2010. MÁRCIUS
A TEVA MAGYARORSZÁG ZRT. NAGYKERESKEDELMI DIVÍZIÓJÁNAK GYÓGYSZERÉSZETI SZAKLAPJA
Minden perc számít – a trombózisról 1
Fókuszban
a patikus
Minôségi változás a patikus- és orvoslátogatás kommunikációjában Néhány hónapja változtattunk a rendszeren, amelyen keresztül partnereinket tájékoztatjuk — számol be az újdonságról Patay Árpád, a Teva Magyarország Zrt. marketingigazgatója. A gyógyszerészek eddig is elsô kézbôl kapták meg az információkat a patikalátogatóktól, de most még koncentráltabban, az orvosgyógyszerész együttmûködést szem elôtt tartva, tudományos igénnyel és az adott szert a teljes terápiás csoportba helyezve, minden lehetséges szempontot összegyûjtve tájékoztatjuk az érintetteket. Mostantól az orvoslátogatóink keresik fel a patikusokat is, hogy átadják mindazt a tudást, amellyel az orvosokat is ellátják egy-egy új készítmény hatásmechanizmusával, használatával kapcsolatban. A gyógyító-megelôzô munka ma már elképzelhetetlen az orvos és a gyógyszerész együttmûködése nélkül — állítja a marketingigazgató. Számunkra a gyógyszerész ugyanolyan fontos, mint az orvos: igazi partner. A minôségi munkához minôségi tájékoztatás szükséges, hiszen a forgalomban lévô szerek sokaságában nehéz eligazodni — ehhez nyúj-
tanak segítséget látogatóink. A terápiás csoportokról, valamint a gyógyszerek hatásmechanizmusáról való ismereteket a gyógyszerésznek is birtokolnia kell, hiszen ezek hiányában elképzelhetetlen az igazán magas színvonalú munka. A gyógyszerész tudja, mi az, amit az orvos ír fel a páciensnek, és azt is pontosan tudja, hogy a beteg a vényköteles gyógyszerekkel egyidejûleg milyen más szereket szed. Ezért létfontosságú a gyógyszerész szerepe egy-egy beteg orientálásában is: ô látja, hogy az egyes szerek milyen másodlagos hatást váltanak ki a gyógyszerkölcsönhatások következtében. A készítmény-helyettesítés, amelynek célja a betegek gyógyszerre fordított költségeinek jelentôs mértékû csökkentése, szintén felelôsségteljes munka. Az egyre több patikában elérhetô gyógyszerészi gondozás is komoly feladatot ró a patikusra, ezért azon igyekszünk, hogy a magunk eszközeivel könnyítsük és eredményesebbé tegyük a gyógyszerész egyre sokrétûbb munkáját — hangsúlyozza Patay Árpád. M. I.
5
Az egyes egészségügyi jogszabályok módosításáról szóló, 2009. évi CLIV. törvény számos fontos, a gyógyszerészeti ágazatot érzékenyen érintô rendelkezést tartalmaz. Meghatározó jelentôsége lehet azon tételeknek is, amelyek végül valamilyen okból nem kerültek be az elfogadott törvénybe. Szintén a szakmát érintô változtatásokat ír elô a 2009 végén kibocsátott, a 41/2007 EüM rendeletet módosító határozat. Arra kértük a különbözô szakmai szervezetek képviselôit, hogy értékeljék a véglegesített szabályozást, illetve vessék azt össze eredeti elképzeléseikkel, törekvéseikkel.
A „salátatörvény” és a gyógyszerészet jövôje
Dr. Horváth Tamás, a Magyar Gyógyszerész Kamara elnöke A mostani salátatörvény elôzménye a 2008as, amellyel kapcsolatban szintén voltak kezdeményezéseink és eredményeink is. Ezek közül hármat érdemes kiemelni: az elsô az a törvényi pont, amely kimondja, hogy a gyógyszer kiadása nem kereskedelmi, hanem egészségügyi szolgáltató tevékenység; a második a gyógyszerészi gondozás mint szaktevékenység jogi alapjának megterem-
6
tése, a harmadik pedig a gyógyszerészek foglalkozásdoktori címe. Mindazt, amit 2008-ban nem tudtunk elérni — elsôsorban a gyógyszertár létesítésével, illetve tulajdonlásával kapcsolatos szabályozás megváltoztatását — igyekeztünk áthozni a mostani törvénybe. Ezt a törekvésünket jelentôsen alátámasztotta 2009 májusában az Európai Közösségek Bírósága, amely elkötelezte magát a gyógyszerészek szakmai felelôsségén alapuló, etikus gyógyszerellátás mellett. A kormányzat ezt sajnos úgy értelmezte, mint ami nem jelent jogalkotási kényszert a gyógyszer-gazdaságossági törvény módosításának elôkészítése során, mi ennek ellenére jeleztük, hogy a mára kialakult helyzetben moratóriumot tartanánk szükségesnek a patikák nyitása terén. Mit sikerült végül elérniük a törvény beterjesztésénél? Az októberben beterjesztett törvényben szerepelt a patikaalapításra vonatkozó teljes liberalizáció határidejének kitolása 2010. ja-
nuár elsejérôl 2013. január elsejére. Azt is sikerült elérnünk, hogy a fôszabálytól eltérô módon létesített patikákra vonatkozóan bekerüljön a 24 órás folyamatos nyitva tartás, illetve a heti 84 óra plusz ügyelet követelménye. A többi, jelenleg érvényes feltételt — internetes szolgáltatást és más hasonlókat — ugyanis mi a népmesei elemekhez soroljuk… Bekerült továbbá a közfinanszírozott gyógyszerek térítési díjából adott kedvezmény tiltása, valamint a nem közfinanszírozott gyógyszerek gyártói által maximált árak törlése. Emellett még korábban sikerült kivetetnünk a tervezetbôl azt a pontot, amely a nagy forgalmú gyógyszertárak számára kötelezôen elôírt szolidaritási befizetéseket kiterjesztette volna a teljes rendszerre, amelybôl adódóan a kis forgalmú, nehéz helyzetben levô patikáknak is fizetniük kellett volna. A másik vitás pont a gyógyszerkiadás alsó korhatárának (minimum 14 éves életkor) megszüntetése volt, de miután mi ezt az elképzelést nyilvánosságra hoztuk, s az a lakosság körében is felháborodást szült, sikerült az illetékeseket meggyôzni arról, hogy nem szabad ragaszkodniuk ehhez az elképzeléshez. Mi valósult meg azután ezekbôl a beterjesztésre vonatkozó, elvi eredményekbôl a megszavazott törvényben? Itt már nem olyan szép a menyasszony: a 2013-as határidôbôl 2011 lett, tehát csak egy évvel tolódott ki a teljes liberalizáció határideje, és sajnos a patikák alapítására vonatkozó jelenlegi szabályozás is érvényben maradt. Elfogadták viszont a közfinanszírozott gyógyszerekre adott kedvezmények tiltását, illetve a gyártók általi ármaximalizálás lehetôségének eltörlését. Az ilyenfajta árkedvezmények tiltása fontos eredmény, hiszen mára szinte bazári viszonyok alakultak ki a gyógyszertárakban: a százforintos receptvisszatérítéstôl az ajándék vasalón át a kisorsolt karibi utazásokig terjedô manipulációk teljességgel méltatlanok egy szakmai alapokon mûködô patikához. Mindez termé-
szetesen a kormányzatnak sem lehet jó, hiszen ez a rendszer nyilvánvalóan gyógyszer-többletfogyasztást generál. Az olyan esetekrôl már nem is beszélve, amikor bemegy a beteg a patikába, kitesz tizenkét receptet és azt mondja: ezekkel csináljanak, amit akarnak, én kérem az 1200 forintomat! Ide vezetett a merkantil szellem támogatása a patikákban… A gyógyszerészi gondozás viszont, amely korábban a definíció szintjén már bekerült a törvénybe, most részletesen szabályozva megjelent a 41/2007 EüM rendelet módosításában; ez azért szintén fontos eredmény, nem? Így van, hiszen azt a tudást és annak megfelelô felhasználását hivatott biztosítani, amelylyel a gyógyszerész-társadalom rendelkezik, és amitôl a gyógyszerész gyógyszerész. A rendelet ennek a rendkívül fontos tevékenységnek a részleteit szabályozza, beleértve a tárgyi — sôt építészeti — és személyi feltételeket. Tehát például arra is kiterjed, hogy a patikának rendelkeznie kell erre a célra egy kis elkülönített térrel, egyrészt a betegjogok védelme érdekében, másrészt nyilvánvalóan azért, hogy a betegek egy ilyen intimebb környezetben bátrabban nyilvánulhassanak meg. Emellett az officinától valamelyest elkülönülô térrész alkalmas lehet a különbözô szûrôvizsgálatok elvégzésére is, amelyek ma már szintén a gyógyszerészi gondozás eszköztárába tartoznak. A szakmai bizottságokban most azért dolgozunk, hogy társadalmasítani lehessen az ezen a területen már elért eredményeket, azaz hogy azok minden patikában megjelenjenek. Természetesen mindezen túl is merülnek fel további igények a gyógyszerészi gondozás szélesítésére, ilyen például az ún. emeltszintû, betegségspecifikus gyógyszerészi gondozás: ha, mondjuk, egy adott patika a cukorbetegségre, annak gondozására fókuszál, arra specializálódik — amelyhez persze a rendelet a személyi feltételekben megfelelô szintû továbbképzéseket ír elô.
