1. Pe scurt despre proiect

Idei pentru identificarea nevoilor grupului țintă

Primul ghid din seria de publicaţii destinate diseminării a luat naştere cu scopul de a furniza informaţii concrete şi utile legate de evaluarea necesităţilor de dezvoltare, acelor organizaţii şi instituţii, care îşi propun să implementeze proiecte de dezvoltare antreprenorială în regiunile de dezvoltare Centru, Nord-vest şi Vest. Suntem convinşi, că pentru implementarea unui proiect bun, condiţia de bază o constituie evaluarea necesităţilor grupului ţintă, ceea ce se realizează cu ajutorul datelor statistice, evaluărilor realizate cu pofesionalism, studiilor. În cazul unor proiecte mai mici, cei care implementează proiectul, pot cunoaşte personal pe cei cărora doresc să le ofere spirjin, necestăţile, problemele acestora, în asemenea cazuri evaluările se pot efectua şi cu ajutorul unor instrumente mai simple, în cadrul instituţiei. În cazul unei iniţiative strategice – la nivel naţional, de ramură sau multiregional – evaluarea directă a necesităţilor este practic imposibilă. Asociaţia pentru Promovarea Afacerilor în România, fiind o organizaţie cu o experienţă vastă în domeniul proiectelor, cunoaşte din propria sa experienţă, modul de accesare a surselor de informaţii, necesare pentru o evaluare corectă, dificilă altminteri adesea. Pentru înlăturarea dficultăţilor, precum şi pentru sprijinirea planificării proiectelor în viitor, iată, punem la dispoziţia tuturor celor interesaţi, publicaţia destinată diseminării, utilă pentru evaluarea necesităţilor de dezvoltare a întreprinderilor.

1. Pe scurt despre proiect În data de 3 ianuarie 2011, Asociaţia pentu Promovarea Afacerilor în România a demarat un proiect strategic de dezvoltare a resurselor umane, care se implementează pe parcursul unei perioade de doi ani, vizând dezvoltarea spiritului antreprenorial şi creşterea abilităţilor antreprenoriale ale persoanelor din regiunile de dezvoltare Nord-Vest, Centru și Vest. Conform obiectivului formulat, ideea principală care a stat la baza dezvoltării proiectului, a fost aceea de a încuraja antreprenoriatul şi ocuparea forţei de muncă în centrele urbane din regiunile vizate prin crearea de noi întreprinderi, precum şi prin consolidarea întreprinderilor existente. În vederea realizării acestui obiectiv, ne-am gândit la implementarea unei soluţii complexe, compuse din acţiuni interdependente, complementare, numită de noi model integrat de dezvoltare antreprenorială

1

2

Idei pentru dezvoltare antreprenorială

Ce presupune acest model integrat de dezvoltare antreprenorială? Înainte de toate, înseamnă o abordare integratoare, prin care atenţia noastră se concentrează nu doar asupra importanţei creării de noi afaceri, ci şi asupra sprijinirii acelor antreprenori, care au lansat şi conduc o afacere, dar care necesită formare profesională şi/sau sprijin din partea unor profesionişti în domeniul dezvoltării antreprenoriale, pentru a deveni din ce în ce mai buni. Totodată, modelul integrat presupune identificarea a mai multor instrumente, prin care venim în sprijinul potenţialilor antreprenori şi a managerilor întreprinderilor mici şi mijlocii. Instrumentarul oferit în cadrul proiectului include formare profesională în cadrul unor cursuri autorizate de către CNFPA, fie în vederea dezvoltării competenţelor antreprenoriale, fie ale celor manageriale. Pe lângă oportunităţile de formare, în cadrul proiectului oferim servicii de sprijin personalizate în vederea iniţierii de noi afaceri şi în vederea dezvoltării celor existente. Elementul cheie al modelului integrat este o viziune îndreptată atât către realităţile existente, cât şi către o dezvoltare datorată schimbului transnaţional de experienţă şi transmitere de cunoştinţe. Evaluarea situaţiei actuale se realizează în mai multe etape, printr-un set de activităţi de cercetare şi analiză în domeniul antreprenoriatului, iar concentrarea asupra celei de-a doua direcţii prin activităţi inovatoare şi transnaţionale implică adaptarea a două noi programe de formare, prin care va fi posibilă pregătirea profesională a unor viitori consilieri în domeniul dezvoltării antreprenoriale şi a unor manageri de programe de formare antreprenorială, în vederea asigurării sustenabilităţii profesionale a rezultatelor obţinute prin proiect. Proiectul este cofinanţat din Fondul Social European prin Programul Operaţional Sectorial Dezvoltarea Resurselor Umane. Parteneri: Liderul de proiect a fost Asociaţia pentru Promovarea Afacerilor în România APPAR), proiectul fiind implementat în parteneriat cu Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice(CCRIT), Fundaţia LAM, Asociaţia de Afaceri Ungare în România (AAUR) şi Békéscsabai Regionális Képző Központ (BRKK). A projektet a Romániai


2. Pe urmele culturii antreprenoriale şi potenţialului antreprenorial: cercetare şi analiză în cinci etape În primele opt luni, respectiv în ultimele luni de implementare ale proiectului, partenerul Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice (CCRIT) a realizat o serie de cercetări şi analize ample, conform celor de mai jos: Analiza diferenţelor regionale ale densităţii IMM Cum utilizăm rezultatele analizei?

■■

Ne bazăm pe rezultatele prezentate în studiul comparativ privind diferenţele regionale ale densităţii IMM-urilor în identificarea celor trei oraşe mici, care găzduiesc centrele regionale create şi care funcţionează în cadrul proiectului.

Cu ajutorul hărţii privind densitatea întreprinderilor mici şi mijlocii, identificăm oraşele mici, defavorizate, care necesită intervenţie accentuată în vederea promovării spiritului antreprenorial. Astfel a fost ales oraşul Târgu Secuiesc din Regiunea de dezvoltare Centru, Marghita, apoi Săcueni din Regiunea de dezvoltare Nord-Vest şi Jimbolia din Regiunea de dezvoltare Vest. Analiza culturii antreprenoriale în regiunile vizate efectuată prin chestionare Cum utilizăm rezultatele analizei?

■■

Rezulatele analizei ne ajută în identificarea potenţialilor antreprenori din cele trei regiuni vizate, aceştia constituind grup ţintă atât pentru activităţile de formare, cât şi pentru cele de sprijin.

Analiză prin interviuri focus în cadrul întreprinzătorilor şi a potenţialilor antreprenori Cum utilizăm rezultatele analizei?

■■

Rezultatele analizei ne ajută în elaborarea pachetelor de servicii şi a programelor de formare în domeniul dezvoltării antreprenoriale, astfel încât serviciile oferite în cadrul proiectului să fie în conformitate cu nevoile şi cerinţele reale şi specifice ale grupurilor ţintă.

3

4


Analiza atitudinii antreprenoriale şi cuantificarea cerinţelor antreprenorilor privind serviciile de sprijin Cum utilizăm rezultatele analizei?

■■

Rezultatele analizei ne ajută în elaborarea pachetelor de servicii şi a programelor de formare adresate personalului de conducere din IMM-uri, astfel încât aceste servicii să fie în conformitate cu nevoile şi cerinţele reale şi specifice ale grupului ţintă.

Evaluarea popularităţii, eficienţei şi capacităţii de stimulare a mediului de afaceri a centrelor regionale Cum utilizăm rezultatele analizei?

■■

Reprezentând un feedback clar exprimat de către grupurile de persoane vizate de proiect, rezultatele analizei ne ajută la îmbunătăţirea continuă şi raţională a serviciilor oferite în cadrul proiectului.

În publicaţiile de mai jos puteţi găsi informaţii complete legate de rezultatele activităţii de cercetare

■■ ■■ ■■

Raport de cercetare I. Potenţialul antreprenorial – oportunităţi şi dificultăţi Raport de cercetare II. Antreprenori – aşteptări, oportunităţi şi dificultăţi Raport de cercetare III. Evaluarea centrelor şi programelor de dezvoltare antreprenorială în oraşele mici din regiunile Nord-vest, Vest şi Centru. Toate cele trei publicaţii pot fi accesate, în limbile maghiară şi română, pe pagina proiectului (www.vallalkkozz.ro).

