Sectio Juridica et Politico, Miskolc, Tomus XXVI/2. (2008), pp. 577-576
A TELEPÍTÉSI J O G O K RENDSZERE EURÓPÁBAN GYURÁN ILDIKÓ*
Az Európai Unió a világ legjelentősebb bortermelője és borfogyasztója. Az ágazat termelési értéke évente 17,4 milliárd euró, a teljes mezőgazdasági hozzáadott érték 5,4%-a. Másfél millió gazdaság, a farmok 16%-a foglakozik szőlőtermesztéssel, az átlagterület 10 ha alatti.1 Az Unió borpiaci szabályozásának kialakítása már 1962-ben elkezdődött. Az első előírások célja a termelők és fogyasztók védelme volt. Ekkor rendelkeztek közös szőlészeti-borászati nyilvántartás kialakításáról, hogy tiszta képet kapjanak a borgazdaság helyzetéről. 2 Az 1970-es évektől azonban a borászati termékek esetében túltermelés alakult ki, s a fő cél a borpiac egyensúlyának helyreállítása lett. Ekkor alakult ki a részben ma is érvényes szabályozás és az intervenciós mechanizmus. Az első kivágási programot és szőlőtelepítési tilalmat 1976-ban vezették be. Az Unió borpiaci szabályozásának alapelvei a következők: • • • •
A borpiac stabilizálása, a termelői jövedelmek biztosítása. A minőségi borok támogatás nélkül legyenek értékesíthetők. Az asztali borok esetében belső ártámogatás és külső védelmi rendszer. A szabályozás a mennyiségi adatokra épül, melynek alapja a kötelező adatszolgáltatás. Az 1987-es reform indokai már elsősorban a versenyképesség javítása és a GATT/WTO elvárásainak való megfelelés voltak. 3 A borpiaci rendtartás alaprendelete az 1999. május 17-i 1493/1999/EK tanácsi rendelet a borpiac
* DR. GYURÁN ILDIKÓ doktorjelölt Miskolci Egyetem ÁJK, Munkajogi és Agrárjogi Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros 1
Dr. TABAJDI Csaba: A közösségi szőlő-borpiaci szabályozás reformja, BrüsszelBudapest, 2006. április 6. 2 HARCZ Zoltán: Szőlészeti-borászati szabályozás az Európai Unióban, 2001/2002. Szaktudás Kiadó, 2. o. 3 MIKULÁS Ildikó: Az EU szőlőre és borra vonatkozó jogszabályai. Borászati Füzetek, 2001/2.szám 10-13. o.
578
Gyurán Ildikó
közös szervezéséről. E keretrendeletet számos közösségi jogszabály pontosítja. 4 A közösségi szabályozás azonban ugyanakkor nem szűntette meg teljesen a tagállami szabályozást, sőt, számos kérdést nyitva hagyott, melyeket tagállami hatáskörbe utalt. 5 A hazai szabályozás két alappillére a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény és az azt módosító 2007. évi CLV törvény, valamint a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény. A telepítési jogok rendszerének kiépítése az uniós jogalkotás eredménye, mely a Közös Agrárpolitikán (KAP) belül valósult meg, hazai jogrendszerünknek pedig a jogharmonizációs tevékenység eredményeként 2004 óta része.6 A Közös Agrárpolitika legfontosabb céljai között szerepel a piacok stabilizálása, így a borpiaci egyensúly helyreállítása, annak fenntartása és a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalának biztosítása. 7 Az EU szektoriális szabályozásának fő célja a borszektort illetően a kínálat csökkentése és a minőségi javítása. Ennek elérésére vezették be a telepítési jogokat. Ha azonban a telepítési jogok jövőjét nézzük, már nem sokáig beszélhetünk róluk, hiszen 2015-ban lejárnak, akkor pedig megtörténik a telepítési jogok eltörlése, feltéve ha a tagállamok másképp nem döntenek. A 'telepítési jogok eltörlése' kifejezés laikusok számára nem éppen helytálló, mert úgy tűnhet, hogy magát a telepítést törlik el. 8 Mivel azonban a telepítési jogok léte egyfajta tulajdonjog-használat korlátozást jelent, eltörlésük ezen korlátozások eltörlését jelenti. Az 1493/1999/EK alaprendelet megalkotásának idejére a borpiaci egyensúly valamelyest javult a korábbi intézkedések által, az elért eredmények pedig legfőképpen a szőlőtelepítési korlátozásoknak voltak köszönhetőek, ezért
4
így többek között: a termelési potenciálról a 1227/2000/EK rendelet, a meghatározott termőhelyről származó minőségi borokról az 1607/2000/EK rendelet, a borászati eljárásokról és kezelésekről a 1622/2000/EK rendelet, a piaci mechanizmusról az 1623/2000/EK rendelet, az ellenőrzésről a 2729/2000/EK rendelet, harmadik országokkal való kereskedelemről a 883/2001/EK rendelet stb. 5 SZILÁGYI János Ede: A borpiac jogi szabályozásának rendszere. In: CSÁK Csilla (Szerk.): Agrárjog. Novotni Kiadó Miskolc 2006., 386-388. o. 6 SZILÁGYI János Ede: A borjog helye a magyar és az európai uniós joganyagokban. In: STIPTA István (szerk.): Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma (2006. november 9., Miskolc). AJK szekciókiadvány. Miskolc, 2007, Miskolci Egyetem, 235-240. p. 7 OLAJOS István: A Közös Agrárpolitika története In. Csák Csilla: Agrárjog, Novotni Kiadó, 2006., 74-78. p. 8 GYURÁN Ildikó: The fiiture of Planting Rights In: Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma ( 2007. november 13.) Miskolc 2007. Miskolci Egyetem ÁJK Szekciókiadvány, 49-55. o.
