17. oldal

Nicholas Gregory Mankiw:

Makroökonómia (2005)

állás, albérlet, jegyzet, tanár, tankönyv 1 / 17. oldal

2. fejezet 

GDP - Bruttó hazai termék: az ország összes eladott termékének és szolgáltatásának értéke. o Gazdaság szereplőinek összes jövedelme = Termékekre és szolgáltatásokra fordított összes kiadás  körforgás (minden tranzakciónak 2 oldala van) o Jövedelem elsődleges mérőszáma. o Készletváltozást kiadásként és jövedelemként is figyelembe kell venni  készletre termelés ugyanúgy növeli a GDP-t, mint az eladás. o Aggregálás a piaci árak alapján történik. o Csak a késztermékeket tartalmazza (mert a félkész termék ára megjelenik a késztermék árában)  végső eladásra szánt késztermékek és szolgáltatások összesített értéke = összes HÉ  HÉ: hozzáadott érték: a vállalat által felhasznált félkész termék értékével csökkentett kibocsátás.  BÉ: beszámított érték: olyan termék és szolgáltatás értéke, melynek nincs piaci ára, de a GDP része. (pl.: saját ingatlan saját magunknak fizetett bérleti díja, állami szféra szolgáltatása = állami alkalmazottak bére, rejtett gazdaság) o Nem része a GDP-nek: forgalomba nem kerülő termékek és szolgáltatások. o a GDP tökéletlen, de 2 év összehasonlításához jó. o Nominális GDP: termékeket és szolgáltatásokat aktuális árakon számítja.↑ ha p↑; ↑ ha q↑.: gazdaság kibocsátásnak pénzértéke.  nGDP = (PX*QX)+(PY*QY): folyó árak o Reál GDP: termékeket és szolgáltatásokat bázis áron számítja.: kibocsátás nagysága bázisév árain.  rGDP = (P0X*Q1X)+(P0Y*Q1Y): bázis árak o GDP-deflátor: nGDP/rGDP = (P1X*Q1X)+(P1Y*Q1Y) / (P0X*Q1X)+(P0Y*Q1Y).: kibocsátás egy tipikus egységének árváltozása. o CPI - Fogyasztói árindex: tipikus fogyasztói kosár árváltozását mutatja egy bázisévhez képest.  CPI = (P1X*QX)+(P1Y*QY) / (P0X*QX)+(P0Y*QY): q rögzített. GDP-deflátor Összes termék és szolgáltatás árát figyelembe veszi Csak belföldön előállított termékeket tartalmazza Változó súlyok – Paasche

CPI Csak a tipikus kosáron belül mér (helyettesítés, új termék, minőségi változás!) Külföldi termék is szerepelhet benne Változatlan súlyok – Laspeyres

o Termelői árindex - vállalatok vásárlását jellemző tipikus kosár árváltozását méri. állás, albérlet, jegyzet, tanár, tankönyv 2 / 17. oldal

  

        



o GDP részei: Y = C + I + G + NX  fogyasztás (C): háztartások által vásárolt javak és szolgáltatások.  tartós fogyasztási cikkek  nem tartós fogyasztási cikkek  szolgáltatások  beruházás (I): jövőben felhasználásra kerülő termékek, új értéket létrehozó. (Ø: értékpapír vásárlás, belföldi használtcikk kereskedelem)  üzleti állóeszköz-beruházások  lakásberuházások  készletberuházások  kormányzati kiadások (G): kormányzat és helyi önkormányzatok által vásárol javak és szolgáltatások. (Ø: transzferek, TB, segélyek, jóléti kiadások, redisztribucionális aktusok  nettó export (NX): X – M. GNP - összes hazai gazdasági szereplő által termelt jövedelem. NNP - nettó nemzeti termék = GNP – A  A = állótőke elfogyasztása, kb. GNP 10%-a Nemzeti jövedelem = NNP – közvetett adók (kb. NNP 10%-a): gazdaság szereplőinek összes keresete. Részei: o alkalmazottak keresete o tulajdonosi jövedelmek o bérleti díjak o vállalati profit o nettó kamatjövedelem Személyes jövedelem = Nemzeti jövedelem + vállalati profit + TB + nettó kamatjövedelem – osztalékok – Tr – magánszemélyek kamatjövedelme. Rendelkezésre álló jövedelem = személyes jövedelem – (SZJA + egyéb állam felé történő kifizetések) Munkanélküliségi ráta - azoknak az embereknek a százalékos aránya, akik szeretnének dolgozni, de nincs állásuk: o Munkanélküliségi ráta = (munkanélküliek / munkaerő-állomány) * 100 Foglalkoztatott: ha az előző hét nagyobb részét állásban töltötte Munkanélküli: nincs állásban, és új unkahelyre vár vagy munkát keres. Munkaerő állomány: foglalkoztatottak + munkanélküliek Nem részei a munkaerő állománynak: nyugdíjasok, diákok, reményvesztett dolgozók. Aktivitási ráta - (munkaerő-állomány / felnőtt lakosság) * 100 Okun-törvény - rGDP változása = 3% – 2 (munkanélküliségi ráta). o Két változó szorzatának százalékos változása ≈ két változó százalékos változásának az összege. Egy hányados százalékos változása ≈ a számláló és a nevező százalékos változásának különbségével. A jövedelemmutatók általában szezonálisan ingadoznak (pl.: GDP 1 év alatt kb –8 %: termelőképesség, szokások)  mutatók szezonális kiigazítása szükséges. o Folyamat-jellegű változók (flow): egy bizonyos időegység alatt mért mennyiség.  pl.: fogyasztó jövedelme és kiadása, állásukat elvesztők mennyisége, beruházások nagysága, költségvetési deficit. o Állomány-jellegű változók (stock): egy adott időpontban mért mennyiség.


