Február
FEBRUÁR
FEBRUARIUS Február már az antik Rómában is az évvégi vígasságokat követõ testi-lelki purgálás idejének számított. A hónap latin neve is a szabin februm (tisztulás) szóból ered. Februa (engesztelõ) pedig Mars isten anyjának, Junónak egyik mellékneve; ahogy Februa életet adott Marsnak, úgy ad helyet február márciusnak. Rómában február 10-e volt a tavasz hivatalos kezdõnapja, 11én Quirinus termékenységistennek áldoztak és bolondünnepet tartottak; 13-24-e között az elhunyt szülõk és más holtak engesztelésének idõszaka volt (Parentalia). Tisztító célzatú ünnepek: 15én a farkasûzõ és férfiavató Lupercalia; 19-én a matrónák mutattak be áldozatot a ház és a holtak védõisteneit (Lares) szülõ Lara istennõnek, a csend nimfájának; 22-e a szeretet ünnepe, és a halottak bankettje; 23-a Terminalia napja, amikor Terminust köszöntötték, a határok istenét (a régi naptárban február volt az év utolsó hónapja, határa); 24-e pedig a Regifugium (királymenekülés) napja. Az õsidõkben az uralkodásra kijelölt idõ lejártával, az év végén a királyt feláldozták. Ekkor volt még a Fornaccalia, a sütõkemence istennõjének, Fornaxnak ünnepe, valamint egy másik halotti ünnep, a Feralia (neve az inferna, azaz az alvilág szóból ered). A keresztény hagyományban február a nagyböjt kezdete, ahogy régi magyar neve is mutatja: Böjtelõ hava. Csillagászatilag február a Halak hava, mert ekkor a Nap a Halak jegyében jár (február 21. március 20).
2009 BÖJTELÔ HAVA 1
V
Ignác, Virgínia
2
H
Karolina, Aida
3
K
Balázs
4
Sze Ráhel, Csenge
5
Cs
Ágota, Ingrid
6
P
Dorottya, Dóra, Titanilla
7
Szo Tódor, Rómeó
8
V
Aranka, Jutocsa
9
H
Abigél, Alex
10
K
Elvira
11
Sze Bertold, Marietta
12
Cs
Lídia, Lívia
13
P
Ella, Linda
14
Szo Bálint, Valentin
15
V
Kolos, Georgina, Gina
16
H
Julianna, Lilla
17
K
Donát
18
Sze Bernadett
19
Cs
Zsuzsanna
20
P
Aladár, Álmos
21
Szo Eleonóra, Norina
22
V
Gerzson, Zétény
23
H
Alfréd, Mirtill
24
K
Elemér
25
Sze Mátyás, Jázmin
26
Cs
Géza, Alexander
27
P
Edina, Szvetlána
28
Szo Ákos, Bátor
1979. február 1. (30 éve történt) Hazatért Iránba 15 évi számûzetés után Khomeini ajatollah. 1799. február 2. (210 éve történt) Megszületett Bartha János színész, a Nemzeti Színház társulatának alapító tagja. 1809. február 3. (200 éve történt) Hamburgban megszületett Felix Mendelssohn-Bartholdy német zeneszerzô, akinek legismertebb mûve Shakespare Szentivánéji álom címû darabjához írott nyitánya, amely minden esküvôn felcsendül. 1979. február 5. (30 éve történt) Meghalt Thurzó Gábor író, kritikus, mûfordító. 1909. február 6. (100 éve történt) Megállapodott az Osztrák-Magyar Monarchia és Törökország Bosznia-Hercegovina elfoglalásának kérdésében. Törökország lemond Bosznia-Hercegovina területérôl 54 millió korona kártérítés fejében, valamint a Monarchiának biztosítania kell a mohamedánok szabad vallásgyakorlatát az elfoglalt területen. 1999. február 7. (10 éve történt) Meghalt Hussein jordán király. 1979. február 9. (30 éve történt) Londonban meghalt Gábor Dénes, magyar származású, Nobel-díjas angol villamosmérnök. 1919. február 10. (90 éve történt) Megszületett Bessenyei Ferenc színész. 1919. február 10. (90 éve történt) Megszületett Komlós Juci színésznô. 1929. február 11. (80 éve történt) Aláírták a lateráni egyezményt, amely biztosította a Vatikán szuverenitását. A XI. Pius pápa és Olaszország között megkötött szerzôdés (konkordátum) értelmében ezen a napon jött létre Vatikánváros. 1809. február 12. (200 éve történt) Megszületett Abraham Lincoln, az USA 16. elnöke. 1809. február 12. (200 éve történt) Megszületett Charles Robert Darwin angol természettudós, aki megalkotta a természetes kiválasztódás elméletét. 1859-ben jelent meg fô mûve: A fajok eredete.
1779. február 14. (230 éve történt) A helybeliekkel történt összetûzése során meghalt James Cook kapitány, skót felfedezô Hawaii-on. Ô volt az elsô európai, aki áthajózott a Déli-sarkkörön. 1989. február 14. (20 éve történt) Mûködni kezdett az elsô mûholdas telefon. 399. február 15. (1610 éve történt) Halálra ítélték Szókratész filozófust. 1939. február 16. (70 éve történt) Imrédy bukása után gróf Teleki Pál másodszor alakított kormányt, amelynek 1941. április 3-án bekövetkezett haláláig volt a miniszterelnöke. 1659. február 16. (350 éve történt) A legrégebbi ismert csekk erre a napra van dátumozva. 400 angol fontról állították ki, ma is megtekinthetô a Westminster Apátságban. 1959. február 16. (50 éve történt) Fidel Castro lett Kuba vezetôje, miután elûzte Fulgencio Batista jobboldali diktátort. 1959. február 17. (50 éve történt) Felbocsátották az elsô meteorológiai mûholdat, ami 9,8 kg-ot nyomott. 1989. február 21. (20 éve történt) Meghalt Márai Sándor író, költô, újságíró. 1819. február 22. (190 éve történt) Spanyolország átengedte Florida egy részét az Egyesült Államoknak, 1821-ben a fennmaradt részeket eladta neki 5 millió dollárért. 1879. február 24. (130 éve történt) Megszületett Hankóczy Jenô mezôgazdasági kutató, feltaláló. A liszt sikértartalmának és vízfelvevô képességének meghatározására megszerkesztette az úgynevezett farinográfot. 1899. február 26. (110 éve történt) Széll Kálmánt választották Magyarország miniszterelnökének, aki 1903. 06. 27-ig töltötte be tisztségét. 1989. február 27. (20 éve történt) Meghalt Konrad Lorenz osztrák etológus. 1899. február 28. (110 éve történt) Eberhardban (Pozsony vármegye) 90 éves korában meghalt gróf Apponyi György országbíró, a késôbbi neves politikus, gróf Apponyi Albert apja.
