2001-ben diplomázo a Liszt Ferenc Zenem vészeti

Gil‡nyi Gabriella

Dallamokon innen Žs tœl A kšzŽpkori gregori‡n zsolozsmar’tusok zenei vizsg‡lat‡nak módszerei, interdiszciplin‡ris tanuls‡gok

A

kšzŽpkori gregori‡n dallamst’lus egyedül‡lló zenei reperto‡r: kŽt, l‡tszólag egym‡snak ellentmondó pillŽre a fšldrajzi hat‡rokat ‡t’vel egysŽg Žs az egysŽgen belül tapasztalható külšnbšz sŽg. A gregori‡n Žnekkincs folyamatosan v‡ltozo!, gyarapodo! a kšzŽpkor folyam‡n, ugyanakkor a külšnbšz hagyom‡nyok r‡nk maradt forr‡sai a reperto‡r Žs a dallamok megdšbbent lŽnyegi azonoss‡g‡ról is tanœskodnak. Ez azt jelenti, hogy b‡r Európa egyh‡zi centrumaiban a római liturgia Žs Žnek bevezetŽse 8. sz‡zadot kšvet en egysŽgessŽ form‡lta a kontinens liturgikus gyakorlat‡t, a sz‡jhagyom‡nyos kšzegben születe! zenei anyag az ’r‡sos ršgz’tŽssel sem vesz’te!e el elevensŽgŽt: a gregori‡n termŽszetŽnŽl fogva vari‡lódo!, ezt mŽg a felülr l meghat‡rozo! ’r‡sos kodiÞk‡ció sem akad‡lyozha!a meg. A fennmaradt kódexek azt mutatj‡k, hogy az ’r‡sos ršgz’tŽs ellenŽre a frank–római liturgia Žs ezzel együ! a gregori‡n dallamreperto‡r – helyi hagyom‡nyok form‡j‡ban – a ko!a’r‡s megjelenŽsŽt kšvet en tov‡bb form‡lódo!. A külšnbšz területekhez tartozó kisebb-nagyobb kšzšssŽgek Európa-szerte a 8. sz‡zadi frank–római reform sor‡n megszerkeszte! gyakorlatot Žs dallamanyagot ve!Žk ‡t, de azt kor‡bbi zenei tapasztalatuk, hall‡smódjuk alapj‡n a r‡juk jellemz módon alak’to!‡k. A gregori‡n Žnekanyag liturgikus zenŽt tartalmazó kšzŽpkori kŽziratokban Žs nyomtatv‡nyokban, els sorban antifon‡le, gradu‡le, brevi‡rium Žs missale kšnyvt’pusokban maradt fenn. E forr‡sok zenei szempontœ vizsg‡lata zenetšrtŽneti kutatócsoport feladata. A zenei gyakorlat rekonstru‡l‡sa saj‡tos szemlŽletet igŽnyel, hiszen

Gil‡nyi Gabriella 2001-ben diplomázo a Liszt Ferenc Zenem!vészeti Egyetem zenetudományi szakán. Ugyanebben az évben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zenem!vészeti Egyetem zenetudományi doktori iskolájába. Munkahelye 2004-t"l az MTA Zenetudományi Intézet, Þatal kutató a régi zenetörténeti osztályon. Kutatási területe: a középkori zene és a gregorián ének, közép-európai o# íciumrepertoárok, ezen belül speciális területként az észak-itáliai Aquileia középkori zsolozsmarítusának vizsgálata.

503

GILÁNYI GABRIELLA

a mai fül sz‡m‡ra idegen az ’r‡soss‡ csak kŽs n v‡lt gregori‡num tónusgondolkoz‡sa, a dallamok bels szervez dŽse, a formulaanyag; a tŽtelek európai ‡tad‡s‡nak Žs ‡tvŽtelŽnek kšrülmŽnyeir l is keveset tudunk. A gregori‡n hagyom‡nyok ‡tfogó jellemzŽsŽhez a dallami anal’zis melle! elengedhetetlenül szüksŽges m‡s tudom‡nyterületek módszereinek bevon‡sa. Egy liturgikus zenei kódex felt‡r‡sakor fogódzó lehet a kšnyv kodikológiai vizsg‡lata, amely a forr‡s keletkezŽsŽr l, a rendeltetŽsi intŽzmŽny egyh‡zi rangj‡ról nyœjthat inform‡ciókat. Ezt egŽsz’ti ki a kódex m"vŽsze!šrtŽneti le’r‡sa, a d’sz’t elemek, kivitelezŽsi saj‡ts‡gok sz‡mbavŽtele, pergamen, festŽk-anyagvizsg‡lat. Nyilv‡nvaló, hogy a zenetšrtŽnŽsz korl‡tokba ütkšzik e tŽren. SzerencsŽsebb a helyzet a kšnyv ’r‡smódokat, gregori‡n not‡ciót ‡!ekint paleogr‡Þai anal’zisŽvel, amely nŽh‡ny tapasztalt zenetšrtŽnŽsz, Magyarorsz‡gon Szendrei Janka rŽvŽn, œj dimenziókat nyito! az ismeretszerzŽs sz‡m‡ra.1 A not‡cióvizsg‡lat t‡jak szerint csoportos’tja a kódexeket. Provenienci‡t meghat‡rozó elem a koaa’r‡s: az esztergomi hangjelzŽst tartalmazó forr‡sok pŽld‡ul minden esetben magyarorsz‡gi eredet"nek bizonyultak, a nŽmet neumanot‡ció felismerŽse korban Žs fšldrajzi rŽgió szempontj‡ból szintŽn elhelyezi a forr‡st. A kódexek rubrikaanyag‡nak elemzŽse a szertart‡sok menetŽr l, egyes vidŽkekhez kapcsolódó speci‡lis von‡sokról inform‡l, ez els sorban liturgiatšrtŽnŽszi feladat. A liturgia anal’zisŽt a zenetšrtŽnŽsz is v‡llalja: az egyes imahór‡k hagyom‡nyonkŽnt v‡ltozó szerkezetŽt, Žnekbeoszt‡s‡t ismerhetjük meg ez‡ltal, valamint az Žnekreperto‡rok šsszetŽtelŽt. Mindez tartalmi szempontból hat‡rozza meg az ado! forr‡s vagy forr‡scsoport provenienci‡j‡t. Els sorban teh‡t szakŽrt kodikológiai, paleogr‡Þai, liturgiatšrtŽneti kutat‡sok egŽsz’thetik ki a zenei vizsg‡latot. M‡s medievisztikai szakterületek bevon‡sa nŽlkülšzhetetlen, az œzusok felt‡r‡s‡ban a t‡rstudom‡ny‡gak kšzš!i együ!m"kšdŽs jelent s eredmŽnyeket ’gŽr.

