1.A harangtorony lakóhelyemen
2.A harangtorony Szentendrén
3. A harangtorony lakóhelyemen
1
Rejtvényként is fel lehetne adni, hogy hol vannak a képeken látható tornyok. Úgy is feltehető a kérdés, hogy a lefényképezett fatorony, miért van más-más környezetben? Vagy ugyanaz a torony látható-e a képeken? Lakóhelyemről egy megyei kiadvány így ír: „mindig jelentéktelen, kis létszámú falu volt.”
Igazságos-e, ezt az aprócska települést jelentéktelennek nevezni? Az
igaz, hogy kevesen vagyunk. A faluközösség létszáma évtizedek óta 100 körül van. 2009 őszén, már száz lakója sincs a falunknak. Azt szokták mondani, azért kanyargós Nemesborzova egyetlen utcája, hogy ne lehessen az elejéből látni a végét. De, ez a „jelentéktelen” falu, illetve az itt élő emberek építettek egy, pontosabban két olyan harangtornyot, amire egész Magyarország büszke lehet. Ebben a dolgozatban ennek a két toronynak a történetét szeretném elmesélni. Előtte azonban az anyaggyűjtés során szerzett élményeimről szólok. 17 éves vagyok, itt élek Nemesborzován. A pályázat elkészítéséhez szükséges dokumentumok összegyűjtésekor mindenki segíteni kívánt. Vannak olyan családok, akiktől fényképeket kaptam, vannak idősebb emberek, akik emlékeikkel segítettek. Olyan kicsi ez a falu, hogy kis túlzással, majdnem mindenkit megkérdezhettem. De nemcsak a falubeliek segítettek. Az interneten megtaláltam a második faharangtorony kivitelezőjének honlapját. Zombor Szabolcs válaszolt is a levelemre. Édesanyámmal elmentünk a Nyíregyházán élő építészmérnökhöz, s olyan dokumentumokat mutatott, amilyeneket még életemben nem láttam. Tervrajzokat, fényképeket az építkezésről, s még sok minden mást. Ezúton is megköszönöm, hogy egy érdeklődő gimnazistával komolyan foglalkozott. Nekem már az is történelem, ami 40 (10) évvel ezelőtt történt a falumban. Büszke vagyok az itt élő emberekre. Rokonaimra, az utcabeliekre. Történelmet írtak, amikor évszázadokkal ezelőtt, illetve egy évtizede, a semmiből értéket teremtettek.
2
I. Harangtorony Nemesborzován A Tiszántúlon találhatók a magyar faépítészet legszebb emlékei. Népi mestereink a harangtornyokat fejlett szerkezeti érzékkel és érzékeny művészi ösztönnel alkották meg. Évszázadokkal ezelőtt, Nemesborzova zömében kisnemesi származású lakói is elhatározták, hogy építenek a templomuk északkeleti oldalához egy harangtornyot. Az építkezés idejére vonatkozó adatok ellentmondásosak. A Református Műkincsek Egyházi Leltára szerint a torony épült „1680 táján, négyszögű, kúp alakú, cirka 15 m magas.”
Más
források
1794-re
teszik
építési
idejét.
