2005 Erdély. emlékeim egy táborozásról

emlékeim egy táborozásról

2005 Erdély

Egy túra, ami nem változta a meg a világot, de még minket sem igazán. Ám az Égiek gondunkat viselték. Nekem tetsze .

Készült a magam kedvéből.

Írtam én, Elek László az Úr 2005. esztendejében valamikor szeptemberben. A fényképeket mi készítettük. Néhányat Attila, másokat Mária, sokat Matyi, egypárat Galócza, van amit Marcsi és egyet-egyet én alkottam. Külön köszönet Máriának a fényképezőgépért! A képek megtekinthetőek színesben a http://kep.tar.hu/p-a-n-i-k oldalon. A címoldaon látható képen Matyi lába szerepel, háttérben a Román-negoj.

1.kiadás

Róma, 2005. [email protected]

1

Bevezető

M

iért pont a Kelemen-havasok? Miért ne? Arról volt térképem. Meg elég magas, de

nem túlzottan. Én azt szeretem amikor a hegycsúcs kinéz a fák közül, de a biztonságot nyújtó fenyvesben

S

alhatunk. A dátummal akadt egy kis problémánk. zeretem a hegyeket, a természetet. Szeretem Valamikor, talán 18-án értem haza egy táborból. Erdélyt. Szeretem a jó társaságot. A nyarat. Otthon az a hír fogadott, hogy Erdélyben sokfelé

Az esőt. A szelet hegytetőn. A csöndes hideg estéket özönvizek voltak; itt-ott járványveszély van. No, a hegyen. A tűz csendes ropogását. megkaptuk. Nem szeretem a járványveszélyt. Emiatt

N

em sokkal karácsony után már erőst vágyom a hegyekre, a zöldre. Így januárban

elkezdem tervezgetni a nyári táboraimat.

K

ét éve 6-an a Gyimesben jártunk. Nem szerveztük túl a tábort. Kitűztük az útvonlat,

összeírtuk mit kell vinni. Kinéztük a vonatokat, és zsebre vágtunk néhány ezer forintot.

K

ét éve nagyon jól sikerült. Isten segítségével nem esett semmi bajunk, és időben haza is

értünk. Pedig voltak pillanatok amikor nem voltam biztos abban, hogy ép bőrrel megússzuk. Két éve. Sokszor elhangzott ez a két szó. Két éve. Nagy élmény volt. Nem tudom szebben megfogalmazni.

A

zóta eltelt az emlegetett két év. Nem maradtunk meg a nosztalgiázásnál. A

hegyek, a természet újra hívott, mint mindig. Újra „megterveztük” a túrát. Kerestünk emberket rá, kerestünk egy időpontot, és kinéztünk egy hegységet. Némi bizonytalanság után lassan megszületett a terv: Kelemen-havasok, 2005. július 20-28.

21-ére csúszott az indulás. Kellett egy-két nap amíg megtudtuk, hogy mi a helyzet. (Bár nekem sem ártott egy kis pihenő az előző tábor után.)

E

nnyit az előzményekről. Lassan kezdődhetne már a történet.

2005. július 21-én végül elindultunk a Kelemen-havasokba hatan: Deák Attila, Egri Mária, Elek László (én), Elek Mátyás, Gelencsér Zsolt, Tegzes Mária.

2

Budapestről Dédára miatt kellett Marosvásárhely felé kerülni. Pár mozdony váltás, sok-sok döcögés. No, meg döcögtünk is. Csönd volt. Sötét volt. Aludtunk. Kb.

J

úlius huszenegyedike volt, csütörtök. Nagy nap. Két év alatt változtak a nemzetközi jegyárak.

Így úgy döntöttünk nem szórakozunk a határon átgyaloglással, vonatozunk végig. Ezért elég volt délután indulnunk. 15:15-kor indult a vonatunk. Kivételesen sikerült eltalálni a pályaudvart is. Mindenki

megérkezett

szinte

idõben. Marcsi késett, de csak azért, hogy hozhasson nom süteményt, amit õ sütött. (És hozhasson

abból

a

bizonyos

szalonnából.) Galócza volt az elsõ, de alig ismertük meg tengerész ruhájában. Nagyon menõ cucc. Szimplán

elzötyögtünk

Püspökladányig. Itt kellett várnunk egy órát a Coronára.

K

ét év alatt lazultak az erkölcsök. Galócza dohányzott, mi meg ittunk egy sört a

melegben. Ez van. Züllünk.

A

ztán megjött a Corona. Megkezdtük a sok-sok órás döcögésünket. Kiderült, hogy

Debrecen felé kerülünk egy kicsit. (Még a magyar oldalon valami pályafelújítás volt.) Az 1-2 órás kerülõ után rátértünk a már ismert útvonalra. Aztán egy állomás név olyan furcsa volt. Mit keres a Corona Razboieni-ben? Pedig az volt kiírva! Akkor meg mi van? Tényleg jól olvastuk. A következõ állomás Marosludas (Ludus) volt. Valószínûleg az esõzések

3

Maroshévíz és az erdő

F

öl alá sétálgatva Maroshévíz centrumában gyelmesek lettünk valamire. Egy buldózer

felemelt kanalában egy ckó üldögélt. Mit keresehetett ott? És igen, megláthattuk a csodát! A nagy román

H

ajnalodott és még csak Dédán voltunk. Bár, miért bánjuk? Legalább most az egyszer

világosban gurultunk be a Maros völgyébe. Gyönyörû volt. A megáradt Maros, a nagy hegyek, sziklák, köd. Gyönyörû volt. Mögötte már látszódtak a

nemzeti ünnep után emberünk feladata volt a román zászlók összeszedése az oszlopokról. Az EU felé haladnak õk is. Láthattuk, ahogy megtartják az összes munkavédelmi elõírást. Nekem persze tetszik ez az ötletesség.

M

Kelemen-havasok csúcsai. Még egy óra lassú döcögés és befutottunk Maroshévízre. 5 körül járt az idõ.

egreggeliztünk.

Megittuk

az

elsõ

Bolerónkat. Ne feledjük ez teszi emberré az

Hajnalban. Leszálltunk. Hideg volt. Összeszedtük embert. No meg a kemény nylon. Tehát reggeliztünk. magunkat. Kezdõdhetett a tábor. Utána elindultunk. Aznapra a kitûzött cél ”csak” annyi

B

oltba kellett még mennünk, hogy vegyünk úgy 15 kg kenyeret. Valamit enni kellett 6

napig, amíg nem találkoztunk településsel. Csakhogy hajnali 5-6 körül LEI nélkül honnan lehet kenyeret szerezni? Körbenéztünk. Egyik boltban a néni lazán

volt, hogy kijussunk a városból és lefeküdjük aludni. Ez kicsit késõbb történt meg, mint ahogy vágytunk rá.

H

osszú falu az a Toplita. Ráadásul aszfaltozott úton kellett gyalogolnunk. Gyalogoltunk

elküldött minket valahová, amikor megpróbáltunk hát, jobb híjján. Nézegettük a házkat. Volt zöld, kék, vele kommunikálni. Nem volt kedve legyőzni a nyelvi félig kész, félig összedőlt. Mi meg bandukoltunk. nehézségeket. A másik helyen jobban jártunk. A

Első napom a térképpel, még nem igazán emésztettem

magyar boltosnál lefoglaltunk pár kiló kenyeret. Majd meg a méretarányt. Közelebbnek hittem a falu végét. megvártuk míg kinyit a bank. Váltottam pár ezer Előbb-utóbb mégis eljutottunk oda, és még elég forintot. Amíg a bankban sorban álltam, mögöttem lelkesen. egy nénike kiöntötte nekem a bánatát. Én egy szót sem értettem a román szövegbõl, de kedvesen bólogattam, õ meg megnyugodott. Így kezdõdött a nap. Aztán

A

városka

végén

belebotlottunk

valami

nagyba. A térkép szerint ‘La Monument’.

körbe jártunk és 4-5 boltból összeszedtük a kívánt Egy veszett nagy román hõsi emlékmû. Ráadásul mennyiségû kenyeret. Mindenhonnan csak 4-5 kilót telis-teli koszorúkkal. Persze a nagytöbbsége még a vettünk. Jóféle román kenyeret. Nagy, lapos, és hat múlt századból maradhatott ott: sok öreg elszáradt nap után is olyan az íze, mint elsõ nap.

koszorú. Megnéztük ezt is, ha már ott jártunk.

4

ERDÉLY2005

V

égre elértük az erdõt. Már ideje volt. Erre vágytam egész évben. Zöld. Friss levegõ.

Hegy, hegy és hegy. Fenyõ, erdõ, patak, rét. Minden volt mi kellett. Csak táborhely nem. Bandukoltunk felfele. Közben sorra húztak el mellettünk a favágók méretes teherautói. Mi meg ballagtunk tovább. Délután 3-4 fele már nagyon nem volt kedvünk gyalogolni. Egyre kisebbek voltak az igényeink. De ivóvíz nélkül mégsem lehet táborozni! Szerencsékre sok esõ esett korábban, így mindenütt víz folyt. Csak egy elég tisztát kellett keresnünk.

V

égül

megleltük

a

táborhelyet. Szép rét,

részben lekaszálva. Az egyik patak kicsit sárgás volt, a másik meg alig csordogált. Így kipróbáltuk mind a kettõt. Nekem nem lett hasmenésem. Még csak délután volt, ezért elkezdtük élvezni az életet. Lementünk a patakpartra. Ez is megáradt, de már nem volt barna. Gyönyörû volt. Megpróbáltam átmenni rajta, de nagyon-nagyon folyt. És majd belefagytam. Gyönyörűség volt nézni a kristálytiszta vizet. Visszafele a picike patakon gátat építettünk. Nem voltunk már 10 évesek ezért, elég pro munkát végeztünk. Jól kiagyagoztuk a falát. Nagyon-nagyon jó lett.

B

esötétedett, ezért be kellett fejezni. Gyorsan megvacsoráztunk. Néhányan elmosogatták

az elmosogatni valót és a csodás ponyvánk alatt elaludtunk. Matyi és Marcsi még gitároztak egy darabig... Szép este volt, hatalmas teliholddal.

5

A Reke yés-tó felé

M

entünk, egyre csak felfelé. És igen! Végre kijutottunk a fák közül. Ligetes legelõre

értünk. Volt ott egy házikó is jó pár kutyával, de most nem jöttek közel. Béke volt. A következõ kanyar után

A

milyen szép volt az este, annyira szép volt a reggel is. Csak a helyiek zavartak meg.

Arra ébredtünk, hogy egy szekér jön felénk két

gyönyörû kilátás fogadott.

A

szép

táj

jó

okot

adott

arra,

hogy

megpihenjünk. Végülis aznap már sokat

gyerekkel. Minket vettek célba. De nem zavartak gyalogoltunk, ráadésul egyre csak hegymenetben. el. Ügyesen kikerülték a ponyvánkat a mezõn és Aznapra közel 1000 m szintkülönbséget gyûrtünk megálltak mellettünk. Az övék volt a rét. Legalábbis a le. Amíg ott álltunk valami nagy kocsi jött föntrõl. rétnek az a fele. Kaszáltak, gereblyéztek, szórakoztak. A rendszámából kiderült, hogy svájci jármû. Papa, Mi reggeliztünk, vizet forraltunk, és elmentünk. Alig mama és két gyerek. (Szerették a pogácsát?) Lakóautó 800 méteren voltunk, de már fenyõvel tüzeltünk. erdélyi, hegyi terepre kiképezve. Nagyon tetsztett az Igazából szörnyû tüzelõanyag a fenyõ. Reggel - ötlet. Valószínûleg 2000 méter magasra is fölcaklattak nagy elképedésemre - semmi parazsa nem maradt. vele. Az utak egy ilyen gépnek elég jók voltak. Legalább nem csinál éjjel erdõtüzet.

A

z utunk jól ment. A szép völgyben egy lankás úton gyalogoltunk. Közben Matyi

Tovább álltak õk is, mi is.

