jezus.qxd
5/18/2011
12:33 PM
Page 1
Ki volt Jézus?
jezus.qxd
5/18/2011
12:33 PM
Page 2
jezus.qxd
5/18/2011
12:33 PM
Page 3
Dr. A. T. Bradford
Ki volt Jézus? Krisztus hiányos életrajzáról, másként…
DUNA INTERNATIONAL
jezus.qxd
5/18/2011
12:33 PM
Page 4
A mû eredeti címe: The Jesus Discovery © Dr. A. T. Bradford, Templehouse Publishing Ez a kiadás a Templehouse Publishing (114, Ebbett Court, Victoria Road, Acton, W3 6BX) kiadóval megkötött szerzõdés alapján készült. Hungarian translation © Rozgonyi Anikó és Peter Sandle A bibliai idézetek, ha másként nem jelöltek, az eredetivel egybevetett és átdolgozott Károli fordításból származnak (Bibliatársulat, Budapest). Az új fordítású protestáns Biblia jelölésú idézetek A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Ószövetségi és Újszövetségi Bibliafordító Szakbizottsága által készített fordítás (1975) alapján szerepelnek. © Duna International Könyvkiadó A borító Michelangelo Merisi da Caravaggio: Hitetlen Tamás címû festménye felhasználásával készült. © Bridgeman Art Library / Cultiris Minden jog fenntartva. A kiadó engedélye nélkül tilos a könyv bármilyen módon történõ másolása, terjesztése, beleértve a fénymásolást és az elektronikus adathordozó eszközöket is. ISBN 978-615-5129-19-3 DUNA International Könyvkiadó Kft. 1106 Budapest, Keresztúri út 8/A Telefon : (1) 264 4555, fax: (1) 264 4551 E-mail:
[email protected];
[email protected] www.dunakiado.hu, www.facebook.com/DunaInterKonyvkiado A kiadásért felel a Duna International Könyvkiadó ügyvezetõje, Baráz Miklós Fõszerkesztõ: Sipos Attila Borítóterv: Porpáczy Zoltán Mûvészeti tanácsadó: Baráz Klára Mûszaki vezetõ: Marton Éva Tipográfia és nyomdai elõkészítés: Kiss Tamás Készült a Debreceni Kinizsi Nyomdában Felelõs vezetõ: Bördõs János igazgató
jezus.qxd
5/18/2011
12:33 PM
Page 5
Köszönet D. Perremnek szerkesztõi munkájáért, és – mint mindig, így most is – feleségemnek, Gloriának.
jezus.qxd
5/18/2011
12:33 PM
Page 6
Tartalomjegyzék Bevezetés Miért született ez a könyv? Irodalmi áttekintés A megbízható források felkutatása
8 11 13
Elsõ fejezet Krisztus fogadtatása
17
Második fejezet Az élet az elsõ századi Palesztinában Heródes Temploma
21
Harmadik fejezet József
29
Negyedik fejezet Mária és Jézus születése
39
Ötödik fejezet ^ – a nagy tiszteletet kifejezõ megszólítás Didaskalo
47
Hatodik fejezet Egy tanulatlan ács?
53
Hetedik fejezet Jézus, a rabbi
58
Nyolcadik fejezet Jézus késõbbi kapcsolata unokatestvérével, Keresztelõ Jánossal Kilencedik fejezet Jézus rabbi tanítványai
63 69
jezus.qxd
5/18/2011
12:33 PM
Page 7
Tizedik fejezet Jézus és a Szanhedrin
77
Tizenegyedik fejezet A hatóságok figyelnek és várják a hibát
83
Tizenkettedik fejezet A jog doktora – személyesség és hatalom
88
Tizenharmadik fejezet A farizeusok kétségbeesett lépésre szánják el magukat
100
Tizennegyedik fejezet Lázár és a letartóztatás elõtti utolsó napok
103
Tizenötödik fejezet Megérkezés Jeruzsálembe
107
Tizenhatodik fejezet ^s”-ként Jézus utolsó napjai „didaskalo
113
Tizenhetedik fejezet Az igazi Jézus
118
Befejezés Miért nem mutatott be személyes áldozatot és felajánlást Krisztus élete folyamán?
