2011 MÁJUS PÜNKÖSD HAVA A munka ünnepe, Fülöp Zsigmond, Zoé 3 V H. Tímea, Irma 4. Mónika, Flórián. Sze

MÁJUS

2011 • MÁJUS • PÜNKÖSD HAVA 1

V

A munka ünnepe, Fülöp

2

H

Zsigmond, Zoé

3

K

T ímea, Irma

4

Sze Mónika, Flórián

Május – Tavaszutó Bika, vagy szerelem hava

5

Cs

Györgyi

6

P

Ivett, Frida

Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma. Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt. Mint almafa az erdô fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. (Énekek éneke)

7

Május a szerelem hónapja mindenkinek. A kicsi iskolások is errôl beszélnek nagy vihogások közepette. A szerelem tölti ki sok fiatal életét ebben az idôszakban még jobban, mint az év többi hónapjában. Ilyenkor a felnôtteknek is szabad szerelmesnek lenni, hiszen szerelem nélkül nagyon nehéz az élet. Az öregek pedig emlékezhetnek a régi szép napokra, s a tiszta szerelemre...

Szo Gizella, Bendegúz

8

V

Mihály

9

H

Gergely

10

K

Ármin, Pálma, Míra

11

Sze Ferenc

12

Cs

Pongrác, Gyöngy

13

P

Szervác, Imola, Imelda

14 Szo Bonifác 15

V

Zsófia, Szonja

16

H

Mózes, Botond

17

K

Paszkál

18

Sze Erik, Alexandra, Szandra

19

Cs

Ivó, Milán

20

P

Bernát, Felícia

21 Szo Konstantin 22

V

Júlia, Rita

23

H

Dezsô

24

K

Eszter, Eliza

25

Sze Orbán

26

Cs

Fülöp, Evelin

27

P

Hella

28 Szo Emil, Csanád

&$

29

V

Magdolna, Magdaléna

30

H

Janka, Zsanett

31

K

Angéla, Petronella

381. május 1. (1630 éve történt) Nagy Theodosius kelet-római császár Konstantinápolyban megnyitotta a második ökumenikus zsinatot, ahol véglegesen megfogalmazták a kereszténység hitvallását, és befejezôdött az ortodox katolikus egyház megalakítása. 1961. május 4. (50 éve történt) Budapesten 60 éves korában meghalt Dinnyés Lajos, aki 1947-48-ban – a kommunisták javaslatára – Magyarország miniszterelnöke volt. 1821. május 5. (190 éve történt) Szent Ilona-szigetén számûzetésben meghalt Napoleon Bonaparte. 1936. május 5. (75 éve történt) Megszületett Lázár Ervin, író, újságíró (A négyszögletû kerek erdô). 1861. május 6. (150 éve történt) Megszületett Rabindranath Tagore Nobel-díjas hindu író, költô. 1871. május 7. (140 éve történt) Nyírbaktán megszületett gróf Károlyi Gyula – az elsô magyar köztársasági elnök, gróf Károlyi Mihály unokatestvére –, aki 1931-32-ben Magyarország miniszterelnöke volt. 1521. május 8. (490 éve történt) Nimwegenben megszületett Canisius Szt. Péter teológus, filozófus, jezsuita szerzetes, akit ma is Németország apostolaként emlegetnek. XI. Pius pápa 1925-ben avatta szentté és emelte az egyháztanítók közé. 1871. május 10. (140 éve történt) Franciaország és Poroszország megkötötte a Frankfurti békét, amelynek értelmében Elzász és Lotharingia Németországhoz tartozik a késôbbiekben. 1986. május 10. (25 éve történt) Jean Louis Étienne francia orvos gyalog és egyedül érte el az Északi-sarkot. 1881. május 11. (130 éve történt) Megszületett Kármán Tódor magyar születésû amerikai gépészmérnök, a PKZ nevû katonai helikopter feltalálója. Tudományos munkájának elismeréseként halála után a Hold és a Mars egy-egy kráterét nevezték el róla.

1891. május 15. (120 éve történt) Megszületett Mihail Bulgakov, orosz regényíró, novellista, akinek fô mûve A Mester és Margarita címû szatirikus filozófiai regény. 1911. május 16. (100 éve történt) Megszületett Gács Rezsô (Rodolfó) bûvész. 1291. május 18. (720 éve történt) A mamelukok betörtek Acre városába. Ettôl a pusztítástól számítják a keleti keresztény uralom végét. 1921. május 21. (90 éve történt) Moszkvában megszületett Andrej Dmitrijevics Szaharov szovjet polgárjogi harcos és fizikus, aki 1975ben Nobel-békedíjat kapott. 1941. május 22. (70 éve történt) Megszületett Berki László cigányprímás, az Állami Népi Együttes vezetô prímása, a Száztagú Cigányzenekar vezetôje. Berkinek huszonegy nagylemezét adták ki, és kétszáz feldolgozását sugározta a rádió. 1991-ben platinalemezt kapott. 1911. május 22. (100 éve történt) Portugália hivatalos pénzévé nyilvánították az arany Escudót. 1951. május 23. (60 éve történt) A kínai és a tibeti kormány aláírta a Tibet tartomány kínai fennhatóság alá helyezésérôl szóló egyezményt. 1986. május 24. (25 éve történt) Meghalt Dajka Margit színésznô (Macskajáték, Égig érô fû). Dajka Latinovits partnere volt a Szindbádban, amit Huszárik Zoltán rendezett. 1911. május 24. (100 éve történt) Meghalt Báró Bánffy Dezsô politikus, miniszterelnök (1895. január 15-tôl 1899. február 26-ig). 1986. május 26. (25 éve történt) Az Európai Unió hivatalos zászlója lett a kék háttérben 12 arany csillaggal díszített lobogó. 1431. május 30. (580 éve történt) Rouenban eretnekség és bûbájosság vádjával máglyán megégették Jeanne d'Arc-ot, az Orleans-i Szüzet, akit 1456-tól – rehabilitálása óta – francia nemzeti hôsként tisztelnek. 1981. május 31. (30 éve történt) Görögországban meghalt Lóránt Gyula, az Aranycsapat középhátvádje.

