Harangtorony a katolikus templom mellett
Tájak Korok Múzeumok kiskönyvtára 404
A CÍMLAPON: Harangtorony a katolikus templom mellett A HÁTLAPON: A református paplak, az un. granárium és a kántorlak A Holt-Körös egyik ága
SZEGHALOM Műemlékek
Szeghalom, ez a sárréti kis város Békés megye északkeleti részén található. Az 1400-as évek végén mezőváros volt, majd elnéptelenedett. 1711 óta folyamatosan lakott település, 1984 óta város. A Berettyó jobb partján fekszik, innen már csak pár kilométer, ahol a gyönyörű ártéri erdők kíséretében a Sebes-Körös és a Berettyó összefolyik. Ha pedig a folyóknak hátat fordítunk, az Alföld „tengersík” vidékét látjuk. A folyók szabályozásakor levágott kanyarulatok szép kirándulóhelyek és kedvelt horgász paradicsomok. Itt még kis foltokban megtalálható a földrajzi fekvésnek megfelelő flóra és fauna. Az ipar megkímélte a vidéket, csak a földműveléssel kerülhettek vegyszerek a talajba. Történeti áttekintés A Budai-féle polgári lexikon bejegyzése szerint már 892-ben létezett a település. A XIII. század elején a Sárrétet Szeghalom vidékének nevezték, ez is jelzi a település kiemelkedő szerepét, s már a tatárjárás előtt esperesi székhely volt. Az 1290. évi 5. törvénycikk vármegyénként négy szolgabírói járást szervezett. Békés vármegyében így alakult meg a Sárréti járás Szeghalom székhellyel, mely az 1400-as évek végén a vámszedéssel mezővárosi jogot kapott. Szeghalom a XVI. század közepéig a megye egyik legnagyobb települése volt. 1598-ban az erre portyázó török-tatár seregek teljesen feldúlták, kirabolták és a lakosság elmenekült, 44 évig lakatlan maradt. 1642-ben 770 tallérért Nadányi Miklósé lett Szeghalom, zálogként kapta. 1686-ban az üldöztetések miatt újból elnéptelenedett a település. A véres harcok után elkészült „Szeghalmi pecsét 1711” bizonyítja, hogy itt újra település jött létre. Vitatják, hogy új telepesek vagy az elüldözött családok jöttek ide, de az tény, hogy ettől kezdve folyamatosan lakott lett a terület. Ekkor még a vizek szabadon folytak, kiöntésüket nem akadályozták gátak, s a rossz utak miatt a gabonát nem lehetett messzire szállítani. Ezért a pusztát legelőnek használták, az állattenyésztés volt a főfoglalkozás. A Szeghalmi Református Egyház történetében ez olvasható: „ős-magyar lakosságnak, amely legalább töredékében a legnagyobb pusztító viharok között is mindig talált menedéket ott, hol a réti vad, farkas, vaddisznó tanyája volt, hol vízimadarak, gémek és daruk, szárcsák, bíbicek, vadlibák s rucák ezre s a nádascsíkja, a szabadon kanyargó Körös hala az Isten jóságából gondoskodott élelméről, a nádkunyhókban pedig oltalmat talált. Az ingovány védte, a nád elrejtette, kút volt vele mindenütt, ivó víz a kotús talajból egy nádszál segítségével is fakadt.” (Kotús=puha, hordalékos talaj.)