pl.: fogyasztói vagyon, foglalkoztatottak tömege, gazdaságban lévő tőkeállomány nagysága, államadósság  Ce = összjövedelem – Se.  Túlkereslet = ΣD – összjövedelem  raktárkészletből elégítik ki év végén, és ez negatív beruházás.  S = Se. 

3. fejezet 

   



       



GDP függ: o termelési tényezők mennyisége (K, L, nincsenek kihasználatlan erőforrások) o technológia: termelési függvény (Y = F(K,L), állandó mérethozadék: valamennyi termelési tényező azonos százalékkal történő együttes növelése esetén a kibocsátás is ugyanilyen arányban nő) Y = szolgáltatások kínálata Neoklasszikus elosztáselmélet: jövedelem elosztása a termelési tényezők között, ha a tényezőkínálat állandó (függőleges). Profit = PY (bevétel) – WL (munka költsége) – RK (tőke költsége) Tényezőkereslet meghatározása: o MPK = R/P (tőke reálbérleti díja) = a(Y/K) o MPL = W/P (reálbér) = (1 – a)(Y/L) o Csökkenő határtermék az általános. Gazdasági profit: a termelési tényezők költségének kifizetése után megmaradó jövedelem. o gazdasági profit = Y – (MPL*L) – (MPK*K): hosszú távon 0. o tőkejövedelem = MPK*K= aY o munkajövedelem = MPL*L = (1 – a)Y számviteli profit: gazdasági profit + tőkejövedelem L↓→MPL↑→W↑→MPK↓→R↓ Munka határtermék fve: MPL (L) Munkakereslet: LD(w) Foglalkoztatás: Ls. Tőke, munka átlagterméke: K/Y, L/Y Y=C+I+G Fogyasztás – megtakarítás: o Rendelkezésre álló jövedelem: Y – T = C + S  C = C(Y – T) o MPC = mennyivel nő C, ha Y – T 1 egységgel nő.  MPS = 1 – MPC o S=Y–C–G=I o SP = Y – T – C o SG = T – G Beruházás: o Nagysága a kamatlábtól (r) függ. (reálkamatláb). Csak akkor nő ténylegesen, ha nő a társadalmi megtakarítás is (pl.: G↑, T↓) o Nyereséges, ha hozadéka meghaladja költségeit. o I változásának okai: technológia fejlődése, kormányzati politika.


   

Kormányzati vásárlások: o T: transzferekkel csökkentett adóbevétel. o G, T exogén változók. Költségvetési egyenleg: T – G Egyensúlyi kamatláb: o A kínálat és a kereslet között az egyensúlyt a kamatláb teremti meg. o Y = C(Y – T) + I(r) + G: csak r a változó. Fiskális politika (T vagy G változtatása) közvetlenül hat az árupiacra: S, I, r változik. Expanzív fiskális politika: o G↑→ Y↑→ Y – T, C marad → I↓ → r↑: kiszorítási hatás → SG↓→ SP marad→S↓ o T↓→ (Y – T)↑→ C↑→ I↓ → r↑~ kiszorítási hatás → S↓

4. fejezet 4.1. 



