2008. ÁPRILIS 10., CSÜTÖRTÖK

10-04-2008

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2008. ÁPRILIS 10., CSÜTÖRTÖK ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR Alelnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést 9 órakor megnyitják) 2. A képviselőcsoportok tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 3. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet * * * Elnök. − Mielőtt rátérnénk a napirendre, szeretettel köszöntöm spanyol honfitársamat, Victoria Sobrino asszonyt, városom, Ciudad Real Tartományi Tanácsának alelnökét, aki ma a galérián foglal helyet. 4. Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – Az uniós fellépés lehetőségei (Zöld Könyv) (vita) Elnök. − A következő tétel azzal a szóbeli kérdéssel kapcsolatos vita, amelyet az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság nevében Guido Sacconi intézett a Bizottsághoz az „Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – az uniós fellépés lehetőségei” című zöld könyvvel kapcsolatban (O-0013/2008 – B6-0014/2008). Guido Sacconi, szerző . − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Semmi kétségem nincs afelől, hogy az Európai Parlament számára létfontosságúvá vált, hogy alaposan megvizsgálja, hogyan alkalmazkodhatnánk az éghajlatváltozáshoz, amelynek mértékét ez idáig, be kell valljam, alábecsültük. A Bizottság zöld könyve éppen ezért kiváló lehetőséget teremtett arra, hogy ezt a kérdést megvitassuk. Amint az mindenki számára ismeretes, kemény csatát vívunk azért, hogy sikerrel enyhítsük a globális felmelegedést, és megbeszéléseket folytatunk egy olyan jogszabálycsomag létrehozásáról, amelynek segítségével nagy lépést tehetnénk előre e cél megvalósítása érdekében. Ennek ellenére tisztában vagyunk vele, hogy az éghajlatváltozás hatásai már ma is sok helyen érezhetők a világban, különösen a legszegényebb területeken, csakúgy, mint saját kontinensünk és az Európai Unió nagy részén. Ezért szükséges egy olyan megfelelő politika kialakítása, amely a helyes irányba halad, és összeegyeztethető az elsődleges céllal, amely, megismétlem, a káros gázkibocsátás csökkentése és a globális felmelegedés enyhítése. Úgy gondolom, ebből a szempontból Balin fontos előrelépés történt, hiszen döntés született a Globális Környezeti Alapnak nyújtandó anyagi támogatásról, a TFM egy részét célzottan elkülönítve a fejlődő országokban létrehozandó alkalmazkodási projektek finanszírozására. Ha jól emlékszem, azt is olvastam, hogy az elmúlt héten a bali események folytatásaként Bangkokban elkészített munkaprogram szerint – Bali óta ugyanis Bangkok volt az első nagyobb találkozó – újabb, konkrétan az alkalmazkodás kérdésével foglalkozó találkozóra kerül sor ez év júniusában, Bonnban.

1

2

HU


Azért emeltem ki ezt az egy szempontot, a nemzetközi dimenziót, mert a CLIM Bizottság által elfogadott és most a Parlament elé jóváhagyásra benyújtott állásfoglalás szövegezése közben úgy találtam, hogy a nemzetközi együttműködés elsődleges fontosságú. Az Európai Uniónak el kell kezdenie kiépíteni a legszegényebb országokkal való általános, valamint pénzügyi, műszaki és tudományos együttműködést; azokkal az országokkal, amelyek kevésbé hatékony eszközökkel tudják csak felvenni a harcot a globális felmelegedés néha pusztító következményeivel. Gondoljunk csak a csendes-óceáni szigetekre: tartottunk egy meghallgatást, amelyen néhány ottani ország képviselője is részt vett, és ők elmagyarázták, hogy már most is milyen bizonytalan a helyzetük. Elsődleges szempont továbbá természetesen a megfelelő egyensúly megtalálása is, ha fenn kívánjuk tartani az enyhítés és az alkalmazkodás közötti dinamikus kapcsolatot. A harmadik prioritás a kutatás és a kísérletező kedv élénkítése. Az egyes területeken tapasztalt számos különböző helyzet miatt még ma is kevés know-how áll rendelkezésre ahhoz, hogy megfelelően felmérjük a globális felmelegedés várható következményeit; éppen ezért nehéz hosszú távú politikát kidolgozni arra vonatkozóan, hogyan alkalmazkodhatnánk a legaggasztóbb fejleményekhez, illetve hogyan előzhetnénk meg ezeket. Az elkövetkezendő néhány év fő feladata természetesen az lesz, hogy ezeket az intézkedéseket összehangoljuk a többi döntéssel, ami pedig minden szinten, minden szereplő részéről határozott politikai akaratot kíván. Különösen hangsúlyoztuk az éghajlatváltozásnak mint tényezőnek a kohéziós politikákba történő beillesztéséhez szükséges szemléletváltást, amelynek az agrárpolitikák, illetve tágabb értelemben véve a talajkezelési politikák átdolgozásával kell kezdődnie. Itt most úgy gondolom, érdemes visszatérni az előterjesztett módosításhoz, és felhívást intézni a Tanácshoz, hogy fogadjon el végre közös álláspontot talajvédelmi irányelvvel kapcsolatban. Végezetül – azt hiszem, elnök úr, még benne vagyok az öt percben – az is meggyőződésem, hogy nagyon fontos megtalálni a megfelelő egyensúlyt az Európai döntések és a helyi szintű intézkedések között. A szubszidiaritás elvét dinamikusan, nem pedig bürokratikus módon kell értelmezni. Az Európában tapasztalható rendkívül különböző állapotok miatt nem lehet egyetlen közös politikát létrehozni. Ott vannak természetesen a kontinens déli területei, és az alpesi övezet is, ahol a következmények nagyon eltérőek és igen nagy mértékűek. A különböző bizottságoknak ezért nagyon szoros közvetlen kapcsolatot kell kialakítani a regionális hatóságokkal. Itt most olyan nagy kiterjedésű regionális testületekre gondolok, mint az Alpok-egyezmény vagy a Kárpáti Egyezmény, az ő fejlesztésük alatt álló értékes kezdeményezések ugyanis példaként szolgálnak a nemzetközi együttműködéshez. Köszönöm, biztos úr. Remélem, a zöld könyvről szóló megbeszélést követően hallhatunk arról is, hogyan haladnak a fehér könyv előkészületei. Stavros Dimas, A Bizottság tagja. − (EL) Elnök úr! Köszönöm a lehetőséget, hogy beszélhetek a Bizottság munkájáról. E munka célja az, hogy segítségével könnyebben alkalmazkodhassunk az éghajlatváltozáshoz Európában és a világ többi részén. Különösen a legszegényebb országok, amelyek nem járultak hozzá az üvegházhatáshoz, mégis ők szenvednek a legpusztítóbb következményektől. Sacconi úr említette, hogy a Bizottság egy fehér könyv elkészítésén dolgozik, amely a 2007 júniusában megjelent, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló zöld könyv

10-04-2008

10-04-2008

HU


folytatásaként 2008 őszén jelenik majd meg. A fehér könyv fő célja az, hogy az EU számára ambiciózus és hatékony stratégiát biztosítson az elkerülhetetlen éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére. Ez a változás már lezajlott. Az elkövetkezendő években is folytatódni fog, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében hozott intézkedések ellenére, amelyekről reményeim szerint 2009-ben Koppenhágában döntés születik. Az EU továbbra is vezető szerepet játszik az alkalmazkodással kapcsolatos nemzetközi kezdeményezések terén. Ezek a kezdeményezések az ENSZ égisze alatt születnek. Mindeközben a Bizottság folytatja az IPCC-vel és más, a kapcsolódó területeken kutatást végző tudományos szervezetekkel való együttműködést; e kutatások célja az, hogy meghatározzák, a nemzetközi közösség milyen módokon felelhet meg leginkább a legutóbbi jelentésekben felvázolt kihívásoknak. A Bizottság üdvözli az Európai Parlamentnek a zöld könyvről szóló állásfoglalását, és elmondhatom, hogy döntő hányadát támogatja is. Elsősorban arra gondolok, hogy a lehető legjobban ki kell használnunk a kibocsátásnak és az alkalmazkodás mértékének csökkentésére tett erőfeszítések összehangolásából származó előnyöket. Több kutatásra van szükség, több tudományos adatgyűjtésre, az ökoszisztémák védelmére és a jelenlegi, illetve jövőbeli támogatási stratégiák elemzésére és értékelésére. Fontos továbbá, hogy szorosabbra fonjuk a kutatás és az egyes politikák közötti kapcsolatot, az alkalmazkodás paramétereit pedig a szükséges helyeken beépítsük az EU bel- és külpolitikájába. Biztosítanunk kell, hogy minden egyes nemzeti kormányzati szerv és a civil társadalom egésze is részt vesz a probléma megoldásában. Az alkalmazkodásról szóló fehér könyv szövegezése során a Bizottság természetesen párbeszéd keretén belül teljes mértékben számít az érintett felek hozzájárulására és az Európai Parlament véleményére. Nagyon köszönöm az Európai Bizottság tevékenysége iránt tanúsított eddigi támogatásukat. Jerzy Buzek, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – (PL) Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani előadónknak, Sacconi úrnak a kiváló dokumentumért, amelyet maximálisan támogatok. Szeretném megemlíteni, hogy a dokumentumban sikerült elkerülni az alkalmazkodás szempontjából irreleváns témák tárgyalását. Az alkalmazkodásra koncentráltunk, és gratulálok az előadónak ahhoz, hogy a dokumentumban csak az alkalmazkodáshoz és az éghajlatváltozás hatásainak csökkentéséhez kapcsolódó témákra szorítkoztak. Ennek ellenére ki szeretnék emelni négy olyan ügyet, amelyet rendkívül fontosnak tartok. Ne felejtsük el, hogy Európán túl, vagyis Ázsiában, Afrikában és Óceániában az éghajlatváltozás hatásai valóban jelentősek, össze sem hasonlíthatóak azzal, amit mi saját kontinensünkön tapasztalunk. Másodszor, olyan alkalmazkodási technológiát és módszereket kell kifejlesztenünk, amelyek csökkentik a jelenleg folyó éghajlatváltozás hatásait, és lehetővé teszik a változásokhoz való igazodást és alkalmazkodást. Még egy ok, amiért így kell cselekednünk az, hogy tapasztalatainkat megoszthassuk a szegényebb, fejlődő országokkal. Hölgyeim és uraim, felmerülhet a kérdés, miért van szükség minderre. Azért, mert a Kiotói Jegyzőkönyv utáni időszakról folyó tárgyalások fontos politikai kihívást jelentenek az Európai Unió számára, sokkal olcsóbb ugyanis az éghajlatváltozás elleni védekezés és annak megelőzése, mint a hozzá való alkalmazkodás. Bárki, aki Ázsia vagy Afrikai országaiba, esetleg Óceánia szigeteire látogat, igen hamar rá fog jönni erre. Éppen ezért el szeretnénk érni, hogy az egész világ elkötelezetten részt vegyen az éghajlatváltozás

3

4

HU


megelőzésében. Erről Poznanban és Koppenhágában kell, hogy döntés szülessen, Európai Unióként pedig a mi felelősségünk biztosítani, hogy ez meg is történjen. Az utolsó szempont, amit említenék, az, hogy az Unió költségvetésében prioritásaink nem szerepelnek külön tételként. Az aktuális legfontosabb prioritás az éghajlatváltozás kezelése és megelőzése. Mindez az Unió energiapolitikájához tartozik. Külön ilyen tételek jelenleg nem léteznek. Az évközi felülvizsgálat során a költségvetési tételeket is újra kell gondolni, mert költségvetésünknek tükröznie kell, mi az, amit az Európai Unió igazán fontosnak tart. Katerina Batzeli, a PSE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, biztos úr! Először is hadd gratuláljak az előadónak, Sacconi úrnak, aki összegyűjtötte a környezeti és éghajlatváltozással kapcsolatos kérdésekben szerzett tapasztalatait, és első osztályú jelentést készített. Biztos úr, az éghajlatváltozásról szóló valódi vita megkezdésével a problémák is világosan és gyorsan felszínre kerülnek. Ez különösen igaz a környezeti, gazdasági és energiaügyi gondok esetében, amely területek meghatározzák mind az európai, mind pedig a nemzetközi gazdaság fejlődését és növekedését. Úgy tűnik, ez a fejlődés a természeti és emberi erőforrások pazarlásával céltalanul haladt előre, egyértelmű célja pedig a tőkefelhalmozás volt. Környezetünk azonban, ahogyan azt a természeti katasztrófák is jelzik, veszélyes állapotba került, és hitelválság alakult ki. Az energiatermékek piacán az egyensúly elvesztése miatt nyugtalanság tapasztalható. Az energiaforrásokkal kapcsolatos területrendezés és az élelmiszerpiac zűrzavaros, mert a mezőgazdaságot energiatermelésre használjuk. Mindez jelentős változásokhoz vezet majd az EU termelési modelljében. Az olyan vetélytársak azonban, mint Kína vagy az Egyesült Államok szintén lépéseket fognak tenni a termelő tőke és a termelési tényezők újraelosztásának érdekében. Reméljük, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás politikája előkészíti majd az EU új európai fejlődési modelljét. Elképzelhető, hogy ez lehetővé teszi a környezet és a munkahelyek védelmét, és új lendületet ad a szociálpolitikai és a határon túli együttműködéssel kapcsolatos intézkedéseknek, valamit az adópolitikának. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, szükség van az erőforrások és a közösségi költségvetés újbóli felosztására és megerősítésére, amennyire ugyanis meg tudjuk állapítani, ezek jelenleg elégtelenek az alkalmazkodás finanszírozásához. Biztos úr, mindez rendkívüli jelentőséggel bír, az alkalmazkodási probléma kezelésének ugyanis igen nagy politikai ára van; a bejelentett intézkedéseknek és a megítélt költségvetésnek összhangban kell lenniük. Ha nincsenek, nem számíthatunk sem a mostani, sem a jövő generáció polgárainak bizalmára. Hadd mondjam el, hogy teljes mértékben támogatjuk Sacconi úr jelentését, és három alapvető kérést fogalmaztunk meg. Először is az alkalmazkodási politikát be kell emelni a közösségi politikák közé. Másodszor, a helyi, regionális és központi hatóságoknak együtt kell működniük; minden olyan politikát, mint a foglalkoztatás-, a kohéziós és az agrárpolitika, koordinálni kell; ez egy nagyon fontos kérdés, amelyet az előadó is érintett. Harmadszor, és legfőképpen pedig közösen nemzetközi megállapodásokat kell kidolgozni. Erősíteni kell ezeket a politikákat, csakúgy, mint a támogatások mértékét, amire a dokumentum is utal. Biztos úr! Várjuk az Ön által említett fehér könyv eredményeit is. Figyelembe véve, hogy mennyire szívén viseli ezen ügyek sorsát, illetve a Parlament és a Bizottság közötti intézményközi együttműködést, meggyőződésünk, hogy az Európai Parlament komoly szerepet fog játszani e törekvések megvalósulásában.

10-04-2008

10-04-2008

HU


Vittorio Prodi, az ALDE képviselőcsoport nevében . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A mai vita az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság tevékenységének első eredménye, amelyet azzal a céllal hoztunk létre, hogy fórumot biztosítsunk egy hatékony politika kidolgozásához, amely biztosítaná az alkalmazkodás és a károk enyhítése közötti szorosabb kapcsolatot. Bár szűkebb értelemben véve az alkalmazkodásról beszélünk, azt sem szabad elfelejtenünk, hogy jó lenne elérni, hogy az alkalmazkodáshoz szükséges erőforrások egy része a kibocsátáskereskedelmi rendszerből származzon. Mivel az éghajlatváltozás legnagyobb terheit a szegény országok viselik, biztosítanunk kell, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszerből származó első bevételeket elsősorban a fejlődő országok hasznosíthassák. Véleményem szerint ez az általános egyenlőség elvének alkalmazásával érhető el, vagyis azáltal, hogy alapvetően egyenlőségi alapon működő szabad kibocsátási jogokat adunk: „egy ember, egy kibocsátási jog”. Ha a világban lévő másfél milliárd szegénységben élő emberre, illetve a jelenlegi Kiotói Jegyzőkönyvben közölt adatokra – tonnánként körülbelül 20 euró – gondolunk, egy tonnányi kibocsátási jog megítélése például akár évi 30 milliárd eurót is jelenthetne a világ szegényeinek, amelyet a káros hatások enyhítésére fordíthatnának. Gondoljunk csak bele, elképzelhető, hogy Bangladesben éppen ennyi hiányzik ahhoz, hogy minimális szintű intézkedéseket vezethessenek be. Egyes afrikai országok már most is ebben a szellemben gondolkodnak, az egyenlőség elve pedig azt is jelzi, hogy mi, a jelenséget elsődlegesen okozó országok, felvállaljuk a felelősséget a hatások enyhítésének megvalósításáért. Mindezeken túl az éghajlatváltozás saját országainkban intenzívebb esőzéseket, hosszabb száraz időszakokat és kevesebb havazást jelent. A talaj védelme érdekében ezért integrált talajkezelésre van szükség, és itt hangsúlyozni szeretném a Sacconi úr által elmondottak fontosságát, nagymértékű vízhiány esetén ugyanis a csapadékot ott kell tartani, ahová hullik, hogy az alacsonyabb lejtőkre is kerülhessen belőle. A hosszabb száraz időszakok ráadásul megnövelik a tűzesetek valószínűségét, amely ellen úgy védekezhetünk, hogy megritkítjuk az erdőállományt, és ezzel minimálisra csökkentjük a tűzveszélyt. Minden fronton egyszerre kell azonban fellépnünk, következetes és határozott módon. Bogdan Pęk, az UEN képviselőcsoport nevében . – (PL) Elnök úr! Napjainkban és korunkban az éghajlatváltozás valóban az emberiség egyik legkomolyabb problémája. Szemben azonban azzal, amit néhányan szeretnének velünk elhitetni, az emberiség nem gyakorolhat jelentős hatást az éghajlatváltozásra. Ez utóbbi a naptevékenységhez, illetve a Föld felszínén végbemenő változásokhoz kapcsolódó természetes környezeti körforgás része. Semmilyen jelentős tudományos eredmény nem igazolja, hogy a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus mértékű csökkentése lényegesen csökkentené az éghajlatváltozást. Ismétlem, biztos úr: ez tudományosan nem bizonyított. Egyszerűen csak egy félvallásról van szó, amelynek kialakítására rengeteg energiát fordítunk. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentése egyébként valójában csak Európában megvalósítható. Ha úgy van, ahogy gondolom, és elképzelhetetlenül nagy pénzösszegeket költünk a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, miközben India, Kína és az Egyesült Államok nem követik a példánkat, akkor ezeket a hatalmas összegeket akár az ablakon is kidobhatnánk. Ezt a pénzt sok más célra is fel lehetne használni. Tiszta vizet biztosíthatnánk belőle az európai lakosoknak. Csökkenthetnénk a szennyezést és eltávolíthatnánk a mérgező gázokat, oxidokat, nitriteket, szulfidokat, fluoridokat, illetve egyéb anyagokat. Mindenki részesülne a tiszta levegő és víz nyújtotta előnyökből, és még mindig maradna pénz további célokra.

5

6

HU


Nem gondolom, hogy az éghajlatváltozás soha nem fog megtörténni, és hogy nincs szükség a takarékosságra. Azt azonban továbbra is fenntartom, hogy a jelenlegi hozzáállásnak egyáltalán nincs alapja, amennyiben ez az lenne, hogy a fő probléma a szén-dioxidnak mint legfontosabb üvegházhatású gáznak a kibocsátása, és hogy bármely emberi tevékenység befolyásolhatja, csökkentheti vagy korlátozhatja a lehetséges éghajlatváltozást. Ez csupán tévhit. Biztos úr! Jelenleg is rendelkezésünkre állnak nagyon komoly tanulmányok. E dokumentumokat több száz olyan klimatológus szakember írta alá, akik megkérdőjelezik ezt az elméletet. Felkérem Önt, biztos úr, és az Önnel együtt dolgozó tudósokat, hogy a stratégiai döntések meghozatala előtt körültekintően mérlegeljék a kérdést, előbbiek ugyanis rendkívül károsak lesznek az emberiség további fejlődésére. Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében . – (DE) Elnök úr! Ahogyan azt az előttem szóló előadó példája is mutatja, az Európai Parlament még nagyon távol van attól, hogy egyhangú álláspontot alakítson ki a globális felmelegedéssel kapcsolatban. Azt sem hiszem, hogy átmenetileg össze tudjuk békíteni a két tábor képviselőit: azokat, akik úgy gondolják, hogy a globális felmelegedés fontos probléma, és azokat, akik újra és újra alapvetően kétségbe vonják a probléma ilyen formában való létezését. Abban azonban biztos vagyok, hogy van egy érv, amelyet még az utóbbi nézetet vallók is súlyosnak ítélnek. Az éghajlatváltozás által létrehozott hatalmas kihívás, és az a kihívás, amelyet az Európa és a világ többi része számára történő, megbízható, megfizethető és fenntartható energiaellátás biztosítása jelent, ugyanazokkal az eszközökkel kezelhető. Ezért meggyőződésem, hogy mindaz, ami ez idáig Európában a megbeszélések során az éghajlatváltozásra adott válaszként felmerült, még a kétkedők számára is értelmezhető: a korlátozott erőforrások vagy a gyakran a világ válságövezeteiben elhelyezkedő energiaforrásokhoz való nehéz hozzáférés problémája a megújuló energiaforrásokon, az energiahatékonyságon és az energiamegtakarításon alapuló elképzelések segítségével kezelhető. Ezek megfelelő eszközök, amelyekkel mindkét téren haladást érhetünk el. Így talán mégis kialakulhat a konszenzus. A bizottságon belül, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló fontos vitát illetően úgy tűnik, széleskörű egyetértés van, ami bizonyos szintű gyanakvással tölt el. Véleményem szerint a kérdés a következő: miért tudunk ilyen könnyen megállapodni az alkalmazkodáshoz szükséges eszközökről, és ennek ellenére miért ilyen nehéz abban egyetértésre jutni, hogy valójában milyen módszerekkel vegyük fel a harcot a globális felmelegedés ellen? Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az alkalmazkodási intézkedések nagy segítséget jelentenek majd nekünk Európában. Meglátásom szerint elterelik a figyelmünket arról, hogy még mindig rossz politikai, illetve fejlesztési és ipari stratégiákat követünk, és ezáltal tovább súlyosbítják azokat a problémákat, amelyekkel a globális felmelegedés eredményeképpen szembe kell néznünk. Más szóval teljesen helytelen elszámolási eljárásokkal rendelkezünk, rossz agrárpolitikát folytatunk, rossz a vízkészletekkel való gazdálkodásról vallott felfogásunk, és nem megfelelően óvjuk a bioszisztémákat. Mindez tovább növeli a problémákat, miközben itt ülünk, és az alkalmazkodásról vitázunk. Úgy gondolom, hogy ha az éghajlatváltozás elleni küzdelemben használt eszközök fényében vizsgáljuk az alkalmazkodási intézkedéseket, mindig kritikus szemmel kell rájuk tekintenünk.

10-04-2008

10-04-2008

HU


Még egy pontot ki szeretnék emelni, mégpedig a Sacconi úr jelentésével kapcsolatban előterjesztett módosításokat. Ezekben nagy részben a talajvédelemre koncentráltunk. Remélem, hogy az indítvány támogatásra talál, meggyőződésem ugyanis, hogy alapvető problémáról van szó, amellyel eddig nem foglalkoztunk megfelelően európai szinten. Umberto Guidoni, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Úgy gondolom, hogy ha a globális felmelegedés mértékét két fok alatt tudjuk tartani, még akkor is szélsőséges éghajlati eltérésekkel kell majd számolnunk Európában, amelyek a helyi gazdaságra, környezetre és lakosságra is hatással lesznek. Az effajta szélsőségek tovább növelik majd Európán belül a területi és társadalmi egyenlőtlenségeket és különbségeket. Ezért nem fogadhatunk el egy kizárólag költség-haszon elemzésen alapuló megközelítést, hiszen Európában, ahogy a világ többi részén is, a szegényeket sújtja leginkább a jelenség: ők élnek a legveszélyeztetettebb területeken, általában hiányos információkkal bírnak, és nincsenek meg a megfelelő eszközeik ahhoz, hogy a gyors környezeti változásokra reagáljanak. Azonnal cselekednünk kell, ha ellensúlyozni szeretnénk az éghajlatváltozás hatásait; kezdhetnénk például új épületekkel és infrastruktúrával, biztosítva, hogy a várostervezés során figyelembe veszik a környezeti hatáselemzést; nem szabadna többé befektetni az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó új követelményekhez viszonyítva idejétmúlt infrastruktúrák kiépítésébe. Ezzel egy időben olyan intézkedéseket kell hoznunk, amelyek garantálják, hogy a legveszélyeztetettebb területeken élők is hozzájutnak az olyan közös erőforrásokhoz, mint a víz, az élelem és az egészségügyi ellátás. A víz egyre ritkább erőforrásnak számít, ezért úgy kell gazdálkodnunk vele, hogy mindenki számára elérhető és hozzáférhető legyen. Végezetül azt szeretném még megemlíteni, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást elősegítő intézkedéseket nem lehet különválasztani a társadalmi egyenlőséget célzó lépésektől. Új gazdasági fejlődési modellre van szükségünk, amely figyelembe veszi a környezeti költségeket, és a fenntarthatóságot jelöli meg a munkavállalás és az új szociális intézkedések ösztönzőjeként. Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében . – (NL) Elnök úr! Először is szeretném megköszönni az Európai Bizottságnak és Dimas úrnak az „Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – az uniós fellépés lehetőségei” című zöld könyv elkészítését. Szintén köszönetet szeretnék mondani Sacconi úrnak az állásfoglalási indítvánnyal kapcsolatos összes munkájáért. Úgy gondolom, mindkét dokumentum igen értékes elemeket tartalmaz. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás elve nagyon sok már létező jogszabályba beépíthető például a vízgazdálkodás, az energiaügy, a mezőgazdaság és halászat, illetve az ipar területén. Ugyanilyen fontos, hogy segítsük a fejlődő országokat az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban, például a környezetvédelmi technológiatranszfer területén. Az Európai Uniónak véleményem szerint ezen a téren történelmi felelőssége van. EU-s szinten elsősorban stratégiai politikánk koordinálásáról és az ehhez szükséges tudás felhalmozásáról kell beszélnünk. Ezen túl elengedhetetlen, hogy a tagállamok, régiók, helyi hatóságok és vállalkozások, de ugyanígy az egyes polgárok is felelősséget vállaljanak az alkalmazkodási stratégiák megvalósításáért. Szerencsére e téren már létrejött néhány pozitív stratégia. Örömmel tölt el, hogy Sacconi úr állásfoglalásra irányuló indítványa erről is említést tett.

