A TÁMOP- 3.1.4-08/2. „Kompetencia alapú oktatás, egyenlı hozzáférés – Innovatív intézményekben” pályázatához „Híres tanítónknak nevenapján”
Hagyományırzı Gergely napi múzeumpedagógiai program 6. osztályos tanulóknak
MELLÉKLETEK
I. Tanórai mellékletek 1. Ének-zene 2. Történelem, hon-és népismeret 3. Informatika /tablók/ 4. Rajz és mőalkotás elemzés 5. Kézmőves foglalkozás 6. Magyar, nem szakrendszerő II. A program értékeléséhez 1. Programtáblázat 2. A résztvevık névsora 3. A program értékelése, tanulói kérdıív 4. Támop-hírek 5. Újságcikk a Tatabánya c. lapban 6. A programhoz szükséges anyagok, eszközök 7. Foto-tár
I. Tanórai mellékletek Ének-zene órákhoz I. sz. melléklet 1. A Ghymes együttes Bennünk van a kutyavér lemezén szereplı Gergelyjárás c. dal szövege; Kolompos együttes: Gergelyjárás c. dalának szövege; 2. A dalok szövegváltozata 3. Szöveges kiegészítés a dalokhoz 4. Gregorián kották 5. A gregorián írásos rögzítése 6. A gregorián ének fogalma, fajtái, története 1-2. 7. Középkori hangszerek /kép/ 8. Klebelsberg Kunó képe
1. Ghymes: Gergelyjárás Szent Gergely doktornak, Híres tanítónknak nevenapján, Régi szokás szerint, Menjünk Isten szerint iskolába, Régi szokás szerint, Menjünk Isten szerint iskolába. Adjatok szalonnát, Mindenki meghallgathatja. Omne dignum leverendum laude, ………………..Mindenki méltó a dicséretre. Hadd csináljunk rántottát, Az egész piac a mienk. Tótusz kápusz demizérum fórum domine. ………..Az Úr legyen veletek! Adjatok kolbászt, Omne dignum leverendum laude, Hadd fonjunk be pallást, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Adjatok kakast, Omne dignum leverendum laude,
kis pénzecske
Hadd kaparjon két garast,………………………..színész Tótusz kápusz demizérum fórum domine.
Adjatok lúdat, Omne dignum leverendum laude, Hadd mutasson diákoknak iskolába utat, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Adjatok gyerecskét,………………………………gyerekecske Omne dignum leverendum laude, ételfajta Hadd tanuljon könyvecskét, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Adjatok leánykát, Omne dignum leverendum laude, Hadd söpörje iskolát, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Adjatok menyecskét, ……………………………..kis menyét Omne dignum leverendum laude, fiatalasszony Hadd fızzön jó leveskét, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Kolompos együttes: Gergelyjárás Szent Gergely doktornak, Híres tanítónknak az ı napján Régi szokás szerint, Menjünk Isten szerint iskolába. Lám a madarak is, Hogy szaporodjanak, majd eljınek. tavasszal A szép kikeletkor, ………………………………...felkeléskor Sok szép énekszóval zengedeznek. És ezenképpen, Gyertek el hát szépen, iskolába. Holott szép tudományt, Vegyetek adományt, magatoknak. S hogyha nem adhattok, Minékünk diákok, házatokból. Papirosra valót, jóságotokból Adjatok adományt javatokból. ……………………vagyonotokból Adjatok szalonnát, Omne dignum leverendum laude, Hadd csináljunk rántottát, Tótusz kápusz demizérum fórum domine.
Adjatok kolbászt, Omne dignum leverendum laude, Hadd fonjunk be pallást, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Adjatok kakast, Omne dignum leverendum laude, Hadd kaparjon két garast, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Adjatok ludat, Omne dignum leverendum laude, Hadd mutasson deákoknak iskolába utat, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Adjatok gyerecskét, Omne dignum leverendum laude, Hadd tanuljon könyvecskét, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Adjatok leánykát, Omne dignum leverendum laude, Hadd söpörje iskolát, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Adjatok menyecskét, Omne dignum leverendum laude, Hadd fızzön jó leveskét, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Szent Gergely doktornak, Híres tanítónknak az ı napján Régi szokás szerint, Menjünk Isten szerint iskolába. jókívánság S az Isten áldása, ………………………………. esızés És szent áldomása, házatokon, …………………. pohárköszöntı Maradjon mindvégig, állomás Világvégeztéig házatokon.
2. A dalok szövegváltozata Lám, a madarak is hadd szaporodjanak, majd eljınek, a szép kikeletkor sok szép énekszóval zengedeznek. 3. Mert ilyetén helyben, mint gyümölcsös kertben a fia fák, nevelkednek ifjak, gyermekek, jó fiak Isten által. 4. Ily helyben királyok, urfiak, császárok tanittatnak, a szegény árvák is, elhagyott fiak is oktattatnak. 5. Ti is ezenképpen jertek el nagy szépen iskolánkba, velünk legyetek és szép részt vegyetek tudományban! 6. Nem jó tudatlanul felnıni parasztul e világban, mert így emberségre nem mehet tisztségre ez országban. 7. Szüléknek öröme, mint drága gyöngyszeme ti kedvesek, Krisztus mutat példát, hogy ebben ı magát keressétek. 8. Krisztus Urunk régen itt a földön lévén gyermekkorban, szereti rendünket, ülvén doktorok
közt a templomban. 9. Jertek el hát velünk, mert értetek jöttünk, jó gyermekek! Sok áldást úgy vesztek, Istennél úgy lesztek ti kedvesek. 10. Ott kell megtanulni miként kell szolgálni az Istennek: hittel, szeretettel, szent, kegyes élettel Felségének. 11. Kérünk hát, jó szülék, hogy jól megértsétek, amit mondunk, mert nem azért jöttünk, hogy itt idıt töltsünk házatoknál. 12. Hogyha nem adhattok az útra deákot házatokból, papirosra valót adjatok, adományt javatokból, 13. hogy Isten áldása és szent áldomása házatokon maradjon mindvégig, világ végeztéig jószágtokon!
3. Szöveges kiegészítés a dalokhoz Békességet adjon az Úr e háznépnek, akiknek lábaik igaz úton lépnek, közönségesképpen kisdednek, öregnek, kik az úr utában járni törekednek! Ezentúl a tavasz újjul virágokkal, vitézek, kik vagytok ugró paripákkal, mint árva táborát ti is tanulókkal méltán kövessetek szép fiaitokkal. Megleszen immáron Gergely pápa napja, készülj, gyermek, mindjárt viszlek iskolába, eleget heverél itthon a kuszkóban, sokat kandikáltál a kásás fazékba. Pesta, Peti, Gyurkó, Ádám, Imre, Jankó, Csuszko, Paszko, Palko, Galaboci, Ferkó! Ezek mind egyenként táborunkba valók, elvisszük ezekkel Ruskát, Pannát, Sárát! Ha ezek nem lesznek, adjatok szalonnát, szalonnával együtt tojást és az anyját, görbe garast, márjást, kocrágó Jutkát, így vesztek Istentıl mindenféle áldást. Szerelmes öcséim, kik most el nem jöttök, míg mi idejövünk, megvirágzik a tök. Azután pediglen lesz a ábécétek, az Urnak ajánlván mindnyájan bennetek. Dicséret, dicsıség, tisztesség adassék az Istennek, csendesség, békesség legyen e háznépnek, amen, amen! A Kincskeresı Iskola Balázsolás – Gergely-járás c. játéka az Interneten
4. Gregorián-kották 1. sz. kép
2.sz. kép
3. sz. kép
5. A gregorián írásos rögzítése Eredetileg olyan zene, mely az elıadásban valósul meg. - VIII - IX. sz.: vonalrendszer nélkül - Vonalrendszer: Guido (+1050) - 1200-tól: kalligrafikus, /díszes/ lejegyzések, hangcsoportok négyzetes jelekkel - XV. sz.: szárak a hangjegyeken, ritmizálás lehetısége 6. A gregorián ének fogalma Az ókeresztény egyház szertartási éneke. Latin nyelvő egyszólamú énekes kultúra, amely kb. 2000 év fejlıdését, változásait viseli magán. A gregorián énekben a dallam az uralkodó kifejezı eszköz, a ritmus alárendelt, ill. annak szerepe még ma sem tisztázott. Az ısi dallamok közösségi alkotások. A dallamok mind szövegesek, egy szótagra rendszerint több hang is jut. I. Gergely pápa idején, a VII. században kezdték rendezni a szinte áttekinthetetlenül hatalmas, szerteágazó anyagot, ezért róla nevezik e dallamokat gregoriánnak, vagyis Gergely-félének. A gregorián ének virágkorát a XI -XII. században élte. Magyarországi változatai nagy hatással voltak a magyar mőzene kezdeteire, sıt a korai
magyar népdal egyes típusaira is. A dallamok írásbelisége az ezredforduló körül kezd kialakulni. A vonalrendszer kialakulása, a hangjegyek írása, a szolmizációs hangnevek alkalmazása a XI. sz.-ban élt Arezzói Guidó nevéhez főzıdik. Ez a fejlıdés azonban nem egy emberhez kötıdı, hanem kb. két évszázadon át tartó bonyolult folyamat volt. A gregorián énekbıl mint Európa kimeríthetetlen dallamtárából szinte minden zenei stíluskorszak merített, a zenemővek témáiként szívesen használták. w.egyszervolt.hu/dal címen. Története Az V. és VII. sz. között az éppen uralmon lévı pápa határozta meg a vallási szertartások és az azokhoz kapcsolódó vallási dalok rendjét. I. Gergely (Nagy Szent Gergely) pápa (59O-6O4) elsıként rendszerezte a keresztény egyház teljes dallamkincsét és összeállította az akkor használatos énekek dallamgyőjteményét. Ez lényegében a XVI. sz-ig változatlan maradt. Ezeket a dalokat gregorián énekeknek nevezik, elnevezésüket Gergely pápa nevérıl kapták, mivel a Gergely latinul Gregorius. A gregorián ének a római katolikus egyház ısi, hivatalos, latin nyelvő éneke. Jellemzıi: 1. 2. 3. 4.