Az
újabb,
részletes
épületszerkezeti vizsgálatok arra vallanak, hogy a harangtorony építését 1667-re tehetjük. Mivel a település és környéke fában gazdag volt, a faluközösség úgy döntött, hogy fából készítik el a haragtornyot. A fa olcsó építőanyagnak számított, mert sok volt belőle. Sok is kellett. Több mint 60 köbméter fára volt szükség, melyből kilenc darab 12 m-es oszlop. Szinte egy kisebb erdőt építettek be a toronyba. A fákat a falut övező erdőből szerezték be, hiszen a települést nagy kiterjedésű, őshonos tölgyerdő vette körül. Az építkezés irányítására kijelölt ácsmester valószínűleg ott volt a faanyag kiválasztásakor is, az ő útmutatása alapján faraghatták meg pontos méretre a gerendákat. Az építkezésen a falu – képzetlen földművesekből álló – lakosai vettek részt. Nagyon ügyes mesteremberek voltak a borzovai harangtorony készítői, hiszen az építmény hűen tükrözi, a fához rendkívül módon értő építőmesternek szakmai jártasságát, tudását. A toronyépítők először a leendő alap helyén tömörítették a földet. Nagy, lapos köveket helyeztek el a készülő torony alapzatában. Az ácsmester kifaragta a talpgerenda rácsát, amely 5-5 egymást keresztező gerendából állt. A földön összeállították az állványszerkezetet, amelyhez 9 darab 12 méteres oszlopra is szükség volt, majd azt felállították. A toronytestet átalgerendák, átlósmerevítők és andráskötések bonyolult rendszere képezte. Az alsó szoknyarészt, a kerengőt először a földön készítették el, majd később véglegesen rögzítették a tornyon. A 3
függőleges oszlopok tetején alakították ki a felső-Tisza-vidéki harangtornyokra jellemző erkélyt (galériát.) A karcsú toronysisak négy szegletére egy-egy fiatornyot építettek. Ezek után „belécezték” az építményt. A tetősíkokat, a toronytörzset fenyőzsindellyel fedték be. Festés után a toronysisak csúcsára ünnepélyek keretek között holdat és csillagot helyeztek, a fiatornyok csúcsára pedig vörösrézből készített gombokat raktak fel. „A nemesborzovai harangtorony maga az ácsok mesterfogásainak egész gyűjteménye. […] Jelképe lehet annak is, hogy ez az ácstudás hogyan szállt századokon át középkori mesterektől a harangtornyokat állító iparosokon és parasztácsokon át a késői falusiakra.”1
A harangtorony metszete és az eresz alaprajza
Teltek az évek, évszázadok, s a fatorony – bár hosszú időn át állta az időjárás viszontagságait – rossz állapotba került. Mindenki látta, hogy pénzt kell keríteni, megoldást kell találni, mert őseik hagyatéka elpusztulhat. 1
H. Flórián Mária: Szabadtéri Néprajzi Múzeum tájegységei. I. Felső-Tiszavidék. Szentendre, 1978. 16. p.
4
A harangtorony helyben történő felújítására pénzt nem kapott a falu, de az 1960-as évek végén elhangzott egy lehetőség: - Meg lehet menteni a haranglábat, ha Nemesborzova megválik tőle. Lesz pénz a felújítására, de a helyreállítás után már nem itt szólal meg a fatorony harangja, hanem az építmény, a kialakítás alatt álló Szentendrei Falumúzeumba kerül. Az erőszakos áttelepítést azzal indokolták, hogy a rossz állapotban lévő harangtornyot másképp nem lehet megmenteni. Furcsa érv, hiszen az épület elbontása, elszállítása és újra felépítése aligha kerülhetett kevesebbe, mintha itt, helyben történt volna a helyreállítás. A református egyház vezetősége (lelkész Nagy Andor), a presbitérium eladta a haranglábat. Részleteket idézek a Kelet-Magyarország 1967. december 3-án megjelenő számából: „Nem ismeretes, hogy hazánkban vásároltak volna tornyot valaha. Az még kevésbé, hogy elszállították volna négyszáz kilométerre. Most mind a kettő megtörténik. A nemesborzovai református egyház csupa fából épült haranglábját – mely három évszázadon át dicsérte az ismeretlen ácsmester jó munkáját – megvásárolja a Magyar Skanzen, a Szentendrén felállítás alatt álló szabadtéri néprajzi múzeum.” […] Ahogy a vásárlás tárgyalásai előre haladnak és a néprajztudomány képviselői egyre sűrűbben látogatnak le a Szamos környékére, úgy bővül a szatmári tájról megőrzendő és elszállítandó épületek listája.”[…] Már mindenki tud a kistorony elszállításáról. Van, aki azt mondja, úgyis elpusztulna már, jobb, ha megőrzik ott, ahol értenek hozzá. A kis torony legfelső csúcsa valóban erősen lekonyult. A helybéli párttitkár azzal tréfál, hogy azért konyult nyugat felé, mert a „keleti szél erősebb.”[…] Ármós Károly fehérgyarmati ácsmester, - akit valószínűleg a bontással bíznak meg
–
felsóhajtott,
amikor,
megtapogatta
a
kemény
tölgyfagerendákat
összekapcsoló faszögeket: -
Micsoda munka!
