Szertics Gergely: 3. Léteznek-e posztmodern vállalatok? Ha igen, hogyan jellemezhetőek? Ha nem, miért nem? 1 Mi is a posztmodern: az önmegsemmisítő jellemzés .............................................................. 1 1.1 Dekonstrukció .................................................................................................................. 1 1.1.1 Nagy narratívák ......................................................................................................... 2 1.1.2 Integrált és szabad egyének....................................................................................... 2 1.1.3 A tudás érték- és érdeksemleges természete ............................................................. 2 1.2 A jelölt helyett a jelölőn a hangsúly................................................................................. 3 1.2.1 Csak értelmezés végső értelem nélkül ...................................................................... 3 1.2.2 A nyelv szerepének felértékelődése, metafórák ........................................................ 3 1.2.3 Egyéni értelmezések felértékelődése ........................................................................ 4 1.3 Az önmagába harapó kígyó, azaz vannak-e pomo vállalatok? ........................................ 4 2 A posztmodern vállalatok........................................................................................................ 5 2.1 Általános technikai jellemzés:.......................................................................................... 5 2.2 A filozófiához való kapcsolat........................................................................................... 6 2.2.1 A modern szervezetek dekonstrukciója..................................................................... 6 2.2.2 Jelölt helyett a jelölő ................................................................................................ 7 2.3 Környezet változása ......................................................................................................... 7 2.4 Példák esettanulmányból:................................................................................................. 7 A tételnek két központi problémája van: 1. Hogyan értelmezhető az, hogy léteznek-e posztmodern vállalatok? Másként: mi is a posztmodernitás? 2. Ha tudjuk definiálni a posztmodern vállalatot, akkor az hogyan jellemezhető? Ezért először be kell mutatni, hogy mit jelent a posztmodernitás, amelyből értelmezhetővé válik az a kérdés, hogy miért nem léteznek egységesen posztmodernnek minősíthető szervezetek. Aztán ha ezen túltettük magunkat azzal, hogy kibújunk a posztmodern paradigma előfeltevéseiből, akkor bemutathatjuk a posztmodern szervezetek közös vonásait és azt, hogy hogyan kapcsolódnak az általános filozófiai irányvonalhoz.
1 Mi is a posztmodern: az önmegsemmisítő jellemzés A posztmodern a modernitással szemben definiálja önmagát. Én két kulcsfogalmat emeltem ki, amikre fel lehet fűzni az olvasott jellemzőket, miközben elválik a modernitás a pomotól. Az egyik a dekonstrukció, a másik az, hogy a jelölt helyett a jelölő a fontos.
1.1 Dekonstrukció Def.: A dekonstrukció (bármily meglepő) a konstrukciók leleplezését, lebontását jelenti. Leleplezését, mert a legtöbbször nem is vagyunk tudatában annak, hogy valamilyen általunk kreált konstrukció részei vagyunk, vagy részeként cselekszünk. Lebontását, mert csak ezen konstrukciók lebontásával szabadulhat fel a sokszínűségben rejlő potenciál. Milyen modernitáshoz kapcsolódó konstrukciók vannak, amiket dekonstruálni kell?
A modernitás konstrukciói:
1.1.1 Nagy narratívák A modernitás lényege megtalálni olyan elméleteket, amik a legpontosabban le tudják írni a valóságot. Egységes magyarázatokat adni jelenségekre, mindent magában foglaló megfogalmazását adni a világnak. Ilyen pl a darwini evolúció elmélet, vagy a piacgazdaságban a láthatatlan kéz. Ezek és az ebből következő elméletek biztosnak és elkerülhetetlenül igaznak vannak beállítva, holott bizonyos előfeltevéseken alapulnak, amelyek megkérdőjelezhetőek. Ezek a nagy narratívák elfedik azokat a belső ellentmondásokat, amikkel az elméletek rendelkeznek, megszűntetik a konfliktusokat, irányíthatóvá, uralhatóvá teszik a világot és az embereket. Dekonstrukció: erre rá kell mutatni, feltárni a belső ellentmondásokat, az érdekeltségeket az irányításhoz, és a történelmi kialakultságát. Ezzel relatívvá válik és helyet kaphatnak más magyarázatok is, amelyek használhatóbbak, amelyek megengedik a belső ellentmondásokat. Mini narratívákat kell létrehozni, azokat fejleszteni: az értelmezés sokféleségéből nagy többletértékek tudnak kialakulni.