&%

MÁJUS

Évfordulók

MÁJUS

Lelki útravaló Május

Május az iskolában a végzôsök búcsúztatásának ideje. Összegzés, számadás, megmérettetés jellemzi ezeket a heteket. A számadás pedig nem pusztán a tudás bemutatását jelenti az elkövetkezô vizsgákon, hanem elsôsorban emberi fejlôdésük, érlelôdésük, helytállni tudásuk próbája a nagybetûs életben. Milyen szép, hogy ez az idô a liturgiában is az új élet, a feltámadás utáni igazi világ kitárulásának, felragyogásának idôszaka. Krisztus életének, szavainak mélysége, igazi értelme éppen a feltámadás misztériumában bontakozik ki a maga teljességében. Mivel búcsúztatjuk az egyházi iskolás érettségizôket, hogyan próbáljuk összegezni azt, amit az alma materbôl magukkal vihetnek? Mit vár tôlük a világ? Amikor végigjárjuk azokat a termeket, ahol a 6 év folyamán nevelôdtek, növekedtek, emlékek ébredtek bennük a múltból, és láthatták az utánuk jövôk szeretô tekintetébôl is, hogy az a közösség, amely ezek között a falak között megszületett, értékesebb és tartósabb a pillanat varázsánál. Hiszen iskolánk a tudás átadásán túl a találkozások helye is. A találkozásokban egyre mélyebb kapcsolatok, barátságok szövôdtek köztük. Találkoztak egymással, diáktársakkal, felnôttekkel, hiteles keresztény emberekkel, és ezekben a találkozásokban mindig Krisztus ajándékozott meg bennünket önmagával. Felismerhettük Ôt körünkben, és megtapasztalhattuk, hogy Isten Országa, ereje köztünk, bennünk él. Most saját személyes útjukra bocsátva ôket, azt kívánjuk, hogy ezeknek a találkozásoknak erejében merjék vállalni és teljesíteni küldetésüket. Krisztus követségében járnak. Ô az út, az igazság és az élet. Rajta és Vele járjanak, Ôt keressék, Ô legyen céljuk és igazi boldogságuk! Nagy szüksége van ma a világnak olyan emberekre, akik hallják az Úr hívását, és bátran merik Krisztust hordozni. „A világnak Krisztus kell. A világnak kellesz te is, mert a világnak Krisztus kell.” – énekeltük sokszor. Vállaljuk bátran, hogy olyan életet élünk, amelyen látszik Krisztus jelenléte, és amely ezáltal boldogabb és teljesebb emberi élet lesz. A XXI. századi keresztény ember a remény embere. Hisszük és valljuk, hogy a pillanatnyi látszat-boldogságok ellenére is mindannyian a maradandó, az örök értékek vonzásában élünk. Az életet nem pusztán önmagunk számára kaptuk, hanem arra, hogy odaajándékozzuk, másokat boldoggá tegyünk vele. Az ajándék pedig attól értékes, hogy szívünk teljes szeretetét megpróbáljuk kifejezni benne. Felelôsséggel tartozunk azért, hogy milyen emberekké válunk. Életünkben többször tapasztalhatunk próbatételt, az elôttük álló idôszak is rejteget számukra eleget. A próbatétel olyan, mint egy olvasztótégely, melyet a tûzben hevítenek. Ha nemes anyagot tartalmaz, az megmarad és megtisztul, a salak pedig elég és megsemmisül. A megtisztulás fájdalommal és áldozattal jár. Ne rettenjünk meg tôle. Nem mi döntjük el, hány próbatételt kell kiállnunk, de az a mi döntésünk, hogy az éppen soron következôt vállaljuk-e, vagy meghátrálunk. Aki vállalja, az megállja a helyét. A próbatétel megméri életünk és elkötelezettségünk mértékét. Elôhozza belôlünk azt, ami bennünk van. Ha erônk van, az erôt, ha hitünk van, a hitet, ha kishitûség és csüggedés van bennünk, akkor azt. Éljünk a kiválasztottság biztos tudatában: meghívottak vagyunk, és küldetésünk van ebben a magyar valóságban. Legyünk a hûség emberei mindhalálig, és az Úr nekünk adja az élet koronáját. Hisszük, hogy végül azoké a gyôzelem, akik hûségesek maradnak a célhoz, Krisztushoz és társaikhoz. Csermely M. Irén nôvér, igazgató (Patrona Hungariae Gimnázium)

&&

Beszélgetés Ritoókné Szalay Ágnes filológussal – Néhány évvel ezelõtt megjelent a Balassi Kiadónál egy tanulmánykötete a XV-XVI. századi magyarországi mûvelõdés körébõl Nympha super ripam Danubii (fordításomban: Nimfa a Duna partjánál) címmel. E kötetben szereplõ tanulmányai meglehetõsen széles skálát vonultatnak föl a tárgykörbõl. Arra kérem ezért, hogy az életpályája bemutatásával emelje ki azokat a momentumokat, amelyek e váltásokat indukálták. Külön is érdekes, hogy mi motiválta a középkor vége – újkor kezdete korszakválasztást. Ez egy összetett életpálya, mivel nekem két fõ hivatásom van: egyik voltaképpen az, ami miatt most beszélgetünk, a másik a családanyai, ugyanis van három – ma már családos – gyermekünk: két lány és egy fiú, nem is beszélve a jól sikerült unokákról. E kettõsségbõl az a rossz érzésem támad idõnként, hogy egymás rovására mennek, és egyik vagy másik területen nem teljesítek úgy, ahogyan azt elvárom magamtól. Mivel azonban egyaránt érdekelt, vonzott mindkettõ, nem tudtam másként alakítani az életemet. Kezdettõl össze is fonódott mindkettõ. Latin-görög szakot végeztem, s az egyetemen találkoztam majdani férjemmel, pontosabban már gyerekzsúrról ismertük egymást, de a szorosabb ismeretség egyetemista korunkból, 1950-bõl való, és a forradalom után össze is házasodtunk. Késõbb felvettem a könyvtár szakot, és az egyetem elvégzése után a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában helyezkedtem el, egy fél évszázadra, ott dolgoztam nyugdíjba menetelemig. Több helyen megfordultam, legtovább a Régi Könyvek Gyûjteményében voltam, ahol igen kellemes kollégákkal lehettem együtt végig, akikkel mindig meg tudtuk beszélni a szakmai problémáinkat. Férjem az ókorral foglalkozik, nekem azonban az volt az álláspontom, hogy abban újat találni, újat mondani, ahhoz nagyon nagy ismeretanyag és tehetség szükséges. Hogy a választásom miért esett a latinra és arra a bizonyos korszakra, annak négy oka van. Az elsõ családi, a latin iránti szeretetem onnan jött, majd a jó egyházi iskolából, az Angolkisasszonyoknál végzett gimnáziumban kiváló latin tanárunktól, Király Ilonától. A szakmai választásban is az otthoné az elsõ ok, szüleim könyvtárában ugyanis a nagyszerû mûvelõdéstörténész Takáts Sándor valamennyi munkája megvolt, azokat én lelkesen olvastam, a mai napig kegyelettel õrzõm õket. A végsõ okot szeretett professzoromnak, Borzsák Istvánnak köszönhetem, aki dolgozó koromban összeismertetett Juhász László latin-filológus professzorral, egy rendkívüli vállalkozás elindítójával. Az 1920-30-as években Szegeden kezdeményezte és saját zsebbõl fedezte XV-XVI. századi szerzõk

&'