7

8

HU


Számítok rá, hogy az Európai Bizottság és a Tanács komolyan megfontolja az Európai Parlament ajánlásait. Ha ugyanis így tesz, az EU egységes véleményt közvetíthet majd a többi résztvevő felé az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi vitában a közelgő poznani és koppenhágai konferenciákon. Roger Helmer (NI). – Elnök úr! Négy gyors kérdésem lenne az éghajlatváltozásról. Először is, van globális felmelegedés? A válasz: nincs, az elmúlt 10 évben a világban enyhe hűlés volt tapasztalható, amelynek mértéke növekszik. Másodszor, ez az emberi tevékenység eredménye? A válasz: nem, egyre több tudományos eredmény tanúskodik róla, hogy az általunk tapasztalt éghajlatváltozás természetes ciklusok része, és kevés vagy semmi köze nincs az emberi tevékenységhez. Harmadszor, változtathatunk bármin is? Még azok, akik hisznek a globális felmelegedésben, is elfogadják, hogy az egész kiotói folyamat, ha teljes mértékben megvalósulna is – és nem fog – 100 éven belül csak elhanyagolható változást okozna a föld hőmérsékletében. Gyakorlatilag minden jelenleg tett erőfeszítésünk hiábavaló. Negyedszer, milyen hatással lesz mindez gazdaságunkra? Súlyos károkat fog okozni. Ahogyan azt Pęk úr helyesen elmondta, vagonnyi pénzt ölünk egy kudarcra ítélt ügybe, hatalmas károkat okozva ezzel magunknak, az európai gazdaságoknak, gyermekeinknek és unokáinknak. Marian-Jean Marinescu (PPE-DE). – (RO) Az éghajlatváltozással foglalkozó bizottság létrehozását az tette szükségessé, hogy az éghajlatváltozás közvetlen hatással van bolygónkra, és általában véve veszélyezteti az emberiség létezését. Vitázunk az Európai Szerződésről, meg szeretnénk erősíteni a közösségi intézményeket, terveket szövünk a jövőre. Jobb, ha óvatosak vagyunk, mert lehet, hogy minderre már nem lesz szükség. Egészségünk, gazdaságunk, ökoszisztémáink, életmódunk, az általunk ismert Európa nagy veszélyben van. A kutatók közzétették álláspontjukat, mi pedig többségünkben egyetértettünk velük. A felmérések egyértelműek, és itt, Brüsszelben is láthatjuk, hogyan követi egymást egy napon belül a négy évszak időjárása, ami egyáltalán nem szokványos. Az éghajlatváltozással foglalkozó bizottság feladata teljesen egyértelmű: elemeznie kell a jelen helyzetet, fel kell vázolnia az éghajlatváltozás megfékezésének lehetőségeit, és konkrét javaslatokat kell megfogalmaznia az e téren szükséges európai uniós politikával kapcsolatban, a döntéshozatal minden szintjén. A mai állásfoglalás számos, a bizottságnak címzett fellépési javaslatot tartalmaz. Mindazonáltal, ha azt szeretnénk, hogy valódi érvényt szerezzenek, ezeket a javaslatokat véleményem szerint alaposan meg kell fontolni, és esetleg a bizottság zárójelentésébe is bekerülhetnének, a végrehajtási határidőkre tett javaslatokkal kiegészítve. Rendkívül fontos továbbá, hogy az európai intézmények a lehető leghamarabb nemzetközi tárgyalások során létrehozott világos stratégiát dolgozzanak ki. Nem elegendő, ha csak Európán belül cselekszünk. Globális szinten kell elősegítenünk az éghajlatváltozás elleni küzdelmet. Csakis azok a konkrét intézkedések enyhíthetik az éghajlatváltozás hatásait, amelyek kizárólag a polgárok életének biztonságával kapcsolatos érveket veszik figyelembe, és ezeket az intézkedéseket mihamarabb végre kell hajtani.

10-04-2008

10-04-2008

HU


Riitta Myller (PSE). – (FI) Elnök úr! A mértékletesség kétségtelenül az éghajlatváltozás elleni küzdelem fő eleme, olyan pontra jutottunk azonban, ahol meg kell találnunk az alkalmazkodás lehetséges módjait is. Teljesen helyénvaló azt állítani, hogy az alkalmazkodási politikához szükségünk van egy páneurópai keretre, amelyen belül összehangolhatjuk a közös célokat, a lehető legnagyívűbb célokat, és megnyithatjuk az utat az együttműködés előtt. Azt sem szabad azonban elfelejtenünk, ahogyan az már itt is elhangzott, hogy az alkalmazkodás eszközei nagyon is helyiek és regionálisak, olyannyira, hogy az ezen eszközök alkalmazására vonatkozó döntések meghozatalának jogát regionális szinten kell biztosítani. Nagyon jól tudjuk, mire van szükség ahhoz, hogy jobban alkalmazkodjunk a jövőbeli helyzethez, méghozzá úgy, hogy közben életvitelünk is a megváltozott körülményeknek megfelelően változhasson. Már most is rendelkezésünkre áll például az az építési technológia, amelynek segítségével olyan épületeket hozhatunk létre, amelyek nem fogyasztják, hanem épp ellenkezőleg, termelik az energiát. Elég hihetetlen, hogy eddig semmiféle előrelépés nem történt ezen a téren, mivel viszonylag egyszerű kérdésről van szó. Azzal is tisztában vagyunk, hogy az éghajlatváltozás hatással lesz az emberek életkörülményeire. Már többször tapasztaltunk hosszú hőséget, és láttuk, mennyi áldozatot szedett az egyes tagállamokban. Előfordulhat, hogy szélesebb körben megjelennek a járványos betegségek, olyan helyeken ütve fel a fejüket, ahol jelenleg még ismeretlenek. Egészségügyi rendszerünknek mindezekre a lehetőségekre fel kell készülnie, mégpedig úgy, hogy mindenki garantáltan hozzájusson az egészségügyi ellátáshoz. Lena Ek (ALDE). – (SV) Köszönetet szeretnék mondani a Bizottságnak és Stavros Dimas biztos úrnak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló zöld könyvért. Olyan dokumentumról van szó, amelyet minden döntéshozónak és üzleti vezetőnek, sőt, minden európai polgárnak el kellene olvasnia, hogy megértse, milyen kihívásokkal nézünk szembe, és mit kell tennünk. Végül is, ahogyan arra több felszólaló is rámutatott, rengeteg embert érintenek majd klímánk várható változásai. Az európai vita során már sokat beszéltünk a gazdasági szempontokról, az éghajlatváltozás hatására azonban egész környezetünk átalakul majd. Az egészségügy az a téma, amelynek eddig nem szenteltünk elegendő figyelmet. Az Egészségügyi Világszervezet jelzése szerint a tavalyi évben 60000 haláleset köthető az éghajlatváltozáshoz. Éppen ezért a szociális tervezéshez való teljesen más hozzáállásra, teljesen másfajta technológiára és hatalmas befektetésekre van szükség. Ez talán sokakat megrémít, mégis szükséges az ilyen mértékű befektetés ahhoz, hogy megbirkózhassunk az éghajlatváltozással és a technológiafejlesztéssel, és hogy felvehessük a versenyt a világ többi részével. Mint a műszaki forradalmak esetében mindig, most is lesznek győztesek és vesztesek, az EU-rendszeren belül azonban arra törekszünk, hogy az európai ipar és az európai munkavállalók ebből a helyzetből győztesként kerülhessenek ki. Ez jelentős befektetéseket, előrelátó döntéseket és a határokon átnyúló együttműködést kíván. Nem hozhatunk úgy döntést a közlekedésről, hogy nem vesszük figyelembe az éghajlatváltozást. Nem tárgyalhatunk a közegészségügyről vagy az oktatásról anélkül, hogy az éghajlatváltozásról ne essen szó. Az egyik legfontosabb kérdés, amellyel el kell kezdenünk foglalkozni, természetesen a vízellátás, Európában és az egész világon. A bizottságban látogatást tettek a Maldív-szigetek képviselői, akik országának legmagasabb pontja alig több, mint két méterrel haladja meg

9

10

HU


a tengerszintet. Ha nem találunk megoldást a klímaproblémákra, a Maldív-szigetek részben el fog tűnni. A legszegényebb országokat sújtják majd leginkább a következmények. Ezért javaslatot szeretnék tenni a Bizottságnak: növelni kell a Szolidaritási Alapot, több forrást kell számára biztosítani, és az Unió által nyújtott segélyeknél is előtérbe kell helyezni az éghajlatváltozással kapcsolatos problémákat. Máskülönben nem segíthetünk a világ más részein, sőt valószínűleg a 2009-es koppenhágai tárgyalások sem végződhetnek sikeres megállapodással. Köszönöm. Leopold Józef Rutowicz (UEN). – (PL) Elnök úr! A Sacconi úr kérdése által elindított vita nagy jelentőséggel bír Európa polgárai számára. Össze kell kapcsolnunk az éghajlatváltozás elleni küzdelmet a globális piac változásainak korlátozásával, amelyek szintén rendkívül károsak. Elsősorban a gáz- és olajárak ugrásszerű növekedésére gondolok, amely termékeknek legnagyobb importőrei vagyunk. Figyelembe kell vennünk a növekvő szén-dioxid-szint következményeivel kapcsolatos forgatókönyvet is. Tény, hogy a fák és a növények gyönyörűen fejlődtek, amikor a légkör szén-dioxid-tartalma sokkal magasabb volt. Az elmúlt évezredben volt idő, amikor a befagyott Balti-tengeren utazhattunk Lengyelországból Svédországba. Volt olyan idő is, amikor hazámban áprilisban gabonát takarítottak be és almát szedtek. Most az almafákon épp csak elindult a virágzás. Ezért kell a megnövekedett szén-dioxid-kibocsátásból származó káros üvegházhatás elfogadott elméletét egybevetni a sok tudós által vallott, igen eltérő nézetekkel. Könnyen elképzelhető, hogy más okok állnak e szokatlan éghajlati események és aszályok hátterében. Ha nem jól ítéljük meg a helyzetet, az a költségvetésünk számára természetesen fölösleges kiadásokkal járhat. Az igaz, hogy a szén-dioxid-kibocsátást nitrogén- és a kénvegyületek kísérik, illetve olyan részecskék, amelyek károsak környezetünkre és az emberek egészségére, különösen a folyamatosan növekvő városi területeken. Környezetvédelmi és gazdasági megfontolásból az ágazati politikáknak az alábbi prioritásokat kellene magukévá tenniük: a szénhidrogének iránti keresletet csökkentő lépések, a megújuló energia kihasználása, a bioüzemanyagok, a nukleáris energia népszerűsítése, a szén használata nem csak az erőművekben, hanem a vegyi feldolgozás során is, illetve az elektromossággal működő járművek használata a közlekedésben és a kommunikációban. E prioritások segítségével jelentősen csökkenthető a szén-dioxid és egyéb káros anyagok kibocsátása, ami hozzáadott értéket is hordoz az Unió polgárai számára. Az erőforrásokat e területek mindegyike számára preferenciális prioritások és támogatások formájában kell elkülöníteni. Marie Anne Isler Béguin (Verts/ALE). – (FR) Biztos úr, egy kérdést szeretnék Önnek feltenni. Nem érzi kissé egyedül magát a Bizottságon belül? Az Ön javaslata forradalmi. Nem az alkalmazkodásról beszélek, mert úgy gondolom, talán nem az alkalmazkodásról szóló vita a legjobb megoldás, hiszen egyelőre még a következményeket sem számszerűsítettük. Mik az éghajlatváltozás valódi következményei? Jelenleg még nem igazán tudjuk. Ha azonban nem teszünk semmit, egészen biztosan számszerűsíteni tudjuk majd a következményeket. Azzal is tisztában vagyunk, miért jutottunk el idáig. Ez egész egyszerűen

10-04-2008

10-04-2008

HU


a megvalósított politikák eredménye: az agrárpolitikáé, a gazdaságpolitikáé, stb. Így világos, hogy ma meg kell kérdőjeleznünk a jelenlegi politikákat, amelyeket például a növekedés érdekében alkalmazunk. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, vajon milyen növekedést szeretnénk, ha le szeretnénk lassítani az éghajlatváltozást. Mit jelent ma az, hogy az összes tagállamban növekedésre törekszünk? Alapvető kérdések ezek, Dimas úr, amelyeknek felvetésére Ön ma kér minket, ez ugyanis nem csupán a Bizottság vagy az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság ügye. Olyan ügy ez, amely napjainkban az egész világot, mindannyiunkat érint. Nem tetszik, ahogyan, mondhatni felmentjük magunkat a felelősség alól, és talán félre is vezetjük polgártársainkat azzal, ha megpróbáljuk elhitetni velük, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás lehetséges, így lehet, hogy a helyzet nem is annyira komoly, hiszen megvannak az eszközeink az alkalmazkodáshoz. Nem, biztos úr, ezzel csak fátylat vonnánk a szemükre. Mivel a témával kapcsolatos javaslatok elején tartunk, éppen egy energiacsomag elkészítésén dolgozunk, és tudjuk, milyen sok ellenállásba fog ütközni a kívánt szintű eredmények elérése, ami ennek ellenére minimum minimorum. Mint azt Ön is láthatja, hosszú út áll előttünk. Nem azt mondom, hogy az Ön javaslata rossz. Ösztönző, de a javasolt áttörést számszerűen kell megfogalmazni, ha a Bizottság többi tagját is meg kívánjuk győzni arról, hogy más irányban kell haladnunk. Meg kell győznie a mezőgazdasági biztost, hogy más irányban kell haladnunk. Meg kell győznie Louis Michel urat arról, hogy az Afrikával kötendő partnerségi megállapodásokból nem lehet kihagyni az éghajlatváltozást sem. Át kell alakítanunk az Afrikával kapcsolatos politikát, és ennek az új politikának az afrikai országokkal létrehozott együttműködés szerves részévé kell válnia. Ma vagy holnap Sarkozy elnök úr javaslatot tesz majd egy Mediterrán Unió létrehozására. Milyen javaslatot tett az éghajlatváltozás kezelésére? Ezek az országok közvetlenül érintettek. Sok szerencsét kívánok Önnek, biztos úr, az Ön előtt álló feladat ugyanis kétségtelenül rendkívül nehéz lesz. Roberto Musacchio (GUE/NGL). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Két szempontot szeretnék megragadni. Több milliárd ember számára még ma sem biztosított a vízellátás, és több százmillióan halnak meg ennek eredményeképp. Az éghajlatváltozás tovább fogja súlyosbítani a helyzetet. Ennek árát pedig elsősorban azok a kontinensek, például Afrika, fogják megfizetni, amelyeknek már most is szörnyű körülményeket kell elviselniük, és, jóllehet nálunk kevésbé szennyezőek, őket sújtja leginkább az éghajlatváltozás. A vízellátáshoz való jog a legfőbb prioritás kell, hogy legyen az alkalmazkodási politikákban. Azért mondom, hogy „jog”, mert ez a jog jelenleg még nem törvényerejű. Nemzetközi dokumentumok „vízszükségletről” beszélnek, miközben valódi katonai és gazdasági háborúk folynak azzal a céllal, hogy vizet kisajátítsák, és árucikké tegyék. Ezért törvényerőre kell emelni a vízhez való jogot, és olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek lehetővé teszik e jog végrehajtását. Ebből a szempontból hasznos lenne – és itt a biztos úrhoz szólok – megszövegezni egy vízügyi jegyzőkönyvet, amelyet beépítenénk a Kiotó utáni megállapodások szövegébe. A vízzel együtt meg kell említeni a talajt is. Egy európai irányelv épp jóváhagyásra vár. Fel kell vennünk a harcot az elsivatagosodás ellen, és népszerűsítenünk kell a talajnak a klimatikus egyensúly létrehozásában játszott fontos szerepét: ez az irányelv igazi lényege. A helyes mezőgazdasági gyakorlat, szemben például a biodízel-gyártással, egyaránt biztosíthatja az élelmiszertermelést és a szénbefogást is. Az alkalmazkodás tehát nem azt

11

12

HU


jelenti, hogy behódolunk az éghajlatváltozásnak, hanem azt, hogy a megelőzés érdekében beavatkozunk. Graham Booth (IND/DEM). – Elnök úr! Az EU büszkén elkötelezte magát az IPCC által a globális felmelegedés elleni küzdelemre tett javaslatok mellett, és megpróbálja rábeszélni tagállamait, hogy hatalmas összegeket invesztáljanak a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését célzó projektekbe. De nem lehet, hogy rossz lóra tettek? Az elmúlt hónapban a világ számos kiváló tudósa és klimatológusa gyűlt össze New Yorkban, és két napnyi komoly megbeszéléseket követően kiadták a Manhattani Nyilatkozatot, amely kategorikusan kijelenti, nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a modern ipari tevékenységből származó szén-dioxid-kibocsátás katasztrofális éghajlatváltozást okozott volna a múltban, vagy okozna a jelenben, illetve a jövőben; továbbá, hogy az alkalmazkodás, amennyire szükség van rá, sokkal költséghatékonyabb, mint a hatások csökkentésére tett bármilyen kísérlet. Végezetül, Lord Lawson, a Lordok Háza Éghajlat-változási Vizsgálóbizottságának tagja a következőt állítja: „Helsinki átlaghőmérséklete kevesebb, mint 5°C. Szingapúré több, mint 27°C – ez 22 fokos különbség. Ha az emberek ezzel sikeresen megbirkóznak, nem teljesen világos, miért ne lennének képesek 3 fokos változáshoz alkalmazkodni, amikor pedig erre 100 évük is lesz.” Javaslom, hogy fogadják meg a Manhattani Nyilatkozatban megfogalmazott tanácsokat. Jana Bobošíková (NI). – (CS) Bár kétségeim vannak afelől, hogy a jelenleg tapasztalt hőmérsékletváltozások az emberi tevékenység következményei, támogatni szeretném Sacconi úr jelentésének főbb pontjait. Az előadóhoz hasonlóan nekem is meggyőződésem, hogy a jelentésből hiányzik a szocioökonómiai dimenzió vizsgálata, továbbá az érintett lakosság által várható következményeknek és annak elemzése, milyen kölcsönös függés áll fenn a hatásokhoz való alkalmazkodás terén az egyéni ágazatok között. Támogatom azt a követelményt is, miszerint a Tanácsnak csökkentenie kellene az EU Szolidaritási Alapjának mobilizációs küszöbét, a Bizottságnak pedig felmérést kellene végeznie az alkalmazkodás gazdasági vetületéről, és lehetséges forgatókönyveket kellene kidolgoznia az alkalmazkodás költség-haszon mérlegének létrehozásával. Hölgyeim és uraim! Szilárd meggyőződésem, hogy ha az EU polgárainak érdekében kívánunk fellépni, be kell fektetnünk a nukleáris energiával kapcsolatos kutatás-fejlesztésbe és oktatásba. A tudományos eredmények azt mutatják, hogy az atomenergia nem termel szén-dioxidot, és jelentősen csökkenti az éghajlatváltozás mértékét. Mindeközben ez a jelenlegi legolcsóbb szilíciumtechnológia, ráadásul megbízható és biztonságos. Véleményem szerint hiba, hogy a Bizottság zöld könyve, amelyről ma a megbeszélések folynak, csak mellékesen említi a nukleáris energiát. Agnes Schierhuber (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A mezőgazdaság és az erdészet az éghajlatváltozás veszélyeinek leginkább kitett gazdasági szektorok között található, ezért jelentős érdekük fűződik ahhoz, hogy hatékony klímavédelmi intézkedések szülessenek, világszinten is. Minden állam – különösen a fejlődő országok – részt kell, hogy vegyen a Kiotó utáni rendszerben. A fejlődő országokban létfontosságú a kötelező célértékek bevezetése, a kibocsátást azonban ésszerű időkereteken belül kell csökkenteni. Az állattenyésztéssel és a talajjavítók használatával a mezőgazdaság hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásához. Az iparral, közlekedéssel és a térfűtéssel szemben

10-04-2008

10-04-2008

HU


az előbbiek esetében természetes gázokról beszélünk. Hadd hozzak néhány példát: Ausztriában a mezőgazdasági gázkibocsátás az összesnek mindössze 8,66 százaléka. 1990 óta e kibocsátás mértéke hozzávetőleg 14 százalékkal esett vissza. A hulladékgazdálkodás mellett az ausztriai mezőgazdaság az egyetlen olyan szektor, amely máris teljesítette az Ausztria által vállalt „mínusz 13 százalékos” kiotói célt. A mezőgazdaság által kínált lehetőségek között említhetjük a szén-dioxid talajban történő tárolását, a humusz optimális felhasználását és a biomassza energiaforrásként való termelését. Hangsúlyoznám, elnök úr, hogy az ausztriai iparban is nagy erőfeszítések történnek annak érdekében, hogy a kibocsátást lehető legalacsonyabb szinten tartsuk. Jelenleg az EU összes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy 9 százaléka származik a mezőgazdaságból, ami azt jelenti, hogy sokkal kevésbé szennyező, mint például az energiafelhasználás a maga 59 százalékával, vagy a közlekedés a maga 21 százalékával. Biztos úr, ha valóban meg szeretnénk fékezni az éghajlatváltozást, célunk az energiahasználat elkerülése és a nagyobb energiahatékonyság kell, hogy legyen. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) A klíma változásai egyre nyilvánvalóbbak, az emberiségnek pedig változtatnia kell a viselkedésén, és több figyelmet kell szentelnie a környezetvédelemnek. Európában máris nagyon magas nyári hőmérsékletek, aszályos időszakokat követő nagy esőzések és áradások, erős viharok és hatalmas területek elsivatagosodása tapasztalható, különösen a déli és keleti régióban. Románia sem mentesül az éghajlatváltozás hatásai alól. Az elmúlt években pusztító áradásokat, rekkenő hőséget, erős viharokat tapasztalhattunk, valamint elsivatagosodás indult az ország déli és keleti részében, és csökkent a csapadék mennyisége. Európában határozott fellépésre van szükség, ha az éghajlatváltozás hatásait csökkenteni akarjuk. Lépni kell a jobb vízgazdálkodás, az árvízvédelem, a szennyvíztisztítás, a part menti területek védelme, az energiahatékonyság növelése, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, egy kevésbé szennyező mezőgazdaság és az ökológiai közlekedés kialakítása, valamint az erdőpusztulás megfékezése érdekében. Különös figyelmet kell szentelnünk az elsivatagosodó területeknek. Európának meg kell vizsgálnia, milyen lehetőségek vannak egy olyan öntözési rendszer kialakítására, amely segítené az öntözési rendszerek kiépítését vagy fejlesztését azokban a tagállamokban, amelyekben az elsivatagosodás eredményeképp fennáll a mezőgazdasági termelés csökkenésének veszélye. Gratulálok a Bizottságnak az új városi mobilitási politikáról szóló zöld könyvhöz. Az európai gépkocsivezetők 20 százaléka igénybe vehetné a tömegközlekedést. A megengedett maximális sebességhatár csökkentése szintén hozzájárul majd az üvegházhatás visszaszorításához. Azzal, hogy a légi közlekedést felvettük a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe, megtettük az első lépést a helyes irányba. Jelenleg gondolkodunk a vízi közlekedésnek a rendszerbe történő felvételéről. Sajnos az Unió jelenlegi költségvetése nem terjed ki az éghajlatváltozás kielégítő és következetes csökkentését célzó intézkedésekre. Az éghajlatváltozásra jutó költségvetési keret igen szerény.

13

14

HU


Anne Laperrouze (ALDE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az éghajlatváltozás hatásai nyilvánvalóak, és idővel csak súlyosbodni fognak. Már tudjuk, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó, ambiciózus politika végrehajtása ellenére csupán stabilizálni tudjuk a jelenséget, és ezért alkalmazkodnunk kell annak következményeihez. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz számos terület nagymértékű finanszírozására lesz szükség, és véleményem szerint ezek közül az alábbiak a legfontosabbak: az egészségügy, a mezőgazdaság, a vízvédelem, a lakásépítés és a népességvándorlás. Ennek érdekében a felsorolt területeknek elsőbbséget kellene élvezniük az európai kutatás támogatását célzó politikában. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kötelező feltételévé kell, hogy váljon az európai támogatások odaítélésének. Globális problémáról van szó; ezért globális megoldásokra van szükség. Az Európai Uniónak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy globális szintű politikát hozzon létre az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról. Az egészségügyi és mezőgazdasági tervek kidolgozásakor e politikának figyelembe kell vennie a természeti katasztrófák egyre növekvő számát. A politikának mindenek előtt a legkiszolgáltatottabb, vagyis a legszegényebb országokra kell koncentrálnia. Ugyanúgy, ahogyan mi is reméljük, hogy élvezhetjük az európai kutatási eredmények gyümölcsét, biztosítanunk kell, hogy a fejlődő országok is részesedhessenek belőle. Át kell adnunk technológiáinkat a harmadik országoknak, anélkül, hogy ezért feltétlenül ellenszolgáltatást várnánk. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás azonban nem csupán a technológiák jobb felhasználását jelenti. Érdemes megfontolnunk néhány, az előző generációk által ránk hagyott gyakorlatot is. Az én régiómban, Franciaország délnyugati részén például a régi földek mind közvetlenül déli fekvésűek: az ott élők rájöttek, hogy a ház fekvése miatt védve voltak a keleti és nyugati szelektől, így télen világosabb és melegebb volt, nyáron pedig a fák árnyékának köszönhetően hűvösebb. Ezek mind bioklimatikus házak voltak. Manapság elhanyagoljuk az effajta gyakorlati lépéseket, pedig rendkívül egyszerűek lennének. Vissza kell térnünk ezekhez az egyszerű, ésszerű lépésekhez, és tovább kell ösztönöznünk a jobb lakások építését célzó kutatásokat. Ebben a szektorban kell megoldást találnunk arra, hogyan csökkentsük például a lakások légkondicionálásához szükséges energiafelhasználást. Hangsúlyoznunk kell, milyen fontos, hogy az épületek energiatakarékosak legyenek. Végül el kell mozdulnunk a nyilvánosság figyelmének felkeltésétől az oktatás és képzés felé. A megfelelő és jól átgondolt lépéseket meg kell ismertetnünk a fiatalabb generációkkal, és ezeket természetesen saját generációnknak is meg kell tanulnia. Befejezésképp szeretnék gratulálni Sacconi úrnak a kiváló és igényes jelentéshez. Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr, biztos úr! Érdeklődéssel hallgattam az Ön nyitóbeszédét. Biztosan tudja, hogy számos szövetségesre talál itt az Európai Parlamentben, de attól tartok, hogy a Bizottságon belül jóval kevesebben támogatják célkitűzéseit. Annak érdekében, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem élvonalába kerüljünk, az EU-nak elsősorban következetes nyilatkozatokat kell tennie. Ebből következően, amikor Ön nagyon helyesen megemlíti a az elv érvényesítését, és azt mondja, hogy csökkentenünk kell az üvegházhatású gázok mennyiségét, a Bizottság nem tarthatja fenn további pénzügyi

10-04-2008

10-04-2008

HU


támogatásokkal az EU szén- és benzinfüggőségét. A Bizottság és a Tanács külpolitikája nyomást kell, hogy gyakoroljon Bush elnök úrra, nem pedig a kedvében járnia, ha e megállapodásoknak eleget kíván tenni. A politikának egy technológiaátadási és erőforráscsomaggal kell segítenie a szegényebb országokat, hogy ők is e világméretű szövetség részeseivé válhassanak. Meg kell hallgatni továbbá azokat a kritikákat, amelyeket az Európai Parlament a bioüzemanyagokkal kapcsolatos megszállottságról hangoztat, amely elpusztítja az amazoni esőerdőket, tönkreteszi a globális klímát, megduplázza az élelmiszerárakat, és ezáltal még nagyobb terheket ró a társadalom szegényebb rétegeire. Befejezésképp, Önnel vagyunk, biztos úr, de még tovább kell küzdenie azért, hogy a Bizottságot is megnyerje az ügynek. (Taps) Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök úr! Az éghajlatváltozás mindannyiunk számára kihívást jelent. Nem szabad elfelejtenünk, hogy e világon nem csupán a jelenleg élőkkel osztozunk, hanem a jövő generációkkal is. Ha azonban azt szeretnénk, hogy politikáink eredményesek legyenek, különbséget kell tennünk az ember által előidézett és a természetes éghajlatváltozás között. Az első a mi tevékenységeink eredménye; a második természetes folyamat. Domborzatunk, a talajtípusok és a folyórendszerek mind egy természetes és folyamatos éghajlatváltozás eredményei. Az ember által előidézett éghajlatváltozásra nincs mentség. Egy válasz adható rá, a változás – az üzemanyagok, a fogyasztás és a hozzáállás megváltoztatása. A különbségtétel nem azt jelenti, hogy a természetes éghajlatváltozás nem aggasztó, arra azonban az alkalmazkodás a megoldás. A régészek szerint a múltban az éghajlatváltozások idején azok, akik tudtak alkalmazkodni, életben maradtak, akik pedig nem, azok elpusztultak. Otthonaink, városaink a föld felszínébe ágyazódnak. Szokásaink és lakóhelyünk megváltoztathatatlanok. Egy jégkorszak vagy egy tartós felmelegedés éppen nem szerepel a terveink közt: „kérjük, jöjjön vissza úgy egymilliárd év múlva”. A természetes éghajlatváltozásra adandó válasz az előrelátó tervezés, az intelligens felkészülés és a józanész. Ne építkezzünk áradási területeken. Ültessünk lombhullató erdőket. Töltsük fel a veszélyeztetett part menti területeket. Az éghajlatváltozás megközelítésekor meg kell találnunk az egyensúlyt a változtatás és az alkalmazkodás, illetve az ember által előidézett és a természetes változás között, valamint megfelelően kell felhasználni a támogatásokat, ha hatékonyak szeretnénk lenni. Koenraad Dillen (NI). – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A globális felmelegedés elleni küzdelem nem csupán Európa harca: az egész bolygó csatája kell, hogy legyen. Különben minden nagy tervünk értelmét veszti és csak az európaiak tesznek majd hatalmas erőfeszítéseket, amelyek eredménye csupán csepp lesz a tengerben. Ezen túl, már most biztosítanunk kell az európai dinamizmust. Ismét hatalmas és elérhetetlen célok állnak előttünk. Az idei márciusi európai csúcs azt irányozta elő, hogy az üvegházhatású gázokat 2020-ra 20 százalékkal kell csökkenteni, miközben az Unió energiaigényének 20 százalékát megújuló energiaforrásokból kell fedezni. Továbbra is fennáll azonban a legfontosabb kérdések egyike, természetesen az, hogy ki fogja mindezt megfizetni? A vállalatoknak és a fogyasztóknak évente körülbelül 60 milliárd eurót kell majd előteremteniük az éghajlatváltozással kapcsolatos tervekre, amelyből az én hazám, Belgium része évi 2 milliárd euró, világméretben pedig mindez polgáronként legalább 200 eurót

