AZ ORSZÁGOS RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ TESTÜLET 344/2010. (II.24.) sz. HATÁROZATA Az Országos Rádió és Televízió Testület (továbbiakban: Testület) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (továbbiakban: Rttv.) 51. § (2) bekezdésében biztosított jogkörében J. L., a Reális Zöldek Klub elnökének a Magyar Rádió Zrt. (1088 Budapest, Bródy Sándor u. 5-7.) ellen benyújtott panasza alapján, a Panaszbizottság 23-359/2010. számú állásfoglalása ellen Juhos László által előterjesztett jogorvoslati kérelmére meghozta az alábbi határozatot:
A Testület a panaszos jogorvoslati kérelmét elutasítja, a Panaszbizottság 23-3-59/2010. számú állásfoglalást helyben hagyja. E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerős és végrehajtható. A határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel. Indokolás J. L., a Reális Zöldek Klub elnöke 2010. január 18-án érkezett levelében az ORTT Panaszbizottságához fordult. Beadványában a Magyar Rádió Zrt. Kossuth Rádió adóján 2010. január 17-én sugárzott Vasárnapi Újság című műsorszámban hallottakat kifogásolta. Panaszos előadta, miszerint a Vasárnapi Újság szerkesztője, ifjabb Tóth György a Duna Charta két mozgalmárával beszélgetett. A szerkesztő egyik riportalanya, Bárdos Deák Péter valótlanságot állított a beszélgetés során. „Deák azt állította, hogy a Víz Keretirányelv tiltja a folyókon nagy vízlépcsők állítását. A Víz Keret Irányelv Deák által megjelenített tiltást nem tartalmazza.” Az adás idején a valótlan állításra felhívták a szerkesztőség figyelmét, és kifogást jelentettek be a 327-79-15 üzenetrögzítőre. Az adást követően e-mailen és mobiltelefonon is megtették a kifogást ifjabb Tóth Györgynek. Panaszos beadványához csatolta a Víz Keretirányelv vonatkozó részét és a Duna Charta közleményét, illetve a műsorszolgáltatónak küldött levelét is mellékelte. J. L. beadványát a Panaszbizottság 3. számú eljáró tanácsának ülésén kiegészítette azzal, hogy sérelmezi azt, hogy a Reális Zöldek Klub nem kap lehetőséget a rádió műsoraiban álláspontjának kifejtésére.
1
A Magyar Rádió Zrt. a panasszal kapcsolatos nyilatkozatát 2010. január 20-án írásban terjesztette elő a Panaszbizottság részére. Műsorszolgáltató a panasz elutasítását kérte az alábbiak miatt: Álláspontjuk szerint nem sértették meg az Rttv. 4. § (1) bekezdését, így a panasz egyrészt alaptalan, másrészt nem az Rttv. 49.§ (1) bekezdése alapján jogosult terjesztette elő. Az Rttv. 49. § (1) bekezdése szerint, „ha a műsorszolgáltató a vételkörzet lakosságát foglalkoztató társadalmi kérdésben egyoldalúan tájékoztat, különösen, ha a vitatott kérdésben egyetlen álláspont megjelenítésére vagy kifejezésére ad lehetőséget, vagy ha egyéb módon súlyosan megsérti a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét, a kifejezésre nem jutatott álláspont képviselője vagy a sérelmet szenvedett kifogásával a műsorszolgáltatóhoz fordulhat. Az Rttv. 4. § (1) bekezdése megsértésének felmerülése esetén minden esetben vizsgálandó a fenti eljárási feltételek megléte vagy hiánya. Az ORTT által megküldött panaszból megállapítható a panaszos személye, de semmiképpen sem tekinthető érintettnek az Rttv. 4. § (1) bekezdése vonatkozásában. A panasz tartalmilag is alaptalan az alábbiak miatt: A panaszos az MR1-Kossuth Rádió 2010. január 17-én sugárzott Vasárnapi Újság című műsorával kapcsolatban azt kifogásolta, hogy