egyszólamú dallam, tele hajlításokkal latin szövegő, bibliai vagy egyéb vallásos tárgyú kíséret nélkül, kötetlen ritmusban szólal meg a dallamok rendszerint lépcsızetesen vagy kis hangközlépésekben mozognak, de elıfordulnak az ugrások is
A gregorián ének két nagy részre oszlik: • •
a papi zsolozsma énekei a mise énekei /a hívek énekei/
Talán az egyik legismertebb gregorián emlékünk a „Dies irae” kezdető, ısi hagyományokat ırzı középkori dallam. A fölhangzó latin szöveg szabad fordításban így hangzik: A harag, vagyis a végítélet napján a világ hamuvá lesz. 7. Középkori hangszerek
8. Klebelsberg Kuno képe
Történelem, hon- és népismeret órához Rajz órához II. sz. melléklet
A lovagi neveléshez
Klebelsberg Kuno által alapított tanyasi iskola Ópusztaszeren, és osztályterme
Leányiskolai osztály a 20-as években
Informatika óra III. sz. melléklet 1. A gyerekek által készített tablók
2.
3.
4.
Rajz- és vizuális kultúra órához, kézmőves foglalkozáshoz IV . sz. melléklet
Kézmőves foglalkozáshoz V. sz. melléklet
Magyar – nem szakrendszerő órához VI. sz. melléklet
Nagy Szent Gergely élete és munkássága 1. Nagy Szent Gergely pápa (590-604) a pápaság világi és egyházi hatalmának megalapozója, az egyházi ének megalkotója, rendszerezıje Rómában született 540 táján. Állami szolgálatba lépett, s ı lett Róma prefektusa, majd pedig belépett a Benedek rendbe. A 6. században a római népet szinte megszakítás nélkül járványok, éhínség és nyomor sújtották. A népvándorlás különféle hódítói irgalmatlanul pusztították az ókori emlékeket. Az emberekben általános elkeseredettség uralkodott, és boldognak mondták a holtakat, mert egyszer s mindenkorra megszabadultak e földi élet bajaitól. Ennek a nyomorúsággal teljes évszázadnak az utolsó évtizedében került Péter pápa székébe az az ember, akit joggal neveznek így: ,,Az utolsó római és az elsı középkori pápa''; az Egyházban pedig a ,,Nagy'' megtisztelı jelzı ékesíti. 2. Gergely ısei régi, római arisztokraták voltak. Maga is fıúri palotában született. Ifjúkorában közigazgatási pályára készült, és az elıkelı, fiatalember gyorsan haladt egyre feljebb a hivatali méltóságok fokozatain. Életének harmincadik éve körül járhatott, amikor 572–573ban a város legmagasabb közigazgatási hivatalát viselte: Róma prefektusa lett. Ekkor szerezte azokat az ismereteket, melyeknek birtokában késıbb olyan hatásos kezdeményezései voltak nemcsak a város, hanem egész Itália javára. Az ifjú prefektus azonban minden külsı elismerés és siker dacára sem lelte belsı békéjét. Csendes magányra vágyakozott, hogy a közügyek zajától távol, csak szellemi értékekkel foglalkozhassék. Ez a vágy élete végéig kísérte, de álmain és vágyain mindig uralkodott a több9 emberért felelısséget érzı, gyakorlati ember. Sírfeliratán egy tıle való idézet olvasható: ,,Szívünk szerint ugyan vágyódunk a csöndre, sokak java miatt azonban nélkülöznünk kell.'' Szinte észrevétlenül mondott le a prefektusi tisztségrıl, és visszavonult atyja palotájába, ahol három nagynénje a világtól visszavonult, elmélyült vallásos életet élt. A palotájukat Gergely kolostorrá alakította, és Szent András apostol oltalma alá helyezte. 3. Békés, szemlélıdı életét I. Benedek vagy II. Pelagius pápa zavarta meg azzal, hogy kiválasztotta és fölszentelte a római egyház diakonusává. Mint diakonus Gergely a hét kerület egyikének élére került, s az egyház karitatív, illetve anyagi ügyeit intézte. Amikor a pápa
látta, hogy feladatát milyen gondosan és ügyesen teljesíti, megbízta az egyik legkényesebb és legmagasabb tisztséggel: kinevezte apokrisziárnak. Az apokrisziár a pápa követe és állandó képviselıje volt a császári udvarban, Konstantinápolyban. Mőveltsége, hivatali ügyekben való jártassága és személyének kedvessége hamarosan nagy tekintélyt szerzett a császári udvarban Gergelynek. Minden erejével azon fáradozott, hogy a sok oldalról veszélyeztetett itáliai népnek segítséget szerezzen a császártól. Minden ilyen törekvését meghiúsította azonban a ravennai helytartó. Gergely ezért 585/86-ban visszatért Rómába, lemondott hivataláról, és visszavonult az általa alapított Szent András-kolostorba. A pápa gyakran fölkereste, és tanácskozott vele. 4. 589 ıszén a Tiberis megáradt, s elöntötte a várost. A lakosság egy része a vízben lelte halálát, sokan pedig az áradás után föllépett járványok áldozatai lettek. Maga a pápa is e járványban halt meg. A római nép és papság a pápaságra egyetlen jelöltet látott: Gergelyt. İ eleinte vonakodott e tisztség elfogadásától, de amikor Mauritius császár, akit apokrisziár korában Gergely keresztelt meg, nyomatékosan megkérte, elfogadta a választást. 590. szeptember 3- án szentelték püspökké. Gergely a pápaságot az Egyház szolgálatának tekintette. A hízelgık által mondogatott ,,egyetemes pápa'' címet elutasította. Püspöktársaira való tekintettel így nevezte magát: ,,Isten szolgáinak szolgája''. 5. Elıször a római és az itáliai népet vette gondjába. A szegényebbeket éppen éhínség fenyegette, ezért jövedelmét az ínség enyhítésére akarta fordítani. Nagyon szigorúan felügyelt arra, hogy az egyházi szolgálatban a bérlık és a parasztok igazságos és emberséges bánásmódban részesüljenek. Kamatmentes kölcsönnel segítette ıket az elinduláskor. Az Egyházhoz bıségesen befolyó jövedelmeket a római nép megsegítésére fordította 6. Gergely liturgikus szövegeket írt, s fölkarolta a liturgikus ének ügyét. Irodalmi hagyatékában mindenütt fölfedezhetı a jó lelkipásztor. 854 levele maradt ránk, melyek a nyáj körüli fáradhatatlan munkájáról tanúskodnak. Lelkipásztori regula c. mővében olyan lényeglátással fogalmazta meg a papi méltóságot, hogy a középkor számára valóban regula volt. A Jób könyvéhez írt magyarázatai annak bizonyságai, hogy nagyon ismerte az embert, és mély életbölcsességet birtokolt. A Dialógus c. munkája az itáliai szentek csodás életrajzainak győjteménye. Gergely pápa a középkorban a legolvasottabb szerzı volt. Nagy Szent Gergelyt 604. március 12-én temették el Rómában, s a 8. századtól ezen a napon ünnepelték. Mivel ez nagyböjtbe esik, napját 1969-ben szeptember 3-ra helyezték át, amely napon 590-ben püspökké szentelték 7. A nagy szerzetespápa ,,gondjával átölelte a földkerekséget egyik szélétıl a másikig, és gyógyított minden sebet'' (E. Hello). Levelei, életrajzai és a legendák tudósítanak életérıl. Egyik legendája mondja el a következı történetet: - Amikor Gergely még szerzetes volt és a kolostor írómőhelyében dolgozott, egy hajótörött képében angyal zörgetett az ajtón, s segítséget kért. Gergely adott neki egy ezüstöt. Nem sokkal késıbb a hajótörött ismét visszajött további segítségért. Megint kapott egy ezüstöt. Mikor harmadszor tért vissza, Gergely egy árva tallért nem talált az egész kolostorban. Ezért fogta azt az ezüst tálat, amelyben az édesanyja fızeléket szokott neki küldeni, odaajándékozta a koldusnak, aki vidáman ment el. Késıbb, amikor Gergely már pápa volt, gyakran meghívott az asztalához szegényeket. Az egyik nagycsütörtökön meghagyta a kancellárjának, hogy győjtsön össze tizenkét szegényt. Mikor asztalhoz ültek, Gergely meglepıdve látta, hogy a vendégek tizenhárman vannak. Számon kérte a kancellártól a pontatlanságot, de az szabadkozott, hogy ı csak tizenkét vendéget hozott, számoljon csak utána a pápa. És valóban, a tizenharmadik vendéget más nem látta, csak Gergely. Maga mellé vette tehát ezt a titokzatos
