1 AZ ORSZÁGOS RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ TESTÜLET 1759/2008. (IX. 24.) sz. HATÁROZATA Az Országos Rádió és Televízió Testület (a továbbiakban: Testület) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 112. §-ban biztosított jogkörében a Klubrádió Zrt. (1037 Budapest Bokor u. 1-5.) műsorszolgáltatóval szemben meghozta az alábbi
határozatot. A Testület a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL törvény (a továbbiakban: Ket.) 114. § (1) bekezdése alapján
visszavonja az 1369/2008. (VII. 15.) számú határozatát. E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerős és végrehajtható. A határozat felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel.
Indokolás 1. A visszavont határozat tényállása és indoklása: A műsorszolgáltató által 2008. február 10-én a 08.15.37-kor és 09.16.41-kor sugárzott reklámszpotok szövege a következő volt: ,,Az első napon lőn világosság, aztán az ég, a szárazföldek. A negyedik napon megteremtette az Úr a napot és a csillagokat. Az ötödik napon benépesítette a vizeket halakkal, az eget madarakkal, míg a hatodik napon megteremtette az embert. A hetedik napon vegyen ön is Vasárnapi Híreket!” A visszavont határozat érvelése az alábbiakban foglalható össze: „A reklám szövege a Szent Biblia teremtéstörténetére épül. A Biblia a kereszténység alapkönyve, melynek másik megnevezése a Szentírás, ami azt jelenti, hogy a Biblia különleges könyv: Isten könyve. A keresztény felfogás szerint a Bibliában maga az Isten szólal meg, mintegy kinyilatkoztatásként. A Biblia írói tehát Isten szavát, üzeneteit írták le könyveikbe, hiszen Isten lelkével maga vezette irányította e könyvek íróit. Ezért bár a reklámban elhangzó szöveg nem szó szerint a Bibliából vett idézet volt és nem tartalmazott azt parodizáló elemeket, mégis azáltal, hogy követte annak stílusát, illetőleg az abban szereplő teremtéstörténetet dolgozta fel egy hetilap népszerűsítése céljából, sérthette a keresztény hívők vallásos meggyőződését, érzületét, elsősorban azért, mert az általuk „Szentként”, alapkönyvként tisztelt Bibliát nem arra méltó vallásos, esetleg művészi célra használta fel a műsorszolgáltató.”
2
Az Rttv. a vallásos meggyőződés, az egyházak szabad működésének védelmét több szinten is garantálja. A 3. § (2) szerint a „műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas… valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére.” Az Rttv. 5. § (1) szerint „A vallási vagy hitbeli meggyőződést sértő … képi vagy hanghatások bemutatása előtt a közönség figyelmét erre a körülményre fel kell hívni.” A média által közvetített egyházi szertartások iránti komolyságot és tiszteletet szolgálja a jogalkotó az Rttv. 10. § (3)-ába foglalt szabállyal, mely szerint a „vallási és egyházi szertartásokról készített műsorszámok közlését közvetlenül megelőzően és azt közvetlenül követően reklám nem közölhető”. Ehhez járul a jogvita elbírálása szempontjából értelmezendő 10. § (7) bekezdés: „Nem tehető közzé vallási vagy politikai meggyőződést sértő reklám.” Az ORTT-nek nincs kialakult gyakorlata abban a tekintetben, hogy a reklámok mely esetekben sértik a vallásos meggyőződést, története során a törvényhely alkalmazására korábban nem került sor. Ugyanezen reklámmal viszont többször foglalkozott a Testület. A 778/2005.(V.4.) szám alatt elrendelt vizsgálat eredményeként ugyanennek a reklámnak a sugárzása következményeként a Testület levélben tájékoztatta a Magyar Rádió elnökét arról, hogy „bár a reklámban elhangzó szöveg nem szószerint a Bibliából vett idézet volt és nem tartalmazott azt parodizáló elemeket, mégis az által, hogy követte annak stílusát, illetőleg az abban szereplő teremtéstörténetet dolgozta fel egy hetilap népszerűsítése céljából, sérthette a keresztény hívők vallásos meggyőződését, érzületét, elsősorban azért, mert az általuk „Szentként”, alapkönyvként tisztelt Bibliát nem arra méltó vallásos, illetőleg művészi célra használta fel.” A 416/2008. (II. 27.) sz. határozat ugyancsak ugyanezen reklám miatt ugyanezen tényállás alapján az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva felhívta a Magyar Rádió Zrt.-t a sérelmezett magatartás megszüntetésére. A határozat hasonló indoklást tartalmaz, mint a levél, azzal a kiegészítéssel, hogy ízléstelennek is minősíti a hivatkozott reklámot. 2. A határozat visszavonásának indokai: 2.1.
