2. Területfejlesztési és területrendezési szakmai folyóirat SÜRGÔS SZÜKSÉG VAN HÍDVERÔKRE EGYMÁSRA ÉPÜLÔ TERVEK

Tervezésrôl másképpen SÜRGÔS SZÜKSÉG VAN HÍDVERÔKRE EGYMÁSRA ÉPÜLÔ TERV E K MIT, MIBÔL, MIKOR; HOL ÉS HOGYAN? HÁROMLÉPCSÔS STRATÉGIA KÖZÖS LEHETÔSÉGEK TÁRHÁZA KISTÉRSÉG A SOR VÉGÉN

2006 / 2.

2006

Területfejlesztési és területrendezési szakmai folyóirat

TA R TA L O M KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS Gauder Péter SÜRGÔS SZÜKSÉG VAN HÍDVERÔKRE Irányítja-e a mai tervezés a valóságot?

3

TEÓRIA Dr. Tompai Géza EGYMÁSRA ÉPÜLÔ TERVEK A területrendezési hatósági eljárások

14

Körmendy Imre MIT, MIBÔL, MIKOR; HOL ÉS HOGYAN? A település-rendezési tervezés és a megvalósítás összefüggései

20

PRAXIS Dr. Orosz Bálint - dr. Balogh Ákos HÁROMLÉPCSÔS STRATÉGIA Két kistérség-fejlesztési programalkotás tapasztalata

26

V. Visy Erzsébet - Kántor Eszter KÖZÖS LEHETÔSÉGEK TÁRHÁZA A Magyar-Szlovák határ menti térség tanulmányterve

31

Kiss János Péter - Lôcsei Hajnalka KISTÉRSÉG A SOR VÉGÉN Bodrogközi hátrányok

36

MAGYARORSZÁG ÚJ EURÓPAI FEJLESZTÉSI ÉS BEFEKTETÉSI PLATFORMOT ALKOT: REevolutio Budapest 2006

43

SUMMARIES

46

2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

1

A Falu-Város-Régió folyóirat támogatója: az Országos Területfejlesztési Hivatal Felelôs kiadó a VÁTI Kht. Vezérigazgató: Csanádi Ágnes A kiadó címe: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30-32. A lap olvasható az interneten: www.vati.hu Szerkeszti a szerkesztôbizottság. Tagjai: dr. Csemez Attila, Faragó László, Fülöp Judit, Gauder Péter, Ongjerth Richárd, dr. Répássy Helga, Salamin Géza, dr. Sarudi Csaba, dr. Szaló Péter, Szoboszlai Zsolt, dr. Tétényi Tamás. A szerkesztôség vezetôje: Bálintné Réffy Edit. Szerkesztô: Czáka Sarolta. Nyomdai elôkészítés: Remetecom Bt. Nyomás: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. Ügyvezetô: Kovács János ISSN: 1218-2613

2

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

K E R E K A S Z TA L - B E S Z É L G E T É S

Sürgôs szükség van hídverôkre Irányítja-e a mai tervezés a valóságot? Régió, megye és kistérség - immár a napi hírek és napi életünk kulcsszavai lettek. Érezhetô és - már nem csak szakmai körökben tudható: változás lesz, mely változás, ha nem is váratlanul, de alapvetôen érinti a területfejlesztés és területrendezés alakulását. Talán nem is olyan véletlen, hogy a hosszú évek óta megjelenô Falu-Város-Régió szakmai folyóirat átalakulása, megújulása is ezen idôszakra esik. A területfejlesztés és területrendezés aktuális kérdései mostanra az ország fejlôdését meghatározó szempontokká váltak, egyre inkább felkeltve a közvélemény figyelmét is. A Falu-Város-Régió szakmai folyóiratnak mint „csatornának” meg kell felelnie e nyitásnak. Az idén újjáalakult szerkesztôbizottság más közelítésmódot, friss megoldásokat keresett. Milyen lényegi változások történtek? A jövôben a lapszámok egy-egy elôre kiválasztott témára épülnek – ez lesz a vezérmotívum. Egy kis szakmai vitát generálva, elôször is az adott témában neves szakemberek közremûködésével kerekasztal-beszélgetést kezdeményezünk. A cél az igazi vita: legyen ez nyílt tere megbeszélésnek és belebeszélésnek, nézetek és álláspontok ütköztetésének, tapasztalatok és lehetôségek feltárásának. Ebbôl áll össze ezután a lap témaindító anyaga, és ehhez kapcsolódnak a szintén újdonságnak számító rovatok cikkei, írásai. Az elsô kerekasztalon a tervezés és fejlesztés kérdései kerültek terítékre.

2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

3

A BESZÉLGETÉS RÉSZTVEVÔI

CSOHÁNY K LÁRA

TAKÁCS ERNÔ

15 év épülettervezésben töltött év után 1996-ban a Pest Megyei Területfejlesztési Tanács munkatársaként került a területi tervezés közelébe. 1997. óta Pest megye fôépítésze, így figyelemmel kíséri a megye területrendezési tervének készülését. Több metodikai, kísérleti tervezési munka elkészítésében vett részt.

Jogász. Tíz évig a közigazgatásban dolgozott. Az utóbbi tíz évben az üzleti szférában tevékenykedik mint ingatlanfejlesztô, majd pedig térségfejlesztôként a Talentis-programot vezeti, irányítja.

PALLAI K ATALIN Önkormányzati és várospolitikai szakértô. Az 1990-es években közremûködôként és konzulensként résztvevôje a budapesti várospolitikai, gazdálkodási reformok kidolgozásának, megvalósításának. Szerteágazó önkormányzati tanácsadói és oktatói munkát végez a régió több országában nemzetközi szervezetek és külföldi cégek megbízásából. Helyi stratégiákról és módszertanukról publikál fôleg angol nyelven.

K ÖRMENDY I MRE Építészmérnök, az Országos Lakás- és Építési Hivatal településrendezési fôosztályának vezetôje. A VÁTI-ban településtervezéssel foglalkozott, majd a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Szentendre) fômérnöke volt. Tanít a BME Mérnöktovábbképzô Intézetében, a SzIE Ybl Miklós Mûszaki Fôiskolai Karán és a Corvinus Egyetemen. Rendszeresen publikál.

S ZESZLER ZSUZSA Építészmérnök. Független, kis cégnél dolgozik, elsôsorban városfejlesztési tanácsadással foglalkozik.

GAUDER PÉTER Építészmérnök, antropomorf urbanista tanácsadó, az Urbanissimus Egyesület elnöke, az Ecorys Magyarország Kft. kreatív igazgatója. Törekvése: nyílt, alkotó várostervezéspolitikai párbeszéd megteremtése a jobb, eredményesebb és hatékonyabb tervezés-irányítási és döntési, menedzselési rendszer meghonosítása érdekében.

4

ONGJERTH R ICHÁRD A Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ KhT. Ügyvezetôje. A Falu Város Régió szerkesztôbizottságának a Magyar Urbanisztikai Társaság által delegált tagja.

HEINRICH PÉTER

I VÁNYI GYÖRGY

Építômérnök, közlekedésépítési és urbanisztikai szakmérnök, ingatlanszakértô, a Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség ügyvezetô igazgatója.

Közgazdász, némi ingatlanfejlesztési, bankvezetési gyakorlattal. Fontos publikációi jelentek meg a fôváros fejlôdésérôl.

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS

B

ár az asztal körül mindenki magyarul szólt, mégsem beszéltek egy nyelvet. Amiben egyetértettek, az csak az, hogy tervezésre – nevezzék bárminek: város-, település-, terület- vagy koncepció-, stratégiai terv – szükség van.

De abban már finoman eltértek a vélemények, hogy milyenre, és hogy van-e egyáltalán haszna a jelenleg különbözô szinteken folytatott tervezéseknek, avagy, hogy miért is van értelme – ha van – a különbözô szintû és funkciójú terveknek, ha végül úgyis minden, a fejlesztés és a rendezés egyaránt települési szinten, a szorító szükség mentén dôl el. Talán abban is egyetértés volt még, hogy annak ellenére, hogy az ország többszörösen túltervezett, a realitás, a valóság e tervek mindegyikétôl eltér. Az is kiviláglott, hogy nem mindig jár közös úton a fejlesztés és a rendezés. Különálló diszciplínáknak tartják egyesek, míg mások szerint az öröklött rossz gondolkodásmód miatt nem tudunk országos szinten sem igazán jól produkálni. Van, aki szerint a helyzet jól szabályozott, a korábban született törvényt megfelelôen „utánigazították”, míg megint mások épp abban látják a tervezés válságát, hogy az új, plurális döntés és piaci megvalósítás körülményei között nem tudja kézben tartani, uralni, irányítani a valóságot. Településeken a szakmai ismeretek hiányával éppúgy lehet találkozni, mint az irányítás különbözô szintjein a fogalmak értelmezési zavaraival. Mindezek együtt, de külön-külön is nehézzé teszik a párbeszédet magán a szakmán belül, még inkább a szakma és a felhasználók között. Ki fogja ezt az árkot, szakadékot áthidalni? Ha figyelembe vesszük, hogy minderrôl és még sokkal több tisztázatlan kérdésrôl vajmi kevés párbeszéd folyik, magán a kerekasztal-beszélgetésen is inkább csak egymást „tájékoztatták” gondolataikról a résztvevôk, akkor felmerülhet a kérdés, hogy mitôl és mikorra jön, jöhet létre az a paradigmaváltás, aminek a körülményei tizenhat éve megteremtôdtek.

2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

5

A kerekasztal-beszélgetésre a VÁTI-ban, az ország egykoron elsô, ha nem „a” szakmai-szellemi mûhelyének budapesti, Gellérthegy utcai konferenciatermében került sor. Kilenc ember arról cserélte ki gondolatait, hogy milyen a (város)tervezés helyzete, a fejlesztés-rendezés viszonya, van-e és ha igen hol tart a paradigmaváltás ebben a szakmában. A moderátorok, Gauder Péter antropomorf urbanista, az Urbanissimus Egyesület elnöke és a MUT képviseletében Ongjerth Richárd városkutató, a Studio Metropolitana igazgatója igyekeztek párbeszédre sarkallni, egyben megadni az alaphangot. Mennyiben érzékelhetô, hogy a szélesen értelmezett várostervezés (település-, területi tervezés, rendezés és fejlesztés) képes megfelelni a kihívásoknak, a megváltozott társadalmi-gazdasági körülményeknek? Mennyiben képesek irányítani a valóságot a tervek, illetve mik a jelen rendszer gyenge és erôs pontjai? Van-e szükség paradigmaváltásra ebben a diszciplínában is, illetve ha van, akkor az éppen hol tart? Mit ajánlanak a résztvevôk?

MAGASRA TETTÉK A MÉRCÉT

„ GAUDER PÉTER

Alapvetôen arról szól a történet: hogyan irányítsuk a világot. Továbbra is éltetjük-e a tervezésben a pozitivista, mérnöki megközelítést, vagy pedig olyan normatív befolyásolást akarunk létrehozni, amelyik valamilyen módon rendszerbe szervezi, menedzseli a szereplôk – legyenek azok befektetôk, politikusok, vagy érdekcsoportok – törekvéseit és érdekeit, és ezáltal létrehoz valamit.

6

A moderátorok azt várták a kerekasztal résztvevôitôl, hogy a témával kapcsolatban az ôket foglalkoztató gondolataikat, felmerülô kérdéseiket, dilemmáikat „tegyék ki az asztalra”, azaz tegyék közkinccsé, semmint „itt és most” megoldásokat igyekezzenek kínálni. Jelenjenek meg a kérdések, amelyek foglalkoztatják a szakma különbözô szintû gyakorlóit, hogy azután ezekrôl lehessen gondolkodni. Az újságban a különféle szakmai világszemlélettel bíró gondolatközlôk hozzájárulnak, hogy meg lehessen érezni a szakma plurális világát, esetleg annak valamilyen irányultságát. Majd más fórumokon, baráti beszélgetéseken tovább lehessen gondolkodni a felmerült izgalmas kérdéseken, mígnem lassan kialakul a közös nyelv, amelynek segítségével jobban meg lehet egymást érteni, és ezáltal a felhasználók is jobban fogják tudni, érteni és használni a szakmát is. Ehhez még sok disputára lesz szükség. Elsôként felvetett téma, amit a szerkesztôbizottság helyesnek lát körüljárni, az épített környezetünk alakulását, változását lényegében meghatározó terület-fejlesztés és -rendezés, ezek viszonya, befolyása vagy éppen a befolyás hiánya a folyamatokra. Valamint mindazok a gondolatok, meglátások, amelyek a folyamatban lévô paradigmaváltással összefüggésben akuttá vált megnemértések, egymás melletti elbeszélések között a szereplôket közelebb vihetik a kölcsönös megértéshez, az égetôen szükséges, alkotó szakmai párbeszédhez.

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

„ KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS

A CÉL KÖZÖS

TAKÁCS ERNÔ

Viszonylag hamar kiderült, hogy a jelenlévôk szerint a tervek általában túl súlytalanok, nem mindig képesek irányítani a történéseket. Ráadásul a különbözô szinteken folyó tervezések összhangja finoman szólva csekély. Pallai elsôsorban a valódi fejlesztési koncepciókat és stratégiákat hiányolja. – Fejlesztési dokumentumok számosan vannak, de koncepciók, stratégiák bizony nincsenek – mondta. Csohány szerint a területfejlesztési tervek tartalmi, egyeztetési rendje ki van találva, a megvalósításuk azonban már egyáltalán nincsen kitalálva. Ráadásul a magasabb szintû tervek nem befolyásolják a történéseket, vagyis súlytalanok. Minden a települési szinten dôl el. És mivel a törvény a településfejlesztési koncepciót (amire nincsenek tartalmi követelmények) a településrendezés eszközeként definiálja, csak a rendezés / szabályozás számit. A településeknek többnyire nincs fejlesztési koncepciójuk, fejlesztéspolitikájuk. Ha esetleg van valakinek ilyen, akkor az viszont többnyire köszönô viszonyban sincs a rendezéssel, illetve fordítva. Ehhez teszi hozzá Szeszler: „Azt hiszik, jól megtervezték az országot, pedig egyáltalán nem így van. Az öröklött rossz gondolkodásmód miatt még óvodás szinten sem tudunk produkálni. És ez nem a tervezôk által okozott probléma, hiszen a terv jósága legalább annyira függ a megbízótól, mint a tervezôtôl. A terv egy együttmûködés terméke, a megbízónak tudnia kell(ene), mirôl dönt. De ez többnyire nincs így.”

2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

Hosszú évek térségi szinten végzett munkájának következtetése a számomra az, hogy a településeket a hosszú távú érdekek mentén történô koncepciók végrehajtására vagy az érdekviszonyok megváltoztatására a legegyszerûbb módon úgy lehet rávenni, hogy nekik gazdaságilag az elônyös vagy elônyösebb lesz, mint a rövid távú lakóterületparcellázás vagy zöldterületen az ipartelepítés. Az önkormányzati döntéshozóknak ma mindegy, hogy az EU-támogatásért dolgozzák át a szabályozási tervet vagy egy üzleti fejlesztésért. Ez az érdek, aminek a mentén ma Magyarországon 3200 önkormányzat mozog. Úgy hozzányúlni a tervezési rendszerhez, hogy ezt érintetlenül hagyjuk, nem érdemes.

7

HARDVER ÉS/VAGY SZOFTVER?

SZESZLER ZSUZSA Van egy nagyon fontos dolog: jó szereposztásokat kellene adni. Tudni kellene tehát, hogy kinek kéne foglalkozni a fejlesztéssel és kinek a rendezéssel. Mi az, ami a szakembereknek, mi az, ami a választott képviselôknek a dolga. Folyamatos munkával kellene felkészíteni és állandóan karbantartani a döntéshozókat a tervkészítés és a visszacsatolások fogadására. Mindig be kellene építeni a rendszerbe a visszajelzéseket, mert anélkül soha semmi nem mûködik rendesen, és mindent ellenôrizni is kell. Az öncélú dokumentumgyártás nagyon félre tudja vinni a tervezést. Azt hisszük magunkról, hogy jól megterveztük az országot, holott egyáltalán nem így van.

„ 8

Heinrich a Közép-dunántúli régióban úgy látja, hogy a megyéknek és a nagyobb városoknak vannak terveik, méghozzá fejlesztési programjaik, akár még tervük (?) is, és többségüknek van ezek megvalósításához rendezési tervük is. De a két „szélen”, azaz a kistelepülések és a régiók ilyennel nem rendelkeznek. A kistelepüléseknek van ugyan rendezési tervük, de többnyire nincs valódi fejlesztési elképzelésük, tervük, politikájuk. A rendezési tervet a törvény elôírja, kikényszeríti. A régiónak ilyen kötelezettsége éppúgy nincs, mint a kistérségeknek. A régióban viszont van fejlesztési koncepció, fejlesztéspolitikai dokumentum, a kistérségekben még ez is többé-kevésbé hiánycikk. Véleménye szerint a kistérségeknek meg a régióknak is elô kellene állítaniuk a rendezési tervnek valamiféle stratégiáját, legalábbis elsô olvasatú fajtáját. (A szerkesztô megjegyzése: Pest megye ilyen kísérletet folytatott 2ooo-2oo2ben, és ki is adott egy gyakorlati kézikönyvet, „szerszámosládát” Struktúratervezés címmel. Azóta Pest megyében, sôt több kistérségében készültek struktúratervek.) Takács jelzi, hogy éppen Fejér és Pest megye határán, sôt régióhatáron is átnyúlóan készült olyan terv (Talentis Zsámert Struktúraterv, a moderátor Gauder Péter készítette), amelyben 14 település önkéntesen tervezési szinten együttmûködött, s azóta is együttmûködik a megvalósításon. Miért ne készíthetne magának rendezési tervet X település közösen? Miért kell ehhez törvény? Szándék, akarat, belátás az, ami szükséges. A közigazgatási rendszer határozott geometriája és a ténylegesen felmerülô kérdések, a valós történések területei között nagyon jelentôs az eltérés (diszkrepancia) – állítja Iványi. Ô ezért abban látja a problémák egyik fô okát, hogy a tervezés „szigeteken”, azaz adminisztratív határok mentén széttrancsírozott területrészleteken folyik. Körmendy szerint, míg az élet mindig változik, az adminisztrativ határok mint jogi rendszerek merevek, tudomásul kell ôket venni. Ezen nem változtat semmit, hogy megye az, vagy régió. Takács ellenben ott látja a fô gondot, hogy rendezési tervgyár mûködik. Eltolódott a hangsúly a rendezési tervek készítése irányába. Ez véleménye szerint azért alakult így, mert az üzleti szféra ki van rekesztve a tervezésbôl. Rendezni kellene ezt a hangsúlyeltolódást. Szerinte már a tervezésbe be kellene vonni az üzleti szférát. A mai rendszerben a fejlesztést nem kezelik úgy, olyan súllyal, ahogy kellene. Iványi is támogatja a fejlesztési tervezés magasabb szintre, nagyobb jelentôségre és jobb minôségre emelését. Ehhez fontosnak ítéli a fejlôdésben rejlô tendenciák felismerését, valamint a koncepció erejét (példaként: Expo). FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS

Ehhez a gondolathoz kapcsolódik Szeszler, amikor azt mondja, hogy nincs gazdája a városoknak. Valahol ott kellene a fejlesztéstervezést kezdeni, hogy a képviselôket, a választottakat, fel kellene készíteni és felkészítésüket állandóan karbantartani. Ez pedig folyamatos szakmai munka. Kisebb polémia bontakozott ki, amikor Körmendy a rendezés primátusára az egykori Budapest-Bécs világkiállítást, az Expo helyszínét hozta fel sikeres példaként. Gauder Péter érintettsége okán kifejtette, hogy a példa éppen arra alkalmas tökéletesen, hogy bemutassa: fejlesztési szándékkal, azaz a koncepció erejével indult a tervezés, azt dolgozta ki ideaként elôször a csapat, majd az a fejlesztési program került szabályozásra (rendezésre), térbeli allokálásra és végül azt kellett volna jobban menedzselni. De a folyamat egyértelmûen egy koncepcióval és nem szabályozással kezdôdött.

