Szent István Király Plébánia, Pomáz Közösségi életünk Krisztus örömében. Hírek, közlemények, lelki írások.
Egy egyház, egy közösség egy család Kedves Testvérek! Ebben az évben erőfeszítést kell tennünk arra, hogy még inkább barátai és testvérei legyünk egymásnak. Ez nem egyszerűen egy újabb fárasztó feladat, hanem ez lesz az egymáshoz való viszonyunk az örök életben és ez volt a vágya, álma kezdetben velünk kapcsolatban Istennek. Hogy ezt megvalósítsuk, elsősorban lelki megújulás kell. Ehhez szeretnénk hozzájárulni azzal, hogy a hit évében, tehát különböző fórumokon, a plébániánkon szép számmal működő ima és lelkiségi körökben és a jövőben megrendezendő lelki napokon, lelkigyakorlaton, ima alkalmakon, a Szentmiséken elhangzó tanúságtételek alkalmával szeretnénk elérni, hogy először mi gazdagodjunk meg. Szeretnénk azt is, sokan, hogy képviselőtestületünk és a biztonsági tagokkal kibővítve egy lelki közösség is legyen, amelynek vannak közös Istenélményei és közös “örömemlékei”. Ebbe a közösségbe Önök is bele tartoznak. Kérjük, kapcsolódjanak bele a meghirdetet lelki programokba, közösségekbe. Ismerje meg ezeken keresztül a látásból vagy névről ismert testvéreinket. Továbbá hívja meg szeretteit, barátait ismerőseit ezekre a programokra a decembertől havonta a “Legyen egy jó lapod” néven megjelenő programismertető segítségével. Van egy kedves ismerősünk, aki oly példás életet él, hogy akár rendszeresen templomba járó hívő is lehetne? Hívja meg egy neki illő közösségi alkalomra: a gyeses imakörbe, az iskolás, az ifjúsági, a cserkész vagy a családos közösségbe. Vagy csatlakozzon a biblia-kör, az alfa kurzus, vagy a Cursillo, a hit és fény vagy valamelyik más lelkiségéhez. Hívja meg a nyugdíjas közösségbe, a férfi vagy az asszonykörbe. Nem is beszélve a vallását nem gyakorló rokonokról. Ha valamelyik szentség még hiányzik valakinek az életéből, invitálja a szentségi előkészítőre. Mire vár? Ön azért van mellette, hogy meghívja, megmentse! Hívja meg valamelyik kulturális vagy valamelyik nyitott közösségi eseményre. Ezen lapok utolsó részén lesz egy, kitölthető és letéphető rész, ami alapján, ha az ismerőse szeretné, meghívhatja a családlátogató testvéreinket. Szeretettel és Imádsággal: feria 1
Visszatekintő Adventi kézműves foglalkozás 12.08. "A legnagyobb öröm az alkotásban a felszabadult, vég nélküli játék, új utak nyitása, a harmónia és az örömszerzés a másik számára." 2012. december 8-án - a Szeplőtelen fogantatás ünnepén - adventi alkotó délelőttöt tartottunk a Közösségi-házban Annus Andreával, Wágner Andreával és lányával, Sárival. Az alkotó délelőttön résztvevő 15 gyermek sok szép ajándékot készíthetett: ablakdíszt, könyvjelzőt, hűtő mágnest, angyalkát, karácsonyfadíszt...stb. István Laci egy kvízjátékkal színesítette az alkotás örömét. Az elsőáldozásban részt vett gyerekek ez idő alatt Ferenc atyánál elvégezhették karácsonyi szentgyónásukat is. Örülünk, hogy néhány gyermek eljött és kellemes hangulatban töltöttük együtt ezt a délelőttöt. Jövőre veletek ugyanitt! Szeretettel várunk még alkotni vágyó gyerekeket! "Sokszor csakis túl nagyokat gondolunk alkotásnak, pedig minden az, amivel időt töltünk, használjuk az ötleteinket, és örömet szerzünk vele."
Misszióban voltunk 12.10. Misszióban voltunk, de nem hagytuk el Pomázt! Ferenc atya megszólítására, bátorítására viszonylag sokan vettünk részt – férfiak és nők – az adventi misszióban. Számokkal kifejezve: minden nap kb 5-8 ember volt kint a Coop előtt, a József Attila utcán, közösségünk képviseletében. 380 kg tartós élelmiszert gyűjtöttünk, kb. 550 db. csillagot fűzhettünk fel különböző imaszándékokkal, 22 személy kaphatott nagyobb, és öten kisebb segélycsomagot Karácsonyra. De ezek csak rideg számadatok, azért mégis magukért beszélnek! Advent második hetében, hétfőtől – péntekig Ferenc atyával együtt 16-18 óra között ott voltunk az utcán, a volt CBA áruház bejáratánál, közel a HÉV állomáshoz. 2
A hét nagy hideggel fogadott bennünket is, amit a hideg szél még tovább nehezített. A felállított sörsátrak keddnél tovább nem is bírták, a szél „térdre” kényszerítette őket. Maradtunk mi, és a Ferenc atya ötlete nyomán készült betlehemi állatfigurák, na meg az élő, és folyvást bégető bárány, a Pityu, a szépen festett paraván előtt, amire eredetileg a csillagokat tűztük fel. A Coop áruház szélfogójában a betérőket fogadták az asszonyok, osztogatva a leveleket, felszólítva a szárazélelmiszer gyűjtésre. Az utcán többen vártuk az arra járókat, akik a látványra lassítani voltak kénytelenek. Mi a közelgő Karácsony ünnepére fókuszálva, kérdésekkel és jókívánságokkal fogadtuk őket: „Kiért szeretnének imát kérni?”; vagy: „Milyen kapcsolatuk van Istennel?”; „Volna-e olyan hitéleti kérdése, amire választ várna,?” Gabriella nővér ötlete nyomán készült kis kártyákkal ajándékoztuk meg azokat, akik elfogadták tőlünk, így 400 családhoz kopogtatott be a Szentcsalád, szállást keresve! Közben gyűltek a csillagok – amiket a cserkészek készítettek, és amelyekre mindenki felírhatott egy vagy több nevet, akikért kérték imáinkat a Karácsonyi ünnepi szentmisékben. Voltak olyanok is, akik azt mondták, hogy mi pedig a mi templomunkban fogunk értetek imádkozni. A hittanosok is kizarándokoltak kedden és szerdán a helyszínre egy élő csacsi, a Juci kíséretében. Útközben ők is osztották a Szálláskereső Szentcsalád képeket a járókelőknek. Be kell vallanunk, hogy nem sok lelkesedéssel mentünk ki, csak hogy ne hagyjuk egymást cserben, erre a megmozdulásra, de tényleg igaz az a miszsziós mondás, hogy talán azok számára jelent a legtöbbet a misszió, akik részt vesznek benne. Mi bizonyosan elmondhatjuk, hogy a találkozások, a jelenlétünk, bennünk erősítették meg a hitet arra, hogy a szolgálat, minél inkább vállalás, annál inkább lelket acélozó, és hitet nemesítő. Ezzel a megerősítéssel bátorítunk rá mindenkit, hogy aki szeretne közelebb, egyre közelebb kerülni Jézushoz, az merjen megmártózni a misszió feladatában! 3
