3. A kutatás bemutatása, elemzése, értékelése 3.1. A vizsgálat körülményei A középfokú oktatási intézményekben történő innovációs folyamatok hátterére, hatásaira, mechanizmusára voltam kíváncsi. Természetesen összetett, bonyolult jelenségekről van szó, amelyek attól is függenek, hogy milyen a pedagógus személyisége, felkészültsége, az osztály, az iskola tanulói összetétele, a gyerekek képességei, tanulási szokásaik vagy szociális körülményeik. Ugyanígy a kérdőívemben megfogalmazott kérdésekre adott válaszok minősége is függ például a válaszadó pedagógus hangulatától, beosztásától, végzettségétől. Ezenkívül a megkérdezett iskolájának típusától, földrajzi elhelyezkedésétől, a tanulói létszámtól. Ezen okoknál fogva igyekeztem minél szélesebb körben végezni a vizsgálatot. Így az ország minden megyéjébe elküldtem a kérdőívemet, és szerencsére mindenhonnan érkeztek is válaszok. Odafigyeltem arra is, hogy a megkeresett intézmények között legyen olyan, amely a megyeszékhelyen található, és kutatásomban minél több település szerepeljen. Megközelítőleg két hetet vett igénybe a kérdőívek szétküldése. A szakirodalom szerint kétféle kutatási mód létezik: deduktív és induktív.1 Szakdolgozatomban az induktív irányon belül a leíró stratégiát választottam. Az iskolai folyamatokat tekintve egy területen (innováció) próbáltam meg az aktuális helyzetet elemezni, „leírni”. Olyan kérdésekre kerestem választ például, hogy milyen gyakorisággal használnak a pedagógusok modern technikai eszközöket, alkalmaznak-e új tanulási technikákat, milyen mértékű konfliktusok keletkeznek az innovációs folyamatok során, felhasználják-e a továbbképzésen tanultakat.
1 Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe, szerkesztette: Falus Iván, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000.
3.1.1. A vizsgálat módszerének bemutatása Huszonegy kérdésből álló kérdőívet állítottam össze. A válaszokat ötfokú skálán lehetett jelölni. Ezenkívűl a bevezető részben a megkérdezett nemére, beosztására, pályán eltöltött idejére, az iskola profiljára, a fenntartó típusára, a tanárok és a diákok létszámára, az iskola földrajzi elhelyezkedésére kérdeztem rá. Ezt követte a huszonegy kérdés az innovációs folyamatokra vonatkozóan. Kérdőívemet e-mailben küldtem el az iskoláknak, és a kollégák az internet segítségével válaszoltak. Tapasztalataim szerint az embereket sok kérdőívvel keresik megi, és jobban szeretnek válaszolni azokra, amelyek egyszerűen kitölthetők, konkrét kérdéseket tartalmaznak, amelyeknél könnyen lehet dönteni, és nem igényelnek hosszú kifejtéseket. Ilyenkor szívesebben vállalják a válaszadást. Kutatásomhoz az e-mail címeket főként a Nemzeti Erőforrás Minisztérium honlapjáról töltöttem le. (Három excel dokumentumban találhatók.) Helyi önkormányzatok, azok társulásai által fenntartott intézmények jegyzékéből 133; állami fenntartók intézményeinek jegyzékéből 37; nem helyi, nem állami fenntartók intézményeinek jegyzékéből 226 iskolát választottam. Valamint a kiválasztottak között szerepelt 17 olyan intézmény is, amely idegen nyelven oktat. További címeket gyűjtöttem még különböző internetes honlapokról azzal a céllal, hogy a megkeresettek között legyenek például alapítványi, egyházi iskolában dolgozó pedagógusok is. Így – véleményem szerint – széleskörű a felmérésem. 25 egyházi iskola és 153 egyéb fenntartójú intézmény (magániskola, más országok által fenntartott iskola, alapítványi iskola, kisebbségi önkormányzat által fenntartott iskola) is szerepel a címlistámon.
Mindösszesen 591 középfokú intézménybe küldtem el a kérdőívemet. Hat hét alatt pontosan 120 válasz érkezett. A következő grafikon mutatja, hogy a válaszok milyen ütemben érkeztek a másfél hónapos intervallumban:
A válaszok feldolgozásában a modern technika volt segítségemre. A táblázatba rendezést, a statisztikai kiértékelést, a grafikonok készítését és az átlagok kiszámítását a számítógép végezte. Elég nagy körültekintést és sok munkát igényelt az, hogy körülbelül nyolcezer középfokú oktatási intézményből megközelítőleg országszerte egyenletes szórással 591 helyre elküldjem a kérdőívet. Jó eredménynek gondolom azt, hogy 120 válasz visszaérkezett.
