FEBRUÁR
FEBRUARIUS Február már az antik Rómában is az évvégi vígasságokat követõ testi-lelki purgálás idejének számított. A hónap latin neve is a szabin februm (tisztulás) szóból ered. Februa (engesztelõ) pedig Mars isten anyjának, Junónak egyik mellékneve; ahogy Februa életet adott Marsnak, úgy ad helyet február márciusnak. Rómában február 10-e volt a tavasz hivatalos kezdõnapja, 11én Quirinus termékenységistennek áldoztak és bolondünnepet tartottak; 13-24 között az elhunyt szülõk és más holtak engesztelésének idõszaka volt (Parentalia). Tisztító célzatú ünnepek: 15én a farkasûzõ és férfiavató Lupercalia; 19-én a matrónák mutattak be áldozatot a ház és a holtak védõisteneit (Lares) szülõ Lara istennõnek, a csend nimfájának; 22-e a szeretet ünnepe, és a halottak bankettje; 23-a Terminalia napja, amikor Terminust köszöntötték, a határok istenét (a régi naptárban február volt az év utolsó hónapja, határa); 24-e pedig a Regifugium (királymenekülés) napja. Az õsidõkben az uralkodásra kijelölt idõ lejártával, az év végén a királyt feláldozták. Ekkor volt még a Fornaccalia, a sütõkemence istennõjének, Fornaxnak ünnepe, valamint egy másik halotti ünnep, a Feralia (neve az inferna, azaz az alvilág szóból ered). A keresztény hagyományban február a nagyböjt kezdete, ahogy régi magyar neve is mutatja: Böjtelõ hava. Csillagászatilag február a Halak hava, mert ekkor a Nap a Halak jegyében jár (február 21. március 20).
22
2006 FEBRUÁR 1
Sze Ignác, Virgínia
2
Cs
Karolina, Aida
3
P
Balázs
4
Szo Ráhel, Csenge
5
V
Ágota, Ingrid
6
H
Dorottya, Dóra, Titanilla
7
K
Tódor, Rómeó
8
Sze Aranka, Jutocsa
9
Cs
Abigél, Alex
10
P
Elvira
11
Szo Bertold, Marietta
12
V
Lídia, Lívia
13
H
Ella, Linda
14
K
Bálint, Valentin
15
Sze Kolos, Georgina, Gina
16
Cs
Julianna, Lilla
17
P
Donát
18
Szo Bernadett
19
V
Zsuzsanna
20
H
Aladár, Álmos
21
K
Eleonóra, Norina
22
Sze Gerzsony, Zétény
23
Cs
Alfréd, Mirtill
24
P
Mátyás, Jázmin
25
Szo Géza, Alexander
26
V
Edina, Szvetlána
27
H
Ákos, Bátor
28
K
Elemér
Február 1. Brigitta Írország védõszentje. Tisztelete a keresztény idõk elõttre nyúlik vissza. A gaelek Máriája, a Brit szigetek boldogasszonya. Az V-VI. század fordulóján élt, egy tölgyfa alatti cellában remetéskedett. Más legenda szerint segített a Szent Szûznek a szülésnél, aki cserébe átengedte neki a névnapi elsõbbséget. Ez a nap a négy kelta évszakkezdõ ünnep egyike, tisztító szándékkal ilyenkor hatalmas máglyákat raktak, és egyes következtetések szerint sorsvetéssel emberáldozatot is végeztek, ennek emléke lehet a szalmabábok elégetésének máig élõ szokása. Február 2. Gyertyaszentelõ Boldogasszony Mária megtisztulásának napja (40 nappal a szülés Karácsony után), továbbá Jézus bemutatása a templomban is erre a napra esik. Mózes törvénye alapján ugyanis minden elsõ zsenge az Úrnak szentelt áldozat kell legyen, mely késõbb galambáldozattal kiváltható lett, azonban a régi törvény Jézussal visszatér, midõn feláldozza magát az emberekért. Ezt jelképezi a szentelt gyertya is, önmagát felemészti, hogy másoknak szolgálhasson. Február 3. Balázs Örmény püspök, vértanú. Számos csodája ismert, pl. halszálkától fuldokló fiút mentett meg azzal, hogy megáldotta. A keresztényüldözések elõl hegyi barlangba menekül, ahol vadállatok védelmezik, 316-ban mégis kivégzik. A torkok, kikiáltók, énekesek védõszentje; torokbajok ellen véd a Balázs-áldás.
Február 5. Ágota Szicíliai elõkelõ görög keresztény szûz, aki viszszautasította a helytartó szerelmét, ezért az bordélyba csukatta, majd megkínozták és megölték 250 körül, Decius császár idején. Halála után 1 évvel kitört az Etna, s csak a sírjáról levett fátyollal sikerült megállítani a lávafolyamot. A vulkánkitörések, tüzek ellen hívják segítségül; az ércöntõk, bányászok védõszentje, a középkorban a 14 segítõszent egyike. Február 14. Bálint Orvos, vértanú püspök, aki a legenda szerint megtérített egy pogány fejedelmet azzal, hogy visszaadta vak lánya látását. 269-ben nyakazták le. Lelkibetegségek, nyavajatörés, szédülés esetén kérték segítségét. A II. vatikáni zsinat (1968) mint történelmietlen alak, törölte a szentek sorából. Február 22. Üszögös Szent Péter Szent Péter székfoglalásának napja az antiochai püspöki hivatalban. A Halak havának nyitószentje (Mátyással együtt), miként Pál a Vízöntõé. Egymás meglátogatásának, és a szegények megvendégelésének napja. Tavaszkezdõ nap, nálunk, magyaroknál szerencsétlen napnak számít. Február 24. Mátyás Miután a 12 apostol közül Júdás felakasztotta magát, a többi 11 Mátyást választotta a helyére Jézus mennybemenetele után, de még Pünkösd elõtt. Vértanú, szekercével fejezték le, ezért az ácsok és mészárosok védõszentje. Szekercével töri a jeget, ront, ha talál; ha nem talál, csinál. Szökõévben napja 25-re kerül.
Farsang
A vízkereszttõl hamvazószerdáig (2006-ban március 1.) tartó idõszak a farsang ideje. Az elnevezés bajor-osztrák eredetû, eredetileg a farsangzáró húshagyó keddet jelentette. A gyakorlatban (ami az evést-ivást, duhajkodást illeti) a karácsony és a farsang egybefolyik. A mezei munkákat nélkülözõ hideg és sötét hónapokban a legjobb módszer a depresszió ellen a közös vidámság. Nem véletlen, hogy az ünnepciklus a pogány idõkbõl ered (a római saturnáliák és a görög bacchanáliák öröksége), így az egyház nem is nézte jó szemmel az ördög ünnepét, ez is magyarázza a sok szent ünnepét, ám a hozzájuk fûzõdõ szokások zöme jórészt pogány származású. A hétszámítással bonyolított luniszoláris naptár miatt a farsang hossza változó. Hamvazószerda a húsvét elõtti 40. nap, ez a 40 nap a nagyböjt ideje, elõtte pedig a farsang akkor a legrövidebb, ha március 22-én (a tavaszi napéjegyenlõség utáni nap) telihold van és vasárnap. Ez a húsvét legkorábbi idõpontja. Ilyenkor farsang húshagyója a gyertyaszentelõ (febr. 2.) utáni napra esik. A farsang a hamvazószerda elõtti zárónapokon csúcsosodik ki: farsangvasárnap, farsanghétfõ és húshagyó kedd. A húshagyó elnevezés az olasz karnevál szó tükörfordítása, amit a latin carnem levare (húst elhagyni) kifejezésbõl származtatják, de ismert ennek a tréfás olvasata is: Carne, vale! (Hús, ég veled!)