Gabriella nővér visszatekintése Ádvent első vasárnapján kezdődött az új egyházi év. Nekünk, pomázi egyházközségnek, lezárult az első év Ferenc atya kormányzása alatt. Sok minden átalakult ebben az évben. Sok minden, amit megszoktunk, és amit már természetesnek vettünk, amit másként nem is tudtunk volna elképzelni, egyszerre csak véget ért. Bizonytalanságot, fájdalmakat okozott, de tovább megy az élet. Az idő áramlik, mint egy folyó. És kell, hogy mi is tovább mozogjunk. Nem szabad megállnunk a befelé vezető úton. A lelki fejlődés, szívünk tágulása, nem könnyű feladat, és talán önkéntesen nem is vállalnánk, ha a külső körülmények egyre tovább nem sürgetnének minket. Így próbáltunk alkalmazkodni, másként gondolkodni, átértékelni dolgokat, követni azokat a kihívásokat, amelyekkel találkoztunk. És íme, sok új ötlet, új kezdeményezés született plébániai közösségünkben. Ha most átmegyek a plébániára, Éva ül az íróasztalnál, fogadja az embereket, végighallgatja örömeiket, fájdalmaikat és segít nekik az egyház szolgálatát igénybe venni. Miközben Ferenc atya lebonyolítja ügyeit a mobilon, Laci, a „mindenes”, összeállítja a hirdetéseket és egyebeket. Gabi és Nóra gondosan foglalkoznak a pénzügyekkel. Lipót pontosan tudja, hogy elég-e a perselypénz a kívánt dolgok beszerzésére vagy inkább spórolni kellene. Józsi csatlakozik a csapathoz és megbeszéli a heti teendőket velük. Közben tevékenykedik Zsuzsi a konyhában és próbál egy kis melegséget belevarázsolni. Mindenféle szakemberek állítják rendelkezésre kompetenciájukat, hogy minden rendben legyen a templomban és a házban. Az asszonycsapat - Ági, Bori, Marika stb.- takarítják és díszítik a templomot, úgy hogy belépni öröm legyen. Szereczék és Tarjánék szépítik a szentmiséket zenéjükkel a hagyományos ének- és „zenekaron” kívül. A vasárnapi főmise a templomban most a kis gyerekekre van szabva. Boldogan ülnek a takarókon és megfigyelik Ferenc atyának a bábozását, amivel olyan sok kisgyermeket vonz a templomba, mint amennyi még soha nem volt. A kis róka, a kutyus és a tehén teljesen leköti figyelmüket. Áldoztatókat is lehet látni a miséken, akik fehér ruhában, mint a mennyből szállt angyalok szolgálnak. 4
Akinek nem elég a vasárnapi mise, választhat számos csoport között azt, ami neki való: Cursillio Bozi Györggyel, házas esték Szereczékkel, baba-mama kör Fábián Jutkával, hittan minden korosztálynak Ferenc atyával… Andrea, Márti, Marika és Laci nagy felelősségtudattal készíti elő a gyerekeket és a fiatalokat a szentségekre…. Annyira foglalt mostanában a hittanterem (amiből „közösségi ház” lett), hogy nem mindenki kaphat ott helyett. A bibliai csoportoknak el kellett költözni a karitász-házba. Ott is vannak kiképzett asszonyok, akik vállalják önállóan és ötletesen a csoportok lelki kísérését. A karitász-házban folytatódik a szociális munka Gyöngyi vezetésével- nagy szeretettel. A templomban és a karitász-házban nagyon sokszor összegyűlnek emberek adorációra, engesztelésre, rózsafüzérre… Amikor Ferenc atyának nem sikerül időben odaérni, (bár már autózik), mert legalább 3 helyen egyszerre kellene lennie, akkor „lelkipásztori kisegítők” vezetik az imaórákat. Van élet Pomázon, minden nap, - ez csak egy részlet belőle -, nem is beszélve a különleges eseményekről, mint zarándoklatok (Lengyel Éva szervezésével), bálok, koncertek, irodalmi esték, előadások, missziós hét stb. Józsi arról is gondoskodik, hogy a pince se maradjon árván. Oda hív hónaponként híres vendégeket, akik megosztják életük történetét a pomázi érdeklődőkkel. Kibontakozik Pomázon az a misztérium, hogy „a megkereszteltek élő kövekké lettek, hogy lelki házzá, szent papsággá épüljenek. A keresztség révén részt vesznek Krisztus papságában, prófétai és királyi küldetésében, választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép, hogy annak dicsőségét hirdessék, aki a sötétségből meghívta őket csodálatos világosságára. A keresztség részesít a hívek általános papságából.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa 1268). A 2. vatikáni zsinat nagyon hangsúlyozta ezeket a gondolatokat és bátorított minket arra, hogy személyesen vonatkoztassuk ezeket magunkra. Mennyivel elevenebbé, színesebbé válik Anyaszentegyházunk élete, ha egyre jobban merünk hinni abban, hogy mindegyikünknek szabad részt venni saját adósságaival és karizmáival felépítésében! És mennyivel kevesebb testi-lelki éhség lesz, mennyivel több szeretet lesz megérezhető köztünk! Nem kell féltenünk egyházunk jövőjét. Úton vagyunk már! Az újonnan választott képviselő testület esküt tett arra az ígéretre, hogy elköteleződni akarnak a közösségben. De ez mindegyikünknek szabad!