MEG KELL ALKUDNUNK? Hazánk az egy négyzetméterre vetített tervekkel legjobban ellátott ország. A megvalósításhoz nem az egyetlen eszköz a rendezés, szabályozás, mint Heinrich mondja. Közpénzek, támogatási források elosztásával foglalkozva viszont azt tapasztalja, hogy azok a projekt-tervek, építési tervek, amelyek támogatásokra pályáznak, csak nagyon ritkán tudják dokumentálni, hogy miként illeszkednek bele a térség terveibe. Arra a kérdésre, hogy mennyiben van harmónia egyáltalán a különbözô típusú és szintû tervek között, (pontos) választ a jelenlévôk nem kaptak. Azonban úgy hangzott, hogy Heinrich a fennálló problémák egyik okát a megyék területfejlesztési elégtelenségében látja. Ezzel nem mindenki értett egyet, hiszen a tervezés minôsége és eredménye nem azon múlik, hogy az megyében vagy régióban folyik, mint azt Csohány megjegyezte. Ha ehhez hozzávesszük Iványi határokat erôsen kritizáló megjegyzését, máris intézményi problémák kellôs közepében vagyunk. Vagyis a kerekasztal tagjai közül többen inkább általában az intézményi hiányosságokban látják az okokat, azonban láthatóan mindenki idegenkedik már a kérdés felvetésétôl is. Holott többen rámutatnak, köztük Csohány is, hogy amit ma területi tervezésnek hívunk, az nincs is. „A települések akkora önállósággal rendelkeznek, hogy ezt a megyei terv nem tudja befolyásolni, legyen az fejlesztési koncepció vagy akár rendezési terv. Tehát mondhatjuk, hogy a területi tervezés megpróbál ugyan valamennyire befolyásolni, terelgetni, de a települési érdekek kerekednek felül. Nem regionális (területi) tervezés folyik, legfeljebb a települések terveinek összeillesztése. Ma ez a területi tervezés. Ezt nem a közigazgatás és a határok átszervezése oldja meg, hanem inkább a kompeten2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

IVÁNYI GYÖRGY

„ Az Andrássy út építésének a motorja az az érdek volt, ami az Andrássy úti telkek értéknövekedéséhez kapcsolódott. Annak idején több száz befektetô volt érdekelt az Andrássy út létrehozásában, ma a Nemzeti Színház környékének a rendezésében meg egyetlen cégcsoport. Ez elképesztô különbség. A közszférának, az önkormányzatoknak a kötôdése a befektetôkhöz nyilvánvalóan érdekkonfliktusokat eredményez, és ez visszavezet az alaptémánkra: akkor, amikor a konfliktusos érdekviszonyokból eredô problémákat szakmai problémának tekintjük, eltévedünk az erdôben.

9

„

ciák telepítése valahová (megfelelô helyre. A szerk.) Kompetenciákat kellene telepíteni személyekhez, szervezetekhez, sôt tervekhez is, mert e nélkül regionális területi tervezésrôl nincsen szó.” Ehhez kapcsolódik Takács megjegyzése, miszerint települési szinteken a fejlesztôk / befektetôk többnyire szakmai ismeretek hiányával találkoznak (ami egyes befektetôknek esetleg jó lehet, de bizonyára nem jó a település, az ország számára). Alapvetô fogalmak ismeretének hiánya, értelmezési zavarai (vannak ennek elônyei is persze) határozzák meg az összképet. Az egymásra utalt partnerek nehezen és nem mindig tudnak szót érteni, közös nyelvet találni. Ezért aztán olykor jó gondolatok is elmennek egymás mellett, lelassul a megvalósítás, eltér a terv és a valóság. Amint arra Pallai felhívja a figyelmet, a tervezés maga is sokat fejlôdött az elmúlt években. Miközben elvesztette lendületét a koncepciókészítés, azaz annak kitalálása és meghatározása, hogy merre kellene menni, tartani, alig található a településeken valódi koncepció, ne adj' isten, fejlesztési stratégia, s azt aztán végképp nem ismerik, és nem tudják kommunikálni kifelé. De ennél is nagyobb problémának tartja, hogy a tervezés átalakulása, fejlôdése során az elmúlt években a településfejlesztési dokumentum a tervhierarchia részeként nem valós stratégia, hanem inkább egy forrásszervezô, forrásokért lobbizó dokumentummá kezd válni. Takács véleménye, hogy ma a tervezési folyamat, a döntések átpolitizálódnak. Az önkormányzat szükség esetén, valamely rövid távú érdekbôl bármikor, szükség szerint (taylor made) átalakítja rendezési tervét. Ráadásul az önkormányzatnak mindegy, hogy miért – ha kell, EU támogatásokért – dolgozza át a rendezési tervét. A forrásszerzés nagyobb úr, mint a jövô perspektívájának kitûzése és a kitûzött cél stratégiai követése.

PALLAI KATALIN

Amikor egy koncepciót alkotok, akkor egy új valóságot teremtek. Azzal, hogy kategóriákat alkotok, folyamatokat alakítok, hogy megfogalmazok dolgokat, folyamatosan változtatom az emberek percepcióját, és így hatok a világra. Ez a része a tervezésnek nálunk gyerekcipôben jár; nagyon kevesen tudják, hogy nem elég az, hogy valamit megéreztem, hogy mérlegelni tudom valaminek a pozitív és negatív hatásait, és ezzel elvégeztem a becsületes szakértôi munkámat, hanem nagyon fontos, hogy meg is kell tudnom úgy fogni a dolgot, hogy mindez átadható legyen, hogy hatni tudjon. Ahhoz, hogy participáljunk, hogy valamilyen társadalmi ellenôrzést hozzunk létre vagy egyáltalán valamilyen együttmûködést elindítsunk, ilyenfajta gondolkodásra is szükség van.

FEKTESSÜNK BE A TERVEZÉSMEGÚJÍTÁSBA! „Van egy sajátos helyzet: a területfejlesztés és rendezés viszonylag szabályozott” – mondja Körmendy és hozzáteszi: „a településfejlesztés, legalábbis jogszabályban, nincs rendesen szabályozva.” Ezért szerinte már csak egy településügyi törvény (tervtörvény) hiányzik. Amint a továbbiakban rávilágít: még nem alakultak ki a fejlesztés-tervezésnek azok a szabályai, amelyek a rendezésnek már igen. Igaz, ezzel nem azt mondja, hogy jó ma a rendezés, hiszen egy 1937-ben született törvénynek kb. harmincévenkénti leporolása történik csak meg. Körmendy a továbbiakban rávilágít, hogy „vannak néhányan, akik a fejlesztést és a rendezést egészen különálló diszciplínának vallják, és még az építési törvényben való kapcsolatot is el akarták, akarják vágni”. Ezen túllépve értelmezi a 10

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS

„ HEINRICH PÉTER

A térségi tervezési rendszerünk a derekán erôs, legfelül és legalul gyenge. A régió szintjén és kistérségi szinten is elô kellene írni a fejlesztési és a rendezési tervek összehangolt elkészítését. Ha nemcsak a fizikai tervezéssel, hanem a források allokálásával is foglalkozunk, nélkülözhetetlen, hogy a meglévô tervekre alapuljanak a projektek, hiszen a pályázatokhoz minimum engedélyezett terveket kell benyújtani. Ôszintén szólva nagyon ritkán tapasztalom, hogy a fejlesztési pályázatok tartalmaznák azt, hogy mennyire és milyen módon illeszkedik bele az adott projekt a térség rendezési tervébe.

2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

különbséget fejlesztési koncepció és fejlesztési terv között, illetve ezek kívánatos összhangját a rendezési tervvel. Kisebb vita kerekedett a fejlesztési koncepció céljáról, sôt magáról a fejlesztésrôl, annak definíciójáról. A moderátorok szerettek volna jobban elmélyedni a témának ebben az érzékeny részében, ám sok finom részlet és illusztráló rávezetô gondolat ellenére a résztvevôk inkább csak átsiklottak a témán, épphogy „átszörföltek” a felszínén. Arra a kérdésre, hogy nem ugyanazt, azaz a közösség akaratát kellene kifejeznie, a közösség jövôre vonatkozó információit tartalmaznia a két tervfajtának, nem reagáltak a kerekasztal tagjai, amint arra sem, hogy mi is valójában a fejlesztés definíciója. A moderátor által felvetett definíciójavaslatot sem vitatta meg a csoport. Amint azért kiderült, az „egyetlen” probléma az, hogy a fejlesztéspolitikának, koncepciónak a piacon keresztül, azaz a fejlesztések során (fejlesztési tervekben) kell realizálódnia. Így azután, ha maga a koncepcióalkotás nem reagáló (amit a rendezési tervek módosítgatása híven jelez), akkor a jó fejlesztéspolitika ismérve, hogy a piaci akciók, fejlesztések által realizálódik, azokban az elemi fejlesztéseken keresztül megvalósul. Így ez a kettô, azaz a fejlesztéspolitika és a fejlesztés (fejlesztési akció) egy és ugyanazon tôrôl fakad, csak míg az egyiknek hosszabb távú prognózisra alapozva kell meghatároznia az átfogó fejlesztések irányát, irányelveit, addig a konkrét fejlesztéseknek rövid távon kell kapitalizálniuk azt a potenciált, amit a fejlesztéspolitika meghatároz. Ezáltal mindkettô hasonló szakracionalitás, gondolkodásmód terméke. A terveknek egyetlen egységet kell alkotniuk – vonta le tapasztalataiból Szeszler – az országos tervezéstôl egészen a településtervezésig. Viszont fontosnak tartja, hogy mindenki tudja a feladatát, ismert legyen, mi a szakember és mi a választottak dolga. Ô például azt látja, hogy mivel a rendezés a fontos, az elôírt, a szabályozott, hazánkban a fejlesztési koncepciót mint szükséges rosszat a szabályozás készítôjének, a várostervezônek a nyakába varrják, (amit ô, hogy megkapja a rendezési munkát, azután el is vállal,) holott például a fejlesztéspolitika kidolgozása a választottak dolga lenne. Annak ellenére, hogy a 70-es, 80-as években (közel harminc éve) az elôzô rendszerlogikára alapozott és azóta fáziskéséssel utánigazított (nem valódi update) és jól láthatóan nem rendszerelvûen módosítgatott törvényi szabályozás mára a gyakorlatban holtsúllyá vált. Körmendy például úgy gondolja, nem kell igazán paradigmaváltásról beszélnünk. Apróbb utánigazításokkal a rendszer törvényileg rendezhetô. Felmerülhet, hogy ez nem jelenti-e újfent azt, hogy mint korábban, a (szak)politika szeretné is a paradigmát etatista módon diktálni, nem pedig felhasználva a „helyzetet”, hagyni a szélesebb szakma, a szakmai csoportok által innoválni. Paradigmaváltások során az újító, innováló erôk által megindított 11

KÖVETKEZTETÉSEK

KÖRMENDY IMRE

Ha komolyan vennénk azt, hogy a közösség tervez és a közösségnek van valamiféle jövôképe, és az így elkészített fejlesztési koncepció alapján kidolgozásra kerül egy rendezési terv, akkor a közösségnek az abban foglalt lehetôségekbôl kellene választania, hogy az átfogó tervekhez illeszkedve milyen fejlesztési terveket, projekteket tart a megvalósítás szempontjából fontosnak. Ezekhez kellene a közhatalomnak megvalósítókat, befektetôket keresnie, és az így kívülrôl érkezôk szempontjait a meglévô elképzelésekbe belesimítani, nem pedig úgy, hogy amint megérkezik egy befektetô, az ô igényei szerint átrajzolnak mindent.

CSOHÁNY KLÁRA Területi szinten a fejlesztési koncepciók és a rendezési tervek tartalma valamilyen módon próbál megfelelni egymásnak, de a rendezési terv eszköztára sokkal nagyobb eltéréseket enged meg, mint amilyeneket a koncepció esetleg elképzel. A megye rendezési terve például meg tudja teremteni a fejlesztési koncepció elemei megvalósulásának a lehetôségét, ugyanakkor teljesen mást is, hiszen a települések a pirosra, sárgára, zöldre besatírozott területeken belül nagyon széles skálán választhatják meg, hogy milyen funkciókat fognak telepíteni az adott területre.

„

❖ Eltekintve attól, hogy sok szó, amit a társalgás résztvevôi használtak, hasonlított, a beszélgetésbôl mégis úgy tûnik, hogy a szavak mögötti fogalmi tartalmak nem teljesen azonosak, nem egzaktak, meglehetôsen bizonytalanok. Így a megértések is bizonytalanok, a kommunikáció lassú, a fogalmi problémák nehezítik a megértést, „döglött aknákat” hagynak hátra. ❖ Hídverôkre, kommunikációs facilitátorokra lenne szükség, akik értik mindkét diszciplína lelkét, gondolkodásmódját. Ezeknek ugyanazt a nyelvet kell tudniuk beszélni, mint a kormányzati szakpolitikusoknak, mint a piac szereplôinek, mint a tervezôknek, a fizikai (rendezô) tervezôknek, és mint a policy-makereknek (koncepció-készítôknek). Továbbá tolmácsolniuk kellene a különbözô szakracionalitások 12

„

világnézeti, világszemléleti, gondolkodásbeli változások eredményeként a szakmai körök elôrehaladnak, meghatározzák és elfogadják az új gondolati rendet. Azaz a szakma jár elöl és a törvényalkotó, avagy a politika követi azt, nem fordítva. Feltehetôen ehhez egy felszabadított metodikai környezet, éppen nem egy még aprólékosabban definiált tervtörvény szükséges. Egy a világnézeti változásokat csak részben vagy felszínesen követô gondolati-elméleti és etikai alapon nyugvó törvény inkább kikényszerített, semmint felszabadított tervezési metodikát teremhet. Persze ehhez fel kell és el kell ismerni, hogy a terv válságban van, mert a valóság és a terv oly mértékben elváltak, hogy a terv már nem tudja irányítani a realitást, a valós világot. Amint Iványi mondja, inadekvát a kompetenciarendszer, hogy a döntéshozók nem viselik döntéseik következményeit. Mindezen a strukturális és tervezési válságon az EU-források megjelenése és szétosztása sem segít, mert a korábbi lobbysta attitûdöt konzerválja. Az (ön)kormányzatokat, településeket rá lehet venni a hosszú távú érdekviszonyok megváltoztatására, ha az számukra elônyösebb lesz, mint a rövid távú hasznuk – állítja Takács. A szerkesztô vallomása. Kissé önkényesen hoztunk létre összefüggéseket az egyes vélemények között, mert a beszélgetés során inkább egymás mellett, semmint összefüggôen jelentek meg gondolatok (nyilván ez még így is kitûnik a szövegbôl). Struktúrát a szerkesztéssel adtunk, ezzel inkább látszik gondolatcserének a beszélgetés, mint „statement”-ek sorozatának. Talán így jobban fog további gondolatokat indukálni, továbbvezet a párbeszéd s nem a szekértáborok szervezôdésének irányába.

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

„ KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS

nézôpontjai, céljai és érdekei között, egy közös megközelítés, fogalmi rendszer kialakítása érdekében. Elô kellene segíteniük a közös és kölcsönös megértést a ma széttöredezett és részben elidegenedett, sôt néhol versengô szektorok, diszciplínák között. ❖ A kormányzatnak nem egyre merevebb, keményebb és túlságosan szabályozott környezet létrehozásán kellene fáradoznia, hanem sokkal inkább nyitni kellene a szakma felé, és intenzíven innoválni kellene egyszerre alulról és felülrôl a komplex tervezési, döntési és megvalósítási folyamatot. Inkább módszertani ajánlásokat, good practice-okat kellene elterjeszteni, ilyenekrôl információt közreadni, kísérletezni, semmint „tervtörvényben” a központi szakpolitika akaratát végrehajtatni. Egyben a döntéshozók, a választottak, képviselôk továbbképzését, a döntésben a feladataik tréningjét kellene támogatni, elôírni, ezzel verve hidat a demokratikus döntéshozás és a tervezés, policymaking között. ❖ Mindennek érdekében jó lenne intenzifikálni és kiterjeszteni azt a fajta szakmai párbeszédet, amely a diszciplínák között folyik. Nem elég és inkább csak a szakadékot mélyíti, ha csupán az „egy vérbôl valók”, önmaguk megerôsítésére folytatnak tessék-lássék diskurzust. És mint oly sokszor, itt is inkább a szavak mögötti fogalmi eltérések (a fogalmi „babilon”) az okai a meg nem értésnek, amelyen csak a párbeszéd segíthet. Mindezek hátterében még az is ott húzódik, hogy a kiöregedô nemzedék fejlesztô-rendezô vitájába egyre inkább bekapcsolódnak a feltörekvô „új-törökök”, akik európai emlôkön nevelkedve sokkal türelmetlenebbek a terület- és település-kormányzás elégtelenségeivel, az eddigi tervezési eszköztárral szemben, és modernebb, hatékonyabb eszközök meghonosítását szorgalmazzák. És talán vitáink hevében rájuk is kellene figyelni, hallgatni.

ONGJERTH RICHÁRD

Nagyon szeretjük a döntéshozókra tolni a felelôsséget. Ugyanakkor észrevehetnénk, hogy a tervezési rendszereket és magukat a terveket is országos vagy régiós szinten, kisebb-nagyobb településeken szakemberek rendelik meg és szakemberek készítik, ezért az az érzésem, mintha az önös szakmai érdekek az összehangolt rendszer ellenében hatnának, hiszen a bonyolult, átláthatatlan tervezési rendszerben mindig több feladat adódik, ami jól-rosszul megfizetve sok ember megélhetését biztosítja.

