2008. JÚLIUS 10., CSÜTÖRTÖK

10-07-2008

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2008. JÚLIUS 10., CSÜTÖRTÖK ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY Alelnök

1. Az ülés megnyitása (Az ülést 9.00 órakor megnyitják.) Daniel Cohn-Bendit (Verts/ALE). – (FR) Elnök asszony, szeretnék valamit ellenőrizni. Úgy tűnik, hogy a francia elnökség kérésére felügyelni fogják a képrögzítést Sarkozy elnök hozzászólása alatt. Szeretném megtudni, ki hozta ezt a döntést, kinek a kérésére, és ki felel a képrögzítésért az Európai Parlamentben: maga az Európai Parlament vagy a francia elnökség? Hálás lennék, ha még az ülés megnyitása előtt választ kapnék. Elnök. – Cohn-Bendit úr, kérdéseire még az ülés megnyitása előtt választ kap, de egyelőre folytassuk a szavazást, ha nem bánja. Astrid Lulling (PPE-DE). – (FR) Elnök asszony, mint parlamenti quaestor, felhívnám figyelmét arra, hogy a Parlament bejáratához vezető út egyik oldalát rohamrendőrök zárják el. Nem engedik be a hivatali autókat, ezért ha egyes képviselőknek újabb kerülőt kell tenniük, és esetleg késéssel érkeznek, nem kellene megbüntetni őket, amennyiben nem tudnak a szavazáson részt venni. Elnök. – Lulling asszony, természetesen ezt figyelembe vesszük, hiszen néhány képviselő valóban nehezen jut be a Parlamentbe.

2. Előirányzatok átcsoportosítása: lásd a jegyzőkönyvet 3. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 4. Roma ujjlenyomat-adatbázis létrehozása Olaszországban (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet 5. Szavazások órája Elnök. – A következő napirendi pont a szavazások órája. (A szavazások eredménye és további részletek: lásd a jegyzőkönyvet)

5.1. Közös konzuli utasítások: biometrikus azonosítók és vízumkérelmek (A6-0459/2007, Sarah Ludford) (szavazás) 5.2. Az EK és Mauritánia közötti halászati partnerségi megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi ellentételezés (A6-0278/2008, Carmen Fraga Estévez) (szavazás) – Az 1-4. sz. módosítások megszavazása előtt: Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök asszony, örömmel vennék egy kis támogatást a következő apró módosításhoz ott, ahol a szövegben ez áll: „A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése szorosabb intézményközi együttműködés követel meg”. Érthető okokból szeretném, ha a képviselőtársak egyetértenének a következő résznek a következőre történő módosításával is: „A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése, ratifikálása esetén, szorosabb intézményközi együttműködést követel meg”. (A szóbeli módosítás elfogadásra kerül.)

1

2

HU


5.3. A gazdasági válság által érintett Európai Uniós halászati flották (szavazás) 5.4. oma ujjlenyomat-adatbázis létrehozása Olaszországban (szavazás) – Szavazás előtt: Jacques Barrot, A Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, hétfő este vitát folytattak azt követően, hogy sajtóértesülések szerint az olasz hatóságok ujjlenyomatot vesznek a roma táborokban élőktől. Természetesen megerősíthetem a Bizottság álláspontját, amelyet Špidla biztos úr hétfőn ismertetett, és amelyben külön is megemlítette az általam, július 3-án az olasz hatóságoknak küldött levelet. A vita során Schulz úr kifejezte azon óhaját, hogy tájékoztassam az Európai Parlamentet. Ezen felül – mivel Deprez úr jelen van, elmondhatom az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság előtt –, hogy folyamatosan tájékoztattam az elnökséget és a koordinátorokat. Ha jól értettem, elnök asszony, tegnap az elnökök értekezlete egy rövid összegzést várt tőlem a legfrissebb információkkal. Röviden ismertetem a Bizottság által megtett lépéseket. Jelzem, hogy a Bizottság igen éberen követi az üggyel kapcsolatos fejleményeket. Május 26-án találkoztam Ronchi úrral. Július 3-án magyarázatot kértem az olasz kormánytól intézkedéseik céljára és mértékére vonatkozóan. A Tanács cannes-i informális ülése során lezajlott első találkozásunk Maroni úrral, az olasz belügyminiszterrel. A találkozó során Maroni úr azt jelezte, hogy a nomád táborokban élők számbavételét arra használják, hogy ellenőrizzék az ott élők társadalombiztosítási jogosultságát. Közölte, hogy csak akkor vesznek ujjlenyomatot valakitől, ha másképp lehetetlen megállapítani a személyazonosságát, gyermekek esetében pedig mindez kizárólag bírósági előírásra kerül sor. (Felhördülés) Csupán elismétlem, amit a belügyminiszter mondott. Azonnal rátérek arra, mit tettem én. Elmondása szerint azt kérte, töröljenek minden valláson vagy nemzetiségi hovatartozáson alapuló számbavételt, és hogy az olasz kormány – az UNICEF-fel együttműködve – akciótervet indított be a kiskorúak oktatása érdekében. El kell mondanom, nagyon fontos, hogy az olasz kormány megígérte, július végéig, állapotjelentést készít a helyzetről. E nem hivatalos találkozó után arra kértem Jonathan Faullt, a Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Főigazgatóság vezetőjét, írjon az olasz hatóságoknak és kérje ezeknek az információknak írásban történő megerősítését, valamint, hogy még a július végén esedékes jelentést megelőzően adjanak további magyarázatot. A levél július 9-én elküldésre került. Tegnap késő este, brüsszeli munkatársaim előzetes választ kaptak. Ez az okmány jobban megvilágítja a nemzetiségi és vallási hovatartozás beazonosítását. Ami a többi szempontot illeti, egyelőre még nem tudom, hogy teljes mértékben választ kapunk-e a Bizottság által feltett kérdésekre. Szándékunkban áll minden fontos információt megtudni az ujjlenyomatvétel folyamatáról. Mi a célja az ujjlenyomatvételnek, a lenyomatokat miként dolgozzák fel? Mi a törvényes alap, amely engedélyezi a személyes adatok e fajta feldolgozását? Megőrzik-e ezeket az adatokat? Hogyan? Felhasználhatják-e azokat más célokra? Kapnak-e előzetes írásbeli értesítést azok, akiktől ujjlenyomatot vesznek? Ami a gyermekeket illeti, kértük, hogy erősítsék meg az információt, miszerint a 14 éven aluli kiskorúaktól csak bírói engedéllyel vesznek ujjlenyomatot, és kizárólag személyazonosságuk megállapítása céljából. Rákérdeztünk arra a 17 olasz tartományra is, melyet nem érintenek a rendkívüli intézkedések. Végül kértük azon szövegek, intézkedések, döntések, a jogalkotási, szabályozási vagy közigazgatási lépések megküldését, amelyek segíthetnek eligazodni az előállt helyzetben. Az Önök döntésétől függ, hogy a megkívánt éberséggel nyomon kövessük-e az ügyet, illetve, hogy folytassuk-e a szükséges párbeszédet az olasz hatóságokkal. Egyszóval, elnök asszony, a Bizottság szeretné, ha ezt az ügyet átláthatóan, az alapvető jogok és a közösségi jogok tiszteletben tartása mellett kezelnénk. A mi feladatunk a szerződések védelme, és minden fontos információ birtokában azon kérdés elfogulatlan tisztázása, hogy Olaszország megfelelően alkalmazta-e a közösségi jogszabályokat ezekben az esetekben.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Általában véve, miként azt Špidla biztos úr kifejtette, meggyőződésem – és ezt fejtettem ki az olasz kormánynak is –, hogy szükség van hatékony, a helyzet megkövetelte megoldásokra, s különösen a romákat érintő problémákra, valamint főleg a roma gyermekek esetében, akik a szegénység és kirekesztés elsődleges áldozatai. Segíteni kell a romáknak, nem pedig megbélyegezni őket; ezért hangsúlyozta a múlt héten bemutatott jelentésében a Bizottság, hogy az Európai Uniónak, a tagállamoknak és a civil társadalomnak össze kell fognia, hogy hatékonyan összehangolják a megoldást szolgáló erőfeszítéseiket. Manfred Weber, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az eljárási szabályzat 170. cikkére hivatkozva szeretnék e szavazással összefüggésben egy indítványt előterjeszteni az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja nevében. E Parlamentben akadnak kérdések és politikai nézetek, amelyek megosztanak minket, de olyan dolgok is vannak, amelyek összekötnek bennünket. Ide tartozik az emberi jogok iránti elkötelezettségünk, és rasszizmus bármely formája elleni küzdelem is. Nem szabad megengednünk, hogy elhatárolódjunk egymástól azon témákban, amelyekben egyetértés van köztünk, mert így éppen azt az elemet gyengítjük, amely összeköt bennünket. A szakmai ismeretekkel felvértezett Jacques Barrot biztos úr elmagyarázta, hogy még mindig jelentkeznek megválaszolatlan kérdések akkor, amikor az olaszországi problémával kapcsolatos tényeket értékeljük. Jelenleg főleg a sajtóban megjelent cikkekre utalunk, illetve nagyszámú, az elmúlt hetekben a Parlamentben köröztetett nyomtatványra. Ezt figyelembe véve mi, a PPE-DE képviselőcsoport azt javasoljuk, hogy a mai állásfoglalási szavazást halasszuk a szeptemberi ülésre, mert addigra a tényeket tisztábban látjuk, és pontosan tudjuk majd, hogy miről is szavazunk. Azoknak a képviselőknek mondanám, akik nem értenek fentiekkel egyet, hogy ha nem a sajtó érdeklődésének megragadása a céljuk, hanem arra törekszenek, hogy közreműködjenek az európai kisebbségek számára fontos dolgok rendezésében, és ha a Parlament valamennyi képviselőcsoportja – a nagyobbak, de a kisebbek is – összefognak, akkor közösen képesek leszünk kivívnunk valamit ezeknek az embereknek számára. Akiknek gyorsan szeretnének a címoldalra kerülni, akiknek a hírverés a fontos, azok szavazzanak most. Mi a halasztást pártoljuk egészen addig, amíg nem leszünk tisztában a tényekkel. El kell ismernem, hogy az elmúlt napokban folytatott vitánk határozottan elősegítette az ügy fejlődését. Arra kérném azokat, akik a megfelelő válaszokat igénylik, hogy támogassák a szeptemberi megvitatást szorgalmazó indítványunkat! (Taps a jobboldalról) Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, az Európai Szocialisták Pártjának képviselőcsoportja hétfőn este, majd tegnap ismét jelentést kért a Bizottságtól az olasz kormánnyal folytatott tárgyalásokról. Barrot biztos úr igen tényszerűen, de átfogóan ismertette azt, hogy az olasz kormány először is igen hiányos információkat juttatott el hozzánk, és érzésem szerint nem is igazán lényegeseket. Mindannyian ismerik az ismertetett nyomtatványt. Azt használják bűnügyek leírásánál. A nyomtatvány egyértelműen jelzi, hogy az olasz kormány a bűnügyi nyomozáshoz alkalmas lépéseket tesz, de amelyek semmiképpen sem szolgálják a gyermekek védelmét. A Barrot úr által elmondottak alapján ma minden korábbinál sürgetőbb az állásfoglalás elfogadása, egyértelmű jel küldése az Európai Parlament részéről. (Taps középről és a baloldalról) Roberta Angelilli, az UEN képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Weber úr javaslatát támogatom, és szeretnék Barrot biztos úrnak köszönetet mondani, de nem csak azért, amit ma itt a Házban mondott, hanem azért az elkötelezettségéért is, hogy – a lehető legjobban és építő jelleggel – orvosoljon egy helyzetet, amit Olaszországban a szerint kellene kezelni ami, nevezetesen egy több ezer embert érintő rendkívüli helyzetként. Higgyék el, hogy több ezer kiskorú él teljesen magára hagyatva, megfosztva az orvosi ellátás, a védőoltásokhoz és iskoláztatáshoz jutás jogától. Nekem úgy tűnik, hogy a Bizottság és az olasz kormány együttműködik… – Elnök úr, befejezhetném? Folytathatom, vagy abba kell hagynom? Lenne szíves emlékeztetni a Házat a hozzászóláshoz való jogomra? – Ott tartottam, hogy a Bizottság és a kormány jó irányban halad, és az a véleményem, hogy nem kellene olyan állásfoglalásról szavaznunk, amely tele van pontatlansággal, jogi szempontból ténybeli hibákkal, vagyis jogi valótlanságokkal. Azaz ez nem más, mint egy politikai állásfoglalás, minden alap nélkül. Többek közt emlékeztetném a Házat arra, hogy – és ezzel a végéhez is értem – bár Barrot biztos úr teljesen egyértelmű volt ma, Špidla biztos úr három napja azt állította, hogy még el kell olvasnia a jogszabályt, amely

3

4

HU


úgy tudom, nem egészen két oldal. Tehát, ha a baloldalon mindenáron elhamarkodottan ítélkezni akarnak egy kormány módszereiről, úgy gondolom, az teljes mértékben jogtalan. (A Parlament elutasítja a szavazás elhalasztásáról szóló kérelmet) – A 10. módosítás megszavazása előtt: Marco Cappato (ALDE). – (IT) Elnök úr, javaslom megtoldani az „eseti alapon” kifejezéssel a módosítás második részét, ahol a hagyományos, diszkriminációmentes beazonosítási eljárások alkalmazását szorgalmazzuk. Tehát angolul: „to employ, on a case-by-case basis, ordinary, non-discriminatory…” (A szóbeli módosítás elfogadásra kerül)

5.5. Kínai helyzet a földrengés után és az olimpiai játékok előtt (szavazás) – A 7. módosítás megszavazása előtt: Vytautas Landsbergis (PPE-DE). - Elnök asszony, szóbeli módosításom a 8. bekezdésre vonatkozik, mely sürgeti a kínai hatóságokat, hagyjanak fel a különböző csoportokkal szembeni megkülönböztetéssel. Azt javaslom, a „szakszervezeti aktivisták” után illesszük a szövegbe a „Falun Gong tagok” szavakat. Ezek az emberek sajátos mozgási és lélegzési gyakorlatot folytatnak, de a kommunista hatóságok ellenzékiként kezelik és üldözik őket. (A szóbeli módosítás elfogadásra kerül) – A szavazás után: Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, igen fontos szavazások várnak még ma ránk. Ennek tudatában, szükségtelen, hogy Cohn-Bendit úr folyamatos megjegyzéseivel és beszélgetésével kísérje a szavazást. Ez igen zavaró! José Ribeiro e Castro (PPE-DE). - Elnök asszony, szeretném felhívni mindenki figyelmét arra, hogy most utasítottuk el azt a módosítást, amely olyan valaki szabadlábra helyezését igényelte, akit Szaharov-díjra jelöltünk. Amikor legközelebb, decemberben, odaítéljük a Szaharov-díjat, a díjazottaknak azonnal adjunk láncokat is, hogy egyenesen a börtönbe mehessenek! (Hangos taps)

5.6. A Bizottság bővítési stratégiáról szóló dokumentuma (2007) (A6-0266/2008, Elmar Brok) (szavazás) 5.7. Zimbabwei helyzet (szavazás) – A szavazás előtt: Michael Gahler (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, kérem, hogy – a naprakészség érdekében – a következő, a szavazási listán fellelhető szöveg kerüljön beillesztésre: „Üdvözli a G8-ak vezetőinek július 8-i, Zimbabwével foglalkozó nyilatkozatát, és külön is azt, hogy e vezetők elutasították bármely olyan kormány törvényesként való elismerését, amely nem tükrözi a zimbabwei nép akaratát; javaslatuk előterjesztését, hogy az ENSZ főtitkár nevezzen ki a politikai, humanitárius, emberi jogi és biztonsági helyzetről jelentő különmegbízottat; azon javaslatukat, amelyben támogatják – a 2008. március 29-i választások tiszteletben tartása mellett – a politikai pártok közti közvetítésre irányuló regionális erőfeszítéseket; valamint azon törekvésüket, hogy további lépéseket tesznek, többek között az erőszakért felelős személyekkel szembeni pénzügyi és egyéb intézkedések bevezetésével”. (A szóbeli módosítás elfogadásra kerül)

5.8. Világűr és biztonság (A6-0250/2008, Karl von Wogau) (szavazás) Elnök. - Ezzel a szavazások órája lezárul.

10-07-2008

10-07-2008

HU


6. szavazáshoz fűzött indokolások Elnök. – A következő napirendi pont a szavazáshoz fűzött indokolások. Szavazáshoz fűzött szóbeli indokolás – Jelentés: Sarah Ludford (A6-0459/2007) Daniel Hannan (NI). - Elnök asszony, mint általában, most sem tartott sokáig, hogy visszazökkenjünk a régi kerékvágásba. A népszavazást megelőző időszakban rengeteg megkeresés érkezett, mondván „kérjük, ezt ne nyomtassák ki, amíg az írek nem szavaztak”. Amint a szavazócédulákat biztonságosan megszámolták, szépen visszatértünk a politikák összehangolásának napirendjéhez, főleg a fegyverkezési és a bel- és igazságügyi területet értve ezalatt. Amikor utoljára összeültünk ebben az ülésteremben, minden felszólaló arról szólt, hogy az ír szavazást tiszteletben kell tartani, „de…”. Most már értjük, mit is jelentett ez a „de”. A „de” azt jelentette, hagyjuk figyelmen kívül az eredményt, és kitartóan folytassuk a politika összehangolását a büntetőjog, a polgári jog, a bevándorlás, a menedékjog, és a belügyek egyéb területein. Már nem is színleljük azt, hogy tiszteletben tartjuk az emberek ítéletét. Visszahúzódtunk kis világunkba, és ott úgy teszünk, mintha szavazók nem léteznének, és azzal folytatjuk, amit korábban is tettük. Bogusław Rogalski (UEN). - (PL) Elnök asszony, a ma Strasbourgban foganatosított szigorú biztonsági intézkedések miatt – amelyek mellesleg olyan rendkívül kivételes helyzetet teremtettek, amilyen még soha nem fordult elő plenáris ülés során – nem lehettem jelen a szavazás első részénél. Ezért kérem elfogadni igazolásomat, hogy miért nem vettem részt a név szerinti szavazáson. Fél órát késett az az autó, amelynek az Európai Parlamentbe kellett hoznia, és kérem, igazolásom kerüljön regisztrálásra. Elnök. - Rogalski úr, ezzel a kérdéssel már foglalkoztunk az ülés elején: természetesen elnézzük, ha valaki az eljárás közben érkezik. – Rendelettervezet: A gazdasági válság által érintett európai uniós halászati flották Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök asszony, bizonyosan sokakat fog érdekelni a mondanivalóm. Ténylegesen arról szeretnék szólni, hogy a halászati ágazatban válságról válságra evickélünk anélkül, hogy valóban megpróbálnánk az alapvető gondokat kezelni. A halászati ágazat alapvető gondja maga a közös halászati politika, amelyben a szovjet stílusú központi tervezés érvényesül, ahol az egyes tagállamok kvótákat kapnak. Minden bizonnyal eljött már az ideje annak, hogy szétverjük a kommunista központi tervezés ezen elemét, és olyan helyzetet teremtsünk, amelyben a tulajdonjogokra alapozódó megoldások érvényesülnek. Tekintsük a halállomány megőrzése terén legsikeresebbnek bizonyult példák némelyikét: Új-Zélandon, például, és Izlandon, a halászat a tulajdonjogokra, az átruházható tulajdonjogokra épül. Ideje, hogy az EU felhagyjon a központi tervezés szerinti gondolkodással, az „EUSSR-ré” válással. Váltsunk át a szabadpiac-alapú gazdaságra. – Állásfoglalási indítványok: Roma ujjlenyomat-adatbázis létrehozása Olaszországban (B6-0348/2008) Frank Vanhecke (NI). – (NL) Az, ahogy az elmúlt napokban a Parlament kártyavárként omlott össze egy, az olasz kormány által hozott, tökéletesen ésszerű döntés miatt, jelzi azt a fojtogató légkört, amelyet a baloldalra jellemző politikai inkorrektség okoz ebben az intézményben. Biztosíthatom azonban Önöket afelől, hogy az európai országok lakosságának elsöprő többsége ellentétes véleményt formál abban a kérdésben, mint ahogyan az Európai Parlament tagjainak többsége nyilvánvalóan szavazni fog. A romáknak az országba történő tömeges bevándorlása által okozott hatalmas problémák megoldását előmozdító, az olasz kormány által elindított ujjlenyomat-vételi rendszer feltétlenül bírja az emberek többségének a támogatását. Továbbá az e kérdésbe történő európai beavatkozás elfogadhatatlan. Meglep, hogy az Európai Unió nem nyitja meg fényűző épületeit a romák, magániskoláit pedig a roma gyermekek előtt. Az egekig magasztalt „emberi jogok” egyértelműen véget érnek az eurokrácia kiváltságos területeinek a határánál.

5

6

HU


Daniel Hannan (NI). - Elnök asszony, kezdek rájönni, hogy a Parlament Állampolgári Jogi Bizottsága talán a legutolsó hely, ahol számíthatunk a polgári szabadságjogok védelmezésére. Egy igencsak nyugtalanító, intoleráns időszak kezdetét érzékelhettük akkor, amikor ebben a bizottságban elutasításra került Buttiglione úr bizottsági tagsági jelölése. Majd érzékeltük, hogy a terrorellenes szabályok ürügyén a legdrákóibb jogszabályok kerültek elfogadásra. Nem feledhetem Graham Watson, a liberálisok frakcióvezetőjének megjegyzését, miszerint Oszama bin Laden többet tett az európai integrációs folyamatért, mint Jacques Delors óta bárki. Most pedig ennél a szavazásnál is látjuk ezt a furcsa tartózkodást, hogy akár csak végig is tekintsünk az ügy tényein. Nem tudom, igaza van-e az olasz kormánynak, amikor azt állítja, hogy pontatlanságok vannak a jelentésben. Magam meglehetősen liberális vagyok e kérdésben. Nem szeretem az adatbázisokat, és nem tetszik az ujjlenyomatvétel. Viszont a minimális udvariasság és tisztesség megkövetelte volna, hogy még a szavazás megelőzően lehetővé tegyük az olasz kormánynak egy parlamenti képviselőcsoport meghívását az ügy részleteinek kivizsgálására. A szavazás erőltetése már a tények összességének megismerése előtt csak azt bizonyítja, hogy – amiként a Foglalkoztatási Bizottság a legutolsó hely, ahol a foglalkoztatottságot védelmezik, vagy amiként a Halászati Bizottság az utolsó hely, ahol a halászatot védelmezik… (Az elnök félbeszakítja a felszólalót.) Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, a Néppárt osztrák tagozatának nevében azt szeretném mondani, hogy természetesen mind egyetértünk abban, hogy minden intézkedést meg kell hoznunk a romák nehéz helyzete javítása érdekében, nemcsak Olaszországban, de máshol is. S e kérdést bölcsen kell kezelnünk! Úgy gondoljuk azonban, hogy a jelen helyzetben, amikor nem áll minden információ a rendelkezésünkre, nem kellene elfogadni az állásfoglalásra irányuló indítványt, mert azáltal megelőlegeznénk a tényeket. – Állásfoglalási indítványok: Kínai helyzet a földrengés után és az olimpiai játékok előtt (RC-B6-0340/2008) Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Tartózkodtam a „Kínai helyzet a földrengés után és az olimpiai játékok előtt” tárgyú állásfoglalásra irányuló indítvány szavazásánál, mert a szavazás nem terjedt ki egyetlen módosításra sem, amely a politikai foglyok, és legfőképpen a Szaharov-díj jelöltjének szabadon bocsátását követelte. Kihasználnám ezt a lehetőséget is arra, hogy újra felhívjam a figyelmet a véleménynyilvánítás szabadságának fontosságára, ami legfőbb előfeltétele a kínai demokratizációs folyamat beindulásának. A sajtószabadság nagyon fontos, hiszen a független média lát el minket cenzúrázatlan információkkal a kínai emberi jogi helyzetről. Alapvető fontosságú tehát, hogy a független televíziós csatornák – mint például az NTDTV – műsort sugározhassanak. Ez a műholdas televízió csatorna a nap 24 órájában sugároz – műholdakon keresztül – kínai és angol nyelven Ázsiában, Európában, Ausztráliában és Észak-Amerikában. A francia Eutelsat, amely lehetővé teszi az NTDTV műholdas sugárzását, 2008. június 16-án hirtelen megszakította sugárzását az ázsiai térségben, egyértelműen a Kínai Kommunista Párt nyomására. Ha sikerrel szeretnénk járni, az állásfoglalásra irányuló indítvány szövegét tettekkel is ki kell egészítenünk. Felszólítjuk az Európai Parlament vezetőit, hogy ragaszkodjanak a televíziós műsorszórás Ázsia feletti újraindításához. Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, a Parlament komoly hagyományokkal rendelkezik az emberi jogok védelmének terén, és erre büszkék lehetünk. Ez nem csekély mértékben összekapcsolható a Kínát és Tibetet érintő politikánkkal. Emiatt talán még sajnálatosabbnak tartom, hogy a mai állásfoglalásra irányuló indítványunk semmilyen tekintetben nem felel meg a követelményeknek. Egy történelmi pillanatban, nincs ereje felvetni azt, amit pedig fel kellett volna vetni a kínai olimpiai játékokat megelőzően. Ezért hadd jelentsem ki kategorikusan: az elmúlt hónapokban parlamenti elnökünk, Pöttering úr volt az, aki az emberi jogi elvek képviseletét egyértelműen felvállalta. Ugyanezt tette egyértelműen és hatásosan Angela Merkel német szövetségi kancellár asszony is. Felszólítanám tehát a Házat, hogy térjen vissza az elmúlt évek és évtizedek Kínáról és Tibetről szóló világos nyilatkozatainak szelleméhez, és tudjuk be a mostani állásfoglalást a nyári szünet előtti pillanatnyi gyengeségünknek. Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Szeretnék pár szót szólni a Kínát érintő dokumentumról. Én mellette szavaztam, de sajnálatomra sok fontos módosítást elutasításra került. Ma azt jeleztük, hogy a tibeti helyzet a normális kerékvágásba tért vissza, pedig ez nem így van. Elvetettük Tibet szellemi vezetőjének az Általános Ügyek Tanácsa ülésére történő meghívását, és ez nagyon rossz döntés volt. Még arra sem voltunk

10-07-2008

10-07-2008

HU


képesek, hogy a falun gong követők ellen szavazzunk. Ezért nagyon sajnálom döntésünket, és úgy gondolom, ezekre a kérdésekre minél hamarabb vissza kell térni. Vytautas Landsbergis (PPE-DE). - Elnök asszony, szeretném elmondani, hogy frakciónkban sokunkat, beleértve jómagamat is, összezavart a szavazási lista, mert annak iránymutatását követve igen abszurd álláspontok mellett szavaztunk. Hívjuk-e meg a Dalai Lámát? – nem, ellene szavaztunk. Megfelelő-e a tibeti helyzet? – nem, de arra szavaztunk, hogy az igenis megfelelő. Sokan összezavarodtunk. Természetesen próbáltam orvosolni a helyzetet, de meghamisították az információkat, listánk nagyon pontatlan volt. Georg Jarzembowski (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, nem hinném, hogy Landsbergis úr valóban elolvasta a kétharmados többséggel elfogadott állásfoglalást. Ha ugyanis megtette volna, tudná, hogy négyszer is szó esik a Tibetben kialakult tűrhetetlen helyzetről, valamint, hogy felszólítottuk a kínai kormányt az emberi és kulturális jogok tiszteletben tartására Tibetben is. Landsbergis úr, ne állítson valótlanságokat. Elsöprő többségünk – azaz a Parlament többsége – kiállt Tibet kulturális önállóságáért és az emberi jogokért. – Jelentés: Elmar Brok (A6-0266/2008) Ryszard Czarnecki (UEN). - (PL) Elnök asszony, szeretném kifejteni miért is szavaztam a jelentés ellen. Érzésem szerint, ez a jelentés valójában – és ezt most mély meggyőződéssel mondom – az egyik legellentmondásosabb dokumentum, amit a Parlament mostanában elfogadott. Meggyőződésem, hogy önmagában az a tény, hogy nem rendelkezünk semmiféle világos tervvel az Unió keleti nyitásával, és legfőképpen Ukrajna lehetséges csatlakozásával összefüggésben, megfelelő ok arra, hogy a jelentés ellen szavazzunk. És most arról nem is szólok, hogy a jelentés előzetes tervezete teljesen zavaros volt. Végezetül, lenne egy észrevételem, elnök asszony az Ön számára: két embernek is engedélyezte a felszólalást, noha egyiknek sem kellett volna. Kérem, tartsa magát az eljárási szabályokhoz. Elnök. - Az elnök megadhatja a szót bárkinek, akinél ezt jónak látja. Két, lényegében független képviselőt kívántam szóhoz juttatni, és ehhez minden jogom megvan. Philip Claeys (NI). – (NL) Az egyik ok, amiért a Brok-jelentés ellen szavaztam, bármennyire is felhígították módosításokkal, a „kommunikációs politikára” vonatkozó javaslata volt, miután az csak még több uniós propagandát szülne. Ez egyértelműen jelzi azt, mi működik alapvetően rosszul az Európai Unióban. Ahelyett, hogy figyelembe venné a választók nézeteit, az Unió inkább a propaganda eszközével megkísérli módosítani azt. Az írországi népszavazás azonban ismét azt igazolta, hogy ez a fajta társadalmi bűvészkedés ellenkező hatást vált ki. Az EU tehát jobban tenné, ha felhagyna ezzel, megértést mutatna az európaiak véleménye és panaszai iránt, ahelyett, hogy pont az ellenkezőjét tenné. Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, a Brok-jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy az a helyes irányba tett, fontos lépés. Ugyancsak helyeslem az ott szorgalmazott tájékoztatási politikát is. A tájékoztatás azonban az igazságot és világosságot is magában foglalja. Itt az ideje, hogy végre egyértelműen kijelentsük: Horvátország még ebben az évtizedben csatlakozhat, az országnak csatlakoznia kell az EU-hoz. Délkelet-Európa országai határozottan esélyt látnak arra, hogy a következő évtizedben csatlakozzanak az Unióhoz, de az igazság és a világosság megköveteli annak beismerését is, hogy Törökország csatlakozásának szorgalmazása aláásná az EU-t. Legyünk őszinték partnerünkkel, Törökországgal, és végre mondjuk ki, hogy az együttműködés más utjait kell keresnünk. Bár a Brok-jelentés nem pont így fogalmaz, de ez a következtetés vonható le logikusan annak tartalma alapján, mely tartalom olyan, amilyennek lennie kell. – Állásfoglalási indítvány: Zimbabwei helyzet (B6-0347/2008) Ryszard Czarnecki (UEN). - (PL) Elnök asszony, ennek a jelentésnek az egyik szerzője vagyok. A zimbabwei helyzet, olyan akár „A végtelen történet”, ha szabad így fogalmaznom. Az Európai Parlament ismét hallatja hangját ez ügyben. Örömmel tölt el, hogy sikerült a politikai megosztottságon túllépni, és erősen, határozottan felemeljük hangunkat az ott kialakult botrányos helyzet miatt. Ezért is szavaztam a jelentés mellett, aminek megszövegezéséhez végtére magam is hozzájárultam. Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök asszony, nagyon boldog vagyok, hogy erről az indítványról beszélhetek, mert sok képviselőtársamhoz hasonlóan, én is mellette szavaztam.

7

8

HU


A következő lenne azonban kérésem Európa parlamenti képviselőihez és politikusaihoz: biztosítsuk, hogy ezek ne csak heves, lelkiismeretünket megnyugtató szavak maradjanak! Összpontosítsunk a szavak helyett a tettekre! Ezzel természetesen a lisszaboni csúcstalálkozóra kívántam utalni, ahová a szankciók ellenére, meghívtuk Mugabet. Gondolok továbbá az élelmezési válsággal és élelmiszer-biztonsággal foglalkozó római csúcstalálkozóra: meghívtuk Robert Mugabet és csatlósait, hogy Európa legdrágább üzleteiben vásárolhassanak, miközben népük éhezik. A kedves szavak ideje lejárt. Nagyon jó, hogy elégedettséggel töltenek el saját szavaink, de nem elég beszélni, cselekedni is kell: szankcióinkat érvényesítenünk is kell a Mugabe-rendszerrel szemben. Ne legyünk képmutatóak, s gondolok itt főként portugál és olasz barátaimra. Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök asszony, az állásfoglalás mellett szavaztam, és akárcsak Kamall úr, az elmúlt évek során én is egyre több levelet kaptam a zimbabwei helyzettel összefüggésben. Az Egyesült Királyság általam képviselt East Midlands térségében élő emberek egyszerűen nem értik, hogy amikor olyan markáns véleményt nyilvánítunk Zimbabwéről e Parlamentben, miként is engedhetjük, hogy Mugabe úr betegye a lábát földrészünkre, együtt ebédeljen vezetőinkkel! Van ebben valami végtelen rossz, végtelenül álszent: mindez leértékeli ezt az intézményt, de sok másikat is. Remélem, a jövőben kezelni tudjuk az ilyen és hasonló helyzeteket; megszabadulunk ettől a borzasztó embertől, a demokrácia pedig virágozhat majd Zimbabwében. – Jelentés: Karl von Wogau (A6-0250/2008) Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök asszony, kezdeném azzal, hogy elnézést kérek minden kollégámtól a Házban, amiért megvárakoztatom a következő felszólalót. Elfelejtettem a nevét, de remélem, megtiszteli a Házat azzal, hogy feláll, amikor beszél. Megígérték nekünk, hogy a Galileo hasznos lesz, hogy nem marad drága csecsebecse, hanem találunk majd feladatot számára. Ha egy pillantást vetnek az összes többi műholdas rendszerre – a kínai és orosz műholdas rendszerekre, az amerikai GPS-re – érthető, hogy az emberek felvetik a kérdést, minek nekünk a Galileo. Elnézve ezt a rendszert – egünk drága csecsebecséjét –, hogy mind több feladatot próbálunk összekaparni számára. Most a katonai hasznosításnál tartunk. Miért van szükségünk erre a katonai dimenzióra? Egyértelműen nincs rá szükségünk. Csupán irigyek vagyunk az Amerikaiakra, és az „én is” politika vezérel bennünket e döntésben. Felejtsük el ezt az ostobaságot, spóroljunk az adófizetők pénzével, juttassuk azt vissza az adófizetőkhöz, építsünk ennél sokkal jobb technológiákra. Ewa Klamt (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, véleményem szerint, amit mi itt és most teszünk, az aligha feleltethető meg a Parlament hírnevével. Elfogadhatatlan, hogy míg a szónokok felszólalásra emelkednek, a Ház egésze hangosan cseveg. Arra bátorítanám, elnök asszony, hallgattassa el az üléstermet és gondoskodjon arról, hogy akik nem figyelnek, hagyják el a termet! Elnök. - Teljes mértékben egyetértek Önnel, Klamt asszony, de Ön is tudja, minden alkalommal ugyanaz a kérésünk, és mindig ugyanaz az eredmény. A szavazáshoz fűzött írásos nyilatkozatok – Jelentés: Sarah Ludford (A6-0459/2007) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Brit honfitársam, Ludford képviselőasszony jelentése alapján megszavaztam – az együttdöntési eljárás első olvasati szakaszában – az Európai Parlament és a Tanács rendelettervezetét módosító jogalkotási állásfoglalást, amely rendelettervezet módosítja a diplomáciai képviseletek és konzuli irodák számára a biometrikus azonosítók bevezetésével, ezen belül a vízumkérelmek befogadása és feldolgozása megszervezésével összefüggő rendelkezésekkel kapcsolatban kiadott „Közös konzuli utasításokat”. Ennek a javaslatnak célja az, hogy a tagállamok számára megteremtse a vízumkérők kötelező biometrikus azonosítói – az arckép és a tíz ujj lenyomata – beazonosításhoz szükséges jogi hátteret, továbbá megteremtse azt a jogi keretet, amelyen belül a tagállamok konzulátusai megszervezhetik a Vízuminformációs Rendszernek (VIR) a Közös Vízumkérő Központok létrehozásával párhuzamosan történő felállítását. Mindez lehetővé teszi, hogy ne kelljen minden tagországnak konzulátusait külön-külön a biometrikus adatok begyűjtéséhez szükséges eszközökkel ellátnia. Támogatom a módosítások többségét,

10-07-2008

10-07-2008

HU


és különösen azokat, amelyek valamely tagállamnak egy másik tagállam általi képviseletét, a külső szolgáltatók biztonságával kapcsolatos intézkedéseket, valamint a tájékoztatási kampányt érintik. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ennek a rendelettervezetnek a célja az, hogy uniós szinten szabályozza – a biometrikus azonosítóknak a Vízuminformációs Rendszerbe (VIR) történő beillesztésével kapcsolatban – a vízumkérelmek befogadását és feldolgozását. Így biztosítja, elsőként, a VIS-ben tárolandó biometrikus adatok szolgáltatásának kötelezettségét, illetve ennek az eljárásnak módszertanát, másodszor, a vízumkérelmek befogadásának szabályozásával összefüggő előírásokat. Ez, a (schengeni) határok kezelését a közösségesítés irányában elmozdító javaslat a vízumkérők „biometrikus azonosítói” (fényképek és ujjlenyomatok) összegyűjtését – e legenyhébben szólva is megkérdőjelezhető intézkedést – rendezi, miközben számos kérdést megválaszolatlan hagy. Nevezetesen azokat, amelyek a rendszer hatékonyságával, a személyes adatok védelmével, az adatgyűjtés céljaival és ismérveivel, a VIR-adatcsomagok tartalmát szabályozó normákkal, a (például az EU és harmadik országok között az információcsere tárgyában született megállapodások keretében érvényesülő) hozzáférési jogosultságokkal, és végül, a polgárok jogainak, szabadságainak védelmével, és garanciáival foglalkoznak. Nem értünk egyet a bel- és igazságügyi kérdések közösségesítésével, a biztonságot túlreagáló politikákat előmozdító felügyeleti és ellenőrzési struktúrák és eszközök uniós szintű létrehozatalával. Így szavazatunk elutasító. Marian Zlotea (PPE-DE), írásban. − (RO) Remélem, hogy ma leadott szavazatommal elősegítem az amerikai vízummentességről folyó tárgyalásokat, és rövidesen minden tagállam polgárai – azonos elbírálás mellett – szabadon utazhatnak az USA-ba! Elkerülhetetlen, hogy a francia elnökség által tárgyalt témák valamelyike ne utaljon arra, az Egyesült Államok biztosítson vízumot az Európai Közösség valamennyi polgára számára. – Jelentés: Carmen Fraga Estévez (A6-0278/2008) John Attard-Montalto (PSE), írásban. − Kétségtelen, az EU és Mauritánia között született halászati megállapodás mindkét fél számára fontos. Ennek a megállapodásnak köszönhetően – a már túlhalászott mediterrán térség – halászai működési területüket kiterjeszthetik. A közelmúltban napirendre került tonhal-ügy csak a kezdet. Tudom, hogy két máltai halászati társaság már élt a megállapodásban foglaltakkal, és halászott az Atlanti-óceánon. Ez akkor jutott tudomásomra, amikor tagja voltam az EP Mauritániában járt küldöttségének, és az ország elnöke tájékoztatta a küldöttséget, hogy a megállapodással összefüggésben megoldást kereső kísérletek mindegyike eddig kudarcba fulladt. Ennél a pontnál kértem magánkihallgatást az elnöktől. Rákérdeztem, hogy feltette-e a kérdést valaha is a Bizottság illetékes tagjának, dr. Joe Borg biztosnak, aki éppen Máltáról származik. Az elnök kifejtette, hogy nem beszélt vele, de felhatalmazott arra, hogy – döntésem függvényében – megtegyem ezt. Vállaltam, hogy azonnal felveszem a kapcsolatot dr. Borggal, aki az iratok tanulmányozását követően összefoglalta számomra a napirenden szereplő kérdést. Tájékoztattam erről az elnököt, és egyben jeleztem azt is, hogy a biztos a megbeszélések újraindítását pártolja. Sylwester Chruszcz (NI), írásban. − (PL) Az Európai Unió ismételten az önálló állami jogokat bitorolja. Úgy gondolom, hogy nemzetközi megállapodások kötésére államok jogosultak, nem pedig az Európai Unióhoz hasonló regionális szervezetek. Ezért a jelentés ellen szavaztam. Dorette Corbey (PSE), írásban. – (NL) A Holland Munkapárt a Mauritániával kötött megállapodás mellett szavazott. Nem azért, mert a megállapodás jó, hanem mert az némileg javít a jelenlegi (lecsökkentett fogások által jellemzett) helyzeten. Mindent egybevetve, magunk az ilyen megállapodások ellen vagyunk, miután ezek a fejlődő országokat megfosztják élelmiszer- és bevételi forrásaiktól. Mauritánia esetében még inkább elszomorító, hogy a fejlesztési támogatás forrásainak felhasználását a halászati érdekek motiválják. Ez szégyenletes! Christofer Fjellner (PPE-DE), írásban. − (SV) Tartózkodtunk a mai, az EU és Mauritánia közötti halászati partnerségi megállapodásról szóló jelentés szavazásakor. Két egyaránt kedvezőtlen választási lehetőség adódott: vagy egy rövidebb, de magasabb halászati kvótát, vagy egy hosszabb, de alacsonyabb halászati kvótát tartalmazó megállapodást támogatunk. Sajnálatos, hogy nem szavazhattunk a megállapodás lezárásáról.

9

10

HU


Mi, mérsékeltek, ellenezzük halászati megállapodások kötését az afrikai országokkal. A jelentés igen csekély pozitív fejleményt mutat fel a most érvényes megállapodáshoz képest, miközben több idejétmúlt elemet megőriz, mint amilyen az érvényességi időszak meghosszabbításának módja is. E kedvezőtlen választási lehetőségekkel szembekerülve nem tehettünk mást, mint hogy tartózkodtunk. Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) Üdvözlöm a Mauritániával kötött, érvényes halászati megállapodás meghosszabbítását. Ugyanakkor illik rámutatni arra is, hogy a tárgyalások nem mindenkor a nyíltság és átláthatóság elveivel összhangban zajlottak le. A tárgyalások során a tagállamokkal való egyeztetések elmaradtak a kívánatostól, és emiatt olyan jegyzőkönyv született, amelynek köszönhetően a halászati lehetőségek jelentős mértékben romlottak, a pénzügyi ellentételezés viszont lényegében a korábbi szinten maradt. A legfontosabb halászflottákat érintő technikai kulcskérdések megoldatlanok maradtak. Sőt, új korlátozások is megjelentek, mint amilyen – a tudományos szigorúság követelményeit aligha kiálló – meghosszabbított biológiai természetes pótlási időszak elvének alkalmazása. Ennek ellenére Portugália – az adott halászati övezetben megmutatkozó halászati lehetőségeit tekintve – ésszerű magatartást tanúsított. Nevezetesen, 886 GT-s mennyiséget kapott az 1. kategóriában (olyan halászhajóknál, amelyek – languszta és tengeri rák kivételével – héjas állatokra vadásznak), engedélyhez jutott az 5. kategóriában (fejlábúak), és fennmaradt a 300 GT-s mennyiség a langusztáknál. Ezen információ fényében hazám számára kedvező a megállapodás, ezért mellette szavazok. – Rendelettervezet: A gazdasági válság által érintett európai uniós halászati flották Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam az Európai Parlamentnek 2008. július 10-i, azon tanácsi rendelettervezettel kapcsolatos jogalkotási állásfoglalását, amely átmeneti, rendkívüli lépésekkel törekszik előmozdítani a gazdasági válság által sújtott európai uniós halászflották szerkezetváltását. Az uniós halászati szektor egyik legfőbb kihívását – az esetek egy részében – a flottakapacitások és a rendelkezésre álló erőforrások közti szerkezeti aránytalanságok jelentik. Pár évvel ezelőtt az uniós halászflották túlméretezettségét 40% körülire becsülték. Ez a túlméretezettség az évtizedeken keresztül túlságosan is lehalászott halállomány visszaszorulásával együtt azt eredményezte, hogy az ágazatnak most a talpon maradásért kell küzdenie, ráadásul olyan külső gazdasági hatások ellensúlyozásával, mint amilyen a fűtőanyagok árának hirtelen emelkedése is. Az kívánom, bárcsak kidolgoztunk volna egy olyan közösségi eszközt, amely éves szintre lebontva jelezné az olajárak emelkedését, és ezzel időt biztosítana a belső piacnak az emelkedő árakhoz való igazodásra. Üdvözlöm az ilyen eredmény érdekében határozottan fellépő francia mezőgazdasági és halászati miniszter, Michel Barnier lépéseit. Neki köszönhetően azonnali segélyintézkedések is születtek. Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A halászati szektor azon ágazatok egyike, amelyek a jelenlegi energiaválság miatt a legtöbbet szenvednek. A fűtőanyagok árának szédületes emelkedése, kiegészülve a közös halászati politika által bevezetett halászati önkorlátozással, valamint a halak elsődleges értékesítési árának leragadásával, kényes helyzetbe hozta mind a hajótulajdonosokat, mind a halászokat. Mindez alátámasztja ezt, az uniós flottának az energiaválság következtében kialakult gazdasági helyzethez való alkalmazkodását előmozdítani hivatott tanácsi rendelet sürgős kidolgozására vonatkozó javaslatot. Ami azt illeti, ez a javaslat a Bizottság azon közleményét követi, amelyben – úgy tűnik – helyesen kerültek beazonosításra a halászati szektor számára jelentkező gondok és korlátok, továbbá a jelenlegi válság feloldásához elengedhetetlen intézkedések. Noha magam a rendelet bemutatásához kapcsolódó kezdeményezést jónak ítélem – a bizottsági közlemény ismeretében –, mégis azt gondolom, hogy az elmarad a várakozásoktól. A flottaátstrukturálási tervek kötelezettségét is előíró, a halászati tevékenység időszakos felfüggesztését elrendelő 6. cikk, a motorok említésének elmaradása a 7. cikkből, a kizárólag a vonóhálós halászat érdekeit képviselő teljes 9. cikk és a 12. cikk (3) bekezdése a javaslat kevésbé sikerült pontjainak tekinthetők. A fentiek ellenére, és látván, hogy a halászati szektor európai szinten is milyen nehézségekkel küszködik, e dokumentum kiérdemli támogató szavazatomat.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Amint azt a tegnapi vita folyamán egy felszólalásban már elmagyaráztuk, alapvető okok indokolják, hogy a rendelettervezet ellen szavazzunk. Amennyiben bármi kétség felmerülne álláspontunk jogosságát illetően, elegendő az Európai Bizottság hozzászólásait követnünk e kétségek eloszlatására. Az Európai Bizottság számára a gondot a halászati képességek túlzott volta, a célt és megoldást pedig a „flották átstrukturálása” jelenti. De ki beszél itt társadalmi-gazdasági válságról? Ki beszél az emelkedő fűtőanyag- (dízel-, de főként benzin-) árakról? Ki beszél itt első értékesítési halárról? A Bizottság számára mindez igen egyszerű: „amennyiben néhány tagállam tovább csökkentené a halászati kapacitásokat, az kedvezően érintene más tagországokat, hiszen, ha mérséklődik a halászati képesség, és ebből következően a halászati tevékenység, akkor megemelkednek a források, és bővülnek a piaci lehetőségek”. Tehát erre épül a mintegy 1,6 milliárd eurós(!) javaslat, pusztán a hajók halászatból történő kivonására. „Egyszerű” – ha a betegség nem öli meg a halászati szektort, a „gyógykezelés” megteszi azt. Nincs forrás annak előmozdítására, hogy az ágazat szembenézhessen a megemelkedett termelési költségekkel, megőrizhesse a béreket. Van viszont 1,6 milliárd eurós javaslat arra, hogy véglegesen, részlegesen vagy „ideiglenesen” szüneteljen a halászati tevékenység. A portugál kormány követi ezt az elvet, és – a jegyzőkönyvbe vétel céljából mondom – 2008-ban mintegy 8,2 millió eurót szán 27 halászhajó kivonására. Catherine Stihler (PSE), írásban− A jelenlegi olaj- és fűtőanyagárak kedvezőtlen hatása érint minden uniós polgárt. Ez a „feltételezett mentőöv” aligha biztosítja a halászati ágazat fenntarthatóságát. Noha én támogatom a – jelenleg legalább 40 százalékos túlméretezést jelző – halászati kapacitások csökkentését, nem hiszem, hogy a javaslat elvezet azokhoz a változásokhoz, amelyek a fenntartható uniós halászati szektor eléréséhez szükségesek. Miután az EU halállományának 80 százaléka riasztó szinten van, érdemi kapacitáscsökkentésre van szükségünk, és nem az adózok pénzén felújított hajókra. – Állásfoglalási indítvány: A roma ujjlenyomat-adatbázis létrehozásáról Olaszországban (B6-0348/2008) Roberta Alma Anastase (PPE-DE), írásban. − (RO) A roma népesség helyzetének kérdése ismét rendkívül fontos pillanatban kerül megvitatásra. Akkor, amikor különleges események igazolják, hogy ezen a területen jelentős hiányosságok mutatkoznak mind a nemzeti, mind az uniós politikákban. Pedig nyilvánvaló, hogy e politikákat követnünk és erősítenünk kell. Úgy vélem, a roma népesség olaszországi ujjlenyomatvételnek való alávetésével kapcsolatos vita eredményét, és a parlamenti állásfoglalást, két kulcsfontosságú következtetésre kell alapozni. Mindenekelőtt, alapvető, hogy a roma emberekkel kapcsolatos nemzeti intézkedéseknek a romák társadalmi beilleszkedésére, e polgárok jogai és kötelezettségei kereteinek kialakítására kell irányulniuk. Emellett, ezeknek a jogoknak és kötelezettségeknek összhangban kell állniuk az EU megkülönböztetésellenességének alapvető elveivel, az alapvető szabadságok és az emberi méltóság tiszteletben tartásával. Függetlenül etnikai hovatartozásuktól, a kisebbségek jogait minden mást megelőzően biztosítani kell. Ez a megközelítés érvényesül Romániában, és ezt kell alkalmazni hasonló helyzetben más tagállamokban is. Másodszor, tekintettel a roma népesség kulturális sajátosságaira, társadalmi beilleszkedésükre európai szinten, egy következetes és átfogó stratégia keretében kell megoldást találni. Az alapvető szabadságok garantálásán túl, ennek a stratégiának elő kell mozdítania az oktatáshoz való hozzájutást, és – a 2008. évi Kultúraközi Párbeszéd keretében – a tolerancia oktatásához való hozzáférést. Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Nem szavaztam meg az Európai Parlament állásfoglalását, amelyben felkéri Olaszországot, hogy szüntesse be a romák etnikai alapokon történő számbavételét. Ezt ugyanis elhamarkodott gondolatnak tartom. Sajnálom, hogy a Parlament nem szavazta meg a képviselőcsoportom, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták által beterjesztett, az állásfoglalás 2008 szeptemberéig való elhalasztását javasló indítványt. Legyen minden egyértelmű: természetesen magam is támogatom a roma népességtől, köztük a gyermekektől való ujjlenyomatvétel betiltását, az összegyűjtött ujjlenyomatok felhasználását, hiszen ez egyértelmű példát szolgáltat a faji és etnikai alapon történő közvetlen megkülönböztetésre, és ezt „Az emberi jogok és alapvető szabadságok európai konvenciója” 14. cikke tiltja. Mindez egyben diszkriminatív cselekedetnek is minősül. Ugyanakkor, hatott rám az Európai Bizottság alelnökének, barátomnak, Jacques Barrot-nak érvelése. Ő azt fejtette ki, hogy a Bizottság folyamatosan, a teljes átláthatóság mellett, figyelemmel kíséri a helyzet alakulását annak

11

12

HU


biztosítására, hogy a közösségi jog érvényesüljön. Tiszta lelkiismerettel döntöttem úgy, hogy mielőtt – az elfogadott, az európai polgárok számára a félreértelmezés lehetőségét is megteremtő állásfoglalás szerinti – politikai kezdeményezést megtennénk, várjuk be az olasz kormányzat válaszait. Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, miközben remélem, hogy annak tartalmát nem használják pártpolitikai célokra. A roma kérdés nem jobb-, és nem baloldali kérdés, hanem egyszerűen egy sokáig elnapolt, sürgős figyelmet követelő, súlyos és megoldatlan probléma. Mi a beilleszkedés kultúrája mellett köteleztük el magunkat, és ez is arra késztet bennünket, hogy gyakorlati lépésekre és elkötelezettségre szánjuk el magunkat. A kormányunk napirendjén szereplő intézkedésnek, Maroni miniszter kétértelmű biztosítékai ellenére is, a legalapvetőbb elemekre kell szorítkoznia. Ennek az intézkedésnek a gyengesége nem magában a személyek beazonosításában rejlik, hanem azon tényben, hogy mögötte az etnikai megfontolás és egy igen erőteljesen diszkriminatív gyakorlat (az ujjlenyomatvétel) húzódik meg, és különösen a gyermekek irányában. Nem vagyunk egyedül, akik rávilágítunk ezekre a jogsértésekre: komoly tiltakozás érkezett ebben az ügyben a katolikus egyház, világi és katolikus önkéntes társaságok és szervezetek részéről is. Az UNICEF nemzeti elnöke szintén határozottan visszautasította e rendelet lényegét. Remélem, hogy ez, a gyakorlatilag Olaszország elítélésével egyenértékű szavazás, móresre tanítja a kormányt, és ráébreszti, le kell térnie az általa választott útról. Philip Bradbourn (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatív képviselők az állásfoglalás ellen szavaztak, ugyanis a szövegben érintett kérdés teljes mértékben az egyik uniós tagállam belügyének tekintendő, így nincs relevanciája uniós szinten. Glyn Ford (PSE), írásban. − Mindössze helyettesítse be a „romát” „zsidóra”, és azonnal látható, hogy ez az elgondolás honnan jön, és – amennyiben nem szállunk határozottan szembe azzal – hova is vezet. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Aggodalommal figyeljük az erősödő és mind elfogadhatatlanabb faj- és idegengyűlölő európai légkört. Különösen igaz ez akkor, ha azt olyan neoliberális politikai megfontolások táplálják, amelyek inkább akadályozzák, semmint segítik azoknak az igényeknek és gondoknak megválaszolását, amelyeket a munkások és a lakosság felfokozott bizonytalansági érzete és romló életkörülményei szülnek. Május 21-én egy éves időtartammal „rendkívüli állapotokat hirdettek ki Campania, Lazio és Lombardia tartományok nomád településein”, és az elmúlt időszakban Olaszországban elfogadott intézkedések példaként szolgálnak a polgárok és népek közti megkülönböztetést, elkülönítést és „kriminalizációt” tápláló, az emberek jogait, szabadságait és garanciáit sértő, veszélyes és elfogadhatatlan rendelkezésekre, tehát a legalapvetőbb szabadságjogok megsértésére. Ezek az intézkedések fokozzák az elszegényedés, a kirekesztés, a társadalmon kívülre rekedés lehetőségét, és ennek következtében növelik a marginalizálódás és gettósodás veszélyét, az analfabétizmust és az érintetteknek az informális gazdaságba történő beilleszkedését. Ugyancsak arra késztetnek számos roma polgárt, hogy önmagukat kirekesszék a társadalomból. Az előbbiekkel szemben, amint arra utalás történt, a romák jogai védelmének legjárhatóbb útja az, ha a beilleszkedést előmozdító és integrációs politikákkal garantáljuk számukra az oktatáshoz, lakhatáshoz és egészségügyhöz való hozzáférést, a foglalkoztatás és a társadalombiztosítás lehetőségét. Gunnar Hökmark (PPE-DE), írásban. − (SV) A romákkal szembeni diszkrimináció minden tagállam számára súlyos, kezelendő gondot jelent. Minden európai polgár, nemzetiségtől, etnikai hovatartozástól, vallástól és nemtől függetlenül ugyanazon jogokkal rendelkezik. A jogegyenlőség az Európai Unió sikerének és fejlődésének alapja, és olyan elvet testesít meg, amelyet megőriznünk közös kötelességünk. Ez az elv felveti az oktatáshoz és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutásnak, valamint az egyén integritásának, és személyes méltóságának követelményét. Ezeket az összefüggéseket szem előtt tartva kell vizsgálni azt a helyzetet, amely a romák mostani, olaszországi kezelésének sajátosságai kapcsán kialakult. Az Unió felelős azért, hogy az emberek alapvető jogai minden országban érvényesüljenek. Ugyanakkor az érintettekkel szemben is jelentkezik annak követelménye, hogy – származásuktól függetlenül – beilleszkedjenek abba a társadalomba, amelyben élnek. És ekkor joggal várhatják el a diszkriminációmentes, minden polgárt azonos módon megítélő, egyenlő bánásmódot. Ez fontos eleme az emberkereskedelem, a prostitúció és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemnek. Nem engedhető meg, hogy akár felnőtt, akár gyermek kihulljon ezen a felelősségi rostán.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Ez a háttér magyarázza, hogy nem éreztük magunkat feljogosítva arra, hogy a Parlament által ma megvitatott állásfoglalások bármelyikét is támogassuk. Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. − (RO) Megszavaztam az állásfoglalást, és üdvözlöm, hogy az Európai Parlament határozottan fellép ezzel – az európai emberi jogi rendelkezések tekintetében diszkriminatívnak és jogtalannak minősíthető – lépéssel szemben. Ugyanakkor felhívom a figyelmet arra, hogy önmagában egy állásfoglalás, ami kötelező érvénnyel nem bíró jogalkotási aktus, nem oldja meg az alapproblémát, Ezért is gondolom azt, fel kellene kérnünk az Európai Bizottságot, hogy lépjen fel Olaszországgal szemben, annak a roma származásúakat diszkrimináló politikájának megszüntetése érdekében. Az ujjlenyomat-vételi intézkedés nincs összhangban sem az európai törvényekkel, sem bármely más, az emberi jogokat Európában biztosító jogi eszközzel. Az Európai Közösségben a 2008. április 28-i irányelv rendelkezik harmadik országbeli állampolgárok ujjlenyomatának rögzítéséről, hat éves kor felett. Hangsúlyozom azonban, hogy ez harmadik, az Európai Unión kívüli országokat érint. Emellett a 2004/38/EK irányelv minden tagállami polgárnak garantálja a mozgás szabadságát, következésképpen, az etnikai hovatartozás semmilyen formában nem szolgálhat jogi intézkedések alapjául. David Martin (PSE), írásban. − Olaszország lépése ellentétes az Európai Parlament minden, a romák integrációját előmozdító, koherens uniós politika kidolgozására szólító felhívásának. A romák a rasszizmus és diszkrimináció elsődleges célpontjai közé tartoznak. Az olasz kormány megkísérli elbagatellizálni és intézményesíteni ezt a fajta fajüldözést és megkülönböztetést. Az olasz hatóságoknak fel kell hagyniuk azzal, hogy ujjlenyomatot vesznek a romáktól. Én az állásfoglalás mellett szavaztam. Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. − A kényes jelentésről szóló szavazás elhalasztása mellett voksoltam. Úgy gondoltam, helyesebb addig várni, amíg a Bizottság által az olasz kormánytól kért információk egésze már rendelkezésünkre áll. Miután a Ház az elnapolást visszautasította, magam a végső szavazásnál tartózkodtam. Hiszen nem támogathattam az állásfoglalást úgy, hogy nem állt rendelkezésemre minden hasznosítható információ, és gondom volt a szöveg egy részével is. Egyben, szerettem volna tudatosítani azt is, hogy a hatóságoknak, bármely sajátos társadalmi csoporttal szembeni keménykezű fellépése megbocsáthatatlan. Catherine Stihler (PSE), írásban. − A romák olaszországi kezelése ébresszen bennünket rá, hogy Európában a kisebbségeket a populista jobboldali kormányok embertelen, megkülönböztető és megalázó módon kezelik. A gyermekek ujjlenyomatának levétele egyszerűen hiba! E lépés elmúlt időket idéz, amelyeknek egyszerűen nem lehet helye napjaink Európájában. Felszólítok minden kormányt, hogy ítélje el az olasz kormányt, és tegyen azonnali lépéseket az olaszországi roma gyerekek védelmében. Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. − (RO) Úgy gondolom, hogy az olasz kormány döntése a roma származású polgárok, és különösen a gyermekek ujjlenyomatának levételéről, az európai polgárok alapvető jogainak megsértését jelenti. A gyermekek ujjlenyomatának nagyon fiatal korban történő levétele egész életre szóló hatást gyakorolhat a gyermekre. A 14 éves kor alatti gyermekek ujjlenyomatának levétele egy, a bűnügyi vizsgálatoknál használatos nyomtatvány alapján történik, és ez a polgárok alapvető jogainak megsértését jelenti. Nem értettem egyet az állásfoglalásról szóló szavazás elhalasztásával, mert a helyzet sürgős intézkedést követel, az ujjlenyomatvételt pedig le kell állítani. Senki sem feltételezheti eleve a gyermekek némelyikének bűnösségét, és az, amiként ma a roma származású gyermekeket Olaszországban kezelik, elfogadhatatlan. Felkérjük az olasz kormányt, szüntesse be a roma származású fiatalkorúak ujjlenyomatának levételét. Az Uniónak példát kell mutatnia az alapvető jogok tiszteletben tartása terén, és ebből kiindulva, a Bizottságnak ki kell vizsgálnia az olaszországi helyzetet, továbbá, fel kell szólítania az olasz kormányt a roma származású gyermekek ujjlenyomatvételének azonnali beszüntetésére. Ezért szavaztam igenlően az Európai Parlamentnek a roma származásúak, és különösen a gyermekek ujjlenyomatvételének leállítása mellett, illetve támogattam a tágabb keretekben „Az olaszországi roma származásúak ujjlenyomatának adatbázisa létrehozatalának” beszüntetését szorgalmazó állásfoglalást.

13

14

HU


Manfred Weber (PPE-DE), írásban. − (DE) Mint az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták képviselőcsoportjának az Állampoolgársági Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságon belüli koordinátora, szeretném indokolni mind a magam, mind képviselőcsoportom szavazatát. Mindegyik képviselőcsoport egyetért abban, küzdeni kell a rasszizmus és az etnikai megkülönböztetés bármely formája ellen, valamint erősíteni kell az emberi jogokat. Nem merülhet fel kérdés abban a tekintetben, hogy a PPE-DE frakció is szeretne tisztán látni az olaszországi eseményekkel összefüggésben. Az állásfoglalásban általában sajtójelentésekre, szervezetek és magánszemélyek széles köre által készített dokumentumokra és tanúvallomásokra hagyatkozunk. A képviselők többsége képtelen volt arra, hogy saját csatornáin keresztül valóságos képet nyerjen a helyzetről. Az olasz kormány képviselői meghívták a Parlament képviselőit, utazzanak Olaszországba, szerezzenek helyi tapasztalatokat, és emellett további kiegészítő tájékoztatást ígértek. A kérdésért felelős biztos, Jacques Barrot július végére ígért kimerítő jelentést, amelyet képviselőcsoportunk igen nagy érdeklődéssel vár. A mi célunk az volt, és még ma is az, hogy mindenekelőtt megfelelően tisztázzuk a helyzetet. Ezért törekedtünk az állásfoglalásról szóló szavazásnak a szeptemberi ülésszakig történő elhalasztására. Sajnos, indítványunk, a számos előterjesztett módosítással egyetemben, elutasításban részesült. Ez magyarázza szavazásnál tanúsított magatartásunkat. A PPE-DE képviselőcsoport fenntartja azon véleményét, hogy hasznosabb lett volna egy alapos vizsgálat, mint ez, a sebtében elfogadott állásfoglalás. Ellenfeleink számára mindössze az volt fontos, hogy a címlapra kerüljenek, de ezzel semmiképpen sem szolgálták az érintettek érdekeit. – Állásfoglalási indítvány: Kínai helyzet a földrengés után és az olimpiai játékok előtt (RC-B6-0340/2008) Glyn Ford (PSE), írásban. − Az olimpiai játékok megnyitóján való részvételről, véleményem szerint, közösen kellene döntenünk. Ebben a kérdésben nem feltétlenül mutatkozik teljes összhang még szocialista képviselőtársaim között sem. Mindenesetre, én nem látom indokoltságát a megnyitó ünnepségek vagy a játékok bojkottjának. Még a dalai láma is ezt az álláspontot támogatja. Ehhez hasonlóan, a dalai lámának az Általános ügyek Tanácsa ülésére szóló meghívása abszurd ötlet mindazok részéről, akik nem törekednek tudatosan az EU-Kína kapcsolatok aláaknázására. Ami a társadalmi csoportokkal, így a szakszervezeti aktivistákkal szembeni kínai diszkriminációt illeti, ez jogosan váltja ki aggodalmunkat. Azonban azok kritikája, akik egyébként meg szeretnék bélyegezni az olaszországi roma közösséget, e tekintetben kissé bizarrnak tűnik. „Elsőként vegyék észre saját szemükben a gerendát, majd azt követően másokéban a szálkát!” Patrick Gaubert (PPE-DE), írásban. – (FR) Örömmel tölt el a kínai helyzettel foglalkozó közös állásfoglalás elfogadása. Fontos, hogy a kevesebb, mint egy hónapon belül megkezdődő olimpiai játékok előtt is fenntartsuk Kína presszionálását. Nem hunyhatunk szemet az ott tapasztalható, a Kína által ígértekkel ellentétes, súlyosan jogsértő emberi jogi gyakorlat fölött. Az Európai Parlament felelős azért, hogy emlékeztesse Kínát a nyilvánosan is megerősített ígéreteire. Ugyancsak fontos a kisebbségi jogok, a törvényesség, és a gyakorlatként alkalmazott halálbüntetés megemlítése. Végül szerettem volna, ha a Kínával szembeni keményebb fellépést szorgalmazó módosítások némelyike is elfogadásra került volna. Mindenekelőtt azokra a módosításokra gondolok, amelyek az ellenzékiek és emberi jogi aktivisták, mint például Hua Ji és felesége, kiengedésére szólító felhívást, a legkevésbé sem megoldottnak mondható tibeti helyzetre, vagy az elmúlt tavaszi tüntetéseket követően a tüntetőkkel szemben kiszabott aránytalan és áttekinthetetlen hátterű ítéletekre történő utalást tartalmazták. Filip Kaczmarek (PPE-DE), írásban. − (PL) Tartózkodtam a „Kínai helyzet a földrengés után és az olimpiai játékok előtt” tárgyú állásfoglalás megszavazásánál. Tettem ezt azért, mert a Parlament elutasította az emberi jogok kínai tiszteletben tartásával foglalkozó módosításokat. Ennek következtében az állásfoglalás a vita kezdeményezői által reméltektől eltérő tartalommal töltődött fel. Miért is nem fogadott el hasonló állásfoglalást a Parlament a közelmúltbeli, 2008-as európai futball bajnokság előtt? Mert nincsenek emberi jogi gondok Ausztriában és Svájcban. Az, hogy rámutatunk az e területen Kínában jelentkező gondokra, nem tekinthető Kína-ellenes lépésnek. Mindez csak annak az elvárásnak megnyilvánulása, hogy az emberi civilizációnk által elfogadott normák legalább minimális mértékben betartásra kerüljenek.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. − A 19. sz. módosítás mellett szavaztam, mert igenis úgy gondolom, hogy határozottan szorgalmaznunk kell a dalai láma meghívását az Általános Ügyek Tanácsa ülésére, felkérését arra, hogy értékelje a tibeti helyzetet, magyarázza el a 27 külügyminiszternek a problémák középutas megközelítését, valamint az összes, Kínában élő tibetire kiterjesztendő, érdemi autonómiával kapcsolatos nézeteit. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) A Kínában uralkodó helyzettel foglalkozó állásfoglalás kapcsán megszavaztam a zöldek által beterjesztett módosítást, mert a mostani, az olimpiai előkészületek végszakaszát jellemző helyzet, illetve az emberi jogok és a tibeti helyzet javítására vonatkozó ígéretek és nyilvános elkötelezettségek között mutatkozó eltérések, pontosan olyan mérvűek, mint amilyeneket a 15. számú módosítás leírt. Különös fontosságot tulajdonítok a 16. sz. módosításban megfogalmazott igényünknek, hogy még az olimpiai játékok megkezdése előtt érdemi eredmények szülessenek a dalai láma képviselője és a kínaiak között. A lhasai eseményekkel foglalkozó 11. és 12. sz. módosítások is figyelmet érdemelnek. Igencsak megalapozott a 20. sz. módosításban megfogalmazott, az Uniót és a tagállamokat Kínával szembeni intézkedésekre szólító felhívás is. Magam nem zárnám ki az olimpia teljes bojkottját sem. Pöttering elnök úr döntése ésszerű és emberséges volt. Nem szabad megengednünk Kínának, hogy az olimpiai eszmék, és saját értékeink leple alatt folytathassa bűvészmutatványait az olimpiai cirkusz működtetése érdekében. David Martin (PSE), írásban. − Az a mód, ahogy a kínaiak a délnyugat-kínai földrengés következményeit kezelték, példázza az országban elmúlt években bekövetkezett fejlődést. Ezzel együtt még tovább kell lépni az emberi jogok biztosítása terén. Kizárólag a két fél közti építő szellemű párbeszéd révén érhető el érdemi haladás e kérdésben. Az olimpiát olyan eseményként üdvözöltük, amely kiváló lehetőséget teremt e párbeszéd megerősítésére, az emberi jogok és szabadságok erősítésének bátorítására. Ezzel összhangban, szorgalmazom azt, hogy Kína fokozza erőfeszítéseit a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak nyilvánosan tett, az emberi és demokratikus jogok javítására vonatkozó ígéretei teljesítésére. Az állásfoglalás mellett szavaztam. Marian Zlotea (PPE-DE), írásban. − (RO) A Kínai Népköztársasággal való kapcsolatokért felelős Bizottság tagjaként remélem, hogy a ma leadott szavazatokkal sikerül előmozdítani a kínai hatóságoknál az emberi jogokat, a kisebbségi jogokat, a demokráciát, és a törvényességet érintő, nyilvánosan is megerősített elkötelezettségek betartását. Arra bátorítom a kínai hatóságokat, hogy sürgős intézkedésekkel, így valamennyi bebörtönzött politikai fogoly és emberi jogi aktivista szabadon engedésével, köztük a 2008 márciusában, a tiltakozásokat követően Tibetben lefogottak kegyelemben részesítésével javítsanak az emberi jogi helyzeten. – Jelentés: Elmar Brok (A6-0266/2008) Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi, svéd szocialisták, tartózkodtunk a Brok-jelentést szavazásakor. Magatartásunk indokolásával, az EU jövőbeni bővítésével kapcsolatos álláspontunkat világítjuk meg. Úgy gondoljuk, hogy kizárólag a koppenhágai kritériumok képezhetik azokat a követelményeket, amelyeket az uniós tagságról tárgyalásokat folytató tagjelöltekkel szemben támaszthatunk. Mi támogatjuk az EU kibővítésének továbbvitelét, és a bővítésre az Unió jövőjének egyik nagy kérdéseként tekintünk. Azt is gondoljuk, hogy Törökországgal a tárgyalásokat folytatnunk kell, és ezt az országot is más tagjelöltekhez hasonló ismérvek alapján kell megítélnünk. Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Elnök asszony, Brok úr jelentése megerősíti azon óhajunkat, hogy javítsuk a Kelettel fenntartott kapcsolatainkat. Ezért támogattam a jelentést. Ugyanakkor, szerintem, a jelentés nem eléggé markáns abban a tekintetben, hogy hiányzik abból az Európai Unió keleti nyitásának általunk remélt világos tervezete. Jobban megfogalmazott dokumentumot vártunk a Külügyi Bizottság egykori elnökétől. Petru Filip (PPE-DE), írásban. − (RO) Elnök úr, elismeréssel adózva is a Bizottság 2007. évi bővítési stratégiai dokumentuma összetett voltának és ténybeli hasznosságának, úgy véljük, hogy az ír népszavazás által meghatározott új feltételek közepette, legalább a bővítési stratégia belső elemeit mélyebb viták témájává kellene tennünk. Az, hogy Unió képes-e a politikáiban megfogalmazott célokat teljesíteni, egy – különösen Délkelet-Európában – jól működő regionális együttműködést kialakítani, az a Közösségen belüli kapcsolatok rendezésének mikéntjétől függ.

15

16

HU


Szeretném kiemelni, hogy bármely olyan tárgyalási módszer, amely megkülönböztetett elbánást biztosít az egyik tagállamnak – függetlenül az ezt előidéző okoktól – az „elgyengülés láncreakcióját” idézi elő. Nem hiszem, hogy ez a megközelítés hosszú távon eredményes lehet. Jövőbeni lépéseink sikeressége attól függ, miként tudjuk meggyőzni a közvéleményt a bővítés közvetlen hatásáról és hosszú távú előnyeiről. Azt mondom, tekintsünk az ír népszavazásra konstruktív módon: ez a szavazás annak bizonyítéka, hogy nem mindenkor vagyunk az egyszerű polgárok számára őszinte partnerek, és a polgárok hajlamosabbak elfogadni a hatékony politikai praktikákat, mint az eszmék és távolba mutató elméletek védelmét. Robert Goebbels (PSE), írásban. – (FR) Megszavaztam az EU bővítési stratégiájával foglalkozó Brok-jelentést. Ezzel kívántam hangot adni meggyőződésemnek, hogy nem kerülhet sor újabb bővítésre anélkül, hogy ne szülessen egy új, a 27 vagy több tagországot számláló Unió működését lehetővé tévő, megfelelő pénzügyi kerettel kiegészített szerződés. Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, úgy veszem ki Brok úr bővítéssel foglalkozó jelentéséből, hogy újabb csatlakozás nem lehet sikeres csak akkor, ha – idézem – „azt a közvélemény egyértelműen és tartósan támogatja”. Ez a végtelenül álszentnek tűnő megjegyzés mindössze pár nappal követi az eurokrácia gúnyos reagálását az íreknek – a franciák és hollandok 2005-ös „nemjét” felidéző – Lisszaboni Szerződést érintő egyértelmű elutasítására. Álszent a megjegyzés azért is, mert azután fogalmazódik meg, hogy a francia alkotmányban felcserélik az uniós csatlakozások esetén kötelező népszavazást előíró rendelkezést egy olyan cikkel, amely valamiféle népszavazást imitáló „népi kezdeményezésről” szól, amelynek érvényesítése viszont lényegében a francia Nemzetgyűlés és Szenátus jóakaratától függ. Brok úr, kétségkívül annak tudatában, hogy az európaiak hatalmas többsége ellenzi Törökország uniós csatlakozását, még csak meg sem említi a népi konzultáció népszavazás útján való megvalósítása lehetőségét. Az általa említett támogatás elnyerése érdekében pusztán a jól bevált propagandamódszereket javasolja a tudatlan és együgyű közvélemény meggyőzésére. Ha Brok úr, valamint európai és nemzetállami társai annyira félnek a közvéleménytől – vagy lebecsülik azt – legalább annyi illem lehetne bennük, hogy meg sem kísérlik annak jóváhagyását kérni. Az európai demokrácia minden bizonnyal csak erősebb lenne ettől! David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Brok úrnak „A Bizottság bővítési stratégiáról szóló dokumentuma, 2007” tárgyú jelentését. Az EU-nak továbbra is igazolnia kell, hogy betartja a bővítés kapcsán tett ígéreteit. Valóban szigorú, de igazságos feltételeket kell támasztani valamennyi, ígéretünket bíró jelölttel és lehetséges jelölttel szemben. Úgy gondolom, a jelentés megfelelően kezeli e kérdéseket, és így Brok úr jelentése mellett szavaztam. Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Ez az állásfoglalás az Unió régi és új tagországai népei által megtapasztalt valóságnak gyalázatos meghamisítása, hiszen úgy tálalja a bővítést, mint amely e népek előnyére van, noha pontosan ennek ellenkezője az igaz. Az új bővítésre utaló tervek a csatlakozó országok, már eleve súlyos helyzetben lévő népeinek erőteljes kizsákmányolását és manipulálását, ezen országoknak az európai tőke általi kifosztása fokozását célozzák. Különösen a Nyugat-Balkánra vonatkozó bővítési folyamatnál számolhatunk az érintett országok népeinek leigázására és megalázására irányuló nagyszabású tervekkel. E tekintetben tipikus példát jelent annak követelése, hogy az érintettek teljes mértékben működjenek együtt a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő bűncselekmények megbüntetésére létrehozott nemzetközi törvényszékkel, azzal az álbírósággal, amelyet az amerikai és európai imperialista zsarnokok állítottak fel az adott területen lefolytatott háborúik, az általuk elkövetett bűntettek áldozatainak bíróság elé állítására, és amely megsemmisítette, Slobodan Milošević volt elnököt. Különösen nagy veszély fenyegeti a lakosságot amiatt, hogy a bővítési folyamat továbbra is a határok módosításain alapul, és imperialista protektorátusokat hoz létre, mint amilyen Koszovo protektorátusa is, amely az imperialista ellentmondások és érdekütközések új korszakát vezeti be, és amelynek a terület népei esnek áldozatul. Mi, Görögország Kommunista Pártjának európai parlamenti képviselői tehát az állásfoglalás ellen szavazunk, megerősítve, hogy elutasítjuk az imperialista EU-t, és annak bővítését. Charles Tannock (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok mindenkor az Unió bővítésének lelkes támogatói voltak, azok is maradtak, hiszen így a nemzetállamok szélesebb egységes piaca, lazább, és egyben rugalmasabb Európája jön létre.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Vannak azonban a jelentésnek olyan elemei, amelyeket nem támogathatunk. Nem hiszünk a „politikai integrációs projektként” aposztrofált Európában. Nem értünk egyet a 19. bekezdés érdemi megállapításaival, amelyek „a közös politikákon alapuló térség” kialakítására szólítanak olyan területeken, mint az igazságügy, a biztonság, a migráció és vízummentes mozgás, továbbá az oktatásügy. Ezt a brit konzervatívok nem támogathatják. Ugyancsak nincs ínyünkre a 6. bekezdés, amely azt mondja, hogy a cél: „egy, a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakítása, annak acquis communautaire-e teljes körű fenntartása és továbbfejlesztése, és az alapvető jogok és szabadságok megőrzése, amint az az Európai Unió alapjogi chartájában meghatározásra került”. A jelentés ezen, illetve egyéb részeivel kapcsolatos fenntartásaink nem csökkentik az EU további bővítéséhez kötődő támogatásunkat, feltéve, hogy a jelentkezők megfelelnek a koppenhágai kritériumoknak. A fentebb körvonalazott okok miatt e jelentés esetében a tartózkodást választottuk. – Állásfoglalási indítvány: Zimbabwei helyzet (B6-0347/2008) Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Elnök úr, jó dolog, hogy Európa hallatja a hangját Afrika ezen részében is, ahol a pár nappal korábban megtapasztalt, komédiának beillő elnökválasztási kampány következtében ismét fennáll az állandósuló konfliktusok veszélye. A G8-ak szintén nagyon egyértelműen állást foglaltak, és helyesen nem a különösen a polgári lakosságot sújtani képes szankciók bevezetésével, hanem mindenekelőtt az 1980 óta hatalmon lévő rendszerhez kötődő vállalkozásokat, bankokat, és személyeket érintő „pénzügyi intézkedések” meghozatalával. A nem kielégítő feltételek és rendszeres erőszak közepette végrehajtott választásoknak betudható jelenlegi helyzet elfogadhatatlan. Remélem, hogy a közösségi diplomácia felsorakozik az Afrikai Unió azon javaslata mögé, hogy álljon fel nemzeti egységkormány, és az próbálkozzon ennek a nehéz válságnak leküzdésével. Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Elnök asszony, támogattam a mai állásfoglalást, mert úgy gondolom, határozottnak kell lennünk a zimbabwei erőszak láttán, fokoznunk kell a szankciókat, és a Mugabe-rendszer elismerését vissza kell vonnunk. A politikai ellenzékkel szembeni, az állam által ösztönzött erőszakhullám közepette kizárt az elnökválasztás második fordulójának szabad körülmények közötti megtartása. Marie-Arlette Carlotti (PSE), írásban. – (FR) Mint a világ bármely más részében is az emberek, a zimbabweiek is békét, demokráciát, és gazdasági fejlődést akarnak. Robert Mugabe alatt ezek egyikéhez sem jutnak hozzá. Az ország egykori felszabadítója, most annak megkínzója. A Parlament ma világos üzenetet küld: nem kívánjuk már Mugabét, de rendszerét sem. Zimbabwe népe döntött így. Az EU-nak minden erejét latba kell vetnie annak érdekében, hogy hozzásegítse a zimbabweieket és az afrikaiakat e válság megoldásához. Most a legfontosabb az, hogy véget vessünk az erőszaknak. Csak a zimbabwei társadalom valamennyi tagja számára nyitott párbeszéd révén válhat lehetővé egy átmeneti, a nemzetközi közösség által követett, szabad és átlátható választások megszervezésére megbízást kapó kormány felállítása. Robert Mugabe azonban nem ül a tárgyalóasztalhoz, csak ha erre rákényszerítik. Ezért kell kibővítenünk szankciós fegyvertárunkat a rezsimmel szemben. Végül tervekkel kell készülnünk Zimbabwe majdani helyreállítására. Üdvözlöm a Bizottság javaslatát, hogy szabadítsunk fel a rendkívüli alapokból 250 millió eurót akkor, ha Zimbabwének törvényes és tisztességes kormánya lesz. Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Az Európai parlament zimbabwei helyzettel foglalkozó, a Mugabe-rezsimet elítélő állásfoglalása mellett szavaztam. A kormányzat erőszakos fellépése az ellenzékkel szemben, az emberi jogok folyamatos megsértése, és a demokratikus elvek figyelmen kívül hagyása, elfogadhatatlan. A civilizált világnak habozás nélkül el kell ítélnie a Zimbabwében történteket. A politikai üldöztetések, az indokolhatatlan erőszak, az éhség, a szenvedés, és sok polgár halála, mindez Mugabe mostani „ügyködésének” eredménye, amely nem maradhat említetlenül a történelemkönyvekben. Zimbabwe népe jobb sorsra érdemes. Úgy gondolom, hogy a nemzetközi közösség fellépése létfontosságú a jelenlegi humanitárius válság megoldása tekintetében. Az Európai Uniónak példát kell mutatnia.