vendéget az asztalnál, és érdeklıdött a neve után. Akkor az idegen így válaszolt neki: ,,Tudd meg, hogy én vagyok az a hajótörött, akinek annak idején az ezüsttálat ajándékoztad. És azt is tudd meg, hogy az Úr azon a napon választott ki téged arra, hogy az Egyház feje légy.'' Gergely csodálkozva kérdezte, honnan tudja mindezt. Az erre így válaszolt: ,,Én angyal vagyok, és az Úr azért küldött hozzád, hogy ırizzelek. Amit csak kérsz az Úrtól, általam kapod meg tıle.'' 8. Egy másik legendából tudjuk, hogy elsı pápai cselekedete még a fölszentelése elıtt egy könyörgı körmenet volt, amellyel a sokat szenvedett római népért vezekelt. Mezítláb ment a körmenetben, az emberek pedig imádkozva és énekelve vonultak. Mikor a Tiberis felé közeledtek, csodálatos látványban volt részük: Hadrianus császár síremléke fölött megpillantották Mihály fıangyalt, aki irgalmas tekintettel hüvelyébe helyezte lángoló kardját. És ezzel a várost sújtó csapások megszőntek. E jelenés emlékére áll ma is Mihály fıangyal bronzszobra az Angyalvár felett. 9. A szerzetes, aki szíve szerint inkább csendes, szemlélıdı életet folytatott volna, de a körülmények miatt politikussá és a társadalmi bajok orvosává kellett válnia. „Mióta vállamra vettem a pásztori hivatal terhét, a lelkemet nem tudtam teljesen összeszedni, hogy igazán magamra figyeljek, mert sokfelé kell figyelnem. Egyszer az egész Egyház, másszor egy kolostor ügyeirıl kell tárgyalnom, gyakran pedig egyes emberek életérıl és teendıirıl kell gondolkodnom. Olykor tőrnöm kell, hogy polgárok kereskedelmi ügyeikkel rontsanak rám, máskor a barbárok háborús fenyegetéseivel kell szembenéznem, de ugyanakkor a farkasoktól is ıriznem kell a nyájat. Ismét máskor anyagi javakkal kell foglalkoznom, hogy gondoskodhassam mindazokról, akik ezt joggal elvárják tılem. Ismét máskor higgadtnak kell lennem bizonyos rablókkal szemben, és azon fáradozom, hogy a szeretetet irántuk is megırizzem.” 10. Példaadó volt Gergely magatartása a nem keresztényekkel szemben is. A terracinai püspök egyszer féktelen buzgóságában elvette a zsidóktól a zsinagógájukat. Ezek a pápához fordultak oltalomért, s ı így írt a püspöknek: ,,Azt akarom, hogy orvosold a panaszt. Hiszen azokkal, akik nem tartoznak a keresztény valláshoz, szelíden, jóságosan kell bánnunk, és barátságosan kell velük szólnunk, hogy a keménységünk el ne őzze ıket, hanem elfogadják tılünk a meghívást az evangélium szépséges hitére.''… ,,ha az ember föl akar jutni a magasba, nem érkezhet meg egyetlen ugrással, hanem egyik lépcsıfokról a másikra kell föllépdelnie''. Nagy Szent Gergely több mint 1400 éve élt. Jelentıs eredményeket ért el az egyházi énekek, a gregoriánok összegyőjtése és lejegyzése terén. İ alapította az elsı kolostori iskolákat Európában. Írásainak példája még ma is követendı, ezért választotta az Egyház a diákok védıszentjének. www.katolikus.hu /rövidített változat./
Iskola az irodalomban
MÓRA FERENC HOGYAN TANULTAM MEG OLVASNI?
A napsütéses hosszú ıszre kegyetlen tél következett abban az esztendıben. A nagy hófúvások betemették a malomházat, nem lehetett mozdulni se ki, se be. A vasárnapok csakolyanok voltak, mint a hétköznapok, lelkes állat nem vetıdött felénk soha, s nekem nem volt egyéb mulatságom, mint hallgatni a szelek üvöltözését. A szelek nagyon oda voltak szokva a padlásunkra, s én már a szavukról megismertem, melyik az északi, melyik a déli, melyik fúj a Dunáról, melyik a Tiszáról. Álmatlan éjszakákon sokat elhallgattam, mikor összevesztek a széltestvérek a malomház padlásán, és harsogva, zúgva kergették egymást ki s be a szelelılyukakon. Egyszer el is határoztam, hogy elbújok a kémény mellett, és meglesem a szélfiúkat. Különösen a napkeleti széllel szerettem volna összebarátkozni, mert arról Messzi Gyurka azt mesélte, hogy az a legkedvesebb fia a hajnalnak, piros köpönyegje van és aranykoronája. Persze az ember nem láthatja színrıl színre a szelet, csak a leheletét érzi, de ha egy árvalányhajszálat úgy tud az útjába tenni, hogy el ne libbenjen, akkor megbotlik, és akkor megmutatja az emberi alakját. Egyszer napáldozat felé a Mária-képre akasztott csokorból csakugyan ki is húztam egy szál árvalányhajat, kiszöktem a konyhára, kinyitottam a padlásajtót, és megindultam fölfelé. De ahogy kinyitottam az ajtót, a szél sebesen jött lefelé, mert én fölfelé mentem, s olyan gorombán taszított hanyatt, hogy az igazán nem illett egy királyfihoz. Estemben azonban magammal rántottam a garádicsról valami ott felejtett rossz skatulyát, ami tele volt rozsdás szögekkel. Ezt én úgy fogadtam, mintha szél pajtás hajította volna utánam ajándékul. Hiszen egy szöggel is nagyon szépen el lehet játszogatni, hát még ha egész marékkal van belıle! Az maga eltartott egy hétig, míg a rozsdát letisztogattam róluk. Aztán elıhúztam az ágy alól a kukoricamorzsoló kisszéket, s abba belevertem a szögeket kalapáccsal, aztán kiszedtem ıket
harapófogóval. Mikor készen voltam, akkor elölrıl kezdtem az egészet, s külön nevet is adtam minden szögnek. Egy nagy, gömbölyő szög volt a kutyafejő tatár, arra mindig különösen nagyokat ütögettem. Ez igazán nagyszerő játék volt, de utoljára már úgy ki volt lyuggatva a kisszék, mint a rosta. Akkor aztán a búbos kemencébe próbáltam beleverni a szögeket, de ez nem nagyon tetszett, mert a tapasztott sárfalba nagyon könnyen belementek a szögek, és kihúzni is nagyon könnyő volt ıket. De nemcsak nekem nem tetszett ez a mulatság, hanem édesszülémnek se. Mikor észrevette, hogy miben mesterkedem, szelíden megpirongatott, hogy minek bántom a kemencét, mikor a kemence se bánt engem. - Kemence? - néztem rá csodálkozva. - Hát ki bántja a kemencét? Én az öreg óriásnak vertem szögeket a hasába, aki elnyelte Jancsit és Juliskát. A szülém aggodalmasan csóválta meg a fejét, és panaszosan fordult édesapámhoz, aki halkan fütyörészgetve varrogatta a juhbırbıl való ruhákat: - Nézze már, apja, miket eszel ki ez a bolondos gyerek! Attól félek, hogy szegénykémnek nem egészen úgy szolgál az esze, mint más rendes embernek. Ebben lehetett valami igazság, mert én akkoriban még a kukoricacsutkáról is azt hittem, hogy az valaki, és az ajtókilinccsel is úgy el tudtam beszélgetni, mint a mozsártörıvel. Nekem a világon minden élt, és én mindig egész tisztán megértettem még azt is, hogy mit ketyeg az óra, és mit gondol magában az oroszlán, aki oda volt festve az óra számlapjára, szép nemzetiszínő ruhában, kétszer akkora pipacsvirágok közé, mint ı maga. Például ebben a percben is, amikor édesanyám nyugtalankodva nézett rám, meghallottam, hogy a macskabagoly elnyávogja magát kint a tetın, és mindjárt tudtam is, hogy mi baja van a szegény macskabagolynak. Az a baja volt, hogy leejtette a pápaszemét, és azért sírt, mert nem volt, aki föladja neki, le meg nem szaladhatott érte, mert