3. Prezentarea rezultatelor cercetărilor privind nivelul culturii antreprenoriale în regiunile de dezvoltare Evaluarea culturii şi potenţialului antreprenorial s-a realizat în etapa a doua a activităţii de cercetare, având ca scop:

■■ ■■

Analiza de fond a diferenţelor constatate între regiuni privind potenţialul antreprenorial (ţinând cont, în special, de situaţia socio-demografică) şi Identificarea motivaţiilor, planurilor, oportunităţilor şi aşteptărilor ce stau la baza intenţiei de a deveni antreprenori, adică elementelor culturii antreprenoriale, care au suferit transformări importante din cauza crizei economice. Ancheta s-a realizat în mai-iunie 2011, pe populaţia oraşelor mici din regiu-


nile de dezvoltare Vest, Nord-vest şi Centru, pe un eşantion de 3021 persoane, de către Institutul de Evaluare şi Strategie IRES, supervizat de Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice din Transilvania (CCRIT). Ancheta s-a realizat prin următoarele variabile: sexul, grupele de vârstă, naţionalitatea, distribuţia pe judeţe, eroarea maximă tolerată a fost de +/- 1,8%, la un nivel de probabilitate de 95%. Raportul de cercetare I. – potenţialul antreprenorial – oportunităţi şi dificultăţi, a fost elaborat de către specialiştii în cercetare din cadrul Centrului de Cercetare a Relaţiilor Interetnice (CCRIT) În primul ghid al seriei de ghiduri destinate diseminării sintetizăm, în baza Raportului de cercetare I., cele mai semnificative concluzii referitoare la potenţialul antreprenorial şi la cultura antreprenorială, iar acolo, unde este justificat, le documentăm cu date statistice, în scopul unei mai bune înţelegeri. În cadrul activităţii de cercetare, pe lângă anchetă, s-au efectuat interviuri focus-grup, acestea au avut ca scop completarea, nuanţarea rezultatelor anchetelor. Cultura şi potenţialul antreprenorial: ocupare, înclinaţia spre antrerenoriat şi intenţia de a deveni antreprenor Pentru măsurarea preferinţelor şi înclinaţiei către demararea unei afaceri, s-a utilizat un sistem în două trepte. Prima întrebare s-a referit la ocuparea unui loc de muncă, respondenţii trebuind să răspundă dacă ar prefera să lucreze ca salariaţi, întreprinzători sau ca lucrători pe cont propriu. În cea de a doua fază s-a măsurat în mod concret intenţia de a porni o afacere prin întrebarea dacă respondenţii s-au gândit să demareze o afacere sau să devină lucrători pe cont propriu. Din datele cercetării se poate concluziona că – dacă ar putea să aleagă – o treime din populaţia adultă ar lucra mai degrabă ca salariat, 13% ca întreprinzător3 iar 26% ca liber profesionist. Numărul celor care nu ar prefera niciuna dintre opţiuni este însă semnificativ (19%), ceea ce înseamnă că o cincime a populaţiei analizate nu doreşte să participe activ pe piaţa muncii. Datele obţinute au fost comparate cu rezultatele cercetării, vezi în tabelul următor: Tabelul 1.: Sub ce formă aţi dori să lucraţi?

5

6


Ca antreprenor sau lucrător individual (%)

Ca angajat (%)

Niciuna Nu ştiu dintre va(%) riante (%)

UE 27

45

49

3

3

România

52

41

6

2

Oraşe mici din regiunile V, NV şi C

39

31

19

10

Din tabel rezultă că o cincime a populaţiei analizate nu doreşte să participe activ pe piaţa muncii. Datorită faptului că mai mult de jumătate dintre aceştia (52%9 erau pensionari, alţii au invocat motive diverse: starea de sănătate, este mulţumit cu situaţia actuală, ar lucra în străinătate, fiindcă situaţia economică este nefavorabilă, este elev/student, doreşte să nască. Preferinţele faţă de formele de ocupare au fost analizate şi din punctul de vedere al factorilor socio-demografici. În baza acestora au fost create tipurile modale care se conturează în funcţie de acestea.

■■

■■

■■ ■■

Statutul de salariat este preferat mai ales de cei cu şcoală profesională sau studii universitare, cei care trăiesc într-o localitate cu peste 50 000 de locuitori sau în municipii, cei care îndeplinesc funcţii de conducere în instituţiile unde lucrează şi dispun de un venit peste medie. Proporţia acestora este mai ridicată în regiunea Vest, unde în mod vizibil este mai mare şi numărul celor care preferă statutul de salariat Statutul de întreprinzător este preferat îndeosebi de tinerii din regiunea Centru, care lucrează ca întreprinzători sau care au funcţii de conducere în sectorul serviciilor. Majoritatea celor care preferă antreprenoriatul sunt bărbaţi cu studii universitare. De asemenea, o înclinaţie mai mare spre antreprenoriat se manifestă şi în rândul persoanelor necăsătorite, care dispun de venituri peste medie, la fel şi în rândul celor care lucrează cu normă întreagă, însă fără contract de muncă. existenţa independentă de lucrător pe cont propriu îi atrage pe tinerii care nu şi-au întemeiat încă o familie, care au studii medii şi îşi câştigă pâinea ca privaţi şi liber profesionişti, sau ca muncitori angajaţi. majoritatea persoanelor care mai degrabă ar ieşi de pe piaţa muncii sunt în


vârstă, cu nivel de şcolarizare mai redus, sunt pensionari sau lucrează în agricultură şi câştigă sub salariul minim pe economie. Mai sus am discutat despre motivaţiile respondenţilor, care nu doresc să fie prezenţi pe piaţa muncii. În baza raportului, să analizăm motivaţiile preferinţelor pentru statutul de angajat, antreprenor sau lucrător pe cont propriu. Persoanele care ar prefera să lucreze ca angajaţi argumentează de obicei decizia alegerii acestui statut prin siguranţa locului de muncă. Din această categorie, un sfert dintre respondenţi consideră că statutul de salariat este familiar şi comod, în timp ce demararea unei afaceri este riscantă şi necesită o decizie chibzuită. Alţi 22% dintre respondenţi argumentează că riscurile sunt mai mici în cazul salariaţilor, statutul de angajat garantează un venit fix şi regulat (19%). Comparativ cu acestea, găsim considerabil mai puţine argumente, conform cărora statutul de salariat – în lipsă de condiţii, oportunităţi sau de competenţe individuale mai bune – rezultă dintr-o constrângere. Aici se încadrează lipsa cunoştinţelor privind înfiinţarea unei întreprinderi (2,1%), condiţiile economice nefavorabile (2%), lipsa mijloacelor financiare (2%), problemele legate de asigurarea de sănătate şi asigurarea socială (1,7%), lipsa cunoştinţelor profesionale (0,7%). Motivaţiile privind preferinţele pentru statutul de întreprinzător sunt mai clare în comparaţie cu statutul de angajat. Mai mult de 40% dintre respondenţi ar demara o astfel de activitate în scopul realizării unei situaţii materiale mai bune şi pentru câştiguri financiare, o proporţie similară fiind reprezentată de către cei care consideră că statutul de antreprenor asigură o independenţă personală mai mare. Fiecare al zecelea respondent dintre cei care preferă statutul de antreprenor, vede în acesta posibilitatea dezvoltării personale şi a realizării ambiţiilor personale. Cea mai mare independenţă personală este asigurată de statutul de lucrător pe cont propriu. 60% dintre respondenţi preferă acest statut fiindcă nu trebuie să se adapteze, ci îşi formează singur mediul de lucru, iar o treime consideră că acest statut ar asigura venituri mai mari. La fel ca în anchetă, subiecţii participanţi la interviurile tip focus-grup au fost rugaţi să se imagineze într-o situaţie ipotetică şi să se gândească, dacă ar vrea să fie angajaţi sau întreprinzători şi să-şi argumenteze opţiunea. Participanţii fiind potenţiali antreprenori, majoritatea preferă statutul de antreprenor faţă de cel de angajat.

7

8


În argumentarea înclinaţiei spre antreprenoriat, subiecţii au enumerat factori cum ar fi: gestionarea timpului după bunul plac, lipsa de control şi supraveghere, venituri corespunzătoare. Printre dezavantaje au fost amintite: gradul ridicat de răspundere, programul de lucru flexibil, dar prelungit. Apare în mod accentuat nesiguranţa şi riscurile, factori care sunt percepuţi ca dezavantaje ale statutului de antreprenor. Printre avantajele statutului de angajat s-au amintit: răspundere minimă, programul fix de lucru, liniştea şi siguranţa relativă. Printre dezavantaje au fost amintite: veniturile mici, lipsa drepturilor şi abuzurile angajatorilor. Conform raportului, din interviurile tip focus-grup rezultă că majoritatea respondenţilor ar prefera statutul de antreprenor, faţă de cel de angajat. Avantajele şi dezavantajele statutului de angajat şi antreprenor indică două direcţii, existând două niveluri de abordare:

■■

■■

nivelul real: este acela de interpretare a vieţii de zi cu zi şi situaţia de viaţă reală a participanţilor. La acest nivel, se preferă statutul de întreprinzător, deoarece statutul de angajat este considerat unul nefavorabil, unde angajatul este aservit angajatorului. În această situaţie, preferinţa faţă de statutul de antreprenor este, de fapt, respingerea statutului de angajat şi nu înseamnă nicidecum opţiunea pentru viaţa de antreprenor. Cel de-al doilea nivel este nivelul ideal, dorinţa de a deveni antreprenor este mai mică, deoarece factorii de respingere nu există (salariu mic, probleme de promovare). De aici provine paradoxul conform căruia unii se consideră potenţiali antreprenori, dar de fapt ar dori să fie angajaţi cu salariu şi program fix de lucru.

În stabilirea intenţiei de a deveni antreprenori, raportul a identificat trei categorii: potenţialii antreprenori, aceia, care au avut deja o întreprindere şi aceia, care nu au intenţia să devină antreprenori. Intenţia de a deveni antreprenor a fost măsurată cu întrebarea „V-aţi gândit în ultimul timp să porniţi o afacere proprie sau să intraţi ca partener într-o afacere existentă?” şi a fost adresată persoanelor care au declarat că sunt salariaţi, agricultori cu gospodărie individuală, întreprinzători fără firmă sau inactivi în momentul chestionării. Din totalul de 2857 de răspunsuri, 15,2% au răspuns pozitiv, adică s-au gândit în ultimul timp să pornească o afacere, dar majoritatea lor, reprezentând 84,8% din totalul răspunsurilor, nu s-au gândit la o afacere proprie.


