2008. JÚNIUS 19., CSÜTÖRTÖK

19-06-2008

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2008. JÚNIUS 19., CSÜTÖRTÖK Elnököl: ROTHE asszony alelnök

1. Az ülés megnyitása (Az ülést 10.05-kor megnyitják.)

2. Európa biztonságosabb, tisztább és hatékonyabb mobilitása felé: Az első „intelligens autó” jelentés (vita) Elnök. − A következő téma a Gurmai Zita asszony által a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében készített (A6-0169/2008 számú), „Európa biztonságosabb, tisztább és hatékonyabb mobilitása felé: az első »intelligens autó«„ címet viselő jelentés vitája. Zita Gurmai, előadó. − (HU) Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök asszony! Biztos úr! Kedves kollégák! Mindennapi életünkben egyre jobban függünk a közlekedéstől. Az európai gazdaság sem nélkülözheti a hatékony közúti szállítási lehetőségeket. Az egyre növekvő forgalom azonban komoly társadalmi problémákat vet fel. Dugókat okoz az utakon és a városi térségekben, komoly környezeti és közegészségügyi problémákat, energiapazarlást és mindenekelőtt baleseteket. Néhány megdöbbentő adat röviden: a közúti közlekedés széndioxid-kibocsátása évente 835 millió tonna; évente 40 000 ember hal meg az utakon; az Unióban a forgalmi torlódások költsége 50 milliárd eurót tesz ki, ami a közösségi GDP 0,5%-ának felel meg, és ez a szám 2010-re akár az uniós GDP 1%-át is elérheti. Jó hírem van azonban: a problémák enyhíthetőek. Az elektronikus stabilitásvezérléssel évente körülbelül 4 000 emberéletet lehet megmenteni, és ha az e-segélyhívó teljes körűen ki lehetne építve Európában, évente akár 5-15%-kal csökkentené a közúti sérülések és halálozások számát, ami több mint 2 500 emberéletet jelent évente és 22 milliárd euro megtakarítást. A megfelelő szoftverekkel és valós idejű információkkal a közlekedési központokban a forgalmi torlódások 40%-kal csökkenthetők lennének. Már a fenti néhány adatból is kiderül, hogy az intelligens gépjárműrendszerek előnye tagadhatatlan, ehhez képest azonban mégis kevésbé elterjedtek, míg például az Egyesült Államokban az elektronikus stabilitásvezérlő már 2010-től kötelező lesz minden új autóban. Ennek fő oka a berendezések drágasága, a megfelelő tájékoztatás és az intelligens infrastruktúra hiánya. Fel kell azonban tennünk a kérdést, megengedhető-e, hogy az európai állampolgárok ne tudjanak élni jogaikkal? Hiszem ugyanis, hogy mindegyikőjüknek és nekünk is mindegyikőnknek jogunk van a biztonságos, fenntartható és hatékony mobilitáshoz. A fenti problémák a megnőtt és folyamatosan növekvő mobilitás miatt európai szintűek, és ha a mobilitás nem optimális, illetve nem biztonságos, akkor arra európai szintű választ kell adnunk. A piaci akadályokat meg kell szüntetni, ösztönözni kell az intelligens kommunikációs technológiák iránti keresletet, és ki kell alakítani az európai szintű, interoperábilis, intelligens infrastruktúrát. Meg kell tartani, illetve javítani kel az információs és kommunikációs technológiák kutatás-fejlesztése terén már elért európai eredményeket, különös tekintettel a megfelelő gépjármű-vezető kapcsolatra. Mindez elengedhetetlen az európai gazdaság, a társadalom miatt, illetve az európai ipar érdekében, hiszen Japán és az Amerikai Egyesült Államok ipara nagyon komoly versenytársak (csak hogy néhány példát hozzak). Ezt ismerték fel az európai döntéshozók, és ezért került az E-2010 kezdeményezés kiemelt, zászlóshajó kezdeményezései közé az intelligens autó is. Összességében tehát üdvözlöm az Európai Bizottság közleményét, és támogatom az erőfeszítéseket is, amelyeket az érintett felek tesznek az intelligens információs és biztonságos technikák megfelelő elterjesztéséért a gépjárművekben. Látnunk kell azonban, hogy egyelőre a folyamat elején vagyunk, és jelenleg az „intelligens autó” kezdeményezés indulása óta bekövetkezett fejleményekről már kaptunk tájékoztatást. Nem kevés munka áll mögöttünk, és nem haladunk rosszul. Ugyanakkor kíváncsian várom a következő előrehaladási jelentéseket, és bízom benne, hogy a magam szerény eszközeivel én is hozzájárulok majd a cél, az életmentő, környezetkímélő és forgalomoptimalizáló rendszerek minél szélesebb körű elterjesztéséhez. Végül, de nem utolsó sorban szeretném megragadni az alkalmat, és köszönetet mondani mindenkinek, aki segítette a munkámat: az Európai Bizottság Információstársadalmi és Médiaügyi Főigazgatóságának, a

1

2

HU


Parlament Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottsága titkárságának, kedves ittlévő képviselőtársaimnak – és azoknak, akik nem lehetnek most itt – a hozzászólásokért, a módosító indítványokért, a szakmai szervezeteknek a rengeteg hasznos tanácsért, a meghívásért és magyarázatért. Köszönöm szépen az együttműködést. Antonio Tajani, a Bizottság tagja. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, Gurmai asszony, annak ellenére, hogy a mai vitában az illetékes Reding biztos úr helyett veszek részt, a témát rendkívül fontosnak tartom, mivel része és egy darabja annak a stratégiának, amit a biztos úr és az én osztályom kíván megvalósítani az elkövetkező években, vagyis az Európai Unióban a közúti halálesetek száma csökkentésének. Az a feladatunk, hogy ezt a kezdeményezést politikai prioritásként kezeljük; az állampolgárok figyelnek bennünket, és különösen a fiatalok azt várják tőlünk, hogy válaszokat, tanácsokat és javaslatokat adjunk nekik ahhoz, hogy az Európai Unió útjait az életük kockáztatása nélkül tudják használni. Ez az oka annak, hogy a mai vita – a tegnap estihez hasonlóan – rendkívül fontos, és ami miatt az Európai Bizottság által szervezett események is nagy jelentőségűek. Július 10-én egy fiataloknak szánt kezdeményezés kerül megrendezésre Brüsszelben, ezáltal lehetőséget biztosítva számukra ahhoz, hogy megvitassák a közúti biztonság kérdését, és a francia elnökség alatt egy sor esemény megrendezésére kerül sor a közúti biztonságról, amelyek közül a legfontosabb az október 13-i párizsi esemény lesz, habár más európai városban is lesznek a fenti ágazattal kapcsolatos rendezvények, események is, amelyek célja a téma nagyközönséggel és különösen a fiatalokkal való megismertetése. Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a mai vita szempontjából szeretnék a Parlament egészének köszönetet mondani, és gratulálni az előadónak a kiváló és átfogó jelentéséért. Különös örömmel üdvözlöm azt a tényt, hogy a jelentés felismeri az ”intelligens autó” kezdeményezés által támogatott technológiákban és rendszerekben rejlő lehetőségeket. A Parlament támogatása rendkívül fontos ahhoz, hogy a fenti rendszerek eljuthassanak a közúti felhasználókhoz. Már a kezdetektől fogva az állampolgárok voltak ennek a kezdeményezésnek a fókuszpontjai, célszemélyei. A közutak használóiként az állampolgároknak a mobilitás területén egyre bonyolultabb választásokkal kell szembenézniük, és a magán-, illetve állami szektor által küldött üzenetek időnként zavarosak vagy éppen ellentmondásosak. Ezért üdvözlöm a Parlament felhívását a további intézkedések – így ösztönzők – bevezetésére, a gépjárművezetők képzése és a felhasználók körében szervezett információs kampányok területén, melyek célja az, hogy a biztonságosabb és ökológiai szempontból fejlettebb járművek nagyobb piaci részesedéshez jussanak. Rendkívül bátorító – különösen számomra, a Parlament képviselője számára –, hogy a Ház az e-segélyhívót az „intelligens autó” kezdeményezés egyik prioritásának tekinti. Az e-segélyhívó eredményeként jelentős előrelépést értünk el, és ez év végén a Bizottság olyan új közleményt nyújt be a Parlament és a Tanács részére, ami meghatározza az e-segélyhívó megvalósításának utolsó szakaszait. Hálás vagyok a Parlamentnek azért, hogy támogatja az intelligens technológiák révén megvalósuló energiahatékonyságra és a széndioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítéseinket, és hogy útmutatást ad számunkra a meghozandó intézkedések terén. Mivel azonban ez az ágazat még gyerekcipőben jár, és például a széndioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó célok megvalósulásának szabályozását még végre kell hajtani; itt ismét azokra a közlekedési ágazat területén meghozandó további intézkedésekre gondolok, amelyek elsősorban az integrált megközelítésen alapulnak. A Parlament támogatása ebből a szempontból kulcsfontosságú. Dieter-Lebrecht Koch, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, Biztos úr, hölgyeim és uraim, a jobb közúti biztonság lehetőségéből a nagyközönségnek két módon kell hasznot húznia. Ezért a mai napon megvitatott jelentéssel összhangban felhívást intézek a vezetéstámogató rendszerek terén végzett további kutatások és oktatás érdekében. A legtöbb ember ezekkel a rendszerekkel kapcsolatban nem rendelkezik semmilyen tapasztalattal, és ezért nem tudja értékelni, elsősorban azt, hogy a vezetéstámogató rendszerek vitathatatlan biztonsági potenciállal rendelkeznek, hisz a közúti balesetek közel 80%-a a gépjárművezető hibájából történik, másodsorban azt, hogy a fenti rendszerek csökkentik a vezetés közbeni feszültséget, harmadsorban azt, hogy a vezetőket segítik, és hogy anélkül csökkentik a rájuk nehezedő terhet, hogy csökkentenék a végső felelősségüket, és negyedszer azt, hogy elősegítik a gazdaságos és környezetbarát vezetést. Az utóbbi időszakban végzett tanulmányok eredményei szerint a vezetéstámogató rendszerek a súlyos balesetek akár egyharmadát is meg tudnák előzni, ha a vezetők használnák azokat.

19-06-2008

19-06-2008

HU


Az olyan rendszerek, mint az adaptív sebességszabályozó, az elektronikus menetstabilizáló és az elektronikus stabilitásvezérlés műszakilag magasan fejlettek és rendkívül megbízhatóak. Másrészről viszont a fenti rendszereket rendszeres ellenőrzésnek kell alávetni, és a súlyos balestek utáni karbantartást követően tesztelni kell. Az intelligens gépjárműrendszerek általában segítik a kockázatos helyzetek elkerülését és azáltal, hogy csökkentik a gépjárművezetőkre nehezedő nyomást, hozzájárulnak a nyugodtabb és előrelátóbb vezetési stílushoz. Sajnálatos módon ezek a rendszerek még nem szabványos gépjármű alkatrészek. A balesetmentes utak, avagy 0 halál, 0 súlyos sérült kezdeményezés ellenére a közúti balesetek a jövőben is elő fognak fordulni. 2010 végétől minden új járművet fel kell szerelni az elektronikus, műholdas e-segélyhívó berendezéssel, annak érdekében, hogy szakszerű segítséget lehessen nyújtani közvetlenül a baleset után, még az orvosok által „arany órának” nevezett időtartamon belül. A 112-es európai segélyhívó számon a sürgősségi hívásokat fogadó központ és a sürgősségi szolgálatok gyors, automatikus értesítést kapnak a balesetről és annak pontos helyszínéről. A sürgősségi szolgálat megérkezéséig azonban mindenkinek tudnia kell elsősegélyt nyújtani. A modern gépjárművek vezetőfülkéiben előfordulhat érzékszervi túlterhelés is. A mindennapi funkciók – így a légkondicionáló, a gépjárművekben felszerelt rádió, és a navigációs rendszerek – egyre bonyolultabb működtetése, kombinálva a támogató rendszerek – így az automatikus parkolási rendszerek, a koccanásgátló berendezések, az alkohol- és túlterhelés-szinkronizálók és más rendszerek által adott audiovizuális jelekkel – el tudják vonni a vezetők figyelmét és túlterhelést is jelenthetnek. És ezek után még felmerül a gépjárműpark cseréjének problémája, ami elsődlegesen pénzügyi kérdés. Sajnálatos módon gépjárműveink átlagos életkora egyre nő, ahelyett hogy csökkenne. A gépjárműveknek megfizethető árúnak kell lenni a jövőben is. Ez a mi felelősségünk. Végezetül engedjék meg, hogy szívélyes köszönetemet fejezzem ki Gurmai asszonynak a kiváló munkájáért. Silvia-Adriana Ţicău, a PSE képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök asszony, Biztos úr, kedves kollégák. Gratulálni szeretnék Gurmai asszonynak a jelentéséhez, és meg vagyok győződve arról, hogy részben neki köszönhetően a Bizottság által 2008. őszén elkészítendő, az intelligens gépjárművek bevezetésének elősegítésére vonatkozó útvonalterv jóval ambiciózusabb lesz. A 2006-ban elindított „intelligens autó” kezdeményezés vezető projekt az i2010-ben, ami a „Bizottság az Információs Társadalomért 2010-ig” számára stratégiai keretként szolgál. Az e-biztonság program egyik összetevője egy olyan e-segélyhívó rendszer 2010-ig történő megvalósítása, ami automatikusan felhívja a sürgősségi szolgálatokat és adatokat biztosít a jármű pontos helyéről. Ezzel együtt fontos, hogy a tagállamok aláírják az egyetértési nyilatkozatot. Támogatom ennek a rendszernek szabványberendezésként történő bevezetését a 2010 után gyártott új járművek esetében. Európában évente 4 000 életet lehet megmenteni az elektronikus menetstabilizáló rendszer bevezetésével, ami csökkenti a megcsúszás veszélyét. Sajnálatos módon a gépjárműgyártók stratégiája miatt ezek a berendezések csak kismértékben, és gyakran csak rendkívül drága csomagok részeként férhetők hozzá. Úgy vélem, hogy nem elég meghatároznunk azt a célt, hogy 2010-től a menetstabilizáló rendszer minden modellhez kapható legyen, de az is fontos, hogy ösztönözzük a vásárlókat a fenti opció előnyben részesítésére. Bizonyított tény, hogy a frontális ütközések 60%-át el lehetne kerülni, ha a vezetők rendelkeznének fékrásegítő berendezéssel, és balesetelkerülő technológiával. Az is tény, hogy a láthatóságot segítő rendszerek, amelyek állítható fényszórókkal látnák el a gépjárműveket, 30%-kal csökkenthetnék a gyalogosok halálával végződő, és 15%-kal a kerékpárosok által elszenvedett balesetek számát. Véleményem szerint rendkívül fontos az adatok megbízhatósága, és fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a felelősség jogi értelemben vett tisztázása a fékrásegítő rendszerrel és csúszásgátlóval felszerelt gépkocsik esetében is sürgető feladattá vált. A gépjárműgyártó iparnak alkalmaznia kellene a RESPONSE által tervezetként megfogalmazott, és a gépjárműgyártóknak… és gépjárművezetőknek szánt „Bevált gyakorlatok európai kódexét” a fejlett rásegítő rendszerek kifejlesztése és tesztelése esetén. Végül, de nem utolsó sorban úgy vélem, hogy a közösségi és országos pénzügyi támogatási formák az intelligens autók vásárlásának támogatásához létfontosságúak ahhoz, hogy a fenti rendszereket nagymértékben használják. Gratulálni szeretnék Gurmai asszonynak a jelentéséért, és valóban várjuk a Bizottságtól az intelligens autók bevezetéséről szóló ambiciózus tervet.

3

4

HU


Paweł Bartłomiej Piskorski, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, Biztos úr, amint tegnap is elhangzott, Ön az új szerepkörében a közlekedésről folytatott vitánk során rendkívül jó időpontban érkezett. Ez alatt a néhány nap alatt egy sor olyan témáról beszéltünk, amelyek a közlekedésbiztonság és a közlekedés minőségének javítását szolgálják. Két nappal ezelőtt a gyalogosok és a biciklisták biztonságáról esett szó, tegnap pedig a veszélyes anyagok szállítását és a biztonságos közúti rendszereket vitattuk meg. A mai napon magukról a járművekről van szó, vagyis arról, hogyan lehetne az Európai Unió közútjain használt járműveket a lehető legbiztonságosabbá tenni. Számunkra világos a cél, nevezetesen az, hogy lehetővé tegyük az Európai Unió állampolgárai számára, hogy hatékonyabban mozogjanak, illetve kényelmesebb legyen az életük, miközben nagyobb biztonságban érzik magukat úgy, hogy a rendeleteinknek köszönhetően azt mondhatjuk a választópolgárainknak, az embereinknek, hogy a mi hozzájárulásunk pozitív volt. Az Európai Parlament által hozott különleges intézkedések nem csak ennek a Háznak a fontosságára mutatnak rá, hanem arra is, hogy az európai jogszabályok és az európai intézmények valami pozitívumot és valami kézzelfoghatót adnak hozzá az emberek életéhez. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy amikor a gépjárművek biztonságosabbá tételét szolgáló kezdeményezésekről vitatkozunk, akkor két dolgot kell szem előtt tartanunk. Először, magáról az autóról és a benne levő rendszerekről van szó: a sebességellenőrző rendszerekről, a menetstabilizáló rendszerekről, a járművek közötti követési távolság betartását biztosító rendszerekről, vagyis a fent említett támogató rendszerekről együttesen, amelyek – a navigációs rendszerekkel együtt – a gépjármű működését javító dolgok, ami viszont olyan eszköz, amit a közutakon közlekedők használnak. Ugyanakkor azonban arról sem szabad megfeledkeznünk – és helyénvaló, ha erre a felszólalások során rámutatunk – , hogy polgáraink, a közutakon utazók számára rendkívül fontos a kommunikáció kérdése is, különösen a tragédiák, a balesetek vagy más szerencsétlenségek esetén. Polgárainknak biztosnak kell lenniük abban, hogy a műszaki berendezéseknek és az általunk bevezetendő rendszereknek köszönhetően a lehető legrövidebb időn belül segítséget kapnak. Mindkét fenti téma rendkívül fontos. A mindkettő azt jelenti, hogy fontosak a hatékony információs rendszerek ahhoz, hogy baleset esetén időben érkezzen a segítség, és eközben fontosak azok a rendszerek, amelyek révén jobbá válnak maguk a gépjárművek is. A fenti jelentés – amit képviselőcsoportom támogat – megvitatása során, szem előtt kell tartanunk annak korlátait is. Először is, amikor az intelligens autóról beszélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy az intelligens autónak nagyon fontos része az intelligens sofőr. Ez nem másodlagos kérdés, és ezen a téren az oktatás nagyon fontos. Több alkalommal azt találtuk, hogy a műszaki haladást nem kísérte a biztonság javulása. Miért? Azért, mert a jobb technológia és a gyorsabb autók miatt a gépjárművezetők legyőzhetetlennek érezték magukat a vezetés során. A jobb utak azt jelentették, hogy gyorsabban tudnak vezetni. Ezért az oktatás – ami rámutat a modern technológia előnyeire, de a korlátaira is, valamint arra, hogy a gépjárművezetőknek hogyan nem kellene visszaélniük azon modern technológiák által nyújtott lehetőségekkel, amelyeket reményeim szerint be fogunk vezetni – szintén nagyon fontos. Meg kell említeni a piac szerepének kérdését is, hisz nincs rá semmi biztosíték, hogy az általunk bevezetett szabályok – bármilyen jók, hasznosak, megfelelőek, és előnyösek is legyenek a gépjárművezetők számára – azonnal a jelenlegi gépjárműveknek olyan autókra történő lecserélését eredményezik, amelyeket mi biztonságosabbaknak, hatékonyabbaknak, és könnyebben használhatóknak tartunk. Nincsenek ilyen biztosítékok, mivel – természetesen – az árak korlátozzák mindezt. Ez az akadály komoly korlátot jelenthet a fenti gépjárművek megvásárlása terén. Nem vagyok híve azoknak a rendszereknek, amelyek magukba foglalják a támogatásokat is, és mind a Bizottság, mind pedig a mi számunkra intellektuális kihívás annak felismerése, hogy mit is kell tenni ahhoz, hogy ne csak biztonságosabb autókat gyártsunk és jobb utakat építsünk, hanem rávegyük polgárainkat, az Európai Unió polgárait arra, hogy használni is akarják ezeket, és hogy legyen a fenti cél megvalósításához elég pénzük is. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, és ismét szilárd támogatásomról biztosítani a jelentést. Sepp Kusstatscher, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, Biztos úr – akit új emberként üdvözlök az üléstermünkben –, hölgyeim és uraim, olyan jelentés van a kezünkben, ami rengeteg javaslatot tartalmaz. Csak gratulálni tudok Gurmai asszonynak a jelentésben szereplő számos ötletért, amelyek a közutakon futó gépjárművek műszaki értelemben vett kifinomultságának fokozását szolgálják.

19-06-2008

19-06-2008

HU


Bevezetésük kapcsán azonban nem tudok ellenállni annak a kísértésnek, hogy ne tegyek egy megjegyzést az „intelligens autó”, az „intelligens infrastruktúra”, és az „intelligens biztonsági berendezések” kifejezésekkel kapcsolatban. Amint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban már elmondtam, teljes mértékben elfogadhatatlannak tartom ennek a jelzőnek a használatát az autók, illetve az utak esetében. Az Intellegentia, intellegere, intellegens – ezek a latin kifejezések az ítélőképességre, az észlelésre és a megértésre vonatkoznak. Az emberek felismerő (kognitív) képességére, a megértés képességére, az elvonatkoztatási képességükre, a problémamegoldó képességükre, és a tudás alkalmazásának képességére vonatkoznak. Tisztán nyelvi szempontból teljesen értelmetlennek tűnik az, hogy intelligens autókról, illetve intelligens utakról beszéljünk! A jelentést megmagyarázó beszámolójában Gurmai asszony a következőket írja: „Az egyre növekvő forgalom azonban komoly társadalmi problémákat vet fel. Dugókat okoz az utakon és a városi térségekben, komoly környezeti és közegészségügyi problémákat, energiapazarlást és mindenekelőtt baleseteket.” Ezzel teljes szívből egyet értek. Azt sem akarom tagadni, hogy az olyan, okosan kidolgozott technológia, amiről ez a dokumentum beszél, képes arra, hogy kevésbé veszélyessé tegye a közúti közlekedést és környezetbarát is legyen. Mindez azonban csak korlátozott mértékben oldja meg a valós társadalmi és környezeti problémákat. Nemrégiben ellátogattam néhány iskolai tanterembe. A fenti látogatásaim során megragadtam a lehetőséget arra, hogy több középiskolai diákot megkérdezzek arról, hogy szerintük mi a közlekedési balesetek nagy számának az oka. Az első válasz szinte minden esetben az volt, hogy „a túl gyors és veszélyes sebesség, valamint az ittas vezetés”. Az általunk most adott megoldások viszont szinte kivétel nélkül olyanok, amelyek a gépjárműgyártás fejlődéséhez kapcsolódnak, ami viszont olyan ágazat, amelyik többet kíván értékesíteni, és több, egyre bonyolultabb műszaki megoldásokkal felszerelt gépkocsit kíván eladni. Ha az emelkedő benzinárak problémát jelentenek, ha általánosságban szükség van az energiafogyasztás csökkentésére, ha csökkenteni kell a felelőtlenül magas széndioxid-kibocsátást, és ha valamit tenni akarunk az éghajlatváltozás elleni küzdelem területén, akkor ezeket nem tudjuk összhangba hozni az egyre több, egyre magasabb, egyre gyorsabb gépjárművek, valamint az egyre nagyobb mértékű kifinomultság és mozgékonyság filozófiájával, hisz a fenti elvek csak a jelenlegitől eltérő, olyan életmód révén valósulhatnak meg, amiben napi szabályként jelenik meg a lassúbb, a mérsékeltebb, és a takarékosabb. Egy ponttal mindenképpen vitatkozni szeretnék. Az előadó azt írja, hogy „A fogyasztók számára a megfizethetőség kulcsfontosságú. Sok fogyasztó egyszerűen nem képes megfizetni a kérdéses rendszereket. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az intelligens közlekedési rendszerek a lehető legrövidebb időn belül megfizethetőek, és széles körben hozzáférhetőek legyenek”. A heidelbergi központú Környezetvédelmi és Előrejelzési Intézet (UPI) néhány évvel ezelőtt úgy kalkulált, hogy ha figyelembe vesszük az összes közvetlen és közvetett szállítási költséget, akkor Németországban az átlagos autót a kormány – más szóval az adófizető – kb. 3 000 euróval támogatja évente. Elfogadhatatlan, hogy támogassuk a környezet tönkretételét és a közegészségügyi kockázatokat. Épp ellenkezőleg, a költségek átláthatóságának elvével összhangban azoknak kellene fizetni, akik a károkat okozzák. Az útépítésen és karbantartáson kívül vannak más költségtényezők is. Ide tartozik még a földterület használata, és a természet, illetve az emberi egészség károsításának sok formája. Kérem, ne értsenek félre, nem vagyok ellene a jobb technológiának, de ellenzem ezt a technológiába vetett vak hitet. Ha támogatni akarjuk a mobilitást, akkor elsősorban a vasúti közlekedést, a helyi tömegközlekedést, a kerékpározást és a gyaloglást kellene segítenünk. Ez intelligensebb, egészségesebb, biztonságosabb és zöldebb megoldás lenne. Wiesław Stefan Kuc, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, Gurmai Zita asszony jelentése és a benne foglalt javaslatok további lépést jelentenek a közúti biztonság javítása irányába az Európai Unión belül. Ezeken az utakon a legtöbben közülünk használjuk a gépjárműveket. Ezek olyan technológiákkal vannak felszerelve, amelyek állandóan fejlődnek: katalizátorok, ABS, ASC, fényszórók, biztonsági övek és így tovább. Ugyanakkor azonban, mint mindig, itt is van egy „de” szócska. A fenti elektronikus berendezések általában a drága autókba vannak felszerelve, amelyek biztonsági teszteken esnek át, rendelkeznek gyűrődési zónával, sok légzsákkal és különleges övekkel. A fenti járművek szinte minden balesetet kibírnak, de sajnos a közutakon közlekedő járművek zöme közepes, illetve alacsony árkategóriába tartozik. De még ennél is fontosabb az, hogy az ebbe a kategóriába tartozó járművek értékesítése egyre nő, és az autós magazinok szerint hamarosan elöntenek bennünket az Indiából, Kínából és más országokból jövő olcsó autók. Nyilvánvaló, hogy az ár összefügg a minőséggel és a felszereltséggel. A 2 000 és 5 000 euro közötti összegbe kerülő autókban alig van más, mint a motor, a kormány, a kerekek, az ülések, és néhány országban talán van még egyetlen biztonsági öv is. Nagy örömünkre szolgál, hogy ilyen helyzetben vannak olyan emberek, akik biztonságosabbá akarják tenni a helyzetünket. Az árak egyre csökkennek, és a kötelező felszerelések körét egyre tovább lehet bővíteni. Nem

5

6

HU


csak a biztonsági övekről és a természetbarát motorokról beszélek. A jövőben talán az ABS, illetve az automatikus menetstabilizáló rendszerek – vagyis az ASC – is kötelező lesz. Gratulálni szeretnék Gurmai Zita asszonynak az innovatív jelentéséhez. Biztos vagyok benne, hogy az említett berendezések bonyolult elnevezése és működése ellenére a jelentést megértéssel fogadják és támogatják. Megpróbáljuk felvenni a küzdelmet a nagyszámú halálos közlekedési balesetek ellen, és a mi képviselőcsoportunk támogatni fogja ezt a jelentést, amint támogattuk a tegnapi nap során a képviselőtársaim által megvitatottakat is. Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, nagyon hálás vagyok az előadónak, Gurmai asszonynak, a jelentéséért. A helyes megközelítést választotta. Kusstatscher úrnak természetesen igaza van abban, hogy filozófiai értelemben kritizálja az „intelligens autó„ kifejezést. Nyilvánvalóan itt mesterséges intelligenciáról beszélünk, ezért ezt a szót is bele kellene vennünk a kifejezésbe. Az intelligens autóról hozott határozatban három dolgot kell világossá tenni. Először, az intelligens autó kifejlesztésének a tiszta környezet céljait kell szolgálni. Másodszor, kifejlesztésének pozitív hatást kell gyakorolni a közúti biztonságra. Örülök annak, hogy Gurmai asszony jelentése a fenti témákra is rávilágított. A következő megjegyzéseim lennének. Először, véleményem szerint fontos, hogy az intelligens autó kifejlesztése során erőfeszítéseket tegyünk arra, hogy megfeleljünk az Európai Unió környezeti célkitűzéseinek. A jelentés megemlíti, hogy az Európai Bizottság célja, hogy az új személyautók és a könnyű haszongépjárművek kilométerenként ne bocsássanak ki 120 grammnál több széndioxidot. Hozzá szeretném még tenni, hogy 2020-ra a célkitűzés kilométerenként 80 gramm. Hiszek abban, hogy az intelligens autó kifejlesztése is a segítségünkre lehet a fenti célkitűzés megvalósításában. A gépjárművek fenntartható energiaforrásának kifejlesztése során természetesen még sok más intelligens lehetőség is van a széndioxid kibocsátással kapcsolatos célok elérésére. Másodszor, úgy vélem, hogy az intelligens autó kifejlesztése a közúti biztonságot is szolgálja. A jelentés ezt a témát részletesen tárgyalja, ezért erről most nem szeretnék többet mondani. Ami a J preambulumbekezdést illeti, egyértelművé kell tenni, hogy függetlenül attól, hogy a műszaki fejlődés következtében a gépjárművezetők nagyobb biztonságban vannak és ennek következtében kevésbé felelősnek érzik magukat, továbbra is az egyes sofőrök felelőssége a gondos vezetés. Ez az elv még alkalmazásra vár, és jó lenne emlékeztetni rá a gépjárművezetőket. Záró megjegyzéseim a jelentés egészére vonatkoznak. Rendkívül fontos, hogy az intelligens autók kifejlesztését ne válasszuk szét az intelligens autó környezetének kialakításától. Ez az összefüggés biztosítja a legjobb lehetőséget a légszennyezés csökkentésére és a közúti biztonság növelésére. A társadalom számára létfontosságú a jó közlekedési rendszer. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a közlekedés a környezet rovására valósul meg, és hogy a jövőben is össze fog kapcsolódni a balesetekkel. Az intelligens közlekedési rendszerek kifejlesztése azonban minden kétséget kizáróan segíthet a közlekedés fent említett negatív hatásainak minimalizálásában. Éppen ezért ismét fel szeretném hívni a figyelmet a 13. preambulumbekezdésre. Az ökológiai és gépjárműbiztonsági megoldások bevezetése terén erős támogatást várok a tagállamok és az Európai Bizottság részéről. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy az intelligens közlekedési rendszerekkel kapcsolatos tudás és ismeretek megfelelő megosztása is rendkívül fontos. Végül is nagyon valószínű, hogy a vonatkozó ismeretek majd azokban a tagállamokban állnak rendelkezésre, amelyek – viszonylagos értelemben – kevésbé szenvednek a közlekedés általam korábban említett negatív hatásaitól. Ez esetben jó lenne olyan rendszert kifejleszteni, amelyik egyrészt biztosítja, hogy a vonatkozó ismeretek azokban a tagállamokban is közkinccsé váljanak, amelyek ebben erős érdekeltséggel rendelkeznek, másrészt figyelembe veszi az intelligens közlekedési rendszer kifejlesztőinek a szellemi tulajdonjogát is. Véleményem szerint a tagállamoknak ezen a területen egyértelmű megállapodásokat kellene kötniük egymással. Luca Romagnoli (NI). - (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, gratulálni szeretnék Gurmai asszonynak az általa bemutatott számtalan ötlethez, hisz el kell mondanom, hogy ez a jelentés sok emberi és mesterséges intelligenciát tartalmaz, és azt remélem, hogy az első minden esetben elsőbbséget fog élvezni a másodikkal szemben, mert ellenkező esetben kiszabadul a szellem a palackból, ugyanis miközben az egyik célkitűzésünknek mindenképpen a biztonságosabb, tisztább és intelligensebb járművekre tett javaslatnak kell lennie, azt is célul kell kitűznünk – az elhangzott javaslattal összhangban –, hogy 2010-re felére csökkentsük a halálos közúti balesetek számát.

19-06-2008

19-06-2008

HU


Olaszországban egészen a legutóbbi időkig ment egy megrázó reklám a televízióban, ami egy egész falu, egy egész önkormányzat eltűnését mutatta az olasz tájból, egy olyan települését, aminek a lélekszáma azonos azzal a 40 000 vagy még annál is több európai állampolgáréval, akik naponta tűnnek el a mi Európánk térképéről. Ezért mindent meg kell tenni a halálozások számának erőteljes csökkentése érdekében, és azért is, hogy csökkenjen azok száma, akik nem halnak meg, de hatalmas társadalmi terhet jelentenek, hisz sokan közülük egész további életükben hátránnyal élnek, illetve egyéb olyan hátrányoktól szenvednek, amelyek erőteljesen megterhelik a szociális rendszereinket és a lelkiismeretünket, és ezért mindent meg kell tenni ezen a területen is. Egyetértek azzal, hogy a gépjárművekbe felszerelt rendszerek és az infrastruktúra a biztonság szempontjából nagyon fontosak – amikor a biztonságról és a segítségnyújtásról van szó, akkor minden követ meg kell mozgatni, amint Piskorski úr és Kuc úr mondta –, de a gépjárművezetőknek is intelligensnek és jól informáltnak kell lenni. Éppen ezért, véleményem szerint, drasztikus intézkedésekre is szükség van a sebesség korlátozása terén, illetve az olyan szankciók szigorítására, amelyeket akkor lehet alkalmazni, ha a sofőr felelőssége bebizonyosodott, és itt el kell mondanom, hogy az új olasz kormány is előállt néhány érdekes javaslattal. Nem tudom például, hogy milyen kritériumok alapján lehet még most is olyan autókat árulni, amelyek hihetetlen sebességet tudnak elérni, és – hogy Kusstatscher urat idézzem –, ha nincs meg az intelligencia azokban a fogyasztókban, akik ilyen gépjárműveket vásárolnak és vezetnek is városainkban, akkor a felelősség azokat terheli, akik biztosítják az egyének szabadságát ezen a területen, holott az egyének soha nem korlátozhatnák azoknak a szabadságát, akiket ilyen esetekben sajnos gyakran fizikailag is megsemmisítenek. Luís Queiró (PPE-DE). - (PT) Elnök asszony, Biztos úr, hölgyeim és uraim, a most megvitatott jelentés – aminek kapcsán gratulálni szeretnék a megfogalmazójának – kiváló lehetőséget biztosít a műszaki fejlődés legjobb vonatkozásainak és a közúti biztonság legfontosabb vonatkozásainak (ami maga a biztonság) az ötvözésére. Az új információs és kommunikációs technológiák kifejlesztése lehetővé tette annak a politikai és társadalmi célkitűzésnek az elérését, hogy csökkentsük a közúti balesetek áldozatainak számát, az európai utak ezen elkerülhető veszedelmét. Ha viszont teljes mértékben ki akarjuk aknázni az így rendelkezésünkre álló lehetőséget, akkor a népszerűsítő kampányoknak rövid, világos, és érthető információt kell adni az új, intelligens gépjárműrendszerekről és a lehető legszélesebb közönséghez kell eljutniuk. Rendkívül fontos annak biztosítása, hogy az információs és kommunikációs technológián alapuló „intelligens gépjármű rendszerek” kifejlesztését és telepítését nemzetközi szinten is egyre inkább elfogadják, és továbbra is szükség van arra, hogy a tagállamok és az ipar egyaránt bátorítsák és támogassák a fenti rendszerekbe történő beruházásokat. A fenti problémák integrált megközelítése lehetővé teszi számos közös biztonsági és környezetvédelmi célkitűzés figyelembevételét is, különösen az infrastruktúrával és a vezetési stílussal kapcsolatban, amint azt már több képviselőtársunk is hangsúlyozta. Az igazság azonban az, hogy a fenti folyamatnak nem minden vonatkozása működik megfelelően. Még mindig gyenge lábakon áll a fenti rendszerek marketingje. Magas a költségük, ami még most is azt jelenti, hogy a legbiztonságosabb autók sok ember számára luxusnak számítanak, és azok erőteljesebb piaci elterjedését akadályozza az előnyeikkel kapcsolatos megfelelő információk és ismeretterjesztő kampányok hiánya. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy sikerrel járjanak az e-segélyhívó rendszereknek a 2010 után gyártott új gépjárművekben való kötelezővé tételéről folyó tárgyalások – amint a biztos úr már említette. A becslések szerint ez a kezdeményezés, ha egész Európában elterjed, önmagában is 2 500 emberéletet tud megmenteni évente. Elnök úr, Biztos úr, a jelentés egy másik alapvető vonatkozása – vagyis az, hogy 2012 után minden új gépjárműben legyen elektronikus menetstabilizáló – egy másik olyan dolog, ami Európa útjain több ezer emberéletét menthet meg és számtalan sérülést előzhet meg. Éppen ezért meg szeretnénk kérdezni a biztos úrtól, hogy biztosítani tud-e bennünket arról, hogy a fenti célkitűzés a kitűzött időpontra – vagyis 2012-re – továbbra is érvényes-e.

7

8

HU


Ismét azt kell éreznünk, hogy részt veszünk az európai utakon bekövetkező halálesetek csökkentésében azáltal, hogy a közúti közlekedési ágazatban alkalmazható új technológiák terén hatékony és fenntartható megoldásokat keresünk. Következésképpen rendkívül fontos az érdekelt felek számára, hogy összehangolják az erőfeszítéseiket, a Bizottság és a tagállamok számára, hogy támogassák az új információs technológiák terén végzett kutatásokat, és a vezetők számára, hogy tisztában legyenek azok biztonsági előnyeivel. Röviden, mindenkinek együtt kell dolgozni annak érdekében, hogy a fenti rendszerek elterjedjenek, és a piacon pénzügyileg megengedhető termékekké váljanak azért, hogy nőjön irántuk a fogyasztói kereslet. Robert Evans (PSE). - Elnök asszony, én is meg szeretném ismételni a többiek köszönetét az előadónak azért a munkáért, amit a fenti kezdeményezésnek általa a Parlament elé való terjesztése érdekében fejtett ki. Tegnap este az egyik vita során azt mondtam, hogy olyan hetünk van, amikor az Európai Unióban lelkiismereti vizsgálatot tartunk arról, hogy mire szolgál az európaiság, és hogyan tudunk ismét elkötelezettséget mutatni polgáraink iránt, és tényleg megmutatni Európa népeinek, hogy értékes munkát végzünk és őket, családjaikat és érdekeiket védelmezzük. Szerintem ez egy másik olyan példa, amikor a biztonsági intézkedéseket és a biztonsági problémák felmerülése esetén segítséget nyújtó legmodernebb támogató technológiákat vizsgáljuk; azzal próbálunk érvelni, hogy az autók felszereltségét javítani kell. Természetes, hogy ennek egész Európára kiterjedő hatása van, mivel gépkocsikat szinte minden európai országban gyártanak (meg kell mondanom, hogy az Egyesült Királyságban a korábbinál jóval kevesebbet). Az emberek francia, olasz, illetve német, avagy Spanyolországban vagy Nagy-Britanniában gyártott és máshol összeszerelt autókat vezetnek, és mi sem természetesebb, mint hogy nemzetközi jogszabályokra van szükségünk a lehető legmagasabb műszaki színvonal biztosítása érdekében. Ha ez – a mostani kezdeményezés révén – azt jelenti, hogy az orvosi segítség által életeket tudunk megmenteni és segíteni tudunk azoknak, akik e nélkül a segítség nélkül nem élnék túl a balesetet, akkor ez olyan dolog, amit a brit állampolgároknak és más európai országok és Írország állampolgárainak mindenképpen fontolóra kell venni. Megvizsgálhatjuk ezt a kezdeményezést, és gondolhatjuk azt is, hogy túlságosan futurisztikus és egy jó ideig még nem fog megvalósulni. De nem volt még olyan régen – 30 évvel ezelőttre gondolok, amikor megvettem az első autómat, bár ha körülnézek a teremben, akkor látom, hogy a képviselőtársak egy része talán már a fenti időpontnál is régebben vette meg az első autóját –, hogy cseppet sem volt természetes az, hogy egy autóban van rádió. Most viszont nem tudom, hogy lehetséges-e rádió, CD lejátszó, illetve ehhez hasonló dolgok nélküli autót vásárolni. Napjainkban az autók – amint az előző felszólaló is elmondta – úgy készülnek, hogy egyre nagyobb sebességgel tudjanak haladni, és a bonyolultságuk soha nem látott szintet ér el: a műholdas navigációs rendszerek, az e-rendszerek – amikről itt is beszélünk – hamarosan az autókba kerülnek, és 20 éven belül talán a szabványfelszereltséghez tartoznak majd. Ez olyan dolog, amit üdvözölnünk kell, és terjesztenünk kell az újdonságokat. Ezért gratulálok minden érintett félnek. Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). - (PL) Elnök asszony, az autók automata menetstabilizáló rendszerekkel és automata baleseti segélyhívó rendszerekkel történő felszerelése jelenti napjainkban a kihívást. Sok érv szól emellett. Ezek közül az első a biztonság javítása a gépjárművezetők és a közutakat használó egyéb személyek esetében. Évente 41 600 halálos baleset történik Európa közutjain. A közutakat használók közül több ezer ember balesetek miatti rokkantsága és egészségkárosodása a másik érv mindannyiunk számára. Jelentősen csökkenne a halálos balesetek száma akkor, ha korábban érkezne a sürgősségi ellátás által nyújtott segítség, ezért az automata segélyhívó rendszer bevezetése létfontosságú megoldást jelent. A balesetek számának alakulását befolyásoló harmadik – fontos tényező – az utak állapota. Létfontosságúak a közutak területén végzett beruházások, különösen az új tagállamok és a rossz infrastruktúrával rendelkező, elmaradott térségek esetében. A közúthálózat modernizálása és bővítése során rendkívül fontos, hogy figyeljünk az utak környezetére is. A halálos balesetek számát jelentősen növelik az útmenti fák. A gépjárműgyártó iparban végrehajtott innovációk nem csak a gépjárművek biztonságosságát, illetve az emberek biztonságát jelentik. Ide tartozik a gépkocsikból kibocsátott széndioxid által okozott káros környezeti hatások csökkentése is. Jó, hogy az előadó – sok más témával egyetemben – ezt a kérdést is érinti. Ezért elismerésemet szeretném kifejezni a jól végzett munkáért. Az egyetlen dolog, amivel nem értek egyet, az „intelligens autó” elnevezés. Egyetértek az előttem felszólalóval, aki azt mondta, hogy ezt a kifejezést a gondolkodó emberek számára tartjuk fenn. Ha követjük ezt az érvelést, akkor a végén olyan helyzetbe kerülünk, amiben az „intelligens autókat” műszakilag hatékony sofőrök

19-06-2008

19-06-2008

HU


vezetik. Ebben a helyzetben kiket vonnánk be azokba az oktatási tevékenységekbe, amelyek annyira fontosak a közúti biztonság javítása és a civilizáció műszaki vívmányaiból való profitálás terén? Reinhard Rack (PPE-DE). - (DE) Elnök asszony, én vagyok a nagyvárosi mobilitás témájának előadója és jelenleg minden kétséget kizáróan az a legfontosabb feladatom, hogy rávegyem a Házat arra, hogy szavazza meg a jelentést, amivel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság júliusi részleges ülésén már foglalkoztunk, azért hogy időben leadhassuk a megfelelő jelzéseket a Bizottság által a nagyvárosi mobilitásról készítendő akciótervhez, aminek őszre kell elkészülnie. A fenti jelzések közül az egyik közvetlenül a mai vitánk témájához kapcsolódik. Általában, de különösen a városainkban és a nagyvárosainkban egyre nehezebb elegendő pénzt gyűjteni a hardverek területén végrehajtandó jelentős fejlesztésekre – ami alatt a közutakat értem. Sok oka van annak, hogy ez nem megy. Ezért a megfelelő szoftvert – vagyis más szóval az intelligens autókat – és a forgalom ugyan ilyen intelligens megszervezését kell használnunk ahhoz, hogy biztosítani tudjuk a korlátozott erőforrások – vagyis az úthálózat – jobb kihasználását. Ezt követően a közlekedési torlódások kérdése az a probléma, aminek az esetében új és jobb technológiára van szükségünk. Ebben az összefüggésben a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság elképzeléseinek részeként meghallgatást szerveztünk, melynek során azt mondták nekünk az ipar képviselői – nem teljesen meglepetésszerűen –, hogy minden lehetséges. Sok dolog lehetséges, de a gépjárműgyártó iparnak egyrészt időben meg kell kapnia a jelzéseket, miközben másrészről gondot kell fordítani annak biztosítására, hogy ezek a gépjárművezetőket támogató rendszerek – ha kifejlesztésre kerülnek – be is legyenek szerelve a gépkocsik többségébe, és ne maradjanak azon kivételezett kevesek privilégiumai, akik meg tudják engedni maguknak a jól felszerelt autókat. Ez olyan érv, amivel – nagyon helyesen – előhozakodtunk a mai vita során is. Nem fordulhat elő, hogy a legkiválóbb új technológiai fejlesztések csak néhány gépkocsiba legyenek beszerelve és a gépjárművezetők nagy tömegei az ismert régi problémával találják magukat szembe, amit még tovább súlyosbít az a tény, hogy a rendszerek nem igazán kompatibilisek egymással. Ennek megfelelően, ha tényleg fel akarjuk fedezni a forgalmi mozgások témakörét és az általuk okozott problémákat, valamint a számunkra a személyes mobilitás terén felkínált lehetőségeket, akkor nagyszámú és jól összehangolt intézkedésre van szükségünk. Ebben az összefüggésben hadd hozzak fel még egy végső érvet, amire Koch úr helyesen utalt. Az új, jó és fejlett technológia biztonságosabbá teheti ugyan az autókat, és kevésbé veszélyessé a közutakat, de ezt rosszul is fel lehet használni, mivel olyan téves elképzelést terjeszthet el az autóvezetők körében, hogy mivel az autójuk bármire képes, már nem is nagyon kell odafigyelniük a biztonságos vezetésre. A nyugodt vezetés jó dolog, de szerintem sokkal fontosabb a biztonságos vezetés, és mindenekelőtt az, hogy tisztában legyünk a vezetés során tanúsított magatartásunk következményeivel. Következésképpen ez egy másik olyan terület, ahol nem szabad szem elől tévesztenünk az új fejlesztések pszichológiai következményeit. Bogusław Liberadzki (PSE). - (PL) Elnök asszony, Biztos úr, szívből jövő gratulációmat szeretném kifejezni Gurmai Zita asszonynak. Intellektuális hozzájárulásán kívül egy sor promóciós tevékenységet is végzett, és valóban mindent megtett a jelentés kiváló elkészítése érdekében. Mély elismerésünk és szívélyes köszönetünk az előadónak. A mai napon az intelligens autóról beszélünk. Ne foglalkozzunk azzal, hogy az „intelligens” jelző megfelelő-e vagy sem. Tegnap az intelligens utakról beszéltünk, anélkül, hogy tényleg intelligens utaknak neveztük volna őket. Tegnap több fenntartással éltünk, mint ma. A mai napon sokkal jobban megértjük egymást. Természetesen van még egy harmadik tényező is, vagyis az intelligens gépkocsivezető. Mit is jelent a gépkocsivezető intelligenciája? Először is azt, hogy ki akarja aknázni az intelligens autó előnyeit. Meg kell győznünk a gépkocsivezetőket arról, hogy közgazdasági számításokat kell végezniük. Mennyi fájdalmat vagyunk hajlandók elszenvedni, hány napot vagyunk hajlandók eltölteni a kórházban azért, hogy 1 000 euróval kevesebbet költsünk egy műszakilag kevésbé fejlett autóra? Tisztában kell lenni azzal, hogy a műszakilag fejlett autó és közút azt jelentheti, hogy csökken a balesetek száma, hogy a balesetek kevésbé súlyosak lesznek, hogy javul az élet minősége, és mindez elérhető számunkra, feltéve – és hangsúlyozni szeretném, hogy feltéve – hogy megértjük azt, hogy érdemes elkölteni a fent említett 1 000 eurót erre az új technológiára. Malcolm Harbour (PPE-DE). - Elnök asszony, mindenekelőtt üdvözölni szeretném Antonio Tajani urat és gratulálni szeretnék a kinevezéséhez. Rendkívül fontos, hogy részt vesz ezen a nagy jelentőségű vitán.

9

10

HU


Elsősorban Gurmai Zita asszonynak szeretnék köszönetet mondani, aki kiváló munkát végzett, nem csak azzal, hogy elkészítette ezt a jelentést, hanem azzal is, hogy támogatja az „intelligens autó e-biztonság” programot. Mindössze annyit szeretnék mondani a Bizottságnak, hogy ez kiváló példa arra, hogy a Bizottság egyik kezdeményezése hogyan tudja összehozni a különböző területeken dolgozó embereket, hisz – amint azt mindannyian jól tudják – Reding asszony és elődje, Liikanen úr aktívan részt vettek ebben. Örömmel látom, hogy barátaim, André Vits és Juhani Jaaskelainen a biztos úr mögött ülnek, hisz rendkívül fontos szerepük volt a résztvevők bevonásában és a tényleges előrelépés elérésében; és szeretném megismételni azt, amit Robert Evans úr mondott, nevezetesen hogy ez kiváló példája az európai intézmények közötti, a jogszabályok terhétől mentes és az előrelépésről alkotott világos képtől vezérelt együttműködésnek. Elnök úr, a mai napon csak azt sajnálom – és remélem, hogy ezt a Parlament nevében mondottnak fogja fel –, hogy az intelligens autó program legfontosabb szereplői érezhetően távol tartották magukat, és nem ülnek az ülésterem első soraiban, mivel a Tanácsnak fontos felelőssége van ezen a téren. A tagállamok felelőssége azon részletes jogszabályok zömének a kidolgozása, amelyek elősegítik a fenti program bevezetését és segítenek az állampolgárainknak is. Hol vannak és miért nem hallgatják ezt a vitát? Csak néhány megjegyzést szeretnék fűzni a kollégák által az autók és az utak fontos témakörével kapcsolatban elmondottakhoz. Hadd mondjam el azoknak a kollégáknak, akik a gépkocsik biztonsági jellemzőiről beszéltek, hogy az ipar fejlődésének egész folyamata azonos volt a műszaki fejlődéssel, és valóban igaz az, hogy a biztonsággal kapcsolatos innovációk először a kisebb szériában gyártott, drágább autókban jelentek meg, és csak ezt követően kerültek bele az olcsóbb autókba is. Napjainkban az Európai Unió területén értékesített autók mindegyikében van blokkolásgátló. Ez intelligens rendszernek minősül, mivel véleményem szerint az intelligencia azonos az információ begyűjtésével és felhasználásával. És a fent említett rendszerek ezt teszik. Ha már fel vannak szerelve ezek az információgyűjtő rendszerek a gépkocsiba, akkor fel lehet azokat használni a csúszásgátló rendszerekben is. A járulékos költség sokkal alacsonyabb. De ha már rendelkezünk e-segélyhívó rendszerrel, akkor minden gépjármű fel lesz szerelve a külső információgyűjtő rendszerrel, és mi ezt szeretnénk összekapcsolni az intelligens autópálya rendszerekkel is, hisz azok esetében is információgyűjtésről van szó. Az általam képviselt régióban – és erről jut eszembe, Robert Evans úr, hogy az Egyesült Királyság napjainkban közel annyi autót gyárt, mint a régi szép időkben, és az Egyesült Királyságban több gépjárműgyártó cég van, mint az Európai Unió bármely más országában, ezért kérem, hogy ne támadja a gépjárműgyártó iparunkat –, a helyi autópályán megépült az első brit intelligens autópálya, ami a forgalom függvényében nyitja meg a sávokat és ellenőrzi a sebességet, és el kell mondanom, hogy nem csak a forgalom áramlik zökkenőmentesebben, hanem javult az üzemanyagfogyasztás is: minden érintett fél nyerő helyzetben van. És erről beszélünk. Arról beszélünk, hogy nyerhetünk az intelligens autó használatával, és remélem, hogy azt mindannyian támogatni fogják. Genowefa Grabowska (PSE). - (PL) Elnök asszony, gratulálni szeretnék kollégámnak, Gurmai Zita asszonynak, mert csodálatos dolgot csinált, vagyis kiváló jelentést készített egy olyan területről, ami nagyon műszakinak és „férfiasnak” látszik. Olyan társadalomban élünk, amit az információtechnológia ural. Az IT hajnaltól napestig jelen van az életünkben. Nagyon gyorsan rájöttünk arra, hogy egyszerűbbé teszi az életünket, és nagyon hamar megtanultuk a benne rejlő előnyök kiaknázását. Ezért mindez olyan kiváló fejlődésnek tekinthető, amit az információtechnológiára és a médiára vonatkozó általános stratégia részeként az Európai Bizottság olyan témának tart, ami nagyon közelről érint bennünket, nevezetesen az emberek és a közutak biztonságára utalok, és ezért kidolgozta az „intelligens autó” kezdeményezést. Nekem tetszik az „intelligens autó” elnevezés, nincs vele semmi bajom, mivel megértettem, hogy a kifejezést elvont értelemben használjuk. Az „intelligens autó” érdekes elnevezés, magára vonja az emberek figyelmét, felhívja a média figyelmét és nem szó szerint értendő. Számomra ez az elnevezés az olyan modern európai közlekedés jelképe, amelyik az új információs és kommunikációs technológiáknak hála egyre biztonságosabbá, egyre inkább környezetbaráttá és hatékonyabbá válik. Az intelligens autó elsődleges célja az, hogy segítse az embereket. Második helyen állnak a környezeti előnyök, és harmadik helyen az, hogy általa hatékonyabb lesz az európai közlekedés. Nem tudom, hogy az intelligens autónak szüksége lesz-e erőteljes promócióra és reklámra. Az emberek természetüknél fogva kíváncsiak és szeretik megvásárolni az újdonságokat, különösen akkor, ha azok anyagilag is elérhetők.

