2006. (X.11.) sz. Határozata

Az Országos Rádió és Televízió Testület 2280/2006. (X.11.) sz. Határozata Az Országos Rádió és Televízió Testület (a továbbiakban: Testület) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (továbbiakban: Rttv.) 112. § - ában biztosított jogkörében a Duna Televízió Zrt. (1016 Budapest, Mészáros u. 48-54.) műsorszolgáltatóval szemben meghozta az alábbi h a t á r o z a t o t. A Testület megállapította, hogy a műsorszolgáltató 2006. május 31-i és június 1-i műsorszolgáltatása során megsértette az Rttv. 5/A. § (2) és 5/B.§ (4) bekezdését. Ezért a Testület az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontja alapján felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerős, és végrehajtható. A határozat felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel. Indokolás A Testület hivatalból vizsgálta az Rttv. rendelkezéseinek megtartását a Duna Televízió Zrt. műsorszolgáltatásában, és 2006. június 1-én 22.36 –kor az Elefánt c. film sugárzása és 2006. május 31-én 21.30-kor, valamint június 1-én 21.47-kor sugárzott filmelőzetes kapcsán a következőket tapasztalta. A műsorszolgáltató a filmet a III. kategóriába sorolta, ily módon az „tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott” minősítést kapott. A film az IMDB (Internet Movie Database) adatai szerint az USA-ban az MPAA (Motion Picture Association of America) rating rendszere alapján az „R” (restricted) jelölést kapta a tinédzserek részvételével ábrázolt izgató erőszakos tartalom, a szexualitás rövid megjelenítése, a nyelvezet és a droghasználat miatt. A film Ausztráliában MA (érett közönség részére) minősítést kapott a felnőtt téma és az erőszak miatt. Nagy-Britanniában 15 éven felüliként klasszifikálták az alkotást, míg Németországban a megtekintést 12 éves korhoz kötötték. Magyarországon az NKÖM csak 16 éven felülieknek ajánlotta a filmet. Tartalom: A megtörtént eseményeken alapuló film egy teljesen átlagosnak induló középiskolai nap történetét meséli el valahol az Egyesült Államokban. Egy gyönyörű őszi napon az egyik diák,