Gauder Péter antropomorf urbanista

2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

13

TEÓRIA

Egymásra épülô tervek A területrendezési hatósági eljárások

A területrendezési hatósági eljárások az elfogadott ben történhet külön területrendezési eljárásban, területrendezési terv alkalmazása, illetve érvényesí- amikor a tervnek csak az eljárás tárgyát képezô tése során felmerülô, egyedi hatósági döntést valamelyik eleme kerül pontosításra. igénylô kérdések megoldását szolgálják. Az eljárások eseteit és lebonyolításuk szabályait a területren- A terv felülvizsgálata dezési hatósági eljárásokról szóló 134/2005. (VII. A területrendezési terveket elfogadó jogszabályok (törvények és megyei önkormányzati 14.) kormányrendelet szabályozza. A rendelet négy fajta célt különböztet A méretarány a rendeletek) sajátosak abból a szempontmeg, nevezetesen a pontosításra, az kiemelt térségek ból, hogy rajzi mellékletekkel, az úgynés a megyék evezett térségi szerkezeti tervvel és térséeltérésre, a beillesztésre és a javításra gi övezeti tervlapokkal egészülnek ki. vonatkozó eljárást. Rendelkezik az terveiben A tervek az infrastrukturális létesítméeljárások megindításának és lefolytaM=1:50 000, nyeket, az egyes térségi területfelhasztásának szabályairól és az eljárásba beaz Országos vonandó szakhatóságok és szakértôk Területrendezési nálási kategóriákat és övezeteket az alaptérkép méretarányának megfelelô ponkörérôl. Tartalmazza továbbá az eltéTervben tossággal tartalmazzák. A méretarány a résre és a beillesztésre irányuló kérelem M=1:500 000. kiemelt térségek és a megyék terveiben megalapozását szolgáló szakmai dokumentum, az úgynevezett területi hatásvizsgálat M=1:50 000, az Országos Területrendezési Tervben készítésének szabályait és tartalmi követelményeit. M=1:500 000. Ez a pontosság a térbeli rend meghaCikkünk a kormányrendeletben foglaltak magya- tározása szempontjából megfelelô és elegendô, rázatára vállalkozik, azzal a céllal, hogy meg- ugyanakkor nem teszi lehetôvé azt, hogy a tervi elekönnyítse a magyar jogrendben újdonságnak mek helye vagy határvonala telekhatár-pontosságszámító hatósági eljárás bevezetését, illetve a gal megállapítható legyen. A területrendezési tervekben foglaltakat, az egyjogszabályban foglaltak értelmezését. mást követô tervezések eredményeképpen – az országos tervtôl kezdôdôen a kiemelt térségi és megyei területrendezési terveken keresztül – kell egyre A PONTOSÍTÁS pontosabbá tenni, illetve telekhatár pontosságú teTervezési, illetve mérlegelési folyamat, amelynek lepülésrendezési elôírásokká konvertálni. A pontoeredményeként meghatározzák és szükség szerint sítás tehát – eljárási értelemben véve – maga a tervefeltüntetik a területrendezési tervben szereplô tervi zési és egyeztetési folyamat, amelyet a területfejelemeknek (infrastrukturális létesítményeknek, lesztési koncepciók és programok, valamint a terüvalamint az egyes térségi területfelhasználási kate- letrendezési tervek egyeztetésének és elfogadáságóriák és övezetek határának) a helyét a tervezési nak rendjérôl szóló 184/1996. (XII. 11.) kormányhierarchiában alacsonyabb szinten álló, kisebb mé- rendelet, valamint a területfejlesztési koncepciók, retarányú terület- vagy településrendezési tervben. programok és a területrendezési tervek tartalmi A pontosítás történhet a hierarchiában alacso- követelményeirôl szóló 18/1998. (VI. 25.) KTM rennyabb szinten álló terv készítése vagy felülvizsgála- delet szabályoz. Tehát ha az alacsonyabb szintû tervek szabályszeta keretében, amikor a területrendezési terv valamennyi tervi elemét pontosítják, de kivételes eset- rû felülvizsgálatának keretében megtörténik az el14

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

TEÓRIA

Az országos övezetek által érintett területeket a megyei területrendezési tervekben az érdekelt államigazgatási szervek állásfoglalása alapján kell lehatárolni. Itt tehát nincs konkrét mérték, lényegében az érdekelt államigazgatási szervekre van bízva, hogy az Országos Területrendezési Tervben szereplô övezetek határait hogyan kell a megyei területrendezési tervben megjeleníteni. Az ily módon pontosabbá tett övezeteket a településrendezési tervekben úgy kell lehatárolni, hogy a megyei övezet területének a település közigazgatási területére esô része legfeljebb +/- 5%-kal változhat. Térségi övezetek esetében a viszonyítási alap tehát az övezetek területének mérete. Az országos terület-felhasználási Annak kategóriákra és övezetekre vonatkozó szabályoknak az érintett kiemelt térség megállapítása, vagy megye területére vetítve, a kiehogy az eltérés meddig fogadható el melt térségi és megyei terület-felhasználási és övezeti szabályoknak pontosításnak az érintett települések közigazgatási és mikortól kell területére vetítve arányosan kell már érdemi teljesülniük. módosításnak

fogadott területrendezési tervben foglaltak érvényesítése, illetve átvezetése, akkor nincs szükség ezzel párhuzamos külön pontosítási eljárásra. A mind részletesebb alaptérképeken és a mind mélyebb vizsgálatok feldolgozásával történô fokozatos megközelítés rendszerint azt is eredményezi, hogy a tervi elem végleges helye (ha azt visszavezetjük a területrendezési tervbe) kismértékben el fog térni a területrendezési tervben eredetileg megjelölt helytôl. Ez az eltérés a tervezési folyamat szükségszerû következménye, ami egyúttal megalapozottabbá teszi a területrendezési tervet.

A normatív határértékek Természetesen a pontosítási folyamat eredményeképpen szükségessé váló eltérés nem lehet olyan mértékû, hogy az már a területrendezési terv módosítását eredményezze. Annak megállapítása, hogy az eltérés meddig fogadható el pontosításnak és mikortól kell már érdemi módosításnak tekinteni, nem egyszerû feladat, hanem a tervi elem jellegét, térbeli helyzetét és más tekinteni, nem Pontosítás külön eljárásban tervi elemekkel való kapcsolatát méregyszerû feladat, legelô szakmai, szakigazgatási kérdés. hanem a tervi elem Mivel a valóságban a terület- és településrendezési tervek egyrészt küE probléma megoldására a törvény jellegét, térbeli lönbözô készültségi fokon állnak, mássegítséget adott azzal, hogy normatív helyzetét és más részt felülvizsgálatukra 5-10 évenként módon meghatározott olyan határtervi elemekkel való kerül sor, természetes módon különértékeket, amelyek mértékéig az eltérés kapcsolatát bözô okokból felmerülhet „soron külön eljárás nélkül is a pontosítás mérlegelô szakmai, kívül” is a területrendezési tervben szefogalmába esik. szakigazgatási replô adott terület-felhasználási kateA normatív alapon megengedett kérdés. gória, térségi övezet vagy valamely ineltérés mértékét a mûszaki infrastruktúra frastruktúra hálózati elem pontosításáhálózatok nyomvonala esetében a törvény úgy határozta meg, hogy az adott nyom- nak szükségessége. Ilyen esetben külön területrendezési hatósági elvonalnak a tervezési területre vetített hossza az Országos Területrendezési Terv és a megyei terv vi- járást lehet kezdeményezni, tehát csak akkor, ha a szonylatában legfeljebb +/- 10%-kal, a megyei terü- pontosítási igény idôben elválik az alacsonyabb letrendezési terv és a településrendezési terv vi- szintû terv felülvizsgálatának, illetve módoszonylatában +/- 5%-kal térhet el az országos, illet- sításának folyamatától, vagy más okokból annak ve a megyei területrendezési terv szerkezeti tervé- keretében nem rendezhetô. Ez esetben is csak akkor, ben eredetileg ábrázolt nyomvonal-változattól. ha egy térségi terület-felhasználási kategória vagy A településrendezési terv esetében a mozgástér övezet vonatkoztatási területének azonosítása a te(a százalékos eltérés lehetôsége) azért kisebb, mert rületrendezési terv alapján nem egyértelmû. A pontosításhoz a területrendezési hatóság szüka megyei területrendezési tervnél használt méretarány és alaptérkép már lehetôséget ad arra, hogy ség szerint tervezôi, illetve szakértôi közremûköaz egyes tervi elemeket igen jó közelítéssel meg dést vehet igénybe. A külön eljárás eredményének ismeretében döntését egy területrendezési tervi lehessen határozni. 2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

15

elem pontos, az igényelt kisebb méretaránynak megfelelô helyérôl hozza meg.

AZ ELTÉRÉS A törvény az eltérésre vonatkozó normatív határértékek meghatározása mellett – kivételesen indokolt esetben – megengedhetôvé tette az ennél nagyobb mértékû eltérést is, de ilyenkor megfelelô dokumentum (területi hatásvizsgálat) elkészítését és minden esetben külön eljárás lefolytatását rendelte el. A területi hatásvizsgálat és a külön eljárás garanciális szabályként biztosítékul szolgálnak ahhoz, hogy a normatív alapon megengedett eltéréstôl nagyobb mértékû eltérés nem eredményezi a területrendezési terv koncepciójának sérelmét, tehát az ilyen módon megindokolt eltérés is még a pontosítás fogalmába illeszthetô. A területrendezési hatóságnak tehát az eljárás során a kivételesen megengedett eltérés lehetôségérôl és mértékérôl kell döntenie. Meg kell jegyezni, hogy a kivételes eltérés lehetôségét a törvény csak az országos és térségi jelentôségû mûszaki infrastruktúra-hálózatokra adja meg, a térségi terület-felhasználási egységek és övezetek esetében csak a törvény által megengedett normatív eltérés szabályai alkalmazhatóak.

A BEILLESZTÉS A területrendezési terveknek az elôbbi értelmezés szerinti pontosítása más vonatkozásban is szükségessé válhat. Ezek a tervek hosszú távú érvényességgel készülnek, felülvizsgálatukra és korszerûsítésükre 5-10 évenként kerül sor. A két felülvizsgálat közötti idôszakban felmerülhetnek olyan új térségi jelentôségû létesítményekre vonatkozó javaslatok, amelyek a készítés és elfogadás idején nem voltak ismertek, ezért a tervben nem szerepelnek. Ilyen esetben a törvény szintén elôírja a területi hatásvizsgálat és a külön területrendezési hatósági eljárás lefolytatását. Ezek eredményének ismeretében azt kell a területrendezési hatóságnak megítélni, hogy a területrendezési tervben eredetileg nem szereplô, de a terv tartalmának megfelelôen térségi jelentôségû új létesítmény utólag beilleszthetô-e a tervbe, vagy módosítani kell a tervet. 16

Ha a területrendezési hatósági eljárás pozitív eredményre jut, s az új tervi elemet a területrendezési terv koncepciójának sérelme nélkül be lehet illeszteni például egy megyei területrendezési tervbe, akkor ez azt jelenti, hogy a tervezési hierarchiában alatta álló település-rendezési terv az adott tervi elemmel úgy számolhat, mintha az eredetileg is a megyei tervben lett volna.

A JAVÍTÁS A területrendezési hatósági eljárás egyszerûsített formában és külön területi hatásvizsgálati dokumentáció készítése nélkül alkalmas lehet még a területrendezési tervek tervlapjain elôforduló hibák kijavítására. A területrendezési tervek rajzi munkarészeiben a leggondosabb elôkészítés mellett is elôfordulhatnak hibák, amelyek az alaptérkép pontatlanságából, a tervek készítésénél felhasznált nyilvántartások nem naprakész voltából, a tervezési és egyeztetési folyamat lezárása és a terv elfogadása közötti idôben hozott jogszerû terület-felhasználási döntések következményeibôl, nyomdai, nyomtatási hiányosságokból, valamint nem kizárhatóan emberi figyelmetlenségbôl, szerkesztési pontatlanságokból adódhatnak. Ezeket a hibákat a késôbbi részletesebb tervezési folyamatok hozzák felszínre. Mivel egyértelmûek és nyilvánvalóak, korrigálásukra célszerû volt lehetôséget biztosítani a területrendezési hatóság számára. Ez esetben az egyszerûsített eljárás eredményének ismeretében a kijavítás módjáról kell döntenie a területrendezési hatóságnak. A nyilvánvaló hibák kijavítását szolgáló egyszerûsített területrendezési hatósági eljárás nem hatósági határozattal, hanem a hiba tényét megállapító, illetve a valós helyzetet igazoló, úgynevezett hatósági bizonyítvány kiadásával zárul.

A TERÜLETRENDEZÉSI HATÓSÁG A területrendezési eljárásokhoz értelemszerûen szükség van egy eljáró hatóságra, ezért a törvény a területi fôépítészeket területrendezési hatósági jogkörrel ruházta fel. Ezzel egyidejûleg szakhatósági jogosítványt adott számukra a területrendezési tervek tartalmi követelményének megfelelô térségi FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

TEÓRIA

jelentôségû létesítmények építési (létesítési) engedélyezési eljárásában. A területi fôépítész határozatának jogi tartalma nem kötelezés, hanem annak megállapítása, hogy az eltérés, a beilleszteni kívánt új létesítmény, a pontosított övezethatár vagy a kijavított hiba nem ellentétes a magasabb szintû tervvel. A területi fôépítészi határozat tehát lehetôséget ad a tervhierarchia alacsonyabb fokán álló rendezési tervek készítésére és elfogadására jogosultak számára, hogy a fenti típusú megengedett eltérésekkel a rendezési terveikben éljenek, de erre nem kötelezi ôket.

AZ ELJÁRÁSOK EGYSÉGESÍTÉSE



jelentôségû létesítmény területi elhelyezésérôl (utólagos beilleszthetôségérôl) kell dönteni. Ez utóbbi esetben a megalapozott döntéshez legalább olyan fontos a beilleszteni kívánt létesítmény területi kihatásainak komplex elemzése, mint az eltérés megítélésénél, ezért a kormányrendeletben elô kellett írni általános érvénnyel itt is a hatásokat elemzô, a beilleszthetôséget meggyôzôen bizonyító dokumentum elôzetes elkészítésének kötelezettségét. Az eljárás során vizsgálandó kérdések összetettsége és hasonlósága miatt a területi fôépítész számára minden esetben ugyanazok a szakhatóságok és szakértôk tudnak állásfoglalásukkal, illetve szakvéleményükkel segítséget nyújtani.

A pontosításra, az eltérésre, a beillesztésre és a javíA TERÜLETI HATÁSVIZSGÁLAT tásra vonatkozó külön eljárások szakmai értelemben azonos célt, a terület- és település-rendezési tervek összhangjának megteremtését, illetve az össze- A törvény, illetve a kormányrendelet értelmében tehangolás során a méretarányok különbözôségébôl hát az eltérésre és a beillesztésre irányuló kérelmet következô problémák megoldását szolgálják. Bár területi hatásvizsgálattal kell megalapozni. tárgyuk különbözô, eljárási értelemben több vonat- Az ennek készítésére és tartalmi követelményeire kozásban egységesíthetôk a következô indokok vonatkozó szabályokat részletesen ismerteti a kormányrendelet. alapján:  A törvény a beilleszthetôségre vonatkozó engeTulajdonképpen a beilleszthetôséget vizsgáló dodélyt megnevezte, ez a „térségi terület-felhasz- kumentum korábban egyszer már megnevezésre nálási engedély”. A törvény nem került. A területfejlesztési koncepciók, nevezte meg a kivételes eltérésre és A területrendezési programok és a területrendezési tervek eljárásokhoz pontosításra vonatkozó engetartalmi követelményeirôl szóló értelemszerûen délyeket, de a kivételes eltérés és a 18/1998. (VI. 25.) KTM rendelet szükség van egy pontosítás lehetôségét magában horbevezette a „területrendezési tanuleljáró hatóságra, dozó külön eljárásnak is szükségképmányterv” fogalmát. Olyan döntéspen hatósági döntéssel kell zárulnia. elôkészítô dokumentumként definiálta, ezért a törvény Mivel a területrendezési hatósági amelynek feladata az elfogadott a területi döntések tényleges tartalma minden területrendezési tervben nem meghafôépítészeket esetben a területrendezési terv törtározott, de a térségi terület-felhasznáterületrendezési vény által megengedett mértékû hatósági jogkörrel lást jelentôsen befolyásoló térségi jelenpontosítása, a „térségi területfeltôségû létesítmények és a területrenderuházta fel. használási engedély” kifejezés gyûjzési tervek összhangjának vizsgálata. tôfogalomként használható volt minden terület- A jogszabály a területrendezési tanulmányterv tarrendezési hatósági döntés, illetve határozat meg- talmi követelményeit nem írta elô (a megbízó eseti nevezésénél. megítélésére bízta) és – megfelelô törvényi felhatal A törvény a kivételes eltérésre vonatkozó lehemazás hiányában – az hatósági eljárás megalapotôség kötelezô feltételéül szabta, hogy minden zását sem szogálhatta. szempontra kiterjedô szakmai dokumentum Mind az eltérésre, mind a beillesztésre vonatkozó (területi hatásvizsgálat) alapozza azt meg, de ez a kérelem szakszerû és körültekintô elbírálásához kötelezés nem jelenik meg akkor, ha a területren- megfelelô tartalmú döntés-elôkészítô dokumentum dezési tervben eredetileg nem szereplô térségi szükséges. Ennek a feltételnek a területi hatásvizs2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

17

gálat felel meg. A területrendezési tanulmányterv kenységek, illetve a megvalósításukhoz szükséges tehát csak akkor szolgálhat a térségi terület-felhasz- létesítmények engedélyezése idôszakában van nálási engedély kiadását alátámasztó dokumen- szükség. Amennyiben a területi hatásvizsgálat tumként, ha a területi hatásvizsgálat tartalmi köve- környezetvédelmi része megfelel a környezetvédeltelményeinek megfelelôen készül el. Ebben az eset- mi törvényben meghatározott vizsgálati elemzésben a területi hatásvizsgálat és a területrendezési nek, szükségtelenné válik emellett külön környezetvédelmi vizsgálati elemzést is kétanulmányterv közé – tartalmukat és döntés-elôkészítô funkciójukat te- A területrendezési szíteni. Annak érdekében, hogy a szakmai kintve – egyenlôségjelet lehet tenni. hatósági eljárás gyakorlatban a két típusú területi (A fogalmak egyértelmû használata megyei vagy hatásvizsgálatot a szóhasználat szemérdekében ezért célszerû a területrentelepülési pontjából is meg lehessen különböztetdezési hatósági döntést megalapozó önkormányzat ni, a területrendezési eljárásokról szóló dokumentumot minden esetben területi kérelme alapján kormányrendeletben célszerû volt a hatásvizsgálatnak nevezni, a területrendekezdôdik, más területi hatásvizsgálatot gyûjtôfogazési tanulmánytervet pedig fenn kell tarszervezet nem tani minden más, az adott térség jogosult a kérelem lomként használni, és megkülönböztetésül a területrendezési terv megaterületi szerkezetére kiható elképzelés benyújtására. lapozó munkarészeként készülô tebemutatása céljára.) rületi hatásvizsgálatot területi hatásA területi hatásvizsgálatnak nem csak az egyes területrendezési hatósági döntések megalapozá- elemzésnek, a területrendezési hatósági döntést sánál, hanem a területrendezési tervek készítésénél megalapozó önálló dokumentumként készülô (és a is szerepe van. A törvény 1996-os kihirdetése óta a jelen cikk témaköréhez tartozó) területi hatásvizsterületrendezési tervekhez területi (környezeti, tár- gálatot területrendezési hatásvizsgálatnak nevezni. sadalmi és gazdasági) hatásvizsgálatot kell készíteni. A területi hatásvizsgálat ez esetben nem AZ ELJÁRÁS SAJÁTOSSÁGAI egyedi területrendezési hatósági döntés elôkészítését, hanem a területrendezési terv várható környezeti, társadalmi és gazdasági hatásainak, illetve Új hatósági engedélyezési eljárásról van szó, ezért következményeinek egymással összefüggésben már a törvényben is rendelkezni kellett néhány történô feltárását szolgálja a szakmai és társadalmi ezzel összefüggô gyakorlati kérdésrôl, köztük a egyeztetésekben résztvevôk, valamint a döntésho- fellebbezés lehetôségérôl. E szerint a térségi területzók számára. Az ilyen típusú területi hatásvizsgálat felhasználási engedély-kérelemrôl hozott határozat tartalmi követelményeit tehát erre való figyelem- elleni fellebbezést a Kormány irányítása alatt álló, a mel kell megállapítani, ezért kis mértékben el fog- területfejlesztésért és a területrendezésért felelôs nak térni a hatósági döntés elôkészítését szolgáló miniszter felügyelete alatt mûködô országos hatáskörû államigazgatási szerv (a cikk írásakor ez az területi hatásvizsgálat tartalmi követelményeitôl. Abból, hogy ez esetben a területi hatásvizsgálat a Országos Területfejlesztési Hivatal) bírálja el. A területrendezési hatósági eljárás megyei vagy területrendezési terv alátámasztó munkarészeként készül el, az következik, hogy tartalmi követel- települési önkormányzat kérelme alapján kezdôdik, ményeit a területfejlesztési koncepciók, programok más szervezet nem jogosult a kérelem benyújtására. és a területrendezési tervek tartalmi követelmé- Ennek az a magyarázata, hogy a területrendezési nyeirôl szóló 18/1998. (VI. 25.) KTM rendelet ke- hatósági eljárások eredményeként megszületô retében, annak kiegészítésével kell meghatározni, s határozat a megyei területrendezési terv vagy a rá is vonatkoznak értelemszerûen a területrende- településrendezési terv tartalmára van hatással, és zési terv egészének egyeztetésére és elfogadására mivel e tervek „gazdái” a megyei, illetve települési önkormányzatok, indokoltnak látszott annak bizvonatkozó eljárási szabályok. A területi hatásvizsgálat nem tévesztendô össze tosítása, hogy csak olyan eljárás kezdôdhessen el, az elôzetes és részletes környezeti hatásvizsgálattal, amivel az érintett önkormányzatok maguk is mert ezekre egy késôbbi fázisban, a konkrét tevé- egyetértenek. Kivételt képez a javításra irányuló 18

