Út a valódi közteherviselés felé: a zöld adóreform
Adócsökkentés helyett (előtt) adóreform Többen fejtegetik mostanában, hogy egy radikális kiadáscsökkentés nélkül nem lehet semmit tenni az adókkal és ezáltal a versenyképességgel sem. Holott ha adócsökkentésre – összességében – jelenleg nincs is mód (sőt, meglehet, szükség sem), az adók átrendezésére, igazságosabbá tételére így is óriási szükség lenne. A könnyebben beszedhető adók arányának növelése pedig csökkenti az eltitkolt jövedelmek nagyságát, tehát lehetővé tesz némi adócsökkentést is. Azzal már valószínűleg senki nem vitatkozik, hogy a mai adórendszerünk rossz, igazságtalan és nem hatékony. Aki mégis, az olvasson bele bármelyik, későbbiekben ajánlott tanulmányba, hogy egyértelmű problémaleírást kapjon. A jelenlegi iromány fő célja, hogy érthetően megfogalmazzon egy lehetséges megoldást. Egy megoldást, amely nem a kiadáscsökkentés-adócsökkentés általánosnak látszó, de főleg a mai válságos helyzetben nehezen kivitelezhető párosával operál, hanem „csupán” az adók igazságos szétterítésével, a rendszer egyszerűsítésével, a ma a társadalmon „élősködők” közteherviselésbe vonásával. Természetesen nem lehet nem egyetérteni azokkal az észrevételekkel, melyek szerint például a jelenlegi torz és munkára egyáltalán nem ösztönző szociális segélyezési rendszert mihamarabb felül kell vizsgálni, mint ahogy a nagyjából működésképtelen önkormányzati rendszert és úgy általában az egész állami bürokráciát is. Ez azonban több időt igényel, ráadásul az új, igazságosabb, működőképesebb struktúra nem feltétlenül jön ki kevesebb pénzből. Ma ugyanis nem az a baj, hogy sokat költünk, hanem az, hogy rosszul, ráadásul a fedezetet igazságtalan, bonyolult és alapjaiban elhibázott terhekkel próbáljuk meg összeszedni. Update: a válság sajnos begyűrűzött, a GDP, és így az állami bevétel is csökken. A vázolt bevételsemleges adóátrendezés mellett tehát szükség van a GDP csökkenésnek megfelelő kiadáscsökkentésre is az adósságspirál elkerülése miatt, méghozzá lehetőleg nem az állami beruházások és szolgáltatások (pl. oktatás, rendvédelem, egészségügy) területéről elvonva. Erről most részletesen nem beszélek, hiszen rövidtávú intézkedésekről van szó. Emellett azonban a versenyképességet is növelni kell, ezt hivatott segíteni az ebben az anyagban vázolt közteherviselési reform.
1
1. A zöld adóreform lényege röviden Az adók átrendezésének lényege, hogy a munkát terhelő adó és járulékteher csökkenthető legyen, cserébe a fogyasztási, környezetvédelmi és vagyoni adók növelésére van szükség. 1.1 A probléma Erről temérdek dokumentum született, az egyik legújabb az Oriens tanulmánya, amelynek helyzetelemzésével nehéz lenne vitatkozni. Magyarországon ma a közterhek viselése gyakorlatilag egy kisebbség vállát nyomja. Ennek oka és következménye is egyszerre, hogy a munkát terhelő elvonások mértéke világviszonylatban is óriási nálunk, az ebből származó bevétel mégis az átlagnál lényegesen alacsonyabb. Az adó- és TB (!) befizetések elbliccelésének legnépszerűbb módja a fiktíven bejelentett munkabér. Ami egyébként nem csoda: ha egy cég egy forint fizetésemelést akar adni átlagbért kereső munkavállalójának, akkor további kb. 2 forintot kell befizetnie az államkasszába, így az 1 forintnyi emelés 3 forintjába kerül majd. A Magyar Nemzeti Bank 2007-es tanulmánya erről ezt írja: "A jövedelemadó-bevallások és az áfabefizetés adatainak vizsgálata azt mutatja, hogy az adóelkerülés miatt a GDP negyedének-harmadának megfelelő adóalap tűnik el Magyarországon, ami nemzetközi összehasonlításban is nagymértékűnek tekinthető." Lássuk egy kicsit részletesebben. Magyarországon több mint 1 millió adófizető minimálbérre vagy az alá van bejelentve. Ez az adózók 25%-a, ha az állami szférát levonjuk, akkor 30%1. Évi 1 millió forint alá jelentve már 1,6 millió embert találunk (38% ill. 46%). A 4 fő alatti vállalkozásoknál a minimálbér alattiak aránya 70%. Az így eltitkolt adóalap kb. 1000 milliárd Ft a CEMI tanulmánya szerint. A fiktíven alacsonyra jelentett bér nem csupán adó- és járulékelkerülést tesz lehetővé. Mivel a szociális támogatások nagy részét ez alapján ítélik oda, így az ilyen trükkel élők további juttatásokat vonnak el a ténylegesen rászorulók elől (pl. gázártámogatás, kollégiumi férőhely, szociális segély). 1.2 Mit lehet tenni? A válasz kézenfekvő: olyan adókat kell kivetni, amiket nehéz megkerülni, az adófizetők számára átláthatók, az adóhatóság számára pedig az adóalap könnyen ellenőrizhető. Az ilyen adók bevezetésével illetve növelésével szemben csökkenteni kell a visszaélésre csábító adónemek súlyát. A gyakorlatban ez a vagyoni és fogyasztási (zöld adókat is ideértve) adók súlyának növelése mellett a munkát terhelő adók súlyának csökkentését jelenti. 1.2.1 Kezdő lépések (2009-2010)
A munkát terhelő adók radikális csökkentése (és a rendszer egyszerűsítése) mellett növelni kell a jól működő adók arányát, elsősorban a fogyasztási adókra és a használati díjakra koncentrálva. Tehát:
1
forrás: 2007-es APEH jelentés
2
• •
• • •
•
A munkát terhelő adók és járulékok teljes átalakítása: általános és nagy arányú csökkentés, jelentős egyszerűsítés. Gyermekek után járó adókedvezmények bevezetése. A gazdasági szervezeteket terhelő adók és járulékok összevonása, egyszerűsítése, a kivételek megszűntetése, egyenlő adózási feltételek biztosítása. Kis adók és járulékok megszüntetése. A fogyasztást terhelő adók (részben átmeneti) növelése, a rosszul működő regisztrációs adó kiiktatása mellett. Zöld adók és infrastruktúra-használati díjak bevezetése. SZJA-ból és nyereségadóból levonható, önbevallásos érték alapú ingatlanadó bevezetése, nyugdíjasoknak korrekcióval. A különféle vagyonhoz köthető illetékek eltörlése ezzel párhuzamosan. Vagyonadó jelleggel bevezetett érték alapú gépjárműadó, a különféle, gépjárműre kivetett terhek eltörlésével párhuzamosan.