23
FEBRUÁR
Jeles napok
FEBRUÁR
Évfordulók Február 1. 30 éve történt Münchenben 74 éves korában meghalt Werner Karl Heisenberg német fizikus és filozófus, akit 1932-ben a mag- és atomfizika területen elért eredményeiért Nobel-díjjal tüntettek ki. 60 éve történt A nemzetgyûlés elfogadta Magyarország új államformáját kinyilvánító 1946:I. törvénycikket, amely szerint Magyarország köztársaság és Tildy Zoltánt választják meg a köztársasági elnöknek. Február 2. 10 éve történt 83 éves korában meghalt Gene Kelly táncos, színész, koreográfus (Ének az esõben). Február 3. 40 éve történt A Luna-9 szovjet ûrszonda sikeresen landolt a Hold felszínén, és képeket sugárzott a Viharok tengerérõl. 890 éve történt Székesfehérváron meghalt Könyves Kálmán magyar király, aki 1095-tõl uralkodott nagybátyja, I. (Szent) László halála után. Február 4. 60 éve történt Tildy Zoltán köztársasági elnökké választása után a miniszterelnöki feladatok ellátásával Nagy Ferencet bízta meg, aki tisztségét 1947. május 30áig töltötte be. Február 6. 710 éve történt III. András, az utolsó Árpád-házi király feleségül vette Bécsben I. Habsburg Albert osztrák és stájer herceg lányát, Ágnest. Február 15. 40 éve történt Megszûnt a vízumkényszer Jugoszlávia és Magyarország között.
24
Február 16. 50 éve történt Angliában eltörölték a halálbüntetést. Február 18. 460 éve történt 62 éves korában meghalt Luther Márton német teológus, a reformáció elindítója. Február 19. 80 éve történt Megszületett Kurtág György zeneszerzõ. Február 20. 120 éve történt Megszületett Kun Béla politikus, aki 1919-ben a Tanácsköztársaság idején a kommün tényleges vezetõje volt. Február 22. 390 éve történt V. Pál pápa felszólította Galileo Galilei olasz matematikust, filozófust és fizikust, ismerje el, hogy tudományos nézetei tévesek. Február 24. 170 éve történt Meghalt Berzsenyi Dániel költõ, táblabíró, a niklai remete (A közelítõ tél, Horatiushoz). 220 éve történt Megszületett Wilhelm Grimm német irodalomtörténész, nyelvész, a Grimm-mesék egyik szerzõje. 620 éve történt Visegrádon 32 éves korában meghalt II. Károly (Kis Károly) magyar király, aki ellen merényletet követtek el. Február 28. 20 éve történt Meggyilkolták Sven Olof Joachim Palme-t Svédország miniszterelnökét. 60 éve történt Háborús fõbûnösként kivégezték az 54 éves Imrédy Béla volt miniszterelnököt. 940 éve történt Megnyitották a Westminster Apátságot.
Beszélgetés Szabon Gáborral, a Bakáts téri templom plébánosával A társadalmi élet, aminek a polgári élet egy része, az tulajdonképpen a családokra épül, és ebben nagy szerepe van a jézusi tanításnak, a szeretet tanításnak. Szabon Gábor plébános úr a Bakács téri templom plébánosa rövid ideje, de már biztos, hogy sok mindent tud mondani arról, hogy hogyan is befolyásolja a plébánia, ahol most beszélgetünk, vagy a katolikus közösség a kerület polgári életét. A jelek nagyon szépek, de az örökségünk nehéz. Több sebbõl vérzõ valóság, hogy az egész országot megviselte a kommunizmus, a diktatúra 50 éve. Ez itt, a kerületben is hatott. Az a rendszer végképp véget vetett annak a kultúrtörténeti idõszaknak, hogy valaki megszületik, és a születés okán rögtön valamelyik nagy vallási közösségnek a tagja lesz. Amikor valaki megszületett délen, csak katolikus lehetett, aztán a nyugati egyház lassan rétegzõdött, és a protestáns világnak is a tagja lehetett, aztán késõbb már akár zsidóként is befogadta a közösség. Tehát valamelyik nagy közösséghez kellett tartozni, olyan nem volt, hogy valaki ne tartozzon egyikhez sem, a kereszténység valamelyik nagy befogadó és integráló blokkjához, mert aki ezen kívül esett, azt maga a társadalom közösítette ki. Nem csak, hogy a vallási közösségnek, hanem egyáltalán a közösségnek. Ma azt látjuk, hogy sokan azt gondolják, hogy lehet közösségen kívül is élni. Így van. A globalizációnak ez a vége. A régi rend elkezd porlani a XVI. század tájékán, a humanizmus már látványosan porlik, és a XX. sz.-ban, a végére teljesen szétporlott. Elmondhatjuk, hogy ha valaki régen, a középkor végén egy kisvárosban, vagy egy természetes faluközösségben megszületett, ami egyéként még a peremvidékeken a palóc vidéken, akár Erdélyben vagy a Kárpátalján megtalálható, akkor az otthoni értékrend nem különbözött a nagyközösség, tehát a nemzetség, a faluközösség, a munkahely, az iskola, a templom értékrendjétõl. Persze, mindenki eldönthette, hogy mennyire hitvalló módon él, de alapvetõen az egész társadalom ebben élt. Ezt hívták népegyháznak. A népegyház az, ahol a nép hiánytalanul része az egyháznak, és az egyház szervezi az életet, nagyon erõs társadalomszervezõ ereje van. A XIX. század derekán megjelentek elõször a harmad rendek, aztán a különbözõ egyesületek. Magyarországon a háború után kb. 30.000 keresztény egyesület létezett. Ez a jelenlét egy egész másfajta beállítottságot jelent. Nem véletlen, hogy ez a Bakáts téri templom úgy épült, hogy miután 1838ban az árvízben nagyon súlyosan megsérült az elõzõ kicsi templom, ami itt a Bakács utca sarkán állt, amikor az új templom építésérõl van szó, nagyot gondolnak. Ne kis templom épüljön, hanem az akkor még nem létezõ, kialakítandó tér közepére egy olyan templom, amibõl Budapesten kettô van. Azaz katedrális szerkezetet hordozó templom, mint a Mátyás templom. Ez egy templomépítési stílus, fõleg a neoromán és a kora neogót sajátja, de egy egyediséget hordoz. Így jött létre a templom-tér. Nagyon sokáig így is hívták. És amikor ezek mind apróságok megépült az önkormányzat, megépült az a helytartóság, ami azóta is helytartóság, Budapest egyetlen helytartósága, ami építésétõl fogva ezt a szerepet tölti be. Mellette középen van a plébánia,
25
FEBRUÁR
Az a fõ feladatom, hogy az emberek barátja legyek
FEBRUÁR
és a másik szélén az iskola. A plébánia középsõ épület, ez egységes kép, a hangsúly ide tolódik. A plébániának van három erkélye, ez kapott kis gömböket a tetejére, ennek van kis kék szalagos bejárata. Egyfajta társadalmi beágyazottságot mutat az, hogy hova épült ez az épület, és hogyan épült. Az egész társadalmi élet a templom köré szervezõdött. Nem messze ide van egy egyemeletes épület, az volt a plébániánk kúltúr közösségi háza. Díszteremmel, rengeteg egyesülettel. Újságunknak Ferencváros volt a címe, olyan, mint az önkormányzat mostani lapja, de hát az az egyházközösség lapja volt, a 80-as évek végétõl 1947-ig. Tehát nagyon beágyazott volt itt az egyház, hiszen ez egy nagyon erõs polgársággal rendelkezõ, lokálpatrióta vidék volt. Jobban, mint a Józsefváros, vagy általában ezek az akkor még nem belvárosi kerületek. Az 50 év az egész társadalmi rendet szétzilálta, és ami beúszott a nyugaton a jóléttel és a globalizációval, az itt bejött a vascsizmával és a kommunizmussal. A belvárosból kiköltözött népesség jó része, az új betelepülõk máshonnan jönnek. A tömbrehabilitáció egyedülálló Budapesten, sõt Európában; erõsen vitatott persze, hiszen mások költöznek be, mint akik elmennek. És ahhoz, hogy itt valaki meggyökeresedjék, ahhoz legalább egy generáció