A kšzŽpkori gregori‡n hagyom‡nyok vizsg‡lata Magyarorsz‡gon Az MTA Zenetudom‡nyi IntŽzet (ZTI) rŽgi zenetšrtŽneti oszt‡ly‡nak Szendrei Janka Žs Dobszay L‡szló ‡ltal vezete! tudom‡nyos m"helye a kšzŽpkori egyszólamœ liturgikus zene kutat‡s‡ban tšbb diszcipl’na módszerŽt štvšzi. Együ!m"kšdŽse a SzŽchŽnyi Kšnyvt‡r Fragmenta codicum kutatócsoportj‡val az els fontos lŽpŽs a rokon területek bevon‡sa felŽ. Nyilv‡nvalóan ez a jšv : a kutat‡si projekteket a tudom‡nyterületek kooper‡ciój‡nak lehet sŽgei szerint kšrvonalazni. De mit v‡llalhat Žs milyen vizsg‡lati módszerekkel, eredmŽnyekkel szolg‡lhat egy ilyen együ!m"kšdŽsben a Zenetudom‡nyi IntŽzet rŽgi zenetšrtŽneti oszt‡ly‡nak kutatócsoportja?

504

DALLAMOKON INNEN ÉS TÚL

Az oszt‡ly tevŽkenysŽgi kšre kŽt tŽm‡ra terjed ki. EgyrŽszt feladata a gy"jtemŽnygondoz‡s, a kšzŽpkori liturgikus zenei forr‡sokról kŽsz’te! mikroÞlm- Žs digit‡lis gy"jtemŽny rendszerezŽse Žs gyarap’t‡sa, m‡srŽszt az egyedi konstell‡cióban hozz‡fŽrhet anyag tudom‡nyos feldolgoz‡sa. A mikroÞlmt‡r csaknem ezer kšzŽpkori forr‡s m‡solat‡t rzi, a dinamikusan fejl d digit‡lis arch’vum azon tœl, hogy folyamatosan œj forr‡sokat ršgz’t, f tevŽkenysŽgkŽnt feldolgozza a m‡r meglŽv mikroÞlmeket. Az anyaggondoz‡st Žs a zenei feldolgoz‡st ugyanaz a kutatócsoport vŽgzi. A szakŽrt v‡logat‡s jól šssze‡ll’to!, kronológiailag Žs fšldrajzilag egyenletesen reprezent‡lt forr‡sanyaga folyamatosan szolg‡l œj kutat‡si tŽm‡kkal. A tudom‡ny sz‡m‡ra legŽrtŽkesebb kšzŽpkori forr‡sokból fakszimilekiad‡s kŽszült Žs jelent meg a Zenetudom‡nyi IntŽzet Musicalia Danubiana sorozat‡ban.2 A mikroÞlmen, digit‡lis v‡ltozatban Žs nyomdai kiad‡sban hozz‡fŽrhet forr‡sok tanulm‡nyoz‡sa rŽvŽn a rŽgi zenetšrtŽneti oszt‡ly a gregori‡nkutat‡s legkülšnfŽlŽbb kŽrdŽseiben foglalhat ‡ll‡st. Az eddig kutato! tematik‡k sora igen kiterjedt: kezdetben a magyar forr‡sok feldolgoz‡sa volt az els dleges cŽl, Dobszay L‡szló Žs Szendrei Janka az elmœlt Žvtizedekben rekonstru‡lt‡k az esztergomi liturgikus hagyom‡nyt, felt‡rt‡k a magyarorsz‡gi miseŽs zsolozsmar’tusok zenei reperto‡rj‡nak Žs ko!‡z‡s‡nak jellemz it,3 Žs ezt šsszevete!Žk a külfšldi egyh‡zi hagyom‡nyok korabeli Žnekanyag‡val. A magyarorsz‡gi gregori‡nkutat‡s a hazai anyagból szerze! eredmŽnyek birtok‡ban vŽgezheti a magyar anyagon k’vül es , relev‡ns kšzŽp- Žs nyugat-európai r’tusok tanulm‡nyoz‡s‡t. A Zenetudom‡nyi IntŽzetben rzš! kšzŽpkori liturgikus zenei forr‡sok alapvet en kŽt nagy csoportra oszthatók aszerint, hogy misŽt vagy zsolozsmaanyagot tartalmaznak. A ZTI rŽgi zenetšrtŽneti oszt‡lya az elmœlt id szakban a zsolozsma kutat‡s‡ra fektete! nagyobb hangsœlyt. E munka egyik csœcspontja a magyarorsz‡gi zsolozsmadallamok kritikai šsszkiad‡sa. Az antifón‡kat tartalmazó h‡rom kštet 1999-ben jelent meg egy nemzetkšzi sorozatban,4 jelenleg a magyar responzóriumreperto‡r šsszkiad‡s‡nak el kŽsz’t munk‡latai zajlanak. A kšzŽpkori zsolozsma kutat‡sa sz‡mos lehet sŽget rejt. A zsolozsmar’tusok a nemzetkšzi szakirodalomban kevŽssŽ kutato!ak, annak ellenŽre, hogy a mise melle! az o#’cium a kšzŽpkori liturgia f pillŽre, a misŽnŽl v‡ltozatosabb Žs v‡ltozŽkonyabb szertart‡srenddel, tšbb dallammal, az Žvsz‡zadok ala! folyamatosan gyarapodó reperto‡rral. M’g a mise Žnekanyaga gyakorlatilag v‡ltozatlan maradt az egŽsz kšzŽpkori Európ‡ban, a zsolozsma a zenei alkot‡s Žs alak’t‡s terepekŽnt jelent sen b vült, f leg a helyi szentekhez Žs patrónusokhoz kapcsolódó œjabb ünnepek bekerülŽse rŽvŽn, de a rŽgi ünnepek anyag‡ban is. A szentek ünnepnapjai, illetve az Žves ciklushoz tartozó, œgyneveze! temporale-liturgia egyar‡nt tartalmaz olyan elemeket, amelyek az ado! egyh‡zmegye gyakorlat‡ra voltak jellemz ek. A zsolozsmar’tusok kutat‡s‡ban kiz‡rólag a teljes reperto‡r vizsg‡lata nyœjt megb’zható inform‡ciókat, Žs eszerint kell megv‡lasztani a kutat‡si módszereket. Vajon