17

18

HU


Filip Kaczmarek (PPE-DE), írásban. − (PL) Támogattam a zimbabwei állásfoglalást. Amit Robert Mugabe tesz, az elfogadhatatlan. Nem hívom őt elnöknek, hiszen ami a közelmúltban Zimbabwében történt, azt sem lehet választásoknak nevezni. Egyetértek egy namíbiai politikussal, aki azt mondta, hogy az Afrika számára leküzdendő, malária, TBC és AIDS jelentette hagyományos betegségek mellett, ma a legsúlyosabb – és a leggyorsabb orvoslást igénylő – betegség a mugabeizmus. Mugabe saját népének ellenségévé vált. Végtelenül kiábrándító azt látni, miként formál az idő egy hajdani szabadság- és függetlenségi harcost kártékony zsarnokká. Remélem, az afrikaiaknak felnyílik a szemük és megértik, hogy a Mugabéhoz hasonlók károsak Afrika egésze számára. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Elnök asszony, a zimbabwei helyzettel foglalkozó állásfoglalást megszavaztam, mert július 27-én Mugabe elnök terroruralma ismét megcsúfolta a nemzetközi közösséget, az igazságot és demokráciát. Vitathatatlan, hogy a zimbabwei elnökválasztások szabálytalanok voltak, és hogy az országban eluralkodó erőszak, a gyilkosságok, bebörtönzések, az ellenzék zaklatása, különlegesen durva megnyilvánulásai az igazság hiányának. Amint az az állásfoglalásban megfogalmazódik, Zimbabwének igen nagy szüksége van egy olyan békéltető folyamatra, amelyben szerephez jutnak a helyi érintettek, de a nemzetközi közösség és Afrika képviselői is. A párbeszédben résztvevőknek – Zimbabwe sorsa szempontjából – tartós sikert kell elérniük, de erre csak akkor nyílik lehetőség, ha a folyamatban a nemzetek közösségének egésze, és a meghatározó demokratikus hatalmak mindegyike szerepet vállal. A zimbabwei helyzet a nemzetközi közösség egészét és az afrikai államok közösségét egyaránt foglalkoztatja, és parancsoló szükségszerűség, hogy felismerjük Mugabe rendszerének önkényuralmi jellegét. Sajnálatos, hogy Kína és Líbia nem osztja e kérdésben a nemzetközi közösség álláspontját. Az EU-nak támogatnia és bátorítania kell a Zimbabwének az afrikai ügyek kezeléséből történő kizárását szorgalmazó afrikai országokat. Előbbiekkel, és az általunk vallott értékekkel is ellentétes az, amiként Dél-Afrika politikai és gazdasági segítséget nyújt Mugabe hatalmon maradásához, illetve kiutasítja területéről a zimbabwei menekülteket. Szeretném támogatásomról biztosítani azt, az állásfoglalásban megfogalmazott nézetet is, miszerint ez a dél-afrikai magatartás hatással lehet, hatással kell, hogy legyen az EU és Dél-Afrika kapcsolataira. Jean Lambert (Verts/ALE), írásban. − Ma az állásfoglalás mellett szavaztam, és remélem, hogy azt a Tanács erőteljes és összehangolt fellépése követi majd. Látva az afrikai vezetők magatartásában bekövetkezett változásokat, abban is bízom, hogy a jövőben már nem kell elviselnünk Mugabe úr bántó jelenlétét uniós területen tartott nemzetközi találkozókon. Mugabe mostani hatalmát népe vérének ontásán és szenvedésén keresztül biztosította. Kormányaink nem tehetnek olyan szívességet Mugabének, hogy erőszakkal kényszerítenek zimbabweieket a hazatérésre. Ugyanis nemcsak fizikai létük foroghat veszélyben, de visszatérésükkel fokozhatják a helyzet ingatagságát, és további szorítást jelentenek a zsugorodó forrásokra. A kormányaink által megtehető legfontosabb pozitív intézkedés az lehet, hogy biztosítjuk ezen zimbabweiek számára a jogilag elismert bevándorlói státuszt, és engedélyezzük munkavállalásukat. Ez egyben azt is eredményezi, hogy mikor az érintettek hazatérhetnek majd, hasznosítható szakmai ismeretekkel és talán némi pénzügyi forrással is rendelkeznek majd, és ez elősegíti a fejlődés alacsonyabb szinteken való kibontakoztatását is. Igen, kormányainknak ilyen politikát kellene követniük azok esetében, akik nem térhetnek vissza konfliktusoktól terhelt egyéb országokba is. Zimbabwe népe minden elképzelhető módon igényt tart támogatásunkra. David Martin (PSE), írásban. − A zimbabwei helyzet aggodalomra ad okot. Csatlakozom a ZANU-PF pártnak a választási folyamatban tanúsított magatartását elítélő képviselőtársakhoz, és kihangsúlyozom, hogy a június 27-i választásokat nem lehet törvényesnek tekinteni. A demokratikus normáknak megfelelő, új választásokat kell kiírni. Megfontolásra érdemes az átmeneti kormányzásról szóló megállapodást felvető javaslat, hiszen ez esetleg kiutat jelent a Zimbabwét ma jellemző, demokratikus holtpontot jelentő zsákutcából. Az állásfoglalás mellett szavaztam. Catherine Stihler (PSE), írásban. − Elítélem a zimbabwei helyzetet, és felszólítom e Parlament valamennyi képviselőjét, a Bizottságot és az összes nemzeti kormányzatot, hogy ítélje el Mugabét és törekedjék a válság megoldására. Üdvözlöm a G8-ak nyilatkozatát, amelyben elvetik bármely olyan kormány törvényes jellegének elfogadását, amely nem tükrözi a zimbabwei nép akaratát.

10-07-2008

10-07-2008

HU


– Jelentés: Karl von Wogau (A6-0250/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam német kollégám, von Wogau saját kezdeményezésű, a világűrrel és a biztonsággal foglalkozó jelentését. Elérkezett az ideje, hogy összehangoltan lépjünk fel Európa világűrbeli érdekeinek védelmében! Napról-napra egyre nyilvánvalóbb, hogy a világűrbe telepített eszközökkel kell biztosítanunk azt, hogy az Európai Unió politikai és diplomáciai tevékenysége önálló, megbízható és teljes körű tájékoztatáson alapulhasson. Erre van szükségünk olyan politikáink végrehajtásakor, mint amelyek a konfliktusmegelőzéshez, a konfliktuskezelési akciókhoz, a globális biztonsághoz (különösen a tömegpusztító eszközök, és azok szállítóeszközei elterjedésének követéséhez), a nemzetközi szerződések tiszteletben tartásának igazolásához, a könnyű- és kézi fegyverek határokon átnyúló csempészésének követéséhez, a létfontosságú infrastruktúra és az EU határainak védelméhez, a természetes és emberi eredetű katasztrófák és válságok esetén alkalmazott polgári védelemhez kapcsolódnak. Ennek fényében a Galileo mérföldkövet jelent az Unió világűrbeli szereplését illetően. Ugyanezen gondolatsort kell követni az európai védelem, továbbá az európai védelmi ipar, és különösen a repülőgépipar támogatásának kérdésénél. Glyn Ford (PSE), írásban. − Az Európai Uniónak saját védelmi eszközökkel kell rendelkeznie a világűrben. Ellenezzük a világűrbeli fegyverkezést, de tudatában kell lennünk annak, hogy amíg az USA elutasítja azt, hogy – a béke és a háború idejére egyaránt vonatkozóan – a mesterséges holdak közös hasznosításában szorosan együttműködjék az Unióvak, addig nincs más választásunk, mint saját európai rendszerünk kiépítése. Az európai közös kül- és biztonságpolitika, valamint az európai biztonsági és védelmi képességek fejlesztése megkívánja a világűrre való odafigyelést is. Von Wogau úr – a Biztonsági és Védelmi Albizottság elnöke – jelentése elkészítésével jó szolgálatot tett a Parlamentnek és Európának, és a kérdéskörrel való további foglalkozás feltétlenül indokolt. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Nehéz ennél egyértelműbbnek lenni. A saját kezdeményezésű, „Világűr és biztonság” című jelentésnél az EP többsége elvetette javaslatainkat, amelyek: - aláhúzták, hogy a világűr hasznosítása kizárólag békés, nem-katonai célokat szolgálhat, és elutasítandó a közvetlen vagy közvetett katonai felhasználás bármely formája; - kiemelték, hogy a Galileo kifejezetten nem-katonai jellegű projekt; Ugyanakkor az EP elfogadta, egyéb veszélyes intézkedések között: - azt az igényt, hogy a Galileo önálló EBVP-műveleteknél, és a Közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) keretében hasznosításra kerülhessen; - a térinformatikai hírszerzési politika együttes koncepciójának kidolgozását, megteremtve ezzel az Európai Unió Műholdközpontjának (EUSC) minden egyes, az űrből történő megfigyelést és űrből végzett hírszerzést igénylő EBVP-akció tervezésébe való bekapcsolódásának feltételeit; - hogy az Unió tárja fel az EUSC közösségi költségvetésből történő finanszírozásának lehetőségét, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre a KBVP akciók teremtette fokozódó igények kielégítésére; - annak lehetőségét, hogy a jövőben az EBVP-akciókat elősegítő európai műholdas távközlési rendszereket az EU költségvetéséből finanszírozni lehessen. Más szavakkal, a Parlament elfogadta a Galileo-projekt militarizálását, és a közösségi források mind erőteljesebb felhasználását katonai célokra. Ezért nemmel szavaztunk. Anna Hedh (PSE), írásban. − (SV) A jelentés ellen szavaztam, mert úgy gondolom, a világűrt kizárólag békés célokra szabadna felhasználni. A jelentés túlságosan messzire szaladt a gondolkodásban. David Martin (PSE), írásban. − Általános megközelítésben, üdvözlöm von Wogaunak a világűr biztonságával foglalkozó jelentését. Támogatom az előadó azon kikötését, hogy a világűrt nem szabad fegyverekkel telezsúfolni. A világűr biztonságát fokozó, másokkal megosztott eszközök kifejlesztése pozitív lépést jelent egy felelős világűr-politika kialakítása irányában. Az EBVP-t is finanszírozó közösségi költségvetés jelenleg kormányközi jellegű, és emiatt helytelenítem ilyen költségek közösségi előteremtése lehetőségének megelőlegezését a jelentésben. Ezek a megfontolások tükröződnek szavazatomban.

19

20

HU


Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A világűr felhasználása alapvető az Unió imperialista beavatkozásának hatékonysága tekintetében. Ez a végkövetkeztetése az Európai Parlament által a világűr és Európa biztonsága témájában elfogadott jelentésnek. A jelentés kiemeli annak szükségességét, hogy a világűrt hasznosítsuk az ENSZ, a NATO és más, hasonló szervezetek keretében bevetésre vállalkozó „EU-tagállamok” érdekében. A jelentés sürgeti az EGNOS és Galileo programok gyors fejlesztését, az EU Műholdközpont teljes körű fejlesztését, valamint – kémkedési és ellenőrzési céllal – az uniós tagállamok műholdas távközlési rendszereinek az Európai Űrügynökségen keresztül történő összehangolását, már csak annak érdekében is, hogy a Műholdközpont „önálló, megbízható és teljes körű tájékoztatást adhasson az uniós politikák kiszolgálása keretében, a konfliktus-megelőzési politikánál, a válságkezelő műveleteknél …”. Az uniós költségvetés már most is csillagászati összegeket, csupán a 2007-2013-as időszakban, 5,25 milliárd eurót biztosít e célok eléréséhez. Ez a tény, továbbá a Galileo-program felgyorsítása azt mutatja, hogy az EU a világűr felhasználását is figyelembe kívánja venni a Közös kül- és biztonságpolitika, valamint az Európai biztonsági és védelmi politika előmozdítását célzó stratégiai források és képességek tervezésénél. Más szavakkal, az Unió a világűrt is beilleszti globális imperialista beavatkozásainak mechanizmusába. Mindezek fényében a jelentésben megfogalmazott felhívás a világűr „fegyvermentesítéséről” – az imperialista politikai propaganda vérlázító kétarcúságának tipikus példájaként – az álszentség netovábbja. Glenis Willmott (PSE), írásban. − A Munkáspárt európai parlamenti képviselői üdvözlik ezt a parlamenti jelentést. Különösen támogatjuk a világűrben tevékenységet folytatók számára kidolgozandó EU-s magatartási kódexet, valamint a világűr biztonságát erősíteni hivatott, önként vállalt korlátozásokat. Nem tartjuk azonban szerencsésnek, hogy megelőlegezzünk egy jövőbeni uniós költségvetési döntést. Az EBVP-tevékenységeket közösségi forrásokból fedezik, de maga az EBVP még kormányközi jellegű. Ezért mi nem szavaztuk meg azt a két módosítást, amely a világűrrel kapcsolatos EBVP-tevékenységnél ezt a finanszírozást javasolja. Elnök. - Ezzel a szavazatok indoklása lezárul.

7. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet! ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR Elnök

8. A francia elnökség programjának ismertetése (vita) Elnök. - Következő napirendi pontunk a francia elnökség programjának előterjesztéséről szóló tanácsi nyilatkozat. Sarkozy elnök úr, szeretném a Tanács hivatalban lévő elnökeként üdvözölni az Európai Parlamentben. (Taps) Tudom, hogy egy hosszú út után, Japánból visszatérve csatlakozik ma hozzánk. Legyen üdvözölve az Európai Parlamentben, hivatalban lévő elnök úr! (Taps) Ugyancsak szeretném üdvözölni az Európai Bizottság elnökét, José Manuel Durão Barroso urat, aki a hivatalban lévő elnökhöz hasonlóan, a közelmúltban tért vissza Japánból. Fárasztó volt az út, ezért elállnék a további bevezető megjegyzésektől. Felkérem a Tanács hivatalban lévő elnökét, minden további bevezető nélkül, tartsa meg az Európai Parlament előtti felszólalását. Nicolas Sarkozy, a Tanács hivatalban lévő elnöke. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nagy megtiszteltetés Európa ilyen kritikus időszakában az Önök közgyűléséhez szólnom. Tudatában vagyok a mindannyiunkat egyaránt terhelő felelősségnek. Természetesen, mint a Tanács hivatalban lévő elnökének, nekem személyesen is nagy a felelősségem, de ez az Európa pártján állók mindegyikére elmondható.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Miként emeljük ki Európát abból a válságból, amelybe került? Miként előzzük meg a bénultságot? Miként győzzük le a köztünk lévő nézetkülönbségeket és használjuk fel azokat egyazon európai eszme szolgálatában? Itt vagyunk az európai demokrácia szívében. Önök közül mindenkinek, abban a megtiszteltetésben részesülve, hogy ebben a Parlamentben szerepelhetnek, el kellett nyerni honfitársaik támogatását. Férfiak és nők ülnek a baloldalon, középen, a jobboldalon, s mindannyian 27 ország választott képviselőit jelentik. Ma azonban különbségeinket erővé kell változtatnunk egy betegeskedő Európai Unió védelmében. Ezeket a különbségeket fel kell használnunk az aggódó európai polgárok megnyugtatására. Életben kell tartanunk a demokráciát, és ezen azt értem, hogy vitatkozhatunk, de egyben egy olyan Európa képét kell kialakítanunk, amely elveti a bénultságot. Mindenkinek helyet kell szorítani a 27 tagországot számláló európai családban. Senkit sem engedhetünk lemaradni. Mindössze pár hónap választ el bennünket egy, az Európai Parlament számára fontos időponttól. Mindenki tartsa ezt szem előtt! Ugyanakkor, ma reggel olyan képet kell Európáról felfestenünk, amely azt igazolja, hogy ez az Európa mindenki érdekeit képviselve működik. Megtapasztaltam már a mostaninál kedvezőbb helyzetet is Európában. Hadd beszéljek őszintén, annak is tudatában, hogy a Tanács hivatalban lévő elnökeként mindenki nevében szólok, hogy mindenki érzékenységét figyelembe kell vennem, és eközben a helyes válaszokkal kell előrukkolnom. Az első meglátásom: most egy intézményi problémával állunk szembe. Állam- és kormányfők próbáltak kompromisszumos megoldásokat kidolgozni a Lisszaboni Szerződés révén. Senki sem állította, hogy a Lisszaboni Szerződés majd valamennyi gondunkat megoldja, de az mégiscsak egy mindenki számára elfogadható kompromisszum tükröződése volt, és maradt. Magamnak is, a Francia Köztársaság elnökeként szembe kellett néznem saját kötelezettségeimmel. Franciaország 2005-ben „nemmel” szavazott, és ez gondot okozott Franciaországnak. Hölgyeim és uraim, az előttünk álló problémák rendkívül nehezek és összetettek. Kíséreljünk meg azonban mindenkit meggyőzni arról, hogy nincsenek hátsó szándékaink és nincsenek előítéleteink. Ez az elvárás velünk szemben! (Taps) A választások előtt a Lisszaboni Szerződés parlamenti ratifikációját ajánlottam a francia népnek. A választások előtt azt mondtam, nem tartok népszavazást Franciaországban. Ezt, a demokrácia szellemében, közöltem a francia néppel. Ezt az igen nagy jelentőségűvé válni képes alternatívát három nappal megválasztásom előtt rajzoltam föl. Nem sajnálom, hogy így döntöttem. Őszintén hiszem, hogy az intézményi kérdések, az a mód, amiként Európában az ügyeket intézik, parlamenti képviselőkre, és nem népszavazásokra tartoznak. Döntésem politikai jellegű volt (taps) és a választásokat megelőzően politikai döntést hoztam saját hazámban is. Ez tökéletesen megfelel a demokrácia játékszabályainak. Meg kell birkóznunk az ír „nemmel”. Természetesen nem egy francia dolga, hogy – különösen a korábbi holland és francia „nemeket” követően – ítéletet mondjon erről az eredményről. Ezzel együtt, július 21-én, a Tanács hivatalban lévő elnökének minőségében elsőként Írországot keresem fel, hogy meghallgassam partnereimet, párbeszédet folytassak, és megpróbáljak megoldást találni. A francia elnökség javaslatot terjeszt majd elő a megoldási módszert illetően, és remélem, októberre vagy decemberre egyezményes megoldást hozunk tető alá az ír kormánnyal. A gondot a következőkben látom: el kell kerülnünk, hogy az egyik oldalon sürgetjük ír barátainkat, miközben döntenünk kell arról, hogy milyen feltételek között, melyik szerződéshez igazodva szervezzük meg a 2009-es európai parlamenti választásokat. Van némi időnk, bár nem túl sok. Tartozunk annyival polgártársainknak, hogy tájékoztatjuk őket arról, milyen feltételek közepette tartjuk meg az európai választásokat. Alapul vagy a Lisszaboni Szerződés, vagy a Nizzai Szerződés szolgálhat. Nem kerül sor újabb intézményi konferenciára. Nem lesz új szerződés. Vagy Lisszabon, vagy Nizza lesz a kiindulópont. Hozzátehetem ehhez, hogy tökéletesen érthető legyek – és noha ez az én véleményem, de ez nem változtat az igazságon –, hogy magam mindig azok közé tartoztam, akik az európai bővítést szorgalmazták. A 2004-es bővítés sikeres volt. A család ismét együtt van. Nem szabad ezt sajnálnunk. Ugyanakkor azok egyike is voltam, akik mindig azt kívánták, hogy Európa lett volna bölcsebb, és a bővítés előtt hozott volna létre új intézményeket. Nem így történt, ez hiba volt, és ennek most fizetjük meg az árát. Derekabb dolog lett volna az intézményeket a bővítést megelőzően létrehozni. Szeretnék e kérdésben teljesen egyértelmű lenni. Természetesen nem bánom a bővítés bekövetkeztét. Hajthatatlan vagy viszont azt illetően, Pöttering elnök úr, hogy ugyanazon hibát nem szabad még egyszer elkövetnünk. Amennyiben Nizzához ragaszkodunk, akkor a 27-ek Európájáról beszélünk. Ha a bővítés

21

22

HU


mellé állunk, és én személyesen ezt teszem, akkor azt megelőzően új intézményekre van szükségünk. Ki gondolta volna, hogy a 27 tagállamból álló Európa képtelen lesz saját intézményeit létrehozni, és nem marad más prioritás számára, mint a további bővítés? A dolgokat helyükre kell tennünk: amennyiben bővíteni akarunk – és igenis ezt akarjuk – akkor új intézményekre van szükségünk. (Taps) Hadd tegyem hozzá – és ezt Schulz úrnak mondom –, hogy én pártolom a Balkán integrálását, állítom, hogy horvát barátaink, amint szerb barátaink is, megkérdőjelezhetetlenül európaiak. A leginkább bővítéspárti országok azonban nem mondhatják azt, hogy „nincs szükségünk Lisszabonra”, miközben állítják, hogy „akarjuk a bővítést”. Lisszabon és a bővítés egymáshoz tartozik. Ez nem zsarolás, mert mi itt, Európában nem élünk a zsarolás eszközével. Ez a következetesség, a becsületesség és a logika kérdése. Amikor Horvátországról esik szó, legyen világos, hogy folytatnunk kell a tárgyalásokat, de egyúttal mindenki tegyen eleget kötelezettségeinek. Ahhoz, hogy Európa növekedjék, és így legyen, ahhoz új intézményekre van szükség. Egy másik, az európai vitákban hébe-hóba megjelenő kérdés: gyakran vetik fel előttem emberek, hogy „nézze, nem igazán gond, ha több-sebességes Európával van dolgunk”. Egy napon, talán és sajnos, el kell fogadnunk egy több-sebességes Európát, de ez csak a legvégső megoldást jelentheti. Európa drágán megfizette az árát annak, hogy egy szégyenfal kettéválasztotta. Európa drágán fizetett azért, hogy 80 millió európai élt diktatúrában. Gondolkodjunk el ezen, mielőtt bárkit is hátrahagyunk! Amikor Brüsszelben a Lisszaboni Szerződésről tárgyaltunk, Franciaország azért küzdött, hogy Lengyelország hozzájuthasson a Lisszaboni Szerződés szerint őt megillető helyhez. Most pedig miként magyarázhatjuk el 38 millió lengyelnek, hogy sokkal könnyebb lerázni – az általuk megszenvedett, az általuk, a Lech Walesa és II. János-Pál formátumú személyiségeknek is köszönhetően leküzdött – diktatúra igáját, mint bennmaradni egy szabad Európában? 27 tagja van családunknak. Senkit sem engedhetünk elmaradni. Az európai család minden tagját magunkkal kell vinni. Legalábbis ez az, amit a francia elnökség célként tűzött ki. (Taps) Egyéb kérdéseket tekintve, és úgy vélem, azokban teljes egyetértésre juthatunk, semmi sem lehet rosszabb, mint hogy Európa a bénultság benyomását kelti, azt mutatja, hogy ismét egy intézményi drámát él meg. Ezzel rettenetes csapdába ejtenénk önmagunkat. Visszautasítjuk a bennünket teljes mozgásképtelenségre kárhoztató intézményeket, de ugyanakkor az európaiak türelmetlenek, mert úgy vélik, hogy mozgásképtelenek vagyunk. Az intézményi gondok ellenére, vagy éppen az intézményi gondok okán, Európának kötelessége cselekedni, és most cselekedni! Ez az az üzenet, amelyet a francia elnökség – mindannyiunkon keresztül – szeretne az európaiakhoz eljuttatni. Az intézményi problémák megoldásán már dolgozunk, és nem bénultunk le. Melyek is tehát a prioritásaink? Elsőként is, annak igazolása az európaiak számára, hogy Európa képes megvédeni őket. Szeretnék most elidőzni a „védelem” szónál. Ősidők óta, amióta az emberek kormányokat választanak, úgy tűnik, hogy az adott kormány védelmezi őket. Elnök úr, Európának védelmet kell nyújtania, de a túlvédekezés, a protekcionizmus nélkül. A protekcionizmus nem vezet sehová. Az, hogy az európai polgárok ma úgy gondolkodnak, hogy az ő védelmükre kitalált Európa inkább gondok, semmint védelem forrása, valóságos hátralépést jelent. Nekünk tehát feladatunk annak igazolása, hogy Európa megvédelmezi polgárait konkrét ügyekben. Mindenki számára elsődleges az energia- és éghajlatcsomag. Amennyiben van olyan terület, ahol nemzeteink egyedül cselekedve nem érhetnek el semmit, az földünk ökológiai egyensúlyának fenntartása. A szennyezést, a széndioxid kibocsátást, az ózonréteget tekintve, az országaink közötti elhatárolódás kérdése értelmetlenné válik. Nagy tétek forognak kockán: az IPCC-szakértők találkozójától kezdődően világos számunkra, mi vagyunk az utolsó nemzedék, amely megakadályozhatja a katasztrófát. Az utolsó nemzedék! Amennyiben nem cselekszünk, az elkövetkező generációk talán mérsékelhetik a károkat, de nem lesznek képesek megállítani a romlást. A világ országainak mindegyike azt állítja, hogy „hajlandó vagyok tenni valamit, ha a másik lép elsőként”. Ezzel az érveléssel az unokáink unokái semmiféle döntés végrehajtását nem tapasztalják meg. Amennyiben mi, európaiak azt várjuk, hogy mások lépjenek mielőtt mi teszünk valamit, sokáig várakozhatunk. Azért hoztuk létre Európánkat, hogy saját civilizációs modellünket példaként állítsuk a világ elé, hogy értékeinket védjük.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Ezen értékek között szerepel az a felismerés, hogy a világ pusztulásra van ítéltetve, amennyiben azonnal nem hozunk döntéseket. Európának példát kell mutatnia! Európának, példát mutatva, az élre kell állnia! Van egy célunk: a 2009-es konferencia. Ennek a konferenciának feladata, hogy a Kiotó utáni időszak folyamatait kézben tartsa, szervezze. Európának – miután elfogadta az energia- és éghajlatcsomagot – egységet mutatva kell a konferencián megjelennie. Amennyiben ez nem így történik, nem rendelkezünk majd azzal az erővel, aminek révén a kínaiakat, indiaiakat, más felemelkedő országbelieket, és az amerikaiakat rávehetjük a megállapodásokban elért erőfeszítések megtételére. Ennél fogva alapvető, hogy a francia elnökség időszakában elfogadjuk a Bizottság által beterjesztett energia- és éghajlatcsomagot. (Taps) Ez egy igényesen kimunkált, súlyos csomag, de szeretnék e téren mindenki felelősségérzetére is apellálni. Ha minden ország enged saját, különleges hasfájásának, újra szeretné tárgyalni a számára gondot okozó kérdéseket, akkor, hölgyeim és uraim, sohasem jutunk megállapodásra. Ezért kéri a francia elnökség az Európai Parlamentet, sorakozzon fel őmögötte, és az elkövetkező hat hónapban fogadtassuk el az energiaés az éghajlatcsomagot. Ez prioritás. Nem bal- vagy jobboldali prioritás, pusztán a józan ész diktálta dolog. Amennyiben tagországról tagországra haladva tárgyalunk, semmi esélyünk a sikerre. Természetesen vannak pontok, amelyek tisztázásra szorulnak, vagy igazodást igényelnek. Most, specifikusan, egy igen kemény dióra gondolok: nevezetesen azon társaságaink problémáira, amelyekre földünk egyensúlyának fenntartása érdekében – jogosan – különleges szabályokat kényszerítünk. Megtehetjük-e, hogy Európában alapvető jogszabályokat foganatosítunk cégeinkkel szemben, miközben olyan országok termékeit importáljuk, amelyek a mi vállalkozásaink számára kötelező szabályoknak egyikét sem tartják be? Ez nem a protekcionizmus kérdése. Ez a tisztességnek, az igazságosságnak, illetve a naivitás elutasításának kérdése. Ott van továbbá a határok működtetésének kérdése. Érvényesüljenek szabad kvóták, vagy kiigazító mechanizmusok? Magam nem tudom, de mindenesetre, beszélnünk kell erről! (Taps) A második kérdés: megértem, hogy néhány ország számára – és különösen a 2004-ben csatlakozottakra gondolok, amelyek főként ásványi anyagokból nyert energiaforrásokra támaszkodnak – az elvárt erőfeszítések tekintélyesek. Ezek az országok azt mondják nekünk: „10 éve képesek vagyunk fejlődni, ne vegyék el tőlünk ennek lehetőségét!”. Kétségtelen, megtalálhatjuk annak módját, hogy mindenkit mozgósítsunk, és a Bizottság elnökével azon kell dolgoznunk, hogy mindenki felismerje, hogy nem lesznek gazdasági hanyatlásra, szenvedésre, szegénységre, és munkanélküliségre kárhoztatva. Ez az energia- és éghajlatcsomag számunkra az abszolút prioritást jelenti. A világ nem várhat: és Európának irányt kell szabnia! A második pont: a 27 ország közül napjainkra már 24 a schengeni övezet részét képezi. Más szavakkal: 27-ből 24 ország. Azt mondják 23? OK, legyen 23 akkor, de még ez sem rossz arány. És ezek között nincsenek azok az államok, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak, de – és erről is gyakran vitatkozunk – tagjai a schengeni övezetnek. Mit is jelent ez? Ez azt jelenti, hogy döntöttünk a schengeni övezet tagjai közötti mozgás teljes felszabadításáról. Szeretném a Parlament politikai frakciói vezetőinek, és a képviselőknek is üzenni, hogy mi, Franciaországban, Bernard Kouchnerrel és Jean-Pierre Jouyet-vel, olyan döntést hoztunk, amelyet nem volt könnyű megtenni. Július 1-e óta nincs semmiféle akadálya a francia munkaerőpiacra való bejutásnak, köszönhetően azon bejelentésemnek, hogy megszüntetek minden, elődeim által kitárgyalt korlátozást. Az EU bármely országának bármely munkása jöhet, és munkát vállalhat Franciaországban. (Taps) Ez nem volt olyan egyszerű, nem volt olyan könnyű. Ugyanis, és a francia képviselők majd kijavítanak, ha tévedek, azt mondták nekem, hogy katasztrofális következményei lesznek majd döntésem bejelentésének. S mint oly gyakran, megszületett a döntést, és nem következett be katasztrófa. Nem igen tett boldoggá a hírhedt, „vízvezeték szerelőről” folytatott vita, amely sem hazámnak, sem Európának nem szolgált előnyére. Nem ez volt az ok, amelyért mi, mindannyian az Európai Uniót építjük. (Taps) Most, hogy nincsenek egymástól elválasztó határok, érdemes-e, ésszerű-e mindannyiunk számára elkülönült, saját bevándorlási politikát kialakítani úgy, hogy nem vesszük figyelembe mások igényeit? Az Európai Bevándorlási és Menedékjogi Megállapodás, két okból is, meghatározó dokumentum a francia elnökség számára.

23

24

HU


Elsőként – és hadd forduljak itt a Ház baloldalához –, amennyiben mindannyian, az összes európai ország, közös európai bevándorlási politikát követ, akkor a bevándorlás ügye lekerülhet a nemzeti viták napirendjéről, ahol is a szélsőségesek a szegénységet és a félelmet felhasználhatják olyan célok szolgálatában, amelyek nem azonosíthatók a mi céljainkkal. A bevándorlásról folytatott felelősségteljes vita lefolytatásának egyetlen módja az, ha e kérdést európai politikává tesszük. Megszűnnek a különböző érzékenységű országok együttműködése terén jelentkező hátsó gondolatok. A miniszterek mindegyike által jóváhagyott, és az Állandó Képviselők Bizottsága, illetve az Európai Tanács találkozójának napirendjén szereplő, Brice Hortefeux által javasolt gondolatok nálam elsőbbséget élveznek. Azt igazolják, hogy Európa nem kíván zárt erődítménnyé válni, nem utasítja el emberek befogadását, hogy szüksége van migráns munkavállalókra. Ugyanakkor Európa nem fogadhat be mindenkit, aki földrészünkre szeretne jönni. Hadd tegyem hozzá, a politikai menedékjogra utalva, hogy értelmetlennek tartom, hogy valaki 27 demokratikus országban 27 kérelmet nyújthasson be, és ne minden esetben ugyanazon választ kapja. Hozzáfűzöm még, az Afrikával való fejlesztési kapcsolatra is gondolva, hogy erősebbé válunk, ha együtt dolgozunk. Ez lesz a francia elnökség második prioritása. A harmadik prioritás: szeretnénk előrelépni egy, Európában gyakran érintett, de igen lassan kibontakozó kérdésben, az európai védelem terén. Tudatában vagyok annak, hogy igen jelentősek a nézeteltérések e témát illetően, de hadd osszam meg Önökkel gondolataimat. Miként képzelik azt, hogy Európa politikai erővé válhat, hallathatja szavát, ha nem tudja megvédeni magát, nem képes a politikájának alátámasztásához szükséges eszközöket mozgósítani? Vegyük például Koszovót, ami szerintem európai sikertörténet. Ez olyan európai probléma, amelyet az európaiaknak kell rendezniük. Miként is folytathatják azonban az európaiak a problémák rendezését, ha nem teremtik elő az általunk, közösen meghozott döntések végrehajtatásához szükséges katonai és humán forrásokat? Miként gondolják, hogy Európa a világ legsikeresebb gazdasági térségévé válhat, ha nem képes megvédeni önmagát? Igen, itt van a NATO. Senkiben sem kérdőjeleződik meg a NATO hasznosságának kérdése, legkevésbé bennem. Itt nem az európai védelmi politika és a NATO közötti választás kérdése vetődik fel, hanem az az igény, hogy álljon rendelkezésünkre a NATO – és azzal az amerikaiakkal való szövetség –, valamint egyidejűleg az önálló európai védelmi politika. Ezek mindegyikére szükségünk van, együtt, és nem az egyikre a másik helyett. Megtoldom ezt még azzal, hogy nem folytatódhat az, hogy Európa biztonságát mindössze négy vagy öt ország hozzájárulására alapozva garantáljuk, míg a többiek e négy-öt ország erőfeszítéseire hagyatkoznak. A tagállamok nem tarthatnak ki amellett, hogy külön-külön gyártanak repülőgépeket, hogy a hadiiparok egymással – néha az összeomlásig és a végelgyengülésig – versengenek, pusztán azért, mert nincs elég erő egy európai védelempolitika kialakítására. A negyedik prioritás: a közös agrárpolitika végtelenül bonyolult kérdése. Most térek rá azzal kapcsolatos megállapításaimra. Pontosan azért, mert komoly gond az, hogy egyáltalán beszélnünk kell erről. Tökéletesen tudatában vagyok annak, hogy akadnak közöttünk mezőgazdasági országok, amelyek keményen védelmezik gazdálkodóik munkáját, miközben más tagállamok úgy vélik, hogy ez a politika túlságosan sokba kerül. Hölgyeim és uraim, hadd apelláljak józan eszükre! 2050-ben földünket 9 milliárdnyian lakják. Már most 800 millióan halnak meg az éhezés következtében. Minden harminc másodpercben egy gyermek éhen hal. Józanságra vall-e azt igényelni Európától, hogy mérsékelje mezőgazdasági termelését akkor, amikor a világnak oly nagy szüksége van élelmiszerekre? Nem hiszem, hogy ez ésszerű. Ez nem a francia mezőgazdaságról, hanem a józan észről szól. (Taps) Hadd egészítsem ki fentieket egy második ponttal: függetlenül attól, hogy országuk mezőgazdasági jellegű-e, az élelmiszer-biztonság mindenkit érint. Helyes-e, és ésszerű-e átlátható és biztonságos előírásokat tenyésztőinkre és gazdálkodóinkra kényszeríteni, és továbbra is húst behozni Európába olyan országokból, amelyek a gazdálkodóinkra kényszerített szabályok közül egyetlen egyet sem tartanak be? (Taps) A harmadik pont: a mezőgazdasági árak sohasem voltak ennyire magasak. Éppen itt az ideje, hogy az árakról, a támogatásokról, a közösségi preferenciákról szót ejtsünk. Úgy gondolom, hogy a közösségi agrárpolitika

10-07-2008

10-07-2008

HU


egészségügyi ellenőrzése és a pénzügyi döntőbíráskodás végletei között képesek vagyunk megállapodni olyan elvekben, mint Európa élelmiszer-ellátottsága és élelmiszer-biztonsága. Hölgyeim és uraim, seregnyi egyéb téma vár még ránk: például a szociális dimenzió végtelenül bonyolult kérdésköre. Szeretnék egy pontot kiemelni. Esetenként bizonyos ellentmondást tapasztalok: néha a leegyszerűsített megfontolások azt sugallják, hogy Európának nem szabadna mindennel foglalkoznia. Európa csak olyan ügyekbe ártsa magát, amelyek őt érintik. Ugyanazon személyek azonban, akik egyszer azzal vádolják Európát, hogy mindenbe beleüti az orrát, elsőként horkannak fel, ha nem ejtünk szót a szociális dimenzióról. Mindmáig, a tagországok a szociálpolitikát elsődlegesen is nemzeti hatáskörben kívánták tartani, mivel a nyugdíjak és az egészségügy elsődlegesen nemzeti ügynek tekinthetők. Hölgyeim és uraim, akad néhány szociálpolitikai irányelv, amelyet Barroso elnök úr, helyesen, napirendre tűzött. Az üzemi tanácsokkal, az ideiglenes munkával, és az Európában mindenkire érvényes, némely alapvető szabályra gondolok most. E kérdéseket a francia elnökség prioritásként kezeli majd. Egyéb témákat is a francia elnökség napirendjére kellene tűznünk, noha azok nem esnek az európai hatáskörön belülre. Hadd említsek fel egy, mindannyiunkat érintő példát, az Alzheimer-kórt. (Cohn-Bendit úr közbevetető megjegyzése: „még nem”) Cohn-Bendit úr, sohasem gondolnám azt, hogy egy Önhöz hasonlóan fiatal ember áldozatává válna, az Önt elkerülő, de európaiaknak millióit érintő betegségnek. Európaiaknak ezen milliói számomra ugyanolyan fontosak, mint az Ön betegsége. (Taps) Természetesen, a szubszidiaritás értelmében ez nem tartozik európai hatáskörbe. Ennek ellenére azt szeretném, ha a francia elnökség az összes európai állam összes szakemberének részvételével találkozót szervezne a leghatékonyabb gyógymódokkal kapcsolatos tapasztalatok kicserélése céljából. Ez vezethetne el a kutatók tapasztalatainak összevonásához, elősegítve ezzel a betegség jobb megismerését, a gyógykezelés megoldásának közös feltárását. Képzeljék csak el, miként is vélekednek majd akkor az európaiak Európáról? Azt mondják majd: így jutottunk el e borzalmas betegség orvoslásához! Amit az Alzheimer-kórról mondtam, az alkalmazható a családokat szétszakító rákra is. Nincs értelme, hogy mindenki önmagában keresse a rák ellenszerét, ha együtt több forrással rendelkezhetünk, erősebbekké válhatunk. (Taps) Végül a kultúrát és sportot illetően elmondanám, hogy nagy hiba nem beszélni olyan kérdésekről, amelyek európaiak millióinak mindennapi életét érinti. Létezik egy európai kulturális kivételesség. A kultúrát a mindennapos európai viták részévé kell tennünk. Nem engedhető meg, hogy a világ egyetlen nyelv, egyetlen kultúra előtt hajtson fejet. Egyértelműen foglalkoznunk kell a videók és CD-k ÁFÁ-jának kérdésével, amint az történt a könyvek esetében is, és amelyet Önök már lerendeztek. A politikai megosztottságot háttérbe szorító sportról szólva, szeretném, ha a kulturális kivételességhez hasonlóan, érvényesülne az európai sportbeli kivételesség is. Magam pártolom a személyek és áruk mozgásának szabadságát, de nem fogadom el azt a nézetet, miszerint fizetésre kell köteleznünk futballklubjainkat, és ezzel ellehetetlenítenénk a képzési célokból e kluboknál maradni kényszerülő fiatalokba történő beruházást. Egy olyan sporttal kapcsolatos kivétel, ami azt jelenti, hogy a sport nem válik a piacgazdaságnak alárendeltté, kiérdemli valamennyi képviselő támogatását. (Taps) Befejezésül, hölgyeim és uraim, elnök úr – elnézésüket kérve, hogy kétségkívül hosszúra nyúlt hozzászólásom – egy észrevétellel zárnám azt le. S tudom, mivel is kapcsolom össze észrevételemet: az európai demokrácia szívdobbanásával. Európa sokat szenvedett. Szenvedett, mindenekelőtt némelyikünk gyávaságától. Azokétól, akik boldogan engedték, hogy Európa olyan dolgokért vállaljon felelősséget, amely pedig azon politikai vezetők felelőssége volt, akik nem voltak hajlandók nyilvánosságra hozni az általuk Brüsszelben korántsem védelmezett választási lehetőségeket. (Taps) Ez gyávaság. Az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökének mondom ezt: az elnökség kéz a kézben fog Önökkel együtt haladni. Amennyiben valamely tagállam nem ért ezzel egyet, szólaljon fel! Amint azt a lengyel elnöknek mondtam, aki maga tárgyalta ki a Lisszaboni Szerződést, és szavát adta akkor. És az ember tartsa be ígéretét! Ez nem a politika, hanem az erkölcs kérdése! (Taps)

25

26

HU


Európa azonban mástól is szenved. Európa szenved a vita hiányától. Ezzel szeretném befejezni, mert ez a kérdés számomra rendkívül fontos. Intézményeink függetlenek, de a függetlenség nem jelent közömbösséget. Amennyiben nekünk, politikai vezetőknek nincs bátorságunk a vitára, kinek lesz? De miről is vitázzunk? Hogy mi a helyes gazdasági stratégia? Mi a helyes pénzügyi stratégia? Mi a helyes árfolyampolitika? Természetesen, mindenkinek jogában áll hitéhez kötődni, és ezt különösen német barátaink felé fordulva mondom. Nincs azonban senkinek joga egy vitát, egy építő szellemű vitát megakadályozni! Természetesen mindenki szeretne egy megállapodást, mint amilyen a most kitárgyalandó kereskedelmi megállapodás is. Senki se féljen azonban kimondani azt, hogy Európának nem szabad naivnak lennie! Meg kell vitatnunk a szabadkereskedelem előnyeit, de el kell mondanunk a feltörekvő országoknak azt is, hogy nem megalapozott az igényük egyazon jogokat követelni, csak ha vállalják az azonos kötelezettségeket is. Nem szabad megijednünk egy európai vita lefolytatásától sem. Fel kell vállalnunk egy méltóságteljes európai vitát, ne féljünk azonban megvédenünk elképzeléseinket! Nem kérdőjelezzük meg az EKB függetlenségét azzal, hogy rákérdezünk, ésszerű-e a kamatlábak 4,25 %-ra emelése akkor, amikor az amerikai kamatláb 2 %-on áll. Vitába keveredünk. Békés vitába, amelyben senki sem rendelkezik az igazság monopóliumával. Magam semmi esetre sem, de a szakértők sem, akiknek bizonyítaniuk kell döntéseik hatékonyságát. Hölgyeim és uraim, ebben a szellemben szeretném magam, a francia miniszterekkel együtt, az elnökséggel járó felelősséget felvállalni. Tudom, ez nem egyszerű. Tudom, hogy amikor valaki a Tanács hivatalban lévő elnöke, akkor nem saját hazája, hanem az Unió érdekeit védelmezi. Tudom, elnök úr, elnök urak, hogy egységes csapatként kell a 27-ek Európájának érdekében fellépnünk, és remélem, hogy hat hónap múlva mindenki elmondhatja majd, hogy „Európa haladást ért el, az Önök részvételének és támogatásának köszönhetően”! (Hangos tetszésnyilvánítás) Elnök. − Az Európai Tanács hivatalban lévő elnökének köszönöm felszólalását. Kívánjuk, őrizze meg bátorságát, elszántságát, legyenek sikeresek elnökségük során mindvégig – hiszen, ha Önök sikeresek, az Európai Unió is sikeres! És azzal együtt az Európai Parlament is. Biztos lehet abban, hogy amikor határozott erőfeszítéseikkel egy szebb jövő felé kormányozzák az Európai Uniót, akkor az Európai Parlament Önök mellett áll! Az Európai Parlament támogatja Önöket e feladat végrehajtásában! Szertném köszönteni az Ön társaságában lévő minisztereket is: Bernard Kouchnert, Brice Hortefeux-t, hajdani képviselőtársunkat, és mindenekelőtt Jean-Pierre Jouyet urat, az európai ügyek államminiszterét, aki szinte mindenkor itt van velünk a Parlamentben. A legmelegebben üdvözlöm Önöket az Európai Parlamentben! (Taps) José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – (FR) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke, hölgyeim és uraim! Örülök, hogy itt lehetek ma Önökkel, az Európai Unió Tanácsa féléves francia elnökségének bemutatkozásakor! Meggyőződésem, hogy ez az elnökség gazdag lesz energiában, eltökéltségben, és konkrét sikerekben is, amelyet mindannyian igyekszünk előmozdítani. Ön vissza akarja hozni Franciaországot Európába, hivatalban lévő elnök úr, és ez feltétlenül kitűnő hír számunkra. Az európai polgárok és a ma itt ülésező Európai Parlament nagy elvárásokkal viseltetik a francia elnökség iránt. Amint azt július 1-én, párizsi találkozónkon kifejtettem, a Bizottság a francia elnökség mellett áll, azt teljes támogatásáról biztosítja annak érdekében, hogy az Európai Unió az elkövetkező hat hónapban is sikeres legyen. Nem lesz ugyanis hiány a kihívásokban. Nyakunkon a globalizáció, a verseny mind keményebb lesz. A világ olyan új kihívásokkal kerül szembe, mint a szénhidrogének hiánya és az éghajlatváltozás. Most kell lépnünk, hogy e kihívásokra közös megoldást találjunk. Mindezen tényezők arra utalnak, hogy Európának versenyképességének növelése érdekében meg kell reformálnia gazdaságait, korszerűsítenie kell szociális modelljeit, az oktatásba, kutatásba, innovációba forrásokat kell befektetnie. Európa, a világ egyik vezető kereskedelmi hatalmaként, erős kártyalapokkal rendelkezik. Az igazodáshoz azonban bátorságra van szüksége. Ha partnereknek védelmet kínálunk fel, akkor igazodnunk kell. Ez a kulcskérdés. Nincs értelme tagadni, hogy Európa nehéz időszakot él meg. Gondoljunk az ír nemleges szavazásra, a globális gazdaság légkörére, az emelkedő olaj és nyersanyagárakra, az élelmiszerárak drasztikus emelkedésére, és a vásárlóerő legnagyobb ellenségét jelentő inflációs nyomásokra. Az infláció egyben a társadalmi igazságosságnak is legfőbb ellensége, hiszen magas infláció mellett az alacsony fizetéssel rendelkezők és a

10-07-2008

10-07-2008

HU


nyugdíjból élők szenvednek a legtöbbet. Mindezen tényezők árnyat vetnek gazdaságainkra, és– mind európai, mind nemzeti szinten – nehéz választások elé állítják politikusainkat. Fel kell vállalnunk, hogy szembenézünk a realitásokkal, és realistán és eltökéltséggel alkalmazkodunk azokhoz. Most érkeztünk vissza Japánból, a G-8-ak csúcsértekezletéről, ahol megtapasztaltam az Európai Unió befolyását, de azokat az elvárásokat és azt a tiszteletet is, amelyet az Unió a világban kelt. Mindez éles ellentétben áll azzal a borúlátással, amellyel gyakran az EU-n belül találkozhatunk. Elmondhatom Önöknek, hogy – sokkalta erőteljesebben, mint bármikor korábban – az Európai Unióra pozitív és meghatározó szereplőként, a világszínpad rendkívüli befolyással rendelkező játékosaként tekintenek. Vegyük a G-8-ak csúcsértekezletének figyelmének középpontjában álló két konkrét témát: az éghajlatváltozást és a fejlődést. Két olyan kérdést, amelyet illetően Európa tette meg globális szinten a kezdeményező lépéseket. Az Egyesült Államok most csatlakozott hozzánk az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, jelentős mértékben átvéve a mi elgondolásainkat. A múlt évben, Heiligendammban – emlékszem, de Sarkozy elnök úr is ott volt – nagy nehézségekbe ütközött meggyőzni az amerikaiakat és az oroszokat, hogy elfogadják a 2050-re nézve kötelező célkitűzések elvét. Mostanra elértük ezt. Köszönhető volt ez Európa vezető szerepének. Az egyik európai intézmény elnökeként büszkeséggel gondolok erre. Ez megint egy olyan siker, amelyet európai egységünknek tulajdoníthatunk. A második példa, a fejlődéshez, de különösen a gyorsan emelkedő, a millenniumi fejlesztési célkitűzések (MFC) teljesítését fenyegető élelmiszerárakhoz kapcsolódik. A múlt havi Európai Tanács következtetéseinek köszönhetően, ezen a téren is a katalizátor szerepét tölthetjük be. Az Európai Tanács – idézem – üdvözölte „a Bizottság törekvését olyan új pénzügyi alapra vonatkozó javaslat kidolgozására, amely a fejlődő országok mezőgazdaságának nyújtana támogatást”. Az Európai Bizottság a jövő héten fogadja el ezt a javaslatot. A költségvetés elfogadásában szerephez jutó mindkét hatóság teljes támogatására számítok, hogy Európa gyorsan – az érintett nemzetközi szervezetekkel szoros együttműködésben – támogatásban részesíthesse a mezőgazdasági vállalkozókat, különösen Afrikában. Ez a támogatás elengedhetetlen az Afrika stabilitásához és fejlődéséhez szükséges „zöld forradalom” végrehajtásához. S mint tudják, Afrika stabilitása és fejlődése Európának is közvetlen érdeke. Az Európai Tanács kérésének megfelelően, javaslatunk a most érvényes pénzügyi kereteken belül marad. Megközelítésünk arra épül, hogy a nemzetközi élelmiszerárak emelkedéséből fakadóan az európai agrár támogatáspolitika keretében keletkező megtakarításokat átirányítjuk az áremelkedés által leginkább sújtottakhoz. A világ minden részében találkozhatunk rendkívüli és katasztrófahelyzetekkel. Ha hallották volna azt, amiként a Világbank elnöke, néhány afrikai és más ország vezetői – szélesebb körű találkozókon – az éhínséget és éhezést a világ oly nagyszámú emberét veszélyeztető valós fenyegetésként írták le, megértenék, hogy mennyire is szükséges és elengedhetetlen az európai segítségnyújtás. (Taps) Ezért is hiszem azt, hogy ismét jó példával járhatunk elöl az európai és afrikai gazdák közötti szolidaritás terén, illusztrálva azon tényt, hogy a közös agrárpolitika (KAP) és a fejlesztési politika képes tandemben érvényesülni, amint erre szükség is van. Mert, amint azt Sarkozy elnök úr az imént kifejtette, az élelmiszer-biztonság globális kérdés, és azt együtt kell megoldanunk. Nem egyedül, hanem együtt. Tény, hogy vannak gondok, amint tény az is, hogy az Európai Unió, sokkalta inkább, mint bármikor korábban, központi szerephez jut azok megoldásában. Ahelyett, hogy elmerülnénk abban, amit én néha „válságofiliának” hívok, illetve az európai hanyatlás jelenségéről szóló polémiákban, hangsúlyozzuk inkább az Unió konkrét és pozitív lépéseinek értékeit. Feltétlenül ez a legjobb módja annak, hogy foglalkozzunk a Lisszaboni Szerződés ratifikálásának írek általi elutasítását követően jelentkező nemzetközi kérdésekkel. Foglalkoznunk kell ezzel, mert a Lisszaboni Szerződés hatékonyabbá, demokratikusabbá tehetné munkánkat. Mindez azonban nem szolgálhat mentségül ahhoz, hogy ne reagáljunk azonnal polgáraink igényeire. Az európai polgárok válaszokat várnak tőlünk. Az általunk adható legjobb válasz az, ha őszintén szólunk hozzájuk, és igazoljuk, hogy szorult belénk elég politikai bátorság. A francia elnökségre mindkét vonás egyértelműen jellemző. A próbaidőszakot átélő Európának tanúsítania kell, hogy Európa működik. Olyan politikákra kell összpontosítanunk, amelyek Európát közelebb hozzák polgáraihoz, módosítják mindennapi életüket. Jobban, mint bármikor korábban, olyan irányt kell vennünk, amely a sikerre épülő Európához vezet. Magam, személyesen, bizakodó vagyok. A francia elnökség prioritásai felkészítik Európát, hogy megfeleljen a legfőbb kihívásoknak, és egyben felkészítse azt a jövőre is.

27

28

HU


Üdvözlöm azt, hogy a francia elnökség prioritásként kezeli az energia- és éghajlat-változási politika integrált formában történő elővezetését. Hivatalban lévő elnök úr, Ön megemlítette, hogy ez elnökségük prioritása, és ismerjük az Ön elszántságát, hogy az év végére lezárja az e stratégiai megállapodással kapcsolatos munkálatokat, és ezzel kedvező helyzetbe hozza az Unót az egy év múlva esedékes koppenhágai tárgyalások tekintetében. A Bizottság teljes mértékben támogatást nyújt ahhoz, hogy nagyra törő, de kiegyensúlyozott megállapodás születhessen az Európai Parlament és a tagállamok közreműködésével. Ezt prioritássá tettem saját intézményemben is, és szeretném ismét megköszönni a hivatalban lévő elnöknek az Európai Bizottság által benyújtott energia- és éghajlat-változási csomaghoz nyújtott, fáradhatatlan támogatását. Előre kell lépnünk egy ellenőrzött európai bevándorlási politika irányában is. Elsőként foglalkoznunk kell a bevándorlással, amelyre a mind korosabbá váló Európának bizonyos kulcságazatokban szüksége van, és amelyet ki kell egészítenünk a társadalmi beillesztés gyakorlatával, hogy humanista Európánkban büszkék lehessünk arra, hogy képesek vagyunk beilleszteni társadalmunkba azokat, akik valóban dolgozni szeretnének nálunk. A „kék kártya” elfogadása a francia elnökség alatt, fontos lépés lenne ebben az irányban. Kezelnünk kell azonban az illegális bevándorlás, valamint a gyakran azzal összekapcsolható kizsákmányolás kérdését is. Különös tekintettel azok megbüntetésére, akik illegális munkásokat foglalkoztatnak. Ez az a terület, ahol talán a leghatékonyabb fellépésre van szükség, de ne fenyegessük azokat a szegény munkásokat, akik mindössze dolgozni jöttek Európába. Büntessük azokat, akik kihasználják őket! A mostani gyakorlat Európa szégyene. Ne essünk tévedésbe: realistának kell maradnunk a bevándorlási kérdés kezelése során. Hölgyeim és uraim, mély meggyőződésem, hogy a problémával való komoly és felelősségteljes foglalkozás képtelensége az egyik legnagyobb fenyegetést jelenti Európa számára. Nem oldhatjuk meg a bevándorlás kérdését, ha minden tekintetben elnézőek vagyunk. Ez kiváló ürügyül szolgál a szélsőséges, idegengyűlölő erőknek. Határozottnak kell lennünk az illegális bevándorlás kérdéseiben, de ugyanakkor jeleznünk kell nagylelkűségünket és egységünket abban, hogy befogadjuk azon migráns közösségeket, amelyek hozzá kívánnak járulni Európa növekedéséhez és fejlődéséhez. Úgy vélem, egyértelműnek kell mutatkoznunk e kérdésben, határozottnak kell lennünk a bűnnel szemben, de tiszteletben kell tartanunk az európai civilizáció védjegyét jelentő emberi jogokat, és európai integrációs terveinket. Természetesen ezek érzékeny témák, amelyek könnyen adnak lehetőséget polémiákra és félreértésekre. Ezért is kívánt a Bizottság egy kiegyensúlyozott javaslatot előterjeszteni, és ez magyarázza, miért is körvonalazott tíz kulcselemet a közös előrelépés előmozdítása keretében. Nagy örömmel láttam, hogy a francia elnökség és a francia igazságügyi és belügyminiszterek – múlt heti, Cannes-i informális találkozójukon – magukévá tették ezt az integrált megközelítést. Hölgyeim és uraim, feltétlenül szeretnék rámutatni arra, hogy Európában, a schengeni övezeten belül, ahol a mozgás szabadsága a mindennapok valósága, abszurd dolog, hogy 27 különböző bevándorlási politika érvényesüljön. Szükségünk van egy európai bevándorlási politikára. Napirenden szerepel szociálpolitikánk is. Nem születhet dinamikus, versenyképes gazdasági modell, valódi, a szegénység, a társadalmi kirekesztés, a marginalizáció kockázatát kizáró szociális befektetések nélkül. Franciaország az Európai Bizottság által pár nappal ezelőtt előterjesztett Szociális Napirendet prioritásként kezeli. Üdvözlöm ezt. Ahhoz, hogy az európaiakat felkészítsük a jövőre, lehetőségeket, a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, az oktatást, az egészségügyi gondoskodást, a szolidaritás fenntartását kell számukra biztosítanunk. Európában senkit sem szabad magára hagynunk. Európa nem másról szól, mint a lehetőségekről és a szolidaritásról. Hölgyeim és uraim, számos más projekt is beindul az elkövetkező hat hónap folyamán. Nincs módom mindegyiket felvázolni, de ha kettőt körvonalazhatok, akkor az európai védelmet és a jövő vasárnap, Párizsban bejelentett Mediterrán Uniót ajánlanám figyelmükre. Ezeket két olyan lehetőségnek ítélem, amelyek révén Európa megerősítheti szerepét a világban. Itt, szintén, rajtunk áll, hogy miként tudjuk elképzelésünket konkrét formákba önteni. Az elkövetkező, izgalmasnak ígérkező féléves időszakra a Bizottság teljes támogatását garantálva kívánok a Tanács francia elnökségének teljes sikert. A politikusok elsődleges kötelessége, hogy szembenézzenek a kihívásokkal, és erőfeszítéseik megkettőzésével sikeresen helytálljanak. Nagyon sok mindent elérhetünk együtt. Szeretném elismerni azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az elmúlt hónapokban a francia kormány – a legmagasabb szintet is beleértve – tett azért, hogy szorosan együttműködjék az európai intézményekkel! Az intézményeknek, az elnökségnek, és a tagállamoknak szorosan együtt kell

10-07-2008

10-07-2008

HU


dolgozniuk. Ez az európai polgárok felé kötelezettségként jelentkező közös siker záloga. S szeretném ismét elismerésemet kifejezni a ma is, a hivatalban lévő elnök által megerősített elkötelezettségért, minek révén a Tanács, a Parlament és a Bizottság konkrét megoldásokat találhat a polgáraink számára naponta jelentkező konkrét problémákra. Joseph Daul, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke, a Bizottság elnöke, hölgyeim és uraim. Franciaország úgy döntött, hogy elnökségét az elkötelezettség fogalmával teszi beazonosíthatóvá. Szükségünk van politikai elkötelezettségre az európai integráció előtt tornyosuló nehézségek leküzdéséhez. E gondok között, minden kétséget kizáróan, a legnehezebb a ma reggel már megvitatott ír nemleges szavazás. Be kell vonnunk polgárainkat Európa ügyeinek kezelésébe! Miközben számos ok magyarázhatja fenntartásaikat, így a globalizációval párosuló félelmeik, az emelkedő árak, a hagyományos családi és társadalmi értékekben bekövetkezett változások. Amennyiben nem tudunk mindenkit meggyőzni arról, hogy az olyan lényegi kérdések, mint a biztonság, az éghajlatváltozás, az energia, a bevándorlás kizárólag európai szinten rendezhetők hatékonyan, továbbá, hogy a világ más térségeihez való viszonyunkban Európának is erősnek kell lennie, hogy képes legyen meggyőzni az Egyesült Államokat, Indiát, Kínát és Brazíliát, akkor aligha számolhatunk békés jövővel. A francia elnökségnek szüksége lesz politikai eltökéltségre, hogy meggyőzze partnereit arról, a Lisszaboni Szerződés a bennünket érintő összes kérdésben előmozdítja a hatékonyabb és demokratikusabb döntéshozatalt. Képviselőcsoportom Európai Néppárthoz tartozó valamennyi tagja azt szeretné, ha az összes tagállam, amelyik ezt eddig még nem tette meg, a francia elnökség időszakában ratifikálná a Lisszaboni Szerződést. A mérlegelési időszakot követően, minden tiszteletünket megőrizve is azt várjuk, hogy – amint ez történt Franciaország és Hollandia esetében is – Írország tegyen javaslatot 26 partnerének a patthelyzet feloldására. Valamennyi tagországot felkérünk, hogy tartózkodjanak a kivagyiságtól és kezeljék e kérdést felelősségteljesen. Csoportunk szeretné lezárni ezt az intézményi vitát, és bízunk abban, hogy a francia elnökség mindent megtesz e cél elérése érdekében. Elnök urak, hölgyeim és uraim, miközben kísérletet teszünk arra, hogy hatékonyabb döntéshozatali eszközökkel szerelkezzünk fel, gondjaink csak szaporodnak. Mindez energiákat emészt fel, amelyek jobban is hasznosíthatók volnának a munkahelyteremtés, érdekeink védelme, szociális modellünk erősítése terén, vagy általában az európai ügyekben. Mint említettem, feltétlenül szükségünk lesz politikai elkötelezettségre. Egyértelműsítenünk kell, hogy rendelkezünk azzal az eltökéltséggel, amely a hivatalban lévő elnök úr által az imént beazonosított prioritások kezeléséhez szükséges. Sürgősen lépnünk kell az éghajlatváltozás, az energia, a migráció, az élelmiszer-biztonság és a védelem kérdéseinek rendezése érdekében. Az éghajlatváltozásról és az energiáról szólva, a választási lehetőségek adottak. Tagállamainknak vagy az a meggyőződése, hogy lépniük kell előre, és példát kell mutatniuk a koppenhágai csúcstalálkozót megelőzően, és ebben az esetben még decembert megelőzően egyértelmű döntéseket kell hoznunk, hogy nemzetközi partnereink részéről a viszonosságot biztosíthassuk. Vagy pedig már eldöntötték, hogy a rosszabbodó éghajlati feltételek és fokozódó energiafüggőségünk ellenére sincs szükség sürgős lépések megtételére. Aligha kell mondanom Önöknek, hogy politikai csoportom melyik választási lehetőséget szorgalmazza. A migrációt illetően szintén szeretnénk véget vetni az álszenteskedésnek. Miközben a világban néhány ország már kielégítő eredményekkel járó bevándorlási politikát érvényesít, addig a mi tagállamaink többsége késlekedik a választással. Itt az ideje a téma megvitatásának, egy pozitív, emberséges és felelősségteljes döntés meghozatalának. Az októberben megvitatásra kerülő európai bevándorlási és menekültügyi megállapodás tervezete a megfelelő irányban tett lépés, és gratulálok az uniós minisztereknek a Brice Hortefeux úr által készített tervezethez kapcsolódó e heti válaszukhoz. Támogatjuk Önt, Hortefeux úr! Végül szeretnék két, a szívemhez igen közel álló, a jövő, és függetlenségünk tekintetében létfontosságú témára kitérni: az élelmiszer-biztonságra és a védelemre. Szeretném, ha gondolnánk a legelesettebbekre úgy a világban, mint saját országainkban. Ők azok, akik számára az árak emelkedése valódi gondokat okoz. Szeretném, ha Európa és a francia elnökség ezekben a nehéz időkben erőfeszítéseket tenne megsegítésükre. A védelem terén mindössze egyetlen kérdést tennék fel: miként lehet Európa megbízható, a nevéhez méltó védelmi képességek nélkül? Szükségünk van védelemre, hogy biztosíthassuk a békét Európában, továbbá, hogy a világban megsegíthessük a legkedvezőtlenebb helyzetben lévőket. Képviselőcsoportunk támogatja a francia elnökség eltökéltségét, hogy határozott elképzelések beterjesztésével e két stratégiai területen felvállalja a vezető szerepét.