Ezzel a lépéssorral teljesen átalakul a személyi adók és járulékok rendszere anélkül, hogy költségcsökkentésre lenne szükség a kiadási oldalon. A mai elvonási szint az átlagbér feletti keresetrészre már 2/3 körül van, ez csökkenthető az ajánlott lépésekkel a bőven elviselhető 40% körüli szintre, és nem mellesleg a minimálbér terhelése is jelentősen csökken. 1.2.2 További lépések (2010-2014)
A további lépések során célszerű a kiadási oldalon is átalakítani egyes rendszereket. A kiadási oldalon mindent el kell követni a fenntarthatóság biztosítására: le kell építeni a külső függést konzerváló támogatásokat (pl. gázártámogatás), módosítani kell a jelenlegi trendek mellett nem tartható szociális rendszert, a mainál erősebben kell viszont támogatni az esélyegyenlőséget, a felemelkedés lehetőségét biztosító szolgáltatásokat (oktatás, egészségügy, közlekedés, Internet). Tovább kell egyszerűsíteni az adórendszert is, a fennmaradt kis adók, illetékek megszüntetésével ill. összevonásával, valamint a cégeknek juttatott közvetlen állami támogatások és kedvezmények eltörlésével. Az egyszerűsítés ki kell, hogy terjedjen az első körben meghagyott önkormányzati bevételek egy részének eltörlésére is, az önkormányzati funkciók újragondolása és fejkvóta alapú támogatása mellett. Az adórendszer központi célja a (legális) munka és a család támogatása, a túlzott fogyasztás és környezetterhelés csökkentése mellett. Amennyiben a vártnál jobban alakulnak a bevételek (pl. a fehéredési hatás miatt), az átmenetileg felemelt ÁFA kulcsot csökkenteni lehet, azonban elsőként célszerű az államadósságot rendezni. A javasolt lépések: • Gázártámogatás és távhőtámogatás megszüntetése • A segélyezési rendszer átalakítása, az átláthatóság növelése, egyszerűsítés, mindez a rászorultság elvének (valódi) alkalmazása mellett • Fennmaradó kis adók és járulékok eltörlése • A családi adózás bevezetését társadalmi vitára kell bocsátani 1.3 Mi várható ettől? A könnyebben beszedhető adók (pl. fogyasztási, vagyoni) arányának növelése a mai eltitkolt adóalap egy részét bevonja az adózásba, ezáltal igazságosabb közteherviselést eredményez. Így költségcsökkentés nélkül is lehetővé válik a kisebb adókulcsok alkalmazása, ezzel az adóterhelés csökkentése. 3
A lényegesen csökkenő munkaterhek a vázolt rendszerben elsősorban az átlagos jövedelmet (ma havi 150 ezer bruttó) keresőket segítik, de már a minimálbérre jelentett munkások esetében is növekszik a nettó bér. Amennyiben ráadásul a családban gyerekek is vannak, ez a növekedés nagyon jelentőssé válik. A lépések a magyar munkaerő versenyképességét jelentősen növelik, amit csak kis mértékben csökkent az egyéb adók emelése. A fogyasztási és vagyoni adók emelése nincs jelentős hatással a versenyképességre, a zöld adókkal és használati díjakkal pedig a fő cél az eddig is létező, csak meg nem fizetett költségek (externáliák) beárazása. Ilyen például a teherfuvarozókra kivetett úthasználati díj, amely csupán a valós költségek megfizetését jelenti. Ezzel a közúti fuvarozók versenyképessége nyilván csökken, de a díj üzenete éppen az, hogy egyetlen iparág sem nyerheti versenyképességét annak az árán, hogy a keletkező kárt az adófizetők fizetik meg. 1.4 A kezdő lépések pénzügyi egyenlege A vázolt intézkedések egyenlege az alábbi táblázatban látható (minden összeg milliárd Ft), részletek lásd a 2-3. fejezetben: Intézkedés
Többletbevétel
Munkát terhelő adók és járulékok
4 850
mai TB járulékok eltörlése (magán)nyugdíjpénztári befizetések új, fix egészségbiztosítási járulék egyéb járulékok eltörlése SZJA átalakítása SZJA kedvezmények
750 900 3 200
Gazdasági szervezetek befizetései társasági nyereségadó EVA emelés 30%-ra kis adók és illetékek eltörlése
Bevételcsökkenés
Egyenleg
5 985
-1 135
3 100 300 2002 345 1 6903 350
1 030
865
1 000 30
4
700
+165
kb. 165
Fogyasztási adók
570
ÁFA emelés 25%-ra jövedéki adó 10%-os emelése regisztrációs adó eltörlése
93
+477
490 80 93
Vagyonadók
400
illetékek eltörlése érték alapú ingatlanadó érték alapú gépjárműadó
120
+280
kb. 120 kb. 300 100
Zöld adók és díjak
kb. 510
-
+510
kvóta alapú széndioxid-adó teherforgalmi útdíj behajtási és parkolási díjak Összesen
300 kb. 150 kb. 60 7 360
7 063
+297
2
Nyugdíjemelés forrásigénye 4%-os különadóval együtt, kedvezmények levonása után 4 4%-os különadóval együtt 3
4
2. Hagyományos adónemek Az alábbiakban a pénzügyminisztérium honlapjáról letölthető táblázatok alapján kísérlem meg a válaszadást a fenti problémára. Ez alapján áttekintem az egyes nagy adónemeket, és megfogalmazom – amennyiben változtatni szükséges – a változtatás irányát és nagyságát. 2.1 A munkát terhelő adók és járulékok Ide tartozik elég sok minden, ez meglehetősen kaotikussá is teszi a helyzetet: személyi jövedelemadó (SZJA), társadalombiztosítási járulékok (nyugdíj, egészségügy), munkaerőpiaci járulékok (munkaadói, munkavállalói járulék ill. szakképzési hozzájárulás). Az átláthatóságot tovább nehezíti, hogy a fentiek egy része az egyszerű dolgozó számára láthatatlan, mivel az a bruttó bér fölé rakódó munkáltatói költség. 2.1.1 Társadalombiztosítási bevételek
A TB bevételek jelentősége a költségvetésben kiemelkedő: a TB alapok járulékbevétele 2007-ben kb. 3100 milliárd forint volt, ami a fogyasztási adókkal azonos nagyságrendet takar. Jelenleg a TB bevételek meglehetősen egyenlőtlenül oszlanak meg. Nagyrészt a jövedelemeltitkolás (részletesen lásd a személyi jövedelemadónál), és a szűk adóalap miatt a terhek összességében rendkívül nagyok: a munkavállalót és a munkaadót terhelő részeket összeadva a nyugdíjjárulék nagysága a teljes munkáltatói költség (szuperbruttó bér) 20,6%-a (ebből 6% a magánnyugdíjpénztári járulék), az egészségbiztosítási járulék nagysága pedig 12,7%. Nyugdíjbefizetések
A nyugdíjrendszerben célszerű lenne érzékeltetni, hogy a nyugdíjrendszer két lábon áll. Van egy felosztó-kirovó rész, ami annyit tesz, hogy a mai aktívak fizetik ki a mai nyugdíjasok nyugdíjának nagy részét. De van egy egyre jelentősebbé váló megtakarítási rész is. Hosszabb távon is számolni kell ennek a két lábnak az együttes létezésével, hiszen bármennyire is igazságosnak látszik a megtakarítási alapon működő nyugdíj, nem képes kezelni sem azt, hogy vannak, akik (hivatalosan) alig gyűjtenek pénzt a nyugdíjpénztári számlájukon, sem pedig azt, hogy egy gazdasági válság megsemmisítheti, vagy jelentősen csökkentheti az addigi megtakarításokat. A nyugdíjrendszerben tehát hosszú távon át kell állni a kimutatásokkal is erre. Kelleni fog egy alapnyugdíj, ami körülbelül a mindenkori nettó minimálbérrel (de még inkább a létminimummal5) kell, hogy megegyezzen. Megjegyzendő, hogy ez az igazán szegény nyugdíjasok esetében növekedést jelentene a mai szinthez képest. Ennek a minimumnak a fedezetét a beszedett adókból kell állni az államnak. Ez tetszőleges adóbevétel lehet, a munkabérekre nem szabad a továbbiakban ezt teljes egészében ráterhelni. A másik pillérnek megfelelően a szuperbruttó bér 7%-a szolgálna arra, hogy a becsületesen bejelentett munkavállalók a minimálnyugdíj feletti nyugdíjat kapjanak. A 7% maradhat az állami nyugdíjpénztár kezelésében is, erről azonban virtuális számlát kell vezetni, ami ugyanúgy működik, mint a magánnyugdíjpénztári számla (lásd KDNP javaslat). Hogy ne kelljen 30-40 évet