29
FEBRUÁR
Évfordulók
FEBRUÁR
1849-re emlékezve... Február
1-jén a Délvidékrõl kivont magyar seregek után vonuló szerb csapatok fosztogattak, gyilkoltak: Zentán kétezer védtelen polgárt öltek meg. Az átcsoportosítás nyomán a császáriak fölényét biztosította, hogy a hadászatilag fontos várakat õk tartották megszállva, úgymint Arad, Temesvár, Eszék várát. Egyedül Pétervárad volt magyar kézen. 3-án a feldunai hadtest déli szárnya Iglón éjszakázott. Guyon ezredes hanyag felderítése következtében az éj folyamán a császáriak a magyar seregre törtek, a magyar gyalogságnak azonban hálóingben is sikerült kiûznie az ellenséget a városból. 4-én az erdélyi hadszíntéren Bem serege Vízaknán 4 napos harcba bocsátkozott Puchner csapataival és vereséget szenvedett. A szászsebesi lakosok legyilkolták a csatatéren fekvõ magyar sebesülteket és ápolóikat. Bem kezdeti sikeres elõrenyomulása megakadt, serege retirálni kényszerült. Közben két orosz hadtest is bevonult Havasalföldrõl Erdélybe Puchner megsegítésére. 5-én Guyon maga kérte Görgeitõl hadosztályával a Branyiszkón való áttörést, a hegy megvívását. Komoly harc után tervét siker koronázta, Görgei egyesült serege másnap bevonulhatott Eperjesre. 8-án az Aradot ostromló Gaál Miklós tábornok seregét megtámadta egy fõleg szerbekbõl álló haderõ. A várat ostromló magyarok nehéz helyzetbe kerültek, azonban a szerbek elõrenyomulása Arad belvárosában megakadt, mert a szerb katonák azonnal fosztogatni kezdtek. Ezt a zûrzavart kihasználva Asztalos Sándor százados rendezte a magyar sereg sorait és kiverte a szerbeket a városból, súlyos veszteséget okozva az ellenségnek. Kossuth e napon engedélyezte a horvát hadifoglyok hazabocsátását, akik addig a BudapestSzolnok vasútvonal építésénél dolgoztak. 9-én, miután Bem tábornok 8 ezer fõs erõsítéshez jutott Déván, újra összecsapott Puchner csapataival Piskinél. A Sztrigy patakocska hídjánál alakult ki a leghevesebb összetûzés, ahol a cs. kir. csapatok ismét a gyõzelem küszöbén álltak. Ne fuss magyar, ne fuss! Nincs híd, nincs haza! kiabálta ekkor a magyar nyelvet éppen csak törõ Bem tábornok. Nagy áldozatok árán (kb. 800 magyar halott) a hadiszerencse fordult, most már hosszú távon a magyar sereg javára. A cs. kir. csapatok hátráltak s Bem azonnal nyomukba eredt. Az ellenséget lábbal lehet megverni volt kedvenc mondása s haditerveinek alapja. 10-én a feldunai hadtest Kassára ért és egyesült Klapka seregével. Így már 50 ezer magyar katona indulhatott Dembinski parancsára déli irányba, pontosabban a MiskolcHatvanGyöngyös vonalra, hogy csatát álljon Windisch-Grätz seregével. 11-én Szegedig nyomult elõre a délvidéki császári haderõ, de a város elõtt a magyarok vereséget mértek rájuk, az ellenség visszavonult. A hónap közepén az magyar parlamentben megerõsödtek a Béke-pártiak, akiknek egyik fõ szószólója Jókai Mór volt. Ugyanakkor e napokban szavazták meg a rögtönítélõ törvényszékek felállítását is a hazaárulók megbüntetésére. 18-án Windisch-Grätz és vezérkara észbekapott és rájött, lehet, még sincs vége a magyarok lázadásának és Gödöllõ körül kezdte összpontosítani haderõit. 26-án szinte véletlenszerûen botlottak egymásba éppen Kápolna körül a cs. kir és az egyesített magyar seregek. Így e napon bocsátkozott elõször csatába a két haderõ, vagyis elõször állt
30
A kápolnai csata. A császári seregek támadása 31
FEBRUÁR
szemben a két fõsereg. Létszámban a magyarok voltak többen, szervezettségben azonban még nem vehették fel a versenyt a császáriakkal. A csata 2 napon keresztül folyt. A magyarok hadiszerencséjét jellemzi, hogy a seregtestek egy része oda sem ért idõben a csatatérre. A csatában részt vett magyar parancsnokok neve ismerõs: Klapka György, Dessewffy Arisztid, Poeltenberg Ernõ, Görgei Artúr, Aulich Lajos, Kmety György... A fõparancsnok Dembinsky tábornok a harmadik napi csatát nem merte felvállalni, így a magyar sereg elégedetlenkedve, de rendezetten vonult vissza a Tisza bal partjára. A vereség ellenére a csata megmutatta, hogy ez a magyar hadsereg bátor, ütõképes, parancsnokai pedig már a harcban is gyakorlatot szereztek. Dembinsky tábornok fõparancsnokságát azonban nem volt hajlandó tovább tûrni a magyar parancsnoki kar. 27-én az erdélyi harctéren Bem seregei fényes sikert arattak: Erdély határán kívülre, Bukovinába üldözték Puchner 6 ezres seregét! A piski ütközet után ugyanis Medgyesre vonult a magyar sereg, onnan 4 nap alatt 150 kilométert menetelt és végül 26-án Besztercérõl a Borgói szoroson át kiverték a császáriakat, felszabadítva ezzel Erdélyt. A Debrecenben székelõ magyar kormány fellélegezhetett: keletrõl egy ideig bizonyosan nem várhattak meglepetésszerû támadást. A hónap utolsó napján, 28-án tehát Erdélyországban és Debrecenben végre volt ok az ünneplésre!
FEBRUÁR
Lelki útravaló Gondolatok a hatalomról...
Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentõl, ami hatalom pedig van, az az Istentõl rendeltetett. (Róma 13,1-7) Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levele az egyik legkedveltebb és a teológusok által is sokra becsült levél. Luther szerint, ha csak ebbõl ismernénk Jézust és az evangéliumot, akkor mindent tudnánk, ami az üdvösségünkhöz fontos és elegendõ, az életben meghatározó viszonyulási pontokról: Isten és ember viszonyáról, a törvényrõl, az evangéliumról és a földi hatalmakról. Ezért is képezheti évszázadok óta vita tárgyát, hogyan kell értelmezni a Római Levélnek idézett mondatait. Megdöbbentõ, hogy Pál apostol hogyan beszélhetett Néró császárról, mint Isten általi hatalom birtokosáról, aki zsarnok volt, és példaképe lett a mindenkori keresztyén-üldözõknek. Háborog a lelkünk, amikor történelem zsarnokaira, diktátoraira gondolunk, akik visszaéltek a hatalmukkal. Nem értjük azt az érvelést, amivel a XX. század háborúiban találkozunk, amikor katonák azzal védekeznek: parancsra tettem. Hogyan lehet Istentõl rendelt hatalomról beszélni ott, ahol ilyen parancsokat kell végrehajtani? A hatalom kérdésérõl nem csupán az ország(ok) vezetõi szintjén, hanem személyes szinten is gondolkodni, beszélni kell. Nem engedhetjük el Isten szavát ebben a kérdésben a fülünk mellett, csak az úgymond fejesekre mutogatva. Hiszen mindenkire bízatott hatalom a saját családja felett, vagy olyan munkakörben, amikor másokat kell(ene) vezetnie. Fontos tehát, hogy tisztában legyünk a hatalom és a hatalmasságok eredetével és céljával. Az Isten szava Pál apostol szavain keresztül tanít bennünket, ellentmondások nélkül. Az elõbb említett negatív történelmi példák Isten egyedüli és kizárólagos hatalmának nem mondanak ellent, csak azt mutatják be, mivé lesz az ember, ha az Istentõl kapott hatalommal visszaél. Történészként ezt egy mondatban úgy foglalhatnám össze, hogy a hatalom még több hatalmat kíván. A pszichológia úgy magyarázza: a hatalomnak jellemtorzító ereje van és lehet. Minél nagyobb hatalomról van szó, annál inkább. A Bibliában is olvashatunk erre példákat. Egyik legismertebb Saul esete, akit maga az Isten választott ki és kent fel királlyá, amikor pedig hatalmával visszaélt, sorsa õrület és halál lett. Pontius Pilatus, az Újszövetségben hatalma fényében tetszeleg, amikor Jézusnak ezt mondja: hatalmam van feletted. Jézus azonban szelíden inti: Semmi hatalmad nem volna, ha felülrõl nem adatott volna neked... (János 19,11) S bár Pilatus szíve szerint elengedte volna Jézust, féltve földi hatalmát, megfeszíttette. Az már nincs a Szentírásban, hogy nemsokára más tartományba helyezték Pilatust, aki ott öngyilkos lett... Pál megállapítása, hogy nincs hatalom mástól, mint Istentõl, ami hatalom pedig van, az az Istentõl rendeltetett felelõsségre von és egyben bíztat. Felelõsségre von, hogyan élünk azzal a hatalommal, amit kaptunk. Legyen az bármily kicsiny vagy nagy, mert mint mindennel, ezzel is el kell majd számolnunk az Isten színe elõtt. Akár ország vagy gyülekezet vezetõjeként, akár egy család fejeként, vagy felelõs munkát végezve ne minket lássanak, hanem azt az Istent, aki az adott feladatra a hatalmat nekünk adta. Egyben bíztat és vígasztal, hogy semmilyen állami vagy munkahelyi vezetõ sem tehet olyan hatalomra szert, ami Isten irgalmától és szeretetétõl végleg elszakítana. Egyetlen elnyomó hadsereg vagy hatalom se ülhet véglegesen diadalt rajtunk. GYÕRFFY ESZTER
32
Beszélgetés Burai Józseffel, a 100 Tagú Cigányzenekar nagybõgõsével Talán nincs is Magyarországon, így Ferencvárosban sem olyan ember aki ne hallott volna a 100 Tagú Cigányzenekarról, mégis, kevesen tudják, hogy Ferencvárosban lakik az együttes egyik nagybõgõse. Burai Józseffel beszélgetünk. Hány tagú valójában a 100 tagú? 140. Igazából a zenekar az igényekhez alkalmazkodva különbözõ létszámú fellépéseket vállal, a vonósnégyestõl kezdve a kamarazenekarig, 20, 30, 40, 50, 70, 80 és 100 fõvel is vannak koncertek. Mikor és hogyan alakult a zenekar? 1985-ben alakultunk; november 3-án ünnepeltük a 23. születésnapját. Megható a megalakulás története, ugyanis idõsebb Járóka Sándor világhírû cigányprímás temetésén megjelent vagy száz cigányzenész (talán még több is), és ott merült fel, hogy ha a bajban össze tud gyûlni ennyi kiváló muzsikus, és együtt játszanak, akkor máskor is jó lenne hasonló számban együtt zenélni. Nem csak a szomorú gyászzenéket, hanem a cigány muzsika minden zamatát, virtuozitását el kellene játszani, és ehhez érdemes lenne létrehozni egy koncertzenekart, amiben a híres zenészdinasztiák mind együtt játszhatnának, mint a Boross, Berki, Csócsi, Lakatos és a többiek. Hogy indult a pályád? 1949-ben születtem Fóton, ahol nagyapám, Nagy Dezsõ a Károlyi gróf zenésze volt, prímás a kastélyban, ahol most a Fóti Gyermekváros üzemel. Édesapám is kiváló zenész volt, szintén nagybõgõs. Sajnos az ötvenes években minden cigányzenésznek el kellett menni gyári munkásnak. Ô az újpesti pamutipari gyárba került. Kiváló dolgozó volt, csoportvezetõ lett, és szerencsére a zenérõl sem kellett teljesen lemondania. Ugyanis a pamutgyárnak volt egy operettzenekara, és ott volt lehetõsége fellépni, alkalmanként pedig hétvégente elment lagzikba, ünnepségekre. Öten voltunk testvérek, jelenleg már csak a bátyám él, a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjével kitüntetett és Nívódíjas Burai Sándor, aki szintén alapító tagja a 100 Tagú Cigányzenekarnak. Szóval igazi, hagyományos zenészcsaládból származol.
33
FEBRUÁR
A zene a vérünkben van
FEBRUÁR
Igen, édesapám és bátyám már kisgyerekként próbálgatott, hogy lesz-e belõlem zenész, kezembe adták a vonót, ahogy szokás. A cigánygyerekekben általában megvan a zenei tehetség, és a képzõmûvészetekre is, de az nagyon fontos szerintem, hogy tanuljanak, gyakoroljanak, hogy ez a tehetség ki tudjon bontakozni, mert önmagában nem elég. Tehát 13 évesen beiratkoztam az állami zeneiskolában, majd 1 év után, 1964-ben felvettek a Rajkó Zenekarba. Ekkor Farkas Gyula bácsi volt ott a karmester, aki kiváló zenei pedagógus volt, kiválóan bánt és tanította a cigánygyerekeket. Annak idején a vendéglátóipari cigányzenészek 80%-át õ tanította. 