7
Dr. Samu Antal, a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének alelnöke Szövetségünk erôs lobbitevékenységet fejtett ki a törvény elôkészítése során annak érdekében, hogy általunk érdeminek tekintett fejezetek kerüljenek elfogadásra, ezért fokozott várakozással tekintettünk a jogszabály megjelenésére. Sajnos, csalódnunk kellett. A legfontosabb javaslatunk ugyanis az újabb patikák létesítésére vonatkozó egyfajta moratórium meghirdetése volt, mert a liberalizáció következtében mára olyan helyzet alakult ki, amely szükségszerûen hozza magával a patikák egyre gyakoribb ellehetetlenülését, csôdjét. Mintegy 2400 patikát már nem tud eltartani az ország, és már nem egyszerûen csak arról van szó, hogy a régi, családi, kisforgalmú gyógyszertárak mennek tönkre, hanem az újak közül is sokan. Olyasfajta verseny alakult ki ezen a területen, amelyben már azok az — oda nem illô — elemek a meghatározóak, amelyeket kezdetben inkább csak vadhajtásnak lehetett tekinteni. Most már persze mindez nemcsak a patikaláncok kereskedelmi politikájára jellemzô, hiszen az egyre gyilkosabb versenyben azok
8
is megpróbálnak tôlük egyébként idegen merkantil elemekkel életben maradni, akiknek ez korábban eszükbe sem jutott volna. Egyetlen soványka kis eredményt értünk el mindössze: a liberalizáció hatásainak vizsgálatát a kormányzatnak eredetileg 2012. július elsejére kellett volna elvégeznie, de ez a határidô elôbbre került, 2010. október elsejére. Ettôl persze sem a patikák egyre nagyobb tartozása, sem a fenyegetô csôdök száma nem fog csökkenni… A teljes moratórium tényleg reális alternatíva a jelenlegi helyzetben? Szerintünk igen! Egyrészt az államnak nem kerülne egy fillérjébe sem, másrészt van ilyesmire példa bôven más területekrôl. Hogy csak egyet mondjak, emlékezzünk azokra az idôkre, amikor a taxi-engedélyeket szinte minden korlátozás nélkül, nyakra-fôre adták ki tömegével. Az a szakma akkor ugyanúgy ellehetetlenült, mint most a patikák, de aztán szépen moratóriumot hirdettek a tömeges csôd elkerülése érdekében. Félreértés ne essék, mi örülnénk a legjobban annak, ha például minden gyógyszerésznek lehetne saját gyógyszertára. Azonban ennek a feltételeit meg kellene teremteni! Az is nagyon jó lenne, ha a gyógyszerész, mondjuk, egy félórát konzultálhatna egy-egy beteggel, ehhez azonban szintén változtatásokra volna szükség: hogy a patika mûködését ne az árrés-tömegbôl kelljen fedezni, hanem valamiképpen a szakmai munka honorálásából. A mi véleményünk szerint a gyógyszertári munka kereskedelmi körülmények között végzett egészségügyi szolgáltatás, és ennek megfelelôen kellene kialakítani ennek a területnek a finanszírozási mechanizmusát — a lényeg, hogy a hangsúly az egészségügyi, a szakmai munkán legyen. A szakmai munka erôsítésének érdekében, úgy tudom, önök is szorgalmazták a gyógyszerészi gondozás kereteinek részletes jogszabályi megfogalmazását. Ezzel végül is elégedettek? Elvileg természetesen egyetértünk, azonban a helyzet ezen a területen sem felhôtlen, sôt.
Ugyanis a gyógyszerészi gondozás intézménye megfelelô számú és képzettségû szakembert feltételez, márpedig olyan helyzetben, amelyben rövid idô alatt több száz új patika nyílt, holott már azelôtt is inkább a szakemberhiány volt jellemzô, a szakma nyilvánvalóan nem képes maradéktalanul megfelelni ennek a kihívásnak. Azt hiszem, elmondhatom magamról, hogy elég jól ismerem ezt a területet, hiszen például a patikai diabétesz-gondozás megszervezését még 2005-ben kezdtük el Erôs Antóniával. Akkor 55 patikával indultunk, és ma már mintegy 700 patika vesz részt az idôközben kibôvített, metabolikus szindróma gyógyszerészi gondozás programjában, de a gyógyszerész- és asszisztenshiány bizony egyre nagyobb problémákat jelent. Még egy megjegyzés, ami a miniszteri rendeletre vonatkozik: örvendetes, hogy a szabályozás tiltja a támogatott gyógyszerek esetében a kedvezmények lehetôségét, azonban sajnos ez így kevés. Ugyanis meggyôzôdésünk, hogy ez a jogszabály jelen formájában könnyen kijátszható, például ajándékok és más kereskedelmi trükkök bevetésével. Ez a pont gondosabb elôkészítést és kidolgozást igényelt volna annak érdekében, hogy ténylegesen meg lehessen akadályozni a patikába nem illô merkantil módszerek tömeges alkalmazását.
Dr. Trestyánszky Zoltán, a Kórházi-klinikai Gyógyszerészeti Szakmai Kollégium elnöke Az intézeti gyógyszertárak mûködésére vonatkozóan a miniszteri rendelet módosításai jelentenek változást területünkön. A munka természetesen jóval korábban kezdôdött: a 47/2007-es rendelet megszületését egy hoszszas szakmai elôkészítés, egyeztetés tette lehetôvé. Ebben a munkában szakmai kollégiumunk, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Kórházi Gyógyszerészeti Szervezete és a Gyógyszerész Kamara Kórházi Tagozata együttesen egy olyan, az intézeti gyógyszerellátást szabályozó tervezetet alkotott meg, amely alkalmas volt arra, hogy megfelelôen szabályozza ezt a területet. Az idô próbáját az akkori elképzeléseink többsége kiállta, ezért most csak néhány pontot kellett módosíttatnunk a közben történt, elôre nem feltétlenül látható változások megfelelô kezelése érdekében. Mely pontokon írta át az élet a rendeletet? Az egyik nagyon fontos új passzus ebben az új, 56/2009-es rendeletben az, amely az ún. kiszervezésekre, vagyis külsô közremôkö-
9
dôk bevonásával mûködtetett szervezeti egységekre vonatkozik. Ez az idôközben egyre jobban elterjedô, egyre nagyobb teret nyerô megoldás különösen jellemzô ma már például a különbözô laboratóriumok, képalkotó diagnosztikai egységek, izotóp-diagnosztikai laboratóriumok, de akár egyes kardiológiai területek vagy mûvese-állomások mûködtetésére is. A mûködtetô egy kisebb hazai kfttôl egy nagy nemzetközi cég hazai leányvállalatáig sokféle lehet, és éppen ezért szükség volt ezen egységek gyógyszerrel való ellátásának precíz szabályozására. Egy-egy világcég adott esetben gyógyszer-nagykereskedelmi joggal is rendelkezik, tehát elvileg saját jogon szerezhet be készítményeket, s láthatja el azokkal az egyes egységeit. A szabályozásban azt kellett világossá tenni,
10
hogy szervezetileg ezek a közremûködôk által mûködtetett egységek is szorosan az intézethez tartoznak, és így ott csak az intézeti gyógyszertár által bevételezett, nyilvántartott és onnan az egységekhez kiadott gyógyszerek tarthatók, illetve használhatók fel. Továbbá, hogy a fôgyógyszerész felügyeleti, ellenôrzési funkciója ezekre az egységekre ugyanúgy vonatkozik, mint a hagyományos intézeti osztályokra. Nem engedhetô meg, hogy a gyógyszerek, és ezen belül a radiológiai kontrasztanyagok ne az intézeti gyógyszertáron keresztül vagy a fôgyógyszerész tudta nélkül kerüljenek be az intézetbe, hiszen a készítményekkel kapcsolatos esetleges problémák esetén az intézet felelôssége az elsôdleges. Az ehhez kapcsolódó másik fontos módosítást az indokolta, hogy az utóbbi idôben megszaporodott az olyan speciális egészségügyi intézmények száma, mint például az ún. egynapos sebészeteké. Mivel ezekben jellemzôen a fekvôbeteg-ellátásban használatos gyógyszereket és készítményeket alkalmazzák, a rendelet módosítása lehetôvé teszi, hogy ezen külsô intézmények gyógyszerellátásukat valamely intézeti gyógyszertár segítségével oldják meg. A szakmai kontroll erôsítését szolgálja az a módosítás, amely az egyetemek, az országos intézetek és a súlyponti kórházak körén kívül esô intézetekre vonatkozik. Ezekben ugyanis nem kötelezô gyógyszertár mûködtetése, mostantól viszont ennek ellenére szükséges egy intézeti gyógyszerész és egy szakaszszisztens foglakoztatása, valamint a gyógyszerek tárolására alkalmas háttér és megfelelô gyógyszerkiadó helyiség biztosítása. Nem utolsósorban fontosnak tartom, kapcsolódva az elôzô gondolathoz, hogy a rendelet szabályozza a gyógyszerellátást abban az esetben is, ha egy fekvôbetegekkel dolgozó intézetnek több bejegyzett telephelye is van. Nevezetesen minden 300 ágy feletti telephelyen biztosítani kell az ellátáshoz szükséges — a minimum kikötésekben megfogalmazott — személyi és tárgyi feltételeket.