a Duna Charta elnökségi tagja valótlanul állította, hogy a Víz Keretirányelv tiltja a folyókon a nagy vízlépcsők állítását. A műsor a Duna Charta álláspontját ismertette a Duna védelmével kapcsolatban és a műsor végén elhangzott, hogy a következő adásban ismertetik a Szakminisztérium álláspontját és a Külügyminisztérium gondozta Duna Régió stratégiáról a január 20-i tájékoztató alkalmával kaphattunk képet.” Műsorszolgáltató megjegyzi továbbá, hogy a panaszos által hivatkozott mondat a Víz Keretirányelvvel kapcsolatban el sem hangzott, hanem az, hogy nagy folyók esetén kerülni kell a folyók duzzasztását, újabb parti védművek létesítését. Véleményük szerint a panaszos az ügyben nem érintett, másrészt nem sértették meg a kiegyensúlyozott tájékoztatás elvét, ezért kérik a panasz elutasítását. A Panaszbizottság 23-3-59/2010. számú állásfoglalásában a panaszt egyhangú döntéssel elutasította. A Panaszbizottság indokolásában a következőket rögzíti: Az eljáró tanács a műsorszolgáltató nyilatkozata és a panasz alapján alakította ki álláspontját. „A kifogásolt műsor a Duna Charta rendezvénye kapcsán a Duna Charta álláspontját ismertette. Az eljáró tanács szerint a műsor a kiegyensúlyozott tájékoztatás elvét nem sértette. A szerkesztőség munkáját ellehetetlenítené, ha környezetvédelmi kérdésekben minden egyes környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetnek lehetővé tenné az adott műsorban álláspontjának kifejtését.” J. L. 2010. február 3-án jogorvoslati kérelmet nyújtott be a Panaszbizottság állásfoglalásával szemben: Panaszos kéri a Testületet, hogy kötelezze a Vasárnapi Újság szerkesztőségét, hogy a vízlépcső ügyében adjon megszólalási lehetőséget a reális zöldek képviselőjének. „A 3. eljáró tanács véleménye szerint ellehetetlenítené a szerkesztőség munkáját, ha vízlépcső ügyében minden egyes környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetnek lehetővé tenné a megszólalását a Vasárnapi Újság szerkesztősége. A reális zöldek az egyetlen a zöld szervezek körében, amely vízlépcsőpárti.” Véleménye szerint a Médiatörvény 49. §-a kötelezi a Vasárnapi Újság szerkesztőségét, hogy álláspontjuk megjelenítésére lehetőséget adjon.
2
„A Duna Charta képviselőivel készült műsorban a következők nem jutottak kifejezésre: Országunk visszaesésének, gazdasági elmaradottságunk fokozódásának, a lakosság elszegényedésének egyik oka vízenergia kincsünk kihasználatlanul hagyása. E tétel bizonyítására nem szükséges messzire menni, csak szomszédaink közelmúltbeli ténykedésének következményeire kell rámutatni. A 15 éve működő bősi vízerőművel Szlovákia kereken 34 milliárd kWh villamos energiát, Ausztria – a Nagymarosra szánt vízturbinákat befogadó-freudanaui vízerőművének 10 éves működtetése alatt 10.4 milliárd kWh villamos energiát termelt, a hozzájuk „lábon” érkezett ingyenes vízenergiából. 23 Ft/kWh mai átlagárral számolva az így nyert érték:782 milliárd, illetve 239 milliárd forint. Ami ott nyereség, nálunk veszteség… A BNV beruházás befejezésének elmaradása miatt keletkező kár 1998-as árakon kerekítve közel 1.45 milliárd USD-ra becsülhető. Ennek összetevői a feleslegessé vált beruházások, a törlesztő hitelek, az évi 1.2 milliárd kWh osztrák villamosenergia-export többlet önköltsége, a meg nem valósult erőműi kapacitások pótlásához szükséges beruházások, a meghiúsult berendezés szállítások kötbérei, az elmaradt termelés pótlásához