Olyan ember is akad, aki azt mondja: kifosztják a megyét a néprajzosok.” 2 2
Indul a harangláb. Szentendrére szállítják a nemesborzovai tornyot. In.: Kelet- Magyarország 1967. 286. szám(december 3. 6.p.
5
Voltak, akik nem bánkódtak emiatt, de többen voltak olyanok, akiket nem lehetett meggyőzni arról, hogy helyes, igazságos döntés született. Hasonló volt a szomszéd falu lakóinak a reagálása is. Ők a templomukat veszítették el. Az anyaggyűjtés során hallottam a következőt: Egy idős bácsi meghatódva mesélte el, hogy amikor Szentendrén járt az egykori mándi templomban, az egyik ülőpad deszkájában megkereste, s meg is találta azt a jelet, amit bicskájával - majdnem 60 évvel ezelőtt kisgyerekként - a padba vésett. Megmutatta azokat az esküvőjéről készített felvételeket is, illetve a gyermekeinek a keresztelőjén készült fotókat, amelyek még Mándon készültek a templomban. Az idős nemesborzovai emberek is élénken emlékeznek arra a napra, amikor elbúcsúztatták a harangtornyot. Még mindig a fülükben cseng a harang hangja, hiszen a bontás napján mindaddig szólt a harang, amíg szólhatott.
Kurucz Ferenc amatőr festő képe a falunk jelképéről. Készült 1958-60 között. Nagy Gábor nemesborzovai lakos tulajdona
6
Az akkori Néprajzi Múzeum a borzovai torony mellett a mándi templomot, a vámosoroszi szárazmalmot is vitte. Van a nemesborzovai egyházközségnek egy aranykönyve.
Ebben a könyvben a falu életének nevezetesebb eseményei olvashatók. Az 1970. évről így ír a krónikás: „Gáti Lajos 1970. január 1-től a község lelkipásztora. Ezen év szomorú eseménye 1970 novemberében lebontották és elvitték a műemlék harangtornyot. A bontási munkákat Erdei Zoltán vezetésével egyetemista mérnökjelöltek végezték. A falu kötelessége volt ezeknek az embereknek szállást és ellátást biztosítani. A parányi gyülekezetben ezt 2-2 napra vállalták Márton György 3 alkalommal Dobos Lajos 1 alkalommal Nagy Antal 1 alkalommal
7
Pápai Elemér 1 alkalommal Az egyházközség a toronyért 135 560 Ft-ot kapott, és mellé azt a be nem váltott ígéretet a műemlék felügyelőségtől, hogy a templomhoz illő műemlék jellegű haranglábakat készítenek. Az összeg kifizetése után – a falu és a gyülekezet mély fájdalmára – szóba se álltak a kis egyházi vezetőkkel. 1972-ben így építették a betontornyot, melyet a nemesborzovai gyülekezet sosem tud szívébe zárni. Ez a toronyépítés csupán kényszer megoldás volt.”
Az aranykönyv 1970. évi bejegyzése
8
II. A fa harangtorony Szentendrén A XX. században a szakemberek a népi építészeti emlékek megmentését szabadtéri múzeumokban látták megoldhatónak. A szabadtéri múzeum létesítését sürgette az is, hogy a falu rohamos gazdasági és társadalmi átalakulása nyomán a 40-es, 50-es években felgyorsult a falusi építészet átalakulása, a régi épületek bontása és a lakások korszerűsítése. Úgy vélték a szakemberek, hogy a magyar szabadtéri múzeumokban megőrizhetők a templomok, haranglábak, az oktatási intézmények és a közösséget szolgáló más objektumok. Ezek áttelepítésével, szükség esetén rekonstrukciójával, hitelesen bemutatható a 19. század végének magyarországi faluja. A kiválasztott építmények áttelepítését alapos tudományos kutatómunka előzte meg, amelyet néprajzkutatók és építészek végeztek el. E munka eredményeként került sor az épületek lebontására, dokumentálására, múzeumba szállítására. A gyakran rossz állapotban lévő építményeket felújították, restaurálták. Ezek után következhetett az épület újbóli felépítése a múzeum kijelölt helyén. Szentendrén 1968 áprilisában kezdődött meg a múzeum építése. Első állandó kiállítását 1974-ben nyitotta meg a Felső-Tisza vidék népi építészetét bemutató tárlattal. A Felső-Tisza-vidék népi építészetét bemutató épületcsoportot az utca végére épített templom és harangláb uralja. A gerendavázas, vesszőfalú, tapasztott és meszelt, fazsindellyel fedett templom a Nemesborzovával szomszédos Mánd községből származik, a harangláb pedig korábban a miénk volt. Lakóhelyemnek, ennek a „jelentéktelen” falunak akkor vált országosan is ismertté a neve, amikor harangtornyát az országos szabadtéri múzeumban bemutatták. Az ott álló torony képe valamennyi katalógusban az eredeti helyének a megjelölésével szerepel, sziluettje pedig a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum logójává vált. Azért, ezt, nem minden „jelentéktelennek” nevezett település mondhatja el magáról!
