Kraiciné Szokoly Mária Validáció: az életen át tartó tanulás egyik pillére Elhangzott a Mellearn Nemzeti és Nemzetközi Konferenciáján 2010. Kulcsfogalmak: lifelong learning, validáció: az előzetes tudás láthatóvá tétele és elismerése Bevezetés A 2000. évi lisszaboni „Európai csúcs” dokumentuma fogalmazta meg azt a közismert célt, hogy Európa 2010-re váljék a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb, tudásalapú gazdaságává, s ennek egyik feltételét az élethosszig tartó tanulás megvalósulásának általánossá válásában jelölte meg. 1 A Lisszaboni Nyilatkozatot megjelenése óta számos kritika kíséri, különösképpen a megvalósíthatóságot illetően. Az oktatásügy szempontjából azonban korszakos jelentőségűnek tekinthető. A közzétételt követően az Európai Tanács számos programot indított (pl. a Socrates II, a Leonardo da Vinci II. programok). az egész életen át tartó tanulás érdekében, és figyelemmel kísérte, évente különböző fórumokon értékelte a Nyilatkozat megvalósulását. Ha 2010-re az európai közösség nem is valósította meg a tudástársadalom vízióját, annyi azonban biztos, hogy mind a politika, mind a nehezedő gazdasági feltételek között élő lakosság körében a figyelem egyre inkább a felnőttkori tanulás világára irányult. A Nyilatkozat által előtérbe került a minőség, a hozzáférhetőség, a világra való nyitottság kérdése, az európai oktatási és szakképzési térség, valamint az Egységes Európai Felsőoktatási Térség létrehozásának igénye.2 A pedagógia-andragógia területén e folyamat szerves részét képezi az új pedagógiai paradigma megjelenése, amely révén átértelmeződött a tudás és a tanulás fogalma, a hangsúly az oktatásról áthelyeződött a tanulás világára. Szerte a világon előtérbe került a gyakorlati tudás, megjelent a kompetencia fogalma és a gyorsan terjedt a kompetencialapú képzés iránti igény. Magyarországon, a felnőttképzési törvény hatálya és a kormány élethosszig tartó tanulás stratégiájának megfogalmazása ellenére a felnőttképzés teljesítménye napjainkban nem igazodik kellőképpen a gazdaság igényeihez. Amint azt az alábbi két összehasonlító táblázat is mutatja, a felnőttképzés volumene elmarad az európai átlagtól, több nemzetközi összehasonlításban is az utolsó harmadban foglalunk helyet.3 Az állam által támogatott felnőttképzési formák inkább a képzetteket érik el, míg a ma már iskolázatlannak tekinthető rétegek4 (a nyolc osztályt, vagy annál kevesebbet végzettek) képzettségi szintjének emelése terén – az elmúlt évek erőfeszítései ellenére – kicsi az előrelépés.
1
, miszerint: „az egész életen át tartó tanulás a tudásalapú gazdaság és társadalom felé tartó sikeres átmenet velejárója”. A dokumentum aláírói között egyetértés volt abban a kérdésben, hogy az egész életen át tartó tanulást nem csupán az oktatás és képzés egyik aspektusának, hanem az európai társadalmak egyik irányító elvének kell tekinteni. 2
Azzal a kijelentéssel, hogy „ meghatározó jelentőségű a szakoktatás és a szakképzés olyan értelemben, hogy ellátja-e az embereket a megfelelő kompetenciákkal és képesítésekkel a modern munkaerőpiacon, annak gyorsan fejlődő szükségletei érdekében. A sokszínű szakképző rendszerek a mai Európában amúgy is komoly kihívást jelentenek az átjárhatóság, a minőség, valamint a kompetenciák és a szakképesítések elismerése vonatkozásában.” 3
L. uo. 20. o. A 2007 évi adatok szerint a felnőttképzésben részvevő 25-64 évesek aránya Magyarországon az EU 9,6 %-os átlagával szemben mindössze 3,8 %. Más források (European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions, 2007. In: Tudástőke Konferenciák 2007-2008. Perfekt-Power Kft és Lifelong Az előzetes tudás fogalma
Learning Magyarország Alapítvány 13. p.) szerint az európai 40 %-os átlaggal szemben magyarországon ez az arány 10 %. 4 L. uo. 21. o. A 15 éves népességben a nyolc osztálynál kevesebbet végzettek aránya 20 %, a 15 évesnél idősebb népességben a csupán nyolc osztály végzettek, minimális szakképesítéssel sem rendelkezők aránya kb. 60 %.