A ref. templom oldal- és hátsó homlokzata
Karácsonyi János írásából tudjuk, hogy 1715-ben 68 jobbágy család, 340 lakos élt itt és csak 120 hold földet műveltek. 1720-ban a királyi kincstár Szeghalmot Harruckern János Györgynek adta. A család ez időben Békés vármegye leggazdagabb földbirtokosa volt,
meggazdagodásukból a vidék is gazdagodott. Tőlük a Wenckheim-család bárói ága örökölte meg a települést 1798-ban. A templom gömbjében talált, 1858. évben íródott „Emlékirat”-ból tudjuk, hogy özv. báró Wenckheim Ferencné 1806-ban felmérette birtokait, így Szeghalmot is, és azt 1814-ben két lányának adta. „Szeghalom helységnek felit született Báró Weckheim Franciska asszony őnagyságának, méltóságos gr. Tolnay Festetics Vince úr hitvesének” ... másik fele pedig „született Báró Wenckheim Henriette őnagyságának, méltóságos királyi tanácsos Horgosi Kárász Miklós úr hitvesére szállt.” A Kárász-család 1944-ig megtartotta a birtokot. A Festetics rész, mint családi örökség 1856-ban gr. D'Orsay Emilnek jutott, akinek özvegye 1885-ben eladta a kastélyt, melyből községháza lett. 1888-ban a birtok is eladásra került, Péter András vette meg. A szeghalmi határ öröklés és vásárlás révén tovább osztódott. Az 1893-as kimutatás szerint, amely „Magyarország Földbirtokosai” címmel íródott, így található a Szeghalmon 1000 kataszteri hold feletti birtokkal rendelkezők névsora: Kállay Béni, Kárász Imre, Péter András, özv. Petri Mihályné, Szeghalom község, Szeghalmi úrbéresek. Szeghalom nevének eredete Két templom van a városban, mindegyiket kiemelkedő „halomra” építették. Az elnevezésben szereplő második tag tehát innen származik. A helytörténetírók abban azonban, hogy melyik halomról is van szó, már nem egyformán vélekednek. Haan Lajos Békés vármegye hajdana c. könyvében ezt írja: Nevét vette a helység közepén fekvő azon halomtól, melyen gr. d'Orsay magtára áll, s mely hajdan a Körösök kiöntései által annyira körül volt véve, hogy mintegy szegletet képezett.” Ma itt található a katolikus templom. A Gesta Hungarorum az elnevezést így magyarázza: „szög, szeglet” értelmű szeg szó a halom meghatározója. Karácsonyi János Békés vármegye története II. kötetében az elnevezést Barna-halomnak értelmezi, mivel a régi magyar nyelvben a szeg szó jelentése barna. Valóban, a város főterén emelkedő halom barna színű. Más feltevés szerint a nevet adó halom a mai Kossuth tér.
A ref. templom főnézete
Földrajzi adottságai Az Alföld keleti részén a folyók által feltöltött lapos hordalékkúprendszer (a Körösök hordalékkúpja) ékelődik be a síkságba. Ennek előterében található a Kis- és Nagy-Sárrét, Alföldünk legmélyebb része. Amelyben az ősi alapkőzet folytatódik és erre változó vastagságú üledék rakódott. A medencealjzatban törés és vetődés történt, ezért viszonylag gyakoriak a földrengések. A Kis- és Nagy-Sárréten a poliocén képződmények a legelterjedtebbek, „az üledékek vastagsága a 3000 m-t is meghaladja”. Két értékes kincs található a föld mélyén: a szénhidrogén és a termálvíz. A Sárrét anyaga: agyag, agyagos homok, iszap, homok, murva és kavics. Tőzeg csak nagyon vékony rétegben képződött, mert viszonylag gyors volt a feltöltődés. „Egymásba szakadó vizenyős rétek, kisebb-nagyobb mocsarak, lápok, helyenként nyílt víztükrök jellemezték a táj képét.” A kiemelkedő halmokra települt a lakosság. A vízből kimagasodó részeket a sárréti ember „laponyagnak, porongnak” nevezte. A Sárrétek medencéje terjedelmes útvesztő láp és mocsárvilág volt, felszíne egyhangú. Szabó Pál szerint „ennek a tájnak két Isten kellene, egy aki adja a vizet, egy meg aki elveszi”, az aszálytól is, az árvíztől is szenvedtek az emberek. Ennek a mocsaras vidéknek egyik kiemelkedésén épült Szeghalom. Legjobban ÉNY-NY felől lehetett megközelíteni. A folyók szabályozása után a vidék viszonylag értékes mezőgazdasági területe lett az országnak. A régi „vízi-világ” és az eredeti növényzet ott maradt meg, ahol a földművelés nem volt lehetséges, pl. a szikeseken, a folyók holtágainál és a kevés erdős területen. Éghajlata, az ország többi tájához képest erősen kontinentális. Az óceán és a Földközi-tenger mérséklő hatása csekély, jelentős viszont az Erdélyi-Szigethegység (Bihar hg.) módosító hatása. Legmelegebb, legnapfényesebb hónap a július, ilyenkor előfordul, hogy 300 a napsütéses órák száma. Télen viszont itt van a leghidegebb az országban. A januári középhőmérséklet -2,2 °C, ebben is a Bihar hegység hatása érezhető. A tavaszi időjárás szeszélyes, s a fagyosszentek nagy károkat tehetnek a kertekben. Ennek oka egyrészt a medencejelleg, másrészt az erdők hiánya, valamint mikroklimatikus és talajviszonyokból adódik. Ez hátrányos a gyümölcstermelésben, ugyanakkor a bőséges napsütés igen jó hatású. Az évi középhőmérséklet Szeghalmon 10,4 °C, ez az országos átlaggal megegyezik. A csapadék viszont kevés, 500-525 mm között változik, tehát a növénytermesztés csak öntözéssel lehet eredményes.