3.2. A vizsgálati minta bemutatása A kérdőíves megkeresésemre 120 válasz érkezett. A 120 válaszadó nem szerinti megoszlása a következő: 86 nő ( 72% ) és 34 férfi ( 28% )
A megkérdezettek beosztása:
igazgató
45 fő → 38 %
igazgatóhelyettes
18 fő → 15 %
munkaközösség-vezető tanár óraadó
8 fő → 7 % 47 fő → 39 % 2 fő → 1 %
A válaszadók pályán eltöltött ideje:
0-3 év
6 fő → 5 %
4-10 év
12 fő → 10 %
11-20 év
36 fő → 30 %
20 évnél több
66 fő → 55 %
Szeretném hangsúlyozni, hogy a válaszadók több mint fele (55%-a) 20 évnél régebb óta van a pályán.
Az intézmény fő profilja szerinti megoszlás:
71 gimnáziumból érkezett válasz → 59 % 38 szakközépiskolából
→ 33 %
9 szakiskolából
→ 8%
Fenntartó szerinti eloszlás:
helyi önkormányzat
32 → 27 %
megyei önkormányzat
8→ 7%
fővárosi önkormányzat
31 → 26 %
kerületi önkormányzat
5→ 4%
egyházi
28 → 22 %
alapítványi
8→ 7%
gazdasági társulás
1→ 1%
egyéb
7→ 6%
Az iskola földrajzi elhelyezkedését tekintve: Budapestről érkező válaszok : 55 → 46 % A 19 megyéből:
65 → 54 %
3.3. A vizsgálat során kapott eredmények Ebben a fejezetben a kérdésekre adott válaszok százalékos megoszlását mutatom be grafikonok segítségével. A 4. pont tartalmazza a kapott adatok mélyrehatóbb elemzését.
3.3.1. Az 1. hipotézis Az IKT eszközök használatában nagy előrelépés történt az elmúlt öt évben. Erre a hipotézisre az 1-es, 4-es, 5-ös és 7-es kérdésekben kerestem a választ. 1. kérdés: Az Ön véleménye szerint iskolájában az elmúlt öt évben milyen mértékű fejlődés, pozitív változás következett be az alábbi területeken? Modern technikai eszközök használata:
A 120 válaszadóból 68 fő úgy gondolja, hogy intézményében jelentős előrelépés történt, 10 fő szerint pedig kimagasló. Ez összesen a megkérdezettek 65 %-a. Megdöbbentő, hogy az intézmények 13%-ában semmilyen vagy nem jelentős a változás.
5.kérdés: Tanítási óráin milyen gyakorisággal használ Ön modern technikai eszközöket?
A válaszadók 28 %-a (34 fő) hetente, 29 %-a (35 fő) rendszeresen használja a modern technikai eszközöket tanóráin. Ez a megkérdezettek több mint fele, összesen 57%-a. Elszomorító, hogy a válaszadó pedagógusok 27%-a ritkán vagy soha nem használ tanítási óráin modern technikai eszközöket.
7.kérdés:
Tanítványai
készülnek-e
prezentációval,
power
pointos
kiselőadással?
A megkérdezettek 33 %-a szerint a tanítványok sokszor, 12 %-a szerint pedig rendszeresen készülnek prezentációkkal. Ez a válaszoknak majdnem fele, 45 %-a.
Sajnos a tanulók 54%-a ritkán vagy soha nem készül prezentációval. Azt
is
vizsgáltam,
hogy
milyen
az
intézmények
felszereltsége
az
infokommunikációs eszközök tekintetében. A tanulói számítógépekkel és a projektorokkal való ellátottság mutatja a legkedvezőbb képet, míg a tanári számítógépek, laptopok, digitális táblák száma lényegesen kisebb.