9
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum logója
Ezrek, tízezrek látogattak, látogatnak el a skanzenbe, s gyönyörködnek abban a népi építészeti örökségben, amit a mi őseink építettek. Örülök annak, büszke vagyok arra, hogy tetszik, amit elődeim alkottak, de kérdések sokasága fogalmazódik meg bennem. •
Igazságos gyakorlat volt-e, hogy egy faluközösséget megfosztottak építészeti értékeitől azért, hogy az ne pusztuljon el?
•
Nem lehetett volna-e helyben felújítani haranglábunkat, s ezzel ide csalogatni a turistákat?
•
Kárpótolja-e a borzovaiakat az a tény, hogy harangtornyát Szentendrén sokkal több hazai és külföldi turista csodálhatja meg, mintha itthon maradhatott volna?
•
Elégtétel-e az a borzovaiaknak, hogy falunk neve sok idegennek azért cseng ismerősen, mert járt Szentendrén?
•
Mivel a turistákat nem kötik érzelmi szálak a meglátogatott építményekhez, nem lett volna-e igazságosabb, ha számukra építenek egy másolatot, s az eredetit itt, helyben újítják fel?
17 éves vagyok, eddig még én sem jutottam el Szentendrére. A lakóhelyem egykori harangtornyát még csak képeken, interneten láttam. Ennek a pályázatnak,
s a
régi
emlékek összegyűjtésekor
szerzett
élményeknek
köszönhetően erősödött meg bennem a vágy, hogy minél előbb „élőben” is láthassam ezt az épületet.
10
Nemesborzova kárpótlása Még állt a régi torony, amikor már megkezdődtek a tárgyalások a falu kárpótlásáról. Azaz, épülhet a régi torony helyére egy új. Ehhez kap pénzt a kis közösség. Sikerült
megszereznem
az
építkezést
megelőző
a
tárgyalásoknak,
levelezéseknek a dokumentumait. A régi iratok címe: Kiviteli tervdokumentáció a Nemesborzova, Harangtorony kiviteli terveihez. (A mellékletben ennek néhány lapja elolvasható.) 1969. február 27-én, a Néprajzi Múzeum (Budapest, Könyves Kálmán Körút 40.) akkori főigazgató helyettese, Dr. Szolnoki Lajos bízta meg a Hajdu Bihar Megyei Tanácsi Tervező Vállalatot egy modern harangláb terveinek elkészítésével. A felkért vállalat számára a múzeum ismertette az előzményeket, s irányelveket fogalmazott meg. Az 1969. március 26-án keltezett levélben ez olvasható: „A Néprajzi Múzeum és a nemesborzovai ref. egyházközség között létrejött megegyezés értelmében a település régi, fa haranglábját lebontás után áthelyezzük a szentendrei falumúzeumba. Ennek feltétele az, hogy Nemesborzován épüljön egy új harangláb, melynek költségeit a Néprajzi Múzeum bocsájtja az említett egyházközség rendelkezésére a faharangláb vételára gyanánt.” […] […] „az új harangláb nem a régi helyére, hanem a templom főhomlokzata elé kerüljön.” Szerepel az irányelvekben, hogy az új harangláb esetében […] „sem megjelenésében, sem szerkezetben, sem anyagban nem ragaszkodnak a régi megoldáshoz, tehát lehet az épület szolidan modern, egyszerűségre és gazdaságosságra kell törekedni.” […] […] „olyan megoldás kell, ami egyszerű eszközökkel, vidéki körülmények között is megépíthető, vagy olyan, melynek üzemi előgyártása megoldható, és a helyszínen csak minimális szerelést kell végezni.” 3
3
Előzmények és irányelvek a nemesborzovai harangláb tervezéséhez. In. Kiviteli tervdokumentáció.
