2010 MÁJUS PÜNKÖSD HAVA A munka ünnepe, Fülöp Zsigmond, Zoé 3. Szo V. Tímea, Irma. Mónika, Flórián Györgyi Ivett, Frida. K Sze Cs

MÁJUS

Május

&#

MÁJUS

2010 • MÁJUS • PÜNKÖSD HAVA 1

Szo A munka ünnepe, Fülöp

2

V

Zsigmond, Zoé

3

H

T ímea, Irma

Két székely ember beszélget a kocsmában: – A te anyósod hova való? – A temetõbe.

4

K

Mónika, Flórián

5

Sze Györgyi

6

Cs

Ivett, Frida

***

7

P

Gizella, Bendegúz

– Kisfiam, szereted apát? – Nem, mert mindig megver. – És anyát? – Nem, mert mindig megver. – Akkor kit szeretsz? – A Fradit, mert az soha nem ver meg senkit.

8

*** – Mit mond az orosz a halálos ágyán? – Szentpétervár.

Szo Mihály

9

V

Gergely

10

H

Ármin, Pálma, Míra

11

K

Ferenc

12

Sze Pongrác, Gyöngy

13

Cs

Szervác, Imola, Imelda

14

P

Bonifác

15 Szo Zsófia, Szonja

***

16

V

Mózes, Botond

– Nemzetközi cégünk szívén viseli a társadalmi kérdéseket. A menedzsment szokásos reggeli meetingjein mindig megvitatjuk a kérdést, hogy aznap ki egyen: a menedzsment, vagy az ügyfelek. – És aztán? – Aztán elmegyünk reggelizni.

17

H

Paszkál

18

K

Erik, Alexandra, Szandra

*** – Szomszéd, használhatnám a fûnyíróját? – Persze, csak ne vigye ki a kertembõl. *** Nálunk a karácsonyi készülõdés általában úgy kezdõdik: – Nem emlékszel, tavaly hová tettük a karácsonyfatalpat? ...és úgy végzõdik: – Anyukámat hagyjuk ki ebbõl, jó?

&$

19

Sze Ivó, Milán

20

Cs

Bernát, Felícia

21

P

Konstantin

22 Szo Júlia, Rita 23

V

Pünkösd, Dezsô

24

H

Pünkösd, Eszter, Eliza

25

K

Orbán

26

Sze Fülöp, Evelin

27

Cs

Hella

28

P

Emil, Csanád

29 Szo Magdolna, Magdaléna 30

V

Janka, Zsanett

31

H

Angéla, Petronella

1920. május 16. (90 éve történt) Szentté avatták Jeanne D'Arcot Rómában.

1620. május 1. (390 éve történt) Ozalyon megszületett Zrínyi Miklós gróf, horvát bán, költô és nemzetközi politikus.

1510. május 17. (500 éve történt) Firenzében meghalt a korai reneszánsz festészet fô képviselôje, Sandro Botticelli (eredeti neve: Alessandro di Mariano Filipepi).

1900. május 1. (110 éve történt) Meghalt Munkácsy (eredetileg: Lieb) Mihály festômûvész, a magyarországi realizmus egyik legkiemelkedôbb egyénisége. 1960. május 1. (50 éve történt) A Szovjetunió fölött lelôtték az Amerikai Egyesült Államok U-2 típusú felderítô repülôgépét. A pilóta, Francis Gary Powers szovjet fogságba esett. 1962 februárjában Berlinben cserélte ki Rudolf Ivanovics Abel szovjet kémmel. 1270. május 3. (740 éve történt) Meghalt IV. Béla magyar király, aki a tatárjárás után újjáépítette az országot és újjászervezte az államot.

1920. május 18. (90 éve történt) Megszületett II. János Pál pápa, civil nevén Carol Wojtila, a Vatikáni állam 264. Pápája. II. János Pált 1978-ban avatták a Római Katolikus Egyház fejévé, 455 éve ô az elsô nem olasz nemzetiségû pápa. 1830. május 18. (180 éve történt) Megszületett Goldmark Károly zeneszerzô. 1990. május 18. (20 éve történt) A Fôvárosi Bíróság semmisnek nyilvánította Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek ellen 1949-ben hozott népbírósági ítéletet.

1930. május 5. (80 éve történt) Murzó István, a kerület elöljárója átadta a közönségnek a Dandár utcai népfürdôt.

1885. május 22. (125 éve történt) Meghalt Victor Hugo francia költô, regény- és drámaíró. Korának legtermékenyebb szerzôje, az európai romantika egyik vezéregyénisége.

1635. május 6. (375 éve történt) Egyetemet alapított Nagyszombaton Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek, amelynek irányítását a jezsuita rendre bízta.

1930. május 22. (80 éve történt) Az elsô Zeppelin léghajó megérkezett a brazíliai pernambucói légikikötôbe. Sevillából indult, és hatvan óra után ért Brazíliába.

1840. május 6. (170 éve történt) Nagy-Britanniában kiadták a világ elsô bélyegeit, a Viktória királynô portréját ábrázoló fekete egypennyst és kétpennyst.

1910. május 22. (100 éve történt) Szegeden megjelent a Dél-Magyarország címû lap.

1840. május 7. (170 éve történt) Votkinszkban megszületett Pjotr Iljics Csajkovszkij orosz zeneszerzô (Diótörô). 1835. május 8. (175 éve történt) Megszületett Székely Bertalan festô, a romantikát és az akadémizmust elegyítô magyar történelmi festészet legnagyobb képviselôje. 1950. május 9. (60 éve történt) Európa Nap. Schuman francia külügyminiszter 1950. május 9-i nyilatkozatában tett javaslatot az Európai Szén- és Acélközösség létrehozására. 1610. május 14. (400 éve történt) IV. Henriket, Franciaország királyát (1598-1610.), az elsô Bourbon-uralkodót meggyilkolta a nyílt utcán egy fanatikus katolikus, François Ravaillac.

1990. május 23. (20 éve történt) Antall József történészt, az MDF elnökét választották kormányfôvé, aki tisztségét 1993. 12. 12-én bekövetkezett haláláig töltötte be. 1810. május 25. (200 éve történt) Az Argentín köztársaság függetlenségi forradalmának évfordulója. Napoleon 1808-as spanyolországi hadjárata után Argentína a meggyengült anyaország ellen fordult, és egy év alatt kivívta függetlenségét. 1980. május 26. (30 éve történt) Farkas Bertalan, az elsô magyar ûrhajós megkezdte egyhetes útját a világûrbe a Szojuz 36 fedélzetén. 1660. május 29. (350 éve történt) Angliában a polgárháború után helyreállították a királyságot. I. Károly fia, a Stuart-házból származó II. Károly lépett a trónra, Anglia alkotmányos királyság lett.

&%

MÁJUS

Évfordulók

MÁJUS

Lelki útravaló Lett!

