2 EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 54. ÉVFOLYAM 2. SZÁM

2016/2

vetés és aratás

EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 54. ÉVFOLYAM 2. SZÁM

„...Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Fil 2,13)

A hála védelme A gyötrő aggódástól óv a hála, mert Isten benne békességet ad, „mely minden értelmet felülhalad”, s a háborúság próbáit kiállja. Nagy nyereség a megelégedéssel, a hálával az istenfélelem, új tartományba lép az értelem, s beéri akkor bármilyen kevéssel. Mindig erőforrásunk lesz a hála, ha elvesz is valamit Istenünk. Szeretve Őt, javunkra lesz nekünk, hogy életünket gazdagabban áldja. „Ha már a jót elvettük – mondjuk Jóbbal –, a rosszat mért ne vennők tőle el?” Bukott lényünk mást úgysem érdemel. Hogy mit miért tesz, azt Ő tudja jobban. „Áldott az Úr neve!” – Jób így ad hálát, s a szenvedésben sem tagadja meg, a kísértéseknek nem ad helyet. Így bírja csak ki sok nyomorúságát. Minden ajándékánál több az Isten, bármit vesz tőlünk el, vagy bármit ad, Ő ezek nélkül is miénk marad, hogy szívünk már egyedül rátekintsen. Ha megnyert bűnbocsánatért imádja, vagy bármi másért ujjongó öröm Isten nevét s a hálás „köszönöm”, hitünket is erősíti a hála. Balog Miklós

A tartalomból tartalomból Öröm a mennyben és a Földön..................... 4 Hogyan vezet az Úr?.......................................... 6 Idézetek Jézusról (2.)........................................ 7 Csoda az állomáson........................................... 8 A keresztyén ember az igazi realista............ 9 A keresztyén élet két tartóoszlopa............ 10 A hit hallásból van (Bizonyságtétel)......... 12 Termékenység.................................................. 14 A bűn sokat ígér, de semmit nem ad........ 15 Cinege..................................................................17 Gyermekoldalak............................................... 18 Jákób létrája...................................................... 21 Történetek a Spurgeon család életéből �� 22 Összetört világ................................................. 24 „Miért rejtőzködik Isten?”............................ 26 Szemfüles oldala.............................................. 28 Teljes napfény.................................................. 30

Vetés és Aratás

2016/2 (54. évfolyam 2. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

2

Vetés és Aratás

KedvesOlvasó! Olvasó! Kedves Az Újszövetségben az aratás jelképesen a kiválasztottak összegyűjtését is jelenti (Mt 13,39). Ezért a vetés és az aratás képe bizonyára Isten minden gyermekét feladataira emlékezteti és buzdítja. Úgy vélem, szűkebb körben végzett szolgálatainkért imádkozunk is rendszeresen. Sőt, a gyülekezetünk missziós területein folyó munkáért is (ha van ilyen!) ott állunk az Úr előtt, áldást kérve. De mi a helyzet a távoli, kevésbé vagy hírből ismert missziós területekkel? Talán munkásokra várnak a még Isten nélkül élő, kereső, megbékélésre váró emberek. Elegen vannak, akik közöttük ezt a nehéz körülmények között végzendő missziós tevékenységet engedelmesen vállalják? Nem tudhatjuk! De azt tudjuk, hogy az Úr Jézus mit kér tőlünk: „…kérjétek az aratás Urát,… hogy küldjön munkásokat az aratásába…”(Mt 3,12) Tehát mindannyian tegyük meg a tőlünk telhetőt! Ha messzi földeken aratók nem is lehetünk, ha idősek vagy betegek vagyunk, a fejünket és a szívünket imára tudjuk hajtani ezekért a testvéreinkért és a megmentésre váró emberekért (Ef 6,18-19). Kérjük Őt, hogy küldjön és készítsen fel alkalmas aratókat a munkamezőkre! Hadd kívánják meg a jó hír meghallói a Krisztusban megnyert új életet, ahogyan az alábbi versekben olvashatjuk! Hadd szökkenjen szárba és érjen meg minden elvetett igemag a Gazda örömére!

Nem mondott fel nekem! Szolgálatára angyalok sietnek, Parancsol viharoknak és szeleknek. Megérteni, felfogni nem lehet, Hogy meglátott, parányi porszemet, S szolgálatába vett. Szívemben ujjongva dalol a hála, Kerek világon nincs jobb gazda nála! Mikor szolgálatába fogadott, Nem csak munkát, drága feladatot, Erőt is Ő adott! Szentlelkét adta: segítsen, vezessen. Sürgessen: soha ne időzzek resten. Tekintete rajtam volt szüntelen. Mindenre elég volt a kegyelem. Ő maga járt velem. Talált volna annyi hűségesebbet, Parancsainak engedelmesebbet. Csudairgalmát áldja énekem, Hogy szolgálhattam hosszú éveken,

BÚZA LENNI

S nem mondott fel nekem.

Búza-életű emberek hozták nekünk az életet, földbe esett gabonamagvak, kikből az ÚR vetése lett, belőlük kelt ki a jövő… Talán eztán is úgy lehet. Parányi mag, egyetlen szemnyi: szeretnék én is búza lenni.

Pedig annyiszor megtehette volna. S én szegény, gyenge, engedetlen szolga Türelmét, irgalmát dicsérhetem… Mert ezután se’ mond fel… sosem! Övé az életem! Túrmezei Erzsébet

Füle Lajos

2016. évi 2. szám

3

Öröm a mennyben és a Földön

Kedves Misszió Barátok! Minden nap: ...korlátlan hatalmával uralkodik Jézus Krisztus a Föld minden vezetője fölött. ...jutnak hitre emberek Jézus Krisztusban az egész Földön. ...építi Jézus Krisztus az Ő kihívott Gyülekezetét a Föld minden népéből. ...megajándékozza Jézus Krisztus a világot kegyelmével és irgalmasságával. A mennyben mindennap örülnek! Isten földi missziója a mennyben egy folyamatos ünnephez vezetett, állandó örömhöz a Jézus Krisztus Gyülekezetébe megtérő emberekért (Lk 15,7).

Jézus követőinek öröme Egy éjszaka Betlehemben ígértetett meg a pásztoroknak ez a nagy öröm egy angyal által, mert a megmentő Jézus Krisztus eljött (Lk 2,10). Ezt az örömöt élték meg az első tanítványok, akik követték Őt. Ez olyan öröm, amely akkor töltötte be a tanítványok szívét, amikor Jézus szavait hallgatták. Öröm, amely elnémította, ámulatba ejtette a tanítványokat, amikor Jézus Krisztus feltámadásának erejét átélték (Lk 24,41). Ez az öröm készteti engedelmességre az Ő követőit, ha missziói úton vannak (Lk 24,52; Csel 1,8), hogy mindennap kitartóan keressék a vele való közösséget (Jn 16,22). Jézus visszament az Atyához, és egész földi és mennyei szolgálata arra irányul, hogy az Ő követői örüljenek (Jn 17,13). Ezt az örömöt Jézus tanítványai különös módon élik meg az imádságban (Jn 16,24). Isten várja az Ő gyermekei kéréseit, amely boldoggá teszi őket is, Ő maga pedig megdicsőül általa. Ez olyan öröm, amelyet senki és semmi nem adhat meg ezen a világon, és senki nem vehet el Jézus követőitől (Jn 16,22).

4

Az evangelizáción átélt öröm Ez az öröm betölti azokat, akik egy evangelizáción a Jézus Krisztusról szóló örömhírt hallják, átélik hatalmát, és hitre jutnak Krisztusban (Csel 8,8). Képes egy egész várost megváltoztatni. Ma is vannak emberek, akik túláradó örömet élnek meg Jézus által. A missziós munka célja mindig az volt, és az is marad, hogy az emberek megismerjék Jézus Krisztust, szeressék Őt, higgyenek benne, és kimondhatatlan örömben legyen részük (1Pt 1,8). A misszió örömet ad a mennyben és a Földön is!

A misszionáriusok öröme Jézus a Szent Szellem által maga ajándékozza meg az embereket ezzel az örömmel egy evangelizáción, hogy a hozzájuk közel álló emberek támadásai ellenére is befogadják az örömhírt és megmaradjanak mellette (1Tesz 1,6). Igen, maguk az Úr szolgái is átélik az örömmel és Szent Szellemmel való betöltekezést az üldözések között is, amikor missziójukat fel kell függeszteniük (Csel 13,52). Ők tisztában vannak azzal, hogy Isten munkája soha nem reked meg. A misszionáriusok örülnek munkájuk gyümölcsének (1Tesz 3,9). Jó megtapasztalás a misszióban, ha az emberek befogadják az örömhírt, és megmaradnak abban, amikor a hétköznapokba visszatérnek. Nagy öröm, ha látjuk, hogy az emberek hűek hitükhöz, és Jézussal járják útjukat (3Jn 4). Pál elsődleges célja a missziós munkában, hogy a testvérek örömének munkatársa legyen a gyülekezetekben (2Kor 1,24). Oly sok örömöt élt át a misszió által, hogy azt kívánta, a gyülekezetek is „fertőződjenek meg” ettől az örömtől (2Kor 2,3), és ezzel a magatartással Jézust kövessék és szolgálják. Még a gyülekezetek súlyos problémái sem voltak képesek a Jézusban és az Úrért végzett munkában való örömét elvenni (2Kor 7,4). Pál örült azon testvéreinek is, akik őt és más megfáradtakat is bátorítottak (Fil 7). Milyen nagy öröm számunkra is, hogy baráti körünkben sok testvér akad, akik bátorítják a misszionáriusokat, részt vállalnak személyes szükségükben és a munkatársak szolgálatában!

A kiküldő gyülekezet öröme Amikor Pál és Barnabás misszionáriusként a gyülekezetekben beszámoltak tapasztalataikról és

Vetés és Aratás

Isten munkálkodásáról, örült a hallgatóság Jézus Krisztusnak. A missziós beszámolók örömet visznek a gyülekezetek hétköznapjaiba (Csel 15,3). Az olyan élő beszámolók, amelyek Isten tetteiről szólnak, megóvják a gyülekezetet a hétköznapi taposómalomtól. A missziós hírek minden alkalommal kiszélesítik a helyi gyülekezet látókörét. Az idős, megfáradt gyülekezeteknek pedig megmutatja Jézus Krisztus Gyülekezetének szépségét, amely gyakran az újonnan alakult gyülekezetekben a hit egyszerűsége és a Szent Szellem munkája során válik láthatóvá.

Az adakozók öröme A Jézusban kapott öröm keresztyéneket és gyülekezeteket arra indíthat, hogy anyagi javaikat nagyvonalúan megosszák (2Kor 8,23). Jézus öröme arra indíthatja követőit, hogy ilyen módon részt vállaljanak a misszióban. A munkáért történő ima is öröm (Fil 1,4), mert minden lélek, aki Jézus Krisztusban hitre jut, Isten kegyelmének bizonyságtevője.

Az egység öröme Milyen nagy öröm a Jézus Krisztussal való közösségben az egyetértést megélni (Fil 2,2)! Jézus személye világszerte összeköti Isten gyermekeit, amikor a missziókban a teljes Írást hirdetik, mert nincs egység igazság nélkül (Jn 17,17). A különböző gyülekezetek közös missziós tanúságtételei Jézus Krisztus különleges ígéretén alapulnak (20-21. v.). Jézus ezen öröme kíséri, motiválja és őrzi meg Jézus követőit életük céljáig: amikor találkoznak láthatóan Jézussal a dicsőségben.

Milyen nap is lesz az: ...amikor csak Jézus Krisztust, Isten Bárányát látjuk állni Isten trónja előtt hatalmas szépségében (Jel 22,3)! ...amikor saját szemünkkel láthatjuk missziós munkánk célját Isten trónja előtt! ...ha láthatjuk és hallhatjuk a megváltottak sokaságát, sokszínűségét minden népből, nyelvből és nemzetből (Jel 5,10)! …amikor a megváltottak és az angyalok együtt élik át az örömöt, és mindenki Istent tiszteli (Jel 7,9-12)!

2016. évi 2. szám

Az a kívánságunk, hogy minden missziós munka a menny örömét tükrözze, bennünket pedig Jézus követésére buzdítson. Most van ennek az ideje! „Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek!” (Zsolt 67,5) „Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk” (Zsolt 34,6). Friedemann Wunderlich (MSOE magazin Nov/Dec 2015)

Pap, kosár

és oltár

„A pap vegye el kezedből a kosarat, és tegye le Istenednek, az Úrnak oltára elé. …és borulj le Istenednek, az Úrnak színe előtt. Azután örvendezz mindannak a jónak…” (5Mózes 26,4. 10. 11.) Ez a három, a pap, a kosár és az oltár a jelentős ismertetőjegyei annak az imádatnak, amelyet a megváltott izráeli az Úrnak, az ő Istenének Kánaán földjén bemutatott. Mi is, az Úr Jézus megváltottai és Isten gyermekei boldogan imádhatjuk, és kell is, hogy imádjuk Istent, mégpedig mint Atyánkat, aki átvitt minket szeretett Fiának országába (Kol 1,12-13). Ez a három ismertetőjel nálunk sem hiányzik. A mi papunk az Úr Jézus, aki „nagy papunk… az Isten háza felett” (Zsid 10,21). Ő általa vihetjük gyümölccsel teli kosarunkat, azaz hálával és imádattal teljes szívünket Istenünk, Atyánk elé: „Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét” (Zsid 13,15). Amit bemutatunk, az csak Jézus Krisztus által kedves Istennek, Isten az Ő kezéből veszi át. Az oltár pedig a golgotai kereszt. Ott halt meg Isten Fia, hogy megszerezze nekünk az üdvösséget, és dicsőítse Istent, hogy Megváltónk és örökkévaló Főpapunk legyen. Minden boldogságunk és imádatunk az Ő szenvedésén és kereszten való áldozati halálán alapul. Ő maga ábrázolja ki a Szent Szellem által a kereszt elé helyezett „kosarunkat” is; mi pedig imádattal teljes szívvel állunk meg, hogy örökkévaló Főpapunk (Zsid 5,6) által mutassuk be dicséretünk áldozatát Istennek. (Gyűjteményből)

5

Hogyan vezet az Úr? Hogyan tudhatom meg egy adott helyzetben Isten akaratát az életemben? Isten komoly, odaszánt gyermekei gyakran találják szembe magukat ezzel az életbevágóan fontos kérdéssel. Lelki békéjük függ attól, hogy vajon az Úr vezeti-e őket? Ez a bizonytalanság elveszi belső békességüket, és félelemmel tölti el a szívüket. Erre a kérdésre a következőkben találhatunk útmutatást. Mindenekelőtt alapvető és elengedhetetlenül fontos, hogy életünket odaszenteljük Isten dicsőségére, és engedjük, hogy az Úr Jézus legyen az úr az életünkben. Isten vezetni akar minket az Ő nagy nevéért, de nem tud vezetni, ha ellenállunk akaratának. A pásztor sem tudja terelni a makacs báránykát. Ahelyett, hogy elvárnánk Istentől, hogy segítsen kigondolt útjainkban – és ilyen módon próbálnánk őt kihasználni –, rendeljük magunkat örömmel az Ő szolgálatába, és hagyjuk, hogy Ő munkálkodjon rajtunk keresztül az Ő céljaiért. Ha elköteleztük magunkat Istennek, és szívünk szándéka neki engedelmeskedni, akkor valóban elvárhatjuk az Ő vezetését. Számtalan helyen tanítja ezt a Szentírás, nekünk csak el kell hinnünk. Az Úr vezetésére vonatkozó négy alapelv: 1. Vannak dolgok, amelyekre az Úr konkrétan megmondta, hogy „nem”; vagy „ne tedd!” A Szentírás világosan meghatározza, hogy mi az, amit az Úr gyermeke nem tehet. Amikor felszólít a bűnbánatra, ugyanakkor utasít is: „Fordulj el a gonosztól, és cselekedj jót!” (1Pt 3,11) Ezt jól jegyezzük meg, mint az első, csalhatatlan szabályt! Soha ne keressük az Úr vezetését olyan dolgokban, amelyek Isten Igéjében világosan tiltva vannak! 2. Vannak dolgok, amelyekre kimondta az Ő Igéjében, hogy „igen”; vagy „tedd!”A próféták, a zsoltárírók, az apostolok és Urunk, Jézus Krisztus is, mindannyian utasítanak minket feltétlen engedelmességre. „Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű” (Mt 11,30). Ez tehát a második szabály. Soha ne keressük az Úr vezetését olyan dolgokban, amelyeket Ő az Igéjében világosan parancsol.