11
Egyszerű
eszközök,
gazdaságosság,
vidéki
körülmények,
nagyüzemi
előgyártás? Azt gondolták, hogy a borzovaiaknak bármilyen silány építmény megfelel? Ezt a lenéző magatartást erősítette meg bennem, a nemesborzovai harangtorony tervvázlatának megvitatásáról készült, 1969. október 21-én keltezett „EMLÉKEZTETŐ” is. Ebből kiderül, hogy a tervvázlat megvitatásán jelen volt a tervező, illetve a műemléki felügyelőség és a néprajzi múzeum két-két képviselője. A nemesborzovaiak véleményére nem is voltak kíváncsiak. 1969. december 1-jén kelt az a jegyzőkönyv, amelyben írásban is véglegesítették az új harangtorony megépítését. A jegyzőkönyvet a nemesborzovai egyházközség részéről Pap Andor lelkész, a Néprajzi Múzeum részéről pedig Bokor Attila és Erdélyi Zoltán írták alá. Nemesborzován épülhet tehát egy másik harangtorony. Az építészeti „csoda” jellemzői közül néhány: „szolidan modern”, „vidéki”, „felületi kezelését úgy kell megoldani, hogy a nyersbeton felület gyalult zsaluzással, a pengefal natúr kőporos dörzsöléssel készüljön. A tető fedése sárga színű műanyag szigetelést kapjon.” A „szolidan modern”, torony építésének idején, Nemesborzován már új lelkész, Gáthy Lajos szolgált. A Néprajzi Múzeum egyik levelében ez olvasható: „A bontást legkésőbb 1970. október 31-ig kívánjuk elvégezni.” Az 1972. október 15-én tartott presbiteri gyűlés jegyzőkönyvéből idézek: „A lelkipásztor (Gáthy Lajos) bejelenti, hogy Végh Endre szamossályi kőművesmester költségvetést nyújtott be 140 428- Ft összegben. […] A presbitérium egyhangúlag úgy határoz, hogy az új harangláb-torony építését kimondja, s elfogadja Végh Endre […] ajánlatát.” 4
4
Kivonat a nemesborzovai református egyház presbitériumának 1972. október 15-én tartott gyűlésének jegyzőkönyvéből.
12
1973. január 18-án, a Tiszántúli Református Egyházkerület Püspöki Hivatalától, Zsíros József főjegyző az alábbiakat írta Gáthy Lajos lelkésznek: „[…] szeretettel értesítem, hogy a Tiszántúli Református Egyházkerület Elnöksége […] engedélyezi az építkezést. […] […] Nem lehetett volna-e más tervet elgondolni, amely a templomhoz jobban illett volna?” „1972-ben így építették a betontornyot, melyet a nemesborzovai gyülekezet sosem tud szívébe zárni. Ez a toronyépítés csupán kényszer megoldás volt.” –írta az Aranykönyvbe a krónikás. - Modern, s időt állóbb, mint a fatorony – ezzel vigasztalták a csalódott helybelieket. Lehet, hogy modern volt ez a hetvenes évek betonépítészetének „gyöngyszeme.” A szüleim nemzedéke csak „kockatoronynak” nevezte. 1970-ben a szakmabeliek úgy gondolták, hogy illik a környezetbe. 30 évvel később a szakmabeliek már így jellemezték: „Az elbontott torony helyett emelt új „tornyocska” a faluképtől idegen, a műemléktemplomhoz méltatlan, igénytelen, értéktelen építmény.”