15

16

HU


jelent. Ez nem csak hatalmas adóemelésekkel fenyeget, hanem olyan tényező is, amelynek eredményeképp félő, hogy a vállalatok kevésbé szigorú környezetvédelmi előírásokkal rendelkező külföldi országokba kényszerülnek majd költözni. Ezért addig, amíg a világ színpadán néhány játékos nem készült fel a szükséges erőfeszítések megtételére, nekünk a „tüneti kezelésre” kell szorítkoznunk. ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR Alelnök Antonio López-Istúriz White (PPE-DE). – (ES) Köszönöm, elnök úr. Először is gratulálni szeretnék Sacconi úrnak a kérdéséhez, amely lehetőséget ad nekünk, hogy ma itt az éghajlatváltozásról beszéljünk. Kollégáim szakmaibb szempontokról fognak beszélni, én azonban meg szeretném ragadni ezt a lehetőséget arra, hogy köszönetet mondjak a biztos úrnak, és legfőképpen támogatásomról biztosítsam mindazt, amit ebben a témában tesz: ő volt a téma egyik előfutára, és az első, aki itt Brüsszelben az éghajlatváltozásról beszélt. Mindenekelőtt azt szeretném, ha nagyobb figyelmet szentelnénk bizonyos földrajzi jellegzetességeknek, különösen egy területnek, amely senki számára sem lesz meglepetés: a szigeti régióknak. A gyönyörű Görög-szigetek – mint a Baleár-szigetek, amelynek képviseletében jelen vagyok – a jövőben bármilyen éghajlatváltozás nyomán nagy veszélybe kerülhet. Véleményem szerint a Bizottság nincs teljesen tisztában a legkülsőbb régiók sajátos helyzetével; figyelembe kell vennie az elszigeteltségi tényezőt, és természetesen a hegyvidékeket és a part menti területeket is. A Spanyol Tengerkutató Intézet által végzett, és számos más tanulmány is rávilágít arra, hogy a Földközi-tengerben felgyorsult felmelegedési folyamat zajlik, és nő a tenger vízszintje is. Mindennek jelentős következményei lehetnek a part menti területeken, különösen a strandokon, amelyek víz alá kerülhetnek, és ez a turizmusra, az ország fő bevételi forrására is hatással lesz. Az általam említett példában, a Baleár-szigeteken a hőmérséklet észrevehetően nőtt az elmúlt években, ami aggodalomra ad okot. A zöld könyvben fel kell vállalni azon régiók támogatását is, amelyeknek jelentős befektetésekre van szükségük az éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséhez. Befejezésképp fel szeretném vázolni saját személyes célkitűzésemet, illetve az Európai Néppárt célkitűzését, amely szerint az Európai Uniónak vezető szerepet kellene vállalnia a szénmentes és alacsony szénigényű technológiák kidolgozásában. Szilárd meggyőződésünk, hogy a korszerűbb és hatékonyabb technológiákra történő gyors és bátor átállás nem csak a klímának tesz majd jót és a globális megoldáshoz teremt alapot, hanem a gazdaság számára is előnyös lesz, hiszen így kevésbé leszünk ráutalva a szerves fűtőanyag importra. Dorette Corbey (PSE). – (NL) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Nagyobb figyelmet kell szentelnünk az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak, méghozzá késlekedés nélkül, bármit teszünk is ugyanis az éghajlatváltozás ellen, arra is fel kell készítenünk a társadalom tagjait, hogy alkalmazkodni tudjanak a növekvő tenger- és folyószinthez, vagy épp ellenkezőleg, a vízhiányhoz és az aszályhoz. Mindez számos következménnyel jár a biztonságra, a vízfogyasztásra, a talajra, a mezőgazdaságra, de természetesen a közegészségügyre nézve is.

10-04-2008

10-04-2008

HU


Vannak területek, amelyeknek súlyos aszályokra és magas hőmérsékletre kell felkészülniük. Ebben az esetben az öntözőrendszerek és tiszta sómentesítő egységek jelentik a megoldást. Más területeken a víz okoz kellemetlenséget, itt a gátmegerősítésbe kell befektetni. A tervek kidolgozása, az éghajlatváltozás hatásainak elemzése és a felkészülés a tagállamok saját feladata. Van azonban három fontos pont. Először is nagy szükség van a szolidaritásra: bizonyos országokat a többiek segítenek előre, míg mások erősebbek. Magától értetődő, hogy az Európai Uniónak közös felelőssége is van. Másodszor, közös támogatási forrást kell létrehozni. Támogatási forrásokat kell keresnünk, először természetesen a Strukturális Alapok, illetve az ETS-árverésekből származó bevételek is szóba jöhetnek. Harmadszor, a szolidaritás elve természetesen a fejlődő országokra is érvényes kell, hogy legyen. Számos afrikai és ázsiai ország alig járult hozzá az éghajlatváltozáshoz, mégis érzik annak káros hatásait. Megbízható és szilárd támogatási forrásokat kell találni, erre pedig egyértelműen az ETS-bevételek a legalkalmasabbak. Jens Holm (GUE/NGL). – (SV) Ebben a jelentésben olyan intézkedéseket sürgetünk, amely a mezőgazdaságot rákényszerítené az éghajlatváltozásban való felelősségének felvállalására. A mezőgazdasághoz tartozik az állattartás is, amelyből a világban az üvegházhatású gázok kibocsátásának 18 százaléka származik. 18 százaléka! Az adatot a FAO 2006-os „Livestock”s Long Shadow” című jelentése tette közzé. Mit tehetünk e 18 százaléknyi részesedés csökkentése érdekében? Amikor az IPCC elnöke, Rajendra Pachauri felszólalt az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottságban, a húsfogyasztás csökkentését hangsúlyozta. És igaza volt. A történelem folyamán soha nem ettek a világban annyi húst, mint amennyit ma mi fogyasztunk. Az 1950-es évek óta a világ hústermelése több, mint ötszörösére nőtt. Ez az állapot nem tartható fenn. Fel szeretném tenni a kérdést Dimas biztos úrnak: egyetért Rajendra Pachaurival abban, hogy kevesebb húst kellene ennünk? Arra kérem a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy tervet a húsfogyasztás csökkentésére. Végezetül néhány javaslat: információs kampány a vegetáriánus étkezésről, felhívás a tagállamoknak, hogy vezessenek be húsadót, amelynek eredményeképp a hús drágább, a vegetáriánus élelmiszerek pedig olcsóbbak lesznek, a „zöld táplálkozás” népszerűsítése saját uniós intézményeinkben; az Európai Parlamentben, a Bizottságban és a Tanácsban tartott vegetáriánus hét megfelelő, modern és „zöld” kezdete lenne egy fenntarthatóbb Uniónak. Christine De Veyrac (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Igent mondok a klímacsomagra, mert a koppenhágai nemzetközi tárgyalások megkezdése előtt Európának erőteljes figyelmeztető jelet kell küldenie a világ felé. El kell, hogy mondjam, hogy a választókörzetemben élő munkavállalók és munkaadók rendkívül aggasztónak találják azt a javaslatot, hogy eltöröljük az ingyenes szén-dioxid-kibocsátási kvótákat, és ehelyett versenyben lehessen őket megszerezni. Ezzel a javaslattal Európa kettős terhet rak a vállalkozásokra, amelyeknek így a kvótát meghaladó szén-dioxid-kibocsátás mennyiségéért, de egyben az első megtermelt tonnából származó esetleges szén-dioxid-kibocsátásért is fizetniük kellene. Az európai vállalkozásoknak így soha nem látott költségnövekedéssel kellene számolniuk.

17

18

HU


Ha ez az előírás világszinten érvényes lenne, nem lenne semmi gond: mindenki egy csónakban evezne. Ha ez a korlátozás azonban csak az európai vállalatokat érintené, ez súlyos pénzügyi szankciót jelente számukra, és komolyan megnőne annak veszélye, hogy a munkahelyek az Unión kívülre vándorolnak. Akkor tehát vessük el az első megtermelt tonnából származó szén-dioxid-kibocsátásért fizetendő díj ötletét? Nem hiszem, a végső cél ugyanis elismerésre méltó. Mindazonáltal, ebben az esetben elérhetővé kell tenni Európában egy igazságos mechanizmust, amely olyan harmadik országokból származó adóbevételekből állna, akik nem tesznek az európai vállalatokéhoz hasonló környezetvédelmi erőfeszítéseket. Igen, hozzunk létre „szénadót”: egyáltalán nem óvatos protekcionista eszközről van szó, hanem olyan eszközről, amely globális szinten biztosítaná a méltányos és torzításmentes kereskedelmet, amely az Európai Unió és a WTO alapvető célkitűzése. Ami a jelentés többi részét illeti, támogatom a Bizottság különböző javaslatait. Helyes lépés annak biztosítása érdekében, hogy a lehető legtöbb gazdasági ágazat részt vegyen az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó mechanizmusokban – az ETS-ben és egyéb rendszerekben is. Végezetül remélem, hogy gyorsan, vagyis még az év elején meg tudunk állapodni, és hogy a klímacsomag intézkedéseit így a lehető leggyorsabban végre lehet hajtani. Matthias Groote (PSE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az éghajlatváltozás folyamatban van; ez tudományosan bizonyított tény. Az IPCC negyedik értékelő jelentése elég világosan megállapítja, hogy Európában egyetlen régió sem mentesülhet a hatásai alól. Fontos, hogy a hőmérsékletemelkedés 2°C alatt maradjon. Európa egyes területein azonban még a 2 foknál alacsonyabb globális felmelegedés is negatív gazdasági és környezeti következményekkel jár majd. Ezért kell Európának azonnal cselekednie. Azonnal és számos politikában kezdeményeznünk kell az alkalmazkodást elősegítő intézkedéseket. Az éghajlatváltozás azonban lehetőségeket is kínál számunkra; ezek egyike az, hogy az alkalmazkodási intézkedések segítségével felkészülhetünk az éghajlatváltozásra. Az alkalmazkodási intézkedésekkel egy időben a lisszaboni folyamatot is módosítanunk kell az éghajlatváltozás követelményeinek megfelelően. Ez lehetőséget kínál egy környezeti megfontolások alapján működő iparpolitika létrehozására: olyan gazdasági és iparpolitikáéra, amely a gazdasági növekedést szétválasztja a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátásától. Ez lesz a siker kulcsa. Hadd tegyek fel egy kérdést a biztos úrnak: milyen mértékben folynak tárgyalások a Bizottságban a lisszaboni folyamatról az éghajlatváltozás szempontjából? A második pont a következő: elegendő információt kell biztosítanunk a helyi és regionális döntéshozók számára is azzal kapcsolatban, hogy az éghajlatváltozás milyen hatásaival kell számolniuk az ő területükön. Milyen hatása lesz az éghajlatváltozásnak az egyes régiókra? Ez nagyon fontos például a fejlesztéstervezés szempontjából, és ezért támogatom az indítvány javaslatát egy olyan állásfoglalásra, amely felszólítana egy olyan európai adatbázis létrehozására, amely fejlesztéstervezési útmutatóként a regionális döntéshozók számára is hozzáférhető. Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr! Javasolhatom, hogy befejezzük saját magunk ostorozását az éghajlatváltozás miatt és az egyes ágazatok hibáztatását, mintha

10-04-2008

10-04-2008

HU


valamelyiknek nagyobb lenne a felelőssége, mint bármelyik másiknak? Különösen ez volt a benyomásom a mezőgazdaság szerepével kapcsolatban. Európa egyedül semmit sem tehet az éghajlatváltozás ellen, de felvállalhatja a rendkívül szükséges vezető szerepét. Összehangolt globális cselekvésre van szükség, ezzel mindenki tisztában van. Hadd emeljem ki a mezőgazdaságról szóló vitát. Igaz, a mezőgazdaság hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, de ugyanúgy szenved a következményeitől: ez már elhangzott. Nem szabad azonban azt sem elfelejteni, hogy a mezőgazdaság élelmiszert termel, és élelmiszer nélkül nem sokra megyünk. Ha megnézzük a világ élelmiszerkeresletét, azt láthatjuk, hogy 20 éven belül 50 százalékkal nő majd, a mezőgazdaság azonban a szén-dioxid-befogás és -tárolás, az anaerob anyagcsere, az erdőtelepítés és – azt hiszem, ez a legfontosabb – a szélenergia segítségével előreviheti ezt a vitát. Ami az ír helyzetet illeti, a mezőgazdaságból származó kibocsátás mennyiségét 1990 óta 3 százalékkal csökkentettük, de nézzük meg, mi történt a közlekedésben, ahol 163 százalékos növekedés tapasztalhatunk. Az iparban ez az adat 23 százalék, az energiatermelésben pedig 32. Ha a mezőgazdaságra koncentrálunk, az azzal a veszéllyel jár, hogy Európában csökkentjük az állatállományt és a kibocsátást, de a termelést áthelyezzük máshová, és így valójában nem érünk el értékelhető eredményt. Ezzel tehát óvatosnak kell lennünk. A hagyományos megoldások, mint a kert őszi felásása és téli pihentetése ma már abszolút tiltottak. Nos, akkor én bűnös vagyok, mert még mindig így csinálom. Vitázzunk értelmesen. Valósítsuk meg a kutatást és a fejlesztést, hogy ne visszafelé haladjunk, hanem helyes megoldásokkal előre. Vegyük Indiát. Ott él a világ népességének 17 százaléka, az üvegházhatású gázok összes kibocsátásának mégis csupán 4 százalékáért felelős. Fejlődnie kell, hogy gondot tudjon viselni szegény állampolgáraira. Részt fog venni az éghajlatváltozásról szóló vitában, de ezt csak a jelenlegi valódi helyzetének megfelelően tudja megtenni. Végezetül azt mondhatom, hogy a Lisszaboni Szerződés végre némi reményt ad arra, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatban globális cselekvés valósuljon meg Európa vezetésével. Éppen ezért remélem, hogy az ír lakosság megjelenik majd az urnáknál, és nagy arányban igent mond a Lisszaboni Szerződésre. María Sornosa Martínez (PSE). – megköszönni a munkájukat.

(ES) Tisztelt elnök úr és Sacconi úr, szeretném

Van egy problémánk. Az éghajlatváltozás legyőzését célzó kutatásra és fejlesztésre fordított köz- és magánbefektetések tehát létfontosságúak annak biztosításában, hogy az alkalmazkodási és hatáscsökkentő lépések a lehető leghatékonyabbak legyenek az éghajlatváltozás korlátainak és következményeinek tekintetében. Tisztelt biztos úr, óriási feladat előtt állunk. Intézkedéseket kell hoznunk a hatékony energiagazdálkodás, a megújuló energiaforrások népszerűsítése, a hatékony kogeneráció, a gépjárművek hatékony energiafelhasználása, az energiatakarékos tömegközlekedés és világítás, a szántóföldek és legelők megfelelőbb kezelése, valamint az erdőirtás csökkentése, és nem utolsósorban a kedvezőbb vízfelhasználás terén ott, ahol ebben hiány mutatkozik. Szeretném azonban megragadni az alkalmat arra, hogy két kérést fogalmazzak meg. Az első önhöz szól, biztos úr: arra kérem, hogy sürgősen vizsgálja felül mind az első, mind a második generációs bioüzemanyagokra vonatkozó szakpolitikát.

19

20

HU


A második kérést a Tanácshoz intézem: annak ellenére, hogy a hőmérséklet emelkedése és a csapadékmennyiség változása hatást gyakorol majd a földekre, egyelőre megfelelő európai keretek között nem született megegyezés a föld védelméről. Haladéktalanul szilárd állásfoglalásra van szükség ezen a területen. Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Tisztelt elnök úr, biztos úr, Sacconi úr, hölgyeim és uraim! Mint a PPE-DE regionális politikájának koordinátora hangsúlyozni szeretném, hogy néhány igen fontos kérdést érint ez az állásfoglalás. A kohéziós politikát a kockázatkezeléssel hozza kapcsolatba, és felmerül benne az Európa jövőbeni regionális politikáját alkotó szerves, lényegi elemek gondolata. Ezen kívül az éghajlatváltozás nyomán az Unió régióinak helyzete is megváltozik. Az egyik régiót szárazság sújtja, a másikban túl sok a víz, emelkedik a tenger vízszintje. Ez utóbbi fejleményt, Hollandia képviselőjeként feltétlenül meg kell említsem. Országunk területének fele a tengerszint alatt fekszik. A tengeri gátakat magasabbra kell emelni, de még számos más technikai problémát is tekintetbe kell venni. Ez azonban még inkább érvényes a világ más részeire. Az is biztató, hogy az ENSZ katasztrófacsökkentési stratégiájával fogunk összehangolódni. A kohézió – és itt a Lisszaboni Szerződésre utalok – új területi dimenzióval rendelkezik, amelyet fejlesztenünk kell, és amelyet bele kell foglalnunk a pénzügyi tervezetünkbe. Ez a dolog közvetlenül érinti a különböző régiókban és városokban élő embereket, és Európának fontos szerepet kell játszania ebben. Tisztelt elnök úr, a PPE-DE nem ért egyet a 13. bekezdés első felében foglaltakkal, ugyanis jelen pillanatban a pénzeszközök újraelosztása mellett állunk, nem pedig új fontossági sorrend felállítása mellett, valójában ez már folyamatban is van. Jelenleg több mint 15 milliárd eurót csoportosítunk át a strukturális alapokból például a bioüzemanyagokhoz stb. Szeretnénk ezen az úton tovább haladni. Ezért újra felülvizsgáljuk a strukturális alapok rendeletét, hogy jobb energiahatékonyságot érjünk el. A PPE-DE ezt az álláspontot képviseli, és részt kívánunk venni a 13. bekezdés második részében említett hosszú távú pénzügyi perspektíváról szóló vitában, valamint irányítani szeretnénk a lehetséges újra elosztást vagy az új fontossági sorrend kialakítását, de nem most: ezt sikeresebben el lehet végezni úgy, hogy költségvetéseket és ágazatokat jelölünk ki ahelyett, hogy a forrásokat most újra elosztanánk. Justas Vincas Paleckis (PSE). – (LT) Elismerésemet szeretném kifejezni Sacconi úrnak a Bizottság aktuális zöld könyvéhez fűzött éghajlatváltozást érintő jelentős kiegészítéseiért. Néhány országban, főleg a skandináv országokban már hosszú távú stratégiát dolgoztak ki az éghajlatváltozás hatásai ellen anélkül, hogy erre Brüsszelből biztatták volna őket. Előre látták, milyen lépésekre lesz szükség az éghajlatváltozás ellen: a tengerparti területek védelmére, a part elárasztása elleni intézkedések meghozatalára, speciálisan tervezett házak építésére. A fehér könyv elfogadása más országokat is arra fog ösztönözni, hogy kövessék példájukat. A tenger vagy óceán által határolt EU-országoknak – 22 ilyen ország van – mindeközben tanulmányozniuk kellene Hollandia példáját a tenger elleni küzdelmet illetően. Az ország területének fele a tengerszint alatt fekszik. A holland nép fáradhatatlan küzdelme a tenger ostroma ellen, valamint azok a hatalmas erőforrások, amelyeket az ez elleni védekezésre fordítanak nem akadályozta meg őket abban, hogy a világ egyik legerősebb és legvirágzóbb államát hozzák létre. Ez tehát arra szolgál bizonyítékul, hogy lehetséges a változásokhoz alkalmazkodni.

10-04-2008

10-04-2008

HU


Az Európai Tanács nemrégiben tartott gyűlésén kijelentették, hogy az éghajlatváltozás kérdése az EU megelőzési és védelmi politikájának előkészítésében a legfontosabb szerepet fogja játszani. Meg kell előzni azokat a konfliktusokat és háborúkat, amelyek a letelepedésre még alkalmas területek, és a vízzel és élelmiszerrel rendelkező területek megszerzésére irányulnak, mielőtt még túl késő lenne. Ez kifejezetten a legszegényebb országok esetében érvényes, amelyek a legkevésbé felelősek az éghajlatváltozásért. Azoknak, akik a mások kárán jutottak előbbre, haladéktalanul vissza kell fizetniük a tartozásukat. A jövőben az Európai Uniónak továbbra is élen kell járnia abban, hogy más földrészek és államok számára példát mutasson az éghajlatváltozás megelőzésére hozott intézkedések elfogadásában, az új körülményekhez való alkalmazkodásban, és állampolgárai bevett szokásainak és gyakorlatainak megváltoztatásában. Ari Vatanen (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr, elvileg nyugodt légkörben kellene vitatkoznunk, ez a vita azonban már kicsúszott a kezünk közül, köddé vált, és vele együtt eltűnt az őszinteség és a racionalitás is. Őszintének kellene lennünk, de az mindig is jó politikai fogásnak bizonyul, ha az ember az ördögöt a falra festi. Ez mindig is bevált. De komolyan kell vennünk a dolgokat, meg kell vizsgálnunk a számadatokat, és racionálisnak és őszintének kell maradnunk. Helsinkiben is élnek emberek, ahol az évi átlaghőmérséklet 6°C, és Dakarban is, ahol 30°C. Kétezer évvel ezelőtt Julius Caesar sétált a Rajnán, mivel be volt fagyva. Ezer évvel ezelőtt a vikingek Grönlandon laktak – innen származik a neve is. Tehát a hőmérséklet önmagában még nem jelenti a végét semminek, az emberek jóléte viszont önmagában a végét jelenti valaminek, és ez az, amiről el szoktunk feledkezni. Miért vannak kibocsátott anyagok? A jólét következtében, miközben az emberiség két harmada még mindig szegénységben él. Az emberiség lépcsőfokszerűen épül fel: mi, a kiváltságosok legfelül helyezkedünk el, alattunk pedig négy milliárd ember, akik szó szerint ki akarnak kerülni a sötétségből, két milliárd embernél ugyanis még villany sincsen. Hogyan reagálunk mi erre? Technikai fejlesztésbe kezdünk. Ehhez pénzre van szükségünk, és a gazdaságunk növekedésére. Nem tudunk úgy pénzhez jutni, ha elpazaroljuk és romba döntjük a gazdaságunkat azzal, hogy olyan intézkedéseket hozunk, amelyek nem jövedelmezőek és igen költségesek. Biztos úr nem is említette nyitómegjegyzéseiben a kulcsszót, az ”atomot”. Ha nem vagyunk őszinték ebben a vitában, akkor nem vagyunk komoly vezetők. Összességében egy kicsit olyanok vagyunk, mint az egyszeri ember, akinek beázik a tetője, de ahelyett, hogy megjavítaná, tapétázni kezdi a pincéjét. Hát, nem így kell a jövőnket építeni. Cristina Gutiérrez-Cortines (PPE-DE). – (ES) Köszönöm, elnök úr, úgy vélem az adaptáció és az erről szóló dokumentum nagy fontossággal bír. Az éghajlatváltozás problémája azonban folyamatos munkát igényel: állandóan vizsgáljuk és próbáljuk megérteni, hogy mi is történik, és hogy milyen megoldások lehetségesek. Véleményem szerint fontos az, hogy a politika egészében ne felülről irányított legyen. Ha ezen a területen vezető szerepet akarunk játszani, akkor el kell érnünk, hogy mások kövessenek bennünket, máskülönben a vezető magára marad. Fennáll a veszélye annak, hogy ha Európa túl gyorsan halad előre, ha ez az iparban válsághoz vezet, ha csak felülről irányított politikát – mondhatnám ”metapolitikát” – alkalmazunk, akkor nem fog működni a dolog. Minden helyi eszközt meg kell ragadnunk a cselekvéshez, a lelkesen be kell vonnunk

21

22

HU


az egész társadalmat, és alkalmazkodni a saját társadalmunk alkalmazkodási képességéhez, mert nem hagyhatjuk, hogy jólétünk csorbát szenvedjen. Ebben a tekintetben hangsúlyozni szeretném, hogy ez a dokumentum nagyon kevés említést tesz a helyi alkalmazkodásról, ez pedig olyan dolog, amelyről szót kell ejtenünk. Különösen amikor a víz témájáról beszélünk, amely döntő fontosságú, és amelyre az éghajlatváltozás a legnagyobb hatást fogja gyakorolni, vagy már most is gyakorolja, akkor fontos, hogy olyan gyakran rendkívül egyszerű formulákra és lépésekre összpontosítsunk, amelyek az adott területen léteznek. Ilyen például a talaj áteresztőképességének figyelembevétele, az újraerdősítés, a vízgyűjtés, a vízfelesleg összegyűjtése meglévő víztárolók használatával, és a szűkös erőforrások megfelelő elosztása, ahelyett hogy hagynánk a vizet a tengerbe folyni és odaveszni. Hogy ezt elérjük, néha vissza kell tekintenünk a múltba a már meglévő hagyományokra, és néha túl kell lépnünk az előítéleteinken az olyan megoldások iránt, mint például az víztartó réteg vízutánpótlása és más létfontosságú intézkedések. Ezért tehát integrált politikai lépésekre biztatok mindenkit, olyan mindent átfogó lépésekre, amelyeket a társadalomra szabhatunk, amelynek meg kell hallgatnia javaslatainkat, és követnie kell azokat. Ha a társadalom nem áll mellettünk, és nem lelkesedik, semmit nem fogunk elérni. Ezért hát konszenzusra kell törekednünk, és mindenkit meg kell hallgatnunk. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Az állásfoglalásra irányuló indítvány, amelyet a klímaváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság szóbeli választ igénylő kérdésére válaszként készített konzisztensnek tűnik, de véleményem szerint nem fordít elég figyelmet a vízre, amely képes a talaj kiszáradása által okozott mikro- és makroklimatikus problémák enyhítésére, így egészségesebb klímát eredményez. A Parlament javaslatai egy elavult paradigmát képviselnek, amely a meglévő vízkészletekkel való hatékony gazdálkodáson alapul. Az új vízgazdálkodási paradigma a vidék vízkészletének megújítását támogatja. Javasolja a vízkörforgás javítását azzal a céllal, hogy fokozatosan elegendő vizet biztosítson mindenki számára. A paradigma célja, hogy a jelenlegi helyzethez alkalmazkodjon az erdőirtás, a mezőgazdaság vagy a vízelvezetés következtében kiszáradó nagy területek kérdésében. A földek kiszáradása csökkenti a párolgást, a nap melegét metabolikus hővé változtatja, és ezzel együtt hatalmas energia mennyiséget alakít át. A párolgás csupán 1 mm-es csökkenésének hatására egy Szlovákia nagyságú területen egy derűs napon annyi metabolikus hő keletkezik, amely megegyezik Szlovákia erőműveinek évi energiatermelésével. Hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni Sacconi úrnak és Dimas biztos úrnak a munkájukat. Remélem, hogy sikerült felhívnom a figyelmüket ezekre az új gondolatokra. Avril Doyle (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr, először is szeretném megjegyezni, hogy eredetileg néhány kollégámmal együtt ennek a dossziénak számos módosítását terjesztettünk elő különösen olyan döntő fontosságú ügyekben, mint például az éghajlatváltozás hatása a biológiai sokféleségre és a klímaváltozás által okozott pusztítás a fejlődő országokban. Mindkettő olyan téma, amellyel haladéktalanul foglalkozni kell. Hogy az EU éghajlat változással kapcsolatos politikája mennyire lesz hiteles, és hogy mennyire válik valóra az a törekvésünk, hogy minden 2012 utáni kibocsátáskereskedelmi nemzetközi egyezményben részt vegyünk, az azon fog múlni, hogy pénzügyi ígéreteinket