T

ovább, tovább. Kezdtünk már elpilledni. Aztán megtaláltuk a leágazást. Már csak pár

vezetésével elénekeltük a Anyám pucult c. 50 perc és ott vagyunk. Valahol ott kellett legyen a fák versszakos nótát. Természetesen mind az 50 között egy tó. De hol? Birka nyomok. Nem jó jel: versszakkal. Egyesek kezdték nagyon utálni. Azt a birka nyom nyájat jelent. A nyáj kutyát jelent. A hiszem. Büdös mezejénél jobbra fordultunk, és kutyákat utáljuk. Fúj. ... Nyáj nem volt. Kutya nem elindultunk a Transzkelemen úton. Jó név mi? Pedig volt. Tó igen. Nagyon vagesz kis hegyi tó. Jézernem lett jobb az út, csak elkezdett emelkedni. Kicsit. vagy Rekettyés-tó. Igazi tengerszem. Bár mintha Kicsit nagyon. Jobban mint vágytunk rá. Nagyon szép mesterségesen tartották volna fönn a vizet. No persze volt a völgy, csak egyre-egyre emelkedett. De legalább nem teljesen. mindenütt forrás volt. A térkép persze nem írt semmit, de nem bántuk. A víz az életet jelentette. A belekerülõ Boleró pedig az emberségünket biztosította. De

R

övid körbecsodálkozás után szálláshelyet kerestünk. Mindenhol göröngyök. Minden

mentünk tovább. és tovább. A kis patak mentén minden köves. Mindenhol fúj a szél. Hova tudunk letelepedni? pihenõnél el kezdtem gátat építeni. Jó szórakozás. Hosszas keresés után a tó ”gátjára” vertük a sátrunkat. Nekem legalábbis tetszett.

Mivel itt fönn nem nőtt sok nagy fa, és ami volt az sem jó helyen, ezért két rudat kellett keresni a sátornak. Galócza lelkesen vitte a baltát és keresett.

6

ERDÉLY2005

és kutatott. A törpefenyõ eszméletlenül ruganyos, és kacskaringós. Més nem volt. Valahogy megoldotta

E

ljött az éjszaka. Sötétedés után hirtelen nagyon hideg lett. Matyi gyorsan lemondott

mégis a feladatot. Közben a leendõ fekvõhely alól a sûrûn ígérgetett fürdésén. Pedig ki mondhatja kitúrtuk a rohadó gyökereket is. Gondolkoztunk egy el magáról, hogy 1800 méteren éjjel fürdött egy jó csomót azon, hogy hogyan álljon a sátor, hogy tengerszemben, miközben a telihold sütött a szemébe. ne fújjon át rajta a szél. A gyenge, de rendszeres Tényleg gyönyörű volt a Hold. Régen fáztam ennyire. széllökések mindenfelõl jöttek. Nem sikerült jól Marcsi felajánlotta a nagyon tuti termo pulóverét. eltalálnunk. Átfújt rajta a szél...Tüzet raktunk. Na Elfogadtam, és fáztam. A tûz valamicskét melegített, ja. Tüzet. Mint már írtam a törpefenyõ göcsörtös, rugalmas.

Ráadásul

szörnyen

ég.

Utálom

de nehezen lehetett nagy lángot kicsikarni belõle.

a Inkább csak a füst szállt mindig rám. (Bár mindenki

törpefenyõt!!

Ú

azt állította, hogy pont rá száll.) A hideg miatt hamar lefeküdtünk. Nálam nem volt óra. Sosem néztem. Este

jra bebizonyítottuk, hogy emberek vagyunk: lefeküdtünk, reggel felkeltünk. Egyenlõre az esténél poros kaját ettünk. Igazi tartunk. Jó szorosan aludtunk. Lett tejbegrízt. Tejporból, grízbõl, is belőle egy kis összezörrenés, vízbõl. Szerintem nagyon jó lett,

hogy a sötétben, hidegben, ki merre

csak kicsit kevés. Ez persze ettõl

guruljon egy kicsit, hogy mindenki

kezdve talán minden vacsoránkról

elférjen. Pontosabban én vágtam

elmondható. Talán. (Legalábbis az,

be picit a durcit, azt hiszem. Alvás

hogy kevés volt.) Igyekeztük

előtt/alatt/után érzékeny vagyok.

kiegészíteni vacsorát jó kis román

Úgy

kenyérrel. Most is azt (t)ettük.

mindenkinek a helye. Kemény 50

látszik.

Lassan

meglett

cm, hiszen a ponyva alig 3 méter hosszú. A szélének vés és a szokásos szóviccek (vörd dzsók, lehetett a legrosszabb. Éjjel ráadásul nem állt el a szél. érted!?, tréfa, rossz tüzelõ!!) közben Át-átfújt a sátorunkon. A táskák egy részével kicsit

E

körülnéztünk. De nem mentünk messzire, sőt sehova befedtük ugyan, de mire jól bemelegítettük volna a sem mentünk. Jó volt nekünk ott. A szomszédban leheletünkkel, addigra kitisztította a szél. Legalább látszott egy kis házikó. Eredetileg

Salvamont nem volt benn büdös. Én nem aludtam valami jól. (=hegyimentõ) menedékház volt. Most egy Fáztam. Végül csak eljött a reggel anélkül, hogy Maroshévízi turistacsoport tartja a kezében. Ide jöttek megfagytunk volna. emberek. A nap megcsillant a sok-sok (4-5) autón és sátran. Néhányan este lebattyogtak a tavunkhoz is. No meg valami magnót hallgattak este, vagy õk magunk énekeltek. Nem nagyon zavartak. Engem legalábbis.

7

A Reke yés-tető és a köd lustálkodni. Ezt ne vegye azért sértésnek. Nem írom ide, hogy ki az. Az ember nem mocskolja be saját rokonát.

R

eggeli elõtt már odatévedt egy kutya. Nem

R

eggel. Már vártam. De még reggel is hideg

túl nagy pásztorkutya. Leült a táborunk

volt. Valószínûleg korán kelhettünk. Nem mellett és nem csinált semmit. Kicsit féltünk, hogy tudom. A csípős reggelen Matyi elhatározta, hogy lehet, hogy közel a nyáj. Mi pedig pont arra akartunk megfürdik. Erre én is társultam hozzá, jó testvérhez menni. De nem láttunk nyájat. Ez a dög is inkább méltóan. Megkerültük a tavat, és leültünk a hátsó koldulni jött, mint a nyájra vigyázni. Nem kapott nagy kõre. A nap szépen sütött, néha elbújt egy kisebb semmit, hát tovább állt. Mi is továbbálltunk. Így volt felhõ mögé. Óvatosan vizsgálgattuk a vizet. Az aljára rendjén. is leláttunk. Itt-ott, mindenfelé, a turisták maradékai: szemetek (érted?! tréfa!). Mária a tó túloldaláról akart fényképezni, de végül lemondott róla, mert túl sokáig

V

isszamentünk a leágazáshoz és a TransKelemenen másztunk fölfelé. Messzire

nem másztunk bele a tóba. Nem szabad azt csak úgy láttuk, hogy kanyarog az út. Hosszan, de lankásan. elsietni. Meg kellett adni a módját. Fel kell térképezni Vissza-vissza nézve lenyűgöző kilátás nyílt. Csupán a környéket. Hova teszem a lábam. Hova ugrom, ezért már megérte eljönni Erdélybe. Elhaladtunk ha az csúszik. Merre tudok kijönni. És különben is, a Salvamont menedékház mellett. Köszöntünk, ilyen helyzetben mély eszmecserét lehet folytatni az köszöntek. Persze románul. Amikor picit tovább öcsémmel arról pl., hogy miért nem mûködik az ilyen értünk, elõbukkant a ház mögül valaki és utánunk esetekben, hogy háromig számolunk és beleugrunk. kiáltott. Magyarul. Tudott magyarul köszönni, bár Mindenkinek más az az idõ míg lelkileg felkészül a erõst érzõdött, hogy nem magyar. feladathoz. Marcsiék már lemondtak rólunk, amikor hirtelen placcs. Matyi beugrott. Rögtön utána én is. Nem volt mély. Hideg volt. Veszett hideg. Két-

B

aktattunk tovább és tovább, előre és lassan. Aztán felértünk a nyeregbe. Megálltunk.

három úszó mozdulat és ki a partra. Brr. Hideg volt. Nem csak azért mert a társaság egy része lemaradt. Megcsináltuk. Hi-hi. No, ki az aki 1800 méteren egy (Panaszkodtak is, hogy túl gyorsan megyünk.) Hanem tengerszemben szokott úszkálni az Elekeken kívül?

N

a táj is nagyon jó volt. Mivel egy gerincre jutottunk fel, nem csak a dél-keleti lejtõket láttuk immár.

em szokták elhinni, pedig igaz: ilyen

Hegyek mindenfelé. Balra pedig a hatalmas Román-

hidegvizû fürdés után nagyon jól érzem negoj lebányászott csúcsa. Erre is csak az ember

magamat. A szervezet teljes gõzzel el kezd fûteni. képes. 1900 valamennyi méter magasan elkezd kenet Kitágulnak az erek és csak úgy ömlik bennük bányászni. És lám mi maradt utána. Ma már senki a vér. Felfrissültünk. Persze ez egyes személyek nem dolgozik ott. Áll kopaszon. Picit csúnyán, valakik teljes lustaságán nem segített. Ő teljesen friss volt szerint szépen. De áll. Mögötte pedig már látszik a

8

ERDÉLY2005

Pietrosz (Nagy-köves). Magyar nevét kezdjük érteni. fönn viharban. Innen nézve elég penge élû az a hegy. Nagy és köves. Legalábbis innen az. (A képen a Egyik kanyarban visszanézve egy nyájat találtunk. hosszú lapos tetõbõl kiálló kis piramis az.) És ekkor Összebújtak a szél elõl. Meglepõdtem. Egy pillanatra még azt terveztük, hogy még aznap megmásszuk. meg is ijedtem, hiszen két éve rögzült bennem, hogy Elvileg nem lett volna lehetetlen. Hiszen ekkor már a nyáj kutyát jelent. Itt vagy nem volt kutya, vagy 1900 fölött voltunk és 2100 (másik térkép szerint szelíd volt, vagy mindenki készült a rosszidõre. A 2102) méter magas a Pietrosz. Igaz, a kettő között van pásztor már tudott mindent. Gondolom én. egy 1700-as nyereg. Khm. És még nem tudtuk, hogy milyen lesz az idõ.

N

A

következõ kanyarban újra felbukkant a Pietrosz. Meg kell hagyni lenyûgözõ volt.

émi szõlõcukor osztás után tovább álltunk. Nehéz volt elképzelni, hogy oda fel lehet mászni. A gyönyörû hegyen lassan emelkedett az út. Ráadásul még ma. Ekkor jött az esõ. Ez eldöntötte

Elhúzott mellettünk három motoros. Furcsa látvány kérdést. Ma nem megyünk a Pietroszra. Nincs nekem voltak, valahogy nem illettek számomra a tájba. Nem magas-hegyi tapasztalatom, annyit azért megtanultam, sokára feltûnt a Rekettyés tetõn

hogy egy keskeny, nyílt gerincen

álló meteorológiai állomás. Már a

nem jó villámok közt szaladgálni.

második nap láttuk. Lenn jártunk a

Ha a villámot megúsznánk, akkor

völgyben és néztük, hogy mi az a

is jöhet bármikor egy olyan köd,

kis fehér valami a hegytetõn. A nap

hogy a gerincen eltévedünk. Aztán

csillant meg a bádoglemezeken.

valahol potty. Esett. Gyorsan

Most hát itt voltunk. 2000 méter

fölöltöztünk.

felett. Megkerültük a házikót és a

Pániknak

kiálltunk a lankás hegytetõ szélére.

öltözködést, hiszen alig esett. Majd

Elsõ

tartottam

pillanatban a

nagy

Jól éreztük magunkat, hiszen csúcson voltunk. (És megértettem. Ez az ”alig” pont elég ahhoz, hogy a táskánkat lejjebb hagytuk az elágazásban.) A szél semmi ne maradjon szárazon. Keményen fújt a szél. már fújt rendesen, bár egy ilyen tetõn - gondolom Fáztam. Legalábbis a kezem. Még nem mindenem. - mindig fújdogál. Lejjebb húzódtunk a szél elõl a Szegény Attilának nem volt esõkabátja. Az szívás meredekebb, északi oldalon. Ittunk bolerót, hiszen ilyenkor. Esett. Én már néztem jobbra, ballra, hogy mégiscsak emberek volnánk. És pihentünk.