Még áll a „kockatorony”, a háttérben már a helyén van az új fatorony
13
Bontják a kockatornyot
III. Ha egy falu összefog… A harangtorony másolata Nemesborzován A falu közössége még évtizedek múltával sem törődött bele elődei örökségének elvesztésébe. 1990-ben nagyot fordult a világ. Nemesborzován olyasmiről is szó esett, amiről korábban hallgattak az emberek. Nagy Zsigmond polgármester Göncz Árpád köztársasági elnöknek írt először levelet. Ebben azt kérte, segítsen az Elnök úr visszaszerezni a falu elvitt kincsét. Alapos, hosszú választ kapott. A harangláb szabályos adásvételi szerződés nyomán került Szentendrére, így visszaadásáról szó sem lehet. Néhány évvel később már úgy gondolkodtak a falu elöljárói és lakói, hogy ha visszakapni nem lehet, az eredeti mintájára kell újra felépíteni.
14
Az álomtól a megvalósulásig •
Nagy Zsigmond, nemesborzovai lakos, polgármester leveleket írt.
Nagy Zsigmond az egyik fontos levelet előkereste, megmutatta nekem. Az egyik címzett, az Országos Műemléki Hivatal elnöke, így válaszolt a polgármesternek: „ Tisztelt Polgármester Úr! Munkatársaim egybehangzó szakmai véleménye szerint a nemesborzovai református
fa
harangláb
rekonstrukciója
messzemenően
üdvözlendő
kezdeményezés. A nemesborzovai református templom – amelynek belső tere és homlokzata ízlésesen és mívesen kialakított barokk munka – visszanyerné régi hangulatát, szépségét. A harangláb „rekonstruktív” visszaépítése több oldalról nézve is nyereség a műemlékvédelem szempontjából: a tárgy, az épület, a műemléki környezet, a falukép, a táj sorozat-rendszerében minden egyes részletelem fontos tényező az egész összhatásban. A levélben megfogalmazott igény jelzi azt az örömteli folyamatot, amely a műemlékvédelem társadalmi hátterének szélesedését mutatja. A színvonalas és szakmailag helyes megvalósítás érdekében, kérem, szíveskedjenek megkeresni Szatmári Istvánt a Műemlékfelügyeleti Igazgatóság felügyelőjét. Budapest, 2000. február 10. Üdvözlettel: Dr. Entz Géza” 5
•
Oltai Péter építész
elkészítette az építészeti terveket. A tartószerkezetek
tervezője Nagy László statikus volt. A Zombor Szabolcstól tudtam meg néhány dolgot a tervező építészről: Oltai Péter a szakma egyik elismert építésze. A népi építészeti emlékek helyreállításában nagy 5
Az Országos Műemléki Hivatal Elnökének levele Nagy Zsigmond polgármester számára. 2000. február 10.
15
gyakorlattal rendelkezik. Építész-tervezőként a megyében több helyreállítás f űz ődik a nevéhez, melyek közül többet Európa Nostra díjjal jutalmaztak. •
Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal támogatta az ötletet.
Szatmári István, műemléki felügyelő fogalmazta meg a hivatal állásfoglalását. Ebből idézek egy mondatot: „A harangtorony újjáépítésével helyreállna az eredeti műemléki állapot: a templom és harangtorony faluképi együttese.” Elmesélte Zombor Szabolcs, hogy a nemesborzovaiak ötlete a m űemlékes szakemberek körében elméleti vitát váltott ki. A szakemberek nem tudták eldönteni, hogy minek minősítsék ezt az akciót. Nem nevezhető rekonstrukciónak, hiszen az eredeti épület nem pusztult el. Nem nevezhet ő helyreállításnak sem, mert nem volt mit helyreállítani. Ennek ellenére a műemlékes szakma – Zombor Szabolcs tájékoztatása alapján – a kezdeményezést pozitívan fogadta. •
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum is támogatta , segítette az elképzelést.
Átadta
az
építészeknek,
kivitelezőnek
az
eredeti
torony
bontásakor,
helyreállításakor készített dokumentumokat, s korlátlan lehetőséget biztosított az eredeti harangtorony kutatására, további felmérések készítésére. •
Az építkezéshez a hatóságok megadták az engedélyeket.
