Az Országos Rádió és Televízió Testület 2637/2006. (XI.29.) sz.
Határozata Az Országos Rádió és Televízió Testület (továbbiakban: Testület) a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (továbbiakban: Rttv.) 112. §-ában biztosított jogkörében az MTM-SBS Televízió Rt. (TV2, 1145 Budapest, Róna u. 174.) műsorszolgáltatóval szemben meghozta az alábbi határozatot: A Testület megállapítja, hogy a Műsorszolgáltató a 2006. augusztus 21. napján sugárzott „Aktív” című műsorszámmal megsértette az Rttv. 3. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. Ezért a Testület az Rttv. 112. § (1) bekezdésének a) pontja alapján felhívja a Műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerős és végrehajtható. A határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel.
Indokolás
2006. augusztus 23-án állampolgári bejelentés érkezett az ORTT-hez. A bejelentő TV2 2006. augusztus 21-én sugárzott „Aktív” c. műsorszámát kifogásolta, mivel a műsorszolgáltató -II. korhatári jelzéssel ellátva műsorát- emberietlen módon tudósított az augusztus 20-i tragikus eseményekről. A Testület 2062/2006. (IX. 13.) sz. határozatában foglaltak szerint a műsorszám tartalmi vizsgálatát rendelte el.
A 2006. augusztus 21-i „Aktív” problematikus jelenetei: 19:39:58-19:40:01 Emberek gyűrűjében egy véres sérült hever az úttesten, közben egy férfihang a következőket mondja: „Jól van, Vikike! Mindjárt rendben lesz minden!” 19:40:03-19:40:06 Egy fiatal női sérült testét mutatják először messzebbről, majd közeli felvételeken is. A sebesült lány arca, feje nem látható, a teste takarja. A lány az utca közepén fekszik, miközben az egyik orvos az infúziót tartja, a másik a sérült nyakát, vállát vizsgálja, amikor a mentős észreveszi a kamerát, megpróbálja eltakarni arcát. 19:40:07-19:40:09 A bajba jutott férfi hever a hordágyon, véres ingben, véres testtel, sérülését nyakmerevítővel próbálják stabilizálni. A férfi arca nem látható, a műsorkészítők elhomályosították. 19:41:49-19:42:03 A kamera egy sérült kislány karját mutatta, amint egy kéz vizsgálja a pulzusát. Majd a körülötte állókat ábrázolták, így beazonosíthatóvá vált, hogy a legelőször mutatott „Vikike” a sérült, és a mellette guggoló férfi - aki a kislányát nyugtatja - az édesapja. Kommunikátor: „Később kikockázva a felvételeket, kiderült, hogy a helyszínen meghalt kislány az.” A megnyilatkozás alatt (19:42:01-19:42:02) nem túl közelről, de végig kitakarás nélkül látható a felnőttek gyűrűjében a gyerek feje, mellkasa, és oldalra nyújtott karja. 19:42:14-19:42:24 A korábban mutatott lány teste látható ismét, fejét a mellette guggoló orvos takarja. Jól látható azonban ruházata és tehetetlenül széttárt karjai. Közben a narrátor a következőket osztja meg a nézőkkel. Kommunikátor: „A másik sérült […] egy fiatal lány súlyos nyaki- és gerincsérülései vannak!” A következőkben a sérült kézfejébe tűt szúr a sebesültet ellátó orvos. 19:42:35-19:42:41 A kamera ismét más szögből mutatja a bajba jutott fiatal nőt, így már a feje is látható. Arcát elhomályosítják ugyan, de ahogy az orvos vizsgálja a sérült fájdalmában mozgatja a fejét, így időnként a takarásra szolgáló „homályos folt” mögül kivillan az arca. Kommunikátor: „A lány azt ismételgeti: Anya, jaj istenem!” Sérült: „Istenem! Kérlek, segíts!” 