4.kérdés: Az Ön véleménye szerint iskolája mennyire jól felszerelt az infokommunikációs eszközök tekintetében? b) tanulói számítógépek: jól: 48 %
különösen jól: 13 %
ez összesen: 61 %
különösen jól: 13 %
ez összesen: 51 %
c) projektor: jól: 38 %
a) tanári számítógépek: jól: 32 %
különösen jól: 10 %
ez összesen: 42 %
e) laptop/notebook: jól: 24 %
különösen jól: 13 %
ez összesen: 37 %
különösen jól: 8 %
ez összesen: 31 %.
d) digitális tábla: jól: 23 %
3.3.2. A 2. hipotézis A pedagógustársadalomban jelentős szemléletváltás történt. Ehhez a hipotézishez a 10-es, 11-es, 14-es, és 19-es kérdések tartoznak. 10.kérdés: Kollégái közül részt vett-e már valaki tananyagfejlesztésben (akár központi, akár iskolai szinten vagy saját használatra)?
volt már rá példa: 29 % (35 fő válaszolta), 2-3 fő vett részt: 16 % (19 fő válaszolta) többen is részt vettek: 41 % (49 fő válaszolta)
ez összesen: 86 %
Tehát a megkérdezettek intézményeiben 86 %-os arányban vettek már részt kollégák tananyagfejlesztésben.
A 11-es kérdésben azt vizsgáltam, hogy a válaszadók személy szerint folytattak-e ilyen jellegű tevékenységet? Elgondolkodtató, hogy a megkérdezett kollégák 37%-a még soha semmilyen tananyagfejlesztésben nem vett részt.
19.kérdés: Mennyire tartja szükségesnek az alábbi újításokat? a) módszertani:
szükséges: 21 % (25 fő), nélkülözhetetlen: 40 % (48 fő)
eléggé szükséges: 30 % (36 fő), mindösszesen: 91%
Kiugróan jó eredmény ez. A megkérdezett kollégák 91 %-a üdvözli a módszertani újításokat, és nem volt olyan válaszadó, aki azt jelölte volna, hogy nem szükséges. Csak 9 %-uk bizonytalan. A szakmai újítások szükségességét (19.b kérdés) a 120 kolléga 93 %-a (111 fő) érzi, és csak 7 % nem. 14.kérdés: Alkalmaz-e tanóráin új tanulási technikákat, például: kooperatív tanulás, csoportmunka stb.?
A válaszadók összesen 63 %-ánál vannak jelen tanórákon az új tanulási technikák:
sokszor: 36 % (43 fő)
rendszeresen: 27 % (32 fő).
Ezen mindenképpen javítani kell. 3.3.3. A 3. hipotézis A tanárok pozitív attitűddel rendelkeznek az innovációs folyamatokkal, az újításokkal kapcsolatban. Az ide tartozó kérdések: 1-es, 6-os, 15-ös és 21-es. 21.kérdés: Az Ön tanári közössége - megítélése szerint - mennyire fogékony az újításokra?
fogékony: 52 % (62 fő válaszolta)
rendkívül fogékony: 9 % (11 fő válaszolta) összesen: 61%
15.kérdés: Szívesen fejlesztené-e magát különféle szakmai továbbképzéseken?
akár többször is: 36% (43 fő)
egyértelműen: 29 % (35 fő)
összesen: 65%
1.kérdés: Az Ön véleménye szerint iskolájában az elmúlt öt évben milyen mértékű fejlődés, pozitív változás következett be az alábbi területeken? Továbbképzéseken tanultak felhasználása
megfelelő: 40 % (48 fő)
jelentős: 38 % (46 fő)
kimagasló: 4 % (5 fő) összesen: 82%
6.kérdés: Ön szerint mennyire segítik a pedagógus munkáját a modern technikai eszközök? A válaszadók 56 %-a (67 fő) szerint segíti a munkát, míg 22 %-a (26 fő) szerint nélkülözhetetlen.
összesen: 78 %
A pedagógusok pozitív hozzáállását tükrözi, hogy a megkérdezettek 61 %ának tantestülete fogékony az újításokra, a válaszadók 65 %-a szívesen képezné magát különféle továbbképzéseken, akár többször is. 82 %-os arányban hasznosulnak a továbbképzéseken tanultak megfelelő, jelentős vagy kimagasló módon. A megkérdezett pedagógusok több mint háromnegyedének (78 %) az a véleménye, hogy a modern eszközök segítik a munkát.
3.3.4. A 4. hipotézis Az innovációs folyamatok, a szakmai változások során számos konfliktus keletkezik a tantestületekben. A konfliktusokkal kapcsolatos kérdések: 2-es, 8-as és 20-as.