29

30

HU


Hölgyeim és uraim, az európai integráció elsődlegesen politikai ügy. Nincs kétségem afelől, hogy amennyiben vesszük a bátorságot és vállalkozunk az egyértelmű politikai választásokra, akkor polgárainkban ismét felerősödik Európa szeretete. Teljes mértékben bízom az új elnökségben, hogy bátorítást nyújt az előbbiekhez. És ha a 2009. évi európai választásokat megelőzően sikerül visszaszereznünk polgáraink bizalmát, lényegében nyert ügyünk lesz. Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Sarkozy úr, vannak olyan gondolatai, amelyeket magunk is osztunk. Elsőként ezek némelyikét szeretném részletesebben érinteni. Örülök, hogy biztonságban és egészségben visszaérkezett Japánból. Hallottunk már az éghajlatváltozással kapcsolatos elkötelezettségek újabb sorozatáról, és ideje volt, hogy beszámolót kapjunk erről. Önnek igaza van abban, hogy az éghajlatcsomag prioritást képez, és ebben képviselőcsoportunk egyetért Önnel. Abban is igaza van, hogy az egyes országok egyedül nem mennének itt sokra, így még a németek és a franciák sem, és – apropó – azzal sem, hogy egymás között megállapodnak, mint történt ez Straubingben. Még 25 ország érintett e kérdéskörben, és ne feledjük, az Európai Parlament az, amely a végső döntést meghozza. Mi, Önökkel együttműködve tesszük majd ezt, és ne próbálkozzanak semmiféle partizán akcióval, még Angela Merkellel sem, bármennyire jó ötletnek is tűnhet ez. Miután említette a sportot: ma reggel belenéztem a francia lapokba, hogy mit is írnak Sarkozy úrnak az Európai Parlamentben tett látogatásáról. Semmit! Sokat írnak a Tour de France-ról, és most éppen egy német viseli a sárga trikót. (Dühös beszólások) Figyelemmel kísértem felszólalását, hivatalban lévő elnök úr, beleértve a felemlített más pontokat is, így az éghajlatváltozással, de különösen a Lisszaboni Szerződéssel foglalkozókat is. Ha mi valóban meg akarjuk érinteni a polgárokat, akkor ehhez eszközökre van szükségünk. És ez dilemma elé állít bennünket. A polgárok azt akarják, hogy legyünk hatékonyabbak, átláthatóbbak, demokratikusabbak, és azt akarják, hogy a nemzeti parlamentek demokratikusabbak, nagyobb hatással bírók legyenek. Ez mind helyes, de bármikor, amikor közelebb akarunk kerülni a polgárokhoz, a szükséges eszközt – a módosított szerződést – kiragadják kezeinkből. Igaza van abban, ez azt jelenti, új megközelítésre van szükségünk. Meg kell próbálnunk ezt a szerződést hatályba léptetni. Én igen nagyra tartom azt, hogy elmegy Írországba, és konstruktív módon működik együtt az ír néppel. Ha adhatok egy személyes jó tanácsot, erre az időre hagyja Bernard Kouchnert Párizsban. Az volt a benyomásom, hogy korábbi megnyilvánulásai nem segítettek bennünket az ír nép meggyőzésében. (Taps, dühös beszólások) Most olyan témáról szólnék, amelyben teljesen ellentétes nézeteket képviselünk. Ön elnökségük négy prioritásáról tett említést, és én vártam, hogy következik-e egy ötödik is. Majd Ön említést tett még egy sor, fontosnak tartott dologról, nem prioritásról, csak dologról. Ezek között „az egyéb dolgok” között szerepelt a szociális Európa, amelyről úgy szólt, hogy az a nemzetállamok dolga. Úgy vélem, ez súlyos hiba. (Taps) El kívánom mondani, hogy mi eltérő megközelítést várunk a francia elnökségtől. A szociális Európa nem azt jelenti, hogy egy társadalombiztosítási irodát kívánunk létrehozni Európában, vagy hogy a családi pótlékokat akarjuk európaivá tenni. A szociális Európa másról szól: hosszú ideig az emberek azt hitték – és helyesen – hogy Európa képes a gazdasági haladásra. 50 év munkája fekszik annak igazolásában, hogy a gazdasági előrelépés Európában gyorsabb növekedést és több munkahelyet eredményez, és mindenkor garantálja a társadalombiztosítás magasabb szintjét. Mind többen és többen érzik úgy hogy fentieknek éppen az ellenkezője igaz, hogy Európa gazdasági fejlődése néhány hatalmas konglomerátumnak, bizonyos biztosítótársaságoknak, befektetési alapoknak, nagyvállalatoknak kedvez, de nem a népnek. Az Európai Unió feladata, hogy helyreállítsa a polgárokban az érzést, hogy az európai növekedés, a földrész gazdasági fejlődése nem a bankokat és a nagy konglomerátumokat szolgálja, hanem minden egyes polgárt. Továbbá, ha mindennek garantálása az egyes nemzetállamokra hárul, akkor Önnek, mint az Európai Tanács hivatalban lévő elnökének kötelessége, hogy figyelmeztesse állam- és kormányfő társait, hogy nekik kell gondoskodniuk arról, hogy nemzetállamaikban inkább a társadalmi igazságosságot, mint a szabadpiaci radikalizmust kell a középpontba állítani! (Taps)

10-07-2008

10-07-2008

HU


Szeretném mindehhez hozzáfűzni, hogy rendelkezésünkre áll egy, naponta ítéleteket hozó Európai Bíróság, amelynek ítéletei módosíthatják az egyes tagállamokban a szociális jólét mértékét anélkül, hogy a tagállamok rendelkeznének a szembenállás bármiféle eszközével. Ezért is van szükségünk a szociális Európára, elnök úr, és ezért is várom el Öntől, hogy decemberig megváltoztassa e kérdést érintő gondolkodását! Másként, az Európai Parlament szocialista frakciója aligha támogathatja majd Önt. Hivatalban lévő elnök úr, a társadalmi kirekesztés miatti félelem veszélyes helyzeteket teremtett, és ezek egyikének tekinthető, hogy a védekezésre kényszerülő kormányok némelyike úgy véli, hogy elterelheti az emberek gondolatait a szociális kirekesztés miatt félelemről, ha a kisebbségek elleni hajszába kezd. Ezt tapasztaljuk most az Európai Unió egyik tagállamában. Nem tudom, hogy az olasz lakosságnak hányad részét teszik ki a roma gyerekek, de azt jól tudom, hogy az európai alapjogok súlyos megsértését jelenti, ha egy kormány kijelenti, hogy e gyerekek „a rendőrségi nyilvántartó részleg által regisztrálásra kerülnek, és számukra kötelező az ujjlenyomat adása”. Az Ön országa, Franciaország adta az európai nemzetek közösségének az első alapjogi chartát. Az emberi jogok első nyilatkozata az Ön hazájából érkezett. Mint e köztársaság elnöke, Ön részese hazája hagyományainak. Az Európai Unió Tanácsának hivatalban lévő elnökeként kérem, gyakoroljon nyomást Silvio Berlusconi kormányára, tudatosítsa abban, hogy Európa olyan közösséget képez, amely a törvényességen, és nem az önfejűségen alapszik. (Hangos taps) Az Európai Uniónak számos kihívással kell szembenéznie, de ha nem biztosítjuk a szociális jólétet Európában, az emberek elfordulnak ettől az Európától. S ha erre sor kerül, akkor a Lisszaboni Szerződés értelmetlenné válik, akkor egész vállalkozásunk összeomlik. Szükségünk van tehát a bátorságra. Tudom, Ön bátor ember. Mi támogatjuk prioritásait, most támogassa Ön is a mienkét – egy szociális Európát és az éghajlatváltozást, az intézményi reformokat és az emberi jogokat. Ekkor az Ön elnöksége sikeres lesz. (Taps a baloldalról) Graham Watson, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, felhívnám a hivatalban lévő elnök figyelmét, hogy a Szerződést elutasító ír szavazás az egyébként igen meggyőzően előkészített elnökségi időszakukat jelentős gonddal terheli meg. Ez a szavazás a gyakorlati, probléma-megoldó Európa iránti igényt is minden korábbinál időszerűbbé teszi. Az energia- és éghajlatcsomag, napról-napra mind sürgetőbbé válik. A HÉA megfejelése rövidtávú enyhítést jelent e tekintetben: Európának mérsékelnie kell a kőolajtól és gáztól való függőségét. Jóval nagyobb beruházásokat kell eszközölnünk a megújítható energiaforrásokba: kisebb, helyi kötődésű projektekbe, amelyek mérséklik a családi energiaszámlákat, és nagyszabásúba, mint amilyen az észak-afrikai magasfeszültségű, a nap hősugárzására alapozódó energiatermelés lehet, utóbbi a Mediterrán Unió közbeiktatása révén. Kedden, a G-8-ak, amelyek a világ széndioxid kibocsátása közel kétharmadáért felelősek, elfogadták az 50 %-os kibocsátás-csökkentést. A felemelkedő gazdaságok azonban joggal mondhatják, hogy a céloknak magasabbnak kellene lenniük – talán 80 %-osnak – közbenső célkitűzésekkel. Az élelmiszerárak stabilizálásához jó ötletekre van szükségünk, mint amilyenek Fischer Boel biztos legutóbbi KAP-reformjai is. De nem a protekcionizmusra, bármiként is álcázzuk azt. Az igazság az, hogy az embereket erőteljesebben foglalkoztatja a benzin ára és a kenyérszámla, mint Uniónk magasztos céljai. Ma ne mondja senki, „Qu’ils mangent de la brioche („Egyenek kalácsot!”). A hivatalban lévő elnök helyesen állítja a bevándorlás ügyét a középpontba. A bevándorlás azonban csak akkor válik kezelhetővé, ha sikerül leküzdenünk azt a kétségbeesést, amely oly sokakat késztet idejövetelükkel nagyon nagy kockázatok vállalására. Elengedhetetlen, hogy létezzenek a hivatalos bevándorlás útjai, hogy lecsapjunk az embercsempészetre, és mezőgazdasági politikánkat úgy reformáljuk meg, hogy a kibocsátó országokban beindítsuk a gazdasági növekedést. Talán túlságosan optimistának tűnik azt kérni a francia elnökségtől, hogy liberalizálja a piacot. Ahhoz azonban, hogy határainkon belül megteremtsük a biztonságot, az kell, hogy reményt keltsünk határainkon túl is! Van más módja is, hogy a francia elnökség úttörő szerephez jusson. Franciaország adta nekünk az emberi jogokat. Most Franciaországnak kell annak védelmező élharcosaként fellépni! Otthon, a megkülönböztetésellenes irányelv elfogadtatásának szorgalmazásával. Külföldön: a Balkán békéjének egy európai uniós jövőbe való beágyazásával; a Mediterrán Uniónak az észak-afrikai emberi jogi helyzet javítása

31

32

HU


érdekében történő felhasználásával; egységes fellépés kialakításával Oroszországot illetően, és Kína ellenzékiekkel szembeni fellépésének elítélésével. az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Hivatalban lévő elnök úr, ne menjen Pekingbe! Legyen csapatjátékos! (Taps) Voltaire mondta nekünk: „A halandók egyenlők; nem a születés, hanem pusztán az erények különböztetnek meg bennünket”. az ALDE képviselőcsoport nevében. – És a vezető szerepet felvállalva Európa igazolhatja saját erényeit, és egyben igényelheti, hogy minden férfi és nő méltósága elismerést nyerjen. Hivatalban lévő elnök úr, hogy sikeres legyen, konszenzust kell teremtenie. Szüksége lesz arra, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság együttműködjön a 27 tagország és e Parlament által elfogadott közös napirend teljesítésében. Ha vitatkozunk, akkor e napirendről kell vitáznunk, nem annak hírvivőiről. Ön vitába bonyolódott az EKB elnökével, két bizottsági taggal, miközben ők a mi Uniónkat, az általunk elfogadott politikákat képviselik. Nem európai mentalitást jelent az „oszd meg és uralkodj” stílus. Ragaszkodjunk elveinkhez, de működjünk együtt a közös célok elérése érdekében! az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, tudom, lejár az időm, de kérem, adjon ”soixante petites secondes pour ma dernière minute” Carla Bruni férjével. (Nevetés) az ALDE képviselőcsoport nevében. – Hivatalban lévő elnök úr, ha Ön kitart elvei mellett, és lehetővé teszi, hogy együtt dolgozhassunk a közös célok elérése érdekében, amennyiben Ön biztosítja ezt, akkor a liberálisok és a demokraták felsorakoznak Ön mellé! (Taps) Cristiana Muscardini, az UEN képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ahhoz, hogy a polgárokat közelebb hozzuk Európához, ahhoz szükség van arra – amint ezt az új szerződéssel foglalkozó Európai Konventben is kifejtettem –, hogy lelke legyen Európának. Olyan lelke, amely tiszteletben tartja a különböző nyelveket és identitásokat, megerősíti a közös gyökereket és értékeket. Hivatalban lévő elnök úr, Ön kísérletet tett arra, hogy mai beszédében tükröztesse ezt a „lelket”. Mivel Strasbourg a megújult béke szimbóluma, a nemzeti zászlók ott lobognak az európai zászló mellett, és ez a zászló legyen a látható megnyilvánulása annak, hogy minden polgárt egybefog a védelem, a biztonság, a kulturális és gazdasági növekedés közös vállalkozása. Valamint a Központi Bank átláthatósága is, noha ez talán még hiányzik az új Szerződésből. A politikának határozott célokat kell a fiatalok számára kijelölnie. Nincs gazdasági jövő a környezet tiszteletben tartása nélkül, és nem tartják tiszteletben a jogokat, a kapcsolódó kötelezettségek elismerése nélkül. Reméljük, hogy a francia elnökség célkitűzései közé sorolja a Kötelezettségek Európai Chartáját. A demokrácia és a szabadság a jogok betartásán alapulnak. Az internet nem válhat a terrorizmus, a gyermekkereskedők és az erőszakra való felhívások eszközévé. Szükséges, hogy országaink törvényeit összehangoljuk olyan kérdésekben, amelyek köre a bevándorlástól a kiskorúak védelméig, az energiától a megfeleltethető haladásig terjed. Új Európa kell az új afrikai kapcsolatok kialakításához. Nem elegendő a zöld bizonyítvány vagy a kereskedelem, de közös növekedésre, az euro-mediterrán projekt együttes kiaknázására is szükség van. Gondolnunk kell a mogadishui terrorista fészkekre, a zimbabwei erőszakra, amelyek akadályozzák a demokrácia kibontakozását. Túl sokat habozunk az Unión belül. Felszólítjuk a Tanácsot, hozzon döntést az „eredet” kérdésbe, hogy a nemzetközi kereskedelmet egyértelmű szabályok igazgassák! A hamisítás és a jogsértések elleni fellépés gazdasági probléma, de érinti polgáraink egészségét is. A kis- és közepes vállalkozások kulturális értéket képviselnek, amelyet védelmeznünk kell. Határozott támogatásunkról biztosítjuk a francia elnökséget annak érdekében, hogy a remények valósággá váljanak, azt polgáraink élvezhessék. Abban is bízunk, hogy esetleg – a ritka betegségek elleni küzdelemmel kapcsolatos tudományos fejlesztések támogatásával – sikerül majd kezelnünk bölcs barátunknak, Schulz úrnak Berlusconi miniszterelnökkel szembeni kóros ellenszenvét is.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Daniel Cohn-Bendit, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, az Ön európai voluntarizmusa, európai törekvései olyan kihívások, amelyet a Zöldek/Európai Szabad Szövetség frakciójában magunk is osztunk. Még azt is mondhatom, egy Ön által is ismert dal parafrázisával élve, hogy „ez olyan gyógyszer, amelyre mindannyian rákaptunk”. Szeretnék azonban egy dolgot megjegyezni. Amennyiben az egyik percben határozottan állítjuk, hogy el kell fogadnunk az éghajlatcsomagot, majd a másikban meghajlunk a német autógyártó lobbi előtt, akkor elvesztünk, mert mindenki azzal áll majd elő, hogy „ne feledkezzen el rólunk sem”! Ez a gond. Nem panaszkodhatunk arra, hogy a benzin túl drága, amikor lehetővé tesszük a gépjárműiparnak, hogy gázzabáló járműveket állítson elő. Már 15 éve birtokunkban van az energiatakarékos gépkocsik előállításának technológiája, de miután törvényileg nem szorítjuk a gyártókat erre, a fogyasztók azt az árat fizetik a benzinért, amit fizetnek. Ez az igazság ebben az ügyben. Így állnak a dolgok! (Taps középről és balról) Felemlítette az Európai Bevándorlási és Menedékjogi Megállapodást. Rendben, legyen Európai Bevándorlási és Menedékjogi Megállapodásunk. Kezdeményezzen párbeszédet: a jogszerűen történő bevándorlásról, engedje, hogy az Európai Parlament az együttdöntési eljárás keretében abban részt vehessen, és így valódi politikai vita folyjék. Egy valóban demokratikus vita. Elegem van abból, Daul úr, hogy amikor elkezdünk a bevándorlásról beszélni, 15 másodpercet követően már az illegális bevándorlásra, a bevándorlás veszélyeire terelődik a szó. Elsősorban, hogy Európa ma az ami, ez azoknak a férfiaknak és nőknek köszönhető, akik velünk együtt azt felépítették. Ez az igazság. (Taps középről és balról) Kérem, nem vagyok angyal, de felépítettünk egy házat ajtók nélkül. Így az emberek az ablakon keresztül közlekednek. Azt mondom Önöknek: „Tárjuk szélesre az ajtókat, hogy az emberek Európába jöhessenek, majd ezt követően eldönthetjük, mit csinálunk azokkal, akik illegális úton érkeztek.” Ön azt mondja nekünk: „szükségünk van szakképzett munkaerőre”, de ugyanakkor Európa évente az ide tanulni érkezett diákok tízezreit küldi haza. Hadd maradjanak itt. Ha már itt tanultak, nem illegális bevándorlók. Rátérve most azokra a pontokra, amelyeknél Ön azt fejtegette, hogy a szociális dimenzió nem tartozik európai hatáskörbe. Hivatalban lévő elnök úr, Ön aligha védelmezi az európaiakat, ha nem működünk együtt a szociális és pénzügyi dömping elleni küzdelemben! Szükségünk van európaiakra e gondok kezeléséhez. Meg kell ezt a folyamatot állítanunk, ki kell itt tartanunk! Tárgyalnunk kell a Központi Bankkal? Akkor tárgyaljunk. Hagyjunk fel azzal, hogy azt mondogatjuk, a szociális dimenzió nem tartozik európai hatáskörbe! Ez így nem folytatható! (Taps középről és balról) Most rátérnék a bennünket mélyen megosztó kérdésekre. Ön elutazik Kínába, hogy a kínai elnökkel együtt részt vegyen az olimpiai játékok megnyitóján. Remélem, élvezni fogja! Magam, személyesen azokra a bebörtönzöttekre gondolok majd, akik a kínai börtönökben rohadnak. Mindazokra gondolok majd, akiket letartóztattak. Mindazok a fejemben járnak majd, akiket Tibetben bántalmaztak. Az Ön számára ragyogó lehetőség nyílt arra, hogy a demokrácia és szabadság európai értékeinek védelmében azt mondja: „Nem veszek részt az olimpiai játékoknak, a Kínai Kommunista Párt e komédiájának megnyitóján”. Ezt kívánjuk hallani Öntől. (Taps középről és balról) Azt mondhatom, hogy amikor Ön hozzáfog emlékiratainak megírásához, sajnálni fogja amit tesz. Sajnálni fogja, mert azok az emberek, akik ezeket az ártatlan polgárokat bezárták azt mondják nekik: „Látjátok, megtehetünk mindent, amit akarunk: a nyugati világ csak piacainkat akarja!”. Elnök úr, az olimpiai játékok megnyitó ünnepségein részt venni szégyen, és szánalmas! (Taps középről és balról) Francis Wurtz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke, a Bizottság elnöke, hozzászólásomat a francia elnökség kettős jellegének bemutatására szeretném fókuszálni. Nevezetesen, megkérdőjelezhetetlen, erős pontjaira, valamint teljesen nyilvánvaló gyenge elemeire. Az Unió szokásos hangnemét tekintve, az elnökségi program erős pontjának tekinthető, hogy nem állítja azt, Európa jól teljesít, és az érvényesülő vonalak mentén kell továbbhaladni, miközben az európaiak növekvő számban gondolják úgy, hogy Európa rossz bőrben van és változásokra van szükség. Ez eddig rendben is

33

34

HU


van. Hogyan tovább? S itt van a kutya eltemetve. Milyen következtetésre is jut Ön, elnök úr, az Uniót ma érintő, nyilvánvaló legitimációs válság, s különösen gazdasági modelljének és működési rendjének kudarcai alapján? Ön állítja, hogy szeretné megérteni, és hogy Ön tiszteletben tartja az európaiaknak az Unióval kapcsolatban felvetődő aggodalmait. Eközben Ön nyomást gyakorol az ír népre, hogy hátráljon ki döntése mögül, miközben az írek nem tettek mást, mint hangot adtak – mint a franciák és hollandok – annak, amit más európaiak milliói is gondolnak. Ön, joggal, bírálja azt, ahogy az Európai Központi Bank elefántcsonttornyából az eurót kezeli, de egyszer sem javasolta annak az alapokmánynak felülvizsgálatát, amely mindehhez az EKB-nak hatalmat biztosít, sőt, ezt feladatává is teszi! A bevándorlási téma kapcsán kinyilvánítja, hogy az Ön törekvése „értékeink szolgálata”, de közben támogatja az ENSZ emberi jogi főbiztosa, az összes emberi jogi szervezet és az európai egyházak által elítélt, az alapvető emberi értékeket sértő, szégyenteljes irányelvet. Figyelmen kívül hagyja a szociális kérdéskört, mondván, hogy annak a tagállamok kizárólagos felelősségi körében kell maradnia, de szót sem ejt az Európai Bíróságról, amely ítéletről ítéletre haladva a különböző szociális modelleket, egymással versenyeztetve, az Unión belülre helyezi át, és eközben a Szerződés 43. és 49. cikkére hivatkozik. Azt mondja, nem szerette a „lengyel vízszerelő” portréját. Én sem. Ez egy olyan kép volt, amelyet a populista jobboldal tákolt össze, és Bolkestein úr tett népszerűvé a televíziók révén. Én azt mondom: „üdvözöljük valamennyi ország munkásait”, egyenlő alapokon, minden területen. (Taps a baloldalról) Pontosan ez az, amit az érvényes európai törvények elutasítanak. Hivatalban lévő elnök úr, emlékeztetném arra, hogy a Bizottság szerint Alsó-Szászországban egyazon építkezésen egyazon munkáért egy más tagállamból érkezett munkavállalónak a fele bér fizethető, mint egy német munkásnak. Ez azt, amit mi nem kívánunk! Tudja, hogy mit gondol egy olyan ember, mint John Monks, az Európai Szakszervezeti Konföderáció főtitkára, akit aligha lehet populizmussal vádolni? Ő az ilyen megoldásokat „igencsak problematikusnak” tartja, mert – azt mondja – „a gazdasági szabadság primátusát szentesítik az alapvető jogokkal és a munkajogi törvények tiszteletben tartásával szemben”. Mi a válasza erre? Azt állítja, „védelmező” Európát szeretne építeni. Nem hallottuk viszont, hogy bírálta volna azokat a strukturális intézkedéseket, amelyek bizonytalanná tennék az európaiak létét: a közszolgáltatásokat nyújtó vállalatok piaci verseny számára való megnyitásának kötelmét; a Stabilitási Paktumnak a bérekre és szociális kiadásokra gyakorolt hatását; továbbá a Bizottság által készített, a Tanács által elfogadott „irányelveket”, amelyeket oly lelkesen alkalmaz saját hazájában. Megemlíthetem a 2. sz. irányelvet: a nyugdíj-, a társadalombiztosítás és az egészségügyi rendszer reformjáról. Az 5. sz. irányelvet a munkaerőpiac rugalmasságáról. A 13. sz. irányelvet, a versenyt indokolatlanul megnehezítő, szabályozó, kereskedelmi és egyéb jellegű akadályok felszámolásáról. És még nem is soroltam fel az összes irányelvet. A francia – és olasz – álláspontok felülvizsgálata tette lehetővé a Tanács számára az önmaga által megszabott kötelezettségen való túllépést, vezetett a 65-órás munkahetet engedélyező irányelv-tervezetben való egyetértést. Ezzel találtuk meg Dickensben Európa új atyját! Egy utolsó szó, elnök úr: e hétvégén európai vendégei – így a Parlament és a Bizottság elnöke, 2.000 francia jobboldali vezető üzletember – előtt olyan szavakkal zárta beszédét, amelyeket a szakszervezeti mozgalom részéről egészében bicskanyitogatóként, és igen meggondolatlannak értékeltek. Azt fejtegette, hogy most, ha sztrájkra kerül sor, a francia nép már észre sem veszi azt. Egy nappal ezen emelkedett eseményt követően, oktatásügyi minisztere azt magyarázta, hogy „ez volt a módja annak, hogy megnyugtassuk európai partnereinket, köztük a legkiemelkedőbbeket is”. Értem, de, ha Önnek vérig kell sértenie a szakszervezeteket ahhoz, hogy megnyugtassa az európai vezetőket, akkor egyértelmű, hogy eljött a változás ideje Európában. (Taps baloldalról) Philippe de Villiers, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (FR) A Francia Köztársaság elnöke, uram, az európaiaknak mindennapjaikban, sajnálatos módon, kemény küzdelmet kell folytatniuk a brüsszeli és frankfurti európai hatóságok politikáinak katasztrofális következményeivel. Európa népe napról napra csak azt látja, hogy egykori hatalma fokozatosan elolvad, szabadságát elragadják tőle, legyen bár szó a vásárlóerőről, a drága euróról, a GMO-król, adókról, halászatról, a kereskedelmi védelem hiányáról, a bevándorlásról, vagy éppen a futballról, amelyet Ön is megemlített pár perccel korábban. Minden elfolyik kezeik közül, és azt

10-07-2008

10-07-2008

HU


mondhatom Önnek mint köztársasági elnöknek, az Európai Unió elnökének, hogy minden elszivárog az Ön kezei között. Így mondta ezt Ön is, így jelzi, mintegy önkritikaként. Ideje cselekedni, és tetteit saját szavaival összhangba hozni! Nem sokkal ezelőtt bírálta a közösségi prioritások hiányát. És igaza volt. Hadd emlékeztessem azonban arra, hogy ezeket a Marrakeshi Megállapodás számolta fel, amelyet Ön jóváhagyott. És hiányoznak azok a Lisszaboni Szerződésből is, amelyet viszont Ön dolgozott ki! Ön elítéli a Központi Bank felelőtlenségét, és vitát kezdeményez. Mi viszont döntéseket akarunk! Talán emlékeztethetem arra, hogy a Központi Banknak ilyetén függetlensége, a mindennapi életben megtapasztalható felelőtlensége a Maastrichti Szerződés révén került kialakításra, és hivatalos elfogadásra. Ön sajnálkozott amiatt, hogy megszerezte Brüsszel egyetértését a fűtőanyag adójának mérsékléséhez, pedig ez pusztán azon Nizzai és Amszterdami Szerződések következménye, amelyeket Önök a parlamenti rutineljárásokkal ratifikáltak. Röviden, ma, és mindennap olyan hatásokra panaszkodik, amelyeket Ön nap mint nap bátorít is. Más szavakkal, amiatt panaszkodik, hogy a hatalom az Állam kezéből egy poszt-demokratikus, tisztviselők, bankárok és bírák alkotta fórum kezébe kerül. Az, hogy Önök adják az Európai Unió elnökségét, történelmi lehetőséget teremt arra, hogy Európát ismét a helyes irányba, a demokráciát tiszteletben tartó, a nemzetek szabadságában gyökeredző Európa irányába mozdítsuk ki. Ezért is kérjük Öntől, tartsa tiszteletben az ír népszavazást, és nyilvánítsa a Lisszaboni Szerződést túlhaladottnak! Nem az európai népnek kell megbékélnie Brüsszellel, hanem Brüsszelnek kell kibékülnie az európai néppel! (Taps a felszólaló csoportjából) Jean-Marie Le Pen (NI). – (FR) Elnök Úr, hat hónapra Öné az Európai Unió egymást váltó és rövidtávú elnöksége. A francia választók többségétől eltérően Ön buzgó Európa-pártinak mutatta magát. Még odáig is elment, hogy – a Lisszaboni Szerződés mérsékelten eltérő formájában – visszacsempészte az Alkotmányt, amelyet pedig a hollandokkal együtt a francia nép 2005-ben elutasított. Sajnálatos, hogy az Ön tervei az ír nép akaratának teljes figyelmen kívül hagyását célozzák. A Lisszaboni Szerződés már érvénytelen, függetlenül mindattól, hogy milyen terveket is sző az uralkodó euró-globalista klikk akaratának az európai népre kényszerítése érdekében. 1957-ben, a parlament fiatal tagjaként ellene szavaztam a Római Szerződésnek, azon folyamat első szakaszának, amelynek – kezdeményezői, többek között Monnet és Coudenhove-Kalergi szerint – az Európai Egyesült Államok létrejöttéhez kellett vezetnie. Ez lenne Bábel tornya, amely csak a nemzet, így mindenekelőtt hazám, Franciaország romjain épülhetne fel. Ezért, kezdetektől fogva határozottan ellenzem e folyamatot. Azt mondják nekünk, hogy a globalizáció minden területen alapvető változásokat hoz magával, és meg kell hódolnunk az előtt. A valóságban azonban a világ minden részén a lelkes hazafiasságtól támogatottan a nemzetek erőre kapnak. Egyetlen terület jelent kivételt, Európa, ahol a nemzetek és hazák áldozatul esnek, széthullnak és demoralizálódnak egy olyan vállalkozás érdekében, amelynek nincs ereje és nincs identitása. Miközben az idegen bevándorlók különböző hullámokban támadnak, gazdasági határaink megnyitása pedig szabad utat enged a világ más részei felől érkező ádáz versenynek. Azon ígéretek közül, amelyeket az európai népnek függetlensége, szuverenitása, identitása és kultúrája elvesztésének elfogadtatása érdekében tettek, egy sem teljesült. Sem a fejlődés, sem a teljes foglalkoztatottság, sem a biztonság nem valósult meg, és a nyugtalanság érzése uralkodik el most, hogy itt állunk a kibontakozó rendszerválság, az energia-, az élelmiszer- és a pénzügyi válság küszöbén. Eközben persze a médiacirkusz folytatódik. Tegnap, az európai futballbajnokság, a tenisz a Roland Garroson, holnap a pekingi olimpiai játékok, és ma, egy ikon, Ingrid csodálatos története játszódik le. Ingridé, aki nevet, sír, imádkozik, és jön-megy, karjainkra támaszkodva! Hogy a felszabadító képében tetszeleghessen, Ön tárgyalásokba bocsátkozott a FARC terroristákkal, de nem Ön, hanem Chavez szabadította ki a kolumbiai szenátort, Betancourt asszonyt. Uribe elnök volt az, aki állhatatosan szembeszállva a globális progresszivista mozgalommal döntő győzelmet aratott a bűnös terrorizmus fölött. Többszöri próbálkozásai kudarcba fulladtak, pedig Ön még oly messzire is elment, hogy a bűnbánó FARC kommunista terroristáknak az idejövetel és a menedékjog lehetőségét is felajánlotta Franciaország részéről. De kivel szemben védelmezné meg őket? Uribe elnökkel, egy demokratával szemben? Ha már ilyen messzire elment, miért nem teszi ugyanezt a talibánokkal, a hetzbolahhal vagy a tamil tigrisekkel? Ön olyan, mint a Césaire számára oly kedves kétfejű kígyó. Elnök úr, ne legyen azonban kétsége afelől, hogy

35

36

HU


a média mozgatásával kapcsolatos kiemelkedő tehetsége ellenére sem lesz képes elhárítani azokat a közelgő veszélyeket, amelyekkel még az év vége előtt szembe kell néznie! Európánk egy hajó, amely letér a kijelölt útról, kibillenti a szél, dobálják a hullámok. Ez világunk egyetlen térsége, amely tudatosan lebontotta politikai és erkölcsi építményét, amelynek nincs határa, és amely fokozatosan a tömeges bevándorlási hullámok céltáblájává válik. S mindez csak a kezdet. Az ultraliberalizmus által gazdaságilag tönkretéve, társadalmilag elszegényedetten, demográfiailag meggyengülten, lélek- és védelmi erő nélkül, a legtöbb, amiben reménykedhetünk, hogy az USA protektorátusává válunk. Míg a legrosszabb forgatókönyv szerint a megalázó szolgaság jut osztályrészül. Itt az ideje, hogy túllépjünk a föderalizmus végzetes illúzióján, és felépítsük a nemzetek Európáját, amelyet racionálisabb szövetségek fognak össze, és amely kétségkívül szerényebb, de egyben hatékonyabb is lesz. Az Alkotmány és a Szerződés kettős kudarca szolgáljon figyelmeztetésként! Európa népe nem akar semmit, ami ezekkel a tervekkel összekapcsolódik, és nem engedi, hogy a tervekben foglaltakat rákényszerítsék, mert nem akar meghalni. (Az elnök megszakítja a felszólalást) Nicolas Sarkozy, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (FR) Hölgyeim és uraim, köszönöm hozzászólásaikat. Elsőként is szeretném Daul úrnak, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták képviselőcsoportja elnökének megköszönni az ő személyes, továbbá csoportjának támogatását, amely felbecsülhetetlen a francia elnökség számára. Egyetértek elemzésével, és bizonyos vagyok abban megérti, miért is nem megyek végig az általa érintett összes ponton, noha elkötelezettségük a védelempolitikát illetően abszolút szükségszerű lesz. Schulz úr, engedje meg, hogy azt mondjam, nagyra értékeltem a beszédéből kicsengő felelősségérzetet. Akárcsak Daul úrral, mi találkoztunk, megbeszélést folytattunk, és nincsenek titkaink. A demokrácia nem válhat árnyjátékká. Annak lehetővé kell tennie, hogy összehasonlíthassuk eszméinket, hogy megpróbáljunk kompromisszumot kötni. Biztos lehet abban, akárcsak Daul úr, a francia elnökség nagyra tartja az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának támogatását is, akárcsak támogatását az egyetértést érintő ügyekben. Sőt, nem látom azt, miért mondjam azt, hogy ez a támogatás kevésbé fontos számomra csak azért, mert az a szocialista frakció vezetőjétől származik, amint azt sem feltételezem, hogy Ön csak azért keresi a konfliktus lehetőségét az elnökséggel, mert én nem ugyanazon politikai meggyőződéssel rendelkezem, mint Ön. Hadd mondjam el azt, hogy az energia- és éghajlatcsomagot illetően magam tökéletesen tudatában vagyok annak, és ezt jeleztem Daul úrnak is, hogy az utolsó szót a Parlament mondja ki, de ami még ennél is fontosabb, itt nemcsak az utolsó szó kimondásáról van szó. A Parlament mozgósításáról van igazán szó, amely majd nyomást gyakorol azokra a tagállamokra, amelyek nem osztják a Parlament, a Bizottság és az elnökség törekvéseit. Nem mondanám Schulz úr, hogy Önöké lesz az utolsó szó, azt mondom, az Önök elkötelezettsége feltétlenül fontos számunkra. Cohn-Bendit úrnak is üzenem, hogy nem arról van szó, hogy térden csúszunk bárki, és különösen nem az autóipar előtt, legyen bár az francia, olasz vagy német. Miért állítsuk célkeresztbe a német ipart? Az ilyen esetekben a Tanács hivatalban lévő elnökének számításba kell vennie a tagállamok mindegyikének jogos érdekeit. A mi kötelezettségünk az, hogy ellenálljunk az ipari lobbinak, miközben lehetővé tesszük számára tisztességes feltételek kialakítását, és egyértelműen elmagyarázzuk azt, hogy az energia- és éghajlatcsomag védelme még nem jelenti azt, naivak vagyunk. Más szavakkal, Cohn-Bendit úr, miközben egyensúlyt szeretnénk teremteni a Földön, nem kívánom azt sem, hogy az áttelepítések támogatásával vádolhassanak bennünket. A dolgok nem a környezet tiszteletben tartásáról és az áttelepítések elfogadásáról szólnak, hanem a környezet tiszteletben tartásáról és az áttelepítések elutasításáról. Az ettől eltérő gondolkodás felér az öngyilkossággal. Ha Ön felszólítja a tagállamokat, hogy válasszanak a környezet és a növekedés között, akkor Ön mindannyiunkat beszorít a sarokba. A fenntartható fejlődés és a környezet tiszteletben tartása a gazdasági növekedés tényezői. Ezért, Cohn-Bendit úr, ne nehezteljen rám, de most, ez alkalommal, előnyben részesítem Schulz vagy Daul urak helyzetelemzését. Térjünk most rá, Schulz úr, arra a pontra, amelyet Ön nézeteltérésként említett. Hadd mondjam azt, magam ezt nem így látom. Azt is szeretném jelezni Önnek, hogy Európa nem felelős azért, hogy német barátainknak nem sikerült megállapodást elérni a minimálbér kérdésében, hanem éppenséggel a német politikai vita késztette önöket arra, hogy elutasítsák a minimálbért. Ne Európán kérjék számon egy szociálpolitikai kérdés kudarcát, amikor az a nemzeti politikai viták témájául szolgál.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Ebben az esetben, a Tanács hivatalban lévő elnökeként, nem a tisztem, hogy ítélkezzek. Mindössze azt mondhatom, „Ne kérjen bennünket, Schulz úr, olyan problémák megoldására, amelyet Önök, németek nem tudtak magukban megoldani!” Hozzáfűzném még, hogy Franciaországban – a szociális területen – igen nagy fontosságot tulajdonítunk a minimálbérnek. Mit értsünk szociális harmonizáción? Önök, németek, visszautasították a minimálbért. Mi, franciák, fenn kívánjuk tartani a minimálbért. Ebből következően a szociális harmonizáció azt jelenthetné, hogy nekünk, franciáknak el kellene vetnünk a minimálbért, mert a németeknek nincs ilyen. Magam, az általam elképzelt Európa-eszme nevében is, visszautasítom ezt a fajta szociális hátralépést. Köszönöm Önnek, Schulz úr, hogy alkalmat teremtett szociális elkötelezettségem pontosítására. Szeretném még hozzáfűzni, Schulz úr, Önnek teljes mértékben igaza van abban, hogy emelnünk kell a pénztőke erkölcsi színvonalát, erősítenünk kell azokat a szabályokat, amelyek a hitelminősítő intézmények esetében alkalmazandók, el kell ítélnünk egyes pénzügyi vállalkozások teljességgel elfogadhatatlan magatartását. Szeretnék azonban még valamit mondani: országaink mindegyikében akadtak olyan, nagybanki vezetők, akik szívesen adtak leckét a politikusoknak az államügyekben tanúsítandó szigorral kapcsolatban. Látván azt, hogy mi is történt a nagy magánbankok sokaságában, azt mondanám, hogy akik a kioktatást adták, aligha voltak erre feljogosítva, és most fel kell készülniük arra, hogy ők részesednek kioktatásban. Szeretném még hozzátenni, Schulz úr – és mindezt Watson úr fürkésző szemei előtt teszem –, hogy én a protekcionizmus ellen vagyok. A szabadságot pártolom, de nem élhetünk tovább egy olyan világban, amelyben nem érvényesülnek szabályok, amelyben a hitelminősítő ügynökségek azt tesznek, amit akarnak, amelyben a pénzügyi vállalkozások egy csoportja pillanatok alatt akar euró milliárdokhoz jutni a tőzsde-parketten spekulálva. Az általunk kigondolt Európát szem előtt tartva – és Schulz úr, a francia elnökség előterjesztésekkel él majd e témában – javaslatokat terjesztünk elő a pénztőke erkölcsi szintje emelését előmozdító szabályozásra, mert látjuk, hogy a globális növekedés egy évvel ezelőtti leállásának oka a nem elsőrendű válság (sub-prime válság), és az olyan pénzügyi intézményekbe vetett bizalom megingása, amelyek eddig azt tettek, amit akartak, amikor azt akarták, pénzt kölcsönözve bárkinek, bármilyen feltételek mellett. Ha Európának magához való esze van, akkor a „minden megengedett” törvénnyé vált magatartással szemben helyreállítja a rendet. Szeretném elmondani Schulz úrnak, hogy teljes mértékben egyetértek Önnel. Az Európai Bevándorlási Paktumot illetően azt kívánom Schulz és Cohn-Bendit uraknak mondani, hogy e kérdés kezelésébe a francia elnökség bevonja az Európai Parlamentet. Ez a legjobb módja annak, hogy elkerüljük a túlkapásokat. Ön szólt a túlkapásokról, Schulz úr, amely egyetlen ország gyakorlata, amelynek említése nem az én tisztem, de ha mindannyian egyetértünk a költségek minimális kereteiben, akkor az Ön által felemlített túlkapásokra aligha kerül majd sor. És, Cohn-Bendit úr, biztos vagyok abban, hogy Daul úr egyetért velem abban, hogy miért is ne kerülne az Európai Parlament bevonásra e kérdésbe? Nem vagyok biztos abban, hogy a Parlament kihagyása egyáltalán intézményileg lehetséges volna. (Cohn-Bendit úr mikrofonon át nem hallható közbeszólása ) Cohn-Bendit úr, ismerem nagylelkűségét. Általában Ön mindig kész tanácsokat adni, különösen nekem. Még akkor is, ha magam nem is rendelkezem az önéhez hasonló szerénységgel, nem tartanék igényt tanácsára. Tudtam, hogy az egyhangúság elérése szükséges. Ettől is függetlenül azonban, nem kell ahhoz egyhangúság, hogy elmondhassam az Európai Parlament előtt, hogy a bevándorlási politika elegendően fontos ahhoz, hogy az Önök politikai fórumán vita témájául szolgáljon, hogy Önök e vita részesévé váljanak még azelőtt, hogy életbe lépne a Lisszaboni Szerződés, vagy annak bármilyen módosított formája. Ez politikai elkötelezettség részemről, és Bernard Kouchnerrel és Brice Hortefeux-vel együtt magam is eljövök Önökhöz, hogy a megállapodást előterjesszem, megvitassam Önökkel. A Parlament elnökével, és lehetséges, hogy az elnökök Konferenciájával megvizsgáljuk, hogy milyen feltételek mellett szeretnék Önök, hogy e kérdést elővezessük. Watson úr, a nehézségek lehetőségeket teremtenek. Ez nyilvánvaló annak, aki felvállalja egy ország elnöki tisztét, és hat hónapra az Unió elnökségének felelősségét. Amennyiben valaki kerüli a problémákat és nehézségeket, akkor jobb, ha lemond európaiságáról, és kiiratkozik a politikából. Személyesen, én úgy gondolom, hogy a jelentkező nehézségek lehetőséget is teremtenek. Látja, hogy miért? Mert alkalom teremtődik számunkra, hogy túllépjünk nemzeti önzésünkön és a velünk élő előítéleteken. Hadd mondjam azt, hogy ha minden jól menne, az Európai Parlament előtti felszólalással nem feltétlenül lennék könnyebb helyzetben, hiszen egy évvel a választások előtt, amikor vitorlájukba belekapaszkodik a szél és minden megy a maga útján, akkor mindenki párt- és nemzeti érdekeire összpontosítana. Másrészt,

37

38

HU


hiszem azt, hogy itt, mindent egybevetve a parlamenti képviselők túlnyomó többsége európai, és tudatában van a helyzet súlyosságának. És mindenkinek erőfeszítéseket kell tennie. Tehát, nem vagyok biztos abban, hogy a mostaninál könnyebb helyzetben Schulz és Cohn-Bendit urak ugyanilyen nyíltak lennének a francia elnökség irányában. Magam úgy vélem, hogy ezek a nehézségek ily módon lehetőséget is teremtenek. Van egy pont, Watson úr, amelynél egyértelműen hibát követtem el. Hosszasabban kellett volna az európai energiapolitikáról szólnom. Vannak Önök között páran, akik egy különleges pólót viselnek, egy bizonyos hatalmi típussal szembeni tiltakozás jeleként. Tiszteletben tartom az Önök döntését. Mások másként döntöttek. Van azonban egy pont, amely egyesíthet mindannyiunkat. Mégpedig az, hogy szükségünk van egy európai energiapolitikára, a tartalékok átláthatóságával, a napenergiával, a fotovoltaikus energiával, a biomassza energiával, a vízenergiával kapcsolatos források összevonásával. Bocsásson meg, hogy minderről nem beszéltem bevezető felszólalásomban, de az energiapolitika meghatározása – a nukleáris energiához kapcsolódó ellentéteink dacára, ezen ellentétek dacára is – prioritást képez a francia elnökség számára. Nem hiszem, hogy ennek kifejtése Barroso elnök úr ellenvetésével találkozna, hiszen ez a kérdés prioritás számára is. Ez az a kérdés, amelynél nem szabad késlekednünk! Azt is elmondanám, Watson úr, hogy nem vagyok protekcionista. Sohasem voltam az, és sohasem leszek az. Ugyanakkor a liberálisoknak sem ártana egy dolgon elgondolkodniuk: felnyitjuk határainkat, és ennek élvezzük pozitív hatásait. Ezzel egyidejűleg azonban, mások nem kérhetik azt, hogy tegyünk meg valamit itt, amikor nem értenek egyet azzal, hogy ugyanazt mi megtehessük ott. Kína, India, Brazília, Mexikó – a nagy feltörekvő országok – nem mondhatják azt, hogy „Nyissátok fel határaitokat, csökkentsétek támogatásotokat, de mi azt tesszük, amit mi akarunk!”. Ez nem tekinthető szabadkereskedelemnek, és ez nem valamiféle nekik szóló szolgáltatás. Amint az ember hazájának szeretete nem egyenlő a nacionalizmussal. A reciprocitás elvárása és a védekezés még nem tekinthető protekcionizmusnak. Lehetséges támogatni a szabadkereskedelmet, és ugyanakkor e szabadkereskedelmen belül kiegyensúlyozottságra törekedni. Watson úr, folytatnunk kell e téma vitáját. Egyesek a hangsúlyt a védelemre, mások a szabadságra helyezik. Talán találkozhatunk félúton. Végül hadd gratuláljak Önnek, Watson úr. Ami a dalokat illeti, hasonló ízlésünk van. (Nevetés) Továbbítom elismerését az érintett személynek, és biztos vagyok abban, dedikálja Önnek legutóbbi CD-jét. Nincs sértődés, Watson úr. (Nevetés) Cohn-Bendit úr, már számos kérdésére válaszoltam. Két témát érintenék még. Ez egyik a diákok kérdése, amelyik rendkívül fontos ügyet jelent. Természetesen Európának meg kell nyílnia az egész világ elitjének képzése előtt. Még az a gondolat is átvillant agyamon, hogy az egész világ elitjének képzése azt jelenti, hogy befogadjuk őket egyetemeinkre, és ugyanakkor, lehetőséget teremtünk számukra a kezdeti szakmai tapasztalatok megszerzésében is. Most elsősorban az orvosokra gondolok. Azonban, Cohn-Bendit úr, óvatosan kell eljárnunk, hogy ne fosszuk meg a fejlődő országokat vezető társadalmi rétegüktől. Gondoljon csak bele, hogy Franciaországban ma több benini orvos praktizál, mint ahány orvos magában Beninben található. Úgy vélem, Beninnek szüksége van saját elitjére. Ez nem a bevándorlás elutasítását, hanem a fejlődő világ értelmiségének elrablása visszautasítását jelenti. Ezt a vitát aligha zárjuk le rövid percek alatt. Hálás vagyok Önnek azért a módért, amiként a kérdést felvetette, de Önnek meg kell értenie, hogy mélyreható vitára, és nem kifigurázásokra van szükségünk. Nem arról van szó, hogy az egyik oldalon állnak a bőkezűek, a másikon pedig a lélektelenek. Államférfiak és hölgyek próbálkoznak a legjobb megoldás fellelésével. Ha megengedik, megemlítenék egy dolgot Kínával kapcsolatban. A kínai kérdés rendkívül komoly és rendkívül bonyolult kérdés. Azt szeretném mondani, Cohn-Bendit úr, hogy minden ittlévőhöz hasonlóan magam is kihallottam szavaiból az érzelmi fűtöttséget, amit az Ön javára írok, és még azt is mondhatom, hogy osztom érzelmeit. Egyben szeretném Watson úr felé is üzenni, aki azt kérte tőlem, hogy legyek csapatjátékos, hogy pontosan ez az, amiként ebben az ügyben cselekedtem. A Tanács hivatalban lévő elnökeként, beszéltem valamennyi tagállammal, megtudakolván azt, miként gondolkodnak ebben az ügyben, és netalán bármelyikük ellenezné részvételemet – egy pillanat múlva foglalkozom a lényeggel, de elsőként a formáról szólok! Azt mondhatom, hogy valamennyi tagállam részéről egyetértést tapasztaltam az olimpia megnyitó ünnepségét illetően. Önök is tudják, hogy bonyolult kérdésről van itt szó, amelyet nagy óvatossággal kell kezelnünk, és nem engedhetjük meg magunknak a rossz döntéseket.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Watson úr azt igényelte, legyek „csapatjátékos”. Szeretném, ha tudnák, az ügyet minden tagállammal megvitattam. Egyikőjük sem ellenezte részvételemet. És közülük tizenhárom képviselteti magát a megnyitón. Ez nem érv, Watson úr, csupán a reakcióm azon felvetésére, hogy legyek csapatjátékos. S ha megengedik, akkor most rátérek a kérdés lényegére. Megértem azokat, akik felvetik, hogy európaiaknak nem szabadna az olimpiai játékok megnyitóján megjelenni Pekingben. Mindenkinek jogában áll, hogy elképzelésekkel bírjon azt illetően, miként védelmezhetők leghatékonyabban az emberi jogok, és tisztelettel viseltetek azok iránt, akik úgy vélik, bojkottálnunk kellene az ünnepségeket. Személyes véleményem azonban az – és úgy gondolom ezt a véleményt is tiszteletben kell tartani, mert arra érdemes – hogy mi nem Kína megalázásával haladhatunk előre az emberi jogok ügyében, hanem őszinte és közvetlen párbeszéden keresztül. Még szeretném elmondani azt is, hogy nem hiszem, hogy bojkottálhatnánk az emberi népesség egynegyedét. Nem hiszem, a Tanács hivatalban lévő elnöke tisztét és felelősségét viselő részéről értelmes és felelősségteljes válasz lenne az, hogy a világnépesség negyede felé azt az üzenetet közvetítjük, hogy „Nem jövünk el, megalázunk benneteket az egész világ szeme előtt!”. Inkább oda akarok menni, és tárgyalni kívánok! Az emberi jogok védelmének központi elemét illetően egyetértünk. Elismerem, vita tárgyát képezheti az az út, amelyen keresztül az emberi jogok védelmezhetők. Ez a vita az olimpiai játékokkal sem ér véget. Emiatt is oda akarok menni, szólni akarok az emberi jogokról, meg kívánom azokat védeni. Sőt, még ennél is tovább megyek, Cohn-Bendit úr! Vannak dolgok, amikről nem beszélek Kínában, mivel Kína tiszteletet érdemel. Vannak azonban dolgok, amiket viszont Kína nem mondhat nekünk, és különösen nem Franciaországnak, mert Franciaország és az európai országok is megérdemlik azt a tiszteletet, amit Kína. Nem Kína dolga meghatározni napirendemet és találkozóimat. Hasonló módon, nem az én feladatom, hogy eldöntsem a kínai elnök napirendjét és találkozóit. Tehát, védelmezni fogom az emberi jogokat, és ugyanakkor, államfőként egyéb vonatkozásokra is odafigyelek. Mi mindig megállapodásokról beszélünk. Én szeretném ezt a hozzáállást megkérdőjelezni, hiszen egy demokratikusan választott államfő számára aligha jogtalan az, hogy védelmezze honfitársainak gazdasági érdekeit és munkahelyeit. De másról is szeretnék megbeszélést folytatni. Kína a Biztonsági Tanács állandó tagja. Szükségünk van Kínára annak érdekében, hogy véget vethessünk a botrányos darfuri helyzetnek, hiszen Kína befolyással bír Szudánban. Szükségünk van Kínára, hogy elszigeteljük Iránt, hogy sem Irán, de más sem, aki azt meri mondani, hogy letörlik Izraelt a térképről, hozzájuthasson atombombához. Miként is mondhatjuk Kínának: „Segíts békét teremteni a világban, biztosítani a világ stabilitását!”, és ugyanakkor bojkottáljuk az országot, amikor az házigazdája egy olyan eseménynek, amely alapvető fontosságú 1,3 milliárdnyi lakosa számára? Ez aligha lenne ésszerű, aligha lenne felelős álláspont, és aligha lenne megfelelő egy önmagát megbecsülő államférfi számára. (Taps) Kifejezve nagyrabecsülésemet is Cohn-Bendit úr, és a Parlament valamennyi hasonlóan gondolkodó képviselőjének véleményével és érzéseivel összefüggésben is, szeretném kérni, ők is tartsák tiszteletben azt, amit mások, mint mi is, a hozzám hasonlók gondolnak! Mielőtt továbblépnék jelzem, felvetettem e kérdést Watson úrnál, illetve Schulz úrnál, a szocialista képviselőcsoport vezetőjénél, és úgy gondolom, talán utóbbi nevében is mondhatom, hogy ő is teljes mértékben egyetért velem abban, nem szabad Kínát bojkottálnunk. Ő szocialista, én nem. Feltettem a kérdést Daul úrnál is, aki teljes mértékben egyetért ezzel. Egy utolsó kérdés. Gondolkodjanak el azon, hogy milyen pragmatizmust is tanúsított Kína Hongkong ügyében! Emlékezzenek arra, hölgyeim és uraim, mennyire különböző ügy is volt az! Tizenöt évvel ezelőtt tüntetések söpörtek végig Hongkongon. Kína pedig pragmatikusnak bizonyult Hongkong gondjainak kezelésében. Tekintsék Makaót! Kína képes volt párbeszéden keresztül megoldani Makaó ügyét. Még ennél is tovább megyek! Tekintsék Tajvan ügyét, amelyet illetően a Hu Csin-tao elnök által elért haladás igen figyelemre méltó! Öt évvel ezelőtt mindenki úgy vélte, hogy a Tajvan és Kína közötti konfrontáció elkerülhetetlen, de nem ez a helyzet most. Mivel késztetjük Kínát a továbblépésre? Őszinte, bátor, közvetlen párbeszéddel, vagy megalázással? Magam a párbeszédet választottam, az őszinteséget és a bátorságot. (Taps) Elnök úr, pusztán egy percre, a Wurtz úr iránti tisztelet jegyében! Először is, szeretném elmondani neki, legyen bizonyos abban, hogy én nem sértegetem a szakszervezeteket. Megköszönöm azonban, hogy rámutatott, hogy Franciaország megváltoztatható, amint ez most is történik, anélkül, hogy megbénulna. Sértés a szakszervezetek felé azt gondolni, hogy azok mindössze az ország megbénítására használhatók. A szakszervezeteknek szerepük van a szociális demokráciában, amiként a politikai vezetőknek is. Nem több, nem kevesebb. Amit azonban mondani szeretnék az az, hogy senkinek sincs joga a fogyasztókat túszként

39

40

HU


tartani. Biztos vagyok abban, hogy egy olyan udvarias ember, mint amilyen Ön is, Wurtz úr, aki sohasem állt másnak az útjába, megérti azt, amit mondok. A kérdés más vonatkozásait illetően, Wurtz úr, nem értünk egyet. Ez azonban nem akadályoz meg engem abban, hogy nagyra értékeljem azt a módot, amiként Ön véleménykülönbségének hangot ad. De Villiers úr, szeretném jelezni, hogy megértem közléseit, annál is inkább, mert Ön megkérdőjelezhetetlenül országunk, de Európának is egyik jelentős politikai áramlatát képviseli. Még ennél is többet mondok, de Villiers úr! Személyesen nem tekintem gondolatait Európa ellen irányuló értekezésnek, hanem arra való felszólításként ítélem meg, hogy Európát másként építsük fel. Nem szeretném az „igen” tábort a „nem” tábor ellen uszítani. Pusztán azzal próbálkozom, hogy mindenkit beillesszek egy különböző színezetű, a demokrácián, a békén, a növekedésen alapuló Európába. Jegyeztem észrevételét, tudatosítottam azokat magamban, és majd megpróbálok válaszolni azokra. Nem szavakkal, tényekkel. Ami Önt illeti, Le Pen úr, amint Önt hallgattam, azt mondtam magamnak, hogy éveken keresztül Franciaország abban a szerencsétlenségben részesült, hogy a legerősebb európai szélsőjobboldali erővel kellett megbirkóznia. Önt hallgatva, Le Pen úr, nagyon boldog vagyok, hogy ez az időszak már elmúlt. (Hangos taps) Philip Bushill-Matthews (PPE-DE). - Elnök úr, üdvözlöm a Tanács hivatalban lévő elnökét! Elsőként is, Uram, a brit konzervatívok csoportja nevében köszönöm múlt heti vendégszeretetét, és elmondanám, hogy várjuk azt, hogy együttműködhessünk Önnel és biztosíthassuk elnökségük sikerességét! Meggyőződésünk, hogy tele van energiával és elkötelezettséggel, és egy kitűnő könyvet olvasva a minap, bizonyosak vagyunk elképzeléseit illetően is. Természetesen az Ön könyvére, a Témoignage-ra utalok. Azon képviselőtársaknak, akiknek még nem volt alkalmuk e figyelemre méltó munkát elolvasni, javasolnám, hogy tegyék ezt meg. Külön is javaslom, hogy csapják fel a könyvet a 146. oldalon. Ott, ahol Ön leírja a 35 órás munkahét butaságait, és bemutatja előnyeit: élve az UMP-jelszóval, „travailler plus pour gagner plus”. A továbbiakban Ön azt írja, hogy „A 35 órás uniformizált és merev politikával, valamint a 60 éves korban bekövetkező, öngyilkossággal felérő nyugdíjba vonulással szemben, úgy gondolom, honfitársaink a szabad választás politikáját részesítenék előnyben. Azt a politikát, amely lehetővé tenné a többet keresni kívánók számára a továbbdolgozást, illetve biztosítaná, hogy mindenki saját életstílusához igazodva alakítsa munkaidejét.” Hivatalban lévő elnök úr, jól összefoglalta a dolgot! Ez az igazi szociális Európa. Nem a kormányok feladata, hogy az embereket plusz munkára kényszerítsék, vagy éppen a kevesebb munkára kötelezzék őket. A kormányok dolga, hogy lehetővé tegyék az emberek számára a többletmunkát, ha az emberek emellett döntenek. Az Ön pártja a szabadság mellett áll, pártja a választási lehetőségeket szorgalmazza, éppen úgy, amiként a brit konzervatívok is teszik. Amennyiben ezek az eszmék vezérlik az Önök elnökségét, akkor mindvégig Önök mellett állunk. Amikor a munkaidőről szóló irányelv felülvizsgálatra kerül, akkor a szabadságot és választási lehetőségeket támogatjuk; amikor az ideiglenes foglalkoztatottakkal kapcsolatos irányelv kerül felülvizsgálatra, szintén a szabadság és a választási lehetőségek mellett szállunk síkra. Végül hivatalban lévő elnök úr, hadd mondjam el azt, pártjainknak nem pusztán a szabad választás képességéért kell küzdeniük. Pártjainknak tiszteletben kell tartaniuk a nép döntéseit is, amennyiben az már szabadon választott. Ezen az alapon, arra szólítom Önt, tartsa tiszteletben Írország népének a legutóbbi népszavazáson igazolt választását! Arra szólítom, hogy e döntéshez ne kezelendő problémaként, hanem megragadható lehetőségként közelítsen! Lehetőségként Európa számára, hogy ismét összekapcsolódjék saját népével. Ez, természetesen, jelentős munkát kíván Öntől és tanácsbeli kollégáitól. Amint azonban ezt Ön is kifejtette: travailler plus pour gagner plus. Bernard Poignant (PSE). – (FR) Elnök úr, francia vagyok, és európai szocialista. Ez azt jelenti, hogy Párizsban nem vagyok támogatóinak egyike, de Strasbourgban nem is állok egyértelműen Önnel szemben. Különösen, amikor látom, hogy Önmagát két szociáldemokratával veteti közre. Bár az elnököm a hibás oldalon áll hazámban, mégis ő az elnököm. Ennél fogva a francia elnökségnek, és így az európai elnökségnek teljes sikert kívánok! Kezdettől fogva, Önt figyelve, nyugodt vagyok, mert megértem óhaját, hogy bárcsak a francia parlamentben lenne. Akit magam előtt látok, ő egyértelműen egy államfő, de ugyanakkor egy meglehetősen nyitott miniszterelnök is. A szociális fejezetet és az Ön prioritásait illetően, úgy gondolom, elhatárolást kell tennünk.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Valóban vannak ügyek, amelyeknek nemzeti hatáskörben kell maradniuk. Példaként a nyugdíjakra gondolok. Viszont minden, a foglalkoztatást érintő kérdést, így az egységes piacot, az egységes valutát, és a szabad mozgást, a lehető legteljesebben harmonizálnunk kell. Elhatárolást kell tehát tennünk. Hozzáfűzném, hogy ebben a fejezetben szerettem volna, ha nagyobb erőfeszítések irányultak volna a közszolgáltatásokhoz kapcsolódó keretirányelv létrehozására. Megtette ezt az éttermesek számára, és meg kell ezt tennie a közszolgáltatások esetében is. Végül nem gondolom, hogy az európai válság csak szociális és demokratikus. Úgy vélem, hogy ez identitás válság is. Attól a ponttól kezdve, hogy megszületett a béke, diadalmaskodott a szabadság, és ránk köszöntött a demokrácia, világunk nehezen felfoghatóvá tette polgáraink jelentős része számára az Unió történelmének jelentőségét. Ezért is az olyan ügyek, mint a kultúra, az oktatás, a művészek, a fiatalok, a diákok mozgása, az ikerintézmények összekapcsolódása, mindezen dolgok alapvető fontosságúak, hiszen az európai tudatosságot már nem vehetjük készpénznek. Az európai tudatosság önmagát hozza létre, és úgy gondolom, hogy ezek a kérdések át kell, hogy hassák a francia elnökséget. Végül nyilvánvaló, hogy a hat hónap alapján mondunk majd Önökről ítéletet. Egy francia számára ez rendben is van, hiszen Franciaországban ez egy hosszú idő, amint azt Ön is tudja. Tehát decemberben meglátjuk az eredményeket. Ugyanakkor az már bizonyos, hogy a Szerződés ratifikációja egyértelműen nem történt meg. Önök egy egyszerűsített szerződést akartak, és kaptak helyette egy bonyolult helyzetet. Másszanak ki ebből a csávából! Egy lengyel írótól kölcsönzött mondással zárnám, amely. Elnök úr, ha megengedi, a következőket mondja: „Franciának lenni azt jelenti, hogy figyelembe veszünk mást is, mint Franciaországot.” Ilyen a hírnevünk, és talán egy csöppet az Öné is, elnök úr. Nicolas Sarkozy, A Tanács hivatalban lévő elnöke. − (FR) Elnök úr, szeretnék őszintén bocsánatot kérni Cristiana Muscardinitől, mert annyira magával ragadt lelkesedésem, amelyre Poignant úr oly kedvesen utalt, hogy elfeledkeztem válaszolni Önnek, és elmondani, hogy milyen nagy szükségünk is van képviselőcsoportjára. Tudatában vagyok annak, hogy kik is alkotják azt, és tudom, hogy Ön azok közé tartozik, akik szeretik Európát, és akadnak képviselők, akik hasonló módon szeretik nemzetüket is. Muscardini asszony, Ön biztos lehet abban, hogy megjegyzéseit feltétlenül figyelembe veszem, és hogy az elkövetkező hat hónap során megpróbálok – az európai intézményekkel karöltve – egy olyan Európát építeni, amely választ ad aggodalmaira. Így Ön az, aki igazolta – alátámasztva Poignant úr igazát – hogy néha elfeledkezem arról, mennyire túlzott is hírnevem. Marielle De Sarnez (ALDE). – (FR) Elnök úr, pár héttel ezelőtt Írország „nemmel” szavazott, és úgy gondolom, mint mindannyian, hogy ez azt mutatja, növekszik a szakadék az európai polgárok között. Ezt a „nemet” semmiképpen sem szabad alábecsülni, és azt vélem, hogy éppen ellenkezőleg, e „nemnek” rá kell kényszerítenie minden politikai vezetőt arra, hogy figyelembe vegye az emberek elvárásait és aggodalmait, megpróbáljon választ adni azokra, függetlenül attól, hogy milyen szerződés is van hatályban. Itt nem arról van szó, hogy amennyiben a Lisszaboni Szerződés rendelkezésünkre állna, akkor holnaptól minden gondunk varázsütésre megszűnne. A francia elnökség négy prioritási területet határozott meg, és azok nyilvánvalóan nagyon hasznosak, különösen az éghajlatváltozást érintő. A jelenlegi mély válság, a pénzügyi- és élelmiszerválság, a nyersanyagárak robbanásszerű emelkedése, a mind szűkösebb és folyamatosan dráguló kőolaj időszakában azonban, úgy gondolom, amit az emberek várnak, az nem csak a konkrét kérdésekhez kötődik, hanem a jövőt érintő víziókhoz is. Amit az emberek várnak, az a távlatok feltárása. Itt és most, javaslatot tennék három lehetséges alternatíva végiggondolására. Az első identitásunk alapvető, létfontosságú kérdéséhez kapcsolódik. Hiszem, mély meggyőződésem, hogy létezik egy európai modell, hogy van egy európai elképzelés a társadalom milyenségét illetően. Ez az európai modell gazdasági, fenntartható, és egyben szociális jellegű is. Ez az európai modell, például, felvállalja a küzdelmet a növekvő egyenlőtlenségekkel. Létezik tehát egy európai modell, és legyünk büszkék arra, erősítsük azt, fejlesszük, pátyolgassuk, védelmezzük, óvjuk azt. Ez az első alternatíva.

41

42

HU


Az átgondolásra szánt második utat az jelenti, hogy újra kell fogalmaznunk a világ szervezettségéről alkotott nézeteinket. Ezt kimondva, mindenekelőtt Afrikára gondolok. A mezőgazdasági termelés jut eszembe. Úgy hiszem, be kellene szüntetnünk mezőgazdasági termékeink kivitelének támogatását, és inkább azért kellene dolgoznunk, hogy Afrika önellátóvá váljon az élelmiszerek és az energia terén. Ez az az új forradalom, amelyre szükségünk van egy tisztességesebb jövőbeni világhoz. (Taps) Végezetül, úgy gondolom – és sohasem szabad beszüntetnünk önmagunk emlékeztetését erre –, hogy vannak európai értékek, amelyekről sohasem mondhatunk le. Úgy hívják ezeket, hogy demokrácia és emberi jogok. És ezek érvényesek ránk itt, Európában, és rövidesen érvényesek lesznek a Mediterrán Unióban, ahol mindaddig nem lehet szó az üzleti kérdések kezeléséről, amíg az emberi jogokat figyelmen kívül hagyják. Az emberi jogok kérdése alapvető jelentőségű lesz az elkövetkező évtizedekben. Az emberi jogok mélyen beleivódtak az európai identitásba, és megérdemlik, hogy védelmezzük azokat. Elnök úr, úgy érzem, felvetéseim kötődnek az előttünk tornyosuló kérdések némelyikéhez. Alapvető témákat érintenek, nevesítve, azon távlatokat és mélyebb értelmet, amelyet Európának nyújtani kívánunk. Ezek a kérdések nem pusztán politikai jellegűek, mert egyben lelkiismereti kérdést is jelentenek. Brian Crowley (UEN). - Elnök úr, ismét üdvözlöm Sarkozy urat Strasbourgban, üdvözlöm parlamenti jelenlétét, józan elgondolásait, bár ő jól tudta, hogy elképzeléseit illetően nem találkozik majd teljes egyetértéssel e Házban. Túl sokáig győzedelmeskedtek rajtunk bukott ideológiák, vallottunk kudarcot az elénk tárulkozó új határok felnyitásában és az előttünk felbukkanó kihívások kezelésében. Biztonsági játékra törekedve, visszavonultunk a múlt imperialista eszméinek vagy a poszt-fasiszta követeléseknek, vagy – kimerem mondani – az emberi életről és az emberi jogokról alkotott új, huszadik századi gondolkodásnak kényelmi zónájába. Ez a helyzet állt elő, mert világunk bonyolultsága sokkalta eltérőbb és sokkalta változatosabb annál, mint amit egyetlen ideológia vagy egyetlen terv nekünk nyújtani tudna. És Ön jogosan utalt annak fontosságára, hogy kapcsolatban kell lennünk a világ más kormányaival: Kínával, a csádi és szudáni gondok kezelése érdekében, így biztosítva azt, hogy az Afrikához és a fejlődő világhoz kapcsolódó problémákat közvetlenül kezelhessük. Ma emlékeztünk meg arról a hét szudáni békefenntartóról, akik ENSZ-megbízatásuk során vesztették életüket, pusztán azért, mert a kormányok képtelenek voltak megfelelő módon közbelépni, a megfelelő nyomást gyakorolni a csádi és a szudáni kormányra, hogy védelmezzék a menekültek és a menedékjogot kérők életét. Nagyon is érthető, hogy itt a Parlamentben ködös szavakkal beszélünk a bevándorlásnak, és az emberek szabad mozgásának fontosságáról. Jobb ugyanis, ha engedjük, hogy az emberek otthon maradjanak. Írországból érkeztem, egy olyan nemzet fiaként, amelynek 12 millió lakosát kellett az elmúlt száz évben „exportálnia”. Közülük senki sem akart távozni. Rákényszerültek az ország elhagyására. Amennyiben megadjuk az embereknek annak esélyét, hogy otthon maradhassanak, támogatást nyújtunk nekik – a kereskedelemben, vagy más területen – az általunk létrehozott politikák mechanizmusán keresztül, akkor e célt elérhetjük. Végül, hivatalban lévő elnök úr, korábban szólt arról, miért érezte feljogosítottnak magát, hogy hivatali helyzeténél fogva a Lisszaboni Szerződés ratifikációját – egyetlen követhető útként – a parlament elé utalja. Elfogadom döntését. Az megfelelt Franciaország számára. Azonban ugyanilyen törvényes a népszavazás jogát érvényesíteni, és ezt a jogot is tiszteletben kell tartani. Ez nem a vagy-vagy kérdése. Akadnak gondok és nehézségek az ír népszavazás eredményét követően, de ez nem pusztán Írország és Európa kapcsolatainak problémája. Ez egy, a nép és Európa számára mélyebben fekvő gondot jelez! Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr, a nyelvi különbözőségekkel kapcsolatban szeretném most a francia elnökség álláspontját megtudakolni. A sokszínűség Európa alapvető elve. A világ minden egyes nyelve az emberiség örökségének része, és a közintézmények kötelezettsége, hogy fellépjenek azok védelmében. (ES) Elnök úr, a Tanács május 22-i következtetésében felkérte a Bizottságot, határozza meg részletes formában e téma kereteit. A Bizottság bejelentette, hogy ezzel őszre készül el.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Mi lesz a francia elnökség álláspontja és magatartása a soknyelvűség politikáját illetően? Milyen álláspontot foglal majd el az elnökség, és milyen szerepet szán majd a „regionális” és „kisebbségi” nyelvnek is nevezett nem-hivatalos uniós nyelveknek? Ugyanis, elnök úr, a jövő heti francia nemzetgyűlési szavazást várva azt kell mondanom, Franciaország igen negatív példával szolgál mindannyiunk számára, akik hisszük, hogy a nyelvi sokszínűség minden európai közös öröksége. (A hozzászóló beszédét innentől baszk nyelven folytatta) Nigel Farage (IND/DEM). - Elnök úr, szeretnék válaszolni Sarkozy úrnak. Ön kiváló szónok, Sarkozy úr, de nem vagyok bizonyos abban, hogy ugyanolyan kiváló hallgató is. A ma reggel Ön által bemutatott elnökségi program azt jelzi, hogy Ön azt igényli az Európai Uniótól, hogy szó szerint életünknek minden egyes elemét ellenőrizze. Mindent, a közös bevándorlási politikától, kórházaink működtetésén át futballklubjaink irányításáig. Megjegyzéseiből még arra is következtethettem, hogy szeretne bennünket teljesen elzárni a világ más részeitől, mondván, amennyiben valamely népek nem ugyanazon szabályokat alkalmazzák mint mi, akkor nem kereskedünk velük. Azonban még ennél is rosszabb, és merő arrogancia azt állítania, hogy Ön tudja leginkább, mi is jó az európai vállalkozásunknak. Ön semmibe veszi nemcsak az ír népet, de még a demokrácia eszméjét is, amelynek pedig bajnokaként önmagát beállítja. Azt mondta, a lengyel elnök tartsa be szavát, és ratifikálja a Szerződést, mert ez volt a megállapodás. Az ír nép is hallatta szavát. Tiszteletben tartja az ír népszavazást is? Tartja önmagát ahhoz a tényhez, amely szerint ez a szerződés halott? Nem hiszem, hogy Ön érti ezt, vagy igen? Európa népei nem kívánnak mélyebb integrációt. Ezért mondtak Franciaországban „nemet”, és mondtak Hollandiában „nemet”, és mondtak Írországban „nemet”, és mondana népünk túlnyomó többsége – ha lenne népszavazás Nagy-Britanniában – „nemet”. Mi az ára a demokráciának, Sarkozy úr? Július 21-én Dublinba utazik. Kérem, ne próbálja meg az írekkel azt tenni, amit megtett Franciaországban, és ne kíséreljen meg keresztülverni egy második népszavazást, ne próbálja meg rávenni őket a szabályok megváltoztatására, és tisztességtelen eszközökkel elérni a Szerződés ratifikálását! Ez ugyanis a demokrácia teljes semmibevételével érne fel! Kérem, ne tegye ezt! Margie Sudre (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, hivatalban lévő elnök úr, hogy megfeleljünk saját, és polgáraink elvárásának az Ön által irányított Tanácsnak, de a Parlamentnek is, világos, érthető, és egyértelmű politikai akaratot kell érvényesítenie. Az Ön személye a Tanács élén már önmagában garancia az eltökéltségre. Ebben a tekintetben, már mindannyian megtapasztaltuk itt, Strasbourgban, de Brüsszelben is, a francia elnökségre való felkészülés kiváló minőségét, továbbá, hogy a francia kormány tagjai milyen tekintélyes mértékben állnak rendelkezésünkre. Az Ön által bejelentett prioritások pontosan azok, amelyekkel az uniós polgárok aggodalmait megválaszolhatjuk. Hasonló módon, az egyéb kihívások kezelésére – így, a nyersanyagok és a szénhidrogének világpiaci árának drasztikus emelkedésével összekapcsolhatóan, az euró övezet gazdasági kormányzására, a Mediterrán-medence szilárd és virágzó övezetté változtatásának végrehajtására is – utaló megállapításai is egyértelműen tükrözik a problémákat hatékonyabban megválaszoló, lakosságunkra jobban odafigyelő Európai Unió iránti elkötelezettségét. Az esetenként kétségbe eső, a problémák megoldását a nemzeti szintekre való visszavonása kísértésének is engedni látszó közvéleményt meg kell győznünk arról, és ma sokkalta inkább, mint bármikor korábban, hogy földrészünk nagyon sok adottsággal bír, hogy Európa a mind kiszámíthatatlanabb világban a stabilitást felmutatni képes kevés övezetek egyike. Az Európai Uniónak igazolnia kell, hogy globalizálódása folyamatában is védelmet nyújt lakosainak, és magam üdvözlöm az Ön elszántságát ennek igazolására. Végül miután az Unió súlyos bizalmi válságot él át, őszintén szeretnénk, ha a francia elnökségnek sikerülne lezárni a kibővült Európa működésének reformjára több mint tizenöt éve irányuló erőfeszítéseket. Amint ezt Ön is határozottan képviselte, szükségünk van a Lisszaboni Szerződés mielőbbi hatályba lépésére. Mindannyian bizalommal viseltetünk Ön iránt az írekkel folytatott tárgyalásokat illetően, amint hisszük, hogy sikerül a még habozó tagállamokat egyszer, s mindenkorra rábírni a Szerződés ratifikációjára. Elnök úr, múlt héten azt mondta, nem hajlandó arra, hogy az európai zászlót a zsebébe süllyessze, és valóban megtapasztaltuk, hogy azt az Arc de Triomphe alatt a francia lobogó mellett vonta fel. Ezt a szimbolikus

43

44

HU


cselekedetet úgy tekintjük, mint a Közösség szolgálata melletti elkötelezettségének bizonyítékát. Köszönjük Önnek, elnök úr! Poul Nyrup Rasmussen (PSE). - Elnök úr, hadd forduljak kizárólag a hivatalban lévő elnökhöz, és elmondhassam, hogy én Első Rasmussen vagyok, nem összetévesztendően Második Rasmussennel, és szeretném egy dologról biztosítani. Ön bölcsen szólt a Lisszaboni Szerződésről, és azt üzenem Farage úrnak, hogy ő elfeledkezett a dán esetről. Mi „nemmel” szavaztunk a Maastrichti Szerződésre, de „igennel” az edinburghi megállapodásra. És sohasem merülne fel bennünk az a gondolat, hogy miután „nemmel” szavaztunk, meggátoljuk Európa más részeinek működését. Sohasem mondanánk ilyent. Farage úr téved: ez nem demokrácia. Szeretném Önt, hivatalban lévő elnök úr, és Franciaországot is biztosítani arról, hogy találtunk megoldást Dánia számára, és találunk majd megoldást az ír nép számára is. A második pont: van egy kérésem Ön felé az Európai Szociáldemokrata Párt, valamennyi kollégám, vezetőink, és politikai családunk nevében. Kérésünk az, egészítse ki négy prioritását egy továbbival. Az én prioritásom – és remélem az lesz az Ön számára is, sőt, tudom, hogy az – a munkahelyekhez, a növekedéshez, a fenntarthatósághoz kapcsolódik. Azt mondta – és örömmel hallgattam ezt –, hogy „a pénzpiacok nagyobb szabályozottságára van szükségünk”. Teljesen egyetértettem Önnel. Ebben a Parlamentben éppen most dolgozunk egy jelentés elfogadtatásán, remélve – és felhívással fordulok e tekintetben a PPE-DE és az ALDE képviselőcsoportokhoz tartozó képviselőtársakhoz –, hogy képesek leszünk egy értelmes jelentést a francia elnökség asztalára letenni. Az átláthatóságról beszélek, a korrektségről, a külön juttatásokról, a részvény-opciókról, s mindarról beszélek, amelyről Ön is oly okosan szólt. A beszámoltathatóságról, a felelősségről beszélek, annak biztosításáról, hogy a pénzpiac hosszú távon képezzen pénzügyi hátteret a munkahelyek számának és minőségének emeléséhez szükséges hosszú távú beruházási szükségleteink kielégítéséhez. Ezzel összekapcsolódva van még egy ötletem az Ön számára. Helyesen mondja, hogy jelenleg elmarad növekedésünk, munkahelyeket veszítünk, s különösen az Egyesült Királyságban, Spanyolországban, de még Franciaországban is. Miért nem élünk új kezdeményezésekkel a növekedés érdekében, miért nincs új, összehangolt beruházási tervünk? Képzelje el a következőket: amennyiben csak egyetlen százalékkal többet fektetünk be együttesen az oktatásba, a szerkezeti átalakításba, valamennyi kapcsolódó területbe, akkor az elkövetkező négy év során legalább 10 millió új munkahely egészítheti ki a mostaniakat. Képzelje csak el, hogy mire is mehetünk együttesen! Ön azt mondta, hogy a sport több, mint piacgazdaság. Hozzáfűzném, egyetértek ezzel, és gondolom Európa egésze is. Európa több mint a piacgazdaság. Európa munkahelyekről, az emberekről szól. Gondoskodjunk tehát róluk! Teljes sikert kívánok a francia elnökségnek! Silvana Koch-Mehrin (ALDE). – (FR) Elnök úr, azt mondta, Franciaország nem ítélkezhet az ír „nem” kérdésében. – (DE) Egyetértek ezzel. Az ír „nemet” tiszteletben kell tartani. Az ír népnek megvan ahhoz a joga, hogy úgy szavazzon, ahogyan tette. Azonban Európa valamennyi országának jogában áll, hogy tovább haladjon a demokratikusabb, átláthatóbb, cselekvőképesebb Európa felé vezető úton. A Lisszaboni Szerződés ebben az irányban mutató lépésként értékelhető. Üdvözlöm tehát azt a tényt, hogy a ratifikáció folytatódik. Azt is gondolom azonban – és itt nem osztom nézetét, nem értek egyet Önnel –, hogy jó volna nyíltan beszélnünk arról a tényről, hogy már a valóságban létezik a többsebességes Európa. Gondoljon az euróra, a Schengeni Egyezményre, az Alapjogi Chartára, és számos más területre. Az Unió tagállamainak érzékenysége és kívánalma tükröződik vissza abban, hogy miként választják meg azon dolgok megvalósításának ütemét, amelyre egyébként együttesen vállalkoznak. A többsebességes Európa lehetővé teszi az együttesen többet tenni kívánó országok számára, hogy így cselekedjenek. És nagyon fontos, hogy megőrizzük Európa önkéntességének elvét. Fontos, hogy az együtt cselekedni akaró országok ezt önkéntesen megtehessék, és valamennyi ország rendelkezzék a majdani, bármikori csatlakozás választási lehetőségével. Egyetlen országot sem szabad a szolidaritás számára a kívánatosnál nagyobb mérvű elfogadtatásra kényszeríteni. A többsebességes Európa megkönnyíti a csatlakozási tárgyalások folytatását is. Úgy vélem, hogy helytelen Horvátországot és Törökországot azért büntetni, mert az ír nép „nemmel” szavazott.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Hivatalban lévő elnök úr, Ön jogosan büszke arra, hogy országa az emberi jogok hazája. Az emberi jogok időtlenek, egyben univerzálisak is. Az olimpiai játékok sporteseményt jelentenek, nem egy politikai rendezvényt. Ennél fogva helytelenítem, hogy el akar menni Kínába, és részt kíván venni a megnyitó ünnepségeken. Egyben örülök, hogy Pöttering úr, az Európai Parlament elnöke nem utazik Kínába. Hivatalban lévő elnök úr, befejezésként hadd idézzem fel, hogy székén Ön számos képviselőasszony üdvözletét találta: egy rózsát és egy levelet. A levél arra kéri Önt, vállaljon szerepet abban, hogy több nő jusson felsőszintű vezetői szerephez az Európai Unióban. A hölgyek nagy reményeket fűznek Önhöz, mint „a hölgyek barátjához”. Hadd fűzzek mindehhez egy kérést is: mint demokratikusan választott képviselő, remélem, hogy támogatja azt, hogy Európai Parlamentünk önálló döntést hozhasson saját székhelyéről. Adam Bielan (UEN). - (PL) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke, mindenekelőtt szeretném legjobb kívánságaimat továbbítani az Európai Unió elnökségének átvétele alkalmából. Nem lesz könnyű elnökség. Nehéz időszaknak nézünk elébe, de sok sikert kívánok! Írország elutasította a Lisszaboni Szerződést. Nem zárhatjuk ki, hogy Írország a jövőben változtat álláspontján, de semmiképpen sem elfogadható, hogy fenyegetésekkel próbáljuk elérni az ír döntés módosítását. Amint a franciákat és hollandokat sem fenyegette meg senki, amikor három évvel ezelőtt elutasították a Szerződést, és ezzel a mostani gondokat életre hívták. Az Unió államait nem lehet jobbakra és rosszabbakra bontani. Ezért is köszönöm Önnek mai megjegyzését, hogy a 27 tagállam egyike sem zárható ki az európai családból, amint azt az előttem felszólaló hölgy, Koch-Mehrin asszony esetleg szerette volna. Elnök úr, szeretném megragadni ezt az alkalmat is arra, hogy megköszönjem Önnek azt, hogy a közelmúltban megnyitotta a francia munkaerőpiacot, többek között, a lengyelek előtt. Már egy ideje vártuk ennek bekövetkeztét, és ez sokkalta tovább tartott, mint történt ez más országokban. De jobb későn, mint soha! Egy dologról nem hallottam mai beszédében: a legnagyobb európai szomszédunkra, Ukrajnára történő utalást hiányolom. Remélem azonban, hogy a 2008. szeptember 9-ére, Evianba tervezett csúcstalálkozó jelentősen közelebb visz bennünket az Ukrajnával kötendő társulási megállapodáshoz. Egyértelmű jeladásunk különösen fontos volna ukrán barátaink számára ma, amikor további fenyegetés tapasztalható Oroszország részéről. Végül a folyamatosan növekvő költségek által súlyosan érintett európaiak millióinak nevében, szeretném megköszönni Elnök úrnak erőfeszítéseit a tűzelőanyagok ÁFÁ-jának mérséklésére. Szeretném remélni, hogy a francia elnökség alatt sikerül ezt az elgondolást elfogadtatnia más vezetőkkel, így hazám, Lengyelország miniszterelnökével is. Werner Langen (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretnék külön is gratulálni a Tanács hivatalban lévő elnökének! A Tanács 29 elnökségét volt módomban közvetlenül megtapasztalni, és fenntartások nélkül állíthatom, hogy sohasem tapasztaltam egy elnökségi program és az európai eszme ilyen meggyőző bemutatását. Ezt teljesen őszintén mondom. (Taps) Egyetlen alkalommal részesült egy hivatalban lévő elnök melegebb fogadtatásban, de ez még a kezdetekben volt. Végül semmit sem valósított meg a tervezettekből. Ő a brit miniszterelnök, Tony Blair volt. Meggyőződésünk, Sarkozy elnök úr, hogy Ön hat havi tevékenységét jó eredményekkel zárja le. Az a mód, amiként a dolgokat elmagyarázta, az a mód, ahogy a képviselőink által feltett kérdésekkel foglalkozott, az a tény, hogy vette a fáradtságot és megismerkedett az ügyek lényegével, továbbá, hogy nem kívánságlistával, hanem észérvekkel alátámasztott prioritások sorozatával áll elő, mindez reményt kelt abban a tekintetben, hogy Ön valóban képes ambiciózus programja végrehajtására. Ha az éghajlatcsomag lezárása pusztán a mi együttműködésünktől függ, akkor Ön számíthat ennek a Parlamentnek a támogatására. Magam azonban attól tartok, hogy a Tanácson belül keletkeznek további gondok. Gondok, a Tanács és az egyes tagállamok felelősségét illetően. Félek, hogy az előirányzott kvótákat ott nem fogadják el. Azzal is egyetértünk, hogy az atomenergiát szerepeltetni kell az éghajlatcsomagban. E Parlamentben egyértelmű többség támogatja az atomenergia polgári célú hasznosítását. Ne hagyja, hogy ezek a pólók félrevezessék! Amikor arról van szó, hogy Németország és Franciaország érdemi kérdésekben – de nem globális politikai természetű nyilatkozatok révén – át kívánja venni az Európai Unió vezetését, akkor Ön mellett állunk. El kell mondanom Önnek, hogy Koch-Mehrin asszony nyilvánvalóan nem figyelt, amikor Ön magyarázatot

45

46

HU


adott Kínával kapcsolatos álláspontjára nézve. Véleményével külpolitikai leckét adott Parlamentünk számára, és csak bátorítani tudom, hogy tartson ki, és legyen olyan állhatatos, mint eddig is volt, ezekben az ügyekben. Robert Goebbels (PSE). – (FR) Elnök úr, hivatalban lévő elnök úr, a Bizottság elnöke, 10 nemzet állítja elő a globális széndioxid-kibocsátás 60 %-át. E között a 10 ország között egyetlen európai van – Németország. A 27 uniós tagállam mindössze 14 %-át adja a globális kibocsátásnak. Az Egyesült Államok 17 %-ot ér el, míg Brazília, Oroszország, India és Kína együttesen több mint egyharmadát teszi ki a globális széndioxid kibocsátásnak. Mindez azt igazolja, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemben való európai kezdeményezések hiábavalónak bizonyulnak az amerikaiak, kínaiak és a többi ipari állam hasonló erőfeszítései nélkül. Amíg erre a megállapodásra várunk, Európának fel kell vennie a küzdelmet a szén-szivárgással. Jelenleg egyetlen nagy ipari csoportosulás sem ruház be Európában. Az ArcelorMittal bezárja franciaországi vállalatát, és beruház Brazíliában, Oroszországban, Törökországban, Indiában és Kínában. A ThyssenKrupp beruház Brazíliában, az osztrák Vöest Group Indiában. Észak-Afrikában jelenleg 10 síküveggyár épül az európai piacra alapozva. A többi ipari hatalom konkrét elkötelezettségének hiányában, Európának eltökéltséget kell mutatnia ipari hátterének, ipari ismereteinek védelmét illetően. Az áldozatvállalás kikényszerítése az európai polgárok részéről, semmiféle célt nem szolgál, ha a világ másik fele nem követi példánkat! (Taps) Jean-Marie Cavada (ALDE). – (FR) Elnök úr, hivatalban lévő elnök úr! Mint az Európai Parlament elnöke, mint oly sok képviselőtársam, magam is a második világháborús vészkorszak gyermeke vagyok, és ezért igen nagyra értékelem azt az eltökéltséget, amit beszéde sugallt, amely fittyet hány a kétkedésnek. A kétkedést magam úgy tekintem, mint ami München szellemét idézi, és ami savként szétmarja az európai akaratot. Külön nagyra értékeltem azt az energiát, amelyet Ön beszédébe fektetett, amelyet – mint az Lulling asszony az imént közölte a televízióban – mi nyíltnak, pontosnak, és a legcsekélyebb részrehajlás nélkül mondhatom, meggyőzőnek találtunk. A második pont, elnök úr, természetesen az, hogy Önnek igaza van, és ezt itt ki kell mondani. Európa félelme, és Európa veszélyeztetettsége bizonyára jelentős volt az 1950-es évekbeli építkezés során, de miközben e félelmek természete módosult, még mindig nyilvánvalóan sok megmaradt azok közül napjainkra is. Ezért is van szükség egy végtelenül elkötelezett válaszra. Nagyon elégedett vagyok a prioritásokkal. Őszintén megmondom, hogy azok reálisak, és különösen az a Hortefeux miniszter és a képviselőink által lezárni tervezett bevándorlási politika. Két évvel ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy az Európai Parlamentet képviselhettem a rabati Euro-afrikai Konferencián. Ez volt az első alkalom, hogy az azonos felelősséggel bíró államok, legyenek bár a bevándorlók kibocsátói, tranzit országok vagy befogadók, összejöttek. És amint azt Watson úr nem sokkal ezelőtt kifejtette, és amint magam is igen fontosnak tartom – mert miért is ne lehetne – felhasználni a Mediterrán Unió struktúráját a közelségre és felügyeletre épülő rugalmas politika kialakítására? Végül egy utolsó megjegyzés. Elnök úr, ne feledkezzen meg arról hogy Európa sajátos globális befolyásának oka az, hogy ez a kultúra bölcsője. Mert a kultúra az, ami összekapcsolja különbségeinket, mert a kultúra az, ami megerősíti politikai rendszereinket, és ezért tekintenek ránk mások teljesen eltérő módon. Valószínűleg az Ön energiájára akkor is szükség lesz, ha a kulturális területen is felmerül az elhatározottság igénye. Jan Zahradil (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, mindenekelőtt is szeretném elismerésemet kifejezni amiatt, hogy Franciaország július 1-ével megnyitotta munkaerőpiacát az új tagállamok előtt, és ezzel lebontotta a régi és új tagállamok közötti legutolsó válaszfalak egyikét. Szeretném remélni, hogy Merkel asszony követi e példát. Franciaország, a Cseh Köztársaság és Svédország együtt készült a 18-hónapos elnökségi programra, és örülök annak, hogy e programban prioritásként jelenik meg az abszolút kulcsfontossággal bíró energia-kérdés, valamint a közös agrárpolitika reformja, amely reform kapcsolódik a 2013-at követő pénzügyi keretekhez, és így befolyásolja azt, milyen források is állnak majd rendelkezésünkre a jövőben. Nagyra tartom azt, hogy Franciaország törekszik megoldani e kérdéseket és problémákat, hiszen e gondok foglalkoztatják és érdeklik az embereket. Az intézményi kérdésekről nem a PPE, hanem a DE képviselőjeként szólnék. Ebből következően aligha okoz meglepetést, hogy nem mindenben értünk majd egyet. Úgy gondolom, nem állhatunk a Lisszaboni Szerződés előtt, mint a reflektorfénybe került nyúl. Ez nem a világvége, és mi nem szeretnénk válsághangulatot teremteni.