Din punctul de vedere al caracteristicilor socio-demografice, se constată că în special bărbaţii s-au gândit la o afacere proprie. Din punctul de vedere al stării civile, aproximativ un sfert dintre cei necăsătoriţi s-au gândit să pornească o afacere. Dacă ne uităm şi la categoriile de vârstă, constatăm că un procent de 25,9% din grupul de vârstă cuprins între 18 şi 34 de ani s-a gândit la o afacere proprie, ceea ce reprezintă un procent mai mare decât cel din grupele de vârstă cuprinsă între 35-54 de ani (15,1%,). Referitor la fondul socio-demografic al intenţiei de a deveni antreprenor, în baza raportului putem constata următoarele

■■ ■■ ■■ ■■

Din punctul de vedere al categoriilor sociale construite pe baza venitului propriu, putem vedea că 21,9% dintre cei fără venit şi 19,4% dintre cei care au venit peste salariul mediu pe economie s-au gândit să pornească o afacere proprie, dar aceste persoane sunt mai degrabă tinerii cu studii universitare. În ceea ce priveşte nivelul de educaţie, doar 6,3% dintre cei cu un nivel scăzut de educaţie s-a gândit să demareze o afacere, iar dintre cei care au studii universitare 23,5% s-au gândit să facă acest pas. Din punctul de vedere al tipului de reşedinţă, 21,2% dintre cei care au domiciliul în reşedinţă de judeţ şi doar 11,2% dintre cei care locuiesc într-un municipiu, în timp ce doar 15,2% dintre cei care locuiesc în alte oraşe, s-au gândit să demareze o afacere. Din punctul de vedere al statutului pe piaţa muncii, peste 20% dintre salariaţii chestionaţi s-au gândit la pornirea unei afaceri, în schimb, dintre cei inactivi doar 10,5% (dintre aceştia mulţi fiind studenţi tineri).

În opiniile persoanelor intervievate, am reuşit să stabilim, chiar dacă nu în mod reprezentativ, profilul ideal-tip al potenţialilor antreprenori. Ne vom rezuma la prezentarea caracteristicilor determinante ale acestora, fără detaliere. Profilul ideal-tipic al antreprenorului

9

De nivel mediu Nu există, există cunoştinţe de specialitate Constrângere

De nivel superior

Exerienţe anteri- Nu există, există oare, know-how cunoştinţe speciale

Pierderea statutului

Efect de respingere, scăderea veniturilor

Favorabilă

La nivel înalt şi foarte înalt

Profesor

Educaţie

Caracteristici

Motivul înclinaţiei spre antreprenoriat

Atitudinea faţă de programe de formare

Intenţia de participare

Figura tipică

Tinichigiu

La nivel scăzut

Moderat favorabilă

Constrângere

Foarte tineri,în jur de 0 de ani

De vârstă medie, în jur de 40 ani

Vârsta

Tineri la începutul carierei

Angajați la stat nemulțumiți

Caracter/Denumire

Comerciant, fost ofiţer de armată

La nivel scăzut

Favorabilă

Dezvoltarea activităţii

Oportunitate

Nu este, este

De nivel superior sau mediu

Mai în vârstă, în jur de 55-60 ani

Pensionați anticipat

Barman cool

La nivel înalt

Favorabilă

Realizarea de sine, profit

Aspiraţii

„Ucenicie în străinătate, experienţe speciale

De nivel mediu

Tineri maturi în jur de 35-40 ani

Lucrători migranți, care s-au întors în țară

Comerciant la magazinul de colţ

La nivel scăzut

Sceptică

Existenţă

Redobândirea statutului anterior

Exerienţă directă

De nivel mediu

Tineri sau de vârstă medie, în jur de 30-35 ani

Foști antreprenori

Producător de scutece eco

Designer web

La nivel foarte înalt

Foarte favorabilă

Realizarea de sine, profit

Aspiraţii, oportunităţi structurale

Experienţă profesională de bază, cunoştinţe speciale

De nivel superior

Tânăr, în jur de 25 ani

Femei tinere, cu studii superioare

10



În funcţie de modul în care respondenţii privesc demararea unei afaceri, vorbim de factorii de atragere – „pull” sau dacă ar face acest lucru din cauza unei constrângeri, factorii de respingere – „push”. Majoritatea respondenţilor consideră antreprenoriatul ca fiind o opţiune mai avantajoasă, datorită faptului că sunt de acord cu enunţurile referitoare la realizarea unei situaţii materiale mai avantajoase şi la independenţă:

■■ ■■ ■■ ■■ ■■

Vreau să am un câştig mai mare, decât acum - 95,7% Vreau o libertate de decizie mai mare privind munca pe care o desfăşor 87,7% Întotdeauna mi-am dorit să fiu propriul meu şef. - 84,8% Antreprenoriatul ar însemna o provocare pentru mine, vreau să-mi dovedesc că sunt în stare. - 81,5% Aş vrea să dezvolt o afacere din hobby-ul meu sau dintr-o activitate pe care am început-o mai devreme - 63,5%

Motivaţiile de constrângere, adică factorii „push” urmează de acum, respondenţii subliniind lipsa unui loc de muncă bine plătit şi permanent, ceea ce îi determină să se gândească la înfiinţarea unei întreprinderi. Raportat la aceştia, numărul acelora, care ar deveni antreprenori datorită faptului că sunt nemulţumiţi sau actualul loc de muncă sau datorită discriminării de la serviciu, este substanţial mai mic. În cele ce urmează, având la bază rezultatele raportului privindu-i pe cei ce intenţionează să devină antreprenori (15,2% dintre respondenţi), s-a trecut la prezentarea planurilor concrete, respectiv la identificarea obstacolelor de care se lovesc cei care doresc să-şi înfiinţeze o întreprindere. O treime (33,1%) dintre cei care preconizează înfiinţarea unei întreprinderi, consideră că aceasta se poate realiza în viitorul apropiat, 21,9% în următorii doi ani, ultimul sfert încă nu ştie sau are doar idei vagi despre momentul respectiv. Răspunsurile date (în procente) la întrebările: V-aţi gândit la lansarea unei afaceri sau să deveniţi lucrător pe cont propriu? Când intenţionaţi să realizaţi acest lucru?

■■ ■■ ■■ ■■ ■■

Nu ştiu, deocamdată am doar idei vagi despre acest lucru – 24% În viitorul mai îndepărtat – 20% Aproximativ în următorii doi ani – 22% În viitorul apropiat – 33% Nu ştiu – 1%

11

12


Dintre cei care au spus că vor să pornească o afacere, 23,7% au făcut paşi concreţi în scopul pornirii afacerii proprii (101 subiecţi). Tot aceştia sunt şi cei care au identificat momentul lansării în viitorul apropiat sau în următorii doi ani (mai mult de jumătate dintre subiecţi). Cei care au luat măsuri concrete pentru realizarea planurilor, au fost întrebaţi, ce paşi concreţi au făcut. Astfel, dintre aceştia 59,4% au cercetat piaţa produsului sau a serviciilor, 14,1% au căutat echipament, 9,9% au căutat sediu, 5,9% au început să organizeze o echipă, 20,1% au început planul de afaceri, 23,5% au căutat surse de finanţare, 10,9% au consultat un specialist în afaceri, iar 15,2% au participat la un curs legat de afaceri. În ce priveşte resursele financiare pentru lansarea unei afaceri, doar 0,3% dintre subiecţi au considerat că nu au nevoie de finanţare. Aproximativ o treime a respondenţilor şi-ar folosi economiile personale şi aproximativ o pătrime (25,1%) ar obţine finanţare de la o bancă să altă instituţie financiară. Care ar fi sursele de finanţare de care aţi putea benefici,a cel mai probabil, pentru pornirea afacerii Dvs.? (%)

■■ ■■ ■■ ■■ ■■ ■■

Economii proprii – 36,6% Finanţare obţinută de la o bancă sau altă instituţie financiară – 25,1% Sprijin din partea familiei şi prietenilor – 21,9% Finanţare din alte surse – 13,8% Nu ştie – 2,3% Nu are nevoie de finanţare – 0,3%

Din perspectiva potenţialului antreprenorial, este foarte important, în ce măsură consideră oamenii riscantă demararea unei afaceri. Majoritatea (76,8%) consideră că pornirea unei afaceri reprezintă un risc mare, 22% consideră că nu reprezintă un risc mare, iar 1,3% nu ştiu să aprecieze. Nivelul riscului este apreciat ca fiind mai scăzut de către cei care în ultimele 12 luni au făcut paşi în scopul demarării unei afaceri. S-a constatat în raport o corelaţie interesantă între nivelul de educaţie şi demararea unei afaceri, adică odată cu creşterea nivelului de educaţie, creşte şi percepţia de risc (în comparaţie cu cei cu studii medii, o mare parte a celor cu studii superioare consideră că demararea unei afaceri este riscantă). Obstacolele ce stau în calea demarării afacerii


După prezentarea celor mai importante riscuri, se prezintă presupusele obstacole ce stau în calea demarării unei afaceri. Dat fiind faptul că majoritatea respondenţilor, 84,8% nu s-au gândit să demareze o afacere proprie, autorii raportului de cercetare au delimitat două categorii: din prima categorie fac parte indivizii care au fost cândva antreprenori, din cea de-a doua aceia, care nu doresc să devină antreprenori. Prima grupă este formată din acei indivizi, care au fost antreprenori cu vreme înainte, dar şi-au închis întreprinderea şi nu doresc să redevină antreprenori. Aceşti indivizi au identificat ca obstacole în calea demarării unei afaceri proprii, în cele mai multe cazuri, lipsa de capital necesar pentru demarare şi lipsa de sprijin, mediul economic actual, vârsta înaintată, frica de înglodarea în datorii şi experienţele neplăcute trăite în afacerea avută anterior. Cei mai numeroşi au fost însă acei indivizi, care nu s-au gândit să devină antreprenori. Respondenţii au trebuit să aleagă dintr-o listă ce conţinea 12 obstacole trei, fără a le ordona după importanţa lor. Cele mai frecvente au fost următoarele:

■■ ■■ ■■ ■■

Lipsa ideii pentru o afacere (26,6%) Accesarea greoaie a finanţărilor (25,2%) Vârsta (24,1%) Situaţia economică actuală (21,3%)

Ordinea obstacolelor, ce stau în calea demarării unei afaceri, diferă mult în diferitele regiuni de dezvoltare. Astfel, în regiunea Vest se consideră că cel mai important obstacol este lipsa ideii pentru o afacere (33,5%), vârsta (26,3%) şi situaţia economică actuală (22,8%), pe când în regiunea Centru cei mai mulţi au considerat că cel mai important obstacol este accesarea greoaie a finanţărilor necesare (31,9%), dar au amintit şi vârsta. În regiunea Nord-vest, asemenea regiunii Centru, de cele mai multe ori este evidenţiat accesul greoi la finanţare şi capital, acest factor fiind urmat de lipsa ideii pentru o afacere. Din punct de vedere socio-demografic, lipsa unei idei de afacere a fost invocată cel mai frecvent de cei cu nivel scăzut de educaţie (37,2%), de cei ce trăiesc în regiunea Vest (33,5%), lucrătorii din sectorul primar (30,7%), persoanele cu venituri mici sau fără venituri (55,3%). Greutatea obţinerii fondurilor necesare demarării unei afaceri şi lipsa de capital a fost amintită mai ales de cei care au stabilitate în ce priveşte locul de muncă. Acelaşi obstacol este invocat de cei cu studii superioare, medii şi absolvenţii şcolilor profesionale, respectiv de cei ce lucrează în sectorul secundar şi terţiar.

13

14


Aceia, care consideră climatul economic actual un obstacol, sunt originari din judeţele Bihor şi Hunedoara. Din perspectiva nivelului de educaţie, acest obstacol apare mai des în răspunsurile date de cei cu studii superioare, decât în cele date de cei cu nivel de educaţie mai scăzut. Este un amănunt demn de amintit, deasemenea, că perceperea climatului economic actual ca un obstacol este cel mai puţin caracteristică locuitorilor din regiunea de dezvoltare Centru, faţă de celelalte două regiuni. Dorinţa de a înfiinţa o întreprindere ar putea fi motivată şi în rândul celor care nu au intenţia să demareze o afacere. Din cele 2000 de răspunsuri valide rezultă că realizarea unor venituri mai mari, existenţa mijloacelor financiare necesare ar motiva puternic pe cei nedoritori să devină antreprenori. Posibile motivaţii Dorinţa să obţină venituri mai mari comparativ cu veniturile actuale Accesul la finanţarea necesară Vrea să fie propriul său şef Dorinţa de a realiza o idee sau inovaţie Persoana devine inutilă în ceea ce face în prezent Altele Nu ştie

Procent (%) 39,2 14,1 10,5 4,3 2,0 5,1 24,9

Răspunsurile date cu privire la motivaţii diferă pe etnii. Românii ar putea fi motivaţi printr-un venit mai mare, decât cel actual: 43,2% dintre români ar fi motivaţi, în comparaţie cu 22,0% dintre maghiari. În schimb, garantarea accesului la finanţarea necesară ar putea motiva 24,2% dintre maghairi, în comparaţie cu 12,3% dintre români. Însă, majoritatea (33,5%) dintre maghiari nu au putut numi nicio motivaţie. Cultura antreprenorială Pentru cei care cercetează cultura antreprenorială, este întotdeauna importantă întrebarea: cine va fi antreprenor, respectiv care sunt condiţiile sociale şi instituţionale necesare pentru ca cineva să devină antreprenor. Nici măcar în literatura de specialitate nu există o abordare unitară în ce priveşte această problemă, dar putem spune că atât mediul microsocial (familie, rude, prieten aropiat şi vecin), cât şi relaţiile cu instituţiile (în special, calitate de membru, în instituţii, societăţi comerciale) pot avea impact asupra individului, determinându-l să devină antreprenor.


A fost sau este cineva din familia Dvs. antreprenor? (%) Soţ/ soţie

Frate/ soră

Prieten apropiat

Părinte

Vecin

Rudă apropiată

Copii

Bunici

Antreprenor

18,4

13,8

36

10,4

13,3

22,7

7

3,5

Potenţial antreprenor

8,8

8

33,1

10,8

21,5

26,3

2

1,7

3,1

14,7

3,6

10,1

12,7

2,9

1,2

Nici măcar poten- 2,9 ţial antreprenor

Conform raportului se constată că între modelul antreprenorial şi statutul de antreprenor există o legătură strânsă: dacă soţul/soţia, fratele/sora sau prietenul apropiat al respondentului este antreprenor, şi acesta însuşi este, după toate probabilităţile, potenţial antreprenor sau şi mai probabil, antreprenor. Prezenţa modelului antreprenorial în rândul vecinilor şi rudelor influenţează statutul de potenţial antreprenor, aşa cum rezultă din tabelul de mai sus. Tot în raport se trag concluzii interesante referitoare la analiza relaţiilor antreprenorilor cu diferitele instituţii, astfel se constată că antreprenorii au mult mai multe relaţii instituţionale, decât potenţialii antreprenori şi cei care nu sunt nici măcar potenţiali antreprenori. 19,8% dintre antreprenorii intervievaţi au relaţii cu consiliile locale şi judeţene, în comparaţie cu 13,8% dintre potenţialii antreprenori şi 9,4% dintre cei ce nu sunt nici măcar potenţiali antreprenori. Trendul este acelaşi şi în cazul relaţiilor cu alte instituţii, cum ar fi: cooperative, asociaţii antreprenoriale, firme de consultanţă. Ca ultim element al culturii antreprenoriale, raportul prezintă elementele mediului cultural şi impactul acestuia asupra antreproniatului şi antreprenorilor. Conform rezultatelor unei cercetări privind sistemul de valori European, realizată în 2009, populaţia României încurajează valori care în multe privinţe ajută dezvoltarea unei afaceri echitabile: cinsteşte munca, sârguinţa, conştiiciozitatea, respectarea regulilor sociale. Sunt însă în sistemul naţional de valori elemente care nu se pliază modelului de antreprenori ideal-tip: evitarea conflictelor şi a riscului, gândirea pe termen scurt şi dorinţa mare de stabilitate şi siguranţă. Aceste valori îngreunează dezvoltarea întreprinderilor, ne mai vorbind despre nivelul scăzut al încrederii sociale, fapt ce împiedică fondarea, dezvoltarea întreprinderilor. Aceste fapte se regăsesc şi în raportul de cercetare.

15

16


■■

■■

■■ ■■

O neîncredere generalizată este şi caracteristica populaţiei cercetate, unde doar un individ din zece chestionaţi consideră că în general se poate avea încredere în oameni şi mai mult de 80% consideră că este mai bine să fim atenţi în relaţiile cu alţii. Nivelul încrederii este scăzut în toate cele trei regiuni de dezvoltare şi caracterizează toate categoriile sociale. Un alt aspect important îl reprezintă obiceiurile de gestionare a banilor, populaţia chestionată este caracterizată ca fiind una chibzuită şi modestă. Chiar dacă mai mult de jumătate (53,9%) dintre cei chestionaţi afirmă că trebuie să economiseşti pe cât se poate, comparativ cu cei care consideră că nu are rost să economiseşti, omul, cât poate să-şi permită, trebuie să trăiască bine (10%). Majoritatea celor chestionaţi consideră că succesul oamenilor de afaceri se datorează în primul rând calităţilor individuale, resurselor şi relaţiilor lor. Pentru a avea success, aceste caracteristici trebuie să se întâlnească cu încă două elemente: banii şi accesul la resurse, respectiv relaţiile şi sprijinul celor puternici Rezultatele cercetării au adus la suprafaţă percepţiile negative faţă de antreprenori. Majoritatea celor chestionaţi au fost de acord cu următoarele enunţuri: antreprenorii sunt şmecheri, care găsesc „portiţele” legilor, sunt capabili să-i înşele pe ceilalţi. Dintre caracteristicile pozitive putem aminti următoarele: antreprenorii sunt oameni hotărâţi, prevăzători, susţin economia şi contribuie la dezvoltarea ei.

Putem concluziona deci, că în cele trei regiuni de dezvoltare, înclinaţia antreprenorială este relativ redusă. Majoritatea celor care preferă statutul de antreprenor sunt bărbaţi, de regulă, cu studii superioare, care văd în statutul de antreprenor un mod de a realiza venituri mai mari şi o mai mare independenţă personală. Înclinaţia antreprenorială şi intenţia de a deveni antreprenor este redusă, întrucât doar 15,2% din cei chestionaţi au declarat că s-au gândit la demararea unei afaceri. O mai mare înclinaţie antreprenorială se constată în regiunile de dezvoltare Centru şi Nord-Vest. În formarea culturii antreprenoriale, mediul microsocial, are un rol important. Astfel, existenţa unor modele de antreprenori în familie, între rude şi prieteni apropiaţi, are impact asupra individului, în procesul prin care devine potenţial antreprenor. Din păcate, în regiunile de dezvoltare analizate, mai multe elemente ale culturii antreprenoriale, cum ar fi: încrederea, cooperarea, atitudinea negativă faţă de antreprenori, influenţează negativ înfiinţarea întreprinderilor.

