WEKERLE 1848 • 1921
A WEKERLEI TÁRSASKÖR EGYESÜLET 1998. Október
Kettõs szám
TÁJÉKOZTATÓ
LAPJA
IV. Évfolyam 2-3. szám
150 éve — 1848. november 14-én született Wekerle alapítója, dr. Wekerle Sándor Wekerle fiatalkori arcképét Vastagh György arcképfestõ festõmûvész 1892-1896 között alkotta
TELECOM BT. Bp. XIX., Petõfi u. 6. fszt. I. Tel.: 281-1210, 282-1742 InterNet Petõfi u. 6. Tel.: 281-1210
1998/2-3.
WEKERLE
1.
Évforduló Kettõs évfordulót ünnepelünk. 150 éve, 1848. november 14-én született gyönyörû lakóhelyünk alapítója, Wekerle Sándor és 90. éve 1908. júliusában szentesítette a király azt az 1908. évi XXIX. törvénycikket, amely “jóváhagyta a pénzügyminiszter, dr. Wekerle Sándor intézkedését, hogy a néhai Sárkány József örököseinek a Kispest határában fekvõ mintegy 472.ooo négyszögölnyi kiterjedésû ingatlanjait négyszögölenként 6 korona 50 fillér vételár kikötése mellett a kir. kincstár javára megvásárolja; továbbá Óhegyen 210.ooo négyszögölnyi területet megszerezhessen “... ugyanõ “hatalmaztatik fel, hogy az ingatlanokon egyszerû kivitelben munkásházakat építhessen és azokat az állami és más üzemek munkásai, esetleg alkalmazottai részére bérbe adhassa.” Wekerle a törvény országgyûlési indoklásában írja: “...a Kormány az összes társadalmi osztályok anyagi boldogulásának és a nemzet egyetemes gazdasági érdekeinek gondozása mellett — a nép megélhetésének biztosítását, jólétének emelését és a munkásosztály sorsának javítását vette programjába. “...” akciót indított az elõfeltételek megteremtése érdekében, amelytõl az ipari és gazdasági fejlõdésünk , megerõsödésünk és ezzel munkásosztályunk jólétének emelkedése is várható”. Ennek elsõ lépése volt az 1907. évi XLVI. tc. a gazdasági munkásházak építésének támogatásáról. Ezt követõen nyújtotta be az 1908. évi XXIX. tc-et, mint legszemélyesebb alkotását. A Fõváros és munkássága helyzetét jól ismerte, annak fejlesztése ügyében már akkor is sokat tett amikor megválasztották a Fõvárosi Közmunkák Tanácsának elnökének. 1908-ban Kispest határában, a dimbes-dombos volt Gubacspuszta egy részén megkezdõdött az a gigászi építkezés, amelynek révén már 1909-ben laktak e telepen. A háborúig nagy része megépült, és 1926-ig teljesen befejezõdött az építkezés. Az ideköltözõ kétkezi dolgozók nemcsak lakást, de a kor ízlésének megfelelõ otthont is kaptak, amely otthonokban ma már a családok negyedik, ötödik generációja él, ámbár közben erõs volt a cserélõdés is. E zárt településen a fejlõdés 1945-ig szinte zavartalan volt. A házak, kertek, közterületek rendben tartása a sajátos helyi Házirendnek megfelelõen az itt lakók és a gondnokság feladata volt. A kultúra elsajátítását, továbbfejlesztését szolgálták a megfelelõ óvoda-iskola hálózat, a római katolikus, református, evangélikus egyházak, az Iskolánkívüli népmûvelés, a Társaskör, egyéb egyesületek, sportkörök. A családok általában 3-4 gyermekesek voltak. Jól érezte magát itt a családfõ épp úgy, mint családjának tagjai. A lakások tiszták, egészségesek voltak, valamenynyit kellõ számú zöldövezet ölelt körül, a hibákat is gyorsan javították, így nem csoda, hogy Közép-Európa egyik legszebb kertvárosa lett. 45 után a helyzet kissé romlott. Az egyesületek megszüntek, az egyházak munkája zártabb , s a közösségi élet kissé lazább lett. Az épület — és egyéb károk javítása lelassult, a felújítási munkák is késõn indultak el. Rendszerváltozás kellett, hogy az élet újra élénkebb legyen. Mára a lakások döntõ többsége magántulajdonba került és bár csak kezdeti lépések vannak — néha az építkezési szabályok felrúgása mellett —, de mégis telepünk kezd újra magára találni. Az itt élõk nemcsak laknak Wekerlén, hanem otthonuknak is érzik és többségük lokálpatriótává vált. Tizenkét éve éledt fel újra a Wekerlei Társaskör, ezt követõen nyitottunk a kábel tévével ablakot a világra és ez a világrácsodálkozás azt is jelentette, hogy bennünket is jobban megismertek. Többen fedezték fel Wekerlét, mint annak elõtte. Ma már nagy dolog ha valaki lakáshoz jut Wekerlén, mivel egészséges, zöldellõ környezete, a tetõtéri beépítési lehetõségek a nagyobb igények kielégítésére is alkalmasak. Természetesen itt is vannak problémák, amelyeket az évforduló kapcsán se lehet elhallgatni. Így többen engedélytõl eltérõen építkeznek, rendezetlenek a garázsviszonyok, önkényesen megszüntették egyes lakásoknál a spalettákat és helyettük redõnyöket szereltek fel, az árokrendszer tönkrement, és sajnos, felelõs emberek közötti nézetkülönbségek is zavarják az egységes építkezési, karbantartási, stb. szemlélet kialakítását. Mégis azt állítjuk, hogy Wekerlén a pozitív fejlõdés irányába húzók többségben vannak a retrográd, a visszahúzó erõkkel szemben. Kívánjuk: számuk erõsödjön és cselekedetük, jó példájuk jó irányba hasson az itt élõk közösségére. Mindnyájunknak pedig kívánjuk, hogy Wekerle, a mi csodálatos városrészünk a jövõ ezred hajnalára még inkább szépüljön, fejlõdjék, lakosságának helyi lokálpatriotizmusa erõsödjék.
Tisztelettel: • WEKERLE SZERKESZTÕBIZOTTSÁGA
2.
WEKERLE
1998/2-3.
dr. Wekerle Sándor életpályájának fõbb állomásai
A Wekerle-telep építésének fõbb eseményei
1848. november 14-én született Móron, Fejér megyében. 1859-1867 között középiskolai tanulmányait a Székesfehérvári Fõgimnáziumban, a jogés államtudományokat a Budapesti Egyetemen végezte. Az egyetemen az ifjúság körében vezérszerepet játszott, az országgyûlési ifjúság — a kiskövetek — önképzésére alakult társulat vezetõje. Tanulmányai befejeztével doktori oklevelet szerzett, és hosszabb külföldi tanulmányútra indult. 1870-ben belépett a Pénzügyminisztériumba, fogalmazóvá nevezik ki. 1878-ban az elnöki osztály vezetõ titkára, a budapesti tudományegyetemen a pénzügyi és közigazgatási jog magántanára. 1881-ben osztály-, 1884-ben miniszteri tanácsos lett. A folyó hivatalos ügyekben és az elméleti szakkérdésekben a Pénzügyminisztérium legtájékozottabb tisztviselõje lett. 1883-ban több fiatal kortársával együtt megalakítja az Országos Kaszinót, amelynek 1883-tól 1921-ig, haláláig egyik igazgatója volt. 1886-ban pénzügyi államtitkár, kevéssel késõbb a dobrai, majd egy évvel utána a nagybányai és a bánát- komlósi kerületekben nyert mandátumot, a nagybányait tartotta meg. Kitûnõ szónok, a Házban szakszerû felszólalásaival és remek vitázóként vált ismertté. 1889. április 9-én lett a Tisza kabinetben pénzügyminiszter és kereskedelmi miniszter folyamatosan 1895. január 15-ig. A király 1891-ben belsõ titkos tanácsosi méltóságot, 1892-ben I. osztályú Vaskoronarendet adományozott részére. 1892. november 19-én megalakította az elsõ Wekerle-kormányt, mely 1895. január 15-ig tevékenykedett. (A Kormány tevékenységéhez fûzõdik az államháztartás megromlott egyesúlyának végleges felszámolása, a költségvetési deficit eltüntetése, a valutarendezés megkezdése az aranyvalutára történõ áttéréssel, a pénzügyi közigazgatás átszervezése. Kötelezõ polgári házasság, az állami anyakönyvezés, a gyermekek vallásáról és a zsidó felekezetek befogadásáról, valamint a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvények megteremtése.) Ezekben az években lett a Budapesti Közmunkák Tanácsának elnöke is. 1894. március 20-án meghalt Kossuth Lajos. Holttestét a Wekerle kormány hozzájárulásával nejének és lányának koporsójával együtt hazahozták. A Képviselõházban érdemeit Wekerle méltatta. 1894. június 7-én a Fõváros Közgyûlése Wekerlét Budapest díszpolgárává (szülõvárosa Mór 1993 novemberében, Kispest 1995 júniusában) választotta. Rudolf trónörökös halálára emlékezve ebben az évben, tehát 1893-ban Ribényi Antal kispesti plébános kezdeményezésére a fogadalmi templom megvalósítására Templomépítõ Bizottság alakul, melynek fõvédnöki tisztségét Wekerle Sándorné vállalja magára. Wekerle 100 ezer darab 1 forintos sorsjegy kibocsátását is engedélyezi, 1896-ban a templomépítéshez kapcsolódó néprajzi kiállítás elnöki tisztségét is elvállalta. Ezekben az években Wekerle az ország harmadik legnépszerubb államférfia. 1893-1895 -ben készíti el Stróbl Alajos Wekerle márványba vésett mellszobrát, Benczúr Gyula híres olajfestményét és Vastagh György Wekerle arcképét. 1896-ban Wekerle elnöke lett az Ezredévi Kiállítás Zsûrijének, az újonnan felállított Közigazgatási Bíróságnak. Egyes források szerint már 1897-ben utcát neveztek el róla Kispesten: azt, ahol a Berán-féle vendéglõ állt, melyhez sok kispesti történet fûzõdik. Az utca neve 1953-tól Simonyi Zsigmond utca. 1906 IV. 8-tól - 1910. I. 17-ig alakította meg a II. Wekerle-kormányt. Erre az idoszakra esik II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala, az 1907. évi XLVI. tc. a vidéki gazdasági munkásházak építésének támogatásáról és az 1908. évi XXIX. törvénycikk a állami munkáslakások építésérõl, melynek eredményeként felépült a Kispesti Állami Munkástelep. 1910-tõl a Kispesti Munkástelepet az itt lakók Wekerle-telepnek nevezik. Wekerle visszavonult a politikai élettõl, súlyos cukorbeteg, de a “Telepre” odafigyel, az Országos Kaszinóban vállalt tisztségének is eleget tesz, majd hogy az I. világháborúból kivezesse az országot a trónra lépett IV. Károly kérésére 1917. augusztus 23-tól 1918 október 31-ig megalakította koalíciós harmadik kormányát. A proletárdiktatúra alatt Wekerlét túszként tartották fogva. Elõbb fogházban, majd cukorbetegségére való tekintettel szanatóriumban õrizték. 1920-ban a Közmûvelõdési Tanács, 1921. IV. 16-tól az Országos Pénzügyi Tanács elnöke. 1921. augusztus 26-án hunyt el. A Kerepesi úti temetõben helyezték örök nyugalomba, sírját ma is ott találhatjuk meg. Halála mélyen megrázta a magyar társadalmat, különösen a kispesti Wekerle-telep lakosságát.
1906: Megalakult a II. Wekerle-kormány. A század végén megindult iparosítás újabb gyárakat, üzemeket varázsol a fõvárosba és környékére. Az ipar elszívó hatására vidékiek jönnek nagyszámban ipari munkásnak. Zsúfoltakká válnak a bérházak, kiadnak olyan helyiségeket is uzsoráért lakásnak, melyek emberi tartózkodásra nem alkalmasak. A kormányfõ az ipar fejlesztése érdekében több intézkedést kezdeményez. Egyik legfontosabb intézkedése a kétkezi dolgozók megfelelõ lakásviszonyának elõsegítése lett. Így: 1907.: megszületett az elsõ törvény a kétkezi munkások jobb lakáskörülményeinek biztosítására; az 1907. évi XLIX. törvénycikk a vidéki gazdasági munkásházak építésének támogatásáról. 1908. elsõ félév: Wekerle megismerkedett a Sárkány örökösökkel, megállapodott velük, hogy a 472 ezer négyszögölnyi volt gubacspusztai dimbes-dombos területet az állam javára megveszi. Írásos elõszerzõdést kötött velük. (Ugyanilyen elõszerzõdést készíttetett elõ Kõbányán is.) Közben építészeivel tanulmányterveket és költségvetéseket készíttetett a terület beépítésére és épülettípusaira. Ezeket a Pénzügyminisztériumban a miniszter jelenlétében rendszeresen megvitatták. 1908. június: Parlament elé terjesztette az 1908. évi XXIX. tc. tervezetét: Budapest Székesfõvárosban és környékén állami költségen létesítendõ munkásházakról. A tervezetet a Parlament június 15 és 19 között jóváhagyta. 1908. július 2.: A Miniszter megbízása alapján Gyõri Ottmár elkezdte a terület felmérését, parcellázását. 1908. július 20: A király és a kormányfõ aláírásával szentesítették a törvényt, melyet az 1908. július 25-én megjelent Országos Törvénytárban hirdettek ki. 1908. augusztus 27: Wekerle a Magyar Mérnök- és Építész Egylet bírálatára nyilvános pályázatot hirdetett beépítés- és háztípus tervek készítésére. Beadási határidõ: október 10. 1908. október 13: Pályázatok eredményeit kihirdették. A tervek jók, de azokat maradéktalanul nem fogadták el. A végleges 48 háztípus tervét 11 pályázó bevonásával a Virágh Andor által vezetett minisztériumi tervezõcsoport készítette el. Néhány név: Walder Gyula, Schodits Lajos, Éberling Béla, Lechner Lóránt, Pálóczi Antal, Kotál Henrik, BirbauerBorbíró -Virgil. A végleges beépítési terveket Gyõri Ottmár vezetésével alakítják ki, aki egyben az építkezés irányítója lesz, majd 10 évig — 1919-ig — a telep gondnoka is volt. Közben megkezdték a földmunkákat, a talajegyengetést és a felesleges homokokból a telep szélén építkeznek, és az itt gyártott mészhomok téglából építik fel a telepet, az elsõ házakat. 1909 tavasza: Elkészültek az elsõ épületek, és az elsõ munkáscsaládok beköltöztek a telepre. 1912 tavasza: Meghívásos pályázatot hirdetnek a Fõtér kialakítására. Ezt Kós Károly nyeri el. Erdélybõl felköltözik Pestre, és egy éven keresztül — 1913 nyaráig — megkezdi a tér végleges kialakításának tervezését, építészek bevonásával. Õ maga a 2-es és 3-as számú házat és a kettõ közti áthidalást tervezte. Építész társai voltak: Tornallyay Zoltán, aki egy év múlva a Fõtér építkezésének mûvezetését tõle átvette, továbbá Schodits Lajos, Éberling Béla, Zrumeczky Dezsõ, Györgyi Dénes. A háború az építkezés végleges befejezését megakadályozza, elakad az építkezés és a telep felépítését csak 1926-ra fejezik be. 1910. júniusában alakul meg a Kispest-Munkástelep Lakóinak Társasköre. Elsõ elnöke: Komora Árpád, MÁV gépgyári mûvezetõ. A Társaskört a háború után megszüntették és újjáalakulására 1986-ban nyílt lehetõség, Wekerlei Társaskör Egyesület néven.
KÖZHÍRRÉ TESSZÜK! 1998. november 12-én, csütörtökön 17 órakor a Wekerle Étterem külön-termében zártkörû vacsorán emlékezünk meg a telep alapítójának dr. Wekerle Sándornak – születése 150. évfordulójáról. Meghívottak: Wekerle Sándor leszármazottjai, Mór város küldöttsége, az Önkormányzat képviselõi, a Wekerlei Társaskör vezetõsége valamint a Társaskör tagjai és a wekerleiek és családtagjaik – férõhelytõl függõen, jelentkezés sorrendjében, korlátozott számban. Az önköltséges vacsora részletes programja és a személyre szóló meghívó október 14-tõl-28-ig igényelhetõ személyesen a Társaskör helyiségében, Bp.1192. Kós Károly tér 10. szerdai napokon 17- és 19 óra között.