5
2007-ben ez a kettő nagyjából megegyezett (kb. 54 ezer Ft)
5
várni a rendszer beindulására, az elkövetkezendő átmeneti években-évtizedekben az új nyugdíjakat már az új szabállyal kell kiszámítani az ismert múltbéli bérek alapján, azaz egy virtuális pénzösszeget kell képezni, majd azt elosztani a nyugdíjas évekre. Egy 7%-os (szuperbruttóhoz képest) nyugdíjjárulékból mintegy 750 milliárd Ft-nyi bevétel származna a mai bevallott bértömeg alapján. Egészségbiztosítás
Az egészségbiztosítási járulék csökkentésére más módot kell találni. Mivel az OEP által finanszírozott szolgáltatások azonos módon állnak rendelkezésre minden járulékfizetőnek, így célszerű lenne a járulékbefizetést is azonossá tenni, ahogy azt több tanulmány (például MNB, CEMI, Oriens) is javasolja. A szolidaritást és a progresszivitást az adórendszer az SZJA-n keresztül kell, hogy érvényre jutassa, egy biztosítás alapú(nak látszó) szolgáltatásnál nem védhető az, hogy azonos minőségért teljesen eltérő árat szabjanak a biztosított anyagi helyzete szerint. Ezek alapján például a BKV bérlet is függhetne az utas jövedelmétől. A biztosítás igazán korrekt úgy lenne, ha abba beáraznák a valódi egészségügyi kockázatokat, például a káros szenvedélyeket, ez azonban rövidtávon vállalhatatlan terheket róna egyes népcsoportokra. Hogy a minimálbér ne legyen a mainál jobban terhelve, túlzottan magas nem lehet ez a fix összeg. 10 ezer Ft megfizettetését vállalni lehet, ez a kötelezően fizetendő 10 ezer Ft a feltétele lenne a TAJ kártya érvényességének. Érvénytelen TAJ kártya esetén az ellátás teljes költségét a betegnek kell megtéríteni, háziorvosnál pedig a beteg vizitdíjat köteles fizetni. A rendszer így már igazságos: senki nem fizet kétszer ugyanazért a szolgáltatásért, szemben a régi MSZP/SZDSZ koncepcióval (TB + vizitdíj). Vizitdíj megfizetése vagy érvényes TAJ kártya nélkül csak életmentő beavatkozás lenne végezhető. Az állam az egészségbiztosítási díj megfizetése alól mentességet ad a 14 év alatti gyermekeknek, a tanulóknak, és a gyermek 2 éves koráig a vele otthon maradó szülőnek. A nyugdíjasok mentesség helyett egyszeri, differenciált nyugdíjemelést kapnának: • a létminimum alatti nyugdíjak esetében 12 ezer Ft-ot, • a létminimum kétszerese feletti nyugdíjak esetén semmit, • közte folyamatosan csökkenő mértékű emelést A fenti nyugdíjemeléssel kissé korrigálni lehetne a hatalmas – és nem indokolható – különbségeket az egyes nyugdíjasok között. A TAJ kártya díját a mindenkori munkaadó, a nyugdíjfolyósító intézet, vagy a segélyt folyósító szervezet kifizetés előtt levonja. Akinek a fenti módon nincs semmilyen jövedelme, de nem gyerek vagy tanuló, annak saját magának kell gondoskodni a befizetésről. A fent leírt módon az EB kártyáért mintegy 7,5 millió állampolgárnak kell fizetni, ebből évente 900 milliárd Ft bevétel származik. A nyugdíjemelés szükséglete körülbelül 200 milliárd Ft (a maximum – azaz minden nyugdíjasnak 12 ezer Ft-os emelés – 380 milliárd lenne). Egyéb járulékok
A munkaadói, munkavállalói járulék illetve a szakképzési hozzájárulás tartoznak ide. Ezek ma a munkaerőpiaci alapot gazdagítják kb. 350 mrd Ft értékben. Eltörlésük az adóegyszerűsítés miatt mindenképp szükséges. 6
2.1.2 Személyi jövedelemadó
Jelenleg itt figyelhető meg a leginkább a közteherviselés torzulása: a fiktíven alacsony bérre bejelentés általános tendencia, így 2004-ben az adózók 44%-a által befizetett SZJA csupán 2%-a volt az összesnek. Ezzel szemben a legmagasabb bérre bejelentett 10% fizette az SZJA 60%-át. A helyzet 2007-ben sem volt sokkal jobb, bár minimális javulás látszik. Mint a legkönnyebben kijátszható adófajta, az SZJA a leginkább érett a változtatásra. Ez főleg csökkentést takar, ám fel kell vetni a minimálbér adómentességének feladását is. Az általános csökkentés mellett óriási szükség van az SZJA egyszerűsítésére is, amely leginkább a mára túlságosan elburjánzott kedvezményrendszer felszámolását jelenti. A jelenlegi komolyabban vehető trendek az egykulcsos SZJA, a családi adózás és a szuperbruttósítás: • Egykulcsos SZJA: szinte az összes velünk versenyben álló új EU tag alkalmazza, jellemzően sikerrel. Elvileg igazságosabb egy progresszív (többkulcsos) rendszer, de a mai adómorál mellett ez sajnos inkább fordítva igaz. Egy progresszív rendszer azonban hosszabb távon igazságosabb, feltéve, hogy a kulcsok és a sávhatárok korrekt módon vannak beállítva (a mai SZJA nem ilyen), az adóhatóság pedig korrekt módon végzi a csalók felderítését és megbüntetését. • Családi adózás: Főleg fejlettebb államok próbálkoznak vele, a szakmában nem egységes a megítélése. Negatívumai között főleg bonyolultságát említik, valamint azt, hogy az egykeresős családmodellt ösztönzi. Pozitívuma, hogy igazságos, családbarát, és bevallott jövedelemmel járó munkára ösztönöz. Kompromisszumos javaslat a gyermekek után járó erőteljes adókedvezmény. • Szuperbruttósítás: Az átláthatóság irányába tett lépés, a munkáltató teljes bérköltsége láthatóvá válik a dolgozó számára. Ez ma Magyarországon kb. a bruttó bér 4/3-a. A különböző adók így átláthatóbban számíthatók. A vázolt járulékcsökkentések és a fix összegű egészségbiztosítási járulék miatt az SZJA egykulcsossága már nem vállalható, hiszen a szolidaritási elemet is biztosítani kell az adórendszerben. A progresszív adózást megőrizve, de a munkavállalók nagy részének biztosítva a kevés kulcshoz fűződő előnyöket egy 3 kulcsos, szuperbruttó alapján kalkulált SZJA rendszer javasolt: 1. Alsó kulcs: Havi 100 ezer forint szuperbruttó bér (ez kb. a 2009-re tervezett minimálbér) alatt 16% 2. 500 ezer forintig (kb. 380 ezer Ft bruttónak felel meg) 32%, majd 3. az e feletti részre 48% Az így keletkező SZJA bevétel a mai adómorállal6 számolva kb. 3000 milliárd forint. Amennyiben a szlovákiaihoz hasonló fehéredés történik, a bevételek a 3500 milliárd forintot is elérhetik. A külön adózó jövedelmek
A mai rendszer hibája, hogy a külön adózó jövedelmek után nem kell TB-t fizetni, így az ilyen módon szerzett jövedelmek összességében sokkal kisebb adóterhet viselnek. Ez az új rendszerrel megjavul automatikusan, hiszen a TAJ kártya költségét mindenki fizeti függetlenül attól, honnét szerzi a jövedelmét, a nyugdíjbefizetéseknek pedig csak az a része marad így el, amellyel az illető a minimálnyugdíj feletti részt biztosítaná, tehát a be nem fizetéssel lényegében csak saját magát
6
Azaz az APEH által kiadott statisztikai adatok alapján számolva
7
károsítja. A külön adózó jövedelmek tehát első körben megtarthatók mai formájukban, azonban az egyszerűsítés miatt egy egységes kulcs alkalmazását meg lehet fontolni. Az éves bevétel (kb. 200 milliárd Ft) nagyságrendileg nem változik. Hosszabb távon célszerű az ilyen módon szerzett jövedelmeket is az egységes SZJA alapba vonni. SZJA kedvezmények