kell. Tehát legalább a szülõk után a gyerekeknek itt kellene élni, hogy kialakuljon egy új közösség, ami nagyon sok idõ, és nem valószínû, hogy bekövetkezik. Ez a teljes szétesés jellemzõ nagyon a Ferencvárosra. Látjuk, mennyire omlik szét ez az egész értékrend, hogy a templom már nem olyan meghatározó. Sokaknak tetszik, de már nincs becsülete. Például, ami az én fájdalmam, a templomkertbe beáramlik a bûz a kutyák miatt. Mekkora területe van a plébániának? A püspökség adatai szerint 12 ezer katolikus van a plébánia területén. Ide tartozik a BelsõFerencváros, és a körúton túl még néhány utca. Persze mindenki oda jár, ahova szeretne, ilyen értelemben nincs szigor, nem kérik számon senkitõl, hogy hol lakik, és hova jár. Hiszen a közelben itt vannak a Jezsuiták, akiknek a lelkisége sokakat vonz. Itt van a Baross utca, a Harminckettesek tere, az a Regnum Marianum egyfajta központja, akit ez vonz, az oda jár. Itt a Belváros a Ferencesekkel, a Piaristákkal. A Belvárosnak a templomba járhatósága nagyon jó, és ez is egyfajta ellentmondás, hogy egyre kevesebben laknak a belvárosban, és itt túl sok templom van, a külterületeken meg kevés. A külterületeken 40 ezres plébániák vannak. Nálunk 17.000-en vannak bejelentve, a legutolsó népszámlálási adat szerint, és 500-an járnak hozzám, ennyi a templomlátogatók létszáma, ami télen még lecsökken. És az 500-hoz képest még egy kisebbség, ennek az 1/3-a, akik ennél többre vágynak, és valahogy részt akarnak venni a közösség életében. Hogyan szervezõdik ez a közösség? A katolikus egyház a püspökségekrõl esperes kerületekre és plébániákra oszlanak, így kezeli a püspökség. A IX. kerület két esperes kerületbe tartozik, egy, amelyik része a két körút közötti területnek, és gyakorlatilag tényleg a Dunától a Dunáig tart. Ez egy esperes kör, és a kõrúton túl, a Haller tér, az meg egy másik esperes kerülethez tartozik a külsõ Ferencvárosban. Ennek a plébániának a területén nagyon erõs hatása van az egyházi iskoláknak, ezen kettõ közül egyik római katolikus, de a református gimnáziumba is többen járnak. A gyerekeink zöme azonban, a lányaink 80%-a, a kisfiúknak zöme a Patronába jár. Nyilván, mert az iskola nem rossz. A plébániák között ilyen módon nincs kapcsolat, mindegyik más esperes kerület, részben azért, mert 50 évig tilos volt minden kapcsolat, az egyház be volt szorítva a templomba, és csak a nagyon bátrak és elszántak mertek kilépni, de plébániák között még azok sem szervezkedtek, mert nem lehetett. Mert azonnal elhelyezték a papot, meghurcolták a gyerekeket. És ami 50 évig nincs, az 15 év alatt nagyon nehezen épül fel. Nekem vannak álmaim
Milyen álmokat dédelget egy új plébános ott, ahol a gyerek nem ott nõ fel, ahol született, és ahol nincs szoros közösség az emberek között?
26
27
FEBRUÁR
Elkezdi szeretni õket! Én azt hiszem, hogy az a feladatom, hogy legyek a barátjuk. Az a fajta plébánosság és plébánosi élet, lelkipásztori élet, hogy benn ülök az irodában, és az irodában fogadom azokat, akik érdeklõdnek egyáltalán vagy akarnak valamit az egyháztól, az nem mûködik. Ezért persze problémás, hogy ennyi kapun és ennyi rácson át lehessen bejutni, mint amennyi ezen a házon van. Ennek ma az az oka, hogy nem tudjuk egyelõre másképp megoldani, hogy biztonságban legyen a plébánia. De mindenképpen jó lenne nyitott plébániát, nyitott egyházközösséget tartani. Nyitottan fizikailag, hogy be lehessen menni a templomba. A templomba is nehéz bemenni, mert azt is zárva kell tartani, mert egyrészt az egy igen értékes mûemlék, ami elég rossz állapotban van. Másrészt meg veszélyes nyitva tartani, hiszen tudjuk, hogy olyan helyeken, ahol nyitva tartják a templomot, és emellett õrök vannak, hogyan bánnak el velük. Például a bazilikában fényes nappal késelték meg az egyiket. De amikor én itt jártam, még az elõzõ plébános idejében, neki például dulakodni kellett az ajtóban. Ezek nagyon durva dolgok. Tehát egyelõre nem nyithatunk. A fizikai nyitva tartás is komoly áldozatokkal jár. Másrészt, hát nyilván, ha erre van alkalmazott, azt meg kell fizetni. Ami elkezdhetõ, ami építhetõ, az egy közösség, és éppen ez a lényeg, hogy befogadóak legyünk. Mindegy, hogy hogyan, mindegy, hogy kit mi inspirál, de ha már bejön hozzánk, ha már bekopog, akkor legyen valaki, aki fogadja. Hogyan lehet találkozni az egyházzal? Milyen rendezvények, alkalmak vannak? A misén kívül vannak-e más találkozási formák? Alapvetõen ez az az irány, amely felé el lehet indulni. Elõször normál közösséggel kalkulálunk. A templom olyan hely, ami belül épül. Ha új templom épül valahol, érdemes elõbb a lelki templomot megépíteni, tehát egy közösséget építeni, amelynek érdemes templomot építeni. Itt is kicsi volt a templom, egy nagyon kicsi kis falusi templom volt itt a Bakács tér sarkán: nosza, építsünk nagyobbat. Mert akkor úgy gondolták, hogy ez szükséges. És most is így néz ki: építsünk lelki templomot! Tehát, akik most itt vagyunk, kössünk arra szövetséget, hogy elkezdjük egymást szeretni. Otthon, a házaspárok, meg a családok, meg a gyerekek, az iskolások, vagy akár a téren elkezdik szeretni egymást az emberek, és akkor majd meglátjuk, mi lesz. Sok minden lehet. Alapvetõen van három-négy csücske az évnek: van karácsony, húsvét, és mondjuk vízkereszt, amire el szoktak jönni. Van, akinek ennyi az igénye, hogy karácsonykor, húsvétkor eljöjjön a misére. Ezen kívül van egy búcsú, ami a városrésznek a búcsúja, ami egy igen nagy ünnep. Mindig egy kicsit hangosabb, erre a város is nagyon sokat áldoz, és odateszi a névjegyét. Ez ennek a városrésznek az ünnepe. De mindenesetre ez is egy alkalom a találkozásra. Aztán ott vannak a nyári játékok, ami a polgármester szívének (no meg a plébániának) a gyümölcse. Ez egy hétvégi, kétnapos templomi koncertként indult, és ebbõl nõtte ki magát ez a csoda. Ahol a koncepció az, hogy adjunk a minõségre, hogy adjunk valami fogyasztható, nyári kultúrát. Régen az egyház mindig mecénása volt a mûvészetnek. Ha az egyház anyagilag most nem is tud mecénás lenni, akkor azt adja, amije van: a terét. A templomnak a mai napig megvan a tere, ami akkor színpaddá alakul. Aztán késõbb, sok minden lehetne. A közösséget lehetne építeni. Úgy tûnik, hogy a XXI. századi, posztmodern világnak a hiánya a közösség. Az új világban mindenki egyedül keresi az üdvösséget. Jézus tanítása szerint a közösséget ketten, hárman hozzák létre. Ez alapvetõen felebaráti szeretetet jelent. Tehát ebbõl indulunk ki, és közösségünkbõl, és megpróbálunk befogadni. Ilyen a mi ideálunk. És Jézus Krisztus, aki a befogadó ige és az evangélium megjelenítõje konkrétan. Ahonnan én jöttem, ott sok ilyen próbálkozás volt mind a plébánián, mind a közösségben, és ez kisugárzott a szomszéd plébániákra, és ami sokkal izgalmasabb, a többi keresztény közösségre, akár az evangélikus, akár a református testvérekre. Sok minden lehet a találkozás formája, a közös koncerttõl a közös ilyen együtt éneklésekig. Hogy mindebbõl mi lesz? Nekem álmom van. Nagyot kell álmodni, hogy az Istennek legyen tere.