19-06-2008

19-06-2008

HU


Meg vagyok győződve arról, hogy ha valamivel drágább is lesz ez az autó, mindenki, aki megvásárolja, úgy fogja érezni, hogy a saját biztonságát szolgálja ez a befektetés. Azt is gondolom, hogy az emberek nem fogják azt érezni, hogy elvesztegették azt a biztonságukat garantáló néhány eurót. Csak azt szeretném elmondani, hogy a felhasználóknak nem csak azzal kell tisztában lenni, hogy mi is van az intelligens autókban, de azt is tudniuk kell, hogyan működik és meg kell tanulniuk azoknak a modern műszaki eszközöknek a használatát is, amelyekhez oly gyakran elméletileg hozzáférünk ugyan, de a gyakorlatban nem használjuk. Szeretném látni, hogy a biztonsági lajstrom részeként az „intelligens autó” ne engedélyezze a mobiltelefonok használatát, és hogy a mobiltelefonokat úgy szereljék be a fenti autókba, hogy azok ne vonják el a gépkocsivezetők figyelmét az útról. Utolsó megjegyzésem az, hogy még a legintelligensebb, a legújabb eszközökkel és technológiával felszerelt autó sem elégíti ki az elvárásainkat akkor, ha a járművezető hibázik, és ha az európai útrendszer nem olyan jó, mint amilyen jó már most is az Európai Unió egyes országaiban. Marian-Jean Marinescu (PPE-DE). - (RO) Elnök asszony, kedves kollégák, Biztos úr, nagy örömömre szolgál, hogy az új beosztásában szólhatok Önhöz. Gratulálni szeretnék Gurmai asszonynak ezért a jelentésért, amire nagy szükség van. Kedves kollégák, az olaj ára riasztóan emelkedett, és a hagyományos üzemanyagok helyettesítésére irányuló erőfeszítések még nem hozták meg a várt eredményeket, és egyelőre a vonatkozó megoldások vagy túl drágák vagy ellentmondásos hatásúak, illetve műszaki szempontból nem eléggé kipróbáltak. Mindezek ellenére az autó továbbra is a legnépszerűbb közlekedési eszköz az európaiak számára, és sajnálatos módon ez a preferencia számtalan problémát okoz mind társadalmi, mind környezetvédelmi szempontból, mind az általa okozott anyagi és személyi károk következtében, de elsősorban az emberi élet elvesztésével járó balesetek szempontjából. Szükség van az intelligens közlekedési rendszerek – és elsősorban az elektronikus menetstabilizálók – elterjedt használatára. Ezáltal több ezer ember életét menthetjük meg, csökkenthetjük a légszennyezést, mérsékelhetjük a forgalmi torlódásokat, és egyaránt javíthatjuk az autóvezetők komfortérzetét és biztonságát, valamint a közúti közlekedésben résztvevők közötti kapcsolatokat. A tagállamoknak és a magánvállalkozóknak a korábbinál aktívabban kell részt venniük az e-biztonság kezdeményezés kifejlesztésében és végrehajtásában, továbbá az új balesetmegelőző rendszerek és az olyan új anyagok és érzékelőtípusok kifejlesztésében, amelyek kapcsolatot létesítenek az autók között, valamint az autók és az utak között. Nyilvánvaló, hogy az „intelligens autó” kezdeményezést nem lehet elválasztani az intelligens út elnevezésű kezdeményezéstől. Minden fenntartás nélkül támogatom a Bizottság javaslatát, hogy indítsunk egy programot a közös vezetési rendszerek bevezetéséről, és hogy biztosítsuk a kapcsolódó rádiófrekvenciák hozzáférhetőségét, hisz ezek előnyei több országban már a kísérleti szakaszban is megmutatkoztak, mivel a felmerülő költségek ellenére meglesz a hosszú távú hasznuk. Való igaz, hogy a fenti rendszerek elsősorban az autópályák és a TEN-T forgalmát fogják befolyásolni. Ragaszkodom ahhoz, hogy idővel – különösen az új tagállamokban – mindenképpen csökkenteni kell a legfontosabb infrastruktúrák és az egyéb kategóriába tartozó utak közötti különbségeket. A tagállamoknak hatékonyan kell kihasználniuk a számukra biztosított európai pénzalapokat, valamint más pénzügyi és műszaki megoldásokat is kell találniuk ahhoz, hogy a gyakorlatban is működjenek a támogató és a közös vezetés megvalósulását elősegítő hosszú távú stratégiák a valóban problematikus területeken is: az országos, regionális és helyi utakon, az áruszállítás számára épített elkerülő-utakon, az agglomerációkból kiinduló összekötő utakon, … az elővárosi területeken és a határmenti zónákban. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak folytatniuk kell az erőfeszítéseiket az e-segélyhívó rendszerekkel és a 112-es segélyhívószámmal kapcsolatos jogszabályok harmonizálása érdekében, mivel ezek képezik az alapját a biztonságnak és a tartós mobilitásnak, valamint az európai állampolgárok jólétének. ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR alelnök Pierre Pribetich (PSE). – (FR) Elnök úr, Biztos úr, hölgyeim és uraim, mindenekelőtt gratulálni szeretnék kollégánknak, Gurmai Zita asszonynak az Intelligens Autó Kezdeményezésről szóló jelentésével kapcsolatos eredményeihez. Tisztában vagyunk azzal, hogy a társadalom fejlődése szempontjából a mobilitás a jólét, a növekedés, és ebből következően azon kapacitások növekedésének a forrása, amelyek elősegítik a területek és az emberek közötti szolidaritás kialakulását. Ha biztosítani akarjuk a fenntartható fejlődést, akkor a városi

11

12

HU


és országos közlekedés javítása érdekében kombinálnunk kell a különböző közlekedési formákat. Habár nyilvánvaló, hogy a múlttal ellentétben a jövőben nem akarjuk a társadalmat az autó köré szervezni, a gépjármű továbbra is létfontosságú eszköz lesz az általunk célul tűzött intelligens és fenntartható mobilitás megvalósítása terén. Ha mindezt valóra akarjuk váltani, akkor intelligens és fenntartható járműveket kell terveznünk az alábbi három követelménynek megfelelően: azoknak biztonságosabbnak, tisztábbnak és intelligensebbnek kell lenniük. A fenti elvi megállapításon túl Európának a gyakorlatban is támogatnia kell ezt a kezdeményezést olyan irányelvek és politikák révén, amelyek hosszú távon integrálják az összes elektronikus rendszert, beleértve az egyszerűbbeket és a bonyolultabbakat egyaránt, és lehetővé kell tenniülk a folyamatok ellenőrzését, valamint azt, hogy biztonságosabb, tisztább és alacsonyabb széndioxid- és füst-kibocsátású autókat vezessünk. Ennek érdekében bátorítani kell a gépjárműgyártókat arra, hogy már ebben a szakaszban vegyék fontolóra a fenti elektronikus rendszerek bevezetését az új autók tervezése során, nem csak a nagyobb hatékonyság és az egyszerűbb vezetés, hanem a fentiek eredményeként előálló költségcsökkentés, továbbá a gyártás és szerelés egyszerűsítése érdekében is. Ha meg akarjuk valósítani a fenntartható mobilitást, akkor ki kell bővítenünk a fenti politikák terjedelmét is. A kutatási projekteknek és az innovációknak végül létre kell hozniuk az intelligens utakat, amelyek javítják a biztonságot, csökkentik az energia-költségeket, kihasználják az autók közötti párbeszéd lehetőségét, és javítják a közlekedést. Az Európai Unió támogatni kívánja a tudásalapú társadalmat és a fenntartható fejlődést. Ebben az összefüggésben a fenti kezdeményezéseknek elsőbbséget kell élvezni. Azzal szeretném befejezni mondandómat, hogy hangsúlyozom az ambiciózus hozzáállás, az ambiciózus célok meghatározásának és annak a fontosságát, hogy Európában megteremtsük a növekedés és a fejlődés feltételeit. A kollégánk, Gurmai Zita asszony jelentésében foglaltakat visszhangozva: az Európai Parlament meg van győződve arról, hogy a Bizottság reagálni fog erre az elvárásra és a fenti az igényekre oly módon, hogy új kereteket biztosít az európai intelligens autó számára, és végül biztosítja a fenti törekvés megvalósításához szükséges pénzösszeget. Etelka Barsi-Pataky (PPE-DE). - (HU) Elnök úr! Támogatom Gurmai képviselőasszony, raportőr riportját. Alelnök úr! Elérkezett az idő, hogy az intelligens közlekedés megvalósításával egy új korszakot nyissunk az európai közlekedés történetében. Tudjuk, hogy ha megfelelő választ akarunk adni a klímaváltozásra, az egyik legfontosabb eszközünk –mondhatni, legfontosabb fegyverünk –, hogy megvalósítsuk az intelligens közlekedést. Éppen két éve, itt az Európai Parlament plenáris ülésén mondtam, hogy ma, akkor egyértelműen a közlekedés előtt álló legfontosabb kihívásnak tartom, hogy sikerüljön elterjeszteni az intelligens közlekedési rendszereket Európában. Utána, egy évvel később, az Európai Parlament az európai közlekedéspolitika Fehér Könyve felülvizsgálatát mutattam be itt a Parlamentben a Tisztelt háznak, és akkor a Parlament egyértelműen támogatta az intelligens közlekedést, csak úgy, mint most, mint az európai közlekedéspolitika egyik kiemelt prioritását. Akkor miért haladunk ilyen lassan? Általában a technológia készen áll. Például az intelligens autó, az IKT alapú városi forgalomirányítási rendszerek, 2009-től az EGNOS, 2013-tól a Galileo rendszer. Európa egyik ipari erőssége az automotív szektor, ahol valóban sikerrel veszünk részt a globális versenyben, nem utolsósorban a kapcsolódó igen innovatív kis- és középvállalkozásoknak köszönhetően. És ma már a fejlesztések átívelnek Nyugat- és Kelet-Európán. Budapesten például két igen fontos, európai jelentőségű tudásközpont működik a Műszaki Egyetem mellett. Az ipar tehát elkötelezte magát. Most a közösségi oldalnak, elsősorban a tagállamoknak kell lépni. Például, hogy az Equal esetében a szükséges infrastrukturális beruházások megvalósuljanak vagy az intelligens jármű, intelligens infrastruktúra esetében megfelelő ösztönző gazdasági környezetet kialakítsák. Természetes, hogy az új technológiákat nem könnyű bevezetni, de például támogathatjuk ezt a megfelelően megválasztott közbeszerzés útján. Számtalan eszközünk van. A Bizottságot arra kérjük, hogy egy megfelelő és teljes ágazatokon átnyúló stratégiát dolgozzon ki az intelligens közlekedés megvalósítására. Európa polgárai értékes perceket, fél órákat vesztegelnek az utakon. Eközben a gépjárművek feleslegesen szennyezik a levegőt, miközben veszélybe kerül a személyes mobilitás, többek között azért is, mert az ilyen módon használt járművek esetében kezd megfizethetetlenné válni az üzemanyag ára. A megoldás egyik fontos pillére az intelligens közlekedés. Az európai polgároknak minden megoldás, ma már minden megoldás az itt felvázolt problémákra, érzékeny fülekre talál. Lépjünk előre. Jörg Leichtfried (PSE). - (DE) Elnök úr, Biztos úr, hölgyeim és uraim, szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy szívből jövő köszönetemet fejezzem ki előadónknak, Zitának, a jelentésért. Úgy ismerem Önt,

19-06-2008

19-06-2008

HU


Zita, mint aki akkor, ha valamivel foglalkozik, ezt nyitott elmével, elkötelezettséggel, intelligenciával és energiával teszi. Véleményem szerint ez a szellem érzékelhető a jelentés mögött. Meg szeretném ragadni az alkalmat arra is, hogy szóljak egy olyan szempontról, amit Grabowska asszony említett. Nem hiszem, hogy az autók olyan dolgok, amik elsősorban a férfiaknak szólnak. Inkább a fentivel ellentétes véleményen vagyok. Ha bízhatunk a téma kapcsán rendelkezésre álló statisztikai adatokban, a nők előrelátóbban, gondosabban és biztonságosabban vezetnek, mint a férfiak. Más szóval intelligensebben vezetnek, és szerintem ez az egyik oka annak, amiért teljesen rendben levőnek tartom, hogy egy hölgy szövegezte meg ezt a jelentést. Rátérve a lényegre, mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy a közúti közlekedés rengeteg energiát fogyaszt és nagyon sok kipufogógázt bocsát ki szerte Európában. Európában ez jelenti az emberi élet szempontjából a legnagyobb kockázatot. Minden évben nagyon sok ember hal meg, illetve szenved sérülést a közúti balesetek következtében. Éppen ezért fontos, hogy az európai jogalkotók megpróbálják csökkenteni a fenti számokat. Ennek megfelelően az is kötelességünk, hogy az autókat a szó valóságos értelmében intelligensebbnek gyártsuk, hogy a jövőben ezek a dolgok ne fordulhassanak elő ilyen gyakran. Véleményem szerint a jelentés a megfelelő irányba mutat. A siker kulcsa azonban – és ezen a ponton teljes mértékben egyet értek Rack úrral – az, hogy a fenti rendszerek a gépkocsi használók széles tömegei számára rendelkezésre álljanak azért, hogy általános kihatással bírjanak, és ne maradjanak a jövőben is, a korábbiakhoz hasonlóan, egy szűk embercsoport privilégiumai. Úgy vélem, hogy a jelentés világosan kifejezésre juttatja a fenti nézetet. Ezért gondolom azt, hogy helyesen tesszük, ha a mai napon elfogadjuk. Emanuel Jardim Fernandes (PSE). - (PT) Elnök úr, Biztos úr, azzal kezdem, hogy köszönetet mondok Gurmai asszonynak a kiváló jelentéséért, és azért, hogy ilyen nagy jelentőséget tulajdonított a fenti kezdeményezésnek, bátorítva ezzel az érdekelt feleket és a szereplőket a részvételre. Súlyos problémával állunk szemben. Nem feledkezhetünk el arról, hogy 2005-ben 42 000 volt a halálesetek száma. Nem tudok megfeledkezni arról, hogy Portugáliában 1993-ban 1 millió lakosra 150 halálozás jutott, habár azóta csökkent a fenti szám. A jelentés és a kollégánk munkája kulcsfontosságú, és két szempontra szeretnék rávilágítani. Napjainkban a mobilitás rendkívül fontos az európai társadalom működése szempontjából. Mindennapi életünkben mindannyian függünk a közlekedéstől és a közlekedés intenzitása, valamint a mobilitás egyre súlyosabb társadalmi és környezeti problémákat okoz. Ezért a megfelelő választ lépésekben, fokozatosan kell megadni, de meg kell adni, mégpedig gyorsan. Figyelembe kell ugyan venni a fogyasztók és a gépjárműipar korlátait, de ezek nem tántoríthatnak el bennünket attól, hogy megvalósítsuk a célkitűzésünket, a biztonságot. A második szempont az információ. A fogyasztókat tájékoztatni kell az intelligens infrastruktúrákról és autókról. Az információnak világosnak és érthetőnek kell lenni, és a megfelelő időben kell nyújtanunk. Ezen a területen komoly felelősség terheli a gépkocsi kereskedőket és alkalmazottaikat, az összes érintett ügynököt, a tagállamokat, a régiókat, és az önkormányzatokat, továbbá a médiát. A fentiek közötti együttműködést az Európai Uniónak kell biztosítani, mivel egyedül nem tudjuk elérni a végső célt, ami – minden kétséget kizáróan – azonos a Bizottság és az előadó céljával. Inés Ayala Sender (PSE). – (ES) Elnök úr, szívből jövő gratulációmat szeretném kifejezni kollégámnak, Gurmai asszonynak azért a lelkesedéséért, amivel ifjúságunk „fantázia autóját” Európa jövőbeni autójává változtatta. Természetes, hogy a technológia kerül az előtérbe, és minden olyan javaslat, amit vállalkozó szellemű jelentésében tesz, segíteni fog bennünket abban, hogy előrelépést érjünk el annak a logisztikai fejlődésnek a területén, ami mellett az Európai Unió elkötelezett. Hiszek abban, hogy a Galileo telepítésével kapcsolatos egyezmény megkötése után az „intelligens” autó lesz az egyik olyan kezdeményezés, ami biztosítja a Galileo telepítésének a lényegi tartalmát. Tegnap – hogy mást ne említsek – elfogadtuk a közúti biztonság infrastruktúrájáról szóló irányelvet, ami már felhívta a figyelmet az intelligens és interaktív rendszerek és gépjárművek kifejlesztésének szükségességére. Ha már rendelkezünk az infrastruktúrával, akkor már csak az intelligens autóra van szükségünk. Az intelligens autó segít majd a közlekedési vétségek megelőzésében és ellenőrzésében is, különös tekintettel a közlekedési lámpák jelzéseinek figyelembevételére, a sebességkorlátozásra és az alkoholfogyasztás

13

14

HU


megszüntetésére. A közúti közlekedés biztonsága területén természetesen nagyon fontos lesz minden, ami kapcsolatos a gyalogosokra és egyéb, a közutakat használó sérülékeny csoportokra vonatkozó érzékelőkkel. Ami az e-biztonság rendszert illeti – aminek a területén komoly lemaradás van az ütemtervben, biztos úr – már felhívást intéztünk arra, hogy azt építsék be minden autóba, nem csak az osztályon felüli járművekbe, és Gurmai asszony azt szeretné, ha mindez a lehető legrövidebb időn belül végrehajtásra kerülne. Ugyanakkor azt is előrevetítettük, hogy ebbe beletartozzanak a munkavégzésre használt járművek is, elsősorban a mezőgazdaság területén, ahol a gépkocsivezető elszigeteltsége az idő múlásával egyre súlyosabbá teszi a balesetek következményeit. Azt szeretném kérdezni Öntől, Biztos úr, hogy mikor tudjuk kiterjeszteni az e-biztonság rendszert a munkavégzésre, és elsősorban a mezőgazdasági munkavégzésre használt járművekre? Mindenesetre, az „intelligens” autót mindenki számára elérhetővé kell tenni, és támogatni kell a fenti technológiákat azért, hogy olcsóbbak és elérhetőbbek legyenek ne csak azon országok számára, amelyeknek a legnagyobb szükségük van rá, hanem minden európai állampolgár számára. Milan Gaľa (PPE-DE). - (SK) A jelentésben az áll, hogy az intelligens autó kezdeményezést nem lehet teljes mértékben valóra váltani, ha szétválasztjuk a „barátságos utak” kezdeményezésektől. Ugyanakkor, amint más képviselőtársak már előttem rámutattak, akkor sem lehet teljesíteni, ha nincs olyan intelligens gépjárművezető, aki ismeri az utak szabályait és megfelelő műszaki ismeretekkel is rendelkezik. Orvosként még azt is hozzá szeretném tenni, hogy az intelligens európai sofőrnek a jelenleginél jobb felkészültséggel kell rendelkeznie ahhoz, hogy balesetek esetén elsősegélyt tudjon nyújtani. A gépkocsivezetőt állandóan képezni kell, és nem csak elméletben, de megfelelő baleseti szimulációs tréningeken is, hogy felkészült legyen, megfelelően tudjon reagálni és tudjon elsősegélyt nyújtani, az eddigieknél több életet megmentve a feszültségekkel teli baleseti helyzetekben. Mivel az élet megmentése a kérdéses kezdeményezés egyik célja, röviden meg szerettem volna említeni ezt a kérdést. Marusya Ivanova Lyubcheva (PSE). - (BG) Elnök úr, Biztos úr, előadó asszony, a napnál is világosabb, hogy az állampolgárok közúti biztonságának garantálásához közös megközelítésre és integrált politikára van szükségünk. Ennek számos fontos vonatkozása van. Először: a megelőzés, az infrastruktúra javítása, a gépjárművezetők képességeinek fejlesztése és a biztonságos műszaki újítások felhasználása a gépkocsik tervezése során. A következő az egész láncolat ellenőrzése és jogi szabályozása a közúti biztonság érdekében. Az előadó minden elismerést megérdemel ezért a kezdeményezésért és a jelentés kiváló minőségéért. A közúti biztonság mindannyiunk számára rendkívül fontos, mivel az elfogadandó intézkedések életeket mentenek. Az „intelligens autó„ kezdeményezés nem csak a műszaki megoldásokról szól. Kevesebb kockázatot és nagyobb biztonságot is jelent. Az életben maradásról is szól, és az élethez mindenkinek biztosítani kell a jogot. A fenti jelentés elkészítését egy kiváló ismeretterjesztő kampány kísérte, és ezért is gratulálnunk kell az előadónak. Tomáš Zatloukal (PPE-DE). - (CS) A közúti biztonságot támogató rendszerekkel is meg kell erősíteni. A fenti rendszerek hasznosak a gépkocsivezetők számára, és hatékonyabbé teszik a közlekedést. Az a céljuk, hogy egyszerűbbé tegyék a vezetést, és csökkentik a koncentráció-vesztés kockázatát. Az intelligens autó technológiája lehetővé teszi a fenti problémák csökkentését, illetve megszüntetését. Osztom az előadó nézetét, miszerint a lehetőségeikhez képest jelenleg nagyon alacsony az intelligens gépjárműrendszerek és alkalmazások elterjedtsége. Meg vagyok győződve arról is, hogy még időben, teljes mértékben ki kell aknáznunk a fenti rendszereket és alkalmazásokat Az intelligens autók esetében szükséges az intelligens infrastruktúra támogatása is, de az „intelligens út” még nem készült el. Teljesen egyértelmű, hogy az autókba felszerelt aktív biztonsági elemek segítségével csökkenthető a halálos kimenetelű közúti balesetek száma. Az e-segélyhívó rendszer hatékonyan egészíti ki a közutakat használók védelmi rendszerét. Gratulálok az előadónak a jelentéshez. Antonio Tajani, a Bizottság tagja. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim. Úgy vélem, hogy a Parlament munkájának eredményeképpen, a Reding biztos úr – aki helyett most jelen vagyok – által készített közlemény szövegének következtében, és Gurmai asszony kiváló munkája okán a mai napon fontos jelzést adtunk a ránk figyelő és a karzaton ülő állampolgároknak, akik elméletileg az ötszáz millió európai állampolgárt képviselik arra vonatkozóan, hogy az intézmények hallgatnak az állampolgárokra és megpróbálnak választ adni az állampolgárok igényeire, hisz ennek kell lenni az elsődleges prioritásnak a Parlamentünk, a Tanács és a Bizottság számára.

19-06-2008

19-06-2008

HU


Csak ily módon tudjuk megszüntetni az európai népek és intézmények közötti szakadékot. A szkeptikusoknak, akik „nemmel” szavaztak a népszavazáson, úgy tudjuk a legjobb választ adni, ha megmutatjuk, hogy Európa közel van az állampolgárokhoz; pozitív üzenetet kell küldenünk, és kellő bátorságot kell tanúsítanunk az előrelépéshez, továbbá meg kell értetnünk, hogy az állampolgárok igényei a legfontosabb prioritásaink közé tartoznak, és ezért örömmel fogadom el a felkérést, elnök úr. Ami engem és a közlekedési biztosnak beszámoló Főigazgatóságot illeti, a valós prioritás – ezt elmondtam abban a beszédben is, amellyel megnyertem a Ház bizalmát, amiért ismét köszönetet mondok, mivel az irántam mutatott bizalom miatt vagyok itt már sok éve –, amint mondtam, az állampolgárok biztonsága: az egyének állnak a kezdeményezésünk középpontjában. Nagy érdeklődéssel követtem ezt a vitát és a mai napon az intézmények részéről elhatározás született arra, hogy választ adjanak a felmerülő kérdésekre, és az emberek életének megóvása – minden olyan ember életének megóvása, akiét a törvényhozó munkánk és az elkötelezettségünk által meg tudjuk menteni – olyan elvégzendő feladat lesz, amit a mi javunkra írnak. Ezért kell tovább haladnunk, és ebből kifolyólag osztom azon, nagyszámú képviselőtársam álláspontját, akik a mai napon hangsúlyozták az intelligens eszközök és az intelligens autók fontosságát, habár ezt megelőzően biztosítanunk kell azt, hogy az emberek intelligensek legyenek, hisz az elsődleges felelősség a volán mellett ülő állampolgárokat terheli, akiknek tisztában kell lenni azzal, hogy vannak más állampolgárok is, akiknek az élete az ő cselekvésüktől függ. Kétségtelen, hogy a technológiának az embereket, a humán és alapvető dolgokat kell szolgálni, és ez az oka annak, hogy osztom mindazok véleményét, akik – és ezt elmondtam a bevezető előadásomban is – úgy érvelnek, hogy a gépjárművezetőket oktatni, az állampolgárokat pedig informálni kell azokról az új eszközökről, amelyeket a technológiának és a kutatásoknak köszönhetően az állampolgárok szolgálatába tudunk állítani. Ellenkező esetben értelmetlen a köz-, illetve magánpénzek elköltése a kutatásra, ha a vonatkozó felfedezések, és a sikeres kezdeményezések nem kerülnek az emberek szolgálatába az emberéletek megmentése érdekében. Ismét el szeretném mondani, hogy emiatt jelent prioritást a közúti biztonság ágazata – és ez olyan kötelezettségvállalás, amit hivatalosan is az Európai Parlament elé terjesztek –, és ezért lesz ez a legfontosabb vállalás az elkövetkező hónapokban a Bizottság és a közlekedési ágazat részéről. Röviden válaszolni szeretnék a Pribetich úr által az időzítéssel kapcsolatban felvetett kérdésre. A 2008. május 23-án megkezdett konzultáció eredményei alapján az Európai Bizottság egy rendeletre tett javaslatot a gépjárművek általános biztonságával kapcsolatos típus-jóváhagyásra vonatkozó követelményeket illetően, ami kimondja, hogy 2012-től az elektronikus menetstabilizáló rendszereket be kell szerelni az új autókba azok biztonságának erőteljes javítása érdekében. A rendelet utal az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága Világfórumán harmonizált műszaki szabályokra. Ayala Sender asszonynak válaszolva, ami a haszongépjárműveket illeti, 2007-ben az ENSZ EGB Világfórum a gépjárművekre vonatkozó szabályozások harmonizálása érdekében elfogadta azt a szöveget, ami az elektronikus menetstabilizáló és a vonatkozó műszaki szabványok kötelező beszereléséről szól. A fenti szöveget támogatta az Európai Bizottság is, ami azt jelenti, hogy 2010-től a haszongépjárművek leggyakoribb kategóriája esetében az új modellekbe be kell majd szerelni az elektronikus menetstabilizálót. Ami az általa említett, munkavégzésre használt járműveket, és különösen a mezőgazdasági ágazatban használatos járműveket illeti – Európában, sajnálatos módon még mindig bekövetkeznek mezőgazdasági járművek által okozott halálos balesetek, egyes esetekben ezeket a nem kellő gondossággal eljáró járművezetők felelőtlensége okozza –, jelenleg erre vonatkozóan nem születtek rendelkezések, mivel az elsőbbséget az autók és a haszongépjárművek élvezik. Ugyanakkor saját illetékességi területemen örömmel üdvözlöm a javaslatot, és továbbítani fogom Reding biztos úrnak, mivel fontos javaslatnak tűnik számomra, és elsősorban a vidéki területek igényeit elégíti ki. Meg kívánom ismételni, hogy a mezőgazdasági ágazatban sajnos még mindig magas az olyan halálesetek száma, amelyek nem a közutakon, hanem a mezőgazdasági földterületen következnek be, és nem tehetünk úgy, mintha ez nem jelentene problémát. Ezért köszönetet szeretnék mondani Ayala Sender asszonynak a javaslatáért, és köszönetet mondok mindazoknak a képviselőknek, akik felszólaltak; a Bizottság, ismétlem – és most már befejezem, elnök úr, és elnézést kérek azért, hogy néhány perccel túlléptem az időt, de úgy vélem, hogy ez a téma elég fontos ahhoz, hogy túllépjük a szabályokban meghatározott időkeretet. És amint mondtam, örömmel üdvözöljük Gurmai asszony jelentését, akinek szintén köszönetet szeretnék mondani a lelkesedéséért, hisz meg kell mutatnunk, hogy lelkesek vagyunk az iránt a kötelezettségvállalás iránt, miszerint meg kívánjuk védeni az állampolgárok jogait.

15

16

HU


Üdvözlöm a Parlament bátorítását, és támogatását az e-segélyhívó a bevezetését elősegítő intézkedések iránt, és ezért úgy vélem, hogy a mai vita végeredménye pozitív, mivel a Bizottság, a Parlament és remélem, hogy a Tanács is, elnök úr, egyetértettek abban, hogy az állampolgárok oldalán állunk ezzel a törekvéssel, ami a lehető legtöbb emberélet megmentésére irányul. Zita Gurmai, előadó. − Köszönöm szépen elnök úr! Biztos úr! Képviselőtársaim! Tisztelt európai állampolgárok! Köszönöm szépen a hozzászólásokat, véleményeket, meggyőződésem, hogy egy új korszak az európai közlekedés történetében, ahogy ezt Barsiné Pataki Etelka képviselőtársam megfogalmazta. Nagyon fontos az, hogy az összes ittlévő kollegám támogatóan szólt, kétségtelen tény, hogy meglehetősen zöldnek kell lenni ahhoz, hogy a zöldeket is ki tudjuk elégíteni, de örülök, hogy végül is ők is támogatják ezt a jelentést. Azt kell mondjam, hogy nagyon, nagyon fontos. Egyetértek Önnel, Biztos úr, hogy ha egy szem emberéletet meg tudunk menteni az utakon, akkor már tettünk valamit, hiszem meggyőződésem, hogy európai döntéshozóként számunkra az emberi élet védelme a legfontosabb. Többen elmondták a sokkoló számot: 41 600-an halnak meg az utakon. Azért is köszönöm a támogatást, mert ahhoz, hogy ezt az ügyet végigvihessük, mindenkire szükség van a fedélzeten. Én nagyon büszke vagyok Viviane Redingre és csapatára, Andréra és Juhanira, akik itt ülnek, és végigcsinálták ezt. Nemcsak az elmúlt néhány hónapot, hanem az elmúlt néhány évet, hiszen ki kellett próbálni ezeket a technológiákat, hogy valóban működőképesek-e. Emlékszünk-e arra, hogy annak idején nem volt biztonsági öv, és ma már teljesen természetes vagy ahogy Robert Evans fogalmazta, ma már minden egyes autóban megtaláljuk a rádiót. Ez olyan természetes lesz, mint amilyen természetesek ezek ma már. Szükségünk van az európai állampolgárokra, akik ha világosan látják az intelligens rendszer előnyeit, meg fogják vásárolni azokat. Fontos, hogy az autógyártók is velünk legyenek, hiszen évente Európában 17 millió autót gyártanak, és 2 millió embert alkalmaznak eközben. Fontos, hogy a tagállamok itt legyenek, és azt kell mondjam, hogy Malcolm Harbournak igaza van – hiányzik a Tanács. Hiába tesz meg mindent a Bizottság és az Európai Parlament, hogy ha a Tanács nem veszi ezt az ügyet elég komolyan. Márpedig a Tanácsnak tudnia kell, hogy őneki is az európai állampolgárokat kellene, hogy képviselje. Dolgozzunk hát együtt! Kérem Önöket, hiszen a tettek kellenek, hogy beszéljenek, nem pedig a szavak. Közös érdekünk felismerni, hogyha ezen a területen eredményeket érünk el, akkor valóban mindenki tud ezen nyerni, hiszen biztonságosabban tudunk közlekedni, a forgalom optimális lesz, csökkenhet a környezet szennyezése, az európai ipar az információs kommunikációs technológiák terén képes lesz az élre törni. Ez egy igazi kitörési lehetőség. Ne szalasszuk el ezt a lehetőséget! Köszönöm a figyelmüket, és nagyon bizakodó vagyok, hogy Tajani biztos úr megtesz mindent azért, hogy ez az álom valóra válhasson. Robert Evans (PSE). - Elnök úr, egy ügyrendi kérdéssel kapcsolatban szólok, és bár nincs előttem a Parlament eljárási szabályzata, de biztos vagyok abban, hogy a szolgálatnak meg van, ezért megbocsátja, ha felszólalok. Mondandóm nem kapcsolódik Gurmai asszony jelentéséhez, mivel azt már megvitattuk. Miközben Ön beszélt, illetve akkor, amikor Gurmai asszony összefoglalta a jelentését, észrevettem, hogy a nagyközönség tagjai bejöttek a látogatók számára fenntartott karzatra. Nagy szeretettel üdvözlöm őket, és úgy vélem hogy nagyon jó és fontos, hogy az emberek bejöjjenek a látogatók számára fenntartott karzatra, de tudatában vagyok annak is, hogy miután leülök ez után a nagy jelentőségű beszéd után, az fog következni, hogy Ön déli 12 óráig, a szavazások órájára felfüggeszti ezt az ülést. Ezek a szegény emberek, akik több száz kilométert utaztak, nem élvezhetik annak az előnyeit, hogy a mai napon meghallgassák a vitát és a beszédeket. Egy kicsit kapnak belőlem, de azt szeretném tudni, hogy Ön és az asszisztensei nem fordulhatnának-e az illetékes hatóságokhoz és nem találhatnák meg annak a módját, hogy amikor a vita délelőtt 11.30-kor véget ér, mint ma délelőtt is, és a tervek szerint semmi sem történik délután 2 óráig, akkor valamivel, például a délutáni sürgős teendőkkel vagy más, elképesztően fontos dologgal mégis ki lehessen tölteni a mostani időpont és a déli 12 óra közötti üres félórát? Annak a közel 100, a karzaton helyet foglaló embernek a nevében beszélek, akik azért jöttek, hogy hallják az embereket beszélni, ehelyett csak engem hallhatnak, aki két percig beszél a semmiről – ugyanakkor egy nagyon fontos dolgot vet fel. (Taps) Elnök. − Evans úr, egy, és nem két percet kapott a felszólalásra. Figyelembe vesszük a mindig szellemes Evans úr által felvetett ötletet.

19-06-2008

19-06-2008


HU

Mindenesetre,az ülés felfüggesztése előtt meg szeretnék Önökkel és a biztos úrral osztani egy jó hírt, miszerint néhány órával ezelőtt a Lordok Háza ratifikálta a Lisszaboni Szerződést, egy olyan fontos országban, mint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága. Úgy vélem, hogy Erzsébet királynő valószínűleg éppen most írja alá a vonatkozó dokumentumokat azért, hogy ezzel az intézkedéssel az Egyesült Királyság ratifikálja a Lisszaboni Szerződést. Úgy gondolom, hogy ennek a hírnek mindannyian örülünk, beleértve azokat is, akik nincsenek jelen, annak ellenére, hogy a zászlóikat a székükön hagyják és nincsenek mindig jelen az ülésteremben akkor, ha munkáról van szó. Ezzel az örömteli hírrel lezárjuk ezt a vitát. A szavazásra déli 12 órakor kerül sor. (Az ülést délelőtt 11.30-kor felfüggesztik, majd déli 12 órakor újból megnyitják.) ELNÖKÖL: Diana WALLIS asszony alelnök

3. Szavazások órája Elnök. − A következő napirendi pont a szavazások órája. (A szavazás eredményét és egyéb részleteit lásd a jegyzőkönyvben.)

3.1. Veszélyes áruk szárazföldi szállítása (A6-0227/2008, Bogusław Liberadzki) (szavazás) 3.2. A közúti infrastruktúra biztonságának kezelése (A6-0050/2008, Helmuth Markov) (szavazás) 3.3. Az Európai Unió reagálóképességének erősítése katasztrófák esetén (szavazás) - A 37. módosításra vonatkozó szavazás előtt: Iratxe García Pérez (PSE). − (ES) Elnök asszony, a 37. módosítás visszavonásra került, ezért nem lesz szavazásra bocsátva. Elnök. - Sajnálatos módon bennünket nem értesítettek arról, hogy visszavonásra került, ezért bocsátottuk szavazásra. - A 15. módosításról szóló szavazás előtt: John Bowis (PPE-DE). - Elnök asszony, a képviselőcsoportunk nevében, és azért, hogy kompromisszumot találjunk és megegyezést érjünk el ezzel kapcsolatban, hajlandók lennénk visszavonni az alábbi módosítást, ha az előadó elfogadna egy kis szóbeli módosítást, amint a listán is szerepel, annak érdekében, hogy ez ne legyen annyira specifikus a tekintetben, hogy jogilag kötelező érvényű „irányelvre” vonatkozó felhívást tartalmaz, vagyis jobb lenne, ha megmaradna az „intézkedések” meghozatalára vonatkozó javaslat. Ha az előadó ebbe beleegyezik, akkor vissza tudjuk vonni az alábbi módosítást. Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL). – (EL) Elnök asszony, annak a határozati indítványnak a szerzőjeként, amit a Környezetvédelmi, Közegészségügyi, és Élelmiszer-biztonsági Bizottság szinte egyhangúlag elfogadott, sajnálatomat fejezem ki, de nem tudom elfogadni Bowis úr javaslatát, mivel az általa javasolt szóbeli módosítás erőteljesen aláássa a szöveg lényegi mondandóját. Szeretném felkérni azokat a képviselőket, akik egyetértenek ezzel a véleménnyel, hogy álljanak fel. Elnök. - Bowis úr, úgy látszik, hogy több mint 40 képviselő állt fel, ezért nem tudunk foglalkozni a szóbeli módosítással. (A szóbeli módosítás nem kerül elfogadásra.) – A 35. módosításról szóló szavazás előtt:

17

18

HU


John Bowis (PPE-DE). - Elnök asszony, ha mindez másra nem is volt jó, legalább megmozgattuk magunkat. A szocialisták által tett módosításhoz fűzött szóbeli módosítás szerepel a napirendi értesítőn, és ezennel javaslatot teszek arra a képviselőcsoportunk nevében. Meglátjuk, hogy a teremben lesz-e ismét tornagyakorlat. Elnök. - Aaz ülésterem egyik része tornáztatja a másikat! (A szóbeli módosítás nem kerül elfogadásra.)

4. Köszöntés Elnök. − Szeretném üdvözölni a Svájci Szövetségi Közgyűlés delegációját a hivatalos vendégek számára fenntartott karzaton. A svájci delegáció vezetője Brigitta Gadient asszony. (Taps) Nagy öröm számomra, hogy üdvözölhetem Önöket a Strasbourgban, az Európai Parlamentben, ahol a tegnapi nap folyamán részt vettek a 27. EU-Svájc interparlamentáris ülésen. Tudom, hogy érdekes megbeszélés folyt a fejleményekről és a dolgok jelenlegi állásáról, továbbá az EU és Svájc közötti kapcsolatokban megmutatkozó kihívásokról, és különösen az adózásról, a személyek szabad mozgásáról, és az EU legutóbbi bővítése során szerzett tapasztalatokról az EU és Svájc között folytatott párbeszéd vonatkozásában, valamint a határon átnyúló szolgáltatásokról, a Schengen-Dublin megállapodásról, Svájc pénzügyi hozzájárulásáról az EU bővítéséhez, és a mezőgazdasági termékek szabad kereskedelméről. A parlamentjeink közötti kapcsolat hosszú – közel három évtizedes – múltra tekint vissza, aminek eredményeként komoly ismeretek halmozódtak fel mind az EU részéről, mind a svájci oldalon. Biztos vagyok abban, hogy a hét folyamán lezajló vélemény-csere tovább javítja a parlamentjeink közötti együttműködést. (Taps)

5. Szavazások órája (folytatás) Elnök. − Most folytatjuk a szavazást. (A szavazás eredményét és egyéb részleteit lásd a jegyzőkönyvben.)

5.1. Negyven éve a vámunióban (szavazás) 5.2. Az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartája felé (A6-0202/2008, Mia De Vits) (szavazás) 5.3. Bontott szárnyasok behozatala (szavazás) 5.4. A halászati ágazat válsága (szavazás) 5.5. Az EU-Oroszország csúcstalálkozó előkészítése (szavazás) 5.6. A juh és kecskeágazat jövője Európában (A6-0196/2008, Liam Aylward) (szavazás) 5.7. Európa biztonságosabb, tisztább és hatékonyabb mobilitása felé: Az első “Intelligens autó„ jelentés (A6-0169/2008, Zita Gurmai) (szavazás)

19-06-2008

19-06-2008

HU


6. A szavazáshoz fűzött indokolások A szavazások szóbeli indokolása Határozat – Az Európai Unió reagálóképességének erősítése katasztrófák esetén (B6-0303/2008) Oldřich Vlasák (PPE-DE). - (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném megmagyarázni az Európai Parlament által az Unió katasztrófaelhárítási képességének fokozásáról szóló határozattal kapcsolatos szavazatomat. Természetesen a dokumentumban kifejtett szolidaritást és kölcsönös segítségnyújtást a megfelelő irányban tett lépésnek tartom. A Barnier jelentés felhívást intéz arra, hogy gyakorlati lépéseket tegyünk, és ebből a szempontból a Bizottság közleménye megmutatja számunkra a követendő utat. Való igaz, hogy biztosítanunk kell a kompatibilitást, és erősítenünk kell az országaink védelmi erői közötti, határon átnyúló együttműködést a legkülönbözőbb szinteken. Sajnálatos, hogy nem állt módomban támogatni a jelentés, mivel nem került elfogadásra a szóbeli módosításunk. Ebben a módosításban tiltakozunk olyan, jogilag kötelező érvényű eszközök bevezetése ellen, amelyek kihatással lennének a hazai törvénykezésre, politikákra és programokra, és ennek következtében érintik a szolidaritást is. Egyszerűen úgy vélem, hogy jobban tudnánk védekezni a katasztrófák hatásai ellen akkor, ha koordinálnánk a tagállamok védelmi erejét és beruházásokat hajtanánk végre a felszereléseikbe, ahelyett, hogy olyan új jogszabályokat léptetünk életbe, amelyek az egész folyamat esetében nem váltanak ki más eredményt, mint növelik a bürokráciát. Határozat – A vámunió negyvenedik évfordulója (B6-0297/2008) Zita Pleštinská (PPE-DE). - (SK) 1968 óta a vámunió kulcsszerepet játszik az egységes piac megőrzésében és fejlődésében. A vámunió negyven éve jelentős eredménynek számít, és komoly előnyöket biztosított az EU üzleti vállalkozásai és állampolgárai számára. Üdvözlöm az Arlene McCarthy asszony által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében a vámunió 40. évfordulója alkalmából hozott határozatot, amit megszavaztam. A globalizálódás és a műszaki haladás következtében a vámuniónak lépést kell tartani a különböző kihívásokkal, így a hamisított áruk, az egyre több veszélyes termék, és az elektronikus vámrendszerek szükségessége által okozott problémákkal. Csak a vámhatóságok és a felügyeleti hatóságok közötti, nemzetközi szintű kölcsönös együttműködés képes arra, hogy megvédje az Európai Unió piacait a veszélyes hamisított áruk behozatalától, erősítve ez által a fogyasztóvédelmet. Erről akkor győződtem meg, amikor ellátogattam a nemzeti vámhatósághoz és a vámhivatalhoz Prágában, Antwerpenben és Washingtonban, továbbá Pekingben és Sanghaiban. Ez az évforduló jó lehetőséget kínál arra, hogy köszönetet mondjunk a vámtisztviselőknek a megerőltető és gyakran veszélyes munkájukért, és hogy elismerésünket fejezzük ki azokért a sikerekért, amelyeket a veszélyes és hamisított áruk, továbbá a kalózkodás elleni küzdelem területén értek el. Daniel Hannan (NI). - Elnök asszony, úgy tűnik, hogy a 40. évforduló megfelelő alkalmat ad arra, hogy foglalkozzunk egy olya félreértéssel, ami a hazámban, szerintem, azóta fennáll, amióta az Ön és az én választópolgáraim a csatlakozás mellett adták le a szavazatukat, amiről úgy gondolták kb. 35 évvel ezelőtt, hogy azonos a közös piaccal – a félreértés a szabadkereskedelmi övezet és a vámunió közötti különbségre vonatkozik. Véleményem szerint a legtöbb brit azt értette a közös piac alatt, hogy kölcsönösen elismerjük egymás termékeit, hogy ha én el tudok valamit adni az Egyesült Királyságban, akkor az Önök számára is lehetőség nyílik arra, hogy ugyanezt eladják Németországban, Franciaországban, és Spanyolországban, és viszont. De természetesen e helyett a szabványosítás vált jellemzővé. Egy adott dolognak tartalmaznia kell bizonyos összetevőket, amelyek mennyisége nem lehet kevesebb, mint „x”, és nem lehet több, mint „y”, és még ha soha nem is akarják exportálni az adott terméket, és még ha soha sem lépi át az országhatárt, akkor is előfordulhat, hogy kriminalizálják és betiltják a gyártás országában, és ez legtöbbször azért van így, mert egy Európai Uniós versenytárs – időnként Nagy-Britanniában –, amelyik mindenképpen megfelel a specifikációk halmazának, felhasználja az Európai Unió mechanizmusait arra, hogy a riválisaira hárítsa át költségeit. Véleményem szerint szégyen, hogy nyoma veszett az áruk és szolgáltatások szabad áramlásáról szóló koncepciónak a harmonizálás következtében, ami viszont csökkenti a fogyasztók választási lehetőségét.

19

20

HU


Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök asszony, el sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy az elnöki székben foglal helyet. Amikor a londoni választókörzetemben beszédet tartok – azoknak mondom, akik esetleg hallottak már Londonról, a világ legnagyobb városáról, és a világ legnagyszerűbb országának a fővárosáról –, akkor a választópolgáraim gyakran rámutatnak arra, hogy 1973-ban úgy gondolták, hogy egy vámunióhoz csatlakoznak. Erre mindig azt mondom, hogy „Nem ismerik a szörny természetrajzát? Nincsenek tisztában az európai projekt milyenségével? Az egész a további politikai és gazdasági integrációról szól”. Valójában amikor az első hetemet töltöttem a Parlamentben, a képviselőcsoportom vezetője, Hans-Gert Pöttering úr felállt, és a következőket mondta „Nem szabad hagynunk, hogy bármi is az európai integráció útjába álljon, nem szabad megengednünk, hogy bármi megakadályozza az európai projektet”. Világos tehát, hogy a választókörzetemben félreértik a projekt jellegét. Azt a kérésem Önökhöz, az ülésteremben ülők közül azokhoz, akik támogatják a projektet, hogy legyenek őszinték a projekt szándékait illetően. Ha megpróbálják tagadni a projekttel kapcsolatban az igazságot, akkor majd egyszer, amikor megkérdezik az embereket, ők el fogják utasítani azt éppúgy, mint ahogy az írországi népszavazás során tették. Határozat – Bontott szárnyasok behozatala (B6-0309/2008) Marian Harkin (ALDE). - Elnök asszony, én is nagyon örülök annak, hogy az elnöki székben látom. Azért szavaztam meg a 6. módosítást, mivel úgy vélem, hogy a klórozott baromfi importjának engedélyezése aláásná az európai szabványokat, és ennek bekövetkezését két területen észlelem. Először is, kevés tudományos adat áll rendelkezésre a javasolt anyagok használatának környezeti és egészségügyi hatásairól. Másodszor, ha figyelembe vesszük azt a szabályozási környezetet, amiben a baromfitenyésztők működnek, akkor mind a tenyésztők, de még inkább a fogyasztók szempontjából indokolatlannak tűnik a két különböző normarendszer működtetése. Az előttem szóló említette a Lisszaboni Szerződésről tartott írországi népszavazást. Nyilvánvaló, hogy a kampányban az egyik napirenden levő téma az volt, hogy az emberek ellenzik az eltérő szabványokat. Itt a Parlamentben azonban a mai napon éppen ezzel foglalkozunk, és ezért örülök annak, hogy a Parlament megszavazta a fenti határozatot. Közös határozat – A halászati ágazat válsága a gázolaj árának emelkedése miatt (RC-B6-0305/2008) Marian Harkin (ALDE). - Elnök asszony, teljes mértékben támogatom a Parlament által elfogadott határozatot. Ismét elmondom, hogy az egyik dolog, amiről gyakran beszélünk a Parlamentben az, hogyan tudunk válaszolni az állampolgárok igényeire. Véleményem szerint ez olyan világos eset, amiben szükség van a reagálásra. A halászati ágazat válságban van, mivel az elmúlt öt évben az üzemanyagárak több mint 300%-kal emelkedtek, miközben a hal ára majdnem ugyan annyi, mint 20 évvel ezelőtt volt. Tehát az alapkérdés az, hogy a halászok nem tudnak megélni, felhagynak a vállalkozásukkal, és én úgy vélem, hogy a fenti határozatban foglalt javaslatok némelyike segíteni fog abban, hogy javuljon a helyzet. Örömmel látom, hogy a szlovén elnökség kijelentette, miszerint foglalkozni fog ezzel a kérdéssel, és fel szeretném hívni a Halászati Miniszterek Tanácsát, hogy amikor a jövő héten üléseznek, fordítsanak különös figyelmet erre a határozatra. Elnök. − Nos, Kamall úr, jól gondolom, hogy most a londoni halászokról fog nekünk beszélni? Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök asszony, nem hiszem, hogy maradt akár csak egy is közülük, hála a közös halászati politikának! Köszönöm ezt a lehetőséget, hogy elmagyarázhassam, hogyan is szavaztam a fenti fontos vita során. Én viszont valójában azt szeretném elmondani a Tisztelt Házban ülő kollégáimnak, hogy nézzük meg, mi is a valós probléma. A nemzetközi válságok során mindig a halászati ágazat problémáit okoljuk a válságért. A valóságban nem a növekvő üzemanyagárak okozzák az igazi problémát a halászati ágazat számára, hanem a közös halászati politika, a központi tervezés rendszere, amire a szovjetek büszkék lennének. Számomra elképesztő, hogy a Házban ülő kollégák ilyen mértékben hajlandók felkarolni a szovjet közgazdaságtant.

19-06-2008

19-06-2008

HU


Nézzük meg a világ legsikeresebb halállomány-megőrzési rendszereit. Ha például megnézzük az izlandit, avagy az új-zélandit, akkor azt látjuk, hogy ezek a jogállamiságon, a tulajdonjogon és az átruházható tulajdonjogokon alapulnak. Ha tényleg meg akarjuk oldani a halászati ágazat problémáit, akkor itt az ideje, hogy bízzunk a jogállamiságban; itt az ideje, hogy bízzunk a tulajdonjogokban, és itt az ideje, hogy bízzunk a szabad piacban. Határozat – Bontott szárnyasok behozatala (B6-0309/2008) Peter Skinner (PSE). – Elnök asszony, nem erről, hanem az előző témáról szeretnék beszélni. Megpróbáltam felhívni a figyelmét magamra. A bontott szárnyasok importjával kapcsolatban tartózkodtam a szavazáskor, elsősorban azért, meg úgy gondolom, hogy elegendő bizonyíték van azoknak a követeléseknek a visszautasítására, amelyek szerint továbbra is fenn kell tartani a tilalmat. Különösen arról vagyok meggyőződve, hogy olyan tudományos tények vannak a birtokunkban, amelyek lehetővé teszik ennek a tilalomnak a feloldását. Ezzel szemben a fentiekre vonatkozó megbeszélések nem kerültek előtérbe. Ehelyett Európában egy rendkívül költséges folyamatot alkalmazunk a bontott szárnyasok tisztítására. És ez jelenti az igazi problémát, mivel az Európai Unióba behozott mindenféle bontott szárnyas olcsóbbnak tűnik, aminek következtében gyorsabban el lehetne adni és ez nyilvánvalóan megfelelne a fogyasztóknak is. Mindez nem az egészségüggyel kapcsolatos állításokra vonatkozik, hanem a protekcionizmusra. Szerintem nagyon szomorú nap ez Európa számára, mivel a fenti vita ilyen gyorsan és kurtán zajlott le, és azt ezen a héten határozatként átnyomták a Parlamentben. A fentiek miatt tartózkodtam a szavazáskor, és úgy gondolom, hogy mindez beszennyezi az Amerikai Egyesült Államokkal és más országokkal való kapcsolatunkat. Közös határozat – EU-Oroszország csúcstalálkozó 2008. június 26-27-én Hanti-Manszijszkban (RC-B6-0235/2008) Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Helyénvaló, hogy az EU-Oroszország csúcstalálkozó a figyelem középpontjában áll. Tekintettel Oroszország fontos geopolitikai helyzetére és Európával fennálló tartós történelmi és kulturális kapcsolataira, támogatom az EU és Oroszország közötti szoros politikai partnerséget. A fenti partnerségnek magába kellene foglalnia a kölcsönös segítségnyújtást biztonsági téren, nevezetesen a terrorizmus és a szervezett bűnözés ellenei küzdelem terén, továbbá a szabad kereskedelem és az utazások területén fennálló akadályok leküzdését. Ugyanakkor azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül az Unió és Oroszország közötti kapcsolatok számtalan problematikus vonatkozását sem. Ebből a szempontból fontos az EU számára, hogy egységes álláspontot alakítson ki. Egyetlen olyan tagállam, amelyik komolyan veszi a közös kül- és biztonságpolitikát sem építheti ki a kétoldalú kapcsolatait úgy Oroszországgal, hogy az sértse a tagállamok jogos érdekeit. Az érzékeny nemzetközi témákkal kapcsolatos területeken az Európai Uniónak és Oroszországnak konszenzusra kell jutni a nemzetközi jog és a területi integritás tiszteletben tartása mellett, így például Szerbia és Koszovó esetében. Végezetül azt szeretném elmondani, hogy az Európai Uniónak segítenie kellene Oroszországot a demokrácia kialakításában és megerősítésében, a jogállamiság kiépítésében és az emberi jogok védelmében. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, közeleg az EU-Oroszország csúcstalálkozó időpontja. Ez rendkívül fontos esemény, ami indokolja a Parlamentben az előkészületekkel kapcsolatos vita súlyát. Az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatok rendkívül nagy jelentőségűek Európa és az egész világ stabilitása, gazdasági növekedése, és biztonsága szempontjából. Az Európai Uniónak újabb 12, elsősorban a közép-és kelet-európai régióban található országgal való kibővítése után a kapcsolatok új irányt vettek. A fenti körbe tartozó országoknak a múltban szorosan kapcsolatai voltak a korábbi Szovjetunióval mind gazdasági, mind politikai, mind katonai területen. Ez ideig az egyes országokkal fennálló kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok az EU és Oroszország szintjére helyeződtek át. Ugyanakkor azonban Oroszország állandóan kísérletet tesz arra, hogy, az EU megkerülésével,

21

22

HU


az egyes országokkal kössön megállapodásokat. A fenti bilaterális együttműködés magyarázatául gyakran a kivételes körülményekre hivatkoznak. Oroszország hatalmas ország, nagyszabású politikai és katonai törekvések jellemzik, hatalmas energiaforrásokkal rendelkezik, amelyek meghatározzák a helyét Európában és a világban. A Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálásával Oroszország olyan fontos partnerré vált, amelyiket be kellene vonni az éghajlatváltozás elleni küzdelem, továbbá a környezetvédelem érdekében hozott intézkedésekbe. Tunne Kelam (PPE-DE). - Elnök asszony, a 29. bekezdés esetében, ami úgy fejeződik be, hogy „és ajánlja fel az Unió fokozottabb részvételét a konfliktusrendezési folyamatban”, én az eredeti változatot támogatom, amelyik hozzáteszi, és azzal folytatja a fenti szöveget, hogy „beleértve az EU békefenntartó misszió küldését a helyszínre, és a FÁK és Oroszország csapatainak a helyettesítését”. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy éppen most világos üzenet küldjünk az EU nevében arról, hogy készen állunk a konkrét kötelezettségvállalásra úgy is, hogy békefenntartó erőket küldünk Abháziába. - Jelentés: Liam Aylward (A6-0196/2008) Jim Allister (NI). - Elnök asszony, megszavaztam a jelentést, mivel, a többi ágazat helyzetéhez hasonlóan ez esetben is aggodalommal tölt el, hogy az Európai Unióban csökken a juhhús termelése, miközben erőteljesen nő a behozatal. Ebből a szempontból nem csak a gazdaságok bevétele, hanem a fennálló környezeti kérdések is fontosak, mivel a tenyésztett állatok közül talán a juh járul hozzá leginkább a kevésbé termékeny talajok természetes fenntartásához és a biológiai sokféleséghez. A hegyvidéki és a kedvezőtlen adottságú területek nagy részének környezeti romlását a juhtenyésztés eltűnése fogja okozni. Ebből adódik a fenti ágazat fenntartásának és a támogatására nyújtott, a környezetvédelemhez kapcsolódó kifizetéseknek a szükségszerűsége. Meg vagyok győződve arról is, hogy a megfelelő származásiország-címkézés is nagymértékben elősegíthetné a helyi bárányhús-fogyasztás növekedését, különösen azért, mert az import egyre nő. Végezetül, a Bizottság sietsége az állatok elektronikus azonosítókkal való ellátása terén a gazdaságtalan megtérülés következtében további költségekkel terheli a már eddig is zsugorodó ágazatot. Legalább azt kellene biztosítani, hogy a fenti azonosítókat a tagállamok és a régiók önkéntes alapon vezessék be. Marian Harkin (ALDE). - Elnök asszony, egyetértek az utolsó felszólalóval az állatok elektronikus azonosítóval való ellátása kapcsán. Nyilvánvaló, hogy ennek önkéntesnek kellene lenni. Azért támogattam a 4. módosítást, mert arra szeretném kérni a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vizsgálják meg a közösségi finanszírozás nyújtásának lehetőségét az állatok elektronikus azonosítókkal való ellátása esetén. A kecske-, juh- és báránytenyésztő ágazatok válságban vannak, és nyilvánvaló, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy további költségeket hárítsanak rájuk. Valójában jobban tetszett nekem az 1. módosítást – de természetesen azt ejtettük a 4. módosítás elfogadásával –, mert tartalmazta azt a javaslatot, hogy legkorábban 2012-ig halasszuk el az állatok elektronikus azonosítóval való ellátásának kötelezővé tételét. Egyetértek az előttem szólóval, mivel –, amint mondtam – a bürokrácia és a vonatkozó költségek messze meghaladják az előnyöket. James Nicholson (PPE-DE). - Elnök asszony, amint tegnap éjjel is elmondtam, ez a jelentés nagyon jó. Sajnálatos módon tegnap éjjel a biztos úr elutasította a Bizottság azon lehetőségét, hogy egyetértsen az előadónak azzal a javaslatával, hogy egy akciócsoport vizsgálja meg az iparág helyzetét. Most már viszont én nem nagyon hiszek az akciócsoportokban, hisz gomba módra szaporodnak; ha valami probléma merül fel, akciócsoportot állítunk fel, majd a későbbiekben soha nem hallunk felőle. Úgy vélem viszont, hogy ha jobban együttműködtünk volna, mielőtt beültünk az ülésterembe, olyan megalapozott javaslattal állhattunk volna elő, ami segítette volna az ipart és az ipar érdekét képviselte volna. Most viszont nincs semmink. Van elektronikus azonosítónk. Nem azt kaptuk, amit kértünk, vagyis hogy ismét legyen 2012 a határidő. Az iparág ezt nem engedheti meg magának. De én úgy vélem, hogy vissza fogunk még erre térni, nem most hallottunk utoljára erről a témáról, mivel az egész Európai Unióban meg kell védenünk a juhágazatot.