„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt voltak. És lett nagy hirtelenséggel az égbõl mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltöltötte az egész házat, ahol ültek. És megjelentek elõttük kettõs tüzes nyelvek és ült mindenikre azok közül. És megteltek mindnyájan Szent Lélekkel... és lesz, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, üdvözül.” Apostolok Cselekedetei 2:1-4,21 Pünkösd ugyanazzal a szófordulattal kezdõdik, mellyel sok más bibliai történet is: „és lett.” Lett zúgó szél zendülése, lett csoda, lett isteni jelenés, mely viharos szélként betöltötte az egész helyiséget, mint amikor kinyitunk egy ablakot, és bezúdul hozzánk a május végi frissítõ szél. Kettõs tüzes nyelvek jelentek meg, s a tanítványok beteltek Szentlélekkel. Lett. Ha erre a kifejezésre figyelünk: „és lett”, legalább két sorsdöntõ történet jut eszünkbe. „És szólt az Úr: legyen világosság, és lett világosság.” E világosság által lett a kaotikus semmibõl csodálatos, harmonikus, szép világ. Ezzel kezdõdik a teremtés. A másik történet viszont nem kezdõdik, hanem lezárul a kifejezéssel. Ez a nagypéntek története, amikor az érettünk életét áldozó Krisztus meghalt. S ekkor, mondja Lukács evangélista, sötétség lett. Lett nagy világosság – lett nagy sötétség. Isten és ember teljes drámája benne van ebben a két igében. Lett világosság – lett sötétség. S úgy tûnik, hogy valami borzasztó, megsemmisítõ kiegyenlítéssel ér véget a dráma. Lett elõbb világosság, aztán lett az Isten ellen lázadó ember által sötétség. Isten azt mondja: legyen világosság és lett világosság, legyen világ és lett világ, legyen jó és lett jó, legyen szeretet, békesség, igazságosság, legyen testvériesség, s mind ahányszor mondja, lesz is. Az ember pedig azt mondja: legyen... de lett rossz, lett békétlenség, testvérietlenség, szeretetlenség. Legyen..., mondja az ember – és ezzel kioltja a fényt. Ám Isten új történetet kezd. S ez éppen pünkösdkor kezdõdik, és ugyanúgy kezdõdik: és lett. Lett elõször hirtelen zúgó szél zendülése, lett kettõs tüzes nyelvek megjelenése, mely megtöltötte azt a házat ott, ahol a tanítványok voltak, de jelképesen megtöltötte az egész világot is, újra megtöltötte azt Isten erõivel, lélekkel és élettel. Mint ma is. Ma is zúgó szél zendül, ma is itt van velünk Isten minden ereje és áldása, ma sincs a világnak egyetlenegy szöglete sem, ahol ne érzékelnénk ezt, ne találkoznánk vele. Vagy – ahogy Kálvin mondja –, nincs a világegyetemnek egyetlenegy része sem, mely ne indítana álmélkodó csodálkozásra, a világ tele van Isten erõivel, Isten szépségével, Isten csodálatosságával. De ebben az új kezdetben meg kellett telnie a tanítványoknak is. Igen, elõbb a ház telt meg zúgó széllel, de aztán õk is megteltek mindannyian Szentlélekkel. Vagyis Isten erõi nemcsak hatnak rájuk, az isteni csodálatos valósága nemcsak lenyûgözi õket, hanem találkoznak a Szentháromság harmadik személyével, s megteltek õk is isteni erõkkel, mert nekik is meg kell telniük, nemcsak a világnak. Nekünk is meg kell telnünk Isten erõivel, Isten jelenlétével, Isten valóságával. Nem élhetünk immár úgy, mintha e csodálatos világon kívül volnánk, mintha minket nem érintene, nem emelne föl Isten sok-sok áldása. Meg kell telnünk Szentlélekkel. Az apostolok, akik ott voltak az elsõ pünkösdön, erejüket meghaladó feladatra készültek. Vajon teljesíthetik-e Jézus parancsát: menjetek el, tegyetek tanítványokká minden népeket!? Ugyan, hogyan tudhatnák õk ezt elvégezni? Erõkre volt szükségük. S mindvégre, mindmáig nekünk is, Krisztus követõinek erõkre van szükségünk, hogy amire Krisztus el-

&&

Bauer Rudolf Az 1900-as párizsi olimpia magyar diszkoszvetõ bajnoka A 18. század végén Bajorországból egy ma már divatjamúlt jármûvön, a vízimalmon útra kelt egy család délkeleti irányban, a Duna-országútján. Pestre jutva lehorgonyzási és mûködési engedélyt kértek és kaptak a városházán. A ferencvárosi Gizella-malom tájékán állapodtak meg, s kezdték ôrölni a teherhajókon érkezô gabonát, a pest-budai pékek megsütötték s etették ôrleményeikkel az egyre jobban virágzó nagyvárost. A család szaporodott, az egyik unokát, a már Pesten 1833-ban született Bauer János vízimolnárt és feleségét is 8 gyermekkel áldotta meg a Teremtô. A família a több generáció szorgalmas munkája után szép vagyonkára tett szert. Házat tudtak vásárolni belôle, a Ráday (akkor Soroksári) utca 57-est, amely a mostani önkormányzat egyik hivatali épülete. A történet kispolgári idillbe torkollhatna, ha akkor a molnár munka nem az egyik legegészségtelenebb szakmák közé tartozott volna. Sajnos a munka során szerzett légzôszervi betegségeik

&'

MÁJUS

kötelezett bennünket, azt el tudjuk végezi. Magunktól erre nincs erõnk. S íme, erõvel jelenik meg a Lélek. Fölhatalmazó, megbátorító erõvel. Szükségük volt erre a szent hatalomra, mely több is, mint erõ. Ez a szentség köti össze az embert és Istent élõ kapcsolatra. Kétezer éve, az elsõ pünkösdön Hispániától Babilóniáig sok-sok zarándok volt ott Jeruzsálemben, s csodálkozva mondták: mi történik itt? Beszélnek az apostolok, de a mi a saját anyanyelvünkön értjük õket. Ehhez Isten Lelkére volt szükség. Isten Lelke tanít bennünket Isten nyelvét anyanyelven érteni. S mit értettek ott meg? Péter apostol mondja ki: és lett. Isten azt ígérte a próféták korában sokat szenvedett népének, akik mindenféle erõtlenségek között éltek, hogy eljön a szabadulás: meglesz! Péter idézi is az õsi ígéretet: „Azt mondja az Úr: és lesz majd az utolsó napokban, kitöltök lelkembõl minden testre... kitöltök az én lelkembõl, és prófétának, és teszek csodákat az égben odafent, és jeleket a földön, és a nap sötétséggé változik.” És íme, ez így lett. Így lett nagypénteken, mikor a nap sötétségre változott. „De – folytatja! – eljön az Úr nagy és fényes napja, és lesz, hogy aki az Úr nevét segítségül hívja, üdvözül!” Újra lesz egy „lesz!” Ez a pünkösd. Azt mondja: és lesz, hogy aki az Úr nevét segítségül hívja, üdvözül. Ezért árad ki reánk a Szentlélek, hogy tudjuk Istent segítségül hívni. Pál apostol mondja a Római levélben, hogy Isten Lelke az, aki bennünk és helyettünk kiált Istenhez! Amikor nem találjuk a szavakat, amikor tudjuk hinni, hogy meglesz az ígéret, valóra válik a remény, s nem tudunk Isten elé bátorkodni, akkor a Lélek kiált bennünk. S ezzel kezdõdik az új teremtés. Pünkösdben új teremtést ünnepelünk, mely ugyanúgy kezdõdött, mint a régi: legyen! És lett. Pünkösd olyan ünnep, mely újra meg újra megismétlõdik. Isten egyszer teremtett világot. Jézus Krisztus egyszer halt meg a kereszten, egyszer támadott föl, ment fel a mennybe, és ül most az Atya jobbján, s jár értünk szüntelenül közben. De amit a prófétától hallottunk, az újra meg újra ismétlõdik. Ma is ez a Pünkösd csodája: legyen – és lett. BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke

MÁJUS

miatt a 10 tagú családból 1898-ban már csak egy szem fiú élt: az 1879-ben született Bauer Rudolf. Életét az mentette meg, hogy neki jó korán a szülei és az orvosok minél több szabad levegôt, mozgást, sportolást ajánlottak. Sport... Kezdetben csak egy általános angol szó, ami „szórakozást, idôtöltést” jelent. A 19. század második felében Amerikában, Európában és szerencsére Magyarországon is a kötelezô iskolai testedzés kinôtte az iskolai kereteket, és már a mai értelmû „sport” lett belôle. Két fô irányzata alakult ki: a német és az angol típusú. A német csak a fegyelmezett testfejlesztést favorizálta, az angol pedig a versenyszerût, a rivalizálót. Magyarországon az angol típusú sport kezdett tért hódítani, mert a nemzeti érzelem automatikusan fordult minden német „drill”-es elgondolás ellen, valamint aki elsô tudott lenni valamilyen sportágban, az az Osztrák-Magyar Monarchia osztrák része fölé is kerekedett. Hiába a monarchia, a sportban nincs közösködés, a magyar versenyzô Magyarországnak aratta a babért. 1875-ben megalakult az elsô sportklub, a MAC, azaz a Magyar Atlétikai Club. Utána gombamódra szaporodtak az „embersport”-klubok és versenyek hazánkban. 1889-ben Magyarországon már 59 korcsolya-, 116 kerékpár-, 27 torna-, 16 atlétikai egyesület volt, de akadt teke, evezô, füleslabda, labdarúgó, tenisz, sí, birkózó, galamblövô egyesület is. A versenysportolók hadában éppúgy elôfordult arisztokrata, mint egyszerû, tehetséges polgárfiatal. Sokan közülük „all round” („sokoldalú”) sportemberként több sportot párhuzamosan ûztek (késôbbi leszármazottaik az öttusázók és triatlonisták). A sportversenyeket egyre nagyobb érdeklôdés kísérte, a gyôztesek híres emberek, néha egyenesen sztárok lettek. Bauer Rudolf a Bakáts téren járta ki a négy elemit, majd 1889-tôl 1897-ig a budapesti IV. kerületi fôreáliskolát. 1898-ban a budapesti tudományegyetemen hallgatott jogot, 1898-99-es évben Bajna-bián uradalmi magángyakornok. 1899-1901 között a Magyar-óvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémiát végezte el, és agrármérnök, mezôgazdász lett. Ennyi lenne életrajzában ezen idôszakról, ha emellett nem lett volna e fiatalember minden sportnak szenvedéllyel hódoló, 190 cm magas, „bivalyerôs”, ugyanakkor intelligens személyiség. Mivel az volt, így hamar felfedezték tehetségét, erejét, kitartását, és a BTC (Budapesti Torna Club) sportegyesületbe került. Minden szabadidejét a sportpályákon és a szabadvizek mellett töltötte, igazi sportos alkatával az all round sportolók táborát gyarapítva. A rokonság szeretete gondosan megôrizte Bauer Rudolf sportérmeit, így a sportlapok tudósításain felül sok versenye, gyôzelme ezekbôl is rekonstruálható. Bauer 1900-ig versenyzett birkózásban, tornában, vívásban, úszásban, atlétikában, labdarúgásban, füleslabdázásban. 16 éves korában, 1895-ben nyerte elsô aranyérmét birkózóként a BTC dísztornáján. 1896-ban a millennium ünnepi hangulatában számos „Magyarország ezeréves fennállása emlékére rendezett torna- és sportversenyek”-en szerzett éremmel gazdagodott. Még ugyanezen év augusztus 9-én Siófokon megnyerte az elsô magyarországi diszkoszvetô versenyt 26 méter 30 centivel. Mint tudjuk, 1896-ban rendezték Athénben április 6-15. között az elsô újkori olimpiát, amelynek gyôztes amerikai atlétája csak 2 méter 85 centivel dobott nagyobbat a 17 éves Bauer Rudolfnál. Az elsô olimpia 2 magyar aranyérme, amelyet Hajós Alfréd szerzett, további serkentô hatással volt a magyar sportéletre. 1897-ben Bauer az országos Úszó Egyesület versenyén nyert érmet, majd a BTC Millenáris pályáján október 31-én a magyarországi elsô egyesületi labdarúgó mérkôzés gyôztes csapatának volt tagja. Számára az ôsz legfontosabb eseménye mégis Magyarország elsô diszkoszvetô bajnoksága volt, amelyet 31 méter 15 centivel nyert meg. Bauer Rudolf elsô országos jelentôségû sikere ez! Egy nyakba akasztható, piros-fehér fényes ripszalagon lógó aranyérem volt a díj, a szalagra aranyszállal hímezve: „Magyarország bajnoka diszkoszvetésben 1897.” .A versenyt a

'

'