Ötletek igényfelméréshez: Vállalkozói potenciál és vállalkozói kultúra három régióban

Disszeminációs kiadványsorozatunk első kézikönyve azzal a céllal született, hogy a központi, észak-nyugati és nyugati régiókban vállalkozásfejlesztési projekteket megvalósítani kívánó szervezetek és intézmények számára megbízható és használható adatokkal, információkkal szolgáljon a fejlesztési igények felméréséhez. Meggyőződésünk, hogy egy jó projekt alapfeltétele a célcsoport igényeinek helyes felmérése, ez pedig statisztikai adatok, szakmailag megalapozott felmérések, tanulmányok nélkül nem megy. Kisebb projektek esetében a projektmegvalósítók akár személy szerint ismerhetik azokat, akiket támogatni kívánnak, szükségleteiket, problémáikat egyszerűbb, intézményen belüli eszközökkel is felmérhetik. Egy stratégiai – országos szintű, ágazati vagy multiregionális – kezdeményezés esetében a közvetlen igényfelmérés azonban fizikai képtelenség. A Romániai Vállalkozások Egyesülete több éves pályázói múlttal rendelkező szervezetként saját tapasztalatból tudja, hogy a megbízható igényfelméréshez szükséges információforrások elérése sokszor igen komoly nehézségekbe ütközik. Ennek megelőzésére, a jövőben tervezett projektek tervezésének támogatására álljon itt vállalkozásfejlesztési igényfelméréshez használható disszeminációs kiadványunk, melyet minden kedves érdeklődőnek tisztelettel ajánlunk figyelmébe.

1. A projektről röviden 2011. január 3-án a Romániai Vállalkozásokért Egyesület egy kétéves futamidejű stratégiai humánerőforrás-fejlesztési projekt megvalósításába kezdett azzal a céllal, hogy ösztönözze a vállalkozói kedvet, fejlessze az észak-nyugati, központi és nyugati régiók lakosságának vállalkozói készségeit. A projekt koncepciója egy újszerű, átfogó alapötletre épül, melynek értelmében a projekt elsődleges célja a vállalkozásfejlesztés ösztönzése, és ehhez kapcsolódóan a foglalkoztatottság növelése az érintett régiók kisvárosaiban, egyrészt új vállalkozások indítása, másrészt pedig a már létező vállalkozások megerősítése által. E célkitűzés megvalósítását egy komplex, egymásra épülő és egymást kiegészítő tevékenységekből álló megoldás, azaz egy újszerű, integrált vállalkozásfejlesztési modell gyakorlatba ültetésével képzeltük el.

17

18

Ötlettár vállalkozásfejlesztéshez

Hogyan értelmezhető ez az integrált vállalkozásfejlesztési modell? Mindenekelőtt egy olyan átfogó jellegű, integrált megközelítés, amely által a figyelem nem csupán új vállalkozások indítására irányul, hanem olyan vállalkozókat is célba vesz, akik már útjára indították és működtetik saját vállalkozásukat, de akiknek képzésre és/vagy szakemberek által nyújtott támogatásra van szükségük ahhoz, hogy sikeresebbé, versenyképesebbé váljanak. Ugyanakkor ez a vállalkozásfejlesztési modell olyan változatos eszközök azonosítását és fejlesztését feltételezi, amelyek segítségével bátran vállalható a potenciális vállalkozók valamint a kis- és középvállalkozások vezetőinek szakmai támogatása. A projekt eszköztárának alapelemei az országos szinten elismert, akkreditált vállalkozásfejlesztési- és menedzserképzések, valamint új vállalkozások indítását és működő vállalkozások fejlesztését elősegítő személyre szabott szolgáltatások. A projekt során megvalósított integrált vállalkozásfejlesztési modell kulcseleme az a kettős szemléletmód is, amely egyfelől a körülöttünk lévő valóságra, másfelől a transznacionális tapasztalatcserének és tudásátadásnak köszönhető fejlődésre irányul. A létező valóság feltérképezése több szakaszból álló vállalkozásfejlesztési kutatássorozat keretében történt, míg a jövőbe tekintés eszközei az innovatív és transznacionális tevékenységek, melyek keretében sor került egy vállalkozásfejlesztési tanácsadói, valamint egy felnőttképzési menedzser képzési program adaptálására, a jövő vállalkozásfejlesztési szakembereinek kiképzésére, és ez által a projekteredmények szakmai fenntarthatóságának biztosítására. A projektet az Európai Szociális Alap (ESZA) támogatta a romániai Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programon keresztül. Partnerek: A projektet a Romániai Vállalkozásokért Egyesület (ROVE) valósította meg az Interetnikus Viszonyok Erdélyi Kutatóközpontjával, a LAM Alapítvánnyal, a Romániai Magyar Üzleti Egyesülettel, valamint a magyarországi Türr István Képző és Kutató Intézet Békéscsabai Igazgatóságával partneri együttműködésben.


2. A vállalkozói kultúra és a vállalkozói potenciál nyomában: kutatássorozat öt lépésben A megvalósítás első nyolc hónapjában, majd az utolsó hónapokban a projektben partnerként részt vevő Interetnikus Viszonyok Erdélyi Kutatóközpontja (IVEK) öt szakaszból álló, széleskörű kutatássorozatot végzett az alábbiak szerint: Kutatás a vállalkozás-sűrűség regionális különbségeinek vizsgálatára Hogyan hasznosítottuk a kutatás eredményeit?

■■ ■■

A vállalkozás-sűrűség regionális különbségeit feltáró összehasonlító tanulmány eredményei szakmailag megalapozták a projekt során létrejött és a projekt keretében működtetett regionális központoknak otthont adó kisvárosok kiválasztását. A vállalkozás-sűrűségi térkép segítségével azonosítottuk azokat a hátrányos helyzetű kisvárosokat, amelyek fokozott odafigyelést és beavatkozást igényelnek a vállalkozói kultúra ösztönzése során. Így esett a választás a Központi Régióban Kézdivásárhelyre, az Észak-nyugati Régióban Margittára, majd Székelyhídra, a Nyugati Régióban pedig Zsombolyára.

A vállalkozói kultúra regionális szintű kérdőíves vizsgálata Hogyan hasznosítottuk a kutatás eredményeit?

■■

A felmérés eredményei segítséget nyújtottak a képzési és szolgáltatási tevékenységekkel célzott potenciális vállalkozók azonosításában.

A vállalkozók és potenciális vállalkozók igényeinek fókuszcsoportos felmérése Hogyan hasznosítottuk a kutatás eredményeit?

■■

A felmérés eredményei megbízható szakmai alapot nyújtottak a szolgáltatáscsomagok és a vállalkozásfejlesztési képzési programok fejlesztéséhez, lehetővé téve, hogy a projekt keretében nyújtott szolgáltatások megfeleljenek a célcsoport sajátos és valós igényeinek.

Kérdőíves vállalkozói magatartásvizsgálat és a vállalkozók szolgáltatási szükségleteinek feltárása Hogyan hasznosítottuk a kutatás eredményeit?

19

20


■■

A felmérés eredményei megalapozták a kis- és középvállalkozások vezetőit célzó szolgáltatáscsomagok és képzési programok fejlesztését, biztosítva, hogy a projekt keretében nyújtott szolgáltatások megfeleljenek a célcsoport sajátos és valós igényeinek.

Kérdőíves felmérés a regionális központok népszerűségére, hatékonyságára és ösztönző képességére vonatkozóan Hogyan hasznosíthatjuk a kutatás eredményeit?

■■

A projekt által érintett csoportok közvetlen visszacsatolásaként a felmérés eredményei ésszerű irányt mutatnak a vállalkozásfejlesztési képzési és tanácsadási szolgáltatások folyamatos javításában, tökéletesítésében.

A kutatási tevékenységek eredményeiről az alábbi kiadványokban található részletes információ:

■■ ■■ ■■

Kutatásjelentés I. Potenciális vállalkozók – lehetőségek és nehézségek Kutatásjelentés II. Vállalkozók – elvárások, lehetőségek és nehézségek Kutatásjelentés III. A vállalkozásfejlesztési központok és programok értékelése az észak-nyugati, nyugati és központi fejlesztési régiók kisvárosaiban

Mindhárom kiadvány román és magyar nyelven is szabadon hozzáférhető a projekt hivatalos honlapján (www.vallalkozz.ro).

3. A vállalkozói kultúra regionális szintű vizsgálatára irányuló kutatás eredményeinek bemutatása A vállalkozói kultúra és vállalkozói potenciál felmérésére a kutatássorozat második szakaszában került sor, melynek célja az volt, hogy:

■■ ■■

megvizsgálja a vállalkozói szándék regionális különbségeinek hátterét (különös tekintettel a szocio-demográfiai helyzetre), és feltérképezze a vállalkozói szándék mögött húzódó motivációkat, terveket, lehetőségeket és elvárásokat, egyszóval a vállalkozói kultúra elemeit, melyek válság „beköszönte” jelentős változáson mentek keresztül.