124
Irodalom
128
Jegyzetek
130
jezus.qxd
5/18/2011
12:33 PM
Page 8
Bevezetés Miért született ez a könyv? Kétezer elteltével van-e még valami, ami hitelesen elmondható Jézus Krisztusról? Az evangéliumok történeteinek tanulmányozása közben arra törekszem, hogy egyfajta orvosi szemlélettel tekintsek ezekre, és hogy a szereplõk tetteit pszichológiai szempontból szemléljem. Mi motiválhatta Nagy Heródes királyt? Vajon a zsidó vezetõk lélektanilag túlzott válasza összhangban van-e napjaink Krisztus személyre vonatkozó nézeteivel? Miért követték õt annyian szolgálatának kezdeti napjaiban? Mindaz, amit a feljegyzések szerint Jézus tett, megfelel-e annak, amit egy meglehetõsen alacsony iskolázottságú személy cselekedne? Amint ezeken és más, hasonló kérdéseken tûnõdtem, világossá vált számomra, hogy lehetséges Krisztus életét másként is szemlélni. Ez az új szempont, úgy tûnik, hogy eddig még nem kapott teret, pedig segítségével választ találhatunk a fentiek mellett még sok más kérdésre is Krisztus életével kapcsolatban. Ráadásul, eközben hûek maradhatunk a bibliai szövegekhez is. Ez a könyv arra törekszik, hogy megmutassa Jézus Krisztus személyiségét és helyzetét a kortársak látószögén keresztül. Forrásként az elsõ századi szemtanúk beszámolóit és a Krisztusról szóló kánoni1 szövegeket használom. Célom megvizsgálni annak a lehetõségét, hogy Jézus talán nemcsak egy egyszerû, tanulatlan vándorló tanító volt. Arra törekszem, hogy felszínre hozzam az igazságot, amely az evangéliumok eredeti görög nyelvû szövegébõl kikövetkeztethetõ. Így derülhet fény arra, hogy mit jelentett Jézus személyisége szempontjából, hogy ki volt József, az õ földi atyja. A társadalom, amelyben élt, ezen keresztül látta magát, Krisztust is. Miután áttekintem a hagyományos nézeteket, amelyek Krisztus ember voltára vonatkoznak, egy másik lehetséges magyarázattal váltom fel õket. Megkülönböztetett figyelmet fordítok azokra a mozzanatokra, ahol homályos vagy elveszett az a jelentõs részlet, hogy ki volt József (ebbõl következõleg, ki volt maga Jézus), és hogy mit jelentett a saját népe számára.