8 évet töltöttem a Rajkó Zenekarban. Már 2 év után elvittek külföldi turnékra is. Felléptünk pl. Monte Carloban Grace Kelly születésnapján a 60-as évek végén a Rajkó zenekar, 20 zenésszel, Lendvai Csócsi Jenõ prímással. Miket játszottatok neki? Spanyol darabokat, Liszt, Brahms, Hubay, Dinicu szerzeményeket. Közben elvégeztem a Fazekas gimnáziumban a zenei tagozatot és 1972-ben bevonultam katonának távirdásznak. Ott felvételiztem a Honvéd Mûvészegyüttesbe, és a honvédi szolgálatomat ott töltöttem, Szalai Antal volt a prímás. Leszerelés után a 70-es évek végén, 80-as években az akkor még létezô ORI szervezte utakon vettem részt Európában több helyen, pl. Genfben, és a tengerentúl is. Közben pedig Magyarországon a vendéglátóiparban léptem fel; éttermekben, csárdákban játszottam... De sajnos a rendszerváltással szinte teljesen tönkrement a vendéglátás. Sok neves étterem megszûnt, ahol annakidején sok híres zenekar játszott. Az ember azt gondolná, hogy most sokkal több étterem van. De kevés zenés hely maradt, kevés helyen játszanak zenészek. Szóval 1985-ben megalakult a 100 Tagú Cigányzenekar az Állami Népi Együttesbõl, a régi Rajkó zenekarból, a Honvéd Mûvészegyüttesbõl, a Budapest Együttesbõl és a vendéglátóiparból csatlakozott számos kiváló zenész. A bátyámmal együtt én is csatlakoztam. Azóta fõleg a 100 tagúval járunk külföldre, pl. Franciaországba. Sokszor világsztárokkal együtt lépünk fel. Emellett 2000-tõl 7 éven keresztül minden évben 6-9 hónapot játszottam luxushajókon. Pl. a Holland American Line luxus óceánjáróján, 3 másik magyar cigányzenésszel mi alkottuk a hajó 6 zenekara közül az egyiket, Champage Strings néven. Ezek a hajók általában 1200-1500 utast és 800-1000 fõs személyzetet hordoznak, tipikusan New Yorkból indulnak a keleti-parton délre, Florida, Karib-tenger, Kuba, Mexikó, Panama-csatorna, Kalifornia, Alaszka körúton hajóznak 10-12 napos luxusutakon. Egy héten 3-szor játszottunk a hajó nagy éttermében a vacsorához, illetve a bárban, meg külön megrendelésekre az igények szerint, nagy sikerrel. Mi a helyzet Magyarországon? Az a probléma, hogy most nagyon leszûkültek a lehetségek. Sok a munkanélküli zenész, otthagyják a zenét, elmennek biztonsági õrnek, mert sajnos nem tudnak megélni a zenébõl. Pedig igény lenne rá, sokszor
34
35
FEBRUÁR
játszok fiataloknak is, engem is meglep, de ismerik a cigányzenét, a nótákat, kérik is õket, csak helyszín nem nagyon van már, zenés helyek, ahol játszani lehetne. Van még 1-2 étterem Budapesten, ahol fõleg külföldi csoportok számára szerveznek mûsoros estet, mint pl. a Gundel étterem, Gellért szálló, de a Balatonnál szinte teljesen megszûntek a zenés éttermek. Voltak próbálkozások, tárgyalások a szakszervezettel, adókedvezmény azoknak, akik zenészt alkalmaznak, de sajnos ma már a zenészek kategorizálása is megszûnt. Annak idején az Országos Szórakoztató Központnál kellett kategóriavizsgát tenni, a Gorkij fasoron, és a vendéglátósok ezt kérték is. de ma már mûködési engedély sem kell, nem lehet megkülönböztetni a zenészek kvalitásait, teljesen szervezetlen keretek közt zajlanak a haknik. Mi van az utánpótlással, lehet még reneszánsza a cigányzenének? A fiatalok, akik most tanulnak zenét általában elsõsorban a klasszikus zenét tanulják, hisz a cigányzenébõl nem lehet megélni; de akik tehetségesek és szorgalmasan tanulnak is komolyzenét, klasszikus zenét, azok jól képzett zenészek lesznek, és kinyílik elõttük a világ. Mehetnek bármely európai országba, tárt karokkal, szeretettel várják õket; tudják, hogy a magyar zenészek jó képességûek; ahogy régebben, még ma is nagyon jó hírük, komoly ismertségük van. Vannak is a fiatalok között nagy tehetségek, csodálatos mûvészek, akik komoly szinten mûvelik a zenét a teljesség igénye nélkül, pl. Horvát Béla amerikában, akinek az édesapja klarinétos, ifj. Lendvai Csócsi József, vagy Rácz Ödön nagybõgõs fiai. A mai fiataloknak szerintem ez az egyetlen kiút maradt, csak ezen a szinten és ezen az úton van számukra megélhetés és mûvészi pályán; a komolyzenén keresztül. Ha holnap kineveznének romaügyi államtitkárnak, mit csinálnál? Valószínûleg akkor sem tudnék változtatni a helyzeten, ha ilyen lehetõséget kapnék. Nem tudom, hogy mi történt, miért szûkültek le ennyire a lehetõségek. Már évek óta sok megbeszélés folyik errõl a kollégák, vezetõk közt, hogy lehetne megoldani a zenészek problémáját, és ha ilyen pozícióba kerülnék, akkor sem hiszem, hogy tudnék változtatni ezen. Legfeljebb ha varázsló lennék, akkor valahogy bevarázsolhatnám a zenekarokat az éttermekbe... Azért lehet, hogy egyszer még meg fog változni a dolog, és ki fog alakulni az a helyzet, hogy a mostani generáció, a most tanuló fiatalok meg tudnak majd élni a zenébõl. Az unokámat is tanítom nagybõgõzni; Iváncsik Zsoltika 12 éves. Beirattam zeneiskolába, de azért szeretném, ha tanulna valami más szakmát is a zene mellett, ha találna egy olyan szakmát, ami nem akadályozza azért a zenei pályát sem. A szívem mélyén örülök, hogy zenét tanul, mert szereti a hangszerét, de kimondottan ragaszkodom ahhoz, hogy inkább a klasszikus, komolyzene felé orientálódjon, és emellett persze a cigányzenét is tanulja, mert a gyökereit úgysem tudja elfelejteni, hisz nekünk, cigány muzsikusoknak a vérünkben van a zene. BOLDIZSÁR LÁSZLÓ
FEBRUÁR
Jubileumi év az iskolanôvéreknél 2008-ban ünnepelték 150 éves fennállásukat A Ferencváros szívében a Ráday utca és a Knézich utca által közrefogva 6090 m2-en nap mint nap kb. 800 ember 6 évestõl 94 évesig tevékenykedik: játszik, tanul, sportol, tanít, zenél, imádkozik, takarít, fõz, beteget ápol, közösséget épít... Igen, ez mind megtörténik nálunk, az iskolanõvérek kolostorában és iskolájában. Rendünk, a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanõvérek Kongregációja 1858-ban telepedett le Magyarországon. Alapítónk, Boldog Terézia Gerhardinger nõvér elõzetesen maga jött el Münchenbõl Temesvárra. Így indult a Magyar Rendtartomány története, és azóta 150 év telt el folyamatos munkával, miközben az alapítás egyre terebélyesedett, és szerves részévé vált a Magyar Egyháznak, a magyar oktatásügynek. Ezt a kezdetet és a mindmáig tartó folytatást ünnepeltük 2008-ban, jubileumi évünkben. Az év során ünnepi kiadványokat, filmeket készítettünk, mind a nyolc házunkban tartottunk jubileumi napokat, szerveztünk egyéb ünnepi programokat. Ezek szervezésekor arra törekedtünk, hogy saját gyökereinket keresve forrásokat találjunk, amelyek elõdeinket is táplálták. Hálát adtunk a 150 év alatt összefonódott jóért és rosszért egyaránt, és bocsánatot kértünk vétkeinkért, a sebekért, amelyeket okoztunk egymásnak, tanítványainknak, másoknak. Kértük az Isten áldását szolgálatunkra, és mindazokra, akik hozzánk tartoznak. Az összes ünnepi alkalom bemutatására most nem vállalkozom, de kiemelek néhány érdekes mozzanatot. Két konferenciát tartottunk, az egyiket Debrecenben az ottani egyetemi kollégiumunk rendezésében Nõk, nõkrõl, nem csak nõknek címmel. A nõi örökség átadása állt az elõadások, mûhelyfoglalkozások középpontjában. Nagy érdeklõdés kísérte a háromnapos szimpozion színes programjait, amelyek között kulturális rendezvények, kiállítás-megnyitók is szerepeltek. Ugyancsak sikeres vállalkozásnak bizonyult, hogy mind a négy iskolánkból, Budapestrõl, Debrecenbõl, Szegedrõl és Makóról, sõt az erdélyi missziónkból is meghívtuk pedagógusainkat egy közös nevelési konferenciára. A lelki feltöltõdés mellett igen fontos volt, hogy találkozási lehetõséget teremtsünk az egy ügyet szolgáló tanártársak számára. Az õket körülvevõ szeretetünkbõl reméljük megérezték, milyen sokra becsüljük tevékenységüket. Rendalapítónk 12 évesen kezdett oktatni, és már 15 éves korában tanítói vizsgát tett. Diákjaink számára az iskolai jubileumi nap alkalmával bizonyítani szerettük volna, hogy adott helyzetben õk is képesek lennének ezt megtenni. A 12 éves hatodikos elemisták órákat tartottak kisebb iskolatársaiknak, ugyanígy a 9.