MÁJUS

tornaszövetség rendezte, ezért a Magyar Atlétika Szövetség nem ismerte el azt „hivatalos” atlétikai versenynek. Bauer dicsôségén a bürokrácia agyalása azonban mit sem változtatott! Életének errôl az idôszakáról és a diszkoszvetésrôl írta a bajnok visszaemlékezésében: ... (Az 1896-os athéni olimpián) „ennek a sportágnak még a görögök voltak az egyetlen mûvelôi. A görögök az antik diszkoszvetô szobrok mozdulatait utánozták, s eszerint dobták a diszkoszt. Ezek a mozdulatok nagyon szépek voltak, a görögök a szép stílusban utolérhetetlennek bizonyultak, nagy eredményt azonban ezzel a stílussal elérni nem lehetett. R Garrett, az amerikaiak all-round atlétája, aki ott volt az athéni olimpiai játékokon s ekkor látott életében elôször diszkoszt, a saját elgondolása szerint oldallendítéssel dobta el a diszkoszt, s nagy megleAz elsô országos bajnoki nyakbaakasztós érem petésre 29,15 méteres dobással legyôzte a görögöket, akik pedig erre a versenyszámra biztosan számítottak. Az athéni olimpián ott volt Iszer Károly, a kiváló magyar sportember, a futball egyik magyarországi meghonosítója, a népszerû Tatus, akinek figyelmét felkeltette ez a sporteszköz, s elhozta Magyarországra az elsô diszkoszokat. A BTC régi tanyáján, a Millenáris sporttelepen mutatta meg Iszer tata a kétféle diszkoszvetô stílust: a görögöt és az amerikait, és mi fiatal sportemberek nyomban nagy kedvvel megkezdtük a dobálást. Az ógörög stílust hamar kiszorította az amerikai, a Garett-féle stílus, mert ezt egyrészt könnyebb volt megtanulni, másrészt pedig nagyobb eredményeket lehetett elérni. Csakhamar túldobtuk a 30 métert, 31-32 méternél többre azonban sehogyan sem tudtuk vinni. Ezzel a stílussal nyertem meg 1897-ben Magyarország elsô diszkoszvetô bajnokságát, 31.15 m-es eredménnyel.” Bauer Rudolf érmei tanúsága szerint ezután sem szakított a többi sportággal, de a diszkoszvetésre kezdett koncentrálni. Pozsonyban a Torna Egyesület versenyén 1899. május 21-én, Pünkösdkor újra elsô helyen végzett 31 méter 20 centiméteres dobással. Hivatalosan Bauer akkor a Magyaróvári Gazdasági Akadémiai Atlétikai Club (MOGAAC) tagja. Visszaemlékezésében így írt errôl: „1899-ben és 1900-ban a (moson)magyaróvári gazdasági akadémia hallgatója voltam és itt már szorgalmasan treníroztam a párisi olimpiára. Természetesen engem is az a cél hevített, mint minden sportembert, minél nagyobb eredményt elérni, s minthogy a Garrett-féle stílus nem bizonyult célravezetônek, szakítottam ezzel s új stílust próbáltam. Jó füleslabdázó létemre eszembe jutott, hogy füleslabda-módra, forgással kellene kidobni a diszkoszt. Megpróbáltam fordulattal venni lendületet, s ezzel 1900 tavaszán már annyira elôrehaladtam, hogy az olimpiai próbaversenyen 33,21 méterrel legyôztem Crettiert, a MASZ (Magyar Atlétikai Szövetség) legjobbját is. Az eredmény alapján bekerültem a párisi olimpiaia játékok résztvevôi közé...” A pontosság kedvéért fûzzük hozzá: a verseny Sopronban volt 1900. június 3-án és 4-én. Bauer ekkor már több, mint 4 méterrel dobott többet az athéni olimpiai bajnoknál az általa kitalált és mindmáig alkalmazott forgó mozgásos dobótechnikával. 110 éve, 1900. május 14-én elkezdôdött Párizsban a 2. újkori olimpia. 17 sportolónk utazott a versenyekre, és 4 sportágban indultak: atlétikában, úszásban, tornában és vívásban. Bauer Ru-

MÁJUS

dolf három sporttársának fedezte a kiutazási költségeit. Valószínûleg minden idôk legkaotikusabb olimpiai versenye vette kezdetét Párizsban. Akkor ott ugyanis a világkiállítás volt a fô attrakció, s a sportesemények csak színezték a palettát. Minden fennmaradt adat erre vall: az olimpia október 28-ig tartott, volt szám, amelyikben olimpiai bajnokot avattak, volt, amelyikben világbajnokot, a versenyek ad hoc helyen és idôpontban zajlottak, érmeket nem osztottak, volt, aki két ország színeiben is versenyzett, s mind a mai napig nem készült el az olimpia hivatalos jelentése (indulók száma, neve, helyezések stb). Így aztán érthetô, hogy a magyar versenyzôk is kezdettôl fogva meglepô helyzeteknek voltak kitéve. Párizsba érkezésükkör például senki nem fogadta ôket, s hosszas érdeklôdés után omnibusszal utaztak szálláshelyükre. Július 15-én került sor a diszkoszvetôk versenyére a Bois de Boulogne bokros-fás parkjában, Párizs szélén. Egy dobószám az erdei tisztáson... bizony, nem egy dobás landolt a nézôk vagy a lombok között! Hozzávetôlegesen húszan kezdték el a versenyt. Kicsit más volt abban az idôben a diszkoszvetési módi: 2,5x2,5 méteres négyzetes területrôl dobták a sportszert és nem körbôl. Bauer Rudolf, mint mindig, most is derekára gondosan felkötött piros kendôjével lépett a dobónégyzetbe. „...Párisban, a verseny elôtti napokban nagyszerûen ment a tréning, s egy alkalommal 38,10 métert is dobtam, amellyel méterekkel túlszárnyaltam az akkori világrekordot, a versenyen azonban mint a legtöbb versenyzôt, engem is elfogott az idegesség, és csak 36,04 méterre repült a diszkosz. Azonban ezzel is megnyertem az olimpiai bajnokságot... A párisi gyôzelem után a jelenlévô „sportszakértôk” a legalaposabb vizsgálat alá vettek, pontos méreteket csináltak a testalkatomról, és gyôzelmemet karom és derekam „abnormis” hosszúságával igyekeztek magyarázni, mert nem tudták elképzelni, hogy akadjon egy magyar, aki legyôzi az atlétika nagymestereit, az angolokat és amerikaiakat...” A versenyben második az Európa-csúcstartó cseh F. J. Suk lett 35,65 m-rel, a harmadik R. Sheldon az Amerikai Egyesült Államokból 34,50 m-rel. Az ötödik helyre is magyar versenyzô került: Crettier Rezsô, a MAC-versenyzôje. A szervezôk fejetlensége folytatódott: a franciák azonnal világrekordnak titulálták Bauer dobását, holott az Európa-csúcs volt (az amerikai C. Hennemann 1897-ben dobott 36,19 métert). A rendezôk „nagy dobása” ezután következett: Bauer Rudolf eredményhirdetésekor a zenekar rázendített ünnepélyesen – az amerikai himnuszra. Addig ugyanis minden dobószámot amerikaiak nyertek a két olimpián. A piciny magyar tábor tiltakozására a zenekar abbahagyta és korrigált: a „Gotterhalte”-ra, az osztrák himnuszra váltott. Ezt is leintve egyes források szerint aztán egy magyar csárdásban egyezett ki a magyar küldöttség és a zenekar. A franciák másnap még kicsit tudták fokozni az össze-visszaságot, ugyanis a verseny eredménye a francia lapok hasábjain így jelent meg: 1. Bauer (Budapest, Ausztria). Ismételt magyar protestálás következett, talán nem is eredménytelenül: másnap, a 200 méteres gátúszásban az osztrák sportoló diadalát ekként olvashatta a világ: 1. Wahle (Bécs, Magyarország). Az olimpiai Párizs, 1900, az olimpiai bajnok bajnokságért aranyérmet nem adtak, mindenki

'

Az olimpián kapott cukortartó doboz

DINYÉS LÁSZLÓ

'!

