1. SZ. MELLÉKLET A Z ISKOLA EGÉSZSÉGNEVELÉSI PROGRAMJA
I. RÉSZ. AZ ISKOLA EGÉSZSÉGMAGATARTÁSI-DROGMEGELŐZÉSI PROGRAMJA
A köztudott, a társadalmi nyilvánosság szintjén jelentkező közvélemény mindig is sokat várt az iskolától. Az iskola feladatai között egyre inkább előtérbe kerül az a követelmény, hogy a gyermekeket felkészítse, nevelje az optimális testi és lelki működőképességre. Az iskolai nevelés iránti társadalmi elvárások rendkívül speciálisak, szerteágazóak és sokszor ellentmondásosak. Az iskola feladata hagyományosan az ismeretközlés, a tanítás. Ugyanakkor megfogalmazódik az elvárás: az iskola nevelő, szocializáló funkciója egyre fontosabbá válik, mivel ideje nagy részét itt tölti a gyerek. Úgy tűnik járványszerűen terjed a kábítószer-fogyasztás hazánkban is. A középiskolások 70 %-a már kipróbált valamilyen kábítószert. Kié a felelősség, ki tegye meg az első lépést, hogy ez a folyamat megálljon? Roppant nagy a felelősség: a család felelőssége, az iskoláé, az egyéné és a közösségé. Senki sem nézheti tétlenül, ha a közvetlen környezetében „csak alkalomszerűen” vagy már rendszeresen drogot fogyasztó van. Ne hárítsunk: az én családomban, az én iskolámban ez nem fordulhat elő! A megelőzésben, a lejtőn való megállásban másoknak is fontos szerep jut. A fiatalok védelmében a szülőknek, a családnak, a környezetnek kitüntetett szerepe van. A szakemberek szerint a leghatékonyabb és legolcsóbb betegség-megelőzés az egészség megőrzése. Ebben fontos szerepet vállalhat az iskola: olyan programok, ismeretszerzések biztosítása, amelyek oly módon formálják a gyerekeket, hogy egy életen át NEM-et tudjanak mondani a drog „csábítására”. A megelőzés egyik lehetősége: a pedagógusok szemléletének megváltoztatása, paradigmaváltás.
Olyan technikák elsajátítása, amelyekkel a diákok kábítószerrel kapcsolatos problémáit kezelni tudják. (képzett emberi erőforrás)
Olyan hatásos megelőzés programokra is szükség van, amely kora gyermekkortól megtanítja azt, miért és hogyan mondjanak nemet a kábítószerekre, illetve képessé teszi a fiatalokat életük önálló vezetésére, a pozitív viselkedési minták elsajátítására, egészségük megőrzésére, saját életkörülményeik megváltoztatására.
Nem elhallgatni kell a problémát, hanem beszélgetni kell a drogokról a családban, iskolában, baráti körben (szülők felvilágosítása). Az alkoholizmussal és a kábítószer-fogyasztással összefüggő elsődleges megelőzést a mindennapi életünkben jelentkező problémák teszik fontossá és sürgőssé. A gyermek- és ifjúkorban megszerzett ismeretek a legtartósabbak, ezért a megelőzést az életút korai szakaszában kell elkezdeni, és azt folytatni kell az élet során.