Szabó Ferenc, a Gyógyszer-nagykereskedôk Szövetségének elnöke A mostani salátatörvény igazából csak két ponton érinti valamelyest a nagykereskedôket. Az egyik annak a lehetôségnek a megszüntetése, amellyel élve a gyártók a nem támogatott termékek esetében meghatározhattak egy maximális árat. Ez a változás végsô soron a mi szempontunkból elônyös, hiszen eddig elvileg a gyártók össze tudták nyomni a kereskedelmi árrést. Ezt a szabályozást eredetileg a gyógyszertáron kívüli gyógyszer-értékesítés bevezetése kapcsán hozták létre; a döntést az a félelem szülte, hogy a benzinkutakon — ahol egészen más árrésekkel dolgoznak — majd az egekbe emelik a gyógyszerek árát. Néha azután a gyártók éltek is ezzel a jogukkal, de mindez nem volt túlságosan jellemzô, mint ahogyan az sem, hogy valahol nagyon elszaladtak volna az egyébként nem maximált árak. Egyáltalán, az összforgalmat tekintve ennek a területnek nincs akkora részesedése, hogy olyan nagy jelentôsége legyen a számunkra. A másik bennünket érintô jogszabályi változás az, hogy ezentúl tilos a támogatott
gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök árából kedvezményt adni. Ez elvileg a kiskereskedelemben elszabadult árversenyt hivatott megfékezni… Mintha külön hangsúlyt helyezett volna az „elvileg”-re… Igen, hát minden szabályozást ki lehet játszani: tudomásom szerint egyes helyeken a százforintos recept-visszatérítési díjat például utalványok juttatásával igyekeznek pótolni, ami viszont szerintem nem valamiféle legális kiskapu, hanem sokkal inkább a törvény gyakorlati megszegése. Ezen kívül sokan továbbra is próbálkoznak különféle ajándékok adásával, szóval azt hiszem, lesz még e körül sok vita. Igen, de valójában mi a nagykereskedôk érdeke ebben a vonatkozásban? Azt nem mondhatom, hogy nem érdekünk a patikák közötti verseny, mert az hozzátartozik az igazi, jól mûködô piachoz. Azonban ha mindez irreális méreteket ölt, az már nem lehet érdekünk nekünk sem, hiszen ha a patikák tömegesen tönkremennek egy ilyen szélsôségesen kiélezett harcban, akkor a mi már most is óriási kinnlevôségeink csak tovább fognak növekedni.
11
Dr. Héjja Mária, az EüM gyógyszerészeti és orvostechnikai fôosztályának vezetôje Az elfogadott törvény mely elemeit tartja legfontosabbnak a hazai gyógyszerészet jövôje szempontjából? A tapasztalatok azt mutatták, hogy a közforgalmú gyógyszertárak mûködtetését megkönnyítô, liberalizáló, elfogadott rendelkezés hatályba léptetése — különös tekintettel az egészségügyi ágazat szereplôit érintô gazdasági nehézségekre — nem indokolt, ezért a 2009. december 29-én kihirdetett, az egyes egészségügyi törvények módosításáról szóló 2009. évi CLIV. törvény (továbbiakban: Törvény), mely többek között módosította a Gyftv.-t, további 1 évig, azaz 2010. december 31. napjáig megtartja a gyógyszertár-alapítási korlátokat azzal a kitétellel, hogy a kormány a közforgalmú gyógyszertárak létesítésére vonatkozó szabályok gyakorlati megvalósulásáról — a szabályozás elvárt és tényleges hatásainak összevetése alapján — 2010. október 1. napjáig jelentést terjeszt az Országgyûlés elé. A változások közül melyeknek lehet a legpozitívabb hatása? A nem támogatott termékek maximált, a
12
Gyftv. által elôírt ára az elmúlt két évben konfliktusokat és adminisztratív terheket eredményezett, és nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket, ezért a jelen Törvénnyel hatályon kívül helyeztetett a Gyftv. 76. §-ának (2) bekezdése, megszüntetve ezzel azt, hogy a forgalomba hozatali engedély jogosultja a közfinanszírozásban nem részesülô gyógyszer esetében meghatározhassa a gyógyszer kiskereskedelmi forgalmazása során érvényesíthetô legmagasabb eladási árát. Mindemellett a Törvény a Gyftv. 35. §-a (1) bekezdésének módosításával megszüntette a támogatott gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök után fizetendô térítési díjtól való eltérés lehetôségét, mivel a térítési díj csökkentése a lakosság ösztönzésével indokolatlan felhasználást eredményezett. Mint jogalkotó, milyen további megoldandó feladatokat jelölne meg ezen a területen? A gyógyszerész szakmától folyamatosan érkeznek tárcánkhoz a gyógyszerészettel, a gyógyszertárak likviditásával és jövedelmezôségével kapcsolatos — a lakossági gyógyszerellátás biztosítását, biztonságát is érintô — megoldandó problémák, javaslatok, melyek kivizsgálása szintén állandó feladat; fôosztályunkon jelenleg is folynak ilyen tárgyú elemzések. Mindemellett a közeljövôben csak azon javaslatok kerülhetnek elfogadásra, melyek jelentôs költségvetési kihatással nem rendelkeznek. László István
Minden perc számít A véralvadás bonyolult folyamatát az orvostanhallgatók elméleti képzésük során 5x75 percben tanulják. Ez az ôsi, az evolúció során igen hatékonnyá fejlôdött rendszer biztosítja, hogy az ember sérülés, vagy akár az utód világrahozatala esetén ne vérezzen el. A véralvadást szabályozó mechanizmus amellett, hogy lehetôség szerint megóv a túlzott vérveszteségtôl, kifinomult folyamataival azt is garantálja, hogy mintegy öt liternyi vérünk zavartalanul keringhessen az ereinkben, és indokolatlanul ne alvadjon meg. Ma azonban Európában a halálesetek kb. ötven százalékának oka valamilyen szív- és érrendszeri katasztrófa, többnyire trombózis. Ez utóbbi során az érpályában vérrög képzôdik, amely az eret elzárva megakadályozza az adott szövetterület oxigénellátását, és például a szívizom, vagy az agy bizonyos területének elhalását okozza. Dr. Kiss Róbert Gáborral, az Állami Egészségügyi Központ kardiológiai osztályának vezetôjével a trombózis okairól, kezelésének lehetôségeirôl beszélgettünk.