MÁJUS

J. Pannonius költészetének szolgálatában

MÁJUS

szövegkiadását, amihez akkori fiatal filológusokat foglalkoztatott. Nos, ez a juhász László vitt engem abba az irányba, hogy a XVI. századi magyarországi latinistákkal és humanistákkal foglalkozzam, ami nekem kezdetektõl nagyon tetszett. El is kezdtem ezt a munkát, pedig a gyerekeink akkor voltak egészen kicsik. Úgy gondoltam, hogy az egy nagyon érdekes korszak volt, amikor a civil társadalom kitermelte magából az értelmiségi réteget. Tudjuk, hogy addig ez történelmi okokból egyházi privilégium volt. Ennek az új értelmiségi rétegnek több nagyon érdekes képviselõjével „ismerkedtem meg”, nagy kedvvel foglalkoztam velük, azonban fokozatosan észrevehetõ volt, hogy egyre kevesebben tudnak Magyarországon hozzányúlni a latin szövegekhez, hiszen az ötvenes években a középkor-kutatás nem tartozott a kedvelt, támogatott témák közé. Ekkoriban Klaniczay Tibor irodalomtörténész professzorral, akadémikussal arról beszélgettünk, hogy míg olyan kiváló latin nyelvismerettel bíró nagy tudós él, mint amilyen Borzsák István, el kellene kezdenünk a Janus Pannonius szövegkiadást. Õ volt az elsõ ismert, bár latin nyelven író költõnk. Nos, azt hittük, hogy mi vagyunk az utolsók, akik erre még alkalmasak. Elkezdtük a munkát, és mint kiderült, a legjobbkor, mert most, az elsõ kötet kiadásával „belefutottunk” egy olyan korszakba, amikor megint kitermelõdik egy latinul jól tudó réteg. Az Epigrammák elsõ kötetének 2006. évi kiadásáról van szó, és sínen van az egész kiadás. Én ebben csak az ügy „terelgetését” vállaltam, illetve az epigrammák kommentár-kötetét. Közel ötszáz versnek az úgyszólván ömlesztett anyagát az elképzelésem szerinti idõbeli sorrendbe raktam, így jelent meg a kötet. Most azon dolgozom, hogy ezeknek a keletkezési körülményeit meghatározzam. Tudni kell, hogy Janusnak a XVIII. század végétõl nem volt jó szövegkiadása, azon kívül jelentõsen gyarapodtak is az ismereteink, éppen a kiváló filológus Ábel Jenõ mûködése folytán. Idõközben sajnos Klaniczay Tibor is, Borzsák István is meghalt már. – Nemeskürty IstvánTanár úrnál olvastam a következõt: „az önérzetesen hungarus Janus Pannonius horvát nyelven tanulta meg a gondolkodás alapfogalmait.” (N. I. a hungarus szót kiemeli.) Ez tökéletesen igaz, Janus, a magyar király alattvalója úgy beszélt, hogy „mi hunok”, holott horvát köznemesi családból származott. Horvát volt a nagybátyja is, a magyarországi reneszánsz megteremtõje, Zrednai Vitéz János. A nemzeti hovatartozás gondolata csak a következõ században jutott nagyobb szerephez. Ennek köszönhetõen Janus költeményeinek összegyûjtése és terjesztése a XVI. század elején már nemzeti üggyé vált, errõl Gerézdy Rabánnak van egy szép tanulmánya. Egyébként az õ szülõföldjükön, a délvidéki Körös megyében a lakosság valószínûleg két nyelvet is használt. A Janus-kutatásoknak, kedvemre, számos érdekes mellékterméke is van, már csak azért is, mert a korábbi „századomból”, a XVI-ból vissza kellett „lépnem egyet” Janus századába, akirõl köztudott, hogy 1434 és 1472 között élt; ez a század más kutatási módszert igényelt. Így született néhány kisebb-nagyobb tanulmányom, amik annak a kornak az emlékeit tárják fel. Én egy nem szokványos mûfajt mûvelek, amihez több tudomány képviselõivel jó munkakapcsolatom van. Nem tartom magam irodalomtörténésznek, történésznek, mûvészettörténésznek, és nem is ártom bele magamat ezekbe a tudományokba, de természetesen igénybe vesszük egymás segítségét. Csak együttdolgozva mennek elõre az ügyek. Néha a férjemet is meg szoktam kérni, hogy kontroláljon, nem kalandoztam- e el a tárgyamtól. Szakmai részletkérdésekben nem kell segítség, azokban enyém a szó. Egyébként nagyon jól meg tudunk beszélni filológiai problémákat. – Szerepe volt Janus Pannonius 1991-ben megtalált sírja körüli kutatásokban is Egyik tanulmányában pedig, ahogy írta, „kísérletet tett”bebizonyítani egy elégiáról, hogy Janustól való. Írása végén megjósolja, hogy még fognak találni ismeretlen Janus-verset. Igaza lett, nemrég találtak egyet. Tudható, hogy hány kötetes lesz a teljes szövegkiadás?

'

'

MÁJUS

Valóban, egy XV. század végérõl származó ferrarai kézirat-gyûjteményben lévõ 76 soros elégiáról állítottam, hogy Janus a szerzõje. A sírral kapcsolatban bizonyára arra gondol, hogy én voltam az apostola annak, hogy az ott talált pápai bulla valószínûleg Janus azonosítása céljából került a holttestre. Az antropológiai vizsgálatokat követõen egyébként két éve megtörtént az újratemetés is. A kérdésére nehéz válaszolni. Nemrég nagy szenzáció volt, hogy Szentmártoni Szabó Géza megtalálta egy eddig csonka változatban ismert nagy Janus-mûnek, az úgy nevezett René-panegyricusnak a teljes szövegét, XIX. századi másolatban; az eredeti XV. századi kódex még lappang valahol. A lelet érintõlegesen még az érettségi anyagba is bekerült. (Szentmártoni Szabó Géza újabban rábukkant egy XVIII. századi másolatra is.) Remélhetõ, hogy még fog elõkerülni Janus-mû, tehát még lappang itt-ott, õ ugyanis a fogalmazványait elajándékozta. Elárulom, hogy nagyon vonzódtam a régészethez is, talán innen van az a bizonyos kutató hajlamom, amit maga korábban emlegetett, bár ez általában is jellemzi a filológusokat. Minden esetre én ezzel az irodalmi vagy filológusi „régészkedéssel” valósíthattam meg ezt a pályát. Örömteli, hogy a családomban kiteljesedik ez a vonzalmam, mivel a nagyobbik lányom terepen dolgozó régész, sõt a vejem is, magyar középkorosok. Nagy érdeklõdéssel figyelem a szakmai tevékenységüket. Tõlük két fiú-unokánk van. A kisebbik lányunk – õ a középsõ gyerek – bölcsész, õ is férjnél van, a fiunk pedig elektromérnök, õ az ötödik Zsigmond az egymást követõ generációkban, s az õ egyéves kisfia már a hatodik, neki van még 3 testvére. A gyerekeink sikeresek, jól nevelik a gyerekeiket, és ragaszkodnak hozzánk. – A régész lányát szakmailag tudja segíteni? Esetenként igen, fõleg latinban; nem mintha nem tudnának jól latinul, az lehetetlen is volna! A lányaink azt mondták egyetemista korukban, hogy õk hátrányos helyzetû gyerekek voltak az egyetemen, mert a Ritoók név igencsak kötelezte õket. Na és persze az is segítség, ha az ember meg tudja mondani, hogy valaminek hol kell utánanézni. Ezt még egyetemista koromban tette „kötelezõvé” a leendõ filológusoknak az említett Borzsák professzor, aki viszont Huszty József professzortól tanulta. – Szívesen kérdezném Vitéz Jánosról és Rotterdami Erasmusról, a két kiváló humanista tudósról is, de úgy tudom, hogy velük csak keveset foglalkozott. Viszont kérem, hogy az említett „kisebb-nagyobb tanulmányok”-ról is ejtsen szót, például a római sírkövek feliratairól, a Hunyadiak gyulafehérvári síremlékérõl, a „legérdekesebb” Brodarics Istvánról, valamint – úgy is, mint a „legavatottabb kutató” – a váci püspök Báthory Miklós sírkövérõl (Török József professzort idéztem). És kérem, hogy a két Borbála se maradjon ki. Vitéz Jánost nagyon tisztelem, de nem az én témám, Pajorin Klára foglalkozik vele. A már említett óriási szerepén túl több okból is figyelemreméltó: domi ductus, mert legföljebb fél évig tanult Bécsben, egyébként itthon, így az õ óriási mûveltségébõl következtethetünk a magyarországi oktatás színvonalára. Abban is nagy volt, amilyen unokaöccsöket – nem csak Janus Pannoniust – taníttatott és juttatott pozíciókba. Ami az Erasmus-kérdést illeti: õ az összes humanistára nagy hatást gyakorolt, majdnem mindegyikkel levelezésben állt, s a munkássága olyan hatalmas, hogy azzal nem lehet csak úgy érintõlegesen foglalkozni, ahhoz szinte egy teljes élet szükséges. A XVI. századi magyar értelmiségre gyakorolt hatásával foglalkozó írásom Klaniczay Tibor felkérése alapján született. Janus Pannonius-kutatásaim elõtt a magyarországi római sírkövek feliratainak gyûjtõivel is foglalkoztam. Ez a gyûjtés a humanisták kedvelt foglalkozása volt, például a velencei követé is, aki a köztársaságot képviselte Mátyás király esküvõjén. Vele történt me g az, hogy nem szólt a királyi udvarban senkinek, amikor elutazott Nándorfehérvárra, az ottani római köveket megnézni. Ezt persze ott senki nem hitte el neki, lefogták és lecsukták. Nagy nemzetközi botrány lett belõ-