6

3. Vannak dolgok, amelyekben Isten választási lehetőséget ad az Ő újjászületett és megszentelt életű gyermekeinek. Miközben aggódva keressük egy-egy dologban Isten akaratát, gyakran nem vesszük tudomásul, hogy legtöbb olyan kérdésben, amely földi életünkre vonatkozik, az Úr ránk hagyta a döntést. Szabadságot adott saját gondolatainkat követni, de fontos, hogy az Úr Jézus és az egymás iránti szeretetünk indítson bennünket. Amikor észszerű és magától értetődő döntést hozunk, akkor talán nem látszunk olyan „lelki beállítottságúnak”, mintha az Úr vezetéséért imádkoznánk. De ez nem így van. Ha Isten ad valakinek egy órát, akarja-e, hogy az tőle kérdezze az időt? Ha van valakinek iránytűje, akkor örömet szerez Istennek, ha kétségbeesetten könyörög útmutatásért? Nem azt kívánja-e, hogy úgy kormányozzunk, ahogy az iránytű megkívánja? Tehát az olyan esetek kivételével, amikor az Úr kifejezetten megtiltott vagy megparancsolt valamit, ránk bízta a döntést. És örül, ha mi is örülünk ennek. Azt akarja, hogy szabadon, szorongás nélkül szárnyaljunk, mint a madár, és énekeljük a mi Teremtőnk dicséretét. Isten átadott életű gyermeke nem tud rossz döntést hozni, mert Ővele közössége van. 4. Vannak kivételes és ritkán előforduló esetek, amikor nincs elég adatunk a helyes döntéshez, és nagy tét forog kockán, de nem találunk igei útmutatást. Ez megköveteli, hogy speciális útmutatást kapjunk az Úrtól, nehogy súlyos tévedésbe essünk. Az ilyen esetre ott van számunkra Isten hűséges ígérete: „Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem” (Zsolt 32,8). „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad… De hittel kérje, semmit sem kételkedve…” (Jak 1,56) „Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell” (Ézs 48,17). * Vidd problémádat az Úr elé! * Emlékeztesd ígéreteire! * Azután indulj, és cselekedd azt, ami a legjobbnak látszik számodra, és az Úr nem fogja megengedni, hogy elhibázd a döntést! Dr. A. W. Tozer (Christian Publications Inc.)

Vetés és Aratás

2. rész

JÉZUS

Szókratész, athéni filozófus, aki négy évszázaddal Jézus előtt élt, fő feladatának az igazság keresését tartotta. Leghíresebb mondása így szólt: „Tudom, hogy semmit sem tudok.” Követőinek – különösen Platónnak – köszönhetően sokat megismerhetünk bölcsességéből, mert ők „feljegyezték mindazt, amit mondott és tett.” Szókratész 40 évig tanított, Platón 50 évig, Arisztotelész 40 évig, míg Jézus Krisztus csak 3 éven át. Mégis, „Krisztus 3 éves szolgálata mérhetetlenül felülmúlja az ókor három legnagyobb filozófusának együttvéve 130 éves tanítói tevékenységét.” Ez a vélemény egybecseng azzal, amit Szent Ágoston mondott a 4. században: „Nagyon bölcs és nagyon szép mondásokat olvastam Platón és Ciceró műveiben, de egyiknél sem olvastam ezt: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28). Sok évszázaddal később az 1700-as években, a nagy hatású svájci-francia filozófus, Jean-Jacques Rousseau így írt Jézusról: „Ha Szókratész élete és halála egy bölcsé volt, akkor Jézus élete és halála egy Istené. A Krisztusról szóló igazság abszolút érvéJános 1,12 nyű, ezért élete és halála megerősíti azt, hogy a feltámadása is beteljesedett.” Te a névtelen, a hontalan, Johann Sebastian Bach 18. században született műveinek a középpontjában Krisztus halála és feltámadása állt. Amikor a kifosztott szegény Bach 1750-ben meghalt, azt írták róla, hogy „áldott lelkét átadta – ajánlatot kapsz, Megváltójának, akit műveiben dicsőített”. és ha szereted azt, „Senki sem hasonlítható hozzá – mondta Napóleon császár 200 éve Szent Ilona szigetén. – Ismerem az embereket, és azt kinek neve Csodálatos, mondom, hogy Jézus nem ember. Felszínes gondolkodás hasonlóságot látni Krisztus valamint a birodalomalapítók és más vallások békesség Fejedelme, alapítói között. Ilyen hasonlóság nem létezik. (…) Hiába keresek bármit a történelemben, ami Jézus Krisztushoz hasonló lenne, erôs Isten, s királyságának vagy megközelítené az evangéliumokat. (…) Ebben a vonatkozásnincsen vége, ban minden rendkívüli. (…) Engem a seregeim elfeledtek, pedig még élek, ahogy a karthágói hadsereg is elfeledte Hannibált. uralkodik földön s égen, Ilyen a mi hatalmunk (…), akik birodalmakat alapítottunk. De mire alapoztuk lángeszünk alkotásait? Erőszakra. Egyedül Jézus – ha Őt ma befogadod, Krisztus az, aki a birodalmát kizárólag a szeretetre alapította, és még ma is milliók halnak meg érte.” Istent Atyádnak mondhatod! Vincent Van Gogh, a nagy holland festő, akinek személyiséAnna Mária Seidel gét ma is rejtély övezi, megjegyezte: „Krisztusban több van a művészből, mint magukban a művészekben; élő szellemmel és élő testtel dolgozik, és szobrok helyett embereket alkot.” Egy nemzedékkel korábban élt Lord Byron, brit költő, aki még tömörebben fogalmazott: „Ha valaha is egy ember Isten volt, vagy egy Isten ember, akkor Jézus Krisztus mindkettő volt.” H.G. Wells, sci-fi szerző 1935-ben így írt: „Érdekes és jelentőségteljes tény, hogy egy történésznek, ha nincs semmi teológiai elfogultsága, rá kell jönnie, hogy nem tudja leírni őszintén az emberiség fejlődésének történetét anélkül, hogy kiemelt helyet ne adna abban a Názáretből származó szegény tanítónak. (…) Az olyan ember, mint én, aki még csak kereszténynek sem nevezem magam, látom, hogy az összkép ellenállhatatlanul ennek a kivételes jelentőségű embernek az élete és személyisége körül összpontosul. (…) A világ attól a naptól fogva, amint Jézus hirdetni kezdte a tanításait, egy más világgá kezdett válni.” (Folytatjuk.)

2016. évi 2. szám

ÖRÖKBEFOGADÁS

7

Csoda az állomáson „És nem közönséges csodákat cselekedett az Isten” (Csel 19,11)

Vasárnapi iskolás konferenciánk volt. A környék községeiből nyolcvan gyermek jött össze, s nagy örömben, sok áldással töltöttük el a napot. A gyermekek közül többen arról tettek bizonyságot, hogy elhiszik, vallják az Úr Jézust Megváltójuknak, és szeretnének olyan életet élni, amely kedves az Úr Jézus előtt. Mikor vége lett a konferenciának, sorban álltak az elutazó gyermekek. Még száz méterre sem volt tőlünk a HÉV egyik feltételes megállója. Mi a gyermekekkel a sínek melletti úton mentünk az állomás felé, és a történet jó megértéséhez tudni kell azt is, hogy utunk nem a felszállási oldalon vezetett, s mi csak az állomáson mehettünk át a másik oldalra, ahol a felszállás szabályszerűen történni szokott. Ahogy haladtunk, messziről hallottuk a vonat hangját, zakatolását. Egy kicsit gyorsítottunk, de gondoltuk, a kalauz úgyis észreveszi nem kis menetünket, s nem indít addig, amíg a gyermekeink fel nem szállnak a vonatra. Ahogy az állomásra értünk, a vonat is befutott, és nekünk már nem volt időnk átmenni a felszállási oldalra. Ahogy megállt a vonat, az egész gyermeksereg megrohanta a kocsikat, természetesen nem a felszállási oldalon. A kalauz pedig a szabályszerű oldalon nézett ki, és látta, hogy senki sincs az állomáson, így elindította a vonatot. Én éppen egy lépcsőnél segítettem fel a gyermekeket, amikor a vonat elindult. Rémülten elkiáltottam magam: „El a vonattól!” – de szinte megdermesztett a látvány. A kocsik lépcsőin végig kapaszkodó gyermekek, sőt még a kocsik között is többen igyekeztek a lépcsőkhöz. De még abban a pillanatban az alig megindult vonat hirtelen megállt. Megállt, de úgy, mintha egy hatalmas kéz nehezedett volna rá. Egy szempillantás alatt „odaragadt” a sínhez. Még átgondolni sem tudtuk, mi történt, amikor a vonatvezető és a kalauz átvizsgálták a kocsikat az utasok nem kis meglepetésére. Amikor odaértek hozzánk, az idősebbek és a kísérők már kikapkodták a gyermekeket a kocsik közül, s a lépcsők is üresek voltak.

8

– Mi történet? – kérdeztem a vezetőt. De helyette a kalauz szól nagy bosszúsan: – Most már csak szálljanak fel, úgysem megyünk innen egy ideig! A gyermekek nekiiramodtak a lépcsőknek. Újra megkérdezem a vezetőt: – Mi a hiba, miért állt meg a vonat? – Még én sem tudom, kérem. Az összes fékeink hirtelen befogtak. – Nem maga fékezett? – kérdeztem meglepetten. – Uram – felelte fanyar mosollyal a vezető –, a légfékeink üzemen kívül voltak, úgy fékeztünk egyszerre hárman, jeladásra, kézi fékkel. Tizenhat éve vagyok a vasútnál mozdonyvezető, de ilyet még nem láttam! Nem értettem akkor a hirtelen jött ijedelem után a vonatvezető szavainak súlyát. Körülnéztem. A gyermekek már mind az ablaknál álltak, és nevetve integettek, s a kísérő testvérek is felszálltak. Csak mi, a helybeliek álltunk még mindig a váratlan eseménytől meglepetten a veszteglő vonat mellett. Egyszer csak rövid csikorgást, szuszogást, majd szaggatott kattanásokat hallottunk. – Kiengedtek a fékek – hallom az egyik kalauz hangját. A mozdony fütyült, s a vonat a sok boldog, integető gyermekkel és a még mindig döbbent arcú kísérőkkel elindult... Ahogy lassan egyre távolodtunk az állomástól, úgy engedett fel bennünk az iménti ijedelem. Egymás szavába vágva mondtuk: – Az a két kis telepi gyerek éppen a kocsik között állt... – Ahogy elindult a vonat, az egyik kislány hanyatt esett a lépcsőről, épphogy elkaptam... És így tovább... De a vonat megállt, és gyermekek életének megkegyelmezett Isten, sok fájdalomtól őrizve meg a szülőket és bennünket is. De még ma is úgy érzem, kevés volt a szavunk, a szívünk hálája ahhoz az imádsághoz, amit a csodálatos segítségért mondtunk. Történt pedig mindez 1947-ben, egy felejthetetlen, nyári délutánon. D. G.