8.kérdés: Az innovációs folyamatok során milyen mértékű konfliktusok keletkeztek?
nem jelentős: 62 % (74 fő válaszolta) jelentéktelen: 18 % (21 fő) összesen: 80% 2.kérdés:
Okoz-e
tantestületében?
konfliktust
egy-egy
újítás
bevezetése
az
Önök
kevéssé: 61% (73 fő)
egyáltalán nem: 8 % (10 fő)
összesen: 69%
Örömmel tapasztaltam, hogy ez a feltevésem nem állja meg a helyét. A válaszadók 80 %-a úgy ítéli meg, hogy nem jelentős illetve jelentéktelen mértékű konfliktusok keletkeznek az innovációs folyamatok során. Csak 3 % jelzett jelentős problémát. A megkérdezettek 69 %-a úgy gondolja, hogy egy-egy újítás bevezetésekor csak kevéssé vagy egyáltalán nem jelentkeznek konfliktusok. Azt is sikernek könyvelem el, hogy a tantestületek egyharmada alkalmaz modern, a hagyományostól eltérő konfliktuskezelő módszereket. (20. kérdés) Természetesen ezen az arányon javítani kell.
3.3.5. Az 5. hipotézis Az újítások fogadtatása kedvező, ezért szervesen beépülnek az intézmény életébe. Az utolsó feltevés alá a következő kérdések tartoznak: 3-as és 13-as. 3.kérdés: Az elmúlt évek innovációi mennyiben bizonyulnak maradandónak?
többnyire: 53 % (63 fő szerint)
rendszeresen: 31 % (37 fő
szerint) mindig: 2 % (2 fő szerint)
összesen: 86%
13.kérdés: Az Ön véleménye és a visszajelzések alapján mennyire bizonyultak pozitívnak az elmúlt öt év innovációi? – Az Ön véleménye:
pozitív: 66 % (79 fő)
nagyon pozitív: 15 % (18 fő)
összesen: 81%
Csak két ember találta az újító változásokat negatívnak.
Kiemelkedő eredmény született, amennyiben az elmúlt évek innovációi 86 %os arányban bizonyultak maradandónak, és a pozitív fogadtatás a megkérdezettek részéről 81 %-os.
4. A kapott adatok összehasonlító elemzése Az előző fejezetben a kérdésekre adott válaszok százalékos megoszlását mutattam be. Szeretnék azonban néhány összevetés segítségével komolyabban vizsgálódni és további következtetéseket levonni. A könnyebb kiértékelés érdekében a szöveges válaszadási lehetőségekhez számértékeket rendeltem annak függvényében, hogy az adott felelet mennyire pozitív az elvárásoknak megfelelően. Például az elmúlt évek fejlődésére adott válaszok esetén a hozzárendelések: semmilyen -1; nem jelentős -2; megfelelő -3; jelentős - 4; kimagasló -5. 4.1. Budapest – vidék összehasonlítás A modern technikai eszközök használata területén a vidéki iskolák jobban fejlődtek, az ötfokozatú skálán 3,63-as átlagot értek el a budapesti 3,56-tal szemben. További érdekesség, hogy a szerényebb erőforrásokkal rendelkező megyék az átlagosnál jobb eredményt értek el ebben a kérdésben (Békés megye: 4,50; Borsod-Abaúj-Zemplén megye: 4,00; Heves megye: 4,33; SzabolcsSzatmár-Bereg megye: 4,33). A pályázatírások esetében is pozitív válaszokat kaptam, Budapesten 3,53-as, vidéken 3,48-as átlagot. A három legaktívabb megye Nógrád (5,00), Tolna (4,67) és Heves (4,33) volt, míg Fejér (2,50) és Pest megye (2,91) jelentősen az átlag alatt maradt. A főváros-vidék összehasonlításban az e-napló használata tekintetében volt a legnagyobb különbség. Míg Budapesten 3,28 értéket kaptunk az elmúlt öt évre vonatkozó fejlődésre vonatkozóan, addig a vidéki válaszadók átlaga csupán 2,22 volt. Budapesti és vidéki viszonylatban is nagymértékű szórás mutatkozott e kérdésben. Ezt mutatja a következő táblázat, amely az e-napló használatára adott válaszok számszerűsített összehasonlítása:
1. Az Ön véleménye szerint iskolájában az elmúlt öt évben milyen mértékű
fejlődés,
pozitív
változás
következett
be
az
alábbi
területeken? [e-napló használata] Bács-Kiskun megye 1,00 Baranya megye 2,14 Békés megye 5,00 Borsod-Abaúj-Zemplén megye 1,00 Csongrád megye 1,25 Fejér megye 1,00 Győr-Moson-Sopron megye 4,00 Hajdú-Bihar megye 1,83 Heves megye 2,67 Jász-Nagykun-Szolnok megye 2,67 Komárom-Esztergom megye Nógrád megye Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Tolna megye Vas megye Veszprém megye Zala megye Pest megye Budapest I. ker. Budapest II. ker. Budapest IV. ker. Budapest IX. ker. Budapest V. ker. Budapest VIII. ker. Budapest XI. ker. Budapest XIII. ker. Budapest XIV. ker. Budapest XX. ker.