A ref. presbitériumi épület
A város területe: 21 712 hektár. Lakossága az 1990 januári népszámláláskor 11 093 fő, ebből külterületen él 396. A nemek közötti megoszlás majdnem egyforma, 5503 férfi és5590 a nő. Északon Kertész-sziget és Füzesgyarmat a szomszéd, keletre Csökmő és Újiráz, délre haladva Vésztő és Körösladány található, természetes határ a Sebes-Körös, nyugatra pedig Dévaványa fekszik. Régen sok tanya volt a határban, voltak, akik állandóan kint laktak, voltak
akik tavasszal kiköltöztek és őszig ott tartották az állatokat, télen visszaköltöztek.
A romantikus stílusú lelkészlak
Református templom (Kossuth tér) Szeghalom lakossága színmagyar, vallását tekintve a nagy többség református. A vallást rendszeresen gyakorolták: egy, az 1620-as évből keletkezett úrasztali kenyérosztó tányér is bizonyítja ezt. Az újratelepülés után már 1717-ben tartottak istentiszteleteket magánházaknál, 1718-ban építettek – múlandó anyagokból – önálló épületet. Ennek anyaga – a feljegyzések szerint – sövény és sár volt. Az építési idejére vonatkozhat, hogy a régi papaszéken a következő felirat volt: „Anno Domini 1718. 15. jun. E szék építtetett Isten dicsőségére Tiszt. T Újvárosi Benedek akkori lelkipásztor és Főbíró Kerekes Mihály uramék idejökben.” 1768-ban átépítették a templomot és mellé fatorony került. Ezt 1780-ig használta a református gyülekezet, ekkor kezdték építeni a mai kőtemplomot a középkori helyén. A türelmi rendelet 1782-ben lépett életbe, ezután lehetett a templom tornyának építésére gondolni. 1794-ben épült meg a „25 méter kőfalmagasságú torony, hosszú sugár fatetővel.” A munkák végzésében Petri István és Hajdú István neve került feljegyzésre. Szeghalom lakosságának száma örvendetes módon nőtt, a templom egyre kisebbnek bizonyult. 1825-ben elkezdték a bővítési munkákat, észak és dél felől oldalhajók épültek és „hatalmas” karzatokkal látták el, így a befogadóképessége megnőtt. Az építési költséget közadakozásból és közköltségből kivetés útján fedezték. Ezt követően a cseréptetőt – szokatlan módon – zsindelyre cserélték, a toronytető helyére sisak került, valamint új szószék, ajtók, ablakok, padok készültek. Az asztalos Végh Mihály, „ács- és malommester” László János volt. Feljegyezték még, hogy a „kőmíves-legények tudatlansága és vigyázatlansága miatt az összekötő vasrudak elszakadtak”. Ennek káros következménye az lett, hogy az 1890es évek valamelyikében a bolthajtásból éppen istentisztelet idején „egy pár tégladarab és vakolat zuhant alá”. Ezért a templomot bezárták addig, amíg az átkötő vasrudak beépítését elvégezték. 1843 decemberében a nagy szélvész a zsindelytetőt megszaggatta, 1859-ban elvégezték a templom és a torony javítását, majd 1884-ben a tetőt újra cserélték, a toronygombot J. Turi Sándor gondnok újra aranyoztatta. A templom centrális elrendezésű, görögkereszt alaprajzú, nagy, négyzet alakú középtérrel, fölötte függőkupolával boltozott. A keresztszárnyak csehsüveg boltozattal fedettek. A torony és a korábbi templom késő barokk (copf) jellegű, míg a reformkorban épült keresztszárny klasszicista. A megvilágítást két nagy méretű „kosárív-záródású” és négy kör alakú ablak, valamint több félköríves ablak biztosítja. A kőkeretes kapuk copf stílusban készültek, hasonlóan a padokhoz. A szószék 1834-ben készült klasszicista stílusban, helyi asztalos mesterien szép munkája. Az Úrasztala mellett áll a szép márvány keresztelő medence, melyet 1873-ban készíttetett özv. Petri Mihályné. A templombelső fehér, mint a református
templomokban szokás, a karzat mellvédjén kék ovális díszítés található. Néhány évvel ezelőtt két stallum állt a templomban; az egyik 1718-as felirattal a korai templomból, a másik – barokk stílusú, csavart szélső oszlopokkal – 1781-es évszámmal. (Jelenleg mind a kettő a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban van.)