A kérdőíves vizsgálatra 2011. május-júniusában került sor a nyugati, észak-nyugati és központi régiók kisvárosainak felnőtt lakossága körében. A személyes megkérdezésen alapuló kérdőíves vizsgálatot egy 3021 fős mintán az Interetnikus Viszonyok Erdélyi Kutatóközpontjának (IVEK) felügyeletével az IRES közvélemény-kutató intézet végezte el. Egy 95%-os valószínűség mellett a mintavételi


hiba +/- 1,8 százalék, nemek, korcsoportok, nemzetiség, továbbá megyei szintű megoszlás alapján reprezentatív. A felmérés adatai alapján készített, Kutatásjelentés I. Potenciális vállalkozók – lehetőségek és nehézségek című jelentés szerzői az IVEK kutató-szakértő munkatársai. A disszemináció kiadványsorozat első útmutatójában az első kutatásjelentés alapján összefoglaljuk a vállalkozói potenciálra és a vállalkozói kultúrára vonatkozó legfontosabb megállapításokat, továbbá ahol indokolt, ezeket statisztikai adatokkal is alátámasztjuk a mélyebb megértés érdekében. A kutatás során a kérdőíves felmérés mellett hét településen fókuszcsoportos interjúkra is sor került, ezek fő célja a kérdőíves vizsgálatok eredményeinek kiegészítése, árnyalása. Vállalkozói kultúra és vállalkozói potenciál: foglalkoztatottság, vállalkozói hajlam és vállalkozói szándék A kutatócsoport a vállalkozás létrehozására irányuló preferenciák és hajlandóság mérésére egy kétlépcsős rendszert dolgozott ki: először a foglalkoztatottság tekintetében arra kérdeztek rá, hogy alkalmazottként, vállalkozóként vagy inkább önfoglalkoztatóként dolgoznának-e, illetve második körben a vállalkozói hajlandóságot mérték azzal a kérdéssel, hogy a megkérdezettek gondolkodtak-e azon, hogy vállalkozásba kezdjenek, esetleg önfoglalkoztatottá váljanak. A kutatás alapján az adatokból megállapítható, hogy a felnőtt népesség egyharmada – ha tehetné – inkább alkalmazottként, 13 százaléka vállalkozóként, 26 százaléka pedig önfoglalkoztatóként dolgozna. Igen jelentős azonban azoknak az aránya, akik az említett lehetőségek közül egyiket sem preferálnák (19 százalék), ami azt jelenti, hogy a vizsgált népesség egyötöde nem kíván foglalkoztatottként részt venni a munkaerőpiacon. Az adatokat összehasonlították a Flash Eurobarometer felmérésének eredményeivel is, melyet a következő táblázat szemléltet.

21

22


1. ábra: Milyen formában szeretne dolgozni?

A táblázatból látható, hogy a megkérdezettek közel egyötöde nem kíván foglalkoztatottként részt venni a munkaerőpiacon, ugyanis ezeknek több mint fele nyugdíjas (52 százalék), továbbá olyan okokra hivatkoztak, mint egészségügyi állapot, elégedett a jelenlegi helyzetével, külföldi munkát vállalna, mert kedvezőtlen a gazdasági helyzet, tanul, illetve gyereket vállal. A vizsgálat során a kutatók megvizsgálták a foglalkoztatottsági formák iránti preferenciát a legfontosabb szocio-demográfiai tényezők mentén. Ennek alapján a következő modális típusok alakultak ki:

■■

■■

■■ ■■

alkalmazott: leginkább középkorú, szakiskolai vagy egyetemi végezettséggel rendelkezők preferálják, akik többnyire az 50 ezer feletti lakosú, vagy megyei jogú városban élnek, vezető pozíciót töltenek be, ahol dolgoznak és átlagon felüli jövedelemmel rendelkeznek. Ezek aránya a nyugati régióban magasabb és nagyobb az alkalmazotti státust preferálók aránya is. vállalkozói státust a központi régióban élő, vállalkozóként vagy vezetőként a szolgáltatásokban dolgozó fiatalok részesítik előnyben. A vállalkozást preferálók nagy része egyetemet végzett férfi. Magas a vállalkozói hajlandóság azoknál a fiataloknál is, akik még nem családosok és átlag feletti jövedelemmel rendelkeznek, továbbá azok körében, akik, bár teljes munkaidőben, de nem munkaszerződéssel dolgoznak. önálló, önfoglalkoztatói lét: a saját családot még nem alapítottak körében népszerű, középfokú végzettséggel rendelkeznek, szabadúszóként, alkalmazottként pedig munkásként keresik a kenyerüket. a munkaerőpiacról „kivonuló réteg” többsége idős, alacsonyabb iskolai végzettségű, nyugdíjas vagy mezőgazdaságban dolgozik, és az országos minimál-


bér alatt keres. Fentebb már tárgyaltuk azoknak a válaszadóknak a motivációit, akik nem kívánnak foglalkoztatottként részt venni a munkaerőpiacon. A jelentés alapján most nézzük meg az alkalmazotti, vállalkozói és az önfoglalkoztatói státus iránti preferenciák motivációit. Azok a válaszadók, akik leginkább alkalmazottként dolgoznának, elsősorban a munkahely biztonságát hozzák fel érvként az alkalmazotti státus mellett. Ebben a csoportban a válaszadók egynegyede úgy véli, hogy az alkalmazotti státus megszokott és kényelmes, egy vállalkozás létrehozása viszont kockázatos, nehéz és megfontolt döntést igényel. Az esetek további 22 százaléka érvel úgy, hogy alkalmazottként alacsonyabbak a kockázatok, az alkalmazotti státus fix és rendszeres jövedelmet biztosít (19 százalék). Ezekhez képest lényegesen kevesebb olyan indoklással találkozunk, miszerint az alkalmazotti státus – jobb feltételek, lehetőségek és egyéni kompetenciák híján – kényszerből fakad. Ezek közé tartozik a vállalkozásalapításhoz szükséges megfelelő tudás hiánya (2,1 százalék), nem megfelelő gazdasági környezet (2 százalék), az anyagi feltételek hiánya (2 százalék), a társadalom és egészségbiztosításhoz kapcsolódó problémák (1,7 százalék), valamint a nem megfelelő szaktudás (0,7 százalék). A vállalkozói státus iránti preferenciák motivációi egyértelműbbek az előzőnél. Az esetek több mint 40 százaléka a jobb anyagi megélhetés és pénzügyi nyereség miatt vállalkozna, hasonló arányban vannak azok, akik úgy gondolják, hogy vállalkozás nagyobb személyes függetlenséget biztosít. Minden tízedik válaszadó, aki a vállalkozást preferálja, a személyes fejlődést, a személyes ambíciók megvalósításának lehetőségét látja benne. A nagyobb személyes függetlenség és önállóság a legszívesebben önfoglalkoztatottként dolgozóknál jelenik meg. A válaszadók 60 százalékának bevallása szerint ez azért vonzó, mert nem kell alkalmazkodnia környezetéhez, hanem ezt önmaga tudja alakítani, közel egyharmaduk pedig úgy látja, hogy önfoglalkoztatottként több jövedelemhez jutnának. A fókuszcsoportos beszélgetések fő témája hasonló volt, ez esetben is arra kérték a válaszadókat, nyilatkozzanak arról, hogy inkább alkalmazottak vagy vállalkozók szeretnének-e lenni, és indokolják meg választásukat. Lévén, hogy a résztvevők potenciális vállalkozók voltak, magas volt a vállalkozói hajlam és a vállalkozói státust részesítették előnyben az alkalmazottival szemben.

23

24


A vállalkozói státus mellett felsorakoztatott legfőbb érvek között találjuk a saját idő feletti rendelkezés és gazdálkodás előnyeit, a kontroll és a felügyelet hiányát, továbbá kiemelten megjelennek az anyagi vonatkozások is, a kedvező pénzjövedelem. A hátrányok között a válaszadók leginkább a magas felelősséget, a rugalmas, de hosszú munkaidőt említették. Hangsúlyosan megjelenik a létbizonytalanság és a kockázat is, melyet a vállalkozói státus hátrányaként értelmezhetünk. Az alkalmazotti státus előnyei között a kis felelősség, a fix munkaidő és a viszonylagos nyugalom és létbiztonság jelenik meg. Hátrányai között a kis jövedelmeket említették, a jogfosztottságot és az alkalmazói visszaéléseket. A jelentés szerint a fókuszcsoportos beszélgetések arra világítanak rá, hogy az alkalmazotti-vállalkozói létformák közül a válaszadók többsége a vállalkozói létet részesítené előnyben. Az alkalmazotti és vállalkozói státus előnyei és hátrányai két irányba mutatnak, két értelmezési szintet jelölve:

■■

■■

reális szint: az alanyok mindennapjaival, reális élethelyzetével azonos értelmezési szint. Ezen a szinten a vállalkozások preferálásának fő oka az alkalmazotti lét kedvezőtlennek ítélt állapota, olyan állapot, amelyben a munkavállaló kiszolgáltatott. Ez esetben a vállalkozói lét preferálása valójában az alkalmazotti lét elutasításából ered, és semmi esetre sem a vállalkozói létforma melletti opciót jeleníti meg. ideális szint: olyan ideális helyzetet jelöl, ahol alacsonyabb a vállalkozói hajlandóság, hiszen a fő taszító hatások (alacsony fizetés, előmeneteli problémák) ebben az esetben nem működnek. Innen következik az az ellentmondás, miszerint egyesek potenciális vállalkozóként tekintenek magukra, de igazából olyan alkalmazottak szeretnének lenni, akik fix fizetést kapnak és meghatározott a munkaidejük.