MÁJUS

le, Mátyás dühöngött; ez egyébként nem volt ritka nála. Na és a csattanó: ma is megvan ennek a követnek az ottani kövekrõl is készített feljegyzéseit tartalmazó füzetkéje. Persze a dolog nem ilyen egyoldalú, mert természetesen jelentenie kellett Velencének, hogy milyennek látta a magyar végvári rendszert. Tehát feliratokért mentem Gyulafehérvárra, ahol a székesegyházban több, falba épített régi sírkövön kívül három Hunyadi – János, ifjabb János és László – sírja és síremléke is található. János sírjáról igazoltam, hogy azt valójában – külpolitikai célzattal – Zápolya (Szapolyai) János állíttatta Hunyadi Jánosnak, rajta van a Szapolyai-címer is, amivel addig nem tudtak mit kezdeni. Korábban a kiváló reneszánsz-kutató, Balogh Jolán úgy vélte, a síremléket Mátyás király állította az apjának. A híres családból való nagyúrról, Báthory Miklós püspökrõl, udvaráról sajnos alig tudunk, s a környezetébõl is csak nagyon kevés mûvészettörténeti emlék maradt fenn. Az igaz, és nagyon nagy örömöm, hogy az elveszettnek hitt, faragott, feliratos vörös márvány epitáfiumát megtaláltam, pontosabban szólva kikutattam, hogy az ma egy faragott kútként funkcionál. Brodarics István nem csak azért érdekes, mert királyi kancellárként személyes tapasztalata alapján, hitelesen megírta a mohácsi csatában történteket, hanem mert igen kiterjedt diplomáciai levelezést folytatott mind a hazaiakkal, mind Európa több neves vezetõ személyével. Hatalmas levelezése hamarosan megjelenik a szegedi Kasza Péter gondozásában. Egyébként õ is horvát származású magyar nemes, és több helyen, köztük – Janus Pannoniushoz hasonlóan – Pécsett is volt püspök. A két Borbála: egyikük Janus Pannonius anyja, egy tiszteletreméltó asszony, tanulmányomban az õ családi kapcsolatait tártam fel; a másik Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak az anyja, Edelpeck Borbála, õhozzá a véletlen segített, amikor a kezembe került Mátyás király ajándékozó okirata, és ehhez gyûjtöttem össze a tanulmányom anyagát. Lehet tudni, hogy abban az idõben Európa nagy részén az ilyen kapcsolatot elfogadottnak tartották. Mind Mátyás, mind Borbála nagyon tisztességesen viselkedett, a házasság gondolata is megfordult a király fejében, de abból nem lehetett semmi, jött Beatrix. Borbála nagyon visszafogottan élt, úgy tûnik, hogy Mátyás anyja is kedvelte õt. A király néha meglátogatta és igen bõkezûen ellátta, gondoskodott róla, mint fiának anyjáról. Pár évvel Mátyás után hunyt el egy ausztriai kolostorban. – Janus Pannoniuson kívül még milyen munka terve foglalkoztatja? Életem végéig ki fog tartani Janus Pannonius, de ha közben akad valami, megragadom. Ezek mellett sûrû és örömteli családi programok várnak rám, többre már nem futja. – Ferencvárosi lakosként hogyan látja a kerületet? Nagyon szeretek itt élni, minden reggelnek örülök. A két „hivatásom” igénye: közel vannak a könyvtárak, és a Nagycsarnok is. Nagyon szeretem a környezetünket, fõleg a „délszakias” Ráday utcát, ahol este is nyugodtan lehet közlekedni. Minden tekintetben nagyra becsüljük volt polgármesterünket, úgy érezzük, hogy a kerület nagyon sokat köszönhet neki. – Köszönöm a beszélgetést! Keöves Ferenc 150 ÉVE TÖRTÉNT (1861. április 22.): Pesten megszületett gróf Tisza István, aki kétszer is betöltötte Magyarország miniszterelnöki tisztségét. 1897-ben pártfogója, Ferenc József grófi rangra emelte. Többször volt miniszterelnök (elõször 1903-ban), a magyar uralkodó osztályok érdekeit szolgálta, küzdött az obstrukció ellen, ellenezte az általános választójogot, 1912-ben egy képviselõ háromszor is rálõtt a képviselõházban. 1918. október 31-én négy katonaruhába öltözött fegyveres a kora esti órákban behatolt Hermina úti villájába, és szóváltás közben lelõtte. Geszten temették el.