A késő barokk-klasszicista kántorlakás
Sok viszontagság után a legnagyobb pusztítás 1944-ben érte a templomot; megsérült a tetőszék, a torony belövést kapott és kiégett. A sérült részeket 1949-ben helyreállították. A toronyra vasbeton erkélyt építettek, ami az épület egységét megbontotta. A párnatagos toronysisakot is ekkor alakították ki. A szelíd dombon (halmon) álló templomot régebben kovácsoltvas kapukon keresztül lehetett megközelíteni. Ezek közül egyet a Sárréti Múzeum őriz. Sajnos a kert támfalába épített kovácsoltvas padokat eltávolították. A több mint 2000 ember befogadására alkalmas templomban 1880-ban állították a ma is működő orgonát. A toronyban három harang volt: 1858. augusztus 23-án Westfáliából, a bochumi bányatelepről érkeztek. A legnagyobb 24, a középső 13 és a legkisebb 6 mázsa súlyú volt. A torony megsérülésekor a harangok lezuhantak. A templom szomszédságában áll a református presbitérium épülete, amely a XVIII. század végén épült. Szabó János mérnök – a későbbi esperes atyja, Szabó Magda írónő dédnagyapja – tervezte, aki az egyház anyagi ügyeinek intézésével is maradandó érdemeket szerzett. Az épület magtár (granárium) céljára épült: egyemeletes, háromszintes belső osztással, kis ablakokkal, szépen kiképzett párkánysorral, fűzött rácsokkal díszítve. Az utca felőli magas oromfala a maga nemében egyedülálló a városban. Az udvar felé három osztatú falazott íves tornác van. A földszintjén hivatali helyiség és gyülekezeti terem volt, az emeleten és a tetőtérben tárolták a terményeket. 1978-tól a Sárréti Múzeum bérli az épületet, a földszinten kiállítótermek, a padláson raktárak vannak. Ugyanezen a telken épült a lelkészi lakás romantikus stílusban, a Kossuth tér 5. szám alatt. Az építés ideje feltehetően 1867 volt: Hajnal Ábel esperes buzgalmának, a „kiváló látókörű egyházi kormányzónak” köszönhető, hogy az épület nemes egyszerűséggel szépen illeszkedik a műemléki környezetbe.
A másik szomszéd épület a kántorlakás. A földszintes épületet barokkos oromzat zárja le, a párkány alatti rész klasszicista. Az udvari rész már klasszicista elemekkel díszített, magas tornáccal.
A Péter András Gimnázium
Péter András Gimnázium és Szakközépiskola (Dózsa Gy. u. 2.) A Sárrét sokáig mocsaras, árvízjárta terület volt. A XIX. század második felében és a XX. században valósult meg a vadvizek lecsapolása, a folyók szabályozása, 1865-ben a Berettyót a Sebes- Körösbe vezették. A gátakat folyamatosan emelték, kövesutakat, vasutakat építettek, artézi kutakat fúrtak, a belvizek levezetésére megépítették a Kutas csatornát. A század elején már kezdett kialakulni a kis mezőváros arculata és nagy lépést tettek meg azzal, hogy 1926-ban a Péter András Gimnáziumban beindították a tanítást. Péter András neve országosan nem ismert, de a sárréti emberek mélységesen tisztelik. Kortársai közül sokan le akarták beszélni a szeghalmi földbirtokost gimnáziumalapító tervéről, de „sem politikai agitáció, sem püspökének a szava nem tudta eltéríteni”. Jóval halála előtt, 1907. június 24-én Nagyváradon végrendelkezett Miskolczy Barnabás kir. közjegyző előtt. Részlet a végrendeletből: „összes vagyonom nevezett szeghalmi evangélika reformáta egyháznak adassék át, azon célra, hogy ezen összeget tőkésítse mindaddig, míg tőkésített kamataival oly összegre emelkedik, hogy ezen összeg elegendő lesz egy gimnázium felállítására …” Péter András 1916. június 3-án halt meg, temetésére nemcsak Szeghalom, hanem az egész környék népe elment. A tordai dombon épült családi kriptába helyezték örök nyugalomba. (A felújított kripta gyalogosan is megközelíthető.)