19-06-2008

19-06-2008

HU


A szavazáshoz fűzött indokolások - Jelentés: Boguslaw Liberadzki (A6-0227/2008) Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A veszélyes áruk szállításáról már sokszor beszéltünk, és ennek következtében a biztonsági normák lassanként egyértelművé és egyszerűbbé váltak. Liberadzki úr jelentése éppen ezért a veszélyes áruk szállításáról szóló jogszabályokkal együtt szilárd alapot teremt különösen az adott irányelv terjedelme vonatkozásában, ami kiterjesztésre került a belvizekre is. Gratulálok a tárgyaló feleknek ahhoz, hogy olyan megállapodást sikerült elérniük, ami lehetővé teszi a jelen anyag második olvasatra történő lezárását. Az irányelv belvizekre történő kiterjesztése tartalmazni fog egy kétéves átmeneti alkalmazkodási időszakot a tagállamok esetében, amelyek saját területükön a veszélyes áruk szállítását a szállítás közbeni biztonságtól eltérő okokra való hivatkozással is szabályozhatják, illetve megtilthatják. Éppen ezért hangsúlyozni kellene, hogy ez a jogszabály ékes bizonyítéka azoknak az erőfeszítéseinknek, hogy az Unión belül egyre hatékonyabbá és biztonságosabbá tegyük a veszélyes áruk szállítását a szükségtelen bürokrácia és a pluszköltségek, illetve azon szabályok megszüntetésével, amelyek nem teszik egyszerűbbé annak irányítását. Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, valójában nagyon kevés megbeszélnivaló merül fel a Liberadzki úr által a veszélyes áruk szárazföldi szállításáról készített kiváló jelentéssel kapcsolatban. A bizottságban megszavaztam a jelentést, és itt is megerősítem a szavazatomat. Minél inkább növekszik az Európai Unió tagországai közötti ehhez hasonló kereskedelem, véleményem szerint annál előnyösebb az ilyen áramlások összehasonlítása, különösen a biztonság szempontjából, de a felügyelet és a vonatkozó adminisztratív eljárások szempontjából is. Ráadásul nem is lenne logikus kritizálni –vagy ami még rosszabb – elutasítani ezt a műszaki jellegű szöveget, amivel kapcsolatban a lefolytatott széleskörű konzultációban a tagállamok oly sok szakembere vett részt és végzett kiváló munkát. Bart Staes (Verts/ALE), írásban. − (NL) Teljes mértékben támogatom ezt a jelentést. Minden évben nagy mennyiségű veszélyes árut, így klórt és kőolajat szállítanak a belvizeken az Európai Unióban. Ez ideig ezzel kapcsolatban nem állítottunk fel szabályokat, habár a veszélyes áruk közúti és vasúti szállítására van jogszabály. Nem csak biztonsági okokból, hanem azért is rendkívül nagy szükség van a veszélyes áruk hajón történő szállítására vonatkozó jogszabályra, hogy európai szinten tudjuk szabályozni a környezet és a közegészségügy védelmét. Az ilyen szállítmányok jelentős része határokon átnyúló. Ráadásul, az európai szabályok az üzleti vállalkozások érdekeit is szolgálják, hisz azoknak jelenleg a különböző tagállamok eltérő nemzeti jogszabályainak kell megfelelni. A belvízi szállítás ráadásul kevesebb üvegházhatású gázt bocsát ki. Éppen ezért nagyon fontos a különböző szállítási formákra vonatkozó követelmények harmonizálása. Ezt követően vonzóbb lesz a különböző módozatok kombinálása, például úgy, hogy az út egy részét az áru vasúton, majd azt követően vízi úton teszi meg. Ez a megoldás nem csak hatékonyabb, de mindenekelőtt fenntarthatóbb is. Ezért remélem, hogy a szállítmányozó vállalatok a korábbinál gyakrabban fogják a különböző szállítási módozatok kombinálását választani. - Jelentés: Helmuth Markov (A6-0050/2008) Stanisław Jałowiecki (PPE-DE), írásban. − (PL) Tartózkodtam a Helmut Markov úr által a közúti infrastruktúra biztonságának kezeléséről készített jelentés szavazásakor. Ennek oka az, hogy ez a jelentés botrányosan szembehelyezkedik a szubszidiaritás elvével: „egy nagyobb entitásnak nem kellene olyan funkciókat gyakorolnia, amelyek elvégezhetők egy kisebb által is”. Ehhez az elvhez minden lehetséges módon ragaszkodni kellene. Sajnálatos módon még ebben a Házban is gyakran vagyok szemtanúja a fenti elv megsértésének. Remélem, hogy ez alkalommal legalább részlegesen sikerült tiszteletben tartanunk a fenti elvet, de mennyi időt töltöttünk el vele! A jogalkotó munkánk nem a jó jogszabály megalkotására, hanem a rossz jogszabályi javaslat módosítására irányult. Ugyanakkor nem ringatom magam illúzióban azzal kapcsolatban, hogy ez lett volna az utolsó támadás a szubszidiaritás elve ellen. Ez tényleg ellentmondásos, mivel a támadások ugyanarról a helyről jönnek, mint az Írország, vagyis egy olyan ország elleni leghangosabb kritika, amelyik néhány nappal ezelőtt elutasította a Lisszaboni Szerződést. Az emberek nem hozzák összefüggésbe azt, hogy annak az országnak az állampolgárai pontosan azért mondtak „nemet”, mert közismert, hogy a fenti elvet az Európai Unió rendszeresen megsérti. Valójában pont ez a példa, Írország példája az, ami ráébreszthetne bennünket arra, hogy nem vehetjük semmibe a szubszidiaritást, illetve nem

23

24

HU


áldozhatjuk azt fel az olyan, állítólag magasabb célok érdekében, mint a közúti biztonság. Előbb vagy utóbb – de inkább előbb – ez visszaüt. Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, meg fogom szavazni Markov úr jelentését. Nézetem szerint ez egy rendkívül összetett és számtalan olyan szempontot tartalmazó javaslat, amelyek annak garantálására irányulnak, hogy a biztonságot a közúti infrastruktúra élettartamának minden szakaszában figyelembe vegyük: a tervezéstől a kivitelezésen át a használatig. Egyetértek a javaslat azon részével, ami a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartására irányul, megőrizve a tagállamok diszkrecionális jogát annak eldöntésére, hogy milyen intenzitással alkalmazzák „a közúti biztonság hatásainak értékelését”, a közúti biztonsági vizsgálatokat, és a biztonsági felügyeletet. Egy olyan jogszabályi eszköz elfogadására, ami a közúthálózat biztonságos kialakítására irányul egy nem túl rugalmatlan megközelítés révén olyan pozitív eredményként kell tekinteni, melynek a kihatásai attól függnek, hogy milyen intenzitással alkalmazzák. Ugyanakkor fontosnak tartom egy olyan kötelező, minimális normarendszer lefektetését és alkalmazását a tagállamokban, amelyektől nem lehet eltérni. Határozat – Az Európai Unió katasztrófaelhárítási képessége (B6-0303/2008) Richard James Ashworth (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok tudják, hogy milyen romboló hatása tud lenni a természeti katasztrófáknak. Az Egyesült Királyságot a tavalyi év során sújtó árvizek miatt tisztában vagyunk az emberi, gazdasági és környezeti károkkal. Tudjuk azt is, hogy az ilyen természeti katasztrófák milyen hatással vannak más országokra. Mindezek ellenére úgy véljük, hogy az egyes tagállamok vannak a leginkább abban a helyzetben, hogy gyorsan és megfelelően reagáljanak a saját országaik területén bekövetkező katasztrófákra. Úgy gondoljuk, hogy az Európai Polgári Védelmi Erő létrehozása, az újabb bürokratikus teher miatt, csak lelassítaná a válaszadási kapacitások működését. Az érintetteknek kellő időben érkező és megfelelő beavatkozásra, és nem újabb bürokráciára van szükségük. Végezetül nem tudunk egyet érteni azzal, hogy újabb Európai Uniós jogszabályok szülessenek a katasztrófamegelőzés és -elhárítás területén. Úgy véljük, hogy már létezik megfelelő jogi szabályozás mind tagállami, mind Európai Uniós szinten, és hogy a pénzügyi segítség szintén rendelkezésre áll a Szolidaritási Alapon keresztül, ami, az elképzelések szerint, a szerkezeti és hosszú távú károk enyhítését szolgálja. Támogatva ezt a határozatot, a végső szavazás során világossá szeretnénk tenni, hogy megszavaztuk azokat a módosításokat is, amelyek felhívást intéztek a Polgári Védelmi Erőkre és a fenti területen meghozandó további Európai Uniós intézkedésekre való hivatkozások törlésére. Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Határozottan a mellett a módosító indítvány mellett szavazok, ami az Európai Unió katasztrófaelhárítási képességének megerősítéséről szól. A Parlament Fejlesztési Bizottságának tagjaként lehetőségem volt arra, hogy ellátogassak a világ legszegényebb és a katasztrófák által leginkább sújtott területeinek egy részébe, amelyeket egyes esetekben (mint például a cunami esetében is) rettenetes következményekkel járó természeti katasztrófa sújtott. Fel szeretném használni ezt az alkalmat arra, hogy rámutassak fejlesztési biztosunk, Louis Michel úr osztályon felüli munkájára, akinek minden esetben zökkenőmentesen és hatékonyan sikerült kimutatni a szolidaritást és együttműködést felajánlani akkor, amikor a fenti tragikus események bekövetkeztek. Amint viszont a határozat is rámutat, a jogszabályi kereteinkben lefektetett folyamatok még mindig nagyon szövevényesek: csökkenteni kell a mechanizmusok számát, és komoly erőforrásokat kell félretenni az olyan sürgősségi esetekre, amelyek – sajnálatos módon – a jövőben is elő fognak fordulni. A Parlament a mai napon egyértelmű jelzést ad a fenti irányba. Most már csak az a dolgunk, hogy a szavak helyett a tettek mezejére lépjünk. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A támogató szavazatunk ellenére sajnáljuk, hogy a javaslataink egy része nem került elfogadásra, és különösen sajnáljuk, hogy nem fogadták el azt, amelyik fontosnak tartja, hogy a Strukturális Alapok szabályozása során a természeti katasztrófák esetén különös figyelmet szenteljünk a hátrányos helyzetű, illetve „konvergencia” régióknak, illetve azokat, amelyek aláhúzzák annak a fontosságát, hogy a regionális léptékű katasztrófák esetén az Európai Szolidaritási Alap vonatkozásában fennmaradjon a jogosultság, és ezt az időkorlát és az alkalmazható intézkedések vonatkozásában alkalmazzuk az olyan sajátos természeti katasztrófák esetére, mint például a szárazság és a tűzvészek.

19-06-2008

19-06-2008

HU


Azonban pozitívumnak tartjuk, hogy egyéb javaslatainkat – így a mediterrán térség természeti katasztrófáinak, nevezetesen a szárazságnak és az erdőtüzeknek az elismerésével foglalkozókat – elfogadták. Az érintett emberek támogatása és az erdősítés érdekében szükség van olyan támogatási mechanizmusokra, amelyek tartalmazzák az újabb, nagyléptékű katasztrófák megelőzését is, és ugyanígy elengedhetetlen egy olyan, az EU által finanszírozott közösségi mezőgazdasági biztosítási modell létrehozása is, amelyik minimális jövedelmet biztosít a gazdálkodók számára az olyan, országos léptékű katasztrófák esetén, mint a szárazság, a tűzvészek, illetve az árvizek. Radikálisan módosítani kell a közös mezőgazdasági politikát a kis- és közepes méretű gazdálkodók és a családi gazdaságok támogatása érdekében, ösztönözve ezáltal a mezőgazdasági termelést és a földhasznosítást. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Úgy véljük, hogy a katasztrófák következményeinek megelőzése, leküzdése és minimalizálása érdekében meg kell teremtenünk a tagállamok közötti együttműködés kereteit. Egyebek mellett azonban nem értünk egyet az európai polgári védelmi erő létrehozásával (különösen akkor, ha annak katonai dimenziója van), hisz ezen a területen a kapacitásokat és az operatív erőforrásokat a tagállamok joghatósága alá kell rendelni, melyeknek biztosítani kell az igényekre való (gyors) reagáláshoz szükséges erőforrásokat és stratégiákat, és amelyek mindenki másnál jobban ismerik a saját területüket. Pozitívumnak tarjuk, hogy az alábbiak mellett érvelő javaslatainkat elfogadták: – a mediterrán térség természeti katasztrófái, így a szárazság és az erdőtüzek speciális jellegének közösségi szintű elismerése, és ebből következően közösségi eszközök elfogadása a megelőzés, a kutatás, a kockázatkezelés, a polgári védelem és a szolidaritás területén az egyes tagállamok reagálási képességének javítása érdekében; – a megelőző intézkedések magasabb összegű közösségi finanszírozása. Ugyanakkor azonban sajnáljuk, hogy az alábbi javaslatainkat elutasították: – amelyik aláhúzza annak a fontosságát, hogy fennmaradjon a regionális katasztrófák támogathatósága az Európai Szolidaritási Alap esetében; - Amelyik a mellett érvel, hogy használjuk az Európai Szolidaritási Alapot az időkorlát és a jogosultsági akciók vonatkozásában az olyan, speciális jellegű természeti katasztrófák esetén, mint a szárazság és a tűzvészek. Margie Sudre (PPE-DE), írásban. – (FR) Örömmel üdvözlöm a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy végre készüljön egy dokumentum az Európai Unió természeti, illetve ember által okozott katasztrófákra való reagálásának koherensebbé, hatékonyabbá és láthatóbbá tételéről. Ezzel együtt sajnálom, hogy ez még mindig nem egy olyan, igazán gyakorlatias javaslat, amelyik javítaná Európa kapacitását a polgári védelem – beleértve a megelőzést és a gyors reagálást – területén az olyan esetekben, amikor az Unió területén, illetve azon kívül jelentős katasztrófa következik be. Köszönetet szeretnék mondani a képviselőtársaimnak azért, hogy támogatták a szakértőknek a legkülső régiók és a tengerentúli országok és területek földrajzi meghatározása kapcsán történő felhasználására tett módosításomat. Köszönet illeti a tengerentúli közösségeket, hisz Európa jelen van az afrikai partok mentén (Kanári-szigetek, Madeira), az Indiai-óceánban (Réunion), az amerikai kontinens közelében (Guyana, Guadeloupe, Martinique, Azori-szigetek), nem beszélve a csendes-óceáni térségben található tengerentúli országokról és régiókról (Francia Polinézia, Új-Kaledónia). Európa tengerentúli területei a létfontosságú termékek és a logisztika tekintetében előretolt helyőrséggé válhatnak. Ezáltal könnyebb lenne előre jelezni az Unión kívül a sürgős beavatkozást igénylő esetekben Európa számára rendelkezésre álló emberi és anyagi erőforrásokat. Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban. − Nyilvánvaló, hogy az európai országok katasztrófaelhárításért felelős szervezeti közötti jobb együttműködésnek és kölcsönös segítségnyújtásra való készségnek meg vannak az előnyei. Ugyanakkor, mint mindig, az Európai Bizottság egy újabb lehetőséget kíván megragadni arra, hogy kiterjessze a saját hatáskörét és kötelezettségeit – ez esetben a „tudásalap kifejlesztése, a hiányosságok meghatározása”, stb. területén. A jelentés – a brit konzervatívok óhaja ellenében – felhívást is tartalmaz a jogilag kötelező érvényű eszközökre. Ez az oka annak, hogy tartózkodtam a szavazáskor.

25

26

HU


Határozat – A vámunió negyvenedik évfordulója (B6-0297/2008) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Annak ellenére, hogy a jelentés pozitívan értékeli a vámunió negyven évét, sok termelési ágazat – különösen Portugáliában – nem osztja ezt a nézetet. Sőt, épp ellenkezőleg. Tisztában vannak azzal, hogy a határok teljes megnyitása, a szabad verseny nevében alapvetően igazságtalan helyzeteket szült, és a különböző országok közötti egyenlőtlen fejlődés következtében súlyosbította a strukturális hátrányokat. A termelési kapacitások és a termelési folyamatok fejlődése terén fennálló fent említett egyenlőtlenségek még kiegészülnek olyan intézkedésekkel, politikákkal és eszközökkel, amelyek tovább rontották a helyzetet, és ezek közül a belső piac, a belső kereskedelem, a nemzetközi kereskedelem liberalizációja, a Stabilitási Paktum a gazdasági és pénzügyi unión belül és a Lisszaboni Stratégia neo-liberalizmusa érdemel külön említést. Következésképpen annak ellenére, hogy a jelentés pozitív javaslatokat is tartalmaz az együttműködés megerősítésére, annak kiindulópontja elfogadhatatlan. Ez indokolja, hogy a jelentés ellen szavaztunk. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Mi pozitívan értékeljük ezt a határozatot, mivel támogatjuk a közös kereskedelempolitikai és a vámjogszabályokat, mint a belső piac működésének előfeltételeit. Arra azonban szeretnénk rámutatni, hogy rendkívül kritikusak vagyunk az EU által a harmadik országokkal megkötött kereskedelmi megállapodások többségével kapcsolatban. Kartika Tamara Liotard, Erik Meijer, Søren Bo Søndergaard és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − Habár teljes mértékben támogatjuk a tagállamok közötti együttműködést a veszélyes játékok, kábítószerek, valamint más illegális és veszélyek áruk behozatalának megakadályozása területén, és annak ellenére, hogy teljes mértékben támogatjuk a kereskedelmi partnerek között ezen a téren megvalósuló együttműködést, nem tudjuk megszavazni a jelentést, mivel a vámunió súlyos kihatással van a fejlődő országok kereskedelmére. Az EU a vámuniót eszközként használja arra, hogy kedvező kereskedelmi ügyleteket kössön a fejlődő országokkal, miközben magas tarifákat vet ki azokra a termékekre, amelyeket nem tart kívánatosnak az Európai Unió termékeivel való verseny miatt. Ez a politika hátráltatja a gazdasági növekedés potenciálját a fejlődő országokban. - Jelentés: Mia De Vits (A6-0202/2008) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez a jelentés azzal kezdődik, hogy támogat egy sor liberalizációs csomagot a villamosenergia- és földgázpiacok területén, és erőlteti a privatizációjukat annak ellenére, hogy ezek a fejlődés és a társadalmi haladás szempontjából stratégiai ágazatok. Amint köztudott, a fenti csomagok alkalmazása Portugáliában súlyosbította az ellátási nehézségeket, és növelte a fogyasztói árakat, de fokozta a munkanélküliséget és a foglalkoztatás bizonytalanságát is a fenti ágazatban. Az Európai Bizottság most, az „energiafogyasztók jogainak európai chartája” előterjesztésével arra tesz kísérletet, hogy elkendőzze a stratégiája által okozott problémákat. Annak ellenére, hogy csak kevés jogra utal, nem ellenezzük a fenti Chartát. A kérdés az, hogy ehhez majd tartják-e magukat az ágazat felett ellenőrzést gyakorló gazdasági csoportok, amelyeket a közösségi politikák egyre erőteljesebben támogatnak. Ez magyarázza a fenti jelentés végső szavazásakor a tartózkodásunkat. Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) Az „energiafogyasztók jogainak európai chartájáról” szóló, általunk elfogadott jelentés erőteljesen kiterjeszti az energiafogyasztók jogait. A fogyasztók több információt kapnak, amelyek alapján egyszerűbb lesz választani a szolgáltatók és a különböző szolgáltatási lehetőségek közül. A Charta nagyon fontos lépés az energiapiac liberalizációja terén. Meg vagyok győződve arról, hogy a világosabb és érthetőbb fogyasztói tájékoztatás nyújtása hozzásegíti a fogyasztókat ahhoz, hogy megtalálják a számukra legelőnyösebb megoldást. Ez különös fontos akkor, amikor az energia ára állandóan nő, és a fogyasztók számára egyre nagyobb aggodalomra okot adó területté válik. Az elfogadott megoldások következtében könnyebb lesz a kínálat és a valós energiafelhasználás összehasonlítása, ami viszont bátorítani fogja a fogyasztókat arra, hogy szolgáltatót váltsanak akkor, ha elégedetlenek a nyújtott szolgáltatással. Ennek eredménye az lesz, hogy valós verseny alakul ki az energia beszállítói között, hogy jobban fognak törődni a fogyasztók elégedettségével, és hogy nagyobb lehetőségük lesz a fogyasztóknak, hogy befolyásolják az energetikai cégek által hozott döntéseket.

19-06-2008

19-06-2008

HU


Úgy vélem, hogy az energiafogyasztók jogainak chartája lassan, de biztosan segíti majd az energiapiacot, és ez az, amire már régóta várunk. Ne feledjük el azt sem, hogy a belső piacnak a fogyasztók a legfontosabb részei, és azt várják tőlünk, hogy tényleges változásokat váltsunk ki. Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. − (RO) Megszavaztam az energiafogyasztók jogainak európai chartájáról szóló De Vits jelentést. Mivel az energiaárak állandóan nőnek, biztosítani kell azoknak az állampolgároknak az ellátását is, akiknek alacsonyabb a jövedelme, illetve akik olyan távoli területeken élnek, ahol kisebb és nem versenyképes az energiapiac. A tagállamoknak minél hamarabb intézkedéseket kell hozni a fenti fogyasztói csoportok meghatározása érdekében, és támogatniuk kell azokat az akciókat, így például a szociális tarifákat, amelyek biztosítják a fenti csoportok jövőbeni hozzájutását az elektromos energiához és a földgázhoz. Megszavaztam az Európai Szakértők Csoportja által benyújtott 3, 4, 5, 6 és 7. módosítást. A Csoport kijelentette, hogy szükség van a szociális tarifák bevezetésére, a fogyasztók negyedéves értesítésére energiafogyasztásukról, és azt is kérték, hogy a nagyközönséget informálják az energiafogyasztók jogainak európai chartájában foglalt rendelkezésekről. Sajnálom, hogy a fenti módosítások nem kerültek elfogadásra. Az energiafogyasztók védelme a jövőben is az Unió és a tagállamok közös akcióitól függ. Az energiafogyasztók jogainak európai chartája egyik lehetséges módja annak, ahogy támogatni tudjuk a fogyasztókat abban, hogy hatékonyabban és egyszerűbben kapjanak információt a jogaikról. Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban. − Erőteljesen támogatom azt, hogy a fogyasztók biztos, biztonságos, megbízható és fenntartható gáz- és villamosenergia-ellátásban részesüljenek, ésszerű áron. Ebben fontos szerepet kell vállalni a hazai szabályozó hatóságoknak. Ugyanakkor azonban ellenzem az Európai Bizottság azon erőfeszítéseit, hogy ezen a területen is jelen legyen, hogy „Charta” és „harmonizáció” legyen, és nem ismerem el az „Unió polgárai” koncepciót. A fentiek miatt tartózkodtam a szavazástól. Határozat – Bontott szárnyasok behozatala (B6-0309/2008) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Pozitívnak tartjuk, hogy az Európai Parlament kritikával illette az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, amelyik a bontott szárnyasok piacra kerülési szabályainak módosítására irányul, és amelyik csak olyan hús piacra kerülését engedélyezné, ami az emberi fogyasztás érdekében anti-mikrobiológiai kezelésen esett át. A gyakorlatban az Európai Bizottság javaslata pusztán csak az USA azon kérésének kíván eleget tenni, hogy az Európai Unió engedélyezze a vegyszerekkel, illetve anti-mikrobiológiai anyagokkal kezelt amerikai bontott szárnyasoknak a behozatalát. Éppen ezért az Európai Bizottság nem veszi figyelembe az elővigyázatosság elvét, és figyelmen kívül hagyja azoknak az élelmiszerbiztonsági és élelmiszerhigiéniai szabványoknak az elfogadását és szigorítását, amelyek már léteznek az Európai Unió szintjén. Az előbbiek sokkal magasabb szintet képviselnek, mint az Amerikai Egyesült Államokban meglévők, mivel azok csak az olcsó, a munkafázis utolsó részében használt megoldásokat alkalmazzák, amiket most el akarnak fogadtatni az Európai Unióval, hogy eladhassák a termékeiket egész Európában. Ezért azt reméljük, hogy a Tanács nem fogadja el az Európai Bizottság javaslatát. Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A bontott szárnyasok klórozása nem bizonyult károsnak sem az egészségre, sem másképpen, és az alkalmazandó politikákkal kapcsolatos döntéseinknek minden esetben tényeken kell alapulniuk. A szabad kereskedelem érdekében ezért ellene szavaztam a jelentésnek, amit protekcionizmus által motiváltnak tartok. Szem előtt tartva viszont az Európai Unióban a klórozott bontott szárnyasok kapcsán kialakult nyugtalanságot, rendkívül fontosnak tartom, hogy legyenek jogi követelmények a címkézéssel kapcsolatban azért, hogy mindenki szabadon dönthessen a fenti termékek elkerülése mellett, például az üzletekben, illetve az éttermekben. Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. − Megszavaztam a határozatot, mivel rávilágít az Európai Unión belüli és kívüli egyik legfontosabb kérdésre. Az Európai Unióban úgy döntöttünk, hogy az élelmiszertermelés terén magas normákat állapítunk meg – tudatában léve az élelmiszerbiztonság és a minőség iránti igénynek.

27

28

HU


Az Európai Unión belül nem engedélyezzük, hogy az Unióban fogyasztott baromfi csöpögjön a klórtól, ezért nincs értelme engedélyezni az ily módon kezelt amerikai baromfi importját sem az Európai Unióba. Az elmúlt hónapok során hasonló problémával találtuk magunkat szembe a marhahús Brazíliából történő importja kapcsán – ahol a visszavezethetőségre vonatkozó szabványok messze alulmúlják a vonatkozó Európai Uniós normákat. Hasonló problémával találhatjuk magunkat szembe akkor, ha betiltjuk a tojás ketreces termelését az Európai Unióban, de az Unión kívülről engedélyezzük a ketreces rendszerben előállított tojásokból készült tojáspor behozatalát. Ha az EU ragaszkodik a belső szabványokhoz, akkor késznek kell lennie azok megvédésére és az olyan import megállítására, amelyik nem felel meg a belső szabványainak. James Nicholson (PPE-DE), írásban. − A Bizottság javaslata arról, hogy szüntessük be az anti-mikrobiológiai anyagokkal, így klórral, kezelt bontott szárnyasok importjára vonatkozó tilalmat rendkívüli aggodalomra ad okot. Fel kell ismernünk, hogy ezek a szabványok nem felelnek meg az EU élelmiszerbiztonsági előírásainak. Úgy tűnik, hogy ez a javaslat politikailag motivált, és arcátlanul figyelmen kívül hagyja az Európai Unió állampolgárainak az egészségüggyel és biztonsággal kapcsolatos aggodalmait. Nem elegendő annak biztosítása, hogy ez a bontott szárnyas megfelelően lesz címkézve, és világosan beazonosítható lesz a fogyasztók számára. Az Európai Uniónak nem szabadna támogatni az anti-mikrobiológiai anyagok használatát a bontott szárnyasok kezelése során. Ez a tilalom már több mint tíz éve életben van, és eredetileg jó ok volt a bevezetésére. Sajnálatos, hogy a Bizottság javaslata a tilalom feloldására nagy lépést jelent visszafelé és teljes mértékben elfogadhatatlan. Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Bizottságnak felül kell vizsgálnia az eredeti döntését, ami kizárólag kereskedelmi kritériumokon alapul, és a közegészség és a fogyasztóvédelem ellen elkövetett bűncselekményt vált ki. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a létező európai jogszabályokat azáltal, hogy engedményeket teszünk az amerikaiaknak, és a kereskedelmi érdekeket a közegészségügy elé helyezzük. Várjuk az illetékes egészségügyi biztos, Vassiliou asszony és a görög kormány válaszát. Közös határozat – A halászati ágazatnak a növekvő üzemanyagárak miatti válsága (RC-B6-0305/2008) Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Köszönöm elnök asszony. Ez a határozat kezdeti válasz arra a rendkívül súlyos válságra, amit az Unió halászati ágazata él át a növekvő olajárak következtében. Az elmúlt napokban személyesen is ellátogattam néhány kikötőbe a saját hazámban és nagyon nehéz, bonyolult helyzetet tapasztaltam, amire gyors és hatékony válaszokat kell adnunk. Az olaj árának példa nélkül álló emelkedése azzal a kockázattal jár, hogy az egész iparágat térdre kényszeríti. Az Unió olyan, kivételes alapokkal rendelkezik a halászati ágazat esetében, amelyeket fel lehet használni a válságos helyzetekben. Fel szeretném kérni Borg biztos urat, hogy azonnal tegye meg a szükséges lépéseket annak kiderítésére, hogy a Bizottság szerint tanácsos-e egy ilyen akció beindítása. Cselekvésre és nem szavakra van szükség. Akciókra és nem ígéretekre várunk. A munkások között egyre növekvő hitetlenséget tapasztaltam az európai intézményekkel kapcsolatban. Az a feladatunk, hogy betöltsük ezt az űrt, és különösen az, hogy vállaljuk a gazdasági és társadalmi fejlődés területén ránk nehezedő felelősséget, mert különben súlyos válságra számíthatunk. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Amint a sajtóközlemény is hangsúlyozza, az alábbi okokból nem támogatjuk ezt a határozatot: – nem ad választ a munkavállalók bérével kapcsolatos sürgető problémára, mivel nem tisztázza, hogy a halászok (a munkavállalók) fizetik meg az olaj árát, és hogy ezért érinti őket közvetlenül a probléma (ahogy érinti a kis halászhajók tulajdonosainak jelentős részét is); – figyelmen kívül hagyja az EU tehetetlenségét és a szükséges intézkedések meghozatalával kapcsolatos elutasító magatartását; – nem terjeszt elő semmilyen specifikus javaslatot az üzemanyagárakkal (dízel és kőolaj), illetve a hal árának az első értékesítési ponton történő meghatározásával kapcsolatban; – nem fejezi ki sajnálkozását egy olyan politikával kapcsolatban, amelyik előnyt kovácsol a növekvő üzemanyagárakból annak érdekében, hogy tovább szűkítse és koncentrálja az ágazatot, további

19-06-2008

19-06-2008

HU


munkanélküliséget, a termelési ágazat hanyatlását, és az élelmiszer és kereskedelmi egyenleg romlását váltva ki; – az álláspontok tekintetében messze alul marad az Európai Parlament által korábban elfogadottaktól, és a PCP által korábban javasoltaktól; Az Európai Bizottság által a közelmúltban bejelentett javaslatokkal összhangban, és függetlenül attól az egy vagy két szemponttól, ami alkalmazása esetén pozitív hatást gyakorolhat az ágazatra, mindent összevetve ez a határozat tovább támogatja a halászhajók eltűnését és a halászok számára azt a választási lehetőséget biztosítja, hogy hagyjanak fel a szakmájukkal. Mivel a halászatnak van jövője, felhívást intézünk olyan intézkedések mihamarabbi elfogadására, mint amilyenek az általunk benyújtott határozatban szereplő javaslatok. James Nicholson (PPE-DE), írásban. − A halászati ágazat az évek során már sok válságot megélt, de egyik sem volt a mostaninál súlyosabb, mivel a növekvő üzemanyagárak olyan helyzetbe hozzák az ágazatot, amiben már nem képes a túlélésre. Az olaj árának folytatódó emelkedése sok iparág számára katasztrofális lehet, de egyik ágazat sem olyan sérülékeny, mint a halászat, melyben mind a tengeri, mind a tengerparti munkahelyek veszélybe sodródnak. Meg kell vizsgálnunk minden rendelkezésre álló lehetőséget. Az egyik kiaknázandó és járható út az adók csökkentése az üzemanyagárak csökkentése érdekében. Az alábbi kérdést szeretném feltenni: ha nem lesznek halászok, akkor honnan jön majd a számunkra szükséges hal? Nyugodtan ülünk majd, hátratett kézzel, és várjuk, hogy a külföldi import eluralja a piacainkat, és csődbe juttassa üzleti vállalkozásainkat? A halászati flotta és általánosságban az ipar megmentése rendkívül nagy kihívást jelent majd. Én azonban bízom abban, hogy jó és teljes körű együttműködéssel meg tudunk felelni a kihívásnak. Örömmel üdvözlöm a Bizottság tegnapi nyilatkozatát, mely bejelenti azt a szándékát, hogy sürgősségi segélyt kíván nyújtani a halászhajók részére. Őszintén remélem, hogy a fenti intézkedéseket a jövő héten a Halászati Miniszterek Tanácsa hivatalosan is elfogadja, és aztán sürgősen végrehajtja. Margie Sudre (PPE-DE), írásban. – (FR) A dízelolaj árának drámai változása, 300%-os növekedés 2003 óta teljes mértékben érezteti a hatását a halászati ágazatban. Az egyre súlyosabb krízis miatt, sok halászati vállalkozás napjainkban rendkívül törékeny pénzügyi helyzetbe került. A halászat valójában különösen fontos pillére a legkülső régiók gazdasági és társadalmi fejlődésének. Ráadásul őket még súlyosabban érinti az üzemanyag árának növekedése, mivel földrajzi értelemben távol vannak. Ez a helyzet elfogadhatatlan. Az Európai Uniónak az a feladata, hogy megtalálja a kompromisszumos megoldást. Az Európai Parlament éppen most erős jelzést adott le a halászoknak. Azáltal, hogy felhívást intéztek a segélyek hivatalos felső összegének hajónként és nem vállalkozásonként 100 000 euróra növelése érdekében, azáltal, hogy felhívást intéztek a sürgősségi és támogató intézkedések azonnali alkalmazására, és végül azzal, hogy követelték a halászati kiadások Európai alapjának átszervezését, az Európai Parlament tagjai egyértelművé tették, hogy meghallották a halászok kétségbeesett kiáltását. Az Európai Halászati Miniszterek Tanácsa 2008. június 23-án és 24-én fogja tárgyalni a fenti javaslatokat. Az Európai Uniónak nincs más választása, mint hogy helyreállítsa a halászok bizalmát azért, hogy megszüntesse azt a hatalmas szakadékot, ami az utóbbi időben keletkezett. Közös határozat – EU-Oroszország csúcstalálkozó 2008. június 26-27-én Hanti-Manszijszkban (RC-B6-0235/2008) Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Elnök úr, ismét rá szeretnék mutatni, hogy nyugaton nincs egyetlen olyan vállalat sem, amelyik annyira kötődne az államhoz, mint ahogy a Gazprom kötődik a Kremlhez. Jelenleg hideg politikai számításnak vagyunk szemtanúi. A Gazprom dominanciája az energiaágazatban újabb emelkedést fog okozni az energiaárakban Európában. Oroszország még a korábbiaknál is nagyobb engedményeket lesz képest kicsikarni a gáz és az olaj ellátás biztosításáért cserébe. Már most is érzékeljük a magas árak hatását az Európában egyre gyakoribbá váló tiltakozásokban. Még frissen él az emlékezetünkben a gázvezetékek elzárása a keleti szomszédaink esetében.

29

30

HU


Elnök úr, támogattam ezt a határozatot, mert hiszek abban, hogy Európának egységesen kell megszólalnia az Oroszországgal való kapcsolata terén, mert csak így biztosíthatjuk Európa hatékonyságát. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Közismert, hogy Oroszország fontos stratégiai partner az Európai Unió számára, és hogy földrajzi elhelyezkedésünk miatt függünk egymástól. Éppen ezért diplomáciai eszközöket kell alkalmazni arra, hogy megtaláljuk a legjobb megoldást erre az elkerülhetetlen közelségre. Az együttműködés szükségessége azonban nem kényszeríthet bennünket sem valós, sem álcázott vakságra az Oroszország által keltett súlyos problémák vonatkozásában. A belügyek területén nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Oroszország nem tökéletes demokrácia, és hogy a jogállam nem biztosítja az emberi jogok teljes mértékű tiszteletben tartását. Külügyi téren nem lehet eltekinteni az energiának fegyverként történő felhasználásától a külkapcsolatokban, és különösen attól, hogy ezen a területen az EU egységének megbontására törekszik, sem az iráni kérdésben játszott kétértelmű szerepétől, sem attól, hogy nem hajlandó Kínát rákényszeríteni arra, hogy kötelezze el magát, egyebek mellett, az emberi jogok iránt. Oroszországgal kapcsolatban Európa álláspontjának egy olyan komoly partner álláspontjának kell lenni, aki hajlandó együttműködni, de nem hajlandó kompromisszumot kötni az olyan alapvető kérdésekben, mint a demokrácia, az emberi jogok és a biztonság. Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Az Európai Unió és Oroszország közötti összetett kapcsolat megfelelően kezelt és koherens diplomáciai tevékenységet igényel. A közelgő EU-Oroszoszág csúcsértekezlet különböző érzelmeket kelt, mivel olyan megállapodások megtárgyalására kerül sor, amelyek nagy jelentőségűek mind Oroszország, mind az Európai Unió számára. A csúcsértekezlet előtt rá kell ébrednünk arra, hogy mennyire fontos az Európai Unió jövője szempontjából az, hogy a nemzetközi színtéren azonos álláspontot képviseljen. Ezért szégyen, hogy az ír nép megkérdőjelezte a Lisszaboni Szerződés ratifikálását a múlt héten tartott népszavazáson, mivel éppen ez a Szerződés tartalmazza azokat a szabályozásokat, amelyek által az Európai Unió a nemzetközi kapcsolatokban hiteles partnerré válik. - Jelentés: Liam Aylward (A6-0196/2008) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Megszavaztuk ezt a jelentést, ami számos fontos javaslatot tartalmaz a juh és kecske termékek védelme érdekében, különösen a hátrányos helyzetű régiókban és a hegyes területeken. Ugyanakkor azonban mi azt szeretnénk, ha tovább lépnénk, különösen az őshonos fajták és a hagyományos sajt-termékek védelme területén. Mindazonáltal fontos az Európai Bizottság és a Tanács számára, hogy figyelembe vegye a fent említett és elfogadott javaslatokat és a plenáris ülésen lezajlott vitát, melyek során megmagyaráztuk az előbbi, rendkívül fontos kérdéssel kapcsolatos álláspontunkat. A KAP jelenleg folyó felülvizsgálata során ki kell küszöbölni a 2003-as reform következtében előálló problémákat, különösen a közvetlen kifizetések szétbontása terén. Hangsúlyozni szeretném továbbá a gyártók számára biztosított további kifizetések fontosságát mindenekelőtt az őshonos juh és kecske fajták támogatása érdekében. Ezt a kifizetést a hegyes és egyéb területeken meg kell erősíteni a biológiai sokféleségnek a mezőgazdaság területén történő fenntartása, az érzékeny területeken a fenti állatok megőrzése, és a földterület természetes hasznosításának biztosítása érdekében – ami fontos hozzájárulás a környezetvédelem és az erdőtüzek bekövetkezésének megelőzése területén Dél-Európában. Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. − Megszavaztam a jelentést, mivel rámutat a juhágazat problémáira, ami az intézkedések hiányában végleges pusztulásra van ítélve. A Parlament megszavazta az EU finanszírozást a juhok elektromos azonosítóval való ellátására, és miközben ezt örömmel üdvözöljük, jobban örültem volna, ha az állatok elektromos azonosítóval való ellátása lekerül a napirendről addig, amíg nem tudjuk biztosítani a juhgazdaságok jövőbeni életképességét. Ami az akciócsoport létrehozását illeti, melyet a Parlament elutasított, most az a felelősség nehezedik a Bizottságra, hogy javítsa a juhágazat előtérbe helyezését, és hogy jelentést tegyen vagy más módon informálja a Parlamentet a fenti jelentésben foglalt javaslatok végrehajtásának előrehaladásról. - Jelentés: Zita Gurmai (A6-0169/2008) Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Köszönöm elnök asszony, megszavazom a Gurmai Zita asszony által készített jelentést, és gratulálni szeretnék a kiváló munkájához.

19-06-2008

19-06-2008

HU


Elsősorban az „e-biztonság” kezdeményezést támogatom (www.esafetysupport.org ), melynek keretén belül az Európai Bizottság, a hatóságok, az ipar és más érdekelt felek együtt dolgoznak az „intelligens, integrált gépjármű-biztonsági rendszerek” kifejlesztésének és bevezetésének felgyorsításán. A fenti rendszerek azért használják az információs és kommunikációs technológiákat, hogy javuljon a közúti közlekedés biztonsága és csökkenjen a közúti balesetek száma. Az „e-biztonság” az első lépés az Európai Bizottság által 2006-ban útjára bocsátott „intelligens autó” kezdeményezés terén. Úgy vélem, hogy ezt az utat simán meg tudjuk tenni a közlekedés jövőbeni növekedésének támogatása érdekében, ami, a Bizottság szavaival élve „okosabb, biztonságosabb és tisztább” lesz. Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) Minden nappal tovább nő a közlekedéstől való függőségünk. Minden állampolgárnak joga van a biztonságos és fenntartható mobilitáshoz. Az információs és kommunikációs technológiák terén elért fejlődés lehetővé teszi számunkra, hogy okosabb, biztonságosabb és tisztább autókat gyártsunk és vásároljunk. A fogyasztóknak rendelkezniük kell azokkal az információkkal, melyek segítéségével jól informált döntést hoznak az intelligens autó mellett, és rendkívül fontos, hogy a fenti autók megfizethetővé váljanak. Mivel az előadó, Gurmai Zita asszony által készített jelentés lehetőséget teremt az európai állampolgárok számára, hogy már a közeljövőben élvezzék a potenciális közúti biztonság előnyeit, megszavaztam azt. A közúti baleseteket emberi hibák és az autók rossz állapota okozza. Az intelligens technológiák bevezetésével a balesetek 16%-át százalékát meg lehet előzni. A modern rendszerek egyharmaddal csökkenthetik a halálos kimenetelű közúti balesetek számát. A Galileo program is fontos hozzájárulást jelent ezen a területen. Ami a páneurópai, gépjárműbe szerelt segélyhívók – vagyis az e-segélyhívó – teljes körű telepítését illeti, az EU tagállamait komoly felelősség terheli. A cél az e-segélyhívő teljes körű bevezetése 2010-re. Ezért bátorítani szeretném azokat a tagállamokat, amelyek még nem írták alá az e-segélyhívóról szóló egyetértési nyilatkozatot, hogy ezt még 2008-ban tegyék meg. Ha figyelembe vesszük, hogy a statisztikai adatok szerint 41 600 ember hal meg az európai utakon, akkor új korszakot kell nyitnunk a közúti ágazatban. Sokat teszünk az európai állampolgárokért, ha bármekkora számú emberéletet mentünk meg. Brian Simpson (PSE), írásban. − Kollégám, Gurmai Zita asszony, kiváló jelentést készített, és gratulálnunk kell neki a részletes munkájához és az elkötelezettségéhez. Az első intelligens autó jelentés úttörő projekt a Bizottság által az információs társadalomról és a médiáról kidolgozott stratégiai politikai keret vonatkozásában, és az előadónk helyesen ismeri fel azt, hogy az intelligens gépjármű rendszerek csökkenthetik az éves halálozási számot, ami jelenleg 42 000 körül van az EU közútjain. Helyesen mutat rá arra is, hogy jelenleg még sokan nem engedhetik meg maguknak az új rendszereket, ezért a költségek csökkentését prioritásként kell kezelni. Az elektronikus menetstabilizáló technológia, a hordozható, illetve a nomád eszközök használata, és a tisztább járművek biztosítása érdekében végzett munka olyan témák, amelyekkel foglalkozik az előadó. Kiváló a jelentés, és élvezi teljes támogatásomat. Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) Az „intelligens autó” kezdeményezés rendkívül értékes. Fontos, hogy a lehetőségekhez képest használjuk a modern technológiát a közlekedés biztonságosabbá és hatékonyabbá tétele érdekében. A becslések szerint, ha minden autó fel lenne szerelve elektronikus menetstabilizálóval, akkor évente négyezerrel kevesebb halálos kimenetelű baleset lenne az Európai Unióban. Egy másik fontos biztonsági jellemző, amit ez ideig még nem vezettek be teljes körűen, az e-segélyhívó néven ismert páneurópai, gépjárműbe szerelt baleseti értesítő rendszer. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy ha az egész Európai Unióban bevezetésre kerülne, akkor évente kétezer ötszázzal csökkenhetne a halálos balesetek száma. Az utolsó, fontolóra veendő kérdés a gépkocsik által kibocsátott nagymennyiségű széndioxid és üvegházhatású gázok. Az Európai Unióban a gépjárművekből származik az összes széndioxid-kibocsátás 12%-a. Véleményem szerint a legalacsonyabb széndioxid-kibocsátású autókat kellene piacra dobni társadalmi kampányok keretében. Szigorúbb intézkedéseket kellene bevezetni továbbá az autók által kibocsátott káros gázok csökkentése érdekében is. Elnök. − Ezzel véget érnek a szavazáshoz fűzött indokolások. (Az ülést délelőtt 12.45-kor felfüggesztik, majd délután 15.00-kor újból megnyitják)

31

32

HU


ELNÖKÖL: ONESTA ÚR alelnök

7. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet 8. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 9. Vita az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről(vita) 9.1. Burma: A politikai foglyok fogvatartásának folytatása Elnök. – A következő napirendi pont a Burmával kapcsolatos hat indítvány megvitatása.(1) Mikel Irujo Amezaga, szerző. − (ES) Elnök úr, amint elmondtam, a március 12-én rendezett „Kampány az Emberi Jogokért, a Békéért és a Demokráciáért Burmában” szerint a legidősebb burmai politikai fogoly az Inseinben levő börtönben, magánzárkában érte meg a 78. születésnapját. A neve U Win Tin, aki ismert újságíró és a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) vezetője. U Win Tin a legidősebb, lelkiismereti okokból bebörtönzött személy Burmában. Az 1989. júliusa óta eltelt 19 évet börtönben töltötte. Háromszor 21 év börtönbüntetésre ítélték. Csak a Yozo Yokota, az ENSZ különleges, a burmai emberi jogi helyzettel megbízott előadója által készített jelentés miatt van tudomásunk a jelenlegi helyzetéről. U Win Tin megtagadta politikai nézeteinek visszavonását szabadon bocsátásért cserébe. 2008 januárjában a második porckorongsérv műtét miatt ismét kórházba szállították. Ő az egyike az 1873 burmai politikai fogolynak. Nyilvánvaló, hogy ebben a határozatban hangot kívánunk adni annak is, hogy elítéljük Daw Aung San Suu Kyi házi őrizetének meghosszabbítását. A képviselőcsoportom azonnali intézkedéseket követel a szükséges politikai és gazdasági reformok sürgős megkezdése érdekében. Először, az összes politikai fogoly szabadon bocsátását. Másodszor, az alapvető polgári szabadságjogok helyreállítását, és természetesen politikai párbeszédet a pártok között. Megismételjük azt a követelésünket is a Tanács felé, hogy fogadjon el szigorú intézkedéseket a burmai katonai junta ellen, mivel világelsőnek számít az emberi jogok megsértése terén. Marios Matsakis, szerző. − Elnök úr, ez a Ház már számos olyan határozatot szavazott meg, amelyek elítélik a burmai katonai juntát azokért a súlyos bűncselekményekért, amelyeket a burmai nép ellen az emberi jogok megsértésével követ el. A szívtelen tábornokok azonban aligha veszik figyelembe, hogy mit mondunk nekik. Továbbra is nagyképűen és rendkívül bosszantó módon ragaszkodnak a hatalomhoz. Még a legutolsó ciklon által okozott rombolás után is nem csak hogy akadályozták a szabad világ által nyújtott segélyek beáramlását az országba, de előnyt is kovácsoltak a szorult helyzetben levő állampolgárok nyomorából oly módon, hogy saját magukat irgalmas szamaritánusoknak és angyaloknak állították be a junta ellenőrzése alatt álló médiában való megjelenésük során, és azáltal, hogy néhány nappal a ciklon pusztítása után népszavazást tartottak az alkotmányról. Megkínozzák, megölik, illetve őrizetbe veszik a junta ellenzőit. Természetesen erre a legjobb példa a Béke Nobel-díjas Aung San Suu Kyi, aki a 18 évvel ezelőtt tartott választásokon győzelemre vitte az NLD-t és aki 12 évet töltött őrizetben, és akivel kapcsolatban a junta nemrégiben úgy döntött, hogy meghosszabbítja a házi őrizetét. Úgy gondolom, elérkezett az idő arra, hogy szigorúbb intézkedéseket hozzunk a szörnyűséges burmai junta ellen. A leghatékonyabb intézkedés az lenne, ha politikai nyomást gyakorolnánk Kínára annak érdekében, hogy szüntesse be a junta támogatását. Ha Kína nem működik együtt ezen a téren, akkor a Pekinggel fennálló kereskedelmi kapcsolataink és a kínai Olimpiai Játékok kapcsán kell akcióba lépnünk. Minden valószínűség

(1)

Lásd a jegyzőkönyvet

19-06-2008

19-06-2008

HU


szerint ez az egyetlen eszköz maradt a kezünkben ahhoz, hogy tegyünk valamit a szabadságért és demokráciáért Burmában. Ryszard Czarnecki, szerző. − (PL) Elnök úr, úgy vélem, hogy egy adott ország hozzáállása a nemzetközi segélyekhez a csapások, és természeti katasztrófák idején világosan megmutatja, hogy milyen országgal is van dolgunk. Habár sok fenntartásunk lehet Kínával kapcsolatban, tudjuk, hogy ez az ország egy rendkívül nehéz időszakban képes volt elfogadni a nemzetközi segélyeket. Hasonlóképpen megtapasztaltuk Burma hozzáállását is a nemzetközi segélyekhez, beleértve az Európai Unió tagállamai által nyújtott segélyeket is. Ezeket a „Jövőre veled ugyan itt” nevű amerikai játékként kezelik. A Parlamentünk nagyjából hasonlóképen viselkedik Burmával is. Minden évben összejövünk, és beszélünk a burmai helyzetről. Igazság szerint nincs valós, jelentős változás. Egyet értek az előttem szólók által bemutatott tényekkel. A világ számára hallatlannak minősül az olyan helyzet, amiben egy nőt, az ellenzéki párt vezetőjét, ilyen sok évig házi őrizetben lehet tartani. Nem szabadna hozzászoknunk a helyzethez. Remélem, hogy áthidaljuk a Parlamentben fennálló megosztottságot, és egységesen tudunk fellépni a burmai demokrácia védelme érdekében. Thomas Mann, szerző. − (DE) Elnök úr, a burmai katonai junta tovább folytatja abbéli kísérletét, hogy elszigetelje az országot és a népet a világ többi részétől. 2007 szeptemberében, miután brutális módon léptek fel a buddhista szerzetesek tiltakozása ellen, hírzárlatot rendeltek el. A múlt hónapban nem engedélyezték a nemzetközi szervezetek számára, hogy segítséget nyújtsanak a ciklon áldozatainak. Sok idő telt el, amire a segélyszervezetek munkatársai eljutottak a kétségbeesett helyzetben levő emberekhez, de sokak esetében a segély túl későn érkezett. Most viszont más, hasonlóképpen riasztó hírek szivárognak ki, beleértve a ciklon áldozatai közül azoknak a letartóztatását, akik az ENSZ irodáitól kértek segítséget. Ráadásul a biztonsági erők lelőttek, illetve súlyosan megsebesítettek olyan fogva-tartottakat, akik megpróbáltak elmenekülni a Nargis ciklon által megrongált börtönből. Az EU nem hunyt szemet a történtek felett. Kereskedelmi embargót vezetett be, habár eddig ez még nem fejtette ki a kívánt hatást. Szigorúbb szankció életbeléptetésével fenyegetőzött akkor, ha nem javul az emberi jogi helyzet. Ennek ellenére a burmai vezetők nem tettek semmilyen előrelépést. Ne enyhítsünk a követeléseinken. Szabadon kell bocsátani az ország politikai foglyait. San Suu Kyi több évtizedes házi őrizetét meg kell szüntetni. A Nobel-díjas által tanúsított bátor elkötelezettség minden diktátor esetében azonos lehetne a kiátkozással. Végső soron a burmai tábornokok felelősek azért, ahogy a saját hazájuk állampolgáraival viselkedtek, akik közül sokan továbbra is az eltűntek között vannak. Az ENSZ különleges előadójával folytatott párbeszéd és az ígéret, hogy engedélyezik számára az országban tett látogatást, az első lépést jelentik. A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége tagországainak is fel kellene használni a befolyásukat arra, hogy a juntát józan belátásra bírják. A Kínára gyakorolt nyomást is növelni kell, hisz valószínűleg napjainkban már csak ez az ország támogatja Burmát. Szükség esetén a Tanácsnak és a tagállamoknak is meg kell szigorítani a szankcióikat. Biztos úr, öntől várjuk a cselekvést – a burmai népnek szüksége van a szolidaritásunkra. Erik Meijer, szerző. − (NL) Elnök úr, a burmai katonai rendszer megpróbálja azt a benyomást kelteni, hogy jó politikát és fontos nemzeti értékeket védelmez a pozitív értékeiket fenyegető, ellenséges világgal szemben. A fenti értékek védelme érdekében egyhangú támogatást vár el a lakkosságtól. Bárcsak igaz lenne ez az állítás, és bár csak a burmai nép elégedett lenne az elmúlt 40 évre jellemző helyzettel, de valójában milyen értékeket védelmez a rendszer? Négy jellemzője jut eszembe. Először, privilégiumok a katonai kaszt számára, ami a közigazgatást és a gazdaságot ellenőrző zárt, felfegyverzett csoport. A csoport tagjai meggazdagodnak, miközben a többiek elszegényednek. Másodszor, a nemzeti kisebbségek, vagyis a más nyelvet beszélő, eltérő kultúrájú és önálló kormányzást akarók elnyomása. Az általuk lakott területeket a brit gyarmatosítás idején csatolták Burmához, de ott csak harmadosztályú állampolgároknak minősülnek. Harmadszor, a külföldről származó bevételek a rendkívül alacsony bérek és kényszermunka által történő verseny által biztosított exportból származnak. Negyedszer, rendszeresen elutasítják a tárgyalásokat a rendszer megváltoztatására törekvő csoportokkal, annak ellenére, hogy azok megnyerték azt az egyetlen szabad választást, amit a rendszernek volt bátorsága megtartani. Az árvizek által okozott katasztrófák után nyújtott segélyek felismertették velünk, hogy a rendszer mennyire fél attól, hogy a külföldiek első kézből szerezzenek információt az országban uralkodó rossz helyzetről, illetve attól, hogy befolyásolhatják a lakosságot. Az ország más területeire menekülőknek gyorsan vissza kellett térni azokba a falvakba, amelyeket még egyáltalán nem építettek újjá, pusztán azért, hogy megakadályozzák a kapcsolatot a katasztrófa által nem érintett tömegekkel. A katasztrófa után azonnal az volt a legfontosabb, hogy népszavazást tartsanak, azzal a céllal, hogy az eredmények meghamisításával

33

34

HU


tartósan kizárják a hatalomból a demokratikus ellenzéket. Az emberek politikai szempontok alapján történő bebörtönzése az ilyen rendszerek túlélésének egyik eszköze. A világnak ki kell állni az ily módon bebörtönzöttek és más ellenzékiek mellett. Kínának és Indiának, de Európának is ezt kellene tennie. Józef Pinior, szerző. − (PL) Elnök úr, itt, Strasbourgban, az utóbbi időben szinte minden hónap csütörtökjén foglalkozunk a burmai helyzettel. Két olyan jelentés van előttünk, amelyik a burmai helyzetet taglalja. Az elsőt az Interparlamentáris Unió készítette, a második pedig az ENSZ burmai emberi jogi helyzetért felelős különleges előadójának a jelentése. A fenti jelentések egyértelműek. Szólnak a honatyák bebörtönzéséről, gyilkosságokról, a politikai foglyok rettenetes körülményeiről a börtönökben, és az ország katasztrofális civilizációs állapotáról. Európai Parlamentként nyomást kell gyakorolnunk a burmai hatóságokra. Ha azt akarjuk, hogy a helyzet az elkövetkező hetekben, illetve hónapokban megváltozzon, akkor a világ valamennyi demokratikus parlamentjének összehangolt akciókat kell indítani, és szükség van az olyan országok, mint India és Kína együttműködésére is ahhoz, hogy nyomást gyakoroljunk a burmai hatóságokra a helyzet tényleges javulása érdekében. Szeretnék beszélni a Burmában bebörtönzött honatyáknak, és azoknak a parlamenti képviselőknek a sorsáról is, akiket 2007 őszén tartóztattak le, akik vagy eltűntek vagy ismeretlen körülmények között haltak meg a letartóztatáskor, és azokról is, akiket legyilkoltak, illetve megmagyarázhatatlan körülmények között haltak meg. Az ENSZ előadó jelentése egyértelmű. Aung San Suu Kyi azonnali szabadon bocsátása a burmai hatóságokkal az ország emberi jogi helyzetének javításáról és a demokráciáról folytatott megbeszélések első lépése lenne. A politikai foglyok szabadon bocsátása, és mindenekelőtt az orvosi segítségnyújtás biztosítása a bebörtönzöttek számára alapvető fontosságú, és ezt ki kell kényszerítenünk a burmai hatóságokból. Laima Liucija Andrikienė, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (LT) A mai napon Burmáról, az ottani börtönökben fogva tartott több ezer politikai fogolyról, és Aung San Suu Kyi-ről, az NLD karizmatikus vezetőjéről beszélünk. A vezetése alatt álló párt 1990-ben a szavazatok 82%-ával megnyerte a választásokat, de az országot uraló tábornokok elutasították a nép akaratát, és Aung San Suu Kyi azóta, immár 13 éve házi őrizetben van. „Használd ki a szabadságodat a mi szabadságunk támogatására”, ahogy a Nobel-díjas valamikor mondta. Nincs kétségem afelől, hogy a burmai nép ily módon legyőzné a tábornokok uralmát. Nincsenek halhatatlan diktátorok, de a szabadság szelleme időtlen. Nincs jogunk arra, hogy pártatlanok maradjunk akkor, amikor barbár, embertelen magatartással találkozunk. Martin Luther Kinget szeretném idézni, aki a következőket mondta „végül nem az ellenségeink szavaira, hanem a barátaink hallgatására fogunk csak emlékezni.” Ezért az Európa Parlamentnek a mai napon az alábbi kérdésre kell választ adnia: kinek az oldalán állunk? Aung San Suu Kyi, és a több ezer politikai fogoly oldalán állunk! Követeljük az azonnali szabadon bocsátásukat; követeljük, hogy Burmában tartsák tiszteletben az emberi jogokat. Genowefa Grabowska, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, még nem telt el egy év, és immár ez a harmadik alkalom, hogy a burmai helyzetet vitatjuk. Ismét felhívjuk annak az országnak a kormányát, hogy tartsa tiszteletben az emberi jogokat és a bebörtönzöttekkel való bánásmód terén az alapvető humanitárius normákat. Rámutatunk az igazságtalanságokra, kérünk, követelünk, panaszkodunk a helyzetre, szankciókat léptetünk életbe, és ismételten elítéljük a burmai rendszert. Ezzel szemben a rendszer meglepő védettséget mutat a nemzetközi közösség részéről kifejtett nyomással szemben, figyelmen kívül hagyja a kéréseket, egyszerűen nem foglakozik azokkal. Ezért némi szégyenérzettel állok fel és beszélek a burmai helyzetről. Látom a tehetetlenségünket, nem csak a mienket, vagyis az Európai Parlamentét és az Európai Unióét, de minden szervezetét, beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetét is. Ezért úgy gondolom, hogy lejárt a szavak ideje. Erőteljesen kellene követelnünk a diplomáciai nyomásgyakorlást azért, hogy az Európai Tanács és a tagállamok diplomáciai csatornáin keresztül rákényszeríthessük a rendszert a megfelelő intézkedések meghozatalára. Felhívást szeretnék intézni a határozat 7. és 10. pontjainak az elfogadására, melyek országos szintű megbékélésre hívnak fel az országban.