3,33 5,00 2,33 1,33 4,00 1,00 1,00 1,64 2,50 2,50 1,00 3,00 4,00 3,67 1,00 3,00 5,00 3,00
Ezzel a kérdéssel összefüggésben az e-napló hasznosságát is Budapesten többre értékelik (4,45) a vidéki válaszadókhoz képest (3,42). Míg a tanórán kívüli programok fontosságát az iskolaközösség szempontjából a válaszadók 4,42-re értékelték, azaz jelentősnek vagy nélkülözhetetlennek tartották, addig a gyakorlati megvalósítás 3,36-es eredményt mutat az elmúlt öt év folyamán. A kapott értékek azt sugallják, hogy ezen a területen jelentős fejlesztést kell megvalósítani a jövőben.
A tanár-diák kapcsolatban és a tantestület mint közösség tekintetében egyaránt fejlődés mutatkozik, az első tekintetében ez egy kicsit nagyobb mértékű. Egy-egy újítás bevezetése az esetek többségében konfliktusokat okoz, budapesti viszonylatban kissé nagyobb mértékben jelentkezik az egyet nem értés (3,80) a vidéki iskolákhoz (3,64) képest. Ez a mentalitás visszafoghatja az innovációs folyamatokat, így az elemzésem során kialakult véleményem szerint nagy hangsúlyt kell fordítani erre a kérdéskörre. Bíztató azonban, hogy a konfliktusok mértéke 61,67 %-ban nem jelentős, 17,50 %-ban pedig jelentéktelen. Az iskolák technikai felszereltsége tekintetében érdekes eredményt kaptam. A budapesti iskolák (2,72) egyedül az interaktív táblák tekintetében előzik meg a vidéki intézményeket (2,68), és ez az eltérés elhanyagolható (0,04). Tanári számítógépek esetén a vidéki iskolák már 0,17-es, tanulói számítógépek számában 0,21-es, projektorellátottságban 0,26-os, hordozható számítógépek ellátottságában pedig 0,32-es értékkel előzik meg a fővárosi adatokat. Országos szinten az ellátottság értéke: tanári számítógépek: 3,28 tanulói számítógépek: 3,61 projektorok: 3,44 interaktív táblák: 2,70 notebookok: 2,93 A modern technikai eszközök használata teljesen kiegyenlített a főváros-vidék viszonylatban, értéke 3,55. A válaszok alapján legmagasabb Békés megyében (5,00), Nógrád megyében (5.00) és Tolna megyében (4,67), legalacsonyabb Hajdú-Bihar megyében (2,17), Győr-Moson-Sopron megyében (2,50) és Csongrád megyében (2,75). A válaszadók nagyon pozitívan vélekednek a modern technikai eszközökről, átlagos értéke: 4,00.
Az IKT eszközök használatába a legtöbb helyen a diákokat is bevonják. 36,67%-ban ritkán, 44,17%-ban sokszor vagy rendszeresen készülnek prezentációval, powerpointos kiselőadással a tanulók. A fővárosi iskolákban szívesebben alkalmaznak új tanulási technikákat, 3,87-es átlagot kaptam a kiértékelés során, szemben a vidéki 3,65-tel. Az elmúlt évek innovációi többnyire maradandónak bizonyultak, amely azt mutatja, hogy jó irányban folynak a változások. A továbbképzéseken tanultak felhasználása országos szinten 3,28 körüli szinten mozog, az adatok szórása csupán 0,82. A budapesti válaszadók (4,04) szívesebben vennének részt különféle szakmai továbbképzéseken, mint a vidékiek (3,71). Érdemesnek tartanám a további vizsgálatokat abban az irányban, hogy milyen a képzési lehetőségek megoszlása az egyes térségekben, valamint azok milyen költséggel járnak a pedagógusok számára. A budapesti és vidéki iskolák között a
konfliktuskezelő módszerek
alkalmazásánál is tapasztaltam különbséget (főváros: 3,30; vidék: 3,06). Az esetek többségében az „alkalmanként” választ kaptam. Emiatt úgy érzem, hogy a pedagógusok figyelmét jobban fel kellene hívni ezekre az új eljárásokra.