-10. osztályos gimnazisták is tanították a fiatalabb diákokat. A tanítás végét diplomaosztással zártuk, és kívántuk a kis tanítóknak, hogy e magukról szerzett jó tapasztalat is segítse õket, hogy megtalálják hivatásukat. 1920-ban a Magyar Rendtartomány több típusú iskolával rendelkezett. A trianoni döntés következtében az ország területének kétharmada elveszett, s így az iskolanõvérek házainak kétharmada is az országhatáron túlra került: 10 maradt az anyaországban, 32 szakadt le. Mind a mai napig élnek magyar iskolanõvérek határainkon túl, a Temesváron élõ közösség például ma a bajor tartományhoz tartozik. Elzarándokoltunk hozzájuk, és velük együtt imádkoztunk azon a számunkra szent helyen, ahol a nõvérek 1858-ban megkezdték tevékenységüket. Földet, követ, vizet és élõ lángot hoztunk haza, erõsítve a tudatot, hogy oda nyúlnak vissza gyökereink. A Szerbiában élõ nõvérek korábban a jugoszláv tartomány részei voltak, és 1993-tól ismét a magyar
36
37
FEBRUÁR
tartomány tagjai lettek. Így az ünneplés átterjedt a Bánátra is: Csókán, Kikindán, Nagybecskereken megható volt tapasztalni, milyen hálás ragaszkodással veszik körül az emberek nõvéreinket, akik nagyban hozzájárulnak a szórványmagyarság identitásának megõrzéséhez. Erdélyben is jártunk a jubileumi év során, hiszen 2004 óta mûködik Szovátán és Felsõ-Nyárádmente falvaiban egy különleges zenei missziónk. Az itteni ünnepünket tehát a magyar népzene, a népi játékok, Kodály Zoltán és más magyar szerzõk kórusmûvei határozták meg. Fontos jellegzetessége volt még ünnepi évünknek az egykori tanítványokkal való kapcsolat erõsítése. Az eddig megszokott osztálytalálkozókon, diákszövetségi találkozókon felül számos lehetõség adódott az együttlétre, például szerveztünk számukra és az egykori piarista, bencés, ferences öregdiákok számára egy nosztalgia tánciskolát. Egykori diákjainkra számítottunk a különbözõ jubileumi események szervezésében, lebonyolításában. Õk bírálták el a jubileumi év Gyökerek c. pályázatára érkezõ diák és felnõtt pályamunkákat. Megadatott, hogy két olyan helyre is eljutottunk, ahol már nem mûködnek iskolanõvérek, de még elevenen emlékeznek rájuk az egykori diákok: találkoztunk és beszélgettünk az egykori nagyhírû kolozsvári Marianum és az Augusteum régi növendékeivel, a csorvási és makó-újvárosi volt tanítványokkal. Az évet ünnepélyesen nyitottuk meg Szegeden, és ünnepélyesen zártuk le Budapesten, ahol Erdõ Péter bíboros celebrálta a szentmisét. Valamenynyi intézményünk bemutatkozott a gyerekek mûsorai által. Megnyitottunk egy kiállítást, amely egyaránt ismerteti 150 évünk történetét és jelenlegi A Knézich utcai iskola tanulói jelenítik meg a Rend 150-es szolgálatunkat. Ezen jubileumi évszámát a kolostor udvarán a napon számos külföldi nõvér tisztelte meg programunkat nemcsak Európából, hanem az Amerikai Egyesült Államokból is. Ezen túl is elmondhattuk, hogy egész Nemzetközi Kongregációnk velünk együtt ünnepelt, hiszen valamennyi nõvértársunkkal közös volt a jubileumi év, mivel rendünk alapításának 175. évfordulóját is 2008-ban tartottuk. Isten, az élet és megújulás Istene vezet minket, hogy karizmánk az egyház és hazánk megújulását szolgálja. Hálásan ünnepeljük 150 évünket, amelyet eddig Magyarországon szolgálhatott rendünk, és ugyanakkor felelõsséggel tölt el bennünket, hogy az Úrnak ezután is terve van velünk. LOBMAYER M. JUDIT házfõnöknõ
FEBRUÁR
A pesti Honvéd Menház ...félistenek háza ez. E háznál szentebb nincsen a világon. E ma már kicsit titokzatos nevû épület a Ferencvárosban állt, a mai Soroksári út 114. szám alatt, a Koppány és Földváry utca közti telken. Valójában a 48-49-ES AGGHONVÉDEK MENEDÉKHÁZÁNAK nevezték új korában. Funkcióját tekintve az ilyen intézményt késõbb menhely-nek titulálták, ma inkább szociális otthonnak hívnánk. Az 1848/49-es szabadságharc veterán katonái laktak itt. Létrejöttének okát jól illusztrálja Jókai egy megrázó novellája A honvédek 1868-ban. Aki nem tud imádkozni, ne menjen a tengerre, csak töltsön el egy napot az inséget szenvedõ honvédekkel, s megtanul imádkozni. Mily kifogyhatatlan változatai a nyomornak! Mily véghetetlen fantáziája az emberi dicsõséget sárbazúzó balsorsnak. Mennyi borzalomteljes életregény! A kezdete mindeniknek ugyanaz: hõs volt, harcolt a szabadságért, az alkotmányért. A vége pedig az, hogy most koldus. Egyik még szemérmes, másik már követelõ, az utolsó már hozzá van szokva az alázatossághoz. Egyik még küzd, még föl akar emelkedni, a másik már fekszik a földön, s ha sár van, a sárban. Az egyik még munkát keres, de nem talál sehol, a legtöbb nem tudja már, hogy mihez kezdjen az életben? ...mind virága, büszkesége lehetett volna e hazának! Jókai aztán drámaian ecseteli a megvakult, nyomorék, megzavarodott elméjûek hadát, a feleségek, gyermekek, özvegyek ugyancsak szerencsétlen életét. A volt honvédek sorsának vége pedig törvényszerûen... a nyomor, mely nem panaszkodik, melynek utána kell járni, melyet föl kell keresni, melyet szép szóval kell vallomásra bírni és kérni, hogy fogadjon el segélyt. Hátra van a panasz, mely nemzete szégyenét nem akarja tetézni, s eltemeti magát a keserû szívbe, amíg bírja, vagy az édes Duna fenekére, mikor már nem bírja. Ez a mi honvéd életünk ábrázatja. E szörnyû körülmények közé taszított hazafiakkal az egész magyar nemzet együttérzett, de a Kiegyezésig minden szervezett jótékonysági akció lehetetlen volt. 1867 után viszont azonnal, törvényszerûen kezdtek alakulni honvédegyletek, honvédmenhelyek, ahol a tragikus állapotba került egykori 48-as harcosokon próbáltak segíteni. Segíteni megbecsüléssel, fizikai állapotuk javításával mindkettõre égetõ szükségük volt akkor. Ezirányú legnagyobb vállalkozás minden bizonnyal a pesti Agghonvédek Menedékházának építési terve volt, amit 1869-ben Vidáts János egykori honvéd százados kezdeményezett a Honvéd Egyleti gyûlésen. Elhatározták, hogy az
38
39
FEBRUÁR