1. A tanulás szerepe. Paradigmaváltás a tanulásban A rohamos tudományos-technikai fejlődés igényeinek megfelelően a tanulás, képzés nem érhet véget 14-18 éves kor körül. Megjelent a permanens tanulás igénye, amely folyamatos, születéstől halálunkig tartó új ismeretszerzésre ösztönöz bennünket. Megváltozik a tanulásról alkotott nézet is. Fontos jellemzői az alábbiakban foglalhatók össze:
az emberek kíváncsiságából fakadó természetes igény, konkrét tevékenységeken keresztül lehet megvalósítani, az olyan tanulási tevékenység tartós és mély, amely az egész személyt igénybe veszi, a tanulási folyamat akkor működik jól, ha a tanuló felelősséget vállal, a tanulók sok-sok tapasztalattal rendelkeznek – számítani kell vele, építeni kell rá, társadalmilag legfontosabb tanulás a tanulás folyamatának az elsajátítása, a kreativitás és az önbizalom fő mozgatórúgója, ha az önkritika és az önértékelés az alapvető, a másoktól kapott értékelés másodlagos fontosságú, folyamatos nyitottság. A jövő kulcsszavai: előrejelzés, innováció, kiválóság. Váltanunk kell tehát, régi stílusról az újra. Ne a gondok jelentkezése után fogjunk problémamegoldásba, hanem akadályozzuk meg a probléma jelentkezését. Ez a megelőzés! Az előzőekben láthattuk, hogy paradigmaváltásra van szükség az új század küszöbén. Ezek a változások jól érzékelhetők, ha összehasonlítjuk a régi gondolkodásmódot az új megközelítéssel. A tanulásban bekövetkezett paradigmaváltás jellemzőit az 1. sz. ábra foglalja össze. RÉGI MEGKÖZELÍTÉS
ÚJ MEGKÖZELÍTÉS
- A tudás: a tartalom bevésése és felidézése
- A tanulás technikájának elsajátítása: kérdés, információ-gyűjtés
- a céllal végzőik, vége van
- a folyamat véget nem érő (mit kíván a piac)
- a tanár személyétől való függőséget erősíti (örülünk, ha jó tanárhoz kerülünk)
- az autonómia szerepét hangsúlyozza, aktivitás
- forrásai a könyvek (évszázadokon keresztül)
- élettapasztalaton alapul (hogyan kell a könyvtárban keresni)
a bal agyfélteke tevékenységét aktivizálja (olvasás, írás, mozgás, megértés)
- a jobb agyfélteke gyakori használatát bátorítja (az agyhullámokat megtanuljuk kezelni, adrenalin szintörömszerzés alapja, művészek zsenik)
-
- az oktatás-nevelés életkorhoz kötött
- egy életen át tart (hiszen mi is tanulunk!)
- a tanár szétosztja/átadja tudását
- a tanár is tanuló (hiszen egy 7 évestől is tanulhatunk) 3
A változások azonban csak akkor lesznek hatékonyak, ha az egész oktatás rendszere megváltozik. A hagyományost felváltja a tapasztalatokra alapozott oktatás (2. sz. ábra). Ez elsősorban a pedagógusok számára jelent új módszert. A kor igényét azonban követni kell, a tanulók, pedig sokkal aktívabban, nagy örömmel kapcsolódnak az új típusú órákba és néhány foglalkozás után igénylik is a nagyobb önállóságot.
Míg a hagyományos oktatásban a tanáré volt a főszerep, most változik a szituáció, és ehhez változnia kell a tanítási órát vagy más foglalkozást vezető pedagógusnak. A hagyományos típusú órán az egyedüli szakértő tanár lehetőleg a katedra tetején állva vagy ülve, de legjobb esetben is a tanulók között járkálva tartotta „előadását”. A tanulók passzív hallgatóként, fölnézve az előadóra vettek részt az órákon és megnyilatkozásokra sem igen volt alkalmuk. a tanár nem is igényelt többet néhány szavas válasznál, írásbeli teszteknél és dolgozatoknál az ellenőrzés során. Az új módszer szerint, mint már az előző pontokban volt róla szó, tanulási folyamatról beszélünk. A folyamat központjában a tanuló van és a tanár facilitátorként vesz részt benne. Mint facilitátor megszervezi, megtervezi a feladatokat, biztosítja a hozzá szükséges eszközöket és a folyamat során irányítja a munkát. A tanulók kisebb-nagyobb csoportokban önállóan dolgoznak, mindenki aktív részese a feladat megoldásának. Előbb a csoportban, majd a visszajelzésnél az osztály előtt elmondják a feladat megoldását, a közben felvetődött gondolataikat, érzéseiket. Ez a módszer elsősorban a személyiségfejlesztő, megelőzést célzó foglalkozások sajátja 2. Prevenció Az egészségkárosító magatartás, a legális és illegális drogok fogyasztása a serdülőkorú fiatalok egyre nagyobb tömegét érintik. A 14-19 év közötti kor a serdülőkor, amelynek feladata az identitás, vagyis a fiatalnak saját magáról, mint individumról egységes kép kialakítása. Ezt különböző szerepek kipróbálásával valósítja meg, de az addig bevált viselkedési, megküzdési stratégiák már nem működnek. A megváltozott testkép, az önállósodási késztetések, s szülőktől való érzelmi leválás, az egyenrangú kapcsolatok kialakítására való törekvés bizonytalanságot, szorongást okoz. Ezt a környezeti (családi, iskolai, társadalmi) körülmények fokozhatják. A WHO a megelőzés háromszintű modelljét alkotta meg. Elsődleges megelőzés: a megelőzés arra irányul, hogy a betegség ne jöjjön létre. Másodlagos megelőzés: a már megindul kórfolyamatra hat (gyógyítás). Harmadlagos megelőzés: a megfelelő, rehabilitáció. A prevenció (megelőzés) kifejezés helyett ma előtérbe került az egészségfejlesztés megnevezés. Ma hatékony módszereknek a komplex és átfogó egészségfejlesztést tartjuk, amelynek célja valóban nem is maga az egészség elérése, hanem az egészség fejlesztésén keresztül a jobb életminőség megvalósulása. Az egészségfejlesztés a különböző káros és kóros problémás, helytelen, az egyén számára kedvezőtlen viselkedések, és állapotok megelőzését szolgálja.