A telepítési jogok rendszere Európában
579
tűnt szükségesnek a rendelet elkészítésekor a termelők tulajdonjoghasználatának a telepítési jogok által történő korlátozása. 9 Ezért a korlátozások középtávú, korlátozott ideig történő érvényben tartása mellett döntöttek, annak érdekében, hogy az összes strukturális intézkedés kifejthesse hatását. Ez a korlátozott időszak 2010. július 31-én járt volna le az eredeti tervek szerint, a Bizottság ezt a határidőt az új borreformtervezet rendelkezéseként 2013-ra módosította. 10 2014-től pedig a telepítési korlátozások felszámolásával a legversenyképesebb termelők előtt megnyílna az út, hogy új ültetvényeket telepítsenek. Ebből a szempontból, a reform egyet jelent a kevésbé versenyképes, gyengébb termelést és bevételt produkáló termelők teljes kiszorításával. Mariann Fischer Boel agrárbiztos szerint 2014 után csak azok a bortermelők ruháznak majd be, akik biztosak piaci megtérülésükben. Amikor a telepítési j o g o k lejárnak, a piac kiegyensúlyozza önmagát. Az agrárbiztos szerint pedig azok a termelők, akik évek óta nem termeltek profitot, a reform nélkül is hátat fordítanának a szektornak. 11 Persze a termelő, ha kevés hasznot is, de legalább hasznot lát a termelésből, megfelelő ösztönzés nélkül nem biztos, hogy felhagyna a tevékenységével. Ennek előmozdítására a gazdákat évről-évre csökkenő mértékű, hektáralapú támogatással ösztönöznék arra, hogy a termeléssel végleg felhagyjanak. 1 2 Ezáltal a kevésbé versenyképes termelőknek megérné eladni jogaikat. 2007. december 21-én azonban megállapodtak az Európai Unió mezőgazdasági miniszterei a borszektor reformjáról a Brüsszelben tartott tárgyalások befejeztével. A telepítési jogok rendszere a megállapodás értelmében 2015-ig változatlan marad, és utána is nemzeti hatáskörben több évvel meghosszabbítható. A brüsszeli bizottság tehát, mint láttuk eredetileg 2014-ig el
9
1493/1999 EK rendelet a borpiac közös piacszervezéséről preambuluma SZABÓ Ágnes: Az Európai Bizottság javaslatai a borszektor reformjára. In: http://www.pbkik.hu/index.php?id=7153&tenn= letöltve: 2007.10.10. 11 Mariann Fischer Boel: The CAP Health Check and Wine Reform, Luxemburgban 2007. október 23-án elhangzott beszéde az Európai Parlamentben, In: http://europa.eu/rapid/pressReleases Action.do?reference=SPEECH/07/657&format=HT ML&aged = 0&language=EN&guiLanguage=en 12 Az egy évvel ezelőtti 400 ezer hektár helyett ma már csak 200 ezer hektár kivágása a cél. 10
580
Gyurán Ildikó
akarta törölni a rendszert, és teljes liberalizációval akarta azt felváltani. A tagállamok a módosításokat többnyire sikerként értékelték. Induljunk ki abból a főszabályból, mely a telepítési jogok, mint tulajdont korlátozó jogok lényegét adja: az EU-ban 2015-ig tilos a borszőlőnek minősített szőlőfajták 14 telepítése, valamint nem borszőlőfajtákra a borszőlő ráoltása. E szabály megszegése súlyos szankcióval jár: a tilalom ellenére telepített szőlőt ki kell vágni a termelő költségére. 16 Ezen főszabály alól jelentenek tulajdonképpen kivételt a telepítési jogok: az új telepítési jog, újratelepítési jog és a jogtartalékból vett telepítési jog. Röviden tekintsük át ezek szabályait, vagyis a fennálló tilalom ellenére mikor engedélyezett mégis a borszőlő telepítése az Unió országaiban, így Magyarországon, Spanyolországban, valamint a Rajnavidéken és hogyan alakul a telepítési jogok rendszere az Unión kívül. Az említett 1493/1999/EK rendelet, valamint végrehajtási rendelete tartalmazza az ide vonatkozó rendelkezéseket a Közösségben, ez alapján telepítési jogok a következők: Új telepítési jog: A tagállamok kivételes esetben a termelőknek új telepítési jogot adhatnak a következő esetekben: • tagosítás és közérdekű kisajátítási intézkedések következményeként; • szőlészeti és borászati kísérletek céljából, oltványiskoláknak; • ha a termelés kizárólag a család fogyasztását szolgálja. 1 Ez az engedélyezési rendszer nem járt szükségtelenül zavaró hatással a borpiacon, ezért tartották továbbra is fenn. Az ú j telepítési jogokat csak az azt megkapó termelő használhatja fel azon területeken és arra a célra, melyre megkapta. Felhasználási ideje is korlátozott, a megszerzéstől számított második borászati év vége előtt kell felhasználni. 1 9 Az odaítélt további új telepítési jogokkal érintett területek 2000 és 2006 között a korábban említett tagállamokban:
13
Gráf József: Megállapodás az uniós borágazat reformjáról In: http://www.fvm.hu/main.php?foIderID=831&articleID=I 1769&ctag=articlelist&iid=l A borszőlő a csemegeszőlő és az alanyszőlő fogalmaira lásd: SZILÁGYI János Ede: A borpiac szabályozása In: Olajos-Szilágyi: Agrárjogi gyakorlat 2007. Miskolci Egyetemi Kiadó, 96-97. p. 15 1493/1999/EK r. 2. cikk (1.) bár az eredeti rendeletben 2010-ig él a rendszer. SZILAGYI János Ede: A piacszabályozás speciális szegmense: borpiaci rendtartás. In: Agrárjog II. Szerk: CSÁK Csilla. Novotni Kiadó, Miskolc, 2005., 263. o. 1227/2000/EK r. termelési potenciálra tekintettel a borpiac közös szervezéséről szóló 1493/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról j* 1493/1999/EK. R. 1. cikk (14) A borászati év augusztus 1-től következő év július 31-ig tart.