505

GILÁNYI GABRIELLA

milyen metódus kŽpes egyszerre kezelni Žs ‡tl‡thatóv‡ tenni egy forr‡sonkŽnt is tšbb ezer tŽtelt tartalmazó anyagot? A Dobszay L‡szló ‡ltal kifejleszte! œgyneveze! CAO– ECE (Corpus Antiphonalium O$cii – Ecclesiarum Centralis Europae) elnevezŽs" projekt v‡llalkozik erre a feladatra. Azzal a cŽllal jš! lŽtre, hogy a zsolozsm‡k elemzŽse alapj‡n megk’sŽrelje a kšzŽpkorban kikrist‡lyosodo! liturgi‡k bels tartalm‡nak a felt‡r‡s‡t Žs az egykori zsolozsmagyakorlat minŽl pontosabb rekonstru‡l‡s‡t.5 A módszer alapja egy sz‡m’tógŽpes adatb‡zis, amelyben incipi!el ršgz’thet egy ado! forr‡s teljes liturgikus zenei reperto‡rja az egyh‡zi Žv szerinti liturgikus rendben.6 Miut‡n az azonos liturgikus hagyom‡nyhoz tartozó kódexek tartalm‡t feldolgoztuk, az adatb‡zisból meghat‡rozható a r’tus lŽnyege, egy ide‡lis zsolozsmav‡ltozat, pŽld‡ul EsztergomŽ. A r’tusok ide‡lis zsolozsm‡ja egy gombnyom‡ssal šsszevethet , ekkor jól l‡tszanak a hagyom‡nyokat egym‡stól megkülšnbšztet rŽszletek s az egyes forr‡sok speci‡lis von‡sai is. A magyar gregori‡num reperto‡rj‡nak Žs zsolozsmabeli szŽtoszt‡s‡nak saj‡toss‡gai csak megfelel kontextusban ŽrtŽkelhet ek, vagyis ha a projektbe m‡s európai r’tusok is bekerülnek. Az šsszehasonl’tó anyag nemzetkšzi gyarap’t‡s‡ra utal a programnŽv m‡sodik fele. KšzŽp-Európa forr‡sanyag‡nak feltŽrkŽpezŽse volt az els dleges cŽl. (Tartalmilag idetartoztak a nŽmet Žs Žszak-it‡liai trad’ciók is.) A CAO–ECE programban eddig Salzburg, Bamberg, Pr‡ga, Aquileia Žs Esztergom zsolozsm‡j‡t dolgozta fel Žs jelente!e meg šn‡lló kiadv‡nyokban a kutatócsoport, de a lok‡lis reperto‡rok elemzŽse a jšv ben tov‡bb folytatódik.

Az aquileiai patriarch‡tus zsolozsmar’tus‡nak zenei vizsg‡lata A CAO–ECE projekt kapcs‡n merült fel el szšr jelenlegi sz"kebb kutat‡si tŽm‡m, az Žszak-it‡liai Aquileia zsolozsmahagyom‡ny‡nak vizsg‡lata.7 Az aquileiai liturgia jellegŽben szintŽn kšzŽp-európai vari‡ns. Az 1990-es Žvek elejŽn Szendrei Janka mutato! r‡, hogy a magyar Žs az Žszak-it‡liai Žnekreperto‡rok kšzš! sz‡mos konkrŽt kapcsolód‡si pont van, a magyar zsolozsma rendelkezik egy korai it‡liai eredet" dallamrŽteggel, amelynek felt‡r‡sa šsszehasonl’tó vizsg‡latokat igŽnyelt. Ez indokolta az aquileiai reperto‡r elemzŽsŽt. A kšvetkez kben az aquileiai zsolozsmaanyagon keresztül illusztr‡lom a kšzŽpkori o$ciumr’tus vizsg‡lat‡nak f bb zenei szempontjait Žs metodik‡j‡t.

506

DALLAMOKON INNEN ÉS TÚL

Forráshelyzet A kšzŽpkori aquileiai patriarch‡tusból egy jól megfogható, karakteres forr‡sanyag ‡ll a vizsg‡lat rendelkezŽsŽre: hŽt teljes Žs kilenc hi‡nyos zsolozsm‡t tartalmazó kódex maradt fenn (1. táblázat). 1. táblázat Jelzet

Forr‡s

AquK

Az aquileiai katedr‡lisból

Aqu – A

Antiphonarium aquileiense. 13. sz., Gorizia, Biblioteca del Seminario Teologico Centrale, Cod. A.

Aqu – B

Antiphonarium aquileiense. 13–14. sz., Gorizia, Biblioteca del Seminario Teologico Centrale, Cod. B.

Aqu – D

Antiphonarium aquileiense. 14. sz., Gorizia, Biblioteca del Seminario Teologico Centrale, Cod. D.

Aqu – 1496 Breviarium aquileiense (impressum). Velence, 1496. A kranji plŽb‡niatemplomból (a forr‡sok tartalma megegyezik az AquK-val) Kr – 17

Antiphonale (a szlovŽniai Kranjból). 1491. Ljubljana, Nadskofsk% Archiv, Ms. 18 (olim. 17.)

Kr – 18

Antiphonale (a szlovŽniai Kranjból). 1490/92. Ljubljana, Nadskofsk% Archiv, Ms. 19 (olim 18.)

Civ – I

A cividalei dómból 11–12. sz‡zadi korai rŽteg)

Civ – 91

Breviarium notatum (a cividalei dómból). 11/12. sz., Cividale, Biblioteca Museo Archeologico Nazionale, Cod. XCI.

Civ – 93

Breviarium notatum (a cividalei dómból). 12. sz., Cividale, Biblioteca Museo Archeologico Nazionale, Cod. XCIII.

SD

Breviarium notatum „San Daniele”. 12. sz., San Daniele del Friuli, Biblioteca Guarneriana, Ms 4.

Civ – II

A cividalei dómból (14–15. sz‡zadi kŽs i rŽteg)

Civ – 30

Antiphonale civitatense (a cividalei dómból). 15. sz., Cividale, Biblioteca Museo Archeologico Nazionale, Cod. XXX.