  

 

Solow-modell

Kibocsátás mekkora hányada legyen a mai fogyasztás, és a jövőre szánt megtakarítás? o Egy munkásra jutó kibocsátás függ az egy munkásra jutó tőkétől. o y = f(k), y = Y/L, k = K/L. o y = c + i; c = (1 – s)y. Tőkeállomány változása: o beruházás: i = sf(k). o amortizáció: Δk = i – δk. o Egyensúlyban Δk = 0 (k*)  ha k alacsonyabb, akkor i > δ, ezért k nő. A Solow-modell szerint az egyensúlyi tőkeállományt a megtakarítási ráta határozza meg. Ha ez magas, akkor a gazdaságban magas a kibocsátás és nagy a tőkeállomány és a beruházás. A felhalmozás aranyszabálya:: a fogyasztás maximalizálása, k*gold. c = y – i  egyensúlyban: o c* = f(k*) – δk*  k*gold ami ezt maximalizálja. (ha ez alatt van, akkor a tőkeállomány növelése jobban növeli a kibocsátást, mint amennyire az amortizáció csökkenti, y meredeksége nagyobb, mint δk*) o MPK = δ.: ezt csak egy megtakarítási ráta biztosítja. o k* / f(k*) = s / δ. Az aranyszabály a legmagasabb szintű fogyasztást az egyensúlyban biztosítja, a jövő nemzedékének kedvezve.: bibliai aranyszabály Népességnövekedés: o n: a népesség és a munkaerő-állomány növekedési üteme  ha n > 1 akkor k↓. o Δk = i – (δ+n)k (δ+n)k a beruházás fedezeti értéke.  Δk = sf(k) – (δ+n)k o Ha k kisebb, mint k*, akkor a beruházás nagyobb, mint a fedezeti szint, azért k nő. o MPK = δ+n (FASz szerint) o Beruházás kettős szerepe:  δk része pótolja az elavult tőkét


 nk része új foglalkoztatottakat látja el tőkével.  Technikai haladás: o Y = F(K,L*E): E: munka hatékonysága o g: technikai haladás üteme  növekedési ütem: n+g. o Δk = i – (δ+n+g)k o MPK = δ+n+g ; sf(k) = (δ+n+g)k ; εK = s (FASz szerint) o MPK = sf(k) / k ; MPK(K/Y) = εK ; ΔY/Y : ΔK/K = ΔY/K * K/Y (stacionárius egyensúly esetén) εK = a; εL =1-a o Solow szerint csak a technikai haladás eredményezhet tartós növekedést.  Ha a tőketulajdonosokat határtermékük szerint fizetik meg, és a jövedelem = bY, akkor MPK * K/Y = b  Solow-modell technikai haladása melletti stacionárius növekedési pályák: Hatékonysági egységre jutó tőke Hatékonysági egységre jutó kibocsátás Egy munkásra jutó kibocsátás Összes kibocsátás         

K = K/(E*L) Y = Y/(E*L) = f(k)

0 0

Y/L = y*E Y = y*(E*L)

g n+g

Megtakarítási ráta befolyásolásának módjai: o állam megtakarításán keresztül (G↓, T↑) o magánmegtakarítás ösztönzése (megtakarítás hozamának növelése, T↓) Y/L↓ ha n,g↑ s↑ → MPK↓; K/Y↑ Ha MPK kisebb, mint gold esetén: MPK↓ ha k↑ ha K/L↑ ha s↑ ΔY = (MPK*ΔK) + (MPL*ΔL) Kibocsátás (jövedelem) növekedési üteme: ΔY/Y = a(ΔK/K) + (1-a)(ΔL/L) + ΔA/A = n +g Teljes tényezőtermelékenység: A  ΔA/A = ΔY/Y – a(ΔK/K) – (1-a)( ΔL/L) = Solow-maradék (technikai haladás hatása a növekedésre) ΔE/E = 1/(1-a) * ΔA/A Δk/k = [sf(k) – (δ+n+g)k] / k

5. fejezet 5.1.

Munkanélküliség

 

L = E + U ; munkaerő-állomány = foglalkoztatottak + munkanélküliek s: állásvesztők, f: állásszerzők  ha mindkettő + x százalékpont, attól még U változása nem ismert.  Munkanélküliség rátája: fU = sE  U/L = s/(s+f)  E = (1 – u)L




   

Munkanélküliség okai: o frikciós munkanélküliség.  álláskeresés ideje és költségei  szektorális változások  munkanélküli segély (s↑, f↓) o várakozási munkanélküliség (~bérek rugalmatlansága: LS ≠ LD  ha LD rugalmas: nehezen rúgják ki az embert)  minimálbérek  szakszervezetek  hatékony bérek reálbér: W = MPL összes reálbér = Y(MPL=F) – MPL(0) = WL munkanélküliség stacionárius rátájának stabilitása: o ΔU = sE – fU  ha U/L > s/(s+f) akkor (s+f)(U/L) > s ezért ΔU negatív (U csökken) u csökkenése rövidtávon fokozza a gazdasági növekedést, az új stacionárius egyensúlyi állapot eléréséig, azután viszont csak a népesség növekedési üteme (n) és a technikai haladás üteme (g) a meghatározó.