10-04-2008

10-04-2008

HU


követik-e politikai tettek, amikor arra kerül a sor, hogy meghatározzuk a kibocsátási kvóták árveréséből befolyó bevétel rendeltetését, amely az évi 40 milliárd eurót is elérheti. Ha bőkezűen finanszírozzuk a technológia átadását, az alkalmazkodási és hatáscsökkentő intézkedéseket és egyéb dolgokat, akkor erről fogják lemérni, hogy mennyire tudtuk elfogadni történelmi felelősségünket azok iránt a harmadik országok iránt, amelyek valószínűleg a leginkább meg fogják szenvedni az éghajlatváltozást a szélsőséges időjárás, elsivatagosodás, a partok elárasztása vagy súlyos vízhiány formájában. Ezen a ponton az EU kibocsátáskereskedelmi rendszeréről szóló jogszabálynak, amelynek én vagyok az előadója bizonyos politikai irányadást kell tartalmaznia az árverési bevételekre vonatkozóan, amely révén megmutatkozik az Európai Tanács elkötelezettsége, szándéka és összefogása a 2°C-os célkitűzés elérésére. Nem utolsósorban, az is megmutatkozik, hogy a Tanács mennyire látja be, hogy az éghajlatváltozásnak súlyos globális hatása van, miközben arra törekszünk, hogy alacsony szén-dioxidkibocsátású gazdaságokat hozzunk létre szerte az EU-ban a koppenhágai egyetemes megállapodás értelmében. Erna Hennicot-Schoepges (PPE-DE). – (FR) Tisztelt elnök úr, az elmúlt héten Argentínában jártam a Mercosur küldöttséggel. Arra figyeltem fel, hogy politikai képviselőink közül egy sem foglalkozott az éghajlatváltozás problémájával. Több beszélgetés folyt a szójatermelésre rendelkezésre álló földterületek növeléséről, a mezőgazdasági területek nyerése céljából végrehajtott erdőirtásról; még a saját küldöttségünk sem fordított figyelmet az éghajlatváltozás témájára. Azt kérdezem tehát: nem most próbáljuk kidolgozni a kétsebességes politikát Európában? Nem inkább abban a tudatban kellene mindenhol kialakítanunk a pozíciónkat, hogy az éghajlat-változási politika egy olyan politika, amely az erőforrások újraelosztásáról szól? Ez egy alapvető méltányossági politika, amelyet globális szinten kell alkalmazni. Anni Podimata (PSE). – (EL) Tisztelt elnök úr és biztos úr, had térjek ki egy éghajlatváltozással kapcsolatos problémára. A mai vita folyamán senki sem említette az Európai Bizottság által nemrégiben kiadott az Unió katasztrófaelhárítási képességéről szóló közleményt. A közleménynek van egy ”Erdőtüzek” című külön melléklete, amely az elmúlt nyáron Dél-Európát és különösen Görögországot sújtó hatalmas, pusztító erdőtüzekről szól. Ezek a tüzek kapcsolatban állnak az éghajlatváltozással. Úgy vélem, haladéktalanul megelőző lépésekre van szükség egész Európában, különösen a déli részen, amely az IPCC szerint jobban ki van téve a tűz veszélyének, és jelenleg is gyakran küzd szélsőséges időjárási viszonyokkal. Éppen ezért, tisztelt biztos úr, az EU-nak haladéktalanul mind középtávú, mind azonnali intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy az elmúlt évek eseményei ne ismétlődhessenek meg jövő nyáron. Miloslav Ransdorf (GUE/NGL). – (CS) Bár ez a korszak teljesen újnak és kivételesnek tűnik, valójában a múltban már történtek nagy éghajlatváltozások és éghajlati ciklusok. Véleményem szerint a történeti éghajlattani kutatások lesznek a nehézségek legyőzésének legfőbb eszközei. Clive Ponting Green History of the World (Zöld világtörténelem) című munkája és a francia történetíró, Emmanuel le Roy Ladurie munkái a rendelkezésünkre állnak. Úgy vélem, fel kell ismernünk, hogy az emberek a múltban képesek voltak megbirkózni a természeti környezet változásaival. Például az én hazámban, a Cseh Köztársaságban az egyik legharmonikusabb természeti környezet a Cseh-medence déli részén található. Csak kevesen veszik észre, hogy épített tájról van szó. Ezt az ember által

23

24

HU


épített vidéket azelőtt mocsár borította, ma viszont a helyén egy tó található, amely kedvelt kirándulóhely. Stavros Dimas, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök úr, szeretném megköszönni az igen fontos és érdekes hozzászólásokat. Az alkalmazkodásról szóló fehér könyv véglegesítése során figyelembe fogjuk venni a ma elhangzottakat és az Európai Parlament állásfoglalásának ajánlásait. Hangsúlyozni szeretném, hogy az Európai Parlament szüntelen támogatása nélkül a legtöbb ma érvényben lévő politikai irányelvünk nem került volna elfogadásra, az Európai Uniónak a világon játszott vezető szerepe pedig nem táplálná azt a reményt, hogy 2009-ben Koppenhágában sikerül tető alá hozni a nemzetközi megállapodást. Legfőbb célunk az, hogy az éghajlatváltozás leküzdésére és a változó éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodásra nemzetközi megállapodást hozzunk létre, amelyet a világ minden országa aláír, különösen az Egyesült Államok, és más nagy kibocsátók, mert így eredményes lesz az éghajlatváltozás elleni harc. Az természetesen nem elég, ha csak az Európai Unió tesz az ügyért, de nem várhatjuk el, hogy nemzetközi megállapodás szülessen, ha nem vállalunk ebben aktív vezető szerepet. Ma újabb kétkedő szavakat hallottam a tudományról. Úgy vélem, ezt a kérdést többé-kevésbé már megtárgyaltuk. A tudományban majdnem mindenki egyetért abban, hogy az éghajlatváltozás antropogenikus, azaz emberi tevékenység eredménye. Kevés olyan tudós van, aki másként vélekedne. Vannak, akik még mindig azt gondolják, hogy a Föld lapos, de ezt még az Egyesült Államokban sem veszik többé komolyan. Az elmúlt héten az Egészségügyi Világszervezet kiemelte az éghajlati viszonyok, és az éghajlatváltozás egészségre gyakorolt hatását, a NASA pedig arra figyelmeztetett, hogy az éghajlatváltozás gyorsabban mehet végbe, mint ahogy gondoltuk. Tehát a tudomány eredményeire támaszkodva cselekednünk kell. Ami a költségeket illeti: ha később cselekszünk, többe fog kerülni; ha most teszünk lépéseket, sokkal kevesebbe kerül, és elkerülhetjük bolygónkon az éghajlatváltozás visszafordíthatatlan hatását. Tartozunk azzal magunknak és a következő nemzedékeknek, hogy a Földet legalább ugyanolyan állapotban hagyjuk, ahogyan örökül kaptuk. Erkölcsi kötelességünk is van, amelyet számos képviselő hangsúlyozott, azokkal szemben, akik nem járultak hozzá az üvegházhatás kialakulásához, azaz a világ legkevésbé fejlett országaival szemben, akik nemcsak igen alacsony egy főre eső jövedelemmel rendelkeznek, hanem csupán csekély mértékben járultak hozzá a jelenség kialakulásához. Az alkalmazkodás tehát a hatáscsökkentésre tett erőfeszítésekkel együtt teljességgel szükséges, és ezt úgy kell végrehajtani, hogy a legkevésbé fejlett országokat segítjük, és emellett a helyes intézkedéseket hozzuk az Európai Unióban. Különféle példákat hallottam arra, hogy mi is történik jelenleg, például a víz kiemelt ügyében. Létezik olyan jogszabályunk, a vízügyi keretirányelv, amely ezzel a becses, ritka természeti kinccsel foglalkozik, de nemrégiben elfogadtunk egy a vízhiányról és az aszályról szóló közleményt, ez ugyanis jelentős, égető problémává válik, amellyel foglalkoznunk kell. A költségeket újra tekintetbe véve, néhány felszólaló említette az árverés kérdését, és azt, hogy milyen hatással lesz ez energiaigényes iparainkra és más gazdasági ágazatokra. Szeretnék eloszlatni egy félreértést, hogy tisztázzuk ezt az ügyet. Az árverésekből származó

10-04-2008

10-04-2008

HU


bevétel nem kerül az Európai Unió pénztárába vagy bármely más pénztárba, hanem a kvótákat árverésre bocsátó tagállamok pénzügyminisztériumába. Fontos, hogy ezt világosan megértsük. Ez a pénz évente 30 és 50 milliárd euró között lehet, és mi azt javasoltuk – és remélem, az Európai Parlament egyetért majd –, hogy a pénz egy részét fordítsuk alkalmazkodási politikára. Így a finanszírozás készen áll, ha a politikai szándék megvan arra, hogy elfogadjuk azt az alapelvet, hogy ebből a 30-50 milliárd euróból bizonyos összeget elkülönítünk az alkalmazkodási politika céljaira. Szeretnék még hosszabban beszélni, ez ugyanis egy igen szerteágazó ügy, és sok kérdés érkezett ezzel kapcsolatban, de szeretném újra megköszönni a hozzászólásaikat. Továbbra is önökkel és az Éghajlatváltozással Foglalkozó ideiglenes Bizottsággal szoros együttműködésben fogjuk kidolgozni szakpolitikánkat és különösen ez alatt a két év alatt keményen fogunk dolgozni azon, hogy tető alá hozzunk egy nemzetközi megállapodást Koppenhágában. Elnök. − A vita lezárására egy állásfoglalásra irányuló indítvány kerül benyújtásra az eljárási szabályzat 108 cikkének 5. bekezdése értelmében. A vitát lezárom. A szavazást 11 órakor tartjuk. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Bairbre de Brún (GUE/NGL), írásban . – (GA) Mostanára mindenki számára teljesen világossá kellett válnia, hogy az éghajlatváltozásra fel kell készülnünk. Társadalmunknak és gazdaságunknak az éghajlattal együtt kell változnia. Az Európai Uniónak mint nemzetek feletti szervezetnek különleges szerepe van abban, hogy tagjai számára lehetővé tegye a felkészülést és a koordinációt. Az Európai Uniós szinten nagyra törő és a jelenlegi tudományos valóságnak megfelelő lépéseket kell tennünk. Előrelátó tervezéssel könnyebben megküzdhetünk az éghajlatváltozás legkedvezőtlenebb hatásaival. Az EU-nak nagylelkűnek kell lennie a fejlődő országokkal folytatott külkapcsolataiban,,, és segítséget kell nyújtania az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás során, amelyet nem ők okoztak, de amelyet aránytalan mértékben el fognak szenvedni. A fejlődő országokat érintő jövőbeni kereskedelmi intézkedéseknek ezt figyelembe kellene venniük, amennyiben kicsit is a méltányosságra törekszenek. András Gyürk (PPE-DE), írásban . – (HU) Üdvözlendő, hogy az Európai Bizottság zöld könyvben foglalta össze mindazon eszközöket, amelyek mérsékelhetik az éghajlatváltozás negatív következményeit. Bármilyen előremutatóak legyenek is a klímaváltozás elleni harc jegyében született uniós javaslatok, a változó éghajlat következményeivel már ma is együtt kell éljünk. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a felmelegedés gyorsulásának üteme egyes országokat fokozottabban érint. Ezen területek közé tartozik Magyarország is, ahol a változás mértéke az elmúlt évtizedekben jóval meghaladta az átlagos szintet. Azt, hogy nem csupán egy elvont jelenségről van szó, a lakosság a saját bőrén is érzékelhette: nőtt az aszályos időszakok aránya, csökkent a lehulló csapadék mennyisége, jelentős hatást gyakorolva a mezőgazdasági termelésre.

25

26

HU


Az éghajlati szélsőségek talán leglátványosabb megnyilvánulásai a Kárpát-medencében az elmúlt évtized rekordmértékű árvizei voltak. Meggyőződésünk, hogy az árvízvédelem egyike azon területeknek, amelyeken mielőbbi és következetes fellépésre van szükség. Az Európai Uniónak és a tagállamoknak fokozottabb figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy az egyre ritkábban, ám annál nagyobb mennyiségben lezúduló csapadék ne egyszerre terhelje meg a folyókat. A sík területeken ennek érdekében fel kell térképezni a természetes vízmegtartás lehetőségeit, a hegyvidékeken pedig erdősítések révén kell csökkenteni az árvizek jelentette veszélyt. Reméljük, hogy a döntéshozók nem várják meg a következő árvizekről szóló megdöbbentő híradásokat ahhoz, hogy a cselekvés útjára lépjenek. Anneli Jäätteenmäki (ALDE), írásban . – (FI) Tisztelt elnök úr, az éghajlatváltozás tény. Kevesen vannak, akik vitatják a tudósközösség kutatási eredményeit. A vita inkább arról szól, hogy hogyan értékeljük a hatását, és milyen következtetéseket vonunk le belőle. A környezetvédők mellé felsorakoztak az országok vezetői, egy sor szakértő, vállalatvezető és befektető. A környezetvédelmi szakértelem és az ökoágazat döntő szerepet fog játszani a környezeti problémák leküzdésében. Nálunk Finnországban az uralkodó elképzelés, hogy a fába, a pelletbe, a bioüzemanyagba, a szél- és napenergiába való befektetés csak álmodozás, a primitív múltba való visszafordulás. Kaliforniában a nap-, a szél-, és a bioenergia kihasználása komoly üzletnek számít. Ott minden értelmes befektető és spekuláns kizárólag megújuló energiaforrásokba fektet be, ha energiatechnológiáról van szó. Az ökoágazat jelentős növekvő nemzetközi ágazat és sokan dolgoznak ebben a szektorban. A vállalatoknak most jó alkalmuk nyílik arra, hogy jótettek révén szerezzenek pénzt. Az ökoágazat globális piaca 600 milliárd eurót tesz ki. A piac évente 10%-kal bővül. A környezetbarát technológiák piaca bővül a leggyorsabban. A nap- és szélenergiát használó technológiák növekedése például évente 30%-os. A környezetbarát technológiát alkalmazó vállalatok a korábbinál kisebb káros környezeti hatással készítik termékeiket, és kínálják szolgáltatásaikat. A környezetbarát technológia a megújuló energiaforrásokkal együtt egészségesebb környezetet teremt, így kevesebb egészségi ártalom ér bennünket. A pekingi levegő annyira rossz minőségű, hogy a tudósok számításai szerint a város lakóinak várható élettartamát hét évvel csökkenti. A brüsszeli rossz minőségű levegő hét hónappal rövidíti meg a várható élettartamot. Tehát a rossz minőségű környezet ártalmas az egészségre. Az éghajlatváltozás arra is jó, hogy új munkahelyeket teremtsen – új zöld Nokiákat. Az informatikai ágazat Ázsiába teszi át tevékenységét; a zöld technológia új munkahelyeket teremthet a finnek számára. Richard Seeber (PPE-DE), írásban . – (DE) Mindannyiunk számára világos, hogy az éghajlatváltozás nagy problémát jelent. A világ számos táján máris az átlaghőmérséklet globális emelkedésének negatív hatásaival küzdenek, ez a tendencia pedig csak folytatódni fog az elkövetkezendő években. Az emberek Európában is érezni fogják az éghajlatváltozásnak a környezetre, a gazdaságra és a mindennapi életre gyakorolt hatását. Ezért kívánatos egy egységes stratégia kidolgozása

10-04-2008

10-04-2008

HU


az éghajlatváltozással szemben. Rendkívül fontos, hogy párhuzamosan két fronton próbáljuk meg legyőzni a klímaváltozást. Európának nemcsak drasztikusan csökkentenie kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, hanem alkalmazkodnia is kell a globális felmelegedéshez. Ez az egyetlen megoldás arra, hogy a klímaváltozás jövőbeni hatásait megfékezzük. Az energia és a máris szűkös vízkészlet hatékonyabb felhasználása olyan intézkedés, amelyet mindenképpen meg kell hozni. Véleményem szerint fontos az, hogy azok a tagállamok, amelyek a többinél többet tettek az éghajlatváltozás leküzdésére ne kerüljenek hátrányba. Minden országot rá kell bírni, hogy megfelelően hozzájáruljon a klímaváltozás mérsékléséhez. Egyszerűen túl nagy árat fizetünk azért, ha nem cselekszünk. ELNÖKÖL: HANS-GERT PÖTTERING Elnök 5. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 6. Az utcai hajléktalanság felszámolásáról (írásbeli nyilatkozat): lásd a jegyzőkönyvet 7. IAz eljárási szabályzat értelmezése: lásd a jegyzőkönyvet 8. A Tanács közös álláspontjainak közlése: lásd a jegyzőkönyvet 9. Szavazások órája Elnök. − A következő napirendi pont a szavazások órája. (A szavazás eredményét és egyéb részleteit lásd a jegyzőkönyvben) Hannes Swoboda (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr, tegnap bejelentettem, és ugyanakkor a parlamenti asszisztencia felé is jeleztem, hogy indítványt szeretnék benyújtani Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról, azaz a Macedónia jelentésről szóló szavazás elhalasztásáról. Nem mintha nem értenénk egyet az előadó által képviselt véleménnyel, de egy ilyen érzékeny téma esetében nem akartunk olajat önteni a tűzre. Jobban szeretnénk, ha egy olyan megoldást találnánk, amely képes a legszélesebb támogatást biztosítani ebben a Házban. Ezért azt kérném, hogy szavazzunk a szavazás elhalasztásáról Strasbourgig: annál tovább nem, csak Strasbourgig. Elnök. − Tisztelt Swoboda úr, rátértünk volna a kérdésre, amikor a napirendben ehhez a ponthoz érünk. Az eljárás a következő: amikor az ügyrendben odaérünk a Meijer-jelentéshez, akkor fogunk ezzel foglalkozni. Köszönöm azért a hozzászólást. Akkor majd újra szót fog kapni. Nem felejtettük el a dolgot. 9.1. A kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat-egészségügyi követelmények (A6-0051/2008, Miroslav Ouzký) (szavazás) 9.2. Európai migrációs hálózat (A6-0066/2008, Luciana Sbarbati) (szavazás) 9.3. A közösségi programok igazgatásával megbízott végrehajtó hivatalok egységes pénzügyi szabályzatáról szóló rendelet módosítása ( az eljárási szabályzat 131. cikke) (szavazás)

27

28

HU


9.4. 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendelet (A6-0069/2008, Ingeborg Gräßle) (szavazás) 9.5. A halászati jogokon alapuló irányítási eszközök (A6-0060/2008, Elspeth Attwooll) (szavazás) 9.6. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele (A6-0083/2008, Reimer Böge) (szavazás) 9.7. A 2009-es költségvetési eljárásra vonatkozó iránymutatások (A6-0082/2008, Janusz Lewandowski) (szavazás) 9.8. Támogatás a kutatási és fejlesztési (K&F) tevékenységeket folytató kkv-k számára (A6-0064/2008, Paul Rübig) (szavazás) -A 15. és 30. módosításról szóló szavazás előtt Paul Rübig, előadó. − (DE) Tisztelt elnök úr, szeretném, ha a „Luxembourg„ szót szerepeltetnénk ebben az indítványban. (A szóbeli módosítás elfogadásra kerül) 9.9. Szén- és Acélipari Kutatási Alap (A6-0039/2008, Adam Gierek) (szavazás) 9.10. A közösségi vizeken kívül tartózkodó közösségi halászhajók halászati tevékenységei és a harmadik országok hajóinak közösségi vizekhez való hozzáférése (A6-0072/2008, Philippe Morillon) (szavazás) 9.11. A tibeti helyzet (szavazás) Elnök. − A Ház majdnem egyhangúlag fejezte ki véleményét erről a fontos kérdésről, és remélem, azok, akikre ez a szavazás irányul meghallják az üzenetét. 9.12. A Horvátországról szóló 2007. évi országjelentés (A6-0048/2008, Hannes Swoboda) (szavazás) – A 4. módosításról szóló szavazás előtt Hannes Swoboda, előadó. − (DE) Tisztelt elnök úr, ha jól értem, a PPE-DE visszavonta a 4. módosítást, de a 8. bekezdésről két részletben szeretne szavazni, amelyet teljes mértékben támogatok. Az első rész addig tartana, hogy „a közvéleményre Horvátországban„, a második rész pedig azzal kezdődne, hogy „sürgeti a horvát kormányt„. Amint elmondtam, a 4. módosítás visszavonása azt jelentené, hogy a szavazást az említett két részletben tennénk meg. (A szóbeli javaslat elfogadásra kerül) – A 12. módosításról szóló szavazás előtt Hannes Swoboda, előadó . − (DE) Tisztelt elnök úr, csak arról lenne szó, hogy helyettesítsük a „kitűz„ szót a „kitűzött„ szóval. Az idő tovább haladt, így a szót múlt időbe kell tenni.

10-04-2008

10-04-2008

HU


– A 15 módosításról szóló szavazás előtt Hannes Swoboda, előadó . − (DE) Tisztelt elnök úr, a Házban zajló tegnapi vita után kiderült, hogy a nagy többség valójában szívesen venné, ha kicserélnénk a „lehet„ szót a „mindenesetre„ kifejezésre. Ez tulajdonképpen széleskörű egyetértést teremtene a Házban, amely ebben az esetben nagyon fontos lenne. Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr, azt szeretném mondani, hogy ha ez a szóbeli módosítás elfogadásra kerülne, képviselőcsoportom Swoboda úr indítványa mellett szavazna, nem pedig ellene. Elnök. − Az viszont csak a szavazás után derülne ki, hogy elfogadásra került vagy sem. (A szóbeli módosítás elfogadásra kerül) 9.13. A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló 2007. évi országjelentés (A6-0059/2008, Erik Meijer) (szavazás) – A szavazás előtt Hannes Swoboda, a PSE csoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr, elnézését kérem, hogy az imént túl korán emelkedtem szólásra. Röviden beszélnék. Meijer úr jelentésének alapvető mondanivalójával teljesen egyetértünk, kiváló munkát végzett. Van egy kényes kérdés, ez pedig a név. Szeretnénk megkönnyíteni Macedónia számára a navigálást ezeken a veszélyes vizeken, ezért a mai és a következő strasbourgi ülésszak közötti időszakban szeretnénk az előadóval és a társelőadóval a megoldáson dolgozni, hogy a következő strasbourgi ülésszakon már szavazhassunk. Ez azt jelenti, hogy ma halasszuk el a szavazást. Daniel Cohn-Bendit, a Verts/ALE csoport nevében. – (DE) Swoboda úr, ez egyszerűen nevetséges! Mindenki tisztában van vele, hogy egy hét alatt nem tudunk megoldást találni. Ez a vita már évek óta folyik, és döntést kell hozni. Macedóniát így is, úgy is Macedóniának hívják. Görögországnak ezt el kell fogadnia, és akkor szavazhatunk. Nem számít, hogy ma szavazunk, vagy várunk még egy hetet, Macedóniát még akkor is Macedóniának fogják hívni. (Taps) Martin Schulz (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr, szeretnék Swoboda úr javaslata mellett szavazni, még akkor is, ha Cohn-Bendit úr nem tudja elképzelni, hogy beválhatna, talán azért, mert nem egyezik az ő politikai munkamódszerével. Igenis lehetséges kompromisszumra jutni néhány nap alatt, ha az ember veszi a fáradtságot, hogy keresse azt, és Swoboda úr javaslatának pontosan ez a szándéka. Igen, szavazhatunk a következő ülésszakon, de a közbe eső időben találhatunk valamilyen közös álláspontot, ha már különben is efelé haladunk itt a Házban. Erre rá kellene szánni magunkat, még akkor is, ha Cohn-Bendit úr ezt az időt kevésnek érzi. Erik Meijer, előadó . − (NL) Tisztelt elnök úr, bár alapvetően egyetértek Cohn Bendit úrral a név tekintetében, úgy vélem, hogy Swoboda úr javaslatát el kellene fogadnunk. Úgy gondolom, hogy a Parlament bölcsen tenné, ha jobban megvizsgálná az ügyet és megoldást találna rá. A tárgyalások, a kapcsolatok Macedónia és Görögország között fontosak lesznek az elkövetkezendő napokban. Tehát szerintem valóban bölcs lépés lenne, ha elhalasztanánk ezt a szavazást Strasbourgig.

29

30

HU


(A Parlament az indítványt elfogadja. A szavazást elhalasztják.) 10. Köszöntés Elnök. − Hölgyeim és uraim, örömmel jelentem, hogy az Ausztrál Képviselőház és Szenátus küldöttsége elfoglalta a helyét a karzaton. Sok szeretettel köszöntöm mindannyiukat. (Taps) A küldöttség a 31. Európai Parlament és Ausztrália parlamentje közötti találkozón vesz részt, amelyet április 9-én és 10-én tartanak itt az Európai Parlamentben. A küldöttség szenátorokból és parlamenti képviselőkből áll, és Alan Ferguson szenátor, az ausztrál Szenátus elnöke vezeti. Az Európai Parlament és az ausztrál parlament 1981-ben kezdte meg közvetlen és sokrétű politikai párbeszédét. Nagyon szeretnénk, ha a továbbiakban ez az együttműködés megerősödne, és minél szélesebb körűvé válna. A küldöttségnek sok sikert kívánok az itt tartózkodásuk hátralévő idejére, és a végén kellemes hazautazást. (Taps) 11. (folytatás) 11.1. A rák elleni küzdelem a kibővített EU-ban (szavazás) – A 2. módosításról szóló szavazás előtt Marios Matsakis (ALDE). – Tisztelt elnök úr, a rák krónikus betegséget okozhat, és lehetséges, hogy rokkantságot okoz, tehát annak érdekében, hogy az új 34a bekezdést pontosabbá és hitelesebbé tegyük azt a szóbeli módosítást szeretném javasolni, hogy az albekezdés megfelelő részeibe illesszük be a ”magába foglalhatja” és a ”lehetséges” szavakat. (A szóbeli módosítás elfogadásra kerül) 11.2. A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program félidős értékelése (A6-0074/2008, Riitta Myller) (szavazás) – A 1. módosításról szóló szavazás előtt Riitta Myller, előadó . − (FI) Tisztelt elnök úr, én úgy látom, hogy a Zöldek módosítást akartak benyújtani, de ennek a módosításnak az a célja, hogy a 8. módosítás utolsó részét belefoglalják ebbe a módosításba. Más szóval ez a rész nem tűnne el a szövegből. A szavazási jegyzékben is az áll, hogy a 8. módosítást a 14. módosítás helyettesíti. A cél nem a helyettesítés, hanem az, hogy az utolsó rész, amely így kezdődik, „a rövidtávú fejlesztési költségek mellett” bekerüljön ebbe a jelentésbe. Elnök. − Mindenki értette? Attól tartok, én sem. Kolléganő, most mit tegyünk? Volt valami szándékuk a Zöldeknek? Ez egyszer úgy tűnik nem! Meg tudná ismételni még egyszer, Myller asszony, kérem? Riitta Myller, előadó. − (FI) Tisztelt elnök úr, szavazási jegyzékben is az áll, hogy a 8. módosítást a 14. módosítás helyettesíti. A cél nem a helyettesítés, hanem az, hogy az utolsó

10-04-2008

10-04-2008

HU


rész, amely így kezdődik, „a rövidtávú fejlesztési költségek mellett” bekerüljön ebbe a jelentésbe. Elnök. − Éppen most értesültem róla, hogy ez nem így van. Akkor szavazzunk a 14. módosításról? Éppen most tudtam meg Paul Dunstantól, aki valódi szakértője ezeknek a részleteknek, hogy ez nem lehetséges. Azt javasolja, hogy most egyszerűen szavazzunk. – A 15 módosításról szóló szavazás előtt Satu Hassi (Verts/ALE). – Tisztelt elnök úr, szóbeli módosításként javaslom, hogy a 15. módosítás ne helyettesítse az eredeti 51. bekezdést, hanem tegyük hozzá a bekezdéshez. Úgy gondolom, hogy az előadó egyetért ezzel a szóbeli módosítással. (A szóbeli módosítás elfogadásra kerül) 11.3. A kulturális ipar Európában (A6-0063/2008, Guy Bono) (szavazás) 11.4. Európai kulturális program a globalizálódó világban (A6-0075/2008, Vasco Graça Moura) (szavazás) 11.5. Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában - Az uniós fellépés lehetőségei (Zöld Könyv) (szavazás) 12. A szavazáshoz fűzött indokolások A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások - Jelentés: Janusz Lewandowski (A6-0082/2008) Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL) Tisztelt elnök úr, a 2009-es év számos változást és kihívást tartogat az Európai Parlament számára. Nem csak választások elé nézünk, és új parlamenti ülésszak kezdődik, hanem ami a legfontosabb, a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével kapcsolatos problémákat is meg kell majd oldani. Az élet nem áll meg, és itt nem csak a politikai életre gondolok. Eljön azaz az idő, amikor változásokra, és mellettük új tervekre és cselekvési módokra van szükség. Általában véve nagyobb pénzügyi ráfordításra kell ahhoz, hogy a változások hathatósak legyenek. A költségvetési forrásokat azonban hatékonyabban kell kezelni, és minden felesleges bürokráciát mellőzni kell. - Jelentés: Paul Rübig (A6-0064/2008) Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Én Paul Rübig úr jelentése mellett szavaztam, ugyanis az Eurostars szerintem az Európai Bizottság fontos kezdeményezése a kutatással és fejlesztéssel foglalkozó kkv-k támogatására. Annak ellenére, hogy a az EU GDP-jének majd 70%-a kkv-k tevékenységéből származik a kutatás és fejlesztés területén bennük rejlő lehetőségeket még nem aknáztuk ki eléggé. Szeretném hangsúlyozni az előadó erőfeszítéseit, amelyeket annak érdekében tett, hogy a kkv-k a lehető legnagyobb számban vegyenek rész ebben a programban. Az eredeti kiírás értelmében számos kkv ki lenne zárva a pályázatból, ugyanis legalább 50%-kal kellett volna hozzájárulniuk a projekt költségeihez. Az Európai Parlament és a Tanács közötti megállapodás nyomán a kkv-k részt tudnak venni, és együttműködhetnek egymással kutatási és fejlesztési projektekben.

