2009. FEBRUÁR
A TEVA MAGYARORSZÁG ZRT. NAGYKERESKEDELMI DIVÍZIÓJÁNAK GYÓGYSZERÉSZETI SZAKLAPJA
Válság
és gyógyszerforgalom
Orvos – beteg – gyógyszerész egység 1
2
A TEVA MAGYARORSZÁG ZRT. NAGYKERESKEDELMI DIVÍZIÓJÁNAK GYÓGYSZERÉSZETI SZAKLAPJA
Tartalom 2009. február, VIII. évf. 1. szám Felelôs kiadó: Dr. Hetényi László Fôszerkesztô: Mélykuti Ilona Szerkesztôség: Alice Marketing Manufaktúra Szakmai lektor: Dr. Pók Tibor Grafika és tördelés: Havas Györgyi Nyomdai elôkészítés: Pont Pont Bt. Fotó: Tálas Péter Nyomda: Litográfia Nyomda, Debrecen Levélcím: Humantrade magazin, TEVA Magyarország Zrt. 1074 Budapest, R70 Irodaház Rákóczi út 70–72. E-mail:
[email protected] A Teva Magyarország Zrt. ezen ügyfélmagazinját szakmai partnerei, a gyógyszerészek számára készíti. A kiadvány ingyenes. Más célra sem egészben, sem részben nem használható fel. Az Orvosi rendelvényre kiadható gyógyszerek és a Szépség, egészség, otthon rovatokban bemutatott termékek javallati és ellenjavallati információit a www.pharmindex.hu oldalról, illetve a gyártók által a csomagoláson feltüntetett tájékoztatókból idézzük. A támogatások forrása az www.oep.hu honlapon megjelent februári publikus gyógyszeradatbázis. Hirdetésfelvétel: (06-1) 577-5637 TEVA Magyarország Zrt. 2100 Gödöllô, Liget u. 2. Telephelyek: 1074 Budapest, R70 Irodaház Rákóczi út 70–72. Telefon: (06-1) 288-6400 Fax: (06-1) 288-6410
5
A sûrû fillér az irány...” ”
8
Család, kihívás és pemetefû cukorka
12
Helyreáll az orvos - gyógyszerész ” – beteg egység
16
Száj- és fogápolás csecsemôés gyermekkorban
20
Egyedül nem megy Egészségnap 300 iskolában
24
Megszoktam a felelôsséget...” ” Eszenyi Enikô a Vígszínház élén
28
Orvosi rendelvényre kapható gyógyszerek
34
Szépség, egészség, otthon
36
Alaki hibás készítmények
TEVA Magyarország Zrt. Logisztikai Központ 2100 Gödöllô, Liget u. 2. Telefon: (06-1) 577-5600 Fax: (06-1) 577-5700 ISSN 1787-5285
3
Rendelésfelvétel Információs vonal: (06-80) 203-916 (9–17 óráig)
Ingyenes szám: (06-80) 203-912 Gyógyászati segédeszközök rendelése A pilisszentiváni gyógyszertárba részmunkaidôs gyógyszerészt keresünk. Tel.: 06-30-9228-990. A Fôvárosi Önkormányzat Károlyi Sándor Kórház és Rendelôintézet pályázatot hirdet intézetvezetô gyógyszerész és gyógyszerész szakmában. Érdeklôdni: Ôsz Elôdné fôgyógyszerésznél a 06-1-360-0345 telefonon.
Zöldszám: (06-80) 101-186 Tóth Erika – Kelet-Magyarország, telefon: (06-1) 501-0353 Koós Judit – Nyugat-Magyarország telefon: (06-1) 501-0352 GYSE fax: (06-1) 501-0354 Internetes rendelés: www.gyogybolt.hu
Infúziók rendelése Angyal Jánosné, telefon: (06-30) 6252-174
Mediflóra-rendelések
Patikai ügyfélszolgálat Vidiné Réfi Erzsébet, az ügyfélszolgálat vezetôje, tel.: (06-1) 577-5618 Bánházi Tünde, tel.: (06-1) 577-5601 Berényi Andrea, tel.: (06-1) 577-5605 Dömötörfi Viktória, tel.: (06-1) 577-5675 Gódor Józsefné, Irén, tel.: (06-1) 577-5604 Kazi Zoltánné, Krisztina, tel.: (06-1) 577-5606 Marina Zoltánné, Erika, tel.: (06-1) 577-5607 Merk Katalin, tel.: (06-1) 577-5608 Németh Ildikó, tel.: (06-1) 577-5609 Szabó Andrea, tel.: (06-1) 577-5610 Tompa Ildi, tel.: (06-1) 577-5611 Tóth Krisztina, tel.: (06-1) 577-5612
Reklamáció telefonon (patikai, kórház, nagyker) Zöldszámok: (06-80) 101-190, (06-80) 101-191 Cseresznye Éva, tel.: (06-1) 577-5645 Benkéné Lukács Katalin, tel.: (06-1) 577-5643 Csapó Krisztina, tel.: (06-1) 577-5771 fax: (06-1) 577-5737
Gyógyászati segédeszköz-reklamáció Ungi Zsuzsanna, tel.: (06-27) 359-509
Infúzióreklamáció Angyal Jánosné, tel.: (06-30) 6252-174 Hegedûs Ferencné, tel.: (06-1) 577-5650, fax: (06-1) 577-5746
Számlareklamáció Kovács Márta, tel.: (06-1) 577-5617
Modemes reklamáció Gelencsér Gábor, (06-1) 577-5683 vagy (06-30) 625-1499
4
Ignáth Judit, telefon: (06-30) 99-89-073 Tel./fax: (06-52) 417-434
Internetes rendelés www.webpatikus.hu Információ Fehér Krisztina, telefon: (06-80) 101-187 Modemes rendelés Novodata-hívószám: (06-80) 203-910 Pharmachip-hívószám: (06-80) 203-911 Optra-hívószám: (06-80) 203-949 Hc-Pointer-hívószám: (06-80) 204-263 Elixír-hívószám: (06-80) 204-420 Quadrobyte és Elixir Pro-hívószám: (06-80) 101-189 Primula–hívószám: (06-80) 204-455
Rendelésfelvétel faxon Gödöllôn: (06-80) 203-917; (06-1) 577-5640; (06-1) 577-5641 Debrecenben: (06-80) 203-868 vagy faxon: (06-52) 416-386
Kórházi rendelésfelvétel fax: (06-80) 203-868, (06-52) 416-386 Lóránt Kázmérné, telefon: (06-52) 417-649 és (06-30) 279-5409 Nagy Ibolya, telefon: (06-52) 417-649 és (06-30) 212-1466 Nagy Erika, telefon: (06-80) 204-491 és (06-30) 99-89-047
„A sûrû fillér az irány…”
Beszélgetés Szabó Ferenccel, a Gyógyszer-nagykereskedôk Szövetsége elnökével Az nyilvánvaló, hogy a recesszió hatása a gyógyszer-szektorban — a termék jellegébôl adódóan — nem lehet olyan erôsen érezhetô, mint mondjuk az autó- vagy az építôiparban. De, gondolom, azért Önök is megsínylik valamennyire… Ebben az ágazatban a jellemzôen nagy készletek miatt hitelekkel dolgozunk, amelyek most természetesen számunkra is megdrágultak, és ez veszteséget jelent. Azonban az igazság az, hogy a mi válságunk okozója nem az általános pénzügyi recesszió és az ebbôl adódó gazdasági visszaesés, hanem egy ezeknél sokkal konkrétabb tényezô: a 2007-es év elején hatályba lépett, úgynevezett gyógyszer-gazdaságossági törvény! Ez utóbbi több, számunkra igen kedvezôtlen elemet tartalmaz; az egyik a gyógyszerek árcsökkentése, a generikus gyógyszerek ver-
senyében a legolcsóbb termékek prioritásának törvényre emelése. Könnyen belátható, hogy ennek következtében nekünk egyrészt folyamatosan készlet-átértékelési veszteségeink keletkeznek, másrészt nagyjából ugyanakkora forgalom mellett sokkal többféle gyógyszert kell forgalmaznunk, tehát fajlagosan emiatt is csak egyre több ráfordítással egyre kevesebb nyereséget tudunk produkálni. Ráadásul egyre több patikába kell szállítaniuk, ugye? Így van: a törvény egy másik pontja alapján — formális vállalások fejében — már szinte bárki ott és annyi patikát nyit, ahol és amennyit akar! Ennek következtében az elmúlt másfélkét évben a már meglevô 2000 mellé mintegy 300 (!) új patika nyílt az országban — ez mintegy 15 százalékos növekedést jelent. A
5