1
A 25-64 éves korcsoportban az egész életen át tartó tanulásban résztvevők aránya 2008ban (%) S v é d o rs z á g *
3 2 ,4 D á n ia
3 0 ,2
F in n o rs z á g
2 3 ,1
E g y e s ü ltK irá ly s á g
1 9 ,9 H o lla n d ia
1 7
S z lo v é n ia
1 3 ,9
A u s z tria
1 3 ,2
S p a n y o lo rs z á g
1 0 ,4
Íro rs z á g
1 0 ,2
H o rv á to rs z á g
9 ,8
C ip ru s
8 ,5
L u x e m b u rg
8 ,5
N é m e to rs z á g
7 ,9
C s e h o rs z á g
7 ,8
F ra n c ia o rs z á g
7 ,2
B e lg iu m
6 ,8
L e tto rs z á g
6 ,8
M á lta
6 ,3
O la s z o rs z á g
6 ,3
P o rtu g á lia
5 ,3
É s z to rs z á g
4 ,9
L e n g y e lo rs z á g
4 ,7
S z lo v á k ia
3 ,3
M a g y a ro rs z á g
3 ,1
G ö rö g o rs z á g
2 ,9
R o m á n ia
1 ,5
B u lg á ria
1 ,4 0
5
1 0
1 5
2 0
2 5
3 0
3 5
Az egész életen át tartó tanulásban résztvevők arányának emelkedése 2000-2008. között a 25-64 éves korcsoportban (%) D ánia
10,8
Svédország
10,8
H orvátország
5,7
Finnország
5,6
C iprus
5,4
Ausztria
4,9
Franciaország
4,4
Spanyolország
3,9
Luxem burg
3,7
N ém etország
2,7
Portugália
1,9
G örögország
1,9
M álta
1,7
O laszország
1,5
H ollandia
1,5
R om ánia
0,6
Belgium
0,6
M agyarország
0,2
Egyesült Királyság
-0,6 -2
0
2
4
2
6
8
10
12
A lakosságot vizsgáló hazai felmérések ugyanakkor azt mutatják, hogy egyre több ember gondolja azt, hogy a folyamatos képzés, az élethosszig tartó tanulás biztosítja a munkaerőpiaci érvényesülést. A Szonda Ipsos 2010. februári felmérései szerint az emberek több mint fele, 54%-a gondolja ezt. A válaszadók közel kétharmadának vannak tanulási tervei, amelyek között elsősorban a szakmai tudás elmélyítése és a nyelvismeret bővítése szerepel, de minden ötödik ember valami újba kezdene. A felnőttek 63%-a tervezi, hogy a következő néhány évben továbbképzi magát, 40% saját szakmáján belül keres majd valamilyen tanfolyamot, míg 24% új szakmát tanulna. A fiatalok 32%-a akarja elmélyíteni mai tudását, 23%-uk szeretne valami teljesen új foglalkozást elsajátítani, ha újra kezdhetné, 22% mindkettőben gondolkodik. Validáció: az előzetesen megszerzett ismeretek, kompetenciák elismerése A tudás megszerzésének, valamint a tanulási módoknak az EU által javasolt, formális, nemformális, informális típusú osztályozása ma már általánosan ismertnek tekinthető. Mind az oktatás, mind a munka világában előtérbe került az - e három területen megszerzett – úgy nevezett tudás mérése, értékelése és beszámítása. Természetesen a valóságban a különféle tanulási módok szervesen összefonódnak, egymásba ágyazódnak. A formális, rendszerint iskolában megszerzett tudásba beépülnek a bárhol (pl. munkahelyen, otthon, baráti körben, szórakozás közben) megszerzett tapasztalati tudások is. A szakirodalom e három terület megkülönböztetésénél e fogalmak tartalmát a következő dimenziókkal írja körül: a szervezettség foka, a képzés vagy tanulás időtartama, a kimenet jellemzői, mint pl. a tanúsítvány megléte vagy hiánya, a tevékenység tudatossága, szándékoltsága, vagy direkt módon a tanulásra irányultsága. A validáció, fogalmi meghatározása napjainkban felgyorsult, többek között az Európai Képesítési Keretrendszer megjelenésének köszönhetően. Fel-felbukkan a közoktatás, a felsőoktatás a szakképzés, és a felnőttképzés területén egyaránt. Mára konszenzus alakult ki a fogalom alapértelmezésében, amennyiben validáción a formális, a nem formális és az informális tanulás során szerzett tudástartományok (tanulási eredmények: megszerzett tudás, készségek, kompetenciák) egybevetését értjük, valamely kritérium-, vagy sztenderd követelményrendszerrel, s amely eljárás rendszerint valamilyen igazolással/tanúsítással végződik. Az előzetes tudás vizsgálata rendszerint három eljárás útján történik: a deklaratív módszer alkalmazásakor dokumentumok alapján tételesen összehasonlítják