19:43:00-19:43:03 Miután a lányt egy hordágyra emelték, ismét mutatják a testét. A pólója felcsúszva, éppen csak takarja a melleit, infúziót tartanak fölötte, nyakán merevítő, arca elé valamilyen orvosi műszert helyeztek. 19:43:08-19:43:40 Egy férfi oldalára fordulva fekszik az aszfalton, karjára hajtotta a fejét, az arcát elhomályosították a szerkesztők. Egy hordágyat helyeznek a sérült háta mögé, körülötte lábak
2
láthatók. A test mozdulatlanul hever a földön. A narrátor közli, hogy a képen látható személy az egyik életveszélyes sérült. Kommunikátor: „Az orvos őt látja el. Arra kéri, most legyen erős, mert ez fájni fog!” Szerencsétlenül járt férfi: „Nagyon fáj a nyakam! Igen!” Mentős: „Nagyon fáj a nyakad! Jó, rendben!” Az orvos megjegyzi, hogy fájdalmas lesz a hordágyra emelés. Miközben azt látjuk, hogy megpróbálják megfordítani a fiút, a narrátor tovább beszél, de tisztán hallható a sebesült szenvedése. Sérült: „A jobb karom! Nagyon fáj a nyakam! Nagyon fáj a nyakam!” 19:43:51-19:44:09 Később megpróbálják a hordágyra helyezni a férfit. Sérült: „Gyerekek! A nyakam! Baszd meg!” A sérült arcát kitakarták, ugyanakkor véres inge és a felcsúszott felső alól kilógó véres hasa jól megfigyelhető. Kommunikátor: „A fiú azt mondja, nem érzi a karját, majd, hogy mindene szúr!” Bajba jutott: „Szúr a karom!” A hordágyra erősítés közben látható vértől szennyezett nadrágja is. 19:45:44-19:45:46 Fekete-fehér képeken követhetjük nyomon a korábban már látott felvételeket a földön heverő „Vikikéről”, hozzátartozója mellette guggol, a mentősök dolgoznak körülötte. 19:45:53-19:45:55 Fekete-fehér képen mutatják a nyaki sérült fiatalembert, ahogy a hordágyon fekszik, közben a bejátszás végén kikockázás nélkül látható a férfi arca. A Ket. 51. § (1) bekezdésében biztosított ügyféli jog gyakorlása érdekében a Testület a Műsorszolgáltató részére megküldte a hatósági ellenőrzés megállapításait, és felhívta, hogy az ügyre vonatkozó nyilatkozatát a kézhezvételtől számított nyolc napon belül tegye meg. A Műsorszolgáltató a 2006. október 9-én postázott felhívásnak 2006. október 18-án beérkezett válaszlevelében tett eleget. A Műsorszolgáltató álláspontja szerint a műsorszám megfelelt a közérdeklődésre számot tartó hazai vagy külföldi esemény közvetítésével kapcsolatban megfogalmazott törvényi követelményeknek, miszerint a tájékoztatásnak sokoldalúnak tényszerűnek, időszerűnek tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. A vonatkozó jogszabályhely nem ír elő kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy mit nem lehet szerepeltetni a tárgybeli tájékoztatásban, így tiltó rendelkezés hiányában a tárgybeli jelentetek szerepeltetése önmagában nem jogsértő. A Műsorszolgáltató hivatkozik az Rttv. 3.§ (1) bekezdésében megfogalmazott szabályra, miszerint a „műsorszolgáltató - a törvény keretei között- önállóan határozza meg a műsorszolgáltatás tartalmát, és azért felelősséggel tartozik.”