A jogi (alkotmányjogi) érvelés szükségessége
A Ket. 72.§-a határozza meg a közigazgatási határozat kötelező tartalmát, ezen belül a jogi indoklás szükségességét. A jogalkotó az Rttv. 10. § (7) bekezdésének megfogalmazásakor sem fogalom meghatározást, de még példálózó meghatározást sem adott arra, hogy mely magatartások valósíthatják meg a jogsértést, azaz a vallási vagy a politikai meggyőződést mikor sértik a reklámok. Ilyenkor a döntés jogi érvekkel alátámasztott indoklása még fontosabb, mint abban az esetben, amikor a jogsértés törvényi tényállása precízen meghatározott. Az indoklás hiányán túl a határozat érdemében is törvénysértő, mert nem vette a döntés során figyelembe a lelkiismereti és vallásszabadság, valamint a véleménynyilvánítás szabadságának az Alkotmányban, a törvényekben, az alkotmánybírósági gyakorlatban és az európai joggyakorlatban érvényesülő szabályait és elveit, melyek alapján pedig a Médiatörvény rendelkezésének alkotmányos tartalma meghatározható.
3 Az Alkotmány 60. § (1) bekezdése szerint „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.”. A (3) bekezdés értelmében „A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.” A vallásszabadság a lelkiismereti szabadsággal együtt alapvető emberi jog, melyet az Alkotmányon túl az 1990. évi IV. törvény szabályoz, és amely egyéni és kollektív jogosultságokat, negatív és pozitív szabadságokat is jelent, ezek pedig ugyancsak kapcsolódnak más alapjogokhoz: így a véleménynyilvánítás szabadságához, az emberi méltóság jogához, valamint az egyesülési és gyülekezési joghoz. Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette annak tartalmát és értelmét, hogy a Magyar Köztársaságban az állam az egyháztól elválasztva működik, például a 8/1993. (II. 27.) AB határozat megállapítja: „Az állam nemcsak az egyházakkal, de semmilyen vallással vagy vallási közösséggel nem kapcsolódhat össze intézményesen, nem azonosíthatja magát egyetlen vallás tanításával sem.” Továbbá a 32/2003. (VI. 4.) AB határozat értelméből következik, hogy az elválasztás azt is jelenti, hogy hatósági döntések nem alapulhatnak valamely felekezet tanításán: „A vallásszabadság, s ennek részeként az egyházak szabad működésének biztosítása érdekében az állam feladata az, hogy a vallásról és az egyházakról olyan szabályokat alkosson, amelyek révén az egyházak a vallási szempontból semleges állami jogrendszerbe illeszkedhetnek.” (32/2003. (VI. 4.) AB határozat). Közigazgatási határozatot tehát nem lehet felekezeti érvekre alapítani. A védelem tekintetében, noha az egyházak különböző helyzetére az állam számos vonatkozásban tekintettel van, egyetlen felekezet sem lehet kitüntetett helyzetben1. Ezt mind a hazai, mind pedig az európai bírói gyakorlat számos esetben megállapította, sőt az ezzel ellentétes megoldás tagadná az elválasztás elvét. Az Alkotmány indoklása szerint: „a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága keretében mindenki szabadon követheti személyes meggyőződését, ateista vagy hívő lehet, utóbbi esetben pedig szabadon követheti bármely vallás előírásait. Mindaddig, amíg az nem jár mások jogának vagy szabadságának sérelmével, bírálhatja mások meggyőződését, ilyen értelmű propagandát folytathat.” Csak a világnézetileg semleges államban érvényesülhet a lelkiismereti- és vallásszabadság maradéktalanul. Az Rttv. 10. § (7) bekezdésének azon rendelkezése, miszerint nem tehető közzé vallási meggyőződést sértő reklám, a versengő alapjogok elvei szerint értelmezhető. 2.2.