FEBRUÁR
És ebbe beilleszthetõ az ökumené gondolata? Az én egyik álmom egy összefogás a lelkészek között a kerületben. Nyilván csak azok számára, aki elérhetõ, aki ebben szeretne részt venni. Elkezdeni közösen imádkozni, elõször csak együtt, aztán bevonva a közösséget, és meglátjuk, mi lesz. Valamint együtt fellépni. Van nekem errõl egy nagyon izgalmas tapasztalatom. A Sziget. Ott van egy közös sátor, amiben egyre többen vannak benne a magyarországi keresztény felekezetek között. Ezt az Ifjúsági Iroda szervezi, és az egyik nagy tapasztalat az, hogy egyre többen jönnek. A másik az, hogy a kérdések nem a teológia mélyére irányulnak. Az üzenetnek nem azt kell megfogalmazni, hogy miben különbözik az evangélikus, a baptista, és a többi. Hanem hogy van, aki a Te gondodat szeretné viselni, és akinek elmondhatod a problémáidat, és közösséget találsz. Milyen körök várják az érdeklõdõket? Kis közösségek indulnak fokozatosan, itt nálunk is. Például a baba-mama klub. Ami úgy indult, hogy én elhintettem a házaspárok között, hogy milyen jó lenne, ha egy ilyen indulna. És akkor egy-két kismamával ez el is indult. És akkor egy idõs hölgy elkezdte forszírozni a nyugdíjas kört. Itt van a civil kezdeményezés
Igen. Ez a szívemben benne volt nekem is, de nem biztos, hogy mindent nekem kell kezdeni. Inspirálni kell. Mindig érdekes, hogy mi a plébános szerepe, mint közösség vezetõ szerepe egy plébánián. Én azt hiszem, hogy inkább inspirálnom kell, bátorítanom, és a feltételeket biztosítanom. És egy lelki hátteret adni, és együtt szervezni, és együtt hirdetni az igét, és azokkal, akik erre hajlandók, elkezdeni építeni a lelki templomot, és aztán meglátjuk, hogy mi lesz belõle. Az a jó, ha mindenki tesz bele valamit, és magáénak érzi az ügyet. Az ifjúság szintén fontos. Bár egyelõre még sem elsõáldozás, sem bérmálkozás nem volt azóta, hogy én itt vagyok. Most lesz az elsõ elsõáldozás. Nagyon kis szûk kör lesz. Tudomásul kell venni, hogy az egyház nem szolgálhat úgy, mint intézmény, hanem mint közösségi egyház, az elkötelezõdés alapján. Az igazi élet nem a plébánián belül folyik, hanem azon kívül. Nekünk fontos, hogy közösség legyen a templomon kívül, az az érdekes, hogy közösen kifelé mi az üzenetünk. Nem én élem a példaadó hitéletet, hanem a hívek, a szomszédjukkal, a munkatársukkal, de elsõsorban a feleségükkel, a gyermekeikkel. Az, hogy a hívõ ember testvérével hogyan fog viselkedni, hogy a zöldségessel mennyire türelmes, hogyan tudja szeretni a másikat, az mutatja meg majd, hogy mennyire meghívó, mennyire nyitott lesz a közösség. Jézus mondja: Ti vagytok a fõ, ti vagytok a fohász, ti vagytok a világosság, a mustármag. Csupa ilyesmit mond. Hát hogyne: az Isten rajtuk keresztül él és munkál. Amikor én valakihez szólok, akkor Isten teremtményéhez szólok. Ha valami jó van az életünkben, bármi jó történik velünk, az az Istentõl való. Az egy nagy misztikus tapasztalat, ha valaki felismeri, hogy az Isten szeretet. A napsütés, a patakcsobogás, a madárdal, a zöld fák, az egész teremtésnek a szépsége, a finom ebéd, a kedves mosolya, egy gesztusa, minden Ôt dicséri. Ha én szeretek valakit, akkor tõle is Jézus szeretetét kapom vissza. Nem baj az, ha ezt végiggondolva tudatosan szeretünk. A szeretet nem érzelem elsõsorban, hanem szándék egymás iránt. Ez a kölcsönös szeretet lényege: én szeretlek téged. Azt, hogy Te megléped-e a szeretet lépését, azt én nem tudhatom, de én meglépem. Mindenkire hat a szeretet, még ha különbözõ mértékben is. A szeretetet pedig ápolni, vállalni kell. Ezáltal erõsödik a kötelék, a közösség az emberek között. LÁSZLÓ GYÖRGY SZABÓ ZSOLT
28
FEBRUÁR
SONC CITY: Város a szobában A 81 éves Somogyi Ferenc vasútmodell-gyûjtõként kezdte, majd 15 éve a városi tömegközlekedés modelljeivel kezdett foglalkozni. Hõgyes Endre utcai lakásában a gyûjteménye 250 jármû modelljét (felerészben villamos, felerészben autó-, ill. trolibusz) tartalmazza, amelyek egy részét maga készítette. Emellett 6000, városi jármûveket ábrázoló képeslappal is büszkélkedhet. A kollekció terjedelme idõben és térben is szerteágazó: a múlt jármûveitõl öt kontinens jelenleg is használt közlekedési eszközéig terjed. A számos kiállítást megjárt gyûjtemény ékessége egy dioráma, amelyben egy város sugárútja látható, számos ott felvonuló jármûvel, házakkal, emberekkel. A város fantázianeve SONC CITY, megálmodója nevének kezdõ- és záróbetûibõl áll. SZABÓ ZSOLT
29
FEBRUÁR
A marhavágóhíd A közélelmezés kérdésével elôször az 1868. VI. 22.-i Közgyûlés foglalkozott. Ezen a Közgyûlésen fogadták el azt a javaslatot, amely szerint a Soroksári út keleti oldalán marhavágóhidat építenek. Buda és Pest városának ezt volt az elsô Közvágóhídja. A Közgyûlés végleg megállapodott arra nézve is, hogy a vágóhíd ne képezze magánvállalkozás tárgyát, hanem építtesse meg azt a város maga kölcsönpénzbôl, a jövedelmek terhére, mert a közvágóhíd egészségrendôri szempontból létesül oly célból, hogy fogyasztásra kerülô hús orvosi vizsgálaton menjen keresztül és a romlott hús eladása lehetetlen legyen. A Közgyûlés ezért a vállalatot nyerészkedésre át nem engedhette. (Idézet a Közgyûlés jegyzôkönyvébôl) A Közgyûlés a marhavágóhíd költségeit is megszavazta. Ebbôl a pénzbôl valósult meg von der Hude és Hennicke tervei szerint a marhavágóhíd. A vágóhíd megnyitása 1872. VII. 27-én volt. A fôbejáratot ôrzô bivaly és bika szobrok Reinold Begas híres berlini szobrászmûvész alkotásai. Az 1874-ben kôbôl készült szobrok megrongálódtak, Szôdy Szilárd 1937-ben kijavította és bronzba öntötték. Hosszú éveken át itt vágták a marhát, borjút és a kisebb vágóállatokat. A közvágóhídhoz 1872 után több épületrészt emeltek, legfontosabb rész a hatalmas hûtôház volt. A vágóhíd mellett terült el az állatvásárpénztár nagy istállóval. Itt történt a vágóállatok kirakása a vagonokból. 1902-ben új vágóhidat adtak át a Gubacsi úton, ez volt a sertésvágóhíd, 1905-ben pedig a lóvágóhidat és a hozzá kapcsolódó lóhúsüzemet. Ez látta el a szegényebb lakosságot lóhússal és egyéb lóhúskészítményekkel. SÁNDOR GÁBOR (A képet a Ferencvárosi Helytörténeti Gyûjtemény bocsátotta rendelkezésre.)