4.2. A pályán eltöltött idő alapján való összehasonlítás A pályán eltöltött idő alapján szűrve a válaszokat a következő kérdéseknél találtam szignifikáns eltéréseket: A 0-3 éve tanítók az átlagostól erősebben érzik úgy, hogy a prezentációk illetve a modern eszközök alkalmazása színesebbé tudja tenni a tanórákat (4,50-es érték az amúgy is erős 4,07-es átlaghoz képest). Az elektronikus naplót a 4-10 éve pályán levők értékelték a leghasznosabbnak (4,45). A 3,89-es átlagot csupán minimálisan lépi át a 11-20 éve tanító csoport. A 20 évnél több tapasztalatot szerzett (3,79) és a 0-3 év munkaviszonnyal rendelkezők (3,67) kevésbé tartják fontosnak. Kérdőívem rámutatott arra is, hogy minél több ideje dolgozik valaki, annál kisebb hajlandóságot mutat szakmai továbbképzéseken való részvételre (0-3 év: 4,33; 4-10 év: 4,00; 11-20 év: 3,83; 20 évnél több: 3,80). A 0-3 éve dolgozók az átlagtól lényegesen kisebb mértékben tartják szükségesnek az újításokat mind módszertani, mind szakmai, mind modern technikai eszközök tekintetében. Különösen szignifikáns ez az eltérés a módszertani (0,53-as eltérés a 4,03-as átlaghoz képest) és a szakmai (0,71-es eltérés a 4,04-es átlaghoz képest) területen. 4.3. A válaszadók beosztása alapján való összehasonlítás A kérdések és a válaszadók beosztása közötti összefüggéseket is vizsgáltam. Ennek során egy váratlan eredményt találtam. Az elektronikus naplót az igazgatók és az igazgatóhelyettesek az átlaghoz képest (3,89) kevésbé tartják fontosnak (igazgatók: 3,42; igazgatóhelyettesek: 3,88). A munkaközösség-vezetők (4,00), a tanárok (4,31) és az óraadók (4,50) azonban nagyon kedvezőnek értékelik az e-naplót.
Érdekes, hogy pont az igazgatók álltak legkevésbé pozitívan a kérdéshez, habár nekik képviselniük kellene a folyamatos fejlődést, valamint költségtakarékossági megfontolások alapján a papír alapú adminisztráció elektronikus kiváltását is szorgalmazniuk kellene. Emellett fontos eszköz lenne a kezükben az összetett lekérdezések és kimutatások révén, amely segítségével hatékonyabban tudnák ellátni vezetői feladatukat. Véleményem szerint fontos lenne tájékoztatókat tartani az igazgatók számára, hogy megfelelő mennyiségű információ birtokában átértékelhessék jelenlegi hozzáállásukat. Az igazgatóhelyettesek állnak legpozitívabban a szakmai továbbképzésekhez, az átlagos 3,86-os értékhez képest 4,22 volt az ő válaszuk, amelytől alig marad el a tanári beosztásban levők 4,11-es értéke. Átlag alatti értékek születtek az igazgatók (3,64), munkaközösség-vezetők (3,00) és óraadók (3,00) esetében. A munkaközösség-vezetők válaszainak alacsony értékét a betöltött funkciójuk tekintetében meglehetősen rossznak ítélem. Az igazgatók (4,32) és igazgatóhelyettesek (4,33) érzik úgy, hogy munkájuk hatékonysága a tantestület közösségétől is függ. Az óraadók (4,00), tanárok (3,80) és munkaközösség-vezetők (3,00) azonban az átlagos érték (4,03) alatt válaszoltak, azaz nem tartják úgy, hogy a közösség befolyásolná teljesítményüket. A módszertani újításokat az óraadók (5.00) tartják a legfontosabbnak, őket követik az igazgatóhelyettesek (4,44), az igazgatók (4,02), a tanárok (3,94) és végül a munkaközösség-vezetők (3,38), akiknek a válasza az átlagos 4,03-tól jelentősen elmarad. A szakmai újításoknál már nem ennyire szignifikáns az eltérés, az igazgatóhelyettesek 4,44-es, az igazgatók 4,02-es, az óraadók 4,00-ás, a tanárok 3,96-os,
a
munkaközösség-vezetők
válaszai
pedig
3,75-ös
értékeket
eredményeztek, míg az átlag 4,04 volt. Érdekes, hogy ebben az esetben is a munkaközösség-vezetők válaszai voltak a legkevésbé pozitívak.