A reklám és a véleménynyilvánítás szabadsága
A reklám maga is a véleményszabadság körébe tartozó közlés, és egyúttal a sajtószabadság megvalósulásának fontos – finanszírozási – eszköze. Mindazonáltal a kereskedelmi jellegű információk közzététele esetében szélesebb körű állami beavatkozásnak van helye, mint a véleményközlés egyéb eseteiben. Ennek oka egyrészt az, hogy a gazdasági reklámok nem állnak közvetlen kapcsolatban a véleményszabadság olyan alapértékeivel, mint az egyén önkifejezésének, illetve a demokratikus párbeszédben való részvételének lehetővé tétele, azok célja mindenekelőtt az áru értékesítésének, megismertetésének, igénybevételének előmozdítása [1270/B/1997. AB hat.].
1
A 60/1993. (XI. 29.) AB határozat az Európai Emberi Jogi Bizottság egyik korai ügyét ismertette, amely szerint a szikh vallású panaszos (7992/77) hiába kérte mentesítését a bukósisak használatára kötelezés alól, annak ellenére, hogy neki - vallása előírása alapján - turbánt kell viselnie.
4 A szélesebb körű korlátozhatóságot több szempont mellett alapvetően a fogyasztók sajátos többletjogai indokolják: a valótlan kereskedelmi információk közlésének, illetve a valós információk elhallgatásának olyan, az emberi egészségre káros következményei is lehetnek, amelyek indokolttá teszik a közzététel korlátozását [Kukorelli István alkotmánybíró párhuzamos indokolása az 1270/B/1997. AB határozathoz]. Az üzleti célú kommunikációt ezért nemcsak a minden közléssel szemben érvényesítendő közösségi és egyéni érdekek védelmében, hanem a fogyasztói döntéseik tisztességtelen befolyásolásának elkerülése érdekében is korlátozza a szabályozás. A fogyasztói érdekek védelme mellett a versenytársaknak a tisztességtelen versenyeszközökkel szembeni védelme is célja a reklámszabályozásnak. Az Európai Emberi Jogi Bíróság is több határozatában megerősítette, hogy a reklám az Európai Emberi Jogi Egyezményben foglalt véleményszabadság körébe tartozik (pl. Markt Intern-ügy, 1989.; Jacubowski-ügy, 1994.; Casado Coca-ügy, 1994.). „Annak ellenére azonban, hogy a strasbourgi szervek az Egyezmény 10. cikke védelme alatt állónak tekintik a kereskedelmi jellegű információkat, nem részesítik azokat akkora védelemben, mint amekkora védelmet az egyéb vélemények, elsősorban a politikai vélemények élveznek, és széles körű mérlegelési jogot biztosítanak a tagállamoknak a reklámok korlátozása terén. Ez az alacsonyabb szintű védelem azt jelenti, hogy a strasbourgi szervek mindeddig szükségesnek, ennek következményeképp egyezménykonformnak ítéltek minden olyan korlátozást, amelyet a részes államok mások jogai, tehát a fogyasztók, vásárlók jogai érdekében alkalmaztak.” [1270/B/1997. AB hat.] A reklámtartamú közlések szélesebb korlátozhatósága ezek alapján elsősorban azt jelenti, hogy a korlátozás szükségességét olyan értékek – például a fogyasztóvédelem és a versenytársak érdekei – is megalapozzák, amelyek más közlések korlátozását nem indokolják. Nem következik ebből szükségszerűen az, hogy a reklámtartalmú közlés olyan esetekben is szélesebben korlátozható, amikor a korlátozást a véleményszabadságot általában korlátozó érték, érdek alapozza meg. Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a véleménynyilvánítási szabadság a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi [ld. 30/1992. (V. 26.) AB hat.]