30
Beszélgetés dr. Marosi Ernô akadémikussal Dr. Marosi Ernõ akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia egyik alelnöke, mûvészettörténész kutató, egyetemi tanár, az Akadémia Mûvészettörténeti Intézetének volt igazgatója. Az Ön nevével elõször a 70-es évek elején találkoztam, a Román kor mûvészete címû könyv megjelenésekor, ami szenzáció volt. Sajnos, Felsõörs (itt nõttem fel) temploma hiányzik belõle, csak Ják és Lébény nyer említést. Nem találtam nyomát, hogy korábban ilyen jelentõs publikációt tett volna közzé. Milyen céllal és háttérrel készült ez a mû? Hát, ez egy nagyon is mélyreható kérdés. Valóban, 72-ben jelent meg az elsõ kiadás, akkor én 32 éves voltam. 23-24 éves koromban sikerült befejeznem az egyetemi tanulmányaimat, magyar-mûvészettörténet szakosként. Több kollégámmal együtt leginkább a középkori építészet, és középkori szobrászat vonzott, a mûemlékes munka, a felfedezés, a régészeti feltárás. Volt, akinek sikerült, engem viszont tanársegédnek alkalmaztak az egyetemen, és akkor úgy éreztem, hogy összedõl a világ, minden tárgy támasza nélkül csinálnom kell az ellenkezõjét annak, amit szerettem volna. Ebbõl az lett, hogy kerestem magamnak témát, és ezt a kassai Szent Erzsébet templomban, a Dómban találtam meg. Errõl írtam a szakdolgozatomat, majd a doktori disszertációmat is, 1967-ben. Kassa mint egykori magyar emlék, akkoriban nem volt nagyon kívánatos téma, úgy, hogy ez nem könyv alakban jelent meg, hanem igen apró betûvel, 3 közleményben a Mûvészettörténeti Értesítõben 1969-71-ben, egy könyvnyi anyag A kassai Szent Erzsébet templom középkori építéstörténete címmel. A következõ a gótika kezdetei Magyarországon, Esztergom monográfiája. Ez lett a kandidátusi disszertációm témája a 70-es években. Addig az ELTE-n tanítottam, aztán átkerültem, de továbbra is tanítva, az akadémiai intézetbe, és azután már az itteni, fõleg a magyarországi mûvészettörténetre vonatkozó témák kerültek elõtérbe, kiállítás-katalógusok, és végül az én szerkesztésemben jelent meg már 87-ben, A magyarországi mûvészet történetének 13001470 közti kötete. Azután cikkek, egyetemi oktatás. Itt az egyetemes középkorral, ill. a mûvészettörténet bevezetõ stúdiumaival kellett foglalkoznom. Ebbõl született az elsõ önálló kötetben megjelent munkám, 69-ben, A középkori mûvészet világa, amit én válogattam középkori szövegekbõl, a mûvészetre vonatkozó nyilatkozatokból, és én is fordítottam. Majd a Corvina Kiadó kiadott egy stílustörténeti sorozatot, és én a románkort kaptam. Megtiszteltetés, hogy tetszik emlékezni a könyvre. Azért mertem elvállalni, mert az én professzorom, Vayer Lajos, aki eredetileg a Bakáts térrôl származik, 68-ban Herder-díjat kapott, így joga volt egy 30 éven aluli munkatársat javasolni ösztöndíjasnak. Én még éppen belefértem, így 68-69-ben Bécsben tanulhattam, ami remek dolog volt, mert azt csinálhattam, amit akartam. Ott kezdtem el az Esztergommal, a magyar gótika kezdeteivel kapcsolatos kutatásaimat, másrészt megtanultam a román kort, és közben meg is írtam. Nagy szeretettel emlékezem erre az idõre. Ma is foglalkoztat ez a dolog, mert a román kornak, aztán a gótikának egy kibõvített változatát megírtam Középkori mûvészet címen a 90-es években tananyag célzattal, hogy legyen mit megkövetelni a hallgatóktól a vizsgán, tehát inkább
31
FEBRUÁR
Idôutazás a Ferencvárosban
FEBRUÁR
tájékoztató anyag. Ehhez még mindig tartozom a bevezetéssel, egyszer majd meg kell csinálni, ez a dologban a legnehezebb rész. A 80-as évek második felében megjelent egy Magyarországi mûvészet története címû könyv, amit többen követtek el... Igen, ez egy intézeti feladat volt, A mûvészet története Magyarországon címmel jelent meg, az akkori igazgatónõnk, Aradi Nóra volt a fõszerkesztõje, és öten, hatan írtuk. Ezzel ijesztgettük a felvételizõket a mûvészettörténet szakon, aztán elfogyott, meg idejét is múlta, így a 90-es években újraírtuk. Érdekes dolog, hogy az én mûködési idõmben, a 60-as évektõl kezdve politikai szempontból nem kellett már egy középkor kutatónak semmiben sem fékeznie magát. Ez már nem mondható el különösen a XX. sz.-i mûvészet kutatóival kapcsolatban, azoknak azért jobban a körmükre néztek. Tehát ott volt inkább mit változtatni az értékrenden a 90-es években, de azt mondhatom, hogy még a 87-es publikációnkhoz képest is annyi minden tudott megváltozni, annyi minden került elõ véletlenül, vagy a tudatos kutatások során, egész freskóciklusok, egész épületek, szoborleletek, hajmeresztõ dolgok, hogy bizony 10 vagy 20 év után újra lehet írni a mûvészet történetét. Nem csak az ízlésünk, a nézeteink változnak meg, hanem az anyag is állandó gazdagodásban van. Nekem óriási szerencsém és nagy megtiszteltetés volt, hogy 74ben Zolnay Lászlónak a meghívására fiatal mûvészettörténészként részt vehettem a nevezetes budavári szoborleletnek az értékelésében, feldolgozásában, úgy, hogy átéltem egy ilyen egyetlen lelet alapján való tökéletes értékrend változtatást, sõt, ebben közre is mûködtem. Bizony, a történelemben és a mûvészettörténettel szemben is nagyon toleránsnak kell lennünk, a jéghegynek csak egy kis csúcsát tudjuk megismerni, és örökké készen kell lennünk a korrekcióra. Ez mutatkozott meg abban, hogy a Mindentudás Egyetemén tartott elõadását felolvasta, mintha nagyon ragaszkodott volna ahhoz, hogy ki ne kerüljön a mederbõl? Hát, ez valószínûleg feltûnt, nem sokan olvastak, sõt! Én úgy gondoltam, ha úgyis le kell írnom valamit, akkor azt az adott 45 percben legcélszerûbben úgy tudom leadni, ha olvasom. Azt tragikusnak éreztem volna, ha kedvenc vesszõparipáimmal ellazsálom az elõadás felét. Ezek közé tartoznak a falusi templomok is? Ez egy másik olyan kötete, amelyet ismerek. Igen, az is egy kiadói megrendelés volt, egy másik kiváló tanárom, Zádor Anna volt az, aki szerkesztett egy építészeti mûfajokról szóló sorozatot, kastélyok jelentek meg benne, kálváriák, pályaudvarok, mindenféle épülettípus, így kaptam a falusi templomok megbízatást, középkorosként. Magyarországon a középkori székesegyházak majdhogynem kivétel nélkül elpusztultak, a nagy egyházi központok szintén, a török hódoltság sújtotta területen a városi templomok ugyancsak. Amit a mai Magyarország területén tudunk (ez egy feltétel volt a kötetnél), a legegyenletesebben a falvak õrizték meg a templomaikat. Hogy mit tekintünk falunak? Egyértelmû, hogy a falu valamifajta társadalmi egységet, közösséget jelentett. És, hogy itt térjek a vádra, Felsõõrssel kapcsolatban. A románkor európai áttekintésében legfeljebb utalások történtek magyar emlékekre, eleve csak egy-két magyar emléket lehetett megcsillantani, de a legtetejébõl. Egy érdekes kérdés volt a Falusi templomok szerkesztésénél, hogy Lébény vagy Ják vagy Felsõõrs kerüljön-e bele? Nekem az volt a véleményem, ezek nem falusi emlékek, nem a falu közösségébõl és erejébõl kinõtt emlékek, hanem a falusi szint fölöttiek. Igen, értem, mert készülve az Önnel való találkozásra, beleolvastam az említett munkákba. Én ott egy elég kemény dolgot is leírtam. Mégpedig azt, hogy a XIX. sz. közepe után tulajdonképpen falusi templom nincs. Megszûnik a népi alkotó készség korábbi alkotó ereje, ezzel a szellemisége is elveszett. A Szabó Ervin Könyvtárban megnéztem, hogy az Ön mûveibõl mit tartanak nyilván. Feltûnt, hogy a kassai Dóm a Henszlmann Imre kutatásaival és ennek kapcsán a...