A primér hemosztázist a vérlemezkék biztosítják. A vér tulajdonképpen egy „vérlemezke-csôben” folyik, azaz a „nagyfiúk” középen haladnak, míg a vörös- vagy fehérvérsejteknél sokkal kisebb méretû vérlemezkék az erek szélén. Így, ha például elvágjuk a kezünket, a vérlemezkék rögtön ott vannak, aktiválódnak, összecsapzódnak és részt vesznek a sérült érfal elzárásában. Emellett érösszehúzó anyagot is termelnek, amely a vér-
zés helyén „összerántja” az érfalat. A véralvadás másik alapvetô folyamata az ún. fibrinogén fibrinné történô átalakulása. A fibrinogén a vérplazmában oldott formában jelenlévô anyag. Amikor azonban fibrinné alakul, kicsapódik, és az eret elzáró hálószerû véralvadékot képez. Ezeket a folyamatokat az érfal sérülése indítja el. Egyrészt az érbelhártya alatt elhelyezkedô kollagénfelszín szabaddá válása ko-
13
moly triggere a vérlemezkék összecsapzódásának, másrészt az érbelhártya alatti struktúrákban található a fibrinképzôdést elindító szöveti faktor. Ez normális körülmények között nem áll kapcsolatban a vérrel, ha azonban az érbelhártya megsérül, akkor találkoznak, és az adott helyen megkezdôdik a fibrinogén fibrinné történô átalakulása. Mikor, miért következhet be trombózis, azaz érpályán belüli vérrögképzôdés? A nagy élettanász, Rudolf Virchow már a 19. század második felében felismerte — és felfedezését a mai napig igaznak véljük —, hogy a trombózist három tényezô segíti elô: a vér áramlásának lelassulása, a véralvadási folyamatok valamilyen örökletes zavara, illetve az érfal károsodása. Ha például valakinek a lába gipszben van, vagy egy hosszú-hosszú repülôúton órákig egyhelyben ül és nem iszik eleget, a vénákban besûrûsödik a vér, lelassul az áramlás, és ez növeli a mélyvénás trombózis kialakulásának kockázatát. Emellett mûtétek is
14
fokozzák ennek esélyét, hiszen a sérült szövetekbôl véralvadást segítô anyagok szabadulhatnak fel, illetve hasonló a helyzet daganatos betegségek esetén, a tumorok ugyanis gyakran termelnek véralvadást fokozó molekulákat. A hormonális fogamzásgátló tabletták is fokozzák a vénákban a vérrögképzôdés kockázatát, különösen akkor, ha az illetô hölgynek örökletesen hajlama van a trombózisra. Egyébként ma már genetikai vagy egyéb laboratóriumi vizsgálatokkal 2/3 részben diagnosztizálni tudjuk a fokozott mélyvénástrombózis-készséget, más néven trombofíliát. A civilizált világban vezetô halálokként szereplô szívinfarktus, illetve agyi infarktus (szélütés) azonban az artériákban bekövetkezô trombózis következményeként alakul ki. Oka, hogy visszatérjünk Virchowhoz, az érfal károsodásában keresendô. Az érfal öregedése viszonylag korán megkezdôdik: már fiatal felnôttkorban lerakódások, ún. plakkok jelenhetnek meg az erek belsô felszínén. A dohányzás, a magas vérzsír- és vércukorszint, a magas vérnyomás azonban jelentôsen fokozza ezen plakkok kialakulásának sebességét. A lerakódások rugalmatlanságuk miatt viszonylag könnyen megrepedhetnek, aminek következtében a szöveti faktor találkozik a vérrel, és beindul a véralvadás, a vérrögképzôdés. A plakkokban ugyanakkor sok fehérvérsejt, ún. makrofág is található, amelyek szintén sok szöveti faktort tartalmaznak, tehát fokozzák a trombóziskészséget. A vérrögök egyébként igen gyorsan képesek elzárni az ereket, amelynek következtében az adott szerv vérellátása súlyosan károsodhat. A nemrégen kezdôdött hazai strokekampány szlogenje, hogy „minden perc számít”. Trombózis után mennyi idô telhet el a vérkeringés helyreállításáig ahhoz, hogy legyen esély a gyógyulásra? És melyek a gyógyítás legfontosabb módszerei? Szélütésnél a tünetek megjelenése (leggyakoribb a féloldali bénulás beszédzavarral vagy anélkül) és a segítô beavatkozás meg-
kezdése között nem telhet el 3-4 óránál több, mert ellenkezô esetben az agy állományának olyan jelentôs pusztulása következik be, hogy a vérkeringés helyreállítása után sem várható tökéletes gyógyulás. Szélütés esetén intravénás injekció formájában beadott természetes fibrinolitikus anyaggal, ún. szöveti típusú plazminogén aktivátorral próbáljuk feloldani a vérrögöt. A plazminogén aktivátort mint gyógyszert genetikailag módosított baktériumokkal „állíttatják elô”. Az aktivátor azonban természetes körülmények között is jelen van a vérben, és feladata a spontán keletkezô vérrögök feloldása. Az érbelhártya betegsége miatt azonban nincs belôle elegendô, tehát ez a természetes fibrinolízis nem mûködik elég hatékonyan. A kívülrôl a szervezetbe juttatott plazminogén aktivátor a vérben lévô plazminogént plazminná alakítja, amely a fibrint kisebb molekulákra hasítja, így a vérrögöt elfolyósítja, és megindulhat a sérült agyterület keringése. Szívinfarktus (legjellemzôbb tünete a heves
mellkasi fájdalom) esetén sokkal hatékonyabb a katéteres értisztítás. Ilyenkor a vérrög által elzárt érbe katétert vezetünk, amelynek segítségével eltávolítjuk a véralvadékot, majd a szûkületet és plakk-ruptúrát mutató érszakaszt egy csô alakú érháló, ún. sztent beültetésével kitágítjuk és kimerevítjük, azt remélve, hogy így nem következik be újabb érelzáródás. Ez a beavatkozás akkor a leghatékonyabb, ha négy órán belül megtörténik, de az elsô 12 órában még érdemes elvégezni.
15
A szívinfarktus heveny ellátása során, függetlenül attól, hogy sor került-e katéteres beavatkozásra, szinte mindig alkalmazunk fibrinképzôdést gátló heparint, vagy annak kis molekulasúlyú származékait, illetve használhatjuk a fondaparinux nevû szintetikus pentaszacharidot is. Másféle hatásmechanizmussal is gátoljuk ilyenkor a véralvadást, méghozzá a vérlemezkék összecsapzódását akadályozó gyógyszerekkel. Agyi trombózis esetén az akut ellátás során — tartva egy esetleges agyvérzéstôl — a plazminogén aktivátorral párhuzamosan semmiféle más hatóanyagot nem használunk. És mélyvénás trombózis esetén? Ennek leggyakoribb tünetei, hogy a végtag — leggyakrabban egyébként lábon jelentkezik — duzzadt, meleg és fájdalmas lesz, a bôr fényes, feszes. Ilyenkor fontos, hogy a beteg ne mozogjon, hiszen ha a trombusról leszakad egy darab, az a tüdôbe jutva tüdôembóliát okozhat. A kezelés legfontosabb eleme a vérrög növekedésének megakadályozása valamilyen heparinkészítmény segítségével. Hogyan lehet megelôzni, hogy újabb trombózis alakuljon ki? Szerencsére a másodlagos megelôzés esz-
16