S

hol lehetne megszállni egy-két órára, de semmi. Mert azt is tanították nekem, hogy egy pár órás

zokás szerint újra hátunkra vettük a házunkat. nagy esõben jobb hirtelen felverni a sátrakat és Sötét fellegek gyülekeztek. Szemben már ideiglenesen megállni, mint széjjelázni. De nem volt

esett. A hosszabb, de jóval kényelmesebb utat

semmi hely. Kõ-kõ, meredek-meredek. Mentünk.

választottuk. Baktattunk most már lefelé. Szembe jött Újabb jobb kanyar és egy pillanatra még láttuk a egy kiránduló csoport. Nem tudom honnan jöttek de Pietrosztól elválasztó Negoj-nyerget, és a hatalmas magnót hozott az egyik a kezében. Nem voltak valami völgyet. Alján egy menekülõ nyájjal. megnyerõek, itt a hegyen. Mentünk. Aggódva néztem a felhõket, és a Pietroszt. Nem lehet vicces hely ott

9

A Reke yés-tető és a köd

E

gy-két perc alatt sûrû köd borított be mindent. Teljesen mindent. Ferkóval láttam ilyesmi

G

alócza

elment

körbenézni.

Én

is

keresgéltem. A köd itt-ott oszladozott.

ködöt, de még az sem volt ennyire sûrû. És közben Néztünk lepukkant kunyhót, de vagy pici volt, vagy szitált az esõ. No csak ez hiányzott. Engem lenyûgözött nem volt teteje. Meg különben is. Megtaláltuk a ez a köd, de nem jött jól. Valahol errefelé kellett letérni meddõhányó egyik szélét, ahol jó sokáig le lehetett errõl a szép nagy útról egy kis ösvényre. Elvileg jelzés volna csúszni. Megláttam a Negoj-nyerget valahol is megy rajta, de ilyen ködben nem láttunk messzire. lejjebb. Lemásztam odáig. A meddõhányó után nagyon Attilával le is tértünk egy kis szekérútra megnézni, szép volt. De egyik oldalán süvöltött a szél. A másik hogy mi az. Nem a nyerõ út volt. Amikor másutt oldalán sûrû volt a bozót. Még volt valami remény visszatértünk az útra már nem láttuk a többieket. arra, hogy el tudunk benne bújni. Aggasztó volt az Kiáltoztunk, hogy jöjjenek tovább a nagy útón. Õk

is, hogy a szeles oldalon lenn láttuk a nyájat. A

is kiáltoztak valamit. Alig-alig értettük egymást. másik oldalon meg hallottam. És minden teli volt Hirtelen egy pillanatra eloszlott a köd közöttünk, és birkanyommal. Mindenfélével. Jobb híján. Inkább kiderült, hogy elég közel voltunk egymáshoz. Kicsi az mint kövön aludni. Visszamentem a többiekhez. ember. Én meg is ijedtem. Így nem

Amikor fölértem a meddõhányóra,

vicces lemaradni. Semerre semmi.

nagyon nem tudtam merre van

Mentünk tovább. A nagy ködben

a gödör. Gödör volt, hát nem

csak annyit vettünk észre, hogy

látszott. Nagy örömömre talán a

a Román-negoj meddõhányóján

Marcsi mászott föl a szélére, hogy

vagyunk. Amit persze nem jelöl a

megnézze

térkép. Valószínûleg a meddõhányó

visszataláltam, pedig már nem is

betemette a régi turistautat. Valahol

volt nagy a köd. Errefelé legalábbis.

ott kellett lennie az újnak. Sûrû

Amikor Galócza visszajött, akkor

mi

van.

Így

köd és most már minden teljesen sík, lapos, egyenes. õ is ilyen élményrõl számolt be. Galóczával újra Hirtelen mintha a sivatag közepén kellene utat keresni. lementem a nyeregbe. Õ azt mondta, hogy megéri Minden nagyobb követ megnéztünk. Semmi. Valamit 100-200 méter szintet is veszíteni azért, hogy erdõben tenni kellett. Itt nem szabadott a nagy úton tovább szálljunk meg. Az erdõ véd, tüzelõt ad, kényelmesebb. menni, a kis utat meg nem találtuk.

M

Megint visszamentünk a ponyvához. Ott együtt megbeszéltük a helyzetet, bár nem volt a nép beszélõs

eg kellett állni. Találtam egy jó nagy kedvében. Meglehetősen fázhattak.A gödörbe a szél gödröt. Olyan 2-2,5 méter mély, sajnos is befújt, ha nem is annyira mint fölötte. Eléggé

túl nagy átmérõjû gödröt. Egy kis része nem volt egyöntetûen arra szavaztunk, hogy bárhova, de innen annyira köves. Ide ripsz-ropsz felvertük a ponyvát, és el. Hajrá! vártunk. Vártunk és fáztunk. Én egész jól viseltem, de a többiek eléggé összefagytak. Galóczának ráadásul szétszakadt a remek vegyvédelmi új esõgatyája. Pedig milyen jó volt. Csoki evés. Cukorka zabálás, és fázás.

Ö

sszefagyva elindultunk. A köd föloszlott, így készültek újabb képek.

10

ERDÉLY2005

B

aktattunk lefelé. Kis szintveszteség. A vizes fû csúszott és eláztatott cipőt, zoknit,

mindent. Úgyis vizesek voltunk már.

A

z éjjel érdekes volt. Nem volt hideg, de nem aludtam jól. Én aludtam a tûztõl

legmesszebb az alsó végen. Kicsit lejtett az egész sátor. Felém. Sorra gurult mindenki lejjebb. Meglökte

L

eértünk. De hova? Meredek a hegyoldal és a következõt, az álmában tovább fordult. Én nem valahol aludni kell. Lelkesedésünk kevés tudtam tovább fordulni. Ott volt a rúd. Szerencsére volt, mégis páran széjjel szaladtunk. Na, jó: széjjel elég rendesen beverték az Attiláék, így nem dõlt vánszorogtunk alvóhelyet keresni. Kell a közelben ki. Csak nem volt kellemes az oldalamon aludni, víz, de fõbb hogy lapos legyen, és ne essen miközben a hasamban egy oszlop van, a hátamon meg a birkák útvonalába. Hamar kiderült, hogy a az öcsém. Valahogy túléltük. És lett este és reggel, a legnagyobb problémát a laposság jelentette. Csak sokadik nap. Vasárnap. leltünk valamit.

M

egérkeztünk. Végre. És itt fogunk aludni. Éljen.

Mindenki

lelkesen levágta a táskáját az esõkabátjára és nem csináltunk semmit.

Aztán

elõvettük

a

gyógyszert, amit ilyen esetekre tartogattunk. Nem volt elég házi, de gyógyszernek jó volt. Mindenkinek jutott egy korty és egy fokkal jobban éreztük magunkat.

N

ekiálltunk tábort ütni. Lassan és vizesen, de haladt minden. Volt aki megkereste a

forrást. (Azt sem tudtuk, melyiket válasszuk.) Volt aki fát hozott, tüzet csiholt, ponyvához rudat vágott, ponyvát fejlesztett, és épített. Felállt minden. A néha szemerkélõ esõben meleg teát fõztünk. A ponyva alsó végét esõkabáttal és terítõvel lezártuk. Csak a füst ne szállt volna be. A meleg tea jót tett. Korán lefeküdtünk aludni. Mit lehetett volna mást tenni? Kinn minden vizes volt, benn nem volt sok hely.

11

Döglés a Negoj-nyeregben aprítottam mindent. „Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik.” Addig lehet fát vágni a baltával, amíg el nem törik. Eltört. A nyele. Az okosabbak már korábban kiszúrták, hogy a fenyõ nyél nem a

A

legtartósabb. Nem volt tartós. Jól meglendítettem, hogy az írás mondja: „Az Úr napját szenteld hogy törjön el a fenyõ. Nem erre a fenyõre gondoltam. meg!” Már elõzõ este eldöntöttük, hogy jó Szegény, szegény fejsze. :-( El nem dobtam, mert

lesz itt egy pihenõ napot tartani. A reggel rá is igazolt, a ”kis” feje egy kényelmetlen kisbaltának még mert nyálkás, ködös, esõs volt a az idő. Jól esett megfelelt. Napközben meg rajta tartotta a szigszalag a

egyszer úgy kelni, hogy nem kell sehova sem menni. nyelét, így elég fenyegetõen nézett ki, ami növelte az Délelõtt az ég is tisztulni kezdett. Néha sütött a nap, önbizalmamat. (Tudom, abból sosem volt hiányom, bár még minden vizes volt.

G

alócza

de növelni mindig lehet...)

V

buzdítására

összeszedték

sokan

magukat és elmentek egyet járni.

Ezt én nem tudom visszaadni.

táborban, nem zavart, hogy nem

Mentek valami szép ösvényen,

kell mászkálni. Mindenesetre a négy

ember

népek. Lelkesen, ahogy

kell. Stb. Beszámoltak az útjukról.

Máriával jól éreztük magunkat a

maradék

alamikor megjöttek a

aztán szûk lett. Sok volt a

elment.

törpefenyõ. A vízmosáson neki

Lassan készültek el, mert õk sem

akartak menni a hegynek. (A vége

voltak olyan frissek mint elsõ nap. Lelkesítette õket, kicsit durva lett volna. Láttuk hétfõn.) A vízmosás hogy nem kell táskát vinni. Kitalálták, hogy megnézik után nagyon sûrû lett minden, és eltûnt az út. Végül azt az utat ami a hegy alatt visz el. Kinézték elõre visszajöttek. Nem tûnt úgy, hogy megbánták volna. a térképen, és elmentek. (Szegény térképnek nem

tett jó az esõs idõ, így nagyon óvatosan szabadott csak szétnyitni.) Õk elmentek.... Arról talán õk tudnak beszámolni.

É

még nekem is szokatlan lett volna, ezért

elmentem fát szerezni. A mosogatás, krumplipucolás a

rõzsegyûjtés

ettünk,

mulattunk,

szárítkoztunk, fát gyűjtöttünk, fõztünk,

ettünk stb.

n ”otthon” élveztem az életet. A teljes döglés

és

A

továbbiakban

nem

tartozik

a

kedvenc

foglalatosságaim közé. De, ha egy tisztes baltával, vagy fejszével, vagy mivel lehet aprítani lendületesen a fát, az már jó. Ezt tettem. Jól esett. Erre-arra

L

eszállt az éj, újra aludtunk. Megint legalul voltam...

12

A Pietrosz volt. Tátva maradt a szám. Átvitt értelemben, mert egyébként cukrot szopogattam. Csak magamban mormoltam, hogy hú, jé, ó, á, ez már igen, nagyot alkotott az a Valaki.

É

jszaka megint legalul aludtam. Most nem volt annyira rossz. Reggel született egy beszólás,

E

gyszerre felértünk. Még messze nem a Pietroszra, de 2000 méter fölé. A csúcsnak

amit a többiek nagyra értékeltek és megkértek, hogy egy érdekes neve volt, amit nem jelzett a térkép. írjam le ide. Így szólottam vala:”Matyi, ma jobb voltál Fölírtam, de most nincs itt a térkép. (Épp Rómából mint tegnap!” Ha ez nekik tetszik?

Ú

nosztalgiázom, a térkép meg otthon van.) Pazar kilátás. A Negoj-nyereg, Román-negoj, Rekettyés-

jra menni kellett. Menni előre. A nyeregbe tetõ, tovább a gerinc. Másik irányban a Magyarvissza föl, tovább neki a hegynek, ahol negoj és a Pietrosz hosszú érdekes módon elég lapos

alig tudtam elképzelni, hogy fel lehet jutni. teteje. Azt hittem, egy keskeny valami. Széles, lankás Összepakoltunk. Ez most lassabban ment, mert egy fennsík volt. Persze a széle zuhant lefelé kegyetlenül. napi állás után sok minden sokfelé elkerül. (Például a Megálltunk. Nem lehet így tovább menni. Körbe tölcsér. Az éjjeli mosogatáskor eshetett le, mert csak kellett csodálkozni. Gitároztunk 2000 méter fölött. úgy elszórva leletem meg az erdõben. Ja, errõl jut Bolerót is ittunk, mert már nem voltunk biztosak eszembe. Valakit (khm, kedves valaki) megkértem, benne, hogy málhás lovak, vagy emberek vagyunk-e. hogy hozzon egy merõkanalat. Nem hozott. Hol ”Matyi lába valahol sorozat” következõ tagja is a tölcsér, hol egy bögre segített. Nem vagyunk elkészült. nnyásak. Legalább nem kellett cipelni.)