'

MÁJUS

Virágok a falakon Szecesszió a Ferencvárosban Azt hiszem, az emberek nagy többsége nincsen tudatában annak, hogy pontosan milyen környezetben él. Tudják, hogy melyik sarkon van a zöldséges, vagy hol lehet a legfrissebb pékárut kapni, esetleg melyik ház milyen színû, de a kirakatok üvegablakainál feljebb nem igazán vándorol a tekintetük. Rohannak a munkába reggel, és este fáradtan hazafelé, és körbe sem néznek. Talán akkor, hogyha ebbôl kizökkenti ôket valami, például meglátnak egy turistát, amint lenyûgözve bámulja a szemközi ház homlokzatát, és lelkesen fényképezi a részleteit. Igen, talán ilyen esetben megtorpan a környéken lakó, hogy nahát, ez a ház tényleg így néz ki? Ilyen csodásak az ablakok formái, ilyen különlegesek az egyes motívumok? Hány évig megy el mellettük az ember, anélkül, hogy felemelné a tekintetét, és pár perc figyelemre méltatná ôket. Bevallom, én is jártam-keltem a környéken, nem igazán figyelve a környezetre. Amikor ehhez a cikkhez elkezdtem anyagot gyûjteni, arra készültem, hogy találok pár házat, amiket meg lehet említeni. Egyáltalán nem számítottam ennyi épületre, és biztos vagyok benne, hogy még bôven akadna, amirôl lehet írni. Elsôsorban a Belsô-Ferencváros szecessziós stílusban épült lakóházaira koncentrálok ebben a cikkben. A „szecesszió” szót hallva sokunknak Gaudi, esetleg Olbrich neve ugorhat be elôször. Tudnunk kell, hogy ez az irányzat az 1800-as évek közepén indul el Angliában, majd Skóciában, és innen érkezik el Belgiumba. Itt alakul ki tulajdonképpen sajátos formakincse, a régitôl, a klasszikustól elrugaszkodni akarása, az új stílus elemei. Ilyenek például a könnyed vonalvezetés, a növényi motívumok felhasználása és átértelmezése. Nem akarták a természetet hûen lemásolni, de mindenképpen abból indultak ki a mûvészek, játékosan keverve a különbözô leveleket, virágokat, és indákat. Több mûvészeti ágat hódított meg, jelen van többek között az építészetben, festészetben, és az iparmûvészetben is. A magyar szecesszió igen gazdag összképet mutat, hiszen hazánkba kicsit késôbb érkezett ez az irányzat, de igen lelkes követôkre lelt. Ilyenek Lechner Ödön, Medgyaszay István, vagy Kós Károly. Elmondhatjuk, hogy a szecessziós alapeszményt követve, és sajátosan magyar elemekkel vegyítve, egy egészen különleges összképet ad a hazai irányzat, ezt láthatjuk az Iparmûvészeti Múzeumon is. Különleges ablakaival, mázas kerámiáival, a népmûvészetet felidézô tulipán virágmintával, a színek különös kavalkádjával

'!

MÁJUS

csodálatos összképet tár azok elé, akik az Üllôi úton sétálnak. Érdekes ellentéte az épület külseje a belsejének, ahol mindenütt fehérre festett falakat láthatunk, és mégis, azokon az egyszerû fehér falakon is olyan elképesztô mozgalmasság és játékosság jelenik meg a díszítések, és a falak hullámzása által, hogy nem tud betelni vele az ember, ahányszor csak belép a múzeumba. Természetesen ennyi díszítés és szín nem kerülhet egy lakóház homlokzatára, és mégis, hogyha pár percig szemléljük ezeket a falakat, olyan részletekre figyelhetünk fel, amik egyszerûen kiemelik az épületet a többi közül, mintha egy olyan dolgot láttunk volna meg, amit addig csak kevesen, és ezáltal a ház megosztotta volna velünk egy titkát. Azután pedig, akárhányszor utána elmegyünk mellette, mosolyoghatunk, mert olyasminek vagyunk tudatában, aminek valószínûleg rajtunk kívül csak nagyon kevesen. Amikor nekiindultam, hogy felkutassam a házakat, amikrôl most írni fogok, elsôként az Iparmûvészeti Múzeumot jártam körbe, utána pedig a Bakáts téren kötöttem ki. Mindenki hallotta már Schöpf-Mérei Ágost nevét, és ezen a téren áll a róla elnevezett kórház is, amely szecessziós stílusú. Megállva elôtte elsôre egyszerû, fehér-szürke falakat láthatunk, kissé elôreugró falsíkokkal, érdekes formájú ablakokkal. Rengeteg itt is a növényi motívum, a stilizált, hatalmas tulipánvirágok, a rózsaminták, és a húsos levelû indák. A hullámzó falsík-részek tetején, mintha csak oszlopfejezetek lennének, szintén a természet elemeit összekomponáló kis részlet tûnik fel, mintha a levelek és indák valamilyen bogyós termés, esetleg csipkebogyó köré szövôdnének. Egyáltalán nem szimmetrikus a homlokzat kialakítása, így talán picivel több idôt is vesz igénybe, amíg az összes részletet kielemezzük, de a bejárat mellett kétoldalt megjelenô mókusalakokra mindenképpen felhívnám a figyelmet, illetve a kapun lévô hullámosan kialakított rács alatt szív alakú motívumokat is fellelhetünk.

'"

'#

MÁJUS

Ezek mind olyan részletek, amelyek igen játékosak és különlegesek, talán ezáltal lett ez a stílus általánosságban nagyon közkedvelt. A Bakáts téren még az ötös, illetve hármas számú házakat említeném. Figyeljük meg a kapuk indás vasrácsait, a homlokzaton az elôreugró, és ezáltal domináns faltengelyeket, a hullámzó vonalakat, a sarokházon a nôi alakokat ábrázoló dombormûveket. Mindegyik részlet különleges, más lenne az egész tér hangulata ezek nélkül a házak nélkül. Sétánkat folytassuk a Bakáts utcáról lefordulva a Lónyai utcában. A 27-es számú ház elôtt megállva elsôként talán az ragadja meg a tekintetet, hogy a ház teteje nem egy vízszintes egyenes vonal, ahogy azt az utca szintjérôl láthatnánk, hanem van benne egy függönyív. Mégpedig nem a homlokzat közepén, hanem attól picit balra tolva, jól példázva azt, hogy a szecesszió építészei nem törekedtek a szimmetriára, a falsíkok hangsúlyát hol elôre, hol hátra, hol oldalra eltolva terveztek, elsôsorban az újra, a meghökkentôre, a semmiképpen sem tipikusra törekedve. A függönyív mellett megjelenik még egy kis torony mellette jobbra, és ezek alatt láthatjuk a homlokzaton a díszítéseket, a koszorú alakú motívumokat, illetve a négy nôalakot. Az ablakok könyöklôpárkánya alatt nyitott szájú oroszlánokat fedezhetünk fel. A Lónyai utcában a 15-ös számú ház volt számomra a legérdekesebb. Soha ezelôtt nem figyeltem fel arra, hogy mennyire gazdag ez az épület a részletekben, és mennyire különleges. Elôször is a falsíkból kétoldalt két függôleges tengely ugrik ki, ezeket két emeleten köt össze erkélysor. A ház negyedik emeletén az elôreugró falsíkoknál külsô borításként megjelenik a fa mint építészeti elem, amire eddig itt nem láthattunk példát, de természetesen fogunk még, mert igen kedvelt részlete a szecessziónak. Csodálatosak a bonyolult erkélyrácsok, a tekergô indákkal. A növényi motívumok kiugró részleteire számos helyen felfigyelhetünk, de itt megjelennek a nôalakok az elsô emeletnél, az erkélyek felett, illetve egy madár, talán páva alakját láthatjuk profilból, és egy oroszlánét. Érdekes módon itt a szimmetria uralkodik. A kapu rácsozatára feltétlenül felhívnám a figyelmet, szerintem egészen különleges. Annyit megtudtam, hogy a ház 1910-ben épült, és a földszinten sokáig ortodox zsidó imaház mûködött benne. Andrássy Borbála