pápaszem nélkül nem látta lefelé az utat. Nagyon megesett rajta a szívem, és szerettem volna kiszaladni hozzá, hogy segítsek rajta, de édesapám odaintett magához. Azt kérdezte tılem, mit szólnék hozzá, ha beadna iskolába Kese kalaposhoz. - Mert itt van már az idıd, gyerekem, és olyan oktalanul csak mégse nıhetsz fel, mint a lósóska az árokparton. Azt hiszem, ekkor estem gondolkozóba elıször életemben. Fülheggyel hallottam már én egyet-mást Kese kalaposról, de azok nem voltak valami szívvidámító dolgok. Ez a jó ember csak nyáron foglalkozott kalaposmesterséggel, télen beállt tanítónak. Persze csak olyan vadtanítónak. Szegény emberek adták a keze alá a gyereküket, akik messzillették vagy drágállották az igazi iskolát. A Kese kalapos iskolájába nem kellett se könyv, se irka. A kalapos az ajtaja felsı felére fölírta krétával az ábécét - s a gyerek addig rajzolgatta ıket az alsó felére, míg egészen írástudóvá nem vált bele. Meg lehetett tanulni minden betőt, csak az ipszilont nem. Arról azt tartotta a kalapos, hogy az nem magyar bető, s azt nem is tanította. Aki az ı iskolájában nevelkedett tudóssá, azt arról lehetett megismerni, hogy mindent i-vel írt, amit más rendes ember ipszilonnal. Az ı deákjai nem azt kérdezték egymástól: hogy vagy, hanem azt, hogy: hogi vagi? Én azonban nem találtam szép játéknak se egyik iskolát, se a másikat. Mire való az iskola? A sárgarigók se járnak iskolába, a gyíkok se járnak, mégis egészen jól megélnek. Az édesapám se jár iskolába, mégis olyan madarat tud cifrázni a subára, hogy majd megszólal. Aztán Messzi Gyurka mesélt énnekem mindenféle híres királyfiakról, de azt egyikrıl sem mondta, hogy iskolába járt volna. Azok mind jeles vitézek voltak, úgy vagdosták le a sárkányok fejét, mint én a vadmákokét, de azt sose hallottam, hogy olvastak volna, vagy írtak volna. Hiszen olvasni olvas az ember, mikor megolvassa, hogy hányat szól a kakukk, vagy hogy hány tojás van a vércsefészekben, de ezért ugyan nem érdemes iskolába járni. Írni is ír az ember a szőcskrétával a láda tetejére vagy sárgafölddel a ház falára mindenféle szép lovakat,
huszárokat, akasztott embereket, de annak mindnyájának van értelme. Hanem mindenféle krikszkrakszokat firkálni, amik semmihez se hasonlítanak a világon - ugyan mire való ilyen bolondságokat csinálni? - Szeretném, ha ember lenne belıled, gyerekem - rezzentett ki apám abból a nagy hallgatagságból, amibe beleestem, míg ezeket elgondoltam. - Az is leszek, édesapám - feleltem rá hirtelen, de aztán jobbnak láttam lenyelni a többit, amit mondani akartam. Címeres nagy úr, ország bárója! Csak én egyszer a nyomára jöjjek azoknak az ısi kincseknek, amiknek a bőbájos Küsmödi a tudója. Persze a Küsmödi kincsei meg nem mentettek volna engem a Kese kalapos iskolamőhelyétıl, ha drága jó édesanyám meg nem ment. De ı az ölébe húzott, és megcirógatta a bozontomat: - De ilyen télben nem adom ám ki szegénykémet a házból. Gyenge virágszálam, dehogy eresztem ki ebbe a vad idıbe! Tél fagyában, hófúvásban botorkálni, hogy engedhetném? Hóban elbukhatna, jégen elcsúszhatna, rossz gyerekek megkergethetnék, kutyák megszaggathatnák. Kese kalapos tudományát nyáron is megtanulhatja. Aztán meg annyit én is tudok, mint az a vén szeleburdi. Ne félj, kincsecském, úgy megtanítalak én téged írni-olvasni, hogy püspökkorodban se felejted el! - No, azt megnézzük - nevette el magát édesapám. Én magam is azt gondoltam, hogy no, azt szeretném látni, mikor énbelılem is szülém tudós embert csinál! Hát pedig azt csinált. Olyan fortélyt eszelt ki, amilyen csak anyaszívektıl telik. Akárhogy főtöttük a búbost, a malomszoba ablaka egész télen át ki nem engedett. S az a befagyott ablak volt az én palatáblám, édesanyám győszős ujja rajta a palavesszı. Lesz-e valaha a világon gyémántból faragott íróvesszı, amely drágább lehetne a munkában megbarnult, jeges vizekben megvörösödött, éles szelektıl reszelısre fújt vézna ujjnál, mely sütés, fızés, mosás, mosogatás után fáradhatatlanul kopogott a jégvirágos üvegen? És lesz-e valaha a világon szépírómester, aki utánozni tudná azokat az ide-oda csúszkáló, hol hanyatt vágódó, hol orra bukó furcsa ákombákomokat, melyek korcsolyázó tündérek szeszélyes lábanyomához hasonlítanak? Sokat sírtunk, és sokat kacagtunk azon a télen. Voltak gonosz, makacs betők, amelyek nem akartak szót fogadni tanítómesteremnek se, és voltak kedvesek, derék, barátságos betők, amiket az én ügyetlen ujjaim is egyszerre elı tudtak hívni. A g betőnek sohase fogom megbocsátani azokat a könnyeket, melyek a világ legdrágább szemébıl omlottak miatta. S az o betőre mindig úgy fogok gondolni, mint áldásra nyitott szájra. Ezt kedveltem legjobban, mert ez volt a legkönnyebb. Le tudtam írni a számmal is; csak rá kellett lehelnem egészen közelrıl az ablakra. Egyszer ugyan odafagyott az orrom hegye, de édesapám megvigasztalt azzal, hogy marad abból elég, ha a fele lefagy is. A világból pedig csak annyit láttam ezen a télen, amennyit a jégbe karcolt betőkön keresztül látni lehetett. Fagyott madarakat a hóban. A Báró cigány rızseszedı gyerekeit. Néha egy-egy ijedt nyulat. Egyszer messzirıl az öreg Küsmödit is láttam egy nagy H betőnek a létrájában. Azon az estén ezt a szót kapartam bele a jégvirágok mezejébe:
Édesapám odaállt mögém a méccsel, hogy jobban lássa, mit dolgozom. A betők árnyéka óriássá nyúlva vetıdött ki a hóra, s úgy reszketett a mécs lobogásában, mint valami varázsírás. - Te, az S-et megfordítva írtad - kacagott édesapám -, nézd, így kell azt írni.
Azzal a körmével egy rendes S betőt hasított az ablak jegébe. De én ravaszul csóváltam a fejemet, hogy engem nem lehet bolonddá tenni. Tudom én, hogy az az igazi, amire szülém tanított. S ha gyorsan írok, most is sokszor megesik még velem, hogy megfordítva írom az S-et, mint ahogy falusi szabók cégtábláján látni. S amikor észreveszem a hibát, mindig teleszalad a szemem könnyel, s megcsókolom a szívemmel a ráncos kezet, mely e kígyóbetőt elıször mutatta meg nekem. Azon a télen még egy nevezetes eredménye volt az életemnek: szőcsmesterségre fogtak. Ez az elsı pályám azonban nagyon kora véget ért. - Varjúnak varjú a fia - mondta édesapám, s felültetett maga mellé a mőhelypadra, hogy tanuljam meg az ı mesterségét. A hosszú selyemszırő bırökben, a piros és zöld irhákban, a színes cérnákban, a nagy acéltők bujkáló villogásában csakugyan nagy örömem is telt. A piros irhák nyesedékeibıl sapkácskákat és a zöld irha hulladékaiból kötıcskéket szabogattam össze, s azokat lecsúsztattam a mőhelypad hasadékain. Bizonyos voltam benne, hogy az alatt törpék laknak az egérlyukakban, és azok éjszaka mind el fogják hordani az én nagyszerő ajándékaimat. Miután ily módon megbarátkoztam a szőcsmesterséggel, pár nap múlva az édesapám a kezembe adott két bırdarabot, hogy azokat varrjam össze. A térdem közé szorítottam a bıröket, mint ıtıle láttam, és csakugyan nagyon gyorsan összeférceltem ıket. - Kész - mondtam büszkén, és munkám eredményét át akartam nyújtani apámnak. Sajnos, kiderült, hogy a bıröket a nadrágomhoz varrtam. Szőcsipari pályámat ezzel be is fejeztem.