5
Mit gondolsz, ki az a megbízható és értelmes szolga (szolgálóleány), akit az úr háza népe fölé állít, hogy adja ki nekik az ételt kellő időben? Boldog az a szolga, akit ura, amikor megérkezik, ebben a munkában talál. Máté 24, 45-47
Az örömhír pásztorjátéka 12.24. „Minden őáltala lett és nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága.” Hagyományunkhoz híven idén is lelkesen készültünk a december 24-ei délutáni betlehemes játékra, melynek címe „Az örömhír pásztorjátéka” volt. Gabriella nővérrel, Wágner Andreával és a közel 40 lelkes gyerekkel, - akik a keddi és szerdai elsőáldozós csoport tagjai közül kerültek ki – már december elején ráhangolódtunk erre a szép eseményre. Tanultuk az énekeket és a szövegeket. Elérkezett a várva várt nap délutánja, amikor kicsik és nagyok, gyerekek és felnőttek eljöttek a templomba, hogy megtekintésék karácsony igaz történetét. A szereplők által megelevenedtek a kis angyalok, nagy angyalok, kis pásztorok, nagy pásztorok, a három királyok és nem utolsó sorban Gábor angyal (István Katica), Erzsébet (Czifferszki Dóri), Mária (Gallai Gabi), József (Partali Ádám), mesélő énekes (Páll Zsófi). Ők, mint felső tagozatosok is lelkesen vállalták szerepüket, jöttek a próbáinkra ezzel is példát mutatva a kicsiknek. Köszönjük nekik! Valamint köszönjük a szintén lelkes nyolctagú zenekar kíséretét is, melylyel színesítették az előadást! Reméljük mindenkinek szép, lelki élményt nyújtott „Az örömhír pásztorjátéka”! „A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.” Örömteli, kívánságokat teljesítő újesztendőt kívánunk! Banadics Márta hitoktató 6
Üzenet a gondozóházból Horváth Károlyné, Olga néni a pomázi Idősek Átmeneti Gondozóházának lakója. Az adventi roráték utáni agapé alkalmával kértem, hogy mutassa be, náluk hogyan folynak a készületek így ünnepek előtt. Az alábbiakban Őt idézzük: Andrea nővér az, aki az adventi koszorú gyertyáinak meggyújtása közben verseket felolvasva hangol bennünket a közelgő karácsonyi ünnepekre, az Úr érkezésére. Ő az, aki évek óta együtt tölti a „fészek szélén ülőkkel”, a magányos, tehetetlen betegekkel a szeretet ünnepét. Andrea önkéntes szolgálatával, önajándékozásával éli meg így a hitét. A Szentestét együtt imádkozással, gyertyagyújtással, ajándékozással és a TV egyházi műsorai mellett (éjféli mise közvetítése) töltjük. Otthonunk Pomáz szívében, a templomunk közelében van, ahol napkeltétől napnyugtáig zengnek, zúgnak a harangok. Szinte minden ablakból egy templom tornyát láthatjuk. A „látó”, jelnek tekinti: a halandót imára buzdítja a harangszó; szeme szegletéből ki a toronyra tekint, tudja, hogy az embert szerető Isten közöttünk lakik. A Gondozóház lakói nagyrészt mozgásképtelenek, így azoknak a feladata, akik még mozogni tudunk, az, hogy lábuk helyett lábuk legyünk. Hírt hozzunk és hírt vigyünk: mert élők emberek ők, akik emlékezni tudnak, és emlékeik rendezgetése közben bizony igénylik a meghallgatást, a feloldozást, a jó szót, a fájdalmaikra az enyhülést vágyakozzák. Szükségük van a közbenjáró imáinkra. Ők a fájdalmaikban, mi a közbenjáró imáinkkal hordozzuk egymást szeretettel. Ne feledkezzünk meg róluk, szeretetünkre számítanak, igénylik, kérik is. A szentségeken keresztül az Egyházunk gondoskodásáért nagyon hálásak, ami lelkükben megerősíti őket. Fontos számukra a Plébánia újsága is, és minden olyan sajtótermék, ami eljuthat hozzájuk. Így szívesen fogadnak régebbi, ingyenes egyházi heti vagy havi lapokat is, vagy minden más kiadványunk számukra egy-egy köldökzsinór, élmény, és értékes információ. „A Hit éve számunkra a remény éve is: mert Isten hozzánk lehajló szeretetével a hit palántáját már elültette közöttünk, Most rajtunk múlik, hogyan ápoljuk, gondozzuk, hogy illatozó nemes virággá növekedjen. 7
Előretekintő Új képviselő testület, új elnök 12.16. A felkérés arra szólt, írjam meg, mi késztetett a tisztség elvállalására, melyek a terveim, szándékaim az Egyházközség képviselő testületének elnökeként. Fontos, hogy nem elnökséget vállaltam, hanem jelölést. Olyan helyzetben, amikor már biztos volt, hogy lesz több jelölt is. Az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy megkönnyebbülést éreztem volna, ha nem rám esik a választás, természetesen szívből örülök a bizalomnak. A jelölés azt jelenti, hogy vannak, akik alkalmasnak tartanak a tisztségre, a jelölés elfogadásával nekem is ezt a kérdést kellett feltennem magamnak. Még akkor is, ha teljes biztonsággal az e féle kérdések nem megválaszolhatóak Négy évig voltam elnöke egy országos társadalmi szervezetnek, éppen fél éve döntöttem úgy, hogy más feladatokat keresek. Van tapasztalatom az egyházközségi alapon szerveződő közösségi, egyesületi élet területén is, sok évvel ezelőtt, a 90-es évek elején egy katolikus társadalmi szervezetnek voltam a főállású vezetője. A szervezés, a keretek kialakítása, a közvetítés, a szándékok összefésülése lelkesítő tevékenység számomra. Különösen akkor, hogy ha ez egy önmagát testvéri
közösségként meghatározó egyházközségen belül történik. Lehet, hogy naivitásnak tűnik, de a közösségépítésnek, a kapcsolatok építésének éppen ez a szintje, ahol nem lehet eredménytelen, aki szerepet, feladatot vállal. Persze a másik oldalon ott van az összes kockázat. Ízlelgetve a feladatot, azt érzem, hogy ez nem zászlóvivői szerep. Nem látványos akciókról szól elsősorban, hanem arról, hogy a közösségen belül jelenlévő megannyi jó szándék, akarat, tisztesség, szeretet mindanynyiunk megelégedettségére hasznosuljon.