épület 100 fõ befogadására lesz alkalmas, s elsõsorban a vakok, a végtagjaikat vesztettek, a teljesen legyengültek és a legidõsebbek lelnek majd e helyen otthont, kapnak ellátást. A kellõ pénzt közadakozás útján remélték összegyûjteni. A jó ügy mellé azonnal tömegek álltak Jókai Mórtól Damjanich János aradi vértanú özvegyéig bezárólag. Az épületre kiírt pályázatot Lechner Ödön friss diplomás építész nyerte meg. Az általános gyûjtés elindult, a Torinóban számûzetésben élõ Kosuth Lajos 1000 frankot utalt át az épületre, Ferenc József már megkoronázott királyunk 5000 aranyat. S végeláthatatlan sorban adakoztak városok, egyesületek, nemes urak, a jobb módúak, a kevésbé tehetõsek és a Nemzeti Múzeumban elhelyezett Adakozók Aranykönyvében ott szerepel Lónay Anna szolgaleány is 0,10 forintjával. Tóth Kálmán Honvédmenház Könyve ugyancsak e célból jelent meg, benne a nagyközönség elõször olvashatott a szabadságharc legdicsõbb és legtragikusabb pillanatairól. 1871-ben aztán megtörtént az épület alapkõletétele nagy ünnepség keretében, 1873. március 16-án pedig felavatták a Honvédmenházat. A ház avatására írott vers egy idézete áll e sorok legtetején, dicsõ mottóul. A megépült Menház klasszicista stílusú, egy emeletes lett, belülrõl katonás egyszerûség jellemezte. Az emeleten kaptak elhelyezést a volt tisztek, a földszinten az altisztek és honvédek, a szuterénben voltak a ház kiszolgáló helységei és az ebédlõ. A bennlakók egyenruhát kaptak, némi napidíjat és állandó orvosi ellátást. Nagy gyümölcsöskert tartozott a Menházhoz. A lakók mindazonáltal kaszárnyai viszonyokhoz hasonló napirend szerint éltek, ébresztõvel, takarodóval, ügyeletes tiszttel. Eltávozni, több napra szabadságra menni csak parancsnoki engedéllyel lehetett. Ezek a szabályok idõvel több bennlakót a menhely elhagyására késztették. A meghalt lakók temetésérõl is a Ház gondoskodott. A Menház élén kinevezett parancsnok állt, az elsõ Vidáts János honvédszázados lett. 1882-ben nyilvánvalóvá vált, hogy a Honvédmenház nem tudja tovább önállóan fenntartani magát. Így az intézet az állam kezelésébe került egy felügyelõ bizottság vezetésével. 1887-ben 70 tiszt és 30 honvéd volt a Menház lakója. 1890-ben állami határozat született a volt szabadságharcos katonák nyugdíjazásáról és segélyezésérõl, természetesen a Menház lakói is részesül-
FEBRUÁR
tek ezekbõl. Az idõ múlásával sokasodtak a segítségre szoruló veteránok, 1900-ban a Menházat kibõvítették, 150 fõ lett a bennlakók létszáma, és mindegyikük 70 éven felüli. Az ország jószívû honfiaitól rendre érkeztek adományok: pénzösszegek, flaska borok, hordó sörök, és az igazi delikát, a füstölnivaló, évi 3 mázsa szivarvég és dobozos szivar formájában.
A parancsnokok is változtak. Vidáts János tragikus halála után parancsnok volt többek között Mándy Iván ezredes 1883-ig, Maróthy János százados 1883-1887-között. Kökényessy Szaniszló ezredes 1887-tõl parancsnokolt, 1888-tól 1896-ig Cserey Ignác ezredes, aki vezette Kossuth Lajos 1894-es temetésén a veterán harcosokat, majd Szent-Imrey Kálmán százados 1896-1905 között. Az utolsó a sorban Krúdy Gyula százados (az író Krúdy Gyula nagyapja), aki 1913-ban halálozott el. Görgei Artúr 1916-os temetésén is megjelent egy menházi öreg honvéd küldöttség. Még az 1918-as Õszirózsás forradalom és az 1919-es Tanácsköztársaság is elõrántott egy-két remegõ lábú menházi veteránt a forradalmi folytonosság bizonygatására az Országház elé, illetve a Nemzeti Múzeumhoz. Végül azután 1924-ben a Ház utolsó lakói is az örök dicsõség égi mezejére távozván a Menház megszûnt a 48-as veteránok istápolója lenni. Honvédmenházunk a II. világháborúban bombatámadások áldozata lett és eltûnt Ferencváros térképérõl. Éljen hát tovább a mi emlékezetünkben a harcos honfiak és a hazaszeretõ, lelkes közadakozók tisztelete! DINYÉS LÁSZLÓ További információk: Ferencvárosi Helytörténeti Gyûjtemény 1092 Budapest, Ráday u. 18. Nyitva tartás: K-P 12-18, Szo 10-14 Tel.: +36 (1) 218-7420
[email protected],
[email protected]
40
A hidegháború éve Még tartott a II. világháború, amikor a gyõzelemhez közeledõ nyugati világhatalmak a Szovjetunió szövetségesei körvonalazódni látták az európai békét. Franklin Delano Roosevelt, az Amerikai Egyesült Államok elnöke így nyilatkozott: Úgy érzem, Sztálin nem kíván mást, mint biztonságot. Azt hiszem, ha megadok neki mindent, ami csak lehetséges, és semmit sem kérek cserébe, akkor noblesse oblige, nem fog bekebelezni semmit, és hajlandó lesz egy demokratikus, békés világ érdekében együttmûködni. Kevesen tévedtek nagyobbat, mint Roosevelt, aki szerencséjére nem érte meg jóhiszemûségének kudarcát. Szinte ugyanebben az idõben Sztálin, a Moszkvába látogató Gyilasz jugoszláv kommunista vezetõnek így fejtette ki véleményét: Ez a háború más, mint a többi volt: aki elfoglal egy területet, kiterjeszti oda a maga társadalmi rendszerét. Mindenki addig terjeszti ki a maga rendszerét, ameddig ezt hadserege képes megvalósítani. Nem lehetséges másképp. Magyarországot hivatalos terminus szerint felszabadítva, a Vörös Hadsereg a hazai kommunista párt háttérbiztosításaként nem csak az 1947-es párizsi békekötésig maradt, hanem egészen 1991-ig, a Szovjetunió megszûnésének évéig. Igaz, elõbb a szintúgy hivatalos címke szerint, mint ideiglenesen hazánkban tartózkodó katonai egység, majd, mint a Varsói Szerzõdéshez, a vasszövetséghez tartozó csapattest. Magyarország szisztematikus szovjetizálása népi demokratikus álarc formájában, 1947. február 25-én vette kezdetét. Ekkor tartóztatták le szovjet biztonsági erõk Kovács Bélát, az 1945-ös nemzetgyûlési választáson gyõztes párt fõtitkárát, anélkül, hogy a parlament mentelmi bizottsága megtárgyalta volna esetleges kiadatási ügyét, felfüggesztve mandátumát. Szokás volt 1948-at a fordulat éveként emlegetni. Ekkor lett Rákosi Mátyás, a kommunisták legfõbb vezetõje élet és halál ura. Ám, mivel valójában csak helytartó volt, aki maga is rettegett Sztálintól, ezért igyekezett a legjobb tanítvány lenni, kívánságait még túl is teljesíteni. Sztálin parancsához legfõképp az tartozott, hogy Rákosi tanítsa meg félni az egész országot, még saját kommunistáit is. Megkezdõdtek a politikai perek, felállították az internálótáborokat, tízezrével állítottak bíróság elé koholt vádak alapján embereket. Magyarország börtönországgá vált. 1949-re teljessé vált a jelszó: Tiéd az ország, magadnak építed! Az államosítás és a földtulajdon szövetkezetesítése után egyetlen célt tûztek ki: az 1950. január 1-jén induló elsõ ötéves terv teljesítését. Kettészelt égbolt borult Európa fölé. A negyvenes évek végére a kontinensen a két szemben álló hatalmi blokk fokozatosan öntött formát. Megkezdõdött a hidegháború elsõ menete. Ahogyan Churchill volt brit miniszterelnök már 1946 márciusának elején egy amerikai kisváros, Fulton egyetemén tartott beszédében megjósolta: A balti-tengeri Stettintõl az adriai Triesztig vasfüggöny ereszkedett le a kontinensre
Még egy fontos, el nem felejtendõ történeti tényezõ: Washington nem próbált semmiféle atomzsarolást alkalmazni Moszkvával szemben 1945 és 1949 között, tehát amíg Amerika nukleáris monopolhelyzete fennállt. Sem brutális, sem tapintatos formában, sem közvetlenül, sem közvetve.