4
Alapvető megközelítése mégsem a nem kívánt állapot megelőzése, hanem a kívánt állapot elérése. Az elsődleges megelőzés céljai A cél az, hogy a fiatalok elsajátítsák, mit tegyenek az egészségesebb élet és így a jobb életminőségük elérése érdekében, és nem pusztán azt, hogy megtanulják, mit ne tegyenek. Az egészségfejlesztés tehát magában foglalja a prevenciót is, de annál szélesebb kört ölel fel és szemlélete is eltér attól. Az illegitim drogok terjedése olyan kihívást jelent, hogy megnőtt az igény a speciális drogprevenciós programok iránt. A prevenció reális célja a középiskolában elsősorban nem a kísérletező droghasználat megelőzése, hanem a droghasználat kezdetének minél későbbi életkorra való kitolása, valamint a visszatérő, illetőleg rendszeres droghasználat megelőzése. A kísérletező droghasználat az esetek többségében a serdülőkor lezártával eltűnik, illetve az alkohol esetében szociális írássá alakul. Az elsődleges megelőzés „ideális” célja a serdülőkori teljes absztinencia (alkoholra, nikotinra és illegitim szerekre vonatkozóan) elérése, illetőleg fenntartása és a felnőttkori illegitim szerekre és a dohányzásra vonatkozó absztinencia, valamint a mérsékelt ivás kialakítása volna. Ez az ideális cél azonban a valóságban nem érhető el, hiszen a serdülőkorúak jelentős része kapcsolatba kerül különböző – legális és illegális – drogokkal, akkor is, ha prevenciós programokban részt vesz. A drogok alternatívái A drogok bizonyos szükségleteket pótolnak, helyettesítenek. A cél az, hogy ezeket a szükségleteket más, társadalmilag elfogadott módszerekkel helyettesítsék: - kockázatkereső vágyak, pl. barlangászat, hegymászás, extrém sportok - tudatállapot-változást igénylő vágyakat, pl. jógával, meditációval, művészeti élményekkel stb. 3. Egészségfejlesztés Az egészségfejlesztés nem pusztán a betegség hiánya, hanem fizikai lelki és szociális jólét. Az egészség a protektív és a kockázati tényezők harcából alakul ki, a protektív tényezők túlsúlyba kerülésével. Ennek útja az egészségnevelés – egészségfejlesztés, mely az egyén életstílusára hat. Az életstílus kifejezés egyesíti magában a különböző viselkedések egymásra és az egészségre történő hatását, a társas és a fizikai környezet szerepét. A cél az életminőség javítása. Az egészségre nem elsősorban önmagában, hanem az életstíluson (és a viselkedésen) valamint a környezeten keresztül lehet adni. 4. Az iskolai drog-stratégia Az iskolai drogstratégia fogalma Azoknak a célirányos és konkrét pedagógiai egészségfejlesztési, feladatoknak a tervezési, szervezési, megvalósítási folyamatát jelenti, amely az iskolai drog-megelőzési programban konceptualizálódik és az elsődleges drog-prevenció megvalósítását valamint a másodlagos drogprevenció elősegítését célozzák. 5
Az egészségfejlesztés kialakításának az ismeret átadáson valamint döntést, viselkedést valamint életmódot befolyásoló módszerekre kell épülnie. (Ismeret és készségfejlesztés.) A cél az, hogy olyan egészségfejlesztő programot dolgozzon ki az iskola, amelynek eredményeként csökkenjenek az ártótényezők (droghívó szignálok), és erősödjenek a személyiségfejlesztő hatások. (Védő és veszélyeztető tényezők.) A jelenség pszichoszociális összetettsége miatt már nem elégséges a tanárok eseti megítélése és egymástól független drog-probléma kezelése. Csak szervezett és szakmai alapossággal tervezett illetve kivitelezett pedagógiai intervencióktól