. Az Rttv. vizsgált rendelkezése a véleményszabadság és a számos elemében szintén a kommunikációs jogok közé sorolt lelkiismereti- és vallásszabadság ütközése esetén alkalmazandó. Az Alkotmánybíróság kifejezetten e két alapjog viszonyát eddigi döntéseiben nem vizsgálta. A véleményszabadság korlátozhatóságával kapcsolatos általános kiindulópontok azonban erre az esetre is irányadók. Az Emberi Jogi Bíróság hangsúlyozza, hogy a véleményszabadság nemcsak a pozitívnak, ártalmatlannak vagy közömbösnek tartott információk és nézetek közlésére terjed ki, hanem – a véleményszabadság korlátait figyelembe véve – a támadó jellegű, sokkoló vagy irritáló közlések szabadságára is [összefoglalóan ld. Observer and Guardian v. The United Kingdom (1991. 11. 26.; Ser. A 216).]. Ezzel összhangban az Alkotmánybíróság megállapította: „Az állam […] pusztán azok tartalma alapján nem tilthatja be bizonyos nézetek kinyilvánítását, terjesztését, és nem nyilváníthat egyes álláspontokat más álláspontoknál értékesebbnek, azzal ugyanis sértené az egyének egyenlő méltóságú személyekként kezelésének követelményét (egy ilyen tilalom azt eredményezné, hogy az emberek bizonyos csoportjai nem adhatnak hangot személyes meggyőződésüknek), illetve az egyes nézetek kizárásával még a politikai diskurzus kialakulása előtt lehetetlenné tenné a minden releváns véleményt megjelenítő, szabad, eleven és nyitott vita létrejöttét.” [18/2004. (V. 25.) AB hat.]
5 A véleményszabadság és a vallásszabadság ütközésével kapcsolatban ebből az következik, hogy a vallási értékek megkérdőjelezhetősége, az egyházak és vallások kritizálhatósága, sőt kifigurázhatósága nemcsak a véleményszabadságnak lényeges eleme, hanem a világnézetileg semleges állam, illetve a plurális demokrácia alapfeltétele is. Ezek az alapjogi kiindulópontok az Rttv. vizsgált rendelkezésének értelmezésében is figyelembe veendők, és a rendelkezést összességében meglehetősen szűk körben teszik alkalmazhatóvá. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján megállapítható, hogy a közlés korlátozása a közlés tartalmán nem, kizárólag annak hatásán alapulhat. Az a közlés, amely tartalmában valamely vallásra vonatkozóan sértő, lealacsonyító, amelyhez azonban valamely közösség „sérelme csak feltételezés és statisztikai valószínűség révén kapcsolódik” [30/1992. (V. 26.) AB hat.], nem alapozza meg az állami beavatkozást. A Testület álláspontja szerint ez az alkotmánybírósági álláspont nem attól függetlenül értékelendő és követendő, hogy a közlésnek kereskedelmi jellege van-e. Mindazonáltal a Testület a 13/2000. (V. 12.) AB határozat megállapítását is irányadónak tekinti, mely szerint: „Az Európai Emberi Jogi Bíróság az utóbbi években ismételten elismert célnak minősítette a véleménynyilvánítási szabadságnak olyan törvényi korlátozását, amelynek meghozatalával vallási meggyőződés, vallási érzés védelmét kívánták biztosítani a sértő, megbotránkozást keltő magatartással szemben. A Bíróság ezt a korlátozást az Egyezmény 9. Cikke 1. bekezdése szerinti gondolat-, lelkiismeret-, vallásszabadság, illetve 10. Cikke 2. bekezdésében megfogalmazott ’mások jogai védelme’ céljából történő korlátozásként értékelte (Otto-Preminger-Institut v. Austria ítélet 1994. szeptember 20, Series A no. 295-A, p. 14, § 48; Wingrove v. the United Kingdom