E

gy-két cukorka a szájba és irány a gerinc.

T

örtént egy újabb csoda. Mert ez az volt, nem lehetett másképp. Nagyon szerethettek

Meredeken neki. A nyeregben egy picike minket Odafönn. pihenõ és tovább fel. Harc a bozótosban, amikor találtunk egy kis helyet és/vagy kilátást, egy kis pihenõ és cukorka. Megint csak tovább. Pihenő,

A

köd amitõl féltünk megérkezett. Lassan át folyt a laposabb részek felett. Mászott egyre

cukorkával és előre. Kezdtek gyűlni a fellegek. feljebb. Néztem, mi lesz. Azt olvastam a KelemenAggódva nézegettem. Feljön? Vagy csak átbukik a

havasokról, hogy ködben még a gerincen is el lehet

nyergen és mi megússzuk? Köd csak, vagy esõ is? A

tévedni.

mi kis gerincünk a teteje felé elég köves és meredek lett. Nem lett volna szimpi rossz idõben. Közben szegény gitártoknak is elszakadt a pántja. Mászni kellett fölfele. Ott mégsem aludhattunk. A táj, a

P

ár perc telet el. A köd körbezárt. Eltűnt a Pietrosz. Nem látszott a lapos gerinc, nem

látszott a Negoj-nyereg. A 10-20 méterrel arrébb lévõ

kilátás meg minden már menet közben is lenyûgözõ tárgyat már nem láttunk. Minden csupa köd volt. DE.

13

A Pietrosz

Igen, de. Egyedül a mi kis buckánkon sütött a nap. Ekkor került rám Marcsi sapkája. Ettõl kezdve végig Nem a ködbõl lógtunk ki. Valahol beférkőzött ebbe rajtam volt. (Vizesen jó nap ellen. Egyébként jó hideg, a kis lukba a nap. Mi pont ezen voltunk. Nagyon,

és szél ellen.) A csúcs. Tényleg a csúcson voltunk.

nagyon jó volt.

Ott fönn a magasban. A Hegyen. Mindentõl messze, békében. Köszönöm!!!

T

isztulni kezdett pár perc elteltével, és mi tovább indultunk a Pietrosz felé. Szembe

jött egy turista csoport. Furcsán néztek ránk. Mit

A

”Siessünk le, fázom!”-ból az lett, hogy 1,5-2 órát biztosan fönn ücsörögtünk. Jól esett.

keresünk szakadt gatyában, gitárral a kezünkben Nálam nem volt óra. Minek. Jó volt ott lenni. A széltõl ilyen helyen? Tényleg mit kerestünk ott? 2000

persze vagy 2 métert lejjebb húzódtunk és Galóczával

méterre csak kikukucskálni szeretek, utána gyorsan ránk jött az építhetnék. Lapos kis kövekbõl állítóttunk vissza a fenyvesekbe. A mai menü is ez volt. Tehát kis falat. A nap felmelegítette a köveket. Jó volt. Nem gyalogoltunk. Kényelmes terepen jó menni. Itt-ott törődni semmivel. Élvezni a mindent körülöttünk. látszottak az egykori lövészárkok maradványai.

(Magamtól

V

nem

jöttem volna rá, hogy azok azok,

égül

csak

elmentünk

innen is. Irány haza. Nem

de még otthon olvastam róluk.)

volt még nagyon késõ, de nem

Nagyon, nagyon szép volt minden.

tudtuk még merre fogunk aludni.

A

Föl a zsákot és elõre. Erre az út lapos

tetõbõl

kiemelkedõ

hirtelen

kúp

izgalmasabb volt mint fölfele. Jóval

állta

meredekebb, kövesebb. Tovább

utunkat. Ez a kúp nagy, és köves;

egy keskeny gerincen. Olyan igazi

Nagy-Köves;

Utolsó

pengeéles csipkésgerinc mint a

nekifutás és igen. Fönn voltunk.

TV-ben. Ott mehettünk a tetején.

Pietrosz.

2100 méteren. Túránknak ez volt mondjuk a célja. Minden extra felszerelés, és edzettség nélkül. Fönn. Mindenki túl élte. Innen már hazafele megyünk. A

Belegondoltam, mi lenne ha kedvenc fémbögrémet

Pietrosz. Kápráztató kilátás. Egy órája itt is köd volt. elengedné a kis fémkampó. Gurulna, gurulna egyre (Láttuk az elõzõ tetõrõl.) A szél fújt, de talán nem lejjebb. (Persze utána másznék.) Máriával meg is jobban mint máskor. A szél miatt hideg volt. Már-

nézettem, hogy tart-e. Most tartott. (Korábban esett

már felmerült, hogy ne a csúcson együnk, hanem már le.) húzódjunk lejjebb azonnal. De ez volt a célunk. Ezért szívtunk napokon át. Fönn maradtunk. Egymásnak dőlve védtük magunkat a széltõl. Gitároztunk és ettünk csúcscsokit, és természetesen ittunk bolerót. Igazi pirosat. És készítettünk csoportképet. (Éljen az önkioldó!) Fönt voltunk. A Csúcson. Mindenfelé hegy. Gyönyörû hegyek. Az elõzõ tetõt aztán elborította a köd, de minket nem. És ültünk, ettünk, ittunk, fáztunk.

Ó B

, minden nagyon szép volt, az idõ is.

andukoltunk. Kellett, hát mentünk. Táskánk is volt, hát azzal mentünk. Lassan. Lefelé.

14

ERDÉLY2005

T

ermészetesen megálltunk néha szusszanni hogy a Pietrosz elõtt van-e még sátorozóhely. Mondtuk egyet. Meg nézni a tájat. Feljöttünk ilyen van. Angolul kommunikáltunk. Amikor kiderült, hogy

rohadt magasra és messze, akkor ne rohanjunk már el. magyarok vagyunk, már nem örültek nekünk annyira. Nézegettük a térképet is, hogy vajon melyik gerincen Sebaj. Pár perc múlva - ahogy ez a csapat emlegette merre fogunk tovább menni. A térkép és a valóság - másik csapattal is találkoztunk. Valamelyik szláv persze nem ugyanaz, de tervezgetni azért szabad. nyelvet beszélték. Mindig jót szórakoztam, amikor Nem?

láttam, hogy másoknak milyen jó cuccaik vannak. Meg, hogy a pasi visz mindent. Mi egyszerû mukik

M

entünk, mendegéltünk. Találtunk egy egész vagyunk. Elég kemény tempót diktáltam, de jött védett sátorozó helyet, de nekünk nem is mindenki. A táj nagyon szép volt. Általában az volt sok vizünk. (Bár kitudja. Én hazahoztam 1 útminõség is jó volt. Általában. Sajnos elég sok volt liter vizet a Negoj-nyeregbõl. Matyi sem töltött még elõre. A térképen látszott. Nem sikerült délre mindenhol.) Én valahogy mindig jobb szerettem úgy lemenni a hegyrõl, ezért nyugat felé az északi oldalon elaludni, hogy végtelen mennyiségû vizünk van. Tehát mentünk lassan lefelé. Az elsõ nyereg sok kilométer folytattuk utunkat. Sõt meg sem múlva 1500 méter körül várt ránk. álltunk, legfeljebb vissza-vissza Nem szerette mbelegondolni, hogy nézni. Nem volt rossz. Közeledtünk

minimum 2-3 óra még. Hosszú

ahhoz a ponthoz, ahol egy balról

nap lett. Meg-meg álltunk egyet

betérõ jelzésen akartunk tovább

szusszanni. Aztán mentünk.

menni a gerincen. A cél az volt, hogy a hosszú gerincsor déli oldalán

valahol

sikerüljön

leereszkedni úgy, hogy a Ratosnya

G

yalogoltunk.

Mentünk.

H a l a d t u n k .

Vánszorogtunk.

Változtattuk

felé folyó patakhoz jussunk. No ez az elágazás nem helyünket. Tényleg szép volt minden. Több helyen volt sehol. Legalábbis én nem láttam, és nem volt kis forrás csörgedezett az út mellett, csak vízszintes kedvem átkutatni 2-3 négyzetkilométert, hogy utána terep nem volt. Meg menni kellett, hogy pár nap megleljünk egy picike ösvényt. A törpefenyõs elég alatt leérjünk a hegyrõl. Végleg. Mentünk hát. Vittük sûrû volt így is. Utáltuk már.

V

a táskákat. Azok nyomták a hátunkat. Mi meg nem örültünk neki. Lassan-lassan egyre mélyebbre

égre kijutottunk. Persze nem az eredetileg jutottunk. Egy helyen hirtelen süllyedtünk jó pár tervezett útra. Mivel nem volt meg a leágazás méter szintet

maradtunk a piroson. Rátértünk Mária Terézia útjára.

és...

Egykor ezt rendesen megcsinálhatták. Helyenként

és...

egész szélesen ment a meredek hegyoldalban. Amikor

és végre újra egy fenyvesben voltunk. Igaz,

erre ráakadtunk örömünkben megálltunk enni. sok volt

reggel a Negoj-nyeregben még láttunk fenyvest,

a züm-züm... Mikor befejeztük szokásosan bõséges

de nekem már hiányzott. Én örültem, hogy újra

és minõségi táplálkozásunkat felbukkant egy 4-5 fõs

egész kultúrált erdõben lehetek. Lefelé mentünk.

csoport. Ellenkezõ irányba haladtak. Azt tudakolták, Néha már túlságosan is. Nem szeretek meredeken

15

A Pietrosz

lefelé bukdácsolni. Egy erdészeti úton mentünk, de Valaki fordítva kezdte. Fát nehéz volt gyûjteni. Sok nem tudom milyen lehet az a gép ami azon elmegy.

turista járhatott arra, mindent összeszedtek. Lassan

Civilizált környezet gumiabronccsal meg másféle lassan csak lett fánk is. (Érted?? ”fánk”= nom szeméttel.

N

sütemény. Érted!? Szó vicc! Rossz tüzelõ! Wörd dzsók!) (Ja: Tréfa!)

agysoká leértünk a Tiha-nyerregbe. 1500 méter felett valamennyivel. A nyeregben

nagy rét terült el. Mi leültünk a szélén és ittunk egy bolerót. Kezdett fogyni. Pedig az veszélybe sodorná

S

ötétedésre készlett minden. Nagyon szép este volt, csak éltek erre valamik amik csíptek. Ha

legalább normál szúnyogok lettek volna! De sokkal

ember mivoltunkat. A rét nagyon szép volt, rögtön apróbbak. És csíptek. Nem hagytak gitározni. És az mondta mindenki, hogy aludjunk ott. De van-e víz? ilyenek engem idegesítenek. Határozottan! A térkép szerint csak jó pár száz méterrel lejjebb. De eddigre már sok-sok jelöletlen forrást láttunk, forrásból ittunk. Ez egy nyereg. Valahol biztos lefolyik róla a víz! Galóczával összeszedtünk pár

L

átom ám így írás közben, hogy tényleg veszett hosszú nap volt. Még nincs vége, és már mennyit írtam. Vajon lesz

kulacsot és usgyi. A szimpatikusabb

valaki aki elolvassa? Én még egyik

déli lejtõn indultunk el. Ripsz-

beszámolómat sem olvastam el...

ropsz egy erdei úton voltunk.

Majd, ha öreg leszek. Akkor nem

Bevágtunk a atal fenyvesbe. Nem

fogok látni. Valaki felolvassa. De

volt víz. Mentünk lejjebb. Semmi.

akkor már süket is leszek. Nem

Még egy picit, no ott már volt,

baj, velem jönnek a sírba... No elég

egész vízmosás. Kis patakocska

legyen. Bocs.

kiépítetlen forrással. Az erdészeti

E

út közepén lehetett legjobban akonokat tölteni. Megtöltöttük mindet, aztán vissza. Elég jó hatással

ljött az este, a fõzés ideje. Tüzet

kellett

csiholni.

volt a többiekre, hogy itt alszunk. Tényleg nagyon Kellett volna. Lusta voltam rendesen megrakni. Vagy talán más rakta elsõ körben. Inkább más rakta, de szép hely volt. A víz mondjuk 5 percre.