lehet eredményt remélni. Legális és illegális szerekre is terjedjen ki (dohányzás és alkohol). A legális drogok megelőzésében közismert értékközvetítési folyamat új tartalmat kapott az illegális szerek elterjedésének ugrásszerű növekedésével. Fontos rendező elv, hogy a legális valamint az illegális drogok együtt és egymást kiegészítve kerüljenek feldolgozásra. Egyes szakirodalmak a dohányzást és az alkoholfogyasztást „kapu-drognak” tekinti. Így a korábbi egészségfejlesztési szemléletnek megfelelően, az egészségnevelési program tervezésében kiemelt szerepet kell, hogy kapjon e két antihumánus szenvedély „probléma-kezelése”. Iskolai drogstratégia kialakításának előkészítése és a segítő intézmények szerepe Az iskolai drog-koordinátor szerepe, feladatai:
A drog-koordinátor „kiválasztódása”, felkészülése A Nemzeti Stratégiai meghatározza a kijelölés módját és a lehetséges jelöltek körét is: szakmai affinitás, önkéntes feladatvállalás, felkészülés. Szakirodalom, posztgraduális képzések, tanári továbbképzések. Sajátélményű tréningek. „Szövetség” az iskolavezetéssel A szerepvállalás deklarálása A tantestület megnyerése Segítő kapcsolatok partneri csatornáinak feltérképezése 3. A segítő kapcsolatok színterei és kapcsolódási pontok Szülők (család) Iskolaszék (szülői munkaközösség) Háziorvos Iskolaorvos Iskolapszichológus, szakpszichológus (klinikai, gyermek) Helyi ill. regionális iskolák drogkoordinátorai Gyermekjóléti Szolgálatok, Nevelési Tanácsadók Védőnői hálózat Helyi kórház addiktológiai osztálya, drogkonzultációs központok, megelőzési intézmények Rendészeti szervek
Egyházak, alapítványok, karitatív szervezetek Kortárs segítő csoport Állapot felmérés szakaszai, területei:
A „diagnózis” színterei Szülők 6
Diákok: Ismeretszint felmérés, Attitűd vizsgálat, Veszélyeztetettek célvizsgálata Tanárok Egészségügyi szervek (szakhatóságok, kórházak, ambulanciák, drogkonzultációs központok) Polgámesteri Hivatal szakszolgálatai, ill. általa működtetett intézmények, gyermekjóléti szolgálatok Rendészeti szervek
Célmegfogalmazás A célmegfogalmazás jellemzői: legyen konkrét, a tantestület és a segítő kapcsolatok szakemberi által elfogadott, regionálisan illeszkedő, az adott lehetőségeket figyelembe vevő, módszertani algoritmusokat felsoroló, feladatokat lebontó, forrásokat meghatározó valamint határidőket és felelősöket kijelölő. A célmegfogalmazásnál a tantestületnek a jellemzőkben körülírt meghatározottságon túl mértéktartónak is kell lennie. Későbbi kudarc elkerülése miatt nem szabad a vágyakat irreális mértékben beépíteni a programba. Egy tanév rendszerint csak egy korrekt állapotfelmérésre és átgondolt kapcsolatépítésen alapuló célmegfogalmazásra elégséges. Módszerek Szituációs vezetés, a drámapedagógia és más csoportos módszerek. Leghatékonyabbnak az iskolai ötletre épülő, önálló szervezésű programokat (egymásra épülő rendezvénysorozatok) tartom, amelyek mögé az iskola fel tudja sorakoztatni a tanári kart, a diákokat és a szülőket. Természetesen lehet ún. kész programokat is felhasználni, alkalmazni. A „Droginfó pedagógusoknak” című kiadványban megtalálhatók a programok mellett a továbbképzések elérhetőségei is. Program-formák
Klubok Filmvetítés Versenyek, vetélkedők, pályázatok Szakkörök, kortársképzés Kiscsoportos beszélgetések Iskolarádió, iskolatévé Dramatikus játékok Színjátszó kör Drogellenes sportprogramok és túrák, kirándulások „Gyógyult drogos megszólaltatása” Könyvtár sarok Tematikus előadás Anti-drog diszkó Diák önkormányzati programok