A kedvezmények gyakorlatilag két tételre szűkülnek: a gyermekek utáni adókedvezményre és az ingatlanadó miatt levonható kedvezményre (ez utóbbi az ingatlanadó bevezetésével egy időben vezetendő be, részletesen ott tárgyalva). A gyermekek utáni adókedvezmény mértéke gyermekenként 20 ezer forint havonta. A gyermekek utáni adókedvezmény a fent vázolt rendszerben nem csupán a "gazdagok" által kihasználható privilégium, hiszen már a minimálbér is adózik annyit, ahol a kedvezmény kihasználható. A gyermekek után járó adókedvezmény nagysága kb. 500 milliárd Ft lenne, ha minden gyermek7 után igénybe lehetne venni, azonban az alacsony (vagy alacsonyra jelentett) jövedelmek és több nevelt gyermek esetében ez nem lehetséges, így a végösszeg kb. 350 milliárd Ft. 2.1.3 Az új rendszer hatása a jövedelemre
Az új rendszer már a minimálbér szintjén is nettóbér növekedést idéz elő (+7000 Ft), majd egyre nagyobb mértékben tér el az új adóterhelés a jelenlegitől, hiszen míg jelenleg az átlagbérre már hatalmas terhek rakódnak, az új rendszerben az adóterhelés itt 35% körüli van, majd enyhén növekszik a felső kulcsig. Az új rendszer a magasabb jövedelmek esetében is beéri 50% körüli elvonással, szemben a mai 2/3 körüli aránnyal. Látszólag tehát az alacsonyabb bérűek járnak kevésbé jól az új rendszerrel. Azonban észre kell venni két dolgot is. Egyrészt a munkaadók – hogy terheik csökkenjenek – vélhetően csökkentik majd a munkavállalók bruttó fizetését (hiszen a nettó így is bőségesen nőni fog), vagyis elosztják az adómérséklésből származó hasznot a béralku során. Ezt azonban nem tehetik meg a minimálbérre bejelentett munkavállalók esetében, vagyis az alacsony bérűek fizetése valóban radikálisan nőni fog a járulékcsökkentés hatására, míg a magasabb jövedelműeknél ez a növekedés a béralku függvénye is. Hozzá kell tenni, hogy az új adórendszer miatt nem szükséges a minimálbér további emelése, hiszen a nettó minimálbér (65 ezer Ft) így már jelentősen meg fogja haladni a létminimumot. Továbbá figyelembe kell az is venni, hogy a fenti számok még nem tartalmazzák az adókedvezményt, amit az új rendszerben nem csupán a tehetősek, de az alacsony béren dolgozók is ki tudnak használni. Az 1 gyereket nevelő minimálbéres család esetén például már +20 000 Ft havi nettó jövedelemről beszélünk, azaz +15%-ról, az adóterhelés itt csak 23%. 2 gyerek esetén az adóterhelés 20% alá csökken. Az új modell így egyszerre segít két fontos területen: ösztönzi a segély helyetti munkába állást, és hatványozottan segíti a gyermeket nevelő munkavállalókat. Ma mindkét területen óriási kihívásokkal küszködik a magyar adórendszer.
7
A 15 év alattiak és a közoktatásban tanulók száma kb. 2 millió
8
Bruttó bér 71 000 100 000 160 000 300 000 1 000 000
Mai nettó bér 57 490 76 340 106 715 166 200 477 600
Új nettó 64 486 88 625 137 486 251 495 687 628
család 2 gyerekkel 79 964 (+39%) 108 625 (+42%) 157 486 (+47%) 271 495 (+63%) 707 628 (+48%)
1. Táblázat A nettó bérek összevetése néhány esetben
70% 60% 50% régi adóék 40%
új adóék 1 gyerekkel
30%
2 gyerekkel 3 gyerekkel
20% 10%
00
0
00
0
0
0
00 0 1
70
0 50
40
0
00
00
0
0
0
00
30
0 28
0
00
0
0 0
00
00 26
24
0 22
0
00
0
0
0 20
0
00
00
18
0
00 0
16
0 14
0
0
0
00
0 12
0
00
0
00
10
0
00
80
69
00
0
0%
1. ábra Az adóék változása (összes adó és járulék a munkáltató összes költségéhez viszonyítva)
A gyermekek után járó adókedvezmény hatása a dolgozó szegények és az alsó középosztály esetében igazán jelentős. Egy felső középosztálybeli fizetés adójának teljes leírására már irreálisan magas gyerekszám mellett van csak lehetőség, az igazán sokat keresők esetében pedig a kedvezmény a befizetendő adó töredéke csupán. Tehát az adóterhelés 14% és kb. 50% között változik bejelentett bértől és gyerekszámtól függően. A mai kb. 40-65%-hoz képest ez jelentős csökkenést jelent minden bérszinten.
9
2.2 Gazdálkodó szervezetek befizetései A gazdasági társaságoktól 2007-ben kb. 1000 milliárd forint bevétele származott az államnak. Ennek legnagyobb része a társasági nyereségadó (510 mrd Ft) és az ehhez szorosan köthető, 2006-ban bevezetett különadó (179 mrd Ft). Megemlítendő még az EVA (153 mrd) és a játékadó (71 mrd) is. A zöld adók ma jelentéktelen bevételt hoznak csupán. Itt a fő cél az egyszerűség, az átláthatóság megteremtése, és a zöld adók arányának nagyságrendi növelése. 2.2.1 Társasági Nyereségadó és különadó
A társasági nyereségadó adóalapja a gazdasági szervezetek nyeresége, kulcsa elvileg 16%, ám a sok kedvezmény és adóalap csökkentő tétel miatt a tényleges befizetések a vállalatok adózás előtti nyereségének8 csupán 10%-át tették ki 2007-ben. Az így befolyó bevétel mintegy 510 milliárd Ft volt. A társas vállalkozások különadójának alapja szintén a vállalati nyereség, kulcsa 4%, ennek számítási módja kevesebb módosító tételt enged meg. A nyereségadó alapját csökkentő és növelő tételeket (az elhatárolt veszteség és az iparűzési, majd az ezt felváltó ingatlanadó leírhatóságán kívül) el kell törölni. A mai rendszer feleslegesen bonyolult és átláthatatlan, a kedvezmények túlságosan sokrétűek. Az egyedi kedvezmények is eltörlendők versenytorzító hatásuk miatt, továbbá a nyereségadót fel kell emelni a környező országokban tapasztalható szintre. Ez nem jelent mást, mint a különadó beolvasztását a társasági adóba. Ezzel a lépéssel az ország versenyképessége nem csökken, jobban mondva az egyéb intézkedések versenyképesség fokozó hatását ez a lépés nem mérsékli. Egy egységes, mindenkire vonatkozó, 20%-os nyereségadó körülbelül 1000 milliárd Ft bevételt jelentene, szemben a mai, két oldalról befolyó 700 milliárdhoz képest. A munkaerő költségek drasztikus esése miatt a vállalatok a fenti 300 milliárd Ft többletterhet képesek lesznek kigazdálkodni. Ehhez természetesen kell az, hogy a munkaadók és munkavállalók az adótartam csökkenését elosszák egymás között a béralku során. Erre csupán abban az esetben nincs mód, ha a munkaadó jellemzően minimálbéren (vagy arra bejelentve) foglalkoztatja munkavállalóit. 2.2.2 Környezetterhelési díj és energia-adó
Jelenleg a gyakorlatilag értelmetlen adófajták táborát gyarapítja a környezetterhelési díj és az energia-adó, holott a munkát terhelő adók és járulékok csökkentésének egyik lehetséges forrása a zöld adók térnyerése. A környezetterhelési díj jelentős (4-5-szörös) emelésére van szükség (jelenleg 8 mrd Ft az éves bevétel), egyrészt, hogy a bevételek elérjék azt a szintet, ahol a díjat egyáltalán érdemes beszedni, másrészt, hogy a cégeknek már érdemes legyen számolniuk ezzel a tétellel is. Ez történhet az adónem teljes átdolgozása mellett, a fő cél, hogy a valódi környezetterhelést a mainál sokkal erősebben sújtsa az állam. A jelentéktelen nagyságú energiaadót el kell törölni, helyette ki kell vetni a valós szennyezés alapján fizetett széndioxid-adót, ami már nem elsősorban vállalati adónem lesz.