8
jezus.qxd
5/18/2011
12:33 PM
Page 9
Gyakran használom a történeti forrásokat, hiszen ezek – mint például Josephus Flavius elsõ századi zsidó-római történész tanúságtétele – jelentõs mértékben segítenek abban, hogy az események háttere megvilágosodjon. Foglalkozom azzal a kérdéssel is, hogy a zsidó vezetõk válasza pszichológiai szempontból nézve, miért volt olyan heves és túlzott, és azzal is, vajon miért bántak következetesen Jézussal úgy, mint egy hatalommal és tekintéllyel rendelkezõ személlyel szokás. Elsõdleges forrásként az elsõ századi evangéliumok életrajzi adatait használom. A késõbbi írások – például Tamás evangéliuma – többet árulnak el keletkezésük korának különbözõ keresztény áramlatairól, mint Jézusról magáról. Ezért részesítem inkább elõnyben az elsõ századi szövegeket a késõbb keletkezettekkel szemben. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy az evangéliumok többnyire azzal a szándékkal íródtak, hogy meggyõzzék olvasóikat Jézus élettörténetének igaz voltáról, és hogy bizonyítékokkal támasszák alá mindazt, amit mondott. Hogy a szöveget teljesen megérthessük, tudnunk kell, hogyan és miért íródtak, és az elsõ századi zsidó társadalom szempontjából kell vizsgálni õket. Csak akkor, ha így teszünk, bontakozik ki Krisztus igazi és teljes személyisége elõttünk. Ha nem így járunk el, azt kockáztatjuk, hogy Krisztus személyére, és mindarra, amit tett és tanított, saját elõítéleteinket vetítjük rá. E könyvben újra vizsgálom az elsõ századi tanúságtételeket, és a felszín alatt megbúvó lehetséges igazságot kísérelem bemutatni olvasóimnak. Remélem, hogy így felfedezzük, és jobban megértjük mindazt, ami valójában mindig is ott volt ezekben az írásokban. Az eredeti görög szövegekben leírtakat vetem össze mindazzal, amit az emberi, és különösen a zsidó lélekrõl tudok. Azért járok el így, mert arra törekszem, hogy megmagyarázzam a különféle reakciókat, helyzeteket és érzéseket, amelyek Jézushoz kapcsolódtak a kortársak körében. Erre azért van szükség, mert az evangéliumok inkább a tényekre, mint az érzések leírására összpontosítottak. Remélem, hogy amikor minden bizonyíték és értelmezési lehetõség egymás mellé kerül, nem egy Jézus Krisztus nevû ember életrajza bontakozik ki, hanem meglátjuk végre azt is, hogy ki volt abban a korban, amelyben élt. 9
jezus.qxd
5/18/2011
12:33 PM
Page 10
Sok olyan kérdést tehetünk fel Jézusról, az emberrõl, amit nehéz megválaszolni. Vajon miért nem utasították egyszerûen el a tanításokat a zsidó vallási hatalom képviselõi, mondván, hogy azok lényegtelenek? Mi lehetett Jézusban, ami annyira ingerelte a zsidóság vezetõ rétegeinek nagyon is eltérõ csoportjait – a farizeusokat (a zsidók törvényeinek elkötelezett tanítóit) csakúgy, mint a Heródes pártiakat (zsidókat, akik a pogány római hatalmat támogatták) –, hogy ezek akár szövetkezni is hajlandóak voltak ellene (Mk 3, 6)? Mi indíthatott – Jézus halála után jóval – arra egy Saul nevû hithû zsidó tudóst, hogy Krisztus követõinek halálát keresve egészen Szíriáig menjen a jeruzsálemi fõpapoktól származó meghatalmazással (ApCsel 9, 2)? Egy szigorúan irányított társadalomban hogyan tehette meg Krisztus, hogy két alkalommal is kiûzze a Templomból a hivatalos pénzváltókat és az áldozati állatok árusait (Mt 21, 12 és Jn 2, 15) anélkül, hogy a templomõrség letartóztatta volna? Ki volt Jézus földi atyja, József, és milyen hatást fejtett ki élete Krisztuséra? A rendelkezésre álló adatok hiányossága sok szerzõt késztetett már arra, hogy maga álljon elõ különféle elképzelésekkel Jézusról – mármint az „igaziról”. Lehetséges-e az azonban, hogy a Krisztus személyére vonatkozó tények, ha rejtve is, de mindig is ott voltak az evangéliumokban? Vajon a „hiányzó” 18 évnek, amelyrõl nem adnak számot Jézus életrajzai, rejtélynek kell maradnia örökre? Talán néhány ezek közül a kérdések közül egyszerûbben megválaszolható, mint gondolnánk. Orvos vagyok, pszichológiai szakképzettséggel rendelkezem, és évtizedek óta tanulmányozom a Bibliát. Bízom benne, hogy ez a könyv új, ugyanakkor hiteles történelmi megvilágításba helyezi majd Krisztus személyét. Igyekszem, hogy ne a saját elõzetes elképzeléseimet erõltessem Jézus történetére. Ehelyett az a célom, hogy történelmi és pszichológiai tudásomat felhasználva, új megvilágításba helyezzek néhány, az eredeti szövegekbõl kiolvasható életrajzi adatot. Remélem, hogy olvasóim is legalább annyira érdekesnek és újszerûnek találják ezt a kísérletet, mint amilyen számomra volt, és bízom benne, hogy ennek eredményeképpen Jézusban meglátjuk azt az embert is, akinek kortársai ismerték õt.