1998/2-3.
WEKERLE
3.
LEGENDÁRIUM dr. Kóczán László rovata
“Feleségem egy hõs, egész nap mosott, fõzött, takarított varrt, stoppolt. Korán kelt és sokszor éjjel, éjfél volt mire nyugovóra tért. Életvidám, mosolygós, fekete kun asszony...”
EGY BOLDOG, NAGY CSALÁD 122 TAGÚ A WEKERLEI BÁNSÁGI CSALÁD
“Engedje meg, hogy egy-két gondolatot írjak a nagy család, a szép család gondolatát, vele a példát is, amely Apáról a fiúra, Anyáról a leányra száll. A negyvenedik unoka születésére várva ÜLÖK ÉS MESÉLEK! 1918. július 22-én születtem Wekerlén, a Margit u. 5-ben. Személyi igazolványomban két bejegyzés van: vasúti szolgálatom kezdete 1936. június 22. Nyugállomány 1978. szeptember 4. Elért tisztségem: Mûszaki Fõfelügyelõ. Egy munkahelyen. Amikor édesapám — mint MÁV Fõkalauz — 42 éves vasúti szolgálata után elérte a nyugdíj korhatárt, elmeditáltam azon, hogy egy munkahelyen eltölteni 42 évet jellem és hûség! Elgondolkoztam azon is, hogy édesapám és édesanyám a házaséletben is egymás mellett maradt
Bánsági József és felesége
a 42 éves vasúti szolgálati idõ alatt és életük végéig — ez is jellem — hûség és Istenben bízó hitben éltek. Édesapám munkáját tovább folytatva tudtam, hogy a boldog családi élet csak jellemen, hûségen és Istenben bízó élõ hitben épülhet fel. Így történt, hogy három éves vasúti szolgálat után 1939-ben 21 éves koromban megtörtént a házasság.
Bánsági Józsefné elsõ gyermekével 1941-ben
Ahol laknak. kis köz Wekerlén. Oldalt az átlós út keresztezõdésében a református templom, mellettük egy házzal odébb a gyermekóvoda és az iskola, házuk elott gondozott úttest, virággal és zölddel beültetett járda-padka, virágos elõkert, nagyfokú tisztaság. A ház, mely két háromszobás tetõtér beépítésû lakásból áll felújított, frissen rendbe hozott, a nyílászárók és a kerítés is szépen festettek. Otthonos, barátságos, gyerekeket hazaváró és vendégváró ház. Érkezésemkor az ott lakó vejük locsolta az utcát és elõkerteket. Tizennégy évvel ezelõtt beszéltem utoljára Bánsági Józseffel a családfõvel. Akkor levelet nyújtott át nekem, mert a 40. unokáját várta feleségével és családtagjaival. Már akkor kedves, szép szavakkal ecsetelte felesége, a fekete kun asszony csodálatos, hõsies munkáját családja összetartása, felnevelése, egybetartása érdekében. Akkor, de most is azt éreztem, hogy az igazi erõ a csodás asszonyból árad, aki életét adta, áldozta gyermekeiért. És nem csalódtam, csak egyben. Azt hittem, hogy egy anya aki 17 gyermeket szült és felnevelt ezt követõen összetört, fonnyadt, bágyadt teremtéssé zsugorodik. Tévedtem! De milyen nagyot! Egy gyönyörû, életvidám, néhány õsz hajszállal kiegészült hosszú hajú fekete kun asszony az most is, kicsit kemény, munkához, a rövid idõkhöz szokott, de mosolygós, szeretetteljes édesanyát láttam, akin még a kora sem látszik. De a papa is jól tartja magát, közel a nyolcvanhoz, melytõl már csak hetek tartják vissza. Tehát odamentem és nagyon kellemes perceket töltöttem Bánságiék társaságában. És rájöttem, hogy boldogságuk igazi titka az Istenbe vetett hitük, mely minden, — még a nehéz idõkben is — összefogta a családot. Bánsági Józsefet már nagyon rég ismerem. Tagja volt a Szülõi Munkabizottságoknak, lakóbizottságoknak és mint lelkes aktíva sokat tett a wekerleiek ügyes bajos dolgainak intézésében. Egyszer egy levelet kaptam tõle, 1984. március 2-án. E levél hívta fel figyelmemet nemcsak õrá, de családjára is. Aztán hosszú ideig nem találkoztunk, levele viszont megmaradt. Íme idézem levelét, kiegészítve néhány helyen az eltelt 14 év eseményeivel is.
Megtaláltam a nagy család, a szép család gondolatát. Kialakítottam a családi élet értelmét, az egymásban megtalált boldog családi élet kulcsát, melynek szépsége: egymás megbecsülése, sok alkalmat adó figyelmesség, önfel-áldozás, önismeret, lemon-dás, hûség, egész lényünket betöltõ hívatás, a személyes példamutatás, és az Istenben bízó élõ hit. Amikor ezek a jellemvonások szilárd alapo-kon nyugodtak, akkor érett a boldog családi élet gyümölcse a GYERMEK. Egymást igé-nyeltük és ezt
4.
WEKERLE
meg is kaptuk. Az elsõ gyermek 1941-ben, a tizenhetedik 1964-ben született.” Ma a család összetétele a következõ: Bánsági József, Bánsági Józsefné, 17 gyermek 10 võ, 4 meny (2 fiú nem nõsült meg, 1 lány nem ment férjhez), 57 unoka, 32 dédunoka, összesen: 122 fõ. Közülük laknak Wekerlén, Kispesten, az ország más részén, Kanadában, az
1998/2-3.
Így nem is olyan sok volt a heti több kiló kenyér, a több liter tej, a több kiló cukor, és valamivel több kiló liszt és zsír, amit a nagy család elfogyasztott. Esténként és vasárnap is együtt étkezett a család, ilyenkor a konyhában valóságos nagyüzem volt. Egyszerre 150 szilvásgombóc is fõt a fazékban és olykor még az is kevés volt. Volt olyan idõszak amikor 10 iskolás gyermekünk volt; napi 10 uzsonnakészítés, 10 iskolai táska, felszerelés. Én voltam a házitanító, tízszer tíz iskolai füzet átnézése, a feladatok elkészítésében a segítségadó. És jutott másra is: ruhára, a háztartás gépesítésére, két pár cipõje mindenkinek volt. Ruházatuk szerény, de ízléses, tiszta. Háztartásunk teljesen gépesített. Ma hatszobás összkomfortos lakásban élünk. A ház körül ott volt a nagy udvar, hintával, homokozóval, ping-pong asztallal. Mindez Isten áldásaként és a társadalom támogatásával.
A Bánsági család egy része az egyik gyerek wekerlei otthonában
Egyesült Államokban, de összetartoznak, idõnként hol itt, hol másutt találkoznak, tudnak egymásról, szeretik egymást. Folytatom Bánsági levelét: “A gyermek a családban az öröm és gond forrása. A betöltött hívatás ajándéka volt, hogy a gondokat biztonsággal és sokszorosan egyenlítették ki az örömök, azok a hasonlíthatatlan órák, napok, évek, melyeket együtt tölthetett a család, amikor tanúi lehettünk az apró gyermeki életek bontakozó társulásának és velünk újult meg az az életszakasz, amelyben mi már régebben átléptünk. A jó család sejtjei a legerõsebb alkotó elemekbõl épülnek. A betöltött hívatás, a példamutató szülõk, a gyermekkor örömeit hiánytalanul elnyerõ gyermekek, a társadalom legfõbb erõsségei. A boldog családi élet az eszményi gyermeknevelés, a munka szeretete, a jó munkamorál kulcsa a harmónia, a tiszta lelkiismeret, az élõ gyermekszeretet, és Istenben bízó élõ hit ! Sok esetben megtörténik, hogy a szülõ elveszti türelmét, és indulatosan szól valamelyik gyermekére. MI A KÖVETKEZÕ PILLANATBAN MÁR IGYEKEZTÜNK ÚRRÁ LENNI A FÁRADTSÁGUNKON ÉS ADDIG MAGYARÁZTUK A HELYES, A KÖVETENDÕ PÉLDÁT, AMÍG A GYERMEKEK MEGÉRTETTÉK. A szép családi élet és a gyermeknevelés titka a harmónia, melyben az egész család egymásért dolgozik.”
1947-tõl Kispesten a Hungária u. 28. sz. iskolában jelentem meg 35 éven át szülõi értekezleteken (sorban a 17 iskolás gyermekünket illetõleg. Aktív tevékenységet végeztem az Iskolai Szülõi Munkaközösségekben is. Egyébként évtizedes cselekvõ részese voltam a kerületi és wekerlei társadalmi munkáknak. Két elismerést is õrzök: — a Minisztertanács kitüntetõ jelvénye a Kiváló Társadalmi Munkáért és a Szép, Tiszta, Virágos Budapestért kitüntetõ plakett. Feleségem egy hõs, egész nap mosott, fõzött, takarított, varrt, stoppolt, korán kelt és sokszor éjjel, éjfél volt mire nyugovóra tért. ÉLETVIDÁM, MOSOLYGÓS FEKETE KUN ASSZONY, KISKUNDOROZSMAI SZÜLETÉSÛ. De még éjjel is ébren aludt, minden gyermekköhögésre felébredt. Mégis mindig együtt mosolygott a gyermekekkel. Bogárfekete hajában, most 1998-ban alig találni õsz hajszálat 59 évi házasság után. (Bánságiék, és családtagjaik már készülnek házasságuk boldog 60. éves évfordulójára!) Csodálatos aszszony: Kormányzatunk is értékelte a nagy családot, feleségem áldozatvállalását, Kormányunk kitüntette az ANYASÁGI ÉRDEMÉREM ARANY FOKOZATÁVAL. Gyermekeink is megszerették a nagy családot, akárcsak mi annak idején. Házasságra lépõ gyermekeinknél 2,3,4,5,6,7,8 gyermek hirdette és hirdeti a nagy család , a szépcsalád ideálját és vele a példát is, mely apáról fiúra, anyáról leányra száll. Nálunk a szép családi élet alapja az ISTENBEN bízó élõ hit, a béke, a szeretet, a családi harmónia, melyben mindenki egymásért dolgozik. A gyermekek összetartottak, szerették és szeretik egymást. Fegyelmezettek, tisztelettudók, nem irigyek és becsülik amijük van. Mindenki szó nélkül részt vállal a háztartás munkájából. Megvalósítottuk a családi demokráciát. Mindenki egyforma, mindenkit meghallgatunk, még a legkisebbet is. A családi életritmusunk titka: szeretet, megértés, Istenben bízó hit. Nálunk ezek nemcsak szavak voltak, a legkisebbekben is mélyen élõ és ható jellemvonások. Minden gyermek ezt látta és hallotta a SZÜLÕI HÁZBAN.”
A “Családi Krónikában” írja Bánsági úr: “Csodálatos visszaemlékezés: Feleségem volt és jelenleg is a család pénzügyminisztere. Igen gondos, takarékos, a bevételekrõl és a kiadásokról naponta készített feljegyzést. Háztartásunkban volt idõszak amikor 20 fõ ellátásáról kellett gondoskodni — 17 gyermek, férjfeleség-nagymama. (Ebben az idõszakban a hatszobás házból csak három szobájuk volt. Amikor a 17. gyermek megszületett, akkor utalta ki a Tanács a ház másik háromszobás lakását részükre. Szerk.) Mégis tervszerû, kiegyensúlyozott volt a családi élet.
eee Nagy tisztelettel és sok szeretettel gratulálunk a 80. életévét betöltõ családapának, Bánsági József Úrnak, és külön szeretettel köszöntjük a drága Édesanyát, a családot összetartó Bánsági Józsefnét, a közel 120 gyermek (gyerek, unoka, võ és meny) Anyukáját.
1998/2-3.
WEKERLE
5.
Tájékoztató A Wekerlei Telep 90. évfordulója néhány programjáról Mosonyi Annamária rovata
Kívánjuk, hogy szeretett fiatal wekerlei olvasóink lássanak élõ példát a jó család kialakításához ! Nem országos, nem budapesti, de nekünk Kispest Wekerlei Városrész lakóinak nagy ünnep, mely Wekerle megszállottjainak és a nem wekerleiek figyelmét is felkeltõ - méltó ünneplést igényel. Az 1910-ben alakult és 1945-ig igen jól mûködõ, majd elsorvasztott, de 1986-ban újjáalakult Wekerlei Társaskör Egyesület — a társszervekkel együttmûködve — méltón szervezte a 90. születésnap eddigi programjait. 1998 tavaszán kezdeményezõi, egyik szervezõi voltunk az “Otthonunk a 90 éves Wekerle” ifjúsági vetélkedõnek. A vetélkedõ szervezését a Wekerlei Gyermekház tartotta kézben és a vetélkedõ sikerét az igazgatónõ és kitûnõ munkatársai áldozatkész munkájukkal valósították meg. Szellemi elõkészítését, az írásos anyagok összeállítását és a tartalmi munka levezetését pedig Társaskörünk Legenda Klubja vállalta. Közel 30 ifjúsági csoport jelentkezett Wekerlérõl és kispest más iskoláiból is. Ebbõl 12 általános iskolai, négy középiskolai és egy pedagógus csoport jutott a döntõbe. A legjobb csapatok (a Szegfû utcai “Ifjú sasok”, a Bólyai Ált. Iskola “Árpád Népe” csapata, az Eötvös Utcai Ált. Iskola “Anonymus” csapata, a Deák Ferenc Gimnázium “IQ 2001” csapata, valamint az Eötvös Ált. Iskola pedagógus csapata) a vetélkedõ után dunántúli társasutazáson vettek részt. A többiek, akik a döntõig eljutottak különbözõ összegû ajándékutalványokat kaptak. A vetélkedõ egyik feladata volt, hogy a csapatokat az egyik résztvevõ a vetélkedõ többi résztvevõinek és a zsûrinek mutassa be. E bemutatást a zsûri pontozta. Íme egy bemutatkozás: “Jó napot kívánok. Csapatunk a Kispesti Deák Ferenc Gimnáziumból érkezett. Azt hiszem röviden, körülbelül ennyi köt minket közvetlenül Kispesthez. Csapatnevünk nemes egyszerûséggel “Kívülállók”. E különös név a csapattagok állandó lakcímébõl származik,
mert mi öten vagyunk ama elenyészõ hányada az osztálynak, akiket még véletlenül sem vetett a sors keze eme részére az országnak. De már szerintem annyit olvastunk és tanultunk Kispestrõl és Wekerlérõl, hogy szinte második otthonunknak érezzük. Az osztályban egyébiránt már szinte tradíció a hasonló témájú versenyeken az ilyen csapatfelállás, mert a tavalyelõtti Kispest Vetélkedõn is megközelítõleg egyezett az összetétel. A csapatszellemet senki sem bontja meg, így rögtön az elsõ ember a csapatban, Kacsó Bernadett, aki már majdnem kispesti, mert mindössze néhány utca választotta el a mai verseny témájától, ugyanis Erzsébetrõl érkezett. A következõ tag Zemancsik Krisztina, aki a szomszédos XVIII. kerületben éli életét. És végül, de nem utolsó sorban Nováki Nikolett, aki a Pest megyei Ináros község lakója. Õk hárman jelentik csapatunkban a feminista szellem megtestesülését és ezzel szemben állunk, illetve ülünk sorstársaimmal és jelentjük a kisebbségi férfi szellemet a csapatban. Társaim e vészekben Somogyi Tamás, mai csapatunk hõn szeretett csapatfõnöke, és õ a mi szószólónk (megjegyzem ezt õ még nem tudja), aki szintén Pestszentlõrinc szülötte, ahogy jómagam is. Ezen kívül még két tartalékost is sikerült találnunk a külsõ kerületekbõl. Ilyés Pált a X. kerületbõl, s Höltzl Tibort, aki Budáról érkezett. Ezek ellenére bízunk benne, hogy nekünk, mint vendégcsapatnak sikerült annyira felkészülnünk a versenyre, mint a többieknek, akiket valószínûleg életük is e kerülethez köt. Jómagam neve Németh Csaba, akinek e bevezetõ is terheli a lelkiismeretét, de ezzel már végképp nem untatnám a jelenlévõket, tehát zárom soraim, mielõtt engem zárnak ki a versenybõl.” Hagyományosan minden év szeptemberének elsõ péntek-szombat-vasárnapja a Wekerlei Napok rendezvénysorozatának idopontjai. A VII. WEKERLEI NAPOK megrendezése is a 90. születésnap jegyében zajlott. Péntek a megnyitó és a hangverseny napja volt. A péntek délután
Kiáltvány
Európa egyik legjelentõsebb kertvárosa a budapesti Wekerle-telep. Kilencvenéves története vitathatatlan építészeti értékeit bizonyítja. Széles látókörû politikusok a társadalmi, politikai és városfejlesztési érdekeket összehangolva hozták létre ezt a máig mintául szolgáló, otthont nyújtó, teljes emberi élet feltételét biztosító lakókörnyezetet. Az itt létrehozott kertvárosi minta ma is tanulságul szolgálhat politikusok, városgazdák, építészek számára, amikor a szociális lakásépítés újra a társadalom egyik legjelentõsebb problémájává kezd válni. Átgondolt elvek alapján megformált - egységes stílust képviselõ építészeti környezet teremtett lehetõséget maradandó emberi, családi, közösségi kapcsolatok kialakulására. A fiatal városban hagyományok alakultak, természetessé lett a hagyományõrzés, hagyománytisztelet. Mindennek az alapjául az itt létrejött egyedi hangulatú építészeti világ szolgált, amely megteremtette a rendnek is a feltételét. Késobb a lakók gondossága õrizte a rendezettséget, szeretetük a kerteket gazdagította. A Gyõri Ottmár, Árkay Aladár, Györgyi Dénes, Kós Károly, Zrumeczky Dezsõ, Kotál Henrik és a kor többi jelentõs építésze által felépített világ egysége negyven év után megbomlott. A talajt vesztett közösségek szétestek, az értékek átrendezõdtek. Az igények átalakulása miatt természetesen jelentkezõ, de féktelen építési láz a gazdátlanság hatására szörnyû rombolást végzett. A Wekerle értékei megkövetelik , hogy visszakapják régi rangjukat. Ennek érdekében az 1998. szeptember 4-én a Wekerlén összehívott építészeti tanácskozás résztvevõi az alábbiakra szólítanak fel: Szigorú szabályok védjék Wekerle építészeti és városépítészeti hagyományait. Kiemelt figyelmet kell szentelni a közterületek helyreállítására, az utak, fasorok, parkok fenntartására. Készüljön el egy mintául szolgáló tömb teljes helyreállítása. A városi vezetés által támogatott wekerlei mûhelyek alakuljanak a helyreállítási szakmunkák segítésére. Készüljön mintakönyv az építészeti értékek összegyûjtésére, a követendõ példák bemutatására. Szervezett propaganda akció itthon is tegye ismertté a Wekerle értékeit ( ne csak külföldön legyen ismert, hogy a telep Budapest európai nevezetességû helye).