MÁJUS

más-más ajándékot kapott a „szervezôktôl”, Bauer Rudolf egy míves, ezüst cukortartót. Szépséghibájaként csak az róható fel, hogy fél évvel a verseny után, postai úton érkezett meg Magyarországra a díj. „A párisi olimpiáról hazatérve már csak rövid ideig, és akkor is csak vidéki gazdászversenyeken vettem részt. Magyaróvárott azonban továbbra is dobálgattam, és eközben sikerült 42–43 méteres eredményeket elérnem. Olimpiai gyôzelmem mellett legalább annyira örültem annak, hogy a fordulással való dobást, amelyet én honosítottam meg, minden atléta átvette, s ez lett a diszkoszvetés modern technikája” – emlékezett késôbb pályájára a sikeres sportember. Bauer Rudolf így lett Magyarország elsô atlétikai olimpiai bajnoka és Európa elsô dobóatlétája, aki olimpiát nyert. A következô magyar atlétikai aranyérem Bauer Rudolf 2 dobása az olimpián 36 évet váratott magára! Az atlétizálást befejezve 1901-tól a verhetetlen Pannonia evezôs nyolcas tagjaként még éveken át versenyzett Bauer. Aztán 1905-ben megnôsült, Sóséren (Harta határában, Fülöpszállástól 12 kilométerre), az Alföld közepén építtetett egy nagy házat s ott gazdálkodott saját birtokán. 1914 és 1915-ben a szerbiai harctéren volt egy népfelkelô század parancsnoka. A világháború után 1918-ban megvásárolta a ferencvárosi Kinizsi utca 31-es (akkor 23-as) bérházat. Két lánya s egy fia született. Szívelégtelenségben Sóséren halt meg 1932-ben, 54 éves korában. Sírja Budapesten, a Kerepesi temetôben található. Bronz emléktáblája látható a IX. ker., Kinizsi utca 31. ház falán (2000.) és Mosonmagyaróváron (2009). Mindkét emléktábla Dinyés László képzômûvész alkotása. Mosonmagyaróváron sportcsarnok, valamint egy utca viseli nevét. Mint ahogy ôrzi Bauer Rudolf emlékét márványba vésett neve a budapesti Margit híd pesti hídfôjénél, az Olimpiai parkban is.

MÁJUS

Képzettársítás Metróállomások és Kányádi Sándor Budapest három metrójának (egészen pontosan két Metrónak + egy Millenniumi Földalatti Vasútnak) összesen 42 állomása van, ebbõl az M3-mal jelzett Észak-Dél irányú pálya nyolc állomása érinti a Ferencvárost, így ezek jobban is érdekel(het)nek bennünket. Nos, némi szomorúsággal kell nyugtáznunk, hogy eléggé mostohán bántak velünk a beruházók, tervezõk, építõk, de legalábbis nem állíthatjuk, hogy elkényeztettek volna az állomások kialakítása tekintetében. Ez mindenek elõtt azért sajnálatos, mert az egyébként utasok millióinak áldást jelentõ metrókon utazók közérzetét és igényességét nem kis mértékben javíthatná a szebb, ápolt környezet (lásd BKV plusz). Csak remélni lehet, hogy elõbb vagy utóbb ezek szépítésére is sor kerül, mint az M2 állomásaira, bár errõl még nem készült tanulmány (nem hozták nyilvánosságra?), nem úgy, mint az M1-gyel jelzett Millenniumi Földalatti luxus földalattivá való átalakításának ötletét. Tudjuk persze, hogy a nagy metróhálózatok állomásainak állapota ezt az állítást nem mindenben támasztja alá, de ne legyünk igénytelenek (a moszkvai metró állomásainak számunkra luxusnak tetszõ kialakítása nem az utasoknak szólt, hanem a lakosság azon részének, amelyiknek ezeket az állomásokat esetleg légoltalmi menedékként kellett volna igénybe vennie). Magamon, másokon is tapasztaltam, hogy látnivaló híján nem is nézelõdünk metróink állomásain. Így eshetett meg, hogy az M3 általam igen ritkán igénybe vett Arany János utcai állomásán csak nemrég vettem észre, hogy a mozgólépcsõvel szemben a jobb oldalon egy kis pad van elhelyezve. Közel menve, a pad fölött megláttam egy táblát, rajta a következõ írással:

HIÚSÁG lelkemre többre nem vágyom lenne bár egy padom lenn az Arany János nevét viselõ metróállomáson Kányádi Sándor, 1983 *** EZ ITT KÁNYÁDI SÁNDOR PADJA, AKI FÁRADT, MEGPIHENHET RAJTA A táblát a költõ 74. születésnapján, 2003. május 10-én a BKV Rt. helyezte el.

'"

'#

MÁJUS

Olyan öröm fogott el, hogy a BKV fenti dátumig elkövetett összes bûnét megbocsátottam, leülve természetesen Kányádi Sándor padjára. Szép nap volt. És akkor eszembe jutott két személyes élményem: elõször 1991-ben találkozhattam a költõvel, mert ugyan járt Õ már régtõl Magyarországra, de „egyik lába itt, másik ott” módjára. Ekkor azonban – segítséget véve igénybe – sikerült dedikációt kapnom Tõle két kötetébe is, de hogy! Az 1989-ben Debrecenben kiadott Sörény és koponya címû kötetében több helyen betoldott egy-egy betût, szót, sõt beírt egész versszakot is. A kiadás ugyanis hibás volt, Kányádi Sándor pedig fejbõl tudja a verseit. Ma is tudja mindet, mint nemrégen olvastam, pedig van vagy ezernyi! Néhány évvel késõbb, a tavasz-végi Ünnepi könyvhéten egy késõ délután a Vörösmarty téren olvasgattam egy asztalnál ülve, amikor mellém telepedett. A beszélgetés során elmondta, hogy már kétlaki életet él, tehát nem csak Kolozsváron (idõközben Hargitafürdõn elkészült a háza), hanem Budapesten is, mivel az I. kerületi Döbrentei utcában (akkor nemrégen) kapott egy kis lakást. Már akkor tervbe vette, hogy e ház közelében egy kutat fog fölállítani. Ott hallottam Tõle elõször – azóta már nyilvánosan is – a következõ keserû szójátékot: „Kis nép vagyunk. Húzzunk széjjel!”. Derûsen mesélte romániai útlevélkérelmezõ „kalandjait”. Nevével a hetvenes évek elején találkoztam, amikor megismerhettem Tamási Áron sírjára írt szép versét, amelynek szinte vigasztaló a befejezése: „Kívánhat-é ember többet: derékaljnak szülõföldet s két cserefa tömött árnyát szemfedõnek.” Aki az erdélyi Farkaslakán felkeresi T. Á. sírját, ott láthatja e két „cserefát”. A fent bemutatott tábla alapján nyilvánvaló, hogy Kányádi Sándor 1929. május 10-én született, most tehát 80 éves. Születési helye az erdélyi szép nevû Nagygalambfalva, Székelyudvarhely és Székelykeresztúr között, nyolc kilométerre az utóbbitól, ahol az egykori Gyárfás-kúria kertjében még áll, bár már „Haldoklik az öreg tanú, Petõfi vén körtefája, azt beszélik, õ látta volt verset írni utoljára” (K. S.) Eddig több mint húsz kötete jelent meg, versei mellett színmûvek, mesék, gyermekversek is, mûfordítások szép számmal német, erdélyi szász, erdélyi jiddis nyelvû költõktõl. Ugyancsak húsznál több díjat mondhat a magáénak, közülük a legfontosabbak (szerintem!): Kossuth-díj, Herderdíj, Magyar Örökség-díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje Csillaggal, a Magyar Kultúra Követe-díj. Az itthoni legutóbbit, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét 2009. március 15-én vette át Sólyom László köztársasági elnöktõl, aki elõzõ napon az erdélyi