41
FEBRUÁR
1949
FEBRUÁR
1989 A csodálatos év Sok mindennek kellett történnie külön-külön és egyszerre a nagyvilágban, egymástól függetlenül és egymást mégis kiegészítve, hogy 1989-re ismét szabadnak érezhesse magát a magyar a saját hazájában. Washingtonban Ronald Reagan amerikai elnök felismerte: a világban végbemenõ jelenlegi küzdelem a lényeget tekintve harc a szabadság és totalitarizmus, a jog és jogtalanság erõi között. Ebben a harcban a szabadság elõremutató stratégiájával nekünk kell támadásba lendülnünk... Hazájából, a Szovjetunióból elindulva Mihail Gorbacsov kommunista pártfõtitkár, a színhelyet és a színpadot jól megválasztva, 1988. december 7-én New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyûlésén korszakot váltó beszédet mondott. Ebben elismerte, hogy megértette az idõk szavát és kész megosztani következtetéseit a világ közvéleményével. Hangsúlyozta, hogy a jövõben az emberiség közös érdekei és értékei hivatottak meghatározni a nemzetek viszonyát, amelyekben az ideológia többé nem játszhat szerepet. Fenntartás nélkül elítélte az erõszak vagy az erõszakkal való fenyegetés igénybevételét, és egyetemes elvnek minõsítette a nemzetek azon jogát, hogy szabadon válasszák meg az utat, amelyet követni kívánnak. A nyugati világ egyértelmûen megállapította, hogy Gorbacsov kapitulált; úgy is, mint a kommunista ideológia fõpapja, úgy is, mint kelet-európai gyarmattartó és úgy is, mint a szovjet szuperhatalom vezetõje. Visszapergetve hazánk 1989. évi csodálatos eseményeit, elsõnek egy rádióközlésnek kell eszünkbe jutnia. Pozsgay Imre államminiszter az év elsõ hónapjának végén vágta a hivatalos párt-Magyarország szemébe, s ezzel az ország döntõ többségét kitevõ civil Magyarország tagjai millióinak elismerését vívta ki: nem ellenforradalom, hanem népfelkelés tört ki 1956 õszén. Ebben az esztendõben március 15-e végre évtizedek után újra szabad ünnep lett. 1989 húsvétján tárultak fel a 301-es parcella titkai. Megtalálták az 1956-os mártírok, Nagy Imre és társai évtizedek óta elrejtett sírdombjait és feltárták azokat. Az évszázad temetésére, az ünnepi gyászszertartásra a gyalázatos gyilkosságok évfordulóján, 1989. június 16-án került sor a budapesti Hõsök terén, emlékezõ százezrek jelenlétében, melyet a világ több száz televízió- és rádióállomása közvetített. Azon a napon a világ újra Budapestre figyelt, mint 56 õszének világtörténelmi jelentõségû napjaiban, amikor az a mondás járta: ma három nagyhatalom létezik: Amerika, a Szovjetunió és a Corvin-köz. Júliusban Kádár Jánost búcsúztatták párttársai és hûséges hívei. E két gyászszertartással egyidõben megindulhattak a nemzeti kerekasztal-tárgyalások egy szabad és demokratikus jövõ kialakítása érdekében. 1989 nyarát tüntetések sora tette még emlékezetesebbé: többek között Erdélyért, a romániai falurombolások ellen, valamint a bõs-nagymarosi Duna-Góliát puccsszerû megépítése ellen. 1989. október 23-án vált valóra évtizedeink álma: megszületett a Magyar Köztársaság! Tegyünk mindezekhez két külföldrõl érkezõ hírt, ugyancsak történelemkönyvekbe illõ eseményt. 1989. novemberében ledõlt a berlini fal. A magyar vasfüggöny eltûnése után a két Németországot sem választhatja el többé egymástól a több évtizedes zsarnoki hatalom. Karácsonyi ajándékként érkezett Bukarestbõl a televízió helyszíni közvetítése: a diktátor Ceaucescu az õt kifütyülõ tömeg láttán tátott szájjal szembesült bukásával.