„A kezdeti bizonytalanságban azt sem tudtuk, hogy egyáltalán kitől kérjünk az építésre engedélyt?” – mondta Zombor Szabolcs. Mivel valójában egy új építményre kellett építési engedélyt szerezni, a Fehérgyarmati Önkormányzat által működtetett I. fokú építési hatóság adta ki az építési engedélyt. 2000.
május
15-én,
az
Országos
Műemlékvédelmi
Hivatal
műemléki
szakhatósági hozzájárulást adott néhány kikötéssel. Ezek egyike volt, hogy „A harangtornyon el kell helyezni egy tájékoztató táblát, amelyben közölni kell, hogy a létesítmény az eredeti fa toronynak a rekonstrukciója.”
16
Tájékoztató tábla az új tornyon
•
Volt még egy említésre méltó esemény a faluban, ezekben a hónapokban. A
karácsonyi istentiszteleten Kónya József lelkész bemutatta a falubeli Nagy Csaba makettjét. Sírt a gyülekezet, amikor meglátták a pici lécekből elkészített építményt. Az idősebb emberekben felébresztett
emlékek, az utolsó
kételkedőket is
meggyőzték. A precízen kidolgozott, az eredeti toronnyal azonos méretarányos makett, azóta is a templomban van s arra a feledhetetlen karácsonyra emlékeztet, amikor a falu lakói összefogtak.
Már csak pénz kell! Mi kell még? A tervek készen, már az avatás időpontjában is megegyeztek. Ha minden jól megy, 2001 augusztusában, az ünnep előtti szombaton átvágják a nemzeti színű szalagot a harangláb előtt. Már csak 20 millió forint kell. Húszmillió? Nemesborzovának akkor 114 lakosa volt.
17
Az idős asszonyok gyakran kérdezgették a polgármestertől, hogy megérik-e vajon a régi-új harangláb felépültét. Nagy Zsigmond mindig így felelt: ő mindent megpróbál. S
így
is
tett!
Bekopogtatott
ahova
lehetett.
Járt
a
püspöknél,
a
minisztériumokban, és a millenniumi kormánybiztosnál is. Azt remélte, hogy megkapják az államosított iskoláért járó hét és fél millió forintot, a többi pedig összejön pályázatokból és adományokból. S igaza lett!
2000. március 27-én, a nemesborzovai Református Egyházközség egy szándéknyilatkozatot fogalmazott meg. Ebben arról nyilatkoznak, hogy az egyházi kárpótlás során ígért pénzt a rekonstrukcióra ajánlják fel. (aláírók Kónya József lelkész, Nagy Márton gondnok) 2001. január végén kapta meg az Nemesborzova Község Önkormányzat az alábbi tartalmú leveket: „Tisztelt Pályázó! Tájékoztatom, hogy a […] a vidékfejlesztési célok támogatása a SAPARD program előkészítése címmel meghirdetett pályázati felhívásra, az Önök által benyújtott pályázat,
a szakmai bíráló bizottság javaslata alapján 0,5 millió Ft
támogatásban részesült. […] Ugyanekkor hasonló tartalmú levelet kapott a Nemesborzovai Református Egyházközség is. Ők 5 millió forintot nyertek ezen a pályázaton. A terv a Nemzeti Örökség Program elnevezésű pályázaton is nyert. Az egyházközség adakozásra is kérte a lakosokat. Felajánlások a harangláb és a kisharang építéséhez: 40 felajánló család volt, s 475 643 forint gyűlt össze. Helybeliek neve mellett, egy ausztriai (Felsőőr) gyülekezet, valamint Bölcskei Gusztáv felajánlása is szerepel az íven.
18
A felajánlásokról vezetett nyilvántartás első lapja
Az egyházi iskoláért járó kárpótlási pénz, a saját erő, az egyházi támogatás, a visszaigényelt áfa, két megnyert pályázat együttesen tette lehetővé, hogy 17 és fél millió forintból megépülhetett az új-régi torony. •
A műemléki helyreállításokkal foglalkozó Zombor és Társai Kft. valósította meg az elképzelést.