Gyulai István kerületi fõépítész • Molnárné Port Irén ép. tervezõ • Tálos Géza • dr. Nagy Gergely ép. tervezõ Molnár László ép. tervezõ • Kelen Rudolfné ép. tervezõ • Miklóshalmi Pál ép. tervezõ Készült: 1998. szept. 04. a Wekerle “90” évfordulóján.
6.
WEKERLE
A Wekerlén élõ és alkotó mûvészek kiállítása is megnyílt a WTE Pinceklubjában (1192.Bp. Kós Károly tér 10.) a mai napon, és október 4-ig tekinthetõ meg. Szombat egész nap sportrendezvények, este gulyásparti volt. Vasárnap, bár az idõjárás nem kegyes, inkább kegyetlen, a résztvevõk lelkesedése azonban annál forróbb volt. A reggeli zenés ébresztõ után a WTE elnöke — az esõ ûzõ kalapjával nagy igyekezettel kergette a felhõket, — idõnként a felhõk gyõztek. A sportrendezvények kicsi és nagy résztvevõi a lelkesnél is lelkesebbek voltak és dacolva az idõjárással, minden meghirdetett rendezvényen és mûsoron kellõ számban ott voltak. Nagy sikere volt a délelõtti programoknak, a parlagfû gyûjtõk közötti sorsolásnak, a városnézõ kis busznak, a hõlégballonnak, a sport vetélkedõk ünnepélyes eredményhirdetésének, és mindennek ami a színpadon és körülötte volt. Si-
1998/2-3.
kert arattak a hivatásos mûvészek és együttesek. Este, zuhogó esõben ünnepelt a színpad körül a lelkes közönség. A bõrig ázott zenészek szórakoztatták a szintén bõrig ázott rajongóikat és 22 órakor kérték meg a közönséget — menjenek haza szárítkozni. A Wekerle-telep 90. születésnapja egybe esik életre hívója, dr. Wekerle Sándor születésének 150. évfordulójával is. Mór városa — dr. Wekerle Sándor szülõvárosa — polgármestere táviratban köszöntötte a 90. születésnapot és fejezte ki jókíváságait. A Wekerlei Társaskör Egyesület vezetõsége a VII. Wekerlei Napok értékelésével már készül a VIII. Wekerlei Napokra, és dr. Wekerle Sándor születése 150. évfordulója méltó megünneplésére. (Ez talán érzõdik jelen ünnepi számunk tartalmán is!) A WTE korábban meghirdetett programjai, klubjai a nyári szünet után ismét mûködnek, a vezetõség szeretettel vár minden érdeklõdõt.
Nézzen (jobban) körül Wekerlén! (4) Tóth Pál rovata
megtartott Építész Konferencia ülésének résztvevõi a Wekerle-telep érdekében K i á l t v á n y-t szerkesztettek. Ennek szövege: Elõször, e sorozat elõzõ három részében eddig felvetett gondolatokat ismertetem röviden. Az elõzõ kiadványokat az érdeklõdõk a Társaskörben még beszerezhetik. Emlékeztetésül felidézem az egyes gondolatokat, számozási sorrendjükben: Elsõ rész /WEKERLE, 1997/2-3.szám/ A bevezetõ sorokban a bérlakások privatizációja idején rögzített állapotokra és a Részletes Rendezési Terv /RRT/ alapvetõ ellentmondásaira hívtam fel az olvasó figyelmét. 1. Az RRT legnagyobb ellentmondása a meglévõ és a bõvítésekkel összefüggõ beépítettségi mutatók kezelése. 2. A házak alapvetõ szimmetriáját sértõ megoldások, legyen az színezés, homlokzati díszítõelem, tetõfelépítmény, stb. 3. A melléképületek elhelyezésének buktatói. Második rész /WEKERLE, 1997/4.szám/ 4. Tetõfelépítmények geometriája, sorolása, a kialakult zugok. 5. A kerítések és kapuk létesítése, felújítása, esztétikája. 6. Járdák, zöldfelületek és árkok karbantartása. Harmadik rész /WEKERLE, 1998/1/ Elõször az év elején megváltozott építési jogszabályok várható hatásaira hívtam fel a figyelmet. 8. A házak állagmegóvása érdekében javasolt cselekvési program szükségessége. 9. Tetõfelépítményekben és a tetõsíkban elhelyezett ablakok.
A harmadik rész megjelenése óta a fák kilombosodtak, Wekerle újra szebb arcát mutatja õszig. A lombozat, a kerti felépítmények most az építészeti szemlélõdést korlátozzák, de ez nem lehet akadály a telep értékeit õrzõ és gazdagító olvasónak ahhoz, hogy olyan és annyi gondolatot gyûjtsön a szakemberek és a telep lakosságának képviselõi számára, akiknek hivatali kötelessége az épített környezet védelme. És most folytatom a gondolataimat: 10. Véleményem szerint az a sok wekerlei által dédelgetett álom, hogy Wekerle a világörökség része legyen, már csak álom marad. Úgy látom, hogy a telepen már annyi, fõleg a lakóépületeken elkövetett és visszaállíthatatlan káros beavatkozás történt, hogy összességében a telep már nem jelentkezhet ebbe a minõsített kategóriába. Bár ne lenne igazam! Ettõl függetlenül, kiemelt figyelemmel és lokálpatriótai felelõsséggel kell Wekerlét kezelnünk. Környezetünk értékeinek megõrzése, karbantartása minden wekerlei lakos érdeke és kötelessége. 11. A Szép Házak folyóirat 1998. 1. száma bemutat egy olyan tetõtéri bõvítést, mely szép példát mutat arra, hogy hogyan lehet egy lakást bõvíteni. A bemutatott bõvítés azonban arra az ellentmondásra hívja fel az olvasó figyelmét, hogy lehet-e egyszerre az építésznek alázattal közeledni az értékes épített környezethez és megtartani a hatályos építési jogszabályokat? Szerintem jelenleg nem, és a bemutatott példa erre alkalmas. 12. A kerületi fõépítész úr a Társaskör helyiségébe április 16-ára összehívta kerületünk vezetõit, wekerlei képviselõket, az
építési hatóságok képviselõit, az RRT tervezõjét és néhány, a telepen lakó és mûködõ tervezõt. A megbeszélés célja a telep jelenlegi építési szabályozásának mûködése, aktualitása és további teendõk meghatározása volt. A megbeszélésen az önkormányzat vezetõi is hangsúlyozták, hogy telepünk olyan értékekkel rendelkezik, amit védeni kell. A “hogyanban” megoszlottak a vélemények. Én, mint meghívott, a következetes és teljes körû újraszabályozás szükségességét hangsúlyoztam, a korábbi és jelenlegi állapotok felmérése, újraértékelése, a jogszabályok megtartásának ellenõrzése és következményeinek érvényesítése után. A jelenlegi helyi szabályozás csinosítgatását, javítgatását, koncepció nélküli módosítgatását nem javasoltam, mert már szükségünk lenne megfelelõ alapokból kiinduló, átlátható és átfogó szabályozásra. Az eredeti RRT-t, annak mûködését e cikkben is javaslom megvizsgálni szabályszerûségi, gazdaságossági és eredményességi szempontból. Azóta, mint azt olvastam a KISPEST újság 98/6. számában, valamilyen (újabb) módosít(gat)ás történt... A megbeszélésen elhangzott gondolatokból párat ismertetek: 12/1. Felmerült az a javaslat, hogy az épülõ gk. tárolók lapos tetõvel, esetleg zöldtetõvel kivitelezve jobban beolvadnának környezetükbe, egymás mellé jobban sorolhatóvá válnának, ha ezt a tetõkialakítást megengedné a helyi szabályozás. 12/2. Elhangzott, hogy kevesen ismerik a pályázható városrehabilitációs, és más kereteket, a pályázat feltételeit. Ezúton hívom fel én is ezekre olvasóim figyelmét, hangsú-
1998/2-3.
WEKERLE
lyozva, hogy idõben készüljenek fel rá, mert a benyújtás feltételeinek teljesítése elsõsorban idõ-, másodsorban szervezés-, és harmadsorban pénzigényes. Csak néhány feltételt emelek ki: 30 napnál nem régebbi tulajdoni lapok, fényképdokumentáció, részletes költségvetés, lakóközösségi közgyûlési határozat. 12/3. Nagykorösi út mentén lévõ ingatlanok elértéktelenedése, rehabilitációja, a tulajdonosok kártalanítása. Itt kell megemlítenem azt a jelenséget, ami nem csak a Nagykõrösi úton lakókat érinti, mert bárhol elofordulhat, hogy elértéktelenedik egy ingatlan, ha körülötte nagymértékû környezetterhelés — akár egy éjjel-nappal mûködõ kereskedelmi, vagy vendéglátó-ipari, stb. egység — keletkezik, ill. létesül. Az érintett környezet általában csak késõn eszmél arra, hogy már lekésett egy olyan állapotrögzítéssel, mely alapján sikerrel visszaállíttathatja eredeti nyugalmi állapotát. 13. Az 1998 január elsején több alapvetõ építési jogszabály változott. Az új kormány átszervezi a mûemlékvédelem felügyeletét és várható a mûemlékvédelmi törvény változása is. A szakma csak reméli, hogy az építésügy
szétszabdaltsága megszûnik, illetve csökken, mert a helyzetnek minden oldalról /tulajdonos, építtetõ, tervezõ, kivitelezõ/ csak károsultjai voltunk, ill. még vagyunk. Ez a szám két negyedévet ölel át. A cikkírás befejezésének idején a tartós, igazi kánikulát ellensúlyozandó, könnyebb gondolatokkal fejezem be mondandómat. Olyanokkal, melyek nem kerülnek pénzbe, mégis szebbé varázsolják környezetünket: 14. Nézzük meg ingatlanunkon a felesleges antenna és régi telefonvezetékeket! Kiderül, hogy sok helyen még ott éktelenkednek. Csak le kell szerelni! A távközlési vállalatot erre már úgyse tudjuk rávenni /pedig ott is volt mûszaki ellenõr/, a régi antennavezetéket talán még magunk szereltük fel. Ha már a telefonnál tartunk, nézzünk ki az utcai telefonvezetékekre! Biztosan találunk hosszú szakaszokat, amelyek nyomvonalvezetése párhuzamosan halad az elektromos vezetékekkel, természetesen saját oszlopaikkal. Ez bizony felesleges, még a nem-mûszaki szemével is! 15. A telep útjai általában nem jók. Csapadékvíz elvezetésük nagyrészt még mindig
7. az eredeti árokrendszerre épül. Tisztítsuk ki az árkot az iszaptól és adjuk vissza eredeti keresztmetszetét! A csapadékvíz elnyelés és vízelvezetés alapfeltétele nálunk az árokrendszer, és nem a feltöltés, lebetonozás. Mintha elfeledkeznénk arról, hogy a feltöltés engedélyköteles tevékenység, és az elfolyás nélküli útpályának sokkal nagyobb a felfagyásveszélye, mint az elfolyással rendelkezõé, nem beszélve a pocsolyákba hajtó autók fröcskölésérõl. A padkát borító zöldfelület egy idõ után magasabb lesz, mint az útszél. Kis kapálással, az útszél mélypontjain az árokba vezetéssel irányíthatjuk a csapadékvizet. 16. Ugyanilyen egyszerûnek tûnik a házak tetõzetérõl lejövõ csapadékvizek un. kidobatása a lefolyócsatorna aljától. Ha a köztéri fák lombozata a tetõzetre lóg, akkor elõször az önkormányzathoz forduljunk lombigazításért, és utána vizsgáljuk felül a függõereszeket és lefolyócsöveket. Ilyen és ehhez hasonló gondok összegyûjtéséhez, az ezekbõl levonható tanulságok rendezéséhez továbbra is várjuk leveleiket a kö-
TÁRSASHÁZI SAROK Deák Márta rovata
90 év, emberéletnek is elég hosszú idõ, egy “emberi lakótelep” életében igen szép kor, ha ilyen fiatalosan éri meg, mint a mi WEKERLÉNK ! Emlékezzünk: egy részlet dr. Wekerle Sándor miniszteri indoklásából az 1908. évi XXIX. törvénycikkhez:
“Megfelelõ és az egyén gazdasági erejéhez mért otthon elsõ alapja az elégedettségnek. Jelentékeny tényezõje az egészségnek, ápolója és fejlesztõje az erkölcsnek, emeli a munkakedvet, fokozza a munkaképességet , szilárdítja a földhöz s a hazához ragaszkodás kapcsait, ...” Ezek a gondolatok ma is élõk, igazak és tanulságosak, megszívlelendõk ! A mi mai otthonaink a Wekerle-telep Társasházaiban vannak, családunkon kívül még lakóközösségünk tagjaihoz is alkalmazkodnunk kell. Ezen közösségeknek azon kell munkálkodniok, hogy a házak megfelelõ állapotban szolgálják a bentlakók életét, érdekeit. A társasházakban lakó tulajdonosok jogait és kötelezettségeit törvény szabályozza. Emberi gyarlóság, hogy jogainkat jobban ismerjük és elõbb gyakoroljuk, mintsem kötelezettségeinknek eleget tennénk — maradéktalanul —. Az egyik legfontosabb kötelezettség a Közgyûlésen megszavazott közös költség megfizetése, hiszen e pénzekbõl tud gazdálkodni, mûködni több család tágabb értelemben vett otthona, a Társasház. Segítséget az évenként kiírt pályázatok jelenthetnének a pénztelenségben. A kiírásban szereplõ szigorú feltételek miatt csak kevesen veszik igénybe ezeket a lehetõségeket. Nem sokan vállalják pl. a lakások jelzáloggal való megterhelését, nagyobb lakásszámú Társasház esetében pedig még a kötelezõen kiváltandó földhivatali bejegyzés is jelentõs összegû kiadást jelent. A pályázatokon való indulás, vagyis az áhított pénzösszeg elnyerése bizony nem jár mindig sikerrel. Nincs mecénás, aki felkarolná a sok, meglehetõsen leromlott állapotú wekerlei társasház ügyét. Tulajdonosnak lenni elsõsorban kötelezettséget jelent és nem is keveset ! Legyünk mi itt a 90 éve megálmodott és megépített európai hírû Wekerle-telepen igazi tulajdonosok, méltó utódok, akik valódi otthont akarnak teremteni lakásukon kívül is.