Elias, le akar fotózni egy punk-rock párt. Nate a futball edzés után találkozik barátnőjével, Carrie-vel. John az iskolában hagyja apja kocsijának a kulcsát, hogy a testvére érte mehessen. Az iskolai kávézóban Brittany, Jordan és Nicole megbeszélik a legújabb pletykákat. Michelle a könyvtárba rohan, de közben Elias néhány fotót készít Johnról a folyosón. Ez a nap is úgy indul, mint a többi. Hirtelen elszabadul azonban a pokol, mikor a két fiú, Eric és Alex – előre megtervezett módon – bombákat robbant, és lövöldözni kezd az iskolában, melynek számos diák és egy tanár is áldozatává válik. A mű alapjául szolgáló valós események: 1999. április 20-án - Adolf Hitler születésnapján - két diák, Eric Harris (18) és Dylan Klebold (17) a littleton-i Columbine Gimnáziumban közel száz bombát helyezett el. Miután nem lépett működésbe egyik sem, lövöldözni kezdtek. Elsődleges célpontjuk a színes bőrűek és a vallásos gyerekek voltak. A 46 perces lövöldözés során tizenkét diákot és egy tanárt megöltek, 23 társukat megsebesítették, végül főbe lőtték magukat. A film az alábbi tartalmak, illetve elemek miatt magasabb korhatári kategóriába sorolandó: a műsorszám műfaját tekintve filmdráma, melyben két tizenéves fiú az őket ért lelki sérelmekért úgy áll bosszút, hogy iskolájukban robbantani, lövöldözni kezd. A fiatalok válogatás nélkül tüzelnek a folyosón szembejövő diákokra, így a megölt, illetve megsebesített diákok többsége vétlen áldozattá válik. A filmalkotás dramaturgiája megrázó alapossággal, időről-időre más-más szereplő nézőpontjába helyezkedve követi a még mit sem sejtő, de később áldozattá váló diákok aznapi tevékenységét. A nézőben egyre erősödik a feszültség, ahogy a két hidegvérű, kegyetlen elkövető készülődését mutatják az alkotók. Az emberi életet semmibe véve, cinikus hozzáállással tervezik a brutális tettet, melynek indokaira csupán homályos utalások történnek, de a pontos motivációkat sem ekkor, sem később nem ismerhetjük meg. A feszültség felépítésnek, s egyúttal a film cselekményének a csúcspontja maga a mészárlás, melynek során válogatás nélkül ölik meg a diákokat és a vérengzésnek az egyik tanár is áldozatul esik. Az alkotás utolsó részében az értelmetlen, hidegvérű gyilkosságok olyan koncentráltan és megrázó brutalitással vannak jelen, hogy az önmagában is problémás a védeni kívánt korosztály szempontjából. A film végén halmozottan előforduló, realisztikusan ábrázolt erőszakos jelenetek gyakorta túlzott részletességgel, a hatást fokozó képi és akusztikai eszközökkel felerősítve, igen intenzív módon kerültek bemutatásra. A lőtt sebekből kifröccsenő vér, a vérrel szennyezett tárgyak, a folyosón heverő mozdulatlan testek, a helyenként lángoló, füstölő épület látványa teszi még naturálisabbá a brutális tettet. A gyilkosok lövésre tartott fegyverrel hosszasan járják az iskola folyosóit, és válogatás nélkül lőnek diáktársaikra. A mészárlás képei egy számítástechnikai küldetésjátékra engednek asszociálni. Ezt a párhuzamot erősíti, hogy az alkotók többször a kép előterében megjelenő tettesre fókuszálva homályosan mutatják az áldozatokat, melyek így egyforma, arctalan alakoknak tűnnek. Mindez félreérthető módon az emberi élet degradálását közvetítheti a fiatalkorúak felé, mely károsan hathat a gyermekek még kialakulatlan értékrendszerére és világképére. A Fővárosi Ítélőtábla a 2.Kf.27.154/2004/6. számú ítéletében megerősítette, hogy „összességében nem csak a védelmére okot adó jelenetek számától, hanem azok minőségétől, szövegezésétől, képi megjelenítésétől, zenei aláfestésétől, magyarázattal, vagy magyarázat nélkül történő megértésüktől, kiskorúakra gyakorolt összhatásától függ a kategorizálás.” Az ORTT 1494/2002. (X. 17.) számú határozatában kifejtettek szerint a 16-18 évesek többsége már képes a valóságtól távol eső fikcióként kezelni a hangsúlyos látványelemekkel dolgozó akciófilmeket, azonban számukra is kerülendők azok az alkotások, melyek realitásközeli kontextusban ábrázolják az erőszak nyersebb, direktebb formáit, hiszen ezek feldolgozása a befogadó élettapasztalatától függ, melyek ebben a korban még korlátozottak.

