A 2014/1. SZÁM TARTALMA
ÚJÉVI KÖSZÖNTİ
LÓ Veres-Nyéki
K.
O.,
C.
Spadavecchia: A
fájdalom
felismerése
és
elbírálása lovon. Irodalmi összefoglalás
SZARVASMARHA Seres
L.,
mutatókra
Ó zsvári és
a
L.:
Napi
háromszori
jövedelmezıségre
fejés
egy
hatása
nagyüzemi
a
termelési
holstein-fríz
tehenészetben
JUH Zsolnai A., Anton I., Rátky J., M. Bruford, Egerszegi I.: Fekete és fehér racka genetikai különbözıségének felmérése DNS-vizsgálattal
BAROMFI Bene Sz., Kovács G., Polgár J. P., Szabó F.: Néhány tényezı hatása különbözı
házilúd-genotípusok
keltethetıségére
KISÁLLAT
tojásainak
kelési
idejére
és
Bókony B., Bálint E., S zabó N., Hegedős Gy-T.: Malasse zia furfur izolálása kutya bırkaparékmintáiból
KEDVENCÁLLAT Pazár P., Beregi A., Psáder R., Szabó Z.: Teknısök endoszkópos vizsgálata 2.
NEUROLÓGIA Rácz B., Ha zai D., Czeibert K., Sótonyi P.: Citoszkeletális eredető neurológiai kórkép kvantitatív elektronmikroszkópos vizsgálata egérmodellen
PARAZITOLÓGIA Egri B., Piszmán R.: Haematopinus tuberculatus fertızöttség elıfordulása bivalyállományokban
RENDEZVÉNY A Magyar Buiatrikus Társaság XXIII. nemzetközi kongresszusa (Seres L.) HÍREK, TALLÓZÁSOK
Veres-Nyéki K. O. – Spadavecchia, C.: A FÁJDALOM FELISMERÉSE ÉS ELBÍRÁLÁSA LOVON. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÁS A szerzık, irodalmi adatok alapján, összefoglalják a ló fájdalmának értékelési lehetıségeit. Tárgyalják a fájdalomra jellemzı viselkedést,
élettani
mutatókat
és
laboratóriumi
értékeket.
A
fájdalom
megállapítására született módszerek közül bemutatják a vizuális analóg skálát és a numerikus vagy verbális értékelıskálákat, valamint a többdimenziós
fájdalomskálákat.
A
fájdalom
mértékének
megállapítására kidolgozott módszerek sorában tárgyalják a hı-, a mechanikai és az elektromos ingerlésre adott válaszokból levonható következtetéseket. Megállapítják, hogy az értékelı módszerekben sok a szubjektív elem, ezért azok finomítására és validálására van szükség. Felhívják az állatorvosok figyelmét a fájdalom megállapításának és kezelésének fontosságára.
Seres L. – Ózsvári L.: NAPI HÁROMSZORI FEJÉS HATÁSA A TERMELÉSI MUTATÓKRA ÉS A JÖVEDELMEZİSÉGRE EGY NAGYÜZEMI HOLSTEIN-FRÍZ TEHENÉSZETBEN A
tejtermelı
elsıdleges
cél
tehenészetek a
nagyobb
tejhozam
jövedelmezısége
mennyiségének
a
érdekében
növelése,
aminek
elérésére az egyik lehetséges eszköz a napi fejésszám emelése. A szerzık egy átlagosan 150 fejıstehenet tartó dél-alföldi nagyüzemi holstein-fríz tehenészet technológiai váltásának a gazdasági elemzését végezték el: összehasonlították a 2011. (kétszeri fejés) és a 2012. év (háromszori fejés) technológiai váltással érintett termelési mutatóit, árbevételét és költségadatait. A fejésszám növelése évi 7 349 925 Fttal több nettó tejárbevételt jelentett állományszinten (44 535 Ft/tehén), emellett
a
laktációs
tıgykezelések
csökkenése
miatt
a
tıgyegészségügyi gyógyszerfelhasználás 61 346 Ft-tal (427 Ft/tehén)
volt
kevesebb
2012-ben,
mint
2011-ben.