4.4. Az intézmények fenntartói szerinti összehasonlítás Ha a fenntartó típusa alapján vizsgálom meg azt a kérdést, hogy az elmúlt öt évben milyen mértékű fejlődés következett be a modern technikai eszközök használatában, akkor nem kapok szignifikáns eltérést. Legkisebb érték a megyei önkormányzat által fenntartott intézmények esetén van (2,88-as érték), ezt követik sorra a gazdasági társulások (3,00), alapítványok (3,25), helyi önkormányzatok (3,56), fővárosi önkormányzat (3,71), egyházak (3,75), kerületi önkormányzatok (3,80) által fenntartott iskolák. A legjobb eredményt (3,86) az egyéb forrásból működő oktatási intézmények érték el a visszajelzéseik alapján.
Ugyancsak a fenntartó szerepével összefüggésben az e-napló használatát vizsgálva már nagyobb eltérést tapasztaltam. Gazdasági társulás által fenntartott intézményekből csupán egy választ kaptam, így mérés szempontjából nem lehet figyelembe venni, mégis meglepő, hogy egy üzleti alapokon működő iskola esetén az adminisztrációs költségeket jelentősen csökkentő e-napló tekintetében semmilyen pozitív jellegű változás nem történt. A helyi, kerületi és megyei önkormányzatok esetén egyforma mértékben (2,00) következett be változás. Átlaghoz (2,69) közeli értéket kaptam az alapítványi (2,43) és az egyházi (2,54) iskolák
esetében,
míg
a
legkiemelkedőbb
eredményeket
a
fővárosi
önkormányzat (3,71) által és az egyéb forrásokból fenntartott intézmények (3,71) esetén kaptam. Összességében az e-napló használatára kapott válaszaim alacsonyabb értéket mutattak az előzőekben vizsgált modern technikai eszközökhöz képest, ezért az a véleményem, hogy az adminisztrációs terhek informatikai eszközökkel történő csökkentését szorgalmazni kell minden intézménytípus esetén.
Az elmúlt évek innovációi maradandóságát elemezve azt tapasztaltam, hogy a megyei önkormányzatok (2,25) és a gazdasági társulások (3,00) által fenntartott intézmények esetén a válaszadók átlagától (3,18) kisebb az eredmény. Átlagközeli a kerületi önkormányzatok (3,20), egyházak (3,21), helyi önkormányzatok (3,22) és a fővárosi önkormányzatok (3,23) által fenntartott iskolák eredménye, míg ettől magasabb értékeket adtak az alapítványi (3,38) és egyéb pénzekből (3,57) gazdálkodók. A különböző fenntartótípusok és a tananyagfejlesző programok összevetésében a következő eredményeket kaptam. Megyei önkormányzat: 1,88; gazdasági társulás:2,00; egyházi: 2,21; helyi önkormányzat: 2,25; kerületi önkormányzat: 2,40; fővárosi önkormányzat: 2,52; alapítványi: 2,63; egyéb: 3,14. Nagyon jónak tartom az új tanulási technikákra (kooperatív tanulás, csoportmunka stb.) adott válaszokat, ahol egyedül a gazdasági társulások által üzemeltetett iskolák esetén kaptam 3,00 eredményt, de ahogy fentebb jeleztem, ebből a kategóriából csupán egy válaszadótól kaptam visszajelzést, így nem mérvadó a kategória eredménye. Az egyházi iskolák konzervatív nevelési stílusáról képzett sztereotípiát megdönti a felmérésem eredménye, 3,29-es értéket kaptam, vagyis – ha nem is olyan mértékben, mint a többi iskolatípus – alkalmazzák a modern tanulási technikákat. A megyei önkormányzatok (3,38) és a fővárosi önkormányzatok (3,70) által fenntartott intézmények kicsit jobb eredményeket
produkáltak,
de
átlag
(3,75)
feletti
értékeket
a
helyi
önkormányzatok (4,00), alapítványok (4,00), egyéb (4,29) és a kerületi önkormányzatok esetében tudtam kimutatni.