Vetés és Aratás

A keresztyén ember az igazi realista Néhány felszínes gondolkodású embernek az a véleménye a keresztyénekről, hogy nem józanok és nem realisták. Szerintük a vallás menekülés a valóságtól, és aki keresztyénné válik, az álomvilágba menekül. Állandó támadásukkal sikerül megzavarni és gyötrő kételyt csepegtetni némely keresztyénbe. Azonban semmi nyugtalanságra nincs ok, mert ahogyan mélyebben megvizsgáljuk a tényeket, azok eloszlatnak minden kétséget, és meggyőznek mindenkit arról, hogy a keresztyének várakozása megalapozott és indokolt. Ha a realizmus azt jelenti, hogy elismerjük a dolgokat úgy, ahogy azok valójában vannak, akkor a keresztények az igazi realisták. Ők ugyanis ragaszkodnak ahhoz, hogy hitük összhangban legyen a tényekkel. Gondolkodásuk alapvető dolgokon nyugszik. Akarják tudni az igazságot Istenről, a bűnről, az életről, a halálról, saját felelősségükről, a számadásról és a jövőről. Meg akarják ismerni rossz tulajdonságaikat, hogy változtathassanak rajtuk. Visszautasítják az önáltatást még akkor is, ha az simogatná az önérzetüket. Számításba veszik azt a letagadhatatlan tényt, hogy bűnösök. Felismerik az élet rövid voltát és a halál bizonyosságát. Ezeket

2016. évi 2. szám

nem akarják saját tetszésük szerint magyarázni, hanem szembenéznek és számolnak velük. Nem kell védekezniük! Ők az igazi realisták! A hitetleneket lehet vádolni azzal, hogy nem józanok és nem reálisak, hiszen struccpolitikát folytatnak, és színlelniük kell egész életükben. Úgy kell tenniük, mintha sohasem halnának meg, pedig tudják jól, hogy ez nem igaz. Úgy kell színészkedniük, mintha nem lenne bűnük, mintha nem érdekelné őket sem Isten, sem az ítélet, sem a halál utáni élet, de eközben legbelül nyugtalanok bizonytalan és kétes helyzetük miatt. Határozottságot kell mutatniuk, nemtörődömséget, de a szívük mélyén jól tudják, mi az igazság. Egy-egy barátjuk hirtelen halála megrendíti őket. A gondolat, hogy „talán én leszek a következő”, szinte elviselhetetlen. De titkolniuk kell a rémületet, folytatniuk kell a képmutatást, és felnőtt éveik ezzel a színleléssel telnek el (Zsid 2,15). Vannak olyanok, akik halálukig ebben a tévhitben ringatják magukat, vagy tragikus módon keresnek megoldást. Ha valaki még időben megutálja ezt a színlelést, az út az Úr Jézushoz nyitva van. Ő az igazi megoldás! A. W. Tozer nyomán

„Csak hírből hallottam rólad, de most szememmel láttalak.” (Jób 42,5) Egy családról van szó, ahol mindenki elfogadta az Urat, csak Márk, a legidősebb fiú mutatott még kemény ellenállást. Családja imádkozott érte, de évek múltak el anélkül, hogy változás történt volna. Márk nagyon közismert muzsikus lett. Egyszer az esti előadása után egy erdő szélén ment hazafelé, és fel-feltekintett az égre. A csillagos ég szépsége nagyon megérintette. Márk mindig is szerette a természetet, de most különösképpen szeme elé tárult a Teremtő nagysága, és az ő kicsisége és porszem volta. Arra gondolt, hogy legutóbb is milyen csúnyán viselkedett az édesanyjával szemben, és elkezdett sírni. Majd így imádkozott: „Uram, Te egy hatalmas Isten vagy, én pedig egy nyomorúságos senki. Most valaminek meg kell változnia, Uram!” És a trombitájával az éjszakai magányban eljátszott egy éneket, amit édesanyja nagyon szeretett. Ezután pedig elénekelte a szövegét is. Hirtelen zajt hallott. Ekkor tőle néhány lépésre egy zokogó fiatalember állt meg, és egy kötelet tartott a kezében. Majd megszólalt, és ezt mondta: „Éppen most akartam véget vetni az életemnek teljes kétségbeesésemben. De ekkor Ön ezt a dalt énekelte, amit az én anyám olyan sokszor énekelt. Ekkor lemondtam a tervemről.” Márk kérte az idegent, hogy tartson vele. Három óra múlva megérkeztek Márk szülői házához. A szülők szobájában még világos volt. Márk kopogtatott az ajtón, és beléptek. Szülei éppen őérte imádkoztak. Majd mind a négyen letérdeltek. Márk és a kísérője még azon az éjszakán átadta életét az Úr Jézusnak. (Der Herr ist nahe)

9

A hívők elragadtatása Miért élünk mi, keresztyének ezen a Földön? Erre a kérdésre a Biblia többek között két választ ad. Azért élünk a Földön, hogy: – az Úr Jézust megismerjük és szolgáljuk (Lk 12,43), – és várjuk Őt vis�sza (Lk 12,37). Erre a két oszlopra épül egész keresztyén életünk. Nem terv és cél nélkül lótunk-futunk a Földön. Először is sok dolgunk van (ha az Úr Jézusnak szolgálunk), másodsorban van valakink, akire várunk. Ez a fiatal hívőkre is érvényes? Természetesen! Pál ezt írta az újonnan megtért embereknek: hallottuk, „...hogy miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Jézust, az Ő Fiát…” (1Tesz1,9-10)

Keresztyén remény Elsődleges reménységünk, hogy várjuk Jézus Krisztus visszajövetelét, aki minket magával visz a mennybe. A Szentírás ezt „elragadtatásnak” nevezi (1Tesz 4,17). Bár a szó furcsán hangzik, de jelentése a következő: az Úr Jézus jön, hogy elvigyen („elragadjon”) minket a Földről, és magával vigyen a mennybe. A mi reménységünk nem valami bizonytalan, hanem biztos (még ha ezt ma nem is látjuk). A Biblia így írja ezt le: – jó reménység (2Tesz 2,16), – boldog reménység (Tit 2,13), – élő reménység (1Pt 1,3). Tehát számunkra, keresztyénekre igaz, hogy a legszebb ezután következik! Tudom, talán egész más dolgok jutnak most eszedbe, amelyek fontosak számodra: a következő nyaralás, az iskolai vizsga, a rég óhajtott jogsi, az első autó, a házasság stb. Nem baj, szabad ezekre várnod. De ezek nem a legfontosabbak az életben. Ha jön az Úr Jézus, hogy elvigyen minket, ezek a dolgok

10

már elveszítik jelentőségüket számodra is, egészen biztosan!

Az Atyai ház Re m é n y s é g ü n k végcélja az „Atyai ház”. Ez nem fából vagy kőből épült ház, hanem olyan hely, ahol Isten lakik. Az odavezető utat az Úr Jézus teljesen elkészítette. Ezért biztosítja a következőt: „Az én Atyám házában sok hajlék van; … ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (Jn 14,2-3). Maga az Úr Jézus ígérte meg, hogy a következők várnak ránk: – Ő visszajön, hogy minket elvigyen (elragadtatás). – Meg fogunk jelenni Krisztus ítélőszéke (jutalomosztó széke) előtt. (Ne félj, ott nem elítélnek minket, hanem megkapjuk jutalmunkat.) Látni fogjuk életünket az Ő fényében, és ennek megfelelően alakul a közösségünk Ővele. Olvasd el hozzá a 2Korintus 5,10-et! – A Bárány menyegzőjén leszünk (ez a mi mennyei egyesülésünk az Úr Jézussal). Olvasd el még a Jelenések 19,6-9. Igeverseket! Fontos bibliai helyek az elragadtatásról: „Azt pedig az Úr Igéjével mondjuk nektek, hogy mi akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat.

… maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Tesz 4,15-17). „Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra … a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig

Vetés és Aratás

elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba” (1Kor 15,51-54).

amellyel sok bűnt követünk el, nem jelenhetünk meg a mennyben). – Majd mindannyian együtt leszünk (akik már meghaltak és a még élők) az Úr Jézusnál „Nekünk pedig a mennyben van polgárjoa mennyben. gunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk 4. Mindez egy szempillantás töredéke alatt üdvözítőül, aki az Ő dicsőséges testéhez hatörténik majd. (Ilyen gyorsan senki nem képes sonlóvá változtatja a mi gyarló testünket…” gondolkodni.) Aki addig az Evangélium ismerete (Fil 3,20-21). ellenére sem tért meg, az örökre elkésett. Ezért fontos a kérdés: Készen vagy, ha Jézus visszaAz Úr Jézus újra jön! jön? Vagy visszamaradsz a Földön? Ez lenne a Amit erről tudunk: legrosszabb, ami veled megtörténhet. Ez azt 1. Senki nem tudja a napot, amelyen az Úr jelentené, hogy örökre elvesztél. visszajön. Ő azt mondta: „Bizony, hamar (hirte5. A hitetlenek semmit sem értenek meg az len) eljövök” (Jel 22,20). Ne engedd magad be- elragadtatásból. Hiszen az Úr Jézus nem úgy csapni: senki nem mondhatja meg, számolhatja jön el, hogy látható lenne az emberek előtt (ez ki az időpontot, amikor Ő jön. Aki ilyet tesz, az majd csak később történik meg). Hanem csak a tévelyeg! Ebben a pillanatban is visszajöhet, hívőkért jön, akiket elragad a felhőkbe, vagyis a amikor ezeket a sorokat olvasod. világ számára láthatatlanul lépnek át a mennybe. 2. Ő maga jön vissza a mennyből. Nem Talán majd sokan csodálkoznak azon, hogy olyan angyalt küld, vagy valaki mást. Kb. 2000 évvel sok ember tűnt el hirtelen. ezelőtt Ő maga jött le a Földre, és adta életét 6. Mi, hívők nagyon különleges dolgokat értünk. Ahogyan az esküvő napján a vőlegény élünk majd át: elmegy a menyasszonyáért – Először is meglátjuk és elviszi, úgy az Úr Jézus üdvösségünket, aki értünk is maga jön, hogy minket halt meg! elvigyen. Ennyire szeret – Mindig vele maraUram, ha meg nem lellek Téged bennünket. dunk, neki leszünk hálámég ifjú évek hajnalán, 3. A mennyből száll alá sak, és vele örülünk! Éltem gondok, keserűségek, (még ha nem is jön el a Föl– Később vele jövünk Félelmek lánca lesz csupán. dig), és hív minket hatalmas vissza a Földre, amikor De így a földi vad borúba hangjával. Egy ilyen hatafelállítja uralmát a Földön, lommal teljes hangot eddig Ég fényét küldötted nekem, és kormányozza a világot. még soha nem hallottunk, S láttam kezed ezerszer újra – Vele leszünk az Atyai senki közülünk. Hívására a Segítni hűn, kegyelmesen. házban, ez a mi tulajkövetkezők történnek: donképpeni úticélunk és Erős Isten, ha nem lett volna: – Minden „Krisztusban otthonunk. Én gyönge hogy szabadulok? megholtat” felébreszt (ezek Az elragadtatás tipiA földre verve, megtaposva olyan hívők, akik eddig az kusan a keresztyének reMeg tán sohasem gyógyulok! időpontig már meghaltak, ménysége. Ez lesz az Úr De nem, kezed lenyúlt énértem tehát Ábeltől elkezdve). Ezek Jézus győzelmének megÉs minden fáradtság, veszély feltámadnak (kijönnek a síkoronázása a kereszt után. Sasszárnyakat ragasztott nékem: rokból), egy új testet kapnak, Ő örömmel várja már azt Könnyen repültem ég felé… amellyel az égbe elragada napot, amikor mi – te tatnak. S most, hogy látom öreg szemekkel, és én – vele leszünk. Hi– Átváltoztat minden Két hű kezed hogy hordozott: szen ezért áldozta oda az még élő hívőt. Ők is egy új Ég harmatjával, szent Igével életét. Örülsz te is ennek? testet kapnak (ezzel a mosJó s rossz napon megitatott: tani, pusztuló testünkkel, Ernst-August Bremicker Tudom, ha eljön is halálom, Fénylő hazába felvezet… Szelíd elalvás… édes álom… 2016. évi 2. szám 11 Paradicsomban ébredek!

Emlékezés

Csia Lajos

Négy gyermek édesanyja vagyok. Ezeket a sorokat a börtönből írom, mert évekkel ezelőtt a széles utat választottam, amely lejtőre vezetett. Pedig gyermekkoromban vallásos nevelésben részesültem. Azon­ban nem éreztem magaménak, amit ott hallottam, csak kötelességszerűen vettem részt a szertartásokon. Azután felnőttként sem éreztem szükségesnek, hogy megtaláljam a Jézus Krisztushoz vezető utat. Ez így volt egészen 2003-ig. Ekkor lettem először terhes, bár én nem tudtam, hogy babát várok. De megcsípett egy méhecske, és allergiás rohamot kaptam. A kórházban tértem magamhoz, ahol közölte az orvos, hogy a babát elveszítettük. Először fel sem fogtam, hogy miről beszél, majd belém hasított a fájdalom, és összetörtem. Életemben először ekkor szólítottam meg Istent keservesen sírva. De nem kértem, hanem ígértem: „Uram, bármi is volt a terved ezzel a veszteséggel, elfogadom. És ha újra akarod, életet adhatok annyiszor, ahányszor akarod, de abortuszom soha nem lesz.” Pár hónappal később újra várandós lettem, és örömmel vártuk Mónikát. Végig ott motoszkált bennem a gondolat, hogy az imám meg­hallgattatott. Ezután még két kislányunk született, Korina és Titanilla. Korina születésekor problémák adódtak, újra kellett éleszteni, de Isten megmentette. Ennek ellenére nehezen tudtam imádkozni, mert úgy éreztem, méltatlan vagyok arra, hogy közeledjem az Úr Jézushoz. Később megint terhes lettem, de a fiamat, Lacikát az édesapja már nem akarta. Be is vitt a kórházba, hogy elvégezzék a terhesség megszakítását. Én azonban emlékeztem az ígéretemre, és döntöttem, így megszületett a kisfiam. Sajnos, nem sokkal ezután elvált tőlem a férjem, egyedül maradtam. Ahogy teltek az évek, megismertem jelenlegi férjemet, a gyermekek is boldogok voltak, egészen 2012-ig. Eközben elnyomtam a lelkiismeretem hangját, és még nem mertem úgy imádkozni, hogy keressem a legjobb megoldást az életemre. Így hoztam egy rossz döntést, amely a börtönbe vezetett. Szerencsére. Kissé furcsán hangzik, hogy mi ebben a szerencse, de végre olyan mélyre ke-

12

rültem, ahonnan kiáltanom kellett Istenhez. Amikor már minden mindegy volt, az egyik este a zárkában olvasni kezdtem a Bibliát. „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által” (Róm 10,17). De mit jelenthet ez, amikor én már olyan sok mindent hallottam a hitről! Ebben az időben iratkoztam fel egy börtönmissziós alkalomra, mert úgy gondoltam, ez egy jó lehetőség, hogy kimehessek a zárkából. De amit ott hallottam, megragadott. Olyan embereket ismertem meg, akik felvették a terheimet, imádkoztak értem, elmondhattam nekik a kérdéseimet. Ez nagyon sokat jelentett, mert rendszeresen olvasni kezdtem a Bibliát, amelyben megtaláltam a válaszokat is. Rájöttem, hogy Isten beszél hozzám az Igén keresztül. Ugyanakkor igen megrémültem, mert tudtam, milyen vagyok, de elérkeztem ehhez az igevershez: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek…” (Ézs 41,10) Villámcsapásként hasított belém, hogy Ő ismer, előtte nem titkolhatok semmit. Persze sírtam a takaró alatt, és így motyogtam el a bűneimet, mert gyengének tűnni a börtönben nevetséges – akkor még így gondoltam. Ezután már az öröm könnyei folytak az arcomon. Leesett rólam az a 100 mázsás kő, amelyet éveken át cipeltem vélt sérelmeim és tetteim súlya alatt. Másnap reggel mosolyogva ébredtem, és hálaadással kezdtem a napot. Igaz, hogy az akkori és a mostani társaim is furcsának tartanak, sőt bolondnak is, de én nem bánom, mert ezt olvastam a Bibliában: „…azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, …akik a világ szemében erőtlenek…, hogy egyetlen ember se dicsekedjék Isten színe előtt” (1Kor 1,27-29). Ezzel a kijelentéssel nem lehet vitatkozniuk, és nem is tudnak, mert látják, hogy békességem van, elégedett vagyok azzal, amim van. Ha mégsem úgy mennek a dolgok, ahogy én szeretném, vagy elfog a kétségbeesés és a szomorúság, akkor is bízom az Úrban. Amióta Jézus Krisztust befogadtam az életembe, valahogy könnyebb lett a terheket elviselnem. Sokszor gondolok arra, hogy az én fájdalmam nyomába sem ér annak, amit Jézus szenvedett, sem fizikailag, sem lelkileg. Ő értem és minden emberért ártatlanul vállalta a kereszthalált. Azért írtam le a történetemet, hogy azok a ke-