8
APEH adatok szerint az adózás előtti nyereség 5941 mrd Ft, a veszteség 980 mrd Ft volt 2007-ben
10
2.2.3 Egyszerűsített Vállalkozói Adó (EVA)
Az EVA jelenleg is irreálisan alacsony szintjét (az adóalap a bruttó bevétel, a kulcs 25%) érdemes tovább emelni, főleg az ÁFA felső kulcsának emelése esetén. Ennek az emelésnek a szerepe azonban nem számottevő (+30 mrd Ft), mivel a 2007-ben 150 mrd Ft bevételt generáló adó nem tartozik a jelentősek közé. Hosszabb távon az EVA megszüntetése is felmerülhet, amennyiben a társasági adók és a munkát terhelő adók egyszerűsítése beváltja a hozzájuk fűzött reményeket. 2.2.4 Egyéb társasági befizetések
Rövidtávon – az önkormányzati szféra átszervezéséig – meg kell tartani az iparűzési adót, hosszabb távon lehetőség szerint ez eltörölhető. Változatlan formában tartandó meg a speciális adók közül a bányajáradék és a játékadó, eltörlendő az összes kisebb, vállalatokat sújtó teher (adók, illetékek). A kis adók és illetékek (a költségvetési soron: energiaadó, hitelintézeti különadó és járadék, egyéb befizetések és központosított bevételek) eltörlése kb. 165 milliárd Ft bevételtől fosztja meg az államot.
11
2.3 Fogyasztási adók A legstabilabb és nagy bevételt (kb. 2900 milliárd forint) generáló adónemek a fogyasztáshoz köthetőek. Ezek az adónemek közelebbről az általános forgalmi adó (ÁFA), a jövedéki adó és a regisztrációs adó. 2.3.1 Általános Forgalmi Adó (ÁFA)
2007-ben az ÁFA bevétel kis híján 2000 milliárd forint volt, ennek nagy része (99%) a felső kulcsba tartozó termékek után keletkezett. A felső kulcs alapján beszedett ÁFA mennyisége így kb. 1960 milliárd forint. Az ÁFA elkerülése – bár az ÁFA csalással lebukott vállalkozók történetei mindennaposak – lényegesen kevésbé nőtte ki magát népi sporttá, mint az SZJA elkerülés, erre ugyanis csak valódi feketegazdasági eszközökkel van mód. Emiatt többletforrások biztosítására alkalmas az ÁFA kulcsok visszaemelése. A felső kulcs 20-ról 25%-ra emelése a fentiek alapján körülbelül 490 milliárd Ft többletforrást generálna. Tenné mindezt a versenyképességre nagyjából semleges módon. Ehhez természetesen el kell ismerni, hogy komoly hiba volt a 2006-os választások előtti ÁFA csökkentés, amelyet tetézett, hogy a választásokat követő megszorítások főleg a béreket terhelő adók és járulékok növelésében öltöttek testet, ezáltal tovább csökkentve a versenyképességet. A lépésnek egyetlen kockázata van: a bevezetéssel egyszeri inflációs hatásnak tesszük ki a gazdaságot. A mai helyzetben azonban – amikor az ország adósság-spirálba kerülése a tét – nem ez a legnagyobb problémánk. 2.3.2 Jövedéki és regisztrációs adó
A jövedéki adóból jelenleg kb. 820 milliárd forint bevétele van az államnak, kismértékű (10%-os) emelése a befizetési hajlandóságot várhatóan nem rontja, a bevételeket ellenben 80 milliárd forinttal növeli. Egy ilyen lépés inflációs és versenyképességgel kapcsolatos hatása elhanyagolható. El kell továbbá törölni a jövedéki adó visszaigényelhetőségét (vasút, részben mezőgazdaság), hiszen ez a felesleges bürokrácia mellett torzítja a piaci versenyt. A visszaigényelhetőség eltörlésének hatásaival adatok híján egyelőre nem számolunk. A regisztrációs adóból származó bevétel 93 mrd Ft, ezt az adónemet célszerű eltörölni, ha nem akarjuk tovább erősíteni a szlovák autókereskedőket, és éltetni a kiskapukat kereső ügyeskedőket. Ehelyett célszerű a gépjárműadózás egyszerűbb formáját megalkotni, erről részletesen a vagyonadónál lesz szó.