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

TEÓRIA

eljárás, amelyet a területi fôépítész hivatalból is ÖSSZEFOGLALÁS lefolytathat. A kezdeményezô és a kérelmezô világos megkü- A területrendezési hatósági eljárásokkal és az ezek lönböztetésére azért is szükség volt, mert a kor- egy részét megalapozó területi hatásvizsgálattal mányrendelet egyértelmûen rendelkezett arról, lehetôvé válik egyedi esetekben a területrendezési hogy a kérelem benyújtója köteles gondoskodni a tervekben szereplô tervi elemek helyének telekhakérelem alátámasztása érdekében elkészítendô te- tár-pontosságú meghatározása, ezáltal megszûnik a rületrendezési hatásvizsgálat költségeinek viselé- területrendezési tervek és a településrendezési tersérôl. vek méretarányának különbözôAbban az esetben, amikor a A területrendezési ségébôl esetenként adódó értelmezési megengedettnél nagyobb mértékû és jogbizonytalanság. Eldönthetô hatósági eljárás eltérésre vagy új létesítmény betovábbá, hogy a terület- és telepünem általános illesztésére irányul a kérelem, alátálésrendezési tervek készítése során a kötelezettség, masztására területi hatásvizsgálatot tervezési hierarchiában magasabban csak akkor kell kell készíteni. Ennek keretében – a már álló tervben foglaltaktól milyen mérlefolytatni, említettek szerint – annak vizsgálata tékben lehet eltérni úgy, hogy az ha a tervi elemek zajlik, hogy az eltérés vagy az új tervi eltérés belül maradjon a törvény által pontosítása az elem beillesztése milyen mértékben megengedett mértéken, így az eltérés egymásra épülô érinti a terv koncepcióját. A területi (korrekció) a magasabb szintû terv tervek készítésének hatásvizsgálat készítése során tehát terelôzetes módosítása nélkül végrehajt„normális” vezési feladatok megoldására, tervezôi ható legyen. menetében nem mérlegelésre is sor kerül, ezért a korA területrendezési hatósági eljárás rendezhetô, vagy nem általános kötelezettség, csak mányrendelet elôírta, hogy a területi akkor, ha valaki hatásvizsgálatot szakmai véleményezés akkor kell lefolytatni, ha a tervi elemek az elfogadott céljából be kell nyújtani az illetékes pontosítása az egymásra épülô tervek területrendezési területrendezési tervtanácsnak. készítésének „normális” menetében tervtôl a Az egyes területrendezési hatósági elnem rendezhetô, vagy akkor, ha valaki normatív módon járások következtében a kiemelt térségi, az elfogadott területrendezési tervtôl a megengedettnél a megyei és a településrendezési ternormatív módon megengedettnél navekbe újonnan vagy módosított for- nagyobb mértékben gyobb mértékben kíván eltérni. mában bekerülô térségi jelentôségû kíván eltérni. A területrendezési hatósági eljárás tervi elemeket a területrendezési tervek törvény által elôírt bevezetése értelemkövetkezô felülvizsgálata során automatikusan át szerûen azt követeli meg, hogy az elsôfokú terülekell vezetni a területrendezési tervbe. Azért, hogy trendezési hatósági feladatokat ellátó területi ez megtörténhessen, a területrendezési hatósági fôépítészi irodákat mind a létszám, mind a költdöntéseket nyilván kell tartani, egyrészt a hatósági ségvetési támogatás tekintetében megerôsítsék, eljárást lefolytató területi fôépítész irattárában, mivel ez eddig nem ismert, új feladat náluk. Éppen valamint központilag. Ez a hely célszerûen a ez utóbbi miatt várhatóan el kell telnie bizonyos területrendezési terveket is nyilvántartó országos idônek ahhoz, hogy a területrendezési eljárások Dokumentációs Központ lehet, az ehhez szükséges napi rutinná váljanak. jogszabályi és számítástechnikai feltételek megteremtése után. Dr. Tompai Géza fôosztályvezetô, OTH Területrendezési Fôosztály, Budapest

2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

19

TEÓRIA

Mit, mibôl, mikor; hol és hogyan? A település-rendezési tervezés és a megvalósítás összefüggései

Az a települési önkormányzat, amelyik megalkotja település-rendezési terveit és helyi építési szabályzatát, majd hátradôl, s úgy érzi, megtett mindent, ami rá tartozott, hasonló a zeneszerzôhöz, aki megírva zenemûvét beteszi azt a fiókba vagy a szekrény polcára. Lehet, hogy valaki takarítás közben vagy késôbb, a hagyaték rendezésekor rátalál, s ekként hallhatóvá válik sokak számára a mû, de ez korántsem biztos. Hasonlóképp, ha egy családapa ötleteit a hétvége eltöltésére nem osztja meg feleségével és gyermekeivel (hanem csak magában dédelgeti), akkor egy pillanatig sem csodálhatja, ha szombatra és vasárnapra övéi egészen más programot szerveznek. Mondhatják persze, hogy a rendezési tervek és az önkormányzati rendeletek olyan kották, játékszabályok, amelyekbôl mások, jelesen az építtetôk (manapság jellemzôen (?) magánszemélyek, szervezetek) dolgoznak, s az építési hatóságoknak csupán az a feladatuk, hogy a terveket összevessék a rendelettel jóváhagyott dokumentumokkal: a szabályozási tervvel és az építési rendelettel. Ez igaz is, de ne tévesszen meg senkit, hogy az építési engedélyezési jogkört a jegyzô gyakorolja, mert azt az állam máshová is telepíthetné, mivel az építésügyi hatósági munka tipikusan államigazgatási és nem önkormányzati feladat. Elég csak arra gondolni, hogy milyen szempontokat kell vizsgálnia az építési hatóságnak: a kedvezô tájolást, a mechanikai ellenállást és stabilitást, a tûzbiztonságot, a higiéniát, az egészség- és környezetvédelmet, a használati biztonságot, a zaj és rezgés elleni védelmet, az energiatakarékosságot és a hôvédelmet, az életvédelem követelményeinek ellenôrzését, valamint a helyi építési szabályoknak való megfelelést és a környezethez való illeszkedést. Egyik sem helyi közügy. A két legutóbbi lehetne az, de ezekrôl is könnyen belátható, hogy a rendezési tervek, a helyi építési szabályzatok és a helyi értékvédelmi rendelet megalkotása helyi közügy, önkormányzati feladat, ám az annak való megfelelés vizsgálata már 20

speciális ismereteket igénylô (építészeti és jogi) szakfeladat. Az önkormányzat tehát nem hagyhatja csupán az építésügyi hatóságra a rendezési terv érvényesítését, mert az csak egy kis része a teendôknek.

MÚLT ÉS JELEN Ha az önkormányzati rendszert létrehozó törvényre tekintünk (az 1990. évi LXV. törvény, a továbbiakban: önkormányzati törvény), megállapíthatjuk, hogy a települési önkormányzatok feladatainak felsorolását a település-fejlesztéssel és a település-rendezéssel kezdi. Megjegyzem, elég lett volna e kettô mellé a település-üzemeltetést harmadikként nevesíteni, s az átfogta volna a tényleges feladatokat. Az ezt követô hosszú felsorolás egyrészt a közelítôen egyértelmû szabályozás miatt született, másrészt, hogy ne legyen vita a kormányzati és az önkormányzati feladatok megosztásáról. A településfejlesztés és a település-rendezés tehát szorosan összetartozó fogalmak. Ezt fejezik ki az építési törvény (az épített környezet alakításáról és védelmérôl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény, a továbbiakban: építési törvény) elôírásai is, amikor rögzítik, hogy „a településrendezés feladata, hogy meghatározza a település összehangolt, rendezett fejlôdésének térbeli-fizikai kereteit” (7. § (2) bek.), a településszerkezeti tervet az önkormányzat településfejlesztési döntésének figyelembe vételével kell kidolgozni (uo. a (3) bek.). A település-fejlesztési koncepciót a törvény a település-rendezés eszközeként határozza meg, és definíciója szerint az „a település-rendezési terveket megalapozó, az önkormányzati település-fejlesztési döntéseket rendszerbe foglaló, önkormányzati határozattal jóváhagyott dokumentum” (2. § 27. pont). Érdemes még korábbra tekinteni. A városrendezést és az építésügyet szabályozó elsô átfogó FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

TEÓRIA

törvény 1937-ben született meg hazánkban (az 1937. évi VI. törvénycikk a városrendezésrôl és az építésügyrôl), ami a városok számára kötelezôvé tette városfejlesztési tervek, s ezek alapján rendezési tervek készítését. A törvény rendelkezései értelmében: „A városrendezési terv a város háztartásának költségvetésével, illetôleg a jóváhagyott fedezettel biztosított mértékben hajtható végre. A belügyminiszter az említett mértékben a városrendezési tervnek, meghatározott részének (út- és közmûhálózat létesítésének, bôvítésének, szabályozásának) meghatározott idôre végrehajtását elrendelheti; közmû létesítését, bôvítését közérdekbôl olyan helyen is elrendelheti, amely nem esik a városrendezés hatálya alá.” (4. § (2) bek.) Joggal mondhatják, hogy az más kor volt, hogy a városok akkor kivethettek helyi adót a rendezési mûveletek elvégzésére, hogy a háború közbejöttével valójában nem igazolódott az akkori szabályozás helyessége. Egyet azonban nem lehet elvitatni, hogy a szakmai közgondolkodásban a fejlesztés és a rendezés elválaszthatatlan fogalmak. Ha a késôbbi idôket vizsgáljuk, láthatjuk, hogy a rendezési tervek általában ott és azért jöttek létre, hogy valami épüljön: egy új lakónegyed, egy ipartelep, egy elkerülô út, sôt egy-egy új város. Elegendô itt Dunaújvárosra, Komlóra, Kazincbarcikára, Tiszaújvárosra gondolnunk. Paks fejlesztése, Tatabánya négy településbôl való létrehozása, Ajka kiépítése is mind e vonulatba illik bele. 1981 után, az állami lakásépítés és az iparosítás leállításával új helyzet állt elô, amely a létezô szocializmus megszûntével teljesedett ki: a piacgazdaságban a magánberuházások viszik a prímet, s a közösség elsôdleges feladata a koordináció. De csupán az elsôdleges feladata, van azonban szép számmal másodlagos, harmadlagos stb. Nem véletlen, hogy az építési törvény sokféle, a település-rendezési tervek megvalósítását segítô sajátos jogintézményt sorol fel (telekalakítás, elôvásárlási jog, kisajátítás, kiszolgáló és lakóút céljára történô lejegyzés, tilalmak, kötelezések: Étv. 17. - 30. §), mert a települések másképp aligha tudnák ellátni település-fejlesztési feladatukat. Ellene vethetik, hogy ezek jelentôs részével csak akkor tud élni a település, ha van pénze; de ez csak az igazság egyik része, mert pénz nélkül és/vagy kevés pénzzel is lehet eredményeket – esetenként komoly eredményeket is – elérni. 2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

Vegyünk sorra néhány példát, amelyben a települési önkormányzatoknak nélkülözhetetlen szerepe van, vagy szerepvállalása nagyban elôsegítheti és felgyorsíthatja a folyamatokat, a fejlôdést. A jelentôs átépítésre, a rehabilitációra érett és ezért kijelölt területek sok ilyen feladatot kínálnak, különösen ott, ahol politikai döntések alapján a bérlakásokat eladták. Például Budapest belsô kerületeiben – mintegy kilencszáz telektömbnyi területen, egy-két terület kivételével – a házak társasházakká alakultak. Egy-egy tulajdonosi közösség mit tud tenni? Legjobb esetben felújítja a teljes lakóépületet a pincétôl a padlásig. Mi ezeknek a területeknek a legnagyobb gondja? Megoldatlan a személygépkocsik tárolása. Részben emiatt túlzsúfoltak az utcák, és nem tudnak üzletek (kereskedelem + vendéglátás + szolgáltatás) nyílni a földszinti, utcai lakások helyén, továbbá a tetôterek beépítése sem történhet meg törvényesen, mert nem tudnak a szükséges parkolóhelyekrôl gondoskodni telken belül. Kevés a zöldfelület, a játszótér, a pihenôkert; mindezekért a tehetôsebb, mozgékonyabb réteg elhagyja a helyet, és a terület státusa egyre süllyed. Az itt felsorolt feladatok megoldása senki mástól nem várható el, csak az önkormányzattól. Ezekhez ugyanis egyes épületeket (vagy azok egyes részeit) le kell bontani, udvarokat összenyitni, koncentráltan megoldani a parkolás kérdését, gondoskodni a közbiztonságról, szociális lakásokat kell építeni, a lakókat elhelyezni stb.

A KÖZÖSSÉG AKTÍV SZEREPE Az építési törvény meghatározása szerint „a település-rendezés során biztosítani kell a területeknek, a közérdeknek megfelelô felhasználását (a jogos magánérdekekre való tekintettel)”. Ki hivatottabb a közérdek érvényesítésére és elôsegítésére, mint a települési önkormányzat? Kinek van joga a tulajdonjogba való beavatkozásra (ami esetenként kényszerûen elôáll szükségként)? Az államnak és az önkormányzatnak (Alkotmány – törvények –kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejû rendelet), senki másnak. Az állam túl messze van, s csak országos és (nagy)térségi ügyek tartoznak rá. A települési önkormányzat szerepe tehát jelentôs, sôt pótolhatatlan, nélkülözhetetlen a települések fejlesztésében, a rendezési tervek „végrehajtásában”. Minden tervet 21

azért készítenek, hogy megvalósítsák. Miért lenne ez másként a rendezési tervek esetében? Kétségtelen, hogy a terület- és település-rendezésnek van egy szabályozó, s ezen belül védelmi szerepe is (bizonyos területeken az építés korlátozása, esetleg tilalma), de egyes elemei nem valósulnak meg másként, mint a közösség aktív részvételével. Budapest – pontosabban Pest-Buda – elsô rendezési terve, 1870-ben (tehát az egyesítés elôtt) már tartalmazta az Árpád-híd – Róbert Károly körút – Hungária körút – Könyves Kálmán körút – Lágymányosi-híd – Hamzsabégi út nyomvonalát, természetesen a nevek rögzítése nélkül. A városnak kettôs feladata volt ennek megvalósításában: egyrészt 125 éven keresztül jogilag fenn kellett tartani a nyomvonalat, lehetetlenné téve annak elépítését; másrészt alkalomadtán állami támogatással – mint például a Lágymányosi híd esetében – szakaszosan meg kellett azt valósítani. Az önkormányzatok tudnak például lépni az elkerülô utak elôkészítésében, mert a szerkezeti tervben rögzített nyomvonal területére – annak határozattal történô elfogadásával egyidejûleg – rendelettel elôvásárlási jogot mondhatnak ki, illetôleg a kritikus szakaszokat szabályozási tervben rögzíthetik, és azokra építési tilalmat (a szabályozás idôszakára változtatási tilalmat) rendelhetnek el. Az országos közúthálózat városokon átkelô szakaszainak kiváltása, elkerülô útra való helyezése egyszerre országos/térségi és helyi érdek is. Az ország és a térség érdeke, hogy a távolsági közlekedés gyorsan és biztonságosan történhessen, a városoké, hogy a belvárosok, sûrûn beépült belsô területek a káros hatásokat (zajt, rezgést, károsanyag-kibocsátást, balesetveszélyt) elôidézô átmenô forgalomtól mentesüljenek. Közös érdek – közös feladat: a városok versenyben állnak egymással, ezért a közútkezelô közhasznú társaságok nyugodtan mondhatják azt, hogy a települési önkormányzat biztosítsa a területet, és ôk adják a felépítményt (a mûszaki kiépítést). A településeket éltetô közterületek (közlekedési és közmûterületek, valamint a közparkok és közkertek, terek, vízpartok) a közösségek tulajdonában vannak, s az önkormányzati törvény értelmében a törzsvagyonba tartoznak és elidegeníthetetlenek. Miért? Mert a hálózatok olyan szerepet töltenek be egy város életében, mint az emberi szervezetben az erek, a nyirokrendszer, az idegrendszer. Bármelyik 22

megszakadása, hibája esetén az élet könnyen megszakad. S ne feledjük, hogy a közutak a legmaradandóbb elemei a településeknek. Nem véletlenül hívnak számos magyar településen egy-egy utcát Római útnak, hiszen nyomvonala kétezer éve azon a helyen húzódik. A beépítés és a terület-felhasználás számos esetben változhatott, de az út a helyén maradt, mert még a szélesítéséhez is az egyik oldal teljes lebontása, pusztulása szükséges, ami általában csak katasztrófák idején következik be (tûzvész, földrengés, árvíz és háborúk).

ÚJ UTAKON Ne tévesszen meg senkit, hogy az építési törvény lehetôvé tette az építési telkek magánútról történô megközelítését. A jogalkotó arra szánta ezt a lehetôséget, hogy a szocialista nagyvállalatok spontán privatizációban tulajdoni szempontból felaprózódott területeinek építési telkekké alakítása megtörténhessen a nélkül, hogy a települési önkormányzatok kénytelenek legyenek a sokszor elavult és a régi szabályoknak sem megfelelô úthálózatot átvenni, s ugyanígy az alatta/felette húzódó mûszaki infrastruktúra-hálózatokat a közüzemi (gyakran önkormányzati tulajdonban álló) cégek. A beépített területeken (de sokszor az újonnan beépítésre szánt területeken is) gyakran van szükség új utcák nyitására, nem, vagy csak kevéssé beépített tömbbelsôk feltárására, esetenként meglévô utcák szélesítésére (a forgalom növekedése, biztonsága, a közmûvek elhelyezhetôsége stb. miatt). Ez alapvetôen két módon jöhet létre: az egyik esetben az érintett telkek tulajdonosai felismerik, hogy ez az ô érdekük, és ezért közösen magánútként megvalósítják azt, a másik, hogy az önkormányzat, élve jogával, a lakó- vagy kiszolgáló út céljára a szabályozási tervben, helyi építési szabályzatban rögzített területet lejegyezteti. Az elôbbi eset csak akkor mûködik, ha a tulajdonosok meg tudnak egyezni, ami minél több tulajdonos van, annál valószínûtlenebb (a tulajdonosok számának növekedésével az esély a nullához közelít). Annál is inkább így van ez, mert például egy telektömb belsejében, egy új utca nyitása egyáltalán nem érdeke a szélsô telkek tulajdonosainak (hacsak nincs további tulajdonuk a tömb belsejében), mert azoknak a telkeknek a közúttal és közmûvekkel való ellátása a határoló FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

TEÓRIA

utakon vagy már megtörtént, vagy minden további nélkül megtörténhet. Magyarán, az érdekelt tulajdonosoknak kártalanítaniuk kell ezeket a tulajdonosokat, és „kényszerítô” erôt nem alkalmazhatnak. Az utcaszélesítéseknél kissé más a helyzet. Ez elvileg megtörténhet telkenként. Az építési hatóságok nemes egyszerûséggel azt mondják, hogy nem tudnak építési engedélyt adni a telkekre, mert azok nem rendezettek, azokat nem alakították át a szabályozási terven rögzítettek szerint. Így a tulajdonosok „önként és dalolva” leválasztják az út menti telekrészt, az magánút marad, és az utca elkezd „szélesedni”. Baj akkor van, ha néhány tulajdonos hosszú ideig nem akar építeni, mert akkor az utca folyamatos szélesítése soha nem jön létre. Tehát az a cél, amiért a terv született, nem, vagy csak igen korlátozottan valósul meg. Szép számmal láthatunk ilyen utcákat ország- és városszerte.