8
Egyik részről takarékoskodnunk kell az erőforrásokkal – saját cégem vezetőjeként ezt tanulom, gyakorlom nap, mint nap – törekednünk kell a szervezettségre, hatékonyságra. Viszont mindez nem lehet öncélú. Annyit ér a szervezettségünk, amennyire nyitottak, befogadók tudunk lenni. Amennyire olyan közösséget tudunk alkotni, amelyre igaz: jó nekünk benne lenni, jó nekünk ide tartozni. Antal atya, Gabriele nővér, Reguly Zoltán és sokan mások szívós, következetes, és szeretetteljes munkával jó alapokat teremtettek az elmúlt évtizedekben. Ferenc atya lelkisége, odaadása, lelkipásztor karizmája sokaknak adott bátorítást a feladatvállalásra az elmúlt évben. Nekem is. Összerendeződött a 2013-as év programja, amely benne gyökerezik a 2012-es év eseményeiben, szándékaiban, erőfeszítéseiben. Sok tapasztalat áll rendelkezésünkre, sokan mutatták meg elszántságukat, erejüket, munkabírásukat. Felálltak azok a munkabizottságok, amelyek az egyházközség fő folyamatait hivatottak szervezni, megvalósítani. Ferenc atya a Hit évének egyházközségi meghirdetésével és a 2012. évi 2013. évi programok megtervezésével folyamatos, egyre bővülő missziós tevékenységet indított el. Zavarba ejtő mondata ez az egyházközségi körlevélnek: Isten rád is gondolt! Tőled is várja, hogy segíts Neki, és segíts Testvéreden. Egy tisztség elvállalásával kényszerhelyzetet is teremt az ember a saját maga számára. Így sokkal nehezebb kényelmes távolba húzódni a feladatoktól. Viszont megnyugtató, hogy nem nagyon kell új dolgokat kitalálni. El kell kapni a ritmust, és jó ütemben segíteni. Ezt tervezem, igyekszem jelen lenni, figyelmesen és tettre készen. Vannak tartalékok a tervezésben, a folyamatok építésében, a szervezeti keretek kialakításában, viszont ezek csupán eszközök ahhoz, hogy egy nyitott, vonzó, megszólító, naponta megújuló közösség, közösségek öszszekapaszkodó egysége legyen a mi egyházközségünk. Van azért konkrét tervem is. Szeretném megismerni az egyházközség különböző közösségeinek szándékait, terveit, működését, sajátosságait. Szeretnék abban segíteni, hogy az egyházközség feladatai, törekvései minél közelebb kerüljenek a pomázi élő és aktív közösségek 9
szándékaihoz. Kapcsolódási pontokat, találkozási pontokat kell keresnünk, kialakítanunk. Nem mintha nem lennének ilyenek, számos jó példát látok erre. Viszont fontos, hogy tudjunk egymásról. Fontos, hogy egy olyan hálót képezzünk, amely nem elkap, hanem fenntart, felemel olyanokat, akiknek erre igen nagy szüksége van. Bertalan Tamás - a képviselő testület világi elnöke Kedves Tamás! Valamennyi Pomázi hívő nevében sok kegyelmet, ötletet, erőt és lelkesedést kérünk a Mindenható Istentől a számodra, hogy édesapaként és vállalkozóként, feladataid, kötelességeid és az élet terhei mellett örömödet találd ebben a nem könnyű feladatban. Természetesen ugyanezt kívánjuk sok szeretettel valamennyi kedves képviselőtestületi tagnak is!
Az Új év ajándék Gondoltam, összeütök egy rántottát. Benyúltam a hűtőbe, de a tojástartó üres volt. Átmentem a szomszédhoz, hogy kérjek tőle kölcsön, de neki sem volt. Hát elmentem a boltba, vettem, és vittem a szomszédnak is. A köszönöm helyett azt mondta: most lett nálunk Karácsony! Valami megszületett náluk, én így fordítottam le a magam számára. Azóta köszönünk egymásnak, mikor találkozunk, és még mosolygunk is egymásra. Valakik lettünk egymás számára. Ebből az élethelyzetből folytatnám, indítanám az Úr 2013. évét. Kinek hányadik éve ez? Egy biztos, ha megadja számunkra ezt az évet az Úr, csak úgy, nagylelkű ajándékozó kedvében, akkor azért teszi, mert bizalommal van irántunk! Mit kezdhetünk, mit kezdjünk ezzel a bizalommal? Tulajdonképpen bármit kezdhetünk. És ez Isten igazi nagylelkűsége, hogy bármit kezdhetünk ezzel az ajándékkal. Azonban nem mindegy az, hogy számunkra értékké válik-e, vagy értékvesztésünkké. A mai olvasmányban olvasom: „Mi ugyanis közösségben vagyunk az Atyával és az ő Fiával”. [1Jn 1,3] E szavakat meggyőzően, elfogadhatóan csak a Szentlélek erejében lehet képes valaki kimondani. Persze, csak ha nem valakit idézni akarunk, mert akkor az már nem eredeti kijelentés. Azonban János szavai egy keresztényt el kell, hogy gondolkodtassanak: számomra e szavak milyen jelentéssel bírnak? Egy ragyogó írásból fogok idézni, ami összecseng, János szavaival, és ami segíthet az elgondolkodásban. André Louf ezt írja A spirituális élet útján című elmélkedésében: „A keresztény tapasztalat mindenekelőtt: 10