2

23:20:27-23:23:53 Az egyik elkövető fiú zongorázik, miközben a másik fiú - az ágyon fekve - számítógépes játékot játszik. Komolyzenei aláfestéssel azt láthatjuk a játékos szemszögéből, ahogy a képernyőn megjelenő alakokat agyonlövi egy fegyverrel. A játékfigurákból vér fröccsen, majd fejjel a földbe fúródnak, az áldozatok lábai kilógnak a talajból, mialatt jön az újabb figura, akit hasonló módon végez ki. 23:39:05-23:39:11 A két fiú nagy táskákkal az iskola felé igyekszik, amikor az egyik iskolatársuk megkérdezi, hova mennek. Az egyik fiatal azt feleli: „Húzz a francba, de gyorsan! Kapnak a pofájukra!” 23:40:51-23:41:21 A fiúk fegyverrel a kezükben mennek be a könyvtárba. Egy diák, Elias lefotózza őket. Majd Michelle szól hozzájuk, mire az egyikük szótlanul agyonlövi a lányt, akinek a teste megrándul, összeesik. A háta mögött látszik a kifröccsent vére. A fiúk elindulnak a könyvtárban, és válogatás nélkül rálőnek a sikoltozó, menekülő diákokra. A háttérben homályosan látszanak a diákok, ahogy futnak, vagy összeesnek a találatok nyomán, míg a kép előterében a tettes közönyös arca látszik. 23:42:00-23:42:26 A lövések zajára az egyik teremből kilép egy fiú, akit azonnal lelőnek. A hátából kifröccsenő vér beszennyezi az ajtót. A fiú összeesik, a teremben ülők sikoltoznak. A földön fekvő fiút a többiek a karjánál fogva behúzzák, miközben véres csík kenődik szét a padlón. 23:44:07-23:44:35 Az egyik elkövető lead egy lövést a folyosón. A háttérben lángok látszanak, és ahogy halad előre a fal mentén, összeesett diákok teste hever a földön. A fiút megszólítja az egyik tanár, Mr Luce. A diák a levegőbe lő, mire a férfi ijedten, maga elé tartva a kezeit a földre bukik. 23:46:40-23:47:09 Az elkövető több lövést ad le a folyosón, majd közönyös arccal szaladni kezd, miközben azt mondja: „Nem láttam még ilyen szörnyű szép napot!” Tekintettel az erőszak intenzív jelenlétére, a magasabb korhatári kategória már ennek alapján is indokolt lett volna. Különösen problematikus, hogy az erőszak formái realitásközeli kontextusban ábrázolódtak, amelynek feldolgozása elsősorban a befogadó élettapasztalatától függ. Az események helyszíne egy középiskola, azaz a gyerekek egyik leghétköznapibb, leggyakrabban látogatott élettere - ezzel a történet valóságra vonatkoztathatóságának mértéke igen magas. Az iskolai lövöldözés tehát különösen érzékeny téma a 16-18 éves korosztály körében, mivel könnyen azonosulhatnak azzal a haraggal, amelyet a film velük azonos korú szereplői táplálnak a diáktársaikkal és tanáraikkal szemben, illetve nehezen feldolgozható félelmet, feszültséget kelthet bennük az ártatlan áldozatok kiszolgáltatottságának megjelenítése. A vérengzés vélelmezhető indoka, az iskolai problémák, a tanárok által meg nem védett és társai által kigúnyolt tanuló indulatai is az iskolások hétköznapi élethelyzeteit idézik, ezért különösen káros, ha azt mutatják, hogy ezeket a problémákat esetleg erőszakkal is meg lehet oldani. A történetben látható események, a félelem, a kiszolgáltatottság és mindezek szoros kapcsolata a saját valóságukkal a fiatalkorúakban túlzott félelmet kelthettek. Ezt erősíti az is, hogy a film – ahogy a felkonferálásban elhangzott - valós eseményeket dolgozott fel, mely