1.1.2 Integrált és szabad egyének A modernitásban az ember autonóm, önmagát meghatározó, biztos és egységes önazonosság-tudattal rendelkezik. Ez a humanisták naív szabadság fogalmához köthető, melynek középpontjában az egyén áll. Ez az elképzelés nem veszi figyelembe sem az ember belső ellentmondásait, sem társadalmi meghatározottságát. A belső ellentmondásokhoz kapcsolódik Freud emberképe, ahol az ego két fenevaddal birkózik állandóan magán belül (id (ösztön-én) és szuperego (felettes-én)). Ezt meglehetősen nehéz egységes identitásnak nevezni. De ide tartozik az is, hogy a mai társadalomban az egyén számára sok különböző egymással kevéssé összeegyeztethető értékrend és értelmezési keret áll rendelkezésre, amelyek mind megjelennek egy-egy emberben, feszültségben vannak egymással, de mégis egy egységes képet próbálunk ráhúzni. A társadalmi meghatározottsághoz tartozik, hogy egy ember mindig gondolkodási sémák által meghatározott viszonyok közé születik. Ezek egy egységes gondolkodási rendszert alkotnak, amelyek kijelölik az ember helyét mielőtt még bármi fogalma lenne róla, hogy választható a gondolkodási rendszer. Ezek meghatározzák az észlelést, a világlátást, az énképet, stb. Ennek ellenére egy egységes és szabad identitásképünk van saját magunkról, amelyet lehet úgy is jellemezni az előző pont alapján, hogy az életünkről igyekszünk kialakítani egy ellentmondásmentes „nagy narratívát”, amelyet identitásnak nevezünk. Dekonstrukció: ne fedjük el sem az egyén széttöredezettségét, sem társadalmi meghatározottságát. Be kell mutatni, hogy a társadalom, vagy akár a szervezet milyen nagy mértékben befolyásolja az egyént, hogy hogyan illeszkedünk bele a szerepek identitásába. Egyben látni kell, hogy ezen széttöredezettség miatt könnyebben befolyásolhatóak, manipulálhatóak vagyunk, mint ahogy hisszük. Ebből fakad a mai fogyasztói társadalom általi meghatározottsága az embernek.
1.1.3 A tudás érték- és érdeksemleges természete A modernitásban a tudás értéksemleges és hatalmilag is semleges objektív leírást jelent. Úgy tekintünk a nyelvre, mint egy közvetítő közegre, amivel le tudunk írni valamit,
vagy amin keresztül kommunikálunk egymással. A nyelv és a tudás tehát mindenképpen csak egy visszatükröződése a világnak. Ezzel szemben a posztmodernben a nyelv már önmagában egy strukturálási eszköz, amivel valamilyen módon határokat húzunk meg a tapasztalásaink között. A tudásnak tehát van egy hatalmi természete, ami itt nem a birtoklásra, vagy szerzésre vonatkozik. A nyelv strukturálása által teremtődnek egységek, amikben gondolkozunk és amely egységek megfelelőségét nem kérdőjelezzük meg. (Pl a munkások kategorizálásának legjellemzőbb határvonala a beosztott és a vezető). A posztmodern azt is mondja, hogy ez a strukturálás jellemzően a hatalmon lévők helyzetét konzerválja. Sok struktúra lényege épp a hatalom fenntartása. Ilyen a panoptikum, ami egy geometriai elrendezés (nyílt irodák), de ilyen lehet bizonyos nyelvi berendezkedés is: mi számít a problématérbe és mi nem. Dekonstrukció: rá kell mutatni a tudás, a nyelv eleve elrendelő szerepére és a megfogalmazás, a gondolkodásmód kialakításának hatalmi szerepére. A tudás nem értéksemleges, hanem értéktelített, csak a értékválasztás szintje már olyannyira elfogadott, hogy nem is látszik. Ezt kell felszínre hozni. A dekonstrukció tehát olyan jelenségekre irányítja rá a figyelmet, amit természetesnek veszünk, bár csak a jelenlegi társadalmi konstrukció az, ami természetessé teszi őket. Ezek a konstrukciók elfednek egy sor olyan dolgot, amelyek sokkal inkább mozgatják a dolgokat. Talán a posztmodernitás szellemiségében nem is lehet azt mondani, hogy sokkal jobban, csak azt, hogy azok is. :)
1.2 A jelölt helyett a jelölőn a hangsúly „Az igazság és a szavak között olyan a viszony, mint a Hold és az ujjam között, amely rá mutat.” (Buddhista tanítás) Asszem, aki ezt megérti, sokmindent megértett a posztmodern világából is… De ez csak az én értelmezésem. :) A modernitásban az igazság megtalálásán nagyon nagy hangsúly van. Ezt kell leírni a szavakkal. A cél az, hogy a jelölővel (szavak) minél inkább le tudjuk írni a jelöltet (igazság). A lényeg, hogy a figyelem a jelölt felé fordul, hiszen azt akarjuk megragadni, oda akarunk eljutni. Ezzel szemben a posztmodernben a figyelem a jelölő felé fordul. Ki az, aki mond valamit? Milyen érdeke fűződik hozzá? Milyen világlátása, előfeltevései vannak? Milyen kontextusban mondja? Milyen struktúrákat alakít ki épp azzal, hogy úgy mond valamit, ahogy? Miket zárunk ki azzal, hogy valamit egyféleképp nézünk? Ezen kérdések mentén 3 fő téma körvonalazható, amik meghatározóak a posztmodern gondolatvilágában: csak értelmezés van végső értelem nélkül, a nyelv szerepének felértékelődése és az egyéni értelmezések felértékelődése.