élet. És persze a spirituális élet mindenekelőtt egy élet tapasztalata. … Életről beszélni csak úgy lehet, ha tudatosítottuk az életet, ha megsejtettük szívünk bensejében. Megsejteni pedig akkor tudjuk, ha ez az élet mozog – hiszen éppen ez minden élet sajátja. A stagnáló élet halott élet, a halállal azonosul. … Minden életnek az a dolga, hogy fejlődjön és gyümölcsöt hozzon – vagy éppen sorvadjon és kihunyjon. A spirituális élettel is ez a helyzet: vagy eleven, vagy agonizál és meghal. „Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen” – mondja Jézus, és aki egy nap majd készséggel meghal ’a világ életéért’. … Az a kép, amit Szent Pál használ annak kifejezésére, ami a keresztség pillanatában történik velünk, jól megvilágítja ezt a témát: oltóvesszőről van szó, amely lehetővé teszi, hogy a nedvek egyik élőlényből a másikba áramoljanak. A megkeresztelt embert Krisztus életébe oltották, konkrétabban: húsvétjába, halálába és feltámadásába, hogy az ő földi élete megismétlődhessen, kiterjedhessen. Aki Krisztusban átment a keresztségen, az már halott és már feltámadt, az már felment a mennybe – ez az utolsó pontosítás azért fontos, hogy minden keresztény út eszkatológiai jelentőségét hangsúlyozza, hiszen az - mint látni fogjuk – már itt a földön a mennyei életet előlegezi meg.” Ez a mi Krisztussal való közösségünk tudatosult állapotának megfogalmazása, ami érthetővé teszi az ember irányultságát, és „kényszeredett erőlködését” a beteljesedésre. A fent idézett jánosi gondolatból kiemelném különös fontossága miatt a „vagyunk” szót, amire az előbbi idézet is kifut, hogy e kapcsolatunk jelen idejű, éppen zajlik, és ebben a zajlásban van üdvözülésünk folyamatban. Örömmel és békességgel, lendülettel és iramodással nyugtázom e felismerést. Uram Benned vagyunk, ha … Louf, elmélkedésének későbbi helyén azt is megfogalmazza, hogy az ember bár test és lélek, de e kettő egységre van teremtve, így a „testnek az a hivatása, hogy spirituális testté váljon. … az ember arra hivatott, hogy ’megistenüljön’. Miután megkaptuk a keresztséget, a Lélektől kapott élet az Isten Igéjével való szorgalmas találkozásokból gyarapszik napról napra. … a Biblia szavai még ma is és mindenkor a Lelket hordozzák, attól viselősek. Továbbra is sugalmazottak, és egyben ’sugalmazók’ is.” De, a keresztség által már bennünket, keresztényeket is ugyanaz a Lélek formál, alakít. Louf, hangsúlyozza, hogy „Isten Igéje az emberi szív számára készült, az emberi szív pedig Isten Igéje számára. Csak az emberi szív képes valóban felfogni az Igét; az értelem csak másodlagosan képes erre, s az is csak akkor, ha az Ige belülről megvilágosítja.” Legyen fontos számunkra ez az év, és bőségesen termő gyümölccsé, hogy édes, és kedves gyümölcseivé váljunk Istennek, mikorra a betakarításra szőlőjébe ellátogat az Úr! Vagyis Isten ajándéka váljon értékké a magunk számára, Isten szándéka szerint! Naszádos József 11
Az Ökumenikus imahét elé 01.22-26. Mi az „ökumené” tesszük fel a kérdést újra meg újra. Nézzük a katolikus lexikont: „ökumené jelentése görög szó. „oikoumené gé”, vagyis „az egész lakott földkerekség” rövid formája” A hellenizmusban, vagyis a Nagy Sándor által sokszor erőltetett módon is terjesztett műveltségben elnyert jelentése sokat hozzá ad a ökumené szó mai keresztény jelentéséhez is.: „Nagy Sándor (ur. Kr. e. 336-323) birodalma, mely kiterjedt az egész kisázsiai-egyiptomi-perzsa térségre, s végül beolvadt a római birodalomba. E birodalom alapvető változást hozott az ember és társadalom környezetét átfogó világképben: a polisz (városállam) áttekinthető rendje helyébe az egyetemesnek tekintett ökumené (oikumené) lépett. A hellén kor emberei voltak első ízben képesek arra, hogy fölfedezzék az emberiség alapvető egységét és a tökéletes emberséget, ilyen értelemben a hellénizmus a reneszánsz a humanizmus előzményének tekinthető.” Mit mond a lexikon a keresztény a szó keresztény jelentéséről? „ökumenizmus, ökumené: a keresztények egységtörekvése. … Krisztus szándéka az volt, hogy övéi „mind egyek legyenek” (Jn 17,21). „Krisztus Urunk csak egyetlen egyházat alapított, mégis több keresztény közösség igényli, hogy elismerjék, mint Jézus Krisztus igazi örökségét. Valamennyien az Úr tanítványainak vallják magukat, de különbözőképpen vélekednek és külön utakon járnak, mintha maga Krisztus lenne megosztva. Ez a megosztottság kétségkívül ellene mond Krisztus akaratának, botránkoztatja a világot és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden embernek.” (II. Vatikáni Zsinat, UR [Határozat az ökumenizmusról] A megosztottság botrányát tudatosították a protestáns misszionáriusok, amikor 1910: Edinburghban missziós világkonferenciájukat tartották. Innen indult el az ún. ökumenikus mozgalom (a Missziók Nemzetközi Tanácsának tevékenységével párhuzamosan) két irányban: egyrészt a különböző egyházak egybevetették tanításukat, teológiájukat (Faith and Order), másrészt mindjárt elkezdték a közös cselekvést, a szociális és karitatív tevékenységet (Life and Work). – A Faith and Order, „hit és egyházszervezet” az Észak-amerikai episzkopális püspök, Charles Brent ösztönzésére bontakozott ki, és 1927: a lausanne-i konferenciához vezetett. Itt a római katolikus egyház kivételével csaknem valamennyi keresztény egyházat képviselte 500 küldött. A megbeszéléseken főleg a szentségekkel, a papi szolgálattal és a hitvallással foglalkoztak. [Munkájukat] 1929: Stockholmban folytatták, ahol bizottságot hoztak létre a tanbeli kérdések további tisztázására. Mind a két ág [ Faith and Order, Life 12