19-06-2008

19-06-2008

HU


Marcin Libicki, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, a diktatúrák és az erőszakot alkalmazó rendszerek, illetve a saját lakosságukat üldöző rendszerek csak nagyon ritkán buknak meg az általános diplomáciai nyomás hatására. Természetesen egyetértek Grabowska asszonnyal a nyomásgyakorlás szükségességében. A fenti rendszerek csak akkor buknak meg, amikor a belső helyzet következtében a rendszer elveszíti azoknak a támogatását, akiktől a belső politikája függ. Ezért a diplomáciai erőfeszítéseknek egyrészt támogatnia kell a bármily gyenge és alig látható ellenzéket, másrészt megoldás lehetne az is, ha a nemzetközi politikai szervezeteket és a nemzetközi nyomást a kikényszerítés eszközével is támogatnánk. Éppen ezért meg szeretném ismételni: az Európa Uniónak rendelkeznie kellene olyan saját erővel, ami be tudna avatkozni az olyan helyzetekben, mint a burmai. Urszula Krupa, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, az emberi jogok megsértésének problémáját Burmában már több alkalommal tárgyaltuk az Európai Parlament jelenlegi ciklusa során. Sajnos, a viták és az elfogadott határozatok nem változtatták meg az ország politikai és gazdasági helyzetét, ahol 1962 óta a hadsereg tartja a kezében a hatalmat a világ egyik leghírhedtebb rendszerében. Az elmúlt 40 év során több ezer, a politikai tevékenységükért elítélt embert hurcoltak meg és vetettek börtönbe abban az országban, ami nem csak a rendszer által okozott katasztrófákat volt kénytelen elszenvedni. Burma népének kényszermunkát kell végeznie, és még a gyermekeket is besorozzák a hadseregbe. A Liga a Demokráciáért főtitkára az elmúlt 18 évből 13-at házi őrizetben töltött politikai fogolyként, és nemrégiben 1 900 embert tartóztattak le — akik az emberi jogokat sértő körülmények között élnek — azért, mert kifejezték abbéli vágyukat, hogy Burmában legyen demokrácia vagy pusztán azért, mert olyan humanitárius segítséget kértek, amire a ciklon pusztítása után nagy szükség volt. A burmai rendszer nem csak az ellenzéket üldözi. Ráadásul megsértette az emberi jogokat azáltal, hogy a ciklon után lehetetlenné tette a humanitárius segélyek nyújtását, amivel veszélybe sodorta az állampolgárok életét. A ciklon áldozatainak el kellett hagyniuk az ideiglenes táborokat, és vissza kellett térniük a katasztrófa által elpusztított otthonaikba. Az ENSZ főtitkár és más szervezetek kérései csak újabb letartóztatásokat és gyilkosságokat eredményeztek az egyébként is elgyötört lakosság körében. Természetesen támogatunk egy olyan határozatot, amelyik nem csak a mi álláspontunkat tartalmazza az Nobel-díjas helyzetének elítélésével kapcsolatban, hanem javaslatot is tesz a többi politikai fogoly szabadon bocsátására, és az ENSZ égisze alatt történő nyomozások lefolytatására azokban a vádakban, miszerint a múltkori katasztrófa során a hadsereg bebörtönzötteket gyilkolt le. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). - (PL) Elnök úr, egy év telt el azóta, hogy az Európai Parlament határozatot hozott, melyben felhívta a figyelmet a Burmában uralkodó katasztrofális helyzetre. Az uralkodó katonai rendszer azonban semmilyen lépést sem tett a demokrácia felé vezető úton. Az NLD főtitkára az utóbbi 13 évet házi őrizetben töltötte. A Nobel-díjas Aung San Suu Kyi, aki az Európai Parlamenttől megkapta a Szaharov-díjat is, ítélet nélkül ül börtönben a nemzetközi szervezetek részéről kifejtett nyomás ellenére. Burmában 1 900 ellenzéki aktivistát tartanak börtönben embertelen körülmények között. Komoly aggodalomra adnak okot azok a jelentések is, amelyek 36 fogva tartottnak a legyilkolásáról és további 70 megsebesítésről szólnak a rangooni börtönben, melyre a Burmában ez év májusában pusztító ciklon által kiváltott pánik során került sor. Az uralkodó rendszernek azonnal meg kellene szüntetnie a szólásszabadság és az alapvető jogok korlátozását, beleértve a békés politikai tevékenységek tilalmát is. Burma kötelessége, hogy segítséget nyújtson a ciklon áldozatainak, és hogy biztosítsa a nemzetközi humanitárius szervezetek számára az érintett területekre való eljutást. A fennálló gazdasági szankciók szigorítása, és a juntának az Európai Uniós segélyekhez való hozzáférésének ellenőrzése, továbbá a növekvő politikai nyomás a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége részéről minden bizonnyal növelni fogja annak a valószínűségét, hogy stabilizálódjon a helyzet Burmában. Zita Pleštinská (PPE-DE). - (SK) Egyetértek az előttem felszólaló parlamenti tagokkal, akik elmondták, hogy az Európai Parlamentnek egyértelmű hozzáállást kell tanúsítania egy olyan országgal szemben, ahol a hatalom parancsuralmi arroganciája nem ismer korlátokat. Az olyan parancsuralmi rendszer, amelyik politikai tőkét kovácsol a saját népe tragédiájából, dacol az értelemmel és ez ilyen rendszert el kell ítélni. Hölgyeim és uraim, minden rendelkezésünkre álló eszközt fel kell használnunk azért, hogy az ENSZ-szel együtt segítséget nyújtsunk a Nargis ciklon áldozatainak. Felhívást intézek a Tanácshoz, hogy fogadjon el újabb intézkedéseket, és hogy tegye lehetetlenné a junta számára az Európai Unió alapjaihoz való hozzáférést. Mivel szinte biztosra vehetjük, hogy Burmában állandóan megsértik az emberi jogokat, az Európai Uniónak támogatnia kell a burmai demokratikus erőket, és követelnie kell a politikai foglyok szabadom bocsátását.

35

36

HU


Marianne Mikko (PSE). - (ET) Hölgyeim és uraim, a burmai emberi jogokért és demokráciáért küzdő Aung San Suu Kyi 63. születésnapján különös figyelmet kell szentelnünk arra, hogy mi zajlik Burmában. Burma egyre távolabb kerül a demokratikus értékektől. Eddig a Nobel-díjas és Szaharov-díjas Aung San Suu Kyi 12 évet és 239 napot töltött őrizetben. Nem fogadhat látogatókat, nem beszélhet telefonon és nem kaphat e-mailt. A fenti, kiváló hölgyön kívül több ezer békés tüntetőt vetettek börtönbe politikai alapon és emberek tűntek el nyom nélkül. A burmai junta brutális erőszakot alkalmaz. El kell ítélnünk a burmai katonai kormány demokrácia-ellenes és brutális akcióit. Kínának fel kell hagynia Burma támogatásával. Aung San Suu Kyi-t és a többi politikai foglyot azonnal, vagyis még a mai napon, szabadon kell bocsátani. Nem szabad megengednünk, hogy Burma tovább folytassa az ENSZ és a nemzetközi közösség semmibe vételét. Ewa Tomaszewska (UEN). - (PL) Elnök úr, közel 1 900 ember van letartóztatásban, embertelen körülmények között azért, mert hangot adtak a burmai demokrácia iránti támogatásuknak. A tiltakozások résztvevői közül több tucat nyomtalanul eltűnt. Aung San Suu Kyi 13 éve van, ítélet nélkül házi őrizetben, ami még Burmában is jogellenes. Több tucat embert, a Nargis ciklon áldozatait tartóztattak le azért, mert humanitárius segítségért folyamodtak. Ráadásul a rangooni bebörtönzöttekre tüzet nyitottak akkor, amikor a ciklon elérte a börtönt. Felhívjuk a burmai hatóságokat, hogy szüntessék meg a békés tevékenységek tilalmát, és azonnal bocsássák szabadon a politikai foglyokat. Elvárjuk, hogy folytassanak nyomozást a politikai foglyoknak a Nargis ciklon pusztítása során történő legyilkolása ügyében. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, annak ellenére, hogy az egész világ és a különböző nemzetközi szervezetek és intézmények nagy érdeklődéssel követik a burmai eseményeket, az országban nem következett be változás. Több ezer ember van bebörtönözve rettenetes körülmények között, pusztán azért, mert kiálltak a demokrácia mellett vagy tiltakoztak az alkotmányozásról tartott népszavazás ellen, mivel annak az eredményét nem tartották megbízhatónak. A politikai foglyok esetében a katonai rendszer egyre agresszívabbá válik. Nem valószínű, hogy beteljesednek azok a remények, miszerint a burmai hatóságok tárgyalásokat kezdenek az ellenzékkel, illetve a nemzetközi szervezetekkel. Ezért rendkívül fontos, hogy a lehető legtöbb ország részvételével hatékony szankciókat léptessünk életbe, és nyomást gyakoroljunk a rendszerre. Filip Kaczmarek (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, alig nyolc nappal a ciklon után a burmai rendszer kényszeríttette az országot, a saját országát arra, hogy vegyen részt a széles körben kritizált és ellentmondásos alkotmány-tervezetről szóló népszavazáson. Az eredmények? Nevetségesek, olyanok, mintha közvetlenül a régi kommunista időszakból vették volna azokat: a szavazáson való megjelenés – 99%; az új alkotmány támogatottsága – 93%. Valószínűtlen – csak ennyit lehet mondani a fenti eredményekről. Meg vagyok győződve arról, hogy az olyan rendszereknek, mint amilyen a burmai is előbb vagy utóbb meg kell bukni, és az Európai Uniónak segítenie kellene a megbuktatásában. Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Elnök úr, Ferrero-Waldner asszony sajnos nincs jelen a mai napon, ezért – a nevében – meg szeretnék osztani Önökkel néhány megjegyzést a burmai/myanmari helyzettel kapcsolatban. Az Európai Parlament határozati indítványa a politikai helyzetre, mindenekelőtt a politikai foglyok folytatódó őrizetben tartására fókuszál. Mielőtt hozzászólnék a fenti témához, szeretném Önöket megismertetni azzal, hogy a Bizottság milyen akciókat valósított meg a hathéttel ezelőtt az Irrawaddy folyó deltájában a ciklon által okozott rombolás enyhítése érdekében. A Bizottság reagálása a ciklonra gyors és érdemi volt: 17 millió euro összegű humanitárius segélyt hagytunk jóvá, beleértve az 5 millió euro összegű élelmiszersegélyt. Működésbe hoztuk a polgári védelmi mechanizmusokat is – az EU tagállamainak együttműködése a mechanizmussal kiegészülve nagyon jól működött. Az általunk érintett területekbe beletartozik a víztisztítás, a hajón történő szállítás, az egészségügyi alapellátás, és más, a katasztrófa utáni helyzetben fontos kérdés is. A humanitárius vészhelyzet még nem ért véget. Eddig körülbelül a túlélők felével vettük fel a kapcsolatot, vagyis egy millió ember továbbra is kétségbeejtő helyzetben van. A katasztrófa által sújtott területekre való eljutás és a segélyek szétosztása nem megy minden nehézség nélkül. Ezt legalább annyira magyarázza a katasztrófa mérete, mint a bürokrácia. A Myanmarban dolgozó embereink fokozatosan egyre jobb együttműködést alakítanak ki a hatóságokkal. Humanitárius tevékenységünk elfogadható hatékonysággal

19-06-2008

19-06-2008

HU


folytatódik. Felismertük, hogy a nemzetközi nem-kormányzati szervek sokkal nehezebb helyzetben vannak a katasztrófa által sújtott területekre való eljutás vonatkozásában. Idő közben a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségéhez tartozó országok átvették a vezető szerepet a külső segélyek összehangolása terén. Tagjai a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségéből, a burmai/myanmari kormányból, és az ENSZ-ből álló, úgynevezett „Tripartit Mechanizmusnak”. A kormány új „útmutatásokat” adott ki a külső segélyekre vonatkozóan. Egyelőre még nem rendelkezünk bizonyítékokkal arról, hogy valójában a segélyszállítmányok korlátozását jelentik-e a fenti útmutatások. Számunkra a ciklon és a rettenetes következményei pusztán humanitárius kérdést jelentenek. Meg kívánjuk őrizni a „szükségleteken alapuló” humanitárius segély koncepcióját. Ami a politikai helyzetet illeti Burmában/Myanmarban úgy tűnik, hogy a kormány elkötelezett az úgynevezett „Út a demokráciához” megvalósítása mellett. A mi értelmezésünkben ez az útvonalterv szigorúan ellenőrzött, lassú átmenetet jelent a polgári kormányzás felé, amiben a katonaság továbbra is döntő szerepet játszik. Úgy tűnik, hogy a kormány, a saját tempójában és a külső nézeteket és megjegyzéseket figyelmen kívül hagyva, elkötelezett a fenti program mellett. Reálisan nincs más alternatíva. A nemzeti megbékéléshez mindenkit magába foglaló párbeszédre lenne szükség. Ilyen párbeszéd azonban nem valósulhat meg, ha a politikai felek börtönben vagy házi őrizetben vannak. Ezért követeljük továbbra is a politikai foglyok szabadon bocsátását. Kollégám, Ferrero-Waldner asszony nyilvánosan elmondta, hogy a kormány elszalasztotta a lehetőséget arra, hogy jelzést küldjön a megbékélés érdekében a nemzeti kétségbeesés pillanatában, amikor a kormány ismét meghosszabbította Aung San Suu Kyi házi őrizetét. Burma/Myanmar népei megérdemelnének egy olyan kormányzást, amelyik a gazdasági és társadalmi fejlődésre, és a választópolgároknak a politikai folyamatban való részvételére koncentrál. Európa esetében világos, hogy a rosszallásunk kifejezésre juttatása, és az ország elszigetelése nem megfelelő válasz. Burma/Myanmar népe nem fizetheti meg az árát a politikai zsákutcának. Jobbat érdemelnek. Végezetül szeretném hangsúlyozni abbéli elkötelezettségünket, hogy rajta kívánjuk tartani a szemünket a burmai/myanmari helyzeten. Ez magába foglalja a politikai foglyok szabadon bocsátásának folytatódó, és a minden félre, beleértve a jogszerű politikai pártokat és az etnikai csoportokat is, kiterjedő párbeszéd megvalósulásának követelését. Továbbra is kiegyensúlyozott megközelítést kívánunk alkalmazni. Nem kívánunk konfrontálódni a konfrontáció kedvéért. Végső célunk továbbra is a jogszerű, polgári kormányzás felé történő átmenet. Ezért támogatjuk az ENSZ főtitkárának és myanmari különleges tanácsadójának a közbenjárását. A burmai emberek érdekeit leginkább a kiegyensúlyozott politikával – beleértve a jelentős segítségnyújtást is – szolgáljuk. A Bizottság gondosan megválogatta a segítségnyújtás területeit, hogy elsősorban a társadalom legveszélyeztetettebb csoportjainak nyújtson segítséget. Már eddig is erőteljesen megnöveltük az alapokat, és reméljük, hogy – a többi donorral való összehangolt összefogás révén – a teljes finanszírozás összege el fogja érni azt a szintet, amit a hasonló országokra, vagyis Laoszra és Kambodzsára fejenként költünk. Myanmar népe jobb jövőt érdemel. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra a vita végén kerül sor.

9.2. Civilek legyilkolásának általánossá válása Szomáliában Elnök. – A következő napirendi pont a Szomáliával kapcsolatos hat határozati indítvány megvitatása. (2) Mikel Irujo Amezaga, szerző. − (ES) Elnök úr, mindenekelőtt mélységes aggodalmamnak szeretnék hangot adni a szomáliai vizeken nemrégiben eltérített hajók és a kalózok által a hajó személyzetével szemben alkalmazott megalázó bánásmód miatt. Ugyan erről a helyről már kértem az Európai Uniót, hogy az első adódó alkalommal fogadjon el egy olyan együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási közösségi politikát, amelyik lehetővé tenné a nemzetközi

(2)

Lásd a jegyzőkönyvet.

37

38

HU


vizeken a tagállamok zászlói alatt hajózó hadihajók számára, hogy megvédjék a más tagállamok zászlói alatt hajózó kereskedelmi és halászhajókat. Ráadásul kategorikusan elítélem a szervezett bandák és paramilitáris csoportok által folytatott fegyverkereskedelmet. Képviselőcsoportom fel kívánja kérni az illetékes nemzetközi szervezeteket és a megfelelő regionális hatóságokat, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a fegyverek ne kerülhessenek a fenti csoportok kezébe. A képviselőcsoportom fel szeretné kérni a donor országokat és az Európai Uniót, hogy tartsák tiszteletben a kötelezettségvállalásaikat és biztosítsák a szoros együttműködést a fejlesztési segélyek hatékonyságának növelése érdekében. Fel szeretnénk kérni a mai napon itt képviselt Bizottságot arra is, tegyen javaslatot az Európai Unióban Szomália számára rendelkezésre pénzügyi erőforrások gyors és jelentős növelésére, különösen a 10. Európai Fejlesztési Alap felülvizsgálata alkalmából, és hogy fokozza a fizikai jelenlétét is az országban. Ki szeretném használni a Bizottság képviselőjének jelenlétét arra, hogy megkérdezzem, mit kíván, illetve mit tervez a Bizottság tenni ezen a területen. Nyilvánvaló, hogy nem fejezhetem be a felszólalásomat anélkül, hogy felhívjam a szomáliai frakciókat, vessenek véget az utóbbi évek egyik leghosszabb és legrombolóbb fegyveres konfliktusának, és ez a határozat is ezt teszi. Marios Matsakis, szerző. − Elnök úr, Szomália már évek óta polgárháború és szegénység által sújtott ország. Ennek következtében több ezer civil vesztette életét és több százezer ember szenvedett és szenved még most is. A nemzetközi közösség néhány akciót végrehajtott ugyan, de azt is el kell mondani, hogy csak mérsékelt sikerrel. De Szomália népének siralmas élete vajmi keveset változott, és sajnálatos módon, a civilek legyilkolása mindennapi jelenséggé vált a régióban. További bátor és hatékony akciókra van szükség, mindenekelőtt – véleményem szerint – az alábbi területeken: Először, az ENSZ Szomáliával kapcsolatos fegyverembargóját szigorúan be kell tartatni. Ennek vonatkoznia kell Kínára is, amelyik ilyen helyzetekben a szokásos bűnös. Másodszor, biztosítani kel, hogy a Szomáliába irányuló ENSZ és Európai Uniós segélyek eljutnak azokhoz, akik valóban és legitim módon rászorulnak, és nem kerülnek a hadurak zsebébe. Harmadszor, nyomást kell gyakorolni az ENSZ Biztonsági Tanácsára, hogy sürgősen mutasson előrehaladást a 2008. május 15-én a kellőképpen erős ENSZ békefenntartó erők térségbe való telepítéséről egyhangúlag hozott döntés végrehajtása terén – biztosítva természetesen azt is, hogy a fenti békefenntartók nem olyan minőségűek lesznek, mint azok, akiket nemrégiben a védelmük alá helyezett helyi lakosság ellen elkövetett bűncselekményekkel vádoltak meg. Negyedszer, az Afrikai Unióval ismét meg kell értetni, hogy első helyen felelős azért, ami az olyan afrikai régiókban, mint Szomália történik, és hogy – a hatástalan retorika helyett – sürgős és gyakorlati akciókat kell végrehajtania mindazon rendszerek vagy pártok vagy frakciók ellen, amelyek az afrikai népet egyre mélyebbre süllyesztik a primitív és kétségbeejtően drámai helyzetbe. John Bowis, szerző. − Elnök úr, 1960-ban a brit és olasz Somaliland várta a függetlenséggel kapcsolatos álmainak a beteljesülését. De az édes álom hamarosan megkeseredett, és a brit Parlamentben a Brit Szomáliai Csoport elnökeként emlékszem arra, a menekültek csoportjai először az ország önkényuralmi rendszeréről, majd természetesen a frakciók közötti harcról és az anarchiáról számoltak be. Somaliland még most is valamennyire független és stabil, épp úgy, mint Puntland. De Mogadishu neve azonos az erőszakkal, a gyilkossággal, a lázadásokkal, az éhséggel és a kudarcba fulladt gazdasággal. Mit tegyünk? Nos, túl sokat nem tehetünk. Egyedül különösen nem, de valószínűleg Európaként sem. De együtt dolgozhatunk a többi nemzetközi szereplővel azon, hogy nyomást gyakoroljunk az országban levő szereplőkre annak érdekében, hogy egyezzenek bele a folytatódó konfliktus befejezésébe, az erőszak megszüntetésébe, a nemzetközi emberi jogok elleni erőszak megszüntetésébe, és hogy a béke megvalósulásáért tevékenykedjenek.

19-06-2008

19-06-2008

HU


Meg kell őket győzni arról, hogy tegyék lehetővé a humanitárius segélyek eljutását a leginkább rászorultakhoz, és nekünk talán abban kell őket segíteni, hogy garantálják a humanitárius segélyszervezetek munkájának biztonságát. Folyamodnunk kell minden olyan kívülállóhoz, aki segíteni tud. Kérjük Kenyát, hogy engedélyezze a szomáliai menekültek számára El Wak-nál a határ megközelítését, és biztosítsa számukra a jogot a segélyekhez. Mindenkit kérünk, amint már korában is mondtam, hogy gondoskodjon az országgal szemben a fegyvereladások területén életbe léptetett embargó betartatásáról. Ragaszkodunk ahhoz, hogy bíróság, illetve szükség esetén a Nemzetközi Bíróság elé kell állítani a háborús bűnök elkövetőit. És természetesen örömmel üdvözöljük az ENSZ Biztonsági Tanácsának májusi határozatát, ami 28 000 főből álló, békefenntartó erőként tevékenykedő csapat telepítésére intéz felhívást; vagy talán ennél reálisabban sürgetően kérjük, hogy az Afrikai Unió szomáliai missziója, az AMISOM kapja meg a mandátumot a védelmi akciók foganatosítására. Cselekvésre, és nem pusztán határozatokra van szükség, de a cselekvésnek nemzetközi léptékűnek kell lenni. Erik Meijer, szerző. − (NL) Elnök úr, az erőszak Szomáliában azzal magyarázható, hogy 1991 óta nincs általánosan elismert kormány. Az ország déli és középső részében már évek óta folyik a különböző hadurak milíciái közötti harc, miközben nemzetközileg nem ismerik el az északon, vagyis a korábbi brit gyarmatnak számító Somaliland területén működő közigazgatást. Ezt követően konfliktus tört ki az Iszlám Bíróságok Szövetsége és a szomszédos Etiópia hadserege között. Az ország egységesítéséről szóló beszédek soha nem kaptak túl nagy támogatást, és akik támogatták, gyakran felhagytak ezzel. A káosz évei nagyon gyorsan megoldhatatlan fegyveres konfliktusba történő beavatkozássá változtatták a világ más részeiből a bármilyen átmeneti kormány támogatására irányuló tevékenységeket. Az elmúlt néhány évben többször figyelmeztettem arra, hogy a kudarcra ítélt struktúrák finanszírozásában való segédkezéssel az Európai Unió az egyik harcban álló félhez kötődik anélkül, hogy bármilyen kilátás is lenne a tartós és átfogó megoldásra. Európának nyilvánvalóan segítenie kell, ha van megoldás, de az elsietett beavatkozás katasztrófához vezet. 2007. november 15-én, amikor egy korábbi alkalommal rendeztünk sürgős vitát a szomáliai helyzetről ez a Parlament elfogadott egy olyan határozatot, amelyik felhívást intézett a külföldi katonai intervenciók beszüntetésére, és az országon belüli párbeszédre és megbékélésre. Örömmel üdvözöljük, hogy a most vitára előterjesztett határozat szót emel az Európa Unió által a hatalmuk visszaállítására törekvő haduraknak nyújtott támogatás, a gyermekek katonai szolgálata, és a további fegyverzetszállítások ellen. Tegnap sikertelen kísérlet történt a TFG, a jelenlegi központi kormány elnökének, Abdullahi Yusufnak a meggyilkolására. A fegyveres erők továbbra is kiélezett harcban állnak egymással. Majd meglátjuk, hogy a múlt hét végén az erőszak 30 napon belüli befejezéséről kötött megállapodás milyen eredménnyel jár, és hogy az etiópiai intervenciós erők ENSZ békefenntartókkal történő helyettesítése sikerrel jár-e. Ha mindez valós megoldást hoz, akkor Európa úgy érzi, hogy támogatásáról kell biztosítania. Adam Bielan, szerző. − (PL) Elnök úr, a TFG, a jelenlegi központi kormány és a felkelők között az utóbbi időben ismét kiéleződő harc több mint szár ember életét követelte, és a civil lakosság tömeges elvándorlásához vezetett a szomáliai fővárosból, Mogadishuból. Az emberi jogok megsértése kínzások, erőszak, gyilkosság és a polgári lakosság ellen elkövetett támadások formájában, a konfliktusban részt vevő valamennyi fél részéről mindennapos esemény Szomáliában. A nemzetközi közösség nem maradhat közönyös a Szomáliában elkövetett elképesztően erőszakos cselekményekkel szemben. Az Európai Uniónak határozottan meg kell növelnie a részvételét a szomáliai konfliktus megoldása érdekében, és fel kell hívnia a konfliktusban érintett feleket, hogy tegyenek meg minden lehetséges lépést annak érdekében, hogy a humanitárius szervezetek akadálytalanul eljuthassanak az országban levő áldozatokhoz, és segélyeket nyújtsanak számukra. Az ENSZ békefenntartók behívása addig, amíg nem javul a politikai helyzet, szintén a jó irányban tett lépés, és ugyanez áll az ENSZ által a Szomáliába irányuló fegyverexport embargójának megújítására is.

39

40

HU


Filip Kaczmarek, a PPE-DE képviselőcsoport nevében (PL) Elnök úr, egy hónappal ezelőtt közzétették a globális békemutatót. A GPI mutató az Institute for Economics and Peace által évente 140 országban folytatott kutatásnak az eredménye. A kutatás eredményei szerint Szomália Irak után a második legveszélyesebb ország a világon. A valóság lehangoló. Nincs előrelépés ennek az elhúzódó válságnak a megoldásában, és az országból kiszivárgó információ elborzasztó. Nem szeretnék itt mindent bemutatni, csak annyit kívánok elmondani, hogy ami a szomáliai kalózokat illeti, ez év eleje óta 26 hajót térítettek el. A szomáliaihoz hasonlóan reménytelen konfliktusokban a felek közötti mindennemű megállapodásnak kellő figyelmet kell szentelni. Reméljük, hogy a Djubutiban június 9-én megkötött megállapodás áttörést jelent ebben a konfliktusban, és tartós békét eredményez. Marianne Mikko, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ET) Hölgyeim és uraim, Szomália a konfliktus színterévé – hogy azt ne mondjam – pokollá vált. Az emberi jogokat és a nemzetközi jogot botrányosan semmibe veszik, és az ország elerőtlenedik a szegénységtől. Több ezer civil lelte halálát az iszlám csapatok és a kormányerők közötti összetűzésekben, és több százezer embernek kellett elmenekülni. Az embereket naponta megölik, meggyalázzák, és megkínozzák. Az ENSZ 2007. évi statisztikái azt mutatják, hogy körülbelül 457 000 szomáliai menekült él a világban. Ez azt jelenti, hogy félmillió szomáliainak kellett elhagyni az otthonát a túlélés érdekében. Az elmúlt három hónapban a Mogadishuban lezajló erőszak következtében több mint 50 ezer embernek kellett elmenekülni. A helyzet teljes mértékben ellenőrizhetetlen. Szimpatizálok az erőszak elől elmenekülőkkel. Mindent meg kell tennünk, ami Európa számára lehetséges, hogy segítsük Szomáliát a béke felé vezető úton. Nem szabad megengedni, hogy a konfliktusból regionális háború legyen. Afrikának épp annyira van szüksége a békére, mint a levegőre. Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, Szomáliában már évek óta folyik a brutális harc. Becslések szerint az elmúlt néhány napban körülbelül száz embert gyilkoltak meg, és kb. kétszáz sérült meg. Több ezer embernek kellett elhagynia az otthonát Mogadishuban. Egyre nő a civilek és a média ellen elkövetett támadások száma. Június 7-én brutálisan meggyilkolták Nasteh Dahir Faraht, a Szomáliai Újságírók Nemzeti Szövetségének alelnökét. Segélyszervezetek dolgozóit is meggyilkolták, köztük Mohamed Mahdit. Egyre nagyobb erőkkel toborozzák a gyermekeket a katonai egységekbe. 2,6 millió szomáliainak (kb. a lakosság 35%-a) humanitárius segítségre van szüksége. Az Amensty International a jelentésében beszámol néhány, a fegyvertelen civilek ellen elkövetett szélsőséges támadásról. A támadók az esetek többségében egyszerűen elvágják a nők és a tizenévesek torkát. Felhívjuk az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a május 15-én elfogadott határozattal összhangban erősítse meg a szomáliai békefenntartó kontingens létszámát, és szigorítsa meg a Szomáliába történő fegyverszállításokra vonatkozó embargót is. Bernd Posselt (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, ebben a Házban ritkán volt egy határozatnak olyan borzalmas címe, mint „Civilek legyilkolásának általánossá válása”. Hölgyeim és uraim, nem adhatunk banális választ, minden erőnket be kell vetni. Az elmúlt tizenkét hónapban nyolc lakosból egyet elüldöztek az otthonából, és az év végére a civil lakosság felének az élete a humanitárius segélytől függhet. Hálás vagyok Dess úrnak és másoknak az ott szétosztott élelmiszer- és gyógyszersegélyekért, de olyan politikai megoldást is célul kell tűznünk, ami 1991. óta nem valósult meg. Véleményem szerint az egyetlen lehetőség az ENSZ erők telepítése, de ezeket megfelelő civil struktúrákkal kell ellátni. Ami a jelenlegi központi kormányt (TFG) illeti, fel kell tennünk a kérdést, hogy hova vezet az átmenet. Vagy egy életképes autonóm struktúrába való átmenetről van szó vagy pedig létre kell hozni egy nemzetközi civil struktúrát, ahogy ez más országokban is történt. Ha ezt nem hajtjuk végre megfelelően, akkor a végén az egész ország a humanitárius segélyektől fog függni. Ily módon nem lehet megszüntetni a gyilkosságokat, a nemi erőszakot, és az éhséget. Colm Burke (PPE-DE). - Elnök úr, Szomáliában gyorsan romlik a humanitárius helyzet a konfliktus, a politikai bizonytalanság és a súlyos szárazság együttes hatása következtében, és az infláció csak tovább súlyosbítja a helyzetet.

19-06-2008

19-06-2008

HU


Az 1992. évi éhínség képei ismét fenyegető veszéllyé válhatnak, ha a nemzetközi közösség nem biztosít nagyobb prioritást Szomália számára. A kb. 8,6 milliós lakosságból 2,6 millió embernek sürgős segítségre van szüksége. Ha az országban nem következik be jelentős javulás, a fenti adat 2008. végére 3,5 millióra nőhet. Jelenleg 1,1 millió embert üldöztek el az otthonukból. Csak január óta 300 000 ember menekült el az otthonából. A humanitárius szervezeteket komolyan akadályozzák abban, hogy segítséget nyújtsanak a szomáliai civileknek, és támadásoknak, lopásoknak, és az ellenőrző pontokon történő akadékoskodásnak vannak kitéve. Ezek az emberek minden nap súlyos kockázatot vállalnak abbéli kísérletük során, hogy élelmiszert juttassanak el a leginkább rászorulók részére. Az Afrikai Unió szomáliai missziójának, és a következő ENSZ békefenntartó misszióknak mandátumot kell biztosítani a civilek, beleértve a nők, a gyermekek, és az otthonukból elüldözöttek megvédésére. Kísérletet kell tenni arra is, hogy megakadályozzuk a gyermek-katonák toborzásának növekedését, különösen Mogadishuban. Manuel Medina Ortega (PSE). - (ES) Elnök úr, azért kértem szót, hogy egyetlen dologról, a szomáliai vizeken történő kalózkodásról beszéljek. Néhány felszólaló (Kaczmarek úr és Tomaszewska asszony, ha jól tudom) említette ezt a kérdést, ahogy ezt teszi a G beszámoló és a közös határozatról szóló javaslat 8. bekezdése is, de én arra szeretnék rámutatni, hogy a 8. bekezdés tervezete korlátozza a kalózkodás elleni akciókat, a humanitárius segélyeket szállító hajók megvédése terén, ezért jobb lenne külön szavazni erről a bekezdésről, és leszavazni azt. Végezetül meg szeretném kérdezni a biztos úrtól, hogy rendelkezik-e további információval az Európai Unió és a Biztonsági Tanács közötti esetleges együttműködésről abból a célból, hogy garantáljuk a terület tengereinek biztonságát. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, a belső konfliktusok és a polgárháború különösen veszélyesek a társadalmakra és a nemzetekre nézve, mivel gyilkosságokhoz és fosztogatásokhoz vezetnek, azt eredményezik; hogy az emberek elhagyják az otthonaikat, és hogy kényszer-kitelepítésekre kerül sor, nemi erőszak, kínzás és más atrocitások következnek be. Mindezektől a civil lakosság szenved, azok a civilek, akik fegyvertelenek, és gyakran a konfliktusban résztvevő különböző felek részéről érik támadások. Az ENSZ főtitkára által megtett lépések, továbbá az Afrikai Unió és az Európai Unió által nyújtott támogatás ellenére annyira bonyolult a szomáliai helyzet, hogy az emberek humanitárius katasztrófáról beszélnek. A gyermekek is kénytelenek részt venni a konfliktusban, és gyakran szemtanúi a borzalmas atrocitásoknak. Úgy tűnik, hogy akkor tudjunk a leghatékonyabban kezelni ezt a katasztrófát és ezt a háborút, ha nemzetközi katonai egységet telepítünk Szomáliába. Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Elnök úr, sajnálatos módon a kollégám, Louis Michel úr nincs itt, ezért az ő nevében szeretnék néhány megjegyzést tenni a szomáliai kérdéssel kapcsolatban. Először, osztom az Önök aggodalmát a Szomáliában folytatódó konfliktus és politikai instabilitás miatt. Szomália továbbra is olyan hely marad, ahol az alapvető emberi jogok és az alapvető emberi méltóság tiszteletben tartását semmibe veszik a civilek ellen rendszeres és kiterjedt támadásokat intéző fegyveres egységek. A hontalanság tizenhét éve alatt civil életek pusztulásának, az otthonokból való tömeges kiűzetésnek, és a fizikai infrastruktúra rombolásának lehettünk szemtanúi. Napjainkban a lakosság egyharmada, vagyis 2,6 millió ember függ a humanitárius segélyektől. Az Európai Unió, a többi kulcsfontosságú nemzetközi szereplővel karöltve, elkötelezett az iránt, hogy segítséget nyújtson ebben a kritikus helyzetben. Politikai területen az EU továbbra is teljes mértékben támogatja az ENSZ-főtitkár különleges megbízottját abbéli erőfeszítésében, hogy összehangolja a nemzetközi közösség akcióit, és hogy lehetővé tegye a Szomálián belüli politikai párbeszédet. Jelenleg a többi donorral együtt azt vizsgáljuk, hogy milyen módon és eszközökkel lehetne jobban segíteni a szomáliai népet abban, hogy hatékonyan hajtsák végre a június 9-ei djibouti-i megállapodást. A fenti megállapodás új reményeket kelt a tartós béke és stabilitás megteremtésére a szomáliai nép számára. Humanitárius területen az EU elsősorban az alapvető ágazatokra, így az egészségügyre, a táplálkozásra, a lakhatásra, továbbá a nem élelmiszer jellegű segélyekre, vagyis az ivóvízellátásra, és a közegészségügyre fókuszál azoknak a széleskörű tevékenységeknek a részeként, amelyek az ország középső és déli, a civil viszályok és a szélsőséges természeti veszélyek által leginkább sújtott részeibe irányulnak.

41

42

HU


2007-ben a Humanitárius Segély Részlegünknek sikerült 18 millió eurót juttatni humanitárius segély formájában. Az egyre rosszabbodó humanitárius helyzetre és a növekvő élelmiszerárakra való tekintettel a segély teljes összegének ebben az évben el kell érnie a 27 millió eurót. Fejlesztési területen az EU már most is a legfőbb donor Szomália esetében, közép- és hosszú távú támogatást biztosítva a békés és önfenntartó társadalom létrehozására. Az EU szomáliai országos stratégiája több mint 212 millió eurót biztosít a 2008-2013 közötti időszakra a 10. Európai Fejlesztési Alapból. A fenti program egyharmadát oktatásra szánjuk, ami az emberi jogok tiszteletben tartása szempontjából lényeges. A legfontosabb cél a megbékélés, a demokrácia és a különböző szintű kormányzati struktúrák létrejöttének elősegítése. Béke és biztonság nélkül ugyanis nem lehet hatékony elkötelezettséget vállalni a hosszú távú fejlődés mellett. Éppen ezért prioritást adunk egy olyan békés és biztonságos környezet megteremtésének, ahol tiszteletben tartják az emberi jogokat, és ahol kialakulhatnak a demokratikus folyamatok és intézmények. Michel biztos úr néhány nappal ezelőtt találkozott a szomáliai elnökkel, az Addis Abebaban rendezett Kormányközi Fejlesztési Hivatal (IGAD) csúcsértekezletekor. Ebből az alkalomból Yusuf elnök úr erőteljes kérést fogalmazott meg a nemzetközi segítség érdekében azért, hogy jobb és biztonságosabb környezetet lehessen biztosítani a szomáliaiak számára. Kötelezettséget vállaltunk arra, hogy ebben segítjük a szomáliai kormányt. Az Európai Bizottság már most is finanszírozza a szomáliai rendőri erők képzését az ENSZ-en keresztül, és hozzájárulunk az AMISON művelet költségeinek fedezéséhez is. Végső soron a megbékélés politikai folyamata és a stabilizáció a kulcsfontosságú regionális szereplők, nevezetesen Etiópia és Eritrea kötelezettségvállalásától és támogatásától is függ, hisz a fenti országok Szomáliát „távháborúzásra” használták. Ebből a szempontból az etióp csapatok kivonása Szomáliából a politikai áttörés egyik legfontosabb eleme. Michel biztos úr, aki a múlt héten találkozott Etiópia miniszterelnökével, Meles úrral és Isaias úrral, Etiópia elnökével sürgetően kérte őket a Djibouti folyamat támogatására, ami, habár közel sem tökéletes, valós – sőt lehet, hogy az egyetlen – lehetőséget biztosította a különböző szomáliai szereplők összehozására. A nehéz körülmények ellenére a Bizottság folytatja a szomáliai segélyprogramját, amit a tagállamokkal együtt dolgozott ki annak érdekében, hogy enyhítse a szomáliai nép szenvedését és megteremtse az alapot a békés társadalom létrejöttéhez. Néhány kérdés felvetődött a kalózkodással kapcsolatban, és hozzá szeretném tenni, hogy a Bizottság, habár az ENSZ Biztonsági Tanács 1816. számú határozata szerint nem illetékes a tengeri erők telepítésében, a Tanáccsal együtt felállított egy, az illetékes főigazgatókból – nevezetesen az Energia és Közlekedési Főigazgatóság, a Tengerészeti és Halászati Főigazgatóság, a Fejlesztési Főigazgatóság, és a EuropeAid – álló munkacsoportot, hogy tanulmányozza az ENSZ határozat végrehajtásának legjobb módját. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra a viták lezárása után kerül sor.

9.3. Kiskorú elkövetők kivégzése Iránban Elnök. – A következő napirendi pont az Iránnal kapcsolatos hat határozati indítvány megvitatása.(3) Mikel Irujo Amezaga, szerző. − (ES) Elnök úr, Iránban az emberi jogi helyzet 2005 óta drámaian romlott. Az iráni jogrendszer azzal a szomorú rekorddal dicsekedhet, hogy a világon a második helyezést érte el az egy főre eső kivégzések száma tekintetében. Csak Kínában hajtanak végre több kivégzést, mint Iránban. Amint a határozat is említi, két fontos megállapodás, nevezetesen a gyermek jogairól szóló egyezmény és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya tiltja a halálbüntetés kiszabását olyan esetekben, amikor az elkövető 18 év alatti. A legfontosabb szempont az, hogy Irán mindkét megállapodást ratifikálta. Habár a ratifikálás ténye pozitívum, az ország nem tartja tiszteletben a fenti megállapodásokat.

(3)

Lásd a jegyzőkönyvet

19-06-2008

19-06-2008

HU


A gyilkosságért, a nemi erőszakért, a fegyveres rablásért, az emberrablásért, és a kábítószer-kereskedelemért Iránban halálbüntetés jár. A legtöbb gyermeket gyilkosságért ítélték el, de sok ítélet olyan megbízhatatlan vallomásokon alapul, melyeket kínzással és olyan kihallgatások során csikartak ki, ahol a fogva tartottaktól megtagadták az ügyvédhez való jogot. A bíróságok rendszeresen elutasítják azokat az alperesek által benyújtott bizonyítékokat, amelyek szerint a vádlott önvédelemből cselekedett. A gyermekek Iránban történő kivégzése lesz az egyik olyan téma, amivel az ENSZ főtitkára, Ban Ki-moon által a Közgyűlés számára szeptemberben benyújtandó jelentés foglalkozik. Ezért felkérjük Iránt arra, hogy hagyjon fel egyszer és mindenkorra a fenti kivégzésekkel, beleértve annak a legalább 85 embernek a kivégzését is, akiket olyan bűncselekményekért ítéltek halára, amelyeket gyermekkorukban követtek el. Nem akartam befejezni annak az elmondása nélkül, hogy szerintem ezen a héten a Parlament és az Európai Unió elvesztette az erkölcsi hitelének egy részét, mivel nem védte meg a gyermekek jogait akkor, amikor tegnap ez az ülésterem jóváhagyta azt a szégyenteljes irányelvet, ami lehetővé teszi a gyermekek bebörtönzését azért a bűncselekményért, hogy hivatalos okmányok nélkül jönnek Európába. Marios Matsakis, szerző. − Elnök úr, a teokratikus iráni rendszer saját embereivel való brutális bánásmódja közismert, és több korábbi parlamenti határozat témája volt már. Tudjuk erről a rendszerről, hogy – Isten nevében – rendszeres és aljas bűncselekményeket követ el ártatlan civilek ellen. Iránban rendkívül nehéz az ellenállás, és a halál kockázatával terhes. Az ország határain kívül az iráni civilek azért küzdenek, hogy megvalósuljon hazájukban a demokratikus változás. Közöttük vannak azok, akik a teljesen erőszakmentes Iráni Mudzsaheddinek Nemzetközi Szervezetéhez tartoznak. Ennek ellenére a Bizottság a terrorista listára tette a fenti szervezetet, és egészen a legutóbbi időkig nem volt hajlandó kijavítani ezt a hibát, még az Európai Bíróság ide vonatkozó határozata után sem. A következőket kérdezem a biztos úrtól: miért került a fenti iráni ellenállási szervezet a terrorista listán első helyre? Talán azért, mert az EU egyes olyan tagállamai vagy államai, amelyek jövedelmező kereskedelmi szerződésekkel, illetve kapcsolatokkal rendelkeznek Iránnal, a teheráni rendszer kedvében akartak járni? Marcin Libicki, szerző. − (PL) Elnök úr, amikor az emberi jogok megsértésének eseteiről beszélünk a világban, akkor különbéget kell tennünk mindenekelőtt az olyan helyzetek között, ahol szerintünk ingatag a rendszer, polgárháború folyik, és a bűncselekményeket a teljes káosz körülményei között követik el, és az olyanok között, mint például az iráni, ahol az állam viszonylag stabil, nincs polgárháború, időről-időre választásokat tartanak, de az állam büntetőjogi módszereket – úgy mint a gyermekek kivégzését – alkalmaz. Ez utóbbi helyzet teljesen más, mint az általunk megtárgyalt témák, beleértve a mai vitát is Szomália vagy Burma kapcsán. Ezekben az esetekben nem a belső rend hiányáról van szó, hanem az eltérő civilizációról. Huntington könyve, a „A civilizációk harca” vagy a híres történész és filozófusra, Feliks Koneczny jut az eszünkbe ilyenkor, aki a civilizációk alapvető különbségeiről beszél. Ha meg akarjuk oldani a problémákat, akkor azon kell elgondolkoznunk, hogyan tudjuk befolyásolni a fenti rendszereket a mentalitásuk megváltoztatása érdekében. Laima Liucija Andrikienė, szerző. – (LT) Hagyjanak fel a gyermekgyilkosságokkal – ez a legfontosabb dolog, amit az Európai Parlament egyértelművé tesz a határozatában. Ezt üzenjük az új iráni Majlis-nak, mert a tagjainak tisztában kell lenni a feladatukkal – az iráni büntető törvénykönyv késedelem nélküli reformjával annak érdekében, hogy összhangba kerüljön az ország által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel és a nemzetközi jogállamisággal. Véleményem szerint a kiskorú gyermekek, illetve a kiskorúságok idején bűncselekményt elkövetettek kivégzése teljes mértékben elfogadhatatlan. Arra a tényre, hogy az iráni kormány politikája ellentétben áll a nemzetközi joggal, nemrégiben az ENSZ főbiztosa is rámutatott. Az Európa Parlament már többször kifejezte abbéli hitét és azt az álláspontját, hogy ellenzi a halálbüntetést és támogatja az egész világra kiterjedő, a halálbüntetésre vonatkozó moratóriumot. Itt és most férfiakról, nőkről, gyermekekről, tizenévesekről és kiskorúakról beszélünk, ezért azzal szeretném befejezni, hogy felhívást intézek az iráni kormányhoz, akadályozza meg azoknak a tizenéveseknek a kivégzését, akikre már kimondták a halálbüntetést, mert ez embertelen. Věra Flasarová, szerző. − (CS) Hölgyeim és uraim, nem osztom a Bush-adminisztráció véleményét, miszerint Irán veszélyezteti a világ biztonságát, és ezért van szükség a fegyverkezési hajszára. Ellenzem azt is, hogy

43

44

HU


rákényszerítsük az értékeinket és az életstílusunkat az eltérő kultúrákra, főleg azért, mert ez által megnyitjuk a lehetőséget a nemzetek fölötti tőke előtt a világ nyersanyag erőforrásai, és a kései gyarmatosítás felé. Ugyanakkor ellenezem a még mindig folyó barbár cselekményeket, annak ellenére, hogy a kiváltó okai már rég megszűntek. Ráadásul semmi sem igazolja az iráni kultúrában a fiatalkorú bűnelkövetők és a politikai ellenfelek elleni olyan barbár eljárásokat, mint amelyek Mahmoud Ahmadinejad iráni rendszerére jellemzők. A múltban a fenti ország csak kivételes esetekben folyamodott a halálbüntetéshez, és a nyilvános kivégzésekre csak a tömeggyilkosságok, illetve a gyermekgyilkosság elkövetéséért járó büntetések végrehajtásakor került sor. A jelenlegi iráni rendszerben azonban évente több százra rúg a halálbüntetések száma, és sok esetben fiatalkorúak a kivégzettek, mint például a 17 éves Mohammad Hassanzadeh, akit június 10-én végeztek ki. Nemrégiben láttam a nyilvános iráni kivégzésekről készült fényképeket. Higgyék el, életem egyik legborzalmasabb élménye volt. Képviselőcsoportom, a GUE/NGL képviselőcsoport az Európai Parlamenten keresztül intéz felhívást az Iráni Iszlám Köztársasághoz, hogy azonnal hagyjon fel a kivégzésekkel, és különösen azoknak az embereknek a kivégzésével, akik fiatalkorukban követtek el bűncselekményt. Ahmadinejad úr uralma alatt Irán már régóta bitófa alá küldi nem csak a tömeggyilkosokat, de az olyan embereket is, akik a fejlett országokban a cselekményeikért jóval enyhébb büntetést kaptak volna vagy a jog értelmében nem is minősülnének bűnösnek. Az országnak felül kell vizsgálnia a jogértelmezését, és módosítania kell úgy, hogy tiszteletben tartsák az emberéletet. Amíg ez nem következik be, Irán a civilizált világ szélén marad. Paulo Casaca, szerző. − (PT) Elnök úr, a mai napon ismét az emberi jogok Iránban történő rendszeres megsértése hozott bennünket össze. Az alapvető kérdés a fiatalkorúak kivégzése állítólagos bűncselekményekért. Tisztázni szeretném, hogy gyakran például azonos nemű fiatalok közötti kapcsolatról van szó, ami nem is számít bűncselekménynek, és ami halálbüntetést és nyilvános kivégzést eredményez, amint azt a rendszer barbárságáról szóló filmfelvételeken is láthattuk. A fenti barbárság azonban nem korlátozódik a fiatalkorúakra, és nem korlátozódik a megkövezés általi kivégzésekre, illetve a kivégzésekről készült felvételekre. A terrorizmus külső dimenzióit is magába foglalja. Éppen ezért ismét meg kell kérdeznem az európai intézményeket, hogy miért folytatják a teheráni terrorista rendszer bátorítását arra, hogy az Iráni Mudzsaheddinek Népi Szervezetét továbbra is terrorszervezetnek minősítse, amint arra képviselőtársunk, Matsakis úr is rámutatott. Miért van az, hogy a terrorizmus és az emberi jogok megsértésének elítélése helyett gazdasági és kereskedelmi csomagokat használnak arra, hogy bátorítsák a teheráni rendszert a terrorizmus áldozatainak elítélésére? Ez teljes mértékben erkölcstelen és védhetetlen, és olyan politika, ami gyors kezelés hiányában elkerülhetetlenül összeütközésbe és háborúba sodor bennünket. A fenti okok miatt szeretném felhívni a Bizottságot és a Tanácsot a politikája megváltoztatására és a törvény betartására, és arra, hogy ne ily módon jutalmazzák a terrorizmust. Tadeusz Zwiefka, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, meg tudom érteni, habár egyáltalán nem tudom elfogadni, hogy vannak a világon halálbüntetést alkalmazó jogrendszerek. Azt azonban még elképzelni sem tudom, hogy akár a halálbüntetés támogatói, különösen a mi kultúrköreinkben, tényleg elfogadják ennek a büntetési formának a kivetését, és azt követően végre is hajtsák azt, különösen gyermekeken és tizenéveseken. Iránban azonban pont ez a helyzet. Az Amnesty International legutolsó jelentése szerint jelenleg száz tizenéves vár a kivégzésre, de ez a szám még nem tartalmaz mindenkit, mivel nem minden ítéletet vesznek nyilvántartásba. Helyesen cselekszünk, ha felhívjuk az iráni politikai és jogi hatóságokat, hogy léptessenek életbe moratóriumot a halálbüntetésekre. Ugyanakkor azonban fel kell tennünk saját magunknak is azt a kérdést, hogyan ítéljük meg a nemzetközi közösséget, hogyan ítéljük meg saját magunkat, hisz nem tudjuk biztosítani, a halálraítélt tizenévesek rovására, hogy a nemzetközi megállapodások aláírói eleget tegyenek az aláírt nemzetközi megállapodások záradékaiban foglaltaknak. Van egy mögöttes olvasat, a gazdasági, és ez, sajnálatos módon, háttérbe szorítja a humanitárius megfontolásokat. Marianne Mikko, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ET) Hölgyeim és uraim, a világ nem tűri a halálbüntetést, de Irán a maga útját járja. Abban az országban szomorú a helyzet. Az iráni hatóságok nem válogatnak a kivégzettek között; a halálbüntetést még a fiatalkorúak esetében is alkalmazzák.