szükséges többlet tüzelőanyag stb. Vessük ezt össze azzal a tényszámmal, hogy a villamosenergia-ipar privatizációjából a magyar állam mindössze 1.25 milliárd USD-t kapott, és ezen stratégiai iparág zöme külföldi tulajdonba került. A Duna Bizottsággal a Magyar Köztársaság 1948-ban kötött egyezményt. Az Egyezmény 1948. augusztus 18-án kötetett Belgrádban és az 1949-évi XIII. törvénnyel került becikkelyezésre a Dunán való hajózás rendjének szabályozása címmel. A Duna Gabcikovo-Gönyü szakaszán a hajózhatóság érdekében a teendőket az 1949. évi XIII. törvény II. melléklete tartalmazza. Idézzük az 1949. évi XIII. törvény II. mellékletét: Ami a hajózás rendes feltételeinek biztosítása céljából a Gabcikovo-Gönyü közötti (1821 kmtől 1701 km-ig terjedő) vonalszakaszon szükségessé vált munkálatokat illeti, a Szerződő felek egyetértőleg elismerik, hogy ennek a vonalszakasznak a hajózás szempontjából megfelelő állapotban tartásához közös érdekek fűződnek, és hogy ebből a célból szükséges munkálatok messze meghaladják azoknak a munkálatoknak a mérvét, amelyeknek teljesítését ésszerűen lehetne követelni az illetékes partmenti államoktól. Ezért egyetértés jött létre aziránt, hogy a Duna bizottságnak tárgyalnia kell és el kell döntenie azt a kérdést, hogy ennek a célnak elérése céljából célszerűnek mutatkoznék-e erre a vonalszakaszra nézve egy külön Folyami Igazgatóság felállítása azokhoz hasonlóan, amelyekről a 20. és 21. Cikkek rendelkeznek, vagy pedig elegendő lesz, ha erre a szakaszra a jelen Egyezmény 4. és 34. Cikkeiben (2. bekezdés) foglalt rendelkezések nyernek alkalmazást. Abban az esetben, ha az Igazgatóságot felállítják, a jelen Egyezmény 20. Cikkében foglalt rendelkezésnek megfelelő rendelkezéseket kell alkalmazni. Kelt Belgrádban, 1948. évi augusztus hó 18. napján.” A belgrádi egyezmény 1998. március 26-án jegyzőkönyvvel egészült ki. A jegyzőkönyv Németország csatlakozását és a részes államok, köztük a Szlovák Köztársaság státuszát rendezte. A kiegészítő jegyzőkönyvet és annak aláírási jegyzőkönyvét a Magyar Országgyűlés a 2000. évi CXIV. törvénnyel fogadta el. Az ENSZ-EGB Folyamhajózási Bizottsága 1992. március 12-én hozott 30. számon határozatot a Duna hajózhatóságáról. A Bizottság 30. sz. határozat értelmében a Duna magyarországi szakasza Szap (a bősi alvízcsatorna torkolata) és a Budapest között VI/B, míg Budapest és a déli országhatár között VI/C kategóriájú nemzetköz jelentőségű viziút. E szakasznak a következő követelményeket kell
3
kielégítenie: A Duna Bizottsági (DB) kisvízhez képest legalább 25 dm merülést lehetővé tevő vízmélység és a szabványos méretű ún. E. III úszóegység, illetve annak kötelékei 24 órás, kétirányú forgalmát lehetővé tevő 120 m fenékszélesség. Az ilyen (önjáró, vagy vontatott) úszóegység 110 m hosszú, 11.4 széles, teherbírása 25 dm merülés esetén 1500, 40 dm merülés esetén 3000 tonna. Európa viziútjain (az EU VII. korridorján, a transzkontinentális vizi útin is) a hajózsilipek ezekre a méretekre vannak kiépítve. A határozatot az Európai Közlekedési Miniszterek Konferenciája (Conférence Européen des Ministres de Transport) 1994-ben jóváhagyta. A fenti paraméterek alkalmazását Magyarországon „A nemzetközi vízi utakról szóló EU megállapodás kihirdetése”151/2000, (IX.14.) Korm. És a 17/2002. (III.7.) KöViM sz. rendeletekkel kötelezővé tette. A 378 km hosszú Szap-Budapest szakaszon található, ahol