6. fejezet 6.1.   

  

Pénz és infláció

Infláció: az rak összességének emelkedése  inflációs sokk: hitelezőknek rossz, hitelfelvevőknek jó, mert ex post kamatláb < ex ante kamatláb. Ár: az az arány, amelyen a pénz termékre vagy szolgáltatásra cseréljük Pénz: olyan eszköz, amely bármikor felhasználható tranzakciók lebonyolítására (papír alapú - vagy árupénz  arany standard) o vagyontartási funkció o értékteremtő funkció o forgalmi eszköz funkció (közvetett csere lehetősége) MD (és inflációs ráta) meghatározása a Központi Bank kezében van.  nyíltpiaci műveletek pl.: államkötvények vétele és eladása. Ha L (reálpénzkereslet) = 0,4Y akkor V állandó és 2,5; pénzkereslet nem függ i-től. Alakja pl.: L= 0,4Y/20r Pénzmennyiség: C M1 M2 M3 L

Készpénz Készpénz, látra szóló betétek, utazási csekkek, egyéb likvid bankbevételek M1 + egynapos visszavásárlási megállapodások, eurodollárok, pénzpiaci betétek, befektetési jegyek M2 + határozott időre lekötött betétek és repók M3 + takarékkönyvek, rövid lejáratú kincstári jegyek, más


likvid eszközök   

 

  

Mennyiségi egyenlet: MV = PY o attól, hogy M↑ a beruházási kereslet egyensúlyi értéke nem változik. Reálpénzállomány: M/P: a pénz mennyisége az érte vásárolható áruk és szolgáltatások mennyiségében. M/P ↑ ha i↑ vagy Y↑. Mennyiségi pénzelmélet: V állandó  a gazdaság termelési képessége meghatározza a GDP-t, M a nominális GDP-t.  árszínvonal és inflációs ráta arányos MD-vel. o M %-os változása + V %-os változása = P %-os változása + Y %-os változása ΔM/M ↑ ha π és nominálbér növekedési üteme ↑ vagy ha r változatlan és i↑ Állami kiadások fedezése: o adók kivetése o kölcsön o seigniorage (pénzmennyiség növeléséből származó inflációs adó = i) pénztartás költsége: i  ha π↑ akkor étlap – és cipőtalpköltségek ↑. Fischer-egyenlet: i = r + πe.  Fischer-hatás: π 1 %-os növelésének hatása i 1%os emelkedése. Klasszikus dichotómia: reál és nominális változók elméleti szétválasztása.  pénz semlegessége: pénz a reálváltozókra nem gyakorol hatást. o r↓-t sem az expanzív fiskális sem az expanzív monetáris politika nem okozhatja. o r változása nem történhet π változása miatt.

8. fejezet 8.1.

Gazdasági ingadozások elmélete

 

Recesszió→rövidebb munkaidő (részmunkaidő) Üzleti ciklus: kibocsátás és foglalkoztatás ingadozása: recesszió megszokott és rendszertelen o gazdaságpolitikai eszközökkel próbálják szabályozni: monetáris és fiskális politika  Rövid és hosszú táv o Különbség: árak viselkedésében (ht: rugalmasak, rt: ragadósak) + jövedelem meghatározása: ht: S; rt: D.  Monetáris politika hatásai: o pénzkínálat↓  klasszikus dichotómia elve: pénzben mért nominális változókra hat, de érintetlenül hagyja a reálváltozókat. DE: rövidtávon sok ár megragad, nem reagál. Tehát rövid távú ingadozásokat okoz. Ragadós árak esetén pedig Y az áruk és szolgáltatások iránti kereslettől is függ (AS): monetáris és fiskális politika befolyásolja AS-t.  Aggregált kereslet: AD o Az árszínvonal (P) és a keresett áruk és szolgáltatások (Y) közötti kapcsolatot fejezi ki. Emberek mennyi terméket vagy szolgáltatási kívánnak vásárolni adott ár mellett.