Vetés és Aratás

resztyének, akik eddig is gondoltak rám, ezután is imádkozzanak értem, a családomért, különösen a gyermekeimért, akiket édesanyám gondoskodására tudtam bízni. Én is sokat imádkozom értük, hogy rátaláljanak az Úr Jézusra. Még kicsik, de ha már én elrontottam valamit, és nem mutattam nekik a helyes utat, akkor az Úr segítségével ők a keskeny utat tudják majd választani. Szeretném, ha jó életük lenne, olyan, amilyen nekem már van, és eljuthatnának az örök életre. Szeretnék itt, az intézetben továbbra is jó példát mutatni. Én sem rögtön, hanem hosszú évek alatt jutottam el az Úr Jézushoz. Talán a társaim között is lesz olyan, aki felismeri, hogy csak Ővele lehet boldog életet élni. Olyan életet, amelyért én már nagyon hálás vagyok! P. Renáta

Jézus magára vette… Nincs oly mélység, bűn okozta sötétség, amely túlélné az Úr jelenlétét. Nehéz a betegség-viselés, tövisként hat a szenvedés. Ha a fájdalom sűrű vendég, add át Jézusnak, téged arra kér! Ő ezeket magára vette, erről szól a Golgota keresztje. Minden ellenségünket, még a halált is legyőzte. Tarts ki mellette megpróbáltatásokon át! De jól vigyázz! El ne veszítsd drága lábnyomát! Lévai Tibor

Isten Igéje örökké megmarad A második világháború kezdetekor a légi bombatámadások Varsó nagy részét a földdel tették egyenlővé. Azonban egy sérült épület a belvárosban még mindig makacsul állt. Az a Brit és Külföldi Bibliatársulat helyi székháza volt. A fennmaradó falon ezek a szavak szerepeltek: „Az ég és a Föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el” (Mt 24,35). Az Úr Jézus ezzel a kijelentéssel a tanítványait bátorította, amikor megkérdezték tőle, hogy mikor lesz vége a világnak (3.v.). De szavai mai helyzetünkben is bátorítanak, hűséges és el nem múló szeretetéről biztosítanak bennünket. Miután összetört álmaink romhalmazán állunk, még mindig bízhatunk Isten változhatatlan jellemében, uralmában és ígéreteiben. A zsoltáros ezt írta: „Uram, Igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég” (Zsolt 119,89). De ez nemcsak az Úr szava, hanem ez az Ő igazi jelleme. Ezért folytathatta a zsoltáríró így: „Nemzedékről nemzedékre megmarad igazságod. Megszilárdítottad a földet, ezért áll. ...mert Téged szolgál a mindenség” (90-91.v.). Amint szembekerülünk lesújtó tapasztalatokkal, kétségbeesésként vagy reményként élhetjük meg azokat. Mivel Isten nem hagy cserben, minden körülményben magabiztosan a reményt választhatjuk. Köszönjük meg az Úrnak Igéjének ajándékát, mert az Ő törvénye tökéletes és életet adó. Köszönjük meg annak igazságát, végtelenségét és az útmutatást, amelyet abból kapunk. Kérjük segítségét, hogy bízzunk és higgyünk abban, amit kijelent számunkra.

Dennish Fisher

2016. évi 2. szám

13

Termékenység „Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön, és úgy történt. Hajtott tehát a föld növényeket… És látta Isten, hogy ez jó.” (1Móz 1,11-12)

a magja, amely „anyjától” elválasztva még hónapokig, évekig, sőt évszázadokig szunnyadhat, míg a talaj érintése, a víz és a nap erői – gyakran a kemény héjból – az új életet elő nem csalogatják. Mi a növény rendeltetése? Miért teremtette Isten? A széndioxid erőteljes lebontása, oxigén termelése vagy a vízháztartás körforgásának szabályozása mellett mindenekelőtt az embert táplálja és ruhával látja el.

Így jelent meg a Földön a növényzet. Ha a fáradtság és az élet gondjai nem bénítanának meg bennünket, nem vakítanák el a szemünket, nem tudnánk ezt eléggé csodálni. Egy apró semmiHallgassuk csak! „Azután ezt ségből, a magból, csendben és észremondta Isten: nektek adok az egész vétlenül kifejlődik a csíra, leveleket föld színén minden maghozó növényt, hajt és megnő. és minden fát, amelynek maghozó Ez a különös, látszólag láthatatgyümölcse van: mindez legyen a ti elelan lény, lábát mélyen a talajba nyújtdeletek” (1Móz 1,29). ja, és ott szilárdan megkapaszkodik, hogy ellen tudjon állni a szélnek és A kenyér, a gyümölcs vagy a zöldség a viharnak. Egyben táplálékot is jó íze töltsön el bennünket hálával Isten keres, és közben a hasznosat és a iránt, aki minderről hűségesen gondoskokárosat megkülönbözteti egymásdott. De nem feledkezünk meg arról sem, tól. A növény ásványi anyagokat, hogy akiket átvihetett szeretett Fiának humuszt, bomló szerves anyagokat, országába, azok mind rendelkeznek a vizet szív magába, majd saját maga szellemi gyümölcstermés előfeltételeivel. épít belőle csatornákat és tartályokat, A csodálatos gyümölcsöket a Galata amelyeken keresztül ezeket az anyagokat 5,22 sorolja fel. Bárcsak megvalófelveszi és feldolgozza. Nagy, zöld fesulhatna a mi életünkben is János lületeket alkot belőlük, amivel a Mint forrás evangéliuma 15. fejezetének szükséges mennyiségű széndiígérete: a gyümölcs – a sok Te ne csak várj, de adj, oxidot be tudja lélegezni, és amit kaptál, magadból oda mindent. gyümölcs – és az a gyümölcs, végül legerősebb és legjobb amelyik megmarad! „…én Erőt, gondolatot, vágyat, nedveit a gyümölcsben sűválasztottalak ki, és renakaratot, szeretetet, jóindulatot, ríti össze. A gyümölcs teldeltelek titeket arra, hogy csak ez boldogít itt lent. jesen kifejlett állapotban elmenjetek és gyümölcsöt Valós örömöd úgy lehet, leválik róla, és önálló teremjetek, és gyümölcsöha osztódik szereteted. életet hordoz magában, tök megmaradjon… Az Ha csak várod, de te nem adsz, a magban. Valóban csolesz az én Atyám dicsősélehetsz gazdag, szegény maradsz. dálatos lény! Megszüge, hogy sok gyümölcsöt letik, mint az ember, A forrás is mind jobban árad, teremtek” (Jn 15,16. 8.). táplálkozik, ébren van patakká nő, és el nem fárad. F. Bettex és alszik, be- és kilélegez, Ha a vizét bőven termi, és van nedvkeringése. sok szárazat fog megöntözni. A növény legcsodálaÁldás leszel, ha úgy szeretsz, tosabb része a termésben

14

hogy sokakért sokat tehetsz. Ha bővölködsz a szeretetben, örömöt lelsz majd mindenben. Zsejki Irén

A bűn sokat ígér, de semmit nem ad A bűn csalárd: – gyönyörűséget ígér, és fájdalmat ad; – életet ígér, és halált ad; – tündöklő reggelnek mutatja magát, de éjszakai sötétben végződik; – ragadozó vadállat, és karmaival megmarja azokat, akik megsimogatják. Minden bűn magában hordozza a következő bűn magvetését: – magától terjed; – gyökerét a szívbe bocsátja; – megrontja az ember lényét; – eltorzítja erkölcsi ítélőképességét; – legyengíti akaratát; – kiszárítja lelkiismeretét. Minden bűnös cselekedettel egyre erősebb a vétkezésre való hajlam, míg végül az ember tönkreteszi magát. De van megoldás! „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” (Róm 7,24-25)

Hogyan állhatunk ellen a kísértésnek? A kísértések olyanok, mint a csavargók: ha jól bánsz velük, visszatérnek. A Biblia így tanít: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy elbírjátok azt viselni” (1Kor 10,13). Isten Igéje arra szólít fel, hogy meneküljünk a kísértések elől: „Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást!” (1Kor 10,14) „Kerüljétek a paráznaságot!” (1Kor 6,18) „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme… Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket” (1Tim 6,10-119. „Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld!” (2Tim 2,22) Ch. A. Jeffries

Ostoba beszéd „Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket…”(Jakab 3,6) Egyik reggel, amikor munkába indultam, észrevettem, hogy valaki egy sörös dobozt hajított a pázsitunkra. Felvettem, és a szeméttárolónkba dobtam. Az úton később eszembe jutott: „Mit fog a szemetesember gondolni, ha meglát egy sörös dobozt a lelkész szeméttárolójában?” Ha a szeméttárolóm beszélhetne, igazolást adhatna, de a szeméttárolók manapság sem beszélnek. Így a hírnevem rá volt bízva a hulladékszállító ember következtetésére. Lehet, hogy neked a szemetesedben levő sörös dobozok nem jelenthetnek problémát, de kíváncsi vagyok, mit tennél, ha valaki pornómagazinokat dobálna a hulladéktárolódba? Amikor elhamarkodott következtetéseket vonunk le bárkiről anélkül, hogy ismernénk az összes tényt, lealacsonyodunk a bulvárlapok tudósításainak szintjére. Figyelmetlenül megalázzuk a megbecsült hírnevűeket, és jóvátehetetlen kárt okozhatunk. Nem csoda, hogy Jakab apostol így figyelmeztet: „a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa.” És amikor valaki „ostoba beszéddel” érkezik hozzád, azonnal kérdezd meg: „Biztosan jól tudod?” Az ostoba beszéd elkerülése azt jelenti, hogy elutasítunk minden szilárd következtetést, és az illetékessel tisztázzuk a dolgot. Ha következtetéseid igazak, segítheted a megtévedtet megbánásra vezetni. Ha nem igazak, kiállhatsz mellettük, ha mások terjesztik a valótlanságot róluk. A jó hírnév túl fontos ahhoz, hogy tönkre tegyék. Lelkes híve vagyok annak, hogy az embereket inkább védelembe vegyem szeretetben, mintsem beteges örömet találjak mások szegényes kibeszélésében. Mindent egybevetve, a Szentírás azt mondja nekünk: „Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez” (1Pt 4,8)! J. St.

15

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltárok 96,1-2)

Rozsdaszínû fák

 



Rozs  da  szí  nű

1 







táj,



hul  ló le  ve  lek, ar  ra visz u  tam,

 

fel  le  gek. 









let  tem el  su  han. 

   



ki

tud  ja,

    

lán





majd föl  det

fúj  ja



ér.



       



nyár,

   

de

 

ak  kor

ra  gyo  gó



    



 





mer  re

jár,

Ki tud  ja, 

hol

a



lesz







már

a

 



 









Lesz még

nap  su  gár,

   





2 

 

vél

mel 





  

szél, va  la  hol mesz  sze

    



 

Né  ha  né  ha





mer  re





nap  sü  töt  te egy  egy fa  le 

       





 





 

 



fák, még

ő  szi



  

                



    

ta  vasz



   

és

kó  sza szél,

 

ré  gi

ta 

le







vél.

2. Rozsdaszínű fák, hulló levelek, sokszor úgy érzem, ez fájó üzenet. Elmúlik az ősz, közeleg a tél, közben egyre hull az őszi falevél. Refr.2. Ki tudja… 3. Úgy fut az idő, évek, hónapok, egyre többször van, hogy arra gondolok: Földi életem, majd ha véget ér, ott a mennyben már nem lesz ősz, nem lesz tél. Refr. 3. Nem hull a fákról falevél, nem fújja többé már el a szél, halálról, bűnről (ott) senki nem beszél. Mindent betölt a fény, könnyek sem lesznek, bánat sem ér, (és) nem sárgul többé el a régi levél.

16

Vetés és Aratás

Cinege

zá, de – gondoltam – mind­ járt hazaér. Ebben a pillanatban előttünk egy pár házzal nyílik a kapu, egy ember lép ki az ut­ cára, magas, erős ember. Mosolyogva jön fe­lénk, s ahogy Cinegéhez ér, megáll, lehajol hozzá, lesimítja felborzolt haját, megcsókol­gatja sárfoltos arcát, majd könnyedén a karjára emelve viszi a ház felé. „Ez Cinege édesapja” – fut bennem végig a gondolat, s ahogy becsukódik előttem a kis­kapu, hallom Cinege apjának kedves, szeretet­ teljes hangját, s látom még, ahogy Cinege bol­ dogan öleli át apja vállát. S ahogy hulltak előttem a sárga falevelek, úgy hulltak az őszi alkonyatban az én kön­nyeim is. Sírtam, őszintén, bűnbánóan. S mikor hazaérve édesanyám megkérdezte: – Miért sírsz, fiam? Feltörő zokogással csak annyit tudtam mon­ dani: – Édesanyám, én soha... de soha többé... nem fogom csúfolni Cinegét.