Ezen
pozitív
tételekkel
szemben a háromszori fejés bevezetésével a több tıgyfertıtlenítés 135 500 Ft (818 Ft/tehén), míg a fejırendszer gyakoribb fertıtlenítése 85 038 Ft (487 Ft/tehén) többletköltséget okozott 2012-ben. Emellett a fejısök és az állatf elhajtók háromszori fejésbıl eredı többlet munkaórái további 6 728 690 Ft (42 073 Ft/tehén) költségnövekedést jelentettek a tehenészetnek éves szinten. Ezen túlmenıen, 2012-ben a tehénkivonás jelentısen növekedett, és ha azt feltételezzük, hogy ezt a növekedést a napi háromszori fejés okozta, akkor még további 4 883 727 Ft (24 047 Ft/tehén)
többletköltséggel
kell
számolni
2011-hez
képest.
Összességében, a két összehasonlított év megvizsgált árbevételi és költségadatai
alapján
elmondható,
hogy
a
tehenészetben
a
napi
kétszeri fejésrıl háromszori fejésre történı átállás csak abban az esetben éri meg gazdaságilag (+462 042 Ft/év/állomány, +1 584 Ft/év/tehén), ha nem a technológiaváltás hatására növekedett meg jelentısen a tehénelhullások és selejtezések száma. Ezen feltételezett összefüggés megállapítása még további vizsgálatokat igényel.
Zsolnai A. – Anton I. – Rátky J. – Bruford, M. – Egerszegi I.: FEKETE ÉS FEHÉR RACKA GENETIKAI KÜLÖNBÖZİSÉGÉNEK FELMÉRÉSE DNS-VIZSGÁLATTAL A szerzık fekete és fehér racka genetikai távolságát határozták meg két,
idıben
és
térben
eltolt
mintavételi
sokaságból
7,
ill.
31
mikroszatellit lókusz alkalmazásával. A kapott genetikai távolság a vizsgált rackacsoportok között 0,082, ill. 0,042 volt. Ezen értékek más csoportokhoz (cigája, cikta, magyar merinó) képest 0,045−0,100 között
változtak. A fehér és fekete rackák kapcsolata más fajták és azok egymás közti genetikai távolságaik viszonylatában értékelték.
Bene Sz. – Kovács G. – Polgár J. P. – Szabó F.: NÉHÁNY TÉNYEZİ HATÁSA KÜLÖNBÖZİ HÁZILÚD-GENOTÍPUSOK TOJÁSAINAK KELÉSI IDEJÉRE ÉS KELTETHETİSÉGÉRE A szerzık a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Állattenyésztési Igazgatóság, Tenyésztés Szervezési és Teljesítményvizsgálati Osztálya által rendelkezésre bocsátott országos baromfi-keltetési adatbázist dolgozták fel. Az értékelést a 2010-es évre, valamint 16 házilúdgenotípusra – 8 fajtára és 8 hibridre – terjesztették ki. A munka során így összesen 3829 keltetési tételhez (kb. 8,9 millió tojáshoz) tartozó kelési idı és ugyanennyi keltethetıségi adat állt a rendelkezésükre. A kelési idıt, valamint a keltethetıséget befolyásoló számos tényezı közül a keltetı- üzemnek, a genotípusnak, a keltetési hónapnak és az egy
tételben
keltetett
tojások
számának
hatását
többtényezıs
varianciaanalízissel értékelték. A kelési idı esetén a keltetıüzem hatása (95,50%) döntı mértékőnek bizonyult,
a
másik
három
vizsgált
tényezı
ebben
nem
játszott
számottevı szerepet. A keltethetıség alakulásában a keltetési hónap (36,54%) és a keltetıüzem (34,22) volt a meghatározó, az egy tételben keltetett
tojások
számának
(17,66%),
ill.
a
genotípus
hatásának
(10,76%) kisebb szerepe volt. A genotípusok közül a legjobb keltethetıséget az alföldi fehér fajta (71,69%), a golden goose W hibrid (68,11%) és a hortobágyi fehér fajta
(67,74%) mutatta. A keltethetıség korrigált fıátlaga 61,56% volt. A máj típusú hibridek keltethetısége rosszabb volt, mint a többi genotípusé. A nyári hónapokban a keltethetıség majdnem 10%-kal kisebb volt a populáció átlagánál. Júniusban és júliusban a kelési % kb. 15%-kal volt kisebb, mint amit a tél végi, ill. a kora tavaszi hónapokban. A nagyobb, 2500 tojás feletti tételek keltethetısége (63,50–64,77%) mintegy 8%-kal jobb volt, mint a kisebb, 2500 tojás alatti tételeké (56,40–61,00%). Az
eredmények
alapján
megállapítható,
hogy
a
kelési
idı
hosszabbodásával a lúdtojások keltethetısége romlik.