10
jezus.qxd
5/18/2011
12:33 PM
Page 11
Irodalmi áttekintés Mostanában a názáreti Jézus személyére irányuló érdeklõdés divatos dolog. Sokféleképpen ábrázolták már õt: írni, olvasni nem tudó galileai pásztorként (John Dominic Crossan nemrégiben megjelent mûvében), egy zsidó titkos társaság tagjaként (Karl Bahrdt, 18. századi tudósnál), volt már vándorló ácsmester (például Franco Zeffirelli A názáreti Jézus címû filmjében) és hétköznapi ember, akinek a felesége Mária Magdolna (Dan Brown A da Vinci-kód címû regényében).
Ki is volt valójában Jézus, az ember? Egy ács? Egy ács fia? A Jézus Krisztus történelmi alakjára vonatkozó kutatás kezdete a 18. századi német teológusok nevéhez fûzõdik. Velük kezdõdött a késõbb bibliai racionalizmusnak elnevezett módszer. Céljuk az volt, hogy kibékítsék a felvilágosodás korának új, „racionális” eszméit az elõzõ évszázadok „spirituálisabb” irányzatával, ezért felhagytak a hagyományos, hiten alapuló bibliamagyarázatokkal. Johann Jakob Bess vagy késõbb Heinrich Paulus volt az, aki ekkor a „történeti Jézus” kutatásával foglalkozva, a Szentírás természetfeletti elemeinek – például a csodáknak – elvetését javasolta. Mivel kötelességüknek érezték, hogy elutasítsák Jézus életének spirituális dimenzióit, jelentéktelennek vagy nem-létezõnek tüntették fel ezeket. Ezzel bevezették az Albert Schweitzer teológus által „a józan ész sorompójának”2 nevezett gondolkodásmódot. David Friedrich Strauss Jézus élete címû, 1828-ban megjelent mûve mérföldkõ ennek a tudományos és irodalmi irányzatnak a területén. Strauss szerint mindaz, amit korának racionális gondolkodása a józan ész bevetésével nem képes megmagyarázni, szükségképpen csak legenda lehet. A természetfölötti kizárása azt eredményezte, hogy tudományos és társadalmi elméletek kerekedtek felül azzal az elképzeléssel szemben, hogy létezhet spirituális kapcsolat ember és Isten között. Jézus Krisztus alakját megfosztották csodatévõ erejétõl; gyógyításait és csodatételeit legendaként ábrázolták. Így a különféle Strauss-éhoz hasonló történetek Jézust pusztán egy tömegeket mozgósítani tudó embernek festették le – akinek, talán, némi megváltói ambíciói is voltak. Mások még ennél is tovább mentek, és azt állították, hogy csupán 11
jezus.qxd
5/18/2011
12:33 PM
Page 12
irodalmi alak, puszta elmeszülemény volt; vagy esetleg csak egy jó ember, akit akaratán kívül ruháztak fel isteni jegyekkel az evangéliumok írói. Nem fogom részletesen ismertetni a témával foglalkozó kiadványokat, rá kívánok azonban mutatni, ha bizonyos szerzõk saját bibliai racionalizmusukon keresztül kísérlik meg a történtek rekonstruálását. Az olvasó, mint ahogy ezt XVI. Benedek Pápa megfogalmazta, „rögtön észreveszi, ha nem egy megfakult régi ikont, hanem a szerzõ elképzeléseibõl alkotott fényképet mutatnak neki” (Ratzinger Joseph: A Názáreti Jézus, Szent István Társulat, 2007). A szerzõk és a kritikusok nagyon is hajlamosak arra, hogy kitalálják a saját „Jézus-eszményüket”, ezért nem meglepõ, hogy akadtak olyanok, akik saját Jézus-történetükkel álltak elõ. Ilyen szerzõ volt például