Civ – 41

Antiphonale civitatense (a cividalei dómból). 14. sz., Cividale, Biblioteca Museo Archeologico Nazionale, Cod. XLI.

Civ – 44

Antiphonale civitatense (a cividalei dómból). 14/15. sz., Cividale, Biblioteca Museo Archeologico Nazionale, Cod. XLIV.

Civ – 47

Antiphonale civitatense (a cividalei dómból). 15. sz., Cividale, Biblioteca Museo Archeologico Nazionale, Cod. XLVII.

Civ – 48

Antiphonale civitatense (a cividalei dómból). 15. sz., Cividale, Biblioteca Museo Archeologico Nazionale, Cod. XLVIII.

Civ – 49

Antiphonale civitatense (a cividalei dómból). 15. sz., Cividale, Biblioteca Museo Archeologico Nazionale, Cod. XLIX.

Civ – 57

Antiphonale civitatense (a cividalei dómból). 14/15. sz., Cividale, Biblioteca Museo Archeologico Nazionale, Cod. LVII.

507

GILÁNYI GABRIELLA

Zsolozsm‡t tartalmazó forr‡sok kerültek el Gorizi‡ból. I! h‡rom kšnyvet riznek, h‡rom antifon‡lŽt –A, –B Žs –D jelzŽssel. Cividale del Friuli a forr‡sok sz‡m‡t tekintve a leggazdagabb rz hely: i! brevi‡riumok Žs antifon‡lŽk tal‡lhatók a 11–15. sz‡zad kšzš!i id szakból. Az aquileiai r’tus hagyatŽk‡ban szerepel mŽg kŽt 15. sz‡zadi, szlovŽniai antifon‡lŽ Kranjból Žs egy 1496-ból való VelencŽben nyomtato! aquileiai brevi‡rium. A liturgikus zenŽt tartalmazó forr‡sok sz‡mbavŽtele alapj‡n elmondhatjuk, hogy Aquileia a kŽt szŽls id pont, a 11. Žs a 15. sz‡zad kšzš! európai viszonylatban kšzepesen b sŽges, jól szóródó forr‡s‡llom‡nnyal rendelkezik. Az aquileiai gregori‡n hagyom‡ny vizsg‡lat‡nak els lŽpŽsekŽnt megtšrtŽnt a kódexekben tal‡lható Žnekreperto‡r felmŽrŽse, azut‡n hogy a CAO–ECE programban regisztr‡ltuk az aquileiai Žs cividalei forr‡sanyag tartalm‡t. A kšzŽpkori zsolozsmar’tusok ‡ltal‡ban nem egysŽgesek: id ben Žs tŽrben tšbbfŽle v‡ltozata lŽtezhete! ugyanannak a zsolozsmahagyom‡nynak, ‡ltal‡ban meghat‡rozható a liturgikus f vonal, Žs ehhez kŽpest az altrad’ciók. Az aquileiai r’tus forr‡srŽtegeib l is tšbbfŽle v‡ltozata t‡rható fel a liturgikus consuetudónak. Az aquileiai r’tus megnevezŽs kŽt vil‡gosan elv‡ló o#Iciumvari‡nst jelšl: az aquileiai katedr‡lis r’tus‡t, Žs az annak al‡rendelt cividalei t‡rsk‡ptalan liturgikus gyakorlat‡t. Aquileia esetŽben a Gorizi‡ban rzš! 13–15. sz‡zadi forr‡scsoport kŽpezte a vizsg‡latok viszony’t‡si pontj‡t. A forr‡sok rubrik‡iban felbukkanó metropolitanus kifejezŽs arra utal, hogy a forr‡sok püspški/p‡tri‡rkai liturgi‡t ršgz’tenek, az aquileiai katedr‡lisból valók, teh‡t feltŽtelezhet en a legtiszt‡bban rzik a liturgikus consuetudót. A katedr‡lis forr‡sai mind tartalmukban, mind e tartalom elrendezŽsŽben felt"n en egybev‡gnak: meger s’tik, legitimiz‡lj‡k egym‡st, Žs ez‡ltal a bennük meg rzš! r’tust. Mind a h‡rom antifon‡lŽ gondosan kiviteleze!, igŽnyes munka. Olasz kvadr‡tnot‡cióval kŽszültek, annak külšnfŽle st‡diumait mutatj‡k. A 13. sz‡zadi –A jelzet" kódex nem nevezi meg provenienci‡j‡t. A dallamokat nŽgy piros vonalra jegyeztŽk le, egy fólión 11 szisztŽma szerepel (l. Aqu–A, f. 72 r). A kšnyv Žppen a kivitelezŽs mia! szenved hi‡nyokat, hiszen az ŽrtŽkes illusztr‡ciók nŽmelyikŽt a kŽs bbi korokban kimetsze!Žk. A ko!afejek a kvadr‡t’r‡s ellenŽre hajlŽkonyak Žs plasztikusak, a not‡tor Þnom vonalakat haszn‡l a neumarajzolatok ŽrzŽkeltetŽsŽre. A szšveg’r‡s gothica textualis, kerekded, gondos, rajzos. Az –A kódexnŽl valamivel kisebb mŽret" Aqu–B az 1. fólió rubrik‡j‡ban el‡rulja a rendeltetŽsi helyŽt. A szšveg i!: incipiatur o$cium secundum morem et consuetudinem Aquilegiensis ecclesiae, vagyis hogy a zsolozsma az aquileiai egyh‡z hagyom‡nya Žs szok‡srendje szerint elkezd dik. Az antifon‡lŽban 14 soros fóliók szerepelnek, az ’r‡skŽp zsœfolt, az –A-hoz viszony’tva rendezetlenebb benyom‡st kelt. A not‡ció egy ‡rnyala!al kevŽsbŽ kidolgozo!, szab‡lyosabb kvadr‡thangjegyeket haszn‡l a m‡soló. Az alapneum‡kat tekintve az els benyom‡sunk, hogy azok nem pontszer"ek, mint az