nagykereskedôk számára ez azzal jár, hogy ennyivel több helyre kell folyamatosan, akár naponta többször is eljuttatni az igényelt gyógyszereket, ami jelentôsen megnöveli a költségeinket. Mert a forgalom ugyanakkor nem növekszik? A forgalom 2007-ben 4-5 százalékkal csökkent, és ugyan 2008-ban kiegyenlítôdött, de hát ez csak annyit jelent, hogy most a 2006os forgalom szintjén vagyunk. A rezsi, a költségek viszont folyamatosan emelkednek, tehát a jövedelmezôségünk csökken. Az ágazat ezt most még bírja, a nagy baj — legalábbis egyelôre — nem velünk van, hanem a patikákkal! A fenti tényezôk — a tömeges patikanyitás és a forgalom visszaesése — következtében az ô árréstömegük összesen 15-20 százalékkal csökkent, és ezt közülük nagyon sokan már képtelenek bármivel is kompenzálni. Ennek következtében sok gyógyszertár fizetésképtelenné vált, és már számos csôdeljárás is folyik. Igaz az, hogy mindennek következtében a három legnagyobb hazai gyógyszernagykereskedô lejárt kinntlevôsége eléri a 15 milliárd forintot?! Bizony, sajnos igaz. Ennek az összegnek mintegy a fele a kórházakat terheli, a másik fele a patikáké. Ha most hozzáteszem, hogy a forgalmunknak viszont csak összesen a 15 százalékát adják a kórházak, akkor az ô tartozásuk tûnik a súlyosabbnak, de ez nem ilyen egyszerû. Egyrészt ezen a területen szokványos a 90-100 napos fizetési határidô, tehát eleve be van építve a konstrukcióba az árukészlet meghitelezése. Másrészt a
6
kórházak döntô többsége állami és önkormányzati tulajdonban van, és ez azért mindig is jelentett valamilyen garanciát. Más kérdés, hogy mára már jó néhány intézmény gazdasági társaságok kezelésébe került, és ez plusz kockázati tényezôt jelenthet ebben a szférában is. A patikák tartozása jelenti tehát az igazi gondot, azonban végül is egy hajóban eveznek, tehát nem lehet a nagykereskedôk érdeke, hogy a gyógyszertárak tömegesen „bedôljenek”. A gyógyszer nagy- és kiskereskedelem természetesen összetartozik, egymásra van utalva, tehát ha bajba kerülnek a gyógyszertárak, annak hatása bennünket is sújt. Ráadásul nem arról van szó, hogy a patikák többsége rosszul gazdálkodik, hanem az állami szabályozás kapkodó, felelôtlen, ôk pedig ennek isszák meg a levét. Ugyanakkor természetesen nem hagyhatjuk annyiban egy-egy patika harmincmilliós tartozását, így végsô esetben nem marad más, mint a csôdeljárás. Nem keménykedünk feleslegesen, keressük a kompromisszumokat, de próbálunk a pénzünkhöz jutni. Mit tehetnek még a nagykereskedôk ebben a helyzetben, mekkora egyáltalán a mozgásterük? Roppant kicsi! Hiszen a forgalom döntô többségét kitevô, vényköteles gyógyszerek esetén az árrésünk — a fogyasztói árhoz viszonyítva — mára már mindössze öt százalék! Ez egyetlen irányt tesz lehetôvé: a „sûrû fillér”-t, azaz a cégek méreteinek növelését. A vállalatok általános mûködési költségei ugyanis nagyjából adottak, tehát egy nagyobb cég jövedelmezôbb lehet. Ezt mutatja az ágazat története az utóbbi években: a kicsik többsége tönkrement, és érdemben gyakorlatilag a három nagy viszi szinte a teljes nagykereskedelmet. Azért úgy tudom, a kis árrések ellenére is vannak akciók, programok, nem? Ez így van, minden nagykereskedô a saját, állandó ügyfélköre számára igyekszik segítséget, kedvezô lehetôségeket nyújtani. Az új
patikaláncok tulajdonosai ugyanis rendkívül agresszív kereskedelmi politikát folytatnak, olyan direkt marketing-eszközöket — a lakossághoz eljuttatott szórólapokat stb. — használnak, mint a nagy áruházláncok. Ezt próbáljuk ellensúlyozni saját patika-programokkal, s olyan megállapodásokat kötünk a nagy gyártókkal, amelyek akár 10-15 százalékos beszerzési árcsökkenést tesznek lehetôvé a gyógyszertárak számára. Ezt az árkedvezményt ôk aztán továbbadják a pácienseknek. Sôt: a nagykereskedôk részt vállalnak a hatékonyabb marketing-tevékenység megszervezésében és realizálásában is, a támogatott gyógyszerek körében. Kérdés, hogy ezekkel az eszközökkel mennyire növelhetô a hazai gyógyszerforgalom, ami ráadásul sokak szerint már most is indokolatlanul magas: évente háromszázmillió dobozban tízezer féle gyógyszer kerül a betegekhez... Igen, szoktak itt nagy számokkal dobálózni, ezek azonban nem feltétlenül releváns adatok. Különbözô országokban a különféle készítmények más-más kiszerelésben kerülnek forgalomba, tehát csak az úgynevezett napi terápiás dózisok összehasonlítása adhat reális eredményt. Márpedig ezeket az adatokat vizsgálva megtudhatjuk, hogy a hazai gyógyszerforgalom nagyjából megfelel az ország gazdasági fejlettségének. Arról nem beszélve, hogy mindezt csak tágabb összefüggésben, más egészségügyi költségekkel összevetve érdemes mérlegre tenni: ha például valaki nem kapja meg a megfelelô mennyiségû gyógyszert, és emiatt tovább van betegállományban, vagy akár kórházi ápolásra is szorul, akkor hiába mutatkozik ez megtakarításként a gyógyszerkasszában, nemzetgazdasági szinten bizony veszteséget jelent. Ugyanakkor tombol a már a beszélgetésünk elején említett generikum-dömping, a legalacsonyabb ár preferenciájával — merre vezet mindez? A legalacsonyabb árat tekintve az a helyzet, hogy a gyártók ugyan havonta adnak be
árajánlatokat, viszont amíg valamely terméknek a gyártására átállnak, az akár hat-nyolc hónapot is igénybe vehet. Az OEP eredeti elképzelése tehát szerintem nem tartható, mert újra meg újra hiányt eredményez az éppen favorizált termékeknél, amiket aztán „kiüt” egy még olcsóbb ajánlat, és így tovább. Az így kialakuló árverseny pedig már-már öngyilkos jellegû, hiszen bizonyos hatóanyagoknál akár harminc-negyven százalékos árcsökkenés is bekövetkezett. Persze, ebben nem a nagy gyártók fognak tönkremenni, legfeljebb kivonulnak egy-egy piacról… László István
7
Család, kihívás és pemetefû cukorka A békéscsabai Sas patika több mint száz éve áll a város fôterén. Gyógyszerészcsaládok váltották egymást a tára mögött, aztán jött az államosítás, majd fél évszázad múltán a privatizáció; a kilencvenes évek közepe óta ismét családi kézben mûködik a békési megyeszékhely patinás gyógyszertára. Anya és lánya. Szôke és fekete. Nyílt mosoly, zárkózott tekintet. Két üzletasszony, két nemzedék, de mindig közösen és egyfelé. Tóth Tihamérnével és lányával, Mónikával beszélgettünk szakmáról, kihívásról és a mindennapokról. Tóth Tihamérné: 1971-ben végeztem Szegeden. Egy évvel késôbb kerültem Békéscsabára, ebbe a gyógyszertárba, majd ’84ben én lettem a patika vezetôje. Amikor meghirdették a privatizációt, nem volt kérdés, hogy versenybe szállok-e. Három kolléganômmel közösen indultunk, de késôbb egyedül maradtam: az utolsó napokban tudtam meg, hogy egy befektetôhöz szegôdnek. Fogalmam sem volt, hogy mennyit ajánlanak, mert zárt borítékban adtuk le a licitet. Nagyon akartam nyerni, úgyhogy a kikiáltási ár ötszörösét kínáltam — így lettem én a befutó. Nehéz hónapok voltak, rengeteg fejtörés, fá-
8
jó csalódások, ne is kérdezze. De megérte. Mónika, Ön kislányként hogyan élte meg mindezt? Milyen képeket ôriz azokból az idôkbôl, amikor még nem szakmabeliként, nem is vállalkozóként nézett itt körül? Tóth Mónika: Elsôként a kényelem jut eszembe. A lassúság. Mindenre volt idô, senki sem sietett. Több mint 50 ember dolgozott itt, legfeljebb ezer készítmény két és félhavi készletével. Sokkal világosabban elkülönültek a szerepek; a szaktudásnak minden pillanatban érzékelhetô rangja volt házon belül és a betegekkel fenntartott kapcsolatban egyaránt.