19-06-2008

19-06-2008

HU


A gyermek jogairól szóló egyezmény aláírójaként az ország súlyos konfliktusba kerül a világgal. A halálbüntetés alkalmazása teljes mértékben ellentétes az emberi jogokkal. Ez a büntetési forma embertelen. Elképesztően igazságtalan az, hogy eddig legalább harminc kiskorút végeztek ki Iránban. Szeretném remélni, hogy a halálbüntetés végrehajtására váró 85 kiskorút a világ – beleértve minket - meg fogja menteni brutális sorsától. Reméljük, hogy az újonnan megválasztott parlamentet megérinti a humanitás újfajta szele. A középkori kivégzési módszerek a történelemkönyvekbe valók. Iránban olyan törvényeket kellene bevezetni, amelyek összhangban állnak a nemzetközi joggal. Épp itt az ideje, hogy Irán átlépjen a XXI. századba. Őszintén támogatom a határozatot. Janusz Onyszkiewicz, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, a mai napon azért vitatjuk ezt a kérdést, mert megindított bennünket annak a veszélye, hogy a halálbüntetést végre fogják hajtani négy, 18 év alatti emberen. Az iráni igazságügyi szerveknek nem ez az első ilyen döntése. Irán annak a szerencsére mindössze néhány országnak az egyike, ahol halálra ítélik a tizenéveseket, de ami még rosszabb, végre is hajtják a fenti ítéleteket. Ráadásul az elmúlt három évben az ilyen jellegű iráni ítéletek a világ összes halálbüntetésének több mint egyharmadát tették ki. Felháborító, hogy Irán megszegi az általa aláírt nemzetközi megállapodásokat, amelyek kategorikusan megtiltják a fenti intézkedéseknek az ilyen égbekiáltó módon való végrehajtását. Mindez a fentinél jóval általánosabb kérdést vet fel: a nemzetközi közösség rendelkezik-e olyan mechanizmussal és eszközzel, amelyek segítségével megfelelően tud foglalkozni a fenti országokkal? Más szóval, van-e lehetőség arra, hogy a vállalt kötelezettségeiket megszegő országok ellen kézzelfogható és érdemi szankciókat léptessünk életbe? Erről két dolog jut eszembe. Az első annak a szükségszerűsége, hogy ismét átgondoljuk a már kissé elkoptatott jogállamiság fogalmát. A tizenévesek homoszexuális viselkedésért való elítélése összhangban állhat az érvényben levő iráni törvényekkel, de természetesen nem érthetünk egyet a jogállamiságnak ezzel az értelmezésével. A második téma az, hogy ha megköveteljük másoktól, hogy tegyenek eleget a vállalásaiknak és az alapvető joggal összhangban álló ésszerű törvényeknek, akkor nekünk is tiszteletben kell tartani a fenti törvényeket. Ebben az összefüggésben mindenképpen eszünkbe kell jusson a késlekedésünk, hogy ne használjak erősebb kifejezést, a végső bírósági határozat végrehajtása, és az iráni mudzsaheddineknek a terrorszervezetek listájáról való levétele terén. Zdzisław Zbigniew Podkański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, az emberek számára az életük a legfontosabb kincs. Ezért senkit és semmilyen okból nem szabadna megfosztani ettől az értéktől. Az igazán felháborító dolog az, hogy a fiatalokat ütlegelik és megkínozzák azért, hogy olyan vallomást tegyenek, ami megalapozza a halálbüntetést. Nyilvánvaló, hogy Irán az egyike azoknak az országoknak, ahol sok halálbüntetést hajtanak végre, többek között fiatalkorúakon is. Az utóbbi időben szerzett információk szerint legalább 85 fiatalkorú bűnöző vár a kivégzésére a fenti országban. Éppen ezért itt az ideje, hogy Irán felhagyjon ezekkel az eljárásokkal, és alkalmazza a többi ország által elfogadott jogi normákat. A fiatalokat oktatni kell, és nem megölni. Tunne Kelam (PPE-DE). - Elnök úr, kilenc nappal ezelőtt egy iráni fiatalt, Mohammed Hassanzadeh-t, aki még nem volt 18 éves, kivégezték. Mások is várnak a kivégzésre, olyanok, akiket kiskorúként állítólagosan elkövetett bűncselekményekért ítéltek halálra. Szerintem ez jó alkalom, hogy emlékeztessük a világ közvéleményét arra, hogy Teherán világelső a kivégzett fiatalkorú elkövetők száma alapján. Ezért a lehető leghatározottabban követeljük az iráni rendszertől, hogy hagyjon fel a kivégzésekkel. Ugyanakkor azonban – és most a biztos úrhoz intézem a szavaimat – ennél gyakorlatiasabb dolgot is tehetnénk. Szabad kezet adhatnánk az iráni demokratikus ellenzéknek, a Nemzeti Ellenállási Tanácsnak, hogy egyszer és mindenkorra szabaduljon meg ettől az embertelen rendszertől. Philip Bushill-Matthews (PPE-DE). - Elnök úr, Matsakis úr azzal indította a vitát, hogy vajon egyetlen ország a felelős-e azért, hogy az egész Európai Uniót az Iráni Mudzsaheddinek Népi Szervezetének betiltására biztatta? Meg tudom válaszolni a kérdését: az Egyesült Királyság. Az Egyesült Királyság kormánya azért tette azt, mert megkérte rá az iráni kormány.

45

46

HU


Sajnálattal kell elmondanom, hogy hazámban olyan kormány van hatalmon, amelyik nem engedélyezi a saját népe számára a Lisszaboni Szerződésről tartandó népszavazást, és ahhoz is ragaszkodik, hogy az iráni nép hangját ne lehessen Európa egyetlen részében sem meghallani. Felhívást intézek az Egyesült Királyság kormányához, hogy amikor a jövő héten a Westminsterben szavaznak, az Európai Bíróság döntésével összhangban szüntessék meg a tilalmat. Az Egyesült Királyság már nagyon régen részese a problémának. Ki kell vennie a részét a megoldásból is. Peter Skinner (PSE). - Elnök úr, ez egy nagyon súlyos kérdés. Irán a társadalmi ellenőrzés eszközeként fiatal férfiakat és nőket végez ki. A modern civilizáció korában hihetetlen, hogy fiatal lányokat és fiúkat kivégeznek, megköveznek, illetve ipari darukra akasztanak fel. Kérjük és felhívást intézünk a nemzetközi közösséghez, hogy tegyen az eddigieknél többet, de ahelyett, hogy együtt lépne fel a nemzetközi közösség, a nemzetközi közösség egy része elleni hangokat hallunk. Halljuk az USA elítélését, például, halljuk, hogy a Házban nézeteltérések vannak a tekintetben, hogyan kezeljük a helyzetet. Soha nem fogjuk megoldani ezt a válságot, ha nem lépünk fel egyként az ország középkori válságával szemben. Ezt nekünk kell megtenni. Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr, csak azért kértem másodszor is szót, hogy a kollégáim figyelmébe ajánljak egy könyvet, ami az Iránban 2007-ben elkövetett emberi jogsértésekről szól. Nemrégiben hívták fel rá a figyelmemet, és ez a könyv rengeteg sokkoló hivatkozást tartalmaz, amelyek közül az egyik egy akasztására váró lányra, Ameneh Salamra vonatkozik, aki Naqadeh-i, és az a bűne, hogy terhes, de nincs férjnél. Mellékesen megjegyzem, hogy a férfit, aki teherbe ejtette, 99 korbácsütésre ítélték. Ewa Tomaszewska (UEN). - (PL) Elnök úr, 1990 óta Iránban legalább 430 halálbüntetést hajtottak végre fiatalkorúakon. A gyermekek halálra ítélése a felnőttek szégyene. A tizenévesek által elkövetett bűncselekmények mindegyike esetében a felnőttek által végzett oktatás a hibás. A saját hibánkért és hiányosságainkért való felelősség áthárítása a tizenévesekre, az embertelen ítéletek végrehajtása, beleértve a gyermekek halálbüntetését is, valódi bűncselekmény. Iránban már a tízéveseken is végrehajtják a halálbüntetést. A tizenévesek halálra ítélése ellentmond az Iráni Iszlám Köztársaság által vállalt nemzetközi kötelezettségeknek. Az iráni hatóságoknak azonnal fel kellene hagyniuk a fiatalkorúaknak az embertelen törvények nevében történő legyilkolásával. Zbigniew Zaleski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, azt gondolhattuk volna, hogy Robert Hughes „A legvégső part” című könyvének – melyben bemutatja, hogy a Brit Korona, vagyis a bíróságok, hogyan szállíttatták el a kisgyermekeket szüleikkel együtt Ausztráliába – megjelenése után ez soha többé nem fordulhat elő. Valójában egy évszázad telt el vagy talán másfél, és ugyanez megy végbe Iránban, egy iszlám országban, ahol egyrészt az láthatjuk, hogy nagy figyelmet szentelnek a családnak. Ami ott történik, az a legrosszabb képzeletünket is felülmúló barbárság. Ha nem lépünk fel a gyermekek védelme érdekében, ha nem bojkottáljuk a rendszert, ha nem ítéljük a lehető legnagyobb mértékben az egész világon, akkor tettestársak vagyunk, mert hallgattunk és nem kíséreltük meg az emberi élet védelmét. Michael Cashman (PSE). - Elnök úr, elítélem az Iránban napi rendszerességgel elkövetett emberi jogsértéseket. Azt is gondolom, hogy meg kellene szüntetnünk az Iráni Mudzsaheddinek Népi Szervezetének betiltását, mégpedig a lehető leghamarabb. A fiatalkorúak esetében alkalmazott halálbüntetések ellen kívánok felszólalni. Soha nem fogom elfelejteni annak a két fiúnak az arcát, akiket a halál beálltáig nyilvánosan lógattak a kötélen. Az volt a bűnük, hogy fiatal homoszexuálisak voltak, akik merészelték egymást szeretni. Az ilyen embertelenséget az egész világon el kellene ítélni. Biztos úr, ezért kell megváltoztatnunk az Iránnal szemben alkalmazott politikánkat. Nem ülhetünk hátratett kézzel: nincs több időnk! Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök úr, a mai napon én is el szeretném ítélni az Iránban folyó emberi jogsértéseket, és – a britek jövő heti szavazása után – arra szeretném kérni a Tanácsot – ha jól tudom, a francia elnökség alatt –, hogy vegye le, egyszer és mindenkorra az Iráni Mudzsaheddinek Népi Szervezetét a terroristalistáról. Valójában azt is mondhatnám – habár elsősorban az Egyesült Királyság a felelős azért, hogy az Iráni Mudzsaheddinek Népi Szervezete rákerült a listára –, hogy hála a közönséges jog („common law”) jogrendjének és a brit bírósági rendszernek, amelyek legalább független, szabad, és objektív igazságszolgáltatást tesznek

19-06-2008

19-06-2008

HU


lehetővé, valamint az arra vonatkozó ajánlásnak, miszerint elsősorban igaztalanul került az Iráni Mudzsahedinek Népi Szervezete a terrorlistára, és kéri annak a listáról történő levételét. Sürgetően kérem a francia elnökséget – ha jól tudom, erre alattuk fog sor kerülni –, hogy kövessék a javaslatot, és azonnal vegyék le őket a listáról. Nem nézhetjük tétlenül az emberi jogok megsértésének folytatódását, és a halálbüntetés alkalmazását, különösen azokban az esetekben, amikor fiatal nőkről és férfiakról, illetve fiatalkorúakról van szó. Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Elnök úr, kolléganőm, Benita Ferrero-Waldner asszony sajnos nincs ma jelen, ezért az ő nevében szeretnék köszönetet mondani azért, hogy felszólalhatok a fiatalkorúak Iránban történő kivégzésével kapcsolatos témában. A Bizottság osztja az aggodalmukat ezzel a rettenetes témával kapcsolatban. Miközben – amint közismert – a Bizottságnak nincs képviselete Teheránban, figyelemmel kíséri az emberi jogi helyzetet, és szorosan együttműködik az EU tagállamok ottani nagykövetségeivel. Fontos megemlíteni, hogy az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és a Bizottság egységes és koherens utat követ. Egyértelműen hangot adtunk komoly aggodalmainknak az EU Elnöksége által az elmúlt két hétben kiadott három nyilatkozatban: június 4-én és 10-én, a Fadaei úrra, Shojaee úrra, és Jazee úrra vonatkozó ügyekben, akik azonnali kivégzésre várnak a kiskorúként elkövetett bűncselekményeikért, és június 13-án, Mohammad Hassanzadeh kivégzésével kapcsolatban. A Bizottság teljes mértékben támogatja a fenti nyilatkozatok elvét és tartalmát: semmivel nem indokolható az, hogy az iráni hatóságok halálra ítélik a fiatalkorú elkövetőket. Ez teljes mértékben ellentétes a nemzetközi jog kötelező érvényű rendelkezéseivel, amelyeket Irán ratifikált, nevezetesen a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányával és a gyermekek jogairól szóló egyezménnyel. Az a tény, hogy ilyen gyorsan ilyen sok nyilatkozatot kellett kiadnunk, nyilvánvalóan mutatja a kivégzések számának – beleértve a kiskorúak kivégzését – növekedését Iránban. Az Irán főbírája, Ayatollah Shahroudi által a fiatalok kivégzésére vonatkozó moratóriumban foglaltakat a saját bírái arcátlanul megszegik. De sajnálatos módon, az Iránnal kapcsolatos nyilatkozataink hangneme és gyakorisága azt a tényt is tükrözi, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos párbeszédünk és küzdelmünk általában, és a fiatalkorúak kivégzése esetében specifikusan nem volt hatékony. Az iráni hatóságok körében egyre inkább süket fülekre talál a nemzetközi emberi jogi törvények betartására irányuló felhívásunk, ezért nincs más választásunk, mint hogy az úgynevezett „hangszóró diplomácia” eszközéhez folyamodunk olyan nyilvános nyilatkozatok formájában, amelyeket Teherán riasztónak tart és elutasít. Iránnak szembe kell néznie a felelősségével. Hassanzadeh úr kivégzése után a Bizottság a maga részéről egyértelműen azt mondta az iráni hatóságoknak, hogy ez a tett beárnyékolja Irán nemzetközi hírnevét és kapcsolatunkat. Ha nem javul az emberi jogi helyzet, akkor hátrányt szenved az a közös célunk, hogy javítsuk az Európai Unió és az Iráni Iszlám Köztársaság közötti kapcsolatokat. Bízom abban, hogy az Európai Parlament és az EU összes partnere ezzel egyetértenek, és e szerint fognak cselekedni. Ezért egyszerűen megismétlem az Iráni Iszlám Köztársaság felé intézett felhívásunkat arról, hogy tartsa be az általa aláírt nemzetközi egyezményeket, és kímélje meg a halálbüntetés végrehajtására váró fiatalkorúak életét. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra a viták végén kerül sor.

10. Szavazások órája Elnök. – A következő napirendi pont a szavazások órája. (A szavazás eredményét és egyéb részleteit lásd a jegyzőkönyvben

10.1. Burma: A politikai foglyok fogvatartásának folytatása(szavazás)

47

48

HU


10.2. Civilek legyilkolásának általánossá válása Szomáliában (szavazás) A 8. bekezdésről szóló szavazás előtt: Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr, annak érdekében, hogy elkerüljünk minden félreértést a Szomália partjainál a kalózok fogságába esett hajókkal kapcsolatban, javaslom, hogy illesszük be a „különösen azok” szavakat a „hajók” után a 8. bekezdésben. Ha jól tudom, ez egyeztetésre került a PPE-DE és a PSE képviselőcsoporttal. Manuel Medina Ortega (PSE). - (ES) Elnök úr, a szocialista képviselőcsoport megosztott szavazást javasolt a 8. bekezdésről, azzal a szándékkal, hogy ellene szavaz a második részének, mivel korlátozónak tartjuk az utolsó kifejezést, ami a „humanitárius hajókra” utal. A Matsakis úr által benyújtott módosítás azt jelenti, hogy nincs szükség részenként történő szavazásra, és így az egész szövegről szavazhatunk. Ezért azt javaslom, hogy fogadjuk el a szóbeli módosítást, és ne tartsunk részenként történő szavazást a 8. bekezdésről. (A szóbeli módosítást elfogadják.)

10.3. Kiskorú elkövetők kivégzése Iránban (szavazás) 11. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 12. Előirányzatok átcsoportosítása : lásd a jegyzőkönyvet 13. A Tanács közös álláspontjainak közlése : lásd a jegyzőkönyvet 14. Egyes okiratokra vonatkozó határozatok: lásd a jegyzőkönyvet 15. Nyilvántartásba vett írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 116. cikke): lásd a jegyzőkönyvet 16. A jelen ülésen efogadott szövegek továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet 17. A következő ülések időpontjai: lásd a jegyzőkönyvet 18. Az ülésszak megszakítása elnök. – Az Európai Parlament ülését megszakítom. (Az ülést 16.25-kor berekesztik. )

19-06-2008

19-06-2008

HU


MELLÉKLET (Írásbeli válaszok) A TANÁCSHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK (Az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége kizárólagos felelősséget vállal az alábbi válaszokért) 9. kérdés, előterjesztette: Gay Mitchell (H-0368/08) Tárgy: Tengerentúli fejlesztési segítségnyújtás finanszírozása Az EU tagállamai vállalták, hogy a tengerentúli fejlesztési segítségnyújtásra fordított kiadásaikat 2010-re a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 0,56%-ára, míg 2015-re annak 0,7%-ára emelik. Az OECD megállapítása szerint az EU tagállamaiból érkező összes hivatalos fejlesztéstámogatás (ODA) a GNI 2006. évi 0,43%-áról a GNI 0,4%-ára csökkent 2007-ben, ami majdnem 6%-os visszaesést jelent.Az EU-átlag jelenleg az OECD 0,45%-os átlaga alatt mozog. Ezen adatok alapján egyre inkább valószínűsíthető, hogy az EU országai messze el fognak maradni kötelezettségvállalásaiktól. Ez nem igazán egyeztethető össze azzal a jelentőséggel, amelyet az EU a fejlesztési politikának és a világ legszegényebb embereivel vállalt szolidaritás-vállalásnak tulajdonít. Nyilatkozna-e a Tanács ebben az ügyben? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. júniusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. 2008 második felében három fontos nemzetközi tanácskozásra kerül majd sor: a segélyezés hatékonyságával foglalkozó harmadik magas szintű fórum (Accra, szeptember 2–4.), a millenniumi fejlesztési célokról szóló magas szintű rendezvény (New York, szeptember 25.) és a fejlesztésfinanszírozás nyomon követéséről szóló nemzetközi konferencia a monterrey-i megállapodás végrehajtásának felülvizsgálata céljából (Doha, november 29–december 2.). 2008. május 27-én a fenti tanácskozásokon való uniós részvétel előkészületeinek keretében a Tanács határozatokat fogadott el az „EU mint globális partner a fejlesztésben: A millenniumi fejlesztési célok megvalósítása felé való haladás felgyorsítása” című közleményről, amelyekben „Az EU határozottan megerősíti hosszú távú pénzügyi kötelezettségvállalásait a fejlődő országokkal szemben, hogy megvalósítsa az együttes ODA-nak a GNI 0,56%-ában meghatározott 2010-es és a GNI 0,7%-át kitevő 2015-ös célkitűzését, ahogyan azt a 2005. májusi tanácsi következtetések, a 2005. júniusi tanácsi következtetések és a fejlesztési politikára vonatkozó európai konszenzus meghatározzák”. 2002-ben és 2005-ben az Európai Unió történelmi jelentőségű kötelezettségeket vállalt, hogy hozzájáruljon a nemzetközi fejlesztés finanszírozásának előrehaladásához és sikeréhez, azonban rendkívül aggasztónak találja, hogy a közös hivatalos fejlesztéstámogatás (ODA) összege a 2006-os 47,7 milliárd EUR-ről 2007-ben 46 milliárd EUR-re csökkent. Ennek ellenére továbbra is Európa a világ legbőkezűbb adományozója, különösen Afrika esetében, és a Bizottság jelentéséből ítélve ez a csökkenés csak átmeneti. Ha a tagállamok 2008-as előrejelzései helytállóak, ebben az évben a segítségnyújtás szintje ismét rekordot dönthet. Annak érdekében, hogy a nemzetközi közösség szemében az EU kötelezettségvállalásai hitelesebbnek tűnjenek, a Tanács a dohai nyomon követési konferenciára való tekintettel nyomatékosan arra buzdítja a tagállamokat, hogy amilyen gyorsan csak lehet határozzanak meg egy folyamatos, többéves orientációs időkeretet, amely bemutatja, hogy a nemzeti költségvetési eljárások és a jelenlegi hatáskörök keretében hogyan kívánják elérni az ODA célértékeit. Ami a millenniumi fejlesztési célokat illeti, az EU — ha lehet, az Európai Tanács 2008. júniusi üléséig — cselekvési tervet készít, amely az olyan kulcsfontosságú területeken, mint az oktatás, az egészségügy, a nemek közötti egyenlőség, a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság, a növekedés és az infrastruktúra, meghatározza a konkrét mérföldköveket és intézkedéseket az időkeretekkel együtt, ami hozzájárul a millenniumi fejlesztési célok 2015-re történő eléréséhez. * * *

49

50

HU


10. kérdés, előterjesztette: Sarah Ludford (H-0370/08) Tárgy: Az Ahmadiyya közösség Indonéziában Hogyan reagál a Tanács a közelmúltbéli indonéziai eseményekre, nevezetesen a kisebbségi muszlim Ahmadiyya közösség ellen irányuló erőszakra, ahol többek között felgyújtottak egy mecsetet, egy vallási iskolát vandalizáltak és többeket megtámadtak? Úgy tűnik, az indonéz hatóságok eltűrik ezeket az elítélendő cselekményeket, mivel azok az Ahmadiyya muszlimokkal szemben Indonéziában tanúsított hivatalos ellenségeskedés megnyilvánulásai, amely várhatóan az Ahmadiyya közösséget betiltó rendelethez és állampolgári jogaik korlátozásához vezet. Fog-e biztosítékokat adni a Tanács arról, hogy továbbra is nyomást gyakorol az indonéz kormányra, hogy az elítélje az erőszakot és a vandalizmust, tiszteletben tartsa a szabad vallásgyakorlás jogát és tartózkodjon az Ahmadiyya közösség betiltásától és állampolgári jogaik korlátozásától? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. júniusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. Az Európai Unió Tanácsa tisztában van az Ahmadiyah (Jamaah Ahmadiyah) iszlám mozgalom helyzetével Indonéziában. A Tanácsot aggasztják a mozgalommal szembeni erőszakról és intoleranciáról szóló jelentések, valamint az, hogy az indonéz kormány feltehetően a mozgalom tevékenységeinek betiltását vagy korlátozását fontolgatja. Indonézia elsősorban demokratikus, pluralista és toleráns társadalmáról ismert, ezek a fejlemények csorbát ejthetnek jóhírén, amelyet természetesen kiérdemelt. Június 9-én az indonéz kormány úgy döntött, hogy az Ahmadiyah a jövőben vallási közösségként folytathatja működését. Meg kell engedni számukra, hogy gyakorolják hitüket és vallási szertartásokat tartsanak. Muszáj volt azonban betiltani a mozgalomnak az „iszlám alapvető tanai” eltérő értelmezéseinek terjesztésére irányuló valamennyi tevékenységét. Az EU Tanácsának emberi jogi munkacsoportja (COHOM) májusi ülésén felvetette az Ahmadiyah közösség elleni támadások kérdését. 2008. május 28-án az EU-trojka az indonéz Külügyminisztérium Emberi Jogi és Humanitárius Ügyek Osztályának igazgatója részére eljuttatott egy összehangolt lépést, amelyben felhívta az indonéz kormányt, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy gondoskodni tudjon az Ahmadiyah közösség tagjainak biztonságáról és megvédje mecsetjeiket, valamint hogy megfelelő nyomozást folytasson az egyik mecset felgyújtása ügyében. Az igazgató az EU támadásokkal és a mozgalom lehetséges betiltásával kapcsolatos aggodalmaira válaszul hangot adott saját aggályainak, és biztosított arról, hogy az indonéz kormány komolyan és magas szinten fog foglalkozni a kérdéssel. * * * 11. kérdés, előterjesztette: Zdzisław Kazimierz Chmielewski (H-0372/08) Tárgy: A megújuló forrásokból előállított energia felhasználásának támogatása A megújuló forrásokból előállított energia felhasználásának támogatásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2008)0019) vizsgálata eltérést mutat a javaslatban előirányzott és a 98/70/EK irányelv(4) módosítására irányuló javaslatban meghatározott követelmények között, mely utóbbi a közlekedésben felhasznált üzemanyagok által az életciklusuk során kibocsátott, üvegházhatást okozó gázok mennyiségének 10%-os csökkentését írja elő 2011 és 2020 között. Az utóbbi követelmény a gyakorlatban azt kívánja meg, hogy a bioüzemanyagok a megújuló forrásokból előállított energia felhasználásának támogatásáról szóló irányelvre irányuló javaslatban meghatározottnál az energiaelegy jelentősen nagyobb hányadát tegyék ki. Nem ért-e egyet a Tanács azzal, hogy a közlekedésben felhasznált üzemanyagok által az életciklusuk során kibocsátott, üvegházhatást okozó gázokra vonatkozó követelményt összhangba kell hozni a bioüzemanyagnak

(4)

HL L 350., 1998.12.28., 58. o.

19-06-2008

19-06-2008

HU


a megújuló forrásokból előállított energia felhasználása támogatásáról szóló irányelvre irányuló javaslatban meghatározott arányával? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. júniusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács előtt ismeretesek azok az égető kérdések, amelyekre a képviselő felhívta a figyelmet. A két irányelvről folyó viták azonban még mindig meglehetősen kezdeti szakaszban járnak. Pillanatnyilag a három intézmény még nem jutott megegyezésre a két célkitűzés megfelelő szintjét illetően. A Tanácsnak a további tárgyalások során kitűzött egyik célja, hogy biztosítsa a kölcsönösen elfogadott célértékek harmóniáját és arányosságát. Igen nehéz a két célkitűzést közvetlen kapcsolatba hozni. A megújúló energiaforrások tekintetében javasolt irányelv célkitűzése a közlekedésben felhasznált megújúló energia valamennyi típusára vonatkozik, nemcsak a bioüzemanyagok, hanem például a megújúló forrásokból nyert hidrogén és villamos energia is tárgya. Vonatkozik továbbá a közlekedés minden formájára, beleértve a légi és a tengeri szállítást. Az üzemanyag-minőségi irányelv célja azonban az, hogy a közúti járművek és a terepjáró mozgó járművek meghajtására alkalmazott üzemanyagokból származó üvegházhatást okozó gázok kibocsátása csökkenjen. A bioüzemanyagok használata egyike azon lehetőségeknek, amelyek segítségével az érintett iparágak csökkenthetik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Az egyéb lehetőségek közé tartozik a kutak melletti fáklyázás mértékének csökkentése és a finomítóüzemek hatékonyságának növelése. A bioüzemanyagok alkalmazásának lehetősége ezért azok elérhetőségétől, relatív költségétől és az üvegházhatású gázok kibocsátásán nyert megtakarításoktól függ. A három intézmény elviekben abban is megállapodott, hogy a bioüzemanyagoknak meg kell felelniük az előállítás következtében felmerülő lehetséges közvetlen negatív hatások csökkentésével kapcsolatos fenntartható kritériumoknak. E kritériumok összessége, amelyek még mindig vita tárgyát képezik, befolyással lesznek a bioüzemanyagok piaci elterjedésére is. * * * 12. kérdés, előterjesztette: Mairead McGuinness (H-0373/08) Tárgy: A jelenlegi helyzet Burmában Miként vélekedik a Tanács a jelenlegi burmai helyzetről? A kormányellenes tüntetések múlt év szeptemberi erőszakos elfojtása óta az ország még elzártabbá vált. Míg a miniszterek segítséget kértek a legutóbbi ciklon által előidézett válság kezeléséhez, a hatalmon lévő katonai junta mindeddig nem engedélyezte a segélyek bejutását az országba. A nemzetközi segélyszervezetek felszólították a burmai katonai kormányt, hogy enyhítse a katasztrófa kezelését megcélzó műveleteikre vonatkozó korlátozásokat. Egyetért-e azzal a Tanács, hogy a katasztrófának akár kedvező kimenetele is lehet a burmai lakosokra nézve, amennyiben a burmai kormány elfogadja a segítséget, és megnyitja az országot a külső segítségnyújtás előtt? 13. kérdés, előterjesztette: Brian Crowley (H-0415/08) Tárgy: A politikai helyzet Burmában Adna-e a Tanács aktualizált értékelést a jelenlegi politikai helyzetről Burmában? Összevont válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. júniusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Nargis nevű ciklon pusztítása utáni hetekben az EU a gyorssegély nyújtására összpontosított. Az Európai Bizottsággal szoros együttműködésben az elnökség 2008. május 14-én összehívta az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának (fejlesztés) rendkívüli ülését, amelyen megvitatták a burmai/mianmari

51

52

HU


humanitárius körülményeket. A Tanács következtetéseiben felszólította az ország hatóságait, hogy tegyék szabadon hozzáférhetővé Burma/Mianmar azon területeit, ahol a ciklon pusztítást végzett. Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának májusi ülésén a fejlesztési miniszterek ismét felhívást intéztek a burmai/mianmari hatóságokhoz, hogy váltsák valóra a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) és az ENSZ-nek a rangooni adományozói konferencián (2008. május 25.) tett ígéretüket arra vonatkozóan, hogy az érintett területeket elérhetővé teszik a humanitárius munkások és a humanitárius segély számára. A Tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy helyesebb volna kiemelt figyelmet fordítani a humanitárius kérdésekre, mivel így a katasztrófa több áldozata részesülne segítségben. A Tanács sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Daw Aung San Suu Kyi házi őrizetét május 27-én meghosszabbították, és ismét felszólít a politikai foglyok és őrizetbe vett személyek azonnali szabadon bocsátására. Az EU továbbá sajnálatának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a burmai/mianmari hatóságok az alkotmányos népszavazást május 10-én és 24-én a megfélemlítés általános légkörében vezényelték le, így annak eredményei nem tekinthetők hitelesnek. Az EU hiszi, hogy a többpárti választásokat, amelyeket a hatóságok 2010-re tűztek ki, a demokráciába való hitelt érdemlő átmenetet biztosító módon készítik elő és bonyolítják le. Csakis a politikailag érdekelt valamennyi féllel folytatott valódi párbeszéd segíthet a stabilitás és a jólét megteremtésében Burmában/Mianmarban. Az EU a jövőben is ebbe az irányba halad (ideértve az ENSZ fórumait), elsősorban azzal, hogy támogatást nyújt Ban Ki-Moon, az ENSZ főtitkára és Ibrahim Gambari különmegbízott további tevékenységeihez, illetve az EU különleges megbízottja, Fassin úr fellépésein keresztül, aki most tért vissza Délkelet-Ázsiából. Mindenesetre abban reménykedhetünk, hogy a nemzetközi segítségnyújtás pozitív tapasztalatai alapján az ország felismeri, hogy egy nyitottabb politika hasznos lehet. * * * 14. kérdés, előterjesztette: Marie Anne Isler Béguin (H-0375/08) Tárgy: A konfliktusok rendezése Maliban és Nigerben Maliban és Nigerben újraéledtek a lázadók és a hatóságok közötti fegyveres konfliktusok. A 2006. júliusi algíri megállapodás és az algériai és líbiai közvetítés ellenére Maliban fokozódott az erőszak. 2008. április 11-én meggyilkoltak két tuareg tisztviselőt és támadásokat intéztek laktanyák ellen, többek között 2008. május 21-én, aminek következtében civilek voltak kénytelenek a szomszédos országokba menekülni. Nigerben az erőszak hátterében a francia AREVA vállalat által folytatott urániumbányászatból származó jövedelem újraelosztása, és a vállalat műveleteinek az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása áll. Az Afrika és az Európai Unió közötti stratégiai partnerséggel (2007. december 6-án Lisszabonban aláírt megállapodás) kapcsolatban javasolja-e a Tanács, hogy közvetítés útján segítsék a két országban a konfliktusok rendezését? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. júniusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanácsot rendkívül aggasztja a folyamatosan romló helyzet Mali és Niger északi részén. Ez a helyzet valójában a részben a szárazság, az elsivatagosodás, az elégtelen fejlődés és a politikai iszlám beszivárgása — ami a Száhil öv egész területét érinti, Szomáliától Mauritániáig — által előidézett jelentős válság folytatódásának jele. A Tanács ezért arra törekszik, hogy hozzájárulhasson a válság rendezéséhez. Az európai haderő (EUFOR) bevetése Csádban (és a Közép-afrikai Köztársaságban) hozzájárul az egész Száhil öv stabilitásához is. Ha azonban a területi elhatárolás Csádban meghiúsul, az anarchia és az erőszak az egész Száhil övet fenyegetni fogja. Ezzel a kérdéssel, amely különösen Malit és Nigert érinti, a Tanács rendszeresen foglalkozik. Az ügyet nagy figyelemmel követi a főtitkár/főképviselő is: mind a mali elnököt, mind Niger miniszterelnökét fogadták Brüsszelben. A főtitkár/főképviselő Touré elnök beiktatásán is képviseltette magát. Küldöttje hosszasan

19-06-2008

19-06-2008

HU


tárgyalt a Száhil öv kérdéséről az ügyért felelős vezető beosztású személyekkel Maliban. Az algériai és líbiai — amely országok kulcsfontosságú szerepet játszanak a válság enyhítésére irányuló jelenlegi erőfeszítésekben — legfelsőbb hatóságokkal folytatott megbeszélések során a főtitkár/főképviselő rendszeresen felveti ezt a kérdést. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy valamennyi erőfeszítés a 2006. májusi algíri megállapodásokon alapszik. A főtitkár/főképviselő az ügyet az ECOWAS ügyvezető titkárával, Dr. Mohamed Ibn Chambas úrral is megvitatta, konkrétan a trojka és az említett szervezet nemrégiben tartott találkozóján, továbbá 2008. május 23-án a főtitkár/főképviselő közzétett egy nyilatkozatot a minap Abeibarában indított támadásról. * * * 15. kérdés, előterjesztette: Jacky Hénin (H-0378/08) Tárgy: Problémák a bankok EKB általi újra-finanszírozási rendszerében 2008. május 15-én a Luxemburgi Központi Bank elnöke azt nyilatkozta, hogy jelentősen romlott a kereskedelmi bankok által az EKB újra-finanszírozási szolgáltatásához nyújtott garanciák minősége. Ez azt sugallja, hogy az EKB és a pénzügyi válsággal érintett kereskedelmi bankok közötti kapcsolatok természetét illetően gyanú merült fel. Ezek a bankok alacsony minősítésű adósságot megtestesítő értékpapírokat bocsátanak ki, hogy azokat az EKB-nál jobb minőségű kincstári hitelre váltsák. Az ilyen kétes értékű értékpapírokon alapuló, hosszú távú újra-finanszírozási műveletek a bankok és az EKB között jelentősen megszaporodtak az utóbbi hónapokban, és az ügyek ilyetén állása joggal kelt nagyfokú zavart. Tekintettel arra, hogy az EKB nem hajlandó az üggyel kapcsolatban információt nyújtani, tájékoztatná-e a Tanács a Parlamentet a bankok EKB általi újra-finanszírozásának rendszerét érintő problémák valódi jellegéről és arról, hogy ezek milyen következményekkel járnak az Unióra nézve? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. júniusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 108. cikkével és a Központi Bankok Európai Rendszerének és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 7. cikkével összhangban a közösségi intézményeknek tiszteletben kell tartaniuk az Európai Központi Bank, a nemzeti központi bankok és a Központi Bankok Európai Rendszerének függetlenségét. A Tanács szándéka az, hogy betartsa ezt a kötelezettséget, így nem nyilatkozik ebben a kérdésben. * * * 16. kérdés, előterjesztette: Athanasios Pafilis (H-0390/08) Tárgy: Az antifasiszták ellen indított botrányos büntetőeljárások Észtországban Az antifasiszta emlékművek elleni 2006-os „hadviselést” követően az észt hatóságok most antifasiszták ellen indítottak bírósági tárgyalásokat, nevezetesen a „Szovjetunió Hőse” címmel kitüntetett 89 éves Arnold Meri és annak a társadalmi szervezetnek négy fiatal tagja ellen, amely 2006-ban ellenezte a Tallin központjában elhelyezett antifasiszta emlékmű eltávolítását. Az utóbbiak tiltakoztak az ellen, hogy letartóztatásuk után összeverték őket, míg a vád egyik tanúja a bíróságon beismerte, hogy eredeti vallomásaikat az észt biztonsági erők által velük szemben alkalmazott erőszakkal kényszerítették ki. Mi a véleménye a Tanácsnak az észt hatóságok ezen provokatív fellépéseiről, amelyek nincsenek tekintettel a történelemre? Mit szándékozik tenni a Tanács annak érdekében, hogy véget vessen e botrányos antikommunizmusnak és szovjetellenességnek, amely a nácik rehabilitálásához és az antifasiszták üldözéséhez vezet? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. júniusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

53

54

HU


A Tanács mindig is megerősítette, miként most is, hogy az emberi jogok mindennél előbbre valók; elkötelezett a megalázó és megkülönböztető bánásmód megelőzése és felszámolása mellett, és a jövőben is tartja magát ehhez az elkötelezettséghez. Azonban úgy ítéli meg, hogy azok az incidensek, amelyekről a képviselő beszél, a tagállamok hatáskörébe tartoznak. A Tanács nem avatkozhat be egy tagállam igazságügyi szervei által kezelt ügybe, és vizsgálatot sem folytathat a közrendnek a tagállam hatóságai általi fenntartásával kapcsolatban. Az elnökség úgy véli, hogy Észtország a kérdést a legszigorúbb emberi jogi normáknak megfelelően fogja rendezi. * * * 17. kérdés, előterjesztette: Leopold Józef Rutowicz (H-0398/08) Tárgy: Emelkedő energia- és üzemanyagárak Az EU piacain gyorsan emelkednek az energia- és üzemanyagárak. A villamosenergia- és üzemanyag-szolgáltató vállalatok ugyanakkor növelik nyereségeiket. Minden jel arra mutat, hogy a magasabb árak irányába mutató jelenlegi tendencia folytatódik. Milyen intézkedésekre került sor az árak emelkedésének megfékezése érdekében, amely különösen az EU kisebb jövedelmű polgárait és a kis- és középvállalkozásokat érinti? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. júniusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács nagyon is tisztában van az emelkedő energiaáraknak az európai polgárokra, és az európai gazdaságra gyakorolt kedvezőtlen hatásával; ez a kérdés a legutóbbi üléseken is felmerült. A Tanács már egy ideje támogatja az energiahatékonyság és az energiaellátás diverzifikációja terén folytatott aktív politikát, ami segítheti az energiaárak növekedésének lassulását, míg az energiaellátás különböző útjai az országok, régiók, szállítási útvonalak és az üzemanyagtípusok függvénye. 2003-ban a Tanács a Parlamenttel együtt elfogadta a közlekedési ágazatban a bioüzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdításáról szóló 2003/30/EK irányelvet; ez az irányelv kifejezetten meghatározza azon megújuló üzemanyagok minimális részarányának keretcéljait, amelyeket a tagállamoknak a meghatározott határidőkön belül piacaikon forgalomba kell hozniuk. A Tanács tájékoztat arról, hogy az Európai Tanács 2007. márciusi tavaszi ülésszakán elfogadták az „Energiapolitika Európáért” című cselekvési tervet. Ez a terv a megújúló forrásokból előállított energia 2020-ra kötelezően elérendő részarányát az EU teljes energiafogyasztásának 20 százalékában határozza meg. E célkitűzésekkel összhangban a Tanács jelenleg tanulmányozza a megújuló forrásokból előállított energia felhasználásának támogatásáról szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslatot, amely elfogadása esetén a fosszilis tüzelőanyagok használata visszaszorításához további megerősítését jelenti majd. Egy másik fontos cselekvési terület az energiahatékonyság, amit az Európai Tanács 2007. márciusi tavaszi ülésén szintén megerősített a nagyobb energiahatékonyságra való felhívása során — konkrétan 2020-ra 20 százalékos megtakarítást kell elérni az energiafogyasztás területén. Az érvényben lévő jogszabályok, mint például az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv, amelyet 2006-ban fogadottm el a Parlament és a Tanács, hozzájárulnak e célkitűzés eléréséhez. Mi több, azzal, hogy a globális szintű energia-hatékonyságot szorgalmazza, a Tanács aktívan támogatja az energiahatékonyság területén folytatott együttműködés nemzetközi platformjának létrejöttét. A Tanács hangsúlyozza, hogy javítani kell az olajpiacok átláthatóságát, támogatni kell a versenyt az energiapiacokon és erősíteni kell a párbeszédet az olajtermelő országokkal. A Tanács a 2005-ös manchesteri megállapodásra is felhívja a figyelmet, amelynek értelmében kerülni kell minden olyan adóügyi megfontolással kapcsolatos és politikai beavatkozást, amely torzítja a versenyt, mivel ez meggátolná a gazdasági szereplők megfelelő alkalmazkodását. A magasabb olajáraknak a társadalom szegényebb rétegeit érintő következményeit enyhítő intézkedéseknek rövid távúnak és célzottnak kell lenniük, és nem torzíthatják a versenyt.

19-06-2008

19-06-2008

HU


* * * 18. kérdés, előterjesztette: Pedro Guerreiro (H-0405/08) Tárgy: Az Egyesült Államokban fogva tartott öt kubai állampolgár helyzete – a miami ötök A Tanács Antonio Guerrero, Fernando González, Gerardo Hernández, Ramón Labañino és René González — öt kubai hazafi, akik országukat akarták megvédeni az egyesült államokbeli központú szervezetek által Miamiból szított és szervezett terrorista cselekményekkel szemben — helyzetével kapcsolatban adott válaszát (H-0132/08)(5) tekintve tisztázásra szorul, hogy az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja nyilatkozott-e valaha is abban a kérdésben, hogy az USA-ban bebörtönzött öt kubai hazafi hozzátartozói vízumot kapjanak. Az Egyesült Államok hatóságainak obstrukcionizmusa és a hozzátartozók vízumkérelmének az elmúlt két évben történő szisztematikus elutasítása miatt a vízumok megszerzése tovább tart: a szükséges várakozási idő átlagosan egy évre emelkedett és akár két évig is eltarthat, mint Elizabeth Palmeiro, Ramón Labañino felesége esetében, akit 2006 júniusa óta nem látogatott családtag. Antonio Guerrero hozzátartozói általi látogatását több mint 17 hónapja nem engedélyezik, és Fernando Gonzálezt sem látogatja senki több mint egy éve. Az Egyesült Államok hatóságai fellépéseinek eredményeként Adriana Pérez 1998. szeptember 12. óta nem látogathatta meg férjét, Gerardo Hernándezt, és Olga Salaneuva férjét, René Gonzálezt ugyanezen okokból nem láthatta 2000 augusztusa óta. Mit tesz a Tanács annak érdekében, hogy biztosítsa, az USA börtöneiben fogva tartott öt kubai hazafi legalapvetőbb emberi jogait tiszteletben tartsák, ideértve a jogot arra, hogy családtagjaik látogathassák őket? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. júniusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács tudatában van annak, hogy az USA hatóságai nem engedélyezik, hogy a családtagok és egyéb személyek érintkezésbe lépjenek az ugyanezen hatóságok által elítélt öt kubai állampolgárral. Az E-6094/07 számú írásbeli választ igénylő kérdésre adott válaszában a Tanács már kifejezte sajnálatát azzal kapcsolatban, hogy még az Európai Parlament képviselőinek sem sikerült engedélyt kapniuk a kubaiak meglátogatására. A kihirdetett ítélet belső ügy, az USA bíróságainak hatáskörébe tartozik. Az egy adott országba való belépésre feljogosító vízum megadásával kapcsolatos döntések szintén az adott ország belső hatáskörébe tartoznak. A Tanács ezért nem rendelkezik illetékességgel arra, hogy az ügyben nyilatkozatot tegyen. A Tanács mindezek ellenére hangsúlyozni kívánja, hogy semmilyen olyan esetet nem helyesel, ahol az emberi jogokat és az emberek iránti tiszteletet nem garantálják a kellő mértékben. * * * 19. kérdés, előterjesztette: Ryszard Czarnecki (H-0410/08) Tárgy: A macedóniai helyzet Miként vélekedik a Tanács a macedóniai helyzetről, ahol a vasárnapi választásokat erőszak, gyilkosságok és zavargások kísérték? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. júniusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. 2008. június 16-án, hétfőn elfogadott határozatában a Tanács elítélte az erőszakos cselekményeket és a június 1-jei választásokhoz kapcsolódó, az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodája (ODIHR) által feltárt egyéb súlyos hiányosságokat. Felszólította a hatóságokat, hogy vizsgáljanak ki minden (5)

2008.03.12-én adott írásbeli válasz.

55

56

HU


jelentett incidenst és tegyenek megfelelő lépéseket az ODIHR/EBESZ ajánlásaival összhangban. Ezzel összefüggésben üdvözölte a hatóságok elkötelezettségét, miszerint a kérdéssel haladéktalanul foglalkoznak és minden olyan területen, ahol szabálytalanságokra került sort, új szavazásokat tartanak. Az elnökség felhívja a figyelmet az ODIHR/EBESZ előző értékelésében tett észrevételekre, amely egyértelművé teszi, hogy az ismételt szavazások során kiemelkedő biztonsági intézkedésekről gondoskodtak, ami lehetővé tette a szavazók többsége számára, hogy szavazataikat szabadon leadják, ugyanakkor az állami intézmények által a sikeres ismételt választások biztosítása érdekében tett erőfeszítések ellenére az előkészületek során és a választások napján, június 15-én folyamatos feszültség és esetenként megfélemlítés volt megfigyelhető. A Tanács várakozásai szerint az új parlament és a kormány hamarosan feláll, és tartós előrelépést sikerül majd elérnie a reformok terén. A Tanács valamennyi politikai pártot is felszólította, hogy támogassa az építő jellegű és minden érdekelt félre kiterjedő párbeszédet és vegyen részt az ilyen párbeszédben, valamint hajtsák végre a csatlakozási partnerségben meghatározott prioritásokat. Végezetül a Tanács kijelentette, hogy az Európai Unió szilárd elkötelezettje marad a Nyugat-Balkán európai integrációjának, és arra ösztönzi a térség országait, hogy teljesítsék a szükséges feltételeket. * * * 20. kérdés, előterjesztette: Eoin Ryan (H-0413/08) Tárgy: Közös álláspont a gazdasági partnerségi megállapodásokról Tekintettel az egy ideje a gazdasági partnerségi megállapodásokat övező heves vitákra és jelentős viszályokra, illetve nézetkülönbségekre, meg tudná mondani a Tanács, hogy mi a jelenlegi helyzet, és hogy az EU és az AKCS-országok közelebb jutottak-e a gazdasági partnerségi megállapodásokról kialakított közös állásponthoz? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. júniusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács által 2002. júniusban elfogadott irányelveknek megfelelően az EU részéről a Bizottság felel a gazdasági partnerségi megállapodásokról folytatott tárgyalásokért. A Bizottság a Tanács által az ezen irányelvek — amelyeket a Tanács bármikor módosíthat — értelmében kijelölt különbizottsággal tartott konzultációt követően folytat tárgyalásokat. A tárgyalások regionális szinten folyamatosan haladnak előre, míg céljuk a gazdasági partnerségi megállapodások lehető leghamarabbi megkötése az elfogadott időkereteken belül, a különböző ágazatok bevonásával. A gazdasági partnerségi megállapodások tárgyalási folyamata a Tanács munkájának egyik legfontosabb része. 2008. május 27-i ülésén az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa (GAERC) elfogadott egy új határozatcsomagot a gazdasági partnerségi megállapodásokról. A Tanács ismételten kiemelte az ilyen megállapodások fejlődésorientált jellegét. A Tanács üdvözli a CARIFORUM térségével parafált átfogó gazdasági partnerségi megállapodást, amelyet 2008. július 23-án Barbadoson írnak alá, és amely véleménye szerint a regionális integráció folyamataiban támogató szerepet tölt be a térségben. Ami a többi régiót illeti, a Tanács úgy találja, hogy az átmeneti megállapodások parafálásával elkerülhető volt a piaci folyamatokban bekövetkező zavarok veszélye, ami rendkívül fontos. Most az átmeneti megállapodásokat kell aláírni és tájékoztatni kell a WTO-t erről. Az átmeneti megállapodások azonban csak az első lépésnek tekinthetők, mivel csakis az átfogó regionális gazdasági partnerségi megállapodások tehetik lehetővé az érintett térségek teljes fejlődési potenciáljának megvalósítását. Határozatában a Tanács elégedetten nyugtázta, hogy 2008-ban a további tárgyalások kezdetén a felek hangsúlyozták közös óhajukat arra vonatkozóan, hogy folytassák az átfogó regionális gazdasági partnerségi megállapodások megkötésére irányuló tárgyalásokat. A Tanács határozottan támogatja ezeket a közös erőfeszítéseket, és ismeretesek előtte az AKCS-béli partnerek által kifejezésre juttatott fenntartások, továbbá kéri, hogy a megoldatlan kérdések mérlegelése során mutassanak rugalmasságot, mind azok lényegét, mind az átmeneti vagy végleges gazdasági partnerségi megállapodások elfogadásának tényleges folyamatát tekintve, az egész WTO szintjén összeegyeztethető aszimmetriákkal együtt. A Tanács úgy véli, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások központi és pozitív szerepet játszhatnak az AKCS-országok térségi integrációjában, és hogy azoknak a regionális együttműködés meglévő folyamataira

19-06-2008

19-06-2008

HU


kell épülniük. A Tanács készen áll arra is, hogy kereskedelmi támogatással segítse a térségi integrációt és a gazdasági partnerségi megállapodásokat, rámutat azonban arra, hogy a kereskedelmi támogatás nem függ egy gazdasági partnerségi megállapodás vagy átmeneti megállapodás aláírásától. A Tanács hangsúlyozza a gazdasági partnerségi megállapodásokról az AKCS-beli régiókkal folytatott jelenlegi politikai párbeszéd fontosságát a cotonou-i megállapodás szerinti partnerség szellemének megerősítése érdekében, és továbbra is figyelemmel követi a folyamatot az EU részéről. * * * 21. kérdés, előterjesztette: Liam Aylward (H-0417/08) Tárgy: A növényvédő szerek tudományos, kockázatalapú elemzése Tekintettel arra, hogy világszerte növekednek az élelmiszerárak, hogy ez visszahat az EU polgáraira és a fejlődő országokra, és hogy továbbra is több élelmiszert kell előállítanunk, tájékoztatna-e a Tanács a peszticidcsomaggal (növényvédő szerek) kapcsolatban arról, hogy hol tartanak a Tanács által egy kompromisszumos tanácsi javaslat érdekében folytatott tárgyalások, és hogy sikerrel jár-e egy tudományosabb, kockázatalapú megközelítés mint kívánatosabb megoldás? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. júniusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A peszticidcsomag több jogalkotási javaslatból áll. A javasolt, a peszticidek fenntartható használatát szolgáló közösségi fellépés keretét megadó irányelvvel kapcsolatban 2008. május 19-i ülésén a Tanács elfogadott egy közös álláspontot. Ezt az álláspontot közölni fogja az Európai Parlamenttel szeptemberben. A növényvédő szerek piaci forgalomba hozatalát és a növényvédő szerek statisztikai adatainak szabályozását illetően 2008. június 23-i és 24-i ülésén a Mezőgazdasági és Halászati Tanács politikai megegyezésre próbált jutni a két javaslattal kapcsolatban. Amint a közös álláspontot a jogász-nyelvészek végleges formába öntik, a Tanács elfogad egy közös álláspontot, amelyről szeptemberben tájékoztatja intézményüket. A peszticidekre vonatkozó jogszabályok tanulmányozása során a Tanács két megközelítés hatásait vette alaposan szemügyre. A Tanács következetesen törekszik az emberek egészségének és a környezet megfelelő védelme és az európai mezőgazdasági termelés védelme közötti egyensúlyra. A Tanácsot örömmel tölti el, hogy a tárgyalások részeként az intézményeink közötti második olvasat során ezeket a kérdéseket együtt tanulmányozhatjuk. * * * 22. kérdés, előterjesztette: Seán Ó Neachtain (H-0419/08) Tárgy: A kutatási és innovációs keretek regionális fejlesztése Meg tudja mondani a Tanács, hogy milyen konkrét intézkedésekre kerül sor a kutatási és innovációs keretek regionális fejlesztésének — különösen a nagy városi központoktól távol — ösztönzése érdekében, ami a lisszaboni stratégiával összhangban lehetővé teszi majd a kiegyensúlyozott regionális növekedést és munkahelyteremtést, ahogy azt az idén márciusban a Tanács megvitatta? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. júniusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. Minden valószínűség szerint tisztában vannak azzal, hogy az elmúlt években a kutatási és innovációs keret regionális szintű fejlesztésének támogatása az EU kutatási és innovációs politikájának egyik fő kiemelt feladata volt. Ami a kutatáspolitikát illeti, a hetedik kutatási és technológiafejlesztési európai keretprogram

57

58

HU


(2007–2013) számos igen hatékony eszközt és speciális programot (különösen az „Együttműködés”, a „Kapacitások” és az „Emberek” programok) foglal magában. Az új, „a tudás régiói” elnevezésű kezdeményezés szintén megerősíti az európai régiók kutatási potenciálját, elsősorban azzal, hogy Európa-szerte előmozdítja és támogatja a regionális, kutatásorientált klaszterek fejlesztését és összehozza az egyetemeket, kutatási központokat, vállalatokat és regionális hatóságokat. Meg kell említenünk öt közös technológiai kezdeményezést is, a 169. cikk szerinti kezdeményezéseket és az ERANET rendszeréhez kapcsolódó kezdeményezéseket. Ezenfelül az innováció hatékony támogatását és a technológiák bevezetését regionális szinten a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) biztosítja. Ez elsősorban a kis- és középvállalkozásokat célozza meg, tehát tulajdonképp a regionális innováció és fejlesztés húzza a legnagyobb közvetlen hasznot a programból. A Tanács szlovén elnöksége is támogatta az európai regionális innovatív klaszterekről 2008 januárjában megrendezett stockholmi konferenciát. A Régiók Bizottságával közvetlen partnerségben a Tanács elkötelezte magát egy kézikönyv elkészítése mellett, amely a kutatásban és innovációban érdekelteket célozza meg, és amely információkat tartalmazna arra vonatkozóan, hogy hogyan aknázzuk ki a meglévő közösségi források, többek között a strukturális alapok nyújtotta finanszírozási lehetőségeket; az Európai Bizottság várhatóan az idén nyáron kiadja a kézikönyvet. Ezzel kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet a strukturális alapok műveleteinek rendkívül fontos átirányítására is, ami igen ígéretesnek tűnik; azokat összhangba kell hozni a lisszaboni stratégia versenyképességi, innovációs, növekedési és munkahely-teremtési céljaival. A regionális fejlesztést és prosperitást a Bizottság vezető piacra vonatkozó kezdeményezésének is támogatnia kell. A kérdéses kezdeményezés elveit a Versenypolitikai Tanács megerősítette 2008. május 29-i és 30-i ülésén. A fent említett lisszaboni célkitűzések regionális szintű végrehajtását várhatóan a 2007–2013-as időszak pénzügyi keretének jövőbeni félidős értékelése is felgyorsítja. * * * 23. kérdés, előterjesztette: Georgios Toussas (H-0422/08) Tárgy: A fegyveres aktivisták további üldözése a kolumbiai kormány által A kolumbiai kormány „terrorista kapcsolatok” koholt vádja alapján zaklatja Wilson Borja, Gloria Ines Ramirez és Almikar Figueroa parlamenti képviselőket, Piedad Cordoba szenátort, aki a legfőbb közvetítő a FARC (Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői) felé, a venezuelai elnököt és számos külföldi kormány elnökét, Alvaro Leyva korábbi minisztert, Maria Augusta Callét, az ecuadori alkotmányozó gyűlés tagját, Lazaro Vivaros, William Parra, Ivan Larea újságírókat, a kiemelkedő akadémikust, James Jones-t, Lilliana Patricia Obando szociológust és Carlo Lozanót, a „Vos” nevű hírlap igazgatóját. Az elnök 2008. május 19-i nyilatkozata figyelmen kívül hagyja a kolumbiai kormány felelősségét a folyamatos öldöklésekért és arra buzdítja a kormányt, hogy folytassa az erőszak elleni küzdelmet, míg ezzel egyidőben bátorítást ad a megfélemlítéshez és a további üldözéshez. Elítéli-e a Tanács a kolumbiai kormány lépéseit, amely a kolumbiai embereket kiemelkedő politikai és társadalmi személyiségek üldözésével próbálja terrorizálni? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. júniusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. Habár az EU következetesen helyteleníti az emberi jogok elnyomását és a terrorista tevékenységeket Kolumbiában, függetlenül azok okozójától, a Tanács elismeri a kolumbiai kormány által rendkívül nehéz körülmények között a béke és az igazságszolgáltatás helyreállítása érdekében tett fokozott erőfeszítéseket. Az EU, amely arra bátorította a kormányt, hogy folytassa ezeket az erőfeszítéseket, együttműködésével e folyamat számos aspektusához hozzájárult. A Tanács felszólít minden résztvevőt, hogy konstruktív hozzáállást tanúsítson, csökkentse a feszültséget és támogassa az igazságszolgáltatás és a béke folyamatát, ami a hétköznapi emberek javát szolgálja.