7
5. Cselekvési terv Iskolánkba kb. 850 tanuló jár 14-21 éves korig 9-14. évfolyamon, valamennyi évfolyamból az első félév programja azonos. Tanórai foglalkozás keretén belül valamennyi osztályban a kiképzett szakemberek havonta egy foglalkozást tartanak meghatározott témából (óravázlat a függelékben). A tanórán kívüli programok széles skáláját biztosítani, mindenki számára vonzóvá, elérhetővé tenni. Vágyott állapot Osztályfőnökök, szülők megnyerése. Az ártó környezeti hatások csökkentése (ami megváltoztatható.) Szülők bevonása. Káros szenvedélyek kialakításának megakadályozása, megelőzése, a már meglévők tompítása. Az iskola névadójának Kós Károly emlékéhez méltó magatartás. A tanulók aktív részvétele. Legyőzendő akadályok A szemléletváltás (paradigmaváltás) nehézségei (nevelőtestület, szülők, diákok). Az osztályfőnökök, tanárok továbbképzése (főleg anyagi nehézségei). Magas osztálylétszámoknál csoportbontás. A személyes példamutatás. A további anyagi háttér biztosítása. Iskolavezetéssel más feladatokkal egyeztetni (fontossági sorrend).
A konkrét megvalósítás után helyzetelemzés, értékelés, új célok kitűzése.
8
Foglalkozási terv Mikor?
Kit?
augusztu s
tantestület
A program elfogadtatása, ism. felmérés eredménye
drogkoordinát or
előadás
iskolai értekezlet
DÖK diákok 9-12. évf.
A program ismertetése
osztályfőnökö k
előadás – a tanulók bevonása
osztályfőnöki óra
szülők
A program ismertetése, elfogadtatása, ism. felmérés eredményét
osztályfőnökö k
előadásvélemények meghallgatása
szülői értekezlet
diákok 9-12. évf.
1. Foglalkozás: Bevezető
a kiképzett iskolai szakemberek
foglalkozás (készségfejles ztés, didaktikai játékok)
osztályfőnöki óra
9. évf.
Évfolyam-kirándulás a Bükkbe
DÖK, osztályfőnökö k, szabadidőszervező
kirándulás
szabadban
9-12. évf.
Sportolási lehetőségek ismertetése tervezett
testnevelők
ismeretközlés, tájékoztatás
testnevelés óra
osztályfőnökök
Szabadidős programok ismertetése
DÖK segítő tanár
tájékoztatás
DÖK ülésen az osztályok képviselői, osztályfőni munkaközösség i értekezlet
9-12. évf.
2. foglalkozás: Bűn és bűncselekmény
kiképzett iskolai szakemberek
foglalkozás
osztályfőnöki órán
Kós-klub
meghívott előadó
vitadélután választott témából
Bűnmegelőzési kiállítás megtekintése
-
kiállítás látogatás fakultatív
szeptemb er
október
Mire?
Ki?
9
Hogyan?
Hol?
szabadidőszerv ező által szervezett helyszín
novemb er
decembe r
A városi szabadidős programlehetőségek az őszi szünetben
-
fakultatív programok látogatása
szabadidőszerv ező, drogkoordináto r által közölt helyszínen
szülői fogadónap
Egészségfejlesztő témából
külső előadó, kortárs segítők
fórum
iskolában
9-12. évf.
3. Foglalkozás: Alkohol
kiképzett iskolai szakemberek
foglalkozás
osztályfőnöki órán
osztályfőnö kök
Tájékoztató a tapasztalatokról
drogkoordinát or
tájékoztató előadás
munkaközösség i értekezlet
9-12. évf.
4. Foglalkozás: Dohányzás
kiképzett iskolai szakemberek, kortárs segítők
foglalkozás
osztályfőnöki órákon
Karácsonyi disco „drog nélkül” előtte táncház
meghívott volt néptáncos tanítvány
szabadon
DÖK vezetősége által szervezett helyszínen
Ism. felmérés értékelés
külső ismeretlen
írásban
drogkoordináto r
A tanulók saját élményeinek összegzése
osztályfőnök
beszélgetés
iskolai osztályfőnöki órán vagy hétvégi kiránduláson
9-12. évf.