MÁJUS

Különleges kereskedések a Belsõ-Ferencvárosban A Ráday utca a maga KULTUCCA jellegével kibontakoztatta a vendéglátóipar új kultúráját, és jelentõs kínálatot valósított meg szinte vendéglátóipari fõutcaként a kerületben. Több, különféle nemzeti kínálatot is nyújtó étterem szerepel a választékban. A KULTUCCA másik vetülete a galériák nagy száma lett, amelyek fõleg a kortárs mûvészet támogatói. Van egy harmadik vetület is, a különleges kereskedelmi egységek termékkínálata. A különlegesség a Belsõ-Ferencvárosban az egyedit, termékelkülönülésben a különlegeset is jelenti, amely a hatalmas bevásárlóközpontok között a jóval szélesebb körû választékkal új létjogosultságot kínál a kiskereskedelemnek. Nem könnyû megtalálni a különleges profilt, amely amellett, hogy különleges, magasrendû igényt is tud éleszteni és kielégíteni. A különleges üzletek közös vonása az, hogy az egyes üzletek tulajdonosai szinte szenvedélyesen szeretik azt amit kínálnak-árulnak. Amióta Johann Gutenberg mainzi aranymûves feltalálta a könyvnyomtatást, aminek segítségével gépesítve lehetett szövegeket és képeket nagy mennyiségben elõállítani az ugyancsak Gutenberg által elõször alkalmazott rongypapírra, azóta a nyomtatást számos célra használják. Hogy a különbözõ papíralapú nyomtatványokat mióta gyûjtik, azt a nyomtatványok jellege szabta meg, de a könyvet már nagyon régóta, még a kódexírás korától gyûjtik nagy könyvtárakban, amelyekben igen jelentõs értékek halmozódtak fel. A másik nagy gyûjtési ág a bélyeggyûjtés, ami a gyûjtött nyomatok között ma is fontos szerepet játszik. Már kisebb gyûjtõkör, de mégis számosan foglalkoznak a képeslapok gyûjtésével. A Budapest Antikvárium az Üllõi út 11-13. alatt található, és elmondható róla, hogy bár könyvek szerepelnek elsõsorban a választékában, sok minden egyéb is kapható. Az üzlet tulajdonosa, Benyovszky István gyûjtõként kezdte, mielõtt 2009 májusban megnyitotta antikváriumát, amelybe 15 év elkötelezett gyûjtésének eredményét vitte be. Amit az üzletben tapasztalni lehet, az nem egyszerûen csak régi könyvek árusító helye, hanem rendszerezett gyûjtemények lelõhelye is, ahol az a törekvés nyilvánul meg, hogy a választék fókusza Budapest legyen, azon belül is a Ferencváros, és egyben különleges gyûjtõi igényeket ls tudjon kielégíteni. Ennek egyik igen jó példája lett Radnóti Miklós századik születésnapjára kiadott „A Budapest Antikvárium 1. ajánló jegyzéke”, amely nemcsak a Kozocsa archívum Radnóti köteteinek felsorolása, hanem bevezetõjében igényes tanulmányok szerepelnek Kozocsa Sándor és Radnóti Miklós kapcsolatáról, ennek egyik különleges megjelenési formájáról, Radnóti Kozocsának adott dedikációiról. Külön részben adja az ajánlójegyzék az ajánlott könyvek könyvészeti ismertetését, és feltünteti a dedikálásokat is. Befejezésképpen az egyes kötetek megjelenési körülményeit és fogadtatását is tartalmazza. A jegyzékben tizenkét dedikált példány, öt elsõ kiadás, két számozott és egy bibliofil kiadvány szerepel. A szép kivitelû ajánlójegyzéket nemcsak gyûjtõk, de kutatók is haszonnal forgathatják. A jegyzék a gyûjtemény elárverezéséhez készült. A választékfókusz másik eleme a mintegy 15000 darabos levelezõlap-kínálat, amibõl több mint 2000 darab budapesti. Különlegesek és értékesek a régi korokból származó térképek, amelyek között vannak restauráltak is, ami értéknövelést is jelent. Érdekes nyomtatványgyûjtési téma a kávéházi számolócédulák gyûjtése, amibõl ebben az üzletben is lehet találni szép példányokat. Számos korabeli metszet is bõvíti a kínálatot.

'$

'%

MÁJUS

A Ráday utca 24/A-ban az Üveghegy Stúdió tulajdonosa Sztaniszláv Dániel az üveg szerelmesének vallja magát, de ugyanakkor üzletében az egykori Képcsarnok Vállalat választékát is kínálja. Amiben egységes ez a kínálat, az az, hogy mai képzõmûvészek, iparmûvészek mûveit mutatja be és árusítja. Ez a választék festményekbõl, kerámiákból, iparmûvészeti üvegtárgyakból áll. A vásárlást és kiválasztást az üzlet kiválóan szerkesztett és sok mûvészettörténeti érdekességet tartalmazó honlapja segíti. A bevallott szerelem tárgya az üveg, amely nagy választékban üveg dísztárgyak, üvegfestmények és üvegékszerek formájában szerepel az üzletben. Ami a mûvészi üvegtárgyakat illeti, azok egyik különlegességét az üvegékszer választéka képezi, ami az ékszerkészítés egyik új irányát jelenti, bár története 7000 évvel ezelõttre nyúlik vissza. Az üzlet honlapján szereplõ leírás szerint az egyiptomiak és a rómaiak egyaránt használtak üvegékszereket. A választékban egészen jellegzetes példányok is vannak, amelyek között a velencei Muránóból származók külön választékot alkotnak. Ezek az ékszerek az üvegtechnika és az anyagszerûség különleges példányai. A másik kínálati csoport az üvegfestményeké. Az utóbbi technikája is érdekes, mivel két eltérõ módszert alkalmaznak a megjelenítéshez. Az egyiknél az üveglap homlokfelületére viszik fel a festményeket a festészet hagyományos technikájával. Ennél érdekesebb az üveglap hátoldalára történõ festés, amelynél a „rétegek” fordított sorrendben kerülnek fel, azaz a háttér a felvitelben az utolsó réteget jelenti. Az üzlet egyik nagy sikerû sorozata Mucha reprodukciókból állt. A Lónyai utca 37/c szám alatt is egy egészen különleges üzletben a dekorálás új elemeiként favirágokat árusítanak. A favirágok szépségük és sokoldalúságuk miatt vonzódás nélkül nem készíthetõk. Ezek anyaga egy távolkeleti fa, amelynek szárából hántolással alakítják ki az alapanyagot vékony fafólia alakjában. Ezt színezik a tervezett virág színének megfelelõen. Ebbõl vágják ki és alakítják a virágszirmokat, amelyekbõl nagy kézügyességgel állítják össze a virágokat. Gyönyörû csokrok készülnek így el, amelyek hosszú életû dekorációt képeznek. A felhasználási területek száma jelentõs. Lakásdíszként éppúgy használhatók, mint éttermi asztaldíszként, vagy szállodai, üzleti dekoráció gyanánt, esetleg kongresszusi asztaldíszként, esküvõi lakomák, fogadások díszítéséhez. Az üzlet