10-07-2008

10-07-2008

HU


A helyzetet higgadtan, presszió alkalmazása, bármiféle jogi bűvészkedés nélkül, saját szabályainkkal összhangban kell megoldani. Ezek a szabályok azt mondják ki, hogy egyetlen szerződés sem léphet életbe teljes körű egyetértés hiányában, és jelenleg ilyen egyetértéssel nem rendelkezünk. Nem hiszem azt, hogy lehetetlen a Lisszaboni Szerződés nélkül bővülni. Úgy gondolom, hogy legalább Horvátország befogadható az Unióba, még a Lisszaboni Szerződés nélkül is. Hasonlón, nem hiszem, hogy választanunk kellene Nizza vagy Lisszabon között. Feltétlenül több választási lehetőséggel rendelkezünk, amelyeket józanul, bármiféle hisztéria nélkül, tanulmányoznunk kell, és meg kell oldanunk a helyzetet. Mindenesetre, elnök úr, sok sikert kívánok Önnek az Európai Unió vezetésében. Pasqualina Napoletano (PSE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, figyelemmel kísértük a jövő vasárnapi, párizsi csúcstalálkozó figyelmének középpontjában álló mediterrán uniós kezdeményezést, és reméljük, a kezdeményezés sikeresnek bizonyul. Szeretnék azonban néhány pontot világosabbá tenni. Ez a kezdeményezés a sokoldalú euró-mediterrán dimenziót hivatott megerősíteni. Úgy vélem, ez helyes, és ebben az irányban kell haladnunk. Azt is gondolom azonban, hogy ha létezik egy kritikai értékelést kívánó politika, akkor az éppen a déli országokkal kialakítandó szomszédsági politika. Ugyanis a szomszédsági politika az egymástól élesen elhatárolódó országokat ténylegesen egymással versenyezteti. Emiatt nekünk ezen országoknak az egymással való integrációján kellene ügyködnünk, majd a köztük és Európa közti együttműködésen. Ez a projekt forrásokat is igényel. Nyíltan megmondom Önnek, a Tanács hivatalban lévő elnökének, hogy egyáltalán nem örültünk annak – és ezt mondom Barroso elnök úrnak is – hogy beszüntette az Audiovisuel Méditerranée program finanszírozását, mivel az volt az egyetlen kulturális koprodukciós eszköz. Ön azt mondta, hogy létezik egy európai kulturális kivételesség. Magam hozzáfűzném, hogy létezik egy euro-mediterrán kulturális kivételesség is. Amennyiben felidézi a világ húsz legkiemelkedőbb gondolkodóját, az első tízben számos képviselőjét felleli a mohamedán kultúrának, és sokakat az euro-mediterrán személyiségek közül. Segítsük egymást tehát, hogy hatékony politikák alkalmazásával megváltoztassuk az érintett országokban élő emberek sokaságának, de különösen a reményeiket Európába helyező fiataloknak és nőknek az életét. Nincs szükségünk kiváló diákokra: meg akarjuk változtatni e kapcsolatok jellegét, és a Parlament feltétlenül együttműködik elnökségükkel, ha ebben az irányban szándékoznak elindulni. José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, a francia uniós elnökség prioritásai reálisak, és megítélésem szerint alkalmasak arra, hogy választ adjanak a Bizottság elnöke, Durão Barroso úr által mondottakra, nevezetesen azokra a bírálatokra, miszerint Európa tehetetlen, és képtelen reagálni polgárai olyan mindennapi aggodalmaira, mint az alkotmányos kérdések, az élelmiszer- és energiaárak, az európai védelem, és a bevándorlás. Ma, egy bevándorló halála a Csatorna-alagútban, egy hűtőkamionban, vagy a tengerbe vetve egy patera csónakból, úton a Kanári-szigetek felé – mint ez történt néhány órával ezelőtt – korunk egyik legnagyobb tragédiája. Súlyos, sürgős kezelést igénylő gondok, és az Európai Uniónak megfelelő választ kell találnia. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták parlamenti képviselőcsoportjának elnöke, Daul úr annak szükségességéről szólt, hogy erősítenünk kell a politikai akaratot. Úgy gondolom, ennél az elnökségnél abszolút nem lesz hiány a politikai akaratban. Azonban, elnök úr, a politikai akarat szükséges, de önmagában még nem elégséges: a körülményekkel is számolni kell, és noha a körülmények folyamatosan módosulnak, amíg érvényesülnek, addig hatást is gyakorolnak ránk, korlátozzák tevékenységünket. Üdvözlöm Sarkozy elnök úr bejelentését, hogy a körülményeket lehetőségekké kell átalakítanunk! Sajnálom, hogy Schulz úr jelenleg nincs körünkben, mert amikor felemlítette a sportot, egy rendkívüli körülményt juttatott eszembe. Szeretném, ha a sárga trikót ismét egy spanyol viselné, amint ez történt a Tour de France első szakaszában. Önnek azonban igaza van, hivatalban lévő elnök úr, igenis szükség van az európai sport-dimenzióra. Számos képviselőtársam kért azon felvetés továbbítására, hogy fontolja meg, nem volna-e helyes, ha az olimpiai játékokon résztvevő francia sportolók és sportolónők az uniós jelképet is kitűznék a nemzeti zászló mellé, a tagállamok pedig önkéntesen csatlakozhatnának ehhez a kezdeményezéshez? Hivatalban lévő elnök úr, reméljük, hogy a francia elnökség képes lesz az erőket összekovácsolni, az egyetértést kialakítani, hogy amint Ön is javasolta, elnökségük időszakában az Európai Unió határozottan előrébb juthasson.

47

48

HU


Harlem Désir (PSE). – (FR) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke, elnökségét egy védelmező Európa jegyében szeretné megvalósítani, és úgy vélem, hogy az európai polgárok körében valóban nagyok az elvárások. Ezért is érzékelem ellentmondásként azt – és Ön jól megértette az Európai Palament szocialista frakciójának kulcsüzenetét –, hogy az európai integráció szociális dimenziója nem nyerte el elnöksége négy prioritása egyikének státuszát sem. Amiként azt az elmúlt népszavazások alkalmával megtapasztaltuk, az embereket az intézményekről és a szerződésekről kérdezzük, de ők valójában az európai integráció előrehaladását, és végeredményben az európai politikákat megítélve válaszolnak. Úgy vélem, hogy az elmúlt években a gazdasági integráció – helyesen megcélzott – előrehaladása, valamint a szociális dimenzió elakadása közti kiegyensúlyozatlanság ugyancsak közrejátszott az Unió lakosságának kiábrándultságában, az európai intézmények irányában megmutatkozó elégedetlenségében. Ezért nem az a gond, hogy kimondjuk: Európa foglalkozzon minden szociális témával, hanem, hogy az egységes piac, és azon belül az egységes foglalkoztatási piac megvalósulásakor közös szabályokkal vegyük fel a küzdelmet az egyenlőtlenségek ellen, mert különben azok szociális dömpinget eredményeznek. Emellett biztosítsuk, hogy a konvergencia elemei felfelé hatnak, a legjobb feltételek irányában, és nem lefelé mozdítják el a társadalmi feltételeket. A Bizottság most tette közzé szociális napirendjét, de ha a Tanács nem kötelezi el magát bizonyos konkrét témák mellett – és Ön egy kézzel fogható Európáról szólt – akkor aligha kerülnek kielégítésre az oltalmi igények. Olyan témákra gondolok, mint az európai munkabizottságok jogkörének megerősítése, az ideiglenesen foglalkoztatottak védelme, a munkások kiküldetésével foglalkozó irányelv megerősítése, stb. – és még azt is hozzá kell fűznöm, hogy – létezik a társadalmi érdekekkel összefüggő közszolgáltatások és szociális szolgáltatások védelméről szóló irányelv is. Az Önök prioritásainak egyike a bevándorlási lehetőségek Európája, de a bevándorlási lehetőségek Európája nem degradálható le a kitoloncolások Európájává. Ezért kell e témát összekötni egy integrációs megállapodással, amelyről már beszéltünk Hortefeux úrral, valamint egy fejlesztési megállapodással. Most érkezett a G8-ak találkozójáról. Európát és néhány tagországát, beleértve Franciaországot is, bírálat ért amiatt, hogy nem teljesítette a fejlesztési segélyekhez kötődő elkötelezettségét. Biztosítsa elnökségük időszakában, hogy a GDP 0,7 %-os szint felé való elmozdulása megtörténik! Ez feltétlenül hatékonyabb eszköznek bizonyul majd a nemzetközi migráció menedzseléséhez való hozzájárulás terén, mint a szégyenletes „kitoloncolási irányelv”. Jerzy Buzek (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke, a Bizottság elnöke, egyetértek a hivatalban lévő elnök úrral. Európa nehéz időket él meg. Mindannyian érezzük ezt, személyesen is, magamat is beleértve. Amikor felelős voltam hazámnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló tárgyalásaiért, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy a majdani európai együttműködés kedvezően alakuljon. Szeretném azt is kiemelni, hogy örömömre szolgál az, jelenleg nincsenek gondok az Unió és a Szerződés lengyel támogatását illetően. A lengyel parlament tekintélyes többsége a Szerződés mellett szavazott, és a lengyel lakosság 80 %-a támogatja uniós tagságunkat. Támogatom a hivatalban lévő elnök helyzetértékelését. Polgáraink érdekében és nevében kell cselekednünk. Számunkra, politikusok számára, az energia- és az éghajlatcsomag jelent prioritást, de minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak biztosítása érdekében, hogy e csomag végrehajtása ne sújtsa az európaiakat magas árakkal, továbbá ne járjon gazdaságunk hatékonyságának csökkenésével. Ezt a csomagot meglehetősen gyorsan el kell fogadnunk, de hiba volna a gyorsaságot előnyben részesíteni az átgondolással szemben. E csomag legyen a bizonyítéka a globális felmelegedés elleni harcban felvállalt vezető szerepünknek. Egyetértek azzal, hogy szükségünk van erre, elsőként Poznańban, majd később Koppenhágában. De tudnunk kell, hogy maga a csomag nem szolgál például senki számára. Senki sem követi majd azt, ha a csomagban foglaltak végrehajtása során az európai gazdaságok helyzete romlik. Örülök, hivatalban lévő elnök úr, hogy érzékeli ezeket a veszélyeket, és úgy gondolja, hogy a kibocsátás-kereskedelem – amiről lényegében az egész csomag szól – tisztességesen kerül átstrukturálásra. A Parlament, a Tanács és a Bizottság közreműködésével – és mindenki javát szolgálva – jelentős mértékben módosította a REACH-szabályokat. Hasonló utat kell követnünk! Hivatalban lévő elnök úr, gratulálok ahhoz, hogy átvette Európa irányítását. Kívánom, hogy sikeresen birkózzon meg az elkövetkező félév két legfontosabb témájával: a Szerződéssel és az energia- és éghajlatcsomaggal.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Enrique Barón Crespo (PSE). – (FR) Elnök úr, hivatalban lévő elnök úr, ragadja meg szarvánál a Lisszabonnal kapcsolatos kétségek megtestesítette bikát! Franciaországnak már igen nagy tapasztalata van abban, hogy esetenként előrelendítse, máskor visszafogja az európai integráció szekerét. Kérem, találjon megoldást az írek számára, de eközben ne veszítse szem elöl az európaiak túlnyomó többségének akaratát sem. Utóbbi is számít! Szeretném azt is elmondani, hogy – szociális szempontból – a Lisszaboni Szerződés magába foglalja az Alapjogi Chartát, amint az európai szociális modellt is. Így például, már több mint egy millió fogyatékkal élő aláírása gyűlt össze. Minden negyedik háztartásban találhatunk fogyatékkal élőt, és ők a Szerződés mellett vannak, hiszen az felszámolja a hivatalos megkülönböztetést. Áll Ön mögött tehát az előrelépést, és a szociális modell elfogadását támogató erő! A bevándorlás kérdésében Ön a baloldalhoz szólt, de felismeri majd, hogy a baloldali kormányok szorgalmazták azokat az eszméket, amelyek lehetővé tették az Ön számára egy kevésbé zárt és haladóbb szellemű csomag összeállítását. Úgy gondolom, ezt a Parlament még tovább finomíthatja. Mindenesetre, e témán fáradhatatlanul tovább kell dolgoznunk! Még egy dolog, elnök úr, – és ez közvetlenül kapcsolódik a bevándorláshoz – Ön beszélt a KAP-ról, de nem szólt Doháról. Pedig igen fontos az egyesült Európa számára, hogy képes legyen megoldást találni, illetve megválaszolni a millenniumi célkitűzéseket! Hiszen ez egy és ugyanazon csomagot jelenti, nevezetesen gazdasági képességeink kiaknázását az emberiség előremozdítása érdekében. Stefano Zappalà (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, hivatalban lévő elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja olasz delegációjának vezetőjeként örömmel fogadom, hogy átvette Európa vezetését, és elégedett vagyok az Ön által elmondottakkal. Ön lelkesedést és büszkeséget sugároz. Ön hisz egy intézményben, Európában, és rábírja az embereket, hogy szintén higgyenek abban, noha Európának számtalan gondja van, és valóban bölcs, felvilágosult és tudatos vezetőkre van szüksége, amilyennek Önmagát is bemutatta. Olaszország mindenkor szoros kulturális és szociális kapcsolatokat tartott fenn Franciaországgal: ez két olyan ország, amely jelentős áldozatokat hozott Európa megalapozása és felépítése érdekében. Ma Európa minden polgárának kötelessége azt tovább fejleszteni. Az európai intézményben dolgozók mindegyike tudja, milyen sok nehézséggel is kerülünk szembe a fejlesztés és az integráció előmozdításának folyamatában. Hiszen ennek a folyamatnak a különböző történelmű, kultúrájú, társadalmi hátterű és hagyományú népek között kell végbemennie. A Schulz úr által a jelenlegi, igen népszerű olasz kormánnyal összefüggésben kifejtett, politikailag opportunistának ítélhető álláspont aligha segít ebben. Ezzel együtt, ez egy olyan folyamat, amelyet az időnként jelentkező csalódottság ellenére is tovább kell vinnünk. A Lisszaboni Szerződés, ez a kiváló szerződés a szakadék szélén táncol, és nagy jóakaratra van szükség ahhoz, hogy elrántsuk onnan úgy, hogy közben ne idegenítsük el azokat, akik nem értették meg azt. Egyetértek azonban az Ön által elmondottakkal: a további bővítések előtt új szabályokat kell elfogadnunk, de anélkül, hogy Írországot nehéz helyzetbe hoznánk. Az Európába, de különösen egynéhány tagállamba, így elsődlegesen hazámba és a többi mediterrán országba is irányuló bevándorlási hullámok kérdését kezelni kell! Ezt közös problémaként kell megközelíteni, és nem a megkülönböztetésre ürügyként felhozni, esetleg a helyzetet a már oly sok áldozatot hozók megbüntetésére felhasználni. Országaink népeit védelmezni kell, az integrációt pedig ésszerű alapokon kell felépíteni. Hivatalban lévő elnök úr, az olasz kormány és nép figyelmesen és bizalommal követi megbízatásának megvalósulását, és bizonyosak abban, hogy az Ön által képviselt történelmi és szociális nézetek reményt és fejlődést hoznak Európa számára. Zita Gurmai (PSE). - (HU) Három ügy – mint az egyetlen hozzászóló a berlini fal keleti oldaláról. Csalódott vagyok, mivel az esélyegyenlőség kimaradt az elnöki beszédből. Szerencsére a hét politikai pártból mi nők pontosan leírtuk egy levélben, kedves elnök úr, mit akarunk, c’est la fleur, c’est notre fleur pour vous, cher Président. Elsősorban üdvözlöm a francia elnökség európai szintű erőfeszítéseit a társadalmi nemek egyenlősége érdekében, ugyanakkor ellentmondásosnak tűnik, hogy a helyi esélyegyenlőséggel foglalkozó intézményeket bezárják. Más politikát javasol európai szinten, mint amit Franciaországban alkalmaz? Kettő: az elnök úr tájékoztatta a francia állampolgárokat, hogy a következő 5 évben 350000 gyermekgondozási hely kerül kialakításra. Fontos intézkedés, hiszen egyenlő esélyt ad a férfiaknak és a

49

50

HU


nőknek a munkaerőpiacon és a szakmai és családi élet összehangolására. Ehhez elengedhetetlen a jó minőség, megfizethetőség és elérhetőség mindenki számára, hiszen ez eszköz az esélyegyenlőséghez és az integrációhoz. A családi életről szólva gondolja, hogy a nők képesek lesznek összeegyeztetni a szakmai és családi elfoglaltságaikat, ha 65 órát dolgoznak hetente? A nők kiszolgáltatottabbak a munkahelyükön és általában nem is szakszervezeti tagok. Igen, szükségünk van egy közös európai bevándorlási politikára, de ennek az állampolgárok és a bevándorlók jogairól és kötelezettségeiről kell szólnia. A migrációs politikát ki kell egészíteni a befogadó állampolgárság integrációs politikájával. Köszönöm szépen. Ioannis Varvitsiotis (PPE-DE). - (EL) Elnök úr, hadd szóljak a Tanács hivatalban lévő elnökéhez: különleges érdeklődéssel vártam felszólalását. Mai állásfoglalása pedig meggyőzött arról, hogy féléves elnöksége során bizony komoly hullámokat kelt majd. A világ egésze az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb gazdasági válságával néz szembe, de Európának is megvannak a maga válságai. Nyilvánvaló, hogy a 27-ek Európája nem működhet ugyanazon szabályokkal, mint amilyenekkel a 15-ök Európája működött. Ez az az intézményi válság, amely most Európát érinti. Az is nyilvánvaló, hogy ma a tagállamok egy része nem törekszik Európa politikai egyesítésére, és nem kívánja elődeink eszméinek beteljesedését. Ez az identitás-válság. Az itnézményi válság megoldásra kerül, de miként oldható fel az identitás-válság? Félek, hogy erre egyetlen megoldás létezik: a politikai összehangolódást pártoló tagállamok léphessenek tovább, míg az Európát mindössze gazdasági unióként felfogó tagországok maradjanak hátra. Igen, félek attól, hogy amennyiben nem élünk ezzel a megoldással, akkor Európa egy pontot túl megszűnik a nemzetközi sakktábla tisztje lenni! A válságok nagy előrelépéseket segíthetnek elő, de csak akkor, ha megfelelő bátorság jelentkezik. Úgy vélem, Ön mind a szükséges vízióval, mind a megfelelő bátorsággal rendelkezik. Legyen bátor! Othmar Karas (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hivatalban lévő elnök úr, alapvető irányvonalát teljes mértékben támogatni tudom. Úgy gondolom, hogy egy rendkívül feszült időszakban Ön a legalkalmasabb a hivatalban lévő elnök tisztének ellátására. Megfelelő érzékenységet tanúsít az emberek problémái iránt, és ugyanakkor határozott vezető, és békítő. A kérdésekre válaszolva, nem hárította el a felelősséget magáról, nevén nevezte a gyermeket. Nem fordult el, hanem szembenézett a problémákkal. Külön is szeretném kihangsúlyozni az Ön parlamenti demokrácia melletti elkötelezettségét. Ezekben az időkben, ez az elkötelezettség különösen fontos számunkra, hiszen több tagállamban – így hazámban, Ausztriában is – megtapasztaljuk a közvetlen demokrácia kijátszását a parlamenti demokráciával szemben, és így a parlamenti demokrácia keretein belül a parlamentek európai ügyek terén való megbénítását is. Lépjünk fel együtt a parlamenti demokrácia érdekében, annak ellehetetlenítésével szemben! (Taps) Fontos volt számomra az is, hogy néven nevezte a gyávaságot is, vagy azt is mondhatjuk, számos kormány, illetve kormánytag kettős mércéjét az őket is terhelő európai felelősséget illetően. Hiszen ez a kettős mérce az egyik legfőbb oka annak, hogy hiányzik a bizalom, érvényesül az egymásra mutogatás, amelynek pedig végét kellene vetnünk! Nem követelhetjük meg senkitől a bátorságot, de elvárhatjuk mindenkitől a becsületességet és az elvszerűséget. Még három témát szeretnék felemlíteni. Az első az Ön, Szerződéssel kapcsolatos álláspontját érinti. Ön nem olyan, mint a reflektorfénybe került nyúl. Nem vár Írországra, hanem folytatja a ratifikációs folyamatot, miközben közeledik Írországhoz. Határozottan azt gondolom, hogy csak azt követően jutunk megállapodásra Írországgal, miután a többi 26 tagország már ratifikálta a Szerződést. Ugyanakkor nem hagyhatjuk Horvátországot sem magára. Üdvözlöm eltökéltségét, hogy az év végéig valamennyi fejezetet meg kívánja nyitni. Menetrendet kell kidolgoznunk Macedónia számára is. Kérem a Tanácsot, hogy a decemberi csúcstalálkozó alkalmával hozzon döntést az „európai kisvállalkozói intézkedéscsomag” kérdésében, miután a meghatározó jogkörök a tagállamoknál maradtak. Jogi kötelmekre, és nem újabb, a közvéleménynek szóló politikai nyilatkozatokra van szükségünk!

10-07-2008

10-07-2008

HU


Genowefa Grabowska (PSE). - (PL) Elnök úr, jó híreket hoztam Lengyelországból. Elnök úr, ma egy olyan határozattal véget érő vita folyik a lengyel parlamentben, amely felszólítja a lengyel elnököt, hogy tegyen eleget alkotmányos kötelezettségének, és írja alá a Lisszaboni Szerződést. Ezt kívánja Lengyelország lakosságának az Európai Uniót támogató, és tagságunkkal elégedett 80 %-a. Mutasson még egy országot, ahol az Unió támogatottsága ilyen méreteket ölt! Mindez annak jelzése, hogy Lengyelország eleget tesz szerződéses kötelmeinek. Másik témára térve: van egy kérésem Ön felé, elnök úr. Lát-e arra lehetőséget, hogy a gyermekek Európai Unión belüli helyzetének kérdését napirendre tűzze, és egy parlamenti biztost, egy ügyészt nevezzen ki a gyermekek ügyeivel való foglalkozásra, az európai emberjogi biztoshoz hasonlóan? Szeretnénk, ha a Tanácson belül sikerülne megállapodni és elfogadtatni ezt az Európa számára oly fontos intézményt! Hartmut Nassauer (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ha megpróbálnám összefoglalni ma reggeli vitánkat, arra a következtetésre juthatok, hogy jó dolog, hogy jelenleg Franciaország adja az elnökséget, és az is jó, hogy Ön, Sarkozy elnök úr tölti be a Tanács hivatalban lévő elnöke tisztét. Ez jó nap Európa, jó nap a Parlament számára, mert hosszú időt követően ismét velünk van valaki, aki nemcsak észérvekkel, de szenvedéllyel is kiáll Európa mellett. Talán éppen erre van szükségünk az írek meggyőzéséhez, polgáraink ismételt megnyeréséhez: szenvedélyre és józan ítéletekre, és a józan ítélkezés magában hordja azt is, hogy Európát bizonyos határok közé szorítjuk. Szeretném megosztani Önnel a „siker titkát”: nemcsak a Szerződésre van szükségünk Írországban, hanem a szubszidiaritás új kultúrájára is. Szükségünk van európai határokra a világ többi részével szemben, de szükségünk van határokra Európán belül is. A szubszidiaritás új kultúrája magával hozza Európa újbóli jóváhagyását: e kérdésben teljes mértékben egyetértek Barroso elnök úrral. Sok szerencsét, Sarkozy elnök úr! Marian Harkin (ALDE). - Elnök úr, üdvözlöm Sarkozy elnök urat az Európai Parlamentben. Egyértelműen nagyra értékeltem átgondolt és érvekkel alátámasztott beszédét. Ír képviselőként üdvözölöm akkor is, amikor az Unió elnökeként, mint a polgárok életének javítása érdekében gyakorlati lépésekre is vállalkozó elnökként felkeresi Írországot. Utóbbiak egyértelműen kitűntek prioritásaiból. Nagyra becsültem az élelmiszer-biztonságról, és a saját gazdálkodóinkra és mezőgazdasági termelőinkre vonatkozó szabályozások és korlátozások tekintetében egyensúlyt sürgető megjegyzését is. Amint maga is mondta: legyen védelem, protekcionizmus nélkül! Felszólalásából és szavaiból kiéreztem Európa melletti elkötelezettségét. Magam, de sok ír honfitársam is osztozik ebben az elkötelezettségben. Az elnök úr beszélt a nehézségek legyőzéséről. Ez időbe telik, és az érintettek mindegyikének kompromisszumkészsége is elengedhetetlen. Nem lehetnek megszabott határidők! Olyan személyként, aki az „igen” voksok mellett korteskedett, tudom, egyetért velem, amikor azt állítom, hogy az ír „nem” legalább annyira törvényes, mint a francia, holland vagy dán „nem”. Ugyanazon módon kell ezt tiszteletben tartani, majd léphetünk előre is. Van lehetőségünk haladást elérni. Magam is számítok erre, és minden jót kívánok elnökségéhez! Jan Tadeusz Masiel (UEN). – (FR) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke, a francia elnökség világossá tette prioritásait, amelyekhez sok sikert kívánok. Az Önök számára jelentkező legfőbb cél az Európai Unió, illetve annak cselekvési képessége megerősítése kell, hogy legyen. Ezt észben tartva a Lisszaboni Szerződés ratifikációjának elmulasztása elvesztegetett lehetőség volna. Európának szüksége van Franciaországra, s különösen ezekben a nehéz időkben. Szüksége van a francia népszavazást követően Ön által átalakított Franciaországra. Sajnálatos módon nem Lengyelország az, amely Európát előremozdítja, de egy nap ez is bekövetkezik, és ez hamarosan így lesz. Remélem, hogy Önnel a francia elnökségnek európai integrációs politikája, a kívánatos bevándorlást kezelő politikája, a Balkán irányában végrehajtott, de nem feltétlenül Törökországot érintő bővítési politikája visszaadja az európaiaknak Európába vetett bizalmát, ahhoz való vonzalmát! Gay Mitchell (PPE-DE). - Elnök úr, Írországnak 700 év kellett ahhoz, hogy az angolokat eltávolítsa az Ír Köztársaságból. S itt ülve rendszeresen hallgatnom kell olyanokat, akik folyamatosan kioktatnak arról, hogy nekünk mit kellene tennünk Írországban. Úgy gondolom, ez már több a soknál. Kérem, engedjék meg, hogy az Ír Köztársaságban a döntéseket az ír nép hozhassa meg!

51

52

HU


Másodszor, szeretném a Francia Köztársaság elnökével közölni, hogy amennyiben meg kívánja változtatni az ír nép véleményét, hozza magával le Pen urat. Ez bőven elegendő lesz ahhoz, hogy az Ír Köztársaság népének álláspontja megváltozzék. Az Európai Néppárt részét képező Fine Gael választási igazgatója voltam négy európai népszavazás alkalmával: az Egységes Európai Okmánynál, a Maastrichti Szerződésnél, az Amszterdami Szerződésnél, és a Lisszaboni Szerződésnél. Azt kell mondanom, hogy a Lisszaboni Szerződés elvesztése több okkal magyarázható. Az emberek nem értették azt. A kormány 1994 óta van hatalmon, a politikusok vizsgálóbizottságok előtt kénytelenek megjelenni, a meghatározó kormányzati és ellenzéki pártok – a politikai elit – az elfogadás mellett lépett fel. Az emberek aggódtak a honvédelem, a besorozások, az abortusz és az eutanázia kérdéseinek kezelése miatt – és mindezekhez hozzájárultak – az e Ház képviselői által is terjesztett rémhírek – az adózás, a foglalkoztatás és a bevándorlás ügyeiben. Mindezt alapvetően a szélsőjobb és szélsőbal vezényelte le. Mindössze ezt kívántam a hivatalban lévő elnöknek elmondani. Kérem, készüljön fel írországi látogatására! Amennyiben fontosnak tartja, hogy elősegítse az írországi helyzet megváltoztatását, akkor jöjjön felkészülten, készen arra hogy meghallgassa, amit mondanak! Meleg fogadtatásban részesül, de ez egy bonyolult helyzet, és időbe telik, míg az megoldást nyer! Adrian Severin (PSE). – (FR) Elnök úr, az európaiak nagy reményeket fűznek a francia elnökséghez, és ezzel a reménnyel óvatosan kell bánni. Az elnökségnek el kell kerülnie, hogy megalapozatlan vágyálmokat, vagy éppen alaptalan félelmeket keltsen, beleértve a szomszédos és a tagjelölt országokat is. A Lisszaboni Szerződést illetően, hiányzik a megfelelő diplomáciai bátorítás a ratifikáláshoz. Az elnökségnek, a helyzet rosszabbra fordulását sem zárva ki, segítenie kell egy kilépési vagy védekezési stratégia felvázolását. A legrosszabb elkerülése érdekében már a kezdetektől azt kell jeleznünk, hogy felkészültünk a legrosszabb eshetőségekre is. Szeretném azzal zárni, hogy pár szóval felhívom a figyelmet az európai újranacionalizálás jelenségének veszélyeire. A nemzeti populizmus ennek a jelenségnek legriasztóbb megnyilvánulása. És ez lelhető fel az ír „nem” mögötti propagandában, az olasz idegengyűlölő rasszizmusban, de a szociálpolitika nemzeti természetéről szóló retorikában is. Európa vagy szociális jelleget ölt, vagy összeomlik. Remélem, hogy a francia elnökség érzékenyen válaszol a dolgoknak ezen oldalára is. Elnök. − Sajnálom, de nem fogadhatok el több felszólalót. Már így is túlléptük időnket. Igen hálás vagyok Sarkozy elnöknek, de természetesen Barroso elnök úrnak is, hogy mai napjukat ránk szánták. Így végezetül szeretném a szót megadni elsőként Barroso elnök úrnak, majd Sarkozy elnök úrnak. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. − (FR) Elnök úr, azzal kezdem, hogy röviden megismétlem azokat az üdvözlő szavakat, amelyeknek a felszólaló képviselők többsége hangot adott. Gratulálok ahhoz a meggyőződéshez, lelkesedéshez, energiához és politikai akarathoz, amely Sarkozy úrból ma kisugárzott, és amelyet – meggyőződésem – ő és miniszterei a francia elnökség időszakában mindvégig sugározni fognak. Hadd mondjam el, mindez nem okoz meglepetést számomra. Teljes mértékben az volt korábban is a meggyőződésem, hogy számunkra jó hír az, hogy – ebben a nehéz időszakban – Franciaországra esett a Tanács elnöksége felelősségteljes posztja átvételének sora. Nyilvánvaló, Sarkozy elnök, és mindannyian szeretnénk, ha az intézményi tekintetben a látóhatár tisztább volna, de úgy gondolom, hogy pontosan az ilyen nehéz időszakokban vagyunk képesek felmérni politikai képességeinket, felmérni az erős politikai akarat teljes jelentőségét. Határozottan pártolom a demokratikus politikai vitát. Számtalan alkalommal kifejtettem, hogy politikailag el kell ismernünk a nézetekben, például itt, a Parlamentben is megmutatkozó különbségeket és sokszínűséget. Tudnunk kell, miként is jeleníthetjük meg ezeket a különbségeket, hiszen Európa eltér a nemzeti politikai rendszerektől. Demokratikus nemzeti rendszereinkben, politikai viták keletkezésekor – bármiként is polarizálódjanak az álláspontok – sohasem vonjuk kétségbe az állam törvényességi alapját. Ugyanakkor Európában igen gyakran előfordul, hogy amikor a hozzánk hasonló Európa-pártiak erőteljesen adnak hangot célkitűzéseinknek, szembekerülnek az Európával szembenállókkal, akik a populizmus minden eszközét bevetik annak érdekében, hogy kárt okozzanak intézményeinknek, és veszélybe sodorják a béke és szolidaritás e hatalmas projektjét, azaz európai vállalkozásunkat. (Taps) Ez az oka, hogy miközben valóban engednünk kell minden álláspont kifejtését, aközben – különösen e nehéz időszakban – erősítenünk kell az Európa-párti tábort. Legyen minden egyértelmű: 2009 júniusában sor kerül

10-07-2008

10-07-2008

HU


az európai választásokra. Amennyiben a különböző politikai erők és európai intézmények nem működnek együtt és foglalnak el előremutató álláspontot, akkor muníciót szolgáltatunk azoknak, akik – szélsőséges esetekben – a populizmusban, idegengyűlöletben és nacionalizmusban rejlő lehetőségek kiaknázására törekedve hamis párhuzamot húznak a nacionalizmus és a hazaszeretet között. Gyakran idézek egy nagy francia szerzőt, aki azt mondta: „a hazafiság az ember saját népének szeretete; a nacionalizmus mások gyűlölete”. Szerethetjük hazánkat, és ugyanakkor – mint Sarkozy elnök úr is kifejtette – meggyőződéssel védelmezhetjük európai projektünket is. Remélem tehát, hogy azok a viták, amelyek várhatóan az elkövetkező félévben sorra kerülnek, megerősítik európai intézményeinket, valamint a jövőbeni Európa építéséhez kötődő vállalkozásunkat is. Egyetlen konkrét kérdésre szeretnék válaszolni. Ez az egyetlen nekem szegezett kérdés, és természetesen minden más válaszadási lehetőséget a nálam jóval kedvezőbb helyzetben lévő Sarkozy elnök úrnak engedek át. Ez a kérdés Napolitano asszonytól érkezett, és az Euromed kulturális programot érintette. Szeretném tájékoztatni Önt, hogy a jelenlegi program, az Euromed kulturális program, még mindig 15 millió eurós évenkénti megajánlással rendelkezik. 2009–2010-re vonatkozóan, és ez helytálló, még egyetlen döntés sem született, de tekintélyes nyomás nehezedik a külső kiadásokra, és az ilyen esetekben – őszintén megvallva – az történik, hogy az érintett harmadik ország előtérbe tolja a kétoldalú együttműködést a regionális költségvetések igénybevételének rovására. Ez tehát olyan kérdést jelent, amelyet az Euromed országokkal kell megvitatnunk. A Mediterrán Unió létrehozását célzó francia kezdeményezés egyik érdekes eleme éppen az – és én ezt kezdetektől fogva támogatom –, hogy felerősíti a regionális együttműködési elemet. Néha megkérdeznek, hogy a Mediterrán Unió mit ad hozzá a barcelonai folyamathoz. Természetesen ez a szorosabb politikai ráfordítások megnyilvánulása – és különösen a kétévente megrendezendő csúcstalálkozóknak köszönhetően – egy politikai felértékelődés. De egyben egy olyan új dimenzió is, amelyet a különleges regionális projektek nyitnak meg. És remélem, hogy ezek olyan különleges projektek lesznek, amelyeknél sikerül igen erős magánszektor-jelenlétet biztosítani, hiszen még több forrásra van szükségünk. Ez az a különleges terület, amelyen most dolgozunk, és végezetül csupán azt szeretném mondani: „sok szerencsét Franciaország, sok szerencsét kedves barátom, Sarkozy elnök úr!” (Taps) Elnök. – Szeretnék köszönetet mondani Barroso elnök úrnak, valamint Jacques Barrot alelnök úrnak, hogy megszakítás nélkül, három órán keresztül jelen voltak az ülésteremben. Nicolas Sarkozy, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, először is azt szeretném mondani, hogy szerintem magától értetődik, hogy amikor valaki abban a megtiszteltetésben részesül, hogy a Tanács soros elnöki tisztjét töltheti be, akkor addig van jelen a Parlament színe előtt, ameddig ezt a Parlament kéri és nem csupán az elnökség legelső napján. Tisztelt elnök úr, a képviselőcsoportok elnökei és az elnökök Értekezlete, önöknek mondanám, hogy amennyiben az elnökség időtartama alatt szeretnék, hogy bizonyos időpontokban megjelenjek a Parlament előtt, akkor állok rendelkezésükre. Az európai intézmények játékszabályait be kell tartanunk. Az Európai Parlament a parlamentáris demokrácia motorja. Itt nem az elérhetőségről, hanem a prioritásról van szó. Az elnökségnek szüksége van az Európai Parlamentre és ezért annak rendelkezésére áll. (Taps) Ha a felszólalók megengedik, szeretnék mindegyikükhöz intézni egy pár szót. Először is Bushill-Matthews úrnak mondanám, hogy egyike vagyok azoknak, akik azon az állásponton vannak, hogy Európának igenis szüksége van az Egyesült Királyságra. Sohasem tartoztam azok közé az európai vagy francia polgárok közé, akik szerint vigyázni kellett volna brit barátainkkal. Az Egyesült Királyság sokkal nagyobb hasznára válhat Európának, mint gondolná. Az Egyesült Királyság jelenti az átjárót az angolszász világ felé, a világ vezető nyelvét képviseli, és ahogyan ez az elmúlt években kiderült gazdaságilag is nagyon dinamikus. Konzervatív brit barátainknak azt üzenem, hogy „higgyék el azt, hogy Európának szüksége van önökre; hogy önöknek helyük van itt és Európa gyengülni fog, ha az angolok egyik lába bent van, a másik pedig kint”. Az Egyesült Királyság egy nagy nemzet. Európa részéről semmi félnivalója nincsen és Európa is sokat vár tőle. Poignant úrnak szeretnék válaszolni, aki mélyen belém látott és ezért azt is megértette, hogy nagyon szeretem a politikát, illetve, hogy a Parlamentet kicsit saját kertemnek tekintem. Azt szeretném mondani neki, hogy

53

54

HU


igaza van, a Parlament valóban megfelelő hely a demokrácia számára és képtelen vagyok megérteni, illetve tisztelni azokat a politikai vezetőket, akik nem szeretnék elképzeléseiket itt a parlamentáris demokrácia bölcsőjében előadni és védelmezni. Nagyon remélem, hogy megjegyzésében inkább a megbánás, mint a munkaerőpiac harmonizációjának eltúlzott terve volt felfedezhető. Ugyanez vonatkozik Désir úrra is. Teljes mértékben az ön oldalán állok, ellenzem a teljes harmonizációt hiszen az emberek ezt elutasítanák. Mindazonáltal teljesen természetes, hogy a munkaerőpiac és az egységes gazdasági piac kontextusában léteznek minimális szabályok. Fontos, hogy mindannyian tisztában legyünk a nehézségekkel. Vegyük például Ausztria esetét, ahol egy szocialista miniszterelnök és kormány van hatalmon. Itt a nyugdíjkorhatár 65 év, a járulékfizetési idő pedig 45 év. Biztosan tisztában vannak vele. hogy milyen nehézségekkel találtam szemben magam, amikor a járulékfizetési időt 40 évben kívántam meghatározni és nem is sikerült egyből elnyernem a Francia Szocialista Párt támogatását. Magyarázzák tehát el nekem azt, hogy miközben ennyi gondom volt azzal, hogy Franciaországban biztosítsam a 40 éves járulékfizetési időt, európai elnökként csupán hat hónapom van arra, hogy lehetőleg az osztrák 45 év és a francia 40 év közötti eredményt érjek el. Hogyan lehetséges ezt megtenni? Hosszú az út az álomtól a valóságig, de talán pont ez a különbség a Francia Szocialista Párt és az Európai Szocialista Párt között. Néha közelebb érzem magam ez utóbbihoz, mint a Francia Szocialista Párthoz. Beismerem hibámat és természetesen elnézést is kérek érte. (Mikrofon nélküli felszólalás Schulz úrtól) Elnök. − Ez nem így működik. Nem az ön feladata eldönteni, hogy ki szólalhat fel. A felszólalási időt nem lehet megosztani az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja és a Tanács soros elnöke között. Sarkozy elnök úr, megenged egy kérdést Schulz úrnak? Ha igen, akkor erre megadom az engedélyt. Nicolas Sarkozy, a Tanács soros elnöke. − (FR) Természetesen elnök úr, feltéve, hogy nem kerülök egy németek közötti vita kereszttüzébe. Martin Schulz (PSE). – (DE) Köszönöm szépen, elnök úr, nagyon kedves. Sarkozy elnök úr, rendes dolog öntől, hogy ily módon szeretne közeledni a szocializmushoz. Miután beszédében erősen támogatta a német szociáldemokraták álláspontját és így ugyanakkor elhatárolódott Merkel kancellártól azt javaslom, hogy a következőket tegye: ha ennyire jól érzi magát az európai szociáldemokraták között, akkor először inkább közeledjen a német szociáldemokráciához, mi majd fokozatosan közelebb visszük önt a francia szociáldemokráciához, míg végül igazán jó elvtárs válik önből. Elnök. − Schulz úr, ennek kevésbé van köze a kedvességhez, mint inkább ahhoz, hogy tartsuk tiszteletben az eljárási rendet – hiszen végül is Európában is erre törekszünk. Nicolas Sarkozy, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, láthatja, hogy jobboldalamon már van egy szocialista képviselő, de van hely egy másiknak is a baloldalamon. (Taps) Önök is tudják hölgyeim és uraim, hogy nem gondolom, hogy az időt fecsérelnénk, mivel hiszem, hogy az európai szintű politika mentes lehet attól az erőszaktól, amely nemzeti szinten gyakran felbukkan. Ez az európai szint lehetőséget teremt mindenkinek, hogy kicsit eltávolodhasson a brutális, gyakran tisztességtelen és mindenkor nehéz képviselői munkamenettől. Végül pedig az a tény, hogy egy ilyen fórumon, mint amilyen az önöké is, mosolyogva tudunk egymással beszélgetni, miközben tiszteletben tartjuk egymást is egy újabb olyan dolog, amely az embereket közelebb hozhatja az európai eszményhez, bátorítva őket, hogy azt sajátjukká tegyék. Egyáltalán nem gondolom, hogy ez elvesztegetett idő lett volna, és szeretném ha ezzel Poignant és Schulz urak is tisztában lennének. De Sarnez asszonynak igaza van. Változtatnunk kell a fejlesztési politikánkon és prioritássá kell tennünk az élelmezési mezőgazdaságot. Életbevágóan fontos, hogy az afrikai országok rendelkezzenek azokkal az erőforrásokkal, amelyek segítségével önellátóvá válhatnak az élelmezés területén és nem kétséges, hogy a nagy infrastruktúrák fejlesztésére áldozott pénzek egy részét mezőgazdasági mikro-projektekbe kell fektetnünk. Ebben a kérdésben maximálisan osztom az ön véleményét. Ön megkért továbbá arra is, hogy vegyem védelmembe Európa jövőképét. Osztozom ebben a törekvésében. remélem, hogy lesz olyan kedves és beavat ennek a jövőképnek a lényegébe. Ön is tisztában van azzal, hogy

10-07-2008

10-07-2008

HU


a némileg elkülönített nagy jövőképet és a mindennapi élet technikai problémáit illetően a gond mindannyiunk számára az, hogy folyamatos döntéseket kell hoznunk az olyan nagyra törő elképzelésekkel kapcsolatban, amelyek jóval meghaladják a polgáraink által napi szinten megtapasztalt nehézségeket. Mindemellett pedig foglalkoznunk kell azon technikai kérdések megoldásával is, amelyek mindennapi életüket érintik. Ez nem egy egyszerű dolog, de azért megpróbálkozom vele. Válaszképpen Crowley úrnak: valóban fejlesztésre van szükség annak érdekében, hogy elkerülhessük az illegális bevándorlást. Ezen felül mindenki tisztában van azzal, hogy a bevándorlási kérdésre a fejlesztés a legjobb megoldás. 475 millió olyan afrikai van, aki 17 évnél fiatalabb és az Európát és Afrikát összekötő Gibraltári-szoros mindössze 12 km hosszú. Afrika katasztrófái Európa katasztrófái is lesznek és nincsen olyan akadály vagy határ, amely ezt képes lenne megakadályozni. Ez az, amiért valóban szükség van fejlesztési politikára. Megint csak nehéz dönteni a többoldalúság és a kétoldalúság között. Ez egy lényeges kérdés és nagy figyelmet szeretnék ennek szentelni. Irujo úr szót ejtett a nyelvi sokszínűség kérdéséről. Teljes mértékben egyet értek vele, többek között a hivatalos nyelvek kérdésében is – ha jól értettem ön nem favorizálja a regionális nyelvek kifejezést. Azok közé tartozok, akik úgy gondolják, hogy csupán az önállósági és függetlenségi mozgalmakat segítenénk, ha monopóliumokat biztosítanánk számukra a regionális nyelvek védelmével kapcsolatban és ez egy nagyon súlyos hiba lenne a részünkről. Itt Korzikáról beszélek, amely a Francia Köztársaság része, ahol korzikai emberek laknak, akik falvaikban korzikai nyelvet beszélnek és mindez mégsem veszélyezteti a nemzeti egységet. Meglátásom szerint tehát a nyelvi sokszínűség ugyanannyira fontos, mint a kulturális sokszínűség és meg kell azt is jegyeznem, hogy ha csupán egyetlen egy nyelv lenne, akkor kulturális sokszínűség se lenne. Farage úr, nagyon tetszett a beszéde, de azt szeretném önnek mondani, hogy a britek nagyon örültek annak, hogy bezártam a sangatte-i tábort, mert hogy valójában én zárattam be és erre önök kértek meg. Lehet ön egy olyan brit polgár, aki nagyon szereti hazáját, akkor sem lesz képes megoldani az ország összes bevándorlási problémáját, és meg kell mondanom önnek, hogy Franciaország nem tervezi, hogy az Egyesült Királyság határőrségének feladatát töltse be. Nincsen azzal semmi gond, ha azt mondják, hogy „az én országomban nem szeretnénk személyigazolványokat használni és nem szeretnénk közös bevándorlási politikát, de ennek ellenére önök örülnek, ha azokat a külföldieket, akiknek nincsenek rendben a papírjaik, már Franciaországban feltartóztatják és így nem jutnak el az Egyesült Királyságba. Franciaországhoz hasonlóan az Egyesült Királyság sem képes egyedül boldogulni. Hozzátenném továbbá, Farage úr, hogy nagy tiszteletben tartom a lengyeleket, de ön nem volt ott az irodámban kollégáimmal, amikor a Lisszaboni Szerződést tárgyaltuk. Brüsszelben voltunk és ki volt ott az irodámban? Tusk miniszterelnök úr nem volt ott, hiszen akkor Kaczynski úr testvére volt a miniszterelnök. Kaczynski elnök úr volt ott és szeretnék annyit mondani, hogy ő olyan ember, akiben megbízok, és akit tisztelek. Mégis mindamellett Európában, ha aláírunk valamit és utána nem tiszteljük azt, akkor nincs többé Európa, nincsenek tárgyalások, nincsen semmi sem. Amikor valamelyikünk Brüsszelben elkötelezi országát, úgy ezt otthon is meg kell tennie. Ennyit mondtam csupán, se többet, se kevesebbet. (Taps) A legnagyobb tisztelettel viseltetek a lengyelek iránt Farage úr, én úgy gondolom megvédtem Lengyelországot. Barroso elnök úr ezt mindenkinél jobban el tudja mondani. Szükségünk van Lengyelországra, de arra is szükség van, hogy tiszteletben tartsuk az emberek adott szavát is. Sudre asszony, köszönöm szépen támogatását. Teljes mértékben egyetértek elemzésével és hálás vagyok érte. Rasmussen úr - ha jól értettem, akkor ön Rasmussen I és talán tudom is, hogy ki Rasmussen II – annyit szeretnék mondani, hogy Dánia nagyszerű példája egy olyan országnak, amelyik képes volt előre lépni és ez lehetővé teszi számomra, hogy reagáljak minden felszólalónak az ír kérdéssel kapcsolatban. Természetes, hogy nem szabad kényszerítenünk az íreket és tiszteletben kell tartani őket, de képesnek kell lennünk eléjük állnunk és a következőket mondani: „Tiszteletben kell tartani a többi országot is, akik ratifikálták a Szerződést. Nem szeretnénk kioktatni önöket, de vegyék figyelembe, hogy másoknak is van véleménye és, hogy valamikor a jövőben szükséges lesz egy közös utat találni. Európa nem szeretne az írek nélkül továbbhaladni, de ugyanakkor nem torpanhat meg teljesen önök miatt.” Mindezt persze maximális tisztelettel mondom egy olyan nemzetnek, amelyik nemmel szavazott. Mi franciák komoly problémákat és nehézségeket okoztunk önöknek, de eljön az a pillanat, amikor magunk mögött kell hagynunk ezt a szituációt, amelyben mindenki a másikat figyeli és mindenki a másiktól várja a kezdeményezést. A francia elnökség – csakúgy, mint a Bizottság elnökségének, illetve az Európai Parlament

55

56

HU


elnökségének - feladata, hogy magához ragadja a kezdeményezést. Ezt követően lesznek, akik igent és lesznek, akik nemet mondanak majd. Én személy szerint úgy gondolom, hogy van megoldás, de ez a megoldás semmiképpen sem a status quo megőrzésében rejlik vagy akár abban, hogy kivárunk és reméljük, hogy majd idővel megoldódnak a problémák. Azon a véleményen vagyok, hogy az idő ellenünk dolgozik, Európa már így is éveket várt és nincs értelme tovább várni. Biztos vagyok benne, hogy sikerül megoldást találnunk, ahogyan ez a dánoknak is sikerült. Kedves Mehrin asszony, nagyon jól esett, amikor a „hölgyek barátjaként” utalt rám. Önre bízom, hogy ezzel pontosan mit is akart mondani, őszintén bevallom nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ez mit is jelent, és nem is szeretnék belemenni, nehogy félreértés legyen belőle. Tudom, hogy a többsebességes Európa létezik. Nem vagyunk mindannyian tagjai az euróövezetnek, illetve a Schengeni Egyezménynek. Mielőtt azonban véglegesen kialakítanánk a többsebességes intézményi Európát, szeretném ha ezt mindannyian együtt kísérelnénk megtenni. Ne illessék kritikával az elnökséget azért, mert szeretnének mindenkit bevonni ebbe. Hölgyem, ha még mielőtt elkezdenék ezt már azt mondjuk, hogy „mindegy, nem számít, hagyjuk,” akkor egy nap azt vesszük majd észre, hogy egy szociális kivételről tárgyalunk a britek érdekében, majd egy intézményi kivételről az írek számára, ezután pedig kivételről tárgyalunk a lengyeleknek. Attól félek, hogy ennél a pontnál olyan helyzet állhat elő, amelyben a többi ország is – és hozzátenném teljes joggal – kivételeket kér majd és mi történik majd akkor az Európai Unióval? Mi történik majd azzal a projekttel, amelyet az alapítók elindítottak? Ez az, amiről beszélek. Elképzelhető, hogy kénytelenek leszünk eljutni erre a pontra, de szeretnék azután odaérni, hogy megpróbáltam mindenkit bevonni. Azoknak mondanám továbbá, akik nyugtalanok Horvátországgal kapcsolatban, hogy természetesen támogatom a tárgyalások folytatását. Úgy gondolom alapvető hiba lenne részünkről bezárni a kaput a Balkán előtt, hiszen a Balkánnak szüksége van arra a békére és demokráciára, amit az Unió megadhat nekik, de nem vagyok hajlandó visszatérni a lisszaboni vitára. Bielan úrnak annyit mondanék, hogy nem áll szándékomban Írországot fenyegetni, amit egyébként sem tehetnék meg, de ha igen ez akkor sem merülne fel bennem. Oda fogok menni és figyelek majd, de ugyanakkor fontos, hogy mindenki megértse, hogy a szavazások során az emberek 80%-a Európa mellett állt; és mindezek ellenére lehetséges együtt dolgozni velük anélkül, hogy fenyegetnénk őket. Az üzemanyagokra kivetett HÉA egy francia javaslat, ezt nem szeretném senkire rákényszeríteni. Egész egyszerűen szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy szilárd meggyőződésem, hogy az olaj ára tovább fog emelkedni. Ezt a tényt polgártársainkkal is közölnünk kell. Évente 3%-kal csökken az olajtermelés a készletek kimerítése folytán és minden évben 2-3%-kal több olajat használunk fel a gazdaságilag felemelkedő országok növekedése miatt. Én csupán arra gondoltam, hogy a HÉA egy olyan adó, amely arányos az árral. Ha holnap egy hordó olaj 175 dollárba fog kerülni, akkor is szó nélkül 20%-os adót szedünk majd a villámgyorsan emelkedő olajárak mellett? Ez az a kérdés amelyet szerettem volna feltenni. Októberben a Bizottság elnökségével együtt egy jelentést fogunk majd benyújtani minderről. Igyekszem majd meggyőződésem szerint szorgalmazni ezt és meglátjuk majd milyen eredményt hoz. Ami Ukrajnát illeti: lesz egy csúcstalálkozó és előre fogjuk mozdítani a dolgokat. Támogatnunk kell Ukrajnát a demokrácia elé vezető úton és közelebb kell hoznunk az országot az Európai Unióhoz. Ukrajna nem tekinthető kis nemzetnek, hiszen 42 millió lakossal rendelkezik. Itt nem egy apró döntésről van szó. Jelenleg még csupán a társulási szakaszban vagyunk, de bárki aki Kijev utcáin sétálgat láthatja, hogy egy európai fővárosról van szó. Langen úr, szeretném megköszönni önnek az elismerő megjegyzéseket, amelyek nagyon jól estek. Különösen tetszett a Tony Blairre történt utalás. Nem tudom, hogy emiatt tette-e ezt a megjegyzést, de Tony Blair meglátásom szerint azon államférfiak egyike, akik rengeteget tettek Európáért, akik rengeteget tettek hazájukért és akik – bár nem tudom mennyire örülne annak, hogy ezt mondom – véleményem szerint számos területen is visszaállították a brit és az európai politikai vita hitelét és erejét. Meggyőződésem, hogy Európának vezérekre van szüksége és a maga idejében Tony Blair vitathatatlanul egy ilyen vezér volt. Mindez úgy állít be engem, mintha a baloldal felé hajlanék, annak ellenére, hogy megfigyeltem, hogy Blair úr felől nem sűrűn érkeznek elismerések a politikai spektrum azon feléről. Egyetértek Önnel, Goebbels úr, abban, hogy másoknak is kell erőfeszítéseket tenniük, és pontosan ez a kérdés kerül majd napirendre az éghajlatváltozással kapcsolatos tanácskozások során. Ennek ellenére Európának példát kell mutatnia. Nem hiszem, hogy naiv lennék amiatt, hogy ezt mondom. Úgy gondolom, hogy hitelesebbek vagyunk, ha prédikációinknak megfelelően cselekszünk. Egyesek úgy láthatják, hogy jobb lenne

10-07-2008

10-07-2008

HU


várni. Én személy szerint azon a véleményen vagyok, hogy vállalnunk kell a cselekvéssel járó kockázatot. Goebbels úr, az én politikai filozófiám alapvetően az, hogy a tétlenségnél nincsen rosszabb. A legnagyobb kockázattal az jár, ha nem vállalunk semmilyen kockázatot. Cavada úr, önnek teljesen igaza van: reagálnunk kell ezekre a félelmekre. Nagyon köszönöm támogatását. Ami az unió a mediterrán térségért kérdését illeti, annyi szeretnék mondani, hogy részemről – Barroso elnök úrhoz hasonlóan – nem illetem kritikával a barcelonai folyamatot. Egy dolgot mindenképpen szeretnék megjegyezni: Barcelona remek ötlet volt, de egy gond azonban így is volt a barcelonai csúcstalálkozón. Ha jól emlékszem mindössze egyetlen arab államfő volt jelen a találkozón, Abu Mazen miniszterelnök úr. Hogyan is lehetünk sikeresek egy olyan, a mediterrán térségért létrehozott unió kialakításában, amelynek célja az északi és déli partok közelebb hozása, ha a déli part egészen egyszerűen nem jelenik meg? Ha jól tudom – bár Bernard Kouchner úr később kijavíthat – a párizsi csúcstalálkozón minden arab államfő jelen lesz majd. Ez talán egy apró különbség, én azonban rendkívül fontosnak tartom. Zahradil úrnak továbbá azt szeretném mondani, hogy nem arról van szó, hogy válságot generálunk Lisszabonnal kapcsolatban, de ennek ellenére nem szabad úgy tennünk, mintha nem történne semmi sem. Nem szabad túldramatizálnunk a dolgot, de ugyanakkor mégiscsak aggasztó, hogy a legutóbbi három európai uniós népszavazás nemleges szavazattal zárult, amelynek egyébként minden bizonnyal egyéb okai voltak, de mindez nem változtat azon a tényen, hogy ez egy aggasztó jel. Napoletano asszonynak ezúttal nem adok választ, mivel Barroso elnök úr ezt már megtette. Kedves Sánchez-Neyra úr, valóban szükség van egy európai dimenzióra a sporton belül és úgy gondolom, hogy csak haszonnal járhat, ha az olimpiai játékok statisztikáit nem csupán nemzetről nemzetre tartanák számon, hanem lenne egy külön oszlop az európai érmek nyomon követésére is. Ilyen módon láthatnánk, hogy valóban létezik a sport Európája. Désir úr, önnek már válaszoltam a munkaerő-piaci normákkal kapcsolatban. Ami a szociális politikát illeti, hatalmas vitánk van. A 35 órás munkahét nem elegendő a választások megnyeréséhez vagy a tényleges szociális politikához. Szeretném hozzátenni, hogy pontosan az európai harmonizáció nevében vesződtem annyit, hogy Franciaországban felül tudjak kerekedni a 35 órás munkahét automatizmusán és merevségén, hiszen egyik másik ország sem követte önöket ezen az úton. Egyetlenegy sem, még Európa szocialista kormányai sem. Ezért, ahogyan ön is látja, nem okoz gondot, hogy szociális harmonizációra szólítsak fel mindenkit, de szeretnék annyit mondani francia szocialista barátainknak, hogy a szociális harmonizációba beletartozik az is, hogy Franciaországban nem támogatnak olyan elképzeléseket, amelyeket Európában senki sem támogat, hiszen ez egy kivétel, és ennek országunk issza meg a levét. Szeretnék köszönetet mondani Buzek úrnak Lengyelország európai elkötelezettsége kapcsán. Én személy szerint ezt soha sem vontam kétségbe. Lengyelország Európa hat legnagyobb népességgel rendelkező országa közé tartozik és pontosan ez az amiért azt mondom Kaczynski elnök úrnak, hogy szükségünk van az aláírására, hiszen Lengyelország nem csupán egy európai ország a sok közül. Egy kiemelkedően fontos nemzet, egy szimbólum és természetesen az intézményi válságot le kell redukálnunk az ír kérdésre. Tisztelt Barón Crespo úr! Doha, igen ezt mondtam Barroso elnök úrnak, valamint Gordon Brownnak is. Doha, de nem minden áron. Szeretném védelmembe venni ezt a szívemhez oly közel álló elképzelést. Először is úgy hallottam, hogy amennyiben nincsen megállapodás, úgy nem lesz növekedés sem. Bocsássanak meg, de már hét éve nincsen megállapodás, és ennek ellenére az elmúlt hat évben a világ példa nélküli növekedésen ment keresztül. A WTO-megállapodás még mindig jobb, mint ha nem lenne semmilyen megállapodás, de az nem igaz, hogy megállapodás nélkül nincsen növekedés, ahogyan azt az elmúlt hat év is bizonyítja. Másodszor, amit Barroso elnök úr, a kanadai miniszterelnök és Angela Merkel is állít, jelenleg az az, hogy ez egész egyszerűen nem elég jó. Brazília egyáltalán nem tesz erőfeszítéseket annak érdekében, hogy csökkentsék az iparon belüli vámjellegű kereskedelmi akadályokat, illetve nincsenek erőfeszítések a szolgáltatásokkal kapcsolatban sem. Ezen felül mit lehet mondani a kínai piac bezárásáról? Ebben a tekintetben nincsen francia kivétel. Először is, mint a Tanács soros elnöke, kitartóan és hűségesen kell védelmeznem az Unió álláspontját. Az Unió álláspontjával kapcsolatban azonban senkitől, még a brit kormánytól sem hallottam olyat, hogy megállapodást kellene aláírni a tárgyalások ezen szakaszában. Európa – még ha eltérő okok miatt is –de egyhangúlag látja azt, hogy a dolgok jelen állása nem kielégítő, hogy eddig csupán Európa tett erőfeszítéseket és ezeket nem tudja folytatni, ha a világ többi meghatározó térsége nem elkötelezett az előrelépés mellett. Ezt illetően úgy gondolom mindannyian egyetértünk.

57

58

HU


Köszönöm szépen Zappalà úrnak az európai bevándorlási politika kérdésében tanúsított támogatását, Gurmai asszonynak pedig azt szeretném mondani, hogy véleményem szerint a nők és férfiak közötti egyenlőség rendkívül fontos, de nem vagyok biztos abban, hogy megjegyzését hozzám is intézte-e. Bárhogyan is legyen, az a tény, hogy magyar már önmagában tagadhatatlan előnynek számít. Varvitsiotis úrnak mondanám, hogy teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy európai identitásválság van és azzal is, hogy az Európai Parlament minden intézménynek segíthetne ebben az ügyben. Pöttering elnök úr, miért nem próbáljuk meg elképzelni, hogy valódi vita folyik arról, hogy pontosan mi is az európai identitás? Az európai identitás kérdése inkább egy európai parlamenti vitára tartozik, mint az államfőkre vagy kormányokra. Az Európai Parlament talán még vitákat is szervezhetne ebben a kérdésben és ha ez bekövetkezik, akkor elmegyünk és elmondjuk véleményünket. Én azon a véleményen vagyok, hogy az európai identitás meghatározása inkább a Parlament, mint a kormányok feladata, akik adott országaikban természetesen a mindennapi ügyvitellel foglalkoznak. Ha valóban van olyan hely, ahol meg kell határozni az európai identitást, úgy ez a hely szerintem – és ezzel remélem Barroso elnök úr is egyetért – nem az Európai Tanács vagy a Bizottság, hanem elsősorban az Európai Parlament. Szeretnék választ adni Karas úrnak, aki azt mondta, hogy diplomáciáról kell tanúbizonyságot tennem. Igenis, megértettem, igyekszem diplomatikusan viselkedni. Szeretném remélni, hogy nem arra célzott, hogy temperamentumom gátolhat abban, hogy diplomatikusan viselkedjek. Itt nem arról van szó, hogy lehetséges-e gyengének lenni ugyanakkor okosnak, vagy dinamikusnak, de ugyanakkor ügyetlennek. Lehetséges talán, hogy egyszerre tudok dinamikus és ügyes is lenni, de mindenesetre köszönöm a lehetőséget, hogy ezt megmutassam. (Hangos taps) Elnök. − Köszönöm szépen, Sarkozy elnök úr. 29 éve vagyok az Európai Parlament képviselője és nem emlékszem, hogy valaha is lett-e volna ilyen, hogy a Tanács soros elnöke három és fél órát beszélgetett volna velünk és reagált volna felszólalásainkra. Érdeklődéssel várjuk következő látogatását. Ezzel lezárom ezt a napirendi pontot. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Roberta Alma Anastase (PPE-DE), írásban. – (RO) Azon a véleményen vagyok, hogy Franciaország egy rendkívül fontos pillanatban vette át az Európai Unió elnökségét, amikor is Európa számos stratégiai jellegű problémára keres megfelelő válaszokat. Franciaország feladata, hogy biztosítsa a Lisszaboni Szerződés ratifikálási folyamatának folytonosságát, hogy az energia területére irányítsa figyelmét, illetve, hogy egységesítse az Európai Unió biztonsági és védelmi politikáját. Támogatom a francia elnökség ezen prioritásait és remélem végrehajtásuk sikerrel jár majd. Mint a Külügyi Bizottság tagja és fekete-tengeri együttműködés témájának előadója, szeretnék egy az EU külpolitikáján belül előmozdítandó igen fontos szemponttal foglalkozni. Üdvözlöm Franciaország azon kezdeményezését, hogy egységesítse az európai szomszédságpolitikát, de ragaszkodok ahhoz, hogy annak európai dimenziója ugyanolyan figyelemben részesüljön, mint a földközi-tengeri dimenzió. Fontos, hogy ez a célkitűzés vonatkozzon mind a kétoldalú kapcsolatokra – az EU jövőbeni szerződéses kapcsolatait illető tárgyalások kontextusában –, mind pedig a többoldalú kapcsolatokra a Fekete-tengeri szinergián belül. Legvégül pedig megemlíteném, hogy Franciaország a kultúrák közötti párbeszéd európai évében veszi át az elnökséget és sikeresen kell folytatnia az ezen a területen eddig tett erőfeszítéseket. Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Először is szeretném üdvözölni a Tanács soros elnökének, Nicolas Sarkozynek Európa felé mutatott elkötelezettségét, valamint az Unió előtt álló jelenlegi kihívásokkal kapcsolatos elképzeléseit. Támogatom azt a politikai beadványt, amely szerint elengedhetetlenül fontosak a Lisszaboni Szerződésre épülő új intézmények, amelyek hiányában felelőtlenség lenne további csatlakozásokról beszélni. Az eredmények Európájának figyelembe kell vennie a polgárok elvárásait és megoldásként kell beállítania magát, nem pedig problémaként.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Támogatom azt az elképzelést, hogy olyan mechanizmus legyen érvényben a határoknál, amely lehetővé teszi majd a tisztességes és torzulásmentes versenyt és amely figyelembe veszi az energia és éghajlat kérdéseivel kapcsolatos környezetvédelmi lépések hatását is. Az európai törvényes bevándorlási politika prioritása egyben emberi, gazdasági és szociális szükség is. Szeretnék gratulálni Brice Hortefeux úrnak az európai bevándorlási paktum kapcsán végzett nagyszerű munkájáért. Ami az európai védelmet illeti, az elnök úr merész álláspontjai segítenek majd előrelépni ebben a nehéz kérdésben. Itt elsősorban a teljes lakosságból érkező katonák bevetésére gondolok, valamint az európai fegyveripar érvényesülésének támogatására. Az elnöknek igaz van a KAP védelmét illetően, amelyre még sohasem volt ekkora szükség. Legvégül pedig szeretném kihangsúlyozni az EKB-val folytatott politikai párbeszéd javításának szükségességét annak érdekében, hogy olyan európai gazdasági kormányzást lehessen kialakítani, ami összhangban van a jelenlegi globális elvárásokkal. Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Köszönöm elnök úr. Szeretném Sarkozy elnök úr felé jókívánságaimat tolmácsolni most, hogy hat hónapra átveszi a Tanács irányítását. Sajnos gyülekeznek a viharfelhők az EU jövője felett: itt gondolok a paradox ír szavazatra (Írország az EU pénzeknek köszönhetően vált azzá a „kelta tigrissé”, amelyet ma ismerünk), az osztrák kormányválságra, a lengyel elnök nyilatkozataira, ezek egytől egyig aggasztó jelek. Erő és ügyesség szükséges ahhoz, hogy ismét elindítsuk Európát azon az úton, amely újra feléleszti a polgárok lelkesedését és érzelmeit, azokét a polgárokét, akik az EU-ra még mindig, mint egy távoli és homályos dologra tekintenek. Szeretném megragadni ezt a lehetőséget, hogy kihívást intézzek a soros elnök úr felé: ahhoz, hogy a polgárokat közelebb hozzuk az EU-hoz kézzelfogható jelzéseket kell adnunk. Remek lenne ha a francia elnök komoly vitát tudna kezdeményezni a Parlament két székhelyével kapcsolatban. Összpontosítsunk minden tevékenységet Brüsszelben és kerüljük el a havonta történő átköltözést Strasbourgba (amely helyszínt egyéb célokra lehetne használni, itt lehetne például a technikai kiválóság központja): ez a havi rendszerességgel történő költözés valójában nem más, mint a pénzügyi és energiaforrások szertelen és indokolatlan pazarlása. Ivo Belet (PPE-DE), írásban. – (NL) A francia elnökség sikeresen állapította meg a megfelelő prioritásokat, mint például az éghajlat, a bevándorlás és a védelem kérdését, én azonban egy olyan szempontra szeretnék összpontosítani, amit kevesebb figyelem övez, de ami ennek ellenére kulcsfontosságú az európai fiatalok, valamint az egész európai sportszektor szemszögéből. A francia elnökség támogatja a „hat plusz öt” szabályt a sporton belül, ami a külföldi játékosok számának korlátozását jelenti. A célkitűzések helyesek: kötelezni a klubokat arra, hogy több pénzt fektessenek az utánpótlás-nevelésbe és ezzel közelebb jutni a kompetitív egyensúly visszaállításához. A Parlament ezzel 100%-ban egyetért. Pontosan ezért támogatjuk a „saját nevelés” szabályt, amely – bár szerényebb módon, de – ugyanazokat a célokat tűzte ki maga elé. Itt az a kérdés, hogy ez a „hat plusz öt” szabály megvalósítható-e európai-szinten. A szóban forgó szabály ütközik a munkavállalók szabad mozgásával és csak akkor alkalmazható, ha eltérünk az EU Szerződéstől és ettől igen mesze állunk jelenleg. Igen kétséges, hogy az Európai Közösségek Bírósága hajlandó lesz-e valaha is elfogadni egy ilyen dolgot, a Lisszaboni Szerződés sportra vonatkozó cikkének ellenére. Mi itt a Parlamentben szeretnénk csatlakozni azokhoz az erőfeszítésekhez, amelyek egy, az európai labdarúgás számára előnyös megoldás felkutatására irányulnak. Mi egész egyszerűen csak egy megbízható megoldást szeretnénk látni, olyat amely nem taszítja káoszba a labdarúgást. Senki sem szeretne egy újabb Bosman ügyet. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Sarkozy elnök úr beszédének nagyjából egyharmada a Lisszaboni Szerződés védelmezésével, illetve Írország további kényszerítésével és zsarolásával foglalkozott. A beszéd átsiklott afelett, hogy pont az Európai Unió szabályai mondják ki azt, hogy az új Szerződés hatályba lépéséhez minden tagállam jóváhagyása szükséges. Az ír polgárok többsége elutasította ezt, így tehát a Szerződés egyelőre megfeneklett. A megerősítési eljárásnak nem szabadna folytatódnia. A Szerződés ratifikálásához való ragaszkodás egy demokrácia-ellenes hozzáállás. További prioritás az egyre súlyosbodó bevándorlási politika, amelyen belül is kiemelkedik a visszatérési irányelv, vagy ahogyan többen is utalnak rá a szégyen irányelv, amely semmibe veszi az alapvető emberi

59

60

HU


jogokat és bűnözőként kezeli az illegális bevándorlókat, nem pedig hazájukból az éhezés elöl menekülő emberekként, akik csupán egy jobb jövőt keresnek maguknak és családjuknak. A szociális terület felett teljes mértékben átsiklott a Sarkozy úr figyelme. A soros elnök úr tisztában van azzal, hogy ellenállás van a munkahét irányelv módosítására vonatkozó javaslattal szemben, csakúgy, mint azokkal a Tanács által jóváhagyott és az Európai Parlamentnek továbbított javaslatokkal szemben, amelyek a munkavállalói jogok gyengítését célozzák meg, megnyitva az ajtót a 60, sőt akár 65 órás átlagos munkahét, a foglalkoztatás deregulációja, illetve az alacsonyabb munkabérek előtt. Bogdan Golik (PSE), írásban. – (PL) Nagyon boldog lennék, ha a francia elnökség elkövetkező hat hónapját gyümölcsöző, hatékony munka jellemezné, amely egy egységes Európa polgárainak javát szolgálná. Ebben a kritikus pillanatban szeretném kihangsúlyozni a mezőgazdaság jelentőségét az Európai Közösség számára. Lengyelországban például 2005-ben a foglalkoztatott emberek 17%-a a mezőgazdaságban dolgozott. A mezőgazdaság kérdése közvetett fontossággal is bír a tagállamok számára – itt elsősorban az élelmiszer-biztonság problémájára gondolok a világpiacon egyre emelkedő élelmiszertermék-árak kontextusában. Nagyon remélem, hogy a francia elnökség megoldást talál majd a számos, az európai mezőgazdasági modellel kapcsolatos problémára. Európa nem rendelkezik olyan jó éghajlattal vagy mezőgazdasági feltételekkel, hogy megszüntesse a gazdálkodók támogatását. A hús, tej vagy gabonafélék előállításának vagy termelésének költségei mindig is magasabbak lesznek Európában, mint például Dél-Amerikában, az Egyesült Államokban vagy akár Ausztráliában. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek az országok is támogatják gazdálkodóikat. Meglátásom szerint a magasabb mezőgazdasági termékárak fejlesztési lehetőséget biztosítanak az európai mezőgazdaság számára. Fennáll a veszélye azonban, hogy a kiegészítő bevételeket közvetítő ügynökségek tartóztatják fel; más szóval tehát az élelmiszerárak emelkedése aránytalanul növeli a mezőgazdasági termelési eljárás költségét. Ennek eredményeképpen a többlet bevételt elnyelik a közvetítő ügynökségek. A mezőgazdaság továbbra is egy nagyon fontos gazdasági szektornak számít. A működési feltételek megváltoztak, de a legfontosabb prioritások – mint például elfogadható szintű bevétel biztosítása a gazdálkodóknak és az élelmiszer-biztonság – továbbra is jelen vannak. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Sarkozy úr mindenkit megtévesztett azzal a kijelentésével, hogy tiszteletben fogja tartani az emberek a 2005-ös népszavazás során kinyilatkoztatott, az Európai Alkotmányt elutasító akaratát, de ugyanakkor erőlteti azt a „mini-szerződést”, amely tartalmát tekintve lényegében az elutasított Szerződés leporolása, új formában tálalva, elkerülve ezáltal az újabb népszavazást. Az elnök úr most az Angela Merkel által elindított folyamat élén találja magát, hogy ennek keretében ismét megkíséreljék érvényesíteni azt a szövetségi, neoliberalista, militarista Szerződést, amelyet korábban már három alkalommal is elutasítottak az emberek. A kapitalizmus egyre mélyülő válsága miatt a nagyvállalatok és az EU legerősebb tagállamai, köztük Németországgal és Franciaországgal, mutatják a „kifelé vezető” utat szövetségi, neoliberális és militarista politikájukkal, valamint ezzel a Szerződés-tervezettel. Céljuk egy „szuperállam” alapjainak megszilárdítása az imperialista intervenciós mechanizmusok megerősítése céljából, szoros együttműködésben az Amerikai Egyesült Államokkal és a NATO-val. Ennek érdekében növekszik a nyomás és a zsarolás (bővítés, kétsebességes EU, stb.) Az EU süketnek és vaknak tetteti magát az ír nép akaratával szemben és szeretné elérni, hogy 2009-ben – pont az Európai Parlamenti választások előtt –új népszavazásra kerüljön sor Írországban. Gyula Hegyi (PSE), írásban. – (HU) A francia elnökség egyik legfontosabb feladata lesz a tagállamok klímaváltozási kötelezettségeinek összehangolása. Nagyon fontos, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását uniós szinten csökkentsük. Ez akkor történhet meg, ha komolyan vesszük a kiotói szerződést, s az abban foglaltaknak megfelelően az 1990-es bázisévhez képest folyamatosan, jelentősen csökkentjük a kibocsátást. Kifejezetten botrányos lenne, ha azok a tagállamok, amelyek 1990 és 2005 között nem csökkentették, hanem növelték a kibocsátásukat, most jutalmat kapnának az Európai Uniótól azzal, hogy a kiotói szerződéssel ellentétes előnyüket továbbra is megtarthatják. Még felháborítóbb lenne, ha a kiotói szerződést komolyan vevő, kibocsátásukat tisztességgel csökkentő tagállamokat – így Magyarországot – büntetés érné újabb megszorítások révén. Remélem, hogy a francia elnökség sohasem fogadja el a kiotói szerződés ilyetén megcsúfolását és az új tagállamok, köztük hazám negatív diszkriminációját.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. – (PL) Szeretnék köszönetet mondani a francia elnök úrnak beszédéért, amely számos alapvető EU problémára is kitért. Való igaz, hogy el kell gondolkodnunk azon, hogy miképpen lehet Európát kirántani ebből a válságból. Sovány vigaszt jelent, hogy jelenleg a világ többi része is kritikus helyzetben van. Ennek jelentős gazdasági és társadalmi dimenziói vannak. Itt elsősorban arról beszélek, hogy a világ számos térségében éhezés fenyeget, mivel az élelmiszerárak meredeken emelkednek világszerte, de meg kell említeni az energiabiztonságot és a környezet helyzetét is. A világ pénzügyi rendszere egyre labilisabbá válik. Hogy miért is emelem mindezt ki? Mert az álszentség nem áll jól nekünk. Az EU közel 500 millió polgára a világ lakosságának csupán kevesebb, mint 8%-át teszi ki és negyven éven belül ez az arány a választási küszöböt, az 5%-ot is alig fogja elérni. Nem szabad tehát átsiklani az euroatlanti civilizáció fenntartásához kapcsolódó magasabb rend értékei felett. Mindennek erkölcsi dimenziói is vannak. Az EU minden tagállamában szükség van tehát arra, hogy gondoskodjunk a családról, amely bár egy kicsi közösség, de ugyanakkor az Európai Közösség egyik sarokköve. Ezt nem szabad szem elől veszítenünk. Ha ez mégis bekövetkezik, akkor elvesztjük a kapcsolatot, ahogyan tesszük ezt most is, és olyan egyesülésekre is használjuk a házasság kifejezést, amelyek nem azok. Teljes mértékben igaz, hogy új jogi keretekre van szükség, de fontos, hogy ezeket az emberek meg tudják érteni. Az EU-polgárokat érintik a Parlament, a Tanács, illetve a Bizottság által megtett lépések. Mi nem teszünk mást, minthogy szolgáltatást nyújtunk. Írország esetét pontosan ennek a fényében kell megvizsgálnunk. Filip Kaczmarek (PPE-DE), írásban. – (PL) Ahogyan arra számítani lehetett a francia elnökség egyik prioritása a Lisszaboni Szerződés ratifikálásának kérdése lett. Többek számára azonban kissé váratlanul a francia elnökség kezdetének főszereplője Lengyelország, illetve nem is igazán Lengyelország, hanem inkább Lech Kaczyński, lengyel elnök. Nem értem a lengyel elnök úr által alkalmazott érveket, amelyekkel megindokolta, hogy miért is nem írta alá a Lisszaboni Szerződés ratifikálásával kapcsolatos dokumentumokat. A szerződést ratifikálta a Sejm és a Szenátus is. Semmi sem történt, ami hátráltathatná az elnök aláírását, a Szerződés például nem került az Alkotmánybíróság elé. Ez tiszteletlenségnek tűnik a Parlamenttel szemben és megszegi a miniszterelnökkel, Donald Tuskkal történt megállapodást. Egyetértek a soros elnök úrral abban a tekintetben, hogy ez az ügy nem politikai, hanem erkölcsi jellegű. Lengyelország részt vett a Szerződéssel kapcsolatos tárgyalásokon, aláírta azt és a nemzetközi jog értelmében köteles végigcsinálni a ratifikálási folyamatot. Nagyon remélem továbbá, hogy a közeljövőben megváltozik a Szerződés ratifikálásával kapcsolatos helyzet, illetve hogy a francia elnökség végére jelentősen javul a most tapasztalt hozzáállás. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. – (FI) Elnök úr, tiszteletben tartom a soros elnök, Nicolas Sarkozy azon kívánságait, hogy ambiciózus hozzáállást fogadjunk el az EU energia- és éghajlat-változási csomagját illetően, valamint, hogy erről még a francia elnökség alatt megszülessen az egyezmény. Reményeim szerint ez remekül jelzi, hogy az éghajlatváltozás kihívásai szerves részét képezik a politikának. Először is azonban szeretném emlékeztetni a Tanács soros elnökét a feladat komolyságára – a kibocsátás-kereskedelem egy nagyon fontos piaci eszköz és olyan sok emberre van hatással, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy ragaszkodjunk egy olyan politikai órarendhez, amely a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés rovására megy. Ellenkező esetben Franciaország felsülhet, és erre nem lesz majd büszke. Múlt hónapban tartottam egy szemináriumot, amelyen környezetvédelmi szervezetek, kutató testületek és a kibocsátás-kereskedelem által érintett testületek adhatták elő nézeteiket a kibocsátás-kereskedelem gazdasági hatásiról. Mondanivalójuk egyértelmű volt: a Bizottság javaslata sokkal magasabb költségeket fog eredményezni, anélkül, hogy ennek megfelelő környezetvédelmi előnyökkel járna. Itt utalnék McKinsey úr aggasztó elemzésére a kérdést illetően. A kibocsátás-kereskedelmen javítani kell. A helyzet igen komoly. Az európai ipart, amely jól birkózott meg saját problémáival, nem használhatjuk ismét kísérleti nyúlként, hacsak a rendszert nem hanyagul működtetik. Még mindig jobb, ha nem tudunk eredményeket felmutatni, mintha konkrét kudarcot érnénk el. Hiszem, hogy képesek vagyunk még időben jó megoldással szolgálni, de ehhez életbevágóan fontos igazítások szükségesek. A széndioxid-kibocsátást nem lehet puszta ígéretekkel és ájtatos reményekkel megszüntetni, hacsak nem képezik részét magának az irányelvnek. Szilárdan ki kell tartanunk a kötelezettség csökkentése mellett, de a folyamat továbbra is nyitott a javaslatokra. A Parlamentben nyitottak voltunk a Bizottság szóba jöhető alternatívákkal kapcsolatos megközelítésére. Azt kérem öntől, soros elnök úr, hogy tanulmányozza ezeket az alternatívákat. Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban. – (RO)