Tóth Tihamérné: A háború elôtti szellem uralkodott itt. Ez azt jelenti, hogy a gyógyszerésznek tekintélye volt. Városszerte ismerték és megbecsülték mindnyájukat. Manapság nem is nagyon tudják, hogy ki a gyógyszerész és ki az asszisztens. A gyógyszertárat egyre inkább kereskedelmi egységként kezelik — a betérôk és a törvényalkotók egyaránt. Talán az újjáéledô gyógyszerészi gondozás még helyre teheti a dolgokat… Mondja, Mónika, a családi hagyomány, a Sas patika múltja, vagy maga a szakma vonzotta, amikor úgy döntött, hogy gyógyszerészetet tanul? Tóth Mónika: Számomra mindig is fontos volt a visszatekintés, ha úgy tetszik, a hagyomány. Az is sokat számított, hogy Békéscsabán az emberek szerették és megbecsülték a Sas gyógyszertárat. Természetesen mindez nem számított volna akkor, ha maga a gyógyszerészet nem érdekel. Habár alapvetôen reál beállítottságú vagyok, ez önmagában kevés lett volna ahhoz, hogy épp a gyógyszerészetet válasszam hivatásul. Ahogy most végiggondolom, úgy érzem, hogy a kérdésében megfogalmazott szempontok mindegyike szerepet játszott abban, hogy végül is édesanyám nyomdokaiba léptem. Abban ugye nincs semmi különös, hogy egy szakma generációkon át öröklôdik. Ahogyan például az ügyvédi vagy az orvosi pálya, a gyógyszerészet is számon tart egész gyógyszerészdinasztiákat. Az önök esetében azonban nem arról van szó, hogy a szülô átadja a stafétabotot a gyerekeinek: Önök együtt dolgoznak. Ráadásul anya és lánya, márpedig ez a kötelék rendszerint bonyolulttá teszi a dolgokat, nem igaz? Tóth Mónika: A mi helyzetünk a maga nemében tényleg különleges. Lehet, hogy meglepi majd, amit mondok, de manapság a gyógyszerész-hallgatók körében nem divat visszatérni a szülôk vállalkozásába. Az én patikus-hátterû évfolyamtársaim közül minden második különbözô cégeknél, leginkább gyógyszergyáraknál helyezkedett el. Idôvel kiderült, hogy Mónika jól döntött, de az elhatározás pillanatában Ön mint
anya örült-e annak, hogy a lányából is gyógyszerész lesz? Tóth Tihamérné: Igen, nagyon örültem neki. Nem én beszéltem rá, de titkon mindig is reméltem, hogy nem kell majd idegen kézbe adnom a patikát. Egészen más abban a tudatban dolgozni, hogy amit létrehoz az ember, azt a gyereke továbbviszi. Ez azóta is nagyon fontos szerepet játszik a döntéseimben. Nem néhány évre, hanem akár 50 esztendôre is tervezünk, amikor fejlesztésekrôl, változtatásokról határozunk. Egyszerûen a sajátomként kezelem azt az idôt is, amikor én már nem leszek jelen. Mónika egy családi vállalkozást vesz át. És Ön? Miért lett gyógyszerész? Tóth Tihamérné: Nyolcadikos koromban döntöttem úgy, hogy vagy óvónô, vagy gyógyszerész leszek. Azt biztosan tudtam, hogy a tanári pályára alkalmatlan vagyok, kedvem sem volt hozzá, mert sosem szerettem magyarázni… Akkor nincs könnyû helyzetben… Gyógyszerészként is naphosszat magyaráz, kérdésekre felel, nem?
9
Tóth Tihamérné: Persze, de ez azért nem olyan, mint katedrán állni és szerepelni óráról órára. Egy gyógyszertárban nem szerepel az ember. Tóth Mónika: Egyébként vannak, akik ezt a szakmát is szereplésként élik meg, és csodálkoznak, amiért nem úgy alakul a patikájuk helyzete, ahogyan szeretnék. Pedig érthetô, hiszen ahhoz, hogy a fellépésünk meggyôzô legyen, aktívan ott kell lenni, folyamatosan nyomon követni a változásokat, és állandóan bôvíteni kell ismereteinket. A jó „gondozás” titka, hogy egyidôben kell kapcsolatot tartani az orvosokkal, tudni a ma már forgalomban lévô többezer készítményrôl, összeköttetésben lenni a beszállítókkal és folyamatosan frissíteni a jogszabályokra, törvényekre vonatkozó ismereteinket. És akkor a magisztrális szerkészítésrôl még nem is beszéltem, melyek elkészítéséhez szintén érteni kell, mégpedig jól. Azt hallani manapság, hogy a magisztrális szerek visszaszorulóban vannak. Sok patika már a legegyszerûbbek elkészítését sem vállalja. Önöknél hogy megy ez? Tóth Tihamérné: Tényleg nem nagyon éri meg, de ahogyan a mottónk, „Családbarát gondozó nagypatika” is kifejezi: amire a betegnek szüksége van, azt mi megpróbáljuk a tudásunkhoz, lehetôségeinkhez mérten a leggyorsabban elkészíteni. Egyébként is, épp abban a gyógyszertárban ne készülne magisztrális gyógyszer, amelyben a pemetefû cukorka született?
10
Ezt úgy érti, hogy a Sas patika gyógyszerésze csinált elôször pemetefû cukorkát? Tóth Tihamérné: Nem tudom, hogy készítette cukorkát pemetefûbôl más is, de az biztos, hogy azt a gyógy-cukorkát, amelyet ma ezzel a névvel árulnak Magyarországon, a mi patikánk egyik korábbi tulajdonosa, egy Réthy Béla nevû gyógyszerész találta ki és gyártotta elôször itt, a patika mögötti épületben. Ez persze a hagyomány érve a magisztrális gyógyszerkészítés mellett. És az üzleti megfontolásokkal mi a helyzet? Vannak-e vitáik Mónikával arról, hogy mi éri meg, és mi nem? Tóth Tihamérné: Mónika rendkívül kényes a szakmai munkára, úgyhogy fel sem merül, hogy azt az üzleti érdek bármikor is háttérbe szoríthatná. Mint minden családi vállalkozásban, közöttünk is vannak nézeteltérések, ám mi mindig az összhangra, az egységes megoldásra törekszünk. Megosztottuk egymás közt a feladatokat. Hárman dolgozunk a cégben: Mónika, Attila, a fiam, és én. Mónika és én visszük a vállalkozást a szakmai részszel együtt, a fiam pedig a számítógépes hátteret gondozza, illetve a mindennapi ügymenet feltételeit teremti meg. Az összes orvosi rendelô kialakítását, a felújítási munkákat is ô irányította. Tudja, ez az épület 1892-ben épült, úgyhogy nem csoda, hogy mintegy száz év után hozzá kellett nyúlnunk… Orvosi rendelôik is vannak? Ez hogyan jutott eszükbe? Tóth Tihamérné: Ez manapság bevett gyakorlat. Aki komolyan tervez, az próbálja maga köré csoportosítani az orvosokat. Ha végiggondolja, ez elég logikus, hiszen egy gyógyszerész számára létfontosságú a folyamatos forgalom. Ha az orvos épp a tôszomszédságban rendel, az a legegyszerûbb, ha a páciens a rendelôhöz legközelebbi patikában váltja ki a gyógyszereit, nem? És hogyan kerültek a rendelôkbe orvosok? Tóth Tihamérné: Átvállaltunk egy önkormányzati feladatot. A háziorvosok rendelôjét ugyanis minden településen az önkormányzatnak kell biztosítania, magánorvosokat pedig hirdetéssel kerestünk.