and Work ] kibontakozott, 1937: a gyakorlati ág [Life and Work] Oxfordban, az elméleti [Faith and Order] Edinburghban megtartotta világkonferenciáját. 1948: Amszterdamban egyesültek, megszületett az Egyházak Világtanácsa (Ökumenikus Tanácsa). Ezen az első közgyűlésen 147 egyház és 44 ország képviseletében 351 küldött volt jelen, és számos megfigyelő. Megfogalmaztak egy „minimális Krédót”: „Az Egyházak Világtanácsa azoknak az egyházaknak a társulása, melyek az Írások szerint megvallják, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Isten és Üdvözítő, és amelyek következésképp igyekeznek együtt megvalósítani közös hivatásukat az egy Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőségére.” 1961: Új-Delhiben némileg kibővítették az amszterdami Krédót, mely így kezdődik: „Hisszük azt, hogy az egység, amely egyszersmind Isten akarata és egyházának nyújtott ajándéka, egyre inkább láthatóvá válik…” Akik egyazon apostoli hitet vallják, az egyetlen evangéliumot hirdetik, az egyetlen kenyeret törik meg, közös imádságban egyesülnek és közösen tesznek tanúságot Krisztusról. A Tanács nem valami szuperegyház, amely beolvasztaná az egyes felekezeteket. Újabban egyes ortodox egyházak bírálták a Tanácsot bizonyos protestáns tendenciák érvényesülése miatt. A római katolikus egyház… sem tagja a Világtanácsnak, bár a II. Vatikáni Zsinat (1962-65) óta egyre elmélyültebb teológiai párbeszédet folytat az egyes keresztény felekezetekkel. Katolikus teológusok, pl. Yves Congar OP már a zsinat előtt sokat tettek az ökumenizmusért, de igazában csak XXIII. János pápával (ur. 1958-63) és a zsinattal történt meg a döntő fordulat. Az Unitatis redintegratio kezdetű határozat az egységtörekvésről, majd az Egységtitkárság (ma Tanács) működése (először Bea bíboros vezetésével), VI. Pál és II. János Pál p. megnyilatkozásai és a teológiai. vegyesbizottságok munkája szélesen kibontakoztatta az egységtörekvést. A dialógus főbb témái: az Eucharisztia teológiai megértése és gyakorlata; a felszentelt szolgák (papok) egyháztani helyzete, ezen belül a püspöki szolgálat (apostoli jogfolytonosság) és a pápai szolgálat, „primátus”; a tekintély kérdése az egyházban: a Szentírás értelmezése, a közös hitvallások, az egyetemes zsinatok dogmatikai döntései, ill. a Szenthagyomány jelentősége. Az ökumenizmus jelentős eredménye 1999. X. 31: a Katolikus Egyház és a Lutheránus Világszövetség közös augsburgi nyilatkozata a megigazulásról. 2001. IV. 22: a strasbourg-i Ökumenikus Charta az európai egyházak együttműködéséről. 13
II. János Pál pápa 1995: Ut unum sint kezdetű enciklikájában összegezte az ökumenizmus mérlegét, a párbeszéd gyümölcseit és további feladatait: az újra megtalált testvériség; szolidaritás az emberiség szolgálatában; közeledés Isten Igéjében és az istentiszteletben; a többi keresztények értékeinek megbecsülése; a közösség (kommunió) növekedése („szeretet párbeszéde”); dialógus folytatása a Keleti és Nyugati egyházakkal; konkrét együttműködés a szeretetszolgálatban. Az egység keresése a dialógust folytató számos nemzetközi bizottság dokumentumaiban fejeződött ki. Most tovább kell folytatni a párbeszédet és a még eltérő teológiai nézetek tisztázását, mert az egy, szent, katolikus és apostoli Egyház teljes (látható) egységét kifejező közös Eucharisztia (kommunió) a cél. A hitbeli egység nélkül ez a jel nem lenne igaz. Óvakodni kell a hamis (elsietett) irenizmustól*. Az egység viszont nem jelent uniformizálást: az egyes Keleti és Nyugati egyházak megőrizhetik sajátos értékeiket (teológia, liturgia), egymást gazdagító különbözőségeiket. Az ökumenizmus lelke: a közös ima és a megtérés.” (Szerző.: Solymosi Ferenc) *( a gör. eiréné, „béke” szóból): béke kedvéért történő megalkuvás. Oka mindig valamilyen vícium (szolgai félelem, anyagi javak, protekció megszerzésének vágya, hízelgés stb.)
A mostani Pomázi ökumenikus hetet izgalmassá teszik a közelmúlt eseményei, melyen a Református egyház megerősítette az 1563-ban kihirdetett Heidelbergi káté eredeti szövegét, annak jóváhagyásának 450. évfordulójára készülve. Abban valóban vannak a katolikus gyakorlatot elitélő részek. Azonban ez csak azoknak lehet újdonság, akiknek vagy hitoktatásuk volt felületes vagy a figyelmük volt az ezeken az órákon. Annak idején a katolikus egyház Hittani Kongregációja is megfogalmazta felekezeteinket elválasztó a különbségeket és tanításokat a 2000. augusztus 6-án megjelent Dominus Jesus kezdetű nyilatkozatában. Amikor Nyilas Zoltán lelkész úr volt szíves nálunk látogatást tenni az előadása végén szót is ejtettünk ezen eseményekről. És örömteli volt látni, hogy ezen nyilatkozatok fényében - melyektől felekezeteink el nem térhetnek – mégis a keresztényi főparancs szellemében meg tudtuk újítani egymás felekezete iránt érzet szeretetünket. Az ebben a csodálatos, hogy ilyen teológiai, eszmei ellentétek ellenére a szeretetteljes testvéri és baráti viszony töretlen. Azt gondolom ebben az eseményben Isten ismét példát tudott mutatni a világnak, hogyan is kellene a különböző gondolkodású közösségeknek egymással szemben viseltetniük.
14
Itt is vannak olyan sérelmek, mint a nemzetek, etnikumok és pártok között. Mégis ezen kihívásokra a keresztény felekezetek az országban és itt Pomázon is képesek Jézustól vezetve jézusi módon válaszolni. Idén is a szolidaritás és az egység jegyében a plébániánkon az esti szertatások elmaradnak, hogy minél nagyobb számban és minél nagyobb szeretettel vegyünk részt ezeken az eseményeken.