Karl Heinrich Venturini, aki 1801-ben adta ki saját Krisztus-történetét. Venturini illuminátus volt. Ezt a titkos társaságot szabadgondolkodók hozták létre Bajorországban, a 18. században. A tagok célja az volt, hogy az európai kormányzatokba beépülve saját „felvilágosult” nézeteiket terjesszék. Venturini szerint Krisztus egy korabeli titkos társaságnak volt tagja. Élete, „halála” és késõbb újraélesztése (nem feltámadása) a társaság gondosan kitervelt összeesküvésének részét képezte. Venturini, a titkos társasági tag, valószínûleg a saját gondolatvilágát vetítette Krisztusra. Benedek Pápa fent idézett megállapítása arra is rávilágít, miért vonja le azt a végkövetkeztetést John Dominic Crossan Új Testamentum-kutató Jézus, egy forradalmi életrajz címû mûvében (Jesus, A Revolutionary Biography, HarperOne, 1991), hogy Krisztus egy elsõ századi „látnok” lehetett, aki valamiféle ellen-kulturális hatalomellenes egyenlõség megvalósítására törekedett, azonban történetét mind a négy evangélium félremagyarázta. Mivel az egyenlõség és a méltányosság korunk magasztalt eszménye, Crossan is azt a nézetet vallja, hogy az intézményesült egyház téved Jézus Krisztus személyének és céljainak megítélésében. Az, hogy Jézust látnoknak gondolja, inkább árulkodik arról, hogy ki Crossan (egy intézményellenes gondolkodó), mint arról, hogy ki volt Jézus valójában.
12
jezus.qxd
5/18/2011
12:33 PM
Page 13
Tovább is sorolhatjuk az efféle „történelmi munkákat”: N.T. Wright, Marcus Borg és John Shelby Spong püspök Új Testamentummal foglalkozó mûvei egyaránt az írók társadalmi-kulturális meggyõzõdésének hátterébe helyezve ábrázolják Jézus személyét és személyiségét. Ha a szerzõk megítélése szerint valami nem igazolható a „józan ész” bevetésével, akkor azt fikciónak vagy legendának nyilvánítják. Az eseményeket úgy közvetítik olvasóik felé, hogy azok történelmi és pszichológiai szempontból egyaránt elfogadhatóak legyenek. Ez a könyv a Szentírás tanulmányozásán alapszik. Látásmódomat a judaizmus és orvosi, különösen viselkedés-lélektani háttértudásom segített formálni. Számomra azonban a Biblia – melyet már több mint harmincöt éve tanulmányozok – elsõsorban Isten által ihletett mû, amelyen keresztül õ szól hozzánk ma is. A megbízható források felkutatása Mi lehet történeti szempontból a legmegbízhatóbb vezérfonal Jézus Krisztus személyéhez? A leginkább hiteles és legrégibb kéziratok, amelyek Krisztus életérõl számot adnak, maguk a kánoni evangéliumok: Máté, Márk, Lukács és János beszámolói. Ennek az okai pedig a következõk:
1. Az összehasonlítható forrásszövegek puszta mennyisége. Julius Caesar, római császár (Kr. e. 100-44), Krisztus után a leginkább ismert történelmi alak, egy Jézuséhoz közeli korszak szülötte. Mûvei közül a legismertebb a gallok ellen viselt Kr. e. 58-51-es háborúról szóló Commentarii de Bello Gallico mindössze tíz példányban áll az alapos kutatás rendelkezésére. Az Új Testamentum eredeti görög szövegébõl azonban több mint 5600 másolat és töredék lelhetõ fel, így ez a korszak messzemenõen legjobban dokumentált kézirata.