19-06-2008

19-06-2008

HU


* * * 24. kérdés, előterjesztette: Laima Liucija Andrikienė (H-0423/08) Tárgy: Litvánia energiaellátásának biztonsága Az EU energiabiztonsága az EU politikai menetrendjének első helyén szerepel. A folyamatos energiaellátás (pl. villamosenergia) biztosítása érdekében Litvánia az ország új atomerőművének felépüléséig az Ignalina atomerőmű működésének meghosszabbítására törekszik. Az energiabiztonsági kérdéseket, az éghajlatváltozás kihívásait, a világgazdasági helyzetet, az emelkedő energiaárakat, az energiaellátás 2009 utáni potenciális litvániai akadozását és Litvániának az Ignalina atomerőmű — csupán néhány évnyi halasztást igénylő — bezárására tett, régóta fennálló kötelezettségvállalását figyelembe véve támogatja-e a Tanács Litvániát a nehézségek leküzdésében, amelyek már 2004 után jelentkeztek, amikor Litvánia csatlakozott az EU-hoz? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. júniusi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács nagyon is tisztában van a képviselő kérdésében vázolt lehetséges nehézségekkel, amelyek Litvániának a 2003-as csatlakozási okmány alapján az Ignalina atomerőmű 2. reaktorának (az utolsó működő reaktor) legkésőbb 2009. december 31-ig történő bezárására majd a kérdéses reaktor leszerelésére tett kötelezettségvállalásából erednek. A csatlakozási okmány vonatkozó 4. jegyzőkönyve szerint a litvániai Ignalina atomerőművel kapcsolatban vállalt kötelezettségekre vonatkozóan a Tanács tájékoztat arról, hogy minden tagállam vállalt kötelezettségeket; az ilyen kötelezettségek bárminemű megváltoztatása, mint például az Ignalina atomerőmű működésének a képviselő által említett többéves meghosszabbítása, a csatlakozási okmány és különösen annak 7. cikke szerinti eljárásnak megfelelő módosítást tenne szükségessé. A Tanács szeretné felhívni a képviselő figyelmét a 4. jegyzőkönyv 4. cikkére, amely kimondja, hogy 2012. december 31-ig különleges esetben, „ha Litvániában az energiaellátásban zavar keletkezik”, Litvánia kérheti a csatlakozási okmány 37. cikkében említett általános védzáradék alkalmazását. Hangsúlyozni kell, hogy a fent említett 4. cikket „az 1. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül” kell alkalmazni, amely cikk meghatározza a bezárás idejét. A Tanács tisztában van azzal, hogy számos különböző intézkedésre lesz szükség az Ignalina atomerőmű bezárásával járó lehetséges következmények korlátozása és kiküszöbölése érdekében. Az intézkedések kiterjednek, de nem korlátozódnak új termelési kapacitások és a Litvánia és más tagállamok közötti, villamosenergiát szállító távolsági vezetékek kiépítésére, és az energiahatékonyság és a megújúló energiaforrások felhasználásának javítására. Amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy javaslatokat nyújt be ilyen intézkedésekre, a Tanács kellő figyelmet fordít majd ezekre a javaslatokra. * * *

A BIZOTTSÁGHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK 33. kérdés, előterjesztette: Dimitrios Papadimoulis (H-0354/08) Tárgy: Az UNFCCC határozata az üvegházhatást okozó gázok nem megfelelő görögországi nyilvántartási rendszerével kapcsolatban A közösségi és a nemzetközi környezetvédelmi jog Görögország általi megsértésének egyik legfontosabb momentuma a Kyotói Egyezmény végrehajtásának elmulasztása. 2008. április 17-i határozatában az ENSZ illetékes bizottsága, az UNFCCC (az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményével foglalkozó bizottság) nem megfelelőnek minősítette az üvegházhatást okozó gázok görög nyilvántartási rendszerét, és eltiltotta az országot a jegyzőkönyv szerinti kereskedelmi mechanizmusban való részvételtől.

59

60

HU


Mit gondol a Bizottság, Görögország kilépése a kyotoi rendszerből jár-e következményekkel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek teljes kereskedelmi rendszerére az EU-ban? Milyen további lépéseket tesz a Bizottság? Indít-e eljárást Görögország ellen az Európai Közösségek Bíróságánál? Válasz Az, hogy Görögország számára nem teszik lehetővé a kyotoi mechanizmusok igénybevételét mindaddig, amíg vissza nem szerzi jogosultságát, jelenleg nincs hatással az Európai Közösség egészére. Görögország további nem-megfelelése azonban veszélyeztetheti a Közösség megfelelését, amennyiben az kihat arra, hogy az Egyesült Nemzeteknek a Közösség egészére vonatkozó, megbízható összesített adatokat szolgáltathasson. Az Európai Bizottság már elindította a jogsértési eljárást Görögország ellen, amiért az nem hozta létre megfelelően nemzeti rendszerét. Amint bizonyítható az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezményével (UNFCCC) foglalkozó bizottság számára, hogy Görögország nemzeti rendszere teljes mértékben működőképes, a jogsértési eljárást le lehet zárni. * * * 35. kérdés, előterjesztette: Sarah Ludford (H-0366/08) Tárgy: A levegő minősége 2003-ban az NO2 átlagos óránkénti középértéke a londoni Heathrow-i repülőtérhez közeli Heathrow LHR2 mérőállomáson 59 ug/m3 értéket mutatott. Ez majdnem 50%-kal magasabb a jelenlegi célértéknél. Az eddig feljegyzett legmagasabb középérték ezen az állomáson (egy 15 perces időtartam alatt) 224 ug/m3 volt, ami 570%-kal meghaladja az EU célértékeit. Tekintettel ezekre a szennyezettségi szintekre, milyen lépéseket tesz a Bizottság, hogy tájékoztassa az Egyesült Királyság kormányát arról, hogy annak érdekében, hogy elejét vegyük a környezeti levegő minőségéről szóló új irányelv szerinti, jogilag kötelező célértékek meghiúsulásának, a Heathrow-i repülőtéren nem szabadna egy harmadik kifutópályát építeni? Ezen kívül hajlandó-e találkozni a Bizottság a londoni önkormányzatok 2M csoportjának — amely 19 önkormányzatot és több mint 4 millió londoni lakost képvisel — vezetőivel, hogy megvitassa azt a hatást, amelyet a harmadik kifutópálya megépítése gyakorolna a levegőminőségi célértékek elérésére irányuló törekvésekre? Válasz A Bizottság kitüntetett figyelemmel követi a Heathrow-i repülőtér kibővítését és annak környezeti hatásait. Az Egyesült Királyság illetékes hatóságai véglegesítették a projekt környezeti hatásainak vizsgálatát, és a lakossági konzultációkat 2008 februárjában lezárták. A Bizottság is kapott aktualizált levegőminőségi adatokat, amelyek szintén megerősítik a határértékek túllépését a londoni régióban. Az Európai Unió (EU) jogszabályai szerint az Egyesült Királyság hatóságainak feladata, hogy értékeljék az egyes infrastrukturális projektek hatását és biztosítsák, hogy minden vonatkozó környezeti előírást betartsanak a projekt végrehajtása előtt, alatt és után. A Bizottság nyomon követi a vonatkozó közösségi jogszabályok rendelkezéseinek az Egyesült Királyság általi végrehajtását. „A Heathrow-i repülőtér fenntartható fejlesztésének projektje”(6) tartalmazza az Egyesült Királyság kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy a harmadik kifutópálya megépítését csak lakossági konzultációk után és „a szigorú levegőminőségi és zajkibocsátási feltételek teljesülése” esetén veszik fontolóra. A rendelkezésre álló információk alapján a környezeti hatások vizsgálata megfelelt a környezeti hatások vizsgálatáról szóló 85/337/EGK irányelv(7) rendelkezéseinek, és a lakossági konzultáció a kívánalmaknak

(6)

http://www.dft.gov.uk/pgr/aviation/environmentalissues/heathrow/

(7)

A 97/11/EK irányelvvel módosított (HL L 73., 1997.03.14., 5-15. o.) 85/337/EK irányelv, HL L 175., 1985.07.05., 40-48. o.

19-06-2008

19-06-2008

HU


megfelelően zajlott. A stratégiai környezeti vizsgálatról szóló 2001/42/EK irányelv(8) alkalmazására nem került sor, mivel a folyamat még azt megelőzően megkezdődött, hogy ezt alkalmazni kellett volna. A hatásvizsgálat modelleredményei többek között kifejezetten előrejelezték a nitrogén-dioxid éves határértékének túllépését, még 2015-öt követően is. Ez öt évvel haladja meg a megvalósítás időpontját, és későbbre esik a maximálisan megengedett halasztás időtartamán, amelyet az új levegőminőségi irányelv(9) feltételesen megenged. Ez aggodalomra ad okot. Az Egyesült Királyság azonban bevezethet további szennyezéscsökkentési intézkedéseket, amelyekkel kompenzálhatja a megnövekedett környezeti terhelést. A Heathrow-i repülőtér lehetséges kibővítéséből eredő légszennyezést figyelembe kell venni Nagy-London levegőminőségi tervének frissített változatában. A tervben a választott szennyezéscsökkentési intézkedések meghatározásával be kell mutatni, hogy hogyan kívánják elérni a határértékeket a megvalósítás időpontjáig. Összefoglalásképp, a Bizottság tisztában van azokkal a jelentős környezeti terhelésekkel, különösen a zajés légszennyezés területén, amelyeket az Európa-szerte megnövekedett légi forgalom eredményez. Ezért érdeklődéssel figyeli az EU legnagyobb repülőterén zajló fejleményeket és nyomon követi a közösségi jogszabályok vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtását. A határértékek elérésére kitűzött időpontokat követően a Bizottság szükség esetén érvényre juttatja ezen előírások betartását. A repülőtér fejlesztésével kapcsolatos konkrét döntések, mint például a harmadik kifutópálya megépítése, nemzeti hatáskörbe tartoznak. A Bizottság megerősíti, hogy hajlandó tovább tárgyalni ezekről a kérdésekről az európai parlamenti képviselőkkel és az érdekelt csoportokkal. * * * 36. kérdés, előterjesztette: Vittorio Prodi (H-0371/08) Tárgy: A biocid termékekre vonatkozó jogszabályok – felülvizsgálati program és állatokon végzett kísérletek Az EK biocid termékekre vonatkozó jogszabályai a felülvizsgálati programban részt vevőktől megkövetelik, hogy „minden ésszerű lépést” megtegyenek annak érdekében, hogy elkerüljék az állatokon végzett kísérletek megismétlését, és hogy a referens tagállam számára felülvizsgálat céljából benyújtandó dossziéban feljegyezzék ezeket a lépéseket. Hogyan biztosítják a referens tagállamok és a Bizottság, hogy a biocid termékek felülvizsgálatában részt vevők megtegyék ezeket az ésszerű, megegyezésre irányuló lépéseket? Helytállóak-e azok az információim, miszerint az ésszerű, megegyezésre irányuló lépésektől eltekintve a résztvevők dossziéit a referens tagállamok hiánytalannak találták? Kétségbe vonta-e valaha a Bizottság — amely az EK-jogszabályok tagállamok általi helyes végrehajtásának biztosításáért vállalja a végső felelősséget — a referens tagállamok azon megállapítását, hogy az ésszerű, megegyezésre irányuló lépésekre sor került? Ha igen, mi történt azt követően? Válasz A biocid termékekről szóló 98/8/EK irányelv(10) 13. cikke előírja a biocid termék engedélyezését kérő számára, hogy minden ésszerű lépést megtegyen, hogy megegyezésre jusson az adatok megosztásáról a hasonló termékekre kiadott korábbi engedélyek birtokosaival. A biocid termékekben alkalmazott hatóanyagok 10 éves felülvizsgálati programjáról szóló 1451/2007/EK bizottsági rendelet(11) szintén megköveteli, hogy a felülvizsgálati programban részt vevők minden ésszerű lépést megtegyenek a közös dosszié benyújtásáért. Ellenkező esetben a dossziéban ismertetni kell, hogy

(8)

HL L 197., 2001.07.21., 30-37. o.

(9)

A környezeti levegő minőségéről és a „Tisztább levegőt Európának” elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, HL L 152., 2008.06.11., 1. o.

(10)

HL L 123., 1998.04.24., 1-63. o.

(11)

HL L 325., 2007.12.11., 3–65. o.

61

62

HU


miért nem volt lehetséges az együttműködés. A hatóanyagok tekintetében referensként kijelölt tagállamok felelősek e kötelezettség betartásának ellenőrzéséért. Meg kell jegyezni, hogy míg az irányelv ellenzi az állatokon végzett kísérletek ismétlését, az adatok megosztásának kötelezővé tételéig azonban nem megy el. Ezen oknál fogva a hatóanyag értékeléséért felelős tagállamnak minden esetben értékelnie kell, hogy mi számít „ésszerű lépésnek”, és hogy ezekre sor került-e vagy sem. A Bizottságnak nincs tudomása olyan esetről, ahol a referens tagállam hiánytalannak minősített volna egy dossziét anélkül, hogy adott esetben meggyőződött volna arról, hogy tettek-e lépéseket az adatok megosztása érdekében. A Bizottság azonban tud egy olyan esetről, ahol egy vállalat több hiányos dossziét nyújtott be (hiányoztak a gerinces állatokon végzett vizsgálatok) ugyanazokon a határidőkön belül, mint az értesített résztvevők a kérdéses hatóanyagokra vonatkozóan, és további időt kért, hogy megegyezésre jusson az értesített résztvevőkkel annak érdekében, hogy az általuk végzett állatkísérletekre hivatkozhasson. Ezt eredetileg elutasították azon az alapon, hogy az általuk védelmezett hatóanyagok kémiailag nem voltak azonosak a vállalat által bejenteni kívánt hatóanyaggal. Ezt az állítást a vállalat kifogásolta, majd a referens tagállam megfelelően kivizsgálta; és úgy tűnik, hogy az nem helytálló. A vállalat által eddig benyújott dossziék egyikét sem utasították vissza azért, mert hiányos lett volna. Az értesített résztvevők eközben megállapodtak, hogy tárgyalnak az egyik hatóanyaggal kapcsolatos adatok megosztásáról, a többi vonatkozásában azonban jogi érveket hoztak fel az adatok megosztása ellen. A Bizottság azóta több találkozót szervezett, számos levelet küldött és a helyzet tisztázása érdekében konzultációt folytat valamennyi érintett féllel. * * * 37. kérdés, előterjesztette: Justas Vincas Paleckis (H-0383/08) Tárgy: Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási kvótái Egyetlen atomerőművének bezárását követően Litvánia számos más EU-tagállamhoz hasonlóan kénytelen lesz a villamosenergia-termelés egyéb, a környezetre károsabb formáira hagyatkozni, úgymint a szilárd tüzelőanyagok (például a szén és az olaj) vagy a földgáz, amelyek piaci ára jelentősen megnövekedett. Bizonyos előrejelzések szerint 2010-ben Litvániában az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása pusztán ebből adódóan az éves öt millióról hét millió tonnára fog emelkedni, míg a villamosenergia-árak a 2008-as árakhoz képest a duplájára emelkednek. Mi több, 20–30%-os áremelkedéssel kell számolni a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszere miatt. Litvánia sajnálatos módon az energia tekintetében az EU-n belül elszigetelt marad és teljes mértékben a hazai termeléstől vagy az Oroszországból importált villamos energiától függ. Az energiaellátással kapcsolatos rendkívüli helyzetre és annak társadalmi-gazdasági hatására való tekintettel Litvánia egy kompenzációs mechanizmus – azaz átmeneti eltérés – alkalmazását kéri a Bizottságtól erőművei – amelyekkel biztosítania kell a jelenleg az atomenergia segítségével előállított villamos energia termelését (évi 4,5 millió tonna CO2) – számára az üvegházhatást okozó gázok szabad és ingyenes kibocsátási kvótájának formájában, amíg az új atomerőmű felépül. Hogyan kívánja megoldani a Bizottság azokat a problémákat, amelyekkel Litvánia és más tagállamok az energiaellátás területén fennálló rendkívüli helyzet következtében szembesülnek? Milyen kompenzációs mechanizmus bevezetését tervezi a Bizottság az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási kvótáinak elosztásával kapcsolatban? Válasz A jól működő és versenyképes villamosenergia-piac által szabadon meghatározott villamosenergia-árak elengedhetetlenek mind az éghajlatváltozás elleni küzdelem, mind az energiaellátás biztonsága szempontjából. Az Európai Unió (EU) kibocsátáskereskedelmi rendszere ebből a megfontolásból a szén-dioxid (CO2) kibocsátás költségeit beépítette a villamosenergia-árakba. Az EU kibocsátáskereskedelme azonban nem áll összefüggésben a litván enerigapiac liberalizációjával, amely a magasabb villamosenergia-árak legfőbb kiváltó oka. A Bizottság tudatában van annak, hogy az emelkedő villamosenergia-árak szociális nehézségekkel járhatnak. Ezért az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének módosítására tett javaslata lehetővé teszi, hogy a kibocsátási egységek elárverezéséből származó bevételt az alacsonyabb és a középjövedelmű háztartások szociális

19-06-2008

19-06-2008

HU


problémáinak kezelésére fordítsák. Az árverezési jogok elosztásával Litvánia jelentős bevételre tehet szert, amelyet erre a célra fordíthat. Érdemes még megemlíteni, hogy az általános gazdasági szempontok alapján Litvánia várhatóan profitál a Bizottság által javasolt éghajlat-változási és energiacsomag végrehajtásából, konkrétan az árverezési jogok újraelosztásával. Ez kellő mozgásteret nyújt Litvániának a lehetséges szociális hatások kezelésére. A Bizottság szeretné hangsúlyozni, hogy az Ignalina atomerőmű bezárása más kérdés. A bezárással kapcsolatos rendelkezéseket a tíz új tagállam, köztük Litvánia csatlakozási okmányának 4. jegyzőkönyve tartalmazza. A Tanács és a Bizottság elismerte, hogy Litvánia segítségre szorul az Ignalina leszerelésében, és a bezárás következtében elveszített termelési kapacitás pótlását szolgáló alternatív energiaforrások biztosításában. 2006-ban a vonatkozó jogi keretet 2013-ig meghosszabbították, ami további 837 millió eurót tesz e célra elérhetővé a közösségi költségvetésből, ami hozzáadódik a 2004 és 2006 közötti időszakra nyújtott 285 millió euróhoz. Az Ignalina atomerőmű bezárását az EU ETS (kibocsátás-kereskedelmi rendszer) 2008-tól 2012-ig tartó 2. kereskedelmi időszakára vonatkozó litván Nemzeti Kiosztási Tervről hozott határozat szintén teljes körűen figyelembe vette: Litvániának a 2005-ös igazolt kibocsátásához képest egyharmaddal több egységet ítéltek, hogy ellentételezzék az Ignalina bezárását. * * * 38. kérdés, előterjesztette: Monica Frassoni (H-0391/08) Tárgy: A 2008. május 23-i 90. számú törvényrendelet (a hulladékokról) 2008. május 23-án az olasz kormány kiadott egy törvényrendeletet, amelynek értelmében a hulladéklerakás tekintetében fennálló campaniai szükséghelyzetre hivatkozva eltérések biztosíthatók a közösségi irányelveket — úgymint a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv(12) és a környezeti hatások vizsgálatáról szóló 85/337/EGK irányelv(13) — átültető, számos nemzeti törvény esetében. A szóban forgó törvényrendelet különösen a nem veszélyes hulladéklerakóhelyeken elfogadható hulladék és az ott nem elfogadható hulladék közötti különbségtételt számolja fel, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hulladék, ideértve a mérgező hulladékot is, lerakható olyan telepeken, ahol az egyébként nem megengedett. Az olyan lerakóhelyeket, ahol a kezelésre váró hulladékot több mint egy évig (vagy akár több mint 3 évig) tárolják, „hulladékkezelő telepnek” minősíti, noha egyszerű lerakóhelyekről van szó. A hulladéklerakók kiépítését földrajzi korlátozások nélkül megengedi vagy olyan földrajzi korlátozások mellett engedi meg, amelyek nem felelnek meg az irányadó szabványoknak, valamint lehetővé teszi a hulladékok keverését és hígítását. Hogyan kívánja biztosítani a Bizottság a vonatkozó európai szabályozásnak való újbóli megfelelést és azt, hogy a szükséghelyzet fogalmával való e nyílt visszaélés véget érjen? Válasz A campaniai hulladékválság már több mint egy évtizede tart. Míg több mint 7000 tonna hulladék keletkezik naponta Campaniában, a térség hulladékkezelési kapacitása a mai napig csaknem a nullával egyenlő. 2008. május 6-án a biztosok kollégiuma ezért úgy határozott, hogy Olaszországot a Bíróság elé idézi, amiért az az újrahasznosítást és a szelektív hulladékgyűjtést előmozdító, hosszú távú következetes hulladékkezelési stratégiával együtt nem hozta létre a hulladékkezelő telepeknek a közösségi jog szerinti szabványoknak megfelelő hálózatát. A Bizottság tisztában van azzal, hogy Olaszország komoly erőfeszítéseket tesz a nápolyi hulladékválság rendezésére. Olaszország tisztában van azzal, hogy elérte azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút. A 2008. május 23-i 90. számú új törvényrendelet, amelyet a Bizottságnak 2008. május 30-án egy technikai ülésen bemutattak, a jó irányba tett szigorú lépésnek tűnik, hiszen kötelezővé teszi a külön hulladékgyűjtési

(12)

HL L 182., 1999.07.16., 1. o.

(13)

HL L 175., 1985.07.05., 40. o.

63

64

HU


terveket és célkitűzéseket, valamint új hulladékkezelési infrastruktúráról rendelkezik, mint például további hulladéklerakók és hulladékégetők létesítéséről. A Bizottság azonban technikai szinten már hangot adott az új rendelet azon rendelkezéseivel kapcsolatos aggályainak, amelyek megengedik a közösségi jogtól, nevezetesen a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv(14) és egyéb irányelvek kulcsfontosságú rendelkezéseitől való nagyfokú eltérést. Még ha a helyzet nehéznek is tűnik, az olasz hatóságoknak be kell tartaniuk a közösségi környezetvédelmi jogszabályokat. A közösségi vívmányoknak való megfelelés nem bürokratikus gyakorlat. A közösségi környezetvédelmi jog megállapítja az emberi egészség és a környezet védelmének keretét. Paradox lenne, ha a higiéniai kockázatok rövid távú kezelése érdekében az emberi egészség és a környezet ismét kockázatoknak lenne kitéve, például azzal, hogy a hulladéklerakókról szóló irányelvnek a hosszú távú higiéniai követelményeket — amelyek a lerakott hulladék jellegétől (veszélyes vagy nem veszélyes) függnek — előíró kulcsfontosságú rendelkezéseit nem alkalmaznánk. A Bizottság készen áll arra, hogy segítse Olaszországot abban, hogy a közösségi jog egyéb aktusai, ideértve a környezeti hatások vizsgálatáról szóló irányelvet(15), alapján meghatározzon bizonyos rugalmassági mechanizmusokat annak érdekében, hogy Olaszország segítséget kapjon a jelenlegi válság kezelésében anélkül, hogy megsértené az EK-jogot. A Bizottság mint a Szerződés őre azonban szilárdan tartja magát ahhoz az álláspontjához, hogy a kötelező közösségi vívmányoktól való eltérés nem megengedhető. A 2008. május 23-i törvényrendeletet jelenleg a parlament tárgyalja törvénnyé alakítása céljából, és a Bizottság tüzetesen megvizsgálja azt a jogi szöveget, amelyet majd végül törvénybe iktatnak. Amennyiben Olaszország olyan jogszabályt léptet hatályba, amelyik megengedi a vívmányoktól való jogtalan eltérést, a Bizottságnak nem lesz más választása, mint hogy keresetet indítson a Szerződés 226. cikke alapján. * * * 39. kérdés, előterjesztette: Margarita Starkevičiūtė (H-0393/08) Tárgy: A veszélyes anyagokat újrahasznosító és a hulladékfeldolgozó termelés áttelepítése A Balti-tenger partjának törékeny környezetét ma számos olyan veszélyesanyag- és hulladékfeldolgozó üzem fenyegeti, amelyeket az EU régi tagállamaiból telepítettek át Litvániába. Meg kell jegyezni azonban, hogy a környezetbarát termelésre ez a tendencia nem jellemző. Az alacsonyabb litvániai termelési költségek ezért úgy tűnik, nem indokolják kellőképp ezt a folyamatot. Egyetért-e azzal a Bizottság, hogy az EU szabályozásai az ilyen vállalatok áttelepítését ösztönzőnek tekinthetők? Végzett-e a Bizottság elemzést az efféle termelés koncentrációjáról és áttelepítéséről? Melyek azok a tényezők, amelyek ezt befolyásolják? Válasz A Bizottságnak nincs tudomása arról, hogy a hulladékkezelő létesítményeknek az EU „régi” tagállamaiból Litvániába történő áttelepítési folyamatáról lenne szó.

(14)

HL L 182., 1999.07.16., 1. o.

(15)

Az 1997. március 3-i 97/11/EK irányelvvel (HL L 73., 1997.03.14.) módosított, az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv, HL L 175., 1985.07.05., és a környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről, valamint a nyilvánosság részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való jog tekintetében a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. május 26-i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, HL L 156.

19-06-2008

19-06-2008

HU


A napi 10 tonnánál több veszélyes hulladékot kezelő létesítményeket fel kell vetetni az európai szennyezőanyag-kibocsátási nyilvántartásba, amelyet 2000-ben hoztak létre(16). Litvánia a létesítmények számát és helyét jelentette 2004-ben. A hulladékkezelő létesítmények számának jelenlegi tendenciái a 2007-ben lezáruló időszakra vonatkozó jelentésből láthatók, amely 2009-ben lesz esedékes. A Bizottság nem gondolja, hogy az EU jogszabályai ösztönöznék a hulladékkezelő létesítményeknek az új tagállamokba való áttelepítését, mivel a kérdéses jogszabályok valamennyi tagállamban alkalmazandók. A veszélyes hulladékok kezelését végző létesítmények a hulladékokról szóló keretirányelv(17), a veszélyes hulladékokról szóló irányelv(18) és — a több mint napi 10 tonnányi kapacitással rendelkező létesítmények esetében — a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló irányelv(19) hatálya alá tartoznak. Ezek az irányelvek a környezet és az egészség védelmének magas szintjét biztosítják, és végrehajtásukkal megelőzhetők a hulladékkezelés kedvezőtlen hatásai valamennyi európai országban. A hulladékszállításra vonatkozó európai jogszabályokat szintén figyelembe kell venni. A hulladékokról szóló keretirányelv 5. cikke kimondja, hogy a hulladékot megfelelő létesítményekben kell ártalmatlanítani a hulladék keletkezése helyének közelében. A hulladékszállításról szóló európai rendelet(20) lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy kifogást emeljenek a hulladék szállítása ellen, ha a rendeltetési országban a hulladék kezelése nem felelne meg a környezetvédelmi előírásoknak vagy a hulladékot alacsonyabb színvonalon kezelnék, mint a hulladék származási országában. A környezet és az egészség magas szintű védelmének minden európai tagállamban való biztosítása és a környezetvédelmi előírások Európai Unión belüli vagy kívüli hulladékszállítás útján történő kijátszásának megelőzése környezetvédelmi okokból nem ösztönzi a hulladékkezelő létesítmények áttelepítését. * * * 40. kérdés, előterjesztette: Neena Gill (H-0395/08) Tárgy: A tigrisek kipusztulásának megelőzése Az Európai Parlamentben sikeresen lebonyolított tigrisek napja után az európai parlamenti képvsiselők komoly aggályaiknak adtak hangot e fenséges faj 17 éven belüli várható kipusztulását illetően. A kihalás nagyrészt az orvvadászatnak és a tigrisekből készített termékek, amelyeket Kínában és Kelet-Ázsiában értékesítenek, tiltott kereskedelmének tulajdonítható. Elmondaná a Bizottság, hogy milyen azonnali intézkedéseket tesz a kipusztulás megállítása érdekében? Konkrétan, nyújt-e technikai és pénzügyi segítséget Indiának az orvvadászattal kapcsolatos törvények végrehajtásához? Biztosítja-e, hogy ez a kérdés napirendre kerüljön az EU és a tigrisek előhelyéül szolgáló országok, többek között India, Kína és Nepál, közötti találkozókon? Milyen intézkedéseket javasol a Bizottság annak érdekében, hogy a tigrisekből előállított termékekkel kereskedő és azokat fogyasztó országokban szemléletváltásra kerüljön sor? Válasz A Bizottság osztja az orvvadászattal és a tigrisek tiltott kereskedelmével kapcsolatos komoly aggodalmakat. A veszélyeztetett vadon élő növény- és állatfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) értelmében a tigrisek és a tigrisekből előállított termékek nemzetközi kereskedelme 1975 óta tilos. Mindezek ellenére néhány országban az orvvadászat továbbra is folytatódik, és jelentős veszélyt jelent a fajok vadon élő állományaira.

(16)

A környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről (IPPC) szóló 96/61/EK tanácsi irányelv 15. cikke alapján egy európai szennyezőanyag-kibocsátási nyilvántartás (EPER) kialakításáról szóló, 2000. július 17-i 2000/479/EK bizottsági határozat, HL L 192., 2000.07.28., 36. o.

(17)

2006/12/EK irányelv, HL L 114., 2006.04.27., 9. o.

(18)

A módosított 91/689/EGK irányelv, HL L 377., 1991.12.31., 20. o.

(19)

Az IPPC-ről szóló 2008/1/EK irányelv, HL L 24., 2008.01.29., 8. o.

(20)

1013/2006/EK rendelet, HL L 190., 2006.07.12., 1. o.

65

66

HU


A Közösség teljes mértékben elkötelezett a CITES mellett és központi szerepet vállal az egyezményben, különösen annak érdekében, hogy biztosítsa rendelkezéseinek hatékony végrehajtását és betartását. A Bizottság számos alkalommal sürgette Kínát, hogy fokozza erőfeszítéseit a vadon élő állományok tiltott kereskedelmének kezelése érdekében. Úgy tudja, hogy Kína előrelépést ért el a CITES végrehajtásának javításában, azonban szándékában áll az ügyet a megfelelő alkalommal ismét megvitatni Kínával, hogy biztosítsa a CITES eredményes végrehajtását. A Bizottság kritikus szemmel nézi a végrehajtási intézkedések meghozatala és a vadon élő növények és állatok elleni bűncselekményekre szakosított szervezet létrehozása terén Indiában elért lassú előrehaladást, de megállapítja, hogy az ország nemrég új intézkedéseket léptetett életbe. A Bizottság többször kinyilvánította, hogy hajlandó pénzügyi és technikai segítséget nyújtani Indiának a fajvédelmi programok támogatásához és az orvvadászat kezeléséhez. A Bizottság szándéka, hogy ezt a kérdést Indiával a megfelelő kétoldalú találkozók keretében tovább tárgyalja. Habár India eleddig nem kért ilyen pénzügyi támogatást és segítségnyújtást, a Bizottság multilaterális programján keresztül nyújtott pénzügyi támogatást a CITES végrehajtásáról és betartásáról 2005-ben Kínában megrendezett ázsiai munkaértekezletéhez. A munkaértekezleten megvitatták a végrehajtás kérdéseit és a tigrisekből előállított termékek tiltott kereskedelme elleni küzdelem érdekében folytatott regionális együttműködést. A Bizottság pénzügyi támogatást kíván nyújtani a CITES végrehajtását tárgyaló, a jövő évben megrendezésre kerülő találkozóhoz is, amelynek középpontjában többek között a tigrisek tiltott kereskedelme áll. Az Európai Közösség az egyezményt aláíró felek konferenciájának 14., 2007. júniusi ülésén teljes körűen támogatta a CITES alapján hozott jelenlegi intézkedések megerősítését szorgalmazó határozatokat. Ezek közé tartozik különösen az a követelmény, hogy az érintett országoknak javítaniuk kell a nemzetközi együttműködést a tigrisek védelme és kereskedelmének ellenőrzése területén. A követelmény regionális végrehajtási hálózatok kiépítésére is felhív. Az elterjedés országainak, ideértve Indiát, Kínát és Nepált, jelenteniük kell az elért haladást a CITES állandó bizottságának következő ülésén 2008 júliusában. Az állandó bizottság áttekinti az elért haladást és dönt a szükséges további lépésekről. A Bizottság tanulmányozza az elterjedés országai által benyújtott dokumentumokat és fel fogja kérni az állandó bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a megbeszélt intézkedéseket az érintett országok valóban végrehajtsák. A Bizottság teljes mértékben meg van győződve arról, hogy sürgős lépésekre van szükség a faj védelmének biztosítása érdekében, és az érintett országokkal való rendszeres kapcsolattartása keretében a megfelelő alkalommal közli ezt a meggyőződését. * * * 41. kérdés, előterjesztette: Emmanouil Angelakas (H-0402/08) Tárgy: A Nestos folyó vizeinek szennyezése a Bulgáriából érkező szilárd hulladékkal A Nestos folyó közelében élő lakosok és a terület környezetvédelmi szervezetei arról panaszkodtak, hogy a folyó görögországi szakaszát ismét a bolgár oldalról származó nagy mennyiségű hulladék árasztotta el. Ez a jelenség rendszeresen megismétlődik, amikor a heves esőzések után a thisavros-i gát körüli területet elborítják a Bulgáriából származó hulladékok, növényvédőszer-dobozok, kórházi hulladékok, gumiabroncsok stb. A görök hatóságok többször megvitatták a kérdést Bulgáriával, valamint prefektusi és regionális szinten találkozókra került sor a két ország között, eredménytelenül. Meg kell jegyezni, hogy a Nestos folyó vizével több mint 200 000 hektárnyi szántóföldet öntöznek. Tisztában van-e a Bizottság a probléma súlyával, és hogyan kíván nyomást gyakorolni a szomszédos országra annak érdekében, hogy rábírja a felszíni vizek és a környezet védelmére vonatkozó irányelvek végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségeinek tiszteletben tartására, és arra, hogy véget vegyen a Nestos folyó szennyezésének? Van-e arra lehetőség, hogy azonnali pénzügyi támogatást nyújtsanak egy a Nestos folyó szennyezettségi szintjének nyomon követését szolgáló programhoz annak érdekében, hogy ellenőrizni és kezelni lehessen a bolgár oldalról kiinduló szennyezést?

19-06-2008

19-06-2008

HU


Válasz Vizeink minőségére és a szilárd hulladék környezetvédelmi szempontból biztonságos begyűjtésére és ártalmatlanítására vonatkozóan világos és ambíciózus környezetvédelmi jogszabályok vannak érvényben – a vízvédelmi keretirányelv(21) és – a hulladékokat illetően, a hulladékokról szóló keretirányelv (22) és a hulladéklerakókról szóló irányelv(23). Ezen belül, a vízvédelmi keretirányelv rendelkezik – arról a kötelezettségről, hogy minden víztest (folyók, tavak, felszín alatti vizek, parti tengervizek) tekintetében jó vízminőséget („jó állapot”) kell elérni vagy fenntartani, általános szabályként 2015-re; – arról a kötelezettségről, hogy 2009.12.22-ig minden egyes vízgyűjtő kerület tekintetében kidolgozzák a szükséges terveket és programokat, figyelembe véve minden emberi tevékenységet; – a több tagállam területére kiterjedő vízgyűjtők esetében [mint például a Nestos (Mesta) vízgyűjtő területe] az érintett tagállamok közötti koordináció és együttműködés kötelezettségéről. Ennek kiegészítéseként az EU hulladékokkal kapcsolatos jogszabályai előírnak több fő kötelezettséget, úgymint: – annak biztosítása, hogy a hulladék hasznosítására vagy ártalmatlanítására az emberi egészség és a környezet veszélyeztetése nélkül kerüljön sor és készüljenek hulladékgazdálkodási tervek; – a hulladék elhagyásának, szabálytalan lerakásának vagy ellenőrizetlen ártalmatlanításának tilalma; – az ártalmatlanító létesítmények hálózatának létrehozását biztosító megfelelő intézkedések meghozatala; – vagy annak biztosítása, hogy csakis kezelt hulladék kerüljön lerakásra. A Bizottság tisztában van azzal, hogy Európa vizeinek minősége — az elmúlt években tett erőfeszítések és az elért javulás ellenére — még nem teljesen kielégítő. A Nestos (Mesta) folyó Bulgáriával és Görögországgal közös vízgyűjtő területének vizeire ez különösen igaz. Mindkét ország köteles közösen kialakítani a szükséges terveket és programokat 2009 decemberéig és köteles végrehajtani a szükséges intézkedéseket a vízvédelmi keretirányelv alapján. A Bizottság kitüntetett figyelemmel követi a tagállamok által e kulcsfontosságú jogszabály alapján hozott és megvalósított végrehajtási intézkedéseket. A Bizottság első végrehajtási jelentését 2007-ben bemutatta az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak(24). A Bizottság biztosíthatja a Parlamentet, hogy továbbra is nagy figyelemmel követi a helyzetet minden tagállamban, és ha szükséges, jogi úton szerez érvényt a végrehajtásnak. Ami a bulgáriai hulladékgazdálkodást illeti, a Bizottságot tájékoztatták a több hulladéklerakódót érintő lehetséges problémákról, így ennek megfelelően írt a bolgár hatóságoknak. A finanszírozási lehetőségeket illetően a környezetvédelmi célkitűzések megvalósításának támogatásához elérhetők az EU finanszírozási eszközei. A vízgazdálkodással és hulladékgazdálkodással kapcsolatos intézkedések, az adatgyűjtéstől és tervezéstől kezdve az operatív végrehajtásig, mind a Kohéziós Alapból, mind az Európai Regionális Fejlesztési Alapból támogathatók. Az azonban végső soron a tagállamok feladata, hogy a támogatható intézkedéseken belül prioritásokat és projekteket jelöljenek meg.

(21)

A módosított 2000/60/EK irányelv, HL L 327., 2000.12.22.

(22)


(23)


(24)

COM(2007)128 végleges, 22.3.2007

67

68

HU


Érdemes azt is felidézni, hogy míg az Európai Regionális Fejlesztési Alapból nyújtott támogatás minden tagállam számára elérhető, a Kohéziós Alap támogatásai csak bizonyos tagállamokat céloznak meg, többek között Bulgáriát és Görögországot. * * * 42. kérdés, előterjesztette: John Bowis (H-0403/08) Tárgy: Küzdelem az erdőirtás ellen Széles körben elterjedt az a vélemény, hogy az erdőirtás okolható a világ CO2-kibocsátásának mintegy 20%-áért. Emellett az erdőirtás a biológiai sokféleség elvesztéséhez, az áradások megnövekedéséhez és a talaj károsodásához vezethet. Sürgős lépésekre van szükség az erdőirtás visszaszorításához, ha el akarjuk érni azt a célunkat, hogy csökkentsük a CO2-kibocsátást. Mit gondol a Bizottság, milyen lépéseket tehet az EU, hogy megállítsa az erdőirtást az EU-ban és a fejlődő országokban, hogyan finanszírozhatók ezek az intézkedések és mikor áll elő a Bizottság konkrét javaslatokkal ezen a területen? Válasz Az erdőirtás a világon az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának körülbelül 20%-áért felelős. Az erdőirtás megállítása ezért kiemelt fontosságú, és nemcsak a kibocsátás csökkenéséhez, hanem egyéb politikai célokhoz is hozzájárul, különösen a szegénység felszámolásához és a biológiai sokféleség elvesztésének megállításához. Az erdőirtás az éghajlatváltozásról és a biológiai sokféleségről nemrégiben megrendezett nemzetközi tárgyalások egyik kiemelkedő témája volt. A politika európai szintű továbbfejlesztése érdekében a Bizottság egy közleményen dolgozik, amely megvizsgálja, hogy melyek az erdőirtás elleni küzdelem lehetőségei azokban a fejlődő országokban, ahol a kiirtott erdők aránya folyamatosan növekszik. Az Európai Unió (EU) erdővel borított összterülete folyamatosan nőtt az elmúlt évtizedekben. Az erdős terület bővülése az EU-ban messzemenően ellensúlyozza az infrastrukturális és városrendezési okokból elveszített erdőket. A közleményben tárgyalt témák közé tartozik a kapacitásépítés a fejlődő országokban, az erdei erőforrások megőrzését szolgáló ösztönző intézkedések és a politikák uniós szintű koherenciáját biztosító, megújított kötelezettségvállalás. Emellett a Bizottság pénzügyileg támogatta az erdőirtás ellen a környezetvédelemre és a trópusi erdőkre elkülönített költségvetési tétel (B7-6200) keretében folytatott küzdelmet, és továbbra is ezt fogja tenni a környezetvédelemre, illetve a természetes erőforrásokkal és energiaforrásokkal való fenntartható gazdálkodásra irányuló tematikus programon(25) (ENRTP) keresztül. Az erdőirtás elleni küzdelem érdekében a fejlődő országokban folytatott tevékenységekre kiterjedő új globális pénzügyi mechanizmus kérdése még mindig vita tárgya, habár a finanszírozás egyik lehetsége forrásaként elkülöníthetnénk az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerében (ETS) tartott árverésekből befolyt bevételek egy bizonyos százalékát 2012 után. Az időzítés fontos, minthogy a Koppenhága előtti időszak létfontosságú a jövőbeni éghajlatváltozási szabályozás kialakítása szempontjából, ideértve az erdőirtás következtében fellépő kibocsátások csökkentése érdekében tett lépéseket. A Bizottság jelenleg konzultációt készít elő az érdekelt felekkel, és egy hatásvizsgálati tanulmányon dolgozik. Az eredmények alapján a Bizottság azon lesz, hogy a közlemény 2008 végéig elfogadásra kerüljön. * * *

(25)

COM(2006)20 végleges, 25.1.2006

19-06-2008

19-06-2008

HU


43. kérdés, előterjesztette: Ivo Belet (H-0406/08) Tárgy: A kísérleti és egyéb tudományos célokra felhasznált állatok védelméről szóló irányelv felülvizsgálata A Bizottság már többször kijelentette, hogy javaslatot kíván benyújtani a kísérleti és egyéb tudományos célokra felhasznált állatok védelméről szóló 86/609/EGK irányelv(26) felülvizsgálatára. A mai napig nem nyújtott be ilyen javaslatot. Meg tudná mondani a Bizottság, hogy szándéka szerint mikor készíti el a 86/609/EGK irány felülvizsgálatára irányuló javaslatot? Válasz A Bizottság tisztában van azzal, hogy sürgős lenne a kísérleti állatok védelméről szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatot a lehető leghamarabb elfogadni, hogy az Európai Parlamentben és a Tanácsban minél hamarabb elkezdődhessen annak megvitatása. A kísérleti célokra felhasznált állatok védelme és jóléte fontos kérdés, amely csak a 86/609EGK(27) irányelv átfogó felülvizsgálatával kerülhet magasabb szintre. A felülvizsgálati folyamat hosszadalmas volt. Azonban az erre fordított idő szükséges volt ahhoz, hogy minden elérhető tudományos és technikai információt, illetve legfrissebb állatjóléti ismeretet figyelembe vegyünk. Emellett a megvizsgált lehetőségeket megfelelően értékelni kell társadalmi-gazdasági és állatjóléti hatásaik szempontjából. A vita összetett volt. Az érdekelt felek, többek között a tudományos közösség, az ipar, a nemzeti hatóságok és az állatjóléti szervezetek fontos és megbecsült hozzájárulásukkal segítették a folyamatot. A Bizottság szolgálatai kiterjedt együttműködést folytattak, hogy optimális egyensúly alakuljon ki a különböző célkitűzések között, hogy a létrejövő javaslat teljes mértékben kifejezésre juttassa a meghirdetett célkitűzéseket és jelentősen javítsa a tudományos célokra még mindig felhasznált állatok jólétét és védelmét. A Bizottság jelenleg munkájának véglegesítésén dolgozik, és mindnyájan tudjuk, hogy azt gondosan kell elvégeznie. A Bizottság minden tőle telhetőt megtesz, hogy a javaslat hamar elfogadásra kerüljön. * * * 44. kérdés, előterjesztette: Laima Liucija Andrikienė (H-0424/08) Tárgy: A Nord Stream gázvezeték-építési projekt Balti-tengerre gyakorolt környezeti hatásainak vizsgálata A Nord Stream gázvezeték-építési projekt számos kérdést felvet a Balti-tengerre gyakorolt esetleges negatív hatásaival kapcsolatban. A nemzetközi környezetvédelmi előírásoknak és az EU jogszabályi követelményeinek és gyakorlatának megfelelően, egy projekt nem hajtható végre úgy, hogy a független szervezetek el ne végeznék a környezeti hatások átfogó vizsgálatát. Készen áll-e a Bizottság megosztani az Európai Parlamenttel a fent említett tanulmány eredményeit és következtetéseit? Ha igen, mik ezek az eredmények és következtetések? Ha nem, mikor kap az Európai Parlament konkrét és részletes információkat a tanulmányról és annak eredményeiről? Válasz A Nordstream gázvezeték szerepel a transzeurópai energiahálózatok (TEN-E) prioritást élvező projektjeinek listáján, és különösen a transzeurópai energiahálózatokra vonatkozó iránymutatások megállapításáról szóló 1364/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban(28). A Nordstream projekt természetéből adódóan (a vezeték 1200 km hosszú és több tagállam területén áthalad, ebből kifolyólag az egyik tagállamban kifejtett környezeti hatásai potenciálisan egy másik tagállamot is érintenek) folyamatban van a környezeti hatások vizsgálata az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE) (26)

HL L 358., 1986.12.18., 1. o.

(27)

HL L 358., 1986.12.18., 1. o.

(28)

HL L 262., 2006.09.22., 1. o.

69

70

HU


keretében létrejött, az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezmény (az 1991-es espoo-i egyezmény) keretében, amely megfelel a környezeti hatások vizsgálatáról szóló, módosított 85/337/EK irányelv(29) követelményeinek is. A folyamat kiterjed a környezeti hatások vizsgálatával kapcsolatos, általában „környezeti jelentésnek” nevezett dokumentációra, amelynek elkészítéséért a fejlesztő — jelen esetben a „Nordstream AG” magánvállalat — vállalja a felelősséget, valamint általában az illetékes nemzeti hatóságokkal és a lakossággal folytatott konzultációkra is. Minden „érintett féllel” konzultálni kell, azaz mind a „kibocsátó felekkel” (az espoo-i egyezmény azon szerződő felei, amelyek joghatósága alatt egy tervezett tevékenység előreláthatólag meg fog valósulni), mind a „hatásviselő felekkel” (az egyezmény azon szerződő felei, amelyekre egy tervezett tevékenység országhatáron átterjedő hatása várhatóan befolyást fog gyakorolni). Noha a projekt és a lehetséges hatásaira vonatkozó előzetes információk bejelentésére 2006 vége felé került sor, jelenleg is folyik a környezeti hatások vizsgálata, további tanulmányok, jelentések és konkrét információk látnak napvilágot, amelyeket felhasználnak a konzultációk során. A végleges környezeti jelentés várhatóan az év vége felé elkészül. Az illetékes nemzeti hatóságoknak és a lakosságnak lehetősége lesz arra, hogy véleményt nyilvánítsanak és benyújtsák észrevételeiket a konzultációs eljárás során. A véleményeket a nemzeti hatóságok engedélyének megadásakor figyelembe veszik. Nyilvánvaló, hogy minden fontos információ, ideértve a környezeti jelentést, elérhető lesz a Bizottság és a Parlament számára is. Meg kell jegyezni azonban, hogy a környezeti hatások vizsgálata és az engedély megadása a tagállam illetékes hatóságainak felelőssége. A Bizottság csak abban az esetben avatkozhat be és teheti meg a megfelelő jogi lépéseket, ha a közösségi jogszabályokat bizonyítottan megsértették. * * * 49. kérdés, előterjesztette: Anne Van Lancker (H-0394/08) Tárgy: Szabályozási programok az EU-ban Az elmúlt években több EU-tagállam vállalkozott a területükön illegálisan tartozkódó, harmadik országbéli állampolgárok problémáját kezelő, nagyléptékű szabályozási program kidolgozására. Egyes országok jelenleg azt fontolgatják, hogy a szabályozás általános kritériumait is meghatározó, nemzeti keretrendszert vezetnek be. Tekintettel arra, hogy a kérdésről az EU szintjén nem állnak rendelkezésre információk, a Bizottság bejelentette — az illegális bevándorlás elleni küzdelemről szóló 2006-os közleményében (COM(2006)0402) —, hogy 2007-ben tanulmányt indít a szabályozási intézkedések jelenlegi gyakorlatáról, hatásairól és következményeiről a tagállamokban, amely azt is felmérné, hogy szükség van-e a szabályozás közös jogi keretrendszerére az EU szintjén. Ezenkívül a 2006. október 5-i 2006/688/EK tanácsi rendelet(30) létrehozott egy a menekültügy és bevándorlás területét érintő tagállami, kölcsönös tájékoztatási mechanizmust a Bizottság és a tagállamok között a tervezett menekültügyi és bevándorlási nemzeti intézkedésekről. Meg tudná pontosan mondani a Bizottság, hogy mikorra várható a szabályozási intézkedésekről készített tanulmány? Rendelkezik-e a Bizottság a nemzeti szabályozási programokra vonatkozó adatokkal? Tervezi-e, hogy javaslatot tesz a szabályozás uniós szintű közös jogi keretrendszerére? Válasz Egy belső határok nélküli területen („Schengen”) az egyik tagállam által hozott szabályozás kihathat a többi tagállamra, különösen a tömeges amnesztiák esetében. Jelentős hiányossággal küszködünk a szabályozás tagállamok általi megközelítésére és az ilyen programok kimenetelére és hatására vonatkozó naprakész információk terén. Ugyanakkor a gyakran több éve illegálisan egy tagállamban tartózkodó személyek jelenléte, akik nem valószínű, hogy visszatérnének, valamennyi tagállam ügye. A Bizottság ezért tanulmányt kezdeményezett, amely megvizsgálja a tagállamok jelenlegi szabályozási gyakorlatát, és különösen az ilyen intézkedések politikai hatékonyságát. A tanulmány eredményei 2008 júliusának végére várhatók.

(29)

HL L 175., 5.7.1985.07.05., 40. o.; HL L 73., 1997.03.14., 5. o.; HL L 156., 25.6.2003.06.25., 17. o.

(30)

HL L 283., 2006.10.14., 40. o.

19-06-2008

19-06-2008

HU


A tanulmány országjelentéseket, azaz az elmúlt 10 évben a tagállamok által életbe léptetett szabályozási programokra vonatkozó részletes információkat is magában foglal majd. A tanulmány szilárd alapot nyújt a majdani, többek között arról folytatott vitákhoz, hogy szükség van-e a szabályozás uniós szintű, közös kritériumaira. * * * 50. kérdés, előterjesztette: Wiesław Stefan Kuc (H-0396/08) Tárgy: Az Al Qaeda és a Khalisztán (szikh) terrorista tevékenységei Európában Az Al Qaeda és a Khalisztán (szikh) terrorista szervezetekkel kapcsolatban álló iszlám terrorista csoportok Pakisztánból folytatják működésüket. Elképzelhető-e a Bizottság szerint, hogy a khalisztáni terroristák szövetkezzenek az Al Qaeda-val és más iszlám terrorista csoportokkal, hogy destabilizálják Indiát és terrorista tevékenységeket folytassanak Európában? Válasz A Bizottság nem kíván a tisztelt képviselő által a kérdésében felvetett ügyben találgatásokba bocsátkozni, mivel az arra adandó válaszhoz szükséges információk és hírek gyűjtése és elemzése egyedül a tagállamok felelőssége. A Bizottság rendszeresen tájékozódik az Európai Unióval és/vagy külföldi érdekeltségeivel szembeni lehetséges terrorista fenyegetésekről és ahogy kell, megteszi a szükséges lépést jogaival és hatásköreivel összhangban. * * * 51. kérdés, előterjesztette: Giusto Catania (H-0397/08) Tárgy: A „biztonsági rendelet” összhangja a közösségi joggal 2008. május 21-én az olasz kormány elfogadott egy „biztonsági csomagot”, amely egy törvényrendeletből és több jogalkotási rendeletből áll azzal a céllal, hogy büntetőjogilag szankcionálhatóvá teszi a bevándorlást és jogszabályokat vezessen be a közösségi állampolgárok mobilitására vonatkozóan. Meg tudná mondani a Bizottság, hogy a „biztonsági csomagban” foglalt intézkedéseket arányosnak és a közösségi jog és bírósági esetjog szellemével összhangban állónak tekinti-e? Nem érzi-e úgy, hogy a közös súlyosbító körülmények és a harmadik országbéli állampolgárok és közösségi polgárok több mint két év időtartamú szabadságvesztése esetén járó automatikus kitoloncolás — amelyet a már hatályban lévő törvényrendelet vezetett be — új tényezői ellentétben állnak a megkülönböztetésmentesség elvével (az EK-Szerződés korábbi 12. és 13. cikke), az alapjogi charta szellemével (21. cikk) és az egyenlő bánásmódra (2000/43/EK irányelv(31)), valamint az európai polgárok mobilitására (2004/38/EK irányelv(32)) vonatkozó konkrét közösségi szabályozásokkal? Nem gondolja-e a Bizottság, hogy a törvényrendelet értelmében bevezetett azon büntetések, amelyeket a jogellenes helyzetű személyeknek szállást kiadókat sújtják, ellentétesek lehetnek az Európai Unió alapjogi chartája 34. cikkének (3) bekezdésében megállapított joggal „a … lakástámogatásokra a tisztes megélhetés érdekében”? Válasz A „biztonsági csomagról” a Bizottságot még nem értesítették. A Bizottság rendelkezésére álló információk szerint a közbiztonsággal kapcsolatos sürgős intézkedésekről szóló, 2008. május 23-i 92. számú törvényrendelet 2008. május 27-én lépett hatályba és már alkalmazandó; azt az olasz parlamentnek azonban 60 napon belül még meg kell erősítenie. A Bizottság álláspontja a törvényrendelet végleges szövegétől függ. A Bizottság tisztában van azzal is, hogy a Miniszterek Tanácsa 2008. május 21-én elfogadott egy jogalkotási rendeletet a közösségi polgárok szabad mozgásáról; a rendelet végleges szövege azonban nem áll rendelkezésére.