8.
WEKERLE
1998/2-3.
DOKUMENTUMOK A WEKERLEI TÁRSASKÖR ÚJBÓLI MEGALAKÍTÁSÁRÓL vetkezõ címre: Wekerlei Társaskör Egyesület /Tóth Pál/, 1192 Budapest, Kós Károly tér 10.
AZ ELSÕ ÍRÁSOS ELÕTERJESZTÉS 1986. JANUÁR 16-ÁN: “J A V A S L A T A Wekerlei Társaskör megalakítására
A Népfront kerületi feladatterve ezzel kapcsolatban a következõket tartalmazza: “a társszervek és lakóbizottságok közremûködésével, elõzetes közvélemény kutatással a kerületi Bizottság biztosítja, hogy 1986-ban a Wekerlei Társaskör megalakuljon.” Elõzmények: 1./ Az 1908. évi XXIX. törvénycikk alapján a Kormány elhatározta, hogy Kispesten mintegy 6 ezer lakást épít munkásoknak. A telep építése 1909-ben megkezdõdött és az elsõ lakásokba még abban az évben beköltöztek. 2./ 1910. júniusában “a szervezett összeismerkedés, a szorosabb társadalmi viszonyok kialakítása, a közös gazdasági érdekek védelme és a lakosság mûvelõdésének fejlesztése érdekében“ megalakították a Kispest -Munkástelep Lakóinak Társaskörét. 3./ A Társaskörön belül alosztályok muködtek. Így a Munkás-énekkar, a Munkás-zenekar, Sakk-kör, a Wekerletelepi Torna Club (WTC), valamint az Irodalmi Mûvészeti és Tudományos Egyesület. 4./ A Társaskörnek a 20-as években 2074 tagja volt, akik tagdíjat fizettek. 5./ Könyvtárral is rendelkeztek. A Telep Gondnoksága a Pannónia út 5. sz. ház (a mai Wekerle-étterem) 4 munkáslakásból álló helyiségét (emelet) bocsátotta az egyesület rendelkezésére, eleinte teljesen ingyen, a késõbbiek során mérsékelt bér ellenében. 6./ A késõbbiek során megalakították a Kispest Munkástelep Ifjúsági Egyesületét is a társaskörön belül, sõt annak leánytagjai külön Leány Egyesületet alapítottak. 7./ Jelentõs hatást gyakorolt az egyesületi tagokra elõször a Szabad Lyceum elõadássorozata, melyet késõbb az Iskolánkívüli Népmûvelési Bizottság szervezett. 8./ A Társaskörön kívül még két sport egyesület is tevékenykedett Wekerlén: így a Wekerle-telepi Sport Club (WSC) és a Szondi Sport Club (SzSC). 9./ A Társaskör élete akkor teljesedett ki, amikor megkapták a Kálmán király u. 26. sz. épületet (a mai szociális otthon helyiségét).
Mi indokolja a Társaskör újbóli megalakítását ? A Wekerle-telep 1945-ig zárt település volt, Kispest várossal való kapcsolatában is ez érzõdött. A wekerleiek többsége úgy kapott lakást, hogy egyes területeken azonos, vagy hasonló üzemekben — pl. MÁV, Posta stb. — dolgoztak. Õk egymással könnyen ismerkedtek, a nehéz helyzetekben összetartottak, gyermekeik együtt nõttek fel. Kulturális igényük is kialakult és ebben nagy mértékben játszottak szerepet a telepi iskolák pedagógusai. A Házirend, melyet a Telep Gondnoksága adott ki és ellenõrzött , más — így a régi kispesti házirendhez képest is — szigorúbb volt. Pl. a bérlõk kötelessége volt a lépcsõházak, az udvarok, járdák takarítása (utóbbit rendõr is ellenõrizte, fõleg télen a síkos utakat), a kertek ápolása és a rendelkezésükre adott bérlemények, felszerelések rongálásmentes megõrzése. Büszkék voltak a telepiek Wekerle rendezettségére, a Fõtérre, a kisebb terekre és ezeket is védték, óvták. Meg kell említeni, hogy a Telepre több mint 60 ezer növényt ültettek (ezekbõl a kertekben lakásonként 2-2 gyümölcsfát, egyes utcákba különleges, ma már védett fákat) és ezeket a köztéri fákat, bokrokat, növényeket is a lakók gondozták, ápolták, szükség esetén nagy melegben locsolták is. Ugyanakkor a telepi gondnokságnak saját kertészete, növényszaporító telepe is volt, így mindig egészséges, üde növények kerültek ki a telep levegõjének javítására. Ezek az elõnyök és lakossági kötöttségek 1945 után megváltoztak. 1949-tõl hangulatilag is befolyásolták a wekerleieket. Terjesztették Kispesten és a politikai szervezetekben, hogy a legtöbb nyilas és csendõr Wekerlén lakott(lakik), reakciósak, munkásarisztokraták a wekerleiek, nem lehetett hangoztatni a Wekerle szót, megszûntették a Társaskört, helyiségét elvették, így a helyi mûvelõdési lehetõség megszûnt, illetve az elhanyagolt mozira és pártkörzeti helyiségekre korlátozódott. Irritálta a wekerleieket az is, hogy a Fõ teret nagy pénzzel átalakították, de úgy, hogy elidegenítették tõlük. A térre kártyások, kétes elemek telepedtek le. A sajátos házirendet megszûntették és az egységes Fõvárosi Házirend lépett helyére, mely idegen volt a telep számára, így, mivel a Házirend nem írta elõ, a lakók elhanyagolták környezetük takarítását, tisztántartását. Bár a lakóbizottságok által szervezett környezetszépítõ társadalmi munkák a romlást megállították , de ma már ennél többet lehet és kell tenni a telep érdekében. Az elmúlt években lakógyûléseken, baráti beszélgetéseken több wekerlei vetette fel a Társaskör újbóli megindítását. Elsõsorban azért, mert a környezetvédelem érdekében szükséges a lakossági összefogás, de azért is szükséges, hogy legyen olyan szerv, mely a hagyományokat ismerje, dolgozza fel a telep történetét — még élnek abból a korosztályból, akik 1908-tól, alapítástól itt laknak — és biztosítani kell a telep lakóinak — fiatalok, középkorúak és idõsek — pihenését, felüdülését szolgáló irodalmi, mûvészeti eseményeket, elõadásokat, vitafórumokat. Felvetõdött, hogy nagyon értékes, a közösségért önzetlen munkát vállalók sokasága él a Telepen, szóljunk a szívükhöz, õk ezek után hajlandók lesznek a közösségért áldozatot vállalni. A Társaskör konkrét szervezését 1984. december 3-án indítottuk el,
1998/2-3.
WEKERLE
9.
amikor errõl 32 wekerleivel beszélgettünk! Itt héttagú Elõkészítõ Bizottság alakult. A Bizottságot még 3 új taggal bõvítettük és bejelentettük a Tanács VB. Igazgatási Osztályának a Társaskör szervezését, melyet az Osztály III. 4240/85/VIII.06./sz. határozatával tudomásul vett és a Szervezõ Bizottság tagjainak a következõ személyeket jegyezte be: Frivaldszky Jenõ, Harmath Ferencné, Kocsis József, dr. Kóczán László, Mérai Horváth Gusztáv, Pesti Lõrincné, dr. Sziliné Konta Ágnes. (A névsor bõvíthetõ illetve szûkíthetõ.) Kértük a kerületi Tanács elnökét, hogy a Dobó Katica utca 66. sz. volt rendõrségi üzlethelyiséget utaltassa ki díjtalan használatra és mentse fel a Kört legalább egy évig a lakbér fizetése alól. A helyiséget megkaptuk. Probléma, hogy rendbe kell hozni, fûteni is kell, erre még nincs pénzünk.
Elgondolások a Társaskör feladatáról: Az 1908-ban alapított Wekerlei Városrész helytörténeti, építészeti, mûemléki és természeti értékeinek megóvásának, fejlesztésének elõsegítése, lakóinak e városrész szeretetére vezetése, egyéni és társadalmi erõk összefogásával a városrész szépítése, közremûködés a városrész építészeti, környezetrendezési rehabilitációjában, parkok megóvásában és fejlesztésében, kezdeményezés a társasági élet kialakításában, irodalmi, mûvészeti, munkás emlékek felkutatásában, új mûvészeti , közösségi lehetõségek kialakításában. A Társaskör kezdeményez pályázatokat, vitafórumokat, a városrész fejlesztésére, eloadásõkat, kiállításokat, írásos anyagokat, e feladatok népszerûsítésére, megismertetésére, a lakósság mozgósítására. Az egyesületnek
1. tagja lehet, minden wekerlei lakos, aki belépési nyilatkozatával az egyesület célkitûzéseit elfogadja, fizeti a tagsági díjat és felvételét az elnökség alapos ok miatt nem tagadja meg, 2. pártoló tagja lehet az a nem wekerlei személy, vagy jogi személy, aki az egyesület alapszabályát elfogadja, pártoló tagsági díjával támogatja az egyesület célkitûzéseseit, 3. tiszteletbeli tagja lehet az a személy, aki közéleti, mûvészeti , tudományos vagy egyéb területen a wekerlei városrész érdekében jelentõs tevékenységet végzett. A tagok részt vesznek a társaskör munkájában és tevékenységükkel hozzájárulnak az egyesület alapszabályban meghatározott feladatainak teljesítéséhez. Felszólalhatnak, élhetnek szavazati jogukkal, megválaszthatók tisztségekre, javaslatokat tehetnek az egyesületre vonatkozó kérdésekben... Az Egyesület tevékenységét a Magyar Köztársaság állami, társadalmi és gazdasági rendjével összhangban fejti ki, az Alkotmány és más jogszabályok és az Alapszabály rendelkezéseinek megfelelõen mûködik. Sajátos eszközeivel támogatja önkormányzati és társadalmi szerveket a wekerlei lakósság érdekében végzett tevékenységükben...A Társaskör szervei: Közgyulés, Vezetõség, Elnökség, Ellenörzõ Bizottság.... Legfõbb szerv a Közgyûlés.
A közgyûlés elõkészítése: • február: helyiség átalakítása, alapszabály-tervezet elõkészítése, propaganda-terv a tagtoborzásra, • február-március: lakógyûléseken beszélni a Társaskör megalakulásáról • május 29: Alakuló gyulés a Landler Gimnáziumban. Budapest, 1986. január 16.
K.L.”
MEGALAKUL a nagy múltú, szép hagyományokkal rendelkezõ WEKERLEI TÁRSASKÖR EGYESÜLET Tagjaink közé várjuk azokat a barátainkat, akik szívesen vennének részt olyan programokban, amelyek az 1908-ban alapított wekerleivárosrész hagyományainak, értékeinek megõrzését, feltárását és további szépítését szolgálják, miközben a tagok maguk is megvalósítják belsõ és külsõ harmóniájukat az egymásnak segítés , a közös cselekvés adta lehetõség és erõ által. Nem világrengetõ tettekre szövetkezünk. Csupán a közös hobbik gyakorlására, az együtt sportolásra, mûvelõdésre, szórakozásra, a wekerlei városrész iránti szeretetünk kifejezésére, olyan cselekedetekre, amelyekkel örömet tudunk szerezni egymásnak. Az egymásra figyelésre, az egymásnak nyújtandó segítségre, az egymás örömében történõ osztozásra igen nagy szükségünk van és ezért kívánunk tenni valamit a magunk módján. A megvalósítást, a közös cselekvés erejének kihasználásában látjuk. Kérjük a hasonlóan érzõ barátainkat, hogy keressék fel a WEKERLEI TÁRSASKÖR EGYESÜLET Szervezõ Bizottságát, ahol bõvebb információkkal (programok, belépés módja, tagdíj, stb.) készséggel állunk rendelkezésükre. Címünk: XIX. DOBÓ Katica utca 66. Látogatásukat szeretettel várjuk: hétfõn és csütörtökön 17-19 óráig.
10.
WEKERLE
1998/2-3.
Röpcédula-szöveg 1986-ból: Az elsõ, írásban meghirdetett program 1988 elején: “A Wekerlei Társaskör rendes és pártoló tagjainak Alapításának 80. évfordulóján fedezzük fel Wekerlét! Budapest Kedves Tagtársunk ! Tisztelettel tájékoztatjuk a Társaskör február-márciusi programjairól, melyeket a Mészáros Lõrinc utca 45. sz. alatti pártházban tartunk. Február 18-án, csütörtök, 16 órakor A WEKERLEI SZENIOR KLUB MEGALAKÍTÁSA A Társaskör nyugdíjas tagjaiból. Háziasszony: Újlakyné Gazdag Judit. Sakk, dominó, kártyajátékokat biztosítunk, családias, baráti hangulatról a résztvevõk gondoskodnak. Február 25. csütörtök , 17.30 órakor A TÁRSASKÖR KERTÉSZETI SZAKOSZTÁLYÁNAK MEGALAKÍTÁSA Vezetõje: Richter Lajos, Wekerle telep volt fõkertésze. A Társaskör kertészkedõ, kertkedvelõ, természeti környezetet szeretõ tagjait várjuk a szakosztály üléseire. Programokból: kertészeti tanácsadás, virágmagok csereberéje, virágpalánták kedvezményes árusítása, kertversenyek stb. Március 10. csütörtök 17.30 órakor KÓS KÁROLYRÓL - AKINEK NEVÉT, ALKOTÓ SZELLEMÉT ÉS KEZE NYOMÁT VISELI WEKERLE FÕTERE Elõadó: Czine Mihály, irodalomtörténész, egyetemi tanár. – Az elõadást követõen levetítjük a Kós Károly szobor ünnepélyes felavatásáról készített videó-filmet. (1987. november 25. Készítõje: Dél-Pesti Vendéglátó Vállalat). Március 17. csütörtök 17.30 órakor 1. a NAGYTEREMBEN: A KERTÉSZETI SZAKOSZTÁLY ÖSSZEJÖVETELE Vezeti: Richter Lajos. Szaktanácsadások, virágmagvak csere-beréje. 2. a KISTEREMBEN PÁLYÁZATOK, IFJÚSÁGI VETÉLKEDÕ ELÕKÉSZÍTÉSE, MEGHÍVOTT SZAKEMBEREKKEL, Vezeti: Benkõ Andrea Március 24, csütörtök, 17.30 órakor WEKERLE 80. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE “SZERKESSZÜK EGYÜTT A K I S P E S T CÍMÛ KERÜLETI ÚJSÁG WEKERLEI OLDALAIT” Az ülésre a Társaskör valamennyi tagját szeretettel meghívja, javaslatait, észrevételeit, írásos anyagait (visszaemlékezések, mai történetek, kritikák stb.) szívesen veszi a Kispest kerületi újság SZERKESZTÕBIZOTTSÁGA A vitát vezeti: BORNEMISSZA TAMÁS a Kispest Újság szerkesztoje Március 31. csütörtök, 16 óra A WEKERLEI SZENIOR KLUB – A Társaskör nyugdíjas tagjainak baráti összejövetele. Sakk, dominó, kártyajátékok, meglepetések. Háziasszony: PESTI LÕRINCNÉ A FENTI PROGRAMOKON KÍVÜL MÉG AZ ALÁBBIAKRA HÍVJUK FEL SZÍVES FIGYELMÜKET: Március 5-én szombaton WEKERLE ÉTTEREMBEN RENDEZZÜK MEG AZ ELSÕ ZÁRTKÖRÛ LEVELÜNKHÖZ MELLÉKELJÜK .