A KIS BICE-BÓCA Úgy emlékszem arra a napra, mikor a kis bice-bóca elıször kocogott be az iskolánkba, mintha tegnap lett volna. Még csak ısz vége volt, de már porka havak szállingóztak a levegıben, és Habók Fügedi már téli órákat dudált a toronyból. Ez a Habók Fügedi toronyır volt, s az iskolánk ablakából éppen oda lehetett látni az ajtajára. Nyáron láttuk is minden negyedórában, ahogy egy rettenetes nagy tülökkel kiállt a toronyerkély négy sarkára, és tudtára dudálta a világnak, hogy megint eltelt egy fertályóra. Télen azonban más törvénye volt a furfangos Habók Fügedinek. Ilyenkor csak reggel nyolckor végezte a hivatalát, de akkor egyfolytában eldudálta az egész napra valót. Igen becsületes tisztviselı volt az öreg, egy kürtszóval meg
nem károsította volna a várost. Kilencvenhatszor fújt bele a tülökbe egymás után, s ehhez kellett körülbelül egy óra. Mivel pedig a szép tülökszótól egy álló óráig nem lehetett szót érteni az iskolában, Habók Fügedit igen sokra becsülte minden deákgyerek. Azért nem volt szép, hogy a nagy Cintula éppen a kis bice-bóca napján árulkodott ellene. Fölágaskodott az utolsó padban, és billegette a két ujját. - No, mi baj, Cintula? - nézett föl a tanító úr az írásból. - Tanító úr, kérem, a toronyır máma csak kilencvenötöt dudált. A tanító úr nem jött ki a sodrából, mert hozzá volt már szokva a Cintula vásottságához. Csak a léniát vette a kezébe, és azzal odaballagott az utolsó padhoz. - Hát csak kilencvenötöt? - Igenis, annyit. - Hát aztán hogy tudod te azt? - Tanító úr, kérem szépen, megolvastam. - Úgy? Hát ráértél? Mutasd az írásodat, kész-e már a dolgozatod. Nem volt kész, de Cintulát nem olyan fából faragták, hogy ilyen kicsiségek zavarba hozták volna. - Tanító úr, kérem szépen, még van egy kis híja - húzta a válla közé a fejét. - Te Cintula, belefogtál te abba a föladatba? - Tanító úr, kérem szépen, bele - mondta Cintula, s fölemelte mind a két mancsát. Könyökig tintás volt mind a tíz ujja. - Na, látom, hogy dolgoztál. Hát most már olvasd föl szépen, amit írtál. Cintula fölemelte a füzetet, és nagy hangon nekikezdett: - Írjatok öt kötıszót. Elsı... Itt aztán egyszerre megszakadt a szava, mintha ollóval vágták volna el. - Éppen most akartam leírni az elsıt. - Hát hadd hallom. Melyik lesz az elsı kötıszó? - Hát... hát... izé... zsákmadzag - vágta ki Cintula elszántan. Akkor a lénia fölemelkedett a tanító úr kezében, de mire lecsapott volna, csikordult az ajtó, és mindnyájan odanéztünk. A tanító úr is odanézett - Cintula megszabadult. A kis bice-bóca mindjárt jót tett, mikor elıször lépett az iskolánkba. Velem egyidıs fiúcska lehetett, lenhajú, búzavirágszemő. Ezt ugyan csak késıbb vettem észre, akkor csak azt láttam, hogy mind a két hóna alatt mankó van a gyereknek. Nem is annyira ment, mint inkább úgy odaugrált a tanító úr elé, mint a veréb. De szinte jól állt neki, olyan csinosan, vidáman ugrált. - Mit akarsz, fiacskám? - kérdezte tıle a tanító úr barátságosan. - Iskolába szeretnék járni - mondta bátran. - Kicsit megkéstél, gyermekem. - Most kerültem a városba, négy héttel ezelıtt. Nekitámaszkodott a falnak, és írásokat szedett elı a zsebébıl. Sok zsebe volt - csak most vettem észre, milyen rongyos a ruhája. Akárhová nyúlt, mindenütt zsebre talált. - Itt vannak a bizonyítványaim. Három osztályt már elvégeztem. A tanító úr belenézett az írásokba, aztán megcirógatta a gyerek fejét. - Hát az édesapád mért nem jött fel veled? A bice-bóca féloldalt szegte a fejét. - Nincsen nekem se apám, se anyám. Elhaltak idegen városban. A nagyapám vett magához, ı idevalósi. - Hogy hívják a nagyapádat? - Küsmödi Kelemen. - A Gergı Küsmödije, az öreg Maksus unokája - zsibongott végig az osztályon. A tanító úr csöndet parancsolt, és azt kérdezte a gyerektıl, hát az ı neve micsoda.
- Pálistók Peti. De már erre a furcsa névre megint csak elcihegtük magunkat. A tanító úr is elmosolyodott. - Éppen három embernek való neved van. Hol csinálok én most már neked helyet, mikor úgyis alig férünk? Egyszerre szétterpeszkedtünk a padokban, hogy még kevesebb legyen a hely. - Ide nem ül! Ide nem fér! Pálistók Peti most zavarodott meg elıször. Lesütötte a szemét, és összevissza gyurkálta a konya kalapját. - Tudod mit, fiam? - szánta meg a tanító úr. - Kvártélyozd be magadat a kuckóba. Úgyis ott van ilyenkor a jó világ. Nagy boglyakemencéje volt az iskolának, annak akkora kuckója, hogy bálozni lehetett volna benne. Az új deák odanézett, és szemmel láthatólag nekiörült. - Ez nagyon jó lesz - mosolyodott el, és indult a kvártély felé nagy mankókopogással. Ott aztán meglapult, mint hernyó a levél alatt, és meg se mukkant az óra végéig. Akkor odakopogott a tanító úr elé, és engedelmet kért tıle arra, hogy ıneki ne kelljen hazamenni délre. Nagy-messzire laknak, túl a városon, oda-vissza meg se lehetne tenni az utat délutánig még rendes lábú embernek se. - Én pedig csak olyan bice-bóca vagyok - tette hozzá egy kicsit bánatos mosolygással. - Maradni maradhatsz, fiam - mondta aggóskodva a tanító úr -, de hát enned is kellene ám valamit. - Van mit ennem - sietett a bice-bóca a megnyugtatással. Belenyúlt a ruhája egyik feslésébe, és kimarkolt belıle néhány szem kökényt. Egy szem elgurult, Cintula azt mindjárt fölkapta és beleharapott. El is fintorította a száját, úgy, hogy a füléig ért. - Tanító úr, kérem, ez nem jó - jelentette olyan komolyan, mintha csak parancsba kapta volna, hogy mondjon véleményt a kökényrıl. - Jó az - mosolyodott el a bice-bóca -, csak sok legyen belıle. A rigók is szeretik. Tudtam azt én is, hogy a kökényt is meg lehet enni, ha megcsípi a dér. Valamikor még a malomházban egyszer egész kalappal kaptam Messzi Gyurkától. Egy-két szemet megkóstoltam belıle, de a színe jobban tetszett, mint az íze. "No, én nem szeretnék kökényt ebédelni" - gondoltam magamban délben, mikor a tejbetáskalevesbe belemerítettem a kanalamat. S arra gondoltam akkor is, mikor a tündérke elejbém tolta a lekváros buktát. Kivettem egyet a tálból, és belecsúsztattam a ködmönzsebbe, azzal hónom alá csaptam a könyveimet, és húzódtam kifelé az ajtón nagy léhvel-pléhvel. Azt mondtam, énnekem most nagyon sietnem kell az iskolába. Siettem is, hogy el ne hőljön a bukta, mire odaérek. Persze az iskola körül most nem volt egy lélek se. Csöndesen nyitottam be az ajtót - hát a bice-bóca ott térdel a nagy tábla elıtt - térdepelni könnyebb volt neki, mint állni -, és rajzol az aljára mindenféle furcsa talicskákat meg kis kocsikat. Úgy bele volt mélyedve a munkába, hogy észre se vett. Csak arra rezzent fel, mikor beültem a padba, és az megcsikordult alattam. Hirtelen elmázolta a tenyerével a rajzokat, és visszasántikált a helyére, a kuckóba. Utána mentem, leültem a padkára, és odatettem kettınk közé a buktát. Nézte, nézte, de nem nyúlt hozzá, se nem szólt semmit. Közelebb toltam, de már akkor nem nézett oda. A képeket bámulta a falon. Egészen a kezéhez toltam a buktát. Erre rám nézett, én meg megszólaltam: - Ezt teneked hoztam. Bukta. - Tudom - mosolyodott el, és mindjárt bele is harapott. - Szeretem. - Ti is szoktatok buktát sütni? - Itten nem szoktunk. Otthon anyáméknál szoktunk. Édesatyám a lekvárosát mindig kiharapta nekem, mert azt nem szerette.