MÁJUS

másik különlegessége az örökvirág, amely nem egyéb, mint speciális eljárással tartósított élõvirág. Közismert és sajnálatos tény, hogy a vágott virágok 2-3 nap után elvesztik szépségüket, elhervadnak. Van, aki ismeri a titkot, hogy hogyan lehet 3 éves garanciát is vállalva hosszú idõre tartósítani a legszebb állapotú vágott virágokat. Ezek nemcsak esztétikailag értékesek, hanem díszítõ alkalmazásuk gazdaságos is. A Ráday utcában található az Oázis Teaház teaszaküzlet, amely a teázási „szertartás” minden kellékét árusítja, és választéka összeállításában szinte a teljességre törekszik. A tulajdonos mûszaki végzettségû, és hosszú ideig mûködött ezen a pályán. Egy ismerõs teaüzletében tetszett meg az üzlet ötlete, és ma már az áruválaszték összeválogatása is külön öröm számára. Mintegy 180 féle teafüvet kínál. Ezt egészíti ki a filteres teakínálat és a teavirágok választéka. Ez utóbbi egy különlegesség, amelyet tealevelekbõl kötnek össze virággá. A teavirágok többször is kifõzhetõk, és nagyon dekoratívak. A teázási szertartáshoz csészekészletek, papírszalvéták nagy választéka áll a vevõk rendelkezésére. A teát jól záró fémdobozban kell tárolni. Ilyen dobozok mûvészi díszítéssel, német olasz és cseh származással kaphatók. A Ráday utca 31-ben egy ékszerüzlet, a STERLING ékszergaléria található, amely nem azért különleges, mert ékszereket árul, hanem mert a Moholy-Nagy Mûvészeti Egyetem (korábban Magyar Iparmûvészeti Egyetem) Péter Vladimir által vezetett Formatervezési Tanszékének hallgatóiból alakult ékszertervezõi közösségé, amelynek jelenleg 26 tagja van, akiket a mûvészetük iránti közös elkötelezettség tartja össze. A galériában ezeknek a fiatal iparmûvészeknek egyedi és kisszériás ékszerei közül lehet válogatni. Az ékszerek anyaga természetesen változó, de az ezüst alkalmazása jellemzõ, valamint nemesacélok és különleges fémek (például titán) is használatosak. Igen érdekesek a fémkombinációból, például nemesacél és ezüst társításából készült ékszerek. Egy különleges anyag is elõfordul a választékban, a CORIAN®. Ez a márványfeldolgozás mellékterméke, ami por formájában keletkezik és akrilgyantával összekeverve táblákat öntenek belõle. Az anyag nagy szilárdságú, dekoratív megjelenésû és kiváló felületi tulajdonságú, könnyen társítható fémmel, porcelánnal, fával, gránittal, üveggel. Több mint 100 színben kapható. A galériajelleg a rendszeresen ismétlõdõ kiállításokban nyilvánul meg. Negyedévente újabb és újabb fiatal iparmûvészek mûveit mutatják be ezek a szemlék. A Ráday utca elején, közel a Kálvin térhez van Kovács Ilona Babaháza, amelyet 2006 májusban nyílt meg. A ruhavarrást egy nagynénjétõl tízes éveiben megtanult, kirakatrendezõ szakmájú, kitûnõ kézügyességû és kiváló fantáziájú üzlettulajdonos vonzódása a babák iránt már korán jelentkezett. Kiinduló megfigyelése az volt, hogy a piacon lévõ babák csúnyák. Egy keramikussal fogott össze, hogy testszínû, tehát nem fényes porcelán fejeket és végtagokat használjanak Ilona babáihoz. Szakmája nincs messze attól, amit ma csinál, és megszületett az elhatározás a Babaház megalapításához. Az üzletnyitás elõtt két alapvetõ elgondolás vezérelte. Az egyik az

'&

Ferencvárosi emléktáblák PATRUBÁNY GERGELY (1830–1891) Budapest tisztifõorvosa Vámház körút 13. Orvosdoktori oklevelét a pesti egyetemen szerezte 1856-ban. 1857-ben sebészmesterré képesítették. Egy ideig Bécsben tanult tovább. 1862-ben Pesten egyetemi magántanár, 1864-tõl a Császárfürdõ fõorvosa, 1867-69-ben a tífuszkórház fõorvosa, 1873-tól 1889-ig a fõváros tiszti fõorvosa. 1870-tõl a Közegészségügyi Tanács tagja. Nagy érdeme, hogy behatóan foglalkozott a pincelakások kérdésével, a gyermekhalandósággal és az egészséges település feltételeivel.

''

MÁJUS

volt, hogy a babák nagyon szép porcelán fejjel rendelkezzenek, a másik, hogy a babaruhák viktoriánus stílusúak legyenek. Az Angliában az 1860-as években kezdõdött viktoriánus kor stílusa hosszú ideig hatott az építészetre, iparmûvészetre, bútorzatra, ruházatra egyaránt. Magát a viktoriánus stílust pontosan meghatározni nem lehet, miután nincsenek egységes viktoriánus jegyek, hacsak az élénk, határozott és természetes színek és a díszítettség alkalmazása nem az. A saját tervezésû és kivitelezésû babákhoz korabeli ábrázolásokat használ. Az újdonságokhoz való vonzódás eredményeképpen a Babaháznak komoly kínálata van a patchwork anyagokból készült állatokból és virágokból, és más dísz- és játéktárgyakból is. Számos igen szellemes kivitelû teszi vonzóvá ezt a kínálatot. A szerzõnek nagy örömére szolgál az, hogy a különleges üzletek felderítésének és bemutatásának ötlete felmerült, mert az ismertetett üzletek a városi kultúra komoly értékét képezik, és rendkívüli módon színesítik azt. László György