„Cini-cini-cinege, vékonylábú, szeplősorrú cinege!” „Sárgalábú, hosszúorrú, cini-cini-cinege!” Így ömlött belőlünk a csúfolódás. Kisisko­ lások voltunk, és a gyermeklélek vidám, de már mételye­ zett örömével szaporán gúnyoltuk Cinegét. Cinege az iskola falának támaszkodott, nem mehetett sem jobbra, sem balra a gúnyolódó gyermekgyűrű miatt. Tétován, szomorú arccal nézte a csúfolódókat, majd lehajtva kis fejét, teste, mint százéves öregé, megroggyant, mintha érezte volna a csúfolódás súlyát. Félsze­gen, némán állt szavaink pergőtüzében, és mi csúfoltuk, ameddig a szünet ideje en­gedte. Tanítás után a ta­nító figyelmeztetése ellenére, mint veszett dara­zsak rajzottunk ki az iskola kapuján. Ahogy be­fordultunk társaimmal az utcánkba, elszaladt mellettünk valaki. Fejét minden lépésnél meg­biccentve, kicsit sántítva sietett el mellettünk A vízen járni ... Ci­nege. Nekünk sem kellett több! Vízen járni nem lehet, Újra megindult a csúfolódás Mondják az emberek gúnyos kacagásokkal vegyítS a fizikai törvények. ve. Ci­nege még jobban igyeDe veled?! kezett, de hiába. A sar­kon egy kőbe botlott, és bukdácsolva Szavadra, mint egykor Péter, el­esett. Sapkája lerepült a fejéLépdelni a nagy tengeren, ről, szeplős arcára ráfröccsent Úrrá lenni a félelmen: a sár. Mire odaértünk, sírva Hit kell! szede­ lőzködött össze. Újra vadul folytattuk a csúfolódást, Kiszállni a csónakomból, Cinege pedig még jobban Még ha a szél is tombol, sán­títva, sárosan ment tovább Egyedül csak rád nézni, a hulló falevelek kö­zött. És hinni! Közben a barátaim beforAdj nekem ilyen élményeket, dultak a másik utcába. EgyeJárni a mély vizeket, dül folytattam utamat hazafelé ezen az októberi délutá­non. S rád szögezve tekintetem: Előttem pár lépésre Cinege Lépjek! bicegett. Szólni akartam hozHorváth Margit

2016. évi 2. szám

Évek múltak el, és én is félszeggé váltam. Elesettségemben, nyomorúságomban, megsebzett szívem fájdalmával én is ott álltam a gúny tüzében. Sokszor elestem, sokszor bepiszkolt a világ, de egyszer elém is jött valaki, az én Atyám, aki felvett, megtisztított... megbocsátott... Azóta tudom, hogy nekem van Atyám, és én egyedül csak neki vagyok kedves... „Még távol volt, amikor az apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lk 15,20). „Drága csak nekem vagy, fiam, fiam...” (Hallelujah! 167. ének.)

17

Bogarak

18

– Fekete bogarak, fuj! – ráncolta hosszú orrát a krokodil. – Képzeld el, ha az lenne a kedvenc eledeled! – A mohó kis majom bolondul értük – mondta gúnyosan a hiéna. – Találd meg a gyenge pontot, csiklandozd meg, és tartsd távol őket az elefánttól. Ez a módja annak, hogy legyőzzük a majmokat. Ezt fogjuk tenni... – nevetett a krokodil. Tabu, a majom a nagy hangyaboly tetején ült. A meleg napsütésben kényelmesen érezte magát. Majomzenét dúdolt halkan magának, és úgy érezte, csodálatos ez a reggel ott fent, az elefánthegy oldalán. Csodálatos érzés, hogy az elefánt barátja lehet. Mélyen alatta volt a mocsár, tetején köd és rovarok, amelyek csíptek. Örült, hogy távol van tőlük. Kényelmesen szundikált, amikor Sovány, a sakál a közelébe osont, és egy buyufa mögül ugatott, mint az éhes leopárd. Tabu annyira megijedt, hogy leesett a hangyabolyról és elrohant arrafelé, ahol azt gondolta, megtalálja Tvigát, a zsiráfot. Mbizi, a hiéna egy szikla mögött leselkedett. Ő és a keselyű a krokodil tervét követte, hogy elcsalják Tabut a mocsár sötét és veszélyes helyeire. A sakál már megtette feladatát. Magasan Vibi, a keselyű körözött. Meglengette a szárnyát. A hiéna látta a jelzést, és kilépett a napfényre. Megállt Tabu ösvényén és megszólította: – Jó reggelt, kismajom! Láttam, mi történt a buyufa mellett. Milyen borzalmas, hogy az elefánt úgy megijesztett téged! Majd én felvidítlak, jó? – vigyorgott a hiénavigyorával, amitől Tabu háta borsódzni kezdett, de Mbizi ravasz hangon folytatta: – Fekete bogarak! Te szívesen eszel kis fekete bogarakat, ugye, Tabu? Milyen tápláló étel! A majom habozott, aztán bólintott: – Szeretem a ropogós, kemény fekete bogarakat... nagyon finom. – Akkor gyere le a mocsárhoz, és megmutatom neked, hol van rengeteg bogár! – Eh, a mocsarak...nos... eh... – habozott Tabu. A hiéna kuncogott: – Te már nagy majom vagy! Ha szeretsz valamit, akkor megteszed, ugye? Ha jó érzés, megteszed. Miért ne? Mindenki ezt teszi – folytatta mézesmázos hangon. – Bogarak – motyogta Tabu –, finom, ropogós bogarak, miért ne? Ekkor a sakál jött ügetve, teljesen ártatlan képpel.

– Helló, Tabu! Jó, hogy találkozunk. Ó, én tudom, hol van ezerszámra a kedvenc bogarad, ott lenn, annak a helynek a közelében, ahol krok... A hiéna vicsorgott, és mérgesen rácsapott a sakálra. Fenn, a levegőben Vibi fejjel lefelé repült. A hiéna látta, és sürgetni kezdte a majmot: – Gyere, Tabu, itt az idő a nagy lakomára! A keselyű furcsán repült, amiből a hiéna tudta, hogy nagy vihar közeledik. Az özönvíz a dombokon mindig bajt hozott a mocsárra. – Siess – gurgulázta a hiéna. – Nem lenne szörnyű, ha valaki más találná meg előbb? Most már mind futottak le a dombról, és a majom fejében már csak egy gondolat maradt: – Bogarak! Bogarak! A mély árnyékban egy gombával fedett fatuskó állt. – Ott van! – kiáltotta a hiéna. Tabu kuncogott, és fürgén felmászott a tuskó tetejére. Két kézzel felmarkolt egy csomó fekete bogarat, és gyönyörűséggel lapátolta be a szájába. – Finom – kiáltotta –, csuda finom bogarak! A krokodil előkúszott a mély, sötét tóból, a bajkeverők egymásra néztek, és sóvárogva tekintettek a majomra. Azonban gyorsan elkotródtak, amikor meghallották, hogy Nyembo hangos viharjelzést trombitál. Az elefánthegy oldalán Tviga, Suku és Vaa figyelte, ahogy a fekete felhők száguldanak az égen. Azután mennydörgés moraja hallattszott, és a száraz földre hulló eső szagát érezték. Lent a mocsárban Tabu nem vett észre semmit abból, amit a szeme, füle és orra mondott neki. Mindkét mancsát és száját túlságosan lefoglalták a bogarak. Csak akkor nézett fel, amikor kavics nagyságú esőcseppek zuhogtak a hátára. Akkor látta meg, hogy a mocsár sáros áradattá változott. Útja el volt vágva a dzsungel magasabb területeitől. A fatuskó tetejéről meresztgette szemét a körülötte haragosan kavargó vízre. – Segítség! – kiáltotta. A hiéna, a keselyű és a sakál lejött az áradat szélére. A víz zubogása szinte elnyomta Tabu kiáltását. Le-fel ugrált: – Elvesztem! Segítség! Elvesztem! A sáros víz hullámai csapkodtak körülötte. Kétségbeesve sikoltott: – Mit tegyek? – Fulladj meg! – üvöltötte a hiéna vidáman.

– Fulladj meg! – visszhangozta Sovány. Vibi elvijjogta a családi mottójukat: – Van már halott? A krokodil orra a vizet szelte, és szeme gonoszul csillogott. Magasan fölöttük repült Vaa és Suku. Látták, hogy mi történik. – Hívd az elefántot! – rikoltotta Suku. – Én figyelmeztetem Tabut, és megpróbálok segíteni neki. A szarvascsőrű sebesen elrepült. Suku szárnyait csapkodva lebegett a majom fölött: – Tarts ki, Tabu! Kapaszkodj a lábaddal, és tarts ki! Tekerd a farkadat arra a kis ágra, és kapaszkodj! Jön az elefánt! A szarvcsőrű sebesen repült a fák teteje fölött. Nyembo rohant felé. Vaa lebukott és ráült barátja egyik agyarára: – Tabu megint bajban van, most a folyóban. – Tudom – felelte az, és gyorsan haladt. – Ott leszek, mire szüksége lesz rám. Egy óriási hullám száguldott a fatuskó felé. Suku izgatottan csapkodott: – Kapaszkodj szorosan! Meg tudod tenni! Tabu kapaszkodott, de reccs, a kis ág eltört, és Tabu fejjel lefelé beleesett a vízbe, amely úgy dobálta, mint egy kis fadarabot. Aztán eltűnt. – Nézd csak! – örvendezett a hiéna. – A terv jól sikerült. Vége! Abban a pillanatban Tabu zihálva feljött a víz tetejére. Suku aggódva lebegett fölötte. Tabu dübörgést hallott a fülében. A víz felcsapott az orrára, és le a torkán. Megpróbált úszni, de a sok fekete bogár a gyomrában lehúzta. Küszködött és köpködött: – Segítség, elsüllyedek! Sovány a part mentén futott. A hátsó lábaira állt és üvöltött: – Add fel, majom! Jobb, ha megfulladsz, mintha a zuhatagba kerülsz! De nagy igyekezetében megcsúszott, és a vízbe esett. Kétségbeesetten úszott. A hiéna a keselyűre kacsintott, aki egy sziklán élesítette a csőrét: – Nyavalyás barom. Később megtaláljuk, és lakmározunk. De Sovány a sekély vízbe sodródott. Sárosan felkapaszkodott a partra. – Miért nem segítettetek? – nyöszörögte. – Gratulálok! – gúnyolódott a hiéna. – Tudtuk, hogy egyedül is elboldogulsz. És úgy is történt. Közben észrevették, hogy egy nagy alak tör keresztül az aljnövényzetben. A krokodil lecsúszott a mély, sötét tóba. A hiéna meg a többiek eloldalogtak az árnyékba. Nyembo keresztülvágott a sekély vízen, majd ormányát magasra tartva

belevetette magát az áradatba. Sebesen úszva máris odaért a félig megfulladt majom és a zuhatag közé. – Tabu!– rikoltották a madarak hangosan, sürgetően. – Nyembo ott áll előtted, kapaszkodj bele! Tabu vadul megragadta az elefánt fejét. – Segíts! – kiáltotta fuldokolva. A nagy, erős, barátságos ormány a dereka köré tekeredett, és biztonságosan felemelte az áradat fölé. Az elefánt szeme rámosolygott, fülét bátorítóan lengette: – Tarts ki, már majdnem odaértünk. Tabu minden porcikája reszketett. Amikor földet értek, annyira imbolygott, hogy elesett volna, de az elefánt segített neki, hogy felmás�szon a buyufára. – Köszönöm mindnyájatoknak, hogy megmentettetek – kezét homlokára tette, pislogott egy kicsit, majd nyelt egyet. – Megmenekültem! Köszönöm, köszönöm, Nyembo! Vaa és Suku bátorítóan lecsücsült a két oldalára, és bólintott a csőrével: – Megmenekültél, és biztonságban vagy. Minden más, ha az elefánttal vagy itt az elefánthegyen. – Ott lenn, a mocsaras vidéken minden lefelé húz téged – mondta Vaa. – Huh! – zihált Tabu. – Így igaz – szólt Tviga. – Ott lenn árnyék, sötétség, veszély és halál van. De itt fenn az elefánt és barátai segítenek neked, és bátorítanak. Vaa megveregette Tabu vállát a csőrével: – Ha a világosságban vagy, minden más. Ha a szemed nyitva van, látod a veszélyt, és az elefánt segít, hogy elkerüld. A dzsungeldoktor állatmeséi c. könyv alapján (Evangéliumi Kiadó)

19

Kedves Gyerekek! Az előző oldalon egy ötujjas történetet olvashattatok, öt fontos üzenetet kell megjegyeznetek. 1. Elveszett. Tabu elveszett volt. 2. Mohó. Tabunak volt egy gyenge pontja, és az ellenségei tudták ezt. 3. Reménytelen. Nem tudta megmenteni saját életét. 4. Menekülés. Csak azért menekült meg, mert az elefánt megmentette. 5. Most már fenn van a világosságban, de ott sem lesz könnyű számára az élet. De az elefánt mindig közel lesz hozzá! Az Úr Jézus szavai ezek: „Én vagyok a jó pásztor, a jó pásztor életét adja a juhokért.” János 10,12 Te már biztonságban vagy?

Van egy nagyon fontos szó, melyre minden házasságban, barátságban szükség van. Jó, ha mi is célul tűzzük ki életünkben, de tudjuk, 100%-ban csak az Úr Jézus képes rá. Ha mi egymásnak csalódást is okozunk, az Úr Jézus soha! Melyik ez a szó? A választ elrejtettünk a dzsungelben. Vajon megtalálod?

HŰ BIZONYSÁG „…Az apák tanítják fiaikat, hogy Te hűséges vagy.” (Ézs 38,19) Egy hívő keresztyén férfit a hivatása hosszú időn keresztül nagyon igénybe vett. Ezért reggelenként nem talált lehetőséget, hogy feleségével és gyermekével együtt olvassák Isten Igéjét, és együtt imádkozzanak. Így ezt a feladatot a felesége gyakorolta a gyermekével reggelenként. Egyik nap a hároméves kisfiú nem akart imádkozni, és nagyon komolyan ezt mondta: – Nem, mama, nekem mostantól nincs szükségem arra, hogy imádkozzam. Én hamarosan már nagy férfi leszek. Édesanyja elcsodálkozva válaszolt: – A férfiak mind, akik szeretik az Úr Jézust, imádkoznak is! Erre a kicsi így válaszolt:

20

– Nem, apa is egy nagy ember, és ő sem imádkozik soha. Este az asszony elmesélte a férjének, hogy mit mondott reggel a kisfia. Ebben a pillanatban egy hosszú csend következett, majd az apa remegő hangon így szólt: „Az apa nem imádkozik…” A történet nagyon szíven találta. A következő nap már az apa is részt vett a reggeli áhítatban. Felejthetetlenül maradt meg a szülőkben, hogy hároméves gyermekük arca milyen boldogan ragyogott, amikor meglátta édesapját összetett kezekkel, lehajtott fejjel, és meghallotta az imáját. Itt nem az időpontokról van szó, hogy Isten hűségét bemutassuk a gyermekeknek, hanem világossá teszi, hogy ez a feladat nem csak az édesanyára tartozik. Milyen jó és áldásos, ha a hívő családapák családi körben is időt fordítanak a Biblia olvasására és az imádkozásra! (Der Herr ist nahe)