42
43
FEBRUÁR
20 ÉVE HALT MEG MÁRAI SÁNDOR Márai Sándor, eredeti nevén Grosschmid Sándor 1900. április 11-én született Kassán. Öccse Radványi Géza filmrendezô volt. Gimnáziumi tanulmányait Kassán és Eperjesen végezte, majd a fôvárosba ment, és Török Gyula mellett dolgozott a Budapesti Naplónál. 1919-ben cikkei jelentek meg a Vörös Újságban, versei a kassai lapokban. 1919 októberében Bécsen át Berlinbe, majd Frankfurtba költözött. Munkatársa volt a Frankfurter Zeitungnak. Rendszeresen küldte haza magyar nyelvû tárcáit, elbeszéléseit és fordításait a kassai lapoknak. Franz Kafka elsô magyar fordítója. 1923-ban feleségül vette Matzner Ilonát, akivel Párizsba költöztek; innen is rendszeresen írt a német lapokba. 1925-ben megindult az Újság címû napilap, leggyakrabban itt jelentek meg írásai; mint a lap párizsi levelezôje küldte tudósításait, majd a polgári liberális szellemiség nagyhatású szószólója lett. 1927-ben lapjának megbízásából hosszabb közel-keleti útra indult, élményeibôl született az Istenek nyomában címû útirajz. 1928-ban hazaköltözött, Kosztolányi Dezsô szomszédságában lakott a Mikó utcában. Nagy hatást tett szemléletére Thomas Mann, akit még Németországból jól ismert, és Krúdy Gyula álomvilága. 1933-ban lapja Berlinbe küldte; itt nyomon követte Hitler hatalomátvételét. Hitelesen és példás bátorsággal számolt be a nácizmus valóságáról. Kosztolányi Dezsô halála után Márai a Pesti Hírlap munkatársa lett, Vasárnapi krónikái (kötetben, 1943) keresettek voltak. 1941-ben, Kassa visszacsatolása után ellátogatott szülôvárosába, tapasztalatairól ôrjáratában számolt be. 1942-ben az MTA levelezô, 1945-tôl rendes tagja. A második világháború utolsó éveit visszavonultságban töltötte, jórészt irodalmi tevékenységének élt. Megállás nélkül írta Naplóját. 1946. A fôváros ostroma elôl Leányfalura menekült. 1945-46-ban nagyobb nyugat-európai utat tett. Hazatérve adta ki Sértôdöttek 1947-48 címû regényét, harmadik kötetét azonban bezúzták. Kritikus szemmel, mintegy kívülállóként nézte mind a Horthyrendszert, mind a nemzeti oldalt, mind a kommunistákat; emiatt 1948-ban jobbnak látta elhagyni Magyarországot. Svájcba utazott, majd 1950-ben Olaszországban, ezt követôen 1952-ben New Yorkban telepedett le. 1957-ben amerikai állampolgár lett. A nyugati magyar irodalom csoportosulásaiban nem vett részt. Idejének java részét megosztotta Európa és az USA között. 1956-ban, az októberi forradalom hírére Münchenbe ment, de ott már a szovjet bevonulásról értesült. 1968-tól Salernóban (Olaszország), 1979-tôl San Diegóban élt. Utolsó éveit teljes visszavonultságban töltötte. Felesége és fia halála után szegénységben, betegen élt, törôdött egészsége miatt alig tudta ellátni magát. Önkezével vetett véget életének az Egyesült Államokbeli San Diegóban, 1989. február 21-én. 1989-ben posztumusz visszaállították MTA tagságát. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott. A szocialista kultúrpolitika 1948-tól igyekezett elfeledtetni. Az 1980-as években megpróbálták visszacsalogatni, ám ô nem állt kötélnek, könyveinek kiadását sem engedélyezte. Halála után kezdték el munkáit (regények, novellák, napló) újra megjelentetni Magyarországon.
Radnóti naplójából
1939. július 18., kedd Tegnapelôtt a Musée Carnavelet-ben a forradalom 150 éves fordulójának emlékkiállítása. Az 1793. évi Constitution egy emberbôrbe kötött példánya az üveg alatt. Felírás: Constitution de 1793, reliée en peau humaine. Exemplaire Villenave. Uo. Bonnat festménye Renanról; elmélázó hatalmas fej, kövér test, húsos kéz, és a körmök! Óriásira nôtt, ápolatlan, recés körmök. Szinte látom: két mondat között elgondolkozva összepattintja ôket. Elhanyagolt és ugyanakkor gondosan növesztett körmök. Késôbb. Du. 3-6-ig, a Studio des Ursulinesben, három René Clair film, a 14 Julliet 1932-bôl, az Entr'acte, szürrealista film 1924-bôl, remekül fényképezett és ötletes lírai tréfa, (a temetés) és a Le Chapeau de la paille d'Italie, néma 1927-bôl, R.C. legjobb némafilmje. Egy beszélô film után is remek, íme... Mióta eljöttem, nem olvasok újságot; a könyvesboltok elôtt és a Szajna-parton olvasok egy-egy oldalt kedves szerzôimbôl s itt-ott egy-egy folyóiratot, amit itt kapok. Estefelé Dezsô behoz a szobámba egy Hétfô Reggelt. Kinyitom: A mûvészi erôket a legsúlyosabb beavatkozások árán is hozzá kell idomítani az általános világnézeti törekvésekhez. Hitler beszéde a mûvészetrôl. Íme az elsô cím. Visszaadom a lapot. Gyerünk a Désire a Gibert elé. 1939. július 21., péntek Dezsô holnap utazik. Genf-Firenze-Nápoly és lelkiválságai vannak. Nem tudja, hogy melyiket szeresse: Jacqueline-t, vagy Etelkát. E.-t nem ismerem, J.-t egyszer láttam egy villanásra vele, hegyesorrú, okos, kis fr. lány. Dezsô arra büszke, hogy a kislány royalista. Este búcsújátszmát vívtunk a golyósautomatán és tanácsomra meghallgattuk a gramofonoldában a Ca ira-t. 14-én nem hallottam... 1939. július 22., szombat Reggel elutazott D., délután Wagnerék utaztak. Kikísértem ôket az Est-re. Utána jó volt a pályaudvaron maradni, ajándék a sorstól. A Bld Strasbourg sarkán vettem egy darab keserû csokoládét, néztem az utcát, ettem. Egy nô rámmosolygott, felékínáltam, hangos nevetéssel ment tovább. És boldog voltam. Szemerkélni kezdett az esô. Könnyû voltam, lebegtem és áztam. Már zuhogott. Lementem a föld alá. És daloltak egymás után az állomások, Chateau d'Eau! Strasbourg St. Denis, Réaumur-Sebastopol, Réaumur-Sebastopol! Étienne Marcel, Les Halles, Chatelet, Cité, St. Michel, Odéon. S tudtam, hogy valahol a vonal végén felbukkan az utasok elôtt a szundító Alésia s a hortyogó Pte. d'Orléans. 1939. július 23., vasárnap Chantilly-Senlis-Chaalis-Ermenonville. A társasgépkocsi két oldalán ringatózik az édes fr. táj, áradó és mûvelt, fegyelmezetten buja, szinte magához karolja az alacsony eget. A sárgászöld fölött pipacsok lebegnek. Fanni hangját hallom, Zsuzsának meséli: Poussin Itáliában élt és Normandia tájait festette... s én élnék itt? S festeném e csodálatos vidékrôl az otthoni tájat? Hogy hasonlít ez a dunántúlihoz, s mégis más, az idômértéke pontosabb, szigorúbb s mégis könnyedebb dallamú az egész. S ahogy föltûnik a csodálatos renaissance kastély, nem lep meg, úgy ül a tájban, olyan otthonosan! Tavalyelôtt vonattal jöttünk, nem nôtt így ki elôttünk a vidékbôl... ...A kocsi elindul Páris felé, az esô eláll, alkonyodik. Nem úgy, mint felénk, nagy mozdulatokkal, színeket bontva: gyöngyházszínû lesz az ég s a felhôk élesen világítanak. Páris határában repülôgépek ülnek a gyepen, a vörös öv hallgat, újra esik, hûvös van és alig látni embert az utcákon. Este a rue St. Jacques-i görög vendéglôben számoszi muskotályt iszunk a vacsorához, illatos, sûrû, ragyogó bort. [részletek Radnóti Miklós: Napló c. kötetébôl, Magvetô kiadó, 1989] 44