Tóth Mónika: Hirdetnünk egyébként nem nagyon kellett, mert annyira központi helyen vagyunk, hogy ôk kopogtattak nálunk. Egy pszichiátriai központot is mûködtetünk a kórháznak: bérelünk egy hozzánk közel esô ingatlant, mert a kórháznak nem volt kapacitása arra, hogy rendbehozza. Így aztán most van tíz magán- és négy háziorvosi rendelésünk, plusz a pszichiátriai szakrendelô. Ezek az ingatlanbefektetések azért hasznosak, mert forgalmat generálnak nekünk, illetve segítik a szorosabb beteg-orvos-gyógyszerész kapcsolat kialakulását. Megkérdezhetem, hogy mikor voltak utoljára szabadságon? Tóth Mónika: Szabadságon? Ami azt illeti, nagyon át kell gondolnunk, hogy mikor megyünk szabadnapra. A kisfiamat is csak reggel és este látom, a férjemmel együtt nagyon várnak haza. A patikában én és édesanyám felváltva tartjuk a frontot. Aki elôbb végez, az készít vacsorát; szokás szerint nálunk fut össze a család, beleértve Attiláékat is, akik a közeljövôben alapítanak családot. Kilenc óra elôtt ritkán széledünk szét. Tehát a gyerekek felnôttek ugyan, Mónikának már saját családja is van, de az
életük továbbra is közös. Hogyan sikerül elkerülniük az ebbôl fakadó konfliktusokat? Tóth Mónika: Néha nem könnyû, de még mindig több elônye, mint hátránya van. Édesanyám szokta mondani, hogy egységben az erô, és ebben igaza is van. Ugyanakkor nyomasztó tud lenni, hogy reggeltôl lefekvésig csak a patikáról folyik a szó — képtelenek vagyunk kikapcsolni… Tóth Tihamérné: Azért szombaton és vasárnap általában pihenni tudtok. Nekem ez ritkábban jut ki: elég gyakran bent vagyok a patikában ilyenkor is. A hosszú nyitva tartási idôhöz képest viszonylag kevés a gyógyszerész nálunk, úgyhogy aránylag sûrûn kerül rám a sor. Tóth Mónika: Meg kell mondanom, hogy az én hétvégéim csak azért nyugodtak, mert tudom, hogy édesanyám is bent van. Hiába, hogy az ember megbízik a munkatársaiban, azért az a biztos, ha valamelyikünk jelen van. Ez is hozzátartozik ehhez a nehéz, de szép szakmához. Fáczán Anna Margit
11
„Helyreáll
az orvos – gyógyszerész – beteg egység” Beszélgetés Klebovich Imrével, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerészeti Intézetének tanszékvezetô egyetemi tanárával, megbízott dékánnal, a Magyar Gyógyszertudományi Társaság új elnökével
A gyógyszerész-szakma több évtizedes álma vált valóra a múlt év utolsó napjaiban: az országgyûlés törvénybe iktatta a gyógyszerészi hivatás méltó elismerését jelentô Dr. Pharm. cím használatát… Ez a néhány évtized egészen pontosan 68 évet jelent! A szóban forgó törvényt elôször még 1940-ben kezdeményezte Mozsonyi Sándor professzor — az ô íróasztalánál ülök most egyébként —, aki a gyógyszerésztudományi kar elsô dékánja volt. Különleges tudású, amellett karizmatikus ember volt ô, aki
12
— többek közt — a háború alatt megszervezte, hogy itt, az intézetben gyártsanak gyógyszert, amellyel aztán gyakorlatilag ellátták Budapestet. Kezdeményezése, a gyógyszerészi foglalkozás doktori címe csak mostanra, három generáció munkája nyomán vált valósággá. Ez nyilvánvalóan plusz vonzerôt jelenthet a pályára igyekvôk számára, ám a természettudományos szakmák iránt világszerte erôsen visszaesett az érdeklôdés. Milyennek ítéli a hazai helyzetet? Megjelent a HVG-nek egy nagyon informatív
különszáma a felsôoktatásról, a jellemzô adatokkal. Ebbôl az olvasható ki, hogy a gyógyszerészet presztízse jó, a jelentkezés átlagosan két-háromszoros. Más kérdés, hogy ha a számok mögé nézünk, mit találunk. A felvételi tárgyak a kémia, a fizika és a biológia, és tapasztalatunk szerint a leendô hallgatók „minôsége” azon múlik, hogy melyik középiskolából jöttek, illetve hogy ott milyen szinten tanulták ezeket a tárgyakat. Sajnos azt kell mondanom, hogy a színvonal csökkenô tendenciát mutat, bár természetesen vannak jobb évfolyamok. Ha jól tudom, négy egyetemen folyik képzés. A végzett hallgatók száma elegendô a szakma igényeihez képest? Budapest, Szeged, Debrecen és legújabban Pécs a képzés helyszínei; azt mondhatjuk, hogy évente összesen nagyjából háromszáz gyógyszerész végez, és ez bizony kevés; az ipar, a kutatás, az egyetemek, a különbözô állami szervezetek, hatóságok és persze a patikák többet igényelnének. Új meg új gyógyszertári hálózatok létesülnek, tömegével nyit-
ják a patikákat, és mondanom se kell, hogy jobb fizetést kínálnak, mint amit, mondjuk, az egyetem ajánlhat — szóval elviszik a végzettek jó részét. Amíg az államilag finanszírozott képzés ezen a szinten marad — márpedig nincs reális esély a növekedésre —, addig hiány lesz gyógyszerészekbôl. A fizetôs képzést ugyanis csak nagyon kevesen engedhetik meg maguknak az ára miatt, bár a félévenkénti csaknem egymillió forint után például nálunk a térítési díj szeptembertôl „csak” 730 ezer forint lesz. A gyógyszergyártók nem tehetôk érdekeltté, nem vonhatók be valamilyen formában a képzés támogatásába? De igen, ez létezik, azonban nem elsôsorban az alapképzésben. Ôk abban érdekeltek, hogy speciális szakgyógyszerész-képzéseket, doktoranduszokat finanszírozzanak. Az alapképzésben legfeljebb negyed-ötödévben írnak ki célzott pályázatokat, ösztöndíjakat, amelyek természetesen arról szólnak, hogy a támogatás fejében jó elôre magukhoz kötik az arra alkalmasnak talált hallgatókat.
13
Az egyetemek hogyan igyekeznek megszerezni és kiképezni a jobb hallgatókat, azaz van-e verseny a négy hazai intézmény között? Természetesen van, ami például abban is megnyilvánul, hogy mit milyen óraszámban nyújtunk a hallgatóknak. Nálunk mondjuk matematikából, növénytanból, fizikai kémiából két félév van, másutt csak egy, tehát mi ezeken a fontos alapozó területeken igyekszünk többet adni. De ugyanez érvényes az ötödévre jellemzô fakultációra is, amikor a hallgatók a gyógynövénytantól a gyógyszertechnológián át az elméleti és gyakorlati tevékenységig terjedô lehetôségek közül választhatnak. Nos, mi több mint harminc (!) kötelezôen választható tantárgyat kínálunk, s hozzá a többi, szabadon választható tárgyat. Mi kell még a mai követelményeknek megfelelô, korszerûnek mondható oktatáshoz? Az egyetemnek az a dolga, hogy korszerû szemléletet adjon át a hallgatóinak. A gyógyszerészet ráadásul igazi interdiszciplináris tudomány, hiszen átfogja a kémia és a fizika különbözô területeit, illetve az orvosi, a mûszaki tudományok stb. vonatkozó részeit. Ezt
14
csak úgy lehet magas színvonalon tanítani, hogy az oktató követi és ismeri ezen tudományágak legfrissebb eredményeit, módszereit, és persze képes ezeket az ismereteket megfelelô módon át is adni. Ehhez ma már egy újabb feltétel a megfelelô mûszerezettség; magyarul: hogy ne csak beszéljünk arról, hogy elvileg mit és hogyan lehetne mérni, hanem a hallgatóknak lehetôségük legyen mindezt a gyakorlatban is megtapasztalni. Ezen a területen egyébként, szintén van szerepe a külsô támogatásnak, hazai és külföldi cégek felajánlásainak. Mindez a nagyüzemi gyógyszergyártás, a gyógyszer-technológia területén egyértelmûnek tûnik, de mi érvényes a gyógyszertári gyógyszerészetre, ahol az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kapnak a kereskedelmi szempontok? Az elején említett, várva-várt törvény több dolgot is rögzít éppen erre vonatkozóan. Csak az egyik közülük a Dr. Pharm., amely a szakma hatalmas felértékelôdését hozhatja magával. Ezentúl nem az „aranyoskám, adjon valamit…” lesz a jellemzô a patikában: a gyógyszerész újra egyenrangú résztvevôje lesz a gyógyításnak. Ennek ad hangsúlyt a másik, mondhatni, forradalmi elem — hiszen az elsô Európában —, amely az orvosi gyógyító munkához kapcsolva rögzíti a gyógyszerészi gondozás fogalmát. Ez a gyógyszerek használatával, hatásaival-mellékhatásaival kapcsolatos tájékoztatástól a patikában is elvégezhetô vérnyomás- vagy vércukor-mérésig mindent magában foglal. Ezzel helyreáll az a hármas, orvos – gyógyszerész – beteg egység, ami korábban már jellemezte a gyógyító tevékenységet. No, és a harmadik pont éppen azt deklarálja egyértelmûen, hogy a gyógyszertári munka nem kereskedelmi, hanem szigorúan szakmai tevékenység! Az oktatásnak pedig ezt kell szolgálnia. Talán az orvos-gyógyszerész kapcsolat erôsödését támasztja alá a személyre szabott terápiának nevezett tendencia is; hol tart ez nálunk az oktatásban illetve a gyakorlatban?