508

DALLAMOKON INNEN ÉS TÚL

Aqu–A, f. 72r –A esetŽben, az ’r‡skŽp hanyagabb, a kódex d’sz’tŽse mŽrsŽkeltebb az el z antifon‡lŽn‡l. A kŽt kódex külšnbsŽge a rubrik‡z‡s mennyisŽgŽben, tartalm‡ban jelzŽsŽrtŽk". Noha mondandójukban alapvet en egyeznek ezek a rŽszek, Žs nagyj‡ból ugyanazokon a pontokon tal‡ljuk meg ket, az apró szšvegbeli eltŽrŽsek, rokon Žrtelm" szavak haszn‡lata arra utal, hogy a –B forr‡s nem az –A alapj‡n kŽszült. A –D forr‡s tŽli–tavaszi temporale. Az –A Žs –B forr‡s kŽrdŽses viszony‡val szemben a –B Žs –D forr‡s kapcsolata egyŽrtelm"en meghat‡rozható: az antifon‡lŽk ki‡ll’t‡s‡nak szembeszšk külšnbsŽgei ellenŽre a kŽt kódex tartalmilag azonos, vagyis a d’szes, nagymŽret" karkódex a –B m‡solata. A CividalŽban rzš! antifon‡le-csoport darabsz‡mra a legjelent sebb a kšzŽpkori Aquilei‡ban, mintegy t’z kódexet tartalmaz, ‡m ez a viszonylag nagy sz‡m megtŽveszt . A kŽs i forr‡sok kšzül csak egyetlen teljes (Civ–57), a tšbbi csak az Žv egyes o$ciumait tartalmazza. Nem hi‡nyosak, hanem id szakiak, valósz’n"leg šsszetartozó sorozatok egyes darabjairól lehet szó. A cividalei forr‡scsoport idetartozó antifon‡lŽi els r‡nŽzŽsre vil‡gosan elkülšn’thet k a goriziai kšnyvekt l, a bennük haszn‡lt kvadr‡tnot‡ció m‡s not‡tori m"hely termŽke. Az eltŽrŽsek feltŽtelezhet en az alacsonyabb rangœ intŽzmŽnyi haszn‡latnak is tulajdon’thatók. A goriziai forr‡sok az aquileiai ka-

509

GILÁNYI GABRIELLA

tedr‡lis gregori‡n hagyom‡ny‡t rzik, a cividalei kódexek a cividalei dóm sz‡m‡ra kŽszültek, amely a katedr‡lisnak al‡rendelt egyh‡zi kšzpont volt. A 11–12. sz‡zadi rŽteg h‡rom brevi‡riumnot‡tuma vonalrendszer nŽlküli dŽlnŽmet neuma’r‡ssal kŽszült, egym‡shoz viszony’tva ket, kivitelezŽsükben Žs tartalmukban kšzepesen egysŽgesek (Civ–91).

Zenei repertoár A forr‡sok tartalm‡nak elemzŽsekor els kŽnt a reperto‡rt, vagyis a kódexekben tal‡lható zenei tŽteleket vesszük sz‡mba. A 2. táblázat a vesper‡s, kompletórium, valamint az Žjjeli virraszt‡s Žnekreperto‡rj‡t mutatja az egyes aquileiai forr‡scsoportokban.8

510

DALLAMOKON INNEN ÉS TÚL

2. táblázat Num Temp Dies Hora Func

AQU-KATEDR.

CIV-KORAI, 11–12. CIV-KÉS&I, 14–15. sz. sz.

10

Adv

1D

V1

a

Veni et libera nos

(de psalterio)

Veni et libera nos

60

Adv

1D

V1

R

Ecce dies veniunt

Ecce dies veniunt

Ecce dies veniunt

70

Adv

1D

V1

V

In diebus illis

In diebus illis

In diebus illis

80

Adv

1D

V1

H

Veni Redemptor

Veni Redemptor

Veni Redemptor

90

Adv

1D

V1

W

Rorate caeli

Rorate caeli

Rorate caeli

Am

Ecce nomen Domini

Ecce nomen Domini

Ecce nomen Domini

100

Adv

1D

V1

110

Adv

1D

C

a

(de psalterio)

(de psalterio)

(de psalterio)

111

Adv

1D

C

r

–

In manus tuas

–

112

Adv

1D

C

v

–

Redemisti me

–

120

Adv

1D

C

H

Conditor alme

Conditor alme

Conditor alme

130

Adv

1D

C

W

Emi e agnum

Custodi nos Domine

Emi e agnum

140

Adv

1D

C

An

Qui venturus est

Qui venturus est

Qui venturus est

150

Adv

1D

Inv

a

Ecce venit Rex

Ecce venit Rex

Ecce venit Rex

151

Adv

1D

N

H

–

Verbum supernum –

160

Adv

1D

N1

a1

Scientes quia hora

Scientes quia hora

161

Adv

1D

N1

a2

Hora est jam

Hora est jam

Hora est jam

162

Adv

1D

N1

a3

Nox praecessit

Nox praecessit

Nox praecessit

170

Adv

1D

N1

W

Ex Sion species

Ex Sion species

Ex Sion species

180

Adv

1D

N1

R1

Aspiciens a longe

Aspiciens a longe

Aspiciens a longe

Quiquae terrigenae

Quiquae terrigenae

Qui regis Israel

Qui regis Israel

Scientes quia hora

190

Adv

1D

N1

V11

Quiquae terrigenae

200

Adv

1D

N1

V12

Qui regis Israel

210

Adv

1D

N1

V13

Tollite portas

Tollite portas

Tollite portas

Aspiciebam in visu

Aspiciebam in visu

220

Adv

1D

N1

R2

Aspiciebam in visu

230

Adv

1D

N1

V2

Ecce dominator Dominus

Ecce dominator Dominus

Ecce dominator Dominus

240

Adv

1D

N1

R3

Missus est Gabriel

Missus est Gabriel

Missus est Gabriel

250

Adv

1D

N1

V3

Ave Maria

Ave Maria

Ave Maria

511

GILÁNYI GABRIELLA

3. táblázat Num Temp Dies Hora Func AQU-KATEDR.