gyakorlatilag folytonos, 5-20 km között változó, összesen mintegy 40 km hosszú sorozatot alkotnak. A folyamszabályozás hagyományos műtárgyai (sarkantyúk, párhuzamművek, kotrás stb.) a meder – ha nem is „kibetonozását”, de – „kikövezését” eredményeznék. Ezek a beavatkozások a hajózási viszonyokat a nagyszabású (és igen költséges építési és folyamatos fenntartási) vízépítési munkák ellenére is csak korlátozottan javítanák. A műtárgyak legkárosabb következménye, hogy nem szüntetik meg a meder folytatódó mélyülést, ami a vízi környezet állapotát már jelenleg is veszélyezteti. A mellékágak fenékszintje alá mélyülő főmederből az ágakba a nyári-őszi kisvizes időszakokban nem jut víz, a „vizes élőhelyek” kiszáradnak, amit a Gemenci ártér elöntési gyakoriságának drámai csökkenése is jelez, a parti szűrésű vízbázisok hozama csökken és vízminőségük romlik. Az ipari vízkivételek igénye (pl. paksi erőmű hűtővízellátása) kisvizek idején csak különleges beavatkozásokkal elégíthető ki. A műtárgyak a káros hatásokat fokozzák, pl. elősegítik az alattuk lévő parti sávok feliszaposodását.” A Testület álláspontja: Az Rttv. 51. § (1) bekezdése és az ORTT ügyrendjének 20. § (1) bekezdése szerint a Panaszbizottság állásfoglalása ellen jogorvoslati kérelemmel a Testülethez lehet fordulni az állásfoglalás közlésétől számított negyvennyolc órán belül. A jogorvoslati kérelem alaki vizsgálata során a Testület megállapította, hogy J. L. az Rttv. 49. §-ban szabályozott eljárási rend szerint, határidőn belül nyújtotta be a jogorvoslati kérelmet. A tértivevény szerint ugyanis a panaszos 2010. február 3-án átvette az állásfoglalást, és aznap be is nyújtotta a jogorvoslati kérelmét. A Testület megtekintette az ügyben keletkezett iratokat és meghallgatta a kifogásolt műsorszámot. A Kossuth Rádió 2010. január 17-i Vasárnapi Újság című műsorában 06:26:48kor a Duna Charta képviselőivel készített riport volt hallható a szervezet - 2009-es évet összegző - nyílt ülése alkalmából. A műsorvezető a következőképp vezette fel az összeállítást: „Bár más módon, mint a Himnusz, de szimbolikus értékkel bír az országot átszelő Duna is. A folyam határrendezést is jelez, ám össze is köt országokat, földrajzi egységeket, népeket. Így nem meglepő, hogy helyzete sokakat foglalkoztat. A Duna Charta civil szerveződés pl. azért született, mert egy táborba gyűjtötte a bős-nagymarosinak nevezett vízlépcső építését ellenzőket. A kívülálló azt hihetné, hogy a visegrádi sarkantyú megszűntével okafogyottá vált létezése. Ám a tagok ezt másként gondolják. Szokásos éves beszámolójukon is volt miről beszélniük, mert szerintük a folyó ismét veszélyben van. A Charta elnöke Karátson Gábor, és
4
az elnökség tagja, az elsőként megszólaló Bárdos Deák Péter ezeket az aggályokat sorolta kollegámnak, ifj. Tóth Györgynek.” J. L. által kifogásolt mondat az alábbi módon, a következő szövegkörnyezetben hangzott el: Bárdos Deák Péter: „A Duna Chartának ezen a nyílt ülésén ezt vettük számba, egy összegzést a 2009-es évről. Mit tettünk, mi történt, mi változott? És hát szomorúan meg kell állapítanunk, hogy az a kegyelmi állapot, ami az elmúlt 10 évben jellemezte Magyarországon a hivatalos Duna-stratégiát, hogy szó nem lehet duzzasztásról, főleg a Visegrád-Nagymaros duzzasztó megépítéséről. Ennek a kegyelmi állapotnak vége. Egyre nyíltabban, egyre több helyről lehet hallani, felelős beosztású