Vetés és Aratás

Jákób létrája A Biblia szerint Jákób, a „csaló”, miután apja áldá­sát hazugsággal megsze­rezte, elhagyta ott­ho­ nát, hogy becsapott fivére haragját elke­rülje. Futása során azonban, élete meglepő for­dulatot vett. Amikor elérkezett az este, kő­da­ra­bot tett párnaként a feje alá. Elaludt, és egy lét­ráról álmodott, amely a földtől az égig ért, és angyalok jártak rajta le és fel (1Móz 28,10-12). A létra felett meglátott valakit, akit Ábra­hám és Izsák Isteneként ismert fel. És Isten kijelenti Jákóbnak, hogy megaján­ dékozza azzal a föld­del, amelyen alszik, és gyermekei szerte a világon áldás­ban fog­nak ré­szesülni (13-14. v.). Amikor Jákób felébredt, túláradó érzelmében azt gondolta, hogy Isten házában, a menny kapujában van (16-17. v.). És most haladjunk 2000 évet előre. Akkor az a hír járta, hogy eljött Izráel régóta várt re­ménysége. Néhány galileai halász arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy megtalál­ták Iz­ráel régóta várt Messiását. Közülük Fülöp, amikor találkozik fivérével, Nátá­náellel, és így szól hozzá: „Megtaláltuk azt, … akiről a próféták is írtak: Jé­zust, a József fiát, aki Ná­záretből szár­mazik.” „Szá­r­mazhat-e valami jó Názá­ret­ből?” – kér­dezte tőle Nátánáel. Fülöp így vá­laszolt: „Jöjj, és lásd meg!” Nátánáel, amint megközelíti a Mestert, meglepődve hallja, hogy Jézus ezt mondja: „Íme, egy igazi iz­rá­e­lita, akiben nin­csen álnokság” (Jn 1,4547. v.). Mi volt ezzel Jézus szándéka? Miért utalt Nátánáelre, erre a közemberre úgy, mint igazi izráelitára, aki nem csaló? Segít­séget nyújthat, ha ősi elődjére, Jákóbra, Izráel atyjára gon­dolunk, aki csende­sen a háttérben áll. Nátánáel eleget lát, hogy megértse, miért hozta oda fivére Jézushoz: „Mester, Te vagy az Isten Fia, Te vagy Izráel királya!” (49. v.) Az Úr Jézus bemutatja Isten csodálatos voltát, aki a legsikertelenebbnek látszó embe­ reket használhatja fel arra, hogy szeretetét mindannyiunknak kimutassa. Ezt tette Isten Jákóbbal, és az Úr Jézus folytatja annak be­ mutatását Nátánáellel, akinek ígéretet tesz, hogy

2016. évi 2. szám

meglátja majd a „megnyílt eget és Isten angyalait, amint fel­szállnak, és leszállnak az Emberfiára” (51.v.). Mint ahogy Jákób álmodott egy létráról, amely a mennyet összeköti a Földdel, az Úr Jé­zus is előre megmondta, hogy Nátánáel meg­látja azt, amint a menny a Földre jön az Ember­fiában. Végül is, az Úr Jézusban megérthetjük Jákób létrájának jelentőségét. Isten kezdettől fogva tervbe vette, hogy kegyelmét meg­mu­tatja az embereknek, akik jobban hasonlítanak Jákób­hoz, mint hinni szeretnék. Az Úr Jé­zus­ban a menny igazsága jött le a Földre, hogy felkínálja a kegyelmet és a meg­ bocsátást a gyűlölettel született emberiségnek. Jákób álma előre jelzi, hogy Isten milyen mélyre hajol le azért, hogy az embe­re­ket, mint Jákóbot és bennünket is, mennyei csa­lád­jába vezessen. Mart De Haan

A völgyből fel… Isten ellenségeiként születünk, és életünket mindnyájan a sötét völgyben kezdjük. Nagy ajándék, hogy lent mindig van patak, hogy a szomjazók ihassanak. Szomorú és küzdelmes az élet a völgyben, ahol az árnyak is élnek: urai a félelmes sötétségnek. Meg kell keresni, hogy hol van a forrás, a tiszta vizet adó patak hol ered? Fáradt, bűnös vándornak ez ad életet. Fölnézni, kérni, vezess ki ebből a mélységből, Uram, egyedül Te ismered fájdalmas utam. Kinyújtja feléd kezét, s kér: „Indulj el, ha nem is könnyű, de én segítelek fel!” Biztosan végigvezet a kijelölt úton, ne is töprengj ezután a múlton. Csak Őrá figyelj egyedül! Szent Igét, imádságot

és testvéreket fog adni,

de őket csak fent lehet megismerni. Legyen szíved ezért örökké hálás, a szakadékból, sötét völgyből csak Ő a szabadulás!

F. G.

21

Történetek a Spurgeon család életéből 3. Sok kicsi sokra megy „A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami telik tőle…” (1Kor 16,2) James nagyapa Stamboure-ben volt lelkipásztor, ez a város Essexben, Anglia déli részén terül el. Ott dolgozott 54 éven át lelkészként. Ez nagyon hosszú idő! Az Újszövetségben azt olvassuk, hogy egy helyi gyülekezetben szokás szerint pásztorok, vének, vezetőségi tagok és diakónusok tevékenykednek. James gyülekezetének egyik diakónusa meghalt. A lelkipásztor egy idő után meglátogatta a diakónus özvegyét. Szomorú körülmények között találta, már egy jó ideje betegen feküdt az ágyban. Beszélgetés közben elpanaszolta Jamesnek nagy bánatát és aggodalmát, mégpedig a pénz hiányát. Arra sem volt elég pénze, hogy a lakbérét kifizesse. Ezért el kellett volna költöznie, de ehhez túl gyenge volt, és nem is volt hova mennie. A szegény özvegy valóban szükséghelyzetbe jutott. Hogyan segíthetett volna rajta James? Neki sem volt elég pénze, még a lakbérre sem, mert hiszen nagycsaládról – nyolc gyermekről – kellett gondoskodnia. Így nem tudott segíteni. Aztán arra gondolt, hogy talán a gyülekezet összeadhatná ezt a pénzt. De a legtöbb egyháztag maga is szegény volt, így a gyülekezetnek is igencsak szegényes a kasszája. Ekkor Jamesnek támadt egy ötlete. Minden családtagjának és a gyülekezet minden tagjának elmesélte, milyen szükséghelyzetben van ez az özvegy. Ezután felszólította őket, hogy aratás után menjenek ki a környező mezőkre, és az ott maradt kalászokat gyűjtsék össze. Ezt meg is fogadták, mind a hatszázan! Hatszáz kéz tele búzakalásszal! Miután összegyűjtötték a gabonát és eladták, nemcsak annyi pénzt kaptak, hogy az özvegy lakbérét ki tudták fizetni, hanem még a gyülekezetnek is maradt

22

bőven. Biztos vagyok, hogy az özvegy nagyon hálás volt a hatszáz tagnak, Jamesnek, de különösen Istennek. Talán arra gondolsz, hogy neked nincs elég pénzed Isten munkájára, vagy arra, hogy a bajbajutottakon segíts. De nem hallottad még azt a közmondást, hogy „sok kicsi sokra megy”? Azonban sokkal fontosabb, amit a fenti bibliavers mond. Jegyezd meg: „… ami telik tőle”! Ez azt jelenti, hogy a keresztyének abból adakozzanak, amijük van. Isten szereti a jókedvű adakozót (2Kor 9,7).

4. Ha Istenben bízunk, gondoskodik szükségeinkről „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,19) Jamesnek tehát nyolc gyermeke volt, pénze pedig nem sok. Azonban a nagy családot etetni kellett, és a növésben lévő gyerekek mindig éhesek. Mit lehetett tenni? A környék, ahol laktak, vidékies jellegű volt, nagy mező, rét és gazdálkodó tanya övezte. Így James megművelt egy darab földet, zöldségféléket termesztett, sőt egy tehenet is beszerzett, hogy a család tejhez jusson. Ha nem is volt mindig egyszerű, valahogy megvoltak, boldogultak. Egyik nap James kiment a mezőre, hogy megfejje a tehenet, de az hirtelen összeesett és elpusztult. James hazament, és elmondta a feleségének, Sarah-nak a szomorú hírt. Az asszony így kiáltott fel: „Jaj, James, hogy fog Isten ezekről a szegény gyerekekről gondoskodni? Mi lesz velünk tej nélkül?” De James nyugodtan így válaszolt: „Isten megmondta, hogy gondoskodni fog rólunk, és én hiszem, hogy ötven tehenet is adhat, ha neki az a szándéka.”

Vetés és Aratás

A tehén elpusztulása igencsak rossz hír volt a családnak, de a következő nap még nagyobb meglepetést tartogatott számukra. A postás levelet hozott, amelyért 9 pennyt kellett fizetni, mielőtt kinyithatták volna. Szerencsére Sarah félretett ennyi kis pénzt, de nem örült, hogy ki kellett adnia. Nem tudod elképzelni azt a meglepetést és örömet, amelyet a levél okozott, amikor kinyitották – 20 fontot találtak benne! Abban az időben 20 font egy halom pénznek számított. Nem rossz csere, ugye? 9 pennyért 20 font! Mi is történt valójában? Az előző nap (amikor a tehén jobb létre szenderült) Londonban keresztyének egy csoportja tanácskozást tartott. Azzal voltak megbízva, hogy a szegény lelkipásztorok között szétosszák az összegyűlt pénzt. Sok tanácskozás, fontolgatás után sikerült eldönteniük, hogy a kérelmet benyújtó pásztorok közül kinek milyen összeget adjanak. (James nem beszélt e csoport tagjainak családja nehéz helyzetéről.) A bizottság egyik tagja megkérdezte, mennyi pénz maradt meg. – Öt font – hangzott a felelet. – Mit csináljunk ezzel a pénzzel? – kérdezte egy másik tag. – Én tudok egy bizonyos Spurgeon úrról, az essexbeli Stamboure-ből, ő egy nagycsaládos, szegény lelkipásztor, akinek biztosan szüksége lenne rá – mondta valamelyik tag. – Ó, ne csak 5 fontot küldjünk neki! – szólalt meg egy jószívű megbízott. – Én megtoldom 5 fonttal. Ekkor valaki így folytatta: – Nem, nem, ne csak 10 fontot adjatok neki, én is hozzáteszek 5 fontot, és ha még valaki beszáll 5 fonttal, akkor 20 fontot tudunk neki küldeni. És így történt, hogy James és családja megkapták a pénzt, mégpedig akkor, amikor a legnagyobb szükségük volt rá. Amikor James meglátta a pénzt, megkérdezte a feleségét: „Nos, megbízhatsz-e Istenben, még akkor is, ha az öreg tehén elpusztult?”

2016. évi 2. szám

Amikor Spurgeon később elmesélte ezt a történetet a nagyapjáról, hozzátette: „Ha nagyapám élne, nem mulasztaná el hozzátenni: »Én Istent hűséges Istennek ismertem meg. «” Mi is megismerhetjük Isten hűségét, ha megbízunk benne. Ígérete azoknak, akik Őt szeretik, így szól: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket…” Mark Roberts (Folytatjuk.) www.dayone. co.uk

A MINTA

(2Királyok 5,1-14) Olvassuk el a Bibliában az ószövetségi történeteket, amelyeket át is élhetünk, mint egy mintát, hogy megtanuljuk, amit még lehet! …harc kezdődött életre, halálra a hit és a hitetlenség között: az önérzet díszes páncéljába a szír Naámán nagy nyomorúsága, a lepra fölé még felöltözött. Emberi módszerek, megoldások a hit vonalán zsákutcába futnak, de az útnak van új, egészen más iránya is, amely mégis a Jordán felé visz Damaszkusz tiszta vizei helyett… A kezdet akár el is lehet felejteni, és vadonatújat kezdeni! A gyönge hit ott új erőre kap: az önérzetből – alázat fakad, és hála a már megismert Úrnak! …régi idők örök tanúsága ma is irány a megtalált útnak!

Lukátsi Vilma

23

Összetört világ Miért megy tönkre a világ? Nehéz tagadni, hogy ez a világ, amelyben élünk, rettenetesen tönkrement. Folyamatosan értelmetlen lövöldözések és terrortámadások híreit halljuk. A háborúk vég nélkül folytatódnak, és az embertelenség minden látható formájával találkozunk. A természeti katasztrófák évente sok életet követelnek. A modern orvosi technika ellenére emberek százezrei halnak meg valamilyen súlyos betegség és fertőzés következtében. A kép rémisztő. Ez a világ összetört, és a kiút nem látható. De hol van a mindentudó, szerető Teremtő Isten mindezen szenvedésben? Istentagadás Sok ember azt gondolja, hogy a halál és a szenvedés megfelelő indok Isten igazi létezésének tagadására. Azt állítják, hogy egy „jó Isten” nem engedné meg ezeket a szörnyű eseményeket. Ezért tehát szerintük Isten nem létezhet. Néha azzal érvelnek, ha valóban létezik, nem lehet „jó”, mert megengedi, hogy a jó emberekkel rossz dolgok történjenek. Ez azonban téves gondolkodás. Honnan jöttünk? Ha Isten nem létezik, hogyan magyarázzuk meg a körülöttünk levő fizikai világot? Ha nincs Isten, aki teremtette a világmindenséget, akkor honnan származik minden? A világ könnyű válasza az, hogy a semmiből. Az anyag valahonnan a létezésbe került. Majd évmilliárdokon át a molekulák véletlenszerűen összeütköztek, és bolygók, csillagok és galaxisok formájában léteznek tovább. Szerintük ebből az élettelen anyagból robbant ki az élet. Az első „egyszerű” sejt éppen csak ös�szeállt önmagától. Majd a véletlenszerű mutáció és a természetes kiválasztódás (a legerősebbek fennmaradása) által formálódva egyre összetettebbé vált, amíg végül megjelent az ember. Ezt hívják evolúciónak. Az erkölcs alapja Egy olyan univerzumban, amely csupán a véletlenszerű évmilliós kémiai reakciók eredménye,

24

nem volna Isten, akinek elszámolással tartoznánk. De egy ilyen világmindenségben végső erkölcsi tekintély nélkül, hogyan lehetne meghatározni, mi a helyes és a helytelen, a jó és a rossz? Hogyan születhetnének erkölcsi döntések? Ki döntené el azokat? A válasz: mindenki önmagának dönti el, hogy mi a helyes és a helytelen. Charles Darwin megértette ezt. Önéletrajzában azt írta: „Egy ember, akinek nincs bizonyossága és maradandó hite Isten személyének létezésében, vagy nem biztos a jövőbeli büntetésben vagy jutalmazásban, az irányíthatja az életét; és ahogy én látom, csak azokat az ösztönöket és érzéseket követi, amelyek a legerősebbek, vagy amelyek a legjobbnak tűnnek számára.” Így, egy Isten nélküli univerzumban az erkölcs közpréda lett. Mindenki saját maga állítja fel erkölcsi mércéjét. Jó emberek és egy összetört világ Amikor az emberek tagadják Isten létezését a sok halál és szenvedés miatt, van egy problémájuk. Még ha igaz volna is az evolúció, a világ akkor is összetört. Így, ha Istent nem hibáztathatják, kit okolhatnak helyette? E probléma igazi megértéséhez vissza kell térnünk a kezdethez. Azt látjuk, hogy a legtöbb ember jónak hiszi önmagát, vagy legalábbis jobbnak, mint a körülötte levő számos rossz ember. Ezért úgy vélik, hogy méltánytalanul történnek a rossz dolgok velük. Gyakran tartják tisztességtelennek, ha rossz dolgok történnek másokkal, mert azt gondolják, hogy azok jók, vagy ártatlanok. Azonban Isten nélkül ugyanezeknek az embereknek nincs más alapjuk a jó és rossz dolgok meghatározására, mint saját véleményük. Továbbá, logikátlan kijelenteni, hogy az emberek tulajdonképpen jók, majd panaszkodni a halállal és a szenvedéssel kapcsolatban, amelyet egymásnak okoznak. Végső soron ez azt jelentené, hogy a jó emberek szenvedését a többi jó ember okozza? Isten igazságtalan? Az emberek általában igyekeznek Istent bűnbaknak tekinteni. De ha a szenvedést bizonyítéknak találjuk arra, hogy Isten kegyetlen és igazságtalan, akkor a jót miért nem látjuk éppen olyan bizonyítéknak arra, hogy Isten szeret és igazságos? Végül is, sok jót látunk a világban. Gyerme-