A VÁROSOK FELELÔSSÉGE Az építési törvény azért rendelkezik úgy, hogy lejegyzés esetén, a kártalanítás során figyelembe kell venni a visszamaradó telekterület értéknövekedését, hogy az önkormányzatok nullszaldós közelire hozhassák ki az akciót (teljesen aligha lehetséges a fentiekben leírtak miatt). Ezt is nagy eredménynek kell tekintenünk, mert az Alkotmány ominózus elôírása miatt („tulajdont kisajátítani csak azonnali, teljes és feltétel nélküli kártalanítás mellett szabad”) sokan ellenezték ennek a szabálynak a megfogalmazását, annak ellenére, hogy az 1937-es és az 1964-es építési törvény is ismerte az ingyenes lejegyzés jogintézményét (egyharmad, illetôleg egyötöd területnyi mértékig). Ha kitekintünk Európa számos országára, vagy tanulmányozzuk hazánk városépítésének történetét, egyaránt azt tapasztaljuk, hogy a települési önkormányzatok mindig vállalták és vállalják is a település-fejlesztés szervezését, elôkészítését és érdemi vitelét. Budapesten a VIII. kerületi tisztviselôtelep, a XIX. kerületi Wekerle-telep, a XI. kerületi Építész utcától délre fekvô terület (és a példákat sorolhatnánk tovább) mind errôl tanúskodnak. Van, ahol a közösség végezte az egész építést, de van, ahol az utcahálózatot építette ki, építési telkeket alakított ki, s a beépítést már a magánerôre bízta. 2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

Országszerte megfigyelhetôk hasonló akciók. Körner Zsuzsa könyve a Telepszerû lakásépítések történetérôl Magyarországon 1850 és 1945 között (Urbanisztikai füzetek 3.; Terc Kiadó Bp., 2005.) remek példákkal illusztrálja a különbözô finanszírozású lakóterületek építését. Másik könyve, amelyet Nagy Mártával írt, A városrendezési szabályozások története Magyarországon (Urbanisztikai füzetek 2.; Mûegyetemi Kiadó Bp. 2004.) ugyancsak nyomatékkal mutat rá a városok felelôsségére és feladatára a település fejlesztésével kapcsolatban. Durván leegyszerûsítve azt mondhatjuk, hogy a települési önkormányzatok feladata a közösségi tervezésen túl elsôsorban a közterületek kialakításában érhetô tetten. Mint láttuk, az önkormányzat van feljogosítva kellô hatalommal a területek megszerzésére, s ezek kiépítése jelentôsen felértékeli a feltárt területeket, építési telkeket. Az úthálózaton túlmenôen jelenti ez a közösségi zöldterületek biztosítását (ki vonhatja kétségbe, hogy egy parkra nézô lakás értékesebb, mint egy utcára, szemben lévô szomszédra nézô?), a közösségi ellátáshoz szükséges területeket és intézményeket, valamint minden egyéb olyan beruházást (pédául a korábban a rehabilitációs és speciális adottságú területeken említett koncentrált parkolás létesítményeit), aminek megszervezése és megvalósítása nem várható el az egyedek nagyszámú, megosztott csoportjától. Még egy gondolat napjaink egyik kulcskérdésérôl, a parkolásról. Lehet, hogy a jövôben az emberiség arra kényszerül, hogy korlátozza az egyének gépkocsi-használatát, de jelenleg ennek csak bizonyos formái elfogadottak társadalmilag. Egy területen az igény ki nem elégíthetôsége – egyegy igen különleges adottságú, kicsiny terület kivételével – a terület értékvesztéséhez vezet. Sokan megfeledkeznek arról, még szakmán belül is, hogy egy olyan területen, ahol sok a védett, értékénél fogva megmaradó épület, ott a normatívát nem csökkenteni kell, hanem az ésszerû határig emelni. Ezáltal elérhetô, hogy a néhány új épület létesítésével a parkolási mérleg kismértékben javulni fog. Budapesten, a VIII. kerület tájékoztatása szerint az Üllôi út közelében néhány éve átadott parkolóház a környéken rögvest megemelte az ingatlanárakat, hiszen a telken belül nem biztosítható gépkocsitároló-helyeket ott meg lehet vásárolni, vagy bérbe lehet venni. Ki építsen ilyen létesítményeket, ha nem az önkormányzat, amely a közterületek bér23

beadásáért parkolási díjat szedhet, és ahol akkumulálódik a parkolóhely megváltásából befolyó összeg? Ha ezt az önkormányzat másra költi, az – megítélésem szerint – egyszerûen törvénytelen, hiszen nem lehet egy jogellenes dolgot „megváltani”, egy kötelezettség alól való kibúvást megvásárolni, s a vonatkozó kormányrendelet szerint szerzôdést kell kötni – országos település-rendezési és építési követelményekrôl szóló 253/1997. (XII. 20.) kormányrendelet 42. § – és öt éven belül a parkolóhelyeket megépíteni.

A LAKÓK ÉRDEKEI A különféle példák további sorolása helyett nézzünk egy gondolati sort. A település-fejlesztés a közösségi gondolkodásnak és tervezésnek ragyogó, bár igen nehéz terepe. Az elsô tehát, hogy a település lakói elgondolkodjanak azon, milyen lehetôségeik vannak saját jólétük megélésére, kibontakoztatására, együtt, mint közösség. Ennek foglalata a település-fejlesztési koncepció és az ezt egyes vonatkozásokban helyhez és formához kötô település-rendezési terv. Az elôbbinek tehát olyan rugalmasnak kell lennie, hogy hagyjon mozgásteret a rendezés számára. A fejlesztés a mit, mibôl, mikor kérdésekre keresi a választ; a rendezés mindezekhez a hol és a hogyan válaszokat adja. Ezek alapján lehet megfogalmazni és részleteiben megtervezni az egyes operatív programokat. Egy önkormányzatnak több fejlesztési projektet kell kidolgoztatnia, és ezek közül azt sorolja elôre (természetesen, ha nem szigorúan egymásra épülô fejlesztésekrôl van szó, amelyekben nem hagyható ki az egyik lépcsôfok), amihez támogatást tud szerezni (EU forrásból, országos vagy térségi fejlesztési eszközökbôl, magánerô bevonásával). Természetesen elôfordulhat, hogy egy külsô résztvevô (beruházó) új ötlettel áll elô. Ebben az esetben egy jó helyi vezetô, akinek fontos az emberek véleménye, közös dolgaik közös vitele, végigjáratja az elôbb felvázolt utat (fejlesztési koncepció módosítása – rendezési terv módosítása vagy kidolgozása – fejlesztési projekt konkretizálása). Mondhatják, elment ennek az embernek – mármint e sorok szerzôjének – az esze, hát hol az a vállalkozó, aki végigvár egy ilyen procedúrát? 24

Igazuk van, mégis azt kell mondani, hogy ez még mindig jobb, mint ha az elôkészítetlenség miatt félkészen meghiúsul egy beruházás (Gyöngyösoroszi, Pilisjászfalu stb.). Tapasztalatom szerint a közösen kidolgozott tervek óriási értéket képviselnek, és ezért gyakori vagy magánérdekbôl történô módosításaik a demokrácia megcsúfolásai. A település-rendezési tervek általában rengeteg konkrét feladatot tartalmaznak. Ilyen az utcanyitás, a telekátstrukturálódás, terek és utcák átalakítása gyalogosok számára, intézmények, ellátó létesítmények telepítése (helykijelölése), új forgalmi utak építése, korszerûsítése, közúti és gyalogos aluljárók, külön szintû vasúti és közúti keresztezôdések, terület-elôkészítések (árvíz-mentesítés, belvízrendezés, feltöltés, talajcsere, közmûvesítés stb.), további tervezési feladatok, fásítás, véderdô telepítése, erdô elsôdleges rendeltetésének megváltoztatása, közparkok és közkertek létesítése… Egy jól elkészített település-szerkezeti terv (Sopron 1904-es, Walder József-féle terve 1966-ig használatos volt) több évtizedre való fejlesztést készít elô, és a konkrétabb szabályozási terv hihetetlenül sok feladatot ró a közösségre – csak gyôzze azt megvalósítani. A lényeg a hálózatokon van, mert a magántôke a hálózatokra építve már az egyes elemeket el tudja készíteni. Jól teszi az önkormányzat, ha egy városrész építését vagy megújítását nem bízza egyetlen nagy beruházóra, mert akkor könnyen kényszerhelyzetbe kerülhet, és olyan tervmódosításokra kényszerül, amelyek nem válnak a közösség javára. Csak egy példát említsünk: Budán, a Széna tér környékén a P+R parkoló helyén kereskedelmi központ épült. Idôközben megemelkedett a szintszáma és szintterületi mutatója, majd a parkolóház legfelsô szintjein mozi létesült (csökkentve a parkolóhelyek számát, amelyeknek a környezô létesítmények ellátásán túl a megszûnt közparkolót is pótolniuk kellett volna). Késôbb, a második ütemû fejlesztésben, a nyitás után egy-két évvel a mélygarázs egy részének helyén újabb üzletek nyíltak; s a történetnek még nincs vége. Félreértés ne essék, én csak a folyamatot érzékelem, a történtek mögött húzódó összefüggések csupán sejthetôk, és országos összevetésben határozott tendenciát mutatnak. A lakosság hosszú távú érdekeinek figyelembe vétele azért fontosabb, mint a beruházó extraprofitja, mert a mai fejlesztôk FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

TEÓRIA

gyakorta nem Ganz Ábrahám típusúak, aki Svájcból érkezvén itt letelepedett és élete végéig fejlesztette gyárát, hanem az adókedvezmények lejártával gyakorta továbbállnak, a lakók viszont maradnak. Csupán néhány vonását vázoltam fel a települési önkormányzatok tennivalóinak, és a nehéz témákat éppen hogy érintettem, de remélem, néhány gondolatot elindítottam. Befejezésül utalok egy szakmai részletre. Amikor a korábbi évek tartalmi követelményei a részletes rendezési tervek (ma a szabályozási tervek felelnek meg ennek) kötelezô részévé tették az intézkedési és ütemezési tervet (9007/1983. (Ép. Ért. 23.) ÉVM számú közlemény),

akkor ezzel is kifejezték a fejlesztés és a rendezés szoros kapcsolatát, s azt, hogy a rendezési tervek megvalósításán a települési önkormányzatoknak tudatosan dolgozniuk kell, s hozzáteszem: dolgozni érdemes.

(Ez az írás A Magyar Urbanisztikai Társaság székházában a Városfejlesztés Rt. rendezésében „A közés a magánszféra projekt szintû településfejlesztési és település-rehabilitációs együttmûködésének bemutatása a ferencvárosi rehabilitáció példáján, kapcsolódási lehetôségek az európai uniós fejlesztési programokhoz” címû konferencián elhangzott elôadás apján készült.)

Körmendy Imre fôosztályvezetô, Országos Lakás- és Építési Hivatal, Budapest

2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

25

PRAXIS

Háromlépcsôs stratégia Két kistérség-fejlesztési programalkotás tapasztalata

A regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelôs tárca nélküli miniszter engedélyével a VÁTI Kht. 2005 májusában megalapította a VÁTI Városépítési Tanácsadó és Tervezô Iroda Korlátolt Felelôsségû Társaságot (rövidítve: VÁTI Városépítési Kft.-t). A VÁTI Városépítési Kft. a korábbi tervezési igazgatóság egyes tevékenységeinek jogutódjaként, az igazgatóság munkatársaiból jött létre. Célja, hogy fejlesztési koncepciók, településrendezési tervek, megvalósíthatósági tanulmányok, akciótervek, települési/térségi marketingprogramok kidolgozásával segítse elô a kistérségek és az önkormányzatok fejlesztését, az ország kiegyensúlyozott, fenntartható és értékmegôrzô társadalmi, gazdasági, környezeti fejlôdését.

A kitûzött célt szolgálta a két közelmúltban elkészült kistérségi fejlesztési dokumentum: – a Sárbogárdi kistérség komplex fejlesztési koncepciója és struktúraterve, valamint – az Ercsi kistérség területfejlesztési koncepciója és programja.

PROGRAMOK HALMAZA A Sárbogárdi kistérség fejlesztési koncepciójának kidolgozása egy korábbi szerzôdés átvételével került a VÁTI Városépítési Kft.-hez, míg Ercsi esetében már az új szervezet közbeszerzési eljárás keretében kapta a megbízást. Mindkét kistérségnél szerencsés körülménynek tekinthetô, hogy a fejlesztési koncepciók kidolgozását megelôzôen, illetve azzal párhozamosan település-rendezési terveket is készítettünk az adott kistérségekre. A Sárbogárdi kistérség tíz településébôl hétnek (Hantos, Nagylók, Sáregres, Alap, Igar, Vajta és Alsószentiván), az Ercsi kistérség hét települése közül pedig Martonvásár központjának fejlesztésével, Ráckeresztúr rendezésével és arculatfejlesztésével, illetve Kajászó település-rendezési tervével foglalkoztunk. A fejlesztési koncepciók kidolgozásához ugyanakkor szükség volt a térségi szemlélet erôsítésére és új metodikai megközelítésre, amihez nagyban hozzájárult a térségi tervezésben nagy tapasztalatokkal 26

rendelkezô Viriditas Bt.-vel való nagyon szoros együttmûködés. A közelmúltban mindkét kistérségre számos, eltérô szemléletû, felfogású, felkészültségû szervezet által készített fejlesztési koncepció, program, terv készült, amelyek önmagukban lehetnek kiválóak, de tapasztalatunk szerint egymástól független, nehezen áttekinthetô halmazt alkotnak. A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhány, a Sárbogárdi kistérséget érintô dokumentumot:  Dél-Fejér megye gazdaságfejlesztési programja  Fejér megye területrendezési terve  Fejér megye turisztikai koncepciója  Fejér megyei kistérségek összehangolt környezetvédelmi programja  Kistérségi fejlesztési program – Sárbogárdi régió  A Sárbogárdi kistérség agrárstruktúra és vidékfejlesztési programja. Az Ercsi kistérséget érinti (a Fejér megyei anyagokon túl):  Ercsi kistérség agrárstruktúra és vidékfejlesztési stratégiai programja  A Velencei-tó – Vértes kiemelt üdülôkörzet területfejlesztési programja  A Szent László völgye többcélú kistérségi társulás különbözô feladat-ellátási tervei (egészségügy, közoktatás, szociális ellátás, gyermekjóléti szolgáltatás). Mindkét kistérség esetében a munka a szerteágazó anyag rendszerezésével, helyzetértékeléssel, poziFA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

PRAXIS

cionálással kezdôdött. Ezzel párhuzamosan kerestük azokat a módszertani kereteket, amelyek lehetôvé teszik a Sárbogárdi kistérség esetében a strukturális feltételek javítását, az Ercsi kistérségnél az értékközpontú fejlesztést.

A SÁRBOGÁRDI DILEMMA A Sárbogárdi kistérség Fejér megye ipari/szolgáltatási térszerkezeti fôvonalain kívül esik, de természeti, táji adottságai kiválóak. Ezért a kistérségi gazdálkodás elôsegítésére az ipari/szolgáltatói térszerkezettel párhuzamosan létezô, azzal egyenértékû környezeti/természeti/táji struktúrát is vizsgáltuk. A két hálózat csak együttesen létezhet, ezért a kistérséget mindkettôn pozícionáltuk. A vidékfejlesztési politika lényegét képezi meggyôzôdésünk szerint a környezeti/természeti/táji érték és fenntartása, társadalmi, gazdasági jelentôségének elismertetése. Egy hátrányos helyzetû kistérségben, mint a Sárbogárdi, a társadalmi és a gazdasági struktúrák 2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

fejletlenek, következésképp az EU minták alapján készített fejlesztési programok itt kevésbé hatékonyak. Ezért az elemzések középpontjába a hálózatokat helyeztük, mert csak ezek fejlesztésén keresztül lehet eredményes a projektek megvalósítása. A meglévô gazdálkodási, vállalkozási alapok társadalmi, gazdasági hálózatainak szervezése (virtuális logisztikai központok, logisztikai szervezô központok) biztosíthatja csak a keretet a hatékony, új projektek beindítására. A globális, jól strukturált szervezetekkel (áruházláncok, utaztatási rendszerek) csak hasonló szervezettséggel lehet versenyképes egy térség. Ugyanis a termékek (mezôgazdasági, turisztikai, ipari, de a természeti, a környezeti is) a hálózatok közvetítésével kerülnek versenyhelyzetbe.

AZ ERCSI ANALÍZIS A fejlesztési koncepciók, programok (területfejlesztés, településfejlesztés) helyzetelemzésének alapja a SWOT analízis. Ekkor a fejlesztésre alkalmas saját erôsségeket (S), a fejlesztést hátráltató belsô ténye27

zôket (W), valamint a fejlesztés külsô (a terv gazdáinak hatáskörén, kompetenciáján túlmutató) lehetôségeit (O) és akadályozó veszélyeit (T) vizsgáljuk. A rendezési tervezés ezzel szemben a települési, a területi értékekbôl, értékrendszerekbôl indul ki. Esetünkben ezek az értékek adják a kistérség belsô kohézióját, a tartást, ami a térségi identitás alapja. Ez a belsô érték a kiindulása a rendezési terveknek, ez jelenik meg struktúráiban: a települési, a kistér-

ségi szerkezeti tervekben és ad mértéket a szabályozási terveknek. (Az értékelvû megközelítés általános érvényû: a megyei, a regionális és az országos léptékû területrendezési tervek is értékközpontúak.) A SWOT elemzésekbôl természetszerûen hiányzik az értékek számbavétele. A rendelkezésre álló statisztikai adatok sem értékközpontúak, ezért nem alkalmasak a teljes körû érték-meghatározásra. A statisztikák fôleg társadalmi, gazdasági, infrastrukturális adatokat tartalmaznak, a versenyképességre és nem az élhetôségre, a fenntarthatóságra helyezve a hangsúlyt. Ezzel magyarázható, hogy a környezeti, természeti, táji értékeket és az esetleges értékvesztéseket statisztikailag alig rögzítik. A statisztikai adatsorok „féloldalassága” eredményezi, hogy a települési, a kistérségi gazdasági összehasonlító elemzésekben az Ercsi kistérség sokkal rosszabb pozíciót foglal el, mint ahogy a környezeti, természeti, táji, társadalmi, térszerkezeti, infrastrukturális értékei ezt indokolnák. Az elônyöket és a hátrányokat mérlegelve a kistérség gazdasági szempontból kevésbé versenyképes, ugyanakkor környezeti, természeti, táji és társadalmi viszonyait tekintve élhetôbb és versenyképesebb. Azaz valószínûsíthetô, hogy az összes mutatót figyelembe vevô, értékközpontú analízis eredményeként Fejér megye talán legkedvezôbb adottságú kistérsége az Ercsi, mert élhetô és versenyképes, következésképp jó eséllyel fenn is tartható.

A DILEMMÁK FELOLDÁSA A megoldást nehezíti, hogy a hazai terület- és településfejlesztési programok átvették az EU programozási gyakorlatát (Sapard, Phare). Az uniós orszá28

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

PRAXIS

gok viszont fejlett társadalmi, gazdasági hálózatokkal, intézményrendszerrel mûködnek. Fejlesztési programjaik ezért a hálózatfejlesztéssel szinte nem foglalkoznak, hanem az adott struktúrához igazítják a prioritásokat, az intézkedéseket, a projekteket. A módszertan átvétele nem kedvez a sárbogárdi problematikával küszködô kistérségek egyikének sem. A fejlesztési és rendezési tervezés szerves egységet képez az EU országok többségében. Így ott az ercsi dilemma sem jelenne meg megoldandó kérdésként. A programozási gyakorlat átvétele kö-

vetkezésképp nem adhat választ erre a hazai – alapvetôen módszertani sajátosságokra visszavezethetô – kérdésre sem. A megoldást egy három lépcsôs stratégiai program kidolgozása adja (1. ábra), amelynek alapja a fejlesztés (ld. az ábra SWOT tábláját) és az értékközpontúság harmonizálása.  A fejlesztési stratégiai szakasz (offenzív és defenzív) megfelel az EU programozási gyakorlatából átvett módszertannak.  A kohéziós stratégiai szakasz az értékelvû fejlesztést segíti (az Ercsi kistérség esetében a környe-

1. ábra. A háromlépcsôs stratégia modellje

STRUKTURÁLIS STRATÉGIAI SZAKASZ

KOHÉZIÓS STRATÉGIAI SZAKASZ FEJLESZTÉS STRATÉGIA OFFENZÍV

S

FEJLESZTÉS STRATÉGIA DEFFENZÍV

ERÔSSÉG

GYENGESÉG

W

VESZÉLY

T

A TÉRSÉG ÉRTÉKEI

O

LEHETÔSÉG

KÖRNYEZETI, TERMÉSZETI, TÁRSADALMI, GAZDASÁGI SRTUKTÚRÁK

2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

29

zeti, természeti, táji értékek érvényre jutását, ha szükséges, a gazdasági fejlesztésekkel szemben is, ezért nem számolnak az országos, megyei, települési rendezési tervek a kistérség „Százhalombatta vagy Érd típusú” fejlôdésével).  A fejlesztési és kohéziós szakaszokat a strukturális stratégia fogja össze, mintegy védôburkot képez azoknak. (A Sárbogárdi kistérség számára például a mezôgazdasági fejlôdést, a biogazdálkodást, a turisztikai fejlesztést segítô logisztikai rendszerek kialakítása teremtheti meg a fejlesztések biztonságához nélkülözhetetlen strukturális hátteret, a „védôernyôt”.) Értelmezésünk szerint a területfejlesztés során a közösség a társadalmi és gazdasági lehetôségek kibontásához keresi a környezeti, természeti és táji kereteket, a vidékfejlesztésnél pedig a környezeti, természeti, táji adottságokból kiindulva kutatja a társadalmi és gazdasági fejlesztésekhez a lehetôségeket. A rendelkezésre álló készletek kölcsönösen kiegészítik egymást. A területfejlesztés nem boldogulhat a környezeti, természeti, táji értékek nélkül, és a vidékfejlesztés sem nélkülözheti a gazdasági, a társadalmi javakat. A három lépcsôs stratégia kidolgozása hatékony és hatásos mindkét – az „erôsség” alapú és az értékközpontú – megközelítéshez, ugyanakkor lehetôvé teszi a területfejlesztés és a vidékfejlesztés egyensúlyban tartását. Az általunk alkalmazott kistérségi metodika keretet ad a fenntarthatóság lokális programjának

Dr. Orosz Bálint VÁTI Városépítési Kft.