 

o Negatív meredekségű: P↑→M/P↓→Y↓.: Mennyiségi egyenlet: MV=PY.  P↑→ T nominális értéke↑→ M kevesebb T-re elég→T↓. o Eltolódása: o M változása esetén: M↓→ PY↓→AD befelé tolódik el. o és pénz forgási sebességének változása esetén: V↓→ PY↓→AD befelé. o Ha AD jobbra → rt: L↑; ht: P↑ VAGY → M/P↑ Aggregált kínálat: AS o Termékek és szolgáltatások kínált mennyisége (Y) és az árszínvonal (P) közötti kapcsolatot fejezi ki. Vizsgált időszak hosszától is függ: o LRAS függőleges, Y=F(Káll,Láll) = Yáll, teljes foglalkoztatás melletti kibocsátás, kibocsátás természetes szintje: minden gazdasági erőforrás felhasználásra kerül, NAIRU. o SRAS vízszintes (szélsőséges eset – minden ár ragadós). o Átmenet: ht-ú egyensúly LRAS x AD, de SRAS is átmegy itt, mivel erre igazodik az árszint. Visszaesés hatásai időben: egyensúly→AD↓→Y↓→P↓→Y visszatér az egyensúlyi szintre. AD-Sokkhatás: görbék exogén változásai o stabilizációs politika: olyan állami célkiűzés, hogy a kibocsátást és a foglalkoztatást a természetes szinten tartsa. o eltolódása: M vagy V ↓→PY ↓→AD↓→rt Y↓→ht P↑→Y visszaáll a egyensúlyi szintre. o kezdetben SRAS↓, de ht egyensúly AS-Sokkhatás: o vállalatok által megszabott árakat érintik o ársokk (általában negatív): SRAS↑→P↑→ Y↓. o Ha AD változatlan marad akkor: stagfláció: infláció + stagnálás. o Politikák: AD szinten tartása (hosszú táv, recesszió); AD növelése Ha kevesebb a hitellehetőség akkor AS marad, AD balra (P↓, Y marad) Ha V(i) akkor deficitcsökkentő fiskális politika esetén AD balra (AD↓)→ S↑→r↓→ V↓ → rt: Y,L↓, P marad; ht: Y,L visszaáll, P↓. ÉS Ha πe↓ i↓ V↓ AD↓ ...

Exogén sokkok

Az aggregált kereslet exogén növekedése Kedvezőtlen kínálati sokk

A monetáris politika kizárólagos célja Az árszínvonal stabilitása A kibocsátás természetes rátája Pénzmennyiség csökkentése Pénzmennyiség csökkentése Pénzmennyiség szinten tartása

Pénzmennyiség növelése


9. -10. fejezet 9.1. 





Gazdasági egyensúly: IS-LM model

IS: beruházás, megtakarítás. o keynesi keresztből: kamatláb és jövedelem között az árupiacon fennálló kapcsolatot fejezi ki. Adott tervezett beruházás és fiskális politika melletti jövedelem meghatározása. o Tervezett kiadás: E = C+I+G: fiskális politika: E=C(Y-Táll)+Iáll+Gáll. o Pozitív meredekség: nagyobb jövedelem: nagyobb fogyasztás, = MPC. o Egyensúly: Y=E (45°-os egyenes). o Ha Y magasabb, mint az optimális: E

12. fejezet 12.1.   







Aggregált kínálat

Y = Ỹ+ α (P – Pe) α > 0 ; P ≠ Pe A kibocsátás akkor tér el a potenciálistól, ha az árszínvonal eltér a várttól. ragadós bérek modellje o AS nem függőleges, mert a nominálbérek lassan változnak: szerződések, társadalmi normák, magasan tartott bérek (ld 5. fejezet) o Y: P: • ha P↑→W/P↓→ munkaerő olcsóbb lesz, LD↑ → L↑→Y↑ a téves helyzetmegítélés modellje o feltétel: a bérek mozgása kiegyenlíti a keresletet és a kínálatot o A munkások időlegesen összetévesztik a reál- és a nominálbéreket.  LS: munkások illúziói és a reálbér függvénye egyben. o Vállalatok tájékozottabbak a munkavállalóknál. o P↑→ o ha várt változás: ΔP arányban Pe↑→ LS,LD marad → W ΔP arányban↑ o ha nem várt változás: Pemarad→W/P magasabbnak hiszik, mint ami→LS↑→W/P↓→ munkaerő olcsóbb lesz, LD↑ → L↑→Y↑ az információhiány modellje o RT és HT AD az árakkal kapcsolatos rövidtávú bizonytalanságok miatt különböznek. o Vállalatok NEM tájékozottabbak a munkavállalóknál. o Mivel sok termék van a termelők nem ismerik fel minden pillanatban az összes árat, csak a termelt árukét követi  csak a nominális árakkal van tisztában  P emelkedését valamelyest reálnak tekinti  többet dolgozik, Y nő. o Ha P> Pe→ Y↑ ragadós árak modellje o vállalatok nem végeznek azonnali árkiigazítást.: szerződések, menüköltség. o Az aggregált kínálati modellek összehasonlítása

Igen Megtisztul-e a piac

Nem

Nem tökéletes piac Munka Téves megítélés: munkások időlegesen összetévesztik a reál- és a nominálbérek változását. Ragadós bérek: a nominálbérek lassan alkalmazkodnak

Áru Információhiány: a termelők összetévesztik az árszínvonal változását a relatív árak változásával. Ragadós árak: az áruk és a szolgáltatások árai lassan alkalmazkodnak


12.2.  