Bókony B. – Bálint E. – Szabó N. – Hegedős Gy-T.: MALASSEZIA FURFUR IZOLÁLÁSA KUTYA BİRKAPARÉKMINTÁIBÓL 2012-ben kutyák bırkaparékmintájának rutin gombatenyésztése során a Vet-Med-Laborban három esetben lipidfüggı Malasse zia élesztıgombát izoláltak a szerzık. A törzseket Malasse zia furfurként azonosították, speciális táptalajokon való tenyészthetıségük alapján. Tudomásunk szerint ez az elsı magyarországi leírása állatból származó, lipidfüggı Malasse zia kimutatásának.
Pazár P. – Beregi A. – Psáder R. – Szabó Z.: TEKNİSÖK ENDOSZKÓPOS VIZSGÁLATA 2. A szerzık, közleményük második részÉben, ismertetik az ép szervek endoszkópos leleteit és kitérnek a vizsgálat esetleges szövıdményeire is.
Ezek
leggyakrabban
az
altatás
vagy
a
nem
megfelelıen
megválasztott kórisméhez
vizsgáló
eszköz
elengedhetetlen
miatt
az
fordulhatnak
endoszkópia
elı.
során
A
pontos
vett
minták
megfelelı kezelése és értékelése is.
Rácz B. – Hazai D. – Czeibert K. – Sótonyi P.: CITOSZKELETÁLIS EREDETŐ NEUROLÓGIAI
KÓRKÉP
KVANTITATÍV
ELEKTRONMIKROSZKÓPOS
VIZSGÁLATA EGÉR-MODELLEN Számos neurológiai kórkép hátterében genetikai okok vannak, de a megbetegedések csak kis része vezethetı vissza konkrét génhibára. Az ismert genetikai kockázati tényezık között igen gyakoriak az idegsejtek vázát alkotó aktin szabályozásában résztvevı különbözı enzimek. Az idegrendszer mőködésének alapjául szolgáló szinaptikus plaszticitás nagymértékben támaszkodik az aktin polimerizációs folyamataira. Hogy az aktin citoszkeleton hibás szabályozása miatt kialakuló kórfolyamat hátterében húzódó neuronális szerkezetet megértsük, olyan indukáltan génhiányos egértörzs elektronmikroszkópos vizsgálatát végezték el a szerzık, amelyekben az aktin de novo polimerizációjában alapvetı szerepet játszó, evolúciósan konzervált Arp2/3-fehérjekomplex Arp3 alegysége
hiányzott.
Ez
a
multimer
enzim
számos
cytoskeletális
szabályozási útvonal célállomása is egyben. A hippocampus – amely a tanulás és memóriafolyamatok egyik legfontosabb központja – és az agykéreg területén abnormális posztszinaptikus elváltozásokat figyeltek meg.
Eredményeik
bekövetkezı
szerint
zavarok
az
kóros
aktin-citoszkeleton neuronális
szabályozásában
szerkezetet
és
ennek
következményeképp
súlyos
neurológiai
kórképek
kialakulását
okozhatják.
Egri B. – Piszmán R.: HAEMATOPINUS TUBERCULATUS FERTİZÖTTSÉG ELİFORDULÁSA BIVALYÁLLOMÁNYOKBAN A szerzık elemzik a vérszívótetvesség elıfordulási gyakoriságát 367 házibivalyon, Magyarország nemzeti parkjaiban 2011. december 19. és 2012. május 4. között. A vizsgálatokhoz szükséges szırmintákat a nyak középsı tájékáról, 2 cm2-es területrıl győjtötték. Összesen 3106 serkét, 10 lárvát és 105 kifejlett Haematopinus tuberculatus egyedet számoltak meg. A vizsgálatok eredményeinek kvantitatív parazitológiai elemzését QP 3.0 program segítségével végezték el. A Fertı-Hansági Nemzeti
Park
állományában
a
fertızöttség
medián
intenzitása
a
legnagyobb, meghaladva a teljes vizsgált állomány adekvát értékét, míg a mórahalmi állomány a tetvességtıl mentes volt.