A telepítési jogok rendszere Európában
581
Kisajátítás
Területrendezés
Szőlészeti kísérletek
Oltványiskolák
Családi fogyasztás
Összesen
0,00
4,95
7,84
0,00
0,63
13,42
Spanyolország
182,58
282,75
36,55
92,55
0,00
594,43
Franciaország
16,29
18,30
19,17
61,36
0,00
115,12
(ha) Németország
Forrás: A tagállamok által az 1227/2000/EK rendelet mellékletének 2.1. táblázata szerint tett bejelentések
Adminisztratív jellegű telepítési jogokat nem ítéltek oda a fent említett időszakban Görögországban, Cipruson, Luxemburgban, Magyarországon, Máltán, Ausztriában és Szlovéniában. Újratelepítési jog: Magyarországon az 1996. május 1. óta 20 engedélyezett kivágások alapján állnak fenn újratelepítési jogok, mégpedig olyan szőlőterületeken, amelyet előzőleg kivágtak. 2 1 Az Unió ettől eltérően azon termelőknek is biztosít ilyen jogokat, akik a jogosultság megszerzését követő 3 éven belül végzik el a kivágást, azonban mivel egy uniós keretrendeletről van szó, a tagállamok eltérhetnek bizonyos rendelkezésektől, szigorúbb szabályokat állíthatnak fel. 22 Ezzel a lehetőségével élt Magyarország is, mikor az újratelepítési jogot csak a már kivágott területekre adta meg. Ugyancsak eltérést találunk a jogok felhasználási ideje tekintetében. Az uniós rendelet értelmében a jogok 5 évig használhatóak fel, melyet a tagállamok meghosszabbíthatnak nyolc évre. Magyarország élt a meghosszabbítás lehetőségével, a nálunk irányadó határidő 8 borpiaci év. Ugyanezt láthatjuk több tagállam, így Franciaország esetében is. Az újratelepítési jog a kivágott ültetvény nagyságával megegyező nagyságú területre vonatkozik, a szőlőültetvény használóját illeti meg, 23 aki e jogát Magyarországon bárhol,a használatában vagy tulajdonában szőlőültetvény telepítésére alkalmas földrészleten felhasználhatja. 2 4 Az újratelepítési jog
20
Mivel a jog a kivágásától számított 8 évig gyakorolható 2004. évi XVIII. tv. a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról 10. § (1.) 22 1493/1999/EK. R. 2. cikk (3) d). 23 Ha erről a felek a szerződésben másként nem állapodtak meg. 24 7/2007 (1.30.) FVM r. 7-9. § 21
582
Gyurán Ildikó
átruházható egy másik gazdaságra a tagállamon belül, ha az adott gazdaság egy részét átruházzák egy másik gazdaságra, illetve ha az utóbbi gazdaság területeit meghatározott termőhelyről származó minőségi borok vagy földrajzi árujelzővel ellátott asztali borok készítésére szánják. 25 A magyar szabályok szerint az újratelepítési jog átruházására irányuló szerződéshez be kell szerezni a hegybíró igazolását arról, hogy az átruházó rendelkezik az újratelepítési joggal. Az újratelepítési jogot átruházó a megállapodást 30 napon belül bemutatja a jogot igazoló hegybírónak, aki ez alapján átvezeti a változást a szőlőültetvény kataszterében. Ha az újratelepítési jogot olyan termelőre ruházzák át, aki más hegyközség területén gazdálkodik, az újratelepítési jogot az új jogosultra illetékes hegybíró által vezetett ültetvénykataszterben is át kell vezetni. Az átvezetés tényéről a hegybíró igazolást ad ki a jog új tulajdonosának, az átruházónak és az MVH-nak. A termelők újratelepítési jogai a 2000 és 2006 közötti periódusban: (ha)
2000/2001
2001/2002
2002/2003
2003/2004
2004/2005
2005/2006
Németország Spanyolország Franciaorszag Magyarorszag
3 900
4 235
4 184
4 366
4 436
4 285
74 189
83 315
80 949
82 814
88 475
88412
45 094
47 611
51 942
44 823
43 749
43 702
Nem releváns
Nem releváns
Nem releváns
12 509
13 525
14 266
Forrás: A tagállamok által az 1227/2000/EK rendelet mellékletének 7.2. és adott esetben 7.1. táblázata szerint tett bejelentések
Habár az uniós szabályok fő célja a telepítések korlátozása, Spanyolország bor szektorának meghatározó részét képezik az újratelepítési jogok. A jogok átruházásának azonban tilalmazott esetei különbözőek: • A spanyol szabályok alapján az átruházás nem engedélyezett, ha a termőföldek átruházása nem az újratelepítési joggal rendelkező terület tulajdonosa és azon terület tulajdonosa között történik, ahol az újratelepítés valójában megtörténik. • Akkor sem adnak engedélyt, ha az új telepítési jogot nem használták fel az engedélyezés évét követő második borászati év előtt adott területen.
25
SZILÁGYI János Ede: op. cit. 263-264. o.
A telepítési jogok rendszere Európában •
583
Ha ezek a jogok már egy átruházásból származnak, illetve ha az újratelepítési jog idő előtti. Ez a terminus a magyar szabályozás számára ismeretlen. Mikor is minősül az újratelepítési jog idő előttinek? Ha valaki megkapta a jogot az újratelepítéshez, és még nem vágott ki azonos nagyságú területet, 2 éves moratóriumot kap a telepítésre, vagyis a jogok felhasználása a megszerzésüket követő 2 éven belül lehetséges. Tehát - hasonlóan több uniós tagállamhoz - nem csak megtörtént kivágás után jár újratelepítési jog, szemben a magyar szabályozással. Ugyanakkor az 1493/1999/EK rendelet értelmében max. 3 éven belül ki kell vágnia legalább ugyanakkora nagyságú szőlőterületet.
Az átruházással jogot szerző fél számára a spanyol szabályok a következő feltételeket szabják: a bor termelése, ennek teljes folyamata, forgalmazása legyen törvényes, vagyis a spanyol jogszabályi feltételeknek teljes mértékben megfelelő, nem lehet átruházott telepítési joga, illetve nem szerezhetett hasznot az ilyen telepítési jogról való lemondásból a megelőző 5 évben. 26 Valamint az eredet megjelölésre és a földrajzi jelzésre vonatkozó speciális szabályokat be kell tartania. Az újratelepítési jogok átruházása Spanyolországban sem eredményezheti a termelési potenciál növelését. Épp ezért alkották meg azt a rendelkezést, mely szerint, ha az átruházással az újonnan telepített szőlőterület hozama több mint 5%-kal meghaladja a kivágott terület hozamát, megfelelő értékkorrekció szükséges. Ennek alapjául pedig egy átlagos spanyol tartomány hozamát veszik figyelembe, melyet a minisztérium minden évben közzétesz. Ha pedig azt állapítják meg, hogy az átruházással veszélybe kerül a termelési potenciál fenntartása a borszektor területi kiteijeszkedése által, az átruházást nem engedélyezik. Ennek a területi kiteij eszkedésnek is határa van az egyes autonóm közösségekben, egy borászati évben a hektárnövekedés 0,4%-a lehet a teljes szőlőterületnek, melyet szőlőtermesztésre szántak. Ha pedig ezt a küszöböt valaki átlépi, a következő borászati évben a limitált kvótáját 40%-kal csökkentik. Mindezeken túl a minisztérium rendkívüli és váratlan szociális gazdasági, illetve környezetvédelmi körülményekre hivatkozva is megtagadhatja az engedélyek kiadását. A spanyol jogszabályok értelmében az írásbeli kérelmet az autonóm közösség illetékes szervénél kell benyújtani, de a minisztériumnak címezve minden év április 1. előtt. Szóbeli kérelem esetén egy formanyomtatványt kell kitölteni, majd pedig csatolni kell az újratelepítési j o g fennállását tanúsító eredeti okiratot, valamint az átruházásra irányuló szerződés másolatát. 26
5 éven túl azonban lehetett haszna átruházásból.