   

Phillips-görbe

Munkanélküliség és az infláció között kapcsolat van: π = πe – β(u – un) + ε . π változása függ: o πe: adaptív várakozás (korábbi inflációra alapozott πe) o ciklikus munkanélküliség (munkanélküliség eltérése a természetes rátától) o kínálati sokk (ε) pl.: olajár-robbanás (olyan esemény, mely növeli a termelés költségeit) π ↑: o keresletinfláció: ha u ≠ un.: érzékenység mértékét β fejezi ki. o költséginfláció: ha ε > 0 áldozati ráta: az éves rGDP azon hányada, amely az infláció 1%ponttal való csökkenésekor elvész. Természetes ráta hipotézise: AD ingadozása csak rt-on érinti Y-t és L-t: lehetséges a ht és rt folyamatok külön-külön vizsgálata. Hiszteréziselmélet: elképzelhető, hogy AD ht-n is hat Y-ra és L-re. (hiszterézis: az eseményeknek a természetes rátára gyakorolt hosszú távú hatása) pl.: recesszió

13. fejezet 

A hosszú idejű késések megnehezítik a fiskális és a monetáris politika irányítását. o belső késés: a gazdasági sokk és a sokkokra adott gazdaságpolitikai válasz között eltelt idő  fiskális politika esetében nagy o külső késés: a gazdaságpolitikai lépés és annak hatása között eltelt idő  monetáris politika esetében nagy o automatikus stabilizátorok csökkentik a késéseket: pl.: adórendszer (= belső késés nélküli fiskális politikai eszközök)  Lucas-kritika: a hagyományos gazdaságpolitika figyelmen kívül hagyja az előrejelzések várakozásokra gyakorolt hatását.  Monetáris politikai szabályok: o Friedman: Pénzkínálat lassú, egyenletes növelése o Többség: pénzkínálat ingadozásának biztosítása a sokkokhoz való alkalmazkodás érdekében o nGDP tervezett alakulásának meghirdetése után ha ezt meghaladtuk akkor M-t csökkenteni, AD-t visszafogni. o P tervezett alakulásának meghirdetése után M-mel igazodni az eltérésekhez.  Fiskális politikai szabályok: o kiegyensúlyozott költségvetés: állam nem költhet többet az adóbevételeinél o nem kiegyensúlyozott költségvetés, mert: gazdasági stabilizálás, adókisimítás, adóteher jövőre halasztás


15. fejezet 15.1. 

   

Feltevések: o 0 < MPC < 1s o ha Y ↑ → APC↓: megtakarítás luxus. o C meghatározója Y, r-nek pedig jelentéktelen a szerepe. (↔ klasszikusok) C = Ĉ+cY (autonóm fogyasztás + MPC*rendelkezésre álló jövedelem) APC = C/Y = Ĉ /Y + c Y↑ → C/Y ; Ĉ /Y↓ Adatok alátámasztották a feltevéseket, de: o II. vh. alatt előrejelzések: alacsony fogyasztás szekuláris pangáshoz vezet majd o nem következett be, elmélet megbukik o Kuznets magyarázata a fogyasztási rejtély: 2 fogyasztási függvény van:  rövid távú: C = Ĉ+cY; ha Y ↑ → APC↓  hosszú távú: APC állandó.

15.2.    

     