közei igen hatékonyak, sokféle gyógyszer áll e célból rendelkezésünkre. A vérlemezkék aktivitásának, összecsapzódásának gátlására leggyakrabban acetilszalicilsav-készítményeket, illetve ticlopidint és clopidrogelt alkalmazunk, szívinfarktus után általában ezeknek valamilyen kombinációját. Legnépszerûbb ma az acetilszalicilsav-klopidrogel kombináció, amelyet körülbelül egy évig kell szedniük a betegeknek. Egy idôre ezt egészítjük ki fibrinképzôdést gátló K-vitamin antagonistákkal, ún. kumarinokkal, amelyek a májban megakadályozzák a véralvadási faktorok képzôdését, és ezzel a fibrinogén fibrin átalakulást. Az acetilszalicilsav-klopidrogel trombocitagátló kombinációt egyébként az infarktus akut ellátása során a tágítást megelôzôen is szinte mindig alkalmazzuk. A neurológusok az agyi erek ismételt elzáródásának megelôzésére „vérlemezke-gátlóként” acetilszalicilsavval kombinált dipiridamolt használnak, illetve rövid ideig valamilyen heparinkészítményt is adnak betegeiknek. Mélyvénás trombózist követôen kb. egy évig szokás kumarin típusú fibringátlót alkalmazni a trombózis kiújulásának megelôzésére. Ezek a szerek nyilván vérzékennyé teszik a betegeket, tehát akár egy foghúzás is problémát okozhat. Így van, hiszen ezek a gyógyszerek növelik a vérzések kockázatát. Azonban alkalmazásuk megszakítása még veszélyesebb lehet a beteg számára, ezért például bármilyen mûtét esetén kardiológus véleményét kell kikérni azzal kapcsolatban, hogy a véralvadásgátló kezelés megszakítható-e, vagy a mûtét csak nagyobb vérzési kockázattal vállalható. A fogorvost is tájékoztatni kell arról, ha valaki ilyen gyógyszert szed, de fogorvosi tanácsra nem szabad abbahagyni. A patikusok gyakran ismerik klienseiket, tudják milyen gyógyszereket szoktak kiváltani, jó, ha figyelmeztetik ôket: a véralvadásgátló szerekkel nem lehet játszani, addig kell ôket alkalmazni, ameddig a kardiológus vagy a neurológus ezt szükségesnek látja. Bakos Júlia
Már fiatal korban is
kopnak az ízületek
Rendszeres mozgás, például úszás, kerékpározás, erôltetett séta füves, kavicsos vagy homokos, azaz természetes talajon, megfelelô gördülô lábbelik használata, súlyfölösleg leadása, egészséges, vitaminokban, ásványi anyagokban, rugalmas rostokban gazdag táplálkozás – ezeket betartva lenne esélyünk arra, hogy sokáig megôrizzük ízületeink épségét – magyarázza dr. Kormos Andor, a budapesti Szegedi úti rendelôintézet ortopéd fôorvosa. Majd hozzáteszi: idén véget ér a Csont és Ízület Évtizede, így még kevesebb szó esik majd mozgásszerveink védelmérôl. 18
Dr. Kormos Andor Az ízületek degeneratív elváltozásai egyre fiatalabb korban jelennek meg, meséli Kormos fôorvos. Érettségi után, amikor a kötelezô testnevelésórák gyakorlatilag megszûnnek, a fiatalok zöme egyáltalán nem végez rendszeres testmozgást, illetve sokan közülük a konditeremben, egy óra alatt akarják letudni heti „mozgásadagjukat”. Márpedig a túlzásba vitt súlyzózás igen megterhelô a vázrendszerre, az ízületekre nézve, mint ahogy a maga túlzásaival az élsport is az. A rendszeres, életkornak és testfelépítésnek megfelelô testmozgás azonban kulcsfontosságú az ízületek épségének megôrzése szempontjából. Kormos Andor a síelést, teniszt, biciklizést, természetes talajon való erôltetett sétát minden korosztály számára javasolja, betonon azonban szakvéleménye szerint sem futni, sem kocogni nem tanácsos. Ha ezt mégis rendszeresen teszi valaki, mert úgy érzi, másképp nem tudna mozogni, akkor feltétlenül be kell szereznie egy jó futócipôt, amely a láb földet érésénél tompítja a becsapódás erejét. Amennyiben valaki ragaszkodik a testépítéshez, érdemes szakemberrel, személyi trénerrel konzultálnia. Már csak azért is, mert például magas vérnyomás esetén a sportolást illetôen is körültekintônek kell lenni. A tornák közül — aerobic, callanetics, pilates — minden nô megtalálhatja a neki megfelelô mozgásformát — teszi hozzá a fôorvos, bár
hangsúlyozza, hogy érdemes olyan helyet keresni, ahol szakértelem is van, és megmondják, ha valakinek az a torna nem javasolható. Megtudom, hogy annak, aki sokat jár gyalog a városi betonon, érdemes gördülô lábbelit beszereznie, mert ez rákényszeríti a lábat a helyes járástechnikára, amely a gerincoszlop és az ízületek terhelését egyaránt csökkenti. Az ízületek degeneratív folyamait a köznyelv egységesen „kopásnak” hívja, pedig többféle kedvezôtlen folyamatról lehet szó. A leggyakoribb az ízületi porc: az ízületnél találkozó csontokat borító hialin elvékonyodása. Gyulladásos folyamatok következtében azonban változhat az ízületi folyadék összetétele is, és a nem megfelelô viszkozitású ízületi folyadék mechanikailag károsíthatja a porcot: a porcról mikroszkopikus részecskék válhatnak le, amelyek az ízületi belhártyába beépülve tovább gerjesztik a gyulladásos folyamatokat. Az ilyen ízületi folyadék tápláló értéke és súrlódást csökkentô, tehát mechanikai védelmet biztosító szerepe egyaránt romlik. „Kopásos” folyamat az is, hogy a porc rugalmassága csökken, ezáltal kisebb terhelést bír, amit a szervezet úgy próbál kompenzálni, hogy az ízület széleire csontszövetet választ ki. Ez a „meszesedés” viszont tovább rontja az ízületek állapotát. Kormos Andor hangsúlyozza, hogy a — leggyakrabban a térd- illetve a csípôízületekben
19
jelentkezô — kopások kezelését minél korábban, már az elsô tünetek megjelenésekor érdemes elkezdeni, hogy megelôzhetô legyen az ízületek állapotának romlása. Kopásra utaló elsô jelek, ha ülés, pihenés után nehéz az elindulás, azaz az ízületet „be kell járatni”. Jellemzô tünet, ha váratlanul duzzanat lép fel az ízület körül, de megjelenhet fájdalom is, amely terhelésre erôsödhet. Ma már számos olyan étrend-kiegészítô van, amelynek 3 hónapos kúraszerû alkalmazásával javítható az ízületi porc rugalmassága. Ezek általában glükózamin-foszfátot és/vagy kondroitin-szulfátot tartalmaznak, de Kormos doktor nagy elôrelépésnek tekinti, hogy megjelent a tabletta formájában alkalmazható hialuronsav, mely visszaállítja az ízületi folyadék viszkozitását. Mostanáig ugyanis ezt a vegyületet csak injekció formájában lehetett az ízületekbe juttatni, ami azt jelentette, hogy egyszerre csak egy területet lehetett kezelni. Injekciós kezeléseket általában akkor alkalmaznak, amikor már megindult az ízület szélein a csontlerakódás. Sokan nem mennek orvoshoz, és saját szakállukra szednek valamilyen porcregeneráló szert. Jó lenne, ha a gyógyszerészek is figyelmeztetnék pácienseiket, hogy bár táplálék-kiegészítôkrôl van szó, csak megfelelô dózisban érdemes szedni az ilyen jellegû készítményeket. Például glukózamin-szulfátból
20
napi 1200 mg, míg kondroitin-szulfátból napi 800 mg bevitele szükséges ahhoz, hogy értelme legyen a kezelésnek. Ma már egyébként a porcregeneráló szerek döntô többsége nem receptköteles, és a biztosító egyáltalán nem támogatja ôket. Ha az ízület tönkrement, deformálódott, mozgáskorlátozottságot vagy nagy fájdalmat okoz, akkor protézissel lehet pótolni. „A válltól a térdig minden ízület helyettesíthetô protézissel. Ezek élettartama azonban korlátozott, beültetésre tehát csak a legvégsô esetben kerülhet sor. Érdemes tehát óvni ízületeinket, a tüneteket nem szabad elbagatellizálni és várni, hogy elmúljanak, hanem minél korábban szakemberhez, ortopéd szakorvoshoz vagy reumatológushoz kell fordulni, mert az idôben megkezdett kezeléssel az ízületek állapotának rosszabbodása megelôzhetô” — foglalja össze a lényeget beszélgetésünk végén Kormos Andor ortopéd fôorvos. Bakos Júlia
21
Meglepôen fiatal, inkább élsportolóra, mint gyógyszerészre emlékeztetô férfiú vár bennünket a város tömbházakkal körülvett, hagyományos külsejû patikája elôtt.A látszat nem is csal: a gyógyszerész úr ma is a Dunaújváros jégkorongcsapatának aktív játékosa. Munkatársai is jellemzôen fiatalok, és a szokásosnál nagyobb arányban férfiak…