3

nem egyedülálló eset napjainkban, hiszen időről-időre felkavarják az indulatokat az értelmetlen iskolai vérengzésekről szóló híradások. Bár az említett alkotás konkrétan a Columbine középiskolában történt mészárlást dolgozta fel, de azóta több hasonló döbbenetes eset rázta meg a közvéleményt, gondoljunk csak a két évvel ezelőtt Erfurtban történtekre, ahol egy kicsapott gimnazista azzal állt bosszút a környezetén és saját magán, hogy vérfürdőt rendezett a volt iskolájában, az erfurti Gutenberg gimnáziumban. (Meghalt 12 tanár, egy titkárnő, két diák, egy rendőr és végül maga a tettes is.) A valóságból merített téma feldolgozásával készült műsorszám besorolásakor a műsorszolgáltatónak különös figyelmet kellene fordítania a kiskorúak védelmére, hiszen ebben az esetben a látottaktól való távolságtartást és a jelenetek megrázó hatását nem enyhítheti az a tudat, hogy csupán kitalált történet tanúi a nézők. 23:29:00-23:32:15 A fiúk Hitlerről és a nácizmusról szóló dokumentumfilmet néznek a televízióban, amikor egy küldemény érkezik. A dobozból gépfegyver kerül elő, amit a fiúk lelkesen bontanak ki, és egy sufniba betérve farönkökre kezdenek lövöldözni. 23:36:09-23:37:36 Az egyik fiú - térképen mutatva az irányt - részletesen elmeséli a vérengzés tervét a társának, aki figyelmesen hallgatja. Párhuzamos vágással mutatja a kamera, ahogy a terveknek megfelelően a fiúk fegyverekkel teli táskákkal bemennek az iskola épületébe. A fiú közönyösen mondja: „[…] átvisszük az első adag robbanószert ide a kajáldába. Jó? Ha az elszállt, leszedünk pár srácot a kisfolyosón, és haladunk a keleti szárny felé.” Ezalatt folyosón szaladó diákokat látunk és - a lövöldöző elkövető szemszögébe helyezkedve, a korábbi számítógépes játékhoz hasonlóan - a puskacsövet. A fiú folytatja terve ismertetését: „Ezután jön a második bumm innen a tornateremből és innen az auditóriumból. Eddigre már mindenfelől kölykök gyűlnek majd körénk, így kényelmesen lövöldözhetünk rájuk!” Sikoltozó diákokat hallunk, és elmosódott képen látjuk, ahogy szaladnak és fedezéket keresve az asztalok alá buknak a gyerekek, miközben a kép előterében a lövöldöző fiú hidegvérű arca látható. „Ha ez megvolt, te megindulsz a sárga vonalon, itt, ami egyben a B-terv is. Felmész ide, Mr Luce irodájába, és elintézed.” A másik fiú lövést ad le, majd a földön mögötte fekvő férfi felé fordul. Társa folytatja: „Én ezalatt a piros vonal mentén felmegyek ebbe a zsibongóba, ahol kicsinálhatom a menő-manókat, csak mert mindig is utáltam a focistákat! Na de mindegy! Nálad lesz a T-9-es és a puska, nálam meg a shot-gun és két 223-as, plusz még a pisztolyok, meg a kés. Robbanószer meg lesz mindkettőnknél dögivel! Ha már lúd, legyen kövér! Nem igaz?” A két fiú mosolygó arccal lép el a térképtől. 23:45:18-23:46:38 Miközben egy diák, Benny a lövések irányába megy a folyosón, hallható, amint a tettes a tanárhoz beszél. Diák: „Ezért most le kéne lőnöm! De tudja mit? Lehet, hogy inkább élve hagyom, méghozzá azért, hogyha megint lesznek olyan tanulók, akiket kipécéznek és nem értik meg őket, akkor ne így álljon az ő bajukhoz, hanem próbáljon meg rajtuk segíteni azzal a tudattal, hogyha nem teszi meg, akkor ez történhet!” Közben Benny a helyszínre ér, és azt látja, ahogy a földön heverő Mr Luce fölött áll a fiú, fegyverét a férfire szegezve. A hangokat hallva megfordul, és szó nélkül agyonlövi Bennyt. A fiú hátán kis seb jelenik meg, vér fröccsen ki belőle, majd összeesik. Visszafordulva, közönyösen csak annyit mond a gyilkosa: „Gyökér!” Majd a tanárhoz fordulva mosolyogva tovább mondja: „Szóval Mr Luce, így állunk! És mondom, lesznek még hozzánk hasonlók, de ők már ki is nyírják majd magát, ha ugyanilyen szar helyzetben lesznek. Na húzzon innen, mielőtt meggondolom magam! Tünés!” A tanár futni kezd, de a fiú többször hátba lövi, így teste megrándul a találatok nyomán. A