13
jezus.qxd
5/18/2011
12:33 PM
Page 14
2. Az evangéliumokat kortársak és szemtanúk írták. A Caesar hódításairól szóló elsõ beszámolók Kr. u. 900-as évbõl keltezõdnek (vagyis 950 évvel késõbbiek, mint maguk az események). A Krisztusról szóló elsõ ránk maradt irat azonban halála után körülbelül hetven évvel keletkezett (János evangéliumának töredéke, John Rylands Könyvtár, Manchester, Anglia). Az evangélisták, Lukács kivételével, személyesen ismerték Jézust, ezért a szövegeik elsõdleges forrásnak tekinthetõek. 3. Az események megtörténtét bizonyítékok támasztják alá. Yosef Ben Matityahu (József, Mattatiás fia), aki római nevén Josephus Flaviusként vált ismertté (Kr. u. 37- kb. 100), lényeges adalékokat szolgáltat az elsõ századi életrõl, a zsidó vallásról és a korai kereszténységrõl. Josephus zsidó történetíró volt, aki római állampolgárságot szerzett, miután túlélte Jeruzsálem Kr.u. 70. évi, rómaiak általi lerombolását, melyrõl feljegyzéseket is készített. Tõle származik néhány kulcsfontosságú háttéradat, amely alátámasztja az evangéliumok szövegének történelmi hitelességét. Léteznek természetesen egyéb kéziratok is, amelyek további ismeretekkel bõvítik tudásunkat arról a világról, amelyben Jézus élt. A holt-tengeri tekercsek felfedezése Qumranban 1947 és 1956 között lehetõvé tette, hogy többet megtudjunk a zsidó esszénus közösségrõl, mellyel Keresztelõ Szent János – és rajta keresztül talán Krisztus is – kapcsolatban állhatott. Sok figyelmet kaptak az elmúlt években az egyiptomi Nag Hammadi könyvtárban, 1945-ben talált gnosztikus evangéliumoknak hívott iratok, közülük is elsõsorban az úgynevezett Tamás evangéliuma. Ez utóbbi széles körben ismertté azzal vált, hogy egyike volt azoknak a szövegeknek, amelyek hatással voltak Dan Brown képzeletére, A da Vinci-kód címû regénye megírásakor. A Tamás evangélium játszott szerepet egyes tudósok, mint például Robert W. Funk és a Jézus Szemináriumok elnevezésû tudományos társaság más tagjai szemléletének formálásában is. A társaság kiadványa Az öt evangélium (The Five Gospels. HarperOne, 1997) a Tamás-i evangéliumot a másik néggyel azonos rangra emeli. 14
jezus.qxd
5/18/2011
12:33 PM
Page 15
Miért nem tekinthetõ Tamás a többivel egyenlõ értékû forrásnak? Elõször is azért nem, mert nem életrajzi mû, hanem 114, Jézus Krisztusnak és néhány követõjének tulajdonított „mondás” gyûjteménye, és mint ilyen, nem vizsgálható vagy igazolható a történelmi események összefüggésében. Legkorábbi, fennmaradt töredékei ennek az „evangéliumnak” görög nyelvûek, és Kr. u. 200 körül keletkeztek. Az elsõ utalás rá Hippolütosz római presbitertõl (kb. Kr. u. 170-kb. 236) származik, aki Kr. u. 225 körül tesz róla említést. Vannak feltételezések korábbi keletkezéssel kapcsolatban is, de ezek nem valószínûek, mivel régebbi gnosztikus írók, például Marcion (Kr.u. 85-160), nem hivatkoznak rá. Egyetlen fennmaradt teljes példánya nem görög, hanem kopt nyelvû, és ez Kr.u. 350 körül keletkezhetett (ez az a már említett tejes példány, amit a Nag Hamadiban találtak). Ráadásul, Tamás evangéliuma olyan mondásokat is tartalmaz, amelyek ellentmondanak a négy kánoni evangéliumban található szemléletnek. Ilyen például a következõ: „Simon Péter mondta nekik: Bárcsak távozna Mária közülünk, mert az asszonyok nem méltóak az életre!” Mire Jézus így válaszolt: „Íme, én biztatni fogom õt, hogy férfiúvá teszem; hogy õ is élõ szellemmé legyen, amely hozzátok, férfiakhoz hasonlít. Mert minden asszony, aki férfiúvá lesz, be fog menni a mennyek királyságába.”