Eszembe jutott, hogy a bice-bócának nincsen se apja, se anyja. Megkérdeztem tıle, mi volt az apja. - Bányász volt, de már régen meghalt. Még akkor, mikor fölrobbant a bánya. Az nagyon nagy robbanás volt, egész a vasútig elhallatszott. Megmondtam, hogy az én apám meg szőcs volt, és szerettem volna én is valami nevezeteset mondani róla. De csak annyit mondhattam, hogy a ködmönömet ı varrta. - Szép ködmön - húzta végig rajta az ujját -, még szebb, mint a bányászoké. Én bányamérnök leszek. A mi bányánkban is volt egy bányamérnök, de az csak egy héten egyszer ment le a bányába. Észre se vettük a nagy barátkozásban, hogy azalatt Veszkény Gyuszi is besompolygott az ajtón, és odaállt elébünk. - Hoztam neked valamit - nyújtott át valami fehér papirosba csavargatott holmit a bicebócának. Mindjárt megmondta azt is, hogy az dobostorta. Jó, hogy megmondta, mert annak még hírét se hallottuk soha, se én, se a bice-bóca. De még azt ki se bontogatta, mire már Tarán Laci is ott volt egy naranccsal. Egy másik fiú fügét hozott, a harmadik almát, a negyedik mákos kalácsot, kisvártatva úgy be volt terítve mindenféle finom pószpásszal az egész padka, akár egy cukrászbolt kirakata. A kis bice-bóca pedig zavartan kapkodott hol egyikhez, hol a másikhoz: - Ez az enyém? Ez is az enyém? Mind az enyém? De hát mit csináljak én ezzel a sok mindenfélével? Utolsónak a nagy Cintula érkezett meg, s mikor meglátta a kuckó körül a nagy sokadalmat, úgy füttyögött, mint nyári éjszaka a tehervonat. - Baj, baj - állott közénk mentegetızve -, de hát minálunk csak suhintott leves volt az ebéd, és nem hozhattam semmit. Hanem tudod mit, kis bice-bóca? Kar-tótágast állok a tiszteletedre! Meg is próbálta, de úgy vágódott hanyatt, hogy csak úgy nyekkent. Persze annál nagyobb nevetés lett belıle. S én még arra is mernék fogadni a legszebb tollszáramra, hogy a nagy Cintula csak azért nem tudta megcsinálni a kar-tótágast, mert nem akarta. Valaki megsúgta neki, hogy a kis bice-bócának nem lehet nagyobb fájdalom a világon, mint ha valaki a nyomorékságát juttatja neki eszébe a maga nagy testi erejével. Mire a tanító úr megérkezett, és a kuckó-diák éléstárába ı is becsúsztatott egy csirkecombot, akkorra csöndesen ültünk a helyünkön, és buzgón dongottuk magunk elé a leckénket. Még a nagy Cintula is beledugta az orrát az olvasókönyvébe - igaz, hogy egy beteg ıszi légy is mászkált a könyvön, melyet a tótágas-tudós jó szíve a tintatartóból szabadított ki, és éppen az olvasmányra tett rá száradni. Azt hiszem, soha olyan jók nem voltunk az iskolában, mint azon a délutánon. Korán alkonyodott, s ahogy bepiroslottak az ablakon a napáldozati felhık, mintha az angyalok dobáltak volna odafentrıl piros rózsákat az egész osztályra. Négy óra után egész falkában kísértük végig a kis bice-bócát az utcákon. De ahogy a város széléhez közeledtünk, megzavarodottan fordult hozzánk: - Tovább ne gyertek velem mostan. Nagyapó vár amott a Szent János-szobornál... Minden gyerekre haragszik, aki énnálam futósabb. Aki... nem bice-bóca. A bőbájos Küsmödi toprongyos alakja feltőnt az utca végiben. Egyszerre szétrebbentünk, mint a kıvel meghajított varjak. Nem féltünk már tıle, csak nem akartuk, hogy haragudjon.
MOLNÁR FERENC: A PÁL UTCAI FIÚK /részlet/
Háromnegyed egykor, épp abban a pillanatban, mikor a természetrajzi terem katedraasztalán hosszú és sikertelen kísérletek után végre-valahára, nagy nehezen, izgatott várakozás jutalmául a Bunsen-lámpa színtelen lángjában fellobbant egy gyönyörő, smaragdzöld csík, annak jeléül, hogy az a vegyület, melyrıl a tanár úr be akarta bizonyítani, hogy zöldre festi a lángot, a lángot csakugyan zöldre festette, mondom: pont háromnegyed egykor, épp abban a diadalmas minutumban megpendült a szomszéd ház udvarán egy zongora-verkli, s ezzel minden komolyságnak vége szakadt. Az ablakok tárva-nyitva voltak a meleg márciusi napon, s a friss tavaszi szellı szárnyán berepült a muzsika a tanterembe. Valami vidám magyar nóta volt, ami a verklibıl indulónak hangzott, s olyan csinnadrattásan, olyan bécsiesen pengett, hogy az egész osztály mosolyogni szeretett volna, sıt voltak, akik valóban mosolyogtak is rajta. A Bunsen-lámpában vígan lobogott a zöld csík, s ezt valahogyan még csak bámulta az elsı padból néhány fiú. De a többiek kinéztek az ablakon, amelyen át a szomszédos kis házak teteit lehetett látni, s a távolban, az aranyos déli napon a templomtornyot, melynek óráján a nagymutató vigasztalóan haladt a tizenkettıs felé. És ahogy kifigyeltek az ablakon, a muzsikával együtt más, ide nem tartozó hangok is jöttek be a terembe. Tülköltek a lóvasúti kocsisok, valamelyik udvaron dalolt egy cselédlány, de egészen mást, mint amit a zongoraverkli játszott. És izegni-mozogni kezdett az osztály. Némelyek turkálni kezdtek a padban a könyvek közt; a rendesebbek megtörülték a tollaikat; Boka becsukta a kicsiny, piros bırrel bevont zsebtintatartóját, melynek igen ügyes szerkezete volt, úgyhogy sose folyt ki belıle a tinta, csak akkor, ha zsebre vágta az ember; Csele összeszedte a lapokat, amelyek nála a könyveket helyettesítették, mert Csele gigerli volt, és nem pakolta a hóna alá az egész könyvtárát, mint a többi, hanem csak a szükséges lapokat szokta volt elhozni, ezeket is gondosan elosztva összes külsı és belsı zsebeiben; Csónakos az utolsó padban akkorát ásított, mint valami unatkozó víziló; Weisz kifordította a zsebét, és kiszórta belıle az összes délelıtti morzsákat, melyek ama kiflibıl maradtak ott, amelyet Weisz a tíz órától egy óráig terjedı idıközben a zsebébıl evett ki darabonként; Geréb csoszogni kezdett a pad alatt a lábával, mint aki úgy tesz, mintha föl akarna állani; Barabás pedig minden szemérem nélkül terítette a pad alatt térdére a viaszkosvásznat, nagyság szerint rakván bele a könyveket, s majd egy szíjjal akkorát húzván rajta, hogy a pad is megreccsent, és ı maga belevörösödött egyszóval mindenki elıkészületeket tett a távozásra, s csak egyedül a tanár úr nem vett tudomást arról, hogy öt perc múlva vége lesz mindennek, mert a tanár végighordozta szelíd tekintetét a sok buksi gyerekfej fölött, és így szólt: - Mi az? Nagy csönd lett erre. Halálos csönd. Barabás kénytelen volt elereszteni a szíjat, Geréb maga alá kapta a lábát, Weisz ismét befordította a zsebét, Csónakos befogta a száját a kezével, és a tenyere mögött végezte be az ásítást, Csele békében hagyta a "lapokat", Boka hamar zsebre vágta a piros tintatartót, melybıl, a zsebet megérezve, rögtön szivárogni kezdett a szép kék antracén. - Mi az? - ismételte a tanár úr, s ekkor már mindenki mozdulatlanul ült a helyén. Aztán az ablakra nézett, amelyen át vígan cincogott be a verkliszó, mintegy éreztetve mindenkivel, hogy ı nem tartozik a tanári fegyelem alá. De a tanár úr azért szigorúan nézett a verkli irányába is, és így szólt: - Csengey, csukd be az ablakot!