Ehhez elôször vegyük a gyógyszer-technológia példáját: ugye, valamikor ez úgy mûködött, hogy fogták a hatóanyagokat és a segédanyagokat, optimális arányban összekeverték, és tablettát préseltek belôle, vagy kapszulákba töltötték. Ma egy olyan gyógyszerhordozót kell kifejleszteni, amely adott idôben, adott helyen adja le a hatóanyagot, így adott vérszintet biztosít a hatás optimális eléréséhez. Ez sokkal komplexebb gondolkodást igényel, ezt kell az oktatásnak nyújtania, és ez érvényes például a személyre szabott terápiára is. Természetesen az ehhez szükséges tudást is igyekszünk átadni farmakológiában, gyógyszer-technológiában, terápiás ismeretekben, analitikában stb. Azonban mi sajnos hiába tanítjuk az egyedi gyógyszerszint-monitorozást, mert ez rendkívül mûszerigényes, vagyis drága, és nálunk ezért még igencsak gyerekcipôben jár. Egyetlen példa: Amerikában az egyedi gyógyszerszintmonitorozáson alapuló terápia a gyerekgyógyászatban ma már kb. hatvan százalékot képvisel! Ez nálunk még álomnak is elképzelhetetlen, pedig — a terápiás elônyökön túl — az egészségügyi kassza is óriási össze-
geket spórolhatna meg az egyedi pontos dozírozás alkalmazásával. A jövô terápiái a holnap gyógyszereivel valósulhatnak meg: az oktatás szintjén, gondolom, ez utóbbiak már jelen is vannak nálunk, ugye? Természetesen oktatjuk a Bevezetés a gyógyszerkutatásba tárgyat, valamint a gyógyszerinnovációt a pre-klinikától a szabadalmi vonatkozásokig, a maga komplex megjelenésében. Hogy itt is mondjak egy konkrét példát: a fájdalomcsillapítás évezredes problémája a gyógyszerészetnek, és ezen a területen most különleges eredményeket értek el. Olyan ozmotikus retard tablettákat fejlesztenek, amelyekben egy víz hatására duzzadó polimer a lézerrel fúrt parányi lyukon, egyenletes sebességgel préseli ki a hatóanyagot eddig elképzelhetetlenül hosszú idôn keresztül, mindvégig optimális fájdalomcsillapítást biztosítva. Ezért csodálatos dolog a gyógyszerészet, mert ennyire összetett: a kémiától az orvosi tudományokon keresztül a nanotechnológiáig alkalmazza a legújabb eredményeket. László István
15
Száj- és fogápolás csecsemô- és gyermekkorban
Az iskoláskorú gyermekek 60-90 százalékának van lyukas foga, a fogszuvasodás tehát a leggyakoribb szájüregi betegség a gyermekek között. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint 2-5 éves korban már a gyerekek 28 százalékánál megkezdôdik a tejfogak szuvasodása. 11 évesen a gyermekek felének, 19 évesen pedig kétharmadának van lyukas foga a maradandó fogsorban. Az adatok annak ellenére ilyen döbbenetesek, hogy az utóbbi években jelentôsen javult a gyerekek fogainak állapota. 16
Dr. Babay Györgyi gyermek-fogorvossal arról beszélgetünk, hogy mi mindent tehetünk a fenti kedvezôtlen arányok megváltoztatása érdekében, hogy már gyermekkorban megalapozzuk a felnôttkorban sokáig egészséges fogazatot. Ma már túlhaladott az az álláspont, amely szerint a fogak jó vagy rossz minôsége öröklôdik, és ha valakinek rosszak a fogai, gyermekének is szükségszerûen sokat kell majd bajlódnia velük. A fogszuvasodás igenis megelôzhetô, és erre már a terhesség idején figyelmet kell fordítani. Fontos, hogy a kismama egészségesen táplálkozzon, vitaminokban, ásványi sókban, kalciumban, fehérjékben gazdag ételeket fogyasszon, például sok tejterméket, zöldséget, gyümölcsöt, olajos magvakat, halat. A doktornô indulatosan beszél arról, hogy sok asszony várandóssága idején is bekap gyógyszereket, ha rosszul érzi magát, pedig vannak készítmények, amelyek károsítják a magzatban a fogcsírákat. Ezt a gyógyszerészek feltüntetik az ellenjavallatok között, ezért csak olyan gyógyszereket szabad a terhesség alatt bevenni, amelyeket a szülész-nôgyógyász vagy a háziorvos javasol, illetve jóváhagy. Alaptalan az a hiedelem is, hogy a terhesség és a szoptatás szükségszerûen az anya fogainak romlásával jár. A szoptatás nemcsak azért fontos, mert a csecsemôk számára az anyatejnél jobb táplálékot még senki nem talált ki, hanem azért is, mert a szopás a baba számára nehéz munka, és a rágóizmok megerôsödését eredményezi. Ez pedig megalapozza a késôbbi megfelelô rágást, amely
az elsô lépés a jó emésztéshez. Az elsô szilárd falat megrágásához a kisgyereknek harminc izmot kell megmozgatnia. A vegyes táplálkozás megkezdésekor nem kell turmixolni az ételt — mondja a doktornô. Elég, ha az anya villával szétnyomkodja a fôzeléket, a húst, májat, sajtot pedig pici darabokra vágja. Az ételekbe nem szabad cukrot tenni, és a kisgyermek kezébe adott rágcsálnivaló se édes keksz legyen, hanem zöldség-, gyümölcs-, sajt- vagy kenyérdarabka. Természetesen szigorúan elkerülendô a cukros, mézes teák vagy cukros, savas üdítôitalok cumiztatása, hiszen ezek azonnal megkezdik az általában 5-6 hónapos korban kibújó tejfogak pusztítását. Az a jó, ha a gyermek kanálból eszik és pohárból iszik. Ha a baba ragaszkodik a cumizáshoz, és ehhez nem elég az erre a célra speciálisan kialakított szájcumi, a cumisüvegbe vizet töltsön az édesanya. „Nem ritka, hogy a kisgyermek szájíze, fogazata a rendszeresen kapott cukros löttyöktôl úgy elsavanyodik, elszínezôdik, hogy a tejfog helyén már csak fekete gyökereket, csonkokat találok” — mondja Babay doktornô. A cukros, savas italok fogyasztása késôbb is kerülendô. Nagyobb gyermekek csak a fôétkezés után kapjanak édességet, és utána a lehetô legrövidebb idôn belül mossanak fogat. A fogak ápolását az elsô fogacska megjelenésekor meg kell kezdeni. A doktornô szerint fontos, hogy már a néhány hónapos cse-
17
csemô is lássa a családtagokat fogat mosni, mert ez késôbb motivációt jelent számára. Amikor a mama megtisztítja babája fogát, csak egy kis filmszerû réteget kell az alacsony fluoridtartalmú, kellemes ízû fogkrémbôl a pici fejû, puha, lekerekített sörtéjû bébifogkefére tenni, hiszen a gyerekek kb. 2 éves korig nem tudnak megfelelô módon öblíteni. A fogmosás játékos formában történjen, a szülô ne alkalmazzon erôszakot, nem baj, ha egy-egy este elmarad az „akció”. A fogkefét mintegy negyedévenként kell cserélni, fertôzô betegség után azonnal. A fogkefét és a fogkrémet mindig a gyermek életkora szerint kell kiválasztani. Ami a fogmosások gyakoriságát illeti, 2 éves kor alatt egy (esti) fogmosás javasolt, 2-3 éves kor között napi kettô, majd fokozatosan át lehet térni a napi háromra, hiszen az óvodában már ebéd után is mosnak fogat a gyerekek. 2 éves kor
18
felett a filmszerû fogkrémréteget a babszemnyi mennyiség váltsa fel, majd 3-4 éves korban fogkefefej hosszúságú fogkrémmennyiség ajánlott. Pszichés okokból nagyon fontosnak tartom — mondja a doktornô —, hogy a gyermek akkor találkozzon elôször fogorvossal, amikor fogai még épek. A gyermekek nagyon élvezik például, amikor a fogorvosi szék liftként ide-oda mozog, körülnézhetnek a rendelôben, megnézhetik az ott használt eszközöket, tárgyakat, lerajzolhatják élményeiket. Ha az elsô találkozás ilyen kedvezô, az elejét veszi a késôbbi rettegésnek. Ezt követôen évente kétszer érdemes elvinni a gyereket a fogorvoshoz, akkor is, ha nincs panasza. Persze nemcsak a lyukas fogakra kell figyelni. A fogváltás során a húsz tejfogacska helyett huszonnyolc maradandó fog nô, tehát nem egyszerû „helycserérôl” van szó. Gyakran látunk gyerekeket szinte dupla fogsorral, ha a tejfogak nem esnek ki idôben, így a „végleges”, maradó fogak vagy a tejfogak elôtt, vagy a tejfogak mögött nônek ki — mondja Babay Györgyi. Nagyon-nagyon fontos, hogy a szülô „dupla fogak” megjelenése esetén is vigye el fogorvoshoz gyermekét. Ilyenkor ugyanis a „dupla fogazatot” meg kell szüntetni. Ez rendszerint foghúzást jelent, melyet fogszabályozás követ. Errôl fogsza-