31

32

HU


Örömmel tölt el, hogy Szlovákia a között a 29 résztvevő ország között van, akik már támogatásukról biztosították a programot. A legfontosabb az, hogy a szlovák kis- és középvállalkozók tájékoztatást kapjanak arról, hogy hogyan szerezhetnek kutatásra és fejlesztésre anyagi támogatást ennek a programnak a keretén belül, és az, hogy több kutatási lehetőség legyen Szlovákiában és Európa más fejletlenebb régióiban. Az európai kutatási és innovációs adatbázis, amelyben a Bizottság közzé fogja tenni a program keretein belül megvalósult projektek eredményeit hasznos hivatkozási pontot nyújt majd a kkv-k számára. Carlo Fatuzzo (PPE-DE). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, nem fogok egy másodperccel sem többet beszélni, talán egy másodperccel kevesebbet. Csak annyit szeretnék mondani, hogy megtiszteltetés volt számomra Paul Rübig barátom jelentése mellett szavazni, amely a kkv-k támogatását célzó döntésről szóló javaslatot ismertette. Amit mindenek előtt szeretnék – és ez sok álmatlan éjszakát okoz nekem –, hogy legyenek olyan projektek, amelyek az idősebbek tapasztalatára, képességeire, és emlékeire építenek, akik a fiatalabbaknak rengeteg dolgot taníthatnának a kkv-kben, ez pedig minden EU-országnak és magának az Európai Uniónak is a hasznára válna. Tisztelt elnök úr, amint látja, még öt másodpercem van, hogy jó étvágyat kívánjak minden kollégámnak, akik voltak olyan kedvesek, és itt maradtak, hogy meghallgassák a nyilatkozatomat. - Jelentés: Adam Gierek (A6-0093/2008) Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL) Tisztelt elnök úr, minden olyan kezdeményezés, amely a szénkitermelés és az acélgyártás támogatására és ösztönzésére irányul, az méltó az Európai Parlament támogatására. Az előbb említett tevékenységek különösen fontosak, mivel egyetlen gyors ütemben fejlődő gazdaság sem működhet sikeresen ezek nélkül a termelőágazatok nélkül. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ezeknek a nyersanyagoknak a fő termelői az Európai Unión kívül találhatóak, ezzel szemben a tagállamok helyzete igen hátrányos. Nem kétséges, hogy a szén- és acéligény továbbra is növekedni fog főként a gyors ütemben fejlődő ázsiai gazdaságokban. Annak ellenére, hogy a szenet fokozatosan megújuló energiaforrásokkal és környezetbarát fűtőanyagokkal szeretnénk felcserélni, a szén még igen sokáig kulcsfontosságú energiahordozó és bevételi forrás marad az Európai Unió számos régiója számára. - Állásfoglalásra irányuló indítvány: A tibeti helyzet (RC-B6-0133/2008) Tunne Kelam (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr, én a Szymański úr által benyújtott 3. módosítás mellett szavaztam, amely erőteljesebb formája annak az általános álláspontunknak, amely a magas szintű állami vezetőknek a pekingi olimpia nyitóünnepségétől való távolmaradásáról szól. Szymański úr úgy találja, hogy az államfők jelenléte és a kínai kormány belpolitikai lépéseinek lehetséges támogatása között összefüggés van. Úgy vélem, hogy a kínai kormányt ez arra figyelmeztetheti, hogy ezt az összefüggést tisztázzák. Ezért szavaztam a 3. módosításra. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Az Európai Parlament egyszer már bebizonyította, hogy az emberi jogok állhatatosan védelmezője. Azért van ez így, mert széleskörű politikai konszenzust értünk el a Kínában történt emberi jogsértések elítélésében, amely minden várakozás ellenére ahelyett, hogy gyengítené, egyre erősíti a totális diktatúrát az olimpia előtti előkészületek során. Az Olimpiai Bizottság szemet huny a történtek felett azzal a

10-04-2008

10-04-2008

HU


kijelentéssel, hogy a sportnak és az emberi jogoknak semmi köze egymáshoz. Megdöbbentőnek találom ez a pragmatikus hozzáállást, amely távol áll az olimpiai játékok eredeti eszméitől. Minden képviselőt arra szeretnék felhívni, hogy írásban folyamodjon kormányának miniszterelnökéhez, amint én magam is tettem, hogy sürgősen hirdesse meg a megnyitóünnepség bojkottját, amennyiben Kína nem egyezik bele a tibeti néppel való párbeszédbe, és nem írja alá a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát. Véleményem szerint az, hogy a tagállamok államfői még nem döntöttek egy közös megoldás alkalmazásáról az legjobb esetben szerencsétlenségnek tekinthető, legrosszabb esetben pedig kudarcnak. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr, az Európai Uniónak egyhangúlag kell nyilatkoznia olyan fontos kérdésekről, mint a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok. Ezért is volt fontos, hogy a tibeti helyzetet illetően egységes álláspontot alakítsunk ki, és határozott intézkedéseket hozzunk azzal a céllal, hogy rábírjuk Kínát ezeknek az értékeknek a tiszteletben tartására. Erkölcsi kötelességünk, hogy emlékeztessük Kínát, mit ígért a nemzetközi közvéleménynek az emberi jogok ügyében, amikor az olimpiai játékok megrendezésére pályázott. Mindeddig Kína egyetlen akkori ígéretét sem tartotta be. Kína jelenleg olyan gazdasági hatalmat képvisel, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az azonban nagyon is helytelen a politikusok részéről, ha bizonyos gazdasági célokat és kedvező kereskedelmi megállapodásokat részesítenek előnyben az alapvető értékek védelmével szemben. Véget kell vetnünk a gazdasági ügyeket az emberi jogoktól elválasztó politikának a Kínával való viszonyt illetően. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy kivonulunk a gazdasági színtérről. Valójában az ellenkezője történik. Kínát rá kell szorítani, hogy alkalmazkodjon a nemzetközi szabványhoz, és tartsa ezt tiszteletben. - Jelentés: Hannes Swoboda (A6-0048/2008) Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr, az Európai Parlament képviseletében szoros együttműködésben dolgozom a horvát parlamentben dolgozó kollégákkal, ezért is szeretnék közbevetni valamit. Abban a pillanatban, amint Horvátország kikiáltotta függetlenségét, úgy döntött, hogy jövője záloga az Európai Unió kezében van. A horvát kormány elismerést érdemel azokért a lépésekért, amelyeket az égető problémák megoldásának érdekében tett. Például a közszféra és az igazságszolgáltatás reformjára, valamint a korrupció elleni lépésekre szeretnék itt utalni. Horvátország szorosan együttműködik a hágai volt Jugoszlávia területén elkövetett bűncselekményekre létrehozott Nemzetközi Törvényszékkel. Dicséretes, hogy az alkotmányába egy a nemzeti kisebbségek társadalmi és politikai életbe való bevonásáról szóló rendelkezést foglalt bele. Horvátországnak szüksége van az Európai Unióra, az Európai Uniónak pedig szüksége van Horvátországra, többek között geostratégiai helyzete miatt. Horvátország csatlakozása elő fogja segíteni a Nyugat-Balkán stabilizálását, és biztosítani fogja, hogy a demokrácia teljes mértékben kifejlődjön a térségben. Borut Pahor (PSE). – (SL) Tisztelt elnök úr, bár remélem, hogy Horvátország minél hamarabb befejezi a tárgyalásokat az Európai Unióval, a mai nap folyamán korábban nem

33

34

HU


támogattam Swoboda úr jelentését pontosan azért, mert a módosítás, amely többségi szavazattal került elfogadásra véleményem szerint komoly aggodalomra ad okot, ugyanis a jelentés precedenst képvisel az Európai Parlament döntéseit tekintve, mivel a tárgyalások várható befejezését találgatja. Konkrétan az előadó, Swoboda úr azt javasolta, hogy a „lehet” szót helyettesítsük a „mindenképpen” kifejezéssel, ami azt jelenti, hogy javaslata szerint bármely viszonyítási alaptól függetlenül a tárgyalásoknak mindenféleképpen be kell fejeződniük a 2009-es évben. Úgy vélem, hogy az Európai Unió mindig is ragaszkodott a viszonyítási alapok tiszteletéhez, és hogy ez feltétele mindenféle tárgyalás befejezésének. A mai jelentésében azonban Hannes Swoboda és az Európai Parlament bejelentette, hogy tekintet nélkül mindenre, bármi is történjék, a Bizottságnak be kell fejeznie a tárgyalásokat Horvátországgal 2009 végére. Szerintem ez elfogadhatatlan. Mario Borghezio (UEN). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, a Lega Nord a Horvátországról szóló Swoboda jelentés ellen szavaz tiltakozásul az általunk benyújtott módosítások elutasításáért, amelyet a mi olasz veneziai kisebbségünk szent és sérthetetlen jogainak védelmére terjesztettünk be. Isztria és Dalmácia vissza nem szerzett földjein Fiume és Pola népei jogaikat követelik, jogaikat, amelyeket több mint 60 évvel a háború befejezése után még mindig lábbal tipornak. Seb ez, amely orvoslásra vár. Horvátország nem foghatja be a füleit honfitársaink szenvedő kiáltásai előtt, akik semmi mást nem kívánnak, csupán történelmük, szenvedéseik és jogaik tiszteletét. Hihetetlen, hogy országunkban baloldali kollégáink a Lega Nordot azzal vádolják, hogy nincs olasz öntudata, és azzal provokálnak minket, hogy miniszterünknek a „Fratelli d„Italia”-t kellene dalolnia. Ebben a Házban, Strasbourgban pedig, amikor olasz és velencei honfitársaink jogaival foglalkozunk, – akik jelen pillanatban is üldözést szenvednek, és alapvető jogaik sem biztosítottak – Tito csatlósainak és a foibei vérengzés elkövetőinek utódai mellett szavaznak. Honfitársainknak talán az volt a bűne, hogy kommunistaellenesek és hazaszeretőek voltak, éppen úgy, ahogy a Lega Nord tagjai is kommunistaellenesek és hazaszeretőek. - Állásfoglalásra irányuló indítvány: A rák elleni küzdelem a kibővített Európai Unióban (B6-0132/2008) Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr, én a kibővített Európában való rák elleni küzdelemről szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mert ez különösen súlyos probléma. Európaiak millióit érinti elsősorban az új tagállamokban. Az ellenőrző vizsgálatokat és szűréseket Uniós szinten kell részben vagy teljes mértékben finanszírozni. Ezek az intézkedések elsőbbséget kell élvezniük az Európai Unióban, és minden polgárunk számára kötelezővé kell tenni. Az Európai Bizottságnak egy páneurópai tájékoztató kampányt kell előkészítenie, amely tájékoztatást nyújtana a megelőző lépésekről, a rák korai felismerésről és diagnosztizálásáról, valamint annak kezeléséről. A rák csak úgy győzhető le, hogyha vállvetve kiállunk, és egyesítjük erőinket. A rák elleni harc nehéz, de Európának és a világnak szembe kell néznie vele.

10-04-2008

10-04-2008

HU


- Jelentés: Guy Bono (A6-0063/2008) Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL) Tisztelt elnök úr, az irodalom, a színház, az építészet, a képzőművészet, az iparművészet, a mozi és a televízió mind Európa kulturális sokszínűségét bizonyítja. Mind részei Európa közös kulturális örökségének, habár Európa egyes országaihoz vagy régióihoz tartoznak. Az Európai Unió egyik célkitűzése az, hogy megőrizze, és támogassa, és mindenki számára elérhetővé tegye ezt a sokszínűséget. Ez szerepel például a Maastrichti Szerződésben is, amelyben ez Európai integráció kulturális dimenziója először került hivatalosan említésre. Az olaszországi Arturo Toscanini Alapítvány az Európai Szociális Alapból kap támogatást. Az alapítvány az 1990-es évek közepe óta szervez képzéseket munkanélküli zenészek számára. A Kultúra Program az Európai Unió egyik legfontosabb programja, amely 2007 és 2013 között zajlik. Körülbelül 400 millió eurós költségvetése van erre az időszakra. A program olyan kulturális tevékenységekkel foglalkozik, amelyek nem audiovizuális jellegűek. Bízunk benne, hogy kitartóan tudjuk támogatni a művészeket és a kultúrát népszerűsítő tevékenységeket. Végtére is a kultúra éppen olyan fontos, mint a gazdasági vagy az ipari tevékenység. Ezért is szavaztam a jelentés mellett. - Jelentés: Graça Moura (A6-0075/2008) Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – Tisztelt elnök úr, én a Graça Moura jelentés mellett szavaztam, mivel túl kevés időt és pénzt fordítunk a kultúra támogatására. A gazdaságra, a piacokra, a munkára és a kereskedelemre koncentrálunk, de hol tartana Európa festők, zenészek, irodalmárok nélkül? Tegnap este Figeľ biztos úr azt mondta nekünk, hogy a kultúra fontosabb, mint az üzlet. Én ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy a kultúra ösztönzi az üzletet, azaz egy történetíró szavaival élve ” ha nem írna senki levelet, nem lennének postások sem”. A lengyel zeneszerző, Fryderyk Chopin születésének 200. évfordulóján mutassuk meg a világnak, hogy ez a kontinens nagyszerű zenét és kultúrát termett. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Én az Európai kulturális program a globalizálódó világban című jelentés mellett szavaztam, mert véleményem szerint a kultúra Európa lelke, nemzeteink pedig alapvetően gazdagodnak általa. Melyik másik földrész mondhat magáénak annyi zenei géniuszt, kiváló festőt, szobrászt, építészt és más nemzetközileg elismert művészt? A kultúra még sohasem foglalt el olyan kiemelkedő helyet az EU-ban, mint most. Az európai régiók kulturális érettségének hatását mutatja például az Európa Kulturális Fővárosa terv a 2007 és 2019 közötti időszakra. Lenyűgözve figyeltem a négy szlovák pályázó, Kassa (Košice), Túrócszentmárton (Martin), Nyitra (Nitra) és Eperjes (Prešov) versengését az Európa Kulturális Fővárosa 2013 címért. Nagyon nehéz dolga lesz annak a bizottságnak, amelyik 2008 szeptemberében kiválasztja a nyertest. Gyönyörű, tartalmas, kulturális értékekkel teli programok nyújtanak majd felemelő élményeket mindazoknak, akik ellátogatnak ezekbe a városokba. Elnök. − Ön kiválóan énekel, Pleštinská asszony. Számos alkalommal volt már szerencsém hallani önt énekelni.

35

36

HU


José Ribeiro e Castro (PPE-DE). – (PT) Tisztelt elnök úr, szeretnék gratulálni Moura asszonynak a ma elfogadott jelentéséhez. Szeretném örömmel üdvözölni és felhívni a figyelmet még a 26. bekezdésre, amelyet elsöprő többséggel, 560 szavazattal fogadtak el a név szerinti szavazás alkalmával. Ez a bekezdés az európai nyelvek más földrészekkel, a világ más országaival való kölcsönhatását hangsúlyozza, és azt, hogy az Európai Unió számára létfontosságú annak ismerete, hogy hogyan segítse speciálisan ezeket a nyelveket, és a nyelvek által generált és közvetített kölcsönhatást az Európán kívüli viszonylatokban. Ez érvényes az angolra, a spanyolra, a portugálra és kisebb mértékben a franciára. Biztos vagyok benne, hogy Orban biztos úr fel tudja használni ezt a bekezdést a Joan i Marí jelentéssel együtt –, amelyről két éve szavaztunk – arra, hogy határozott útmutatásokat adjon az európai többnyelvűségi politika számára. Nyilvánvalóan fontos, hogy ezeknek a világszerte használt európai nyelveknek a terjesztését kiemelten támogassuk globalizálódó világunkban. - Állásfoglalásra irányuló indítvány: Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában - Az uniós fellépés lehetőségei (Zöld Könyv) (B6-0131/2008) Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr, az éghajlatváltozás számos gazdasági ágazat számára jelent kihívást. Európa biológiai sokféleségére is fenyegetést jelent, és a társadalmi fejlődésre is negatív hatással van. Az egyetlen módja, hogy az éghajlatváltozást ellensúlyozzuk: az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása regionális és helyi szinten a gazdaság minden ágazatában és életünk minden területén. Az Európai Uniónak globális szintű szövetségeket kell létrehoznia, különösen a fejlődő országokkal. Ez utóbbi országok szintén egyre növekvő mértékben felelősek az üvegházhatású gázok engedély nélküli kibocsátásáért. További fontos téma a társadalom tájékoztatása az alkalmazkodási intézkedésekről a tömegkommunikációnak és az állampolgároknak a környezetvédelmi kérdésekbe való bevonásával. Ebben a tekintetben globális, regionális és helyi szinten kell lépéseket tenni, és ezeknek a lépéseknek minden politikai és egyéb határok felett kell állnia. A szavazáshoz fűzött írásbeli magyarázatok - Jelentés: Miroslav Ouzký (A6-0051/2008) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Mi e mellett a jelentés mellett szavaztunk, amely a kedvteléből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről szólt, szem előtt tartva az egészségi problémákat és azok lehetséges közegészségügyi hatásait. Az Európai Parlament és a Tanács 998/2003/EK rendelete például harmonizálja a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú, a tagállamok közötti vagy harmadik országokból a Közösségbe, illetve újra a közösségbe irányuló mozgására vonatkozó szabályokat. Ez a rendelet többek között bevezette a kedvtelésből tartott állatok útlevelét a macskák, a kutyák és a görények esetében, amennyiben azokat egyik tagállamból a másikba szállítják. Ez igazolja, hogy az állat veszettség elleni védőoltásban részesült. Mindazonáltal a rendelet időleges eltéréseket ír elő, amelyek néhány tagállamban 2008. július 3-ig alkalmazhatók (a 6. cikk 1. bekezdése és a 16. cikk). A 6. cikk 3. bekezdése lehetőséget nyújt arra, hogy ezt az átmeneti időszakot jogszabályalkotás útján a Bizottság által az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak 2007. február 1. előtt benyújtott jelentés alapján meghosszabbítsák. Ez nem történt meg.

10-04-2008

10-04-2008

HU


Ezért van most egyetértés abban, hogy az átmeneti időszak meghosszabbítására van szükség, azért, hogy az új szabályozásnak legyen ideje körvonalazódnia. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban . − Én az Ouský-jelentés mellett szavaztam azért, hogy a kedvtelésből tartott állatok mozgására vonatkozó határozatokat csak a tudományos vélemény teljes áttekintése után hozzuk meg. Miroslav Mikolášik (PPE-DE), írásban. − (SK) Ez a jelentés a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgatására vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről szóló rendeletnek az átmenti időszak meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szól. Örömömre szolgál, hogy a 998/2003/EK rendelet harmonizálja a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú, a tagállamok közötti vagy harmadik országokból a Közösségbe, illetve újra a Közösségbe irányuló mozgására vonatkozó szabályokat. Nagyon örvendetes, hogy egyéb intézkedések mellett bevezették a kedvtelésből tartott állatok veszettség elleni védő oltását igazoló útlevelét a macskák, a kutyák és a görények esetében. Azért támogattam ezt a jelentést, mert az eredeti átmeneti időszak lehet, hogy nem elegendő, különösen azért, mert még mindig nincs benyújtott javaslat, az Európai Parlament pedig feloszlik a 2009-es választásokra. Ezen kívül úgy vélem, hogy Málta számára fontos lenne, hogy bekerüljön a kullancsok tekintetében különleges követelményeket alkalmazó országok közé, mivel Máltára már így is külön szabályozás érvényes, ami a kullancs elleni kezelést illeti. Ez javaslat segíteni fogja a kedvtelésből tartott állatok tulajdonosait, mivel csökkenti a kedvtelésből tartott állatokkal való utazás gondjait. - Jelentés: Luciana Sbarbati (A6-0066/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban - (FR) Én olasz kollégám, Luciana Sbarbati jelentése mellett szavaztam, amely az Európai Migrációs Hálózat létrehozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslattal kapcsolatos konzultációs eljárás részét képezi. A Bizottság 1994. évi közleményében már megfogalmazódott, hogy szükséges lenne a migrációs áramlások megfigyelése, és ebből alakult ki kísérleti jelleggel az Európai Migrációs Hálózat (EMH). Fokozatosan nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a létfontosságú eszköznek a fenntartására jogi eszközre van szükség. Valójában annak ellenére, hogy a nemzetközi migráció számos aspektusáról hatalmas mennyiségű információ halmozódott fel, ezekhez az adatokhoz nem könnyű hozzáférni. Sőt mi több, nincs elég megbízható, összehasonlítható és korszerű információ vagy akár a bevándorlás és menekültügy jogi és politikai helyzetének fejlődéséről szóló elemzés sem nemzeti, sem pedig EU szinten. Támogatom azokat a kezdeményezéseke, amelyek ennek a mechanizmusnak a menekültügyre való kiterjesztésére és a hálózat megbízatásának meghosszabbítására irányulnak. Philip Bradbourn (PPE-DE), írásban . − A brit konzervatívok tartózkodtak ennél a szavazásnál, mivel – bár a javaslat tartalmával nem értünk egyet, az Egyesült Királyság mentességet élvez alóla. Régi gyakorlat nálunk, hogy olyan ügyekben nem foglalunk állást, amik nincsenek kihatással az Egyesült Királyságra vagy amikkel kapcsolatban „opt-out” jogot szereztünk.

37

38

HU


Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Az Amszterdami Szerződés életbe lépése óta a migrációra és menekültügyre vonatkozó közös európai politikák folyamatos fejlődésen mennek keresztül. Ezért létfontosságú, hogy objektív, megbízható és egymással összevethető adatokra és információkra támaszkodhassunk mind nemzeti, mind európai szinten a migrációs jelenségek jobb megértése és elemzése érdekében, és azért is, hogy a pontos információk alapján vezethessünk be új politikákat, illetve hozhassuk meg döntéseinket. A jelenleg rendelkezésre álló adatok azonban nem egybehangzóak és sok esetben nem is megbízhatóak, összehasonlíthatóak, sőt, nem is naprakészek. A thesszaloniki Európai Tanács elfogadta az Európai Migrációs Hálózat létrehozását, ami kísérleti projektként el is indult, majd előkészítő lépések követték. Ezért támogatom ezt a javaslatot, ami a meglévő szerkezet egyesítését, állandóvá tételét és megfelelő jogi alapokra helyezését szolgálja azáltal, hogy meghatározza céljait, funkcióit, szerkezetét és finanszírozási módját. Egyetértek az előadó módosítási javaslataival, különösen a „menekültügy” felvételével a Hálózat nevébe és a hatáskörének kiterjesztésével. Különösen egyetértek azzal, hogy elfogadhatatlan a Tanács azon javaslata, hogy a Parlament csak megfigyelői szerepet kapjon, szavazati jog nélkül. Bruno Gollnisch (NI), írásban . – (FR) A jelentéstervezet nem más, mint a különböző eddigi európai politikák és intézmények kudarcának krónikája. Mi is pontosan a célja? Az, hogy újabb európai szervet hozzon létre, ami a migrációs események naprakész adatainak összegyűjtésével, kicserélésével és használatával foglalkozik. Úgy tűnik, hiányzik a központi információforrás. De akkor mit csinál a többi több tucat nemzeti, nemzetközi és kormányközi szervezet, az Európai Migrációs Ügynökség, a Nemzetközi Migrációs Szervezet és az Alapjogi Ügynökség, amiknek deklarált feladata a migrációs információk gyűjtése? És az Eurostat, az Europol, a RAXEN hálózat, a Cirefi és a többi? Tehetetlenek, elavultak? Ha igen, miért kapnak évről évre egyre nagyobb költségvetési keretet? Az előadó joggal aggódik, hogy az Európai Migrációs Hálózat meglévő szervezetek duplikálása. De főleg az európai intézmények azon veszélyes tendenciája miatt kéne aggódnia, hogy a bevándorlás problémájának megoldása helyett inkább eltakarják a szomorú valóságot a komitológia végtelen felduzzasztásával és mindenféle testület létrehozásával. Genowefa Grabowska (PSE), írásban. − (PL) Az Európai Migrációs Hálózat nem működhet tovább világos jogi háttér nélkül. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tagjaként teljes mértékben támogatom Sbarabati asszony jelentését, ami a Bizottság javaslatának és a Tanács egyhangú álláspontjának elfogadását javasolja. Úgy érzem ,a Tanács döntése megfelelő jogi alapot jelent majd, feltéve, hogy teljes mértékben figyelembe veszi az Európai Parlament véleményét. Az előadó javaslata, hogy ne hozzunk létre új, a migrációt figyelemmel kísérő európai központot, különösen fontos. Ehelyett az előadó a meglévő rendszer megerősítését javasolja a nemzeti kapcsolattartók hálózatára építve. Támogatom azt a javaslatot is, hogy a hálózat illetékessége terjedjen ki a migráción kívül a menekültügyre is. Véleményem szerint a hálózat információs és kutatási megbízását az irányelvek alkalmazásáról és végrehajtásáról