MÁJUS

Nyerges-tetõn járt, és ott beszédet is mondott. A díj átadásakor erre utalva kijelentette: „Az idei legmagasabb kitüntetett ... Kányádi Sándor laudációja ott, a Nyerges-tetõn hangzott el. Úgy emlegettem õt a jelenlevõknek, mint egy példát a nemzet egységére. Nevének hallatán óriási ováció tört ki...” (Egyszer egy tv-interjúban azt mondta: „én összmagyar vagyok”.) A Romániai Magyar Könyvescéh a XV. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvfesztiválon életmûdíjjal tüntette ki Kányádi Sándort. (Magyar Nemzet, 2009. nov. 7.) Költõk ritkán tudják verseiket jól elõadni, Kányádi ezt is tudja, a Magyar Rádió több felvételt õriz, lemezen is hallható saját verseinek elõadása. Többet meg is zenésítettek, ezekbõl is jelent meg lemezen néhány a Kaláka együttes elõadásában. Eddigi életmûvét több tanulmány is elemzi. Hálás vagyok annak a gimnáziumi tanáromnak, aki a versekre irányította a figyelmemet, mert így rengeteg szépséghez közel férhettem. Ide tartoznak Kányádi Sándor versei is. Õt egyébként mondandója, elõadásmódja és nagyszerû humora miatt hallgatni is élményszámba megy. S most visszatérek a kúthoz. A Hargita hegységrõl, a Szentegyháza nevû székelyföldi (szintén Székelyudvarhely-közeli) falu (Gyermekfilharmónia!) ajándékaképpen megérkezett egy nyolctonnás kõ Magyarországra Páty községbe (ott írom e sorokat), ahol Melocco Miklós szobrászmûvész elképzelése alapján egy másik mûvész, Csák Attila kõfaragó megmunkálta, egy harmadik, a kolozsvári Gergely István szobrászmûvész pedig készített rá egy plakettet, amelyen Benedek Elek, mindnyájunk Elek apójának portréja látható. Mert a kutat, amelyet azóta már fel is avattak, és bárki megcsodálhatja a Döbrentei utcában, Elek apónak szánta a költõ. A történet úgy kerek, ha elmondom: a kút szállításában, felállításában nagyon sokan segédkeztek, de a legmeghatóbb, hogy kisiskolások, sõt óvodások is hozzájárultak pénz-felajánlásaikkal. Kányádi Sándor ezzel nem fejezte be a kút-programot, mert Magyarországon még két helyen szeretne Elek apónak ily módon emléket állítani, s Erdélybe pedig ajándékozni a Döbrentei utcai kút mását. (Benedek Elek, nagyszerû monda- és meseírónk, nagy gyermekbarát, a Cimbora nevû híres gyermeklap szerkesztõje 1859-ben született az erdélyi, székelyföldi Kisbaconban. Írásain generációk sora nõtt föl, igen népszerû volt Hazánk története címû könyve is. Egy idõben országgyûlési képviselõ is volt. Nem az õ hibája, hogy az Országházban eredménytelenül harcolt az erdélyiekért. Trianon után visszatért szülõfalujába, ott halt meg 1929-ben. Egykori lakóháza ma látogatott Emlékház.) Derûje változatlan, pedig a verseit olvasva érezhetjük, mennyire mélyen érintették õt a magyarság problémái, különösen a mai határainkon kívül rekedt nemzettársainké. KEÖVES FERENC

'$

MÁJUS

Kicsi a világ Nyelvlecke Amióta internetezem, több barátomtól és ismerõsömtõl kapok e-maileket a legkülönbözõbb témájú mellékletekkel. Nem számít ritkaságnak, hogy ugyanaz a melléklet több helyrõl is megérkezik; így ismételten kaptam egy Nyelvlecke címû verset, szerzõje Gyimóthy Gábor, s a mû huszonöt éve született Firenzében. A huszonegy versszakban hetvenöt (!) kifejezés olvasható a „halad” igére. Az írás helyenként döcögött, de ezt a tartalom feledtette. – Nemrég elküldtem a verset Zürich mellett élõ unokabátyámnak, aki nyugdíjasként néha fordít magyarról németre, németrõl magyarra, megbízásból vagy kedvtelésbõl. Meglepetésemre néhány nap múlva visszakaptam, a szerzõ által kijavítva! Kiderült: 1. jól ismerik egymást, ma ugyanabban a svájci kisvárosban élnek, közel egymáshoz. Unokabátyám átküldte tehát az én e-mailemet, hadd lássa a szerzõ, versét ismerik itthon! 2. Gyimóthy Gábor tudta, hogy verse itthon több fórumon is terjed, például az interneten is, de mindenütt hibásan, ezért volt az a bizonyos „döcögés”, ami a kijavítás után megszûnt. A szerzõ egy újabb, hosszabb versben folytatta a megkezdett „leckét”, megírva huszonnégy év elteltével azt, „ami a nyelvleckébõl kimaradt”. A Ráday Könyvesházban egy német, angol és francia nyelvû szójátékokat tartalmazó verseskötetet találtam Gy. G.-tól, melynek a címe is játékosan utal a nyelvi hármasra: Wort-cool-tour. Megtudhattam tôle, hogy az elsõként említett vers megjelent Tillárom-versek címû könyvében, s további magyar nyelvû kötetei is kaphatók a Rákóczi úti Fókusz Könyváruházban és a Budapesti Teleki Tékában, a Krúdy Gyula utca 46-ban. Következzen már most a szerzõje által jóváhagyott vers: Gyimóthy Gábor: NYELVLECKE Egyik olaszóra sodrán, Ím, a kérdés felmerült: Milyen nyelv a magyar, s hogy hát Európába hogy` került?

Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek. Részeg hogy dülöngél nálunk, S milyen, ha csak lépkedek.

Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok, sok rag van, S hogy némelyik mit takar,

Miért mondom, hogy botorkál, Gyalogol, vagy kódorog, S a sétáló szerelmes pár Miért éppen andalog?

És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt: Ember, állat hogy` halad?

A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet – és Bár alakra majdnem olyan, Miért más a törtetés?

'%

MÁJUS

Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, mért nem lohol? Mért nem vág, ki mezõn átvág, De tán vágtat valahol.

Aki cselleng, nem csatangol, Ki „beslisszol”: elinal, Nem „battyog” az, ki bitangol, Ha mégis: a mese csal!

Aki tipeg, mért nem libeg, S ez épp úgy nem lebegés, – Minthogy nem csak sánta biceg, S hebegés sem rebegés!

Hogy a kutya lopakodik, Sompolyog, majd meglapul, S ha ráförmedsz, elkotródik. Hogy mondjam ezt olaszul?

Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig ha vágtázik? És a kuvasz, ha somfordál, Avagy akár bóklászik.

Másik, erre settenkedik, Sündörög, majd elterül. Ráripakodsz, elódalog, Hogy mondod ezt németül?

Lábát szedi, aki kitér, A riadt õz elszökell. Nem ront be az, aki betér. Más nyelven hogy`mondjam el?

Egy csavargó itt kóborol, Lézeng, õdöng, csavarog, Lõdörög, majd elvándorol, S többé már nem zavarog.

Jó lett volna szemléltetni, Botladozó mint halad, Avagy milyen õgyelegni? Egy szó – egy kép – egy zamat!

Ám egy másik itt tekereg, – Elárulja kósza nesz – Itt kóvályog, itt ténfereg. Franciául hogy`van ez?

Aki „slattyog”, mért nem „lófrál”? Száguldó hová szalad? Ki vánszorog, mért nem kószál? S aki kullog, hol marad?

S hogy a tömeg mért özönlik, Mikor tódul vagy vonul, Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik, Hogy mondjam ezt angolul?

Bandukoló mért nem baktat? És ha motyog, mit kotyog, Aki koslat, avagy kaptat, Avagy császkál és totyog?

Aki surran, mért nem oson, Vagy miért nem lépeget? Mindezt csak magyarul tudom, S tán csak magyarul lehet...!

Nem csak árnyék, ami suhan, S nem csak a jármû robog, Nem csak az áradat rohan, S nem csak a kocsi kocog. Legyõzöm a kísértést, hogy közöljem a folytatást is (harminckilenc versszakban további hatvannyolc szó a „halad“ ige helyett), csupán az utolsó versszakát:

'&

Firenze, 1984. X. 12.

Mindkét vers csak fölsorolás – örülök, hogy értem! Anyanyelvünk itt a csodás, nem enyém az érdem! Zollikerberg, 2008. IX. 7. KEÖVES FERENC

MÁJUS

Ötszáz évvel ezelôtt halt meg Sandro Botticelli 1510. május 17-én Firenzében – akkor még köztársaságban – elhunyt az itáliai korai reneszánsz festészet egyik csúcsát jelentõ Botticelli. Eredeti neve Alessandro di Mariano Filipepi volt, a Botticelli név a legidõsebb báty gúnyneve alapján ragadt a családra. A XIII-XVI. századokban a mûvészeknél nem volt ritka a ragadványnév, vagy becenév használata, számos mûvészt csakis így ismer a nagyközönség. Botticelli Firenzében is született, a domonkos rendi Santa Maria Novella templomról és kolostorról elnevezett negyedben, az Ognissanti templom közelében. Pontos születési idejét nem ismerjük, de ifjúkorából ismert adatokból kutatók megállapították, hogy 1444-ben vagy 1445-ben született. Apja tímármester; három idõsebb fiútestvére érte még meg a felnõttkort. Firenze ekkoriban igen gazdag volt, a gazdagság néhány család kezében összpontosult, közülük is kiemelkedtek a Mediciek; Cosimo de Medici volt az elsõ, aki 1433-ban jutott meghatározó, majd vezetõ szerephez a köztársaságban, mely a fénykorát Cosimo unokája, Lorenzo il Magnifico („a Nagyszerû”) idején – 1449–1492 között – élte. Botticelli elõször kitanulta az ötvösséget; elsõ mestere a festészetben a híres firenzei festõ, a kalandos életû karmelita szerzetes, Fra Filippo Lippi (1406–1469) volt, amikor (1462–1467 között) a Firenze közelében lévõ Pratoban dolgozott a székesegyház fõkápolnájának díszítésén. Botticellinek tulajdonított korai mûveken, amelyek általában a Madonnát ábrázolták, erõsen érzõdik is mesterének a hatása, fõleg a kompozícióban, a dekoratív ruházatban. (A Madonna volt ebben az idõben a leggyakrabban ábrázolt téma általánosságban is a festõknél, nem csak Botticellinél.) Másik korai mûve egy Királyok imádása címû kompozíció. E témáival a késõbbiekben is többször találkozunk, ahogy eleget tett különbözõ megrendeléseknek. Egyik Királyok imádása címû, 1475 körül festett képérõl ismerjük önarcképét is (a kép jobb alsó sarkában állva felénk fordul a mûvész). E mûve egy újgazdag firenzei polgár megrendelésére készült, s a rajta látható alakokban több kortársát, legfõképpen a Medici család tagjait ábrázolta Botticelli. Legkésõbb 1470-ben már önálló mûhelye volt Firenzében, közel az Ognissanti templomhoz. 1470-bõl való az elsõ olyan képe, amelynek keletkezési idejét pontosan ismerjük, az Erõ, egy bírói testület megrendelésére készült, és a hét fõ erényt ábrázoló ciklusnak a része. Ekkortól készült képein már jól megmutatkozik egyéni stílusa: határozott kontúrok, lendület, alakjai pedig egy elvont szépségideál megtestesítõi (Királyok imádása címû sokalakos körképe, Holofernész holttestének megtalálása, Szent Sebestyén). A határozott kontúrok, melyekben Antonio del Pollaiuolo (1433–1498) hatását gyanítják, egyre inkább átadják helyüket egy lágyabb vonalveze-

''