3
Álláspontja szerint, ha egy közigazgatási szerv közigazgatási eljárás keretében nyilvánít véleményt a műsorszolgáltató szerkesztési szabadságának körébe tartozó kérdésben, akkor ezzel hatáskörét messze túllépi, amivel nyilvánvalóan jogot sért, mindenekelőtt a Ket. alapelvi, valamint hatáskörre és illetékességre vonatkozó rendelkezéseit. A Műsorszolgáltató továbbá azt adta elő, hogy az érintettek képmáshoz fűződő jogait nem sértette, mivel ezt eleve kizárja az adott személy hozzájárulása, amelyet írásbeli nyilatkozatban tett meg. Az ügy érdemére vonatkozóan a Testület az alábbi álláspontot alakította ki: Az Rttv. rendelkezései szerint: „3. § (1) A Magyar Köztársaságban a műsorszolgáltatás - e törvény keretei között - szabadon gyakorolható, az információk és a vélemények műsorszolgáltatás útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi műsorok szabadon vehetők. A műsorszolgáltató - a törvény keretei között - önállóan határozza meg a műsorszolgáltatás tartalmát, és azért felelősséggel tartozik. A törvény tehát tartalmaz olyan rendelkezést, amely alapelvként fekteti le a szerkesztői szabadságot, viszont tartalmazza azt a kitételt is, hogy a szerkesztői szabadság csak az Rttv. keretein belül gyakorolható. Ezt követően a törvény tartalmaz egy további alapelvi rendelkezést, nevezetesen: „3. § (2) A műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat…” Ezt a rendelkezést a jogalkotó az Alkotmánnyal összhangban helyezte el az alapelvek között. Az emberi jogok kérdése tág kategória számos részjogosultságból áll össze, egyik legfontosabb alkotó eleme az emberi méltósághoz való jog. Az emberi jogok kérdése összetett fogalom. Ezen belül az 1949. évi XX. törvény 54. § (1) bekezdése szerint „ a Magyar Köztársaságban minden embernek vele született joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit sem lehet önkényesen megfosztani.” Az Alkotmánybíróság 23/1990. (X. 31.) sz. határozata szerint az emberi méltóságnak, mint emberi alapjognak a tartalma a következő: „Az emberi méltóság, mint a személyiség integritása az emberi élettel együtt az emberi lényeget jelenti. A méltóság ember voltunknak és értékünknek felemelő, és feltétlen tiszteletet parancsoló volta, emberi lényünk rangja. Az emberi jogok katalógusában, és a modern alkotmányokban az emberi élet, és méltóság ezért első sorban nem is mint alapjogok, hanem mint a jogok forrásai, mint jogon kívüli értékek szerepelnek, amelyek sérthetetlenek.” Az Alkotmánybíróság 64/1991 (XII.17.) sz. határozat szerint: „Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva az ember alany marad, és nem válik eszközzé vagy tárggyá. A méltósághoz való jognak ez a felfogása különbözteti meg az embert a jogi személyektől, amelyek teljesen szabályozás alá vonhatók, nincs „érinthetetlen” lényegük. A méltóság az emberi élettel eleve együttjáró minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, s ezért minden emberre nézve egyenlő.”
4
A kifogásolt műsorszám súlyos normaszegést valósított meg a 2006. augusztus 20-i történéseket feldolgozó riportjával. Később a médium többször műsorra tűzte a katasztrófáról készített felvételeket. A vizsgált műsorszám olyan összeállítást tartalmazott, amely a 2006. augusztus 20-i fővárosi tragédia előzményeit, eseményeit, következményeit, az okokat, illetve a felelősök kilétét taglalta. Az említett szegmensben megrázó képeket láthattunk a viharról, a sikoltva menekülő tömegről, az ijedten fedezékbe húzódó emberekről, a kidőlt fákról, a megrongálódott tárgyakról, továbbá riportokat készítettek a szemtanúkkal, sérültekkel. A reprezentációk között számos olyan felvételt regisztráltak, amelyek a tragédia helyszínén, kiszolgáltatott, magatehetetlen, súlyosan sérült áldozatokat ábrázoltak méltatlan helyzetben. A Testület véleménye szerint a hiteles, tárgyilagos, időszerű tájékoztatás kívánalmai nem indokolják az áldozatok sérüléseinek, agóniájának részletekbe menő bemutatását. A Legfelsőbb Bíróság Kf.VI.37.118/2001/4. számú ítéletében megerősítette, hogy a közszolgálati cél, a tájékoztatás megvalósulhat