ESTÉLYÜNKET, AMELYNEK MEGHÍVÓJÁT
Április 6-án, szerdán – ezt követõen minden hó elsõ szerdáján ~ 18 órától A WEKERLE ÉTTEREMBEN MEGALAKÍTJUK A WEKERLEI FÉSZEK KLUBOT Tagjai lehetnek: a Társaskör író, mûvész, pedagógus, építész és egyéb értelmiségi, akik alkotó közremûködést vállalnak a Wekerlei-Városrész fejlesztésében. Házigazda: SZOMOR ISTVÁN Vezetõségünk ideiglenes intézõ bizottsága elõkészítõ megbeszéléseket folytat az április-májusi programokról, kiemelve a májusi Wekerlei Mûvészeti Napokat, és a Társaskör vezetõség-választó közgyûlését. Kérjük programjaink áttanulmányozását és szeretettel várjuk érdeklõdésének megfelelõ programunkon. A programokra családtagok, ismerõsök is hívhatók. Tájékoztatjuk hogy tagsági díjakat általában csütörtöki napokon 17 és 18 óra között lehet személyesen befizetni a Mészáros L. utca 45.sz. alatt. Kérjük hozza magával tagsági igazolványát, hogy a befizetést igazolhassuk. Akiknek Wekerlérõl írásos dokumentumaik, tárgyi emlékeik, könyveik, újságcikkeik vannak és azokat nélkülözni tudják, kérjük ajánlják fel a Wekerlei Társaskör részére, hogy ezekbõl egy idõ után kiállítást rendezhessünk. Köszönjük! Átvétel csütörtöki napokon 17-18 óra között a Mészáros u. 45 alatt. Budapest, 1988. február 9.
1998/2-3.
WEKERLE
11.
“ablak a világra !” Wekerle alapításának 80. évfordulóján Üdvözlettel a WTE Ideiglenes Intézõ Bizottsága nevében: Pesti Lõrincné sk. dr. Kóczán László sk.
Újlakyné Gazdag Judit sk.
“R ö p i r a t A wekerlei mûhold vevõrendszer és kábel tv megvalósításának lehetõségérõl Kedves Lakótársak ! Egyesületünk — számítva tagjaira és városrészünk lakóinak anyagi áldozatvállalására és összefogására — a kerületi Tanács és az IKV támogatásával Wekerle alapításának 80. évfordulója méltó emlékezetére 1989 április 4-ig megépítteti a mûhold vevõrendszert és az ehhez csatlakozó kábel televíziós hálózatot. A rendszer alkalmas lesz 4 földi tv, 3 mûholdas program (SKY CHANELL, SUPER CHANELL, Tv-5), 4 rádióprogram jelátvitelére, továbbá 1989 második félévétõl a Kispesti kábel tv adásainak — kerületi közérdekû programok, filmek, nyelvtanulást segítõ adások stb.)vételére. A hálózat a késõbbiek során kisebb költségekkel 21 csatorna jelátviteléig bõvíthetõ. Kiépítésének feltételei: legalább 1500 wekerlei család igényelje, továbbá vállalja és fizesse az egyszeri, egy lakásra jutó beruházási költséget és a karbantartási, üzemeltetési havi díjat. Egyszeri beruházási költség: mely kérésre 4 részletben is fizethetõ = 5.950 Ft. + részletfizetésnél 50 forint kezelési költség. A havi üzemeltetési költség: 70 forint lakásonként, mely összeg 1989. áprilisától fizetendõ. Amennyiben a rendszer kiépítését 2000 családon felül igénylik, az egyszeri beruházási költség 200 forinttal csökken. A Wekerlei Társaskör tagjainak az egyszeri beruházási költségbõl Egyesületünk 1500 fõ jelentkezéséig 100 Ft, 2000 család jelentkezésén túl 300 Ft kedvezményt biztosít. Az építkezés kivitelezésének irányítására és a csatlakozó családok jelentkezésének, befizetésének nyilvántartására, valamint a rendszer mûködtetésére 1988. október 6-án a Társaskör rendkívüli Közgyûlésén “jogi személyiség nélküli “ gazdasági társulást (késõbbi elnevezéssel szakosztályt Sz.m.) kívánunk Egyesületünkön belül létrehozni. Kedves Wekerlei Lakótársunk! Amennyiben igényli a mûhold vevõrendszer és a kábel tv szolgáltatásait, kérjük a mellékelt jelentkezési lapot kitölteni és azt október 10-ig címünkre visszajuttatni. (1192.Bp. Dobó Katica u. 66. Hiv. órák: hétfõ, szerda, péntek 18-20 óra) A jelentkezések elfogadásáról és az összegek befizetési módjáról — a megalakuló gazdasági társulás ill. szakosztály számlaszámáról — október elején írásban értesítjük. Már most tájékoztatjuk Önöket, hogy az egy összegben történõ befizetést vagy akik részletfizetést kérnek elsõ befizetésüket október 20-ig kell teljesíteni. Ennek alapján tudjuk a vállalkozóval a szerzõdést úgy megkötni, hogy a szerelési munkát 1989. április 4-ig teljesítse és esetleges áremelkedésbõl adódó többletköltséget ne számoljon fel. ... Budapest, 1988. szeptember 7. Üdvözlettel:
CALLANETICS-GERINCTORNA-ÓVODÁS TORNA WEKERLEI MOZGÁS-STÚDIÓ “Az erõtlen test gyengíti a szellemet...” (Jean Jacques Rousseau) A harmonikus életvitel, az egészséges test jegyében született mozgásprogramra hívom Önöket. Ha meg akar szabadulni a mindennapi élet agyat- és testet próbára tevõ feszültségeitõl TARTSON VELÜNK ! Változatos, sokszínûedzésprogramot ajánlok minden korosztálynak. Szeretné újra egészségesnek érezni magát? Szeretné régi ruháit újra felvenni? Szeretne hátfájás nélkül élni? Szeretné újra átélni a mozgás örömét? MÉG NEM KÉSÕ ! KEZDJE EL az alkatának, egészségének megfelelõ mozgásformát! MINDEHHEZ SEGÍTSÉGET NYÚJTOK!
Romhányiné Kovács Mária gyógytestnevelõ-testnevelõ tanár Telefon: 28-28-445(üzenetrögzítõs)
FUTÓKLUB • FITNESS-TORNA • STRETCHING
FUTÓKLUB • FITNESS-TORNA • STRETCHING
Kertészeti egyetemistával vagy kertészeti szakközépiskolás fiatallal rózsakertem gondozására szerzõdést kötnék. Telefon: 22-61-60.
12.
WEKERLE
1998/2-3.
1988 — szabadabb légkör a Wekerlén is dr.
Kóczán Újlakyné
László sk. elnök Gazdag Judit” 1988. Az átalakulás idõszaka. Ebben az évben ünnepeltük meg a Wekerle 80. születésnapját. A Társaskör is ünnepélyesebb formában emlékezett ez alkalommal. A WTE közgyûlése tiszteletbeli tagjának választotta nemcsak Fenyvesi Dezsõ tanácselnököt, aki a WTE újraalakulását mind erkölcsileg, mind anyagilag támogatta, hanem Boross Pétert a késõbbi miniszterelnököt is, aki — akkori cége segítségével — Kós Károly szobrának felállítását kezdeményezte és finanszírozta. Az igazi szenzációt a nagyvilágra való ablaknyitás: a wekerlei mûhold vevõrendszer és kábel tv megvalósítása jelentette. Emlékezzenek, akkoriban még a nyugati magyar nyelvû rádióadások zavarták! További friss fuvallatot az itteni közéletben a hivatalos tanácsi lap “Szerkesszük együtt a lapot!” oldalai jelentették még. Az akkori fõszerkesztõ a Társaskör vezetõségének egyetértésével, a WTE programnak megfelelõen két teljes oldalt adott át nekünk olvasóknak, és cenzúrázás nélkül megjelentetett mindent, amit akkor leírtunk. Leírni mertünk. Most talán mosolyog a kedves Olvasó, nevetségesnek találja az egykori “bátorságunkat”. De ne feledje, milyen is volt az élet és a “szabadság” tíz évvel ezelõtt Magyarországon. Ha nem emlékeznék, kis ízelítõt adok az akkor történtekbõl, melynek hatására talán újra elfog bennünket a forradalom hevülete, de legalábbis izgalma. 1988-ban súlyos harcok dúltak Afganisztánban, ahová a szovjet csapatok éppoly ármány módon törtek volt be, mint 1968-ban Csehszlovákiába. A világ csak nemrég ocsúdott föl a vietnami borzalmakból, s a szuperhatalmak és helyi csatlósaik újra az emberiség által addig nem látott és próbált rafinált fegyvereivel irtották a szinte középkori körülmények közt élõ népeket. Végre ez év tavasza meghozta az enyhülést: Genfben megállapodtak a megszálló szovjet csapatok kivonásáról. Májusban Reagan négy napot töltött együtt Gorbacsovval, aki a szovjet hatalom csúcsán szokatlanul fiatal és eszes politikus. (Az azóta történtek alapján joggal feltételezzük, akkor õk ott ketten megállapodtak a világ jövõjérõl.) És itthon? Az itthoni gondolkodók és változást akarók nem vártak a két szuperhatalom elsõ embereire. Már a múlt õsszel — 1997. szeptemberében — Lakitelken megalakult a Magyar Demokrata Fórum. Itthon egymást érik a politikai és érdekvédelmi szervezetek megalakulása. Az MDF és a FIDESZ megalakulását követõen a legnagyobb visszhangot az
új diákszövetség, majd a Republikánus Kör megalakulása váltotta ki. A társadalom perifériáján elhelyezkedõk — a lelkiismereti okokból a fegyverviselést megtagadók és ezért bebörtönözöttek, a kószáló hajléktalanok, a deportáltak és az ötvenhatosok, a magyar jogrend és a magyar környezetvédelem érdekében szólaltunk fel elõször. Egységesen léptünk föl nemzeti kérdésekben. Ekkor született meg Ceausescu tébolyult agyában a faluirtás gondolata. Ezrével kerekednek fel az egyik szocialista állam — Románia — polgárai és menekülnek a másikba — hozzánk. Esténként zavarban vagyunk, hová menjünk? A Jurta Színházba-e, ahol az MDF , a zöldek tartanak gyûlést, van a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság, a Rakpart Klub vagy a FIDESZ rendezvényén szorongjunk-e ? A lépcsõk, a folyosók tömve. Kétségtelenül sok magvas megállapítás mellett igen sok hamar felejthetõ felszólalást is hallhattunk. És mindenki hallathatta a szavát! Ez volt a nagyszerû. Régóta a fiókokban lapuló mûvek járnak kézrõl-kézre. Egymás kezébõl kapkodjuk ki a Beszélõt és a Demokratát. Liska Tibor Ökonosztáza — noha közgazdasági alapvetés — mindenki számára kötelezõ olvasmány. De a kötelezettséget bensõnk diktálja. Amikor a Demokrata közreadja “Szégyen” nekrológját, a hatalom fogatlan oroszlán. Kádár Jánost az MSZMP soron következõ kongresszusán fölfelé buktatják, a kimustrált elsõ számú vezetõbõl pártelnököt kreálnak. (Hasonló törekvés mostanában is van. Nemde ?) Helyébe “új undokok” jönnek: Grósz és Berecz. Átalakul a mindenható PB: menesztik a korszak névadóját, Kádárt, valamint leghívebb elvtársait Aczélt, Gáspárt, Havasit. Soha nem látott tétovaság és zavarodottság uralkodik el az Egypárton. Miközben a fundamentalista kommunistáktól szabadulnak és szalonképes miniszterek jönnek, az elsõ ember, Grósz Károly igen kemény fellépéssel riogat. Az oroszlán azonban — mint mondottam — már fogatlan. 1998. június 16-ára, Nagy Imre és sorstársai halálának 30. évfordulójára készülünk. A nemrég létrejött TIB felhívással fordul a magyar társadalomhoz, hogy követeljük ”a kivégzettek méltó eltemetését és egy nemzeti emlékmû felállítását.” A Jurtában jelenlévõk meg vagyunk gyõzõdve arról, mindegyikünkre jut egy besúgó. Nem törõdünk vele, készülünk június 16. méltó megünneplésére és a romániai falurombolás elleni tüntetésre. A 301-es parcellában való megemlékezést követõ belvárosi tüntetéseket még szétverik, de a szabadság szelleme kiszabadult sok évtizedes palack fogságából. Június 27-én este a Hõsök terén több, mint százezren tiltakozunk A tömegben már érezzük az erõnket. Önfeledten énekeljük a
Himnuszt, a Szózatot és a szigorúan tiltott Székely-himnuszt. Bubik tolmácsolásában Csurka írását éljenezzük. Amikor a román nagykövetség elé fáklyákkal vonulunk, mintha a fák mögött idegenek lapulnának, mintha az autókból fekete bõrkabátosok lépnének ki... A szorongás, a félelem még nem múlt el. Ebben a légkörben született meg a KISPEST júliusi száma. A vezércikk címe — Mi van a levegõben? — is érzékelteti, változás várható. A fõszerkesztõ Bornemissza Tamás virágnyelven tudatja azokkal, akik nem érdeklõdnek a közélet iránt: a várakozások nyarát éljük. A lap a továbbiakban a szokásos tanácsi beszámolók hangnemében tudósít Kispestrõl: “Mi történt a tanácsban”, “Közöttünk dolgoznak”, “Munkásmozgalmi Klub Kispesten”, “ Új vezetõségek a lakóbizottságok élén”, “Orvosi tanácsok a nyárra” stb. A lap 6. és 7. oldala elüt a szokványostól. Az olvasók — wekerlei lokálpatrióták — maguk írják e két oldalt. Itt nincs helye a kincstári optimizmusnak, sokkal inkább a gyökerek keresése, az együvé tartozás érzése, a szûkebb pátria iránti féltés és aggódás, az életöröm igenlése kap helyet. Az “Így kezdõdött” a hosszú évtizedeken át elhallgatott polgári miniszterelnök zseniális gondolatának állít emléket. A “Mentsük meg Wekerlét!” címû cikkében a nemrég elhunyt Richter Lajos bácsi felszólít bennünket szûkebb pátriánk szeretetére, megóvására. A féltés, az intelem jogos, pedig már nem fenyeget a 60-as évek közepén született agyrém: “a Wekerlét le kell bontani, helyére a szocializmus diadalát hirdetõ lakótelepet kell építeni.” “Tetszik nem tetszik” akkori rovatában a lap a wekerlei olvasók kritikáját teszi közzé. (Tessék elolvasni, hány és hány tízéves probléma megoldatlan még ma is!). Az “Öt generáció” elõfutára a mi Wekerlei famíliák rovatunknak. Eltelt tíz év. Akkori várakozásunk alább hagyott. Sok csalódás tett tapasztaltabbá bennünket. A tíz évvel ezelõtti amatõr politikusok mára profikká — egyúttal forradalmi láng és hevület nélkülivé — váltak. Az oly nagyra becsült szamizdatok, lapok eltûntek vagy egymás ellenségeivé lettek. A Beszélõ elhalkult, a Kapu bezárult. A Demokrata ?.. Eltelt tehát tíz év. Ebbõl az utóbbi nyolcban demokratikusan választott önkormányzat regnált Kispesten, mint mindenütt az országban. A kerületben több örvendetes dolog történt, de a nyitott szemmel járók legalább annyi füstölögni valót tapasztalnak, mint a tíz évvel ezelõttiek. A mi Wekerlénk életében a legnagyobb változást a lakások privatizációja jelentette. Kinek örömére, mások bánatára. Rajtunk mú-
1998/2-3.