ítélet 1996. október 22, no. 19/1995/525/611, § 48).” A „vallási meggyőződést sértő reklám” tilalma nem az egyes egyének szubjektív meggyőződését védi, hiszen erre a szubjektív meggyőződések sokfélesége miatt egyébként is alkalmatlan lenne. Az ORTT álláspontja szerint indokolható az a korlátozás, hogy a rádióban és a televízióban a reklám nem sértheti a vallási meggyőződést, mégpedig lényegében hasonló alapon, mint amit a fogyasztóvédelem - illetve a vallásos érzés védelme - tekintetében az Alkotmánybíróság és az Európai Emberi Jogi Bíróság is kifejtett, és amelyhez ugyancsak hasonló korlátozás például a kiskorúak védelme érdekében még a nem kereskedelmi szólást is korlátozza a Médiatörvény alapján. A vizsgált esetben a közlés célja az, hogy a címzetteket termékek és szolgáltatások fogyasztására vegye rá, nem pedig az igazság keresése, a közjó szolgálata, a demokratikus párbeszéd, mert az akár a blaszfémiáig elmenő közléseket ezen célok legitimálják, de a kereskedelmi szólás szabadsága mögött álló indokok nem. 3. A határ, a vizsgált reklám Ha megállapítható, hogy lehetséges olyan reklám, mely azért törvénysértő, mert sérti a vallásos meggyőződést, választ kell adni arra, hogy a tényállásban ismertetett reklám, miért marad a jogsértő határon innen, miért nem sérti az Rttv. 10. § (7) bekezdését: „Nem tehető közzé vallási vagy politikai meggyőződést sértő reklám.” Az ORTT jogalkalmazási szabadsága, ha a törvény megfogalmazását nézzük, látszólag igen tág. A valóságban ez nincs így. Egyrészt a jogalkotó egymás mellé helyezi a „vallási” és a „politikai” meggyőződést, ez pedig önmagában is utal arra, hogy nem személyes, de nem is
6 bármely tetszőleges csoportérzékenységeket véd a törvény, hiszen a politikai pártok és mozgalmak sokféle céljait, illetve személyes meggyőződéseket (köztük olyan alapértékeket, mint például a fenntartható fejlődés) a reklámok számos esetben ugyancsak sértenek, anélkül, hogy ezek esetén a jogsérelmet meg lehetne állapítani. A legfontosabb szempont az, amire az előző pont fejtegetései utaltak, a jogalkalmazásnak a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos követelményeit tiszteletben kell tartania. Általános követelmény, amit itt is követni kell, hogy a szólásszabadság korlátozása csak addig a mértékig alkotmányos, ameddig törvényes célja azt feltétlenül indokolttá teszi, ezen túllépve a „szélesség” szabályát is sérti, és mint ilyen, az ezzel ellentétes jogalkotói vagy jogalkalmazói döntés alkotmányellenes. A Biblia tanításait az azt tanulmányozó személyek, közösségek, felekezetek egymástól jelentős mértékben eltérően értelmezik, ezért elvileg sem lehet megegyezés közöttük abban, hogy mely utalás vagy felhasználás sértő, és mely nem az, illetve pontosan hol húzódik ez a határ. A határt a semlegesség alapján kell meghatározni. Az európai kultúrkincsnek a Biblia alapvető része, melyre a közbeszéd is gyakran, olykor nem is tudatosan, utal. Ez a felvilágosodás fordulata óta minden beszédmódnak, ide értve a modern korban akár a reklámot is, sajátja. Vallási utalásokat, szakrális attribútumokat rendszeresen tartalmaznak a reklámok. Kereskedelmi forgalomban vannak olyan sokat reklámozott termékek (például élelmiszerek és italok), melyek a katolikus egyház szentjeire és jelképeire utalnak, azokat gyakran ábrázolják is. Ezek