4

tettes hidegvérrel tüzel a tanárra, közben a puska felvillanó torkolattüze is látható. Végül a fiú csak annyit mond: „Paraszt!” A védendő korosztály szempontjából különösen problémás elemként értékelhető az alkotás nyitott vége, hiszen a nézők szemtanúi lehetnek, ahogy az egyik fiatal elkövető – váratlanul és indokolatlanul - agyonlövi tettestársát, majd fegyverét két iskolatársára fogja. Ezzel zárul a film, így még utalásszerű információkat sem tudunk meg a hatóságok szerepéről, a bűncselekmény lehetséges jogi következményeiről. Egy rövid mondatból kikövetkeztethető ugyan, hogy a fiúk eleve öngyilkossággal tervezték lezárni az eseményeket, de ennek részletei és tényleges megvalósulása nem derül ki. A nyitott vég így nem oldja fel a nézőkben kialakult feszültséget, sőt megnehezíti a film cselekményének feldolgozását és üzenetének megértését a 18 év alattiak számára. A védendő korosztály meghatározásának szempontjából továbbá kiemelt jelentőséggel bír a film üzenete. A cselekmény morális megítélését illetően nehézséget okozhat, hogy az alkotás az elbeszélt történet kapcsán nem fogalmaz meg egyértelmű állásfoglalást, illetve a nyitott vég miatt a törvényes igazságszolgáltatás lehetősége szóba sem kerül, sőt még abban sem lehetnek biztosak a nézők, hogy a másik tettes elnyeri a méltó büntetését. A Fővárosi Bíróság a 24.K.30219/2004/6. számú ítéletében utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság kimondta: „a kiskorú különös védettségét az indokolja, hogy nem lehet kiindulni a befogadó reális értékítéletéből, abból, hogy a látottakat megfelelő módon, megfelelő értékrend alapján elemzi és értékeli, hiszen kiemelt védettségét éppen az indokolja, hogy a kiskorúak a végleges értékrend kialakításának folyamatában vannak. Ez adja személyiségfejlődésük sérülékenységét, egyúttal ez indokolja fokozott védelmüket is. A bíróság […] arra a következtetésre jutott, hogy a minősítésnél a műsorszolgáltatóknak mindig megszorítóan – és nem megengedően - kell eljárniuk.” 23:35:15-23:35:40 Az egyik fiú zuhanyozik, miközben a másik - belépve mellé a víz alá - megjegyzi: „Itt lesz a vége! Ma megdöglünk! Bizony, és még nem is csókolóztam!” A két fiú csókjával zárul a jelenet, melyet a vizes zuhanyajtó takarásában láthatunk. 23:48:08-23:51:08 A tettes az ebédlőbe ér, majd leül az egyik asztalhoz. Mögötte egy diák holtteste hever a földön. Mikor megérkezik a társa, megkérdezi tőle, hogy mi történt, mire a fiú elégedetten azt feleli: „Király voltam! És nálad?” A fiú mosolyogva feleli: „Minden oké! Kinyírtam a dirit, meg még pár tagot!” Hirtelen lövés dörren, és a beszélő fiú hátából vér fröccsen ki, majd összeesik. A másik fiú társa fölé lép, de a háttérből zajra lesz figyelmes. A hang irányába indul, a hűtőkamrába jut, ahol két fiatal rejtőzködik. Mikor felfedezi őket, elégedetten mosolyogva mondja: „Lám, lám, lám! Friss hús!” A fiatalok takarásba kerülnek, és a jelenet hátralévő részében más csak a lövésre készülő gyilkost látjuk. A pár könyörög, de a fiú tüzelésre emeli fel a fegyverét, majd egy gyermekmondókát szavalva elkezdi kiszámolni, hogy melyikükre tüzeljen előbb. (Ez a jelenet a film vége is egyben, így nem tudjuk meg, hogy megöli-e őket.) A fenti példák alapján megállapítható, hogy a műsorszám nem felelt meg a III. kategória szempontjainak, hiszen a hidegvérű iskolai mészárlás előkészületeit és magát a vérengzést sem kezelte kellő körültekintéssel, nem fogalmazott meg egyértelmű morális üzenetet a látottak kapcsán, így károsan befolyásolhatta a kiskorúak fizikai, szellemi, erkölcsi fejlődését. Bár a film művészi értékei vitathatatlanok, és ezt alátámasztják a fesztiváldíjak is, azonban a korábban már idézett Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.154/2004/6. számú ítélete szerint a film