MÁJUS

tésnek (Judit visszatér Betúliába). Késõbbi nõalakjainál is ezzel találkozunk, egészen a 90-es évekig. – A mûvészeteket kedvelõ, és a mûvészeket nagyvonalúan támogató Mediciek pártfogásukba vették és elhalmozták megrendelésekkel, kezdetben valószínûleg a Vespucci család közbenjárására. Rajtuk kívül számos jómódú firenzei polgár, és különbözõ céhek is a megrendelõi közé tartoztak. 1480-tól több freskót készített Firenzében, az elsõ közülük Szent Ágostont ábrázolja, amint annak látomása támad. Lenyûgözõ, ahogyan Botticelli a látomásos szentet megjeleníti, ugyanakkor magát a látomást is érzékelteti, szinte elbeszéli. Természetes, hogy a pápa is felfigyel rá, és többekkel együtt megbízza a Sixtus-kápolna falainak díszítésére egy freskóciklussal. Botticelli három freskót készített el, a hozzájuk tartozó mellékalakokkal együtt: a Lázadás Mózes törvénye ellen, a Krisztus megkísértése és a Jelenetek Mózes életébõl címûeket. Ezeken a munkáin vehetõ észre leginkább, hogy a korábban élt Masaccio (1401–1428) is hatott rá (akinek nagyszerû Szentháromság freskóját számtalanszor megcsodálhatta a Santa Maria Novella templomban). Botticelli neve hallatán azonban nem az említett alkotásai jutnak elsõként az eszünkbe, hanem nagyszabású allegorikus mûvei, mint a finom érzékiséget is sugárzó Vénusz születése, és

A Tavasz (ismertebb olasz nevén: La Primavera), amelyeket a római munka utáni években készített, megrendelésre. Bennük irodalmi, illetve mitológiai történeteket dolgozott fel (ebben az idõben készült más allegorikus alkotásaihoz hasonlóan), oly módon, hogy különbözõ értelmezéseket is lehetõvé tett. A Tavasz, amelyen közel ötszáz növényt, köztük százkilencven virágot sikerült azonosítani, emellett azért is különös, mert az alkotója nem ábrázolt rajta árnyékot, mintha ezzel valami idõtlenséget akart volna kifejezni. Botticelli a nyolcvanas években sok, a maga korában igen divatos tondót (kör alakú táblaképet) készített, többnyire a Madonnát ábrázolva. Közülük is kiemelkedik az ún. Magnificat Madonna, amelyen az alakokat a körívnek megfelelõen ívelt testtartásban festette meg. Ugyanebben az évtizedben festi legszebb oltárképeit. Hasonlóan híresek Angyali üdvözlet címû alkotásai, valamint A rágalom, amelyet a II. században élt görög Lukianosz írása alapján készített.



Ferencvárosi emléktáblák MIKSZÁTH KÁLMÁN (1847–1910) író emléktáblája Lónyay u. 13/a. Apja Mikszáth János bérlõ és kisbirtokos, anyja, Veres Mária családjából jeles evangélikus lelkész õsöket mutathat fel. Tízéves koráig szülõfalujában élt, boldog gyermekkorának élménye egész pályáját végigkísérte. 1857-63-ban a rimaszombati protestáns algimnáziumban, 1863-66-ban a selmecbányai evangélikus líceumban tanult. Részt vett az önképzõkör munkájában, verseket, elbeszéléseket írt. Az érettségi után néhány félévig „mezei” joghallgató a gyõri jogakadémián (budapesti jogászkodása dokumentálhatatlan). 1869-ben a Fõvárosi Lapokban kezdett publikálni, népies-didaktikus írásokat közölt az Igazmondóban és egyéb budapesti, illetve nógrádi lapokban. 1873-ban Pestre költözött, július 13-án titokban, a Mauks család beleegyezése nélkül összeházasodott Mauks Ilonával, korábbi principálisa leányával. 1873-74-ben újságíró és szerkesztõ Budapesten (Hasznos Mulattató, Lányok Lapja, Magyar Néplap stb.). 1874-ben jelent meg elsõ kötete (Elbeszélések) 1875-78-ban magányosan, betegen és hihetetlen nyomorban élt a fõvárosban. 1878. augusztus 1-jétõl a függetlenségi párti Szegedi Napló újságírója lett. Kákay Aranyos No. 3. álnéven kiadott két publicisztikai kötetet (Még újabb fény- és árnyképek 1878; Szeged pusztulása 1879).1880 decemberében Pestre költözött. 1881-tõl negyedszázadig a Pesti Hírlap munkatársa. 1881-82-ben megjelent két sorsfordító novelláskötete: A tót atyafiak és A jó palócok. 1882-tõl a Petõfi Társaság, 1883-tõl a Kisfaludy Társaság tagja. 1882. december 31én újra feleségül vette Mauks Ilonát. Házasságukból három fiúgyermek született: Kálmán, Albert és János.1887-tõl kormánypárti képviselõ Illyefalván, 1892-tól Fogarason. 1889-tõl az MTA levelezõ, 1905-tõl tiszteletbeli tagja.



MÁJUS

A kilencvenes években a híres-hírhedt Savonarola prédikációinak hatása alá került, mûvei zaklatottá váltak; Dante-illusztrációk mellett csak vallási témák foglalkoztatták. Százat jóval meghaladó számú munkája ismert több ország különbözõ gyûjteményeiben, a legtöbb mindenesetre Firenzében, ott is az Uffizi Galériában található, a Botticelli teremben. Nemrég felrepült a hír, hogy Esztergomban is van egy korai freskója, de a cáfolatok eddig sajnos erõsebbnek bizonyultak. Családja nem volt, tanítványa is csak egy, Filippo Lippi fia, Filippino Lippi (1457–1504), aki az õt követõ idõszak híres festõje lett Firenzében. A festményein kora politikai és filozófiai szellemiségét, valamint eszményeit remek érzékkel megjelenítõ Botticellit éppen emiatt borította már nem sokkal a halála után a feledés homálya; akkor már újabb, egészen más gondolatok váltak uralkodóvá, ezért Botticelli korszerûtlenné lett. Csak a XIX. században „fedezték” fel ismét, azóta viszont a népszerûsége töretlen. KEÖVES FERENC

MÁJUS E. F.

Az én Berlinem Egy egyetem, a Charité Egy múzeum, a Pergamon Néhány barátság biztosan Néhány jó koncert, templomok Magyarok és nem magyarok Együttérzõk és ridegek Tudósok és tudatlanok Elfoglaltak és csendesek Szép parkok és jó szigetek Sok metró, gyors busz, villamos Este reggeli, jó sörök Finom sütik, kávészünet Egészség, mozgás, levegõ Bolhapiac és KaDeWé Esõfelhõk, TV-torony Sportos divat, és kényelem Fitt és vidám nyugdíjasok Kurfürstendamm és Spree folyó Maradni s jönni volna jó...



E. F.

Igaz barátság Egy Egy Egy Egy Egy Egy Egy Egy Egy Egy Egy Egy Egy Egy Egy Egy Egy Egy Egy

telefon e-mail kiló cseresznye telefon látogatás kiló mandula kiló mogyoró telefon jótanács csokor virág séta kiló cseresznye telefon jótanács séta séta telefon nyaklánc kiló borsó