bályozó orvosnak kell döntenie, és fontos tudni, hogy a fogszabályozás megkezdéséhez gyakran nem kell megvárni, míg valamennyi maradandó fog megjelenik. A fogszabályozás nem csupán esztétikai okokból fontos, hanem azért is, mert helyreállítja a megfelelô harapást, fogsorzáródást, és ez is fontos a fogak minôségének megôrzéséhez. A gyermekfogorvos egyébként nemcsak a fogakat vizsgálja meg, hanem az íny, a szájnyálkahártya és a nyelv állapotát is. Az íny gyulladása utalhat például C-vitamin-hiányra, fekélyes formában fertôzésekre, vagy egyes belgyógyászati betegségekre, néha például leukémiára is. A nyelven lévô lepedék alakjától vagy színétôl függôen szintén jelezhet belgyógyászati betegségeket, és a gyermekfogorvos a fiatalok körében ma oly divatos piercingek által okozott gyulladásokat, allergiás reakciókat is felfedezheti. A fogak egészségének megôrzése érdekében fontos a fluoridban gazdag ivóvíz fogyasztása, hiszen a fluoridok elôsegítik a jó fogzománc képzôdését. A fogzománc ugyanis a közhiedelemmel ellentétben élô, anyagcserét folytató anyag. A fogak fluoridhoz juthatnak ivóvízbôl, élelmiszerekbôl, olajos magvakból, burgonyából, halételekbôl, illetve fluorid tartalmú fogkrémekbôl, de szükség esetén a fogorvos tanácsolhatja a Zymafluor tab-
letta szedését, illetve a különbözô korosztályok számára különbözô Elmex fogzselék használatát. Dr. Babay egy további korszerû prevenciós eljárásként említi az úgynevezett barázdazárást, melyet a fogszuvasodás megelôzésének érdekében öt-hat éves kortól a maradandó nagyôrlô fogakon alkalmaznak. A foganként néhány perces kezelést igénylô eljárás lényege, hogy egy speciális fehér filmréteget visznek fel a fogak barázdáira. A fény hatására megszilárduló anyag egyrészt tükörsimává teszi a gödrös felületû fogak felszínét, így gátolja a baktériumok megtelepedését és a lepedék kialakulását, másrészt fluoridtartalma révén fokozatosan juttat védô fluoridokat a fogzománcba. A kezelést 2-3 évenként meg lehet ismételni. G. J.
A gyógyszerészek számos segítséget nyújthatnak a szülôknek abban, hogy gyermekeik foga jól ápolt legyen. Segíthetnek kiválasztani az életkornak megfelelô fogkefét és fogkrémet, hiszen sok patika e termékek széles választékát kínálja. Felhívhatják a figyelmet a fluoridpótló készítményekre (Elmex fogzselé, Zymafluor tabletta) és arra, hogy érdemes megbeszélni a fogorvossal, hogy a gyermeknek szüksége van-e ezek valamelyikére. A Zymafluor vényköteles készítmény ugyan, mégis jó, ha kiadásakor a patikus hangsúlyozza, hogy csak az elôírás betartásával szabad szedni. Ha a fogorvos tanácsára zselét vásárol valaki, annak alkalmazását is érdemes megbeszélni a szülôkkel. A zselét a fogorvos által javasolt gyakorisággal, vékony filmként kell a fogakra felkenni, majd pár perc elteltével lemosni. Iskoláskorú gyermekeknél bevezethetô a fogközök megtisztítására alkalmas fogselyem, illetve az ínyt is erôsítô, az ínybetegségeket megelôzô, ínysorvadást hátráltató szájzuhany használata. Ezekrôl is tájékoztathatja a szülôket a gyógyszerész, hangsúlyozva, hogy egyik sem pótolja a fogmosást.
19
E Enem gyedül megy Korábban pályázatokat, nyereményakciókat szerveztek az iskoláknak. Hogyan támadt az ötlet, hogy egész napos rendezvényt hirdetnek a rendszeres résztvevôk között? A pályázatoknak valóban nagy sikerük volt mindig is. A TEVA gyerekvitaminját népszerûsítô kiírásunkra például több száz pályázati anyag érkezett. A Tuti Gumitamin mackó-figurája számtalan diákot megihletett: egy késôbbi prezentáció alkalmával a Teva egyik tárgyalóját teljesen beborítottuk a beérkezett rajzokkal és történetekkel. Ezek a kreatív alkotások a legkülönfélébb ötletes technikákkal készültek, úgyhogy tényleg rendkívüli volt az összkép. Mondanom sem kell, hogy ennél meggyôzôbb eredmény nemhogy nincs, de nem is kell. Nem kevesebb, mint nyolcszáz iskolát értünk el így, diákokat és tanárokat egyaránt. Csakhogy az egészséges életmód kialakítása szempontjából mindennél fontosabb, hogy a gyerekek szülei is halljanak arról, hogy mi használ, mi árt, illetve mi hiányzik a hétköznapjainkból.
20
Egészségnap. Egyszerû, beszédes név egy egésznapos, családi rendezvénynek, amelyet az iskolák szerveznek országszerte, egységes forgatókönyv szerint. Célja, hogy a diákok és szüleik hozzáértô emberektôl szerezzenek ismereteket és élményeket az egészséges életmódról. A programot az Arcadia-Reklám Kft. dolgozta ki, lebonyolításában pedig tanárok, védônôk, orvosok és gyógytornászok vesznek részt. A megkóstolható, kipróbálható termékeket és a tájékoztatóanyagokat maguk a gyártók biztosítják, így kapcsolódik össze az egészségnevelés a merketinggel. Az elmúlt év két Egészségnapjáról és új terveikrôl kérdeztük Fehér Margitot, a cég ügyvezetô igazgatóját.
Széles körben elterjedt vélekedés, hogy manapság az embereket a pénzen kívül nem érdekli semmi. Mégis, hogyan boldogultak az átlagember pénz- és idôhiányával? Ôszintén szólva fogalmam sincs. Talán a forgatókönyv és a részt vevô iskolák rugalmasságának köszönhetô, hogy az Egészségnap ennyire vonzó lehetett. Bizonyára sokat számított, hogy az iskolák nem egyszerûen feladatot teljesítettek, hanem a megadott forgatókönyvet kiegészíthették saját ötleteikkel. Így aztán volt olyan település, ahol a védônôk nemcsak a megadott szûréseket, vagy nem csak a megadott körben végezték el, hanem elôkészítettek és lebonyolítottak egyéb, a témához kapcsolódó méréseket is. Így vércukorszintet, koleszterinszintet, a vér CO-tartalmát ellenôrizték. Más helyeken pedig új fordulókkal bôvítették az általunk elôírt eseményeket. Mi annyit kértünk, hogy vérnyomás-
és súlymérés, kenyérsütés és termékkóstoltatás mindenképpen legyen. A kenyérsütéshez minden iskola kapott teljes kiôrlésû lisztet, és az otthon megsütött kenyeret aztán az Egészségnapon megkóstolhatta mindenki. A Teva mint egyik fôszponzorunk, Eurovit Cvitamin pezsgôtablettájával és Elmex fogkrémjével jelent meg, mindkettônek nagy sikere volt. A kenyeret értem, de vitamint vagy táplálék-kiegészítôt mi értelme kóstoltatni? Ezek hatása egyszeri alkalmazás után kimutathatatlan, nem? Nekünk, nagyvárosiaknak eszünkbe se jut, hogy vannak az országban olyan települések, ahol az ott élôk azt sem tudják, hogy vitaminkészítmények vagy táplálék-kiegészítôk egyáltalán léteznek. Tehát azért kell megkínálni ezekkel mindenkit, akit csak lehet, hogy az íz, az élmény formájában elraktározódjon az információ: ez fontos, és sok mindenben segíthet. Az egésznapos rendezvény értelme is éppen ez, hiszen az egészséges életmóddal kapcsolatos információkat kioszthattuk volna akár egy füzetben is, nem igaz? Csakhogy mindnyájan tudjuk, hogy könnyebben és jobban rögzül bennünk minden, amihez tapasztalat, élmény fûzôdik. Arról nem is beszélve, hogy manapság a szülôk és a gyerekek igen kevés idôt töltenek együtt, úgyhogy egy-egy ilyen Egészségnap több szempontból is emlékezetes maradhat a résztvevôknek. Háromszáz iskolával dolgoztak együtt. Találtak olyan napot az évben, amelyik mindnyájuknak megfelelt? Ez hihetetlen… Ó, nem, de nem is kerestünk. Az iskolák szabadon választhatták meg az idôpontot: akkor rendeztek Egészségnapot, amikor az iskola élete megengedte, netán kifejezetten igényelte azt. Tudja, rendkívül meggyôzô — és persze örömteli — tapasztalat, hogy a háromszáz iskola gyakorlatilag lefedi az országot. Ennek alapján talán nem túlzás azt állítanom, hogy olyasmit szerveztünk — és szervezünk a jövôben is –, amire tényleg mindenkinek szüksége van.