5

nyomasztó hatásán „nem változtat az sem, ha a film művészi értéket hordoz, többszöri díjnyertes, ugyanis művészi kidolgozottságú és társadalmi üzenetet hordozó alkotás is lehet kiskorúakban félelmet keltő.” Sőt, adott esetben éppen ez nehezíti meg a film üzenetének megértését a fiatalkorúak számára. A Testület a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 51. § (1) bekezdésében biztosított ügyféli jogok gyakorlása érdekében 2006. augusztus 31-én levélben küldte meg a műsorszolgáltató részére a hatósági ellenőrzés megállapításait. A műsorszolgáltató a rendelkezésére álló határidőn belül kelt nyilatkozatában fejtette ki álláspontját a valószínűsített törvénysértésekkel kapcsolatban. Álláspontja szerint a műsorszolgáltató tudatosan törekszik arra, hogy a világ filmművészetének jelentős értékei az elsajátítást segítő kedvező műsoridőben kerüljenek a közönség elé. Ennek jegyében szerkesztették műsorba az Elefánt c. filmet is. A filmalkotások korhatár-besorolását Magyarországon egy, a Kulturális és Oktatási Minisztérium által létrehozott szakértői bizottság végzi el. A testület a nevezett művet a „csak 16 éven felülieknek” kategóriába sorolta. A műsorszolgáltató elfogadja ezen, törvényi felhatalmazás alapján működő szakértői bizottság döntéseit, ezeket felülbírálni nem kívánja. A fenti kategóriába besorolt filmet és annak előzetesét a törvényi előírásnak megfelelő időpontban sugározta a műsorszolgáltató, ezért álláspontja szerint nem követett el törvénysértést. A műsorszolgáltató álláspontjával szemben az alábbiakat jegyzi meg a Testület. A Magyarországon forgalomba kerülő filmalkotások korhatár besorolását a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény alapján - a kulturális és oktatási miniszter korábban NKÖM miniszter) által létrehozott - Nemzeti Filmiroda végzi, az általa létrehozott és működtetett Korhatár Bizottság javaslata alapján. Emellett a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásban az Rttv. 5/A § 1) bekezdése alapján a műsorszolgáltató az általa közzétenni kívánt műsorszámot a közzétételt megelőzően az Rttv. 5/B. § szerinti kategóriák valamelyikébe sorolja. Az Rttv. 3.§ (1) bekezdés alapján a műsorszolgáltató a törvény keretei között önállóan határozza meg a műsorszolgáltatás tartalmát, és azért felelősséggel tartozik. Attól, hogy a Nemzeti Filmiroda által egy filmalkotás már besorolásra került valamelyik korhatár kategóriába, és aszerint kerül a film terjesztésre – a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételre - , a műsorszolgáltató nem mentesül a műsorszolgáltatása iránti felelősség alól. A törvény közvetlenül nem mondja ki ugyan, hogy a korábban már besorolt filmeket a műsorszolgáltatóknak televízión keresztül történő sugárzás esetén felül kell vizsgálni, azonban - ahogy azt az Rttv. 3§ (1) bekezdése is kimondja - a műsorszolgáltató felelőssége, hogy milyen filmek kerülnek adásba. A Testület eddigi gyakorlata alapján a kiskorúak védelmét érintő rész az Rttv-ben kiemelt fontosságú terület, amelynek figyelembe vétele és betartása során a műsorszolgáltatóknak különösen körültekintően kell eljárniuk. A fentiek alapján a műsorszolgáltatónak a filmet nem az Rttv. 5/B.§ (3) bekezdése szerint kellett volna besorolnia, hanem a (4) bekezdés szerint, amely kimondja: „Azt a műsorszámot, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása, a IV. kategóriába kell sorolni. Az ilyen műsorszám minősítése: tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott.”

6

A műsorszolgáltató két alkalommal, 2006. május 31-én 21:30:00 perces kezdettel és 2006. június 1-én 21:47:50 perces kezdettel sugározta a műsorszám előzetesét 22 óra előtt, és a téves korhatár besorolás miatt a műsorszolgáltató megsértette az Rttv. 5/A. § (2) bekezdését is. Az Rttv. 5/A.§ (2) bekezdése szerint: „A műsorelőzetes nem tehető közzé olyan időszakban, amikor az általa bemutatott, ismertetett műsorszám nem lenne közzétehető.” 2006. január 1-je óta a műsorszolgáltató először sértette meg az Rttv. kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezéseit. 2005-ben a Testület a 370/2005. (II.23.) sz. határozatában az 5/A. § (2) bekezdés megsértése miatt felhívta a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. Az Rttv. 5/B. § (4) bekezdését 2005. óta most először sértette meg a műsorszolgáltató. Mivel a műsorszolgáltató két éven belül először sértette meg az Rttv. 5/B.§ (4) bekezdését, és második alkalommal az 5/A.§ (2) bekezdését, ezért a Testület az Rttv. 112.§ (1) bekezdés a) pontja alapján felhívta a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. Az eljárás során a közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló CXL. törvény 153. § (2) bekezdése szerint eljárási költség nem merült fel. Az Rttv. 136. § (2) bekezdése alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 136. § (3) biztosítja. Budapest, 2006. október 17. Az Országos Rádió és Televízió Testület nevében

Kovács György elnök

7