a különböző képzési programok tartalmát (pl. a felsőoktatás területén); a megfigyelés, a teszt és a vizsga a kompetenciák cselekvések közepette való felmérését jelenti (pl a szakképzés területén); míg az és újabban divatos kompetencia portfólió. (az egyén munkáiból készült személyes szemelvénygyűjtemény, dosszié) készítése a munka, illetve képzési tevékenységek során keletkező kompetenciák meglétét bizonyítja. A nemzetközi szakirodalomban a validáció az OECD által bevezetett RNFIL rövidítésként ( Recognition of Non-formal and Informal Learning) vált ismertté, de számos egyéb rendszerint angol nyelvű, a tanulási formák elkülönítésére irányuló definiálási kísérlet során keletkezett betűszó is ide sorolható.ii A témával foglalkozó európai szakértők döntően az egész életen át tartó tanulás megvalósításának egyik eszközeként azonosították, mint olyan megoldást, amely hozzájárulhat a felnőttek tanulásának ösztönzéséhez illetve a népesség képzettségi szintjének emeléséhez. A validáció értelmezésének és bevezetésének folyamatát felgyorsította az Európai Képesítési Keretrendszer 2006. évi megjelenése és a követelmény, hogy ehhez az európai országok 2010. égére nemzeti keretrendszerek kidolgozásával csatlakozzanak. E folyamat részeként jelent 3
hazánkban az Élethosszig tartó tanulás stratégia (2212/2005 (X. 13.) Korm. határozat, az EKKR-hez való csatlakozásról és az OKKR létrehozásáról szóló 2069/2008. Korm. határozat. Validáció a felsőoktatásban A validáció felsőoktatásban való bevezetését szolgálja az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által elnyert „A felsőoktatási szolgáltatások rendszerszintű elemzése c. TÁMOP 4.1.3-08/12008-0004 sz. kutatás”, amelynek kutatócsoportjához a Mellearn Hálózat is csatlakozott. A projekt 2. elemi projektjének célja volt, hogy elemzések, kutatások révén • megismerje a felsőoktatási validáció kérdésében érintett szektorok (hazai felsőoktatás, szakképzés, felnőttképzés, közoktatás és a munkaadói és munkavállalói képviselők, érintett civil szervezetek) érdekeit, igényeit, valamint szakmai álláspontját, befogadási hajlandóságát, attitűdjeit a létrehozandó központi felsőoktatási validációs rendszer vonatkozásában. • Azonosítsa és összegezni a szektorokban, főként a felsőoktatásban a különböző (formális, nem formális, informális) területen, előzetesen megszerzett tudás beszámítására irányuló, már szabályozott (kreditátviteli) eljárásokat, továbbfejleszthető jó gyakorlatokat, egyéni, vagy együttműködésen alapuló kezdeményezéseket s lehetővé tenni ezek beépülését a KVR-be. • Feltárja a szektorokban fellelhető „puha gyakorlatokat”, hogy figyelembe vegyük és beépítsük a kidolgozandó modellbe. • Előkészítse valamennyi szektorban az elkészülő felsőoktatási validációs rendszer modelljének értő befogadását. A munkacsoport megalakulásakor kialakított kutatási koncepció azon a feltételezésen alapult, hogy hazánkban a magyar felsőoktatási rendszer keretében az előzetes tudás (ismeretek, készségek és kompetenciák) felmérésének és elismerésének szervesen építkező rendszere és még nem alakult ki. Bár a felsőoktatás területén a kreditátviteli rendszer jogszabályainak megfelelően kialakult az intézményi gyakorlat, de ez - kevés kivételtől eltekintve – csak a felsőoktatásból hozott, dokumentált tudás befogadására vonatkozik. Sem szemléletében, sem eljárásrendjében nem tekinthető egység rendszernek, függ az egyes felsőoktatási intézmény helyzetétől és érdekeitől, autonómiájuk mélységétől. Következésképp a felsőoktatási intézmények vélhetően az új validációs rendszer modelljének befogadására, alkalmazására nem lesznek túlságosan nyitottak, fogékonyak. Kutatási alapelvnek tekintettük, hogy a kidolgozandó felsőoktatási validációs rendszer