátó szerv kijelöléséről 91/271/EGK irányelv a települési szennyvíz kezeléséről 92/43/EEC Élőhelyvédelmi Irányelv: a Tanács (1992. május 21.) irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (Council Directive of 21 May 1992 on the conservation of natural habitats and of wild fauna and flora) 96/191/EC Alpok Egyezmény: a Tanács határozata (1996. február 26.) az Alpok védelméről szóló egyezmény megkötéséről 96/2009. (XII. 9.) OGY határozat a 2009-2014 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról 97/49/EC módosított Madárvédelmi Irányelv: A Bizottság irányelve (1997. július 29.) a vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EEC tanácsi irányelv módosításáról (Commission Directive of 29 July 1997 amending Council Directive 79/409/EEC on the conservation of wild birds 98/83/EK irányelv az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről 178/1998. (XI. 6.) Korm.rendelet a vízgazdálkodási feladatokkal összefüggő alapadatokról 102/2009. (XII. 18.) OGY határozat Magyarország fenntarthatósági helyzetéről és az abból adódó feladatokról 201/2001. Korm. rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról 214/2006 (X. 31.) Korm. rendelet a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről 281/2009. (XII. 11.) Korm. rendelet a Kárpátok védelméről és fenntartható fejlesztéséről szóló, 2003. május 22-én Kijevben készült Keretegyezményhez kapcsolódó, a biológiai és táji sokféleség megőrzéséről és fenntartható használatáról szóló jegyzőkönyv kihirdetéséről 308/2010. (X. 31.) Korm. rendelet a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) részt vevõ szervezetek nyilvántartásáról 761/2001/EK: átdolgozott EMAS rendelet 880/92/EGK A Bizottság határozata (1999. december 17.) a mosógépekre vonatkozó közösségi ökocímke odaítélésével kapcsolatos ökológiai kritériumok meghatározásáról

118

1086/2006/EC a Tanács rendelete (2006. július 11.) az euro és az eurót bevezető tagállamok pénznemei közötti átváltási árfolyamokról szóló 2866/98/EK rendelet módosításáról 1221/2009/EC a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről és a 761/2001/EK rendelet, a 2001/681/EK és a 2006/193/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről 1307/2011. (IX. 6.) Korm. határozat a Nemzeti Környezettechnológiai és Innovációs Stratégiáról 1639/2006/EC a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007-2013) létrehozásáról 1980/2000/EC a közösségi ökocímke módosított odaítélési rendszeréről 1993. évi XLII. törvény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyéről szóló, Ramsarban, 1971. február 2-án elfogadott Egyezmény és annak 1982. december 3-án és 1987. május 28.-június 3. között elfogadott módosításai egységes szerkezetben történő kihirdetéséről 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól 1995. évi LXXXI. törvény a Biológiai Sokféleség Egyezmény kihirdetéséről 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről (Tvt.) 1996. évi LIV. törvény az erdők védelméről (Evt.) 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről 1997. évi CXXXVI. törvény az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokról (OTKA) 2000/60/EC Víz Keretirányelv (VKI): Az EP és EiT irányelve a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (Directive of the European Parliament and of the Council of 23 October 2000 establishing a framework for Community action int he field of water policy) 2001/81/EK: a nemzeti kibocsátási határértékről szóló irányelv (Directive on national emission cielings for certain atmospheric pollutants 2003. évi CVII. törvény „A sivatagosodás elleni küzdelemről a súlyos aszállyal és/vagy sivatagosodással sújtott országokban, különös tekintettel Afrikára” ENSZ Egyezmény kihirdetéséről 2003/98/EC az EP és az ET irányelve a közszféra információinak további felhasználásáról 2005/32/EC irányelv az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapításának kereteiről, valamint a 92/42/EGK tanácsi, illetve a 96/57/EK és a 2000/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról 2006/12/EC Hulladék Keretirányelv, HKI: az EP és EiT irányelve (2006. április 5.) a hulladékokról (Directive of the European Parliament and of the Council of 5 April 2006 on waste) 2006/18/176.02.01 sz. projekt: a „Natura 2000 területek fenntartási tervének elkészítése és ehhez kapcsolódó szolgáltatások elvégzése" c. „Átmeneti Támogatás” projekt (ld. VÁTI, 2009) 2006/21/EC az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról 2007. évi LX. törvény az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről 2007. évi CXI. Törvény az állami vagyonról 2007. évi CXXIX. törvény a termőföld védelméről 2007/60/EC Árvíz Irányelv: az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről (Directive of the European Parliament and of the Council of 23 October 2007 on the assessment and management of flood risks) 2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról 119