WEKERLE
13.
WEKERLEI FAMÍLIÁK Nagy Tamás rovata
lik, hogy az öröm közös legyen. Hála Istennek a légkör szabad. • Nagy Tamás Ezzel a sorozattal az a célunk, hogy bemutassunk a sok száz wekerlei családból néhány olyant, amelyik életútjával, tagjainak a wekerlei közösségért végzett munkásságával, haza- és családszeretetével például szolgálhat valamennyiünk számára. Igyekszünk olyan családok tagjait megszólaltatni, akiknek felmenõi “honfoglaló”, fészekrakó wekerleiek voltak, s leszármazottaik ma is közöttünk élnek. A rovat szerkesztõje fenntartja magának a jogot ahhoz, hogy a családok életébõl bizonyos mozzanatokat, eseményeket hangsúlyozzon, másokat — éppen a sorozat célja érdekében — elhanyagoljon. Törekszik arra, hogy hiteles forrásból tájékozódjék, és közli az adatszolgáltatót. A saját benyomásait csak a szükséges mértékben osztja meg az olvasóval, míg a következtetéseket teljes egészében meghagyja neki. Ma egy tíz évvel ezelõtti cikket adunk közre változatlan formában. Az egykori leírást néhány soros kiegészítés követi, amellyel a szerzõ felfedi a szóban forgó családok kilétét. Kérjük kedves olvasóinkat, ha van javaslatuk saját vagy más család megismertetésére, tudassák velünk a szerkesztõség címén. Öt generáció Évekkel ezelõtt, amikor még két kisfiammal és feleségemmel, valamint a nagymama húgával egy kétszobás lakásban öten laktunk, valaki — ismerve lakáscsere-kísérleteimet, a kerületi tanáccsal való esetemet — megkérdezte: “mi a fenének válogatsz, miért nem hagyod ott azt a francos kerületet?” Azt válaszoltam nem csak Kispesten, én a Wekerlén lakom. Itt otthon vagyok. Mikor több hónapos svédországi tartózkodásunk után hazaérkeztünk, egyik fiam azt súgta lefekvés elott: “Apa, én mindig itt akarok lakni!” Pedig fiaim nem is tudják magukról, hogy õk anyai ágon az 5., az apain a 4. generációját képviselik azoknak a családoknak, akik az életüket részben vagy egészben a Wekerlén élték le.
Az elsõ generációt az anyai ág képviseli. Szidi mama a Felvidékrõl elõbb Erdélybe, onnan az épülõ telepre jött tanítónõnek egyetlen fiával, F. Gyuszival, miután férje kivándorolt Amerikába. Az anya szabadelvû, de szigorú erkölcsû asszony volt, aki a “vásott kölyök” felnevelésében élete talán legnagyobb pedagógiai feladatát kapta. A fiúból — anyja akarata ellenére — a Ludovikán végzett katonatiszt lett. Õ már a második valóban õslakos wekerlei generációt képviseli. A telepen nõtt fel, itt is vezette oltár elé a szintén idevaló aráját, W. Saroltát. A võlegény és az anyós soha nem szenvedhette egymást, ezt jómagam édesanyámtól hallottam évtizedekkel késõbb, amikor F. Gyula és W. Sarolta unokájának udvaroltam 1967 táján. Édesanyám ugyanis W. Sarolta anyjánál, Wágnernénál tanulta ki a szabásvarrás mesterségét. W. Sarolta az esküvõ után egész életét a Fõ téri házban élte le, itt adott életet két leányának, és ide várta haza férjét, F. Gyulát a hosszú hadifogságból. Térjünk vissza az ifjú, nyalka, asszonybolond fiatalemberhez, F. Gyulához! Tettre kész társasági férfi volt. Egyik alapítója a Wekerletelepi Társaskörnek, majd annak örökös patrónusa — ma úgy mondanánk: társadalmi elnöke — maradt. Aktíva volt, de — tiszt lévén — tag nem lehetett. A WSC — Wekerle-telepi Sport Club — volt egyik lételeme, a cserkészcsapat a másik. Munkahelyén, rendõrtisztként, a rendõrkutyaképzés szaktekintélye és elismert parancsnoka volt, szabadidejében a telepi fiatalemberek energiájának, indulatainak irányítójaként, pallérozójaként számos kulturális, még inkább sportesemény szervezõje. (Cserkészcsapatának egyébként BajcsyZsilinszky Endre volt a fõvédnöke.) Sokat tett a kispesti fiúkért, nemcsak befolyása révén, de a két kezével is. Korosztálya tagjain kívül a fiatalabb munkásfiúkkal is pertuviszonyban volt, ami akkoriban igazán nem tartozott a bevált szokások közé. F. Gyula és W. Sarolta frigyébõl két leány született, Éva és Magdolna. A húszas évek elején születtek, így õk a Fõ tér és a telep virágkorában élhettek: amikor a téren a bakfislányok délutánonként korzóztak, a filagóriánál hallgatták Bede Buciék kamarazenéjét, és titkon lesték az úri divat szerint öltözött telepi
legényeket, akik a Társaskörbõl jöttek, vagy oda mentek egy kuglipartira. A nagyobb és bátrabb leányok be-betértek velük egy fagylaltra vagy egy pohárka likõrre Széphelyihez (ma Wekerlén étterem) vagy a Csorba cukrászdába (ma zöldségesbolt van a helyén). Ez utóbbinál híres volt a “rumkrém pohárban” különlegesség. F. Éva és F. Magda az anya hivatását választotta: mindketten óvónõk lettek. F. Magda — ma is itt lakik — nem a kerületben dolgozott, nõvére — a késõbbi R.-né, Éva néni — viszont sok-sok wekerlei család személyes ismerõse, nem egy famíliában több generációnak volt óvónõje. F. Magda, aki a szülõkkel lakott azok haláláig, soha nem költözött el a Wekerlérõl. F. Éva házassága kezdeti idõszakát a szülõi házban töltötte, késõbb 25 évig a Wekerle peremén, Kispesten élt, de családi kapcsolatai, munkahelye és érzelmei révén mindörökre wekerlei maradt, s ma újra legszûkebb pátriájában lakik férjével, R. Imrével. Mielõtt róla, R. Imrérõl szólnék, be kell mutatnom a szülõket: R. Oszkárt és Zs. Arankát. Õk újdonsült házasként kerültek a telepre annak idején. R. Oszkár Ganz-tisztviselõként érdemelte ki a bérleményt. Zs. Aranka (nekünk nagymami) — elszegényedett felvidéki kisnemesi sarj — tûzrõl pattant, örökké jókedvû menyecske, aki nemsokára jó barátságba került a szintén vidám természetû F. Gyuláné szül. W. Saroltával. Ekkor még egyikõjük sem sejtheti, hogy kisiskolás, illetve hátulgombolós korú gyermekeik barátságukat egykor majd rokoni kapcsolattá emelik. R. Oszkár és Zs. Aranka fia, R. Imre jó eszû, szorgalmas fiú. A nagy példaképrõl, Széchenyirõl elnevezett gimnáziumot jó eredménnyel végzi el, majd tanulmányait a jogi karon folytatja, amit befejezni azonban a világháború miatt nem tud. R. Imre karpaszományos õrmesterként ott van a doni vereségnél. A Donnál, de a háború utolsó évei alatt másutt is, sok telepi fiú, barát marad el a Wekerlétõl örökre. R. Imre és F. Éva (3. generációsok) már a forintos világban lépnek frigyre. Nászukból született szeretett nõm, gyermekeim édesanyja: R. Éva. Õ gyermekként nem itt lakik, de iskoláit a Wekerlén, gyakorló óvónõi éveit szintén a telepen végzi, s 1970. óta — bár nagyszülei, szülei révén mindig is az volt —
14.
WEKERLE
wekerlei. Ugyanabban a lakásban él velem és gyermekeinkkel, ahol apja fogant és született; ugyanabban a pincében tartjuk a kicsik kinõtt ruháit, ahol nagyanyja a szenet tartotta, és ahol apja kamaszkorában gyertyával a mennyezetre karcolta saját és akkori szerelme nevét; ahol szülei és nagyszülei a bombázásokat átélték és rettegték. R. Éva családjában a 4. generációt képviseli. *
*
*
Nagyapám, P. István mint a BSZKRT kalauza vált jogosulttá a telepi bérletre. A sovány, aszkéta külsejû, de mosolygós munkás 4 gyermekével és feleségével, B. Juliannával szoronkodik a Gyáli úti (ma Nagykorösi út) kétszobás félkomfortban. Szerényen élnek, de minden gyermeküket taníttatják. P. István legnagyobb lánya, P. Julianna — édesanyám — annál a Wágnernénál tanulja, sajátítja el a szabás-varrást, aki egyik késõbbi menye — feleségem — dédnagyanyja. P. Julianna a legzavarosabb idõkben, 1944-ben megy férjhez s nagyon messzire kerül a családi tûzhelytõl. Egy grófi uradalmi számtartó (ma: fõkönyvelõ) N. Tivadar — apám — leviszi a Dráva mellé, a pusztára, azaz a “majorságba”. N. Tivadar Kispesten született, a Ferencvárosban, a Gyáli úti Nyolc házakban nõtt fel. P. Julianna — most már N. Tivadarné — második asszonynak számít a rangsorban. Idegen szerep ez, idegen közegben. Tisztességgel, becsülettel helytáll. Férje árván maradt kisfiának és további három gyermeknek odaadó, gondos, szorgos-dolgos édesanyja. N. Tivadar mellett meg- és átéli a kitelepítéseket, a falusi “osztályharcot”. Laktak ötszobás összkomfortban, majd fûtetlen, földes szobában, egy kitelepített volksbundista házában. A sváb környezetnek az idegen “betelepülõ”-vel szemben kijáró gyûlöletétõl övezve taníttatja lányát és fiait, s nyaranta elküldi õket “haza” a Wekerlére, ahol édesanyja és két húga él családjával. 1956 trauma N. Tivadar és felesége számára: itt hagyja õket legnagyobb fiúk. Néhány év múlva visszaköltöznek Somogyból a Wekerlére. N. Tivadar és P. Julianna házasságából három gyermek született. N. Tamás, vagyis jómagam, a középsõ gyerek Somogyban születtem bába segédletével, a pusztán. Tizenöt évig Somogyban éltem. Alig múltam három éves, amikor a Gyáli úti kórházban kivették a mandulámat, ezt megelõzõen és követõen pedig hosszabb idõt töltöttem nagyanyám és keresztanyám otthonában. Hazatérvén szüleimhez a Kapos menti kis faluba, igen elszomorítottam õket, mert a hazatérést követõ egyik nap kis motyót csomagoltam magamnak azzal: “Hazamegyek!” — Hogyan mennél fiacskám? — kérdezte
édesanyám. — Nem is találnál oda. — Odatalálok! Megismerem én azt a kis kaput — így én. Az a kis kapu a Wekerlén, a Gyáli út 14. számú ház udvarát választotta el az utcától, ahol akkor még drótostót, jegesember, és vonat járt. Itt láttam az Adyban az elsõ Pitkin filmet, itt láttam elõször “muki”-t, azaz síncsiszolót. S tízegynehány évvel késõbb itt kaptam az elsõ gumibotot, azt hiszem, Rudas õrmestertõl, amikor a Fõ téri színpadon fellépõ együttest egy fáról akartam nézni. Itt hajszoltam a focit és a lányokat, s itt léptem oltár elé menyasszonyommal R. Évával. Ezzel a lépéssel kapcsolódik össze a család két ágának története, s ezért tarthatják magukat fiaink, N. Csanád és N. Koppány ötödik generációs wekerleieknek. Ha nem is itt születtek, de itt fogantak és ide hoztuk õket haza a korházból. Sajnálom, hogy anyakönyvükbe nem írható bele, születési helye: Wekerle. • Nagy Tamás 1192 Bp., Kós Károly tér *
*
*
A fenti cikk megírására 1988. júliusában — pont tíz évvel ezelõtt — kért meg a Kispest c. újság akkori szerkesztõje Bornemissza Tamás. Egy beszélgetés után jutott erre az elhatározásra. Akkoriban az elmúlt korról egyre több krónikás szólalt meg. Az eltitkolt életekrõl és sorsokról a még emlékezõk lassan letörölhették a feledés és feledtetés homályát. De ugyanakkor óvatosak voltak a nyilatkozók. Nevük elhallgatását, arcuk homályban tartását, hangjuk megváltoztatását kérték az operatõrtõl, a riportertõl. A mi esetünkben inkább a szemérem bújtatta el a szereplõket, csak a legközvetlenebb ismerõsöknek feltárulkozván. A nagyközönség elõtt illendõ ismeretlenségben maradtak. Ma már ebben a rovatban nevén nevezem a családokat. Hiszen éppen az a célom, hogy életútjuk, sorsuk hazaszeretetük közismertté váljék, és hogy a Wekerléhez való ragaszkodásukat példaképül állítsam. Hadd szóljak hát újra a fenti szereplõkrõl! Az öregek közül többen elmentek, a gyerekek megnõttek. Van, kinek élete jobbra, és van, akinek nehezebbre fordult. Mint minden családban, hiszen egy évtized telt el azóta. A történetben szereplõ Gyáli út ma Nagykõrösi út névre hallgat, a Széphelyi Étteremnek ma Wekerle Étterem a neve. Az egykori Csorba cukrászda helyén egy non-stopnak nevezett élelmiszer üzlet mûködik. Az F. Fehért, a W. Wágnert, az R. Romhányit, a Zs. Zsarnayt, a B. Bariczát, a P. Pulayt, az N. Nagyot jelent. F. Gyula, azaz Fehér Gyula ma már nem ismeretlen a kispesti olvasó elõtt. 1956. után
1998/2-3. a forradalomban való helytállásáért elõbb halálra, majd életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Egy perben szerepelt Koroly T. Györggyel, a Határ úti hõssel. A fogságban szerzett súlyos betegsége miatt ugyan szabadon engedték, de nemsokára meghalt. A munkás fiatalok kulturális és sportéletre való neveléséért, példamutató életútjáért Kispest díszpolgára címet kapott posztumusz. Leányai Fehér Éva és Magda vissza-viszszatérõ alakjai a Fõ téri harmincas évekbeli család-történeteknek. Éva néni régi wekerlei történeteit, élményeit ma a Kós Károly Általános Iskola kisdiákjainak adja át. R. Imre, azaz Romhányi Imre tavaly hunyt el. Fia, Romhányi András a sokak által kedvelt “ A Magyar Kollégium történeteibõl” újságcikk- és televíziós sorozatnak szerkesztõje és elõadója. Az Kispesti Munkásotthon újjáépítésének szorgalmazója és felügyelõje, az új KMO elsõ igazgatója. A határon túli magyar kultúra lelkes és szakértõ pártfogója. N. Tivadar édesapám. Nyugdíjas korában Szentendrén házat épített. Az ötvenes években elveszített otthonát teremtette meg újra. Édesanyámmal együtt elfogadható egészségnek örvendenek. Mindketten magas korban vannak. N. Tamás, azaz a krónikás maga, Kispesten nyolc éve képviselõ. Sok-sok wekerlei család gondjainak és örömeinek tudója, titkok bizalmas õrzõje. A család-történetek szíves közreadója, aki tíz éve várja, hogy az akkori újságcikkben közzétett családi fotók eredetijét visszakapja.
WEKERLE A Wekerlei Társaskör Egyesület tájékoztató lapja Szerkeszti a Szerkesztõbizottság Elnöke: dr. Kóczán László Tagjai Büki Béláné, Deák Márta, Mérai Horváth Gusztáv, dr. Mosonyi Annamária Nagy Tamás, Szakács Gusztáv, Tekauer Péterné, Tóth Pál Vas György. Felelõs kiadó: Katona Áron Sándor A Szerkesztõség címe: 1192. Bp. Kós Károly tér 10. Tel: 280-01-14. Nyomda: SERIART Nyomdaipari Stúdió Megjelenik negyedévenként 6000 példányban
1998/2-3.