4.5. Az intézmények fő profilja szerinti összehasonlítás Elemzésem alapján kijelenthetem, hogy az intézmény profilja nem játszik szerepet az elmúlt öt évben bekövetkezett fejlődés szempontjából a modern technikai
eszközök
tekintetében.
A
szakiskolák
esetében
3,56,
a
szakközépiskolák esetében 3,61, a gimnázium esetében pedig 3,65 értéket kaptam. Négy válaszadó nem töltötte ki az iskola fő profilját, azok átlagértéke 2,75 lett. Az
e-napló
használata
jelentősen
különbözik
a
különböző
profilú
intézményekben. A szakiskolák esetében (2,11) következett be a legkisebb mértékű változás, nem sokkal előzik meg a gimnáziumok (2,40), a szakközépiskolák (3,47) viszont az előbbiektől kiugró eredményt mutatnak. A négy, iskolaprofilt nem megadó válaszadó átlaga 2,00. Az elmúlt évek innovációi maradandósága független az intézményi profiltól, a szakiskola (3,11), szakközépiskola (3,14) és gimnázium (3,24) értékei az átlag (3,18) körül mozognak. Az iskolaprofiljukat nem megadók átlaga 2,75. A szakiskolák esetében (2,89) kevéssel több azok száma, akik már dolgoztak valamilyen tananyagfejlesztő programon a gimnáziumokkal (2,28) és a szakközépiskolák (2,22) esetében. A négy válaszadó, aki nem adta meg iskolaprofilját, 4,00 átlagos választ adott. Új tanulási technikák esetén nincs nagy eltérés a szakközépiskolák (3,71), gimnáziumok (3,73) és szakiskolák (3,89) esetében. A négy válaszadó, aki nem adta meg iskolaprofilját, 4,00 átlagos választ adott.
„A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem, hogy mennyi élet volt éveidben.” Abraham Lincoln
5. Összegzés
Kutatásom során sok kérdést tettem fel. A válaszok alapján a következő megállapításokra jutottam: Jónak ítélem: 1. A megkérdezett kollégák (112-en a 120 főből) szükségesnek illetve nélkülözhetetlennek tartják a módszertani, szakmai és modern technikai újításokat. 2. A válaszadók nagyon pozitívan vélekednek a modern technikai eszközökről. 3. Az elmúlt évek innovációi 81%-ban bizonyultak pozitívnak, 86%ban pedig maradandónak. 4. A válaszok alapján az intézmények 80%-ában nem jelentős vagy jelentéktelen konfliktusok keletkeznek az innovációs folyamatok során. 5. A kollégák szívesen vennének részt szakmai továbbképzéseken.
Megfelelő: 1. A kollégák több mint fele (58%) átlagosan, közel egy harmada (31%)
pedig
átlagon
felül
vagy
kiemelkedően
jártas
az
infokommunikációs eszközök használatában. 2. Az intézmények majdnem két harmada fogékony az újításokra. 3. A továbbképzéseken tanultak felhasználása 82%-ban történik megfelelő vagy jelentős módon. 4. Az intézmények 92%-a átlagosan vagy jól felszerelt tanulói számítógépekkel. A tanári számítógépek tekintetében az arány 78%.
Javítani való: 1. A kollégák 63%-a alkalmaz csak rendszeresen új tanulási technikákat. 2. A válaszadók tanítványainak felére nem jellemző, hogy készül prezentációval, power pointos kiselőadással. 3. Az
intézmények
csak
egy
harmada
alkalmaz
gyakran
a
hagyományostól eltérő konfliktuskezelő módszereket.
Elszomorító: 1. A
megkérdezett
kollégák
37%-a
még
soha
semmilyen
tananyagfejlesztő programon nem dolgozott. 2. A tanárok fele használ csak rendszeresen vagy hetente modern technikai eszközöket.
Megdöbbentő: 1. Az intézmények 13%-ában az elmúlt öt évben semmilyen vagy nem jelentős fejlődés történt a modern technikai eszközöket tekintve. 2. Az elmúlt öt évben az intézmények felében nem történt előrelépés az e-napló használatában.
Úgy vélem, hogy az igazgatók és a pedagógusok figyelmét jobban fel kellene hívni az e-napló, az új tanulási technikák valamint a hagyományostól eltérő konfliktuskezelő módszerek alkalmazásra.
A kutatás, amely a szakdolgozatom része volt, elérhető a www.bokayeu.sulinet.hu > Iskolaélet > Intézményi értékelések fül alatt.