61

62

HU


Tisztelt elnök úr, ön egy igen ambiciózus programot mutatott be, amely reményeim szerint sikeresen végrehajtásra is kerül. A bevándorlási paktum egy szükséges prioritás, amennyiben szeretnénk megszüntetni az illegális bevándorlást, illetve ha szeretnénk közös politikát kialakítani a legális bevándorlást illetően. Mindazonáltal szeretnék kihangsúlyozni egy olyan szempontot, amelyet fontos lenne mérlegelni a tervezett lépések megtétele előtt: a paktumnak olyan lépés sorozatokat kell magában foglalnia, amelyek figyelembe veszik az egyes új tagállamok munkavállalóival szemben érvényes európai munkaerő-piaci korlátozásokat. Nem normális dolog, hogy a harmadik országok gazdasági migrációja meghaladja az Uniós országok közötti szabad mozgást. Vannak olyan tagállamok, ahol olyan átmeneti rendelkezések vannak érvényben, amelyek korlátozzák az EU munkavállalók munkerő-piaci hozzáférését. Amikor érvénybe lép a bevándorlási politika, fennáll annak a kockázata, hogy az európai polgárok hátrányos helyzetbe kerülnek a harmadik országok polgáraival szemben. Ebből a szempontból gratulálni szeretnék Franciaországnak, hiszen július 1-én megtették az első lépést ebbe az irányba, amikor is megnyitották munkaerő-piacukat a 2004-ben csatlakozott tagállamok polgárai előtt. Remélem, hogy Románia és Bulgária is a lehető leghamarabb hasonló bánásmódban részesül, és szeretném a többi tagállamot is arra bátorítani, hogy kövesse Franciaország példáját. Nicolae Vlad Popa (PPE-DE), írásban. – Franciaország magára vállalta azt a feladatot, hogy hat hónapon át vezeti az európai programot ebben a nehéz helyzetben, miután Írország elutasította a Lisszaboni Szerződést. A francia elnökség programja igen ambiciózus, de fontos, hogy figyelembe vegye a lakosság elvárásait is. A legfrissebb Eurobarométer felmérés azt mutatja, hogy az EU-polgárok mindössze 52%-a tartja hazájuk EU tagságát jó dolognak. Olyan stratégiára van szükség, amely az európai polgárok tudomására hozza azt, hogy gazdasági és politikai szempontból a közös érdekek sokkal fontosabbak, mint azok a dolgok amelyek megkülönböztetnek bennünket. Természetesen a francia elnökség számára az ír kisiklás helyrehozásának megoldása a prioritás, miközben az európai folyamatnak tovább kell haladnia, hiszen a Nizzai Szerződés nem teszi lehetővé a bővítést. Ami a francia elnökség második számú prioritását – a közös agrárpolitikát és annak felkészítését a jövő kihívásaira – illeti, meg kell említenünk, hogy Romániában az egységes támogatási rendszer fenntartása már 2013-tól alkalmazható. Románia a KAP kedvezményezettjeként idén 735 millió euró, román gazdálkodóknak szánt közvetlen európai támogatást kap. Martine Roure (PSE), írásban. – (FR) Két témáról szeretnék beszélni: - 27 országban nem lehet menedékjogért folyamodni. Itt van a Dublin II rendelet, amely a befogadó országok felelősségével foglalkozik. Igaz azonban, hogy továbbra is fennállnak eltérések a tagállamok között a nemzetközi védelem elismerését illetően és ez pedig egy nagyon komoly probléma. - A második téma, amellyel foglalkozni szeretnék az emberiség alapvető problémája a mai világban. Hogyan tudunk mindannyian együtt élni ebben a globalizált világban? Szükséges foglalkoznunk azokkal a felszín alatt rejlő okokkal, amelyek miatt egyes kétségbeesett emberek kénytelenek elhagyni hazájukat. Véleményem szerint az európai bevándorlási paktum nem teremt megfelelő egyensúlyt a csempészek elleni harc, a legális bevándorlás előremozdítása és az ambiciózus közös fejlesztési politikák között. Katrin Saks (PSE), írásban. – (ET) Az idei év lehetőség az Európai Unió számára, hogy tükörbe nézzen és megvizsgálja, hogy vajon a tavaly hozott döntések beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeket. Tavaly elindult a környezetvédelmi és energiaügyi cselekvési terv, amely célja az üvegházhatást okozó gázok csökkentése, valamint az éghajlatváltozás elleni harc. Tárgyalásokat folytattunk egy közös bevándorlási politikáról Európa számára, és nem is olyan rég hallhattunk egy vallomástételt az illegális bevándorláson belül bekövetkezett jelentős növekedésről. Kitértünk továbbá számos védelemmel kapcsolatos kérdésre is: egyesült európai erők több katonai hadműveletet is végrehajtottak világszerte és 2004 óta EU-harccsoportokat és vészhelyzeti reagálási egységet hoztunk létre.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Az új elnökség Nicolas Sarkozy elnök úr személyében frissességet és reményt adott az európai politikának, megmutatta nekünk a mini-szerződés eléképzelését és új hozzáállást vett fel az új tagállamokkal szemben. Ennek számos példája is van. Lendülete és kezdeményező készsége minden bizonnyal számos fontos projekt megindítását és felgyorsítását eredményezi majd. Emiatt szeretném kihangsúlyozni azt, hogy az elnökséget átvevő ország nem külön vezeti az európai ügyeket, annak ellenére, hogy megvan az a joga, hogy bizonyos dolgokat javasoljon a tárgyalási rendben történő megvitatásra. Az a tény, hogy az elnökség nem felelős az Európai Tanácsban meghozott döntésekért alapvető fontossággal bír és az elnökségnek erre kellene összpontosítania, nem pedig egy üres ígéretekkel teli pártra. Mindenekfelett remélem azt, hogy a francia elnökség képes lesz reményt ébreszteni az európai polgárokban egyes projektekkel szemben. Toomas Savi (ALDE), írásban. – Tisztelt soros elnök úr, a legutóbbi Brüsszelben megrendezett európai csúcstalálkozón szóba került az unió a mediterrán térségért létrehozásának kérdése – ez egy nagyon jelentős kezdeményezés a mediterrán térség szemszögéből és egy prioritás a francia elnökség számára. Nagyon remélem azonban, hogy a francia elnökség alatt ennek az uniónak a kihangsúlyozása nem jár majd a balti-tengeri térség, illetve a balti-tengeri stratégia elhanyagolásával. A Balti-tenger tulajdonképpen az EU egyik tavává alakult át, amelyet 2004 óta nyolc tagállam vesz körbe. A balti-tengeri stratégia a környezetvédelem, kultúra, oktatás és biztonság kérdésével foglalkozik, emellett pedig egy fenntartható tervet kínál a térség fejlődéséhez. Nagy örömömre szolgálna, ha a francia elnökség venné a fáradtságot és foglalkozna a Balti-tengert érintő kérdésekkel. Örülnék továbbá annak is, ha földközi térség rangsorolása nem járna azzal, hogy elterelődik a figyelem a Balti-tenger térségéről. Szem előtt tartva, hogy a közeljövőben Svédország veszi át az elnökséget, ésszerű lenne elkezdeni a balti-tengeri stratégiával való foglalkozást, annak érdekében, hogy nagyobb mértékű koherenciát tudjunk kialakítani az elnökségek között. Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. – (RO) Az előttünk álló hat hónap során a francia elnökségnek hatalmas felelősséggel járó feladatai lesznek , amelyek kihatnak majd az Európai Unió jövőjére is. Az Uniónak szüksége van a Lisszaboni Szerződésre. A jelenlegi intézményi keret, amely egyhangúságot követel bizonyos döntésekben, igen súlyos. Ezen felül a Lisszaboni Szerződés növeli a demokratizálódás mértékét, megnöveli a nemzeti parlamentek hatalmát, valamint a legtöbb területen bevezeti az együttdöntési eljárást. A francia elnökségnek támogatást kell nyújtania a közös agrárpolitikának is, lehetővé téve ezáltal, hogy az európai gazdálkodók többet tudjanak termelni. A többi tagállammal vállvetve, a francia elnökségnek megoldást kell találnia az Unió ír népszavazást követő holtponti állapotára. A francia elnökség bejelentett prioritásait az elkövetkező időszakra: ezek pedig az éghajlatváltozás, a bevándorlás, a közös agrárpolitika kérdései, valamint az Unió védelme és biztonsága. Jövő ősszel Koppenhágában az Unió részt vesz majd egy nemzetközi, Kiotó utáni időszakra vonatkozó megállapodás tető alá hozásában. Az Uniónak gyakorlatban is példát kell mutatnia az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és ezért tartom az energia és éghajlat-változási csomag elfogadását a francia elnökség egyik legfontosabb célkitűzésének. Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. – Az ír népszavazás eredményeinek okait senki sem tudja megindokolni. Egy szabályból a polgárok univerzális jóváhagyása révén válik törvény. Ennek meg kell felelnie az egységgel kapcsolatos hitnek. Honfitársa, a Panthéonban nyugvó Rousseau írta azt, hogy „minden törvény semmis, ha a nép személyesen nem hagyja jóvá”. Ezért fontos, hogy az emberek irányítani tudják azokat a kormányokat, amelyeknél fennáll a veszélye annak, hogy bitorolják jogaikat. De hogyan vegyék át az emberek az irányítást egy olyan eszköz segítségével, amelyet nem értenek, amelynek struktúrája legalább annyira összetett és zavaros, mint a friss szerződés? Nincsen kétségem afelől, hogy ön „egy eszmény és a lelkiismeret védelmezőjeként” kíván - Dominique de Villepin szavait használva – az Európai Parlament ezen „templomában” tetszelegni. Én azonban úgy gondolom,

63

64

HU


hogy önt jobban fogja érdekelni az, hogy információt szolgáltasson a közvélemény felé az európai érdekek közös megvalósításának platformokat illetően, hiszen mindez a média figyelmét átterelheti magánéletéről politikai pályájára. (Az ülésszakot 13:40-kor felfüggesztik, és 15:00 órakor folytatják) ELNÖKÖL: ONESTA ÚR Alelnök

9. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 10. Határozatképesség Elnök. – Boldog vagyok, hogy az Alkotmányügyi Bizottság elnöke is jelen van ma, mert egy igen kényes problémát kell megoldanunk ma. Kedves Jo, kérem térjen vissza a székéhez. Tisztelt hölgyeim és uraim, felvázolom a problémát. A 149. cikk kimondja, hogy megállapíthatjuk, hogy fennáll-e a határozatképesség. Ahogyan önök is tudják a Parlamentben mindig sok képviselő tartózkodik, hogy vitázzanak és elfogadják a napirendi pontokat, ezért ilyen esetekben nincs szükség határozatképességre. A 149. cikk 3. bekezdése azonban kimondja, hogy amennyiben előzetes felkérés van legalább negyven képviselő részéről, abban az esetben lehetőségünk van megállapítani, hogy fennáll-e határozatképesség vagy nem. Kaptam egy felkérést negyven képviselőtől, akik szeretnék, hogy megállapítsuk, hogy fennáll-e a határozatképesség vagy nem. Ezért természetesen... Posselt úr, kérem engedje meg, hogy megmagyarázzam a tényeket. Úgy gondolom egyértelmű, hogy van egy előzetes felkérés. A probléma a következő: ezt követően az eljárási szabályzat már homályosabban fogalmaz. Sehol sem szerepel benne, hogy a negyven képviselőnek jelen kell lennie az ülésteremben a határozatképesség megállapításához szükséges kérvény benyújtásához, de nem is zárja ki ezt. A múltban ilyen esetekben, amelyeknek utánanéztünk, az ülésszak elnöke mindig úgy határozott, hogy a 149. cikk 4. bekezdésének való megfelelés érdekében a negyven képviselőnek az ülésteremben kellett tartózkodnia. A szóban forgó bekezdés kimondja, hogy a határozatképesség számlálásakor a negyven képviselőt is számolni kell, ami azt sugallja, hogy nekik is jelen kell lenniük. Lehetőségem van belátásom szerint cselekedni, de itt van emellett a felkérés megfogalmazása is: kitér a sürgős ügyekről való szavazásra, az összes sürgős ügyre, nem csupán egyre. Ha mérlegeljük, hogy a határozatképességre vonatkozó felkérés elfogadható és nincsen meg a határozatképességhez szükséges szám, abban az esetben elejtjük a sürgős ügyeket, és ahogyan önök is tudják ezeket a szavazásokat nem lehet elhalasztani. Ez azt jelenti, hogy nem szavazunk Kasmírról, a halálbüntetésről vagy akár Bangladesről. Amennyiben nem szavazunk ezekben a kérdésekben, ezeket már nem visszük át a következő ülésszakra. A végeredmény az lesz, hogy a Parlament nem fog döntést hozni ezekben a sürgősnek mondott kérdésekben. Mielőtt véleményt mondanék, szeretném meghallgatni az Alkotmányos Ügyek Bizottsága elnökének, Leinen úrnak a véleményét. Tisztelt Leinen úr, az ön meglátása szerint tekintsem úgy, hogy negyven képviselőnek kötelező jelen lennie az ülésteremben, ahogyan azt a 149. cikk 4. bekezdése kimondja vagy pedig tekintsem úgy, hogy a 149. cikk 3. bekezdése értelmében elegendő az előzetes felkérés? Érdeklődve várom válaszát. Jo Leinen, az Alkotmányügyi Bizottság elnöke. – (DE) Elnök úr, most ellenőriztem és valóban igaz, hogy a 149. cikk kimondja, hogy a képviselők kérhetik a határozatképesség fennállásának megállapítását, de csak abban az esetben, ha ezt negyvenen egyszerre teszik meg. Határozatképesség akkor áll fenn, ha az ülésteremben a képviselők egyharmada jelen van. Egy ilyen kérésre reagálva az elnök megállapítja, hogy fennáll-e a határozatképesség vagy nem. Ezután következik az ön által is említett 4. bekezdés, amely kimondja, hogy „a határozatképesség fennállásának megállapítását kérő képviselőket jelen levőnek kell tekinteni [...] még akkor is, ha a továbbiakban már nem tartózkodnak az ülésteremben.” Jelenleg egy olyan ülésszakon veszünk részt, amelyet felfüggesztés után folytattunk és véleményem szerint azokat a képviselőket, akik jelen voltak reggel és a határozatképesség fennállásának megállapítását kérték jelen levőnek kell tekinteni akkor is, ha nincsenek már jelen a délutáni plenáris ülésen. Én így értelmeztem a 4. bekezdést.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Úgy hallottam, hogy 40 képviselőtől kapott felkérést azzal kapcsolatban, hogy ma délután megállapítsuk a határozatképesség fennállását. Nézzenek körbe: a 785 egyharmada kicsit több mint 200 és jelenleg csupán nagyjából harmincan vagyunk jelen. Próbálkozhatunk bármivel, hacsak nem érkezik még valaki, nagyon kevés az esélye, hogy elérjük a 200-at. Elnök úr, tárgyalhatunk a dologról, de ha megállapítja, hogy a jelenlevő képviselők száma nem éri el az egy harmadot, abban az esetben nem tudunk szavazni. Ezt mondja ki az eljárási szabályzat. Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, Leinen úr, én ezen időszerű és sürgető viták veteránjának számítok. Régebben még pénteken tartották őket, most, pedig csütörtök délután kerül rájuk sor. A különböző képviselőcsoportok rendszeresen éltek azzal a trükkel, hogy ehhez hasonló kérelemmel álltak elő, ha olyan sürgős téma került napirendre, ami nem tetszett nekik, mint, amilyen például a mostani Kasmír-kérdés. Ezért kellett módosítani az eljárási szabályzatot, és kellett bevezetni azt a kitételt, amely szerint 40 képviselőnek kell jelen lennie az ülésteremben — lehet, hogy nincs a legérthetőbben megfogalmazva, de valójában ez volt a reform célja — és kérnie a határozatképesség megállapítását. Ez azért került bevezetésre, mert tisztában voltunk a problémával, és azóta egy alkalommal sem fordult elő, hogy meglett volna a határozatképesség megállapításának kérelmezéséhez szükséges képviselőszám, ezért úgy tekintettük, hogy a határozatképesség fennáll. Véleményem szerint jogi szempontból fontos lenne megállapítani, hogy mi e cikk célja. Biztos vagyok benne, hogy utána lehetne nézni a bizottsági és plenáris ülések jegyzőkönyveiben. A reform célja az volt, hogy összekapcsolja a határozatképesség kérdését egy olyan kötelező képviselőszámmal, amely elég magas ahhoz, hogy megakadályozza, hogy ez az egész kérdés társasjátékká torzuljon, hiszen ez biztosan tönkre tette volna a vitákat. A viták megmentése érdekében vezettük be akkor ezt a 40 fős képviselőszámot. Ugyanakkor, ha ma is 40 aláírást kérünk, azzal a reform értelmét veszti. Pierre Pribetich (PSE). – (FR) Elnök úr, először Leinen úr véleményét kérte ki annak érdekében, hogy megtudja, hogy milyen érzésekkel viseltetünk ezzel a témával kapcsolatban. Amint, azt kollégám is megjegyezte, valóban igaz, hogy ez a manőver kissé dilatóriusnak tűnhet, más szóval negyven kollégánk, számukra nyilván fontos okból kifolyólag, nem tudott jelen lenni ezen az ülésszakon, és különböző intézkedésekkel, illetve eljárásokkal próbálják megakadályozni, hogy ma délutáni sürgős vitára sor kerülhessen. Azt gondolom, hogy ahelyett, hogy minden részletében megpróbálnánk alkalmazni a szabályzatot, inkább az eljárási szabályzat szellemiségére kellene nagyobb figyelmet fordítanunk. Az eljárási szabályzat szellemisége azt a célt szolgálja, hogy legalább a kérelmet beterjesztők jelen legyenek, hogy ők maguk állapíthassák meg, hogy a határozatképesség nem áll fenn. Máskülönben arra a megállapításra kell jutnom, hogy a kérelem vagy politikai, vagy taktikai manőver, de mindenféleképpen a késleltetést szolgálja. Nem szeretném, ha a törvények szigorú alkalmazása oda vezetne bennünket, hogy a csütörtök délutánra ütemezett sürgős, fontos vitákra nem kerülne sor, mintegy kikerülve őket, hiszen ez nem javítaná a Parlament munkáját. Sarah Ludford (ALDE). - Elnök úr, úgy gondolom az előttem felszólalók fontos pontokra hívták fel a figyelmet. Azt gondoltam, hogy értem, amit Leinen úr az eljárási szabályzat felolvasásakor mondott – és nyilván kijavít, ha ezt nem jól gondolom – arra vonatkozóan, hogy a képviselőknek legalább az ülés elején itt kellene lenniük, még akkor is, ha utána esetleg el kell menniük. Bármely más értelmezés egész biztosan öncélú volna, mert a jelen nem levők kérhetik, annak megállapítását, hogy a határozatképesség nem áll fenn, viszont ők maguk is hozzájárultak ahhoz, hogy ne legyen meg a határozatképesség! Nem tudom megérteni, hogy miként lehetne az igazságos, hogy azok mondják meg a többieknek, hogy határozatképességük nem áll fenn, akik nincsenek is jelen. A másik tényező pedig, őszintén szólva, a csütörtök délutáni szokásaink. Mindenki tisztában van vele, hogy sohasem áll fenn a határozatképesség a sürgős kérdésekkel kapcsolatban, és ha most minden átmenet nélkül bevezetjük ezt, akkor olyan probléma adódhat az eljárási szabályzattal, amelyet viszont meg is kellene oldani. Ha a ma délutáni sürgős vitákat megtorpedózzák, akkor tulajdonképpen minden csütörtök délutáni sürgős vitát meg lehet torpedózni. Alapvetően a következőket gondolom: hogyan lehetne úgy értelmezni az eljárási szabályzatot, hogy 40 távol lévő ember mondhassa meg nekünk, jelen lévőknek, hogy határozatképességünk nem áll fenn, és tegyen arról, hogy ez ne is állhasson fenn?

65

66

HU


José Ribeiro e Castro (PPE-DE). – (PT) Elnök úr, nem először látunk példát ehhez hasonló taktikázásra, szeretném felhívni képviselőtársaim és az elnökség figyelmét a következőkre: a világ minden parlamentje két dologgal rendelkezik, az egyik a szabályok, a másik, pedig a parlamenti szokások, azaz az alkalmazott gyakorlat. Ez a világ minden parlamentjében megtörténik, és ezt a gyakorlatot alakítottuk ki a csütörtöki, régebben pedig a péntek délelőtti vitáinkra nézve. Ezt szerintem mindenki tudja. Az itt megjelenő taktika nyilvánvalóan tisztességtelen, és meggyőződésem, hogy nem szabad figyelembe venni olyanok kérelmét, akik nincsenek jelen az ülésteremben. Továbbá, szeretném megkérni azon képviselőtársaimat, akik nagyobb szakértelemmel bírnak az eljárási szabályzat módosításainak kidolgozása terén, személy szerint Leinen és Corbett urakra gondolok, hogy dolgozzák ki az eljárási szabályzat azon módosítását, amely tartalmazza az alábbi kikötést: amennyiben egy határozatképességi számlálási kérelem esetében a határozatképesség megállapítását kérő személy nincsen jelen az ülésteremben, amikor a számlálásra sor kerül, akkor az a személy arra a napra ne kapja meg napidíját, illetve azok akik nincsenek jelen az ülésteremben, amikor a számolás nyomán megállapításra kerül, hogy a határozatképesség nem áll fenn, napidíjuknak csak a felét kaphassák meg. Ily módon véget lehetne venni az effajta taktikázásnak egyszer s mindenkorra. Ez a Parlament működésének, és különösen a strasbourgi eljárások lefolytatásának tisztességtelen megtámadása. Ewa Tomaszewska (UEN). - (PL) Elnök úr, én nem vagyok jogász, de úgy érzem, hogy a tisztesség az előterjesztőkétől eltérő viselkedést diktál. Ez csak az egyik kérdés. A második, pedig az, hogy ha valaki nincs jelen, akkor semmilyen alapja sincs arra, hogy kétségbe vonja, hogy fennáll, vagy nem áll fenn a határozatképesség. Harmadsorban, pedig ezt a hozzáállás az emberi jogi kérdésekhez, amelyek különösen fontosak a számunkra, a távolmaradásra és az eljárások megszakítására irányuló magatartással együtt kifejezetten elítélendőnek tartom. Úgy gondolom, hogy a törvény szellemisége itt fontosabb, mint szó szerint vett értelmezése. Esko Seppänen (GUE/NGL). - (FI) Elnök úr, az előttünk álló kérdést a Parlament eljárási szabályzatának megfelelően kell rendezni, és véleményem szerint Leinen úr nincs felhatalmazva az eljárási szabályzat értelmezésére, mert nem az ő tisztje egyedüli értelmezőként értelmezni azt. Véleményem szerint elnök úr, az ön felelőssége arról dönteni, hogy miként haladjuk tovább ezzel a kérdéssel, ami után az Ön által választott utat a Jogügyi Hivatalnak és az elnököknek is meg kell vizsgálniuk, mert e nélkül nem lesz világosabb ez a kérdés. Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr, ezzel a kérdéssel kapcsolatban, úgy emlékszem Leinen úr azt mondta, hogy örülnie kellene, hogy a 40 képviselőt az ülés elején számolták össze – vagyis a mai napon. Ez nem történt meg. Összeszámolta az elnök azt a 40 képviselőt, aki a mai napon előterjesztette ezt a kérelmet? Nyilvánvalóan nem. Tehát Leinen úr azon érve, miszerint ez eleget tesz a 4. bekezdés rendelkezéseinek, nyilvánvalóan nem alkalmazható erre a kérdésre. Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). - (PL) Elnök úr, kétségtelen, hogy ez egy olyan eljárás, amire jobb lett volna ha nem kerül sor, de mi is racionálisan gondolkodó emberek vagyunk. Mi is látunk, van szemünk, és teljes őszinteséggel azt kell, hogy mondjam, hogy a határozatképesség nem áll fenn. Ezt mindannyian láthatjuk. Nem szabad álltatnunk magunkat. Nem találhatunk ki olyan értelmezéseket, amelyek ellent mondanak az eljárási szabályzatnak. Ugyanakkor viszont ez egy olyan fontos kérdés, hogy nem lehet csak úgy elsiklani felette. Ezért e vitához kapcsolódóan külön kérvényt szeretnék benyújtani arra vonatkozóan, hogy módosítsuk az eljárási szabályzatot, de egyben hagyjunk fel azokkal az értelmezési kísérletekkel, amelyek teljes mértékben ellent mondanak az eljárási szabályzat ideájával. Ha megszegjük a szabályzatot és az alkotmányt, azzal valami olyat teszünk, ami nem szolgálja a demokráciát, és magunk is megsértjük elveit. Neena Gill (PSE). - Elnök úr, valójában a határozatképesség kérdése nem kapcsolódik ehhez a vitához. A vitára ettől még sor kerülhet. A határozatképesség kérdése a szavazást érinti. Csodálkozom, hogy most erről beszélünk, amikor ennek csak a szavazás során van jelentősége. Egyet értek azon kollégáimmal, akik azt mondták, hogy ezek sürgős kérdések rendkívüli fontossággal bírnak. Ugyanakkor, alig csak néhányan vagyunk jelen. A legutóbb, a képviselőház 785 képviselőjéből csupán 58 szavazott. Tényleg nem hiszem, hogy az, hogy ilyen kevesen szavaznak és vesznek részt ezekben a fontos kérdésekben javítana e képviselőház hitelességén. Ezért arra kérem Önöket, hogy hozzanak döntést a következő szavazás alkalmával, mert nem elfogadható, hogy sohasem áll fenn a határozatképesség. Véleményünk szerint fontosak ezek a sürgős kérdések. Gondoskodnunk kellene arról, hogy a képviselők jelen legyenek. Megpróbáljuk biztosítani, hogy a képviselők legyenek jelen, amikor ezekről a fontos sürgős

10-07-2008

10-07-2008

HU


kérdésekről szavazunk. Nem elfogadható, hogy mindig kitérünk ezek elöl a fontos kérdések elöl, amikor nincsenek jelen elegen a szavazáshoz. Jo Leinen (PSE). – (DE) Elnök úr, Onesta úr megkérdezte tőlem, hogy miként értelmeztem a 149. cikk 4. bekezdését. Nem értem, hogy Posselt úr, és mások miért mondják azt, hogy akkor is cselekedjünk, ha ezzel nem tartjuk magunkat az eljárási szabályzathoz. Örömre szolgálnak a képviselők érvei: vagy van eljárási szabályzatunk és be is tartjuk őket, vagy nem tartjuk be őket, de akkor nincs rájuk szükség. Lehet, hogy én vagyok az Alkotmányügyi Bizottság elnöke, de a korábbi képviselők alkották meg ezt a szabályt és fogadták el abszolút többséggel a plenáris ülésen. A 4. bekezdés meglehetősen egyértelműen fogalmaz. Kimondja, hogy: „a határozatképesség fennállásának megállapítását kérő képviselőket […] jelen levőnek kell tekinteni még akkor is, ha a továbbiakban már nem tartózkodnak az ülésteremben.” Ez egyértelmű. Tehát, ha a strasbourgi ülésen jelen levő 40 képviselő kéri a határozatképesség megállapítását, akkor számukat hozzá kell adni a jelenlevők számához. Én így értelmeztem ezt a bekezdést. Ha másképpen szeretnék értelmezni, akkor meg kell változtatniuk a 4. bekezdést, de jelenleg csak így lehet értelmezni. Posselt úr, tehát akárki is értelmezi, mindenki számára ugyanazt kell, hogy jelentse, hiszen nem lehet máshogyan értelmezni ezt a bekezdést. Ezért elnök úr, most már Önön a sor, hogy döntsön. Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, Leinen úr azzal vádol engem, hogy azt sugalmaztam, hogy ne vegyük figyelembe az eljárási szabályzatot. Én jelen voltam akkor, amikor elfogadtuk, maga pedig nem volt jelen. Ez az egész abban az összefüggésben merült fel, hogy régebben mindig volt 40 képviselő, aki kérte a határozatképesség megállapítását, majd pedig elhagyták az üléstermet. Erről szól ez a szabály és nem másról. Elnök. – Önöket, hozzá teszem rendkívüli figyelemmel hallgatva, én a következők szerint értelmezem ezt a kérdést. A negyven kérelmező által benyújtott kérelem megfogalmazásában semmi sem utal a kasmíri kérdésre, viszont utalnak a ma délutáni összes sürgős kérdésre, köztük a halálbüntetés kérdésre is. Ez egy fontos kérdés. Gill asszonynak igaza van, a vitákat minden további nélkül megtarthatjuk. E kérdés kizárólag a szavazást érinti, de én előre akartam venni ezt a vitát, hogy ebből már ne legyen gond a délután során. Véleményem szerint a Parlament azért vette a fáradságot a 149. cikk 4. bekezdésének megírására, amelyben az szerepel, hogy a határozatképesség megállapítását kérő képviselőket a 2. bekezdésnek megfelelően meg kell számolni, még akkor is ha nem tartózkodnak az ülésteremben, amint azt Posselt úr is mondta, hogy megakadályozza, hogy a képviselők a számlálás alatt elhagyják az üléstermet, amiből arra lehet következtetni, hogy a számlálás megkezdésekor még az ülésteremben tartózkodtak. Tekintve, hogy úgy látom, hogy a számlálás megkezdésekor a 40 kérelmező nincsen jelen – kivéve, ha ahogyan Gill asszony mondja, mindannyian jelen lesznek a szavazáskor, amit természetesen ellenőrizni fogunk, és ebben az esetben kérelmet fogunk benyújtani a határozatképesség megállapítására – követni fogom a többi ülés elnökei által létrehozott precedenst, akik, hozzám hasonlóan már találkoztak ezzel a problémával, azzal, hogy kimondom, hogy a határozatképesség megállapítására vonatkozó kérelmet nem lehet érvényesíteni, mert az azt kérő negyven kérelmező nincs jelen. Ezzel együtt köszönöm Leinen úrnak, hogy felhívta a figyelmünket arra, hogy a 4. bekezdés megfogalmazása összezavaró lehet. Ezért gondolom azt, hogy ez a legjobb alkalom arra, hogy – de ezt én nem dönthetem el, erről csak az illetékes testületek dönthetnek – Jo az általad vezetett bizottság gyorsan tisztázza, hogy a 3. bekezdés vajon azt akarja-e mondani, hogy a képviselőknek jelen kell lenniük a határozatképességi kérelem benyújtásakor, illetve jelen kell-e lenniük a számlálás során, annak kezdetekor. Véleményem szerint az Alkotmányügyi Bizottság értelmezése megoldást fog adni erre a fogós kérdésre. Ugyanakkor, a mai nap kapcsán, tekintettel a viták fontosságára, és azokra a véleményekre, amelyek elhangzottak itt, amelyek egyértelműen azt támogatják, amit az előbb elmondtam, illetve a korábbi döntésekre is támaszkodva, meg fogjuk tartani a vitákat, és amikor a szavazáshoz érünk, ha nincs itt az a bizonyos negyven kérelmező, nem fogom kérni a határozatképesség megállapítását. Tehát kezdjük meg a vitákat.

11. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről(vita)

67

68

HU


11.1. Feltételezett tömegsírok Kasmír India által igazgatott részén Elnök. – A következő napirendi pont a Kasmír India által igazgatott részén feltételezett tömegsírokkal kapcsolatos hat állásfoglalásra irányuló indítványról szóló vita(1). Marios Matsakis, szerző. − Elnök úr, nagyon örülök bölcs döntésének. Biztos úr, több ezer civil esett már áldozatul azoknak a törvénytelen öldökléseknek, erőszakos eltűnéseknek, kínzásoknak, megerőszakolásoknak és egyéb, az emberi jogokat súlyosan sértő cselekedeteknek, amelyek Dzsammuban és Kasmírban zajlanak 1989, azaz a fegyveres konfliktus kezdete óta. Szégyenletes módon ezeknek a bűncselekményeknek a nagy részét a mai napig nem oldották meg. Ezen felül komoly veszély fenyegeti az emberi jogi aktivisták testi épségét is, többek között azokét is, akik a rengeteg eltűnt személy sorsát vizsgálják. Az Európai Parlament elítél minden emberi jogokat sértő cselekedetet és felszólítja az érintett kormányokat, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket a jogállamiság és az igazság fenntartása érdekében, valamint, hogy kettőzzék meg a múltban Dzsammuban és Kasmírban elkövetett politikai bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozási erőfeszítéseiket. Ryszard Czarnecki, szerző. − (PL) Elnök úr, azt kell mondanom, hogy nem egy szerencsés dolog, amikor egy elnök a régi EU-ból diszkriminálóan viselkedik az új EU-ból érkezett képviselőkkel szemben, azzal, hogy kétszer is szót ad a régi EU egyik képviselőjének, Posselt úrnak, miközben én magam, aki három jelentés társszerzője vagyok egyszer sem jutok szóhoz ebben a témában. Ezt diszkriminációnak tekintem és teljes mértékben elfogadhatatlannak tartom. Elnök úr, a közeljövőben szándékomban áll levelet is benyújtani erről az aggasztó esetről. Ami az említett helyzetet illeti, nem egy fekete-fehér filmet látunk. Az indiai-pakisztáni határ mentén nem ritka eset a pakisztáni állam által kiprovokált konfliktusok kirobbanása. Mindannyian ismerjük az ún. ellenőrzési vonalat, amelyet fegyveresek őriznek mind a két ország részéről. Az elmúlt 20 év határmenti békéjét követően Pakisztán ismét támadásokat indított Kasmírral szemben. Arra kérem ezért önöket, hogy fordítsuk figyelmünket a másik oldal felé is. Természetesen nem szeretném alábecsülni a szóban forgó tömegsírok kérdését, bár az áldozatok száma ott kétség kívül alacsonyabb. Jean Lambert, szerző. − Elnök úr, üdvözlöm a lehetőséget, hogy ebben a témában vitázhatunk, hiszen sokan aggasztónak találjuk azokat az eseteket, amikor olyan tömegsírokat tárnak fel világszerte, amelyekhez csak a biztonsági erők engedélyével lehet hozzáférni. A jelen állásfoglalásra irányuló indítvány tehát – a jövő heti Emberi Jogi Albizottsági tárgyalással együtt – fokozott jelentőséggel bír a térségben fennálló levő politikai és biztonsági helyzet szempontjából. A tisztelt képviselőház tisztában van azzal, hogy korábban már vitáztunk az általános helyzettel kapcsolatban, bár talán kevésbé átlátható körülmények között. A térségben valóban többször is volt példa eltűnésekre. Tudjuk, hogy ezek gyakran összefüggésben voltak a biztonsági erők tevékenységével. Tisztában vagyunk azzal is, hogy ez a leginkább militarizált térség a világon, ahol bírósági tárgyalás nélkül hajtanak végre letartóztatásokat, valamint hosszabb ideig tartó fogvatartásokat. Mindez természetesen kihat a helyzet általunk történő értelmezésére is, még inkább kiemelve annak fontosságát, hogy teljesen nyílt, átlátható nyomozást lehessen folytatni, amely során a nemzetközi közösség teljes hozzáféréssel rendelkezik. Remélem, hogy az Európai Unió, az állásfoglalásnak megfelelően, megadja majd azt a magas szintű kriminalisztikai vagy egyéb szükséges támogatást, amelyre a nyomozás során szükség lehet, hiszen ahhoz, hogy teljes mértékben megérthessük, hogy mi is folyik ott a lehető leginkább tisztában kell lennünk a helyzettel. Ezzel párhuzamosan – ahogyan erre már mások is kitértek – fontos az olyan emberi jogi aktivisták védelme is, mint például Pervez Imroz, akik maguk is a helyzetet igyekeznek kivizsgálni. Úgy gondolom mindannyian egyetértünk abban, hogy az ehhez hasonló felfedezések teljes átláthatóságban történő kivizsgálása minden demokratikusan választott kormány kötelessége. Csakúgy, mint kideríteni, hogy kik az áldozatok, kik a hozzátartozóik, hogy ezáltal is megérthessük a helyzetet, illetve, hogy ne jussunk hamis következtetésekre.

(1)

Lásd a jegyzőkönyvet.

10-07-2008

10-07-2008

HU


A Parlamentnek teljesen igaza van, hogy erről a kérdésről tárgyal, és teljes mértékben igaza van továbbá abban is, hogy felszólítja a Bizottságot a segítségnyújtásra, különösen a jelenleg a térségben tapasztalható problémák fényében. Esko Seppänen, szerző. − (FI) Elnök úr, az eljárási szabályzat ön általi értelmezését politikailag helyesnek tartom, jogilag azonban elfogadhatatlannak tekintem és mindenképpen szeretném, ha a kérdést az elnökség és a Parlament jogi hivatala is megvizsgálná. Azért szeretném mindezt, mert a szóban forgó szabály alkalmazása nem teszi lehetővé az ön mai értelmezését és mindez további vizsgálatra szorul. Ami a szóban forgó helyzetet illet, Indiát többen a világ legnagyobb demokratikus államának tartják. Népesség szempontjából az ország valóban hatalmas, de az, hogy egy ország valóban demokratikus-e nagymértékben függ az emberi jogi helyzettől is. A kormány biztonsági erői által az emberi jogi aktivisták ellen Dzsammuban és Kasmírban feltételezetten megtett lépések arra utalnak, hogy Indiában nem tesznek eleget a jogállamiság minden követelményének, annak ellenére, hogy az ország kormánya egyértelműen kijelentette, hogy nem fogja tolerálni az emberi jogok megsértését. Úgy tartjuk, hogy az indiai kormány által megtett lépések nélkülözik a hitelességet és kérdezzük, hogy hova tűnt több ezer ember, illetve, hogy kik a tömegsírokban felfedezett emberek. Elítéljük az erőszakos eltűnéseket, a kínzást, a nemi erőszakot, valamint a többi emberi jogi jogsértést is. Az a tény, hogy gyanúink szerint ezekben az indiai kormánynak is szerepe volt különösen komollyá teszi a helyzetet. Az Európai Parlament tehát követeli, hogy az indiai kormány kezdeményezzen független nyomozást annak érdekében, hogy azonosítani lehessen a tömegsírok eredetét, illetve a gyilkosok és áldozataik kilétét. A kasmíri térség adottságait tekintve az ügy egyáltalán nem jelentéktelen. Fennáll a veszélye annak, hogy szomszédos állam, Pakisztán részt venne egy új konfliktusban és ha ez bekövetkezne, úgy a bekövetkező események szikraként hathatnának a nacionalista viszályra ebben az egyébként is robbanékony szituációban. Támogatnunk kell a Dzsammuban és Kasmírban megtörtént esetek alapos kivizsgálásáról szóló közös állásfoglalást. Bernd Posselt, szerző. − (DE) Elnök úr, már számos alkalommal tárgyaltunk itt a kasmíri konfliktusról és hozzá kell tennem, hogy volt egy idő, amikor lehetségesnek tűnt, hogy India és Pakisztán közeledhet egymáshoz. Mindenki abban reménykedett, hogy majd enyhül a helyzet. A két nemzeten belüli politikai helyzet azonban újabb elmérgesedést eredményezett és mi az Európai Parlamentben keményen dolgozunk azért, hogy a helyzetet ismételten előremozdítsuk. Hálás vagyok Gahler úrnak, aki mint a pakisztáni választásokat megfigyelő misszió vezető megfigyelője, oly keményen dolgozott a pakisztáni demokrácia érdekében; hogy biztosítsa, hogy indiai kapcsolataink ugyanazokat a célokat szolgálják, illetve, hogy támogassuk a bizalomépítést. Szöget üthet egyesek fejébe, hogy miért is foglalkozunk a tömegsírok kérdésével, amikor ez már nem hozza vissza a halottakat, és akár a két ország közötti viszonyon is ronthat. Azért tesszük ezt, mert valódi békét csak akkor lehet elérni, ha az áldozatoknak is igazságot tudunk szolgáltatni, és nem csupán pakisztáni vagy indiai útlevéllel rendelkező áldozatokról van szó. A konfliktus mindkét oldalról szedett áldozatokat, de a legfőbb áldozat maga a kasmíri nép. Ez az oka annak, hogy ki kell vizsgálnunk ezeket a tömegsírokat, meg kell állapítanunk, hogy hova tűnt az a rengeteg eltűnt ember, akiket családjaik gyászolnak. Csak ebben az esetben lehet azt a bizalmat kialakítani, amely annak a békés megoldásnak egyik követelménye, amelynek a emberek is részei lehetnek. Kasmír elsősorban magáé a kasmíri népé. Pontosan ezért kell egy olyan megoldást támogatnunk, amely végre egy kis teret biztosít nekik, amely végre politikai szabadságot eredményez, és amely értelmes kompromisszumhoz vezet Ez a történelem legtovább húzódó konfliktusainak egyike, amely már a második világháború óta folyik, és botrányosnak tartom, hogy ez idáig senki sem volt képes megoldást találni. Ezért tehát támogatunk minden a nyomozás végrehajtására, illetve az áldozatok megsegítésére irányuló erőfeszítést, igazságot szolgáltatva és megadva nekik azt a méltóságot, amelyet megérdemelnek. Neena Gill, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, csak a rend kedvéért, nem én vagyok az állásfoglalás szerzője. Nem tudom ki tüntette fel a nevemet, mert én ezt nem írtam alá. Annyit szeretnék mondani, hogy meglepetésként ér az, hogy ezt a kérdést sürgősként kezeljük, hiszen még nem is folytattunk megfelelő vitát erről sem az Emberi Jogi Albizottságban, sem más albizottságban vagy parlamenti küldöttségben. Ez nem egy új keletű kérdés és az indiai média már széleskörű nyomozást folytatott ezzel kapcsolatban. A probléma újra és újra megvitatásra kerül. Örültem, volna, ha erre a vitára korábban

69

70

HU


kerül sor. A Szocialista képviselőcsoport azért ellenezte, hogy ezt a napirendi pontot sürgősségi kérdésként tárgyaljuk, mert azon a véleményen vagyunk, hogy ezt már korábban a bizottságon belül kellett volna megfelelő módon megtárgyalni. A sürgősség alapját egyetlen NGO jelentései képezik. Nem tagadom, hogy folynak bizonyos dolgok, de kommunikáltam a Bizottsággal és vannak olyanok, akik kétségbe vonnak bizonyos, a jelentésben szereplő tényeket. Véleményem szerint sürgősnek minősíteni egy kérdést mielőtt azt megfelelően kivizsgálták volna kétségbe vonja a Parlament hitelességét. Mint az Európai Parlament Indiával fennálló kapcsolatokért felelős küldöttségének elnöke, én személy szerint örültem volna annak, ha alkalmam nyílik megvizsgálni a jelentés tartalmát, megtekinteni hány esetről is van szó és hogy mi is az eredménye a térségben zajló konfliktusnak, amely már most közel 4500 katona és 13000 civil életét követelte. A szóban forgó sírok az ellenőrzési vonalon belül találhatóak. Az állásfoglalás szövege nem vesz tudomást arról a tényről, hogy az elmúlt öt évben, a 2002-es választásokat követően, a kérdés kivizsgálásra került; illetve, hogy értesüléseim szerint az NGO-knak hozzáférésük volt a területhez, illetve, hogy felkérték őket az eltűnt személyek nevének leadására, hogy ezzel is segítsék a hatóságokat az áldozatok azonosításában. Senki nem vonja kétségbe, hogy a biztonsági erőknek szerepük volt az eltűnésekben. Az állásfoglalás nem számol be arról, hogy ezt már kivizsgálta a kormány. Én arra kérem a tisztelt képviselőházat, hogy szavazzon nemmel az állásfoglalásról. Tunne Kelam, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, csak osztozni tudok a 2006 óta Dzsammuban és Kasmírban felfedezett több száz sír feletti aggályokban. Különösen aggaszt azonban a 11 nappal ezelőtti, Srinagarban elkövetett fegyveres támadás Pervez Imroz, az elismert emberi jogi ügyvéd ellen, csakúgy, mint a számos emberi jogi aktivista folyamatos zaklatása. Időszerű lenne tehát felhívni az indiai kormányt, hogy kezdeményezzen független nyomozást a tömegsírok ügyében és ennek első lépéseként biztosítsák ezeket a sírokat a bizonyíték megőrzése végett. Felszólítjuk továbbá az Európai Bizottságot, hogy a Stabilitási Eszközön keresztül nyújtson pénzügyi és technikai segítséget az indiai kormánynak egy ilyen vizsgálathoz, illetve lehetőség szerint a kasmíri konfliktus megoldásához. Sarah Ludford, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, tisztáznunk kell, hogy ez az állásfoglalás nem megismétlése a tavalyi, igen sokat vitatott jelentésnek, és nem arról szól, hogy lehetséges-e politikai megoldást találni a Kasmír felett kirobbant konfliktusra és területi vitára. Ennek semmi köze ehhez. Jelen állásfoglalás humanitárius kérdésekre összpontosít, független és pártatlan kivizsgálást kér, valamint elszámoltathatóságot az állítólagos eltűnésekkel kapcsolatban. Ezt több különböző módon lehetett volna kezelni. Való igaz, hogy ezeknek az ismeretlen síroknak a felfedezése egészen 2006-ra datálható vissza. A sürgősségi kérvényt azonban két dolog magyarázza. Az egyik az eltűnt személyek szüleinek szövetsége által készített, március 29-i jelentés, míg a másik az ismeretlen tettesek által június 30-án elkövetett támadás Pervez Imrozzal, díjnyertes emberi jogi ügyvéddel és a fent említett szövetség alapítójával szemben. Úgy gondolom ez megfelelően indokolja a sürgősséget. Jelen állásfoglalás céljai közé tartozik, hogy lépéseket érjen el az Európai Unió részéről. Erre vonatkozik a 2. bekezdés is, ami felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson pénzügyi és technikai segítséget az indiai kormánynak. Felszólítja továbbá a tagállamokat is, hogy az év második felében, az emberi jogi párbeszéd keretén belül, tárgyaljanak erről az indiai kormánnyal. A cél tehát egy független kivizsgálás megindítása, valamint egy polgári ügyész kijelölése az ügy mellé. Az említett állásfoglalás tehát szerintem indokolt, erősen körülhatárolt szempontokkal foglalkozik, és nem terjed ki a kasmíri kérdés egészére. Leopold Józef Rutowicz, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, az állásfoglalás olyan tényeket említ meg, amelyek a Pakisztán és India között, Kasmír felett kirobbant, már 50 éve tartó konfliktus következményei. Ez a konfliktus már több háborút is előidézett és ebből egyedül Kína profitált. A konfliktusban közvetett módon részt vett Oroszország és az Egyesült Államok is, és az arab államok és Kína pedig pénzügyi segítséget nyújtottak. Az ENSZ pozitív szerepet vállalt a konfliktus enyhítésében, amely továbbra is tart és a fundamentalisták által elkövetett támadások továbbra is szedik áldozataikat. Ez a kasmíri lakosok legnagyobb problémája jelenleg. Az indiai oldalon eltemetik az áldozatokat, míg a pakisztáni oldalon ezek gyakran bosszú tárgyává válnak. A konfliktus megoldásában, valamint a tények kiértékelésében nem nekünk, hanem az ENSZ-nek kell kulcsszerepet vállalnia. Erkölcsi kötelességünknek érezzük, hogy segítséget és stabilitást nyújtsunk ebben a helyzetben, hiszen az indiai demokratikus kormány ezt nem vállalja fel, illetve, hogy erkölcsi szempontból is értékeljük a konfliktusban megtett lépéseket. Jómagam a kérdéskörben megtartott

10-07-2008

10-07-2008

HU


tárgyalást inkább politikai megnyilvánulásnak tekintem, mint gyakorlati lépésnek. Nem támogatom az állásfoglalást. Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Tisztában vagyunk azzal, hogy a Dzsammuban és Kasmírban zajló katonai konfliktus évtizedek óta tart. Jelenleg azonban a legfontosabb kérdés, hogy a nemzetközi közösség továbbra is kap jelentéseket emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatban, annak ellenére, hogy az indiai kormány elkötelezte magát amellett, hogy nem tolerálja az emberi jogok megsértését Dzsammuban és Kasmírban. A legutóbbi ilyen jelentés számos tömegsír felfedezésével foglalkozott, mely sírok több száz ismeretlen személyazonosságú személy testét rejtették. Szeretnénk megtudni és kideríteni, hogy kik voltak ezek az emberek; hogy mi okozta halálukat, és hogy állítólagosan milyen bűnöket követtek el. Azon felül, hogy elítéljük a törvénytelen öldökléseket és eltűnéseket, ragaszkodunk ahhoz is, hogy az indiai kormány folytasson alapos vizsgálatot a tömegsírokkal kapcsolatban, miután a bizonyítékok megőrzése végett biztosították azokat. Szentül hiszem, hogy az Európai Bizottság megtalálja majd annak a módját, hogy pénzügyi és technikai segítséget tudjon nyújtani az indiai kormánynak a nyomozás megkönnyítése érdekében. Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr, csak azért kérek szót, mert az állásfoglalás szerzőjeként kötelességemnek érzem, hogy reagáljak Gill asszony mondanivalójára. Nagyon ritka eset, hogy azok a sürgős kérdések, amelyeket csütörtök délutánonként megvitatunk egy bizottság elé kerülnek még azelőtt, hogy ide eljutnak, máskülönben nem lennének sürgősek. Ez sürgősnek minősül, hiszen nemrégiben tömegsírokra bukkantunk és a lehető leghamarabb rendezni kell ezt a kérdést. Másodszor, amennyiben a szocialista képviselőcsoport többséget szeretne a szavazásnál, abban az esetben talán Gill asszony képviselőcsoportjának gondoskodnia kellene arról, hogy képviselőik ne hagyják el az üléstermet az ülésszak vége előtt csak azért , hogy korábban hazaérjenek, míg nekünk itt kell maradnunk megtárgyalni a napirendi pontokat és szavazni. Gill asszonynak annyit szeretnék csupán mondani, hogy szerintem először a saját képviselői házatáján nézzen körül, hiszen ön az, aki ezzel kapcsolatban panaszkodik, és csak ezután beszéljen más képviselőcsoportok képviselőiről. Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). - (PL) Elnök úr, a Dzsammuban és Kasmírban feltárt, több ezer holttestet rejtő tömegsírok láttán megfagy az ember ereiben a vér. Minket európaiakat mindez a német és szovjet bűncselekményekre, a fasizmus és sztálinizmus legsötétebb napjaira emlékeztet. Hitler koncentrációs táborait és a szovjetek által Katyńnál lemészárolt lengyel katonákat juttatja eszünkbe. Szem előtt tartva régebbi és közelmúltbeli tapasztalatainkat mindent el kell követnünk, hogy elkerüljünk a népirtást, illetve ahol ez már megtörtént, ott meg kell emlékeznünk erről, és az áldozatok családjának egyrészről hozzáférést kell biztosítani halottaik sírjához, másrészt pedig kárpótolni kell őket. A kasmíri helyzet megköveteli, hogy az indiai kormánynak megadjuk a szükséges anyagi és technikai segítséget, valamint azt is, hogy az ENSZ fellépése megerősítésre kerüljön, annak érdekében, hogy a térség helyzete visszatérjen a normális kerékvágásba. Kathy Sinnott (IND/DEM). - Elnök úr, amikor tömegsírokat találunk, bárhol is találjuk őket, rendkívül fontos az áldozatok azonosítása és annak kiderítése, hogy milyen módon és miért ölték meg őket; ezen felül pedig nagy a jelentősége annak is, hogy ki nyomoz és kivel szemben. Ennek célja nem az uszítás, hanem, hogy megállapítsuk az igazságot, hogy tisztelettel adózzunk az áldozatok embersége előtt és ez az, ami idővel annak az igazságnak a megállapításához vezet, ami mindannyiunkat felszabadít. Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Elnök úr, a Bizottság tud a Kasmír India által igazgatott részén található tömegsírokról, valamint kapott jelentéseket is ebben az ügyben. Szorosan figyeljük az NGO-k részéről az indiai kormány felé továbbított felkéréseket, amelyek azonnali, pártatlan és független nyomozások megkezdését követelik az üggyel kapcsolatban. Mindeközben az indiai hatóságok és a központi kormány hallgatnak a jelentést illetően. Arra vonatkozó információkat is kaptunk továbbá, hogy a Pervez Imroz ügyvéd, valamint egy másik NGO aktivista, akik a kasmíri emberi jogi jogsértések ügyében nyomoztak, megfélemlítésnek és zaklatásnak lettek kitéve június 20-án és 21-én. Az Új-Delhiben tartózkodó bizottsági küldöttség tovább nyomoz eben az ügyben, szorosan együttműködve a francia elnökséggel, valamint a tagországok követségeivel az indiai fővárosban. Az elnökség felvette a kapcsolatot Új-Delhiben Kasmír India által igazgatott részének kihelyezett Biztosával és közölte az EU aggályait a helyzetet illetően. Ezek a jelentések, amennyiben megbízhatóak és pontosak, aggasztó fejleményt képviselnek a demokrácia elveinek tiszteletben tartásával és a jogállamisággal kapcsolatban és ellensúlyoznák

71

72

HU


a Kasmír India által igazgatott részén tapasztalt olyan pozitív változásokat, mint például az összetett párbeszéd, amely továbbra is zajlik. Elnök. – A vitát berekesztem. A szavazásra a viták befejeztével kerül sor, hacsak, ahogyan azt már korábban is említettem, nem kerül megfelelő módon benyújtásra egy kérvény és nincs megfelelően megállapítva, hogy nem áll fenn határozatképesség.

11.2. Bangladesi helyzet Elnök. – A következő napirendi pont a bangladesi helyzettel kapcsolatos hat állásfoglalásra irányuló indítványról szóló vita(2). Ewa Tomaszewska, szerző. − (PL) Elnök úr, a 2007 januárjában bekövetkezett zavargásokkal kapcsolatosan a bangladesi ügyvivő kormány szükségállapotot vezetett be, majd június 11-én elfogadott egy olyan új rendeletet, amely a terroristacselekmény fogalmának pontatlan meghatározása miatt korlátozza az emberek jogait. Júniusban Bangladesen tömeges letartóztatási hullám söpört végig, amelyet azt tett lehetővé, hogy nem volt szükség letartóztatási parancsra abban az esetben ha a letartóztatandó személy és a feltételezett bűncselekmények között bármilyen kapcsolat állt fenn. Valójában a letartóztatások a két ellenzéki csoport, az Awami Liga és a Bangladesi Néppárt vezetőit, tagjai és szimpatizánsait sújtották, akik megtagadták a kormánnyal való együttműködést az általános választásokkal kapcsolatban addig, amíg vezetőiket nem engedik szabadon. Az Awami Ligával folytatott kezdeti tárgyalások reményre adnak okot. Az élelmiszerárak hatalmas méretű drágulása veszélyezteti azonban az ország stabilitását. Ilyen körülmények között a decemberre kiírt választások egyáltalán nem jelentenek garanciát arra, hogy Banglades megindul majd a demokrácia felé vezető úton. Felszólítjuk a bangladesi kormányt, hogy törölje el a szükségállapotot és tartsa tiszteletben az emberi jogokat, amelyek a választások során segítenek majd megőrizni a demokratikus normákat. Felszólítjuk a kormányt továbbá arra is, hogy a fegyveres erőket rendeljék vissza minden, a választások szervezésével kapcsolatos tevékenységtől. Jean Lambert, szerző. – Tisztelt elnök úr, amint tudjuk, a Parlamentet már jó ideje aggasztja a bangladesi helyzet. Támogattuk a szabad és jogszerű választásokat követelő felhívásokat, csakúgy, mint a civil társadalom részéről érkező hangokat, amelyek felülvizsgált és frissített választási jegyzéket követeltek annak érdekében, hogy lehetséges legyen a maximális részvételi arány a választásokon. Úgy gondolom fontos kimondani, hogy üdvözöljük az új elektronikus választási jegyzékkel kapcsolatos előrehaladást. Ez egy különösen fontos feladat, és amennyiben sikerül időben kivitelezni, abban az esetben . ez garantálná, hogy a jegyzékben szerepeljenek a kisebbségi csoportok, stb. is, ami történelmi eredmény lenne a bangladesi hatóságok részéről. Tudjuk, hogy a választási jegyzéknek már most pozitív hatása van, például számos szegényebb családból és háttérrel rendelkező nő szemszögéből, akik ezzel úgy érezhetik, hogy végre van identitásuk, és így folyamodhatnak például kisebb kölcsönökért is, amellyel beindíthatják saját vállalkozásaikat, stb. Voltak tehát pozitív kicsengésű lépések is. Üdvözöljük továbbá a nemrégiben a háborús bűnösök ellen tett lépéseket, valamint a kormány, vagy a kormány egy része által tett lépéseket a korrupció felszámolása végett. Komoly aggályaink vannak azonban az ideiglenes kormány szerepét és tevékenységét illetően, illetve a szükségállapottal kapcsolatban. Vannak egyesek, akik azt mondták, hogy a szükségállapot, mint olyan, egy technikai kérdés, amely azt biztosítja, hogy a kormány az ügyviteli időszakon túl is tudjon kormányozni. Függetlenül attól, hogy valaki egyet ért-e ezzel vagy nem, úgy gondolom, hogy ami a szükségállapottal kapcsolatban zajlik kezd egyértelműen rávilágítani arra, hogy az ottani rendszerből hiányoznak az ellenőrző és kiegyensúlyozó mechanizmusok. Különösen, hogy a jelentések, ahogyan az előbb is hallhattuk, tömeges letartóztatásokról, a megfelelő jogszolgáltatás hiányáról, kínzásokról, törvénytelen öldöklésekről, újságírókra gyakorolt nyomásról és a nők elleni fokozódó erőszakról számolnak be.

(2)


10-07-2008

10-07-2008

HU


Egyértelmű tehát, hogy az ideiglenes kormánynak vissza kell fognia a biztonsági erőket; hogy leállítsa a tömeges letartóztatásokat; hogy a letartóztatott személyeket vagy engedjék szabadon vagy emeljenek vádat ellenük, amely esetben biztosítsák a megfelelő jogszolgáltatást számukra. Jelen állásfoglalás tükrözi a Parlamentben osztott véleményt, hogy a szükségállapotot meg kell szüntetni, illetve biztosítani azt, hogy a civil társadalom tovább haladhasson a teljes, szabad és jogszerű választások irányába az Európai Unió támogatása mellett, amely akár választási megfigyelő szerepet is betölthet. Marios Matsakis, szerző. − Elnök úr, Banglades a földkerekség egyik legszegényebb országa, amelynek területi integritása halálos veszélyben van, hiszen – amennyiben a globális felmelegedést nem tudjuk megállítani úgy – 2050-re az ország nagy része tenger alatt lesz. A 2007 januárjában megbízott ideiglenes kormány által, a választások előtti zavargások és erőszak közepette meghirdetett szükségállapotot, minden demokrácia-ellenes megnyilvánulásával együtt mára már meg kellett volna szüntetni. A szükségállapot alatt érvényes rendeletek értelmében letartóztatott személyeket vagy bíróság elé kell idézni vagy szabadon kell engedni őket. Továbbá az új terroristaellenes rendeleteket sürgősen összhangba kell hozni a nemzetközileg elfogadott normákkal, a személyes jogok és szabadságok védelmében. Ezen felül az ország fegyveres erőinek be kell fejezniük részvételüket az ország politikai folyamataiban, a közelgő választásokat pedig demilitarizált, politikai szempontból nyugodt körülmények között kell megrendezni. Esko Seppänen, szerző. − (FI) Elnök úr, a most elfogadott állásfoglalásban az Európai Parlament emberi jogokat követelt India népének. A bangladesi helyzet igencsak problémás. Az ország 18 hónapja van szükségállapotban és a szabad választások még nincsenek a láthatáron. Banglades nem egy demokratikus nemzet, de természetesen a világon számos nem-demokratikus, vagy demokrácia szabályait megszegő állam van. Ezek közül az EU és az Egyesült Államok eddig csupán Zimbabwét ítélte el ezért. A zimbabwei választások demokrácia-ellenes jellegét szabadon lehet kritizálni a nyugati sajtóban, hiszen az ország nem rendelkezik olajjal. Az olaj remek védőpajzs a demokrácia szabályainak megszegését követő rosszallás ellen. Banglades szintén nem egy olajgazdag állam. Pontosan ezért a média rávilágíthatna az országban uralkodó helyzetre az olajtól függő hatalmak csendes hozzájárulásával. Banglades újból bevezette a halálbüntetést és a szükségállapot kihirdetését követően 300 000 embert tartóztattak le gyenge lábakon álló vádakra hivatkozva, akik közül csak a múlt hónapban 12 000-en meg is haltak. Az elmúlt hetekben őrizetbe vett emberek közül többen is a demokrácia védelmezői közé tartoztak: a politikai pártok aktív helyi tagjai például és a demokrácia támogatói, akiket az állam és a kormány bűnözőnek tekint. A terrorizmus Bangladesben is kedvelt szó lett, ami álcaként szolgál az emberi jogi jogsértések elfedésére. Banglades nem egy jogállam. Itt az emberi jogok megsértése változó formákban bukkan fel: különféle letartóztatásokban, a vádlottak jogainak hiányosságaiban, valamint az ítéletek nyilvánosságra hozatalában és a vádak megalapozatlanságában. Az alkotmányban foglalt emberi jogokat nem tartják tiszteletben. Ezért szólítjuk fel a Parlamentet, hogy támogassa ezt a közös állásfoglalást, amely a szükségállapot azonnali eltörlését és idővel pedig szabad választások megtartását követeli. Thomas Mann, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, az átmeneti Ahmed-kormánynak a valós célkitűzésekre kell összpontosítania: a korrupció elleni harcra, az ország biztonságossá tételére, illetve azoknak a feltételeknek a megteremtésére, amelyek lehetővé teszik majd a szabad választásokat - augusztusban a regionális választásokat, decemberben pedig az országos választásokat. Ezeket a választásokat azonban jogszerű módon kell lebonyolítani, tiszteletben tartva a nemzetközi egyezményeket és lehetőséget biztosítva az etnikai és vallási kisebbségeknek, hogy passzívan és aktívan is részt vehessenek ezeken. Az országon belüli szükséges megfigyeléseket választási megfigyelőknek, többek között az EU részéről is, kell végrehajtani. Magától értetődik, hogy a szélsőséges támadásokat meg kell akadályozni. Az új 2008-as terrorizmusellenes rendeletnek, amelynek célja, hogy ezt megakadályozza, azonban meg kell felelnie a nemzetközileg elfogadott normáknak. Ez sajnos nincs így. Jelenleg ezt a rendeletet a politikai üldöztetés áldozatainak megcélzására használják fel. Ezek után nem csoda ha Bangladesben a félelem uralkodik, amikor a kritikát kifejtő emberi jogi aktivistákat és polgárokat önkényesen letartóztatják. A letartóztatottaknak joguk van a megfelelő jogszolgáltatáshoz. Az Odhikar nevű emberi jogi szervezet állításai szerint megalapozottak a tömeges letartóztatásokkal és rossz bánásmóddal kapcsolatos információk. Mint a Dél-Ázsiai Regionális Együttműködési Szövetség európai parlamenti küldöttségének tagja több alkalommal is jártam Bangladesben. Sokan ott voltak a ma itt levő képviselők közül is. Ebben a mérsékelten

73

74

HU


mohamedán országban sokan vannak felelősségteljes pozíciókban, akik hajlanak felénk. Ők kétségbeesetten várják a kívülről érkező segítséget, nevezetesen az Európai Uniótól – a Bizottságtól és a Tanácstól. Elnök úr, szeretnék gratulálni önnek az Európai Parlament határozatképességéről imént meghozott döntéséhez. Tisztelt Gill asszony, bárcsak életben tarthatnánk minden sürgős kérdésünket és ne kellene rendszeresen azt mondanunk, hogy majd a kompetens bizottság foglalkozik vele. Matsakis úrnak teljes mértékben igaza van. Egy újabb lépés ebben az irányban az lenne, ha hirtelen megszűnnének a frakcióközi csoportok. Ez úgyszintén tragikus lenne, hiszen a bizottságok nem tudják ezt a munkát elvégezni. A lehető legtöbbet kell kihoznunk abból, hogy elegendő idő áll rendelkezésünkre, hogy többet ne fordulhasson elő ilyen helyzet, ahol a szegény elnöknek a kalapácsát kell használnia. A jövőben reményeink szerint kétszer ennyi időnk lesz majd, hogy az Európai Parlamentet, mint az emberi jogok szócsövét ismerjék meg és még erősebbé váljunk, de ehhez időre van szükség. Neena Gill, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, egy időben a dél-ázsiai országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség elnökeként működtem és többször is jártam Bangladesben. Ez egy labilis ország, amely történelme során bővelkedett a politikai, környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi sorscsapásokban. Ennek ellenére, amikor ott jártam nagy hatást gyakorolt rám a vibráló szabad média, csakúgy, mint az emberek eltökéltsége, hogy túllépjenek problémáikon. Úgy vélem, hogy Bangladessel folytatott kapcsolataink középpontjában az ország demokratikus mozgalmainak támogatása, valamint a jogállamiság kialakítása kell, hogy álljon a demokratikus intézmények kiépítése mellett. Az EU fontos szerepet játszik abban, hogy Banglades elérje ezeket a célokat, de mindezt az ország megsegítését előmozdító konstruktív lépésekkel kell megtenni, nem pedig a problémák mikro-menedzselésével. Valóban üdvözlöm a december harmadik hetére kiírt választásokat és felkérem az ügyvivő kormányt annak biztosítására, hogy ezek a választások szabadak és jogszerűek legyenek, illetve, hogy hagyják a Választási Bizottságot továbbhaladni ütemtervükkel. Szeretnék reagálni a Mann úr által ellenem felhozott pontokra, mert úgy gondolom, hogy nem helyes, hogy a korábbi vita kérdéseivel foglalkozunk. Annyit szeretnék mondani, hogy amennyiben valóban komolyan akarjuk venni a sürgős kérdéseket, úgy Mann úrnak gondoskodnia kell arról, hogy ezek az emberek ténylegesen jelen legyenek. Mindannyiunk felelőssége biztosítani, hogy képviselőtársaink itt legyenek, mert a kisebbségi csoportok meghatározzák, hogy a világ miképpen ítéli meg az Európai Parlamentet. Nagyon fontos, hogy a viták alkalmával ezt szem előtt tartsuk; fontosak a sürgős kérdések, de legyenek itt a képviselők. Janusz Onyszkiewicz, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, a lakosság számát tekintve Banglades a világ hetedik legnagyobb országa, több mint 150 millió lakossal. Egy olyan országról van szó, amely 1971-ben vált függetlenné, de azt ezt követő 20 évben autokratikus, esetekben militarista jellegű kormányok alatt sínylődtek. 1991-ben azonban az országban elkezdődött valami. Felütötte fejét a demokrácia és 5%-os növekedés következett be. Egy közismert pénzügyi cég, a Goldman Sachs úgy tartotta, hogy Banglades ígéretes jövő előtt áll, ami a gyors gazdasági növekedést illeti. Ma azonban masszív visszafejlődés tapasztalható, amit tetéz a politikai válság. A hadsereg megjelent az utcákon. Mindezen felül a hadsereg szeretné módosítani az alkotmányt is, hogy – az ő elmondásuk szerint – saját demokráciájukat be tudják vezetni. Ilyet már hallottunk korábban másoktól is. Lehetőségünk volt közelről is megfigyelni, hogy miről is szól ez a demokráciának ez a különleges formája. Amennyiben ennek része a hadsereg megjelenése a politikában, úgy ezt egy nagyon rossz irányvonalnak tartom. Ryszard Czarnecki, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, a bangladesi helyzet mindig is komoly volt, de az elmúlt 18 hónapban különösen azzá vált, azóta amióta bevezették a szükségállapotot. Ennek egyik jele, hogy jelentősen nőtt a halálos ítéletek száma; közel 30 000 embert tartóztattak le, akik közül sokat meg is kínoztak. A valódi probléma az, hogy ezek az elnyomások egyre csak erősödnek. Hat héttel ezelőtt több mint 12 000 embert vettek őrizetbe. Mindez drámai gazdasági körülmények között megy végbe. A rizs, valamint az egyéb alapvető élelmiszerek ára közel 30%-kal emelkedett. Valószínűleg jelentős emigrációs hullámra lehet majd számítani, amely az elkövetkező 40 év során elérheti a 25 milliós határt is. Ezt a tömeges kivonulást azok az árvizek okozzák majd, amelyek bekövetkezése több mint valószínű a Bengáli-öböl vízszintjének emelkedése miatt. Mindebből egy következtetést lehet levonni: Banglades egy olyan ország, amelyet figyelnünk és támogatnunk kell. Támogatnunk kell továbbá a gazdasági és demokratikus változásokat is itt, a világ legszegényebb országában.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). - Elnök úr, a 2007-ben kihirdetett szükségállapot értelmében bárkit be lehet börtönözni bizonytalan időre bírósági végzés hiányában is, amennyiben megalapozott gyanú merül fel, hogy az illető korrupcióval kapcsolatos tevékenységet folytat. Motiur Rahman Nizami közelmúltbeli letartóztatásával most már mindhárom főbb politikai párt vezetője van letartóztatásban, mindannyian megtévesztő, korrupcióval kapcsolatos vádak alapján. 2008 márciusa óta legalább 12 000 ember lett letartóztatva, akiktől megtagadták az óvadék ellenében történő szabadlábra helyezés jogát. Ezek között az emberek között nemcsak politikai párttagokat találunk, de számos üzletember és újságíró is áldozatul esett ennek a korrupció-ellenes bűnbakkeresésnek. Idén decemberben esedékesek a választások, de a legfőbb politikai vezetők nem tudnak részt venni a politikai vitában és ez akadályozza a demokratikus folyamatot. Bár az ügyvivő kormány visszautasítja azokat a vádakat, hogy a letartóztatások hátterében politikai indíttatás rejlene, az események stratégiai időzítése nem lehet véletlen. Az őrizetbe vett személyeket jogszerűen kell vád alá helyezni megalapozott bizonyíték alapján, ellenkező esetben szabadon kell őket engedni. Ha ez nem történik meg, úgy a demokratikus választások végeredménye nem lesz valós és igen távol áll majd a demokratikustól. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). - (PL) Elnök úr, a bangladesi problémák, amelyekre rávilágítottunk ez elmúlt években, továbbra sincsenek megoldva. A világ egyre több, az országban elkövetett emberi jogi jogsértésről értesül. 2007 januárja óta Bangladesben szükségállapot uralkodik. A június 11-én bevezetett terrorizmusellenes rendelet további emberi jogi korlátozásokat állapított meg, és ezzel egy újabb eszközzé vált ebben a politikai csatában. Az elmúlt 18 hónap során 300 000 embert vettek őrizetbe és a halálbüntetés alkalmazását is kibővítették. A fogvatartottakat gyakran kínozzák és halnak meg megmagyarázhatatlan körülmények között. A bangladesi hatóságok nem tesznek sokat a gazdaságának támogatása érdekében az országon belül, ahol az elmúlt hónapokban az élelmiszerárak háromszorosra emelkedtek, és ahol az ország területének egynegyedét állandó árvízveszély és humanitárius katasztrófa fenyegeti. A szabad parlamenti választások lehetőséget adnak az országnak a változásra, ezt megelőzően azonban meg kell szüntetni a szükségállapotot. Életbevágóan fontos, hogy a választásokat megelőző időszakban az ügyvivő kormánya garantálja a média szabadságát, illetve biztosítsa az ország etnikai és vallási kisebbségeinek részvételét a választásokban. Az EU-nak minél előbb vissza kell állítania választásokat megfigyelő misszióját Bangladesben, de ez előtt az Európai Bizottság bangladesi hivatalának gondosan meg kell vizsgálnia az országban uralkodó politikai helyzetet, valamint azt, hogy tiszteletben tartják az alapvető emberi jogokat is. Leopold Józef Rutowicz (UEN). - (PL) Elnök úr, Banglades szabadsága és államisága több millió polgár életébe került. Az ország helyzetéből és földrajzi fekvéséből kifolyólag hatalmas veszteségeket könyvelhet el. Természeti katasztrófák sújtják, az ország túlnépesedéssel küzd, egy négyzetkilométerre 1040 fő jut, nincs urbanizáció és a lakosság egy főre jutó bevétele nagyon alacsony. Egy olyan országról van szó, amelyet nagyon nehéz kormányozni az írástudatlanság, illetve az utak és távközlés hiánya miatt. állandó külső segítségre szorul, különösen a demokrácia hatékony rendszerének kialakításával kapcsolatban, amely mohamedán országokban általában komoly és lényeges problémának számít. A segítségnyújtás hatékony formáinak mérlegelése egy nagyon komoly kérdés, abból a célból, hogy Bangladest ne diktatórikus kormányok kormányozzák. Támogatom az állásfoglalást. A demokrácia témájának megvitatása talán pozitív lépéseket hoz majd a Parlament részéről. Filip Kaczmarek (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, a hadsereg által megtámogatott ügyvivő bangladesi kormány ezrével veszi őrizetbe az embereket, köztük az ellenzék tagjait. Hónapokig tartják őket fogva anélkül, hogy bármivel is megvádolnák őket. Mindezt a korrupció- és terrorizmus-ellenes harc nevében hajtják végre. A kormány ezen felül a független médiát is üldözi és engedélyezi a fogvatartottak megkínzását. Mindez egy olyan országban történik, amely a világ legszegényebb és legsűrűbben lakott nemzeteinek egyike. Ezt figyelembe véve aggodalommal tölt el, hogy az Európai Unió túl is jelentőséget tulajdonít a bangladesi problémáknak. Ezen változtatnunk kell. Erre remek lehetőségünk nyílhat az év végére kiírt parlamentáris választásokkal. Az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak mindenképpen sokkal aktívabb szerepet kell vállalnia a szükségállapot eltörlésében és az emberi jogi jogsértések leállításában. Az EU-nak fokozott nyomást kell gyakorolnia a közelgő választásokkal kapcsolatban, és mind az erre való felkészülést, mind pedig a lebonyolítást illetően gondos megfigyelést kell megvalósítania. Jo Leinen (PSE). – (DE) Elnök úr, az Európai Uniónak fontos érdekei fűződnek ahhoz, hogy Bangladesben demokratikus állapotok és az emberi jogok iránti tisztelet uralkodjon. Csatlakozom azokhoz, akik szabad

75

76

HU


és jogszerű választásokat, valamint a szükségállapot közeljövőben történő megszüntetését követelik. Teljesen egyértelmű, hogy ilyen félelemmel és megfélemlítéssel átitatott légkörben nem lehet demokratikus vitát folytatni. Való igaz, hogy követeléseinket el kell juttatnunk az ügyvivő kormányhoz, de rá kell mutatnunk arra is, hogy a Bangladesben hatalmon levő politikai erők igen műveletlen stílussal bírnak, és hogy ügyeiket nem békés módon, hanem igen erőszakosan intézik, különösen a választási kampányok alatt. Ezek a kampányok minden esetben a kisebbségek megfélemlítését célozzák meg. Üzenetünk ezért minden érintetthez szól, elsősorban persze a kormánynak, de emellett a pártoknak is. Elnök úr, tiszteletben tartom döntését, de szeretnék rávilágítani arra, hogy az eljárási szabályzat kimondja, hogy „amennyiben a szavazás azt mutatja, hogy a határozatképesség nem áll fenn, a szavazást a következő ülés napirendjére tűzik.” (149. cikk, 3. bekezdés). remélem, hogy ezekre a szavazásokra nem úgy kerül sor, hogy csak 30 képviselő van jelen, hanem 600, ami a délben tartott szavazásoknál minden alkalommal így van. Justas Vincas Paleckis (PSE). – (LT) Banglades a világ legszegényebb országainak egyike, emellett pedig a világ legsűrűbben lakott nemzetei közé is tartozik. Az éghajlatváltozás miatt az ország állandó veszélyben van. Végezetül pedig Banglades a világ egyik legkevésbé demokratikus állama. Négy problémát, négy veszélyt soroltam itt fel, amelyek közül akár egy is megroppanthat akár még egy virágzó országot is. Ezért kell visszaállítani itt a demokráciát, hogy megszakadjon ez a lánc, és a ma folytatott vitáknak is ebbe az irányba kell haladniuk. Marios Matsakis (ALDE). − Elnök úr, sajnálom, hogy ismét szót kérek, de mindenképpen szeretnék válaszolni Gill asszonynak. Azzal vádolt, hogy a csütörtök délutáni megbeszélések és állásfoglalások eredményei a kisebbségi csoportok akaratát tükrözik. Annyit mondanék, hogy ez egy tiszteletlen és megalapozatlan kijelentés. Ezeket az állásfoglalásokat csütörtököt megelőzően egy vagy két nappal behatóan megvitattuk a tanácskozások során, ahol minden képviselőcsoport képviselője – köztük a PSE képviselőcsoporté is – jelen voltak. A csoportok képviselő ezeket jóváhagyják, és amennyiben egyetértenek ezek tartalmával úgy kerülnek megvitatásra, majd szavazásra. Amennyiben tehát gond van a Szocialista Párttal, úgy ez nem tartozik ránk. Ez egyedül Gill asszony képviselőcsoportjának problémája. Lehetséges, hogy ezeket a kérdéseket nem vitatják meg kellően vagy időben, de ez már az ő gondja. Ami a csütörtök délutánt illeti, ez pontosan az ellenkezője. Nem a kisebbségi csoportokról van szó. Csütörtök délután a PPE-DE képviselőcsoport van többségben és emiatt az kerül elfogadásra, amit ők akarnak. Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). - (PL) Elnök úr, az Európai Parlament részéről bevett gyakorlattá vált, hogy az emberi jogok, a demokrácia elveinek és a jogállamiság megsértésének eseteit plenáris ülésen tárgyalják meg és fogadjanak el állásfoglalásokat ezekkel kapcsolatban. Ilyen a bangladesi helyzet is, ahol a 2007. január 22-ére kiírt választásokat elhalasztották egészen 2008 decemberéig. Ez tovább súlyosbította a helyzetet, egyrészről társadalmi-politikai tüntetéseket idézett elő, másrészről pedig a jogi rendeletek szigorítását hozta és a kormányerők részéről keményebb fellépést eredményezett. A terrorizmus, a közjóra és személyekre kártékony viselkedés, valamint a súlyos bűncselekmény kifejezéseket előszeretettel használják fel hivatkozási alapként letartóztatások és ítélethirdetések esetében. Az amúgy is súlyos helyzetet tovább rontja az élelmiszerválság, amelynek következtében közel 60%-kal megugrott az élelmiszerek ára. Ezt a problémát nem lehet erőszakkal, azaz letartóztatásokkal, bírósági ítéletekkel, bebörtönzésekkel megoldani. Itt a szemben álló felek közötti egyeztetésre és békülésre van szükség. Ezt a demokratikus választások útján lehet elérni, így indokoltnak látom az ezt követelő állásfoglalást és úgy gondolom ezt támogatnunk kell. Elnök. – Mielőtt átadnám a szót a Bizottságnak, szeretnék válaszolni jó barátomnak, Leinen úrnak. Jo, ön azt mondta, hogy amennyiben ma nem szavazunk, abban az esetben a szavazásra legközelebb kerülne sor. Igaza lenne, ha nem sürgősségi kérdésekről való szavazásról lenne szó, hiszen az eljárási szabályzat 115. cikkének 6. bekezdése – az ön elnöksége alatt levő Alkotmányos Ügyek Bizottságának értelmezése szerint – egyértelműen kimondja, hogy azok az állásfoglalásra irányuló indítványok, amelyekkel a vitára kijelölt időtartam alatt nem foglalkoztak, tárgytalanná válnak. Ugyanez vonatkozik az olyan állásfoglalásra irányuló indítványokra is, amelyekről megállapítható, hogy a határozatképesség nem áll fenn.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Ezért tehát a sürgős kérdések esetében – és kizárólag ezek esetében –, amennyiben megállapítható, hogy a határozatképesség nem áll fenn, úgy a szavazásra nem kerül sor. A 115. cikkének 6. bekezdése értelmében nem lehet elnapolni a következő ülésszakra. Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Elnök úr, a decemberben esedékes parlamentáris választások valóban elengedhetetlenek a fenntartható demokrácia biztosításához Bangladesben. Történt előrelépés, de ennél jóval többre van szükség, különösen az emberi jogokkal kapcsolatban. Eddig a pontig pozitívnak értékeljük a kormány által, a választásokra való felkészülés érdekében tett lépéseket, már ami a választási eljárást és a politikai pártokkal folytatott párbeszédet illeti. A technikai felkészülés jelentős előrelépést eredményezett. Ennek ellenére, mivel Bangladesben továbbra is szükségállapot van érvényben, szoros figyelemmel fogjuk követni, hogy a civil és politikai jogok gyakorlására vonatkozó korlátozásokat fokozatosan eltörlik-e lehetővé téve ezzel a szabad és jogszerű választásokat. Szeretném továbbá arra is felhívni a figyelmet, hogy részvételünk ebben a folyamatban, ide értve a 2007 elején felfüggesztett választásokat megfigyelő misszió lehetséges újraindítását is, a kormány ezen elkötelezettségéhez kapcsolódik majd. Osztjuk a tavalyi év szeptember 6-i állásfoglalásban, illetve a képviselőcsoportok által ma vitára bocsátott indítványokban felvázolt aggályokat. Az alapvető szabadságjogok gyakorlásával kapcsolatos megszorításokat a biztonság garantálásához elengedhetetlenül szükségesekre kell redukálni. Elnök. – A vitát berekesztem. A szavazásra a viták befejeztével kerül sor. Charles Tannock (PPE-DE), írásban. – Banglades egy nagy, stratégiai fontosságú ország Dél-Ázsiában, 153 millió lakossal és közel 80 millió regisztrált választópolgárral, és ezzel a világ egyik legnagyobb demokráciája is. Az ügyvivő kormány tájékoztatta az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy 2008 decemberében megtartja a demokratikus választásokat, miután sikeresen elkészítette új választási jegyzékét, amely segítségével elkerülhető lesz a választási csalás is. A hadsereg beleegyezett, hogy kivonul a törvényhozásból. Sheikh Hasina, volt miniszterelnököt humanitárius okokra hivatkozva szabadlábra helyezték. Az állásfoglalás által megszüntetni kívánt különleges hatáskörök továbbra is érvényben vannak, és ezt a kérdést még a választások előtt meg kell oldani. A tavalyi, a végül szükségállapothoz vezető zavargásokat követően nagy számban letartóztatott személyeket vád alá kell helyezni vagy szabadon kell bocsátani. Az EU hosszú távú megfigyelőinek a lehető leghamarabb vissza kell térniük, hogy figyelemmel követhessék a választásokat megelőző helyzetet. Az EU szorosan figyeli Bangladest az elmúlt években hanyatlásnak indult emberi jogi helyzet, a társadalom fokozott iszlámista radikalizálódása, a hinduk, az ahmadiak és keresztények tömeges kivándorlása, valamint amiatt, mert a kormány látszólag félredobta az eddig sikerre vezető szekuláris, többpártrendszerű demokráciáját. A jelek arra mutatnak, hogy Bangladesből sikeres demokrácia válhat az iszlám világban és az EU-nak ezt támogatnia kell.