(Local Agenda 21) megalkotásához is. A világban jelentkezô problémák és az azokra adható megoldások ugyanis többnyire a helyi tevékenységek függvényei. Az egyes kistérségek, települések politikusai, vállalkozói, gazdálkodói, civil szervezetei mûködtetik a társadalmi, gazdasági, környezeti infrastruktúrát, szabályozzák a közösségi életet, ezzel hatással vannak a nemzeti, a regionális, a megyei környezetpolitikára. Ezért vontuk be a munkába a kistérség és a települések politikusait valamint a helyi társadalmat. A fenntarthatóság ugyanis rajtuk múlik. A tervezôknek ôket, az ô döntéseiket kell segíteni környezeti, természeti, táji, társadalmi, gazdasági kölcsönhatásokat mérlegelô komplex programokkal, tervekkel.

A TERVEZÔ TEAM FELÉPÍTÉSE A feladatok elôkészítése során nagy hangsúlyt fektettünk a tervezést végzô munkacsoport komplexitására, így a tervezô team területrendezô, településtervezô, tájépítész, közlekedésmérnök, közmûtervezô, közgazdász és kommunikációs szakemberekbôl állt. Ez utóbbi kifejezetten a helyi médiumokban rejlô lehetôségek feltárásával igyekezett segítséget nyújtani a program minél szélesebb körû megismertetéséhez, és felkutatta azokat a kistérséghez kötôdô személyiségeket is, akik országos ismertségük, kapcsolataik révén járulhatnak hozzá a konkrét projektek megvalósításához.

dr. Balogh Ákos Viriditas Bt.

www.vatikft.hu

30

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

PRAXIS

Közös lehetôségek tárháza A Magyar-Szlovák határ menti térség tanulmányterve

A magyar-szlovák területi tervezési együttmûködés kerete a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság között kétoldalú megállapodás alapján létrehozott Környezetvédelmi és Természetvédelmi vegyes bizottság Területi Tervezési (Integrált Regionális Környezetpolitikai) munkacsoportjának programja. A kétoldalú területi tervezési együttmûködés megelôzte, majd kiegészítette a Phare CBC és Interreg programokat. A kétoldalú együttmûködés során két nagyobb szabású, keretprogramnak is megfelelô munka készült. Az egyik egy közös, három (magyar, szlovák, angol) nyelvû kiadvány, amely tartalmazza a magyar és a szlovák területi tervezési rendszer ismertetését, valamint a terület- és településtervezési kifejezések gyûjteményét. A másik munka a teljes Magyar-Szlovák határ menti térség tanulmányterve, amely területrendezési és területfejlesztési elemeket egyaránt tartalmaz. A munka jellegzetes eleme a Corine Landcover adatbázisára épülô térinformatikai feldolgozás. A tanulmányterv készítését a Magyar Terület- és Regionális Területfejlesztési Hivatal, valamint a Szlovák Építésügyi és Regionális Fejlesztési Minisztérium kezdeményezte és finanszírozta, elôrehaladását a Magyar-szlovák területi tervezési munkacsoport figyelemmel kísérte és rendszeresen tárgyalta. A munka elôzménye volt 1998-2000-ben a magyar-szlovák Duna menti térség vizsgálata az „Arge Donau” (a Duna menti önkormányzatok együttmûködése) nemzetközi program keretében. Ez 2001-ben kiterjedtebb formában folytatódott. Komoly feladatot jelentett a két ország eltérô térképi vetületi rendszerének összehangolása a térinformatikai feldolgozáshoz. Elôször a keleti, majd a nyugati oldalra született meg a tanulmányterv – következetes együttmûködéssel. Magyarország és Szlovákia országos területi terve ugyanebben az idôszakban készült, az országos és a határ menti Elhelyezkedés Európában

2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

Térszerkezet térségre vonatkozó tervezés így egymással kölcsönhatásban folyhatott. A magyar-szlovák határ menti terület tervtanulmányának célja, hogy összhangot teremtsen a területrendezési tervek között, és elôkészítse a közös programokat a folyamatban lévô, valamint a határ menti együttmûködés keretén belül. A munka fontos célja továbbá a szomszédos országok területi tervezési gyakorlatának kölcsönös megismerése, megfeleltetése és egyeztetése, a magyar-szlovák határ menti együttmûködés keretében történô közös terület- és infrastruktúra-fejlesztési, környezet- és természetvédelmi programok, továbbá a határ menti térségek (megyék, kiemelt térségek) és települések rendezési tervei kidolgozásának megalapozása a kétoldalú kapcsolatok bemutatásával. Fontos cél a magyar-szlovák közös fejlesztési lehetôségek összefoglalása, ezzel a területi és helyi 31

önkormányzatok számára komplex ismeretanyag összeállítása az interregionális kapcsolatokról, a fejlesztés lehetôségeirôl és korlátairól, folytonos információcsere útján. Ennek révén szükséges a határ menti térségekre vonatkozó fejlesztési szándékok összehangolása, az együttmûködés elônyeinek bemutatása, az infrastruktúra fejlesztésének összhangja, a természeti és kulturális örökség közös védelme. A közös program kidolgozása a szlovák és a magyar fél törvényi szabályozásain és tervdokumentumain alapul. A tervezési terület a magyar-szlovák határ két oldalán található területi közigazgatási egységekre terjed ki.

SZOMSZÉDOS RÉGIÓK A szlovák oldalon a tervezési terület öt régióból (krajból) áll, nevezetesen Bratislava, Trnava és Nitra nyugaton, Banská Bystrica középen és Kassa a kelet-szlovákiai vidéken. Magyarországon a tervezési terület hat megyét (Gyôr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Pest, Nógrád, Heves és BorsodAbaúj-Zemplén) valamint a fôvárost öleli fel. A mesterségesen kettészakított térség az elsô világháború után a huszadik század végéig országhatárral elválasztva, társadalmi, gazdasági és infrastrukturális kapcsolatok nélkül élt és alakult. 2004 májusa óta mindkét ország az Európai Unió tagja, ezáltal megnyílt a lehetôség az együttmûködés kiterjesztésére. A Magyar-Szlovák határ menti térség az Európai Unió keleti részén határos korábbi és új EU tagországokkal (Ausztria, Csehország), a közeljövôben csatlakozó országgal (Románia) valamint az EU-val szomszédos országgal (Ukrajna). Helyzete révén egyfelôl a felzárkózó (kohéziós) térségek közé tartozik, másfelôl hidat képez a szomszédos országok felé. A Kelet-Közép-Európa szívében elhelyezkedô határ menti térség széles kelet-nyugati sávban húzódik. Meghatározó fejlôdési tengelye a Bécs-Pozsony-Budapest vonal, amely keleten Ukrajna és Románia felé folytatódik. Fontos elágazása a Miskolc-Kassa tengely. A nyugati régiók (Nyugat-magyarországi régió egy része, Bratislavsky kraj) osztrák tartományokkal szomszédosak, mindkét oldalon dinamikusan fejlôdô régiót alkotnak. A keleti oldalon 32

fokozatosan nô a problématerületek kiterjedése. Ennek ellenére nagytérségi és országos viszonylatban az Európai Unióba való belépéssel a feltételek megváltozzak, a térség egésze felértékelôdik, és számottevô, egyensúlytalansághoz vezetô fejlôdése várható. A magyar oldalon a tervezési terület összetétele heterogén. Nyugati részén (a Duna mentén) a fejlôdés dinamikus, sokoldalúak a kapcsolatok Ausztriával és Szlovákiával. Budapest fôváros térsége élesen különbözik az Észak-magyarországi régiótól, amely igen erôsen megérzi az ipari szerkezetátalakítás hatásait. A tervezési terület keleti szakaszán fokozatosan csökken Budapest befolyása. Ugyanakkor az M3-as autópálya építése már jótékony hatással van a fejlôdésre. Kelet-északkelet felé az ipari hanyatlás és elmaradottság jelei egyre erôsödnek. A szlovákiai oldal nyugati részén a fôváros hatása dominál. Ez az ország legfejlettebb és legdinamikusabb térsége. Különös jellemzôje Ausztria és Bécs közelsége. Kelet felé haladva a fejlôdés üteme fokozatosan lassul, és fôként a városokra összpontosul. Kassa fontos, nagy acélgyártó központ, potenciális csomópontja a különbözô közlekedési útvonalaknak, fejlôdését helyzeti elônyének köszönheti. A keleti részen a határ menti övezet akut fejlôdési problémákkal küzd. A nehézségek az északi szakaszon kevésbé érezhetôek, ugyanakkor nagyon intenzívek a déli és a keleti sávban.

Az egyes ágazatokban foglalkoztatottak aránya Az EU programokban, így az Interreg IIIA programban való részvétel új fejlôdési lehetôségeket teremt ebben a határ menti térségben. A magyar-szlovák országhatáron átnyúló tájegységek szervesen összefüggnek, s ezt a területFA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

PRAXIS

Ökológiai hálózat hasznosítás is tükrözi. A terület-felhasználás arányaira a mezôgazdasági mûvelési és az erdôterület váltakozása jellemzô. A beépített terület különösen a pozsonyi régióban, valamint a magyar fôváros vonzáskörzetében (agglomerációjában) növekszik. Magyar oldalon a szomszédos ország jellegzetes területfelhasználási kategóriái mellett megjelenik a gyephasznosítás. A nagyvárosok körzetében a beépített területek elsôsorban a mezôgazdaság rovására, a közlekedési útvonalak és csomópontok mellett növekednek. Az ökológiai hálózat a térség kiemelten jelentôs eleme. Az országhatár mindkét oldalán a hegyvidékek és folyóvölgyek a természetvédelem legfontosabb térségei, de a magyar részen fontosak az alföldi elemek is. Természetvédelmi szempontból

Szlovákiában az északi országrész magas hegyvidéke a legfontosabb. A határ menti térség magyarországi oldalán nagyobb a természetvédelem területi aránya és jelentôsége. Mindenesetre a határ menti együttmûködés keretében kezdettôl fogva és jelenleg is kiemelt jelentôségû a természetvédelem.

A lakónépesség változása 1990/1991-2001 között az 1990/1991-es népesség százalékában

Az aktív népesség aránya a teljes népességben (2001)

2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

GAZDASÁGI SÚLYPONTOK Magyar oldalon, a közös határ nyugati szakaszán mind gazdasági, mind infrastrukturális, mind kulturális szempontból Gyôr-Moson-Sopron a legdinamikusabban fejlôdô megyék egyike. Dinamikájának alapja kedvezô földrajzi fekvése, viszonylag fejlett infrastruktúrája és az a tény, hogy a már

33

Munkanélküliek aránya az aktív népesség százalékában korábban EU tagállammá lett Ausztria elsôsorban ezen a megyén keresztül kapcsolódik Magyarországhoz. A külsô kapcsolatok mellett nagy hangsúlyt fektet belsô perifériáinak fejlesztésére is. Komárom-Esztergom megye földrajzi helyzetének, infrastrukturális vonzásának és lokális folyamatainak köszönhetôen ismét fejlôdési pályára került, bár még nem sorolható az ország kiemelkedôen dinamikus térségei közé. Tatabányára és környékére még ránehezedik a bányászati krízis, illetve a környezeti károk terhe. A város más tekintetben ugyanakkor nincs leszakadva a többi vidéki nagyvárostól, a gazdasági motor szerepét itt is a

Vízhálózatba bekötött lakások aránya gazdasági tercierizálódás új szervezetei, a nagyvárosi humán infrastruktúra intézményei jelentik. A kisebb, erôsen ipari karakterû települések közül Komárom kezd kiemelkedni A határ túloldalán Szlovákia kiemelkedôen fejlett és prosperáló gazdaságú Pozsonyi (Bratislavai) régiója helyezkedik el. Gazdaságának vezetô ágazata a szolgáltatás. A szomszédos kistérségekben és a Nagyszombati (Trnavsky) régióban is már az ipari szerep dominál. Tovább haladva, a Nyitrai (Nitranski) régióban jelentôs a mezôgazdaság; az ipari és a szolgáltató szektor pedig közel azonos súlyú. A lakosság számára a magyarországi munkahelyek

Infrastruktúra hálózatok

34

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

PRAXIS

A határ menti térség magyar és szlovák oldalának közlekedési rendszere szorosan összefügg egymással. A kelet-nyugati kapcsolat domináns jelentôségû mind a közúti, mind a vasúthálózatban. A nyugati oldalon a hálózat mindkét országban sûrûbb és

korszerûbb. Viszont mindkét oldalon hiányos az észak-déli összeköttetés, ami a határ menti együttmûködést is korlátozza. Mind Szlovákia, mind Magyarország országos és regionális tervei, programjai hangsúlyosan kezelik a gyorsforgalmi és a másodrendû hálózatok, valamint a helyi kapcsolatok kiépítését és a határátkelôk számának növelését. Ugyancsak lényeges, még megoldatlan kérdés a vízi (dunai) közlekedés fejlesztése. A légi közlekedés elsôdleges nemzetközi csomópontja a nyugati részen mindkét oldal számára Bécs repülôtere, bár Pozsony légi forgalma is fejlôdik, Gyôr repülôtere pedig elsôsorban az ipar forgalmát szolgálja. Budapest repülôtere a határ menti térség középsô és keleti részén a bécsihez hasonló nemzetközi szerepet tölthet be, ha kiépül inter-modális kapcsolatrendszere. A tanulmányterv az elemzések alapján ajánlásokat fogalmazott meg nemzetközi és országos, valamint regionális és helyi szintû, kétoldalú együttmûködés során megvalósítható intézkedésekre a településrendszer, a közlekedési hálózat és a turizmus fejlesztése, továbbá a vízgazdálkodás és a természetvédelem területén. Az anyag széles körû egyeztetése során az érintett megyék képviselôi az ajánlásokat elfogadták, és helyi szempontokkal bôvítették. Így a tanulmányterv már tartalmaz az új határátkelôhelyek kijelölésére és más, a területi és települési együttmûködési akciókra vonatkozó javaslatokat. A kétoldalú területi tervezési együttmûködés a határ menti együttmûködés akcióterületek tervezési munkáival folytatódik. Urbanisztikai tanulmányterv készült Salgótarján-Lucenec (Losonc) ˘ térségére, és folyik az aggteleki térség természetvédelmére, turisztikai hasznosítására vonatkozó tanulmányterv kidolgozása.

V. Visy Erzsébet

Kántor Eszter

szakértô, VÁTI Kht. Nemzetközi Iroda, Budapest

programmenedzser, VÁTI Kht. Nemzetközi Iroda, Budapest

is a megélhetés lehetôségét nyújtják. A gyôri és a tatabányai vállalatokhoz nagyarányú a szervezett ingázás. A magyarországi oldalon a térség súlyponti részét (akárcsak az országét) Pest megye és Budapest alkotja. Közvetlen kapcsolata a határon túli, szomszédos régiókkal a központi városok (Nyitra és Besztercebánya) viszonylag nagy távolsága miatt nem jelentôs. Számottevô viszont a turisztikai kapcsolat mind a vendégforgalom, mind az együttmûködés tekintetében. A határ menti terület mindkét oldalának keleti fele problématerület, részben elmaradott vidéki településekkel, részben a szerkezetváltás hatásaival még mindig küszködô ipari központokkal. A magyar városok közül Eger és részben Miskolc, valamint több kisváros (Rétság, Szécsény, Sárospatak) az elôrelépés jeleit mutatják a konszolidáció irányába. A szlovák oldalon Besztercebánya a turizmus és más tercier ágak kibontakozása révén, Kassa az acélipar modernizálásával a fejlôdés jegyeit mutatják. Az országhatár két oldalán levô területek összehasonlításakor a szlovák oldalon jól érzékelhetô a demográfiai szerkezet egészségesebb összetétele, az aktivitási ráta magasabb szintje, egyúttal a nagyobb arányú munkanélküliség, az életszínvonalat befolyásoló közmûellátottság jóval alacsonyabb színvonala. A KÖZLEKEDÉS

2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

35

PRAXIS

Kistérség a sor végén Bodrogközi hátrányok A bodrogközi kistérség egyike legfiatalabb területi egységeinknek: csupán 2004-ben, a kistérségi rendszer legutóbbi módosításakor hozták létre. Az adatok alapján bátran kijelenthetô: a bodrogközi ma az ország legfejletlenebb, leghátrányosabb helyzetû, legelesettebb kistérsége. Nem egyszerûen az egyik a legelmaradottabbak közül, hanem egyértelmûen és minden lényeges vonatkozásban „a” legrosszabb helyzetû a 2004-tôl hatályos kistérségi besorolás területi egységei között.

A kistérségi beosztás megváltozásának szerepét itt külön ki kell emelni, ugyanis 2003-ig a mai bodrogközi kistérség valamennyi települése a sátoraljaújhelyi kistérség részét képezte, és Sátoraljaújhely város relatíve, a bodrogközihez képest mindenképpen kedvezô adatai elfedték az itteni falvak nyomorúságát. Ez persze nem feltétlenül volt baj, hiszen a térség településeinek zöme az empirikus térkapcsolat-elemzések szerint ténylegesen Sátoraljaújhely vonzáskörzetéhez tartozik. (Tiszacsermely és Tiszakarád hagyományos közlekedési, ingázási, és ellátó központja viszont Sárospatak. Sokáig Sárospatakhoz „gravitált” a Tisza-híd 1994-es átadása óta egyre inkább Kisvárda felé tájékozódó Cigánd is.)

Az új lehatárolásból következô település-összetétel ugyanakkor maga is az egyik fontos összetevôje a szélsôségesen kedvezôtlen gazdasági, anyagi mutatók kialakulásának. A térségben ugyanis nincs funkcionális értelemben vett valódi város, noha az alig több mint háromezres Cigándot nemcsak kistérségi központtá, hanem várossá is emelték (emelték?) 2004-ben. Cigánd súlya azonban már pusztán népességét tekintve is mindössze 18% az amúgy nem túl népes (20 ezer fôs) kistérségben, ami a hetedik legkisebb érték a 168 kistérség közül. Cigánd gyakorlatilag semmilyen értelemben nem központja körzetének, hiszen annak lakói valójában a már említett Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon, Kisvárdán

A Bodrogköz és a bodrogközi kistérség (Forrás: Magyarország Atlasza. Cartographia, Bp. 1999)

36

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

PRAXIS

jutnak hozzá a városi szolgáltatásokhoz, meglehetôsen hosszú, 20-50 kilométeres utazás után. A kistérség elérhetôségi viszonyai más szempontból is kedvezôtlenek: a megyeszékhely, Miskolc, s így a legközelebbi autópálya-felhajtó személygépkocsival több mint egy, tömegközlekedéssel átlagosan két-három óra utazással érhetô el. Budapest személygépkocsival legalább három-, tömegközlekedéssel négy-, a keleti peremtôl pedig több mint hatórányira van.