Keynes – Általános elmélet

Fisher – Intertemporális választás elmélete

Különböző időszakokra vonatkozó választások magyarázata. S = Y1 – C1 ; C2 = (1+r)(Y1 – C1) + Y2 Fogyasztás nem elsősorban a folyó jövedelem függvénye, hanem a remélt forrásoktól is függ, melyek a fogyasztó élete során rendelkezésére állnak. Intertemporális kötlségvetési korlát: C1 + C2 /(1+r) = Y1 + Y2 /(1+r) o 1/(1+r) : a második időszak fogyasztása az első időszak fogyasztásába mérve: az első időszak fogyasztásának azon része, amelyről a fogyasztónak le kell mondania egy egység második időszakbeli fogyasztásért. Közömbösségi görbe: az első és második időszak fogyasztásának olyan kombinációi, melyek ugyanolyan kielégítőek. Helyettesítési határarány: közömbösségi görbe meredeksége; mekkora fogyasztást vár el a fogyasztó a második időszakban az elsőben lemondott egységnyi fogyasztásért cserébe. Optimalizálás: fogyasztó célja a lehető legmagasabb közömbösségi görbére kerülni o költségvetési egyenesen kell pontot választania.  MRS = 1+r. Ha Y↑ → magasabb közömbösségi görbére kerülünk. Jövedelem jelenértéke: Y1 + Y2 / (1+r) r↑ hatása, ha a fogyasztó megtakarító: o költségvetési egyenes elfordul az eddigi optimális kosár körül jobbra o jövedelmi hatás: a fogyasztás megváltozása a magasabb közömbösségi görbére kerülés miatt ; mindkét időszakban ↑. o helyettesítési hatás: fogyasztás változása a két időszak árarány-változása miatt ; első időszakban ↑ ; második időszakban ↓ o teljes hatás: első időszakban ↑ ; második időszakban ↑ vagy ↓: hosszútávon általában kiegyenlítik egymást, tehát nincs összefüggés r és C között. állás, albérlet, jegyzet, tanár, tankönyv 13 / 17. oldal



Hitelfelvételi korlát (likviditási korlát): C1 ≤ Y1 o Ha nem köt: nincs hatása  Y1 = [Y2 / (1 + r)] o Ha köt: alacsonyabb közömbösségi görbe a megengedett, mint korlát nélkül.  C1 = Y1

15.3.        

Az ember jövedelme élete során változik, a megtakarítás adja az átcsoportosítási lehetőséget.: munkával töltött években félre kell tenni a nyugállományi időszakra.  dolgozó fiatalok megtakarítanak, idősek felélik a megtakarításokat. C = (1/T)W + (R/T)Y: egyéni fogyasztás függvény T: várakozás szerint ennyit él még; W: vagyon; Y: várható jövedelem; R: nyugdíjig hátralevő évek; r = 0 C = αW + βY: aggregált fogyasztási függvény α: fogyasztási határhajlandóság a vagyonból; β: fogyasztási határhajlandóság a jövedelemből W↑→C felfelé tolódik C/Y = α(W/Y) + β: átlagos fogyasztási hajlandóság, RT-n magas jövedelemhez alacsony C/Y; HT-on konstans. Empíria: idősek nem élik fel olyan gyorsan a vagyonukat, mintha állandó fogyasztási szintet tartanának fenn. Okok: o óvatossági megtakarítás o örökség hagyása

15.4.       

Modigliani – Életciklus-hipotézis

Friedman – Permanens jövedelem hipotézis

Fogyasztás nem csak a folyó jövedelemtől függ, hanem a várakozásoktól is. Az emberek jövedelme véletlenszerű átmeneti ingadozásokat mutat. Folyó jövedelem 2 része: Y = YP + YT: permanens jövedelem (amiről azt hiszik, hogy a jövőben is fennmarad = átlagos jövedelem) + átmeneti jövedelem (amiről úgy gondolják, hogy nem tartós = átlagos jövedelemtől való eltérés) Fogyasztás főleg a permanens jövedelemtől függ. (átmeneti ingadozásokat hitelfelvétellel, megtakarítással stabilizálják.) empiria: permanens jövedelmet elköltjük, átmeneti jövedelmet megtakarítjuk. C = α YP ahol α konstans. Különböző jövedelemfajtáknak különböző tartósságuk van: magas iskolűzottság: tartós; időjárás: átmeneti. APC = C/Y = α YP /Y APC a peranens és a folyó jövedelem arányától függ. (ha YP

16. Viták az államadósságról 16.1.      

Egy mai adócsökkentés egy jövőbeni adóemelést jelent, az adóteher átütemezését. Államadósság a jövőbeli adóval ekvivalens, ha a fogyasztók jövőbetekintők, akkor a jövőbeli adók = jelenlegi adók  C nem változik, S nem változik. A fiskális politika akkor hat C-re, ha befolyásolja a jelenbeli vagy jövőbeli G-t. D = G1 – T1; T2 = (1+r)(G1 – T1) + G2 Kormányzati költségvetési korlát: T1 + T2 /(1+r) = G1 + G2 /(1+r) Fisher diagram szerint: o adóssággal finanszírozott T↓→Y1↑→ha G marad, akkor T↑→jövedelem jelenértéke változatlan

16.2. 