Vetés és Aratás

keket mentenek ki égő épületekből, adományokat osztogatnak az idegeneknek, a hontalanok élelmiszert kapnak, önkéntesek dolgoznak a szeretetotthonokban, és folytathatnánk a felsorolást. Úgy tűnik, az emberek soha nem vállalják a felelősséget a rosszért, csak a jóért! Ez rendben van, de akkor mi a probléma? Igen, nyilvánvaló, hogy a világban szenvedés van, de nem Isten felelős ezért. Akkor kinek a hibája? Teljesen világos: a mi vétkünk. A világ a mi bűnünk miatt tört össze. A legtöbb ember ezt nem veszi figyelembe. A halál és a szenvedés igazi problémájának a megértéséhez vissza kell térnünk a kezdethez, a teremtéshez. Az 1Mózes 1,1-ben azt olvassuk: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a Földet.” Isten a Teremtő. Minden általa és érte volt teremtve (Kol 1,16). Isten az embert a hatodik napon teremtette. Azt mondta: „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóra” (1Móz 1,26). Ezért, az ember nem a több millió éves kémiai reakciók eredménye. Az ember Isten képmására lett megalkotva. A tökéletes teremtés A teremtés hatodik napján Isten befejezte teremtő tevékenységét. Tökéletes volt a teremtés. „És látta Isten, hogy amit alkotott, igen jó” (1Móz 1,31). A tökéletes Édenben Isten uralkodott, mint ahogyan ma is teszi. Övé volt a hatalom, és szabályokat alkotott. Ádámmal és Évával közölte, hogy ne egyenek gyümölcsöt a jó és a gonosz tudásának fájáról. „A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod” (1Móz 2,16-17). Mi történt? Ádám és Éva választhatott. Engedelmeskedni és élni, vagy nem engedelmeskedni és meghalni. „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcsből,

2016. évi 2. szám

evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett” (1Móz 3,6). Az ember bűne hozta a halált és a szenvedést a világba. Isten tökéletes teremtése összetört. „Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik, és együtt vajúdik mind ez ideig” (Róm 8,22). A bűn megtörte világunkat. A fájdalom, szenvedés és a halál, amelyet látunk, a bűnünk eredménye. Az ember az engedetlenséget választotta, és a megtapasztalt szenvedés a Teremtő elleni lázadás következménye. Sokan azt kérdezik, „Miért nem töröl el Isten minden gonoszt?” Nos, Isten biztosan minden gonoszt eltávolíthatott volna, de akkor a folyamatba mi is belekerültünk volna. Végül is, nem vagyunk jók. Mindenki Ádám és Éva leszármazottja. Mindegyikünknek bűnös a természete, és bűnt követett el Isten szabályainak megszegésével. A jó hír Lázadásunk az, amely összetörte Isten alkotását, és szenvedést hozott a világba. A bűnt meg kellett büntetni. Azonban Istenünk nemcsak igazságos bíró, hanem szerető Isten is. Még a világ megalapítása előtt volt egy terve: Jézus Krisztus ebbe a világba születik meg, hogy megváltásban részesülhessünk. Ő a tökéletes áldozat, aki bűneinket magára vállalta a Golgotán. Legyőzte a halált, és megfizette az árat a keresztfán, majd feltámadt a halálból győzelmesen. Így ha megbánjuk bűneinket, és hiszünk benne, örökké a mennyben lehetünk. Igen, a világunk tönkrement. A megpróbáltatás és a szenvedés elviselése gyakran túl soknak tűnik. De földi életünk csupán egy szempillantás, ha ös�szehasonlítjuk az örökkévalósággal a mennyben. A körülöttünk levő világ sóhajtozása, és a fájdalom, amely mindnyájunkat sújt, soha el nem múló figyelmeztetés a bűnért megfizetett áldozatra, Jézus Krisztusra. A reményt soha ne felejtsük el, amelyet Őbenne kaptunk meg. Dr. Tommy Mitchell (AiG) (Dr. Tommy Mitchell, az Amerikai Belgyógyászati Egyetem tagja, belgyógyászként 20 éven át dolgozott. Jelenleg az Answers in Genezis-USA előadója.)

25

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK

„Miért rejtőzködik Isten?” „Ha Isten létezik, és azt akarja, hogy higgyünk benne, miért nem teszi egyértelművé a létezését?” – teszik fel a kérdést az ateisták. De bárkiben felmerülhet a kérdés: „Miért nem látjuk Istent, miért nem lakik közöttünk, miért nem teszi kétségtelenné létezését?” Mennyivel egyszerűbb lenne, ha Isten érzékszerveinkkel tapasztalható formában lenne jelen az életünkben, ha nem lenne kétely a létezésével kapcsolatban! Egy ateista számára Isten rejtőzködő mivolta megerősíti a hitetlenségét. A kérdést kétféleképpen is feltehetjük: a) Miért rejtőzködik Isten? – arra utalva, hogy a Teremtő szándékosan rejti el magát. b) Miért marad elrejtve számomra Isten? – a választ magunkban, az emberben kell keresni. Az a) pontra a választ úgy lehetne összefoglalni, hogy Isten azért rejtőzködik, mert nem tehet mást, hogy hű maradjon Önmagához. Három területeten nyilvánulhat meg a fenti állítás: 1. A valóság felépítése Isten a világ teremtője, amiből következik, hogy Ő nem része, nem azonos a teremtéssel. A valóság felosztható a Teremtőre és a teremtett dolgokra. Bár a keze munkája felismerhető, és Ő tartja fenn a világot, de mégis, mint alkotó, nagyobb annál. Ha látható formában jelen lenne, az arra utalna, hogy része a világunknak, hozzánk hasonlóan. Ez a gondolat azonban meghamisítaná a valóságot. A Teremtő nem illeszthető be a teremtés kategóriáiba. Ezért szükségszerű, hogy Isten rejtett legyen számunkra, és ez vezet el minket a következő ponthoz is. 2. A szentség Alapvető különbség van a Teremtő és a teremtett világ között. Ez áll a háttérben, amikor Isten szentségéről beszélünk. Isten egyedülálló, nincs akihez hasonlíthatnánk. Ha létrehozunk egy Is-

26

tenre való hivatkozási pontot a teremtettségben (amire azt mondjuk, hogy ez Isten vagy ez képviseli Istent), akkor bálványimádást követünk el a Biblia szerint. Nem ábrázolhatjuk az ábrázolhatatlant, nem mutathatjuk be a bemutathatatlant. Az ember helyhez kötött lény, Isten nem. Nem moshatjuk el a határvonalat. Isten szentségének (más voltának) jelentősége nagyon megnőtt (de nem akkor kezdődött), amikor az ember elszakadt tőle a bűn miatt. Olvasunk arról, hogy az Édenben „szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben”, azonban, amikor Mózessel beszél, már így válaszol: „Arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon” (2Móz 33,20). 3. Isten dicsősége A 2Mózes 33,18-ban, amikor Istennel találkozik Mózes, azt kéri tőle: „Mutasd meg nekem dicsőségedet!” Úgy is mondhatnánk: „Fedd fel magad! Hadd lássam, ki vagy! Mutasd meg valódi önmagad!” Erre válaszol Isten úgy, hogy nem láthatod a valódi lényemet („arcomat”). Ez teljesen lehetetlen. De Isten ad lehetőséget, hogy Mózes valahogy (többszörös védelemmel) valamit megláthasson (mintegy hátulról) belőle. Már ennek hatására is Mózes arca úgy sugárzott, amikor lejött a hegyről, hogy féltek tőle. A teremtmény nem tudja elviselni a Teremtő dicsőségének a súlyát, ezért Ő elrejtőzik. Pál így ír Istenről az 1Timóteus 6,15-16-ban: „...boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura. Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: Övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom.” Isten világossága oly mértékben megközelíthetetlen, hogy amikor keressük, csak „sötétben tapogatózunk”. Ezt fejezte ki a felhő, ami betakarta a szent sátrat vagy a hegyet, ahol Isten megjelent. Isten a rejtőzködése által fejezi ki önmagát, vagyis azt, hogy a Teremtő különbözik a terem-

Vetés és Aratás

téstől; Ő a valóság egy másik fogalomkörébe tartozik; szent és dicsőséges. Az ember nem tudja elviselni ennek a gondolatát, ezért szeretné a Teremtőt a teremtés szintjére hozni. Ez bálványimádás. Erős a késztetés bennünk, hogy Istent a saját kereteink közé szorítsuk be, hétköznapivá tegyük, korlátozzuk vagy eltüntessük a különbséget. Ugyanakkor a Teremtő le is leplezi önmagát. Ennek a kinyilatkoztatásnak három szintje van. 1. A Biblia azt tanítja, hogy Isten látható a teremtett világban. A zsoltáros így szól: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny” (Zsolt 19,1). Nem közvetlenül jelenik meg, de róla beszél a természet. 2. Isten kijelenti magát a Bibliában. Szól hozzánk az írott szövegen keresztül, megismerteti magát velünk. 3. A legmagasabb szintű és egyedi kinyilatkoztatás Jézus Krisztusban történt, ugyanis Ő Isten. „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása” (Zsid 1,3, de lásd egész 1. részt). Kettős természetében egyszerre jelen van a teremtő Isten és a teremtett ember. Azt látjuk tehát, hogy Isten egyszerre rejtett és leleplezett. Nem láthatjuk, de felfedi magát. Rejtőzködik, mert ezt követeli meg a természete, ugyanakkor megmutatja magát, mert azt akarja, hogy megismerjük. A b) kérdés az volt, hogy miért marad számunkra rejtett Isten, ha Ő kinyilatkoztatja magát? Ez a kérdés tovább vezet ahhoz, hogy mit jelent Istennel személyes kapcsolatban lenni. Ha nem határozzuk meg ezt jól, az komoly félreértésekhez vezethet. A Teremtő és a teremtmény természete közötti különbség ugyanis meghatározza a közöttük létrejövő kapcsolatot. A kapcsolatok három típusba rendszerezhetők: 1. Az ember és a teremtés kapcsolata. A 8. zsoltár azt mondja, hogy „dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél”. Az embernek hatalmat adott Isten, és gondjaira bízta a földet. 2. Az emberek közötti kapcsolat kölcsönös, egyenlő felek közötti kapcsolat, egymás szolgálata jellemzi.

2016. évi 1. szám

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK 3. Ember és Teremtő közötti kapcsolat: alávetettek vagyunk Istennek. Ez ellen tiltakozik az emberi természet, de meg kell hajolnunk Alkotónk előtt. Istenhez való viszonyunkból az következik, hogy az Ő megismerése csak az Ő feltételei alapján lehetséges. Ha ezt nem vesszük figyelembe, rejtve marad előttünk. Általában három módon próbáljuk meg Istent manipulálni: 1. Szeretnénk, ha megtapasztalások kapcsolódnának hozzá. Amikor Jézus csodát tett, és enni adott 5000 embernek, erőszakkal királlyá akarták tenni. Az ember szeretné maga irányítani Istent. 2. Megpróbáljuk Istent filozófiai, elméleti úton megközelíteni. Azonban a Biblia nem filozófiai bizonyítást nyújt számunkra. Isten úgy döntött, hogy nem ilyen módon jelenti ki magát, még akkor sem, ha megtehetné. Az intellektus, az elme képessége nem elég önmagában Isten megismerésére, így ez korlátozná az Ő dicsőségét. 3. Minden vallás hajlamos arra, hogy Istenre a cél elérésének eszközeként tekintsen ahelyett, hogy Ő maga lenne a cél. Ezzel lealacsonyítjuk Őt. Ezeken az utakon elindulva Isten rejtve marad. Ha Istent a saját feltételei szerint ismerjük meg, akkor éppen elég világosságot ad ahhoz, hogy reagálni tudjunk rá. Nem ad annyi világosságot, ami már kényszerítő erővel hatna, de kevesebbet sem, mint ami szükséges. Tiszteletben tartja az embert. Mit érthetünk Isten feltételei alatt? Jeremiás prófétán keresztül így üzen Isten: „Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám” (Jer 29,13). A Bibliában a szív a személyiség központjára utal, ahol felmerülnek az alapvető kérdések a létezéssel kapcsolatban. Eszerint van kétféle hozzáállás, ami nem vezet célra: a racionalista, aki csak az érveket keresi (a teljes személyiségre van szükség, nem csak az elmére), és a cinikus, aki abból indul ki, hogy nincs bizonyíték, és erre keres bizonyítékokat. Ha valaki teljes szívvel és őszintén keresi Istent, Ő kész arra, hogy megismertesse magát. Lemperger Róbert Andrew Fellows (a L’Abri International vezetőségének elnöke, a cambridge-i Christian Heritage igazgatója) előadása alapján

27

Szemfüles oldala — ifjúsági oldal —

Akik nyitott szemmel akarnak járni a világ­ban

Jézus életének legfontosabb célja

Miért kellett Jézus Krisztusnak meghalnia?

28

Ha megkérdezed az embereket Jézus Krisztusról, általában elismerően szólnak róla. Még azok is elismerik életének és tanításának értékeit, akik nem tartják másnak, csak nagy tanítónak, a próféták közül a legnagyobbnak stb. Jézus élete, csodatételei, a tanításában megjelenő legmagasabb rendű erkölcsiség valóban megrendítően hat az emberre. Ezért is olyan érhetetlen sokak számára, ahogyan pályafutását, életútját befejezte. Egy tiszta életű tanító hogyan juthat el odáig, hogy saját népe keresztre feszíti? Hogy lehetett ennyire bolond, hogy hagyta, hogy ezt tegyék vele? Milyen érdekes, hogy éppen ez a csúfos halálra emlékeztető jel, a kereszt lett a keresztyénség legfőbb szimbóluma! Az is rendkívül elgondolkodtató, hogy miért hagyta meg tanítványainak, hogy éppen a haláláról emlékezzenek meg újból és újból, amikor összejönnek! Járjunk tehát utána halála okainak és jelentőségének!