15
Hírek, hirdetések SZILVESZTER BESZÁMOLÓ 2012. A 2012-es év az adatok tükrében. KERESZTELÉS: 47 gyermek (24 fiú és 23 leány). 1 év alatti: 31 lélek. 1 – 7 év közötti: 10. 7 év fölötti: 6. Vegyesházasságból: 9 Házasságon kívüli: 7. A keresztséget a gyermek szülei kérhetik, akik vállalják a kereszteléssel járó kötelességeket is! Keresztény szülők minél előbb kereszteltessék meg gyermeküket. Hét év felett már csak hitoktatás után lehet a gyermeket megkeresztelni. Csak az lehet keresztszülő, aki meg van bérmálva. Ha ilyen nincs, akkor csak a „keresztelés tanúja” lehet. A gyermeknek ekkor nincs keresztszülője. Sajnos 47 keresztelésből x esetben ez a helyzet. Ez is az emberek a vallástól való elfordulásának a következménye, jele. TEMETÉS: A földi életből 59 testvérünk költözött el (28 férfi és 31 nő) Hamvasztott temetés volt: 39 Szentségekkel ellátva: 12! (Sajnos csak ennyi! És ők is az idősebbek közül voltak!) Erősen ajánlom, hogy nyerjünk teljes búcsút elhunytjainkért. Nagyon kevesen vannak ugyanis azok, akik olyan önzetlen és szeretetteljes életet élnek, hogy egyenest a menybe jussanak. A többség sajnos rászorul a tisztulásra, az imára. Az elhunytak életkor szerint: 80 év fölötti: 29. 70 – 80 év közötti: 8. 60 – 70 év közötti: 10. 50 – 60 év közötti: 7. 50 év alatti: 5. Minden évben szomorúan hirdetjük ezeket a számokat, és Jézus figyelmeztetését: „Legyetek készen, nem tudjátok sem a napot, sem az órát...!” Karácsony, Húsvét előtt sajnos kevés helyre hívnak, elsőpéntekes is lehetne több! Akkor kell félnünk a haláltól, ha készületlenül talál bennünket! Ha készülünk rá, nyugodt lélekkel állhatunk az Igazságos Bíró elé! BETEGEK SZENTSÉGE: Idén február 11-én, a lourdes-i Szűzanya ünnepén ünnepélyesen is kiszolgáltattuk a szentséget, kellő felkészüléssel – lelkinap, szentgyónás – egybekötve. Így az elsőpéntekes testvéreinken kívül, 21 testvérünk részesült szentmise keretében ebből a szentségből. HÁZASSÁGKÖTÉS: 9 pár esküdött sírig tartó hűséget egymásnak itt a templomban. Vegyesházasság 4. 3 pár volt pomázi, 6 máshonnan való. 16
Házassági évfordulók: Szent Család vasárnapján, dec. 30-án tartottuk meg, bejelentve 12 pár vett részt az ünnepi szentmisén és adott hálát a jó Istennek az együtt töltött évekért. BŰNBÁNAT SZENTSÉGE: Hála Istennek az ünnepek előtt és alatt többen elvégezték a szentgyónásukat, de sajnos vannak, akik az évi egyszeri kötelező szentgyónásukat sem végzik el. Sőt többen jönnek áldozni, hogy csak ritkán, vagy csak a nagy ünnepeken vannak itt a szentmisén és előtte nem végeznek szentgyónást! II. János Pál pápa nyomatékosan felhívja a figyelmet arra is, hogy a szentmise elején mondott bánatima nem szentgyónás! Egyházi parancs: évente gyónjál és legalább húsvéti időben áldozzál. Komoly lelkiéletet élő keresztény nem a minimumot teljesíti! Én ajánlom a havonkénti vagy ennél is gyakoribb gyónást. Akik nem tudják megígérni, hogy vasárnap (vagy annak előestéjén szombatonként) rendszeresen felkeresik Jézust a Szentmisében, azok nem részesedhetnek szentségekben (gyónás, szentáldozás). Ugyanígy azok akik, házasságon kívül, testi, élettársi kapcsolatban élnek valakivel, vagy egyházilag nincs rendezve a házasságuk, önmagukat zárják ki a szentségekhez való járulásból. De ők sincsenek kizárva Isten szeretetéből!!! Isten ugyanazzal – Ha nem nagyobb!– szeretettel néz rájuk, mint vallásukat megtartó testvéreinkre. Még ha csak így „hézagosan” is gyakorolják vallásukat, Isten és a plébánia közössége – Akik mi magunk is ugyanúgy mind gyarlóak vagyunk! Szeretettel várjuk mindnyájukat szentmiséinkre, imádságainkra és közös alkalmainkra!!! Isten jó néhány milliárd ember esetében is kivárta a sorát, míg a gyarló emberek ráeszmélnek, hogy mindent Istennek köszönhetnek, és napi kapcsolatban, és az általa megkövetelt szeretet rendjében kellene Vele élniük. Nagyon egyszerű jó tanács a bűn legyőzésére, hogy a kísértés az elején a leg gyengébb. Ekkor a legkönnyebb legyőzni. Akik súlyos bűn nélkül élnek vagy már letették azokat, azok mind egytől egyig a kísértés elején mondanak nemet a bűnre. Jó tudni, hogy a bűnök megtagadásától kezdve számítunk lelki, igazi értelemben kereszténynek! Gondoljunk a keresztségi fogadásra, keresztségi ígéretek megújítására! Én magam is felelősnek érzem abban, hogy feladataim miatt nem mindig tudtam misék előtt gyóntatni. A jövőben – remélve hogy az új képviselőtestület sok terhet levesz a vállamról – igyekszem ezt a nélkülözhetetlen szolgálatot jobban ellátni. Felhívom a figyelmet az elsőpéntek reggeli és esti és az elsőszombat reggeli plusz egy-egy órás gyóntatási, lelki beszélgetési lehetőségre. 17
OLTÁRISZENTSÉG: Okt. 28-án 28 gyermek részesült először a szentáldozásban, 1 fiatal pedig a bérmálás alkalmával. Sajnos közülük néhányan már elmaradtak! Imádkozzunk értük, hogy visszataláljanak az egyházhoz. Az Oltáriszentség Isteni táplálék, kegyelem, erő a jóra, „az élet kenyere”! Emlékezzünk Jézus szavaira! „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.” (Jn 6, 53-54.) „Vegyétek és egyétek” – Jézus parancsa. Örülünk a sok, összeszedetten végzett szentáldozásnak. Így részesülünk igazán a szentmise gyümölcseiből! Biztatjuk, testvéreinket ne csak a kötelező vasárnapi Szentmisék alkalmával jöjjenek szentmisére. Mivel végtelen értéke van. Szeretetünk mélységét jelzi, ha gyakran felkeressük Jézust „csak úgy”. Kiemelném a csendes és zenés illetve a közbenjáró, engesztelő Szentségimádásokat is. Sokan, sőt a többség (persze leszámítva a betegeket) mióta itt vagyok egyszer sem látogatták meg az Oltáriszentségi