1.2.1 Csak értelmezés végső értelem nélkül Főleg a társadalomtudományok terén egyre kétségesebbé válik az objektív megfigyelés lehetősége. A kutató mindig befolyásol, mindig értelmez. Nem lehet definiálni egy olyan végső egészet, amelyet meg akarunk közelíteni, csak axiomatikusan (vagy elfogadjuk, vagy nem, hit kérdése, nem bizonyítható). Ezért amire a figyelmünket összpontosítjuk, és ami valóban befolyásol az az értelmezés maga. Ez az, aminek teremtő ereje van, hiszen a kontextusokhoz képest ezzel hozunk létre valamilyen egységet a tapasztalataink sokszínűségéből.
1.2.2 A nyelv szerepének felértékelődése, metafórák A nyelv struktúrája határozza meg, hogy milyen kérdések merülnek fel egyáltalán, hogy miket tartunk problélmáknak, hogy hogyan írjuk le a körülöttünk lévő világot. Itt is felhasználható a fentebb leírt gondolati minták szerepe, amelybe az ember beleszületik: hogy lehetne tehát bármi is „objektív”? Tehát a „végső valóságnál” sokkal fontosabb az, hogy egy-egy helyzetet milyen metaforákkal tudunk leírni, hogy hányféleképpen lehet értelmezni ugyanazt a tapasztalatot.
1.2.3 Egyéni értelmezések felértékelődése Az előző kettőből következik, hogy az egyén idáig csak egy szem volt a több közül, akik többet látnak az objektíve megfigyelhető világból, most viszont az értelmezése vált fontossá, hiszen az strukturálja a tapasztalatokat, azzal kapcsolódik a többi emberhez. Immár nem az a fontos, hogy valaki tudja-e a „helyes” megoldást, hanem hogy képesek vagyunk-e megmozgatni a lehető legtöbb embert, hogy megjelenhet-e az értelmezések sokfélesége, amellyel kitárulnak a cselekvési lehetőségek is. Végül egy átfogó táblázat a modernitáshoz és posztmodernitáshoz kapcsolódó szavak ellentétbe állításáról: Modern Posztmodern Szándék, cél Játék Terv Esély, lehetőség Hierarchia Anarchia Alkotó erő Kimerülés, csend Művészi erő, kimondott szó Folyamat, végrehajtás Távolság Bevonás Teremtés, totalizálás Dekonstrukció Szintézis Antitézis Jelenlét Jelenlét Középre helyeződés Szétszóródás Határvonal Szöveg, szövegköziség Szenantika Retorika Szelekció Kombináció Mélység Felszín Olvasás Félreolvasás Jelölt Jelölő Nagy történet Kis történet Tipikus Mutáns Paranoia Skizofrénia Eredet, ok különbség Meghatározottság meghatározatlanság
1.3 Az önmagába harapó kígyó, azaz vannak-e pomo vállalatok? A fentiekben olvashattunk egy általános jellemzést a posztmodernitásról. De a róla mondottakat ugyanúgy kell alkalmaznunk erre a szövegre is. Azaz az, amit itt leírtam azt sugallja, hogy a posztmodern leírható egy egységes elmélettel, hogy a fenti állításokat be lehet bizonyítani, hogy ezek igazak.