10-04-2008

10-04-2008

HU


szóló tanulmányok, elemzések és értékelések készítésére is ki kellene terjeszteni. Véleményem szerint a hálózat tevékenységét a gyakorlatban is hasznosabbá kell tenni, hogy a döntéshozó szervek munkáját jobban segíthesse. Jó, hogy a hálózat lesz felelős a bevándorlással és menekültüggyel kapcsolatos információgyűjtésért és -cseréért. Így lehetővé válik az információk cseréje és összehasonlítása, és a jövőben közös európai kritériumok és mutatók dolgozhatók ki. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az Európai Parlament ma elfogadott egy tanácsi döntésről szóló javaslatot az Európai Migrációs Hálózat létrehozásáról. Az Európai Migrációs Hálózat, ami 2002-ben kísérleti projektként indult, nemzeti kapcsolattartókra épül. Fő célja, hogy „objektív, megbízható és összevethető” információkat szolgáltasson a különböző tagállamok migrációs és menekültügyi helyzetéről. A javaslat egy hálózatba kívánja összevonni a meglévő rendszereket, anélkül, hogy – legalábbis egyelőre – létrehozna egy újabb európai szintű szervet vagy megfigyelő szervezetet. Nincs kétségem afelől, hogy a valós migrációs (és menekültügyi) helyzet jobb megismerését célzó intézkedések hasznosak. Abban viszont nem értünk egyet, hogy a javaslatot arra használják fel, hogy a migrációs és menekültügyi politikákat a Lisszaboni Szerződés szellemében „közösségiesítsék”. Elutasítjuk a közös uniós szintű migrációs és menekültügyi politikákat, amik csak a biztonságra épülnek, túl korlátozóak és embertelenek, ráadásul alapvető hatásköröket vonnak meg a tagállamoktól és parlamentjeiktől. Carl Lang (NI), írásban. – (FR) A tagállamok együttműködése és az információcsere mindenképpen szükségesek a bevándorlási politikában. Ez azért is különösen fontos, mert mivel a Schengeni Egyezmény megszüntette a belső határellenőrzéseket az Unióban, egy tagállam döntéseinek, különösképpen az illegális bevándorlók jogállásának rendezésével kapcsolatos döntéseknek, a környező tagállamokra nézve is következményei vannak. Az Európai Unió nagy mestere a különböző, saját alkalmazottakkal és költségvetéssel rendelkező ügynökségek, szervezetek és egyéb testületek létrehozásának, amik aztán azt a látszatot keltik, hogy az Unió igyekszik megoldani a problémákat. Csakhogy ez egyáltalán nem így van. Ez különösen igaz a migráció esetében, ahol már szinte megszámlálhatatlan párhuzamosan létező szervezet van, kormányzati, nem kormányzati vagy éppen kormányközi, csak számottevő eredmény nincsen. Kutatóközpontok, szakmai szervezetek, az Európai Migrációs Megfigyelőközpont, az Eurostat, az Europol, az Alapjogi Ügynökség, a külső határok átlépésével és a bevándorlással összefüggő kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatást, vitát és információcserét szolgáló központ (CIREFI) és a többi: a lista végtelen. Ez a jelentés még eggyel szeretné megnyújtani ezt a listát: az Európai Migrációs Hálózattal, ami elvileg az első lépés egy új európai megfigyelőközpont vagy ügynökség létrehozása felé. Ideje, hogy véget vessünk a túlzásoknak és ennek a színjátéknak is. - Jelentés: Gräßle (A6-0068/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Nagyrabecsült német kollégám és barátom, Ingeborg Grässle jelentése mellett szavaztam, ami a közösségi programok igazgatásában

39

40

HU


bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló 1653/2004/EK rendeletet módosító bizottsági rendelet-tervezet konzultációs eljárásának része. Támogatom az előadónak a mentesítési eljárás határidőinek harmonizálására és a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló szövegnek az Európai Közösségek általános költségvetésére vonatkozó költségvetési rendelettel való összhangba hozásáról szóló javaslatait. Szintén támogatom a létszámtervben foglalt, az ideiglenes és szerződéses alkalmazottakra és a kiküldött nemzeti szakértőkre vonatkozó adatok pontosítására irányuló javaslatokat, hogy a költségvetési hatóság pontos képet kapjon az egyes ügynökségek személyzeti költségvetésének változásairól. Az engedélyezésre jogosult tisztviselő, vagyis az ügynökség vezetőjének felelősségének formális előírására vonatkozó javaslat szintén helyénvaló. - Jelentés: Ingeborg Gräßle (A6-0069/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Nagyrabecsült német kollégám és barátom, Ingeborg Grässle jelentése mellett szavaztam, ami a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló 1653/2004/EK rendeletet módosító bizottsági rendelet-tervezet konzultációs eljárásának része. Egyetértek azzal, hogy harmonizálni kell a mentesítési eljárás határidőit és egyértelművé kell tennünk, hogy a költségvetésből a költségvetési rendelet 185. cikkének (1) bekezdése alapján támogatást kapó közösségi ügynökségek azok a közösségi szervek, amik a költségvetésből közvetlen támogatást kapnak, és az összes többi közösségi szerv, amik pénzügyi támogatást kapnak a költségvetésből. Szintén fontos pontosan megadni, milyen adatokat kell tartalmaznia a létszámtervnek, mind az átmeneti és szerződéses személyzetre, mind a kiküldött nemzeti szakértőkre vonatkozóan, hogy a költségvetési hatóság pontos képet kapjon az egyes ügynökségek személyzeti költségvetésének változásairól; hasonlóképpen hasznos az engedélyezésre jogosult tisztviselő felelősségének megerősítése. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervek – más szóval, a közösségi ügynökségek – száma az utóbbi években megtöbbszöröződött (és továbbiak létrehozása várható), és egyre szupranacionálisabb jelleget öltenek; olyan funkciókat látnak el, amik a tagállamok feladatai lennének. Ez a jelentés némileg javít az Európai Bizottság javaslatán, különösen azáltal, hogy ezen szervezetek pénzügyi szabályozásában kötelezővé teszi azon szervezetek listájának közzétételét weboldalukon, amelyek költségvetésükből forrásokhoz jutnak. Ennek az információnak harmadik fél számára „könnyen hozzáférhetőnek”, átláthatónak és mindenre kiterjedőnek kell lennie. Ez olyasmi, ami a jelenlegi rendeletben nincs benne. Annak dacára azonban, hogy a Bizottság javaslata részletesebb információkat kér az érintett ügynökségek költségvetéséről, személyzetéről és munkájáról, az ügynökségeknek nagyobb mozgásteret ad a költségvetési előirányzatok átirányítására, amit alaposan ellenőrizni kell.

10-04-2008

10-04-2008

HU


- Jelentés: Elspeth Attwooll (A6-0060/2008) Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − A halászati ipar nehézségei egy átláthatatlan és nem megfelelő hatékonyságú rendszer következményei, ami egyebek mellett a teljes kifogható mennyiség (TAC) szabályozásán, a kvótákon és a halászati erőfeszítések nagyságának irányításán alapul. A „halászati iparág gazdasági helyzetének javításáról” szóló bizottsági közlemény megemlíti az iparág nehézségeit és megjelöli a halászat irányításának néhány új megközelítését is. Ezek közé tartoznak a „halászati jogok” is. A vita rendkívüli fontossággal bír a Közösség halászati ipara számára, mert ez nyitja meg az utat az erőforrások nagyobb biológiai fenntarthatósága előtt, és nagyobb lehetőséget ad az iparág felelőseinek a piaci beavatkozásra. Sokféle halászati jog és tranzakciós rendszer létezik, és ezek nem mindig teljesen átláthatóak. Ezért komoly vitát kell indítanunk, hogy a halászok számára átláthatóságot, biztos jogi alapokat és gazdasági hatékonyságot biztosítani képes jogok kezelésének módjait megfelelően értékelhessük. Mivel a halászati jogok a halászat irányításának fő elemét képezik a halászati potenciál tekintetében vezető országokban (USA, Új-Zéland, Norvégia stb.), használatuk bevezetésének megvitatása az unió halászati irányításában teljesen helyénvaló. Mindezek miatt a Portugál Szociáldemokrata Párt tagjai támogatják az Attwool-jelentést. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Borg biztos beszéde sok mindent tisztázott a Bizottság közös halászati politikával kapcsolatos terveivel kapcsolatban: ezek szerint tehát a Bizottság szándékában áll az irányítás átalakítása, a halászati jogok közösségi rendszerének többlépcsős bevezetésével. Szinte előre megjósolható volt ez a szándék: először kiterjeszteni a rendszer alkalmazását, de csak a halászflotta egy részére, sok tagállamban, majd később létrehozni egy közös Európa halászatijog-piacot, esetleg a tőzsdére való bevezetéssel. Az Európai Bizottság által nyilvánosságra hozott célok „a jogok nagy tételben történő felvásárlását okozhatja, ami a kvóták tulajdonjogának, a halászflotta földrajzi megoszlásának és összetételének koncentrálódásához vezet”, amikor is a „kedvezőtlen hatások enyhítésére létrehozott mechanizmusok működésének … összhangban kell állnia a Közösség egységes piacával és versenyjogi szabályaival.” Ez rendkívül fontos kérdés, ami a tagállamok szuverenitásának lényegét érinti, illetve egy természetes erőforrás kiaknázásának és tulajdonjogát és az annak irányításához fűződő jogot; más szóval tehát arról van szó, hogy egy közös tulajdonban levő érték kiaknázásának jogát magánkézbe adjuk. Minden ilyen szándékot a leghatározottabban visszautasítunk! Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Az Attwool-jelentés szavazásánál tartózkodtam, mert – bár nagy részével egyetértek – nem kezeli a jelenlegi halászati irányítási rendszer alapvető problémáját: azt, hogy Európa vizeit a közös halászati politika központi irányítás alá vonta. A jelentés leszögezi, hogy a tengeri biológiai erőforrások „közös javak”, de nem ismeri fel, hogy ezeket az erőforrásokat legjobban Európa halászó nemzetei tudják kezelni. A jelentés azt is kimondja, hogy a „halászati jogokat irányító mechanizmusokat közösségi szinten kell elfogadni”, pedig a valóságban a halászat közösségi irányítása teljes katasztrófát okozott. Európa halászközösségeinek hosszú távú fenntarthatósága érdekében meg kell vizsgálni a különböző irányítási eszközök használatának lehetőségét, de az ezen eszközök

41

42

HU


bevezetéséről szóló kulcsfontosságú döntéseket a halászatban érintett országoknak kell meghozniuk, nem pedig uniós intézményeknek. Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – (EL) A tagállamok és a Bizottság közötti, egyes államok irányítási rendszerével kapcsolatos információ- és tapasztalatcseréről szóló vita nem fog olyan különleges eredményt hozni, ami alapján közös irányítási intézkedéseket hozhatnánk. Az irányítási rendszerek tagállami hatáskörbe esnek, és ez jó okkal van így: az egyes országok társadalmát, gazdaságát, geográfiáját és hidrológiáját érintik. Jogos az a felvetés, hogy a tengeri biológiai erőforrások közös javak és a hozzájuk fűződő jogok nem tekinthetők egyesek tulajdonjogának. De utópisztikus és önámító az az elképzelés, hogy sikeres irányítási rendszereket hozhatunk létre a halászati jogokra építve a közös halászati politikán belül EU-s szinten, mert maga ez a kiegyensúlyozatlan rendszer ezt lehetetlenné teszi. A halászati szektor nem független a tagállamok általános gazdasági helyzetétől, mint ahogy a halászok munkamódszerei sem függetlenek a társadalmi és politikai eseményektől; sem a helyiektől, sem a nemzetköziektől. A kutatások és a vita csak arra fognak fényt deríteni, hogy a halászok gazdasági helyzetében nem várható javulás, és általában a halászatból élő közösségek fejlődésében sem; addig nem, amíg a közös halászati politika segítségével próbáljuk a halászati vállalkozásokat üzleti csoportokba tömöríteni és általában a tőke koncentrációját elősegíteni. David Martin (PSE), írásban. − Támogatom, hogy indítsunk egyeztetést a jog-alapú irányítási rendszerek jövőjéről a közös halászati politikában. Attwool képviselő asszony jelentése a jogokra épülő irányítási eszközökről ezért üdvözlendő. Az itt felvetett kérdések élénk és konstruktív vitát generálnak majd a közös halászati politika egyszerűsítésével kapcsolatosan. Attwool képviselő asszony javaslatai mellett szavaztam. - Jelentés: Reimer Böge (A6-0083/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Nagyrabecsült német kollégám, Reimer Böge jelentése mellett szavaztam, tehát támogatom az Európai Unió 2008-as költségvetésében 3 106 882 euro mobilizációját az európai globalizációs alkalmazkodási alapon belüli kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokra. A döntéskor figyelembe kell venni, hogy Málta 2007. szeptember 12-én a textilszektorban történt 675 elbocsátás miatt az alap mobilizációját kérte, konkrétan a VF Ltd (Málta) és a Bortex Clothing Ind. Co Ltd által elbocsátott alkalmazottak érdekében. A máltai hatóságok 681 207 euró támogatást kértek az elbocsátottak támogatásának költségeinek részleges fedezésére. Az összköltséget 1,36 millió euróra becsülik. Ezen kívül 2007 október 9-én Portugália szintén az alap mobilizációjáért folyamodott, az autóiparban történt 1546 elbocsátás ügyében, konkrétan az Opel által Azambujában, az Alcoa Fujikura által Seixalban és a Johnson Controls által Portalegrében elbocsátottak támogatásához. A portugál hatóságok 2 425 675 eurót kértek a 4,85 millió euróra becsült támogatási költségek részleges fedezésére. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Miután 2007-ben az Opel Azambujában, az Alcoa Fujikura Seixalban és a Johnson Controls Portalegrében összesen 1549 embert elbocsátott, a portugál kormány az alapból 2 425 675 euro mobilizációját kérte

10-04-2008

10-04-2008

HU


szakképzéshez és szakképesítéshez, illetve bérkompenzációhoz, amivel a munkavállalókat alacsonyabb bér elfogadására kívánja „ösztönözni”. Kétségtelen, hogy a dolgozók, családjuk és az egész szűkebb régió számára súlyosak az elbocsátások következményei, így a hatás minimalizálására irányuló minden törekvés sürgős és szükséges. De ilyen intézkedések nem oldják meg a munkahelyteremtés és -fenntartás problémáit, és nem biztosítják az érintett régiók társadalmi és gazdasági fejlődését. Ezt csak megfelelő befektetési politikával lehet biztosítani, ami minden régióban kiaknázza a helyi lehetőségeket és megakadályozza, hogy a multinacionális cégek bezárják üzemeiket vagy máshová költözzenek, ahol újabb embereket használhatnak ki és újabb több millió eurós „támogatásokat” vehetnek fel. Sajnos a Parlament olyan állásfoglalást fogadott el, ami Portugália tekintetében aggodalmat fejez ki a finanszírozott intézkedésekkel kapcsolatban, és felkéri a Bizottságot, hogy „a portugál hatóságokkal együttműködésben kövesse szoros figyelemmel a helyzetet”. Erre korábban, például a német és francia esetekben nem került sor. David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm az európai globalizációs alkalmazkodási alap első, a 2008-as költségvetési évben történt alkalmazását Az Európai Szocialisták Pártja nagyon aktívan részt vett az alap létrehozásában, és ez az alap létfontosságú eszköze a globalizáció munkavállalókra gyakorolt hatásának enyhítésének. A jelentés mellett szavaztam. José Albino Silva Peneda (PPE-DE), írásban. − (PT) 2006-ban sokat küzdöttem az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáért. Amikor elfogadásra került, a Házhoz intézett beszédemben azt mondtam, hogy ennek a döntésnek politikai jelentősége van: a három európai intézmény, a Tanács, a Bizottság és a Parlament először ismerte el, hogy a globalizációnak vannak káros hatásai; a globalizáció miatti üzem-bezárások miatt elbocsátott munkavállalók ezért jogosultak pénzügyi támogatásra. Azért érveltem az alap mellett, mert úgy éreztem, hogy az Európai Unió így éreztetheti támogatását azokkal, akik az üzemek bezárásával az utcára kerültek, például Portugáliában az Opel, a Johnson és az Alcoa Fujikara dolgozóival. Ezek gyakran drámai helyzetek, és az Európai Parlament döntése, amivel csaknem 2,5 millió eurót bocsát rendelkezésükre, sokat segíthet a gondjaik enyhítésében. Amikor az ember aggódik, fél, nehéz elfogadni a változást. Ezek a portugál munkavállalóknak szánt kifizetések nem oldják meg a problémát varázsütésre, de mindenképpen segítenek visszaadni ezeknek az embereknek az önbizalmát, hogy kilábalhassanak a mostani helyzetükből. - Jelentés: Lewandowski (A6-0082/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Kiváló lengyel kollégám, Janusz Lewandowski jelentése mellett szavaztam az „egyéb részekkel” kapcsolatos 2009-es költségvetési iránymutatásokról, ami az Európai Parlamentet, a Tanácsot, az Európai Bíróságot, a Számvevőszéket, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, a Régiók Bizottságát, az európai obmudsmant és az európai adatvédelmi biztost érinti. A jelentés felvázolja a mostantól 2009-ig a parlamentre váró főbb kihívásokat, különös tekintettel a Lisszaboni Szerződés életbe lépésére. Mindent meg kell tennünk, hogy Parlamentnek a Lisszaboni Szerződés ratifikálása utáni megnövekedett felelősségeit

43

44

HU


figyelembe vegyék a költségvetés elkészítésekor. Tenni kell a polgárokkal folytatott kommunikáció javításáért, különösen helyi szinten, három projektre vonatkozóan: a látogatóközpont, az audiovizuális központ és a webTV projekt kapcsán. Végezetül pedig, talán hasznos lenne az Európai Parlament rendelkezésére álló emberi erőforrásokat számba venni még a költségvetési eljárások előtt. Az Európai Parlament politikai feladatai egyre nőnek, és létfontosságú, hogy a képviselők teljes függetlenségben tudjanak dolgozni. - Jelentés: Janusz Lewandowski (A6-0082/2008) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez a jelentés az Európai Parlament és más intézmények 2009-es költségvetéséről szóló vita kezdete, de az Európai Bizottság nem tartozik bele, márpedig a Bizottságnak van messze a legnagyobb költségvetése. Egyéb fontos kérdések mellett, ki kell emelni a személyzeti politikával kapcsolatban javasolt iránymutatásokat. Azért kell odafigyelnünk erre, mert az elmúlt években folyamatos nyomás alatt álltunk, hogy csökkentsük a személyzeti kiadásokat, bizonytalan szerződések használatával, például külső szolgáltatók bevonásával, különösen ideiglenes munkaszervező ügynökségek útján; az állandó munkaszerződések és ezen munkavállalók kárára. Természetesen ezt a megközelítést a leghatározottabban vissza kell utasítanunk. Szintén visszatérő kérdés az EU összes hivatalos- és munkanyelvének az elérhetőségének biztosítása. A 2008-as költségvetési eljárás során egy kisebb előirányzatot tartalékba helyeztek „hogy arra ösztönözze az intézményeket, hogy hatékonyabb nyelvi támogatást részesítsenek előnyben a képviselők számára a hivatalos üléseken”. De azt nem tudjuk, milyen lépések történtek ennek érdekében, ráadásul továbbra is vannak olyan esetek, amikor ezt a jogot nem tartják tiszteletben, például az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűléseken. - Jelentés: Paul Rübig (A6-0064/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Nagyrabecsült osztrák kollégám, Paul Rübig jelentése mellett szavaztam. A jelentés az Európai Parlament és a Tanács együttdöntési eljárásának része, arról a javaslatról, hogy az unió vegyen részt egy, a kutatást és fejlesztést végző kkv-k támogatását célzó, több tagállam által elindított programban. Támogatom ezt a kezdeményezést, ami 100 millió eurót kíván hozzátenni hat év alatt az EUROSTARS közös program 300 millió eurójához az innovatív kkv-k felzárkóztatására több tagállamban és az Európai Gazdasági Térség más tagországaiban. Fontos megjegyezni, hogy az 1980 után alapított nagy Egyesült Államokbeli vállalatok 82%-a a semmiből indult, míg Európában ugyanez a mutató csak 37%. Nyilvánvaló tehát, hogy a kis- és középvállalkozások, különösen az innovatívak, komoly gazdasági növekedést és társadalmi fejlődést generálhatnak a közös piacon. Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a jelentés mellett szavazok, mert az további fontos lépést jelent a kutatás és az innováció terén, és így javítja az európai termékek versenyképességét. Örülök, hogy a kkv-k kapnak forrásokat, hiszen ezek jelentik az olasz és az európai gazdaság kötőszövetét, és nagyon is rászorultak a nagyobb anyagi támogatásra, ami segíti az eredeti, jó minőségű termékek létrehozását, amik fel tudják venni a versenyt a fejlődő gazdaságok termékeivel.

10-04-2008

10-04-2008

HU


Európa kreatív potenciálját támogatni, erősíteni kell a piacon zajló innováció segítése érdekében, de anélkül, hogy a szellemi termékekhez fűződő jogokkal kapcsolatos vádak merülhetnének fel a közeljövőben nem európai országok részéről. Az új versenytársak, mint Kína, Japán és India helyzete fellendülőben van a világgazdaságban, a világgazdaságot az innovációra épülő verseny kihívásaival szembesítve. Ezért a kkv-kat támogató Eurostars program uniós társfinanszírozása fontos lépés annak biztosítása felé, hogy az EU-tagállamok versenyképesek maradjanak közép- és hosszú távon. Örülök a kompromisszum-csomaggal kapcsolatos tárgyalások sikerének, ami a kkv-k hozzáférési feltételeinek javításával lehetővé teszi, hogy innovációjukkal hozzájáruljanak az európai kis- és középvállalkozások sikeréhez, sőt, túléléséhez. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Elméletben ez program nagyon hasznos, hiszen a célja a kutatást és fejlesztést végző kkv-k támogatása, márpedig a kutatási és fejlesztési befektetéseknek éppen a kisebb vállalkozásokban van a legnagyobb hatása, és éppen ezeknek a vállalkozásoknak van rá a legnagyobb szüksége is. De véleményünk szerint a program nem lehet hatásos, mert: - A program egyszerűen nevetséges összegű költségvetésből gazdálkodhat – 400 millió euróból, amiből csak 100 millió EU-s pénz. Ez az egész javaslat tehát csak színtiszta propaganda. Ugyanakkor titkolták azt a tényt, hogy csak nagyon kevés vállalkozás részesülhet majd a program támogatásában. - A javaslat csak a legerősebb és legügyesebb kkv-k előnyére szolgál majd, tehát azokat támogatja, amelyeknek több mint 250 alkalmazottja van; így az európai vállalkozások 80%-a, főleg a kis- és mikrovállalkozások, kimaradnak belőle. Mivel Portugália azon európai országok egyike, ahol súlyos hiány van a kutatási és fejlesztési befektetések terén, úgy érezzük, hogy ha az Eurostars program beindulna hazánkban, hatása jelentéktelen lenne. David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Rübig úr javaslatait a kutatást és fejlesztést végző kkv-k támogatásáról. A 400 millió eurós tőkeinjekció terve a kkv-k nemzetközi projektben zajló piaci célú kutatásainak támogatására jó elgondolás, így a jelentés mellett szavaztam. Lydie Polfer (ALDE), írásban. – (FR) Támogatom a Rübig-jelentést, ami növelni szeretné a kutatási és fejlesztési projektekhez az Eurostars programon belül támogatásra jogosult kkv-k számát. Szintén meg akarja könnyíteni az európai gazdaságban kulcsszerepet játszó kkv-k részvételét a programban. Annak is örülök, hogy a jövőben Luxemburg is részt vesz majd a programban, ami segít elérni a lisszaboni stratégia céljait. José Albino Silva Peneda (PPE-DE), írásban. − (PT) Támogatom a jelentést, mert úgy látom, hogy javaslatai segítik a kkv-k kutatási és fejlesztési munkáját; márpedig a kkv-k adják az európai vállalkozások 99%-át és ők alkalmazzák a munkavállalók 60%-át. A jelentés kitér arra is, hogy a kutatással és fejlesztéssel foglalkozó kkv-k száma nagyon kicsi, és éppen ezért minden lehetséges eszközzel ösztönöznünk kell az ilyen tevékenységet, ami a versenyképesség megtartásában egyre nélkülözhetetlenebb lesz.

45

46

HU


Ebből a szemszögből nézve a jelentés éppen a legfontosabb kérdésre nem tér ki. Létfontosságú, hogy sokszorozó hatás jöjjön létre, ami a modern vállalatirányítás eszközei segítségével olyan folyamatokhoz vezethet, amik az innováció és a hatékonyság útján értéket teremtenek. Ez az értékteremtés nem csak az érintett vállalkozásnak hasznos, hanem az egész üzleti környezetnek, mind feljebb, mind lejjebb a rendszerben. A jelentés elfogadása miatt nem felejthetjük el, hogy meg kell erősíteni az újonnan induló vállalkozások pénzügyi támogatását, mert ezen a területen továbbra is vannak hiányosságok; különösen támogatást érdemelnek a fiatal vállalkozók, akik kísérleti jellegű vállalkozást indítanak. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezeket a folyamatokat bürokráciamentessé kell tenni, hogy a kkv-kat ez ne tartsa vissza a kutatástól és fejlesztéstől. Anna Záborská (PPE-DE), írásban. − (SK) Paul Rübig jelentésének támogatásával az Európai Parlament egyértelmű üzenetet küld a tagállamok kis- és középvállalkozásainak A kkv-k sokszor lehetnek hatékony résztvevői a kutatási és fejlesztési munkának, de rosszabb körülmények között kell dolgozniuk, mint a nagy nemzetközi cégek. Mostantól a kutatást és fejlesztést végző kkv-társulások Európa pénzügyi támogatását élvezik, és más kis- és középvállalkozásokkal együtt egy európai hálózatban működhetnek. Így a szlovák kkv-k tudásukkal és képességeikkel hozzájárulhatnak az európai kutatási és fejlesztési szektor fejlődéséhez. Szlovákiában sok kis- és középvállalkozás van vidéken, ahol nem túl fejlett az infrastruktúra, ami korlátozza fejlődésüket. A kutató és fejlesztő kkv-k sok nőt alkalmaznak, közvetve vagy közvetlenül. Az Európai Uniós pénzek azért hasznosak, mert a kkv-knak kiugrási lehetőséget adnak, hogy tudásukkal aztán mindannyiunk érdekét szolgálják. Az Eurostars program új termékek és szolgáltatások kifejlesztését célozza Európai Uniós szinten. Az Eurostars projektekben a kkv-k kulcsszerepet játszanak. Nagy kár, hogy a Szlovák Köztársaság, az EU egyik tagállama, nem vesz részt a programban. A szlovák kisés középvállalkozások ezért nem juthatnak hozzá ehhez a komoly anyagi támogatáshoz, ami az új termékek, technológiák és szolgáltatások kifejlesztését segíti. - Jelentés: Adam Gierek (A6-0039/2008) Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) A Szén- és Acélipari Kutatási Alap kutatási programjára vonatkozó többéves technikai iránymutatások megállapításáról szóló tanácsi határozat javaslatáról szóló jelentés mellett szavaztam (COM(2007)0393 – C6-0248/2007 – 2007/0135(CNS)). Egyetértek Gierek úr nézetével, aki szerint, tekintve az Alap szerepét az Európai Unió gazdaságának megfelelő fejlődésének biztosításában, különös tekintettel az új tagállamokra, az Alapnak továbbra is működnie kell. Az acél továbbra is a gépipar és az építkezések egyik legfontosabb nyersanyaga. Ezen kívül a minőségének, illetve gyártási hatékonyságának technikai határait még közel sem értük el. Ahogy joggal hangsúlyozták, a szén- és energiapiacon a nagyobb versenyképesség feltétele a helyi erőforrások hatékony kiaknázása. Ez hatalmas mértékben hozzá fog járulni az Európai Unió energiabiztonságához. David Martin (PSE), írásban. − Gierek úrnak a Szén- és Acélipari Kutatási Alapról szóló jelentése mellett szavaztam. A jelentés javaslatai lehetővé teszik, hogy több figyelem jusson