584
Gyurán Ildikó
Az engedélyezést az autonóm közösség illetékes szerve felterjeszti május 15-ig a Mezőgazdasági Minisztérium Főigazgatóságára saját jelentésével és véleményezésével együtt. Majd mindezek alapján vagy megadják vagy elutasítják az újratelepítési jogok átruházásának engedélyét. Az újratelepítési jogok, csakúgy, mint nálunk 8 éven belül használhatóak fel az engedély megadásának évétől számítva. Azonban, és ez újdonság, ha ezt a jogot átruházták, a megszerzéstől számított 2 éven belül fel kell használnia. 2002-ben az újratelepítési jogok ára átlagosan 3. 315 és 3.615 euró között mozogtak, attól függően, hogy mely területről származtak. 27 Telepítési jogtartalék: A tagállamok egy országos vagy több regionális szintű jogtartalékot hoznak létre a szőlőtermelési potenciál hatékony kezelése céljából. A telepítési jogtartalékba kerülnek: • azok az új telepítési, újratelepítési és jogtartalékból adott telepítési jogok, melyet nem használtak fel a megadott határidőn belül; • olyan újratelepítési jogok, melyeket az e jogokkal rendelkező termelők helyeztek jogtartalékba, akár nemzeti alapokból történő kifizetések ellenében; • valamint az újonnan létrehozott telepítési jogok. Ez utóbbi jogok elosztását a közösség határozta meg a tagállamok szőlőterületeinek arányában. Magyarország 1400 hektár új ültetvény telepítésére lett volna jogosult, azonban a csatlakozási tárgyalások során hazánk nem tárgyalt erről a kérdésről.28 Ezzel szemben a korábbi tagállamok közül 8 tagállam kapott ilyen telepítési jogot, valamint létrehoztak egy közösségi jogtartalékot is. Az államok közül első helyen Spanyolország állt 17355 hektár, Franciaország kicsit lemaradva 13565 hektár, míg Németország 1534 hektárra kapott ilyen telepítési jogot. Ezen jogok jogtartalékba helyezésére, valamint felhasználására csak egyszer kerülhet sor. Németországban az olcsó tömegborok alacsony árai miatt kezdetben a jogok felhasználása elenyésző volt. 2000. január 1-től az újonnan létrehozott telepítési jogok kiosztásának feladata az Agrárkamara (Chamber of Agriculture) hatáskörébe került, ezt megelőzően a területi szakigazgatási szervek feladata volt, melyeket megszüntettek. 29
27
Jósé Antonio MORENO: Analysis of Spanish Regulations on Replantation Rights, AIDV/IWLA Bulletin N 28, April 2002. 14-19. p. 28 RADÓCZNÉ KOCSIS Teréz: Közös piaci rendtartások hazai alkalmazása. Szőlő-bor. Budapest, 2003, Perfekt Kiadó, 13. o. 29 Wolfgang STÖHR Managing planting rights in Germany, illustrated by the example of the land of Rheinland-Pfalz, AIDV/IWLA Bulletin N'28 April 2002. 19-23. p.
A telepítési jogok rendszere Európában
585
A tagállamok jogtartalékba helyezett jogokat adhatnak pénzügyi ellenszolgáltatás nélkül olyan negyven évnél fiatalabb termelők részére, akik megfelelő szakmai képzettséggel és hozzáértéssel rendelkeznek, először hoznak létre bortermelő gazdaságot és ők a gazdaság vezetői, 30 vagy nemzeti vagy regionális pénzalapokba való befizetés fejében azon termelők részére, akik szőlőültetvényeinek termése biztos felvevő piaccal rendelkezik. A jogtartalékba helyezett telepítési jogokat a jogtartalékba helyezés borászati évét követő öt éven belül lehet kiadni, az öt év után bent maradt jogok érvényüket vesztik. A jogtartalékból kiadott telepítési jogokat pedig két borászati éven belül kell felhasználni, különben visszakerülnek a jogtartalékba. 31 Ettől eltérve a tagállam dönthet úgy, hogy nem alkalmazza a jogtartalékok rendszerét, amennyiben bizonyítani tudja, hogy a telepítési jogok kezelésére egész területére kiterjedően hatékony rendszerrel rendelkezik. 32 Országos jogtartalék
Regionális jogtartalék
„Jogtartalék nélküli rendszer"
Németország33
Nem
igen
igen
Spanyolország
Igen
igen
nem
Franciaország
Igen
nem
nem
Forrás: A tagállamok
30
bejelentései
Hasonló a rendszer, mint a fiatal agrárgazdálkodók gazdaságátadási támogatása, mely 2004-től vidékfejlesztési támogatás Lásd: OLAJOS István: A mezőgazdasághoz kapcsolódó vidékfejlesztési jogának bevezetése Magyarországon PhD. értekezés 50-51. p , 115-120. p.212-217. p. gépirat 2006. 31 1493/1999/EK. r. 5-6. cikk 32 Lásd az 1493/1999/EK rendelet 5. cikkének (8) bekezdését). 33 Németországban vegyes rendszert alkalmaznak: egyes régiókban jogtartalékokat, másokban a „hatékony rendszert" Az 1493/1999/EK rendelet 5. cikkének (8) bekezdése arról rendelkezik, hogy a tagállamoknak nem kell alkalmazniuk a jogtartalékrendszert, amennyiben igazolni tudják, hogy területük egészén a telepítési jogok szervezésének hatékony rendszere működik. Ebben a helyzetben egy tagállam rendelkezhet arról, hogy területének egyes részein a jogtartalékrendszert valósítja meg, más részein pedig egy másik, hatékony rendszert működtet
586
Gyurán Ildikó
Hatásköri megosztás Egy állam területi felosztása, régiói határozzák meg döntően az adott állam jogalkalmazását. Gondoljunk csak hazánk borvidékeire és a hegyközségi rendszerre. Nagyobb államoknál pedig még inkább előtérbe kerül a kisebb területi egységek szerepe a borpiacon, így Spanyolországban is, ahol a közigazgatás háromszintű. Az spanyol állam 17 autonóm közösségre (comunidad autónoma), 50 tartományra (provincia), továbbá mintegy 8000 községre (municipio) oszlik. Az autonóm közösségek és városok mindegyike saját törvényekkel és többkevesebb önállósággal kormányozhatja magát. 34 A végrehajtás szempontjából az autonóm közösségek bírnak jelentőséggel. Az ő hatáskörükbe tartozik többek között a telepítési jogok átruházásának engedélyezése, mégpedig akkor, ha az ő területükön levő ültetvényre vonatkozik, vagyis ha egy autonóm közösség területén levő két szőlőtelepítésre alkalmas területről van szó. Azonban előfordul olyan eset, amikor az ültetvények különböző közösség területén helyezkednek el, ebben az esetben a hatáskör összeütközés elkerülése végett, az engedélyek kiadása a spanyol mezőgazdasági minisztérium feladata. 35 Hasonló a helyzet a német Rajna-vidéken is. A közösségi jogszabályok végrehajtása itt sem állami, hanem kisebb, tartományi szinten ellátandó feladat. Ezen a vidéken az Agrárkamarák hatáskörébe tartozik az ültetvények nyilvántartásának vezetése, a borok minőségi vizsgálatának ellenőrzése, valamint a telepítési jogok engedélyezése. A Rajna-vidék bortermelő területei a Németországban található ültetvények kétharmadát teszi ki, ezzel pedig a legnagyobb bortermelő vidéke lett az államnak. Ezen a borvidéken 2001-ben 65.900 hektáron gazdálkodott 21.200 termelő. Vagyis gyakori a kis, elaprózódott birtoktest, átlagban 3 hektáron gazdálkodnak. Majd megindult a vidéken is a kivágások ösztönzése, támogatása: 3.732 hektárt vágtak ki 2002-ben, melyre újratelepítési jogokat bocsátottak ki és 1.041 kérvényt nyújtottak be az újratelepítési jogok egyik gazdaságról másikra történő átruházása iránt, összesen 181 hektárra vonatkozóan. A német telepítési jogoknak azonban vannak bizonyos specifikumai. A közösségi rendelkezéseket megfelelően átültették nemzeti jogukba, ugyanakkor bortörvényük rögzíti, hogy az újratelepítési jogok átruházása tilos olyan területre, melynek meredeksége 30%, vagy annál alacsonyabb, sík területre,
34
A spanyol tartományi rendszer ismertetésére lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/Spanyolorsz%C3%A1 g 35 Jose Antonio MORENO CAMPOS: Analysis of Spanish Regulations on Replanting Rights, AIDV/IWLA Bulletin N'28 April 2002., 14-18. p.