Friss szemmel... Beszélgetés Dr. Lachmann Norberttel, a százhalombattai Szent Ferenc Patika vezeto ´´jével
Ha szabad, elôször a családról kérdezem: honnan jönnek, és volt-e gyógyszerész a felmenôi között? A család eredetileg budapesti, de bányamérnök nagyapámat annak idején kihelyezték Nagybányára. Édesapám már ott született, ô építészmérnök lett. Édesanyám fiatalon, valamilyen nyári munka során került kapcsolatba egy patikával; nagyon megtetszett neki, így aztán Marosvásárhelyen elvégezte a gyógyszerész szakot. Én 1980-ban születtem, és a család még gyerekkoromban, 1988-89ben visszatelepült Magyarországra. Édesapám ekkor Dunaújvárosba került a Vasmûbe, édesanyám pedig a város közforgalmú gyógyszertárában lett gyógyszerész. Milyen út vezetett eddig a patikáig? Édesapám a Vasmûben a munkája mellett gazdasági ismereteket, marketinget is tanult, és elhatározta, hogy saját patikát nyit édes-
22
anyámnak. Ezt 1992-re meg is valósította: két másik gyógyszerész és egy külsô befektetô segítségével megnyitották Dunaújváros elsô magángyógyszertárát. Persze, ehhez saját erô is kellett, ezért apukám nagyon sokat dolgozott: magántervezéseket is vállalt, hogy elôteremtse a szükséges pénzt. Ennek kapcsán jött 1993-ban Százhalombattára: itt tervezett egy vendéglôt. Közben megkérdezett valakit, hogy hány patika van a városban. — Csak egy, az is fenn a lakótelepen — válaszolták neki. — És hányan laknak itt? — kérdezte édesapám. — 16-17 ezren — hangzott a válasz. — És errefelé, az orvosi rendelô közelében nincs is patika? — érdeklôdött tovább apám. — Nincs — világosították fel a lakosok. Édesapám akkor éppen itt, az alsó úton sétált a régi pártházak mellett, és ez a családi ház
volt az egyetlen épület, amely alkalmas lett volna gyógyszertárnak. És szinte hihetetlen, de mint kiderült, pontosan azon a napon tették ki rá az „Eladó” táblát! Egy hét múlva szüleim megvásárolták az ingatlant, aztán megnyitották ezt a patikát… Önre pedig már gyerekként olyan erôs hatást gyakoroltak a patikák, hogy gondolkodnia sem kellett, és máris gyógyszerészetre jelentkezett? Nem, egyáltalán nem! Engem mindig is a gazdaságtan, a külkereskedelem érdekelt, a szülôi nyomás azonban erôs volt a gyógyszerészet irányába: különórákra, magántanárhoz járattak kémiából, biológiából. Tudniillik a nôvérem már korábban pályát választott, jogásznak tanult, viszont a szüleim azt akarták, hogy valaki a családból mindenképpen vigye tovább a gyógyszerészetet, a patikát. Mivel azonban én a felkészülést nem tudtam komolyan venni, nagyon lebôgtem a felvételin. Sajnos idôközben édesanyám súlyosan megbetegedett, és akkor elhatároztam, hogy mindenképpen teljesítem a kívánságát. Ráhajtottam a tanulásra, és az akkor induló pécsi gyógyszerész karra valahogy nagy nehezen be is fértem, szinte a léc alatt. Édesanyám az elsô vizsgaidôszakban, 2000 decemberében halt meg. Nagyon nehéz volt, de ugyanakkor erôt adott nekem, hogy érte, az ô kívánságára kell helytállnom. Ahogyan teltek-múltak az évek, bele is jöttem, minden komolyabb nehézség nélkül végeztem el az egyetemet, és a vége felé már meg is szerettem a szakmát, találtam benne szépségeket a magam számára. Mi fogta meg végül is a gyógyszerészi munkában? A betegek, a velük való kommunikáció. Amikor végeztem 2005-ben, akkor még csak ez a két gyógyszertár volt a városban: a „fenti” és a mienk, tehát jószerivel a város felét kezdtem megismerni. Kapcsolatba kerültem sok-sok emberrel, akik közül jó néhányan igényelték a segítséget valamilyen formában a gyógyszerésztôl; úgy éreztem, az emberek megnyíltak, bizalmuk volt hozzám fiatal ko-
rom és kevés szakmai tapasztalatom ellenére. Alig három hónapja dolgoztam itt, amikor a bevásárlóközpontban egyszer csak valaki rám köszönt, hogy „jó napot, gyógyszerész úr!” Akkor úgy éreztem, hogy érdemes volt mindent megtennem ezért, hiszen elfogadtak, lettem „valaki”. Sok ilyen jelzést kaptam késôbb is, és borzasztóan jólesett, hogy nem tartanak zöldfülûnek, hanem megbíznak bennem. Az akkor már itt dolgozó gyógyszerészek is jól fogadták? Igen, itt a gyógyszerészek egyébként tényleg a szakmai munkával foglalkozhattak, mert jórészt édesapám vitte a gazdasági ügyeket. Én pedig már úgy jöttem ide, hogy nem is kevés patikai gyakorlatom volt, ugyanis minden nyáron igyekeztem más-más patikában dolgozni, azok munkáját megismerni. Ebbôl tényleg sokat tanultam; például volt olyan, hogy valahol egész nap gyártottam száz kúpot — egy tíz kúp készítésére alkalmas kiöntôben. Úgyhogy amikor aztán idejöttem és láttam, hogy igény van ilyesmire, rögtön beszereztük a megfelelô kapacitású eszközt. Számomra nagyon fontos elv, hogy mindig friss szemmel kell ránézni a dolgokra, mert akkor derül ki, ha valami nem igazán jól megy. Ezért van egyébként, hogy a repülôgépeket is felváltva vezetik a pilóták, mert ha minden nap ugyanaz a kapitány vinné, esetleg észre sem venné már a bajt, mert szépen hozzá lehet szokni valamilyen hibá-
23
hoz — a másik viszont jön, és azt mondja: hú, ez csúnyán zörög… Meg kell kérdeznem: megszerette a gyógyszerek illatát is? Ó, az már tulajdonképpen az egyetem alatt megtörtént. Az akkor induló szak elsô évfolyama ott Pécsett amolyan bennfentes csapat volt, az évfolyamtársaim közül nagyon sokan gyógyszerészcsaládból jöttek. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, rendszeresen kommunikálunk, találkozunk is, és rajta tartjuk a szemünket a szakma újdonságain, beleértve természetesen a gazdasági jellegû fejleményeket, a gyógyszerpiac változásait is. Nekem is ez lett az életem, a gyógyszerekkel és a betegekkel itt, a patikában. Büszke vagyok rá, hogy ugyanúgy helyt tudtunk állni akkoriban, mikor még nagyon nagy volt itt a forgalom, mint ma, amikorra már további három (!) patika nyílt a városban. Meggyôzôdésem, hogy a betegek meghálálják a törôdést: azt, hogy megbeszéljük velük a gyógyszerszedés minden csínját-bínját, hogy melyiket mikor és hogyan vegyék be, mit beszéljenek meg a kezelôorvossal és így tovább. Nagyon sok embernek lettem így, a munkám kapcsán személyes ismerôse, sokan tudják a telefonszámomat is, és felhívnak, ha segítségre van szükségük. Gondolom, mindez közrejátszott abban, hogy — talán nem hat dicsekvésnek, ha elmondom — idén az a megtiszteltetés ért, hogy megkaptam
24