Mit tehet az egészségfejlesztő? Új szemlélet, a birtokában lévő ismeretek, készségek, képességek felhasználásával tervet készít a problémák megoldására: a tünetektől haladva a megoldás felé! Kezdeményezhet:
felmérés készítését a tanulók egészségére vonatkozó ismereteiből, egészségmagatartásáról elsődlegességet azoknak a pedagógusoknak továbbképzésében akik: mentálhigiéné kommunikációs készségfejlesztés, szociálpedagógus, önismereti, személyiségfejlesztő tréningek, drámapedagógia stb. a nevelőtestület v. csoportjai részére szakmai kirándulások, összejövetelek szervezése, tartása, önképzésre lehetőséget adó tanfolyamok szervezése egészségnevelési nap megszervezése kortárscsoport képzés az iskolai problémáknak megfelelő feladatokra a sportolás iskolán belüli és kívüli támogatása 10
ismeretek átadása a diákoknak a: dohányzás, alkoholfogyasztás, alkohol, kábítószerek kultúrtörténetéről, kultúrájáról. Tarthat:
előadásokat a szülőknek, nevelőtestületnek a káros szenvedélyek, az egészséges életmód, életvezetési ismeretek témában, tájékoztatót azokról az intézményekről, amelyek bevonhatók a feladat ellátásában, bemutató óra az egészségfejlesztésről. Egyezteti a célokat, feladatokat
az iskola vezetésével az iskolában lévő szakemberekkel: ifjúságvédelmi felelős, iskolaorvos, védőnő, drogösszekötő tanár, vöröskeresztes tanár, IDB tanár iskolán kívüli szakemberek: ÁNTSZ egészségnevelője, Drogambulancia, DADA stb.
Az iskola a megelőző programok legfontosabb terepe. Itt viszonylag könnyen nagy létszámú diák érhető el, a kortárs csoport együtt van, a megelőzés összeköthető a neveléssel. A tanulókkal sok ismeret közölhető a szenvedélyekre vonatkozóan, fel lehet készíteni őket a „kísértésekre”, a helyes feszültség-levezetésre, problémamegoldásra. Az iskolai megelőzés meglehetősen költséges, kialakítása sok erőfeszítést és időt igényel, de a kiadások eltörpülnek a kialakult szenvedélyek gyógykezelésének költsége és a tönkrement egzisztenciák társadalmi kárai mellett.
11
II. RÉSZ: A MINDENNAPOS ISKOLAI TESTEDZÉS PROGRAMJA Az egészségfejlesztő iskolai testedzés program célja: A tanulók egészséges testi-lelki fejlődésének elősegítése a testmozgás eszközeivel. A modern kor és az azzal együtt járó technológiák az embert olyan életmódba kényszerítik, amely a mozgásszegény életmódhoz, a fizikai képességek hanyatlásához vezethet, áttételesen előidézve ezzel a szellemi teljesítmény romlását is. Az iskolai testnevelés és a sport kereti között az egészségnevelés, a szociális kompetenciák, a csapatmunka, valamint a társakkal történő kreatív együttműködés egyaránt fejleszthető. Az egészségfejlesztő testmozgás hatékony megvalósulásának szempontjai:
minden tanuló minden nap részt vesz a testmozgási programokban, miden testnevelési órán és minden egyes testmozgási alkalmon megtörténik a keringésiés légzőrendszer megfelelő terhelés, minden testnevelési órán van gimnasztika, benne a biomechanikailag helyes testtartás kialakítását és fenntartását szolgáló gyakorlat anyag és légzőtorna, a testnevelés tanagyag egészében a gerinc- és izületvédelem szabályainak betartásra, külön figyelemmel a fittség mérések testhelyzetire és az izomerősítések különböző testhelyzetire, minden testnevelési óra és egyéb testmozgási alkalom örömöt és sikerélményt jelent még az eltérő adottságú tanulóknak is, a testnevelés és sport személyiségfejlesztő hatású érvényesülnek a teljes testmozgásprogramban, a testmozgás-program életmód-sportokat, életminőség sportokat is megtanít (olyan sportokat, amelyeket egy életen át lehet folytatni az életminőség javítása érdekében), Oktatási-nevelési modellünk: A testnevelés órát nem tartalmazó