PERIFÉRIKUS HELYZETBEN A kistérséget, illetve a táji értelemben vett Bodrogköz nyugati, a sárospataki kistérséghez tartozó településeit természeti és történeti tényezôk is egyértelmûen elkülönítik környezetétôl és hátrányos helyzetre, lemaradásra predesztinálják. (A terület a 19. század második felében lezajlott folyószabályozás elôtt végeláthatatlan nádas, erdôs mocsárvilág volt, felszínének csupán 10%-a mentesült az árvíztôl. Az itt folyó ártéri- és fokgazdálkodás csak ritka népesség eltartását tette lehetôvé. A szántóföldi gazdálkodás és ennek révén a sûrûbb benépesülés a 19. századtól kezdôdhetett meg. A mai kistérség területén a 18. század végi mintegy ötezerrôl 1870-ig háromszorosára, majd 1900-ra húszezerre nôtt a népesség. Ám a közeli piacok és a városok hiánya, a kedvezôtlen birtokstruktúra, illetve a szántóföldi gazdálkodás szempontjából továbbra sem túl kedvezô természeti adottságok okán igen hamar agrártúlnépesedés következett be, aminek következtében a Bodrogköz az amerikai kivándorlás, illetve a tavasztól ôszig az Alföld távoli tájain dolgozó idénymunkások egyik jellemzô kibocsátó területévé vált.) Trianon hatásaként a terület elvesztette közigazgatási egységét és közlekedési infrastruktúráját, s az országon belül az egyik legtávolabbi, legnehezebben megközelíthetô, halmozottan hátrányos helyzetû, kitörési pontok nélküli, határ menti perifériává vált. Hanyatlása folyamatos. A dél és kelet felôl a Tisza által elvágott, de még legfôbb központjai, Sátoraljaújhely és Sárospatak irányába is csak két állandó Bodrog-híddal átjárható vidék elzártságát az új határ megvonása tette teljessé, hiszen az addig leginkább nyitott északi irányban is akadályt teremtett. A határtól 2-10 km-re, de néhol csak néhány száz méterre húzódik a térség nagyvasútja, 2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

a nemzetközileg is jelentôs kassai fôvonal, amelynek a térségen belüli közlekedésben is meghatározó szerepe volt. A térség 1944-ben elvesztette addig jelentôs, a lakosság mintegy 5%-át kitevô zsidóságát is, amely fontos szerepet játszott a helyi gazdaság szervezésében. 1948 után pedig az egyoldalúan várospárti településpolitika viszonyai között a városi központ nélküli Bodrogköz nem juthatott komolyabb központi fejlesztési forrásokhoz. Jelentôsebb ipari üzem az államszocializmus idôszakában sem települt ide. A határ zártsága ugyanakkor tovább fokozódott, mivel az addig mûködô kishatár-átkelôhelyeket és a kettôs határhasználat korábbi lehetôségét megszüntették. Az átjárás (az alkalmi betakarítási segítségnyújtást, gépkölcsönzést kivéve) csak illegálisan volt lehetséges. Az ingázásra, illetve a mezôgazdasági termékek piacra vitelére nagy csapást mért a második világháború után épített, a Bodrogköz Tisza menti falvait felfûzô SárospatakZemplénagárd kisvasút 1976-os megszüntetése. 1960-tól kezdôdôen az addig is jelentôs elvándorlással sújtott térség humán erôforrásainak eróziója jócskán elôrehaladt, s 1990-ig népessége kétharmadára csökkent. Mindezek nyomán a mai bodrogközi kistérség már a rendszerváltás pillanatában is az ország legelmaradottabb vidéke volt. Hiszen még 1990-ben is a mezôgazdaságban dolgozott a térség legtöbb foglalkoztatottja a három nemzetgazdasági ág közül (38%, az ipar 26, és a szolgáltatások 36%-os arányával szemben). A fiatalok elvándorlása miatt a lakosságnak csak 35%-a volt aktív keresô, ami ekkor a legrosszabb a 168 kistérség között). A társadalmilag szelektív népességcserének (a cigányság beáramlásának, illetve nagyobb ütemû szaporodásának köszönhetôen) a romák aránya a tizenkettedik legnagyobb a 168 kistérség között. Mindennek következménye volt az igen alacsony átlagos iskolai végzettség (szintén a 168. volt az 1990-es rangsorban az átlagosan elvégzett osztályok száma alapján); s a bevallott adóköteles személyi jövedelem egy lakosra vetítve a vidéki átlagnak is csak 58%-át, a budapestinek mindössze egyharmadát érte el. A kevés jövedelem fô oka, hogy kevés embernek van munkahelye: a 2001-es népszámláláskor a lakosságnak kereken 20%-a volt foglalkoztatott. Ez is példátlanul alacsony érték. A háztartások 63%ában (!) nincsen aktív keresô. 37

GAZDASÁGI ELLEHETETLENÜLÉS Érdemes kitérni az ágazatok egymástól és az országos trendtôl is jelentôsen eltérô foglalkoztatási helyzetére. A rendszerváltás után a legnagyobb munkaerô leadó országosan is az agrárszektor volt, ám a bodrogközi kistérségben 1990 és 2001 között egytizedére (!) esett vissza a mezôgazdasági foglalkoztatottak száma. A mindössze 269 fôs mezôgazdasági létszám elvileg már a tájfenntartás szempontjából is elégtelen lenne a területi kiterjedését tekintve nem a legkisebbek közé tartozó, alacsony népsûrûségû kistérségben. A népszámlálással közel egyidejû, 2000-es általános mezôgazdasági összeírás azonban a mezôgazdasági vállalkozásokon túl több mint 4500, zömmel a kárpótlással, szövetkezeti részarány-tulajdonnal földhöz jutott egyéni gazdaságot talált a kistérségben, s az állandó alkalmazásban állók, illetve a fôfoglalkozású termelésirányítók száma csupán ezekben összesítve 656 fô volt. A mezôgazdaság tehát, legalább az önellátás szintjén máig jelentôs szerepet játszik a térség gazdaságában, ám „hivatalos” keresôinek drasztikus megfogyatkozása ezzel együtt is a helyi agrárgazdaság dezintegrációjára, árutermelô jellegének visszaszorulására figyelmeztet. Pedig a gazdálkodásnak a természeti feltételei sem jók: a szántóterület minôsége átlagosan 15 aranykorona. Igaz, vannak ennél rosszabb adottságú térségek is Magyarországon, ám a Bodrogköz hazánk egyik leginkább belvízveszélyes vidéke. Így a területnek alig fele a szántó, ellenben magas a rét és a legelô, illetve a mûvelés alól kivett földek aránya. A gazdálkodási formák közül leginkább az extenzív juh- és szarvasmarhatartásnak, illetve a gyümölcstermelésnek lennének kedvezôbb feltételei – ha a jelen körülmények között nem éppen ezeknek az ágazatoknak volna a legbizonytalanabb a piaca. Még érdekesebb talán a szolgáltatásban foglalkoztatottak megfogyatkozása. Itt 1990 és 2001 között „csak” 27% volt a visszaesés mértéke, a vidék átlagában e szektorban ugyanekkor 9%-kal nôtt a foglalkoztatás. Ehhez hasonló mértékû visszaesést egyetlen más kistérségben sem tapasztaltak, ezért igen megdöbbentô az adat. A visszaesés egyrészt jól mutatja a város hiányát, másrészt pedig jelzi a szegénységet, a helyi tôke és a fizetôképes helyi piac hiányát. Úgy látszik, itt nemhogy a pénzügyi szektor vagy a gazdasági, üzleti szolgáltatások megtele38

pedésére nincs lehetôség, de a kisbolt, a kocsma, a fodrász, a villanyszerelô vagy a fuvarozó sem igen talál tisztes megélhetést. Ezt a következtetést erôsítik meg, s a térség gazdasági ellehetetlenülésére utalnak a vállalkozási aktivitás adatsorai is. Az értéktermelés szempontjából meghatározó jogi személyiségû vállalkozások gyakoriságát tekintve 1992-ben az elôzô rendszerbôl fennmaradt, átalakult cégeknek köszönhetôen még „csak” a 38. legrosszabb volt a bodrogközi kistérség a 168 körzet rangsorában, ám a dinamika ezt követôen az országban a legalacsonyabb volt (1995 óta stagnál a jogi személyiségû cégek száma). Így mára a második legalacsonyabb mutató a bodrogközi kistérségé. Az általában a helyi piacra épülô, s leginkább foglalkoztatási szempontból jelentôs nem jogi személyiségû szervezeteket (bt., egyéni vállalkozás) tekintve pedig a Bodrogköz 1992 óta minden évben a legutolsó a rangsorban. Az ipari foglalkoztatottak száma ugyanakkor 1990 és 2001 között alig, mindössze 6%-kal esett vissza, így az ágazat foglalkoztatási súlya a kistérségben korábban soha nem látott mértékûre növekedett. 1990-ben még csak a keresôk 26%-a dolgozott az iparban (a kistérségi rangsorban ez a 152. hely volt mindössze), míg 2001-ben már 44%, a kistérségek között a 34. legmagasabb érték volt az ipari dolgozók aránya. Az ipar tehát egyértelmû stabilizáló, de legalábbis mérséklô szerepet játszott a térség 1990. utáni zuhanásában. Különösebb örömre azonban semmi ok, szó sincs valamiféle „megkésett” iparosodásáról, még kevésbé arról, hogy a térségnek az 1998-ban létrehozott Zempléni Vállalkozási Övezet részévé nyilvánítása járt volna ilyen hatással. Egyrészt ugyanis az ipari keresôk nagyobb része nem itt, hanem Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon talál megélhetést – nem ritkán napi több órás ingázással. Másrészt pedig igaz, hogy a térség legnagyobb vállalkozásai ipari jellegûek, és egy-két további, néhányszor tíz fôt foglalkoztató üzem is akad. A jellegadó ágazat a ruházati ipar, amelynek versenyképessége kizárólag az alacsony munkabérekben rejlik. (Karcsán, Cigándon, Bodroghalomban összesen 200-300 dolgozót foglalkoztat a Lantos Miklós Konfekcióipari Rt., Pácinban közel száz fôt a Herukon-Henriette Nôi Konfekció Kft.) A távol-keleti verseny, illetve a minimálbéremelések miatt ezeknek a pozíciója is rendkívül bizonytalan. FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

PRAXIS

A keresôk alacsony arányának egyik fô tényezôje természetesen a munkanélküliség. A 18-59 éves lakosságnak 1991 óta rendre 16-25%-a regisztrált munkanélküli, amivel a Bodrogköz folyamatosan a tíz legrosszabb mutatójú kistérség egyike. Munkahelyeinek száma 2001-ben alig felét tette ki az itt lakó dolgozó vagy munkát keresô népességnek, ami a kilencedik legrosszabb arány volt. Ennél is fontosabbak azonban az alacsony aktivitás demográfiai összetevôi. Ezek a jövô kilátásait, ha lehet, még sötétebbre festik. A lakosságnak ugyanis alig több mint a fele (54%-a) munkaképes korú (1859 év, a második legalacsonyabb érték a kistérségi rangsorban), így nem véletlen, hogy szinte példátlanul magas az inaktívak aránya is: 2001-ben a lakosság 42%-a volt inaktív keresô. Az átlagos iskolai végzettség is maradt az utolsó: még 2001-ben sem érte el a nyolc osztályt a hat éven felüli népességre vetítve. Ennek a sok idôs ember mellett az is az oka, hogy 1990 óta megnôtt a cigányság aránya a bodrogközi kistérségben. A 2001-es népszámlálás önbevalláson alapuló adatai szerint a lakosság 11,4%-a roma (a negyedik legmagasabb kistérségi adat), a polgármesteri hivatalok becsléseit alapul véve azonban 2000-ben 21% volt az arányuk. A határ menti Lácacsékén többségben vannak, de a térségközpont Cigándon és a

szomszédos Tiszakarádon, Tiszacsermelyen is a lakosságnak legalább 30%-át teszik ki. A romák jelenlétére vezethetô vissza az is, hogy országos összevetésben alacsony a természetes fogyás üteme. A vándorlási egyenleg enyhe pozitívuma pedig azt mutatja, hogy aki tudott, az már korábban eltávozott a térségbôl, s inkább csak a depriváltak, elsôsorban romák jöhetnek ide. Hiszen itt még a lakossági infrastruktúrában sem történt komoly elôrelépés: a lakások negyede komfort nélküli, és csak hatoda (!) összkomfortos. A képlet tehát világos: az itteni népesség egyik meghatározó csoportját az öregek és rokkantnyugdíjasok adják, a szûkös munkaerôforrás jelentôs része pedig (különösen a fiatalabbaké) képzetlen és munkanélküli roma.

A KÖZPONT HIÁNYA A bodrogközi kistérség jellegzetesen rurális, kisfalvas térség. Falvainak átlagos lélekszáma alig haladja meg az ezret, de öté az ötszázat sem éri el. A központtá kijelölt, legnépesebb Cigándon 3200-an élnek. Cigánd az egyik legelmaradottabb városi jogú településünk, a kistérségi központok között pedig egyértelmûen a legrosszabb helyzetû. A jövedelmi, foglalkoztatási, vállalkozássûrûségi,

A centrumnál magasabb jövedelmû periféria a bodrogközi kistérségben (1990-2003)

2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

39

Az adóköteles jövedelmek települési különbségei a bodrogközi kistérségben (2003., a vidéki átlag %-ában)

személygépkocsi-ellátottsági rangsorokban ténylegesen is az utolsó, s a munkanélküliségi rangsorokban is csak egy-két másik központot elôz meg. Az egy fôre jutó adóköteles jövedelem a vidéki átlag egyharmada körüli, ráadásul az 1990-es évek elejéhez képest is lényegesen romlott a pozíciója. 2001-ben az aktív keresôk aránya alig haladta meg a vidéki átlag felét, ezzel az ország utolsó kétszáz (!) települése közé került, de még a kistérségen belül is csak négy községben tapasztalhatunk ennél alacsonyabb értékeket. A munkanélküliség ezzel párhuzamosan igen magas, a száz aktív korúra jutó munkanélküliek száma a vidéki átlagot kétszer, két és félszer haladja meg. A lemaradás közvetlen okai között a vállalkozások hiánya, illetve az inaktív korúak magas aránya, valamint a cigányok létszámarányából adódóan (2000-ben 30%) az eltartottak, fiatal korúak nagy számának köszönhetô. A fejlettségi jelzôszámokat vizsgálva kiderül, hogy Cigánd nem csupán a központi funkciók hiánya miatt nem igazi térségi centrum. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint ugyanis a város munkaerômérlege negatív, azaz jóval többen járnak el a 40

településrôl dolgozni, mint ahány oda ingázó munkavállalót regisztráltak. Cigándon a környezô településekénél alacsonyabb a foglalkoztatási szint: a népességnek alig 16%-át regisztrálták foglalkoztatottként, s ez öt százalékponttal alacsonyabb a többi település átlagos értékénél. A munkanélküliség tekintetében viszont inkább „belesimul” környezetébe a város, hiszen a száz aktív korú lakosra jutó regisztrált munkanélküliek száma alapján a környezô településeken még rosszabb a helyzet. A legfontosabbnak számító jogi személyiségû vállalkozások arányából Cigánd kistérségen belüli súlya nem éri el a 10%-ot sem. Mindezen tényezôk összhatásaként a körzetközpontban alacsonyabb az átlagos adóköteles jövedelem, mint a kistérség többi településén átlagosan. A települések közötti különbségek a rendszerváltozás után fölerôsödtek, a jövedelemegyenlôtlenségek csaknem duplájukra nôttek, ám a bodrogközi kistérség belsô tagoltsága ma sem számít különösebben élesnek. Az általános elmaradottságban a jövedelemviszonyokon kívül leginkább a foglalkoztatási helyzet a differenciáló tényezô. Nemcsak a FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

PRAXIS

kistérség egészének, hanem szinte minden településnek negatív a munkaerômérlege (egyedül Ricsére ingáznak ugyanannyian, mint ahányan eljárnak a településrôl, noha a foglalkoztatottak aránya itt is nagyon alacsony). Nem meglepô tehát, hogy a térség nyugati felében a Sátoraljaújhelyhez és Sárospatakhoz közeli települések (Felsôberecki, Alsóberecki, Bodroghalom) helyzete a legkedvezôbb. A foglalkoztatottak aránya csak ezekben közelíti meg a 30%-ot (a vidéki átlag 35%), az átlagjövedelem pedig az országos átlag kétharmadát. Kiemelkedik még környezetébôl a szintén a kistérség nyugati felében fekvô, kétezer lakosú Karcsa és a vele szomszédos Karos, ahol a helyi üzemeknek köszönhetôen az átlagjövedelem némileg magasabb a kistérség szintjénél. A legsúlyosabb foglalkoztatási helyzetû településeket a kistérség keleti részén találjuk. A többségében romák által lakott Lácacsékén például 1996 óta folyamatosan több munkanélkülit regisztrálnak, mint ahányan adóznak, azaz valamilyen adóköteles jövedelemmel rendelkeznek. Nem sokkal jobb a helyzet Tiszakarádon és Tiszacsermelyen, valamint a keleti végeken, Révleányváron és Dámócon sem, ahol szintén igen magas a munkanélküliség, az egy lakosra jutó adóköteles jövedelem pedig az utóbbi évtizedben még az országos átlagérték egyharmadát sem érte el. Ezzel együtt a kistérség többi

települése összességében nem a legutolsó helyen szerepel a kistérségi „hátországok” rangsoraiban, néhány térséget (fôképp szabolcs-szatmár-beregieket) megelôz mind a jövedelmek, mind a foglalkoztatottság terén. Nyilvánvaló tehát, hogy a bodrogközinek a kistérségi rangsorokban egyértelmû utolsó helyezését alapvetôen egy valóságos térségközpont hiányának, illetve Cigánd elmaradottságának tudhatjuk be. Úgy látszik, hogy elkéstek, de legalábbis nem tudtak érdemi térségfejlesztô hatást gyakorolni a térség elzártságának oldására a kilencvenes években megvalósult fejlesztések: a Tiszán az elsô állandó átkelési lehetôséget biztosító, Kisvárda felé utat nyitó cigándi híd (1994.), illetve az emlékezetes polgármesteri akcióval is kiküzdött pácini határátkelô (szintén az elsô átkelôhely a térségben, 1995.). Igaz, a híd és a határátkelô a forgalom szempontjából nem a legkedvezôbb helyen épült meg. A hídon igen ritka a tömegközlekedési kapcsolat: naponta mindössze három pár autóbuszjárat halad át rajta. Közülük kettô csak Ricsét és Cigándot érinti, a harmadik pedig Sárospatak felôl, a Tisza menti falvakat feltárva jut el Cigándon át Kisvárdáig, illetve Nyíregyházáig. Pedig a híd megépülése óta a kistérség keleti felének települései (Cigánd, Ricse, Zemplénagárd, Révleányvár, Dámóc, Semjén, Kisrozvágy, Nagyrozvágy, Lácacséke) számára is Kis-

Út a semmibe (a magyar-szlovák államhatár Dámócnál)

2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

41

vábbi felélését próbálják meggátolni, vagy legalábbis lassítani. Az ilyen tevékenységek – a szociális foglalkoztatás (pl. földprogram), a tájfenntartó munkák, a tájgazdálkodás, a közösségi élet és a romák képzésének támogatása – mellett a leghatékonyabb területfejlesztési beavatkozás a környékbeli kisvárosok (munkahelyek) elérhetôségének, a mobilitási lehetôségeknek a javítása lehet a Bodrogközben.

várda a legközelebbi kisvárosi központ. A város mérete és szolgáltatásainak kiépültsége Sátoraljaújhelyével és Sárospatakéval azonos. E hídon vezetne a legrövidebb, leggyorsabb út Budapest felé is, nem beszélve a térség valamennyi települése számára a legközelebbi megyeszékhely, nagyváros: Nyíregyháza elérésérôl. Így azonban a híd jótékony hatása egyelôre csak Cigánd számára mutatható ki: ez az egyetlen település, ahol viszonylag sokan találnak megélhetést a közeli Kisvárdán. A bodrogközi kistérség ma gazdaságilag a teljes leépülés, társadalmilag a gettóképzôdés állapotában van, a kilátások javulásának minimális esélyével. Úgy tûnik, hogy az elmúlt évszázad jelentôs elvándorlása ellenére ma is többen élnek itt, mint ahány embert a táj a mai kor színvonalán eltarthatna. Saját erôforrások híján kevés az esélye komolyabb termelô beruházás ide településének, vagy valamiféle helyi gazdaságélénkítô programnak. A csekély kivétel közé tartozik a külföldi befektetôk által Cigánd és Nagyrozvágy határába tervezett szélerômûvek terve, ám foglalkoztatási szerepe sajnos ennek is minimális. Csak átmeneti, s inkább életminôség-javító, mint gazdaságélénkítô hatása lehet a Vásárhelyi-tervben e tájra tervezett infrastruktúra-fejlesztési projekteknek. Igaz, ezen a vidéken a kis lehetôségeket is meg kell becsülni. A bodrogközi kistérségben ugyanis talán éppen a klasszikus vidékfejlesztés és a szociálpolitika szolidaritás alapú kis lépéseinek van leginkább létjogosultsága, amelyek a táji és emberi erôforrások to-

Beluszky P. - Gyôri R. 2004: A társadalom térszerkezetének területi differenciái és az ország hátrányos helyzetû „kistérségei”. Kézirat. Dusek T. 2004: A területi elemzések alapjai. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék - MTA-ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, Budapest. Kiss J. P. - Lôcsei H. 2005: Kistérségtípusok a Tisza mentén. In: Nemes Nagy J. (szerk.): Régiók távolról és közelrôl. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék - MTA-ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, Budapest, pp. 83-143. Laczikó K. 2005: Bodrogköz, egy sajátos kistáj. Egyetemi szakdolgozat. ELTE TTK Társadalom- és Gazdaságföldrajz Tanszék, Budapest. Kézirat. Sidó H. Z. 2004: Szlovákia gazdaságának változásai és területi jellemzôi. In: Jobbágy I. (szerk.): Válogatott tanulmányok Szlovákia gazdaságföldrajzához. Pont Kutatóintézet, Komárom, 2004.