modellje csak akkor lehet hatékony, ha figyelembe veszi és épít a már kialakult gyakorlatokra. Ezért kiemelt fontosságúnak tartottuk figyelemmel lenni, az interjúk kapcsán felszínre kerülő gyakorlatok erősségeire és gyengeségeire, illetve azokra a „puha mutatókra”, amelyek a statisztikai adatokból, a hivatalos jelentésekből és a kérdőíves vizsgálatokból nem vagy csak részben kiszűrhetők. További alapelv volt, hogy keresni és bemutatni szükséges az öt szektor közötti kapcsolódási pontokat, amelyek segíthetik az egymásra épülés lehetőségét, mivel a felsőoktatási validációs rendszer értelemszerűen az „általános” validációs rendszer részét fogja képezni. A vizsgálat során mintegy 50 felsőoktatási, szakképző, felnőttképző intézményben, valamint civil szervezetben készült 70 interjú készült, amelynek tapasztalatait a szakértők műhelyek keretében dolgozták fel. A kutatás eredményeként megállapítható volt, hogy a felsőoktatásban döntő a formális úton szerzett és dokumentált ismeretek, jogszabályban rögzített módon történő beszámítása. Ennek területei: a felsőfokú szakképzés jogszabály szerinti beszámítása a felsőoktatásban, a más intézményből hozott kreditek beszámítása a kreditrendeletből adódóan és Erasmus tanulmányutak kreditjeinek figyelembevétele. Jellemző, hogy elválik egymástól a formális tanulási környezetből hozott elméleti tudás beszámítása, a non formális környezetből hozott 4
(munkahelyen szerzett dokumentált tudás) beszámítása. A nem formális úton szerzett tudás mérésére és beszámítására a felvételi plusz pontok, a nyelvvizsgák és az ECDL vizsgák beszámításán kívül nincs kialakult gyakorlat. Esetenként előfordul a korábbi munkavégzés beszámítása főként a gyakorlati képzés területén, különösen a levelező tagozatos képzések esetében. Nincs törekvés és gyakorlat az informális területen folyó, nem szándékolt tanulás eredményének beszámítására, sem a hallgatók, sem az intézmények körében, így a nem dokumentált, munkahelyi és civil szervezeti munkatapasztalatra, és az önképzés eredményeként szerzett tudás elismerésére kevés az esély. Fontos tapasztalat, hogy az előzetes tudás beszámításának kérdése minden felsőoktatási intézmény dokumentumaiban megjelenik, azonban ennek szemlélete még nem hatja át az oktatás-képzés teljes folyamatát. Az oktatók és a tanulmányi osztályok dolgozói a kreditátvitel kérdésében tájékozottak, a Bolognai folyamat részének tekintik. Ugyanakkor a tereptapasztalat szerint elég nagy a tájékozatlanság az előzetes tudás beszámításának jogi hátterét, lehetőségeit, EU gyakorlatát illetően, mind a hallgatók, mind oktatók körében. Az előzetes tudás beszámítása függ a szakok jellegétől és az oktatók beállítottságától, gyakran a presztízs és a szakmai ismertség szempontja érvényesülnek. A szektorok közötti kapcsolat esetleges, a felsőoktatás kapcsolata szakképzéssel és felnőttképzéssel rendszertelen, a civil szektorral kialakulatlan. „A felsőoktatási szolgáltatások rendszerszintű elemzése c. TÁMOP 4.1.3-08/1-2008-0004 sz. kutatás” c. projektben kidolgozott felsőoktatási validációs modell kidolgozása folyamatban van, bevezetése – a megfelelő jogszabály megalkotása után - a jövő évben várható.
5
i
ii
Továbbképzések: milyen szakmát válasszunk? ((www.tozsdeforum.hu) 2010-04-06 08:49:46)
(Pl. PLA, PLAR, APEL, RPL) PLA = Prior Learning Assessment (betű szerinti fordításban „az előzetes tanulás/tudás értékelése”) ;PLAR – Prior Learning Assessment and Recognition („az előzetes tanulás értékelése és elismerése”); APEL = Accreditation of Prior and Experiential Learning („az előzetes/korábbi tapasztalati tanulás kreditálása);RPL= Recognition of Prior Learning; RNFIL= Recognition of Non-formal and Informal Learning („a nem-formális és informális tanulás elismerése)