ESZTERGOM

SALZBURG

10

Veni et libera nos

A diebus antiquis

(de psalterio)

–

Dominum salvatorem

(de psalterio)

11

Adv Adv

1D 1D

V1 V1

a1 a2

12

Adv

1D

V1

a3

–

Gabriel angelus

(de psalterio)

13

Adv

1D

V1

a4

–

Maria dixit

(de psalterio)

14

Adv

1D

V1

a5

–

Respondit angelus (de psalterio)

60

Adv

1D

V1

R

Ecce dies veniunt

Ecce dies veniunt

Ecce dies veniunt

70

Adv

1D

V1

V

In diebus illis

In diebus illis

In diebus illis

80

Adv

1D

V1

H

Veni Redemptor

Conditor alme

Conditor alme

90

Adv

1D

V1

W

Rorate caeli

Rorate caeli

Rorate caeli

Am

Ecce nomen Domini

Ecce nomen Domini

Ecce nomen Domini

100

Adv

1D

V1

110

Adv

1D

C

a

(de psalterio)

(de psalterio)

(de psalterio)

111

Adv

1D

C

r

–

–

– –

112

Adv

1D

C

v

–

–

120

Adv

1D

C

H

Conditor alme

Verbum supernum Veni Redemptor

130

Adv

1D

C

W

Emi e agnum

Emi e agnum

(de psalterio)

Veni Domine visitare

Qui venturus est

140

Adv

1D

C

An

Qui venturus est

150

Adv

1D

Inv

a

Ecce venit Rex

Ecce venit Rex

Ecce venit Rex

151

Adv

1D

N

H

–

–

Verbum supernum

160

Adv

1D

N1

a1

Scientes quia hora Hora est jam

161

Adv

1D

N1

a2

Hora est jam

–

Scientes quia hora –

162

Adv

1D

N1

a3

Nox praecessit

–

–

170

Adv

1D

N1

W

Ex Sion species

Egredietur virga

Egredietur virga

180

Adv

1D

N1

R1

Aspiciens a longe

Aspiciens a longe

Aspiciens a longe

190

Adv

1D

N1

V11

Quiquae terrigenae

Quiquae terrigenae

Quiquae terrigenae

200

Adv

1D

N1

V12

Qui regis Israel

Qui regis Israel

Qui regis Israel

210

Adv

1D

N1

V13

Tollite portas

Tollite portas

Tollite portas

220

Adv

1D

N1

R2

Aspiciebam in visu Aspicieban in visu

Aspiciebam in visu

V2

Ecce dominator Dominus

Ecce dominator Dominus

230

Adv

1D

N1

Potestas eius

240

Adv

1D

N1

R3

Missus est Gabriel

Missus est Gabriel

Missus est Gabriel

250

Adv

1D

N1

V3

Ave Maria

Ave Maria

Ave Maria

512

DALLAMOKON INNEN ÉS TÚL

Az oszlopok a CAO–ECE adatb‡zis beoszt‡s‡val szerepelnek, az ado! tŽtel sorsz‡m‡nak, id szak‡nak, pontos helyŽnek Žs funkciój‡nak jelšlŽsŽvel. L‡tható, hogy a h‡rom aquileiai forr‡scsoport, az aquileiai katedr‡lis forr‡sai, a korai, valamint a kŽs i cividalei kódexek tartalmilag nagyrŽszt fedik egym‡st. A fŽlkšvŽr kiemelŽs a külšnbsŽgeket jelzi: csak nŽh‡ny eltŽrŽs tal‡lható, kevŽsbŽ jelent s liturgikus poz’ciókban. Az šsszehasonl’t‡s azt muta!a, hogy a korai, 11–12. sz‡zadi forr‡sok tartalma v‡lik el a kŽs iekt l, m’g Aquileia Žs Cividale 13–15. sz‡zadi forr‡sai teljesen egyeznek. A vari‡lód‡st teh‡t i! az aquileiai zsolozsmar’tus kronológiai jelleg" eltŽrŽsŽnek tekinthetjük. A 3. táblázatban az aquileiai katedr‡lis forr‡scsoportj‡t esztergomi Žs salzburgi r’tusœ kšnyvekkel hasonl’to! uk šssze. A h‡rom utolsó oszlopban az aquileiai, esztergomi Žs salzburgi r’tus legjellemz bb reperto‡ralakja ‡ll egym‡s melle! az adventi id szak imŽnt bemutato! rŽszletŽvel. A r’tusok külšnbsŽgŽt jelzik a kiemelŽsek. Nemcsak tŽtelv‡laszt‡sban, de az egyes hór‡k szerkezetŽben is jelent s az eltŽrŽs. A vesper‡sban Aquileia egy, m’g Esztergom Žs Salzburg št-št antifón‡t haszn‡l, a matutinumban Aquileia nokturnusonkŽnt h‡rom, Esztergom Žs Salzburg egy-egy antifón‡val szerepel. Ahogy az els adventi vas‡rnap o$cium‡ban, az Žv tšbbi rŽszŽben is az a tapasztalat, hogy az aquileiai r’tus reperto‡rj‡nak külšnbsŽgei elenyŽsz ek, ha a r’tuson belüli forr‡scsoportokat vesszük szemügyre, de jelent sek, ha Aquileia zsolozsm‡j‡t m‡s európai hagyom‡nnyal vetjük šssze.

Dallami analízis A dallamvizsg‡lat els dleges cŽlja, hogy felismerhet vŽ tegye azokat a kereteket, amelyek a r’tuson belül biztos’tanak szabad mozg‡steret a vari‡ciónak. A gregori‡n Žnek termŽszetŽb l fakadóan mŽg kŽt egym‡ssal nagyon szoros kapcsolatban lŽv forr‡s egyes dallamai is mutatnak eltŽrŽseket. Ha ezeket a külšnbsŽgeket sz‡mba vesszük, azok nagyrŽszt vŽletlenszer"nek t"nnek: egy-egy hang eltŽrŽse nem relev‡ns. A felsz’nes vari‡ció melle! azonban o! a mŽlyebb, a struktœr‡ban gyškerez külšnbsŽg is. Az šsszevetŽs szigniÞk‡ns dallami külšnbsŽgei ‡ltal‡ban nem forr‡scsoporton belül, hanem altrad’ciók vagy r’tusok kšzš! krist‡lyosodnak ki. (PŽld‡ul z‡róformul‡k dallamrajzolata alapj‡n elv‡lnak egym‡stól az egyes trad’ciók.) Kell mennyisŽg" šsszehasonl’tó anyag ‡t’r‡sa Žs šsszevetŽse ut‡n kiemelkednek azok pontok, amelyek dallamilag egyŽnivŽ teszik pŽld‡ul Aquileia gregori‡n v‡ltozat‡t m‡s r’tusokkal szemben, vagy a vari‡lód‡s egy ‡rnyaltabb szintjŽn a trad’ción belül külšn’tik el a forr‡scsoportokat. Az 1. ko apélda az Ecce Maria genuit antifóna kezdetŽt mutatja št aquileiai forr‡sban, a vari‡nsok hangeltŽrŽseit jeleztem. Az aquileiai katedr‡lis forr‡sainak dallama kšzš! alig vannak külšnbsŽgek. Az alsó kŽt sor a t‡rsk‡ptalan, Cividale antifon‡lŽinak v‡l-