12
2.4 Vagyonadók Jelenleg különféle illetékeken kívül nálunk nem jellemző a vagyon adóztatása. A munkát terhelő adók radikális csökkentése azonban nem termelhető ki csupán fogyasztási adók segítségével, ráadásul a fogyasztási adók növelése erősebben sújtja a szegényebb rétegeket. A megoldás a vagyon alapú adók bevezetése. 2.4.1 Magánszemélyek által fizetendő illetékek
Megfelelő vagyonadó mellett minden vagyonszerzéshez és örökösödéshez kapcsolódó illeték el kell, hogy legyen törölve. Az így kieső bevétel kb. 120 milliárd forint. 2.4.2 Érték alapú Ingatlanadó
Ez a ma még nem létező adónem a vagyoni adók súlyának növelését célozza. Javasolt mértéke az ingatlan értékének 1%-a évente. Az érték meghatározását legegyszerűbben önbevallásos alapon lehet megoldani. A tulajdonosok persze érdekeltek lesznek a valóságosnál alacsonyabb érték bevallásában, ezt azonban több módon is meg lehet akadályozni: 1.) a bevallott áron elővásárlási jog illeti meg az önkormányzatot, valamint 2.) amennyiben az ingatlan eladásra kerül, a valós eladási ár és a bevallott ár különbsége után az összegzett ingatlanadót meg kell fizetni (tehát ha 5 évet volt az alulbecslő tulajdonosnál az ingatlan, akkor a difi 5%-át). Ezzel elkerülhető a költséges értékbecslési procedúra. Természetesen többféle korrekcióra is szükség van az ingatlanadó igazságossága érdekében. Az első korrekció az SZJA-ból való levonhatóság, amely az új SZJA rendszerben sokkal nagyobb szabadságot ad, hiszen már a minimálbér után keletkező SZJA kötelezettség (16 ezer Ft) is elegendő lenne egy 16 milliós ingatlan adójának teljes fedezésére. Az SZJA-ból levonható ingatlanadó lényegében csak azokat érinti rendkívül negatívan, akik jövedelmi helyzetükkel nem magyarázható ingatlannal rendelkeznek. Ez a csoport gyakorlatilag két részből áll: az örökséggel, vagy tanácsi ingatlan megvásárlásával nagy értéket szerző, átlagos, vagy az alatti jövedelemmel rendelkezőkből, illetve a jövedelmüket fiktíven alacsonyra jelentő, vagy teljesen feketén szerző, a közteherviselésből eddig részt nem vevő személyekből. A második csoportot gyakorlatilag az adócsalók alkotják, akik mondhatni rászolgáltak az ingatlanadóra, hiszen jövedelmüket ezidáig nagyrészt a közösség rovására szerezték. Ezt az előnyt a közösség nehezen képes kiegyenlíteni a jelenlegi rendszerben, hiszen bár a vagyonosodási vizsgálatok ezt célozzák, azok korlátozott száma és a korrupció lehetősége ezt a szerepet nehézkessé teszik. Erre a kiegyenlítésre az ingatlanadó meglehetősen jó lehetőséget ad. Az első csoport helyzete kérdésesebb, bár lényegében a szerencse megadóztatásáról beszélünk. Hogy elkerülhető legyen szegény, de értékes ingatlanban élő emberek költözésre kényszerítése, második korrekcióként az ingatlanadóval együtt be kell vezetni, hogy amennyiben hátralék keletkezik, azt az adóhivatal ráterhelhesse az ingatlanra. Ennek a lépésnek együtt kell járnia egy vagyonosodási vizsgálattal, hiszen ahol lehetséges, ott az adót be kell hajtani, az ingatlanra terhelés valóban csak indokolt esetben lehetne engedélyezett megoldás. Amennyiben a ráterhelt adó mértéke eléri az ingatlan értékének 30%-át, az ingatlan árverezésre kerül. Ez legrosszabb esetben is 30 év alatt következik csak be, valószínűtlen, hogy ennyi idő alatt ne találjon megoldást a tulajdonos az adó legalább részleges befizetésére. 13
További problémát vet fel a nyugdíjasok helyzete, hiszen többségük adózott jövedelemmel nem rendelkezik. Részükre meg kell tehát állapítani egy adómentes korlátot, hogy elkerülhető legyen az ő indokolatlan terhelésük. A 10 millió forintos értékhatár (csak az e feletti rész adózik) a legtöbb sérelmet orvosolja. Az ennél lényegesen értékesebb ingatlant birtokló idős emberek vagy az előző módszerrel (ráterhelés kérése), vagy az örökösök segítségével, vagy a már széles körben elterjedt életjáradék programokkal oldhatják meg az adó jelentette problémát. Még egy érdekes problémakör van, mégpedig a forgalomképtelen, tehát értéktelen ingatlant tulajdonlók helyzete. A jellemzően az ország leszakadó régióiban található ingatlanoknak már az értékelése is problémás, de az itt élő, hátrányos helyzetű népességtől az adó behajtása szinte lehetetlen, hacsak a segélyből azonnal le nem vonja a hatóság. A probléma – épp a nagyon kis forgalmi érték miatt – valójában nem jelentős: a maximum 1-2 millió forintot érő házak esetében ez az adónem havi szinten 1-2 ezer forintot jelent. Tehát a javaslat a fentiek alapján 1%-os, SZJA-ból levonható, nyugdíjasokra 10 millió forint értékhatárig nem vonatkozó, az ingatlanra ráterhelhető ingatlanadóról szól, amellyel körülbelül 200 milliárd Ft bevétel generálható (az SZJA bevételek csökkenését is beleszámítva). 2.4.3 Érték alapú Ingatlanadó cégek részére
Az ügyeskedést kiszűrendő célszerű az ingatlanadót a cégek által tulajdonolt ingatlanokra is kiterjeszteni. Ipari ingatlannál ez felvet egy kis bizonytalanságot (az egyedi ingatlanok értékbecslése nem könnyű), de a legtöbb céges ingatlan szerencsére nem ilyen. A cégek tulajdonában lévő lakások, irodák és üzlethelységek értéke viszonylag nagy pontossággal megbecsülhető. Az SZJA-ból való levonhatóság analógiájaként a céges ingatlanadó levonható lehet a Társasági Nyereségadóból, így ösztönzi a cégeket arra, hogy a nyereséget ne, vagy kevésbé titkolják el. Összege nehezebben számszerűsíthető, de a 100 milliárd forint megfelelően konzervatív alsó becslés. 2.4.4 Érték alapú gépjárműadó
A gépjárművek adóztatása ma teljesen ésszerűtlen és kaotikus. A sokféle, nagyságát tekintve nem jelentős adó és illeték (pl. súlyadó, regisztrációs adó, átírási illeték) adminisztrációs terhe feleslegesen magas. Ezek megszüntetése mellett szükség van egy érték alapú, környezetvédelmi besorolással módosítható adófajta bevezetésére, amelynek alapja a gépjármű piaci értéke, mértéke 2-3%, és egységesen vonatkozik a magánszemélyek és cégek által használ gépjárművekre is. A hazai járműállomány értéke 4-5 ezer milliárd Ft, ennek 2%-a kb. 100 milliárd forint bevételt jelent. Az adóalap nagysága egyszerűen látható, az adó beszedése szintén nem igényel bonyolult megoldásokat, ráadásul egy ilyen adónem igazságos: a luxusautóval rendelkezőket erősen (15 milliós kocsi esetében az éves adó 300 ezer Ft), míg a szegény autósokat alig sújtja (egy 300 ezres autó adója évi 6 ezer Ft). Érdemes még finomítani a díjat környezetvédelmi szempontok alapján, például teljesítmény alapon meg lehet határozni a következő kategóriákat: -100 LE (-25%), 100-150 LE (-), 150-300 LE (+25%), 300- LE (+50%). A hibrid járművek kaphatnak 50%-os kedvezményt, stb. 14
3. Új típusú adók és díjak, egyéb változások
3.1 Zöld adók, láthatatlan károk megfizettetése Vannak láthatatlan költségek, amelyeket ma nem fizet meg senki, aki az adott közjószágot használja. Akik ezt meg tudják tenni, azok hasznot húznak az adófizetőkből, versenyelőnyükért tehát mindenki fizet. A fizetség lehet pénzbeli, de lehet elszenvedett kár is, lényegében mindegy. A leggyakoribb ilyen helyzet a környezet és infrastruktúra ingyenes (vagy olcsó) használata. Ahol ilyen helyzetet azonosítani lehet, ott az államnak nemhogy lehetősége van, de erősen javasolt is fellépni. 3.1.1 Kvóta alapú széndioxid-adó