Százhalombatta „Városunk Egészségéért” díját. Valóra tudja váltani ebben a munkában kereskedelmi ambícióit is? A patikai munka mellett mindig találtam lehetôséget arra, hogy ezen a téren se maradjak le, hogy tanuljak, tapasztaljak. Jó ideig voltam egy nagy gyógyszergyár orvoslátogatója, ami többek között azért volt nagyon hasznos, mert sokat megtudtam az orvosok gyógyszerfelírási szokásairól, motivációiról. Azután egy kisebb gyógyszercégnél a magyarországi patikaláncokkal foglalkoztam, megismertem a láncok vásárlási és értékesítési stratégiáját, gyakorlatát, aztán mindezt „hazahoztam” a patikába, okulásul. Késôbb egy piackutatással és adatbázis-értékesítéssel foglalkozó cégnél szereztem szélesebb körû piaci ismereteket, amelyekkel átfogóbb rálátásom lett a gyógyszercégek, nagykereskedôk piaci stratégiáira. Ennek eredményeként kezdeményeztem az egy körzeten belüli, önálló gyógyszertárak közötti együttmûködést: fogjunk össze, harcoljunk ki jelentôs, közös árengedményeket, és akkor eredményesen állhatjuk meg a helyünket bármiféle lánc egy-egy patikájával szemben itt a térségünkben — beleértve Érdet, Budaörsöt, Törökbálintot, Százhalombattát, Tárnokot stb. Ismerem errefelé az összes „igazi”, tradicionális, tehát nem lánc-patikát, a patikusokat, ám sajnos hiába próbálkoztam, nem lett belôle semmi. Nem nyugodtam bele a kudarcba: külföldi konferenciákon is tájékozódtam a lehetôségeinkrôl, és most, a következô lépésben egy olyan modellhez keresek partnereket, amelynek lényege az egy szállítási útvonal közelében levô patikák összefogása. Esetünkben ez a 6-os út, egészen le Pécsig; ebbe a rendszerbe legalább 40-50 patikát be lehetne vonni. Elkezdtem tárgyalni gyártókkal a különbözô kedvezményekrôl, elsôsorban OTC-termékek vonatkozásában, és szóbeli eredmények már vannak. Külföldi szakmai konferenciákra is eljár? Persze, csak beülünk az autóba patikus és
néha orvos barátaimmal is; voltunk már Ausztriában, Németországban, Olaszországban, de eljutottam már tájékozódni Franciaországba és Svédországba is. Mindenütt más a gyógyszerészeti modell, mindegyikbôl lehet tanulni valamit. Sok-sok külföldi patikában jártam; nagyon tanulságos megfigyelni a gyakorlatban, hogyan csinálják különbözô országokban. De a lényeg az, hogy odakinn felismerték a szakmai összefogás szükségességét. Nem az a vezérlô elv, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is, mert tudják, hogy elsôsorban nem a szemben levô tradicionális patikától kell tartaniuk, hanem a feltartóztathatatlan kereskedelmi láncoktól: ezek terjeszkedésére kell megfelelô szakmai választ találni. Mi lehet ez? Még inkább a szakmai megközelítésre kell helyezni a hangsúlyt! Még többet kell tenni a betegekért, odafigyelni rájuk, kérdezi ôket, segíteni nekik, és akkor nem fogják a „nagyüzemi”, lélektelen kereskedelmi egységeket választani, ahol valójában kizárólag csupán
vásárlóként tekintenek rájuk. Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de itt nálunk három fiatal férfi gyógyszerész vesz részt ebben a munkában. Én büszke vagyok erre, mert a szakma nagyon elnôiesedett, és úgy veszem észre, hogy a betegek is valami módon értékelik ezt a mi „specialitásunkat”. Természetesen az asszisztens hölgyek szerepét sem becsüljük le, sôt! Most éppen speciális feladatot kaptak: több patika asszisztenseit vontam be egy olyan munkába, amelynek célja, hogy létrehozzunk egy jól használható rendszert az OTC-készítmények kezelésére. Tizenkét táblába, csoportba soroljuk ôket, az egyes csoportokat egy-egy asszisztens dolgozza ki, azután ezeket egyesítjük, és mindenki áttanulmányozza, megismeri. Ennek elônye a részletes információszerzés mellett az lesz, hogy így minden asszisztens különösen jól megismer egy-egy területet, és a többiek hozzá fordulhatnak, ha valamilyen szakmai kérdésük merül fel az adott készítménycsoporttal kapcsolatban. László István
25
BÖJT – megtisztulás, újjászületés Az evés és a nem evés – csakúgy, mint az alvás és ébrenlét, vagy a mozgás és nyugalom – az emberi lét két pólusát képviseli. Bár nem mindig vagyunk tudatában, de táplálkozásunk nemcsak külsô, hanem belsô forrásból is származhat, hiszen az ember képes a táplálék tárolására. A szervezet alapvetô mûködése a raktározás és a kiválasztás, amely a nappal és az éjszaka ritmusához kötött. Egészségünk és testsúlyunk állandósága e két folyamat egyensúlyától is függ. A jóléti társadalomban szinte minden a raktározásról is szól, érthetô, hogy az egyensúly sok ember szervezetében megbomlik, és jön az elhízás, majd a fölösleg felhalmozódásából eredô betegségek.
Testi és lelki terápia Ha szeretnénk megtartani egészségünket, elkerülni a betegséget vagy meggyógyítani egy krónikus bajt, a böjt segítségünkre lehet, mert kiegyensúlyozó szerepet játszik, mértéktartásra szoktat. Ezért is élt a böjttel minden kultúra a történelemben. A böjt segít újrarendezni belsô és külsô világunkat, megtalálni azt az életstílust, amely fenntartja az egészséget. A kóros étkezési szokások nagyon jól kezelhetôk pszichoterápiával is, de sokkal nagyobb a siker, ha mindezt böjttel kötjük össze. Minden böjt után növekszik az igény az egyszerûbb, de minôségileg igényesebb táplálkozásra.
26
Kés nélküli mûtét A böjt nem a szelíd medicina kínálata, és biztos, hogy nem sétagalopp, hiszen jelentôs beavatkozás a szervezet anyagcseréjébe. Kés nélküli mûtét: a megszokott táplálkozási szokások és viselkedési minták radikális megszakítása. Minél erôteljesebb élmény volt a böjt, annál tudatosabbak lesznek az étkezéssel kapcsolatos élmények. Az étkezésrôl és az élvezeti szerekrôl való önkéntes lemondás teszi lehetôvé a belsô szabadság és függetlenség átélését, rákényszerít annak végiggondolására, mi az, amire szükségünk van, és mi az, amire nincs. Felismerjük azt is, milyen kevés is, amivel — meglepôen jól és
egészségesen — élni tudunk. A csönd és a külsô ingerek kikapcsolása megkönnyíti belsônk tudatos érzékelését és azoknak az értékeknek a felismerését, amelyek meghatározzák életünket. A böjt elvezet a saját egészségünk iránti felelôsség felismeréséhez.
A böjt jellemzôi:
• Teljes vagy részleges lemondás • • •
a táplálékról és az élvezeti szerekrôl Bôséges folyadékfelvétel A kiválasztási folyamatok serkentése Az önkéntesség
A böjt története Az ókori Egyiptomból, Hippokratésztól és az Essen-i evangéliumból is fennmaradtak híradások a böjt gyógyító hatásáról. Hippokratész dietetikai iskolája már ismerte és alkalmazta az étkezések közötti szigorú táplálékmegvonást, illetve az éjszakai táplálékmentes idôszak meghosszabbítását. Az étel és az élvezeti szerek megvonásával járó, egy naptól akár egy hétig is tartó böjtöt az egészséges embereknél higiénés szempontból éppen úgy alkalmazták, mint a betegeknél, gyógyulási esélyeik fokozására. A böjtöt lelki megtisztulás és szellemi gyakorlatok céljára is évszázadokon át használták templomokban és fôleg kolostorokban, de mint terápiás módszer késôbb teljesen feledésbe merült.
A terápiás böjtöt a XIX. század végén két amerikai orvos fedezte fel újra. H. Tanner 1880-ban, New Yorkban figyelemreméltó önkísérletet végzett: 42 napos böjttel bizonyította, hogy egy hosszú, szigorú böjt minden egészségkárosodás nélkül végigcsinálható. Azóta számos követôje akadt; Németországban például hat speciális böjtklinika mûködik, ahol évente 7-8000 pácienst kezelnek. Hazánkban is van néhány egészségügyi-természetgyógyász vállalkozás, amely böjtöt is kínál. Két-három napos, sôt akár egyhetes böjtöt egészséges ember egyedül is nyugodtan tarthat. Érdemes elôtte egy tanácsadó könyvet végigolvasni vagy szakemberrel konzultálni, akikbôl sajnos — fôleg Magyarországon, de külföldön is — kevés van. Alig akad ugyanis tudományos mûhely, ahol a böjt kutatási téma lenne. A hivatalos táplálkozástudomány nem nyújt információt a táplálékmegvonás élettanáról.