A

nem sikerült meggyújtaniuk. Igen mások voltak elsõ

réten megtaláltuk a szokott táborhelyet, körben. Szó nélkül nyúlták le a tûzszerszámaimat. De még fa cövekeket is hagytak számunkra. nem jött be még nekik. Jöttem én, a nagylegény. De

Bár hagytak nekünk ürüléket is, ha nem is emberit. nem szedtem szét, hogy újat rakjak. Néha füstölgetett, Eltávolításához a szarkommandót voltunk kénytelenek de nem csinált semmit. Újat raktam. Ici-picit már Galócza égett, de túl hamar ráraktuk a ”kondért”. Megint személyében hangos „Igen, Uram! Igen!” felkiáltással semmi. Semmi. Rakom, gyújtom. Fújom. Fújjuk. segítségül

hívni.

A

szarkommandó

a táborhelyrõl eltávolította az oda nem való ürüléket. Fújjuk. Semmi! Bármit csinálok semmi! Csomó Hosszú volt a nap, így érthetõ, hogy mérsékelt gyufa, csomó papír elégett már, de a rohadt tûz nem lelkesedéssel álltunk hozzá a munkához. Lányok akar égni. És el kezdenek szívatni, hogy nem ég. hoztak valamennyi fát, aztán csináltak valami mást. Hagyjanak békén! Beszól Mária is, hogy menjek el.

16

ERDÉLY2005

Hát elmentem. Dúl-fúl. Rohadt tûz, há’ mé’ nem ég, amúgy is morogni. Ráadásul az egyik legfontosabb hogy csapna bele a ménkű. Hideg volt már. Elvittem a dolgot érintették, az alvást. Morogtam egy nagyot hálózsákomat és elmentem. Jól besértõdve. Igazából és elhúztam aludni a tûz mellé. A fenyõ nem hagy nem voltam annyira megsértõdve mint amennyire sok parazsat, meleget is alig ad. Ám mi alig 1500 - valószínűleg - annak tûntem. Az tényleg marhára méteren voltunk, fák között. Teljesen jól elaludtam. idegesített, hogy nem sikerül meggyújtanom egy Még felmerült bennem, hogy megmondom nekik, rohadt tüzet. A beszólás az indok volt. Jól esett hogy annyira nem utálom õket. Tényleg nem utáltam morcosnak lenni. Jól esett, hogy elvonulhatok morogva őket, csak hagynának aludni. Hagytak. és nem halunk meg. Ha én vezetek egy rendes tábort ott nem lehet. Könnyen lehet, hogy hosszú ideig nem lehet valakivel beszélni, mert megsértõdik azon, hogy megsértõdtem. Illetve az életnek mennie kell tovább. Nem lehetek ideges. Vagy, ha az vagyok akkor is csinálnom kell. Itt nem. Elvonulhattam. Csak a fa másik oldalára mentem, de ezt nem tudták. Néztem, ahogy egyre sötétebb lesz a réten. Nagyon szép rét. Szép hegyekkel. Nagyon jó volt. Persze idegeskedésemben, sértõdésemben - így utólag nézve - erõteljesen benne volt a fáradtság. Ez van. Amúgy kedves többiek: bocs.

Á

llítólag nem csináltak semmit, csak még egy picit fújták a tüzet és meggyulladt.

Tésztát ettünk, nem túl sokat. A tűzszerszámot még megtalálták a táskámba, de a tészta, a só, az olaj után már nem kutakodtak. Odaadtam és elhúztam megint addig, amíg kész nem lett a kaja. Utána kicsit morgósan megettem. Annyira jó volt morogni, bár néha már nehezen ment. Aztán lefekvés. Valamikor azt is kell. Természetesen most sem költöztünk be még nappal. Én fáradt voltam, hát hamar mentem aludni. Nem akartam szélen aludni, bementem középre. Két perc és ott volt mindenki. Egyik azt mondta, jól vagyok ahol vagyok, aludjak csak. A másik beszólt, hogy guruljak arrébb. Fáradt voltam. Jól esett

17

Lenn a völgyben ment jó irányba. A patak medrében. Vagy a patak ment az úton. Nem tudom. Minden együtt volt. Az út minõség az elsõ kanyar után teljesen leromlott. A patakmeder jellege megnõtt, az út jellege szinte

R

teljesen eltûnt. Ráadásul jó meredeken ment lefelé.

eggel. Volt az is, de akkor még nem Lassan döcögtünk. Az elején még élveztem a vad voltam ébren. A ragyogó napsütés elõször tájat és utat, de lassan kezdett elegem lenni belõle. Galóczát keltette föl. Õ rendes ember lévén nem Minden lépésnél rázkódom. Csúszik a kõ. Vizes a ébresztett fel minket. Türelmesen várakozott. Csak a cipõm. Át kell mászni ezen, és azon. Fárad a combom. fényképezõgépet kereste elõ... Koncentrálni kell erõsen. Akkor is gyelni kell.

L

assan lassan mi is felkeltünk. Gyönyörű idõ volt. Így reggel még nem is volt meleg.

Az egész túránkon elég jó idõz kaptunk, ahhoz képest, hogy egy héttel korábban mindenütt özönvizek pusztítottak. De nem csak ahhoz képest volt szép. Ez a reggel meg különösen szépnek tetszett.

R

eggeliztünk, összepakoltunk és indultunk. Már számolgattuk boleróinkat. Nem maradt

sok. Menni kellett haza. Persze nem vagyunk mi gépek, hogy csak úgy rohanjunk. Már este találtunk 2-3 síndarabot. Igen, vasúti síneket. 2 méter hosszú volt mind. Kettõt egymáshoz illesztettünk és megkezdõdött a játék. Azt hiszem Matyi találta ki, de biztosan õ próbálta ki a legtöbb féle támadási módot. A szabályok egyszerûek: az nyer aki tovább fennmarad. Késõbb módosítottuk, hogy az elsõ érintés után. Túl

Minden lépésnél. Ritkán lehet kényelmesen felnézni a hatalmas fenyõkre. Hú. Azt haladtunk valahogy. Nem erre számítottam a térkép alapján. Se a meredekség, se az útviszonyok. Bár én nem szoktam hozzá, ehhez a méretarányhoz.

B

im-bumm. Zitty-zötty. Leértünk valahová. Egyszercsak jó lett az út. Kellemesen lankás,

széles murvás út. A patak is békésebben zúgott. Bevártuk egymást, mert a zötykölõdést nem mindenki vette gyorsan. Már-már neki álltunk gátat építeni, hogy utána fürödhessünk. Az idõ szép volt, a hangulat megvolt. De a lányok azt mondták, hogy menni kell tovább, ezért nem építhettünk gátat. Pedig akkor lehetett volna fürdeni.

G

yaloglás. A lankás úton nagyon jól lehetett

haladni. A táj szép volt, bár nem lehetett sokszor leestünk, anélkül, hogy egymáshoz értünk messze látni, csak két oldalt a sűrű fenyvessel volna. Sajnos egyesek testsúlyukból adódóan helyzeti borított hegyoldalakat. Az út mellett egyszer-egyszer elõnyben részesültek.

E

lõbb-utóbb véget ért a játék, és elindultunk. Be az erdõbe, a hatalmas fenyvesbe. A

forrásnál vizet töltöttünk, és mosogattunk. Majd kerestük a kék keresztel jelzett utat. Sehol. Egy út

lepukkant favágó viskókat találtunk. Mást semmit. A patak zúgott egyre hangosabban. Hosszú szakasz volt ez. Végig lefelé ezen az úton a völgyben. Cél az volt, hogy minél közelebb kerüljünk Ratosnyához. Azt terveztük, hogy valahol az épülõ gátnál alszunk . Talán. Jól hangzik mi? Épülõ gát. Ezt képesek ráírni

18

ERDÉLY2005

egy térképre. Nem számítanak arra, hogy 3 éven Volt, hogy egy méhész mellett mentünk el. Egyszer belül kész lesz az a bizonyos gát. A gát ’in lucru’, megállt mellettünk egy helyi román rendszámú jeep folyamatban van. Jó mi?

M

[ejtsd: dzsipp ;)] és egy magyar család kérdezte belõle, hogy hova visz az út. Mondtuk, hogy sehova.

entünk. Hamar kiderült, hogy nem lett Ajánlottam nekik a Trans-kelemen utat. Azon õk volna vicces elõzõ este tovább menni. föltudtak volna menni nagyon magasra. Nem tudom,

Nem tudtunk volna hol aludni. Sehol sem volt semmi hogy felmentek-e. Én nem láttam õket többet. jó hely. Alvásra való. Egyébként szerintem nagyon is Felmentek a völgyben, megtalálták a végét. Val. jó volt minden. A jó 4-es, 5-ös tempónkat a kilométer kiszálltak megnézték, aztán lejöttek. Ennyi. Mi közben kövek segítségével mértük. Pár száz méterenként volt mentünk lefelé. Szépen széthúzódott a csapat. Senki mutatta, hogy még az a valami hány kilométerre volt. nem tévedt el, mindenki jött ahogy és akivel jött. Ha Lassan-lassan közeledett az a valami. Úgy néztük, akart beszélgetett, ha akart énekelt, ha akart gitározott, hogy valahol a gát körül lehetett a nulla. Mi csak ha akart nem csinált semmit, csak ment mint a gép. mentünk és mentünk.

Ú

t

Lassan fogytak a kilométerek. De stabilan fogytak.

közben

azzal

szórakoztam,

hogy

Néha pihentünk...

M

megpróbáltam mindenkirõl egy

entünk tovább. Kellett. De

hazafelé

nem

portért csinálni. Mivel a gépen nem

utáltam. Szép kényelmesen, nem

sok zoom volt, közel kellett hajolni

elsietve de haladtuk egyre csak

a célszemélyhez. Ez pedig nem

lefelé. Már megjelentek a patak

ment könnyen, mert senki nem

egyik oldalán kis hétvégi házak.

nézte jó szemmel, hogy az arcába

Nem lehet rossz: fürdeni a patakba,

mászok egy fényképezõ géppel. Nem is lettek annyira kirándulni, kiülni a verandára és nem csinálni semmit. jók a képek, de sebaj. Egy-két napig jól bírnám. Persze csak jó társasággal,

K

különben hamar megunnám. Egy-egy háznál voltak örülbelül óránként, másfél óránként álltunk is emberek. Mi mentünk tovább lefelé. A nap már meg. Kicsit pihentünk, készült a „Matyi nagyon keményen sütött. Szerencsére az erdõ jó sok

lába mindenhol” sorozat egy újabb képe, aztán újra árnyékot adott, de ha kiértünk a fák alól fõtt a fejem. tovább. Ja, ettünk szõlõcukrot is. Ez nagyon fontos. Bevizeztem a lábam, a sapkám, hogy bírjam. 2003 óta picit fejlõdtem, és most már hoztam egy kis

cukorkát, de szerencsére a Máriák rengeteget hoztak. Ez egy fontos tanulság: ne indulj el napi több csomag szõlõcukor és savanyúcukor nélkül! De fontos az is,

T

ovább, tovább, tovább. Amikor egy furcsa elágazáshoz értünk, akkor nem lehettünk

már messze a gáttól. Nagy-nagy út kanyarodott a

hogy változatos legyen, mert nagyon meg lehet utálni. völgyben. Mintha ezt tervezték volna a tó felsõ Róma felé kerékpáron eléggé megutáltam, de az egy végének. Ki tudja? Nagy faszállító kamion kavarta a másik történet, amit valószínûleg sohasem írok meg. port egyszer-egyszer. Mi a kihaltabb, a völgy alján Ott tartottunk, hogy pihentünk és mentünk. Mentük. vezetõ utat választottuk. Meg kellett mindenkit várni.