Jézust. Nyomatékkal felhívom a figyelmet, nem nevezhető katolikus lelki életnek az gyakorlat, amely nem jut el személyesen is a gyakori engesztelésig és az Oltáriszentség tiszteletéig. Ezen alaposan gondolkodjon el mindenki. BÉRMÁLÁS: Idén május 20-án 11 fiatal (4 fiú és 7 lány) bérmálkozott meg, Paskai László nyugalmazott bíboros atya szolgálata által. Ne maradjon el senkinél ez a keresztség teljességéhez tartozó nagyon fontos szentség! Van mód csatlakozni a kétéves alapos felkészítőhöz, illetve felnőttként is felkészülni! A bérmálás szentsége azon kegyelmek teljessége, amellyel Jézus köztünk járt. Aki lemond tehát a bérmálás kegyelmeiről ennek a kegyelmi teljességéről mond le. Ez maradandó lelki jegy, a halállal sem törlődik el, örökre lelkünkön marad. A bérmálás a közösség szentsége is. Aki megbérmálkozott, az már nem csak a saját, hanem mások lelki megújítására is kell, hogy törekedjen. HITOKTATÁS: Iskolai hitoktatásra 139, óvodai hittanra 23 gyerek jár, de még sokkal többen lehetnének! Plébániai hittanra 8 gyerek jár azok közül az iskolások közül, akik az iskolai hittanon valamilyen okból nem tudnak részt venni. Itt is többen lehetnének! Plébániai szentségi felkészítőre - az elsőáldozási csoportba jár 28 gyerek, a bérmálkozási csoportba 10 gyerek és 1 fiatal felnőtt. Itt is többen lehetnének! A hitoktatás a szülőket segíti házasságkötéskor, kereszteléskor vállalt kötelességük teljesítésében. A keresztséggel a keresztény életre nevelést is vállalták. Nem bízhatják a gyermekre, hogy akar, vagy nem akar hittan18
ra járni! Bíztassuk őket, értessük meg velük ennek fontosságát! Lelküket és örök üdvösségüket mentjük vagy veszélyeztetjük vele! Egyéb elfoglaltságuk mellett legyen idejük a gyermekeknek a hittanórákon való részvételre is! Azokat többnyire az egyetem, a munka miatt úgy is abba hagyják. Az Isten iránti szeretetlenségünk az, ha a gyerek lelki fejlődése nem fontos a számunkra. Felhívom a figyelmet a felnőtt hitoktatásra is. Ezekről tájékozódjanak a kitett hirdetéseken. ÁLDOZTATÓK, LELKIPÁSZTORI KISEGÍTŐK, MISSZIÓS MUNKATÁRSAK: A bérmálás alkalmával 7 pomázi testvérünk vehette át áldoztatói engedélyét, ebből 3-an lelkipásztori kisegítő engedélyt is kaptak, továbbá advent 1. vasárnapján még 1 testvérünk kapott áldoztatói és lelkipásztori kisegítő engedélyt, ugyanekkor 4 testvér kapott missziós munkatársi megbízást, és ekkor vette át 6 hitoktató is a hitoktatási megbízását. ANYAGIAK: Perselyezésből 5 487 965,- Ft, a gyűjtésekből (katolikus iskolákra,"Péter-fillérek", missziók, karitász, Szentföld javára) 342 425,- Ft; a plébánia kert füvesítésére: 300 000,- Ft jött össze. Mindez a templomba járók nagylelkűségét mutatja. Hálás Köszönet érte! Egyháziadóból, egyházi hozzájárulásból 5 816 300,- Ft. folyt be, amelyből a plébánia költségvetési kiadásait fedeztük. Nyilvántartásunk szerint a templomba járók között is vannak, akik több évvel is el vannak maradva a befizetéssel. Talán csak megfeledkeztek erről a kötelességükről. Az egyházi hozzájárulásra vonatkozó zsinati rendelkezés: „A krisztushívőktől Egyházunk méltán elvárhatja, hogy sajátos céljaink megvalósításában anyagilag is támogassák. A Püspöki Konferencia által meghatározott szabályok figyelembe vételével minden hívő érezze lelkiismereti kötelességének, hogy évi nettó jövedelmének legalább 1%-át egyházi hozzájárulásként saját plébániája javára felajánlja.” Ez a család havi jövedelmének 0,12 szerese évente. NAGYOBB MUNKÁK: A plébániai riasztó rendszer kiépítése, plébánia belső festése, a plébánia kert átalakítás első üteme, sekrestye tető beázás megszüntetése. MINDENKINEK – KICSIKNEK ÉS NAGYOKNAK – MEGKÖSZÖNÖM A PLÉBÁNIAI ÉS TEMPLOMI MUNKÁKBAN VALÓ RÉSZVÉTELT ÉS SEGÍTSÉGET, ÉS KÍVÁNOK ÁLDÁSOS, BÉKÉS ÚJESZTENDŐT! B(ízzuk) Ú(jra) É(letünket) K(risztusra)! 19
Jan. 6. Urunk megjelenése - Vízkereszt ünnepe - Elsővasárnap o Vízszentelés a templomban Jan. 6-tól kezdve vasárnapi miserend változás (szombat változatlan) !!! Reggel 8h -kor a templomban lesz a szentmise! Délelőtt. ½ 10 -kor megmarad a gyerekmise bábozással a templomban. Délelőtt. 11h-kor lesz a Szent Miklós kápolnában szentmise, melyet, TAMÁS GÁBOR ferences atya mutat be (a szentendrei gimnázium - és rendházból)! Röviden Tamás Gábor Atyáról: Szentendrén matematikát és hittant tanít. Gábor atya Korábban az Esztergomi Gimnáziumban tanított. Nagy kedvelője a természetfotózásnak: képeit megtekinthetik a http://www.gaborofm.eoldal.hu/ oldalon. A miserend változás oka, hogy a gyermek misébe nem igazán tud belekapcsolódni sok mindenki. Ezért mindenféleképpen kellet egy újabb mise a számukra. Reggel 8 órára nem találtunk papot. A gyermekek nagy száma miatt pedig nem tudtuk volna a gyermekmisét átvinni a kápolnába. Megértésüket előre is köszönjük. o Megkezdődnek a házszentelések. Jelentkezni a sekrestyében lehet a Szentmisék után és az irodán telefonon vagy személyesen irodaidőben (telefon szám és irodaidő az újság fejlécén). Mivel nem Ferenc atya gyűjti a jelentkezéseket ne nála jelentkezzenek. A házszentelés ingyenes! Jan. 18. (péntek) Nemzeti engesztelő imanap (Részletek később!) Keresse minden hónap elején plébániánk hírlevelét a templomi újságoknál! Hírlevelünk virtuálisan hozzáférhető honlapunkon: pomaziplebania.hu „ÉLESZTŐ”, a Szent István Király Plébánia értesítője Megjelenik minden hónap elején. Ingyenes kiadvány Pomáz, 2013 Templom tér 8. Tel./Fax: 06-26-325006 mail:
[email protected] Web:http://www.pomaziplebania.hu Bankszámla szám: 11742087-20000569 20
Kiadásért felelős: Erdődi Ferenc Plébániai kormányzó