MÁJUS

30 éve történt

Merénylet II. János Pál pápa ellen 1981. május 13-án kísérelt meg merényletet a vatikáni Szent Péter téren II. János Pál pápa ellen a török Mehmet Ali Agca. II. János Pál pápa, azaz Karol Wojtyla krakkói érsek fél évezred óta az elsô nem olasz és az elsô kelet-európai pápaként 1978. október 16-án ülhetett Szent Péter trónusára. A pápa egy év alatt teljesen megváltoztatta a pápaság stílusát, egyszerû, természetes, vidám ember benyomását keltette, szinte pillanatok alatt „médiasztár“ lett. Gyakran és határozottan hallatta szavát az egész emberiséget érintô kérdésekben, s különös gondot fordított a kelet-európai országokra, elítélte az akkor még létezô szocialista diktatúrát. Szülôhazájába pápaként 1979-ben látogatott el elôször, ez jelentôsen hozzájárult az 1980-as társadalmi változásokhoz, a Szolidaritás szakszervezet megalakulásához. 1981. május 13-án (néhány nappal hatvanegyedik születésnapja elôtt) a pápa a Szent Péter téren tartotta általános kihallgatását. A katolikus egyházfô fehér terepjáróban lassan körbehajtott a korlátok mögött szorongó húszezer ember elôtt, olykor egész közel kerülve a tömeghez. A kocsi már fordult volna vissza, amikor délután 5 óra 19 perckor egy fiatal férfi közvetlen közelrôl többször rálôtt. A pápát, akit egy golyó a hasán, egy a bal kezén és egy a jobb karján talált el, azonnal a Gemelli klinikára vitték, ahol hatórás mûtétet hajtottak végre rajta. Az egyházfô három és fél liter vért vesztett, vérkeringése majdnem összeomlott, belsô vérzését csak nehezen tudták elállítani, és több sérült bélszakaszt el kellett távolítani. Az orvosok valóságos csodának nevezték, hogy a lövedék egyetlen létfontosságú szervet sem ért, száz esetbôl kilencvenkilencben ilyen sérülés biztos halált okozott volna. II. János Pál azonban erôs szervezetének köszönhetôen öt nap múlva már elhagyhatta az intenzív osztályt, és június elején visszatért a Vatikánba. A pápa, akit fiatal korától különleges odaadás fûzött Szûz Máriához, megmenekülését a fatimai Madonnának tulajdonította; a testébôl kioperált golyót gyémántokkal ékes koszorúban Fatimában helyezte el. A helyszínen letartóztatott merénylôrôl másnap kiderült, hogy az egész Európában körözött török Ali Agca volt. A 23 éves Agcát hazájában már életfogytiglanra ítélték, mert a Szürke Farkasok terrorszervezet tagjaként megölt egy újságírót. Börtönébôl azonban fél év múlva megszökött és eltûnt, csak Rómában bukkant fel újra. A merénylet miatt 1981 júliusában kezdôdött perben életfogytiglani börtönre ítélték. A pápa már kórházi ágyán megbocsátott neki, majd 1983-ban meglátogatta cellájában, de a négyszemközti találkozó tartalma soha nem került nyilvánosságra. Agca 2000-ben – nem kis részben II. János Pál közbenjárására – kegyelmet kapott, kiadták Törökországnak, ahol 1979-es gyilkosságáért ismét rácsok mögé került. 2006 januárjában egy amnesztia nyomán szabadlábra került, de az óriási felháborodás hatására újra vissza kellett térnie a börtönbe. A merénylet indoka és Agca megbízóinak kiléte a mai napig homályban maradt, mint ahogy az is, voltak-e segítôi a Szent Péter téren. A legtöbbet az úgynevezett bolgár nyomot emlegették, eszerint a szovjet KGB megbízásából a bolgár titkosszolgálat szervezte meg a kelet-európai kommunista rendszerek ellen fellépô pápa meggyilkolásának tervét. A bolgár légitársaság egy alkalmazottja olasz bíróság elé is került, de bizonyítékok híján felmentették. Amikor II. János Pál 2002-ben Bulgáriába látogatott, nyilvánosan kijelentette, hogy a



Ferencvárosi könyvismertetôk Híradás a Dzsumbujról

Az Illatos út és a Gubacsi út sarkán három hatalmas bérkaszárnya állt évtizedeken keresztül. Közel félezer szoba-konyhás lakásban mintegy másfél ezer lakó élt. Ezt a lakóterületet úgy ismerik városszerte: a „Dzsumbuj”. Milyen emberek élnek itt? Milyen körülmények között? Milyenek a lakások és milyen a környezet? Hogyan élnek és hogyan szeretnének élni a lakói? Hogyan változott itt az élet 1937, a házak felépülése óta, és milyen változásokra lenne szükség? Önerejükbôl formálhatják-e környezetüket az itt élôk, vagy szükségük volna a társadalom segítségére? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Juhász Júlia, aki két esztendôn át vizsgálta, kutatta a három ház gondjait. Írásában megszólaltatja a megismert embereket, az ô szavaikban mondja el mindazt, ami ezt a lakóközösséget foglalkoztatja, mindazt, amit ott tapasztalt, segítô szándékkal tárva fel gondokat és bajokat. A szerzô írása egy leginkább csak hírbôl ismert lakóterület lakóit hozza közelebb az olvasókhoz, a nyers valóság ábrázolásával oszlatja el a legendát, s igyekszik az ott élôknek segítséget nyújtani. A könyv 1976-ban látott napvilágot, de aki 1986-ban, vagy 1996-ban olvasta, és volt valamilyen ismerete a „Dzsumbujjal” kapcsolatban, rájöhetett, hogy a leírt mondatok igazságtartalma és aktualitása cseppet sem változott. 2011-ben a helyzet már nem ugyanaz, mint volt 35 éve, hiszen a telep felszámolása megkezdôdött, az egyik épületet már elbontották, s talán nem kell sokáig várni arra, hogy a „Dzsumbuj”, Ferencváros szégyenfoltja végérvényesen a múlté legyen. Akárhogyan is alakul a terület sorsa azonban, a „Dzsumbuj” története, vagyis a megoldatlan lakáshelyzet és élethelyzet története örökérvényûen megmarad az utókornak. Gönczi Ambrus Juhász Júlia: Híradás a Dzsumbujról, Budapest, 1976, Kossuth Könyvkiadó



MÁJUS

balkáni országnak nem volt köze az ellene elkövetett merénylethez. Különféle összeesküvés-elméletek szerint – ilyenbôl számtalan akadt – a háttérben a szovjet biztonsági szolgálatot lejáratni akaró amerikai CIA is állhat, de rebesgettek még vatikáni kapcsolatot is. Maga Agca soha nem beszélt, bár amikor 2006-ban rövid idôre kiszabadult, állítólag a világ tömegtájékoztatási eszközeinek küldött üzenetében interjúnként ötmillió dollárért megígérte, hogy „kitálal“. 2009-ben Mehmet Ali Agca a lengyel elnökhöz fordult állampolgársági kérelem ügyében. A merénylô azért szeretne az elhunyt pápa szülôföldjén állampolgárságot kapni, mert „spirituális testvérének” érzi Karol Wojtylát. A hatóságok a kérelmét elutasították, mivel a törvény értelmében csak az kaphatja meg az állampolgárságot, aki legalább öt éve Lengyelországban él. Forrás: http://kulturport.hu/ Erdô Franciska

Titok Csak a búcsu pillanatában áll helyre az aranyegyensúly. Sõt, mint a tûzvész, most olyan túlzott és elnagyolt az asztal bõsége, s az orgona bizalmas fürtje. Mi jött közbe? Meg kell beszélnünk elalvás elõtt.

Egy életen keresztül Sógorom emlékezetére 1 Mi törjük el, repesztjük ketté, mi egyedül és mi magunk azt, ami egy és oszthatatlan. 2 Utána azután egy hosszú-hosszú életen keresztül próbáljuk vakon, süketen, hiába összefércelni a világ makulátlan és eredendõ szövetét. 3 Gyerekkorunkban meg kellene halnunk, tudásunk csúcsán, alázatunk magasán, de tovább élünk, foltozgatva és tóldozgatva a jóvátehetetlent. 4 Még jó, hogy elalhatunk közbe-közbe és utóljára.