A telepítési jogok rendszere Európában
587
mégpedig egy mélyen meredek területről (30% vagy több). Ez a rendelkezés ugyanúgy vonatkozik az egy gazdaságon belüli belső műveletre is. Ez azonban egy főszabály, mely alól vannak kivételek: az agrárkamara kivételesen ilyen esetben is hozzájárulhat az átruházáshoz meghatározott esetekben, így ha a bor változatlan minőségi jellemzői biztosítottak és a szőlőtermesztés struktúrája sem változik. 36 További sajátosság, hogy a bortörvényük lehetővé teszi, hogy egy adott borvidéken limitálják az újratelepítési jogok kiadását olyan területekre, amelyen egy szőlőterületet kivágtak, vagyis egyedül álló módon olyan területeken, ahol előzőleg is szőlőtermesztés folyt. Ezzel a lehetőséggel éltek a Rajna-vidék szabályozásában is, megakadályozva ezzel a területek elaprózódását. Míg más vidékeken (Ahr, Nase) a 'gazdaság alapelve' érvényesül, mely alapján olyan területeken is lehet újratelepíteni, melyet valamikor régen szőlőtermesztésre használtak, illetve ideiglenesen használaton kívüli területeken. Nyilvántartások Magyarországon a szőlő termőhelyi kataszter a termőhelyek egységes nyilvántartási rendszere, amely (bor- és étkezési) szőlő termesztésére való alkalmasság szempontjából ökológiailag minősített, osztályozott határrészek nyilvántartása, melyet az FVM vezet. A szőlő termőhelyi kataszterébe tartozó terület a kataszteri osztályozás szerint I. osztályú (szőlőtermesztésre kiváló adottságú), illetve II. osztályú (1. kedvező adottságú, 2. alkalmas) terület lehet. Fontos: a hegyközség tagját elővásárlási, illetve előhaszonbérleti jog illeti meg a szomszédos, szőlő termőhelyi kataszterben nyilvántartott földrészletre. Az ültetvények egységes nyilvántartási rendszere a szőlőültetvény kataszter, amelyben (többek között) jegyzik az ültetvények telepítését, illetve kivágását is. E katasztert a hegybíró vezeti, aki nyilvántartásból az adott borpiaci évre vonatkozólag adatot szolgáltat az illetékes hegyközség tanácsának, az MVH 37 -nak,. a Földmérési és Távérzékelési Intézet által vezetett országos térinformatikai nyilvántartásba (VINGIS), és a KSH-nak. A nyilvántartás tartalmazza: az ültetvények azonosító adatait, az ültetvény használójának azonosító adatait, az MVH-s regisztrációs számot, földterület nagyságát, és az ültetvény jellemzőit.
36
A rendszer sok tekintetben hasonlít az 1908-tól bevezetett magyar szabályozásra, ahol a minőségi bor egyik összetevője, mely a bor nevében is megjelent a hegyen termesztés volt TARJÁN Balázs: A tokaji bor védelme jogszabályokban. Borászati Füzetek, 2003/2. sz. 2-9. p. 37 Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatal
588
Gyurán Ildikó
A pincekataszter a szőlőfeldolgozásra, borkészítésre, tárolásra használt objektumok egységes nyilvántartási rendszere. 38 A telepítési és újratelepítési jogok nyilvántartása fontos részét képezi a szőlőültetvény regiszternek Németországban is. Minden szőlőtermelő gazdaságot nyilvántartanak a regiszterben, melyről aztán egy összefoglaló dokumentációt készítenek. Minden adatot nyilvántartanak a gazdaságról, minden változást átvezetnek. Ennek a rendszernek két fontos előnye van: egyrészt felhívják a termelők figyelmét időben arra, hogy nyilatkozzanak az adatokat illetően, másrészt pedig a területek azonosíthatóságát is elősegíti. Fontosnak tartják az adatok nyomon követését, ezért az Agrárkamara rögzít minden jogátruházást, annak eredetét és időpontját. A kivágást és az újratelepítést a helyszínen is ellenőrzi a kamara illetékes szerve. Minden év novemberéig összesítik az adatokat, a termelők értesítést kapnak telepítési jogaikról területekre lebontva. 39 A telepítési jogok ellenőrzése A tagállamok ellenőrzik az érintett területek betelepítését és kivágását. A termelési potenciál limitálása érdekében anyagi és törvényes eszközök állnak rendelkezésre, ugyanakkor fontos, hogy a szabálytalanságok prevencióját és a terület rehabilitációját állítják középpontba. Magyarországon árutermő szőlőt telepíteni és kivágni az MVH Központi Hivatalának engedélyével, törzs- és kísérleti szőlő esetén a MgSZH előzetes engedélyével lehet. A kérelmeket a hegybíróhoz kell benyújtani, aki javaslatával együtt továbbítja azt a MVH Központi Hivatalához 8 napon belül. A telepítés és a kivágás tényét be kell jelenteni a hegyközségnek, melyet a hegybíró továbbít az MgSZH-nak, aki ellenőrzi, hogy a telepítés, illetve kivágás megfelel-e az engedélyben foglaltaknak. 41 A telepítési jogok rendszeres ellenőrzése Franciaországban egy 1953. szept. 30-án kelt rendelet alapján áll fenn, mely felállította a Borok Általános Intézetét, mely 1983-ban ONIVINS intézetté vált. A szerv fó feladata a létező bortermelő területek leltárba vétele és ellenőrzik a kötelező nyilatkozatokat a telepítésekről és kivágásokról, majd továbbítják azt az állami adóhivatal 38
SZILÁGYI János Ede: A borpiac szabályozása In.: CSÁK Csilla (szerk.) Agrárjogi gyakorlat. Fogalmak és jogesetek, Novotni Kiadó, Miskolc, 2006., 97-103.,o. 39 Wolfgang STÖHR: op. cit. Mezőgazdasági Szakizgatási Hivatal 41 Az előző bortörvényben a telepítés engedélyezése a hegybíró feladata volt. A telepítési jogok bevezetése miatt került át at MVH hatáskörébe. 20/2005. (111.18.) MVH közi., 19/2005.(111.18.) MVH közi.