11.3. Halálbüntetés, különösen Troy Davis ügye kapcsán Elnök. – A következő napirendi pont a halálbüntetéssel, különösen Troy Davis ügye kapcsán kapcsolatos hat állásfoglalásra irányuló indítványról szóló vita(3). Marios Matsakis, szerző. − Elnök úr, a képviselőház egyértelmű és határozott álláspontot képvisel a halálbüntetéssel kapcsolatban. Támogatja annak eltörlését, és valamint egy azonnali moratórium szükségességét a kivégzéseket illetően, azokban az országokban, ahol a halálbüntetés még érvényben van. Ez utóbbi igaz az Egyesült Államok több államában is, mint például Georgiában, ahol Troy Davis is várja július végére kiírt kivégzését. Az emberek kivégzésének ideológiai és humanitárius szempontjain kívül Troy Davis esetében kétségek is felmerültek az elítéléséhez vezető bizonyítékok megalapozottságát illetően. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen kétségek igazolják azt az érvelést, hogy ebben az esetben újratárgyalásra lenne szükség. Ezért tehát felszólítjuk az Egyesült Államok kompetens hatóságait, hogy rendeljék el Troy Davis (3)


77

78

HU


ügyének újratárgyalását, és amennyiben ismét bűnösnek találják, abban az esetben ítéletét változtassák meg életfogytig szóló szabadságvesztésre. Ezen felül felszólítjuk az amerikai kormányt, illetve a világ összes kormányát, akik továbbra is alkalmazzák a halálbüntetést, hogy az emberiség érdekében töröljék el azt. Itt különösen az olyan országok kormányaira gondolunk, mint például Kína, Irán, Pakisztán és Szaúd-Arábia, amely országokban még ma is rendszeresen hajtanak végre kivégzéseket, és amelyekben ezeket sok esetben kifejezetten barbár módon hajtják végre. Ryszard Czarnecki, szerző. − (PL) Elnök úr, nem szeretném, ha ez a vita a halálbüntetésről, mint olyanról szólna. Mivel nem is tagadhatjuk, hogy véleményeink ezzel kapcsolatban megoszlanak, úgy gondolom inkább erről a konkrét esetről kellene beszélnünk, amelyben egy egyén halálra ítéltek, amely ítéletet követően az ellene tanúskodó kilenc személyből hét visszavonta vallomását. Ez egy igen konkrét eset és nem szeretném ha egy absztrakt vitába csúsznánk át arról, hogy a halálbüntetés teljesen rossz-e vagy nem. Jelen pillanatban még nem szeretném felszólítani az Egyesült Államok kormányát, hogy módosítsanak egy olyan törvényt, amely 1972-ben, azaz 36 éve, visszahozta a halálbüntetést. Itt egy konkrét és különösen vitatható esetről van szó. Van értelme Davis urat védeni, illetve van értelme bizonyítani, hogy bizonyos esetekben megéri közbelépni. Mindenkit óvok az általánosítástól és ez az, amiért nem írtam alá ezt a közös álláspontot. Jean Lambert, szerző. − Elnök úr, a szóban forgó eset mindenképpen sürgősnek minősül, hiszen ahogyan halhattuk a kivégzés időpontja e hó végére van kitűzve. Arra bátorítok minden jelenlevő képviselőt, aki ezt a vitát figyeli, hogy személyesen forduljon az amerikai kormányhoz – vagy akár magához Georgia állam kormányához – és érdeklődjön, hogy lehet-e ebben az esetben kegyelmet adni a vádlottnak. Ezt követően szükség esetén újratárgyaláshoz folyamodnánk. Ebben az esetben legalább még életben lenne a szóban forgó személy és sor kerülhetne az újratárgyalásra. Úgy gondolom, hogy ebben az ügyben a Parlament általi képviseleten túl nagyon fontos a személyes felelősség is. Való igaz, hogy ebben az esetben – ahogyan azt már hallhattuk – a bizonyítékot visszavonták és megcáfolták. Az Amerikai Ügyvédi Kamara Georgia Állambeli Halálbüntetés-értékelő Csoportja kiadott egy, a szóban forgó állam körülményeivel foglalkozó jelentést, amely kiemelte, hogy az egyik legnagyobb általuk felfedett probléma a nem megfelelő jogi képviselet, illetve, hogy a már siralomházban levő elitéltek tárgyalásuk során nem rendelkeztek megfelelő jogi képviselettel. Megjegyezték továbbá azt is, hogy Georgia az egyetlen állam az Egyesült Államokban, amely nem szolgáltat védőügyvédet a halálraítélteknek, hogy az ítéletet követően fellebbezést nyújthassanak be. Számos ok van tehát, ami aggaszt minket ezzel a halálbüntetésről szóló állásfoglalás címében is megemlített üggyel kapcsolatban. Szeretnék azonban további eseteket is felhozni, különösen a Guantánamóban jelenleg fogvatartott elítéltekkel kapcsolatban. Egy ilyen konkrét eset egy brit lakost, Binyamin Mohamedet érint, akit már több mint hat éve tartanak ott fogva és akinek nagy valószínűséggel katonai bizottság elé kell majd állnia, ahol több mint valószínűleg halálra ítélik. A Parlament, valamint az Európai Unió egésze is igen erős álláspontot képvisel a halálbüntetéssel kapcsolatban. Úgy gondoljuk, hogy egy civilizált társadalomnak nem szabadna ilyet tennie és, hogy túl sok érv szól amellett, hogy a halálbüntetést miért nem szabadna alkalmazni. Troy Davis esete véleményem szerint klasszikus példája annak, hogy mik is a valódi problémák a halálbüntetés végrehajtását illetően. A jelen állásfoglalás tartalmán felül tehát ismételten felszólítok minden képviselőt, hogy mint felelős egyének tegyük meg a szükséges lépéseket, hogy kommunikálhassuk a szóban forgó esettel kapcsolatos aggodalmunkat. Laima Liucija Andrikienė, szerző. – (LT) Az Európai Parlament számos, a halálbüntetés és a kivégzések eltörlését ösztönző rendeletet fogadott el, vagy legalábbis moratóriumot kért a kivégzésekre azokban az országokban, amelyekben még mindig létezik a halálbüntetés intézménye. A mai napon mi, az Európai Parlament, egy olyan személyt támogatunk, akivel még soha sem találkoztunk, és akit e hónap végén kivégeznek. Bele tudják képzelni magukat helyzetébe; abba, hogy 17 éven keresztül arra várt, hogy felmentsék a vádak alól, vagy kivégezzék; és abba, hogy ártatlanságát számos meggyőző bizonyíték is alátámasztja, mint például az, hogy az ellene valló hét tanú, egytől egyig visszavonta vallomását, és a többi. Számos olyan esetről tudunk, hogy valakit kivégeznek és ártatlanságára csak halála után derül fény. Sok olyan esetről tudunk, amikor valakire halálbüntetést szabnak ki, de kivégzését elkerülik annak érdekben, hogy legyen idő az elítélt ártatlanságát bizonyító bizonyítékok esetleges felszínre kerüléséhez. Ezért a mai napon arra kérünk minden olyan országot, amelyben még él a halálbüntetés intézménye, hogy tegyék meg a halálbüntetés eltörléséhez szükséges azonnali intézkedéseket. A mai napon tisztán közöljük

10-07-2008

10-07-2008

HU


álláspontunkat a halálbüntetéssel kapcsolatosan, hiszen egy valóságos ember mellett állunk ki, és kérjük az Egyesült Államok bíróságait, hogy rendeljenek el újbóli nyomozást Troy Davis ügyében, és szabjanak ki rá a halálbüntetésnél enyhébb büntetést. Véleményem szerint egy valóságos személy támogatása, arra tett erőfeszítéseink, hogy megóvjuk a kivégzéstől, még akkor is, ha súlyos hibát követett el ez az ember, a legjobb módja annak, hogy egyértelművé tegyük álláspontunkat a halálbüntetés eltörlésének szükségességéről. Ana Maria Gomes, szerző. − (PT) Elnök úr, az élet szentsége az első számú emberi jog. A halálbüntetés a méltóság, civilizáció és haladás semmibevételének legtiszteletlenebbike. Most, ebben a pillanatban, amikor mi szabadon beszélhetünk és lélegezhetünk, egy ember, Troy Davis egy cellába zárva számolgatja életének hátralévő perceit. Több mint 15 éve él a siralomházban, és mindig is tagadta, hogy elkövette volna azt a bűncselekményt, amellyel vádolták. Az ellene vallók közül sokan ellentmondásba ütköztek saját magukkal, vagy visszavonták vallomásaikat, amelyeket rendőri kényszer hatása alatt tettek. Ebben az esetben nincsen egyértelmű, objektív, és meggyőző bizonyíték az elítélt bűnösségére. A Georgia állam hatóságai által Troy Davis ügyében hozott halálbüntetési tétel teljes mértékben ellentétes a múlt év decemberében az ENSZ Közgyűlése által elfogadott a halálbüntetésre vonatkozó moratóriummal. Bár a moratórium jogilag nem kötelező érvényű, hatalmas morális és politikai jelentőséggel bír. Most már az Egyesült Államokon múlik — ahol ezt a moratóriumot nem tartják be —, hogy politikájukat felülvizsgálják, és a halálbüntetés eltörlésének és az emberi jogok összességében történő tiszteletben tartása céljából. Georgia állam számára most megadatott a lehetőség arra, hogy újból a megérdemelt tartalommal lássa el a demokrácia legalapvetőbb értékeit. Louis Michel biztos nemrégiben Szudán miniszterelnökétől, Omar al-Bashirtól halhatta, hogy az Egyesült Államokhoz hasonlóan, Szudán sem fogja kiadni az emberiség elleni bűncselekményekkel vádolt szudáni állampolgárokat a Nemzetközi Büntetőbíróságnak. Az a példa, amit az Egyesült Államok e két területen mutat egyenesen szégyenteljes, és minden eszközzel azon kell lennünk, hogy nyomást gyakoroljunk az Egyesült Államokra, és jelezzük feléjük, hogy ez az álláspont és a ezáltal világ számára, az emberi jogok területén mutatott szörnyű példa számunkra elfogadhatatlan. Ezért, az állásfoglalásnak megfelelően, kiemelkedő fontossággal bír, hogy az Európai Unió Elnöksége és az Európai Bizottság washingtoni küldöttsége megtegye a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy megelőzzék Troy Davis büntetőítéletének végrehajtását, és elérjék, hogy az Egyesült Államok ténylegesen felülvizsgálja a halálbüntetésről alkotott álláspontját. Józef Pinior, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, 2007-ben hozzávetőlegesen 1252 kivégzést hajtottak végre 24 országban világszerte. A valódi szám ennél minden bizonnyal jóval magasabb. Ezeknek a kivégzéseknek a 88%-át Kínában, Iránban, Szaúd-Arábiában, Pakisztánban, illetve az Egyesült Államokban hajtották végre. Két kérdésre szeretnék kitérni a mai vita során. Először is egyáltalán nem tudok egyetérteni képviselőtársam Czarnecki úr azon kijelentésével, hogy ez a kérdés vitát vált ki az Európai Unión belül. Ez nincs így. Szeretném emlékeztetni Czarnecki urat a római katolikus egyház doktrínájában megfogalmazott hivatalos álláspontra, amelyet egyébként II. János Pál pápa is személyesen osztott, aki ellenezte a halálbüntetést. Nekem úgy tűnik, hogy ez kellőképpen világosan jelzi Czarnecki úr felé az EU országok többségének álláspontját a kérdéssel kapcsolatban. A második kérdés természetesen a Troy Davis helyzetével kapcsolatos ügy, aki jelenleg is a rá kiszabott halálbüntetés végrehajtását várja. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, annak érdekében, hogy a büntetés végrehajtását felfüggesszük, illetve, hogy lehetségessé tegyük egy felülvizsgálati eljárás lefolytatását, amely lehetőség szerint életfogytig szóló szabadságvesztést szabna ki a halálos ítélet helyett. Dumitru Oprea (PPE-DE). – (RO) 1990 óta több, mint 40 országban hagytak fel a halálbüntetés használatával, és mára több, mint 120 országban törvényben is tiltja az ilyen jellegű büntetések alkalmazását. Európai szinten, az emberi jogok védelméről szóló európai egyezmény értelmében - amelynek 2. cikke az élethez való jogról, míg 6. kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke a halálbüntetés eltörléséről rendelkezik („A halálbüntetés eltörlése) – senkit sem lehet halálbüntetésre ítélni, sem kivégezni. Világszerte sokkoló statisztikákat tettek közzé. 2006-ban több mint 1591 embert végeztek ki és 55 országban több mint 3861 embert ítéltek halálra. Azon a véleményen vagyok, hogy az embernek nincs joga elvenni egy másik ember életét. Hogyan is vehetne el valamit, ami nem az övé? Számomra ez teljességgel felfoghatatlan, különösen ha megvizsgáljuk azt is,

79

80

HU


hogy azokban az országokban amelyek alkalmazzák a halálbüntetést, egyáltalán nem csökkent a súlyos bűncselekmények aránya ennek köszönhetően. Azt javasoljuk, hogy a halálbüntetés helyett a szabadságvesztés kerüljön alkalmazásra. Janusz Onyszkiewicz (ALDE). - (PL) Elnök úr, vitánknak természetesen egy alapvető kérdésre kell hivatkoznia, mégpedig az ilyen jellegű, embereket halálra ítélő ítéletek általános értelemben vett kérdésére, és ennek morális vonatkozásaira is. Véleményem szerint az egyik legfontosabb érv ebben a vitában, az az, hogy kétségbe vonható-e, egy teljességgel végleges fórum előtt egy bűncselekmény elkövetésével vádolt személy bűnössége. Bármely más helyzetben mindig megvan a lehetőség arra, hogy ejtsék az ítéletet, és visszahelyezzék az illetőt a normális életbe. A halálbüntetés esetében erre nincs lehetőség. Ennek fényében, a tisztán morális szempontok mellett, legyen bármily fontosak is, ezt a jogi szempontot is figyelembe kell venni. Ez különösen erősen vonatkozik az általunk tárgyalt esetre is, amelyben erős kétségek merültek fel a vád megalapozottságát illetően. Ewa Tomaszewska, (UEN). − (PL) Elnök úr, mindenkinek joga van a pártatlan büntetőperhez. Ebben az esetben, amikor ennyi kétség fűződik a bűnösséghez és ahol hét tanú is visszavonta vallomását, az ügy újratárgyalása lenne szükséges. Egy másik probléma, amelyre az előttem felszólalók is kitértek már, a halálos ítélet visszavonhatatlansága. A kétségek felmerülése egy újabb érv amellett, hogy nem szabadna alkalmazni a halálbüntetést. Maciej Marian Giertych (NI). - Elnök úr, szeretném megragadni a lehetőséget, hogy moratóriumot követeljek az ártatlan, meg nem született emberekre kiszabott halálbüntetésre vonatkozóan. Éppen ideje, hogy a civilizált országok beszüntessék az abortusz gyakorlását. Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Elnök úr, az Európai Unió határozottan ellenzi a halálbüntetés alkalmazását és tevékenyen dolgozik annak érdekében, hogy a halálbüntetés világszerte eltörlésre kerüljön. Azokban az országokban, amelyekben továbbra is alkalmazzák ezt a büntetésmódot, az EU céljai közé tartozik visszaszorítani ennek alkalmazási körét, illetve bevezetni egy moratóriumot, hogy idővel a halálbüntetést végleg eltöröljék. Az EU halálbüntetéssel kapcsolatos, harmadik országokra irányuló politikájára vonatkozó iránymutatásai, amelyet 1998-ban fogadtak el, majd 2008-ban felülvizsgáltak, határozta meg a keretrendszert a közösségi fellépések számára. Ezek az iránymutatások többek között nemzetközi fórumokon és harmadik országok felé tett nyilatkozatokat és diplomáciai lépéseket is tartalmaznak. Ezen harmadik országok közé tartozik például az Egyesült Államok is. Ami az USA-t illeti, az EU-t mélységesen aggasztja, hogy a halálbüntetésre vonatkozó de facto moratórium májusban történt feloldását követően folytatódnak a kivégzések. Több alkalommal is felszólítottuk az Egyesült Államok kormányát, hogy szövetségi szinten ismét vezesse be a halálbüntetésre vonatkozó moratóriumot, és reméljük, hogy az USA mérlegelni fogja a halálbüntetés belátható időn belül történő eltörlését. Tudomásul vettük a Parlament állásfoglalásra irányuló indítványát Troy Davis úr ügyével kapcsolatban. Washingtoni küldöttségünktől azt az információt kaptuk, hogy Georgia állam kormányzója még nem írta alá a kivégzési parancsot és nem is siet ezt megtenni. A Bizottság, az EU tagállamokkal és az elnökséggel együtt, figyelemmel fogja követni az ügyet. Elnök. – A vitát berekesztem. A szavazásra a viták befejeztével kerül sor. Neena Gill (PSE). - Elnök úr, Matsakis úr korábban tett egy velem kapcsolatos utalást és szeretnék erre válaszolni. Nem kívántam visszaélni a „catch-the-eye” rendszerrel az előző vita során, amely a halálbüntetés kérdésével foglalkozott, de ha jól értettem Matsakis úr arra utalt, hogy nem vagyok tisztában a sürgősségi kérdések rendszerével. A dolgok tisztázása végett csak annyit szeretnék mondani, hogy már számos sürgősségi kérdés megvitatásában vettem részt és véleményem szerint ez a legkevésbé átlátható és nyitott rendszerünk. Természetesen képviselőcsoportomon belül megvitatjuk őket, de a sürgősségi kérdéseket csak a Strasbourgot megelőző csütörtökön fogadják el és az ezt megelőző kedden pedig egy órás tanácskozás van ezekről, amelyen ezeket sebtiben összetákolják.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Azon a véleményen vagyok, hogy ezeknek a kérdéseknek egy része nem sürgős jellegű, és ha a Parlament meg kívánja őrizni hitelességét, akkor ezeket megfelelően meg kell vitatni.

12. Határozatképesség (folytatás) Elnök. – A ma délutáni ülésszak kezdetén kikértem képviselőcsoportonként egy képviselő véleményét, mivel kaptam egy kérvényt, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének értelmében állapítsuk meg, hogy fennáll-e a határozatképesség. Ez a kérvény egy negyven képviselőtől származó írásos kérvényen alapult. Sőt, ha teljesen precíz akarok lenni, akkor inkább 19 +1 képviselő, mert a listán 11. helyen szereplő aláírás olvashatatlan. Nem tudom önöknek megmondani, nem tudjuk önöknek megmondani, hogy kié a negyvenedik név ezen a listán. A vitát követően, illetve az Alkotmányügyi Bizottság elnöke véleményének kézhez vétele után, vállaltam a felelősséget, és értelmeztem eljárási szabályzatunk 149(4) cikkét, amely kimondja, hogy a határozatképesség fennállásának megállapítását kérő képviselőket jelen levőnek kell tekinteni még akkor is, ha a továbbiakban már nem tartózkodnak az ülésteremben. Szeretném felhívni figyelmüket a „a továbbiakban már nem” szavakra. Nem azt mondják ki ezek a szavak, hogy „nem tartózkodnak az ülésteremben”, hanem azt, hogy a „továbbiakban már nem tartózkodnak az ülésteremben”. Ez arra utal, hogy előzőleg az ülésteremben kellett tartózkodniuk. Az „előzőleg” itt nyilvánvalóan nem arra utal, hogy az előző hónapokban kellett volna ezeknek a képviselőknek az ülésteremben tartózkodniuk, hanem egészen biztosan arra, hogy akkor kellett ott tartózkodniuk, amikor határozatképesség megállapítását kérték. Ezért kikötöttem, hogy a szavazások előtt ellenőrizni fogom, hogy mind a negyven aláíró jelen van-e, még akkor is, ha nehézségekbe ütközik megállapítani, hogy ki volt a negyvenedik aláíró. A szolgálatok szerint öten voltak jelen. Ezzel együtt, ha most feláll negyven képviselő és kéri a határozatképesség megállapítását, minden további nélkül eleget fogok tenni a kérésnek. Van itt negyven olyan képviselő, akik a határozatképesség megállapítását szeretné kérni? Neena Gill (PSE). - Elnök úr, ellenőrizné, hogy valóban 40 képviselő van jelen, mert igen nehéz ezt megállapítani. Elnök. – Tisztelt Gill asszony, délután óta szerintem már kívülről fújom a 149. cikket. Ön az 5. bekezdésre utalt. Az ülésszak elnökének feladata, és kizárólag az övé, megállapítani, hogy fennáll-e a határozatképesség. Ugyanakkor figyelembe véve az általunk lefolytatandó szavazások fontosságát, különösen egy halálra ítélt ember ügyére szeretnék itt utalni, nem fogok belemenni ebbe a kis játékba most. Ha nincs itt negyven olyan kolléga, aki vállalja felelősséget azzal, hogy feláll, akkor most nem fogom megállapítani, hogy fennáll-e a határozatképesség. Van itt negyven olyan kolléga, aki fel kíván állni? Hát én nem látom őket. Ezért most a szavazással fogjuk folytatni.

13. Szavazások órája Elnök. – A következő napirendi pont a szavazások órája. (A szavazás végeredményét és egyéb részleteit illetően: lásd a jegyzőkönyvet)

13.1. Feltételezett tömegsírok Kasmír India által igazgatott részén (szavazás) 13.2. Bangladesi helyzet (szavazás) - A K preambulumbekezdés első részéről való szavazás előtt Thomas Mann (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, egy apróság csupán – kérem, hogy a „2008. december 21-én” részt váltsuk fel a „2008 decemberének harmadik hetére” kifejezéssel, mivel ez a pontos adat. Apró módosítás csupán, de igyekszünk ragaszkodni a tényekhez. (Elfogadják a szóbeli módosítást)

81

82

HU


13.3. Halálbüntetés, különösen Troy Davis ügye kapcsán (szavazás) Elnök. – A szavazások órája lezárult.

14. Az Európai Unió politikáiban az ifjúság önállósága elősegítésének hangsúlyosabbá tétele (írásbeli nyilatkozat): lásd a jegyzőkönyvet 15. Az eltűnt gyermekek megtalálását célzó szükség-együttműködés (írásbeli nyilatkozat): lásd a jegyzőkönyvet 16. A Tanács közös álláspontjainak közlése : lásd a jegyzőkönyvet 17. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet 18. Egyes okiratokra vonatkozó határozatok: lásd a jegyzőkönyvet 19. Nyilvántartásba vett írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 116. cikke): lásd a jegyzőkönyvet 20. A jelen ülésen elfogadott szövegek továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet 21. A következő ülések időpontjai: lásd a jegyzőkönyvet 22. Az ülésszak megszakítása Elnök. – Az Európai Parlament ülésszakát berekesztem. (16:45-kor az ülést berekesztik)

10-07-2008

10-07-2008

HU


MELLÉKLET (Írásbeli válaszok) A TANÁCSHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK (Az alábbi válaszokért kizárólag az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége felelős) 12. kérdés, előterjesztette Colm Burke (H-0447/08) Tárgy: Szomália Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2008. május 26–27-i ülésének következtetései alapján: Mit tesz a Tanács azért, hogy bátorítsa és ösztönözze az összes érintett felet bevonó nyílt politikai párbeszédet? Milyen lépéseket tesz a Tanács azért, hogy érvényre juttassa a nemzetközi humanitárius és emberi jogi normákat és biztosítsa a jogsértések kivizsgálását, hogy véget vessen a büntetlenség jelenlegi állapotának? Milyen lépéseket tesz a Tanács az akadálytalan humanitárius hozzáférés biztosításáért, valamint azért, hogy az átmeneti szövetségi kormány megvalósítsa a humanitárius tájékoztató központ létrehozására irányuló kifejezett szándékát? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. A Tanács megvizsgálja a különböző lehetőségeket, amelyek révén biztosíthatja, hogy teljesüljenek a május 26-án és június 16-án elfogadott, Szomáliára vonatkozó következtetésekben foglalt kötelezettségvállalások. A Tanács támogatja a Szomáliában az összes szereplő bevonásával zajló párbeszédet, amely az átmeneti szövetségi intézmények tagjai és az ellenzék és a civil társadalom mérsékelt tagjai közötti politikai párbeszéden keresztül valósul meg. Ezt szem előtt tartva a Tanács teljes mértékben támogatja a Dzsibutiban június 9-én a Szomália Újrafelszabadításáért Szövetség és az átmeneti szövetségi kormány között kötött megállapodást, és továbbra is politikai és pénzügyi támogatásban részesíti az ENSZ erőfeszítéseit. A Tanácsot mélyen aggasztják a Szomáliában fennálló szélsőségesen súlyos humantárius állapotok. Üdvözölte az átmeneti szövetségi kormány szándékát, amely szerint az tájékoztatási központot állítana fel a humanitárius válság kezelésére. A Tanács támogatja az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságát, ideértve a Szomáliával foglalkozó független szakértőt is, és arra biztatta őket, hogy kezdeményezzenek ténymegállapító és értékelő missziót az emberi jogi helyzet rendezése céljából. A Tanács június 16-i Szomáliára vonatkozó következtetéseiben foglalt kérésre válaszolva a Tanács Főtitkársága és a Bizottság megvizsgálják a Szomália partjainál lévő vizekben zajló rablás és a kalózkodás elleni harcról szóló 1816. sz. határozat végrehajtásának lehetőségeit. * * * 13. kérdés, előterjesztette Jim Higgins (H-0449/08) Tárgy: Közlekedésbiztonsági prioritások Közölné a Tanács, hogy milyen intézkedéseket remél bevezetni annak biztosításáért, hogy az EU teljesítse a 2010-re a közúti halálesetek felére csökkentésére irányuló célját, és milyen egyéb intézkedéseket kíván bevezetni a jelenlegi elnökség ideje alatt? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban.

83

84

HU


A következő hat hónap alatt megvalósítandó, az Európai Unióban a közúti balesetek áldozatai számának csökkentését célzó intézkedésekkel kapcsolatban a Tanács francia elnöksége biztosítja majd a közúti infrastruktúra biztonságkezeléséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat(4) elfogadását, amelyről a Tanács és az Európai Parlament éppen most jutott megállapodásra első olvasatban. A javaslat célja, hogy a biztonságot a Transzeurópai Közlekedési Hálózat tervezésének, kialakításának és működésének minden szakaszában érvényesítsük. Az új infrastruktúra kialakításában gazdasági és környezeti megfontolások mellett a biztonság játssza majd a legnagyobb szerepet. A javasolt irányelv biztosítani fogja, hogy a közúti infrastruktúra kezelői megkapják az úthálózat biztonságának garantálásához szükséges iránymutatásokat, képzést és tájékoztatást. A francia elnökség különös jelentőséget tulajdonít az Európai Parlament és a Tanács közúti közlekedésbiztonságra vonatkozó szabályok határokon átnyúló végrehajtásának elősegítéséről szóló irányelvre irányuló javaslatának(5)is. Ez a jogalkotási javaslat a szlovén elnökség alatt már átesett a kezdeti vizsgálati szakaszon, és ez a munka folytatódik majd a francia elnökség alatt is, amely ezt a javaslatot tette meg az egyik prioritásának a közlekedés terén. A szöveg célja, hogy lehetővé tegye az azon járművezetőkkel szembeni jogkövetkezmények végrehajtását, akik nem a járművük nyilvántartási helye szerinti tagállamban követnek el jogellenes cselekményt. Célja, hogy javítsa a biztonságot az európai utakon, és emellett megszüntesse a helyi járművezetők hátrányos megkülönböztetését. Ez az irányelvre irányuló javaslat kiegészíti a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról szóló tanácsi kerethatározatot. Ez a 2005 februárjában elfogadott kerethatározat elősegíti, hogy az egyének és a vállalatok többé ne kerülhessék el a pénzbüntetések megfizetését. Lehetővé teszi, hogy az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok a pénzbüntetést közvetlenül egy másik tagállam hatóságához tegyék át, valamint további formalitások nélkül elismerjék és végrehajtsák a büntetéseket. Végül meg kell jegyezni, hogy a francia elnökség szeptember 11-én és 12-én Párizsban tanácskozást szervez a közlekedésbiztonság javításának összehangolásáról, amely az ellenőrzésre és a pénzbüntetésekre összpontosít majd. Emellett a Bizottság által az európai közlekedésbiztonsági nap részeként szervezett Közlekedésbiztonság a Városainkban című konferencia házigazdája is lesz október 13-án Párizsban. * * * 14. kérdés, előterjesztette Mairead McGuinness (H-0451/08) Tárgy: Globális élelmiszerbiztonság Tett a Tanács valamit a globális élelmiszerbiztonság új, de annál komolyabb problémájának megoldása érdekében? Elfogadja a Tanács, hogy az élelmezési bizonytalanság részben a mezőgazdasági és élelmiszergyártási kutatás és fejlesztés pénzügyi elhanyagolásának az eredménye? Milyen lépéseket talál szükségesnek a Tanács a válság kezelése érdekében? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. A globális élelmezési válság hosszú távú megoldásának biztosításához szükséges lépésekkel kapcsolatban a Tanács a tisztelt képviselőnek a Dimitrios Papadimoulis által feltett H-0358/08 szóbeli választ igénylő kérdésére adott válaszra hivatkozik. Továbbá, ahogy azt a tisztelt képviselő bizonyára tudja, az Európai Tanács a legutóbbi, június 20-i ülésén megvizsgálta az élelmiszer- és olajárak emelkedésének politikai következményeit. Itt az elnökségnek a témával kapcsolatos következtetéseire hivatkozom. A mezőgazdasági szektorban az Unió már tett lépéseket annak érdekében, hogy – az intervenciós készletek értékesítése, az export-visszatérítések csökkentése, a területpihentetési kötelezettség 2008-as év tekintetében való felfüggesztése, a tejkvóták növelése, valamint a gabonafélékre vonatkozó behozatali vámok felfüggesztése (4)

COM(2006)0569

(5)

COM(2008)0151

10-07-2008

10-07-2008

HU


révén – enyhítse az élelmiszerárakra gyakorolt nyomást, javítva ezáltal a kínálatot, és hozzájárulva a mezőgazdasági piacok stabilizálódásához. A Tanács hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban és az egész világon folytatni kell az innovációra és kutatásra, valamint a mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuló munkát. Ezen tevékenységek különösen fontosak lesznek az éghajlatváltozás miatt, hiszen az alkalmazkodás jelentős erőfeszítést kíván majd meg a mezőgazdasági iparágtól. A mezőgazdasági miniszterek 2008. május 19-én informálisan megvitatták a témát Janez Potočnik és Mariann Fischer Boel biztosok részvételével, elsősorban azzal a céllal, hogy meghatározzák a jövő kutatási és fejlesztési prioritásait. Végül a tisztelt képviselő biztosan tisztában van azzal, hogy a francia elnökség július 3-án, a Bizottsággal és az Európai Parlamenttel közösen konferenciát rendezett „Ki eteti majd a világot?” címmel. A konferencia célja az volt, hogy megvitassuk a mezőgazdaság előtt álló kihívásokat, ideértve a fejlődő országok mezőgazdaságának jövőjét is. * * * 15. kérdés, előterjesztette Gay Mitchell (H-0453/08) Tárgy: Unió a földközi-tengeri térségért Az Unió a földközi-tengeri térségért projekt kedvező fejlemény az EU és a Földközi-tengerrel határos országok kapcsolatában. Milyen tervekkel rendelkezik a Tanács arra nézve, hogy ebben az előkészítő szakaszban biztosítsa, hogy ez az Unió erősítse és előrevigye a barcelonai folyamatot? Egyértelmű, hogy ez az Unió nem a barcelonai folyamat riválisaként jön létre? Történt bármilyen megbeszélés arról, hogy az Európai Parlament milyen szerepet játszik majd az Unió a földközi-tengeri térségért projektben? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. Az Európai Tanács a 2008. március 13-án és 14-én tartott ülésén felkérte az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a „Barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért” elnevezésű kezdeményezés részleteire vonatkozóan. Így garantált a barcelonai joganyag és az euro-mediterrán partnerség következő szakasza közötti kapcsolat. Magától értetődik, hogy ezek egyáltalán nem egymással rivalizáló folyamatok. A folyamatban részt vevő partnerek jelenleg tárgyalnak egy nyilatkozat szövegéről a párizsi csúcstalálkozóra tekintettel, amelyre július 13-án kerül sor. A várakozások szerint ez a nyilatkozat üdvözli majd az euro-mediterrán parlamenti közgyűlésének a partnerségben eddig játszott és eztán is betöltendő, fontos szerepét. Ebből a szempontból kedvező fejlemény az Európai Parlament 2008. június 5-én elfogadott állásfoglalása. * * * 16. kérdés, előterjesztette Marie Panayotopoulos-Cassiotou (H-0456/08) Tárgy: Európai szövetség a családokért Milyen intézkedések segítségével kívánja az új elnökség biztosítani a Szövetség a Családokért kezdeményezés támogatását és a lehető legszélesebb körben való alkalmazását annak érdekében, hogy kielégítsék a veszélyeztetett családtípusok (nagycsaládok, egyszülős családok, stb.) egyedi szükségleteit, biztosítsák a munkához jutásukat, védjék a jövedelmüket és segítsék őket a hivatás és a családi élet közötti jobb egyensúly kialakításában az EU tagállamaiban? Megmondaná a Tanács, hogy a családbarát politikák kialakítása közben kívánja-e javasolni a hozzáadottérték-adó mértékének csökkentését a gyermekeknek szóló termékeknél, különösen azon esetekben, amikor a hasonló termékeket már érinti a csökkentés? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban.

85

86

HU


A tisztelt képviselő a családpolitika fontos kérdését vetette fel, és jogosan hangsúlyozza, hogy támogatnunk kell a legveszélyeztetettebb családokat. A Tanács is szilárdan eltökélte, hogy hathatós intézkedéseket tesz ezen a téren. A 2007 májusában elfogadott következtetéseiben a Tanács támogatta az Szövetség a Családokért létrehozását, és felhívta a tagállamokat, hogy „aktívan használják ki a Szövetség a Családokért kezdeményezés által a vélemény- és tapasztalatcseréhez kínált lehetőségeket“.(6) Ahogy a tisztelt képviselő is tudja, a Tanács rendszeresen felülvizsgálja a foglalkoztatási politikához kapcsolódó ügyeket a lisszaboni stratégia fényében. A Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács (EPSCO) idén februárban elfogadott néhány alapvető iránymutatást, amelyeket továbbított az Európai Tanács tavaszi ülésszakának(7), amelyekben jobb és több munkát kíván, rámutat a befogadó munkaerőpiac fontosságára és megköveteli a nemek közötti esélyegyenlőség figyelembe vételét is. Az Európai Tanács 2008 márciusában elfogadta ezeket az alapelveket. A hivatás és a családi élet közötti egyensúlyt illetően fel kell idézni, hogy a Tanács 2000-ben elfogadott egy állásfoglalást a nőknek és férfiaknak a családi és szakmai életben való kiegyensúlyozott részvételéről(8). A kérdés továbbra is a Tanács prioritásai között szerepel, és egy nemrégen elfogadott következtetésében, amelynek címe „Kiegyensúlyozott szerepek a nők és férfiak számára a munka, a növekedés és a társadalmi kohézió érdekében”, felhívta a tagállamokat, hogy „folytassanak hatékony politikát a hivatás, családi élet és magánélet összehangolására, amelyben a nőknek és a férfiaknak nem kell a család és a munka között választaniuk, vagy nem kell az egyiket a másik rovására előnyben részesíteniük”.(9) Ami a Tanács jövőbeli munkáját illeti ezen a területen, örömmel jelenthetem, hogy a francia elnökség 2008. július 15-én nyújtja be a programját az Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságának. A francia elnökség 2008. június 25-én a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságnak is benyújtotta a programját. Végül örömmel emelem ki, hogy a Tanács és az Európai Parlament egyetért abban, hogy a családok ügyét, és különösen a nagycsaládok és egyszülős családok ügyét a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének (2010) egyik prioritásának nevezzék ki, amelyet rövidesen bejelentenek a két intézmény által közösen elfogadott határozatban. Szeretném megköszönni a tisztelt képviselőnek, aki a terület előadója volt, a konstruktív együttműködését a tárgyalások során. A hozzáadottérték-adóval kapcsolatban a tisztelt képviselő tudja, hogy a Tanács a Bizottság javaslatai alapján cselekszik. A Bizottság eddig még nem nyújtott be a tisztelt képviselő által ajánlott javaslatot. A hozzáadottérték-adó mértékének megvitatása nemsokára megkezdődik, túl korai lenne, hogy a Tanács megelőlegezze a közelgő megbeszélések eredményeit. * * * 17. kérdés, előterjesztette Bernd Posselt (H-0459/08) Tárgy: Strasbourg mint a Parlament székhelye Az Amszterdami Szerződés kifejezetten Strasbourgot nevezi meg az Európai Parlament egyedüli székhelyeként – és nem a második székhelyeként, ahogy azt gyakran gondolják. Ezáltal ez az Európai Parlament székhelye, megtestesítve az Európáról alkotott demokratikus és decentralizált politikai-kulturális elméletet, amely közel áll a polgárokhoz, és amelyet az emberek közötti megértés jellemez. Mi a Tanács véleménye a Szerződésben szereplő fenti meghatározásról, és milyen intézkedésekkel tervezi visszaállítani Strasbourg helyzetét szervezeti, politikai és jogi szempontból? Egyetért a Tanács azzal a nézetemmel, hogy ha a Parlament munkáját inkább Strasbourgba összpontosítanánk, például üléshetek révén (amelyek visszatérnének az öt napos időszakokhoz) és a drága brüsszeli miniülések visszaszorításával, hatalmas pénzösszegek lennének megtakaríthatók, és jobb hatékonyságot és átláthatóságot érhetnénk el?

(6)

Lásd: 9317/1/07/ rev 1. sz. dokumentum

(7)

Lásd 7171/08. sz. dokumentum

(8)

HL C 218., 2000.7.31., 5. o.

(9)

Lásd 14136/07 + COR 1. sz. dokumentum

10-07-2008

10-07-2008

HU


Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 289. cikke szerint és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 189. cikke szerint: „A Közösség intézményeinek székhelyét a tagállamok kormányai közös megegyezéssel határozzák meg“. A 8. jegyzőkönyv egyetlen bekezdésének a) pontja szerint, amely az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösségeket létrehozó szerződés mellékletét képezi és az intézmények székhelyének elhelyezkedéséről szól: „Az Európai Parlament székhelye Strasbourg, ahol a tizenkét, havonta tartandó plenáris ülésszak zajlik, ideértve a költségvetési ülésszakot is. A további plenáris ülésszakokat Brüsszelben tartják. Az Európai Parlament bizottságai Brüsszelben üléseznek. Az Európai Parlament Főtitkársága és annak szervezeti egységei Luxembourgban maradnak“. A Tanács nem alkot véleményt másik intézmények belső szervezetéről. * * * 18. kérdés, előterjesztette Wolfgang Bulfon (H-0461/08) Tárgy: A Szolidaritási Alap támogatási körének kibővítése A Bizottság 2006-ban felhívta a Tanácsot, hogy vizsgálja felül az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló 2012/2002/EK rendeletet(10). Az azóta eltelt két évben élénk vita folyt a Tanácsban olyan kérdésekről, mint amilyen például az alap támogatási köre. A jövőben az ipari balesetekhez és terrorista támadásokhoz hasonló tragédiákat is a Szolidaritási Alapból kellene támogatásban részesíteni. Megegyezésre jutott a Tanács ebben a kérdésben, és ha igen, milyen módosítások várhatók a Szolidaritási Alapról szóló rendeletben? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. A Számvevőszék 3/2008. számú különjelentésében foglalkozik az Európai Unió Szolidaritási Alapjának kérelmeivel. A jelentésben a Számvevőszék többek között megállapította, hogy: az Alap Bizottság által történő kezelése hatékonynak bizonyult; nem fordult elő olyan eset, amelyben az Alap a támogatási kérelmek kezelését illetően rugalmatlannak bizonyult volna; minden kérelmező, aki válaszolt a felmérésre, elégedett volt az Alappal, és így az Alap teljesítette alapvető célkitűzését, és katasztrófák esetén szolidaritást tanúsított a tagállamokkal. A Tanács következtetéseket kíván elfogadni a különjelentéssel kapcsolatban, amelyben azt állapítja majd meg, hogy a jelen helyzetben nem tartja szükségesnek a 2012/2002/EK rendelet felülvizsgálatát. * * * 19. kérdés, előterjesztette Zdzisław Kazimierz Chmielewski (H-0462/08) Tárgy: A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) legutóbbi, balti-tengeri tőkehalról szóló ajánlása Az ICES legutóbbi, 2009-re vonatkozó balti-tengeri tőkehallal foglalkozó ajánlása a korábbiakhoz viszonyítva teljesen más megközelítéssel értékeli az állományt ezen a halászterületen. Az ICES most először kifejezetten elismeri, hogy a referenciapontokon alapuló előrejelzési módszer kétséges (esetleg hamis) adatokon alapult. Az új értékelés szerint a tőkehalhalászati lehetőségek sokkal nagyobbak az elmúlt évekhez viszonyítva. (10)

HL L 311., 2002.11.14., 3. o.

87

88

HU


Hogyan értelmezhető tehát a Tanács legutóbbi, április 2-i rendeletre irányuló javaslatában [2008/0063(CNS)] a (6) preambulumbekezdésében szereplő rendelkezés, amely szerint „rendelkezéseket kell hozni annak biztosítására, hogy a teljes kifogható mennyiséget olyan körülmények között is következetesen meg lehessen állapítani, amikor kevés adat áll rendelkezésre“? Ez a lengyel halászok baltitengeritőkehal-fogási kvótájának további csökkentéséhez vezethet. A Tanácsot talán a tőkehalállományok bármi áron való helyreállításának nemes célja vezérli, de az ICES legfrissebb eredményei fényében valóban indokoltak a lengyel halászokat érintő tisztességtelen korlátozások? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. A Tanács szeretne rámutatni, hogy a Bizottság feladata javaslatot tenni a Balti-tengerben 2009-ben folyó tőkehalhalászat lehetőségeire vonatkozóan a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács ajánlásai fényében és a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB) tudományos véleményei alapján. A Tanács megvizsgálja majd a javaslatot. A 423/2004/EK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendelet javaslatának(11) (6) preambulumbekezdése előírja, hogy Kattegatban, az Északi-tengerben, Skagerrakban és a La Manche csatorna keleti részén, Skóciától nyugatra, az Ír-tengerben és a Kelta-tengerben a tőkehalállomány helyreállítása vonatkozásában a teljes kifogható mennyiséget olyan körülmények között is következetesen meg lehessen állapítani, amikor kevés adat áll rendelkezésre. Ez a preambulumbekezdés kapcsolódik a 6a. cikkhez, amely megállapítja a teljes kifogható mennyiségek meghatározására vonatkozó eljárást kevés rendelkezésre álló adat esetén, és a 7. cikkhez is, amely olyan értékelési záradékot tartalmaz, amely lehetővé teszi a módosításokat új információk és tudományos vélemények alapján. A Tanács azt is szeretné kiemelni, hogy a a balti-tengeri tőkehalállományokra vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló 1098/2007/EK rendelet(12) nem tartalmaz ezzel egyenértékű rendelkezést. Végül a Tanács szeretné emlékeztetni a tisztelt képviselőt, hogy végső esetben a Bíróság feladata a jogszabályok értelmezése. * * * 20. kérdés, előterjesztette David Martin (H-0465/08) Tárgy: Palesztin egységkormány Jimmy Carter, az Egyesült Államok volt elnöke nemrég kritizálta a Közel-Kelettel foglalkozó kvartett Gázát érintő folyamatos embargóját. A Tanács véleménye szerint az embargó folytatása segíti Palesztina belső nehézségeinek békés megoldását? A Tanács a megoldás felé vezető elfogadható lépésnek tartaná a Hamászt is magában foglaló egységkormány megalakítását? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. Az EU több alkalommal megfogalmazta komoly aggodalmait a gázai humanitárius helyzet folyamatos romlásával kapcsolatban. A kvartett a legmagasabb szintű találkozón, május 2-án kiadott nyilatkozatában, majd ismét a június 24-én kiadott nyilatkozatában felhívott a további sürgősségi és humanitárius segítségnyújtásra és az alapvető szolgáltatások akadálymentes nyújtására Gázában. A kvartett arra bátorította Izraelt, a Palesztin Hatóságot és Egyiptomot, hogy dolgozzanak együtt egy új megközelítésen Gázával kapcsolatban, amely biztonságot nyújtana minden gázai embernek, véget vetne a terrorcselekményeknek, és gondoskodna a gázai határátkelőhelyek humanitárius célokból és a kereskedelmi áramlások céljából való

(11)

A Tanács 7676/08 PECHE 63. sz. dokumentuma

(12)

HL L 248., 2007.9.22., 1. o.

10-07-2008

10-07-2008

HU


ellenőrzött és tartós megnyitásáról. Az Egyiptom által tető alá hozott, június 19-én hatályba lépett fegyverszünet pozitív lépést jelent ebbe az irányba. Az EU elnöksége a 2008. június 18-i nyilatkozatában üdvözölte a fegyverszünetet. Fontos, hogy minden fél betartsa a fegyverszünetet. Ami „a megoldás felé vezető elfogadható lépésként a Hamászt is magában foglaló egységkormány megalakítását” illeti, a 2007. április 23–24-i következtetéseiben a Tanács kijelentette, hogy kész együttműködni egy olyan palesztin kormánnyal, amelynek politikája és tettei tükrözik a kvartett elveit. 2007-ben az EU együttműködést kezdeményezett a nemzeti egységkormány tagjaival, akik elfogadták ezeket az alapelveket. Az EU figyelemmel kíséri a Mahmoud Abbas elnök úr által múlt hónapban indított palesztinok közötti belső egyeztetési kezdeményezést. Támogatunk minden olyan lépést, amely erősítheti a palesztin elnök békére irányuló erőfeszítéseit. A cél még mindig egy olyan független, demokratikus és életképes palesztin állam létrehozása Ciszjordániában és Gázában, amely egyesítené az összes palesztint, akik békében és biztonságban élnének egymás mellett Izraellel és a szomszédos országokkal. * * * 21. kérdés, előterjesztette Sarah Ludford (H-0467/08) Tárgy: Ujjlenyomatvétel gyermekektől a gyermekkereskedelem elleni küzdelemben Egy előterjesztett elmélet szerint ujjlenyomatot kell venni a gyermekektől hat éves kortól (vagy még alacsonyabb korhatártól), mivel ez hasznos lenne a gyermekkereskedelem elleni küzdelemben. Ugyanezzel az érvvel támasztják alá azt is, hogy a tizenkét évesnél fiatalabb gyermekeknek külön útlevéllel kellene rendelkezniük. Nem áll azonban elegendő adat rendelkezésre ezen állítások alátámasztására. Ismer a Tanács olyan tanulmányt, amely megerősíti a kapcsolatot a korai ujjlenyomatvétel és a gyermekkereskedelem kockázatának csökkenése között? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. A Tanács nem tud olyan tanulmányról, amely megerősítené a kapcsolatot a korai ujjlenyomatvétel és a gyermekkereskedelem kockázatának csökkenése között. * * * 22. kérdés, előterjesztette Johan Van Hecke (H-0469/08) Tárgy: Multilaterális tárgyalások Afrikáról Az áprilisi strasbourgi ülésen az Európai Parlament elfogadott egy jelentést, amely párbeszédet javasolt Kínával Afrikáról. A jelentésben az Európai Parlament rámutat, hogy Kína korrupcióban bűnös és megsérti a környezetvédelmi előírásokat. A jelentés ezért felhívja az Európai Uniót, bocsátkozzon tárgyalásokba Kínával, hogy magának Afrikának a bevonásával együtt fenntartható jövőt vázoljanak fel a kontinens számára. Kína egyre erősödő afrikai jelenléte mellett olyan országok is érdeklődnek a kontinens iránt, mint India vagy Brazília. Brazília jelenleg növeli az Afrikának juttatott mezőgazdasági támogatását a bioüzemanyagokra összpontosítva. A növekvő élelmiszerárak fényében azonban a föld bioenergia-termelésre való felhasználása a fejlődő országokban számos kérdést felvet. A Tanács tesz majd lépéseket egy ilyen párbeszéd kezdeményezése érdekében a következő csúcstalálkozón? Milyen formában valósul majd meg ez a párbeszéd? A Tanács véleménye szerint kívánatos lenne más új szereplőkkel is hasonlóan párbeszédet folytatni? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban.

89

90

HU


A Tanács tudomásul vette az Európai Parlament Kína politikájáról és annak Afrikára gyakorolt hatásáról szóló jelentését. A jelentés az érintett problémák között felvázolja az EU mint a nemzetközi színtér egyik szereplője előtt álló kihívásokat is. A legutóbbi, júniusi csúcstalálkozón szó esett néhány, a tisztelt képviselő által említett globális érdekű kérdésről, és ezek szerepelnek az elnökség következtetéseiben. Ez elmúlt években az EU és Kína is felülvizsgálták és megerősítették a politikai, gazdasági és fejlesztési partnerségüket Afrikával. Az Európai Unió így 2007-ben, a lisszaboni csúcstalálkozón elfogadta a közös EU–Afrika stratégiát. Kína és Afrika pedig a Kína-Afrika együttműködési fórumon, a Pekingben, 2006-ban tartott csúcstalálkozón aláírt egy közös nyilatkozatot. Afrika 2005 óta folyamatosan szerepel az EU-nak a kétoldalú párbeszéd keretében Kínával tartott találkozói napirendjén. A Tanács emellett, a trojka egy kezdeti hivatalos találkozóján tavaly Pekingben, rendszeres párbeszédet kezdett a legfelső szintű kínai tisztségviselőkkel, amely párbeszéd egyedül a kölcsönös érdekelődésre számot tartó kérdésekre koncentrál Afrikában. Ebben a kérdésben a Bizottság is egyre intenzívebb tevékenységet folytat, és kijelentette, hogy idén októberben közleményt fogad majd el Kínáról és Afrikáról azzal a céllal, hogy esetleg háromoldalú együttműködés kezdődhessen Afrika, Kína és az EU között. A Kínával és Afrikával való további egyeztetések és megegyezés alapján javasoljuk majd az együttműködést olyan fontos területeken, mint amilyenek a természeti erőforrások, infrastruktúra, béke és a biztonság fenntartható fejlesztése. Kína kijelentette, hogy nem ellenzi az ilyen típusú háromoldalú együttműködést, ha Afrika beleegyezik ebbe a megközelítésbe. A Brazíliához vagy Indiához hasonló többi új szereplőt illetően a Tanács álláspontja szerint a jelentős globális problémák csak egy erős ENSZ-en alapuló, multilaterális keretben kezelhetők. Biztosítanunk kell, hogy az afrikai érdekekkel rendelkező harmadik országok is támogatják a hatékony multilateralizmus elvét, amely a legjobb mód a béke és a biztonság nemzetközi szintű megőrzésére, a kihívások kezelésére, a kockázatok elleni védekezésre és a ma ismert kölcsönös függőségeken alapuló világ által nyújtott lehetőségek kihasználására. Néhány kezdeti lépést már tettünk India felé, ahol az afrikai helyzet általános alakulása már a problémák között szerepel. Brazíliával tárgyalásokat folytatunk egy cselekvési terv elfogadása érdekében, amelynek egyik fejezetét Afrikának kell szentelni. * * * 23. kérdés, előterjesztette Koenraad Dillen (H-0471/08) Tárgy: Vallásszabadság Algériában 2008. június 3-án „nem iszlám vallás illegális gyakorlásáért” felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek négy embert, akik áttértek a keresztény hitre. Pontosabban azért büntették meg őket így, mert nem a 2006. február 28-án kelt törvényben meghatározott keretek között gyakorolták a vallásukat. A törvény többek között előírja, hogy a vallásgyakorlás helyét jóvá kell hagynia a vallásügyi miniszternek. Az elítéltek a saját lakásukban alakítottak ki egy imahelyet (Quatre chrétiens condamnés en Algérie, Le Figaro.fr, 2008. június 3.; Ryma Achoura, De la prison avec sursis pour des chrétiens d'Algérie, Libération.fr, 2008. június 4.). Az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről Algéria között kötött, 2002. április 2-i társulási megállapodás(13) 2. cikke megálalpítja, hogy a demokratikus elvek és az alapvető emberi jogok tisztelete a megállapodás „elválaszthatatlan eleme”. A Tanács véleménye szerint négy kereszténységre áttért ember vád alá helyezése és elítélése sérti a vallásgyakorlás szabadságát? Ha nem, miért nem? Ha igen, milyen további lépéseket tesz a Tanács a társulási megállapodás keretében? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. A vallásszabadsággal kapcsolatban Algériában, a Tanács sajnálattal értesült a tisztelt képviselő által említett esetről, amely több, nemrégiben történt hasonló eset része.

(13)

HL L 265., 2005.10.10., 2. o.

10-07-2008

10-07-2008

HU


A Tanács már hangot adott az aggodalmainak az EU–Algéria Társulási Tanács legutóbbi, 2008. március 10-én tartott ülésén, és a továbbiakban is figyelemmel kíséri a fejleményeket. A Tanács úgy véli, hogy a vallásgyakorlással kapcsolatos jogszabályok alkalmazásának Algériában továbbra is tiszteletben kell tartania az Algéria által a nemzetközi jogban elfogadott szabályokat, különösen a hátrányos megkülönböztetés minden formája elleni fellépést és a kultúra, a vallás, a kisebbségek és az alapvető jogok területén a tolerancia erősítését. A Tanács elsősorban a társulási megállapodásban rögzített politikai párbeszéd keretében, továbbra is felhívja az algériai hatóságokat, hogy ennek megfelelően cselekedjenek. * * * 24. kérdés, előterjesztette Dimitrios Papadimoulis (H-0472/08) Tárgy: A Schengeni Információs Rendszer (SIS) keretében az erőszakos rendbontók listájának összeállításáról szóló javaslat Az egyik tagállam benyújtott a SIS munkacsoporthoz egy javaslatot (8204/08. számú munkadokumentum), amely szerint listát kellene összeállítani a Schengeni Információs Rendszer keretében az „erőszakos rendbontókról”, akik nemzetközi demonstrációkban vesznek részt. Tartalmi homályossága mellett ez a javaslat ellentmond az emberi jogok és alapvető szabadságjogok közösségi jogban lefektetett biztosítékainak is. A nemzeti küldöttség azt javasolja, hogy a SIS rögzítse az olyan személyek nevét, akik szerintük bizonyos események alapján várhatóan a jövőben is erőszakos vagy erőszakkal fenyegető bűncselekményeket hajtanak majd végre. Az elképzelés szerint ezt a negatív feltételezést arra alapítják majd, hogy az adott személyt súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsították, azzal vádolták vagy azért elítélték. Hogyan vélekedik a Tanács a fenti javaslatról? Kívánja a francia elnökség támogatni ezt a kezdeményezést, amelyet jogosan kritizálnak az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméért dolgozó szervezetek? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. A 2001. július 13-i következtetéseiben(14) a Tanács elismerte, hogy minden jogi és technikai lehetőséget fel kell használni az erőszakos rendbontók elleni fellépés és az ilyen rendbontókra vonatkozó, nemzeti nyilvántartásokon alapuló, gyors és rendszerezettebb adatcsere érdekében. A Schengeni Információs Rendszer második generációjáról szóló 2003. június 5-i és 6-i következtetéseiben(15) a Tanács megállapította, hogy az erőszakos rendbontás tényállásának a SIS második generációjában való szerepeltetéséről szóló javaslathoz fűződnek érdekek, de a megvalósíthatóság, hasznosság és gyakorlati végrehajtás további tanulmányozására van szükség, és a Tanács felhívta a releváns munkacsoportokat a kérdés megvitatására. A Tanács a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létrehozásáról, működtetéséről és használatáról szóló 2007/533/IB határozatában(16) nem vette át a javaslatot. Az illetékes munkacsoportok továbbra is tárgyalják a kérdést, különös tekintettel az „erőszakos rendbontó” fogalmának meghatározására. A Tanács az ülésein természetesen figyelembe veszi az emberi jogokra és alapvető szabadságjogokra vonatkozó közösségi jognak a polgárok számára nyújtott biztosítékait. * * *

(14)

10916/01. sz. dokumentum

(15)


(16)

HL L 205., 2007.8.7., 63. o.

91

92

HU


25. kérdés, előterjesztette Mogens Camre (H-0474/08) Tárgy: Terroristalista, Iráni Népi Mudzsaheddin A brit Fellebbviteli Bíróság 2008. május 7-én elutasította az Egyesült Királyság kormányának fellebbezését, és arra utasította a belügyminisztert, hogy távolítsa el az Iráni Népi Mudzsaheddin (PMOI) iráni ellenállási mozgalmat a tiltott szervezetek listájáról. Az Elsőfokú Bíróság 2006 decemberében megsemmisítette azt a határozatot, amely az Iráni Népi Mudzsaheddint az európai feketelistára tette. Az EU azonban 2007 júniusában az új, frissített feketelistán ismét szerepelteti a szervezetet, azzal az indokolással, hogy ez az Európai Unión belüli „illetékes hatóság döntésén” – a brit belügyminiszter döntésén – alapult. Az Egyesült Királyság belügyminiszterének döntését a legmagasabb jogi hatóság törvénytelennek nyilvánította, és a döntés nem fellebbezhető meg. Az EU a közelgő tanácsi üléseken felhív a jogállamiság tiszteletére, és támogatja majd, hogy az Iráni Népi Mudzsaheddint eltávolítsák az EU terroristaszervezeteket tartalmazó listájáról? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. A Tanács ismeri az Egyesült Királyság Fellebbviteli Bírósága május 7-én született ítéletét az Iráni Népi Mudzsaheddin ügyében. A Tanácsnak a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspontja végrehajtásának munkamódszerei szerint, a korábbi listákhoz kapcsolódó minden új tényt megfelelően figyelembe vesznek annak értékelésekor, hogy érvényesek-e a még a lista alapjai. Ennek fényében a Tanács jelenleg mérlegeli az Egyesült Királyságban kiadott ítélet jelentőségét és következményeit, hogy a lehető leggyorsabban megszülethessen az uniós szintű döntés. Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a tisztelt képviselő által említett, 2006. decemberi ítéletével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az elsősorban az Iráni Népi Mudzsaheddinnek a terroristacselekményekben részt vevő személyek és szervezetek listájára való felvételére vonatkozó döntés elfogadásának eljárását kifogásolta, nem pedig a döntés tartalmát. Az Elsőfokú Bíróság döntését követően, 2007 első hat hónapjában a Tanács részletes felmérést végzett, és egységesítette az emberek, csoportok és szervezetek előbb említett listára való felvételének és az onnan való levételének eljárását a 2580/2001/EK tanácsi rendelet(17) szerint. A felmérés után világos és átlátható eljárásokat vezettek be. Különösen, minden olyan személynél vagy szervezetnél, amelynek vagyoni eszközeit befagyasztják, fel kell tüntetni az okokat. A listára felvett személyek, csoportok és szervezetek: - megfelelő bizonyítékok benyújtása alapján felkérhetik a Tanácsot a listára való felvételük felülvizsgálatára; - megtámadhatják az illetékes nemzeti hatóság döntését a nemzeti eljárások szerint; - ha a 2580/2001/EK tanácsi rendelet szerinti korlátozó intézkedések hatálya alá esnek, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 230. cikkének (4) és (5) bekezdésében foglalt feltételek szerint megtámadhatják a Tanács döntését az Elsőfokú Bíróság előtt; - ha a 2580/2001/EK tanácsi rendelet szerinti korlátozó intézkedések hatálya alá esnek, mentességet kérhetnek humanitárius alapon az alapvető szükségleteik kielégítése érdekében. * * *

(17)

HL L 344., 2001.12.28., 70–75. o.

10-07-2008

10-07-2008

HU


26. kérdés, előterjesztette Jana Hybášková (H-0476/08) Tárgy: Az Al-Aqsa terrorista médium európai műholdas szolgáltatón keresztül sugároz A Hamász, amelyet az Európai Unió 2003 szeptemberében terroristaszervezetnek nyilvánított, Al-Aqsa néven televízióállomást indított a Hezbollah Al-Manar nevű televízióállomása mintájára. Ahogy arról a sajtó gyakran beszámol, az Al-Aqsa televízió a Disney-figurákhoz hasonló szereplőket használ a gyermekeknek szóló műsorokban, hogy a gyermekeket arra ösztönözze, váljanak öngyilkos merénylőkké. Tisztában van a Tanács azzal, hogy az európai műholdas szolgáltató, az Eutelsat közvetíti az Al-Aqsa adását az Atlantic Bird 4-en, amelyet a jordániai Noorsat műholdas szolgáltatónak ad bérbe? Milyen lépéseket tett a Tanács azért, hogy az Eutelsat beszüntesse az Al-Aqsa televízió közvetítését? Felvetette a Tanács az ügyet a franciaországi Conseil Supérieur de l’Audiovisuel (CSA) előtt? 27. kérdés, előterjesztette Frédérique Ries (H-0484/08) Tárgy: Európai átviteli kapacitás az Al-Aqsa terrorista médiumnak Az E 1666/08 kérdésre adott válaszában a Bizottság rámutatott, hogy „aggasztja … a gyűlöletkeltő adások közvetítése az egyik tagállam joghatósága alatt”. A Hamász által működtetett Al-Aqsa televízióállomás a francia Eutelsat tulajdonában álló és a jordániai Noorsat műholdas szolgáltatónak bérbe adott Atlantic Bird 4 európai átviteli kapacitását használja, hogy erőszakot és gyűlöletet ébresszen és igazolja a terrorizmust Európában és azon kívül is. A Hezbollah által működtetett Al-Manar televízióállomáshoz hasonlóan az Al-Aqsa is kamikazének öltöztetett gyermekeket mutat, és hősként ábrázolja őket. Az egyik részben Assud, a népszerű nyuszifigura a mártírságot és az öngyilkos merényletet nevezi meg ideális célként minden olyan gyereknek, aki telefonál a műsorba. Egy másik részben a rajzfilmfigura kijelenti, hogy „megesz és felfal” minden dánt, mert egy dán újság olyan politikai karikatúrát közölt, amely nem tetszett nekik. Assud nyuszi fogad egy telefonhívást, amelyben valaki azt mondja, hogy „meg fogjuk ölni, meggyilkoljuk” a karikatúra rajzolóját, és Assud teljes szívvel egyetért. Milyen lépéseket tervez a Tanács, hogy megakadályozza az Al-Aqsa európai átviteli kapacitáson való sugárzását? Az Al-Manar és az Al-Aqsa erőszakra való felhívása és terrorista közvetítése közötti hasonlóságokra tekintettel nem éri el ez a felülvizsgált határok nélküli televíziózásról szóló irányelv (2007/65/EK irányelv(18)) 3b cikkének (Gyűlöletkeltés) megsértését, akárcsak az Al-Manar esetében? Közös válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. A faji vagy vallási gyűlöletet keltő audiovizuális műsorok forgalmazása teljességgel tűrhetetlen és összeegyeztethetetlen a demokráciáink alapját jelentő értékekkel. Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv (a legutóbb a 2007/65/EK irányelvvel módosított 89/552/EGK irányelv) 2. cikkének (4) és (6) bekezdése leszögezi, hogy a harmadik országokban alapított médiaszolgáltatók bizonyos esetekben a tagállamok joghatósága alá tartozhatnak. A kérdéses irányelv által érintett országok a Bizottság felügyelete mellett kötelesek alkalmazni az irányelvet. A fent említett irányelv szerint az illetékes nemzeti hatóságok feladata a tisztelt képviselő által felvetett kérdés gondos mérlegelése. Az Európai Unió továbbá elutasít minden terrorista bűncselekmény elkövetésére felhívó nyilvános izgatást, amit a terrorizmus elleni küzdelemről szóló tanácsi kerethatározat (2002/475/IB) nemrégiben történt módosítása is bizonyít. A kerethatározat három új bűncselekményt tartalmaz: a terrorista bűncselekmény elkövetése érdekében folytatott nyilvános izgatást, a terroristák toborzását és a terroristák kiképzését. A jövőben várhatóan minden tagállam ratifikálja az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló 2006. évi egyezményét, amely arra kötelezi a feleket, hogy tegyék büntetendővé a terrorista bűncselekmény elkövetése érdekében folytatott nyilvános izgatást. * * * (18)

HL L 332., 2007.12.18., 27. o.