2009/125/EC az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról 2009/147/EC kodifikált Madárvédelmi Irányelv: az EP és EiT irányelve (2009. november 30.) a vadon élő madarak védelméről (Directive of the European Parliament and of the Council of 30 November 2009 on the conservation of wild birds) 2010/670/EU: A Bizottság határozata (2010. november 3.) a szén-dioxid környezetvédelmi szempontból biztonságos leválasztására és geológiai tárolására irányuló kereskedelmi demonstrációs projekteknek, valamint a megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmazott innovatív technológiák demonstrációs projektjeinek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli, a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel létrehozott kereskedelmi rendszere keretében történő finanszírozására vonatkozó kritériumok és intézkedések meghatározásáról (az értesítés a C(2010) 7499. számú dokumentummal történt) 2011. évi LXXXV. törvény a környezetvédelmi termékdíjról (Termékdíj törvény) 2011. évi CVIII. törvény a közbeszerzésekről 2011. évi CXXVIII. törvény a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról 2012. évi CLXXXV. törvény a hulladékról 2118/2004 (V. 21.) Korm. határozat a Kárpátok védelméről és fenntartható fejlesztéséről szóló keretegyezmény aláírásáról Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK Irányelve (2009. október 21.) Brundtland Jelentés, 1988: Közös jövőnk (Our common future, 1987: ENSZ, Brundtland Bizottság); Mezőgazdasági Kiadó, Budapest C/2007/5817: Közép-Európa Operatív Program 2007-2013 COM(1993) 47 final: Communication from the Commission to the Council and Parliament and the economic and social Committee: Green paper on remedying environmental damage – Brussels, 14. May 1993 COM(2000) 66 final: White Paper on environmental liability – Brussels, 9.2.2000 COM(2001) 68 final a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, Az európai elektronikus hírközlési szabályozás és piacok 2005 (II. jelentés) COM(2003)302 final COM(2004) final Brussels, 28 January COM(2004) 38 final: CEC Communication from the Commission to the Council and the European Parliament: Stimulating technologies for sustainable development: an environmental technologies action plan for the European Union; Brussels, 28 January COM (2004) final COM(2007) 860 final COM(2008) 400 final COM(2009) 147 final: White Paper – Adapting to climate change: Towards a European framework for action (Fehér Könyv – Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé) COM(2009) 512 final COM(2010) 715/4 COM(2010) 2020 final COM(2011) 244 final: a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának az életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégiáról (Communication from 120

the Commission to the European Parliament, the Council, the Economic and Social Committee and the Committee of the Regions our life insurance, our natural capital: an EU biodiversity strategy to 2020) COM(2011) 571 final COM(2011) 808 final COM(2011) 899 final: Innováció a fenntartható jövőért – Az ökoinnovációs cselekvési terv COM(2012) 60 final: Innovating for Sustainable Growth: a bioeconomy for Europe COM(2012) 670 final: River Basin Management Plans –Vízgyűjtő-gazdálkodási tervek COM(2012) 672 final: Report on the Review of the European Waters scarcity and Droughts Policy COM(2012) 673 final: A Blueprint to Safeguard Europe’s Water Resources COM(2012) 6050 final: A Bizottság határozata (2012.9.5.) a nitrogén-dioxid koncentrációjára vonatkozó határérték betartására kitűzött határidőnek az 1. és a 2. levegőminőségi zóna tekintetében történő meghosszabbítására vonatkozó magyarországi értesítésről COM(201148): From Challenges to Opportunities:Towards a Common Strategic Framework for EU Research and Innovation Funding; Green Paper Council of Europe Treaty Series no. 176: European Landscape Convention – Európai Táj Egyezmény Decision 3/COP.8: a sivatagosodás elleni egyezmény 10 éves stratégiai terve, amelyet a Részes Felek Konferenciáján (COP) fogadtak el (The 10-year strategic plan and framework to enhance the implementation of the Convention) EC1836/93: EMAS rendelet EUR 21620 European Danube Region Strategy: Ulm, 2009 IP/11/1547 IP/12/1386: Környezetvédelem: 40 millió eurós ráfordítás a vízügyi innovációra; Brüsszel NGM, 2011: Új Széchenyi Terv, A talpraállás, megújulás és felemelkedés fejlesztéspolitikai programja; Magyarország Kormánya, 2011. január, Budapest Ramsari Egyezmény, 1971 OVGT, 2010: Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv (OVGT) VKKI, 2010: Tájékoztató Magyarország Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervéről; Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság, Budapest (ISBN 978-963-88054-2-3) VM, 2011: Az országterveket és a nemzeti vidékfejlesztési stratégiai koncepció megvalósítását segítő vízgazdálkodási koncepció; Vitaanyag, VM Környezetügyekért Felelős Államtitkársága, Vízügyi Helyettes Államtitkársága, VKKI, Budapest, pp. 64 VM, 2012: Természetvédelmi adatok 2011. december 31-i állapot szerint; VM Természet- és Környezetmegőrzési Szakállamtitkárság, Budapest, pp. 57