WEKERLE
15.
MAGYAR KOLLÉGIUM Tekauer Péterné rovata
Az ötödik generációs wekerlei fiúk Nagy Csanád és Koppány megnõttek. Csanád egye-temista. Koppány jövõre érettségizik. Óhajuk változatlan: mindig itt akarnak lakni. Az ünnepi számban egy olyan emberrõl akartam írni, aki a kultúra terjesztésének megszállottja. s aki ezt a feladatot missziónak tekinti. Amikor felkerestem, arra kért, hogy ne róla, hanem egy sokkal fontosabb témáról írjak. Így került sor a fent említett személy által 1990. novemberében kezdeményezett, létrehozott és menedzselt nemzetközi intézményrõl, a MAGYAR KOLLÉGIUM-ról szóló cikkemre. Ez a wekerlei kezdeményezés jelentõs feladat megvalósítására vállalkozott. Tudnivaló, hogy a népmûvelõ szakma Európán belül csak Magyarországon van. A népmûvelõk azok, akik háttérbe szorítva a napi és pártpolitikát, csak a nép mûvelésére, a kultúra terjesztésére koncentrálnak, akik közvetlen kapcsolatot teremtenek az emberekkel, azokkal, akiknek szükségük van segítségre ahhoz, hogy hozzájussanak az általános és a nemzeti kultúra mindazon értékeihez, amelyeket nem tanítanak az iskolákban ! A Magyar Kollégium “kitalálója” arra gondolt, hogy ha van ilyen egyedülálló szakma Magyarországon, akkor ennek tapasztalatait, módszereit tovább kell adni a határainkon túl élõ azon magyar szakembereknek, akik szintén e nemes ügyet képviselik. Rendkívüli jelentõségû a cél, hiszen egy civil szervezet vállalkozik arra, hogy a fent említett szakemberekkel — közös szellemi mûhelybe tömörítve õket — megismertessék eredményeinket, s felkészítsék õket arra, hogy ezt az igen fontos feladatot odahaza minél eredményesebben tudják végezni, hogy a “magyar kultúra ápolásával erõsítsék az ottani magyarok önazonosságtudatát.” Hogyan ? Mi módon ? Egyszerûnek tûnik talán a módszer, pedig rengeteg erõfeszítés, körültekintõ szervezés, igen kiterjedt, mûködõ és élõ kapcsolatrendszer kell ahhoz, hogy a határainkon túli szakemberek részére szakmai képzéseket, konferenciákat, tanulmányutakat szervezzenek határainkon belül és kívül.
talok, intézmények, mint pl. a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Mûvelõdési (és Közoktatási) Minisztérium, Határon Túli Magyarok Fõosztálya, a Magyarok Világszövetsége, stb. Nos, a válasz egyszerû: a Magyar Kollégium széles kapcsolatrendszert épített ki, nemcsak a hazai szervezetekkel, intézményekkel, hanem a határon túliakkal is. Rugalmasan, gyorsan, kockázatmentesen tudnak intézkedni, reagálni, s így tudják a gyakori problémákat is megoldani, s hatékony segítséget nyújtani. Eleven, élõ és mindennapi kapcsolat ez. A Magyar Kollégium már nemzetközi elismerést vívott ki magának. Az egész Kárpát-medencében ismerik ezt a munkát. Úgy gondoltam, a wekerleiek is ismerjék ezt meg, hiszen egy tõsgyökeres wekerlei alapította, a kuratórium tagjainak egy része is wekerlei, tehát “hazai” a kezdeményezés, “hazai” a munkát végzõk jó része, az egyesület, az alapítvány , s hazai az alapítvány egyik “alapítója” is: a Wekerlei Társaskör. A másik kérdés, amit feltehet az olvasó: ...szép, szép ez az egész, de a mûködéshez pénz kell. Honnan jut a Kollégium pénzhez? Nos, a megalapítást követõ kilenc évben támogatást kaptak az Országgyûléstõl, a Fõvárosi Közgyûlés Kulturális Bizottságától, a Nemzeti Kulturális Alaptól, az Országépítõ Alapítványtól, az MKM Közmûvelõdési Fõosztályától. Hozzájárult az alapítóösszeghez a Kispesti Önkormányzat, a Wekerlei Társaskör, no, meg azok a lakók, akik tudtak e szervezet létezésérõl, mûködésérõl, és adójuk 1 %-át e célra szánták. Egyes kispesti vállalkozók, s a kispénzû lakosok juttatták el forintjaikat, filléreiket, hogy a Magyar Kollégium továbbra is végezhesse áldásos tevékenységét. Segítette a munkát Cseh Tamás is, amikor jótékonysági koncertet adott a Magyar Kollégium javára. Természetesen, ha mód van, az egyesület pályázatokkal is gyarapítja a kasszát. Jelenleg évi egymillióval gazdálkodnak, ami igen kevés, hiszen sokba kerül egy-egy Budapesten szervezett továbbképzés; a terembérlet, a szállás, az étkeztetés, s sokba kerül az is, ha a hazai szakemberek mennek Erdélybe, a Felvidékre, a Vajdaságba — vinni a hitet, a magyar szót, a tapasztalatokat.
A Magyar Kollégium ezen kívül szépirodalmi és szakmai könyveket ajándékoz, színházi turnékat szervez, s “különbözõ kulturális rendezvények létrehozásában mûködik közre; segíti a határon túli magyar kulturális szervezeteket magyarországi dolgaik intézésében“, s ezeken kívül még számos más módon van jelen “a nemzeti kulturális életben.” Mindezt szigorúan politikamentesen, pártoktól, pártállástól függetlenül, civil szervezetként.
E munkát megköszönve jöttek a levelek a CSEMADOK Országos Választmányától, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ügyvezetõ Elnökségétõl, a Vajdasági Magyar Mûvelõdési Szövetségtõl és még számos, határon túli magyar szervezettõl, hogy megköszönjék a segítséget, a változatos és hatékony programokat: • az ópusztaszeri kirándulást, • a zentai csata 300. évfordulójára Zentán szervezett ünnepségeket, • a Kárpát-medencei magyar kisebbségi kulturális szervezetek, intézmények találkozóját Lendván (Szlovákia) és sorolhatnám, mi mindent még.
A cél nemes, a feladat, a felelõsség óriási! Az olvasó most megkérdezhetné, hogy ugyan miért egy civil szervezet vállalkozik erre, amikor ott vannak az arra illetékes országos társadalmi szervezetek, hiva-
A Magyar Kollégium munkájára igen nagy szükség van. Igaz, nem arról híresek az itt munkát végzõk, hogy naponként nyilatkoznak a médiának, hogy folyton és állandóan szerepelnek, hogy szép szavakat monda-
16.
WEKERLE
Micsoda különbség van szó és tett között! Sok közismert személy szónokol manapság a határon túli magyarokról, arról, hogy mit kell(ene) tenni, stb. Könnyû beszélni, nehezebb cselekedni. A Magyar Kollégium az a hajszálér, amelyen keresztül eljut a magyar közösségek sok szervezetéhez, tagjához az életet adó segítség ... és ez az európai hírû szervezet kispesti, sõt: wekerlei. Milyen szép lenne, ha e nemes vállalkozásnak méltó székháza lenne Kispesten. Esetleg éppen Wekerlén! Hiszen van erre alkalmas épület! Talán az Önkormányzat is segíthetne? Ha nem a jelenlegi, talán a következõ négy évre választott testület megérti e civil szervezet munkájának jelentõségét, s biztosítani fogja e munkához az alapfeltételeket. Ezt a székházat és a benne folyó munkát évi tízmillióval lehetne mûködtetni, s ezen összeg felét ki is lehetne termelni, tehát ötmillió kellene évenként, egy alkalmas épület, s egy autóbusz az utazáshoz. Ha mindez meglenne: • olyan szellemi központtá nõhetné ki magát a Magyar Kollégium, amelyet nem tudnának megelõzni a hivatalok ... • olyan szellemi központot mondatna magáénak Wekerlén Kispest, amely hírt, nevet, dicsõséget szerezhetne szûkebb pátriánknak ... • olyan szellemi központunk lehetne, ahol valódi és hathatós segítséget lehetne adni továbbra is a határainkon kívül élõ testvéreinknek ... • olyan szellemi központ lenne ez, ahol lehetne könyvtár, ahol lehetne kutatni, hogy idehaza is többet tudjunk a Kárpát-medence történetérõl ...
1998/2-3.
• olyan szellemi központtá nõhetne fel ez a hely, amely otthont adhatna a határon belül és kívül élõ magyarokat segítõ munkának, ahol találkozhatnának magyar és nem magyar állampolgárságú magyarok. Mindehhez támogatás kellene ! Nemcsak szép szavak, hangzatos szólamok, hanem anyagiak is. Gondolkodtam a mûködéshez szükséges összegen. Tudom, hogy hány forint folyik el hívságos dolgokra ... Talán ezt az összeget is elõ lehetne teremteni ?! Ha a kispesti vállalkozók is támogatnák a Magyar Kollégiumot? (biztos vagyok benne, hogy kifizetõdõ lenne ez a mecenatúra, hiszen a Kollégium széleskörû kapcsolatai révén esetleg üzletkötésre is mód adódnék.) Esetleg tehetne valamit a TV Kispest is ? (pl. Egy széleskörû, tájékoztató jellegû riportmûsor a Kollégiumról ...?) Tervek, álmok, vágyak, tenniakarás, szavak és tettek. Jó lenne, ha az álmokat, vágyakat megvalósítanák a szavak és tettek ! Ámen.
• Tekauer Péterné
Megjegyzés: 1. A Kollégium és Alapítvány címe: 1192. Bp. Baross u 42. Az Egyesületnek és az Alapítványnak is van számlaszáma. 2. A cikkben — idézõjelbe téve — felhasználtam a Magyar Kollégiumról szóló Nagy Tamás által írt cikket.
ORSZÁGJÁRÓK KLUBJA Büki Béláné, az Országjáró Klub vezetõjének rovata
EMLÉKEZÉS! nak. Nem! Nem beszélnek, nem nyilatkoznak, csak dolgoznak. Ingyen, tisz-teletdíj nélkül, csendben, hatékonyan, mert tudják és érzik, mekkora szük-ség van munkájukra. Nem harsognak errõl a munkáról; tesznek érte ! Ha beköszönt a jó idõ, az emberek nagy többsége szeret elmenni otthonról. Hová? Valahová, csak ki a szabadba. Ki a hegyekbe, ki a tengerpartra, városból falura és így tovább. Ezért aztán aki teheti, útra indul. Manapság csak pusztán pénz kérdése az úti cél kiválasztása. Régen, amikor én még kislány voltam, a társaskörben szerveztek kirándulásokat. Édesapám is lelkes kiránduló, hegymászó volt, na meg a dalárda tagja is. Hogy volt-e a körnek ilyen kirándulós szakosztálya, arra nem emlékszem. De az élmények hangulata az ma is elevenen él az eszemben, lelkemben. Azok a hajókirándulások, a Hármashatár hegyi túrák, a Királyi Palota belsõ termeinek megtekintése és még sorolhatnám az emlékek feledhetetlen hangulatát. 1990-ben az MTI-s kollegákkal kirándultunk Ausztriába a Semmeringre. Õsz volt. Csodálatos szépségben pompáztak a hegyek, azok a színek!!! Már hazafelé tartottunk, amikor elha-
tároztam, hogy ezt az itthoniaknak is látni kell. Lelkesen elmeséltem, hogy mit akarok. Csináld ha tudod, adták beleegyezésüket a testület tagjai (Azóta van kirándulós tagságunk is). Pár nap alatt megtelt a 45 fõs autóbusz, mentünk a Semmeringre. Amatõr videó film is készült az elsõ utunkról. Volt bevásárló utunk is, nekem rémálom, a társaknak öröm volt. Láttuk Eisenstadtban az Eszterházy kincsek kiállítását, voltunk Máriazellben. (ez kis csoportos volt). Jártunk Komarnoban, ahová vonattal mentünk. Meglátogattuk hazánk legszebb városait, tájegységeit. Bejártuk többek közt Észak-Magyarország szépséges hegyeit. A Móri Bornapokon részvételünk már-már hagyományossá válik (Itt született dr. Wekerle Sándor). Ópusztaszer után a Bugaci Csárdában cigányzenés ebéd — szerencsés véletlen —, ezek felejthetetlen élmények sokak számára. 1996-ban Erdélyben jártam, életemben elõször. Nekem nagy élmény volt. Nosza rajta, ezt másoknak is látnia kell. Ismét szervezkedtem, segítõtársaimmal jól sikerült utat szerveztünk. Sokan lemaradtak. 1997-ben ismét meg kellett szervezni. Úgy érzem mindenkinek felejthetetlen volt.
A hangulatról is kell néhány szót ejteni. Reggel még ismeretlen — új — kirándulótárs, estére már társra talál, legközelebb már egymás mellett ülnek, a régiek természetesen örülnek az új tagoknak. Sokan megjárták Európa tájait, de itthon, talán gyermekkorukban jártak utoljára valamelyik szép városunkban. Volt olyan társunk aki most látta a Balatont elõször életében . (E nagy vizet is körbejártuk.) Már e kirándulónk élményéért érdemes volt a kirándulást megszervezni. A magányos embert a csapatba becsalogatni, úgy, hogy máskor is eljöjjön, ezt teszi az a kb 20 fõs kis csapat aki velem van. Napjainkig 200 fõ tartott velünk kirándulásainkon. A Társaskör szerény anyagiakkal is hozzájárult olykor-olykor kirándulásunk sikeréhez. A múzeumi belépõket fizette. Hosszú ideig nem volt nevesítve e kiránduló csapat. Volt. Most már van nevünk, kettõ is. WTE Országjáró Klub (rendszeres klubnap), és Wekerlei Országjárók. (Wekerlei Gyermekház). Csúnya szó, de leírom? fuzionáltunk. (maga a szó csúnya). Nem mindig sikerül megtölteni külön egy autóbuszt. “Ketten együtt“ —
1998/2-3.
WEKERLE
17.
MÓR, A TESTVÉRVÁROS Milyen elszakíthatatlan fonál köti össze Mór városát a Wekerle-teleppel ? Nem a szokványos megállapodáson létesülõ testvérvárosi kapcsolatról van itt szó, hanem a magyar történelem kiemelkedõ géniuszának életpályája sorsszerûen kötötte össze e két helyiséget. Ma már közismert tény, hogy Wekerle Sándor 1848 november 14-én született Móron és a Kispesti Állami Munkástelep, nevezetesen a Wekerle-telep megvalósítása Wekerle Sándor elõterjesztésére az 1908. évi XXIX. sz. törvénycikkel nyert szentesítést. Azt is tudjuk, hogy Wekerle-telep — elgondolástól a munkavégzésig — Wekerle Sándor személyes mûve. A rendszerváltás elõtt szó sem lehetett arról, hogy akár külön-külön , akár együttesen ünnepelhessük Wekerle Sándor születésnapját vagy nyilvános fórumon megemlékezéseket tartsunk. A változásnak köszönhetõen élõ kapcsolat létesül Mór városa és a Wekerle-telep között, ezen belül a Móri Wekerle Sándor Egyesület és a Wekerlei Társaskör Egyesület között. A kapcsolat ápolásában jelentõs szerepet vállalt Büki Béláné (Gabika), a Móri Radó Könyvtár igazgatója dr. Horváth Magda, és munkatársa, Vargáné Kocsis Mária. A kapcsolat 1992 óta mûködik. Ebben az évben Bükiné elnyerte a I. Radó díj bronz fokozatát, 1993-ban pedig az ezüst fokozatát. Mindezeket pedig a Wekerle gyûjtemény kialakításáért végzett munkásságáért. Az ünnepélyes alkalmak sorozatában legjelentõsebbek a Móron 1993 november 12-13-án tartott “Wekerlei Emléknapok” voltak. Az alkalom kiemelkedõ eseményei: november 13-án 14 órakor koszorúzási ünnepség a Wekerle emléktáblánál, 14,30-kor ünnepi megnyitót tart Schmidt Ferenc polgármester, majd dr. Kóczán László elõadást tart “Egy kispesti felszólalása Móron” címmel. 15,30-kor Wekerle Sándort Mór városa poszthumusz Díszpolgárává fogadta (két évvel késõbb Kispest is!). Így emlékezem vissza azokra a nevezetes napokra, és várakozással tekintek a következõ jelentõs esemény elé : Wekerle Sándor születésnapjának 150. évfordulójának ünnepi rendezvényeire. • Mérai Horváth Gusztáv több a lehetõség. Mi a wekerlei emberek jó közérzetét szeretnénk elõsegíteni. Lehetõséget teremteni, hogy kapcsolatok jobbak legyenek.