19

Lenn a völgyben

Enni is kellett lassan. A keresztezõdés után az elsõ volt izgulni, nem is vittem túlzásba. Az út a völgy picike árnyékban megálltunk. Nagyon szemeztem már legalján ment, nehéz volt eltéveszteni. Az izgatott a patakkal. Zúgott, és biztos hideg volt. Talán túlzottan egyre jobban, hogy hol az a gát? Mennyire áll már? is. A képeken nem látszik, de azért elég csúnya volt Ez mind ahol vagyunk víz alá fog kerülni? Mikor? a partja. A híd túloldalán hatalmas kőgörgetegek. Egy Elég jól nézett ki a környék, ahhoz hogy sajnáljam buldózer rakhatott rendet. Itt-ott vasbeton darabok. tóvá tenni. Mint a Biharban. Ott láttam ilyen tavat. Könnyen lehet, hogy egy-két hete ez a patak is másutt Milyen lehet? mászkált és tette a rosszat.

N

os, én addig-addig szemeztem vele, amíg bele nem mentem. Kipakoltam a zsebeimet

és bele a vízbe. Nem ártott meg egy kis mosdás a ruháimnak, szegény szakadozó koszos cipõmnek. Jöttek a többiek aztán õk is lejöttek a partra és

K A

özben persze mentünk és nagyon szép dolgokat láttunk. nap igazából borzasztóan sütött, csak a fák védtek minket. Akkor tûnt fel különösen

amikor egy hídon álltunk. A hatalmas kavicsok

többé-kevésbé behûtötték magukat.

melegek voltak. Nagyon melegek.

A víz hûvös volt, de nem volt

Nagyon érdekes volt. A hideg

annyira hideg, mint ahogy egy

patak, meleg kövek és közéjük

hegyi pataktól vártam volna. Pont

valahogy mi is bekerülhettünk.

kellemes volt. A parton a kövek

Kb. itt vettük észre, hogy egykor

pedig jó melegek voltak. Idilli hely

kisvasút ment erre. Egyértelmûen

volt a part a pihenésre. Én még egy

talpfák voltak mindenütt. A hídnál

gátat is építettem. No jó, inkább

látszott az egykori vasúti híd

csak egy sarkantyút, de jól esett.

nyoma is. Érdekes volt talpfákon

Nem tudom mennyit pancsoltunk.

F

sétálni. Közben mentünk persze tovább. A nap kezdett lefelé szállingózni, már kevesebb volt a napsütötte

ürdés után jött az ebéd. Pont mint a Balatonon. rész. A nagy hegyek mögött kezdett elbújni a nap. Még csöpög mindenemrõl a víz és eszem a Délután öt óra lehetett.

párizsis kalácsot. No, jó lekváros aszalt-kenyeret. Ez is valami. Táplál. Hát akkor? A szalonnára még nem fanyalodtam rá, bár azt hiszem néhányan már bele-

E

gyszercsak... Már zúgott valami. A gát? Mi? Valami kavics kiszedõ szerkezet. Szedte a

bele kóstoltak. Szeretem a szalonnát, de ez inkább kavicsot a patakból és kattogott, meg búgott. A völgy sütõ szalonna volt. Jó nagy darab zsíros valami. itt eléggé leszûkült. Két oldalról hiányoztak a fák. Ettünk. Enni jó, különösen ha van mit, és az a mit Nem most vágták ki őket, ha egyáltalán kivágták. Aztán jött egy agresszív tábla. még nom is. Kb. jó volt.

E

vés után elindultunk. Meglepõ mi? Szép kényelmesen, de elindultunk. Én meg néztem,

P

ersze mi nem értettük mi van rajta: „ACCESUL INTERZIS”. Mi lehet? Az

hogy hogyan illik össze a térkép és a táj. Felesleges „interzis” olyan ismerősen hangzik. Mentünk tovább.

20

ERDÉLY2005

Én azért megálltam utána, hogy fel is mérjem, most akkor mi van? Nem lõnek-e le, ha bemegyünk. Más

S

zép volt a környék, de mi már erõst aludni vágytunk. A patak ezen oldalán a most

út nem volt, bementünk. Megpillanthattuk a román már veszett széles, elég jó minõségû murvás úton ipar fellegvárát. Még Csaucseszku elvtárs indíthatta mászkáltak a teherautók. Nem igazán feküdtem volna az építkezést. (Bocsánat, nem tudom Csaucseszku oda. A patak túloldala nagyon jól nézett ki. Le vettem elvtárs nevét leírni. Engedtessék meg nekem ez a cipõm (már este volt, ilyenkor én sem csípem a a tiszteletlenség vele szemben, hogy nem írom le vizes cipõt) és megpróbáltam átmenni. Hát. Eléggé helyesen a Nevet. Kifejezetten hangsúlyozom, hogy vitt, bár csak térdig ért. Nem mentem át, inkább nem személye ellen irányul ez a támadás, csupán feladtam. Hideg is volt már a víz (vagy csak az szörnyûséges tudatlanságomnak köszönhetõ.)

idõ kezdett hűlni). Matyi elõre szaladt körbenézni. Amikor visszajött legalább háromszor mondta el,

A

román ipar fellegvárában vagy kettõ ember hogy van egy kis oldalvölgy aminek az elején dolgozott, meg egy õr. Elmúlt már délután lehet aludni, de valahogy nem sikerült fölfognom. öt óra, de akkor is. Az alapozáson dolgoztak. Nagyon gondolkodtam Galóczával meg másokkal, Oldalt a hegybe fúrtak egy alagutat,

hogy most mi lesz. Aztán csak

ott vezetik el ideiglenesen a

sikerült az öcsémnek elérnie, hogy

patakot. Alapoztak, nem túl nagy

megértsem: van szállás. Ja! Kicsit

hatásfokkal. Picit gondban voltunk

hülye képet vághattam. Táskát föl

a következõ kanyarban, mert az

és elõre. Persze ez már nem esett

egyik út neki vitt a hegynek, a

jól, hiszen már mentünk pár

másik nagyon építési területnek

kilométert. Gyanús, hogy bõven

tûnt. De amikor beszéltünk a román

a 15 km-es (rém)álomhatárt már

õrrel,

jócskán átléptük.

akkor

az

kedvesen

megmutatta, hogy mehetünk arra. Román volt az istenadta, de teljesen normális. A kutyája nekem nem volt szimpatikus. Az alsó úton egy nagy teherautó

M

egjöttünk. Kicsit szaros, kicsit szemetes, de a mienk. Amennyire lehetett hátra

rohangált. Hozott valahonnan követ, és itt bezúztak. húzódtunk, ne legyünk feltûnõek. Aztán elhúzott. Megtaláltuk a telepet is, ahol a képen látható jármûveken kívül volt egy-két gyanús jármû. Gyanúsan hiányzott a felük. A telep végén már egy

A

bejáratnál valami ’interzis’ tábla fogadott, amit aznap este elõszeretettel emlegettem,

egyenruhásabb õr ácsorgott, de nem foglalkozott mint egy félõrült, de jól esett játszani az agyamat. velünk, a teherautóval akart beszélni. Elég holdbéli A szarkommandót is nagy nehezen munkára bírtuk. táj volt. Olyan Stalker fíling. Acél rudak erre-arra. Aztán eldõltünk. Eldõltünk volna, de fõzni kellett. Félig kész, vagy félig összedõlt házak. (Nem tudom Ahhoz fa kellett. Víz kellett. Sátor kellett. Sok minden melyik az igaz.) És gyönyörű hegyek, meg a patak.

kellett. Dolgozni kellett.

V

21

Lenn a völgyben alaki sátrat vert. Nem én. Én fát gyûjtöttem, és kivételesen élveztem, mert belebotlottam

† Megittuk az utolsó † † bolerónkat. †

egy vékony bükkfa ágba. Nem fenyõbe, hanem igazi fába. Ahol van egy, van még. Elkezdtem keresni, és találtam. Lassan lassan egész sok igazi fa gyûlt össze. Olyan ami nem fenyõ. Olyan amit el lehet

E

gy perces néma csenddel tisztelegtünk emberségünk elhamvadó csonkja előtt. A

törni, ami ad parazsat, ami ad fényt, ami ad meleget, csöndet csak Matyi csendes zokogása törte néha meg. ami ég. Nagy volt az öröm. Én legalábbis nagyon Szomorú idõket jártunk. Nem volt többé boleró. örültem, a többiek nem tudom. Elhatároztuk, hogy sütünk szalonnát. Sütve mégiscsak jobb. Fenyõn meg nem lehet sütni, azt tanultam, hogy attól keserû lesz.

D

e volt még tejporunk!! Ha nem is boleró, de por mivolta még tartotta bennünk

Ment is a gondolkozás, hogy elõször melyik fát emberségünk foszlányait. Még. égessük, hogy hogyan lesz jobb. Amellett döntöttünk,

M

hogy a rendes fával kezdjük. Öröm volt már megrakni is. Tört a kezembe a fa! Égett is.

egfõztük a tésztát, és megettük.

Gyorsan

Ráraktam a fát és égett. Tudod

ment, nem volt sok. Kis kenyeret

mekkora öröm az, hogy nem kell

morzsoltunk

küszködni? Nem kell 5 perccel

vágytunk még szalonnára. Ültünk

korábban rárakni, hogy mikorra

a tûz körül és énekelgettünk

kell

csendesen,

majd

meggyulladjon?

utána,

de

beszélgettünk,

nem

nem

Ráraktam az apró fát és nyomban

csináltunk semmit. Jó volt. Békés

fellángolt a tûz. Szép esténk volt.

volt. Nyugodt volt. Nagyon jó

A

volt. vízkommandó is sikerrel járt. Útközben láttunk forrást, oda igyekeztek. Aztán Radu,

az õr magyarázta el nekik, hogy hol találnak jobb

V

alamikor ráfanyalodtunk a szalonnára, de nem találtuk. Meg még volt ez-az amit nem

vizet. Radu. Õ is kedves román ember. Õ irányította találtunk. Nem volt sok zseblámpánk, nem láthattunk az éjjeli kőlopást. Jó, nem feltételezek ilyet róla. Bár mindent. (Minek is zseblámpa egy egyhetes erdélyi furcsa, hogy a románok este tízkor hordják a követ...

H

túrára?) Egyszer lefeküdtünk. Csillagos ég alatt. Meleg este. Illetve elég alacsonyan jártunk már. Szép

ogy

a

sötétben

kevesebbet

kelljen este volt. Jól aludtam.

kotorászni, és morgolódni, kivételesen már

világosban beköltöztünk a ponyva alá. Majd főztünk nom tésztát.

22

Hazafelé csokoládét és a tartósítószereket is. Nutella volt. Igazi nutella. Vagy mégsem? Ittunk hozzá vizet. Izgalmas mi?

A V

z utolsó nap Erdélyben. Még több mint 24 óra hazáig.

Ö

sszepakoltunk.

Utoljára

lebontottuk

a

ponyvát. Utoljára elraktuk azt is. A fakanál

sem kell többé, de azért összeszigszalagoztam és

alamikor felkeltünk. Így volt ez minden nap. Lenn az úton már rohangáltak a teherautók.

Egyik mintha föl-alá rohant volna kavicsos földdel. Na ja, útépítõ. Romániában ritkán látok ilyen dolgos

hazahoztam. Búcsút intettünk a hegyeknek és elindultunk. Utoljára.

A

széles poros úton hétágra sütött a nap. Teherautók

jöttek-mentek.

Azon

munkát. Határozottan jól karbantartott murva út gondolkoztunk, hogy Ratosnyáról hogyan fogunk volt. Valamikor reggel az elõzõnap látott magyar Dédára jutni. Ratosnyán nem áll meg a Corona. Ezért család megint elment mellettük. Most ebben a is indultunk el még emberi idõben, biztosan odaérjünk. mellékvölgyben mentek fel, hátha látnak valamit. Este kilenc táján kellett a Coronának megjönnie. Nyugodt reggel volt, csak egy sovány korcs kutya Gyalogoltunk és közben arra gondoltunk, de jó lenne mászkált körülöttünk. Szét tépte emberségünk utolsó egy teherautóra vagy szekérre felkérezkedni. De jó is nyomát is, a tejporos zacskót. Nem volt már sok benne. Eltört a fakanál is. Könnyen lehet, hogy a kutya rágta széjjel. Azt hittük, hogy a szalonnát is õ ette meg. De egy óra múlva kiderült, hogy semmi bántódása nem esett, Marcsinál volt, a helyén.

R U

E

gyszer

valami

telepfélére

érkeztünk.

Valószínûleg a gáton dolgozóknak építették.

Kicsit kopott, kicsit lerobbant, de nagy-nagy szõnyegekkel ellátott házikókat. Valami munkás

eggel.