121

Rövidítések jegyzéke ÁSFK

Ágazati Stratégiai Fehér Könyv

BISE

Európai Biodiverzitási Információs Rendszer

BKÁE

Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem

BM

Belügyminisztérium

c2c

„bölcsőtől bölcsőig” környezetvédelmi (újrahasznosítási) koncepció (cradle to cradle)

CIP

Versenyképességi és Innovációs Keretprogram (Competitiveness and Innovation Framework Programme: 2007-2013)

CCS CDP CH4

metán (ld. ÜHG)

CIP CO

Versenyképességi és Innovációs Keretprogram (Competitiveness and Innovation Framework Programme) szén-monoxid (ld. ÜHG)

COP

Részes Felek Konferenciája, az UNFCCC legfőbb döntéshozó szerve (Conference of the Parties)

CoR

Régiók Bizottsága (Committee of the Regions)

CSF CST

Kutatási és Innovációs Közös Stratégiai Keretprogram (Common Strategic Framework for Research and Innovation) Tudományos és Technológiai Bizottság (Committee on Science and Technology)

EB

Európai Bizottság

EBG

biogazdasági stratégia

EC

Környezetvédelmi Tanács (Environment Council)

EcoAP

európai ökoinnovációs cselekvési terv (Eco-innovation Action Plan)

EDRS

Európai Duna Régió Stratégia (2012) (European Danube Region Strategy: Ulm, 2009)

EEA

Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environmental Agency)

EEN EFTA

Enterprise Europe Network, Európa legnagyobb vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó hálózata (HITA) Európai Szabadkereskedelmi Társulás (European Free Trade Association)

EIC

Euro Info Központ

EIP

Európai Innovációs Partnerség (European Innovation Partnership)

EiT

Európai Tanács

EIT EMAS ENSZ ENVE

Európai Innovációs és Technológiai Intézet (European Institute of Innovation and Technology) környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (Eco-Management and Audit Scheme: EC1836/93, 214/2006) Egyesült Nemzetek Szervezete

EP

Környezetvédelem, Éghajlatváltozás és Energiaügy Szakbizottsága (Commission for Environment, Climate change and Energy) Európai Parlament (European Parliament)

EPEA

Environmental Protection Encouragement Agency

ERFA

Európai Regionális Fejlesztési Alap

ETAP

európai Környezettechnológia Akcióterv (Environmental Technology Action Plan)

EU

Európai Unió (European Union)

EU 2020

az EU növekedési stratégiája (Europe 2020)

FP

kutatási és technológiafejlesztési keretprogram (Framework Programme)

FVM

Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

GBAORD

állami költségvetési K+F előirányzatok és kiadások statisztikai mutatója (Government Budget Appropriations or Outlays on R&D)

GDP

bruttó hazai termék (Gross Domestic Product)

GERD GGS

a GDP-n belüli K+F kiadások statisztikai mutatója (Gross Domestic Expenditure on Research and Development) a „zöld” növekedés stratégiája (Green Growth Strategy)

GM

Globális Mechanizmus (Global Mechanism)

GMO

géntechnológiai úton módosított szervezetek (Genetically Modified Organisms)

GOP

Gazdaságfejlesztési Operatív Program (ÚMFT)

GWP

globális éghajlat-módosító potenciál (global-warming potential)

H 2020

Horizont 2020

HFC

fluorozott szénhidrogének (ld. ÜHG)

HITA

Nemzeti Külgazdasági Hivatal

HOP

Halászati Operatív Program

ICPDR

Nemzetközi Duna Védelmi Bizottság (International Comission for the Protection of the Danube River) Infokommunikáció (IKT)

ICT IPBES

a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos kormányközi platform (Intergovernmental Platform on Biodiversity and Ecosístem Services)

123

IPCC

Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change)

IPP

Integrált Termékpolitika (Integrated Product Policy)

IRC

Innováció Közvetítő Központ

ISO 14001

tanúsított környezetirányítási rendszer (KIR)

KEOP

Környezet és Energia Operatív Program (ÚMFT))

KFI

kutatás-fejlesztés és innováció

KHV

környezeti hatásvizsgálat

KIR

környezetközpontú irányítási rendszer

KKV

kis- és középvállalkozás(ok)

KMOP

Közép-Magyarországi Operatív Program (ÚMFT)

KÖZOP

Közlekedésfejlesztési Operatív Program

KSH

Központi Statisztikai Hivatal

KSzGySz

Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége

KTIA

Kutatási és Technológiai Innovációs Alap

KvVM

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

LE

lakosegyenértékben kifejezett szennyezőanyag-terhelés

M

millió

MAKK

Magyar Környezetgazdasági Kutatóközpont

MEA

Millennium Ökoszisztéma Felmérés (Millenium Ecosystem Assessment)