napokon szervezett számos sportfoglalkozás (úszás a Selyemréti fürdőben, asztalitenisz, labdajátékok, „Kondi terem” használata stb.) felkínálása a mindennapos testmozgás számára védetté nyilvánított időszakban (hétfő-csütörtök 1430-1515, péntek 1340-1425). A sportfoglalkozásokon a tanulók részvétele önkéntes. A tárgyi feltételek javításával, s a tanulók motiválásával arra törekszünk, hogy lehető legtöbbjükben alakítsuk ki a modern ember testedzés iránti igényét. Iskolánkban a „Mindennapos iskolai testedzés program” megvalósításához a meglévő lehetőségeken – ideértve a Selyemréti fürdő által biztosított feltételek kihasználását is – túl javítani kell a tárgyi feltételeket! A tárgyi feltételek javítása érdekében kitűzött célok: egy új tornaszoba kialakítása, a tornaterem parkettájának cseréje, a „Kondi terem” bővítése, a „Street-ball pálya” kialakítása. A program folyamatos működéséhez, megújításához szükségesek még az alábbiak: 12
Működjön az iskolában egészségfejlesztő munkacsoport, amelyben a testnevelő tanárok, a biológia szakos kollégák, s a szaktanárok képviselői egyaránt részt vesznek, s amelyben való részvételére kérjük fel az iskolaorvost, a védőnőt és az iskola pszichológusát is. A mindennapos iskolai testedzés program tervezésekor, s megvalósításakor meghatározó szereplők a tantestület elkötelezett, hivatásszerető testnevelői, hiszen ez a siker egyik kulcsa. Fontos a fenntartót is elkötelezni a cél érdekében, mert így a program finanszírozása is biztosítható. Mindenképpen szükséges, hogy a testnevelői munkaközösség, valamint a testmozgásprogram megvalósításába bevont többi szaktanárral együtt fejlessze – a felmerült igény szerint – a testmozgás programot. A mindennapos testedzés pénzügyi feltételeit az óratervek tartalmazzák. A Nevelési Program VI. fejezete C pontjában kimutattuk a tehetséggondozásra, tanórán kívüli nevelésre és szabadidős tevékenységre fordítható órák számát.
13
III. ISKOLAPSZICHOLÓGUS
Az iskolapszichológus olyan pszichológiai képzettséggel rendelkező szakember, aki szaktudományának ismereteit az iskola szervezeti keretei között az intézmény által felvetett problémákra alkalmazza úgy, hogy ezzel együtt szakmai autonómiáját is érvényesíti.
2009 óta dolgozik intézményünkben főállású iskolapszichológus, akinek elsődleges feladata és célja, a tanuló személyiségfejlesztése, lelki egészségvédelme, továbbá a nevelő-oktató munka hatékonyságának segítése. Az iskolapszichológus egyéni vagy csoportos foglalkozások keretei között közreműködik a gyermekek beilleszkedését, társas kapcsolatait és iskolai teljesítményét növelő intézkedésekben, kezeli a tanulóknak a nevelési-oktatási intézménnyel összefüggő személyközi kapcsolati kommunikációs problémáit és az esetlegesen fellépő teljesítményszorongásos tüneteit. Az intézményben dolgozó iskolapszichológus konzultációs keretben közvetlen segítséget nyújt a pedagógusoknak a nevelő-oktató munkához. Az iskolapszichológus további feladatai: Pszichológiai jellegű szűrővizsgálatokat (képességvizsgálatok, szociometriai vizsgálatok, tanulási szokások, tanulási motiváció, stb.) szervez. Mentálhigiénés preventív feladatokat lát el az egyén, a tanulócsoport és a szervezet szintjén. Foglalkozik egészségfejlesztéssel, személyközi konfliktusok és erőszakjelenségek megoldásával. Váratlan súlyos élethelyzetben krízistanácsadást tart. Terápiás vagy más kezelés szükségessége esetén továbbirányít a pedagógiai szakszolgálathoz vagy más szakellátást biztosító intézményhez. Közreműködik a tehetséggondozással kapcsolatos programok kidolgozásában, lebonyolításában (tehetségazonosítás, kimeneti-bemeneti mérések). Preventív munkája