10-04-2008

10-04-2008

HU


a környezetvédelmi megfontolásokra és segíti a szén- és acéliparban az üvegházgáz-kibocsátások mérséklését segítő módszerek megtalálását. Brian Simpson (PSE), írásban. − A jelentés mellett szavazok, mert úgy gondolom, fontos, hogy megragadjuk ezt a lehetőséget, és alaposabban megvizsgáljuk a szén használatát energiaszükségleteink fedezésében. Túl hosszú ideig tekintették a szenet „koszos”, szennyező energiaforrásnak, és alig jutott figyelem az új, tisztább szén-technológiákra. Saját régiómban, Északnyugat-Angliában hatalmas jó minőségű szénkészletek vannak, amiknek a kitermelését túl drágának tartják. Igaz, hogy a szén legelemibb formájában nem környezetbarát fűtőanyag, de most már vannak új, tiszta technológiák, amiknek segítségével a szén kulcsszerepet játszhat az energiaellátásunkban, anélkül, hogy tönkretenné a környezetet. Jobban kell felhasználnunk a széntartalékainkat. Több kutatási forrást kell arra költenünk, hogy a szenet környezetbarátabbá és gazdaságilag versenyképesebbé tegyük. Többet kell tennünk szénbányász közösségeink fellendítéséért. Hiszek benne, hogy a szénnek van jövője, és köszönöm az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságnak ezt a jelentést, ami legalább elindítja a vitát erről a kérdésről. Peter Skinner (PSE), írásban. − Mind a szén, mind az acélipar nagyon fontos a délkelet-angliai közösségeknek, különösen Kentben. Támogatom ezt a jelentést, ami ezen iparágak EU-n belüli fejlesztését célozza, mert a jövőbeli energiaigényeink fedezése elengedhetetlen szükségletünk. Az, ha a szenet környezetvédelmi szempontból elfogadhatóbb energiahordozóvá sikerül tenni, hozzájárulhat energiaellátásunkhoz, amikor majd Európa a bizonytalan ellátás miatt nagyobb nyomás alá kerül. Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) A Szén- és Acélipari Kutatási Alapról szóló Gierek-jelentés elfogadása mellett szavaztam. A Tanács iránymutatásai szerint, öt évi működés után ma sor került a Szén- és Acélipari Kutatási Alap felülvizsgálatára. A figyelem középpontjában az energiahordozók hatékony felhasználása és a környezetvédelem állt. Ki kell emelnünk, hogy az Alap egyik nagy előnye az, hogy kiegészítő forrásként használható a hetedik keretprogram által nem támogatott kutatásokhoz. Ezen kívül az Európai Bizottság álláspontjának megfelelően az Alapnak tovább kell működnie, mert az acél továbbra is a gépipar és az építkezések egyik fő nyersanyaga, és ezeknek a szektoroknak folyamatos kutatási befektetésekre van szüksége. Az Alap megkönnyíti a szén jobb energiapiaci felhasználását is, ami nagy mértékben hozzájárul az Európai Unió energiabiztonságához. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy ennek a nyersanyagnak a kitermelése folyamatos kutatást igényel. Szintén fontos, hogy kutatócsoportokban érvényesítsük a nemek egyenlőségét. Így a nők részvétele javulhat ezen a területen. - Jelentés: Philippe Morillon (A6-0072/2008) Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) A Bizottság által nyújtott információk szerint a teljes EU-s flotta 40%-a halászik nyílt tengereken vagy harmadik országok vizein. Hasonlóképpen, az EU vizein is halásznak más országok hajói, az úgynevezett „északi egyezmények” keretében. Így aztán nagyon fontos, hogy az EU-nak egyértelmű rendszere legyen mindkét fajta tevékenység szabályozására. A parlamenti jelentés jogalkotási javaslata a közös halászati

47

48

HU


politika egyszerűsítésére irányuló EU-s erőfeszítések része. A cél a halászati engedélyek kérésére és kiadására vonatkozó alapszabályok és feltételrendszerek bevezetése, mind az EU vizein, mind az azokon kívüli halászatra vonatkozóan. A Bizottság javaslata tisztázza a Bizottság és a tagállamok felelősségeit és konkretizálja a halászati tevékenységgel kapcsolatos bejelentési kötelezettségeket. A Parlament jelentésében tett módosítások a dokumentumot több tekintetben igazságosabbá teszik. Ezek egyik példája a 7. cikkben leírt jogosultsági feltételek nagyobb rugalmassága. A Portugál Szociáldemokrata Párt tagjai ezért támogatják a Morillon-jelentést. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Jelenleg az EU vagy harmadik országok halászhajóinak halászati tevékenységének engedélyezését több bilaterális megegyezés szabályozza, vagy regionális halászati irányító szervezetek. Ez a szabályozási javaslat egységes eljárást kíván bevezetni az összes halászati engedély kiadásában, és egyértelműen az Európai Bizottságot és nem a tagállamokat nevezi meg, mint az engedélyek kiadásáért és felfüggesztéséért felelős szervet. Sok fontos, figyelmet vagy éppen kritikát érdeklő része van a jelentésnek; ezek közül azt szeretném kiemelni, hogy mindamellett, hogy a jelentés tisztázza a rendelet-javaslat néhány pontját, például azt, hogy csak azokat a szabálysértéseket tekintsék a szabályozás súlyos megsértésének, amik a nemzeti jogi szabályozást bizonyítottan sértik – ezt mi helyesnek tartjuk – de nem védi meg az egyes országok szuverenitását a kizárólagos gazdasági övezeteikben zajló halászat ellenőrzése és irányítása tekintetében. Ezért javasoltunk módosítást, ami arra irányul, hogy a tagállamok, mint érdekelt felek, a folyamatok aktív résztvevői legyenek, különös tekintettel az engedélyek kiadásával kapcsolatos döntéshozatalra. Sajnos a módosítást a Ház többsége elutasította. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A Morillon-jelentés ellen szavaztam, mert leszavaztak több módosítási javaslatot, amiket támogattam. Különösen fontos volt a halászati engedélyek újrakiosztásával kapcsolatos leszavazott módosítás. Ismert, hogy ellenzem a katasztrofális közös halászati politikát, és úgy vélem, hogy a halászat irányítását vissza kell adni a halászó nemzetek kezébe. De amíg van közös politika, a relatív stabilitás elvének fenn kell maradnia és az összes európai halász-közösséget biztosítani kell arról, hogy történelmi halászati jogaik meg fognak maradni. Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Az Európai Unió halászhajóinak uniós vizeken kívüli halászatának engedélyezéséről, és harmadik országbeli halászhajók közösségi vizekhez való hozzáféréséről szóló tanácsi rendeletet javasoló jelentés mellett szavaztam (COM(2007)0330 – C6-0236/2007 – 2007/0114(CNS)). Morillon úr joggal hangsúlyozta, hogy nagyon fontos, hogy az Európai Unió egyértelműen szabályozza mindkét tevékenységet, a halászati rendelkezésekkel a lehető legnagyobb összhangban és úgy, hogy az EU halászhajóinak harmadik országok vizeiben végzett tevékenysége a lehető legátláthatóbb legyen. Ezen kívül nem férhet kétség ahhoz sem, hogy helyes az, hogy az Európai Unió és a Bizottság kiemelten kezeli a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan (IUU) halászatot és a fejlődő országok halállománynak IUU halászat miatti csökkenését. David Martin (PSE), írásban. − Morillon úr jelentésének a célja a közös halászati politika leegyszerűsítése kellet volna, hogy legyen. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a jelentés

10-04-2008

10-04-2008

HU


javaslatai megfeleltek ennek a célnak. Az ENSZ tengerjogi egyezménye 63. cikkének hatálya alá eső megegyezések bevezetése hatalmas gyakorlati problémát okozna a skót halászati iparnak. A hasznosítással kapcsolatos rendelkezések úgy tűnik, már vannak a meglévő harmadik országokkal kötött halászati partnerségi megállapodásokban, és a jelentés javaslatai csak bonyolítják a helyzetet. Ezeknek a fenntartásoknak megfelelően szavaztam. Catherine Stihler (PSE), írásban. − Az Európai Parlament Munkáspártjának nevében szeretném kifejteni, miért javasoltuk és támogattuk a Morillon-jelentés 20-23. módosításait, és hogy a módosítások leszavazása után miért szavaztunk a módosított jelentés és a jogalkotási állásfoglalás ellen. A 20., 21., és 22. módosítások a rendelet hatásköréhez kötődnek. Fontos, hogy megkülönböztessük azokat a megegyezéseket, amikre az ENSZ tengerjogi egyezményének 63., és nem a 62. cikke vonatkozik. Ennek a javaslatnak az utóbbival kell foglalkoznia. A 23. módosítás megvonja a Bizottságtól a halászati lehetőségek újraelosztásának jogát a 13. cikkben javasolt módon, megőrizve a relatív stabilitás elvét és a felelősségteljes halászattal érvényesített történelmi halászati jogokat. A mai szavazásnak figyelmeztető jelnek kell lennie mindazok számára, akik fontosnak tartják a veszélyben lévő halállományok megvédését. A szavazás mutatja, hogy az Európai Parlament támogatja, hogy az Európai Bizottság ossza el újra a halászati kvótákat, ami az Északi-tengeren szabad rabláshoz vezetne. Ez a ellentmond a relatív stabilitás elvének, és a skót halászati érdekekkel is ellentétes. Nem tehettünk mást, mint hogy a jelentés ellen szavaztunk. - Állásfoglalásra irányuló indítvány: a tibeti helyzet (B6-0133/2008) Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi, a svéd szociáldemokraták támogatjuk az Európai Parlament azon szándékát, hogy 2008-ban, az interkulturális párbeszéd európai évében a világ vallási vezetőit meghívja az EP-képviselőkkel folytatott párbeszédre. Hangsúlyozni szeretnénk azonban, hogy ennek a párbeszédnek bizottsági viták, eszmecserék vagy külön szervezett találkozók keretében kell zajlania. A képviselőknek plenáris ülés keretében elmondott beszéd, amikor nincs lehetőség a párbeszédre és a kérdésekre, nem a megfelelő megoldás. Glyn Ford (PSE), írásban. − Az eredeti kompromisszumos állásfoglalás véleményem szerint nem volt teljesen kielégítő. Az első zavargások Lhászában és másutt az emberek és a tulajdon elleni, szervezett támadások voltak; gyújtogatások és a han kínai és muszlim kisebbség elleni támadások, gyilkosságok. Ha az én hazámban fehér fiatalok ilyesmit a bevándorlók ellen követnének el, azt rasszista zavargásoknak minősítenék. Ezzel együtt összességében támogattam volna az állásfoglalást. Kína továbbra sem tartja teljes tiszteletben az emberi jogokat; a független szakszervezeteket, a belső migránsokat és a kisebbségi vallások gyakorlását. De a jobboldali módosításokkal a szöveg túl messzire ment. Az EU „egy Kína politikájának” elvetése és a „feltétel nélküli” párbeszéd követelése miatt nem támogathatom az állásfoglalást, még akkor sem, ha egyetértek az emberi jogi elemeivel, ahogy a név szerinti szavazás során jeleztem.

49

50

HU


Patrick Gaubert (PPE-DE), írásban. – (FR) Üdvözlöm az összes tibeti politikai csoport közös állásfoglalását. Ez a szöveg elítéli a Tibet elnyomását, és megerősíti a Parlament korábbi állásfoglalásait, amikben mindkét felet párbeszédre kérte. Felszólítjuk a kínai kormányt és a Dalai Láma támogatóit, hogy vessenek véget az erőszaknak. A kínai kormány nem használhatja fel a 2008-as olimpiai játékokat arra, hogy letartóztassa a más véleményt vallókat, az újságírókat és az emberi jogi aktivistákat. Felszólítjuk a jelenlegi EU-elnökséget, hogy igyekezzen közös EU álláspontot kialakítani arról, hogy részt vegyenek-e az állam- és kormányfők és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője az olimpiai játékok megnyitóján, a bojkott lehetőségének fenntartásával arra az esetre, ha nem kezdődik újra a párbeszéd a kínai hatóságok és őszentsége a Dalai Láma között. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Az olimpiai láng folytatja világ körüli útját, és a lángot kísérő demonstrációk megmutatták, mit gondol a világ az idei olimpiáról. Sokaknak fontos ez a kérdés, és lényeges, hogy a tagállamok maguk dönthessenek arról, hogy bojkottálják-e a kínai olimpiát. Az emberi jogokért folytatott küzdelem fontos és támogatást érdemel, de ennek a munkának az ENSZ keretén belül kell zajlania; csak így kaphatja meg a szükséges legitimációt. Sajnos az Európai Parlament saját külpolitikai céljaira használja fel a jelenlegi tibeti helyzetet. A helyzetet Kínának és Tibetnek kell megoldania, mégpedig a kérdésben nem érintett Európai Parlament beavatkozása nélkül. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Együttérzünk az áldozatokkal, szeretnénk, hogy a konfliktus békés úton megoldódjon, és elveink a demokrácia, az emberi jogok és a nemzetközi jog védelme mellett szólnak, de úgy érezzük, hogy a tibeti helyzetről szóló állásfoglalás egyes elemei nem felelnek meg pontosan a valós helyzetnek. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valójában a pekingi olimpiai játékok elleni akcióról van szó; ez az egyre erősebb provokáció és a képmutató felháborodás valós oka. Az érveket megint a nemzetközi jog jelenlegi és jövőbeli megsértésének igazolására használják fel, és a Kína elleni stratégiai és gazdasági érdekek érvényesítésére. Érdekes, hogy Tibetről még mindig mint Kína által megszállt területről beszélünk, pedig a szeparatista mozgalmat szító és támogató erők, amelyek az erőszakos cselekmények forrásai, nem vonják kétségbe Kína területi integritását, így azt sem, hogy Tibet Kína egyik autonóm régiója. Végül milyen erkölcsi alapon fogadhatna el ez a Parlament egy ilyen állásfoglalást, miközben kevesebb, mint egy hónapja elfogadott egy Irakról szóló jelentést, ami az amerikai megszállást és erőszakot egy szóval sem említi? Roselyne Lefrançois (PSE), írásban. – (FR) A tibeti helyzet súlyossága miatt az Európai Parlament nem hallgathatott tovább. Ezért támogattam az állásfoglalást, ami élesen elítéli a Kínai biztonsági erők tetteit, a régió brutális elnyomását. A Lhásza és Dharamszala utcáin zajlott erőszak és a külföldi média cenzúrája elfogadhatatlan, és intézményünknek a nemzetközi közösséggel együtt kötelessége minden befolyását arra használni, hogy ennek véget vessen és hogy Kínával betartassa a kisebbségek jogait és az emberi jogokat.

10-04-2008

10-04-2008

HU


Szavazatommal a tibetiek iránti szolidaritásomat is ki szeretném fejezni. A legtöbb tibeti nem is követel függetlenséget, csak nagyobb politikai autonómiát és kulturális és nyelvi örökségük tiszteletben tartását. Nem vagyok a pekingi olimpia teljes bojkottja mellett, mert szerintem a párbeszéd mindig jobb, mint az elzárkózás. Úgy vélem, az olimpiai játékok jó alkalmat jelentenek arra, hogy arra ösztönözzük a kínai hatóságokat, hogy haladjanak a demokrácia felé, és remélem, hogy, ahogy az állásfoglalás is kimondja, az EU állam- és kormányfői közös álláspontra jutnak az eseménnyel kapcsolatban. David Martin (PSE), írásban. − Elítélem a tibeti tüntetők kínai fegyveres erők általi elnyomását. Ez az eset is mutatja, hogy szükséges egy Kínával kapcsolatos közös EU-s álláspont kialakítása. Csak egy egységes megközelítéssel tudunk konstruktívan fellépni. A pekingi olimpia kiváló alkalom az előrelépések kikényszerítésére olyan területeken, mint az emberi jogok és a média szabadsága. Sajnálatos a kínai kormány bármilyen arra irányuló kísérlete, hogy akadályozzák a tüntetéseket vagy a róluk szóló híradásokat. Az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Teljes mértékben várható volt, hogy Kína a demonstrációkra a hadsereg és a rendőrség bevonásával válaszol majd. Kína természetesen nem demokrácia, de a kínai biztonsági erőknek a demonstrációkra adott reakciója elítélendő. Az olimpiai játékok bármiféle bojkottját a többségi kínai lakosság valószínűleg egyszerűen sértésnek tekintené, és az egész biztosan nem javítaná – sőt, könnyen lehet, hogy rontaná – a kisebbségek helyzetét. Tekintve az EU nemzetközi súlyát, egy magányos akció aligha lenne bármilyen hatással. Ha az EU mégis bojkottál és nevetségessé teszi magát, az senkinek nem használ, különösen nem a tibetieknek. Még ha most le is csillapodik a helyzet, később újabb és talán még erőszakosabb összeütközések várhatók. Az EU szövetségeseivel együtt képes tenni a kínai kisebbségek életének javításáért, fokozatos, folyamatos javulást előidézve a kormány és a többségi társadalom hozzáállásában. Vincent Peillon (PSE), írásban. – (FR) Üdvözlöm azt a határozott álláspontot, amit ez a Ház ma a Tibetben évtizedek óta fennálló, de az elmúlt hónapban sokat romlott helyzettel kapcsolatban kifejezett. Értékeink, az európai és univerzális értékek védelme miatt a hallgatás szóba sem jöhet: ezért teljes mértékben támogatom a tibeti tüntetők kínai biztonsági erők általi brutális elnyomásának elítélését, és az összes, bármely oldal által elkövetett erőszak elítélését is. A Parlament több kérést is intéz a kínai hatóságokhoz, felszólítva őket, hogy engedélyezzenek független nemzetközi nyomozást a tibeti erőszak ügyében, kezdjenek előfeltételek nélküli és konstruktív párbeszédet a tibetiekkel, haladéktalanul engedjék szabadon a békés tüntetőket és a Kínában letartóztatott politikai foglyokat és tartsák tiszteletben a NOB-nak és a világnak 2001-ben tett emberi jogi ígéreteiket. Végezetül, az állásfoglalás felszólítja az EU állam- és kormányfőit, hogy alakítsanak ki közös álláspontot az olimpiai játékok megnyitóján való részvétellel kapcsolatban. Adrian Severin (PSE), írásban. − A román szocialista delegáció vezetőjeként szeretném elmagyarázni a delegáció nemleges szavazatának okait. Valójában az állásfoglalás nem védi meg az emberi jogokat, és nem hagyhatjuk, hogy az emberi jogok geopolitikai tervek és érdekek áldozatául essenek. Az állásfoglalás szenteskedő és engedékeny Kínával az

51

52

HU


emberi jogok tekintetében, mert mindenáron olyan politikai megoldásokat akar kierőszakolni, amik figyelmen kívül hagyják a kínai realitást. Ezzel az állásfoglalással az EU elveszti szavahihetőségét, mert valójában az emberi jogok melletti szónoklás ürügyén Tibet politikai autonómiáját és függetlenségét próbálja elérni, ami veszélyes és egyértelműen ellentmond az „egy Kína” politikának. Ugyanekkor az EU elveszíti a megnyílóban lévő Kína fölötti biztató befolyását is. Ezért az állásfoglalás Kína felosztása mellett szól és nem az emberi jogok védelme mellett, amiket ürügyként használ fel a geopolitikai játszmákban. Kathy Sinnott (IND/DEM), írásban. − Teljes mértékben támogatom Tibetet a jelenlegi helyzetben. De nem támogathattam az állásfoglalásra irányuló indítványt, mert kollégáim többsége elfogadott egy, az „egy Kína” politika tiszteletben tartása melletti módosítást. Ezt a módosítást nem támogatom, mivel az „egy Kína” politika Tibet mellett Tajvant is fenyegeti. A múltban felszólaltam már a pekingi olimpia emberi jogok miatti bojkottja mellett. - Jelentés: Hannes Swoboda (A6-0048/2008) Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Tagja voltam a Külpolitikai Bizottság Zágrábba látogató delegációjának idén év elején. Egyetértek az előadóval a tegnap megvitatott jelentés kérdéseiben, és ezért ma Swoboda úr jelentésének elfogadása mellett voksoltam. Szeretnék gratulálni a horvát hatóságoknak az EU-tagságra való felkészülés során eddig elért eredményekhez Robert Goebbels (PSE), írásban. – (FR) Bár én a Horvátország lehetséges csatlakozásáról szóló előrehaladási jelentés mellett szavaztam, ki kell emelnem, hogy a közeljövőben nem kerülhet sor újabb bővítésre. A 27 tagú EU-nak először át kell szerveznie saját magát a Lisszaboni Szerződés szerint. Az új tagok felvételére csak az EU jelenlegi összetételében történő stabilizálása után kerülhet sor. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Junilistan párt álláspontja szerint az EU-bővítés az európai béke és stabilitás elérésének alapvető eleme. Ezért támogatjuk Horvátország tagságát, amint az ország teljesíti a Koppenhágai kritériumokat. Ezért a jelentés mellett szavaztunk. Az viszont abszurd, hogy az Európai Parlament azt követeli, hogy a média tegyen lépéseket a Nemzetközi Büntetőtörvényszék szerepének támogatása érdekében. Az ilyesfajta nyilatkozatokat csak a sajtószabadság korlátozására tett kísérletnek lehet tekinteni. Ezért azt sem támogathatjuk, hogy az Európai Parlament szólítsa fel Horvátországot arra, hogy folytasson tájékoztató kampányt a környezetvédelemről. A környezetvédelem természetesen fontos cél, de az EP ezzel túllépné hatáskörét. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Azt lehet mondani, hogy a nemrégiben történt bukaresti NATO-csúcs hatásai érződnek a mai parlamenti szavazáson. Más szóval, Horvátország EU-s csatlakozással kapcsolatos jelentését elfogadták – még azt is nyíltan kimondva, hogy a tárgyalások le fognak zárulni (!) még a 2009-es választások előtt; miközben Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (MK) jelentéséről elhalasztották a szavazást. Biztosan tudják, hogy a NATO-csúcson Horvátországot meghívták a csatlakozási tárgyalások megkezdésére, míg a MK tárgyalásai elhalasztották.

10-04-2008

10-04-2008

HU


Ez megint rámutat, hogy az EU és a NATO bővítése szinkronban zajlik. Más fontos kérdések (például az Olaszországgal és más országokkal zajló határviták) mellett a szavazáshoz fűzött indokolásokban azt is meg kell említeni, hogy az EU tagfelvétel felé haladáshoz az Európai Bizottság szerint szükségesek bizonyos „gazdasági feltételek”, vagyis a költségvetési stabilitás és a stabilizációs politika, az államháztartás szerkezeti reformja, a privatizáció, az üzleti környezet javítása és a földreform (ami a földtulajdonhoz való hozzáférést jelenti, különösen a külföldiek földvásárlási jogát). Az EU legszebb oldalát láthatjuk ebben a két példában… David Martin (PSE), írásban. − Swoboda úr Horvátországról szóló jelentése pártatlan és biztató képet ad Horvátország EU-tagság felé mutató erőfeszítéseiről. A jelentés a realitás talaján marad és rámutat, hogy a horvát kormány további munkájára van szükség jogi- és határkérdésekben. Gratulálok az ország eddigi eredményeihez, és remélem, ez a munka folytatódik. Ezért a jelentés mellett szavaztam. - Állásfoglalásra irányuló indítvány: A rák elleni harc a kibővített Európai Unióban (B6-0132/2008) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelenlegi helyzet és a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség becslései miatt az indítvány mellett szavaztunk. Ezek azt mutatják, hogy háromból egy európainál az élete során legalább egyszer rákot diagnosztizálnak, és minden negyedik rákban hal meg. 2006-ban majdnem 2,3 millió új rákos eset és több mint egymillió rák miatt elhalálozás volt az Európai Unióban. A rák okai szerteágazóak, ezért az életmódváltással és a munkahelyi és környezeti okokkal egyaránt foglalkozó megelőzésre van szükség. Egy, a szakszervezetek által nemrég végzett kutatás szerint a rák miatti elhalálozások legalább 8%-a közvetlenül a karcinogén anyagoknak a munkahelyen történő kitettségre vezethető vissza, és ezt a kitettséget az ilyen anyagok más anyagokra való lecserélésével meg lehetne szüntetni. Köztudott, hogy Európa-szerte megdöbbentő különbségek vannak a rákos betegeket kezelő központok ellátási színvonalában, a szűrővizsgálatokban, a bizonyítékra alapuló gyógyászati gyakorlatban, a sugárterápiás létesítményekben és az új rák elleni gyógyszerekhez való hozzáférésben, ami egyben megmagyarázza a legtöbb rákfajta ötéves túlélésének különbségeit is. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Az EU intézkedései a rák elleni sürgős küzdelemben hatásosabbak, mint a meglévő nemzetközi, nagy hozzáértéssel rendelkező szervezetek, mint a WHO intézkedései? Az EU intézmények nagyobb illetékességgel rendelkeznek a rák elleni harc módszereivel kapcsolatban, mint a tagállamok? A mi válaszunk ezekre a kérdésekre: „Nem”. Az állásfoglalás sürgeti egyebek mellett egy intézményközi EU-s rák akciócsoport létrehozását, az EU által támogatott információs és oktatási kampányok indítását, a Bizottság által létrehozandó rákmegelőzési tanácsadói bizottság létrehozását, EU-s, a napvédők használatát sürgető jogalkotást, a Bizottság általi, a füstmentes környezet létrehozását szolgáló lépések megtételét, multidiszciplináris onkológiai csoportok létrehozását a tagállamok által, és az onkológia mint orvosi szakterület elismerését is. A fenti nézetek és kérések mögött nagyon is szép szándék áll. De a fő kérdés az, hogy milyen hozzáadott értéket jelenthet az, ha mindezt az EU szabályozza. Hol a tagállamokba

53

54

HU


vetett bizalom? Mi lett a szubszidiaritás elvével? Az EU szabályozása tényleg azoknak kedvez, akiknek kvalitatív szabályozásra és átgondolt lépésekre van szükségük; vagyis a rákos betegeknek? Hol van annak a felismerése, hogy a rák globális probléma, amit globális szintű megközelítésekkel lehet megoldani? A fenti érvek alapján a Junilistan a jelentés ellen szavazott. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Teljes mértékben támogatom a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság által beterjesztett, a rák elleni küzdelemről szóló állásfoglalásra irányuló indítványt Az EU-nak fontos szerepe van a minden harmadik európait élete során érintő betegség elleni küzdelem koordinálásában. A tagállamoknak is nyilvánvalóan kulcsszerep jut a rákmegelőzésben, a diagnosztizálásban és a kezelésben, és tanulniuk kell egymástól, hogy leküzdhessük a kórt. A skót kormány ezen a héten jelentett be egy, az iskolás lányok humán papillóma vírus elleni beoltását célzó országos programot. A HPV a méhnyakrák legfőbb okozója, és az EU feladata az ilyen programok bevezetésének ösztönzése. Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. − (PL) A rák elleni küzdelemről szóló állásfoglalás elfogadása mellett szavaztam, mert az ilyen betegségek világszerte szörnyű károkat okoznak, beleértve az Európai Unió országaiban és hazámban, Lengyelországban is. A széles körű és rendszeres megelőző szűrővizsgálatok segítségével már kezdeti szakaszában kimutatható a betegség, ami nagyban növeli a gyógyulás esélyét. Az onkológiai központok között szabadabb tapasztalatcserére van szükség, hogy a legfrissebb adatok és információk mindenhol felhasználhatók legyenek. A közelmúltban sokan fejezték ki aggodalmukat az egyre több mellrákos eset miatt. Ezért létfontosságú, hogy tájékoztassuk a lakosságot a kockázatról, és biztosítsuk a mammográfiás vizsgálatok széleskörű elérhetőségét. Szintén fontos, hogy korlátozzuk a rákkeltő anyagok jelenlétét az emberek környezetében. Különös figyelemmel kell eljárni az élelmiszer-tartósítók esetében és a műtrágyák és növényvédőszerek nem megfelelő használatával kapcsolatban. Az azbeszt szintén figyelmet érdemel, mert a közelmúltig használták az építőiparban és a vízvezetékcsövekben is. A csomagnak a nikotin elleni intézkedéseket is tartalmaznia kell. Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) Hölgyeim és uraim, egyikünk sem mondhatja, hogy ne érintené a rák elleni harc. Nem vagyok onkológus, de szüleimet és öcsémet is a rák vitte el, úgyhogy tudom, milyen kegyetlen ez a betegség. Láttam, milyen nehéz sorsot mér az emberekre és családjaikra; ez még a legkeményebb szíveket is megérinti. Hálás vagyok a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottságnak, hogy a témával kapcsolatos kérdést tett fel a Bizottságnak, ami ezt a fontos vitát generálta. Köszönöm az állásfoglalás összes szerzőjének, köztük Irena Belohorska szlovák kollégámnak is a munkájukat, ami nélkül nem találtunk volna megoldást sok, ezzel az agresszív kórral kapcsolatos kérdésre. Meg vagyok róla győződve, hogy minden lépés, a legkisebb is, minden, a korai felismeréshez és diagnózishoz hozzásegítő és az új kezeléseket támogató intézkedés sok reményt ad a rákos betegeknek. Catherine Stihler (PSE), írásban. − Élete során minden harmadik európainál diagnosztizálnak rákot, és minden negyedik halálesetet ez a betegség okoz; fontos tehát a legjobb gyakorlat megosztása és a nagyobb kutatási források biztosítására való felhívás. Üdvözlendő az intézményközi EU-s rák akciócsoport létrehozásának gondolata azzal a

10-04-2008

10-04-2008

HU


céllal, hogy 2018-ra minden második EU polgár részt vegyen a rákmegelőző szűrővizsgálatokon. - Jelentés: Riitta Myller (A6-0074/2008) Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program, ami Európa klímaváltozási, biodiverzitási, környezeti, egészségi és természetes erőforrásokkal kapcsolatos programjának alapjait is lerakta, nagyon sikeres volt. De, ahogy Dimas biztos úr is mondta, az EU messze lemaradt a tervekhez képest a környezetvédelmi célok eléréséhez kijelölt ütemtől, különösen a légszennyezésben, az ahhoz kapcsolódó problémákkal együtt, ami nagy problémákat okoz: üvegházhatást, egészségi károkat és a savas esőt. A Natura 2000 és a LIFE+ programok költségvetésének csökkentése nagy aggodalomra ad okot a helyi hatóságoknak, amik a hatásos környezetvédelmi politikák terén ezzel veszítenek cselekvési lehetőségeikből. Ezért teljes mértékben egyet kell értenem Myller képviselőnővel, aki ebben a jelentésben felszólítja a Bizottságot, hogy adjon meg egyértelműbb, konkrétabb kvantitatív és kvalitatív határidőket és célokat a szövegben. Valójában, bár a klíma- és energiaügyi csomag, a hulladékokról szóló irányelv és az IPCC felülvizsgálata várhatóan segíteni fog Európa fenntartható jövőjét biztosítani, fontos és sürgős a hatodik program felülvizsgálata, az EU környezetvédelmi tevékenységének pontos kidolgozásához a következő évtizedekre. Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program felülvizsgálatáról szóló Myller-jelentés mellett szavaztam, tekintve az abban foglalt célok elérésének fontosságát, különösen a tematikus stratégiákra, a biodiverzitás fenntartására, a közösségi szabályozás végrehajtására, nem megfeledkezve olyan kérdésekről, mint az ökológiai adó vagy a környezetkárosító támogatások. Meg kell kettőzni az erőfeszítéseket, hogy még időben tegyünk a programban megjelölt környezetvédelmi problémák ellen. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez a jelentés annak az értékelésnek a része, amit a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság kért annak eldöntésére, hogy az Európai Unió eddig mennyire tartotta be a 2002-ben elfogadott és 2012-ig tartó hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési programon belüli kötelezettségvállalásait. Ez az értékelés arra jutott, hogy cselekvési program végrehajtása több nagy prioritású kérdésben nagyon, illetve rendkívül el van maradva a tervektől. Az eddig végrehajtott intézkedések fényében nem úgy tűnik, hogy a program 2012-re elérné fő környezetvédelmi céljait. Ezért az értékelés nem támasztja alá a Bizottság saját félidei értékelésében tett állítását, miszerint a tervezett intézkedések végrehajtásában az EU tartja a cselekvési program ütemtervét. A Parlament által megrendelt értékelés szerint megállapítható, hogy a Bizottság döntése, hogy a tematikus stratégiákban konkrét javaslatokat adjanak, összességében nem hozta meg a kívánt eredményt. Általánosságban a jelentés mellett szavaztunk, de több pontjával nem értünk egyet.