MEH

Magyar Energia Hivatal

MEP

az IPBES ágazatközi szakértői testülete (Multidisciplinary Expert Panel)

MFF MFGI

z EU 2014-2020 közötti időszakra kidolgozandó többéves pénzügyi kerete (Multiannual Financial Framework) Magyar Földtani és Geofizikai Intézet

MME

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

MNVOC

nem metán alapú illékony szerves vegyületek

MTA

Magyar Tudományos Akadémia

MTÉT

Magas Természeti Értékű Területek

N2O

dinitrogén-oxid (ld. ÜHG)

NAK

Nemzeti Alkalmazkodási Központ

124

NCI

természeti tőke index (Natural Capital Index)

NCP

Nemzeti Kapcsolattartó Pont (National Contact Point)

NeKI

Nemzeti Környezetügyi Intézet

NEKIFUT

Nemzeti Kutatási Infrastruktúra Fejlesztési Útiterv (NIH)

NÉS

Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia [29/2008. (III. 20.) OGY határozat]

NFFT

Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács

NFS NFÜ

Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia 2012-2024 [102/2009. (XII. 18.) OGY határozat] Nemzeti Fejlesztési Ügynökség

NGM

Nemzetgazdasági Minisztérium

NH3

ammónia (ld. ÜHG)

NIH

Nemzeti Innovációs Hivatal (2011-től az NKTH utódja)

NKFP

Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program

NKIS

Nemzeti Környezettechnológiai és Innovációs Stratégia [VM, 2011]

NKP3

harmadik Nemzeti Környezetvédelmi Program [96/2009. (XII. 9.) OGY határozat]

NKTH

Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (a NIH elődje 2010. végéig)

NN

az OTKA nemzetközi együttműködési pályázatai

NOX

nitrogén-oxidok (ld. ÜHG)

NP

nemzeti park

NRP

magyar Nemzeti Reform Program (Széll Kálmán Terv)

NSRK

Nemzeti Stratégiai Referencia Keret (Új Magyarország Fejlesztési Terv, ÚMFT)

NTT O3

Ózon (ld. ÜHG)

OECD

Organisation for Economic Co-operation and Development

OGyHT

Országos Gyűjtési és Hasznosítási Terv (OHÜ)

OKIR

Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer

OKTVF

Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség

OMSZ

Országos Meteorológiai Szolgálat

OTKA

Országos Tudományos Kutatási Alap

PFC

Perfluor-karbonok (ld. ÜHG)

125

PM

szálló por szennyezés (Particulate Matter)

PUB

az OTKA publikációs pályázatai

R&D

A K+F aktivitás mutatója (Research and Development)

REKK

Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (Budapesti Corvinus Egyetem)

ROP

Regionális Operatív Program (ÚMFT)

SCP

Fenntartható fogyasztás és termelés (Sustainable Consumption and Production)

SF6

kén-hexafluorid (ld. ÜHG)

SMM

fenntartható anyaggazdálkodás (Sustainable Materials Management)

SO2

kén-dioxid (ld. ÜHG)

SZIE

Szent István Egyetem

SZTAKI SzTNH

Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala

t

tonna

TAO

Természetvédelmi Alap Objektum

TAR

Természetvédelmi Alapobjektum-nyilvántartó Rendszer

TÁMOP TE

természeti emlék

TIR

Természetvédelmi Információs Rendszer

TK

tájvédelmi körzet

TT

természetvédelmi terület

TTI

Tudomány-, technológia és innovációpolitika

Tvt

Természetvédelmi törvény [1996. évi LIII. törvény]

ÚMFT

Új Magyarország Fejlesztési Terv (Nemzeti Stratégiai Referencia Keret, NSRK)

ÚMVP

Új Magyarország Vidékfejlesztési Program

UNCCD UNCED

ENSZ egyezmény „A sivatagosodás elleni küzdelemről a súlyos aszállyal és/vagy sivatagosodással sújtott országokban, különös tekintettel Afrikára” (Párizs, 1994) Környezet és Fejlődés Világkonferenciája (Rio de Janeiro, 1992)

UNEP

az ENSZ környezeti programja (United Nations Environmental Programme)

UNFCCC

ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (United Nations Framework Convention on Climate Change) 126

USPTO

az USA szabadalmi hivatala (United States Patent and Trademark Office, USPTO)

ÚSZT

Új Széchenyi Terv

ÜHG

üvegházhatású gáz(ok) (koncentrációjuk szerint: vízgőz, CO2, CH4, N2O, O3, HFC, PFC)

VGT

Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv [VGT, 2010]

VIZIR VKI

Víz Keretirányelv [2000/60/EC]

VKKI

Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság

VM

Vidékfejlesztési Minisztérium

VOC

illékony szerves vegyületek

WCMC

World Conservation Monitoring Centre

WDPA

World Database on Protected Areas

127