32
33
FEBRUÁR
A kettõ összefügg egymással. Az több, mint szakmai kötelezettség, az elõdökrõl valamilyen módon számot adni. A középkorhoz csak az elõdeinken keresztül lehet eljutni. Részben õk õrizték meg az emlékeket számunkra, és amit õk például kidobtak, azt nem igen fogjuk tudni megkeresni. Henszlmannal tényleg sokat kellett foglalkoznom, hiszen õ írta és 1846-ban adta ki az elsõ magyar mûvészettörténeti monográfiát, egyúttal Kassának az elsõ monográfiáját is. Könnyû dolga volt, mert a Henszlmann-vaskereskedés szemben volt a kassai dómmal. Úgy, hogy Henszlmann Imre, ha kinézett az ablakon gyerekkorában, akkor a dómot látta. Nem lehetett rossz élménye, még ha az a dóm eléggé sötét is. Nem tudom, hogy akkor olyan sötét volt-e, mert Henszlmann akkor még egy másik dómot látott. Neki az egyéb pozitív eredményei mellett azért volt egy másik eredménye is. Nem találta eléggé gótikusnak, nem találta eléggé szabályosnak, és elérte, hogy a dómot az õ elvei szerint újjáépítsék. A mai kassai dóm bizonyos, nagyon fontos részletek megtartásával, lényegében ugyanúgy Steindl Imrének az épülete, mint ahogyan az a Parlament, vagy a pesti Új Városháza. Most ugranék kicsit. Ön a IX. kerületben lakik, ahogy említette, kb. 20 éve. Talál-e itt olyan épületeket, amelyek a mûvészettörténész számára örömet jelentenek, vagy éppen nem? És mennyiben kötõdik a kerülethez? A 20 év jelent valamit
Hát, én 84 óta lakom a kerületben. Feleségem felvidéki származású, Beregszászból, nem teljesen a család jó szándékából Magyarországra került családdal Budakeszin élt egy darabig, aztán bevergõdtek a városba. Én magam Miskolcon éltem és nevelkedtem, és egyetemi, kollégiumi éveink után házasodtunk össze, és véletlenül megint Budakeszin találtunk bérlakásra. Ez az az idõszak volt, amikor a fõvárosban és agglomerációs övezetében lakni, külön engedélyhez volt kötve. Késõbb a Gellérthegy utcában egy szûk társasházi lakásban nyomorogtunk, ahol a gyerekszoba nagyjából hálókocsiként volt berendezve, akkora is volt, és az elsõ tisztességes lakásunk a Lónyay utcában lett. A két lányunk a tágas lakásból visszakívánkozott Budakeszire, mert minden gyerekkori élményük oda fûzte õket. Úgy, hogy egyszerre van nekem Budakeszi és Lónyay utca, amelyik Budakeszihez képest egy ronda nagyvárosi flaszteres környezetnek tûnt. Az én kiváló kollégáim hívták fel elõször a figyelmemet arra, hogy ez itt kiváló környék, itt rengeteg remek reakciós dolog van, mára már elpusztult maszek világ, kis üzletek, cégtulajdonosok, a legkülönbözõbb kézmûiparnak a mesterei, akik mind 70-80 év körüli öregurak voltak, szinte csak megszokásból tartottak nyitva. Ezek mára mind kihaltak. A 80-as évekhez képest óriási átalakulást érzek, és nem is mindig kedvemre való átalakulást. Én egy kicsit jobban szerettem azt a hagyományos világot. Még emlékszem a 80-as évekbõl olyan nyári napra, amikor feketébe öltözött öreg házaspár a kezében énekes könyvvel úgy ment a Kálvin téri református templom felé, mint egy alföldi mezõvárosban. Én mint középkoros, nem találok természetesen a Ferencvárosban az égvilágon semmit, ami nekem kellene. Ha átmegyek a kiskörútnak a másik oldalára, akkor a pesti városfalnál már ott van. De ez így van jól, ezzel szemben rengeteg fantasztikus dolog van itt, amiket megtanultam becsülni. Ez vonatkozik elsõsorban a belsõ Ferencvárosnak a házanyagára, azokra a zárt udvarokra, amikben a XIX. sz. második felének a fantasztikus és épen megõrzött anyagát találja az ember, kutakat, szobrokat, a reformkornak, és a reformkor utáni XIX. sz.-i magyar világnak olyan értékeit találja az ember ebben a környezetben, amire nincs felkészülve. A Bakáts téri templom Simor János hercegprímásnak, az esztergomi Keresztény Múzeum alapítójának az ízlésvilágát tükrözi ma is. Én annál tisztább XIX. sz.-i élményt, mint a Bakáts téri templom mozaikpadlói, nehezen tudok elképzelni, és azt hiszem, hogy a kerületnek a vitathatatlan fõmûve, a koronája, európai rangú alkotása, az Iparmûvészeti Múzeum épülete, a maga teljes kisugárzásában és szerencsére még mindig hamisítatlan megjelenésében. Hát, kb. ezek azok, amiket mûvészettörténészként az ember nyomon követ. És talán egy másik
FEBRUÁR
dolog, amit viszont már a mûvészettörténet egy másik ágát mûvelve, várostörténészként az ember érzékel. Aki Ferencvárosban eltölt 2 órát, mintha egy orvos a betege csuklóját fogja, úgy érzékeli a pulzusnak a lüktetését, és egyúttal a különbözõ tüneteket is: a soha el-nem-készült, a soha be-nem-fejezett Budapestet. Az ember az Erkel utcában tapasztalja, hogy a városszéli XIX. sz.-i bérházakban kik laktak, az Auróra szerkesztõségétõl kezdve a vidékrõl felkerült gimnáziumi tanár Arany Jánosig és Táncsics Mihályig, azután rögtön utána egy háztömbbel odább az ember a Köztelek utcát találja, ahol a város széle kezdõdött hosszú idõn át. Ez egy idõutazás, amit az ember talán a stílusokra iskolázottabb szemmel jobban érzékel, bár én azt hiszem, ezt mindenki érzékeli. De nem ilyen tudatosan, és nem ilyen rendszerezetten. Azért ez... Hát, minket erre dresszíroztak, meg most már én is erre dresszírozom a tanítványaimat. Van egy kedves anekdotám, Németországban hallottam. Az a kölni Schnütgen kanonok, akirõl a Schnütgen Museum van elnevezve (egyébként az õ gyûjteményének egy része alkotja az esztergomi Keresztény Múzeum egy részét is), nagy mûbarát volt, és állítólag a halálos ágyán, miután a kölni prépost feladta az utolsó kenetet, és csókra nyújtotta a feszületet neki, az utolsó szavaival azt mondta: egészen értéktelen munka a XIX. sz.-ból. Akár igaz, akár nem, de ez a mûvészettörténet-dresszúrának egy jellegzetes példája. Csodálatos. Ez lehetne akár frappáns végszó is, de szeretnék még kérdezni Öntõl. Mindenek elõtt a családjáról legyen szíves beszélni és a jelenlegi munkájáról, hogy mi mindent tesz, és hogy dolgozik-e valamilyen majdan könyv alakban megjelenõ mûvön is? Hát, illenék könyveket írnom, de most ezt nem tudom csinálni. Az intézetben végzem a magam munkáját, itt egy darabig igazgató voltam. Kiváló igazgatónk van, akivel barátian tudunk együttmûködni. Nekem fölvitte az Isten a dolgomat, idõközben az Akadémiának alelnöke lettem, kitöltöttem egy ciklust, és idén újra választottak újabb három évre, tehát emberi számítás szerint ennek a három évnek a végén megszabadulok az ilyen kötöttségektõl, viszont változatlanul tanítok az egyetemen. Ez a három dolog kevés független nyugalmat, ahogy Arany János kifejezte, ad a munkához, bõven örülök, ha teljesíteni tudom a részben reprezentatív feladatokat, részben cikkeket, elõadásokat. Tehát az idõnkénti 20-30 oldalas kisebb dolgokat meg tudom csinálni, de egy nagyobb lélegzetû munkába belefogni nincs nagyon idõm. Volna, amit meg kellene csinálnom. Már említettem, hogy egy bevezetést meg kellene írnom a középkori mûvészet tanulmányozásába, és van egy nagy félbehagyott feladat, az Árpád kori mûvészet története Magyarországon, mert az elmúlt 20 évben annyi minden változott, annyi anyag gyûlt össze, hogy bizony ezt elölrõl kellene kezdeni. Közben egy fiatalabb mûvészettörténész generáció is színre lépett. Ez bizony már egy kollektív, 15-20 embert, szakértõt mozgató feladat, és ha az Isten éltetne, akkor ez 20 évre elegendõ feladatot jelentene. Ezen kívül sok éppen adódó feladat is van. Hogy egy pár ilyet mondjak, a közelmúltban, 2003-ban a szlovák kollegák rendeztek egy nagy gótika kiállítást, és hát itt az az óriási megtiszteltetés, és valóban hatalmas lehetõség ért, hogy felkérésre szlovák nyelven, amit persze fordítóknak köszönhetek , megírhattam a magam szempontjából a kassai Dómnak a történetét. Ennél nagyobbat én nem tudok elképzelni, hogy 40 év múlva a hivatalos szlovák katalógusban én írjam meg a kassai Dóm egyébként önrevízióját az akkori nézeteimhez képest, azért erre nem gondoltam volna. Talán sokan nem is gondolnak arra, hogy azért sok minden változik, és van egy fiatalabb generáció, amelyik nem okvetlenül bicskával akarja intézni a szomszédsági kérdéseket. Egy másik feladatom egy Luxemburgi Zsigmond kiállítással kapcsolatos. 2006-ban elõbb Budapesten, aztán Luxemburgban egy újabb nagy Zsigmond kiállításra kerül sor, ennek a katalógusába kellett írni, ennek a dolgait kellett elõkészíteni, szinte egész évben, és az ilyen pár oldalnyi katalógusszövegek sok-sok idõt igényelnek.