93

94

HU


28. kérdés, előterjesztette Paulo Casaca (H-0478/08) Tárgy: Az iráni rezsim által halálra ítélt európai polgárok A Hands off Cain elektronikus hírlevele szerint (105. sz., 2008. június 4.) az iráni rezsim ki fogja végezni (vagy már ki is végezte) Foroud Fouladvandot, egy brit útlevéllel rendelkező európai polgárt, Alexander Valizadeht, egy német útlevéllel rendelkező európai polgárt és Nazem Schmidttet, egy amerikai állampolgárt. Dr Foroud Fouladvand akadémikus és Korán-szakértő, aki nyilvánosan elítélte az iráni rezsimet és annak zsarnoki uralmát. Tud a Tanács ezekről az ítéletekről és a tervezett kivégzésekről? Megmondaná, milyen lépéseket tett az érintett európai polgárok megvédése érdekében? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. A Tanács tud arról, hogy ez a három ember eltűnt Yüksekovából, Törökország Hakkari tartományának egyik kerületéből az iráni határ közelében. Teheránban az EU tagállamok nagykövetségei jelenleg további információkat gyűjtenek, és gondosan figyelemmel kísérik az ügyet, de nincsenek abban a helyzetben, hogy megerősíthessék, valóban az iráni hatóságok tartják őrizetben ezeket a személyeket. * * * 29. kérdés, előterjesztette Charles Tannock (H-0483/08) Tárgy: Robert Mugabe elnökre vonatkozó EU utazási tilalom A Tanács EU utazási tilalmat rendelt el számos zimbabwei tisztviselőre és politikusra, többek között Robert Mugabe elnökre vonatkozóan. Mugabe elnök azonban a múltban semmibe vette ezt a tilalmat azzal, hogy Olaszországba utazott, és gyakorolta az olasz kormány és az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) közötti székhely-megállapodás szerinti jogát arra, hogy részt vegyen a FAO római találkozóin. Milyen erőfeszítéseket tett a Tanács általában véve azért, hogy a legutóbbi események tükrében szigorítsa az utazási tilalmat? Mugabe elnök és a FAO konkrét ügyében milyen lépéseket tehet a Tanács, hogy a FAO-val kötött székhely-megállapodás újratárgyalására ösztönözze az olasz kormányt, amelynek eredményeképpen Olaszország teljes mértékben érvényesíthetné az EU utazási tilalmát, és megtagadhatná Mugabe elnöknek, hogy kihasználja ezt a kiskaput? Mi a Tanács véleménye az ilyen tilalom értékéről és hatékonyságáról, ha ilyen könnyen meg lehet azt sérteni? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. A Tanács nem fontolta meg az utazási tilalom szigorítását a legutóbbi események fényében, de az Európai Tanács június 19-i és 20-i ülése elnökségi következtetéseiben a Tanács megismételte, hogy készen áll további intézkedések megtételére azokkal szemben, akik felelősek az erőszakért. A tagállamok feladata az utazási tilalom végrehajtása a nemzeti jogszabályoknak megfelelően. Nem Olaszország az egyetlen olyan ország, amely olyan székhely-megállapodást kötött, amely lehetővé tette, hogy a zimbabwei vezetők számos alkalommal belépjenek különböző uniós tagállamok területére. A Tanács 2002 óta minden évben megújította a zimbabwei kormány tagjaira vonatkozó utazási tilalmat. * * *

10-07-2008

10-07-2008

HU


30. kérdés, előterjesztette Yiannakis Matsis (H-0486/08) Tárgy: Intézkedések az áremelések megfékezésére A szárnyaló áremelések (infláció), az olajárak és búzaárak folyamatos gyors emelkedése és az európai polgárok, a tagállamok gazdasága és maga az EU támogatására tett megfelelő intézkedések hiánya különösen riasztó fejlemények. Melyek az EU politikai iránymutatásai a magas olaj- és búzaárakkal és általában véve a megélhetési költségekkel kapcsolatban a tagállamokkal összhangban? Léteznek meghatározott intézkedésekre irányuló tervek? Ha igen, melyek ezek, és pontosan mit tartalmaznak? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. A kérdés által felvetett problémákat a Tanács többször is megvitatta, különösen a Bizottság Az emelkedő élelmiszerárak jelentette kihívás kezelése (19)és a A megemelkedett olajárak támasztotta kihívással való szembenézés(20) című közleményei alapján. Az Európai Tanács a 2008. június 19-i és 20-i ülésén is foglalkozott a kérdéssel az Ecofin Tanács Az élelmiszerárak legutóbbi fejleményei – legfontosabb tényezők és politikai válaszok című jelentése(21) alapján. Az elnökségi következtetések tehát több konkrét intézkedési is említetnek, amelyek többségét 2008 decembere előtt kell végrehajtani. A következtetéseiben az elnökség megemlíti az Európai Unió által tett konkrét intézkedéseket, különösen a mezőgazdasági szektorban, amelyek célja, hogy – az intervenciós készletek értékesítése, az export-visszatérítések csökkentése, a területpihentetési kötelezettség 2008-as év tekintetében való felfüggesztése, a tejkvóták növelése, valamint a gabonafélékre vonatkozó behozatali vámok felfüggesztése révén – enyhítse az élelmiszerárakra gyakorolt nyomást, javítva ezáltal a kínálatot, és hozzájárulva a mezőgazdasági piacok stabilizálódásához. Emellett a közös agrárpolitika egymást követő reformjai hozzájárultak az európai mezőgazdasági ágazat hatékonyságának fokozásához. A Tanács a KAP állapotfelmérése keretében további, e kérdések kezelését megcélzó intézkedéseket is mérlegelni fog. A megteendő intézkedésekkel kapcsolatban az Európai Tanács kiemelte, hogy lényeges a bioüzemanyagokkal foglalkozó politikák fenntarthatóságának biztosítása az első generációs bioüzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumok meghatározásával, a melléktermékekből előállított második generációs bioüzemanyagok fejlesztésének ösztönzésével, valamint az élelmiszerek előállításához használt mezőgazdasági termékekre gyakorolt hatás haladéktalan elemzésével és ha szükséges, intézkedések végrehajtásával a problémák megoldására. Az Európai Tanács emellett kinyilvánította az elkötelezettségét a dohai forduló átfogó, ambiciózus és kiegyensúlyozott lezárása és az élelmiszerexport-korlátozások és kiviteli tilalmak harmadik országok által történő bevezetésének ellenzése mellett. Az Európai Unió a kérdést felveti majd a Kereskedelmi Világszervezetben és más releváns nemzetközi fórumokon is. Az Európai Tanács üdvözölte a Bizottság kezdeményezését, amely a kiskereskedelmi ágazatra vonatkozó korlátozó szabályozás kérdésének megvizsgálására irányul, valamint a Bizottság szándékát, hogy gondosan figyelemmel kíséri a nyersanyagokkal kapcsolatos pénzügyi piacokon zajló tevékenységeket, ideértve a spekulációs kereskedelmet is, valamint azoknak az ármozgásokra gyakorolt hatását és az esetleges politikai következményeket. A Tanács felkérte a Bizottságot, hogy a 2008. decemberi Európai Tanács előtt tegyen jelentést e kérdésről, és mérlegelje a megfelelő, többek között a piac átláthatóságát célzó, szakpolitikai intézkedésekre történő javaslattételt. Az olaj- és gázárak tekintetében az Európai Tanács felkérte az elnökséget, hogy a Bizottsággal együttműködésben vizsgálja meg a hirtelen gáz- és olajár-emelkedések következményeinek enyhítését célzó intézkedések hatását és megvalósíthatóságát, és tegyen jelentést a 2008. októberi Európai Tanács előtt. Az

(19)


(20)


(21)


95

96

HU


Európai Tanács felkérte a tagállamokat, a Bizottságot és az Európai Beruházási Bankot, hogy támogassák az olyan intézkedéseket, amelyek a háztartások és az ipar energiahatékonyságot és a megújuló energiaforrások használatát célzó befektetéseinek elősegítésére irányulnak, valamint pártolják a fosszilis tüzelőanyagok fokozottan környezetbarát alkalmazását. A Tanács arra sürgette a tagállamokat és a Bizottságot, hogy gyorsítsák meg az energiahatékonyságra vonatkozó 2006. évi cselekvési terv végrehajtását, és vegyék fontolóra annak esetleges felülvizsgálatát. Ugyanezek a következtetések arra ösztönözték a Bizottságot, hogy az élelmiszer- és olajárak mellett kövesse nyomon a nyersanyagokhoz kapcsolódó egyéb piacok alakulását is, és felhívták az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsát, hogy szorosan kövesse nyomon a Tanács más formációiban végzett, az élelmiszerés olajárakhoz kapcsolódó munkát, és 2008 októberéig tegyen jelentést az Európai Tanácsnak. * * * 31. kérdés, előterjesztette Helmuth Markov (H-0489/08) Tárgy: Kolumbia, kormány által támogatott félkatonai erők Kolumbiában a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy 64, Uribe elnök kormányát támogató parlamenti képviselő félkatonai erőkkel (halálosztagokkal) áll kapcsolatban. Az elnök megkérte a hozzá közel álló képviselőket, akadályozzák meg, hogy a Nemzeti Kongresszus elfogadja azt a törvényt, amely megreformálná a Kongresszust, és megakadályozná, hogy a politikai pártok helyettesítőkkel váltsák fel a félkatonai erőkkel kapcsolatban álló képviselőket. A logikus következtetés az, hogy a kormány a félkatonai erőkhöz kapcsolódó politikusokra támaszkodik, és az elnök újraválasztása e képviselőktől függ. A Tanács folytatja a tárgyalásokat a társulási megállapodásról egy félkatonai erők által támogatott kormánnyal? Ha a megállapodásban szerepel emberi jogi záradék, ésszerű ilyen megállapodást aláírni egy olyan kormánnyal, amely már az aláírás előtt megsérti az emberi jogokat? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. A Tanács tudomására jutottak a politikai szereplők és a kolumbiai félkatonai erők tagjai közötti lehetséges kapcsolatokról szóló információk, és gondosan figyelemmel kíséri majd a helyzet fejleményeit. Az Andok Közösséggel folytatott társulási megállapodásra irányuló tárgyalások természetesen tartalmazzák majd az emberi jogokra és a demokrácia elveire vonatkozó szokásos záradékot. Ebben az esetben ki kell emelni, hogy a 2007 végén Kolumbiáról elfogadott következtetéseiben: „A Tanács […] kifejezésre juttatja az Unió kolumbiai nép iránti teljes szolidaritását és a kolumbiai kormánynak a belső fegyveres konfliktus tárgyalás útján történő rendezése érdekében tett erőfeszítései iránti támogatását, valamint hangsúlyozza, hogy az Unió igen fontosnak tartja az igazságosságról és a békéről szóló törvény és az ahhoz kacsolódó jogi keret folyamatban lévő végrehajtását, továbbá a lefegyverezési, leszerelési és újrabeilleszkedési (DDR) eljárás fejlesztésének tulajdonított jelentőséget. A Tanács újólag megerősíti, hogy az EU és tagállamai készek támogatást nyújtani a kolumbiai kormánynak, az állami intézményeknek, a civil társadalomnak és a nemzetközi szervezeteknek a békét, az igazságot, az igazságosságot, a jóvátételt és a megbékélést, valamint a leszerelési, lefegyverzési és újrabeilleszkedési folyamatot előmozdító tevékenységekhez történő segítségnyújtáshoz. A Tanács üdvözli a kolumbiai kormány és a kolumbiai hatóságok által az igazságosságról és a békéről szóló törvény átlátható és hatékony végrehajtása érdekében tett lépéseket, a nemzeti megbékélési és jóvátételi bizottság munkáját és az alkotmánybíróság hozzájárulását. Üdvözli továbbá a fegyveres személyek és csoportok társadalmi és gazdasági beilleszkedéséért felelős főbiztos kinevezését és munkáját. A Tanács az elért eredmények elismerése mellett megállapítja, hogy az igazságosságról és a békéről szóló törvény végrehajtása korántsem teljes. A Tanács ezért arra ösztönzi a kolumbiai kormányt, hogy támogassa az igazságosságról és a békéről szóló törvény teljes körű, gyors és hatékony, az áldozatok igazsághoz, igazságossághoz és jóvátételhez fűződő jogai elsőbbségének biztosításával történő végrehajtását, és biztosítsa az ehhez szükséges forrásokat, ideértve a főügyészi hivatalon belül működő, az igazságosságról és a békéről szóló törvénnyel foglalkozó egység megfelelő személyzeti ellátottságának biztosítását.”

10-07-2008

10-07-2008

HU


A Tanács emellett támogatta „a kolumbiai kormánynak az emberi jogok fegyveres erők általi tiszteletben tartása javítása érdekében tett erőfeszítéseit, és üdvözli az e téren történt előrelépést. Mindazonáltal mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az emberi jogoknak a biztonsági erők egyes tagjai által elkövetett megsértése – ideértve a bírósági eljárás nélküli kivégzéseket is – továbbra is meglévő probléma”. Végül a Tanács kijelentette, hogy „aggodalmát fejezi ki az új katonai jellegű és egyéb fegyveres bűnözői csoportok megjelenése miatt. Tudomásul veszi a hatóságok által az e csoportok elleni küzdelemben tett erőfeszítéseket, s felszólítja a kolumbiai kormányt, hogy fokozza az e csoportok elleni eredményes küzdelem érdekében jelenleg tett erőfeszítéseit és intézkedéseit”. * * * 32. kérdés, előterjesztette Philip Claeys (H-0490/08) Tárgy: Kubát érintő szankciók feloldása Számos olyan beszámoló jelent meg a sajtóban, amelyek azt sugallták, hogy az uniós tagállamok komolyan mérlegelik a Kuba elleni szankciók feloldásának lehetőségét a Human Rights Watch és egyéb emberi jogi szervezetek által felvetett alapvető kifogások ellenére. Hivatkozhatnak a kubai állampolgárok az ENSZ polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának és a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányának összes rendelkezésére? A Tanács szerint milyen jelentős, megfogható és bizonyítható fejlődés történt Kubában a szólásszabadság, egyesülési szabadság, mozgásszabadság, sajtószabadság és az igazságügyi rendszer megreformálása terén a szankciók 2003. évi bevezetése óta? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. Kuba 2008. február 28-án aláírta a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát és a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányát, amelyet az EU elnöksége a 2008. március 4-én kelt nyilatkozatában üdvözölt. Amíg nem történik meg az egyezségokmányok ratifikálása, a kubai állampolgárok nem hivatkozhatnak a rendelkezéseikre. A Tanács azonban szeretne rámutatni, hogy az egyezmények aláírásával Kuba már kinyilvánította az egyezségokmányokban, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és az egyéb, Kuba által ratifikált megállapodásokban felsorolt polgári és politikai jogok tiszteletben tartására irányuló szándékát. A Kubára vonatkozó 2008. június 23-i következtetéseiben a Tanács felhívta a kubai hatóságokat, hogy ratifikálják és hajtsák végre az egyezségokmányokat, és ismételten sürgette a kubai kormányt, hogy teljesítse az emberi jogok iránti, az említett két emberi jogi egyezségokmány aláírásával tett kötelezettségvállalását. Ugyanezekben a következtetésekben a Tanács tudomásul vette a kubai kormány által eddig végrehajtott változtatásokat, valamint kijelentette, hogy támogatja a liberalizációt célzó változtatásokat Kubában, és arra ösztönzi a kormányt, hogy vezesse be azokat. A Tanács felhívta a kubai kormányt az emberi jogok helyzetének tényleges javítására, többek között azáltal, hogy feltétel nélkül szabadon bocsát minden politikai foglyot, köztük azokat, akiket 2003-ban vettek őrizetbe és ítéltek el. Ez a kérdés továbbra is kiemelten fontos az EU számára. A Tanács arra is felhívta a kubai kormányt, hogy segítse elő a nemzetközi humanitárius szervezeteknek a kubai börtönökbe való eljutását. A Tanács megerősítette az 1996-os közös álláspont melletti elkötelezettségét és a közös álláspont relevanciáját, és újólag megerősítette arra vonatkozó eltökéltségét, hogy az EU politikáival összhangban párbeszédet folytasson a kubai hatóságokkal, valamint a civil társadalom és a demokratikus ellenzék képviselőivel annak érdekében, hogy előmozdítsa az emberi jogok tiszteletben tartását és a pluralista társadalom irányába történő valódi elmozdulást. A Tanács hangsúlyozta, hogy az EU továbbra is felajánlja a békés kubai átalakulást segítő gyakorlati támogatását a társadalom minden részének. Az EU továbbá ismételten felszólította a kubai kormányt a tájékoztatás és a véleménynyilvánítás szabadságának biztosítására, ideértve az intern-hozzáférést is, és felkérte a kubai kormányt az ezen a téren folytatott együttműködésre.

97

98

HU


Az EU újólag hangsúlyozta a kubai állampolgárok azon jogát, hogy a jövőjükről függetlenül döntsenek, és továbbra is kész pozitívan hozzájárulni a kubai társadalom valamennyi rétegének jövőbeli fejlődéséhez, többek között a fejlesztési együttműködés eszközei révén. A Tanács hozzátette, hogy az EU kész arra, hogy újrakezdje az átfogó és nyitott politikai párbeszédet a kubai hatóságokkal valamennyi közös érdekű témáról. 2007 júniusa óta az EU és Kuba között, valamint kétoldalú formában is miniszteri szintű előzetes megbeszélések folytak a párbeszéd elindításának lehetőségéről. A párbeszéd folyamatának ki kell terjednie az együttműködés minden lehetséges területére, ideértve az emberi jogokat és a politikai, gazdasági, tudományos és kulturális területeket, és a kölcsönösség, a feltétel nélküliség, a megkülönböztetésmentesség és az eredményekre törekvés alapján kell folynia. A párbeszéd keretében az EU körvonalazni fogja a kubai kormány számára a demokráciával, az egyetemes emberi jogokkal és az alapvető szabadságokkal kapcsolatos véleményét. A Tanács ismételten megerősítette, hogy a demokratikus ellenzékkel fennálló uniós kapcsolatokra vonatkozó politikája továbbra is érvényes. A magas szintű látogatások során mindig foglalkozni kell az emberi jogi kérdésekkel; a megfelelő esetekben pedig a demokratikus ellenzékkel való találkozók is a magas szintű látogatások részét képezik. A Tanács ezért megállapodott abban, hogy a fentiek szerint átfogó politikai párbeszédet folytat a kubai kormánnyal. A Tanács ezzel összefüggésben – a politikai párbeszédfolyamatot elősegítő és az 1996-os közös álláspont eszközeinek teljes körű kihasználását lehetővé tevő eszközként – megállapodott a már felfüggesztett 2003-as intézkedések megszüntetéséről. A közös álláspont éves felülvizsgálata alkalmával a Tanács 2009 júniusában értékelni fogja a Kubával fennálló kapcsolatait, ami magában foglalja a politikai párbeszédfolyamat hatékonyságának értékelését is. Ezt az időpontot követően a párbeszéd akkor folytatódik, ha a Tanács úgy határoz, hogy az eredményes volt, különösen a következtetések második bekezdésében foglalt elemeket figyelembe véve. * * * 33. kérdés, előterjesztette Christopher Heaton-Harris (H-0493/08) Tárgy: A sport a Lisszaboni Szerződésben Most, hogy a Szerződés az ír népszavazás elutasító eredménye után saját jogon többé nem alkalmazható, a Tanács kíván-e élni bármely rendelkezésre álló eszköz útján a 149. cikkben a sport területén felvázolt jogi hatáskörével? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. A jog szerint az Unió csak a szerződések által rá ruházott hatáskörökkel élhet. Maga a Tanács tehát nem ruházhatja fel az Uniót új hatáskörökkel. A Lisszaboni Szerződés 149. cikke által a sport területén felvázolt jogi hatáskört illetően ki kell emelni, hogy az Európai Tanács a június 19-i és 20-i ülésén tudomásul vette az írországi népszavazás eredményét, és megállapodott, hogy időre van szükség a helyzet elemzéséhez. Felidézte, hogy a Lisszaboni Szerződés célja a kibővült Unió hatékonyabb és demokratikusabb működésének elősegítése, és leszögezte, hogy 19 tagállam országgyűlése ratifikálta a Szerződést, és a ratifikálási folyamat a többi tagországban is folyamatban van(22). * * * 34. kérdés, előterjesztette Georgios Toussas (H-0500/08) Tárgy: A bírák üldöztetése a diktatúra által Pakisztánban 2007 novemberében Musharraf pakisztáni elnök Egyesült Államok által támogatott katonai rezsimje rendkívüli állapotot hirdetett, számos embert letartóztatott és brutális erőszakot alkalmazott a pakisztáni

(22)

Az Európai Tanács tudomásul vette, hogy a Cseh Köztársaság addig nem zárhatta le a ratifikálási folyamatot, amíg az Alkotmánybíróság meg nem állapította, hogy a Lisszaboni Szerződés nem ellenkezik a cseh alkotmánnyal.

10-07-2008

10-07-2008

HU


emberek ellen. A diktatúra kiszemelte az ország jogászait is, akik ellenezték a tetteit, és több ezer ügyvédet tartóztattak le, a bírói kar 45 magas beosztású tagját távolították el az állásából, ideértve Iftikhar Chaudhryt, a Legfelsőbb Bíróság elnökét is, és politikai üldöztetésnek tették ki őket. Az elbocsátott bírók tiltakoztak a honfitársaik elrablása és a Guantánamóhoz hasonló büntetőtáborokban való bebörtönzése, valamint az ország javainak kiárusítása ellen is. Négy hónappal Musharraf veresége és az új kormány megválasztása után az elbocsátott bírókat még mindig nem helyezték vissza, mialatt egyre nő a Pakisztánra nehezedő nyomás, hogy maradjon az Egyesült Államok lojális szövetségese a hisztérikus „terrorizmus elleni harcában”. Milyen lépéseket tesz majd a Tanács a politikai okokból elbocsátott bírók hivatalba való visszahelyezése és a pakisztáni emberek demokratikus jogainak és szabadságjogainak visszaállítása érdekében? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. Az EU mélyen elkötelezett a bíróságok függetlenségének tiszteletben tartása mellett, amely a demokrácia egyik alkotóeleme, biztosítja a jogállamiságot és védi az alkotmányos rendet és az egyéni szabadságjogokat. Pakisztánnal kapcsolatban az Európai Uniót mélyen aggasztotta a Legfelsőbb Bíróság elnökének és számos más bírónak a felfüggesztése, hiszen ez a döntés veszélyeztette az alkotmányosság és a jogállamiság alapvető elveit. Az EU általában véve támogatja az emberi jogok védelmezőit, ideértve azokat is, akik az igazságszolgáltatás függetlenségéért harcolnak. Az EU általában véve arra biztatja a pakisztáni kormányt, hogy szilárdan kötelezze el magát az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, valamint a demokratikus rendszer megszilárdítása és az igazságszolgáltatás függetlenségének helyreállítása mellett. Ezek a kérdések az Európai Unió és Pakisztán közötti párbeszéd elválaszthatatlan elemei. Az Európai Unió elkötelezett amellett, hogy segítse a pakisztáni népet egy virágzó és stabil, az emberi jogokon, demokrácián és jogállamiságon alapuló társadalom kiépítésében. * * * 35. kérdés, előterjesztette Konstantinos Droutsas (H-0502/08) Tárgy: Mohammed Barakeh megfélemlítése az izraeli hatóságok által 2008. május 20-án Mohammed Barakeht, az Izraeli Kommunista Párt vezetőségének tagját, a Hadash elnökét és a Hadash parlamenti párt vezetőjét kihallgatta az izraeli rendőrség azon koholt vádak alapján, hogy állítólag megtámadott egy izraeli rendőrt a Libanon ellen vívott háborút ellenző tüntetésen 2006-ban. Mohammed Barakeh, aki részt vett az európai parlamenti meghallgatáson 2008. május 13–14-én, a közel-keleti békét és biztonságot hirdető nézeteiről ismert. Elítéli a Tanács az izraeli hatóságok e cselekedetét, amely közvetlen támadásnak minősül a Hadash és az Izraeli Kommunista Párt a palesztinkérdés igazságos rendezését és az izraeliek és palesztinok békés egymás mellett élését hirdető politikája ellen? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. Izraeli bírósági eljárás van folyamatban, és a Tanácsnak nem feladata beavatkozni ezekbe az eljárásokba, amelyek Izrael állam belügyeinek számítanak. A Tanács azonban számos alkalommal kifejtette az izraeli–palesztin konfliktus tisztességes, átfogó és fenntartható rendezését támogató álláspontját. * * *

99

100

HU


36. kérdés, előterjesztette Athanasios Pafilis (H-0509/08) Tárgy: Újabb kommunistaellenes eset Június 17-én, kedden a litván parlament elfogadott egy új törvénytervezetet, amely ezentúl megtiltja a kommunista és fasiszta szimbólumok nyilvános használatát. Ez a két mozgalom elfogadhatatlan, történelmileg hibás és veszélyes összemosása, amely többek között sérti a kommunisták millióinak emlékét, akik az életüket adták a fasizmus legyőzéséért. A szuverén politikai erőknek ez a döntése Litvániában, egy olyan országban, ahol a kommunista párt be van tiltva, pénzbüntetést is előír. Ha az elnök aláírja az új jogszabályt, mindenkinek, aki nyilvánosan használja sarló-kalapács szimbólumot, 150-től 300 euróig terjedő pénzbüntetést kell fizetnie. Köztudott, hogy sok kommunista párt, köztük a Görögországi Kommunista Pártot is, szimbólumként és választási emblémaként is használja a sarlót és a kalapácsot. Mi a Tanács álláspontja ezzel az elfogadhatatlan és történelmileg megalapozatlan törvénnyel kapcsolatban? Mi a Tanács véleménye arról, hogy ez a törvény a következő európai parlamenti választásokon betiltja majd a kommunista pártok, köztük a Görögországi Kommunista Párt tevékenységét a Litvániában élő görög állampolgárok szavazatáért való versengésben? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. A Tanács nem vitatta meg a kérdés, mert nem tartozik a hatáskörébe. * * * 38. kérdés, előterjesztette Laima Liucija Andrikienė (H-0514/08) Tárgy: Az EU és Oroszország közötti tárgyalások az új partnerségi és együttműködési megállapodásról Moszkva kilátásba helyezte, hogy a Lisszaboni Szerződéssel elutasítása az ír népszavazáson befolyásolhatja az Európai Unió és Oroszország közötti új stratégiai partnerségi megállapodást (www.euobserver.com). Mi a francia elnökség álláspontja a Lisszaboni Szerződés ratifikálási folyamatának lehetséges hatásáról az Oroszországgal folytatott új partnerségi és együttműködési megállapodásra irányuló tárgyalásokra? Oroszország kész az új partnerségi és együttműködési megállapodással kapcsolatos tárgyalások elkezdésére? Mi volt Oroszország válasza az EU tárgyalásokra szóló megbízatására, amely Litvánia ösztönzésére régóta fennálló és még mindig rendezetlen kérdéseket is érint? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. Nincs közvetlen kapcsolat a Lisszaboni Szerződés ratifikálási folyamata és az Oroszországgal kötendő új megállapodásra irányuló tárgyalások között. A tárgyalásokat tehát nem befolyásolja az írországi népszavazás eredménye, a tervek szerint haladhatnak tovább. Oroszország és az EU készen állnak a jelenlegi partnerségi és együttműködési megállapodást felváltó új kétoldalú megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére. A tárgyalások megkezdődtek a nemrégiben Khanty-Mansiyskban tartott EU–Oroszország csúcstalálkozón, ahol a következőket tartalmazó közös nyilatkozatot fogadtak el: „Megállapodtunk, hogy a cél egy stratégiai megállapodás megkötése, amely az előrelátható jövőre nézve átfogó keretet ad az EU–Oroszország kapcsolatoknak és elősegíti a kapcsolatunkban rejlő lehetőségek fejlesztését. A megállapodásnak megerősített jogi alapot, és a kapcsolat valamennyi területére kiterjedő, jogilag kötelező érvényű kötelezettségvállalásokat kell biztosítania, ahogy azt a 2005 májusában tartott moszkvai csúcstalálkozón elfogadott négy EU–Oroszország közös igazgatású terület és a rájuk vonatkozó ütemterv tartalmazza. Az új megállapodás nemzetközi kötelezettségvállalásokra épül, amelyek kötik az EU-t és Oroszországot is.”

10-07-2008

10-07-2008

HU


A tárgyalások első fordulójára 2008. július 4-én, Brüsszelben került sor, amelyen sikerült megállapodni a tárgyalási folyamat előrehaladásának módjáról. * * * 39. kérdés, előterjesztette Neena Gill (H-0517/08) Tárgy: A KAP és az emelkedő élelmiszerárak Michel Barnier, a francia mezőgazdasági miniszter felhívta Európát, hogy hozzon létre egy élelmiszerbiztonsági tervet és ne csökkentse tovább az európai mezőgazdasági költségvetést. Egy ilyen lépés azonban az ellenkező hatást válthatja ki, a válság idején világszerte emelheti az élelmiszerárakat, és semmivel sem járulna hozzá a hosszú távon is egészséges európai mezőgazdasághoz. Ismertetné a Tanács az álláspontját a KAP élelmiszerárakra gyakorolt hatásáról? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. A Tanács teljes mértékben tisztában van azzal, hogy releváns és hatékony válaszokat kell találni az emelkedő élelmiszerárak problémájára. Ahogy azt a tisztelt képviselő is tudja, az Európai Tanács június 19–20-án megvizsgálta a kérdést(23) a Tanács munkája és a Bizottság által benyújtott közlemény(24) alapján. Az áremelkedés összetett jelenség számos kiváltó okkal és következménnyel. A felsorolt okok közé tartozik különösen az éghajlat problémája és a gyenge termés az utóbbi időben a világ néhány országában, amely elsősorban a kedvezőtlen éghajlati körülmények következménye; bizonyos élelmiszerek globális keresletének emelkedése, különösen némely fejlődő országban; a bioüzemanyagok fejlődése világszerte; a pénzügyi piacokon a spekuláció áringadozásra és -emelkedésre gyakorolt hatása és az olajárak emelkedése következtében az élelmiszergyártás és a szállítás növekvő költségei. Az összetett helyzet következtében az Európai Tanács hangsúlyozza az illetékes testületek általi megfelelő ellenőrzés fontosságát, és számos lehetséges utat megemlít. Ebből a szempontból, más tényezők mellett, a Tanács a mezőgazdaságban látja a hasznos hozzájárulás lehetőségét, és a mezőgazdaságot tartja a jelenlegi válságra adott lehetséges válaszlépések egyik elemének. Ebben a tekintetben az Európai Tanács kijelenti a következtetéseiben, hogy „az Unió már tett lépéseket annak érdekében, hogy – az intervenciós készletek értékesítése, az export-visszatérítések csökkentése, a területpihentetési kötelezettség 2008-as év tekintetében való felfüggesztése, a tejkvóták növelése, valamint a gabonafélékre vonatkozó behozatali vámok felfüggesztése révén – enyhítse az élelmiszerárakra gyakorolt nyomást, javítva ezáltal a kínálatot, és hozzájárulva a mezőgazdasági piacok stabilizálódásához”. Az Európai Tanács azt is hozzáteszi, hogy lényegében a közös agrárpolitika (KAP) egymást követő reformjai „megerősítették a piacorientáltságát […] és fokozták az uniós mezőgazdasági termelők reagálási képességét az árak alakulására”. Az Európai Tanács szerint tehát fontos, hogy folytatódjon és javuljon ez az orientáció „a tisztességes verseny biztosítása, valamint a fenntartható mezőgazdaságnak ez EU egész területén való előmozdítása és a megfelelő élelmiszerellátás biztosítása érdekében”. A jövőre nézve az Európai Tanács kiemeli, hogy „a KAP állapotfelmérésének keretében további, e kérdések kezelését célzó intézkedéseket is mérlegelni fog”.

(23)

11018/08. sz. dokumentum, 25–40. pont

(24)

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az emelkedő élelmiszerárak jelentette kihívás kezelése – Irányvonalak az uniós fellépés számára (9923/08. sz. dokumentum)

101

102

HU


A Bizottság szolgálatai emellett konkrét intézkedéseket készítenek elő a legszegényebb emberek segítésére mind Európában, mind a világban, és a Tanács, ha elérkezett az ideje, megvizsgálja ezeket. Továbbra is egyre nagyobb jelentőséget kell adnunk a mezőgazdasági ágazatnak az együttműködési politikánkban. Végül, a következő mezőgazdasági évre vonatkozó, jobb termésről szóló előrejelzéseknek segíteniük kell a mezőgazdasági árakra nehezedő nyomás enyhítését. * * * 40. kérdés, előterjesztette Ryszard Czarnecki (H-0519/08) Tárgy: Terrorizmus elleni harc Európa elkötelezetten harcol a terrorizmus minden formája ellen. Tudomása van a Tanácsnak arról, hogy egyes európai nemzetek vezető politikusai állítólag szélsőséges khalisztáni vezetők által szervezett találkozókon vettek részt, amelyek egyedüli célja, hogy összehangolják az Indiában működő terrorista és szeparatista csoportok tevékenységeit, hogy lerombolják e demokratikus, liberális és szekuláris ország egységét és integritását? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. A Tanács nem vitatta meg az európai politikusok szélsőséges khalisztáni vezetők által szervezett találkozókon való részvételének ügyét. A terrorizmus elleni elkötelezett harc folytatása jegyében az Európai Unió kiadta a terroristacselekményekben részt vevő személyek és szervezetek listáját, amelyen szerepel a Khaliszán Zindabad Erő is, amelynek vagyoni eszközeit ennek következtében az egész Unióban befagyasztották. * * * 41. kérdés, előterjesztette Pedro Guerreiro (H-0521/08) Tárgy: Irányelvre irányuló javaslatok elfogadása a Tanács által A harmadik országok egy tagállamban illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló irányelv (egyhangúság szükséges), valamint a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló irányelv módosításáról szóló javaslat (minősített többség szükséges) elfogadására vonatkozó döntéseivel kapcsolatban tudna a Tanács tájékoztatást adni arról, hogy az egyes tagállamok hogyan szavaztak az egyes döntéseknél (mellette, ellene, tartózkodás)? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. A harmadik országok egy tagállamban illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló irányelv tekintetében a Tanács szeretne rámutatni, hogy a kérdéses javaslat az EK-Szerződés 63. cikke (3) bekezdése b) pontján alapul. Ebből kifolyólag a kérdésre az együttdöntési eljárás vonatkozik, és a Tanács minősített többséggel dönt majd. A 2008. június 18-i plenáris ülésen a Parlament módosításokat fogadott el a Bizottság javaslatához. Mivel ezek a módosítások megfelelnek azoknak, amelyeket a Coreper elnöke az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság elnökének küldött, 2008. június 4-én kelt levelében a Tanács által elfogadhatónak minősített, rögzíthető, hogy első olvasatban sikerült megállapodásra jutni(25). A Tanácsban tehát még nem történt meg a szavazás, csak megbeszélés zajlott, amely során informális megegyezés született a levél tartalmát illetően.

(25)


10-07-2008

10-07-2008

HU


Jelenleg zajlik a parlamenti szavazás során megszületett szöveg jogi és nyelvi felülvizsgálata a két intézmény szakértői által. Ezután az Európai Parlament és a Tanács minősített többséggel fogadja majd el a jogszabályt. A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló irányelv tekintetében a Tanács 2008. június 9-én minősített többséggel megegyezésre jutott az elnökség által az irányelvvel kapcsolatban javasolt átfogó kompromisszumról. Négy küldöttség (a görög, magyar, máltai és a spanyol) nem tudta elfogadni az elnökség által javasolt kompromisszumot, és három küldöttség (a belga, ciprusi és a portugál) tartózkodott. Öt küldöttség (a belga, ciprusi, görög, magyar és a spanyol) az álláspontjukat kifejtő közös nyilatkozatot tett, amelyet rögzítettek a Tanács jegyzőkönyvében(26). A nyilatkozatban a küldöttségek hangsúlyozták, hogy hajlandók építő jelleggel lehetséges alternatívákat felkutatni az elnökséggel, a Bizottsággal és az Európai Parlamenttel való átfogó kompromisszum elérése érdekében az irányelvtervezet elfogadásának végső szakaszában. * * * 42. kérdés, előterjesztette Silvia-Adriana Ţicău (H-0523/08) Tárgy: A TEN-T hálózatok bővítése 2005-ben a Loyola de Palacio elnöksége alatt működő magas szintű szakértői csoport készített egy jelentést a TEN-T hálózat bővítéséről az Unió és szomszédjai közötti közlekedés területén való integráció tekintetében. 2008 elején a Bizottság közleményt adott ki a kérdésről. Ebben az évben kezdődött az Unió azon gyakorlata is, hogy elemzi a TEN-T kiemelt fontosságú projektjeinek aktuális állását, és ennek eredményeképpen kibővítette a 2004-ben elfogadott 30 kiemelt fontosságú projektet tartalmazó listát. 2008. május 6-án az EU közlekedési miniszterei informális találkozót tartottak Ljubljanában, amelynek napirendjén szerepelt a TEN-T hálózat kibővítése a 27 tagállam szükségleteinek figyelembe vételével. Tájékoztatna a Tanács a tárgyalások állásáról és a TEN-T hálózatok bővítésének ütemtervéről, valamint megnevezné, hogy az Unió mely (tengeri, nagy sebességű vasúti, vasúti áruszállítási, légi vagy közúti) közlekedési projektjei lesznek kedvező hatással az EU fekete-tengeri összeköttetéseire? Válasz Ez a válasz, amelyet az elnökség készített, és amely nem kötelező érvényű a Tanácsra vagy a tagjaira, nem hangzott el szóban a Tanácshoz intézett kérdések óráján az Európai Parlament 2008. júliusi ülésén Strasbourgban. A tisztelt képviselő jól tudja, hogy a Tanács nem vizsgálhatja a hatályban lévő jogi eszközökön végrehajtandó módosításokat a Bizottság javaslata alapján. A Bizottság még nem nyújtott be a 30 kiemelt fontosságú projekt listáját tartalmazó, a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló 2004. április 29-i 884/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat módosítására irányuló indítványt. A Bizottság szerint az iránymutatások és a kiemelt fontosságú projektek listájának felülvizsgálatára vonatkozó javaslat 2010-re van tervbe véve, a fenti határozat 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban. Meg kell jegyezni, hogy a 7. számú kiemelt fontosságú projekt, amely már folyamatban van (Igoumenitsa/Pátra-Athén-Szófia-Budapest autópálya-tengely, ideértve egy Bukarest és Constanţa felé tartó elágazást) és a 18. számú kiemelt fontosságú projekt (Rajna/Maas (Meuse)-Majna-Duna folyamicsatorna-tengely), amelynek egy része megfelel a VII. páneurópai folyosónak, szintén hozzájárul a Fekete-tengerrel való összeköttetéshez. A Tanács kiemelt fontosságot tulajdonít a transzeurópai közlekedési hálózatra (TEN-T) vonatkozó iránymutatások elfogadása óta az EU-ban történt változások figyelembe vételének és a fokozódó kereskedelmi és közlekedési áramlások igényei kielégítésének, ahogy azt a Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanács 2007 júniusában elfogadott, a nagyobb traszeurópai közlekedési tengelyek szomszédos országok felé való bővítéséről szóló következtetései rögzítik.

(26)

10583/08 ADD 1. sz. dokumentum

103

104

HU


* * *

A BIZOTTSÁGHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK 49. kérdés, előterjesztette Jim Higgins (H-0450/08) Tárgy: Munkaszerződéssel rendelkező munkavállalók az oktatási rendszerben Közölné a Bizottság, hogy vannak-e aggályai azzal a gyakorlattal kapcsolatban, hogy az általános- és középiskolákban a tanéven alapuló szerződésekkel foglalkoztatják a személyzetet, amelyeket aztán a következő tanév elején úgy újítanak meg, hogy azok ismét lejárjanak a nyári szünet kezdetére, és ezáltal az iskolai titkárságokon vagy az iskola működtetésében dolgozó munkavállalók nem rendelkeznek ugyanazokkal a jogokkal, mint az állandó személyzet tagjai, annak ellenére, hogy azonos szolgáltatásokat nyújtanak, és gyakran hosszú éveket töltenek ebben a helyzetben? Válasz Az 1999/70/EK(27)tanácsi irányelv fő céljai közé tartozik az ESZSZ(28), az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodással kapcsolatban a megkülönböztetés tilalmának alkalmazásával a határozott ideig tartó munkavégzés minőségének javítása és az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélések megakadályozásához szükséges keret létrehozása. Az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések alkalmazásából származó visszaélés megakadályozása érdekében a keretmegállapodás 5. cikke arra kötelezi a tagállamokat, hogy egy vagy több intézkedést vezessenek be az alábbiak közül: (a) az ilyen szerződések vagy munkaviszonyok megújítását alátámasztó objektív okok; (b) az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok maximális teljes időtartama; (c) az ilyen szerződések vagy jogviszonyok megújításának száma. Minden tagállam bevezetett egy vagy több intézkedést a fentiek közül. Ennek eredményeképpen a határozott időre létrejött munkaszerződések csak meghatározott számú alkalommal, meghatározott időtartamig vagy a megújítást alátámasztó objektív okok alapján újíthatók meg. A jogszabály átültetésének azt kell eredményeznie, hogy a határozott időre létrejött munkaszerződéseket ne lehessen a végtelenségig megújítani vagy meghosszabbítani. Spanyolország kivételével, ahol a hittantanároknak az irányelv hatálya alá való bevonása érdekében módosították a jogszabályt, a Bizottság nem tud arról, hogy szisztematikusan ismételt határozott időre szóló szerződéseket használnának a személyzet esetében az általános- és középiskolákban. A Közösségi jog a határozott időre létrejött munkaszerződések alkalmazásából származó visszaélés megakadályozására van kialakítva. Felhívjuk a tisztelt képviselőt, hogy tájékoztassa a Bizottságot minden olyan releváns információról, hogy hol és hogyan folytatnak ilyen gyakorlatot. A Bizottság ennek alapján határoz majd a megfelelő lépésekről. * * * 50. kérdés, előterjesztette Evangelia Tzampazi (H-0501/08) Tárgy: Új javaslat a megkülönböztetés elleni európai irányelvre Az EU immár korszerű és ambiciózus megkülönböztetés elleni jogi keretrendszerrel rendelkezik, amelyet egy új európai irányelv elfogadása is megerősít és kiegészít, amely az egyenlő bánásmód elvét a foglalkoztatás területén kívülre is kiterjeszti majd. Ahogy azonban az a korábbi két megkülönböztetés elleni irányelv

(27)

HL L 175., 1999.7.10.

(28)

Európai Szakszervezeti Szövetség.

10-07-2008

10-07-2008

HU


(2000/78/EK(29)és 2000/43/EK(30)irányelvek) rendelkezéseinek átültetéséből kiderült, a nemzeti jogba való átültetés nem ugyanaz, mit az egyenlő bánásmód megvalósítása a gyakorlatban. Milyen új gyakorlati intézkedéseket irányoz elő a Bizottság az új irányelvre irányuló javaslatban a megkülönböztetés, a zaklatás és az áldozattá válás megelőzésére, az egyenlő bánásmóddal foglalkozó testületek működésének javítására, a megkülönböztetés áldozatainak támogatására és megkülönböztetés esetén a jogorvoslathoz való jog erősítésére a jog hatékony végrehajtásának tekintetében? Válasz A felülvizsgált szociális menetrend(31) részeként 2008. július 2-án a Bizottság elfogadott egy új irányelvre vonatkozó javaslatot(32), amely megtiltja a koron, fogyatékosságon, szexuális irányultságon, valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetést a foglalkoztatási szférán kívül. Emellett elfogadta a Megkülönböztetésmentesség és esélyegyenlőség: megújított kötelezettségvállalás című közleményt(33) is, amely felvázolja a területre érvényes általános stratégiát. A javasolt irányelvek a zaklatás és áldozattá válás elleni rendelkezéseket tartalmaznak, valamint előírják az esélyegyenlőséggel foglalkozó, és különösen a megkülönböztetés áldozatait támogató testületek felállítását. Ezek a rendelkezések nagy vonalakban megfelelnek a 2000/43/EK(34) irányelv rendelkezéseinek. Ha a rendelkezéseket megfelelően átültetik a nemzeti jogba, és megfelelően végrehajtják, a Bizottság véleménye szerint elegendő biztosítékot nyújtanak majd a diszkrimináció jogorvoslatot kereső áldozatainak. * * * 51. kérdés, előterjesztette Konstantinos Droutsas (H-0503/08) Tárgy: A görög munkavállalókat sanyargató magas árak és munkanélküliség A görög statisztikai hivatal által közölt adatok szerint 2008 első negyedévében a regisztrált munkanélküliség aránya 8,3% volt, amely elsősorban az első munkahelyet keresőket (33,4%), a fiatalokat (17,3%) és a fiatal nőket (22,2%) érintette. A munkanélküliek 46,7%-a (200 000 fő) tartósan munkanélküli, akik 12 hónap munkanélküliség után nem kapják többé a 404 eurós csekély munkanélküli segélyt sem. Milyen lépéseket tesz a Bizottság – ezekben az időkben, amikor kontrolálatlan áremelkedések, alacsony fizetés és támogatások sújtják a dolgozókat – azért, hogy teljesítse a szakszervezeti mozgalomnak a tagállamokban a munkanélküliek hatékony védelmét, a munkanélküli segélynek az alapfizetés 80%-ára való felemelését és a munkanélküliség teljes időtartamára a teljes munkaidőben végezhető stabil munkahely megtalálásáig a munkanélkülieknek társadalombiztosítás nyújtását célzó javaslatait? Válasz A Bizottság tisztában van az áremelkedés és a munkanélküliség kezelése során a tagállamok előtt álló kihívásokkal. A 2008. márciusi Európai Tanács megerősítette, hogy az Európai Unió gazdaságának alapjai továbbra is szilárdak: a költségvetési hiány az országokban 2005 óta kevesebb, mint a felére csökkent, az államadósság is 60% alá esett, a gazdasági növekedés 2007-ben elérte a 2,9%-ot, bár 2008-ban várhatóan kevesebb lesz, és az elmúlt két évben 6,5 millió új munkahely jött létre. Bár a ciklikus tényezők is szerepet játszottak, a fenti fejleményeket a lisszaboni stratégia keretében az elmúlt néhány évben végrehajtott strukturális reformok, valamint az euró és a közös piac kedvező hatásai segítették elő. Mindezek eredményeképpen a munkanélküliség és a tartós munkanélküliség csökkenő tendenciát mutat, és fokozódik a nők és az idősek foglalkoztatása.

(29)

HL L 303., 2000.12.2., 16. o.

(30)

HL L 180., 2000.7.19., 22. o.

(31)

COM(2008)0412 végleges

(32)


(33)


(34)

HL L 180., 2000.7.19.

105

106

HU


Mindazonáltal további erőfeszítéseket kell tenni a befogadó munkaerőpiac területén. A 2010-re meghatározott foglalkoztatási célok elérése és az EU megújított növekedési és foglalkoztatási stratégiájának társadalmi vetülete erősítése érdekében fokozni kell a munkaerőpiac peremén lévő emberek (alacsony végzettségű, fogyatékkal élő, migráns munkavállalók és hátrányos helyzetű fiatalok) bevonását. A veszélyeztetett csoportok bevonása a szociális védelemre és a társadalmi integrációra irányuló nyitott koordinációs módszer egyik prioritása. Az eljárás segítségével az Európai Unió a jó gyakorlatok megosztása és a kölcsönös tanulás alapján összehangolja és ösztönzi a tagállamoknak a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem és a szociális védelmi rendszerek megreformálása érdekében tett lépéseit. A leghátrányosabb helyzetben lévők bevonásának elősegítése érdekében a Bizottság támogatja az új „aktív beilleszkedési” stratégiát, amely ötvözi a megfelelő mértékű jövedelemtámogatás nyújtását, a munkaerőpiaccal való szorosabb kapcsolatokat és a szolgáltatások jobb elérhetőségét. Ami a növekvő élelmiszer- és olajárak hatását illeti, a Bizottság a témával kapcsolatos nemrégiben kiadott közleményeire – ideértve Az emelkedő élelmiszerárak jelentette kihívás kezelése – Irányvonalak az uniós fellépés számára című közleményét(35)is – hivatkozik a tisztelt képviselőnek. Emellett felülvizsgálat alatt áll az Európai Uniónak a Közösség leghátrányosabb helyzetű személyei számára szóló élelmiszerosztási programja(36), amelynek keretében több mint húsz éven keresztül kaptak élelmiszersegélyt a legszegényebbek, és számos lehetséges újítás van kilátásban. A program a tagállami kezdeményezéseket próbálja kiegészíteni, és a költségvetése az 1987-es 100 millió alatti összegről 2008-ra 305 millió euróra emelkedett. * * * 52. kérdés, előterjesztette Georgios Toussas (H-0506/08) Tárgy: A szakszervezeti tevékenység akadályozása a Schistos iparipark-komplexumban Június 11-én este a munkáltatók megsértették a munkavállalók jogait és a szakszervezetek szabadságát, amikor szándékosan eltávolították a munkásokat képviselő öt szakszervezet ideiglenes központjaként szolgáló mobil konténert a Schistos ipari parkból Attikiben, Görögországban. A lépés egyértelmű célja az volt, hogy az ipari kapcsolatok gettóját hozzák létre, amelyre nem vonatkoznak a kollektív szerződések és a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi szabályok. Munkavállalók ezrei azonnal tiltakoztak követelve a szakszervezetek visszahelyezését az ipari parkba. Elítéli a Bizottság a munkáltatók lépését, amely a szakszervezetek korlátlan cselekvési és véleménynyilvánítási szabadsága ellen intézett közvetlen támadás? Válasz A Bizottság szeretne rámutatni, hogy az egyesülési szabadságot alapvető jognak kell tekinteni, és ezért minden, a közösségi jog alkalmazásának körébe tartozó helyzetben tiszteletben kell tartani. A Bíróság a Bosman-ügyben hozott ítéletben kimondta, hogy „az egyesülési szabadság […] a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból ered, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 11. cikke biztosítja, és […] a közösségi jogrend által védett alapvető jogok részét képezi”. Továbbá az Európai Unió alapjogi chartájának 12. cikke kimondja, hogy mindenkinek joga van az egyesüléshez, különösen a szakmai célú egyesüléshez. A munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi charta is tartalmaz hasonló rendelkezést (13. cikk)(37). Nincs azonban olyan európai közösségi joganyag, amely kifejezetten rögzíti az egyesülési jogot. Az EK-Szerződés 137. cikkének (5) bekezdése szerint a szociálpolitika terén elfogadott intézkedések nem vonatkoznak az egyesülési jogra. A Bizottság szeretné hangsúlyozni, hogy az EK-Szerződés nem hatalmazza fel a Bizottságot arra, hogy fellépjen az egyesülési szabadságot esetlegesen megsértő magánvállalkozások ellen. Ilyen esetekben a nemzeti

(35)

COM(2008)0321 végleges, 2008. május 20.

(36)

A Tanács 1234/2007/EK rendelete

(37)

Ez a két charta jogilag jelenleg nem kötelező.

10-07-2008

10-07-2008

HU


hatóságoknak, különösen a bíróságoknak, a feladata biztosítani, hogy ezt a jogot az eset összes vonatkozó ténye alapján, a nemzeti, közösségi és nemzetközi jog szerint tiszteletben tartsák az illetékességi területükön. * * * 53. kérdés, előterjesztette Justas Vincas Paleckis (H-0512/08) Tárgy: Munkavállalók szabad mozgása A tervezettnél korábban, azaz a soros elnökség első napján, Franciaország feloldotta az új tagállamokból (kivéve a Romániából és Bulgáriából) származó munkavállalók szabad mozgásának korlátozását. Franciaország 2006-ban szabad munkavállaláshoz való jogot biztosított a kelet-európai tagállamok állampolgárai számára, bár ez a jog meghatározott foglalkozáscsoportokra korlátozódott, így végeredményben a francia munkaerőpiac 40%-a lett ténylegesen elérhető a kérdéses személynek. Franciaország még az átmeneti időszak 2009-es lejárata előtt úgy döntött, hogy eltávolítja a munkavállalók szabad mozgásának minden egyéb akadályát. Azon félelmek, hogy a munkaerőpiac részleges megnyitása a kelet-európai munkavállalók tömeges beáramlásához vezet majd, alaptalannak bizonyultak, és a félelmek megtestesítője, a „lengyel vízvezeték-szerelő” nem tette tönkre a francia munkaerőpiacot. Még mindig léteznek azonban a kelet-európai tagállamokból származó munkavállalókra érvényes korlátozások Németországban, Ausztriában, Dániában és Belgiumban. A Bizottság véleménye szerint hogyan befolyásolja Franciaország, az EU egyik legnagyobb tagállama példája azokat az országokat, ahol még mindig léteznek korlátozások? Hogyan hat majd a szabad mozgás akadályainak megszüntetése a francia gazdaságra? Válasz A 2003. évi csatlakozási szerződésben található átmeneti szabályok, amelyek lehetővé teszik, hogy a tagállamok korlátozzák a munkaerőpiacukhoz való hozzáférést, három jól megkülönböztethető fázisra oszthatók. A jelenlegi (második) fázis 2009. április 30-ig tart. Ebben a szakaszban azok a tagállamok, amelyek még mindig korlátozzák a tíz tagállam közül nyolc munkavállalóinak a munkaerőpiacukra való bejutását, eldönthetik, hogy fenntartják-e a korlátozásokat a szakasz végéig vagy korábban feloldják azokat. Elvileg minden korlátozás csak 2009. április 30-ig tartható fenn, azonban azok a tagállamok, amelyek munkaerőpiacán jelentős zavar tapasztalható, vagy ennek veszélye áll fenn, maximum két évig továbbra is korlátozhatják a munkaerőpiacukhoz való hozzáférést, amennyiben azt 2009. április 30-ig jelezték a Bizottságnak. Franciaország döntése, hogy megnyitja a munkaerőpiacát, valószínűleg kedvezően hat majd a francia gazdaságra, hiszen a francia vállalatok számára nagyobb választék áll majd rendelkezésre, és így egyszerűbben tölthetik be azokat az állásokat, ahol nem tudtak a helyi munkaerőt alkalmazni. A tapasztalat azt mutatja, hogy minden olyan tagállamban, amely a szükségesnél korábban megnyitotta a munkaerőpiacát, az „új” tagállamokból érkező munkaerő enyhítette a munkaerőpiaci hiányt, fokozta a munkaerő rugalmasságát, csökkentette az inflációs nyomást és hozzájárult a gazdasági növekedéshez anélkül, hogy bármilyen jelentős hátrányos hatást gyakorolt volna a helyi dolgozók béreire vagy az őket érintő munkanélküliségre. * * * 54. kérdés, előterjesztette Athanasios Pafilis (H-0513/08) Tárgy: Bevándorló munkavállalók újabb durva bántalmazása Az általános bevándorlásellenes politika és a vállalatoknak adott „immunitás” olyan helyzeteket teremt, amelyekben a munkavállalók barbár körülményeknek vannak alávetve. Egy jellemző példa a ruhagyártó Lady Fashion, ahol a munkáltatók terrorizálják azon munkavállalókat és brutális erőszakot alkalmaznak azok ellen, akik tiltakoznak az elfogadhatatlan munkakörülmények miatt. Ezzel párhuzamosan mindent eszközt felhasználnak, hogy megakadályozzák a szakszervezet közbeavatkozását. A munkáltatók verőlegényei több munkást is megtámadtak csövekkel és botokkal, mert nem mentek dolgozni vasárnap. A munkavállalók verések elleni tiltakozására válaszul a vállalat kijelentette, hogy mindenkit elbocsát. Hasonló erőszakos cselekményekre került sor akkor is, amikor egy bevándorló munkavállaló az elmaradt bérét követelte.

107

108

HU


Elítéli a Bizottság ezeket a tetteket és a szakszervezeti tevékenység akadályozását, amely egyre elterjedtebb a munkaerőellenes politika következtében? Válasz A Bizottság elfogadhatatlannak tartja a munkavállalók kizsákmányolását és az alapvető emberi jogait megsértését. Minden embernek, a nemzetiségétől függetlenül joga van ahhoz, hogy tiszteletben tartsák az emberi méltóságát és a fizikai és szellemi sérthetetlenségét. Ezeket a jogokat tartalmazza az Európai Unió 2000-ben Nizzában kihirdetett alapjogi chartája is. Továbbá a 89/391/EGK irányelv(38) szerint a munkáltató kötelezettsége a munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének biztosítása minden, a munkával kapcsolatos szempontból. Ami az Európai Unióban illegálisan tartózkodó bevándorlókat illeti, a Bizottság 2007 májusában elfogadott egy irányelvre irányuló javaslatot(39), amely szankciókat ír elő a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak munkáltatóira. A javaslat szerint a szankciók a munkáltatókat többek között pénzbüntetés fizetésére és az elmaradt bérek kifizetésére köteleznék. Emellett a munkáltatókra a súlyosabb esetekben büntetőjogi szankciók is kiszabhatók lennének, ideértve különösen az olyan eseteket, ahol kizsákmányoló munkakörülményekre derül fény. A tagállamoknak hatékony panasztételi mechanizmusokat kellene működtetniük, amelynek segítségével a harmadik országok állampolgárai közvetlenül vagy meghatározott harmadik félen, például a szakszervezeteken vagy más szervezeteken keresztül tehetnek panaszt. Ami a tisztelt képviselőnek a szakszervezeti tevékenységek munkáltatók általi akadályozásával kapcsolatos kérdését illeti, a Bizottság szeretné hangsúlyozni, hogy az egyesülési szabadságot a közösségi jog alapvető elvének kell tekinteni. Ezért minden, a közösségi jog hatáskörébe tartozó esetben tiszteletben kell tartani. A Bíróság a Bosman-ügyben hozott ítéletben kimondta, hogy „az egyesülési szabadság […] a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból ered, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 11. cikke biztosítja, és […] a közösségi jogrend által védett alapvető jogok részét képezi”. Továbbá az Európai Unió alapjogi chartájának 12. cikke kimondja, hogy mindenkinek joga van az egyesüléshez, különösen a szakmai célú egyesüléshez. A munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi charta is tartalmaz hasonló rendelkezést (13. cikk)(40). Az EK-Szerződés 137. cikkének (5) bekezdése szerint a szociálpolitika terén elfogadott intézkedések nem vonatkoznak az egyesülési jogra. A Bizottság szeretné hangsúlyozni, hogy az EK-Szerződés nem hatalmazza fel a Bizottságot arra, hogy fellépjen az egyesülési szabadságot esetlegesen megsértő magánvállalkozások ellen. Ilyen esetekben a nemzeti hatóságoknak, különösen a bíróságoknak, a feladata biztosítani, hogy ezt a jogot az eset összes vonatkozó ténye alapján, a nemzeti, közösségi és nemzetközi jog szerint tiszteletben tartsák az illetékességi területükön. * * * 58. kérdés, előterjesztette Christopher Heaton-Harris (H-0494/08) Tárgy: Ipar az Európai Unióban A Bizottság szerint erősödni vagy gyengülni fog az ipar az Európai Unióban most, hogy nem lehet végrehajtani a Lisszaboni Szerződést? A Bizottság szerint hogyan hat majd az iparra a Lisszaboni Szerződés összeomlása, amely annak a következménye, hogy nem ratifikálta mind a 27 tagállam? Válasz A Bizottság elnöke a 2008. június 18-án, a Parlament előtt tartott beszédében hangsúlyozta, hogy a Lisszaboni Szerződés továbbra is létfontosságú a ma az Európai Unió előtt álló kihívások kezelésében, például a demokratikusabb Unió építésében, a Parlament hatáskörének bővítésében, a nemzeti parlamentek szerepének elismerésében és az Unió kapacitásának erősítésében az olyan területeken, mint a migráció, energia,

(38)

A Tanács 89/391/EGK irányelve (1989. június 12.) a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről, HL L 183., 1989.6.29.

(39)


(40)

Ez a két charta jogilag jelenleg nem kötelező.

10-07-2008

10-07-2008

HU


éghajlatváltozás és belső biztonság, valamint az Unió nemzetközi színtéren való koherenciájának és hatékonyságának fokozásában. Az iparpolitikát illetően az Európai Közösséget létrehozó szerződés 157. cikke egyértelműen felhatalmazást ad a közösségi szintű iparpolitika kialakítására. Az iparpolitika célja az ipar versenyképességéhez és innovációjához szükséges megfelelő keretfeltételek biztosítása figyelembe véve azt a tényt, hogy a vállalkozások többsége kis- és középvállalkozás. Horizontális és szektorális kezdeményezéseket is tartalmaz annak érdekében, hogy segítse a vállalatokat a globalizáció, a gyors technológiai változások és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás által támasztott kihívásoknak való megfelelésben, javítsa a vállalkozások versenyképességét és támogassa a növekedést, az innovációt és a munkahelyteremtést. A Lisszaboni Szerződés az alábbi módosításokról rendelkezik a 173. cikkében: „A Bizottság megtehet minden hasznos kezdeményezést az összehangolás előmozdítása érdekében, különös tekintettel az iránymutatások és mutatók megállapítására, a bevált gyakorlatok cseréjének megszervezésére, valamint az időszakonkénti felülvizsgálat és kiértékelés szükséges elemeinek kialakítására irányuló kezdeményezésekre. Az Európai Parlamentet teljeskörűen tájékoztatni kell“. A Szerződés egyértelműbbé tenné a Bizottság szerepét az iparpolitikában, különösen a saját és a tagállamok munkájának összehangolása terén. Emellett erősítené a Parlament szerepét is a Szerződésben meghatározott célok elérésében. A Lisszaboni Szerződés azonban nem eredményezné az EU jelenlegi iparpolitikájának alapvető átalakítását. A Lisszaboni Szerződés iparpolitikát érintő módosításai nem elengedhetetlenek ahhoz, hogy a Bizottság folytathassa a modern iparpolitika megvalósítását. * * * 61. kérdés, előterjesztette Manuel Medina Ortega (H-0441/08) Tárgy: Élelmezési válság és a közös agrárpolitika Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által nemrég Rómában tartott, a világ élelmezésbiztonságával foglalkozó konferencián felvetett problémák fényében milyen intézkedéseket kíván a Bizottság előterjeszteni, hogy a közös agrárpolitikát a konferencia eredményeihez igazítsa? 63. kérdés, előterjesztette Mairead McGuinness (H-0452/08) Tárgy: Uniós fellépés a globális élelmezésbiztonsággal kapcsolatos aggodalmak fényében A Bizottság Az emelkedő élelmiszerárak jelentette kihívás kezelése – Irányvonalak az uniós fellépés számára című közleményében (COM(2008)0321) számos beavatkozási területet vázolt fel a válság kezelésére és a helyzet legsúlyosabb következményeinek enyhítésére, különösen az olyan fejlődő országokban, ahol éhséglázadások törtek ki és súlyosbodott az éhínség és az alultápláltság. A közleményben csak egy rövid említés történik az EU közös agrárpolitikájára, kiemelve néhány kisebb módosítást, amelyeket az élelmiszergyártáshoz kapcsolódó, újonnan jelentkező aggodalmak következtében vezettek be. Tenne a Bizottság egy egyértelmű nyilatkozatot, amelyben rámutat, hogy a globális élelmezésbiztonsággal kapcsolatos aggodalmak tükrében fenn kell tartani és bővíteni kell az EU élelmiszergyártását? Felvázolná a Bizottság az éghajlatváltozást enyhítő intézkedések, a gazdaságok és az élelmiszergyártás szintjén a csökkentett ráfordítások és a fenntartható élelmiszergyártás középpontba helyezésének szükségessége közötti összetett kölcsönhatás értékelését? 64. kérdés, előterjesztette Gay Mitchell (H-0454/08) Tárgy: Élelmezési válság és felhasználatlan agrártámogatások Az élelmezési válság és az olajárak folyamatos emelkedése azzal fenyeget, hogy semmissé teszi az elmúlt másfél évtized jelentős fejlődési vívmányait. Az élelmezési válság erős uniós vezetést követel meg. Ennek fényében hogyan állnak a Biztos arra irányuló tervei, hogy a felhasználatlan agrártámogatásokat a fejlődő világ mezőgazdasági termelőinek juttassák az emelkedő árakkal való megbirkózás elősegítése és a mezőgazdasági fejlesztés erősen igényelt finanszírozása céljából?

109

110

HU


68. kérdés, előterjesztette Alyn Smith (H-0475/08) Tárgy: Világélelmezési válság Az EU komolyan gondolja, hogy segítséget kíván nyújtani a fejlődő világ élelmezési válságának kezelésében? Ha igen, nem kellene sokkal többet tennie, hogy kihasználja a saját gazdálkodói és mezőgazdasági termelői potenciálját? A Bizottság még mindig vonakodik attól, hogy felkérje az EU gazdálkodóit és mezőgazdasági termelőit arra, hogy teljes erővel segítsenek a világ élelmiszertermelésének biztosításában. Egyértelmű, hogy növekednie kell az élelmiszertermelésnek az egész világon, ideértve az Európai Uniót is. Komoly befektetésekre van szükség a kutatás és fejlesztés terén, valamint a bürokrácia elleni valódi fellépésre, hiszen ez hatalmas változásokhoz vezethetne. Hogyan kíván az Európai Bizottság megfelelni ennek a kihívásnak, és olyan termelékeny és versenyképes uniós ellátási láncot kialakítani, amely a globális élelmezésbiztonság és az EU fogyasztói számára is előnyös? Közös válasz A Bizottság első általános megjegyzése részben válaszol mind a négy kérdésre, és az állapotfelméréshez fűződő kapcsolatot érinti. A javaslat olyan politikai változtatásokat tartalmaz, amelyek érintik az élelmiszergyártással és az élelmiszer iránti növekvő kereslettel kapcsolatos aggodalmakat, nevezetesen a területpihentetés eltörlését és a tejkvótarendszer fokozatos megszüntetését. Ezek a javaslatok kiegészítik a területpihentetés nullára csökkentését és a tejkvóta felemelését 2008 elején, amely intézkedések hatása már megmutatkozik az idei termelésben. Ezek a termelésben megjelenő hatások az idő múlásával egymást erősítő, fontos válaszlépéseket jelentenek az élelmezésbiztonság biztosítására. Ezért a közös agrárpolitika (KAP) a jövőben is az élelmiszerárakra nehezedő nyomás enyhítésére irányuló megoldás része lesz. Medina Ortega úr tájékoztatást kért a FAO(41) 2008. június 3–5-én, Rómában rendezett élelmezésbiztonsági konferenciáról. A mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős biztos részt vett a konferencián, és a Bizottság már válaszolt a nyilatkozatra, amely felszólít a „gyors és összehangolt fellépésre, hogy harcoljunk a gyorsan emelkedő élelmiszeráraknak a világ legsérülékenyebb országaira és lakosságaira gyakorolt hátrányos hatásai ellen”. A Bizottság továbbá tevékenyen részt vesz a dohai fejlesztési menetrend gyors és sikeres lezárásában. A Bizottság elkötelezettsége a megállapodás megkötése mellett hozzájárul majd a fejlődő országok élelmezési helyzetének javításához. Emellett, és ezt az ügyet a fejlesztésért és humanitárius segítségnyújtásért felelős biztos is felvetette, a Bizottság javaslatot készít a fejlődő országok mezőgazdaságának támogatását célzó új alap létrehozásáról. Az EU támogatni fogja a fejlődő országokban az erős mezőgazdasági kínálat kialakítását, és gondoskodik a mezőgazdasági ráfordítások és támogatás szükséges finanszírozásáról. A Bizottság konkrét javaslat benyújtását tervezi 2008 júliusában. Ez az átfogó csomag választ ad a Smith úr által feltett kérdésekre is. McGuinness asszony a Bizottságnak az éghajlatváltozásról és annak a fenntartható élelmiszertermeléshez fűződő kapcsolatáról alkotott értékeléséről érdeklődött. A Bizottság véleménye szerint a hatás jelentős mértékben eltér az egyes régiók és iparágak között, így nem lehetséges egyetlen megoldást adni az Unió előtt álló valamennyi kihívásra. Ahogy a mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős biztos az előző kérdésekre adott válaszában kifejtette, a Bizottság az állapotfelmérés során azt javasolta, hogy az éghajlatváltozással és a fenntartható élelmiszertermeléssel kapcsolatos egyre növekvő aggodalmakat a II. pillér intézkedései segítségével kezeljük. * * * 66. kérdés, előterjesztette Bernd Posselt (H-0460/08) Tárgy: Karlsbader Oblaten (karlsbadi ostya) A karlsbadi ostyát, ez a világhírű specialitást évszázadokon keresztül készítették a szudétanémet cukrászok a csehországi „fürdőháromszögben” (Karlsbad-Marienbad-Franzensbad), majd a XIX. és a XX. században Európa más részein és az egész világon. Ma a legjobb minőségű változat egyik vezető gyártója a Wetzel vállalat Dillingen an der Donauban, Bajorországban, ahol a tulajdonos, Marlene Wetzel-Hackspacher azután

(41)

Az ENSZ Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Szervezete

10-07-2008

10-07-2008

HU


kezdte meg a gyártást, hogy a II. világháború után kiutasították Csehországból, a szülőföldjéről. Tudja biztosítani a Bizottság, hogy a Wetzel-Hackspacher család továbbra is előállíthatja és forgalmazhatja ezt a specialitást Karlsbader Oblaten néven? Mi a jelenlegi helyzet azokkal a bizonyos csehországi kísérletekkel kapcsolatban, amelyek célja véget vetni ennek az értékes hagyománynak? Válasz A Bizottság megerősíti, hogy érkeztek kifogások azon javaslat ellen, hogy a Karlovarské oplatky megnevezést oltalom alatt álló földrajzi jelzésként (OFJ) jegyezzék be, és jelenleg folyik az egyeztetés az érintett felek között. Amíg ez a folyamat zajlik, a Bizottság nem avatkozhat közbe, és nem lenne helyénvaló, ha bármelyik fél érvei mellett állást foglalna az ügy érdemében. A Bizottság azonban szeretné kiemelni, hogy amennyiben a Karlovarské oplatky nevet bejegyzik, a név használata oltalomban részesül többek között „bármely visszaélés, utánzás vagy félrevezető utalás (ellen) akkor is, […] ha az oltalom alatt álló elnevezést lefordítják“. Ha jogvita támad az ügyből, és ismét feltételezve, hogy a Karlovarské oplatky nevet bejegyezték, amely kérdés még nem dőlt el, akkor a nemzeti bíróságok, vagy végső megoldásként az Európai Bíróság feladata eldönteni, hogy a tisztelt képviselő által idézett Karlsbader Oblaten név használatára kiterjed-e a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK rendelet(42) ezen vagy más rendelkezésének a hatálya. * * * 67. kérdés, előterjesztette David Martin (H-0466/08) Tárgy: Kereskedelmi Világszervezet, dohai fejlesztési menetrend – a mezőgazdaságról szóló felülvizsgált szöveg A mezőgazdaságról szóló felülvizsgált szöveg nyilvánosságra hozatala és a tagállamok többsége által a szöveg támogatásának kifejezése után felvázolná a Bizottság, hogy a Kereskedelmi Világszervezet más tagjai részéről érkeztek-e a mezőgazdasági tárgyalásokra vonatkozó biztató jelek? A Bizottság véleménye szerint most fennállnak a forduló év végére történő sikeres lezárásának a feltételei? Válasz A mezőgazdaságról szóló jelenlegi részletes szövegtervezetet a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjai általában elfogadható alapnak tartják a további tárgyalásokhoz. Néhány kérdést azonban még nem sikerült rendezni. A Bizottság ezért a többi WTO-taggal együtt azon dolgozik Genfben, hogy a mezőgazdasági tárgyalóbizottság elnöke véglegesíthesse a szöveget, amely majd a miniszteri szintű tárgyalások megfelelő alapjául szolgálhat. Arra a kérdésre válaszolva, hogy fennállnak-e most a forduló 2008 végére történő sikeres lezárásának a feltételei, a Bizottság szerint könnyen elképzelhető, hogy a megállapodás létrejöhet, és a Bizottság a Tanács mandátuma alapján minden megtesz e cél elérése érdekében. Ezért azonban először még keményen meg kell dolgozni. Lamy úr, a WTO főigazgatója világossá tette, hogy miniszteri találkozót kíván összehívni a részletekről 2008. július 21. körül. A kérdés, hogy a forduló lezárható-e 2008 vége előtt, nagymértékben függ a miniszteri találkozó eredményétől és a feleknek a tárgyalások folytatására irányuló jóindulatától. Mindenesetre bármely végső megállapodásnak átfogónak kell lennie, és tartalmaznia kell az EU érdekkörébe tartozó kérdéseket. Különösen a mezőgazdaság területén tervezett ambiciózus eredményeket kell megfeleltetni a tárgyalások más területeivel, ideértve a NAMA(43), a szolgáltatások és szabályok és a földrajzi jelzések területeit. * * *

(42)

HL L 93.,2006.3. 31., 12. o.

(43)

Nem mezőgazdasági termékek piacához való hozzáférés.

111

112

HU


69. kérdés, előterjesztette Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (H-0510/08) Tárgy: A közvetlen kifizetések hektáronkénti összegének összehangolása az új és a régi tagállamokban A moduláció új tagállamokban való bevezetéséről szóló kérdésemre adott 2008. június 17-i írásbeli válaszában (H-0387/08) a Bizottság kijelentette, hogy 2012-ben a közvetlen kifizetések azonosak lesznek a régi és az új tagállamokban (a moduláció bevezetése után) és a mértékük a teljes kifizetések 87%-a lesz. Sajnálatos módon a megművelt területre hektáronként kifizetendő összeg nem lesz azonos, annak ellenére, hogy 2012-re a termelési költségek nagyjából egyenlők lesznek a régi és az új tagállamokban. Mikor lesz kiegyenlítve a támogatás hektáronkénti összege a régi és az új tagállamokban? Válasz A termeléstől függetlenített támogatás az EU-15 történelmi és regionális termelési referenciáin és az EU-10 akkoriban rendelkezésre álló legmegbízhatóbb, a csatlakozási szerződésben is rögzített adatain alapul. Ezért a közvetlen kifizetések összege nemcsak a régi és az új tagállamok között tér el, hanem az összes tagállam és régió és az egyéni termelők között is (a termeléstől függetlenített támogatás választott modelljétől függően). Az állapotfelmérés hatásvizsgálata megmutatta, hogy azonos összegű kifizetések mind a 27 tagállamban nem javítanák a kifizetések gazdaságok közötti „egyenlőtlen” elosztását, hanem hatalmas költségvetési újraelosztáshoz vezetnének a tagállamok között. Emellett torzítanák a gazdálkodó szektor és a gazdaság többi ágazata közötti jövedelmi arányokat, hiszen a mezőgazdasági jövedelmek már eddig is jelentősen növekedtek az EU-12 országokban a csatlakozás óta. Az állapotfelmérési javaslat azonban szorgalmazza a támogatások tagállamokon belüli kiegyenlítettebb elosztását, hiszen a támogatás ilyen újraelosztását minden tagállam objektívebb kritériumok alapján végezhetné el. Az alapok tagállamok közötti minden nagyobb átcsoportosítása azonban csak a költségvetés felülvizsgálata és az alapok átfogó odaítélése keretében történhet, nem csupán a közvetlen kifizetésekhez kapcsolódóan. * * * 70. kérdés, előterjesztette Silvia-Adriana Ţicău (H-0524/08) Tárgy: Öntözőrendszerek az EU-ban Az éghajlatváltozás már hatással van minden uniós tagállamra. Az elkövetkező években az Uniónak hatékonyan fel kell lépnie lennie a kiváltó okok ellen és alkalmazkodnia kell az új éghajlati viszonyokhoz. Különösen a déli és keleti tagállamokat sújtja majd a szárazság, a hőhullámok és a mezőgazdasági régiók elsivatagosodása. Mindez megsemmisítő hatással lesz majd az élelmiszernövényekre. A tudományos tanulmányok ezen felül vízhiányt is jósolnak, különösen az ivóvizet érintő vízhiányt. Ismertetné a Bizottság, hogy milyen intézkedések révén kíván olyan hatékony öntözési rendszert kialakítani, amely lehetővé teszi a fent említett tagállamok számára, hogy hatékony mezőgazdálkodási tevékenységet folytassanak, amely ellátja élelmiszerrel a régiók lakosságát és biztosítja a harmadik országokba irányuló exportot is? Elmagyarázná, mely közösségi alapokat szentelik ilyen intézkedések végrehajtására, és tájékoztatna az EU mezőgazdasági öntözéssel kapcsolatos jövőbeli politikájáról? Válasz A közös agrárpolitika már most is biztosít pénzügyi támogatást a mezőgazdasági gyakorlatok megváltoztatásához. Ide tartozik például a régi öntözőrendszerek új, víztakarékos öntözőrendszerekkel való felváltása, a szántók legelőkké alakítása, a meglévő növényi kultúrákban a vízhasználat csökkentése, tavak kialakítása és egyéb módszerek. A támogatás nyújtása különösen az agrár-környezetvédelmi intézkedések és beruházási támogatások keretében történik. A Bizottság emellett nemrégiben javaslatokat tett a közös agrárpolitika 2003. évi reformjának felülvizsgálatára, ezek az ún. állapotfelmérési javaslatok. Néhány intézkedés segítene a vízmennyiséggel kapcsolatos problémák elhárításában. A jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó új javasolt szabvány megköveteli a víz öntözési célú felhasználására vonatkozó engedélyezési eljárások tiszteletben tartását. A kötelező moduláció 2013-ig 13%-ra való emelésére irányuló javaslat új finanszírozási alapot biztosítana a vidékfejlesztési programok megerősítésére, többek között a vízgazdálkodás javítására. Emellett a Bizottság szeretné a tisztelt

10-07-2008

10-07-2008

HU


képviselő figyelmébe ajánlani, hogy a szárazsággal kapcsolatban a bizottság 2007 júliusában elfogadta az Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezeléséről szóló közleményét, amely meghatározza a kulcsfontosságú politikai irányvonalakat a jövőbeli fellépésre. A közlemény kiemeli, hogy Európa fontos víztakarékossági potenciállal rendelkezik, és ezt a lehetőséget kell először kimeríteni, mielőtt további vízellátó infrastruktúra használatát vennénk fontolóra. Ez különösen igaz a mezőgazdasági tevékenységekre és az öntözésre, ahol a továbbfejlesztett öntözési módszerek és gyakorlatok, valamint a korszerűsített öntözőhálózatok jelentős vízmegtakarítást érhetnek el. A Bizottság 2008 vége előtt szeretne egy jelentést elfogadni a közlemény nyomon követéséről. * * * 71. kérdés, előterjesztette Marian Harkin (H-0429/08) Tárgy: Az önkéntesség európai éve Tekintettel arra, hogy évente 100 millió európai jelentkezik önkéntes tevékenységre, és az önkéntesség fokozza a generációk közötti szolidaritást, a kultúrák közötti párbeszédet és a társadalmi kohéziót, amelyek mind az Európai Unió szerződéseiben lefektetett értékek és célok közé tartoznak, egyetért a Bizottság azzal, hogy a 2011. évnek az önkéntesség európai évének való kikiáltása kiváló módszer lehetne arra, hogy a Bizottság célzott támogatást nyújtson az önkénteseknek az egész EU-ban? Válasz A Bizottság tisztában van azzal, hogy az önkéntesség fontos jelenség Európában, valamint értékes hozzájárulást ad többek között a társadalmi kohézióhoz, a tevékeny európai polgársághoz, a generációk közötti szolidaritáshoz és a kultúrák közötti párbeszédhez. A Bizottság gondosan követte a Parlamentnek, a Régiók Bizottságának és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak az önkéntes munkavállalás területén az elmúlt hónapokban végzett munkáját. A Tisztelt képviselő által az önkéntesség gazdasági és társadalmi kohézióhoz való hozzájárulásáról benyújtott jelentés fontos előrelépést jelentett az önkéntesség támogatásában az Európai Unióban, és igen hasznos tanácsokat fogalmazott meg. A Bizottság teljes mértékben egyetért az önkéntességnek az informális és nem formális tanulás révén a társadalmi kohézió elősegítésében játszott szerepéről a jelentésben megfogalmazott nézettel. A Bizottság tanulmányt indít el az önkéntességről az Európai Unióban, amely leírja a jelenlegi helyzetet, a kritikus problémákat és a területen az EU előtt álló kihívásokat, hogy segítsen a döntéshozóknak meghatározni, merre a legelőnyösebb továbblépni, és milyen körben képzelhetők el a lehetséges jövőbeli európai szintű kezdeményezések. A fent említett tanulmány eredményei alapján a Bizottság megvizsgálja majd, melyek lennének az önkéntesség terén a legmegfelelőbb kezdeményezések, ideértve az önkéntesség európai évének meghirdetésére irányuló ötletre adott választ is. * * * 72. kérdés, előterjesztette Avril Doyle (H-0446/08) Tárgy: A szénelszivárgás által érintett nagy energiaigényű iparágak Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében 2008. január 23-án az Európai Bizottság előterjesztett egy kiterjedt javaslatcsomagot, amely megvalósítaná az Európai Unió éghajlatváltozás elleni küzdelemben tett ambiciózus kötelezettségvállalásait, és támogatná a megújuló energiaforrások használatát 2020-ig és azután is. A stratégia középpontjában az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének erősítése és bővítése áll, amely az EU kulcsfontosságú eszköze a kibocsátások költséghatékony csökkentésére. Ha létezne bármilyen nemzetközi szerződés, a szénelszivárgás kockázata elhanyagolható lenne. Nem létezik azonban még ilyen megállapodás. Több információra van szükség annak meghatározásához, hogy mely nagy energiaigényű iparágakat érintene leginkább a szénelszivárgás. A Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság jelenleg gyűjti össze a

113

114

HU


kibocsátáskereskedelmi rendszer alá tartozó különböző iparágakhoz szétküldött kérdőív eredményeit éppen ebből a célból. A kérdés fontossága következtében tudna a Biztos Úr tájékoztatást adni az eddig történt fejleményekről, és be tud esetleg számolni bármilyen előzetes eredményről? Mikorra várhatja az Európai Parlament a Bizottság eredményeiről szóló részletes jelentést? Válasz A Bizottság első számú prioritása, hogy átfogó és ambiciózus nemzetközi megállapodás szülessen az éghajlatváltozásról a 2012 utáni időszakra vonatkozóan, amikor lejárnak a Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségek. Nemzetközi egyezmény hiányában fennáll a kockázata, hogy egyes nagy energiaigényű iparágak Európán kívülre települnek át, és így növekedni fog a globális kibocsátás (szénelszivárgás). A Bizottság jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy pontosan meghatározza az ágazatokat és/vagy alágazatokat, ahol fennáll a szénelszivárgás kockázata. Ezt a feladatot csak az összes objektív és releváns tényező ismeretében lehet elvégezni, ideértve különösen az érintett ágazatok azon képességét, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer új szabályai következtében megnövekedett költségeket továbbterheljék anélkül, hogy ezáltal a Közösségen kívüli, a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából kevésbé hatékony létesítményekkel szemben jelentős piaci részesedést veszítenének, az ágazatok képességét a kibocsátás további csökkentésére és az éghajlatváltozással kapcsolatos politika végrehajtását az olyan országokban, ahol a versenytársak tevékenykednek. A Bizottság tehát vizsgálja a kérdést és legkésőbb 2010 júniusáig meghatározza azokat az ágazatokat vagy alágazatokat, ahol jelentős a szénelszivárgás kockázata. A Bizottság a nagy energiaigényű iparágak helyzetét a nemzetközi éghajlatváltozási egyezmény vagy bármely más, az ágazatokra vonatkozó egyezmény alapján értékeli majd. Az értékelés alapján a Bizottság legkésőbb 2011 júniusáig jelentést nyújt majd be a Parlamenthez és a Tanácshoz, és szükség esetén kiegészítő intézkedéseket javasol majd. Ilyen intézkedés lehet az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek kiigazítása vagy az importőrök bevonása a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe vagy a kettő kombinációja. A Bizottság már megkezdte a szénelszivárgás problémájával kapcsolatos konkrét munkát. Az európai iparszövetségeknek küldött kérdőívek alapján a Bizottság megkapta a szükséges adatokat, amelyeket részletes elemzésnek vet alá, és jelenleg folyik az elemzési keretrendszer kidolgozása. A Bizottságnak a témában végzett munkája a szénelszivárgás kockázatának elemzésére irányul, figyelembe véve azokat a kritériumokat, amelyeket a kibocsátáskereskedelmi irányelv módosításáról szóló bizottsági javaslat tartalmaz. A Bizottság – ahogy tette ezt a 2008. április 11-én tartott megbeszélésen is – továbbra is tájékoztatja majd az érintetteket a munka eredményeiről, amint releváns eredmények állnak a rendelkezésére. A következő ilyen megbeszélésre valószínűleg 2008. szeptember végén kerül majd sor. A Bizottság továbbra is tájékoztatni fogja a Parlamentet és a Tanácsot az előrehaladásról és a munka eredményeiről abból a célból, hogy 2008 végére megegyezés születhessen az éghajlat- és energiacsomagról. A munka jelenlegi fázisában azonban a Bizottság nem kíván hivatalos jelentést adni a folyamatban lévő munka előzetes eredményeiről. * * * 73. kérdés, előterjesztette Manolis Mavrommatis (H-0464/08) Tárgy: A EuroNews sikere a Bizottság arab nyelvű nemzetközi televíziós csatornára kiírt pályázatán Egy spanyol újságban 2007 júniusában megjelent, Philippe Caylaval, a EuroNews elnökével és vezérigazgatójával készült interjú szerint a EuroNews nyerte meg a Bizottságnak egy napi 24 órában, a hét minden napján sugárzó, arab nyelvű nemzetközi hírcsatorna létrehozására kiírt pályázatát. Közölné a Bizottság, hogy mely televíziós társaságok vettek részt a pályázaton, és melyek voltak a kiválasztási feltételek? A Bizottság folytatja a televíziós hírcsatornák létrehozásának finanszírozását más európai nyelveken is? Milyen kritériumok szerint határozzák meg a kiválasztott nyelvek közötti sorrendet?