21
Bizonyára sokakat vonz a nyereményjáték is… Igen, sok értékes és érdekes dolgot osztottunk szét az iskolákban, illetve a családok között. Cégünk ajándékaként az összes részt vevô intézmény kapott egy négyfunkciós mérleget. A sorsoláson sok vérnyomásmérô, vitamin, étrend-kiegészítô talált gazdára – és természetesen rengeteg tájékoztató anyag került a résztvevôkhöz. Ezeket a cégekkel közösen készítettük, majd mi juttattuk el a rendezvények szervezôihez. Tudja, nagyon sok információ kering a köztudatban az egészséges életmódról, de az emberek rendszerint ömlesztve, aránylag kevés értelmezéssel jutnak hozzá mindahhoz, ami valóban hasznukra lehetne. Úgy gondolom, hogy fontos feladatot teljesítünk, amikor egy-egy ilyen Egészségnapon tematizálva, élményhez kötve adunk át információt, befogadható mennyiségben, rendszerezve juttatjuk el az emberekhez mindazt, amit tényleg tudniuk kell. Ez persze a partnereink érdekeit is szol-
gálja, hiszen termékeikrôl széles körben, ugyanakkor személyre szabottan szereznek tudomást a potenciális vásárlók. Van-e bármi adatuk ezekrôl a rendezvényekrôl? Regisztrálták-e a résztvevôket, esetleg vezetik-e bármiképp a szûrések eredményét? Nagyon sok — és a kértnél jóval részletesebb — beszámolót kaptunk az iskoláktól. Az intézmények több mint fele hosszadalmas, fényképekkel illusztrált leírást küldött arról, hogyan zajlott náluk az Egészségnap. A mérések eredményeit rögzítettük, és minden felnôtt résztvevô kapott regisztrációs lapot. Ennek egyik oldalára jegyezték a védônôk a kapott értékeket, jelezve, hogy az illetônek szükséges-e orvoshoz fordulnia eredményeivel. A másik oldalon pedig 3-5 kérdést tettünk fel, melyeket akkor tudott megválaszolni valaki, ha figyelmesen elolvasta a kitett plakátokat. A regisztrációs lapnak ezt a felét, persze kitöltve, el lehetett küldeni a címünkre, és ezzel be lehetett nevezni egy sorsolásba — szintén értékes ajándékokért. Talán hihetetlen, de minden második felnôtt elküldte a regisztrációs lapját! És ha már a számoknál tartunk: az Egészségnap legutóbbi, ôszi rendezvénye több mint 40 ezer felnôttet és csaknem 57 ezer diákot ért el. Ez tényleg bámulatos. Tavasszal lesz legközelebb Egészségnap. Mivel készülnek, lesz-e újdonság, vagy marad a jól bevált forgatókönyv? Alapvetô változtatásra nem készülünk, bár tavaly nem jutott megfelelô szerephez a dohányzás elleni küzdelem — a cégek valamilyen okból nem szívesen költöttek erre. Remélem, hogy idén ez nagyobb teret kap. Fáczán Anna Margit
Az Egészségnap szívesen látja, és köszönettel fogadja minden szakember segítségét, köztük természetesen a gyógyszerészekét is. Az Arcadia Reklám Kft. az alábbi címen és telefonszámon várja mindazok jelentkezését, akik részt vennének az iskolai rendezvényeken.
1182 Budapest, Nemeske u. 5.
22
• Tel.: 06-1-290-50-49
23
„Megszoktam a felelôsséget”
Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Ez év február elsejétôl Eszenyi Enikô színész-rendezô a Vígszínház új igazgatója.
Próbáljuk meg felvillantani annak az útnak néhány meghatározó pontját, amelyen idáig eljutott. Úgy kezdôdött, hogy „már óvodás koromban is…”? Igen, de nem színész akartam lenni, hanem táncosnô! Arra emlékszem, hogy úgy négy-öt éves lehettem, amikor a keresztanyám küldött is nekem egy pár kis balettcipôt. A szatmári Csengerben viszont, ahonnan én származom, volt ugyan falusi értelmiség, például némettanárnô meg zongoratanárnô is, de éppen tánctanár nem volt… Amikor pedig Debrecenbe költöztünk, már elmúltam tizenkét éves, és úgy gondoltam, hogy már késô lenne táncolni tanulnom. Miért és hogyan fordult a színház felé? A szüleimre, illetve az egész családra az volt jellemzô, hogy tanítók, tanárok voltak, így a nagyapám is, akit én már sajnos nem ismerhettem — balesetben korábban meghalt —, de akirôl nagyon-nagyon sokat hallottam. Legendás ember volt tanítóként is — elôször kántortanító volt, majd a csengeri iskola igazgatója lett —, de emellett mindig csinált vala-
24
mit: nagyon jól hegedült, magyar nótákat írt, nyert velük okleveleket a Rádióban, de kórust is szervezett parasztemberekbôl. Verseket szavalt, és bizony színházat is rendezett: megrendezte a Kôszívû ember fiait, méghozzá úgy, hogy megszerezte hozzá a Nemzeti Színház példányát — még ma is megvan, benne az ô instrukcióival. A nagyapám példája tehát nagyon erôsen hatott rám, és rajta kívül még volt a családban egy Eszenyi Olga nevû színésznô is, aki a Nemzeti Színházban játszott, róla is sokat hallottam, úgyhogy vonzott a színpad. Versekkel kezdte? Mesemondó versenyen vettem részt, meg persze szavaltam is, aztán jártam színjátszó körökbe. A legjobb az Agrártudományi Egyetem csoportjában volt, mert ott gimnazistaként én voltam a legfiatalabb, és nagyon sokat tanultam a többiektôl. Egyszer aztán Rentz Antal szabadtéren megrendezte az Oresztészt, amiben statisztaként szerepelhettem, és akkor éreztem azt, hogy igen, nekem ez nagyon tetszik, nagyon jó dolog színházat csi-
jól tudtunk az osztállyal együtt gyötrôdni és örülni, borzasztóan erôs kapcsolat alakult ki köztünk: lett egy másik családom, az osztály, és még két apukám, a két tanárunk. De én nemcsak tôlük tanultam sokat, hanem a társaimtól, a többiektôl, tényleg! Talán azért is, mert kevesen voltunk — végül összesen heten –, és ezért nekünk sokkal többet kellett agyalnunk, dolgoznunk az alkotó folyamatokban, mint egy nagy osztályban. Nem mindegy az, hogy kikkel van együtt az ember hosszú éveken át, reggeltôl estig, és itt csupa értékes ember volt, mindenki meg is állta késôbb a helyét a pályán. Mi Kaszás Attilával még a
Lope De Vega: A kertész kutyája (Fotó: Almási J. Csaba)
nálni. Jártam utána egy fél évig a színházi stúdióba is, majd azon a tavaszon felvételiztem, és egybôl fel is vettek a fôiskolára. És rögtön kapcsolatba került a Vígszínházzal is… Igen, ahogyan nemrégiben a vígszínházi sajtótájékoztatón szóba került, tényleg talán volt abban valami sorsszerû, hogy eltévedtem, miközben a felvételire igyekeztem: nem ismertem jól Budapestet, és amikor tévedésbôl a Körúton a rossz irányban elvillamosoztam a Margit-híd felé, nagyon gyönyörûnek találtam egy épületet. Megkérdeztem, mi az, és akkor tudtam meg, hogy az bizony a Vígszínház! És rövid idô múlva az elsô rostán ki felvételiztetett? Marton László! De aztán végül is nem hozzá, hanem Horvai István és Kapás Dezsô osztályába kerültem. Így kezdôdött, most már 29 éve, kapcsolatom a Vígszínházzal. Milyen volt a fôiskolás Eszenyi Csengerbôl? Elôször egy kicsit elveszett itt a fôvárosban, a család nélkül, kevés pénzzel, budaörsi, kamaraerdei albérletekben. Egyszer meg is támadtak, mert éjszakai villamosokkal jártam haza, hiszen állandóan késô estig benn voltunk a fôiskolán, megszállottan dolgoztunk. Nagyon
25
Eisemann - Halász - Békeffi: Egy csók és más semmi, Kern Andrással (Fotó: Szlovák Judit)
végzés elôtt, májusban összeházasodtunk, és aztán hárman, Méhes Lászlóval együtt kaptunk szerzôdést a színházhoz. Színésznô lett tehát, sikeres — tudjuk, na— gyon sikeres, csak a fontosabb szere— peinek felsorolása megtöltené az oldalt. Miért nem érte be ezzel, miért akart a ri— valda túloldalára kerülni, rendezôként? Ez nem a másik oldal: a fôiskolán akkor nagyon természetes volt, hogy közösen kellett kitalálnunk jeleneteket, és nem volt érdekes, hogy adott helyzetben ki színész, és ki inkább a rendezô, egyszerûen „egymást rendeztük”. Az nem véletlen, hogy a Horvai-Kapás osztályokból késôbbi színész-rendezôk sora került ki. Én elôször a Csongor és Tündét szerettem volna megrendezni — még a fôiskolán tervezgettük az osztállyal, de végül is hiába ismertem nagyon jól a darabot, úgy éreztem, hogy bizonyos részeket nem fogok tudni igazán jól megoldani, és elbizonytalanodtam. Így lett belôle a Leonce és Léna?