a tényszerű, hatásfokozó eszközök nélküli bemutatással, ezért a brutalitás túlhangsúlyozása indokolatlan és szükségtelen. Az Aktívban bemutatott anyagok az időszerű események közé sorolhatók. Az Aktív képsorai között szereplő, földön fekvő áldozatok sérülésének súlyossága anélkül is bemutatható, közvetíthető és érzékeltethető lett volna, hogy közvetlen közeli képeken a sérültek szenvedését, jajgatását, valamint hörgését tették volna közszemlére. A szerkesztők ugyan elhomályosították a gerincsérült lány arcát, hogy ne legyen felismerhető, ám a földön fekve a teljes alakos képe, több kameraállásból szerepelt a képsorokon. A sebesült a fájdalmai miatt jobbra-balra rángatta a fejét, mely így többször elővillant a takarás alól. Mindeközben jajgatott, mialatt az orvos próbálta ellátni a sérüléseit, így a lánynak hallható volt a hangja is. A bajba jutott anyja később interjút is adott az Aktívnak. Az összeállításokban egy magatehetetlen fiú szenvedéséről is láthattak a nézők naturális felvételeket. A szerkesztők az arcát elhomályosították. A képeken a sérült közölte az orvosokkal, hogy fájdalmai vannak. Méltatlan helyzete ellen – állapotából fakadóan – képtelen volt tiltakozni. A harmadik problémás jelenetsornak a tragédiában meghalt 12 éves kislányról, Vikiről készült felvételek számítottak, amelyek a 2006. augusztus 21-i Aktívban voltak láthatók. A gyermek neve is elhangzik, mikor apja nyugtatja a földön heverő sérültet. A bemutatott felvételeken a sérült kislány testét, arcát nem homályosították el, így két alkalommal is látható volt az emberek gyűrűjében a sebesült feje, felső teste, karja is. A tájékoztatás hitelessége a televíziós műfajtól nem csupán azt követeli meg, hogy beszámoljanak egy adott eseményről, hanem lehetőleg képekkel is illusztrálják a történéseket. Mivel a reprezentációk különböző reakciókat válthatnak ki a nézőkben, a szerkesztők az egyes képsorokat tudatosan szelektálják az üzenet hatékonyságának növelése érdekében. Bizonyos esetekben a hírszolgáltatás célja legitimálhatja a sokkoló képsorok közzétételét. Bár a hazai törvényalkotás több olyan féket is beépített a jogszabályba, amely a sajtó feladatának ellátását úgy garantálja, hogy közben lehetőleg ne sérüljön a kiskorúak védelme, ugyanakkor előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a tájékoztatás abszolút prioritást élvez minden egyéb kötelezettséggel szemben. Nemzetközi összehasonlítást alapul véve elmondható a német ifjúságvédelmi szabályozás kifejezetten kitér arra a lehetőségre, hogy a nyilvánosság tájékoztatási igénye - a hír jelentőségéből adódóan - oly mértékű, hogy azt már nem lehet a kiskorúak védelme
5
szempontjából problémamentes kép- és hanganyaggal kielégíteni. 1 A panaszos által kifogásolt II. kategóriás korhatár-besorolás kapcsán valóban kétségek merülnek fel, hiszen a felvételek naturálisak és túlságosan intenzívek voltak, így a legkisebbek számára – még szülői segítség mellett is – bizonyára feldolgozhatatlanok, sőt, az ártatlan sérültek szenvedésének részletező bemutatása igen megrázóan hatott még a felnőtt nézők számára is. A Testület két korábbi határozatában 2 is arra az álláspontra jutott, hogy a közvetlen közelünkben lezajlott, valós történések különösen megrázó erejű képanyagának közzététele bizonyos esetekben indokolt lehet. Ezeket másképpen kell megítélni, mint a fikciós műsorszámok nézettséget növelő erőszakos jeleneteit, a bulvárhíradók bűncselekményeket és baleseteket feldolgozó kifejezetten szenzációhajhász képsorait. A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy a közlés kora esti időpontja sem törvénysértő. A Testület véleménye szerint emberi méltóságot sért, ha valakiről röviddel az őt ért balesetet követően olyan képeket tesznek közzé, amely az illetőt friss sérüléseitől véresen, magatehetetlenül vagy jajgatva, hörögve, fájdalomtól káromkodva ábrázolja. Valószínűleg mindenki valósnak ítéli a beszámolókat akkor is, ha a kamera nem fókuszál az áldozatok pórusáig, és nem hallja szenvedésüket. A Testület álláspontja szerint a műsorban sérültek a