Csengey, a kis Csengey pedig, aki "elsı pad elsı" volt, fölkelt, és az ı komoly, szigorú kis pofájával az ablakhoz ment, hogy becsukja. E pillanatban Csónakos kihajolt a padsor szélén, és odasúgta egy kis szıke fiúnak: - Vigyázz Nemecsek! Nemecsek hátrasandított, majd a földre nézett. Egy kis papírgombóc gurult melléje. Fölvette, kihajtotta. Az egyik oldalára ez volt írva: Add tovább Bokának! Nemecsek tudta, hogy ez csak címzés, és hogy maga a levél, az igazi mondanivaló a papiros másik oldalán van. De Nemecsek határozottan jellemes férfiú volt, és nem akarta a más levelét elolvasni. Tehát ı is gombócot csinált belıle, megvárta a kellı pillanatot, s most ı hajolt ki a két padsor között hagyott utcára, és ı súgta: - Vigyázz Boka! És most Boka nézett le a földre, amely rendes közlekedési eszköze volt az üzeneteknek. Valóban, gurulva jött a kis papiros gombóc. A másik oldalára, tehát arra az oldalra, amelyet a szıke Nemecsek becsületbıl nem olvasott el, ez volt írva: Délután háromkor közgyőlés. Elnökválasztás a grundon. Kihirdetni. Boka zsebre vágta a kis papirost, és egy utolsót szorított már összecsomagolt könyvein. Egy óra volt. A villamos óra berregni kezdett, és most már a tanár úr is tudta, hogy vége az órának. A Bunsen-lámpát eloltotta, a leckét kijelölte, és visszament a természetrajzi szertárba, a győjtemények közé, honnan minden ajtónyitáskor kitömött állatok, polcon tollászkodó kitömött madarak kandikáltak ki buta üvegszemükkel, s ahol a sarokban csöndesen, de méltósággal állongott a titkok titka, a rémek réme: egy megsárgult emberi csontváz. És az osztály egy perc alatt künn volt a terembıl. A nagy, oszlopos lépcsıházban vad rohanások történtek, melyek csak akkor szelídültek sietéssé, mikor egy-egy tanár magas alakja keveredett a zajgó gyerektömeg közé. Ilyenkor fékeztek a szaladók, egy-egy pillanatra csönd lett, de amint a professzor a kanyarodónál eltőnt, újra elkezdıdött a lefelé való verseny. A kapun csak úgy dőlt kifelé a sok gyerek. Fele jobbra, fele balra oszlott. És tanárok jöttek köztük, és ilyenkor lerepültek a kis kalapok. És mindnyája fáradtan, éhesen ballagott a ragyogóan napfényes utcán. Egy kis kábultság járt a fejükben, mely csak nagy lassan oszladozott a sok vidám és életet jelentı látványra, amit az utca nyújt. Mintha kiszabadult kis rabok lettek volna, úgy támolyogtak a sok levegın és a sok napfényben, úgy kószáltak bele ebbe a lármás, friss, mozgalmas városba, amely számukra nem volt egyéb, mint kocsik, lóvasutak, utcák, boltok zőrzavaros keveréke, amelyben haza kellett találni
II. A program értékelése Programtáblázat idıpont
Dec. 11.
helyszín
iskola
Január 4. 6. 8. 8. 13. 15.
15.
18. 22. 27. 29.
iskola
foglalkozás/óra
tevékenység/feladat
tananyag/munkaterv
Elıkészítı idıszak: december 11.- március 11-ig osztályfınöki óra programismertetı tudakozó kérdıív kitöltése, beszélgetés, zenehallgatás, képek megnézése délután drámafoglalkozás ismerkedés, szabad idıben játékok délután drámafoglalkozás játékok az iskoláról magyar nem szövegértés, keresés a Gergely-járás szakrendszerő óra az Interneten ismeretszerzés délután drámafoglalkozás A Gábor-járás, mint dramatikus játék történelemóra szövegértés szentek élete idıszalag történelemóra szövegértés, Nagy Sz..G. digitális tananyag élete használata Magyar- nem szövegértés iskola a magyar szakrendszerő feladatok bemutatása irodalomban óra. Játék raj és vizuális festés, montázs kultúra készítése osztályfınöki óra ” Csak mellém ne a közösségi érzés üljön „ fejlesztése történelemóra ünnepink a Gergely járás történelemóra ünnepink a Gergely járás
foglalkozást vezetı tanár Marsovszki Viktória
Kovács Éva
Greilinger Judit Kovács Éva Paál Gabriella Paál Gábriella
Greilinger Judit Kovácsné Járfás Ibolya Pesti Béla Paál Gabriella Paál Gabriella
idıpont
helyszín
Február iskolai 3., 5., könyvtár 10., 12., 17., 19., 24., 26. Február 18.
foglalkozás/óra dráma szabadidıben, csoportokban
kézmőves foglalkozás
Informatika óra
huszársapkák, süvegek elkészítése a Gergely dalainak megismerése kardok botok készítése zenehallgatás, feladatok szövegek képek alapján tablók készítése
Ének- zene óra
daltanulás
múzeumi foglalkozás
ismerkedés a bányászok életével, a 20-as évek iskolájával anyaggyőjtés a Net-rıl Molnár-pogácsa sütése
18.
énekóra
22.
Technika óra
26.
énekóra
Március 3. 4.
9.
Tatabányai Bányászati Múzeum
10. 11.
Informatika óra technikaterem
tevékenység/ feladat drámajátékok szerep, énekek tanulása
kézmőves foglalkozás (du.)
35
tananyag/munkaterv Lásd a ……lon a programban.
foglalkozást vezetıtanár Kovács Éva
papírmunka
Kovácsné Járáfás Ibolya
szöveg összehasonlítás
Därmstedtern é Marton Anita Pesti Béla
fa megmunkálása a gregorián énekek
Därmstedtern é Marton Anita
programok használata, lásd a… oldalon a Gergely-járás dalai
városunk múltja
Boros Erzsébet Därmstedtern é Marton Anita Kovács Éva
Gergely-járás video megtekintése tészta gyúrása, nyújtása sütése
Boros Erzsébet Marsovszki Viktória
idıpont
helyszín
Március iskola 12. 8-9h 9-9:30h Ünnepélyes megnyitó 9:30-10h óvoda
foglalkozás/óra
tevékenység/feladat
tananyag/munkaterv
Gergely-járás március 12. jelmezbe öltözés, dramatikusjáték hangszeres próba ismétlése az iskola tanulói részvétel a megnyitón Gergely-járók Nagycsoportosok, óvónık
iskolába hívó
dramatikusjáték, elıadása
10-12h
Elsı osztályosok lakásai
Gergely-járók, elsısök
12-13h
iskola
6. osztályosok
rántottasütés, lakoma, értékelés beszélgetés (élmények)
13-14h
iskola
1., 6. osztályosok
fotók megnézegetése, értékelés reflektálások
36
foglalkozást vezetıtanár Kovács Éva
Simon Péter katolikus lelkész Kovács Éva, Marsovszki Viktória, Pesti Béla Kovács Éva, Marsovszki Viktória, Pesti Béla Kovács Éva, Marsovszki Viktória, Pesti Béla Kovács Éva, Marsovszki Viktória, Pesti Béla
idıpont
helyszín
Március iskola 16. 16. du.
17.
foglalkozás/óra
tevékenység/feladat
tananyag/munkaterv
Befejezı idıszak: március 12-26. történelemóra tanórán kívüli tevékenység
a kiállítás anyagának megszerkesztése
tablók, kiállítási anyag összegyőjtése
tanórán kívüli tevékenység
a kiállítás anyagának
kiállítás rendezése
a Remeteség megismerése, a kamalduli rend, drámajátékok
tárlatvezetés, beszélgetés, a program értékelése
záró értékelés
feladatlap kitöltése beszélegtés
19.
Majki Remeteség
Múzeumi foglalkozás
24. 26.
iskola
történelemóra történelemóra
27.
iskola
osztáylfınöki óra
37
foglalkozást vezetıtanár Kiss Vendel Marsovszki Viktória, Pesti Béla Marsovszki Viktória, Pesti Béla Kovács Éva, Marsovszki Viktória, Pesti Béla Kiss Vendel Kiss Vendel Marsovszki Viktória
2. A résztvevık névsora
1. osztály névsora 2009/2010
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19.
Baranyák Tamás Dezsı Kitti Drozdik Attila Horváth Vivien Mária Kiss Vivien Kármen Kozma Veronika Madácsi Krisztina Magyar Péter Paár László Polgár Bianka Rácz Erika Rigó Dávid Gergely Rigó Ramóna Edina Sándor Csaba Selymes Kevin György Sztojka Zoltán Renátó Török Henrietta Varga Péter Varga Vivien Bianka
38
6. osztály névsora 2009/2010
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28.
Bayer Zoltán Bíró Krisztián Bognár Gábor István Csordás Patrik Farkas Bettina Erzsébet Farkas Diána Ferencz Nimród Attila Gyöngy Mercédesz Hevesi Gábor János Hódos Gabriella Kiss Klaudia Klausz Norbert Kovács Tamás Norbert Lombos Renáta Misztl Márton Monos Martin Ökrös Emese Sarolta Pongó Krisztián Mózes Pozsonyi Ádám János Pozsonyi Tamás Péter Reider Martin Sándor Alexandra Szabó Valentina Szeibert Imre Szíjártó Márton Tisch Bálint Török Bianka Varga Márk
39
3. Záró értékelés
A tanulók munkájának értékelése Az értékelés érdemjegyekkel és fabatkákkal történik. A fabatkákat 2 seprőnyél vékony lapocskákra darabolásával készítik el a gyerekek. Kis bársony tarsolyt varrnak, abban győjtik, ırzik. A fabatkákat be lehet váltani a Gergely-járás szerepeire. A legtöbb fabatkát győjtı tanulók lesznek a Gergely-járás szereplıi: a püspök, a káplánok és a vitézek. A beszélgetések és drámajátékok során is megfogalmazzák véleményüket a programról
A program értékelése
Tanulói értékelés A gyerekek elmondják véleményüket a programról, mi tetszett benne nekik legjobban és legkevésbé. Mit tanultak belıle? Mi okozott nehézséget, mi volt a legélvezetesebb? Legjobban a múzeumi foglalkozások tetszettek nekik, ekkor kimozdulhattak az iskolából. A Gergely-járásban az adományok begyőjtése volt a legjobb, és annak közös elfogyasztása. Az ebéd során jóíző beszélgetés alakult ki, meghallgatták egymást, sokat nevettünk. A képeket, videó felvételt nézve is sok élmény felszínre jött, vélemények fogalmazódtak meg, még önkritikák is. Ígérték, hogy jövıre segíteni fognak a 6-osoknak, a Gergely-járás elıkészítésében. Egymás munkáját is folyamatosan értékelik a csoportmunkában /fabatkákat osztanak a csoport tagjai között/, és drámafoglalkozásokon is.