(31)

HL L 180., 2000.07.19., 22. o.

(32)

HL L 158., 2004.04.30., 77. o.

71

72

HU


A tisztelt képviselő által említett automatikus kitoloncolás bevezetésével kapcsolatban, a 2004/38/EK irányelv szerint a közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott intézkedéseknek kizárólag az érintett személy viselkedésén kell alapulniuk, amelynek valódi, tényleges és kellőképp komoly veszélyt jelentenie valamely alapvető társadalmi érdekre. Ez minden egyes eset egyedi értékelését vonja maga után. Az irányelv azt is előírja, hogy korábbi büntetőjogi ítéletek önmagukban nem adhatnak okot ilyen intézkedéseket meghozatalára. Ennek megfelelően a büntetőjogi ítélet csak annyiban hozható fel sikeres érvként, amennyiben az adott ítéletre okot adó körülmények a közrend követelményeire tényleges veszélyt jelentő személyes viselkedés bizonyítékai. Amint azt a Bíróság megerősítette, a közösségi jog a nemzeti jog rendelkezéseit is kizárja azt vélelmezve, hogy más tagállamok állampolgárait, akik ellen bizonyos bűncselekményekért hoztak egy adott ítéletet, ki kell toloncolni. A menekültügy és bevándorlás területén elfogadott valamennyi irányelv már tartalmaz „közrendi” záradékokat, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy bevonják a tartózkodási engedélyeket, és a közrendre vagy közbiztonságra veszélyt jelentő, harmadik országbéli állampolgárokat kitoloncolják. Meg kell jegyezni, hogy az emberi jogokról szóló európai egyezmény és a közösségi jog általános elvei mindezek ellenére megkövetelik az egyedi elbírást a közrendi vagy közbiztonsági okokból történő kitoloncás esetében. Minden egyes esetet egyedi alapon kell megvizsgálni, figyelembe véve a bűncselekmény súlyosságát és típusát, a veszélyt, amit az adott személy jelent, a tagállam területén való tartózkodás időtartamát, az adott személyt és családtagjait érintő következményeket és a tartózkodási hely szerinti országgal fennálló kapcsolatokat. Azok a nemzeti jogszabályok, amelyek a harmadik országbéli állampolgárok automatikus kitoloncolását írják elő azokban az esetekben, ahol az érintett személyt több mint két év szabadságvesztésre ítélték, és így nem adnak lehetőséget az egyedi mérlegelésre, hogy a fent említett szempontokat figyelembe lehessen venni, a közösségi joggal ellentétesnek tekinthetők. A tisztelt képviselő által említett új súlyosbító körülmény bevezetését illetően, az EU állampolgárainak azon joga, hogy egy másik tagállamban tartózkodjanak, a Szerződésből ered, és nem függ attól, hogy bizonyos közigazgatási eljárásokat, úgymint bejelentési igazolás beszerzése, végrehajtottak-e, ami semmilyen körülmények között sem adhat okot a közrendi vagy közbiztonsági okok alapján történő kitoloncolásra. Mi több, ilyen jellegű súlyosbító körülmény alkalmazása az adott országban állampolgársággal nem rendelkező uniós polgárok által elkövetett bűncselekmények esetében ellentétben állna az arányosság elvével, és az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalmának elvével. Ami a bevándorlásról szóló, 1998. július 25-i 286. számú jogalkotási rendelettel bevezetett módosítást illeti, amely előírja, hogy azok a tulajdonosok, akik a jogellenesen ott tartózkodó külföldiek számára ingatlanukat bérbe adják, hat hónaptól egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetők, ahogy azt a tisztelt képviselő említette, a rendelet azonban úgy tűnik, nem vonatkozik az uniós állampolgárokra. A jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról szóló, 2002. november 28-i 2002/90/EK tanácsi irányelv(33) 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint minden tagállam megfelelő szankciókat állapíthat meg az alábbiakkal szemben: „bárki, aki anyagi haszonszerzés céljából szándékosan segítséget nyújt olyan személynek, aki nem állampolgára egyik tagállamnak sem, abban, hogy az érintett állam külföldiek tartózkodásáról szóló jogszabályainak megsértésével egy tagállam területén tartózkodjon.” A jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás elleni küzdelem büntetőjogi keretének megerősítéséről szóló 2002. november 28-i tanácsi kerethatározat(34)1. cikke úgy rendelkezik, hogy „Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a 2002/90/EK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott bűncselekmények hatásos, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókkal legyenek sújthatók, amelyek kiadatást is maguk után vonhatnak.” Ennek megfelelően az illegális bevándorlók részére kiadott ingatlanok egyes tulajdonosaira vonatkozhatnak e rendelkezések, ha anyagi haszonszerzés céljából szándékosan segítséget nyújtanak ahhoz, hogy ezek a személyek jogellenesen tartózkodjanak egy tagállam területén. Az olyan nemzeti jogszabályok, amelyek minden olyan bérbeadóra általános jelleggel alkalmazandó büntetést vezetnek be, aki anyagi haszonszerzés céljából szándékosan segítséget nyújt illegális bevándorlók számára abban, hogy egy tagállam területén tartózkodjanak, a 2002/90/EK irányelv végrehajtásának tekinthető. Az irányelv végrehajtásán túlmenő jogszabályok a nemzeti jog kérdésébe tartoznak. A Bizottság megjegyzi, hogy az Európai Unió alapjogi (33)

HL L 328., 2002.12.05.

(34)

A jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás elleni küzdelem büntetőjogi keretének megerősítéséről szóló 2002. november 28-i tanácsi kerethatározat, HL L 328., 2002.12.05.

19-06-2008

19-06-2008

HU


chartáját, 51. cikkének (1) bekezdésével összhangban, csak az uniós jogszabályok végrehajtása esetében kell a tagállamokra alkalmazni. * * * 52. kérdés, előterjesztette: Eoin Ryan (H-0414/08) Tárgy: Szervezett bűnözés az Európai Unióban Meg tudná mondani a Bizottság, hogy milyen új kezdeményezéseket fog végrehajtani az Európai Unión belüli szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében? Válasz A Bizottság a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni küzdelemhez olyan intézkedések és fellépések kialakításával járul hozzá, amelyek kézzelfoghatóan a jogszabályokban, a legjobb gyakorlatok cseréjét és az ismeretek és információk (statisztikák, veszélyelemzés stb.) terjesztését szolgáló hálózatok létrehozásában és az együttműködési projektek finanszírozásában nyilvánulnak meg. A számítógépes bűnözés elleni küzdelem részeként a Bizottság „A számítógépes bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó általános politika felé” című 2007. májusi közleményében(35) létrehozott egy átfogó politikát. A Bizottság felállított egy a köz- és a magánszektor képviselőiből álló ad hoc csoportot, amely a Bizottságot segíti az olyan konkrét ajánlásokra irányuló javaslatok előkészítésében, amelyek különösen az operatív és stratégiai információk cseréjére, a köz- és magánszektor közötti állandó kapcsolattartó pontok fellállítására és a szakértők képzését szolgáló, a köz- és magánszektor részvételével működtetett struktúra létrehozására terjednek ki. Az emberkereskedelmet az Európai Bizottság szintén kiemelten kezeli. A Bizottság kezdeményezésére a Tanács elfogadott egy kerethatározatot, amely az emberkereskedelmet büntetőjogilag szankcionálhatóvá teszi, illetve egy cselekvési tervet, amely konkrét intézkedéseket tartalmaz az emberkereskedelem leküzdésére(36). A Bizottság meghatározott egy sor mutatót az emberkereskedelem elleni nemzeti politikák minőségének értékelésére és aktív párbeszédet folytat a nem kormányzati szervezetekkel. 2007-ben a Bizottság már finanszírozott projekteket több mint 7 millió EUR értékben. A Bizottság felállított egy szakértői csoportot is, hogy az megalapozza fejtegetéseit, és folyamatban van egy tanulmány, amely megvizsgálja, hogy megvalósítható-e egy európai „forró vonal”. 2007. október 18-án a Bizottság megrendezte az első EU-s emberkereskedelem elleni napot, amely az áldozat jogait helyezte az európai emberkereskedelem elleni küzdelem középpontjába, továbbá kiadott egy sor, a Tanács által jóváhagyott ajánlást az emberkereskedelem áldozatainak nyújtott segítségre és védelmükre vonatkozóan. A kiskorúak szexuális kizsákmányolással szembeni védelmét illetően a Bizottság vitát indított arról a kérdésről, hogy szükség van-e a kerethatározat frissítésére ebben a tekintetben(37), ideértve a gyermekeknek az információs technológiák segítségével szexuális célokra történő elcsábítását („grooming”). A Bizottság támogatni fogja a bűnüldözési szakegységek által folytatott műveleteket, amelyek célja a gyermekpornográfiát kínáló oldalak és hálózatok felkutatása és a felelősök bíróság elé állítása, vagy a felvételeken szereplő gyermek áldozatok azonosítása. Szorgalmazni fogja egy az érintett felekből (pénzügyi szervezetek, internetszolgáltatók stb.) álló szövetség létrehozását is azzal a céllal, hogy segítsen a bűnelkövetők azonosságának megállapításában és a gyermekekről az interneten közzétett pornográf felvételek megvásárlására irányuló szerződések megszüntetésében. A Bizottság elkötelezett egy a bűnügyi nyilvántartások adatainak cseréjét lehetővé tevő rendszer létrehozása mellett is, amelynek segítségével a tagállamok igazságügyi szervei a másik tagállamban hozott büntetőítéleteket figyelembe vehetik.

(35)

A Bizottság “A számítógépes bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó általános politika felé” című közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Régiók Bizottságának, COM/2007/0267 végleges

(36)

Az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló 2002. július 19-i 2002/629/IB tanácsi kerethatározat, HL L 203., 2002.08.01.

(37)

A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2003. december 22-i 2004/68/IB tanácsi kerethatározat, HL L 13., 2004.01.20.

73

74

HU


A korrupció elleni küzdelem részeként 2008 februárjában a Bizottság elfogadott egy személyzeti munkadokumentumot, amely szemügyre veszi a korrupció és a szervezett bűnözés kapcsolatát(38). Ez a dokumentum meghatározza a magánszektor szervezetein belül a korrupciónak való kitettség konkrét tényezőit, és megvizsgálja, hogy milyen ellenintézkedéseket kell foganatosítani. A dokumentum következtetései alapján a Bizottság hamarosan egy tanulmányba kezd, amelynek eredményei kiegészítik majd a bizottsági szakértői csoportnak a bűncselekményekre és a bűnügyi igazságszolgáltatásra vonatkozó adatok politikai kívánalmaival, elsősorban a korrupció összehangolt operatív meghatározásai és statisztikai mutatói létrehozásának támogatásával kapcsolatban végzett munkáját. 2008. márciusban a Bizottság megkapta a korrupció tárgyában készített Eurobarometer-felmérés eredményeit. A felmérés szerint az EU polgárainak 75%-a úgy véli, hogy a korrupció jelentős probléma országában. A bűncselekményekből származó jövedelem elkobzása segíti a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem fokozását és megerősítését azzal, hogy a bűnelkövetőket megfosztja jogtalanul szerzett vagyonuktól és meggátolja, hogy azt a tiltott kereskedelem különböző formáiba újra befektessék. Számos jogalkotási aktust létrehoztak európai szinten, hogy a büntetőeljárások minden szakaszában segítsék a bűncselekményekből származó vagyon azonosítását, befagyasztását, elkobzását és visszaszerzését a nemzeti jog harmonizációja és az ítéletek kölcsönös elismerése révén. Tekintettel e jogalkotási aktusok végrehajtásának késedelmére, a Bizottság jelenleg egy közleményt készít 2008 végére, amelynek célja, hogy javítsa az EU fellépésének hatékonyságát ezen a területen. Ami a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelmet illeti, az EU politikája a 2004-ben bemutatott átfogó uniós stratégián(39) alapszik, amely megállapítja a Közösség célkitűzéseit: a pénzügyi információk eredményes felhasználását és a pénzügyi hírszerző egységek közötti együttműködést. 2007. decemberben elfogadásra került a 2000/642/IB tanácsi határozat(40) végrehajtásáról szóló jelentés és jelenleg készül a nyomon követési értékelés. A Bizottság pénzeszközöket is nyújt a nemzeti pénzügyi hírszerző egység hálózatának létrehozásához, különösen a hálózat fejlesztését megcélzó mintegy 2 millió eurós projekten keresztül. Hiányosak a bűncselekményekkel kapcsolatos, uniós szinten jelenleg rendelkezésre álló statisztikák, mindenekelőtt az adatok tagállamok közötti összehasonlíthatóságát illetően. A Bizottság szolgálatai, ideértve az Európai Közösségek Statisztikai Hivatalát (Eurostat), nagyléptékű gyakorlatba kezdtek és a tagállamokkal, valamint az érintett szervezetekkel együttműködésben gyakorlatba ültetnek egy a 2006–2010 időszakra szóló cselekvési tervet(41). A cél a tagállamok bűnügyi és igazságszolgáltatási statisztikái minőségének és összehasonlíthatóságának javítása, a tagállamok közötti adatgyűjtés koordinálása és a statisztikák és elemzések közzététele a Bizottság weboldalain. 2006 decemberében a Bizottság elfogadott egy határozatra irányuló javaslatot(42); először is, hogy a jelenlegi Europol-egyezményt felváltsa egy tanácsi határozattal, hogy az Europol jogi keretét gyorsabban a bűnözésben megfigyelhető tendenciákhoz lehessen igazítani; másodszor, hogy a kormányközi finanszírozást felváltsa a közösségi finanszírozással. 2008. április 18-án a Tanács politikai megegyezésre jutott a határozat szövegét illetően, amelyet várhatóan ősszel elfogadnak. A 2007–2013-as pénzügyi program, „A bűnözés megelőzése és a bűnözés elleni küzdelem”, fontos eszköz a tagállamok számára. A program keretében a tagállamok társfinanszírozásban részesülhetnek a Bizottság által meghatározott prioritási területeket megcélzó, határokon átnyúló projektekhez. Az éves munkaprogram, amelyet a Bizottság elkészített és elfogadott, úgy épül fel, hogy hatékonyabban tudjon választ adni a folyamatosan változó igényekre és a tagállamok erőfeszítéseit úgy összpontosítsa, hogy valódi szinergiák jöjjenek létre. 2008-ban több mint 50 millió EUR állt rendelkezésre.

(38)

SEC(2008) 196

(39)

COM(2004) 700 végleges, 20.10.2004

(40)

COM(2007) 827 végleges, 20.12.2007

(41)

A Bizottság „A bűnözés és a büntetőjogi igazságszolgáltatás mérését szolgáló átfogó és koherens EU-stratégia kialakítása: az EU 2006–2010-es cselekvési terve” című közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, COM(2006) 0437 végleges

(42)

COM(2006) 817 végleges, 20.12.2006

19-06-2008

19-06-2008

HU


* * * 53. kérdés, előterjesztette: Alain Hutchinson (H-0341/08) Tárgy: Környezeti és éghajlati menekültek Mára megállapítást nyert, hogy az éghajlatváltozás fő áldozatai a bolygó legszegényebb és legkiszolgáltatottabb népei lesznek, kezdve az afrikaiakkal, akiket az a legjobban érint. Az ENSZ szerint az éghajlatváltozás áldozatai közül 50 millióan válhatnak éghajlati menekültté, akik jelenleg semmilyen jogvédelemben nem részesülnek. Milyen arányban használja az EU jelenlegi fejlesztési politikáit az éghajlati menekültek számának csökkentésére? Osztja-e a Bizottság azt az elképzelést, hogy e menekültek státusának jogi elismerése abszolút szükséges ahhoz, hogy ugyanazokban a jogokban részesüljenek, mint amelyeket a genfi egyezmény meghatároz, és ha igen, hogyan kívánja biztosítani, hogy ez az elismerés európai és nemzetközi szinten valósággá váljon? Válasz Az éghajlatváltozás migrációs mozgásokra gyakorolt hatását világszerte egyre nagyobb politikai érdeklődés övezi. Mint arra a nemrégiben a főképviselő és az Európai Bizottság által az éghajlatváltozásról és a nemzetközi biztonságról készített dokumentum(43) rávilágít, az éghajlatváltozás „veszélyerősítőként” hathat, súlyosbítva a migrációs mintákat egyébként is befolyásoló tendenciákat, feszültségeket és instabilitást. Habár határozott, megfigyelésen alapuló bizonyítékok mutatnak az éghajlatváltozás és a migráció közötti összefüggésre, megbízható kutatási adatok és következtetések hiányában nehéz a két jelenség között közvetlen és kizárólagos kapcsolatot megállapítani. A migráció melletti egyedi döntések általában összetett megfontolások eredményei: személyes, társadalmi, gazdasági és környezeti tényezők, amelyek jellemzően nem alakíthatók át egyetlen okozati viszonyra. A jelenlegi rendelkezésre álló tanulmányok szintén kiemelik, hogy a környezeti tényezők által kiváltott migrációra a legtöbb esetben egy államon belül kerül sor. A „környezeti menekült” nem létezik jogi kifejezésként a nemzetközi emberi jogi szabályozásban és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) sem használja ezt a kifejezést. Az Európai Uniónak a kérdéses országokkal folytatott együttműködési programjai azonban célul tűzik ki az életkörülmények javítását és a gazdasági növekedés ösztönzését, ami közvetetten befolyásolja a migrációs mintákat. Ezen túlmenően az Európai Unió (EU) 2007 novemberében jóváhagyta az éghajlatváltozás elleni globális szövetség kiépítéséről szóló európai bizottsági javaslatot(44), amelynek célja, hogy jelentős forrásokat teremtsen az alkalmazkodási lépésekhez a leginkább sebezhető fejlődő országokban, hogy mérséklődjenek az éghajlatváltozás negatív hatásai. Összességében a Bizottság meg van győződve arról, hogy szükség van az éghajlatváltozással kapcsolatos átfogó stratégiára, amely mind annak okait, mind annak következményeit tekintetbe veszi. Ahhoz azonban, hogy tájékozott politikai döntések születhessenek az egyes kapcsolódó kérdésekben, mint például a migráció, a hangsúlyt elsősorban a hiányos ismeretek pótlására kell helyezni. Az EU folyamatban lévő kétéves kutatási projektje az éghajlatváltozásról és a kényszermigrációs forgatókönyvekről (EACH-FOR)(45) több régióban és országban, ideértve Afrika északi részét és a Közel-Keletet, szemügyre veszi a többszörös környezeti problémák tendenciáit és a kapcsolódó társadalmi-gazdasági és demográfiai aspektusokat. Ami a többoldalú színteret illeti, az Egyesült Nemzetek Nevelési, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) társadalomtudományi és humán tudományi programja keretében nemrégiben megkezdték a városfejlesztési politikával kapcsolatos ismeretek, kutatások és kapacitások fejlesztését, figyelembe véve a vidéki és tengerparti területeknek az éghajlatváltozáshoz köthető migráció és a fogyasztás következtében fellépő, ellenőrizetlen urbanizációja által kifejtett környezeti hatást. Az UNHCR tervei között szerepel az is,

(43)

A közös dokumentumot az Európai Tanács és az Európai Parlament biztonsági és védelmi albizottsága elé terjesztették 2008 márciusában, és megtekinthető a http://ec.europa.eu/external_relations/cfsp/doc/climate_change_international_security_2008_en.pdf" weboldalon.

(44)

COM (2007) 0540 végleges

(45)

http://www.each-for.eu/index.php?module=main

75

76

HU


hogy emberi jogi és védelmi szempontból megvizsgálja a környezeti hatások miatti elvándorlások kérdését is(46). Ezek a folyamatok hozzájárulhatnak, hogy egy fejlettebb, többoldalú gondolkodásmód alakuljon ki az olyan fogalmi kérdésekről, mint a környezeti migránsok fogalmának meghatározása vagy az emberi jogok védelme nemzetközi szabályozásának teljes körűbbé tétele. A Bizottság nyomon követi az ezen a téren folyó nemzetközi munkát, hogy biztosítsa, az EU-nak az éghajlatváltozás és a migráció összefüggéseire adott jövőbeni politikai válaszai teljes mértékben figyelembe vehessék ezeket a fejleményeket. A Bizottság elkötelezett a politikáink közötti nagyobb következetesség támogatása mellett. A jelenleg alakulófélben lévő átfogó európai migrációs politika arra törekszik, hogy feltárja és megerősítse a migráció és a környezet összefüggéseit. Emellett az alkalmazkodásról szóló, jelenleg készülő bizottsági fehér könyv a külső politikákat az éghajlatváltozás következtében felmerülő globális kihívásoknak megfelelően a legtágabb értelemben össze fogja hangolni. * * * 54. kérdés, előterjesztette: Robert Evans (H-0343/08) Tárgy: Késések az internetes banki átutalásokban A Bizottságnak bizonyára tudomása van arról, hogy noha kérésre az internetes banki átutalásokat a tagállamokon belül és nemzetközileg egyaránt azonnal végre lehet hajtani, átfutási idejük sokszor egy hétig is eltarthat. Ez jelentős kényelmetlenséggel és az ügyfél kamatveszteségével jár, míg a bank több napon keresztül részesül a kamatokban. Fontolgatja-e a Bizottság, hogy jogszabályra tegyen javaslatot annak biztosítása érdekében, hogy ezek a tranzakciók, különösen a tagállamok között, azonnal teljesüljenek vagy legalábbis ne vegyenek igénybe 24 óránál hosszabb időt? Válasz A nemrégiben elfogadott, a belső piaci pénzszolgáltatásokról szóló 2007/64/EK irányelv(47) – amelyet 2009. november 1-jéig kell végrehajtani – egyik fő célja, hogy a pénzügyi szolgáltatások nyújtásához és igénybevételéhez kapcsolódó tájékoztatási követelményekre, valamint jogokra és kötelezettségekre vonatkozóan egységes szabályokat állapítson meg, ideértve többek között az elektronikus átutalások teljesítési idejére vonatkozó szigorú szabályokat. E szabályok értelmében a bankoknak és más pénzügyi szolgáltatóknak garantálniuk kell a fizetések maximális átfutási idejét, továbbá azt, hogy ez az EU-n belüli minden átutalás esetében egységes legyen, függetlenül attól, hogy az átutalt összeg melyik tagállamba vagy tagállamból érkezik. Az irányelv 69. cikkének (1) bekezdésével összhangban, 2012. január 1-jétől minden olyan átutalást, ahol átváltásra nincs szükség, kötelező legkésőbb a következő munkanap végéig (azaz az ún. „D+1” alapon) teljesíteni. Ezt a „D+1” szabályt a következőkre kell alkalmazni: a) mind a belföldi, mind az EU-n belüli határokon átnyúló, euróban történő fizetési műveletek; b) az adott tagállam pénznemében végrehajtott belföldi fizetési műveletek; c) olyan fizetési műveletek, ahol az euró és egy nem euróövezeti EU-tagállam pénzneme között átváltásra van szükség. Az irányelv mindezek ellenére elismeri, hogy a bankoknak időre van szüksége meglévő termékeik és rendszereik korszerűsítéséhez. Ezért 2012. január 1-jéig ez a rendelkezés lehetővé teszi a felek számára, hogy az átutalások esetében „D+3” maximális teljesítési időben egyezzenek meg. Emellett az irányelv a felek számára azt is megengedi, hogy a papíron kezdeményezett fizetési műveletek esetében egy további munkanapban állapodjanak meg. A Bizottság szeretné hangsúlyozni, hogy a pénzügyi szolgáltatási irányelv 69. cikkének (1) bekezdése szerinti „D+1” teljesítési idő csupán maximális időtartam. Így ha jelenleg az átutalást egy napon belül teljesítik, ezt a gyakorlatot fenn kell tartani. Annak elkerülése végett, hogy a pénzügyi szolgáltatást nyújtók valójában növeljék a teljesítési időt, az irányelv 72. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a tisztán belföldi fizetési műveletek esetében rövidebb teljesítési időt határozzanak meg. Ezen túlmenően az irányelv minden

(46)

Az ENSZ főtitkárának jelentése az ENSZ által az éghajlatváltozás területén végzett tevékenységekről, elérhető itt: http://daccessdds.un.org/doc/UNDOC/GEN/N08/204/46/PDF/N0820446.pdf?OpenElement

(47)

HL L 319., 2007.12.05.

19-06-2008

19-06-2008

HU


esetben megengedi, hogy a fizetési szolgáltatást nyújtók az ügyfelek részére kedvezőbb feltételeket biztosítsanak. * * * 55. kérdés, előterjesztette: Ari Vatanen (H-0345/08) Tárgy: A finanszírozás nem átlátható döntéshozatali folyamatai az EU közlekedéspolitikájában Mikor vetik az EU közlekedéspolitikájának finanszírozását alapos gazdasági vizsgálat alá és mikor lesznek rá alkalmazandók a Bizottság normális ellenőrzési mechanizmusai annak érdekében, hogy végre teljesüljenek a közpénzek felhasználására vonatkozó elszámoltathatósági követelmények? Milyen érveket lehet felhozni annak védelmére, hogy a közpénzeket a demokratikus keresztellenőrzések kikerülésével használják fel? Ez aláássa az emberek politikai döntéshozatalba vetett bizalmát. A közös piac, az átláthatóság és a gazdasági hatékonyság szellemében az Európai Bizottság olyan munkamódszert alkalmaz, amelynek révén a Bizottság egyéb igazgatóságai által hozott pénzügyi döntéseket a Versenypolitikai Főigazgatóság alaposan megvizsgálja. Néhány politikai ágazat azonban stratégiai okokból mentesült ez alól az alapos vizsgálat alól. Az ezt elrendelő határozatokat már régen hozták, és azóta mind az EU, mind az azt körülvevő világ jelentős változásokon ment keresztül. A társadalom egyszerű stratégiai területe helyett a szélesebb értelemben vett közlekedés és mobilitás manapság kulcsfontosságú tényezők az emberek és a vállalkozások mindennapi életében; jólétünk és gazdasági virágzásunk forrásai, valamint alapvető szabadságaink egyikét és életminőségünk egyik központi elemét alkotják. A jelenlegi rendszer, amelyben egy és ugyanaz a szerv „dönt és hajt végre”, egyértelműen részrehajló közlekedéspolitikai döntésekhez és a közpénzekkel való visszaéléshez vezet. Válasz A Bizottság rá kíván mutatni arra, hogy az EU közlekedéspolitikájának finanszírozásával kapcsolatban fontos különbséget tenni egyrészt a közösségi költségvetésből nyújott finanszírozás, másrészt a tagállamok költségvetéseiből biztosított finanszírozás között. 1. A közösségi költségvetésből nyújtott finanszírozással kapcsolatos döntéseket a felelős bizottsági főigazgatóság (azaz az Energiügyi és Közlekedési Főigazgatóság, a Kutatási Főigazgatóság, a Regionális Politikai Főigazgatóság és az Információstársadalmi és Médiaügyi Főigazgatóság) hozza meg, amelyeket az érintett főigazgatóságokkal folytatott konzultációkat követően a Bizottság mint biztosi kollégium jóváhagy. 2. A tagállamok költségvetéseiből nyújtott finanszírozással (amennyiben azok az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősülnek) kapcsolatos döntések a Bizottság állami támogatások feletti ellenőrzése alá esnek. Az állami támogatásokra vonatkozó döntéseket a felelős főigazgatóság hozza meg (azaz a közlekedés és a szénipar esetében az Energiügyi és Közlekedési Főigazgatóság, a mezőgazdaság esetében a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság, a halászat esetében a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság és minden egyéb iparág és szolgáltatási ágazat esetében a Versenypolitikai Főigazgatóság), amelyeket az érintett főigazgatóságokkal folytatott konzultációkat követően a Bizottság mint biztosi kollégium jóváhagy. A Bizottság úgy véli, hogy a kollegialitás elve biztosítja, hogy a közlekedés területén hozott finanszírozási döntéseket megfelelő ellenőrzés alá vetik. * * *

77

78

HU


56. kérdés, előterjesztette: Giovanna Corda (H-0348/08) Tárgy: A légi utasok jogairól szóló rendelet végrehajtásának elmulasztása Az Európai Bizottság által indított számos kezdeményezés ellenére – a légi utasok jogairól szóló 261/2004/EK rendelet(48) alkalmazásának részletei, a járattörléseket vagy késéseket indokló „vis maior formáinak” és „kivételes körülményeknek” a meghatározása –, a fogyasztóvédelmi szervezetek arról számolnak be, hogy a légitársaságok még mindig megkerülik vagy figyelmen kívül hagyják a közösségi szabályokat. Több hivatalos felszólító levél elküldése után, tervezi-e végül a Bizottság, hogy szankciókat vet ki vagy módosítja a rendeletet az érintett európai polgárok védelme és kártalanítása érdekében? Válasz A 2007. április 4-i közlemény(49) tartalmazza a Bizottságnak a 261/2004/EK rendelet alkalmazásával kapcsolatos nézeteit. A közleményt követően a Bizottság hat hónapon keresztül közösen folytatta munkáját a nemzeti hatóságokkal és az iparággal a következő eredmények elérése érdekében: – megállapodás a nemzeti végrehajtó szervekkel az egyértelmű munka- és felelősségmegosztásról a panaszok kezelése és az információcsere területén; – előrelépés a vonatkozó jogszabályok egyes részeinek egységes értelmezése felé. Ezeket a nemzeti végrehajtó szervek között létrejött új ejárási megállapodásokat alkalmazni kell, amelyek alkalmazásokatt a Bizottság nyomon követi; adott esetben jogsértési eljárást indít azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek nem tartják be teljes mértékben a 261/2004/EK rendelet 16. cikkét. Emellett a nemzeti végrehajtó szervek a légitársaságokkal együtt megerősítették, hogy a kivételes körülmények fennállásával kapcsolatos bizonyítás terhét a légitársaság és nem az utas viseli. Ha egy légitársaság nem bocsát érdemi és részletes bizonyítékot a kijelölt nemzeti hatóság rendelkezésére, az érintett nemzeti végrehajtó szerv az utas által előadott tények alapján hoz döntést. A 2007 áprilisa és novembere között elért haladás tükrében nem időszerű a 261/2004/EK rendelet módosítását javasolni. Ugyanakkor a Bizottság továbbra is folytatja azokat a fokozott tevékenységeket, amelyek révén nyomon követi, hogy a tagállamok nemzeti végrehajtó szerveiken keresztül alkalmazzák és végrehajtják-e a rendeletet, a Bizottság azonban nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a kérdéses rendelet tekintetében közvetlen szankciókat vessen ki a légitársaságokra vagy a tagállamokra. A Bizottság újabb kerekasztal-tárgyalásokat szervez a nemzeti végrehajtó szervekkel és a légifuvarozási iparággal 2008 szeptemberében, ahova meghívják az Európai Fogyasztói Központok Hálózatát is. * * * 57. kérdés, előterjesztette: Marian Harkin (H-0351/08) Tárgy: A gyermek-utasbiztonsági rendszerek oldalütközésekkel szembeni védelmének vizsgálata Tekintettel a Bizottságnak a P-3159/07 számú elsőbbséget élvező, írásbeli választ igénylő kérdésre adott korábbi válaszára, tett-e valamilyen érdemi lépést annak biztosítására, hogy az oldalütközések vizsgálatait minden típusú gyermek-utasbiztonsági rendszeren elvégezzék? Válasz A Bizottság osztja a tisztelt képviselő azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy a gépjárművekben utazó gyermekek megfelelő szintű védelme biztosítva legyen. 2006. május óta minden gyermeket olyan megfelelő ülésben kell utaztani, amely kielégíti az Egyesült Nemzetek Szervezetének Európai Gazdasági Bizottságának Genfben elfogadott 44. előírásában meghatározott technikai követelményeket. A gyermek-utasbiztonsági rendelkezésekkel kapcsolatban a Bizottság úgy véli, hogy a 44. előírás követelményei javíthatók és kell is javítani azokat. Ezért a Bizottság biztosítja, hogy e követelmények napra (48)

HL L 46., 2004.02.17., 1. o.

(49)

COM(2007)0168 - SEC(2007)0426

19-06-2008

19-06-2008

HU


késszé tétele kiemelt jelentőséget kapjon a kérdésért felelős genfi munkacsoportban. A csoport tagjai széles körben elismerték, hogy szükség van ezekre a javításokra, következésképp a csoport elfogadta az oldalütközés elleni védelem kiemelt jelentőségét. A gyermek-utasbiztonsági rendszerek követelményeinek felülvizsgálata jelenleg folyamatban van, továbbá megállapodás született, hogy a jelenlegi genfi fórumon javaslat készüljön azok módosítására az általuk nyújtott biztonság megerősítése érdekében. 2008 első félévében ezzel a céllal három ülés tartottak. A tervek szerint a téma az Egyesült Nemzetek Szervezetének Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE) fő munkacsoportjának napirendjén marad az elkövetkező genfi ülésszak során is. A Bizottság továbbra is intenzíven részt vesz a csoport munkájában és biztosítja, hogy a szükséges változtatásokat a genfi felek elfogadható időn belül elfogadják figyelemmel a kérdés gyermekeket érintő biztonsági vonzataira. Az új követelmények elfogadásának folyamatához szükséges időt az indokolja, hogy biztosítani kell, hogy a tervezett követelményeket megfelelően teszteljék és így azok hatékony védelmet nyújtsanak a gyermekek részére. * * * 58. kérdés, előterjesztette: Bernd Posselt (H-0353/08) Tárgy: A München-Mühldorf-Salzburg nagysebességű összekötő vasútvonal A Transrapid projekt összeomlását követően milyen lehetőséget lát a Bizottság arra, hogy felgyorsítsa a Párizsból Bécsen keresztül Pozsonyba vagy Budapestre tartó Magistrale for Europe vasútvonal München-Salzburg közötti szakaszának munkálatait, különösen ami a müncheni központi vasútállomástól a müncheni repülőtérre, majd onnan Mühldorfon keresztül (a Bajor Vegyipari Háromszög) Salzburgba tartó nagysebességű összekötő vasútvonal megépítését illeti? Milyen időkeretet tart kivitelezhetőnek a Bizottság e kiemelt projekt esetben, amely központi jelentőségű az EU nagysebességű vasúti hálózatának fejlesztése szempontjából, és várhatóan mennyi uniós forrás áll majd rendelkezésre? Válasz A Transrapid projekt nem szerepelt az Európai Parlament és a Tanács által 2004-ben elfogadott határozatban(50). megállapított kiemelt projektek között. Ezért a német hatóságok nem nyújtottak be támogatási kérelmet a 2007–2013-as többéves program keretében. Következésképp a projekt meghiúsulása nem szabadít fel másba fektethető közösségi forrásokat, mint az egyébként történni szokott. Ami a 17. számú kiemelt projektet, a Párizs-Strasbourg-Stuttgart-Bécs-Pozsony vasúti tengelyt illeti, a Bizottság úgy határozott, hogy jelentős támogatást ítél meg 438 millió EUR közeli értékben, elsősorban a határokon átnyúló három szakasz és a Stuttgart-Ulm közötti szűk keresztmetszet részére. A München-Mühldorf-Freilassing szakasz nem részesült támogatásban az adott szakaszra vonatkozó átfogó megközelítés hiánya miatt, bár egy ilyen megközelítés lehetővé tenné a nemzetközi vasúti járatok számára, hogy Rosenheim helyett Mühldorfon keresztül közlekedjenek. A Bizottság által 2005. júliusában kijelölt európai koordinátor, Balázs Péter, második éves jelentéséhez részletes elemzést mellékelt e szakaszra vonatkozóan. Kiemelte, hogy integrált megközelítésre van szükség, beleértve a villamosítást is. Tekintve, hogy az efféle megközelítés hiányzik, a Bizottság úgy döntött, hogy ezt a szakaszt nem részesíti támogatásban. Mint azt tudják, a Bizottság 2007. november 19-én konzultált az Európai Parlamenttel az általa javasolt többéves programról. Az Európai Parlament kedvező véleményt adott és a Bizottság 2008. február 19-én elfogadta a projektek kiválasztásáról szóló határozatot. A Bizottság ezért jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy visszavonja ezt a határozatát. * * *

(50)

A transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló, 2004. április 29-i 884/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat

79

80

HU


59. kérdés, előterjesztette: Daniel Caspary (H-0355/08) Tárgy: A TEN keretében a 24. számú vasúti tengely Bázel-Karlsruhe szakaszához nyújtott finanszírozás A transzeurópai közlekedési hálózatok programja keretében a Lyon/Genova – Bázel – Duisburg – Rotterdam/Antwerpen vasúti tengelyt jelölték meg a 24. számú kiemelt fontosságú tengelyként. A Bázel-Karlsruhe szakasz négy sínpályás fejlesztése különösen fontos, mivel részét képezi az Alpok és Északnyugat-Európa közötti útvonalnak, valamint kapcsolódik a Párizs-Pozsony tengelyhez (17. számú kiemelt jelentőségű tengely). Mennyire tartja fontosnak a Bizottság ezt a szakaszt a 24. és 17. számú tengelyek szempontjából? Tervezik-e, hogy a 24. számú tengelyre vonatkozóan koordinátort jelölnek ki? Tekintve a Bázel-Karlsruhe szakasz munkálatainak előrehaladását, mit gondol a Bizottság, elkészül-e vélhetően a 24. számú tengely projektje az általa meghatározott határidőn belül, azaz 2015-ig? Szűk keresztmetszetűnek tekinti-e a Bizottság ezt a szakaszt vagy annak egyes részeit? Milyen stádiumba ért a katzenbergi alagút szakaszának finanszírozási eljárása? Tartja-e a Bizottság azon állítását, miszerint 94,5 millió € áll majd rendelkezésre? A Bizottság részére nyújtott tájékoztatása szerint mekkora összeget bocsát rendelkezésre a német szövetségi kormány erre a szakaszra? Várhatóan mikor hoz a Bizottság végleges határozatot erről a szakaszról? Rendelkezik-e már a Bizottság részletekkel azzal kapcsolatban, hogy mekkora összegek lesznek elérhetők a TEN keretében nyújtott finanszírozásból a Karlsruhe-Bázel szakasz egyéb részeire? Válasz A Bázel-Karlsruhe szakasz a 24. számú kiemelt projekt, a Lyon/Genova-Bázel-Duisburg-Rotterdam/Antwerpen vasúti tengely része, ahogy azt az Európai Parlament és a Tanács által 2004. április 29-én elfogadott, a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatások(51) megállapítják. A Bázel-Karlsruhe szakasz rendkívül fontos a svájci Alpok alagútjaival való összeköttetés miatt. Ugyanakkor a 17. számú kiemelt projekt, a Párizs-Pozsony vonal, és a 24. számú kiemelt projekt, a Lyon-Rotterdam/Antwerpen vonal, Appenweiernél keresztezik egymást. A két vasútvonal kereszteződésénél egy felüljáró (Überwerfungsbauwerk) megépítése további kapacitást biztosít, mivel a vonatok nem szintben keresztezik egymást. Végül, 94,5 millió EUR összeget elkülönítettek a 2007–2013-as TEN-T többéves program keretében a teljes Bázel-Karlsruhe szakasz kiépítésére és felújítására, így többek között a katzenbergi alagutra is. A német kormány társfinanszírozással támogatja a projektet. A német kormány által megszerzett információk alapján igen valószínű, hogy a teljes Bázel-Karlsruhe szakasz fejlesztése elkészül 2020-ban. Ennek megfelelően a katzenbergi alagút befejezését 2011-re tervezik. A többéves program szerint a Bázel-Karlsruhe szakasz szűk keresztmetszetnek minősül. A Bizottság a koordinátorok átfogó értékelése részeként meg fogja vizsgálni, hogy szükség van-e koordinátor kijelölésére a 24. számú kiemelt projekt esetében. * * * 61. kérdés, előterjesztette: Jim Higgins (H-0360/08) Tárgy: A hullámenergia terén végzett kutatások finanszírozása Vázolná-e részletesen a Bizottság a hullámenergia területén végzett kutatásokra vonatkozó jelenlegi stratégiájának jellegét, valamint adna-e átfogó összehasonlítást az EU-tagállamok ezen a területen végzett kutatásainak és fejlesztéseinek eredményeiről?

(51)

A transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló 1692/96/EK határozat módosításáról szóló, 2004. április 29-i 884/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat

19-06-2008

19-06-2008

HU


Válasz A tisztelt képviselőnek adott válasz a szélesebb értelemben vett óceánenergiát érinti, ami magában foglalja a hullám-, árapály- és áramlatenergia felhasználását lehetővé tevő energiaátalakítókat, csakúgy, mint a sótartalom- és termikus gradienseket. Az óceánenergia része a Bizottság új és megújuló energiaforrások területén végzett kutatásokra vonatkozó jelenlegi átfogó stratégiájának, amelynek célja, hogy jelentősen megnövelje az EU-ban a megújuló villamos energia termelésének arányát, ugyanakkor figyelembe véve az eltérő regionális feltételeket, ahol elegendő gazdasági és technikai kapacitás azonosítható. A belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról szóló 2001/77/EK jelenlegi irányelv(52) 2010-re a teljes közösségi villamosenergia-fogyasztás 21%-át állapítja meg a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia arányaként. 2008. január 23-án a Bizottság elfogadott egy új energia- és éghajlatváltozási csomagot(53), amely tartalmaz egy, a megújuló energia felhasználásának támogatásáról szóló új irányelvre irányuló javaslatot, és megállapítja a megújuló energia fogyasztási arányának kötelező nemzeti célértékeit, összességében a 20%-os uniós célérték elérését megcélozva. Amint elfogadásra kerül, ez az irányelv átvesz és megerősít a 2001/77/EK irányelvben jelenleg foglalt több rendelkezést. Pillanatnyilag a kutatás, a fejlesztés és a demonstrációs tevékenységek területén tett erőfeszítések nagyrészt az árapályhullámok és a hullámenergia köré csoportosulnak. 2007-ben világszerte 53, az óceán hullámait energiává alakító technológiai eljárás létezett a fejlesztés különböző stádiumaiban. Mivel még nem tisztázott, hogy a zord tengeri környezetben melyik rendszer lesz a legköltséghatékonyabb, több kutatási, fejlesztési és demonstrációs (KF&D) erőfeszítésre van szükség ezen a területen, nevezetesen a legígéretesebb tervezési megoldások kiválasztása és optimalizálása érdekében. A kutatásnak növelnie kell az átalakítás teljes hatékonyságát, költséghatékonyságát, jelentősen csökkentenie kell a villamosenergia-termelés költségeit, javítania kell a folyamat megbízhatóságát és tovább kell mérsékelnie a környezeti hatásokat, valamint ki fel kell számolnia az akadályokat, úgymint a villamosenergia-hálózatra való kapcsolódás kihívásait, az értékelési iránymutatások és szabványok hiányát és a szabadalmaztatási és engedélyezési folyamatokkal összefüggő adminisztratív akadályokat. A 2002–2006-os kutatási és fejlesztési 6. keretprogram alapján az Európai Bizottság 14 óceánenergiával kapcsolatos projektet támogatott összesen 21 millió € értékű közösségi hozzájárulás formájában. Ez a törekvés már folytatódik a 2007–2013-as 7. keretprogram keretében, ahol a 2 uniós forrásból támogatott projekt összesen mintegy 7,5 millió € összegű közösségi hozzájárulásban részesült a 2007-es pályázatok során. Az első generációs prototípus berendezésekkel előállított villamosenergia jelenlegi költsége 0,08 €/kilowattóra (kWh) és 0,20 €/kWh között váltakozik. A további kutatási és fejlesztési törekvések eredményeként az elkövetkező 10–20 évben várhatóan (K&F) a villamos energia költsége 0,05 €/kWh lesz. Az EU-tagállamok ezen a területen folytatott kutatási és fejlesztési eredményeinek globális összehasonlítása azt mutatja, hogy az Egyesült Királyság, Írország, Portugália és Dánia rendelkezik a legnagyobb számú projekttel és a legnagyobb költségvetéssel ezen a területen. Ez alapvetően annak köszönhető, hogy Európa nyugati partvidéke mentén a hullámzás meglehetősen energikus és így különösen kedvez az ilyen jellegű alkalmazásoknak. Más EU-tagállamok (nevezetesen Belgium, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Olaszország, Spanyolország és Svédország) szintén fejlesztenek óceánenergiára épülő technológiákat, elsősorban a hullámenergia területén. Az Európai Bizottság 11 másik tagállammal együtt emellett részt vesz a Nemzetközi Energiaügynökség óceánenergiát hasznosító rendszerekre (OES) vonatkozó végrehajtási megállapodásában, amelynek tagsága 2008-ban várhatóan 18 tagra bővül.

(52)

HL L 283., 2001.10.02.

(53)

COM (2008) 30. A tagállamoknak a megújuló energia növekedésének útjában álló adminisztratív és szabályozási akadályokat is csökkenteniük kell, és javítaniuk kell a villamosenergia-hálózathoz való hozzáférésüket.

81

82

HU


* * * 62. kérdés, előterjesztette: Stavros Arnaoutakis (H-0363/08) Tárgy: A közlekedési szolgáltatások javítása Görögország szigeti régióiban A görög szigetek 7500 kilométer hosszú partvidéke – a 16 000 kilométeres teljes görög partszakaszból – olyan geopolitikai tulajdonsággal rendelkezik, amely egy fejlesztési stratégia révén jól kiaknázható lenne, azonban állandó hátrányt is jelent azzal, hogy tovább rontja a szigetek versenyhelyzetét. A szigeti régiók fejlesztésének egyik fontos prioritása a hozzáférhetőség akadályainak elhárítása, különösen a közlekedés, a hírközlés, az egészségügy, az oktatás, a szociális szolidaritás és jólét, az energiabiztonság és a hulladékgazdálkodás területén nyújtott szolgáltatások tekintetében. Hogyan fogja alkalmazni a Bizottság a gyakorlatban a területi kohézió és a szubszidiaritás deklarált és elfogadott elveit a görök szigetek, és különösen a kis szigetek esetében? A megvalósíthatósági tanulmányok függvényében tud-e a Bizottság pénzügyi támogatást nyújtani a szolgáltatások javítására, elsősorban a közlekedési ágazatban? Válasz A szigetek és különösen a kis távoli szigetek régóta különleges helyet foglalnak el a kohéziós politikában. A strukturális alapokról szóló 1260/1999/EK tanácsi rendelet(54) 29. cikkének (3) bekezdése a 2000–2006-os időszakra akár 85%-os közösségi társfinanszírozást is lehetővé tett (szemben az általában érvényes 75%-os felső határral) a legkülső régiók és a külső görög szigetek esetében. A strukturális alapokról és a Kohéziós Alapról szóló 1083/2006/EK tanácsi rendelet(55) 52. cikkének f) pontja a 2007–2013-as időszakra vonatkozóan a szigetek esetében hasonló szellemben lehetővé teszi a társfinanszírozási arányok modulációját a „regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés keretében. Mi több, az 1080/2006/EK rendelet(56)10. cikke úgy rendelkezik, hogy az Alapból társfinanszírozásban részesített programoknak, amelyek az 1083/2006/EK rendelet 52. cikkének f) pontja értelmében földrajzi és természeti hátrányokkal küzdő területekre vonatkoznak, különös figyelmet kell fordítaniuk az ilyen területek sajátos nehézségeire. Az ERFA a szigetek esetében különösen a hozzáférhetőség javítására irányuló befektetések finanszírozásához, a kulturális és természeti örökséggel kapcsolatos gazdasági tevékenységek elősegítéséhez és fejlesztéséhez, a természeti erőforrások fenntartható használatának előmozdításához, valamint a fenntartható idegenforgalom ösztönzéséhez járul hozzá. A 2007–2013-as görögországi programozási időszak tekintetében a legtöbb sziget az „Észak- és Dél-Égei Szigetek és Kréta” regionális operatív program alá tartozik. A Jón-szigetekre és a Szporádokra a „Nyugat-Görögország, Peloponnészosz és Jón-szigetek”, illetve a „Thesszália, kontinentális Görögország és Epirusz” operatív programok vonatkoznak. Az e programok alá tartozó régiók mindegyike esetében konkrét prioritási tengely foglalkozik a hozzáférhetőséghez szükséges infrastruktúrákkal és szolgáltatásokkal. Mivel a dél-égei régió része lett a „regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzésnek, a vonatkozó prioritási tengelyek a kifejezetten a Dél-Égei-szigetekre elkülönített további nemzeti forrásokkal erősödnek, hogy ellensúlyozni lehessen a régió számára rendelkezésre álló közösségi források relatív csökkenését. Ezeken a regionális programokon túl minden sziget támogatható a „Hozzáférhetőség javítása” és a „környezet és fenntartható fejlődés” tematikus operatív programokból, amelyek közül az előbbi vonatkozik a hozzáférhetőséget biztosító infrastruktúrákra és szolgáltatásokra. Ami a kis szigetcsoportokat illeti, 2005-ben a görög hatóságok és a Bizottság megállapodtak abban, hogy a harmadik közösségi támogatási keretterv keretében létrehoznak egy speciális csomagot az ilyen szigetek támogatására. Ugyanezen elképzelés nyomán került egy a dél-égei régió kis szigeteinek szükségleteivel

(54)

A strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. június 21-i 1260/1999/EK tanácsi rendelet, HL L 161., 1999.06.26.

(55)

Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelet, HL L 210., 2006.07.31.

(56)

Az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és az 1783/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 5-i 1080/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, HL L 210., 2006.07.31.

19-06-2008

19-06-2008

HU


foglalkozó konkrét prioritási tengely felvételre a már említett 2007–2013-as „Észak- és Dél-Égei-Szigetek és Kréta” regionális operatív programba. * * * 63. kérdés, előterjesztette: Zdzisław Kazimierz Chmielewski (H-0367/08) Tárgy: Felelősség az interneten közzétett álláshirdetések tartalmáért A munkaadók a következőket tehetik az álláshirdetések által kínált lehetőségek kihasználásakor: a) a munkaerő-toborzás eszközeként választhatják az álláshirdetést; b) meghatározhatják a hirdetés tartalmát; c) megválaszthatják, hogy ki tegye fel a hirdetést az internetre. A különböző tartalmak interneten történő elhelyezésének szabadsága egyre inkább azt jelenti, hogy az álláshirdetések megszövegezése figyelmen kívül hagyja a foglalkoztatásban alkalmazott megkülönböztetés tilalmát – találkozhatunk a nemen, koron, fogyatékosságon vagy bizonyos feltételek teljesülésén alapuló megkülönböztetéssel és egyéb korlátozásokkal. Milyen intézkedéseket tesz vagy tehet a Bizottság európai szinten, hogy orvosolja az interneten közzétett álláshirdetésekben alkalmazott, ilyen jellegű megkülönböztetést? Válasz A foglalkoztatás területén való megkülönböztetésmentességgel és egyenlő bánásmóddal kapcsolatos közösségi jogszabályok kiterjednek a toborzási és a kiválasztási folyamatra. A 2000/43/EK irányelv(57) alkalmazza a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvét, míg a 2000/78/EK irányelv(58) létrehozza a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános keretét. Ez a két irányelv tiltja a faji vagy etnikai származáson, fogyatékosságon, koron, valláson vagy meggyőződésen vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést. Emellett a 2002/73/EK irányelv(59) végrehajtja a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvét a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén. Állás meghirdethető e-mailen, postai úton és munkahelyi hirdetményekben, vagy a nyilvánosság számára elérhető újság-, rádió- televízió- vagy internetes hirdetésekben. Az interneten közzétett álláshirdetésekre vonatkoznak a fent említett közösségi jogszabályok. A tagállamok felelősek azért, hogy biztosítsák a közösségi jogszabályoknak a nemzeti jogrendjükbe történő átültetését, valamint azok helyes és eredményes végrehajtását. A Szerződések őreként a Bizottság szorosan figyelemmel kíséri a közösségi jog nemzeti szintű végrehajtását és az EK-Szerződés rendelkezései szerint megteszi a szükséges lépéseket amennyiben megállapításra kerül, hogy egy tagállam megszegte a közösségi jogot. Mindazonáltal amint a közösségi jogszabályok megfelelő átültetése megtörtént, elvileg az adott személyek feladata, hogy bírósági eljárást indítsanak a nemzeti jog rendelkezéseinek megfelelően. * * * 65. kérdés, előterjesztette: Marie Anne Isler Béguin (H-0376/08) Tárgy: A konfliktusok rendezése Maliban és Nigerben Maliban és Nigerben újraéledtek a lázadók és a hatóságok közötti fegyveres konfliktusok. A 2006. júliusi algíri megállapodás, illetve az algériai és líbiai közvetítés ellenére Maliban fokozódott az erőszak, 2008. április 11-én meggyilkoltak két tuareg tisztviselőt és támadásokat intéztek laktanyák ellen, többek között 2008. május 21-én, aminek következtében civilek kénytelenek voltak a szomszédos országokba menekülni. Nigerben az erőszak hátterében a francia AREVA vállalat által folytatott urániumbányászatból származó jövedelem újraelosztása és a vállalat műveleteinek az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása áll.

(57)

A személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv, HL L 180., 2000.07.19.

(58)

A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános keretének létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv, HL L 303., 2000.12.02.

(59)

A férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, HL L 269., 2002.10.05.