előállítói gyakran maguk is egyházi intézmények, kolostorok. Ugyancsak gyakran reklámoznak és hoznak forgalomba nem felekezeti csatornákon olyan élelmiszereket, melyeket vallási előírások betartásával gyártottak. Nem kétséges, hogy léteznek vallási vagy lelkiismereti meggyőződések, érzékenységek, amelyeket például ezek a reklámok is sérthetnek, de reklámozásuk jogossága mégsem kérdőjelezhető meg. Számos olyan reklám is törvényes, melyek vallási parancsokkal kifejezetten ellentétesek (gondolhatunk a fedetlen női arcok bemutatásától az öncélú szexualitásra közvetlenül utaló reklámokig sok mindenre). Az ORTT egy a promiszkuitásra mint hatást keltő elemre építő reklámot sem a vallási meggyőződést sértő mivoltára, hanem a korhatári szabályok megsértésére alapozva ítélt helyesen jogsértőnek [764/2008. (IV. 29.) ORTT hat.] Ezeket a reklámokat igen gyakran érezzük ellentétesnek az elemi jóízléssel (közízléssel), ám az ezekkel szembeni fellépés nem hatósági, hanem például az önszabályozó szervezetekre háruló feladat. Mindezekből következően valamely szakrális tárgy, szöveg vagy történet átemelése szekuláris/profán környezetbe önmagában nem minősül az Rttv. 10.§ (7) bekezdésbe ütközőnek. A Testület álláspontja szerint az itt vizsgált és vitatott szöveg: ,,Az első napon lőn világosság, aztán az ég, a szárazföldek. A negyedik napon megteremtette az Úr a napot és a csillagokat. Az ötödik napon benépesítette a vizeket halakkal, az eget madarakkal, míg a hatodik napon megteremtette az embert. A hetedik napon vegyen ön is Vasárnapi Híreket!” ezen a határon belül marad. E határozatnak természetesen nem lehet célja az, hogy arról is szóljon, melyek azok az esetek, amelyek viszont megvalósítják az Rttv. 10. § (7) bekezdésében tilalmazott magatartást, hiszen a kapcsolatos jogalkalmazói döntések olyan esetekhez kötöttek, melyek előre nem láthatóak. A Testület ezért csak megjegyzi hangsúlyozva, hogy megjegyzése nem definitív -, hogy az olyan kereskedelmi szólás, mely vallásoknak, felekezeteknek esetleg magának a hitnek, vagy valamely lelkiismereti meggyőződésnek alacsonyabbrendűségét, esetleg más meggyőződéssel szembeni magasabbrendűségét hirdeti vagy sugallja, illetve amely vallási közösséggel, egyházzal szemben ellenséges érzelmet közvetít, vagy gúnyolódik vele, álláspontja szerint sértené a Rttv. rendelkezéseit; noha, ha nem a reklám közegében hangoznak el, és egyéb médiajogi előírásba nem ütköznek, ezek a vélemények is a véleménynyilvánítás szabadságának védelme alatt állnának.
7 A Ket. 114. § (1) bekezdése kimondja: ,,Ha a hatóság megállapítja, hogy a fellebbezés elbírálására jogosult szerv vagy a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által el nem bírált döntése jogszabályt sért, a döntését módosíthatja vagy visszavonhatja.” A Testület a fentiekre tekintettel a rendelkező rész szerint határozott. Az eljárás során a Ket. 153. § (2) bekezdése szerinti eljárási költség nem merült fel. Az Rttv. 136. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a Ket. 109. § (2) bekezdése alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs, a határozat felülvizsgálatát a bíróságtól lehet kérni. Budapest, 2008. szeptember 24.
Az Országos Rádió és Televízió Testület nevében
Dr. Majtényi László elnök sk.
A kiadmány hiteléül: Dr. Boros Márta jogi igazgató