bemutatott személyek emberi méltósághoz fűződő joga azzal, hogy tragédiát követően a Műsorszolgáltató részletekbe menően mutatta be sérüléseiket és szenvedésüket, hivatkozva az Rttv. 3. § (1) bekezdésében megfogalmazott szerkesztői szabadságra. A szerkesztői szabadság azonban az Rttv. keretein belül értendő. Az emberi méltósághoz való jog egyfajta „anyajog”, a bíróságok, hatóságok minden esetben hivatkozhatnak rá az egyén védelmében, ha nincs olyan nevesített alapjog, mely az emberi méltóságot kifejezné. Az Aktív augusztus 21-i adásában olyan képsorokat mutattak be, amelyek kétségtelenül sértették az emberi méltósághoz való jogot. Az ábrázolás részletekbe menő és naturalisztikus volt, a készítők a szenvedés és a vér bemutatására koncentrált. Problémásnak tekinthető továbbá az is, hogy a Műsorszolgáltató a riportot egy szórakoztató, bulvár műsorban helyezte el, könnyed hangvételű szegmensek közé helyezve, ezzel mintegy devalválva a tragédia megrázó voltát, egynek tekintve a témát a többi műsorban közreadott riporttal. A Testület egyetért a Műsorszolgáltatóval abban, hogy indokolatlanul nem avatkozhat be a szerkesztői gyakorlatba, csupán akkor, amikor a Műsorszolgáltató műsorszolgáltatását nem az Rttv. által meghatározott keretek között végzi. Fontos kiemelni, hogy a Műsorszolgáltató birtokában vannak az érintett személyek szerepléshez hozzájáruló nyilatkozatai. A Testület tudomása szerint maguk az érintettek nem tiltakoztak a műsorokban való megjelenésük ellen, sőt maguk is nyilatkoztak, ezért feltehető, hogy a tragédia során készült felvételek bemutatásához is hozzájárultak. A Testület nem is a konkrét sérült személyek érekeinek védelmében léphet fel, hanem a minden embert megillető emberi méltóság tiszteletben tartását sértő műsorszolgáltatási gyakorlat ellen léphet fel, amely jogát több bírósági határozat is megerősítette. 1 2
(§ 5 Abs. 6. JMStV) 1862/2005. (IX. 21) valamint 78/2006. (I. 11.) sz. határozatok
6
A Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.044/2004/7. sz. határozatában kimondta, hogy „a Testületnek joga és kötelessége az Rttv. 3.§ (2) bekezdésében foglaltak megvalósulását felügyelni, ellenőrizni, illetve e jogszabályhelyben foglaltak sérelme esetén szankciót alkalmazni. Nem azonos ugyanis a polgári jogi és a közigazgatási jogi jogviszony. A személyhez fűződő jogok védelmét a sérelmet szenvedő jogalany érvényesítheti polgári perben.(…) Az Rttv. a műsorszolgáltatónak tiltja meg az Rttv. rendelkezéseinek megsértését, az Rttv.-nek tehát a műsorszolgáltató, és nem a sérelmet elszenvedett az alanya. A Legfelsőbb Bíróság is kimondta már eseti döntéseiben, hogy az emberi jogok sérelme médiaügyben vizsgálható,(tette mindezt pl: Kf.IV.37.230/2002/9, valamint a Kf. VI. 38.474/2000/3. sz. határozatokban.) A Legfelső Bíróság Kf.IV.37.230/2002/9 sz. határozata tehát kimondta többek között azt is, hogy a Testületnek joga van médiaügyben vizsgálni az emberi jogok sérelmét függetlenül attól, hogy a sérelmet szenvedett fél polgári eljárásban érvényesíti -e személyhez fűződő jogait. A Testület mindezekre figyelemmel az alábbi álláspontot alakította ki. Tekintettel az emberi méltóságnak az Alkotmánybíróság általi definiálására a Testület álláspontja szerint a bemutatott személyek emberi méltósághoz fűződő joga sérült, mivel azzal, hogy őket méltatlan helyzetben ábrázolták a nézettségért folytatott verseny eszközévé degradálódtak. Itt ismételten fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a témával egy alapvetően szórakoztató jellegű magazinban foglalkoztak, bulvár riportok közé szerkesztve a témát, mintha azokkal azonos súlyú, illetve komolyságú témákról lenne szó. Mindezekre tekintettel a Testület az Rttv. 3.§ (2) bekezdésének sérelme miatt a 112.§ (1) a) pontja alapján felhívta a Műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére Az Rttv. 136. § (2) bekezdése alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 136. § (3) bekezdése biztosítja. Budapest, 2006. november 29. az Országos Rádió és Televízió Testület nevében Kovács György s.k. Elnök
7