83

84

HU


Az Afrika és az Európai Unió közötti stratégiai partnerséggel (2007. december 6-án Lisszabonban aláírt megállapodás) kapcsolatban javasolja-e a Tanács, hogy közvetítés útján segítsék a két országban a konfliktusok rendezését? Válasz A Bizottság szeretné megköszönni a tisztelt képviselő szóbeli választ igénylő kérdését a Maliban és Nigerben fennálló konfliktusok rendezésével kapcsolatban. Általában véve, és a Mali északi részén elkövetett erőszakos cselekmények, valamint a Tuareg Nigeri Igazságfront (MNJ) és a nigeri hadsereg közötti összeütközések konkrét esetében a Bizottság erőteljesen támogatja a tárgyalásos rendezést, és nem ért egyet a fegyveres erők bevetésével. A Bizottság kifejezetten nem ért egyet a gyalogsági aknák bevetésével, amelyek már eddig is sok polgári áldozat halálát okozták Nigerben és Maliban is. A cél mindenképpen az, hogy erősítsék a békével és a biztonsággal kapcsolatban felmerülő kihívásokról folytatott párbeszédet az Afrika–EU stratégiai partnerségről szóló javasolt dokumentumban felvázoltak szerint. A Bizottság támogatja a regionális szintű megoldások keresését, és felkészült arra, hogy támogassa az ilyen célú intézkedéseket, akár a jelenleg a nigeri és mali tisztviselők által javasolt konferenciák, akár a regionális szervezeteknek, nyújtott támogatások formájában, mint amilyen a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) és a Száhel-szaharai Államok Közössége (CEN-SAD). Mali esetében az Európai Bizottság mindig is támogatta a párbeszéden és békén alapuló megközelítést, amelyet a változás érdekében Mali kormánya és a Demokratikus Szövetség fogadott el május 23-án, és amely a 2006. júliusi algíri megállapodáshoz vezetett. A Mali külügyminisztere által tett legutóbbi hivatalos nyilatkozatok szerint e megállapodás és a 2007. márciusi Kidali Fórum által elfogadott állásfoglalások a konfliktus rendezése érdekében továbbra is alkalmazandók. A Bizottság üdvözli ezt a lépést. Konkrétan Niger esetével foglalkozva, a Bizottság szorosan nyomon követi a helyzetet. Különösen aggasztja az észak-nigeri biztonsági helyzet romlása, amely a régió nehéz életkörülményeitől már amúgy is sokat szenvedő polgári lakosságot érinti. A bizonytalanság érzése az együttműködés valamennyi aspektusát is áthatja az ország északi részében. Emellett a Bizottság támogatja a Mali és Niger elnökei által bejelentett kezdeményezéseket, amelyek szerint a közeljövőben egy száhel-szaharai regionális konferenciát tartanak a biztonságról, a békéről és a fejlesztésről. Végezetül a Bizottság minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy hozzájáruljon Észak-Mali és Niger, a konfliktusban leginkább sújtott régió fejlődéséhez. Mindezek alapján a Bizottság rá kíván mutatni arra, hogy a Malira és Nigerre vonatkozó országos stratégiai dokumentumokat és indikatív programokat nemrégiben hagyták jóvá a 2008–2013-as időszakot illetően. A 2008–2013. évi program keretében egy nagyon jelentős összeget rendeltek e két ország fejlesztéséhez, különösen a kormányzás terén. * * * 66. kérdés, előterjesztette: Jacky Hénin (H-0377/08) Tárgy: A kamionok magasságára vonatkozó uniós jogszabályok betartása A Bettembourg–Perpignan vasúti autópályát (BPRH) 2007-ben adták át. Ez az esemény az első lépést jelentette a vasúti autópályák jövőbeli hálózata felé egy olyan közlekedésorientált EU-ban, amely környezettudatos, és szakítani kíván a „kamion vagy semmi” felfogással. Azonban üzembe helyezése után hét hónappal a BPRH csupán 30–40%-os kapacitással működik. Az alulkihasználtság oka, hogy a 96/53/EK(60) és 97/27/EK(61) irányelveket (amelyek 1%-os tűréshatár mellett 4 m-ben korlátozzák a maximális kamionok magasságát) nem tartják be. Az EU közútjain működő nyerges vontatók többségének magassága több mint 30%-kal haladja meg a 4 m-t, ami azt jelenti, hogy ezeket az alagutak és a vezetékek korlátozott magassága miatt nem lehet vasúton szállítani. Ez a helyzet veszélyezteti a fejlődést és még a vasúti autópályák létezését is az EU-ban.

(60)

HL L 235., 1996.09.17., 59. o.

(61)

HL L 233., 1997.08.25., 1. o.

19-06-2008

19-06-2008

HU


A Bizottság mit tervez tenni annak biztosítása érdekében, hogy a kamionok magasságára vonatkozó szabályokat az EU-ban ténylegesen betartsák? Válasz A tisztelt képviselő által felvetett kérdés a l’Autoroute ferroviaire Bettembourg Perpignan (AFBP) annak biztosítása terén felmerülő nehézségeit érinti, hogy a tehervonatok teljes mértékben figyelembe vegyék azt a tényt, hogy a vontatóegységek/nyerges vontatók magassága meghaladja a vasúti infrastruktúraüzemeltetők által meghatározott 4 m-es határt. A Közösségen belül közlekedő egyes közúti járművek nemzeti és a nemzetközi forgalomban megengedett legnagyobb méreteinek, valamint a nemzetközi forgalomban megengedett legnagyobb össztömegének megállapításáról szóló 96/53/EK irányelv, valamint a gépjárművek építési szabványaival foglalkozó 97/27/EK irányelv 4 méterben határozza meg a maximális magasságot, a 96/53/EK irányelv a Közösségen belüli szabad forgalom, a 92/27/EK irányelv pedig a járművek építése tekintetében, bár egy minimális tűréshatárt megengednek. Azonban ezek az irányelvek nem tiltják az olyan járművek vagy járműszerelvények tagállamok területén belüli szokásos mozgását a nemzeti áruszállítás céljából, amelyek nem felelnek meg a maximális magasság határértékének. Következésképpen a tagállamok a nemzeti közlekedésben engedélyezhetik az olyan járműveket, amelyek magasabbak mint 4 méter, és előfordulhat, hogy nem határozzák meg a szállított rakomány méretét vagy olyan határértékeket határoznak meg, amelyek meghaladják a járművekre a 96/53/EK irányelvben meghatározott maximális értékeket. Franciaország nem határoz meg maximális magasságot. Ezért a közösségi szabályozási keret alkalmazási körén kívül esik az hogy, hogy az infrastruktúra működtetője 4 méterben határozza meg a maximális magasságot az alagutakban a magassággal kapcsolatos esetleges problémák miatt. A Bizottság tudatában van azoknak a nehézségeknek, amelyek bizonyos járművek és rakományok méretének hiányzó harmonizációja miatt merülnek fel. A Bizottság egy tanulmányt indított el, amely áttekinti a tömegre és a méretekre vonatkozóan a 96/53/EK irányelvben megállapított szabályok kiigazításának hatását, és tartalmazza majd a rakodási határértékek korlátozásának lehetőségét. E tanulmány eredményei 2008 nyarára várhatók, a Bizottság pedig megfelelő következtetéseket kíván levonni az elemzésből. * * * 67. kérdés, előterjesztette: Esko Seppänen (H-0382/08) Tárgy: Verheugen úr nyilatkozata Egy orosz újság szerint Verheugen biztos azt nyilatkozta, hogy „nem nézhető el az a helyzet, amikor mások kihozzák Oroszországból a fát, feldolgozzák és egy magasabb áron újra értékesítik ott. A faexportőrök úgy kezelték Oroszországot, mint egy harmadik világbeli országot”. Miként veszélyeztetheti egy biztos a Bizottság egészének hitelességét egy olyan területen, amelyért egy másik biztos felel, mégpedig egy olyan időszakban, amikor tárgyalások folynak Finnország alapvető nemzeti érdekéről, azaz a nyersanyagbeszerzésről, amelyet többek között németországi exportra szánt papírgyártáshoz használnak fel, továbbá a megmunkálatlan fa helyettesítő nyersanyagairól, amelyet Finnországból Németországba exportálnak Németország faégetésre nyújtott állami támogatása alapján? Mivel egy kis ország érdeke forog itt kockán, Verheugen úr pedig egy nagy ország érdekében lobbizik a Balti-tengeren az Északi Áramlat gázvezeték megépítésével kapcsolatban, azt remélve, hogy Finnország beleegyezik abba, hogy csekély jelentőséget tulajdonítson a gázvezetékkel kapcsolatos környezeti problémáknak, nem az lenne inkább az igazság, ha azt mondanánk, hogy ebben az összefüggésben Németország is egy harmadik világbeli országként kezeli Oroszországot, és a német biztos, az iparért felelős biztos nem védelmez más érdekeket, csak Németországét? Válasz A Bizottság súlyos aggodalmának ad hangot a faexportra kivetett orosz vámok által az Európai Unió (EU) faalapú iparágaira gyakorolt hatás miatt, és következetesen egyértelművé tette az orosz hatóságok előtt, hogy nem ért egyet Oroszországgal ebben a kérdésben.

85

86

HU


Ennek megfelelően a Bizottság folyamatosan arra törekedett, hogy megoldást találjon a kérdésre, és többször felvetette az ügyet az orosz hatóságok előtt, a legmagasabb politikai szintet is beleértve. Olyan kérdésről van itt szó, amelyet a Bizottság megítélése szerint azelőtt kell megoldani, hogy megállapodást köthetnének Oroszország Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való csatlakozásáról. Azokat a nyilatkozatokat illetően, amelyeket az orosz média bizonyos része a Bizottság vállalkozáspolitikáért és iparért felelős alelnökének tudott be, az alelnök már világossá tette, hogy az idézetet kiemelték a szövegösszefüggésből: az ő személyes állásfoglalásaként beállított idézet inkább az orosz hatóságok arra irányuló magyarázatának általa összefoglalt ismertetése volt, hogy miért döntöttek úgy, hogy exportvámot vetnek ki az orosz fára. A Bizottság megnyugtatja a tisztelt képviselőt, hogy a 2008 során korábban elfogadott közleményével(62) összhangban a Bizottság teljes mértékben elkötelezett a faalapú iparágak versenyképességének támogatása mellett Finnországban és az EU-ban bárhol, és számítani lehet rá abban, hogy megvédje érdekét ebben a nehéz kérdésben. * * * 68. kérdés, előterjesztette: Georgios Toussas (H-0384/08) Tárgy: Az importált szennyezett napraforgóolaj veszélyezteti a közegészségügyet Az állami hatóságok alátámasztott információi szerint több ezer tonna, ásványi olajjal szennyezett napraforgóolajat szállítottak Görögországba és hoztak ott forgalomba, ami felbecsülhetetlen és rendkívül veszélyes következményekkel jár a közegészségügyre. 2008. május 26-án egy gibraltári lobogó alatt hajózó, a fedélzetén 1500 tonna napraforgóolajat szállító tartályhajót, a „Leoni Teresa”-t állították meg az elefsinai kikötői hatóságok. A 2004/4/EK(63) és 96/3/EK(64) irányelv megengedi folyékony olajok és zsírok olyan tartályhajókban való szállítását, amelyeket korábban ásványi olajok és más toxikus folyékony hulladék szállítására használtak, fellendítve ezzel az élelmiszervállalatok hasznát a közegészségügy rovására. Az irányelvekben a tartályok tisztítására és a helyettesíthetőségre tett homályos utalások nem garantálják a közegészségügy védelmét, amit az ásványi olajjal szennyezett napraforgóolaj Görögországba és más tagállamokban való szállítása is jelez. Észleli-e a Bizottság, hogy a fent említett jogszabály veszélynek teszi ki a közegészségügyet? Válasz Az Ukrajnából származó, ásványi olajjal szennyezett napraforgóolajra vonatkozó analitikus adatok azt mutatták, hogy az ásványi olaj nagy viszkozitású. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság azt állapította meg, hogy az expozíciós becslések szerint a nagy viszkozitású ásványi olajjal szennyezett napraforgóolaj – bár emberi fogyasztása nem kívánatos – nem jelent közegészségügyi problémát. Ezért nem helyes rendkívül veszélyes közegészségügyi következményekről beszélni. A szennyezés forrásával kapcsolatos vizsgálatok még folyamatban vannak, azonban jelenleg semmi sem utal arra, hogy a szennyezés az olyan tartályhajókban való szállítással van összefüggésben, amelyeket korábban az élelmiszerektől eltérő termékek szállítására használtak. Az élelmiszerek szállítására fenntartott tengerjáró hajók nem állnak elégséges mértékben rendelkezésre ahhoz, hogy biztosítsák az emberi fogyasztásra szánt vagy valószínűleg emberi fogyasztásra felhasználandó olajok és zsírok szállítását. A 2004/4/EK irányelvvel(65) módosított, a folyékony olajok és zsírok ömlesztett tengeri szállítása tekintetében az élelmiszer-higiéniáról szóló 93/43/EGK irányelv egyes rendelkezéseitől való eltérés engedélyezéséről szóló, 1996. január 26-i 96/3/EK irányelv(66) célja biztosítani a tengerjáró hajók

(62)

A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az Európai Unió innovatív és fenntartható faalapú iparágairól – Hozzájárulás az EU növekedési és foglalkoztatási stratégiájához, COM (2008) 113 végleges

(63)

HL L 15., 2004.01.22., 25. o.

(64)

HL L 21., 1996.01.27., 42. o.

(65)

HL L 15., 2004.01.22., 25. o.

(66)

HL L 21., 1996.01.27., 42. o.

19-06-2008

19-06-2008

HU


elérhetőségét az olajok és zsírok szállítása céljából. Ez az eltérés azonban szigorú feltételekhez van kötve, amelyek biztosítják a közegészségügy és az élelmiszerek biztonságosságának egyenértékű védelmét. Az elfogadható korábbi rakományok listáját a következő tudományos értékelések állapítják meg, amelyek bizonyítják, hogy – amennyiben a higiéniai előírásokat és a tisztítási követelményeket betartják – a közegészségügy és az élelmiszerek biztonságossága azzal egyenértékű mértékben garantált, mint amit a kizárólag az élelmiszerek szállítására szánt tengerjáró hajókban való szállítás biztosít. Ezért a fent említett jogszabály, amely eltérést biztosít a nem az élelmiszerek számára fenntartott hajókban való élelmiszer-szállításra, nem jelent közegészségügyi kockázatot, mivel az eltérésre vonatkozó szigorú jogi feltételek hasonló szintű élelmiszerbiztonságot garantálnak, mint az élelmiszerek számára fenntartott tengerjáró hajókban való szállítás. * * * 69. kérdés, előterjesztette: Anne E. Jensen (H-0385/08) Tárgy: Közúti kabotázs Franciaországban A Franciaországban kabotázsműveleteket folytatni kívánó külföldi fuvarozóknak egy nyomtatványt kell kitölteniük négy különböző szakaszban, és azt meg kell küldeniük a hatóságoknak a tényleges szállítás előtt. Ez az eljárás időigényes és szükségtelen, mivel számos kabotázsművelet nincs tervbe véve, amikor a fuvarozó elhagyja saját országát az eredeti rakománnyal. A formanyomtatvány a következő weboldalon érhető el, csak francia nyelven: http://www.transports.equipement.gouv.fr/rubrique.php3?id_rubrique=2627" . Nem tartja úgy a Bizottság, hogy torzul a verseny, amikor a közúti kabotázsműveletekre engedéllyel rendelkező külföldi fuvarozók további adminisztratív terhekkel szembesülnek? Nem ítéli meg úgy a Bizottság, hogy a francia hatóságok szándékosan próbálja megakadályozni a kabotázst? Milyen intézkedéseket tesz a Bizottság, hogy a nyomást gyakoroljon a francia hatóságokra a kabotázspiac nagyobb mértékű megnyitása érdekében? Válasz A nem honos fuvarozók valamely tagállamban nyújtott belföldi közúti árufuvarozási szolgáltatásai feltételeinek meghatározásáról szóló, 3118/93/EGK rendelet(67) úgy rendelkezik, hogy kabotázs csak ideiglenes alapon folytatható, nem állapítva meg határidőt az ilyen szállítási műveletekre. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a nyújtott szolgáltatás ideiglenes természetét eseti alapon kell értékelni annak időtartama, gyakorisága, időszakisága és folyamatossága fényében. Emellett a munkavállalók kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv(68) alkalmazandó a kabotázsműveletekre; ez az irányelv felhatalmazza a tagállamokat, hogy bizonyos szabályokat alkalmazzanak a szociális biztonsággal foglalkozó jogszabályaikban a külföldi járművezetőkre. Elvileg az egyik tagállam által a fuvarozókra kiszabott nyilatkozattételi követelmény – még ha azt előre is kell megtenni – nem ellenkezik a közösségi jogszabállyal, feltéve, hogy az nem jelent olyan adminisztratív terhet, amely az elérendő cél alapján nem indokolható, nevezetesen az alkalmazandó nemzeti szabály betartásának ellenőrzésével. A francia jogszabály ezen szempontját jelenleg vizsgálják a Bizottság szolgálatai. Amennyiben az előzetes nyilatkozattételi kötelezettség, illetve az a mód, ahogy a nyilatkozatot le kell adni, aránytalannak bizonyul, a Bizottság meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy Franciaország betartsa a közösségi jogot. * * * (67)

A nem honos fuvarozók valamely tagállamban nyújtott belföldi közúti árufuvarozási szolgáltatásai feltételeinek meghatározásáról szóló, 1993. október 25-i 3118/93/EGK tanácsi rendelet (HL L 279., 1993.11.12.)

(68)

A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (HL L 18., 1997.01.21.)

87

88

HU


* * * 70. kérdés, előterjesztette: Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (H-0387/08) Tárgy: Moduláció és az új tagállamok A Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságának 2008. május 20-i strasbourgi ülésén Fischer Boel biztos kijelentette, hogy 2012-től az új tagállamok tekintetében is szükséges lesz a moduláció alkalmazása (a közvetlen kifizetésekből pénzeszközök átcsoportosítása a vidékfejlesztési intézkedések számára). Az ezen intézkedés mögött rejlő elgondolás megkérdőjelezése nélkül rámutatnék azonban arra, hogy a moduláció csak akkor történhet meg, ha a megművelt terület hektáronkénti támogatási szintje azonos a régi és az új tagállamokban. Tabajdi Csaba Sándor az új tagállamok közös agrárpolitikába történő integrálásáról szóló, 2007. március 20-i jelentése (A6-0037/2007) szerint (amelyet a Parlament nagy többséggel elfogadott), az új tagállamokban a hektáronkénti átlagos támogatás a régi tagállamok támogatási szintjének csak 62–64%-a. Most, amikor még mindig hosszú utat kell megtenni az azonos támogatási szintek megvalósításáig, a Bizottság miért javasolja a moduláció mind a régi, mind pedig az új tagállamok tekintetében történő alkalmazását? Válasz A tisztelt képviselő kérdése a 2003-as reform keretében végzett állapotfelmérés részeként javasolt moduláció alkalmazásának elveivel kapcsolatos. A Bizottság javaslatának célja, hogy az Európai Unió tagállamaiban minden gazdálkodó azonos elbánásban részesüljön a számukra biztosított kifizetések szintje tekintetében. A tisztelt képviselő figyelmébe ajánljuk, hogy a számítás alapját a közvetlen kifizetések Közösségben – 2004. április 30-án (EU-15) – alkalmazandó szintjének százalékban kifejezett szintjei képezik. Másrészről a kérdésben említett jelentés hivatkozik a mezőgazdasági támogatások átlagos szintjére a jelenlegi pénzügyi tervben. Az állapotfelmérés javaslata szerint a moduláció csak akkor alkalmazható az új tagállamok gazdálkodóira, ha esetükben a közvetlen kifizetések szintje azonos vagy magasabb az EU-15-ben jellemző szinttel, ami 2012-ig nem fog megvalósulni. Ebben az esetben az alkalmazandó modulációs ráta a két kifizetési szint különbsége. A 2012-es naptári évben az EU-15-ben a kifizetések szintje összesen 13%-kal csökken (ez a jelenlegi 5%, plusz egy 8%-os növekedés az alapvető kiegészítő modulációban). Ez azt jelenti, hogy az EU-15 gazdálkodói a teljes kifizetés 87%-át kapják kézhez. 2012-ben az EU-10-ben a kifizetések szintje eléri a 90%-ot, a közvetlen kifizetések fokozatos bevonásának menetrendjében jelzettek szerint. Tehát az egyenlő bánásmód biztosítása érdekében a moduláció 3%-os alapszintjét alkalmazzák az EU-10 5 000 EUR összegnél többet kézhez kapó gazdálkodói tekintetében. Más szóval, az EU-10 gazdálkodói ebben az évben szintén 87%-át kapják a teljes kifizetésnek. * * * 71. kérdés, előterjesztette: Philip Claeys (H-0388/08) Tárgy: A nők jogai Törökországban A török vallásügyi hivatal (Diyanet), Törökország legnagyobb vallási ügyekkel foglalkozó intézménye, amely felügyeletet gyakorol az összes mecset és imám fölött, nemrég különböző ajánlásokat tett közzé weboldalán a nők által tanúsítandó magatartással kapcsolatban. Eszerint a nőknek „illendő módon kell viselkedniük” és „megfelelően el kell takarni magukat”, hogy testük ne legyen látható mások számára, és ne provokálják a férfiakat. Ha elhagyják otthonukat, kerülniük kell a kapcsolatot idegen férfiakkal, és nem szabad zárt helyiségben férfiakkal együtt tartózkodniuk. Otthonukon kívül nem használhatnak parfümöt vagy dezodort, mert ezeket Mohamed próféta „erkölcstelennek” tekintette. Tud-e a Bizottság ezekről az ajánlásokról? Mi a Bizottság véleménye ezekről az emberi jogok összefüggésében? Milyen intézkedéseket tesz a Bizottság Törökországgal szemben és ez az ügy milyen hatással lesz a tárgyalási folyamatra?

19-06-2008

19-06-2008

HU


Válasz A Diyanet a török vallásügyi hivatal. Egyik fő feladata, hogy tájékoztatást nyújtson az embereknek a vallással kapcsolatban. E tekintetben a Diyanet szakosodott vallástudósokat bízott meg egy „vallási útmutató” elkészítésének feladatával. Ez a könyv Törökországban 2002-ben jelent meg, a Diyanet weboldalán pedig 2005-ben tették közzé. A Diyanet szerint a vallási útmutató információkkal szolgál arról, hogy a történelem során az iszlám közösségek miként értelmezték és hajtották végre Mohamed próféta tanításait. Például a többnejűségről is szó esik. 2008. április 29-i sajtóközleményében a Diyanet azonban azt állítja, hogy mindez nem jelenti azt, hogy a Diyanet engedélyezi vagy bátorítja a többnejűséget. Ugyanebben a sajtóközleményben a Diyanet azt is állítja, hogy törekednek az ilyen kérdésekre vonatkozó hatályos jogi keret felvázolására is. Ez magában foglalja a polgári törvénykönyvet, amely a házasságot és a válást szabályozza, valamint meghatározza a családjog részleteit. A csatlakozási tárgyalások keretében a Bizottság részletekbe menő megbeszéléseket folytat a török hatóságokkal az ezekre a kérdésekre vonatkozó hatályos jogi keretről. Megvizsgáltuk a török alkotmányt, a polgári és a büntető törvénykönyvet, a családjogi és más releváns jogszabályokat, amelyek kapcsolódnak a tisztelt képviselő által feltett, szóban megválaszolandó kérdéshez. A Bizottság a török hatóságokkal és a civil társadalommal együtt azon dolgozik, hogy biztosítsák az olyan rendelkezések, mint például az emberi jogokról szóló európai egyezmény által biztosított jogok és alapvető szabadságok gyakorlatba történő maradéktalan átültetését és Törökország általi tiszteletben tartását. * * * 74. kérdés, előterjesztette: Frieda Brepoels (H-0400/08) Tárgy: A kurd nyelv használata Törökországban A Nemzetközi Együttműködés és Szolidaritás Egyesület (IFIAS) által 2007-ben közzétett jelentés részletesen bemutatja, hogy milyen jogi akadályokba ütközik a kurd nyelv török területen történő használata. Számos törvény és rendelkezés tiltja a kurd nyelv használatát a közélet különböző területein. A kurd nyelv használatát megnehezítik az oktatásban, az államigazgatásban, a médiában, a bíróságokon, a politikában, valamint a magán- és az üzleti életben. Tud-e a Bizottság arról, hogy Törökországnak milyen jogi rendelkezéseket kell átdolgoznia ahhoz, hogy a kurd nyelv egy nemzeti kisebbség nyelvével azonos jogokat kapjon? Nem gondolja-e úgy a Bizottság, hogy a török társadalom érintett területein a nyelvhasználatra vonatkozó jogi rendelkezések módosításának szükségessége kiemelt szerepet kell hogy kapjon a tárgyalások során, és hogy ezt alapvető követelményként kell előírni a török állam uniós csatlakozásához? Lát-e a Bizottság valami előrelépést a török jogban a kurd nyelvnek a török társadalom fent említett területein történő használata tekintetében? Tud-e a Bizottság olyan intézkedésekről, amelyeket Törökország már megtett annak érdekében, hogy a kurd nyelvet kisebbségi nyelvként elismerje? A Bizottság hogyan próbál nyomást gyakorolni a török kormányra annak érdekében, hogy megtegyék a szükséges jogi módosításokat a kurd nyelv kisebbségi nyelvként való elismerése érdekében, és hogy lehetővé tegyék e nyelv használatát a társadalom különböző színterein? Válasz A koppenhágai kritériumok értelmében Törökországnak tiszteletben kell tartania a kulturális jogokat. A 2008-ban felülvizsgált csatlakozási partnerség azt kéri Törökországtól, hogy biztosítsa a kulturális sokszínűséget és támogassa a kisebbségek védelmét, az emberi jogokról szóló európai egyezménnyel és a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményben magállapított elvekkel, valamint a tagállamok legjobb gyakorlataival összhangban. E téren a rövid távú prioritások közé tartozik a töröktől eltérő nyelven sugárzott rádió- és televízió-műsorokhoz való hozzáférés, valamint megfelelő intézkedések elfogadása az ilyen nyelvek oktatásának támogatására vonatkozóan.

89

90

HU


A Bizottság szorosan figyelemmel követi a törökországi fejleményeket. Előrelépés történt a kurd nyelvnek a mindennapi életben történő használatát illetően. 2006-ban lehetővé tették a töröktől eltérő nyelveken történő műsorszórást. A nemzeti csatorna jelenleg számos nyelven sugároz műsorokat országszerte, míg négy helyi rádió- és tévécsatorna sugároz műsort kurd nyelven az ország délkeleti részén. Időbeni korlátozások azonban vannak, de ezek nem vonatkoznak a filmekre és a zenei programokra. A török kormány nemrég bejelentette, hogy az állami tulajdonban levő nemzeti televíziótársaság egy önálló csatornát hoz létre, amelyen kurd nyelven és más nyelveken sugároznak majd műsorokat. Az ezzel kapcsolatos jogszabályi módosítások folyamatban vannak. A Bizottság továbbra is nyomon követi az ilyen intézkedések végrehajtását és arra ösztönzi a török hatóságokat, hogy tegyenek további lépéseket e téren. A Bizottság a 2008. novemberi időközi jelentésében számol be a helyzetről. * * * 75. kérdés, előterjesztette: Nikolaos Vakalis (H-0401/08) Tárgy: Euronews – Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság Az Euronews csatorna egyik célja az, hogy megbízható módon tájékoztasson az európai eseményekről, és ezért van az, hogy a 2005. februárban kötött ötéves szolgáltatási szerződése értelmében évi 5 millió EUR támogatásban részesül Bizottságtól. Tud-e a Bizottság arról, hogy ez a televízió-csatorna, amikor Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságra hivatkozik, az ENSZ által nem elismert „Macedónia” elnevezést használja, továbbá arról, hogy az Euronews a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság parlamenti választásairól szóló, 2008. május 31-i hírbeszámolójában egy földrajzilag teljesen pontatlan térképet mutatott be a terület egészéről? Milyen lépéseket tesz a Bizottság vagy szándékozik tenni annak érdekében, hogy biztosítsa a nyilvánosság megbízható tájékoztatását és az ezzel kapcsolatos nemzetközi elveknek való megfelelést? Válasz A Bizottság szeretné felhívni a tisztelt képviselő figyelmét a Karatzaferis úr által feltett E-3404/06.(69) és E-5053/06.(70) sz., illetve a Georgiou úr által feltett H-0040/08.(71) sz. kérdésre adott válaszokra. * * * 76. kérdés, előterjesztette: Mia De Vits (H-0404/08) Tárgy: Új fejlemények a belgiumi földgázágazatban Tekintettel a belga energiaágazatban a Suez és a GDF egyesülését követő közelmúltbéli fejleményekre, illetve a belga földgázellátás biztonságának és a hálózatba történő kellő mértékű beruházásoknak a garantálása érdekében, úgy véli-e a Bizottság, hogy az annak biztosításához szükséges elemek, hogy harmadik felek – tisztességes, megkülönböztetésmentes és objektív feltételek mellett – valódi hozzáféréssel rendelkezzenek, kellő számban vannak jelen ahhoz, hogy Belgiumban verseny-alapú piac jöjjön létre? Ebben az összefüggésben nem gondolja-e úgy a Bizottság, hogy a Zeebrugge területén található LNG-terminál és központ kulcsfontosságú létesítmények, amelyek annak a földgáz infrastruktúra-hálózatnak képezik részét, amelyről a Sueznek – mind jogilag, mind de facto – le kell mondania, az Európai Bizottság által a tervezett egyesülésre vonatkozóan megállapított feltételek teljesítése érdekében? Válasz A piacok megfelelő működése biztosítja az ellátás nagyobb biztonságát és megfelelő jelzéseket küld a szükséges beruházásokról. Az európai villamosenergia- és földgázágazatban a Bizottság által a közelmúltban végzett vizsgálat megállapította, hogy ezek az ágazatok nem működnek megfelelően, és még mindig sok

(69)

HL C…

(70)

HL C…

(71)

2008. február 19-i írásbeli válasz.

19-06-2008

19-06-2008

HU


tényező akadályozza a versenyt. A verseny megfelelő működésének biztosításához elengedhetetlen, hogy harmadik felek is hozzáféréssel rendelkezzenek a hálózatokhoz és az egyéb infrastruktúrákhoz. A Gaz de France és a Suez egyesülését a Bizottság 2006. november 14-én engedélyezte, a két csoport által vállalt kötelezettségek mellett(72). Ennek értelmében minden belgiumi földgáz-infrastruktúra (átviteli és szállítási hálózat, tárolás, Zeebrugge-i cseppfolyósított földgáz (LNG) terminál és központ) egyetlen jogalany, nevezetesen a Fluxys SA. irányítása alá kerül. Jóllehet az egyesüléssel létrejövő új szervezet a Fluxys SA. részvényeinek legfeljebb 45%-át birtokolja, e szervezet vállalta, hogy lemond a vállalat feletti minden ellenőrzésről, jogilag vagy de facto vagy részvényesi megállapodás által. Jóllehet e kötelezettségvállalások a verseny előmozdítását szolgálják, nem céljuk, hogy megoldjanak minden olyan versennyel kapcsolatos problémát, amelyek egy vagy több földgázpiacon esetleg fennállnak. Egy adott tömörülés irányításának részeként tett kötelezettségvállalások célja csak a szóban forgó tömörülés kapcsán felmerülő versenyjogi aggályok kezelése lehet. * * * 77. kérdés, előterjesztette: Saïd El Khadraoui (H-0407/08) Tárgy: Magas infláció Belgiumban A belgiumi 5,2%-os infláció a legmagasabb az eurozóna országaiban. Ez kérdéseket vet fel a belgiumi inflációval kapcsolatban. Áprilisban a belgiumi 4,1%-os inflációs mérték jelentős mértékben meghaladta az eurozóna 15 országának átlagát (3,3%). Múlt hónapban a különbség tovább nőtt: az 5,2%-os belga inflációs érték sokkal magasabb az eurozóna átlagánál (3,6%). Közgazdászok szerint számos oka van annak, hogy Belgiumban az infláció némileg magasabb, mint az eurozóna többi országában. Ide sorolják például az energiaárak növekedését, és a kőolaj árának emelkedése szintén komoly hatást gyakorol az inflációra. Úgy véli-e a Bizottság, hogy a magas belgiumi inflációnak több oka van? Javasolja-e a Bizottság, hogy a belga kormány az inflációt politikai prioritásként kezelje? Válasz Az infláció belgiumi növekedése nagyrészt a termékek világpiaci árában történt jelentős emelkedésének tudható be. Ennek az emelkedésnek több okból is sokkal nagyobb hatása volt a belgiumi inflációra, mint az eurozóna többi országára. Először, Belgiumban – az eurozónához képest – a fogyasztási kosárban sokkal nagyobb súlyt képviselnek az energetikai összetevők (10,3%, illetve 9,6%). Másodszor, Belgiumban az üzemanyagra és a fűtőolajra vonatkozó – az eurozóna átlagához viszonyított – alacsonyabb adók (különösen a jövedéki adók) miatt az emelkedő olajárak nagyobb hatást gyakorolnak a fogyasztói árakra, ami tisztán mechanikai hatás. Ezenfelül az energiaárak nagyobb mértékben emelkedtek Belgiumban, mivel a fő szolgáltatók – miután egy bírósági határozat megsemmisítette a szabályozó által előírt tarifákat – egy lényeges áremelés mellett döntöttek a szállítási (villamos áram) és az elosztási (villamos áram és földgáz) díjak tekintetében. Jóllehet a belgiumi magasabb inflációs ráta a feldolgozott élelmiszerek az eurozónánál erőteljesebb emelkedéséhez is kapcsolódik (8,3%, illetve 6,9%), ez a különbség 2006 közepe óta fennáll, ezért nem tekinthető az inflációs különbözetek év eleje óta történő növekedése egyik fő okának. A nem energetikai ipari termékek, a feldolgozatlan termékek és a szolgáltatások árának emelkedése összhangban volt vagy talán el sem érte az eurozónában áprilisig megfigyelt mértéket (az eurozóna tekintetében még nem állnak rendelkezésre májusi adatok). Mivel a különbözet nagyrészt megmagyarázható az energiakomponenssel kapcsolatos konkrét fejleményekkel, a maginfláció – azaz az infláció mínusz az energia- és a feldolgozatlanélelmiszer-komponens – áprilisban az eurozóna átlaga alatt maradt (2,2%, illetve 2,4%). A jövőben azonban el kell kerülni, hogy Belgiumban a bérek automatikus (de nem teljes) indexálása tovább fokozza az inflációt, ami egy ár-bér spirált okoz, negatív hatást gyakorolva a versenyhelyzetre. Mivel az infláció aláássa a háztartások vásárlóerejét, különösen az alacsonyabb jövedelmű háztartások esetében, nagyon fontos, hogy a kormányok az infláció megfékezését prioritásként kezeljék, és – az eurozóna más kormányaival együtt – támogassák az Európai Központi Bankot az árstabilitás fenntartásában.

(72)

http://ec.europa.eu/comm/competition/mergers/cases/decisions/m4180_20061114_20600_en.pdf

91

92

HU


* * * 78. kérdés, előterjesztette: Ewa Tomaszewska (H-0408/08) Tárgy: Gyilkosságok az indiai Pandzsáb tartományban A Khalisztán mozgalommal kapcsolatba hozható terrorizmus ártatlan emberek ezreinek haláláért felelős az indiai Pandzsáb tartományban. Van-e arról tudomása a Bizottságnak, hogy e terrorista csoportok több vezetője továbbra is menedéket kap Pakisztánban? Ha igen, a Bizottság tett-e intézkedéseket a terrorizmus elleni világszintű küzdelem keretében és követelte-e Pakisztántól e terrorista vezetők Indiának való átadását, hogy Indiában igazságszolgáltatás elé kerüljenek? 79. kérdés, előterjesztette: Mirosław Mariusz Piotrowski (H-0412/08) Tárgy: Gyilkosságok az indiai Pandzsáb tartományban Meg tudja-e erősíteni a Bizottság, hogy a Khalisztán (független szikh terület), azaz egy olyan mozgalom szószólói, amely több ezer ember haláláért felelős az indiai Pandzsáb tartományban, azzal a kéréssel fordultak az Európai Parlamenthez és az Európai Unióhoz, hogy nyújtsanak segítséget a demokratikus India szuverenitásának és integritásának megrendítésére irányuló terveik megvalósításában? Összevont válasz A szikh nemzet (Khalisztán) függetlenségéért küzdő Khalisztán mozgalommal kapcsolatba hozható terrorizmus kérdését először Pandzsáb közelmúltbéli politikai történéseinek tágabb összefüggésében kell megvizsgálni. Az indiai Pandzsáb tartományban az 1980-as évektől szikh szeparatisták tevékenysége folytán 15 évig erőszak dúlt, míg az 1990-es évek közepén – amikor sikerült a mozgalmat elfojtani – az élet visszatérhetett a normális kerékvágásba. Miután Pandzsáb évekig Újdelhi követlen irányítása alatt állt, 1997-ben sikerült újjáéleszteni a demokratikus folyamatot egy demokratikusan megválasztott kormánnyal. A legutóbbi tartományi választásokon 2007-ben a (kizárólag a szikhek érdekeit képviselő) Akali Dal párt került ismét hatalomra. Az indiai sajtóban cikkek jelentek meg, amelyek rámutattak, hogy továbbra is létezik egy terrorista hálózat, különösen Indián kívül, amely részben magyarázatot adhat arra, miként sikerült szikh milicistáknak 2007. október 14-én robbantást elkövetniük egy moziban Ludhianában (heten meghaltak, köztük egy 10 éves gyermek, és negyvenen megsebesültek). A Bizottság vizsgálata szerint azonban azt az ideológiát, amely a Pandzsáb tartományban másfél évtizedig fennálló terrorfenyegetés mögött állt, elutasítja a lakosság. A tisztelt képviselő első kérdésére válaszolva, a Bizottság úgy véli, hogy elsősorban India feladata a kiadatás kérése, miután az indiai hatóságok kijelentették, hogy rendelkeznek bizonyítékokkal a Khalisztán mozgalom vezetőinek pakisztáni tartózkodásáról. Ami a második kérdést illeti, a Bizottsághoz nem érkezett a Khalisztán támogatói által benyújtott, a szeparatista terveik végrehajtása érdekében nyújtandó segítségnyújtás iránti kérelem. * * * 80. kérdés, előterjesztette: Pedro Guerreiro (H-0409/08) Tárgy: A folyamatban levő WTO-tárgyalások jelenlegi állása A mezőgazdasághoz és a nem mezőgazdasági termékek tekintetében a piacra jutáshoz kapcsolódó, 2008. május 19-i felülvizsgált WTO-tárgyalási javaslatok fényében a Bizottság fel tudja-e vázolni a megbeszélések jelenlegi állását, különösen ami a mezőgazdaságot, a nem mezőgazdasági termékeket (ideértve a textil- és a ruházati termékeket) és a halászatot illeti (amely első alkalommal kapott helyet a tárgyalási csomagban)? Válasz A mezőgazdasággal és a nem mezőgazdasági termékek piacra jutásával (NAMA) (ipari termékek) kapcsolatos tárgyalási szövegek új verzióit az illetékes tárgyalócsoportok WTO-elnökei május közepén tették közzé, és a tárgyalások ezek alapján folynak. Ha a tárgyalások haladása nem kielégítő, lehetőség van arra, hogy a WTO főigazgatója rövid időn belül miniszteri találkozót hívjon össze.

19-06-2008

19-06-2008

HU


A mezőgazdaság terén a Bizottság az EU nevében szorgalmazta a harmadik országokkal való kapcsolatokat, oly módon, amely megfelel törekvéseiknek, ugyanakkor a közös agrárpolitika 2003. évi reformjának keretein belül marad. A Bizottság szerint e kettős célkitűzések megvalósíthatók a jelenlegi javaslatok alapján, még akkor is, ha más kérdésekről az egyeztetetés és a megállapodás még hátra van. Ezt a megközelítést azonban kizárólag azon az alapon vették fel, hogy ez a tárgyalás egységes vállalás, és az egyik területen tett engedményeket ki kell egyensúlyozni a más területeken szerzett előnyökkel. Az elnöknek a nem mezőgazdasági termékek piacra jutásával (NAMA) kapcsolatos új szövege révén a tárgyalások végső kimenetele sokféle lehet. Ezért ebben a szakaszban nehéz megítélni, hogy a végső eredmény várhatóan elfogadható lesz-e az EU számára. Az EU egy megállapodást akar a dohai fejlesztési napirend szerinti megbízás teljesítése érdekében, hogy az ipari termékekkel folytatott kereskedelem terén valódi új lehetőségeket teremtsenek a fejlett és a gazdaságilag felemelkedőben levő országokban. Ennek elérése elsősorban a vámcsökkentésre vonatkozó ún. „svájci formula” révén valósítható meg, valamint a nem tarifális akadályok kezelésére vonatkozó szigorúbb szabályok bevezetésével. Ahhoz, hogy ez hatékony lehessen, fontos lesz biztosítani, hogy a gazdaságilag felemelkedőben levő országok számára biztosított rugalmasságokat óvatosan korlátozzák, illetve hogy az iparosodott és a felemelkedőben levő gazdaságok liberalizációjának paraméterei olyanok legyenek, hogy valós és új piacra jutás valósuljon meg ne csak az észak-észak és az észak-dél közötti kereskedelemben, de a dél-dél közötti kereskedelemben is. Míg az EU fenntartás nélkül elfogadja azt az elvet, miszerint a legszegényebb fejlődő országoknak (a legkevésbé fejlett országok és a kis és sérülékeny gazdaságok, ideértve a Szaharától délre található országokat, Dél-Afrika kivételével) nem kell csökkenteni az általuk alkalmazott vámokat, azt nem fogadhatja el, hogy a jelentős, gazdaságilag felemelkedőben levő országok nem vállalnak felelősséget a világ többi része iránt. Ezt az álláspontot világossá tettük a többi WTO-tag számára. A továbbiakban lehetőség nyílhat az előrelépésre az ágazati vámcsökkentési megállapodások tekintetében. Ebben az összefüggésben az EU javaslatot terjesztett elő a textiltermékekre vonatkozó ágazati megállapodás megtárgyalására vonatkozóan, és továbbra is komoly erőfeszítéseket tesz a kiemelkedően magas vámok („tariff peaks”) ellen a fejlett és a gazdaságilag felemelkedőben levő országokban e téren, valamint az EU számára jelentős exportérdekeltséggel bíró más ágazatokban. Ami a halászati támogatásokat illeti, egy ideje már tárgyalások folynak a szabályokkal kapcsolatos tárgyalások keretében. Még nincs elfogadott álláspont a kérdésben. Az EU olyan szabályokat támogat, amelyek megtiltanak minden káros kapacitásnövelő-támogatást, ugyanakkor engedélyezik azon támogatásokat, amelyek pozitívan hozzájárulnak a rendelkezésre álló halászati erőforrások fenntartható kiaknázásához és enyhítik a kiigazítási intézkedéseknek a halászközösségekre gyakorolt negatív hatásait. Az EU emellett támogatja az erős és hatékony végrehajtást és az átláthatósági mechanizmusokat, amelyek biztosítják, hogy a halászai támogatásokra vonatkozó szabályokat mindenki tiszteletben tartsa. A szolgáltatások, a földrajzi árujelzők, a nem tarifális akadályok, a kereskedelem megkönnyítése, valamint a kereskedelem és a környezetvédelem terén is folynak a tárgyalások, különböző előrehaladottsági szinten. Az EU továbbra is elkötelezett marad amellett, hogy e területek mindegyikén használható eredményeket érjen el. A szolgáltatások tekintetében alapvető fontosságú, hogy minden WTO miniszteri találkozón közös következtetésekben állapodjanak meg az e téren szükséges ambiciózus eredményről. Egy többoldalú jelző konferenciára kerül majd sor minden WTO miniszteri találkozó nyomán, azzal a céllal, hogy a legfontosabb partnerekkel felmérjék a közös érdekeltségű területeket. E konferencia eredményeit beépítik a tárgyalások egésze során várhatóan elérhető egyensúly átfogó uniós értékelésébe. Végül, a Bizottság számára rendkívül fontos, hogy a miniszteri konferenciákon elfogadott közös következtetések szintén jelentős haladást érjenek le a földrajzi árujelzők kérdésében. * * * 81. kérdés, előterjesztette: Ryszard Czarnecki (H-0411/08) Tárgy: Földgázpiac Mi a Bizottság véleménye arról, hogy a német RWE vállalat stratégiai befektetőket keres németországi földgázvezeték-hálózatához, figyelembe véve azt a tényt, hogy Angela Merkel kancellár asszony ellenzi a földgázpiac liberalizációjára vonatkozó uniós tervet?

93

94

HU


Válasz A Bizottság üdvözli az RWE német energiavállalat által felkínált, arra irányuló szerkezeti jogorvoslati intézkedéseket, hogy lezárja a földgázágazatban jelenleg folyamatban levő trösztellenes vizsgálatot(73). Az RWE felajánlotta, hogy német földgázszállító hálózatát egy független üzemeltetőre ruházza át. A Bizottság piaci elemzést kíván készíteni az RWE javaslatáról, az 1/2003/EK rendelet(74) 9. cikke szerinti határozat elfogadása céljából. Ezen eljárás keretében a kötelezettségvállalások jogilag kötelező érvényűvé válnak a Bizottság határozata által, és a Bizottság nem folytatna trösztellenes vizsgálatot. E fejlemények egy trösztellenes vizsgálatból adódnak, és alapjukat a jelenleg hatályos európai uniós szabályok képezik, nem pedig a Bizottság új javaslatai, amelyekről a Parlament és a Tanács jelenleg megbeszéléseket folytat. * * * 82. kérdés, előterjesztette: Liam Aylward (H-0418/08) Tárgy: A növényvédő szerek és a növénytermesztési termékek tekintetében alkalmazott kockázatalapú tudományos megközelítés Tekintettel a világszerte emelkedő élelmiszerárakra, ennek az EU polgáraira és a fejlődő országokra gyakorolt hatásaira, illetve arra, hogy továbbra is több élelmiszert kell előállítanunk, nem gondolja-e úgy a Bizottság, hogy a növényvédő szerek (növénytermesztési termékek) engedélyezése tekintetében alkalmazott veszélyalapú megközelítés helyett megvizsgáljon egy kockázatalapú, tudományos megközelítést, amely biztosítaná a folyamatos burgonya- és gabonatermesztést? Válasz A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendeletre irányuló javaslat(75) egyik fő célja, hogy fenntartsa az emberek, az állatok és a környezet magas szintű védelmét. A hatóanyagok jóváhagyására vonatkozóan javasolt kritériumok alapvető fontosságúak e célok eléréséhez: a környezetben tartósan megmaradó, az élő szervezetekben felhalmozódó vagy nagyon mérgező hatóanyagok növényvédő szerekben történő felhasználás céljára nem hagyhatók jóvá. Ezenkívül elfogadhatatlan, hogy a gazdálkodók vagy fogyasztók bizonyítottan rákkeltő, mutagén vagy a reprodukciót károsító anyagoknak legyenek kitéve. El kell kerülni az emberek és az állatok olyan anyagoknak való expozícióját, amelyek befolyásolják a fertilitást vagy a reprodukciós magatartást. A Bizottságnak tudomása van arról, hogy az európai gazdálkodóknak milyen kíméletlen versennyel kell szembenézniük. A Bizottság feladata annak biztosítása, hogy az európai gazdálkodók az intézkedések miatt ne szenvedjenek hátrányt. A Bizottság többek között ezért tett javaslatot egy engedélyezési rendszerre (a zónarendszer), amely a tagállamok között növelni fogja a növényvédő szerek hozzáférhetőségét a gazdálkodók számára, és ösztönzi az ipart a kisebb kultúrákban történő felhasználásra szánt termékek kifejlesztésére, ezenkívül csökkenteni fogja a növényvédő szerek előállítóira és az illetékes hatóságokra nehezedő igazgatási terhet. A Bizottságnak meggyőződése, hogy javaslata – amely korlátozott számban hatóanyagok visszavonását is eredményezheti – nem gyakorol súlyos hatásokat az európai mezőgazdaságra. Éppen ellenkezőleg, a Bizottság úgy véli, hogy javaslata ösztönzőként hat az új, biztonságosabb termékek kifejlesztésére. Ez válaszként szolgál számos érdekelt, főként a gazdálkodói szervezetek és az ipar kívánságaira. Emellett egyszerűsíti az engedélyezési eljárást, hogy gyorsabb hozzáférést biztosítson az új növényvédő szerek piacához, és új megoldásokat biztosítva javítja az innováció lehetőségeit, ami ugyanakkor fenntartható növényvédelmet és élelmiszer-biztonságot eredményez. (73)

A Bizottság 2008. május 31-i MEMO/08/355. sz. sajtóközleménye.

(74)

A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet, HL L 1., 2003.01.04.

(75)

COM (2006) 388

19-06-2008

19-06-2008

HU


* * * 83. kérdés, előterjesztette: Janusz Wojciechowski (H-0421/08) Tárgy: A pakisztáni Szolgálatközi Hírszerzés (ISI) és a dzsihádista csoportok A pakisztáni média átfogóan beszámolt a pakisztáni Szolgálatközi Hírszerzés és a dzsihádista csoportok közötti szoros kapcsolatról, amelyet Dzsammu és Kasmír Indiától erőszakkal történő elszakítása érdekében tartottak fenn. Az ISI korábbi vezetője emellett nyilvánosan beismerte, hogy Pakisztán támogatja a khalisztáni terroristákat. A Bizottság szerint aggodalomra ad-e okot az, hogy a pakisztáni Szolgálatközi Hírszerzés – amelynek szembe kell néznie a dzsihádista tevékenység világszintű elítélésével, ami miatt nem képes fokozni az iszlamista terrorcselekményeket Dzsammu és Kasmír tartományban – a khalisztáni terrorizmust szándékozik újjáéleszteni, hogy nehézségeket teremtsen az indiai Pandzsáb tartományban? Válasz Az ún. Khalisztán mozgalom és a pakisztáni Szolgálatközi Hírszerzés (ISI) közötti kapcsolatok kérdésével időnként foglalkozik az indiai sajtó, és olyan állítások is elhangzottak, miszerint az ISI a mozgalom újjáélesztésével próbálkozik. A Bizottságnak nem áll rendelkezésére olyan információ, amelyből arra lehetne következtetni, hogy az ISI a khalisztáni terrorizmus mobilizálására törekszik, hogy ezzel problémákat okozzon az indiai Pandzsáb tartományban. A tisztelt képviselő tájékoztatást kap majd az India és Pakisztán között 2008. május 21-én, Iszlámábádban folytatott összetett tárgyalások 4. fordulója során elért haladásról, mely tárgyalásokon további bizalomépítő intézkedéseket fogadtak el. E találkozót követően Kuresi pakisztáni külügyminiszter a Mukherjee indiai külügyminiszterrel tartott közös sajtótájékoztatón kijelentette, hogy Pakisztán készen áll az Indiával való megbékélésre a rendezetlen kérdések megoldása érdekében. Az Európai Unió feltétel nélküli támogatásáról biztosította az India és Pakisztán közötti párbeszéd-folyamatot, ösztönözve a két oldalt, hogy állapodjanak meg szilárd bizalomépítő intézkedésekről és tegyenek lépéseket az összes megoldatlan kérdés rendezése érdekében. A terrorista tevékenységek ösztönzése – akár Kasmírban, Pandzsáb tartományban vagy másutt – súlyosan visszavetné a párbeszéd folyamatát, ami senkinek sem érdeke. * * * 84. kérdés, előterjesztette: Åsa Westlund (H-0425/08) Tárgy: Az Eurreca-hálózat és a Nemzetközi Élettudományi Intézet (International Life Sicence Institute, ILSI) szerepe az új táplálkozási tanácsok kialakításában az Európai Unióban Beszámolók szerint az Eurreca-hálózat, amely főként az élelmiszeripar képviselőiből áll, azt az utasítást kapta, hogy új táplálkozási tanácsokat dolgozzon ki az EU számára. Az Eurreca-hálózatot az IlSI kereskedelmi szövetség hozta létre és koordinálja, mely szervezet súlyos bírálatokat kapott a WHO-tól, és elvesztette státuszát az utóbb említett szervezetben. A Bizottság szerint van-e abban kockázat, hogy egy, az iparral oly szoros kapcsolatokat ápoló szervezetnek ilyen nagy befolyást engedünk a táplálkozási tanácsok kialakítása terén? A Bizottság hogyan tudja garantálni, hogy a táplálkozási tanácsokat átfogó alapokra építve dolgozzák ki, a nemzeti hatóságok, független kutatók, valamint a fogyasztói és környezetvédelmi szervezetek megállapításainak és nézeteinek figyelembevételével?

95

96

HU


Válasz A Nemzetközi Élettudományi Intézet európai központja (ILSI Europe) az Eurreca-projekt koordinátora, teljesíti a 6. kutatási keretprogramban való részvétel szabályait(76). Az Eurreca-projektet (Tápanyagokra vonatkozó ajánlások Európa-szerte történő harmonizálása, különleges figyelmet fordítva a sérülékeny csoportokra és a fogyasztói tájékozottságra) – támogatható javaslatként – a Bizottság értékelte független szakértők segítségével, a releváns ajánlattételi felhívásra vonatkozó kritériumok(77) alapján. Az EURRECA egy kiválósági hálózat, amelynek legfontosabb célja egy fenntartható együttműködési hálózat létrehozása, amely továbbfejleszti a tápanyagokra vonatkozó meglévő ajánlások alapját képező tudományos bizonyítékokkal kapcsolatos tudást. Következésképpen nem ennek a Közösség által finanszírozott projektnek a feladata, hogy az Európai Unió egész területén követendő táplálkozási iránymutatásokat dolgozzon ki. Az EURRECA konzorcium 34 partnerből áll: egyebek mellett 19 egyetemből és állami kutatóintézetből, kisés középvállalkozásokból, nemzeti és nemzetközi közegészségügyi szervezetekből, ideértve az Egészségügyi Világszervezet Európai Regionális Hivatalát, valamint fogyasztóvédelmi szövetségekből. A projektet független szakértők évente felülvizsgálják, a bizottsági szerződéshez(78) csatolt műszaki mellékletben meghatározott célok és várt eredmények fényében. Az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság (DG SANCO) és az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) egyaránt tagja külső tanácsadó csoportoknak. Az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság arra kérte az EFSA-t, hogy nyújtson tudományos tanácsokat a lakossági referenciabevitelre vonatkozóan (a makro- és mikrotápanyagok tekintetében), valamint iránymutatást az élelmiszer-alapú táplálkozási iránymutatások kidolgozásához az EU teljes népessége számára. A tápanyagbevitelre vonatkozó tudományos tanácsok alkotják a táplálkozás terén tett közösségi cselekvések alapját. Ez a munka jelenleg folyamatban van. Ezenkívül az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság a 2004-ben létrehozott, az élelmiszerlánc, valamint az állat- és növényegészségügy kérdéseivel foglalkozó konzultatív csoporton(79) keresztül mindig bevonja érdekeltjeit abba, hogy a polgárokkal európai szinten nyitott és átlátható konzultációt folytassanak az élelmiszerekre vonatkozó uniós jogszabályok előkészítése, felülvizsgálata és értékelése során, a 178/2002/EK rendelet(80) által előírtak szerint. A konzultatív csoport az élelmiszerláncot, valamint az állatés növényegészségügyet képviselő 36 európai szervezetből áll, és számos különböző kérdéskörben lehet konzultálni velük, nevezetesen a következő területeken: „élelmiszer- és állateledel-biztonság, élelmiszerek és állateledel címkézése és megjelenítése, emberi táplálkozás az élelmiszerellátási jogszabályokkal kapcsolatban, emberi táplálkozás az élelmiszerellátási jogszabályokkal kapcsolatban és növényegészségügy”(81). A konzultatív csoport vezetésével környezetvédelmi szervezetek is részt vehetnek a technikai munkacsoportokban, a tevékenységeikhez kapcsolódó kérdésekben. * * *

(76)

Az Európai Parlament és a Tanács 2002. december 16-i 2321/2002/EK rendelete.

(77)

Hivatkozással a program céljaira, lehetséges hatására, a részvetők érdemeire, az integráció mértékére, valamint a közös tevékenységi, szervezési és igazgatási programra.

(78)

Szerződés száma: FOOD-036196.

(79)

A 2004. augusztus 6-i 2004/613/EK határozat, HL L 275/17., 2004.08.25.

(80)

A 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelet 9. cikke.

(81)

Az 1. lábjegyzetben említett 2004/613/EK határozat 2. cikke.

19-06-2008

2008. JÚNIUS 19., CSÜTÖRTÖK

Recommend Documents