A telepítési jogok rendszere Európában
589
számára. 42 A számítógépes nyilvántartó rendszer 1993-ban épült ki (CVI). Ellenőrzik továbbá a telepítéseket a kivágások után, ezen a számítógépes rendszeren vezetnek végig minden változást. Ez a nyilvántartás segítséget nyújt az Unió és a Mezőgazdasági Minisztérium számára évi statisztikák elkészítéséhez. Az ONIVINS fontos szerepet játszik az újratelepítések átruházásában, minden tranzakciót felügyel az illetékes adóhatósággal együtt, minden müvelet számláját számon tartja. A jogok megszerzéséhez, illetve azok átruházásához a hozzájárulása kell. A nemzeti és helyi követelményeknek megfelelően az INAO helyi irodájába vagy az ONIVINS regionális szerveihez kell benyújtani a kérelmeket, attól függően, hogy VQPRD minőségi borok termeléséről vagy asztali borokról van-e szó. Az engedélyezési feltételeket a mezőgazdasági minisztérium évente elkészített szabályai alapján készülnek. Az átruházási engedélyt megadják, ha megfelelő feltételekkel rendelkeznek a bor termelését illetően, úgy, mint megfelelő struktúra, borraktár, minimális gazdasági eredmények, valamint különösen asztali borok esetén fontos, hogy igazodjon a piac igényeihez. A telepítések engedélyezési rendszerének fennállta, annak ellenőrzése alapvető, meghatározó eszköze az eredetvédelemnek is. 43 Mindamellett ellenőrzik a termelési potenciál növekedését, a technikai, minőségi fejlettségi mutatókat. 44 Szankciók Ha az ellenőrzés során kiderül, hogy a termőhelyre nem megengedett szőlőfajtával, fel nem használható szaporítóanyaggal vagy nem engedélyezett területen végezték a telepítést, az ellenőrzést végző kezdeményezi a megfelelő eljárást és szankciókat. Ahogy már korábban említésre került, a telepítési korlátozásoktól eltérve, azokat megszegve, vagyis a jogellenesen telepített területeken a szőlőt ki kell vágni. A súlyos szankció célja elsősorban megakadályozni, hogy az ilyen területekről származó termékek a piacon zavart okozzanak. Az ilyen kivágás költségeit az érintett termelő viseli. A tagállamok számára azonban lehetőséget 42
Yves MENGIN: The Role of the Customs and Excise Service in Matters of Plantation Rights (France) AIDV/IWLA Bulletin N'28 April 2002. 40-43. p. 43 Lásd SZILÁGYI János Ede: A borpiaci rendtartás aktuális kérdései. Collega, 2005, 2. szám, 239-246. p. 44 Pierre RAYER: Role of the ONIVINS in the Replantation Rights Transfer Procedure AID V/IWLA Bulletin April 2002. 44- 47. p.
590
Gyurán Ildikó
kell biztosítani a helyi körülmények figyelembevételére, és ezáltal szigorúbb intézkedéseket vezethetnek be. A fennálló tilalom ellenére történő telepítéseket illetően Franciaországban ugyancsak egy létezik, egy régi jogszabály, mely a mai napig hatályban van 1959 óta. A jogellenes telepítést azontúl, hogy természetesen az uniós szabályoknak megfelelően ki kell vágni, meg is bírságolják, melynek összege 2002-ben 450 euró volt évente. Ez a bírság pedig addig áll fenn, amíg a kivágás meg nem történik. A 1493/1999/EK rendelet 2. cikkének (3) bekezdése lehetőséget biztosít az 1998. szeptember 1-je előtt a közösségi jogszabályok ellenére telepített szőlők helyzete rendezésére. A táblázat adja meg azon területeket, amelyekre vonatkozóan rendezési kérelmeket nyújtottak be.
Rendezve
A rendezés elutasítása
Vizsgálat alatt
Az összes azonosított szabálytalan telepítés
2
2
0
4
Spanyolország
43 470
11 079
540
55 088
Franciaország
270
173
0
444
52 696
11 259
56 552
120 507
(ha) Németország
Összesen
Forrás: A tagállamok által az 1227/2000/EK rendelet mellékletének I. táblázata szerint tett bejelentések
Luxemburg és Ausztria arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy egyetlen rendezési kérelmet sem kaptak. Az új tagállamok (EU-10) tekintetében ez a rendelkezés nem releváns. Az 1493/1999/EK rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint a rendezési eljárásokat 2002. július 31-ig le kellett zárni, egyes tagállamok azonban nehézségekkel szembesültek a közösségi szabályok alkalmazása során. A tagállamok kérésére reagálva a Bizottság meghosszabbította a határidőt: az adott végleges módosítás szerint 45 a rendezés lehetősége 2007. december 31-én szűnik
45
A 1216/2005/EK rendelet (HL L 199., 2005.9.27., 32. o.) A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek ás Tanácsnak a telepítési jogok kezeléséről. Letöltve: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/site/hu/com/2007/com2007_0370hu01 .doc
46
A telepítési jogok rendszere Európában
591
Új szőlőültetvények telepítése az Unión kívül, Svájcban A szabályozás lényegi ismérve itt sem tér el: korlátozás. Az emberek nem telepíthetnek kedvük szerint bármikor és bárhol szőlőt. Az új telepítésekre államszövetségi szintű szabályozás áll fenn, mely jogszabály 47 1999-ben lépett hatályba, csakúgy, mint az uniós borrendelet. A részletszabályokat pedig egy végrehajtási rendelet tartalmazza a bortermelésről és behozatalról. Azt, hogy állam földrajzi, területi eloszlása hatással van a jogalkotásra, valamint a végrehajtásra, azt már láthattuk korábban, de nem csupán az Unióban van ez így, hanem a határain kívül is. Induljunk ki Svájc államszervezetéből. Svájc 26 kantonja a svájci szövetségi állam tagállamai. Régen valamennyi kanton önálló állam volt, saját határokkal, hadsereggel és saját pénzzel, amíg 1848-ban létre nem jött a jelenlegi szövetségi struktúra. A 16. században a Svájci Konföderációt 13 önmagát kormányzó állam alkotta. Ezeket az államokat kantonnak nevezték. Kétfajta kanton létezett: hat erdei kanton és hét városi kanton. Minden kantonnak saját alkotmánya, törvényhozása, kormánya és bíróságai voltak. A legtöbb kantontörvényhozás egykamarás parlament volt, 58 és 200 közötti taggal. A svájci alkotmány szerint a nem a konföderáció hatáskörébe tartozó ügyek a kantonok belső ügyei. A helyi önkormányzatok autonómiájának fokát a kantonok határozzák meg. A kantonügyekben a közvetlen demokráciát (a Landsgemeinde formájában) mára már csak Glarus kantonban és Jura kantonban gyakorolják. Valamennyi többi kantonban szavazással képviselőket választanak. 48 A kantonok szerepe, hatásköre a telepítési jogok körében az 1999-es reform után nagymértékben megnőtt. A borrendelet végrehajtása 49 elsődlegesen a kantonok feladata. A kb. 15 bortermelő kanton esetében új szőlőültetvény telepítéséhez a kantonok illetékes szervének hozzájárulása kell, míg a Szövetségi Tanács az engedélyezés alapelveit és a bejelentési kötelezettséget határozza meg. Korábban persze nem volt így, 1999 előtt a Szövetségi Mezőgazdasági Hivatal hatáskörébe tartozott az engedélyezés a kanton illetékes szervével történt konzultáció után. 50 A 99-es reformnak, és így a hatáskör kiutalásnak elsősorban pénzügyi indokai voltak, a szövetségi költségeket kívánták csökkenteni. 47