Zombor Szabolcs mérnök volt a kivitelező. Egy korábbi munkájuk során ismerték meg a Sepsiszentgyörgyi Fekete Mihályt, akinek Székelyföldön volt kivitelező cége. (A romániai cég neve: SCCM SONSACT Kft. Sepsiszentgyörgy, Stadion út 10.) Az építéshez szükséges tölgy- és fenyőanyagokat, valamint a hasított zsindelyt az ő segítségével szerezték be. Itt akadtak még olyan ácsok, akik ismerték a régi mesterségek titkait. A fa Nemesborzovára szállítása, az erdélyi szakemberek 19
munkavállalási feltételeinek a megteremtése komoly tortúra volt a kivitelezők számára. „- Minden követ meg kellett mozgatnunk ahhoz, hogy az öt tagú ácsbrigád – Kiss Jakob volt a vezetőjük - munkavállalási engedélyt kapjon.” – emlékezett Zombor Szabolcs. 2001 nyarán kezdődött a helyszínen a munka. Míg az öt erdélyi építőmunkás dolgozott jóformán minden helybeli segédkezett nekik. A torony alapozásán kívül minden az eredeti állapot visszaidézésével készült. A mai torony betonlapon áll, alja belül – a betonlapot is takaró – durva kavics feltöltéssel készült. Az eredetitől korszerűbb fakonzerválási technikát alkalmaztak. Az összes tartóelem tölgy, a zsindely hasított fenyőfából van. Egyedül a palánkban van vasszög, de az is egyedi, tűzkovács kovácsolta a régi minta alapján. A toronysisakra és a négy fiatoronyra csillagvégződésű félholdas, illetve szélzászlós, gombos díszcsúcs került. A tervezők az új harangtorony környezetét is megálmodták. Őshonos tölgyfákat
terveztek az emlékparkba, tölgyfából
készült padok, virágtartók,
hulladéktartók kerültek elhelyezésre. A faluközpont és az emlékpark kialakításának költsége 18-20 millió forint. A tervek egy része még megvalósításra vár.
20
Az építkezés folyamata képekben
Megérkeztek a gerendák.
21
22
A új harangtorony alapozása, belső szerkezete
23
Az ezredfordulós rendezvények részeként, 2001. augusztus 18-án volt a torony avatása. A torony és templom műemléki együttese majdnem napra pontosan harminc év elteltével állt helyre. A toronyban eredetileg két harang volt. A kisebbik a Szentendrén álló eredeti toronyba került, a nagyobbik a „kockatoronyba”. A szentendrei harangot nem kaptuk vissza, új harangot kellett öntetnünk. Ezt Gombos Miklós őrbottyáni harangöntő készítette. A szörnyű kockatorony helyett a harangjaink ismét a szépséges fatoronyból csendülnek fel.
Érzelmi elégtétek számunkra ez a torony. Olyannyira, hogy XXI. századi címerünkben az újjászületett torony pompázik.
A pályamunkámat egy rejtvénnyel kezdtem, s azzal is fejezem be. - Melyik az a hazai építészeti emlék, amelyik, felépítése után azonnal műemléki védettséget kapott? Ez az épület, a jelentéktelennek nevezett Nemesborzova összefogásának, közös akaratának eredményeképpen megépült, nemesborzovai fatorony. Az biztos, hogy ezt a tornyot már soha, senki nem viheti el tőlünk. 24
Felhasznált irodalom: Nemesborzova. Tanulmányok a község múltjából. Szerk. Galambos Sándor. Nemesborzova, 2001. A Felső- Tisza vidék népi építészete. Budapest, 1981. Műszaki Kiadó. A református egyházközség és Nagy Zsigmond polgármester által a számomra biztosított iratok, dokumentumok. Zombor Szabolcs építészmérnöktől kapott iratok, dokumentumok. Adatközlők: Nemesborzova lakosai Nagy Zsigmond polgármester Zombor Szabolcs mérnök
25
MELLÉKLETEK
Kelet-Magyarország 1967. december 3-i száma
26
Ezt a fényképet Nagy Miklós bácsitól kaptam
Ezt a képet az új torony építésekor ajándékozta az önkormányzatnak az azóta elhunyt Nagy Károlyné
27
Oltai Péter és Zombor Szabolcs tervdokumentációi
28
29
Építési kérelem 1972-ben
30
A Néprajzi Múzeum levele 1970-ben
31
Presbitériumi jegyzőkönyv 1972-ben
32