Megvédik a wekerleieket a zajtól Az M5-ös autópálya bevezetõ szakaszával határos területen — különösen a Rákóczi utca és Határ út között — a zajterhelés többszöröse a megengedettnek. Ez év májusában a kerületi képviselõtestület — lakossági ismertetést követõen — döntött arról, hogy a Nagykõrösi úton a fenti szakaszon zajvédõ falat építtet. Erre a célra pénzkeretet különít el. A képviselõ-testület Fõvárosi Közgyûlést felkérte, álljon a terv mellé és a költségek egy részét vállalja magára. A Fõvárosi Közgyûlés is indokoltnak tartja a zajvédelmi berendezés telepítését és felkérte a fõpolgármestert, hogy készíttessen közlekedési hatásvizsgálatot az út áttelepítésének és keresztmetszet változásának elemzésére. A fõpolgármester a jövõ évi költségvetés ütemezésekor köteles a zajvédelmi munkákra pénzt biztosítani. A tervek szerint a mai útpályát Pesterzsébet irányában megszélesítenék, s a Wekerléhez legközelebbi sávot választanák el az azt követõktõl zajvédõ fallal. Milyen jövõnk lesz? Van a tarsolyomban még sok jó ötlet, amit szeretnék megvalósítani ... ha ...
Parlagfû irtó akció Ebben az évben is meghirdette a WTE a parlagfû irtó akciót. Több, mint 179 ezer tõ parlagfüvet gyûjtöttek össze a lelkes wekerleiek. A díjakat a VII. Wekerlei Napok alkalmával Timár Béla alpolgármester nyújtotta át a legszorgalmasabbak közül kikerült szerencséseknek - tudatta a hírt a szerkesztõséggel Vas György elnökségi tag, az akció ötletgazdája és fõszervezõje.
Gyászhírek RICHTER LAJOS Wekerle volt fõkertésze, az újjászervezet Wekerlei Társaskör Vezetõségének volt tagja 1998. május 25-én, éltének 87. évében elhunyt. Földi maradványait június 13-án a wekerlei Szent József templom urnatemetõjében a katolikus vallás szertartása szerint helyezték örök nyugalomba. PARTI JÓZSEF Wekerlei lakos, ki fiatalabb éveiben igen sok társadalmi munkát végzett Kispest érdekében, hosszan tartó súlyos betegségben, 1998. április 6-án, 83 éves korában elhunyt. Földi maradványait a wekerlei Szent József templom urnatemetõjében a református egyház szertartása szerint 1998. április 30-án helyezték végsõ nyugalomra. Mindkét wekerlei lakosunk emléke elõtt fejet hajtunk!
18.
WEKERLE
1998/2-3.
ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS KISPESTEN SZENT ISTVÁNRÓL 1998. AUGUSZTUS 20-ÁN Elõadó: TIMÁR BÉLA alpolgármester Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves ünneplõ Kispestiek ! A mai napon a Kárpát-medence meghódítására, azaz a honfoglalásra, és államiságunk megteremtésére emlékezünk. Ezen korszakra esnek a magyarság egységes nemzetté válásának, fennmaradásának legfontosabb eseményei. Az ebben az idõszakban történtek teremtették meg az alapjait annak, hogy most mi itt ezekre az idõkre független országunkban magyarul emlékezhessünk. Minden ünnep, így ez is addig tud élõ, valódi ünnep maradni, amíg a megemlékezõk számára van üzenete, tanulsággal szolgál. A honfoglalás és az államalapítás közötti idõszak történései, kiemelkedõ személyiségei, pozitív és negatív tanulságok szinte kimeríthetetlen tárházát biztosítják. Úgy gondolom, hogy Szent István királyunk mellett apjának, Géza fejedelemnek tettei napjainkban is példaértékûek lehetnek. Õ ugyanis a pogány szokásaihoz és a szakrális õsökhöz való kötõdésen felülemelkedve fölismerte népünk érdekeit. Ennek jegyében egyéni érzelmeit félretéve biztosította létünket a keresztény Európában. Komoly támogatást adott neki ehhez felesége, az erdélyi Gyula lánya, Sarolta. Szükség is volt támaszra, hiszen lépéseivel sokak érdekét, büszkeségét sértve végérvényesen véget vetett például a kalandozásoknak is. Azzal, hogy megnyitotta az ország kapuit a hittérítõk elõtt, maga és fia is megkeresztelkedett, visszafordíthatatlanná tette beilleszkedésünk folyamatát. Egy évezreddel ezelõtt tehát már egyenrangú európai ország lett Magyarország. Ez teljesítette ki István királlyá koronázása, és az õ államiságunkat megteremtõ lépéseinek sora. Ha õk akkor nem ismerik fel a helyes utat, és azon nem indulnak el, vélhetõen az avarok és a hunok sorsára jutott volna nemzetünk, vagyis epizódszereplõvé vált volna a történelem színpadán. Apa és fia megmutatta azt is, hogy nem szégyen akár idegentõl is tanulni, pláne, ha a megszerzett tudás sokak boldogulását segítheti. Sajnálatos, hogy Imre herceg korai halála miatt egyenes ági trónörökös nélkül halt meg Szent István királyunk, 40 évi Országépítõ uralkodás után. A sors különös gesztusa, hogy halála Mária mennybemenetele ünnepének napján következett be, hiszen korábban éppen az õ kegyelmébe ajánlotta az országot. Nagyasszonyunk azóta óvja hazánkat a nemegyszer ellenséges körülmények közepette is. Õseink pedig védték Európa nyugati felét, hiszen történelmünk jelentõs részében hazánk fiai életüket is áldozva állták útját a keletrõl jövõ barbár pusztításnak. Többek között emiatt is, mi most nem bebocsátást kérünk Európába, hanem a nekünk járó méltó helyünket szeretnénk csak elfoglalni. Ehhez szükségünk van arra, hogy hazánk hiteles, erõs kezû vezetését segítve, összefogással tegyük meg a létérdekünket jelentõ lépéseket. Ez az út más nemzetekkel közösen elvezethet az egységes Európa létrehozásához, ahol a különféle népek végre egyenrangúan, békében élhetnek. Ezt a lehetõséget nem szabad elszalasztani sem nekünk, sem az eddig szerencsésebb sorsú országoknak. A formálódó egységes Európába való újbóli beilleszkedésünket azonban úgy kell véghezvinni, ahogyan azt Géza fejedelem és Szent István is tette, vagyis nem eshet áldozatul hagyományaink, értékeink jobbik fele. Erre most adott is a lehetõség, és belsõ összefogással a felzárkózás keserves idõszakát le tudnánk rövidíteni. Géza fejedelem világos példáját állította annak is, hogy kell egy embernek önmagából egy részt feladni ahhoz, hogy a közös érdek teljes egészében érvényesülhessen. Tanuljunk tõle! Köszönöm, hogy végighallgattak.
1998/2-3.
WEKERLE
19.
TISZTESSÉG – HOZZÁÉRTÉS – FOLYTONOSSÁG Tisztelt Kispesti Polgár! Négy éve már, hogy a Kispestért és Wekerléért tenni akaró polgárok közül többen összeültek, hogy áttekintsék miképpen lehetne a kerület közéletét átláthatóbbá, polgárbarátabbá tenni és az itt lakók érdekeit hatékonyan szolgálni. Ezért úgy határoztak, hogy összefognak és megalakítják a Polgári Kerekasztal Kispestért és Wekerléért Egyesületet. E szervezet négy éve megnyerte az önkormányzati választásokat, s az azóta eltelt idõszak bizonyította alkalmasságát a kerület vezetésére. Stabil, dinamikusan fejlõdõ kerületté vált Kispest, Melyet Önnek — Önöknek is köszönhetünk. Hiszen minden kispesti polgár — bizalmával, támogatásával vagy munkájával — hozzájárult ahhoz, hogy otthonosabb környezetben élhetünk. A megvalósított és elkezdett nagyberuházások (EUROPARK, Kossuth téri piac) Dél-Pest kulturális és szolgáltató központjává emelték Kispestet. A folyamatban lévõ változások pedig (Határ úti szórakoztató központ) még kényelmesebbé és kultúráltabbá teszik lakóhelyünket. A kiegyensúlyozott gazdálkodásnak köszönhetõen megkezdõdhetett az Ady Endre út és az Egészségügyi Intézet felújítása. Tennivaló azonban akad még bõven, többek között: Az eltelt pár év alatt az egyre erõszakosabbá váló bûnözés fenyegeti kerületünk békéjét is. Folyamatosan fejlesztettük a rendõrséget, azonban a hatékonyság azt kívánja, hogy a megelõzés érdekében sokkal többet tegyünk. Ennek érdekében kezdeményeztük lakásbetörés jelzõ és gépjármûlopás felderítõ hálózat kiépítését Kispesten. A megkezdett park-felújítást folytatni szeretnénk, annak érdekében, hogy jövõ tavasszal gyermekeink már új játékokkal találkozhassanak játszótereinken. A parkolási problémák enyhítése a lakótelepeken sürgetõ feladat. Ennek megoldására — a lakossági igényeket és kezdeményezéseket alapul véve — bõvíteni szeretnénk a parkolóhelyek számát. E terveink megvalósításához kérjük ismét az Ön segítségét és bizalmát. Azért, hogy továbbra is szolgálni tudjuk minnyájunk közös érdekét, kérjük támogasson ajánlásával és szavazatával.
Timár Béla polgármester jelölt FIDESZ — FKGP — MDF — MKDSZ támogatásával
Kedves Kispesti Polgár!
JELÖLTEK 1. v. k. 2. v. k. 3. v. k. 4. v. k. 5. v. k. 6. v. k. 7. v. k. 8. v. k. 9. v. k. 10. v. k. 11. v. k. 12. v. k. 13. v. k. 14. v. k. 15. v. k. 16. v. k.
Bakos Tibor független Fogarasi István FIDESZ Finta Zsolt független Fehér István MDF Lélfay Koppány FIDESZ Lublóváry Ákosné MKDSZ Szabó Istvánné FIDESZ Molnár András MKDSZ Szabó András MKDSZ Dr. Balaton Péter FKGP Nagy Tamás MDF Dr. Szilágyi Lajos FKGP Konkoly Kálmán FKGP Gombi Attila FIDESZ Mihály András FIDESZ Dr. Fodor András Attila MDF
Ajánlom figyelmükbe Timár Bélát, aki eddig alpolgármesterként segítette munkámat. Meggyõzõdésem, hogy a polgári együttmûködés közös jelöltjeként az Ön támogatásával eredményesen szerepelhet a közelgõ önkormányzati választásokon, és sikeresen tudja folytatni a nehéz munkát. Kérem, hogy ajánlásával és szavazatával ehhez Ön is járuljon hozzá.
Tisztelettel:
Zupkó Gábor
KATICA FODRÁSSZALON Szeretettel várja kedves vendégeinket kulturált környezetben Turbo Szolárium Kozmetika • Manikûr • Mûköröm Nõi – Férfi – Gzermekfodrászat Nyitvatartás: Hétfõtõl-Péntekig: 8-20 óráig Szombaton: 8-13 óráig Budapest XIX., Eötvös u. 14. Telefon: 282-27-24 A Fodrásszalon szakképzett kozmetikus váltótársat keres! Kérjük jelentkezzen a 06-20 9388-106 sz. mobiltelefonon, vagy a 282-27-24-es telefonszámon.
Ki hinné?
A tamagocsi környezetszennyezõ Az elmúlt tanítási évad slágere a japán csodajáték, a mûállatka: a tamagocsi volt. Ha a fokozott érdeklõdés nem lanyhul, akkor a gyártók szerint világszerte akár 15 millió darab is elkél ebbõl az elektronikus játékból. Ami azonban megdobogtatja a gyermekszíveket — na és megtölti a gyártók kasszáját —, annak bizony nagy környezeti ára van. Egy német hulladékszakértõ nagyító alá vette a tamagocsit, s az eredmény: a mûanyagtokban lévõ körülbelül három és fél dekás divatjáték csak Németországban és csak az elmúlt évben 350 tonnás elektronikus hulladékhegyet hozott létre. Nemcsak az élõ háziállatok és kedvencek pótszereiként okoznak komoly érzelmi és magatartásbeli problémákat a tamagocsik, hanem azért is, mert ezek az “állatok” fû, mag és egyéb eledel helyett elektromos áramot fogyasztanak, és ezzel erõsen megnövekszik az (ceruza)elem fölhasználás. A játékok belseje környezetre káros nehézfémeket tartalmaz, például ólmot és ónt. (A forrasztáshoz használt ón minden grammjának elõállításához 8 kilogramm meddõ keletkezik a maláj bányákban!) A nyomtatott áramkörök készítéséhez pedig még mindig a rendkívül káros halogénezett szénhidrogéneket (CFC) használják a Távol-Keleten. A tamagocsi jellegzetes példája azoknak a termékeknek, amelyek piachódítása tovább terheli élõ környezetünket. Újsághír volt: egy — vagy már több is? — magyar vállalkozó tamagocsi-temetõt létesített. Vajon törodik-e valaki a kimúlt kedvencek bomlásából eredõ károkkal? • Nagy Csanád Áron
SNyomdaipari E R I AStúdió RT Teljeskörû nyomdai szolgáltatás – arculattervezés PC-s technológiával – íves ofszet nyomtatás (max. méret 66 x 48 cm) – könyvkötészet (vágás, perforálás, riccelés, ragasztókötés, irkafûzés, stb) Vállaljuk: céges levélpapírok, borítékok, dossziék, prospektusok, brossúrák, ügyviteli nyomtatványok, könyvek, dobozok, öntapadós címkék nyomdai kivitelezését.
1097 Budapest, Földváry u. 4-10. Telefon/fax: 215-1533
A FERCSI BAROMFIBOLT FELHÍVÁSA Ha nálunk vásárol 1000,- Ft felett, visszanyerheti pénzét! Jöjjön be hozzánk és játszon velünk! — “Mi ez? — Ez a BAROMFI–PÓKER” PRÓBÁLJON SZERENCSÉT! Ne cipekedjen, ne álljon sorba! — A FERCSI BAROMFIBOLT házhoz hozza! Garantált minõség, kedvezõ ár! Rendelés minden nap telefonon, díjtalan házhoz szállítás Wekerle egész területén!
1196 Budapest, Kossuth L. u. 136. — 1195 Budapest, Arany J. u. 32. Egész csirke fej, láb Csirkecomb Csirkemell Csirkemáj Csirkeszárny Csirkeaprólék Csirkefarhát Csirkefej, láb Csirkezuza Csirkezuza (pucolt)
350 ft/kg 470 ft/kg 490 ft/kg 520 ft/kg 350 ft/kg 260 ft/kg 160 ft/kg 120 ft/kg 190 ft/kg 480 ft/kg
Pulykacomb filé Pulykacomb alsó Pulykamell medál Pulykamell fehér apró Pulykaszárny Pulykanyak (bõr nélkül) Pulykazuza (pucolt) Pulykaszív Pulykamáj
Telefon: 281-9209 Az árváltozás joga fenntartva!
660 ft/kg 360 ft/kg 720 ft/kg 660 ft/kg 320 ft/kg 320 ft/kg 480 ft/kg 350 ft/kg 560 ft/kg
A Kós Károly tér egyik legszebb háza. Katona Áron Sándor festõmûvész alkotása