10-07-2008

10-07-2008

HU


Válasz A költségvetési rendelettel összhangban a nemzetközi televíziós hírcsatorna arab nyelvű változatának létrehozására irányuló pályázati kiírások (ideértve a kizárási, kiválasztási és odaítélési kritériumokat is) megjelentek a Hivatalos Lapban(44), valamint ugyanitt közölték az eljárás eredményeit is(45). Jelenleg nincs tervbe véve televíziós hírcsatorna indítása más európai nyelven. * * * 74. kérdés, előterjesztette Sarah Ludford (H-0468/08) Tárgy: Az egyesült királyságbeli élettársi kapcsolat elismerésének hiánya Franciaországban és megfordítva Az állampolgároktól érkező információk alapján a francia hatóságok az Egyesült Királyságban létrejött élettársi kapcsolatot nem ismerik el egyenértékűnek a házassággal, de még a civil szolidaritási paktummal (PACS, francia élettársi kapcsolat) sem. Sőt az Egyesült Királyságban élettársakként bejegyzett párok nem költözhetnek Franciaországba és köthetnek civil szolidaritási paktumot, mivel ehhez certificat de coutume (házassági igazolás) szükséges, amely kimondja, hogy a partnerek nem állnak élettársi/házastársi/civil szolidaritási szerződési viszonyban az Egyesült Királyságban. Ha az élettársak egyike elhalálozik, a francia hatóságok 60%-os adót vetnek ki a túlélő élettársra, és a túlélő élettárs a francia jog szerint semmilyen joggal nem rendelkezik. Ha egy francia állampolgár civil szolidaritási paktumot kíván kötni egy brit állampolgárral a londoni francia nagykövetségen, nem szükséges certificat de coutume, még akkor sem, ha az érintettek már élettársak az Egyesült Királyságban. A Franciaország és az Egyesült Királyság közötti kettős adóztatás elkerüléséről egyezmény 25. cikke szintén kimondja, hogy tilos eltérő módon kezelni az azonos helyzetben lévő állampolgárokat Franciaországban és az Egyesült Királyságban. Nem gondolja a Bizottság, hogy ez a helyzet akadályozza a polgárok és családjaik szabad mozgását, és a certificat de coutume-höz és az adótörvényekhez kapcsolódó különböző követelmények nemi érdeklődés alapján történő megkülönböztetést valósítanak meg? Mit tesz a Bizottság a helyzet megoldása érdekében? Fel fogja hívni a Bizottság az érintett tagállamokat az ilyen szerződések kölcsönös elismerésére, hogy biztosítsa a szabad mozgást az EU polgárai számára? Válasz A tisztelt képviselő az abból fakadó a nehézségekre hívja fel a Bizottság figyelmét, hogy az egyesült királyságbeli élettársi kapcsolatot a francia hatóságok nem ismerik el a házassággal vagy a PACS-szal(46) egyenértékűnek. A kölcsönös elismerés a családjog területén valóban a Bizottság egyik fontos prioritása. Jelenleg a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet(47) (a Brüsszel IIa rendelet) a családjog területén a kölcsönös elismerést rendező jogszabály. A Brüsszel IIa rendelet szabályozza a házasság felbontására, a különválásra, illetve a házasság érvénytelenítésére vonatkozó határozatok kölcsönös elismerését is. Jelenleg azonban nem létezik olyan jogszabály, amely a házasság vagy az azonos neműek között kötött élettársi kapcsolat egész Európai Unióban való elismerését írná elő. Így a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy megvizsgálja, történt-e megkülönböztetés a házaspárok és az élettársi kapcsolatban élő párok között. A tagállamok között abban érzékelhető különbségek, hogy hogyan kezelik a másik tagállamban kötött élettársi kapcsolatot és annak adózási következményeit, a házasság és az élettársi kapcsolat Európai Unión belül való elismerésére vonatkozó egységesített szabályok hiányából fakadnak.

(44)

HL S 134-163977., 2007.7.14.

(45)

HL S 30-039418., 2008.2.13.

(46)

Civil Szolidaritási Paktum.

(47)

HL L 338., 2003.12.23.

115

116

HU


Az Európai Közösség nem rendelkezik hatáskörrel ahhoz, hogy a családi állapothoz kapcsolódó kérdésekre vonatkozó jogszabályokat fogadjon el, amelyek közvetlen hatással lennének az európai polgárok mindennapjaira. Amíg a Közösség nem kap további felhatalmazást, a Bizottságnak nincs jogalapja fellépni ezen a területen. A Bizottság azonban készített egy összehasonlító tanulmányt a családi állapot nyilvántartásáról, hogy választ adjon a polgárok Európai Unión belüli fokozódó mobilitásából adódó, a nyilvántartások kölcsönös elismerésére vonatkozó igényre. Ezt a területet jelenleg a nemzeti jog és a nemzetközi egyezmények rendezik. A tanulmány célja az volt, hogy áttekintést adjon a területet szabályozó nemzeti jogokról és gyakorlatokról, meghatározza az állampolgárok által tapasztalt gyakorlati problémákat és lehetséges megoldásokat kínáljon ezekre a problémákra. A kiterjedt tanulmány várhatóan 2008 folyamán készül el. A tanulmány szilárd alapot biztosít majd a Bizottság számára, hogy mérlegelje, milyen európai szintű intézkedéseket lehetne tenni a családi állapottal kapcsolatos nyilvántartások kölcsönös elismerésének javítása érdekében. Mindez azt a tényt hivatott orvosolni, hogy a kölcsönös elismerés hiánya hátrányos személyi és pénzügyi következményekkel jár az érintett polgárok számára. * * * 75. kérdés, előterjesztette Dimitrios Papadimoulis (H-0473/08) Tárgy: Vállalaton belüli kereskedelem – adóhatóságokat megillető jogok A görög fogyasztók szemében a közös piac teljes mértékben kudarcot vallott az árak harmonizálásában, különösen az alapvető fogyasztási cikkek terén. A fogyasztói árindex éveken keresztül az EU-15 országok közül Görögországban volt az egyik legmagasabb, lényegesen magasabb, mint a közösségi átlag. A fogyasztóvédelmi központ nemrég felmérést végzett 86, a mindennapi életben használt cikk áráról egy üzletlánc berlini és theszaloníki üzletében. A felmérésből kiderült, hogy az árucikkek átlagos ára Thesszalonikiben 32,57%-kal magasabb volt, mint Berlinben, és sok termék 100%-kal többe került. A vállalaton belüli kereskedelem kontrolálatlan eseteiben milyen források állnak a görög kormány rendelkezésére, hogy az árak szintjét az EU szintjére csökkentse? Milyen eszközökkel rendelkezik, hogy véget vessen a vállalaton belüli kereskedelem ellenőrizetlen árképzésének? Kezelhetik az adóhatóságok (a) a vállalatok általi hamis adatközlésnek azon eseteket, amelyekben vállalaton belüli kereskedelem zajlik és (b) az alapvető fogyasztási cikkeket importáló vállalatok általi hamis adatközlésnek, ha a termékek árképzése nyilvánvalóan eltér a más tagállamokban alkalmazott áraktól? Válasz Az EK versenypolitikájának elsődleges célja, hogy a fogyasztók előnyére működőképesebbé tegye a piacokat. A Bizottság (az 1/2003 tanácsi rendelet keretében) az EK versenyszabályainak alkalmazása terén szorosan együttműködik az EK összes tagállamának nemzeti versenyhatóságával annak biztosításáért, hogy a piac a fogyasztók javára működjön. Minden olyan esetben vizsgálatra kerül sor, amikor az állítólagos versenyellenes gyakorlatot jogi és gazdasági bizonyítékok igazolják. Meg kell azonban jegyezni, hogy a tagállamok közötti árkülönbségek nem feltétlenül a versenyszabályok alkalmazásának tökéletlenségeiből erednek. Valójában számos tényező gyakorol jelentős befolyást az árak kialakítására. A tapasztalt árkülönbségek eredhetnek a közösségi- és világszintű kínálati oldali tényezők (strukturális fejlesztések, éghajlati viszonyok, stb.) és a keresleti oldali tényezők (nyersanyagok iránti globális kereslet növekedése, étkezési szokások változása, új piacok feltörése, stb.) összhatásából vagy a kiskereskedelmi és forgalmazási ágazat szerkezetéből és működéséből az egyes tagállamokban. Az ilyen tényezők közé tartoznak például a fogyasztói preferenciák a releváns piacokon, az egyes áruk/szolgáltatások helyettesíthetősége és a költségtényezők (infrastruktúra, emberi erőforrások stb. költségei). A nemzeti versenyhatóságok jó helyzetben vannak különösen a területükön jelentkező, a kiskereskedelmi ágazat és/vagy az élelmiszerellátási-lánc működését érintő problémák kezelése szempontjából. A fogyasztási cikkek emelkedő árának hatását enyhíteni lehetne a tagállamokban, a kiskereskedelmi ágazatban a verseny megfelelő szintjének biztosításával, valamint az indokolatlan szabályozás mérséklésével, amely néha a fogyasztók kárára korlátozza a versenyt. Az EK versenyszabályai tiltanak minden olyan megállapodást a versenytárs vállalatok között, amelynek célja a közöttük lévő verseny kizárása vagy korlátozása az árak rögzítésével, a kibocsátás korlátozásával, a piacok felosztásával, a vásárlók vagy területek hozzárendelésével, az ajánlattételben való összejátszással vagy e

10-07-2008

10-07-2008

HU


konkrét versenytípusok ötvözésével. Amennyiben a vállalaton belüli gyakorlatok torzítják a versenyt (és különösen a kiskereskedelmi árakat), akkor a versenyszabályok a torzítás mértékében megtiltanak minden olyan versenyellenes üzleti gyakorlatot, amelyet egy erőfölényben lévő vállalat a saját piaci pozíciójának megerősítése érdekében alkalmaz. Ebből a szempontból az olyan árak alkalmazása, amelyek meghaladják az érintett termék(ek) gazdasági értékét (túlzó/kizsákmányoló árazás), kimeríti a visszaéléses magatartás meghatározását. A Bizottság folytatja az összehasonlítható árszintek ellenőrzését. A tagállamok közötti fogyasztóiárszintek és -különbségek alakulását a fogyasztói piacok eredménytáblájában is ellenőrzik. Az első eredménytáblát 2008 elején hozták nyilvánosságra, és a felmérést évente megismétlik. Bizonyos árkülönbségek oka, különösen a kereskedelmi forgalomba nem hozható áruk és szolgáltatások esetében, a tagállamok közötti jövedelemkülönbségekben kereshető. Mindazonáltal a tagállamok közötti különösen fontos eltérések esetében további vizsgálatokra lehet szükség. Az egységes piac Bizottság által készített felülvizsgálata a kiskereskedelmet határozza meg az egyik olyan területként, ahol alapos piacfelügyeletre van szükség a kiskereskedelemnek a fogyasztói és beszállítói piacokra gyakorolt alapvető hatása és a jelenlegi töredezettsége következtében. Az ellenőrzési jelentés 2009-ben készül majd el, hogy a fogyasztók és a beszállítók szempontjainak felmérése után elemezni lehessen a kiskereskedelmi szolgáltatások hibás működésének lehetséges okait. A Bizottság 2008. május 20-án elfogadta Az emelkedő élelmiszerárak jelentette kihívás kezelése. Irányvonalak az uniós fellépés számára című közleményt(48). A dokumentum számos kezdeményezést fogalmaz meg az emelkedő élelmiszerárak hatásának mérséklésére, nevezetesen az árak alakulásának figyelemmel kísérését, a közös agrárpolitika (KAP) kiigazítását, a leginkább elesetteket szolgáló lépéseket és az élelmiszerlánc működésének vizsgálatát. A Bizottság munkacsoportot fog felállítani az élelmiszerlánc működésének – ideértve az EU élelmiszer-kiskereskedelmi és -elosztó ágazatainak koncentrációjának és piaci szegmentációjának – megvizsgálására. * * * 76. kérdés, előterjesztette Jana Hybášková (H-0477/08) Tárgy: Az Al-Aqsa terrorista médium európai műholdas szolgáltatón keresztül sugároz A Hamász, amelyet az Európai Unió 2003 szeptemberében terroristaszervezetnek nyilvánított, Al-Aqsa néven televízióállomást indított a Hezbollah Al-Manar nevű televízióállomása mintájára. Ahogy arról a sajtó gyakran beszámol, az Al-Aqsa televízió a Disney-figurákhoz hasonló szereplőket használ a gyermekeknek szóló műsorokban, hogy a gyermekeket arra ösztönözze, váljanak öngyilkos merénylőkké. Tisztában van a Tanács azzal, hogy az európai műholdas szolgáltató, az Eutelsat közvetíti az Al-Aqsa adását az Atlantic Bird 4-en, amelyet a jordániai Noorsat műholdas szolgáltatónak ad bérbe? Milyen lépéseket tett a Tanács azért, hogy az Eutelsat beszüntesse az Al-Aqsa televízió közvetítését? Felvetette a Tanács az ügyet a franciaországi Conseil Supérieur de l’Audiovisuel (CSA) előtt? 77. kérdés, előterjesztette Frédérique Ries (H-0485/08) Tárgy: Európai átviteli kapacitás az Al-Aqsa terrorista médiumnak Az E 1666/08 kérdésre adott válaszában a Bizottság rámutatott, hogy „aggasztja … a gyűlöletkeltő adások közvetítése az egyik tagállam joghatósága alatt”. A Hamász által működtetett Al-Aqsa televízióállomás a francia Eutelsat tulajdonában álló és a jordániai Noorsat műholdas szolgáltatónak bérbe adott Atlantic Bird 4 európai átviteli kapacitását használja, hogy erőszakot és gyűlöletet ébresszen és igazolja a terrorizmust Európában és azon kívül is. A Hezbollah által működtetett Al-Manar televízióállomáshoz hasonlóan az Al-Aqsa is kamikazének öltöztetett gyermekeket mutat, és hősként ábrázolja őket. Az egyik részben Assud, a népszerű nyuszifigura a mártírságot és az öngyilkos merényletet nevezi meg ideális célként minden olyan gyereknek, aki telefonál a műsorba. Egy másik részben a rajzfilmfigura kijelenti, hogy „megesz és felfal” minden dánt, mert egy dán újság olyan politikai karikatúrát közölt, amely nem tetszett nekik. Assud nyuszi fogad egy telefonhívást, amelyben valaki azt mondja, hogy „meg fogjuk ölni, meggyilkoljuk” a karikatúra rajzolóját, és Assud teljes szívvel egyetért.

(48)

http://ec.europa.eu/commission_barroso/president/pdf/20080521_document_en.pdf

117

118

HU


Milyen lépéseket tervez a Tanács, hogy megakadályozza az Al-Aqsa európai átviteli kapacitáson való sugárzását? Az Al-Manar és az Al-Aqsa erőszakra való felhívása és terrorista közvetítése közötti hasonlóságokra tekintettel nem éri el ez a felülvizsgált határok nélküli televíziózásról szóló irányelv (2007/65/EK irányelv(49)) 3b cikkének megsértését (Gyűlöletkeltés), akárcsak az Al-Manar esetében? Közös válasz A Bizottság osztja a tisztelt képviselő aggodalmait az egyik tagállam joghatósága alá tartozó, gyűlöletkeltést tartalmazó műsorokkal kapcsolatban. A Bizottság tevékenyen együttműködik a tagállamokkal és támogatja a tagállamok közötti együttműködést a közösségi jognak ezen a különösen érzékeny területen való teljes tiszteletben tartásának biztosítása érdekében. A 89/552/EGK irányelv 22a cikke tiltja az olyan adásokat, amelyek faji, nemi, vallási vagy nemzetiségi alapon való gyűlöletre uszítást tartalmaznak. Azt is ki kell emelni, hogy a szólásszabadság a demokratikus és pluralista társadalmak egyik sarokköve. A Bizottság tisztában van azzal, hogy az Al-Aqsa televíziót a francia Eutelsat műholdas szolgáltatóhoz tartozó Atlantic Bird 4-en keresztül közvetítik. Az Al-Aqsa televízió által sugárzott műsorokkal kapcsolatban azonban még semmilyen hivatalos panasz nem érkezett a Bizottsághoz. Ha a nem uniós műsorszórók az irányelv által lefektetett feltételek alapján valamely tagállam joghatósága alá esnek, első fokon a kérdéses nemzeti hatóságok feladata biztosítani, hogy az adott műsorszóró által sugárzott adások tiszteletben tartsák az irányelv rendelkezéseit, nevezetesen a faji, nemi, vallási vagy nemzetiségi alapon való gyűlöletre uszítás tilalmát. Következésképpen első fokon a francia hatóság, a Conseil Supérieur de l’Audiovisuel (CSA) hatáskörébe tartozik ellenőrizni, hogy az Al-Aqsa televízió által sugárzott műsorok tartalmaznak-e gyűlöletkeltést, és megtenni a szükséges intézkedéseket. Az Al-Manar televíziós csatornával ellentétben, a CSA értékelése szerint nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték az Al-Aqsa csatorna teljes betiltásának igazolására. A Bizottságnak eddig nem volt oka arra, hogy megkérdőjelezze a CSA értékelését. Különösen annak fényében, hogy az egyik tagállam szabályozó hatósága által végzett értékelés hatással lehet más tagállamokra is, a Bizottság lépéseket tett a tagállamok szabályozó hatóságai közötti hatékony és gyümölcsöző együttműködés biztosítása érdekében, és lehetőséget kínál a hatóságok közötti információcserére. A Bizottság elsősorban az információs társadalomért és médiáért felelős biztos elnöklésével 2005 márciusában tartott megbeszélésre utal, amely az Al-Manar adásának a francia szabályozó hatóság általi betiltásával foglalkozott. A Bizottság még 2008-ban a nyári szünet előtt, a nemzeti szabályozó hatóságokkal tartott következő megbeszélésen felveti majd az Al-Aqsa televízió kérdését és ezt követően tájékoztatja a tisztelt képviselőt a megbeszélés eredményéről. * * * 78. kérdés, előterjesztette Nickolay Mladenov (H-0480/08) Tárgy: A Politikai ügyek: Emberi jogok és demokrácia témakörben, június 2-án és 3-án tartott EU–Egyiptom albizottsági ülés eredménye az Al-Manarral kapcsolatban Az EU–Egyiptom cselekvési terv arra kötelezi Egyiptomot, hogy „működjön együtt a diszkrimináció, intolerancia, rasszizmus és az idegengyűlölet minden formája és különösen a valláson, meggyőződésen, fajon vagy származáson alapuló gyűlölet vagy becsületsértő megnyilvánulások elleni harcban“. Egyiptom állami műholdas szolgáltatója, a Nilesat továbbra is sugározza Európába a Hezbollah műholdas csatornáját, az Al-Manart, és így lehetővé teszi, hogy a gyűlölet és a terrorista üzenetek beszivárogjanak Európába. A Bizottság a H-0246/08(50) kérdésre adott válaszában rámutatott, hogy a Politikai ügyek: Emberi jogok és demokrácia albizottság a megfelelő fórum a rasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelemhez kapcsolódó problémák felvetésére. Az albizottság június 2-án és 3-án találkozott Brüsszelben.

(49)

HL L 332., 2007.12.18., 27. o.

(50)

Írásbeli válasz, 2008.4.22.4.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Felvázolná a Bizottság hogy felvetette-e és ha igen, hogyan vetette fel az Al-Manar kérdését, és milyen lépésekben állapodott meg Egyiptommal az Al-Manarral, valamint Egyiptomnak az EU–Egyiptom cselekvési tervben meghatározott, a diszkrimináció, intolerancia, rasszizmus és intolerancia elleni harchoz kötődő kötelezettségeivel kapcsolatban? 79. kérdés, előterjesztette Rumiana Jeleva (H-0491/08) Tárgy: A Politikai ügyek: Emberi jogok és demokrácia témakörben, június 2-án és 3-án tartott EU–Egyiptom albizottsági ülés eredménye az Al-Manarral kapcsolatban Felismerve, hogy a Hezbollah televízióállomása, az Al-Manar gyűlöletkeltő és erőszakos tartalma ellentétben áll a határok nélküli televíziózásról szóló irányelv (2007/65/EK irányelv(51)) 3b cikkével (volt 22a cikk), az európai műholdas szolgáltatók beszüntették a csatorna sugárzását. Hasonlóképpen, az Al-Manar sugárzása a Nilesat által ellentétben áll Egyiptomnak az EU–Egyiptom cselekvési tervben rögzített kötelezettségvállalásaival, különösen az a diszkrimináció, intolerancia, rasszizmus és az idegengyűlölet elleni harchoz és a vallások és kultúrák iránti tisztelet előmozdításához kapcsolódó kötelezettségeivel. Mennyiben vetette fel a Bizottság az Al-Manar ügyét az albizottsági ülésen, és hogyan kívánja a Bizottság megakadályozni, hogy az Al-Manar gyűlöletről és terrorról szóló romboló üzeneteket sugározzon Európában egy nem európai műholdas szolgáltatón keresztül? Közös válasz Az első, politikai ügyekkel foglalkozó albizottság összehívása nagy előrelépés volt az Egyiptommal való politikai kapcsolatok elmélyítése és a politikai párbeszéd folyamatába vetett bizalom erősítése terén, amely párbeszédben a Bizottság konstruktív módon, a kölcsönös bizalomra és tiszteletre építve fogja felvetni a közös problémákat. A Bizottság osztja a tisztelt képviselő álláspontját, hogy az említett televízióállomás által sugárzott adások gyűlöletkeltést valósíthatnak meg. A politikai ügyekkel foglalkozó, Egyiptommal közös albizottság valóban a megfelelő eszköz a rasszizmus, az idegengyűlölet és az intolerancia elleni harcot érintő kérdések felvetésére. Ide tartozik a közös EU–Egyiptom cselekvési tervben megfogalmazott vállalás, amely szerint „erősíteni kell a média szerepét a vallásos meggyőződésen és a kultúrán alapuló idegengyűlölet és diszkrimináció elleni harcban“ és arra kell ösztönözni a médiát, hogy „vállalja az ilyen irányú felelősségét“. Az egyéb sürgető és megoldást kívánó politikai és emberi jogi fejlemények és a párbeszédnek az EU által elfogadott prioritásai fényében azonban a Bizottság a tagállamokkal együtt úgy határozott, hogy a médián keresztüli gyűlöletkeltést még nem tárgyalják meg a legelső albizottsági ülésen. A Bizottság természetesen továbbra is megkülönböztetett figyelmet szentel majd a kérdésnek, és egy másik alkalommal felveti majd az EU Egyiptommal folytatott, szabályos politikai párbeszéde keretében. * * * 80. kérdés, előterjesztette Costas Botopoulos (H-0481/08) Tárgy: Az Eurostat delegációjának görögországi látogatása Június első hetében a PASOK gazdasági ügyekért felelős szóvivője, Louka Katseli asszony kapcsolatba lépett az Eurostat főigazgatójával, hogy megszervezzen egy az Eurostat Görögországba látogató delegációja és a fő ellenzéki párt tagjai közötti találkozót Görögországban, hogy az utóbbi csoport naprakész tájékoztatást kaphasson arról, hogyan értékeli az Eurostat Görögország gazdasági helyzetét. Az Eurostat képviselője visszautasította a javaslatot azon az alapon, hogy a látogatás pusztán technikai jellegű, és jelezte, hogy a küldöttség csak a kormányzati tisztviselőkkel találkozik majd. Támogatja a Bizottság, hogy az Eurostat visszautasította a legfőbb ellenzéki párt tagjaival való találkozást? Az indoklás meghatározott bizottsági szabályokon és gyakorlaton alapul?

(51)

HL L 332., 2007.12.18., 27. o.

119

120

HU


Nem gondolja a Bizottság, hogy az ilyen gyakorlat hozzájárul ahhoz a célhoz, hogy tevékenyen támogassuk az átláthatóság elvét és információhoz való egyenlő hozzáférés biztosítását minden politikai párt és – így kiterjesztve – minden európai uniós polgár számára? Válasz A Bizottság (Eurostat) rendszeres párbeszédet folytat a tagállamokkal és módszertani látogatásokat tesz a tagállamokba, hogy megtárgyalja az érintett tagállami hatóságokkal a hiány- és adósságstatisztikák minőségéhez kapcsolódó lényegesebb kérdéseket. A látogatásokra a legutóbb a Tanács 2103/2005/EK rendeletével módosított 3605/93/EK tanácsi rendelet végrehajtásának keretében kerül sor. A megbeszélésekről szóló jelentés a megfelelő időben, a fent emlitett tanácsi rendelettel összhangban hozzáférhető az Eurostat weboldalán. A 2008-ra ütemezett görögországi látogatással kapcsolatban a Bizottság (Eurostat) megerősítheti, hogy 2008. június 3-án megkereste a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASOK) képviselője azzal a kéréssel, hogy a politikai párt szeretne részt venni a látogatás alkalmával a görög hatóságokkal folytatott megbeszéléseken. A Bizottság (Eurostat) illetékes szolgálata felvilágosította a fent említett képviselőt, hogy az ilyen megbeszéléseken részt vevő tagállami küldöttség összetételéről az adott tagállam hatóságai döntenek. Ennek fényében a Bizottság (Eurostat) megerősíti, hogy teljes mértékben elkötelezett az átláthatóság és az információkhoz az összes uniós polgár általi egyenlő hozzáférés elve mellett a területen hatályos jelenlegi szabályokkal összhangban. A Bizottság (Eurostat) biztosíthatja, minden érintett párt lehetőséget kap arra, hogy megfelelő módon meghallgassák. * * * 81. kérdés, előterjesztette Bogusław Sonik (H-0482/08) Tárgy: Állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások Az Európai Parlament és a Tanács nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló 2002. október 3-i 1774/2002/EK rendelete(52) és az Európai Parlament és a Tanács hulladékok égetéséről szóló 2000. december 4-i 2000/76/EK irányelve(53) alapján ki a felelős az európai jogszabályok szerint az EU tagállamaiban (Lengyelországban) az 1. veszélyes kategóriába tartozó anyagok, pl. (az elhunyt állatok/szarvasmarha kezelésének melléktermékeiként keletkező) hús és csontliszt elégetésére szolgáló égetőművek kijelöléséért és működtetéséért? Megvilágítaná a Bizottság a jogszabályokban használt „illetékes hatóság” fogalom jelentését? Hogyan értékeli a Bizottság a Lengyelországban húst és csontlisztet (1. kategóriába tartozó anyagot) kezelő üzemek működését 2005 és 2007 között, és mi a jelenlegi helyzet ebben a kérdésben? Válasz Az 1774/2002/EK(54)rendelet átfogó keretrendszert állít fel a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékek összegyűjtésére és ártalmatlanítására. A rendelet szerint az 1. kategóriába tartozó állati melléktermékek ártalmatlanítása csak olyan engedélyezett hulladékégető művekben történhet, amelyek a hulladékégetési irányelvnek megfelelően működnek. Minden tagállamnak olyan ártalmatlanító rendszerrel kell rendelkeznie, amely képes kezelni a területén keletkező állati melléktermékek teljes mennyiségét. A hulladékégető művek üzemeltetőinek tiszteletben kell tartaniuk az alkalmazandó jogi követelményeket, és a tagállam illetékes hatóságai hivatalos ellenőrzéseket végeznek az üzemekben.

(52)

HL L 273., 2002.10.10.. 1. o.

(53)

HL L 332., 2000.12.28., 91. o.

(54)

HL L 273., 2002.10.10.

10-07-2008

10-07-2008

HU


Az állati melléktermékekről szóló rendelet szerint az illetékes hatóság a tagállam központi hatósága vagy bármely más olyan hatósága, amely a rendeletben meghatározott követelmények betartatásának biztosítására illetékes. A hulladékégetési irányelv nem határozza meg az illetékes hatóságot, ám leírja néhány feladatát. Az irányelv szerint az illetékes hatóság értékeli a hulladékégető és együttégető művek működtetésére beadott kérelmeket. Az illetékes hatóságok felelősek az engedélyek kiadásáért, beleérve az irányelv követelményeinek való megfelelés biztosítására, annak rendszeres felülvizsgálatára, és ha szükséges, az engedélyek frissítésére irányuló intézkedéseket is. Az illetékes hatóságok kötelesek fellépni a szabályok tiszteletben tartásáért, ha az üzem nem tartja be az engedélyben meghatározott követelményeket, különösen az irányelvben lefektetett kibocsátási határértékeket. Következésképpen a tagállamok feladata azon hatóságok meghatározása, amelyek a területükön felelnek a közösségi jog megfelelő végrehajtásáért. A Bizottság állatorvosi ellenőrzési szolgálatai 2005 óta kétszer látogattak Lengyelországba, hogy értékeljék a lengyel hatóságok által az állati melléktermékekre vonatkozó előírások megfelelő végrehajtására tett intézkedéseket. A 2007 áprilisában tett második látogatás megállapította, hogy az 1. kategóriába tartozó állati melléktermékek megfelelő ártalmatlanítására tett intézkedések többnyire kielégítők voltak. * * * 82. kérdés, előterjesztette Yiannakis Matsis (H-0487/08) Tárgy: Intézkedések az áremelkedések megfékezésére A szárnyaló áremelések (infláció), az olajárak és búzaárak folyamatos gyors emelkedése és az európai polgárok, a tagállamok gazdasága és maga az EU támogatására tett megfelelő intézkedések hiánya különösen riasztó fejlemények. Melyek az EU politikai iránymutatásai a magas olaj- és búzaárakkal és általában véve a megélhetési költségekkel kapcsolatban a tagállamokkal összhangban? Léteznek meghatározott intézkedésekre irányuló tervek? Ha igen, mik ezek, és pontosan mit tartalmaznak? 83. kérdés, előterjesztette Laima Liucija Andrikienė (H-0515/08) Tárgy: Uniós stratégia az emelkedő üzemanyag- és élelmiszerárak által okozott új kihívások kezelésére Az EU és az egész világ súlyos élelmezési- és üzemanyagválság előtt áll. Kidolgoz a Bizottság stratégiát az emelkedő üzemanyag- és élelmiszerárak által az EU-ban és az egész világon okozott új kihívások kezelésére? Milyen hatással lesznek ezek a fejlemények a lisszaboni stratégia végrehajtására az EU-ban? Közös válasz A Bizottságnak az élelmiszerárak emelkedésére és az olajárak emelkedésére adott válaszát két nemrégiben elkészült közlemény tartalmazza, amelyek meghatározták a tagállamokkal való tárgyalásokat az Európai Tanács 2008. június 19-én és 20-án tartott ülésén. A Bizottság szeretné hangsúlyozni, hogy az Európai Tanács támogatta a Bizottság megközelítését. A magas olajárak elsősorban a nemzetközi gazdaság jelentős strukturális változásainak eredményei. Véget ért az olcsó és könnyen hozzáférhető olaj korszaka. Ez a tendencia elkerülhetetlen, és általában/globálisan megfigyelhető. Ennek következtében világosan meg kell különböztetni a társadalom sérülékenyebb ágazatainak nehéz helyzetét könnyítő rövid távú intézkedéseket és a kapcsolódó, alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdasággá való átalakulást elősegítő, hosszú távú intézkedéseket. A fogyasztó országokban és egyre inkább a termelő országokban is a kormányok rövid távon kevés befolyással bírnak a nemzetközi olajpiaci árakra. Az állampolgárok és a vállalatok politikai nyomása tehát elsősorban arra összpontosul, hogy a kormányok támogatásokkal segítsék a sérülékeny csoportokat, hogy az emelkedő árak időszakában is megengedhessék maguknak az energiafogyasztást. Jól megtalált egyensúlyra van szükség, hogy a veszélyeztetetteknek nyújtott célzott és időben korlátozott támogatás ne jelezze azt a szolgáltatóknak, hogy az adófizetők készek átvállalni az árak emelkedését, és nem kell azt a fogyasztókra hárítani. Ugyanennyire fontos biztosítani azt is, hogy a magas árak által előidézett takarékosságra és az energiafogyasztás átalakítására irányuló ösztönzést minden fogyasztó érezze, és a kiegészítő politikai intézkedéseknek is az energiatakarékosságra és az energiahatékonyság javítására kell összpontosulniuk. Ezért el kell kerülni a

121

122

HU


lehetséges torzító hatással járó adópolitikai intézkedéseket és egyéb állami beavatkozásokat, hiszen ezek megakadályozzák, hogy a gazdasági szereplők végrehajtsák a szükséges kiigazításokat. Továbbá a piac működési módjának tisztázása és a jövőbeli áringadozások elkerülése érdekében lényeges lenne javítani az olajtermelő és az olajfogyasztó országok közötti együttműködést. Követni kell a nemrég Jeddahban tartott csúcstalálkozó példáját. Emellett megerősítjük a legfontosabb beszállítókkal, mint például Oroszországgal, Norvégiával és az OPEC-kel(55)folytatott jelenlegi párbeszédet. Az olajkészletek átláthatóságának javítása szintén segíthet. Ebben az irányban a Bizottság továbbra is tanulmányozza a kereskedelmi készletekre vonatkozó adatokhoz való nyilvános hozzáférés megvalósíthatóságát, és az év végéig beterjeszti a sürgősségi készletekről szóló jelenlegi közösségi joganyag felülvizsgálatára vonatkozó javaslatát. Ahogy azt az Európai Tanács megerősítette, a magas olajárakra adott megfelelő válasz az európai energiarendszernek a tisztább energiaforrások felé való strukturális elmozdulása és az energia hatékonyabb felhasználása. A Bizottságnak az éghajlat- és energiacsomagról szóló 2008. január 23-i javaslata az alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdasággá való átalakulást irányozza elő. Ez csökkenti majd Európa energiabehozatalát és mérsékli a kontinensnek a piac ingadozásaival szembeni sérülékenységét. Az energiaárak emelkedésével az éghajlat- és energiacsomag előnyei egyre nyilvánvalóbbá válnak, ezért a csomag elfogadása a Bizottság egyik prioritása, amelyet a Parlamentnek és a tagállamoknak is osztaniuk kell. Az Európai Uniónak komolyabban kell vennie az energiahatékonyság kihívását, ha szeretné elérni azt a célt, hogy 2020-ig 20%-kal csökkentse az energiafogyasztást. A Bizottság továbbra is a jelenlegi energiahatékonysági cselekvési terv teljes körű végrehajtására fogja ösztönözni a tagállamokat. Később 2008-ban a Bizottság javaslatot nyújt majd be az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv átdolgozására. Az élelmiszerárakkal kapcsolatban az EU már cselekedett. A 2008-as termésre átmenetileg felfüggesztette a szántóföldek 10%-ának pihentetésére vonatkozó kötelezettséget, 2%-kal megemelte a tejkvótákat és ideiglenesen felfüggesztette a gabonafélék többségére vonatkozó behozatali vámokat. A megreformált közös agrárpolitika (KAP) egyre inkább lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági termelők a piac jelzéseire alapítsák a döntéseiket, és ne arra, hogyan kaphatnak több támogatást. Ennek az oka, hogy a támogatások egyre inkább elválnak a termeléstől. A KAP állapotfelmérése további, a termelőkre vonatkozó korlátozásokat is megszüntet majd, és lehetővé teszi, hogy a termelők rugalmasan reagáljanak a növekvő keresletre. Végleg eltörli a területpihentetést, tovább mérsékli a piaci beavatkozás szerepét, és 2015-ig fokozatosan megszünteti a tejkvótákat. A fennmaradó, termeléshez kapcsolódó támogatásokat elválasztja a termeléstől, hogy a mezőgazdasági termelők azt termelhessék, amire a piacnak szüksége van. Három konkrét lépést külön is meg kell említeni. Először a Bizottság hamarosan beterjeszti a fejlődő országokban kialakult élelmezési válságra reagáló gyors intézkedési eszköz létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslatát. A Bizottság olyan időben korlátozott eszközt javasol, amely szigorúan a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódik a legsúlyosabban érintett országokban. A megoldás a mezőgazdasági költségvetés fel nem használt forrásait a helyi termelés ösztönzésére fordítaná a fejlődő országokban. Másodszor a Bizottság az Európai Unióban a legveszélyeztetettebb csoportok problémáinak kezelése érdekében javasolni fogja az élelmiszer-segélyezési program felülvizsgálatát a rendelkezésre álló támogatás növelése érdekében. A cél a támogatás növelése és annak biztosítása, hogy a támogatás valóban a legrászorultabbakat célozza meg és a megfelelő termékeket biztosítja. Harmadszor a Bizottság megvizsgálja az élelmiszerláncot, figyelemmel kíséri az árak alakulását és tovább elemzi a termékekhez kapcsolódó pénzügyi piacok fejleményeit. A lisszaboni stratégia végrehajtásával kapcsolatban a Bizottság szeretné felidézni, hogy a stratégiáról szóló legutóbbi jelentésében kiemelte a megújuló energiaforrások és az alacsony szén-dioxid kibocsátású és kevesebb erőforrást igénylő termékek, szolgáltatások és technológiák szerepét. A magas olajárak megmutatják, hogy az európai gazdaság érdekében áll a szénszegény gazdaság felé való közeledés. * * *

(55)

Kőolaj-exportáló Országok Szervezete

10-07-2008

10-07-2008

HU


84. kérdés, előterjesztette Jens Holm (H-0488/08) Tárgy: Ellenzéki tevékenység Kolumbiában Vasárnap, május 31-én Uribe elnök durva támadást indított Alexander López szenátor ellen, és úgy jellemezte őt és más, a szocialista mozgalomban dolgozó politikusokat, mint olyan „politikus, aki tönkretette Emcalit és terroristacselekményeket irányít Caliban az ELN és a Farc szövetségeseként…” és olyan „pártmunkás, aki osztályok közötti gyűlöletet terjeszt”. Ugyanakkor a legfőbb ügyész, aki Uribe elnök kormányának volt miniszterhelyettese, jogi eljárást indított különböző képviselők, szenátorok és a kolumbiai kormány ismert ellenzői ellen, akik a Raúl Reyes gerillavezér laptopján található információk alapján állítólag kapcsolatban állnak a Farc csoporttal. Egy Interpol-jelentés szerint a kolumbiai hírszerző szolgálatok 2008. március 1. és 3. között módosították a laptop adatait. Milyen lépéseket tesz a Bizottság annak biztosításáért, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a politikai ellenzék valamilyen mértékben fennmaradjon Kolumbiában? Milyen kezdeményezéseket tesz a Bizottság a szlovén elnökség Kolumbiáról szóló nyilatkozatának nyilvánosságra hozása után, amely említést tesz az emberi jogok védelmezőinek meggyilkolásáról, akik közül néhányan az EU által finanszírozott programokban vettek részt? Válasz A Bizottság figyelemmel kíséri a kolumbiai helyzetet, és egyetért a tisztelt képviselőnek az ország politikai polarizációjával és ennek az ország demokratikus rendszerének működését érintő következményeivel kapcsolatos aggodalmaival. A kolumbiai demokrácia az egyik legrégebbi és legszilárdabb demokrácia Latin-Amerikában. Uribe elnök úr igen magas támogatottsága és parlamenti többsége ellenére a politikai ellenzék, amelyet elsősorban a Liberális Párt és a Polo Democrático Alternativo képvisel, erős képviselettel rendelkezik a kolumbiai kongresszusban, és számos minisztériumot és önkormányzatot irányít, többek között Bogotá városának önkormányzatát is. Az ellenzéki álláspont a médiában is hangsúlyosan megjelenik, ahol olyan befolyásos folyóiratok adnak hangot az ellenzéki nézeteknek, mint az El Nuevo Siglo és a Semana. A Bizottság nézete szerint a politikusok és tisztviselők és kolumbiai fegyveres csoportok közötti kapcsolatok súlyos csapást mérnek az ország demokráciájára. Ezért életbevágóan fontos, hogy az ilyen kapcsolatokat – vezessenek azok volt parlamenti képviselőkhöz, amelyért már több mint 60 képviselő ellen vádat emeltek, vagy akár gerillacsoportokhoz –maradéktalanul feltárják, és megfelelő szankciókkal büntessék. Ezt a feladatot a kolumbiai igazságügyi hatóságoknak kellene elvégezniük az alkotmány által biztosított függetlenségük körében, teljes pártatlansággal és semlegességgel. Bár a kolumbiai alkotmány biztosítja a vélemény szabadságát, a valóságban e jog gyakorlását korlátozzák az újságírókat és az emberi jogok védelmezőit érő fenyegetések és támadások. A kormány erőfeszítései és az ezek eredményeképpen bekövetkezett javulás ellenére Kolumbia továbbra is a világ egyik legveszélyesebb országa e csoportok számára. 2008 kezdete óta a fenyegetések és agresszív támadások újabb hulláma indult el, amely igen aggasztó, nem utolsósorban azért, mert az EU kolumbiai együttműködési programjához, nevezetesen a Magdalena Medióban és más régiókban tevékenykedő, az EK által finanszírozott „békelaboratóriumokhoz”szorosan kapcsolódó személyeket is érintett. A Bizottság rendszeresen közvetlenül kifejezi az aggodalmait a kolumbiai kormánynak. Az emberi jogok védelmezői elleni fenyegetések és támadások témája az EU trojka nagyköveteinek nemrég Bogotában tett látogatása során is felmerült, valamint az EU elnökségének a tisztelt képviselő által hivatkozott, 2008. május 19-én kiadott nyilatkozata is kitér rájuk. A támadásokat a Bizottság külkapcsolatokért felelős főigazgatója is felvetette a 2008. május közepén tett kolumbiai látogatása során. A nyilatkozat után az uniós külképviseletek vezetői ellátogattak Magdalena Medióba, és találkoztak az emberi jogok védelmezőivel, a közösségi vezetőkkel és a civil társadalom képviselőivel, és biztosították őket az EU támogatásáról az érintett személyek és szervezeteik munkájához, valamint az EU együttérzéséről az őket ért fenyegetések miatt. Hasonló találkozókra került sor Bogotában is. A legalsó szinten dolgozó személyek védelmének segítése érdekében a Bizottság bogotái küldöttsége találkozót szervezett az EK által finanszírozott projektek képviselői és az EK regionális biztonsági tisztviselője között, ahol a projektek munkavállalói biztonsági ajánlásokat kaptak. A Magdalena Medióban működő

123

124

HU


békelaboratórium szintén megelőző intézkedéseket vezetett be, ideértve a projektvezetők és szakértők ideiglenes távozását a dél-bolivári régióból. A Bizottság folytatja az emberi jogok védelmezőinek támogatását az együttműködési programon keresztül. Ennek keretében többek között regionális szinten támogatja az újságírást a békelaboratóriumokban, országos szinten pedig egy emblematikus alternatív televíziós műsor, a Hollman Morris, a jól ismert újságíró által vezetett Contravía társfinanszírozója (Hollman Morris a nemrég halálosan megfenyegetett személyek egyike). Az EK támogatja az igazságszolgáltatás munkáját is egyes nagyarányú tevékenységek révén, amelyek célja a Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság kapacitásának erősítése, hogy segítse az intézményeket a Kolumbia belső konfliktusainak áldozatait érintő ügyek kezelésében. * * * 85. kérdés, előterjesztette Dimitar Stoyanov (H-0492/08) Tárgy: A bulgáriai igazságügyi rendszerre gyakorolt politikai nyomás a Bulgáriai Miniszterek Tanácsának a 2007/848. számú határozatával kapcsolatban 2006. december 28-án a Bulgáriai Miniszterek Tanácsa a pályázó vállalatok egyike, a Melrose Resources SARL, Luxembourg jogsértéseire válaszul felfüggesztette a fekete-tengeri talapzat természeti erőforrásainak feltárására irányuló pályázati eljárást. Majdnem egy évvel később, 2007. december 6-án a miniszterek tanácsa elfogadta a 2007/848. számú határozatot, amellyel ugyanannak a vállalatnak, a Melrose Resourcesnak ítélte a feltárási szerződést. A tény, hogy ez a döntés megsérti a hivatalos eljárást és ellentmond a logikának a Miniszterek Tanácsa részéről, felkeltette a bolgár állam legmagasabb szintjein előforduló korrupció gyanúját, és ezt a gyanút csak megerősítette Bulgária Legfelsőbb Közigazgatási Bírósága és az Államügyészség. A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság – valószínűleg politikai nyomásra – megtagadta, hogy bizonyítékokat gyűjtsön a Miniszterek Tanácsa ellen. Bár a bűncselekményre utaló információkat benyújtották az Államügyészségre, az Államügyészség megfelelő nyomozás nélkül lezárta az eljárást. Milyen intézkedéseket tesz a Bizottság, hogy haladéktalanul megtörténjen a szükséges ellenőrzés ezzel a közigazgatási hatalommal való visszaélést és a megfelelő jogi eljárás megindításának megtagadását megvalósító, botrányos esettel kapcsolatban? Válasz A tisztelt képviselő kérdése alapján úgy tűnik, hogy a kérdéses szerződés a természeti erőforrások feltárásával kapcsolatos. A vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikke szerint ezt az irányelvet alkalmazni kell azokra a szerződésekre, amelyek valamely földrajzi területnek a „kőolaj, földgáz, szén vagy más szilárd tüzelőanyag feltárása vagy kitermelése” céljából történő hasznosításával kapcsolatosak. A tisztelt képviselő kérdéséből azonban úgy tűnik, hogy a pályázati eljárás 2006-ban, azaz Bulgária Európai Unióhoz való csatlakozása előtt már folyamatban volt. A rendelkezésre bocsátott információk szerint az eljárást 2006 decemberében csupán felfüggesztették, és semmi nem utal arra, hogy az eljárást hivatalosan megszüntették vagy lezárták volna. A szerződést később, 2007. december 6-án ítélték oda. Következésképpen, mivel az eljárás már Bulgária Európai Unióhoz való csatlakozása előtt is folyamatban volt, nem vonatkoznak rá az EK közbeszerzési irányelvei. * * * 86. kérdés, előterjesztette Struan Stevenson (H-0495/08) Tárgy: Légiközlekedés-védelem és a harmadik országok repülőterei A harmadik országokból érkező, és a hazafelé tartó úton az EU/EGT repülőterein átszálló légiutasoknak még mindig azzal kell szembesülniük, hogy a vámmentesen vásárolt folyadékokat elkobozhatják tőlük. 2007 júliusában a botrányos helyzet rendezése érdekében elfogadták a 915/2007/EK rendeletet(56). Számos, nem az Unióhoz tartozó ország jelentkezett, hogy a rendelet szerint értékeljék a repülőtéri biztonsági (56)

HL L 200., 2007.8.1., 3. o.

10-07-2008

10-07-2008

HU


előírásaikat, és ha ezek megfelelnek a szükséges szabványoknak, akkor hagyják jóvá megfelelőként az illetékes uniós hatóságnál. Miért van az, hogy a rendelet elfogadása után egy évvel csak egy országot hagytak jóvá? Kíván a Bizottság bármilyen intézkedést kezdeményezni több ország gyorsabb jóváhagyása érdekében? 88. kérdés, előterjesztette James Nicholson (H-0497/08) Tárgy: Vámmentes beszerzések A harmadik országokból érkező, és a hazafelé tartó úton az EU/EGT repülőterein átszálló légiutasok vámmentes beszerzéseinek elkobzása mérhetetlen károkat okoz a vámmentes ágazatnak és az ágazat beszállítóinak. A légiutasok nem szívesen vásárolnak vámmentes termékeket, mert félnek, hogy elkobozzák azokat tőlük. A 915/2007/EK rendelet(57)2007 júliusában történt bevezetése volt hivatott megoldani ezt a problémát. Számos harmadik ország jelentkezett a rendelet szerint, hogy lehetővé tegye az utasok számára a vámmentes üzletekben való vásárlást az elkobzás kockázata nélkül. Mivel a jelentkező harmadik országok közül sok legalább olyan jó vagy jobb repülőtéri védelmi rendszerrel rendelkezik, mint az EU repülőterei, hogyan történhetett az, hogy az elmúlt évben mindössze egy ország kapott jóváhagyást? Közös válasz Ahogy azt a Bizottság Nicholson úr H-0022/08 számú parlamenti kérdésére(58) válaszolva kifejtette, a Bizottság 915/2007/EK(59) rendelet révén már kialakította a harmadik országok repülőterein a folyadékokra, aeroszolokra és zselékre vonatkozó biztonsági előírások egyenértékűségének megállapítására szolgáló eszközt, amely lehetővé teszi az elkobzás alóli mentességet a közösségi repülőterek ellenőrzési pontjainál. A 915/2007/EK rendelet hatályba lépése óta számos harmadik ország jelezte érdeklődését a Közösség folyadékokra, aeroszolokra és zselékre vonatkozó általános előírásai alóli mentesség megszerzésével kapcsolatban. Eddig csak Szingapúr kapott ilyen mentességet. A Bizottság egyetért a tisztelt képviselők csalódottságával, amiért más, harmadik országokban található repülőtér még nem kapott mentességet. Azonban a Bizottság nem biztosíthatott további mentességet más harmadik országokban található repülőterek számára, mivel eddig még egy sem nyújtott be minden olyan információt, amely szükséges az ellenőrzési eljárás lefolytatásához. A harmadik országok repülőterein alkalmazott biztonsági előírások egyenértékűségének megállapítására irányuló eljárás gyors lefolyását nagymértékben befolyásolja maga a harmadik ország. Az egyenértékűség megállapításához az országoknak bizonyítaniuk kell, hogy a biztonsági előírásaik egyenértékűek az uniós szabályokkal, amibe beletartozik a nemzeti joganyag és az egyéb vonatkozó információk elemzése. Emellett a repülőtérnek alkalmaznia kell a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetnek a folyadékok, a zselék és az aeroszolok ellenőrzéséről, valamint a repülőtéren forgalmazott folyadékok esetében a csak egyszer lezárható zacskók használatáról szóló védelmi iránymutatásait. Az információk elemzése után a Bizottság vizsgálatot is lefolytathat további adatok beszerzése érdekében. Bár a harmadik országok érdeklődésüket fejezték ki a repülőtereik mentességi listára való felkerülésével kapcsolatban, kevés ország bocsátotta rendelkezésre a kérelme megalapozásához szükséges információkat, és néhány esetben sajnálatos módon még a csak egyszer lezárható zacskók használatát sem vezették be a repülőterek üzleteiben.

(57)

HL L 200., 2007.8.1., 3. o.

(58)

Írásbeli válasz, 2008.2.19.

(59)

A Bizottság 915/2007/EK rendelete (2007. július 31.) az egységes légiközlekedés-védelmi követelményrendszer végrehajtásához szükséges intézkedések meghatározásáról szóló 622/2003/EK rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg), HL L 200., 2007.8.1.

125

126

HU


A folyamat felgyorsítása érdekében a Bizottság egyértelművé tette az érintett harmadik országok számára, hogy elsőrangú fontossággal bír a szükséges információk és/vagy biztosítékok rendelkezésre bocsátása a repülőterek védelmi rendszerének a folyamatot lassító szerkezetével kapcsolatban. * * * 87. kérdés, előterjesztette Frieda Brepoels (H-0496/08) Tárgy: Az EU és Izrael közötti kapcsolatok magasabb szintre emelése 2008. június 16-án a társulási tanács határozatot hozott az EU és Izrael közötti kapcsolatok magasabb szintre emeléséről a megerősített politikai párbeszéd folytatása, fokozottabb gazdasági együttműködés, az európai közös piacba való integráció jelentős szintje és a bel- és igazságügyi együttműködés által. Ferrero-Waldner biztos asszony bevallotta a sajtónak, hogy a szöveg szándékosan fogalmaz homályosan. Az Európai Parlament június elején a régióba látogató küldöttsége egyhangúlag egyetértett abban, hogy a jelenlegi konfliktus miatt most nem lehetséges a kapcsolatok ilyen magasabb szintre emelése. Gaza még mindig egy szabadtéri börtön. Izrael továbbra is telepeket épít. Folytatódik a fal építése. Az Európai Parlament elnöke 2008. május 29-én írt a biztos asszonynak, hogy tájékoztatást kérjen a Parlament számára, és egyeztetést kezdeményezzen az EU-nak a társulási tanács elé terjesztett lehetséges javaslatairól. Ez eddig semmilyen formában nem valósult meg. A Bizottság úgy véli, hogy nem kell előzetesen egyeztetni a Parlamenttel? Ha igen, miért? Valószínűleg mikor jöhet létre az egyeztetés? Miért fogalmaz a szöveg szándékosan homályosan? Mit tartalmaz pontosan a szöveg, és mit szeretne az EU elérni a kapcsolatoknak ezzel a magasabb szintre emelésével? Mely területeken és milyen módon lesznek magasabb szintre emelve az Izraellel fennálló kapcsolatok? Mikor fog az új megállapodás hatályba lépni? Nem gondolja a Bizottság, hogy az EU jelentős befolyást ad fel a béketárgyalásokkal kapcsolatban? Miért nem teremtettek semmilyen kapcsolatot a jelenlegi békefolyamattal? Válasz A Bizottság azzal szeretné kezdeni, hogy kiemeli, milyen döntés született a 2008. június 16-án a társulási tanácsban. Egy partnerország, a környező partnerországok közül az egyik legfejlettebb, szorosabb együttműködést keresett az EU-val. A Bizottság a 2008. áprilisi, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek szóló, az európai szomszédságpolitikát érintő közleményében már kifejtette az európai szomszédságpolitikai partnerekkel való élénkebb és gyümölcsözőbb kapcsolatoknak a megkülönböztetés elvén alapuló kialakítására vonatkozó nézeteit, és Izraelt emelte ki az európai szomszédsági politikában élen járó országok egyikeként. Az Izraelhez fűződő kétoldalú kapcsolatok bármilyen továbbfejlesztése az európai szomszédságpolitika keretein belül marad. A miniszterek a 2008. június 16-án kelt nyilatkozatukban – amely nyilvános dokumentum – kijelentették, hogy az Izraellel való kapcsolatok fejlesztése a közel-keleti békefolyamat keretén belül képzelhető el. Az Izraellel közös társulási tanács 2008. június 16-án elindította a folyamatot. Ez a folyamat nem a társulás új formájához vezet majd, hanem a meglévő, Izraellel kötött a társulást létrehozó, euromediterrán megállapodáson alapul. Az EU és Izrael meghatározták a közös érdekeiket érintő területeket, amelyeken elmélyítik az együttműködést, és e területek felsorolása szerepel az uniós nyilatkozatban. A területeket érintő egyeztetések az elkövetkező hónapokban zajlanak majd. Még nem kezdődtek meg a tárgyalások. A Bizottság készen áll arra, hogy tájékoztassa a Parlamentet minden olyan előrehaladásról, amely a hatáskörébe esik. * * * 89. kérdés, előterjesztette Ryszard Czarnecki (H-0499/08) Tárgy: Szélsőséges khalisztáni csoportok által történő kihasználás Az Európai Parlament és az Európai Unió tagállamai mindig kiálltak az emberi jogok és a demokrácia mellett. Figyelmeztette a Bizottság a tagállamokat, hogy ne hagyják, hogy kihasználják őket a szélsőséges khalisztáni csoportok, amelyek köztudottan erőszakot alkalmaztak a múltban, hogy az emberi jogok és az önrendelkezés támogatásának álcája alatt elérjék a céljaikat?

10-07-2008

10-07-2008

HU


90. kérdés, előterjesztette Leopold Józef Rutowicz (H-0520/08) Tárgy: Szélsőséges tevékenység Európában Tisztában van a Bizottság azzal, hogy európai szélsőséges elemek megkísérlik India erőszakos feldarabolása útján újraéleszteni a független szikh országért harcoló khalisztán mozgalmat? Ha igen, milyen lépéseket tett a Bizottság vagy milyen lépéseket javasol tenni azért, hogy az ilyen tevékenységek megakadályozására ösztönözze a tagállamokat? Közös válasz A szikh nemzet (Khalisztán) függetlenségét követelő khalisztán mozgalomhoz kapcsolódó terrorizmus kérdését Pandzsáb közelmúltban zajló politikai történelmének szélesebb összefüggései között kell szemlélni. Az indiai Pandzsáb állam, amelyet a nyolcvanas évektől több mint tizenöt éven keresztül rombolt a szikh szeparatisták által előidézett erőszak, a kilencvenes évekre, a mozgalomnak a kilencvenes évek közepén történt sikeres kordában tartása után, visszatért a normális kerékvágásba. Az Új-Delhiből történő közvetlen irányítás évei után a demokratikus folyamat sikeresen újjászületett az 1997-ben demokratikus úton megválasztott kormány által. A legutóbbi, 2007-es választások a (kizárólag a szikhek érdekeit képviselő) Akali Dal pártot helyezték az irányító pozícióba. Különböző sajtóbeszámolók jelezték, hogy elsősorban Indián kívül, még mindig működnek túlélő terrorista hálózatok, ami megmagyarázza, hogyan tudtak szikh fegyveresek bombát robbantani 2007. október 14-én egy mozi teremben Ludhianaban (hét halott, köztük egy tíz éves gyermek és 40 sebesült). A Bizottság elemzése szerint azonban a lakosság elutasította azt az eszmerendszert, amely másfél évtizednyi terrort szabadított Pandzsábra. A tisztelt képviselő kérdéseire válaszolva a Bizottság szerint úgy lehet a legjobban figyelmeztetni a tagállamokat a szélsőséges khalisztáni csoportok által való kihasználás kockázatára, ha a Bizottság felhívja őket, hogy gondosan kísérjék figyelemmel az EU és India közös erőfeszítéseit a terrorizmus elleni harcban, és támogatja az EU terrorizmussal foglalkozó munkacsoportja és az indiai szakértők közötti találkozókat és az Europollal való szorosabb együttműködésre irányuló indiai kérelmeket. * * * 91. kérdés, előterjesztette Wiesław Stefan Kuc (H-0504/08) Tárgy: Gyártási hulladék hasznosítása Az elmúlt években egyre több állami tulajdonban álló ipartelep került magántulajdonba, különösen az új tagállamokban. Sajnálatos módon azonban senki nem foglalkozott azzal, mi történjék a hátramaradt gyártási hulladékkal. A hulladék súlyosan veszélyezteti a környezetet és a közegészségügyet. Az esetek többségében a telepek megvásárlása után az új tulajdonosnak nem maradt elég pénze a hátrahagyott hulladék hasznosítására (megsemmisítésére), és ilyen célra az államtól sem lehet pénzt igényelni. A hulladékra vonatkozó helyi szabályozás hiányában és a hulladék megsemmisítésének hatalmas költségei következtében a tulajdonosok nem tesznek semmit. Ha helyzet továbbra is változatlan marad, néhány éven belül irányíthatatlanná válhat. Szándékában áll a Bizottságnak bármilyen lépést tenni ebben az ügyben? Válasz A hulladékgazdálkodásnak, ideértve a gyártási hulladék kezelését is, tiszteletben kell tartania a releváns közösségi joganyagot, különösen a hulladékról szóló 2006/12/EK irányelvet(60). Az irányelv szerint a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a hulladék hasznosítása vagy ártalmatlanítása az emberi egészség veszélyeztetése, valamint anélkül történjen, hogy az alkalmazott eljárások vagy módszerek veszélyeztetnék a környezetet. A hulladék ártalmatlanítását és hasznosítását úgy kell elvégezni, hogy ne jelentsen kockázatot a vízre, levegőre, talajra, növény- és állatvilágra, ne okozzon kellemetlen zajt vagy szagot és ne befolyásolja hátrányosan a tájképet vagy a különleges érdeklődésre számot tartó helyeket. Az irányelv meghatározza, hogy a „szennyező fizet“ elvvel összhangban a hulladékártalmatlanítással kapcsolatban felmerülő költségeket vagy (a) a hulladék tulajdonosa viseli, aki a

(60)

HL L 114., 2006.4.27.

127

128

HU


hulladékot átadja egy hulladékgyűjtőnek vagy hulladékhasznosító vállalkozásnak, vagy (b) az előző tulajdonos vagy azon termék gyártója, amelyből a hulladék származik. Bizonyos gyártási hulladékok veszélyesek lehetnek. A veszélyes hulladékok nagyobb fenyegetést jelentenek a környezetre és az emberi egészségre nézve, mint a nem veszélyes hulladékok, ezért szigorúbb felügyeleti rendszert igényelnek. Az ilyen esetekre a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EK irányelv(61) vonatkozik, amely további nyilvántartás-vezetési, ellenőrzési és felügyeleti kötelezettségeket ír elő a „bölcsőtől egészen a sírig”, a hulladék keletkezésétől egészen a végső ártalmatlanításig vagy hasznosításig. A tagállamok feladata gondoskodni a fent említett jogszabályok nemzeti jogba való átültetéséről és betartásáról. A Bizottság rendszeresen ellenőrzi a hulladékkal kapcsolatos jogszabályok nemzeti jogba való átvételét a tagállamok által. Ha nem történt meg vagy helytelenül történt meg a nemzeti jogba való átültetés vagy nem tartják tiszteletben a vonatkozó közösségi jogszabályokat, a Bizottság jogi lépéseket tehet és tesz is az érintett tagállamok ellen. A hulladékokra vonatkozó közösségi jog végrehajtásának költségeit esetről esetre az illetékes nemzeti hatóságok határozzák meg. A tagállamok hozzájárulhatnak pénzügyileg az ipai hulladékok ártalmatlanításához vagy hasznosításához, különösen ha már nem lehet megállapítani, ki a hulladék jelenlegi vagy előző birtokosa vagy termelője. A tagállamok e célra felhasználhatják a saját forrásaikat vagy a megfelelő eljárások útján a Közösség támogatásait is. Lengyelországban a környezetvédelmi prioritások közösségi finanszírozásának tervezése a 2007–2013 között érvényes kohéziós politika Infrastruktúra és környezet operatív programja és a 16 regionális operatív program keretén belül történik. Például körülbelül 8,8 milliárd euró (a 2007–2013 programozási időszak teljes támogatásának nagyjából 13,5%-a) áll majd rendelkezésre környezetvédelmi és kockázatmegelőzési projektekre Lengyelországban, amelyből 1,3 milliárd euró (a teljes támogatás 2%-a) van elkülönítve a hulladékgazdálkodási ágazat számára a Háztartási és ipari hulladék kezelése cím alatt. Minden új tagállam elkülönített támogatást kap. Az említett források ellenére még mindig jelentős pénzügyi források hiányoznak az uniós joganyag végrehajtásához, ideértve a hulladékokra vonatkozó irányelveket is, amelyek a csatlakozási szerződésben meghatározott átmeneti időszakkal rendelkeznek. Ami a hulladékgazdálkodást illeti, az Infrastruktúra és környezet operatív program keretében adott finanszírozás olyan kezdeményezéseket támogat majd, amelyek az országos és regionális hulladékgazdálkodási tervekkel összhangban megelőzik vagy korlátozzák a kommunális hulladék termelését, az újrahasznosítást és a kommunális hulladék ártalmatlanítását elősegítő technológiákat vezetnek be és kiküszöbölik a hulladék ártalmatlanításának veszélyeit, valamint olyan kezdeményezéseket, amelyek a korábban ipari vagy katonai felhasználású területek rehabilitációjára irányulnak. A talajrehabilitációval kapcsolatos támogatások a nem városi területeken zajló, nagy területet lefedő projektekhez állnak rendelkezésre, és csak olyan esetekben, ahol a jelenlegi földtulajdonos nem felelős a szennyezésért vagy a környezet állapotának romlásáért. Az operatív program keretében nagyvállalkozások és kis- és középvállalkozások (KKV-k) is jogosultak a környezetvédelmi követelményeknek való megfeleléshez szükséges támogatásra. A támogatás célja többek között a kommunális hulladékon kívüli hulladékok mennyiségének csökkentése, a hulladékok újrafelhasználásának és hasznosításának fokozása, valamint a gyártás utáni és a veszélyes hulladékok ártalmatlanításának erősítése. Az Infrastruktúra és környezet operatív program finanszírozása a regionális operatív programokon keresztül történik, amelyek támogathatnak hulladékgazdálkodási projekteket, feltéve, hogy azok szerepelnek a regionális hulladékgazdálkodási tervekben. A regionális operatív programok a kis- és középvállalatoknak a hulladékgazdálkodás körében nyújtott támogatás társfinanszírozásában is részt vesznek. Finanszírozhatnak például környezetgazdálkodásra, az erőforrás- és hulladékgazdálkodás ésszerűsítésére, az ipari hulladék kezelésére és a veszélyes hulladékokkal való gazdálkodásra irányuló rendszereket, valamint támogathatják az elérhető legjobb technikák (BAT) bevezetését. * * *

(61)

HL L 377., 1991.12.31.

10-07-2008

10-07-2008

HU


92. kérdés, előterjesztette Karin Riis-Jørgensen (H-0505/08) Tárgy: Aalborg kikötője egyik részének eladása 2006-ban a helyi hatóságok tulajdonában álló Aalborg Havn eladta az Østre Havn kikötői területet az A. Enggaard tulajdonában lévő magánvállalkozásnak. A 75 000 m2 kiterjedésű területet 44 millió dán koronáért adták el. A szakértők becslése szerint ez az ár jóval a piaci ár alatt van. Mi több, nem írtak ki versenytárgyalást a tranzakcióra és nem szereztek be független szakértőtől származó becslést sem az eladási árra vonatkozóan. A Bizottság véleménye szerint ez az adásvétel megsérti az Európai Unió versenyszabályait? Tekinthető ez jogellenes állami támogatásnak? Javasol a Bizottság bármilyen intézkedést ebben az ügyben? Válasz A földterületek és épületek állami hatóságok által történő értékesítése során az állami támogatási elemekről szóló bizottsági közleményben(62), a Bizottság felvázolta a tagállamok számára az általános iránymutatást, hogy világossá tegye a földterületek és épületek hatóságok által történő értékesítése útján juttatott állami támogatások problémájával kapcsolatos általános megközelítését. A közlemény szerint abban az esetben, ha az értékesítés feltételhez nem kötött pályázati eljárás nélkül zajlik, egy vagy több független értékbecslőnek független értékbecslést kell végeznie az értékesítési tárgyalások előtt a piaci érték általánosan elfogadott piaci számadatok és értékbecslési normák alapján történő megállapítása céljából. Az így megállapított piaci érték a minimális értékesítési ár, amelyben állami támogatás nyújtása nélkül meg lehet állapodni. A Bizottság nem ismeri a tisztelt képviselő által előterjesztett esetet. Ha a Bizottság további részletes információkat kapna az aalborgi kikötő egy részének eladásával kapcsolatos állítólagos állami támogatásról, valószínűleg konkrétabb elemzést adhatna és ha szükséges, intézkedéseket tehetne az ügyben. Az állami támogatásokkal kapcsolatos panasztétel megkönnyítése és a lehetséges panasztevőknek szóló iránymutatás érdekében a Versenypolitikai Főigazgatóság weboldalán panasztételi nyomtatványok állnak rendelkezésre. * * * 93. kérdés, előterjesztette Frank Vanhecke (H-0507/08) Tárgy: Hazatelepülési megállapodás Görögország és Törökország között Görögország belügyminisztere, Prokopis Pavlopoulos úr szerint Törökország semmilyen elképzelés szerint sem tartja tiszteletben a Görögországgal kötött hazatelepülési megállapodás szerinti kötelezettségeit, sőt az ország által folytatott politika révén még bátorítja is a Görögországba történő illegális bevándorlás erőteljes bővülését. Mindeközben a hazatelepülési megállapodásról szóló, az EK és Törökország között zajló tárgyalások legutóbbi fordulóját a hírek szerint 2006 decemberében tartották. Látszólag semmilyen alapvető előrehaladás nem történt a tárgyalások során. Hogyan értékeli a Bizottság a Görögország és Törökország közötti hazatelepülési megállapodást és a görög belügyminiszter nyilatkozatát? Mivel magyarázza a Bizottság azt a tényt, hogy még mindig nem jött létre az EK és Törökország közötti hazatelepülési megállapodás? Milyen akadályai vannak ennek? Milyen hatást gyakorol a tárgyalásokra, hogy Törökország nem hajlandó hazatelepülési megállapodást kötni az EK-val és/vagy nem tartja tiszteletben a Görögországgal kötött hazatelepülési megállapodást? Válasz A tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú hazatelepülési megállapodásokkal kapcsolatos kérdések az érintett országok hatáskörébe tartoznak. A Törökországgal tartott JLS(63)albizottsági üléseken azonban a Bizottság mindig szorgalmazza majd a szomszédos országokkal való hazatelepülési megállapodások megkötését és a jelenlegi hazatelepülési megállapodások megfelelő végrehajtását. Ami az EK és Törökország közötti hazatelepülési megállapodást illeti, a tárgyalások legutóbbi hivatalos fordulójára 2006 decemberében került sor. A Bizottság és a török hatóságok kapcsolatba léptek azóta egymással, de ez mostanáig nem vezetett további eredményre. A Törökországgal való hazatelepülési

(62)

HL C 209., 1997.7.10.

(63)

Jogérvényesülés, szabadság, biztonság.

129

130

HU


megállapodás aláírása továbbra is az EU egyik prioritása, és ezért az EU jelenleg próbál megoldást találni a patthelyzet feloldására. * * * 94. kérdés, előterjesztette Ivo Belet (H-0508/08) Tárgy: Európai gyártók által előállított kis fogyasztású izzók A Bizottság egy javaslatot fontolgat a hagyományos izzók használatának és előállításának fokozatos megszüntetéséről a környezetbarát kis fogyasztású izzók előnyben részesítése következtében. Mikor terjeszti elő a Bizottság ezt a javaslatot? Milyen intézkedéseket tesz a Bizottság azért, hogy támogassa az európai gyártóknak a környezetbarát kis fogyasztású izzók technológiájára való hatékony átállását? Milyen hatással lesz ez az intézkedés a legambiciózusabb formájában az európai foglalkoztatásra, és milyen kapcsolódó intézkedéseket tervez mellette a Bizottság? Az izzók használata fokozatos megszüntetésének időzítésével kapcsolatban: mikor kívánja a Bizottság (általában véve és konkrétan az izzókra vonatkozóan) felülvizsgálni a környezetbarát tervezésről szóló irányelvet és a 98/11/EK irányelvet(64)a háztartási lámpák energiafogyasztásának címkézése tekintetében? Válasz A Bizottság jelenleg dolgozik a környezetbarát tervezésről szóló keretirányelv(65) általános világítóeszközökre vonatkozó lehetséges végrehajtási intézkedésén. A cél a minimális energiatakarékossági követelmények meghatározása, amelyeket az általános világításra használt lámpáknak (ideértve az izzólámpákat is) ki kell elégíteniük a uniós piacra való bevezetés érdekében. A javaslat egy előkészítő műszaki-gazdasági-környezetvédelmi tanulmány eredménye, amely lehetőségeket ajánl az általános világítóeszközök környezeti teljesítményének javítására, figyelembe véve a lámpák életciklusát is. Jelenleg folyik a hatásvizsgálat, amely segít majd értékelni a különböző politikai lehetőségek környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági hatását. Az eddig rendelkezésre álló bizonyítékok mind azt mutatják, hogy a hatékonysági követelményeket olyan szinten kell meghatározni, amely gyakorlatilag az általános világításra használt hagyományos izzólámpák (GLS) fokozatos megszüntetését vonná maga után. A hatásvizsgálat többek között vizsgálja a követelmények hatályba lépésnek megfelelő időzítését és az intézkedésnek az európai világítási iparra és a foglalkoztatásra gyakorolt hatásait, tekintetbe véve az európai világítási ipar versenyképességének megőrzését, de egyben figyelembe véve a sürgős fellépés szükségességét is az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Az általános világításra vonatkozó végrehajtási intézkedés bizottsági elfogadásának kísérleti időpontja 2009 tavasza, a szöveg Parlament általi vizsgálatát követően. Így tehát még nem született végleges döntés. A Bizottság 2010-ben a hatékonysági követelmények meghatározásának kiegészítéseként szeretné frissíteni a háztartási lámpák energiafogyasztásának címkézéséről szóló irányelvet(66) is. A környezetbarát tervezésről szóló irányelvet nem szükséges felülvizsgálni a világításra vonatkozó végrehajtási intézkedések elfogadásához. * * *

(64)

HL L 71., 1998.3.10., 1. o.

(65)

Az Európai Parlament és a Tanács 2005/32/EK irányelve (2005. július 6.) az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapításának kereteiről, HL L 191., 2005.7.22.

(66)

A Bizottság 98/11/EK irányelve (1998. január 27.) a 92/75/EGK tanácsi irányelvnek a háztartási lámpák energiafogyasztásának címkézése tekintetében történő végrehajtásáról, HL L 71., 1998.3.10.

10-07-2008

10-07-2008

HU


95. kérdés, előterjesztette Anne E. Jensen (H-0518/08) Tárgy: A digitális tachográf bizottsági kezelése A digitális tachográf bevezetése a gyakorlatban számos problémát okozott, és az európai ombudsmannak a 284/2006/PB panasszal kapcsolatos 2008. május 26-i döntése után kérdések merülhetnek fel az ügy Bizottság általi igazgatásával kapcsolatban. Mit javasol a Bizottság az ügyhöz hasonló esetek megismétlődésének megelőzése érdekében? A P-1488/08 írásbeli kérdésre adott válaszában a Bizottság elismeri, hogy a digitális tachográf műszaki előírásai már nem korszerűek, és ezért a műszaki előírásokat a műszaki fejlődéshez kívánja igazítani. Milyen szintre jutott ez az újraértékelési eljárás, és mi a megteendő lépések ütemezése? Válasz A Bizottság értesült az európai ombudsman döntéséről a 284/2006/PB panasszal kapcsolatban, amely digitális tachográf haszongépjárművekben való bevezetéséről szóló közösségi joganyag végrehajtását érinti. A Bizottság tudomásul vette azokat a megfontolásokat is, amelyeken a döntés alapult. A Bizottság azonban szeretné felidézni, hogy a helyzet egyedisége azonnali fellépést kívánt meg annak érdekében, hogy kiküszöböljük a digitális tachográf bevezetését érintő jelentős késedelem kockázatát, amely káros hatással járt volna a Közösség közúti szállítási iparágának megfelelő működésére. A Bizottság nézete szerint az ilyen helyzet elkerülhető a joganyagba beépített megfelelő rendelkezések által, amelyek elhalasztják az iparágtól és az uniós szintű hatékony koordinációtól is függő, összetett műszaki intézkedések hatályba lépését. Ahogy azt kifejtettük a tisztelt képviselő P-1488/08 elsőbbséget élvező kérdésére válaszolva, a Bizottság 2009-ben tervezi a tachográfra vonatkozó műszaki előírásoknak a műszaki fejlődéshez való igazítását, és megrendelt egy tanulmányt az ilyen frissített előírások meghatározása céljából. Jelenleg zajlik a projekt keretében az érintettekkel való konzultáció, ideértve a közúti árufuvarozási ágazatot és a tachográf gyártók és hatóságok egyesületeit is. Hosszú távon a konzultációk eredménye és a további fejlődés alapján, különösen az intelligens közlekedési rendszerekről szóló cselekvési terv keretében, a Bizottság megfontolhatja a 3821/85/EGK rendelet nagyarányú módosítására irányuló javaslat benyújtását a Parlamentnek és a Tanácsnak. * * * 96. kérdés, előterjesztette Pedro Guerreiro (H-0522/08) Tárgy: Súlyosbodó társadalmi-gazdasági válság a halászati ágazatban az üzemanyagok (benzin és dízel) árának emelkedése következtében Az üzemanyagok (benzin és dízel) árának emelkedése következtében halászati ágazatot sújtó súlyosbodó társadalmi-gazdasági válság fényében, valamint az ágazat által mostanában, több uniós országban (köztük Portugáliában is) szervezett, a hatékony támogatások nyújtására irányuló sürgősségi intézkedéseket követelő tüntetéseket követően válaszolna a Bizottság a következő kérdésre? Mi a helyzet a június 17-én bejelentett egyes javaslatokkal kapcsolatban (különösen a Mezőgazdasági és Halászati Tanács június 23–24-én tartott ülésén megfogalmazott következtetései fényében)? Válasz A Bizottság örömmel tájékoztatja a tisztelt képviselőt, hogy 2008. július 8-i tanácskozáson elfogadott egy jogalkotási csomagot a 2008. június 17-én bejelentett javaslatok mentén. A csomagot 2008. július 15-én már továbbították a Parlamentnek véleményezésre, és elküldték a Miniszterek Tanácsának elfogadásra. * * *

131

2008. JÚLIUS 10., CSÜTÖRTÖK

Recommend Documents