34
KEÖVES FERENC
35
FEBRUÁR
Azért néztem a jegyzetembe, mert rémlett, hogy van Zsigmonddal foglalkozó munkája is. Itt az Intézetben több nagy kiállítást tudtunk csinálni, elõször az idõközben nálunk is megszokottá vált nagy tudományos katalógusokkal akkor technikailag nagyon primitív formában. Ami a tartalmukat illeti, azt ma is merjük, én is merem vállalni. 78-ban volt az elsõ kiállításunk Székesfehérváron, Árpád-kori kõfaragványok címmel, aztán 82-ben ugyancsak Székesfehérváron, egy Nagy Lajos kora kiállítás volt, és 87-ben Budapesten Zsigmond király kiállítás, és hozzá tudományos konferencia is. Most ennek ismétlésére van alkalom. Ugyanígy ismétlõdött annakidején 2001-ben az Anjou-kori vállalkozás, amikor Fontevrault-ban egy nagy Anjou és Európa kiállítást lehetett csinálni az Anjou birtokoknak a központjában, a két nagy résztvevõ Magyarország volt, és Nápoly. Károly Róbert is megnyalta volna a tíz ujját. Ugye nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy Ön nem csak mûvészettörténettel, hanem elmélettel, sõt, mûvészet- és tudomány-politikával is foglakozik. Nem arra gondolok persze, hogy Ön politikus volna. Hát, én nagyon szeretném azt hinni magamról, hogy nem vagyok politikus, sem alkatban, sem erkölcsben, de abban a nagyon régi értelemben, hogy politika annyi mint a város dolgai, a közösség dolgai, ebben az értelemben ezt vállalnám, sõt, szeretném is, hogy egy kicsit nagyobb közügy legyen, mondjuk így, a vizuális kultúra, mint amennyire ma az. Aki igénytelen a környezetével, aki nem figyel a részletekre, aki az ahogy esik, úgy puffan elvét vallja, aki hajlandó kommersz tömegárukkal becsapni magát, vagy becsapatni magát, az ezen mindenképpen rajtaveszít. Létezik a vizuális környezetszennyezés is Ez részben IX. ker.-i benyomás is. A feleségérõl, akit mint az MTA Mûvészeti Gyûjteményének vezetõjét, futólag ismertem, nem kérdezem. Végtelenül sajnálom, hogy nemrég elhunyt. De mondana valamit a lányairól? Két lányom van, egyik még 40 alatt, másik kicsit fölötte, mindketten felsõfokú végzettségûek, tanárok, de egyikük sem tanít normál iskolában. Az egyik magyar-angol szakos, másik kémia-biológia szakos lett. És a két lánytól 4 unokánk van, az egyiktõl 3 fiú, 14, 9, 3 évesek, a másik lányomnál pedig egy nagyon helyes 10 éves lányunoka van. Sajnos, a feleségem, aki ennek az unokawirtschaftnak az egyik támogatója és a családnak az összetartója volt, most meghalt. Én valószínûleg soha nem fogom a családi összetartást olyan szinten megvalósítani, ahogy õ tudta. Hát, van mit csinálni. Ebben a kalendáriumban igaz, hogy 2006-ban fog megjelenni , hangsúlyos szerepet kap József Attila személye, költészete. Van-e olyan József Attila-vers az Ön számára, amelyet szívesen látna vagy ajánlana megjelenésre, talán nem a legismertebbek közül valót is? Hát, ez egy újabb beszélgetést igényelne, mivel magyar szakos is vagyok, tehát most igazán ki kéne vágnom a rezet, de más okból is, mert a mi generációnknak természetesen József Attila alapélménye, bizonyos értelemben a hivatkozási alap. Sok mindent pontosan vagy vélt pontossággal tudnék idézni, de megvan az az igényem, hogy pontosan idézzem. Van egy kedves fordulatom, amit azért, mert a meghalt feleségemmel közösen választott kis töredék, talán nehéz is felidézni. A Semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog... Ennyi. Köszönöm a beszélgetést.
FEBRUÁR
100 éves Ady Endre Új versek kötete Egy negyedszázadon keresztül nálunk minden Ady Endrét készítette elõ. A magyar kapitalizmus kifejlõdött, de nem múlt el a magyar feudalizmus, a független magyar állam név szerint 1867 óta megvolt, de az ország mégis félgyarmati helyzetben függött Ausztriától. A társadalmi problémák falun és városban kiélezõdtek, és kialakult egyfajta, bár sok szempontból elmaradott munkásmozgalom. Egyszerre volt szükség egy indulatos polgártudatra a földesurak ellen és egy indulatos proletártudatra a polgárok ellen. Az irodalomban Reviczky óta tartott az erjedés állapota, fiatal nemzedékek keresték az újat, a korszerût, s velük szemben a maradiság, az epigonizmus, az álszemérem egyre szervezettebben védekezett. Érlelõdõfélben volt az irodalom, és várta lángelméjét, aki kimondja a merõben újat, de úgy, hogy magába olvassza az örökséget is, és Ady volt, aki beteljesítette a szükségszerût, amikor 1906 februárjában megjelenik az Új versek címû kötet, megszületett a modern magyar irodalom. Bár az Új versek kötet darabjai már korábban napvilágot láttak napilapban vagy folyóiratban, s meglehetõs feltûnést keltettek, kötetbe rendezve hatásfokuk a sokszorosára növekedett. A fiatal Ady ellentétben elmélkedõbb hajlamú, új hangjukat tudatosabban keresõ-kísérletezõ pályatársaival, Babits Mihállyal vagy Kosztolányi Dezsõvel a közéleti feladatot vállaló lírai hagyomány felõl indult el. Költészetének egy része kifejezetten publicisztikai ihletû és célzatú. Az Új versek nyitó darabjában nemcsak egy új költészet-eszmény nevében lép fel (mint a másik, a kötetet záró ars poetica, az Új Vizeken járok, 1905), hanem jogot formál arra is, hogy a Kárpátok alatt elzárkózó ország közállapotait ostorozza. A kötetet Ady Lédának ajánlotta, s az elsõ ciklus, a Léda asszony zsoltárai szerelmük megrendítõ, nagy érzelmi zûrzavarát állítja elénk. Az elsõ igazi Ady-kötet, az Új versek tudatosan követi Baudelaire: A romlás virágai felépítését. Adyt párizsi tartózkodása idején Léda ismertette meg a francia szimbolistákkal. Kétségtelen az Új versek erõs Baudelaire-hatása, utal Ady Verlaine-re és Jean Rictusre. A szimbolizmust jelzi a sajátos és egyéni szimbólumrendszer, a magánmitológia, a sejtelmesség; de éppúgy, mint a francia szimbolisták esetében Adynál is kevés a szimbolizmus elméletének megfelelõ vers, gyakran egyértelmûen fölfejthetõ metaforát, illetve metonímiát emel jelképpé. Programadó vers: Góg és Magóg fia vagyok én, mely magába sûríti és elõrevetíti a kötet világképének legfontosabb jegyeit és motívumait. 1. Elsõ ciklus Léda asszony zsoltárai az ajánlásnak megfelelõen. A ciklus önmagában is megkomponált, s elõrevetíti a diszharmonikus szerelmet, hiszen a terméketlen násztól (A mi gyermekünk) jut el a halálba hanyatló nászig (Héja-nász az avaron). Forrás: literatura.hu
36
3. A daloló Páris Léda révén kötõdik az elsõ ciklushoz, de az otthontalanságélmény révén a másodikhoz is, hiszen Adynál Párizs sosem önmagában, hanem a magyar valósággal összehasonlítva jelenik meg. 4. Szûz ormok vándora Vegyes ciklus; részletes kifejtése majd a Vér és arany kötetben történik. A kötetet záró vers Új vizeken járok összefoglalja és hangsúlyossá teszi, illetve még egyszer kiemeli saját költészetének újdonságát. Néhány verscímtõl eltekintve a mûvek címe 3 szóból áll. A számmisztikai hatás kapcsolatban áll Ady kiválasztottságtudatával. Forrás: literatura.hu
ADY ENDRE:
A magyar Ugaron Elvadult tájon gázolok: Ôs, buja földön dudva, muhar. Ezt a vad mezôt ismerem, Ez a magyar Ugar. Lehajlok a szent humuszig: E szûzi földön valami rág. Hej, égig-nyúló giz-gazok, Hát nincsen itt virág? Vad indák gyûrûznek körül, Míg a föld alvó lelkét lesem, Régmult virágok illata Bódít szerelmesen. Csönd van. A dudva, a muhar, A gaz lehúz, altat, befed S egy kacagó szél suhan el A nagy Ugar felett.