Ez viszont egy ugyanolyan mítosz, mint azok a nagy narratívák, amiket a posztmodern dekonstruálni akar. Ugyanúgy pusztán eszközként kezeltem a szavakat, hogy jelöljék az igazságot, amit a posztmodernről akartam leírni és az egész helyzet mérhetetlenül át van hatva azzal a hatalommal, hogy nekünk ebből vizsgázni kell. Ennek megfelelően strukturáljuk az anyagot, a tanáraink által képviselt gondolkodási sémák szerint. Ezért fals gondolat általános jellemzést adni a posztmodernről: a posztmodernitás épp az általános jellemzéseket utasítja el. Ugyanez a kulcs a posztmodern vállalatok létezésének problémájához is: a posztmodern vállalatok jellemzésének célja, hogy a modernitáshoz képest egy olyan új egységben helyezze el a világot, amivel racionalizálhatóvá, érthetővé, homogénné és amennyire lehet, irányíthatóvá válik. Ezért keressük a közös jellemzőket. De maga ez a folyamat továbbra is a modernitás talaján áll. Posztmodern vállalatok tehát (szerintem) csak paradigmán kívülről vannak. Belülről nem is értelmezhető ez az általánosító fogalom. Mindenesetre ember legyen a talpán, aki ezt átlátja! Hmm… talán éppen arra akar rávilágítani, hogy mennyire képtelenek vagyunk úgy gondolkozni, hogy ne akarjuk mindenáron egy rendszerbe kényszeríteni a dolgokat, azaz „átlátni”? :)
2 A posztmodern vállalatok Ha viszont megbékélünk a fenti dilemmával, azaz bátorkodunk közös jellemzőket keresni a posztmodern vállalatok között és ezek működése és a posztmodern filozófia között, akkor nézzük, hogyan lehet jellemezni a posztmodern vállalatokat. Ezt 3 féleképp fogjuk megtenni. Egyrészt egy van a Lázár Laci féle összehasonlító táblázat az előadásból. Ez operatív szintű. Aztán hozzákötjük a fent leírt filozófiai irányhoz, mert lehet, hogy ehhez kapcsolódik a pomo vállalatok kifejlődése. Végül a mai környezeti tényezőket is figyelembe kell venni, mert lehet, hogy ez az oka.
2.1 Általános technikai jellemzés: Organikusság A képességek rugalmas felhasználása Termék- vagy piaci spec. helyett az alapvető képességekre és az emberekre koncentrálás Demokratikus és piaci jellegű koordináció „Empowerment” Kétkörös tanulás Konfliktusmenedzsment
És az összehasonlító táblázat (talán ez a legfontosabb az egész tételben) Vállalat modern posztmodern Rövid távú Hosszú távú tervezés profitcélok, tömegtermelés, a teljesítménycélok, rugalmas munkavállaló ktg, vertikális, term, a mv.beruházás, top-down tervezés ->rend horizontális tervezés, külső és belső vevői fókusz >rendetlenség 1 mv.-1 munkakör, Munkacsoportok, mvszervezés mély osztályok, funkciók, men. együttműködés, lapos, homogenitás, standardizálás, rugalmas hálózatok, a mv-men. konflikt., diverzitás erőforrás, a tevékenység-szétbontás, hatékonyság a munkamegosztás standardizáltsággal csökken Hatalom a rangnál, Hatalom a Közvetlen irányítás külső jutalmak, ellenőrzés; teamvezetőnél, belső jut, keresetkülönbség rang, nem, felhatalmazás, motiváció, kisebbség szerint; egyéni keresetegyenlőség, kezdeményezések sokracionalitású viták, csoportkezdeményezések Centalizált, kimeneti Decentralizált kontroll ellenőrzés, szabályok, képzés kontroll, minőségkontroll fent, eredmények mérése, mindenki által, képzés információs gócok, félelem mindenhol, a folyamat alapú kontroll mérése, info mindenkié, önkontroll
2.2 A filozófiához való kapcsolat A fenti jellemzők nagy részét lehet értelmezni a tétel elején bemutatott két filozófiai irányvonallal: a dekonstrukcióval és azzal, hogy a jelölő kerül a középpontba a jelölt helyett.