A vállalkozói szándék megállapításánál a jelentés három kategóriát azonosított: a potenciális vállalkozókat, azokat, akiknek valamikor már volt vállalkozásuk és azokat, akik szándékuk szerint nem vállalkoznának. A vállalkozói szándék mérésére egy viszonylag egyszerű kérdést tettek fel az alkalmazottaknak, önálló gazdálkodóknak, cég nélküli vállalkozóknak és inaktívaknak: „Gondolkodott-e azon, hogy saját vállalkozást indítson vagy önfoglalkoztatottá váljon?” A teljes mintasokaság (2857 személy) 15,2 százaléka válaszolt igennel a kérdésre, tehát gondolkodott azon, hogy saját vállalkozást indítson, a válaszadók nagy többsége (84,8 százalék) azonban nem gondolkodott ezen. A férfiak és nők kö-


zötti megoszlás tekintetében a férfiak azok, akik nagyobb arányban vállalkoznának, korcsoportot tekintve pedig a 18-34 év közöttiek több mint egynegyede, 25,9 százalékuk vállalkozna, többen, mint a 35-54 év közöttiek, akiknek csak 15,1 százalékuk lenne hajlandó vállalkozást indítani. A vállalkozói szándék további szocio-demográfiai hátterére vonatkoztatva a jelentés alapján a következőket állapíthatjuk meg:

■■ ■■ ■■ ■■

Jövedelmi kategóriák: a jövedelem nélküliek 21,9 százaléka, az átlagjövedelemnél magasabb jövedelemmel rendelkező személyek 19,4 százaléka gondolt arra, hogy saját vállalkozást indítson, de ezek a személyek nagyobbrészt fiatalok és magasan képzettek. Iskolázottság szempontjából a szándék szerinti potenciális vállalkozók a következőképpen oszlanak meg: az alacsony iskolázottsággal rendelkezők csupán 6,3 százaléka gondolt arra, hogy saját vállalkozást indítson, szemben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 23,5 százalékával. Lakóhely típusa: a megyeszékhelyen élők 21,2 százaléka, megyei rangú (municípium) városokban élők csupán 11,2 százaléka, a más városokban élőknek pedig 15,2 százaléka gondolt vállalkozásalapításra. Munkaerőpiaci helyzet szempontjából vizsgálva az derül ki, hogy míg az alkalmazottak több mint 20 százaléka, az inaktívak csupán 10,5 százaléka gondolkodott már azon, hogy vállalkozást indítson (ezek döntő többsége fiatal diák).

A fókuszcsoportos vizsgálatok során az interjúalanyok véleményei alapján sikerült, ha nem is reprezentatív módon meghatározni a potenciális vállalkozók ideáltipikus profilját. A részletes leírástól eltekintünk, a táblázatban csak a meghatározó tulajdonságokat és a legfontosabb jellemvonásokat tüntetjük fel. A vállalkozók ideáltipikus profiljai

25

Elégedetlen állami alkalmazott

Középkorú 40 év körül

Magas

Nincs, speciális szaktudás igen

Státusvesztés

Tolóhatás, csökkenő jövedelmek

Kedvező

Magas és nagyon magas

Tanár

Jellemvonás/ megnevezés

Életkor

Iskolázottság

Korábbi tapasztalat know-how

Sajátosság

Indíték a vállalkozásra

Képzéssel szembeni magatartás

Részvételi szándék megléte

Tipikus figura

Bádogos

Alacsony

Mérsékelten kedvező

Kényszer

Kényszer

szaktudás van

Nincs,

Közepes

Nagyon fiatal 20 év körül

Fiatal pályakezdő

Kereskedő, volt katonatiszt

Alacsony

Kedvező

Aktivitás izmosítása

Lehetőség

Nincs, van

Közepes vagy magas

Idősebb 55-60 év körül

Korai nyugdíjazott

Sikeres kocsmáros

Magas

Kedvező

Önmegvalósítás, profit

Aspirációk

Külföldi „inasság”, speciális tapasztalat

Közepes

Érett fiatalkorú 35-40 év körül

Hazatelepülő vendégmunkás

Sarki kisboltos

Alacsony

Szkeptikus

Megélhetés

Korábbi státus visszaszerzése

Közvetlen tapasztalat

Közepes

Fiatal vagy középkorú, 30-35 év körül

Volt vállalkozók

Öko-pelenka gyártó

Webdesigner

Nagyon magas

Nagyon kedvező

Önmegva-lósítás, profit

Aspirációk, strukturális lehetőségek

Alapozó szakmai tapasztalat, speciális szaktudás

Magas

Fiatal, 25 év körül

Fiatal, magasan képzett nők

26



Attól függően, hogy a válaszadók hogyan tekintenek egy vállalkozás megindítására, húzó „pull” motivációról beszélhetünk akkor, amikor előnyösebb lehetőségként gondolnak egy vállalkozás indítására, illetve taszító „push” motivációról, amikor kényszerből vállalkoznának. A megkérdezettek döntő többsége a vállalkozás indítását előnyösebb lehetőségként képzelik el, ugyanis egyetértenek azokkal a kijelentésekkel, melyek a jobb anyagi boldogulásra és önállóságra vonatkoznak:

■■ ■■ ■■ ■■ ■■

Több pénzt akarok keresni, mint amennyit most keresek - 95,7% Nagyobb szabadságot akarok abban, ahogyan a munkámat végzem - 87,7% Mindig a magam főnöke akartam lenni - 84,8% A vállalkozás számomra egy kihívást jelent és bizonyítani akarok magamnak, hogy meg tudom valósítani - 81,5% Hobbimat vagy egy korábban elkezdett tevékenységemet akarom vállalkozássá fejleszteni - 63,5%

A kényszer motivációk, az úgynevezett „push tényezők” csak ezután következnek, ahol a válaszadók a megfelelően fizetett és a rendszeres állás hiányát emelték ki, ami arra készteti őket, hogy vállalkozás alapításán gondolkodjanak. Ehhez viszonyítva lényegesen alacsonyabb azoknak az aránya, akik munkahellyel való elégedetlenségük vagy a munkahelyi diszkrimináció miatt vállalkoznának. A továbbiakban szintén a jelentés eredményeire alapozva a szándék szerinti potenciális vállalkozók (ez a megkérdezettek 15,2 százaléka) konkrét terveinek bemutatására térünk ki, illetve a vállalkozásindítás előtt álló akadályokat is feltérképezzük. A vállalkozás indítását fontolgató személyek körülbelül harmada (33,1 százalék) a közeljövőben látja ezt megvalósíthatónak, 21,9 százalék az elkövetkező két évben, további negyedük pedig még nem tudja, vagy homályos elképzelése van erről az időpontról.

27

28


2. ábra: Gondolkodott azon, hogy saját vállalkozást indítson vagy önfoglalkoztatóvá váljon?

Ezt mikor gondolja megvalósíthatónak? – kérdésekre adott válaszok százalékos megoszlása A szándék szerinti potenciális vállalkozók 23,7 százaléka válaszolta azt, hogy konkrét lépéseket tett már a vállalkozása elindítása érdekében (összesen 101 alany). Ezen személyeknek több mint fele úgy véli, hogy a közeljövőben vagy az elkövetkező két évben el tudja indítani a vállalkozást. Azokat a személyeket, akik tettek már lépéseket a vállalkozáshoz kapcsolódó terveik megvalósításához, arra kértük, hogy nevezzék meg konkrétan, melyek voltak ezek a lépések. A kérdésre válaszolók 59,4 százaléka felmérte a termék vagy a szolgáltatás piacát, 14,1 százaléka a munkaeszközöket, felszerelést, 9,9 százalék pedig megfelelő helyiséget vagy telephelyet keresett, 5,9 százalék elkezdte szervezni a kezdő csapatot vagy alkalmazottakat keresett, 20,1 százalék az üzleti terven dolgozott, 23,5 százalék finanszírozási lehetőséget, 10,9 százalék pedig üzleti tanácsadót keresett, és 15,2 százaléka részt vett valamilyen, a vállalkozáshoz kapcsolódó szakmai képzésen. Ami a vállalkozás elindításához szükséges pénzügyi forrásokat illeti a megkérdezett alanyok csupán 0,3 százaléka vallotta azt, hogy nincs szüksége finanszírozásra. Körülbelül harmada a válaszadóknak a személyes megtakarítását használná fel, és körülbelül negyedük (25,1 százalék) banki vagy egyéb pénzintézet finanszírozását venné igénybe.


3. ábra: A vállalkozáshoz szükséges pénzügyi források

A vállalkozói hajlandóság vizsgálata szempontjából igen lényeges, hogy a lakosság a vállalkozásalapítást mennyire tekinti kockázatosnak. A válaszadók nagy többsége (76,8 százalék) gondolja úgy, hogy egy vállalkozás indítása nagyon vagy meglehetősen kockázatos lenne, 22 százalék úgy gondolja, hogy nem lenne kockázatos, 1,3 százalék pedig nem tudja még felmérni az ezzel járó kockázatokat. A kockázat mértékét szignifikánsan alacsonyabbnak ítélik azok, akik az elmúlt 12 hónapban tettek lépéseket a vállalkozásindítás érdekében. Az iskolázottság és a vállalkozás indítása között érdekes összefüggést állapít meg a jelentés, ugyanis az iskolázottsági szint növekedésével párhuzamosan a kockázatpercepció is növekszik (a felsőfokú végzettséggel rendelkezők nagyobb aránya gondolja úgy, hogy vállalkozás indítása kockázatos, mint pl. a középfokú végzettséggel rendelkezők). A vállalkozásindítás akadályai A vállalkozásindítás legfontosabb kockázatainak bemutatása után ismertetjük a vállalkozásindítás vélt akadályait is. Lévén, hogy a megkérdezettek nagy hányada, 84,8 százaléka nem gondolkodott saját vállalkozás indításán, a kutatásjelentés készítői két kategóriát különítettek el: az első csoportba azok az egyének tartoznak, akik már nem vállalkoznak, a másik csoportba pedig azok, akik nem akarnak vállalkozni. Az első csoport tagjait azok az egyének alkották, akik korábban már vállalkoztak, időközben azonban megszűnt a vállalkozásuk és továbbra sem szeretnének vállalkozni. Ezek a személyek akadályként leggyakrabban a vállalkozásindításhoz szükséges tőke és támogatás hiányát, a jelenlegi gazdasági környezetet, előrehaladott életkorukat, továbbá az eladósodástól való fé-

29

30


lelmet és a korábbi vállalkozásból származó kellemetlen tapasztalatot említették. A legnagyobb populációt azonban azok az egyének képezték, akik nem fontolgatták a vállalkozásalapítást. Egy előre megadott, 12 akadályt tartalmazó listából a válaszadók három akadályt választhattak ki a fontossági sorrend megállapítása nélkül. A legtöbbet említett okok a következők voltak:

■■ ■■ ■■ ■■

üzleti ötlet hiánya (26,6 százalék); támogatáshoz való nehézkes hozzáférés (25,2 százalék); életkor (24,1 százalék); a jelenlegi gazdasági helyzet (21,3 százalék).