Utolsó

reggel

a

hegyen. szállító busz szerûséget láttunk. Galócza megpróbálta rávenni, hogy vigyen el egy darabon. A fõnöke nélkül

tolsó

reggel.

Utolsó

reggeli.

Megint

soványan éltünk, bár talán nem annyira mint

2003-ban. Többféle rávaló is akadt még a kenyérre, bár meg kell hagyni, mindet untam. Egyre rosszabb kenyér, mindig ugyanazzal.

É

volna. ... Mentünk. Mindig csak tovább.

hesek voltunk ettünk. Ettük ami volt. Pl. nutellás kalácsot. Külsõ szemlélõnek csupán

aszott kenyér cukorral, de mi éreztük a mogyorót, a

nem mehet sehová. Mondta õ. Értettük amit mondott, tehát magyarul beszélt. Magyarul! A forrásnál újra megtöltöttük a vizeket, mondván a városokban úgysincs forrás.

M

indet megtöltöttük. Újra egy csomó vizünk volt. Ettünk egy kis szõlõcukrot és tovább.

Mindig csak tovább. A nap veszettül tûzött. Egyre több ház vett körül minket. Az út hirtelen betonozott lett. Nagy betontömbök. Egész M7-es életérzés. Ratosnya.

23

Hazafelé

Természetesen nem jelezte tábla, hogy megjöttünk. harapnivaló, meg boleró. Elég gyér volt a kínálat. Mendegéltünk. És láss csodát!!! Az út szélén egy Semelyik nem volt. Csak valami arcszesz. Valami kisteherautó állt. Rajta névtábla: ’Radu’. A mi Radunk. durva tömény román alkohol. Bár lehet, hogy Galócza bátor kommunikatív ember, rögtön ment annyira nem volt tömény. Mindegy, nem ez érdekes. volna megkérni, vigyen el minket egy darabon. Ám a Galóczának megtetszett az üveg. Megvettem hát neki szomszéd néni szólt, hogy mind elmentek. Puff neki. 41 000 lejért (300 Ft alatt). Mint írtam 41 000 lejért. Talán a nénit kérdeztük meg, hogy hogyan jutunk Fontos ez a szám. el Dédára, talán valaki mást. Akit megkérdeztünk azt mondta, hogy mennyünk be a központba, és ahol a blokk házak vannak ott áll meg a MaxiTaxi.

K

iléptünk az üzletbõl és szólt a néni, hogy itt a MaxiTaxi. Egy fehér 15 személyes

A MaxiTaxi jó, és bevisz minket Dédára. Na, ja. kisbusszal. Azt mondták 10 perc múlva indul, de amint beszálltunk elment velünk. Kedves nénink MaxiTaxi. Micsoda név.

N

románul elmagyarázta, hogy a vasútállomásra vigyen agyobb falura számítottam. Épp néztem, be minket. Az árat is közölte a néni. Nem tudom már, hogy melyik völgy lehet

valami potom összeg. Beszálltunk

a Marosé. Gondoltam ez még

és elindult a TaxiMaxi. Nyomta

szûk, tovább kell menni picit

mint a veszett fene, szegény jármû

jobbra, aztán az a mellék izé a

majd szétesett. Mentünk hazafelé.

Marosé. Tévedtem. Egyszercsak

Robogtunk. Láttuk a Marost. Egy

ott voltunk a blokkházaknál. Volt

hét alatt lejjebb ment jóval a szintje,

belõlük mondjuk kettõ. Vége a

de még mindig a normális felett

gyaloglásnak.

járt. Elsuhantak pici falvak, házak,

Kidobtuk

a

szemetünket egy nyilvános kukába. Ez a falu teli volt ehhez hasonló nyilvános kukákkal. Farigcsáltunk is belõle buta szó- és kevésbé szóvicceket. De butákat. A képen látható két kis nylon

emberek. Röpültünk.

R

övid

idõ

alatt

Dédán

voltunk

a

vasútállomáson. A kedves sofõr letett minket,

zacskó volt a mienk. Minden zöld megirigyelhette mondott egy árat ami jóval kisebb volt mint a volna. 6 ember 6 napos szemete két kicsi zacskó. néni által említett (ami megegyezett a kiírttal). Nem Lusták lettünk volna többet cipelni. Apropó tudja ellenkeztem. Miért tenném. valaki mi van kukára írva? ’Ide dobjad, ne a folyóba.’ ’A polgármester ajánlásával.’ vagy ’Szemét lerakása hatóságilag tilos!’ Én nem tudom. Nem tudok románul.

M

A

vasútállomás. Az örökemlékû vasútállomás. Nem tudom hány órára járt, de még délelõtt

egkérdeztünk egy nénit és ékes magyar volt. A vonat este 10 utánra volt kiírva. Rohadt nyelven válaszolt, hogy nem sokára jön sok, eszméletlenül sok, kegyetlenül sok idõnk volt.

a MaxiTaxi, majd szól. Az pár lejért elvisz Dédára. Az állomás. Ennyit még sosem várakoztam. A Addig benéztünk a vegyesboltba. Hátha akad valami váróterem. Szinte egy külön részt, fejezetet érdemelne.

24

ERDÉLY2005

Nehéz érzékeltetni a várakozás hosszát. Hosszú volt. volt. Betértünk hát vásárolni. No, ne menj nõvel Nagyon. Sok-sok kép készült. Unalmunkban. Kis

vásárolni. Semmi senem jó neki, és mindenképpen

iskola türelembõl. Kis..

költeni szeretné pénzt. Ami pedig nem sok van.

E

Vettünk kenyeret, krémsajtot rá, a kedvenc 1Ft-os

lsõ napirendi pontként meg kellett tudni, kekszembõl egy csomót valami nutella szerût. Arról hogy pontosan mennyit is kell zetni, hogy persze kiderült, hogy nem nutella, valami sokkal lássuk mennyi pénzünk van. Több körös kísérlet után édesebb akármi. Egyesek szerint nom. Szerintem sikerült megtudni az árat. (A nemzetközi jegyünk csak nagyon picike mennyiségben. Kicsit furán nézett megvolt, csak a helyjegy kellett.) Siker. Van még rám a pénztáros néni, amikor egy kukászsákba valahány ezer lejünk. Irány egy bolt. A bolt jó dobáltam bele mindent. Aztán vissza a többiekhez. hely, mert adnak ott kaját, amit meg lehet enni. Egy harmad kenyerünk volt már csupán. Másnap reggelig nem sok. Mária volt az önkéntjelentkezõ, aki eljött velem. Dög meleg volt.

A

míg mi vásároltunk, addig a többiek. Hmm. Hogyan is fogalmazzak. Talán csak egyszerûen: vártak.

Ekkor határozottan hálát adtam -

A

ismételten - az Úrnak, hogy egész héten rosszabb időt adott. Levegõt

várakozás elsõ órájának vége

felé

ettünk.

nem kaptam. Kimentünk a fõútra

Lakmároztunk. Habzsoltunk. A

és tipp. Jobbra, vagy balra. Merre

friss puha kenyeret szinte magában

lehet a központ? A pályaudvar

megettük

elég nagy volt, úgy számítottam

szokatlan

lehet a falunak rendes boltja. Balra

Egyedül a boleró hiánya volt

mentünk. Hopp. Falu vége tábla.

borzasztó. Ettünk. Nyam. Jó volt.

volna.

A

élvezetet

sajtkrém nyújtott.

Nem jó ötlet. Ha visszamegyünk, akkor csomót kell Gyorsan elfogyott. Galóczáék gyorsan mentek egy visszamenni. Elõre itt a szomszéd falu. Mentünk arra, másik körért. Elmagyaráztam, hogy mi merre és de ahogy közeledtünk semmi bíztató nem jelentkezett. elmentek. Most én vártam. Mi vártunk. Vártam. Egy bácsi jött a túloldalt. Átmentünk és megkérdeztük, Valamikor visszajöttek. Akkor soknak tûnt, de az akkor most merre és mi van. Õ azt mondta, hogy egészhez képest szinte rögtön. Galócza sok-sok leje irány vissza Dédára. Ott 3 is lesz. Jobb oldalt, aztán használhatatlannak bizonyult. Elavultnak. Épp annyi baloldalt, meg még egy balra újabb 100 méterrel, a pénze volt jó amibõl vett egy kenyeret. A lényeg tehát kanyar után. Magyarul beszélt. Déda egyetlen magyar meglett. Volt kenyér és rávaló. Eltettük estére. bácsija. Legalábbis azt állította. Mezítláb jött. Forró volt neki is az aszfalt. Beszélgettünk, már csak törte a magyart. Nincs kivel magyarul beszéljen. Ez van.

E

lkezdõdött

a

tétlenség.

A

dologtalan

várakozás. A gitározás. Éneklés. Alvás.

Furcsa élettörténet. Gyerekek? Asszony? Nem tudom. Fetrengés. Nyöszörgés. Gyûjtögetés (minden betûhöz Bementünk Dédára és az egyik első házba bement. egy jellemzõ valami). Aztán döglés. Ott lakott. Máriával tovább tovább. Az elsõ két bolt nem volt szimpi. A harmadik már elegáns kis bolt

L H

25

Hazafelé

assan múlt az idõ. Kinn halálosan meleg úgy valamit. Galócza váltott eurót egész jó áron, õ volt, nem lehetett meglenni. Várni kellett.

diktálta a váltást. Ittak valamit, szórakoztak. Múlatták az idõt. Úgy a szó szoros értelmében. Beszélget-

a éppen unatkoztunk, akkor egy kicsit tek, hogy múljon az idõ. Én addig fetrengtem, aludta, vártunk. Vonatok jöttek-mentek. Emberek voltam. Leginkább csak voltam valahogy. Ilyen is

jöttek-mentek. Néha jól aludtam, néha rosszul. Volt, van. A várakozás. Nem egy feszült várakozás. Egy hogy élveztem a semmit tevést, volt hogy nem. Szép beletörõdõ nyugodt, túl nyugodt hosszú várakozás. lassan egyre kevésbé élveztem a helyzetet.

É T

lveztük vagy nem élveztük várni kellet. Várni...

N

agy sokára. Valamikor. Visszajöttek. Elegem volt már nekem is a fetrengésbõl elmentem

sétálni. Valaki mondta, hogy szép a Maros partja.

Marcsival mentünk arra idõt húzni. Már kezdett végre udom sok a szóismétlés, de akkor is várni esteledni. Sétáltunk a Maros felé. Aztán leültünk kellett. Mindig ugyan azt. Várni, várni, várni! a partján. Néztük csendben a pecásokat. A vizet.

Egy darab vonatra. Jobb mintha

Gyönyörû dolog a víz. Tûz és

lekésnénk, de ennyit várni elég sok

víz. A kedvenceim. Néztem, ahogy

idõ. Nem túl optimális.

M

egybefolyik a sziget alsó végén a két ág. Hogy kavarodik, hullámzik,

indig is utáltam várni. Most

muszáj

fodrozódik.

volt.

Mi

lehet

alatta.

Lehetne-e kenuval erre járni? Drága kihozni... De mégis? Aztán kis

V

égre

elkövetkezett

Egyszerût. Aztán csak néztünk.

felszabadulás. No, nem a vonat jött meg.

Még csak kb. 5 óra volt. De odakinn javult a helyzet. Már el lehetett viselni a kintlétet. Vagy csak a mi igényeink csökkentek. Elõször a Galócza ment sétálni. Valamikor visszajött. Akkor már másokkal együtt ment lefényképezni a kedvenc házát. A ház nagyon tetszett neki, a róla készült kép nem annyira. Legalábbis azt mondta. Jót sétáltak, én maradtam vigyázni a csomagokat. Kb. félálomban feküdtem egy derékaljon messze Romániában egy pályaudvaron. Ez adatott.

N

hajót építettem. Aztán másmilyet.

a

E

lindultunk visszafelé. Valami más úton. Mégis csak így izgalmas. Idõnk rengeteg

volt. Mondjuk úgy 3 óra. Az alatt csak visszaérünk? Visszaértünk. Útközben megnéztük a naplementét. Átmentünk egy kis kukoricáson, mászkáltunk a sínek között. Jó volt. Jobb mint ücsörögni és pusztán várni.