során, az egészségfejlesztés területén indokolt esetben szűréseket, vizsgálatokat, tréningeket, egyéni és csoportos tanácsadást szervezhet tanulók, pedagógusok és a szülők részére is. Általában segít pszichológiai ismereteket terjeszteni a nevelési-oktatási intézményen belül. Az iskolapszichológus krízis-, akut probléma esetén vezetői javaslattal fogadhatja a gyermeket, melyről a szülő a későbbiekben tájékoztatást kap. Egyéb esetekben (18 év alatt) szülői beleegyezéssel foglalkozik a gyermekkel, amit szülői konzultáció kiegészíthet. Együttműködik a Pedagógiai Szakszolgálati Központ munkatársaival az ellátott gyermek gondozásában, ahol a szakvélemény a pszichológiai ellátást előírja. 14
Együttműködik az Országos Iskolapszichológiai Módszertani Bázissal. Kapcsolatot tart a miskolci iskolapszichológus munkaközösséggel, és szükség esetén a további segítő, mentálhigiéniai feladatot ellátó szakemberekkel (ifjúságvédelmi feladatot ellátó kollégával, iskolaorvossal, védőnővel, fejlesztőpedagógussal, és egyéb intézményekkel - gyermekjóléti szolgálat, gyermekpszichiátria, stb…). A szakmai állásfoglalás alapján ügyel személyes mentálhigiénéjére, ennek érdekében rendszeresen részt vesz esetmegbeszélésen, szupervízión, illetve szakmai továbbképzéseken. Az intézményben működő iskolapszichológusnak joga van ahhoz, hogy… önálló helyiséggel és a munkaigényeknek megfelelő bútorzattal, anyagokkal, a minőségi munkavégzéshez szükséges eszközökkel rendelkezzen, konzultációt kezdeményezzen a pedagógussal, szülővel, pszichológiai tanácsadást nyújtson egyéni és csoportos helyzetben, tanulást és közösségfejlesztést segítő felméréseket végezzen iskolai osztályokban, a gyermek fejlődését segítő egyéni képességvizsgálatokat és a személyes erőforrásait feltáró személyiségvizsgálatokat végezzen, melyekkel a gyermek jobb megismerését és a pedagógiai munka differenciálását segíti elő, tanítási óra, pedagógiai foglalkozás időpontjában, azzal párhuzamosan, a pedagógussal egyeztetve, egyéni pszichológiai tanácsadás érdekében, saját szobájában fogadjon gyermeket, melynek során a gyermek távolmaradása a tanítási óráról engedélyezett és nem von maga után szankciókat. Az intézményben működő iskolapszichológusnak kötelessége
figyelembe venni munkavégzése során, hogy szolgáltatásai nyújtása alkalmával a gyermekek jogai és az őket gondozó szülők, pedagógusok jogai ne sérüljenek, tartsa szem előtt, hogy munkája alapvetően a bizalmon alapul a pszichológusok Szakmai Etikai Kódexe (SZEK) alapján szervezni munkáját különösképpen az információk megosztásának és a titoktartásnak a kérdéseit munkájának megvalósításában támaszkodjon az Iskolapszichológia Szakmai Protokolljá-nak (ISZP) útmutatásaira és a munkaköri leírásában foglaltakra igyekezzék elérni, hogy munkafeltételei a szakszerű szakmai tevékenység követelményeinek maradéktalan teljesítését lehetővé tegyék. Nem szabad elfogadnia olyan munkafeltételeket, amelyek a szakmai és etikai kötelezettségek betartását nem teszik lehetővé. nem vállalhat el olyan feladatot, amely kívül esik a pszichológiai tudomány, illetve a gyakorlati eljárások mindenkori fejlettsége által meghatározott lehetőségek körén, amely számára összeférhetetlenségi helyzetet teremt, vagy amelyben tevékenységét visszaélésszerűen használhatják fel. módszereinek, eljárásainak megválasztásában érvényesíti szakmai autonómiáját. Ezekre vonatkozóan csak attól fogad el utasítást, aki szakmai irányítására jogosult. Kétes vagy vitás esetekben azonban köteles – a megfelelő állásfoglalás kialakítása érdekében – az illetékes szakemberekkel konzultálni és azok észrevételeit, ajánlásait tárgyilagosan megfontolni. 15