Federal Law on Agriculture of April 29th 1998. Svájc területi felosztásáról, kantonjairól lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/Sv%C3%A1jc_kantonjai 49 Végrehajtási rendelet: Edict on Wine growing and the importation of wine of December 7th 1998. 50 A svájci agrárszabályozás kialakulására lásd: POPP, Hans: A 20. század agrártörténete In.: Földszolgálat A mezőgazdasági forradalom évszázada, Vidékfejlesztők Kiskönyvtára 8. Agroinform. Budapest, 2001, 81-108. pp. 48
592
Gyurán Ildikó
Továbbá kantoni engedély kell az olyan szőlőtelepítéshez, melynek célja a borral való kereskedelem, mely engedély akkor jár, ha a terület alkalmas szőlőtermesztésre. Konkrétan azt is meghatározzák, hogy a terület alkalmassága szempontjából, mely ismérvek fennállására kell tekintettel lenni, így: a) a terület magassága, b) a terület meredeksége és fekvésének szöge, c) a helyi éghajlat, d) talajtípus, e) a talaj hidrológiai feltételei, f) a terület kiterjedése különös tekintettel a természet védelmére. 51 Ehhez hasonló rendelkezés a magyar jogszabályokban is van: telepítési, illetve kivágási engedély iránti kérelmet az ültetés, illetve a kivágás tervezett megkezdése előtt legalább kettő hónappal kell benyújtani, helyrajzi számonként két példányban a hegybíróhoz, aki a kérelem alaki és tartalmi követelményeit megvizsgálja és véleményezi, hogy egyrészt a kérelemben szereplő fajták az adott termőhelyen telepíthetőek-e és a telepítésre tervezett terület ökológiai szempontból alkalmas-e szőlőművelésre. Emellett még sok egyéb dolgot vizsgál a hegybíró az engedélyezésnél, ami számunkra lényeges a terület szempontjából az az ökológiai alkalmasság. 52 Fontos momentum, hogy a svájci jogszabály külön kiemeli a környezet és természet védelmének szerepét, az engedélyezési eljárás során az illetékes kantoni környezet- és tájvédelmi szervezetek is bevonja az eljárásba. A területtel szemben felsorolt kritériumok tehát egyrészt minőségi, másrészt környezetvédelmi feltételek. Vagyis a rendeletben fennálló korlátozást úgy értelmezhetjük, mely szerint ha adott terület nem alkalmas szőlőtelepítésre, nem jár az engedély. Született ez a rendelkezés akkor, mikor az Unióban egyértelműen nagymértékű tilalmakat és szigorú szabályokat vezettek be. Persze azt hozzá kell tenni, hogy Svájc gazdaságát alapvetően nem a bortermelése határozza meg. Egy kis statisztika ezzel kapcsolatban: 1998-ban vezették be a kötelezően kantoni szőlőültetvényi nyilvántartást, abban az évben 156 igénylőnek adtak telepítési engedélyt, ez pedig 69 hektár telepítését jelentette, 10 kérelmet utasítottak el 15 hektárra. Az ezt megelőző évben pedig 47 hektár telepítést regisztráltak. Kb. 15,000 hektár szőlőről beszélhetünk Svájc esetében. Ennek kb. egyharmada a Tokaji borvidék. Manapság azonban nem jellemző tendencia új területek telepítése, inkább került előtérbe a kiöregedett területek kivágása. Mind a német, mind pedig a francia nyelvű területeken problémát jelent a borok eladása. De 51 52
Act 2 (Edict) 20/2005. (III. 18.) MVH. közi.
A telepítési jogok rendszere Európában
593
mindamellett új telepítések történnek, pl. Les Grisons kantonban, valamint a svájci Merlot borok iránti kereslet is növekszik. Visszatérve a rendelet szabályaihoz, a problémát az okozta, hogy a kantonok gazdasági kritériumokra, pontosabban a túltermelésre hivatkozva tagadták meg az engedélyek kiadását, ugyanakkor egy ilyen gazdasági körülménynek nem volt jogi alapja és úgy gondolták, hogy ez a jogi szöveg értelmezésen nem nyúlhat túl, hiszen a jogszabály egyértelműen kimondta, hogy a kanton köteles megadni az engedélyét, ha a terület alkalmas borszőlő termesztésére. A gazdasági okokból történő engedélyezés megtagadására jelenthetnének megoldást a minőségjavítása céljából tett intézkedések, például a piacon kelendőbb szőlőfajták telepítésének a támogatása. Ezzel szemben az Unióban alapvető szabály az, hogy a bortermelési potenciál átalakítása, területi növekedésének megakadályozása, minőségpolitika előtérbe helyezése céljából vezethetőek be a korlátozások. Az engedély nélküli telepítés szabályai Svájcban is hasonlóak: az így, vagyis jogellenesen telepített szőlőt ki kell vágni. A svájci szabályok még pontosítanak: 12 hónapon belül kell kivágni, ha ez idő alatt nem történik meg a kanton kivágatja a telepítő költségére. 53 Felmerül a kérdés, hogy beszélhetünk-e egyáltalán újratelepítési jogokról Svájcban. Ez a terminológia az ő esetükben másképp értelmezhető, hiszen egy nem tagállamról van szó, ahol az 1493/1999 rendelet és ezek alapján a telepítési jogok rendszere sem létezik. Azonban a telepítés itt is korlátolt, nemzeti jogszabály alapján. Az 'új telepítés' kifejezés náluk olyan területekre vonatkozik, melyen a megelőző 10 évben nem telepítettek borszőlőt. Bármilyen rekonstrukció 10 éven belül nem igényel engedélyezést, pusztán bejelentési kötelezettséggel jár. Az uniós szabályoktól eltérően a svájci bortermelőknek nincs újratelepítési joguk, ha kivágnak egy szőlőterületet. Ebből következően ezen jogok átruházása sem létezik. Vagyis a termelők ha kivágnak egy terület, vagy újra telepítik a területet 10 éven belül, vagy pedig engedélyt kérnek új telepítéshez, ami nem túl nehézkes, ha a terület alkalmas termesztésre.