513

GILÁNYI GABRIELLA

1. ko apélda. Ant Ecce Maria genuit tozatait hozza, amelyek tšbb apró dallami eltŽrŽseket mutatnak, bizonyos pontokon Aquileia katedr‡lis‡nak v‡ltozat‡val szemben egybev‡gnak. A 2. ko apéldában aquileiai Žs m‡s kšzŽp-európai r’tusok (Krakkó, Esztergom, Salzburg) antifónav‡ltozatai szerepelnek egym‡s ala!. A Laudabilem virum kezdet" tŽtelben a dallamvonal mozg‡sa egysŽges Európa-szerte, ‡m a formul‡kban egyh‡zi hagyom‡nyonkŽnt szigniÞk‡ns a v‡ltoz‡s. A jelentŽkeny zenei eltŽrŽst’pusok kšzül most csak egyet, a pentaton-diaton vari‡lód‡st emelem ki. A problŽma lŽnyege, hogy a dallamvari‡nsok pentaton-diaton megoszl‡sa alapj‡n a kšzŽp-európai Žs a nyugat-európai nagy gregori‡n rŽgiók ke!Žv‡laszthatók. M’g a nyugati kódexek dallamv‡ltozatai egyes pontokon hangkšzkitšlt ek, dallamvonaluk sim‡bb, kanyargósabb, addig a kšzŽp-európai r’tusokat jellemz pentaton-vari‡nsok plasztikusabb dallamform‡kat haszn‡lnak, a hangokat a tónuson be-

2. ko apélda. 1. Aquileia, 2. Krakkó, 3. Esztergom, 4. Salzburg

514

DALLAMOKON INNEN ÉS TÚL

3. ko apélda. Pentaton-diaton változatok lüli hierarchia szerint kezelik: ez‡ltal jobban kiemelkednek a f hangok, h‡!Žrbe kerülnek a mellŽkhangok. Az aquileiai anyag vizsg‡lata ezen a ponton Žrdekes eredmŽnyt hozo! (3. ko apélda). Azt l‡! uk, hogy m’g Aquileia gyakorlata gyakran haszn‡l pentaton fordulatokat, f leg z‡rlati formul‡kban, Cividale ink‡bb egyenrangœkŽnt kezeli

515

GILÁNYI GABRIELLA

a hangrendszer fŽlhangjait, Žs a diaton v‡ltozatot rŽszes’ti el nyben a pentaton megold‡ssal szemben. Ennek a r’tuson belül kialakult eltŽrŽsnek az lehet a magyar‡zata, hogy Cividale feltehet en tšbb sz‡llal kšt dš! it‡liai szomszŽdaihoz (ezt t‡masztja al‡ a reperto‡rban a sok unik‡lis it‡liai tŽtel felbukkan‡sa is), Žs m‡s kšzŽp-, illetve dŽl-it‡liai r’tushoz hasonlóan diaton megold‡sokat alkalmazo! nagyobb ar‡nyban. Érdekes, hogy egyetlen r’tuson belül is lehet akkora kerete a vari‡lód‡snak, hogy pentaton-diaton vari‡nsok kšrvonalazódjanak. Ez Aquileia esetŽben tal‡n nem is meglep , hiszen olyan speci‡lis o#’ciumtrad’cióval rendelkeze! a kšzŽpkorban, amely a patriarch‡tus fšldrajzi helyzetŽnŽl fogva Európ‡ban p‡ratlan módon štvšzte a szomszŽdos hagyom‡nyok liturgikus elemeit. Az Žszak-it‡liai Aquileia forr‡sanyag‡ban teh‡t vil‡gosan kšrvonalazódnak azok az ‡ltal‡nos vari‡ciós megold‡sok, amelyekkel a tšbbi kšzŽpkori gregori‡n kšzpont dallamreperto‡rj‡ban is tal‡lkozhatunk. Az aquileiai r’tus h‡rom forr‡scsoportja ugyanakkor jól mutatja egy konkrŽt kšzŽpkori hagyom‡nyon belül az eltŽrŽsek kereteit, lehet sŽgeit is. * A zenetšrtŽnŽsz az ado! hagyom‡ny zenei reperto‡rj‡nak šsszetŽtelŽb l, a dallamok anal’zisŽb l Žs m‡s r’tusokkal való šsszevetŽsŽb l von le tšrtŽneti kšvetkeztetŽseket, v‡zol šsszefüggŽseket. A zsolozsmaforr‡sok arról tanœskodnak sz‡m‡ra, hogy a kšzŽpkori gregori‡num ŽlŽnken vari‡lódo! haszn‡lat‡nak egyes helysz’nein. Az ‡tfogó zenei reperto‡r- Žs dallamvizsg‡lat módszertanilag jól megv‡laszto! szempontok alkalmaz‡s‡val šnmag‡ban is rendk’vül eredmŽnyes, a gregori‡n zsolozsmar’tusok jellemzŽse azonban a zenei vizsg‡latok elvŽgzŽsŽvel mŽg nem lesz teljes. A zsolozsmaforr‡sok kutat‡s‡ban v‡rjuk a t‡rstudom‡nyok szakŽrt inek együ!m"kšdŽsŽt.

Irodalom Camilot-Oswald, Ra#aella: Die liturgischen Musikhandschri%en aus dem mi elalterlichen Patriarchat Aquileia, Monumenta Monodica Medii Aevi, Subsidia II. Teilband 1: Einleitung, [Abbildungen,] Handschri'enbeschreibungen. Bärenreiter, Kassel, 1997. Czag‡ny Zsuzsa: Corpus Antiphonalium O$cii–Ecclesiarum Centralis Europae. II/A Bamberg (Temporale). MTA Zenetudom‡nyi IntŽzet, Budapest, 1994. Czag‡ny Zsuzsa: Corpus Antiphonalium O$cii–Ecclesiarum Centralis Europae. III/A Praha (Temporale). MTA Zenetudom‡nyi IntŽzet, Budapest, 1996. Dobszay L‡szló–PrószŽky G‡bor: Corpus Antiphonalium O$cii–Ecclesiarum Centralis Europae. A Preliminary Report. MTA Zenetudom‡nyi IntŽzet, Budapest, 1988. Dobszay L‡szló: Corpus Antiphonalium O$cii–Ecclesiarum Centralis Europae. I/A Salzburg (Temporale). MTA Zenetudom‡nyi IntŽzet, Budapest, 1990. Dobszay L‡szló: Corpus Antiphonalium O$cii–Ecclesiarum Centralis Europae. V/A Esztergom/Strigonium (Temporale). MTA Zenetudom‡nyi IntŽzet, Budapest, 2004.