Jézus halálának társadalmi okai

Ezt a témát igazából az előző számban már megtárgyaltuk. A zsidók azért követelték a rómaiaktól a halálos ítélet kimondását Jézusra, mert tanításában egyenlővé tette magát Istennel. A zsidók szemében ez a fajta istenkáromlás felért a legsúlyosabb bűnnel, amit ember elkövethet, és halálbüntetéssel kellett megtorolni.

Jézus nyilatkozik saját haláláról

Jézus nagyon is tisztában volt azzal, hogy milyen sors vár rá. Tudta, hogy el fogják fogni, majd elítélik és kivégzik, ezért igyekezett felkészíteni közvetlen környezetét, tanítványait arra, ami vele történni fog. Összesen három alkalommal beszélt nekik arról, hogy meg kell majd halnia. De ennél továbbment, és azt is elárulta tanítványainak, hogy három nappal később visszatér a halálból, feltámad. Érdekes megvizsgálni tanítványai reakcióját erre. Péter felháborodva utasítja el Jézus szavait: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” (Máté evangéliuma 16,22) Még azok az emberek is, akik három évig nap mint nap vele voltak, hallgathatták tanítását, megismerhették gondolkodását, szemlélhették csodatételeit, még ők is értetlenül álltak ezek előtt a kijelentések előtt! Jézus azonban nemcsak előre ismerte sorsát, hanem arról is beszélt, hogy mindennek a szenvedésnek önként veti alá magát: „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól” (János evangéliuma 10,17-18). Ez egyúttal azt is jelenti, hogy minden az Ő beleegyezésével történt, és valamilyen formában ura volt ezeknek az eseményeknek a kiszolgáltatottság látszata ellenére is.

Vetés és Aratás

Jézus halálának szellemi okai

Közös tapasztalata minden embernek, hogy tökéletlenek vagyunk, hogy sokszor hiába törekszünk a jóra, képtelenek vagyunk helyesen cselekedni. Felháborít bennünket, ha igazságtalanságot tapasztalunk magunk körül, ha kegyetlenséggel, közönnyel találkozunk. A legmegrendítőbb azonban az, ha mindezeket önmagunkban is felfedezzük, mint olyan lappangó tulajdonságokat, amelyeket bizonyos élethelyzetek, szituációk előhívnak belőlünk. A Biblia nevet is ad ennek a mindannyiunkban meglévő közös vonásnak, úgy hívja: bűn. Ez a szó manapság elég elavultan hat. A Biblia azonban épp ezzel, a bűnbeesés történetével kezdődik (a világ megteremtését követően). Már itt is megmutatkozik az, hogy a bűn komoly következményekkel jár. Isten súlyos ítéletet mondott Ádám és Éva felett: tettük következtében elidegenednek Istentől, az emberi kapcsolataikból elvész a harmónia, a rend, a szeretet, örömtelenné és meddővé válik a munkavégzés, életük végét pedig a halál zárja le. Az, hogy milyen költséges dolog a bűn, megmutatkozik az ószövetségi állatáldozatok gyakorlásában is. Manapság igen gyakori az általános felháborodás az állatkínzások miatt. Ez természetesen jogos is, itt azonban szó sem volt élvezetből megkínzott állatok levágásáról. Ha valaki bűnt követett el Izráelben, állatai legjavából kellett választania egy lehetőleg legtökéletesebbet, amit feláldozhatott. Ez kifejezte azt, hogy a bűnt csak a vér kiontása törölheti el, tehát a bűn mindig halállal jár együtt. Az általunk, emberek által elkövetett bűnök tehát csak egyféleképpen törölhetők el: egy tiszta, ártatlan, tökéletes áldozat halála által. Ebben az értelemben tekinthető Jézus a megölt báránynak. Életének legfontosabb küldetése különös módon épp az volt, hogy meghaljon. Ez azonban nem egy értelmetlen halál, hanem egy tudatos, önként vállalt cselekedet az emberek megmentése érdekében. De végül is mi okból? Nem mondhatunk mást, szeretetből! „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk (helyettünk – szerk megj.), amikor bűnösök voltunk.” (Pálnak a Rómaiakhoz írt levele 5,8)

Megfontolandó tanács:

Ajánlott könyvek

Ha Jézus halála eltörölte a bűnöket, ezzel kielégítve Isten igazságosságát, mit tehet a bűnös ember, hogy Istent megnyerje? A válasz: semmit! Krisztus mindent elvégzett helyettünk! Nekünk csupán el kell fogadni azt az ajándékot, amit Isten Jézus Krisztusban felkínál.

Jézus Krisztus golgotai győzelme W. MacDonald: Amit a Biblia tanít Léon Taschi: Ha mindez igaz... John Piper: Jézus Krisztus szenvedése, váltsághalála – 50 ok, amiért Krisztus meghalt (Evangéliumi Kiadó) Összeállította: Lempergerné Juhász Emese

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásai Hétfőtől péntekig 20.30-21.15 között; szombaton és vasárnap 20.50 az 1395 kHz-es középhullámon. Minden műsorunk meghallgatható a www.mera.hu oldalon, illetve okostelefonon a http://tunein.com/radio/Magyar-Evangéliumi-Radio-1355-s2243/ címről. Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: [email protected]

2016. évi 2. szám

29

amely semmivel sem helyettesíthető. Az Úr Jézus arra kér meg bennünket, hogy engedjünk az Ő gondoskodásának az életünkben, mert Ő pontosan tudja, hová kell „elültetnie” bennünket. Tudja és kiméri, mennyi napfény, mennyi árnyék, mennyi és milyen táplálék szükséges számunkra. A fényben láthatjuk, hol és hogyan járunk. Mert az Úr Jézus követése a világosságban való járást jelenti. Így életünk fejlődik „…világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, és megerősödik (Ef 6,10-18). mint a világosság gyermekei” (Ef 5,8). Ez azt jelenti, hogy növekedésünk érdekében Még próbálkozom, hátha sikerül. A címkén Isten jelenlétének teljes világosságában kell éllevő utasítások tisztán láthatók: „Teljes napfény nünk: „Boldog nép az, amely tud neked ujjongaszükséges.” Az udvarunk legnagyobb része ár- ni, amely orcád világosságában járhat, Uram!” nyékos. A teljes napfényt igénylő növények tar- (Zsolt 89,16) Ha a sötétségben próbálunk élni, elpusztutására talán alkalmatlan? De én ezt a növényt lunk. A szellemi sötétségben élők botladoznak és nagyon szeretem. Szeretem a színét, levelének elesnek. „…paráznaság, bármiféle tisztátalanság formáját, virágának illatát. Ezért úgy döntöttem, vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöthogy megveszem, elültem és gondozom. De tetek, ahogyan ez szentekhez azt tapasztalom, hogy a gonméltó; … hanem inkább a doskodásom nem elég. Kell hálaadás. … és ne vegyetek a napfény, amelyet nem bizrészt a sötétség haszontalan tosíthatok. Gondoltam, hogy Mi az élet fáján élő, cselekedeteiben, hanem inkipótolhatnám a fényhiányt, igen lassan érő kább leplezzétek le…” (Ef 5,3ha valamilyen más módon 4,11) gyümölcsök vagyunk. jobban és gyakrabban figyelHa az Úr Jézus világossáMás és más időben hullunk, nék a növényre. De ez nem gában élünk, akkor a Szent így működik. A növényeknek van, aki élete tavaszán, Szellem gyümölcsét teremjük meg kell kapniuk azt, amire őszén vagy derekán. meg, amely a szeretet, öröm, szükségük van. békesség, türelem, szívesség, És az emberekre is ez Atyám, azt kérném, jóság, hűség, szelídség, önvonatkozik. Habár egy idemegtartóztatás (Gal 6,22-23). mindenkit akkor vigyél, ig fennmaradhatunk a nem Köszönjük meg az Úrnak amikor a jó gyümölcs beér! éppen ideális körülményekmegváltásunkat és örök éleAmikor életünkben ben, fejlődni azonban nem tünket. Kérjük segítségét, minden Téged dicsér. tudunk. Ráadásul alapvető hogy a világosság gyermekeifizikai szükségleteinkhez hozLévai Tibor ként élhessünk (2Kor 4,6)! zájárul szellemi igényünk is, Julie Ackerman

Teljes napfény

Az élet fáján

30

Vetés és Aratás

EK

Könyvajánlatunkból Heidi Ulrich Tommy Joe – Szürke Sólyom testvére 1. kötet A/5, 264 oldal

Egy fagyos téli napon egy indián nő egy fehér kisfiút visz Beaver Lake-be. A gyermeket egy idős prémvadász felesége, Betsy mama fogadja be az otthonába. Tommy Joe Kanada északi részén, egy aprócska faluban nő fel. De elérkezik a nap, amikor Tommy Joenak el kell válnia mindattól, amit szeretett, ami eddig az életét jelentette.

EK

A 2. kötet 2017 első félévében jelenik meg – D.v.

Dr. William H. Marty Ismerd meg Jézust jobban A kor, amelyben Jézus élt azáltal, hogy megérted, A/5, 168 oldal mi formálta azt a világot, amelyben Ő élt! Néha nehéz eligazodni az Újszövetségben, mivel egy teljesen más korszakba lépünk a Biblia olvasásakor. William Marty végigvezeti az olvasót a Szentföld történetén, elvezet a fogságtól Jézus születéséig, sőt még valamivel azon is túl. Ismerjük meg a kort, amelyben Jézus élt, és ámuldozzunk azon, hogyan készítette fel Isten a világot arra az Egyetlenre, aki azután teljesen megváltoztatta azt! Ralph Shallis Irányváltás – a Krisztusban való új élet elkezdődik 11x18 cm, 168 oldal

Mi a célod? Mit akarsz elérni? Egy kényelmes, könnyű átlagéletet, kikerülve a nehézségeket, de elszalasztva az életfontosságú dolgokat? Vagy Isten megismerése után vágyódsz, egy izgalmas, felfedezésekkel teli élet alatt és után? Aki úgy véli, hogy a keresztyén élete unalmas, az itt éppen az ellenkező lehetőségről fog meggyőződni.

Miközben fokozódik a homály és a tévelygés, a hívőknek világosságra és bibliai tanításra van szükségük, hogy tovább haladhassanak útjukon. Ezért Péter és Júdás is ószövetségi példákat hoz, és utalnak a prófétai szóra, valamint az Úr és az apostolok tanítására.

Benedikt Peters Péter második levele – Júdás levele A/5, 176 oldal

Bettina Kettschau Niagara – a merénylet 12,3x18,2 cm, 264 oldal

Torontó: Sammy Parker számára emlékekkel teli hely, de barátainak, Sarah-nak és Matiuse-nak lenyűgöző, néha félelemkeltő, új világ… Az új környezetben a barátok egy veszélyes merénylet nyomára bukkannak, de a rendőrség nem hisz nekik. Vajon sikerül a katasztrófát elhárítaniuk? Egy izgalmas evangéliumi könyv fiúknak és lányoknak.

Kérésre teljes árjegyzéket küldünk. A könyvek megtalálhatók és megrendelhetők az evangeliumikiado.hu honlapon vagy a [email protected] címen.

2016. évi 2. szám

31

Terjesztés: Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió Szerkesztőség, Eger 1066 Budapest, Ó utca 16. Tel/fax: 06-1/311-5860; 06-1/275-0197 [email protected] E-mail: [email protected] www.vetesesaratas.hu Bankszámla: Vetés és Aratás - OTP Bank 11706016-20800204 IBAN: HU15 1170 6016 2080 0204 0000 0000 - SWIFT (BIC): OTPVHUHB Képviseleteink: Ezt a folyóiratot Isten kegyelméből évente háromszor adjuk ki, és sok országba jut el. Ha szeretné, hogy a Vetés és Aratás továbbra is megjelenjék, lehetőségei szerint adományaival járuljon hozzá annak kiadásához és a postázás költségeihez! Köszönjük az eddigi támogatásokat, és a szolgálatunkért, a munkatársainkért elmondott imádságokat is! Támogatását a megadott bankszámlaszámokra, vagy akár csekken is elküldheti. Nagyobb példányszámot igénylő olvasóinkat kérjük, hogy rendszeresen vizsgálják felül, hogy csak a szükséges mennyiséget rendeljék meg!

SZLOVÁKIA Misijná spoločnost’ evanjelia Ježiša Krista Púpavová 4. SK-841 04 Bratislava Tel.: 00-421-2-654-24319 E-mail: [email protected] www.msejk.sk

ROMÁNIA Babos Márton

Str Corneliu Coposu nr. 6. RO-400235 Cluj-Napoca Tel.: 00-40-264-435702

E-mail: [email protected]

UKRAJNA Sas István

Sevcsenkó út 2/6 UA-90212 Батьово (Bátyú) Beregszászi járás Tel.: 00-380-3141-49168

E-mail: [email protected]

Nyugati olvasóink folyóiratunkat és könyveinket missziónk képviseletének németországi címéről rendelhetik meg:

SZERBIA

Alexander Seidel, Augustenstr. 2. D-70794 Filderstadt E-mail: [email protected] Tel.: 0049-7158-98 28 24

Petőfi Brigád tér 2. SRB-24220 Čantavir Tel.: 00-381-24-782-065

Mission für Süd-Ost-Europa

Nagy Tibor

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a címre küldik el: Mission für Süd-Ost-Europa, Ungarische Arbeit Bank: Evangelische Bank Stuttgart IBAN: DE91 5206 0410 0000 4157 58, BIC: GENODEF 1EK1

E-mail: [email protected]

USA-ban és Kanadában élő olvasóink adományaikat az adóból levonhatják (income tax deductible), ha azt a következő címre – akár csekken is – elküldik: Hungarian Christian Literature Worldwide Inc. 7760 Fleger Drive, Parma OH 44134 – 6457

HORVÁTORSZÁG Tóth Attila

Petőfi S. u. 35., Suza HR-31309 Kneževi Vinogradi Tel.: 00-385-31-733-814

E-mail: [email protected]

Romániában élő olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át (cod fiscal 7133217): Banca Transilvania Cluj-Napoca IBAN: RO42 BTRL RONC RT03 0449 1601

USA

Szlovákiai olvasóink adományukat az MSEJK részére a következő számlára küldhetik: Bratislava VÚB 29830-112/0200 IBAN: SK19 0200 0000 0000 2983 0112, BIC: SUBASKBX

7760 Fleger Dr. Parma, OH 44134-6457

Mr. Alexander Veres

E-mail: [email protected]