V

isszaértünk az állomásra. Már kinn volt jobb az idõ. Nem volt olyan büdös. Matyi kinn

ült és gitározott. És gitározott. Saját szerzeményeket. em tudom már a pontos sorrendet. Valamikor elmentek a közeli kocsmába inni egyet.

Nem egy lepukkant helyre, nem egy csomót inni, csak

Ott helyben kreált valamiket. Mindent ami eszébe jutott. Valahogy ki kellett bírni azt az idõd. Idõ. Mi is az idõ? Dolgok egymásutánisága? Van objektív realitása? Vagy csak szubjektív? Vagy az sem. Nem

26

ERDÉLY2005

realitás, hanem a dolgokhoz kapcsolt egymásutániság? Várni... Sokszor mennyire nincs idõnk semmire.

A

maradék lejbõl vettünk vagy 4 üveg sört és azt is elfogyasztottuk. Fogyasztották. Én

Mindig rohanunk. Elkésünk. Szaladunk. Most vagy 10 nem szeretem a sört. Este volt már, sötét volt már, órát, ha nem többet pusztán várakozással töltöttünk. vártunk már eleget. De remény már feltámadt és Idõ. Most szinte túl sok is volt belõle. Idõ...

B

esötétedett. Jó jel. Itt az este. Már csak egy óra. Aztán már csak fél. Mentem jegyet

lelkesek voltunk. Én legalábbis.

É

s lõn csoda. Tapsvihar és éljenzés. Begördült a Corona. Egy mozdony húzta. Húzta, tehát

venni. Elhajtott néni, gondolom túl korán volt még. haladt. Mozgott. Mögötte vagonok, tehát szerelvény Aztán mentem jegyet venni és adott. A nemzetközi volt. Benne emberek, akik utaztak. A peronon már helyjegyhez nagyon nem érthetett, valakit fel kellett mozogtak az emberek. Történés volt. Cselekedet. hívnia. Jobb is volt így, mert kiderült, hogy 40 000

Mozgás. Élet. Megnéztük melyik vagon a mienk.

lejjel többe kerül, mint amennyi lejünk van. 40 Aztán sietség, szinte futás. Öröm. Itt a vonat. A vonat, 000 lej. 270 Ft. Rohadt 270 Ft. Emlékszel arra amire vártunk. Igazi, ’hús-vér’ vonat. Kerekei vannak a szép üvegre amit Galóczának

és képes a haladásra! Felszálltunk.

vettünk? 41 000 lej volt. Pech

Nagy táskákkal, rohanva töltöttünk

mi? Szerencsére Galóczáék délután

egy kis vizet és fenn voltunk. Fenn

már megtalálták a kocsmát, ahol

a vonaton. A saját fülkénk felé

váltottak eurót lejre. Galó elment

haladtunk. Éljen! Vivát! Vivát!

és szerzett lejt. Most meg szinte túl sok is lett belõle. Lett jegyünk és ez akkor mindennél fontosabb volt. Kezünkben volt jegyünk. Szabad

É

n

mentem

elöl.

Megtaláltam a fülkét. Egy

hölgy ült benn. Magyarul köszönt.

az út. Összepakoltuk a csomagjainkat. Rendet raktunk Nagyot nézett, hogy mekkora táskával vagyok, de magunk körül. Kiköltöztünk az elõtérbe és vártuk a nem látszott rajta, hogy nagyon zavarom. Valami vonatot. Most már kicsit lelkesebben, hiszen gyûltek megjegyzést is tett a táskámra. Valami ilyesmit már az emberek. Megnõtt az esélye, hogy tényleg lesz mondhatott, hogy ’Jézusom, mekkora táska!’, nem vonat. Lesz vonat, ami mozog. Amivel haladni lehet. tudom. Én persze csak mosolyogtam rajta. És beléptek 10 óra után megmozdulunk, véglegesen, hazafele. a többiek. Szép sorban. No ekkor kezdte nem jól érezni magát. Jól megraktuk a polcokat. A 8 helybõl

Talán...

V

hat nekünk járt. Vidáman felpakoltunk és leültünk. árakoztunk még és játszottunk. Matyi és Csendben beszélgettünk, hiszen volt rajtunk kívül Galó összeverekedtek egy-egy izolírral/ más is a fülkében. És elindult a vonat, de a szívem

polifoammal/laticellel/derékaljjal. Kártyáztunk egy egyáltalán nem akart megszakadni. Picit zavart az a kicsit a sötétben, de Marcsi nem szerette a speedet hölgy, így nem lehet annyira vidáman élni. Nem telt mert én nyertem. Pedig régen játszottam korábban. bele 10 perc és elhagyta a fülkét. Mintha csak WC-re Kicsit tán amõbáztunk a derékalján, meg ilyenek.

menne. Egy darabig láttuk amint fel-alá bóklászik a tömött vonaton. Aztán egyszer csak megjelent további

27

Hazafelé

jó utat kívánt és újdonsült hordárjának megmutatta a vagyok. Lábak, fejek össze-vissza, keresztbe-kasul. csomagját. Mi visszafogtuk üdvrivalgásunkat addig Halk szuszogás, és ta-tam, ta-tam. Utaztunk az éjben amíg arrébb nem ment. Miénk volt a fülke. A mi Ta-tam, ta-tam.

lábszagunk terjengett, senki másé. De az határozottan terjengett. (Én elõzõ nap a patakban megfürödtem! Ugyan az volt a ruhám mint induláskor, de a ruhám is fürdött elõzõ nap!) Ta-tam, ta-tam. Mentünk az éjben.

V

el-elaludt

mindenki.

Kb.

váltott

mûszakban aludtunk és ébren voltunk. Kb. mindig volt valaki ébren. Szép volt az éjjel. Szeretek éjjel is vonatozni. A sötétben, csak sejteni lehet, hogy mi micsoda. Egy egy sorompó kattog és villog a sötét éjben. Megvilágítja az aszfaltot piros lámpája. Minden kihalt. Ta-tam, ta-tam. Mozdony csere. Közben leszálltak,

hogy

vegyenek valamit a büfében. Nekik volt igazuk. ... Tovább zakatoltunk. Ta-tam, ta-tam.

V

Most dupláztunk. Nagyvárad. Még egy 10 kilométer

isszafelé is a kerülõ úton mentünk. Tovább gördült a vonat. Nem Debrecen felé, hanem Marosvásárhely ipartelepe most is kísérteties az eredeti Biharkeresztes felé.

lassan

néhányan

hely. Két éve ott vártunk 5-6 órát.

és itt a határ. Nem sokára lehet ébreszteni a bandád.

volt a sötétben. Ta-tam, ta-tam. Lassan, de haladtunk. Szép

B

egurultunk Nagyváradra. Emlékezetes

alamikor éjfél után értünk Kolzsvárra. Jó nagy állomás, mindenki ébredezett.

H

opp.

Csak

nem

egy

határõr?

De.

Nagyváradon szállt fel, hogy kevesebbet kelljen a határon állni. Kicsit hirtelen ért minket. Villany fel. Gyors felébredés. Papírok elõ. Jegyek is. Kicsit nézet a bácsi, amikor

Matyi

egyszercsak

elõmászott valahonnan a mélybõl. Persze

minden

rendben

volt,

mentünk tovább.

M

ég sötét volt amikor a román határállomásra

értünk. Kinéztem az ablakon. 10-15 határõr szállta meg a vonatot. A vámos banda most nem nézett be az ülés alá, mint odafele. Most viszont minden ajtó

Nekiálltunk vacsorázni. Azt hiszem tettem is valami fölött kicsavarozták az álmennyezetet és benéztek oda, agresszív megjegyzést. Így szokott lenni velem, ha van-e ott valami vagy valaki. A mi vagonunkban fáradt vagyok. Sajnos. Elõvettük azt amink volt nem volt. A többit nem láttam. Fene sem érti és csöndben ettünk. Mindenki fáradt volt, és talán ezeket, hogy mikor mit néznek meg. Mi azt vittünk

éhes is. Gyorsan végeztünk a kenyerünkkel. A vonat át amit akartunk. Koszos ruhákat meg ilyeneket. is indult tovább. Újra csak ta-tam, ta-tam. Hol Sokáig álltunk. Lassan haladt a vonat szét- és gyorsabban, hol lassabban. Elhagytuk Kolozsvárt. összecsavarozása. Aztán vége t ért. Sípszó. Újra Mindenki elhelyezkedett, és aludtunk. Matyi bekúszott mozgásba lendültünk. keresztbe az ülések alá. Nem lehetett egy mennyei hely, de aludni jó volt. Én ehhez túl klausztrofóbiás

28

S

ERDÉLY2005 zinte mindenki, szinte rögtön újra elaludt. friss kiit, 3bit-et. Ettünk a pályaudvaron. Jó volt. Pirkadt. Egyre világosabb lett. Az ablakon Frisset, nomat. Nem sokat, de nem vágytam sokra.

kihajolva néztem, hol a határ. Mennyi látszik? Felébredt a csapat. Hétágra sütött a nap. Mindenki A kilométerkövekből látszott leginkább. Az utolsó bekapcsolta a mobilját. Otthon voltunk. román vasúti átkelõn egy nagy autó állott. A vonatot gyelte, ez egyértelmû volt. Határõr? Csempész? Ki tudja... Felgyorsítottunk és pár kilométert röpültünk.

A

ztán megjött a vonat. Féltem, hogy dugig lesz. Azt hiszem tényleg sokan voltak

rajta, nem tudom. Nem emlékszem. Annyi biztos,

B

iharkeresztes. Itt is megszállták a vonatot hogy nem álltam végig a 2,5-3 órát Budapestig. a határõrök. Mi valahol a végén voltunk. Valahol találtunk szabad helyeket. Lendületesen

Figyelték, nehogy valaki a még át nem vizsgált hazarobogott a vonat. A pályaudvaron elköszöntünk részrõl leszálljon. Se le, se föl. A mi nénink egymástól, majd hazadöcögtünk. Ki-ki ahol lakott. szerencsétlenkedett. Elõre ment, hogy leszállhasson, Jól megegyeztünk, hogy Máriától minél hamarabb de hátul hagyta a csomagját. Így mégiscsak meg lenyúljuk a képeket. Meg, hogy majd írok egy kellett várnia, míg hátra érnek a

beszámolót. Aztán még délelõtt

vámosok. Van-e vámolni valónk?

hazaértünk. Mamám azt hitte, egy

Dohány? Szeszesital? Nincs. (Bár

nappal késõbb érkezünk. Sebaj.

az a román hajósital?) Minden oké.

Mosakodás, evés, ilyenek vártak

Itt is kicsavaroztak mindent, és

otthon.

megnéztek mindent. Csak az ülések alá nem néztek. Kerestek valami konkrétat? Nem tudom. Lassan lassan végeztek mindennel. Jött a kalauz is. A vonat pedig elindult. Otthon vagyunk. Csak Püspökladánynál kell még átszállnunk. Most már vidáman zakatolt tovább a vonat. Legalábbis nekem vidáman zakatolt. Kora reggel volt.

A P

S

zép

volt.

szerethetnek

Jó

volt.

minket.

Odafönn Készületlen

nagyon csóró

magyarok a Kelem-havasokban. Szép volt. Köszönöm. Neked Uram! Elsõsorban. Meg a többi résztvevõnek,

zt hiszem álmosak voltunk. A vonat robogott másodsorban. Meg annak akinek illendõ még megköszönni. Püspökladány felé.

üspökladányban leszálltunk, mert elvileg ugyanazon

vonaton

nem

utazhatunk

akárhogy. A kavarást a nemzetközi jeggyel nem szeretem. Egy óránk volt, kapott még egy felet. A moszkvai nemzetközi gyors jött. Megvettem a jegyet és kerestem egy közértet. Találtam is a közelben. Belefért még a keretbe, így vettem gyümölcslevet,

FIGYELEM! A mű valós történeten alapul, így ha egyes leírások hasonlítanak valakire, vagy valamire az feltehetően nem a véletlen műve. De pont az a rész amit a kedves olvasó épp aktuálisan kifogásol az teljes mértékben az én képezeletemnek a műve, vagyis a valósággal semmilyen kapcsolatban nincsen!

Kérjük támogassa hasonló túráinkat azzal, hogy egy nagyobb összeget utal át az alábbi számlaszámra! 5411-2101-0201-8469 (CIB)

Köszönjük a támogatását!