26
Igen, szerettem ezt a Büchner-darabot. Hívtak is Pécsre Lénát játszani, de nem tudtam menni, amit azért is nagyon sajnáltam, mert Kulka János lett volna a partnerem. De csak foglalkoztatott a darab, és aztán megismerkedtem Böhm Gyurival, aki azt mondta, hogy „a Budapesti Kamaraszínháznak van egy kis stúdiója, beszélek velük, hátha megengedik, hogy ott megrendezd”. Na, Csizmadia Tibi, az évfolyamtársunk volt az „illetékes”, úgyhogy nem volt akadálya a dolognak, csak éppen pénzt kellett szerezni hozzá. Én akkor szépen elmentem a Dunaholding nevû cég sajtótájékoztatójára, és bizony kértem és kaptam is aztán támogatást tôlük a produkcióra. A Vígszínháznak akkor nagyon jó plakátokat tervezô Erkel Lászlót kértem fel díszlettervezônek — azóta is vele dolgozom —, akirôl kiderült, hogy a gimnáziumban játszotta Leonce szerepét, másnap hozta is az aláhúzogatott példányát… Akkor rögtön tudtam, hogy a csillagoknak itt nagyon jó együttállásuk van, Kaszás Attila, Papp Vera és Szarvas Jóska lettek a fôszereplôk, és más nagyszerû színészek, akik közül sokan sajnos már nincsenek köztünk. Szóval, ezzel a fantasztikus csapattal megcsináltuk az elôadást, aminek óriási sikere lett, megnyertük vele az akkori Színházi Találkozó díját Kaposváron s egyéb díjakat, aztán bejártuk vele a fél világot. Mindez 1991-ben indult, és rövid idô múlva még a nagy sikerhez képest is meglepô ajánlatot szült, ugye? Igen, mert egy kis stúdiószínpadon jól megrendezni valamit, az azért nem fogható egy nagyszínpadi munkához: márpedig Marton László azzal a megdöbbentô ajánlattal állt elô, hogy rendezzem meg nálunk a nagyszínpadon — a West Side Story-t! Na, amikor az elsô ámulatból felocsúdtam, rögtön felhívtam telefonon Ladányi Andreát, aki akkor Finnországban dolgozott éppen, de örömmel elvállalta a koreográfia megalkotását, a karmester pedig Makláry László lett. Ma már nyugodtan mondhatom, hogy legendás elôadás született, amiben rettentô fontos szerepe volt annak, hogy egy prózai társulatban
tanulni. A felelôsséget is volt alkalmam megtapasztalni, hiszen nagy produkciókat csináltam, amelyek egészen összetett feladatot jelentettek, a mûvészi munkán túl a szervezésig és az anyagiakig. Megszoktam azt az érzést, Szegedtôl Prágán át Amerikáig, hogy a végsô felelôsség az enyém, ezért nem tartok tôle. László István
Frank Wedekind: Lulu, Szôcs Artúrral (Fotó: Almási J. Csaba)
olyan kitûnôen énekeltek a színészek. Nekem ez akkor és ott természetes volt, ahogyan megoldották a szerepüket zenében is, és emellett még fantasztikusan mozogtak, táncoltak. Eszembe jut például Kun Attila, aki a darabban a harmadik sorban táncolt, és azóta balettmûvész, koreográfus lett, dolgozott a világhírû londoni Rambert-balettnél is. Ezután újabb és újabb hazai és külföldi rendezések következtek, tudjuk, egészen Amerikáig. Tehát tény, hogy bizonyított már mint színész és mint rendezô. De azért a legnagyobb befogadóképességû magyar prózai színházat vezetni — mégiscsak nagy ugrás, nem? Nem tart egy kicsit a feladattól? Nem, hiszen akkor nem pályáztam volna meg. És olyan nagy ugrásnak sem gondolom: a fôiskolai éveket nem számítva huszonöt éve itt vagyok gyakorlatilag minden áldott nap, ismerek mindenkit és minden zugot. Tizenhét éve a színház programjának kialakításában is benne vagyok évrôl-évre, és Marton Lászlótól tényleg rendkívül sokat lehetett
21 27
SZÉPSÉG, EGÉSZSÉG, OTTHON MILUPA laktózmentes 400 g tápszer Javallat: laktózmentes tápszer, laktóz (tejcukor) érzékenységben szenvedô csecsemôk részére. Egyedüli tápanyagforrásként is használható csecsemôk részére 6 hónapos korig. Újszülött kortól adható, teljesértékû táplálék laktóz (tejcukor) érzékenységben csecsemôk számára. 6 hónapos kor után vegyes táplálékkal kiegészítve használható. A Milupa laktózmentes tápszer tartalmaz minden a csecsemô egészséges növekedéséhez, fejlôdéséhez szükséges tápanyagot. A laktózérzékenység gyakran hasmenéses megbetegedés következményeként alakul ki. Ilyen esetekben laktózmentes tápszer használatával a tünetek gyorsan enyhíthetôk. A tápszer parenterálisan nem adható.
844 Ft +5 %
nagyker. ár ÁFA
NYILVÁNTARTÁSI SZÁM: 920; OÉTI 1111/2008 EAN-KÓD: 5997672301861 ATC-KÓD: V06D LEJÁRATI IDÔ: TÁROLÁS: szobahômérsékleten RENDELHETÔSÉG: VN VÁMTARIFASZÁM: 1901100090
GYÁRTÓ: NUMIL Hungary Kft.
TB-TÁMOGATÁS: normál 55% 595 Ft emelt: 90% 974 Ft
VOLTARENTHERMO tapasz Javallat: komfortérzés, fájdalomcsillapítás: a meleg keresése ösztönös emberi cselekvés: a sportolást vagy testmozgást követô meleg, lazító fürdô, a fájdalmas hát melegítése a radiátor mellett mind olyan módszerek, amelyekkel komfortérzést lehet kiváltani. Ugyanakkor fokozódik a vérkeringés, lazul az izommerevség és végül csökken a fájdalom. Biztonságos: a Voltarenthermo tapasz nem bocsát ki semmilyen farmakológiailag aktív vegyületet, és semmilyen anyag nem szívódik fel a szisztémás keringésbe a tapasz helyi alkalmazása során. Hatásmód: az egészséges emberi test hômérséklete állandó, kb. 37 °C. Ha a test felszínét melegítjük, a kapillárisok megnyílnak, és a fokozódó véráramlás elszállítja a felesleges hôt és fenntartja a testhômérséklet homeosztázisát. Emiatt a Voltarenthermo tapasz alkalmazása a bôrre való felhelyezése után serkenti a helyi vérkeringést, és ennek köszönhetôen enyhíti az adott terület fájdalmát és érzékenységét.
36
VOLTARENTHERMO tapasz 2 x
406 Ft + 20 %
nagyker. ár ÁFA
EAN-KÓD: 5997371702617
VOLTARENTHERMO tapasz 5 x
811 Ft + 20 %
nagyker. ár ÁFA
EAN-KÓD: 5997371702624 A KÉSZÍTMÉNYEK KÖZÖS ISMÉRVEI: NYILVÁNTARTÁSI SZÁM: CE0459 LEJÁRATI IDÔ: 24 hó TÁROLÁS: szobahômérsékleten VÁMTARIFASZÁM: 3005100000
GYÁRTÓ: Novartis Consumer Health
37