Ricardói ekvivalencia szemlélete

Hagyományos szemlélet

Adócsökkentés hatásai:  HT: T↓→C↑→S↓→r↑→I↓→Y↓→ C↓→gazdasági jólét↓  RT: T↓→ C↑→IS kifelé →AD kifelé Y↑→U↓→alkalmazkodás→ Y↓→magas AD miatt P↑ Érvek: o rövidlátás: emberek nincsenek tisztában a költségvetési deficit következményeivel o hitelfelvételi korlátok: mivel nem jutnak hitelhez, egy jövedelemnövelés növeli a fogyasztást is o jövő nemzedékei: fogyasztók arra számítanak, hogy a terheket majd a jövő nemzedéke viseli  Barro érve: család dönt, nem az egyén, ezért itt érvényesül a ricardói ekvivalencia (pl.: hagyaték  hagyományos szemléletű válasz: hagyaték oka a rendszabályozás) Összehasonlítás: kötvénykibocsátással finanszírozott adócsökkentés hatása Változók Fogyasztás Magánmegtakarítás Állami megtakarítás Társadalmi megtakarítás Reálkamatláb Beruházás

Hagyományos szemlélet ↑ ↑ ↓ ↓ ↑ ↓

Ricardói ekvivalencia nem változik ↑ ↓ nem változik nem változik nem változik




Költségvetési deficit mérési problémái: a költségvetési deficitnek pontosan tükröznie kellene az állam eladósodottságának változását o inflációs korrekció: nominális és reáladósság ellentétes irányba is változhat o tőkejavak figyelmbevétele: tőkeköltségvetési deficit o figyelmen kívül hagyott kötelezettségek: jövőbeli nyugdíjak, TB, garanciák o konjunktúraciklus: pl.: ha recesszió → Y↓→T↓→G↑→D↑  ciklikusan kiigazított (teljes foglalkoztatottság melletti) költségvetési deficit

18. Pénzkínálat és pénzkereslet      

 

 



Pénzügyi eszköz: valakinek tartozása, valakinek követelése. M=C+D: pénzkínálat = készpénz + látra szóló betétek. Százalékos tartalékolású bankrendszer: bankok egyszerűen elfogadják a betéteket, de nem hiteleznek. Tartalék: hitelezésre fel nem használt betét. Mérleg: 100% tartalék – 100% betét  nem hat a pénzkínálatra. Részleges tartalékolású bankrendszer: bankok betéteik egy részét hitelezik (rr: tartalék/betét). Egységre jutó pénzteremtés: 1/rr. Pénzügyi közvetítés: kötvénypiac, részvénypiac, bankrendszer: gazdaság forrásainak áramlását segítik, de csak a bankok teremtenek pénzt. Pénzkínálat: o monetáris bázis (B=C+R ; C:készpénz, R:tartalék);  egyenesen arányos MDvel.  B nő, ha KB valutát vesz a bankoktól. o tartalékráta (rr), készpénz-betét arány (cr); o látra szóló betét (D): M=C+D és B=C+R  M=B(cr+1)/(cr+rr).  pénzmultiplikátor: m = (cr+1)/(cr+rr). m↑ ha cr↑. ; ha bankokban roham akkor m↓. Pénzkereslet: emberek által tartani kívánt M. Monetáris politika eszközei: o nyíltpiaci műveletek (kötvénykibocsátás vagy vásárlás a KB részéről); o tartalékolási követelmények; (nem változtatnak MD-n, ha rr nem változik) o diszkontráta (bankoknak nyújtott hitel kamata)  bankok ettől eltérően is működhetnek: pl.: fölös tartalékolás, hitelkeret kihasználatlansága. Ha refinanszírozási kamatláb ↓ → M ↑, mert jegybanki betétek bővülnek. Portfólióelméletek: pénz vagyontartási szerepére épülnek: (M/P)d = L(rs, rb, Πe,W)  (részvények várható reálhozama, kötvények ugyanaz, W:reálvagyon). Más eszközfajták magasabb kamatot ígérnek, a pénz viszont kényelmesebb: ezek dominálják a pénzt.  nem érdemes pénzt tartani a portfólió részeként. M3 keresletét magyarázza: nő, ha alternatív pénzügyi eszközök hozamrátája esik, reálvagyon emelkedik, várható infláció csökken.




Tranzakciós elméletek: pénz csereeszköz szerepére épülnek, elismerik, hogy a pénz dominált vagyoneszköz, de hangsúlyozzák a tranzakció lehetőségét. Pénz költsége: alacsony hozamráta, haszna: kényelem. o Baumol-Toubin-modell: összes költség = elveszett kamat + bankba járás költsége  = iY/(2N)+FN  N*=(iY/2F)1/2. átlagos pénztartás = Y/2N*=(YF/2i)1/2.  MD jövedelemrugalmassága ½, kamatrugalmassága – ½.  Fischer-hatás: Me↑→Πe↑→i↑→pénzpiaci túlkínálat→P↑ és Me↑→Πe↑→I↑→ árupiaci túlkereslet → i↑.


17. oldal

Recommend Documents