emberektől, hogy duzzasztani kell. Most ez még önmagában nem lenne baj…hiszen az elmúlt néhány évtized számunkra azzal telt el, hogy gátak ellen küzdjünk, tehát ezt a küzdelmet megszoktuk. Most viszont olyan projektek…kezdődtek el, uniós projektek, amik nagyon veszélyesek lehetnek. Az egyik a Víz Keretirányelv, amelyik előkészítése több éve folyik Magyarországon, és meg kell mondani ez egy nagyon jó irányelv, ugyanis…nagyon tömören azt mondja, hogy 2015-ig a vizeinket jó ökológiai állapotba kell hozni, is különböző előirányzatokat is tesz, hogy mi az, amit egy folyóval illik, meg szabad tenni. Például leírja, hogy nagy folyók esetében kerülni kell a folyók duzzasztását, újabb parti védművek építését. Kis folyók esetében, ha lehet, hagyni kell, hogy szabadon folyjanak az árterükön, hogy ha van. Úgyhogy ez egy nagyon pozitív dolog lenne, csak sajnos nálunk az ellenkezőjére fordult, ugyanis ez a Víz Keretirányelv az országokra hagyja, hogy milyen műszaki beavatkozásokat végezzenek el a folyókon, ha kell. Nyilvánvaló, hogy Magyarországon a Vízügy koordinálja ezt a dolgot, és nagyon úgy látszik, hogy ellenkezőjére fordult ez a jó szándék…” A műsor meghallgatása után a Testület az alábbiakat állapította meg: J. L. a Panaszbizottság részére megküldött panaszának oka az volt, hogy – véleménye szerint – a műsorban Bárdos Deák Péter valótlanságot állított, amikor azt mondta, hogy a Víz Keretirányelv tiltja a folyókon nagy vízlépcsők állítását. Ezzel kapcsolatban a Testület osztja a műsorszolgáltató nyilatkozatában leírtakat, azaz a hivatkozott mondat nem a panaszos által említett kontextusban, hanem a következőképp hangzott el: „nagy folyók esetében kerülni kell a folyók duzzasztását, újabb parti védművek építését.” A fenti kérdéskörről panaszos jogorvoslati kérelmében már nem tesz említést, ellenben arra kéri a Testületet, hogy kötelezze a Vasárnapi Újság szerkesztőségét arra, hogy a vízlépcső ügyben adjon megszólalási lehetőséget a Reális Zöldek Klub képviselőjének. Az Rttv. 4. § (1) bekezdése szerint „a közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott kérdésekről a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, időszerűnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie.” A sokoldalú, kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének egyrészt nem feltétlenül egy műsorszámon belül kell teljesülnie, másrészt nem azt jelenti, hogy egy adott témakörön belül minden egyes álláspont megjelenítése szükséges. Az Alkotmánybíróság 1/2007. (I.18.) számú határozata is kimondja, hogy „a Médiatörvény 49. §-a alapján nincs akadálya annak, hogy a műsorszolgáltató rendszeresen jelentkező műsorszámok sorozatában mutassa be a közéleti témához kapcsolódó releváns álláspontokat. A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye nem értelmezhető úgy, mint amely azt a követelményt támasztja a műsorszolgáltatóval szemben, hogy az minden egyes álláspontot
5