A vállalkozásindítás fent vázolt akadályainak fontossági sorrendje regionális bontásban nagyfokú változatosságot mutat. Így a nyugati régióban legfontosabb akadályként az üzleti ötlet hiánya (33, 5 százalék), az életkor (26,3 százalék) és a jelenlegi gazdasági helyzet (22,8 százalék) jelent meg, míg a központi régióban legtöbben a szükséges támogatáshoz való hozzáférést említették (31,9 százalék), de hivatkoztak az életkorra is. Az észak-nyugati régióban a központi régióhoz hasonlóan a legtöbb említést a támogatáshoz és a tőkéhez való hozzáférés hiánya kapta, ezt követte az üzleti ötletek hiánya. A válaszadók szocio-demográfiai eloszlása azt mutatja, hogy az üzleti ötlet hiányát leggyakrabban az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők (37,2 százalék), a a nyugati régióban élők (33,5 százalék), a primer szektorban dolgozók (30,7 százalék), valamint az alacsony jövedelmű vagy jövedelemmel nem rendelkező személyek (55,3 százalék) jelölték be. A vállalkozásindításhoz szükséges támogatás vagy tőke hiányát leginkább a munkahelyük szempontjából stabilnak tekinthetők említették. Ugyanez az akadály nagy arányban jelenik meg a felsőfokú vagy középfokú, illetve szakiskolai végzettséggel rendelkezők, valamint a szekunder és tercier szektorban dolgozók körében. A jelenlegi gazdasági helyzetre akadályként tekintők többsége Bihar megyéből és Hunyad megyéből származik. Az iskolai végzettség szerinti megoszlás tekintetében megállapítható, hogy ez az akadály inkább jelent meg a felsőfokú végzettséggel rendelkező válaszadók esetében, mint az alacsony végzettséggel rendelkezők körében. Az is figyelemre méltó részlet, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet akadályként való érzékelése legkevésbé a központi régió lakosságára jellemző, szem-


ben a másik két régióval. A vállalkozásalapításnak a vállalkozni nem szándékozók körében is lennének lehetséges ösztönzői. A kérdésre adott több mint 2000 érvényes válasz alapján a nagyobb kereseti lehetőség, továbbá a szükséges pénzügyi tőke megléte nagyban ösztönözné az amúgy vállalkozni nem szándékozókat. Lehetséges ösztönzők

Arány ban)

Jelenlegi keresetéhez képest többet szeretne keresni

39,2

Szükséges pénzügyi tőkéhez való hozzáférés

14,1

Saját maga főnöke akar lenni

10,5

Egy ötlet vagy innováció kivitelezésének a vágya

4,3

Haszontalanná válás abban, amit csinál

2,0

Egyéb

5,1

Nem tudja

24,9

(százalék-

A lehetséges ösztönzők más-más értékeket mutatnak a magyar, illetve a román válaszadók körében. A román nemzetiségűek 43,2 százalékát motiválná a nagyobb jövedelem abban, hogy vállalkozást indítsanak, szemben a magyarok 22 százalékával. Ugyanakkor, a magyarok kissé magasabb aránya – 24,2 százalék - említette a szükséges támogatáshoz, illetve tőkéhez való hozzáférést a román nemzetiségűek 12,3 százalékához képest. Ugyanakkor a magyar nemzetiségű válaszadók 33,5 százaléka nem tudott megnevezni egyetlen motiváló tényezőt sem. Vállalkozói kultúra A vállalkozói kultúrát kutató szakemberek számára mindig fontos kérdés, hogy kiből lesznek vállalkozók, illetve milyen társadalmi és intézményi feltételei vannak, hogy valaki vállalkozóvá váljon. Erről a kérdésről a szakirodalomban sem alakult ki egységes álláspont, annyit azonban elmondhatunk, hogy mind a mikroszociális környezet (család, rokonok, közeli barát és szomszéd), mind pedig az egyes intézményekkel tartott kapcsolat (főleg tagság, aktív kezdeményező

31

32


szerep bizonyos intézményekben, gazdasági társaságokban) hatással lehet arra, hogy valaki vállalkozóvá váljon. 4. ábra: Van-e az ön családjában, rokonságában, barátai vagy rokonai között vállalkozó? (%)

A jelentés megállapítja, hogy a vállalkozói modell jelenléte és a vállalkozói státus között jelentős kapcsolat van: amennyiben a kérdezett házastársa/élettársa, testvére vagy közeli barátja vállalkozó, a kérdezett nagy valószínűséggel potenciális vállalkozó, vagy még nagyobb valószínűséggel maga is vállalkozó. A vállalkozói minta jelenléte a szomszédok és a rokonok körében inkább a potenciálist vállalkozóvá válást segíti elő, mint ahogyan azt a fenti táblázatban is láthatjuk. A vállalkozók intézményi kapcsolathálójának elemzésekor is érdekes következtetéseket von le a jelentés, mely kimutatta, hogy a vállalkozók lényegesen több intézményi kapcsolattal rendelkeznek, mint a potenciális vállalkozók, ez utóbbiak pedig többel, mint a potenciálisan nem vállalkozók. A megkérdezett vállalkozók 19,8 százalékának van kapcsolata a helyi vagy megyei önkormányzattal, ezzel szemben a potenciális vállalkozók 13,8 százaléka és a potenciálisan sem vállalkozók 9,4 százaléka jelezte, hogy ilyen jellegű kapcsolata lenne. Hasonló trend figyelhető meg más intézményeknél is, mint pl. szövetkezetek, vállalkozói szövetségek, tanácsadó cégekkel folytatott kapcsolatokban is. A vállalkozói kultúra utolsó elemeként a jelentés a kulturális környezet elemeit és


ezeknek a vállalkozásokra, a vállalkozói készségre gyakorolt hatásait mutatja be. A 2009-es európai értékrendszer-vizsgálat eredményei alapján a román lakosság több olyan értéket is támogat, mely egyrészt hozzájárul a vállalkozás megalapozásához, mint pl. a kitartó munka, szorgalom, szabályok betartása, másrészt viszont olyan értékeket is fontosnak tart, mint pl. a kockázatok kerülése, rövid távú tervezés, magas biztonságigény. Ezek a jegyek megnehezítik a vállalkozások fejlesztését, nem is beszélve a társadalmi bizalom alacsony szintjéről, mely gátolja a vállalkozások alapítását, fejlesztését. Ezek a tények a kutatásjelentésben is vis�szaköszönnek.

■■

■■

■■ ■■

A jelentés megállapítja, hogy a vizsgált populációt általános bizalmatlanság jellemzi: a válaszadók 80 százaléka óvatosságra int a másokkal való viszonyban és csak minden tízedik válaszadó gondolja úgy, hogy lehet bízni az emberekben. A bizalom szintje mindhárom régióban alacsony, és egyetlen társadalmi kategóriát sem jellemez magasabb bizalomszint. A vizsgált lakosság pénzkezelési szokásait a megfontoltság és a szerénység jellemzi. Annak ellenére, hogy a megkérdezettek több mint fele (53,9 százaléka) úgy gondolja, hogy az ember mindig tegyen félre, amikor csak lehet, szemben a csupán 10 százalékkal, akik úgy gondolják, hogy nincs értelme takarékoskodni, az ember, amíg teheti, éljen jól. A válaszadók szerint a vállalkozók egyéni tulajdonságaik, erőforrásaik és kapcsolataik révén váltak sikeressé. Az egyéni tulajdonságok mellett azonban még több tényezőnek kell jelen lennie: pénz, erőforrásokhoz való hozzáférés, illetve kapcsolat hatalmi pozíciókban levőkkel. A kutatás eredményei rámutattak a vállalkozókkal kapcsolatos negatív percepciókra. A megkérdezettek többsége egyetértett azokkal a kijelentésekkel, melyek szerint a vállalkozók ügyeskedők, akik megtalálják a törvény kiskapuit, továbbá nem riadnak vissza attól sem, hogy másokat becsapjanak. Pozitív attitűdök közül megemlíthetjük, hogy céltudatos, előrelátó emberek, fenntartják, és előre viszik a gazdaságot.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a három régióban a vállalkozói hajlam viszonylag alacsony. A vállalkozói státust preferálók többsége férfi, nagyobb hányaduk egyetemet végzett, akik a vállalkozásban jobb anyagi megélhetést és nagyobb személyes függetlenséget látnak. A vállalkozói hajlam mellett a vállalkozói szándék is alacsony értéket mutat, ugyanis a megkérdezettek 15,2 százaléka nyilatkozta azt, hogy gondolkodott vállalkozásindításon. A vizsgált régiókban nagyobb mértékű vállalkozási hajlandóság a központi és észak-nyugati régiókban mutatkozik.

33

34


A vállalkozói kultúra alakításában fontos szerep jut nemcsak a mikroszociális környezetnek, hanem a potenciális vállalkozók intézményi kapcsolathálójának. Így a családban, rokonságban és a közeli barátoknál jelen levő vállalkozói modellek hatással vannak az egyén potenciális vállalkozóvá válásában. Sajnos a vizsgált régiókban a vállalkozói kultúra több eleme, így a bizalom, a kooperáció, továbbá a vállalkozókkal szembeni negatív attitűdök negatívan befolyásolják vállalkozásindítást.

1. Pe scurt despre proiect

Recommend Documents