A kvóta alapú széndioxid-adó kivetése – vagy a teljes körű fosszilis kvóta rendszerének hazai alkalmazása – több előnnyel is jár. A növekvő árak a takarékossági intézkedéseket megtérülővé teszik, ezáltal csökken az orosz gáztól és a hektikus ármozgású olajtól való függőségünk, valamint az így felszabaduló kvótát értékesíthetjük az EU-ban, vagy a világpiacon, a bevételekkel pedig további takarékossági intézkedéseket finanszírozhatunk. A mai rendszer, ahol a szennyezők egy része egyáltalán nem fizet, más része pedig ingyenesen kapja a kvótát, és csak annak túllépéséért kell fizetni, nem ösztönöz elég erősen takarékosságra. Egy évben Magyarország kb. 80 millió tonna CO2-t bocsát ki (ebből ma kvótaköteles 30 millió). A piacon 1 kvóta (1 tonna CO2) ára 10-15 euró, így az ebből származó adóbevétel kb. 300 milliárd Ft. Ez az adónem egyszerű és nehezen megkerülhető: szenet, olajat és gázt kevesen bányásznak, vagy importálnak. Az államnak tehát csupán néhány nagy piaci szereplővel kell kapcsolatban lennie, az adó hatása pedig ezeken a cégeken (pl. MOL) keresztül szétterül a gazdaságban. A CO2 adó (vagy kvóta) hatása természetesen látszani fog az energiaárakban is. 1 liter benzin és 1 köbméter gáz kb. 7 Ft-tal, 1 mázsa szén kb. 1000 Ft-tal fog drágulni. A szén drágulása erőteljes (kb. 30%) lesz, de még így is a legolcsóbb fűtőanyagok közé fog tartozni. A gáz és a benzin/gázolaj drágulása ehhez képest elenyésző, 2-5%. Az energia várható drágulása minimális inflációt gerjeszt. 3.1.2 Teherforgalmi útdíj
Nyugat Európában már számos helyen felfigyeltek arra a tényre, hogy az úthálózatot a tengelyterheléssel nem egyenes arányban, hanem hatványozottan rongálják a különféle járművek. Így egyetlen kamion „rongálóereje” több tízezer személygépkocsiénak felel meg. Az úthálózatot ma javarészt adókból tartjuk fent, tehát a fent vázoltak miatt ma még az autóval nem rendelkező adófizető is fizeti a kamionos versenyképességét. A megoldás a kilométer- és tömegfüggő útdíj használata. Ma névleges díj van csupán érvényben, napi 3000 Ft megfizetése mellett tetszőlegesen nagy utat lehet megtenni az ország útjain a
15
teherfuvarozóknak. A díjat 4-5 Ft/tkm-ben megszabva kb. 150-180 milliárd Ft bevételre lehet szert tenni, ebből levonandó a mai kb. 20 milliárdnyi bevétel. Ezzel nem utolsósorban ösztönözni lehet a vasúti teherszállítást, és a kombinált szállítás elterjedését is, hiszen jelenleg a közúttal szemben a vasúti teherszállítók az infrastruktúra használatának teljes költségét megfizetik. A lépés tehát egyenlő esélyeket teremt a fuvarozásban a különböző ágazatok között. 3.1.3 Behajtási (dugó-) díj9 és parkolási díjak
Budapesten mindenképp bevezetendő, de a nagyobb városokban is megfontolandó tétel a behajtási díj, más néven dugódíj. Az élhető város és a fenntartható városi közlekedés egyik alap pilléréről van szó, aminek gazdasági alapja10, hogy a dugók a szűkös erőforrások (városi utak) ingyenessége miatt alakulnak ki, ezek a dugók pedig számos láthatatlan költséget okoznak: légszennyezés, zaj, időkiesés, városképrombolás. A behajtási díjnak nem célja minden láthatatlan költség felszámolása, a cél, hogy a díj miatt elmaradó gépkocsik alól felszabaduljon a város, így a láthatatlan költségek is csökkennek, emellett pedig a mégis behajtóktól bevételre lehet szert tenni. Az így nyert bevételt vissza lehet forgatni a városi közlekedésbe és infrastruktúrába, hogy a fent említett láthatatlan költségeket tovább csökkentsük. A behajtási díj tehát igazságot tesz a belvárosban lakó, a láthatatlan károkat leginkább elszenvedők és az autózás miatt a károkat okozók között, mégha nem is törekedhet a teljes károkozás megszüntetésére. A díjbevétel nagysága a zónahatároktól és a díj mértékétől függően erőteljesen változhat, de egy átlagos esetben is elérheti az 50 milliárd Ft-ot. A parkolási díjnak szintén szerepe van a túlterhelt területek tehermentesítésében. Budapesten emelése mindenképp indokolt11, valamint a helyzet normalizálására is szükség van (visszaélések, elfolyó bevételek, stb.). Egy ilyen lépéssorozat körülbelül 10 milliárd Ft többletbevételt generálhat. Ezt és a dugódíj által generált jövedelmet természetesen nyilvános alapként kell kezelni, amelyből a városok és vonzáskörzetük közlekedését kell fejleszteni. 3.1.4 Gépjármű használati díj (balesetfedezeti díj)
Az egyéni közlekedéshez köthetően 2007-ben 1232 haláleset, valamint 8000 súlyos és 19 000 könnyű sérüléssel járó baleset történt. A vagyoni károkra a kötelező felelősségbiztosítás fedezetet nyújt, de az említett személyi károk az egyéni közlekedés láthatatlan költségei közé tartoznak. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) értékelési útmutatót dolgozott ki a közösségi közlekedési beruházások értékeléséhez. Ebben szerepel a fenti baleseti tételek számszerűsítése (260, 18 és 1,3 millió Ft). Így kiszámítható, hogy évente 490 milliárd Ft költséget okoznak az egyéni közlekedés miatt bekövetkező balesetek. Jogos igény, hogy a nemzetgazdaságot így érő károknak legalább egy részét megfizesse a tényleges haszonélvező, tehát az autós társadalom. A baleseti díj tehát nem más, mint az egyéni közlekedés miatt a társadalmat ért károk egy (kis) részének megfizettetése a károkat okozó réteggel. 9
Hatékony közlekedés-menedzsment Budapesten (Városkutatás Kft., Tosics-Ekés-Gertheis-Pongrácz) Részletesen lásd: http://veke.hu/download/Kszemle_CIKK_917.pdf (Közgazdasági Szemle, Erhart) 11 Parking Kft.: Budapesti Parkolási Koncepció 2008 10
16
A fenti díj az előző fejezetben vázolt érték alapú gépjármű adóval együtt túlzott terhet jelentene, így csak az egyik megoldás vezethető be. Mivel a vagyonadó jóval igazságosabb közteherviselési szempontból, így azt kell bevezetni. Emellett rövidtávon azt kell elérni, hogy a kötelező felelősségbiztosítás minden érintett fél gyógyításának és rehabilitációjának teljes költségét fedezze a táppénzt beleértve. Ez még nem fedezi a munkából való átmeneti vagy végleges kiesés következtében előálló gazdasági kárt, de első lépésnek megfelelő. Hosszabb távon célszerű a két típusú elv (vagyonadó, károkozástól függő adó) kombinálása a kötelező felelősségbiztosítás bónusz-malusz rendszere alapján, azaz a vagyonadót nem csupán a környezetvédelmi jellegű tételek (lásd előző fejezet), de a bónusz-malusz fokozat is módosítaná a KGFB számításnál kicsit egyszerűbb módon (pl. B5-10: -25%, B0-4: -, M1/2/3/4: +25/50/75/100%). Ez a két módosító tétel még nem megfoghatatlanul bonyolult, és így minden lényegesebb módosító tétel bevonható egyetlen adóba. 3.2 További tételek A további tételek (pl. költségvetési szervek, elkülönített állami pénzalapok) a kiadási oldal átszabásával együtt kezelendők, jelen tanulmány kereteibe ez nem fér bele. 3.3 Tartalékok a rendszerben Szükséges valamennyi tartalékot képezni a rendszerben, hiszen előre nehezen látható kockázatokkal jár egy-egy új adónem bevezetése. Például nehéz felmérni az adó behajtásához szükséges apparátus többletköltségét. A pénzügyi egyenleg kb. 300 milliárd Ft bevételtöbbletet mutat. Ez arra enged következtetni, hogy amennyiben minden új adó és díj sikeresen bevezetésre került, az ÁFA emelés nagy részét vissza lehet vonni, vagy további kedvezményeket lehet adni a munkát terhelő adókból. Ez utóbbi lehet például a családi adózás bevezetése, amely várhatóan, de előre nehezen számszerűsíthető módon csökkenti majd a bevételeket, ez a csökkenés azonban majdnem biztosan nem éri el a 650 milliárd Ft-ot (a gyermekek után járó adókedvezmény automatikusan megszűnik – beépül az adóalapba –, ami a 300 milliárdon felül további kb. 350 milliárdos tartalékot jelent) További tartalékként említhető, hogy a minimálbérre is kiterjesztett adókedvezmények miatt a második lépésben valószínűleg csökkenthető a szociális segélyek szintje, bár első körben nem célszerű hozzányúlni ehhez a rendszerhez is. Újabb néhány tízmilliárdos tartalékot jelent a bányajáradék emelésének lehetősége. A nyersanyagok világpiaci árrobbanása miatt ez a lépés egyébként is könnyen indokolható.