A Budai Nagy Antal Kollégium
A tanítás 1926-ban megkezdődött, de ekkor még a gimnázium tervei sem voltak készen. Az
első osztály a piactéri általános iskolában kapott helyet. Nagy Miklós igazgató óriási terhet vett magára, amikor a gimnázium telekvásárlási gondjától kezdve a tervezésig mindent intézett. „A tiszántúli ref. Egyházkerület 1926. évi novemberi közgyűlése 377/1926. sz. a. tudomásul vette, hogy a szeghalmi Péter András Gimnázium igazgató tanács B. Nagy Károly műegyetemi tanárt bízta meg a reálgimnázium építésének a megtervezésével.” 1927 februárjában készen volt az épület terve, melyben műhely és fürdőszoba is helyet kapott, sőt még uszoda is szerepelt, de az nem valósult meg. 1927. szeptember 19-én kezdődött az építés az „ősi Péter telken”. Mire túl lett, tető került az épületre. 1928. szeptember 1-re vissza kellett adni a tantermeket az általános iskolának, így fontos volt az építkezés befejezése. Három osztályával itt folytatta a tanítást a tanári testület, de B. Nagy Károly tervét nem lehetett végig vinni. Később „a Weiszberg-telekeladás egyházkerületi jóváhagyása után nagy erővel és gyors iramban fogtak hozzá a törzsépület kitoldásához”. Gulyás László építészmérnök tervei szerint Czoczek Alajos építőmester 1934. június 12-én fogott az építkezéshez és szeptember elején már itt folytatódott a tanítás, az addig kihelyezett osztályok mind a főépületbe kerültek.
A Horgosi Kárász kastély megmaradt szárnya
Ugyanebben az évben Gulyás László tervei szerint elkezdték a tornaterem építését, Heilinger Antal gyulai építőmester még az ősz folyamán felépítette a vasbeton-szerkezetes új tornacsarnokot. Az 1934-35-ös tanévzáró ünnepélyt már ott rendezték. Az intézmény tehát állami támogatás nélkül épült meg sok adóssággal, rengeteg gonddal, utánajárással: az eredetileg gimnáziumnak kijelölt Weiszberg-telket el kellett adni, sem a Nagy Miklós, sem a B. Nagy Károly által tervezett modern nagy épület nem épült meg, helyette az „ősi Péter telken” az eredetileg internátusnak szánt épületre került a felirat: „Péter András Gimnázium”. Az épületnek városképi szempontból jeles a szerepe, megjelenése puritán, híven a lehetőségekhez. Sokkal fontosabb volt, hogy nem kellett távoli városokba menni tanulni. Az alapokat itt szerezték a továbbtanuláshoz, a diplomával visszatérők jelentették az igazi nyereséget a városnak. Az intézmény 1962-ben új épülettel gazdagodott.
A Kárász kastélyhoz tartozó kora eklektikus kerti ház
Budai Nagy Antal Középiskolai Kollégium (Ady u. 2/4.) A gimnázium internátus céljára, 1930-40-ig a kórház épületét bérelte. A kollégiumot 1933. október 2-án kezdték építeni: a munkákat Scher Konrád vállalkozó végezte. A cserkészotthonnak szánt épület 1933. december 2-án tető alá került, és a következő év szeptemberében a cserkészinternátus átköltözött ebbe az épületbe. A költségekről azt jegyezték fel, hogy azokat az építkezési bizottság csak úgy tudta kifizetni, hogy a tanárok fizetését december hónapban nem folyósították. A község lakossága ezért rövid idő alatt 9000 P kölcsönt jegyzett és bocsátott az iskola rendelkezésére. 1940-ben emeletráépítéssel bővítették az épületet.