516

DALLAMOKON INNEN ÉS TÚL

Dobszay L‡szló–Szendrei Janka: Antiphonen. Monumenta Monodica Medii Aevi. Band V. Bärenreiter, Kassel, 1999. Gil‡nyi Gabriella–Kov‡cs Andrea: Corpus Antiphonalium O$cii–Ecclesiarum Centralis Europae. IV/A Aquileia (Temporale). MTA Zenetudom‡nyi IntŽzet, Budapest, 2003. Hiley, David: Western Plainchant: a Handbook. Oxford University Press, Oxford, 1993. Rajeczky Benjamin (szerk.): Magyarország zenetörténete I. Középkor. AkadŽmiai Kiadó, Budapest, 1988. Szendrei Janka: KšzŽpkori hangjegy’r‡sok Magyarorsz‡gon. I. A magyar not‡ció tšrtŽnete. II. NŽmet neuma’r‡sok Magyarorsz‡gon. In: Albert G‡bor (szerk.): M!helytanulmányok a Magyar Zenetörténethez 4. MTA Zenetudom‡nyi IntŽzet, Budapest, 1983. Szendrei Janka: „Laetabitur deserta” Olasz reperto‡rdarabok a kšzŽp-európai gregori‡numban. Magyar Egyházzene, 2001–2002. 193–204.

Jegyzetek 1

2

3 4 5

6 7 8

Szendrei Janka: KšzŽpkori hangjegy’r‡sok Magyarorsz‡gon. I. A magyar not‡ció tšrtŽnete. II. NŽmet neuma’r‡sok Magyarorsz‡gon. In: Albert G‡bor (szerk.): M!helytanulmányok a Magyar Zenetörténethez 4. MTA Zenetudom‡nyi IntŽzet (a tov‡bbiakban: ZTI), Budapest, 1983. A sorozatban megjelent fontosabb gregori‡n fakszimilekiadv‡nyok: Missale notatum Strigoniense ante 1341 in Posonio (fakszimile). In: Szendrei Janka–Richard Rybaric (szerk.): Musicalia Danubiana 1. MTA ZTI, Budapest, 1982.; Graduale Strigoniense, s. XV/XVI (Vols. I–II). In: Szendrei Janka (szerk.): Musicalia Danubiana 12. MTA ZTI, Budapest, 1993.; Breviarium notatum Strigoniense, saeculi XIII. In: Szendrei Janka (szerk.): Musicalia Danubiana 17. MTA ZTI, Budapest, 1998.; Liber Ordinarius Agriensis (1509). In: Dobszay L‡szló (szerk.): Subsidia 1. MTA ZTI, Budapest, 2000.; The Istanbul Antiphonal about 1360. In: Dobszay L‡szló (szerk.): Musicalia Danubiana 18. MTA ZTI, Budapest, 2002. Dobszay L‡szló Žs Szendrei Janka fejezeteit. In: Rajeczky Benjamin (szerk.): Magyarország zenetörténete I. Középkor. AkadŽmiai Kiadó, Budapest, 1988. Dobszay L‡szló–Szendrei Janka: Antiphonen. Monumenta Monodica Medii Aevi. Band V. Bärenreiter, Kassel, 1999. A CAO–ECE program alapelveir l l. Dobszay L‡szló–PrószŽky G‡bor: Corpus Antiphonalium O$cii –Ecclesiarum Centralis Europae. A Preliminary Report. Budapest, MTA ZTI, 1988. A CAO–ECE-sorozat eddig megjelent kštetei Salzburg, Bamberg, Pr‡ga, Aquileia, Esztergom gregori‡n zsolozsmar’tusait dolgozz‡k fel. A CAO–ECE adatb‡zisba eddig bekerült r’tusok az interneten is hozz‡fŽrhet k a Zenetudom‡nyi IntŽzet honlapj‡n: h! p://www.zti.hu/earlymusic/cao-ece/cao-ece.html. Gil‡nyi Gabriella–Kov‡cs Andrea: Corpus Antiphonalium O$cii – Ecclesiarum Centralis Europae. IV/A Aquileia (Temporale). MTA ZTI, Budapest, 2003. Ršvid’tŽsek: num = numerus, temp = tempus, func = functio, Adv = Advent, 1D = els vas‡rnap, V1 = els vesper‡s, C = kompletórium, a = antifóna, Inv = invitatórium, N = nokturnus, N1 = els nokturnus, R, r = responzórium, V, v = verzus, H = himnusz, W = verzikulus, Am = MagniÞcat-antifóna, An = Nunc dimi isantifóna.

517

GILÁNYI GABRIELLA

Summary Gabriella Gil‡nyi Beyond the tunes: Procedures of musical examination of medieval gregorian chant rites, interdisciplinary consequences Medieval gregorian codexes can be examined from many approaches depending on the scientiÞc Þeld of interest. This essay summarizes the way musical studies can contribute to research in art and liturgy history. The main proÞle of the Music History Department of the Musical Sciences Department of the Hungarian Academy of Sciences is to characterize the di#erent gregorian traditions, varying by geographical locations and institutions, and compile, analyze and systematize the resource material. It is clear from the sources of clerical music that every primacy, episcopate and monastery had a unique version of the rites of Roman Papal Court and monasticism at their celebrations, masses and chants. The musical repertoire and tunes are basically the same everywhere, but they di#er in the details. It is the task of music historians to compare rites, study musical repertoires, assess variations and similarities, and characterize musical traditions from these factors, revealing the relations between rites. The Þrst part of the essay summarizes the guidelines and results of Hungarian gregorian research so far: the approach and methods of a music historian when examining liturgic musical content in a medieval codex. The second part demonstrates these principles with examples of the author’s research on chant rites of the North Italian Aquileia.

518