55

56

HU


Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program nem tartalmaz semmi újat, nem javasol semmilyen változtatást a korábban kijelölt úthoz képest. Az értékelés csak aggodalmat fejez ki amiatt, hogy nem sikerül tartani a tervezett ütemet. Bár a fő környezetvédelmi problémákat felveti, az értékelés nem mutat rá a helyzet romlásának okára; arra, hogy a multinacionális cégek saját profitjuk érdekében gátlástalan gyakorlatot folytatnak. A környezetet kiszipolyozzák, a nyersanyagokkal ellenőrizetlen rablógazdálkodást folytatnak a haszon érdekében. A hatodik környezetvédelmi program a környezet kihasználóiból próbál környezetvédőket csinálni, azt állítva, hogy a hatásos intézkedések, az üzleti lehetőségek és a piac majd megoldást nyújtanak. Valójában a környezet csak újabb lehetőség a tőke és a haszon felhalmozására. Ezt a kizsákmányolást még az EU erőforrásaiból – az Unió polgárainak pénzéből – is támogatják. A stratégiai jelentőségű szektorok liberalizációja és a környezetvédelem gazdasági alapokra helyezése a zöld gazdaságot a monopoltőke egyik nagy befektetési lehetőségévé teszi. A probléma ismertségével világszerte visszaélnek. Ez a gyakorlat viszont figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a globális felmelegedés oka a kapitalista profitra épülő ipari fejlesztés és a föld, a víz, a levegő és más erőforrások áruba bocsátása! David Martin (PSE), írásban. − Támogatom a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program félidős értékeléséről szóló Myller-jelentést. Osztom a jelentésben megfogalmazott aggodalmakat a közlekedési kibocsátások és az energiahatékonyságot szolgáló munka lassúsága kapcsán. Ezeken a területeken nagyobb erőfeszítésre van szükség. Vincent Peillon (PSE), írásban. – (FR) Finn szocialista frakcióbeli kollégám, Riitta Myller jelentése mellett szavaztam. Félidőben ez a szöveg aggasztó képet fest a 2002-2012 közötti hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program eredményeiről. A legfontosabb, a klímaváltozás elleni intézkedések bevezetése hatalmas késést szenvedett. Az EU hasonlóan kevés haladást ért el a levegőminőség megőrzésében, a közösségi jog végrehajtásában és betartatásában, a biodiverzitás megvédésében, a környezetvédelmi károkat okozó támogatások reformjában, és a fenntartható termelési és fogyasztási modellek elterjesztésében is A jelentés által adott helyzetkép enyhén szólva is aggasztó, mert jelenleg, a Bizottság állításai dacára, nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy sikerülne tartani a hat évvel ezelőtt kitűzött menetrendet és elérni a 2012-es környezetvédelmi célokat. A jelentés melletti szavazatommal a Parlament többségével együtt sürgetem az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a létfontosságú végső erőfeszítést. - Jelentés: Guy Bono (A6-0063/2008) Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Amellett a módosítás mellett szavaztunk, ami felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tartózkodjanak az internet-hozzáférés megvonásától. De szeretnénk rámutatni, hogy a módosítást főleg a magáncélú fájlmegosztás érdekében támogattuk. Bizonyos bűncselekmények esetében, mint például a gyermekpornográfiával kapcsolatos cselekmények és a szerzői jogok rendszeres, üzleti célú megsértése, az internetelérés megszüntetésének a bűnüldözés egyik eszközének kell lennie.

10-04-2008

10-04-2008

HU


Marie-Hélène Descamps (PPE-DE), írásban. – (FR) Guy Bono az európai kulturális iparágakról szóló jelentése megerősíti a lisszaboni célok elérésében a kulturális aspektusok fontosságát. Kihangsúlyozza a kulturális szektor foglalkoztatási és növekedési potenciálját, és nagyobb EU-s támogatás mellett érvel. A jelentés rámutat az internet által nyújtott lehetőségekre is a kultúrához való hozzáférés és a kultúra terjesztése terén. Ebben a digitális környezetben fontos azonban a szabad hozzáférés és az egyéni jogok összeegyeztetése. Az internethasználatnak meg kell felelnie a demokratikus társadalmak fő elveinek, így a tulajdonjog tiszteletének is. Az audiovizuális- és zeneiparnak nagy károkat okozó széles körben zajló illegális letöltések ellen megfelelő és arányos intézkedéseket kell hozni az érintettek bevonásával. Az internetelérés ideiglenes felfüggesztése egy többlépcsős megoldás részeként és az egyéni szabadság tiszteletben tartásával megfelelő megoldás lenne, ami kikerülné a büntetőeljárások alkalmazását is, amikről mára egyértelmű, hogy nem sok hasznuk van. Sajnálom, hogy a Parlament elvetette ezt a megoldást. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Mindannyian tisztában vagyunk a kultúra és annak terjesztésének fontosságával, és az EU-tagállamokban élő művészek és polgárok jogaival is. Ez a jelentés tartalmaz jó javaslatokat, amiket támogatunk, mint az az ötlet, hogy segítsük a személyek, áruk és szolgáltatások szabad áramlását a kreatív szektorban, vagy a kulturális sokszínűségről szóló UNESCO-egyezmény elveinek és szabályaink betartása vagy a Bizottság felkérése arra, hogy vizsgája meg a MEDIA programhoz hasonló programok beindításának lehetőségét. Ugyanígy támogatjuk azt is, hogy kérjük fel a Bizottságot arra, hogy fejezze be az európai digitális könyvtár kezdeményezés beindításához szükséges munkát, stimuláljuk a zene- színház- és könyvipart a termékeik nemzetközi terjesztésének megkönnyítése érdekében, és, előzetes lépésként a kulturális programon belül, hozzunk létre olyan mechanizmust, ami a nem-audiovizuális kulturális ágazatok számára hozzáférhetővé teszi a közösségi forrásokat a könyvek, zene és szakmai képzések támogatására. Nem értünk viszont egyet azokkal a javaslatokkal, amik kizárólag üzleti érdekek védelmét szolgálják, nem az oktatást, a kultúrát, a művészek jogait vagy a közösség érdekét. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE), írásban. − (PL) Az Európai Bizottság által 2006 végén kiadott kutatási eredmények igazolják kultúra hozzájárulását a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatáshoz. Ez a kutatás kimutatta, hogy 2003-ban a kulturális szektor 2,6%-kal járult hozzá az Európai Unió GDP-jéhez, és több mint 5 millióan dolgoztak akkor az ágazatban. Fokozatosan terjed a kultúra gazdasági vonatkozásainak és a munkahelyteremtésben ellátott szerepének megismerése. Egyre többen értik meg azt is, hogy a kultúra milyen szerepet játszik a városfejlesztésben. Közvetlen gazdasági hatásán kívül a kreatív és kulturális szektor közvetett hatással is van Európa társadalmi és gazdasági helyzetére. Segíti az információs és kommunikációs technológiák fejlődését is. A kulturális ágazatnak fontos szerepe van a helyi, regionális és városi szinten is, és számottevő mértékben hozzájárul az Európai Unió versenyképességéhez. Ezért támogatnunk kell a Tanácsot és az Európai Bizottságot a kultúra és a kreativitás szerepének elismerésében, mint a vidékfejlesztés, az európai polgárság eszméjének előmozdítása és a lisszaboni stratégia céljainak elérésének fontos eszközét.

57

58

HU


Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Junilistan párt álláspontja szerint általában a kultúra kérdései a tagállamok politikai felelősségét képezik. Ezért a jelentés ellen szavaztunk. A jelentés a törvényalkotási eljáráson kívül esik, így nem több, mint az Európai Parlament föderalista többségének kísérlete arra, hogy az EU-nak nagyobb befolyást biztosítson a kulturális ügyek terén. Azt a módosítást megszavaztuk, ami ellenzi a polgárok internet-hozzáférésének megszakítását, mivel ellenezzük az európai fájlmegosztók interneteléréstől való megfosztását lehetővé tevő francia javaslatot. Alapjában véve azonban úgy véljük, hogy a fájlmegosztásról a tagállamoknak kell törvényt alkotniuk. Mary Honeyball (PSE), írásban. − A képviselőcsoportom többségével együtt támogattam a módosítás mindkét részét. Egy előfizető internetelérésének bírói ellenőrzés nélküli erőszakos megszüntetése nem a megfelelő megoldás a kalózkodás visszaszorítására. Ezentúl az internet-hozzáférések sokszor nem csak egy személyhez tartoznak. A kapcsolat megszakításával aránytalanul nagy lehet az akaratlanul okozott kár, ami ugyanannak a kapcsolatnak a többi, ártatlan használóját éri. Határozottan támogatom a szellemi tulajdon és a kulturális szektorban dolgozók védelmét. De az internetelérés egyre fontosabb a polgári szerepvállalás, a médiapluralizmus, a szólásszabadság és a kormányzati szolgáltatások elérése érdekében. Amikor csak lehet, el kell kerülnünk az elérés megszüntetését, és más, hatékonyabb megoldásokat kell találnunk a kalózkodás ellen. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A Bono-jelentés mellett szavaztam, ami felismeri az európai kulturális szektor hatalmas jelentőségét. Saját hazámban, Skóciában a kreatív ágazatok évente több mint 5 millió fontot termelnek, így igen hasznosak mind a gazdaság, mind az egész társadalom számára. Az EU-nak együtt kell működnie az európai államokkal egy koherens közös stratégia kidolgozásában, ami kulturálisan sokszínű és gazdag kontinensünk ezen iparágait segíti. Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – (EL) A kultúra elüzletiesítését a sokszínűség tiszteletének próbálják beállítani. Az alkotók szellemi tulajdonjogát el akarják venni, és áruba akarják bocsátani. Az UNESCO feltételek betartásának szükségessége a méltónak mondott kompromisszumok útján folyamatosan, fokozatosan átalakítja a WTO előírásait és szabályait. Valójában itt az összes ország kulturális termékeinek és egész kultúrájának monopolista központosítása és elbirtoklása folyik, a népszerűtlen lisszaboni stratégia keretén belül. Ennek célja a tőke gazdaggá tétele, fellengzős szólamok, figyelmeztetések, buzdítások és a sokszínűség tiszteletéről szóló erkölcsi szónoklatok mögé bújva. Sajnos az emberei értékeket feláldozzák a profit oltárán. A természetes környezetet kihasználják a profit érdekében, és ennek a katasztrofális következményei már érezhetőek. A kegyetlen piaci törvényszerűségek tönkretesznek és egységesítenek minden esztétikai, művészi és erkölcsi értéket. Ezeket az értékeket kapitalista profitra kívánják váltani a belső és nemzetközi imperialista verseny miatt. Az EU politikában a minőségi kultúra és a profit szembenállásában a mindig profit nyer. Ezért a jelentés ellen szavazunk.

10-04-2008

10-04-2008

HU


David Martin (PSE), írásban. − Bono képviselő úrnak az európai kulturális iparágakról szóló jelentése az iparág gazdasági hozzájárulásának nagyobb elismerését kéri. A kulturális szektort általában az EU-s politikák kialakításakor is figyelembe kellene venni. A belső piacra, a versenyre, a kereskedelemre és a kutatásra és fejlesztésre ható politikák és más döntések is mind különböző módokon hatással vannak a kulturális szektorra, és a jelentésben megfogalmazott javaslatok ezt figyelembe veszik. Ezért Bono úr javaslatai mellett szavaztam. Vincent Peillon (PSE), írásban. – (FR) Guy Bono kollégám az európai kulturális iparágakról szóló jelentése mellett szavaztam. Melyek a kulturális iparágak? A kifejezés szokatlan lehet, de – bár a kultúra nem fogható fel csak gazdasági alapokon – nem vonatkoztathatunk el a kultúra gazdasági vonatkozásaitól. A kultúra ma a növekedés és a foglalkoztatás fontos ösztönzője és 2003-ban az EU GDP-jének 2,6%-át termelte ki és a foglalkoztatás 3,1%-át biztosította. Ez a szöveg az európai lemezipar fellendítését javasolja (csökkentett ÁFA és egy, a zenét támogató európai alap útján) és a kalózkodás problémájával is foglalkozik, figyelembe véve a kultúra elérhetőbbé tételének, és a szellemi tulajdonjogok védelmének szükségességét is. Egy módosítást különösen támogattam – ezt 17 szavazatos többséggel fogadták el: a Franciaországban, a köztársasági elnöknek adott Denis Olviens jelentésben felvetett „fokozatos válasz” nevű elnyomó megoldást kiiktató módosítást. Véleményem szerint nem csak kifogásolható, hanem egyenesen veszélyes lenne magáncégek kezébe adni az internetkapcsolat felügyelésének és felfüggesztésének jogát az illegális letöltések gyanúja esetén. Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. − (SV) Az európai kulturális iparágakról szóló jelentés ijesztő fejezetet nyit az Európai Unió történelmében a kultúra nemzeti jellege tekintetében. Ennek ellenére a jelentés mellett szavazok, mert a legfontosabb részekben a Parlament kimondja, hogy a nem üzleti célú fájlmegosztás nem büntetendő és, ha elfogadják az 1. és 2. módosítást, akkor nem kerül sor az olyan, alapvető szabadság- és emberi jogokat sértő, és az arányos válasz, hatékonyság és elrettentő érték elveinek ellentmondó módszerekre, mint az internetkapcsolat megszakítása. Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Az Európai Parlamentben külön nevet adtunk az olyan jelentéseknek, amikben végtelen politikai kívánságlista szerepel (akár van beleszólásunk a területbe, akár nincs): magunk között karácsonyfának nevezzük őket. Guy Bono jelentése ezek közül való. De van egy fontos és kiváló rész Cristofer Fjellner első módosításában, ami egyértelmű politikai álláspontot fogalmaz meg: rámutat, hogy nem ajánlott megszüntetni azoknak az internet-hozzáférését, akik illegális anyagokat töltenek le. Mivel kiszivárgott, hogy Sarkozy elnök úr ezt a francia kísérletet ki akarja terjeszteni az egész EU-ra, minden okunk megvan, hogy támogassunk egy olyan kijelentést, szerint ez a finoman szólva „nem kívánatos”. Mivel a módosítást elfogadták, a jelentés mellett szavaztam; egyébként leszavaztam volna. Catherine Stihler (PSE), írásban. − A 22. módosítás második részével kapcsolatban úgy gondolom, hogy akik az interneten illegális cselekményeket követnek el, azoktól meg kell vonni a szolgáltatást Ezért a második rész ellen szavaztam.

59

60

HU


- Jelentés: Graça Moura (A6-0075/2008) Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Támogatom Graça Moura képviselőtársam kiváló jelentését az európai kulturális programról a globalizálódó világban, ami hatalmas programot javasol annak érdekében, hogy a stratégiát az EU-n belül és harmadik országokkal folytatott kapcsolatainkban is érvényesíteni lehessen. Graça Moura úr legalább 2005 márciusa óta hangsúlyozza, hogy a lisszaboni stratégia soha nem lesz képes alapvető céljait teljes mértékben elérni, ha a kultúrát nem tekinti egyik alapvető elemének. A Bizottság közleménye csatlakozik ehhez a nézethez, és a kultúrát az európai politika napirendjére tűzi. Egyetértek az előadóval abban, hogy éppen a globalizálódás „kényszeríti ki az európai azonosság megerősítését és megszilárdítását, Európa különböző népei kulturális sokféleségének sérelme nélkül.” Szeretnék gratulálni az Európai Bizottságnak a közleményhez, és kérem, hogy a Barroso elnök úr által már bejelentett kulturális munkacsoportot további késlekedés nélkül állítsák fel, és kezdje meg munkáját. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentésnek vannak nagyon vitatható pontjai. Ráadásul folyamatosan igyekszik eltitkolni Európa valós helyzetét. Nincs egységes „Európai kulturális örökség”, különösen a „humanizmus, tolerancia és demokrácia” stb. terén. Európa egész kultúrtörténelme, mint ahogy általában a történelme is, nem kizárólag a sokszínűségre, a csodálatos kreatív energiára és a haladásra épült, hanem volt benne bőven erőszakos konfliktus, intolerancia, és sokféle kulturális dominancia. Az egységes örökség kitaláció, amit korábban a Európa-központúság (Európa mint a világ úttörője stb.), ma pedig a sokat emlegetett állítólagos európai kulturális identitás miatt erőltetnék ránk. De az egységes európai identitást kívánó politikai akaratnak vannak jó oldalai is. Például az, hogy ennek a közös identitásnak az egyik célja, hogy ellenálljunk az Egyesült Államok domináns kulturális iparának nyomásának (a nyelvi és kulturális sokszínűség védelme, a kulturális iparágak kereskedelmi szempontból védetté nyilvánítása, és annak felfedezése, hogy az EU kereskedelmi egyensúlya kulturális javak és szolgáltatások terén kedvezőtlen.) Ezért végül tartózkodtunk. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A Graça Moura jelentés mellett szavaztam, mivel ez helyesen mutatott rá arra, hogy a helyi, regionális és nemzeti hatóságok kulcsszerepet játszanak a kulturális örökség védelmében. Európa kulturális sokszínűsége egyik legnagyobb kincsünk, és képviselőcsoportom, az Európai Szabad Szövetség elkötelezte magát ennek a sokszínűségnek a védelme mellett. Pártom is elkötelezett a kulturálisan sokszínű Skócia eszméje mellett, és amellett, hogy a kormány tegyen Skócia gazdag kulturális örökségének gazdagításáért, például a nyelvi sokszínűség megőrzésével vagy a televízió- és rádiósugárzás ügyében. Európa számíthat rá, hogy a kulturálisan gazdag Skócia saját helyet szerez magának az EU-ban. Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. − Támogattam az jelentést európai kulturális programról a globalizálódó világban, mert azt hangsúlyozza, hogy az Unió kultúrpolitikája az európai integrációra koncentráljon, a tagállamok nemzeti és regionális

10-04-2008

10-04-2008

HU


sokszínűségét tiszteletben tartva. Az európai közösség csak akkor tehet bármit a kultúrpolitika terén, ha erőforrásai kiegészítik és támogatják az tagállamok intézkedéseit, és nem felváltják azokat. Nagy örömömre szolgál, hogy az Európai Parlament egy olyan módosítást fogadott el, amit a Kulturális Bizottság két lengyel tagja, Tomaszewska asszony és Podkański úr indítványozott. Módosításuk arra vonatkozik, hogy nyilváníttassék 2010 Frederic Chopin-emlékévnek. 2010 a nagy zeneszerző żelazowa wolai, lengyelországi születésének kétszázadik évfordulója lesz. David Martin (PSE), írásban. − Graça Moura úr jelentése a jó irányba tett lépés, ami Európa kulturális örökségének megőrzését szolgálja. De az a gondolat, hogy az iskolák az európai identitást erősítsék a diákokban, szerintem ellentmond az oktatás alapvető szerepének. Sokkal többet kell tenni, különösen annak biztosításáért, hogy kulturális örökségünket a lehető legszélesebb körben megosszuk másokkal. A jelentés javításokra szorul, ezt tükrözi szavazatom is. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Európa kulturális öröksége egyik legnagyobb, védelemre szoruló kincsünk. Annak végiggondolása, hogy a művészek nem csak pénzügyi, hanem jogi támogatást is kaphatnak, ennek az egyik oldala, de azt is fontos biztosítani, hogy a szerzői jogok magánszektorban zajló, haszonszerzés szándéka nélküli megsértése ne járjon büntetőjogi következményekkel. Még fontosabb viszont az, hogy keresztény és nyugati gyökereink ne vesszenek el menthetetlenül. A sokat emlegetett integráció nem járhat azzal, hogy iskoláinkban és óvodáinkban nem ünnepeljük többé a karácsonyt, a húsvétot és a többi hagyományos ünnepet a muszlim bevándorlók miatt, mert ez kulturális identitásunk elvesztésével járna. Ehelyett többet kell tennünk, hogy szokásaink, hagyományaink és erkölcsi értékeink fennmaradásáért és tiszteletben tartatásáért. Lydie Polfer (ALDE), írásban. – (FR) Teljes mértékben támogatom a jelentést, ami felismeri a kultúra szerepét az európai integrációban. Támogatom az európai kulturális program javaslatát, és három fő célját: a kulturális sokszínűség megőrzését és a kultúrák közötti párbeszédet, a kultúra mint a kreativitás eszközének támogatását a lisszaboni stratégián belül és a kultúra támogatását, mint az EU külkapcsolatainak kulcseleme. A kultúrát fel kell használni a külkapcsolatokban: be kell vonni a partnerországokkal és -régiókkal folytatott politikai párbeszédbe, és szisztematikusan be kell integrálni a fejlesztési programokba, különösen az AKCS országokéba. Véleményem szerint egy EU-AKCS kulturális alap nagyon hasznos lenne, mert ösztönözné a helyi iparágak és piacok megjelenését és megkönnyítené az AKCS országok kulturális termékeinek európai piacra való bejutását. Fontos felismerni a helyi és regionális hatóságok szerepét a kultúra támogatásában, és jobban be kell vonnunk őket az EU kulturális programjába. Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) A Parlament által összeállított kulturális jelentések gyakran nehezen használhatóak. A szándék persze nemes, és, ahogy a mostani jelentés is rámutat, jó ötlet indokolt esetekben páneurópai szinten lépni a művészek támogatása érdekében. De ez nem jelenti azt, hogy mindent EU-szinten kellene irányítani. Épp ellenkezőleg, jó okunk van szem előtt tartani a szubszidiaritás elvét, nehogy a tagállamok elveszítsék annak a lehetőségét, hogy saját kultúrpolitikájukat ők maguk alakítsák ki. Ezért részben elvi kérdés miatt szavaztam a jelentés ellen.

61

62

HU


Pillanatnyilag még fontosabb, hogy a jelentés sok helyen milyen megfogalmazást használ. A K preambulumbekezdés hangvétele kifejezetten ijesztő. A szöveg több helyén is ugyanez a burkolt jelentés érezhető. Óvatosan, körültekintéssel kell haladnunk, amikor olyan kérdések vannak terítéken, mint a kulturális örökség. Itt pedig nem volt meg a kellő óvatosság. Glenis Willmott (PSE), írásban. − Az Európai Parlament munkáspártja támogatja, hogy az iskolákban tanítsák az Európai Unió történelmét. Abban viszont nem értünk egyet, hogy a tantervek egy bizonyos identitás- és kultúra-szemléletet tükrözzenek. Ezért aztán tartózkodtunk a szavazástól, mert az oktatásnak a tanulókat információkkal kellene ellátnia, nem egy eszmét kellene hirdetnie. - Állásfoglalásra irányuló indítvány: Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – az uniós fellépés lehetőségei (B6-0131/2008) Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, támogatom tehát a Bizottság zöld könyvéről szóló állásfoglalást az uniós fellépés lehetőségeiről a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban, mivel osztom azt a nézetet, hogy az alkalmazkodás garanciát jelent a klímaváltozás negatív és elkerülhetetlen következményei esetére. A mezőgazdasági tevékenységek, a vízgazdálkodás, a földhasználat tervezése és a közegészségügy terén történő alkalmazkodási lépések gyors meghatározása a helyes közösségi szintű környezetvédelmi politika része. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Köztudott, hogy az IPCC negyedik értékelő jelentésének II. Munkacsoport által írt része szerint majdnem az összes európai régiót várhatóan negatívan érinti majd az éghajlatváltozás. Ez újabb fenyegetést jelenhet az európai biodiverzitás számára, és akadályozhatja a társadalmi fejlődést, aminek megoldása átfogó megközelítést, a társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi szempontok figyelembe vételét kívánja meg. Ez az állásfoglalás helyenként egymásnak ellentmondó okokat és intézkedéseket ír le. Jó, hogy felismeri, hogy az éghajlatváltozás lehetséges hatásairól helyi és regionális szinten több tanulmány és modell is létezik, de sok tanulmányban nem jutott kellő figyelem a változások társadalmi és gazdasági dimenziójára, és a lakosságra gyakorolt várható hatásokra. Üdvözlöm a Bizottságba való meghívást a sebezhető pontok közös európai adatbázisának tudományos előkészítésére, ami segíthet megérteni, hogy az egyes társadalmi csoportokat és az európai és nemzeti kulturális örökséget milyen hatások érnék, és a társadalmak hogyan reagálnának a jövőbeni éghajlatváltozásra. Más kérdésekben azonban nem értünk egyet, például a kibocsátáskereskedelem fenntartásában. David Martin (PSE), írásban. − Egyetértek Sacconi úrral a Bizottság a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló zöld könyvéről. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáson a lehető leghamarabb el kell kezdeni dolgozni. A kérdés nemzetközi természete miatt közös európai fellépésre van szükség. Ezt az intézkedések finanszírozásának is tükröznie kell. Az éghajlatváltozás már zajlik, és bár a csökkentését célzó intézkedések nélkülözhetetlenek, azokat egy olyan stratégiának kell kiegészítenie, ami a globális éghajlatváltozás mindennapi életben jelentkező következményeihez való alkalmazkodást célozza.

10-04-2008

10-04-2008

HU


13. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet 14. Kérelem a parlamenti mentelmi jog felfüggesztésére: lásd a jegyzőkönyvet 15. Egyes okiratokra vonatkozó határozatok: lásd a jegyzőkönyvet 16. A jelen ülésen elfogadott szövegek továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet 17. A következő ülések időpontjai: lásd a jegyzőkönyvet 18. Az ülés felfüggesztése Elnök: - Az Európai Parlament ülését felfüggesztem. (Az ülést 12:20-kor berekesztik.)

63

2008. ÁPRILIS 10., CSÜTÖRTÖK

Recommend Documents