27
A böjt fázisai A böjt három fázisból áll. A bevezetô fázis után, ami a böjt elôkészítését szolgálja, következnek a böjtnapok, utána pedig a fokozatos táplálék-felépítés. Ez a harmadik fázis ad lehetôséget a táplálkozás megváltoztatására. A bevezetô fázis célja, hogy kiegyensúlyozott kiindulási helyzetet teremtsünk, megszüntessük a stresszt és a félelmeket, és felkészüljünk a táplálékmentes napokra. A böjt alatt az átlagos elfogyasztott, pontosabban megivott kalóriamennyiség 250 kcal, a szervezet pedig általában 1250 kcal-t von el a raktáraiból. Ezzel az 1500 kcal-val is olyan teljesítményt lehet nyújtani, mint a „normális”, evôs napokon. Az emésztôenzimek termelése és visszaszívása, a teljes anyagcsere az összes energia mennyiségének kb. 30%-át veszi igénybe. A szervezet ezt az energiaigényt a böjt alatt megspórolja. A böjtölô ezért is olyan fázékony, mert az emésztés hôtermeléssel jár. A böjtrôl a normális étkezésre való visszaállás nehezebb, mint a böjtre való átállás, több idôt, több figyelmet és fôleg több fegyelmet
igényel. A felépítés azt jelenti, hogy újraindítjuk az anyagcsere- és emésztési funkciókat, amelyek a böjt alatt nyugalomban voltak. Az emésztôenzimek termelôdéséhez azonban kell néhány nap. A sikeres táplálékfelépítés titka, hogy a testünk jelzései alapján együnk. Ha úgy érezzük, már jóllaktunk, szakítsuk félbe az étkezést, és éljük meg a természetes jóllakottság érzését. A felépítésre való felkészülést már a böjt alatt meg kell kezdeni: meg kell ismerni és tanulni testünk jelzéseit, és kevésbé az eszünkre, mint inkább az érzéseinkre kell hagyatkoznunk. Böjti italok:
A napi folyadékfogyasztás legalább 2-3 liter legyen. A böjti italokon kívül igyunk még egy liter vizet is. Böjti italjavaslat: Reggel: 1/4 liter gyógytea Délelôtt: 1/4 liter forró zöldségleves-lé Délután: 1/4 liter gyümölcstea Este: 1/4 liter gyümölcs- vagy zöldséglé 3:1 arányban hígítva
A böjtnapokra vonatkozó szabályok:
• • • • • • •
28
Nem-evés. Egy, két vagy akár több napig. Csak ivás: tea, zöldségleves, gyümölcs- vagy zöldséglevek és víz. Mindent elhagyunk, ami nem létfontosságú. Mindent, ami ugyan kedvelt szokásunk lett, de a böjt alatt árt a szervezetnek: a dohányzást, az alkoholfogyasztást, az édességet és a kávét, a gyógyszereket is — már ami nélkülözhetô —, a vízhajtó tablettákat, az étvágycsökkentôket és a hashajtókat mindenképp. Szakadjunk el a hétköznapoktól Félre minden munkahelyi és családi problémával, el a naptárral és a mobiltelefonnal. Ne törôdjünk az újságokkal, a rádióval és a televízióval. A túláradó külsô ingerek helyett foglalkozzunk inkább önmagunkkal, a külsô irányítás helyett hagyatkozzunk inkább saját belsô irányításunkra. Viselkedjünk természetesen Tegyük azt, ami a testünknek jó. Aki fáradt, aludja ki magát, aki szeret mozogni, kiránduljon, sportoljon, ússzon. Tegyük azt, ami jólesik: csatangoljunk, olvassunk, táncoljunk, hallgassunk zenét, áldozzunk a hobbinknak. M. I.
Böjt helyett…
húsmentes ételek A már mögöttünk lévô farsang tulajdonképpen a húsvéti böjtöt közvetlenül megelôzô idôszak, amikor még lehetett enni-inni bôséggel. Húshagyó kedd, mint a nevébôl is következik, már a böjtöt vetíti elô, ami hamvazószerdán meg is kezdôdik. A nagyböjt azonban csak azért indul el, hogy aztán egy napra azonnal fel is függeszthessék, hiszen a népi hagyomány szerint a farsangi lakomákból megmaradt étkeket el kell fogyasztani. Ezt a napot kövér vagy zsíros csütörtöknek is nevezték: ekkor még utoljára jót lehetett enni, sôt egyes helyeken ezen a napon kilencszer kellett jóllakni. Önmagában az egészség ígéretével nehéz a remegô kocsonyától, a zsíros cupáktól eltántorítani az embereket, segítségül kell hívni a tudományt, sôt esetenként a hitet is. Kellenek-kellettek a szigorú vallási elôírások, pedig a böjtös ételek legalább akkora élvezeti értékkel bírnak, mint a megszokott, „wattos” téli táplálékok. Ezekbôl az egészséges, mégis finom, laktató
és különleges ételekbôl mutatok most be néhányat, bízva benne, hogy elnyeri a tetszésüket, és szívesen készítik, fogyasztják ôket, nem csak a böjti idôszak alatt. Ezek az ételek természetesen nem helyettesítik a böjtöt, de a hús nélküli, szolidabb táplálkozás már egy lépés az önmegtartóztatás, a megszokottól való eltérés felé, így hát a kevésbé elszántaknak ajánlom.
29
Szilvacibere Ez egy tipikus „szegényember-étel”; a magyar háziasszony szinte a semmibôl is mindig tudott valamit varázsolni. A cibere az egész országban ismert ételnév: az egyes tájegységeken mást és mást értenek alatta, de mindegyikben közös, hogy egy rendkívül egyszerû, olcsó, savanykás-savanyított levesrôl van szó. Egy marék liszt, egy kis korpa még akad a láda aljában, egy kis aszalt gyümölcs vagy lekvár szintén van a csupor fenekén, és ha még egy kis aludt- vagy édes tejjel is tudjuk gazdagítani, igazán fenséges levest kapunk. Ehhez a kenyérkészítéshez használt kovászból egy keveset langyos vízben elkeverünk, hozzáadjuk a korpát vagy a lisztet, és meleg helyen állni hagyjuk. Egy-két napig erjesztjük, majd átszûrjük, és egy lábosba öntjük. Hozzáadjuk a tejet vagy joghurtot, az aszalt gyümölcsöt, ha szükséges mézzel édesítjük, és lassan készre fôzzük. Botmixerrel pürésíthetjük benne a gyümölcsöt, tálaláskor egész aszalt gyümölcsöt szórunk bele. Hozzávalók 4 személy részére: Kovász 0,1 kg vagy 0,005 kg élesztô és 0,1 kg liszt Tej 1 liter Aszalt szilva 0,4 kg Méz 0,05 kg
Zöldséges gombócok rizstésztában gôzölve A zöldségeket metéltre vágjuk, egy serpenyôben kevés olívaolajat hevítünk. Erôs tûzön állandó keverés mellett a zöldségeket üvegesre pároljuk, sóval ízesítjük. A rizstésztakorongot pár percre vízbe áztatjuk, majd a zöldségekbôl kis gömböket gyúrunk és a tésztalapra téve gombóccá formázzuk. Rizstészta helyett friss réteslapot is használhatunk, ebben az esetben a réteslapból vágjunk 8-10 cm átmérôjû korongokat, és abba csomagoljuk a zöldséggombócot. A gombócokat 100 fokos gôzben 10 perc alatt készre pároljuk, majd szójaszósszal, szezámmaggal, vagy friss salátával tálaljuk. Hozzávalók 4 személy részére: Rizstésztalap 8-10 cm átmérôjû 8-12 db Sárgarépa 0,15 kg Zeller 0,15 kg Karalábé 0,15 kg Cukkíni 0,15 kg Póré 1 cs Petrezselyemzöld 1 cs Szójaszósz 0,05 liter
30
Ananászízû vörösbab mogyoróvajjal, barnarizzsel, párolt zöldségekkel és pirított laskával. A vörösbabot beáztatjuk, és sózott vízben majdnem puhára fôzzük. Leszûrjük, és az ananászlében készre fôzzük, sóval ízesítjük. A zöldségeket egyenletes darabokra vágjuk, kiolajozott serpenyôben üvegesre pirítjuk, sózzuk, majd vizet aláöntve majdnem puhára pároljuk. A pórét karikára vágjuk, és a laskával együtt erôs tûzön lepirítjuk. A földimogyorót sütôben aranyszínûre pörköljük, sóval ízesítjük, és turmixgépben, kevés vizet hozzáadva krémesre keverjük. A barnarizst sózzuk, szárazon lepirítjuk, majd másfélszeres mennyiségû vízzel felöntjük, kb. öt percig forraljuk, majd lefedjük, és a lángról levesszük. A mogyoróvajból egy csíkot kenünk a tányérra, erre tálaljuk a barnarizst, szépen formázva a zöldségeket, a pirított gombát és pórét, valamint a babot. Hozzávalók 4 személy részére: Vörösbab 0,2 kg Ananászlé 1 liter Olaj 0,05 liter Sárgarépa 0,2 kg Karalábé 0,2 kg Póré 0,1 kg Laska 0,2 kg Barnarizs 0,15 kg Só 0,02 kg Mogyoró 0,1 kg
A csokoládét vízfürdôben felolvasztjuk, úgy, hogy ne legyen melegebb 50 foknál. Levesszük a vízfürdôrôl, hozzákeverjük a tojások sárgáját, hagyjuk egy kicsit hûlni, majd hozzáadjuk a kemény habbá vert tojásfehérje egyharmadát. Óvatosan elkeverjük, majd hozzáadjuk a maradék kétharmadot is. A habot hûtôszekrénybe helyezzük, közben a meghámozott banánt sütôben, 200 fokon aranybarnára sütjük. A forró banán mellé tálaljuk a csokoládé mousse-t gombóc formában. Hozzávalók 4 személy részére: Csokoládé 0,3 kg Tojás 3 db Banán 0,8 kg
Varga István, biochef
Csokoládé mousse sült banánnal
Hasonló recepteket találnak a www.biochef.hu oldalon. Bio-, vegetáriánus, fogyókúrás és anticandidás ételek is rendelhetôk!
31