A plébániatemplom a harangtoronnyal
Ugyancsak az Ady utcában van a lányok középiskolai kollégiuma. Az épület Horgosi Kárász-család kastélya volt, 6 kat. hold 832 négyszögöl park tartozott hozzá. A múlt század közepén már az átépítéséről lehet olvasni, tehát az építése feltehetően az 1800-as évek elejére esik, vagy még korábbi. A kastély a második világháborúban komoly károkat szenvedett, az eredetileg U alakú, középen kiemelt résszel épült kastély bal szárnya és középső része leégett. A két emeletet összefogó oszlopokkal díszített előreugró portikuszos középrészt és a kiégett szárnyat nem állították helyre. Az egyemeletes L alakú épületet magas tető fedi, a rövidebb szárnyat kettős falpillérek díszítik. A kastélyhoz teraszos nagyobb emeletes kerti ház tartozik, melyet az OMF segítségével sikerült helyreállítani. A kastély parkja is kicsire zsugorodott a parcellázások miatt és ez együtt járt a szép növényzet megcsonkításával. Az épületegyüttest romantikus kerítés vette körül egykor, melynek egy szakasza még látható.
A plébániatemplom hátsó homlokzata
Sárréti Múzeum (Nagy M. u. 2., Wenckheim D’Orsay kastély) A településnek a református templom után talán a legrégibb épülete. 1800 körül klasszicista stílusban épült, a tervező Cziegler-család valamelyik tagjának munkája. A Wenckheim-család gyulai és kőrösladányi kastélyait is ő tervezte. Különböző forrásokból, feldolgozásból és a toronyban talált iratból tudjuk, hogy özv. báró Wenckheim Ferencné tulajdona volt Szeghalom, aki gyermekei között elosztotta a vagyont. A kastélyt báró Wenckheim Franciska kapta, aki feleségül ment gróf Tolnay Festetics Vince úrhoz. Az épületet 1856 után Festetics Felícia örökölte meg, aki gróf D'Orsay Emil francia gárdatiszt felesége lett. Az új tulajdonos 1869-ben bővítette, szépítette a kastélyt, amely egy nagy park közepén állt. Sajnos a park jeles részét itt is kiparcellázták. Az épület földszintes, középfolyosós alaprajzú, részben klasszicista, részben az 1869-es bővítésnek köszönhetően romantikus stílusú. 1884-ben gr. D'Orsay Emilné eladta a kastélyt (a férje halála után Pozsonyba költöztek) a községnek községháza céljára a hozzá tartozó beltelekkel és díszes kerttel együtt. A múlt századi parkból ma csupán három - védett - fa látható. Az épület 1945 után a Községi Tanácsnak adott otthont, majd 1969-től a Fővárosi Ruhaipari Vállalat működött benne, 1984 óta a Sárréti Múzeumé.
A Plébánia Hivatal épülete
Szeplőtelen fogantatás plébániatemplom (Szabadság tér) Karácsonyi János írja a Békés vármegye története című könyvében: „gróf d'Orsay Emil 1869 táján a községnek nevet adó halmon kath. templomot épített, illetőleg a volt uradalmi magtárt e czélra átalakíttatta. Végre 1892-ben többeknek, különösen a Horgasi Kárász családnak áldozatkészsége lehetővé tette, hogy itt önálló lelkészség szerveztessék”. A műemlék jellegű épület téglalap alaprajzú, oromzatos, díszes főhomlokzattal készült, oldalhomlokzatai egyszerűbbek és a szentély felőli rész megőrizte az előtetős eredeti magtárbejáratot. A főbejárat mai formáját 1934-ben alakították ki, amikor is a 26 lépcsőből álló feljáró és a kerítés is készült. A harangláb a templom déli oldalánál 1892-ben épült. Eredetileg négy harang volt itt, de ezekből csak a „Kárász-féle” maradt meg. 1972-ben teljes külső felújításra került sor, 1973-76-ig pedig a belső helyreállítást végezték el a templomon. 1987-ben Boromisza Zsolt festőművész a Keresztút képeit készítette el. A harangláb az Országos Műemléki Felügyelőség segítségével 1987-ben az eredeti minta alapján teljesen újonnan épült. A Római Katolikus Plébánia a Tildy utcában van, a kora eklektikus épületet 1892-ben vásárolták meg dr. Papp József ügyvédtől. Kertjét - a templomkerthez hasonlóan - az utóbbi években ültetett növénykülönlegességek teszik széppé. Kossuth út 16. szám alatt található a termelőszövetkezet raktára. Az építés évszáma az oromfalon, vakolt keretben olvasható: 1862. Egy gazdálkodó család magtár céljára építette akkor. A város régi Nagy utcáján, ma Tildy Zoltán utcán áll a Simay Kisdedóvó, amely 1885-től 1990-ig óvoda volt.