17
3.4 A második kör (2010-2014) intézkedéseinek vázlata A második kör tovább kell, hogy erősítse a fenntarthatóságot, az átláthatóságot és az esélyegyenlőséget. Így a lépések három fő területe a káros támogatások eltörlése, a fennmaradó kis adók és járulékok megszüntetése és a támogatások átgondolása. 3.4.1 Fenntarthatóság, energiafüggőségünk csökkentése
A zöld adók megjelenése, és alapvetően a fenntarthatóságra törekvés szükségessé teszi, hogy az energiapiacon teljesen felszámoljuk a különféle pazarlásra ösztönző támogatásokat. Meg kell szüntetni a gázár- és távhő támogatást, illetve a jövedéki adó visszaigénylésének lehetőségét (jelenleg a vasút és részben a mezőgazdaság élhet ezzel). Az energiaadókkal növelt rezsiköltség több családnak is gondot okozhat, így a lakásfenntartási támogatás kiterjesztése szükséges. 3.4.2 Kis adók és járulékok eltörlése
Egy átlátható adórendszer adónemenként néhány nagy adót tartalmazhat. Emiatt az átalakítás második lépésében el kell törölni az összes megmaradt, a fent leírt nagy adókon kívüli adót és illetéket. Amennyiben az első lépés nem hoz pozitív eredményt (a 300 milliárdos kalkulált haszon és a várt fehéredési hatás ellenére), az itt szereplő adóeltörlésekkel szembe kell állítani költségcsökkentést vagy valamely adó emelését. 3.4.3 Néhány gondolat a segélyezésről
Hosszabb távon az összes segélyt célzottá kell tenni, a család jövedelmi és vagyoni helyzetétől függően, valamint a rendszert radikálisan egyszerűsíteni kell, azaz a különböző segélyek nagy részét össze kell vonni. A jövedelmi és vagyoni helyzet alapján meg kell határozni egy százalékos értéket, ami megadja, hogy a segély mekkora része folyósítható. Itt nem szükséges sok kategóriát definiálni, elegendő egy 100%, 50%, 0% hármas, tehát egy alsó és egy felső limit. A segélyezési százalék külön-külön értékelendő a jövedelmi és a vagyoni helyzetre. Mindkét helyzetfelmérés önkéntes bevalláson alapul, az APEH azonban a bevallott vagyoni helyzetet alapnak veszi a későbbi szúrópróbaszerű vagyonosodási vizsgálatok esetén (ezek számát erőteljesen növelni kell a segélyezési csalások kiszűrése érdekében). A segély folyósításakor az alacsonyabb értéket kell figyelembe venni, tehát lehetséges, hogy valaki a vagyoni helyzete miatt akkor is 0%-os (nem jogosult) kategóriába kerül, ha a bevallott jövedelme alapján jogosult volna. A segély időszakosan megvonható visszaélés illetve bűncselekmény elkövetése esetén. A segély célja a mélyszegénységben élők esetén kettős: biztosítani az életfeltételeket és esélyt adni a gyermekeknek a kitörésre. A két cél egyformán fontos, de a gyermek jövőbeni esélyét (pl. iskolába járatás) akár a szülők ellenében is biztosítani kell. Gyakorlatilag 3 nagy segélykategória maradhat: • Munkanélküliek ellátása: o Szociális segély: Gyakorlatilag a mai szoc. segély kiterjesztése. Bármely felnőtt igényelheti (jövedelemmel rendelkezők is), nagysága függ a család jövedelmi és vagyoni helyzetétől, de nem lehet nagyobb, mint a nettó minimálbér 50%-a. Folyósításának feltétele a munkaképtelenség bizonyítása, a munkáltató igazolása (munkával rendelkezők esetén), vagy a közmunkára való rendelkezésre állás. 18
•
•
o Közmunka: A szociális segélyre jelentkező, nem dolgozó, de munkaképes emberek részére ösztönözni kell a közmunkaprogramba való bekapcsolódást. A közmunkáért kapott munkabér (minimálbér) után adókötelezettség keletkezik, így az adózást és az adókedvezmények hatását ki lehet terjeszteni a közmunkát végzőkre is. Családtámogatások: o Gyermekellátás: a családi pótlék továbbra is minden gyermek után igényelhető, de innét kezdve csak a rászorulóknak jár (a kalkulációhoz lásd a fenti módszert). Maximális összege a mindenkori nettó minimálbér 25%-a gyermekenként. Célszerű – ahogy az tervbe is van véve – feltételül szabni a gyermek iskoláztatását, illetve a segély minél nagyobb részét természetbeni támogatásként adni, ami biztosan a gyerek ellátását szolgálja. o A szülői támogatások (pl. GYES) változatlan formában tartandók, bár meggondolandó, hogy a GYES-t lehessen 2 évre kérni, ekkor a teljes (3 évi) összeg kifizetésre kerülne 2 év alatt. Ez vélhetően ösztönzi a nők munkába állását. Lakásfenntartási támogatás: a növekvő ÁFA, az energiaadók bevezetése, valamint a gázés távhőtámogatás eltörlése miatt jelentősen növelni kell a lakásfenntartási támogatásra szánt keretet. A támogatás maximális mértékét 300 Ft/nm körüli szinten érdemes meghatározni, a megítélt összeg célszerűen közvetlenül a szolgáltatóknak fizetendő, összességében nem haladhatja meg a rezsi 70%-át.
19
4. Összegzés A versenyképesség, de még inkább a magyar gazdaság fenntarthatósága megköveteli az adónemek alapvető átrendezését. Ezek során az egyik fő cél, hogy beárazzunk olyan tevékenységeket, amelyek ma ingyenesen vagy irreálisan olcsón állnak rendelkezésre, mert a költségeket a társadalom viseli adófizetőként vagy elszenvedőként. Emellett a másik fő cél, hogy a mára egyértelműen versenyhátrányt okozó, vállalkozások ezreit ügyeskedésre, adócsalásra kényszerítő munkát terhelő adókulcsok radikálisan csökkenjenek, maga a rendszer pedig lényegesen egyszerűsödjön. Nem mellékesen cél volt még a gyermeknevelés mainál lényegesen erősebb támogatása a szegény, de munkával rendelkező réteg és az alsó középosztály számára. Egyszerű, átlátható, könnyen beszedhető adókra van szükség. Ezek közül is kevésre, egyrészt az átláthatóság, másrészt a beszedéssel foglalkozó apparátus minimalizálása érdekében. Nem volt cél az általános adócsökkentés, mivel véleményem szerint nem az átlagos adószinttel van gond, sokkal inkább az adók eloszlásával, ezen belül is a munka terhének extrém magas voltával. A rendszer esetleges hibáit szívesen megvitatom bárkivel.
Pongrácz Gergely Informatikus mérnök & közgazdász
[email protected] 20