Programvezetıi értékelés - A produktum szempontjából A Gergely-járás nagyon jól sikerült. Minden tanuló legjavát nyújtotta képességeinek, Legyızte félelmét a nagyközönség elıtt való szerepléssel szemben. Igyekeztek a szép, érthetı szövegmondásra, figyelembe venni a nézıket, hallgatókat, kapcsolatot alakítani ki a kicsikkel. Jelentıs hozadéka volt szereplésüknek, az iskolába hívónak, hogy megszaporodott az iskolánkba beiratkozó elsısök száma. Errıl tudnak is a szereplık. Megköszöntük ezt nekik. - A tanulás szempontjából Rengeteg alkalom nyílt az ismeretek integrálására, összehangolására. A kitőzött célok megvalósultak, az ismereteket összefüggéseiben látják a tanulók, az ismeretszerzés változatos módokon egy általuk elfogadott cél érdekében történt. Ez kellıen motiválta az érdeklıdésüket, tanulásukat. A tanuláshoz szükséges anyagot összegyőjtötték, a késıbbiek folyamán is használni tudják. Sokat dolgoztak csoportban, ami igen jó közösségi kohéziót jelent. Alkalom nyílt a számítógép használatára, megtanulták, hogyan lehet a számítógépet felhasználni a tanulás megkönnyítésére, segítésére. - A társas kapcsolatok szintjén Az osztály egésze részt vett a programban. Az együttes erıfeszítés a produkció sikerességéért, a felelısségvállalás segítette a közösségi érzés elmélyülését. Jó alkalom adódott a közös programokra, játékra, ami 40
barátságok elmélyülését segítette, oldottabbá tette a zárkózottabb tanulókat is. A drámajátékok során ezek a gyerekek is könnyebben megnyíltak. Az osztályközösség perifériájára szorult fiú a program végeztével így nyilatkozott: „Életem legboldogabb napja volt.” Ennél nagyobb elismerést és sikert nem kívánhat a pedagógus. Az tanáraival állandó konfliktusban lévı lány is igyekezett alkalmazkodni a többiekhez, a vendégtanárokhoz. Összességében igen sok lehetıséget adott a program a társas kapcsolatok fejlıdésére a gyerekek körében. Itt említem meg azt is, hogy most dolgoztunk együtt a kollégákkal, a tanárok között is az együttmőködésre tanított, ha mégoly nehéz is ez sok esetben. A gyerekeknek könnyebben ment. Javaslatok Ha mód van rá, az osztályfınök legyen a program vezetıje, mert a program közösségfejlesztı funkciója így válhat teljessé. Sok nehézséget okozott a szervezésben, közösségépítésben, hogy jelen esetben a Program vezetıje nem tanít az osztályban.
41
TANULÓI ÉRTÉKELİ KÉRDİÍV Neved:……………………………………………………………….
1. Szerinted hogy sikerült a Gergely-járás? …………………………………………………………………………………………... 2. Te mivel járultál hozzá a sikeréhez? …………………………………………………………………………………………... …………………………………………………………………………………………... 3. Mi volt ezek közül a legkönnyebb? …………………………………………………………………………………………... …………………………………………………………………………………………... 4. Mi volt számodra a legnehezebb a program során? …………………………………………………………………………………………... …………………………………………………………………………………………... 5. Melyik órák, foglalkozások tetszettek a legjobban? Miért? …………………………………………………………………………………………... …………………………………………………………………………………………... 6. Mennyire tudtál együttmőködni az osztálytársaiddal? …………………………………………………………………………………………... 7. Szerinted ez az élmény javára vált-e az osztályközösségnek? Hogyan? …………………………………………………………………………………………... …………………………………………………………………………………………... 8. Te magad mit nyertél ezen a programon? …………………………………………………………………………………………... 9. Vállalnád-e, hogy jövıre segítesz a 6-osoknak a Gergely-járás elıkészítésében?
42
4. TÁMOP-hírek Vége felé közeledik a TÁMOP keretében zajló múzeumpedagógiai programunk: a Gergelyjárás. Túl vagyunk a tanórai és órán kívüli programok zömén, hiszen 10 nap múlva, március 12-én megyünk „Gergelyt-járni”, iskolába hívni a nagycsoportos óvodásokat és elsıseinket. E program keretében projekt módszerrel dolgoztunk illetve jószerével játszottunk, játszva tanultak a gyerekek. Elıkészítés folyt a történelem-, hon-és népismeret-, ének-, osztályfınökitechnika-, rajz órákon és a kézmőves foglalkozásokon. Órán kívül könyvtári- és drámafoglalkozásokon vettek részt 6. osztályos tanulóink. Március 12-ig lezajlanak a múzeumi órák is: Majkon és a Tatabányai Iskolamúzeumban. A programban dolgoztak iskolánk szaktanárai, Aldorferné Paál Gabriella régész, Kiss Vendel történész és legnagyobb óraszámban a dramatikus játékokat Kovács Éva tartotta és a múzeumi foglalkozásokat is ı vezeti. Elkészültek a jelmezek is – amelyet egy szülı varrt meg. Ezt nagyon köszönjük neki! Nincs már hátra, mint tanulni a játék szövegét, énekét, ebben Darmstädterné Marton Anita is segít a gyerekeknek. Március 11-én molnár-pogácsát sütünk, amit viszünk kínálni a Gergely-járásra. Március 12-én, Gergely napján lesz a nagy nap: Simon Péter atya nyitja meg a programot az iskola tanulói elıtt, rövid beszédet mond, megszenteli a pogácsánkat és a tavaszi barkát, majd megyünk az óvodába, hogy iskolába hívjuk a nagycsoportosokat. Utunk ezután a saját elsıseinkhez vezet, akiket otthonukból győjtünk össze. Mint a legtöbb népi játék, a Gergely- járás is adománygyőjtéssel jár: szalonnát, hagymát és tojást kérnek kosaras és nyársas vitézeink, amibıl az iskolába visszatérve sütünk egy ÓRIÁSRÁNTOTTÁT! Remélhetıleg sokat tanulnak, és jókat játszanak hatodikosaink.
Iskolánk honlapján megjelent 2010. márc. 3-án
43
5. Újságcikk a Tatabánya c. lapban
44
6. A programhoz szükséges eszközök, anyagok Eszközszükséglet - CD-k - Középkor zenéje: A gregeorián /oktatószoftver/ - Kodály Zoltán: Choral Works /Budapest Music Center Records/ - Ghymes együttes: Bennünk van a kutyavér /FONO Records/ - Kolompos együttes: Jönnek a huszárok /Kolompos Kiadó/ - DVD-k - Christmas Chant & Visions: Gregorian /Edel Records, Warner Music/ - Kincskeresı kisködmön /r.: Szenes Mihály/ -
KÖNYVEK - Burget Lajos: Szótárház - Gyıri Gyula: Nota bene! - Hangszerek /Szemtanú sorozat/ - Középkori anekdoták /Szabó György/ - Lovagok / Mi micsoda/ - Lovagvárak és gótikus katedrálisok /Új képes történelem/ - Nagy Szent Gergely: A lelkipásztor kézikönyve /Ford: Sághy Marianne/ - Robert A. Markus: Nagy Szent Gergely és kora
Anyagszükséglet - PAPÍROK Mappák, Gergely-szótárfüzet, másolópapír Jelmezekhez: színes- kartonok, papírok, dipa, tükörtapéta, alufólia, ragasztó - TEXTIL Jelmezekhez: vászon, selyem, csipke, bársony, zsinórok, szalagok, cérna - FAANYAG Kardokhoz lécek, botok Fabatkákhoz seprőnyél
45
8. FOTO-TÁR Programismertetı
46
Történelem órák
47
48
Nem szakrendszerő óra
49
Informatika óra
Pogácsasütés
50
51
A Gergely-járás
52
53
54
55
56
57
A jól megérdemelt rántottázás
58
59
A majki Remeteségben
60
61