A Simay Kisdedóvó
Simay János és felesége Nagy Mária, hat különböző alapítványt tett. Ezek közül a legnagyobb, az óvoda építésére adott „2/4 telek földbirtokkal és mintegy 15 ezer Ft alaptőke”. Szeghalom főbírája, majd csendbiztosa Simay János volt. Házasságából nem született gyermek, talán ezért is határozta el a házaspár - egy Békésen történt óvodai látogatás után -, hogy vagyonuk jelentős részét kisdedóvó céljára hagyják. Az épület földszintes, koraeklektikus stílusban épült. A múlt század végén modernnek számító óvoda felszerelései között volt a „Frőbel-féle munkaasztal”, „Schreiber-féle képek”, amelyek korszerű oktatásra utalnak. Az épülethez „befásított tágas kert” tartozott, de a lakótelep terjeszkedésével ez is sajnos beépült. Mozi (Tildy u.30.) A város mozija, az Ambrus-Mozgó 1924-ben épült, Fabulya János kőművesmester tervei szerint, Czoczek Alajos építész jóváhagyásával. Az eredeti neobarokk homlokzat kedves, szép formájában már csak képen maradt meg, az átalakítás nyomán széles oromzattal leegyenesített formákkal kapcsolódik a Művelődési Központ épületéhez. Az egykori tulajdonosok 1939. február 25-én tett végrendeletükben alapítványt létesítettek. Az alapítvány neve: „Ambrus Imre és neje Nagy Krisztina Közművelődési Alapítvány”. Célja: „Szeghalom község lakosságának általános művelődését és szellemi színvonalának emelkedését a szeghalmi ref. egyház Péter András Gimnázium útján, ennek erkölcsi és anyagi támogatásával fejleszteni és előmozdítani”. Városképi szempontból figyelemre méltó még a gyógyszertár koreklektikus épülete, az Utókezelő Kórház, a bíróság, a város vasútállomása és az 1910-ben épült Berettyó híd. A város műemlék és műemlékjellegű épületei magánszemélyek alapítványaiból és közadakozásból épültek, bizonyítva az itt élő emberek szorgalmát és segítőkészségét. A gyermekek oktatását, nevelését ma öt óvoda, két általános iskola, valamint a gimnázium és szakközépiskola végzi. A lakosság foglalkoztatását a Csepel Autógyár 4. sz. Gyára, az Állami Gazdaság, a termelőszövetkezet, a Sárréti Tejüzem, a Fővárosi Ruhaipari Vállalat, a Yielding Harisnyagyár, a Gabonaipari Vállalat, a Herbária és a Költségvetési Üzem biztosítja. Szarkáné Bíró Piroska
IRODALOM Írások Szeghalom múltjából (Bibliotheca Bekesiensis 13.) Péter András emlékkönyv (Szeghalom, 1976.) Dr. Karácsonyi János: Békésvármegye története Haan Lajos: Békés vármegye hajdana Magyarország Földbirtokosai 1893. Papp Lajos: A Szeghalmi Református Egyház története Sisa Béla: Békés megye műemlékei Szeghalom (1979. Történelmi, néprajzi és földrajzi tanulmányok) Magyarország megyéi, Békés megye Szeghalom városképi és műemléki vizsgálata (1951.)
Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 404. sz. Kiadja a TKM Egyesület, a Sárréti Múzeum, Szeghalom megbízásából 1991-ben, 5 000 példányban Felelős kiadó: Éri István Fényképek: Bugár-Mészáros Károly, Papp Sándor Szerkesztette: Dercsényi Balázs A belívet tervezte: Nagy László Szedés: KMI Nyomda, Budapest Fedél: Kartográfiai Vállalat, Budapest Bevív: Pannon Nyomda, Veszprém Felelős vezető: Fekete István igazgató ISBN 963 555 764 7 ISSN 0139-245X
1 2 3 4
Református templom Lelkészi lakás Presbitérium és granárium Kántorlakás
5 6 a b
Péter András Gimnázium és Szakközépiskola Budai Nagy Antal Középiskolai Kollégium Fiúkollégium Leánykollégium
A református paplak, az un. granárium és a kántorlak
A Holt-Körös egyik ága