37
FEBRUÁR
2. A magyar Ugaron Az önarcképszerû nyitóverstõl (A Hortobágy poétája) jut el a címadó, összefoglaló záróversig.
FEBRUÁR
Nemzetiségek bemutatása Roma
ROMA LECSÓ (LACSAÚ)
Hozzávalók: 20 dkg húsos szalonna 3-4 nagy fej hagyma 2 kg zöldpaprika 40 dkg paradicsom 2-3 szem krumpli 2-3 pirospaprika 2-3 csöves erõs paprika só Elkészítés: A paprikákat karikákra vágom, a paradicsomokat négyfelé-hatfelé vágom, a krumplit meghámozom és felkarikázom (ez kellõképpen sûríti a lecsót). A szalonnákat kiolvasztom, majd aranysárgára pirítom rajta az apró kockára vágott hagymát. Megszórom az édes pirospaprikával, majd ráteszem a paprikát és a paradicsomot, illetve a krumplit. Sózom és lefedve puhára párolom. Ízlés szerint erõs paprikával ízesítem. Vakarcscsal, vagy puha kenyérrel tálalom.
Ferencvárosban, 1995-ben alakult meg a Roma Kisebbségi Önkormányzat. Csorba Lajost, a testület elnökét kérdeztem a roma közösség mindennapjairól, fontos célkitûzéseirõl. Mennyi roma él Ferencvárosban? A kerületi lakosság mintegy 10%-a roma származású. Mikor települtek ide a romák? Pontos dátumot nem tudok mondani, én harminc éve élek a kerületben, azóta biztosan vannak. Melyek voltak az elmúlt évek legfontosabb eredményei? A Romakoncepció megszületése, amely kimondottan a romák kultúrájával, hagyományaival foglalkozik, Ferencváros önkormányzata elismeri, hogy a kerületben romák élnek, és azoknak egyedi kultúrájuk és hagyományaik vannak. Mik a következõ évek feladatai, célkitûzései? Elsõsorban, ha a választási eredmények azt mutatják, hogy a Roma Kisebbségi Önkormányzat képviselõje tudok maradni, akkor a Roma koncepció átdolgozása. A következõ négy évben szeretném, ha a kilencedik kerületben épülne meg az Európai Roma Kulturális Központ, és létrejönne a Roma Mûvészeti Galéria. Mi jellemzi a helyi kulturális közösségi életet? Zenés kulturális rendezvények megmozgatják az egész roma társadalmat. Tudnunk kell, hogy élnek a kerületben beás, oláh és zenész romák, akik más nyelvet beszélnek, más a kultúrájuk, de a zene összehozza õket. Öltözködésükben is különböznek ezek az emberek. A zene az, ami összefogja õket. Mi jellemzi a gyermekek nyelvtanulási, hagyományõrzési szokásait? Sajnos kevés gyermek akar roma nyelvet tanulni, inkább az angolt vagy németet választják, ami egy részrõl öröm, hiszen felismerik a tanulás szükségességét, másrészrõl elvesztik a nyelvet. A Roma Kisebbségi Önkormányzat roma pedagógusokkal egyeztet, akik felvállalják a beás és oláh nyelv átörökítését közösségünkben. 2006-tól tervezzük roma gyermekek számára színi tanoda elindítását, ahol tehetséges gyermekek vesznek részt. Hogyan kapcsolódtak be az önkormányzati munkába, milyen a kisebbségi és a települési önkormányzat kapcsolata? Lehetne jobb és erõsebb. Ha megnézzük, hány roma él a kerültben és mik a problémáik, akkor azt gondolom, erõsíteni kell az együttmûködést a roma és a települési önkormányzat között. BALLA ÁGNES
38
FEBRUÁR
Életmód, hobbi Farsangi jelmezötlet: A szõlõ
A február a farsangi bálok ideje! Ezzel a jelmezötlettel hozzájárulhatunk a kellemes szórakozáshoz gyermekeknek és felnõtteknek is. Humoros, ötletes, és az elkészítése sem bonyolult. Szükséges anyagok: zöld kartonpapír iratkapocs különbözõ méretû zöld színû lufik erõs madzag, olló papírtányér, kalapgumi Az elkészítés menete: A papírtányért megfestjük a kívánt színûre. Kivágjuk az orr, szem és szájnyílásokat, és a gumit ráerõsítjük. A zöld kartonpapírból vékony fejpántot, szõlõleveleket, indákat vágunk, amiket ragasztóval felragasztunk. A fejpántot iratkapoccsal kapcsoljuk össze. A testjelmez elkészítéséhez a lufikat felfújjuk és a madzagokkal a testre erõsítjük úgy, hogy a nagyobb méretû lufik kerüljenek felülre. Érdemes zöld színû ruházat fölé elkészíteni. Ha felnõttnek készítjük, a karra és a lábra indákat is erõsíthetünk, így érdekesebb lesz.
Mindenkinek joga van élni, míg egyeseknek jól élni. Az óra méri, a fénykép pedig rögzíti az idôt. Ha van már egy lakásod, azt még otthonná is kell tenni. Nem az állam a rossz gazda, hanem annak vezetôi és intézményei. Egy küzdelemnek vesztesei vannak, de a harcnak megszámlálhatatlan áldozata. (Szarvas Imre kerületi polgár gyûjtése)
KALLA
(Zantedeschia aethiopica) A húsos, nyílhegy alakú levelek fölé nyúló, hosszú száron ülõ, nagy, fehér, zacskó alakú virágaival a kalla (más néven staniclivirág) igen látványos növény. Legnépszerûbb a fehér változata (Z. aethiopica), amely ha nyáron szárazon tartjuk télen vagy kora tavasszal virágzik. Egy 10-20 cm-es cserépbe 2,5 cm-rel a felszín alá ültessük el õsszel a rizómát. Amíg a növekedés meg nem indul, tartsuk a földjét épp csak nyirkosan, azután öntözhetjük bõvebben. Elvirágzás után fokozatosan mérsékeljük az öntözést, majd hagyjuk abba, mikor a levélzet megsárgul. Õsszel ültessük át. A rizóma osztásával vagy átültetéskor a sarjak elültetésével szaporíthatjuk. Az utóbbi idõben kisebb virágú, nagyon dekoratív színes változatával is találkozhatunk az üzletekben. Tartós vágott virág. Különösebben nem érzékeny a hõmérsékletre, de télen legalább 10 °C-os helyiségben tartsuk. Világos helyet igényel, némi közvetlen napsütéssel. A növekedési idõszakban tartsuk a földjét mindig nedvesen.
39