Kiss János Péter

Lôcsei Hajnalka

tudományos segédmunkatárs, MTA-ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, Budapest

egyetemi tanársegéd, ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet, Budapest

42

IRODALOM

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

HIRDETÉS

Magyarország új európai fejlesztési és befektetési platformot alkot: REevolutio

Budapest

2006

Magyarországon és az egész Kárpát-medencében, azaz a teljes DKK-európai térségben a régiók, kistérségek, és városok/települések jól láthatóan egyre több és egyre jobb projektek kidolgozásán fáradoznak. Ezekkel a törekvésekkel összhangban az Európai Unió támogatási forrásai 2007-13 között minden eddiginél nagyobb lehetôséget teremtenek a régiók, városok és térségek fejlesztéséhez. A fejlesztési elképzelések megvalósítása érdekében a régiók, pólusok, települések, privát és civil projektgazdák egyre intenzívebben keresik annak lehetôségét, hogy fejlesztési elképzeléseikhez fejlesztési - többnyire csak EU támogatási - forrást szerezzenek. A jelentôs nagyságrendû, de mégis véges EU forrástömeg azonban láthatóan ismét nem lesz képes arra, hogy a hazai fejlesztési igényeket 2007-13 között maradéktalanul kielégítse. Egy sikeres és eredményes hazai fejlesztéspolitika megteremtésének 2007-13 között kiemelt célja és feladata kell hogy legyen a hazai és kiemelten a nemzetközi szakmai és pénzügyi befektetôi forrásoknak a piaci lehetôségek és a társadalmi igények figyelembevételével való tudatos és eredményes integrálása, bevonása, illetve aktiválása. Mindehhez történelmi lehetôséget teremt a 2007-13-as tervezési idôszakra való felkészülés, mely egyszerre kell, hogy stimulálja a szakmai és kereskedelmi ingatlanfejlesztôi, befektetôi piacot is - és természetesen ezáltal a gazdaságot -, hiszen megfelelô számban és minôségben állnak majd rendelkezésre a befektetôi oldal számára is vonzó, elôkészített, vagy professzionális elôkészítést igénylô és befektetôkre váró projektek. Ahhoz azonban, hogy a projektgazdák bemutathassák és „értékesíthessék” projektjeiket elengedhetetlen, hogy a fejlesztési piac szereplôi találkozzanak.

A fejlesztési szektor szereplôi által kikényszeríttet igény eredményeként elsô ízben 2006. szeptember 14-16. között – a térség központi szerepének kitüntetett helyén – Budapesten (a belvárosban) kerül sor a REevolutio Budapest 2006 Dél-közép-kelet-európai Fejlesztési és Befektetési Kiállítás, Projekt Vásár és Pályázati Fórum megrendezésére. A Magyar Kormány és fejlesztési szervezetei (NFÜ, minisztériumok, IH-k, pályázatkezelô szervek) felismerték a budapesti rendezés stratégiai fontosságát, és támogatják egy közép- és délkelet-európai fejlesztési szakkiállítás, befektetôi fórum, projektvásár, pályázati partnerségi szakmai nap, fejlesztési kommunikációs platform megrendezését Budapesten. 2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

A környezô EU- és a még csatlakozás elôtt álló országok részvételével, a cannes-i MIPIM, a müncheni REAL és a lipcsei EUREGIA szakmai koncepcióit integráló rendezvényegyüttes egyedülálló lehetôséget kínál a területfejlesztés, projekt- és ingatlanfejlesztés és a fejlesztési szektor (gazdaságfejlesztés, turizmus, környezet és energetika, közlekedés és logisztika, vidékfejlesztés) kulcsszereplôinek a kapcsolatépítésre, kulturált körülmények közötti hatékony üzleti találkozásokra, a végfelhasználók-üzemeltetôktôl az önkormányzatokon keresztül, a nemzetközi befektetôkön és fejlesztôkön át a tanácsadókig, ügynökségekig és az akadémiai, kutatási intézetekig. 43

A „terra incognitanak” számító rendezvényre Magyarország mellett tizenegy ország (Horvátország, Szerbia, Montenegró, Szlovákia, Szlovénia, Macedónia, Románia, Bulgária, Albánia, Bosznia és Hercegovina és Ukrajna) kormányai, régiói, városai és egyéb projektgazdái kapnak meghívást, hogy a fejlesztôi és ingatlanfejlesztô-befektetô piac szereplôi számára bemutathassák a kidolgozás alatt álló projekteket, tárgyalhassanak a legfontosabb fejlesztési trendekrôl, tematikus befektetési lehetôségekrôl, ingatlanbefektetésekrôl, város- és térségfejlesztô projektekrôl, együttmûködési lehetôségekrôl, találkozhassanak hús-vér professzionális ingatlanfejlesztôkkel, befektetôkkel, bankemberekkel, pénzemberekkel, fejlesztési szakértôkkel, tanácsadókkal, nemzeti és regionális döntéshozókkal, pályázatkezelô szervezetekkel és a fejlesztési szektorban tevékenykedô kutatási, akadémiai intézményekkel. A 2006. szeptember 14-16. között elsô ízben megrendezésre kerülô REevolutio Budapest 2006 azért emelkedik ki a hasonló európai rendezvények sorából, mert a fô hangsúlyt  egyrészrôl a kárpát-medencei és nagy-balkáni régió projektjeire, projektelképzeléseire, befektetési lehetôségeire;  másrészrôl a fejlesztôi iparra és a fejlesztési szektor teljes spektrumára helyezi. A két oldal találkozása azért is kívánatos, mert Európában hosszú távon ez a térség lehet a befektetôk elsôdleges célpiaca. A REevolutio Budapest 2006 ideális fórumot teremt arra, hogy a fejlesztés szereplôi a Dél-KözépKelet Európa és a Kárpát-medence fejlesztésének pulzusán tarthassák a kezüket, hogy megérthessék, valójában mi történik a nemzeti fejlesztési és befektetési politikákban, a terület-, regionális-, településés vidékfejlesztésben, a kereskedelmi ingatlanfejlesztésben, a gazdaságfejlesztésben, a közlekedésilogisztikai, környezeti, energetikai és turisztikai szektorban a délkelet-közép-európai térben. A REevolutio Budapest 2006 fejlesztési és befektetési kiállítás és konferencia négy szakmai modulból tevôdik össze: (I) DKK fejlesztési szakkiállítás és projekt-börze, amelyen az EU támogatásokhoz kötôdô fejlesztési

44

szervezeteken és projekteken kívül a befektetôi oldal számára kiajánlható projektek, fejlesztési és befektetési helyszínek, valamint a fejlesztési, befektetési és ingatlanfejlesztési piac szereplôinek mutatkoznak be; (II) az elsô hazai fejlesztési expo és pályázati fórum, mely  lehetôséget nyújt, hogy a nemzeti, regionális fejlesztési szervezetek bemutassák szervezetüket, az eddig elért eredményeket és a 2007-13 közötti fejlesztési célokat és lehetôségeket a szakmai nagyközönség számára,  kiemelt éves szakmai rendezvény a pályázatkezelô és a végrehajtó szervek részére, ahol három napon keresztül lehetôség nyílik a potenciális pályázókkal való célzott információs találkozóra, ahol a direkt kommunikációs, tájékoztatási kötelezettségi feladatok ellátása mellett mód nyílik a szakmai disszeminációra, valamint a pályázatkezelô szervek bemutatkozására (pályázati szakkiállítás, kommunikáció, és tájékoztatási fórum),  a fórum egyúttal a teljes magyar fejlesztési, befektetôi és pályázati szektor éves szakmai és üzleti találkozója; (III) szakmai konferencia és fórum: egymással több párhuzamos helyszínen zajló, izgalmas szakmai rendezvényeken a fejlesztési szektor különbözô területeinek szereplôi szakmai fórumokat tartanak. A szakmai program keretében a legfontosabb tematikus fejlesztési trendek mellett, a befektetési és támogatási lehetôségek, az ingatlan és projektfejlesztéssel, a pénzügyi finanszírozással kapcsolatos legfrissebb információk és best practisek, praktikák hangzanak el, illetve projektek és fejlesztôk, befektetôk és a fejlesztési ipar prominens intézményi szereplôi mutatkoznak be; (IV) és végül azok a kísérô társadalmi események és rendezvények amelyek során kiépülhetnek az oly' fontos személyes és üzleti kapcsolatok (marketing-rendezvények, promóciós programok, befektetési bemutatók, pl. az utolsó nagyközönségi nap zárásaként „Az elsô hazai fejlesztési és pályázati bankett a Hiltonban”).

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

HIRDETÉS

R E E V O L U T I O B U D A P E S T 2 0 0 6 - S Z A K M A I K I Á L L Í T Ó K é s L Á T O G AT Ó K

 nemzetközi, hazai befektetôk és intézményi beruházók  fejlesztési minisztériumok, hivatalok, fôosztályok, szakhatóságok  DKK-európai országok, régiók és városok  a területfejlesztési oldal szereplôi (régiók, kistérségek, önkormányzatok, területi és

regionális szervek)  nemzetközi és hazai pályázatkezelô és végrehajtó szervek (Irányító Hatóságok, Közremûködô Szervek, programirodák, lebonyolító testületek, végsô kedvezményezettek)  városfejlesztôk és építészek (építész- és tervezôirodák, mérnöktársaságok, megbízók, kivitelezôk, a városfejlesztési oldal szereplôi)  ingatlanfejlesztôk, ingatlan-tanácsadók és közvetítôk, ingatlanfinanszírozók és ingatlan-befektetôk  projektgazdák, projektfejlesztôk és projektmenedzser szervezetek  pályázók és pályázatíró szervezetek  bankok és pénzügyi intézetek  tanácsadók (fejlesztési, jogi, közbeszerzési, kommunikációs, pénzügyi stb.)  facility és property menedzsment (mûködtetôk), corporate real estate management és végfelhasználók (bérlôk)  kutatási intézetek, a tudomány és az akadémiai szféra szereplôi  nemzetközi szervezetek, konzorciumok és szakmai szövetségek képviselôi  befektetési alapok és képviselôik (pl. nyugdíjalapok)  a fejlesztési piacon érdekelt oktatási és továbbképzési intézmények  a fejlesztési szektorhoz kötôdô médiaszereplôk és kommunikációs ügynökségek  befektetési, regionális és városi marketinggel és projekt promócióval foglalkozó aktôrök  az információ technológia kapcsolódó szereplôi és IT szolgáltatók  politikai tanácsadók, lobbyk, lobbycsoportok képviselôi  modell projektek és modell régiók képviselôi  speciális tematikus fejlesztôi csoportok és szakmai befektetôk: turisztikai és logisztikai fejlesztôk, ipari parkok képviselôi, a gazdaságfejlesztés szereplôi, vidékfejlesztôk, környezetvédelmi és energetikai fejlesztôk  és még sokan mások: területrendezôk, fejvadászok és állásközvetítôk, jogi és könyvelôirodák, tájépítészek stb. A DKK-európai térség, a nemzetközi és hazai fejlesztési, befektetési szakma éves üzleti találkozója és fejlesztési ünnepe.

2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

45

SUMMARIES AUTHORITY-REGULATED TERRITORIAL PLANNING PROCEDURES Procedures regulated by authorities with regard to territorial planning are used to solve issues arising during the application and validation of the approved territorial plan, and issues requiring caseto-case decision on the part of authorities. The cases of territorial planning procedures regulated by authorities and the rules of their effectuation are governed by Government Decree no. 134/2005. (VII. 14.) on Territorial Planning Procedures. Considering the objective of territorial planning procedures regulated by the authorities, the government decree distinguishes four types of procedures, i.e. procedures relating to adjustment, deviation from the plan, complementing and improvement. Furthermore, it specifies rules pertaining to the commencement and implementation of procedures, and defines the range of specialized authorities and experts to be involved in the procedure. Additionally, it contains the rules of preparation and contents requirements of specific documents, the so-called territorial impact studies, which are used to justify requests for deviation from the plan and complementing. Territorial planning procedures regulated by the authorities and territorial (environmental, social and economic) impact studies providing the groundwork for a part of the foregoing enable us in unique cases and independently from the cyclic revision of plans relating to territorial- and settlement planning - to identify the exact location of plan elements included in territorial planning drafts by giving the details of the elements' plot boundary data as well. Also, in the course of the preparation of drafts relating to territorial planning decisions can be made as to the extent of deviation from the plan being of higher status in the hierarchy in such a manner that the deviation remain within the limit stipulated by the law and therefore the deviation (correction) can be implemented without the prior modification of the higher-level plan. 46

The territorial planning procedure regulated by authorities is not a generally binding obligation and shall be implemented only when the elements of the plan cannot be made more exact in the “normal” course of the preparation of plans built on each other, or in the event someone intends to depart from the approved territorial plan to an extent greater than allowed by the standard. The territorial planning procedures governed by authorities are exceptional procedures and their application takes place under definite circumstances. The article strives to explain the contents of the government decree so as to make the introduction of the authority-regulated procedure - a novelty in the Hungarian framework of laws - as well as the interpretation of the statute easier. Géza Tompai

THE LOCAL LAND USE PLAN: A PIECE OF LEGAL DOCUMENT OR THE TOOL OF SUSTAINABLE LOCAL DEVELOPMENT? Land use planning and development programming have taken separate paths in Hungary, during the last years. Several local governments regard land use planning as a simple legal exercise: once the plans are completed, there is nothing to do. It is also a problem that in spite of the 15 years' experience of local governance, the importance of proactive community initiative in market economy has not been recognised. The author surveys the typical tasks of local planning departments in urban rehabilitation: solution of the parking problems, renewal of public spaces and public utilities, provision of public facilities and social housing. In this activity there are several not transferable instruments of public law, like the making of local plans, restraint on building and plot formation, right of eminent domain and of expropriation Imre Körmendy

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2

SUMMARIES

TWO MICRO-REGIONS: SÁRBOGÁRD AND ERCSI The socio-economic base of several microregions, especially of the deprived ones is underdeveloped, and therefore the development programs prepared according to the EU models are of limited efficiency. The most successful programs in such micro-regions are the ones focusing on the development of networks. The approach - based on the integration of economic development and social cohesion strategies applied in the elaboration of the development programs of two micro-regions (of Sárbogárd and Ercsi) deserves interest. Thereby a framework is provided for the preparation of the programs of local sustainability (Local Agenda 21). The work was carried out on an interdisciplinary basis. The working team was comprised of experts in spatial planning, local planning, landscape architecture, transport planning, public utility engineering, economics and communication. Bálint Orosz - Ákos Balogh

PLANNING STUDY OF THE HUNGARIAN - SLOVAKIAN BORDER REGION: AN EXPERIMENT OF BI-LATERAL COOPERATION In the years around 2000 the spatial planners in both Hungary and Slovakia were concerned with the elaboration of their national spatial plans and the plans of the administrative regions. These efforts were linked in both countries with the reform of the spatial planning system. It was also recognized in both countries that they are not isolated. Therefore, spatial planning, to be efficient and sustainable, must take regard of the cross-border areas, activities, networks. The joint elaboration of the plan for the border region was an important experience. The spatial planners had the opportunity to learn about each others' concerns, planning issues and approaches. Particularly essential was the joint participation in the public consultation processes. The experience of the Hungarian Slovakian cooperation can be of use in the cross 2 0 0 6 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

border development projects as well as in the ongoing tri-lateral planning project of the Tisza / Tisa watershed. Erzsébet V. Visy - Eszter Kántor

AT THE END OF THE RANK: THE BODROGKÖZ MICROREGION This paper aims at two goals. One of them is to present the main characters of the landscape which is the most disadvantageous among the 168 Hungarian microregions according to almost every indicator. On the other hand we would like to contribute to the methodological reform of the readings and regional analyses' in the next programming period. In connection with that this paper emphasizes two viewpoints: first of all the necessity of the description of long-time regional development trends, because it determines the support strategies of regional development, as well as the chance of change, secondly the analysis of inner inequalities and centre-periphery relations of a given region, which is according to our opinion a decisive element of the system of regional inequalities. Our examinations resulted: the whole Bodrogköz microregion has bad natural conditions and forms a traditionally backward region that was supplemented by several new inherited problems in the 20th century. The border-redraw of 1920 made it a peripheral region and cut its main traffic connections. The majority of the until then important economic group of the Jewish population perished in the Holocaust, in the era of state-socialism the region did not get any development source and the old and gipsy population became more determinative in the society. However, at last after 1990 it got a new Tisza-bridge and a border-crossing point, the falling back of the microregion well exceeded the country average resulted that the region became a hopeless crises-region without inner sources forming a social ghetto. Only one fifth of the population is active worker, the per capita income is half of the country-average (excluding Budapest). Its agriculture became completely disintegrated, due to the weakness of the local market and the lack of urban centres the amount of tertiary employees decreased significantly in contrast with national increase. 47

The unimportant industry is dominated by the distressed clothes manufacturing. The most important factor of serious problems is obviously the lack of a real urban centre. The named microregional centre, Cigánd, is far the worst among microregional centres of the country, even its indices are considerably worse than the villages' of this region. There is a little hope of improving the state of the region. The real aim of the state development policy can only be the handle of social stresses, the

48

slow-down of exploitation of landscape and human resources. The most practical means of intervention in Bodrogköz are the classical rural policy, the social employment (e.g. land program), the development of sustainable activities and landscape management, the support of local communities and gipsy education, together with the improvement of accessibility of neighbouring cities and the upgrading of mobility opportunities. János Péter Kiss - Hajnalka Lôcsei

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 6 / 2