2.2.1 A modern szervezetek dekonstrukciója 2.2.1.1 A kontroll mechanizmus Az általánosított, mindenkire érvényes kontroll mechanizmus lényege, hogy az egyéntől függetlenül tudjon kontrollálni mindenkit aki egy adott szerepbe bekerül ellenőrzésekkel, jutalmazásokkal, büntetésekkel. Ezzel elveszíti a vállalat az egyének belső motiváltságát, az egyediségét, nem tud alkalmazkodni a személyes igényekhez. Jól látható ebben az egy, igaz, nagy narratíva jelenléte, ami szerint mindenki irányítható lesz. Ha ezt lebontjuk és elfogadjuk, hogy sokan sokféleképp irányíthatóak, nem feltétlen egy megoldás van, akkor fel tud szabadulni az egyének sokfélesége, amely mind hozzáadhat a vállalat egészéhez.
2.2.1.2 Szervezeti szerepek Az általános nézet az, hogy egy személy egy szerepkört tölt be és hogy a szervezet szerepekből áll. Ha ezt az elképzelést lebontjuk, akkor kapjuk azt, hogy a szervezet emberekből áll, akiknek sokfajta igényük van, amit sokfajta szerepben tudnak kiélni. 2.2.1.3 Szervezeti értelmezések Saját értelmezéseinket, előfeltevéseinket, gondolati mintáinkat, amelyeket magunkkal hoztunk többnyire olyannyira természetesnek tartjuk, hogy észre sem vesszük. Ez épp abból a hamis humanista szabadságképből fakad, ami nem veszi figyelembe a társadalmi behatároltságot, a szervezet alakító szerepét, a nyelv valóságot alakító, strukturáló mechanizmusát. Amint ezt az illúziót képesek vagyunk lebontani létrejöhet a két hurkos tanulás, vagy akár a tanuló szervezetek.
2.2.2 Jelölt helyett a jelölő Általánosságban ide az tartozik, hogy nem a szervezeti felépítés, egy probléma megoldási módja, vagy mondjuk egy tudásbázis az, ami a fő erőforrását jelenti egy vállalatnak. A fő erősség az lehet, hogyha ezek az emberekhez kapcsolódnak, ha az emberek folyamatos értelmezési képességét, tudásfelhalmozó és strukturáló képességét, kommunikációjukat lehet kihasználni. Ide tartozik a hibázás, a kockázatvállalás bátorítása, az empowerment, a kis, helyi megbeszélések előtérbe kerülése, az elkötelezettség növelése…
2.3 Környezet változása Sok olyan környezeti tényező van, amik ezeket a folyamatokat katalizálják, vagy okozzák. - globalizálódás - helyi piacokon gyors és rugalmas válaszadás szükséges - a társadalmi felelősségvállalás növekedése - IT robbanásszerű fejlődése - Munkaadói- munkavállalói kapcsolatok újradefiniálása. Az, hogy ezek okok-e vagy csak párhuzamos események, hogy a piac kiválasztja ezeket a vállalatokat, hogy menedzsment divatról van-e szó, vagy csak arról, hogy kiemeltünk bizonyos újdonságokat néhány részterületről és ezt akarjuk ráhúzni az egész korszakunkra… Nos ezek a kérdések vihetnek át talán majd a vizsgán más témákról való beszélgetéshez is. :)
2.4 Példák esettanulmányból: People express (szervmag) Semco (váltvez) Az új Semco-nál nem dolgoznak portások, titkárnők, asszisztensek. Minden munkavállaló – Semlert is beleértve – maga fogadja vendégeit, maga készíti fénymásolatait, fogalmaza meg és küldi el leveleit. Nincsenek saját irodák, a munkavállalók maguk osztják be napirendjüket, az irodai öltözet csak a munkavállaló saját belátásán múlik. A pozícióknak, címeknek kevés
formális súlyuk van, hiszen minden munkásnak joga van felettesei, vagy munkatársai javaslatainak megkérdőjelezésére, konstruktív kritikájára, sőt erre bátorítják is. Semmler laissez-faire vezetői stílusát jól illusztrálja alábbi mondata: „Nem írok alá egyetlen csekket sem, nem hagyok jóvá beruházásokat. Ilyen értelemben nem is irányítom a vállalatot. Ehelyett időm nagy részét stratégiai vagy árazási tanácsokon töltöm, ügyfeleket látogatok.” A Semco alapelve, hogy nincs alapelve. Az alapelvek gyűjteménye egy 20 oldalas füzet, amelyben karikatúrák és rövid leirások illusztrálják a vállalat szervezeti kultúráját. A participációval kapcsolatban a füzet a következőket mondja: Filozófiánk a részvételre épül. Ne állapodj meg! Mondd a véleményedet, mutass alternatívákat, keresd a lehetőségeket és a fejlődést! Mindig mondd ki, amit gondolsz! Ne csak még egy ember legyél a vállalatnál!