53
Louis MAYER: The Regulations Governing New Vineyard Planting in Switzerland AIDV/1WLA Bulletin N'28 April 2002. 26-28. p.
594
Gyurán Ildikó
Összegzés Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a telepítési jogok rendszerének kialakítása az uniós jogalkotás eredménye. Azért volt szükség bevezetésükre, mert az európai szőlészet-borászat körülményei az elmúlt mintegy tíz évben jelentős változáson mentek keresztül, több okból kifolyólag: egyrészt a harmadik országok növekvő termelése, valamint agresszív piaci fellépésük erős konkurenciát jelent az európai piacon; másrészt a borfogyasztási szokások változása és a forgalmazás központosítása megnövelte a belső konkurenciát. 54 A különböző piackorrigáló eszközök, úgy, mint a lepárlások, magánraktározási támogatások, exporttámogatások csak enyhíteni tudják a gondokat, miközben nagyban hozzájárulnak a nem-versenyképes termelés fenntartásához. 55 A szabad telepítést korlátozó rendszer bevezetése azonban sikeresnek bizonyult, a borpiaci egyensúly kialakulását nagyban elősegítik. A borpiac közös szervezéséről szóló 1493/1999/EK rendelet tartalmazza a jogokra vonatkozó alapvető előírásokat, követelményeket a termelési potenciál javítása érdekében, azonban egyfajta keretrendeletként széles hatáskört biztosít a tagállamoknak a nemzeti sajátosságokhoz való igazodás miatt. Hiszen nem vonatkozhatnak ugyanolyan részletszabályok eltérő termelési módok esetén, gondoljunk csak a spanyol ültetési módra, ahol szőlőbokrok vannak tőkék helyett, így azonos területen kevesebbet termelnek. A tagállamok területi egységei, régiói is érvényesítik autonómiájukat, számos feladatot kapnak főleg a végrehajtásban. Szükséges ez leginkább azért, mert a helyi sajátosságokat, szükségleteket helyben ismerik leginkább. Az ellenőrzés is leghatékonyabban helyi vagy regionális szinten kivitelezhető, valamint az információk nagyobb része is adott borvidéken lelhető fel. 56
54
A COPA És COGECA álláspontja a közös borpiaci szabályozás reformjához, Brüsszel, 2006. január 6. 55 Szlovénia Mezőgazdasági Minisztériumának informális háttéranyaga Mariann Fischer Boel mezőgazdasági biztosnak az EU borreform tárgyában. Összefoglaló. 2006. április 28. GYURÁN Ildikó: A Tokaji bor eredetvédelme. TDK dolgozat Miskolc, 2006., 35. o.
A telepítési jogok rendszere Európában
595
Ildikó Gyurán The System of Planting Rights in Europe Summary The development of the system ofplanting rights is the result of the union legislation. It was necessary to establish these rights, because circumstances of the European viticulture- winery went throught on considerable changes in the last ten years due to more reasons: On the one hand, the third countries' growing production, and their aggressive market appearance means a strong rivalry on the European market, on the other hand the changes of the wine consumption customs and the centralisation of distribution increased the inner rivalry. The different devices adjusting the market, such as distillations, supports of private storage, intervention, export subsidies, can only ease the problems simply, while they contribute to the maintenance of not- competitive production. The introduction of the system limiting the free planting was successful, the market balance has improved, albeit in a relatively slow and difficult manner The Council regulation No.1493/1999 on the common organisation of the market in wine implies the fundamental regulations concerning the rights, requirements in connection with the production potential but it provides wide competence for the Member States because of conforming to the national peculiarities Since may not concern the same rules on the case of different modes ofproduction, if we think of the manner of Spanish planting, there are grape bushes, instead of stocks, so in this way less grapes are produced on an identical area From this viewpoint, the reform means that less competitive producers with weaker production and income would be crowded out from the market. After 2014 only those wine-growers invest in, who are sure of their market return. The market balances itself when the planting rights expire. The producers who did not produce a profit since years would turn back on the wine sector without the reform. The system of the planting rights remains until 2015, according to the agreement of Ministers of Agriculture of the Member States in December 2007, and then it is extendible in national competence with more years: Planting with vines of wines grape varieties shall be prohibited until 2015 and grafting of wine grape varieties on to varieties other than wine grape varieties shall also be prohibited. The contravention of the rule entails a serious sanction: it is necessary to grub up the grape planted despite of the prohibition in the producers expense. But there are exceptions to this basic rule exactly, the planting rights: new planting rights, replanting rights, rights from reserve. New planting rights: Member states may provide a new planting right to producers in in exceptional cases in respect of areas:
596
Gyurán Ildikó
(a) intended for new planting carried out under measures for land consolidation or measures concerning compulsory purchases in the public interest adopted under national legislation, (b) intendedfor wine-growing experiments, or (c) intendedfor graft nurseries.57 New planting rights shall be used by the producer to whom they were granted, in respect of the areas andfor the purposes for which they were granted. Replanting rights: The European Union may grant replanting rights to producers who undertake to grub up an area of vines, before the end of the third year after which the area was planted. Replanting rights may be transferred, in whole or in part, to another holding in the same Member State. Planting rights from national or regional reserve: To improve the management of wine-growing potential and to promote the efficient use ofplanting rights and thus to further mitigate the effect of the restrictions on planting, a system of national or regional reserves should be set up. The following rights shall be allocated to the reserve or reserves: (a) new planting rights, replanting rights and planting rights granted from the reserve which are not used within the time limits, (bj replanting rights allocated to the reserve by producers who hold such rights, where necessary in return for a payment from national funds, (c) newly created planting rights. The regional units and regions of Member States enforce their autonomy, and they get many tasks in the execution. It is necessary because of the local peculiarities, needs are known local mostly. The controll mechanism is achievable most efficiently on a regional level, and great part of the informations can be found on the given winegrowing region. It is necessary to provide wide competence for the Member States' single organs: so this essay is a comparative analysis of some emphasized wine-grower Member State: Hungarian, Spainish, German, and French regulation, and summarizes the different provisions of a non-member state: Switzerland.
57
Council Order No. 1493/1999/EC 1.(14)