minden műsorszámban megjelenítsen. Ha a kiegyensúlyozottsági követelmény érvényesítésére minden esetben kizárólag egy műsorszámon belül keríthetne sort a műsorszolgáltató, az a sajtó-, azon belül a szerkesztési szabadság olyan fokú sérelmét jelentené, amelyet a legitim jogalkotói cél: a véleménypluralizmus elérése nem igazol. Az egyes műsorszámok kiegyensúlyozottságára vonatkozó előírás arra késztetné a műsorszolgáltatókat, hogy kevesebb tájékoztató jellegű műsort készítsenek, és hogy egy-egy vitatottabb közügyet érintő kérdésről egyáltalán ne ejtsenek szót, a panaszbizottsági eljárást elkerülendő. Ez pedig a műsorszolgáltatók öncenzúráját jelentené, amely nem a sokszínű tájékoztatás elérését segítené, hanem ellenkezőleg, a műsorok elszíntelenedéséhez vezetne, és a közügyek megvitatása ellen hatna.” Az idézett alkotmánybírósági határozat szerint tehát nincs akadálya annak sem, hogy a műsorszolgáltató rendszeresen jelentkező műsorszámok sorozatában mutassa be a témához kapcsolódó releváns álláspontokat. A Testület egyetért tehát a Panaszbizottság azon álláspontjával, miszerint a műsor szerkesztőinek munkáját lehetetlenítené el az, ha egy adott környezetvédelmi témakörben minden környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetnek lehetőséget biztosítanának álláspontjuk maradéktalan kifejtésére. Az Rttv. 3. § (1) bekezdése alapján a műsorszolgáltató - a törvény keretei között – önállóan határozhatja meg a műsorszolgáltatás tartalmát, és azért felelősséggel tartozik. A szerkesztői szabadság kiterjed arra is, hogy a műsorszolgáltató saját belátása szerint döntse el, hogy kiket szólaltat meg a műsoraiban. Az, hogy egy adott témával kapcsolatos összes álláspont nem kerül bemutatásra, nem jelenti a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének figyelmen kívül hagyását. Így az sem várható el, hogy a panaszos jogorvoslati kérelmében leírt információk mind elhangozzanak a Duna védelme kapcsán. Az Rttv. 3. § (1) bekezdése pedig a következőket tartalmazza: „ A Magyar Köztársaságban a műsorszolgáltatás - e törvény keretei között - szabadon gyakorolható, az információk és a vélemények műsorszolgáltatás útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi műsorok szabadon vehetők. A műsorszolgáltató - a törvény keretei között - önállóan határozza meg a műsorszolgáltatás tartalmát, és azért felelősséggel tartozik.” A Vasárnapi Újságban szereplő összeállítás apropója a Duna Charta – 2009-es évet összegző – nyílt ülése volt. Az összeállítás végén pedig elhangzott, hogy a szakminisztérium véleményét a következő adásban ismertetik, a Külügyminisztérium gondozta Duna-régió stratégiájáról pedig a január 20-i tájékoztató alkalmával kaphatnak képet a hallgatók. A kifejtettek alapján álláspontunk szerint a Panaszbizottság helyesen állapította meg, hogy a műsorszám az Rttv. 4. § (1) bekezdésében szabályozott kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét nem sértette meg. A Testület egyetért a Panaszbizottság 23-3-59/2010. számú állásfoglalásának rendelkező részével és indokolásával egyaránt. Az Országos Rádió és Televízió Testület ügyrendjének 20. § (2) bekezdése kimondja: A Testület a Panaszbizottság állásfoglalását és az azt megelőző eljárást megvizsgálja. A vizsgálat eredményeként
6
a) a Panaszbizottság állásfoglalását helyben hagyja és a panaszos vagy a műsorszolgáltató által előterjesztett jogorvoslati kérelmet elutasítja. A Testület az Országos Rádió és Televízió Testület ügyrendjének 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján elutasította J. L. jogorvoslati kérelmét és a Panaszbizottság 23-3-59/2010. sz. állásfoglalását helyben hagyta. A határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 51. § (3) bekezdése biztosítja. Budapest, 2010. február 24. az Országos Rádió és Televízió Testület nevében
Szalai Annamária az ülést vezető soros elnök
7