* (Tamás 114). Nagyon valószínûtlen, hogy Péter, aki nõs volt, így beszélt volna. Még inkább valószínûtlen ez a beszéd Jézustól, aki korának vallási hagyományait megtörve, nõket is tanított bizalmas körben és nyilvánosan egyaránt, bevonva õket tanítványainak társaságába. A kéziratmásolatok közötti különbség is óriási akadálya annak, hogy a Tamás evangéliumot hiteles forrásnak tekintsük. Erre mutat rá Helmut Koestner is, James Robinson A Nag Hammadi Könyvtár címû mûvéhez írt bevezetõjében (Nag Hammadi Library. HarperCollins, 2000, 125. o.): „Úgy tûnik, hogy sem a kopt fordítás, sem a görög töredékek nem õrizték meg ennek az evangéliumnak a legrégebbi változatát. Ha csak a hosszabb kopt és a görög szövegeket vetjük össze, máris látható, hogy mennyit változott a szöveg a másolások következtében”.
* Hubai Péter fordítása, in. Jézus rejtett szavai. Holnap, Budapest, 1990. (A ford. megj.) 15
jezus.qxd
5/18/2011
12:33 PM
Page 16
Mint azt már említettem, a Tamás evangélium gnosztikus írás. A gnoszticismus – az elnevezés a görög gnosis „tudás” szóból származik – összefoglaló neve különbözõ szinkretikus (azaz, eltérõ elemeket ötvözõ), a Kr. u. 1-3 században jelentkezõ vallási mozgalmaknak. Összetett hit- és vallásrendszerében az az elképzelés is helyet kap, hogy az emberek valójában isteni tulajdonságokkal rendelkezõ szellemi lények, akik egy tökéletlen isten által teremtett anyagi világ csapdájába estek, és ebben a világban csak egy kevesek által birtokolt, titkos vagy rejtett tudás hozhat megváltást számukra. Tamás evangéliumával ellentétben a kánoni evangéliumok írásai megállnak az elsõ század történelmi tényeinek talaján. Például Lukács, a római orvos evangéliuma a következõ történelmi eseményt írja le: „És lõn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék. Ez az összeírás elõször akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.” (Lk 2, 1-2) Késõbb Lukács így folytatta: „Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Ponczius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az õ testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás, Annás és Kajafás fõpapsága alatt, lõn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában.” (3, 1-2) Lukács római orvos és kitûnõ történetíró, aki – habár Mátétól, Márktól és Jánostól eltérõen nem ismerte Krisztust személyesen – nagy erõfeszítést tett, hogy a szemtanúkat kikérdezze és elmondhassa magáról: „…eleitõl fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam” (Lk 1, 3). Ez a könyv Krisztust, „az embert”, három szempontból mutatja meg. Az egyik Józseffel, az apjával kapcsolatos. A zsidók törvényének tudós doktoraié a másik, akik tizenkét éves korában találkoztak vele, és láthatjuk majd Jézust azon a lélektani reakción át is, amelyet a papokból és a Tarzuszi Saulból (a késõbbi Pál apostolból) kiváltott. Mindegyik szempontból vizsgálva, azt a következtetés vonjuk le, hogy Krisztus valójában kora társadalmának nagyon jelentõs és mûvelt személyisége volt.
16
